Zsolna és környéke – tutajjal a Vág folyón 2014. szeptember 16-20. 2014. szeptember 16-20-ig irodánk képviseletében, Zsolna város Önkormányzatának meghívására egy hangulatos, élményekben gazdag utazáson vettem részt. Zsolna Budapestről kényelmes tempóban, kevesebb mint 4 óra alatt, végig autópályán haladva érhető el. A 17 fős horvát, orosz, cseh, szlovák és magyar turizmusban és médiában dolgozó meghívott munkatárs a patinás hotel POLOM-ban találkozott az infotúrát szervező M-Kreo cég lelkes, szakmailag jól felkészült csapatával.
Az Önkormányzat épületében elfogyasztott ebéd után gyalogosan nekiindultunk a város felfedezésére. 1990-ben felújították történelmi városközpontját, azóta méltán nevezik Zsolnát Szlovákia egyik legszebb városának!
Első éjszakánkat a Zsolnától 15 kmre délre fekvő Rajecfürdő Hotel Aphrodite szállodájában töltöttük el.
Termálforrásait már a 14. században ismerték, a 17. századtól, amikor a forrásoknál kiépült a fürdő, Rajecké Teplice fürdőtelepülésként fejlődött tovább. Jelenleg Szlovákia legvonzóbb fürdőinek egyike. Gyógyítanak itt mozgásszervi, idegrendszeri megbetegedéseket is, a forrásvizek összetevői és a 38°C fokos víz kiváló gyógyhatást biztosít.
Körutazásunkat másnap a Frivaldnádason (Rajecka Lesnán), Jozef Pekara fafaragó művész által felépített Szlovák Karácsonyi Betlehem megtekintésével folytattuk. A hársfából készült, 8,5 m hosszú, 2,5 m széles és 3 m magas remekmű 300 fából készült alakból áll, melyeknek fele mozgatható.
Utazásunk következő állomása a nagybecsi (Bytca) várkastély – Szlovákia reneszánsz kincse volt. Azon kevés reneszánsz kastélyoknak egyike Szlovákiában, amely megőrizte eredeti külsejét. Régebbi, gótikus alapzatú vízvár helyén, 1571 és 1574 között építették. Tömör, négyszögletes alaprajzú, árkádos, centrális udvarral ellátott épület, sarkain kerek bástyákkal. A várudvaron levő árkádok falait hercegeket ábrázoló falfestmények díszítik.
A várkastély területének egy további épülete a maga nemében egyedülálló Házasságkötő palota (Sobášny palác), amelyet 1601-ben tulajdonosa, Thurzó György magyar nádor építtetett. A palotában rendezték hét lányának lakodalmi ünnepségeit. Ma a várkastély épülete kiállítások és az Állami Területi Irattár székhelye.
A város Radnicna éttermében tipikus szlovák specialitásokat ízlelhettünk meg, majd túránk fantasztikus, talán legizgalmasabb programjához érkeztünk. TUTAJOZNI FOGUNK a VÁGON!!! Szlovákia leghosszabb folyója, neve a latin „vagus”szóból ered, jelentése kóborló, hossza 403 km, mintegy 900 méteres szintkülönbséget kell leküzdenie, amelyből egy terjedelmes szakaszt derekasan leküzdöttünk mi is. Túravezetőink, akik az evezési feladatokat is ellátták betyárokról, féltékeny asszonyokról, túra közben elvesztett utasokról szóló „rémtörténetekkel” szórakoztattak bennünket!
Tutajainkkal egészen a folyó bal partján , egy mészkősziklán emelkedő, a Vágmente egykor legbiztonságosabb erődítménye, Sztrecsén (Strečno) vára alá érkeztünk.
Közvetett írásemlékek alapján feltételezhető, hogy a vár már a 14. században létezett. A Vág folyón keresztül vezető átkelőhelynél a vám beszedésére szolgált és a védelmet biztosította, az évszázadok folyamán többször átépítették, míg elnyerte végleges formáját, páratlan kilátás nyílik a várszikláról, vagy a vár fölötti ösvényről. Sztrecsén várához leginkább Bosnyák Zsófia személyes története kapcsolódik. Férjéhez, Istenhez és a szegényekhez fűződő szeretetéről szól. Földi maradványait a vár kriptájában találták meg, a vágtapolcai (Teplička nad Váhom) templomba helyezték át. 2009 áprilisában a holttest vandalizmus áldozatául esett és megsemmisült. Múmiájának mása a várkápolnában került elhelyezésre.
Szállásunkon a túrócszentmártoni (Martin) Hotel Victoriában megkóstoltuk híres barna sörüket, mivel a szálloda saját pincéje mellett saját sörfőzdével is rendelkezik!
Másnap délelőtti programunk a Falumúzeum megtekintése volt, amely a legnagyobb néprajzi kiállítás Szlovákiában, hatalmas, gyönyörű fenyőerdővel körülvéve.
Vendéglátóink különleges borkóstolót szerveztek, a vidék jellegzetes fehér, rosé és vörösbor kínálatának bemutatásával, ahonnét kis csapatunk kissé emelkedett hangulatban távozott!
A program következő állomása egy páratlan sikertörténet, a rózsahegyi (Ruzomberok) Salas Krajinka farm bemutatása volt, ahol egy tökéletesen működő magángazdálkodás mindennapjaiba pillanthattunk be! Állatfarm, tej- és sajtfeldolgozó üzem, helyi specialitásokat ajánló étterem, pékség, sajtbolt egy játékosan kialakított (Jancsi és Juliska, vasorrú bábával és kemencével a kisebb testvérek ijesztgetésére) gyönyörű pihenőhelyen, ahol békésen sétálgattak körülöttünk anyjukkal a pici malacok, kakasok, kacsák…
A kiadós ebéd után tele gyomorral vágtunk bele a Liptó (Liptov) észak-nyugati csücskében álló Likava várának meghódításába: (Likavský hrad) Nevét 1315-ben említik először, építését a Vágmentét Árvával összekötő és Lengyelországba vezető jelentős kereskedelmi útvonal és a Vág folyón át vezető átjáró őrzése miatt kezdték el.
A Hunyadi család a 15. század második felében átalakította az eredeti vármagot, a 17. század második felében a Thökölyi család befejezte a erődrendszer építését, azonban a 18. század elején Rákóczi Ferenc visszavonuló seregei azt 1707-ben lerombolták.
A vár megtekintése után „éhesen” visszatértünk Salas Krajinkára, ahol a délelőtti sajtkészítés fortélyos módszereit fortélyos sajtkóstolóval vizsgáztathattuk.
Ha még nem ettünk volna eleget ezen a napon, Liptószentjános (Liptovsky Jan) kedves szállodájában a St. John hotelben bepótolhattuk!
Eljött utazásunk várva várt 4. napja, az ország egyik legnagyobb turisztikai látványossága az Árvaváralján (Oravský Podzámok), az Árva (Orava) folyó feletti sziklaszirtre "sasfészekként" felépített Árva várának meglátogatása, amelyet az 1241. évi tatárjárást követően kezdtek építeni. A sziklavárat eredetileg román és gótikus stílusban építették, később reneszánsz és neogótikus stílusúra építették át. Korhű ruhában, kedves tapasztalt kisérőnk tökéletes tárlatvezetést tartott!
A várat a várszikla alakját követő épületegyüttes alkotja. A vár 1556-ban a Thurzó család kezébe került, akik annak legnagyobb átalakítását valósították meg. 1611-ben Árva vára már megkapta mai külsejét. A Thurzó család kihalása után a várat több, nemtörődöm tulajdonosa után a legnagyobb katasztrófa 1800-ban érte, amikor a tűzvész elpusztította és gondnokai számára hasznavehetetlenné vált. Megmentésére irányuló újjáépítési munkálatokra csak a második világháború után került sor. A vár területét ma az alsó, középső, felső vár figyelemreméltó együttese alkotja palotákkal, erődítményekkel, tornyokkal, három bejárati kapu alagúttal megoldott összekapcsolása, amely alatt földalatti folyosók találhatók.
A felső vár legrégibb termeiben régészeti kiállítás, a középső vár alsó emeletein természettudományi kiállítás, a középső vár felső emeletén néprajzi kiállítás található.
A történelmi kiállítást a vár eredeti középkori és reneszánsz berendezése alkotja. A vármelletti Chalet Koliba pod Lampasom éttermében helyi specialitásokkal szolgáló, szlovák ízletes ebéd fogadta csoportunkat.
Délután újabb falumúzeumot látogattunk meg, amely otthonosabb, barátságosabb, élettelibb volt mint az előző talán azért, mert itt élnek és dolgoznak is a skanzen fenntartói.
Szállásunk és búcsúvacsoránk a Kormorán panzióban volt, amely egy, 3 falut elárasztó víztározó partján épült. A víztározó Zsolna megye vízellátását biztosítja, nyaranta partja mentén élénk strand- és vízisport élet zajlik.
Programunk 5. napjának reggele kicsit borongósra sikerült, az idő a későbbiekben azonban kedvezett csoportunknak, így a legutolsó látnivaló, Vychylovka Kysuce falujában megint belecsöppentünk egy újabb Gasztronómiai Fesztiválba. Az 1906-ban a Magyar Királyi Államvasutak budapesti Gépgyárában gyártott gőzmozdonnyal felejthetetlen élmény volt feljutni a cikk-cakkban haladó vasútvonalon, ahol mozdonyunk hősien tolta, húzta szerelvényünket!
A Fesztivál keretében életre keltek a skanzen konyhái, a viaszbábuk mellett a régi sparhelteken főzték, sütötték és kínálgatták a tradicionális ételeiket mindannyiunk teljes megelégedésére.
Csapatunk jó hangulatban, lelkesen indult vissza túránk kiinduló állomására, Zsolnára. Útközben megálltunk Óbesztercén (Stara Bystrica), hogy megcsodálhassuk a 2009-ben felállított szlovák Orloj-nak is elnevezett csillagászati órát! Köszönjük vendéglátóinknak a felejthetetlen 5 napot, sok-sok szépséget láttunk, nagyszerű szálláshelyeken aludtunk, megízlelhettünk finomabbnál finomabb ételeket és találkozhattunk nagyon sok megnyerő, barátságos helyi emberrel!
Viszlát Szlovákia!
