Zsigmond Király Fıiskola
SZAKDOLGOZAT
Somodi Rita SOROAAZ.ZSKF andragógia szak
Budapest 2009 1
Zsigmond Király Fıiskola Kommunikáció- és Mővelıdéstudományi Intézet
Látássérültek a felnıttképzésben és a munka világában
Konzulens tanár: Dr. Galicza János, CSc fıiskolai tanár
Készítette: Somodi Rita SOROAAZ.ZSKF andragógia szak
Budapest 2009
2
Tartalomjegyzék
1.
Bevezetı .................................................................................................................... 2
2.
Téma iránti motiváció és hipotázis .......................................................................... 4
3.
Fogyatékossági csoportok........................................................................................ 5 3.1.
Látási fogyatékosok ..................................................................................................... 5
3.1.1. A vakok által használt pontírásról ............................................................................... 7 3.2.
Hallási fogyatékosok ................................................................................................ 8
3.3.
Értelmi fogyatékosok................................................................................................ 8
3.4.
Beszéd fogyatékosok ................................................................................................ 9
3.5.
Mozgásfogyatékosok ................................................................................................ 9
3.6.
Érzelmi, akarati fogyatékosok ................................................................................. 9
3.7.
Halmozottan fogyatékosok .................................................................................... 10
4.
A magyar jog fogyatékosokra vonatkozó szabályai .............................................. 10 4.1. Fogyatékosokat érintı törvények és jogszabályok általános kronológiája a ’60-as évektıl.............................................................................................................. 10 4.2.
Fogalmak, alapelvek ............................................................................................... 11
4.2.1. A fogyatékos személyek speciális jogai............................................................... 12 4.2.2. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács és Program .............................................. 13 4.2.3. A fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény – a 2007. évi XCII. tv. ............. 13 4.2.4. A felsıoktatási törvény vonatkozó rendelkezései...................................................... 14 4.3.
Más jogszabályok .................................................................................................... 16
5. A fogyatékosok intézményes nevelésének kezdetei Magyarországon (rövid áttekintés) ....................................................................................................................... 17 6.
Látássérültekrıl készült felmérés .......................................................................... 19
7.
Portrék .................................................................................................................... 25 7.1.
Sz. D. 26 éves vak fiatalember .............................................................................. 25
7.2.
K. Zs. 30 év körüli vak hölgy ................................................................................ 28
7.3.
B. Z. 25 éves vak fiatalember ................................................................................ 32
7.4.
T. A. 23 éves gyengénlátó lány ............................................................................. 35
8.
Összegzés ................................................................................................................ 38
9.
Irodalomjegyzék ..................................................................................................... 42
10.
Absztrakt (magyar)............................................................................................. 44
11.
Absztrakt (angol)................................................................................................ 45
12.
Melléklet ............................................................................................................. 46
3
1.) BEVEZETİ „Minden embernek ugyanannyi az értéke, mint egy másiknak, azaz értéke abszolút.” (Kant)
Pár gondolat a fogyatékosságról A „fogyatékosság” szó lényegét illetıen valamifajta hiányt jelent vak, siket, kerekesszékben ülı ember testében, mely hiány meghatározó mindennapi életében. Többekben a szó maga kellemetlen emlékeket, érzelmeket kelt. Még ma is sokszor azokra az embertársainkra gondolunk, akik értelmi, szellemi képességeikben váltak korlátozottá. De bármilyen fogyatékosságról beszélünk is jó lenne végre úgy érezni, tapasztalni, hogy a fogyatékkal élı embert ugyanúgy kezeli mindenki, mint bárki mást, hisz fogyatékosnak lenni normális! A fogyatékosság többé-kevésbé hosszantartó, legtöbbször maradandó olyan állapot, mely testi vagy lelki elváltozásokat jelent, melyek legtöbbször korlátoznak és gyakran fájdalmakkal is járnak. Az én gondolkodásom szerint akár mi mindannyian más-más módon de „fogyatékosak” vagyunk. Hiszen mindenkinek vannak problémái, s nem tudjuk mindig megvalósítani elképzeléseinket, megtapasztaljuk anyagi, testi, lelki határainkat. Ezért tartom a fogyatékosságot normálisnak, mivel mindenkinek meg vannak a maga fogyatékosságai, legyen csupán szemüveges vagy balkezes máris nehezebben boldogul az életben. Természetesen a súlyosan fogyatékos emberek sorsa jelentısen nehezebb, hisz folyamatosan lényeges segítségre szorulnak. De ne feledjük, mindenkinek lehet viszont tehetsége valamiben, ha nehezen is fedezhetı fel. Ezt támogatni, hasznosítani kell, mert ez adja meg a fogyatékkal élı számára is azt az érzést, hogy megbecsült helye van, egyenrangú és neki is érdemes élni! Magunkról tudjuk milyen fontos az, hogy hasznosnak érezzük magunkat, hogy munkahelyünk legyen, hogy elismeréseket kapjunk. Az ember mozgatója a társadalmi közösséghez tartozás, a munkahely, az iskola, ahol tevékeny lehet, ahol megbecsülik. Tehát „ıket” emberi mivoltunk egyenjogú részeiként kell tekintenünk. A fogyatékosságokat, akár a gyógyíthatatlan betegségeket csak igen nehezen tudjunk megérteni, idegenül viselkedünk a környezetében. A szemléletváltás folyamatos, legalábbis az arra való törekvés. Nagyon sok fórumon igyekeznek megváltoztatni a közvélekedést, de nehéz, hisz a mai felnıtt társadalom nem nagyon találkozhatott iskoláiban fogyatékos társakkal, a munkahelyeken meg fıleg nem. A pedagógiában és a munkaerıpiacon egyaránt fontosnak látom az egészséges stratégiát, 4
melyet a fogyatékosok oldaláról vizsgálva is mindenképp elıtérbe helyezendınek látok. Legyenek végre integrálva a normálisak világába! És ne csak beszéljünk róla, ne csak ígérgessünk, tegyék végre a dolgukat azok, akiknek ezt kormányszinten nem csak törvényileg, de a valós életben is tisztük lenne megvalósítani. A technika fejlıdésével az utóbbi évtizedekben nem is sejtett fejlıdés tapasztalható ezen a téren is, hisz a közlekedésben, a kapcsolattartásban, önmaguk önálló ellátásában, tanulásban és érzelmeik kifejezésében is nagyon sok segítséget nyújt a modern technika. Képzeljük el micsoda boldogság, mikor megtanul egy autista számítógépen írni és érzéseit így kifejezni, errıl akár könyvet is írni. A fogyatékosokkal szemben nem csak az lenne fontos, hogy engedjük részévé válni világunknak, hanem az is, hogy mi is az ı világuk részesei legyünk, legalább az alapvetı megismerés szintjén. Milyen érzés lehet egy vaknak, vagy milyen is az a jelbeszéd? Próbáljunk ki egy kerekesszéket és boldoguljunk vele, máris más szemmel néznénk rájuk. Azért ne higgyük, hogy csak gondjaik, nehézségeik vannak, tekintsünk be lelkük gazdag és vidám világába. Vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy ık hogyan látnak minket, akik náluk kedvezıbb helyzetben vagyunk? Valljuk be, mindennapjainkban ezt a helyzetet nem nagyon értékeljük és lefelé tekinteni eszünkbe sem jut, csak azokra nézünk, akik tılünk fentebb vannak. Tökéletességre törekszünk, olyanok akarunk lenni, mint mások, akiket mi sikeresnek, szépnek, okosnak látunk. A fogyatékkal élık ugyanúgy néznek minket, ık is felfelé törekszenek azonban ez az ı számukra a „normálist” jelenti és vágyuk nem más, mint hogy úgy fogadjuk el ıket, amilyenek. Kapjanak saját döntési lehetıséget, élhessenek önmaguk felett határozva, és tanítsuk, segítsük ıket önállóságra. Társadalmi elismerést kívánnak, ami számukra az önbecsülés elıfeltétele ugyanúgy, mint nekünk. Tulajdonképpen tanulhatunk is a fogyatékosoktól, fogadjuk el azt, amit ık is, hogy szenvedés, fogyatékosság és betegség nélkül nincsen élet. A fogyatékosok életét lehet pozitívabbá alakítani, váljunk nyitottabbá környezetünk számos fogyatékosságával szemben. Küzdjünk azért, hogy a fogyatékosok integrálódjanak a mi világunkba, hogy elfogadtassanak normálisként. İk nem akarnak pusztán marginális figurák, és megtőrtek lenni, hanem azt szeretnék, ha másságukban is egyenértékő embertársainkként fogadnánk el ıket. A fogyatékos ne csupán védendı és támogatandó tárgy legyen, hanem alany is, akinek jogai vannak és befolyása e jogok érvényesítésére.(www.hhrf.org, 2009. január 18.) A hétköznapi életben a fogyatékosokkal és a fogyatékosságokkal szemben gyakran
téves
elıítéletek,
emberileg
helytelen
elutasítások,
leértékelések 5
fogalmazódnak meg. Ezek mögött a hibás nézetek mögött leggyakrabban téves ismeretek, társadalmi elıítéletek lappanganak, melyek megnehezítik a szituáció elszenvedıinek életét mind az iskolában, mind a munkában. Az alapfokú oktatásban nagyon sokat számít, hogy a fogyatékos gyermeket megfelelıen neveljék, hogy felkészítsék képességeihez mérten a késıbbi feladatai elvégzésre, illetve sokat jelent a megfelelı foglalkozás a személyiségformálásában, mely késıbbiekben nagy segítségére lehet a boldogulásához az élet legkülönfélébb területein. Az integráció pedig kikerülhetetlen igény mindkét érintett fél részérıl, ezt tudatosítani kell. És hogy mit is értünk velük kapcsolatban integráció kifejezés alatt? Annak elısegítését, hogy a fogyatékos emberek kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn más emberekkel, társadalmi, gazdasági intézményekkel. Területei: oktatásban, az együttnevelés; érintkezésben, mely a közlekedés, szállítás; kommunikációban, ami lehet személyes, tömegkommunikáció, média. (www.users1.ml.mindenkilapja.hu, 2009. január 18.)
2.) Téma iránti motiváció és hipotézis
Dolgozatom témájának alapfeladatául azt szántam, hogy olyan információkat találjak, melyekre támaszkodva képet kapatok arról, milyen jelenleg a látássérültek élete a felnıttképzésben és a munka világában. Választott témámban lehetıségeim a vizsgálódásra - szakirodalom hiányában csak szők keresztmetszetet tettek lehetıvé, ezért úgy döntöttem elsı kézbeli információkat szerzek. Négy a témában szorosan érintett embert kerestem fel, és beszélgetéseinkbıl személyenként egy-egy portrét készítettem. Szakdolgozati témámat az a jövıbeli célom motiválta, miszerint a késıbbiekben fogyatékkal élı emberek segítéségére szeretnék lenni, legfıképp képzésekben való részvételük elısegítésében és a nyílt munkaerıpiacra való bejutásukban. Ezzel összefüggésben fogalmaztam meg hipotézisemet, vagyis az érdekelt mennyire kapnak minıségi lehetıségeket ahhoz, hogy bizonyíthassák, helyt tudnak állni mind az iskolában, mind a munkaerıpiacon. A fogyatékosságok terület nagyon széles témakör, miután nem végezhettem volna becsülettel egy ekkora minden tekintetben figyelmet igénylı spektrummal, ezért csak a látássérülteket választottam.
6
Dolgozatom gyakorlati hasznosságát számomra a téma aktualitása is növeli, melynek "újbóli" aktualitásához az Európai Unióhoz való csatlakozás utáni intenzívebb fejlesztések is hozzájárulnak.
3.) Fogyatékossági csoportok
3.1.) Látási fogyatékosok Fogyatékosságuk
jellemzése
esetükben
jól
körülhatárolható.
Látási
fogyatékosságnál a látási analizátor (szem, látóideg) különbözı sérüléseivel állunk szemben, mely az ember számára oly fontos vizuális tapasztalatszerzést teljesen vagy részlegesen megakadályozza. Beszőkül, ill. megváltozik az érzékelési lehetıség, mozgás- és cselekvéskorlátozottság, a környezettıl való fokozott függés stb. miatt nehezítetté válik a szocializálódás.
A látási fogyatékosságnak három nagy kategóriáját különítjük el: 1.) gyengénlátás 2.) aliglátás 3.) vakság
Pedagógiai szempontból két nagy csoportra oszthatjuk ıket: 1.) a látó típusúak és 2.) a tapintó típusúak csoportjára.
A látó típusú gyógyító nevelésben részesülı gyermekek a gyengénlátók általános iskolájába kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök segítségével látásukat igénybe véve síkírást tanulnak, látás útján olvasnak, végzik tanulmányaikat. Tapintó típusú gyógyító nevelésben részesülnek, és a vakok általános iskolájában tanulnak azok a látási fogyatékosok, akik látásukat már nem vehetik igénybe: a vakok és az ún. gyakorlatilag vakok, vagy aliglátók (a fényérzékenyek, az újj-olvasók és a nagytárgy-látók). (Gordosné,1981: 34.-64.) A látásfogyatékosok személyiségfejlesztése tiflopedagógiai (fogyatékosokra irányuló gyógypedagógia) tevékenység révén valósul meg. Fı célkitőzései: a vakság következményeinek megelızése, enyhítése, kompenzálása, az érzékszervek, a 7
megfigyelés, az emlékezet fejlesztése, aliglátóknál a látás nevelése. Mivel a vakság szervileg gyógyíthatatlan, ezért egész nevelésüket át kell hatnia a látás nélküli életmódra való minél teljesebb felkészítésnek. Az épen maradt érzékszervek segítségével kell egyensúlyba hozni tanulási helyzetüket. Megismerésben a hallásnak és tapintásnak van kiemelkedı szerepe, de ezen felül az izomérzések, sıt az ízlelés és szaglás is jelentıs. (Méhes, 1985: 51.) A vakok számára az ismeretszerzés alapja a pontírás. Részleges vagy teljes integráció keretében végezhetik el az általános iskolát, és meghatározott területeken szakmunkás képesítést szerezhetnek. Kedvezı esetben integráltan középiskolai, majd felsıfokú tanulmányokat folytathatnak. A gyengénlátók látása, noha nem haladja meg a normális 33%-át, mégis alkalmas a látó-halló típusú nevelési módra. Jellemzı rájuk a megismerés akadályozottsága, melynek következménye a tájékozódás és a mozgáskészség korlátozottsága: elmaradt mozgásfejlıdés,
általános
mozgásos
ügyetlenség,
inkoordinált
mozgások,
bizonytalanság, mindez legfeltőnıbb a finommotorika területén. Képesek korrigált látás útján olvasási készségeket elsajátítani. A gyengénlátók jelentıs része integráltan végzi általános iskolai tanulmányait. (www.massag.hu, 2009. március 28.) Az aliglátókat gyakorlatilag vakoknak mondjuk. Bizonyos látásminıségekkel rendelkeznek, de látásuk javítása még eszközi korrekciókkal sem lehetséges. Nem képesek
olvasás
útján
információszerzésre,
megismerési
tevékenységüket
látásmaradványuk gátolja. Minél többet lát, annál gyengébbek a szenzorikus teljesítményei, rosszabbul ír-olvas pontokat stb.
Fokozatok az aliglátók csoportjában: - Fényérzékenyek: A fényt érzékelik, annak irányát megállapítják, de gyakorlatilag nem látnak. Fényészlelésük a tájékozódásban némi támpontot nyújt. - Újolvasók: Általában két méteren belül megszámolják a feltartott kéz újait. A tájékozódásban és mozgásban kevésbé kötöttek. - Tárgylátók: Mozgó, esetleg a háttérbıl jól kiemelkedı nagyobb objektumokat észrevesznek. Adoptálódási nehézségük, hogy a látó életformát képtelenek megélni. (Méhes, 1985: 52.-53.)
A látássérültek problémái különböznek attól függıen, hogy a fogyatékosság veleszületett-e vagy késıbbi életkorban következett be, és ha igen, mikor. A vakság 8
leggyakoribb kórképei: az éleslátás helyének elfajulása, szemideghártya daganat, ideghártyaleválás, szürkehályog, farkasvakság, zöldhályog. A veleszületett látásfogyatékosság leggyakoribb okai: örökletes betegségek, méhen belüli fertızések, a szülés elıtti károsodások, valamint legnagyobb számban a koraszülést követı látásvesztés. A látásra komoly veszélyt jelentenek a sérülések, balesetek. Hazánkban kb. 2300 súlyos látássérülés alakul ki évente, 8%-uknál teljes látásvesztés, 34%-nál nagyobb mértékő látáscsökkenés következik be, ez évente kb. 1000 ember, még sajnálatosabb, hogy közülük 65% harminc évnél fiatalabb! Kiskorban a gyermek fegyelmezetlensége, felnıttkorban elsısorban a munkahelyei balesetek okozzák a látás sérülését. (Micserics, 2001)
3.1.1.) A vakok által használt pontírásról Dolgozatomban több helyen feltőnhet a braille szó, ezért ismertetném mit is érünk ez alatt. Louis BRAILLE (1809-1842) francia fiatalember találta fel vakok számára a pontírást. Három éves korában egy baleset következtében vakult meg. Szülıfalujából Párizsba, Valentin HAÜY 1784-ben által alapított vakok intézetébe került tanulni. Ez a remek, igazi zseni fiatalember nagyon sok átvirrasztott éjszaka után 1824-ben, 13 évesen dolgozta ki a pontírás rendszerét, mely a világon elterjedve azóta is az ı nevét viseli. Rendszerének alapja XVI. Lajos király hadseregében szolgáló Charles Barbier tüzérszázadostól származik, aki a katonák számára erıs ár segítségével kartonlapba nyomta bele a szavakat ún. éjszakai írást hozott létre, ez 12 pontból állt. Akkoriban még az emberek nem ismerték a gyufát, így egyfajta kitapogatható írás jött létre, amelyet a sötétben is jól lehetett használni. Barbier rájött, hogy ez a fajta írás a vakok számára is alkalmas lehetne, felkereste hát a vakok intézetének vezetıjét. Az intézetben érdekesnek, ám kissé bonyolultnak találták az írást, hisz olyan valaki találta ki, aki látja a pontokat. Braille nagyon lelkes volt és elkérte az egész Barbier-pontírást, melyet vak emberek számára tökéletesen használhatóvá alakított. A Braille ABC betői 6 pont kombinációiból állnak, melyek keménypapírra nyomva 2 pont szélességében, 3 pont magasságában helyezkednek el és 63 jelet tudnak kifejezni. Louis Braille pontírását Franciaországban 1854-ben fogadták el, míg Európában 1874 után lett közismert. Hazánkban 1893-ban vezették be. Braille írásrendszere széles körő elterjedésének oka a betők variációs lehetıségének magas száma volt. Segítségével a különbözı nyelvekben nemcsak a betők jeleit lehetett megszerkeszteni, hanem a számjeleket is. Legnagyobb 9
erıssége fejleszthetıségében rejlett, alkalmas volt hangjegyek és számok megalkotására is. (Streit, 2008)
3.2.) Hallási fogyatékosok Ez esetben a hallási analizátor különbözı károsító okok következtében fellépı sérülésrıl van szó, amely a beszéd normális fejlıdését megakadályozza vagy hátrányosan befolyásolja. Egy-egy analizátor (pl.: fül, hallóideg) sérülése azonban nemcsak
a
hallási
funkció
kiesését
vagy
gyengülését
okozza,
hanem
a
személyiségfejlıdés egészét megváltoztatja. Lecsökken a külvilágról való információ felvétel, nehezítetté válik a szocializálódás. A hallási fogyatékosság súlyossági foka szerint lehet nagyothallás (30 és 70 dB közötti hallásveszteség) és siketség (70 dB-nél nagyobb hallásveszteség). A pedagógia fejleszthetıség megítéléséhez a hallásveszteség számszerő ismerete önmagában még nem elégséges. Figyelembe kell venni pl. az iskoláskor elıtti idıszak történéseit, a beszédállapotot, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérı személyiségjegyeket stb.
3.3.) Értelmi fogyatékosok „Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlıdését befolyásoló örökletes és környezeti hatások eredıjeképpen alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától - az elsı életévektıl kezdve számottevıen elmarad, amely miatt az önálló életvezetés jelentısen akadályozott.” (Czeizel – Lányiné – Rátay-t idézi, Gordosné, 1981, 40.) Biológiai tény, hogy az idegsejtek nem képzıdnek újra, ezt összevetve a károsító tényezık sokféleségével belátható, hogy az egyén élete folyamán mentálisan nagyon különbözı módon és mértékben sérülhet. E fıcsoport legalapvetıbb jellemzıje az értelmi funkciók elsıdleges sérülése. Az értelmességet különféle intelligenciavizsgáló tesztekkel mérjük és IQ-ban fejezzük ki. Az intelligenciaveszteséget számszerően kifejezhetjük s ezáltal minısíthetjük az értelmi fogyatékosság fokát. 25-70 IQ-ig a mentális szubnormalitás csoportba tartozó alacsony számértéktıl felfelé súlyos, középsúlyos, enyhe értelmi fogyatékosokat sorolják. 70-90 IQ-ig elért értékben az esetleges debilitás és lelassult fejlıdés nyilvánul meg. 90-110 IQ tartomány a normálövezet. 110 IQ felett az magas, illetve igen magas intelligenciával rendelkezık tartoznak.
10
3.4.) Beszédfogyatékosok A beszéd rendellenességei rendkívül sokfélék. A leggyakoribb, legjellegzetesebb beszédfogyatékossági típusok az alábbiak: - hangképzési zavarok (pl.: selypesség, torzítás, fölcserélés), - orrhangzós beszéd (sajátos dünnyögı beszéd), - a beszédritmus zavarai, - beszéd-, írás-, olvasásképtelenség
Az artikulációs zavarokat logopédusok sikerrel korrigálni tudják, idıtartama, módja különbözı. Az orrhangzós beszédet a kemény és lágy szájpad, a garat és az orrgarat üreg rendellenes mőködése okozza. Jellemzı orrhangzós beszédfogyatékos a farkastorokkal és nyúlajakkal született ember. A beszédritmus zavara a beszéd egészére kiterjed, itt a beszéd egész folyamatának, összhangjának, szerkezetének felbomlásával állunk szemben, mely a hadarás (változó, hullámzó ritmus) és a dadogás (görcsös megakadások). Beszéd-, írás-, olvasásképtelenség az agykéreg különbözı területeinek sérülése következtében fellépı súlyos rendellenességek. Ezek enyhébb változata a beszédet érintı dysgraphia, az olvasásnál a dyslexia melyek nemritkán "csupán" neurotikus tünetekként lépnek fel.
3.5.) Mozgásfogyatékosok Fı tünete a mozgásfunkció sérülése. Két nagy, jól körülírható alcsoportja közül az egyik a testi fogyatékosok, akik nem idegrendszeri eredető károsodás miatt fogyatékosok (bénulás), hanem meghatározott fejlıdési rendellenesség vagy baleset miatt, a másik csoport a tulajdonképpeni mozgássérültek.
3.6.) Érzelmi, akarati fogyatékosok Jellemzı fı tünet az érzelmi, akarati funkciók sérülése, mely fakadhat exogén károsító tényezıbıl pl. az idegrendszert károsító különbözı biológiai ártalmakból. Különbözı súlyosságú sérüléseinek jellemzı klinikai képe: a neurózis, a pszichopátia és a pszichózis. Ezen a területen szólni kell a megelızésrıl is! Azt kell tudnunk elsı sorban, hogy a magatartási, beilleszkedési problémák lehetnek természetes fejlıdés velejárói is, de lehetnek kóros tünetek is. Bármilyen okból származik is az inadaptáltság (autizmus, hisztériás vagy kényszeres pszichopata) a környezetnek mindig döntı szerepe van abban, hogy az aktuálisan rendezıdik-e vagy sem, kialakul-e disszociális, 11
sıt antiszociális magatartás vagy sem. A kiváltó okokat fel kell mérni, következetes, érzelmileg mindig támaszt nyújtó magatartást kell nyújtani, mely a beteget megfelelı irányba vezeti.
3.7.) Halmozottan fogyatékosok Itt több fogyatékosság együttes jelenlétérıl van szó. Ilyenkor két vagy több elsıdleges fıtünettel állunk szemben és nem valamely fogyatékosságra épülı másodlagos, következményes fogyatékossággal. Lehetséges pl. siketség + vakság, értelmi fogyatékosság + nagyothallás, vakság + beszédfogyatékosság. A halmozott fogyatékosság diagnosztizálása sokszor nagyon nehéz feladat, komplex hosszan tartó vizsgálatokon kell alapulnia, hisz gyakran másodlagosan fellépı sérülések tőnnek szintén elsıdleges fogyatékosságoknak.
4.) A magyar jog fogyatékosokra vonatkozó szabályai
A jogszabály ismerete nélkül nem alkothatunk teljes képet a fogyatékos emberek helyzetérıl. Természetesen a fogyatékos személyek ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint bárki más és ugyanazok a kötelezettségeik és jogaik, mint minden állampolgárnak. Helyzetük viszont sokkal nehezebb mikor jogaikat akarják érvényesíteni, mert különleges segítségekre van szükségük, például siketnémának jeltolmácsra, vagy kerekes-székesnek akadálymentesített intézményre, hogy bejuthasson. Ha ezt nem kapják meg jogaik máris csorbulnak, tehát hogy a fogyatékos egyén valóban érvényesíthesse, élvezhesse minden jogát kiegészítı szabályozásra van szükség.
4.1.) Fogyatékosokat érintı törvények és jogszabályok általános kronológiája a ’60-as évektıl. Az Alkotmányból (1949. évi XX. tv.) kell kiindulnunk. Alaptörvényünk 70/A. §-a szögezi le a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát. Eszerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés (...) nélkül. 1961. évi III. oktatási törvény már kimondja a tanköteles korú fogyatékos gyerekek iskoláztatási jogát az alaptörvényben. A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de képezhetı tanköteles gyerekek oktatása és nevelése 12
gyógypedagógiai intézményben történik. Visszatért a külön tantervő „kisegítı iskola”, és a „képezhetı értelmi fogyatékosok” az akkori szóhasználatban imbecillisek külön nekik tervezett iskolához jutottak, amelynek a neve foglalkoztató iskola, illetve, foglalkoztató iskola és nevelıotthon lett. Viszont ez a törvény is megtartja a képezhetetlenség fogalmát. A képezhetetlen gyerekeket az iskola látogatása alól fel kell menteni – ık kerültek egészségügyi gyermekotthonba. 1985. évi I. törvény kinyilvánítja az iskolák szakmai önállóságát, és a pedagógusok szakmai szuverenitását. Meghatározza az oktatásban részt vevık (tanulók, pedagógusok, szülık) jogait. Fontos, hogy a fogyatékos gyerekek iskoláit „általános iskolákként” kell értelmezni, majd ennek nyomán nevezni. A törvény lehetıvé tette az együttes nevelést, de az integráció elnevezést kerülte, a feltételekrıl nem gondoskodott. 1993. évi III. törvény rendelkezik a szociális ellátás újjáalakított rendszerérıl. (http://users1.ml.mindenkilapja.hu, 2009. január 18.) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról az 1998. évi XXVI. törvény szól, mely kimondja, hogy "a fogyatékos emberek a társadalom egyenlı méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megilletı jogokkal és lehetıségekkel csak jelentıs nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlıségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyőlés összhangban az Alkotmánnyal és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következı törvényt alkotja."
4.2.) Fogalmak, alapelvek A törvény alapvetı rendelkezése a fogyatékos személy definíciója (4. § a) pont). E szerint fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás- és hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentıs mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetıleg a kommunikációjában számottevıen korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.
Legfontosabb alapelvek: - Az államnak gondoskodnia kell a megelızésrıl, tehát arról, hogy minél kevesebb olyan helyzet, körülmény álljon elı, amelyben fogyatékossá lehet válni (itt pl. a munkavédelemre, az oktatás egészségügyi feltételeire kell gondolni).
13
- A fogyatékosokat minden lehetséges módon elınyben kell részesíteni. Itt a pozitív megkülönböztetés eszközét is „beveti” a jogalkotó, ez elég ritka, fıleg ilyen korlátlanul. - A fogyatékosok a közösség egyenrangú szereplıi, gondoskodni kell arról, hogy ne szenvedjenek hátrányt semmilyen téren. - A fogyatékosok jogosultak a rehabilitációra (állapotjavító kezelésre, eszközökre, stb.) - Olyan körülményeket kell létrehozni (államnak és a társadalomnak egyaránt), amelyben
a
fogyatékos
emberek
képesek
lesznek
teljesebb
életre
és
a
fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetıek.
4.2.1.) A fogyatékos személyek speciális jogai - A fogyatékosoknak joguk van az akadálymentes, érzékelhetı és biztonságos közlekedésre és környezetre. Ennek definícióját az építési törvény (1997. évi LXXVIII. tv. az épített környezet alakításáról és védelmérıl) tartalmazza, e szerint akadálymentes az a környezet, amelyet mindenki, tehát a fogyatékos is önállóan, kényelmesen és biztonságosan tud használni. A közlekedésre vonatkozó követelményt 2010-ig kell az illetékes szerveknek teljesíteniük. Külön rendelkezés vonatkozik a tömegközlekedésre és a fogyatékosoknak elkülönített külön parkolóhelyekre. - A fogyatékos jogosult a közérdekő információkhoz úgy hozzáférni, hogy azt érzékelni és értelmezni tudja (itt a Braille-írásra, a nagy kontrasztú, nagybetős nyomtatásra, stb. lehet gondolni. A késıbb ismertetett Egyezmény igen részletes definíciót tartalmaz ezzel kapcsolatban). - A fogyatékos személyt is megilleti a közszolgáltatásokhoz való egyenlı hozzáférés. Ez a rendelkezés is fokozatosan alkalmazandó, de legkésıbb 2010. december 31. napjáig kell maradéktalanul teljesíteni a követelményeket. A közintézményeket pedig csak 2013. december 31. napjáig kell teljes körően akadálymentesíteni. - A fogyatékosügyi törvény leszögezi, hogy a fogyatékos is jogosult ugyanolyan feltételek mellett munkát végezni: lehetıség szerint integráltan, ennek hiányában „védetten”, azaz elkülönítve. - Külön kiemelt elv, hogy a sport- és mővelıdési létesítményeket is akadálymentesíteni kell. - A rehabilitációhoz és a támogatáshoz való jog. Errıl külön-külön fejezet szól a jogszabályban, itt részletesen ki vannak fejtve a jogosultság elıfeltételei, az igénybevétel módja, az egyes konkrét támogatások módja, összege.
14
4.2.2.) Az Országos Fogyatékosügyi Tanács és Program A törvény egyben létrehozza az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot is, melynek ad is néhány lényeges jogosítványt. A Tanács a Kormány mellett mőködik, elnöke egy kijelölt miniszter, a tagok összetétele igen vegyes, hiszen fogyatékosok szervezetei, munkáltatók, önkormányzatok, kormányzati szervek képviselıi egyaránt részt vesznek benne. Lényegesebb feladata: - Véleményezi a fogyatékosokkal kapcsolatos jogszabálytervezeteket. - Kidolgozza az Országos Fogyatékosügyi Programot (ld. 10/2006. OGY határozat), melyben a jövıre vonatkozó célkitőzéseket, eszközöket rögzíti. Ez nem jogszabály, de az Országgyőlés köteles az ebben foglalt célok elérése érdekében szükséges törvényeket meghozni. - A Tanács és az országos fogyatékos-érdekképviseleti szervezetek pert indíthatnak a fogyatékosok jogait megsértı személyekkel szemben. Nem kell tehát, hogy a sérelmet szenvedett személy maga fellépjen egy perben, ezt helyette a – nyilvánvalóan nagyobb erıforrásokkal rendelkezı – fenti szervezetek is megtehetik.
4.2.3.) A fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény – a 2007. évi XCII. tv. Az ENSZ keretében 2006. december 13. napján elfogadták a fogyatékosok jogairól szóló egyezményt New Yorkban. Ezt az egyezményt és az azt kiegészítı jegyzıkönyvet a magyar Parlament fél éven belül kihirdette a 2007. évi XCII. tv.-nyel, így az a magyar jogrendszer részévé vált. Érdemes megemlíteni, hogy Magyarország volt az elsı állam, amely együttesen megerısítette ezt az egyezményt és a Jegyzıkönyvet. Az Egyezmény igen részletesen foglalkozik a fogyatékosok jogaival, így pl. az élethez való jogról, a törvény elıtti egyenlıségrıl, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésrıl, a visszaélésekkel szembeni védelemrıl, a mozgásszabadságról, az oktatásról, a munkavállalásról. Ezekre terjedelmi okokból nem lehet részletesen kitérni, a szabályozás elvei megegyeznek a magyar törvénnyel, az Egyezmény viszont lényegesen részletesebb. Az Egyezmény felállítja a Fogyatékosok Jogainak Bizottságát, melynek a tagállamok rendszeresen jelentéseket küldenek. A Bizottság egyébként véleményezı,
15
értékelı szerepet tölt be, 2 évente összefoglalja a munkájának eredményét az ENSZ Közgyőlésének küldött jelentésében. A Kiegészítı jegyzıkönyvben – melyet Magyarország elfogadott – a tagállamok további jogosítványt adnak a Bizottságnak, az jogosult a Jegyzıkönyvet elfogadó államok állampolgáraitól bejelentést átvenni és azt kivizsgálni. Túl erıs jogai nincsenek a Bizottságnak, de azt megteheti, hogy felkéri a jogsértı államot a megfelelı intézkedések meghozatalára. Büntetést vagy más kényszerítı eszközt azonban nem lehet a tagállamokkal szemben alkalmazni.
4.2.4.) A felsıoktatási törvény vonatkozó rendelkezései 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet, mely a felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szól. A törvény szorosan témámhoz tartozó tartalma: Elınyben részesítési követelmények [az Ftv. 39. §-ának (7) bekezdéséhez] 18. § (1) A fogyatékossággal élı hallgató számára - kérelmére - a felsıoktatási intézmény a tanterv elıírásaitól részben vagy egészében eltérı követelményeket állapíthat meg, illetve - figyelemmel a felsıoktatási törvény 39. §-ának (7) bekezdésére - azok teljesítésétıl eltekinthet.
Látássérült (vak, gyengénlátó) hallgató esetében: - az írásbeli vizsgák helyett a szóbeli vizsga lehetıségét, illetve az írásbeli számonkérés esetén speciális technikai eszközök használatát biztosítani kell, - aki fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat a „B” típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól, - fogyatékossága miatt egyes gyakorlati követelmények teljesítése alól felmentést kaphat, illetve a gyakorlati követelmények teljesítése megfelelı (nem gyakorlati) követelmények teljesítésével helyettesíthetı, - a hallgató mentesíthetı a geometriai, szerkesztési feladatok alól, de szóban a szabályok ismerete megkövetelhetı, - a kérdések, tételek hangkazettán, lemezen, pontírásban vagy nagyításban történı hozzáférhetıségét, megfelelı világítást, személyi segítıt, illetve szükség esetén a nem fogyatékossággal élı hallgatók esetében megállapított felkészülési idınél hosszabb felkészülési idıt kell biztosítani. 16
(7) A (2)-(6) bekezdésekben a felkészüléshez biztosítható hosszabb felkészülési idı a nem fogyatékossággal élı hallgatók esetében megállapított idıtartamhoz képest legfeljebb 30%-kal hosszabbodhat meg.
A fogyatékossággal élı hallgatók tanulmányaival kapcsolatos elvek [az Ftv. 61. §ának (2) bekezdéséhez] 20. § (1) A hallgató fogyatékosságára tekintettel - a 19. § (1) bekezdése szerinti szakvélemény alapján kérheti a tanulmányi kötelezettségek teljesítése, illetve a vizsgák alóli részleges vagy teljes felmentését vagy azok más módon történı teljesítésének engedélyezését. (2)
A
felsıoktatási
intézmény
szervezeti
és
mőködési
szabályzatában
meghatározottak szerint:bírálja el a fogyatékossággal élı hallgatók segítségnyújtásra, mentességre és kedvezményekre irányuló kérelmeit, látja el feladatát és kerül megbízásra a fogyatékossággal élı hallgatók segítését intézményi részrıl irányító koordinátor, veheti igénybe a fogyatékossággal élı hallgató - a fogyatékossága típusa és mértéke szerint - az intézmény által biztosított, illetve az intézmény által nem biztosított, de más módon rendelkezésre álló személyi és technikai segítségnyújtást és szolgáltatásokat, használhatja fel a fogyatékossággal élı hallgató a speciális jegyzet, illetve jegyzetet helyettesítı, más módszerő felkészülést segítı technikai eszközök esetében a tankönyv- és jegyzettámogatást. (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti koordinátor feladata: Részvétel a fogyatékossággal élı hallgatók által benyújtott, a (2) bekezdés a) pontja szerinti kérelmek elbírálásában és nyilvántartásában, kapcsolattartás a fogyatékossággal élı hallgatókkal, azok személyes segítıivel, a fogyatékossággal élı hallgatók tanulmányai, vizsgái során alkalmazható segítségnyújtási lehetıségek biztosítása, illetve szorgalmi idıszakban a fogyatékossággal élı hallgatók által igényelt konzultációs lehetıségek
megszervezése,
tanulmányainak
segítését
javaslattétel szolgáló
a
normatív
fogyatékossággal támogatás
élı
hallgatók
felhasználására,
a
segítségnyújtáshoz szükséges tárgyi eszközök beszerzésére. (http://net.jogtar.hu, 2009. március 28.) Fentiek szerint a Zsigmond Király Fıiskola Szervezeti és Mőködési Szabályzatának tartalmaznia kell a Törvény 20. § (2) pontja szerint a fogyatékosokra vonatkozó elbírálási elveiket.
17
Utána néztem s csupán egy nagyon rövid meghatározással találkoztam, a 9. pontban, idézem: „A Hallgató joga, hogy (…) g) Állapotának és személyes adottságainak, esetleges fogyatékosságának megfelelı elbánásban részesüljön.” (www.zskf.hu, 2009. március 28.) Mindössze ennyi, ami nem túl biztató, mert nem körülhatárolt, hogy az iskola milyen álláspontot képvisel. Felkerestem további információkért e-mailben az iskola fogyatékosügyi koordinátorát. Megkértem pár mondatban írja le milyen funkciókat lát el az intézmény koordinátoraként. Válasza általános értékő, mely szerint feladata a beérkezı fogyatékossági kérelmek elbírálása, a dokumentumok hitelességének ellenırzése, jogszabályi környezethez való megfelelıségének ellenırzése, határozatok meghozatala nyelvvizsgát érintı kérdésekben és egyéb, az adott szakokon folyó tanulmányi kedvezmények elbírálása, kapcsolattartás az ORSZI-val (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértıi Intézet), illetve az adott területeken dolgozó igazságügyi szakértıkkel. A látássérült hallgatók létszámát konkrétan nem tudta megmondani, de emlékei szerint egy esetben adtak ki látássérült hallgatónak az írásbeli részvizsga alól mentességet, a hallgató csökkent látóképességgel rendelkezett. Személyes találkozása nem volt vele, a hallgató csak kérelmet adott be, melyet ık azt elbíráltak.
4.3.) Más jogszabályok A fogyatékosok jogait szórványosan más törvények is biztosítják. Ezek közül példálózva érdemes néhányat felsorolni: - A közbeszerzésekrıl szóló 2003. évi CXXIX. tv. 72. §-a szerint az (állami és önkormányzati) építési közbeszerzések során is mindig érvényesíteni kell az akadálymentesség követelményét. - A postáról szóló 2003. évi CI. tv. a 40. §-ában kötelezıvé teszi, hogy a postai hozzáférési pontokat is akadálymentessé kell tenni. - Itt érdemes megemlíteni, hogy az eljárásjogi törvények (a közigazgatási hatósági eljárásról szóló 2004. évi CXL. tv. 60. § (2) bekezdése, a büntetıeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 114. § (2) bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 184. § (2) bekezdése) külön biztosítják a siket személyeknek azt a jogát, hogy részükre jeltolmácsot kell kirendelni, ha írásban nem lehet megfelelıen érintkezni velük. E jeltolmács díját az állam elılegezi és viseli, így az semmilyen költséget nem jelent a fogyatékosnak. 18
- A már említett építési törvény (1997. évi LXXVIII. tv.) a közhasználatú építmények esetében az akadálymentességet is feltételként szabja, így pl. egy ezzel ellentétes tervre nem lehet építési engedélyt kapni. (http://net.jogtar.hu, 2009. március 28.)
5.) A fogyatékosok intézményes nevelésének kezdetei Magyarországon (rövid áttekintés)
Cházár András nevéhez főzıdik az elsı magyar gyógypedagógiai intézmény megnyitása 1802-ben Vácott, ez a "Siketek Nevelıháza" volt. Szerette volna, ha mindenkire kiterjesztik az iskoláztatási jogot, és a fogyatékosok társadalmi felkarolását kérte. 1825-ben ismét intézményavatásra került sor, ez volt a budapesti Vakok Intézete. 1875-ben a súlyosabb fokban értelmi fogyatékosok elsı intézete (óvoda – iskola) is megkezdte mőködését Budapesten, mely Frim Jakab gyógypedagógus nevéhez főzıdik, aki elsıként tárta fel Magyarországon az értelmi fogyatékosok mostoha sorsát és létesítette számukra a nevelı intézetet Rákospalotán, mellyel megteremtette a mai egészségügyi otthonok ısét. Véleménye az volt, hogy nem elég védeni ezeket az embereket, hanem amennyire lehet gyógyítani, nevelni, képezni kell ıket. 1884-ben İ vezette be a gyógypedagógia fogalmát a magyar pedagógiai szakirodalomba. 1868. évi népoktatási törvény életbelépése bizonyos mértékig kedvezıbb helyzetet hoz a fogyatékosok beiskolázása terén is. Az a társadalmi fejlıdési folyamat, amely a kötelezı népoktatás bevezetését eredményezi, lassan a fogyatékosok intézményes nevelésének a feltételeit is megteremti. Bár a századfordulón már több fogyatékosok számára nyílt intézmény is mőködik - további kettı is létrejön, 1891-ben az elsı logopédiai intézet és 1900-ban a kisegítı iskola - a beiskolázott fogyatékosok száma még mindig elenyészı, s további sorsuk szinte teljesen megoldatlan. A területnek újabb lendületet az 1921. évi iskoláztatási törvény ígér, mely kimondja a képezhetı fogyatékosok tankötelezettségét is, de ezután is csak lassú, az igényektıl messze lemaradó fejlıdésnek vagyunk tanúi, melynek társadalmi okai vannak. A magyar gyógypedagógia története sok kitőnı szakembert tart számon mindenekelıtt Simon Antalt, elsı gyógypedagógiai intézményünk igazgatóját. A magyar gyógypedagógiai munka nemzetközileg is számon tartott 20. századi neves képviselıi, pl. Ranschburg Pál, a gyógypedagógiai pszichológia megteremtıje, Sarbó 19
Artúr, a modern magyar logopédia megalapozója, Bárczi Gusztáv, az 1964-ben elhunyt Kossuth-díjas orvos-gyógypedagógus, országgyőlési képviselı, a Gyógypedagógiai Tanárképzı Fıiskola névadó igazgatója. A fogyatékosokról való gondoskodás társadalmi feladattá vált. Nevelésük, oktatásuk, rehabilitációjuk hosszan tartó, komplex folyamat, amelyben számos szakterület, intézmény, hatóság, társadalmi szervezet részt vesz vagy közremőködik. Nagyon fontos, hogy a köztudatban megfelelı, korszerő szemlélet alakuljon ki róluk, és a maga helyén mindenki vegyen részt abban a társadalmi programban, amely szükség szerinti segítésüket, elıítélet-mentes befogadásukat, emberi jogaik csorbítatlan érvényesülését tőzi célul. Fıként a gyógypedagógus hivatása a fogyatékosok neveléseoktatása és szocializációjuk folyamatában számos fontos tennivaló ellátása, de valamennyi pedagógusnak közvetlenül és közvetve napi teendıi közé tartozik a fogyatékosok ügye. Feladatuk többek között tudni a speciális segítségnyújtási lehetıségekrıl, meg kell tanítaniuk az ép gyermekeket együtt élni a fogyatékosokkal, felismerni és megbecsülni értékes tulajdonságaikat, segíteni ıket nehezített, hátrányos helyzetükben. A legfrissebb adatok szerint közel 75 ezer fogyatékos személy tartózkodik Magyarországon a közoktatási intézményekben, ami a tanulók közel 4%-át jelenti. (Gordosné, 1981: 5.8.)
20
Táblázat
Tanulólétszám az egyes közoktatási intézményekben a 2004/2005-ös tanévben Feladat-ellátási
Tanulók létszáma (ezer fı)
helyek típusa
Nappali
Felnıtt-
képzésben
oktatásban
Óvoda
325,6
Általános iskola
886,5
Szakiskola
123,4
Összesen Ebbıl fogyatékos 325,6
0,2%
5,7
2,8
889,3
6,3%
56,7
3,5
126,9
1,6%
2,0
8,4
100% 8,4
Speciális szakiskola 8,4 Gimnázium
193,4
45,5
238,9
0,3%
0,8
Szakközépiskola
245,4
44,7
290,1
0,2%
0,8
Összesen
1 782,7
96,5
1 879,2 3,9%
74,4
Forrás: OM statisztikák 2005, elızetes adatok. A gyógypedagógiai képzésben résztvevık oszlopa az integráltan együtt oktatott tanulókkal együtt értendı. (http://text.disabilityknowledge.org, 2009. március 17.)
6.) Látássérültekrıl készült felmérés
2001-ben a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége felmérést készített. A Szövetség nem tudományos munkát szándékozott készíteni, hanem inkább egy rendhagyó értékelést, ahol számok helyett az embert szerette volna láttatni. Sajnos nem lehet összevetni egy frissebb elemzéssel, ugyanis ilyen azóta nem készült. A felmérés általam összegzett feldolgozása segítségül van a látássérültek jelenlegi iskolai végzettségének, kompetenciáinak, munkapiaci helyzetének megismeréséhez. A felmérés elkészítését a látássérültek munkavállalásával kapcsolatos súlyos problémák megoldására, és egyfajta országos "munkaerı-adatbázis" létrehozásra való törekvés határozta meg. Minden munkaképes korú látássérültnek adatlapokat küldtek ki és a visszajelzések alapján hozták létre az adatbankot. Hatalmas mennyiségő adat győlt össze, ez adta a szervezıknek az ötletet, hogy létrehozzanak a gyakorlati életben is
21
felhasználható ismereteket tartalmazó összegzést arról, milyen a magyarországi látássérültek munkaügyi helyzete az ezredfordulón. Az adatok feldolgozása során három csoportra osztották a személyeket: gyengénlátókra, aliglátókra és vakokra. E csoportokon belül külön vizsgálták a nıket illetve a férfiakat. A látásfogyatékosság szerinti felosztás jelentısége abban áll, hogy az említett három csoportnak teljesen eltérı a munkaerıpiaci érvényelülési lehetısége. Ezt egy olyan döntı ténynek tekinthetjük, amely kulcsfontosságú a munkába helyezéssel kapcsolatos probléma helyes megítélése szempontjából. Alapkérdésük az, hogy miért nem tudják bevonni a látássérült emberek nagy részét sem az elsıdleges, sem a másodlagos munkaerıpiacra; annak ellenére, hogy egyre intenzívebb kormányzati lépések történnek ennek érdekében? Hogy hány fı szerepelhetett a felmérésben ezt annak alapján számították ki, hogy hazánkban 2000-ben kb. 43000 fı között mozgott azok száma, akik a vakok személyi járadékában részesültek. Ebbıl aktív korúak száma kb. 12000 fı, a felmérés kb. 6000 emberre terjedt ki, az adatlapokat összesen 1136 személy juttatta vissza, azaz 18,7%. A feldolgozott szakirodalmat az alábbi megközelítési pontok szerint csoportosítottam.
Járadék:
Az
1971-ben
bevezetett
járadékot
legtöbbjük
elsısorban
jövedelemforrásnak tekinti. Pedig a járadék létrehozásának elsıdleges célja a vakság tényével együtt járó többletkiadásokat kompenzálandó ellátás nyújtása. A munkaképes korúak legnagyobb száma egyaránt részesül mind a vakok személyi járadékában, mind a rokkantsági nyugdíjban, e két tétel összesen csupán kb. 45.000 Ft/hó! A két ellátás együttes összege elegendı ahhoz, hogy minimális szinten is, de megélhetést biztosít. Sajnálatos tény - azok között, akik több mint két éve rokkantsági nyugdíjban részesülnek -, hogy természetszerőleg átállnak egy "nyugdíjas" életformára, melyre az igényszint lecsökkentése valamint a szükségletek minimalizálása jellemzı. E tagok között erıteljesen megnövekszik azok száma, akik a továbbiakban nem kívánnak semmiféle keresı tevékenységet folytatni.
Oktatás: A versenyképes tudás illetve bármely tudás konvertálhatósága rendkívüli mértékben felértékelıdött a mai világban. A látássérültek munkába állását is jelentısen beszőkíti az alacsony szintő iskolai végzettség, statisztikai adatok szerint mintegy 5% a felsıfokú végzettségőek aránya. Természetes, hogy gyengénlátóknál a legmagasabb ez a szám, több mint a duplája az összátlagnak. Figyelemreméltó adat, hogy vak nık 22
esetében rendkívül kevés az egyetemet végzett. Leginkább jellemzı szakok: jogász, tanár (nyelvszakok, magyar, történelem, zene), újabban a szociális szakmák, informatika. Örvendetes tény a látásfogyatékos hallgatók egyre jelentısebb emelkedése a felsıoktatásban, az intézmények nagy hiányosságaik ellenére sokkal fogadókészebbek a sérült személyekkel kapcsolatban, mind tárgyi-technikai értelemben, mind emberi hozzáállás tekintetében. Éves szinten kb. 150-160 diák tanul középiskolákban, ebbıl 3040 teszi le évente az érettségit. Az adatlapokból merített válaszok alapján a látássérültek egyértelmően érzik, hogy az érettségi hiánya nagymértékben akadályozza ıket a munkavállalásban. A szakképzésben sem beszélhetünk nagy tömegek részvételérıl, mert sajnos a szakképzés helyzete továbbra sem megoldott. A vak szakmunkások rétege az ún. "klasszikus vakos szakmák" képviselıibıl kerülnek ki. Ezek a kefe- és seprőkészítı, a telefonalközpont-kezelı, szövı, kosárfonó, illetve a gyógymasszır szakmák. Fontos megemlíteni, hogy 1998/99-es tanévtıl kezdve a gyógymasszır szakképzés érettségihez kötött. Az aliglátók a vakos szakmák mellett hagyományosan a kárpitos és könyvkötı szakmákat is tanulták. A látássérültek nagy többsége csupán alapfokú vagy annál is alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, az általános iskolát végzettek aránya 36-50% között mozog. 10% azoknak az aránya, akiknek még az általános iskolát sem sikerült elvégezniük. Fontos odafigyelni tehát, hogy az iskolából való kimaradás következtében a sérült fiatal nem szerezheti meg azokat a készségeket, képességeket melyek segíthetnék a munkavállalásban. Ráadásul így leszőkül a fogyatékosságuk következtében amúgy sem széles lehetıségek köre, egyúttal a látássérült személy számára elérhetı foglalkozások és megvalósítható életpályák számának valószínőségét is csökkenti. A fogyatékossággal kapcsolatos kérdések megközelítése itt is az integrációt tekinti kulcskérésnek abban, hogy ezek az emberek az aktív társadalomba beilleszkedjenek.
Munkavégzést
korlátozó
tényezık:
A
válaszadók
mindhárom
csoportja
egyöntetően valamilyen egyéb fogyatékosságot, illetve betegséget jelöltek meg válaszaikban pl.: mozgáskorlátozottság, szív- és érrendszeri betegségek, hallássérülés, értelmi sérülés, idegrendszeri problémák. A válaszadók 26%-a jelölt meg valamiféle korlátozó tényezıt, ez azt jelenti, hogy kb. minden negyedik ember küzd ilyen jellegő problémával.
23
Továbbképzés: 64% semmiféle továbbképzésben nem vett részt, tehát csupán harmaduk él ezzel a lehetıséggel, a legnagyobb arányban vakok képviseltetik magukat, 17%-kal. Döntı többségük a telefonalközpont-kezelık, illetve a gyógymasszırök közül kerül ki. A gyengénlátóknál szinte minden szakmával kapcsolatban találunk továbbképzésre utaló adatokat, ám ezek jellegzetesen a munkáltatók által elıírt képzések. Az aliglátók továbbképzési aránya 5%, ık is elsısorban a telefonos, illetve gyógymasszır továbbképzéseken vettek részt. Nyilvánvaló, hogy a továbbképzések elmaradásai tovább gyengítik a látássérültek munkaerıpiaci pozícióit.
Számítástechnika: Kiemelt szerepet kap a látássérültek életében, hisz olyan széleskörő lehetıségeket teremt számukra, amelyrıl néhány évtizeddel ezelıtt álmodni sem mertek volna. Hatalmas mennyiségő információmennyiséghez juthatnak így hozzá, szórakozási, tanulási- és munkaeszköz, és elsısorban, mint segédeszköz játszik szerepet. Fontossága abban is áll, hogy a XXI. században az élet minden területén egyre inkább kulcsfontosságúvá válik a számítástechnikai ismeretek elsajátítása. Ennek ellenére a válaszadók 83%-a semmiféle számítástechnikai ismerettel nem rendelkezett 2000-ben. A fennmaradó 17%-ból a vak férfiak aránya kimagasló, 6%-os. A gyengénlátók és az aliglátók körülbelül ugyanolyan arányt képviseltek. Nem elhanyagolható azonban, hogy a síkírású anyagok olvasásának lehetısége rendkívül vonzóvá teszi a számítástechnika alkalmazását, remélhetıleg ennek a vonzó tulajdonságnak hatására minél többen kívánnak majd megismerkedni vele. E terület kiemelkedı fontosságát felismerve a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a ’80-as évek végétıl biztosít helyet számítástechnikai tanfolyamoknak. A tanulás itt kisebb 4-5 fıs csoportokban zajlik, nagy az érdeklıdés, amit az 5-6 szoros túljelentkezést is mutat.
Idegennyelvismeret: Összességében elmondható, hogy a válaszadók 85%-a semmiféle idegen nyelvi tudással nem rendelkezik. A fennmaradó 15% belsı arányai hasonlóak, mint a számítástechnikai ismereteknél. A vak férfiaknál itt a kiugró arányt a számítástechnikából
elsajátított
angol
nyelvtudás
magyarázhatja.
Az
állami
nyelvvizsgával rendelkezık az egytizedét teszik ki a nyelvismerettel bíróknak. Elsısorban az angol nyelvet jelölték meg majd sorrendben a német, az orosz, a román illetve francia nyelv következett.
24
Pályakezdık: Évente hozzávetılegesen 100-120 fıre tehetı a munkaerıpiacon jelentkezı pályakezdı látássérültek száma. A vizsgált idıszakban csak 18%-uk rendelkezett munkaviszonnyal. Legnagyobb részük tehát szakmai képesítésének megszerzését követı fél éven belül nem tudott vagy nem akart munkába állni. A végzısök egyharmada mindenképpen szeretett volna munkát vállalni. Másik egyharmada, az elhelyezkedési lehetıségeket ismerve megpróbálja a munkába állás idıpontját minél késıbbre tolni. Ezért inkább továbbképzéseken vesznek részt, átképzésekre
járnak,
új
szakmát
próbálnak
elsajátítani,
továbbtanulnak
a
felsıoktatásban. A harmadik harmadba azok a pályakezdık tartoznak akik, nem is akarnak elhelyezkedni. Fontos azonban megjegyezni, hogy döntı többségüknél olyan szemészeti, illetve egyéb súlyos egészségügyi problémák állnak fenn, ami miatt objektíve nem tudnak dolgozni. Akiknek több esetben sem sikerült valamilyen továbbtanulási
formában
részt
venniük,
illetve
eredménytelenül
zárultak
az
elhelyezkedésre tett kísérleteik, egy idı után (általában 2 év) feladva a próbálkozást e harmadik
csoport
tagjainak
számát
gyarapítják,
és
így
nem
szereznek
munkatapasztalatot sem. A próbálkozásokba való belefáradás okai elsısorban a kudarcélmény, a megalázottság, a fölöslegesség-érzet.
Munkaviszonnyal rendelkezık: A felmérés célja itt, pontosabban megtudni milyen nagyságrendő is a látássérültek között a foglalkoztatottság. A válaszadók 75%-a nem rendelkezik semmilyen munkával (még alkalmival sem)! Tehát az aktív korúak közül csak minden negyedik embernek van valamiféle munkája. A munkanélküliségi ráta ilyen magas aránya mindenképpen megdöbbentı és elgondolkodtató. A válaszadók között munkaviszonnyal rendelkezı emberek 82%-a állandó munkahellyel rendelkezik, a többiek különféle alkalmi munkákból élnek. Laikusok számára teljesen egyértelmő lehet, hogy a vak emberek a legkevésbé foglalkoztatottak, meglepı, de ez nem így van. A legtöbben közülük dolgoznak, ezen belül a férfiak aránya több mint a duplája a nıi foglalkoztatottaknak. Ennek magyarázata, hogy majdnem mindegyik vak férfi még fiatal korában (esetleg születésekor) vesztette el látását, emiatt már diákkorában lehetısége volt a „vakos életmód, majd a „vakos szakmák” elsajátítására. Az aliglátók esetében viszont a 3%-os arány valóban rendkívül alacsony. Náluk az ún. „professzionáis munkaképtelenség” a jellemzı, ha valaki a munkakörét gyenge látása miatt többé nem tudja ellátni. 25
A gyengénlátók 3%-a rendelkezik munkaviszonnyal, ez az adat azonban nem tükrözheti a valós statisztikai számot, mert a szövetségnek 67% fölötti látáscsökkent személy lehet tagja. Ezért a gyengélátók népes táborának nagy többségérıl nem rendelkeznek semmilyen adattal.
Munkaviszony megszőnése: A döntı okok, melyek miatt elvesztették munkájukat: - A látásromlás (14%) - Rokkant nyugdíjazás (41%) - A szem állapotán kívülálló egyéb betegségek (13%) - Munkahelymegszőnés (20%), itt elsısorban a gazdasági folyamatok játszották a fıszerepet, nem a látásfogyatékosság - A munkavállaló felmondása (3%), a szám rendkívül alacsony, okként elsısorban az alacsony jövedelmet, illetve a megbecsülés hiányát említették - Egyéb körülmények (9%). melyek közé sorolták a családi okokat, a gyest, az öregségi nyugdíjba vonulást, elköltözést, továbbtanulást, közlekedési lehetıségeket, vállalkozóvá válást.
Munkahelykeresés: A feldolgozott adatok szerint minden ötödik ember próbált meg valamilyen munkát keresni, szeretné ha munkája lenne és akar dolgozni. A rengeteg sikertelen próbálkozás, az elutasítások miatt többsége feladja a munkakeresést. Sok érintett általános véleménye, hogy a vak embert nem merik, nem akarják, nem tudják alkalmazni, még esélyt sem adnak számára. Inkább foglalkoztatnak szakmailag és tapasztalatilag gyengébb, de egészséges munkaerıt. Sajnálatos tény, hogy telefonközpont kezelıként és gyógymasszırként szinte lehetetlen elhelyezkedni, pedig ezen a területen van a legtöbb képzett munkaerı. Rendszeresen a társadalmi elıítéletekkel találkoznak, legtöbbször azzal, hogy nem tekintik ıket társadalmilag egyenértékőnek, lenézik ıket, idegenkednek tılük. A munkaadók részérıl visszautasító okként szokott szerepelni a látásfogyatékosságra való hivatkozás, mert azt gondolják, nem tudják pontosan és figyelmesen ellátni a feladatukat. Szerepet játszik még az életkor, akárcsak a látó embereknél ez is egyfajta kizáró oka az alkalmazásnak. Kijelenthetı, hogy a munkavállalás esélye erısen összefügg a fogyatékosság állapotával. A megkérdezettek 32%-a vallja, hogy teljesen összefügg, 50%-a hogy nagyon, 12%-a sokban, 3%-a nem sokban, 3%-ban pedig semennyiben. 26
Szívesen vállalt munka: Elsı helyen a telefonalközpont-kezelı szerepel ez analóg azzal a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedben ıket bocsátották el a legnagyobb számban. A második helyen szereplı kívánatos munkaterület a számítógéppel végezhetı munka, majd a gyógymasszır szakmában való elhelyezkedés (ez szinte a legszilárdabb munkakörnek tekinthetı), nem beszélve arról, hogy ez a szakma mind a mai napig megırizte presztizsét. Az otthon végezhetı munkák közül jelentıs a bedolgozói munka iránti kereslet. Szellemi tevékenységek közül az oktatás, a nyelvekkel való foglalkozás tart nagy érdeklıdésre számot. A klasszikusnak számító „vak szakmák” iránt csekély érdeklıdés mutatkozik ilyen pl. a szövı, kefekötı. Egyre nagyobb érdeklıdés mutatkozik az emberekkel kapcsolatot munkák iránt, tehát elıtérbe kerülhetnek a szociális területen végzett szakmák. A látásmaradványosoknál elsıdleges, hogy olyan munkát szeretnének vállalni, ami a szemére nem ártalmas, nem nehéz, és ami a teljes látásukat nem veszi igénybe. Vakoknál a tapintásra hagyatkozva szeretnének valamilyen összeszerelı munkát, de van olyan is, aki kifejezetten agyi tevékenységet igénylı munkát szeretne, nem kívánatos többeknél a monotonitás, a hamar kialakuló rutinmunka, általános igény a legfıképp képzettségüknek megfelelı munkalehetıség. (Micserics, 2001)
7.) Portrék
7.1.) Sz. D. 26 éves vak fiatalember A Láthatatlan kiállításon találkoztam vele elıször. Már másodszor jártam a kiállításon (elıször 1997-ben), mely interaktív, a vakok élethelyzeteit bemutató kiállítás. A programja, hogy egy vak segítı segítségével - esetemben D. segítségével – végigbotorkál
egy
kis
csoport
egy
teljesen
lesötétített
mindenféle
tárgyi
berendezésekkel és hangi effektusokkal ellátott épületrészben. D. kifejezetten intelligens, melegszívő, vidám és zavarba ejtıen optimista fiatalember, aki tökéletes alanynak mutatkozott és vált be egy interjúhoz. Kértem tıle idıpontot egy személyes, nyugodt beszélgetésre mikor is az iskoláiról, munkahelyeirıl egyben az életérıl is szó esett. D. szerencsés fiú, mert szeretı család veszi körül. Beszélgetésünk alatt kiegyensúlyozott, magabiztos fiatalember karaktere bontakozott ki elıttem, aki akar és tud tanulni, aki akar, és ha nehezen is, de sikeresen munkát is talált magának, és vannak 27
tervei az életben. Találkozónkra egy gyönyörő és okos vizsla kutyus, Chanel kíséretében érkezett. Jó kommunikációs készsége könnyíti és feledhetetlenné tette a beszélgetést, egészen úgy éreztem, hogy már nagyon régen ismerjük egymást, minden annyira természetesen zajlott, a kérdések és rájuk a válaszok gyorsan követték egymást. Iskoláit a Vakok Általános Iskolájában kezdte, amit nagyon kedvelt, azonban vágyott az integrált oktatás után. Meglátása szerint csak felsı tagozattól érdemes elkezdeni az integrált oktatásban való részvételt, mert ha valaki túl korán csöppen bele, akkor nincs ideje azokat a feltétlenül szükséges készségeket elsajátítani, ami a „vakos életmódhoz” szükséges, pl. a braille írás és olvasás. Ennek hiánya náluk az analfabétizmust jelenti. A braille ismeretek hiánya komoly veszélyeket rejt, amennyiben sikertelen a gyermek integrált oktatásba való beilleszkedése s visszakerül szegregált körülmények közé. D. integrált gimnáziumba ment továbbtanulni. Sok mindent megtanult, sok tapasztalatot szerzett a nyílt közösségben, másfajtákat, mint amit a vakok iskolájában meséltek neki. Beilleszkedésével nagyobb problémái nem voltak, osztálytársaival való együttmőködés valakinél könnyebben ment, valakinél nehezebben, és hozzátette, kettın áll a vásár. Szerencsés alkat, jó természető és nem zárkózott, vannak olyan látássérült ismerısei, akinek sokkal nehezebben ment a beilleszkedés. Jó tapasztalatként kiemelte, hogy tanárai mindig próbáltak rugalmasan segíteni neki. Néha volt egy-két óra, ami kihívást jelentett a tanároknak és neki is pl. hogyan magyarázzanak el egy kísérletet. İ braille írógéppel írta az órai jegyzeteit és a dolgozatait, nehézséget pl. a tankönyvek használata jelentette. Kevés könyv volt meg a Vakok Szövetségének hangos könyv formájában, ezért általában meg kellett kérnie valakit, hogy olvasson fel neki. A közlekedést az iskolában jól megoldotta, egy idı után nem okozott nehézséget eljutnia egyik óráról a másikra. Ha pedig csoportosan mentek valahová, mindig akadt valaki az osztálytársak közül, aki segített. Érettségi után az Államigazgatási Fıiskolán, igazgatásszervezı szakon tanult tovább, egyedül İ volt az iskolában vak hallgató. Kérdésemre, hogy miért pont oda felvételizett, mosolyogva válaszolt, miszerint semmit nem tudott róla, csak azért választotta, mert magyarból és történelembıl volt a felvételi, és ezek a tárgyak kedvesek számára. A felvételi procedúrán annyi segítséget kapott, hogy valaki olvasta a felvételi lapot, és írta a válaszait, közben jó néhány ember pedig szemmel tartotta ıket. Jogszabály szerint lehetısége lett volna arra, hogy több idıt kapjon a felvételi során, de ezt nem kapta meg. Utólag visszatekintve azt mondja, nem is bánja, mert bizonyította, 28
hogy egyenrangú körülmények között is képes volt eredményesen helytállni a megmérettetésen. Fıiskolai évei alatt környezetétıl szintén sok segítséget kapott, akárcsak a gimnáziumban. Tankönyveihez való könnyed hozzájutás itt is csak álom maradt, csak nyomtatott jegyzet vagy könyv létezett, és a tanszékeken természetesen nem volt a kiadott jegyzetekbıl elektronikus példány. Sokszor próbálkozott a kiadóknál, ahol szinte teljes mértékben elzárkóztak attól, hogy bármilyen jegyzetet vagy tankönyvet elektronikus formában rendelkezésére bocsássanak. Kérdeztem, hogy ilyen jellegő problémáival tudott-e valakihez fordulni az iskolában, de akkor még nem volt fogyatékosügyi koordinátor. 2005 évben diplomázott, jelenleg egyedüli vak hallgatóként felsıfokú szakképzésre jár az ELTE-re, második félévét tölti a négy féléves szakképzésbıl, ifjúságsegítı lesz. Itt már van fogyatékosügyi koordinátora, aki meglátása szerint még eléggé tapasztalatlan, ugyan nagyon lelkiismeretes, de bele kell még jönnie a szakmájába. Megkérdeztem, mennyire látja hasznosnak a koordinátor jelenlétét, illetve kellett-e valamilyen ügyben hozzá fordulnia. Jó dolognak tartja, hisz így legalább hivatalosan is van valaki, aki segítséget ad, ez megnyugtató számára. Ennek ellenére sokszor inkább egyedül oldja meg a problémáit. D. szerencsés alkat, hisz elmondása szerint felmerülı gondjait kihívásként fogja fel, ez is segíti abban, hogy átlendüljön bizonyos nehézségeken. A tankönyvekkel, jegyzetekkel beszerzése itt a szakképzésben is nehézségeket okoz neki, ez már-már örökös harc számára. Energiájának általában 40%-át tudja fordítani a tananyag elsajátítására, és 60%-át a tananyag átalakítására. Átalakítás alatt a felolvastatást, vagy a magnóról számítógépre való átírást érti. Vizsgái eddig többnyire szóbeliek voltak, illetve amikor a többiek zh-t írtak, akkor İt szóban feleltettek. A beadandókat ugyanúgy meg kell írnia, mint bármely társának, bár elmondása szerint volt egy-két oktató, akinél a beadandót ki lehetett váltani más típusú feladattal, pl. kiselıadással. A vizsgára való felkészülés során általában a számítógépre mentett anyagait szokta visszahallgatni egy hangos szoftver (JAWS) segítségével, meg olyan kazettákat, melyekre felolvastak már neki szükséges könyveket. Többnyire hallás után tanul. D. már dolgozott több helyen, így a munka világában szerzett tapasztalatairól is tudtunk beszélgetni. Még nem tudja megpróbál-e a diplomája megszerzése után új szakmájában elhelyezkedni, vagy még mindig továbbtanulna. Mikor a fıiskolán végezett, egy évet dolgozott ösztöndíjas foglalkoztatottként, mely esetében azt jelentette, hogy friss diplomásként felvették a közszférába egy éves szakmai 29
gyakorlatra, amikor is valaki irányítása mellett végezhetett bizonyos teendıket. A munkatársak jól fogadták, bár a technikai feltételek nem voltak megfelelık ahhoz, hogy a munkáját száz százalékosan el tudja végezni. Az ott eltöltött egy év után került a Láthatatlan Kiállításra, melyet egy igen nehéz munkakeresési idıszak elızött meg. Szakirodalmi statisztikák azt mutatják, hogy a látássérültek egy része elkerülendı a munkakeresés okozta fájó csalódásokat inkább megpróbál még további tanulmányokat folytatni, más része pedig sokáig kitartóan próbálkozik ugyan, de a sok visszautasítás miatt feladja. Véleménye a munkakereséssel kapcsolatosan szintén akaraterejét és kitartását igazolja, miszerint İ úgy tartja, hogy mindig kettın áll a vásár. Vagyis, hogyha benne nincs motiváció, hogy munkát szeretne találni, akkor soha nem is fog találni. Egyfelıl fontosnak tartja az erıs elhatározást, mely nagy lendületet képes adni, másrészt valahogy el kell tudják adni magunkat a munkaerıpiacon, ami igen nehéz, de nem lehetetlen. Próbálkozni kell, egyszerően nem megy másképp. Bevallja, hogy İ is fél a visszautasításoktól, és ezért is tanul még mindig. Ha tanulna és lenne munkája, akkor otthon begubózva kellene töltenie nagyon sok idıt. Így viszont, hogy képzi magát és dolgozik, nemcsak komoly elınyöket szerez, de keretet is ad a napjának, hasznosnak érzi az idı múlását. Utolsó kérdésem az volt, mik azok a munkák amikkel kifejezetten szívesen foglalkozna, ekkor az emberekkel való foglalkozást említi elsı helyen. Szívesen dolgozna a közszférában, de emellett megemlíti a számítógépes munkát, távmunkát is. Ez legfıképp a rugalmas munkabeosztás miatt tetszik neki, bár nem szeretne mindig otthon ülni.
7.2.) K. Zs. 30 év körüli vak hölgy Zs.-t D. ajánlásával kerestem fel. Munkahelyén a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének székhelyén, a Lechner Ödön tervezte Sipeki Villában találkoztunk, mely épület a Hermina úton található. Nagyon kedvesen kézfogással üdvözölt, s miközben irodája felé haladtunk figyelmeztetett neki vezetıségi értekezlete lesz 10 órától. Viszont nagyon figyelmes volt, mert két kollégáját is meghívta a beszélgetésre, hogyha kevés lenne nekem vele az idı, akkor ık szívesen maradnak velem. A beszélgetés jó hangulatú volt, mindenki nagyon jól érezte magát, annyira hogy Zs. végül fél 1-ig - míg én el nem mentem - végig velünk maradt. Mindhárman a Szövetség Esélyegyenlıségi Hivatalában dolgoznak, Zs. ennek vezetıje. A két másik 30
résztvevı fiatal, Z. és J. jelenleg levelezı tagozaton felnıttképzésben tanulnak, és a hivatalban a legkülönfélébb feladatokat látják el. Zs. szertelen, ömlik belıle a szó, csapong, mégis érezhetıen agilis, határozott, gyakorlatias természető. Beszélgetésünk rengeteg olyan információval szolgált, melyek fontosak és érdekesek. Miközben beszél (elnézést is kér érte) folyamatosan le-fel jár a szobában keresztirányban, ez a szokása. Figyelem, mindig szinte centiméter pontossággal ugyanott fordul meg az ellenkezı irányba, úgy egy fél óra múlva azonban már ott ült velünk a kis dohányzóasztalnál. Az asztalon volt egy játék, egy téglalap formájú nagyobbacska doboz, melyben különbözı szögletes idomokat lehet síkba rakosgatni - egy nem stimmelt -, kuncogva mondták egyszerően nem tudják hol rontották el, de kérték ne segítsek, mert elrontom az örömüket. Beszélgetésüket információs beszéltetésnek terveztem, tehát elıre egyeztetett kérdéseim nem voltak. Ezt azért gondoltam így, mert reméltem, hogy így többletinformációval szolgálnak majd. Szerencsémre és a kölcsönös összhang eredményeképpen ez be is vált. Zs. elıször arról mesélt, miért fontos, hogy a vak emberek valós igényeit figyelembe véve valósítson meg a kormány, vagy jószándékú magánszervezetek különféle projekteket. Mosolyogva meséli, hogy a tudatlan, bár vitathatatlanul jóindulatú emberek milyen halálra ítélt, abszolút haszontalan, rengeteg pénzt elnyelı, a vakok életében egyáltalán nem használható terveket valósítanak meg. Példa erre, egy fiatal iparmővész lány kitalációja. Ötlete szerint a vakoknak és gyengénlátóknak nagy segítség, ha az utcanév táblákat braille írással is kiírják. Rengeteg pénzbıl a projekt megvalósult. Sok helyen helyeztek el ilyen - színes pöttyös - táblákat (pl: Hermina út - Ajtósi Dürer sor sarok). Az igazi csavar a történetben, hogy ık újjal olvassák a braille betőket, a táblák viszont olyan nagyok, hogy csak tenyérrel tudnák elolvasni, erre nem is igazán képesek. Mindhárman azon a véleményen vannak, megkérdezni valakit sokkal gyorsabb és egyszerőbb. Megkértem, említsen legalább egy dolgot, amit igazán szükségesnek és értékesnek tartana az életükben. Amit említ, napjaink egyik vakok által legjobban áhított speciális szoftverrel ellátott, számítógéprıl elektronikus braille táblára olvasó szerkezet, a PATMATE, értéke több millió forint. Számítógéphez csatlakoztatva a szerkezet (kb. 22cm x 11cm x 4cm mérető mőanyag dobozka) az információkat beépített elektronikus braille kijelzın leolvashatóvá teszi. Csodálatos találmány, nagyon jól használható, csak sajnos nagyon keveseknek van a már említett magas ára miatt. A szerkezet „erejét” mi sem bizonyította jobban, hogy Z. és J. szívbıl jövı áhítattal 31
említik meg, sokat adnának egy ilyenért. Amikor ilyet hall az ember, akkor igazi düh tör rá, hogy miért nem ilyesmire van pénz vagy támogatás. Sokkal-sokkal ésszerőbb, használhatóbb dolgok elérésében kellene nekik segítenünk. Ez a kis történet véleményem szerint rávilágít arra is, hogy jót tenni csak igen körültekintıen és szakmai hozzáértéssel érdemes, melynek legfontosabb alapja, kiindulópontja az elızetes, alapos igényfelmérés. Zs-nek van egy kislánya, aki látó. Gyakorló anyaként látja, melyek azok a dolgok, mely a vak gyermekeknek is igazán fontosak. Beszélt arról, hogy az alapfokú oktatásban nagyon sokat számít, hogy a sérült gyermeket megfelelıen neveljék, hogy felkészítsék képességeihez mérten késıbbi feladatai elvégzésére, illetve sokat jelent a megfelelı foglalkozás a személyiségformálásában, mely nagy segítségére lehet az élet legkülönfélébb területein való boldogulásban. Nagyon fontos, hogy teret adjunk és segítsük az okos, ámbár sajnálatosan valamilyen formában fogyatékos fiataloknak a továbbtanulás területén is. Zs. nagyon céltudatosan beszélt az oktatás fontosságáról, de legfıképp a tanulás és boldogulás megtanulását tartja döntınek. Úgy gondolja, a vak gyermekek számára legfontosabb a tanulási technikák elsajátítása kb. egy éven belül, ahogy elkezdik tanulmányaikat. A sikert legfıképp az hozza, ha a gyermek szeret tanulni, és megtanul tanulni! Zs. vallja, hogy a nehezebben boldoguló gyermek jó tapasztalatot csak olyan emberektıl kaphat, akik maguktól is meg tudják oldani a problémáikat, elengedhetetlen dolognak tartja a veleszületett életképességet! Beszélgetésünk kis idı múlva az akadálymentesítés felé terelıdött. Zs. szerint az akadálymentesítés és az érdekvédelem összefügg. Általános tapasztalata, hogy egy adott helyen történt akadálymentesítést 100 fı fogyatékos emberbıl 80 fı természetesnek vesz - megjegyzi ez társadalmi probléma is -, 10 fı törvényben foglalt jogának tartja, és csupán 10 fı mondja, de jó, köszönöm! Megemlítettem neki, észrevettem az M2-es metróvonal állomásainak felújítása után, hogy a mőmárvány járófelületben hosszanti, süllyesztett csíkokból álló vakvezetı sávokat helyeztek el, és hogy vannak braille-írásos térképek is a metró aluljárókban. „Vakvezetı sáv a metró peronon, ugyan minek? Eddig is jó volt nélküle, azt a pénzt másra is el lehetett volna költeni. A braille táblát pedig körülményes használni, mert sok idıt vesz igénybe, mire megtalálnám a térképet karon fog valaki és segít.” – mondta Zs. Nem vitatja azonban, hogy akik épp a közlekedést tanulják azoknak hasznos. A tábla felszíni térképpel együtt van, ez sokat segíteni annak, aki nem ismerıs a környéken. Kicsit elszomorodtam, hiszen a metróban elhelyezett 32
vakvezetı sávokat eddig dicséretes fejlesztésnek tartottam, de Zs. válaszai összetörték bennem ezt a képet. Hiába az İ igényeik mások. Zs. nagyon szívesen adna megvalósítandó és használható dolgokra ötleteket, de mivel sem ıt sem más érintettet az illetékes hatóságok nem kérdeznek meg, így marad a csendes belenyugvás. Visszatértünk a braille ismeretekhez, mert Zs. felajánlotta megmutatja milyen is a JAWS beszélı szoftver, melynek segítségével használják a számítógépet. Nem elhanyagolható és számomra meglepı információt oszt meg velem, miszerint a magyarországi vakok kevesebb, mint 10%-a használja a braille-t. Magyarázata, hogy a számítógépek igen széleskörő elterjedésével gyakorlati életükhöz és tanuláshoz ki tudják kerülni. Zs. - ahogy D., Z. és J. is – azt vallja, aki nem tud braille-t olvasni és írni, az vak analfabéta, és igénytelennek mondható. Tény, hogy a pontírásos írógép és a pontozó (kis mőanyag lap, melybe kialakították a braille ABC-t, kis éles ceruzaszerőséggel papírra, kézzel írnak vele) hangos, ezzel ellentétben a laptop kényelmesebb és halk. Senki sem vitatja a számítástechnika nyújtotta hatalmas elınyöket, lehetıségeket, Zs. is mindennap használja, de emellett elengedhetetlennek tartja a braille tudás megtartásának ápolását is. Visszatérve a JAWS beszélı szoftverhez (jelenlegi ára kb. 350.000 Ft!), Zs. elindította nekem a számítógépén. Kisebbfajta sokk ért mikor meghallottam az enyhén agresszív, egy hangszínen beszélı férfihangot. Olvasási sebességét tetszılegesen lehet gyorsítani, avagy lassítani, nekem se így se úgy nem volt élvezhetı, biztosítanak róla nekik sem. Megmutatta melyik sebesség az, ahogy İ használja. Ez elsı hallásra érthetetlen hadarásnak tőnt, kis idı elteltével azonban már kezdett érthetıvé válni, ám értelmesen így sem tudtam volna visszaadni a hallottakat. İk már hihetetlen gyors sebességgel hallgatják, s egyúttal meg is értik az írott szöveget, órákig képesek követni és megérteni. Beszélgettünk a rendszerváltás elıtti idıkrıl, akkor milyen lehetıségei és élete volt a vakoknak. Kiemelte, abban az idıben vak embernek az önálló lakáshoz való jutás egyfajta integrációnak is számított. Ezzel bejutott egy látó közösségbe, mely nagyon sokat jelent életükben. A másik fontos momentum, ahogy akkoriban mindenkinek, nekik is dolgozniuk kellett, de ez a védett munkahelyek által biztosítva is volt. Ekkor még a vakok 80%-a dolgozott, ez óriási szám a mai 25%-hoz képest. 1990 óta napjainkig a nyílt munkaerıpiacról folyamatosan átszivárognak a munkavállalók a védett munkahelyekre, legjellemzıbben a gyógymasszır, illetve a telefonalközpont-
33
kezelı pozíciókba, kiszorítva onnan a látássérülteket. Mindez a szemük elıtt folyt és folyik, s nem sokat tudnak tenni ellene. Már komoly gond a látássérültek alulképzettsége is, hiszen a kenyeret adó szakmák az alacsony iskolázottsági szinten folyamatosan eltőnnek. Amelyek megmaradnak, azokban meg tömegek próbálnak elhelyezkedni - s csak ismételni tudom - nem csak látássérültek. Egyértelmően olyan helyzet jött létre, ahol ık már nem tudhatnak megfelelni. Összevont munkaköröket alkottak, ahol már látni is kell. A látó munkatárs úgy vélik önállóbb, nem kell szállítani, alkalmazásánál nem kell speciális technikai eszközökre költeni. Így maradtak a rehabilitációs munkahelyek, melyek igen kis létszámban képesek munkát adni a látássérülteknek. Beszélgetésünket a szomorú tények tükrében nem tudtuk felhıtlen jókedven zárni, de a hangulatunk búcsúzáskor is kedélyes volt. Sokat tanulhatnánk tılük, hogy az élet nehézségeit akárhogy is fáj vidáman, és töretlen optimizmussal kezeljük, hisz ez mindenkinek szebb életet ad.
7.3.) B. Z. 25 éves vak fiatalember Z. rasztás hajú, underground zenét és klubokat kedvelı fiú. Találkozónk színhelyéül stílusosan a Gödör Klubbot választottuk, az Erzsébet téren, Budapesten. Z.vel a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetségében már találkoztam, mikor Zs.-vel, másik riportalanyommal beszélgettünk. Z. nagyon közvetlen velem, ezért kivételt téve, tıle megkérdeztem mióta s milyen okból kifolyólag vak, mert azt tudtam, hogy nem születésétıl. Retina leválás történt mind a két szemén, a jobb szemén 8 éves, a balon pedig 12 éves korában. Édesapjának is ugyanez a szembetegsége van, sajnos tıle örökölte. Elmondása szerint könnyen fel tudta dolgozni, az jobban zavarta, hogy vaksága miatt Esztergomból, szülıvárosából szüleitıl távoli kollégiumba került. Ez 1998-ban volt, akkor, és azóta sincs speciális iskola csak Budapesten és Debrecenben. İ Budára, a sváb-hegyi Batthyány gyermekotthonba került. 2005-ben elvégezett egy 1 éves gyógymasszır tanfolyamot, amit İ sem hasznosít, akárcsak D. és A. sem. Tervei közt szerepel viszont, hogy a közeljövıben változtat ezen, mert jól jönne egy kis plusz bevétel a háztartásába. Elvégzett továbbá egy nonprofit ügyintézıi tanfolyamot is, mely munkakört jelenlegi munkahelyén gyakorolja is. Jelenleg Budapesten az Általános Vállalkozási Fıiskolán (ÁVF) tanul közszolgálati szakon, közgazdász lesz. Ez a második féléve, 7. félévben kell az 34
iskolában szakirányt választani, mely szerint vagy nonprofit menedzser vagy önkormányzati menedzser lesz. Szóba került nyelvtudása is, az angolt most tanulja, német nyelvet középiskolájában tanult, de sajnos már nem beszéli. Beszélgetésünkben az akadálymentesítésrıl is szó esett, megkérdeztem mennyire könnyő számára az iskola megközelítése. A Móricz Zsigmond körteret érintenie kell, ami látó számára sem egy könnyő terep. Ahogy İ kifejezte, betondzsungelen keresztül kell átvágnia, kevés támponttal. Érthetıen nem tartozik a kedvenc közterületei közé, de mivel nagy utasforgalmú hely, mindig hamar találkozik segítséget nyújtó emberrel. Iskoláján belül tudatosan még nem végeztek semmilyen akadálymentesítést, de az épület 2., 3., 4. emelete a szimmetriának köszönhetıen könnyen megjegyezhetı számára, és az ajtók nagy részén a szobaszámokat kitapintható – és persze látható – számokkal jelölték. Hallgatótársaival jó a kapcsolata, az elsı egy-két találkozás után úgy érezte, mintha már nagyon régóta ismernék egymást. Mindenki közvetlen és segítıkész. Tudomása szerint még egy látássérült hallgató jár oda, de még nem találkoztak. Z.-vel is témám volt a fogyatékosügyi koordinátor. İ D.-vel ellentétben az elsı lehetséges alkalommal felkereste anélkül, hogy problémával fordult volna hozzá. Z. nem biztos benne, de valószínősíthetı, hogy nem szakember, ellenben szíve ügyének érzi feladatát, és jó szándékkal végzi munkáját. Például megkérdezte Z.-tıl, hogy szerinte milyen szempontokat kellene figyelembe venni, ha az épület belsı akadálymentesítésére pénzt tudna szerezni. Felhívta a figyelmemét arra is, ha igényt tart rá, akkor a fıiskola a szemeszterek és a vizsgák idıszakaira laptopot ad neki. Sıt, Z-nek e-mailben elküldte azt a kormányrendeletet, amiben rögzítik, hogy látássérült hallgatóknak milyen jogai vannak a felsıoktatásban. Jó volt hallani, hogy a koordinátor munkáját kellı motiváltsággal és elhivatottsággal végzi. Z.-nek az ÁVF-re nem kellett felvételiznie, 2004-ben érettségizett még a „régi” rendszerben, így pontszámítás alapján jutott be. Elmondta, hogy tud róla, a jelenlegi pontszámítási rendszerben plusz pontokat adnak azért, ha valaki hátrányos helyzető, fogyatékos, stb. Szerencsére a plusz pontok nélkül is bejutott volna. Nagyon büszke elért tanulási teljesítményére, ezt D.-nél is tapasztaltam, ami teljesen jogos részükrıl. Jegyzeteibıl tanul, mert a tantárgyak nagy részébıl nincsenek tankönyvek. Volt, hogy kapott elektronikus formában könyvet tanártól, de ez szerencsés helyzet volt, mert
35
a tanár az általa szerkesztett tankönyvét adta oda. Z. szerencsés abban is, hogy az órákon kivetített anyagok 99%-át le lehet tölteni az ÁVF honlapjáról. Jegyzeteit a már ismert JAWS programmal hallgatja vissza, a beszélıprogramot pályázaton nyerte. Elmondása szerint általában könyvtárakban lehet használni beszélı programot, illetıleg már járt egy-két olyan könyvtárban, ahol volt ilyen program, azt nem tudja mindegyikben van-e. Megkérdeztem tıle, mégis akiknek nincs pénze megvenni a programot, milyen alternatívához fordulhat, amennyiben nem nyilvános helyen szeretne számítógépet használni? Elmondta, hogy ebbıl is, mint minden más fizetıs programból, létezik ingyenes változat. Sajnos az tizedannyit tud, nagyon pontatlan, ezért tanulásra és munkavégzésre majdhogynem alkalmatlan, ráadásul a hangja még szörnyőbb, mint a JAWS-nak. Ráadásul ¾ óránként újra kell tölteni, mert elévül, s ez a tanulásban és minden más számítógépes tevékenységnél nagyon bosszantó. Létezik olyan lehetıség is, hogy a beszélı program egy kisebb kapacitású variációját Pen Drive-ra töltik, így az, az éppen aktuális számítógépen alkalmazható. Vizsgáit idáig csak szóban tette le, de épp beszélgetésünk elıtti napon írtak egy zh-t, amikor İ is inkább az írott formát választotta. A tanárok rá bízzák a vizsgázás módját, a házi feladatokat pedig természetesen neki is meg kell csinálnia. Z-vel – a velem megosztott tapasztalatai alapján – megállapítottuk, hogy igen odafigyelı és fogyatékos-barát fıiskolába jár. Azon kevés fogyatékosok egyike, akinek a tanulmányait nem keserítik meg mindenféle buta akadályok. Iskolai élete után rátértünk munkahelyi témákra. Jelenleg a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségénél dolgozik, nonprofit menedzserként 2006. október 1-je óta. Fı feladata a pályázatfigyelés/pályázatírás, adományszervezés, érdekképviseleti tevékenységek, és – jegyzi meg viccesen – a munkaköri leírás szerint mindaz, amit a munkáltató utasításban ad. Itt kb. 50-en dolgoznak, vegyesen látók és vakok. Speciális a helyzete, mert ilyen formában félig szegregált, félig pedig integrált munkahely. Z. nagyon jónak ítéli munkahelyi közösségét, akikkel közvetlenül együtt dolgozik, jól megértik és szeretik egymást, barátságfélének is lehet nevezni a dolgot. Az
elmúlt
idıszakban
több
munkatársával
együttmőködve
nyomtatott
sajtótermékek elıállításán, szakmai tanulmányutak szervezésén, a szervezet belsı kapacitásfejlesztési tervein dolgoztak. Pályáztak mőködésre, képzésre, szakmai tanulmányútra, határon átnyúló kapcsolatok kialakítására. A napokban 3 db NCA-s (Nemzeti Civil Alapprogram) pályázatot adtak le. Most hogy ez lezárult, egy társadalmi megújulás operatív program pályázatot fog átböngészni. 36
Ámultam és bámultam magabiztos elıadásán, és azon, hogy ilyen képességekkel rendelkezik, úgy hogy még nem is végezte el a fıiskolát. Mesélt a munkakeresés nehézségeirıl, közvetlen környezetében most azt látja, igen nehéz a helyzet mind látóként, mind vakként elhelyezkedni a munkaerıpiacon. Neki szerencséje volt, mert mikor elvégezte a nonprofit menedzseri tanfolyamot, egybıl alkalmazta a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége. A fıiskola elvégzése után azt tervezi, vagy marad a nonprofit szektorban, vagy átmegy valamely nem magán munkaadóhoz, például önkormányzathoz. Még nem tud igazán dönteni, mert jelenlegi munkáját ugyan szereti, de ki akarná próbálni magát az állami szektorban is. Beszélgetésünk
után
hazafelé
azon
gondolkodtam,
hogy
Z.
ezzel
a
temperamentummal, ilyen barátságos természettel, tanulási képességeivel és már meglévı szaktudásával látóként vajon milyen szakmai magaslatokban járna. Sikeres és kiegyensúlyozott, én mégis úgy érzem nincs a megfelelı helyen, mint nagyon sokan közülük.
7.4.) T. A. 23 éves gyengénlátó lány Fogyatékossági foka 100/2-es, ami azt jelenti, hogy 100%-os munkacsökkenéssel él, nem képes munkát vállalni, viszont képes ellátni magát (a 100/1-es nem képes magát önállóan ellátni). A.-t a Zsigmond Király Fıiskoláról ismerem. Elsı évfolyamos andragógia szakos hallgató volt, de elsı félév után átjelentkezett az ELTE TTK Szociális munkás szakára, mert ez volt az álma. A. eddigi beszélgetıtársaimtól kicsit pesszimistább és bizonyos ıt ért kellemetlenségek miatt többször a környezetét teszi felelıssé, ami eddig megszólaltatott beszélgetıtársaimnál nem volt jellemzı. Elmondta, İ, mint gyengénlátó nehezebb helyzetben van a vakokhoz képest, mert nála nem látszik egyértelmően minden helyzetben fogyatékossága. Szeretné, ha segítenének neki, viszont nem akarja elmondani, hogy rosszul lát. Közlekedésében nem látszik kirívóan fogyatékossága, csak ha idegen helyen jár illetıleg ír, olvas vagy akár megnézi az óráját. Tapasztalata szerint a gyengénlátókra kevesebb segítı tekintet szegezıdik, innen is fakad pesszimizmusa. A vakok – elmondása szerint – jobban boldogulnak, mert idézem: „... rajtuk egyértelmően látszik, hogy nem látnak...”. A tömegközlekedésben is nehézségei vannak, s elutasítóak, sıt néha mentálisan sérültnek nézik, ha segítséget kér pl. valaminek az elolvasásához. Ilyen estet a busz számának leolvasása. Beszélgetésünk 37
alatt tıle tudtam, hogy a BKV buszjáratai közül sokban van beépített hangszóró, mely a látássérültek érdekeit hivatott szolgálni. A sofırök néha nem kapcsolják be, pedig így nagyban nehezítik számukra a közlekedés biztonságát. Ez egy egészen egyszerő szolgáltatás mégis elhanyagolják, sıt számos buszon belül sem szól a következı megállót és átszállási lehetıségeket jelzı hang. Megkérdeztem gyengénlátóként hogy boldogult az iskolánk épületében. Szerinte az iskolában nem sok hiányosság van akadálymentesítés területén, de mégis vannak ilyenek. Nagyon fontos lenne az intézményben a körültekintı folyosói berendezés, hirdetmények biztonságos és lehetıleg egyazon helyre való elhelyezése, a látássérültbarát táblázás, jól látható teremszám táblák az ajtók felett, lépcsık élénk színnel való jelölése. 1994-ben végzett a Szent István Közgazdasági Szakközépiskolában pénzügyi ügyintézı képzettséggel. Ezután elvégzett egymás után két OKJ-s tanfolyamot, egy emelt szintő mérlegképes könyvelıit és egy szociális asszisztensit. Majd elvégzett még egy kifejezetten látássérülteknek szervezett gyógymasszır tanfolyamot (ebben még İ sem dolgozott soha, akárcsak a korábbi beszélgetı társaim). Sík írással ír és olvas, tanulmányait kivétel nélkül mind saját jegyzetei illetıleg hanganyag alapján végezte. A. a tanfolyamok elvégzése után két és fél évig könyvelıként dolgozott, ahol a szeme tovább romlott, sajnálatos tény hogy ehhez hozzájárult az is, hogy munkája megtartása érdekében el kellett vállalnia akár a napi 12 órás munkaidıt is. Romló egészségi állapota miatt munkáját otthagyta, és távmunkát vállalt, adatrögzítıként dolgozott másfél évre szóló határozott idejő szerzıdéssel a Paraolimpiai Bizottságnak. Ezután eddigi legkedvesebbnek számító munkahelyére az Olimpiai Ötpróbához került. Itt iskoláknak szerveznek mindenféle sport- és szabadidıs versenyeket, rendezvényszervezı, irodavezetıi munkakörben dolgozott. Nagyon élvezte, különösen hasznosnak ítélte meg munkáját, jól érezte benne magát, és nagyon sok kapcsolatot tudott kiépíteni, úgy érezte teljes életet él, mert nagyra értékelték munkáját. Dolgozott a Fıvárosi Kézmőipari Kht-nél. A cégrıl érdemes pár információt adni, hisz azon cégek (közhasznú társaságok) kevese közé tartozik, amelyek megváltozott munkaképességő dolgozókat foglalkoztatnak. Közhasznú tevékenységének célja a rehabilitációs foglalkoztatás, többek között felsıruházatot, táskaféléket, szíjazatokat, lábbeliket, csomagolóeszközöket gyártanak. Minisztériumi pályázatot nyertek el, rehabilitációs költségtámogatásban részesülnek, melynek célja a nyílt munkaerıpiacon 38
nem foglalkoztatható, megváltozott munkaképességőek foglalkoztatása. 3900 fı megváltozott munkaképességő és kicsivel több mint 600 fı nyílt munkaerıpiacon nem foglalkoztatható munkavállalójuk van. A KHT kiemelt figyelmet fordít a hátrányos helyzető munkavállalói csoportok esélyegyenlıségének biztosítására, elsısorban szakmai képzés, továbbképzés támogatásával, a megváltozott munkaképességő dolgozóknak az alkalmazáskori elınyben részesítésével, a kollektív szerzıdésben biztosított
rehabilitációs
munkaképességő,
illetve
szabadság fogyatékos
biztosításával. személyek
Céljuk,
egészségi
a
megváltozott
állapotának,
illetve
fogyatékosságának megfelelı munkahelyi környezetben való foglalkoztatása, valamint, ezen munkavállalók képességeivel elérhetı legmagasabb szintő foglalkoztatás elısegítése. A gazdasági eredmények elérése mellett fı céljuk a hátrányos helyzető munkavállalói csoportok esélyegyenlıségének biztosítása a foglalkoztatás valamennyi területén és olyan munkahelyi légkör megteremtése, amely elfogadja a másságot, és mindenki számára biztosítja az emberi méltóság megırzését. (www.kezmu.hu, 2009. február 15.) Elmondása szerint munkalehetıségei szerencsén és kapcsolatokon alapultak. Az Ability Parkban találkoztam, hogy munkahelyi környezetben beszélgethessünk, most ott dolgozik. Munkájában nem zavartam, csoportok érkezése között tudott rám idıt szakítani. Az Ability Park 2002-ben alakult, fogyatékos emberek élethelyzeteit szórakoztató és játékos formában bemutató interaktív élménypark. Céljuk, hogy a látás-, hallás- és mozgássérült, autista és értelmi fogyatékos animátorok által bemutatott játékokkal segítsék a fogyatékos személyek beilleszkedését, elfogadását, hogy segítsék az emberek velük kapcsolatos szemléletének változását. Törekvéseik közé tartozik, hogy a gyermekekben minél korábban pozitív viszonyt alakítsanak ki, hogy ne szánalmat, hanem megbecsülést érezzenek fogyatékos embertársaik iránt. Az ability szó jelentése: képesség, tehetség – ezzel a névvel is igyekeznek hangsúlyozni, hogy a fogyatékosság nem az életre való alkalmatlanság. Itt a játékok során egészséges és sérült helyet cserél. Az Ability Park komplex esélyegyenlıségi projekt: képzési és oktatási programjaival egyfelıl megpróbálja a különbözı szakmák (építészet, oktatás, média, informatika) nyelvére lefordítani a fogyatékos emberek problémáit, és rávilágít arra, hogy a fogyatékos-ügy mennyiben technikai kérdés. Másfelıl foglalkoztatási program is: a látás-, hallás- és mozgássérült, értelmi fogyatékos és autista animátorok alkalmazásával ugyanis jelentıs szerepet vállal a fogyatékosok munkahelyi rehabilitációjában. Végül, 39
de nem utolsó sorban pedig turisztikai látványosság, amely az állandó helyszínek (vaklabirintus, kerekes-székes labirintus, jel-tér, csodaváros) és egyéb logikai-ügyességi játékok, illetve mőhelyek és információs szolgáltatások segítségével tartalmas és örömteli élményt nyújt mindenkinek, aki játszani és szórakozni szeretne, vagy épp próbára akarja tenni képességeit. (http://www.abilitypark.hu/, 2009. február 15.) A. jelenleg beszőkülni látja lehetıségeit, ha nem akarna az Ability Parkban tovább dolgozni – hisz szakmailag ez neki nem perspektíva. Elızetes tájékozódása alapján a nyílt munkaerıpiacra szinte egyáltalán nem tudna bejutni. Voltak álláskeresési próbálkozásai az elmúlt idıszakban, de még akkor sem hívták be személyes interjúra, ha nem jelezte fogyatékosságát. Ezért még mindig a tanulást helyezi elıtérbe, ezért ahogy portréja elején írtam, szeptembertıl az ELTE-n fog tanulni. Vágya olyan alapítványnál dolgozni - majdan már szociális munkásként -, mely gyengénlátókkal foglalkozik. Megszólaltatott négy beszélgetıpartnerem közül A.-n éreztem erısen, hogy elégedetlen a sorsával és körülményeivel, vágyná azokat a szolgáltatásokat melyek az ı érdekükben születtek és nem tud békét kötni sorsával.
8.) Összegzés
Témám feldolgozása számomra elsısorban érzelmi eredményt hozott. Teljesen átalakították, ahogy ık mondják a „fogyikról” kialakult profán elképzeléseimet. Láthatóvá vált számomra, hogy a felkeresett látássérült emberek milyen hihetetlen vidámsággal élik életüket, annak ellenére, hogy sorsuk igen nehéz, szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli. A vak emberek élete számunkra elképzelhetetlenül „rossznak” tőnik, így szomorkás, fájdalmakkal teli hangulatú találkozókra készültem, De a hangulat mindannyiszor csodálatos volt. Tudnak nevetni magukon, tudnak nevetni rajtunk, és azon amit, „velük fogyatékosokkal csinálnak”. Tisztában vannak vele, hogy sok idıt kell még várniuk ahhoz, hogy az életükre nézve több területen minıségében jobb és hasznosíthatóbb segítségeket kapjanak. „Nekik nem számít” milyen rendeleteket hoznak, tapasztalataik azt mutatják, hogy úgyis mindig, minden helyzetben, mindenkivel egyedileg, saját képességeik szerint kell boldogulniuk. Persze nem mindegy hogy milyen törvényeket írnak elı a védelmükre, de tudva levı jogaink 40
érvényesítése az élet sok területén nem mindig mőködik. Legfontosabb számukra, hogy aki velük szemben áll, az milyen EMBER, mert a dolgok nagyrészt nem rajtuk múlnak. Rengeteg olyan történetet hallottam tılük - legyen akár szomorú vagy vidám -, melyek akármelyikünk „story-ai” lehetnének. Életüket hátrányos helyzetben, testi hiányossággal kell élniük, mégis mindent ugyanúgy meg kell csinálniuk, mint nekünk, hiszen az ı életük is csak ezen a világon van, ahol a miénk. Amit meg akarnak csinálni, azt meg is tudják csinálni. Ha eltörik egy pohár, jön a romeltakarítás. Számítógépen levelet írnak, és e-maileket küldenek. Leszaladni mosogatószivacsért a sarki boltba, összetalálkozni egy jó ismerıssel s ott ragadni a kiskocsmában, ezek az İ életük részei is. Akárcsak az iskolai részvétel, a vizsgaeredmények, a képzettség megszerzése, a keserves munkakeresési helyzetek és az örömteli munkavégzés. Életük minıségi fenntarthatóságát segítenünk kell, és nem csak papíron, feketefehér betőkkel, hanem gyakorlati törekvésekkel. Nagyon fontos az esélyegyenlıség nyújtás, errıl nem szabad megfeledkeznünk, ne hagyjuk, hogy a fogyatékosok deprivált életet éljenek. Jelenlegi, marginális munkaerıpiaci jelenlétük szomorú tény. 1989. elıtt az állam védte munkahelyeiket, de ma már nem. Ez a rendszer összeomlott, így külsı támogatásra van szükség. Örvendetes
kezdeményezés,
hogy
2004-ben
kialakították
az
Országos
Esélyegyenlıségi Hálózatot, s mára már az ország valamennyi megyéjében és külön a fıvárosban is mőködnek az Esélyek Házai. Célkitőzésük az, hogy az esélyegyenlıség ne csupán a törvény lapjain létezzen, hanem a gyakorlatban, mindennapi életünk során is kifejezésre jusson. A Hálózat jelentıs szemléletváltásra irányítja a figyelmet. Ezek a házak munkájukkal a célcsoportok, a civil szervezetek és az önkormányzatok közötti együttmőködést is segítik. Szakmai tevékenységük általában információszolgáltatás, partnerség építés, hálózatfejlesztés, képzések szervezése, a nyilvánosság megszólítása, pályázatfigyelés. Mindenképpen meg kell említenem azt a kormányrendelet, mely a rehabilitációs járulékot 2010-tıl háromszorosára emeli, vagyis az évi fejenkénti 177 600 Ft helyett 532 800 Ft-ot kell fizetni azoknak a munkáltatóknak, akik húsz fınél több embert alkalmaznak, és nem foglalkoztatnak legalább 5%-ban csökkent munkaképességő dolgozót. Így elmondható, ha kibújnak a kötelezettség alól, magasabb járulékterhük lesz. Egyetemek is próbálnak segíteni pl. a Pécsi Tudományegyetem az országban elsıként létrehozta a fogyatékkal élı hallgatók és oktatók életvitelének megkönnyítésére 41
a Támogatói Szolgálatot. Amit nyújtanak: az órai jegyzetek győjtése, felolvasása, hanghordozóra rögzítése. Segítségnyújtás írásos anyagok létrehozásában (pl. dolgozatok gépelése), mindenféle ügyintézés az egyetemen és azon kívül, ez Egyetemre való bejutás vagy kulturális programokon való részvétel biztosítása stb.. Fogyatékosok tanulmányait segíti az IBM is. Tavaly ısszel megegyezés született az ELTE és az IBM között, hogy az intézmény két kampuszán (Trefort-kert, Lágymányos) nyelvi laboratóriumot alakítanak ki fogyatékossággal élı hallgatók számára. A támogatás összege 50 ezer euró, melybıl speciális bútorokat, informatikai eszközöket, látássérülteket segítı berendezéseket és szoftvereket vásárolnak. A felek abban
is
megegyeztek,
hogy
a
kiválasztott
hallgatók
féléves
gyakornoki
álláslehetıséghez jutnak az informatikai cégnél. Felkerestem a Magyar Telekomot, hisz mint telefonos társaság gondoltam foglalkoztat látássérülteket. Sajnálatosan egy látássérült alkalmazottjuk sincs, van viszont mozgáskorlátozott. Mint megtudtam, a cég 8 éve foglalkoztat megváltozott munkaképességőeket. A kollegák hamar integrálódtak, beilleszkedésüket minden területen könnyítették. Természetesen az épületet, ahol dolgoznak akadálymentesítettek, és a kollegák mindenben segítették ıket. Munkateljesítményükben semmiben sem maradnak el más munkavállalóktól. A Magyar Telekom úgy vallja, hogy a sokszínőség, a munkatársak különbözısége, ezeknek a különbözıségeknek a kihasználása már nem csak PR-alapú jótékonykodás, hanem komoly üzleti szempont, amely nagyobb sikereket eredményezhet a vállalatnak. Tudnivaló, hogy álláskereséskor sokan egybıl lecsapják a telefont, ha megtudják, hogy vak vagy gyengénlátó pályázó jelentkezik egy álláshirdetésre. A munkaadók ráadásul félnek az ismeretlentıl, a nehézségektıl, a látássérült emberek alkalmazásával járó adminisztrációs teendıktıl és az esetleges tárgyi feltételek kialakításától. A mindennapi
munkatapasztalatok
azonban
azt
bizonyítják,
hogy a
látássérült
munkavállaló rugalmas, szorgalmas, minden tıle telhetıt megtesz a színvonalas minıségő munkavégzésért, mivel tudja, neki sokkal többet kell letennie az asztalra. Rátermettségét a kívülállóknak is bizonyítani szeretné. A látássérültek helyzetét a szőkülı piaci lehetıségek tovább nehezítik. Korábban elıszeretettel alkalmazták ıket telefonközpontokban, de a telefonmegválaszolások mellett egyre gyakrabban szükséges Excel-kezelés, monitorról olvasás, ügyfelek fogadása, így ezekre a pozíciókra a munkaadók fıként a látók jelentkezését fogadják szívesebben. A gyógymasszıri pozíciókat rontja, hogy egyre több látó is kedvet kapott a masszır-szaktanfolyamok 42
elvégzéséhez. De míg a látássérült masszırök 1 éves szaktanfolyamon képezték ki, a látók ma már 1-2 hónapos tanfolyamon rosszabb esetben egy hétvégi gyorstalpalón is elsajátíthatják a szakmai alapokat. Az elıítéletek miatt teljesen megszokott, hogy két jobb esetben egyforma szaktudású jelölt között a látó javára billen a mérleg állásinterjún. Pedig tapasztalatok szerint egy vak kolléga érkezése jó hatással van a munkahelyi csapatra. A kollégák figyelmesebbé válnak, jobban kommunikálnak, érthetıbben, hatékonyabban osztják ki a feladatokat és emberközpontúvá válik a szemléletük. Ennek következtében javul a munkahelyi légkör és még a termelékenység is nı. (www.origo.hu, 2008. október 15.) 2006 ıszén alakult meg a LÁSS (Látássérültek Szabadidıs Sportegyesülete). Csatlakozhat minden látássérült és látó személy, aki szívesen sportol egy jókedvő, lelkes közösségben. Azért alapították az egyesületet, mert úgy tapasztalták, a látássérülteknek egyetlen szervezet sem kínált rendszeres, szabadidıs sportolási lehetıséget. Azt kell látnunk, hogy attitőd változásra van szükség, az emberi tényezık oldalán. Ahogy dolgozatom bevezetıjében írtam, nem szabad átnéznünk rajtuk, ık itt vannak közöttünk, velünk. İk ugyanúgy jogosultak az életüket megfelelı körülmények között, személyes igényeik szerint élni, mint nekünk. A kiemelt példák is mutatják, hogy az élet minden területén a tanulás, a munka, a sport és ki tudja még hány helyen igen is vannak kezdeményezések arra, hogy a látássérültek érvényesülni tudjanak. De számuk nem elég nagy, hangjuk nem elég erıs ahhoz, hogy minden érintettnek segítsenek és mindenkihez eljussanak, ezért kell a társadalomnak olyan magatartásformát kialakítania, hogy sok helyen találjanak a fogyatékos emberek segítı kezeket. És ne felejtsük el, ha mi elvárjuk, hogy velünk diszkrimináció mentesen foglalkozzanak, akkor nekünk is érzékenynek és odafigyelınek kell lennünk másokkal!
43
9.) Irodalomjegyzék
Bánfalvy Csaba: A fogyatékossággal élı diákok a közoktatásban. http://text.disabilityknowledge.org/Banfalvy-Kozokt.htm Letöltés ideje: 2009. március 17
G. dr. Szabó Terézia: Gyógypedagógiai alapismeretek. www.massag.hu/konyv/korsz.torekv.gyogypedagogiai_alapismeretek.doc Letöltés ideje: 2009. március 28.
Gordosné dr. Szabó Anna (1981) Gyógypedagógia. Tankönyvkiadó, Budapest.
Méhes József (1985) Tiflopedagógia. Tankönyvkiadó, Budapest.
Micserics József (2001) Vakvágányon? A látássérült munkavállalók helyzete az ezredfordulón. Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, Budapest.
Streit, Jakob (2008) Louis Braille a vakírás feltalálójának élete. Öregmalom Kiadó, Budapest
Takács Gabriella: A vakok duplán akarnak bizonyítani a munkahelyen. http://www.origo.hu/print/allas/tipp20081014-a-vakok-duplan-akarnak-bizonyitani-a Letöltés ideje: 2008. október 15.
Waltraud, Balla: A fogyatékos normális! www.hhrf.org/epmsz/ public/2000/ balla_w.htm Letöltés ideje: 2009. január 18.
Gyógypedagógia történet http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/sztegyogyped/uploads/Kidolgozotttetelek.doc. Letöltés ideje: 2009. január 18.
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600 079.KOR Letöltés ideje: 2009. március 28. 44
http://www.zskf.hu/uploaded/doc/szabalyzatok/SZMSZ2008.doc Letöltés ideje: 2009. március 28.
http://www.kezmu.hu/downloads/kozhasznusagi_jelentes_2007.pdf Letöltés ideje: 2009. február 15.
http://www.abilitypark.hu/ Letöltés ideje: 2009. február 15.
http://www.origo.hu Letöltés ideje: 2008. október 15.
45
Absztrakt (magyar)
A felnıttképzés és a munkaerıpiac sok embert érintı területek. Külön figyelmet érdemel a fogyatékosok jelenléte, hiszen csak elképzeléseink vannak arról, vajon hogyan és milyen számban vesznek részt az oktatásban és a munka világában. Köztudomású, hogy helyzetük igen nehéz. Vajon megfelelı odafigyeléssel és segítséggel vagyunk-e irányukban? Dolgozatommal célom az volt, hogy feltárjam 2009-ben milyen helyzetképpel rendelkezik látásfogyatékosok tekintetében Magyarországon a felnıttoktatás és a munkaerıpiac. A gyógypedagógia segítségével bemutattam a fogyatékosságok fajtáit és kiválasztottam vizsgálandó területemnek a látásfogyatékosokat. Vizsgálódásaim fı alapjaként egy felmérés elemzése szolgált, melynek bemutatása segítı képet ad helyzetükrıl.
A
felmérés
eredményeihez
személyes
beszélgetésekkel
valós
tapasztalatokat tettem hozzá, így vált a téma mai állapot szerinti gyakorlati információvá. Beszélgetéseim a vizsgált területeken érintett, vak és gyengénlátó felnıttképzésben részt vevı emellett munkával rendelkezı fiatalokkal történtek, ennek alapján elmondható, hogy valós és értékelhetı információkhoz jutottam.
46
Abstract (English)
Adult education and labour market has an affect for everybody. It is necessary to give special attention to the disabled, because we have just very few ideas about how many of them and in what way these people participate in the education and work. It is a fact, that their social status is quite difficult. Do we really help them and give enough attention? The intention of my thesis was to discover the situation of the visual disabled people in the labour market and in the adult education in 2009. I analysed different kinds of handicap after which chosed my special area, which deals with visual disabled. My basic inspections was an analysis of a survey, which can help us to imagine the status of these people. From this area I met some blind and partially sight people, who participate in adult education and have current job. We got practical informations from conclusions of my interviews and introduced portraits, about the actually situation of the blind and partially sighted people, and also the difficulties of their job and education opportunities. We should give them more attention and assistance.
47
Melléklet
48
