Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató
VIII. évf. 64. szám 2009. augusztus
Vi z i t a t e l e p e n Úgy adódott, hogy egy ideig nem tartózkodtam itthon, ezért aztán megtérve, az átlagosnál is nagyobb érdeklődéssel próbáltam számba venni, hogy haladnak-e előre a városban elkezdett infrastrukturális beruházási munkálatok. A fürdőtelep utcáit és a tavak környékét jártam be, hogy rövid „helyzetjelentést” tehessek az immár többnyire felszínen zajló munkálatokról mindazoknak a szovátai polgároknak, akiknek nem állt módjában a saját szemükkel látni. Sas utca A Sas utcán indultam körutamra. De még mielőtt befordultam volna a rendőrség felé, megállapíthattam, hogy a Rózsák útja ezen a szakaszán (a telepi elágazótól a piacig) egyelőre nincs változás, út és járda egyformán rossz, alig járható, s az autók lassan araszolva döcögnek végig rajta. Errefelé az egyetlen előrelépés az, hogy elegyengették a rendőrség melletti árok feltöltésére hordott temérdek földet. Persze, ide még sokat kell hozni, amíg az egész terület feltelik és hasznosíthatóvá válhat. A Sas utcába való befordulás is nehézkes, mert az aszfaltozást nem egészen az utca elejéről kezdték. Út és járda ezen a szakaszon még várja, hogy rendbe tegyék. A rendőrségtől felfelé viszont aszfalt és piskótázott járda fogad. Az oldalt kirakott törmeléket még el kell szállítani, s az aszfaltra is koptató réteget kell húzni, de már kezd barátságos lenni a környezet. Teszek egy kis kitérőt a Szarvas utca elejére, ahol éppen az útszegélyeket betonozzák, aztán megyünk tovább felfelé. A Cascomig tart a járda, onnan tovább még csak a szegély van lerakva, de a Nyár utcától felfelé a másik oldalon éppen most rakják a piskótát. A szállodáknál azt hiszem, a szezonvégre időzítenek, amikor kevesebb parkoló autó nehezíti a munkát. Kicsimező utca Itt a felső szakaszra kukkantok rá. A korábbi állapotokhoz képest csupán annyit észlelek, hogy a sáncokat betonozzák és a házak bejárata előtti hidakat építgetik. A koptató itt is várat még magára, ám az egyetlen iramban gyorsan lerakható. Rózsák útja Az utca felső szakaszán járok. A Sas utcával való találkozótól felfelé aszfalt és új járda fogad. Jól néz ki. Csak az zavar, hogy a korábbihoz képest út és járda egy kissé oldalt csúszott, így felhasználhatatlan terület maradt a járda mel-
Tavaszig miért?
lett. Túloldalon legalább parkolásra lehetett volna használni! A Teleki Oktatási Központtal szemben a parkoló még kavicsot kíván. A járdakészítéssel a Nap villa előtti kanyarban járnak, tehát az utca végéhez közelítenek. A tetőn még két ember éppen gödröt ás.
Tavak körül A Medve-tó körüli sétánkra a főbejárattól jobbra eső részen megyek be. Nem a járdaépítéshez tartozik, de nagyon zavar, hogy mindenfelé hibásan (kötőjel nélkül, külön) írták ki a tó nevét. A lépcsőnél lévő információs táb-
A Mogyorósi-tóig lerakták a piskótát, a futópályát viszont még nem aszfaltozták. A sáncépítés is még hátra van. A fürdőépülettel szembeni kilátónál éppen egy bejáratot készítettek az iszapkiszedés megkönnyítésére. A kilátó egykor szépen zöldellő részén még föld-
Kérdésemre a megfelelő nyomás biztosítása érdekében a gödör fenekén tekergőző csövek közt egy másik bekötés szükségességét magyarázzák. Az utca Bernády villa előtti szakasza, egészen a Tivoli utca bejáratáig le van zárva. Egyik sávján éppen az aszfaltozó gép döcögött. Mögötte fekete aszfaltcsík jelezte, hogy hamarosan itt is suhanva járhat az autó. Attól lefelé még nem dolgoznak, a fürdőszezon végére várnak, hogy a telep legforgalmasabb részét is rendbetegyék. Patak major Elkészült a hídnál az utolsó támfalszakasz. Járda még nincs. A sáncok gyönyörűen ki vannak betonozva a sípálya valamint a Május 1 utca felé. Csupán a híd és a napvilla közötti részen van még munka a sánccal. Ottjártamkor egy gép éppen ezt a szakaszt ásta. Tivoli utca A Tivoli felé úgy tűnt, teljesen elkészült az út, a sánc végig ki van betonozva, az autókat szalagkorlát védi. Kissé keskeny az út, találkozásokkor az autósnak nagyon kell vigyáznia, de a végén levő villanegyedig gyorsan végig lehet gurulni rajta.
lán csakúgy, mint a fürdőépület bejárat fölötti homlokzatán, de ugyanúgy a tó körüli kerítésre erősített figyelmeztető táblákon is. Legalább mi igyekezzünk helyesen írni ezt a nevet, mások nem fogják megtenni! Csaknem a Piroska-tó bejáratáig elkészült a sétány a kővel kirakott, fugázott árok és a futósáv is. Az árok nekem túlságosan sekélynek és nehezen takaríthatónak tűnik. Szerintem nem sok vizet fog elvezetni; az erdőből jövő esővíz majd mögötte fog elfolyni vagy felgyűlni. A futósáv aszfaltján egy rugalmas, gumírozott réteg kíméli a futók izületeit, arra egy vörös szemcsés anyagot terítettek. Nekem túlságosan kontrasztos a zöld környezetben. Felülete könnyen porlik, nem hiszem, hogy sokáig tartana. A Piroska-tó valamint a Vörös-tó felé már korábban elkészült a kockaköves sétány. Persze, egy-egy apró híd építésére még mindkettőn szükség van. Viszont egészen új képet mutat a bejáratuk előtti placc. Jól mutat. Sürgős munkával rakhatták ki, mert nem volt idejük tovább rakni a fából készült lengő szemetesládát, hanem a kockakőbe beleépítették, s a vízvezeték végét is kinn feledték. Tán mementónak?!
hányások maradékai „díszelegnek”. Innen egy vadonatúj sétányt indítottak neki az erdőnek. Szegélynek cövekeket vertek le, közé majd kavicsot raknak. A Mogyorósi-tó körül készen van a kockakövezett sétány, amit jelentős szakaszon támfal véd. A tó felől a meredek részen, hogy a figyelmetlen sétáló ne essen be a meredek oldalon, még egy fakorlátot fognak készíteni. A tó előtti tágas rész még teljesen rendezetlen. Ottjártamkor egy akna készítésével ügyködtek az építőmunkások. A Medve-tó körüli sétány további szakaszán még nem fogtak neki az építésnek, még úgy van, ahogyan a csatornázók hagyták. Cseresznyés utca, Szabadság utca E két kis utcát is leaszfaltozták már. Legalább is nagyobb részt. Nem igazán értem, hogy miért nem lehetett az aszfalttal eljutni egészen a városi kertészetig. Csorgó utca Le van aszfaltozva. Tetszetős, szép. Kissé keskeny. A felső szakaszán nem is lehetett volna szélesebbre készíteni, de lennebb lett volna annyi hely. molnos
Az ünnepek általában azok a pillanatok, amikor az emberek felemelik fejüket a földről és testüket, lelküket megtisztítva átadják magukat valami isteni erőnek, ami eltölti őket, ami elűzi a csüggedtséget és fáradtságot, és segít abban, hogy utána újult erővel folytassák a rájuk váró munkát. Egy nemzet ünnepei közösségi érzést, közösségi felelősséget erősítenek, irányjelzőként is szolgálnak, amik nélkül végleg elvesznénk az egyéni érdekek sűrűjében. Az ünnepek arra kényszerítenek, hogy nézzünk szembe önmagunkkal és emlékezzünk. Március 15-i erdélyi ünnepségek kapcsán, a résztvevők népes táborára tekintve, hányszor hallottuk magyarországi testvéreinktől, hogy már csak a határon túl szakadt magyarok tudnak igazán ünnepelni! Mi ezt szívesen el is hisszük nekik, és mellünket feszítve mondjuk: „Igen, mert itt még él a nemzettudat.” Komolyan gondoljuk, amikor mondjuk, hiszen ezernyi más jel is utal arra, hogy szorongatottságunkban, még dacból is tartjuk magunkat mindazon értékekhez, sajátosságokhoz, amelyek magyarságunk meghatározóinak vélünk. „Igen, mi még tudunk nemzeti ünnepet ülni, mi még érzünk magunkban emelkedettséget ilyenkor, minket még megbizserget a közösen énekelt himnusz” – tölt el a „másoknál különbek vagyunk” büszkesége, ami aztán el is tart a következő márciusig. Hogy közben van egy augusztus 20. és van egy október 23. is, már nem igen jut eszünkbe. Most csak az előbbiről szólok: augusztus 20. Szent István királyunk napja, nemzeti ünnep, a államalapítás ünnepe. A templomi megemlékezéseken túl, hol ünnepeltük ezt a jeles eseményt? Hol verődtünk össze ezrek és ezrek, hogy egy szép ünnepség keretében közösen emlékezzünk az életünket egy ezredév távlatából is meghatározó eseményre? Miért szunnyadozik tavaszig „büszkeségünk”, a nemzettudatunk? Ja, még annyit, hogy hittől, felekezettől eltekintve is, magyar voltunknak tán még az sem mellékes, hogy a 2009-es év millenniumi év, Szent István királyunk éppen ezer évvel ezelőtt alapította az erdélyi egyházmegyét. Molnos Ferenc
2
önkormányzat
Szovátai Hírmondó, 64. szám 2009. augusztus
Városházi anyakönyvi adatok Bejelentett újszülöttek: Fodor Andrea (szülei: Fodor Sándor és Jánoska Irén); Sándor Amália Ioana (szülei: Sándor Razvan és
Sán-
dor Alina Mirela); Kacsó Kristóf László (szülei: Kacsó László és Kacsó Enikő); Lázár Bernadett (szülei: Lázár János és Lázár Mária).
Isten éltesse Őket!
Házasságot kötöttek: Duma Dumitru (Parajd) – Józsa Blanka Melánia (Petőfi Sándor lakónegyed E3/6 szám); Silaghi Levente (Kopac
Önkormányzati határozatok: 44. számú határozat – egy hivatalos delegáció küldéséről Tata testvérvárosba; 45. számú határozat – egy hivatalos delegáció küldéséről Csopak testvértelepülésre; 46. számú határozat – egy hivatalos delegáció küldéséről a törökországi Geliboluba; 47. számú határozat – egy terület átadásáról az Országos Beruházási Ügynökségnek (CNI) egy iskolai sportcsarnok építése céljából; 48. számú határozat – egy melléklet csatolásáról a Sapard által finanszírozott Sebes völgyi erdei út projektjéhez.; 49. számú határozat – a város 2009. évi költségvetésének módosításáról.
A Polgármesteri Hivatal Vezetősége: Péter Ferenc – polgármester (0265 – 570218); Hegyi Mihály – alpolgármester (0265 – 570218); Domokos András – jegyző (0265 – 570218); A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail:
[email protected] Az ügyiratok be- és kiadásának programja Az ügyiratok bevétele: Hétfő: 08.30 - 16.30; Szerda: 08.30 - 18.30; Péntek: 08.30 - 16.30; Az ügyiratok kiadása: Kedd: 08.30 - 16.30; Csütörtök: 08.30 - 16.30;
Fogadóórák Polgármester: Péter Ferenc – Kedd 11,00 órától; Alpolgármester: Hegyi Mihály – Szerda 11,00 órától; Jegyző: Domokos András – Csütörtök 11,00 órától; Fogadóórák a képviselői és szenátori irodában Kerekes Károly parlamenti képviselő augusztus 28-án, pénteken tartja szokásos havi fogadóóráit a szovátai képviselői irodájában. Markó Béla szovátai szenátori irodájában Katona Edit irodavezető minden kedden 10 órától fogadja az ügyfeleket.
utca 40 szám) – Koskodár Melinda (Nyárádköszvényes); Bartalis Loránd Mihály (Illyésmező 22 szám) – Jakab Aranka Mária (Petőfi Sándor lakónegyed D4/20 szám); Marton Arnold (Hársfa utca 8 szám) – Molnár Gabriela Bogdana (Petőfi Sándor lakónegyed H2/12); Lázár Antal (Farkas utca 17 szám) – Engi Adél (Sas utca 25 szám); Németh Zoltán Csaba (Fő út 186 szám) – Zsidó Erzsébet (Mezőbánd), Kelemen Szabolcs (Gyergyószentmiklós) – Cifrea Steluţa (Petőfi Sándor lakónegyed K2/4 szám). Boldog házasságot!
Elhunytak: Moldovan Ioan (született: 1949) – Illyésmező 92 szám; Kis Károly (született: 1931) – Restád utca 19/A szám; Bokor Magdolna (született: 1931) – Illyésmező 95 szám; Kiss Kálmán (született: 1932) – Tavasz utca 75 szám; Szabó Albert (született: 1923) – Csendes utca 12 szám; Hegyi Lidia (született: 1923) – Kopac utca 26 szám; Marton Mihály (született: 1942) – M. Eminescu lakónegyed E2/16 szám; Kilyén Gábor (született: 1937) – Sómező utca 25 szám; Lukács Dénes (született: 1943) – Őzike utca 11 szám; Molnár Irén (született: 1954) – M. Eminescu lakónegyed N2/7. Nyugodjanak békében!
Csopaki Napokon Nemzetek fiai, lányai, ha csoportokban találkoznak, akarva-akaratlan összeméretkeznek. Rendkívül kíváncsiak arra, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek, s leginkább arra, hogy többek vagy kevesebbek valamiben egymásnál. Vizslató szemekkel figyelnek, s ámuldoznak a sok-sok különbözőségen. De ha egy kis ideig annyira közel kerülnek, hogy szót váltani kényszerüljenek, rájönnek, hogy legalább annyi más dologban hasonlítanak is egymásra. Így esett azokkal a szovátaiakkal is, akik a Csopaki Napok ünnepségein nemrég jelen lehettek. Az idegenül hangzó szavak, a népviselet, a néptánc és népzene mássága azt mutatta, hogy mennyire különbözünk az ugyancsak meghívottként jelen lévő lengyel és bolgár küldöttség-
től. A színpadon valósággal versenyeztünk velük. A nézőtérről is szurkoltunk, hogy táncosaink produkciója le ne maradjon az övéikétől. Az ének és a tánc kerek egységet alkosson, és az egészben
tunk fel, hogy nemcsak nem vallottunk szégyent, de mondhatni jól sikerült a szereplésünk. Hiteles népművészetet mutattunk be és nem színpadi „költeményeket”. Aztán másnap, egymás ételeit
ott legyen a mérték, ami nélkül unalmassá válna az előadásuk, amivel minket, erdélyi magyarokat, székelyeket és mindenek előtt Szováta lakóit voltak hívatottak bemutatni. Elégedetten szusszan-
kóstolgatva, már elfogadóbbak voltunk, már nem méricskéltük magunkat össze, sokkal inkább rá tudtunk csodálkozni másságukra. Értékelni tudtuk a számunkra új ízeket. Ők is egyértelmű jelét
Munkaüg y i tájékoztató A Maros Megyei Munkaügyi Felügyelőség 2009. szeptember és október hónapok folyamán egy tájékoztató felvilágosító kampányt folytat. Ennek célja a munkavállalók és a munkáltatók tájékoztatására a munkavállalás, a munkavégzés, a foglakozás és a foglalkoztatás nyilvántartás, valamint a munkavédelmi, munkaegészségügyi területeket érintő törvények és rendeletek, azok alkalmazási módozatainak ismertetése. Ezzel elősegítve a feketemunka vállalás visszaszorítását, a munkavállalási munkáltatói törvények és rendeletek Európai Közösségi normákkal való összhangba hozását, valamint ezek betartásának biztosítását, a törvénytelenül, bejelentés nélkül végzett munka felszámolását. Ennek érdekében az Igazgatóság szeptember hónap folyamán egy találkozót szervez a szovátai munkáltatókkal, cégekkel, intézményekkel, szervezetekkel valamint a munkavállalókkal, alkalmazottakkal. Az Igazgatóság képviseletében és annak megbízásából munkaügyi és jogi szakemberek fognak a megjelentek kérdéseire válaszolni. A munkajogra és munkaviszonyokra vonatkozó kérdések, kérdéskörök melyekben kérdésekkel fordulhatnak az érintettek
az Igazgatóság küldötteihez: - egyéni munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony – alkalmazás, elbocsátás; - a munkaidő megállapítása és betartása; - a bérezési és egyéb javadalmazási jogok és kötelezettségek; - a munkajogi törvények és egyéb jogszabályok valamint a kollektív munkaszerződésekben leszögezett előírások és azok maradéktalan betartása; - a nemek közti esélyegyenlőségre vonatkozó előírások és azok betartása; - idegen állampolgárok romániai munkavállalása valamint a külföldön munkát vállaló román állampolgárok védelme; - a munkavállalók határokon túl történő kiküldése; - az ideiglenes munkavállalással kötelezettségek; - az alkalmazottak általános nyilvántartójának kitöltésére, vezetésére vonatkozó kötelezettségek; - a sérült és fogyatékos személyek jogainak betartása; - a munkahelyi gyakornokság; - az alkalmazottak jogainak betartása a termelési egységek vagy azok alegységei áthelyezésének esetében; az alkalmazottak tájékoztatási és véleménynyilvánítási formái-
nak biztosítása. A munkavállalás egészségügyi és munkavédelmi vonatkozásainak kérdésköreiben: - a munkahelyre, munkavédelmi felszerelésekre és egyéni munkavédelmi eszközökre vonatkozó előírások és kötelezettségek betartása; - a veszélyes környezetben dolgozók védelmére vonatkozó előírások betartása; - az ideiglenes vagy mozgó építőtelepek, hajózási egységek, felszíni vagy mélységi bányatevékenységek és robbanásveszélyes munkahelyek minimális követelményrendszerének betartása; - a fiatalok munkahelyi védelme; - a robbanóanyagok munkavédelmi előírásainak betartása; - a mérgező, gyomirtó, fertőtlenítő és betegségmegelőző anyagok mezőgazdasági és egészségügyi alkalmazásaira vonatkozó előírások betartása stb. Bízva a szovátai lakosság, az alkalmazottak és cégek, intézmények valós érdeklődésében, tisztelettel felkérünk mindenkit vegyen részt ezen a találkozón melynek pontos időpontját és helyszínét hamarosan nyilvánosságra hozzuk! Munkaügyi igazgatóság Szováta Önkormányzata
adták annak, hogy fogékonyak a jóra (Óriási sikere volt az áfonyapálinkánknak.). Mikor tolmáccsal vagy anélkül szóba elegyedtünk, már rokonszenvet éreztünk egymás iránt. Gyorsan felfedeztük, hogy ezernyi dolog összeköt, mert szomszédok vagyunk, európaiak vagyunk, emberek vagyunk. Korunk változásait is hasonlóképpen éljük meg, hasonló problémákkal küszködünk, hasonló dolgoktól vagyunk boldogok-boldogtalanok. Szovátaiakul mellettük még otthonosabban érezhettük magunkat Csopakon, ahol szívélyes vendéglátásban és körültekintő gondoskodásban részesítettek valamennyiünket. A gyönyörű strand, a nap heve, a hegy bora és a Balaton vize erre volt ráadás. molnos
Penny market „Friss. Olcsó. Jó.” Ezekkel a szavakkal népszerűsíti magát az az üzletlánc, amely immár városunkban is akar üzletet nyitni. A cég által kiszemelt helyszín a Közüzemek területe, amely központi fekvésével nyerte el a beruházók választását. Az önkormányzatot ez a terv néhány dilemma elé állította. Az önkormányzati képviselők nem szeretnék, hogy az előtte lévő amúgy is forgalmas kereszteződésben még nagyobb zsúfoltságot keltsen, jóval megnehezítve, lassítva a közlekedést, amely bizony a fürdőszezon teljében éppen ezen a szakaszon máris akadozik. Ezen kívül egy másik ok is arra késztette őket, hogy alaposan megvizsgálják a kérdést: a terv szerint lebontásra kerül az az épület, amely szép tornyával, a tornyán lévő több mint félévszázados gólyafészekkel és benne felnövekvő gólyanemzedékekkel a Medve-tó mellett már régóta településünknek ugyancsak jelképe. Végül azzal a feltétellel hagyta jóvá az építési tervet, ha a beruházó saját költségén egy körforgalom kialakításával enyhíti a zsúfoltságot és a gólyafészket átmenti egy a telek sarkába erre a célra építendő toronyba. A munkálatokat elkezdték már a telek hátsó részén, ahová építeni szándékoznak az új épületet.
autoritatea publică locală
Szovátai Hírmondó, nr. 64 august 2009
3
Propuneri privind aderarea la Asociaţia Localităţilor Eco/Climatice (Klimabarát Települések) o prima variantă a
Strategiei climatice pentru oraş Sovata
şi posibile proiecte pe termen scurt Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 44 – cu privire la aprobarea trimiterii unei delegaţii oficiale în oraşul înfrăţit Tata, Ungaria; Hotărârea nr. 45 – cu privire la aprobarea trimiterii unei delegaţii oficiale în loc. înfrăţită Csopak, Ungaria; Hotărârea nr. 46 – cu privire la aprobarea trimiterii unei delegaţii în loc. Gelibolu, Turcia; Hotărârea nr. 47 – cu privire la aprobarea transferării în folosinţă gratuită către CNI a unui teren în vederea construirii unei săli de sport; Hotărârea nr. 48 – cu privire la aprobarea încheierii unui Act Adiţional pentru cheltuieli diverse neprevăzutde în cadrul Proiectului Sapard „Modernizare Drum forestier Sebeş Oraş Sovata Judeţul Mureş”; Hotărârea nr. 49 – cu privire la rectificarea Bugetului local al Oraşului Sovata pe anul 2009;
Primirea şi eliberarea documentelor Primirea documentelor: Luni: 08.30 - 16.30; Miercuri: 08.30 - 18.30; Vineri: 08.30 - 16.30; Eliberarea documentelor: Marţi: 08.30 - 16.30; Joi: 08.30 - 16.30;
Adresa Primăriei Oraşului Sovata: 545500 Sovata, Str. Principală Nr. 155. Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail:
[email protected]
Conducerea Primăriei Oraşului Sovata Péter Ferenc – primar (0265 – 570218); Hegyi Mihály – viceprimar (0265 – 570218); Domokos András – secretar (0265 – 570218);
Program audienţe Primar: Péter Ferenc: Marţi – de la ora 11,00; Viceprimar: Hegyi Mihály: Miercuri – de la ora 11,00; Secretar: Domokos András: Joi – de la ora 11,00;
Afilierea la Asociaţia Localităţilor Eco/Climatice (Klimabarát Települések) presupune promovarea unor metode de dezvoltare a oraşului conştiente, care ţin cont de problemele schimbărilor climatice – ca principalul factor de influenţare a comunităţii (contribuţie la stoparea schimbării climatice concomitent cu elaborarea unor măsuri de adaptare la efectele fenomenelor climatice). Ca avantaje – pe lângă elaborarea strategiei – care contribuie la îmbunătăţirea traiului din localităţi (Sovata fiind şi staţiune balneoclimaterică, va contribui la sporirea renumelui dacă devine localitate eco-climatică – „klimabarát település”) există posibilitatea accesării unor fonduri europene la formarea unei reţele de min. 50 localităţi. Transport: - promovarea transportului în comun (reabilitare/infiinţare linii locale, îmbunătăţirea parcului auto prin achiziţionarea de autobuse, etc.); - realizarea de piste pentru biciclete (în zona urbană/staţiune sau în afara localităţii: posibilitate de realizare urmând traseul căii ferate înguste Tg.-Mureş-Sovata); - analiza necesităţilor şi realizarea de parcări dezvoltate pe verticală (subterane şi/sau etajate) în oraş; - restricţionarea circulaţiei (in-
terdicţie acces auto) în staţiune: - realizare de parcări verticale (zona sediului Poliţiei – staţia de autobuz, + fosta casă de pionieri?); - introducere de linii de autobus; – realizarea legăturii oraş-staţiune cu orar stabilit; până la staţia de autobus (cu parcare); - utilizarea de atelaje pentru transportul turiştilor (trăsuri, caleaşcă, etc.) în staţiune; (de la staţia de atobus până la Lacul Ursu, etc); - realizarea de funiculare/ ”fogaskerekű” pe strada Bradului; - posibilităţi de închiriere de biciclete, realizare de făşii pt circulaţia bicicletelor. Energie Eficientizare energetică: - izolarea termică a imobilelor; - promovarea resurselor alternative de energie; - conştientizări pentru reducerea risipei de energie; - promovarea utilizării becurilor economice/ schimbarea becurilor cu forme ecologice. Proiect propus: Promovarea metodelor de economisire a energiei prin echiparea cu corpuri de iluminat pe baza de leduri a unor porţiuni din sistemului de iluminat public – model; Partener: Asociaţia Rhododendron – aplicant; Finanţator: GEF Data de depu-
nere: 31.01.2009; Contribuţie propusă a în numerar a Consiliului local: 25.00030.000 USD; Beneficiu Consiliul local: 25.000 – 30.000 USD;
Parteneriat Miercurea Ciuc şi MOL Data de depunere: 18.02.2009 Contribuţie propusă a Consiliului local: 1500-2000 RON Beneficiu: 6000 RON
Apă - protejarea resurselor de apă (subterane şi de suprafaţă) prin management adecvat (corelat cu conservarea pădurilor, dezvoltarea urbană, etc); - reamenajarea zonelor inundabile, reducerea intervenţiilor de amenajare/betonare a cursurilor de ape; - conştientizarea populaţiei privind economisirea apei; - realizarea de colectoare pentru captarea apei pluviale şi utilizarea acestei ape (alte scopuri decât consum uman);
Arii protejate: - managementul ariei protejate „Lacul Ursu şi arboretele pe sărături”; - realizarea documentaţiilor necesare obţinerii (prelugirii) custodiei ariei protejate din 2009 ca şi custoode unic/principal; - colaborare cu instituţiile locale de învăţământ pt conştientizare şi implicare în activităţi concrete;
Zone verzi: - managementul adecvat a suprafeţelor verzi: - conservarea suprafeţelor verzi existente - realizarea de noi supraţete verzi; Proiect propus: Amenajarea unui spaţiu verde – parc şcolar (?) în colaborare cu instituţia de învăţământ şi implicarea elevilor în realizarea şi întreţinerea spaţiului verde – fără cheltuieli pe infrastructură. Partener: Asociaţia Rhododendron – aplicant; Finanţator: Fundaţia pentru
Proiect propus: Dezvoltarea unui program Junior Ranger – în parteneriat cu instituţiile de învăţământ locale în cadrul ariei protejate. Partener: Asociaţia Rhododendron – aplicant; Finanţator: Fundaţia pentru Parteneriat Miercurea Ciuc şi MOL; Data de depunere: 18.02.2009; Contribuţie propusă a Consiliului local: 2500 - 4000 RON; Beneficiu: 6-7000 RON; Conştientizare şi educaţie ecologică: - organizarea de acţiuni de conştientizare/evenimente – în cadrul instituţiilor de învăţământ locale; - organizarea de întălniri în cadrul Primariei; - diseminarea informaţiilor Szakács László
Campanie de îndrumare în domeniul relaţiilor de muncă Inspectoratul teritorial de Muncă Mureş în perioada 01.09.2009-31.10.2009. va organiza o campanie de „îndrumare a angajatorilor şi angajaţilor în domeniul relaţiilor de muncă şi evidenţa munci şi în domeniul securităţii şi sănătăţii în muncă”, cu scopul intensificării procesului de informare de cunoaştere şi de aplicare a măsurilor instituţionale care vizează: - reducerea muncii la negru; - alinierea legislaţiei în domeniul relaţiilor de muncă la normele comunitare; - asigurarea respectării acesteia şi combaterea muncii nedeclarate. În acest sens Inspectoratul Teritorial de Muncă Mureş îşi propune ca în realizarea obiectivelor principale ale activităţii să sprijine şi să îndrume angajatorii şi angajaţii, aflaţi pe teritoriul localităţilor din judeţul Mureş, în vederea aplicării prevederilor legale referitoare la relaţiile de muncă, la securitatea şi sănătatea în muncă, la protecţia salariaţilor care lucrează în condiţii deosebite şi a prevederilor legale referitoare la asigurările sociale, precum şi asistarea tehnica a angajatorilor şi angajaţilor, pentru prevenirea riscurilor profesionale şi a conflictelor sociale. Cu acest sens va fi organizată o
întâlnire cu agenţii economici şi angajaţii din oraşul nostru, într-o dată ce va fi precizată şi mediatizată ulterior. Domeniile în care agenţii economici şi angajaţii pot adresa întrebări persoanelor desemnate de ITM Mureş sunt următoarele: În domeniul relaţiilor de muncă: - încadrarea în muncă şi încetarea activităţii persoanelor care desfăşoară orice activitate în temeiul unui contract individual de muncă; - stabilirea şi respectarea duratei timpului de lucru; - stabilirea şi acordarea drepturilor salariale, precum şi a celorlalte drepturi decurgând din munca prestată; - respectarea celorlalte prevederi cuprinse în legislaţia Muncii şi a clauzelor contractelor colective de muncă; - egalitate de şanse între femei şi bărbaţi; - încadrarea în muncă în România a cetăţenilor străini; - protecţia cetăţenilor români care lucrează în străinătate; - detaşarea salariaţilor în cadrul prestării de servicii transnaţionale; - respectarea condiţiilor de funcţionare a agenţilor de muncă temporară; - întocmirea şi completarea
registrului general de evidenţa a salariaţilor; - protecţia şi promovarea drepturilor persoanelor cu handicap; - ucenicia la locul de muncă; - respectarea drepturilor salariaţilor în cazul transferului întreprinderii, al unităţii sau al unor părţi ale acestora; - stabilirea cadrului general de informare şi consultare a angajaţilor. În domeniul securităţii şi sănătăţii în muncă: - respectarea cerinţelor pentru locul de muncă, pentru utilizarea echipamentelor de muncă şi a echipamentelor individuale de protecţie, precum şi pentru semnalizarea de securitate şi /sau sănătate la locul de muncă; - protecţia lucrătorilor expuşi la riscuri specifice: vibraţii, zgomot, câmpuri electromagnetice, agenţi chimici, agenţi cancerigeni, azbest, agenţi biologici, manipularea manuală a maselor, utilizarea ecranelor de vizualizare, radiaţii optice artificiale; - respectarea cerinţelor minime impuse pentru şantierele temporare sau mobile, pentru asistenţă medicală la bordul navelor, industria extractive, de suprafaţă sau subterană, industria extractive de foraj, pentru atmosfere explosive şi pentru nave de pescuit; - protecţia tinerilor în muncă;
- respectarea regimului materiilor explosive; - respectarea regimului produselor de uz fitosanitar pentru combaterea bolilor, dăunătorilor şi buruienilor în agricultură şi silvicultură; - respectarea cerinţelor esenţiale de securitate şi sănătate necesare pentru introducerea pe piaţă şi punerea în funcţiune a echipamentelor electrice destinate utilizării la joasa tensiune, a echipamentelor individuale de protecţie, a maşinilor industriale, a echipamentelor şi sistemelor de protecţie destinate utilizării în atmosfere potenţial explosive, a explozivilor de uz civil şi limitarea nivelului emisiilor de zgomot ale echipamentelor utilizate în exteriorul clădirilor etc. Dorim să accentuăm importanţa acestor aspecte în condiţiile crizei economice mondiale, condiţii care impun necesitatea protecţiei mai accentuate a angajaţilor, a lucrătorilor, precum şi protecţia intereselor angajatorilor în domeniile mai sus amintite. În speranţa manifestării unui interes real din partea locuitorilor, salariaţilor şi a agenţilor economici din oraşul Sovata, vă invităm să participaţi la acest eveniment. IPM Mureş Oraş Sovata
4
Szovátai Hírmondó, 64. szám 2009. augusztus
aktuális Minimaratonon Tatán
A tatai VII. tehetséggondozó művészeti tábor Az egyik dolog, amit a mai iskolai oktatástól joggal számon kérünk, a képességfejlesztés és tehetséggondozás. Mindezek elégtelen volta az – a túlterheltség mellett –, ami a jóképességű gyermekek számára is kínossá, stresszessé teszi az iskolai tevékenységet. „Ahogyan van, úgy rossz az oktatási rendszerünk” – halljuk mindenfelé. És mi bólogatunk, mert úgy látjuk, hogy önnön tehetetlenségétől mozgó szerkezet, amely továbbgurul egy régen lefektetett pályán, s amit nagyon nehéz – az eddig látottak alapján mondhatni, csaknem lehetetlen – egy másik irányba, a mai szükségletek, korkövetelmények felé átirányítani. Jó pedagógus persze van, aki meggyőződése, hite, tudása, embersége alapján igyekszik valami mást is nyújtani, mint amit a rendszer kínál. És rossz pedagógus is van, aki tetézve a bajt, még ezen az állapoton is ront, a vakáció idejére is különböző elvégzendő terhes feladatokat róva a nebulókra. Amikor olyan nyári tevékenységet szerveznek iskolások számára, ahol a munka fontos szerepet kap, magam is dilemmában vagyok. Kell-e tovább terhelni ezeket a fiatalokat, vagy inkább hagynák kipihenni a tanév fáradalmait? Eszembe jutnak a saját vakációim, amelyek a legzsengébb korban már „erdőléssel” kezdődtek, aztán alig cseperedve részes-kaszálás, majd építőipari segédmunkási vagy kőbányai nehéz munka követett. Végül is megszoktam, megszerettem mindeniket. De a mai gyereket én is félteném hasonló fizikai megterhelésektől. Úgy érzem, ma már megengedhetetlenül megterhelő számukra az iskola, és a vakáció mindenekelőtt a pihenést és feltöltődést kell szolgálja. Mindezek ellenére szívesen kísértem el fiatalokat a tatai te-
hetséggondozó művészeti táborba. Pedig tapasztalatból tudtam, hogy ott komoly munka folyik. Egy héten át délelőtt és délután
vettek ezen a táborozáson, már otthonosan mozogtak a szállásul szolgáló kollégiumban, a foglalkozásoknak helyet adó iskolai
egyaránt többórás tevékenység várt mindazokra, akik komolyan vették a tábort, és nem csupán szórakoztató foglalkozásként vállalták a részvételt. De ez a munka nem rájuk kényszerített robot, hanem kreatív energiák felszabadulásának adott lehetőség, amiben önfeledten el lehet merülni. Határozottan állítom, hogy a szovátaiak komolyan vették a feladatokat. Mindazok, akik augusztus elejére meghívást kaptak a tatai táborba, tehetségük mellett megmutatták szorgalmukat és fegyelmezettségüket is. Megmutatták, hogy kreatívak és képesek együtt dolgozni másokkal. Az idén hetedik alkalommal megszervezett művészeti táborban összesen huszonkét diákot láttak vendégül. A három tatai mellett a felvidéki Szőgyénből, a vajdasági Magyarkanizsáról és környékéről valamint Szovátáról érkezett fiatalok vettek részt. A hat szovátai diák közül többen már a korábbi években is részt
műhelyekben és a városban. Idén a tábor helyszínéül két iskola, a Fazekas utcai iskola és a Menner Bernát Zeneiskola szolgált. E kettő között oszlottak meg a diákok csoportjai, e kettő között járkáltam én, hogy saját munkámat félbehagyva „elkapjam” őket az alkotás folyamatában. És volt mit látnom. És volt mit látniuk a tevékenységeket irányító szakpedagógusoknak, alkotó művészeknek is. Sulyok Teréz festőművész, Gutay János szobrászművész,
Csiszár József keramikus, Nyikus Anna textilművész, Tankóné Borsos Dóra iparművész és Horváthné Frank Brigitta rajztanár gyönyörködhetett abban, amit szakmai útmutatásuk alapján, a tanultakat saját ötleteikkel kiegészítve és gazdagítva alkottak. Szebbnél szebb munkák születtek, és valamennyi szovátai diák remekelt valamiben. Büszke lehettem rájuk. A tatai önkormányzatnak és személyesen Osgyáni Zsuzsa szervezőmunkájának köszönhetően a fiataloknak megadatott a lehetőség az elmélyült munkára csak úgy, mint a kikapcsolódásra. A rendezvényt tatai vállalkozók is segítették. Sulyok Teréz festőművész, a tábor művészeti vezetője elégedetten nyilatkozott az ott végzett munkáról. A visszatérő tanítványok alkotásain lemérhette a folyamatos fejlődést. A táborzárással mégsem tud „leereszteni”, nem tud elpilledni, hanem azt keresi, hogyan lehetne még jobban, még többet tenni ezekért a tehetséges fiatalokért, és a tábor továbbfejlesztésén töri a fejét. nos
Ellenőrzik a vendégfogadást és büntetnek, ha kell Szigorúbban fogják ellenőrizni a szálláskiadást, és nagy összegű büntetéseket is kiróhatnak, amennyiben a házigazda nem rendelkezik a megfelelő engedélyekkel, valamint a miniszteri minősítéssel, tudtuk meg az önkormányzat turisztikai szakemberétől, Csontos Zsófiától. Elsősorban az otthoni szobát, lakást kiadó vendégfogadók számíthatnak a szigorúbb ellenőrzésre, de a nagyobb egységeket sem fogják elkerülni az ellenőrök. A fürdőváros útjainak, járdáinak, sétányainak, parkjainak teljes felújítása után, melynek munkálatai jelenleg is folynak, egy állandó adatbázisban szeretnék központosítani, összefogni a szálláskiadást. Ehhez azonban az is kell, hogy a szálláskiadók pozitívan álljanak hozzá, valamint
rendelkezzenek a megfelelő iratokkal, engedélyekkel. „A probléma az, hogy a szállástulajdonosok félnek a sok bürokratikus utánajárástól, az engedélyek díjainak kifizetésétől, valamint sokan nem is tudják, hogy milyen papírokra van szükségük”, fejtette ki a turisztikai szakember. Ebben azonban a helyi önkormányzat segítséget nyújt, információkat ad, valamint formanyomtatványokat, bármikor fordulhatnak hozzájuk az érdeklődők. Nem elég, ha megvan a cég Ha egy magánszemély kereskedelmi tevékenységek lebonyolításával rendelkezik, az nem elég. Az engedélyeket évente újítani kell. A működési engedélyt a helyi önkormányzatnál minden évben fel kell újítani, ugyanak-
kor adózás céljából a pénzügyi szerveknél is jelentkezni kell. Kell a törvénynek megfelelő pénztárgép, ha fix adót fizetnek, és nem a bevétel után akkor is. A szállásokat az utolsó szobáig a Turisztikai Minisztérium minősítésével kell ellátni. Ehhez szükséges összeállítani egy dossziét, melynek a következőket kell tartalmaznia: az illetékes cég papírjait, a szálláshely bemutatását, tervrajzot, helyszínrajzot. Igazolni kell azt is, hogy a működési engedéllyel rendelkező cég milyen kapcsolatban van magával a szálláshellyel, bérli, vagy sajátja, erre legmegfelelőbb a telekkönyvi kivonat. A tűzoltósági engedélyt kötelező kiváltani, ezen kívül tűz, víz, villám ellen kell biztosítást kötni. Esetenként környezetvédelmi, egészségügyi és állategészségügyi engedélyt is
ki kell váltani. Mindezt a dossziét kell továbbítani a Turisztikai Minisztérium megfelelő szerveihez. A büntetések összege magas lehet A megfelelő iratokkal ellátott dosszié benyújtása után az illetékes hivatal szakemberei kiszállnak, ellenőrzik a szállást, és egy helyszíni jegyzőkönyvet vesznek fel. Ezután legfeljebb harminc nap, amíg a minősítés megérkezik. Ezen okmány nélkül a szálláskiadás illegálisnak minősül, tudtuk meg Csontos Zsófiától. Ennek ellenében a büntetések 4 ezer lejtől kezdődnek, de felmehetnek akár 8 ezerig is. Ezt az eljárást háromévente kell megismételni az illető szállásadónak. Szolláth Hunor
Futni jó. Futni egészséges. Mindenki tudja ezt. Mindenki tanácsolja is másoknak. Nyilván kényelmes karosszékből vagy öblös, puha fotelből. De ki az, aki maga is futva hív: jöjj velem, gyere fussunk néhány kilométernyit!? Ki az, aki olvasztó kánikulában nem menekül az árnyékba, aki hűsítő sörök ívása helyett inkább verítéket hullat, amely erekben csurog alá a gerinc mellett? „Micsoda szamár!” – gondolják egyesek. „Hol az esze?” – mondják ki hangosan. „Miért gyötri magát?” – aggódnak mások érte. Pedig mindannyian tudják, hogy futni jó, futni egészséges. 1983 óta idén immár 26. alkalommal álltak rajthoz a testvérvárosi Tatára összesereglett futni szerető emberek, hogy megbirkózzanak a 14 km-es távval. A tataiak mellett, az ország különböző részeiből érkeztek futók, de jónéhányan külföldről is, Tata testvértelepüléseiről: az erdélyi Szovátátáról, a lengyelországi Pinczowból, a németországi Gerlingenből és a hollandiai Alkmaarból. Annak is többéves hagyománya van, hogy városunk képviseletében egy kis csapat részt vesz a tatai minimaratonon. Szováta színeiben ezúttal a következő öt fiatalember verítékezett: Oltyán Zsolt, Pop Corona Zsolt, Nyulas Zsolt, Fazakas Tibor, Vass László István. Augusztus elsején összesen 768an vágtak neki a kijelölt útnak, és 719-en be is érkeztek a célba. A rekkenő hőség nem segítette a futást. Ilyen melegben rendkívül jó eredménynek számított önmagában a 14 km megtétele. Ebben persze segített a csodálatos környezet: a történelmi hangulatot árasztó utcák, az Öreg-tó és a Cseke-tó gyönyörű partja, az Angolpark öreg fáinak enyhet adó árnyéka. A tatai minimaraton nem hivatásos futók versenye, hanem tömegsport. Általa hétköznapi emberek teszik próbára saját teljesítőképességüket. Némelyek különösebb felkészülés nélkül is megpróbálkoznak, hiszen nem másokat akarnak legyőzni, elsősorban önmaguk –a saját renyheségük, kényelmük – fölött szeretnének diadalmaskodni. A sikeres beérkezés a célba megéri a fáradtságot. Aki megtette, többre értékeli magát, de többre értékeli mellette futott társait is. Valamiféle cinkos összetartozás alakul ki közöttük, ami aztán továbbfejlődhet, akár barátsággá is alakulhat a későbbi beszélgetések, sörözések alatt. A Szovátai Medve-tó csapata a 4. helyen végzett: - Oltyán Zsolt 387.; – Pop Corona Zsolt 389.; – Nyulas Zsolt 402.; – Fazakas Tibor 471.; – Vass László István 524. Kategóriánként: - a 18-19 évesek között Pop Corona Zsolt a 17., Fazakas Tobor a 18. - a 20-24 évesek között Oltyán Zsolt 24., Nyulas Zsolt 27., Vass László István 31. nos
hírek, információk
Szovátai Hírmondó, 64. szám 2009. augusztus
Vöröskeresztes táborban, Tatán
A hagyományokhoz híven, ebben az évben is július 26-augusztus 3. között ott lehettünk Tatán. Immár hatodik alkalommal hívott meg Tata testvérváros Vöröskereszt szervezete Jámbor Imre területi titkár által öt gyereket nyári táborozásra. A szovátai gyerekek ötven tatai társukkal tölthettek el egy csodálatos hetet, megismerve a testvérváros szépségeit, a szervezők és a társaik szeretetét. A tábor színes tevékenységeinek – rovásírás, fürdőzés, íjászat, bábszínház, közlekedési verseny, mentőautó felszerelésének bemutatása, elsősegélynyújtási gyakorlatok ismertetése, kirándulás az ökofaluba, habparty, gyöngyfűzés,
festés – keretén belül a gyerekek tapasztalatokat szereztek, de az együttlét, a közös tevékenységek lehetőséget nyújtottak új barátságok kialakulására valamint meglevő barátságok további elmélyítésére is. Szovátai diákjaink örömmel vettek részt a különböző versenyeken, ahol számos díjat elnyertek és nagyon sok ajándékot kaptak. A táborozó gyerekek és szüleik nevében is köszönetet mondok Szováta önkormányzatának valamint tatai vendéglátóinknak, a ta-
tai Vöröszkereszt vezetőségének, személyesen Jámbor Imre területi titkárnak, hogy töretlenül őrízték
5
Biztonságos vakáció
ellenére, lehetővé tették ezt a táborozást. Dénes Magdolna, a szovátai Vöröskereszt elnöke
A Maros Megyei Rendőrfelügyelőség július 29-cel kezdődően négynapos rendezvényt szervezett a fürdőtelepen a következő témákkal: - július 29., szerda – bűnmegelőzés, kábítószer-fogyasztás megelőzése; - július 30., csütörtök – emberkereskedelem, gyermekek eltűnése; - július 31., péntek – alkohol, erőszak; - augusztus 1., szombat – élet a közúti forgalomban. A rendőrség a Medve-tó előtti részen egy információs pontot hozott létre, ahol naponta 11,0021,00 órák között a szovátai lakosok valamint a turisták információkat kaphattak a nap témájával kapcsolatosan, önkéntesek felvilágosító anyagokat osztogattak, megbeszéléseket tartottak és versenyt szerveztek az aktuális témáról, rövidfilmeket mutattak be. 13,00-15,00 órák között, amikor a tóban fürdési tilalom volt érvényben, a strandon kezdeményeztek beszélgetéseket a nap témájáról. Nem felejtették el a gyerekeket sem. Ugyancsak a strandon naponta 17, 30-18,30 órák között rajzversenyt szerveztek. Valamennyi rajzot kiállították, a legjobbat pedig díjazták is. Szombaton a Vöröskereszt szakemberei elsősegély-nyújtási bemutatót tartottak, a marosvásárhelyi Moto Carpe Diem 2009 motoros klub tagjaival találkozót szerveztek, akik a kétkerekes közlekedés veszélyeiről is beszéltek. Minden napra valamilyen meglepetést tartogattak a szervezők.
a hagyományt, a gazdasági válság Caritas Családsegítő Szolgálat
Továbblépne a „Sóvidék”
„ Ki n c s k e r e s ő k s z ig e t e” – karaván Mikházától Havadig, Iszlótól Erdőszentgyörgyön át Szentdemeterig –
A Caritas szervezet Maros megyei Családsegítő Szolgálatának (CSSSZ) egyik idei célkitűzése nyári programot szervezni több száz gyerek számára 2009. augusztusa és szeptembere folyamán a helyi pedagógusokkal, egyházakkal és önkormányzatokkal való aktív együttműködésnek köszönhetően. Célkitűzéseink: pszichoedukációs és szabadidős tevékenység felkínálása a gyerekeknek az adott közösségek igényeinek figyelembe vétele alapján, elsődleges prevenció, a közösség-építés, a CSSSZ ismertetése, a szülőkkel való kapcsolatfelvétel, a helyi igények feltérképzése. Az Albert Imola (Balavásár és Székelyvécke ), Bartis Kinga (Marosszentgyörgy), Cosma István (Erdőszentgyörgy), Joó Ibolya (Gyulakuta), valamint Szabó At-
tila (Szováta) családsegítős kollégák által összeállított egy- vagy kétnapos program során 21 nap alatt tizenhat település gyerekeit szólítjuk meg. A kulcsszó minden esetben a „kincs” és az értékesség fogalma, Mikházán, Vármezőben, Havadon, Gyulakután, Csejden és Iszlóban ugyanúgy, mint Jobbágytelkén, Székelyhodoson, Nyárádköszvényesen, Bözödön és Abodon vagy Erdőszentgyörgyön, Szentdemeteren, Balavásáron, Kenden és Deményházán. Az óvodások, kisiskolások, felső tagozatosok és középiskolások megtanulhatják a karavánunk himnuszát, amely az együttjátszás mellett ugyancsak egymás értékeinek a felfedezésére és tiszteletben tartására buzdít. Erre összpontosít a számtalan közös játék a Nyuszikák, a Csigák, a Cicák, a Mókusok vagy a Bocik csapatában, továbbá a közös mulattató-nevelő jellegű vetélkedők, kézműves tevékenységek is. A kincskeresés folyamatában öt
szerkesztősége
különböző kihívás teszi próbára a kis szigetlakókat: teljesíthetnek a tudás utcájában, az ügyesség bolygóján, a mozgás világában, a logika országában és a kreatívitás félszigetén egyaránt. Ezeken az állomásokon a teljesítményük alapján apró jutalmakat gyűjthetnek, a legnagyobb értékre – önmagukra – azonban a kincsesládába betekintve találhatnak rá. Az ilyen módon az anyagi jellegű értékektől elkülönített erkölcsi, személyiségbeli értékekkel a gyerekek nemcsak maguk gazdagodhatnak, hanem szüleiket, hozzátartozóikat is boldogíthatják az esti program részeként, amikor a tábortűz körüli éneklést megelőzően a tehetségé a főszerep a színpadon. A legtehetségesebben fogalmazó vagy rajzoló kincskeresőket pedig a taps és a finomságok mellett az ősz beköszöntével külön is megjutalmazzuk a tábori élményeiket tükröző műveik elbírálása után. Szabó Attila
A szovátai székhelyű közművelődési folyóirat nemcsak további lapszámait szeretné kiadni, hanem különböző kutatási projektekbe is belefogna. Adatbázisokat hoznának létre, bibliográfiákat állítanának össze, mindezeket internetes hozzáféréssel bárki számára. A legfontosabbnak azonban a Pro-Sóvidék elnevezésű könyvsorozat beindítását tartja a folyóirat. Elsősorban fiatal szerzők műveit szeretnék kiadni, évente egy vagy esetleg két kötetet a sorozaton belül. A pénzösszeget a Sóvidék régió önkormányzataitól, pályázatokból, valamint egyéb támogatásokból kívánják előteremteni. Saját honlap, valamint digitális adatbázis létrehozásán is fáradoznak a szerkesztőség tagjai. Elsősorban egy szakszerű fotógyűjtemény a cél, mely bemutatná a kisrégió településeit, kulturális értékeit és minden olyan szegmensét, amely megőrzésre vár. Ezen kívül régi dokumentumokból is
szeretnének egy gyűjteményt, a helybéliekhez intéznek felhívást, hogy aki rendelkezik régi családi fotókkal, képeslapokkal, régi levelekkel vagy bármilyen dokumentummal, az juttassa el a szerkesztőséghez, amit digitalizálás után vissza is kaphat. Ugyanakkor Szováta helytörténeti bibliográfiáját is össze fogja állítani a szerkesztőség, hogy ez minden kutató, szakember vagy érdeklődő rendelkezésére álljon. Természetesen ezekből hozzáférhetővé kívánnak tenni bizonyos példányszámot is egy külön gyűjtemény keretében. A projektek sorából a történeti kutatások sem maradhatnak ki, az oral history módszerével fogják vizsgálni a kommunizmus megélését Szovátán. Mindezen projektek megvalósításában számítanak a helyi önkormányzat anyagi segítségére is. Szolláth Hunor főszerkesztő
6
Szovátai Hírmondó, 64. szám 2009. augusztus
Attila örökösei
Közeli barátom... távolba szakadt rokonom... Törökországi tanulmányi éveim alatt, annak ellenére, hogy mind a román mind a török államtól ösztöndíjat kaptam, nem volt elég pénzem ahhoz, hogy egyedül tudjak lakást bérelni, tehát a kollégiumban, amelyben el voltam szállásolva, lakótársakat kellett keresnem. Találtam is kettőt: egy ujgurt és egy kazakot. Így hát kibéreltünk egy háromszobás lakást, amelyben két évig laktunk. Ezalatt lakótársaimmal – főleg az ujgurral – jó barátságot alakítottam ki. Nem írom meg a nevét, mert nem akarom semmilyen bajba sodorni. Nem tudhatjuk, hogy hol és mikor figyel a Nagy Tesó. Ő Kínának arról a területéről származik, ahol az ujgurok többsége lakik, és amit kínaiul Szincsiangnak, ujgurúl pedig Kelet-Turkesztánnak neveznek. Ő is mindig ennek nevezte, és engem is arra kért, hogy én is így hívjam szülőföldjét. Gyűlölte azokat, akik nem így, hanem Szincsiangnak nevezték azt. És nemcsak ő van így ezzel, hanem minden ujgur. Lecke lehetne ez azon magyarok számára, akik Erdélyt Romániának, Vajdaságot Szerbiának, Felvidéket Szlovákiának, Kárpátalját Kárpát-Ukrajnának, minket pedig románoknak, szerbeknek, ukránoknak, szlovákoknak neveznek. Ujgur barátom sokat beszélt nekem a kelet-turkesztáni szüleiről, testvéreiről, arról, hogy Pekingben végezte az egyetemet és kitűnő eredményeinek köszönhetően magiszteri ösztöndíjat nyert a török államtól az Ankarai Egyetem történelem szakára, ahol a magiszterit elvégezte, de utána feliratkozott ugyanazon egyetem kulturális antropológia szakára is, amelyen doktori tanulmányait végezte. Az egy lakásban eltöltött 2 év alatt sok mindent tudtam meg az ujgurokról, magyarok iránti rokonsági tudatukról, arról, hogy minket magyarokat a nyelvükön HUNoknak neveznek, stb. Sok ujgur barátja látogatta meg nálunk, akik nemrég érkeztek KeletTurkesztánból, éppen ezért nem ismertek semmilyen más nyelvet az ujguron kívűl, és akikkel mégis sikerült megértetnem magamat törökül, mivel a néhány ezer kilométeres távolság ellenére a török eredetű ujgur nyelv szinte teljesen megegyezik a törökországi törökkel. Gondolom, mondanom sem kell, hogy mindnyájukban benne volt a magyarok iránti szeretet és testvéri rokonszenv. Annak ellenére, hogy ujgur lakótársammal voltak vitáink, de végülis azt mondhatom, hogy, amikor visszament szülőföldjére, bántam, hogy egy jó barátot és talán rokont (ki tudja, talán a kelet-turkesztáni közös őshazában egy családhoz tartoztunk?!) veszítettem. Mondta nekem, hogy törökországi tanulmányai fejében tanárként dolgozhat majd kínai egyetemén és ezáltal segítheti majd szegény, a világtól távol eső, áramszolgáltatás nélküli kis faluban élő szüleit, továbbtanulni nem akaró testvérét (akire ezért nagyon haragudott. és akivel
többször is összeveszett emiatt a telefonon) és lánytestvéreit. Csodáltam is ezért őt, hogy hogyan tudott egy olyan elmaradott, Istentől elfelejtett vidékről eljutni oda, hogy Törökországban doktorit végezzen? Meg is kérdeztem ezt tőle: erre azt mondta, hogy az általános iskolai tanárai ajánlották egy ösztöndíjra, és ennek köszönhetően végezte el középiskolai tanulmányait városon. Onnan pedig Kína fővárosába ment, Pekingbe, egyetemet végezni. Utána pedig következtek az ankarai magiszteri és doktori évek. Miért tette mindezt? A beszélgetéseinkben kifejtette, hogy hivatástudata van. Az volt az álma, hogy a történelemről és antropológiáról szerzett ismereteit népének felemelésére használja fel. Tudatában volt annak, hogy addig, amíg a népét a kínaiak elmaradottságban tartják, akik emiatt nem fognak soha valódi autonómiát vagy függetlenséget elérni, mivel nem lesz ki a hatóságokkal az érdekükben tárgyaljon. Tehát az volt a terve, hogy tanulmányai mellett kereskedelemmel is foglalkozva, népét fölemelje, könyvtárakat hozzon létre, segítse ujgur fiatalok továbbtanulását (ezért is haragudott annyira tanulni nem akaró testvérére), hogy ezekből egy öntudatos, nemzeti identitására büszke és a népéért a hazai és nemzetközi politikai porondon sikeresen helytállni tudó művelt elitet hozzon létre. Tudta, hogy muzulmán népként fegyveres harccal Kína ellen nem lehet sikert elérni, főleg szeptember 11. után, mivel sajnos csak terroristának néznék Nyugaton. Annak ellenére, hogy híthű muszlim, haragudott a nagyon vallásos ujgurokra, akik bigottságuk miatt még népük manicheista és buddhista múltját (ennek csodálatos, nagyon értékes emlékeit fedezte fel 100 évvel ezelőtt Stein Aurél) is letagadják, és akik számára nem a nemzet, hanem egyedűl a vallás a fontos. Haragudott azon ujgurokra is, akik tanulni jönnek Törökországba, és ezt a lehetőséget csak arra használják, hogy ott a törökökkel való nemzeti rokonságukat és iszlám hitüket felhasználva menedékjogot kérjenek, és letelepedjenek, ahelyett, hogy tanulmányaikat befejezve visszamenjenek Kelet-Turkesztánba, hogy nemzetüket a megszerzett ismereteikkel felemeljék. Mindezekben, az ujgurok nemzeti ügye számára veszteséget látott. Rámutatott arra, hogy ezek az ujgurok letelepednek Törökországban, egy csomó ujgur szervezetetet hoznak létre, és verik a mellüket, hogy muszlimok és ujgurok, ezért egy csomó segélyt kapnak a török államtól azért, mert a török rokonnépekhez tartoznak (figyelemreméltó az, hogy Törökország szó nélkül állampolgárságot és még pénzbeli segítséget is nyújt ujguroknak, kazakoknak és más török népek fiainak, míg Magyarország még a magyarokat is megtagadja!!!), az iszlám szervezetektől pedig azért, mert a “gyaur” Kínában vallásuk miatt el vannak
nyomva. Azt mondta, hogy ezek a saját zsebük megtömésére használják fel népük szenvedéseit, és nagyon haragudott rájuk ezért. Ő azonban, tanulmányai befejeztével, igéretéhez híven, álmokkal megrakodva visszatért Kínába. Ameddig Törökországban volt, közel 5000 (nem túlzok!), az ujgúrok és más közép-ázsiai népek történelmével, kultúrájával, általános antropológiai munkákkal, a kutatás módszertanával, stb, foglalkozó könyvet vásárolt össze és küldött el borsos áron – a fiatalkorában kereskedelem útján gyűjtött ösztöndíjából és talán egyes szervezetektől kapott pénzből –, vitetett el hazalátogató honfitársaival, vagy vitt
hívott fel, amikor már Brassóban voltam. Tudta a számomat, mert megadtam neki, amikor vakációra jöttem haza tanulmányi éveim alatt, hogy ha valami történik a házban, akkor hívjon fel. Megjegyzem, hogy ő akkor sem volt annyira szerencsés, nem mehetett minden félévben haza, mint én. Tehát a telefonban elmesélte nekem, hogy egyik neves amerikai egyetemen dolgozik. Nagyon meglepődtem… És elkezdte mesélni, amik vele történtek. Amikor visszament az őt Törökországba küldő egyetemre, ahelyett, hogy állást adtak volna neki, elkezdték zaklatni azért, mert törökországi tartózkodása alatt olyan ujgurokal találkozott
haza maga is, amikor ezt néha megtehette. A könyveket, mint mondta, azért vásárolta össze, hogy fel tudja használni népe fölemelése érdekében. Tudniillik Kínában az ujgur történelemmel és kultúrával foglalkozó könyvek vagy nem léteznek, vagy pedig a kínaiak szája íze szerint vannak írva. Azt mondta, hogy ezzel azt akarja elérni, hogy ne kelljen az ujguroknak többet elhagyni szülőföldjüket azért, hogy a valóságot tanulhassák nemzetükről (habár itt megjegyezném, hogy a Nyugat munkái is elfogultak velük szemben). Tudom, hogy sok olvasó számára mindez naivságnak hangzik, sokan gondolhatják, hogy hogyan lehet valaki ennyire idealista és buta, hogy azt gondolja, hogy mindezzel meg fogja változtatni nemzete sorsát, de úgy gondolom, hogy ha több ember úgy cselekedne és gondolkodna, mint ő, az ujgurokat a „pokol kapui” sem állítanák meg. De ami ezután következett, az a csapások sorozatát jelentette számára. Eltelt egy-két év, hogy nem hallottam róla semmit. 2008 vége felé, amikor már haza készülődtem Törökországból, ellátogattam az egyetemem kutató intézetébe, ahova ő is sokszor eljárt, amíg Törökországban volt. Ott mondta az egyik hivatalnok, akivel jó barátságban volt, hogy most Egyiptomban van. Elgondolkoztam azon, hogy hogyan teheti ezt pont ő, aki a népének akart dolgozni Kelet-Turkesztánban haláláig? De az illető nem tudott, vagy nem akart többet mondani. És nem telt belé egy hónap, és maga az ujgur barátom
volna, akik Kína ellen szervezkednek. Azt mondták, hogy csak úgy bocsátanak meg neki, ha elmegy Németországba, és az ottani ujgur diákokról jelentéseket tesz nekik arról, hogy közülük kik Kína ellenesek. Törökországi tartózkodásunk ideje alatt is mesélt nekem olyan ujgúr diákokról, akiket Kína küldött, hogy figyeljék meg, hogy társaik szólnak-e egy szót is Kína ellen. Persze, hogy szóltak, mivel az ujgurokban él egy mélységes gyűlölet a kínaiak iránt, azért, mert azok elfoglalták a földjeiket, meg akarják semmisíteni vallásukat, kultúrájukat, és ahányszor két ujgur összetalálkozik, mindig oda lyukadnak ki, hogy szidják Kínát. Éppen ezért mindig, amikor több ujgur jött össze, először, megpróbálták kiszűrni azokat, akik árulók lehettek közöttük, és ha valaki gyanus volt, akkor nem vették elé a kínai témát. De úgy tűnik nem mindig sikerült ez nekik, példa erre a barátom esete is. Tehát Kína most belőle akart árulót faragni. Ezt ő kategórikusan elutasította, éppen ezért megfenyegették, hogy megölik. Itt nekem nem részletezte a történteket, csak annyit mondott, hogy szörnyű élményei voltak, és az élete többször forgott kockán. Ezért nem volt más kiút, csak elhagyni Kínát, otthagyva azok kényére-kedvére a családját és az annyi áldozat árán összevásárolt könyveit. És eljutott Egyiptomba, ahol az ottani Amerikai Iskolával lépett kapcsolatba. Mindenesetre ott is felkeresték a kínaiak és elkezdték fenyegetni. Mivel ott sem érezte magát biztonságban, Amerikába ment, és így jutott az egyik ottani híres egyetemre, ahol egy-
féle aszisztensi állást adtak neki és megbízták, hogy fordítsa le angolra a török nyelvű doktori disszertációját. Azt mondta, hogy lakást is kapott az amerikaiaktól és ha szűkösen is, de megél. Azonban, természetesen aggódott a szülei miatt, akiktől azokat a híreket kapta, hogy egyfolytában zaklatásnak vannak kitéve. Beszélgetésünk után elgondolkodtam a hallottakon. Szorult helyzetében Egyiptomban biztosan kapcsolatba léphetett a CIA-jel és az júttathatta ki Amerikába, állást adva neki a legnevesebb amerikai egyetemen. Az általa szolgáltatott információk fejében, politikai menekültjogi státust, szegényes megélhetést és továbbfejlődési lehetőséget is biztosítottak neki. Eltelt egy félév és újra felhívott. Mondta, hogy helyzete nem nagyon változott, ugyanott van, szegényes életkörülmények között él, de sajnos már Amerikában sem hagyják békén a kínaiak. Többször kereste fel egy amerikai fehér ember, aki Kína nevében (!) fenyegette meg. A családjával továbbra is tartja a kapcsolatot, jól vannak, de rettegnek. Neki pedig minden porcikája Kelet-Turkesztánba vágyik, családja, szülei, testvérei után, de nem mehet. Felvetette azt a lehetőséget, hogy elmenjen a volt szovjet középázsiai köztársaságokba, és az ott élő ujgurok hagyományait kutassa, hogy legalább így könnyítsen honvágyán, de nem lehet addig, amíg meg nem kapja az amerikai állampolgárságot. Legutóbb a kelet-turkesztáni események kapcsán kaptam tőle levelet, amelyben azt írja, hogy teljesen le van törve, nem érti, hogy miért nincsen a nyugati világban emberség, hogy miért nem tiltakozik a kelet-turkesztáni atrocitások ellen. Azt írta, hogy segíteni szeretne, de nem tehet semmit, mivelhogy még nem kapta meg az állampolgárságot, nem mehet sehova külföldre. Gyűlöli a nyugati emberek önzését és pénzimádatát, nem tud integrálódni. A családjáról írja, hogy édesanyja és leánytestvérei egyfolytában sírnak és rettegésben élnek a körülöttük folyó népírtás és harcok miatt. Hát ez volt, amit el akartam mesélni egy emberről, aki magasztos dolgokat akart megvalósítani népe érdekében, de sajnos a sors és világunk mai állása egy nagyon kemény leckét adott neki, egy olyant, amely minden emberi lelket megsemmisít, kiürít, feltéteti benne a kérdést, hogy „kiben van baj, bennem, vagy a körülöttem levő világban?”, amely mankurttá (agymosottá), kemény sorsába belenyugvóvá teszi… És nem jött, hogy higyjek a szememnek, amikor levelének utolsó sorait olvastam: ő még most is reménykedik! Azt írja nekem, hogy egyszer mindennek vége lesz, és haza fog menni szeretteihez! Reménykedik. Elindult egy úton, mert célja van. S bár az igencsak távoli, egy biztos: ő már úton van, kitűzött célja felé lépeget.
élő emlékezet
Zsidók Szovátán Egy 1883-as népszámláláskor még egy zsidó sem volt Szovátán. A századforduló környékén 20 körül volt a számuk, 1912ben viszont már 87 zsidó lakost jegyeznek fel. Ezt a nagyszámú növekedést valószínűleg a fürdő és faipar fellendülése okozza. A fürdő területén megnőtt a boltok iránti szükséglet, a kereskedelem ide vonzotta a zsidó lakosságot. 1912-ben a katolikus felekezeti iskolát nem csak a katolikus gyerekek látogatták, hanem a más vallású gyerekek is, így többek közt a zsidók is. Ekkor sok zsidó szülő követelte, hogy a gyerekeket a hittan órán ne tanítsák, és ne kényszerítsék a keresztvetésre. Mások arról panaszkodtak, hogy a leányukat a katolikus templomba vitték. A szemtanúk bevallása szerint azonban a lány önként ment be a szentmisére. Az iskolaszék elhatározta, hogy ezen túl több zsidó gyermeket az iskolába nem fogadnak be (Szovátai Katolikus Plébánia Levéltára, Jegyzőkönyv 1855.). A két világháború közötti zsidóellenesség Szovátát sem kerülte el. 1934-ben a katolikus plébános írja le, hogy abban az évben is, mint minden évben, megkoszorúzták az első világháborúban elesett hősi halottak sírját. A szovátai lakosok a sírokat rendszeresen gondozták, és rendbe tartották. Egy zsidó származású férfi sírja azonban nemcsak hogy teljesen el volt hanyagolva, hanem a sírt teljesen elegyenesítették, hogy azt már meg sem tudta találni (Szovátai Katolikus Plébánia Levéltára, Domus Historia, 213. o.). A halott neve Schwarz Péter volt, 1917 július 26-án esett el , és 28-án Észak, vagy Vargadűlőben temették el. Síremléke egy nagy terméskő volt, amelybe adatait bevésték. 1927-ben a tetemét a köztemetőbe szállították a többi hősi halottéval együtt. Most azonban sírját nem lehet megtalálni. A második világháború alatt, 1944-ben készítenek kimutatást a szovátai zsidó lakosságról (Vö: Fekete Árpád – Józsa András – Szőke András – Zepeczaner Jenő: Szováta 1587–1989. Székelyudvarhely, 1998. 153. o.). Ebben 135 zsidót sorolnak fel, hurcolnak el. Nagyrészt a Fő út és a Parajdi út mentén laktak a zsidó családok. Az eltávolított zsidók vagyonát lefoglalják és kiosztják. Nagyrészt a hadirokkantak számára. A zsidó egyesületeket feloszlatják, a boltokban levő árut pedig újra forgalomba hozzák. Szolláth Hunor
Szovátai Hírmondó, 64. szám 2009. augusztus
7
Egy fiatalember naplója (A Bolíviában biztonsági erők által hat golyóval megölt szovátai fiatalember, Magyarosi Árpád internetes naplójának folytatása – III.) 2008. június 05 - 14. „a panasz és az államvizsga” Komoly „tanulásba” kezdtem vagy két hete... – nincs mese – pótolni kell sok mindent... tele vagyok tételekkel... éppen ének tantárgypedagógiát tanultam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy egyre többet és többet tudok... hogy okosodom :) mondom is magamnak...mi lenne ha minden nap egy-két órát tanulnék? Nem rossz gondolat... annyi óra megy el naponta semmire... TV-t nézünk, merengünk, hülyeségekkel foglalkozunk, vakarózik az ember... és ezek mind órák, nehéz és értékes percek, amiket nem jól használtunk ki... persze kell a “kikapcsolódás” is... Hozzá kellene szoktatnunk magunkat a rendszeres tanuláshoz. Erre próbálom rávenni magamat. Ez nem panasz... dehogy... nem szabad panaszkodni, az ember húzza ki magát akkor is, ha nincs mit egyen, vagy ha „száz dolga” is van, nem a panasz kell erőt adjon... és nem is ettől kell fontosabbnak érezzük magunkat (más sem érez majd fontosabbnak bennünket). Az emberek – bár – sokat panaszkodnak, mégsem szeretik azt, aki panaszkodik! Te sem, én sem, mások sem! Panaszra általában panasz a válasz... így feledünk el említést tenni az életünkben lévő szép vagy fontos dolgokról, így feledjük el a saját JÓ képességeinket... elfeledünk büszkének lenni önmagunkra... megsavanyodunk, s velünk savanyodik a saját kis világunk is. Látod magad előtt azt, ki mindig panaszkodni szokott? Szürke az arca, reménytelen a tekintete, nem tud őszintén mosolyogni sem... Ezért soha ne panaszkodjunk, hanem legyünk büszkék a képességeinkre! Az önbizalmat magunknak adjuk, nem kapjuk, nem osztogatják, örökölni sem lehet... „Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.” (perzsa közmondás) 2008. június 15 - 19. „iskola, diploma, jövő” Ha a főiskolára gondolok, arcok, szavak jutnak eszembe...és a gyermekek végtelen szeretete, no meg a sok pozitív energia, ami árad belőlük. Valamiért szerettek, talán mert leguggoltam, és úgy beszéltem velük... őszintén... ennek vége már. Volt egy államvizsga is... ma is elmennék, ha kellene, se több se kevesebb nem lettem, azt tudom csak, hogy a pedagógus személyisége fontosabb, mint akármilyen módszer... és azt, hogy mindig a gyermek javára kell dönteni, nem nyers tudást
kell adni nekik, nem is pontokat, hanem vágyat arra, hogy akarjon kutatni, tudni. Nem csak a tanáraim szerettem... a társaimat is, a portásokat, a takarítókat, a „téemkásokat”, de a falakat is. A TMK jelentése: tervszerű megelőző karbantartás. Sokan nem tudják ezt sem... mást sem... Istenem, legalább egy kicsit izgultam volna... legalább egy percet... talán majd a következő államvizsgán... mert lesz következő. Lennie kell. Hogyan tovább...? ... nem tudom, ma nem, de egy csettintésnyi idő
alatt fogok dönteni... hogy, hol, hogyan, kivel, mivel... mivel most végre megint döntést kell hoznom... a következő éveimről. Még nem jöttem rá, mi értelme van az életnek... de azt tudom, hogy amíg másokat akartam megfejteni, megfeledkeztem magamról, a környezetemről... bezár a megfejtés, vak, aki tudja az okát cselekedeteimnek, aki megfejt egy betűmből, mert nem látja a szememben a csillogást, nem hallja hogyan veszem a levegőt, nem látja az arcom. Én nem akarok mindent tudni! Sokan szeretik a titkokat és az ismeretlent... nem akarok minden kérdésre választ sem, néha jó egyszerűen csak „ellenni” a pillanatban, élvezni egy tapintást, egy csókot, a szerető s a féltő ölelést... Nem kaptam választ sok mindenre... nem is kellett... lesznek új kérdések, amikre szintén nem várok választ. Hogyan tovább? „ma nem tudom” Díszíts fel! Akassz rám időt, mosolyt, érintést. Szeretnék végre ünnepelni. Ülj mellém szótlanul! Vigyázzunk egymásra – én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok! (Tornay András) 2008. június 20 - július 09. „semmiség” Helyesírási szótárunk 720 oldalas. Ebből az „S” betűs szavak 16 oldalt foglalnak el. Ezek a szavak tartalmaznak minden elképzelhető rosszat. Íme néhány szó: sajtó, salak, sánta, sápadt, sár, sarló, sáska, sátán, sav, savanyú, seb, sérv, sikít, sír, sivár, skarlát, skorbut, skorpió, slukk, sodor, sovány, sör, spenót, sugárzás, sújt, sunyi, süket...jellemezhetnénk sok
mindent e szavakkal... embert, országot... Sokan a nyarat sör nélkül persze nem tudják elképzelni :))) Az nem is rossz? A nyár fellépésekkel, munkakereséssel, tervezgetéssel telik...kevés időm volt magammal lenni... tudod, amikor csendben vagy, egyedül, és nézhetsz ki magadból... átgondolhatsz, átértékelhetsz, tervezhetsz dolgokat... sokszor éreztem azt ezen a nyáron, hogy megtaláltam magam, az utam, de legalább ennyiszer elbizonytalanodok... talán bennem van a hiba, vagy a rendszerben... nem is tudom, hol és mit rontottak el... vagy csak az emésztésemmel van a gond... se jót, se rosszat nem tudok egykönnyen megemészteni... és az idő megy, pörög. A pillanatok fogynak... mindegyik elveszíti a varázsát... a homokszemeket is elrepíti a szél, a sör is elfogy. Rossz dolog érezni a bizonytalanságot... megfelelni a mának, sodródni, ütközni, s nem látni két nappal előre sem... mindig jön valami, minden változik... semmi sem biztos... csak az, amit eldöntöttem! Csak az... mert nem jó a sör, se a soványság, se a sodródás. „Semmi vagyok, miközben mindennek kellene lennem.” 2008. július 10 - 20. „Szováta” A korrupcióval időt lehet spórolni, ám pénzbe kerül :) Végül 3 év után sikerült hazajutnom Szovátára. Szokásos hajnali érkezés, van, aki már megy a munkába, van, aki az éjszakai könyvtárból megy haza, van, aki még alszik. A levegő még a régi, olyan mint a zsíros hús, jól lehet lakni vele... nekem is fájt a tüdőm... mondom „Istenem, végre levegőt tudok venni”, és köményest is árulnak ;) Szejkén se változott a helyzet... legfeljebb a pénz... most csörög, kevesebb a „recsegős”... a víz hideg, senki nem szereti, s míg mi készülünk az estére ártatlan turisták ballagnak fel a legnagyobb székely (Orbán Balázs) sírjához. Tiszteltem a bácsit, aki önként tartott az átutazóknak „előadást” s pénzt se kért érte, tőlem is csak azért fogadott el egy kis ásványvizet, mert én „itthoni-otthoni” vagyok. Fura ez a világ (az a világ) valami Isteni csoda! Különben szépek voltak a szovátai esték, színház híján a Zöldbe megy ott az ember, vagy a telepen hallgatja idegenek csacsogását, esetleg éjjel meztelenül a köményes mámorától a „Boci-tóban” úszik egyet... jaj de szépek a hegyek, azok a legszebbek a világon... a legszebbek! Megtanultam valamit most otthon. Lehetsz bármilyen szép és jó helyen, társ nélkül semmi
sem „olyan”... ha nem tudod megosztani az érzéseid a társaddal, keserűvé válik az egész... ilyen lehet a keserű cukor is. Úgyhogy most jól vagyok – hogy itt vagyok –, s hogy ő is itt van! A feleségem. Nem tudom mikor megyek legközelebb... de már nem egyedül. Talán októberben... „hiszen híttak”. Gyakran megesik, hogy miközben az elérhetetlen után vágyódunk, semmibe vesszük az elérhetőt. (Petrarca) 2008. július 21 - 25. „állás, egyetem, bátorság” Márciusban az egyetlen ésszerű és kézzelfogható elképzelésem a jövőmről az volt, hogy jelentkezem egyetemre... hiszen egy diploma nem diploma, főleg ha azt a polihisztorképzőn szerzed. Gondoljunk csak bele, van egy tanítói diplomám, az lenne a logikus, hogy két kézzel kapkodnak az iskolák a tanító BÁCSI után, mert ugye mind tudjuk milyen pozitívumai vannak annak, ha a gyerekeket alsóban egy bácsi neveli... főleg ha az osztály fele nem mondhatja el, hogy „van otthon apukája”... kellene a minta, a példa, az egyéniség... de nem kell... jelentkeztem pár helyre, de alig érdeklődnek – talán később. Lényeg, hogy tegnap kiderült, hogy bejutottam az egyetemre, bizony nem volt egy bonyolult dolog – nekem azért nem, mert négyszáz fölötti pontom volt – másnak meg azért, mert felvettek kettőszáz pontocskával is... két gyenge kettessel... na mindegy, bízzunk a tanárokban, hogy nem engedik tovább a nagyon hülyéket. No de mi lesz most? Hogyan tovább? Magam sem tudom. A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk... félni kell. A félelem, a rettegés olyan a bennünk lévő erő számára, mint a szél a szunnyadó tűz számára... erőt ad, felemel, elvakít. Nem azt mondom, hogy csukott szem, tiszta erő... de az élet tele van félelmekkel, néha az ember fél továbblépni, rángatja vissza a múlt, vagy egyszerűen csak nincs ereje haladni, taposni, belemenni az ÚJBA, vagy ha benne is van, akkor gyáva újból az újba/újra kezdeni... nehéz ez. A bátorság is egy elhatározás. Hogy ha belém is harap a kutya, akkor sem sírok, és tovább fogok menni az első kőért, vagy az első fáig... A bátorság pillanat... pillanat, amikor lezársz minden régit, és csak a jövőt látod, hogy lesz jobb, hogy lesz szebb, hogy van tovább, mert mindig van! Ha bátor vagy: lépni fogsz, előre. És nézni is fogsz: előre. És tudni is fogsz... menni, élni, akarni, változtatni... vagy csak... még bátrabbnak lenni. Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél.
8
szabadidő, sport
Szovátai Hírmondó, 64. szám 2009. augusztus
Sudoku (20) A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön. Készítette: Sebe Zoltán 1
9
3
3
8
4
2
9
Bűvös négyzet (18) Meghatározások: 1. Az Árva szlovák neve. 2. Szónok. 3. Chateaubriand regénye. 4. Kormánykerék. 5. Nemes fém. Készítette: Dósa Márta
9 5 1
3
9
8
7
4
9 8
2
3
7
1
2 8
9
Világítótornyok (18) A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűntetett szám jelöl. 3 Határozza meg a hajók 3 helyzetét, tud2 va azt, hogy 2 hajó hajóval és hajó világítótoronnyal még 1 sarkosan sem 2 é r i nt k e z h e t ! A tengeren 10 0 hajó található.
Sebe Zoltán
Beszólás: Amikor az ember szerelmes, az a legcsodálatosabb két és fél nap az életében. Az országos versenyre készülve Ahol sok-sok kis taekwondós összegyűl, nézőnek lenni sem utolsó dolog, hiszen száműzték onnan az unalmat. Parázs csaták követik egymást, s a szórakozni vágyónak állandóan van mit látnia a szőnyegen. Így volt ez augusztus 16-án, vasárnap is, amikor küzdősportos gyerekekkel „üzemelt” a Kisállomás melletti sportcsarnok. Marosvásárhelyi, csíkszeredai és gyergyószentmiklósi vendégeikkel együtt a szovátai taekwondósok technikai felkészítőn vettek részt. A mintegy ötven gyerek súlycsoportja szerinti kategóriákban versenyzett ismeretlen ellenfelekkel. Igazi nagy versenyek hangulatát próbálták megidézni, hogy versenygyakorlatot szerezzenek a legkisebbek is (Lokodi
Zalán – 6 éves – is készül az országos versenyre.) Az erős ellenfelek és az edzői meccskiértékelők segítették a jó felkészülést. A hibák kiküszöböléséért még jócskán van mit tenni, de legalább
szembesülhettek a versenyzők hiányosságaikkal. Kétdanos mesterek – Péter Balázs és Máté Miklós – vezették a felkészítőt. Erős ellenfeleken mérhették le, hogy hol tartanak a felkészüléssel, és
milyen reményekkel indulhatnak az országos seregszemlére. Így aztán jó leckét kaptak a szeptember 5-én Hârşován (Dobrudzsa) sorra kerülő országos versenyre készülő versenyzők.
Remek súlyemelő-eredmények Ha Szovátán a súlyemelés kerül szóba, elsősorban a Medve-tó sportklub súlyemelő szakosztályát vezető Zsombori Leventére és az ő tanítványaira gondolunk. Aztán, persze, eszünkbe jutnak még mások is, akik edzőként vagy versenyzőként – itt vagy innen messzire kerülve – nagyot alkottak. Szokva vagyunk azzal, hogy Zsombori Levente kis csapata menetrendszerűen szállítja a jó eredményeket. Ezért aztán nem csodálkozunk, ha jó hírt hallunk felőlük. Így történt most is, bár egy kissé megkésve – „megkésve de sosem későn” – jutott el hozzánk a jó hír. Nyárelején két megméretésre is sor került. Előbb a Románia Kupára Besztercén, aztán a Junior II-es országos bajnokságra Botosaniban. Mindkét versenyen ott volt a hazai súlyemelés fiatal korosztályának színe-java. Erős mezőnyben kellett a szovátaiaknak
helytállniuk, és ők meg is tették: az előbbin kilenc pódiumos helyet szereztek, az utóbbin pedig nyolcat. Íme az eredmények: Románia Kupa: Katona Róbert (45 kg-os súlycsoportban): - szakításban 55 kg – II. helyezés; - lökésben 65 kg – II. helyezés; - összetettben 120 kg – II. helyezés; Szilveszter Lehel 45 kg-os súlycsoportban): - szakításban 50 kg – IV. helyezés; - lökésben 60 kg – IV. helyezés; - összetettben 110 kg – IV. helyezés; Lőrinczi István (56 kg-os súlycsoportban): - szakításban 85 kg – I. helyezés; - lökésben 92 kg – III. helyezés; - összetettben 177 kg – I. helyezés; Sánta Áron (56 kg-os súlycsoportban): - szakításban 75 kg – III. helyezés; - lökésben 93 kg – II. helyezés; - összetettben 158
kg – III. helyezés; Józsa László (69 kg-os súlycsoportban): - szakításban 85 kg – IV. helyezés; - lökésben 105 kg – IV. helyezés; - összetettben 190 kg – IV. helyezés; Junior II-es országos bajnokság: Katona Róbert (45 kg-os súlycsoportban): - szakításban 58 kg – III. helyezés; - lökésben 70 kg – III. helyezés; - összetettben 128 kg – III. helyezés. Szilveszter Lehel 45 kg-os súlycsoportban): - szakításban 56 kg – IV. helyezés; - lökésben 69 kg – IV. helyezés; - összetettben 121 kg – IV. helyezés; Lőrinczi István (56 kg-os súlycsoportban): - szakításban 85 kg – I. helyezés; - lökésben 96 kg – III. helyezés; - összetettben 181 kg – I. helyezés; Sánta Áron (56 kg-os súlycsoportban): - szakításban 75 kg
– IV. helyezés; - lökésben 90 kg – IV. helyezés; - összetettben 165 kg – IV. helyezés; Józsa László (69 kg-os súlycsoportban): - szakításban 88 kg – III. helyezés; - lökésben 108 kg – IV. helyezés; - összetettben 196 kg – III. helyezés; Megjegyzés:
Lőrinczi István megvédte a tavaly szerzett országos bajnoki címét., és jogot szerzett arra, hogy részt vegyen a szeptember 6-án Svédországban rajtoló Junior IIes európabajnokságon. A hazai súlyemelőklubok 2008. évi összesítő eredménylistáján a Junior II-sek között a Medve-tó Sportklub az előkelő IV. helyen áll 6 első helyezéssel (1. CS Botosani, 2. CSM Bistrita, 3. CS Olimpia Bucuresti, 4. CS Lacul Ursu Sovata...). Micsoda eredmény, ha tudjuk, hogy a Dinamó a 10. helyen, míg a Steaua a 12-en található!
Új idény a labdarúgásban 20-án kezdte újra a felkészülést a csapat. Az elmúlt szezonhoz képest jelentős változások történtek a keret összetételében. Elmentek: Péter Árpád, Kovács Gellért, Szopos Béla, Mitra Szilárd, Ani Bogdan, Mera Mircea, Gombos Hunor, George Butiurca, Szőcs László, Dobric Bogdan, Györgyi János. Ugyanennyi új játékos érkezett: Bacila Adrian (Megyes), Králl Csaba (junior), Jeremiás Zoltán, Pataki Szabolcs, Domokos László (junior), Ciula Csongor (Marosvásárhely), Pop Petre (Marosvásárhely), Curticapean Vasile (Segesvár), Marcu Tiberiu (Segesvár), Bálint Levente (Marosvásárhely), Szászbiró Csongor. A csapat átlagéletkora a most érkezett fiatal játékosoknak köszönhetően 20,65 évre csökkent a 24-ről. A felkészülési időszak alatt több barátságos mérkőzést is játszottunk, sok más játékost is kipróbáltunk. Volt akiről lemondtunk, volt, akit anyagiak miatt nem tudtunk elhozni. Szováta – Gaz Metan Marosvásárhely 2-4, Székelyudvarhely – Szováta 5-3, Szováta – Szászrégen 0-8, Szováta – Kinder Marosvásárhely 4-0, Szováta – Szentegyháza 11-1. A bajnokság augusztus 22-én szombaton 11 órától kezdődött. Csapatunk hazai pályán a FCM Marosvásárhely ellenében játszott volna, de az az utolsó pillanatban visszalépett a bajnokságból. Megváltozott a csapatok létszáma a D ligában: tízről tizennyolcra emelkedett. Ami azt jelenti, hogy az idén egy mégkiegyensúlyozottabb harcra számíthatunk a legjobb helyezésekért. A harmadosztályból anyagi gondok miatt visszalépett a Marosvásárhelyi Gaz Metan is, akiben nagyon kemény ellenfelet látunk. A kitűzött cél: a tavalyinál is jobb eredmény elérése, annak ellenére, hogy ez most nagyobb kihívást jelent. Fábián Róbert
Kölyökfoci Augusztus 13-14-én Csíkszeredában próbálgatta erejét a Szovátai Medve-tó 1999-es korosztályú kölyökcsapata. Kénesi Lajos edző tanítványai a Siculum Kupán négy mérkőzésen a következő eredményeket érték el: a székelyudvarhelyi Roseal-lal 0-0, a karácsonykői Pietricica-val 1-3, a csíkszeredai Siculum-mal 2-4, a székelyudvarhelyi Sportiskolával 3-0. A tornát 4 ponttal és 6-7-es gólaránnyal a negyedik helyen zárták. A csapat tagjai voltak: Bokor Norbert, Hegyi Eduard Alexandru, Mandic Petar, Néma Róbert, Marton Zsolt, Bokor Ottó, Hegyi Balázs, Lukács Sándor, Lukács Levente, Csortán Valentin, Szász Árpád Csongor, Ötvös Alex.
Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Munkatársak: Dénes Magdolna, Dósa Márta, Fábián Róbert, Hajdú Attila, Kiss János, Máté Miklós, Németh Attila, Sebe Zoltán, Szabó Attila, Szakács László, Szilágyi Szilárd, Szolláth Hunor.
