Zöngétlen explozívák időszerkezete siket beszélők szövegfelolvasásában

Zöngétlen explozívák időszerkezete siket beszélők szövegfelolvasásában Auszmann Anita ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola [email protected]

Kivonat: A beszédpercepció és a beszédprodukció folyamatával is kapcsolatban áll a hallás. Szakirodalmi adatok és empirikus kutatások alapján tudjuk, hogy a hallássérült emberek beszédét jellegzetes kiejtési sajátosságok jellemzik. Korábbi vizsgálataink eredményei szerint a siketek artikulációs és beszédtempója lassabb, mint az ép hallásúaké, a siket beszélők magánhangzói szignifikánsan hosszabb időtartamban realizálódnak, illetve az egyes magánhangzók formánsértékei jóval nagyobb átfedést mutatnak, mint az ép hallású beszélők esetében. Jelen kutatásunk célja a beszéd további paramétereiben mérhető különbségek feltérképezése. Kutatásunkban siket és ép hallású női beszélők szövegfelolvasását vizsgáltuk. A felvételeken elemeztük a zöngétlen felpattanó zárhangok zárszakaszát, zöngekezdési idejét valamint a követő magánhangzó időtartamát. Bár a siket beszélők ejtésében nagyok az egyéni különbségek, összességében elmondható, hogy a szövegfelolvasásukban a zöngétlen explozívák zárszakasza és a felpattanó zárhangot követő magánhangzók időtartama hosszabb, valamint a siket beszélők szövegfelolvasásában adatolható zöngekezdési idők rövidebbek, mint az ép hallású beszélőknél. A siket beszélők gyakorlatlanok a beszédben, így beszédprodukciójuk bizonytalan, artikulációs és beszédtempójuk lassabb, mint az ép hallású beszélőké, ami hatással van a zöngétlen explozívák zöngekezdési idejére is.

1

Bevezetés

Mind a beszédpercepció, mind a beszédprodukció komplex folyamatok, amelyekben kulcsfontosságú szerepet tölt be a hallás. A hallás nemcsak a beszéd észlelése és feldolgozása szempontjából fontos, de „az akusztikus visszacsatolás hiánya, vagyis a hallássérülés különböző fokozatai befolyásolják a beszédprodukció indulását és fejlődését” (Gósy 2005: 330). Siketségről akkor beszélhetünk, ha „a jobban halló fülön mért légvezetéses küszöb 90 dB vagy afölötti értéket mutat” (Gósy 2004: 50). A siketek heterogén közösséget alkotnak beszédállapotukat illetően, hiszen több tényező is befolyásolja, hogy milyen beszédkompetenciával rendelkeznek: például a halláscsökkenés típusa, foka, hallókészülék használata, hallókészülékkel való ellátás ideje, a célzott beszédfejlesztés kezdete és annak intenzitása, a siket gyermekek családi háttere stb. A nemzetközi szakirodalomból (Rawlings 1935, 1936; Voelker 1938; Calvert 1962; Boone 1966; Brannon 1966; Hood 1966; Martony 1966; Colton−Cooker 1968;

Váradi Tamás (szerk.): AlkNyelvDok8. Doktoranduszok tanulmányai az alkalmazott nyelvészet körébl. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2014. ISBN 978-9639074-61-3

AlkNyelvDok8

2

Boothroyd et al. 1974; Nickerson et al. 1974), illetve a hazai empirikus logopédiai kutatásokból tudjuk (Bombolya 2007), hogy jellegzetes kiejtési zavarok árulkodnak a siketek hallásállapotáról. Korábbi kutatásunkban (Auszmann 2013, 2014) a jelen vizsgálatunkban is részt vevő adatközlők szövegfelolvasását vizsgáltuk mind szupraszegmentális, mind szegmentális szinten. Eredményeink alapján elmondató, hogy a siketek beszédét lassabb artikulációs és beszédtempó jellemzi, mint az ép hallókét. A siketek ritkán nyilvánulnak meg szóban, így gyakorlatlan beszélők, ami a beszédprodukciójuk bizonytalanságát okozza. Annak ellenére, hogy számukra nem a hangzó nyelv használata az elsődleges, naponta kerülnek olyan szituációba, amikor a többségi halló társadalomban ilyen módon kell kifejezni magukat. A siketek nagyobb arányban és szignifikánsan hosszabb szüneteket tartanak a szövegfelolvasás közben, mint az ép hallásúak, ami nagymértékben lassítja a beszédüket. Beszédük monotonabb, töredezettebb, mivel rövidebb beszédszakaszokat hangosítanak meg, mint az ép hallású beszélők, és ezeket hosszabb szünetek követik. Az alaphangmagasság tekintetében a szakirodalom adataitól eltérő eredményeket adatoltunk: a siket beszélők alaphangmagassága nem mozog szűkebb hangterjedelemben, mint az ép hallású beszélőké, de az F0-minimum és F0-maximum értékek nagy egyéni különbségeket mutatnak. A siket beszélők magánhangzóejtése jóval nagyobb variabilitást mutat, mint az ép hallású beszélőké, akiknek a magánhangzói nagyobb mértékben követik a sztenderd értékeket (Gósy 2004). A különböző magánhangzókra jellemző formánsértékek között jóval nagyobb az átfedés a siket beszélők esetében, mint az ép hallású beszélőknél, illetve a siket beszélők magánhangzói szignifikánsan hosszabb időtartamban realizálódnak. Szegmentális szinten nemcsak a magánhangzók, de a mássalhangzók vizsgálata is fontos eredményeket hozhat. Az explozívák összetett szerkezetűek, amelynek hátterében maga a képzési folyamat bonyolultsága áll. A felpattanó zárhangok képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadályba ütközik, azonban a szupraglottális nyomás felpattintja ezt a zárat, ami általában hirtelen, relatíve rövid zörejes légárammal történik (Stevens 1998). Minden hallássérült ember képes a beszéd elsajátítására, azonban kérdés, hogy az ilyen összetett folyamatokat hogyan tudják megvalósítani. Az explozívák esetében leggyakrabban vizsgált jellemző a zöngekezdési idő (VOT – ’voice onset time’), vagyis az az időtartam, amelyik a mássalhangzó zárfelpattanásától a zöngekezdésig tart (Lieberman–Blumstein 1988: 196). Alapvető akusztikai sajátossága a felpattanó zárhangoknak, hogy zöngések vagy zöngétlenek attól függően, hogy rezegnek-e a hangszalagok a képzéskor vagy sem. Ettől függően különböző zöngekezdési időket adatolhatunk. "A felpattanó zárhangok szerkezete két részre osztható, a zárszakaszra és a zár feloldására" (Gráczi 2012). A zöngétlen explozívákat néma fázis jellemzi, azaz a zárszakasz alatt nincs zöngeképzés, viszont a zár feloldása (általában felpattanással, hirtelen történik) után gyorsan megindul a zönge. A VOT mérésére többféle módszer létezik, de különböző kutatások eredményei alapján (Francis et al. 2003, Gráczi–Kohári 2012) a legkisebb variabilitást mutató mérési technikának a reguláris zöngeindulást alapul vevő elemzés bizonyult, ennek megfelelően CV kapcsolatban a zárfelpattanástól az abszolút zöngeindulásig mérik a VOT-t. A zöngés hangoknál negatív értékű a zöngekezdési idő, a zöngétlen zárhangok zöngekezdése pedig mássalhangzótól függően jellemzően 10-40 ms-mal a zárfelpattanás után kezdődik. A zöngekezdési idő alakulása nyelvenként különböző és több tényező is befolyásolja, így például a nem, a kor, hogy spontán beszédben vagy szövegfelolvasásban vizsgáljuk, és a felpattanó zárhangot követő magánhangzó képzési jegyeitől, időtartamától (Volaitis–Miller 1992; Pind 1999; Baum–Ryan 1993; Pind 1995; Whiteside–Marshall 2001; Whiteside et al. 2003). A zöngekezdési időre hatással van az explozíva képzési helyen: minél hátrébb

Auszmann A.: Zöngétlen explozívák időszerkezete siket beszélők…

3

képzett, annál hosszabb a VOT (Gráczi et al. 2009). A bilabiális zárhangok zöngekezdési ideje az elöl képzett magánhangzókat megelőzően rövidebb, ugyanebben a pozícióban az alveoláris és a veláris zárhangok zöngekezdési ideje ezzel szemben hosszabb. Labiális magánhangzó előtt a bilabiális és az alveoláris zárhangok VOT-je hosszabb, veláris zárhangok esetében ellenkezőleg, rövidebb zöngekezdési időtartam adatolható. Minél magasabb a nyelvállás, annál hosszabb a VOT (Bóna 2012). „A zárhangot követő magánhangzó időtartamának is jelentős szerepe van a zöngekezdési idő alakulására. Minél hosszabb a magánhangzó időtartama, annál hosszabb a zöngekezdési időtartam” (Gósy 2004: 125). Szövegfelolvasás és ugyanazon beszélők spontán beszédének összevetésekor a zöngekezdési idő tekintetében Bóna (2011) nem talált szignifikáns eltérést. A jelen kutatás célja a siketek beszédében a zöngétlen explozívák időszerkezetének vizsgálata, ugyanis korábban Magyarországon akusztikai-fonetikai elemzések nem születtek ebben a témában. Hipotéziseink szerint, amelyeket a fiatalok és idősek zöngétlen explozíváinak zöngekezdési idejét vizsgáló korábbi kutatásra (Bóna 2011) alapoztunk: 1) a siket beszélők szövegfelolvasásában található zöngétlen explozívákat hosszabb zárszakasz jellemzi, 2) a siket beszélők szövegfelolvasásában adatolható zöngekezdési idők rövidebbek, mint az ép hallású beszélőknél; valamint 3) a siket beszélők szövegfelolvasásában a zöngétlen felpattanó zárhangokat követő magánhangzók időtartama hosszabb, mint az ép hallású beszélőknél.

2

Anyag, módszer, kísérleti személyek

Vizsgálatunk során 4 siket és 4 ép hallású női beszélő szövegfelolvasását elemeztük. A legfiatalabb 37, míg a legidősebb adatközlő 59 éves volt, átlagéletkoruk: 46,5 életév. A siket beszélők hallásküszöbe: 90, 100 és 110 dB. Hallásvesztésük időpontja két kísérleti személy esetében anyanyelv-elsajátítás előtti, két kísérleti személy esetében pedig anyanyelv-elsajátítás utáni. Egy kivétellel mindegyikük esetében betegség miatt következett be a hallásromlás (1. táblázat). Kísérleti személy

Életkor

Iskolai végzettség

Hallásküszöb

S1

37

felsőfokú

100 dB

S2

40

középfokú

100 dB

S3

50

középfokú

90 dB

S4

57

középfokú

110 dB

Hallásvesztés időpontja anyanyelvelsajátítás utáni anyanyelvelsajátítás előtti anyanyelvelsajátítás utáni anyanyelvelsajátítás előtti

Hallásvesztés oka betegség veleszületett betegség betegség

1. táblázat. A kísérletben részt vevő siket adatközlők jelölése és néhány adata

AlkNyelvDok8

4

Minden siket kísérleti személynél ugyanolyan mértékű a hallásromlás mindkét fülön, egyikük sem használ hallókészüléket, és egyiküknek sincs implantátuma. Zavarja őket, ha szóban kell megnyilvánulniuk, hiszen félnek, hogy a hangjukat negatívan ítélik meg, nem értik meg őket, illetve a jelnyelvvel való kommunikációhoz képest „nem kényelmes” számukra a hangzó beszéd. Tanulmányaikat siket és halló iskolákban végezték vegyesen, tehát minden kísérleti személy tanult mindkét oktatási formában. A kontrollcsoportként használt ép hallású beszélők hangfelvételeit a MTA Nyelvtudományi Intézet Fonetikai Osztályának munkatársai által fejlesztett azonos akusztikai körülmények között és protokoll mentén készített Beszélt Nyelvi Adatbázisból (azaz a BEA-ból) vettük. Az adatközlőket nemben, korban és iskolai végzettség szempontjából egyeztetettük a siket beszélők csoportjával. A kutatásban részt vevők feladata a BEA-protokollban található Méreg vagy vitamin? című szöveg felolvasása volt. A hangfelvételeken a zöngétlen explozívákat intervokális helyzetben vizsgáltuk a következő tulajdonságok szempontjából: a zárszakasz hossza, a zöngekezdési idő valamint a felpattanó zárhangot követő magánhangzó hossza. Noha a felolvasandó szövegben számos zöngétlen zárhang szerepelt, mivel csak intervokális helyzetben, magánhangzót megelőző pozícióban vizsgáltuk a felpattanó zárhangokat, ezért néhány esetet ki kellett zárnunk a vizsgálatból. Ugyanakkor némiképp eltérő számú hangot annotáltunk az egyes beszélőknél, ugyanis eltérően tagolták a szöveget, aminek következtében az egyik adatközlőnél intervokális helyzetben lévő explozíva a másik resztvevőnél abszolút szókezdő pozícióba került. Legalább 7 előfordulást azonban találtunk minden felpattanó zárhang esetre, s ez lehetővé tette az objektív vizsgálatok elvégzését. (Le kellett ugyanakkor mondanunk az [u] és az [y] magánhangzóval alkotott lehetséges kapcsolatok teljességéről.) Vizsgálatunkban így összesen 564 db [t] 330 db [k], 60 db [p] szerepelt, ennek megfelelően további 954 db zárszakaszt és 954 db magánhangzót elemeztünk. A felvételeket a Praat 5.3.39 programban kézzel címkéztük, majd az egyes időtartamokat erre a célra készült script segítségével automatikusan kiírattuk. A kapott adatok statisztikai elemzését (Mann−Whitney-próba, Friedman-próba, Wilcoxon-próba, egytényezős ANOVA) az SPSS 17.0 szoftver segítségével végeztük el.

3

Eredmények

3.1.

A zárszakasz hossza

Kutatásunk során először összevetettük a zárszakasz hosszát a különböző zöngétlen explozívák és adatközlői csoportok esetében, és az eredményeket boxploton ábrázoltuk (1. ábra). Az 1. ábrán jól látszik, hogy a siket adatközlők esetében minden hangnál nagyobb aranyban szóródtak az adatok, mint az ép hallású beszélőknél. A [k] zöngétlen explozíva zárszakasza a siket beszélők esetében valamivel rövidebb, mint az ép hallású beszélőknél, de mind a [t], mind a [p] esetében hosszabb zárszakaszt adatoltunk a siket beszélőknél. Ezt a statisztikai elemzés is alátámasztotta, szignifikáns különbség van a két csoport zárszakaszai között a [p] és a [t] hangoknál mutatható ki, a [k] hang esetében nem (2. táblázat).


5

1. ábra. A [p], [t] és [k] zöngétlen explozívák zárszakaszának hossza siket és ép hallású beszélők szövegfelolvasásában

siket beszélők ép hallású beszélők Mann–Whitney-próba

[p] 0,097 0,068 Z = −3,26; p = 0,001

[t] 0,082 0,061 Z = −6,807; p < 0,001

[k] 0,066 0,059 Z = −0,904; p = 0,366

2. táblázat. A két csoport explozíváinak átlagos zárszakaszhosszai (s), a két csoport adatai közötti különbség statisztikai eredményei

Összehasonlítottuk, hogy az egyes adatközlői csoportokon belül van-e különbség a zöngétlen explozívák zárszakaszának tekintetében. Az 1. ábrán jól látszik, hogy a siket beszélők esetében nagyobb különbségeket adatoltunk az egyes hangok zárszakaszaiban, amit a statisztikai elemzés is megerősített [χ2 = 14; p = 0,001], szignifikáns különbség van a [p] és [t], valamint a [p] és [k] zöngétlen explozívák zárszakaszai között, a [t] és [k] összevetésében ilyen adatolható különbséget nem találtunk (3. táblázat).

siket beszélők ép hallású beszélők

[p] – [t] Z = −3,507; p < 0,001 Z = −2,019; p = 0,043

[p] – [k] Z = −3,142; p = 0,002 Z = −0,785; p = 0,432

[t] – [k] Z = −1,999; p = 0,46 Z = −2,257; p = 0,024

3. táblázat. Siket és ép hallású beszélők explozíváinak zárszakaszai közötti statisztikai különbségek (Wilcoxon-próba)

AlkNyelvDok8

6

Ezzel szemben az ép hallású beszélők csoportján belül nem tehetünk ilyen megkülönböztetést [χ2 = 1,75; p = 0,417], a zöngétlen explozívák zárszakaszában csak a [t] és a [k] összevetésében adatoltunk statisztikai különbséget. 3.2

A zöngekezdési idő

A zöngekezdési időket csoportosítottuk, majd grafikonon ábrázoltuk a zárhang és adatközlői csoport szerint (2. ábra)

2. ábra. A [p], [t] és [k] zöngétlen explozívák zöngekezdési idejének hossza siket és ép hallású beszélők szövegfelolvasásában

A zárszakasz hosszával ellentétben a zöngekezdési időtartamokkal kapcsolatban vizuálisan kevésbé egyértelmű megkülönböztetéseket tehetünk, az adatok különbözőképpen szóródtak a korábbi, 1. ábrához képest. A leghosszabb zöngekezdési időket a [k] zöngétlen explozíva esetében adatoltuk, míg a legrövidebb VOT adatokat a [p] hangnál mértük. Az ép hallású beszélők VOT adatai kissé rövidebbek, mint a siket beszélőknél mért zöngekezdési idők. Ezt a statisztikai elemzések is alátámasztják szignifikáns különbség van a siket és ép beszélők ejtésében mind a [t], mind a [k] explozíva tekintetében (4. táblázat). A [p] esetében valószínűleg a kis elemszám miatt nem tudunk szignifikáns különbséget kimutatni a két adatközlői csoport között. A zárszakasz hosszával ellentétben a zöngekezdési idő tekintetében már nem igaz, hogy a siket adatközlők adatai szélesebb tartományban szóródnának, mint az ép hallású beszélőké. A 2. ábrán jól látszik, hogy az ép hallású beszélők esetében nagyobb különbségeket adatoltunk (5. táblázat) az egyes hangok VOT értékeiben, amit a statisztikai elemzés is alátámasztott [χ2 =


7

43,938; p < 0,001]. Ezzel szemben a siket beszélők csoportján belül nem tehetünk ilyen megkülönböztetést [χ2 = 0,929; p = 0,629].

siket beszélők VOT átlaga (s) ép hallású beszélők VOT átlaga (s) Mann–Whitney-próba

[p] 0,016 0,015 Z = −0,193; p = 0,847

[t] 0,018 0,023 Z = −4,47; p < 0,001

[k] 0,025 0,036 Z = −7,377; p < 0,001

4. táblázat. A két csoport explozíváinak átlagos VOT értékei (s), statisztikai eredményeik

siket beszélők ép hallású beszélők

[p] – [t] Z = −0,068; p = 0,946 Z = −3,515; p < 0,001

[p] – [k] Z = −0,023; p = 0,982 Z = −4,918; p < 0,001

[t] – [k] Z = −6,039; p < 0,001 Z = −8,125; p < 0,001

5. táblázat. Siket és ép hallású beszélők explozíváinak VOT-i közötti statisztikai különbségek (Wilcoxon-próba)

3.3

A zöngétlen explozívát követő magánhangzók időtartama

A magánhangzókat képzési jegyeik alapján kialakított csoportok szerint vetettük össze annak függvényében, hogy melyik zöngétlen felpattanó zárhangot követik (3. ábra). A 3. ábrán jól látszik, hogy minden magánhangzócsoport esetében a siket beszélők szövegfelolvasásában a zöngétlen explozívákat követő magánhangzó hosszabb időtartamban realizálódott, mint az ép hallású beszélőknél. Az ajak állása szerint nincs számottevő különbség az egyes magánhangzók időtartama között a különböző explozívákat követően. Ahogy a nyelv vízszintes mozgása szerint sem különíthetők el egyértelműen az egyes magánhangzócsoportok annak függvényében, hogy milyen explozívát követnek. A nyelv függőleges mozgását illetően pedig mind a [k]-t mind a [p]-t követő pozícióban tendenciaszerűen látszik, hogy minél alacsonyabb nyelvállásfokú az adott magánhangzó, annál hosszabb időtartamban realizálódik mind a siket, mind az ép hallású beszélőknél. Összevetettük statisztikailag az egyes magánhangzókat a szerint is, hogy a két adatközlői csoport között, illetve csoporton belül az egyes explozívákat követve szignifikáns-e a különbség a magánhangzók hosszúsága között (6. táblázat). A [k]-t követő pozícióban szignifikáns különbség van a két adatközlői csoport között [ ], [a ], [ ], [i], [o] és [ø] hangok esetében. A [t]-t követő pozícióban szignifikáns különbség van a két adatközlői csoport között [ ], [a ], [ ], [e ], [i] és [o] hangok esetében. A [p]-t követő pozícióban szignifikáns különbség van a két adatközlői csoport között [i] és [o] hangoknál. A siket beszélők magánhangzó-hosszúságában különbség van [k]-t és [t]-t követő pozíciókban [ɛ] [F(2, 98) = 4,973; p = 0,009] és [i] [F(2, 48) = 4,018; p = 0,024] hangoknál. Az ép hallású beszélők magánhangzó hosszúságában szignifikáns különbség van [k]-t és [t]-t követő pozíciókban [ ] [F(1, 94) = 97,776; p < 0,001] és [i] [F(2, 52) = 4,371; p = 0,018] hangoknál. Az [u] és [y] magánhangzók időtartamának összevetésében semelyik esetben sem találunk szignifikáns eltérést.

AlkNyelvDok8

8 Ajakkerekítéses magánhangzók

időtartam (s)

időtartam (s)

Ajakréses magánhangzók 0,15 0,1 0,05 0 S

H

S

H

S

0,15 0,1 0,05 0 S

H

0,1 0,05 0 S

H

S

0,1

0 S

H

időtartam (s)

időtartam (s)

0,05 0 S

0,05 0 S

H

időtartam (s)

időtartam (s)

0,05 0 S

[p] [t] [k] Adatközlők, zöngétlen explozívák

H

S

H

Hátul képzett magánhangzók

0,1

H

S


Elöl képzett magánhangzók

S

H

0,1

H

0,15

H

S

0,15


S

H

Legalsó nyelvállású magánhangzók

0,1

H

S


Alsó nyelvállású magánhangzók

S

H

0,05

H

0,15

H

S

0,15


S

H

Középső nyelvállású magánhangzók

időtartam (s)

időtartam (s)

Felső nyelvállású magánhangzók 0,15

H

S



S

H

H

0,15 0,1 0,05 0 S

H

S

H

S

H


3. ábra. A különböző képzési jegyű magánhangzók időtartama attól függően, hogy milyen zöngétlen explozívát követnek (S: siket beszélők, H: ép hallású beszélők)

Auszmann A.: Zöngétlen explozívák időszerkezete siket beszélők… [p]

F(1, 14) = 9,798; p = 0,007 F(1, 14) = 6,049; p = 0,028

[t] F(1, 168) = 50,669; p < 0,001 F(1, 45) = 10,914; p = 0,002 F(1, 103) = 19,065; p < 0,001 F(1, 33) = 8,101; p = 0,008 F(1, 37) = 8,720; p = 0,005 F(1, 106) = 24,218; p < 0,001

–

–

[ ]

–

[a ]

–

[ ]

–

[e ]

–

[i] [o] [ø]

9

[k] F(1, 28) = 5,815; p = 0,023 F(1, 28) = 5,815; p = 0,023 F(1, 86) = 22,881; p < 0,001

– F(1, 49) = 16,626; p < 0,001 F(1, 44) = 35,155; p < 0,001 F(1, 25) = 7,618; p = 0,011

6. táblázat. A siket és ép hallású beszélők zöngétlen explozíváit követő magánhangzók időtartamai közötti statisztikai különbségek (A legalább 14-szer előfordult vokálisok esetében)

3.4

A VOT és a követő magánhangzó kapcsolata

Megvizsgáltuk továbbá azt is, hogy az egyes zöngétlen explozívák zöngekezdési ideje és a követő magánhangzó időtartama milyen kapcsolatban állnak (4. ábra). A 4. ábrán jól látszik, hogy ha hosszabb a zöngétlen explozíva zöngekezdési ideje, akkor az azt követő magánhangzó ehhez képest arányaiban rövidebb, ha a zöngekezdési idő rövidebb, akkor a követő magánhangzó hosszabb időtartamban realizálódik. A különböző képzési sajátosságú magánhangzócsoportok között legnagyobb különbség a [k]-t követő pozícióban van, az egyes zöngekezdési idők és magánhangzóidőtartamokban pedig a [p]-t követő pozícióban van legkisebb különbség a magánhangzó-csoportok és az adatközlői csoportok között, az adatok nagyfokú azonosságot mutatnak.

Következtetések Kutatásunkban siket és ép hallású beszélők szövegfelolvasásában vizsgáltuk a zöngétlen explozívák zárszakaszát, zöngekezdési idejét, valamint azt azokat követő magánhangzók időtartamát. Habár az adatközlők száma kevés az egész populációhoz képest, az eredmények óvatos következtetések, tendenciák megfogalmazását teszik lehetővé. Hipotéziseink igazolódtak, a legtöbb esetben statisztikailag alátámasztható, jelentős időtartambeli különbségek vannak a két adatközlői csoport vizsgált paramétereiben. Adataink alapján elmondható, hogy a siket beszélők szövegfelolvasásában található zöngétlen explozívákat hosszabb zárszakasz jellemzi, mint az ép hallású beszélőkét, hasonlóan az idős emberekéhez (Bóna 2011), ami részben annak köszönhető, hogy a siket beszélők beszédét lassabb artikulációs és beszédtempó jellemzi, illetve gyakorlatlanok a beszédben, aminek következtében légzéstechnikájuk hibás, artikulációjuk renyhe. A leghosszabb zárszakasz a [p], a legrövidebb pedig a [k] explozíva esetén volt adatolható, és a siket beszélőknél jóval szélesebb tartományban szóródtak

AlkNyelvDok8

10

az értékek, mint az ép hallású beszélőknél. Azt a feltételezésünket is alátámasztották a kutatás eredményei, miszerint a siket beszélők szövegfelolvasásában adatolható zöngekezdési idők rövidebbek, mint az ép hallású beszélőkéi. A leghosszabb zöngekezdési időt – szemben a zárszakaszok hosszával – a [k] explozíva, míg a legrövidebb zöngekezdési időt a [p] explozíva esetén adatoltuk. Hallásállapottól függetlenül igaz, hogy a képzési hely meghatározza a VOT hosszát, vagyis minél hátrébb képzett a zárhang, annál hosszabb a zöngekezdési idő. A siket beszélők beszédprodukcióját gyakorlatlanságuk miatt bizonytalanságok jellemzik, ami hatással van az egyes hangok artikulálására. Mivel a felpattanó zárhangok képzése összetett folyamat, valószínűsíthetően ezeknek a meghangosítása nagyobb gondot jelent a siket beszélők számára.

H S H S

VOT

50% mgh

100%

H S H S

adatközlők-, magánhangzó-csoportok a.r. a.k. f.ny.k.ny.a.ny. la.ny e.k. h.k.

H S H S H S H S

0%

[k]

[t] adatközlők-, magánhangzó-csoportok a.r. a.k. f.ny.k.ny.a.ny. la.ny e.k. h.k.

adatközlők-, magánhangzó-csoportok a.r. a.k. f.ny.k.ny.a.ny. la.ny e.k. h.k.

[p] H S H S

H S H S H S H S H S H S 0% VOT

50% mgh

100%

H S H S H S H S H S H S H S H S 0% VOT

50%

100%

mgh

4. ábra. Az egyes zöngétlen explozívák zöngekezdési ideje és az azt követő magánhangzók időtartamának aránya (H.k.: hátul képzett, e.k.: elől képzett, la.ny.: legalsó nyelvállású, a.ny.: alsó nyelvállású, k.ny.: középső nyelvállású, f.ny.: felső nyelvállású, a.k.: ajakkerekítéses, a.r.: ajakréses, S: siket beszélők, H: ép hallású beszélők)

Eredményeink azt is igazolták, hogy a siket beszélők szövegfelolvasásában a zöngétlen felpattanó zárhangokat követő magánhangzók időtartama hosszabb, mint az ép hallású beszélőknél. A magánhangzók képzési jegyei közül leginkább a nyelv függőleges mozgása van hatással az azt megelőző zöngétlen explozíva zöngekezdési idejére mindkét adatközlői csoportnál, minél magasabb a nyelvállás, annál hosszabb a zöngekezdési idő. A nyelv vízszintes mozgása, illetve az ajakműködés eltérően hat a különböző képzéshelyű explozívákra az egyes adatközlői csoportokban. Ugyanakkor az adatok azt is megmutatták, hogy a zöngekezdési idő és az explozívát követő magánhangzó hosszúsága szoros összefüggést mutat, vagyis minél hosszabb a zöngekezdési idő, annál rövidebb a követő magánhangzó időtartama és fordítva szemben a szakirodalmi adatokkal (Gósy 2004). A kutatás eredményei első ízben mutattak rá a siket és ép hallású beszélők zöngétlen zárhangjainak időszerkezetében adatolható különbségekre konkrét értékek alapján, amely információval szolgál arra nézve, hogy pontosabban leírjuk, mi jellemzi a


11

siket beszélők beszédprodukcióját, a hallás hiánya, illetve elvesztése milyen jellegzetes változásokat hozhatnak az egyes hangok artikulálásában, esetlegesen más stratégiát alkalmaznak-e a siket beszélők az egyes hangok artikulálására vagy sem. Az eredményekből kiindulva célzott fejlesztések kidolgozására van lehetőség további siket beszélők ejtésének sajátosságait felhasználva.

Irodalom Auszmann, A. 2013. Siketek szövegfelolvasásának szupraszegmentális jellegzetességei. In: Váradi, T. (szerk.): VII. Alkalmazott Nyelvészeti Doktoranduszkonferencia: Doktoranduszok tanulmányai az alkalmazott nyelvészet köréből. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, 2013. 17–25. Auszmann, A. 2014. Magánhangzó-minőségek siketek szövegfelolvasásában. Alkalmazott Nyelvtudomány, 13(1–2): 23–39. Baum, S. R., L. Ryan 1993. Rate of speech in aphasia: Voice onset time. Brain and Language, 44(4): 431–445. Bombolya, M. 2007. Hallássérült gyermekek beszédfeldolgozási folyamatai. In: Gósy, M. (szerk.): Beszédészlelési és beszédmegértési zavarok az anyanyelv-elsajátításban. Budapest: Nikol Kkt. 72–83. Boone, D. 1966. Modification of the voices of deaf children. Volta Review 68(9): 686–692. Bóna, J. 2011. A [p, t, k] mássalhangzók zöngekezdési ideje idősek és fiatalok spontán beszédében és felolvasásában. Beszédkutatás 2011: 61–72. Bóna, J. 2012. A zöngétlen explozívák zöngekezdési ideje idősek és fiatalok felolvasásában. In: Gósy, M. (szerk.): 121–137. Boothroyd, A., Nickerson R., Stevens K. 1974. Temporal patterns in the speech of the deaf - a study in remedial training. Northampton, MA: Clarke School for the Deaf. Brannon, J. 1964. Visual feedback of glossal motions and its influence upon the speech of deaf children. Ph.D. Thesis, Northwestern University, Evanston, IL. Brannon, J. 1966. The speech production and spoken language of the deaf. Language and Speech, 9(2): 127–136. Calvert, D. 1962. Deaf voice quality: a preliminary investigation. Volta Review, 64(7): 402–403. Colton, R., Cooker, H. 1968. Perceived nasality in the speech of the deaf. Journal of Speech and Hearing Research, 11(3): 553–559. Gósy, M. 2000. A [p, t, k] mássalhangzók zöngekezdési ideje. Magyar Nyelvőr, 124(2): 195–203. Gósy, M. 2004. Fonetika, a beszéd tudománya. Budapest: Osiris Kiadó. Gósy, M. 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó. Gósy, M. (szerk.) 2012. Beszéd, adatbázis, kutatások. Akadémiai Kiadó, Budapest. Gráczi, T. E., Markó, A., Beke, A. 2009. A zöngekezdési idő a beszédtípus függvényében. Előadás a Beszédkutatás 2009 konferencián. 2009. október 16–17. Gráczi, T. E. 2012. Az explozívák időszerkezete spotán beszédben In: Gósy, M. (szerk.): 67–90. Ladefoged, P., Maddieson, I. 1996. Sounds of the world’s language. Blackwells, Oxford. Lieberman, P., Blumstein, S. 1988. Speech Physiology, Speech Perception, and Acoustic Phonetics. University Press, Cambridge. Cambridge. Martony, J. 1966. Studies on the speech of the deaf. Quarterly Progress and Status Report: Speech Transmission Laboratory, Royal Institute of Technology, Stockholm. Nickerson, R., Stevens K., Boothroyd A., Rollins A. 1974. Some observations on timing in the speech of deaf and hearing speakers. Cambridge: Bolt Beranek and Newman, Inc. Pind, J. 1995. Speaking rate, voice-onset time and quantity: The search for higher-order invariants for two Icelandic speech cues. Perception & Psychophysics, 57(3): 291–304. Pind, J. 1999. The role of F1 in the perception of voice onset time and voice offset time. Journal of the Acoustical Society of America, 106(1): 434–437. Rawlings, C. 1935. A comparative study of the movements of the breathing muscles in speech and quiet breathing of deaf and normal subjects. American Annals of the Deaf, 80: 147–156. Rawlings, C. 1936. A comparative study of the movements of the breathing muscles in speech and quiet breathing of deaf and normal subjects. American Annals of the Deaf, 81: 136–150. Stevens, K. N. 1998. Acoustic phonetics. The MIT Press, Cambridge, Massachusetts–London.

AlkNyelvDok8

12

Voelker, C. 1938. An experimental study of the comparative rate of utterance of deaf and normal hearing speakers. American Annals of the Deaf, 83: 274–284. Volaitis, L. E., and J. L. Miller 1992. Phonetic prototypes: Influence of place of articulation and speaking rate on the internal structure of voicing categories. Journal of the Acoustical Society of America, 92(2): 723–735. Whiteside, S. P., R. Dobbin, and L. Henry 2003. Patterns of variability in voice onset time: a developmental study of motor speech skills in humans. Neuroscience Letters, 347(1): 29–32. Whiteside, S. P., and J. Marshall 2001. Developmental trends in voice onset time: some evidence for sex differences. Phonetica, 58(3): 196–210.

Zöngétlen explozívák időszerkezete siket beszélők szövegfelolvasásában

Recommend Documents