Zöld Könyv: az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztéséről: a digitális egységes piac lehetőségei és kihívásai Magyarország válaszai a nyilvános konzultációs eljárásban 2011. november 18.
1. Az Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) 2011. július 18-án nyilvánosságra hozta COM (2011) 427 számon az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztéséről: a digitális egységes piac lehetőségeiről és kihívásairól szóló Zöld Könyvet (továbbiakban: Zöld Könyv), amelyhez kapcsolódóan a Bizottság nyilvános konzultáció keretében igyekszik felmérni az érintett piaci szereplőknek és a tagállamoknak Zöld Könyvben meghatározott témákkal kapcsolatos álláspontját. 2. A Zöld Könyvben meghatározott tematikus kérdések megválaszolása érdekében a magyar kormány – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (továbbiakban: KIM) és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (továbbiakban: SZTNH) koordinációja mellett - társadalmi egyeztetést tartott a jogosultak körében, amelynek keretében a következő szervek juttatták el válaszaikat, észrevételeiket: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, AIPPI Magyar Csoport, FILMJUS Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete, Informatikai és Könyvtári Szövetség, Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület, Magyar Lapkiadók Egyesülete, Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület, Magyar Tudományos Akadémia, Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda (MSZSZ-EJI), Nemzeti Filmipar megújításáért felelős Kormánybiztos, Országos Széchenyi Könyvtár, PRoArt Szövetség a Szerzői Jogokért, Szerzői Jogi Szakértői Testület. 3. A társadalmi egyeztetést, és az ezen alapuló magyar kormányzati álláspontot Magyarország ezúton bocsátja a konzultációra, hozzájárulva a Bizottság konzultációs honlapján történő közzétételhez. Általános észrevételek 4. Általános megjegyzésként Magyarország üdvözli, hogy a Bizottság által régóta ígért vitaanyag napvilágot látott. Úgy véljük, hogy az online és a digitális technológiák szerepe egyre nagyobb lesz az audiovizuális művek terjesztésében, és erre az európai szerzői jogi rezsimeknek is megfelelően reagálniuk kell. Ennek megfelelően szükség van az uniós szabályozás felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a filmek és más audiovizuális alkotások több országra kiterjedő engedélyezése lehetővé váljon. Magyarország szerint az audiovizuális művek esetében hangsúlyosabb indokok hozhatók fel az Európai Unión belül a tagállamok területiségéhez és nyelvi adottságaihoz igazodó felhasználásra és a szerzői jogok annak megfelelő szabályozására és gyakorlására, mint egyes más műkategóriák – különösen a zeneművek – esetében, ahol a határokon átnyúló online jogosítás inkább működőképes lehet. Úgy véljük, hogy ezért az európai audiovizuális ipar számára nem járna előnnyel a Zöld Könyvben vázolt összeurópai online jogosítási modell bevezetése. A Zöld Könyv megállapítja, hogy eddig csak bizonyos markánsan tematikus szolgáltatások tudtak más országokban megjelenni (a Zöld Könyv felsorolása szerint: gyermekműsorok, sportra, utazásra összpontosító tematikus szolgáltatások). Egy ilyen rendszer széleskörű elterjedéséhez
mindazonáltal úgy véljük, a következők volnának szükségesek: az online terjesztések engedélyezési formáinak egyszerűnek kell lenniük (vagyis a felhasználónak minél kevesebb jogtulajdonostól kell megszereznie a szükséges engedélyt); a felhasználásokért járó díjazásnak a felhasználás mértékéhez (gyakoriság, elért közönség, stb.) kell igazodnia; a közös jogkezelés alá tartozó felhasználásokért fizetett díjak felosztási rendszerének transzparensnek kell lennie. 5. Olyan audiovizuális művek esetén, ahol az előállítók és terjesztők úgy látják, előnyösek és megvalósíthatóak számukra a határokon átnyúló szolgáltatások, létrehozzák azokat külön szabályozás nélkül is. Erre is figyelemmel, továbbra is az ipar, a forgalmazás és a piac eredményesnek látszó önszabályozására indokolt hagyni az audiovizuális művek felhasználási rendszerét. Szükségtelen és kontraproduktív lenne egy deduktív alapon kiválasztott modell erőltetése. (a Bizottság 2005 októberében elfogadott online zeneszolgáltatással összefüggő ajánlásának esete szolgálhat erre példaként, amelynek kritikáját az Európai Parlament 2007. március 13-án elfogadott állásfoglalása tartalmazta.) 6. Több nemzetközi egyezmény is – a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005-ös UNESCO Egyezmény, valamint ennek háttérszabálya a 2001ben elfogadott Kulturális Sokszínűség Egyetemes Nyilatkozata, amelynek az Európai Unió és tagállamai egyaránt részesei - alapvető elvként rögzíti a kulturális sokszínűség védelmét. Ezeknek az elveknek a szükségszerű tiszteletben tartásával erősítette meg a Lisszaboni Szerződés a kulturális sokszínűség védelmét az Európai Unión belül. A Szerződés céljai között szerepel, hogy az Unió tiszteletben tartja kulturális és nyelvi sokszínűségét [EUSzerződés 3. cikk (3) bekezdés]. 7. Az audiovizuális művek jelenlegi, a területi és nyelvi különbözőségeket figyelembe vevő rendszere összhangban áll a kulturális sokszínűség védelemére vonatkozó elvekkel és kötelezettségekkel. Ezen a területen különösen óvatosnak kell lenni bármilyen olyan külső ráhatással, beavatkozással, szabályozással, amely veszélybe sodorhatja a működőképesnek bizonyult forgalmazási és jogosítási rendszert. Érdemes ebből a szempontból is utalni az Európai Parlament már hivatkozott 2007-es állásfoglalására, amelyben megállapította, hogy a határokon átnyúló online zenei jogosításokat előmozdítani kívánó bizottsági ajánlás „[…] máris kihatott egyes piaci döntésekre, a verseny és a kulturális sokszínűség esetleges kárára.” 8. Magyarország szerint az európai audiovizuális politika jelenlegi legfontosabb feladata a gyorsuló mértékben terjedő online jogsértésekkel szembeni hatékony fellépés. 9. A Zöld Könyv is utal az illegális „fájlcserélő” rendszerek negatív hatására („Egyre gyakoribb, hogy egy film kalózmásolatai az interneten elérhetők még a film első, filmszínházi vagy televíziós bemutatása előtt.” 10. old.). Azonban Magyarország szerint nem vonja le a szükséges következtést, hogy mindenekelőtt az egész audiovizuális szektort veszélyeztető ezzel az alapvető problémával kellene sürgősen foglalkozni. 10. Nyilvánvaló, hogy az internetes jogsértések növekedő tendenciája egyre inkább veszélyezteti a filmgyártás és forgalmazás gazdasági-pénzügyi alapjait. Ilyen körülmények között aligha van esély az említett többletterhek vállalására. A páneurópai jogosítási rendszerek szélesebb – a népszerű játékfilmekre is kiterjedő – kibontakozásához előbb meg kellene teremteni a jelenleg hiányzó feltételeket. Az egyik legalapvetőbb feltétel az, hogy a jogszerű online terjesztésnek esélyt adjunk az internetet eluraló tömeges illegális források tisztességtelen versenyével szemben. Ennek lényege – a nemzeti szintű intézkedések
2
tapasztalatai alapján ez most már egyre nyilvánvalóbb – az internetes szolgáltatok és más közvetítők megfelelő együttműködésének a kikényszerítése és felelősségük feltételeinek az újraszabályozása (többek között az a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (továbbiakban: E-kereskedelem irányelv) ebből a szempontból mára idejétmúlt szabályainak a felülvizsgálatával). 11. Az audiovizuális művek online terjesztésébe való beavatkozáshoz hasonlóan Magyarország elutasítja az „európai szerzői jogi kódex,” illetve az „európai szerzői jogi jogcím” ötletét, és annak a napirendre tűzését. Az EUMSz 118. cikk vonatkozásában csak az iparjogvédelmi jogok esetében lehetséges európai jogcímről beszélni, hisz ezeknek a jogoknak, jogcímeknek a létrehozása igényel bizonyos formalitásokat, amelyek révén – a nemzetközi szerződésekkel is összhangban – különböző területekre érvényes jogcímek jöhetnek létre. A szerzői jog ebből a szempontból alapvetően más. A mű megalkotásának a pillanatában létre jön az egész Európára érvényes „jogcím,” amely egyben gyakorlatilag világszintű jogcím is, miután a nemzetközi szerződések alapján formalitás-mentes automatikus védelemre van igénye a szerzőknek és más jogtulajdonosoknak. 12. Magyarország megítélése szerint a megfelelő szintű és mértékű harmonizáció időszerűsége a kérdés. A harmonizáció jelenlegi szintje azonban nagyon messze van attól, hogy valós lehetőségként beszélhetnénk jelenleg – és még egy jó ideig – egy európai szerzői jogi kódexről. A Zöld Könyv kérdéseire adott válaszok: 1. Melyek az audiovizuális műveket határokon átnyúlóan forgalmazó egységes digitális piac létrejöttének főbb jogi (szerzői vagy egyéb jogi) és nem jogi akadályai? Milyen keretfeltételeket kell módosítani vagy bevezetni az audiovizuális tartalmak dinamikus, egységes digitális piacának ösztönzésére és a több területre vonatkozó engedélyezés elősegítésére? Melyek a kiemelt szempontok? 13. Nyelvi okok miatt erőteljesebben érvényesülnek a nemzeti sajátosságok, amelyeket hatványozottan kell figyelembe venni azokban az országokban, amelyek – Magyarországhoz hasonlóan – nyelvi szigetként jelennek meg Európa térképén. A nyelvi elszigeteltség több következménnyel is jár: részint a nemzeti alkotások közönsége koncentráltan van jelen adott ország határain belül, másrészt pedig a nemzeti nyelven készülő alkotások iránt a profitorientált nemzetközi szolgáltatók csak mérsékelt érdeklődést tanúsítanak. Mindebből az következik, hogy a nemzeti audiovizuális alkotások piacra lépését és piacon tartását elsősorban nemzeti keretek között, vagyis a szerzői jog területén érvényesülő territoriális szabályozással kell megoldani. 14. Évtizedek óta érvényesül az időablakos terjesztés módszere, és jelenleg nem látszik olyan piaci változás, amely ez ellen hatna. Számunkra az tekinthető lényeges szempontnak, hogy a mozibemutatást követően rendelkezésre álljanak azok a jogosítási formák a szerzői jog territoriális jellegének megtörése nélkül, amelyek alapján a filmalkotások VOD, illetve online terjesztése hatékonyan megoldható.
3
15. Az audiovizuális piacot ma nem a szerzői jogi szabályozás akadályozza, sokkal inkább az illegális felhasználások magas aránya. Mindaddig, amíg a nemzeti hatóságok nem képesek a piacot megtisztítani az engedély nélküli felhasználásoktól, a jogalkotás csak pótcselekvésnek tekinthető. Hangsúlyozni szükséges, hogy a hatékony jogérvényesítésnek akadályát ma nem a jogi eszközök szűkössége, hanem elsősorban az erőforrások és az akarat hiánya jelenti. A jogszerű online audiovizuális páneurópai egységes piac kialakulásához és fejlődéséhez nélkülözhetetlen mind a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelv (továbbiakban: jogérvényesítési irányelv), mind az Ekereskedelemről szóló irányelv megfelelő felülvizsgálata.
2. Milyen gyakorlati problémák merülnek fel az audiovizuális médiaszolgáltatóknál az audiovizuális művekhez fűződő jogok (a) egy területen belüli; valamint (b) több területre kiterjedő rendezésével összefüggésben? Milyen jogok érintettek? Mely felhasználási módokra vonatkozóan? 16.A legfőbb probléma a kalózkodást lehetővé tevő és a közreműködők felelősségét nem kielégítő módon rendező szabályozás. 17. Ezzel összefüggő másik gyakorlati probléma az audiovizuális médiaszolgáltatóknál, hogy a tartalmakra vetített jogdíjak túlságosan magasak. A jogkezelők sok esetben túlbonyolított számítási rendszere miatt csak jelentős adminisztrációs és jogi apparátussal rendelkező cégek vállalkoznak audiovizuális tartalmak online közvetítésére, s igaz ez a televíziók és rádiók esetében is. Segítség lehetne például, ha minden szolgáltatástípus esetén lehetőség lenne átalánydíj fizetésére, nem csak a rádió és televízió esetén. Az egységes keretrendszer hiánya szintén komoly gátja az országhatáron túli terjesztésnek. 3. Megoldhatók a szerzői jogok rendezésével kapcsolatos problémák az engedélyezési keretrendszer továbbfejlesztésével? Megfelelő az EU területi alapú szerzői jogi rendszere az online környezetben? 18. Az európai audiovizuális piacot mindenképpen az segítené, ha a több országra, és akár az unió egész területére kiterjedő engedélyeket egységesen módon szerezhetnék meg a filmelőállítók. A jogok kizárólagosságából adódóan azonban mérlegelni kell azt is, hogy a több területre kiterjedő jogosítás – amennyiben az pl. csak egy-két nyelvi változatra terjed ki – mennyiben fogja érinteni az egy-egy országra, az adott ország nyelvi változataira vonatkozó jogokat. Különösen igaz ez Magyarországra, hiszen jelentős piaci sikert csak magyar nyelvű (szinkronizált) audiovizuális alkotásokat tartalmazó szolgáltatás érhet el, a szinkronszínészek jogosítványai pedig akkor képviselhetőek hatékonyan, ha a jogokat Magyarországról kezelik.
4. Milyen technológiai eszközökkel, például egyedi hozzáférési kódokkal lehetne lehetővé tenni a fogyasztók számára, hogy tartózkodási helyüktől függetlenül hozzáférjenek „saját” műsorukhoz vagy más szolgáltatásokhoz és azok tartalmához? Milyen hatással lehetnek ezek a megközelítések az engedélyezési modellekre? 19. Magyarország szerint a kérdésben érintett egyedi hozzáférési kód mellett például regisztrációval, azaz felhasználói fiók létrehozásával (profilépítéssel) lehetne megoldani a
4
fogyasztók számára, hogy tartózkodási helyüktől függetlenül hozzáférjenek „saját” műsorukhoz vagy más szolgáltatásokhoz és azok tartalmához. 20. Itt szükséges utalni az Európai Bíróság 2011. október 4-i Premier League-döntésére (C403/08 és C-429/08 egyesített ügyek), amelynek a piacoknak hozzáférést korlátozó eszközök útján megvalósuló felosztására messzemenő hatásai lehetnek. Ha egy felhasználás (az ügyben műholdas sugárzás) eleve páneurópai (nemzetközi) jellegű, ha nem alkalmaznak a hozzáférést korlátozó eszközt, akkor ilyen esetben a hozzáférést korlátozó eszköz használatával nem darabolható fel az egységes piac. Már itt jelezzük, hogy egyéb hatása Magyarország szerint nincs a területiségre az említett döntésnek. Ezt az is mutatja, hogy az ügyben érintett labdarúgó mérkőzéseket a döntés sem minősíti szerzői műnek, és a mérkőzés közvetítés részét képező szerzői művekre (pl. zene) a területi engedélyezés rendjének fenntartásáról rendelkezik a határozat. 5. Megvalósítható-e, és ha igen, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna a műholdas sugárzásban alkalmazott származási ország elvének kiterjesztése az audiovizuális médiaszolgáltatásokra? Mi lenne a legmegfelelőbb módszer a származási ország meghatározására az online továbbítás tekintetében? 21. Általában nincs szükség és lehetőség a származási ország elvének kiterjesztésére az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos szerzői jogok gyakorlása tekintetében. A kiegészítő digitális szolgáltatások körében, amikor a műsorszolgáltató média jogi kifejezéssel élve nem lineáris szolgáltatásként nyújt audiovizuális szolgáltatást, akkor az egyedül praktikus engedélyezési megoldás az, ha a származási ország elve alapján, a műholdas sugárzás engedélyezésével együtt történik meg az engedélyezés. Ezt az álláspontot az is erősíti, hogy ilyenkor az audiovizuális szolgáltatás nem önmagában áll, hanem mintegy kiegészítője a műsorszolgáltatásnak. Ha az audiovizuális szolgáltatást nem letölthető szolgáltatásként kínálják, szintén praktikus megoldás a származási ország elvének alkalmazása. A származási ország ilyenkor célszerűen a tartalomszolgáltató állandó gazdasági letelepedésének megfelelő állam. 22. Az egyidejű, de más szervezet által megvalósított kábeles, vagy egyéb módon történő továbbközvetítésre a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EK tanácsi irányelv (továbbiakban: műholdas irányelv) szerinti származási ország elve bizonyos esetekben indokolatlan előnyt eredményez a felhasználók számára, a jogosultak hátrányára. A műholdas fellövés helye – a ma ismert technológiák segítségével – ma már lényegében bármikor szabadon módosítható, a forum shopping segítségével így a felhasználók a jogosultak hátrányára mérsékelhetik jogdíjfizetési kötelezettségüket. Ennek köszönhetően már ma is számos olyan szolgáltatás ismert, amely magyar szerkesztőséggel üzemel, nagy arányban hasznosít magyar tartalmakat, magyar reklámokat sugároz, a jogdíjat mégis külföldön fizetik meg, aminek köszönhetően a magyar jogosultak csak lassan, jelentős adminisztrációs költségek megfizetését követően juthatnak jogdíjukhoz. 6. Milyen költségekkel és előnyökkel járna a szerzői jogok rendezésének technológiától független kiterjesztése az audiovizuális médiaszolgáltatások vezetékes, határokon átnyúló továbbközvetítésére? A kiterjesztés csak „zárt” környezetre, pl. az IPTV-szolgáltatásokra, vagy az internetes továbbközvetítés valamennyi nyitott formájára (simulcasting) is vonatkozzon?
5
23.A jogosultak számára a származási ország elvének meghonosítása várhatóan nem eredményez előnyt, ugyanakkor a jogkezelés költségei érezhetően megugorhatnak. 24. A simulcasting esetében nem merül fel a kérdés, mivel a simulcasting felhasználója megegyezik az eredeti sugárzás szerinti felhasználó személyével. Nem követhető olyan megoldás, amely szerint a simulcasting engedélyezése elválna az „eredeti” szolgáltatás engedélyezésétől. A műholdas irányelv rendezési módja a megfelelő. Több tagállam nemzeti joga – így a magyar is – már nemcsak a vezeték útján történő egyidejű átvitelről rendelkezik, hanem az egyidejű továbbközvetítésről szóló szabály technológia-semleges alkalmazásáról is. 7. A végfelhasználók által létrehozott és feltöltött online tartalomra (blogokra, podcastra, bejegyzésekre, wikire, mash-upokra, fájl- és videomegosztásra) épülő közösségi oldalak gyors fejlődésére tekintettel szükség van-e konkrét intézkedésekre? 25. Magyarország szerint nem módosítandó azon alapelv, mely szerint a tartalomért elsősorban annak feltöltője felel, ez a személy köteles a szükséges szerzői jogi engedélyeket beszerezni. 26. Fontos ugyanakkor annak tisztázása, hogy a közösségi oldalak (ideértve a blogszolgáltatásokat is) esetén – szemben a tisztán tárhelyet biztosító szolgáltatásokkal – a tartalmat a közösség tagja és a szolgáltatás nyújtója együttesen határozzák meg. Ez egyértelműen kiderül egyebek mellett abból, hogy a közösségi oldalakon elhelyezett reklámok megjelenítésére szolgáló felületek felett jellemzően a szolgáltató rendelkezik. A feltöltött tartalomért vállalt felelősségnek ezért meg kell oszlania a tartalom gazdák között. A közösségi videó megosztó oldalak (pl. Youtube) esetében a szolgáltatói felelősség korlátozási szabályának módosítását vagy a szolgáltatóknak a jogsértések elleni küzdelembe való bevonását is megfontolandónak tartjuk. 27. Magyarország szerint a magáncélú másoláson túlmenően nem lehet tovább kiterjeszteni a szabad felhasználások körét. Ennek több oka van: az „átdolgozási” jellegű felhasználói tartalomesetén személyhez fűződő jogokat is érint a felhasználás, a P2P fájlmegosztás pedig legfeljebb megfelelő, akár egyszerűsített engedély fejében járó, akár díjigényként minősülő kompenzáció (flat fee) mellett történhetne jogszerűen. 8. Hogyan hatnak a technológia további fejleményei (pl. a számítási felhő) az audiovizuális tartalom forgalmazására, ezen belül a tartalom több eszközre való eljuttatására és arra, hogy a fogyasztók tartózkodási helyüktől függetlenül elérhessék a tartalmakat? 28. Az új technológia eredmények, mint a számítási felhő, a felhasználói szokásokat egyre inkább a non-lineáris tartalomfogyasztás felé terelik. Ezen belül is egyre inkább a többplatformúság a jellemző. Az audiovizuális tartalmak jelentős részét már internet alapon, számítógépen vagy mobileszközökön érik el a fogyasztók, ezért nem javasolt a platform alapú szabályozás. Célszerűbbnek látszik a "közvetítő közeg" - internet, földfelszíni szolgáltatók, kábel, illetve a műholdak - szerint eltérő szabályozás 29. A közvetítő szolgáltatók tevékenysége e szolgáltatások esetében kilép a felelősségkorlátozás alá eső tárhelyszolgáltatás keretei közül. Rendkívüli nehézséget jelent e szolgáltatások minősítése esetén az alkalmazandó jog meghatározása. A magáncélú másolás
6
fogalma alá több jogrendszerben nem vonható a más javára történő másolás, és az sem dönthető el könnyen, hogy a szolgáltató, vagy a szolgáltatás igénybe vevője végzi-e a másolat készítését. A Szerzői Jogi Szakértői Testület, amely Magyarországon szerzői jogi jogvitás ügyekben felmerülő szakkérdésekben ad állásfoglalást, 2007-ben adott véleményében elemezte a PVR szolgáltatást (személyi video rögzítő szolgáltatás) szerzői jogi szempontból, és a „távoli” másolatkészítés esetén a nyilvánossághoz közvetítési elem megléte miatt nem látta megvalósulni a magáncélú másolás szabad felhasználását. 9. Hogyan segítheti a technológia a jogrendezést? Elősegítenék-e az audiovizuális műveket azonosító rendszerek és a tulajdonjogi adatbázisok létrehozása az audiovizuális művek online forgalmazásával kapcsolatos jogrendezést? Van-e, és ha igen, mi ebben az Európai Unió szerepe? 30. A műveket, teljesítményeket és jogosultakat is naprakészen feltüntető adatbázisokra szükség van. Nem hozhatók azonban ezek létre jogi kényszerrel, csak önkéntes alapon, ezért az EU intézményeknek jelenleg ebben nem látunk szerepet
11. Célszerű-e megtiltani a tagállamok számára a kötelező érvényű bemutatási intervallumok fenntartását vagy bevezetését a filmgyártás állami támogatásával összefüggésben? 31. Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a moziba szánt európai filmek számára a bemutatás elsődleges helyének a mozinak kell maradnia. Az ezt követő bemutatási intervallumok azonban a kontinensen is egyre inkább lerövidülnek. Magyarországon továbbra sem látjuk szükségesnek, hogy ezeket az intervallumokat az állam kötelező jelleggel szabályozza. (Vagyis megfelelő az az eljárás, hogy az egyes bemutatási intervallumok sorrendjét és hosszát a felek a felhasználási szerződésekben, a szakmában követett gyakorlat szerint maguk határozzák meg.) Ugyanakkor az erre vonatkozó egyes tagállami szabályok megtiltását sem látjuk szükségesnek. Amennyiben ezek korlátozzák majd az új szolgáltatások, vagy bizonyos filmalkotások egy-egy tagállamban való online elérhetőségét, ezeket mérlegelve az adott államnak kell döntenie a korlátozások fenntartásáról. 12. Milyen intézkedések szükségesek az európai művek részesedésének és/vagy kiemelkedő helyének biztosításához a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatást nyújtók műsorkínálatában? 32. Az európai művek kiemelkedő részesedését a határokon átnyúló szabályozás egyszerűsítésén kívül a tömeges retrospektív digitalizálás biztosíthatja a médiaszolgáltatók műsorkínálatában, tekintettel a páratlan és sokszínű európai kulturális örökségre. 13. Véleménye szerint milyen lehetséges előnyökkel és hátrányokkal jár a szerzői jog átfogó szerzői jogi kódex keretében történő uniós harmonizációja? 33. Mint ahogyan azt az általános észrevételeink során kifejtettük, nem látjuk indokoltnak az átfogó európai szerzői jogi kódex kérdéskörét. A szerzői jog európai harmonizációja jelenleg nem olyan mélységű, hogy komolyan el lehetne gondolkodni egy egységes szerzői jogi kódex kialakításán. Magyarország szerint a nemzeti jogok olyan koncepcionális különbségeket tartalmaznak, amelyek ma csak a nemzeti jogok teljes átírásával hozhatóak összhangba. Csak 7
a hatályos irányelvek egy jogforrásba foglalását és a meglévő konzisztencia zavarok kiküszöbölését tartjuk járható útnak. Egy ilyen kódex veszélyeztetné az EU kulturális sokszínűségének megőrzését. 14. Mi a véleménye a választható, egységes uniós szerzői jogvédelem bevezetéséről? Milyen jellemzőkkel kell bírnia az egységes jogvédelemnek egyebek mellett a nemzeti jogokhoz való viszonyában? 35. Ahogyan arra általános észrevételeinkben, valamint a 13. kérdésre adott válaszunkban is utaltunk, e kérdést is időszerűtlennek tartjuk, az ezzel való foglalkozás jelenleg indokolatlan. A szerzői jog területi jellege a jogterület immanens sajátossága, nemcsak az állami felségjogból ered, hanem kulturális okai is vannak. 15. Szükséges-e a szerzőség fogalmának és/vagy az audiovizuális művekhez főződő jogok átruházásának harmonizációja az audiovizuális művek Unión belüli, határokon átnyúló engedélyezésének elősegítéséhez? 36. A szerzőség/eredeti jogosultság kérdésének egységes szabályozása – a szerzői jogi irányelvekben elért harmonizáció (szoftver irányelv, védelmi idő irányelv, adatbázis irányelv) – szintjén túl Magyarország szerint az eltérő megközelítések miatt (a kontinentális és az angolszász szerzői jogi rendszerek különbözősége) nem vezethet eredményre. A jogátruházás harmonizációját megfelelő mértékben segíti elő a Berni Uniós Egyezmény, amelynek alapján még a vagyoni jogátruházását lehetővé nem tevő jogrendszerekben is mód van a filmek megfelelő forgalomképességének a biztosítására. 16. Szükséges-e az audiovizuális művek szerzői számára a díjazás elidegeníthetetlen jogának európai szintű biztosítása annak érdekében, hogy a hozzáférhetővé tétel jogának átruházását követően műveik online felhasználása után arányos díjazásban részesüljenek? Ha igen, szükséges-e az, hogy a jog szerint járó díjazást jogkezelő szervezetek kötelező jelleggel kezeljék? 38. Egy ilyen, kiegészítő díjigény biztosítása a jogosultak számára hasznos lehet a meglévő kizárólagos jogok jogosulti kezelésben hagyásával, illetve lehető legcsekélyebb mértékű, megfelelő díjjal történő korlátozásával. A joggyakorlás a díjigények esetében hatékonyan kétséget kizáróan csak kötelező közös jogkezelés keretében történhet. 18. Szükséges-e az audiovizuális művek előadói számára a díjazás elidegeníthetetlen jogának európai szintű biztosítása annak érdekében, hogy a hozzáférhetővé tétel jogának átruházását követően előadásaik online felhasználása után arányos díjazásban részesüljenek? Ha igen, szükséges-e az, hogy a jog szerint járó díjazást jogkezelő szervezetek kötelező jelleggel kezeljék? 39. Magyarország szerint az előadóművészek csak akkor juthatnak hozzá teljesítményük ellenértékéhez, ha ezt a jogot nem egyedileg, hanem közös jogkezelő útján gyakorolják. E megállapítást megfelelően igazolják azok a nemzetközi felmérések, amelyek szerint az előadóművészek túlnyomó többsége előadásaik online felhasználása után egyáltalán nem, vagy csak elenyészően kevés díjban részesülnek. Ennek elsődleges oka, hogy az 8
előadóművészi jogok egyedi gyakorlása esetén rendszerint érvényesül a filmelőállítók piaci erőfölénye, így az előadóművészek akkor is lemondani kényszerülnek az ilyen típusú díjakról, ha a nemzeti jog azt egyébként nem tenné kötelezővé. 40. Ehhez képest azonban másodlagos kérdés, hogy a közös jogkezelő engedélyezési joggal, vagy csupán egy engedélyezési jog nélküli díjigénnyel rendelkezik. A kérdés azért másodlagos, mivel a közös jogkezelő szervezetek az általuk előzetesen meghatározott feltételek teljesülése esetén kötelező jelleggel engedélyezik a felhasználást, a tényleges döntés így a jogait egyedi úton gyakorló előállító kezében marad. 19. Milyen költségekkel és haszonnal járna e jog bevezetése az értéklánc valamennyi szereplője, köztük a fogyasztók számára? Milyen hatást gyakorolna kifejezetten az audiovizuális művek határokon átnyúló engedélyezésére? 41. A közös jogkezelés körében érvényesített méltányos díjazás megőrzése, megerősítése az előadóművészek számára nyilvánvaló előnyöket rejt magába. 42. A felhasználók számára a közös jogkezelés az adminisztrációs költségek szempontjából jelentős megtakarítást eredményez az egyedi joggyakorláshoz képest, hiszen a felhasználáshoz szükséges engedélyeket ez esetben egy kézből, egy szerződés alapján szerezheti meg. 43. A szolgáltatások igénybevevői számára kifejezetten pozitív üzenetet rejt magába annak megerősítése, hogy az audio- és audiovizuális piacon megjelenő vállalkozások a jövőben kénytelenek lesznek a felhasználással elért bevételek egy részét az alkotóknak megfizetni. A korábbi tapasztalatok szerint a fogyasztók szívesebben fizetnek a szolgáltatásokért, ha biztosak lehetnek abban, hogy a díjnak legalább egy része a jogosultakhoz jut el. 44. A közös jogkezelő szervezetek számára az esetleges változás gazdasági értelemben alapvetően semleges eredményt hoz, mivel tevékenységüket ezt követően is nonprofit jelleggel látják majd el. 20. Biztosítható-e más eszközökkel a szerzők és előadók megfelelő díjazása, és ha igen, melyek ezek? 45. Kétségtelen tény, hogy a megfelelő díjazást a legnagyobb hírnévvel rendelkező előadók előadásaik online felhasználása esetén egyedi joggyakorlás útján is elérhetik (bár adminisztrációs és jogérvényesítési költségeik magasabbak lesznek). Az előadók túlnyomó többsége számára azonban ma csak a közös jogkezelés jelenthet olyan védelmet, amely képes a nagy piaci erőfölénnyel rendelkező előállítók nyomásának ellenállni. Véleményünk szerint a filmalkotások szerzőit és előadóit megillető díjigények közös jogkezelés útján történő teljesítését államilag kontrollált keretek között kell megvalósítani. Itt jegyezhető meg az is, hogy elvileg nem kizárt a méltányos díjazás kollektív szerződésben történő biztosítása az előadóművészeknek, ugyanakkor – szemben például az Amerikai Egyesült Államokkal – sem Magyarországon, sem pedig az Unió tagállamainak többségében nincsen olyan erős érdekképviseleti szerv, amely képes lenne az előadóművészi érdekek ilyen irányú védelmére. 46. Elképzelhető az internet szolgáltató bekapcsolása is a díjazás folyamatába. A fogyasztó az internet szolgáltató útján fizetné meg a szerzők/előadóművészek és egyéb szerzői
9
jogi/szomszédos jogi jogosultak díját, és a közös jogkezelő szervezetek az internet szolgáltatókkal állnának jogviszonyban, amelyek viszont jutalékra tarthatnának igényt a jogdíjak beszedése fejében (ez a megoldás elvileg nemcsak az átalány-jellegű (flat –fee típusú) díjjal kompenzálható felhasználói tartalom jogosításával kapcsolatban, hanem az egyedi, vagy nem kötelező közös jogkezelés útján jogosított felhasználások keretében is elképzelhető). 21. Szükséges-e jogszabály-módosítás ahhoz, hogy a mozgóképörökséggel foglalkozó intézmények elláthassák közérdekű feladataikat? Szükséges-e a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének (c) pontjában (többszörözés könyvtári őrzés céljára), valamint 5. cikke (3) bekezdésének (n) pontjában (helyben hozzáférhetővé tétel kutatók számára) foglalt kivételek alkalmazása a mozgóképörökséggel foglalkozó európai intézmények napi gyakorlatának jogbiztonságához? 47. A speciális felhasználási esetek kedvezményezetti körében a könyvtárak is érintettek. Gyűjteményeikben őriznek és kulturális, oktatási, tudományos célra hozzáférhetővé tesznek audiovizuális dokumentumokat is. Mind a megőrzés, mind a szolgáltatás szükségessé teszi az adathordozók és formátumok közötti migrációt. A könyvtárak egyetértenek azzal a kezdeményezéssel, hogy az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (továbbiakban: Infosoc-irányelv) 5. cikkének (2) bekezdése c) pontjában (többszörözés könyvtári őrzés céljára), valamint 5. cikkének (3) bekezdése n) pontjában (helyben hozzáférhetővé tétel kutatók számára) foglalt kivételek kötelező módon érvényesüljenek. Az alkalmazás tagállamok közötti harmonizációját támogatják. 48. Az említett szabad felhasználások bármely közgyűjtemény számára rendelkezésre állnak jelenleg is a magyar jogban. A szabad felhasználások kialakításánál ugyanakkor arra kell ügyelni, hogy az üzleti felhasználás terét ne szűkítsék be.
22. Milyen egyéb intézkedések mérlegelhetők? 49. Az árva művekre vonatkozóan az Európai Unióban jelenleg előkészítés alatt áll egy irányelv elfogadása. Ez – abban az esetben, ha a korábban megtett észrevételek nyomán, a hatályos acquis-ra és a nemzetközi szabályokra tekintettel kerülne elfogadásra – alkalmas további eszköz lenne. 23) Milyen gyakorlati problémák merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Európában a fogyatékossággal élők másokkal azonos alapon férjenek hozzá az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz? 50. Az Infosoc-irányelv 5. cikkének (3) bekezdése b) pontja az ott szabályozott vagyoni jogok tekintetében széleskörű szabad felhasználás bevezetését teszi lehetővé a tagállamok számára a fogyatékkal élők érdekében, e szabad felhasználás általános bevezetését célszerű szorgalmazni. Magyarországon az Szjt. 41. §-ának (1) bekezdése az Infosoc-irányelven túlmutatóan, valamennyi vagyoni jog tekintetében, valamennyi fogyatékosságra tekintettel biztosít nem üzletszerű célú szabad felhasználásra lehetőséget.
10
24) Szükséges-e a szerzői jogi keretek módosítása ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők számára az audiovizuális művek jobban hozzáférhetővé váljanak? 51. Magyarország szerint az európai keretek módosítására nincs szükség.
26) Milyen egyéb intézkedések vizsgálata szükséges ahhoz, hogy Európában több akadálymentes tartalom álljon rendelkezésre? 52. Erre vonatkozóan a kötelező jogi eszközön kívüli intézkedések áttekintése szükséges; jó minta lehet 2010 szeptemberében létrejött, a vakok és gyengénlátók hozzáférésével kapcsolatos európai uniós érdekelt felek közötti párbeszéd egyetértési megállapodása a látássérült vagy csökkent olvasási képességű személyek művekhez való hozzáféréséről.
[dokumentum vége]
11
