ZÖLD HÍRADÓ 2007 július-augusztus

1. oldal

ZÖLD HÍRADÓ 2007 július-augusztus

2007/5. szám

Tikkasztó kánikula Ilyen forró nyárra még a legöregebbek sem emlékeznek. Mit csinálunk erre? Még több klímaberendezést veszünk. Bemondta a rádiói: a klímaüzlet virágzik. Akinek sok pénze van, az automata, nagy teljesítményű légkondicionálókat vesz, akinek kevés, az ventillátort. De mindenki vesz valamit, és ezzel áramot használ, növekszik a káros anyag kibocsátás, és eredményként jövőre még melegebb lesz. Érthetetlen. Ez a környezetvédelem azért egy elveszett ügy, mert a Napnál világosabb dolgokat nem vesznek észre az emberek. Nem látják tetteik hatásait, nem veszik tudomásul a visszacsatolásokat, és úgy csinálnak, mintha ehhez semmi közük nem lenne. Erre a média napi százszor „kánikula-riadóval” ijesztgeti a borzongani vágyó lakosságot. Páran meghalnak, páran hőgutát kapnak – és minden megy tovább. Jövőre majd még több klímaberendezés fogy… Így működik ez a világ. Néha azon gondolkodom, hogy mi is kellene ahhoz, hogy az embereknek érdemben változzon a szemlélete. Mi kellene ahhoz, hogy észrevegyék tetteiknek a következményeit. De nem veszik. Mint amikor a dohányos anya azt mondja, hogy a gyerek asztmájának semmi köze az ő terhesség alatti dohányzásához. Gondolkodom, kire haragudjak. Politikusokra? Ugyan, még arra se érdemesek. Hazudoznak, tönkreteszik a környezetet gazdaságfejlődést ígérve? Nem hír… A médiára? Aki híres emberek kopasz fenekét mutogatja élőben, ahelyett, hogy rámutatna a problémára? Ugyan, miért haragudjak rá, már rég nincs lelkiismerete, úgysem foglalkozna vele… Az emberekre? Minek tenném, hiszen tudatosan butítják őket. Azt mondják a televízióban, hogy így kell élni: új kocsival, új mosóporral, új mosogatógéppel – ők meg elhiszik, mert a napi 16 óra munka után már fáradtak a gondolkodáshoz… A tudományra? Kár lenne, hiszen csak megélni akarnak, és így akadémikusok és tudósok dolgoznak azon, hogy mindennek bebizonyítsák az ellenkezőjét, és annak adjanak igazat egy politikai vitában, aki többet fizet… A gazdaságra? Haragudnék, de ki, vagy mi a gazdaság? Pár telhetetlenül kapzsi ember játéka? Munkahelyet adó

társadalmi motor? A gazdaság csak él a lehetőséggel, amit a politikusok teremtenek neki, mert neki sincs már lelkiismerete rég, így erejét arra használja, hogy növekedjen, növekedjen… Ki lehet az oka annak, hogy megbolondult ez a világ? Ki lehet az oka annak, hogy senki nem látja azt, ami az orra előtt van, és problémák megoldása helyett újabb problémákat teremt? Néha elkeseredem. Még a környezet- és természetvédelem is néha egy lépés előre – kettő hátra. Mihez fogjunk azért, hogy a gyermekeink ne csak élhessenek ezen a szakadék szélén ácsorgó bolygón, és meg is élehessenek, és egészségesek is legyenek? Nagy-nagy változásra lenne szükség, amelyet a fejekben kellene megtenni. Valószínűleg ki kellene ebrudalni minden politikust a székéből, és újakat keresni, minden bizonnyal a médiát rá kellene szorítani, hogy ne csak egy pénzközpontú biznisz legyen, hanem szolgáltasson is. Valószínűleg a gazdaság alapjait újra kellene fektetni, és a tudományt függetlenné tenni, és arra használni, amire való. De hogy fogjunk hozzá? Tanakodom, mihez is kezdjünk, hogy is fogjunk hozzá, hogy helyrebillentsük a világ forgását. Az első lépés az, hogy elmondjuk – baj van. Hőség van, kánikula, és ez csak egyre rosszabb lesz, ha nem teszünk valamit… Fogjunk hát végre hozzá!

WWW.NIMFEA.HU

nzh_2007_5_julius-augusztus.indd 1

2007.08.03. 12:01:02


XI. évfolyam 5. szám

2. oldal

BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG:

Nincs vesztegetni való időnk! A Nimfea Természetvédelmi Egyesület az IUCN tagjaként az alábbi felhívást teszi közzé A biodiverzitás az élet alapja, és veszélyben van Amikor 2002-ben a Fenntartható Fejlődés Világcsúcson az államfők elhatározták, hogy 2010-ig jelentős csökkenést érnek el a biológiai sokféleség jelenlegi csökennésének ütemében’, az ambiciózus 2010-es biodiverzitás célkitűzést a helyes irányba tett történelmi jelentőségű lépésként üdvözölték. Azóta számos tudományos jelentés támasztotta alá a helyzet komolyságát: a Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés közzététele szerint a világ ökoszisztéma szolgáltatásainak közel kétharmada csökkenőben van. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája több, mint 16 000 fajt tart veszélyeztetettként számon, és a fajok átlagos egyedszámának csökkenését 40%ra becsüli az elmúlt harminc év folyamán. A Biológiai Sokféleség Egyezmény Titkársága arra a következtetésre jutott, hogy a 2010-es biodiverzitás célok elérése érdekében „nemzeti, regionális és globális szinten egyaránt példaértékű intézkedésekre van szükség“. Európában több mint 100 partner vette fel a harcot ezzel a kihívással: egyebek között nemzeti és önkormányzatok, civil szervezetek, a gazdasági élet szereplői. Létrehozták a Countdown 2010 programot, partnerek aktív hálózatát, hogy együtt feltartóztassák a biológiai sokféleség csökkenését. Minden partner egyéni tevékenységeivel járul hozzá a 2010-es biodiverzitás célok eléréséhez, amelyek együttesen jelentős programmá állnak össze a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében. A Természetvédelmi Világszövetség Európai Regionális Irodájában működtetett Countdown 2010 Titkárság előmozdítja és koordinálja ezeket a tevékenységeket, népszerűsíti a 2010-es biodiverzitás célkitűzéseket, hangsúlyozza fontosságát, és nyomon követi az előrehaladást.

A kormányok megígérték, hogy 2010-ig megóvják a biológiai sokféleséget Mivel 2010 sebesen közeledik, a hátralévő néhány évre hét kiemelt cselekvési területet határoztunk meg a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához.

1. A fajoknak és ökoszisztémáknak térre van szükségük a fejlődéséhez és újraéledéshez. A természet és a természetes táj fennmaradásához az ökoszisztémák legalább 10%-ának védelem alatt kéne állnia. 2. Biológiai sokféleség nélkül nem lenne mezőgazdaság. A gazdálkodási szokások nem veszélyeztethetik a fajok túlélését. A gazdálkodás sokféleségének növelése, valamint a kevesebb rovarirtószer és műtrágya használata kulcsfontosságú a biodiverzitás megőrzéséhez. A biogazdálkodás és diverzifikáció számos területen példaként szolgálhat. 3. A halászat 75%-a teljesen kizsigerelt és túlhalászott. A tőkehal, a foltos tőkehal és a lepényhal már most is veszélyeztetett. Ha nem közeledünk a fenntartható halászathoz, nem marad hal az unokáinknak sem. 4. Az utak, gyárak és házak elveszik az állatok és a növények élőhelyét. Ha a városi és vidéki fejlődés továbbra is semmibe veszi a természetet, akkor a környezetünket hamarosan beton és szennyezés fogja jellemezni. 5. Az emberi tevékenységek által gyorsított klímaváltozást tartják az emberiség legnagyobb kihívásának. A változó körülmények hatására az ökoszisztémák és az élőhelyek is megváltoznak. Kötelességünk a klimaváltozás ellen harcolni és biztosítani, hogy a fajok vándorolni tudjanak, vagy alkalmazkodni a megváltozott környezethez. 6. Ha egy fajt a szokásos élőhelyén kívül engednek el, lehet hogy egyszerűen kipusztul. Más esetekben, a betelepített fajok úgy elszaporodnak, hogy teljesen kiszorítják a helyi növény- és állatvilágot. Mivel sosem lehet tudni, hogy mi lesz a dolgok végeredménye, ezen inváziók visszaszorítása kulcsfontosságú. 7. A biológiai sokféleség a fenntartható fejlődés alapja. Az ökoszisztéma- szolgáltatások képezik az összes gazdasági tevékenység alapját. Következésképpen, a biológiai sokféleség megőrzését a jogalkotás minden területére integrálni kell. Ezek az intézkedések magukba

Nimfea Természetvédelmi Egyesület


2007.08.03. 12:01:10

3. oldal


2007/5. szám

foglalják a piaci ösztönzőket, fejlesztési segélyt, biodiverzitásbarát kereskedelmet és nemzetközi kormányzati együttműködéseket. A biológiai sokféleség csökkenése az emberi jólét alapelemeire hat, beleértve a táplálkozást, a természeti katasztrófáknak való kiszolgáltatottságot, az energiabiztonságot, valamint tiszta víz és nyersanyagok elérhetőségét. Az emberi egészségre, közösségi kapcsolatokra és a szabad választásra is hatással van, következésképpen, az emberiség saját érdeke a fajok és ökoszisztémák túlélésének biztosítása.

Itt az idő, hogy a szavakat tettek kövessék Ezek a gondolatok nem újak. Sőt, olyan igényeket képviselnek, amikért számos szervezet évtizedek óta küzd. A 2010-es biológiai sokféleség célkitűzés politikai legitimitása egy erős alapot ad, hogy ez a terv megvalósulhasson. Annak ellenére, hogy a kormányok felelősek a 2010-es biológiai sokféleség célkitűzés eléréséért, a politikai valóság azt mutatja, hogy nem csupán elkötelezett politikusokra és hivatalnokokra van szükség, hanem jól informált és tettrekész nyilvánosságra is a feladat végrehajtására. A Countdown 2010 céljai átfogóak és érthetőek, teret hagyva a

szervezeteknek hogy a számukra legmegfelelőbb eszközökkel és kérdésekkel fókuszálják a munkájukat a 2010-es biológiai sokféleség célkítűzés elérésében. Csatlakozni a szövetséghez, a nyilatkozat aláírásával és a partner saját törekvéseinek megfogalmazásával, valamint a Countdown 2010 alapelvekhez és objektivákhoz való hozzájárulással lehet. A nyilatkozat három lépést kér minden szervezettől: 1. Támogassák a 2010-es biológiai sokféleség célkitűzést; 2. Bátorítsák a döntéshozókat, hogy cselekedjenek; 3. Kötelezzék el magukat a biológiai sokféleség megőrzése mellett.

Csatlakozzon, és segítsen megvalósítani! A Countdown 2010 a partnerei erős hálózatával együtt elszámoltathatja a kormányokat: biztosítsanak elegendő helyet a természetnek, használják a természeti erőforrásokat fenntartható módon és jelentősen csökkentsék a szennyezéseket. Együtt képesek vagyunk egy nagy lépést tenni a biológiai sokféléség megőrzésének érdekében. A csatlakozással kapcsolatos további információért látogasson el a www.countdown2010.net oldalra vagy érdeklődjön a +32/2/739 0320-as számon.

let é z a itás z r e v di A bio

ve s s é a j alap

k o y n á m r A ko

van n e b zély

, k á t d a g o f g e m

g é s e l é f k ai so

i g ó l o i b a y

l ü r e k a b g g á ho s n o k! t é s z s i e v b ö k e k r e 0 ett t 1 t a 0 k 2 ava z s a gy o

I

,h ő d i z tt a

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:13



4. oldal

Világörökségek Magyarországon sorozat - 7. rész

A FERTŐ-TÓ ÉS FERTŐRÁKOS Forrás: www.vilagorokseg.hu www.ferto-hansag.hu www.fertotaj.hu Információk: Fertő-Hanság Nemzeti Park 9435 – Sarród, Rév-Kócsagvár Tel. 99/537-620, 99/537-622

Fotó: www.vilagorokseg.hu

Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentőségű vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizű tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselője. A Világörökség Bizottság mindazonáltal - Magyarország és Ausztria példamutató együttműködésben és közös irányelvek szerinti előterjesztése alapján - a Fertő-tavat az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. A 2001. év végén hozott döntés értelmében a Fertő-táj egy mesterséges határral megosztott, de történelmi gyökereiben, hagyományaiban egységes területként nyerte el a megtisztelő címet. A világörökség címben szereplő kultúrtáj fogalom egyben a vidék megbonthatatlan természeti és kulturális egységét is hangsúlyozza. Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különböző kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18-19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság. A világörökségi felterjesztésben magyar oldalról a Fertő-Hanság Nemzeti Park Fertő-tavi részének teljes területe, valamint Fertőboz, Fertőrákos településközpont műemléki jelentőségű része és kőfejtője, a fertődi Esterházy-, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük szerepelt (az ütközőzónához tartozó települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak, Sarród, Fertőújlak). Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark vizes élőhelyeinek területét és a műemléki védelem alatt álló Rust szabad város belvárosát terjesztette fel. A Fertő-tó terület geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Számos részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint előfordulnak magashegységek is. A klimatikus feltételek mellett a talaj és a víz magas sótartalma járul hozzá a mintegy 20 ezer éves Fertő-tó/Neusiedlersee és a környező tájegység biológiai sokféleségéhez. A sósvízi élőhelyeket egész Európában a tenger közelében lehet megtalálni, míg kontinentális sósvizek csak Európa keleti részén és a Kárpát-medencében fordulnak elő. A tó nagyon sekély: a vízmélység ugyan állandóan változik, de az átlag az egy métert sem éri el és a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Emiatt nagyméretű a vízszintingadozás, sőt, már az is előfordult, hogy a tó kiszáradt (legutóbb 1865-1871 között). A régészeti feltárások az i.e. VI. évezredig tudták visszakövetni a térség történetét: településmaradványok, a korai újkőkorszak embereinek nagy kiterjedésű, állandó falvai váltak ismertté. A terület későbbi lakói a kelták, majd a rómaiak voltak. 1900-ban a Fertő-tó déli vidékén egy Marcus Aurelius (161-180) idejéből származó gyógyfürdő maradványaira és egy rómaiak által használt forrásra leltek, Fertőrákoson pedig két római villa romjait tárták fel.

A középkor folyamán városok és falvak hálózata alakult ki, ide értve az osztrák oldalon például Rust, Purpach, Mörbisch am See és Breitenbrunn településeket, magyar oldalon Fertőrákost, Balfot, Hidegséget, Fertőbozt és Hegykövet. A táj impresszív természeti változásai a helyi lakosok képzeletében ma is mondák, mesék és legendák formájában gazdagítják a terület kulturális örökségét. A fertődi Esterházy kastély, mint a „magyar Versailles” vonult be a köztudatba. Nem véletlenül, hiszen a kastély és műemléki környezete az ország talán legszebb barokk épület és kert együttese francia mintára készült. A herceg Esterházy Miklós által kiépített birtokközpont olyan híres személyiségnek volt több mint két évtizedig otthona, mint például Joseph Haydnnak, a herceg udvari zeneszerzőjének, aki munkásságával Eszterházát az egyetemes zenetörténet kitüntetett helyévé tette. Akkoriban a zenei élet, a művészetek és az udvari vigasságok központjának számító kastélyban megfordult még maga a császárnő, Mária Terézia is. Vidék másik főúri kastélya a nagycenki Széchenyi kastély. Az egykori barokk kastély épülete a XVIIIXIX. század fordulóján történt átépítés nyomán nyerte el mai, klasszicista formáját. Egykori birtokosa gróf Széchenyi István a magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Személyéhez és elődeihez kapcsolódik a község valamennyi műemléke: a kastély, a barokk plébániatemplom, a Széchenyi család mauzóleuma, a múzeumvasút, valamint a hely természeti látnivalói: a kastélykert és a védett hársfasor. Magyar oldali települések közül a középkori emlékeket leginkább megőrző kis település Fertőrákos. A középkortól egészen 1945-ig a győri püspökség birtoka. Nevezetességei a középkori városfal maradványok, a közelükben álló XVI. századból való pellengér, a barokk katolikus templom és egykori püspöki kastély. Mindezek a műemlékek egyben az egykori középkori várfallal övezett településnek a magját is alkotják. A település északi szélén található a római kortól 1948-ig művelés alatt állt kőfejtő, melynek alapanyaga az a lajtamészkő, mely a 10-12 millió évvel ezelőtti pannon tengeri üledékekből képződött. Ez a kitűnően faragható mészkő, mely évmilliók emlékeit őrzi (sekély tengerparti vizek mészvázú élőlényeinek vázait, lenyomatait), a környező városok, mint Sopron és Bécs számos épületének építőanyagául is szolgált. A kőfejtő idegenforgalmi látványosság, és egyben kulturális központ is lett azáltal, hogy a barlangszerű kiképzésű belső csarnokában nyaranta koncerteknek, opera és színházi előadásoknak ad otthont. A település határában található a római korból származó sziklába vájt Mithras-szentély. Az óiráni eredetű Mithras-kultuszt a római légióban szolgáló, keletről jött kereskedők és katonák terjesztették el a Római Birodalomban, így Pannónia provincia területén is, ahol nagyon népszerűvé vált. Az osztrák oldali kulturális értékek sorában az első helyen Rust (Ruszt) városa áll. A néhai legkisebb magyar szabad királyi város középkori városközpontját alkotó középkori plébániatemplom, piac és a környező épületek hangulata a régi időket idézi. A mai napig jelentős bortermelés, mint a város gazdaságának egyik alappillére tette lehetővé azt, hogy a középkori várfallal körülvett városmag képe szinte változatlan formában megőrződhetett. A világosan körülhatárolt kiterjedésű óváros teljes egészében műemlékvédelem alatt áll. Szerkesztette: Monokiné Székely Zsuzsa



2007.08.03. 12:01:14

5. oldal


2007/5. szám

JELES NAPOK

Cikksorozatunkban a lapszámokhoz kötődő

Iványi Anna, Sallai R. Benedek

JELES NAPOK A NYÁR FOLYAMÁN Június 25. Barlangok napja

Augusztus 06. Hirosima-Nagaszaki emléknap

Az 1910-ben alakult Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat a barlangkutatás alapszervezete. Célja a magyarországi barlangok feltárása, nyilvántartásba vétele és sokoldalú dokumentálása. A társulat hagyományos vándorgyűlését, az úgynevezett „Barlangnapot” 1956. óta rendezik meg. A természet élettelen értékei közül a barlangok hazánkban 1961 óta ex lege védelem alatt állnak, azaz megismerésüktől kezdve, külön védetté nyilvánítási eljárás lefolytatása nélkül is védett természeti értéknek minősülnek. Ezt az általános védelmet alátámasztja a barlangok széles körű természettudományos, történeti és gazdasági jelentősége: tanulmányozhatóvá teszik a kőzetrétegek felépítését és szerkezeti viszonyait, őslénytani és régészeti leleteket rejthetnek, zárt világuk különleges állatfajok számára nyújt életteret, a vízvezető barlangok jelentős szerepet kapnak az ország vízbázisának utánpótlása és minősége szempontjából, sajátos mikroklímájuk egyes légúti és mozgásszervi betegségben szenvedők gyógykezelésére is alkalmas. A megőrzés szempontjából kiemelkedő jelentőségű barlangok fokozott védelem alatt állnak; ezek száma jelenleg 132. E napon érdemes megemlékezni a barlangok és azok élővilágának védelméről akár szervezett barlanglátogatással is.

Teljes nevén a „Nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja”. Talán nincs ember, aki ne tudná, hogy 1945. augusztus 6-án az Amerikai Egyesült Államok atombombát dobott a japán Hirosima, majd 3 nappal később Nagaszaki városára. Az atombomba több, mint 100,000 ember, legtöbbjük civil halálát okozta azonnal, majd az elkövetkező évek során szörnyű égési sérülésekkel és a sugárzásból eredő megbetegedésekkel. Felismerve, hogy a már elkészült nukleáris fegyverek elegendőek a bolygó elpusztítására, a legtöbb ország aláírta a nukleáris fegyverek terjedésének megállítását szolgáló ún. atomsorompó szerződést. A szerződés 1970-ben lépett életbe, ennek ellenére az atomfegyverrel rendelkező országok száma megduplázódott, és még mindig nem készült ütemterv a nukleáris fegyverek megsemmisítésére. A Békevilágtanács elnöksége 1978. július 13-i moszkvai ülésszakának javaslatára augusztus 6-át, Hirosima elpusztításának évfordulóját a Nukleáris Fegyverek Betiltásáért Folyó Harc Világnapjává nyilvánította. Ez a nap lehetőséget nyújt arra, hogy felhívjuk a figyelmet a nukleáris fegyverek és a nukleáris energia veszélyeire, a földi élet szépségérének védelmére, és arra, hogy a háborúkban mindig az ártatlanok szenvednek.

Július 11. Népességi világnap

Augusztus 9. Őslakosok napja

1989-ben az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNEP) tanácsa javasolta, hogy július 11. legyen a népesség, a népesedés világnapja. Az 1987. július 11-én ünnepelt „Ötmilliárd ember napja” nevű egykori kezdeményezésből átalakult világnap célja, hogy a figyelmet ráirányítsa a népesedési kérdések megoldásának fontosságára és sürgősségére. A világ népessége 2005. és 2006. fordulóján átlépi a 6,5 milliárdot. Az ENSZ becslései szerint 2050-re ez a szám 7,4 és 12,8 milliárd között lesz. A vadon élő fajok kihalásának mértéke 50100-szorosa a természetes rátának, amiben nagy szerepet játszik a számos országban tapasztalható gyors népességnövekedés és a fokozódó népsűrűség. A népességnövekedés világszerte lassul, a jelenlegi növekedés 90%-a azonban a fejlődő világban jelentkezik. Bár a fejlődő világban születők várható élettartama az elmúlt évtized során növekedett, a mortalitás csökkent, és az iskoláztatás mértéke is javult, a fejlődés egyenetlen, sőt bizonyos területeken visszaesést mutat. 1994-ben a népességi világnap alkalmából 197 kormány együttműködésével indított kampány arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a megfelelő családtervezés nők és gyermekek életét menti meg, ugyanakkor hozzájárul a népességnövekedés lassulásához és környezetünk megóvásához is.

1993. december 21-én az ENSZ közgyűlés határozatban hirdette meg a világ őslakos népeinek nemzetközi évtizedét, amely 1994. december 10-én vette kezdetét. A határozat kimondta, hogy az évtized keretében évente megtartják az (őslakos) bennszülött népek nemzetközi napját. E nap megünneplését augusztus 9-re tűzték ki, arra emlékezvén, hogy 1982. augusztus 9-én ült össze először az ENSZ őslakos népekkel foglalkozó munkacsoportja. A teljes nevén a „Világ őslakosainak nemzetközi napja” elnevezésű rendezvényt első ízben 1995-ben tartották meg. 2004. december 20-i határozatával a közgyűlés meghirdette az őslakosok második nemzetközi évtizedét, 2005-2014 között, valamint határozott arról is, hogy a jövőben is folytatja az őslakosok nemzetközi napjának megünneplését a második évtized minden évében. 2004-ben az UNESCO főigazgatója a következő üzenetet fogalmazta meg: „A bennszülött népek egyik kiemelkedően különleges adottsága továbbra is hagyományaik, tudásuk és képességeik mérhetetlen tárháza, együtt azzal az erőteljes elhatározással, hogy ezt a gazdagságot átadják a jövő generációknak. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a gazdagságot és sokszínűséget, azzal az emberiséget szegényítjük el, miközben szörnyű csalódottságot ébresztünk bennük az identitásérzésükkel kapcsolatban.”

aktuális jeles napokat mutatjuk be olvasóinknak. A cikksorozat egyesületünk gondozásában önálló kötetben is megjelent.

A barlangok is védelemre szorulnak!

Hirosima, 1945. 08. 06.

A hagyományos tudás és életmódok is eltűnőben

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:14



6. oldal

Vízügyi beavatkozások által veszélyeztetett halfajok — VII. rész

Kontos Tivadar sorozata

Korábban a fenti címmel indítottunk sorozatot azoknak a veszélyeztetett halfajainknak a bemutatására, amelyek a jelenleg hazánkban tapasztalható gazdaságfejlesztési elképzelések és az ezekkel járó környezetromboló tevékenységek miatt aktuálisan veszélyeztetettekké váltak.

Fotó: Sallai Zoltán

Sorozatunk következő tagja a kavicsos-sóderes aljzatú folyóvizeinket kedvelő paduc (Chondrostoma nasus L.). Népies elnevezései: cserkeszpaduc, havasi paduc, jászpaduc, körtepaduc, paduszka, paluc, patic, patim, podvízhal, stenger, tintafosó, tintahal, végsőhal, vésettajkú. Hazánkban nem védett, sőt mivel télen is táplálkozik, ezért a néhány fokosra hűlt vízben is eredményesen horgászható. A folyóvízi horgászok körében igen nagy népszerűségnek örvend. Európában számos megbolygatott élőhelyről eltűnt, mivel a vízszenynyezésre kevésbé-, viszont környezetének átalakítására érzékenyen reagál. A paduc teste megnyúlt, de formás, áramvonalas, a folyó sodrásához teljes mértékben idomult. Minden porcikája a víz erejének leküzdésére és saját izomerejének kihasználására teszi alkalmassá. Ívási időben az ikrások vaskosabbak. Szája jellegzetesen alsó állású, hasíték alakú. erre utal a vésettajkú paduc elnevezés is. Mindkét ajka erős, de különösen alsó ajka vésőszerű szaruképződménye az, aminek nem állhat ellen semmi, ami a kövekre tapadt. Sekélyebb részeken oldalra fordulva, szedegeti a kövekre tapadt zöld-, és kovaalgákat. Ilyenkor felvillanó, ezüstös oldala könnyen elárulja. A hosszú, előrenyúló orr lekerekített, ami fiatalabb példányokat is könnyen megkülönböztethetővé teszi a szilvaorrú keszegtől, szilvának ugyanis szilvakék színen túl szögletesebb is az orra. A farokúszó mélyen bemetszett, mellúszói viszonylag nagyok. Teste a háti részen feketészöld, az oldalain ezüstösen csillogó, amit a szürkés-vöröses farokúszó és a

vöröses színű úszók díszítenek. Színei ívási időben különösen élénkké válnak. Ilyenkor az ezüstös szín kékbe játszik, úszói élénk narancsvörösre váltanak, a tejeseket pedig nászkiütések díszítik. A folyókon a pér és a márna szinttáj az ő felségterülete, ahol bandába verődve „legelészik”. Ezek a folyószakaszok Európában szinte bárhol lehetnek, bár a Brit-szigetek és Skandinávia folyóiból e faj teljesen hiányzik. Hazánkban a Tisza, a Duna, a Hernád, a Sajó, a Maros és a Körösök mind-mind híres paducos vizek, de számos más folyónkban is megtalálhatjuk. A „padró” egész évben csapatosan kóborol, keresgél a folyók köves-sóderos szakaszain. Különösen felszaporodik a csapatok létszáma az ívási és a téli időszakban. A nagyobbakra itt is jellemző, hogy a nyüzsgő sokaságtól lemaradozva követik a bandát. Egy-egy csapatban közel azonos méretű egyedek tömörülnek. Ivarérettségét kedvező körülmények között a 2. nyáron elérheti, de az is előfordul, hogy ennél csak jóval később, a 4. tavaszon válik szaporodóképessé. Ívásra - rendszerint április végén, május elején - nagy csoportokba verődve a kisebb mellékfolyókba húzódik, ahol a sekélyebb kavicsos vagy homokos mederben játszódik le násza, mindig a sodrásban, sohasem a szélvizeken. A nőstény testtömeg-kilogrammonként 50 ezer-100 ezer ragadós ikrát rak. A kis ivadékok egy-két hét alatt önállóvá válnak, és kezdetben apró zooplanktonnal táplálkoznak. Idővel szinte kizárólagos vegetáriánus életmódra térnek át, hiszen főleg a köveken megtapadt algákból falatoznak, és a mederben sodródó növényi törmelékeket takarítják el. Ezt a különleges táplálkozást hivatott segíteni a többi pontyféle halunknál jóval hosszabb emésztőcsatornája. Különlegessége, hogy ha a halat felnyitjuk, a hasüreg fekete színű. Sokan, akik nem ismerik ezt a jellegzetességét, rossznak gondolják a halhús minőségét, és undorodva eldobják. Erről azonban szó sincs. A népi nevei között szereplő „tintafosó” nem épp hízelgő elnevezés is utal erre a sajátosságra. Ezt a vékony, fekete hártyát egy késsel könnyedén eltávolíthatjuk. A húsa egyébként szálkás, könnyen széteső, de frissen sütve sokak szerint finom csemege. Leggyakoribb hosszúsága 22-35 cm, átlagsúlya 404-700 g. Ezek a példányok 5-6 évesek. A 700-850 grammos példányok már matuzsálemek, ezek életkora 9-11 év, amely egyben életük legvégső határát is jelenti. Békés hal, moszat legelésével más halaknak nem táplálékkonkurense. A fiatal paducok, főleg az ivadék, nagyszerű táplálékot jelentenek a sebes pisztráng, a galóca s a csuka számára is. A paduc hazai állományait jelenleg nem fenyegeti veszély, azonban mint folyóvizeink gyors sodrású szakaszainak jellegzetes képviselőjét és jelképét, értékes élőhelyével együtt meg kell őrizni.



2007.08.03. 12:01:15

7. oldal

2007/5. szám


Őshonos állattartás a magyar mezőgazdaságban

Szántóné Simon Edit írása Irodalom: www.magyarallat.hu

7. rész: CIGÁJA JUH A cigája juh a balkán félszigetről került hazánk területére Románián keresztül a XVIII. század végén. Erről árulkodik elnevezése is: zombori juh, oláh juh, de hívták berkének is. A múlt században, az uradalmakban és a kisgazdaságokban egyaránt elterjedt volt a fajta az ország különböző területein. Elterjedését elősegítette az a tény, hogy az addig itt tenyésztett juhokkal ellentétben nem kettős, hanem hármas hasznosítású volt: húsa és teje mellett finom gyapja is értéket jelentett. A nemez- és posztógyárak igénye és Brassó virágzó gyapjúkereskedelme arra ösztönözte az erdélyi gazdákat, hogy durva gyapjas állományaikat lecseréljék a finomabb gyapjút termelő cigájára. Ez az alapvetően hegyi juh nagyon jól alkalmazkodott az alföldi környezethez, és rövid idő alatt elterjedt. Legnagyobb arányban a Duna-Tisza közén tartották, és itt maradt fenn a tenyésztése az I. világháborút követően is, elsősorban a parasztgazdaságokban, mivel a fajta jelentősebb tenyészterületei a határokon kívülre kerültek. Magyarországon nem veszélyeztetett fajta, állandó, bár kis létszámú állományban megtalálható. Moldáviában a vezető juhfajta, Romániában és Szlovákiában pedig az egyik legfontosabb. Bár idegenforgalmi szempontból jelentéktelen, a fajtatársai között érdekes haszonállat. Több színben tenyésztik, legelterjedtebb a fekete vagy sötétbarna fejű és lábú változat, melynek gyapja fehér. Ismert emellett vörös, tarka és darusodó cigája, de ezek nálunk nem fordulnak elő. Minden száraz gyeptípuson legeltethető, de kevésbé igénytelen, mint a racka juh. Jó tejhozamú, géppel fejhető, a bárány gyors növekedésű, ezért napjainkban is mind a hazai, mind a külföldi piacokon keresett haszonállat. Napjainkban két változatban, az őshonos vagy „régi” illetve a nemesített cigája található meg hazánkban. Mindkettőre jellemző a sutaság (szarvta-

lanság). Ritkán a hím (kos) egyednek fejlődik csavaros alakú szarva. Középmagas termetű, hosszú, lefelé lógó fülek jellemzik. Gyapja fehér, olykor sötét szálakkal tűzdelt, feje és lábai feketék vagy sötétbarnák. Bőre, foghúsa, valamint a nyelv sötét színű, erősen pigmentált. A szaruhámmal fedett testrészek sötétszürkék. Évente általában egyet ellik, ritka az ikerszülés. „Régi” vagy őshonos cigája Többhasznosítású fajta, teje és húsa fogyasztható, a gyapjú textilipari nyersanyag. A kosok 75-80 cm, az anyák 60-65 cm marmagasságúak. Választás utáni 5-6 hónapig fejik őket, 40-60 liter tejet adnak. A bárányok színe homokszürke. Ellenőrzött őshonos cigája állományunk hozzávetőlegesen ezer anyát és ötven kost számlál. Főleg a Körös-Maros Nemzeti Park, valamint gazdasági társaságok és magántenyésztők állományát alkotják. Elsődleges cél a genetikai képesség megőrzése. Nemesített cigája Kimondottan tejtermelésre szelektált fajta. Testmérete nagyobb, mint a régi cigájáé. A kosok 90-100 cm, az anyák 75-80 cm marmagasságúak. A fejési időszakban 110-120 liter tejet ad. A bárányai feketén jönnek a világra. Csak suta. 1999-től törzskönyvezik külön típusként. Nem tartozik a törvényileg védett őshonos állatfajták közé. A régi juhászok a megfigyeléseik alapján úgy tartották, hogy a fej és a láb színe különböző tulajdonságokkal párosul. A vörös fejű cigája- jó tejelő, barna fejű – finom a gyapja, fekete fejű és lábú- jó az alkalmazkodó képessége.

Egyesületünk a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Program keretein belül, a GEF-es program elemeként – amely a hagyományos gazdálkodási módszerek népszerűsítése és életre hívása érdekében jött létre, s az önellátó helyi kisgazdaságok fenntartását hivatott szolgálni –segíti azon gazdák információhoz jutását, akik tájgazdálkodási tevékenységbe, illetve őshonos állattartásba szeretnének fogni, vagy éppen kíváncsiak az aktuális támogatási és pályázati lehetőségekre, a tájban való környezetkímélő gazdálkodás elterjesztése érdekében. Bővebb információ: Szántóné Simon Edit, 9-12, 13-16 óráig 56/361-505, Túrkeve FIOK, Ecsegi u. 22.

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:16



TERMÉSZETVÉDELEM Réti fülesbagoly szokatlan viselkedése

8. oldal

A biodiverz biodiverzitás-védelmi célprogramunk a Kö rnyezetvéd Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pá pályázati támogatásával zajlik.

Monoki Ákos Kálmán biodiverzitás-védelmi célprogramvezető

Szalakóta odúk ellenőrzését végeztem 2007. június 28-án a délelőtti órákban, a túrkevei Csejt-pusztával szomszédos Túrkeddi-kertben. A szikes gyepen keresztül gyalogolva a közeli fűzfa csoportban található szalakóta odúhoz távolabbról öreg réti fülesbagoly (Asio flammeus) szállt fel. A madár fölém repült, és sokáig rótta a köröket magasan, miközben jellegzetes vészhangokat hallatott. Mivel a 2007-es év aszályos tavaszán és nyarán számtalan helyről váltak ismertté réti fülesbagoly fészkelések, a madár féltő viselkedése nem okozott nagy meglepetést, hiszen a terület zavartalansága, a rágcsáló gradáció, a kaszálás elmaradása kedvező fészkelési lehetőségeket nyújtott a réti fülesbaglyok számára. Ahogy egyre közeledtem a fűzfa csoporthoz, a réti fülesbagoly úgy vált egyre idegesebbé, mintha a fiókákhoz már nagyon közel értem volna. Az egyik pillanatban tőlem úgy 30 méterre leszállt a gyepre, jobb szárnyát meredek szögben felfelé tartva, másik szárnyát rézsút tartva, lágy „kviü-kviü” hangot adott ki, majd szárnyaival finoman verdesni kezdte a csenkeszt, amiben ült. A jelenség tipikus mása volt a partimadaraknál megfigyelhető elterelő viselkedésnek, mintha sérültet imitálva a fészektől és a fiókáktól igyekezett volna elcsalogatni. Mindaddig, amíg egy helyben álltam, a madár folyamatosan adta jellegzetes féltő hangját, és verdeste a földet. Kíváncsi voltam reakciójára, ezért pár lépést tettem irányába, de azonnal felrepült. Az odú ellenőrzése után ugyanazon az útvonalon haladtam, mint korábban, de a réti fülesbagoly meglepő viselkedését nem ismételte meg.

szakmai beszámolója 2007 nyár

Sárgarigók szokatlan táplálékszerzése 2007. július 08-án Kiss Ádámmal a kenderesi Hosszú-háton végeztünk faunisztikai megfigyeléseket. Elsősorban a területről Túri Zoltán által korábban említett sisakos sáska (Acrida hungarica) előfordulásáról szerettünk volna információkat gyűjteni. A hosszú-háti műút és a Kenderes-Bánhalma összekötő műút között elterülő gyep mellett álltunk, amikor a vasúti töltés melletti erdősávból öreg hím sárgarigó (Oriolus oriolus) ült ki a gyep szélén álló elszáradt bürökszárakra. Szokatlan volt a sárgarigó ilyen nyílt helyen történő megjelenése, ezért figyelni kezdtük a madár viselkedését. A kiülőhelyről felszállva a gyep fölött a kis őrgébicshez hasonlóan szitált, majd lecsapott. Többszöri eredménytelen próbálkozás után sikeresen zsákmányolt, és azonnal az erdőbe szállt, ahol fiókái várták. Később egy immatur hím sárgarigót sikerült megfigyelnünk, amint vadrózsabokor ágairól felszállva hasonlóan, a gyep fölött alacsonyan szitálva zsákmányolni próbált. A gyepet alaposan bejárva azt tapasztaltuk, hogy feltűnően nagy számban mozogtak sáskák, közöttük a védett sisakos sáskából is szép számmal találtunk a területen. Ez lehet a magyarázata, hogy a sárgarigók merőben más, de táplálékban gazdag élőhelyen ilyen szokatlan módját választották a zsákmányszerzésnek. Néhány nap múlva a kisújszállási Gyalpári-csordajáráson hasonlóan zsákmányoló sárgarigót sikerül megfigyelnünk, vagyis nem egyedülálló jelenségről van szó.

Megindult a gólyamentés A Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai idén is megkezdték gólyamentő munkájukat. Ez évben másfél-két héttel hamarabb indult a munka, hiszen több fészekben már kirepülés előtt állnak a gólyafiókák (Ciconia ciconia). A gólyafiak számára az első szárnycsapások mindig veszélyeket rejtenek, hiszen a bizonytalan fiókák első útja nem egyszer a fészek közelében található trafóoszlopra vezet, ahol áramütést szenvednek, de előfordul, hogy házfalnak ütköznek. A bajba jutott fiókákat a Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai hétvégén is elszállítják, megfelelő ellátásban részesítik Jász-Nagykun-Szolnok megyében, illetve az illetékes Nemzeti Parkok munkatársaival együttműködve az ország bármely részén megszervezik a gólyák mentését. Amennyiben sérült gólyát talál, bejelentést a Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársánál, Monoki Ákosnál a (06)70/270-7157-es telefonszámon tehet, hétközben és hétvégén egyaránt!



2007.08.03. 12:01:16

9. oldal


2007/5. szám

Szalakóta odúk ellenőrzése A Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai a szervezet működési területén kihelyezett szalakóta odúk ellenőrzését végzik a napokban. A szalakóta (Coracias garrulus) fokozottan védett madárfajunk, táplálkozóhelyeit a pusztai élőhelyek jelentik, míg fészkelés céljából a gyepeket szegélyező fák odvait keresi fel. Az elmúlt évtizedekben azonban jelentősen megfogyatkoztak a fészkelésre alkalmas öreg, odvas fák, így a szalakóták természetes fészkelési lehetőségeik meglehetősen beszűkültek. A pusztai élőhelyek mellett húzódó fasorokba kihelyezett odúk segítségével könnyen lehet fészkelési lehetőséget biztosítani ezeknek a színpompás madaraknak. A Nimfea TE munkatársai által végzett odúellenőrzések során elsősorban a legeltetett területeken sikerült nagyobb fészekaljakat találni, ahol nem egy esetben egymástól néhány méterre költenek párok. Sajnos a kihelyezett odúk nincsenek biztonságban, még nagyobb magasságokban sem, ahonnan gyakran lopják el őket ismeretlen elkövetők. A Nimfea TE munkatársai igyekszenek pótolni a hiányzó odúkat, de sajnos évről évre visszatérő probléma, hogy a kihelyezett odúkat pont a költési időszakban, vagy kicsivel előtte tulajdonítják el, meghiusítva a szalakóták eredményes költését. Az odú ellenőrzések során sok időt vesz el az érdemi munkától, hogy védett területen rengeteg szemetet hagynak maguk után az arra kirándulók, autózók, vagy mezőgazdasági munkát végzők, melyet a Nimfea TE munkatársai összegyűjtenek, és a területről elszállítanak. Július első két hetében várhatóan a legtöbb szalakóta odúból sikeresen kirepülnek a fiókák. A szülőmadarak az odúk környéki fákon ücsörgő fiókáikat tovább etetik rágcsálókkal, hüllőkkel, különböző rovarfajokkal, melyekből jóval nagyobb egyedszámban találnak a legeltetett gyepeken, mint a kaszált, vagy éppen nem hasznosított területeken.

Elárvult gyöngybagoly és kuvik fiókák A Nimfea Természetvédelmi Egyesület madármentő állomására az elmúlt napokban négy gyöngybagoly (Tyto alba) és két kuvik (Athene noctua) fióka került be. A gyöngybagoly fiókákat egy felújítás alatt álló épület padlásán találták meg. A padlástér végleges lezárásra került, így a fiókákat gondozásba kellett venni. Fegyverneken az egyik templom padlásán költő kuvikszülőket légpuskával lőtték le a közelben lakók, hat fiókájukból négy már éhen pusztult, mire rájuk találtak. Az élve maradt két kuvik fióka meglehetősen legyengült állapotban volt, a több napi éhezés miatt. A Nimfea TE munkatársai által gondozásba vett hat fióka mindegyike szerencsére önállóan eszik és szépen fejlődik, a kuvikok szándékos pusztítása miatt pedig az ügy kivizsgálását kezdeményezték.

Védőzóna a székicsérfészkek körül A Nimfea Természetvédelmi Egyesület és az illetékes Nemzeti Parkok munkatársai az érintett nagykunsági gazdálkodókkal együttműködésben megkezdték a székicsér (Glareola pratincola) fészkek körül a szükséges védőzónák kijelölését. A munkát számos terepnapon komoly előkészületek előzték meg, hiszen először a kialakult telepeket kellett feltérképezni, majd a megtalált telepeken a fészkek kifigyelése volt a feladat. Egyes esetekben a gazdálkodó személyének felderítése sem volt egyszerű munka. Szinte minden eddigi ismert székicsér telep napraforgó táblában található, ahol a különböző munkafázisok során a fészekaljak elpusztulhatnak a kultivátorozó vagy vegyszerező gépek miatt. Ennek elkerülése érdekében a megtalált székicsér fészkektől távolabb (de több esetben az előkerülő más fajok fészkeinél is, pl. bíbic) a munkát végző gépkezelő számára jól látható karók kerülnek kihelyezésre. A karók által kijelölt területek kimaradnak a művelésből, így a székicsérek, bíbicek zavartalanul költhetnek tovább. A fiókák kikelése után ez a veszély szerencsére már nem áll fenn, hiszen mindkét faj fiókáit a közelben található rizsföldekre, vagy más biztonságos élőhelyre átvezeti.A védőzónák kialakításával minden évben számos fészekaljat sikerül így megmenteni a biztos pusztulástól.

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:20



10. oldal

A Zöld Híradó hagyományőrző néprajzi sorozata. A cikkek a Beklen Alapítvány „Alföld kötetek” c. sorozatából idézve.

Szűcs Sándor:

BIZALMATLAN EMBEREK

Néprajzi gyűjtőútjaimon több bizalmatlan emberrel találkoztam, mint szerettem volna, - hogy így mondjam. Így pl. évekkel ezelőtt egy halásztelki tanyában, Szarvas és Endrőd közt nagyon szépen elbeszélgettem egy pásztorviselt öreg béressel, mesélt, mesélt a régi világról, pásztorokról, betyárokról, csárdai vigalmakról, mindenről. De saját magát mindig kikerülte, olyan ügyesen, hogy mégis észre kellett vennem. Nem is faggatom viselt dolgairól, nehogy elhallgasson. De végül, mégis megkérdeztem, hogy hívják. Morcos lett és így válaszolt: - Nem vagyok én tolvaj, maga se csendbiztos, az szokott vallatni. A tanyabeliek se tudták a nevét. Őket nem is nagyon érdekelte. János bátyámnak szólítgatták. Hátamögött meg „a vén Balraát János” volt a neve. Állítólag a Kunságból került arra a vidékre valamikor. Ki tudná, mi szél hajtotta oda. Valamilyen tette, amit talán senki se tart számon rajta kívül már. Egy másik bizalmatlan emberemnek most akadtam nyomára, jegyzeteim közt más dolgok után kutatva. Ez juttatott eszembe rajta kívül még párat. Ezzel pontosan 1939. július 19-én találkoztam karcagi földön, a gergelyoldali határrészen. A régebbi világ sorjáról vele nem válthattam szót, mert az akkori jelenlegivel volt igen elfoglalva. Éppen a drágaságot meg a városi tanácsot és a kormányt szidta, mondván, hogy e két testületet keresztül kellene engedni a húsvágó gépen. Hallgattam, mert semmi különösebb okom nem volt rá, hogy én viszont dicsérjem a hivatalt. Amíg ő válogatott rossz kívánságainak borzalmas teljesedésében bizakodva annak elképzelésével könnyített indulatán, én a noteszemben kapirgáltam a ceruzával. És hát, le találtam őt rajzolni. Az ábrázata van tehát megörökítve, mert a nevét nem tudtam meg. A notesz voltaképpen azért került elő mégis, a paprikás hangulat dacára, hogy bizonyos számvetésben segítségére legyek. Mert ő már napokig vesződött vele. Ez a számvetés azzal a kérdéssel volt kapcsolatos, hogy érdemes-e tanyán lakni. Mikor kész volt, átadtam, és úgy mellékesen meg találtam kérdezni a nevét. Hirtelen felugrott; apró szemei megrebbentek. - Innye, a mindenségit!… Ki kell szaladnom ezekhez a fattyúkhoz, rendet forgatnak. Jövök én azonnal…

Azzal, se szó, se beszéd tovább, kisietett a látóhatárból. Pedig amint a tanya előtti fatörzsön ülve körültekintettem, az égbolt mindenfelől zavartalanul borult a sík földre. Gondoltam egyet, és az előbbi kényes kérdést feltettem a feleségének is. Vajon hogyan tér ki a felelet elől? Kis aprót nevetett: - Majd megmondja az uram, ha visszajön. Persze én nem vártam, hanem visszaravaszkodva megmutattam a menyecskének az ura „arcképét”. Rábámult, és azonnal elmúlt a kedve. Ezer dolga akadt, idegesen ideszaladt, odaszaladt. Én meg szépen elköszöntem, nehogy ő is elfusson a tanyából. Gondolom, mennyit tüsténkedtek magukban, minden rossz eshetőségre elkészülve. Mert ha valakinél ott van az ember rajzolatja, az nem csupa nyugodalom… Kivált ilyen esetben… De ki gondolna ilyesmire?… Hogy lefesti valaki… De emlékezetnek okáért ideírom már egyúttal azt is, ami a rajz alatt noteszembe van jegyezve. Rövid, de érdekes: „Lakás, - tüzelő, - 50 pengő, - 12 q búza, - 10 q árpa, - 30 kg szalonna, - 30 kg só, - 30 kg főzelék (paszuly, borsó), - 1 tehén fejése, - 1 disznó és 2 malac tartása, - 1 kh. tengeriföld bevetve, - 1 nyilas (300 négyszögöl) veteményföld, - 14 napi aratási, 6 nap kapálási szabadság.” Ennyi volt abban az időben egy karcagi tanyás komenciója (vagyis conventioja). Az aratás rendszerint a gazda földjén történt, 1/10 részért és kosztért. Szabadon lehetett választani: koszt helyett 50 kg búza és 3 kg szalonna járt. Egy másik bizalmatlan emberrel, aki a többi közül most hirtelen eszembe jut, szintén a karcagi határon akadtam össze. Mégpedig nevezetes helyen: a Zádor-hídnál, ennél a régi kőépítménynél. Arra vezetett az utam, ő meg a híd mellvédjén ült. Megálltam egy szóra, de több lett belőle. Mert jó beszédes ember volt a bácsi. Jóízűen régi tréfás históriákat mesélt el, meg sikamlós történeteket karcagi legényekről, idősebb korifeusokról. Egyiket-másikat fel is jegyezgettem. Közben rá-rápillantottam a bácsi szép ólmosbotjára, faragott cikornyái közt nagy K I betűket fedeztem fel. Mikor fogytán volt már a szó, mondom: - Már meg azt szeretném tudni, kinek köszönhetem ezeket a vidám históriákat… Hadd írjam utánuk a nevét. Úgy lesz ki egészre…



2007.08.03. 12:01:21

11. oldal


2007/5. szám

Hirtelen gondolkodóba esett, majd nevetve vakarta fejét a kalap alatt. - Az istenfáját, - azt mondja, - hát nem elfelejtettem a saját nevem. Csak az van a fejemben, hogy mindenki Miska – Miskának figuráz. Osztán a másik meg kiesett az eszemből… Hallott már ilyet valaha?!… - Hát ilyet még nem, - mondom. – Pedig nem cifra név lehet… Rám néz. - Nem hát! Éppen az, hogy nem volna cifra, mégse jut eszembe… Hogy mindig Miska Miskáznak… Biztos azért van… Hiába töröm a fejem… - Várjunk csak, - mondom. – Én is hadd gondolkozzam rajta. Nevet. - Megvan! – kiáltok fel: - Kovács István. Elhűl bele, és néz rám erősen. A fejét rázza tétován. Nyögdicsél. Látom, hogy eltaláltam. Hiszen könnyű volt a K I betűkből erre következtetni, anynyi Kovács István van Karcagon. Néz rám. Csendesen rázza a fejét. - Összetéveszt valakivel… - Sose láttam magához hasonlót. - Nem így hívnak pedig engem… - próbálja tagadni. – De egy biztos: mennem kell tovább, mert már nagyon elkossuthoztuk az időt. Azonnal indul is. Hajításnyira egy fiú emelkedett fel az útszéli árokpartról. De hiába kiabál utána a két tenyere közt; - az öreg vissza se néz. - Hő!… István bátyám, mért fordult vissza? Én tudom: azért, mert nem akart velem tovább jönni. Valahonnan, lehet, megleste, elhaladtam-e már s csak azután jött tovább. Mert, mint látjuk, ő is arrafelé igyekezett volna. Általában nem szeretik az emberek, ha a nevük után tudakozódnak. - Minek az?… - kérdezte egy komádi ember. – Rajta van az adókönyvön, abból is csak a baj van. Egy füzesgyarmati öreg csősznek se tetszett, hogy a nevét tudakoltam. Pedig szépen elregélte élete egész történetét. - A nevem is szükséges volna hozzá?… Az csak hadd maradjék, öcsém… Nem vagyok én Kossuth Lajos…

- Akkor nem is kérdezném, bátyám… Tudnám… - Nem való az enyém arra, hogy tudja. A fejfára való az már csak… Egy betyárokkal, orgazdákkal cimboráló kunhegyesi vén tanyás meg így tért ki a válasz elől:

Alföld kötetek A fenti írás Szűcs Sándor: Pusztai krónika c. műve alapján készült. A kötet megjelent az Alföld kötetek sorozatban. A sorozat a Beklen Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület néprajzi, hagyományőrző ismeretterjesztő sorozata. Sorozatszerkesztő: Őrsi Zsolt. Az eddig megjelent kötetek beszerezhetők a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnél. (Túrkeve, Ecsegi u. 22., 56/361-505, [email protected].)

Az eddig megjelent kötetek: . S S: A régi Alföld . S J: Alföldi kirándulások és tanulmányutak . S S: Feljegyzések XI-XII, Tájak, emberek, történetek . E G: „…tsak bújdosás vólt életünk…” . S S: Pusztai krónika . S S: Alföldi utakon . D I : Bajomi krónika

Nem tagadom, loptam lovat eleget, Be is írta a bíró a nevemet… - Nincs már avval mit dicsekedni, uram… Van, aki babonás félelemből hallgatja el a nevét (éppen ilyenféle históriákat mesélve el, bábákról, boszorkányokról és hasonló rontó-bontó gonosz lényekről). Megriad, ha kérdezem. - Hogy hogy hívnak? Jaj, lelkem, csak azt ne kérdezze!.. Oda ne találja írni valamiképpen, lelkem! Mert akkor osztán égen-földön nem lesz nékem nyugodalmam… Nem is szokásom megkérdezni, elvétve csak. Vagy megmondja az adatközlő magától, vagy a beszélgetésből derül ki, vagy megtudom mástól.

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:21



12. oldal

EGYESÜLETI ÉLETJEL „Gyermek-gazda-csere” a Kis- Sárréten A GEF finanszirozásával zajlott programunk

Környezetvédelmi Világnap Túrkevén, 2007

A februárban megrendezett UNDP- KVVM-GEF támogatását élvező gazdacsere alkalmával merült föl az a gondolat, hogy a már működő gazdaságokat bizonyos kritérium-rendszer alapján pedagógiai jellegű gazdaságoknak kellene besorolni, s ezeket iskolás csoportokkal, ismeretterjesztő szándékkal látogatni. Ezen gondolatmenet miatt Az Élő Tiszáért Program támogatásával június 21-én került sor a Nimfea Természetvédelmi Egyesület akcióterületei között, a Kis- Sárréten, ezen belül Biharugrán, az eddig lebonyolított gazdacserék mintájára létrejött gyermekgazda-cserére. Célja az volt, hogy az iskoláskorúak a szüleikkel együtt, hitelesebb képet kapjanak a mai magyar vidék helyzetéről, s ezzel karöltve egy kis túrára ösztönözzük őket. Tapasztalatcsere és közösségépítés valósuljon meg a két programba bevont tájegység között. A Nagy- sárréti diákok a megérkezés után, ünnepélyes eskütételükben megfogadták, hogy a körülöttük lévő környezetet óvják, védik. Utána a biharugrai halastavak varázslatos világába nyerhettek betekintést a résztvevők sétálással egybekötve, szakmai vezetéssel. Itt kagylógyűjtésre is volt lehetőség. A kiadós ebéd után, kora délután „Fancsika-pusztai” tanyás gazdálkodó várta a csapatot, ahol többféle gazdasági haszonállatot ismertetett meg a diákokkal és kísérőikkel. A gazda lelkesen ismertette a gazdálkodása során felmerülő negatív és pozitív tapasztalatait. Ezután a Körös Maros Nemzeti Park újonnan épült Oktatóközpontját, a „Bihari Madárvárta” épületét tekinthették meg a részvevők, ahol az épület létrejöttének indokainak bemutatása történt. Innen egy helyi falusi turizmussal foglalkozó családhoz ment a csapat, ahol a bioélelmiszerek kóstolása új energiával töltötte fel a már jócskán elfáradt csoportot. A nap igen tartalmas volt, mindenki megtalálta a neki megfelelő programot. Bízunk abban, hogy az itt szerzett tapasztalatok hasznosulnak majd a jövőben, s az eredeti céloknak megfelelően hasznára válik a résztvevőknek a kirándulás.

A környezetvédelem világnapjáról minden év június 5-én emlékezünk meg. Az Egyesült Nemzetek Világszövetsége többek között azért hirdette meg ezt a nemzetközi világnapot, hogy világszerte mindenhol felhívja a figyelmet a környezetre, ugyanakkor alkalmat teremtsen a cselekvésre, az érdemi környezetvédelmi lépésekre is. Idén a környezetvédelmi világnap mottója Olvadó jég – forró téma? 2007 a sarkvidék nemzetközi éve is, így a környezetvédelmi világnap is ehhez kapcsolódóan foglalkozik a klímaváltozással, különös tekintettel annak a sarkvidék élővilágára és ökoszisztémáira gyakorolt hatásaival, illetve az egész világon ebből fakadó következményekre. A világnap központi eseményeire Norvégiában kerül sor. A norvég sarkvidékkutató intézet honlapján részletes beszámoló olvasható a megemlékezésekről, illetve a rendezvények élő közvetítése is elérhető. A nap fő témája az ember és a környezet kapcsolata, az emberek és közösségek szerepe a környezettel kapcsolatos viselkedésünk megváltoztatásában, tudatosságunk növelésében. Az emberek hatékony és érdemi részvétele, valamint a népek közötti együttműködés szükséges a méltányos és fenntartható fejlődés megvalósításához. Az ENSZ közgyűlése 1972-ben határozott arról, hogy az emberi környezetről szóló stockholmi konferencia nyitónapjáról évről évre megemlékezik, és ezt a napot a környezetvédelem világnapjává nyilvánítja. A közgyűlés ugyanezen a napon döntött arról is, hogy az ENSZ külön intézményt hoz létre környezetvédelmi programja (UNEP) számára. A környezetvédelmi világnap lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek különféle eseményekkel tegyenek a környezetükért, így például a Nimfea Természetvédelmi Egyesület a Körös-Maros Nemzeti Parkkal közösen szemétszedést szervezett a Berettyó partján. A túrkevei Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai, ecsegfalvi és dévaványai kisiskolások, a túrkevei Kossuth Vadásztársaság tagjai, a dévaványai vadásztársaság, a nemzeti park munkatársai több zsáknyi szemetet gyűjtöttek össze a vízparton, majd az esemény a vidám hangulatban elfogyasztott ebéddel fejeződött be.



2007.08.03. 12:01:21

13. oldal

2007/5. szám


Tiszavirágzás ellenőrzéssel

A Hortobágyi Nemzeti Park, a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai a napokban összehangolt akciókat hajtanak végre azért, hogy megakadályozzák a most rajzó védett kérészfaj, a tiszavirág illegális gyűjtését. Éppen ezekben a napokban virágzik a Tisza, vagyis megfigyelhetjük legnagyobb termetű kérészfajunk rajzását, ám a folyó partját nem csak a jelenséget csodálók látogatják ilyenkor, hanem több esetben tapasztalható a rajzó kérészek illegális gyűjtése is. A gyűjtők nem csak a kifejlett egyedeket keresik, hanem az agyagos partoldalakban fejlődő lárvákat is sok helyen kiássák, súlyosan károsítva ezzel a legfontosabb élőhelyeket. A gyűjtést egyébként azért végzik, mert a tiszavirág a halak kedvelt csemegéje, így a horgászok később csaliként használhatják. A tiszavirág (Palingenia longicauda) a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet hatálya alá tartozó védett rovarfaj, természetvédelmi értéke egyedenként 2000 forint, ezért az élő és az elhullott egyedek gyűjtése egyaránt tilos. A természet védelméről szóló 1996. LIII. tv. 43. § (1) bek. alapján tilos a védett állatfajok egyedének elpusztítása, ugyanezen jogszabály hely 2. bekezdése alapján a felügyelőség engedélye szükséges védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. (Sztv.) 147. § bekezdésének c, pontja értelmében természetvédelmi szabálysértést követ el és százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki védett élő szervezet egyedét jogellenesen elpusztítja. A védett egyedek állományára fokozott veszélyt jelent a horgászat céljából történő jogellenes elpusztítás, tekintettel arra, hogy e kérészfaj napjainkra Európa több országából kipusztult és a hazai állományt jelentősen veszélyezteti a Tisza és mellékfolyóinak szennyezése is.

Konferencián jártunk a gyepek védelmében

A „Pannon gyepek élőhelykezelése Magyarországon” c. konferencián vettünk részt júniusban. A magyarországi természetközeli gyepterületek európai viszonylatban is kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselnek. Jelentős részük ún. másodlagos gyep, jórészt a XIX. századi nagy folyószabályozások utén létrejött élőhelytípus. Fennmaradásuk, gazdag élőviláguk megőrzése továbbra is a használat módján múlik. Az elmúlt évtizedek gazdasági változásai nem kedveztek a hazai gyepek megőrzésének. Összterületük például 2005-ben 2,7 %-kal csökkent (forrás: KSH). Eltűnésük oka elsősorban a szántóvá alakításuk, illetve a fásításuk. Gyakori, hogy a használatuk szünetelése miatt spontán cserjésedés, erdősödés indul be rajtuk. Természetvédelmi értékük csökkenését eredményezi számos, napjainkban országszerte általánosan jellemző helytelen gazdálkodási gyakorlat is. E komplex problémakörre keres megoldást a „Pannon gyeptípusok élőhelykezelése Magyarországon” című LIFE-Nature projekt. Ennek a projektnek a keretein belül a Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársa részt vett egy környezetkímélő kaszálási módszereket bemutató konferencián, Csákváron. Célja az volt, hogy a résztvevők a saját működési területeiken belül, az itt szerzett tapasztalatokat, ismereteket átadják a helyi gazdálkodók körének. Emellett a konferencián lehetőség nyílott a mezőgazdaság különböző szereplői közötti párbeszédre is. A szakmai program előadásokkal kezdődött. A természetkímélő kaszálás előnyeiről hangzott el előadás a térségben gazdálkodó Duna Ipoly Nemezti Park és a Pro Vértes Közalapítvány szemszögéből. Az elméleti felvezetést gyakorlati bemutató követte, ahová ún: „puszta- buszokkal”, azaz lovaskocsival lettek kiszállítva a konferencia résztvevői. Itt több kaszálási, gyűjtési módozatot tekinthettek meg a vendégek, mint például a dobkaszával, alternáló kaszával, hamsterrel történő betakarítási módot, s ennek környezeti hatásait vizsgálva. A helyszínen egy rögtönzött faunisztikai felmérés is elvégeztek, ahol egy háló segítségével lehetett ellenőrizni, hogy milyen pusztítást végzett a kasza és a rendsodró, rendfelszedő berendezés. A téma iránt érdeklődők a környezetkímélő kaszálásról bővebb felvilágosítást a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnél kaphatnak (www.nimfea.hu), Szántóné Simon Edittől (Túrkeve, Ecsegi u. 22., 56/361-505, [email protected]). További információ: www.grasshabit.hu

A GEF finanszirozásával zajlott részvételünk

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:23



OLLÓVAL ÍRTUK Fenntarthatósági szempontból romlik a helyzet A gazdaság, a környezet és a társadalom egyensúlyát kifejező fenntarthatóság szempontjából összességében romlott Magyarország állapota az 1990-es évekhez képest derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb kiadványából. A környezeti adatsorok szerint a magyarországi energiafelhasználás, ezzel összefüggésben pedig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása európai összehasonlításban viszonylag kedvező, ám az egy főre jutó energiafogyasztás, illetve emisszió az elmúlt években enyhén nőtt. Fejenként 1990-ben 6,5 tonna szén-dioxid kibocsátás jutott, ez az Európai Unió régi tagállamaiban akkor 9,1 tonna volt. A magyarok emissziója 2003-ban 5,5 tonna volt, az unióban maradt a korábbi szinten. Ugyanakkor többet bocsát ki Magyarország arányaiban metánból és dinitrogén-oxidból, amelyek a szén-dioxidnál károsabb globális felmelegedést előidéző gázok. Amíg Magyarországon metánból 2003-ban 44,8 tonna jutott egy főre, addig az EU régi tagállamaiban 41,5 tonna. Ez dinitrogén-oxidból 4 tonna, illetve 2,8 tonna. Egyre több hulladék keletkezik Magyarországon. Az összegyűjtött települési hulladékok mennyisége 1991-ben lakosonként 341 kilogrammot tett ki, 2005-ben pedig már 456 kilogrammot. Nem segíti elő a fenntartható fejlődést, hogy a hulladék döntő része lerakókba kerül vagy égetőkben ártalmatlanítják. A természeti erőforrásokat érintő adatokat vizsgálva jó hír, hogy madarakból egyre többféle található meg mezőgazdasági élőhelyeken, ami az agrárium környezetbarátabbá válására utal. A biogazdálkodás alá vont területek nagysága 10 év alatt tízszeresére bővült. Ugyancsak örömre adhat okot különböző lég- és egyéb szennyezők visszaszorulása. Főként a kibocsátott kén-dioxid mennyiség esett vissza, de csökkent a nitrogén-oxidoké és az ammóniáé is. Nőtt azonban a beépített területek aránya, ami negatív környezeti hatásokkal jár. Amíg 1990-ben az ország 5,6 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, addig 2005-ben már 6,3 százalék. Ezen kívül egyre több autó fut az utakon: az 1996-ban regisztrált 2,264 millióhoz képest 2005-ben 2,888 millió kocsit tartottak számon Magyarországon.

Különböző forrásokból átvett környezet- és természetvédelmi hírek, híradások A hinduk szerint Siva, a pusztítás és újjászületés istene a Himaláján lakik, ezért minden évben sok százezer hindu zarándokol el a világ tetejére, de ez irtózatos mennyiségű hulladékkal, emberi ürülékkel, levegő- és folyószennyezéssel, valamint erdőirtással jár. A szent hegy gigantikus szeméttelepre kezd hasonlítani. A zarándoklatok szervezése virágzó üzletág lett, egyre több út, jármű, szálloda, étterem és panzió kell. A szent folyó, a Gangesz forrásvidékén - az indiai környezetvédők beszámolója szerint - ocsmány viskóváros épült, amely tele van hulladékkal, hiszen évente legalább 800 ezer zarándok keresi fel. Noha akadnak törekvések egyes területek megtisztítására - erre példa az Amarnath nevű kegyhely is, ahol egy jégoszlop keletkezik minden évben, amely a hit szerint Síva egyik megnyilvánulása - , de ezek, mint a helybéliek mondják, csupán „cseppek a tengerben”. (Reuters - Srinagar)

Divat a lyukas zokni Tokióban Lyukas zokni kapható a tokiói szupermarketekben: az új termék elsősorban üzletemberek és sorkatonák körében népszerű. A lyukas zokni korántsem selejtes termék, hanem divatcikk, amelyet a kormány hozott divatba energiatakarékossági célból. A hatóságok immár harmadik nyáron rendelték el, hogy az állami intézményekben és vállalatoknál 28 fokra állítsák be a légkondicionáló berendezéseket, és erre szólítják fel a nem állami cégeket is. A kormány által előírt laza viselet, amely jelentős mértékben megváltoztatta az állami hivatalnokok és üzletemberek külsejét, például a nyakkendő száműzésével, most a zoknit is elérte. A széleken akkurátusan eldolgozott lyukak a talp felső felén találhatók. A boltosok szerint a vevők dicsérik az új terméket, mondván, hogy „jól szellőzik” és általában kellemes viselet. A nyakkendőmentes kormánykampány első évében, 2005-ben a japánok annyira nekifogtak az energiamegtakarításnak, hogy végül 240 ezer lakás egyhavi energiaszükségletét sikerült megspórolniuk a nyáron a visszafogottabb légkondicionálással: állami hivatalokban és a vállalatoknál a nyakkendő-mentesítés és ingnyak-kigombolás 70 millió kilowattóra megtakarítást eredményezett. (ITAR-TASZSZ - Tokió)

Ritka majomfaj menekülhet meg a kipusztulástól

(MTI - Budapest)

Természetromboló zarándoklatok A Himalája kegyhelyeit minden évben felkereső sok ezer hindu zarándok egyre inkább tönkreteszi a világ legnagyobb hegységének élővilágát.

14. oldal

A világ legnagyobb szürkelábú karcsúmajom populációját fedezték fel Vietnamban, a 25 leginkább veszélyeztetett emlős faj egyike így megmenekülhet a kipusztulástól - jelentette kedden a WWF.



2007.08.03. 12:01:24

15. oldal

2007/5. szám

Mostanáig azt hitték a tudósok, hogy már ezernél is kevesebb szürkelábú karcsúmajom él a világon. A WWF és a Conservation International (CI) nevű amerikai természetvédő szervezet kutatói azonban minden eddiginél nagyobb, 180 példányosra becsült populációt fedeztek fel Vietnám középső részen. Ráadásul még csak az érintett terület töredékét tudták átvizsgálni, és könnyen lehet, hogy sokkal több kis majom lakik a vadonban. „Rendkívül ritka, hogy ilyen nagy számban kerülnek elő veszélyeztetett faj példányai” mondta Ben Rawson, a CI munkatársa. „Emberi perspektívába helyezve olyan ez, mintha egy országot felfedeztünk volna fel egymilliárd lakossal. Most már sokkal nagyobb az esély a faj túlélésére.” A szürkelábú karcsúmajom (Pygathrix cinerea) kizárólag Vietnámban fordul elő. A filigrán állatok pofája narancsszínű, karcsú karjuk fekete, lábuk szürke. A fák lombkoronáján élnek és gyümölcsökkel, levelekkel táplálkoznak. A dél-ázsiai országban egyébként az őshonos emlős fajok 65 százalékát közvetlenül fenyegeti a kipusztulás. Ez az egyik legmagasabb arány az egész világon. (Reuters/AP/MTI - Hanoi/Budapest)

Hét japán autógyártó kártérítést fizet a tokiói asztmásoknak Japán hét vezető autógyártó cége hétfőn közös nyilatkozatot adott ki, amelyben közölték, hogy hajlandók kártérítést fizetni asztmában szenvedő személyek egy csoportjának, akik azt állítják, hogy Tokió szenynyezett levegője miatt betegedtek meg. A kártérítési megállapodás 4,5 milliárd jenről szól, ebből 1,2 milliárd jen kerül közvetlen kifizetésre a panaszosoknak, 3,3 milliárd jent pedig hozzájárulásként fizetnek a cégek ahhoz a támogatási programhoz, amelyet közösen indított el a japán kormány, a Tokió városi kormányzat és az Expressway Public Corp. A Tokiói Legfelső Bíróság a múlt hónapban indítványozta a kiegyezést a légszennyezés ügyében indított perben. Ennek részeként felszólította az alpereseket, hogy indítsanak el egy közös támogatási programot az asztmában szenvedő betegek egészségügyi költségeinek fedezésére, és fizessenek 1,2 milliárd jent a panaszosoknak (1 USD = 122,45 JPY). A hét érintett autógyártó a Mitsubishi Motors Corp., a Toyota Motor Corp., a Nissan Motor Co., a Hino Motors Ltd., az Isuzu Motors Ltd., a Nissan Diesel Motor Co. és a Mazda Motor Corp. (Dow Jones Newswires - Tokió )

A Galápagos-szigetek a veszélylistán Az UNESCO veszélyeztetett értéknek minősítette az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteket, amelyet 1978-ban elsőként minősített a természeti térségek közül a világörökség részévé. A lépéssel arra kívánja figyelmeztetni a nemzetközi közvéleményt, hogy a szigetcsoport különleges állatvilága veszélyben forog - elsősorban az időközben kibontakozott tömeges turizmus és beván-

ZÖLD HÍRADÓ 2007 július-augusztus dorlás, valamint a sziget őshonos állatait veszélyeztető behatoló fajok következtében. Az UNESCO-nak - az ENSZ nevelési, tudományos és oktatási szervezetének - Világörökség-bizottsága az új-zélandi Christchurch városában tartja július 2-ig tartó éves ülését, amelynek a Galápagos-szigetekre vonatkozó döntését a francia fővárosban jelentették be. A Galápagos-csoporthoz tartozó 19 sziget az óriás teknősök, a szárazföldi és tengeri iguánák, albatroszok, kormoránok, vörös és kéklábú rákok és még több száz őshonos állat - köztük a környező vizekben rendszeresen időző bálnák - paradicsoma. Ez a különleges fauna vonz évente már több mint százezer turistát ezekre a szigetekre, az elmúlt 15 évben 150 százalékkal nőtt a térségbe luxushajókkal lebonyolított utazásokon ellátogató személyek száma. Ez a megnövekedett hajóforgalom vonz a szigetekre egyre több bevándorlót, és ezen az úton érkeznek idegen állatfajok is, amelyek elszaporodva veszélyeztetik a szigetek ökológiai egyensúlyát. Aggasztónak tartja keddi határozatában az UNESCO azt is, hogy a Galápagos-szigetek térségében évente 300 ezer cápát ejtenek el, veszélyeztetve az állományt. Az UNESCO az afrikai Gambia folyó partján fekvő Niokolo-Koba szenegáli nemzeti parkot is veszélyeztetett térségnek nyilvánította, ott egy különleges antilopfajt fenyeget kipusztulás az orvvadászat és egy épülő erőmű miatt. Szerdán a Világörökség-bizottság ezek számát újakkal bővítette, többek között a madagaszkári Atsinanana esőerdő, a silini (Shilin) kőerdő néven ismert dél-kínai szubtropikus karsztos térség és a három színhelyből álló Csedzsu vulkánikus szigetek és lávaalagutak kerültek fel a listára. Az utóbbiakhoz tartozik az 1950 méteres Halla-hegy, Korea legmagasabb csúcsa is, amely vízeséseiről, különböző formájú kőalakzatairól és mára tóvá alakult kráteréről nevezetes. (AFP - Párizs )

Állásfoglalás a Sóstói-erdő ügyében Az E-misszió Egyesület határozottan tiltakozik azon magánkezdeményezés ellen, hogy a Sóstói erdőben lehetővé váljon villa, vagy egyéb nem közérdeket szolgáló objektum építése. Az egyesület ügyfélként nyomon követve az engedélyezési eljárást, a következő véleményt alakította ki: A legnagyobb probléma, hogy a Sóstóierdő jelentős része (30 hektár) magántulajdonba tudott kerülni. Az erdő rendeltetését tekintve ugyanis parkerdő, közvagyon, amelynek elidegenítése mindannyiunk egészséges környezethez való jogát sérti. A tulajdonosváltásban egyértelmű a magyar állami szervek hűtlen kezelés gyanúját is felvető felelőssége. A magántulajdonos ígérgetése kevés, az érintett terület erdőként való fennmaradása csak akkor garantált, ha a hatóságok nem engedélyezik az erdőművelési ágból való kivonást, illetve az építkezést. Fontos célunk, hogy a közérdekkel szemben álló hasznosítást a civil szerve-

zetek számára rendelkezésre álló eszközökkel meg tudjuk akadályozni, máskülönben egyéb magántulajdonosok is előállhatnak hasonló követeléssel, ami az európai jelentőségű természeti értékeket is felvonultató erdő pusztulásához vezetne. Nyilvánvaló, hogy a Városháza is rendelkezik olyan jogosítványokkal, amellyekkel meg lehet akadályozni az erdő pusztulását, hiszen például az építési engedélyt az önkormányzat adja ki. A város vezetése részéről a felelősség elhárítása és egyes tények elhallgatása azt az érzést kelti, hogy a városvezetés nem különösebben igyekszik az itt élő 120.000 lakos érdekeit hatékonyan képviselni egy magánember magánérdekével szemben. A Sóstói-erdő villa-építési ügye vészesen hasonlít a Szése pályán állt védett fehér nyár eltüntetésének folyamatához, de nagyon reméljük, hogy itt mégis más lesz a végkifejlet - írja közleményében Priksz Gábor egyesületi elnök. Bővebben: http://www.e-misszio.hu (OS/MTI )

Százával köröznek a keselyűk Belgium felett Több száz, kiéhezett keselyű köröz immár napok óta Belgium felett: a madarak az élelemhiány miatt hagyták el természetes lakóhelyüket, Spanyolországot. A szokatlan esetről beszámoló keddi belga lapok szerint a hatalmas madarak látványa (szárnyfesztávjuk akár a két és fél métert is elérheti) rengeteg érdeklődőt vonzott a szabadba. Szakértők szerint belgiumi felbukkanásukat, hosszú vándorútjukat végső soron egy EU-rendelet okozta: néhány éve ugyanis a madárinfluenza elleni védekezés jegyében Brüsszel elrendelte az állati maradványok szabadtéri tárolásának beszüntetését. Ez korábban Spanyolországban szokás volt, ami a keselyűk számára állandó élelemforrást biztosított. Amióta viszont egyre kevesebb ilyen „lerakat” van spanyol földön, a keselyűk - amelyek nem tudnak vadászni, azaz mindenképpen döglött állatok húsára van szükségük - kénytelenek voltak elhagyni természetes lakóhelyüket. Egyes állatvédők szerint a madarak - bár nyilván nem tudják, mi okozta tragédiájukat - jól választották ki úti céljukat, hiszen kényszerű vándorlásukért az EU a felelős. A brüsszeli EU-bizottság környezetvédelmi kérdésekért felelős biztosának szóvivője elismerte, hogy úgy tűnik, valóban ökológiai válság alakult ki. „De ennek hatásait még tanulmányozni kell” - tette hozzá. Az állatvédők viszont inkább a cselekvést választották. Egy flamand szervezet kedd reggel 200 kilogramm disznóhúst rakott ki egy mezőre a Brüsszeltől 18 kilométerre lévő Ninove közelében: mint mondták, azért, hogy a madarak - táplálékot találva - erőre kapjanak, s visszatérhessenek az 1200 kilométerre lévő Spanyolországba. Egy ornitológus viszont a Het Laatste Nieuws című flamand lapnak nyilatkozva úgy vélte, hogy ezzel éppen az ellenkező hatást fogják elérni, s a keselyűk a távozás helyett inkább Belgiumban maradnak. (MTI - Brüsszel )

WWW.NIMFEA.HU


2007.08.03. 12:01:24


Fekete István: TÖLGY Csupa erősség, csupa pompa, dereka soha nem hajolna, és kérge kemény, mint a kő. Szélvésznek zúgva kiált vissza, gyökere a mélység vizét issza, és rajta nem fog az idő.

Odvában mégis mókus fészkel, tört ágán madár alszik éjjel, a makk ül kis csészéjében. Őrködik százezer virágon, alatta vándor alszik nyáron, és nem fél soha, csak télen...

Fájából lesz a hordódonga, faragott kapuk díszes gombja, fürge kerékben a küllő. Mindenütt, ahol helyt kell állni, viharral, vésszel szembeszállni, a tölgy, csak a tölgy az első.

Testét a fagy ha összehúzza, ágát zúzmara összezúzza, jaj! a fejsze is megvillan, megreszket akkor, keseredten nagyot kiált, és elesetten rázuhan a hóra holtan.

Harka Ákos - Sallai Zoltán:

Magyarország halfaunája Ez a könyv képes határozó és elterjedési útmutató egyben, s h habár igen sok tartalmi és formai elemét őrzi Ha Harka Ákos Halaink című munkájának, nem egysze egyszerűen annak újabb kiadása. Jelzi ezt, hogy az abban ab szereplő 69 fajjal szemben 90-et mutat be, s ezzel Magyarország halfaunájának az leg eddigi legteljesebb képét adja. Elsősorban a horgászok és a leendő horgáElsős szok számára szám készült, de közérthető stílusának köszönhetően köszönh korhatár nélkül javasolható minden mindenkinek, akit érdekelnek ezek a különös vízi élőlények. Különösen azoknak ajánljuk, él m akik mindig biztosan szeretnék tudni, hogy milyen mily halat fogtak, s arra is kíváncsiak, hogy hog melyik faj merre található vizeinkben de egyetlen természetbúvár és haben, zánk zán állatvilága iránt érdeklődő termész szetbarát polcáról sem hiányozhat. Kiadó: Nimfea Természetvédelmi Egyesület. Keménytáblás kötés, 270 szíE nes n nyomású oldal, minden faj színes fotón bemutatva. bemutat Csak korlátozott számban kapható a kiadónál és é szerzőknél. Ára: 3910 forint.

A könyv megrendelhető több más szakmai kiadvánnyal együtt az 56/361-505-ös telefon- és faxszámon Monokiné Székely Zsuzsánál, e-mailen a [email protected] címen, postán az egyesület címén (5421, Túrkeve, Pf. 33.), illetve on-line a www.nimfea.hu honlap „kiadványaink” rovatában. Megvásárolhatók személyesen a Fekete István Oktatóközpontban (Túrkeve, 5420, Ecsegi u. 22.).


16. oldal

ZÖLD HÍRADÓ Zöld Híradó, a „Nimfea” Természetvédelmi Egyesület és a Herman Ottó Természetvédő Kör időszakosan (támogatástól függően kb. kéthavonta vagy negyedévente) megjelenő kiadványa. A lap megjelenését lehetővé teszi 2006 végén és 2007 elején a Nemzeti Civil Alapprogram Civil Szolgáltató, Fejlesztő és Információs Kollégiuma és a Nemzeti Kulturális Alap. 2007 4. számtól kedzve a lap kiadásának kizárólagos támogatója a Nemzeti Kulturális Alap. Korábbi támogatók: Független Ökológiai Központ, REC, Ökotárs Alapítvány, Soros Alapítvány és a Környezetvédelmi Minisztérium, illetve jogelődjei és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. Készítette: Barna Tamás, Fónagy Éva, Iványi Anna, Kontos Tivadar, Monoki Ákos, Sallai Károlyné, Nagy Anikó, Sallai R. Benedek, Székely Zsuzsanna, Szántóné Simon Edit és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület tagjai, önkéntesei. Grafika, rajzok (amikor van benne): Kókay Szabolcs, Füleki Gábor és a forrásnak használt különböző kiadványokból ollózva. Fotók: ha nincs a cikknél külön jelezve, akkor Sallai R. Benedek, Sallai Zoltán, Röfler János, Monoki Ákos, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület archívuma és átvett anyagok. Szerkesztette: Sallai R. Benedek Felelős terjesztő: Barna Tamás Szedés, tipográfia: Balmoral Kereskedelemi és Szolgáltató Bt. Túrkeve, Attila u. 3. (20/391-41-47). Irodalom: MTI, Zöldpók e-mail hálózat, Greenfo, valamint mindenféle szakmai kiadvány, Süvöltő, Kukabúvár, egyéb folyóiratok, könyvek, kiadványok, hiszen a Zöld Híradó utánközléseket is megjelentet, azonban mindig feltünteti a forrást. Így a Zöld Híradó cikkei is utánközölhetők (az utánközlés kívánatos), azonban kérjük feltüntetni mi is a forrást! Szerkesztőség címe: Nimfea Természetvédelmi Egyesület, 5421, Túrkeve, Pf. 33., vagy Ecsegi u. 22. tel/fax: 56/361-505 Cikkeket nem tartunk meg és nem küldünk vissza, és még a leközölt írások rövidítésének, stilisztikai módosításának jogát is fenntartjuk. Fontos, hogy a lapban leközölt írások nem minden esetben tükrözik az egyesület véleményét – de azért többnyire igen. Készül a MacKensen Nyomda (Budapest, Frangepán u. 12.) üzemében 2007-ben, 5000 példányban. Egyelőre ingyenes, ezért becsüld meg!

Lapnyilvántartási szám: 2.9/620-1/2006



2007.08.03. 12:01:24

ZÖLD HÍRADÓ 2007 július-augusztus

Recommend Documents