zene 230. szám, március

1

230. szám, 2015. március Egyetem 2 A szándék a lényeg, nem a fontos ehök reformok

14 Aranybagoly A btk Oscar-díja

16 A tagadás oka, őszintén Interjú

Rövidfilmelemzés

4 A magyar The Beatles Beszélgetés a The Bits együttessel Riport

6 Slam poetry

17 Filmalap és alapfilmek pesti mese

18 milyen ember lenne az elte btk?

Mi is ez lényegében?

19 Színház Vélemény

8 Ki viszi tovább a zenét?

GlobART Maladype

A magyar zene kérdésének lezárása Helyajánló Interjú 10 Kaukázus zenekar Beszélgetés az együttessel

20 Játszóház 21 Keret Klub

Film 12 Nollywood fellegvára 13 Hajas Tibor: Öndivatbemutató

22 A könyv komédiája 23 M. C. Beaton munkássága

Könyvajánló

2

zEnE

24 Versrovat Áfra János: Nyúlván

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, [email protected] Főszerkesztő-helyettes: Bíró Eszter, Stemler Diána Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Bencze Norbert Főmunkatárs: Kovács Kristóf Irodalmi rovat: Biró Krisztián Felelős kiadó: Sujtó Attila elte btk hök elnök Terjesztés: Szekeres Mónika Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: FF Meta, Chronicle Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 2000 példányban, kéthetente Felhasznált képek forrásai: Wikipédia, városom.hu, David Patrick (Slam cikk képe) Mindenkori elérhetőségünk: [email protected]

Egyetem

Egyetem

A szándék a lényeg, nem a fontos Az ehök reformok és irányultságuk A Hallgatói Önkormányzati rendszer megérett az újításra. A 2014-es botrányok alapjaiban rázták meg a hök felépítését, a média hatására olyan bizalmi válság alakult ki, amire az egyetlen válasz a teljes megújulás volt. Olyan önkormányzatot kívánnak létrehozni, amihez mindenki bátran fordul, transzparens, és hatékonyan működik. A tavasz a változtatás, az új alapszabály, a teljes tisztújítás évszaka. Nagy vállalás. Sikerülhet? Az ehök működése néha meglehetősen nehézkes. Emiatt adja magát, hogy hatékonyságnövelő intézkedésekre lenne szükség. Az ehök-öt az állam finanszírozza, így adott egy olyan bürokrácia, amibe nekünk is be kell tagozódnunk. A híresztelések alapján pedig igen nagy apparátust telepít az egyetemek nyakába a kormány. Kancellárok, a rendezvényszervezés átalakítása, miegymás. Így egyszerűen nem engedheti meg magának a hök, hogy ne a maximális hatékony-

„A sorozatos támadások belülről töréseket okoztak” sággal működjön. Hogy lehet ezt elérni? Először is, a hallgatói érdekképviselők motiválásával. A sorozatos támadások bizony belülről töréseket okoztak a hök-ben, sok képviselő számol be elcsigázottságról, enerváltságról. Őket kell újra felrázni. Ha a hök-öt egyre szigorúbb hierarchikus rendbe kényszerítjük, akkor azzal csak lassítjuk a folyamatokat, hiszen mire eljut bármilyen kezdeményezés az egyszeri referenstől például a dékán úrig, adott esetben akár hónapok eltelhetnek. Persze felmerülhet az is, hogy a hök leépítésével csak a hasznos tisztségeket tartsuk meg. Könnyen belátható, hogy nincs funkciótlan képviselő, hiszen minél több módon lehet eljutni a hök-höz,

2

annál inkább ténylegesen a hallgatók életének, ügyeik intézésének javítását szolgálja a szervezet, annál inkább hallgatóbarát. Hallgatóbarát. Kulcsfogalom! Figyelem, elcsépelt fordulat következik: a hallgató a cél, és nem pedig az eszköz. Ez jelenik meg például akkor, amikor a lényegi döntések helyett a ösztöndíj formájában adott jutalomról tárgyalnak a döntéshozók. A jutalom valóban fontos kérdés. Főleg, ha folyamatosan ezzel támadják a hök intézményét. Pontosan ezért kellett ehhez is hozzányúlni, mert ez is egy olyan pont, ami miatt a hök-ot támadás érte. Azonban nem feltétlen azokkal a pontokkal kell elsősorban foglalkozni, amiket a külvilág kifogásol, majd ezeket többé-kevésbé felcserélni, kicserélni, hiszen így lényegében semmi sem változik. Nem ezeket kell először megvitatni! Márpedig pont ez történt. Egy hallgatót közvetlenül egyáltalán nem érint például az, hogy a szervezeten belül ki mennyi pénzt kap. Igazából nem ez a fontos. Persze lehet, sőt kell is beszélni a tisztségekkel járó jutalomról, mert ezek nagyban befolyásolják a tisztviselők munkamorálját. De ez nem elsődleges szempont. Először inkább beszélni kéne arról, hogy miért nincs olyan eszköz az ehök kezében, amivel bármi változást elérhetne? Miért nem képes nyomást gyakorolni például a Neptun készítőire? A Neptun létező rendszer, mégis egy sor alapfunkció nem működik nálunk, ami bárhol máshol magától értetődő. Az ehök igyekszik, de egyszerűen nem tud sürgetni semmit. Márpedig az átlag hallgatót

ez érinti. Az ügyintézés, az órafelvétel, a szoctámleadás. Nem attól lesz jobb vagy tisztább a hök, hogy a közéleti ösztöndíjat a „ksh által legutoljára megállapított létminimum egy fogyasztási egységre

„Nem ezeket kell először megvitatni. Márpedig itt pont ez történt” számított havi összegéhez” kötik. Ha a hallgató ilyet olvas, felmerülhet benne a jogos kérdés: mi van? A szándékot el kell ismerni. Sajnos egyelőre csak ehhez hasonló pótcselekvések indultak be. Vegyük csak a következő példát: „az Egyetem szabályzatait úgy kívánja a Hallgatói Önkormányzat átalakítani, hogy az ösztöndíjak bírálása egységesen karonként 50%-ban hallgatói és 50%-ban közalkalmazotti tagokból álló testület bírálja el az összes kari ösztöndíjat, az egyetemi szintű ösztöndíjakat ezzel azonos hallgatói arányú testület bírálja el, a köb elnökét a kt, ehszöb elnökét a Szenátus választja meg”. Ez egy nagyon jó ötlet. Csak épp teljesen felesleges. Egyedül egy dologra jó: a hök látszólag elismeri, hogy valóban voltak visszaélések az ösztöndíjakkal kapcsolatban. Máskülönben miért lenne szükség a közalkalmazotti ellenőrzésre? Az ösztöndíjak

elbírálása eddig is pontosan ellenőrizhető szempontrendszer alapján történt. Az, hogy ez a hök dolga-e, más kérdés. Az viszont teljesen bizonyos, hogy a fele-fele megoldás teljesen értelmetlen. Illetve valóban az? Egy haszna van ennek a döntésnek. Legitimál. Érdemi változásokat várhatóan nem eredményez majd ez a reformcsomag. Csak persze meg kell majd fizetni egy csomó meg nem nevezett közalkalmazottat, hogy ugyan nézzenek már rá a pajkosnak titulált hökösökre. De legalább nem lehet majd mutogatni a hök-re. Csupa ilyen legitimációs kísérletről beszélhetünk. Vizsgáljunk meg néhány demokratikus vívmányt: közvetlen szavazás, visszahívhatóság, fórumok. Csupa szép gondolat. Itt jön be a rendszer nagy buktatója: kettőn áll a vásár. Amíg lasszóval kell fogni a szavazókat, amíg nem hiszik el a hallgatók, hogy a hök valóban tud tenni bármit értük, addig sajnos ezek is csak legitimációs eszközök. Úgy érzem, hogy a hallgatók nagy többségét nem igazán érdekli, hogy mi folyik a hök ügyeiben. Az ő ügyeikben. Így még a potenciálisan hasznos reformok is értelmetlenné válnak. Hogy lehetne ezen változtatni? Nem hiszem, hogy pótcselekvésekkel. Nagy József

3

Interjú

Interjú iskolába jártam, vagy éppen elkezdtem dolgozni. Az igaz egyébként, hogy azoknak alacsonyabb volt az intenzitása, kevesebb időt igényeltek, mint ez, de eddig sikerült valahogy összeegyeztetni.

„Nagyon megörülök, ha meglátok egy hallgatót koncerteken”

A magyar The Beatles A Kultúr7-en adott koncert után beszélgettünk a The Bits tribute zenekar tagjaival: Bakó Balázzsal, Bárth Jánossal, Derecskei Zsolttal és Kasléder Alberttel. Hogy alakult meg a zenekar? BJ: Ezt a zenekart Derecskei Zsolt hívta életre, aki korábban is már évekig játszott Beatles-dalokat más zenekarral. Találkoztunk egy másik produk-

terveinket, hogy milyen dalokat szeretnénk játszani, milyen formában képzeljük el ezt az egészet … Azt hiszem, az már az első alkalommal fölmerült, hogy nem fogjuk átoperáltatni az arcunkat, és nem

cióban, egyszeri alkalommal előadtunk néhány dalt a Beatlestől. Ott vendég volt, és néhány hónappal később hívott föl azzal, hogy szeretne egy új formációt létrehozni, és én is csatlakozzak. Hívta még egy régi

próbálunk színházi produkció jelleggel minden szempontból hasonlítani a nagyokhoz. Viszont élő, lendületes, bulizós zenét akarunk játszani. DZs: Tulajdonképpen az lett a koncepció, amit Albert fölvázolt. Ő az, aki a leginkább amellett van, hogy ne legyen beöltözős majomkodás. Nagyon fontos az, hogy az utánzás szóba se jön. Mi megpróbáljuk úgy interpretálni ezt a zenét, mintha a sajátunk lenne. BJ: De nehéz dolog ez az utánzás-nem utánzás kérdés, mert azt is megbeszéltük akkor, hogy nagyon meg kell tanulni a dalokat. Ragaszkodunk ahhoz, ahogy vannak a dalok, és próbáljuk hangról-hangra megtanulni őket, ez a dolog pedig, hogy mégis a saját képünkre formáljuk, csak ezután jön. Hogy fér össze az egyetemi tanítással a zenélés? BJ: Ez nem jelentett eddig problémát. A korábbi években is mindig volt zenekarom és voltak zenei próbálkozásaim attól függetlenül, hogy éppen

„méregettük egymást, milyen lesz ezekkel az emberekkel együtt muzsikálni” zenésztársát, Balit. Alberttel nem volt közös múltjuk, ő ismerősökön keresztül került a zenekarba. Szóval összerakta ezt a zenekart majdnem két éve, 2013 januárjában. Volt egy ismerkedős est, illetve ismerkedős délelőtt, mert szerencsés módon ráértünk: méregettük egymást, hogy milyen lesz ezekkel az emberekkel együtt muzsikálni. Megbeszéltük a

4

Korábban azt mondtam ezzel kapcsolatban, hogy mindenkinek megvan a maga őrültsége. Az én kedvenc tanáromnak, akitől valószínűleg mindent tanultam, Hajdú Mihály professzor úrnak például a méhészkedés volt. Nem volt olyan nyelvészeti órája, hogy ne mondta volna el, hogy egyébként a méh szó … merthogy a méhek a legszebb állatok. Sok ilyen tanári őrültséget tudnék még sorolni, úgyhogy hadd legyen nekem az az őrültségem, hogy zenélek. Azt hiszem, ilyesmiket mondtam korábban. És most, ahogy itt zenéltünk, az jutott eszembe, hogy milyen fáradt vagyok. Hogy hányszor volt ilyen ebben a másfél évben, hogy fáradtan érkeztem ide, tudtam, hogy délután lesz dolgom az egyetemen, nagyon sok. A mély rosszkedvből meg a gondokból kiszakított ez a két óra, a végére jó kedvem lett egy kis üvöltéstől meg egy kis hangerőtől. Egy-két jó koncert után nem érzed úgy, hogy mindent ott kellene hagyni, és elmenni rocksztárnak? BJ: Nem. Én nagyon szeretem azokat a témákat, amiket az egyetemen kutatunk, meg amiket tanítunk. Az óratartás, az oktatói munka is hasonlóan feldobja az embert, ha jól sikerül. Egyébként le is nyomja az embert, amikor rosszul, de fel sem merült, hogy feladjam. Milyen érzés hallgatókkal találkozni a koncerteken? BJ: Nagyon megörülök, hogyha meglátok egy hallgatót koncerteken, mert akkor sok pénzt keresünk, többen vesznek belépőt. Meg viccen kívül annak is örülök, hogy a mostani BA-s korú diákok egyáltalán szeretnek olyan zenét, ami retró, ami ötven évvel ezelőtt volt sikeres. Én nagyon örülök, amikor meglátok diákokat, de nem hiszem, hogy ez bármin változtatna. Még nem adtam soha

jobb jegyet azért, mert valaki Beatles-es pólóban jelent meg az órán. De esetleg, hogyha Bits-es pólóban jönne, akkor elgondolkoznék … nem. Nem, próbálok objektíven értékelni. Ki szervezi a programokat? BB: Alapvetően önjáró a zenekar, leginkább Zsoltnál futnak össze az események koncertszervezésben, meg mindenféle promócióban. De egyébként van egy menedzsment cég is, akikkel együtt dolgozunk, úgyhogy több lábon állunk. Ha már a lábaknál tartunk – miért játszol mindig mezítláb? BB: Akkor tetszett meg először a dolog, amikor egy régi koncerten, egy Death Metal (?) nevű zenekar dobosát láttam, aki mezítláb dobolt. Ő erre a kérdésre azzal tudna válaszolni, hogy azért, mert neki csak egy keze van, mert az egyiket egy drogos autóbalesetben sajnos elvesztette. Azért, hogy mégis tudjon játszani, csomó pedálja van, és tetszett, hogy milyen király mezítláb dobolni. De praktikus is egyébként, mert így teljesen mindegy, hogy milyen lábbelivel pedálozol, mindig ugyanolyan. Albert, téged lehetett látni nemrég egy brazíliai óriásplakáton. Hogy kerültél oda? KA: Hát azt én sem tudom. Lehet, hogy nem is én voltam … Igazából úgy történt, hogy a nyári holland kis turnénk alkalmával tettünk egy kirándulást a Höfner gyárba, ahol ott várt minket ez a gyönyörű hangszer. Én előtte is egy hasonló, hegedű alakú Höfner basszusgitáron játszottam, de ez a modell egészen pontosan ugyanaz, mint amit McCartney is használ a mai napig. A Höfnernek volt egy music expója Brazíliában, és felkértek minket, hogy legyünk ott a Höfner standnak a bemutató arcai, illetve zenekara. Elsőként és egyedülállóként mi vagyunk a Höfner magyarországi képviselete. BJ: Ezért minden héten kapunk egy új gitárt … Nem. KA: Most még pirosat, jövő héten már kéket. Mire ez megjelenik, addigra már zöld lesz. Gregor Lilla Az interjú itt nem közölt – zenés – részeit a lostandfoundinbudapest oldalán találjátok.

5

Riport

Riport száraz szabályok közé, s így valamelyest megragadhatatlan marad. Mégis kíváncsi voltam, hogy Bálint hogyan írná körül. „Valahogy úgy érzem, hogy a legtöbb ember a

slam Poetry

Költészet egy másik megvilágításban „Kicsit rap, de mégsem, kicsit színház, de mégsem, és kicsit vers, de mégsem.” A legtöbb helyen valami hasonló, mindenképpen hiánykeltő választ kapunk, ha a slam poetry műfajáról kérdezősködünk. Laikusként valószínűleg értetlenül nézünk, homlokunkat ráncolva, próbáljuk helyretenni, hogy akkor mi is ez a slam poetry, meg ez a slammelés, azon kívül, hogy egy modern költészeti stílus. Én így voltam vele először. Nem sokkal később kiderült,

„talán pontosan azért válik egyedivé, mert nem szorítják száraz szabályok közé” hogy egy jó ismerősöm, Drahota Sz. Bálint is már egy ideje a hivatalos slammerek csapatát gazdagítja. Nem bírtam ki, hogy ne faggassam a témáról. Mielőtt még belekezdenénk a beszélgetésbe, menjünk vissza egy kicsit az időben, a ’80-as évekbe! Ekkor élt egy chicagói származású építőipari munkás, Marc

6

Smith, aki egy novemberi estén, barátaival iszogatva kedvenc klubjában úgy határozott, hogy saját kis írásaikból felolvasó esteket tartanak egymás szórakoztatására. A témák teljesen változóak voltak, de hétköznapiak és a célközönség is a hétköznapi ember volt. A rendszeres felolvasóestekkel létrejött a slam mint műfaj. Ettől fogva a chicagói kisember slam Papi néven vált ismertté. S a mozgalom nem állt meg az óceán partján, futótűzként terjedt el Európa számos országában, Japánban, Dél-Koreában vagy például Indiában. Hazánkban 2006 tájékán vert gyökeret, mikor a budapesti Műcsarnok, Budapest Slam című rendezvényével rukkolt elő. Azóta egyre több belvárosi étterem, romkocsma tűzi a slam estet hétvégi repertoárjára. Mint a cikk nyitó sorából már kiderült, nem éppen behatárolható alkotói stílusról beszélünk, de talán pontosan azért válik egyedivé, mert nem szorítják

lelke mélyén tudja, hogy mi ez. Mintha mindig is egy ilyen dologra vágytak volna. Csak rá kell vezetni őket, hogy megértsék: igen, ez az, amit kerestél! Esetleg így: olyan előadott szabad szöveg, melynek egyetlen kritériuma, hogy három percbe beleférjen. És akkor ezt lehet fejtegetni: nem, nem kell, hogy rímeljen. Nem kell morákat és szótagokat számolni. Alkoss, írj úgy, ahogy tetszik!” Mint ahogy Bálint is említette, az egyetlen megkötés a három perc. Szabad tartalom, szabad előadásmód. Mondhatni költészet korlátok nélkül. Ennek egyik leglátványosabb példája épp egy budapesti slamesten mutatkozott meg, mikor egy munkanélkülivé vált rajztanár a szkénére hívva földön fetrengve ordibálta el meg nem érdemeltnek érzett sérelmeit. Ezt korántsem elrettentő példának szánom. Sajátos, befogadható megnyilvánulása egy elkeseredett léleknek. Mint már korábban említettem, a slam utcanyelven szól és leginkább hétköznapi témákat kulturális hivatkozásokkal egybekötve boncolgat. Megkérdeztem Bálintot is, hogy ő miként választ témát saját slamjeihez. „Érdekes, hogy alkotni kizárólag komoly témákban szeretek. Ezzel már önmagában sokakat meglepek, mert legtöbben a humoros oldalamat ismerik. Mégis úgy gondolom, egy jó alkotás elsődleges célja inkább az elgondolkodtatás, mint a szórakoztatás kellene, hogy legyen. Én tehát ebből indulok ki, de ezen belül, amilyen téma eszembe jut a hosszas gondolkodás után, azt kezdem el kidolgozni.” Ugyanezt a véleményt osztja Simon Márton is. Egy online hírportálon (multikult.transindex.ro) ezt nyilatkozta: „Sokan egyfajta stand-up-nak tekintik a jelenséget, vicces előadókat látnak, akik most jól megmondják a frankót nekik, ironizálnak, parodizálnak. Legtöbbször maximum némi fanyar iróniáról beszélhetünk, és 90%-ban prózai, vagy utóbbinál kimondottan lazán rímelő, a szójátékokat teljesen nélkülöző szövegeket találunk. És persze,

ha összességében van is a magyar slamen belül egy ilyen humoros vonal, nekem feltűnően erősebbnek látszik, a másik egy komolyabb, tartalmasabb.” Nem mellesleg a hazai slam az utóbbi pár évben már komoly versenyeket is meghirdetett. 2012 márciusában például a Red Bull egy nem mindennapi szavalóversennyel állt elő. A slam poetry jeles képviselőinek az 1848-as forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó költeményeket kellett saját stílusukba átírni, majd előadni. Majd pár hónappal később megrendezték az I. Országos Slam Poetry Bajnokság, s így tovább. A hivatalos honlapon láttam, hogy Bálint is már maga mögött

„Egyetlen kritériuma, hogy három percbe beleférjen” tudhat egy országos bajnokságot csapat és egyéni kategóriában egyaránt.” Érdekelt, milyen élmények érték ott élőben. „Az I. Team slambajnokságon slammeltem életemben először. Aznap készültünk el a szöveggel. Előttünk volt egyébként a győztes produkció, eleve nehéz volt így slamszűzként a színpadra állni. Soroljam még? Szólítottak, felmentünk, megcsináltuk! A teltházas taps a végén, majd a pontszámok … elképesztő érzés volt. Azóta úgy gondolom, minden slammer büszke lehet magára!” Bálint szavaival élve, én is afféle slamszűznek éreztem magamat, de más értelemben. Pár hónapja még azt sem tudtam, mi ez az egész, csak kíváncsiskodva néztem fel, mikor egyre gyakrabban találkoztam a jelenséggel. Nem sokkal később meg már azon kaptam magamat, hogy napi szinten foglalkozok vele. Hogy miért fogott meg úgy igazán? Nincs magyarázat, nem is kell. Csak hosszú felsorolás lenne, s az is: bizsergető asszociációk, megnyugtató, olykor felkavaró gondolattükör, egyszerre rideg és melengető. Művészet egyszerűen, media-hype nélkül. Magyarul. Imre Júlia Magnólia

7

Vélemény

Vélemény

Ki viszi tovább a zenét?

Egy korábbi pbú-ban megjelent Nincs magyar zenei… című vitaindítóra az azt követő számban rögtön érkezett egy válasz Mi az a magyar alternatív zene és létezik-e címmel. Habár mindenben a vitaindító mondandójával sem értek egyet, inkább az arra érkező válaszcikk fő állításával helyezkedem szembe. A szerző kezdetben azt kérdezi, hogyan határozható meg a magyar zenei alternatív, végül cáfolja ennek létét. Azt gondolom, hogy pont azért, mert (persze, az indie meg a többi hasonló elnevezés) túl tágas és nehezen körülhatárolható, és egyébként is, alternatív … – érthetőnek tartom, hogy egy olyan szó hiányában, ami jobban lefedné azt a sok mindent, amit egy magyar húszéves az alternatív zene alatt ért, néha kicsúszik a szánkon. De mit értünk ezen? Kövessük a felvetett gondolatmenetet, helytállónak tűnik. Az alternatívnak tehát akkor van létjogosultsága, ha van egy fősodor, amivel ez szembe tud helyezkedni. De hát nincs fősodor? Ahogy a világ más helyein, a mainstreamet itthon sem a magas kultúra fogalmával azonosítható termékek képzik. Ha nyugaton Lady Gaga, Miley Cyrus, Psy és Justin Bieber dalai érik el a legnagyobb tömegeket, itthon a viva-t kell követnünk, esetleg nézzünk fel a mahasz honlapjára. Kiderül, az utóbbi évek legeladottabb előadói Caramel, Radics Gigi, Zséda, Majka és Ákos. Ákos persze örök. Van tehát fősodor, ez az, és nincs is ezzel különösebb gond. Ennél tovább is oszthatjuk a dolgot. Meghatározhatjuk a mai magyar rockzenének a fő vonalát is. Az említett eladási listákkal az összekötő kapcsot a Quimby jelenti, akiknek a Kicsi ország és a Kaktuszliget albumaik annak ellenére vertek minden mást, hogy ezek közel sem értek el sem akkora kritikai sikereket, sem olyan mértékű popularitást, mint a kétezres évek remekei. A Quimby egyeduralma persze csak a Kispál feloszlása után történhetett meg, akiknek az évenkénti összeállása ma is az egész országot megmozgatja tizenöttől negyvenig. A sorhoz a majdnemkispál Kiscsillagot illeszthetjük, a kicsit kilógó, ám ugyanezekben a körökben

8

mozgó és népszerűséget élvező Supernemet, illetve az első írásban alternatív zenei szférának emlegetetett, 30y, Bori, Heaven az újra összeálló Hiperkarmával (éljen!) stb.. Ha pedig elfogadjuk a bevezető gondolatmenetet, most igazán illene meghatároznunk az alternatívát. Ez a kérdés is több kiindulási pontot kínál. Van egyrészt egy nem igazán ismert, ám külföldön annál jobban értékelt, igazán minőséginek nevezhető vonal, amit a Mező óta Lajkó Félixhez kötnék leginkább, vagy a tényleg menő dzsessz és dzsesszes vonal Balázs Elemérrel, a Kéknyúllal, illetve a lányokkal: Harcsa Veronikával és Jónás Verával, de hangsúlyozom, csak szemezgetek. Egy másik lehetőségként a folkosabb témák, az egyre ismertebb Budapest Bár, a Csík zenekar, a Karaván Família vagy Both Miklós akár a felfrissített Barbaróval, akár szólóban. E zenei élet pezsgésének bizonyítására, persze, a fenti együttesek nem alkalmasak, ehhez inkább a Kazinczy utca egyre izgalmasabb világát hoznám fel, ahol dübörög a rock&roll. Tényleg izgalmas, egyre tágasabb, a külföldiek is nagyon érzik (erről a KERET blogon nemrég Czeglédi Szabolcs írt), mindennek alapját (persze, olcsók vagyunk meg minden…) pedig talán a remek fiatal bandák adják (és a már kissé tapasztaltabbak, Szabó Balázs, Anna and the Barbies, Fish!, Óriás és a többiek). Kezdjük az Ivan & the Parazollal, akiket akár a cikk középpontjába is állíthattunk volna! Akkora lendülettel kezdték meg karrierjüket, hogy a mai húszasok körében ez páratlan élmény, mind ismerjük őket, és külföldön is egyre ismertebbek. Érzik, hogy mire van szükség, a ma legnagyobbjait követik, olyannyira, hogy a Mode Bizarr több száma, de mondjuk a Don’t Wanna Die

vagy a Wish You the Best akár Arctic Monkeysszámnak is elmenne. Ismétlem, ezt a hallgatóság meg is jutalmazza. Furakodjunk még beljebb! Ivánék országszerte ismertek két jól tejelő albummal a hátuk mögött. Na de utánpótlás is van! Legalább ekkora rössel indult a Middlemist Red karrierje. A

„A mai húsz éves korosztály körében ez páratlan élmény”

Alatt Zenekar vagy a Nagy-Szín-Pad tehetségkutatón komoly elismeréseket begyűjtő Elefánt együttes. Sokan látjuk-halljuk azt, amiről írok, a közösségi és zenemegosztó oldalakon gyűlnek a követők, sőt a keret indított is egy remek tehetségkutató versenyt. Mind a négy döntős az eddigiekkel párhuzamba állítható, komolyat zenélnek, megérdemlik, hogy szerepeljen itt a nevük: Twentees, Puma Danger, The Weekend Planners és a nemrég Kemény Zsófia által is említett Hello Hurricane. Az utóbbi két banda ráadásul erősen hajaz a kritikus szerző által követendő példaként említett Foals-ra,

tavaly téli ep-jük bombaként robbant a fb-köztudatba, a profi és igazán kemény hangzás már-már páratlan a környéken, a Single Switcheroo-t pedig bármelyik brit feltörekvő büszkén mutogathatná. El is ismerték a munkájukat, tavaly télen teltházas gmk-koncertet adtak (amire, nagy bánatomra, jómagam sem fértem be), júniusban megnyerték a Deezer nemzetközi tehetségkutatóját, rögtön utána előzenekarként játszhattak a Black Lips előtt, pár hete pedig megjelent az első lp-jük is, amit teltház előtt eljátszottak az A38-on. Nekik sikerült, de sok hasonló fiatal van még, aki még várja az átütő sikert. Itt a kezdésként hatalmasat zúzó, és különben nagyon is hasonló The Adolescencs, a Blahalouisiana, akiket azért többen is biztosan ismernek, a népzenei elemeket felhasználó Fák

Fancsali Róbert

a fb-profiljukon kutakodva Foals-coverek is felfedezhetőek. Ügyes srácok mind, tényleg, érdemes rájuk odafigyelni. Habár nem az első cikkben használt környezetben, talán sikerült a magyar zenei alternatívára egyfajta (többfajta) meghatározást adni, és bizonyítani azt, hogy igenis pezseg, vagy pezsegni kezd, mindenesetre fantázia igazán van benne. Nem lesz könnyű az utóbbi csapatoknak befutniuk, nem hogy külföldön, itthon se, de ha kicsit nyitottabban állunk hozzá, legalább mi, bölcsészek, kapukat nyithatunk előttük. És ha már a saját házunk tája, ne feledkezzünk meg az elte-s kötődésű Fake Empire zenekarról se, akiknek ugyancsak az ősszel jelent meg első lemezük, ígéretes.

9

Interjú

Interjú

Kaukázus zenekar Nem is olyan rég újból összeállt a Kaukázus. Az együttes két alapítójával, Kardos-Horváth Jánossal és Fűrész Gáborral beszélgettünk. Tudnátok mesélni a zenekar alapításáról? Fűrész: A zenekar 2003-ban alakult Tatabányán egy üzleti főiskolán. János ott adta elő először egy főiskolai rendezvényen egy szál gitárral a Nem utazok sehova és az Amszterdam című dalokat. Olyan jók voltak a szövegek, hogy

szöveget írni, de bármi másra is. Számunkra nem az a kihívás, hogy milyen zenére improvizálunk, hanem az, hogy találjunk olyan szöveget, ami elég karcos ahhoz, hogy a zenén túladva meg tudja mutatni azt, hogy mi van. Fűrész: Valóban nekünk a zene inkább az üzenetek

végigröhögtük az egészet. Ez vezetett a zenekar megalapításához, ami 2004-ig csak két főből állt. Így, ketten, rögzítettük a dalokat egy kis tatabányai stúdióban. Az első pillanattól fogva feltettük ezeket az internetre. Lecsónak a Pál utcai fiúk zenekarból megtetszett, és megmutatta Lovasinak, akinek szintén tetszett. Ők segítettek, bátorították a zenekart a kezdetekben. Az igazi siker a Petőfi Rádióval és a Teszko című dallal kezdődött el. Milyen zenét játszik szerintetek a Kaukázus? Kardos-Horváth: A koncerteken rock zenét játszunk, de a lemezeken különböző stílusokat próbálunk megmutatni, azt, hogy az a szövegvilág, amit mi a sajátunknak gondolunk, mindenfajta stíluson tud jól működni. Tehát akár egy dzsessz-sztenderdre, akár egy trance zenére is tudunk jó

hordozórakétája. Kifejezetten szövegcentrikusak vagyunk, ennek ellenére sokat foglalkoztunk a zenével is, de soha nem nyomtuk el vele a mondanivalót. A szövegek tekintetében nem volt kompromisszum. Sosem változtattunk azért egy szövegen, mert egy refrén vagy verze túl hosszúra, túl sűrűre sikerült, vagy mert adott esetben nem lenne elég „slágeres”. Hogy írod a szövegeket? Kardos-Horváth: Ez változó, a Zánka című számot például a buszon írtam. A szám egyik része a buszon, a másik pedig Tatabányán jutott eszembe akkor, amikor Fűrész már feljátszotta, és meglett a zene. Akkor azt éreztem, hogy még lehetne egy kicsit jobb, még amúgy is csak egy versszak volt készen. Tudtam, hogy a témában van még tartalék, bővebben ki lehetne fejteni, ezért írtam még a szöveghez.

10

A környezettudatosság, a környezetvédelem mikor jutott eszedbe? Ráadásul az, hogy ezekről énekelj? Kardos-Horváth: Sosem jutott eszembe, mindig is az eszemben volt. Fontos dolgokról szeretek énekelni,

aktuális, ami akkor az volt. Fűrész: Jó példa erre az iwiw. Már nem létezik, de éppen akkor indult, amikor a Teszko-ba belekerült. Az más kérdés, hogy a facebook

és ez fontos. Meglep, hogy a szövegíróknak nem jutott eszébe, hogy erről beszélni kellene. A zenekarban mindenki egyetért ebben, hiszen mindannyian egy kicsit szélsőségesek vagyunk a magunk módján, úgyhogy ezeket a dolgokat abszolút támogatjuk. Bízol abban, hogy más zenekarok követik ezt a környezetvédelmes vonalat utánatok? Fűrész: Nem volt tudatos környezetvédő vonal, akkoriban ez benne volt a levegőben. Erre reflektáltunk, ezek a kérdések érdekeltek bennünket is. Ma már sok problémáról, mint amilyen például a klímaváltozás, differenciáltabban gondolkodik az emberiség. Nincs olyan eszeveszett apokalipszisvárás, mint a ‘90-es évek végén, a 2000-es évek elején volt. De ez természetes, az élet megy tovább, az emberek érdeklődése változik. Nem kell senkinek sem követnie minket e tekintetben. Mindenki tegye azt, beszéljen arról, amiben hisz, mi ezeket a problémákat relevánsnak tartottuk, és tartjuk ma is. A szövegírásnál mennyire veszitek figyelembe, hogy mit akar hallani a közönség? Kardos-Horváth: Én egyre inkább azon a véleményen

azóta lenyomott mindent. Kardos-Horváth: Szerintem fontos figyelnetek, hogy itt találkozott két ember, mert itt azért mégiscsak Fűrészről meg rólam van szó; egymás nélkül nem működne az egész. Fűrész: Az ember alapvetően azt írja, amit jónak lát, és a közönség választ. De hogy miért pont azt választja a közönség, amit, azt szerintem soha senki nem tudja megmondani. Kardos-Horváth: A zenekarban mindig is volt egy kicsi furakodás. Az elején furakodtunk, de olyan értelemben, hogy tudtuk, hogy az, amit csinálunk, annak nincs alternatívája. Hogy ez később hová fajult, az már mindegy. Fűrész: Szerintem sok mindenemet félreértik az emberek, mert azt hiszik, hogy én abból az aspektusból közelítek feléjük, hogy sztár vagyok, hogy leszólok az emberekhez. Soha nem fogok leszólni az emberekhez, mert én nem így viszonyulok ehhez a helyzethez, ez nem állandó dolog. Nem gondolom sztárnak magunkat, bár sok esetben lehetne azt gondolni, hogy ez így van … Ki számít sztárnak Magyarországon? Fűrész: Magyar viszonylatban nincsenek sztárok.

vagyok, hogy nem érdekelnek az emberek, inkább saját magam. Sok furcsa dolgot érzek magamban, szerintem mást, mint a legtöbb ember. Fűrész: Egyébként abban igazad van, hogy aki zenét ír, az bizonyos értelemben sosem foglalkozik a közönséggel. Azt írja le, amit szeretne. A zene egy önző dolog, ha azt nézed, hogy most éppen mi megy jól, mit szeretnek, akkor legyen kicsit hip-hopos, legyen benne rappelés vagy legyen benne éppen … nem tudom micsoda – így nem lehet zenét írni. Miért pont ezt a generációt fogtátok meg? Kardos-Horváth: Nem tudjuk, ebben nőttünk fel. Az éppen aktuális kérdésekre próbálunk választ találni; hogy miért ezek a válaszok jönnek, vagy, hogy miért lett ez az egész, nem tudom. Fűrész: Mert akkor aktuális és érdekes volt. És most már nem az? Kardos-Horváth: Most már sok minden nem is

Kardos-Horváth: Nagyon sok minden múlik azon, hogy mit tesz mögé a piac által generált igényeknek megfelelő gépezet. Fűrész: Ákos sztár volt egy időben. Kardos-Horváth: Ákos óriási sztár, megtölti a sportarénát kétszer egymás után. Nekünk valószínűleg soha nem lesz sportarénánk. Fűrész: Az Omega együttes, meg az lgt is sztár volt. Mit gondolsz a Kaukázus jövőjéről? Fűrész: A zenekar dalokat ír, amíg ezek érdeklik a közönséget és bennünket. Jó volt újra belekezdeni és játszani a régi dalokat, illetve most idén új lemezt készíteni. Ezt próbáljuk majd folytatni. Kovács Alexandra

11

Film

Film

Nollywood filmgyára

Mindenki önmaga divatbemutatója

Magyarországon a multiplex mozikat elárasztották a hollywoodi produkciók, ezeket fogyasztja a társadalom túlnyomó része filmes szórakozás címen. Most azonban képzeljünk el egy olyan alternatív világot, amit Nollywood áraszt el.

Hajas Tibor önmaga manökenje. A magyar neoavantgárd egyik művészeti polihisztora. Vető Jánossal közösen készített képsorozatai sokszor teljesen új nézőpontba helyezték a XX. század testreprezentációját.

Mi folyik a világban Hollywood fellegvárán kívül?

Mennyiségi különbség A hollywoodi filmgyártás valójában csak a harmadik legnagyobb a világon, megelőzi az indiai és a nigériai filmipar is. Nollywood, Nigéria filmgyártása 2013ban tízmilliárd dollár (kb. 2 649 milliárd magyar forint) bevételt termelt. Amennyiben a következő nyolc és fél évben is így teljesítenek, Magyarország teljes államadósságát kit tudnák fizetni. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ha valami ennyire jól jövedelmez és ennyire virágzik, hogyan lehetséges, hogy (nagy valószínűséggel) még soha életedben nem láttál egy nollywoodi mozit sem? Pedig mennyiségből sincs hiány, Nigéria évente több filmet gyárt, mint Hollywood, hetente nagyjából harminc új film jelenik meg, Nigéria nagyvárosaiban pedig lépten-nyomon filmstábokba botlik az ember. A vhs megjelenése és elterjedése indította útjára a nigériai filmgyártást, amit a digitális technológiák gyors elterjedése tovább segített. A kalózmásolatok itt egyáltalán nem fenyegetik a producereket, mivel a gyártás olyan iszonyatosan olcsó, hogy szabályosan nem éri meg a filmeket lemásolni. Jellemző, hogy mindent egyenesen otthoni videokészülékekre gyártanak. Kulturális igényeltérés Nem megy azonban a mennyiség a minőség rovására? Jelen esetben nem minőségi eltérésről, sokkal inkább kulturális eltérésről (átjárhatatlanságról?) beszélhetünk. Az európai nézők többségének nézhetetlenek ezek a filmek, sőt már-már kínzásnak is tekinthetőek. A legtöbb mű minősége olyan, mint ha egy családi felvételt néznénk (a filmek felvevőeszközei kézi hd, régebben vhs kamerák voltak). Jellemzően amatőr színészeket alkalmaznak, akik túlzott átéléssel játsszák el szerepeiket. Ráadásul a színészek gyakran több filmet készítenek párhuzamosan, ami

12

Hajas Tibor: Öndivatbemutató – Neoavantgarde gyöngyszem

egyértelműen nem segíti a szerepben való elmélyülést. Az is előfordulhat, hogy meg sem jelennek a forgatásra kitűzött napon, vagy a stábot támadja meg valamelyik helyi banda, és védelmi pénzt szednek a forgatás ideje alatt. Ha mindez nem lenne elég, a zseniális zenei aláfestés koronázza meg az egyébként is felejthetetlen élményt. Hangsúlyozom, nem értékítéletet mondok, az említett filmek nem lehetnek rosszak, ha ilyen sokan nézik őket. Egyszerűen azért nem tudjuk pozitívan értékelni ezeket a filmeket, mert máshoz vagyunk hozzászokva. A nollywoodi filmek azért prosperálnak, mert az afrikai emberek tetszését nem nyerte el sem Amerika, sem India. Ezek a filmek róluk szólnak, nekik, az ő gondjaikról, bajaikról, hétköznapjaikról és az ő filmes igényeiket elégítik ki. Maradéktalanul. Mi maradt nekünk? A mi igényeinket azonban mi elégíti ki manapság a film terén? Mi az, ami rólunk szól, és nekünk készül? Általában elenyészően kevés ilyen film van. Vagy éppen a hollywoodi filmek elégítik ki a nagy többség minden igényét – akkor viszont, a világnak nagyot kellett változnia az elmúlt években … Zámbó Gergő

A fotóin és a filmjein is sokszor visszaköszön az utca műteremként való használata, erre az életművéből az egyik legismertebb példa az Öndivatbemutató című filmje. A Balázs Béla Stúdióban művésztársaival egy fiktív dokumentumfilmet, dokumentált fikciót akartak megalkotni. A film az egykori Moszkva téren játszódott, ahol átlagos utcai járókelők jelentek meg különböző kameranézetekben. Itt a szereplők nem riportalanyként vagy színészként

„öt perc alatt bebizonyítja neked, hogy ő az Isten”

szerepeltek, hanem sztárként. Természetellenes módon kellett viselkedniük, úgy, mintha nem tudnák potenciálisan hány emberrel is néznek farkasszemet. Pózaik általános pózok. Személyiségük nem reális, hiszen el sem várták tőlük, hogy természetesen viselkedjenek, hanem úgy, ahogy szeretnének. Mindenki önmaga modellje, mindenki sztár, mindenki manöken, mindenki önmaga divatbemutatója. Mindenki önprospektus, reklám, kínálat

önmaga percről percre történő sorozatgyártásából. A járókelőkről készült videók alá utólagos hangalámondással került kommentár. Többek között ezek is elhangzottak: „Gondolja azt, hogy tükörbe néz, helyesbítse a megjelenését; Legyen a megjelenése esemény; Valósítsa meg a saját magáról alkotott képét; Váljon az élményünkké.” Az 1976-os film megjelenésekor az arra járók nap, mint nap elsétálhattak akár ugyanezen emberek mellett. Mégis, az Öndivatbemutató képi világa, a szereplők viselkedései, pózai, valamint a film alatt hallható szöveg sokszori ellentmondásossága folyamatosan kizökkenti a nézőt az átlagos, saját megfigyelői pozíciójából. Ráébreszt arra, hogy bárki önmaga manökenjévé válhat a saját életében. Művészete egyértelműen a Tiltott kategóriába volt sorolható, mint a legtöbb magyar progresszív művészé. A visszaemlékezések és a fennmaradt munkái alapján is a kor egyik legkarizmatikusabb személyisége volt. Freinreisz Károly mondta róla: „Jó fej ez a Biki, csak azt nem bírom benne, hogy öt perc alatt bebizonyítja neked, hogy ő az Isten.” Pipcz Andrea

13

Film

Film

Aranybagoly 2015 Hagyományteremtő céllal, látványos gálán (a kk-ban) átadtuk az első Aranybagoly szobrokat. Nyolc kategóriában hirdettünk győztest, hiszen a többi úgysem érdekel senkit. (Elnézést minden vágótól, operatőrtől, sminkestől és minden egyéb szakmától, akik az Oscar-gálán kapnak díjat, de nálunk kimaradtak). A győzteseket a szerkesztőség szavazta meg, szigorúan tudománytalan alapon. Bármilyen más díjjal való egybeesés csupán a véletlen műve. Legjobb vizuális effektek Mára a látvány hihetetlenül fontossá vált. A jelöltek között olyan közönségsikerek voltak, mint A galaxis őrzői, az aktuális Hobbit rész, az X-men: Az eljövendő múlt napjai, Tom Cruise meglepően jó sci-fije, A holnap határa vagy a Majmok bolygója: Forradalom jelnyelven beszélő műcsimpánzai. Mégis a kategória győztese közfelkiáltással Nolan űrkalandja, a Csillagok között lett. Nem is csoda, a tudományos alapokon nyugvó film egyes megoldásait tudományos szimulációként is használják. Sosem volt még ilyen látványos (és pontos) egy űrkaland. Legjobb női mellékszereplő

be a hozzá fűzött reményeket Robert Downey Jr. nevével fémjelzett A bíró. Az érintettek közül egyedül Robert Duvall kapott tőlünk jelölést, de azt se tudták díjra váltani. Nem tudott újabb Oscart nyerni Cristoph Waltz sem, aki mindig favorit (Nagy szemek). További jelöltjeink: Edward Norton (Birdman), J.K. Simmons (Whiplash), Ethan Hawke (Boyhood) és Mark Ruffalo (Foxcatcher). A győztes szoros versenyben Ethan Hawke, aki sok évét fektette a szerepbe. Megérdemelt Aranybagoly! Legjobb női főszereplő Amy Adams menetrendszerűen jelöltetett, és bukott (Nagy szemek), és bármennyire is próbálta

Ebben a kategóriában szorosabb volt a verseny. A küzdelemben kissé leszakadt Emma Stone (Birdman), Patricia Arquett (Sráckor), de Jessica Chastain sem tudott csúcsra érni a Most Violent Year című drámájával. Az igazán nagy harc Rene Russo (Éjjeli féreg), Meryl Streep (Vadregény) és Keira Knightley (Kódjátszma) közt dúlt. Bár imádtuk Meryl Streep alakítását, mégis hátrányból indult, hiszen mégiscsak musical-meséért kapta jelölését, meg azért, mert neki automatikusan jár. A győztes végül Keira Knightley lett, akitől A Karib-tenger kalózai óta nem vártunk sokat, újabb és újabb érzékeny alakításával bizonyítja helyét a legjobbak közt. Legjobb férfi mellékszereplő A teljes döntésképtelenség lett úrrá a szerkesztőségen a férfi mellékszereplőket látva. Itt már több tudatosan Oscarra gyúrt film is megjelent, így borítékolható volt a szoros verseny. Nem váltotta

bizonyítani Jennifer Aniston a Cake-ben, hogy nem csak tehetséges komika, nálunk ez se volt elég az Aranybagolyra. Jelöltünk még: Marion Cotillard (Két nap, egy éjszaka), Julianne Moore (Still Alice), Felicity Jones (A mindenség elmélete). A győztes egyértelműen Rosamund Pike lett, ami nem is csoda, hiszen minket is teljesen átvert a Holtodiglanban. Remek film, remek fordulat, de a színészi játék nélkül nem sikerülhetett volna. Legjobb férfi főszereplő Az elmúlt évet a kivételes alakítások jellemezték. Steve Carell hatalmasat játszott a díjcélzó Foxcatcherben, Jake Gyllenhaaltól egy emberként undorodtunk Éjjeli féregként, Bradley Cooper AZ amerikai (ami nálunk annyira nem menő), Michael Keaton magát hozta a Birdmanben, Brad Pitt pedig hibátlanul megkeseredett, kétségek közt öldöklő tiszt (Harag). Az aranybagoly nyertese mégis

14

mindenki Sherlockja, Benedict Cumberbatch lett. A Kódjátszma igazi díjmágnes szerep. A zseni Turing, akit meghurcoltak homoszexualitása miatt. A legangolabb angol végre megkapta a neki járó

Mérleg Összesen 25 film versengett egymással Aranybagolyért, nyolc kategóriában. A legsikeresebb film a Csillagok között és a Kódjátszma lett,

Aranybaglyot. Gratulálunk! Legjobb forgatókönyv A legjobb színész, a legjobb rendező is félkarú óriás egy jó forgatókönyv nélkül. Mi nem tettünk különbséget eredeti és adaptált között, így a döntés nehezebb is volt. Utólag belátjuk, hogy talán hiba volt így osztályozni. Jelöltjeink: Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel), Gillian Flynn (Holtodiglan), Coen testvérek (Rendíthetetlen), Graham Moore (Kódjátszma), Alejandro González Iñárritu (Birdman), Nolan testvérek (Csillagok között). Az első helyet megosztva kapja Wes Anderson és Gillian Flynn, kettejük között nem tudtunk választani. Mégis kellett volna két külön kategória … Legjobb rendező A legszorosabb verseny kategóriája, itt osztotta meg leginkább a szerkesztőséget a mezőny. Mindenkire tetemes mennyiségű szavazat érkezett, a győztes csak egy hajszállal tudott győzedelmeskedni. A jelöltek: Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel), David Fincher (Holtodiglan), Richard Linklater (Sráckor), Cristopher Nolan (Csillagok között), Alejandro González Iñárritu (Birdman), Clint Eastwood (Amerikai Mesterlövész). Talán

utóbbi váltotta győzelemre jelöléseit leghatékonyabban. A legcsalódottabbak a Birdman alkotói lehettek, akik rekord jelöléssel sem juthattak arany szobrocskához. Biztos nem lesz egyetértés az Aranybagoly díjakat illetően. Máshogy láttatok valami? Mást jelöltetek volna? Kimaradt az évezred filmje a listából? Ne habozzatok jelezni nekünk! Az Aranybagoly közönségdíja ugyanis még nem került kiosztásra. Kovács Kristóf

már feltűnt nektek, hogy mekkora Wes Anderson rajongók vagyunk, így aztán nem is meglepő, hogy az Aranybagoly neki jár. A tökéletes auteur, a szimmetria mestere, a babaházgyáros a csúcsra ért. Legjobb film Jól tudjuk, hogy mindenki csak erre várt. Nekünk is ez volt a legfontosabb. Majd jól újra be lehet mutatni a moziban, a nép újra tódul majd, mindenki jól jár. A jelöltek listája szorosan összefügg a rendezőkkel, viszont abszolút meglepetés született. Közel járt a csúcshoz A Grand Budapest Hotel (Wes Anderson fanok, mondtam én), a Sráckor, a Kódjátszma, a Birdman, a Foxcatcher és A Mindenség elmélete is. Mégis a győztes a szeretet erejével, az érthetetlen tudománnyal, a sztárparádéval a Csillagok között lett. Csupa meglepetés ez a gála!

Film

Győzelmek száma/ Jelölések száma

Csillagok között

2/4

Kódjátszma

2/3

A Grand Budapest Hotel

1.5 / 3

Holtodiglan

1.5 / 2

Sráckor

1/4

Birdman

0/6

Foxcatcher

0/3

A mindenség elmélete

0/2

Amerikai Mesterlövész

0/2

Éjjeli féreg

0/2

Nagy szemek

0/2

A Most Violent Year

0/1

A bíró

0/1

Whiplash

0/1

Vadregény

0/1

Két nap, egy éjszaka

0/1

Still Alice

0/1

Cake

0/1

Harag

0/1

Rendíthetetlen

0/1

A galaxis őrzői

0/1

A hobbit: Az öt sereg csatája

0/1

X-men: Az eljövendő múlt napjai

0/1

A holnap határa

0/1

A majmok bolygója: Forradalom

0/1

15

Film

Film

Reisz Gábor kisfilmje A tagadás oka, őszintén Egy kisfilm, ami magába foglalja a 2014-es év egyik legtöbbet dicsért magyar filmjét. Nem másfél órában. Kettő percben. Hogyan csinálja ezt, és mit nyújt ez a kis szösszenet? A film elején a macskaköves Frankel Leó utca látszik, amit záró jelenetében a nagyfilm is megidéz. Hősünk sétál az utcán. Majd kijelenti, hogy ő nem sétál az utcán. Elmegy és virágot vesz. Majd határozottan kijelenti, hogy ő nem vesz virágot. Szerelmes, rikító színeket látunk a képen, egy vörös virágcsokrot, lom-

bos zöld fákat, a két szín egységét. Egy csókolódzó párt, akik a semmibe merednek egymás kezét fogva. Majd a lengyel nyelvű kommentár közli, hogy ő bizony minden, csak nem szerelmes. A boldogság képeit a szürke, kihalt albérlet csupasz fehér fala váltja a semmibe meredő hősünkkel. Aki ezt mind letagadja. Az utolsó filmkockákon a helyszín újra a Frankel Leó utca. Viszont valami változott. Élénkebbek lettek a színek. A kezdő képsor zenéje újra beindul az ezt megelőző monoton zúgás után, sétáló párokat, embereket látunk, és az egész hirtelen élettel teli, mozgalmas, dinamikus lesz. Főhősünk pedig nem tagad tovább. Sétál az utcán, és kijelenti, hogy ő bizony nem csinál egyebet, csak sétál az utcán. Az egész film olyan, mintha egy hangulat-hullámvasút volna. Az egyik pillanatban boldog, beteljesült szerelem látható, míg a következőben a magány egy csupasz albérletben bezárva saját gondolatainkkal, ahol a boldogság csupán távoli emlék. A film eleje borús, kihalt, míg a befejezés mozgalmas, lendületes, élénk. Ha azt nézzük, hogy a kezdő képsor a film végére ilyen formán változott meg, és az egész filmben végig egymást váltották az ellentétes hangulati

16

színezetű képek, a film a helyszín megismétlésével nem keretet képez, hanem ellenkezőleg, túlmutat saját magán. Az utolsó sétálás lendületes képeit feltehetőleg szomorú és borús jelenet fogja követni, amit kis idő múlva egy boldog, békés esemény vált majd fel. A film nem lezár, hanem egy nagyobb képet mutat. Az élet hullámvölgyét. Amikor a filmről tartottam előadást, Gelencsér tanár úr jogosan jegyezte meg, hogy „annyira bölcsész” módon elemeztem, nem láttam a fától az erdőt. A legszembetűnőbb formaszervező elem a kommentár, a főszereplő megjegyzései és a címben szereplő tagadás. Miért tagad mindvégig a szereplő a film végéig? Talán mert nem akarunk erről az egészről tudomást venni, hogy ennyi lenne az egész élet. Azonban ha nem veszünk erről tudomást, letagadjuk, azzal pontosan saját magunkat csapjuk be. Az egész filmen érezhető, hogy a főszereplő úgy tagad, hogy mindennel tisztában van. Ez az, amit a film a saját eszközeivel itt nagyon jól kifejez. Ez az ellentmondás az, amivel meg kell békélni, ami a film végére feloldódik. Mi a szomorú ebben az egészben? Az, hogy az élet ilyen kis apró jelenetek sora, amikből igazán nincs kiút. A film zárlatában egy hatalmas, leharcolt szürke falon marad a kamera, ami előtt a főszereplő elsétál, majd eltűnik a vászonról. A zenében (ami az egész filmet valami nemzetközi kulturális gyöngyszemmé teszi: olasz zene, lengyel alámondás, magyar felirat) pedig arról énekelnek, hogy a szürke napok a hosszú néma útjai egy sivár országnak, ahol nincs megváltás, hogy ezek a napok nem tűnnek többnek egy egyszerű falnál. A dalocska úgy fejeződik be, hogy Irén házánál mindig nagy bulikat csapnak, és csak a szürke napok vezetnek el a leányzóhoz, akivel beteljesülhet a szerelem. Élet itt, a lepusztult falak közötti szürkeségben. Ez az, amit szívesen letagadnánk, mert talán túl fájdalmas, hogy ennyi az egész, és talán túl fájdalmas, hogy ez a boldogság is. Zámbó Gergő

Filmalap és alapfilmek A magyar filmipar hathatós tevékenységének hála sikerült elérni, hogy a rendszerváltás óta a magyar film szitokszóvá lett. Az Álom.net és a Vuk második részével a hazai filmgyártás elérte mélypontját. A jelenlegi kormány ebben a helyzetben döntött úgy, hogy Andy Vajna kezébe helyezi a komplett magyar filmipart. A döntést nem kis felzúdulás követte. Többen fenntartásokat fogalmaztak meg, de sokan voltak bizakodóak is. Ki az, aki biztosan csalódott lesz? Aki a magyar terminátort várta. A Filmalap a támogatást pályázati alapon nyújtja. Cél, hogy különleges, szórakoztató és sikeres magyar filmeket támogassanak. A pénz mellett a nyertes projektek számára folyamatos kapcsolattartást, kreatív közreműködést és nemzetközi terjesztést is nyújtanak. A gond abban rejlik, hogy amit a Filmalap lehetőségként tálal, az sokaknak inkább megkötés. A Filmalap a támogatott filmek egész munkafolyamatát követi. Az indoklás egyértelmű: ha valaki az adófizetők pénzét kívánja költeni, akkor a filmnek minden porcikájában meg kell felelnie az elvárásoknak.

vagy az Utóélet a közönség nem kíváncsi, hiába a sorozatos elismerés. A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan a kritikai sikert is elérte, és a gyártási költségét is hamar behozta. Ráadásul hosszú

Vannak olyanok, akinek ez nem tetszik. A Filmalap kukacoskodásának köszönhetően valószínűleg már sohasem lesz epikus Toldi mozink. A történteket a filmalap és a rendező, Pálfi György máshogy meséli, de az biztos, hogy a Filmalappal folytatott huzavona feküdte meg Pálfi gyomrát, pedig Vajnáék mintegy 1,7 milliárd forintot vágtak volna Pálfihoz. Pálfi elmondása szerint viszont egyre több kacifántos feltételt szabott a Filmalap, amik miatt kénytelen volt visszalépni a filmtől. Hogy milyenek az új magyar filmek? Jobbak! Ez biztos, ez bármelyik jelenetükből látszódik. Sikeresebbek is? Nem sokkal. A közönségkedvenc filmek mint a Megdönteni Hajnal Tímeát vagy az – igencsak kétes értékű – Coming Out tudnak csak hasítani. A filmértők ezekre csak húzzák a szájukat, és a közvélemény is vegyesen fogadja őket. A mélyebb alkotásokra mint az Isteni műszak,

csoda, hogy még az Oscarra is őt küldtük a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. És mit kínál nekünk az idei év? Idén nézhetünk autós párbaj allegóriát (Parkoló), hősies kutyás eposzt (Mancs), vicces-japános-szürreálos filmet (Liza, a rókatündér), dumaszínházas stand-up mozit (Dumapárbaj), de jön a régóta várt Argo 2 is. Még mindig csak a márciusi premierekig jutottunk el. Tessék szépen bepótolni, ami eddig kimaradt! A Filmalap működése közel sem tökéletes. Sok filmes háborog, nekünk, nézőknek azonban nincs okunk panaszra. Jó irányba indultunk el, aminél, bár korrigálni kell, a fény már látszik az alagút végén. Reméljük, jövőre ilyenkor már hatalmas sikerekről számolhatunk be. Jó lenne, ha magyar filmre járni menő lenne.

hetekig szerepelt a tíz legnézettebb film listáján. A Fehér Isten is hatalmas fesztiválsiker lett, nem

Kovács Kristóf

17

pesti mese

Színház

GlobART szerinted milyen ember lenne .. / az elte bolcseszkara? – barnabás indokolatlan kérdése –

tóth károly szerintem nagy sálja lenne, amit lobogtatna az őszi szél és sok könyvet cipelne, és majdnem elesne a villamosmegállóban velük … ha menne az utcán, egyrészt feltűnő jelenség lenne, másrészt a másik oldalt megállnának az idős párok, és azt mondaná az öregember az idős feleségének, hogy „drágám, nézd, egy pesti bölcsész” (bólogat) nagy eszteranna fiú lenne és tipikusan az a fiú, akinek ezer-kétezer ismerőse van facebookon, és fogalma nincs róla, hogy ki kicsoda … állandóan ott van minden buliban, igazából fogalmam sincs, hogy mikor alszik, de ettől függetlenül mégis jól tanul az egyetemen … igazából akármit csinál, akkor is menő marad, kiválaszthatja a legbénább számot, a rumadait, ha ő énekli, akkor menő lesz horváth bence az elte jól táncol talán túl öreg már szeretőnek, de pajkos … pajkos, mint egy idős magyar költő az eltének a feje tele van könyvekkel az elte megosztja velünk, ami a fejében van az elte segít … segít, hogy rájöjjünk, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk, vagy nem azt csináljuk, amit szeretnénk az elte furfangos, az elte becsal a zugaiba, ahol majd elveszhetsz kormos csenge ez valami beugratós kérdés (nevet) androgün valami ... annyira színes az egész … én nem mondanám, hogy férfi vagy nő … szerintem az elte az egy nagyon menő skizofrén valami, kultúrskizofrén …mint, a bölcsesség istennője, Pallasz Athéné, a bagoly, aki egyben gyönyörű szép … szerintem pont ilyen … egy szexi görög istennő, aki rohadtul okos, és közben rohadt menő … és bagoly

18

máté zsófi egy csodálatos ember lenne … egy csodálatos édesanya … aki az élet minden területén segítené a gyermekeit, vagyis hát a hallgatókat, vagyis minket, a kis családunkat … otthont ad, egy közösségbe tartozási érzést nyújt nekem, és a testvéreimnek (mosolyog) zelencsuk kata fennállásából adódóan ugye biztos, hogy valami nagyon-nagyon-nagyon öreg úr lenne, és lenne pipája is, és valami nagyon fain pipadohánnyal tömködné a pipáját, és így pöpöpö fújdogálná a kis füstöt csizmadia f. anna úgy képzelném el, mint egy kedves ősz hajú professzor bácsit, kötött mellényben, lepkevadász zokniban, hipszter szemüvegben és tisza cipőben, mindezt azért, mert a bölcsészkar szellemiségéhez hozzátartozik az évszázados hagyomány és ugyanígy a fiatalok, akik élettel megtöltik ezeket a falakat … egy átlagos napja úgy nézne ki, hogy reggel fölkel, megissza a fekete presszókávét, bejön órára, sok-sok okosságot beletölt a fiatal fejekbe, majd délután találkozik a sotéval, és beülnek a centrál kávézóba egy jó kapucsínóra és egy jó sütire … mondjuk egy mandulatortára … majd utána hazamegy a feleségéhez a pesti mese egy kulturális és szórakoztató intermediális törekvés, amely az egyetemi élet szépségeiről mesél akikkel ez megtörténik: barnabás, csenge, levi, falutrix, főnökasszony ha egy maciba ütközöl, mi voltunk azok •

A GlobART összművészeti társulat 2013 szeptem-

A peremieren bemutatott Pisti a vérzivatarban

berben alapult. Legfőbb céljuk, hogy színpadon ötvözzék a különböző művészeti területeket, és azokat harmonikus egységbe hozzák maradandó élményt nyújtva. Az összművészetiség alapvetően kézenfekvőnek tűnik, ha színházról beszélünk, hisz díszletet, jelmezt, zenét is használnak többnyire az előadások. Akkor mi az, ami megkülönbözteti a GlobART-ot a többi társulattól? A csoport szellemiségének gyökere a 2011-ben elindított Partitúra kurzus, amit Horgas Eszter fuvolaművész vezet nyaranta Balatonfüreden. A célja, hogy a különböző művészeti ágak ne csak kiszolgálják egymást, hanem egymással kommunikálva jelenjenek meg a színpadon, például a zenész a játékával tudjon kapcsolatot létesíteni a színésszel, és fordítva.

Örkény-adaptáció pontosságán erőteljesen érződik a közös színházi műhelymunka. Az előadást különlegessé teszi, hogy a csoport valamennyi tagja több művészeti területen is professzionális teljesítményt nyújt. Előfordul, hogy a táncos táncolva fest és játszik, vagy az énekes színészkedik. A hetente szervezett önismereti trénigek is meghatározzák a csoport arculatát. Bátran „lemeztelenednek” egymás előtt, így fontos szerepet kap a kölcsönös bizalom, megadva a harmonikus munka alapját. A társulat önfenntartó, így különböző intézmények és pályázatok segítségével igyekszik magas színvonalú előadásokat létrehozni. A Magyar Kultúra Napjára is nagyszabású produkcióval készültek, melyet az Újpest Színház színpadán adták elő. • Somogyi Anna

Maladype A Maladype jelentése: találkozások. Ez erőteljesen kifejezi a működését, törekvését. Célja az új színházi formákkal, a közönséggel, valamint a más színházi rendszerekből és kultúrákból érkező művészekkel való találkozás. A társulat függetlensége szellemiségében, megújuló képességében mutatkozik. A változást tekinti színházcsinálásnak. Játékformái: a terek használata, a színészek munkája, a nézők „provokálása”, a szabálytalan színi megoldások. Kiemelkedő az a sajátos színházi nyelv, a tagok közös műhelymunkája, aminek célja a befogadókkal történő folyamatos kommunikáció. Olyan különleges ösvényeken próbálnak járni, amelyeken újszerű gondolataikat eljuttathatják a közönséghez. A csoport lételeme a véletlen és a bizonytalanság, mert a kockázat vállalása különös örömet szerezhet. Maga a játék a rizikós, teremtő eszköz, kimenetele csak a teremtés pillanataiban válik valóssá. Mint

a gyermek, aki önfeledten játszik; a színész feladata, hogy átszellemüljön az előadás során, és a nézőt is szereplővé tegye. A Maladype egyben felolvasószínház, a kiválasztott kevésbé ismert külföldi kortárs írók, drámaírók műveit dolgozzák fel. Emellett koncerteket is hallgathatunk a csoporttól, ami az udvari zenéléshez, zenei szalonokhoz és klubokhoz hasonló közeget teremt. Az előadások után beszélgethetünk a tagokkal a zene kifejező erejéről, érzelmi és szellemi hatásairól, lehetőségeiről. A társulat bázisa a lakásszínház. Ezt a rendszerváltáskor divatos formát az elmúlt években több társulat elevenítette fel Budapesten. A hangulatos közeg éppen ezekhez a beszélgetésekhez ad különleges intimitást. A Mikszáth téri lakásban az Übü királyt mutatták be először, amivel strukturálisan is átalakult a csapat. Szerencsére így könnyen megtalálhatók, érdemes kipróbálni! • Somogyi Anna

19

Helyajánló

Helyajánló

Keret Klub

Titkok, városi legendák, alig ismert, eldugott csodák. Egy utcácska, egy félig lehúzott rács, kiszivárgó furcsa hangok, fények és egy aprócska képkeret, meg egy csengő. Ami mögötte van, az egyik legzseniálisabb dolog, amiből kár, hogy csak pár darab van az egész fővárosban.

Zsúfolt egyetemi hétköznapjaink során állandó kérdés: „Merre megyünk ma este?”. Válasz gyanánt szóba jöhet a romkocsmák mélye, a diszkók turistáktól hemzsegő tánctere vagy a csillagászati összegért deci bort áruló művészbárok és galériák sokasága. Most jöjjön valami egészen más! Egy barátom nemrég mutatott egy bő két perces videót, amikor épp azon agyaltam, hogy merre

héten merre is tartják a kreatív társasjáték-szeánszukat. Merthogy ez az esemény ide-oda költözik, megóvva a látogatókat a megszokás szürkeségétől. Ha félve húzod össze pénztárcádat, akkor is van egy jó hírünk. Ignác, a társaság kabalája szívesen fogadja az adományokat, de a belépés ingyenes! Mint ahogy sok mesefilm vagy „ifjúsági regény” kategóriába skatulyázott írás, a társasjáték sem

Ugyanis ez egy olyan hely, ahol az ember biztonságban érzi magát, és annak ellenére, hogy újonnan belépve valószínűleg senkit sem ismerünk, olyan érzés fog el, mintha egy meleg családi fészek közepébe csöppentünk volna. A hely szűkös, de pontosan ez adja meg egyedi hangulatát. Egy meleg, sercegő kandalló, egy kedves kis kanapé, egy eldugott kis sarok egy asztalkával, aminél rengeteg dráma, meghitt beszélgetés folyhatott le. Mellette egy hatalmas asztal, ami hatalmas baráti társaságok víg estéit sejteti, egy lépcsőforduló, ahol mindig ül valaki, aki csöndben végiggondolja magában minden előtte elhaladó ember életét, fenn pedig egy emelet origamimadarak százaival, és egy apró konyhával, ahol kiszolgálnak minket szinte bármivel, a kézműves söröktől

érdemes belevágni a budapesti éjszakába, ha nem a legolcsóbb, de még iható sört vagy a legnívósabb medoc noirt keresem, de enni sem szeretnék. Új embereket megismerni viszont annál inkább. Ezen a rövid filmen keresztül botlottam bele a Játszóház nevű, egyre népszerűbbé váló kezdeményezésbe. Sikerüket talán jól mutatja, hogy már jó néhány fesztiválon is játszatták a bulizásban megcsömörlött népet. Magukat szerényen egy csapat fiatal elnevezéssel illetik, de tulajdonképpen egy innovatív közösséggel találkozhatsz, ha veszed a bátorságot, és játszol a klasszikus, de unalmas kocsmázás helyett. Megtalálod őket az olyan szeszt (is) mérő közösségi terekben, mint a Müszi, az Auróra vagy a Gólya. Talán ismerősen csengenek ezek a nevek, és már jártál is ezeknek a falai között, de ha új és meghatározó élményt keresel, akkor érdemes visszanézned, illetve tájékozódnod, hogy az adott

kizárólag gyerekeknek szól. Egy játszma alkalmával sokat tanulhatsz arról, hogy mi az a kooperáció, önfeláldozás, de kipróbálhatod azt is, hogy megy a rezzenéstelen arcú taktikázás. Jól jön egy játékba bújtatott kurzus önismeretből. Ha már elmész a Játszóházba, ezzel is valami újat kipróbálva, akkor ne a jól bevált, ronggyá játszott darabot vidd el a „kupacból” hanem valami olyat, amiről esetleg még sosem hallottál. Nem kell félni, a játékmesterek elmagyarázzák, mi hogyan működik, de egy idegen társasághoz is csatlakozhatsz, ahol szintén lesz, aki segítséget nyújt a játék megismerésében. Máris meglesz az első közös beszédtémátok, a többi pedig adja magát. Ha szeretnéd tudni, éppen hol rágcsál Ignác, a nyúl, keresd a Játszóház Projektet a www. jatszohazprojekt.hu oldalon, vagy a facebookon! Találkozzunk a tábla mellett! Papp Loránd

kedve, a szlovák importon át egészen a teák és kávék végtelen kínálatáig. A helynek az a szépsége, hogy más szórakozóhelyekkel ellentétben itt mindenen érezni lehet, hogy története van. Beérkezve nem az az érzése fog el, hogy olyan idegen helyen jársz, ami biztosan jó, csak meg kell szokni,,és ez is csak egy hely a város ezernyi kocsmája közül; hanem olyan, mintha mindig is ismerős lett volna. Ha Budapestnek lenne egy képzeletbeli családja, amiről könyvet kéne írni, szerintem a Keret lenne a törzshelyük. Egy alkalommal esett meg velem az, hogy elcsíptem egy filozófiai beszélgetést, ami olyan magaslatokba torkollott, hogy kétségbe estem: a sör mond ilyen okosakat az emberből, vagy tényleg ő beszél okosan, és csak én vagyok ehhez roppant mód buta. Bárhogy is legyen, ha festményt kéne csinálni Budapest életéről, én itt kezdeném. A kis kör alakú, füstfelhőbe burkolt asztalok köré olyan

Játszóház projekt Ahol egyedül sem leszel magányos

20

emberek ülnek le, akiknek az élete egyesével elbírna egy-egy művészfilmet, az valami elragadó élmény a cserfes forgatagban. Mi teszi azonban ezt a helyet még különlegesebbé? Az, hogy ide csak azok az emberek jönnek, akik tudják az ide vezető titkot. Ugyanis meglehetősen nehéz megtalálni a helyet, amit egy apró kis titkos tudás nyit. Ez az a kis semmiség, amitől ez a hely még különlegesebb lesz. Ez az a hely, ami megáll a lábán anélkül, hogy reklámoznia kéne magát, mert van valami különös vonzalom abban, hogy ez a hely igazából titkos, és belépve mi is ennek a szűk rétegnek a tagjai leszünk, akiket valami (egy semmiség) összetart. Ez az a hely, ami annyira a miénk, mégis teli van rejtélyekkel, történetekkel, találkozásokkal, hosszú téli estékkel, és amiről mégis, annyira kevesen tudunk. Zámbó Gergő

21

Könyvajánló

Könyvajánló

Docere et delectare A könyv komédiája

M. C. Beaton és az angol vidék reneszánsza

Hány betű van a Bibliában? Hogyan kell detektívregényt írni? Melyik író keresett a legtöbbet? Hasonlóan érdekfeszítő kérdésekre ad választ Ráth-Végh István régebben kultikusként számontartott alkotása: A könyv komédiája. Tanít és gyönyörködtet.

Talán még emlékszünk az Agatha Christie könyvekből kibontakozó békés, pletykákkal teli angol vidéki idillre. Nos, pont ennek a falusi vidéknek a skót jelenjét tárja elénk M. C. Beaton a maga fanyar, humoros módján, frenetikus szereplői, Agatha Raisen és Hamish Macbeth révén.

A könyv csevegő stílusú szerzője, Ráth-Végh István azonban nem egy rögeszmés irodalomtörténész, még csak nem is blikkfangos cikkek csípős tollú újságírója, hanem egy művelődéstörténésznek – nem csekély felkészültséggel – felcsapó jogász. Jogtudományi munkássága mellett kultúrtörténészként jópár vitathatatlanul magas színvonalú és olvasmányos kötettel ajándékozta meg hazáját. Összegyűjtött műveit hét kötetben adták ki 1962 és 1967 között. Csak néhány kedvcsináló cím alkotásaiból a teljesség igénye nélkül: Az emberi butaság kultúrtörténete, Mendemondák és történelmi hazugságok, Csalók, tolvajok, kurtizánok. 1943-ban a Cserépfalvi kiadónál jelent meg első alkalommal A könyv komédiája, amely egy tetemes méretű csokorra való gyöngyszemet gyűjtött össze „az ember hű társának és kísérőjének” kalandos, meghökkentő és nem egyszer igencsak furcsa törté-

A 78 éves írónő mögött már tucatnyi könyv áll pályafutásának nehéz kezdete ellenére. Hosszú utat tett meg a sikerig, hiszen először volt könyvesbolti eladó, majd színházkritikus az Egyesült Államokban, illetve egy lap divatrovatának szerkesztője. Kezdeti írásai történelmi-romantikus művek voltak, melyeket otthon, kisfia társaságában írt. Férjével visszatérvén skót földre pedig megszületett Hamish Macbeth alakja. Macbeth egy apró skót település helyi rendőre, aki egyszerű, szinte puritán életet él, s ezt az életvitelt sokan az együgyűséggel rokonítják – ám nagyot tévednek. A nyomozó példás logikával oldja meg a faluban történt bűnügyeket és gyilkosságokat. Még azt sem veszi zokon, hogy felettese semmibe

neteiből. Ráth-Végh szerint a könyv „megismertet a művészet és tudomány kincseivel, finomítja értelmünket, gazdagítja érzelmeinket”, de a pátosszal telt értekezések témáját adó remekművek mellett számára a sajtóhibákkal telik, az emberbőrbe kötöttek, a majomnyelvről és beszélő kutyákról szólóak, a leiterjakabokban bővelkedő szentírások, a „könyvdühöncök” bizarr szerzeményei és még ezernyi méltatlanul elfeledett érték is hasonló presztízzsel bír. Hiszen ki nem gondol másképpen a képeslapok funkciójára a zaporozsjei kozákok szultánnak címzett levelét olvasva: „Ugyan szomorú lovag vagy te, ördög teremtése! Amit az ördög elpotyogtat, azt zabálod fel a seregeddel együtt.” Vagy milyen földöntúli érzés keríthet hatalmába egy ilyen cím olvasatán: „Néhány szép darab kétszersült, a kegyesség kemencéjében megsütve és gondosan

22

félrerakva a hit tyúkjai, a lélek verebei és az üdv fecskéi számára”? Ki tud anélkül nyugodtan aludni, hogy nem tudja, hogy a King James-bibliában 3  566  480 betű van összesen vagy, hogy Gida

József majd’ kétszáz esztendeje bebizonyította, hogy a Mózes korában az egyiptomiak magyarul beszéltek. Még csak nem is beszéltünk a kivégzésre ítélt könyvekről, sem a csókról mint jogi fogalomról. Habent sua fata libelli, azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa, ahogyan azt már több, mint ezerhétszáz esztendeje Terentianus Maurus megírta. Hogy ennek a kultúrtörténeti kincsnek mi a sorsa, az csakis rajtunk, az utókoron múlik. Ite ad vendentes! Tóth Károly

veszi, a gyanúsítottak pedig durva megjegyzésekkel illetik. Apró lakása, mely egyben a rendőrőrs is, egy olyan meleg, hívogató otthon, ahol minden belépő feltárul a tulajdonosa előtt, míg a rendőr kutyája, Mackó, körbeugrálja őket. Macbeth szíve aranyból van: kevés keresetének egy részét hazaküldi, hogy támogassa testvéreit. Természetesen a szerelmi szál sem maradhat ki. Szíve választottja Priscilla Halburton-Smythe, az előkelő származású hölgy, akinek az apja korántsem örül lánya hódolójának. Ám az igazi gyöngyszeme az írónőnek Agatha Raisen. Az élete közepén járó karakter egy londoni reklámügynökséget hagyott el, hogy a vidéki élet szépségeit élvezhesse. Sajnos azonban rá kellett ébrednie, hogy semmilyen vonzerővel nem bír számára a csendes vidéki élet. Hiába próbálja megkedveltetni magát a lakókkal, nem ér el koronázatlan sikereket. A pitesütő-versenyen

egy bolti készítményt próbál sajátjának beállítani, a megnyitott kertek rendezvényre pedig instantkertet varázsol udvarába. És a háztartásban sem a megszokott házitündér. Mikróban elkészíthető ételeket fogyaszt, kávéval és dzsintonikkal leöblítve. Izgalmában azonnal cigarettához nyúl. Nem csoda, ha alakja túlontúl is gömbölyű, s hiába próbálja meg lefaragni magáról a felesleget, sosem sikerül neki. Pedig igazán csinos akar lenni: a szomszédjába költöző egyedülálló férfire, James Laceyre veti ki a hálóját. Kapcsolatuk a marakodásra és nézeteltérésekre alapszik, no meg a közös bűntényekre, melyeket együtt próbálnak felderíteni. Kotnyeles, esetlen olykor mogorva, de mégis szerethető. Agatha maga esetlenségében saját magunkra emlékeztet. Apró hibáival ember közeli és szerethető karakterré válik minden olvasó számára. Beaton sikere talán abban rejlik, hogy könnyed, rövid könyvei nem akarnak többet nyújtani kellemes kikapcsolódásnál, abban azonban remek társunkká válnak. A gyilkosságok hátterében megannyi pletyka, irigység és titkolnivaló turpisság lapul meg, melynek áldozatai a falu újdonsült, vagy tősgyökeres lakosai. Annyi azonban elmondható, hogy akit egyszer magával ragadott a szerzőnő hihetetlen humora és őszinte karakterei, nem fogja tudni letenni a könyveit. És szerencsére nem is kell, hiszen a Hamish Macbeth és Agatha Raisen sorozat hónapról-hónapra új darabbal bővül. Tegdes Péter

23

VERSroVAt NYÚLVÁNY

Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, jelenleg Debrecenben él. Gérecz Attila-díjas, Makói Medáliák Díjas és Móricz Zsigmondösztöndíjas költő, műkritikus. Első verseskötete 2012-ben jelent meg Glaukóma címen, a jak-füzetek sorozatban. Az Alföld, a Szkholion és a prae. hu szerkesztője, a kulter.hu főszerkesztője, a jak elnökségi tagja, a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának hallgatója.

Ha a radiátorra nézek, anyát látom. Nyáron ő a leghidegebb tárgyam. Tisztán hűlt el, ahogy csak felejtő anyáknak lehet. Anyáknak, akikből vakbélnek nevezett féregnyúlványok és kihordatlan magzatok távoztak. Anyáknak, akikben sokszor ismétlődnek ugyanazok a mondatok, akikből nem szállt el a lélek időben, egy helyben remeg, mert képtelen a kijelölt területeken rásimulni a húsra. Fertőtlenítő biztonság a halálfélelem. Ilyeneket is csak eltüntetett magzatok helyett írnak megszületett fiúk, akiknek lehet, mégiscsak rosszabb, akiknek a bőre nem képes emlékezni bizonyos érintésekre. Mert anyáról sehogy sem sikerül lemosni, nem lehet leszedni a koszt, amit hónapok, évek alatt magára szedett, ami miatt a szaga már alig emlékeztet egykori önmagára. Nem csak színüket, de élüket is vesztik a hajszálak, a hát megmerevedik alattuk, és mellkasa cellaként görnyed a szívre, a gyűrött szemekben pedig összetorlódik a fáradtság. Aztán, ha nem ismerem fel, ő nem lehet többé ugyanaz. Mikor már csak a szemetesemben kutakodva tudja feltérképezni előző napjaimat, mert nem szólok, mert jobb, ha nem szól hozzám, végleg kimerít a felismerés, hogy többé úgysem találni köztünk azt a nyelvet, amit egyszer tőle kaptam. A vers egy korábbi változata Magától el címmel jelent meg a Symposion 61. számában.

24

1895 1918 1927 1934 1942 1960

Az évszámok megfejtését megtalálod a Facebook oldalunkon

1968 1972 1975 1976 1982 1992 25

26