ZATYKÓ ZSUZSANNA1 A válság indukálta szabályozási lépések Regulatory measures generated by the crisis The global crisis of the the past few years has justified the need for rethinking current regulations, working out new theories and suggestions in several fields of the economy. The intention to change was topical, since the prevailing system involved several problematic issues which were intensified by the crisis. In my study I would like to survey how the regulatory environment has changed in the areas of money-and capital market, accounting and insurance.
Bevezetés A társaságok könyvelésével kapcsolatosan alapkövetelményként fogalmazódik meg a valós és áttekinthetô kép biztosítása (fair and true view), az állandóság (modellazonosság), a folyamatosság és az óvatosság szempontjainak betartása. (Fézer- Károlyi- Petkó- Törô 2010 267.o.) A világon uralkodó számviteli rendszereket politikai megfontolások és szakmai önszervezôdés motiválta. A jelenleg fennálló három nagy számviteli rendszer: • az Európai Unió jogrendjébe illesztett számviteli szabályozások; • az Amerikai Egyesült Államok számviteli szabályozása (US GAAP); • a nemzetközi számviteli standardok és értelmezéseik IFRS2. (Kapásiné- Pankucsi 2003 2.o.) A szabályozás elvi oldala szempontjából két nagy csoport különíthetô el. A „kontinentális” (rendszerszemléletû) megközelítés – melybe az EU számviteli szabályozása tartozik- az átfogó, elvi jellegû szabályozást helyezi a középpontba. Tipikusan a kontinentális Európa országaiban a beszámolókészítés kötelezettségét és a végrehajtási feladatokat jogszabály (törvény és rendelet) írja elô. Ezeket a kódex jellegû jogszabályokat szükség szerint kiegészítik szakmai útmutatók. Az „angolszász” megközelítés inkább technikai jellegû, problémamegoldónak tekintendô, azaz egy konkrét problémára, esetre koncentráló standardok és értelmezések alapján készítik el a beszámolót. Ez a rendszer a nemzetközi számviteli standardokra és az US GAPP-ra jellemzô. (Kapásiné-Pankucsi 2003 2.o.) A gazdasági integráció elôfeltétele volt, hogy a jelenlegi és a jövôben alkalmazandó jogszabályokat a Közösség jogszabályihoz igazítsák. Számolni kell azonban azzal, hogy minden tagállam számviteli szabályozásának vannak hagyományai, kialakult, sajátos gyakorlata. Szabályozási kérdéskörben nem lehet eltekinteni az ország gazdasági körülményeitôl, számviteli kultúrájától és a számvitel gazdasági fejlôdésre gyakorolt hatásától. (Sutus 1998 112.o.)
1 2
BGF, Pénzügyi és Számviteli Kar, Salgótarján, tanársegéd Új elnevezése beszámolókészítési standard. Rövidítésében a régi IAS-t váltotta fel az új IFRS rövidítés.
347
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 Az IAS szerinti beszámolási kötelezettség az EU-n belül már megkerülhetetlen lett, megvalósul az egyes tagországok számviteli szabályozásának IAS felé történô elmozdulása. Ez a hatás a kereskedelmi bankok számvitelében is érezhetôvé válik, különösen három területen: a valós értéken történô értékelés kiterjesztése; a hitelportfolió számítandó értékvesztése, megállapítása; a származékos ügyletek szerepeltetése a mérlegben valós értéken. (Balázs 2003 81-82.o.) A gazdasági válság hatásai a szabályozási területek felfrissülésében, új tervezetek és ajánlások megszületésében öltöttek testet. A szabályozási környezet változását három irányból vizsgálom: a számvitelt érintô, a pénz- és tôkepiacot érintô és a biztosítási szektort érintô szabályozási kérdéseket. Tekintettel arra, hogy a számviteli terület szabályozási környezetének változását egy korábbi tanulmányomban feldolgoztam, a hangsúlyt ezúttal a pénz- és tôkepiac vizsgálatára helyeztem. A válság hatása a számvitel területén 2007-2008. USA pénzügyi válság- transzmissziós mechanizmus következtében globálissá vált. Ez a globális likviditási válság, globális hitelválságba csapott át és mérete révén olyan területeken végzett rombolást, mint a jármûgyártás és az építôipar. A válság sokrétû tanulmányozása kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi 1929-33-as világgazdasági válsághoz képest a kivezetô út a fogyasztás ösztönzése és a nemzetközi együttmûködés megvalósítása mellett, a gazdaságpolitikai együttmûködés felértékelôdése, intézményi keretei, a Bretton Woods-i intézményrendszer nyomatékos szerepe, és a felszínre került szabályozási gyengeségek kiküszöbölése a pénzügyi reguláció globális összehangolása révén érhetô el. A pénzügyi válság a pénzpiacon uralkodó alacsony volatilitás és a méretes befektetôi kockázatvállalás mentén indult el. 2007 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy az átlag alatti jelzáloglevelekkel támogatott strukturált értékpapírok megjelenésével, az alacsony kamatszint, bôséges likviditás miatt, valamint az AAA minôsítésû, az átlagot meghaladó jövedelmû strukturált értékpapírok megjelenésével és terjedésével egy túlméretezett folyamat indult el. Sajnos a felügyeleteknek nem volt elegendô információjuk, hogy gátat szabjanak a túlárazott értékpapírok iránti megnövekedett keresletnek és forgalomnak. A strukturált hitelinstrumentumokkal a probléma az volt, hogy azok bonyolultsága és átláthatatlansága miatt rejtve maradt azok tényleges mérete, értéke, a felvett pozíciók tôkeáttételének a mértéke gyakran még magának a pénzintézetnek is. Az értékpapírosodás a kockázatok bizonyos részeit eltávolította a bankrendszerbôl. Bár a válság során felmerült problémák mindegyike önmagában orvosolható lett volna, együttesen azonban hatásuk romboló és megállíthatatlan volt. Az IMF számos tanulmányt és elemzést adott ki a pénzügyi válságról és annak megoldási lehetôségeirôl. Noel Sacasa: az IMF Monetáris és Tôkepiaci Osztályának pénzügyi fômunkatársa szerint a szabályozási gyengeségekre irányuló reformnak öt fontos területet kell felölelnie. A rendszerkockázatok és a ciklikusságot erôsítô kockázatvállalások következtében mind a tôkemegfelelést, mind a makrogazdasági politikát anticiklikussá kell tenni. A piacokon átnyúló számviteli rendszereket újra kell értékelni. Az értékpapírosodás területén az
348
ZATYKÓ ZSUZSANNA összehangoltságra, hatékonyabb likviditásmenedzselésre és a jelenlegi kockázatkezelô és elemzô módszerek javítására és átértékelésére kell törekedni. (Csáki 2009) Nem célom az IMF válságkezelésében betöltött szerepét elemezni, csak szerettem volna rávilágítani arra, hogy a számviteli rendszerekkel kapcsolatos probléma és annak kezelése kimagasló területnek számít.
A valós értékelés vitatott szerepe a válságban A válság kirobbanása után számos szakértô készített tanulmányt, melyben a valós értékelés válságban betöltött szerepét vizsgálta. Két álláspont bontakozott ki. Az egyik álláspont szerint a valós értékelés a válság egyik kirobbantójaként azonosítja a modellt, míg a másik álláspont a válság vészjelzôjeként értékeli. De mi is az a valós értékelés? A valós érték alapú elszámolás3 gyakorlatilag egy módszer arra, hogy hogyan szerepeljenek az eszköz és forrástételek a vállalkozások, bankok mérlegében. Az FAS1574 szerint valós érték alapja a piaci ár. Eszerint a tételek bekerülésének három bemenetét lehet azonosítani. Level1: Amennyiben az aktív piacon van jegyzett árfolyam azonos eszközökre és kötelezettségekre, akkor a mérés alapja ez az érték kell hogy legyen, mert ez a valós érték (mark to mark model).Level2: Amikor vannak megfigyelhetô értékek, ami magában foglalja a jegyzett árakat is, de ez az érték nem tekinthetô az aktív piacra nézve relevánsnak. (HE-ZHANG 2010) Ezek az értékek lehetnek: a) a hasonló pénzügyi instrumentumok jegyzett ára az aktív piacokon, b) jegyzett árak azonos vagy hasonló pénzügyi instrumentumok esetén nem aktív piacokon, c) bemenet kívüli jegyzett árak, amelyek azonban megfigyelhetôek (pl. hozamgörbe) d) korrelált árak (Magnan 2009) Level3: Léteznek bizonyos megfigyelhetô értékek, melyeket az érték megállapítása kapcsán fel lehet használni, de ebben az esetben az érték megállapítás alapja egy modell (mark-to-model).
Forrás: (Pozen (2009) 88-89.oldal) 3
FVA 4 Financial Accounting Standard- fair value accounting or market to market standard “The price that would be received to sell an asset or paid to transfer a liability in an orderly transaction between market participants at the measurement date.”
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 A valós értékelés támogatói azzal érvelnek, hogy a modell az eszközök vagy kötelezettségek valós értékét tükrözi a jelenlegi piaci körülmények között, és így biztosítja idôbeli tájékoztatást, növelve az átláthatóságot, ösztönözve ezáltal szükség esetén azonnali kiigazító intézkedésekre. Ellenfelei azt állítják, hogy a valós érték nem releváns és sokszor akár félrevezetô is lehet, a hosszú ideig (esetleg lejáratig) tartott eszközök az eszközök esetén. Az árak sérülhetnek és torzulhatnak a piaci hiányosságok következtében, melyre alapozva helytelen befektetôi döntések, irracionalitás vagy likviditási problémák következhetnek be. Mivel a modell nem minôsült a fentiek szerint megbízhatónak ez alapján arra lehet következtetni, hogy az FVA hozzájárult a pénzügyi rendszer porciklikusságához. Az elônyök megvilágítása végett azonban meg kell tennünk az összehasonlításokat egy korábbi modellel a HCA-val5 (bekerülési érték modell). Az elemzés kapcsán kiderül, hogy a HCA és az FVA a számviteli standardok területén egy állandó változási folyamat része. Ugyanis a régi történelmi költségelszámolás (bekerülési érték) váltotta fel az új valós értéken történô elszámolás paradigmája. A változások tükrözik a felhasználók igényeit, illetve a számviteli standardokat kialakító szervek elképzeléseit. A HCA költség alapú elszámolása elrejti a valós pénzügyi és jövedelemi helyzetet. Az FVA azonban információkat szolgáltat az irányítás az érdekelt felek és a munkavállalók számára. Emellett felhívja a részvényesek figyelmét a tôkeértékre, ezáltal befolyásolja a vezetôk megítélését is. Vezetôk megítélésében bekövetkezô alapvetô változás az átláthatóság növekedésével összhangban következik be. Alapvetô kérdés volt a válság idején, hogyha a valós érték alkalmazását felfüggesztenék, vajon milyen érték lenne használható helyette? Nem következik automatikusan, hogy HCA jobb lenne, hiszen némely vélemény szerint dônként az FVA nem nyújt megfelelô információt, sokszor a HCA esetén a költségek sem nyújtanak megfelelô tájékoztatást. Az alapvetô kérdés az volt, hogy hogyan kezeljék ezeket a felmerült problémákat. (HE-ZHANG 2010) Stephen H. Penman professzor szerint a HTC elôrelátó, az FVA-nál viszont különbséget kell tenni az ár és érték között. A professzor - aki inkább a „konzervatív” számvitel híve szerint az ár az, amit az ember fizet a termékért; az érték az, amit kap érte. A kettô között van különbség, ezért ô ebben látja a valós érték problémáját. Penman szerint a valós értéken történô elszámolásnak kimagasló szerepe volt a válság kirobbanásában, a rossz árazás miatti hitelpiaci buborék, hamis nyereség képzôdés így a vezetôi bónuszfizetés, osztalékok és a nagy tôkeáttétel miatt.(Ying 2010) Érvek és ellenérvek 2008-ban a válság mélyülésekor bontakozott ki a vita, hogy a valós értéken történô elszámolás nem kivitelezhetô illikvid piacokon. Az indok az volt, hogy ez az értékelési módszer csak súlyosbította a bankok pozícióit, felesleges leírásokra kényszerítve azokat. Vannak olyan nézetek, melyek fenntartják a két érvelés egyensúlyát. A német Számviteli Standard Bizottság6, az EFFAS7 és a berlini Humboldt Egyetem által 2008 áprilisában végzett tanulmányban a valós értéken történô értékelés kapcsán két alapvetô modellt külön5
Historical cost accounting GASC 7 European Federacion of Financial Analysis Societes 6
350
ZATYKÓ ZSUZSANNA böztettek meg. A mark-to-market (piaci alapú valós érték) és a mark-to-model (modell alapú érték). A valós érték veszélyes voltát ennek a két típusnak kapcsán vizsgálták. Az a megállapítás született, hogy az értékelési módszerek akkor tekinthetôk relevánsnak a befektetôk számára, ha az érték kellô megbízhatósággal meghatározható. Ellenkezô esetben negatívan befolyásolja a döntés- hasznosságát. Az értékelési területen alkalmazandó egységes megközelítés és a pénzügyi kimutatások információtartalmának a bôvítése növelné a legjobban a hasznosságot. A valós értékelés alkalmazása ilyen korrekciók nélkül azonban csak egy ideális, teljes és tökéletes piacon megalapozott és mûködôképes. (Pfaff 2008) A mark-to-market könyvelési modell támogatói hajthatatlanok. Lisa Koonce az University of Texas professzora szerint a valós érték-alapú elszámolás nem az oka a jelenlegi válságnak. Elôbb közölte a hatásokat, amelyek a másodlagos jelzálogpiaci hitelek és a nemteljesítéskori csereügyletek rossz döntések következtében álltak elô, mint ahogy azok hatása bekövetkezett volna. Egyes vélemények szerint a piaci árakon történô értékelés szükséges a mai környezetben. Az FASB hangsúlyozta, hogy különösen fontos, hogy a valós érték adatok hozzáférhetôk legyenek a befektetôk számára. (Pozen 2009) Christian Laux és Christian Leuz által publikált tanulmány a valós érték vizsgálata kapcsán amellett foglalt állást, hogy az FVA nem tehetô felelôssé a válság gerjesztésében, de nem is tekinthetô csupán egy mérési modellnek. Egyértelmûvé válik, hogy a szabványok nemcsak önmagukban jelentik a probléma forrását, hanem azok más intézményi keretekkel való kölcsönhatásuk kapcsán okozhatnak problémát. Hangsúlyozza továbbá, hogy a HCA (bekerülési érték elszámolás) elszámoláshoz való visszatérés nem tekinthetô megoldásnak, hiszen nem tükrözik az eszköz jelenlegi értékét. A bekerülési költség megbecslésére alapuló módszer elszigeteli a bankokat a piaci áraktól. A problémát a szerzôpáros a porciklikusságban véli felfedezni, ami által az ingadozás a pénzügyi rendszerben is csak fokozódik, ami szintén spirált okozhat a pénzügyi piacokon. Az FVA bírálata esetén azonban figyelmen kívül maradt az a tény, hogy a modell korai figyelmeztetô jelzéseket küldött a közelgô válságra, kényszerítve a bankokat a megfelelô intézkedés megtételére. Azaz az FVA ténylegesen csökkentette a válság súlyosságát. (Laux- Leuz 2009) U. Khan a bankok rendszerkockázati kitettségét vizsgálja, és azt állapítja meg, minél inkább rosszul tôkésített a vállalat, szélesebb a valós értékelés lehetôsége, annál nagyobb a kockázati kitettség (Khan 2009) Sal.Oppenheim jr. & Cie. and Prof. Dr. Bernhard Pellens, chair of International Accounting at the Ruhr University in Bochum (and member of the Executive Board of the German Accounting Standards Committee – Deutsche Rechnungslegungs Standards Committee (DRSC)) közös tanulmányának fô üzenete az volt, hogy a valós értéken történô elszámolás nem a valódi oka volt a jelenlegi pénzügyi válságnak és a gazdasági lassulásnak, de szerepet játszott azokban az erôsítô hatása és a piaci szereplôk részérôl megvalósuló értetlenség (megértés hiánya) miatt. (Oppenheim 2008)
351
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 Leif Atle Beisland a valós értékelés hatását vizsgálta a fedezeti ügyletek alkalmazásán keresztül. Azt állítja, hogy a pénzügyi eszközök valós érték elszámolása hozzájárult, és erôsítette a pénzügyi válságot. A fedezeti ügyletek elszámolására vonatkozó számviteli szabályok szükségessé teszik, hogy az eszközöket valós értéken kell megjelölni, ha a vállalatok megfelelnek bizonyos szigorú fedezeti elszámolási követelményeknek. Így a fedezeti szabályozás teljes mértékben közvetlen hatással van a valós érték elszámolásra. (Beisland 2010) Peter J. Wallison 2009-es tanulmányában a valós értékelés kapcsán megfogalmazta a számvitellel szemben támasztott fokozott követelményeket. Elôször is biztosítani kell a pénzügyi kimutatások összehasonlíthatóságát; másodszor számolni kell a valós érték elszámolás prociklikus voltával. Álláspontja szerint, ha a szabályozás frissítése nem történik meg, akkor csak a „pénzügyi szakadék” szélén ácsorgunk. (Wallison 2009) Nicolas Véron munkájában a likviditáshiányt és a prociklikusságot jelölte meg a valós értékelés két fontos problémájaként. Szinten amellett foglalt állást, hogy a jelenlegi elôírások módosítása égetôen szükséges hiszen jelenlegi szabályozás nem számol az esetleges negatív hatásokból származó adatvesztéssel és ennek hatásaival a pénzügyi beszámolóban. Kiküszöbölendô hiányosságként fogalmazta meg, hogy a jelenlegi mérési rendszert a piaci feltételekkel összhangban korrigálni kell és megfelelô információkkal ellátni a beszámolóban. (Véron 2008) A SEC8 szerint a valós értéken történô elszámolás nem játszik jelentôs szerepet a pénzügyi válság kirobbanásában. Ezen álláspontjuk fenntartása mellett, azonban számos változtatást javasolnak, mely négy pontban foglalható össze. • Részletes útmutatás arra vonatkozóan, hogy hogyan történjék meg a valós érték megállapítása az illikvid piacokon. • Az FASB9-nek meg kell vizsgálni a valós érték alakulását a likviditási helyzetre. • Növelni kell a valós értékre vonatkozó közzétételi követelményeket a pénzügyi kimutatásokban. • Az FASB-nek újra felül kell vizsgálnia az értékvesztés elszámolási modellek alkalmazásának lehetôségeit. Emellett a SEC javaslata, hogy végezzenek átfogó felülvizsgálatot a valós értéken történô elszámolásra vonatkozóan, különösen a FAS 157 szabály tekintetében. (Whittall 2009) Az alapvetô célkitûzés az összhang és az összehasonlíthatóság megteremtése volt. Az FAS 157 szabály pontosításaként jött létre a 159-es, amely a valós érték elszámolások alkalmazását finomította. (Bostwick- Fahnestock 2011) A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) és az Amerikai Számviteli Standard Testület (FASB) a felmerülô problémák megoldására létrehozott egy Tanácsadó Csoportot Pénzügyi Válság Tanácsadó Csoportot (Financial Crisis Advisory Group, FCAG) névvel, aki rendszeres tanácsadói megbeszéléseken állítja össze javaslatait. A kidolgozott javaslatok ezt követôen kerülnek a két Testület által megvitatásra.
8 9
Securites and Exchange Commission Pénzügyi Számviteli Standardok Testülete
352
ZATYKÓ ZSUZSANNA Az IASB és az FASB a pénzügyi válság hatására indított projekt kapcsán 2009. július 14-én ED/2009/7. számon kiadásra került egy Nyilvános Tervezet, mely a Pénzügyi instrumentumok: besorolás és értékelés címet kapta. Ebben a tervezetben helyet kap az az igény, hogy a korábbi IAS 39-et a Pénzügyi Instrumentumok: elszámolás és értékelés címû standardot egy új standarddal váltsák ki. (SZAKma 2009) A pénz- és tôkepiac szabályozása A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásának elôsegítése érdekében 1988-ban nyilvánosságra hozta az elsô bázeli tôkeegyezményt (Bázel I.). Az az ajánlás könnyen alkalmazható elôírásokat tartalmazott, mely egyben elônye is volt. Azonban az idô elôrehaladtával felszínre kerültek a hátrányai is: nincs kapcsolata a hitelintézet kockázati profiljához igazodó gazdaságilag is indokolt tôkével, nem eléggé kockázatérzékeny és nem veszi figyelembe a kockázatok meghatározásánál az intézményi sajátosságokat. Az új második bázeli tôkeegyezmény 2004-ben jött létre, de a korábbi hiányosságokat kiküszöbölve hármas pillérre építkezett: • A tôkemegfelelés: melynek kapcsán a tôkemegfelelés esetén a tôkekövetelmény számításának a mûködési kockázatok számításba való bevonását valósították meg.10 Újítás, hogy a hitelezési kockázatok mellett a mûködési kockázatok esetében is lehetôséget ad a belsô modellek használatára. • A tôkemegfelelés komplex felülvizsgálata: mely magában foglalta egyrészt az intézmény részérôl is a módszerek idôközönkénti felülvizsgálatát, tökéletesítését, másrészt a felügyeleti ellenôrzés rendszerén keresztül, folyamatos jelentéstétel, helyszíni ellenôrzés tôkeszámítási módszerek megfelelô használatának figyelemmel kísérése. • A piaci fegyelmezô erô: az intézmények adott körben és gyakorisággal több információt kötelesek közölni a vállalt kockázatokról, a tôkemegfelelésrôl a minél szélesebb hozzáférhetôség érdekében. (Gulyás-Veres 2008. 194-197. old.) A Bázel II. szabályozás kidolgozásakor úgy vélték, hogy a jelenlegi tôkemegfelelési szabályok képesek lehetnek az intézményi szintû kockázatkezelésre. A bankoknak rendelkezniük kell egy olyan minimális nagyságú tôkével, amit a kockázattal súlyozott eszközállomány alapján állapítanak meg. De ha a kockázatok nônek, akkor a tôkét meg kell emelni, hiszen a minimális szint követelményét csak így képesek biztosítani. A banki tôkeképzés kapcsán el kell különíteni a gazdasági tôkét (economic capital), ami a részvényesek érdekeit szolgálja és erôteljesen függ a részvényesek kockázatvállalási hajlandóságától; valamint a szabályozói tôkét (regulatory capital), melynek akkorának kell lennie, hogy még a rendszerszinten megvalósuló „sokk” esetén is védje az adófizetôk érdekeit, azaz ne legyen szükség az adófizetôi vagyon bevonására. A megkülönböztetést itt azért szükséges megtenni, hogy látható legyen, a szabályozói tôke nem a kockázatok realizálódásakor felélhetô tôkeállományt jelenti.
10
Ezzel mintegy valamennyi kockázati típus bevonásra került a számításokba.
353
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 A második nagy probléma a jelenlegi szabályozással szemben az alkalmazott belsô modell tökéletlensége. A kockázatok számításánál alkalmazott VaR (Value at Risk) modell idôhorizontja túl rövid, ebbôl adódóan a kockázatokat rosszul becsüli. A fellendülés idôszakában az általános gazdasági volatilitás alacsony, ezért túl kevés tartalékot kell képezni, míg a dekonjunktúra idôszakában a volatilitás magasabb, ezért a tartalékképzés túl sok. Jelenleg a várható hitelveszteségekre céltartalékot képeznek. Ez indokolt is. Azonban ha a pénzügyi környezet vagy a reálgazdasági mutatók romlása következik be, ez nem készteti tartalékok képzésére a bankokat. Igaz ugyan, hogy a piaci fegyelem tôkeképzésre és tartalékok felhalmozódására figyelmeztet, de elgondolkodtató, hogyha a piaci szereplôk összefonódásai ismeretlenek és kiszámíthatatlanok, valamint ha a piacon mindenki egy irányban mozog, akkor a piac fegyelmezô ereje kérdésessé válik. A válság kapcsán felszínre került, hogy a rendszerkockázatokra eddig senki sem figyelt. Ezek a kockázatok endogének, a rendszeren belül a piaci szereplôk interakciói alapján is képzôdhetnek. Probléma az is, hogy a bankok a kihelyezett hiteleket értékpapírokkal finanszírozták a „normál” betétek helyett. Ez számukra azért kedvezôbb, mert az értékpapírnál nem kell lejáratot megvárni, a piacon bármikor eladhatóak, a rövid lejáratú papírok olcsóbb finanszírozási formát jelentenek, mint a betétek. A jelenlegi rendszer nem szabályozza a hitelek és a finanszírozási források közötti lejárati meg nem felelést, így az jelentôsen megnövekedett az elmúlt idôszakban . (Bánfi- Kürthy- Bánfi 2011 198-206.o.) Érdekes információ lehet, hogy a Bázeli Bizottság ezen szabályozással párhuzamosan miként látja a Nemzetközi Számviteli Szabványok fejlôdését. A valós értéken történô értékelés szükségességét, különösen a tôkekövetelmények megállapítása szempontjából fontosnak találják, de kétségesnek tartják annak teljes körû alkalmazása tekintetében. Egyrészt bizonyos eszközök meghatározása kapcsán, másrészt bizonyos gazdasági környezet esetén. Lehetségessé teszik az eseti alkalmazás esetén, azonban az eredmények jelentôs volatilitását (Balázs 2003 83.o.) A gazdasági válság kapcsán a legfontosabb szereplô a bankszektor volt. Szükségesnek látszott, hogy a szabályozási kereteket a biztonságosabb mûködés irányába mozdítsák el, ennek megfelelôen az új szabályozás középpontjába a szavatoló tôkét, a tôkemegfelelést és a hatékony kockázatkezelést állították. 2010. szeptember 12-i sajtóközleményében a Bázeli Bankfelügyleti Bizottság részben véglegesítette a Bázel III. keretrendszer legfontosabb pontjait.11 A Bázel III. szabályozás célja az volt, hogy megreformálja a Bázel II. hiányosságait, különösen a prociklikus viselkedést. A tôkeszabályozás hiányosságait úgy kísérelték meg feloldani, hogy a javaslat szerint a minimális tôkekövetelmény megtartják és kiegészítik az un. dinamikus tartalékolási kötelezettséggel (dynamic provisioning). Azaz a gazdaság konjunkturális szakaszában a bankoknak többlettôkét kell képezniük, ami majd a dekonjunktúra idôszakában pufferként szolgál, azaz leépíthetô. A dinamikus tartalékolás várhatóan nem számít majd bele a szavatoló tôkébe, mert annak csak a minimális tôkekövetelmény és a tôkepuffer lesz a része. 11
Elôrebocsátotta, hogy a jövôbeni szabályozási tervekben várhatóan a kereskedési könyvvel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálata, illetve a külsô minôsítésekre való támaszkodás csökkentése fog szerepelni.
354
ZATYKÓ ZSUZSANNA A javaslat másik lényeges pontja, hogy a tartaléknak a várható veszteségekhez kell igazodnia. Ezt két módon is meg lehetne valósítani: • a kockázattól részben függetlenül köteleznék tôkeképzésre a bankokat, azaz a kockázattal súlyozott eszközállomány helyett a számviteli érték számítana, • a VaR- alapú módszereket felváltanák a stressztesztek. További újítás lenne, hogy a banki jövedelmek kiosztását korlátoznák, azaz amíg a bank tôkéje nem éri el a minimális tôkekövetelmény és a tôkepuffer összegét, addig a részvényesi kifizetések és a menedzseri kifizetések is korlátozhatóak lennének. Az értékpapírosodás, ami a kihelyezett hitelek likvidebb finanszírozási formája miatt állt elô, két új likviditási mutató bevezetését tenné szükségessé: • LCR (Liquidity Coverage Ratio): ami a bank 30 napos likviditását méri • NFSR (Net Stable Funding Ratio): ami az éven belüli refinanszírozáshoz szükséges forrásmennyiség. Vita csak arról folyik, hogy elôírják-e a likviditás körébe sorolt eszközök jegybankképességét. A rendszerkockázatok mérséklése kapcsán a tôkeképzésnél a korábbinál szigorúbban veszik majd figyelembe a partnerkockázatokat. A tervek szerint azon derivatív ügyletek kockázati súlya emelkedne, ahol nem vesznek igénybe elszámolóházat, azaz nincs központi szerzôdô fél. A Nemzetközi Utolsó Mentsvár (ILLR)12, azaz a nemzetközi végsô likviditást nyújtó infrastruktúra kialakításának szükségességét az az igény hívta életre, hogy korlátozni kellene a devizaügyletekkel vállalható kockázatokat, mivel jelenleg a devizaswapok szabályozatlanok. Jelenleg ha a kereskedelmi banknak nagy a devizakitettsége, akkor azt likviditási probléma esetén még a saját jegybankja is csak korlátozottan képes kisegíteni, ezért olyan rendszer kell kialakítani, ami képes az ex post segítségnyújtásra. Várhatóan a felügyeletek külön kezelik majd a szokásosnál nagyobb rendszerkockázatot hordozó rendszerszinten fontos pénzügyi intézményeket (SIFI)13. Ezekre az intézményekre a szokásosnál szigorúbb megfelelési mutatókat írnának elô, sôt akár ezen intézmények tevékenységi körét és méretét is korlátozni lehetne. (Bánfi- Kürthy- Bánfi 2011 198-206.o.) A Bázel III. szabályozás változásai 2019. január 1-ig fokozatosan kerülnek bevezetésre. Biztosítási terület A szabályozás környezetet változásának harmadik területe, egyben a gazdasági válság kirobbanását markánsan meghatározó szereplô a biztosítási szektor. A Szolvencia I, ill. II. Az elsô szolvenciakeret az 1970-es években került kialakításra és a kifinomult kockázatkezelési rendszerek kifejlesztését irányozta elô. A Szolvencia II-ben már kitér a szabályozási tervezet a kockázatkezelés meghatározásához szükséges tôke szintjére, az alkalmazandó eljárásokra, mérésekre és kockázatkezelésekre. A Szolvencia II irányelv során hárompilléres szerkezetre támaszkodtak: • Elsô pillér: mennyiségi követelmények (szavatoló tôke követelmény(SCR) és minimális tôkeszükséglet (MCR) • Második pillér: Kvantitatív követelmények: kockázati és felülvizsgálati, felügyeleti kérdések •Harmadik pillér: közzététel, információ a fizetôképességrôl és a pénzügyi helyzetrôl 12 13
International Lender of Last Resort Systematically Important Financial Institutions
355
BUDAPESTI GAZDASÁGI FÔISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE, 2011 A Szolvencia II. elvei: •A vállalat irányítási és kockázatkezelési rendszernek meg kell egyeznie a cég kockázati profiljával •A hatékony kockázatkezelés kulcsa az irányítás •A stratégiai döntéshozatal kapcsán a cégnek belsô modellekre kell támaszkodnia •Ha még nem létezik, akkor létre kell hozni a kockázatkezelési funkciót. A teljes szabályozás terület részletes áttekintése nélkül, kiemelném egyrészt a felügyeleti vizsgálat szerepét (SRP), melynek célja rendszeresen felülvizsgálni és értékelni az irányítási rendszert és a kockázatelemzést, a biztonságtechnikai tartalékokat, a tôkekövetelményeknek való megfelelést, a szavatoló tôke nagyságát és a belsô modell használatát. A felügyelô elôírhatja a felmerült gyenge pontok orvoslását és a hiányosságok megszüntetését. Kiemelném azonban a kiegészítô tôkeszükséglet elôírásának lehetôségét, mely a másik két vizsgált területtel mutat rokon vonásokat.14 Mindhárom terület áttekintése kapcsán megállapítható tehát, hogy a szabályozásuk a hatékonyabb kockázatkezelésre, a válsághelyzeteket is figyelembe vevô tôkekövetelmények szigorítása és az egyre bonyolultabbá váló, specializált számításokra támaszkodó értékelés modellek alkalmazásának irányába hat, melyek fokozott felügyeleti ellenôrzése és engedélyezése valósul meg.
Összefoglalás Összességében tehát elmondható, hogy a szabályozási lépések a kialakult válság által felvetett problémákra irányultak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a jelenlegi tervezetek mind a válság hatására tett válaszlépések. Az új hatékony szabályozásnak nemcsak a felmerült problémák kezelésére, hanem elôremutatóan azok megelôzésére kell irányulnia. A bázeli szabályozás célja a nemzetközi bankrendszer stabilitásának megteremtése volt, viszont a szabályozás nem kívánt mellékhatásai alááshatják annak elônyeit. A szabályozás értelmében a bankrendszer tôkeigénye, a szavatoló tôkében figyelembe vehetô forrásigénye is növekedni fog. Ezzel párhuzamosan azonban a bank jövedelmezôsége és a befektetôi nyereség is romlani fog. Mivel a forrásbevonási lehetôségek beszûkülnek, ezért a hitelezési tevékenység csökkenhet és a bankrendszer stabilitása meginoghat. Továbblépve, ha a bank a veszteséges üzletágak megszüntetése mellett dönt, az a bankokba vetett bizalom csökkenését okozhatja. A megfogalmazott bázeli javaslat leghangsúlyosabb szankciója a nem együttmûködô szervezetek névsorának nyilvánosságra hozatala, ami nem kifejezetten az erôteljes szabályozás irányába mutat. A jövôbeli válsággal veszélyeztetô helyzetekre való felkészülés csak abban az esetben lehetséges, ha a bank kockázatkezelés minôségének tudatos fejlesztésére kerül sor.
11
A biztosítási terület szabályozásának vizsgálata még folyamatban van, ez indokolja az anyagban való csekély információkat. (szerzô)
356
ZATYKÓ ZSUZSANNA
IRODALOMJEGYZÉK BALÁZS ÁRPÁD (2003): BÁZEL II. és az IAS a kereskedelmi bankok szemszögébôl Hitelintézeti Szemle 2003.második évf.1.sz. 81-84.o. BÁNFI TAMÁS- KÜRTHY GÁBOR- BÁNFI ATTILA (2011): Szabályozás a pénzügyi válság(ok) után (között): kényszer és lehetôség, Pénzügyi szemle, 56. évf. 2.sz,/2011. 198-206.o. BEISLAND, L.A. ( 2010): A note on Fair Value Accounting in a Crisis: The Influence ont he Hedge Accounting Regulations, Business and Economics Journal, December 23, 2010 BOSTWICK, E.D.- FAHNESTOCK, R.T. (2011): Fair Value Accounting and the conceptual framework University of West Florida ASBBS Annual Conference: Las Vegas February 2011. CSÁKI GYÖRGY (2009): A Nemzetközi Valutaalap és a világgazdasági válság. Pénzügyi Szemle,54.évf.4.sz,545-567.o. DR. FÉZER TAMÁS – DR. KÁROLYI GÉZA - DR. PETKÓ MIHÁLY - DR. TÖRÔ EMESE (2010): A gazdasági szféra alanyai- gazdasági társaságok Debreceni Egyetemi Kiadó 2010. FINANCIAL SERVICES AUTHORITY (2011): Solvency II implementation plan GULYÁS ÉVA- VERES JUDIT (2008): Bankszámvitel, Alinea Kiadó 2008 HE CAI-XIA - ZHANG CHI (2010): Fair value accounting under financial crisis, Journal of Modern Accounting and Auditing, June 2010, Vol. 6, No.6 (serial No. 61) KAPÁSINÉ DR. BÚZA MÁRIA – PANKUCSI, ZOLTÁN (2003): Számvitel az Európai Unióban és Magyarországon Európai Füzetek 4. Szakmai összefoglaló a magyar csatlakozási tárgyalások lezárt fejezeteibôl, Budapest 2003. KHAN, U. (2009): Does Fair Value Accounting Contribute to Systemic Risk int he Banking Industry?, Columbia Business School July 3, 2009 LAUX, C.- LEUZ, C. ( 2009): The Crisis of Fair Value Accounting: Making Sense of the Recent Debate, Center for Financial Studies No. 2009/09 MAGNAN, M. (2009): Fair Value Accounting and the Financial Crisis: messenger or Contributor? CIRANO, Montréal Mai 2009 OPPENHEIM, S. (2008): Fair value accounting intensifies the crisis – study warns of need for quick reform, Press and Public Relations, 23 Sept. 2008 DR. PÁL TIBOR (2006): Speciális számviteli eljárások – ECONOMIX Kiadó 210 .old. PFAFF, D. (2008): Fair Value- Fluch oder Segen? Wie Rechnungslegungsstandards Krisen im Finanzsektor verschärfen können, Neue Zürcher Zeitung 31. Mai 2008 POZEN, R.C. (2009): Is It Fair to Blame Fair Value Accounting for the Financial Crisis?, Harvard Business Review November 2009 DR. SUTUS IMRE (1998): Az Európai Unió számvitele és a magyar számvitel Polvax: társadalomtudományi folyóirat 1998.második évf.1.sz. 111-132.o. SZAKma (2009): SZAKma, Számvitel Adó Könyvvizsgálat 2009/4. április szám IASB hírek 181. old. VÉRON, N. (2008): Fir Value Accounting is the Wrong scapegoat for the crisis, Brugel Policy Contribution May 2008 WALLISON, P.J. (2009): Fixing Fair Value Accounting, OECD Journal on Budgeting Volume 2009/2 WHITTALL, C. (2009): SEC: fair value not to blame for financial crisis, Risk magazine 06 Jan 2009. YING, C.(2010): Public Seminar by Cheng Tsang Man Professor Stephen Penman: Accounting for Value: Is Fair Value Accounting Fair Accounting for Shareholder Value? School of Accountancy SMU Jun 2010 357
