Z. Németh István Kinde Annamária Vasi erenc Zoltán Haraszti Mária versei. Sándor Zoltán Hajtman Béla Svetlana Zuchova Uršula Kovalyk Sós Dóra prózái

KÕ K MÛVÉSZET K KRITIKA

ISSN 1335-6321

2005 / 4.

K

10. ÉVFOLYAM

K

Ára 30.– Sk / 300.– Ft

SZÕRÖS

IRODALOM

Z. Németh István Kinde Annamária Vasi Ferenc Zoltán Haraszti Mária versei Sándor Zoltán Hajtman Béla Svetlana Zuchova Uršula Kovalyk Sós Dóra prózái Kelemen Zoltán tanulmánya Ardamica Zorán jegyzete

Z. NÉMETH ISTVÁN

Délibáb 12-kor Dehogyis fáj önnek a gyomra, uram. Talán csak az emulgeátorok emulgeálnak benne, tartós közlekedési dugó alakulhatott ki a 6-os fõúton, a bélsztráda mellett jobbra. Nyeljen csak nyugodtan. Nyelni jó. A gyomra remek. Csak kissé szigorúak önnel szemben a visszerek. Már a szívét markolásszák. Sóhajtson. Tüdeje fekete retek. Kínai porcelánként fénylik szemgolyója. Sarkára falevél tapadt és üszkös kissé a nyelve hegye. Az ön gyomrának kutya baja, mondhatom. Lenyelt pár békát, úgy lehet. Talán egy egész félig befõzött világegyetemet. Vagy székrekedés elõtt nem mosott kezet. A vérnyomásáról viszont regényt írhatnék, ha pont nem ön lenne, ki bármikor írott szóvá teszi, mi lelkének panasz. Tudja, úgy van az... Nyelni kell. A nyögést megelõzendõ. Sok zöld teát. Úgy nem kerül majd el minden hepilepsziát. Az ön gyomra... Hogy is mondjam, kérem. Hazudik a röntgen. A tükör jó viszont. Csak csukott szájjal mosolyogjon, ne fogyasszon hagymát reggelente, s meglátja, sorsa jobbra fordul. Vagy tán balra. De sohasem éri meg a teljes hátraarcot. Fekhelye nem túl girbegurba? S feljegyzi gondosan álmait? Ön igent mondott az Unióra? Nem bántják gerincét a megatonnák, amikkel táncolni kénytelen? Uram, legyen erõs. Önnek jó a gyomra. Bevesz bármit, bármilyen mérgezett, 1

Plazma Miazma

keserû, csupa spóra, önre nincs hatással lejárt szavatosság. Önt a tények még élve felravatalozták. Nyeljen hát. Nyeljen idõt, teret, nyelje le, mit maga elõtt kiokádott már a rettenet. Ön nem hisz az emberiség legújabb rémálmában? Úgy õszül, hogy haja is hull tõle? Öltse ki nyelvét! Sóhajtson! Remek! Uram, az ön gyomra Picasso vásznára termett. Jót tett önnek a sok kecsketej. Szorítsa homlokát a hideg kockakõre. Pulzusa pánikot sejtet. Látom, a körmét gondosan nyírja. Füvet is szokott? Nyelni csak. Bejön az, barátom. Mondtam már? Nyeljen képcsöveket. Nyeljen szõrös hernyót, svábbogarat, sok színes napernyõt, pár MIG 29-est, nyomja le a torkán önmagát, mint délibábot. Az ön gyomra hangversenyzongora. De – s ezt most ne vegye zokon – imádkozzon buzgón hajnalonta.

Agyam koktélbárjában egyre több az elmosatlan pohár. Természetgyógyászom szerint semmi baj, csupán itt dekkolt és dekódolt pár vadidegen, míg én az álomsztrádán nyomtam a pedált, õk gondosan mintát vettek felkavart agyvizembõl, felkutatták, milyen szájtokat nyitok meg a neten, mily’ szájak nyílnak meg hol és miért nekem, elért-e szállj el kismadár-szerû érzelem, milyen a száz könyvhöz való viszonyom, van-e otthon száz kimonóm, szívesen nézem-e a százegy kiskutyát, szeretem-e a szevaszpistukát, szerzek-e néha zenét, s honnét veszem hozzá a hangjegyeket, letörölöm-e néha megkopott hangszeremet, mért van nálam folyton sárga kodak-táska, mennyi idõt töltök úgy kábé az alkotásra, mire gondolok másnapos hajnalokon, fõleg: értem-e a létet leg’lább hangyafokon.

Nincs egy árva fûszál Ribana Nabame nagy ribi volt szõrén ülte a lovat és szálán hajában pipacs meg a pity pangott horzsolta bõrét a nagy tors közt kelõben érte pár büszke kaszkadõr

(Ó, az élet! Szikkadó szartorták a napon. Rakja beléd petéit valami szuperhatalom, amirõl azt se tudod, veszik-e vagy osztják, csak keverik nagyon, cinkelik, s az ászok mindig más kezében robbannak a végén. Sugározzák agyadba a szennyük, átírják génjeid, angyali trombiták bontják a még megmaradt harmóniákat, a birodalmak – ha önmaguknak is – de visszavágnak. Fantomok pantomimje! Az erkölcs vasszûzbe zárva.) Új kódot lehelsz hát magadba, miközben a feltörésén már valaki öröktõl fogva dolgozik.

dadogtatott randi remegtetett válás hát még a popsiján a remek tetoválás hányszor mutatta meg álmomban hogy melyik út vezet Budára ilyenkor varjútollal írtam a vallomást hogy önbe egy bölény is belebolondul meg hogy kihalok ha pont nekem nem nyílik rés a kopár szik sarján génjeimre végül is nem tartott igényt pedig éhes borja én lehettem volna így most kihûlt vágyam udvaron fehérlik (a gazdasszony éppen az imént) ugye értik 2

Z. Németh István (1969) Komárom/Csicsó. Legutóbbi kötetei: Tündérvirág (gyermekversek, AB-ART, 2003) Triatlon (Plectrum, 2004). Kétszer jutalmazták nívódíjjal.

3

SÁNDOR ZOLTÁN

A férfi és a nõ „Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent.” Hamvas Béla Az érintés A harangok zajával érkezett. Kora reggel. Egy unalmas õszi reggelen. Az idõ tájban, amikor a gyermekek még alszanak, és visszhangoznak a hangok. Bement, letette szerény poggyászát a padlóra, és az alvó Férfi mellé telepedett az ágyra. Mire felébredt, az asztalon várt rá a reggeli, az újság és a forró kávé. Semmi különlegeset nem talált az esetben, hiszen már régóta várt rá. És most végre eljött. Egész délelõtt beszélgettek. Az indiai tehenek sorsáról, az Új-Zéland szigetén élõ bárányokról, miegymásról. Estére, mire a Férfi viszszatért az ügyvédi irodából, a Nõ eltûnt. Csak egy levelet hagyott maga után az asztalon: „Tudod, hogy a város, ahol élünk, tele van szörnyetegekkel?” – állt benne. A fiatalember százszor és megannyiszor újraolvasta ezt a rövid szöveget. Semmiben sem lelt megnyugvást mindaddig, amíg a külváros peremén, egy kusza parkban ismét a Nõre nem bukkant. Már várt rá. Ahogy megpillantotta, tüstént futni kezdett feléje, és a nyakába borult. – Délibábok a pusztában, mint menstruációs vérbe mártott kaviár, azok voltunk, amikor felismertük egymást a sokaságban; Te és én: két térbõl kirekesztett bohóc. Délibábok a pusztában, akár egy szertefoszló mámor… – mondta elérzékenyülten, majd késõbb lelkesedéssel mesélte el a Férfinak az utóbbi néhány nap eseményeit. Ezentúl így éltek: kettesben. A fiatal ügyvéd és a titokzatos hajadon, aki éjszakára mindig eltûnt, hogy reggelre újra megjelenjen. Egy alkalommal a Férfi rákérdezett, hol szokott éjszakánként tartózkodni, mire a Nõ furcsán ráme-

4

resztette szemgolyóit és átfutott a másik szobába. A Férfi soha többé nem kérdezett tõle semmit, ami felháborítaná Õt. Idõvel csókjaik által kirajzolt sziluettekké váltak, amelyeket nap mint nap durva simogatásaival átitatott a zord Nap. Esztendõk múltak így el szelíd boldogságban, amikor, mit ad isten, kollégái és munkatársai fogadást szerveztek, és õt is meghívták a mulatságra, de az orrára kötötték, a Nõ nélkül, akirõl annyit mesél, ne is menjen. Otthon elmondta barátnõjének munkaközössége kívánságát, mire az csak annyit mondott: – A szem csak egy elvarázsolt kõ. Elérkezett az a bizonyos nap, beesteledett, a Nõ, mint máskor is, készülõdni kezdett, de a Férfi az ajtóba állt és elzárta elõtte az utat. – Ma este nem mész sehova. Velem maradsz – mondta a Nõnek, aki nem ellenkezett, csak figyelmeztetésképpen megjegyezte: – Megbánod. A fiatalember nyelt egyet és a Nõ közvetlen közelébe lépett. Kigombolta ingét, lassan lehúzta róla, majd a szoknyáját is, és így tovább: mindent sorban. A Nõ teljesen meztelenül maradt, a Férfi csak bámulta. – Puszta a délibábokban – azzá leszünk lassan. Virtuális bábok önnön képzeletünkben… – mondta a Nõ, de a Férfi, mit sem törõdve az intelmekkel, felemelte a kezét és megérintette a Nõ mellét. Az volt a szándéka, hogy majd teljesen magához öleli Õt, de ezt már nem tehette... Egyedül ment el a fogadásra. Az elhatározás A Férfi éveken keresztül – túl sokáig – ûzte mindazt, amit mások vártak el tõle. Élte a kako-

fonikus zajjal dúsított kaotikus nagyvárosi életet, és annak látszatát keltette, hogy élvezi is azt. De a fogadás utáni reggelen kicsordult a pohara. Rettentõ fejfájással ébredt, és miközben a különféle pezsgõk és borok savanyú utóízével viaskodott, úgy érezte magát, mint Kafka ama hõse, aki egy reggel bogárként ébredt fel. Én is csak egy féreg vagyok, szögezte le elkeseredetten. Órákon át tehetetlenül fetrengett az ágyban, mindeközben a legkülönösebb gondolatok tépték és járták át megviselt idegzetét, míg rá nem ébredt, hogy alapjában véve senkinek sem tartozik semmivel. Egyébként is, ha már megszületett erre a lepratelepre, azzal az aktussal egyidejûleg talán azt a jogot is kiérdemelte, hogy úgy élje le, vagy ha úgy tetszik: úgy pocsékolja el az életét, ahogyan az neki éppen megfelel. Kínkeserves küszködések árán kikecmergett az ágyból és még aznap délután – ismerõsei, rokonai és szeretõi õszinte megrökönyödésére – becsukatta ügyvédi irodáját, elõkelõ kliensei számára lemondta szolgálatait, kacsalábon forgó villáját pedig, az össz benne lévõ mûvésztárgygyal, luxuscikkel és egyéb csecsebecsével egyetemben, eladásra bocsátotta. Néhány héten belül, miután az ingatlanáért kapott összeg nagy részét a rászorultaknak adományozta, szerény pénzköteggel a zsebében repülõre ült, átszállt néhány tenger, folyó, hegyszoros, város, sivatag és sziget felett, majd a földgömb másik csücskében, favágóként, új életet kezdett. A találkozás A Nõ egy másik õszi reggelen toppant be a favágó szerény otthonába – és életébe. Bekopogott, lenyomta a kilincset, és bement. Helyet foglalt az asztal körüli székek egyikén, majd részletesen elpanaszolta vendégfogadójának, mennyire elege van szakácsnõje konyhájából, bármit is készítsen, neki az a benyomása, mintha nap mint nap egy és ugyanazt az ételt fogyasztaná. – Nekem teljesen új ízekre van szükségem – magyarázta szinte kétségbeesetten. – Hol ez tetszik, hol az, ilyen egyszerû az egész – mondta kissé bölcselkedõ hangnemben a favágó, és a Nõ elé helyezte, az asztallapra, a csésze forró kávét, majd õ is melléje telepedett.

Egyáltalán nem lepte meg az asszony váratlan megjelenése. Már régóta ismerte Õt képzeletében, azzal is tisztában volt, hogy elõbbutóbb felbukkan a láthatáron. Ez csak a beteljesülése volt egy rég megálmodott valóságnak. Az álom A Férfi álmában ismeretlen tájakon kószált, csakhamar el is tévedt, és ki tudja már mennyi ideje – az álmokban az idõ másképp múlik, mint a valóságban – céltalanul bolyongott, amikor megpillantotta a Nõt egy országút menti szemétdomb kellõs közepén ácsorogni. – Te mit csinálsz itt? – kérdezte tõle. – Látod, várakozom. Egy vagány ír író, aki franciául is ír, meg franciázik is olykor, gondolom én, álmába keveredtem, és õ kapva az alkalmon, ide helyezett, hogy isten tudja, meddig várakozzam az õ eszményi lényére. De úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Ha megengeded, veled tartok. – És mi lesz vele? – Kivel? – Akire vártál? – Semmi közöm hozzá. Különben is, honnan tudod, hogy éppen nem rád várakoztam? – Rám várakoztál? – Nem tudom, de te jöttél. Miért ne lehetnél pont te az, akire várakoztam? Te vagy az elsõ emberfia, aki be merészelte tenni a lábát ebbe a kietlen, puszta idõtlenségbe, örökös szürkületbe, miért ne lehetnél akkor pont te Õ? – Õ? – Az, akire vártam. – Igazad van, miért ne lehetnék?! Mi akadályoz meg benne?! – Szóval, veled tarthatok? – Természetesen – mondta határozottan a Férfi. – De mi lesz majd, ha felébredek? – kérdezte a Nõtõl késõbb, míg az út menti porban üldögélve pihengettek. – Semmi különös. Visszatérsz a másik oldalra, és ott majd bevársz engem. – Mikor fogsz jönni? – Ez nemcsak rajtam múlik. – Értem – mondta sóhaj közepette az álomsziluett-favágó, majd felébredt.

5

A beszélgetések Evilági megismerkedésük pillanatától kezdve a Nõ szinte naponta megfordult a favágó kis faházikójában, kisöpörte azt, életben tartotta a kandallóban lobogó tüzet, olykor meleg vacsorával lepte meg a kimerítõ munkából hazaérkezõ Férfit, és valahányszor együtt voltak, mindkettõjük számára érdekes és izgalmas eszmecseréket folytattak. Beszélgettek az indiai tehenek sorsáról, az Új-Zéland szigetén élõ bárányokról, a sivatagok állandó változásáról, amikor a szél egy homokszemcsét magával ragad és eredeti helyzetéhez viszonyítva kilométernyi távolságra teszi le, elmélkedtek középkori orgiákon és a boszorkányégetéseken, megvitatták az ûrutazás fortélyait, megosztották egymás között véleményüket a posztmodern társadalom tarthatatlanságáról, pontosabban a posztmodern ember elsilányulásáról, tunyaságáról, viccelõdve fejtegették az ókínai hiedelmet, aminek értelmében az emberek tücsökként térnek vissza ebbe az életbe, elképzelték, hogy majd õk vajon mik lesznek; elég az hozzá, hogy meghitt boldogságban teltek el közös perceik. A Nõ rendszerint minden este eltávozott – hiába marasztalta még egy kis idõre a favágó –, hogy aztán másnap ismét megjelenjen. Egy alkalommal könnyektõl duzzadt szemekkel érkezett, és csak annyit mondott a Férfinak: – A város, ahol élek, tele van szörnyetegekkel. A Férfi magához ölelte és vigasztalásképpen annyit mondott neki: – Minden város tele van mindenféle szellemileg leépült kreatúrával, azért élek én ITT – a valóság határán. Ne sírj – tette hozzá, közben tenyerével letörölte a zokogó Nõ könnyeit –, a szem csak egy elvarázsolt kõ...

6

A pianínó A favágónak már messzirõl megütötték a fülét a faházikójából érkezõ, kutyacsaholással színezett zongorahangok. Leverte bakancsáról a havat, és benyitott meleg otthonába. A Nõ a helyiség közepén elhelyezett pianínón játszott, fekete, rövidszõrû kutyája pedig a hangszer mellett hallgatta gazdasszonya hangversenyét. Miután befejezte a szerzeményt, leült a Férfi mellé az asztalhoz, kézfejére eresztette gyengéd ujjacskáit és annyit mondott neki: – Ha megengeded, itt maradok nálad. A pianínón, a kutyámon és néhány személyes dolgomon kívül semmi mást nem hoztam. A favágó egy ideig szótlanul bámult a válaszra váró kíváncsi Nõ arcába, majd azt mondta neki: – Akkor majd ezentúl gondoskodni fogsz róla, hogy a kettõnket melegítõ tûzhely sohase aludjon ki. Vacsora és fürdés után a Férfi ágyba bújt, a Nõ pedig eljátszott neki néhány szonátát és etûdöt, majd jómaga is levetkõzött, és miután egy nyaláb fát vetett a tûzre, befeküdt a favágó mellé az ágyba. Egy ideig némán feküdtek egymás mellett, szótlanul figyelték az ide-oda evickélõ, furfangosan csurglizó lángszirmokat, majd a Nõ a Férfihoz simult és a fülébe súgta: – Holnap majd megtanítom a lángokat újabb táncmutatványokra. – Vagy õk tanítanak meg tégedet újabb szerzeményekre – mondta higgadtan a Férfi. – Nincs hatás visszahatás nélkül – tette hozzá a Nõ. – Ebben nagyon igazad van – helyeselt a Férfi, és magához ölelte a Nõt.

vágó következetesen leszögezte, hogy nem az számít, hány billentyûje van a pianínónak, hanem az, hogy általuk hányféle hangkombinációt lehet megszólaltatni és felsorakoztatni egymás után, aminek kiszámításához matematikus-zenészistennek kell lennie valakinek. – Olyan EZ, mint az erdõ – mondta este a Nõnek, miközben az ágyban feküdtek. – Az átlagcsavargó részére csak egy újabb menedékhely, ugyanolyan, mint a többi, de az, aki naponta ritkítja, majd késõbb friss facsemetéket ültet el benne, tudja, hogy reggelenként sohasem abba a rengetegbe lép be, amelybe az elõzõ napon. Tudja, hogy bár az erdõ mindig ugyanazon a helyen terül el, mindig más és más, külön entitás, amelyet minden egyes alkalommal újra meg kell hódítani, különben elidegenedik tõled, és könnyen megeshet, hogy felületességed miatt elõbb-utóbb a számodra ismeretlen – amit figyelmen kívül hagytál –, sötét mélységének a martalékává válsz. Valamennyi erdei barangolás újabb meg újabb utazás és kihívás és ismerkedés kell, hogy legyen. A Nõ nem szólt semmit. Fejét a Férfi mellére fektette, és mosolyogva figyelte kutyáját, aki némán lebzselt a csend és lélegzés titokzatos dallamára andalító táncot lejtõ lángok elõtt.

A várakozók – Vártad a nyarat – mondta sok-sok nyár után a Férfi a Nõnek. – Emlékszel? – Az elõre bejelentettet. A mindenkit megilletõt. Az igazit. Az egyetlent. – Esténként kiálltál az erkélyre, tekinteted összeölelkezett a feletted lévõ végtelen feketeséggel, az égi tenger néma dicshimnuszokat zengett törékeny létedrõl, én pedig titokban szerelmes verseket írtam Neked. – Keresd meg a szerencsét a csónak alján, utána meg engem. Légy makacs és önfejû, szemérmetlen, akár egy bohém költõ. Denevér egy tál földieper közepén, birsalma egy éhenkórász festõ akvarell-csendéletén. Légy gátlástalan és mohó – róttam a szavakat… – Te pedig csak álltál szótlanul, gyengéd ujjacskáiddal ölelted a karzatot, amíg lágy szellõ lebegtette vékony selyemszoknyádat, segítettél az Istennek újraértelmezni az idõ logikáját – a teremtés és az ítélet napja közti körkörös ûrt, a Világegyetem extrémitásait. Vártad a nyarat. Emlékszel? – Én pedig vártalak Téged. Sok-sok nyáron át...

A monológ Másnap, munka közben, a favágó azon töprengett, vajon hány billentyûje van a pianínónak, és megrettenve ébredt rá, hogy fogalma sincs: neki, aki kifogástalan megfigyelõképességgel, aprólékos, már-már szõrszálhasogató rajongással vonzódik a részletek iránt; de aztán, amíg brummogó és pufogó motorfûrészének reszelõs fogazatával vajdarab módjára hasította kettõbe a hatalmas farönköket, miközben Liszt- és Rachmaninovszerzemények dallama csengett elméjében, a fa-

Muresan Ildikó illusztrációja

Hetekig, sõt hónapokig lelki szemei elõtt ezzel az álomképpel bújt az ágyba, de mihaszna, idõvel bebizonyosodott, hogy pusztán szabad akaratát latba vetve nem képes folytatni álmát. Arra tényleg máshol kerül majd sor, és nem ott, ahol elkezdõdött. Ezért megtanult türelmesen várni, és semmin sem csodálkozni, ami emberi.

7

Feltámadás

…amirõl…

„Csak a másik emberrel kapcsolatban lehetünk valakik, önmagunkban semmik sem vagyunk.” Karl Jaspers rettentõ melegem támad. Valaki valamiért rendkívüli csúfot akar ûzni belõlem. Kétségtelenül errõl van szó.

Lecsapott tekintetem az orrom hegyére szegezem. A beavatatlan számára eltökéltnek tûnhetek, de személyesen inkább csak egy bátortalan betolakodónak érzem magamat. Fogalmam sincs, hogyan kerülök ide. Mint a másnapos, amikor tömjénillatú szobában ébred, idegen ágyban, ismeretlen hölgy mellett. Valahol agyam fekete lyukai között ott dereng a tegnap este: a vezérigazgatóval folytatott rövid vita, hazatérés az irodából, kávé... Semmi több. Mitikus emlékezés. Várjunk csak! Igen, egy szépítõszerkészlet is itt van valahol tudatom zegzugában. A fürdõszobában botlottam bele. Hogy került oda? Ki hagyta ott? Lehet, hogy ez nem is tegnapi kép. Csak a létfenntartásom szolgálatában lévõ, új erõt nyújtó vezérmotívum céltudatlan életemben.

Ez olyan megmagyarázhatatlan, bár én szeretek mindent aprólékosan átrágni, gyakran még a gondolatmeneteimet is képes vagyok analizálni, és olykor nevetséges következtetésre jutok, hogy ez vagy az csak azért történt így vagy úgy, mert elõzõleg tévesen fogtam fel, majd újraértelmezem, olykor ellentmondásokba ütközöm, a végén mégis mindent a helyére teszek és megmagyarázok... Alapjában véve egyszerû vagyok, akár az amõba, de szeretek mindent túlkomplikálni, ez néha jó, de megesik, hogy olykor a mazochizmussal határos.

...mert...

...például...

Az emberi élet szenvedés. Félelemmel telített. Ez a mélabús igazság. Az ember legösztönösebb tulajdonsága a félelemérzet. És ebbõl kifolyólag az a szenvedés is. Aki ezt nem így látja és nem így érzi, az elzárkózik a félelem és a szenvedés elõl. Aki pedig ezt teszi, valójában elmerül a szenvedésben és a félelemben. Aki felfogja és elfogadja a szenvedést és a félelmet, az már tulajdonképpen túllépett rajta. Az áldás csak egy pillanatig tart. Mire ráébredünk/felfigyelünk rá, már elenyészik. Ha tovább tartana, értelmét veszítené.

Elakadó lélegzettel fedezem fel a fülemben elhangzó keserves áriákat. A hang egy régi alkalmi barátnõm hangjára hasonlít, de tudom, hogy csak a kóborló szél. Én szültem. Egyszer régen, amikor rábukkantam egy elhagyott cirkuszsátorra. Akkortájt, amikor szánalmamban az óriási ponyva láttán magamra öltöttem a késdobáló, a szomorú bohóc, a kötéltáncos és az oroszlánidomító szerepét.

...emiatt... Az oltár mellett egy ormótlan nagy kereszt áll. Megdöbbenve figyelem, mert félelmet gerjeszt bennem. Valami furcsállik rajta. Nincs merszem ilyesmin tûnõdni, már ez is elég nagy szentségtörésnek számít. Lehunyom szemem. Bõrömön különös hideg veríték üt át, amitõl

8

…azonban…

…szóval… A döglesztõ hõségrõl tudom: teli van a terem. Kissé felemelem az egyik szemhéjamat, mint az özvegyasszony a rolót, ha egy mátkapárt akar kilesni, és szétnézek magam körül. Nem tévedtem. A helyiség zsúfolásig megtelt. Mindenki öntudatlanul, robotszerûen, szívós kitartással figyeli a feketeöltözékes alak csengõ beszédét.

Egy régi álmom jut eszembe, amelyben szemtõl szemben álltam Istennel. Akkoriban nevettem rajta. Csak most villan az agyamba, hogy Mózest ez a Vele való közvetlen kapcsolat teljesen megváltoztatta: eltorzította testalkatát, megõszítette hosszú, dús haját. Milyen beképzelt és öntelt lehettem Én, hogy azt hittem, ha felébredek, minden elváltozás nélkül túlélem ezt a szembesülést?! Külalakra ugyan a régi maradtam, de annál kevésbé mondható ez el a lelki életemrõl. Fõleg ennyi év távlatából figyelve.

tõhelyévé; a tömeg a rendszer bûne, az erkölcs és a vallás mellékterméke, amelyek csak arra szolgálnak, hogy az emberek elszaporodjanak és férgekké változzanak. Most rajtam röhögnek. Borzasztóan hangosak. A lelkemnek! Tegnap, amíg a tenger morajlását hallgattam és dobáltam a habos hullámokba a lapos kavicsocskákat, még álmodni sem mertem volna ezt, ami most történik velem! Ugyan, ugyan, én hülye... Évek óta nem láttam a tengert. Bosszantó! …hogy…

Ismét lehunyom a szememet. Egy sárga sugárözön kezd vibrálni elõttem. Zavar. Mutatóés hüvelykujjammal megdörzsölöm szemhéjamat, de csak annyit érek el, hogy színt vált. Most fehér. Csak a tünetek változtak, a betegség maradt. Sõt, fokozódott. Hova menekülhetnék ezektõl a káprázatos látomásoktól, ettõl a poshadt tömegtõl? Atomkisütéses testtel, belsõ szorongás közepette… Hova, ha nem abba a macskaköves utcába, ahol Rá várakozva gubbasztottam és közben copfjáról álmodoztam?! Újra érzem azt a lelkesedést, amit egykor, amikor meghallottam tûsarkú cipõjének kopogását a Csend kíséretében!

Az embernek szenvednie kell, mielõtt felébred. Lelki ereje abban nyilvánul meg, hogy mennyi szenvedést képes elviselni. Mennyire hajlamos az ÉLETRE. A szomorúságból származik az ébredés. Az ébredésbõl pedig a filozófus kacagása ered. Sírnunk kell, mielõtt megtanulunk nevetni! Határozottan állítom, hogy csak azok az emberek tudnak igaz szívbõl nevetni, akik igazából szenvednek. Az ember anélkül, hogy valaha is élvezne, folyton azon igyekszik, hogy az élvezet látszatát keltse. Érintkezik a többi emberrel, de ritkán történik meg, hogy valakit a bizalmasai közé sorol. Hiába, a valóság rendszerint alatta marad az eszménynek. Ez földi létezésünk leggyakoribb buktatója. Vajon az érzelem fölé magasztosulhat-e az ember?

…és…

…amikor…

Tágra nyitom szemem. A feketeöltözékes abbahagyja a szónoklatát, felemel egy serleget és az oltár elé indul vele. Szemembe ötlik a kereszt. Megrázkódom. A nyûgökkel sújtott emberek egyenként emelkednek fel a padokból. Rutinosan. Furcsák. Hiányzik... A szentségit! Egy mókás kék fény villant át agyamon. Felemelem a tekintetemet. A fejem fölötti villanykörtékben apró bogarakat regisztrálok. Kis féregtestük számtalan lábacskával és egy hatalmas emberfõvel van ékesítve. Igaza volt Caracónak, amikor azt mondta, hogy több milliárd emberrel a felszínén, akik zöme csak zabál és piszkol, a Föld az egyik sarkától a másikig pokollá változik, az emberi faj börtönévé, önnön szemetükkel táplálkozó misztikus õrültek általános vesz-

Az emberek birkák módjára felsorakoznak a nagy teremben, és a szerzetes, mormogás közepette, valamennyinek a szájába tesz egy ostyát. Reflexszerûen fordulnak meg és tûnnek el a nagy ajtón keresztül, amely inkább egy õsi állat szájára hasonlít. Újra elrejtem szemem a jelenlévõktõl. Olyan érzésem van, mintha mindanynyian egy ocsmány kígyó testében lennénk. A fenébe mindennel... Ez a pállott izzadságszag szörnyen zavar.

…ezért…

…pedig… Rajtam kívül mindenki a sorban áll. Nem értem, miért pirongattak meg annyira szüleim, amikor egyszer az iskolából hazajövet nem vet-

9

…mint… A kereszt... Mindenki bekap egy ostyát, és kifelé veszi az irányt. Egyedül maradok. Én is ki akarok menni! Mi tart vissza? Mindig irtóztam a karanténoktól... Két lelkész közeledik felém. Az egyiknél serleg, a másiknál tálca. Fejem megmered. Ne!!! A könyörtelen szél újabb, rég elfelejtett áriákkal bombázza a lelkem. Belecsavarodni és elrepülni vele... Azt kellene. Vagy legalább becsavarodni önmagamba. De nem lehet! Hiába, õ a fõnök, én meg csak egy tisztviselõ, és életem lajtmotívuma a szenvedés. …így… Már éjfél elmúlt, amikor megérkezett. Tél volt. Hol voltál eddig?! – hördültem fel. Nem engedett haza biciklivel, nagyon havazik, betette a kerékpáromat a kocsijába, és hazavitt, mondta. Teljes húsz percig álltam a sötét udvarban, és vártam, hogy biztosan elmenjen, csak utána merészkedtem elõ és jöttem el. Biciklivel, persze, mesélte vihogva, miközben vetkõzött. …s feltárult… Krisztus teste – hallom, és ajkam elõtt, két ujj között, megjelenik egy vékonyka ostya. Ámen – suttogja egy idegen hang számon. Az élesztõmentes kenyér szájüregembe kerül. Nem ilyennek képzeltem el az isteni testet. Nagy megrendülésemre, a következõ pillanatban szétdurrannak a villanykörték. Sötét lesz. Minden tagom zsibbad, minden oldalról mászik rajtam valami. Mit mondjak, hogy közben ne szitkozódjak?! Kimért léptekkel elindulok a letaposott ösvényen. Az ajtó tárva-nyitva áll. Mekkora zsivaj. Mit akarnak tõlem?! …amiért…

10

Az ostya számban sehogyan sem olvad. Sõt, mi több – duzzad. Szám széle egyre nedvesebb a kiáramló hófehér nyáladéktól. Egy dolog kétségtelen. Szökni kell! Hirtelen megfordulok. Elszörnyedve veszem tudomásul, hogy a kereszten nem Jézus van. Az ostya számban óriásira nõ. Tüdõmbe alig szûrõdik némi levegõ. A keresztre feszített kinyitja szemét. Mosoly jelenik meg az arcán. Misztikus. Csak Õ tud így. De ki Õ? A mindenit! Nem igaz. Nem lehetek egyszerre két helyen! Ó, tegnap még lefekvés elõtt földiepret is ettem. A sötét erõk alaposan összejátszottak ellenem. Miért nem öli meg valaki a kígyót? De hiszen annak a kereszten két szép melle van, és lábai közül üde mohával benõtt szeméremajkak kacsingatnak...

venni, csak gyõzni! Egy az egyben... …hiszen… A pucér nimfa csábítóan figyel. Nyelvével szája szélét nyalogatja. Magabiztos léptekkel a kereszthez megyek. Az éjjel rólad álmodtam, mondom neki halkan. Képzeld... Sok más nõvel együtt, egy óriási játszótéren, egy különleges játékot játszottál – akár a Risiko. De ez való volt. Én valamiféle bíró szerepét töltöttem be, mindannyiótokhoz sorban odamentem, kérdeztem valamit és válaszaitok alapján döntöttem, megnagyítsam vagy csökkentsem-e valakinek a területét, mert mindegyikõtöknek különbözõ

…amitõl… Letépem ruhámat. Az ablaküvegek körülöttem ízzé-porrá törnek. A fülsiketítõ reccsenéstõl az épület megmozdul. Fogaimmal rágom, zúzom a kenyeret. Köpködöm kifelé. A szélrózsa minden irányába. A szerzetesekrõl lehull a reverenda. Semmi. Csak ez marad hátra, mint egyetlen örökérvényû tétel. Mit mondhatnék még? Tegnap agyoncsaptam néhány szúnyogot. Idegesítettek. De ezek a mai élõsködõk... …ahogyan… Hölderlin írja: „Es ist leicht mit seichtem Herzen glücklich zu sein.” Avagy: „Üres szívvel könnyû boldognak lenni.” Akinek a szíve teljes ütemmel ver, az látja és érzi mindazt, ami nem is tetszik neki. Befogadni a szívébe és a lelkébe azt is, ami félelmet gerjeszt és szomorúságot áraszt – kurázsiság, lelki szilárdságra vall. A bátor ember pedig nem riad vissza attól, hogy keresse a fényt. Ha szükség van rá, még a barlangban is. Aki eltaszítja magától a szenvedés forrásait, annak szíve/lelke üres marad és a sötétségbe torkollik. Arra ráborul az éjszaka. Elvész. „A gyõzelem a végtelenség értelmében gyõzelem, a véglegesség értelmében: szenvedés” – mondja Kierkegaard. Szenvednünk kell, mielõtt felébredünk, de csak az érheti el az igazi boldogságot, aki felébred. Csak az GYÕZHET... Basszátok meg, én gyõzni fogok! Nem fogok részt

nagyságú területrész volt kijelölve a focipályára emlékeztetõ poros játszótéren. Végül odaértem hozzád. A tied volt a legnagyobb mezõ. Kérdeztem tõled valamit, feleltél rá, erre én egy nagy darab földet osztottam ki neked, a többi játékosnõ kárára. Örömödben hangosan nevetni kezdtél. Ahogy csak te tudsz. Én viszont felébredtem… Elmosolyodik, de nem szól semmit. Néhány pillanatig némán szemezünk egymással, majd szemünk lassan lecsukódik és ajkunk összeér. …végre… A kereszt eltûnik. Muresan Ildikó illusztrációja

tem sorsjegyet. Az anyakönyvi kivonat is egy végérvényes sorsjegy. Õ is pont ugyanezt mondta, amikor cipõkopogása elnémult: anyukám egész nap sírt, és mondta, hogy õ jó, meg már megszoktuk, meg… Akkor miért nem fekszik már össze vele, anyukááád?!

Muresan Ildikó (1980) Marosújvár. A Kolozsvári Mûvészeti Egyetem hallgatója. Legutóbbi egyéni kiállítása: Csók István Galéria, Budapest.

Sándor Zoltán (1973) Nagybecskerek/Muzsla (Vajdaság). Az Újvidéki Egyetem Jogi Karán abszolvált. A Képes Ifjúság munkatársa volt. Jelenleg a Magyar Szó munkatársa, a Sziveri János Mûvészeti Színpad elnöke és a Sikoly irodalmi és mûvészeti folyóirat fõszerkesztõje. Novellái, versei és esszéi több folyóiratban is megjelentek. Társszerzõje a Simogasd meg az árnyékot (novellák, 1998), a Tetszõleges irány (versek, 1999), a Bábel 2000 (esszék, 2000), a Bábel 2001 (esszék, 2001) és a Térfoglaló (tanulmányok, 2003) címû antológiáknak. Önálló kötetei: Sár (versek, 2002) Az élõ J. K. (novellák).

11

Kutyaélet „Az élet nem arra való, hogy más élje le helyetted.” David Albahari Azt hiszem, senki sem érti igazán, miért választottam ezt az életmódot. Mert hát karrier állt elõttem, mondják: akkor mondtam le mindenrõl, amikor már irodalmi alkotásaimmal valamilyen módon révbe jutottam... Szemenszedett hazugság az egész, nagyon jól tudom, hogy ki voltam és mit is jelentettem én az IRODALOMBAN: én, csökevény lábatlankodó. De ez azért van így, mert a körülöttem lévõ emberek túlságosan hisznek a sztereotípiákban: megszületünk, felnövünk, megesküszünk, gyermekeket nemzünk, unokákkal játszadozunk, majd elhalálozunk; meg a tautologikus érvelésekben: az élet már csak ilyen lehet, amilyen, vagy egy garas az egy garas, vagy egy meg egy az kettõ, szóval ilyen nesze semmi, fogd meg jól dolgokban. Nem tudják megemészteni, nem fér a kis elcsenevészesedett agyacskájukba, hogyan lehettem annyira együgyû, amikor EGY NÕ miatt teljesen lemondtam addigi életemrõl; a barátom szerint, ezzel egy idõben önmagamról is. Csak mosolyogni tudok mindezeken. Ha néha újra átgondolom az egészet, olykor elfeledkezem magamról és hangosan felkacagok, de azt a házbeliek rendszerint félreértik, és azt hiszik, valami bajom van, ezért hol mérgesen rám szólnak, hol megkínálnak valami finomsággal – ezt leginkább csak olyankor, ha vendég van a házban –, esetleg kisétálnak velem az udvarra, hátha fiziológiai szükségletemet kell elvégeznem. Alkalomadtán még Õ is így viselkedik velem szemben, bár meg kell hagynom, hogy ez igen ritkán történik meg vele, és fõleg csak olyankor, amikor valami vagy valaki miatt dühös vagy ideges, amikor környezete túl sokat követel tõle, és így nem tud mindenkinek a kedvében járni. Ilyenkor nagyon haragszom ismerõseire és egyiketmásikat a legszívesebben széttépném, de ez idáig még sikerült türtõztetnem magamat, talán mondanom sem kell, hogy csakis miatta.

12

Visszatérve saját ismerõseimre, õk az utolsó pillanatig megpróbáltak lebeszélni õrült elhatározásomról. Az utolsó vacsora után, amelyet asztalnál ülve, késsel-villával fogyasztottam el, barátom felajánlotta, hogy sakkozzunk. Nem állíthatom megfellebbezhetetlenül, de azt hiszem, ezzel arra akart rámutatni, hogy mi minden lesz elérhetetlen a számomra, ha nem gondolom meg sebtében magamat. Bevallom, egy pillanatra kísértésbe estem. Legkisebb korom óta lenyûgözött ez a több ezer éves agybirizgáló játék, amit a matematika, a mûvészetek, a sport és bizonyos értelemben a miszticizmus – ez esetben holmi kisisten szerepét betöltõ vágy kiélését szorgalmazó valami – ötvözetének neveznék meg. De a következõ pillanatban még eltökéltebbnek és elszántabbnak éreztem magamat döntésem mellett, amit életem utolsó sakkjátszmája alatt a barátommal is megpróbáltam érzékeltetni. – Látod, barátom – magyaráztam neki –, a sakk látszatra nagyon egyszerû, alapjában véve viszont roppant összetett játék, vagy jobb, ha azt mondom: rendszer? Tekintsük csak meg közelebbrõl: a tábla hatvannégy mezõbõl tevõdik össze, amelyen harminckét báb (tizenhat fehér és ugyanannyi fekete) futkos mindössze hat közlekedési módszerrel. Mindennek ellenére a lehetõségek kimeríthetetlenek. Több ezer év alatt sem apadtak ki. Nincs két azonos sakkjátszma! Ezt, amit most te és én játszunk, elõttünk még soha senki sem játszotta, és utánunk sem fogja senki. Függetlenül attól, hogy az eljárás módja és a szabályok megegyeznek. Manapság a legmodernebb számítógépek már rendelkeznek olyan programokkal, amelyek másodpercenként százezernyi lépéslehetõséget vizsgálnak át. Hajmeresztõ vállalkozásnak számít csak belegondolni is abba, hogy mi mindent analizál át ez a szerkentyû félórás vagy még an-

nál is hosszantartóbb gondolkodás alatt! És ami ennél is megdöbbentõbb, az az a tény, hogy még mindig akadnak olyan hús-vér emberek, akik képesek fél vállra fektetni ezt a monstruózus cyber-szörnyeteget. – Ha továbbmegyünk – folytattam a beszámolómat rövid hatásszünet után –, akkor a sakkot metaforaként, egyféle szimbólumként is feltüntethetem: az emberi élet jelképeként, csakhogy a helyzet ezen a téren még összetettebb: hatvannégy mezõ helyett számtalan pozíció lehetséges, harminckét báb helyett több mint hatmilliárd száguld le-fel ugyanannyi számú módon – zömük céltalanul, ami annyit jelent, hogy összevissza –, akik nincsenek felosztva két csoportra, hanem mindegyikük külön entitást képez, amibõl kifolyólag felebarátaikkal való kapcsolataik is mind-mind más vágy-célszükség kibiztosítására alapozódnak, amelyeknek száma ily módon kimondhatatlan mennyiségûre rúg. Szörnyû dolog – és nagy mennyiségû bátorságot igényel! – belegondolni az emberi élet és az emberi közösség összetettségébe. És amit még fontos kiemelni: az élet nem fehérfekete, akár a sakk, hanem sokszínû, tarka. És az itteni bábok – emberek! – sem kimondottan fehérek vagy feketék, jók vagy rosszak, szépek vagy csúnyák, hanem éppen ellenkezõleg: mindenfélék. Az élet, annak ellenére, hogy kifejezhetõ a sakk által, merõben más ugyanannál. Remélem, sikerült meggyõznöm téged, hogy létezésem kulcsfontosságú döntése – az egyetlen, amelyik számít! – még véletlenül sem minõsíthetõ õrültségnek, hanem az is csak egy láncszem a lánckarikán, ugyanolyan értékû, mint a többi, ugyanannyira jó vagy rossz, mint bármelyik más õszinte elhatározás, bárki is hozta meg azt – bármikor. Barátom nem szólt semmit, csak legyintett egyet, összeráncolta a homlokát és megcsóválta a fejét. Búcsúzóul kezet fogtunk, megveregettük egymás vállát, és örökre elváltunk. Az élet merõben más, ismételtem meg magamban, miután egyedül maradtam. És az emberek is merõben különböznek egymástól. Van, akinek az anyagi javak jelentik a földi boldogságot, másnak a karrier és a szakmai siker, a harmadiknak a család és az utódok, egyeseknek több dolog is egyszerre, de olyanok is akadnak,

akiket sohasem fog kielégíteni semmi, ez egyféle születéssel elnyert vonás, ami örökös elégedetlenségérzettel, kiábrándultsággal, depressziós hangulattal jár, nevezhetem eredendõ átoknak is. És nekem? Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, sajnos mindig hasztalanul. A válasz hiányában idõnként valamilyen nyegle nihilizmus hatalmasodott el felettem, de ezt mindig sikerült legyõznöm és új erõvel továbblépnem. De hová lépegettem én? Mit akartam én? Mit kerestem? Pontosabban: kit? Közel egy évvel az említett esemény elõtt, egy irodalmi esten, az egyik írókollégám, miután bevezetésképpen mondott rólam néhány szót, felemelte az elõtte lévõ, életrajzi adataimat tartalmazó papirost és azt mondta, hogy feleslegesnek tartja mindazt felolvasni, hiszen engemet igazából úgysem ismer senki. Meglepetésemre nem leptek meg szavai. Nagyon helyénvalóaknak találtam õket. Csak késõbb, az est után, amikor leültem mellé, akkor töprengtem el újra felettük. Tényleg nem ismer senki? És én? Én ismerem önmagamat? Figyeltem a Nõt, ujjaimmal az asztal alatt megérintettem ujjait, és mintha valami belém nyilallt volna – vakuvillanásként feltárult elõttem a válasz másfél évtized alatt feltett és hasztalanul boncolgatott valamennyi kérdésemre. Csak annyira volt szükség: annak a Nõnek egyetlen érintésére. Ami a párkapcsolatot illeti, azt hiszem, világéletemben idealistának számítottam, hittem az Egy Örök Nagy Szerelem létezésében, vártam Õt, akivel azt majd meg is valósíthatom, de ettõl függetlenül nem kimondottan ezt az elvet gyakoroltam. Úgy voltam vele, hogy amíg nem érkezik meg, addig nyugodtan elszórakozhatom ezzel-azzal, megfontolatlanul, komoly szándék és cél nélkül szûrtem össze a levet bizonyos nõszemélyekkel, olykor csak engedtem a késztetésnek. Azt hiszem, hogy a legtöbbel, akivel hosszabb-rövidebb idõre összemelegedtem, szerelmes is voltam, bár ugyanakkor szinte kivétel nélkül biztos abban, hogy ez csak kaland. Talán pont emiatt kérdõjeleztem meg egy pillanatban életfilozófiám helyénvalóságát: lehetséges-e, hogy Õ csak az én agytekervényeim között létezik? – tettem fel a kérdést magamban, amibõl kifolyólag kompromisszumot kötöttem önmagammal és belementem egy olyan kapcso-

13

latba, amely annak ellenére, hogy a maga módján szép volt, számos téren nem tudta kielégíteni nem épp egyszerûnek nevezhetõ személyemet. És bár tisztában voltam hiányosságaival, mégsem rúgtam fel, mert bevettem a pragmatikus nyárspolgáriság érzelembénító racionalitását, és elfogadtam azt a tévhitét, hogy alkalmazkodni kell, megszokni egymást, legalább annyira, hogy lehetséges legyen valakivel egy fedél alatt élni. Egy frászt! Ez lehetetlen, legalábbis ami engem illet: játszani az eszem elõtte, mások elõtt és ami a legborzasztóbb, magam elõtt is. Mi értelme ennek az egésznek? – merült fel bennem egy reggel a kérdés. Szóval, egyes idõszakokban én kerestem Õt, máskor vártam, hogy Õ rám találjon, olykor elcsüggedtem, pillanatokra élveztem az egyedüllétet és nem túlzok, ha azt állítom, hogy nem is volt szükségem senkire, és amikor már-már kezdtem beletörõdni magányos életembe, akkor hirtelen – vagy lehet, hogy nem is annyira hirtelen, mint ahogyan az elsõ pillantásra tûnik – megjelent a képben Õ. Nem tudom, hogy az a véletlen mûve volt-e, vagy benne volt a gondviselés keze – utólag könnyû magyarázatot fûzni az elõzményekhez, és ily módon értelmet biztosítani nekik, de mi szükség van erre? Tény, hogy már másnap este, elsõ szeretkezésünk után, miközben cigarettára gyújtottam, nyakig belé voltam esve, még a legkisebb lábujjamon lévõ körmömmel is csak Õt éreztem, és szentül biztos voltam abban, hogy pont Õ az – mert ha nem, akkor holtbiztos, hogy Õ nem is létezik. Ezt meg is mondtam neki, és bár teljes egészében egyezett velem, bûntudatot érzett barátja miatt, akivel idõközben felfüggesztette a kapcsolatát, de nem tudatta vele eme cselekedetének valós okát – vagyis engemet. Szerintem azonban én csak indok voltam; az igazi ok a kettõjük közötti romlott viszony volt, amelyet már nagymértékben csak a baráti körének és szüleinek a barátjával való elragadtatása miatt tartott fenn. Hármunk közül ki volt a bûnös és ki volt a bûntelen? Amint említettem, az élet merõben eltér a sakkfigurák fehér-fekete voltának az egyszerûségétõl. Bûntelennek nevezhetõ-e az, aki nem tud kielégíteni egy másik személyt; ugyanakkor, bûnösnek nevezhetõ-e az, aki, önmagához híven viselkedve, elégedetlen valami-

14

vel vagy valakivel? És az én bûnöm abban nyilvánult meg, hogy ragaszkodtam Hozzá, bár tisztában voltam azzal, hogy, mint mondani szokás: tiltott gyümölcs? Hát én lennék az elsõ, aki, ha alkalmam lenne rá, letépné az Édenkertben lévõ tiltott fa termését! Minden elismerésem Éva elõtt! Õ volt az elsõ igazi ember! Mert önmagához híven cselekedett! Azért szar ez a világ, mert a nõi princípiumot háttérbe szorították. Kitaláltak ezeregy sületlenséget, amelyekkel csak önnön tehetetlenségüket próbálták elrejteni: a nõ csak egy borda és a bûn megtestesítõje, nimfák, akiknek az éneke halálhordozó, sátán hímvesszõjét imádó boszorkányok, fáma a szûzhártyáról meg hasonlók. Csak ilyen idiokratikus férfivilágban jelentheti ki egy államelnök azt, hogy függetlenül attól, hogy az ellenséges ország nem rendelkezik olyan vegyi fegyverekkel, amelyekkel vádolták, mégis célszerû volt lebombázni, merthogy elõállíthatott volna... Visszatérve bûneinkre, végeredményben senki sem birtokolhat senkit, legfeljebb csak bérelheti bizonyos ideig! Mindenképpen Neki volt a legnehezebb, hisz válaszút elõtt állt, a választás pedig kivétel nélkül mindig emberfeletti menynyiségû bátorságot igényel, gyakran áldozathozatallal jár. Ez az a bizonyos pont, ahol a sakk összetalálkozik az élettel: olykor a sakkban is elengedhetetlenül fel kell áldozni egy csikót, futárt, bástyát vagy akár magát a királynõt, annak érdekében, hogy a végén megnyerd a játszmát. Én csak egyre figyelmeztettem: arra, hogy választáskor a saját boldogságát helyezze elõtérbe. Két rossz közül a kisebb az, ha valakit megbántasz saját boldogságod érdekében, mintsem az, hogy lemondasz róla, de csakis azért, hogy eleget tegyél másnak/másoknak. Közben az is megkérdõjelezhetõ, hogy boldogtalanná teszele valakit, ha a saját boldogságod biztosításáért szállsz síkra. Mert igen nehezen képzelhetõ el, hogyan lehet melletted boldog valaki, ha te õmellette boldogtalan vagy. – Ha majd évek múltán netán boldogtalan leszel – kérdeztem tõle egy alkalommal –, kielégít-e majd a tudat, hogy mások szemében jól cselekedtél, és hogy õk jónak találnak? Az ember legnagyobb szerencsétlensége pont abban rejlik, hogy emberek között kell élnie. Itt mindenki annyit vár el tõled, amennyit csak akar, s

közben nem kérdezi: Te mit akarsz? Ki fogja majd Neked meghálálni azt, hogy feláldoztad saját boldogságodat máséért; és ami még lényegesebb: hogyan fogja majd ezt megtenni? Napok, hetek, hónapok múltak el szelíd és kevésbé olyan boldogságban. Amikor csak Õ és Én voltunk, olyankor minden kifogástalanul mûködött. De amint egyeztetni kellett, amint megjelentek a képben a többiek, nyomban szertefoszlott a mámor. Beszéltem neki, ontottam a szavakat, olykor még fenyegetõztem is, mint valami romantikus hõs: öngyilkossággal, vagy mint egy pszichopata: könyörtelen bosszúval, néha cinikusan: újraolvasom Monte Kristóf grófját és utána össz családtagod, barátod és ismerõsöd életében kikotorászok majd valamit és a szégyenpadra helyezem valamennyiõjüket, de azt hiszem, hiába volt minden fáradozásom, a másik fél is foggal-körömmel ragaszkodott érte. Csoda, hogy milyen sokáig húztam azt az egyenlõtlen harcot. Mit ér egy ember összes õszinte érzelme sok másik ember szinte intézményes keretek közé helyezett megszokásával, áskálódásával és megvetésével szemben? Vártam, majdcsak rendezõdik a helyzet, de az napról napra tovább fajult. Nem tudott lemondani rólam, bár többször is megpróbálta, hogy utána mindig újra és újra visszajöjjön, de beidegzõdött életvitelét sem adta fel, a kettõt pedig nem tudta összeegyeztetni, így hát valamilyen status quo-állapot állt be, egyre jobban fenyegetett, hogy valamennyiünket felemészt. Az egészben az volt a legszörnyûbb, hogy nekem nap mint nap néznem kellett mosolyra termett gondterhelt arcát. Már az is megfordult a fejemben, hogy lemondok Róla és visszakényszerítem Õt a régi kerékvágásba, ahol talán kielégítetlen marad, de legalább arca viszszanyeri báját, szeme pedig csillogását; oda, ahonnan jött, abba a szomszédoknak és ismerõsöknek megjátszott felületes boldogságba, a kispolgáriság szûklátókörû paradicsomába; de akkor mi lesz velem, merült fel bennem a kérdés. Talán túl önzõ voltam, de ki ne lett volna az a helyemben? Végeredményben, miért mindig csak én legyek a jó? A számomra egyetlen elfogadható megoldás lehetõsége akkor csillant fel elõttem, amikor már a dolog érpattanásig feszült. Ausztráliai ismerõseimtõl, akikkel évek óta tartottam a kap-

csolatot, és akik parapszichológiai fenoménekkel foglalkoznak, kaptam egy e-mail-t, amelyben arról értesítettek, hogyan sikerült társaságuk egyik tagjának átváltoznia dingó-kutyává. Nagy örömmel fogadtam a hírt, rögtön felcsillant elõttem a kiút a már-már kilátástalan és elviselhetetlen helyzetbõl. A tökéletes megoldás, amellyel mindent egy csapással elrendezek: Õt is megtartom magamnak, viszont mindenki felett bosszút állok. Mindig tudtam, hogy egyszer még hasznát veszem ennek az ismeretségnek. Azonnal visszaírtam nekik, és azt kértem tõlük, hogy részletesebben is tájékoztassanak az eljárás módjáról. Õk ezt szívesen meg is tették, úgyhogy néhány napon belül már készen álltam a gyökeres átváltozásra. Elfelejtettem megemlíteni, hogy barátnõm apukája szenvedélyes vadász. Ezt a tényt akartam kihasználni, hogy befurakodjak az otthonukba. Szülõvárosomban éppen az idõ tájt szerveztek elsõ ízben kutyavásárt. Tapintatosan kitudakoltam, milyen vadászebre van éppen szükségük, sõt még noszogattam is õket, hogy mindenképpen vegyenek egyet, és vártam a kitûzött napot. Ördöngös tervemrõl csak a legközelebbi ismerõseimet tájékoztattam – azokat, akik még a mai napig sem tudják felfogni, hogyan lehettem ennyire együgyû, hogy EGY NÕ miatt ilyesmibe belemenjek –, nem akartam nagy farkaalját keríteni a dolognak, mert tudtam – errõl mára már meg is bizonyosodtam –, hogy senkinek sem fogok túlságosan hiányozni. Így hát az utolsó éjszaka után, amelyet emberbõrben töltöttem el, és amelyet arra használtam ki, amire most már képtelen vagyok VELE, miután elbúcsúztunk egymástól, nyomban nekiláttam tervem megvalósításának. Nem tévedtem. Minden tökéletesen ment. Amikor megjelent apukájával, rögtön tudtam, hogy engem vesznek meg. A hatás kedvéért egy kicsit még tetszelegtem is nekik. Na meg az ismerõsöm is, aki az eladó szerepét játszotta, tudta, mi a teendõje, és tisztában volt azzal, hogy kinek szabad csak eladnia. Amint hazaértek, az elsõ dolga volt, hogy felhívjon. Kilestem, melyik gombokat nyomkodja. Biztosan értesíteni akart arról, hogy micsoda nagyszerû ebet sikerült nekik vásárolniuk olcsó pénzért. De hasztalanul nyomogatta a számokat, nálam senki sem emelte fel a kagylót, akkor sem, késõbb sem,

15

16

kalomadtán szintén felkeresik. Egyesek, iránta érzett tiszteletbõl néhanapján megsimogatnak, bár tudom, hogy ezt nem szívesen teszik, és hogy tartanak tõlem. Akik nem tetszenek, azokra morgok is csúnyán, és õk, a balgák, mit sem sejtenek, egy alkalommal az egyiket meg is haraptam, nem nagyon, csak éppen annyira, hogy tudja, ki kicsoda... Pont azt, akinek az anyukája a templomba jár összeszedni a szegény sorsú gyerekek számára elõállított humanitárius ruhacsomagot, hogy aztán azzal fûtsön otthon. Talán pont az ilyenek miatt irtóztam mindig a humánus emberektõl, azoktól, akik a zsebre vágott anyagi javak egy részét humanitárius segély gyanánt odaajándékozzák a rászorultaknak, és eme cselekedetükért még közmegbecsülést is elvárnak. Kritikusaim gyakran a szememre hányták, hogy mûveimbõl hiányzik a humanizmus, amire én mindig azzal kontráztam, hogy: én nem vagyok humanista, hanem ember! Most még érdekesebben hangzana: én nem vagyok humanista, csak egy kutya! Ami engemet illet, nekem jó, Õ itt van mellettem, túlnyomórészt körülötte lebzselek, olykor valamilyen õrült mutatványommal még meg is nevettetem, talán ily módon néhanapján még a színes pillangókat is sikerül visszacsalogatnom álmaiba, naponta látom, naponta megsimogat, megetet, hetente kádba dug és megfürdet, gyengéd ujjacskáival megdörzsöli testrészeimet, mint egykor szeretkezéseink során, mi többet várhatnék még az élettõl – szakmai siker, pénz, utódok, ez számomra mind semmit sem jelent, ha Õ nincs mellettem. Az életben mindenkinek szüksége van valamire, hogy értelmet találjon létezésében, hát nekem így sikerült. Tudom, hogy lehetett volna másképp is, és hogy ez nem a legideálisabb változata egy szerelmi históriának, de elvégre az élet sohasem lehet tökéletes, csak néha elviselhetõbb, mint máskor. És így... Az óramutatók köröznek, nekem pedig telnek-múlnak a napjaim, ahogyan egykori költõkollegám mondaná: teljes bolDOGságban...

Muresan Ildikó tanulmánya

másnap sem... Szerencsére ott voltam Én – a kutya, aki valamilyen módon megpróbáltam helyettesíteni magamat – az embert. Azóta már, gondolom, jó néhány hónap elmúlt – azért nem vagyok biztos a dologban, mert az embereknek és a kutyáknak az idõ nem egyformán múlik –, jól beilleszkedtem az új környezetbe és az új bõrömbe is; még nem voltam vadászni, mivel mindig sikerült valami meghûlést vagy valami hasonló nyavalyát színlelnem ennek elkerülése érdekében, hisz sehogyan sem tudom elképzelni magamat, hogy csaholva loholok egy megsebzett õz, nyúl vagy, ne adj kutyaisten!, egy vaddisznó után, bár tudom, hogy erre, ha meg akarom tartani a pozíciómat a házban, elõbb-utóbb sor kerül. Egyáltalán nem volna jó, ha semmittevésem miatt kitennék a szûrömet, vagy még rosszabb esetben odaadnának a sintéreknek. Eddig még a házban lévõ két szukával való párzást is sikerült kiküszöbölnöm, igaz, ezt nem hiszem, hogy gazdáim elvárják tõlem, de ahogy olykor ez a világos néz, nem tudom, mi minden fordulhat meg a fejében... Ami Õt illeti, tudom, hogy neheztel rám, amiért szótlanul eltûntem, biztos haragszik is, megtörtem a hiúságát, hisz Õ úgy tudja – a barátom ezt mondta neki –, hogy elutaztam meszszire és elfelejtettem Õt, biztosan bûntudatot is érez miattam meg sajnálja is már, hogy így történt a dolog, látom rajta, na meg a minap kihallgattam, ahogyan az anyukájának panaszkodott és bizonyos mértékben õt vádolta boldogtalanságáért... Szegény asszony, õ csak jót akart, s közben tönkretette szeretett lánya életét. Habzsolja is magába a különbözõ színû tablettákat, ha megpillantja lányát, ahogyan magába roskadtan ül, és a semmibe bámul. A szülõkkel az a baj, hogy beképzelik, hogy az, ami nekik jó, az majd a gyermekeiknek is örömet szerez. Barátja ismét naponta meglátogatja, általában szótlanul ülnek kettesben, és vagy a tévébe vagy valami meghatározatlan pontba néznek, mert csakis ez az ideális kapcsolat, amikor már a partnereknek semmi szükségük sincs szavakra vagy testi érintkezésre, hogy meglegyenek egymás mellett. Azt hiszem, mégis megdugom azt a fehér szukát, hadd neveljék és foglalkozzanak a kölykeimmel, addig sem fognak unatkozni. Ismerõsei, akiket én rendszeresen megugatok, al-

17

KINDE ANNAMÁRIA

Mondhatatlan (Mesterszonett) Nem mondom, hogy börtön a testem. Azt hazudom: felszabadultam kimondhatatlan szerelemben. (Mögöttem látszik még a múltam.) Azt sem mondom, hogy rab a lélek. Sõt, úgy tudom: végzi a dolgát, szenved és örül, ahogy mondták, járja útját, melyet kimértek. Keringve semmit meg nem érthet, haldoklik szédülten a szellem, nem érinthet és nem pihenhet. A térképek már mind elégtek. Útjaink összebogozódtak. Rémisztõ hellyé lett a holnap. (húsköpenyben) Nem mondom, hogy börtön a testem. Elrejtõztem e húsköpenyben. Hatékonyságát vesztõ álca: látható lelkem minden ránca. Messzi utakra, minden éjjel, látható, mint lép ki az asztrál: alkuszik a sarki piacnál üdvre, kimondhatatlan nászra. Jó, hogy a hideg még remegtet. A mentál síkján jégkristályokká meredten és dúltan 18

megfejthetetlen fagyba nõve áll egy üzenet emlékmûve. Azt hazudom: felszabadultam.

És emlékezzem, hogy ki voltam: remény emléke voltba hulltan. (Mögöttem látszik még a múltam.)

Bajnoka? Melyik igazságnak? Nem szabad és nem rab a lélek, sõt, úgy tudom: végzi a dolgát.

(indulatlápok)

(megtalálnak)

(daráló)

Azt hazudom: felszabadultam. Utamra indulok a nyárban. Ahová nézek, mindig újabb érzelemgóc fetreng a tájban.

Mögöttem látszik még a múltam. Kövek, vérfoltok, hullák, versek. Szívesen véreztek ki bennem a remények, ha felkerestek.

Sõt, úgy tudom: végzi a dolgát, gyûjtöget, rendez és szelektál a terv szerint, melyet kiszabtak, simogatását és pofonját

Indulatlápok szövedéke befon, riaszt menekülésre, magasságban lebegõ házba: kezdõdik szavak kötéltánca.

És aztán hosszan nézegettem éjjeleken át sok-sok testet. Holtakat imádkoztam vissza. Megtaláltak, ha megkerestek.

számlálja és rendezi szépen, motyog mint egy romlott daráló egy álmos, megváltásra váró nyári délután közepében.

Ahol hiába már a gyermek, a lélek magányos és retteg: nem lehet nyerni a halálban.

Elsirattam az utazókat. Csónakáztam pálinka-tóban Nem ehettem, de csórtam másnak.

Nézi, ízleli és tapintja, átél, regisztrál mindent sorra. Bévül járja csak a bolondját.

(Bizonyosság, amire vágytam, hogy otthonos lehessek bennem kimondhatatlan szerelemben.)

A halállal tûnnek a képek? Nem rettegem, hogy megtalálnak. (Azt sem mondom, hogy rab a lélek.)

A neveket már elveszíti. Magába jár be néha hinni. Szenved és örül, ahogy mondták.

(lakhatásom)

(karma)

(szabályos)

Kimondhatatlan szerelemben lakásomra mégsem találtam. Zuhantam dübörgõ erekben születni ebben a világban,

Azt sem mondom, hogy rab a lélek: szabadsága drága ajándék. Beváltott vétek, szomorúság, bûnös vágy és elvetélt szándék.

Szenved és örül, ahogy mondták, regényes árnykép boldogsága. Retteg tõle, hogy megorrontják: szüksége van, fájó hiánya.

hogy kipróbáljam ezt is, azt is, álljak egyik s másik felén is, és gyarapítsam még a praxist barát s ellenfél lényegén is,

Sehová sem ér el a hangja. Nem olvasnak szájról vakok. Simogatás orrszarvúbõrön. Gyöngyök köré tekert lapok.

Szabálytalan álmot dédelget. Nem áll vele semmilyen sorba. Nem jegyzõkönyvezett félelmet ragasztottak rá a pokolban.

kóstoljak keserût és sósat, képzelet játékát s valósat. Tudjam: a tegnap nem a holnap.

Nincs rabtartó, sem szabadító, csak kellemes vagy kellemetlen állapotok. Mind ide hordták.

Elõnyös üzleteket nem köt, és úgy tudja: ennyi az élet. Nem király és nem lesz már elnök. 19

Õ maga árnyéka és fénye, ezt nem lehet elvenni tõle. Járja útját, melyet kimértek.

s újabb tölcsér nyílik a lápon. Nem szabadulhat a világtól, haldoklik szédülten a szellem.

Megváltás ténfergõ reménye – pokol járkál a napjainkban. A térképek már mind elégtek.

s a királyi hálószobákban ijedt démonok vacakolnak. Rémisztõ hellyé lett a holnap.

(érinthetetlen)

(csontba zárva)

(gombolyagban)

(mondhatatlan)

Járja útját, melyet kimértek. Untatják és védik szabályok. Mert ismét meglelik az álmok: újra megharcol a reménnyel.

Haldoklik szédülten a szellem, nemlétbe dermed öntudatlan, pillanatokra, ha felébred, magát keresi az utakban.

A térképek már mind elégtek. Változó gravitációban mindegyre kibillen a mérleg. Fekete fényt ígér a jóslat.

Rémisztõ hellyé lett a holnap. Nincs hová menteni a jókat. Mert itt van minden ott, s az akkor most van, és csak ez van mindig.

Nem Lara Croft, nem égi lédi, nem vak tyúk, hogy szemet találna, de olyan ritka, mint a bálna énekelget az óceánba.

Hazug szabadság gyenge módszer, riaszt a tág tér, cifra ószer szokott klausztrofóbiája: kulcsát eldobni sorba állna.

Az anyák az apákat mentik irányról dönteni a hóban. Gyermekeiket mind elejtik, ott felejtik sötét csehókban.

Bár bennünk történik meg minden, nem osztozhatunk képeinken, csak heverünk majd egymás hátán, mint akit már megszánt a Sátán.

Szabálytalan lesz, azt ígéri, szót szegni olykor mégsem restell: az igazmondás nem feltétel,

Képet keresõ délibábban, új szavakat régi világban, szûk agy képzeli el a rendet.

A jó szülõk beletörõdnek: nincs nagy piaca a jövõnek. (Már minden távolt közel hoztak.)

Ám véget vetni kínjainknak soha nem tûnik az a színpad. Eget rengetõ csattogás csak,

ki válaszol, mind mókamester. Nincs mit kezdeni a jelekkel: keringve semmit meg nem érthet.

A tombolás a csontba zárva. Mozdulatlan az angyal szárnya. Nem érinthet és nem pihenhet.

Igyunk szenet igézés ellen. Ezt senki nem mondhatja szebben. Útjaink összebogozódtak.

nincs vége az elõadásnak, Jézus meghajol a kereszten: nem mondom, hogy börtön a testem.

(kóma)

(szolgálója)

(embergépek)

Keringve semmit meg nem érthet, semmi köze a létezéshez. A túlsó partról néha átlép, teste már nincs, kegyetlen játék,

Nem érinthet és nem pihenhet, nem láthat sem angyalt, sem embert, embervolt reményét siratva szolgál a szörnyû félelemnek.

Útjaink összebogozódtak. Indulni legyél vak vagy bátor, a viccbéli cigány lovától már úgy sem különbözöl sokban.

csak gondolat simogatása, álmodja õt csak, aki látja, szórt idõ-darabokat õröl, ha beszél a nem-létezõkrõl.

Visky s dohányfüst illatában országol ámító Madonna, mintha hontalan céda volna, ki találomra öldököl.

Mindenütt csak emlékezetbe ütköznél, régi keretekbe, ha olvasott betû vezetne. Terpeszkedik a múlt a mában,

Értelmetlen szó az elõre. Nem tehet ebben az idõben semmit a becsapódás ellen, 20

Rettegéssel terhes, dajkálja, míg felneveli a világra bár hallani sem akar róla.

Szertelen. Mély amnéziásan bujkál jó lelke az idõnek. Nem is céloznak akik lõnek,

Kinde Annamária (1956) Nagyvárad. Költõ, újságíró. Kötetei: A hiúzok természetérõl (1996), Egy másik arc (1999), Szandra May kertje (2002).

21

HAJTMAN BÉLA

A tenger csendje Mikor leért az üdülõházak közti kitaposott útra, megcsapta orrát a tengerpart irányából érkezõ légáramlat hûvöse. Tudta, messze még a víz. Háta mögül még mindig dübörgött a zene. Zene? Traktorzakatolás. Onnan érkezett a hang, ahonnan elõzõ este a fénypászmákra lett figyelmes. Mintha õrszemek kémlelnék az eget fényszóróikkal. Naponta diszkó van ebben a városkában – és megigazította hosszú szõke haját az idegenvezetõ. – Egész Európában a legnagyobb, tette hozzá, ahogy az idegenforgalmi tájékoztatóból kiolvasta. Ahogy órájára pillantott, elcsodálkozott, hogy még mindig nincs vége az elõzõ estétõl tomboló zeneõrületnek. A falusi mulatságokon ez idõ tájt már pakolászni kezdenek a zenészek az ablakokon beszûrõdõ kora hajnal derengõ fényében. A tenger felõl szürkülni látszott az égbolt. Be kellett látnia tévedését, nem a tenger felett fog kibújni a Nap korongja. Eljátszott a képzeletével, ahogy a vízbõl bukik ki és alá a Nap. Ennek ellenére még így sem bánta meg, hogy korán kelt fel. Azon az úton ment végig, amelyen unokáival szokott lemenni az üdülõháztól. Mikor az elsõ napon a píniafák zöldjébõl eléjük tárult a kékség, a sírás fojtogatta. Nem mert unokái szemébe nézni, szégyellte volna megilletõdöttségét. De mindent meg lehet szokni. Az elsõ percek meghittségét felváltja a megszokottság, a beütemezett életvitel, az egyhangúság. Olyan ez, mint az a diszkózene, fogalmazta meg önmagának, egyazon ritmus. Gépies, mint az elõre megtervezett cselekedetek. A vízzel való megismerkedéskor leányunokája köveket szedegetett ki a móló mellõli sekély víz aljáról. Körbetapogatta, megszaglászta õket. Ha a napfelkeltét már csak a képzelet lát22

tatja velem, legalább megtudom, milyen a víz zaj, a part árusok, fekvõ meztelen testek nélkül, vigasztalta magát. Milyen az? A képzeletében ott sorjáznak a képek. Kódoltan. Elraktározva, egymás mellé illesztgetve, mint a digitális fényképezõgépbõl a számítógépbe átmásolt pillanatfelvételek. Az étterem sarkához érve emlékezetében felidézõdött a pincérfiúval, Joszippal való beszélgetése. Már az elsõ találkozásukkor felhívta magára a figyelmet ügyeskedõ mozgásával és közlékenységével. Mikorra a vacsorázó vendégek zöme elhagyta a teraszt, szóba elegyedtek. Megkérdezhetném, honnan érkeztek? Szlovákiából. Szlovákiából? Én nagyon szeretem a szlovákokat. Onnan van a barátnõm. Õsszel megyek hozzá Komáromba. Hogyan ismerkedtél meg vele? Ebben a városkában nyaralt a szüleivel. Nagyon szép lány. Tud magyarul is. Bár mi önöket szlovákokat jobban szeretjük. Szinte közös a nyelvünk is. Én ismerem személyesen az önök volt köztársasági elnökét is. Le vagyok vele fényképezve. Segítsen, hogy is hívják? Schuster. Nem, nem, még elõtte. Kováè. Õ! Michal Kováè! Barátnõm, õ és én vagyunk a képen. Legközelebb elhozom és megmutatom – mondta fellelkesülten. Te még fiatal vagy, fiam is lehetnél, de azért megkérdem, a háborúról vannak emlékeid? Háború? Ne is kérdezze! – komorodott el a fekete pincérfiú arca. – Erre is dúltak a harcok. A Punta szállót teljesen lebombázták.

Apám húsz cseh turistát bújtatott el a pincénkben. Így folyt a könnyük. És imádkoztak, nehogy bombatalálat érje a házat. Mikorra elvonultak a szerbek, apám egy teljes héten át vendégül látta a cseh turistákat. Szörnyû azokra az évekre gondolni, félelmetes volt, állandó rettegésben éltünk. A szerbek nacionalisták. A mi tengerünk kellett nekik. És az unió? Nekünk nincs rá szükségünk. Inkább mi kellünk nekik. Már a szlovének is megbánták, hogy beléptek. Jobb lett volna nekik anélkül, higgye el! Nekünk van tengerünk! Szép, tiszta, békés tengerünk. Az egyik épülõfélben lévõ üdülõház mellett az a kövér, tohonya ember aludt, aki a BIH jelzésû öreg Mercedesével parkolt be napok óta a gazba. Leggyakrabban szlovák és cseh jelzésû autókat látott a hazaiakon kívül. Elvétve szlovénokat. Nemcsak a bosnyák aludt a majdan bérbe adandó háza mellett, hanem vele együtt az egész kisváros is a hajnali derengésben. Kórházban volt, mikor a balkáni háború eseményeirõl olvasott az egyik vajdasági irodalmi lapban. Egy újvidéki író számolt be naplójegyzeteiben mindennapjairól, a kenyérhiányról, a trafik elõtti sorban állásról, arról, hogy a Naftagas felõl csöndben, kísértetiesen bodorodott, gomolygott a füst. Megtépázott idegrendszerét felõrölték az ártatlanul kioltott emberéletekrõl hírt adó sorok. Felbõszítették a szerb vadkan cselszövései, hatalmi gátlástalansága és arroganciája. A vérnyomását mérõ nõvérke szemöldökét összevonva írta be a számértékeket a kórlapba. Kimerültél, más levegõre, környezetváltozásra van szükséged. A tengerhez menj, ott megpihensz, ajánlotta orvos barátja. Annak kiváltképp örült, hogy unokái is vele lehetnek. Igaz, nem szólt nekik hajnali tervérõl, a napfelkelte megfigyelésérõl. Egyedül akart lenni. Egyedül a felkelõ Nappal. Napközben nem érezte jól magát a parton elnyúló testek között, a felberregõ motorcsónakok és különbö-

zõ vízi robogók zajában. Bele akart hallgatni a tenger hangjába. A hajnali tengerébe. A szálloda parkolójában a kirándulóbuszok sorjáztak. Örömmel töltötte el magányuk, a néptelenség. Mélyen teleszívta tüdejét a tengerparti fenyõk friss illatát árasztó levegõvel. A parthoz közeledve a fenyõillat a sós levegõvel keveredett. A messzi kékségbe képzelte maga elé a felbukkanó Napot. Enyhe szellõ fújdogált. A víztömeg az éjszaka folyamán visszatért háborítatlan, nyugalmas medrébe. A parton egy-két elnyomott cigarettacsikk, öszszegyûrt mûanyag poharak jelezték az elmúlt éjszaka életét. A mólón egy fiatal pár nevetgélt. Ügyet sem vetettek rá. Õ sem zavartatta magát. A túloldali hegy közelebbinek látszott, mint napközben. Eszébe villant, hogy

Muresan Ildikó illusztrációja

23

csak onnan, a túlsó partról figyelhetõ meg a tüzes bolygó elõbukkanása. Ellenállhatatlan vágyat érzett magában, hogy átússzon a hegy lábához. A nyugalmas, tiszta vizû tenger különös vonzerõvel csábította befelé a vízbe, egyre beljebb. A hullámtarajok kéjesen meg-megpaskolták ajkát, mikor úszni kezdett. Boldog érzés kerítette hatalmába. A mólón ülõ szerelmespár két ponttá zsugorodott a távolságban. A feje fölött elrepülõ sirályok befehérítették a partot. A távolból piszkos hófoltoknak tûntek a szürkeségben. Egyre tompábban hallotta a diszkózenét. Elképzelte, ahogy a parthoz érve megpillantja az égbolton felbukkanó Napot. Váltogatta az úszásnemeket. A hátúszás pihentetõül hatott végtagjaira. Nem akart megállni, sem visszafordulni, be akarta bizonyítani elsõsorban önmaga elõtt, hogy átússza a két partot összekötõ tengert. Szerette leküzdeni a távolságokat. Fiatalkorában több kilométert lefutott. Futás közben szabadon szárnyaltak gondolatai. Hagyta, hogy a képzelete, a szabadon áramló képzettársításos gondolatvilága vegye át lénye irányítását úszás közben is. Látta magát a csókolódzó szerelmespár fiújában, a köveket és kagylókat gyûjtögetõ unokájában, Joszipban, a csapzott hajú, rokonszenves pincérfiúban. Thomas Mann Máriója villant fel agyában róla. És önkéntelenül újra eszébe jutott a teraszon lefolytatott beszélgetés. Az újvidéki író kórházban olvasott naplójegyzetei. Hallotta a golyósüvítést, érezte a felrobbantott kõolaj-finomító gomolygó füstjének bûzét. Látja a lángokban álló tengerparti városkát. Hallja a pincében imádkozó cseh turisták jajveszékelését. A feje fölött körözõ sirályok támadásba induló repülõkké változnak át. A szemközti szigeten põrére vetkõztetett hullákat hantolnak el a markukba köpõ katonák. A diszkózene tompa dobpergését gépfegyverek fülsüketítõ ropogása váltja fel. Bármerre néz, mindenütt lángokat lát, jajkiáltásokat hall. 24

Egyre erõteljesebben csapkod a vízben, hogy megszabadulhasson a képzeletvilágát megmételyezõ háborús jelenetektõl. Ahogyan a hátára fekszik, tompa pattanást hall a fejében. A mellébõl patakzó vér vörössé festi körülötte a vizet. Mellkasához kap, hogy kitapogassa a sebhelyet. A tenger és vérének sója keveredik szájüregében. A felpuffadt holttestet a felkerekedõ szél ringató hullámai vetik a szigetre. A vele tartó sirályokhoz újabb csapatok érkeznek. Vad krákogásba kezdenek. Fel-alá röpködnek. A partra vetett holttest arcára elégedett mosoly ül. Tágra nyílt szemei mintha az égboltban gyönyörködnének. Lassan felbukik a Nap. Az élettelen testet a hullámtarajok nyaldossák végig. A sirályok egy kis idõre abbahagyják kiabálásukat. Majd újra nekikezdenek.

HARASZTI MÁRIA

Dos gardenias Ibrahim Ferrer emlékére

Ha véredben tûz hit szerelem vissza lehet térni öregen tûzfüggönyt szõni hangodból perzselõ harmóniát szivárványt dalolni a boldogtalanság két partja fölé

Hajtman Béla (1966) Párkány/Baracska. Pedagógus. Prózakötetei: Hídon (AB-ART, 2001); Béla von Goffa: Szivarfüstben (uo. 2003), „Már nyugosznak a völgyek” (uo. 2005).

Haraszti Mária (1959) Alsószeli/Pozsony. Legutóbbi mûvei: A Piros rét meséi (AB-ART, 2004), Manókönyv (uo. 2005).

Muresan Ildikó illusztrációja

25

SVETLANA ZUCHOVA

Jelenés Klaipedában Rosario Dalton bátyjának nyolcéves korában jelent meg elõször Szûz Mária. Rosario egy évvel fiatalabb volt nála, s mindketten a család ismerõsénél, egy öreg hölgy otthonában éltek. Az anyjukat sosem ismerték, apjukat ritkán látták, mert a fõvárosban dolgozott, hogy minden hónapban pénzt küldhessen a neveltetésükre. Rosario bátyja minden reggel újságot árult, még sötét volt, amikor elment a kiadóba, elvette a csomagját, és a szokott útvonalán körüljárta a várost. Elõször felment a meredek utcákon keresztül a dombra, ahonnan látni lehetett a templomot és mögötte a hegyeket, aztán lefele igyekezett, vissza a kiadóba. Az emberek szánalomból vásároltak tõle, az õrök beengedték a bankokba és hivatalokba is, ahova általában az újságárusoknak tilos volt a bejárás. Mindenki ismerte õt, és pár apróval többet adtak neki a lapért, hogy a péknél lekváros édeskiflit vehessen. Ám a gyerekek között nagy volt a versengés, egymástól lopkodták az újságokat, megtörtént az is, hogy amikor a madzaggal átkötött csomagját lerakta a kiadó elõtti parkban lévõ alacsony kõkerítére, és elfutott megnézni a réten focizó fiúkat, valaki elvitte az összes újságját, és az asszonynak, aki gondoskodott róluk, ki kellett fizetnie a kiadónak az apjuk által küldött pénzbõl az egész bevételt. Miután az egész várost körbejárta, a megmaradt újságokat viszszavitte a kiadóba, és hazament Rosarióért. Mindig a parkon keresztül mentek iskolába, ahol egy pillanatra beállt a futballozók közé. „Héééj, concha de tu mádre!!!” – kiáltották oda neki, amikor szabálytalankodott, felállt a kiszáradt fûrõl és mérgesen köpött egyet. Aztán estig otthon kellett ülniük az elsötétített szobában, tanulni a következõ napra. Mintha Szûz Mária csak a megfelelõ pilla26

natra várt volna, kihasználta a délutánt, amikor Rosario tovább maradt az iskolában, és bátyja egyedül ült a sötét szobában. A labilis asztal lábát rugdalta, amikor megjelent, megfelelõen felszerelkezve, úgy, ahogy minden gyerek várta volna, halvány ünneplõ öltözékben, vállára vetett fehér kendõvel, világos haját borító fátyollal. Rosario Dalton bátyja nem lepõdött meg. Szûz Mária gyermeki élete részét képezte, naponta találkozott vele léptennyomon a kápolnákban, de sosem tudta, hogyan viselkedjen a találkozás pillanatában, mit mondjon neki. Párszor megkérdezte, mit mondtak azok a gyerekek, akiknek szintén megjelent a Szûzanya, történetekre kérdezett, melyeket a hittanórán és a katekizmuson tanultak, de mindenki lehurrogta, hogy azok illedelmes és jámbor gyerekek voltak, akik tudták, mit kell tenniük. Megtanulták, hogyan viselkedjenek a pápa jelenlétében, és egyszer, amikor egy érsek jött a városba, hogy ünnepi szentmisét szolgáltasson, tanítás után nap mint nap külön bibliaórákra kellett járniuk, hogy megtanulják a szertartás kódexét, minden viselkedési szabályt, melyet az érsek jelenlétében be kell tartaniuk. Ám arra, hogyan viselkedjen a Szûzanya jelenlétében, senki nem tanította meg. Így Rosario Dalton bátyja csak nézett a mosolygó madonnára, õ pedig mintha várta volna, hogy amaz szólaljon meg elõször, szintén mozdulatlanul hallgatott. Egyszeriben eszébe jutott, hogy most egyedüli lehetõséghez jutott (legalábbis akkor ezt gondolta), hogy megtudja azt, ami õt legjobban érdekli. Megtudni a titkot, ami nem hagyott neki békét, erõsebb volt benne, mint a szégyenérzet és a tisztelet. „Szûz Mária, Isten anyja, híres futballista lesz belõlem?” – kérdezte végül,

amikor már túl hosszúra nyúlt a csend. És Szûz Mária még jobban mosolygott, lehajolt Rosario Dalton bátyjához, mintha mellé akart volna ülni az asztalhoz, hogy megtanítsa pontosan és gyorsan pár szabályra és trükkre: hogyan közeledjen a labdához, milyen szögben rúgja el, hogy váratlan irányba repüljön, egy ívet leírva átrepülje a pályát, és a kapuban végezze. Rosario Dalton bátyja egy pillanatra sem vette le a szemét a jegyzetfüzetrõl, melybe Szûz Mária karcsú, átlátszó ujjai közt lévõ ceruzával lerajzolta a labda útját, a játékosokat és magát Rosario Dalton bátyját. Nem kérdezett tõle semmit, és Szûz Mária sem kérdezte, megértette-e mindazt, amit magyarázott neki. Amikor végeztek, megsimogatta a fejét, és Rosario Dalton bátyja csak akkor kapott észbe, keresztet vetett, térdre ereszkedett, és finoman megcsókolta a halovány fátyol szegélyét, mely a madonna vállától a fapadlóig ért, ugyanúgy, ahogy az öregek csókolták az érsek gyûrûjét. Aztán Szûz Mária szertefoszlott, észrevétlenül és csendesen, és Rosario Dalton bátyja rögtön másnap reggel sietette a parkba, ahol focizni szokott. Nem volt elõvigyázatos, az újságcsomagot eldobta a fûbe, lehúzta a cipõjét, mert mindig mezítláb játszott, csatlakozott a csapathoz, és attól a naptól már alig hagyta el a pályát. A futballnak köszönhetõen eljutott egészen a fõvárosba, és pár évvel késõbb az egyik legjobb és legreményteljesebb játékossá vált. Rosario Dalton bátyja senkinek nem mondta el, hogy megjelent neki Szûz Mária, úgy tartotta, egyezség született kettejük között. A Szûzanya teljesítette az álmát, és õ pedig megígérte neki, hogy nem kelt felbolydulást, mert akkor a jelenés híre bejárná az egész országot, sõt a világot is. És be kellett ismernie, hogy az évek múlásával már meg is feledkezett róla, és hovatovább, annál inkább azt hitte, ez az egész csak álom volt, amikor elbóbiskolt a meleg, levegõtlen szobában, legalábbis úgy tûnt neki, a kisfiúnak, aki szentképekkel, kápolnákkal, nyaka körül villogó láncú poros

Szûz Mária-szobrokkal, misékkel és szertartásokkal volt körülvéve. És akkor, amikor azt a legkevésbé várta, újra és újra megjelent a Szûzanya. Úgy jött, mint az epilepsziás roham, csillogó rosszullét kerítette hatalmába, meleg aura, amikor elõször megjelent a világos fátyol széle, azután a rózsaszín arc és a test elõtt összekulcsolt kezek. A Szûzanya már nem várta meg azokat a pillanatokat, amikor egyedül van, így a fiúnak nem volt alkalma, hogy beszéljen vele, vagy éppen ellenkezõleg, mintha tudatosan választotta volna ki azokat a leginkább nem megfelelõ pillanatokat, éppen a kapu elõtt, amikor gólt rúgott, elölrõl jött a fény, így a kapuháló árnyékot vetett rá, a Szûzanya teste úgy hullámzott, mintha halászhálóba akadt volna, Rosario Dalton bátyjára mosolygott, aztán a bíró válla fölött nézett át. Az éremátadásnál õ fogott elõször kezet Rosario Dalton bátyjával, õrangyalként mozgott csapattársa felesége mellett, amikor elõször el akarta õt csábítani, sosem maradt soká, sosem gátolta semmiben, nem szólt hozzá, de idõvel elkezdett félni tõle, fárasztotta, úgy érezte, állandóan figyeli, meg akarta legalább ijeszteni, egy gesztussal megmutatni neki, hogy tûnjön már el, elûzni vagy inteni neki, hogy kövesse az öltözõbe, vagy bárhova, ahol kettesben lehetnek, és ahol magyarázatot adhatna neki arra, miért követi, ám mindig annyian voltak körülöttük, hogy nem tehetett semmit, hiszen rajta kívül senki más nem látta a jelenést és félt, hogy bolondokházába zárják, ha csak úgy a levegõbe elkezd mutogatni. Bár az ország legjobb és leggazdagabb labdarúgói közé tartozott, úgy döntött, abbahagyja a játékot. Azt hitte, a Szûzanya megjelenése a futballal függ össze, és ha elhagyja a sportpályát és az országot, mindörökre békén hagyja. Azon a napon, amikor utoljára lépett ki a sportklub ajtaján, egész tömeggel találta szemben magát, „Áruló! Áruló!” – mutogatták az öklüket egyesek, mások pedig a bekötõútról felvett salakkal dobálták, a rajongók 27

azt hitték, õ majd talpra állítja az ország válogatottját, mások, fõleg a fiatal lányok a kötél mögött álltak, mely elválasztotta a sportcsarnokot az úttól, és fütyültek, a nevén szólították, plüssállatokat dobáltak neki. Valamelyikük a felkarját mutatta neki, kivillant a feltûrt, szûk póló alól a lány bõrén az õ kitetovált színes arcképe. A kisfiúk, akik átbújtak a kötél alatt, papírfecnikkel a kezükben felé özönlöttek, hogy autogramot kérjenek tõle, és a kijáratnál, ahol már várt rá a taxi, mert azon az estén már nem állt a rendelkezésére a klub autója, újságírók csoportja várta, magyarázatot követelve a távozására. A sajtóban napok óta különféle cikkek jelentek meg, melyekben fõleg Rosario Dalton bátyjának egyik csapattársa feleségéhez fûzõdõ szerelmi viszonyáról írtak, és azt hitték, szerelem vagy szenvedélybõl elkövetett bûneset lapul a háttérben, ha ezt mindannyian tagadják is. Amikor az újságírók kinyomozták, hogy egy nap múlva Rosario Dalton bátyja Miamiba repül, egyszeriben mindenkinek világossá vált: egy külföldi csapat ajánlott fel neki szerzõdést, és az érzelmek áldozatából egy éjszaka leforgása alatt áruló lett, akinek nem volt elég az itthoni gazdagság és a hírnév. Rosario Dalton bátyja senkinek sem magyarázkodott. Tudta, hogy mindent elveszít, de elhatározta, soha többé nem tér vissza a futballhoz. Robert de Shazer a Starbuckba járt. Boston lakossága két táborra oszlik, azokra, akik a Starbuckba járnak, és a Same Day Coffee kedvelõire. Starbuck pszeudo-európai kávézó hírében áll, ahol kényelmes fotelek és Sony hangfalból szóló népzene várja a látogatókat. Népzene, mert a látogatók közül senki sem tagadná le azt, hogy izgatja õt a világ, izgatja bizony. Az izgalmi állapotot különféleképpen el lehet érni: az albérleti szoba festetlen falát teleragasztgatni gyûrött kenyai fényképekkel, a felsõ sarokba krepp napernyõt ragasztani, az ágy fölé szanszkrit idézetekkel teleszõtt sárga kendõt akasztani. A 28

Starbuckban addig ülhettek, ameddig csak akartak, jólszituáltan, elterpeszkedve a fotelekben, nyitott számítógéppel a térdükön, édes kávét hörpintgetve magas, átlátszó mûanyag fedõvel letakart poharakból, melyekbõl a szívószál úgy lóg ki, mint a harmonika. Világjárók õk, olyanok, akikrõl a Lonely Planetben olvashatunk. A Same Day Coffee épp a Starbuck ellenkezõje. A pult feletti üvegen egy matrica lóg, a Starbuck eltorzított emblémája, melyen az olvasható: Fuck Starbuck. Ide azok járnak, akik a városban lõdörögnek, és a Help Wanted táblákat keresik az éttermek kirakatában, az utcai standokon, a bostoni napilapban, a Metró reklámújságban, amelyet ingyen adnak, és amelynek a friss számai a reggeli szerelvények ülésein hemperegnek, vagy amelyeket az emberek a metró bejáratánál vesznek el a mûanyag állványokból. Robert de Shazer a Starbuckba járt. Azért járt oda, hogy a munka után összeszedje gondolatait a Vallási rituálék a nagyváros forgatagában címû cikk olvasásához. Belépett egy vallási felekezetbe, a tagok egy lepusztult lakásban találkoztak, ahol bibliaórákat tartottak a bevándorlóknak. Az igehirdetõ egy szigorú fehér ember volt, aki hosszú, többórás prédikációjában hangsúlyozta a kompromisszummentes parancsbetartást és a szentírás napi olvasását. A prédikáció után a segédei írásvetítõrõl vetítették a dalok szövegeit a falra. A gyülekezet elsõ sorokban ülõ állandó tagjai most felálltak, a integettek, csukott szemmel énekeltek, a spanyol zenészek pedig gitáron és cintányéron kísérték õket mosolyogva. A gyülekezet tagjai leginkább a feketemunkásokat akarták odacsalogatni, a prédikációkat lefordították spanyolra, és a vasárnapi fõ istentisztelet után ingyen nyelvórákat és üdítõt ajánlottak fel nekik. Egyik vasárnap nepáli bevándorló ismerõsei elvitték õt az istentisztelet után egy hindu szertartásra, órákon át térdelt a parkettán, melyre csak egy vékony szõnyeget terítettek, így aztán még nappokkal késõbb is fájt a lába. Aztán egy brazil

közösséghez csapódott, akik péntek esténként gyûltek össze, s míg a felnõttek hallgatták a zöld ruhás, portugálul prédikáló lelkipásztort, addig a szomszéd teremben a gyerekek a vasárnapi ünnepi mûsort próbálták. „Go in peace, serve the Lord” – kiáltott a tömegbe a lelkipásztor az utolsó dal után, majd az utolsó versszaknál az oltártól a kijárathoz ment, és a tömeggel szembefordulva mondta: „Aaa-mee-n.” Az ünnepi gyülekezet elnyújtottan válaszolt, majd az emberek felálltak a helyükrõl, a kopott székekrõl, és a kijáratnál kezet adtak a prédikátornak. Egész idõ alatt, amikor esténként kilépett a különféle épületek földszinti termeibõl, ahol az istentiszteleteket tartották, mindig a Starbuckba ment, hogy elrendezze a gondolatait. De mindig, amikor megvette a kapucsínót, és beült a terem sarkában lévõ heverõre, ahonnan látszik az egész esti utca, tudta, hogy becsapja önmagát. Mintha valakinek a sziluettjét rajzolná körül, akit jól megfizetett azért, hogy a falnál, természetellenes pózban, széttett kezekkel álljon, míg õ, Robert de Shazer, fehér krétával festi a körvonalát, belefeledkezve a munkába, összpontosításában sosem veszi észre, az agyafúrt modell mikor használja ki az alkalmat a lelépésre, rákacsintva valakire, a karja alá bújva, amíg õ az ujjak körvonalával babrál, s mire felocsúdik, a modell már nincs sehol. Egyszer fel akarta cserélni a Starbuckot a Same Day Caffeera, ahol a bejárat elõtt fonott kisszékeken hosszú hajú fiatalok ültek, némelyikük kopott teniszcipõjében a járdára telepedett, cigarettáztak, és a hamut egy csikkel teli magas pohárba pöckölték. Bent indulószerû zene szólt, Co-mandante Che-Guevara, énekelte a világos bõrû mulatt, aki teát fõzött neki gyógyfüvekbõl. Elvette a mûanyag poharat, és beült a kockás pokróccal letakart fotelbe. Viva Revolucion y la Li-ber-tad! – ezzel ért véget a dal, a mulatt kicserélte a CD-t és Bob Marleyt tett fel. Amikor elment, úgy tûnt, mindenki megkönnyebbült.

Röviddel a munkája megvédése elõtt Robert de Shazer találkozott Sallyvel, a lelkes utazóval, aki pár évvel fiatalabb volt nála. Az elsõ közös nyarukat Marokkóban töltötték. Már pár héttel az utazás elõtt együtt olvasták a Lonaly Planetet, információkat kerestek az interneten a vízumról, beoltatták magukat, és a kis egészségügyi ládikót telepakolták a legszükségesebb gyógyszerekkel. A lélektelen ipari kikötõ spanyol oldaláról átmentek Tangerbe, ahol a taxis elvitte õket a túlzsúfolt és zajos városba, meggyõzte õket, hogy a bankok már bezártak, és elvett tõlük egy csomó dollárt, amiért helyi pénzt váltott nekik. A piacon fûszeres lében olívabogyót vettek, hozzá kovásztalan kenyeret, és a tengerparton vacsoráztak, nézték az érkezõ hajókat. Az arab városokban khasbák vannak, õsrégi falakkal körülhatárolt kis utcák, a szélesebbekben már bõrportékát árusító standok, a mellékutcákban pléhgarázsok, a forró olaj és fém illata, a földön juhvér csorog, a szennyvízcsatornában levágott juhlábak és tyúkfejek hömpölyögnek, és csak a forró napot és a garázsokban sivító szerszámokat hallani. Marakes külvárosában a délutáni napsütésben valamilyen mocsáron át egy Khasba de Cigogne nevû berber faluig bolyongtak el. A faluban mórházak voltak, s amikor az egyik ház kerek ajtaján bekukkantottak, egy berber asszonyt láttak térdelni a padló porában a nyitott tûzhely mellett, kenyeret sütött. Nagyon szomjasak voltak, ezért a fertõzést is kockáztatva ittak a kút sáros vizébõl egy mûanyag üvegbõl, a kúthoz napbarnított gyerekek vezették el õket. Nem volt okos ötlet annyi idõt tölteni a délutáni napon. Úgy érezték magukat, mint a részegek, amikor visszatértek a városba, és az éjszakai autóbusszal az Atlasz-hegységen keresztül dél felé tartottak, a sivatag irányába. Robert de Shazer a kávéautomatánál találkozott elõször Rosario Daltonnal. Robert de Shazer, mielõtt hazaindul a munkából, kiballag az néptelen folyosóra, 29

hogy az automatánál igyon egy édes kávét, és Rosario, aki nincs még régóta Bostonban, tört angolsággal magyarázza neki, hogy az asszisztensek egyike ápolót keresett a nagyanyja mellé, és Rosario Dalton jött, hogy bemutatkozzon neki. Robert de Shazer hozzászokott már a bevándorlók történeteihez. Hallgatja Rosariót, és megkérdezi tõle, nem jönne-e el vele a ma esti szertartásra a Revere Beach-re, ahol a honfitársai jobb munkát és lakást találhatnának számára. Robert de Shazer Mathew és Kelly Shazer fia. Míg Kelly a háztartással törõdik, Mathew de Shazer a város egyik legjobb egyetemén dolgozik. Robert de Shazer öregségükre született, amikor már túl voltak a baloldali entellektüelek életén, pár közép- és dél-amerikai utazáson, Mathew de Shazer sok idõt töltött a mexikói Chiapasban a zapatisták között, Kelly utána ment, és kis lakókocsiban eljutottak együtt egészen Jamaicáig. Robert akkor született, amikor a valamikori viharos viták és éjszakai mulatások hõsei lassan letelepedtek és megszerezték akadémiai titulusaikat, ugyanúgy, ahogy Mathew de Shazer is, a diákok oktatóivá váltak, akik becsülték õket, s tagjai lettek különféle akadémiai társaságoknak és bizottságoknak. Vagyis Robert de Shazer abban az idõben született meg, amikor a szülei jó családi hátteret, mûveltséget tudtak már biztosítani számára, valamint a nyugodt gyermekkor feltételeit is meg tudták teremteni neki. Kelly de Shazer a mai napig gyakran emlegeti, hogy az egyik útjukon, valamelyik városban az olasz negyedben egy utcai ünnepségbe csöppentek, melyen Szûz Máriát, az ottani olasz bevándorlók patrónusát ünnepelték. Az olasz negyedeknek általában sajátos vonzerejük volt, a kis kávéházakban, ellentétben a hazaiakkal, vágni lehetett a füstöt, a helyi öregek ültek ott, a törzsvendégek, akik gyûszûnyi csészékbõl itták a kávét, az ablakon keresztül megszólították az arra járókat. A 30

vallási ünnepségek idején az olasz negyed utcái inkább vásári, népi hangulatot árasztottak, amely olyan emberek számára, mint Kelly és Mathew de Shazer, különösen vonzó volt. Mindketten szívesen emlegették, hogy szerencséjük van az utcai ünnepségekkel, mert amikor fiatalon, friss szerelmesen New Yorkba mentek, a helyi társaságok egyike Manhattan utcáin „New York drogok nélkül” elnevezéssel ünnepséget rendezett. Aztán egyszer egy európai vakáció alatt, amikor valamelyik ismerõsükhöz mentek ünneplõ ruhában, a háziaknak szánt ajándék borral a kezükben, az ismeretlenben, az óvárostól távoli negyedben kiszálltak a villamosból, és keresték a névjegykártyán szereplõ címet, véletlenül egy afrikai közösség ünnepségére csöppentek, ahol a színpadon eredeti õsi ruhákban táncoltak. Az arra járókat szombat este lévén annyira magával ragadta ez a produkció, hogy a járdán õk is táncolni kezdtek. Mathew és Kelly de Shazer sem tudott ellenállni a kísértésnek, vettek két pohár nagyon édes, préselt cukornádlét, amit aztán egész úton iszogattak, és egyetértettek abban, hogy az utcai néger ünnepségen sokkal jobban mulattak, mint azon a partin szórakoztak volna, ahova meghívták õket. Tehát itt, az olasz negyedben egy újabb utcai ünnepségbe csöppentek. A sátrak között mászkáltak, amelyekben olasz emléktárgyakat, útjelzõ táblákat „Parkolni csak olaszoknak” felirattal és olajban kisütött fánkokat árusítottak. Egy kapualj lépcsõin megettek egy adag tintahalat, a ház elõtti fapados sörözõ elõtt emberek üldögéltek. Itt látták meg a hordozható oltárt, s benne a Szûzanyát nyaka körül földig érõ vastag piros szalaggal, a szalagra gombostûvel számtalan egydolláros bankjegy volt tûzve. Az oltárnál egy szerzetes állt, és egyesével engedte a szoborhoz az embereket, akik térdet hajtottak Szûz Mária elõtt, keresztet vetettek, sokan megcsókolták a szalag végét, és gombostûvel egydollárosokat erõsítettek rá, újra keresztet vetettek,

majd átadták a helyet a következõnek. Mathew és Kelly de Shazer baloldali entellektüelekként és ateistákként e szertartáson csak nevettek, de Kelly de Shazer nem engedett, és ahogy azt késõbb fiának, Robert de Shazernek sokszor elmesélte, bár már eltávolodtak az oltártól, kicsit szégyenkezve beismerte Mathew-nak, hogy szívesen visszamenne oda. Mathew de Shazer természetesen egyetértett, hiszen mégiscsak kirándultak, és élvezték a kellemes nyári estét. Elvettek a szerzetestõl egy gombostût (Kelly de Shazer haláláig emlékezett rá, hogy zöld feje volt), és Kelly de Shazer Szûz Mária elõtt még keresztet is vetett, a szalagra ráerõsített egy egydolláros bankjegyet, egy kicsit még ott álltak, majd átadták a helyet a következõ szerelmespárnak. Mindenek ellenére annyira szívükbe vésõdött ez a pillanat, hogy az oltár elõtt még meg is csókolták egymást, és Kelly de Shazer nem akarta Mathew de Shazernek elárulni, mit kért Szûz Máriától, mert mint mondta, a kívánságokat titokban kell tartani, hogy megvalósuljanak. Röviddel ezután Kelly de Shazer teherbe esett, és így Mathew és Kelly de Shazernek öregségükre megszületett a fiuk, Robert, akinek aztán sokszor elmesélték ezt a történetet (Mathew de Shazer néha megjegyezte, hogy a Szûzanyától vették egy dollárért), és Robert de Shazer ismerte ezt az oltárt a családi fényképrõl, amelyet Kelly de Shazer nagy gonddal õrzött. Vallási összejövetelekre jár, ismeri a brazil katolikus társaságot, amikor reggel mennybemenetel ünnepén felébred, az utcáról elnyújtott vallásos dallamokat hall, az ágyból gyorsan az ablakhoz siet. Az utcán körmenet vonul végig, elöl egy férfi hosszú rúdra erõsített magnetofont visz, melybõl spanyol liturgiai dallamok terjengenek, mögötte lépdel a tömeg, vérbeli mexikóiak, fehér ingben, összekulcsolt kezekkel, lehajtott fejjel, a feleleteket énekelve. Robert de Shazer nézi, hogyan halad elõre a menet, hogyan ér az alacsony

medfordi ikerházak közé, és hogyan halad a közeli templom felé. Az útkeresztezõdésnél, ahol az utca beletorkollik a fõútba, van pár elhagyatott kávézó, amelyek útszéli szállókra és az autópálya melletti pihenõhelyekre emlékeztetnek, mint például a Dunkin Donnuts, a mûanyag asztalos és pultos büfé, aminél a fehér-piros egyenruhába öltözött pincérek mûanyag poharakba öntik a tûzálló üvegkancsójú filteres kávéfõzõben készült kávét, és a reggel héttõl este tizenegyig tartó nyitvatartásra utaló nevû, 7/11-es élelmiszereket árulnak, félkész élelmiszert, mexikói tacost két és fél fontos zacskókban, sajtos-szalszás konzervet, szezámmagos zsemlyét a hamburgerek egyszerû elkészítéséhez, cigarettát és a legkülönbözõbb társaságok telefonkártyáit, melylyekkel rendkívül olcsón lehet telefonálni a világ különbözõ országaiba. Az alkoholt árusító üzlettel szemben, mely az ünnep miatt várva van, két teherautó áll, a sofõrök cigarettáznak, papucsban és sildes sapkában állnak kint, az autó ajtói nyitva vannak, hogy a nagy melegben ne forrósodjon át a kocsi, és amikor közelebb ér a menet, elhajítják a cigarettát, szandáljuk talpán oltják el, és keresztet vetnek. Robert de Shazer meg sem mosakodik, úgy fut ki, hozzácsapódik a tömeghez. Érdekes napot él meg, de estefele, amikor a körmenet után visszatér medfordi otthonába, ismét olyan érzése támad, hogy hazugságban él. Az olasz negyedben lezajlott utcai ünnepség történetét Robert de Shazer Rosario Daltonnak is elmeséli, amikor este Cambridge utcáin sétálnak. Már esteledik, és a bohóc, aki a metró kijáratánál, a piros csempés kis téren megszólította a járókelõket formázható luftballonokat kínálva nekik, amelyekbõl például színes hattyúkat lehetett modellezni, már csak fáradtan üldögél a falon, cigarettázik, piros orrát egészen a homlokára felhúzva, mint egy napszemüveget. Robert de Shazer megmutatja Rosariónak a Charlie Csirkéje nevû éttermet, ahol halkoktélt rendelnek, kü31

lönféle rántott halakat. „És te egyedül jöttél Amerikába?” – kérdezi Robert de Shazer Rosario Daltontól. Beesteledett, a bárban hangos zene szól, az emberek esznek és sört isznak. Rosario Dalton elmondja Robert de Shazernek, hogy bátyja sokkal korábban jött Amerikába, jó munkát talált, meggazdagodott, ezért meghívta a húgát, Rosariót is, hogy jöjjön utána, csakhogy úgy két héttel ezelõtt eltûnt, egy napon nem mutatkozott a munkában, és azóta nem látta senki. Robert de Shazer megkérdezi, nem félti-e a testvérét, ám Rosario elmeséli neki, hogy már régen nem élnek együtt, mert a bátyja a fõvárosban lakott, míg õ vidéken maradt, ahol mindketten felnõttek. A bátyja futballozott, ám nála csak azután jelentkezett, amikor elhatározta, hogy Bostonba költözik. Rosario Dalton bátyja még a húgától sem búcsúzott el. Õ is az újságokból tudta meg, hogy testvére elhagyta az országot. Meglepõdött a távozásán, mert bátyja neki sem beszélt Szûz Máriával való találkozásáról. Másnap reggel Miamiban landolt. Nagy volt a forróság, és a város tele volt bevándorlókkal, feketemunkásokkal. És olyanokkal, akik hónapokon keresztül nem tudtak munkát találni. Rosario Dalton bátyja nem sietett. Egy idõ után, amikor már betelt a tengerparttal, a parti ünnepségekkel és a görkorcsolyával, amit rögtön megérkezése után vásárolt, egy tengerparti bárban helyezkedett el. Délelõttönként, amikor szabadja volt, a meleg homokban aludt, délután munkába járt, ahol késõ éjszakáig maradt. Angolul tanult, szabadidejében cél nélkül bolyongott a városban a légkondicionált bevásárlóközpontokban, a bárokban és diszkókban. Gyorsan fogyott a pénze, ezért kiköltözött a szállodából, és albérletbe ment pár honfitársával, akik híres futballistaként ismerték meg õt, kérdezgették is tõle, miért nem jelentkezik be valamelyik csapatba. Lefényképeztették magukat a társaságában, és a fényképeket hazaküldték a családjuknak. 32

Amikor véget ért a nyári szezon, Rosario Dalton bátyjára már nem volt szükség a tengerparti bárban, ezért amikor valaki azt ajánlotta neki, menjenek együtt Bostonba szerencsét próbálni, beleegyezett. A munka utáni vágy a farkaséhséghez hasonlatos. Bostonban tél volt, és állandóan esett az esõ. Egy óceánhoz közeli negyedben, ahol régebben az elsõ szabad strand nyílt, találtak lakást. Nem volt pénzük, sóvárgó tekintettel nézték a néma ázsiaiakat, akik napi nyolc órában, a hét öt napján a szupermarket pénztáránál állnak, és fehér kesztyûvel rakják fehér mûanyag táskába egyik árut a másik után. Irigyelték a piros szakácssapkás férfit, aki kötényben, tálcával a kezében kínálja a stand elõtt a sushit, fogvájóra tûzött csirkés falatkákat nyújt az arra járóknak, miközen azt ismételgeti: „Chicken teryiaki.” A sildes sapkás négert, aki a Winter Streeten megállítja a járókelõket, és adományt gyûjt a gyermekotthonoknak, a modellügynökség képviselõjét, aki egész nap gondterhelt ábrázattal járja az utcákat fel-le, mint a farkas a rács mögött, és gimnazista lányokat állít meg, névjegykártyákat osztogat nekik, melyre felírja a következõ casting idõpontját. Irigyelték Hót, a kínait, aki reggel ötkor kel, fél tizenkettõig újságot kézbesít, aztán harminc perce van arra, hogy a Winter Streeten lévõ újságosbódéba érjen, ahol este nyolcig cigarettát árul. A hétvégéket leszámítva, mert azokat Rosario Dalton bátyja a Boston Common Parkban tölti (az egyetlen hely Bostonban, ahol a puritán kormány alatt dohányozni lehetett), ahol zsíros, cukrozott lángost árul. Irigyelték a Boston Skyline cég alkalmazottait a céghez tartozó hét apró és sötét mozgóstandért, pólókat árulnak, s az alkalmazottak kicsi összecsukható kerékpárokon járnak egyik standtól a másikig, a raktárból kartondobozban hordják a pólókat, és a barátaik órák hosszat ülnek a magas székeken láblógatva, a portékát kínálgatva a turistáknak. Sóvárogva

érzékeltek minden olyan tevékenységet és tárgyat, minden olyan szobrot, képeslapot, a kirakatban lévõ karácsonyi díszt, amelyet valakinek ki kellett oda ragasztania, minden gyümölcslét, képeslapot, pörkölt-cukrozott mogyorót (ez egy bostoni specialitás) árusító standot, amelyet valakinek minden reggel ki kell gurítania a telephelyrõl, lemosni, mert poros, eltolni a helyére. Tudták, hogy valakinek nap mint nap reggelenként ki kell csomagolnia az árut, minden egyes tárgyra árcédulát kell ragasztania, mindent szín, nagyság és ár szerint osztályoznia, s ha vihar támad, mindent betakarnia mûanyag fóliával, és hogy este hétkor valakinek vissza kell raknia a dobozokba az összes árut, ennek a valakinek a nyolcórás munkaideje alatt legalább húsz perc szabadideje van, tehát kell, hogy legyen egy másik ember, aki pontosan tudja, mikor melyik standhoz kell mennie, és a nyolc óra letelte után valakinek ellenõriznie kell az árut és a bevételt, majd be kell zárnia a raktárt, mert raktárnak lennie kell, hogy valaki eltolja oda a standos kocsikat satöbbi satöbbi. És amikor már alig volt mibõl megélnie, újra megjelent a Szûzanya. Már majdnem tavasz volt, de a tengerpartot még mindig ragacsos, nedves hóréteg borította. Reggel egy meredek utcácskán keresztül lement az elnéptelenedett tengerpartra, csak néhány fülig bebugyolált alak sietett valahova szõrsapkában és nyúlkesztyûben. A strandot pár fagylaltozó szegélyezte, ablakaikat télre bedeszkázták, volt ott fogadóiroda és egy élelmiszerbódé is, ahonnan éppen kijött valaki mûanyag pohárral a kezében. Apály volt, így messze be tudott menni egészen a tengerhez, a nedves hó és homok keveréke alól akkora kagylókat kapart elõ, mint a gyümölcsöstál. A tengerpart mentén ment kifele a városból, amikor újra megérezte azt a rég elfelejtett aurát, és meglátta a sápadt Szûz Máriát, aki a nagy hideg és nedvesség ellenére ugyanabban a könnyû lepelben, ugyanazzal a mosollyal az arcán, keze-

it teste elõtt összekulcsolva állt elõtte. Megállt és meglepetten ránézett. Már több mint egy év telt el azóta, hogy utoljára megjelent elõtte, és gyermekkora óta második alkalommal jelent meg úgy, hogy csak ketten voltak. Elkezdett havazni, és a hópelyhek a Madonna arcára hullottak. Ekkor Rosario Dalton bátyja észbe kapott, hogy tanácsot kell kérnie Szûz Máriától, mert ha régen segíteni tudott neki, akkor most is ellátja egy-két jó tanáccsal. Letérdelt, keresztet vetett, megcsókolta ruhája szegélyét, mely nedves volt a hólétõl, és megkérdezte: – Szûz Mária, Krisztus anyja, mit tegyek? Mindent elvesztettem, és nem tudom, mihez kezdjek. És a Szûzanya letérdelt mellé a hóba, és elküldte a Quincy Marketbe, ahol péksüteményt árusítanak, mert ott segédet kerestek. 1976-ban a két testvér, Michael és Mitchell még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy valaki akár csak a nyári szünidõ alatt alkalmazza õket. Michael Hurwitz tizenöt, öccse, Mitchell Hurwitz alig volt tizenhárom éves, amikor véget ért a tanév, és elõttük állt a majdnem három hónapos szünidõ. Apjuk, Mark Hurwitz bérbe vett egy kicsi, évekig elhagyatott, rozsdás és szétesõben lévõ standot, amelyben régebben egy mexikói család tacost árult, ám nem tudták fenntartani az üzletet, mert nagy volt a konkurenciaharc, és mert ezt a standot azóta sem sikerült sem eladni, sem bérbe adni, hátrahúzták rohadni az egyik mellékutcába, terjengett belõle az avas olaj és rozsdás vas bûze. Mark Hurwitz átvitette a bódét a kaliforniai Newport Beach-öbölbe, s míg Michael és Mitchell lekaparták az öreg festéket és újat festettek kívül és belül a bódéra, megkérték apjuk második feleségét, a mostohaanyjukat, készítse el a nem mindennapi csokoládés süteményét, amilyent nem lehet kapni a pékségekben és az élelmiszerüzletekben. A bazárban vettek egy öreg sütõt, hûtõt és egy nagy mixert a tészta keverésére, 33

a bódé bejárata fölé pedig kiakasztottak egy cégtáblát, amire felírták: The Chipyard. 1976. május tizenhetedikén Michael és Mitchell nagy lelkesedéssel megnyitották süteményes bódéjukat, s bár az elsõ napokban csak pár darabot sikerült eladniuk, a rendkívül jó, mindig friss és ropogós kekszek híre gyorsan elterjedt a kisvárosban, és nemsokára már több százat, ezret adtak el. A bostoni stand a Quincy Market elõtt a hálózat egyik árusítóhelye csupán, abból az egyetlen nyári ötletbõl nõtte ki magát ilyen hatalmassá. Michael és Mitchell, ma már harmincasok, sosem tértek vissza az iskolapadba, folytatta a Szûzanya. Bostonban telepedtek le, szakemberek sokaságának adnak munkát, híres egyetemek dolgoznak ki számukra tanulmányokat a legmegfelelõbb vajfajtáról, amelyet aztán a dobozon, amelyben a vásárlók megkapják a süteményeiket, fel is tüntetnek. Elbutultak, elhíztak, nem fizetik meg az alkalmazottaikat, lefizetik az ellenõröket. Az üzlet elrontotta az életüket, el kell innét távolítanom õket – mondta a Madonna. És aztán úgy, mint valamikor, csaknem hozzábújt Rosario Dalton bátyjához, elmagyarázta neki az üzleti élet alapjait, a könyvelési trükköket, adótörvényeket, a reklámkampányok és a marketing törvényszerûségeit. Rosario Dalton bátyja ugyanúgy hallgatta õt, mint annak idején, szó nélkül, nem kérdezett semmit, csak figyelte a Szûzanyát, ahogy a hóba rajzol, és amikor befejezte, újra megcsókolta a ruhája szélét, keresztet vetett, és õ eltûnt, egy pillanat múlva már nem volt sehol. Rosario Dalton bátyja másnap elment a Quincy Market süteményárusító bódéhoz. Alkalmazták, munkaruhát is kapott a cég emblémájával és egy STAFF feliratú sildes sapkát, megtanulta kezelni a sütõt, a tojásfehérjébõl kivert süteményeket rárakta a sütõtálcára, majd megvizezte. Megtanulta megkülönböztetni a standon árusított süteményfajtákat. Rövid idõn belül azokon a napokon, amikor 34

Rosario Dalton bátyja árulta a süteményeket, nagyobb volt a bevétel, mint egyébként. Ezt a könyvelõ is észrevette, és meg is mondta Michael Hurwitznek, aki testvérével együtt egy nagy házban lakott a híres Cheers sörözõ mellett, ám ennek ellenére érdekelte õt minden apró részlet, beleértve az új alkalmazottakat is. Rosario Dalton bátyjában fokozatosan nõtt a felelõsségérzet. Egy idõ után elhatározta, hogy ír a húgának, jöjjön utána Amerikába. Elég pénze és ismerõse volt ahhoz, hogy segíteni tudjon a testvérének a munkakeresésben és az érvényesülésben. Rosario, aki eddig egy vidéki kisvárosban élt, és idõnként felutazott a fõvárosba egy-egy idénymunkára, aminek bevételébõl aztán a késõbbiekben élt, gondolkodás nélkül elfogadta bátyja ajánlatát. Amikor megérkezett, bátyja már Michael és Mitchell Hurwitz helyettese volt, a fõnökei annyira megbíztak benne, hogy Bostonból visszatértek Newport Beach-re. Robert de Shazer cél nélkül született, akár az édesanyja által meggondolatlanul elmondott ima. Amikor felnõtt, és így teljesítette is a küldetését, nem tudta senki, mi lesz vele a késõbbiekben. Kelly de Shazer génje, amely az utcai ünnepségre csábította, amely miatt visszatért az oltárhoz és gyermeket kért, a fiában késõbb teljesen kifejlõdött. Izgatta õt a sötétség, amelyhez nem tudott közelebb kerülni. Tapogatódzott a világban, ha csak tehette, érintkezési pontokat keresett vele, vallási próféciákba, találkozókra menekült, egyik gyenge pillanatában, anyja feletti sajnálatában, aki öregségére nem akart egyedül maradni, a bevándorlók közösségéhez csapódott. El kellett dönteni, mi lesz vele a továbbiakban. A Szûzanya azért jelent meg Rosario Dalton bátyjának, hogy Rosario Dalton Amerikába jusson, hogy ott találkozhasson Robert de Shazerrel. Rosario Dalton bátyja tönkretette csapattársa házasságát, amelynek nem kedvezett a sors, és lehetõvé tette, hogy Mitchell és Michael Hurwitz is visszatérjenek oda,

ahova tartoztak. Amikor az õ közvetítése által Rosario Dalton és Robert de Shazer egymásra talált, így a fiúnak végre sikerült karnyújtásnyira kerülnie a sötétséghez és már nem kellett törõdnie vele, véget is ért a küldetése. Ezzel Rosario Dalton és Robert de Shazer küldetése is véget ért. A Sallyvel való találkozás csak véletlen volt és lényegtelen. Ezen a ponton nem kellett egyiküknek sem nagyobb figyelmet szentelni, hagyni kellett õket, hogy a tehetetlenségi erõ sodrásában leéljék az életüket. A volt német kikötõben, Klaipedában, a Balti-tenger litvániai partján megjelent Szûz Mária. Egyik vasárnap délután a város egyik legmenõbb klubjának tulajdonosa izgatottan berohant a metodista templom sekrestyéjébe. A pap, aki a vasárnapi miséjét már reggel megtartotta, most éppen régi diákjait várta, akiket azért hívott meg, hogy megünnepeljék tíz évvel ezelõtti konfirmálásuk évfordulóját. A templom egyszerû építmény volt, tele üveg- és világos jegenyefenyõ-berakásokkal. A klubtulajdonos, akirõl a városban mindenki tudja, hogy Amerikából jött, és ahogy mindenki feltételezte, sok pénzt hozott onnan, bérbe vette a Baltic Szálló elhagyatott pincehelyiségeit, helyreállította és kialakította a város egyik legkedveltebb diszkóját. Ez a vállalkozó berohant a paphoz, megzavarta õt, és nagy hévvel mesélte neki, hogy a vásártéren megjelent neki a Szûzanya. A lelkész nyugtatgatta õt, a sekrestyében hellyel kínálta, és adott neki egy kis vodkás teát. Megkérdezte tõle, miért éppen hozzá jött elmondani a történteket, hiszen a metodisták nem hisznek a Szûzanya-jelenésekben. Az amerikai elmondta (legalábbis így jelent meg késõbb a sajtóban), ahogy reggel a húsos pirogot, piros céklalevest, majonézes halsalátát és sört árulóbódékkal zsúfolt vásártérre ment, az egyik bódéban diót akart venni, amikor egyszer csak látja, hogy a régimódi rézmérleget Szûz Mária tartja átlátszó kezeiben. Fején földig érõ vilá-

gos fátyol volt, a vége sáros lett. A Szûzanya fejét oldalra hajtva rámosolygott. Nem messze attól a helytõl mézet árulnak, valamint különbözõ színû lépes mézet, amit rágni kell, majd a mézet le kell nyelni, és a megrágott viaszt ki kell köpni a padlóra, aztán rászállnak a legyek, mert itt minden ragad. Amint elfordul a dióárus öregasszonytól, a klubtulajdonos látja, ahogy a Szûzanya az egyik árus mellett áll, mintha segíteni szeretne neki, kezét maga elõtt összekulcsolva, világos színû, bõ ruhaujja olyan közel van a léphez, hogy majdnem beleér a mézbe. Az amerikai gyorsan elrohan a piactérrõl, elhatározva, hogy a történteket megosztja egy pappal, így közli a nyilvánossággal, s egy modern metodista templom esett az útjába. A metodista pap felhívta a jezsuita atyát, akit az ökumenikus találkozókról ismert, és aki valószínûleg pártfogásába veszi majd a Baltic Szálló diszkójának tulajdonosát. Nemsokára a klaidepai vásártéri Szûzanyajelenés hírével van tele az összes újság, a városba özönlenek a zarándokok. A vilniusi Santariskius-kórház pszichiátriai osztályának vezetõjét kérik fel arra, hogy szakvéleményt mondjon az ügyrõl. A fõorvost kormányküldöttség látogatja meg, és arra kérik, hogy jól mérlegeljen, mielõtt megírja a jelentést, hiszen az országnak segítségre van szüksége, a turisták már egyre ritkábban látogatják ezt a balti övezetet, Litvániáról nem tudnak a világban, a doktor úr biztosan el tudja képzelni, milyen volna, ha Klaipedából világhíres zarándokváros válna. Végre az emberek is hinnének valamiben, magyarázza a kormányküldöttség egyik képviselõje, a pszichiáternek pedig lelkiismeret-furdalása van, imádkozik, ráadásul vasárnap, mielõtt meghozná az ítéletet, elutazik Litvánia közepébe a szent hegyhez, ahova évtizedek óta hordják a zarándokok a kereszteket, az egyszerû fa rózsafüzérektõl a több méteres, színes üvegekkel kirakott vasfeszületekig, a keresztre feszítés jeleneteinek egyes részleteirõl készült faragvá35

36

akart szabadulni a nyomasztó emlékektõl. Lehetséges, hogy Rosario Dalton megtudta: bátyja életben van, és valahol Észak-Európában telepedett le. Sõt az is lehet, hogy Robert de Shazerrel valamikor meg is látogatták. Ám valójában ennek nincs jelentõsége, mert egyikük sorsával sem érdemes többet foglalkozni.

Muresan Ildikó illusztrációja

nyokat, a hegy tetején egyszerû kis kápolna, a pszichiáter felmegy a sok ezer kereszttel övezett meredek úton, és imádkozik a Szûzanyához, hogy helyes döntést hozzon. Mindennek ellenére nem változik meg a pszichiáter véleménye, amit a másnapi újságok idéznek is: A páciens viselkedése már a múltban is megmagyarázhatatlan volt. Az egykori dél-amerikai futballista, aki ugyan a futballnak köszönhetõen híres és gazdag volt, abbahagyta a sportkarrierjét, és minden magyarázat nélkül, illegálisan az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ahol üzleti mûveltséget szerzett, magas beosztásban dolgozott egy gazdag vállalatnál. Bár mindenkinek úgy tûnt, hogy nincs mire panaszkodnia, egyik napról a másikra ismét nyoma veszett, céltalanul bolyongott Európában, végül Klaipedában telepedett le, ahol, mint köztudott, éjszakai szórakozóhelyet nyitott. Annak ellenére, hogy nyilván megszerzett tapasztalatainak köszönhetõen itt is siker koronázta minden próbálkozását, a páciens eddigi megmagyarázhatatlan viselkedése és általa is beismert hallucinációi, melyektõl már gyermekkora óta szenved, arról tanúskodnak, hogy súlyosan beteg emberrel van dolgunk. És bár a klaipedai jelenés körüli nyugtalanság még pár hónapon át tartott, sokan voltak olyanok, akik nem hittek a pszichiáternek, a piactéren misét tartottak, szentképeket, szentelt vízzel teli Szûz Mária alakú, borostyánkõvel kirakott üvegcséket, borostyánkõbõl készült Szûzanya-szobrokat árusítottak, s bár érkezett Klaipedába pár olasz és lengyel turistákkal teli autóbusz, idõvel mindenkiben megfakult a jelenés emléke. A klub tulajdonosát, aki arról beszélt, hogy túllépte a saját kompetenciáját, ám az állandóan megjelenõ Szûz Máriától minden áron meg akart már szabadulni, kezelésre akarták beutalni, de egy napon eltûnt, azóta sem látta senki. Rosario Dalton Robert de Shazerrel él Boston külvárosában. Sally Európába utazott, mert nehezen tudta magát túltenni a szakításon, és meg

Svetlana Zuchova (1976) Pozsony. Pszichológiát végzett a bécsi egyetemen és orvosit Pozsonyban. Angolból fordította Sarah Kane és Mark Ravenhill színpadi mûveit, Michel Faber regényét. Elbeszéléseit a Romboid, Rak, Vlna, OS folyóiratok és a Slovo hetilap közölte. Kötetei: Dulce de Leche (Drewo a srd, 2004; Ivan Krasko nívódíj).

37

URŠULA KOVALYK

A ragadozó A levegõ mûanyagelem-szagot áraszt. A nap felolvasztja a szemafor piros fényjelzõjét. Az autó búg, és olyan érzésem támad, hogy akármelyik pillanatban az utolsót zúghatja. – Ez egy öreg kaszni – szólal meg Paula, mintha a gondolataimban olvasna. Az öreg kaszni erre panaszképpen zakatolni kezd, mintha azt akarná mondani, hogy ne bolondozzunk, és ne ócsároljuk õt a füle hallatára. A kocsiban egyre melegebb lesz, Paula fáradtan nyalja a fagylaltot, vörös haja foszforeszkál a sötétben, és ingerli a látásomat, mint bikát a vörös posztó. Nem tudom róla levenni a tekintetemet. – Egyszer megvakulok a hajadtól – mondom, és lehúzom az ablakot. Paula dob egyet vörös sörényén, és kokettálóan elkezdi vicsorgatni a fogait. – Ragadozó bestia – jut eszembe. Paula vonzereje még egy hullát is elcsábítana. Már nem éppen a legfiatalabb, sem a legszebb, sõt nem is a legkarcsúbb, de mindig, amikor találkozom vele, rabul ejt, mint a méz a legyet. Azon gondolkodom, mi olyan vonzó rajta. Talán a bársonyos hangja, vagy a szép nyakán duzzadó kék erei azok, amelyek bûnös gondolatokat ébresztenek az emberben. Nem tudom. Paula a barátnõm, és a barátnõimmel nem fekszem le. Sõt nem is vonzódom a nõkhöz, csakhogy Paula nem is nõ, a szex koncentrációja, tehát teljesen mindegy, milyen a neme, õ még a nemtelen legyet is elcsábítaná. Nagy vadász õ, sosem engedte, hogy a férfi hálózza be, mindig õ választotta ki, kit akar, és aztán elcsábította az áldozatát. Ragadozó. – De a párom esetében ez másképp volt – keveredik bele a gondolatmenetembe Paula. – Te gondolatolvasó vagy, vagy mi? – vörö38

södöm el teljesen. – Nem, de neked mindent olyan szépen látni a szemedben, nem tudnak hazudni. A lámpa zöldre vált, és én újra beindítom szegény járgányomat. Az ablakon beörvénylõ huzat jó hangulatot hoz magával. Ráhajtok az útpadkára. – Tényleg, Paula, hogyan történhetett ez meg veled? – húzom a vörös hajú barátnõm agyát. – Ne mérgesíts fel! – hördül fel, és azok a csodálatos erei a nyakán csomóként megduzzadnak. Szinte hallom, ahogy áramlik bennük a vér. Nevetni kezdek, és hamisan elkezdek énekelni: na, na, na. – De hiszen õ nem rossz – mondja õ. – Nem is csúnya – mondom én. – De… tényleg nem értem, miért van az, hogy az életemben mindig elõugrik az a de szó. Ha meghalok, feliratom a síromra, hogy Nyugodj békében, de… – teszi hozzá Paula, és beleharap a fagylalt ostyájába. Fogai közül reccsenõ hangok hallatszanak, mint amikor a macska a törékeny madárcsontokat ropogtatja. Ragadozó bestia. Ezres Škodámmal a keresztezõdéshez érek. Csikorognak a kerekek. – Épp egy hullán gázoltál át – viccelõdik Paula, és én valami olyant mutatok neki, amibõl megérti, jobb lesz, ha hallgat. – Tudod, mit érez a nõ húsz év házasság után az ágyban? – kérdi, és a legizgatóbb tekintetet veti felém a világon. – Nem – nyelek egyet. – Semmit – kedvetlenedik el Paula, és ruhájáról lesöpri az ostyamorzsákat. – És éppen ez az, hogy semmit. Néha, amikor lefekszem a férjemmel, tudatosítom minden egyes moz-

dulatát, lélegzetvételét, ám azt figyelem, hogyan búg a hûtõ, hallom, hogyan dorgálja a szomszédasszony a csemetéit. A foltokat figyelem a fehér falon, sõt múltkor egy arcot fedeztem fel rajta. Megpróbálok közben valami izgatóra gondolni, például egy vonzó eladófiúra, vagy egy filmbeli jelenet játszódik le a szemeim elõtt, melyben két nõ szeretkezik egy férfival egy óriási selyemlepedõn. De semmi. Egyszerûen semmi. Felõröl engem ez a semmi, ez az üresség olyan hatalmas, hogy szinte az az érzésem, mintha valaki egy óriási lyukat lõtt volna a hasamba. Golyószóróval. Ha véletlenül megkérdezi tõlem, hogyan érzem magam, jó volt-e nekem, még arra sem vagyok képes, hogy ezt az állapotot megnevezzem. Semmi. Tökéletesen semmi. – Szeretkezés közben felfedezted a Semmit? – próbálom felvidítani Paulát, aki merengve húzogatja alsó ajkát, mely olyan telt, mint az érett málna. Az út szélén egy fiatal férfi stoppol, és a szélfútta szõke haj annyira fellelkesíti Paulát, hogy arra kényszerít, álljak meg. Tört angolsággal próbálja nekünk elmagyarázni, hova akar eljutni. Csak azután, hogy magában káromkodni kezd, akkor tudatosítom: magyar. Egyezkedni kezdünk, hova megyünk mi, és hova akar õ eljutni, a konyhamagyar kínozza a nyelvemet. – Persze, Paula, elvisszük! – nyugtatom meg õt, amikor meglátom az ijedtséget a szemében. – Ez ajándék neked, fél órát bámulhatod, utána kiszáll. Paula nevet, hangja a sötét éjszakát idézi, egész teste megnedvesedik és kifinomul, szinte az az érzésem támad, elolvad az anyósülésen, mint egy fagylalt. Csodálatos. Forró szemekkel bûvöli a fiú arcát, és közben nyalogatja az ajkait. Ragadozó bestia. Ugrásra kész. Megpróbálok tört magyarsággal beszédbe elegyedni a fiúval, de az öreg járgány úgy búg, hogy semmit se hallani. Paula teljesen beindul, dicséri a fiú ingjét, hogy very nice, és ész-

revétlenül megérinti a mellkasát. – Paula, fogd vissza magad, ez még csak egy kölyök – szelídítem a támadásra készülõdõ nõsténytigrist. – Megkeféljük, ugye? – kiabálja túl az autó búgását. – Ez lenne ám a buli, fordulj be valahol az erdõbe, elcsábítjuk! – Nem, Paula! Az megölné õt – parancsolom, és õ mint egy kislány, durcásan összezárja az ajkait, rám pislog, és mindenáron meg akar gyõzni, hogy ne bolondozzak, inkább térjek le abba az erdõbe. Nevetek, a fiú szintén. Lehet, megértette, mire megy ki a játék. Inkább, a nagy búgás közepette, bekapcsolom a zenét, hangos rockot, és Paula megrázkódik, szinte szétégeti az ülést. – Kérdezd már meg, tetszem-e neki! – lökdös a könyökével Paula. Konyhanyelven felteszem hát a kérdést, hogy tetszik-e neki, de a fiatal fiú továbbra is tartózkodó marad. – Azt mondja, végtelenül szép vagy, mint egy istennõ, de neki pillanatnyilag van barátnõje, és fülig szerelmes bele, érted? – fordítom le Paulának a választ. – Á – mondja csalódottan. Egy kicsit megnyugszik. A zene és az autó búgása repeszti a dobhártyánkat, és Paula szó nélkül a tekintetével majdnem felfalja a fiút. – Figyeld, milyen csodálatos a bõre! – csodálkozik. – És a kis seggecskéje, mellette biztosan nem kellene valamilyen filmjelenetre gondolnom, vagy arcokat keresnem a falon. – Én nem tudom, Paula, lehet, szükséged lenne egy házasságon kívüli kapcsolatra – teszem hozzá. – Tudod, mi a hülyeség a házasságon kívüli kapcsolatokban? Hogy egy idõ után ugyanolyanok, mint a házasság. Tíz évvel ezelõtt volt egy pasim, igen, egy évig csodálatos volt vele, de egyszer elmentem hozzá hétvégére, és õ ahelyett, hogy szenvedélyesen megcsókolt és szeretkezett volna velem az asztalon, azután érdeklõdött, nem fõznék-e neki in39

kább valamit, mert éhes. Megkérdetem tõle, szerinte úgy nézek-e ki, mint egy szakácsnõ? Vagy a felesége vagyok? – vonta fel a szemöldökét Paula, és közben cigarettára gyújtott. – Tisztára ideges lett – fújta ki a füstöt, – s azt mondta, úgy viselkedem, mint egy nimfomániás, érted? Ha kefélni akarsz, akkor nimfomániás vagy, ha meg nem akarsz, akkor frigidnek tartanak. Csak azt az arany középutat, amit a férjem hajtogat állandóan, nem sikerült megtalálnom. – Mert nem is létezik – egészítem ki Paula mondandóját, és a stopposra mosolygok. – A te arany középutad valaki másnak halálos lehet. – Az a gond, hogy a férjem nem érzi a nõi hormonokat vagy mi, mert ha termékeny napjaim vannak, teljesen az ösztöneim rabja vagyok, egyfolytában csinálnám, érted? Csakhogy akkor neki nincs hozzá kedve. Mondta, hogy olyankor szinte fél tõlem, nehogy megerõszakoljam. Állítólag izgatja õt, ha alázatos és passzív vagyok, széttárt lábakkal várom, míg a férjecském nem kezd neki, és aztán azt mondom: köszönöm, bácsi! Nevetek, mert a várakozó és passzív Paula képe tényleg komikus látvány lehet. – Istenem, de hát akkor miért vett el feleségül? Hiszen te mindig ilyen voltál, nem? – kérdezem. – Ó, errõl már sokat beszéltünk. Egyenesen megkérdeztem tõle, miért szeretett belém, és tudod mit mondott? Állítólag azért, mert emlékeztettem õt az anyjára, érted? Mert én nem értem. Ugyanis nagyon jó viszonyban van az anyjával. Felcseszett, ezért megkérdeztem tõle, akkor miért nem kefél az anyjával – oltotta el a cigarettáját, és tekintetével ellenõrizte a dekoltázsát. – És õ mit mondott erre? – kérdeztem. – Azt mondta, hogy érzéketlen vagyok, természetellenes gondolataim vannak, és állítólag el kellene mennem szexológushoz, és házasságunk egész ideje alatt csak az õ anyjával harcolok, akivel amúgy sem vagyok hasonla40

tos, mert õ nõ – nagy N-nel –, szórja ki magából egy szuszra a sok sérelmet, a szóáradat pedig ringásba hozza a mellét. – Tehát te nõ vagy, kis n-nel? – viccelõdöm Paulával. – Én olyan nõ vagyok, akinek óriási a csiklója, ezt is mondta egyszer: neked aztán óriási a csiklód, ez nem normális. Akkor úgy felmérgesített, hogy nekivágtam a lámpát – teszi hozzá dühösen, a nyakán vörös foltok jelennek meg. – De tényleg, Paula, mikor csinálsz már valamit a klitoriszoddal, hiszen kilóg a szoknyád alól – húzom õt, és õ erre nevetni kezd, mint akinek elment az esze. A térdét csapkodja, és kicsit affektálva a kezét a szájához teszi. – Igen, tudatosan húzom a földön, hogy feltörölhessem vele a padlót – teszi hozzá. Ám észreveszem, hogy a hátul ülõ fickó arcán megfagyott a mosoly. Talán magyarul is ugyanazt jelenti a klitorisz. – Én soha az életben nem minõsítettem a farkát, soha az életben, mert engem nem érdekel, elég, ha ügyesek az ujjai – hadarja Paula, és mérgesen csapkod vörös loboncával. – De õ azt hiszi, hogy a pénisze olyan fontos, és közben engem teljesen más izgat, nem az õ felágaskodó szerszáma, érted? – megpróbálja kipuhatolni, értem-e, mirõl beszél, ám a fiatal fiú szól, hogy álljak meg, mert ki szeretne szállni. Mosolyog és ijedt tekintettel nézi Paulát. Kiraktam õt a benzinkútnál. Megköszönte. – Olyan helyes volt! – sóhajtott Paula, és szomorúan megsimogatta a combomat. Integetett neki, és szörnyû magyarsággal kiáltotta utána: viszonlatasra! Paula egy ideig nézi az utat. Az ablaküvegen csendesen döglõdnek az elcsapott rovarok. – De amikor a kicsit szoptattam – szólal meg újra – sok tejem volt, és amikor orgazmusom volt, minden égtáj fele spriccelt belõlem. Tudod, mit mondott erre? Azt, hogy legköze-

lebb vegyek fel melltartót, mert ez undorító számára. Az undorító szót úgy elhúzta, hogy úgy hangzott, mint az öreg Škodám zakatolása. – Érted? – kérdi indulatosan, és kezével a szemem elõtt kardozik. – A melleim táplálékot termeltek az õ gyerekének, úgy éreztem magam, mint egy fejõstehén, õ meg bejelentette nekem, hogy ez számára undorító. – Mit vágtál a fejéhez? Valld be! – vallatom Paulát. – Akkor semmit, kimentem bõgni a fürdõszobába. – A fürdõszobáknak megvan a maguk varázsa – mondom melankolikusan. – Jó ott bõgni – bólogat helyeslõen. – Azután tehát mindig felvettem a melltartót, és amikor ránéztem azokra az ejtõernyõkre, mindenhez volt kedvem, csak a szexhez nem. Már nem éget a nap, a szélvédõn keresztül, amely inkább rovartemetõre emlékeztet, lassan elõtûnik a tó ezüst vize. A nyaralók dudálnak, távozni készülnek. Az autók kerekei felverik az út porát. – Nincs fürdõruhám – mondja Paula –, valami néptelen helyet kell keresnünk, ahol meztelenül lubickolhatok. – Mióta vagy ilyen szégyellõs? – kérdezem tõle, és leállítom az autót. Nem válaszol, csak sóvárogva figyeli a tó vizét. Kiveszem a csomagtérbõl a törülközõket, együtt lépkedünk a parton, abban reménykedve, hogy elhagyatott helyet találunk, ahol Paula – ahogy mondja – megfürdeti azt az abnormális csiklóját. Fél óra járkálás után felfedezünk egy fát, melynek lehajló ágai kis öblöt képeznek a tóparton. Nincs ott senki, csak a sok üres pléhdoboz és sörösüveg. Paula levetkõzik. Ledobálja magáról a ruhát, a melltartót, a bugyival egy pillanatig vár. – Vetkõzzek le teljesen meztelenre? – ellenõrzi a helyzetet. – Nyugodtan vetkõzz csak, nincs itt senki – teszem hozzá, és én is levetkõzöm.

Paula nagy lendülettel beleveti magát a vízbe, lemerül, lubickol, pancsol, majd bukfenceket hány a vízben. – Imádom a vizet – mondja dideregve. Óriási fehér mellei világítanak a vízben, mint a lámpa, és ugrálnak, amikor lábával rugdossa az úszkáló vízinövényeket. Bele akarnék én is csobbanni, de a víz túlságosan hideg. A parton állok, gyõzködöm magam. Paula kinevet, azt mondja, olyan vagyok, mint a fagylalt és a kvargli. – Paula, úszik melletted valamilyen zacskó – kiáltom felé. Paula körülnéz, káromkodik, milyen seggfej dobott zacskót a vízbe, egy darabig hagyom, de aztán újra megszólítom: – Á, az nem is zacskó, hanem a csiklód! – kiáltom. Rosszallóan néz rám, és azt mondja: disznó vagyok. Nevet és rám fröcsköli a vizet. Olyan kicsi a Nap, mint a piros tintafolt a fiam füzetében, a víz színén a nyárfáról leesett fehér vatta úszkál, és Paula megcsinálja az idei nyár elsõ meztelen kézenállását a vízben. A combbõre csillog a lenyugvó nap fényében, göndör fanszõrzete a sörényes fóka ragadós szõrére emlékeztet. Mély lélegzetet veszek, és egy parádés hasast ugrom a vízbe.

Horváth Erika fordításai

Horváth Erika (1978) Vásárút. Az Új Szó szerkesztõje, mûfordító, az ELTE doktorandusa.

Uršula Kovalyk Az elbeszélés a Travesty šou címû novelláskötetében jelent meg (Aspekt, 2004). A kassai underground jelentõs alakja, jelenleg Pozsonyban él, eddig két elbeszéléskötete jelent meg az Aspekt Kiadónál.

41

SÓS DÓRA

Tealevelek I. rész Az elsõ csésze tea, ami az erdei gyümölcsök ízét juttatja eszünkbe „Az elsõ csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg.” (Tang kínai költõ) Feladó: Anna Idõpont: 2005. 06. 24. 13:07 (péntek) Szervusz Ádám. Két napja nem írtál. Ezen már nem tudok meglepõdni. Két nap a mi kapcsolatunkban semmi. Tudod, hogy egyáltalán nem is lenne okom rá, hogy neked írjak, akár egy sort is? Soha nem reagálsz arra a kérdésemre, találkozunk-e. Fél éve halasztod kimondatlanul hagyva az ott lebegõ kérdéseimet a sorok között. Mit képzelsz, ember? Láttam ma két embert a fasoron. A padon ültek. A férfi hasonlított rád. Féltékeny lettem. A nõ gyönyörû volt. Rengeteg sok haja volt, igazi aranyszínû (természetes). Az futott át rajtam, vajon van-e valakid? Vajon õszinte vagy hozzám? Megszületett a nõvérem második kisfia. Boldizsár lett a neve. Küldjek képet? Vagy valakirõl a családban? Van rólam egy új képsorozat, voltunk a lányokkal egy hippi rendezvényen. Nem írok többet, hátha nem írsz. Bár ez nevetséges, de elõtted én már ennél õszintén nevetségesebb nem lehetek. Túszul ejtem a további közlendõimet. Légy szíves válaszolj még a héten. (A levélre nem érkezett válasz.)

Feladó: Flóra Idõpont: 2005. június 24. 16:34 Nahát, nézzenek oda, Ádi, hogy van az, hogy hülyét csinálsz belõlem? Hazajött ma Adél, és elárasztott olyan és afféle megjegyzésekkel, amiket te orvul elszórtál neki rólam az elmúlt egy hónapban. Õ meg jó barátnõhöz híven elõadta nekem mindet. Hát, ennyit az én alaptalanul megelõlegezett, elfogulatlan szeretetemrõl... Nehogy azt hidd, hogy összetörtél, vagy valami ilyesmi! Szó sincs róla. Túl régóta elszakadtunk mi már egymástól ahhoz, hogy rajtad bármikor fennakadjak. Most is például a barátom mondta (tudod, akivel már két hete együtt vagyok), hogy az idõvel óhatatlanul is eltorzul az emberekrõl alkotott képünk. Vagy pozitív irányba, vagy épp negatívba. Hát mondd csak, Ádám, mi már egymásnak örökké csak az elhullajtott leveleit fogjuk hajkurászni? És amúgy is, ne mondj rám olyanokat, hogy naiv vagyok, meg hogy nem tudom mivel elfoglalni magam. Igenis el tudom. Egy egészséges kapcsolatban élek. Te pedig tudtommal nem. Legalábbis Adél azt mondta, nincs barátnõd. Meg még van egy-két biztos forrásom. Nem mintha hajtanám a te magánéleted, de te meg adhatnál magadról teljesebb képet. Most zárom a soraim. Nem tudtam elmesélni az új sztorikat. Majd a következõben. Írj! (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Levendulaszirom Idõpont: 2005. 06. 24. 22:40 (péntek) Sziaaa! Gondoltam, hogy nem is sejted, ki

42

vagyok. Bár az kicsit fájt, hogy „nem jegyezheted meg minden alsóbb éves lánynak” az arcát. Nem is kell. Csak az enyémet. De mindegy. Kérdésedre válaszolva, hogy mit is várok ettõl az e-mailezéstõl, annyit tudok mondani, mint amit az elõzõ e-mailben közöltem. Szeretném, hogy megismerjük egymást. Ez eléggé személytelen ahhoz, hogy elfogulatlanok tudjunk egymással lenni. Te nem ismersz, így az arcom nem befolyásol. Nekem meg nem kell a szemed közé mondanom, amit gondolok. Nem vagyok egy könnyen közeledõs személy. Csak barátkozni szeretnék. Láttalak ma a környékünkön. Tudtad, hogy két nap múlva lesz állítólag csillaghullás? Én biztos nézni fogom az erkélyünkrõl. Na nem untatlak tovább. Mesélsz nekem arról, milyen hobbijaid vannak? Vagy hogy mit csinálsz a szabadidõdben? (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Flóra Idõpont: 2005. június 25. 20:36 Szevasz! Láttam most egy filmet a tévében. Nagyon romantikus volt, és felszínre hozott bennem pár emléket. Ó, és hogy én mindig mennyire elcsodálkozok azon, milyen szép is a mi viszonyunk. Hogy habár szakítottunk, mégis megmaradt az a kötelék, amely csak két olyan ember között lehet, akik egyszer már megnyíltak egymásnak, nem csak gondolataikban, hanem érzéseikben is. Mert a gondolatok bizalmas közlése ugyan hatalmat helyez a másik kezébe, s ehhez korlátlan bizalmat kell szavazni a másiknak (vagy kellõképp bátornak kell lenni és reszkírozni), de tudod, az, hogy te meg én egyszer lelkileg is egymásra leltünk, az olyan hosszú fonallal kötötte össze a gondolatainkat, hogy ahogy telik az idõ, az a legyõzhetetlen szimpátia csak nem csendesül. Ezért is nem haragszok rád. Sõt, igazat kell neked adnom abban, hogy naiv vagyok, és nem tudom lefoglalni magam. Lehetséges, hogy talán túl sok idõt töltök kettesben magammal. Valóban unalmas flótás leszek, ha nem ve-

szem kezelésbe a testem meg a lelkem. Vagyis utóbbit Andrisra bízom, a barátomra. De most elutazok egy kicsit a Balatonra és a testemnek is jó dolga lesz. Tudod, mit érzek néha? Testvéri köteléket, ami összeköt minket. Egy vihar utáni vízen csónakázunk, te meg én, és néha bár egy-két hullám megdobja a hajónkat, azért együtt révbe érünk, teljes reménységgel mondhatom. Vannak elvarratlan szálaink, és meggyõzõdésem, hogy még meg nem élt közös sorsunk is, de a barátság uralja a viszonyunk jelenleg, és ez így van rendjén. Ezért én nem is irigylem az esetleges barátnõidet, akik biztos vannak, mert jóképû srác vagy, nagyon is (nem hiába jártam veled 10 hónapot). De azokat a lányokat legszívesebben vízbe fojtanám, akik iránt mély barátsággal viseltetsz, vagy abba az illúzióba ringatod magad esetlegesen, hogy lelki társaid lehetnek. De ne feledd, óvakodj a nõktõl! Én nem védem a saját fajtám, mert ismerem. Minket nem szabad mentegetni. De én azt hiszem, más vagyok. Bennem bízhatsz! Hisz tudod, tíz hónap, az rengeteg idõ. Kívül-belül jártas vagy abban, ki vagyok én. (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Anna Idõpont: 2005. 06. 27. 02:44 (hétfõ hajnal) Nem tudtam elaludni egész eddig. Csak feküdtem az ágyban és bámultam a sötétséget. Próbáltam kötetlen módon ábrándozni, úgy, ahogy más, gondtalan ember tenné ezt, de nekem ez nem megy. Elég nagy nyûg vagy te a nyakamon, Ádám. Nem, nem rovom fel neked, hogy millió kilométerre laksz. Hogy ezer meg ezer emberi test és árok és fa és falu és perc választ el minket egymástól. Errõl te nem tehetsz, nem te építetted a világot, amiben ekkora úr a távolság. Sokszor szállok félálomban testetlenül végig a hozzád vezetõ úton, de reálisan látom mindig, sose érnék oda ilyen csigalassúsággal, és ha soká megyek, egyre inkább elbizonytalanodok, örülnél-e nekem. Olyan kedves vagy te hozzám minden leveledben és gondosan bizto-

43

sítasz szeretetedrõl. Szép ez így, hogyne lenne az. De tudod én õrjítõ szerelmi vallomásokra vágyok. Meg boldog együttlétekre. Meg azokra az elmélyült szavaidra a sötétben, amikor elmélkedsz, és én tizenhét éves fejjel úgy hallgatlak, mint egy kisgyerek. Én két napja nem eszem. Úgy érzem, a testem lázad az evés ellen. Anya szerint rosszul nézek ki, hogy menjek sétálni. Igazából nem látom értelmét, elég nekem az, hogy itthon elnyúlhatok az ágyamon, és végiggondolom, mivel, hogyan éljem túl a következõ napot. Bár minden percem kitöltötted eddig is, a suli befejeztével inkább csak lézengek. Unatkozom, és egyedül érzem magam. (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Levendulaszirom Idõpont: 2005. 06. 27. 13:10 Szervusz, Ádám! Megvolt hát az hullása az csillagoknak. Nahát, nagyon gyönyörû volt, órákig figyeltem, meg gondolkoztam azon, vajon mit is gondolhatsz te én rólam, hogy bebátorkodtam zéró jogalappal a magánszférádba. De tudnod kell, hogy nagyon szimpatikus vagy nekem. Mesélek egy kicsit magamról, hogy ne hidd azt, nem vagyok hajlandó a névtelenségemen kívül mást mutatni. 14 éves vagyok. Igen, tudom, sok köztünk a fölös év, de na és akkor mi van? Attól mi még érdemben eltölthetjük az idõt. Sokan azt mondják, a korom hazudik, mert érettebb vagyok, mint a kortársaim. Elsõéves vagyok. Jó tanuló, és bár strébernek tartanak, nem vagyok az. Csak kellõképp kötelességtudó vagyok, és nem hagyom, hogy elcsesszem az életem azzal, hogy a középiskolában rosszul teljesítek. Van egy bátyám és egy öcsém. Az öcsém, a kicsi Barni igazán tündéri. Csak sajnos cukorbeteg szegényke. De ettõl még nagyon eleven. Olyannyira, hogy zárat kellett szereltetnünk a szobám ajtajára, hogy ne járhasson be mindig, mert megkeseríti az életem a pofátlanságával.

44

Aztán a bátyám már nem lakik otthon, õ is egyetemista, mint te, csak õ Pestre jár. Aztán van egy kutyánk, s két macskánk. Én zongorán játszok és teniszezek. Ó, csak most látom, leírva úgy néz ez ki, mintha valami sznob lennék. Pedig nem. Imádok a természetben járni, és egyáltalán nem vagyok egy külsõségeket kedvelõ ember. Amikor elõször hallottam rólad bõvebben, rögtön tudtam, hogy te más vagy. Ezt bizonyítja az is, hogy nem támadsz vissza követelõ kérdésekkel, hanem hajlandó vagy beszélgetésbe bocsátkozni velem. Mesélj te is valamit magadról. (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Anna Idõpont: 2005. 06. 27. 13:20 (hétfõ, kora délután) Ó, te ördög, te ördög! Nem abban egyeztünk meg, hogy megmaradunk mi egymásnak? Nem írsz, nem írsz, hallgatsz, és ilyenkor attól rettegek, kicsúszol a kezeim közül. Aggódok érted. Jelezz már, hogy nincs semmi bajod! Feladó: Ádám Idõpont: 2005. jún. 27. 15:13 Drága, drága Anna! Ne keseredj neki ennyire, olyan nagyon panaszkodsz és sajnálkozol, hogy elsírja magát bánatában az ég (itt amúgy is már két napja bõg, teljesen lehangolja az embert). Figyelj rám. Messze vagyunk egymástól, és a testközel nem megvalósítható, te pedig csak ezt sulykolod magadba, csak ezt tartod lehetséges alternatívának. Látlak magam elõtt, hogy sorvadsz azért, mert ragaszkodsz ahhoz, hogy érezd a bõröm vagy akármim. Olykor én is hiányolom az illatod, de legyünk reálisak. Szedd össze magad, barátkozz meg a helyzettel. Tegnap éjszaka rám tört, hogy írnom kéne. Kiültem a konyhába, nem kapcsoltam villanyt, mert telihold volt, és ütemesen kocogtattam a tollamat az asztal lapján. Koncentráltam. Belülre. Nem tudom, édes, voltál-e már olyan ihletett

pillanatban, amikor úgy érzed, kavarog benned valami, formálódik egy olyan monumentális dolog, amit ha nem tudsz megformálni, lassan elsatnyul és eltûnik örökre a szemed elõl. És ki szeretné, hogy valami csodálatos dolog ilyen könnyen kilépjen a semmibe? Tehát lassan próbáltam kihúzni magamból. Hogy is magyarázhatnám a legegyszerûbben? Odahelyeztem a tollamat a kezdõsorra, és megeresztettem a csapot, hogy jöjjenek a gondolatok. Eszméletlen nagy félelem volt bennem attól, hogy kudarcot vallok. Görcsös voltam, nem ment. Háromszor, négyszer nekiveselkedtem, hogy hagyom, hogy megszülessen az a rohadt írás. Mert nem egy konkrét gondolat volt ez, inkább érzésnek mondanám. És egy érzésnek testet kell adni ahhoz, hogy mások is értsék. Csakhogy nem lehet akármilyet. Feltétlenül illenie kell ahhoz a mondanivalóhoz, amit hordozni hivatott. És hát nem tudtam megfogni a történet szálát. De nem vagyok csalódott. Akkor az voltam, mert elröpült a galamb meghalni valami redves bokorban, de lesz majd másik. Nem késtem el sehonnan, nem mindegyik galambot kell lelõni. Mással is meg tudom tölteni a hasam. Elszívtam pár cigit, hogy lehiggadjak. Olvastam utána egy kicsit és aludtam. Eddig. Nem siettem el, ma szabadnapom van. A srácokkal ma este focizni megyünk. Te pedig gyógyítgasd magad, mert nem szeretem, ha ilyen búskomor vagy. Emlékszek egy csodás lányra, de az nem lett féltékeny egyetlen idegenre se az utcán. Tartsd magad lenn a földön, kérlek, a fejedet pedig emeld magasra. Miféle pocsolyákba akarnál belehemperedni kedves? Nem vagy te erre való. Feladó: Anna Idõpont: 2005. 06. 30. 18:40 Igazad van, nem szabad hagyni áradni a negatív energiákat. Úgy tettem hát, ahogy mondtad, Ádám. Kitártam az ablakot és rendet raktam magam körül. Nem fordultam magamba, ma pedig lemegyek a nagyanyámhoz. Rég láttam, meg aztán szorít az illem is. Most megpróbálok nem írni egy pár napig.

Feladó: Flóra Idõpont: 2005. július 1. 19:21 Hello Ádám, visszajöttem a Balatonról! Elmesélem neked, hogy milyen is volt, ne kelljen felesleges köröket futnunk, hogy én leírom, hogy voltam, te pedig visszaírsz, hogy milyen volt, nekem pedig meg kell válaszolnom. Szóval egyszerûsítsünk. Négyen voltunk lányok most nyaralni, épp csak pár napot egy nyaralóban. Mmmm, felejthetetlen volt. Végig sütött a nap és ahányszor elõbújtunk a hûvös lakásból, mindig megcsapott egy három összetevõtõl sûrû illat: nyár, kaland és szabadság. Igazi, teljesen szabvány-nyaralás volt, nem mondhatnám, hogy számodra talán rendhagyó élményekkel. Napozás, fürdés, este bulik, másnap sokáig alvás, reggelikészítés, és sok-sok viháncolás. Viszont az sem hiányzott a repertoárból, aminek minden nyaraláson meg kell lennie: a csillagfénytõl elbódulva számot vetettem az eddigi tetteimmel, és rá kellett jöjjek, hogy veled volt a legjobb. Komolyan. Mert te aztán belevaló voltál a javából, kirángattál engem onnan a középszerûségbõl, és olyan csalafinta módon csavartál az ujjaid közé, hogy a végére majdnem megfojtottál. Ez lett a kapcsolatunk gyilkosa, de ott, a Balaton partján, ahogy kiterültünk a lányokkal a langyos köveken, bámultuk a vizet, az eget, és mögöttünk zsibongott a bazársor, nem az forgott az eszemben eszméletlen gyorsan, újra meg újra irányt változtatva, hogy miért mentünk szét, hanem, hogy miért nem maradtunk együtt. Lehet, hogy nem kellett volna szakítanom veled. Lehet, hogy hülye voltam. Te túlontúl jó parti voltál ahhoz, hogy eldobjalak ilyen felelõtlenül. Nem volt semmi kényszerítõ erõ, ez is igaz, és jogosan mondtad mindig, hogy az én szeszélyemnek köszönhetõ. De talán… Talán hülyének gondolsz. Írj valamit, hogy tudjam, hányadán állunk. Feladó: Ádám Idõpont: 2005. júl. 02. 14:55 Hello, te lány, Flóra! Hát micsoda csacska eszed van neked, hm?

45

Nem gyõzlek követni, úgy száguldozol egyik meggyõzõdésedbõl a másikba. Mondjak neked néhány nagy igazságot, hogy kicsit könnyebb legyen megtalálni magadat és azt, hogyan nézd a körülötted zajló dolgokat? Mert tudod, ezt a kettõt külön kell választani, különben kicsúszik a talaj a lábad alól. Nagyon butus vagy te, olyan igazi lepke típus, aki imád szálldosni fel-alá a világban, de elég könnyen eltéríthetõ gyors röptében. Te is ilyen vagy. Csak téged nem kell kitéríteni, mert te kitérülsz magadtól is. Figyelj, kicsi Flóra. Azt, hogy te mit érzel, nem az mutatja meg, hogy szélsõséges helyzetekben mik varázsolódnak elõ, vagy éppen egyegy erõs fáradtságban mi száguld végig gõzerõvel a bensõdben, hanem ott, elnyomva, van benned egy igazság, aminek hinned kell, és azt elfogadni. Másik fontos útmutatás, már ha megengeded nekem, hogy én irányítgassalak téged ilyen messzirõl: az, hogy te mit érzel, a nagyvilágot nem befolyásolja. Az erõs akarástól még nem változott meg a világ. A tettek alakítják. Attól, hogy vágysz vagy haragszol vagy sírsz, a szabályok nem változnak. Én nem éreztem semmit abból, amin te keresztülmentél. Én nem változtam semmit attól, hogy benned végbement valami hatalmas apokalipszis. A harmadik pedig, és ez legyen a mai nap mottója: vállalni kell a tetteid következményeit, és azt, hogy a tetteidnek következményei vannak, amiket se visszacsinálni, se megváltoztatni nemigen lehet. Tartsd szem elõtt, jó? Ígérd meg nekem, kicsi Flóra, hogy nem dobálózol magaddal egy gumiszobában, légy szíves! Anna Naplója Nem tartozik rád, el a kezekkel! 2005 júliusába értünk. Már el is felejtettem, hogy vezetem ezt a naplót. Pedig szükséges, különben nem tudnám visszaellenõrizni magam, hogy én álmodok meg dolgokat, vagy tényleg megtörténtek, illetve meg nem történtek. Eléggé szenvedek, annak ellenére, hogy elhatároztam, összeszedem magam. Milyen ironi-

46

kus, hogy az a férfi próbál visszarángatni az életbe, aki kétpercenként visszanyomja a fejem a víz alá. Nem tudok úgy fellélegezni, hogy érezzem, a hiánya nem fájdalmas, hanem örömmel teli. De sajnos ez van, s ezen változtatni bajosan tudnék. Voltam egy agykontroll-tanfolyamon a hétvégén. Anyám csak csóválja a fejét, hogy nekem inkább pszichológus kéne, mert mindig szomorkás vagyok, és a nagyanyám meg arról van meggyõzõdve, hogy mániákusság ragyog a szememben, a rossz fajtából, s hogy ez nem egészséges. Nevetnem kell mindegyikükön. A viszonzatlan szerelem fáj, de nem vagyok a mániákusa, és bár túl soká tart az az állapot, hogy nem tudok elszakadni tõle, azért másból is áll az életem. Az agykontroll-tanfolyam nagyon hasznos volt. Megtanultam útmutatást kérni saját belsõ világomtól, és le tudok menni alfába, a teljes nyugalomba, ha szükséges. Ami eléggé fontos tényleg, mert már komolyan attól féltettem magamat, hogy a feszültségtõl ellobbanok, és nem lesz az a víz, ami lehût engem. Szerencsére már tudom kezelni a dühöm. Ami pozitív, mert ha visszalapozok négy oldalt, még vígan olvashatom, hogy belilult kezem, amikor belebokszoltam a falba, vagy hogy kibicsaklott a lábam, mert dühömben levetettem magam a lépcsõrõl, amikor robogtam lefelé a lépcsõházban. Van egy dühöngõ, állati énem. Na és? Ezentúl már pórázon vezetem magam. Gondolkozok azon, hogy elviszem valakinek megmutatni a rajzaimat. Kíváncsi vagyok, mások mit gondolnak róluk. Egyszerûen nem tudom eldönteni, mi mocorog bennem, tehetséges vagyok-e, vagy sem. Szeretném azt hinni, hogy igen, végre lenne valami cél, ami köré szövögethetem az álmaimat. De a legutóbbi rajzom után, ami határozottan elnyerte a tetszésem, nem tudom, mit tegyek, mert megmutattam a szüleimnek, és akkor ismét hangos csörömpöléssel törött össze az örömöm. Hát. Ez volt a reakció. Hát. Meg egy nagy hallgatás utána, ami mindent elmondott. Blaa, blaa. Anya szerint nem egészségesek a színei. „Nem egészséges”, „nem normális”, szerintem pedig „nem mindennapi”.

Feladó: Ádám Idõpont: 2005. júl. 2. 15:19 Kedves Lili! El tudom képzelni, mennyi gondja lehet az olyan bakfis egyetemistákkal, mint én! Nyilván nem is lennék az Ön szemében senki, ha nem olvasta volna az írásaimat. És ezért köszönöm, köszönöm az írásaimnak, hogy megmentettek, hogy gyorsan megmutattak belõlem valamit, mielõtt Ön kisétált volna az életembõl. Köszönöm magának, amiért meglátta bennem azt, akit Ön keres, hogy egészebbé tegye életét. Mert érzem, hogy magában az élet oly sok területén hiány van, rengeteg szférájában a mindennapjaiban meg nem cselekedett, át nem érzett dolgok és események tornyosulnak. Örülök, hogy ahogy Ön mondta, drága Lili „írásaimból valami olyat kapott, amit már elfelejtett volna számba venni, ha egyszer úgy dönt, szabadon akar élni, mint a madár”. És hálás vagyok azért, mert úgy gondolja, én képviselem „azt a fiatal szabadságot, amit csak az évek számának ritkássága okoz”. Ám ki kell javítsam. Ezt a szabadságot én azért birtoklom, mert mindig is tartottam a kötelezõ szabvány-sorsoktól. Én nem szériaéletre vágyok, és kapcsolataim se azok lettek. Az éveim ebben a játszmában nem kaptak szerepet, egyedül eszközeim repertoárját fogják az évek majd bõvíteni, hogy a választott életstílusom továbbra is élvezetesen gördüljön. Ön pedig ne féljen az évektõl, nem bántják azok Magát. Bár csak láthatná magát az én szememmel! Bár fogja is. Ha ad rá lehetõséget. Kérem, adjon! Feladó: Ádám Idõpont: júl. 3. 04:20 Levendulaszirom… igazán szelídnek látszol a név alapján, s milyen makacsul be akarsz furakodni a közelembe. Szervusz! Hajnalban értem haza, mert volt egy kis összeröffenés pár ismerõsömmel, és hát eléggé elhúzódott. Mondd csak, nem tartod furcsának, hogy úgy próbálsz velem kapcsolatot teremteni, hogy a nevedet sem árulod el? A bizalmaskodás felté-

tele a kölcsönösség. Érted. Én nem nyílok meg olyan embereknek, akik álnév mögül lesik, mit árulok el magamról, legyen az az álnév bármilyen szép is. Feladó: Lili Idõpont: 2005. júl. 2. 18:40 Kedves Ádám! Tudja Maga, hogy zavarba hozott szemérmetlenül csábító soraival? Olyan elemi erõvel szabadultak rám a Maga gondolatai, hogy elámultam azon a bátorságon, amivel éli az életét. Mindig ilyen heves? Nem is vetett számot azzal, mi van akkor, ha engem félreismer, igaz? Mindenesetre soraitól olyannyira visszahõköltem, hogy meg kellett várjam, hogy lehiggadjak, s hogy a kíváncsi munkatársaim kiürüljenek az irodából. Most, hogy magunk vagyunk, nem is tudom, mit mondhatnék. Negyvennégy éves vagyok. Tanár. Az irodalom és a mûvészet imádója és tisztelõje. A szabályszegés nem kenyerem. Nem szabad tanulóim közül egyiknek sem ilyen bizalmas közléseket engednem. Értse meg, drága Ádám, bármennyire is férfi Ön, olyannyira tanára vagyok én, így el kell vesszenek a Maga sorai a postafiókom törölt elemei közé. Üdv: Lili KÖZPONTI ÉRTÉKELÉS Helyszín: Kocsma A kis társaság a kocsmában ül, egy sarokasztalnál, paravánnal elválasztott részen. Négyen ülnek ott, ketten-ketten egymással szemben. Elõttük már pár kiürült sörösüveg, s néhány félig teli. Kallódó kéziratok keveredtek össze néhány kártyalappal. Alkonyi fény esik a megcsócsált pizzákra. – Mesélj, Ádám, mi történt a kakaska dombján a héten? Megy még az e-mail pingpong az elveszett hölgyeményekkel? – kérdezte Göndör, miközben az ember tekintetét óhatatlanul is odavonzotta az arcán terpeszkedõ pattanás. A fickó inkább volt mondható a társaság kellemetlen tartozékának, de õ volt a szükséges rossz. A stílusa szörnyû volt, talán külseje feledtethette

47

volna ezt, de a mostani állapotában, és a másnaposság bágyadtságával arcán minden volt, csak nem szimpatikus. Ádámnak a hátán futkosott a hideg, amikor ilyen, a hülyeségtõl feketéllõ emberekkel akadt dolga. Ha csak tudta, mellõzte Göndört, most is Döme kerítette elõ valahonnan ezt a tagot. Kedvetlenül válaszolt neki. – Megy. De ne légy ilyen gúnyos, rendben? Döme felfigyelt arra, hogy szóba került Ádám projektje, ami egyszerre ébresztett benne elõítéletet és kíváncsiságot. Bûnt érzett abban, hogy barátjának hobbija az, hogy hagy bizonyos nõket maga körül dongani, és utána ízekre szedi a leveleiket, elemzi õket, és úgy kezeli õket, mintha könyvének valami irányítható karakterei lennének. De annak ellenére, hogy ezt elítélte, érdeklõdéssel hallgatta, hogy e-mailen a levelezés romantikájával és a másik érzékelésének korlátait kihasználva hogyan lehet pórázon tartani a nõket, a drága nõket, akik forgásban

tartják a világot és létükkel színesítik azt. Azt mondják a nõkrõl, a hatodik érzékük megsúgja, mit kell tenniük, és õk mindig hallgatnak erre a belsõ hangra, a csalhatatlan mûszerükre. Ádám pedig a belsõ hangot mesterien tudta elhallgattatni bennük. Azok megvakulva írtak, mert mást nem tehettek. Ádám a huszonhárom évével, elõnyõs külsejével és érett kegyetlenségével marionettként rángatta a nõket, a levelezéseikor s a mindennapjaiban is. Értett hozzájuk, és szerette õket. Vagy szerette õket kínozni. És szerette a kalandot, mindennél jobban pedig a hódítást, a játékot. Komolytalan lett volna? Meglehet. Felelõtlen? Ha saját magáról volt szó, soha. De úgy volt vele, ha a nõk vannak olyan balgák, és hagyják magukat az orruknál fogva vezetni, megérdemlik a sorsukat. Nem kímélte a gyenge embereket. A nõk, függetlenül attól, volt-e párjuk, vagy szabadok voltak, Ádám befolyása alá kerültek

Sós Dóra: Van aki forrón... (fotóglossza)

elõbb-utóbb. A legtöbb e-maileinek foglya lett. Páran még ma is írnak, írnak rendíthetetlenül, gyakran süket füleknek, de csak mondják a dolgaikat. Ádám pedig vagy felvilágosítja õket saját álláspontjáról, vagy nem. Volt már eddig sok efféle kaland: akadt férjes asszony és pornószínésznõ, modellek és diáklányok, beleesett már a könyvtárosnõ is egyszerkétszer a latrinába, miközben Ádámmal levelezett, és ezek a levélváltások sose voltak titokként kezelve, csupán egy férfi mókázása nõkkel, akik másnak hitték õt. A barátaitól Ádám sose sajnált semmit. Még a magánéletét sem, ami pedig belelátást engedett abba, milyen is õ valójában. Leginkább Döme tudta a dolgait, õ állt hozzá a legközelebb, és míg Göndör a barom eszével csak elszórakoztatta magát ezekkel a sztorikkal, Döme árnyaltabban figyelte a dolgok folyását, és igen, féltette barátját saját magától. Õ is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

48

– Kikkel levelezel mostanában? Karolin zaklat még? – Nem. Rájött, hogy nem merek többé nyitni felé, leszokott arról, hogy megpróbáljon viszszacsábítani engem. Sikerült a végére annyira kivetkõznie magából, hogy megacélozzam magam. Annyira erõsködött, hogy most már eléggé elszánt ahhoz, hogy szilárd pont legyek az életében, hogy már elment a kedvem attól, hogy ismét a szeretõje legyek. Úgyse lehetek más, és nem kell, hogy legalizálja ezt a féloldalas állapotot. – Nyilvánvaló volt, hogy csak akkor veszi észre, hogy elszórakozta az utolsó lehetõségét, amikor te már beleadtad az utolsó csepp energiádat is a kapcsolatba, feleslegesen. Jól tetted, hogy lekoptattad, tudom, hogy sokat jelentett neked. És Flóra? Még mindig felszínes? – Aha, és beszédesebb, mint valaha. Szeret eljátszani a gondolattal, hogy mi milyen kozmi-

49

kus módon vagyunk összekapcsolva, és hogy én mennyire egy hullámhosszon vagyok vele. Tündérien naiv. Látnod kéne egyszer, milyen arcot vág akkor, amikor arról beszél, hogy mi még mindig mennyit jelentünk egymásnak. – Fura egy csaj, teljesen el van varázsolva. – Igen. És imád engem. Vagy legalábbis úgy tesz, mintha imádna, azért, hogy továbbra is felhatalmazva érezze magát arra, hogy nekem nyavalyogjon, dicsekedjen, magyarázzon. Szüksége van rám. – Hát, öregem, nem hiszem el, hogy te ezt élvezed. Felfoghatatlan, miért olvasod el Flóra leveleit… Csend ült a társaságra. Kata, Göndörnek az új barátnõje, aki kényelmetlenül fészkelõdött Göndör karjainak szorításában, azon gondolkozott, miközben hallgatta a párbeszédet, és próbált felzárkózni, hogy Ádámot, akit nemrég ismert meg, mi hajthatja, és fõleg, hogy mi formálta ilyenné. Hangot is adott a benne felmerülõ kérdéseknek: – De úristen, akkor miért csinálod? Miért kínzod magad egy rakat hülye libával, aki istenné nagyítva hajkurász téged, vagy épp narcisztikus hajlamát éli ki rajtad, mintha te lennél az egyetlen tükör a világon? Ez a Flóra is… Miért nem világosítod fel õt, hogy felszínesnek, nevetségesnek és csupán egy jó bõrnek gondolod, ha egyszer ilyen jól megmondod az élest mindenkinek? – Nem tudom erre a választ, kedves Kata. De nem is akarom. Majd egyszer úgyis rájövök, hogy miért van erre szükségem. Flóra pedig tíz hónapig volt a barátnõm. Nem ennyibõl áll a véleményem róla, ennél jobban ismerem. Csupán vannak tulajdonságai, amelyek elnyomnak sok egyebet. Ez a lány engem megmosolyogtat. És hát kitartó! Ez pedig mindenkinek imponál... Fut utánam. Vedd úgy, hogy iszonyú érdekesnek találom, egy ember vakon miket csinál. Hiszen gyakorlatilag az. Nem látja, hogyan reagálok arra, amiket õ felelõtlenül és gondolkodás nélkül bepötyög. Nem lát bele, hogy miképp élek, mivel foglalkozom. Azt se tudja szerintem, kit lásson bennem, pedig tíz hónapig együtt voltunk. Idealizálnak. Az összes.

50

– Miért, mennyien vannak még? – a szörnyülködést vég nélkül lehet fokozni. – Hát, lássuk csak… – s közben rákacsintott legjobb barátjára, Dömére. Õ az a totálisan beavatott személy, aki az elejétõl kezdve figyelemmel kíséri barátja perverznek mondható hobbiját, aki barátnõit úgy tartja információminimumon, hogy azok ragaszkodásuktól hajtva, elõbb-utóbb büszkeségükrõl lemondva, állat módján dühöngenek. Õ pedig kakasként ül a dombján, és élvezettel szemléli birodalmának befolyásolható tyúkocskáit. Kegyetlen hobbi. – És a másik állandó játékos, Anna? – kérdezte kaján vigyorral, akit a kedvencének talált. Kedves lánynak tartotta az elmondottak alapján, és szeretett róla hallani. – Ó, Anna? A drága, gyönyörû és ifjú Anna! Õ mostanában elég elveszett és vezércsillag vagyok neki az égen. Igyekeznék arrafele terelgetni, hogy találjon magára, mert amíg hagyja magát sodródni, addig így fog kínlódni, és addig hiszi majd azt, hogy én vagyok élete értelme. Nagyon akarna velem találkozni, fõleg most, hogy ennyi szabad idõ szakadt rá mostanában. De én természetesen nem reagálok rá. Ellentmond az elveimnek. – Milyen elveidnek? Neked olyanok is vannak? – Kata kezdte úgy érezni, hogy Ádámnak mindenki bábu a játéktáblán. Félelmet ébresztett benne. Vagyis inkább félelemmel vegyes bizalmatlanságot ÉS kíváncsiságot. Ádámban megérezte az erõt az elejétõl kezdve, s most érzi csak át igazán ennek az erõnek a kétélûségét. Amit vonzónak talált eddig, veszélyforrás lesz ezután Ádámban. Megszorongatta hát Göndör kezét, hogy önmagát igazolja. Nem is tudta, miben. – Nem engedem meg a lányoknak, hogy tõlem bármit is kicsikarjanak. Nekem velük nincsenek terveim. Amit pedig én jelentek számukra, az téves (nagyjából), és felesleges. Látni akarom, hogy önmaguktól megoldják a gondjaikat. – Hát ez undorító. – Nevezd, ahogy akarod. Még sose bántottam õket, sose voltam sértõ, lenézõ vagy rideg. – De ahogy róluk beszélsz… Miért szereted

az embereket játékszernek kezelni? – Nem látod át eléggé, ha ilyen könnyen ítélkezel felettem. Nem ismersz még, Kata… Na – és mint aki jól végezte dolgát, hátradõlt, felhajtotta a sörét. Lerakta a fizetnivaló ráesõ részét az asztalra, és szedelõzködni kezdett. – Mondd csak, van valaki új? Mintha említettél volna valamit… – próbálta Döme távozó barátjából kiszedni a hátramaradt információkat. Tudta, hogy Ádám azért megy, mert elege lett neki Katából, aki egy mellékes személy oldalbordájaként túl bátran belekotyog Ádám dolgaiba. Ettõl azonban Döme még kíváncsi maradt. – Ja igen… Mûvészneve is van neki! Vagyis egyelõre csak az: Levendulaszirom. Édes, nem? Kis csitri. Rám szabadult. – Jesszus. Elküldted? – Göndör röhögött, vagy inkább jellegzetes hangján fölröfögött. – Nem, nem. Játszik a tûzzel, felnõtt férfiakkal e-mailezget felelõtlenül… – Azt mondtad, csitri! Kihasználod már a kis csitriket is? – Kata teljesen kétségbeesett, hogy Ádám milyen elvetemült. Ilyen angyali külsõvel… – Kata! Fejezd be, hogy azt hiszed, gyerekés anyagyilkos perverz vagyok. Gondold már végig, milyen érdekem fûzõdne a kis Levendulasziromhoz? Apropó. Szerelmes vagyok… – Kibe? – Kibe? – Kibe? Kérdésükre nem kaptak választ. Csak egy nagy vigyort sok rajongással.

*

A második csésze tea, amely sötét ugyan, de jellegzetessége el nem riaszt minket „A második elûzi magányosságomat.” (Tang kínai költõ) Feladó: Flóra Idõpont: 2005. július 4. 15:27 Ádám! Eléggé megrendített, hogy átlátsz rajtam. Valahogy azt hittem, a tetteim miértjeit csak én tudom. Szamár voltam, mert azt gondoltam, mind logikus és külsõ szemlélõk elõl rejtett. De más óriási szörnyûség történt velem! El se hinnéd, de sajnos így van, ahogy mondom: hoppon maradtam Andrissal kapcsolatban. Bíztam benne, szerelmes voltam belé. Jó, nem anynyira, mint annak idején egyesekbe(!), de azért remek párost alkottunk. Erre õ, erre õ… Közli, hogy neki jelenleg fontosabb a tanulás, és a magány. Mert túl sok idõt veszek el az életébõl. Kénytelen voltam hisztivel reagálni, olyan nagyon feldühített. Szabályos hisztérika lettem, és nekiugrottam, hogy soha, soha még senki ilyen átlátszó nem volt elõttem. Megmondtam kerekperec, hogy ezúttal olyan átlátszó számomra, mint egy ablak. És én látom, és éreztem, hogy már nem hû hozzám. Mert bámulatosan könynyen lemond rólam akkor ezek szerint. És nem hittem el, hogy neki egy könyv fontosabb, mint a szerelem, nem, egy pillanatig se. Leordítottam a fejét, hogy ennél többre tartottam, legalább ha hazudik, legyen hiteles a hazugsága, mert az ilyen jobban fáj, hiszen ezek szerint hülyének is néz. Sõt, azt is odalöktem, tudom, ki az. Egy közös ismerõsömre tettem le a voksot, õ kiszóródott az elsõ rostán. Mert túl szép volt és túl okos. Ez a párosítás szokta szétrobbantani a kapcsolatokat, és figyelmeztettem Andrist. Kénytelen voltam felhívni rá a figyelmét, én hülye, hogy az a lány nem soká fog vele lenni, mert neki õ nem tétel. És õ hallgatott. Mélyen és hosszan. Én kapkodtam a levegõt, törölgettem az orrom és nem értettem semmit. Vártam a visszavonulást. De õ

51

csak nézett rám és ott ült a szemében a SZÁNALOM. Szánni mert, szánni! Nem volt hát elég megalázó, hogy engem dobtak, még le is kell nézni érte. De miért, azt hitte, olyan könnyen tudomásul veszem? Komolyan azt gondolta rólam, lenyelem, hogy bohózatba illõ szöveggel igyekszik félrerakni engem az útjából? Ó, és ez még nem a vége a sztorinak. Közel sem. Olyan lassan forgott a nyelve, mint még soha, azt a kioktató stílust látni kellett volna. Hogy nem szükséges jelenetet rendezni és vádaskodni. Ne alacsonyítsam le magam, mert minden egyes sikított hülyeségem engem egy közönséges liba szintjére degradál le. Abszurd dolog, mondta, hogy õ megcsalt volna, sérti is ez a feltételezés. A lányról nem szólt semmit. Nem védekezett. Ebbõl én tudtam, hogy hazudik. Gúnyosan odalöktem, hogy ahaaaa, rögtön gondoltam, bocsásson meg, de engem innentõl kezdve nem érdekel és takarodjon. Mondta, hogy miért is takarodjon? Én vagyok indulóban. Hát én annyira, de annyira, de annyira…! Még nevetségessé és tesz! Ó, hab volt ez a tortán, amit a képembe nyomott, szinte mindenki rajtam nevetett a környéken, soha azt a megaláztatást! Neki akartam ugrani. Isten bizony megtettem volna, ha nem hût le azzal, hogy: „Ugye nem akarod azzal fokozni a nézõk kíváncsiságát, hogy nõ létedre nekem ugrasz?”. Ó nem. Dehogyis. Felálltam, és utoljára rám nézett. Az volt az utolsó mondata: „Nem csaltalak meg. Senkivel. Csupán inkább vagyok egyedül, csak veled ne kelljen.” Nem szóltam neki vissza. Nem volt már erõm. Nem volt a lábaimban se. Azt hittem, elájulok, ahogy hátat fordítottam neki és vánszorogtam a kocsihoz. Engem ma porig aláztak. És ezt nagyon nehéz lesz feldolgozni, nem hiszem, hogy (így, mint a kisujjam) menni fog. (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Anna Idõpont: 2005. 07. 04. 21:03 Eláruljak valamit? Megrengette ma egy hatalmas földrengés a világomat. Sokan belehaltak

52

volna, de én ettõl éledtem újra… Megmutattam pár rajzomat egy úrnak. Nem az volt az érdekes, amit mondott, hanem ahogyan. Felkavart ez az ember. A helyi mûvészeti iskolában dolgozik, s van némi hírneve itt helyben, gyakorta van kiállítása. Én eddig csak a nevével találkoztam, és elég nagy bátorságra volt szükségem, hogy egy idegent zaklassak saját piti ügyeimmel. Bár, hogy piti lenne, ez relatív, hisz tudod, hogy néhány versemen, s sok-sok rajzomon kívül semmiben nem érzem magam hitelesnek. Tehetségemet csakis erre a szûk körre vagyok kénytelen szorítani, mert az áldást nem osztogatják két marokkal. De nem térek el a tárgytól. Az az úr (csak nevezzük egy betûvel, egy sugallatom szerint így a célszerû) minden további nélkül (csiszolt modorra vall) leültetett, és megkérdezte, mióta rajzolok, s hány éves vagyok. Csóválta a fejét rajzaim láttán, amitõl én egybõl gyáva lettem, mint a nyúl, és futottam magam elõl, lélekszakadva, ne kelljen a csalódás után magammal maradnom, de egy-két bátorító „hmm” és „ahaa” után visszacsalogatott a kíváncsiság. Nagyon elmélyülten koncentrált arra a köteg rajzra. Én meg csüngtem rajta a tekintetemmel, és ezerszer elátkoztam magam, hogy kell nekem ilyen erõszakosnak lennem. Biztosra vettem, hogy magában röhög rajtam. Feltett olykor egy-egy rajz láttán kérdéseket. De nem a tényekre volt kíváncsi, mivel készítettem és mirõl, hanem lélektani folyamatokra kérdezett rá. Az elején megrettentem, szabad-e nekem válaszolnom ilyen személyes kérdésekre. Majd gyõzött az alázat és a tisztelet. És az, hogy a kezébe helyeztem az életem. Bíztam a szakértelmében és abban, tud nekem segíteni, ha mást nem, biztatni képes, ha már környezetem olyannyira tompa az efféle dolgokra. Végül elmondta, hogy nagyon összetett a lélekrajzom, s látja, hogy az utóbbi rajzaimban a negatív oldal tendál, ami eléggé elkeseríti, mert nálam láthatóan a kétségbeesettség nem motiváló tényezõ, ami a jobbra és az ügyesebbre sarkall, mert személyiségi jegyeim torzulnak, ellaposodnak és elnyúlnak. Nem tetszenek neki az utolsók, megvallja õszintén.

A szavak eléggé felhasítottak belülrõl, éreztem, hogy a könnyek kezdenek gyûlni a szemem sarkában, és a nehéz szívem képes és hagyja õket kibuggyanni. Megembereltem magam, mert láttam, most jön a kevésbé negatív rész. Nagy reményeim voltak. És ez az áldott ember, a maga furcsa, és valami miatt riasztó, visszataszító kisugárzásával, a finom mozdulataival, képes volt bearanyozni a jelenlegi napjaimat. Új szakasz kezdõdik ezután, õ ezt határozottan úgy érzi. Mindenek elõtt a tárgyismeretemet kell bõvíteni, s ajánlott könyveket. Majd rátért, hogy érzékiséget és bájt lát a rajzaimon, az alakok egytõl egyig kecsesek és csöppet sem tolakodók. Lágy mozdulataik vannak és az ábrázolás nem aránytalan, csupán olykor a színek elrontják az összhatást. Mert õ sejti, hogy én búsongásra hajlamos vagyok, de nem azt tartja bennem a zseniálisnak, ami elsötétíti az utolsó pillanatban mégis a színeket, hanem õ arra a „szépséges és erõs Annára” kíván szakmailag figyelni, aki bátran különc és alakjai nyugodtak, barátságosak és közösségiek. Felajánlotta, hogy ad nekem magánórákat, és rám külön figyelmet fog szentelni, mert akkor a jövõ évben nekem le kell adnom a jelentkezésemet a szépmûvészetire. Ezzel úgy érzem, végre valaki a hónom alá nyúlt és felrántott a földrõl. Nahát, egybõl megjött a kedvem a rajzhoz, a sétához, a természethez, a beszélgetéshez. Kár, hogy nem vagy velem ezekben a sorsdöntõ napokban, Ádám. Ui.: Nem gondoltam volna, pedig te megmondtad. (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Flóra Idõpont: 2005. július 5. 02:29 Ádám! Ezennel én nem érdeklem többé a világot ezek szerint, hogy te sem írsz, andris se hív, meg se próbál bocsánatot kérni. Hiányzol, ebben a pillanatban újraélek minden egyes együtt eltöltött estét, mert hozzád bújni jobb volt, mint ehhez a szeméthez. Anya meg mást

se tud hajtogatni, mint hogy ÕÕ megmondta. Nem kellett volna felhívni. Adél meg a nyakamba zúdította, hogy elnyomtam Andrist és a hisztimmel meg sikeresen leírtam magam és hát tény, hogy a feltételezés, hogy megcsalt volna, abszurd volt. Menjen az anyjááába, nem tudtam mást mondani. Lecsaptam a kagylót, és most iszogatom a bort, amit andris hozott múltkor, de nem ittuk meg. Eléggé összefolynak a betûk és én itt leteszem az utolsó pontot. Jöhetnek a gyógyszerek. Kifogytam a szavakból, csalódott vagyokénnem akarok így tovább élni sehogyse. Élj boldogul, kár hogy nem együtt vagyunk most, mert akkor talán nem tenném ezt. De nem látok más alternativát. Szeretlek: Flóra KÖZPONTI ÉRTÉKELÉS Telefonhívás. Hívó: Ádám, hívott: Döme Idõpont: 2005. 07. 05. 09:10 – Halló? – Döme másnaposan kókadozott egy piercingekkel borított, érdekes arcú, természetes vörös hajú lány ágyában, elég megviselten, a másnaposság súlyától letaglózva, és lehunyt szemhéjára belülrõl tüzeszöld szegélyû, barna foltok másztak. – Szevasz haver, itt Ádám. Te hallod, van egy apró kétségem. Elõtárhatom? – Hát persze, csak ne ordíts! Épp próbálok rájönni, hol is szedtem fel ezt a nõt... – Na gratulálok! Végre! Azt hittem, végleg cölibátusban leszel! Jó bõr? – Eléggé. Na tárd elõ. – Oké. Flóra hajnalban írt, hogy begyógyszerezi magát. – Uh, ez durva. E-mailben közli, nehogy tehess bármit. – Szerinted megtette volna? Én nem vagyok ebben biztos. Szakított a pasijával, és hát eléggé nekikeseredett. De nem hinném, hogy megtette volna. – Szerintem hívd fel, Ádi, tegyél kivételt! Hátha ezúttal életet mentesz. – Ugyan már… Õ kereste a bajt. Csak amiatt vagyok bizonytalan, válaszoljak-e valamit, vagy sem? Szerintem amilyen részeg volt csak elaludt szépen, és ha reggel egy kétségbeesett le-

53

velet lát, amiben kérem, ne tegyen hülyeséget, mit ébresztek fel benne? Rögtön azt hinné, hogy érzek valamit iránta, ami hát eléggé szörnyülködésre késztetne engem. Nem gyõzném leépíteni. Szóval nem írok neki. Túl sok Flórában a színjáték ahhoz, hogy megtegye, és ismerem jól. Jobban szereti önmagát és az életet annál, hogy ilyet tegyen. – Öregem! Ezek a nõk! Miért írt neked egyáltalán? Vagyis ne válaszolj, tudom, ez a csaj belezúgott az emlékedbe. – Gondolkozott volna akkor, mielõtt megcsalt és kidobott. – Jól van, Ádám. Várjál ki. – Az lesz, Döme. Köszöntem. Ma délután? – Oké, haver. – Csaó. Feladó: Levendulaszirom Idõpont: 2005. 07.05. 10:20 Kedves Ádám! Tény, hogy gyávaságra utal, hogy nem árultam el a nevem. Ennek annyi az oka, hogy nagyon félek attól, hogy nevetségesnek tartasz majd, hogy én, 14 éves létemre írok neked. Olyan sokat ábrándoztam arról, hogy kapcsolatba kerülök veled, és te úgy kezelsz majd, mint egyenrangú felet, és a szívem mélyén nem is reméltem. De most, hogy ha jól olvasom, ez az egyetlen feltételed, az õszinteség. Nos, rendben. Örülök, hogy nem löktél félre, hanem visszaírtál, mert én valóban nagyon szimpatikusnak tartalak. A nevem Patkó Tünde. A vezetéknevem miatt mindenki azt hiszi, az anyámat Kovácsnak hívják. Amikor pedig elárulom, hogy valóban, akkor van aztán igazán nagy röhögés. De hiába, én ez ellen nem tehetek túl sokat. A bátyám azt ígérte, ma úszni megyünk. Jó lenne, mert rám fél a mozgás. Tudod, a lányoknak egy nagy félelmük van, ha érzik, itt a nyár: a fürdõruha rosszul mutat majd. Most ötvözöm a kettõt. Szoktatom magam a fürdõruhához, olyan emberrel, akit aztán nem érdekel, hogy áll rajtam (bár állítólag egyáltalán nem rosszul), és mozgok, amivel elõsegítem nyugalmam növelését. Olvasgattam egy kicsit a neten, és képzeld, egyszer csak ráakadtam egy írásodra! Nagyon

54

magával ragadott, teljesen azonosulni tudtam az egyik karakterrel a „Fáradtvörös kanapé” címû kisregényedben. Nem is tudtam, de komolyan, hogy te ilyen jól írsz… Van testvéred? (A levélre nem érkezett válasz.) Feladó: Lili Idõpont: 2005. júl. 5. 11:40 Kedves Ádám! Belém hasított valami gyanús érzés, és megkérném Magát, hogy elõzõ leveleink tartalmát bizalmasan kezelje, mert azok kiszivárgásával biztosra veszem, hogy a rossznyelvek szájukra vennének, ami sem Magának, sem nekem nem volna gyümölcsözõ. Tehát megkérem, törölje Maga is leveleimet. Üdv: Lili Feladó: Ádám Idõpont: 2005. júl. 5. 12:30 Kedves Lili! Mondja, miért érzem én azt, hogy Ön remeg a félelemtõl, mintha valami lenne a füle mögött? Hát mondja meg õszintén, soraimból bármi félreérthetõ kitetszett? Vagy tán az Ön soraiban bújt meg valami olyan esetleg, amit a külvilág fegyverként felhasználhatna ellenünk? Feladó: Lili Idõpont: 2005. júl. 5. 12:43 Kedves Ádám! Maga aztán pimasz, mit ne mondjak! Kötelességem felvilágosítani, hogy az „ellenünk” kifejezés nem helytálló, létezését cáfolom. És nem, nem félek senkitõl és semmitõl, de az egészséges óvatosság az még soha nem ártott nekem. Magának se ártana! (A levélre nem érkezett válasz.) Anna Naplója Nem tartozik rád, el a kezekkel! A mai nap felvirágoztatta a kedvemet, ami

olyan rég történt már meg velem, hogy úgy éltem meg, mint valami újdonságot. De igazán jólesett. A kellemes dolgok múlékonyak, tudom, épp ezért idõm nagy részét számomra hasznos dolgokkal töltöm, fõleg rajzolással. Most könnyebben megy, szinte kiabálnak a megörökíteni kívánt dolgok, amint meglátom az üres rajzlapot. Ez a férfi több mint valószerûtlen. Mint a meteor zúzta szét eddigi elképzeléseimet, és az õ reményeitõl én is reménykedésre adtam a fejem. És Ádám kissé elhalványult, legalábbis szelídültek az érzéseim iránta, Egész addig temetkezek hallgatásba az õ frontján, amíg bírok. Már nem csak õ uralja a gondolataimat, ami azért is utánozhatatlan, mert nemcsak magamat untam mostanában, azt is, hogy mindig csak rá tudok gondolni, anélkül, hogy különösebb újdonság történt volna. Kata gondolatai „Lehet, hogy nem fog mûködni a kapcsolatunk ezzel az átok emberrel. Türelmem végét járom, mert mást nem tud, csak ledönteni a lábamról, meg inni és bulizni, aztán tévézni, átaludni a napot, ledönteni a lábamról, és elhúzni nélkülem inni. Ez lehet, hogy neki eléggé kitölti a napját, de nekem ez egyenlõ a zülléssel. A tanulás nála utolsó rangú, elég felesleges idõtöltésnek felfognia, és rögtön kibújik az egyetlen kötelezettsége alól, amit a szülei elvárnának tõle. Nem jósolok neki sok jövõt. Szörnyû a hozzáállása a világhoz. Azzal, hogy úgy érzi, már teljesen birtokol, egybõl kimutatatta a foga fehérjét. Most már féltékeny is. Nem is akármennyire, nem is holmi gyenge ellenfélre. Ádámra. Istenem, hogy gondolhat olyat, hogy én ezzel a sátáni felfogású félistennel kikezdek… Mert bár kimagaslóan jól néz ki, és vonzza az ember tekintetét, sõt, be kell valljam magamnak, csodálatát, de a hozzáállása ezekhez a lányokhoz szörnyû. Elnézem õt, perceken át, és percenként mást látok a mögé az arc mögé, ami a barátainak testvéri és teljesen normális. De amikor mesél errõl a „projektjérõl”, arra gondolok, miért nem látnak át ezek a lányok a szitán és mennek a saját útjukon tovább…”

KÖZPONTI ÉRTÉKELÉS Helyszín: Margitsziget Idõpont: 2005. július 5. 20:07 Döme hanyatt fekve bámulta az eget, két lépésre tõle barátja játszadozott a tollával, hallgattak. Döme láthatóan töprengett valamin. Már jó ideje. – Na add elõ, Döme. – Ádám békés nyugalommal élvezte az idõt. Igazi nyári este volt. Hiányolta azokat a feszes fenekû, sportos lányokat, akik délután kocognak arrafele, és rühellte az ott õdöngõ romantikus párocskákat, akik unalmasan összebújtak, és búgtak, ugyanúgy, egytõl egyig. Andalogtak, és szerelmes szavakat, nagy szavakat suttogtak mély, áhítattól átitatódott hangon. Eközben a lányok fátyolos szemmel bólogattak magukban a bókok hallatán. Elképzelte a férfiak büszkeségét és elégedettségét a nõszemélyek bárgyú arcának láttán, ahogy azok olvadoztak, nem titkoltan élvezték a meghitt pillanatot. Apró buborékokban lebegtek a sötét éjszakában, összetapadva, megcsonkulva, mégis kiteljesedve. Sose akart ilyen lenni. – Hát, tudod, Ádám, mi már ugye ismerjük egymást. Öt éve, mióta egyetemen összekerültünk. Ez ugyebár mocskosul sok idõ. Te már sok nõügyön túlvagy. – Azért nem kiemelkedõen sok. Csak mondhatni módos vagyok trófeák ügyében. – Pontosan. De a trófea egy dolog, a szerelem meg másik. Azt még sose mondtad, hogy a szalmalángjaid szerelmek lennének. Vagy hogy a kalandjaid annak indultak volna. Egyszer láttalak szerelmesnek, de akkor az meg a gyávaságod miatt nem teljesült be. Hogy is van ez? Hogyan mûködik ez benned, haver? Mert azt baromira értem, hogy furán gondolkodsz, meg lázadsz a dolgok menete ellen, de mi is a titkod? – Titok? Nem titok ez, Döme. Annyira nem, hogy ha érdekel, elmondom. – Hát, mi az hogy! Taníts mester! Ki tudja, hátha ellesek pár fogást… Ádám félredobta tollát a fûben, kinyújtotta lábát, két kezére támaszkodott és hallgatott. Összerendezte gondolait, és végig egy könyvre gondolt, ahol a fõhõs, az író alteregója olyan tö-

55

kéletesen leírta õt, leírta saját magát, leírta tehát az õ fajtáját, hogy szinte szó szerint emlékszik arra, miképp szólt a definíció a lelke mûködésérõl. – Tudod, Döme, néha sajnálom azokat, akik szeretnek engem. Még az anyámat is, aki pedig nem tehetett arról, hogy a fia oldalirányon halad kamaszkora óta. Nem egyszerû engem szeretni. Amint rádöbbenek, hogy fontos vagyok valakinek, bosszantani kezd a dolog, és ösztönösen védekezni kezdek, magamra öltve egy álruhát, miszerint megközelíthetetlen vagyok. Életemben igazán nem sok emberhez kötõdtem, és ezek alighanem soha nem voltak hajlandóak még rokonszenvezni se velem. Ha pedig szeretnek engem, és az nagyobb mértékû, mint ahogy én azt viszonzom, az bizony olyan súlyos kereszt, hogy cipelése óhatatlanul fájdalmat fog okozni a másiknak. Mert a rám nehezedõ kényszertõl gonosz, csipkelõdõ, gúnyos és érdektelen leszek. Ettõl a másik csak kínlódni fog. Szerintem „helyrehozhatatlanul nagy hibát követünk el azzal szemben, akit túlságosan szeretünk… Sohasem lenne szabad megmondanunk valakinek, bocsánatkérés nélkül, hogy szeretjük.” – Azt gondolod, ilyen nyomasztó és veszélyes dolog ez a szerelem? – Hát nézd. Ha én halálosan beleveszek egy hölgy vonzkörébe (mint jelen esetben)… – Ezt fejtsd majd ki, vissza kell térnünk erre! – Feltétlenül. Szóval… ha szeretek valakit, az óhatatlanul elveszi a szabadságom egy részét, de én ezt szíves örömest vállalom. Még többet is akár. De aki belém zúg, kéretlenül, az veszélyeztet engem, vagy mondhatnám: a szabadságom. – Veled még sose történt olyan, hogy olyanba voltál szerelmes, aki nem viszonozta? Valld csak be, Karolinánál valami hasonló volt! – Valóban, velem is megtörtént már néhányszor, hogy szerettem! De én ilyenkor akkora gondot fordítottam arra, hogy a jelenlétem ne legyen nyomasztó! Olyan léptekkel haladtam, mint a macska, és amint láttam a megunás jeleit, rögtön, abban a szempillantásban meghátráltam és igyekeztem kevesebbszer ráerõltetni jelenlétem az áhítottra. Karolina hiába volt férj-

56

nél, nem ez volt az oka, hogy olyan ritkán találkoztunk. Nagyobb baj volt, hogy szerette a férjét, jobban, mint vonzódott volna hozzám. Nem várhattam el tõle, hogy kettészakadjon hosszasan a szíve, és azt sem, hogy miattam egy boldog életet hagyjon ott. Más lett volna, ha boldogtalan. De inkább csak vállalkozó szellemûnek mondanám. Így hát bár szerettem, otthagytam. – Érdekes. Tudatosan szemléled a dolgot. De akkor elismered, hogy voltál már igazán, önzõen szerelmes! – Erre csak azt tudom mondani, hogy férfi létedre elég nõiesen gondolkozol! – Valóban? És ezt meg hogy érted? – kérdezte sértõdött hangon Döme. – Félre ne érts, öreg Döme! Én téged többre becsüllek annál, hogy kóstolgassak. Nem sértésnek szántam. Csupán a szerelemrõl alkotott kép annyira nõi találmány, szerintem, hogy a férfiak talán csak a megszokástól hisznek a létezésében. – Értelek. Tõled amúgy se idegen ez a kissé lenézõ hangnem. Hiába, isteni létedet senki se tagadja. Hát, akkor mi az az érzés, amit te idealizálsz, és amit most érzel? – Na tisztázzuk: én ismerem a szerelmet, és nem tudom tisztelni. Hisz még a természet sem ismeri! Csupán „asszonyi találmány”. Amit én szívesen elviselek, az a szeretet, ami testi vággyal vegyül. Azért sok mindent hajlandó vagyok odaadni. – Ádám, az már fix, hogy te lehetsz akármilyen idõs, nem lesz az a nõ, aki idõskori szeszélyeidtõl képes megfosztani. – Lehetséges. Az is lehet, hogy aszott vénemberként lötyögtetem majd ki a levest a kanálból, és az ügyetlenségemben senki nem lesz a segítségemre, hiszen mindenkit elvadítok majd magamtól, és az lesz a sorsom, hogy éhen halok a tál leves fölött. Hallgattak. Két fiatal férfi, tele energiával. Tele értékes és erõtõl duzzadó gondolatokkal. Készen a világ megváltására, és mégis, egymás társaságában szelídek, bárányként legelésznek a barátság mezején. És ráérõsen emészti ki-ki a maga adagját, mert a kérõdzés õrzi meg lelki és testi épségüket.

Döme törte meg a csendet. – És hogy is van az új tyúkocska a kakaska dombján? – Õ nem tyúkocska. Inkább tyúkanyó – nevettek. – Mindenestre tiszteletet érdemel. – Már csak azért is, mert képes volt téged rajongásra késztetni. – Nem akarja õ… – Tessék? Jól hallok? – ámuldozott. – Van olyan nõ kerek e világon, aki a hierarchia csúcsát nem kívánja? – Ezek szerint… A neve Lili. Õ a tanárunk az egyetemen. – Jesszus maris! Te nem ismersz lehetetlent! Rögtön õrá törtél? Nem azért, de tudtommal férjezett, középkorú, gyereke is van, és ha az órai stílusából kiindulok, megközelíthetetlen fiatal férfiak számára. Õ már egy beérkezett asszony. – Jaj, mindig csak a tények alapján ítélsz! – Egyáltalán, mi fogott meg benne? – és értetlenül csóválta fejét. – Elõször pár hónapja egy hajtincs, ami kicsúszott a kontyából. Ott libegett egész végig és olyan nagyon kihívó volt… Odafigyeltem a szavaira, és észrevettem, hogy nem csak szimplán elhivatott a szakmája iránt, tényleg élvezi azokat a dolgokat, amikrõl beszél, éppúgy, mint én. És olyan átszellemülten magyarázott, miközben az a hajtincs kóborolt, hogy igazi vadóccá varázsolta õt. De nem komolytalanná, inkább harcos nõvé. – És nem zavar a kora? Negyvenéves! – Negyvennégy. És nem, nem zavar. Lehet, hogy már nem fog tovább szépülni, és nem üde, de én úgy látom, még nem virágzott el. Ha ránézek, úgy látom, lángol benne az élet, többek között az, amit még meg sem élt. Nem minden szintjén az életnek beérkezett. – Lelki szemeiddel megálmodtad. Szép, szép. De nem zavar a gyerek, a férj, az, hogy a tanárod? – Nem. A családjához nincs közöm. Csak az emberhez. Az, hogy tanárom… ugyan már, miért érdekelne? Sose zavart különösebben a társadalom véleménye. Nekem egy dolog parancsol: a lelkiismeretem. – És az nem jelez, hogy tilosban vadászol?

– Nem, mert megadom a lehetõséget a nemre. – Tehát már tettél lépéseket? – Nos, mondhatjuk. Az utóbbi két hétben szemkontaktus volt köztünk. Legtöbbször félreérthetetlenül. Az elsõ héten „ottfelejtettem” az egyik írásomat az asztalán. Két nap múlva már láttam a tekintetébõl, hogy elolvasta. Elõadás után, mivel utolsó voltam a teremben, odajött, és megkérdezte, érdekel-e a véleménye. – Mire te természetesen megragadtad az alkalmat. – Nyilván. De kijelentettem, hogy akkor adjuk meg a módját és mondtam neki, hogy félóra múlva találkozzunk a Vörös Oroszlánban. – És a tea tetõ alá hozta a dolgokat? – Hát, megadta a kellõ hangulatot, és beszélgettünk. Igen erõs és önálló nõ. Nem konzervatív, de határozottan pedáns. De ez csak azért van, mert ez a mindennapi dolgokra adott reakciója. Attól õ még vadóc. – Ha te mondod… Olyan hihetetlen. És milyen hatással voltál rá? – Elég ügyesen forgattam a szavakat. Aztán négy napra rá kapott egy e-mailt. Hõsszerelmes módján írtam, és õ pillarebegtetõs, zavartól és ijedelemtõl fuldokló grófkisasszonyként válaszolt. Imponált neki a stílusom, és megrémült tõlem. Érzi, hogy velem letér a helyes útról. Az elején hadakozott. – És most? – Legutolsó levelében „óvatosságra intett”, de valójában már nem hangsúlyozta, hogy ne írjak neki. Azt sem, hogy ellenére vagyok. Szóval… – Szóval most rögtön hazamész és randira hívod. – Tévedsz. Kiéheztetem. (Folytatjuk!)

Sós Dóra (1989) Szekszárd. Novelláskötete: Csuriélet (AB-ART, 2004).

57

VASI FERENC ZOLTÁN

Seprû kezemben. Érett asszonyi borból szerelem kortyol.

Újraszületve élni

Szerelem kortyol telihold poharából – bolond nõ gyógyul.

haiku-füzér

Bolond nõ gyógyul. Nincs lepel rajta. Szobra a rózsaszín test.

Boldogan úsztam. Arcot cserél a bánat; harmatban kincsem.

A rózsaszín test kincse a seprû, a hold. Két macska dalol.

Harmatban kincsem. Tó közepén a csónak álomba ringat.

Két macska dalol. Nincsen nappal, sem éjjel... Szerelem kortyol.

Álomba ringat a bánat. Hánykolódva; leplem a tómély.

Szerelem kortyol; reggel zápor veri a földet: öled.

Leplem a tómély. Szobámban meztelen áll seprû kezemben.

A földet: öled harangzúgás temeti, emléked fény.

Seprû kezemben. Ûzd ki démonaim; végy lélegzetet.

Emléked fény. Újraszületve élni s boldogan úszni.

Végy lélegzetet. Tiszta szobámban, forrást, vendégül látlak. Vendégül látlak. Madárként engedem el; ázik az este. Ázik az este. Bolond nõ teste a hold... Seprû kezemben. 58

Vasi Ferenc Zoltán (1966) Tata. Antológiák: GIK-évkönyv 1989–90 (Tatabánya); Idõjelek (Miskolc 1992); Asztalodon üvegróka (Magyar Napló, 2001). Kötete: Gyógyulás kertje (Magyar Napló, 2002).

Boldogan úszni. Arcot cserél a bánat. Harmatban kincsem.

59

KÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖV

KELEMEN ZOLTÁN

A „nagy pör” perei „Mindig fennáll a veszélye, hogy a rítusok és rejtvények öncélúvá váló indázatán keresztül szem elõl vesztik az igazságot, úgyhogy a titok végül már nem áll egyébbõl, mint annak a ténynek az elrejtésébõl, hogy nincs semmi elrejtenivaló. Ezért kell az eredetre emlékezni, hogy ne felejtõdjék el, mirõl is van szó tulajdonképpen.” (Jan Assmann1) „A magyar irodalomban alig van nyoma annak, mibõl állanak a zsidók egyházi énekei és imái. S úgy hiszem, Európa több nemzetének irodalma is alig fordít ezekre elegendõ és élénk figyelmet.” (Eötvös Károly2) Ami a magyar írókat a zsidókkal kapcsolatban a kelet-közép-európai zsidó kultúránál, misztikánál és a vallási rítusoknál sokkal jobban érdekelte és alkotásra serkentette, ezelõtt éppen százhúsz évvel történt. Tavaly volt a tiszaeszlári vérvád végtárgyalásának százhuszadik évfordulója. Különös évforduló abból a szempontból, hogy a világosan gondolkodó, józan törvények alapján álló és azokat körültekintõen betartó, az igazság mellett mindvégig elkötelezett Magyarország gyõzelmének ünnepe; ugyanakkor annak az eseménysorozatnak is szomorú és szégyenletes évfordulója, amely babonás gyûlölködéssel és elvakultsággal azon dolgozott, hogy a józan és türelmes Magyarország ne gyõzedelmeskedhessen3. A vérvád az utóbbi majd’ ezer évben egyértelmûen a zsidó közösségek ellen fölhozott vád volt, melyben keveredtek a vallási szertartások törvényszerûségeire, az élethez való jog elvitathatatlanságára és legfõképpen a rasszizmusra utaló vonatkozások a mindenkori jogi eljárással. A zsidóknak ezek szerint vallási célokra ünnepeikhez (itt fõleg a pészahról szokott szó lenni) keresztény vérre4, lehetõleg szûz keresztény lányok vérére van szükségük, és

60

ebbõl a célból rituálisan – többnyire éppen a zsinagógában (melyet több vérvádló tévesen templomnak szokott nevezni) – kivéreztetéses gyilkosságot követnek el. Egy irodalmi kérdésekkel foglalkozó dolgozatnak nem lehet föladata ennek az értelmi szempontból is tarthatatlan föltételezésnek a cáfolata. Annál inkább helyes lehet annak a megkérdõjelezése, hogy mûvelõdés- és társadalomtörténetileg valóban ez a vérvád eredete, fõképpen pedig, hogy az emberiségnek ez az iszonyú „szokása” eredetileg is a zsidó vallású csoportokkal szemben jelentkezett-e. Jan Assmann írja Mózes, az egyiptomi címû könyvében, hogy az ókori Egyiptomban jelentkezik elõször a vallásilag eltérõ közösségeknek olyan fokú szembenállása, amely pontosan olyan típusú vádakat hoz létre a viták és összecsapások során, amelyek valamilyen módon a vádlottak szakrális rituáléinak fölszámolását, megcsúfolását és életellenes vagy az adott társadalomban alapvetõnek számító higiénés szokások (amelyek gyakran öszszekapcsolódtak a szakralitással) megszegésével kapcsolatos tevékenységek beszámolóit tartalmazzák. Ezek a vádak szorosan együtt járnak azzal

a gesztussal, hogy olyan betegségeket, illetve olyan életkörülményeket tételez föl a vádló közösség a vádlott közösségrõl, amelyek az adott korban és az adott államon belül visszataszítóak és közmegvetés tárgyai. Az is megfigyelhetõ, hogy az ilyen módon diszkriminált népcsoportok általában nincsenek abban a társadalmi, gazdasági, katonai, egyszóval hatalmi helyzetben, hogy eredményesen föl tudnák venni a harcot a vádlókkal. Az esetek többségében bélpoklosokról vagy leprásokról van szó, bár Assmann fölhívja a figyelmet arra, hogy az elitista Aton-vallás követõi is megvetés tárgyai voltak, holott ebben az esetben egy uralkodói rezsim vallásáról van szó. A betegségek és tisztátalan cselekedetek vádja átkerül a vallási különbségeknek mint bûnnek a területére, és ott összefonódik a rituális-szakralitást érintõ vádakkal, rágalmakkal és szándékosan hamis vélekedésekkel5. Assmann leírja, hogy egyiptomiak és zsidók kölcsönösen vádolták egymást ilyen módon6. A legfontosabb fegyver ebben a küzdelemben az „ellentörténet”. Amos Funkenstein nyomán Assmann ellentörténeteknek nevezi azokat a polemikus funkciójú szövegeket, amelyek az ellenfél legfontosabb, gyakran szakrális forrásait kutatják föl, és pontosan ellentétes módon használják, mint ahogy azt az ellenfél õsi szokásai, rituáléi megkövetelnék7. Esetünkben az európai zsidóellenes vérvádak két ilyen fontos összetevõje éppen a vérrel szennyezõdés, a vér rituális célokra történõ használatának a vádja, valamint az az elképzelés, hogy minderre a zsinagógában kerül sor, amely ugyan nem templom, de a különbözõ vallások templomaihoz annyiban mindenképpen hasonlít, hogy életellenes vagy egyéb, az összességében nyugati-európainak nevezhetõ erkölcsiséget megsértõ cselekedetet a hely szentségének elvesztése nélkül nem lehet végezni a területén8. Az ellentörténetek célja „az ellenfél önképének, identitásának eltorzítása emlékezésének dekonstrukciója által.”9 Ehnaton kultuszának esetében mentek az egyiptomiak a legmesszebb, amikor a szakrális és történeti emlékezetbõl való teljes, tökéletes kitörlésre törekedtek10. Az Ószövetségben is megfigyelhetõ ez a tendencia, amikor például olyan népcsoportokról vagy eseményekrõl (például az özönvíz elõtti bûnök) van szó, amelyeknek még az emlékét is el akarják törölni mindörökre; végül a fasizmus népirtó tervei is ideilleszthetõek,

amikor egy egész vallási közösséget, egy népcsoportot akartak nyom nélkül kitörölni a történelembõl. Bizonyos mértékben egyes nemzetek történelemhamisító próbálkozásai is idesorolhatóak, hiszen ezekkel a próbálkozásokkal az állam területén élõ nemzetiségek emlékezetét, múltját akarják elvenni, hosszú távú fölszámolásuk érdekében11. A vallás ellen irányuló minden támadás egyúttal a vallást gyakorló közösség fönnállása elleni támadás is, és nem pusztán fizikai, a népirtást illetõ, elõre ható értelemben, hanem a múltra, a közösségi emlékezetre és a „nemzeti” önazonosság tudatra való tekintettel is12. Egyszerûbben fogalmazva: a vallás megszüntetésével a közösség túlvilágképzetét is megszüntetjük, ezzel eltöröljük halottaik emlékét. Ahol nincs emlékezet az elõdökrõl, ott nincs közösségi identitás. Assmann beszámol olyan egyiptomi exodus-interpretációkról, amelyeket szerzõjük a járványos megbetegedések történetébe helyez, megbélyegezve a beteg embereket és azonosítva õket az „idegenekkel”. „A változatok közül jó néhány kifejezetten zsidóellenes, és olyan hangot üt meg, ami Európa kollektív emlékezetében egészen a modern antiszemitizmusig fennmaradt.”13 Megjegyzendõ, hogy a fáraó táborba gyûjtéssel és bezárással, külön területeken koncentrálással és az állam területérõl történõ kitoloncolással védekezett a betegek és az idegenek ellen14. A kivonulás egyik egyiptomi krónikása Manethón. Assmann a továbbiakban az õ szövegét és a Biblia Exodusát hasonlítja össze. Legszembetûnõbb az egyezés a két szöveg erõs érzelmi töltetében. Mindkettõ gyûlölettõl fûtött, a szembenálló ellenvallás élményétõl terhes. „A bibliai változat az egyiptomiakat hóhérlegénynek, elnyomónak, varázslónak és bálványimádónak, az egyiptomi változat a ’zsidókat’ leprásnak, tisztátalannak, ateistának, embergyûlölõnek, ikonoklasztának, vandálnak és szentségtörõnek állítja be.”15 A probléma mindezzel csupán annyi, hogy régészeti leletekkel a beszámolókat nem lehet alátámasztani, vagyis bizonyítani azt, hogy a zsidók valóban Egyiptomban tartózkodtak volna.16 Ez a

61

tény Assmann számára zavaró lehet, de szempontomból nem az, hiszen éppen nem a zsidó nép õstörténetének ezt a bibliai részletét vizsgálom, hanem azt próbálom kimutatni, hogy a vérvádak és a hozzájuk kapcsolódó üldöztetések a különbözõ vallási kondíciójú és alapvetõen eltérõ szokás- és jogrendszerrel rendelkezõ népcsoportok, a hátrányos helyzetben lévõ közösségek (betegek), végül összefoglalóan az idegenek ellen irányul. Idegen pedig az a csoport, amelyet a társadalom kollektív tudata nem képes értelmezni17, vagy nem akar, olyan külsõségek vagy erkölcsi rendszer miatt, ami számukra kimeríti a botrány vagy az istenkáromlás témakörét. A Számok könyvében a mózesi törvények között bukkan föl bálványimádás és lepra egyaránt tisztátalan volta. Mindkettõ félelmet kelt a közösségben, mert mindkettõ megakadályozza Istent abban, hogy népével lakozzon18. Az egyiptomiak számára kialakulatlannak és barbárnak hathatott a zsidó monoteizmus, a kultusz hiánya a kellõképpen nem árnyalt törzsi vallásokat idézhette, amelyek mellesleg etnocentrikusak, így nem nagyon illeszthetõek be egy magasan szervezett birodalom életébe. A kiválasztottságtudattal és idegen-képpel rendelkezõ törzsi csoportok veszélyt jelentenek az emberiség nagyobb csoportjainak békés egymás mellett élésére19. Assmann rámutat, hogy Egyiptom vallási élete a kor magaskultúráira jellemzõ igen fejlett kulturális vívmány, amely a társadalom egészét szervezi20. Az emberi alakot eltorzító fertõzõ betegségek ettõl kezdve folyamatosan jelen vannak a vallásos másság elutasításának és kiközösítésének metaforikájában (lepra, pestis, rüh stb.). Mellettük ott a higiénés és erkölcsi értelemben vett tisztátalanság is, sõt a szenvedély olyan megnyilvánulási formái, mint a házasságtörés vagy a paráználkodás21. De még az írásbeliség másságából is következhet bálványimádás. A hieroglif írás ilyen módon bálványimádás, sõt az írás megbetegedése lesz a hangjelölõ (betû) íráshoz képest22. A bálványimádónak bélyegzett jelrendszer hamisan vádolja meg a másik jelrendszert. A vád pedig természetesen nem más, mint amit éppen vele szemben támasztott a másik fél. Ha most mindezt átvisszük az európai történelem vérvádjainak történetére, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy amennyiben a rítusaink, gesztusaink is kommunikatív szereppel bírnak, abban az esetben a

62

hamisan megvádolt rituáléval kapcsolatban a vád mint hazugság tisztátalanságánál fogva akadályozza, sõt lehetetlenné teszi, megszünteti a kommunikációt. A vérvád és a különbözõ betegségekkel való megvádolás tehát a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt megakadályozza a kölcsönös megértést. Ahol pedig nincs megértés, ott rövidesen etikailag is súlyos kérdésekkel kell szembenéznie vádlóknak és megvádoltaknak egyaránt, persze a következtetések levonása mindig a vádlók esetében jár kevesebb kockázattal, éppen a hatalmi pozíció miatt, míg a megvádoltak számára a kérdés a szó szoros értelmében a húsba vág. Maga a vallás lesz a vérvádban a vádlott. Vallás és bûn fogalma összekapcsolódik. Assmann mutat rá, hogy Freud vallással kapcsolatos vizsgálódásaiban is összekapcsolódik vallás és bûn: elfojtott kollektív bûn (apa- azaz vezérgyilkosság) tudatának kényszerítõ erejét fejti ki a vallás Freud szerint a tömegek befolyásolására23. Ezzel a bûnnel ugyanaz lehet a „probléma”, mint a vérváddal: vagyis, hogy sohasem létezett, mert nincs tudomásunk olyan közösségrõl, ahol létezhetett volna24. Ha most Freud Mózes-könyvét25 tekintjük, akkor azt vesszük észre, hogy Freud is betegségként határozza meg a vallást, akárcsak az ókori szerzõk az ellenvallást. Persze nem szabad elfelejteni, hogy Freud valóban betegségre gondolt ebben az esetben, és nem metaforaként használta a kifejezést, mint az ellenvallást megbélyegzõ írók26. A szó konkrétságában a vérvádak vádlói számára tartozik még ilyen szorosan (nem metaforikusan) össze betegség és ellenvallás fogalma. Ehnatonról írván Freud rendkívül fontos ellentmondást fedez föl: nem pusztán a régi hit támadását váltotta ki a vallási megújulás, hanem Freud szerint az Aton vallás volt az elsõ tudatosan monoteista vallás, és létrejöttekor olyan kirekesztés jött létre, ami gyûlöletet váltott ki azokból a közösségekbõl, amelyek másságuk miatt kívül rekedtek a kultuszon. Másrészrõl a felvilágosodott vallásalapító is erõszakkal és gyûlölõ üldöztetéssel irtotta ellenfeleit27. Ugyanakkor ez a képlet a zsidó monoteista vallásra is alkalmazható lényegi változtatásokkal: adott egy népcsoport, amelynek egységét éppen az az aktus határozza meg, hogy szakítva a világ barbárságával és istentagadásával, ezen a világon kívül, az ígéret földjén valósítja meg Istenének tiszteletét. Az ígéret földje ebben az értelemben a profánon

kívüli szakrális tér, a profán tér a bûn helye, a szakrális tér pedig egészen egyszerûen az a hely, ahol a kiválasztott nép együtt lehet Istenével. A világból való kivonulás aktusa pedig az, ami kiváltja a világ népeinek utálatát, megvetését és gyûlöletét ez iránt a nép iránt28. A monoteista vallások komoly problémája az is, hogy megjelenik bennük az igaz és igaztalan különbségtevése29, az igaztalan üldözésével, kirekesztésével vagy megvetésével. Nem egyszerûen etikai kategória terheli ezzel a vallást, hanem legalább annyira jogi is30. A pragmatikus európai gondolkodás számára innen már csak egy lépés a vallás védelmének peres útra történõ terelése, a legjobb védekezés pedig minden bizonnyal az a támadás, amely idõvel az ellenfél teljes megszüntetéséhez vezet… A vérvád a kora-keresztény korban jelentõsen kibõvült az orgiasztikus rituálék és egyéb bûnös praktikák vádjával. Ebben a szakaszban természetesen a keresztények ellen használták31. Justinus éppen a zsidókat vádolja ezeknek a vádaknak a terjesztésével32. Carlo Ginzburg a boszorkányság eredetét kutató mûvében fölhívja a figyelmet arra, hogy hasonló vádak a Catilina-féle összeesküvés idején is fölmerültek. De maguk a keresztények is nagyon hamar fölfigyeltek ennek az eszköznek a hatékonyságára, ha a szekták közötti hatalmi harcról volt szó. Szent Ágostontól számítható ezeknek a vádaknak a következetes használata az eretnekekkel szemben33. Talán ebben a korban születik meg a titkos és bûnös éjszakai összejöveteleknek az a leírása, amely aztán több száz évvel késõbb a boszorkányperekben nyert végleges formát. Végül a kora középkortól már általában a titkos társaságok és az eretnek szekták ellen vetik be a hatalom képviselõi. A célcsoportok közé sorolják a zsidóságot is, amely ebben az esetben fõként anyagi megfontolásokból vált áldozattá: a vádlott vagyona törvényes vagy kevésbé törvényes úton elkobozható, de zsarolni is lehet õt és hozzátartozóit, függetlenül attól, hogy a megvesztegetett végül is segítséget nyújt-e vagy sem. (Megjegyzem ez a mozzanat a Dreyfus-per idején újra fölbukkan.) Mind Mircea Eliade34, mind Carlo Ginzburg fölhívja a figyelmet arra, hogy a vérváddal kapcsolatos perek a középkorban általában összekapcsolódnak a boszorkányperekkel, s a célszemélyek minden esetben vagy védekezésre képtelen, a hatalomnak kiszolgáltatott személyek

vagy jelentõs anyagi javakkal rendelkezõ egyének, illetve szervezetek. A zsidóság egyébként mindkét kategóriába besorolható volt. A vérvád „ténye” ekkortájt fõként kollektív, rituális gyermekevésben merül ki, amely a boszorkányok és a szekták esetében még azzal az adalékkal is bõvül, hogy azokat a csecsemõket fogyasztották el, akik egy elõzõ orgiasztikus összejövetelük során fogantak35. Ginzburg arról értekezik, hogy a boszorkányperek már eleve antiszemita töltettel rendelkeztek, maga az összejöveteleket jelölõ sabbat kifejezés is a zsidók szent pihenõnapjának a tudatos megcsúfolása és befeketítése36. Norman Cohnra hivatkozva így ír: „A boszorkányszombat fogalmában több ezer éves negatív sztereotípia elevenedik meg, melynek alapelemei az orgia, a rituális kannibalizmus és az állat képét öltõ istenség imádata. E vádak (…) õsi és jobbára tudat alatti rémképeket és félelmeket hoztak felszínre. A zsidók, az õskeresztények, a középkori eretnekek után végül a boszorkányok lettek e vádak céltáblái.”37 Rendkívül fontos momentum, hogy gyakorta találtattak olyan egzaltált vagy társadalmi-családi szempontból pszichésen labilissá vált személyek (többnyire nõk és gyermekek), akik tanúvallomással voltak hajlandóak elismerni, hogy láttak rituális gyermekevést vagy éppen részt is vettek abban38. Ebben a megvilágításban egyáltalán nem megdöbbentõ a gyermek Scharf Móric hagymázas vallomása a tiszaeszlári vérvád per során. A vérvád- és boszorkányperek igazi „fénykora” akkor köszönt be Európában, amikor a politikai hatalomnak jelentõs pénzösszegekre lesz szüksége, és ekkor újra visszatér a kezdet a vérvádak kétes mítoszában. Az „érdeklõdés” a zsidók mellett a leprásokra és a pestisesekre irányul. A leprások kiirtásával engedmények tétetnek a csõcseléknek, amely babonái igazolását is elnyeri így a hatalomtól, amely viszont megkaparinthatja a számára kedvezõ módon kiürült leprakórházak jövedelmét, ami nem volt feltétlenül kis összeg. A zsidók pedig a pestisjárvány okozóiként a leprások közvetlen szövetségesei lesznek, háttérben az iszlám fenyegetésével39. A politikai állásfoglalás szerint bizonyos iszlám szervezetek összeesküvést (ma úgy mondanánk: terrorista tevékenységet)

63

szerveznek a keresztény országok ellen, és ebben a harcban a leprások és a zsidók segítségét veszik igénybe. Az ivóvízlelõ helyek megmérgezésével tesznek eleget a leprások és a zsidók az iszlám kívánságának, s innen származik a pestis40. Azt mondani sem kell, hogy a széles tömegek körében ismét lelkes támogatásra talált ez a politikai elképzelés, az esetek többségében önszorgalomból is rendeztek pogromokat41. Néhol a rossz idõjárás miatt is leölték a leprásokat. A leprát egyébként a középkorban is, mint az ókorban, a bûnök miatti testi betegségnek tartották, csakhogy bûnként immár nem egyszerûen a szakralitás elleni vétséget tartották nyilván, hanem az igazsággal, a joggal és az erkölcsiséggel, sõt a társadalmi viselkedési normákkal szembeni vélt vagy valós magatartást is. Éppen ezért lehet megdöbbentõ az a kitétel, mely szerint zsidók és leprások egyaránt bûzlenek42. Figyelembe véve a kor európai higiénés szokásait (pontosabban ezeknek a szokásoknak a néhol teljes körû hiányát), kétlem, hogy a saját szagukon kívül fölismerték-e egyáltalán zsidó vallású embertársaik szagát. A higiéné hiánya, a nyomorral kapcsolódó szenny, zûrzavar, rendetlenség (fizikai és mentális értelemben egyaránt) jellemzõ módon kísérõi a zsidókkal szembeni vérvádaknak. Jan Assmann írja Mózesrõl szóló könyvében, hogy még olyan szerzõk is, mint Schiller, komolyan elhitték és értelmezni próbálták azt a vádat, miszerint az egyiptomi zsidók mindnyájan leprások vagy bélpoklosok voltak, és ezért internálták, üldözték, rekesztették ki õket43. Ennek a megbélyegzõ véleménynek adott újabb tápot az a nyomor, amelyet a stetlekben, az újkori kelet-európai zsidó kisvárosokban tapasztalhattak az utazók44 Heinrich Heine írja 1822-es úti beszámolójában, hogy kezdetben õ is undort érzett a nyomorúságos körülmények között élõ zsidókkal szemben, ez azonban késõbb együttérzéssé változott, bár mentális nyomorukkal (Heine babonának tartja vallási szokásaik egy részét) szemben még így is fönntartásai vannak45. Az egyik legjellegzetesebb adatközlõ azonban ezúttal talán Tormay Cecile, aki dokumentatív naplójában örökítette meg a vörös terror idõszakát a Tanácsköztársaság idején, és a történelmi Magyarország pusztulását. Nyílt antiszemitizmusa, amely rányomja a bélyegét tudósítására, számunkra különösen tanulságos lehet. A zsidóságot, mint gyülevész siserahadat állítja be,

64

mint amelynek nyomora közepette is legnagyobb gondja az, hogyan pusztítsa el az összmagyarságot46. Legjellemzõbb leírását érdemes idézni a faji elõítéletek és a higiénés nyomor összekapcsolása miatt: „Bolt bolt mellett maradt el mögöttem, Weiszok, Braunok, Schwarzok üzletei. Zsibárúsok, edénykereskedõk, szappanárúsok, kis bazárok tulajdonosai. Nemrég még Galíciában éltek, aztán egyszerre cipõzsinórt árultak a pesti utcák szegletén. Téglát soha se hordtak, földet se kapáltak. Könnyen kerestek: vettek és eladtak. Ma már boltjuk van. Milliók bölcsõje. Õk ott kezdik a szûk utcában, ahol a mieink tengõdve végzik. Túl a Dob utcán a Rombach utca tájékára értem. És a budapesti gettó zsivajogva nyüzsgött körülöttem. Senki se szabta ki az özönlõ zsidóságnak ezt a városrészét. Elmúltak már azok az idõk, amikor Buda és Pest területén nem hálhatott meg zsidó, nem lehetett saját neve alatt se háza, se üzlete. Ötven év alatt birtokukba vették a várost. De azért csináltak maguknak még egy külön gettót is. Egész utcákat leptek el, házakat szálltak meg, amelyekben egymás között lehetnek. Az újonnan épített utcák és házak sebesen piszkolódtak. És a kapuk torkából ugyanaz a szag árad, amelyet az amszterdami, a római és a velencei gettóban is éreztem… (…) valaminõ konok ellenséges élet él itt, amely nem közös a mienkkel, amelybõl mi ki vagyunk zárva. (…) Vándorló tekintetem hirtelen megakadt. Hárman voltak. Az egyik néger arcú volt. A másik nehéz, hájas képû. A harmadik egészen kicsi, a szemhéja vörös, a pillái fehérek. (...) Szemközt két kaftános jött. Prémes kalap volt a fejükön. Piszkos kezük hevesen mozgott a válluk magasságában. Az egyik (…) szurtos ujjával megfogta pajeszét és egyenesre húzta az arca mellett, le az álláig. (…) Fésületlen, kövér asszonyok álltak egy kapu aljában. A gyalogjárón selyemruhák suhogtak, a piszok szagával komisz parfüm szaga keveredett. Gyerekek visítottak. A héber betûs vendéglõkbõl fokhagyma bûzös ételszag áradt.47 (…) Piszok, zûrzavar, rendetlenség és csupa zsidó.”48 Ha nem is állítható egymással szembe a két szöveg, azt azért meg kell jegyezni, hogy Heiko Haumann a zsidó családok közismerten nagy gyermekszámát az átlagon felüli higiénés színvonalnak és gyermekgondozásnak tulajdonítja49.

Carlo Ginzburg a középkori vérvád- és koncepciós zsidó- és leprásperekkel kapcsolatban arra a társadalomlélektani jelenségre is rámutat, hogy maguk a hamis vádak kiötlõi, a hamis bizonyítékok készítõi és a hamis vallomások kínzással kicsikarói is meg voltak gyõzõdve a vádak igazság- és valóságalapjáról, föltehetõleg a leprások és a zsidók iránt érzett gyûlöletük miatt50. Több évszázaddal késõbb Eötvös Károlynak, a tiszaeszlári vérvád vádlottjai védõjének ez nemcsak hogy elkerüli a figyelmét, hanem hamis következtetéseket is levon ebbõl a félreértésbõl51. Krúdy Gyula viszont, aki regényt írt a témából, érzékelteti, hogy a XIX. század végi magyar vérvád kitalálói vagy saját maguk is elhitték ezt az õrült vádat, vagy pedig nagyon erõs volt az az akaratuk, hogy elhiggyék. A fejezet elé választott, Jan Assmanntól származó mottóban a vérvád perek egyik legsúlyosabb bûnére történik utalás. Arra, hogy mivel éppen a jog keretein belülre helyezik magukat a vádlók, mintegy annak „védelmébe”, ezért aztán még évszázadokkal késõbbi jó szándékú tudós kutatók is hajlamosak valóban jogszerû perként kezelni ezeket az eseteket, és pusztán a törvények, illetve a jogrend tiszteletben tartása miatt még valóságmagvat is találnak az emberiség elleni tortúrák alján. Jó példa erre az, ahogy ezeknek a pereknek az anyagát a Dreyfus-ügy idején újra elõvették és megvizsgálták52. Vagyis a legrosszabb, ami történhet (a tiszaeszlári esettel is ez történt), ha törvényes utat enged a mindenkori végrehajtó hatalom ezeknek a hagymázas elképzeléseknek. Azzal, hogy ily módon komolyan veszi az ügyet, tulajdonképpen örökre a gyanú árnyékát vonja az ártatlanul megvádolt emberekre. Ennél nagyobb baklövést már csak azzal követhetnek el, ha szabad utat engednek ugyan a vádemelésnek, a fölmentõ ítéletet azonban a törvényes jogrend többszöri megsértésével hozzák meg. (Az eszlári perben ez is megtörtént.) Eötvös Károly, a tiszaeszlári zsidók fõvédõje és a közvádlók, Kozma Sándor királyi fõügyész vezetésével egyetértettek abban, hogy vádemelésnek tulajdonképpen nincs helye „Hiszen a vádnak voltaképpen nincs tárgyi ténye, s a vádlottakat valósággal semmi komoly jelenség nem terheli.”53 Hannah Arendt A totalitarizmus gyökerei címû munkájában döntõ fontosságúnak tartja, hogy „az áldozatok objek-

tíve ártatlanok, és a kiválasztás attól függetlenül történik, hogy elkövettek-e valamit vagy sem.”54 A francia zsidó- és leprásperek történelmi fontosságát Ginzburg a következõkben határozza meg: „Ekkor mutatkozott meg elsõ ízben, hogy az összeesküvés sémája milyen félelmetesen hatékony eszköze a társadalmi tisztogatásnak (minden vélt összeesküvés ellentétes elõjelû valós összeesküvést válthat ki). A testi és metaforikus fertõzéstõl való rettegést már nem enyhítették a gettók és a ruhán viselt megalázó jelek.55 (…) Tematikai szempontból az egymást követõ üldözési hullámokat összekapcsoló közös elem – a célcsoport változásának dacára (leprások-zsidók; zsidók; zsidók-boszorkányok) – a társadalom elleni összeesküvés rémképe.”56 Heiko Haumann a XIII. századra teszi a zsidó vérvádak (rituális célú kivéreztetés formájában) újabb fölbukkanásának idejét. Egyúttal megjegyzi, hogy a német-római császárok (például II. Frigyes) és esetenként a pápák is többször fölemelték a hangjukat a vérvád ellen57. A késõbbiek folyamán a muzulmánokat az angolok váltják föl a francia perekben (a százéves háború miatt), a vádlottak pedig a társadalomnak még védtelenebb és kiszolgáltatottabb csoportjaiból kerülnek ki: nincstelenek és koldusok58. Ez már a pestis megjelenésének idejéhez köthetõ. A vérvád természetesen nem került le a napirendrõl, zsidók továbbra is áldozatául estek a törvénykezésnek. Ezekrõl a perekrõl meg kell jegyezni, hogy vádirataik tobzódtak a különleges, vadromantikus és horrorisztikus fordulatokban. A legszembeötlõbb azonban, hogy minden esetben megfigyelhetõ az összeesküvés rendkívül körülményes és hosszadalmas társadalmi láncolata, mely éppen ezért ellentmond a józan észnek59, de ettõl függetlenül az eszlári vérvád kiagyalói is hasonlóan körülményes történetet eszeltek ki a zsidók tiszai hullaúsztatásáról. Eötvös Károly ügyvédi visszaemlékezésében aprólékosan körül is járja: miért képzelték a vádlók a zsidókról, hogy ilyen szövevényesen bonyolított bûntettel ekkora kockázatot vállaltak volna magukra, amikor sokkal egyszerûbb és logikusabb elintézési módot is választhattak volna?60 A XIV–XV. század fordulójára a perek új

65

irányba térnek. A boszorkányság lesz a fõ vád, mellette megmarad a vérvád, a már Eliadétõl ismert kannibalisztikus módosításokkal, s a vádlottak között a zsidók továbbra is ott találhatóak. Úgy tûnik (legalábbis Ginzburg értelmezésében), ezzel a zsidó vérvád perek összekapcsolódnak a boszorkányperekkel61. Az újkorban fölerõsödik a vérvád helyi jellege, a motivációk között pedig a társadalmi egyenlõtlenségek, gazdasági féltékenység szerepelnek, amelyeket a katolikus papság helyi szintû képviselõi megfelelõ érzékkel fordítanak a zsidó bérlõk és kocsmárosok ellen. Érdekesség, hogy a vérvád tettének helyszíne a zsidó kocsma lesz62. A kelet-európai területeken a Bogdan Chmelnyickíj hetman vezette kozák zavargások következtében különösen a Lengyelországot sújtó tragikus eseményekért a zsidókat is felelõssé tették, s a jezsuita és dominikánus inkvizíció offenzívába kezdett. A vérvád és az ostyavád (szentelt ostya megszentségtelenítése elsõsorban vérrel, majd tisztátalan rítusokra történõ fölhasználása) szerepelnek legtöbbször a vádakban63. A pápa és a világi fejedelmek újra fölemelik a szavukat a vádak ellen, de nem sok eredménnyel. Erõszakos keresztelések is szép számmal történtek64. A középkorban a zsidók még tömeges öngyilkossággal védekeztek a keresztelések ellen. Bármennyire is kétes dicsõségrõl van szó, azt mindenképpen meg kell említeni az utolsó magyar vérvád per tárgyalását taglaló két irodalmi munka (Eötvös Károlyé és Krúdy Gyuláé) tárgyalása elõtt, hogy sajnálatos módon nem ez volt az utolsó vérvád per Európában65. Heiko Haumann tudósít a következõ esetekrõl: 1899. április elsején, Polnán egy tizenkilenc éves lány átmetszett torkú holttestére bukkantak. Az ártatlanul megvádolt zsidó Leopold Hilsner, aki ellen nemcsak a vérvádat, de a kéjgyilkosságot is fölhozták, csak 1918-ban kapott kegyelmet, miután kétszer halálra, egyszer életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Az elkövetõ a lány bátyja volt, aki 1961-ben bevallotta tettét.66 Végül a vérvádak történetének talán legszomorúbb és legszégyenletesebb esete 1946. július 4-én a lengyelországi Kielcében történt, ahol negyvenkét ember esett áldozatul a vérváddal kapcsolatos pogromnak, ami a kommunisták és ellenfeleik közti harc során bontakozott ki67.

66

*** 1931. február 21-én a következõ vastag betûs hirdetés jelent meg a Magyarország címû napilapban: „Egy abszurd vád és világszenzáció története. A kor autoszuggesztiója. Egy nagy emberi igazságtalanságot kell jóvátenni.” Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter címû regényét hirdették ezek a szavak. A mû az év március elsejétõl százegy folytatásban jelent meg68. Elsõ kötetkiadása azonban hosszú ideig, 1975-ig váratott magára. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai és Eötvös Károly dokumentatív regénye mellett ez a szépirodalmi mû képviseli azoknak az eseményeknek az összefoglalását, amelyek a történelmi Magyarországon a Nagy Pör néven váltak ismertté. Krúdy Gyula A „Fehér hattyú” lovagjai címû bevezetéssel kezdi regényét, mely regénynek 1932-ben egy cikkében kivonatos változatát is közölte. Az új tanulmány azonban semmit nem tesz hozzá a regényhez, inkább sarkítja a jellemeket. Egyeseknek (mint Kossuth Lajos vagy Dessewffy Aurél) fölértékelõdött a szerepük, másoké (mint a kis Scharf Móricé) túlzottan leegyszerûsödött (a Scharf-fiút „gyengeelméjûnek” bélyegzi a cikk)69. A „Fehér hattyú” nevû zsidó tulajdonú fogadó kétes hírû lovagjai azok a pestiek voltak, akik antiszemita õrjöngésükben szétverték a fogadót és környékét, és mintegy tíz napig fosztogattak, midõn tudomásukra jutott, hogy az éppen fölmentett Scharf József, a tiszaeszlári vérvád per egyik vádlottja családjával ebben a fogadóban vett szállást magának. Krúdy érzékeny tollal poentírozza, hogy míg ez a tragikomikus rombolás zajlik (az eseményeknek nem voltak áldozataik), addig a közeli Nemzeti Színházban kedvencének, William Shakespeare-nek egy, a helyzethez illõ darabját játsszák a színészek, sõt az unatkozó nézõk még át is ruccannak, hogy szemlélõi legyenek a pogromnak. A mû 10. lapján még Shakespeare komédiáról van szó (föltehetõleg A windsori víg nõkrõl), egy oldallal késõbb már tragédia szerepel, de a szándékosan homályos fogalmazás miatt a zsidók sorsa összefonódik a színészek által alakított jellemekével. Ez a tragédia lehet királydráma is, mondjuk a IV. Henrik. A 13. oldalon már a VI. Henrik trilógia valamelyik részét játsszák a színé-

szek a Nemzetiben, míg a sodró lendületû események hatására a 19. oldalon már a III. Richárdot kellene elõadniuk Thália papnõinek és papjainak, ha lépést akarnának tartani Krúdy írásmûvészetével. Ha most ezek után fellapozzuk A Nemzeti Színház 150 éve címû gyûjtemény és adattár A Nemzeti Színház mûsora címû fejezetét az 1882–1883-as, illetve az 1883–1884-es évadnál, hogy megtudjuk, melyik Shakespeare-mûvet is játszották 1883. augusztus 7-én, akkor látni fogjuk egyrészt, hogy az 1882–1883-as évad becsületesen befejezõdött június 15-én Émile Augier Forestier Pál címû darabjával, másrészt az 1883–1884-es évad (amelyben Madách Imre Az ember tragédiája címû darabjának az õsbemutatója volt), mindössze augusztus 12-én kezdõdött, a Krúdy által megadott idõben tehát semmit sem játszottak a Nemzeti Színházban. Megjegyzésre érdemes továbbá, hogy ebben a két évadban egyáltalán nem volt mûsoron a Nemzeti Színház színpadán Shakespeare70. Érdemes tudni, hogy a regény születésének idõpontjában Krúdy egyik elsõszámú kedvencévé válik Shakespeare, akitõl mottót is választ ebben a mûvében is, de az 1929-es Festett királyban is71. Krúdy tehát föltehetõleg annyira fontosnak tartotta ennek a párhuzamnak a megalkotását, hogy kedvéért még a publicisztikai hitelességrõl is lemondott. A szerzõ nem titkolja, hogy a rendõrség, ameddig lehetett, nem avatkozott bele a pogromokba. A katonaság szerepét késõbb is fontosabbnak mutatja a csõcselék leverésében, mint a – föltehetõleg antiszemita érzelmû – rendõrtisztekét72. Különösen Thaisz Elek budapesti rendõrfõkapitányt marasztalja el többször is Krúdy. A Bevezetés említést tesz még Eötvös Károly „írói munkának is elsõrendû ügyvédi emlékiratáról”, valamint hangot ad annak a keserû meglepetésének, amit az váltott ki, hogy éppen abban a Szabolcs vármegyében kellett ennek az esetnek megtörténni, amely 1793-ban már határozatban, és az országgyûléshez intézett föliratában is kijelentette, hogy a vérvád olyan rágalom, amely ellen az országgyûlésnek törvényt kell hoznia73. Az Elõhangban a regény születésének körülményeirõl számol be az író, hangsúlyozva nyíregyházi származását, s ezzel azt, hogy gyermekként ügyvéd nagyapja házában szem- és fültanúja volt az eseményeknek, amely közlés a késõbbi események ismeretében nem is

tûnik olyan hihetetlennek74. Itt is megemlékezik nagy íróelõdjérõl, Eötvös Károlyról, és hangsúlyozza, hogy a vérvád koronatanújának számító Scharf Móricot senki egy ujjal sem bántotta75, pedig Eötvös Károlynak más lesz a véleménye visszaemlékezéseiben76. A könyv maga „a” zsidó bemutatásával kezdõdik, amely idealizálva, primitívnépiesen mitizálva ugyan, de a keleti zsidó jellemét mutatja77. A bolygó zsidó fogalma a Nyírségben nem annyira Ahasvérussal azonos, inkább azokkal a – többnyire igen nehéz körülmények között élõ – zsidókkal, akik félig-meddig törvényen kívül, sõt néha a törvények ellenében éltek Kelet-Közép-Európa országaiban, és akik közül néhányan megcsinálták ugyan a szerencséjüket, a többiek azonban a koldusok számát szaporították. Krúdy megemlíti itt78 a „szabolcsi Rotschildot” is, az öreg milliomos Burgert, akirõl Az õsök unokái címû cikkében írt 1924-ben79. A zempléni Gesztelybõl származó Burger Jeremiás, mint valamely letûnt kor (a régi Magyarország) hõse szerepel a cikkben. Zsibárus zsidóból Szabolcs vármegye legnagyobb birtokosai közé küzdötte föl magát, készpénzvagyona, melyet állítólag csizmáiban tartott, hogy mindig „kéznél” legyen, legendás volt a korabeli Magyarországon. A Jókai-regényekbe illõ történet-kerekítés akkor válik „krúdyssá”, amikor az õsökrõl az unokákra terelõdik a szó. Léha és tisztességes örökösök mindig akadnak a családokban, de olyan „törvényes örökös” (Krúdy meghatározása) már sokkal ritkább, aki az egész legendás vagyont jótékony célra hagyja. Ez a történet és a Burger-vagyon vége ebben a Krúdy-publicisztikában, amely természetes hangvételével, hamis egzotikumoktól mentesen szinte egyedül áll a korabeli újságírásban. Visszatérve a regényre, Krúdy szinte saját szórakoztatására ír. Az elbeszélõt a lutriszámok is roppant módon érdeklik (kiszámítja, hogy a szegény kis szolgáló halálából hogyan lehet ternót fabrikálni, amit aztán sok évvel késõbb ki is húznak Temesvárott80), olvashatunk pontos leírásokat a Nyírség folklórjáról, különös tekintettel az öltözködésre és a településszerkezetre, és igazi, magányos, vidéki ivászat is megelevenedik a lapokon Vay Gyurka és Puczér (Mikecz) Jóska „megbarátkozásának” alkalmából. Mikecz József fanatikus antiszemita író és bajkeverõ több Krúdy-szövegnek is mellékszereplõje. Csúfne-

67

vére úgy tett szert, hogy egy csárdai tartózkodás alkalmából, midõn a feltüzelt kortesek meg akarták lincselni, ingben-gatyában menekült a pusztában. A történet elmondására az antiszemita Ónody Géza kényszeríti a számára gyanús tollforgatót81. Úgy tûnik, az antiszemitizmus történetében mindig akadtak olyan kisemberek, akik saját jelentéktelenségükbõl ezzel a kétes „eszmével” próbáltak kitörni. Mikecz József korai rokonlelkének képe rajzolódik ki Josephus Flavius tolla alól, amikor Apiónról ír, aki a vérvád és a szamárkultusz elkötelezett terjesztõje és a zsidók ellensége volt. Hiú, népszerûségre vágyó ember volt, Plinius gúnyosan „saját hírneve dobverõjének”82 nevezete. Sok száz évvel késõbb Adolf Stoecker, német udvari lelkész áll az antiszemita mozgalom élére. Hannah Arendt bemutatásában ugyanolyan invenciótlan kisszerû ember, mint Apión vagy Mikecz, az antiszemita újságíró, akit az antiszemiták szakálla miatt néha zsidónak néztek83, s Krúdy megjegyzi róla, hogy alacsony növésû volt. Stoeckert tehetségtelennek tartja Arendt, s kijelenti: „az antiszemita propaganda hasznosságára nem gyakorlati vagy elméleti megfontolásokból jutott el, hanem a véletlen döbbentette rá, hogy demagógiával mennyire könnyen megtölthetõk amúgy üres gyûléstermek.”84 Stoecker saját sikereit sem volt képes sem fölfogni, sem kamatoztatni. A tanúvallomások kuszaságával meg az elbeszélõ megjegyzéseivel, kommentárjaival hihetetlen módon sikerül összegubancolni az elbeszélés fonalát a Krúdy-regényben85, ugyanakkor a gyermeki lélek primitív és önkényes pszichologizáló boncolgatása aligha válik erényére a mûnek86. A beregszászi Schwarz Salamon személyében jelenik meg az elsõ „szent” zsidó a mûben. Nemcsak jó sakter, széphangú énekes, hanem talmid hakam is, Gershom Scholem besorolásával élve, s tõle sokat várnak az egyszerû eszlári zsidók. Krúdy kellõképpen érzékelteti, hogy a Tisza-menti magyar zsidók nagyrészt ugyanúgy mezõgazdasági vagy azzal közvetlenül kapcsolatos tevékenységet folytattak abban az idõben, akárcsak keresztény vallású szomszédaik. Többségük – így a regényben szereplõ ártat-

68

lanul megvádolt zsidók is – éppen olyan szegény ember volt, mint a keresztény magyar parasztok legnagyobb része az Alföldön. Ez persze nem zavarja meg abban a helyi antiszemitákat, hogy a vagyonosabb zsidókat, így a már említett „Burger Jérit” is bele ne keverjék az ügybe, sõt magát a Rothschild-házat is87, ez persze afféle primitív provinciális antiszemitizmus, mégis sokban hasonlít azokra a példákra, amelyeket Carlo Ginzburg hozott föl az áldozat kiválasztásának mikéntjével kapcsolatban. Ha Solymosi Eszter lélekrajzával kapcsolatban akadtak kivetnivalók, annál jobban van fölépítve Scharf József, a zsidó templomszolga Móric fiának vallatása éjszaka a vidéki kúriában. Krúdy továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a fiút nem verték meg, de olyan „rémlátományokkal” zsúfolja tele az éji udvarházat a kis Móric számára, amivel kellõképpen indokolja a terhelõ vallomás születését88. Meg kell jegyezni, hogy Recsky csendbiztos szavai: „úgy bánjatok vele (ti. Móriccal, K. Z.), mint a keresztfiammal”89, nem sok jót ígérnek. Olvashatóak a kilátásba helyezett kényszerkeresztelés megelõlegezéseként is. Ami pedig Péczely Kálmán álombeszédnek álcázott szavaiból derül ki ugyanezen az éjszakán, az nem más, mint a magyarországi zsidók teljes asszimilációjának a vágya, vagyis ezek szerint a legjobb, ami egy magyarországi „lengyel-zsidóval” (Péczely szavai a hitüket tartó zsidókra) történhet az az, ha szépszerével keresztény magyar lesz90. A vallomás kicsikarása után a börtönviselt Péczely, mintha megbûnhõdne a törvénytelen vallomás létrehozása miatt: súlyosan megbetegszik, kedélye elromlik. Ebben más megátalkodottan gonosz Krúdy-szereplõkre hasonlít (például Szerémi György káplánra a Királyregényekbõl), de ez a részlet nemcsak Eötvös ellentétes híradásait ismerve nehezen hihetõ. Az elbeszélés menetében betöltött szerepe is erõltetettnek tûnik, még akkor is, sõt lehet, hogy éppen azért, mert Krúdy késõbb is unásig ismételgeti Péczelyvel kapcsolatban, hogy megtört, beteg ember. Következetlenséget rejthet az a közlés, hogy a nyíregyházi börtönt vasláncokkal veteti körbe a polgármester, mivel a 201. oldalon még a fogva tartott zsidókat védi a lánc a lincselés ellen, míg a 203-on már hitsorsosaikat akadályozza abban,

hogy kapcsolatba léphessenek a rabokkal. Krúdy érzékelteti, hogy a nyíregyházi vagyonos, régi zsidó családok fölháborodottan tiltakoztak a vérvád ellen, ugyanakkor azt sem rejti véka alá, hogy jobbára magukra hagyták volna szegény sorsú eszlári hittestvéreiket a bajban91. Az öreg Krúdy, a negyvennyolcas honvédtiszt, Kossuth fanatikus híve, és ebbõl kifolyólag a liberális elvek támogatója bezzeg nem hagyta magukra az elesetteket, igaz, csak a maga módján. „Sohasem volt túlságosan jó zsidónak lenni, de azokban a napokban a kutyánál utolsóbb volt eszlári zsidónak lenni.” – idézi a nagyapa naplóját az író92. Valóban sajnálatos, hogy egyik irodalomtörténészünk antiszemita hírébe hozta ezt a kemény erkölcsû negyvennyolcast93, midõn az a nyíregyházi ügyvédi kamara vezetõjeként és képviseletében föliratban tiltakozott a törvényhozásnál a vérvád per ügyészének magatartása ellen, aki inkább volt védõ, mint vádló. „Nyíregyházán tizenkét ügyvéd (idõsebb Krúdy Gyula elnöklése mellett) a megyeház termében vádiratot szerkesztett az állami fõügyész ellen, amely vádiratban azzal vádolják Seyffert Edét, hogy pártoskodva, megbízhatatlanul képviseli a közvádat, az igazságot, ugyanezért ennek megállapítása után a fõügyész azonnali visszahívását kérik a legfelsõbb igazságügyi hatóságtól.”94 A következõkben pedig az író teljes terjedelmében közli a föliratot95, amelyet természetesen nem hallgattak meg, sõt annak a bizalmas közlésnek híre is szárnyra kapott, miszerint örüljön a tekintetes vármegye, hogy az ügyet még nem vették ki a kezükbõl. Az ügy történelmi távlatát tekintetve föltehetõleg üdvösebb lett volna, ha csakugyan ez történik, hiszen a vármegye jogai már amúgy is csorbultak, a késõbbiek folyamán pedig olyan író, mint Mikszáth Kálmán, aki az eszlári zsidók ügyének támogatója volt, és üdvözölte fölmentésüket, sem rejthette el azt a véleményét, hogy az ítélet összességében a vármegye jogainak jelentõs csökkenését vonja maga után96. Említett irodalomtörténészünk Mikszáthot is elmarasztalja. Krúdy is többször figyelmezteti az olvasót arra a visszás helyzetre, hogy a harc nem csupán az emberi józan ész, ép erkölcs és a kártékony babonák és antiszemitizmus küzdelme, hanem a

vármegye és a központi hatalom csatája is egyben. Az, hogy ebben a harcban a vármegye rossz oldalon találta magát, az mind Mikszáth, mind Krúdy számára sajnálatos volt. Meg kell jegyezni, hogy Szabolcsi Lajos a nagykállai Taub Eizik haszid rabbiról szóló egyik történetében, a Nefelejtsben megemlít egy olyan szabolcsi vérvádat, melynek egyik vádlottja maga a rabbi volt, és amelynek végkifejletébe II. József császár hiába próbált felmentõleg beavatkozni. A szerzõ végül Illés próféta és egy sámsoni erejû zsidó fiatalember segítségére bízza az igazság gyõzelmét. A vármegye tehát ezúttal még ellenállt a központi hatalomnak.97 Szabolcsi másik magyar haszid története pedig éppen az eszlári vérvád idején játszódik a kállói rabbi kitért fiával, Mayerllel, aki Recsky Andrással szembeszállva megmenti a kínzásoktól a zsidó koldusokat, akiket ártatlanul fogdosott össze a csendbiztos.98 Ebben az esetben már arról a problémáról van szó, amelyet az újabb kori európai vérvádperekkel kapcsolatban érintettem. Magyarországon elkövették azt a hibát, hogy komolyan véve az emberiség egészére nézve becstelen vádat, eljárást kezdtek, végtárgyalást tûztek ki, de azt a hibát is elkövették, hogy a per folyamán csak anynyiban feleltek meg a törvényességnek, amenynyiben föltétlenül szükséges volt, lehetséges, hogy azért (és ezzel követték el a harmadik, a legnagyobb hibát), mert nem hittek abban, hogy a magyar törvények segítségükre lesznek az ártatlanoknak és megvédik õket a képtelen rágalmaktól. Még olyan erõs jellemek is meginogtak, mint a védõ, Eötvös Károly99. Ezzel éppen azoknak a kibékíthetetlen antiszemita vádaknak adtak tápot, amelyek késõbb újra meg újra föltámadtak Solymosi Eszter eltûnése kapcsán. Legidõsebb Krúdy Gyula pedig, mint a jogrendhez ragaszkodó ember, joggal érezhette úgy, hogy csorba esett a magyar törvényességen. Nem ez volt azonban az elsõ vétség a magyar jog és szokásjog ellen. A vizsgálóbíró és önkéntes „segítõi” törvénytelenségek tucatját követték el, kezdve az ügyben nem érintett zsidó holttestek „exhumálásán”, ami kegyeletsértéssel ért föl100 (minden esetben arccal a föld felé temették vissza az elhunytakat!), végezve az eszlári szegény sorsú zsidók nyomorúságos zsinagógájának megszentségtelenítésén, midõn „bûnjelként” lefoglalták az ajtaját. Az eljárás kö-

69

vetkeztében az épület alkalmatlanná vált a liturgikus összejövetelek számára és gyakorlatilag tönkrement101. Krúdy Gyula óvakodik attól, hogy egyszerûvé tegye annak a helyzetnek az ábrázolását, ami a kurta nemesek földjén, a korabeli Szabolcsban a vérvád per idején uralkodott. Önmagukkal is meghasonlott, anyagilag és lelkileg egyaránt tönkrement nemeseket ábrázol, akik olyan elszántsággal védik a vármegye intézményét és jogaikat, mint õseik a hazát a törököktõl. Csak éppen ez a harc ezúttal nem „igaz” ügyért folyik. Maga Ónody Géza, az antiszemitizmus ügyének egyik „bajnoka” igazi pszichopatológiai eset. Zsidó nõk társaságát keresi, szerelmükre vágyik, lehetõleg deklasszált társadalmi környezetben, ócska külvárosi kocsmában vagy olyan útszéli, jámbor zsidók által üzemeltetett csárdában, amely vendégeinek köszönhetõen antiszemita jelszavaktól hangos. Az Ónody Géza szerelmei címû fejezet éppen ezért egy Shakespeare-idézetet kapott mottóul. A CXXIX. szonettbõl származik a mottó, Szabó Lõrinc 1921-ben megjelent fordításában, amelyet, az 1923-as, második kiadása után átdolgozott, így abban a formában, ahogy Krúdy idézi, már nem nagyon találkozhat vele az olvasó. A magyar Shakespeare-fordítások közül Szabó Lõrincé 1948-ban készült el abban a formában, amelyben ma is olvasható102. A vers a túlfokozott, már-már természetellenes szerelmet idézi, annak is azt a fajtáját, amely a tisztátalan, pontosabban a megalázó helyzeteket keresi leginkább. Krúdy leírásából úgy tûnik, mintha Ónody Géza számára elérhetetlenek lennének ezek a kávéházi nõk. Vágyakozó utazgatásai a nyíri homokon a jellegzetes szabolcsi talyigával így különös feszültségtõl terheltek. Ez a már említett csárda-jelentben a legkitapinthatóbb. Míg Ónody Petõfi szerelmes verseit olvastatja föl Esztellával, a szép zsidó lánnyal a kocsmárosék hátulsó szobácskájában, amely zsidó fali áldásával és birsalmáival a béke szigete a vérvád idején; addig Puczér-Mikecz Jóska antiszemita nótákat, zsidócsúfolókat húzat a cigányokkal egy fölültetett vidéki uraság kontójára, nevetségesen hadonászik fokosával, és a zsidókat fenyegeti, szemmel láthatólag megfeledkezve arról, hogy éppen egy zsidó csárdában tartózkodik, ahol zsidó kocsmáros szolgálja ki. Érde-

70

mes még azt is megjegyezni, hogy Krúdy szerint a tolcsvai kóser bor, amit Ónody iszogat a hátsó szobában, az elbeszélõ szerint attól a Teitelbaum rabbitól származik103, aki haszid volt, és akirõl Martin Buber is közöl történeteket104. Az eszlári vérvád idején már reb Móse unokája, reb Zálmen Lájb volt a rabbi, de nem Sátoraljaújhelyen és nem is Tolcsván, hanem Máramarosszigeten. Ott kereste föl Szabolcsi Miksa, az eszlári vérvád ügyében, a haszid rabbi azonban nem akart állást foglalni.105 Míg Ónody dicstelen mulatozásai folynak, a börtönben Schwarz Salamon úgy dönt: magára vállalja a gyilkosságot, hogy mentse hitsorsosait. A vérvádat azonban ekkor is elutasítja106, hiszen az ellenkezik vallási meggyõzõdésével, ami még életénél is fontosabb számára. Természetesen nem hisznek neki. A tárgyalás során is õ lesz az (Scharf József mellett), aki a legkeményebben kiáll a zsidók igazáért. Shakespeare és Petõfi után Jókai is megjelenik a könyv lapjain107. A mûveltségét fitogtatni akaró Ónody Géza jegyzi meg a tutajosok vallomását olvasva, hogy a történet a magyar író Az arany ember címû regényére hasonlít a leginkább (ez a regény egyébként is a Krúdy által legtöbbet idézett Jókai-regények közül való, Ónody pontatlanul, Aranyemberként idézi). Vay György rögtön rákontráz, hogy Ónody lássa: õ is mûvelt ember. Csakhogy õ nem szépirodalmi hivatkozással él, hanem antiszemitával: Jókai elvesztette a becsületét, amikor eladta magát a zsidóknak. Vay föltehetõleg Jókai politikai magatartására céloz, hiszen a történet idején még nem vette feleségül Nagy-Grosz Bellát, így ezért nem neheztelhetett rá. Mikszáth Kálmán, aki a Pesti Hírlap kiküldött tudósítója volt, és Scarron álnéven írta cikkeit a vérvádról, nem szerepel ugyan név szerint a regényben, az olvasónak mégis az õ szövevényes cselekményszövését, intrikus prókátor alakjait juttathatja az eszébe a vérvád per körül kialakult hangulat: ahogy a vádlók megpróbálják lehetetlenné tenni a védõk munkáját, megtagadva tõlük a törvény adta lehetõségeket, és ahogy a védõk mögött fölsejlik a központi hatalom, amelynek nagyon fontos érdekei fûzõdnek a fölmentõ ítélethez. Mindez Mikszáth Különös házasság címû regényét idézhetné. A Bevezetésben is nagyra értékelt A nagy per címû regényrõl és írójáról pedig így nyilatkozik Krúdy:

„Kár, hogy az igazságszolgáltatás egyik urának se jutott eszébe megírni emlékeit e napokról, és teljesen rábízták azt a védõre, Eötvös Károlyra, aki bár kitünõ elme volt, mûvében, amelyet a ’nagy pörrõl’ írt, inkább író és védõügyvéd volt egyszemélyben, mint az események elfogulatlan krónikása.”108 Krúdy riporteri hitelességgel örökíti meg, hogy Seyffert Ede fõügyész-helyettes viselkedése hogyan borzolta a kedélyeket Nyíregyházán, miután kiderült, hogy számára visszás és erkölcsi beállítottságával ellentétes ügyet kell vinnie, kényszerûségbõl. Szempontunkból mindenképpen említésre méltóak azok a gondolatai, melyeket Krúdy a vérvádak általános magyarországi történetével kapcsolatban idéz: „A vallásszertartási célból elkövetett gyilkosság gyanújából vannak itt a vádlottak padján Schwarz Salamon és három társa… az inkvizitórikus rendszer következtében…. amely nem magyar történelmi… mert vitatlan élete hazánkban sohasem volt…”109 Amellett, hogy az ügyész érzékelteti viszonyát az ügyhöz, nem mulasztja el, hogy rámutasson: az egész eljárás az évszázados magyar törvénykezéstõl idegen. Az elbeszélõ a per bemutatása során a korabeli magyar irodalomban talán egyedülállóan nem a zsidó vallás jelenségeit tartja babonának, hanem a tárgyaláson tanúként kihallgatott eszlári asszonyok vélekedéseit, akik a vérvádról és a zsidók egyéb praktikáiról számolnak be110. A vád antiszemita képviselõinek szónoklatait ismertetve Krúdy mintha azt sejtetné, hogy szánalmas tyúkper volt csupán a „nagy pör”, melyet fél- és áltörténelmi adatokkal tupíroztak föl111. Titokzatos eltûnésekkel, gyilkosságokkal, jámbor katolikus atyák esnek áldozatul álnok összeesküvéseknek, ártatlan szûz leányok vérét veszik ördögi izraeliták, s mindez azért, hogy Nyíregyházán ítélõszék elé állíthassanak néhány szegény sorsú magyar embert, akik a zsidó vallást mondhatják magukénak. A továbbiakban a védõbeszédek változnak vádbeszédekké, különösen azé a Heumann Ignácé, aki jól menõ nyíregyházi ügyvédként vállalta a nincstelenek ügyét, s ezzel együtt azt, hogy elveszti gazdag megbízóit, ablakait betörik, családját és õt magát

megfenyegetik. Sajnálatos módon azonban a számos védõ közül néhány elragadtatta magát, és antiszemita ellenfeleik színvonaltalanságához közelítette retorikáját. Az is elgondolkoztató, hogy Eötvös szállásadónõjének, Stern Jenõnének eszérõl és tapintatáról ódákat zeng Krúdy, anélkül, hogy bármilyen konkrétumot megtudna az olvasó arra nézvést: miképpen segítette a hölgy a védõk munkáját112. Pontosan határozza meg azonban Eötvös védõbeszédjének jelentõségét és értékeit, amikor a megbékélés elõsegítésében jelöli ki legfõbb érdemeit 113. Emellett a szemtanú Tóth Béla írásaiból is idéz Krúdy. Tóth a korban szokásos romantikus-patetikus retorikával elõadott laudációja néhol sajnos nélkülözni kénytelen az állítmányokat114. De Krúdy is túlságosan magasra helyezi a vérvádat kiötlõk értelmi képességeit, amikor arról ír, hogy az fölért a védelemével, mert világméretûvé tudta duzzasztani a pert115. Ez a valóságban csak a szenzáció szintjén jelentkezett a korban. Késõbbi, a zsidósággal és az antiszemitizmussal foglalkozó szakmunkák érintik csak szakmai szempontból a nyíregyházi pert, az is elgondolkoztató azonban, hogy Hannah Arendt A totalitarizmus gyökerei címû mûvében még csak nem is említi az esetet. A mû lezárásának pátosszal teli hangulatában Krúdy még egy képzavar-gyanús kijelentést is tesz: a nagy per eltemetésérõl írva a fáradt sírásókat csatatérre helyezi116. Ismét csak Shakespeare juthat eszébe az olvasónak az író védelmében: a királydrámákban, különösen az V. Henrikben központi jelentõségû a hõsök temetése, amely jobb híján valóban a csatatéren vagy ahhoz közeli helyen zajlik, rendezõi fölfogásnak megfelelõen. Mellesleg az V. Henrik nagy harca is „örvendetes végû”, bár nyilvánvalóan nem nevezhetõ vígjátéknak. A mû Végszava arról szól, aki a per tulajdonképpeni áldozata volt, és akivel alig foglalkozott bárki is. Solymosi Eszter utóéletét, pontosabban a kis cselédlány földi maradványainak sorsát tárgyalja Krúdy. A per hisztériás hangulatában csak egy ember volt Krúdy közlése szerint, akit érdekelt a szerencsétlen félárva sorsa: Rudolf trónörökös117. Solymosiné kisebbik lányának porhüvelye szó szerint ebek harmincadjára jutott. Szemfüles, lelketlen emberek hurcolták szét, a „maradékot” pedig kidobták. Sejthetõen az anya, aki kiváló alany

71

volt az antiszemiták számára, soha nem ismerte el leánya holttesteként a Tiszából kihúzott tetemet. Eötvös Károly a perrõl írt könyvének elején, visszatekintve korábbi magyarországi vérvádakra négy esetet hoz föl. Az 1494-es nagyszombati és az 1529-es bazini esetek a francia vérvádakra emlékeztetnek. Mozgatórugójuk a gyûlölet, a nyers erõszak és az aljas úton megvalósítandó pénzszerzés vágya volt118. Még ennél is szomorúbbak azonban azok az esetek, amelyekben az ország törvénykezése is a vádeljárás lefolytatása mellé állt, akkor is, ha ezek az esetek nem jártak olyan mértékû tragikus eseménnyel, mint az elõzõ kettõ. Az 1764-es orkúti esetben lehetséges, hogy az elkövetõk éppen a zsidókat akarták gyanúba keverni. Az egyik vádlott bele is halt a kínzásokba, amelyekkel vallatták, a másik megtört, vallott, õt fölmentették. Az elhunytat haló porában bûnösnek nyilvánították119. Az 1791-es péri esetben fölmentõ ítélet született. Ebben az esetben is alkalmaztak kínzó vallatást, holott azt éppen egy évvel azelõtt tiltották meg törvénnyel120. A vérvádak során minden esetben fölbukkannak a rosszhiszemû önkéntes nyomozók, a megfélemlített vagy félrevezetett gyerekek, akik hamis tanúságot tesznek, és a vallatással megtöretett tanúk121, valamint azok, akiket a vallatás csak megkeményített. Az áldozat mindig nagyon szegény, a nyomozók között mindig található egy nagyon régi magyar nemesi család képviselõje is (ez az eszlári perben Vay György volt). Mintha romantikus írók íróasztalán születtek volna ezek a perek. Eötvös könyve elején körültekintõen leír néhány zsidó szokást, a vallás néhány fontosabb részletét, a szertartások körül szolgáló hivatások feladatkörét stb., hogy az olvasó tisztábban láthasson az ügyben122. Ugyanígy ismerteti a vérvád intézményét, amelyrõl azt állítja, hogy a magyar nép nem ismeri, német átvételrõl lehet szó123. Eötvös többször is dehonesztálóan említi a németeket. Német volt az eperjesi hóhér, aki az orkúti eset fõvádlottját halálra kínozta124, németek verték agyon õsét, Eötvös Jánost, az elsõ magyar budai polgármestert a XIV. század végén125 stb. Visszaemlékezését olvasva úgy tûnhet, mintha Krúdy szándékosan változtatta volna meg a tényeket regényében. Gondolok itt Scharf Móric vallatásának körülményeire és az eszlári halottszemlének Eötvös által ábrázolt különösen kegyetlen és

72

kegyelettelen voltára. A védõ arról is megemlékezik ugyanakkor, hogy a hosszú elõzetes fogvatartás következtében koldusbotra jutott zsidókat a vérvád mámorából fölocsúdott keresztény falubelijeik adományokkal látták el126. Scharf Móric pedig végül visszakerülhetett édesapjához, aki mindent megbocsátott neki. A történet valóban úgy végzõdik, mint egy Jókai-regény, legalábbis a „fõhõs” Scharf Móric szempontjából, aki Amszterdamban gyémántcsiszoló lett. Az a „megbékélés” azonban, amit Eötvös Károly próbált meg elõidézni, sajnos nem következett be. A történelem a Shakespeare-rajongó Krúdyt igazolta, véres királydrámákba illõ valóságával. Szempontunkból azonban ezúttal fontosabb a történetek sorsa, azoké a történeteké, amelyeket a szépirodalom végül mégis megõrzött az emlékezetnek.

Jegyzetek 1

2

3

4

Kelemen Zoltán Szeged. Tanársegéd a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtudomány Tanszékén.

Jan Assmann: Mózes, az egyiptomi. Egy emléknyom megfejtése. Osiris Kiadó Budapest, 2003. 181. Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége. I-II. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1968. 57. A fönti sorok patetikusságát talán mentheti Paul Ricoeurnek a tudósok (esetében éppen a történészek) elfogultságának jogosságáról megfogalmazott véleménye. Felhívja a figyelmet arra, hogy például a fajüldözés XX. századi történetével kapcsolatban a történész is ki van szolgáltatva az érzelmi befolyásoltságnak, sõt Ricoeur úgy véli, hogy a társadalom kényszeríti a történészt (például a holocaust esetében) arra, hogy adja fel erkölcsi semlegességét, és kötelezze el magát a humanizmusnak azon megjelenési formái iránt, amelyeket a társadalom a maga számára morálisan irányadónak tart. Paul Ricoeur: A történelem és a fikció keresztezõdése címû fejezet a Metafora és történetmondás címû mûbõl. In. Uõ: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok. Osiris Kiadó Budapest, 1999. 363. A berdicsevi Lévi Jichák rabbinak tulajdonítják azt a történetet, hogy amikor megtudta, milyen embertelen munkakörülmények között készítik a zsidó lányok kora reggeltõl késõ estig a maceszt, így kiáltott föl a zsinagógában a hívei elõtt: „Azok, akik gyûlölik Izraelt, azzal

5

6 7

8

vádolnak bennünket, hogy keresztények vérével sütjük a maceszt – nem! a zsidók vérével sütjük!” Martin Buber: Haszid történetek. I-II. Atlantisz Kiadó Budapest, 1995. I. 345. Josephus Flavius: Apión ellen, avagy a zsidó nép õsi voltáról. Helikon Kiadó Budapest, 1984. 35-38. 1. jegyzet 19. Ennek nyomait Assmann az Ószövetség azon részeiben találja meg, ahol egyiptomi szakrális jelképet használnak a bálványimádás összefüggésében I.m. 262. (pl. az aranyborjú, amely évezredek óta a bûnök egyik legiszonyatosabbik jelképe, és olyan régi zsidó szövegekben is fölbukkan, mint Martin Buber A fûszeres láda és az aranyborjú története címû elbeszélése. Martin Buber: Angyal-, szellem- és démontörténetek. Atlantisz Kiadó, 2002. 17-26.). Ide sorolható még a kanonizációs törekvés, amely szintén az ellenvélemény megszüntetését tûzi ki célul, mégpedig úgy, hogy már a kiinduló állapot alapvetésébe sem engedi be a tõle eltérõ véleményt. Josephus Flavius ilyen módon kanonizálja saját történetírói elképzeléseit, kirekesztõleg. Másutt éppen a zsidók ellen fölhozott vádakat mint adatokat használja föl arra, hogy cáfolja ezen vádak egész rendszerét. In. 5. jegyzet 5-13. és 34-35. Ehhez további adalékkal szolgálhat még Mircea Eliade egy a próféták korát érintõ megjegyzése is: „A kultuszt, elsõsorban a véres áldozatokat (…) bírálták [már ti. a próféták, K. Z.];

nemcsak, hogy kánaáni elemek rontották meg ezeket, a papok és a nép maga is a rituális tevékenységet tartották az imádás tökéletes formájának. Jahvét azonban, jelentik ki a próféták, hiába keresik szentélyeiben; Isten megveti az áldozatokat, ünnepeket és szertartásokat (…) õ a jogszerûséget és az igazságot követeli.” 20. jegyzet I. 306. Josephus Flavius apológiájában részletesen leírja a zsidókat érintõ vérvád egyik római kori változatát, amely a rituális kannibalizmus és a szent hely meggyalázásának kritériumait egyaránt kimeríti, mindezzel együtt nyilvánvalóan erõltetett, kevés képzelõerõrõl tanúskodó szánalmas koholmány, amely Apión nevéhez fûzõdik. „Apión a zsidók emberáldozatáról szóló mesét alighanem IV. Antiokhosz Epiphanész propagandájából merítette. A történet két folklorisztikus motívumot elegyít: a ’helyettesítõ királyáldozat’, ill. a ’bûnbak’ képzetét és az emberáldozat vádját, melyet általában titkos szövetségek tagjaival szemben emeltek.” Maga a szamárkultusz és a vérvád császárkori formája egy kisázsiai szerzõtõl, Mnaszeasztól származik, aki rágalmazó könyvet írt a zsidókról. Ez a mû számtalan késõbbi esetben forrás és hivatkozási hely lett a zsidók elleni események során. 5. jegyzet 61-62., 112 A Zsidók története címû munkában szintén megemlékeznek errõl a rágalomról Antiochus kapcsán. A zsidók egyetemes története 6 kötetben. Graetz nagy mûve alapján és külö-

73

9 10 11

12 13 14 15 16 17

18 19

74

nös tekintettel a magyar zsidók történetére szerkesztette: Szabolcsi Miksa. A magyar zsidók történetére vonatkozó részeket összeállította: Dr. Kohn Sámuel. Phönix Irodalmi Részvénytársaság Budapest, 1907. II. kötet 209-210. 1. jegyzet 55. I.m. 254. „Egy emléket úgy lehet a leghatékonyabban kioltani, ha rátelepítenek egy ellenemléket. Ez a stratégia egyéni és kollektív szinten egyaránt mûködik.” I.m. 86. I.m. 245. I.m. 56-57. I.m. 57-60. I.m. 63. Uo. Ebbõl a szempontból tanulságos lehet a Baál Sém Tóv egyik története, A süket, amely a vallási türelmetlenséget jámbor jó szándékkal az egymás megismerésének nehézségeivel magyarázza. 4. jegyzet I. 120. 1. jegyzet 65. 4Móz 5,1-4; 4Móz 33,50-56. Ezzel kapcsolatban megfontolandóak lehetnek Hannah Arendt szavai, aki a törzsi nacionalizmusról és a kiválasztottság-tudatról a következõket írja: „a törzsi nacionalizmus mindig azt hirdeti, hogy tagjait egy ’ellenséges világ’ veszi körül, hogy ’egyedül vannak, mindenkivel szemben’, hogy lényegbevágó különbség van az õ népük és minden más nép között. Azt vallja, hogy az õ népe egyedi, páratlan, senki nem fogható hozzá.” Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei. Európa Könyvkiadó Budapest, 1992. 275.

20 21 22 23 24 25

26 27 28 29 30

1. jegyzet 68. I.m. 107-108. I.m. 160. I.m. 229. I.m. 235-236. Sigmund Freud: Mózes – Michalangelo Mózese. Két tanulmány. Európa Könyvkiadó Budapest, 1987. 1. jegyzet 234. I.m. 236. I.m. 241. I.m. 261. Igazság, jog és közösségi konszenzus ingatag egységérõl Hannah Arendt értekezik A totalitarizmus gyökerei címû könyvében, amikor arról ír, hogy „Platón az ókori szofisták elleni emlékezetes küzdelmében felfedezte, hogy ’az értelem érvekkel történõ elbûvölésének egyetemes mûvészete” (Phaidrosz, 261e) nincs kapcsolatban az igazsággal, ugyanakkor célja ama vélekedések megjelenítése, melyek természetüknél fogva változnak, mivel csak ’a közösen kialakult vélemény az igaz, akkor, amikor kialakul, s addig, ameddig fennáll ez a vélemény’ (Theaitétosz, 172b). Megmutatta az igazság bizonytalan helyzetét a világban, ’hiszen a véleményekre támaszkodik a meggyõzés, és nem az igazságra’ (Phaidrosz, 260a). Az ókori és a modern szofisták közötti legszembetûnõbb különbség az, hogy az ókoriak beérték vele, hogy learatták a meggyõzés múlékony gyõzelmét az igazság felett, a modernek viszont tartósabb gyõzelmet akarnak aratni a valóság felett. Más szóval egyesek megsemmisítették az emberi gondolat méltóságát, mások az emberi cselek-

31

32 33 34

35 36 37 38 39

40

vés méltóságát szüntetik meg.” 19. jegyzet 14. Carlo Ginzburg: Éjszakai történet. A boszorkányszombat megfejtése. Európa Könyvkiadó Budapest, 2003. 102-103. Uo. I.m. 103-104. Mircea Eliade: Megjegyzések az európai boszorkányságról. In. Uõ.: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok. Osiris Kiadó Budapest, 2002. 108-115. I.m. 108-109. 31. jegyzet 7. és a 38-39. oldalakon található 1. jegyzet. I.m. 15. Uo. A késõbbiek folyamán az egész Nyugat-Európára kiterjedõ zsidó pogromok fõ kiváltó oka az lesz, hogy immár egyedül a zsidókat vádolják a pestis terjesztésével. Ginzburg fölhívja a figyelmet arra, hogy a mészárlások elkövetõit egyetlen európai államban sem büntették meg, holott a törvénykezés elõtt világosabb bizonyítékok álltak, mint a leprásokat és zsidókat érintõ elõzõ perekben. I.m. 89-90. Ginzburg megemlít egy különösen õrült ötletet is, amelynek mégis nagy népszerûsége volt a korban (érdekes módon Jókai Mór is beemeli bizonyos részleteit Minden poklokon keresztül címû, II. Endre korában játszódó történelmi kalandregényébe). A Hegyi Öreg, aki természetesen muzulmán, a hasszaszinok titkos szektájának vezetõje (ez az ördögi szekta is muzulmán) tervelte ki, hogy elpusztítja Franciaország fiatalságát és ily módon teszi rá a kezét erre a ke-

resztény országra. Érdekes módon a zsidókat és leprásokat ezúttal egy magyar varázsló helyettesíti, föltehetõleg az egzotikum okán. Furcsa módon végül ezért az ügyért is zsidók és leprások bûnhõdtek a távollévõ és sohasem létezett magyar mágusok és hasisevõ bérgyilkosok helyett. I.m. 74-75. 41 I.m. 22., 53-77. Ginzburg leírja, hogy ezekhez az eseményekhez kötõdik Európa történetében az elsõ elkülönítés is: széles tömegeknek (leprásoknak) a koncentrált „letelepítése”, a szabadságtól való megfosztásuk érdekében. Ugyanakkor a zsidóknak és a leprásoknak megkülönböztetõ jeleket kellett ruháikon viselniök. Perek tucatjaiban vádoltak, kínoztak és végeztek ki zsidókat és olyan szerzeteseket, akik áldozatos munkával leprakórházakat vezettek. A történelem itt is ismétlõdést mutat: a tiszaeszlári per folyamán és a középkori francia vérvád perekben is voltak olyanok, akik nem törtek meg a vallatás során, de voltak olyanok is, akik vallatóik legbetegesebb elképzeléseit is túlszárnyalva vallottak mindenféle babonás szörnyûséget. Ginzburg ebbe a történeti keretbe illeszti a pastoureaux (kispásztorok) „keresztes hadjáratának” történetét. Ez a nincstelen rongyos gyerekhad, amelyben fiúk és lányok vegyesen találtattak a Szentföldre igyekezvén (természetesen soha még a közelében sem jártak), a vidékek lakosságának támogatását élvezve Aquitániában erõszakkal zsidókat keresztelt. Az ellenál-

42 43

44

45 46

47 48 49 50

51 52

lókat megölték és kifosztották. I.m. 58. Schiller a rossz ellátottsággal és az elnyomással magyarázza végül azt, hogy a lepra a zsidóknál örökletessé vált, tehát õ is hitelt ad ennek a kirekesztõ vélekedésnek. 1. jegyzet 185. Heiko Haumann: A keleti zsidóság története. Osiris Kiadó Budapest, 2002. 65., 128129., 176. Idézi Haumann I.m. 72-73. Tormay Cecile: Bujdosó könyve. Feljegyzések 1918-1919-bõl. I. Az õszirózsás forradalom. II. A proletárdiktatúra. Enter Kiadó Budapest, 1998. I. 4546., 93., 102., 114., 221., II. 37., 77-78. Itt érdemes idézni Hannah Arendt gondolatát: „A csõcselék ugyanis a zsidó küldetéstudatot – Isten birodalmának felépítését itt a földön – csakis vulgárisan volt képes felfogni, olyan fogalmak révén, mint gyõzelem és vereség.” 19. jegyzet 290-291. 46. jegyzet I. 183-185. I.m. II. 89. 44. jegyzet 123. 31. jegyzet 72-73. Jellemzõ módon Ginzburg beszámol arról is, hogy ezek a perek francia területen kívül ellenállásba ütköztek. Egy, a Pireneusokon túli esetben a központi hatalom mindent elkövetett a zsidók fölmentése érdekében. Itt azonban a csõcselék vette a kezébe az „igazságszolgáltatást” és mindkét vádlottat kegyetlenül lemészárolták. 2. jegyzet I. 333-343. 31. jegyzet 85. Ginzburg beszámolóiból kiderül, hogy a XIX. századi Franciaország-

53 54 55 56 57 58 59 60 61

62 63 64 65

66

ban tudományos viták folytak eszmékrõl és nemes indíttatásokról, arról azonban minden tudós elme és nemes szív megfeledkezett, hogy ebben az esetben ártatlan emberek életérõl, sõt rég halottak (ártatlanul legyilkoltak) erkölcsi tisztaságának a kétségbe vonásáról van szó. I.m. 86-87. 2. jegyzet II. 288-289. 19. jegyzet 11. 31. jegyzet 75. I.m. 99. 44. jegyzet 20. 31. jegyzet 91. I.m. 94-95. 2. jegyzet I. 333-343. 31. jegyzet 96. Bár késõbb Ginzburg úgy nyilatkozik, hogy, az elsõ boszorkányperek iratai elveszvén, vagy kallódván erre nincs közvetlen bizonyítékunk. I.m. 99100. 44. jegyzet 42. I.m. 48. I.m. 70-71. Annál is inkább szükséges ezt megállapítani, mert némely kommentárok a magyar nemzet dehonesztálására használták föl azt az igazságnak nem megfelelõ közlést, hogy a tiszaeszlári lett volna az utolsó vérvád per Európában. Még a korbeli Magyarországon is voltak ilyen vélemények, maga a védõ, Eötvös Károly is ilyen értelemben nyilatkozott mûvében, holott mûve megírásakor csak az Osztrák-Magyar Monarchiában is történt már hasonló szomorú esemény, melynek ráadásul szintén per lett a következménye. 44. jegyzet 190. Haumann közli, hogy 1867-1914 között az Osztrák-Magyar Monar-

75

67 68

69

70

71

72

73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83

76

chiában tizenkét ilyen peres ügy folyt, elmarasztaló ítéletet csak az említett csehországi ügyben hoztak. I.m. 191. I.m. 223. Fábri Anna: Utószó. In. Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Magvetõ Könyvkiadó Budapest, 1975. 591. Tiszaeszlár az ötvenedik évforduló távlatából. In. Krúdy Gyula: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1985. 501-512. Alcímei hatásvadászok. Minden adat A Nemzeti Színház 150 éve címû könyvbõl származik. Írta Hoffer Miklós, Kerényi Ferenc, Magyar Bálint, Mályuszné Császár Edit, Székely György, Vámos László. Szerkesztette Kerényi Ferenc. Gondolat Budapest, 1987. 260-261. A Festett király Shakespearemottójának föloldását lásd Kelemen Zoltán: Falánkság és anarchia. (Krúdy Gyula Királyregényeirõl.) Új Dunatáj (Szekszárd) 1998. 3. 45-54.o. Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Magvetõ Könyvkiadó Budapest, 1975. 11. I.m. 16. I.m. 25. Uo. 2. jegyzet I. 110., 130-131. 72. jegyzet 29-31. I.m. 37. 69. jegyzet 193-204. 72. jegyzet 51. I.m. 74-75. 5. jegyzet 107. Krúdy regényének egyik legironikusabb részlete az, amikor Vay Gyurka csendbiztos hiszi azt Puczér-Mikeczrõl,

84 85 86 87 88

89 90 91 92 93

94 95 96

97

hogy zsidó, s Ónody Géza házában „vallatni” kezdi. 72. jegyzet 81-82. 19. jegyzet 40. Például 72. jegyzet 56-58. I.m. 41-44., 61-63. I.m. 124. Ennek a vallomásnak a születését Eötvös rendkívüli detektívi képességekrõl tanúskodva deríti ki. Bizonyítékai – melyeket az eredeti kézirat megvizsgálásával szerzett – a korban sajnos még közvetettnek sem számítottak. Manapság minden bizonnyal elfogadnák õket. 2. jegyzet I. 119-127. 72. jegyzet 146. I.m. 164-165. I.m. 205-206. I.m. 260. Arról, hogy legidõsebb Krúdy Gyula is a zsidók – törvényes úton történõ – fölmentésében bízott: I.m. 481. I.m. 478-479. I.m. 479-481. Eötvös Károly idézi Mikszáthot könyve végén: „Az idõ mindennap egy kapavágást tesz a vármegye sírjához. Nagy sír lesz az nagyon. Hány erdõnek kell majd kidõlni utána, hogy fejfát faraghassunk hozzá? Az íjj már fel van húzva címeredben, hajlítsd le a fatönkre öreg fejed, szegény megye! Vagy ne még. Korán van. A három búzakalászból elõbb még kiszedik a magot a funerátorok, a halról pedig levakarják az ezüst pikkelyeket…” 2. jegyzet II. 337. [Szabolcs vármegye négyosztatú címerpajzsában szerepelnek balról jobbra és fölülrõl lefele a három búzakalász, a hal, a fatönk és az íj. K. Z.] Szabolcsi Lajos: Magyar

hászid történetek. Makkabi Kiadó Budapest, 1996. 47-97., 95-96. 98 I.m. 110-120. 99 Eötvös visszaemlékezésében többször hangsúlyozza, hogy az ország vezetõ rétege a vérvád mellett volt, ami valójában nem alátámasztható kijelentés. Arról Krúdy is megemlékezik 1932-es publicisztikájában, hogy senki nem akarta a vérvád vádlóin kívül tárgyalásig vinni az ügyet, vagy ha lehet, megpróbálták a végsõkig elodázni. 69. jegyzet 507. Azt is tudjuk, hogy a Fõügyészség komolyan kilátásba helyezte az ügy elvételét a vármegyétõl, de ahhoz legalábbis ragaszkodott, hogy a vádat olyan ügyész képviselje, aki tisztában van a vérvád tarthatatlanságával. Végül Eötvös még magát az udvart is antiszemitizmussal vádolja. 2. jegyzet I. 374-376. Ebben az esetben csak arra utalok, hogy I. Ferenc József évekig nem volt hajlandó megerõsíteni a nyíltan antiszemita Karl Luegert Bécs polgármesterének hivatalában. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az udvarban valóban voltak antiszemita tendenciák (Ferenc Ferdinánd például rokonszenvezett ezzel az eszmével és ausztriai követõivel). Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. Gondolat. Budapest, 1977. 262., 292. 100 Eötvös még arról a beteges viccrõl is beszámol, hogy a vérvádat támogató vizsgálóbíró Solymosi Eszter földi maradványai közé egy szopós borjú bordáját is becsomagolta, hátha nem veszik észre a

101 102

103 104 105

106

pesti tudós doktorok a kegyetlen tréfát. 2. jegyzet I. 206. 72. jegyzet 276. Szabó Lõrinc: Shakespeare szonettjei. In. William Shakespeare: Szonettek. Európa Könyvkiadó Budapest, 1984. 176-177. Ugyanebben a kiadásban a CXXIX. szonett, már a végleges változatban a 135. lapon olvasható. 72. jegyzet 280. Megjegyzem a közlés valóságalapja igencsak megkérdõjelezhetõ. Schön Dezsõ: Istenkeresõk a Kárpátok alatt. A haszidizmus regénye. Múlt és Jövõ Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1997.136-156. 72. 300.

107 108 109 110 111 112 113

I.m. 305. I.m. 374. I.m. 393-394. I.m. 454. I.m. 558. I.m. 572-574. I.m. 575-576. Krúdy külön hangsúlyozza, hogy Eötvös beszédét „deákferences”, zsinóros atillában mondta el. Deák személyisége élete végéig fontos volt Eötvös Károly számára. 114 „Soha védõügyvéd oly bámulatos biztonsággal, tudással és ügyességgel, mint ma Eötvös.” I.m. 578. A magyar nyelv olykor megengedi, olykor megkívánja az igék (létige) hiányát, sõt létezik olyan tájnyelv is, melyben ez a jelenség erõteljesebb. Ez az

115 116 117 118 119 120 121

122 123 124 125 126

eset egyikkel sem magyarázható. I.m. 581. I.m. 585. I.m. 520. 2. jegyzet I. 16-17. I.m. I. 18-33. I.m. I. 35-51. Eötvös beszámol kínzó vallatásokról a tiszaeszlári vérvád ügyében is. I.m. II. 47-51., 56-57., 85-89. A sértettek tettek is följelentést késõbb, de aztán különös módon szinte mindnyájan visszavonták följelentésüket… I.m. I. 52-59. I.m. I. 66-68. I.m. I. 32. I.m. I. 367. I.m. I. 335.

ARDAMICA ZORÁN

Nem vállalhatok közösséget… Ha belegondolok, én egy Szlovákiában született, felnõtt és élõ, a kommunizmust üldözött család fiaként megélõ, magyar, keresztény, heteroszexuális pedagógus stb. vagyok… Ha belegondolok, demokratának vallom magam, nem szeretnék elnyomó csoporthoz tartozni. Ha belegondolok, akkor ezért nem vállalhatok közösséget a következõkkel: M a magyarokkal, mert a magyar nemzet – ami állítólag létezik – deklarált többsége elnyomóként viselkedik a magyarokkal szemben M a magyarokkal, mert a magyar nemzet – ami állítólag létezik – jelentõs része elnyomóként viselkedik más kisebbségekkel szemben (más kisebbségi alatt mindenféle bármilyen oknál fogva kisebbségben levõ kisebbséget, azaz csoportot vagy egyént értek, pl. kopaszok, sérültek, 167 cm magasak, spenótkedvelõk, olvasni tudók, olvasni nem tudók, perverzek, nem perverzek stb.)

M a szlovákiai magyarokkal, mert deklarált többségük, amely az MKP szavazója, elnyomóként viselkedik a szlovákiai magyarokkal szemben M a szlovákokkal, mert deklarált többségük (lásd az ország demokratikusan választott vezetõ pártjainak viselkedését) elnyomóként viselkedik valamelyik kisebbséggel szemben M egyetlen általam ismert nemzettel sem, mert minden ilyen nemzet – ami állítólag létezik – számottevõ része elnyomóként viselkedik más kisebbségekkel szemben M a heteroszexualitásukat vehemensen hangsúlyozó heteroszexuálisokkal, mert sokan közülük újabban olyan hangosan utasítják el a szexuális másságot, hogy abból arra következtetek, a többségük gondolkodik így M a homoszexualitásukat vehemensen hangsúlyozó homoszexuálisokkal, mert sokan közülük újabban olyan hangosan utasítják el a szexuális másságot (értsd heteroszexualitást vagy biszexualitást), hogy abból arra következtetek, a többségük gondolkodik így

77

M a biszexua... – és még folytathatnám a sort az összes változattal analóg módon... M a tájainkon élõ keresztények jelentõs részével, akik egyházaik nyomására és / vagy meggyõzõdésbõl elnyomóként viselkednek más vallásúakkal, másképp gondolkodókkal szemben M a tájainkon élõ nem keresztények jelentõs részével, akik egyházaik nyomására és / vagy meggyõzõdésbõl elnyomóként viselkednek más vallásúakkal, másképp gondolkodókkal szemben M a politikusokkal és érdekképviselõkkel, mert azt hiszik, vagy rosszabb esetben azt hitetik el, hogy a lehetõ legtöbb embert képviselik, holott ez a gyakorlatban nem lehetséges, s emiatt akarva vagy akaratlanul háttérbe szorítanak vagy elnyomnak valakit M a pedagógusokkal, mert olyan iskolarendszert és politikai rendszert szolgálnak ki, amely önmaguk, a diákok és a szellem szabadságát korlátozza M a diákokkal, mert nem lázadnak fel helyzetük miatt M bárkivel, aki nem lázad fel elnyomott helyzete miatt M bárkivel, aki fellázad elnyomott helyzete miatt, s emiatt kénytelen vagy akar rosszabb helyzetet teremteni másoknak (anélkül ugyanis nem megy) M és még sorolhatnám, amíg teljesen jogosan, indokoltan eljutok a mindenki fogalmához, pl.: Ha még jobban belegondolok, akkor nem vállalhatok közösséget a következõkkel sem: M a húsevõkkel, mert elpusztítják táplálékukat, aki élõlény M a növényevõkkel, mert elpusztítják táplálékukat, aki élõlény M az emberrel, aki mindent elpusztít M és még sorolhatnám, amíg teljesen jogosan, indokoltan eljutok a minden élõlény fogalmához.

Vagyis: ha élni akarok, el kell fogadnom az antidemokráciát, az elvszerûtlenséget, a kompromisszumokat, a becstelenséget?! Igen. Ha relatív, vagyis az adott helyzetben lehetõ legnagyobb becsületességre, demokráciára, erkölcsösségre, elvszerûségre stb. törekszem, akkor ezzel leplezhetem a bármily kis mértékûre visszaszorított antidemokráciát, elvszerûtlenséget, becstelenséget, erkölcstelenséget stb.? Nem. Nem, mert a legkisebb rossz is képes megkérdõjelezni és ellensúlyozni a legnagyobb jót is. Tehát az abszolút jó nem létezik. A fenti gondolatmenet helyességébõl kiindulva elmondható, hogy minden olyan jó, ami nem abszolút jó, elégtelen, vagyis rossz. Ezzel beigazolódott az eredendõnek tekinthetõ bûn? Nem tudom biztosan. Nem vagyok elég okos. Legyünk tehát öngyilkosok? Ne legyünk, mert azzal is ártanánk másoknak. Ne legyünk, mert azzal a jó minden lehetõségét eltörölnénk. Fogadjuk el a helyzetet? Ne, mert azzal csupán a homeosztázist biztosítjuk, a jót nem. S lehet-e célunk az önmagáért való túlélés? Biológiailag lehet. Szellemileg is lehet, de a lehetõség fenntartásán túl fölösleges és szánalmas. Mit tegyünk tehát? A fasz se tudja... Csak érzi.

Tisztelt Olvasó! Kedves Barátunk! A Hollandiai Mikes Kelemen Kör 2005. szeptember 8. és 11. között rendezi meg 46. Tanulmányi Napok konferenciáját a hollandiai Elspeetben. A négynapos konferencia témája: NYUGATI MAGYAR SZELLEMVILÁG A konferencia programja és további részletes információ a Mikes Tanulmányi Napok honlapján olvasható. A meghívó, a jelentkezési lap és az elõadók rövid életrajza pdf-formátumban letölthetõ a honlapról: http://www.federatio.org/mikes3.html

78

Fehér fejek

Ha belegondolok, ezek után nem marad más hátra, csak kizárni magam minden hasonló közösségbõl, ami viszont fizikai és szellemi halálomat jelentené.

Fehér, benn / White out Csáki István grafikus képeinek és Ármos Lóránd költõ verseinek kiállítása „megálmodtam a halhatatlanságot: /mohón gyúrtam számba a földet /minden rajta levõvel: fákat ettem /gyökerestül és vadmadarakat és /szikár szirteket halat pikkelyestül /alélt nádasokat csángó tajtékfelhõt /csapott sörényû lovakat vadrózsabokrot /ködkoszorút puffadtra ettem-ittam /magam meg sem kotytyant a kozmoszra /ácsingózott gyomrom azt is megettem /aztán hasamat simogatva böfögve /istenesen további préda után néztem /nem lévén más falat felfaltam magamat /és akkor lázasan keresgélni kezdtem /magam mert éreztem: VAGYOK” ((elõzmények) in: Balázs F. Attila, Szókeresztem, Ötven év – ötven vers, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005, pp. 51-52.) Létezik a mûvészeteknek egy olyan ritka és némiképpen a szellemtörténeti extravaganciába áthajló amolyan paradoxális, micro-megas-koncepciója, miszerint az emberi kifejezõképesség csimborasszója éppen az eszközök látszólagos, elsõ pillantásra pofonegyszerûnek tûnõ, elegáns egyszerûségén, sõt elsõ intrádára egyenesen túl sok csíziót nem is ígérõ simlicitásán alapszik. Ám eme, évszázadok titkába burkolózó, kerek, mûvészeti krédó – hogy ne mondjam: hit-

vallás, avagy csak pusztán azt, hogy: val-lás és val-óság – megértésének-befogadásának a kulcsa a sancta simplicitas mellett éppen a szellemi szerénység, az alázat, a cum humilitatem, a homo humilis, az aki önnön birodalmát már nincs hogy elveszítse, és aki éppen ezért már örökre boldog, mert önmagáról elmondhatja: „a semmicsatatéren /álmaim szétkúsznak a gyepen. /a mezõn, mi nem is létezett. //székemen ülök, fejemen billentyûzet. /birodalmam jelképei: /semmialma, semmijogar /semmipalást és semmikorona. /hadjáratom: nihiliáda./ uralkodásom alatt Semmiországban /nem történt semmi. /a semmikirálylányok nem mentek /férjhez semmikirályfiakhoz. //semmidélután. /semmiháború, semmi trónviszály. /” (A semmi trónján .egyik halálom évfordulójára in: Király Zoltán, Lejárhatás, Fiatal Írók Szövetsége – Erdélyi Híradó Kiadó, Budapest – Kolozsvár, 2004, p. 37.) A két mûvész – Csáki és Ármos – mint homo humilis-ek a Humusz emberei, a Föld, egy bizonyos Hamu, amibõl vagyunk és Az, amivé leszünk, küldöttei-követei-kengyelfutói és hírnökei. Minden, ami él ezeken a nem hiába „csúcs-tájakon” Hu-

musszá és Hamuvá válik, s eme metamorfózis-átalakulás alkímiájának a rádiógráfiájába, röntgenképeibe tekinthetünk bele eme meglepõ mûvészpáros rendhagyó és relatív (titokföltáró) expozícióján. Ám a Hamu abszolút és amorf, végzetes és alaktalan szertepernyélõ, szertecsetlõbotló, szertehulló és végtére is szertetávolodó változata valójában Hamis, és ezért a Hamu is, ha csak nem látjuk hamarjában meg a Hamu hámrétegébe fogott Létezést, a minduntalan fölszín alatt folyó hérakleitoszi Folyót, „ama bizonyos Levet”, a Lét, a Létet, a lenni, a lenti lenni valós vanját. Hisz a Hamu dezantropomorfizációs (elemberalakútlanítási) határképei egyúttal az emberiesülés, az átszellemülhetõség mágnese, erõvonalait is fölrajzolják, pontosabban azokat az erdõket, amelyek mentén kibuggyanhat a Forrás, a Forró a Földgolyó kéjes kelyhébõl. Az igen és a nem, a Fehér és a Fekete egymásba való transzmutációjának, kölcsönös átalakulásának lehetünk tanúi e két mûvész egymásra való rákérdezésének és egymásnak való válaszadásának eme mesterjátszmáján. Hideg tûzijáték ez:

79

Csáki István mint a Humuszba visszatérõ formák most végzett fehérköpenyes és nem véletlenül fehér (és nem fekete!) köpenyes Fõorvosa a Föld csontjait és inait, mellét, tüdejét, izmait és zsigereit vizsgálja és diagnózisa a metafizikai és vágáns Fehér Istennõ mellett voksol. Õ, a Fehér, a Szent Szín, a Szent Szív van kint („out”) és bent „benn”, bennünk és Bennetek, kívülünk és kívületek, Õ van minden elõtt és minden mögött, mindeneket megelõzõ-

en és mindenek után, Õ az Õs Ösvény, Õ az Út, Õ az Úr: az Ûr, Õ néz meg most minden képet, és Õ lép ki minden képbõl és Õ lép be minden képbe, hisz ezek a képek az õ Kupái, az Õ Kapui, az Õ Tükrei. Igaz, hogy pára és zúzmara, ama bizonyos magaslevegõjû Fehér Kinn Kínja, a létezés embernélküli alaktana, az álság, a hamisság álmának a morfológiája, a For-ma mint Mor-phé, az alaktan hallucinatorikus salakja, egyszóval Morpheusz mint ÁlHalál, mint Thanatosz ikertestvére külsõ Ködöt lehel a Fehér Istennõnk tükörképeire, ám ez a Köd csak Közös Kód, rejtjel és eszköz, csak amolyan köldökzsi-

nór, amelyen keresztül Õ táplál bennünket, belülrõl, itt benn. Eme alaktani Köldökzsinór és Köd-Kód Költõje, a versíró Ármos is ezt súgja a kép-, tû- és tüköríró Csáki fülébe: „Hántsd le a színes felszínt: /Átsugaraz a valóság!” Hallgassuk meg tanácsát mindhalálig, és tekintsünk bele a végsõ Tél – a Cél – acéltükreibe, hogy ha csak egy szemrebbenés-robbanás erejéig is, megpillanthassuk leírhatatlan orcáját! … (A.P.A.! Ateliers Pro Arts; 2005. január 13. – 2005. február 12.)

FRANÇOIS BRÉDA

A Fiatal Írók Szövetsége ebben az évben is meghirdeti alkotói pályázatát. A pályázatra olyan, 25. életévüket be nem töltött alkotók jelentkezhetnek vers, széppróza és dráma kategóriákban, akik önálló kötettel még nem rendelkeznek. Az elsõ helyezettek önálló kötet megjelentetésére kapnak lehetõséget a Fiatal Írók Szövetsége FISZ Könyvek sorozatában. Pályázni levélben elküldött kötetnyi kézirattal lehet, melyhez a szerzõ (elérhetõségeit is tartalmazó) önéletrajzát mellékelni szükséges. Pályázati határidõ: 2005. október 15. A pályázatot neves irodalmárok és a FISZ Könyvek sorozatszerkesztõi bírálják el. Eredményhirdetés a FISZ honlapján (www.irok.hu) várható 2006 elején. Postacímünk: FISZ, 1397 Budapest, Pf.: 546. A FISZ fenntartja a jogot arra, hogy – minõségi okokból – egyes díjakat nem oszt ki. A szervezõk kéziratot nem õriznek meg és nem küldenek vissza, kivéve ha a pályázó felbélyegzett és megcímzett válaszborítékot mellékel. Ajánlott, hogy a pályázó e-mail címet is közöljön, a gyorsabb értesítés érdekében. 80

Muresan Ildikó alkotása

ama bizonyos, egyszer már begyújtott Kert „téliesítése”, amolyan hideg tûz ez a lírai tárlat.

Tartalom Z. Németh István: Délibáb 12-kor, Nincs egy árva fûszál, Plazma Miazma (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 Sándor Zoltán: A férfi és a nõ, Feltámadás, Kutyaélet (novellák) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Kinde Annamária: Mondhatatlan (szonett) . . . . . . 18 Hajtman Béla: A tenger csendje (novella) . . . . . . 22 Haraszti Mária: Dos gardenias (vers) . . . . . . . . . . 25 Svetlana Zuchova: Jelenés Klaipedában (elbeszélés, Horváth Erika fordítása) . . . . . . . . . .26 Uršula Kovalyk: A ragadozó (novella, Horváth Erika fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Sós Dóra: Tealevelek (kisregény, I. rész) . . . . . . . . 42 Vasi Ferenc Zoltán: Újraszületve élni (haiku-füzér) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Kõ kövön Kelemen Zoltán: A „nagy pör” perei (tanulmány) 60 Ardamica Zorán? Nem vállalhatok közösséget... (jegyzet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 François Bréda: Fehér fejek (tárlatnyitó) . . . . . . . 79 Két felhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78, 80

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Realizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry Slovenskej republiky

A borítón: MURESAN ILDIKÓ (Marosújvár) illusztrációi.

A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Bulgakov (Kolozsvár) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium országos Kultúra Könyvesbolt hálózatában. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3. LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.