Petr Csuhov (Jász Attila fordítása) Hana Košková (Ardamica Zorán fordítása) Z. Németh István Hajtman Béla Haraszti Mária Vasi Ferenc Zoltán

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM

K MÛVÉSZET K KRITIKA

9. ÉVFOLYAM

Z. Németh István Hajtman Béla Haraszti Mária Vasi Ferenc Zoltán Startvonalon: Szarka Zoltán Simon Petra Jana Pácalová (Lengyel Adrián fordítása) Merényi Krisztián Horváth Tímea Angyal Sándor Baranyovics Borisz

K

2004 / 3.

ISSN 1335-6321

K

Ára 30.– Sk / 300.– Ft

Petr Csuhov (Jász Attila fordítása) Hana Košková (Ardamica Zorán fordítása)

Kép-Szó: Szabó Klára Petra

PETR CSUHOV

Nem létezem Nem megyek el itthonról, és lábnyomaimat nem hagyom hátam mögött. Nem hajigálok durvaságokat hordóként másokra hatalmas robajjal. Hiányom lassan szoborként ölt testet. Semmi üdvözlés. Senki nem találkozik velem – nem köszönnek maguk elé, és nem kérdezgetnek az utcán… Amikor becsönget hozzám valaki, nem hiányolja, hogy nem nyitok ajtót. Türelmesen vár. Majd elmegy. És természetesen nem akarja tudni miért is járnak vissza a holtak lelkei. Hogy becsukhassák végre szemük ablakát valaki segítségével. *** Valahogy átjutottam a hegyen de vajon miért nõ még mindig a tenyeremen moha

Szabó Klára Petra: Önarckép (2002)

1

*** oly titokzatos vagy lelkiismeretem mint a hegy tyúkszemébe zárt kéklõ kövecske mint a szivárvány égi görbéje az elsárgult füvecskén száradó köpet napnak háttal *** Néha olyan erõsen szorongatom a szavakat, majd megfulladnak. Elkékülõ ajkukról halkan ismeretlen szavak peregnek. *** A reneszánsz hajókat megkergetve fürdõnadrágban a vízben Vergiliusszal való utazásról ábrándozom de már itt is van – vasúton jön és a kenyeret kitépi a kezembõl a madaraknak morzsányi se marad tollaikat bosszúsan hullatva repülnek el és fejem fölött sivítozva kolumbusztojásokat tojnak

2

A Néma Heinz „Valljuk be, bármit is mondunk, könnyen butaságnak lehet tekinteni. Vitatkozni errõl, csak a helyzetet bonyolítja. De mivel elég nehéz folyton hallgatni, el kell fogadnunk a tényt, hogy a butaság egyik sajátossága a beszéd, és ezzel a kijelentéssel akár meg is szabadulhatunk e megállapítás kellemetlenségétõl. Beszélni tehát annyit tesz, mint hülyeségeket mondani, és mivel az ember beszédes lény, butasága fajtája egyik legjellemzõbb alaptulajdonsága.” Ilyeneket gondolt magában a Néma Heinz, miközben cipõfûzõjét kötötte. Éppen randevúra készült, és soha nem volt híresen nagy önbizalma. Tudta magáról, hogy szeret fecsegni, elõnyös tulajdonságai pedig túlságosan „mélyre” vannak rejtve. A nõket folyton ésszerûtlenségükkel szembesítette. És megöregedve egyre erõltetettebb frázisokat pufogtatott, persze brillantinnal bõségesen leöntve. Nagyon szeretett volna egy leányunokát, aki nála találna oltalmat, de sajnos nem volt lánya. Szeretett volna egy leánygyermeket, pedig nem volt felesége… Ha ez egy Heinzrõl szóló elbeszélés lenne, folytatnom kellene, de ez a szöveg rólam szól, ahogy itt ülök és a Néma Heinzre gondolok, aki folyton magában beszél és találkákra siet. És nem is ismer engem, ami nagy kár, mert biztosan megutált volna, amint az elbeszélésnek vége szakad, mielõtt még kiderülne, hogy tényleg elment-e a találkára, hol és kivel is találkozott. De mivel ez nem egy róla szóló elbeszélés, hanem egy rólam szóló, a történet – itt és most – véget ér. Bocsáss meg, kedves Heinz, pedig nem is ismersz…

Szabó Klára Petra: Tamás (2003)

4

Vincsenzó

Petr Csuhov Kortárs bolgár költõ.

Nem könnyû észrevétlenül átcsempészni a nevedet az országhatáron, ha Vincsenzónak hívnak. Kimondásához elég sok nyál szükséges. Rágondolni pedig olyan, mintha porcukorral púdereznéd a tudatodat. Én nem találkoztam még olyannal, aki valaha is hasonló néven mutatkozott volna be. Talán valahol Olaszországban, ott teljesen rendjén van, ha valakit Vincsenzónak hívnak. Talán még olyan kandúrok és kutyák is vannak, akik eltûrik, hogy ily módon szólítsák õket. Jó ideje szoktatom magam hozzá. Például úgy, hogy az ujjaim egyikét Vincsenzónak hívom. Vincsenzóval mutogatok például, vagy Vincsenzóval piszkálom a fülemet, esetleg Vincsenzó és egy másik lehetséges Vincsenzó között fogom a tollat, míg a harmadik, potenciális Vincsenzó segít az elõzõ kettõnek… Ily módon megnyugodva, férfiasabban szállok szembe a ténnyel, hogy valahol, valakit Vincsenzónak hívnak, anélkül, hogy nekem bármi közöm lenne hozzá… Szabó Klára Petra: fekvõ fiú (2003)

6

HANA KOŠKOVÁ

x A katedrálist elcserélnéd egy taligás öszvérért. Az igazságért, amelyben mindenkinek jut hely. A megnemértéstõl tépetten nem tudod, hová érkezel. Ki vezet el a vizet hallgató fákig?

xx Senki sem keres. Senkit sem keresel. A napraforgók kiégtek a gyenge lángtól. Minden, ami cáfolni próbált, elolvadt, nem tért vissza a kertek felé üvöltõ kék zenébõl. Ikarusz füle a szekrény mögé esett. A hold fagyhalált hal. Tüzet raksz magadban, ne lásd a füstöt.

xxx a halott viszony fölött állsz, mintha sejtenéd, hogy nem válsz vasárnappá a nehéz, poros függöny mögött. 8

Hana Košková Losoncon élõ szlovák költõnõ. Hét verseskönyve jelent meg. Az aylábbi versek a Plectrum kiadónál 2001-ben napvilágot látott Náhrdelník z hrdlièiek (Gerlenyakék) c. kötetbõl valók. Ardamica Zorán (1970) Losonc. A Bél Mátyás Egyetem tanára, A Plectrum kiadó tulajdonosa. Kötete: Moslékrondó (Plectrum, 1998). Mûfordítás: Dezsõ Monoszlóy: Balada š¾aktrafených (ABART, Pozsony 2002).

Z. NÉMETH ISTVÁN

Falusi nyár Hallgatom, ahogy érik a meggy, az ég rongya a Dunába lóg, az erdõn túl a semmi haját kócolgatja a szél. Az aszfaltút szürke szalagján szellembiciklisták tekernek, fennakad a vihar hajója a tetõk zátonyán. Égi suhancok a Nap korongját visszavitték a kölcsönzõbe, jégparazsat vet paripái elé Pozitron hadvezér.

Költõ a kertben A költõ kimegy a kertbe, madárka ül a tolla hegyére, noteszlapjai közé másznak a kíváncsi hangyák. Vers araszol a papíron, tollhegyet mászik a gondolat, perceg egy részeg tokaji szú a tört kapanyélben. A kert bemegy a költõbe, szemében égõ csipkebokrok, nyelve alatt vitamint vérzik a samponízû csalán. 10

Bárbora Bárbora szemedben könny ül letörlöd s gyûlnie megint lehet a bár bora pohárba gyöngyül vizenyõsödik tekinteted te szép szûz én meg egy busa kos meghosszabbított köröm melír nem baj ha melltartód ‘pusapos’ az ember errõl örömmel ír felkenve minden festékszered feketét vérzik testékszered ettõl nyomsz ennyit a latban eladják húsod az orgazdák miután tested szétorgazmált s visszatérsz ezer alakban

Netán a neten taxitûz – a világ oxidál kéne egy jó nagyot torz gitár kispálos rend netán borzkirály napóleon elbán korzikál kushadok – köröttem busmanok bush-lako’m a lebom-bázison szenny bertalan éjre must ragyog magam mög’ húst- és vírust hagyok hajlakkom mínusz tíz: hûlt helye azt írtam jahvénak: küldje le tüzét – de buddha ezt ellenzi tengerbe vizet hord szamarán nem érdekli õt miszter mekkenzi csak allah ki száguld ford ramadán

12

HAJTMAN BÉLA

Naplójegyzetek A naplóíró hosszas kihagyás után újra ír. Ezentúl a gépbe, legalábbis így szeretné. Emlékezik. A naplóírónak változás állt be az életében. Sok minden meg fog még változni. Mióta nem írt önmaga örömére és kedélyének nyugtatására, nem is hiányzott, hogy írjon. Nem érzett késztetést. A naplóíró emlékszik arra a napra, mikortól nem írt. Azon a napon megbántva érezte magát. Nagyon könnyen le lehet szokni a naplóírásról. Micsoda más helyzet. Eleinte zavaró volt a súgászaj. Nem a gép zajos, hanem a levegõ, amint szelik a ventillátorok, mondta az egyik elektromûszerész szakos szakoktató. A naplóíró, mióta nem írt, kétszer permetezett, elõször a lemosó permettel a hegyen, másodszor a lisztharmat, peronoszpóra és a molyok ellen fújta be a zsenge leveleket a kertjében. Minderre reggel került sor, mivel teljes egy hétre elköltözött munkahelye falujába. A naplóíró három osztályban érettségiztetett. Ezt megelõzõen ballagott az osztályával. Jut még eszedbe, kedvesem... Azóta a naplóírónak megszûnt az osztályfõnöki posztja. Minden diákja leérettségizett. Kapott tõlük egy szép, színes könyvet: Világörökség, második kötet. A naplóíró elérzékenyült, mikor az utolsó osztályfõnöki óráját tartotta, mikor a bizonyítványokat kiosztotta, mikor kezet szorított külön-külön mindegyikkel. Aki akar, maradhat. Mint a hokimeccsen, sorba álltak és elköszöntek. A naplóíró egyedül maradt az osztályban. Aztán a tanáriba ment, hogy ne legyen túl sokáig egyedül. A naplóíróról e héten csütörtökön döntenek. Vagy iskolaigazgató lesz, vagy kitudjaki. A naplóíró elkezdte olvasni a törvényeket és paragrafusokat. Ha nagyon akarna nosztalgiázni, megtehetné. Megteszi helyette habitusa. A naplóíró továbbra is olvassa a napi igéket, ez nem változott. Most Mózes V. könyve van so-

14

ron, az Újszövetségbõl a Filippiekhez írt levél. A naplóíró továbbra is gyászolja apját. Ez sem változott. Mint az sem, hogy továbbra sem tud nem apjára gondolni. Látja, amint a kertben serénykedik, amint szívja a pincében a bort, amint szeli a kenyeret, amint a biciklijére akasztott, ásványvizes üvegekkel megrakott táskával közelít a kiskonyha felé. Na tessék, a naplóíró emlékezik. Pedig most nem ezt akarta. Megteszi helyette a habitusa. A naplóíró már csak ilyen. Megint a múlt, ahelyett, hogy a jövõbe tekintene. A fényes karrierje felé. Naplóíró, mint iskolaigazgató. Ha így lesz egyáltalán. A naplóírónak azt mondta a püspöke, hogy elõször el kell nyerni a pályázatot. A naplóíró elteszi magát a következõ napra. Elõbb a dokumentumot a gépbe. Mennyire más így! Olvasható a szöveg, s ha valamit elront, visszatérhet, ha nem tetszik, ott a delete. Csak egy pillanat, és nincs szöveg. De a naplóíró akarja, hogy éljen a szövege. Elmentve is. Hogy másnap újra ugyanitt nyithassa ki. Hát ennyi mára. A hosszú kihagyás után. A naplóíró késztetésben van. Hogy továbbra is írjon. A gépbe szerelt ventillátorok levegõszelõ zajában. Abban a bizonyos súgászajban. A naplóíró befejezi mára. Mentem, mondja. Elmentem, mondom. Kínlódás. Szinte minden lépés után le kellett csavarnom. Állandóan piszokkal rakódik tele a porlasztófej. A belsõ csavarok rozsdapiszka. Kiskárén tolom a nagy gazban az öntözõkannát és a mûanyag permetezõgépet. Közben a pulóverembe tûzött varrótûre vigyázok, el ne vesszen. Azzal kaparom ki a rozsdaszemcséket. Bele lehet unni. De nem adom fel. Még most is érzem az ujjaimon a Dithane, Karathane és Decis együttes szagát. Az utóbbi a legáthatóbb, rovarölõ. Virágzás elõtt még

„Minekutána azért amaz elsõ keresztyén pünkösdben oly nagymértékben kitöltötted a Te Szentlelkedet, én is a pünkösdnek napján Szentlelket kérek Tetõled. Nem kérem az Õ csodatévõ ajándékit, mert azok nem szükségesek az én idvességemre; nem is közlöd már ma azokat senkivel, hanem az Õ idvességes ajándékit és azoknak nagyobb mértékét kérem. Azt kérem, hogy Õ engem szenteljen, jobbítson, igazgasson, erõsítsen, vígasztaljon; azt kérem, hogy Õ tanítson engem imádkozni, sõt, hogy Õ maga esedezzék énbennem kimondhatatlan fohászkodásokkal; azt kérem, hogy szerezzen énbennem lelki örömet, Isten iránti és atyafiúi szeretetet, béketûrést, kegyességet, jóságot, hitet, alázatosságot, mértékletességet, azt kérem, hogy tegyen engem állhatatossá a jóban, és vigyen nagyobb-nagyobb tökéletességre az én keresztyéni tiszteimnek gyakorlásában. Cselekedjed hát a Te szent érdemed által, hogy énreám is szálljon le a pünkösd ünnepében a Szentlélek az Õ drága ajándékival, az Õ újjászülõ, megszentelõ, erõsítõ, vigasztaló és idvezítõ kegyelmeivel, és hogy azok naponként nevelkedjenek és öregbedjenek énbennem. Oh életnek Lelke, jövel és adj énbelém lelki elevenséget, adj mozgást és tehetséget a lelki életnek cselekedeteire! Jövel, jövel, oh áldott szent Lélek! Áldj meg engem minden szükséges lelki ajándékokkal, maradj énnálam, lakozzál az én szívemben, mint Te templomodban, vezérelj engem az én életemnek minden napjaiban, hadd végezhessem el örömmel és boldogul az én futásomat, és hadd juthassak el egy napon a Veled való boldog egyességre, oh Szentháromság egy örökkévaló Isten, Atya, Fiú és Szentlélek! Ámen.” Kicsit másképp néz ki a húsa, de finom, mondta Karin lányom a vasárnapi ebédnél. Anyósom ugyanis a levágott kakast kacsahúsként tálalta fel unokájának, úgyis olyan vézna, hadd higgye, hogy kacsát eszik, azt nagyon szereti. Azért sötétebb a húsa, mert ez másfajta kacsa, japán kacsa, mondom. Tényleg? Veszi át a szót fiam, azt nagyon szeretem. S fogyott a

16

koki húsa. Ha tudta volna, hogy kacsaként, japán kacsaként lesz elfogyasztva...? Beszélgetek a beosztottjaimmal. Külön-külön mindenkit behívok az irodába. Akarnak-e maradni, mennyi órát vállalnának, vannak-e tankönyveik? Egy rövid idõre beleültem az igazgatói székembe is. Szokni kell. Holnap jelenik meg az Új Szóban a rólam szóló rövid ismertetés. Az újságíró is, ki rendezõ egy személyben, Forgács Miki és a Szilvássy helyére kerülõ Kocur Laci is június elsejével kerültek új posztra. Õt nem ismerem személyesen, jó lenne vele már egyszer találkoznom. Irodalmár fõszerkesztõ, ez jól hangzik. Irodalmár igazgató, ez egyáltalán nem hangzik jól. Ezt is szokni kell. Mint azt is, hogy nyakkendõben járok az új munkahelyemre a lévai buszon. Borotválkozni azonban nem fogok naponta. Úgy, mint eddig, szerdánként és vasárnaponként. Majd megszokják! Csak maradj olyan, amilyen vagy, ne változzá meg, maradj meg jó embernek, mondta Zsuzsi, az udvardi portásnõ. Már mész is, ekképp az igazgatóm. Mindenkivel kezet fogtam a tanáriban. Most egyszeriben nagy lett az ûr utánuk. Szokni kell. Ahogy még sok mindent. Apám hiányát is szoknom kell. Néha olyan érzésem van, hogy õ van, dolgozik a kertben, csak nekem nincs idõm õt meglátogatnom. Jó ezt így hinnem. Bárcsak így lenne! De így is van! Ideje lenne leutaznom hozzá. A kertbe. A szõlõhegyre. A vasútállomásra. Ahol élete legnagyobb részét töltötte. Egész izgalmas ez az új életforma. Irodám van. Faxos telefonom. Csak még nem tudom használni. Hatalmas íróasztal. De már így is sok rajta a papírkacat. Gyûlnek az akták. Elõször azt sem tudom, mihez kezdjek. Órára nem kell mennem. A törvények. A paragrafusok. Egyelõre nem az én világom. Utasításokat fogalmazok meg, az osztályfõnökök készítsék elõ ellenõrzésre az osztálykönyveket, szerdára gyûlést rendelek el, megbeszéljük a házirendet. Megszólal a mobilom. Schön Attila jelentkezik elõzõ életembõl, hogy az Európai Unió parlamentjébe nevezõ Pepík Zefstein eljönne

utazott. Fehérhegyen voltak elszállásolva a katonák. Apám még fölfért a villamosra. Kétségbeesetten néztem, ahogy elválaszt bennünket egymástól az élesen berregõ hangra becsukódó ajtó. Megszeppenve figyelem, ahogy elindul apámmal a tömött villamos. Maradunk még jó egynéhányan a járdaszigeten. Egy barátságos hang felé fordítom fejem: Semmi baj, nemsokára jön a másik, arra fölférünk, apud úgyis megvár. Úgy is lett. Nevetett, mikor meglátott. Aztán tódultunk a sátrak felé. Egymás hegyén-hátán voltak a hatalmas nagysátrak. Megtaláltuk a bátyámat. Nem sok szót váltottunk. A mama készítette húsokat adtuk át neki. Aztán apámmal sodródtam a stadion lelátója felé. Ennyi embert együtt még soha nem láttam. Elkezdõdtek a gyakorlatok. Az óvodások szüleikkel. Alapiskolások a kék dorongokkal. A zene a fülemben csengett. Mi is erre ugrándoztunk a tornaórákon. Csak nem voltunk olyan jók, hogy kiválasztottak volna a prágai seregszemlére. Piros gatya, fehér trikó, kék dorong. A középiskolás lányok kötélre erõsített szivacsgömbökkel hadonásztak. Bátyám sokáig õrzött egy ilyen tornaszert a szobájában. A Viera név volt belevájva a szivacsba. Mire bátyámék sorra kerültek, elromlott az idõ. Zuhogni kezdett. Vad ordítozással szaladtak be a strahovi stadion méregzöld gyepére. Melyik lehet a Marian? Kérdeztem többször apámat. Többre is rámutatott. Messze voltunk tõlük. Mind egyformának tûnt a fehér gatyában félmeztelenül. Vele már nem találkoztunk. Rohantunk a vonatra. Még mindig zuhogott. Bõrig áztunk. De jó volt. Apu nem szeretett utazni. Ám mintha ez az út kivétel lett volna. Végig jókedve volt. Még sokáig emlegettük a vele elinduló villamost. Mindig jót nevetett ilyenkor. Istenem, apu. Hogy elszálltak azok az évek! Megint a közhelyek! Vasárnap. Este fél tíz. Csend. Marad az emlékezés. A búban. Mélabúban. Telnek a napok. Megtelnek gonddal, örömmel, búval, nyugalommal. Váltakozva. A belsõ nyugalomra nagy szükség van. Van ebbõl is, abból is. Hétfõn B. Államtitkár úr. Szokni kell

18

a tiszteletköröket. Bár azt sem venné zokon, ha lezefizném. De ezt már kevesen értik. Metanyelvként is kevés. Az esélye annál több, hogy bejusson az Európa Parlamentbe. Kedden a kiadóigazgató hívott: gratulál, enyém az egyik Madách-nívódíj. A másik a Bárczi Zsófié. Polgár Anikó a fõdíjas. Zúgolódik: már megint elméletíró kapja. Nem izgat. Tegnap tartottam meg életem elsõ pedagógiai munkaértekezletét. Egyházi iskola, poros Biblia, nincs ügyelet. Mától van. Ma vendégek sora. Sokan. Köztük D. E. Segíteni akar és tanácsokat osztogat. Megköszönöm. Mint ahogy ezt a mai napot is az Úristennek, hogy vigyáz rám és ránk, segít, megtart. Máról holnapra. És ez már áldás. Holnap remélhetõleg épen jön haza Gabi fiunk az úszótanfolyamról. Annyi minden van még. De mára ebbõl ennyi elég. Esõre áll. Egész nap a permetezésre készülök. Reggeltõl a szélcsendre várok. Az ablakom elõtti fenyõ meg-megmozgatja ágait. Ha most nem állna esõre, nem bólogatnának a fenyõágak, föl-le pumpálnám a permetezõ fekete fogantyús karját. Sok a bajom a csõvel. Mindig megakasztja valami piszok, lemálló rozsdamaradék a porlasztófejet. Kénytelen vagyok lecsavarni, aztán biztosítótûvel kikaparni a belsejét. Tû nélkül el sem tudom képzelni a szõlõpermetezést. Ma a Tékában Csanda és Tõzsér beszélt a két új antológiáról. Kevés a próza, mondja Tõzsér. Épp a héten olvastam bele a Zsé arcába. Sokszínû válogatás. És tényleg szép és jó versek. Kulcsár Ferencéi állnak most hangulatukban hozzám a legközelebb. Mélabúsak. Amikor ebéd után végigdõltem lányom ágyán, s Csanda Gabit hallgattam, apám jutott eszembe. A kiskonyha priccsén szokott ebéd után, napi egyetlen kávéja elõtt végigdõlni, karját a homlokán pihentette, és szólt a rádió. A magyar adás. Állandóan ez szólt. Haják Béla és Somogyi Alfréd hangját szerette. Meg a magyar nótákat. El is aludt rajtuk. De elõtte még felhörpintette a kávéját. Napközben a kiskonyha priccse volt a pihenõhelye. Aztán megint a kert, a hegyfarok, a garázs, a munka.

nyújtott e-vel. Egy idegen szobában matattam Branyo nevû volt kollégámmal a holmik között. Az ablak elõtt megkezdett cigarettás dobozok hevertek. Amikor kártyázni szoktak az urak, akkor kínálgatják körbe egymást, mondom neki anyanyelvén. Az egyik pléhdobozban hosszú, illatos szivarra találok. Elvegyem? Ne vegyem? Mégsem. Egy hölgy nyit be. Németül beszél, Branyo kollégám egykori középiskolai osztálytársammá, Zsolttá változik át. Bemutatkozunk. Amiatt aggódom, hogy a hölgy észreveszi a szivardoboz megmozdított fedelét. Te mit álmodtál, kérdem lányomtól. Már nem is tudom. De álmodtam valamit, mondja álmosan. Most is az ágyamban aludt. Szeret ott lenni. Biztonságban érzi magát anyja mellett. De nem is ez a fõ ok. A fiam horkolása. Ez is ok. Még ha prózai is. Van olyan nap, mikor a nyughatatlanság vesz erõt a lelken. Mikor az életuntság, a levertség, a byroni spleen hatalma lesz úrrá a testen. Mikor fáj a pénztelenség. Mikor felhánytorgatják valakinek, hogy semmire sem vitte az életben. Mikor már az aznapi újság sem érkezik meg. Mikor a számítógépet is, és oly sok minden mást havi részletben kell kifizetni. Mikor már a levegõvételért is pénzt kérnek. Mikor sokan oda jutnak, hogy csalnak, lopnak, ámítanak. Csalárd világ. Van, aki megmarad butuska, pénztelen naivnak, körmölõ napszámosnak, ki már csak a szavak, mondatok erejében bízik. Vannak, kik azért fohászkodnak, hogy ne csalják meg, ne hagyják cserben a szavak. Ma nincs jó napom, de volt már rosszabb is. De tulajdonképpen mi az, hogy jó nap? Mikor együtt a család. Mikor még együtt volt a család. Mikor még nem járunk ki a temetõkbe. Azok a jó napok, mikor élõkkel vagyunk körülvéve. Míg el nem kezdõdik a gyász elsõ éve. Aztán jön a többi év. Egyre több halottal. Évek a gyászban. Inkább a pénztelenség. Elviselhetõbb. Kibírhatóbb.

20

A tegnapi Ibrahimovics-gól védhetetlen volt. Akárcsak van Nistelrooy-é a németek ellen. Jók ezek az ébés meccsek. Hajtanak a fiúk. De számomra mégsem olyanok, mint az apámmal és a bátyámmal végignézett csehszlovák–olasz és csehszlovák–NSZK. Mikor Panenka átívelte a vetõdõ Sepp Maier feje fölött a tizenegyes pontról elrúgott labdát. Magabiztosan, szinte flegmán, hanyag eleganciával tette mindezt a Boheminas Prága csatára. Együtt örültünk a csehszlovák góloknak. Ez természetes volt. Talán emiatt szurkolok ma is a cseh válogatottnak fociban is, hokiban is. Mikor a csehek játszanak, mintha apámék is velem lennének a szobában. Egyszer annyira felbuzdultam, hogy csehszlovák zászlócskát állítottam a vázába, s azt a tévékészülék tetejére tettem az Európa-bajnokság idején. A rézfaszú bagók mellé. Így nevezte el Zsuzsi unokatestvérem a madarakat mintázó sárga szobrocskát. És megnyertük az ébét. Harmadikok is lettünk. Ezeknek a csehszlovák meccseknek megvolt az aurájuk. Legtöbbször apám mérgelõdött, ha gólt kaptunk. De többnyire adtunk. Ma este cseh–holland találkozó lesz. Do toho! Elõttem a fotelben apám, amint tarkóján öszszekulcsolt kézzel támasztja meg fejét, mellettem bátyám a díványon. A rézfaszúkkal együtt várjuk a meccs kezdetét jelentõ sípszót. A naplóíró kivárt. Három napja nem írt egy sort sem a naplójába. Pedig megint leírhatná, hogy lett volna mirõl. A legtöbbet a cseh–holland meccsrõl. Csodálatos mérkõzés volt, a labdarúgás magasiskolája 3:2-es cseh gyõzelemmel a végén. Nyertünk, apu! A naplóíró igazgatói esküt tett vasárnap a lévai templomban. A fotók is elkészültek. Ahogy veszi át a virágot, ahogy jobbja a szívén, balja a magasban, ahogy gratulálnak neki. A délutáni, otthoni istentisztelet után a naplóíró szintén virágot vett át a fiatal, korosztályabeli templomgondnoktól. Bandi bácsi, a harangozó, részvétet kívánt a naplóírónak. Ezzel közel állt az igazsághoz. De lassan minden kezd kialakulni, helyre rázódni. Pedig még mindig nagyon sok a megoldatlan kérdés. Ha a naplóíró nem hinne Is-

Most hidegen hagy. Nem hagytam idõt képzeletem csapongásának. Nem akartam lekésni a díjátadásról. Nem ismertem a forgatókönyvet. A díjazottak közül elsõként érkeztem meg az írók klubjába. Ott álldogált már a sarokban a bíráló bizottság elnöke, a magyar tanszék vezetõje, aki nem értékelte pozitívan a könyvem a Könyvjelzõben, akinek meg is írtam a válaszom, de nem küldtem el. Mindennek ellenére tehetségesnek tart. Nem tudott meggyõzni érveivel. Kíváncsi lesz a következõre. Tehát erre, amit most írok, amit most olvasol. Nem is nagyon érdekel a fogadtatása. Az írás fájdalom, mondja az értékelõm. Hát akkor mi a francnak írnak az írók. Az írás terápia, gyógyterápia, mondom én. Tóth Laci kapta a Forbáth-díjat. Nem ismer fel. Nem fárasztom, honnan ismerjük egymást. Egyébként is el van foglalva Dubával és Tõzsérrel. Tetszenek a díjátadások közti rövid koncertek. Már rég nem hallottam ilyet élõben. Aztán magamra maradok egy aluljáró kávézójában egy szál szivarral. Szeretem ezeket az egyedülléteket. Nem kell senkihez igazodnom, nem kell megfelelnem az etikettnek, azt teszem, amit akarok, olvasok, elmerülök. Másnap egy olyan partin vettem részt, ahol bárt avattak fel bowlingpályával. Egész jól ment a bábuk leterítése. Igazgató úr, most ön dob. Igazgató úr, fogja meg a poharát. Igazgató úr, ki is kell egy kicsit kapcsolódni. Bekerültem a keringésbe. Figyelnek, számon tartanak. Más ez az élet. Felelõsségteljesebb. Csak el ne felejtsek én lenni. Megvagyok még? Vagy most vagyok csak én igazán? Az ifjúság üde fényébõl örömet, gondtalanságot, apát veszítve? De az üdvösséghez, az értelmet adó léthez, Istenhez visszatérve. Megtérvén. Fohászkodón. Tegnap nálunk volt anyuka. Furcsa ezt így kimondani, leírni. Nálunk volt. Mikor én az övé vagyok. Nálunk. Megebédelt. Eljött a templomba is. Még mindig nem tudja, mit tegyen. Maradjon, vagy menjen? Mikor és hova költözködjön? Nehéz tanácsot adni. Pedig elvárja. Nem szólok bele.

22

Július van. A karácsonyfaégõk jutottak eszembe. Csak hagyd ott a fán, ha júliusban megyek haza, majd akkor a dobozba rakom, mondta a kórházi ágyon. Csak õ tudta gondosan, egymáshoz igazítva visszarakni az égõket. Volt hozzá türelme. Ami munkával járt, arra nem sajnálta az idõt. Órákig el tudott bíbelõdni tárgyaival, szerszámaival. Ma délután, a permetezés elõtt lementem a pincébe. Nem is pince az, inkább ház alatti kishelyiség, ahol szüretelés után a mustot és újbort tárolom. Rég nem voltam lenn. Ilyenkor nyáron már nem tartok ott bort. Megpimpósodna, megvirágosodna, megecetesedne. A két fahordómat a nemespenész vonta be. Mintha porcukorral volnának meghintve. Kinyitottam a helyiség kisablakait, hogy átjárja a levegõ. Elõször a százliteresbe, utána a kétszázasba szagoltam bele. Mennyei illat! Különös! Mélyen magamba szívtam az illatot. Megelevenedett elõttem apám. És megint csak dolgozni látom. Egyszer-kétszer vigadni, de nem duhajkodni. A lopótököt méltóságteljesen fogja a pincéjében. Csak mikor megnõsültem, akkor szokott lehívni, hogy kóstoljam meg a Müllert. Örömtõl sugárzott arca a hordói közt. A villanyégõ felé tartottuk a decis pohárba spriccelt bort. Még habzott. Nem nagyon ízlett a bora, nem is nagyon ittam akkortájt, de nem is akartam visszautasítani pincébe invitálását. Volt ebben valami férfias, beavatásszerû, apa és fia közti bizalmas kettesbenlét. Kik el-, levonulnak. Lépcsõrõl lépcsõre megcsapja õket a hûs levegõ. A nemespenész szaga. Nyáron az ásványvizeket és a söröket tartogatta a kisasztal alatt. Csak felnõttkoromra értettem meg, mit szeretett apám a pincében. Csak akkor kezdtem felfogni, mióta magam is a szõlõt dolgozom. Mikor a must a kádba, majdan a pincében a hordóba kerül. Mikor a kénezésre kerül sor. Mikor föl kell önteni a hordókat. Mikor erjedéskor a habot kell letörölni a hordó szájáról. Gyerek voltam, mikor õ mindezt egymaga végezte. Nem avatott be, nem is akarta, hogy segítsek neki, hagyta, hogy olvassak, hogy menjek le a focipályára. Mikor látogatóban jártam a feleségemmel és a gyerekeimmel

radt két sor. Milyen jó, holnap tovább alhatom, nem kell buszoznom, ügyintéznem, talán kedvemre olvashatok, játszhatok is a gyerekeimmel, sõt még biciklire is pattanhatok. Holnap vakációzhatom. Nem kell annyit gondolnom az iskolára. De ahogy ismerem magam... Na tessék, így akartam befejezni. Erre jön a zöld hullámocska a következõ nyelvhelyességi magyarázattal: halmozott írásjelek.

vel. Majdan mindenki együtt lesz az idõtlenségben, teretlenségben, ahol a leírt és kimondott szónak már nincs szerepe, sem terepe. Csak a rezonancia marad. A hullámzás. És felszabadul az energia, mely jótékony hatással lesz minden lélekre. Szétárad a nyugalom a nemlétben. Súlytalan lebegés. A mélabút csak az élõk, a földön maradottak és felejtettek élik és érzik át idõben és térben a szív segédigéit segítségül híva. Dadogón és tehetetlenül raMég sosem volt ilyen hosszú az iskolaév. gozva. Az itt maradottak tehetetlenségével és Hárman vagyunk az egész épületben. Sch. úr, kételyeivel. Biztos fogódzót keresve, támlát a a gazdasági ügyvezetõ, a hölgy a Szövetség a megfáradt testnek, támaszt a megpróbált léKözös Célokért irodából és én. Szinte az egész leknek. És naponta megvívjuk csatáinkat. hétvégém az órarend megtervezésére ment rá. Közhely! S az esti és reggeli fohászok adnak Kombinációs játék. Estére össze is állt. De erõt a teherpróbákhoz. A felhõtlen és gondtaazért ráakadtam egy-két hibára. Fél ötre értem lan örömöknek már nincs helyük a gyászban? haza a busszal. Jólesett a mozgás, a tyúkóltisz- Kampec? Marad a bamba elrévedés. Ott van títás. Tulajdonképpen nincs olyan nap, hogy az öröm a madarak csivitelésében, gyerekeim ne végezzek el valami apró-cseprõ háztáji játékában, kutyám csaholásában. Az elcsendemunkát. Nem szakadok bele, de hiányozna, sedésben. A szõlõ virágzásában. A naponta elha nem lenne. Ilyen a szõlõ kapálása, a hónal- végzett munkában. Kell ennél több? Kell. Injazás, hegyelés, bújtatás, gereblyézés, de hát kább csendben maradok, és hallgatok. Rezoez falun természetes. Ez a falusi élet velejáró- nancia. Rezdülések. Hullámzás. Lebegés. ja. Anyósom rengeteget tesz-vesz a kertben. Õ Súlytalanság. Csöndtölte. hamarább talál munkát, mint én. Ráférne a lazítás. Most ez az év, úgy tûnik, másról szól: a teherbírásról, a túlélésrõl, a hajtásról. Év a munkában. Évõdés a gyászban. Ma kapom az üzenetet H. M.-tõl, hogy várja a szöveget a lapba. Ez lesz az elsõ közrebocsátása naplójegyzeteimnek. „Reckír.” Kiteszem a mindennemû próbának és olvasói elvárásnak. Olvasói próba alá és elé vetem. A személyes így válik nyilvánossá, a magánügy, apám ügye közüggyé. Még így is megmarad a kód. Hiába olvassa más, akár kritikus, akár családtag, csak nekem, mint apám fiának lesz különbejáratú, csak számomra kódolható a szöveg. Különben másnak semmi köze hozzá, de akkor miért adom közre, kérdezhetné az olvasó. Mert a naplóíró így könnyít magán, apja hiányának fájdalmán. Ahogy dagadnak a hasábok, nõnek a sorok és fogynak az ûr karakterei, úgy közeledik a naplóíró meghalt szerettei, apja felé. Idõben, térben, a szív segédigéi-

24

Hajtman Béla (1966) Párkány/Baracska. Prózakötetei: Hídon (AB-ART, 2001); Béla von Goffa/ Szivarfüstben (uo., 2003 – Madách-nívódíjas).

HARASZTI MÁRIA

Döglött madarak hullanak Döglött madarak hullanak az égbõl Hol a tenger fölött parttól partig ívelt a szivárvány fák füst füst zöld fák zöld füst vagy barna szürke sárga áthúz felettünk – no nem a nikkel szamovár, hanem – egy madárraj helyett az irakba (vagy épp máshova) tartó gépmadarak hada ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss ezek a vadászgépek a nehézbombázók már ott vannak vietnam óta mindenhol villanóbombáikkal amik mindent elégetnek nyomban mint az enola gay amit a múltkor ki akartak állítani az amik mert miért ne hiszen a hatalom arroganciájának nincsen határa még a térképen sem, hiába csóválod fejed-farkad no persze hiszen szó nélkül tûrted s tûröd te is hogy a nevedben ide-oda küldjenek sudár legényeket fiakat és apákat verjen meg az isten háborúcsinálók kiáltotta szép domokos anna de nem figyelt oda senki csak ha három évig miután elmondtam az akkor még nem tompa versenyen szép új világ kiberiáda modernizmus politika és a politika újkõkori huncutság még csak nem is úri ma már mindenki politizál vagy úgy tesz, mintha politikai akarata persze sosincs semmire csak ígéret hogy kánaán és nirvána meg mennyország ha még kibírjuk a bélhúzást a tizedik bolygó újraérkezéséig zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz ez a helikopter a mobilhálózaterõsítõt erõsíti a toronyházra hadd ne lehessen most már odaföntrõl se megúszni a hullámokat a tenger istenem de szép is lenne ha nem öntenék belé is a mocskot filhallás után meg tudom különböztetni hogy a sugárúton mikor ütközik kocsi kocsival és mikor puffan gyalogos a szélvédõnek no persze a csalogányt a pacsirtától én már nemigen tudnám a betondzsungel 26

Mindenki mindenkivel Mindenki mindenkivel összefügg. Összerúgja a port vagy összeüti a bokáját. Dönt és nevünkben kinyilatkoztat a sok újfajta isten, kivel elfelejtettük közölni, hogy az oltárt nem neki emeltük. Az ösvények vastag pora Meg az idõ vasfoga mindent belep s mindenbe beleváj. Egyszerre meg egymás után. Képzavaros az egyenes adás. A riporter tollat-papírt zörget, selypít, hadar bakikat halmoz s az orrát szívja. Kérdéseire önmaga felel. Értékeink palackba zártan hullámzanak a világóceánban. Egy majom kihalássza Waikiki partjainál. Tudod, ahol a páros a gyilkos után nyomoz töretlen hittel s olykor törött orral. Kinyitja, s egyszerre sebes magyarost lejt Vagy pörköltet kavargat, meghintve sóval-borssal. Merre az éden, s hol van a Keletre? Ellenség-e a kalifa, világ bölcse? A kis Muk orrán termõ füge génkezelt-e? S te miért hazudsz a képembe, barátom?

28

Haraszti Mária (1959) Alsószeli/Pozsony. Szerkesztõ, író, az Anima Társaság elnöke. Mûvei: Buborék (Microgramma, Pozsony 1993), Buborék a szigeten (uo., 1995), Mályvák és madarak (versek, AB-ART, Pozsony 1999), Pimpimpáré (regény, uo., 2001), A Piros rét meséi (uo., 2004). Mûfordítások: Július Balco: Végállomás (uo., 2003).

Z. NÉMETH ISTVÁN

Elektromos Orfeusz (Hangjáték) Szereplõk Narrátor – Pala (Pinczédi Pál), Drea (Antal Andrea), Csöme (Csömény Attila), Döme (Csendes Demeter), Kamilla (jósnõ), Ferike (fõúr), Ladikos, Egon úr (lakó), szerkesztõ PALA (NARRÁTORKÉNT) A második novelláskötetemért járó szerény honorárium egy részét a könyv megjelenése napján ittuk el barátaimmal, Csömével és Dömével a Rezgõ Nyárfalevélhez címzett borozóban. (erõsödõ kocsmazaj) Ha jól emlékszem, elõször konyakot ittunk, majd pezsgõt, végül valami drága francia vörösbort. Ezután jött Csöme ünnepinek szánt ünneprontó beszéde, késõbb Döme magyar nótákat énekelt saját átköltésben. Aztán odahajolt hozzám, durván átkarolta a nyakam, és ezt kérdezte: CSÖME És... (csuklik) hogy érzi magát az éppen aktuális barátnõd, a gyönyörû-bönyörû Dreácska? PALA Nagyon-bagyon jól. Majd’ kicsattan az egér... az egészségtõl. Azt szeretem benne, hogy én vagyok a kedvenc írója. DÖME Gondolom, nem csak azt... PALA Hát persze. Nem csak azt. A kedvenc költõje is én vagyok, pedig csak három verset írtam életemben. Kedvem lenne feleségül venni, még mielõtt átpártol egy élvezetesebb stílusú regényíróhoz. CSÖME Figyelj, kispajtás... Az én regényelméletem szerint... DÖME Most mondod harmadszor, Csömikém... CSÖME Nem baj, legalább jobban megjegyzitek. Szóval, aranyapáim, szerintem az író,

30

mint olyan, ha szeretné, se tudná az elején kezdeni, amit ír, hiszen a történeteknek nincs elejük, sem pedig végük, csak az írók veszik azt a bátorságot, hogy egy történetet „elkezdenek” és „befejeznek”. DÖME Jól van, Csömikém, nyugodj meg, igyál egy kortyot, keress egy biztos pontot az elméletedben, és abban jó erõsen kapaszkodj meg, mert már erõsen dülöngélsz. CSÖME De Dömikém, ma egy nagy irodalmi ünnep van, és én most jogot formálok... Szóval, ha én ilyen híres... PALA ...no, ez azért túlzás, hiszen ez csak a második kötetem... CSÖME ...ha én ilyen híres íróember lennék, mint ez a Pinczédi Pala barátunk, bárhol kezdeném el... Azaz, bárhol elkezdeném. Nem. Ahogy a letört fülbõl következtet...hetünk a kancsó alakjára és színére, az elolvasottak alapján az olvasónak el kell képzelnie a történet elhallgatott részleteit. Erre koccintsunk! (koccintanak) DÖME Éljen Pinczédi Pál második prózakötete! Éljen! Fenéket! Hm... Izé... Fenékig! PALA (NARR.) Ünnepet szerettem volna, egy kicsit feloldódni, ám egyszer csak jött egy törés, s attól kezdve addig zsugorodtam, amíg egy aprócska aszalt szilvává nem lettem. Csöme és Döme persze nem vette észre, hogy egy ráncos kis gyümölcs ül velük szemben, aki egyre ritkábban emeli fel a hangját és a poharat. Ráadásul Drea utánunk jött a borozóba. DREA Látom, sikerült magatokat hangulatba ringatni!

nálsz, amelyek nem is léteznek. Te, aki mindig is szerettél a realitás talaján táncolni. Ne haragudj, de mi az a nyafománia? DREA Mindegy. Elhalványulsz. Eltûnsz a ködben. PALA Nevess ki nyugodtan, de van egy olyan érzésem, hogy... Egyszer csak tényleg eltûnök. DREA Tényleg nem ez a legmegfelelõbb alkalom... PALA Tudom, hogy hajmeresztõ elmélet, de... Valaki kitalált, s csak addig létezem a földön, amíg õ el nem feledkezik rólam... DREA Érdekes gondolat. Írd meg. PALA Most arra gondolsz, hogy ha alkoholt fogyaszt az ember, másnapra kijózanodhat, de ha megõrül, akkor neki annyi... DREA Folytasd... PALA Szóval amikor megismertelek... Emlékszel? Amikor a bálban felkértelek egy táncra, s te igent mondtál, úgy éreztem, ez túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. DREA Szerelem elsõ látásra... PALA Nem erre gondolok. Késõbb fokozatosan megbizonyosodtam róla, hogy te egyszerûen nem létezel. Csak képzellek. DREA Ezt vegyem bóknak? PALA Hadd mondjam végig. Gondold el. Mintegy kivetítesz egy ideált a világba, mozgatod, beszélgetsz vele... Játszol a gondolattal, ami tulajdonképpen õ... DREA Mondd, nem gondolod, hogy... PALA De igen. A bál után azt beszélték rólam, hogy bolond vagyok. Szerintük egyedül táncoltam, pörögtem a parketten, nem létezõ partner fülébe suttogva szép szavakat. DREA Palikám... Fáradt vagy! Fogd meg a kezem. Hús-vér! PALA Téged ott... senki se látott. DREA Most már hagyd abba, kérlek! PALA Jelenleg senki, de senki sem tud rólad, csak Csöme és Döme. Meg a jósnõ. DREA Te egészen biztosan megõrültél... PALA Bárhová mentem, soha senki más nem látott veled. Tudsz erre magyarázatot adni? DREA De hát fényképek is készültek rólunk!

32

PALA Igen, itt vannak, tessék, nézd meg õket! DREA Ez... Ez lehetetlen! PALA Nem, Drea, nem az. DREA Ne beszélj! Ez valami... számítógépes trükk? Manapság már nem gond valakit eltüntetni a fényképrõl. PALA Csak az lehet a megoldás, hogy én téged képzellek, engem pedig másvalaki. DREA Szerintem aludjunk rá egyet, és lehet, hogy reggel... PALA De ami a legszörnyûbb: az utóbbi idõben engem sem vesz már mindenki észre. Beszélek, de nem hallják, kiöltöm rájuk a nyelvemet, de nem látják. DREA Holnap mindent másképp látsz majd, meglátod... PALA (NARR.) Megsimogattam a haját, behunytam a szemem, ám egy ismeretlen erõ nem engedte, hogy újra kinyissam. Nem álmodtam semmit, csak mintha valamilyen végtelen fényességben lebegtem volna. Délben ébredtem fel. Drea elment. A naptáramban figyelmeztetés: felhívni az új irodalmi lapot! SZERKESZTÕ Elnézést kérek, kedves uram, de milyen írásról van szó? Szabadna még egyszer a nevét? PALA Nem ismersz meg, Sanyi? Pinczédi Pál vagyok. A szeptemberi számotokba ígértem egy új novellát... SZERKESZTÕ Pinczédi? Sajnálom, de ilyen nevû írót nem ismerek. De azért csak küldje el, persze. PALA A napokban jelent meg a második... SZERKESZTÕ Igen? Gratulálok! És persze további jó alkotómunkát kívánok! Viszlát! (kattanás) PALA (újra tárcsáz) Drea? Szervusz! DREA Jobban vagy? PALA Soha jobban. És te? DREA Az Új Irodalmi Közöny friss számában közölték az idén kiadott szépirodalmi mûvek jegyzékét. A te kötetedet kihagyták.

DREA Csak ami rajtam van, az maradt. Reggel felébredtem, és... PALA Rendben! Egy szót se többet! Azonnal indulok. Addig senkinek se nyiss ajtót, bárki csönget! Tíz perc múlva ott vagyok! DREA Siess, mert nagyon félek! PALA (NARR.) A pulzusom az egekig szökött. Kerékpárra pattantam és szinte repültem Dreához. (autók fékcsikorgása, dudaszó) Drea földszinti lakásának ablakából egy vadidegen pofa nézett velem farkasszemet, miután tíz percig a csengõnek támasztottam magam. Akkor már sejtettem, hogy elkéstem. EGON ÚR Kit keres? Antal Andrea? Ilyen nevû hölgy itt soha nem lakott. Nem csak a lakásomban, még a lépcsõházban sem! PALA Bizonyára tévedés lesz a dologban. Drea nem szándékozott elköltözni. EGON ÚR Nem tudom, ki az a Drea, értse meg. (ajtócsapódás, türelmetlen csengetés, dörömbölés, aztán ajtónyikorgás) Mit akar még?! Nem látja, mi van kiírva a csengõre? „Egon úr”. És most végre tûnjön el! PALA Oké, oké, megegyezhetünk, eltûnök, lekopok, olajra lépek, felszívódom, elhordom magam talicskán vagy éppenséggel angolosan távozom, de mondja meg, hogy hova lett a hölgy! EGON ÚR Tõlem akár köddé is válhat vagy felkaphatja egy légörvény, de még mielõtt sürgõsen lelécelne, hangsúlyozom, hogy menjen a fészkes fenébe. Látja ezt a vadászpuskát? PALA Igen, látom. EGON ÚR Elég meggyõzõ érv? PALA Azt hiszem. Igen... Teljesen meggyõzött. PALA (NARR.) Döme éppen edzésrõl jött, amikor lógó orral beleütköztem. Hanyagul megpörgette a feje felett a táskáját, mert nála ez jelentette a köszönést. Aki nem ismerte, mindezt vélhette volna akár egy támadás elõkészületeként is.

34

DÖME Pala! Látom, egy kissé le vagy rongyolódva. Ugorj fel hozzám, ha van kedved. Beszereztem néhány új cédét. PALA (NARR.) A lakásában belezuhantam az elsõ fotelba. A házigazda kávéval és konyakkal kínált. DÖME Sápadt vagy, remeg a kezed. Mint aki másnapos. Halljam, mi nyomja a szívedet. Persze a felesleges kilókon kívül... PALA A Nagy Képzelõerõ, amely engem lélekben tart, ismét kiradírozott az életembõl valamit. Pontosabban valakit. Az Elme, amely álmodik, elfelejtette mellõlem... DÖME Kit? PALA Hát Dreát! DÖME Ne haragudj, de kit? PALA Hát Andreát! DÖME Ki az az Andrea? Új barátnõ? És máris elhagyott? PALA Mindegy, hagyjuk. DÖME Amit a Nagy Álmodóról összefecsegtél, az viszont roppant érdekes. A nagybácsim unokatestvérének a sógora általában két hétig alszik egyfolytában. Az orvosok szerint egy mutáns gén van a dologban, amely egymilliószorosára növeli az álmok hosszát. Hát nem furcsa a világ? PALA De igen, nagyon. DÖME Ugye? És most hallgassunk valami jó zenét... PALA (NARR.) Másnap úgy ment el mellettem az utcán, mint aki nem ismer meg. Csöme szintén. Meg mindenki más. A szomszéd Márta néni, a boltos, a sánta Józsi bácsi. Ebbõl arra következtettem, hogy Drea után én is sorra kerültem a Nagy Felejtésben, és bármelyik pillanatban egyszerûen köddé válhatok. Halálfélelmem volt. Már-már teljesen elvesztettem a reményt, amikor eszembe jutott Kamilla. Éppen volt nála valaki. KAMILLA Sándor nemrég érkezett haza Tibetbõl, ahol hosszú éveket töltött medi-

torzonborz alak szólított meg. LADIKOS Adna, kérem, egy cigarettát? PALA Szívesen adnék, ha volna. LADIKOS Az más, akkor én kínálom meg. Tessék! PALA Nagyon megtisztel. Á, látom ez valami teljesen új márka. LADIKOS Az. Orfeusz. De vigyázzon, mert pokolian erõs! PALA Hm. Majd lassan szívom. Hoppá! Sajnos, tüzem az nincs. LADIKOS Hát az nekem se. Jöjjön, megkérjük Prométheuszt, neki még mûködik az öngyújtója. PALA Ilyen névvel? Nem is csodálom. Messze lakik? LADIKOS (nevet) Áh, nem. Csak itt, az alvilágban. PALA (NARR.) Közben lementünk a pincébe, ahonnét egy meglehetõsen szûk lépcsõsor vezetett még lejjebb. Száztíz lépcsõt számláltam. A legalsó szint egy ködbe veszõ, hosszú folyosó volt, amit teljesen elárasztott a víz. LADIKOS Remélem, kedves barátom, hogy tud úszni... PALA Igen, azt hiszem, tudok. LADIKOS Ugyanis arra semmi szükség. Itt a ladikom, szépen átevezünk az összekötõ folyosó túloldalára, és kész. PALA Öö... Nem akarok akadékoskodni, de... LADIKOS Akkor hát ne tegye. Üljön be ide mögém. PALA Egy kissé korhadt már ez a ladik. LADIKOS Rá se rántson. Az idõk végéig kitart. Erre garanciát kaptam. De ne kérdezze, hogy kitõl...! PALA Nem kérdezem. LADIKOS Rendben. Úgy sem hinné el. Ja, és ne tegyen hirtelen mozdulatot. Indulhatunk? (hangos, visszhangzó evezõcsobbanások) PALA Hûha, most jut eszembe. Mégiscsak van nálam egy doboz gyufa... Az elõbb valahogy nem vettem észre.

36

LADIKOS Most látni akarja a szíve hölgyét, vagy sem? PALA Maga... Honnét tud Dreáról? LADIKOS Drea? Nem tudtam, hogy így hívják. Csak azt, hogy egy csodálatos hangú énekesnõ. PALA Énekesnõ? Drea? Nem mondja. LADIKOS De mondom. PALA Ne haragudjon, de kicsoda maga egyáltalán? LADIKOS Bocsánat, valóban, hiszen még be sem mutatkoztam. Ladikos vagyok. PALA Én meg Pinczédi. LADIKOS Pinczédi? Hát ez jól összejött. Pince meg ladik. PALA Tudja, min gondolkodom? LADIKOS Az énekesnõn. Hogy miképpen lehet énekesnõ az, akit maga még soha nem hallott énekelni. PALA Á, ez majd kiderül a maga idejében. Most inkább azon csodálkozom, hogy egy sötét alagútban csónakázunk, sehol egyetlen fényforrás, én mégis mindent tisztán és élesen látok. LADIKOS (visszhangzó nevetés) Ha-ha-ha. Jegyezze meg, kedves barátom, hogy itt már egészen más törvények uralkodnak, mint amilyenekhez maga ott fenn hozzászokott. PALA Az elõbb belemerítettem a kezem a vízbe, és... LADIKOS Nem lett nedves. Az éteri folyadék már csak ilyen. PALA Éteri? Megtudhatom egyáltalán, hogy merrefelé tartunk? LADIKOS Persze. Mélyebb megértések felé. PALA Én inkább az ellenkezõjét érzem. LADIKOS Az a maga baja. De most aztán kapaszkodjon, mert erõsödik a sodrás. (egyre erõsödõ zúgás és morajlás) PALA (kiabál) Még szerencse, hogy nem fulladhatunk bele ebbe a zavaros örvénybe...! LADIKOS (szintén kiabálva) Hát ezt meg ki mondta magának? PALA Csak gondoltam, hogy ha éteri, akkor... LADIKOS Ne szüljön hirtelen gondolatokat, inkább jó erõsen kapaszkodjon! Mindjárt hazaérkezünk...

DREA Jaj, nem úgy értem, ez természetes, hanem hogy mit mûvészkedik. Színésznõ? Táncol? Fest? Esetleg rendez? PALA Ladikos szerint énekel. Sõt! Egy csodálatos hangú énekesnõ, így mondta. DREA Ismerem. Drea a mínusz 66-ról. Nemrég érkezett. PALA Én még sosem hallottam énekelni. DREA Nehéz lesz elvinned innét. A Züll Bár fõnöke igencsak bele van zúgva. De azért ne add fel. Legalábbis ne azonnal. PALA Ne haragudj, de kérdeznék egyet s mást az itteni viszo... DREA Talán majd legközelebb. Megjöttünk. Itt kell kiszállnod. PALA (NARR.) Egy végtelen nagy éjjeli bár kellõs közepébe csöppentem. (bárzene, pohárcsengések, beszédfoszlányok, édes nõi kacajok) Leültem egy kis asztalhoz és odaintettem a pincért. DÖME Mit hozhatok, uram? Tudnám ajánlani esetleg a mandarinzselés párlatunkat. Jelenlegi dimenzióháborúnk legnépszerûbb itala. Hódít, bódít, s ki megissza, lódít. He-he-he. PALA Döme! Te vagy? DÖME Jé! A Pala! Én hát, Palikám, kedves barátom. Már vártam, hogy mikor ruccansz át. De most nem érek rá beszélgetni, mert szolgálatban vagyok. Hozok egy Mandát és egy Dreát. PALA (NARR.) És már ment is. Alig néztem körül a füstös teremben, már vissza is jött, ígéretéhez híven egy Mandával és egy Dreával. A Manda mandarinital volt, sok vodkával és zselével, míg a Drea egy Drea az állítólagos sok-sok Drea közül. DÖME A nagybácsim unokatestvérének a sógora volt így. Amikor végül ide került, megállás nélkül kérdezõsködött: mi az, hogy harmadfokú gondolatriadó? Mi az, hogy dimenzióháború? PALA És, mi lett szegénnyel?

38

DREA Mi lett volna? Elmocsarasodott a környezete. PALA Aha. Értem. Tessék?! Mit jelent az, hogy elmocsarasodott? DÖME Ó, ezt csak mi nevezzük így. Elszegényedett. DREA Gondolatilag kimerült. Mocsárlakó lett. De ne háborgasd! PALA Jaj, eszemben sincs. Én tulajdonképpen Dreát keresem. Hát persze nem akármelyiket, hanem az énekesnõt. DREA (nevet) PALA Talán rosszat mondtam? Nem itt szokott fellépni? DREA De igen. Három Drea énekel nálunk, ráadásul mindegyik csodálatosan. Én pedig táncolok. Majd megnézheted. PALA Három Drea? És mindegyik énekel? Ez biztos? DREA Most mit vagy úgy oda? Majd kiválasztod a sajátodat. PALA A Züll Bár fõnöke melyikért van oda? DREA Mindegyikért. De lehet vele beszélni. Mondd, nem akartál meghívni egy italra? PALA De igen. Mit parancsolsz? DREA Egy remixelt pancs most jól esne, azt hiszem. PALA Oké. Döme! Légy szíves remixelj nekünk egy pancsot! PALA (NARR.) A negyedik pancs után kezdtem rém rosszul érezni magam. Addigra már három Drea is fellépett, mind gyönyörû-bönyörû volt és tényleg kiválóan énekeltek. Fogalmam sem volt, melyik az enyém. A mellettem ülõ kiadásuk pedig egyetlen kérdésemre sem válaszolt, helyette összevissza fecsegett. Akkor rájöttem: ez lehet a harmadfokú gondolatriadó. DREA Egyébként mi olyan különös a te Dreádban? PALA Nem is tudom. Talán a gondolkodása. Az, ahogy beszél. Szavakat talál ki, hogy azt is elmondhassa nekem, amit a meglévõkön talán nem is lehet. DREA Ó, ez nagyon szép. Nagyon romanti-

DÖME Ja, veled? Menj le a mínusz 99.-ig. Ott tanyáznak a legelvetemültebb életforgatókönyv-írók. Próbálkozz. PALA (NARR.) Talán nem is Döme volt az, akivel találkoztam, talán inkább egyfajta változata vagy töredéke. Mindenesetre úgy eltûnt mellõlem, ahogy csak a legjobb barátok tudják magára hagyni az embert. A liftajtó most sem akart kinyílni. Ekkor valaki hátulról a nyakamba ugrott, majd jól összecsókolt. DREA Pala! Drágám! Hát eljöttél értem? Ó, ez nem lehet igaz! PALA Drea? Te vagy az? Tényleg te? DREA Hát nem ismersz meg? PALA Tudod, itt mindenki egyformán Drea, és én... DREA És nem ismernél meg akár ezer közül is? Ostoba! PALA Drea! Várj! Hová mész? Megmagyarázom! DREA Te elektronikus hulladék! Takarodj a szemem elõl! PALA (NARR.) Talán a „megmagyarázom” lehetett a jelszó, mert a liftajtó ugyanúgy kinyílt, mint amikor Csöme akarta megmagyarázni továbbfejlesztett regényelméletét. Mindenesetre gyorsan beléptem a liftbe, hiszen aki így beszél velem, az mégsem lehet az igazi Drea. A lift a mínusz 77.-en állt meg, az ajtó kinyílt, és én egy szállodai szobában találtam magam. Csengett a telefon, és mivel senki sem volt a közelben, felvettem. SZERKESZTÕ Szia, Palikám! Itt Sanyi az Új Irodalmi Közönybõl. Örülünk, hogy jelenléteddel mégis megtiszteled az Irodalmi Világkongresszust. Vacsoráig helyezd magad kényelembe. PALA Úgy érted, ez az én szobám? SZERKESZTÕ Úgy bizony. Vacsora után a könyvbemutatód közvetlenül Csömény Attila regényelméleti fejtegetései után következik. Aztán hajnalig tart majd a hallali.

40

PALA Csöme? Itt a Csöme fog fejtegetni? SZERKESZTÕ Hát persze. Soha életében egyetlen könyvet sem olvasott, mégis forradalmasítani tudta a regényfrekvenciák retrográd fibrillációját. Hát nem fantasztikus? PALA De az. És nekem mi lenne a feladatom? SZERKESZTÕ Az új regényedet, az Elektromos Orfeuszt kéne néhány szóval bemutatnod. Amúgy gratulálok, elképesztõ siker! PALA De hiszen azt még meg sem írtam. Csak a fejemben volt kész a vázlata, és ha jól tudom, arról sem beszéltem senkinek! SZERKESZTÕ Ne viccelj! Itt tartom a kezemben. Pihenj egyet! PALA (NARR.) Ez felvillanyozott. Elolvasni egy olyan könyvemet, amit még meg sem írtam! Lehetséges ez? Mindenesetre teleengedtem a kádat forró vízzel, hogy vegyek egy frissítõ fürdõt. Ekkor váratlanul belépett Drea, akin egy szál ruha nem sok, annyi sem volt. Már nem jöttem zavarba. DREA Pala! Ó, mennyit kerestelek, ha te azt tudnád! Szerencsére találkoztam Dömével, aki rendkívül boldog volt, hogy sikerült állást találnia egy szellemfényképésznél. Õ igazított útba. PALA Tehát te vagy az a Drea, akit keresek. DREA Igen, és ezt rögtön be is bizonyítom. Hmmm, milyen varázslatos illatú fürdõhab! Beülhetek melléd a kádba? PALA Csobbanj csak ide nyugodtan. DREA És akkor most térjünk rá a bizonyításra. PALA (NARR.) Hát igen, rátértünk, és bár nagyon kellemes kis vadmacska volt, csak azt sikerült bebizonyítania, hogy mégsem õ az igazi Drea. A végén közöltem is vele. DREA (sír) Nem én vagyok? Pedig azt hittem... De hát nekem kell lennem. Én úgy emlékszem... PALA Emlékek? Gondolatok? Maradandó

VASI FERENC ZOLTÁN

Álomból Aludtál már úgy – a hegyek elfeküdtek tenyeredben, s lélegeztek? Tárna-titkaik kasliftje szenet, szemeket, mélytelen szeleket hordtak napvilágra— Egy ágról szakadt árva a bányász lakóotthonban hellyel kínálta a világegyetemet, könnylevessel telemerte a tányért, s falta magába kihûlt csillaglelkeivel belül tágasodó magányát— Feje felett fehérgalamb lebegett, szemhéjára zöld ágat tehetett, s álmát hozta telente, hogy jobban bírja a napi tétlenkedéseket. Így születtek versek, levelek— Minden tébláboló poéta retúrt váltott a mennybe, az örökös számkivetetettségbe—

42

Nyilvánvaló gyónás Az itteni kertekbe hiába szólítna bárki a lét töredelme már nem evilági S ha néha torpansz törpe-igazad elé egy asszony keze von fátylat – a titkaid fölé És lehet ekkortól a tõrõl metszett rózsa: szerelem költészet Isten-ségesség az arc jármába csók leledz: Könyv – csepp idegenség s a könnyet már nem feledheted mert neved s szíved alatt viseled a megszenvedettet hisz felfeküdt ellened a betû-rácsra a mûvészet ótvaros Múzsája avagy: Kerted szent kurtizánja :a Szórend

JUHÁSZ MIKLÓS

Sereg (Részletek a regénybõl) Bevonultunk hát, nem lehetett törvényesen mást tenni. Talán lehetett volna, de akkoriban a lelkiismeretet még nem értették, hanem büntették. Csak egy lelkiismeret mûködött, a párt elismert vezetõinek tévedhetetlen erkölcsi magassága. Abban kételkednie nem volt szerencsés annak, aki meg akart felelni. Belenéztek a seggünkbe, port szórtak szõrzetünkre, s csak úgy, lépés közben, valami automatából lõtték karunkba az injekciót. Egy csinos felcsernõ állt a bejáratnál. Feszült rajta az „x” mintájú gyakorló zubbonya. Mellbõségét mindenki meggusztálta, de õ csak állt rezzenéstelen arccal, és mustrált minket, mint vágóhídi marhákat, kibõl mennyi felsált vagy fartõt remélhet. Még széles volt a vigyor gátlástalan pofánkon, pedig õk már tudták, a nagymenõk arcáról elõbb-utóbb levásik majd a kaján vigyor. Hogy jobb lett volna otthon hagyni magunkat. Összetereltek minket egy hatalmas, csarnokszerû, körben emeleti folyosókat magában foglaló helyiségbe. Ültünk szépen, csendben-rendben, mondhatnám megilletõdötten, ahogy besorozottakhoz illik. Fölujjongtunk, hogy filmvetítés lesz, mert megláttuk a mozivásznat a színpadon. Nekem mindjárt nosztalgiám támadt, gondoltam, felugrom a gépházba, megnézem, milyen mozigépek vannak, de egy krumplivirágos visszalökött a helyemre. A katona nyugodtan ül! kifejezést használta, s én, hogy kivágjam magam, okosan rátértem az õ szóhasználatára. Igyekeztem akklimatizálódni. A katonának hugyoznia kellene!

44

A katona visszatartja, majd, ha parancsot kap, akkor cselekszik! Cirkuláltathatom egy darabig, de nem vagyok törpe vízmû! Néhányan fölröhögtek. A katona nem humorizál, majd alkalomadtán levezetjük a fölösleges energiáját. Látta elszánt izgatottságomat, legyintett. Na, jól van, takarodjon ki a függöny mögött balra, az ajtón kell bemenni! Még szerencse, jegyeztem meg, mert, ha létrán kellene felmásznom, lehet, hogy elcsurrannék az utolsó létrafoknál! A krumplivirágos sátánian mosolygott. Láthatóan nem díjazta vagány humoromat, nehezményezte, hogy nem az övé az utolsó szó. Kitartóan követett tekintetével. Amikor visszajöttem, megjegyezte. Na, katona, sikerült megkönnyebbülnie? Kitartóan bámult rám, mintha kódolta volna magában a fizimiskámat.

...

Ma is ideológiák határozzák meg, miként éljük a valóságot. Valami és valakik ellen mindig védeni akarnak minket valamiért valakik. Az õ lelkületüket kéne megérteni, akkor talán nem csupa ellentmondást tükröznének az érdekek. Kitudódtak a gaztettek és igazságtalanságok. A hazugságok. Egyszer kitudódnak a maiakról is, ne ringassuk magunkat illúziókban. Ha leveri egy újabb, izgága generáció a lakatokat a hatalom titkosításairól. Mert leverik, abban biztos vagyok. Bármekkora is a demokráciának nevezett játékszabály moz-

elõbb-utóbb ugyanúgy elpusztul, mint aki megalkotta. Ideáljait a belsõ, lelki vágyak ugyanúgy elkoptatják, mint a valóságban.

kon, hogy ennyire magabiztosak? Majd itt, az elsõ lépcsõben megismerik a valóságot, rájönnek, az iskola csupa ábrándozás és buli, a csapatszolgálat a keserves munka. Egy párttaggyûlésen lelkendezve közölte, Ilyen és ehhez hasonló fejtegetéseket halnagy megtiszteltetés ért mindahányunkat. lottam a párttaggyûlések szünetében az öreMeglátogatja laktanyánkat Oláh vezérezredes gebb tisztek szájából, azért tudom. elvtárs, aki Czinege miniszter elvtársat követKitartó körlettakarítás elõzte meg a legmate a bársonyszékben. Felhívta figyelmünket, gasabb katonai méltóság látogatását. azaz elvárta megjelenésünket Seneki fõhadMindig azt hittem, túloznak, akik a festenagy elvtárs, az ezredközvetlenek alapszervi getések, falevélgyûjtések szervezett végrehajpárttitkára. tásáról beszéltek, de be kellett látnom, nem Seneki a kommendánsszázadnak volt a pa- vaklárma. rancsnoka. Ha pokrócba nem is, nejlonzsákokba egy Szívbõl utálta az én hadnagyomat, ami emi- héten át szedegettük a falevelet, festegettük att nagyon hamar kölcsönössé vált. hófehérre az utak szegélyét. Örökké rivalizáltak. A nagy nap délelõttjén elõreültem a lejtõs Hadnagyunk, aki szélvészsebességgel ro- tanteremben, mert rám parancsoltak, hogy hangált a telephely, a parancsnoki épület, a töltsem föl a sort. hadtápfõnöki purgatórium és százada között, Körülöttem csupa tiszt és tiszthelyettes fenyikhaj, kopasz hadnagy létére önálló századot szengett. kapott, ráadásul a legkacifántosabbat. A hadosztálytól mindenki ott volt, aki adott Így lehetõséget, hogy bizonyítson, egy ki- magára és valamit vagy valamire számított. hívásnak megfeleljen, s mindezért csupán Érdeklõdve figyeltük a minisztert, aki annyira kellett alkalmazkodnia, ahogy min- olyan halkan kezdett beszélni, alig értettük, denki elvárta tõle. amit mond. Gátja volt azonban a lelkesedésének... GeFüleltünk, mint a határõrkutyák. nerációváltásra kényszerült a honvédség. A Beszédének elsõ pár perce után aztán fokohadsereg vezetésének és törzskarának szembe zatosan emelte a hangját. kellett néznie a belpolitikai nyomás lanyhulásáMondókája nem lehetett neki bejelölve a val, a rohamosan fejlõdõ haditechnikai elvárá- papírján, mivel spontán, emlékezetbõl nyilvások kiszolgálásával, amihez a szakértelem elen- nult meg. gedhetetlen, s mint sejtjük és tudjuk, a szakérEgyórás tájékoztatójának felénél már ordítelem általában nem öntudat- és politikafüggõ. tott, szó szerint szidta a mocskos imperialista Seneki szerint hadnagyunk túlságosan oda- NATO bagázst, akik törékeny demokráciánkvolt gépjármû-technikai és hadtáp diplomájá- ra törnek, alantas aknamunkát végeznek, deval, de neki, mármint Senekinek, aki téeszes, moralizálják a néphadsereg állományát, így álazaz továbbszolgáló tizedesbõl küzdötte föl landóan résen kell lennünk, minden idegszámagát fõhadnagyi rangig húsz év alatt, megalá- lunkkal oda kell tapadnunk a sereg ütõerére, zó egy sorban állnia az ezredsorakozón egy amik mi voltunk, párttagok, és a legkisebb ritgyík hadnaggyal, aki mellesleg nem is párttag, muszavar esetén drákói szigorral odahatnunk. és olyan vigyorogva fölényes, öntelt, legszíve- Elvégezni a fájó beavatkozásokat, mert egysebben a pofájába mászna. szer és mindenkorra vegye mindenki tudomáNem fogta föl, mitõl van ezekben a fiatal sul, nincs alku, és kész! tisztekben ekkora vitalitás, mitõl mûködik Az alig százhetven magas, köpcös, kopaszra fürge logika. borotvált tábornok vörösödõ fejjel kiabált, verTényleg, mit tanítanak ezeknek a fõiskolá- te a pulpitus tetejét, fröcsögött a nyála, szinte

46

azonnal jó pontként kezeltem nála. Volt némi szerencsém abban, hogy az elhelyezési raktáros a rokonom volt. Anyám testvérének a lányát vette el. Amikor szolgálatvezetõ lettem, elsõ dolgom volt lemenni hozzá. Szerezzél nekem függönykarnist, függönyt, meszet, virágtartókat, virágokat. Megrökönyödve nézett rám. Figyelj ide! Ne kezdjél mindjárt üzletelni, mert szolgvez lettél. Erre már sokan rákúrtak! Nem nekem kell. A körletet akarom kipofozni. Olyan, mint a siralomház. Mindentõl elmegy a kedvem, amikor végignézek rajta. Ha majd végzek, feljössz és megnézheted. Nagy nehezen meg tudtam gyõzni. Beszerzett mindent. Kiadtam a feladatot. Na, Totya kisfiam! Vegyél magad mellé olyanokat, akikrõl tudod, hogy nem kerülik a munkát, és a KISZ-klubtól kifelé haladva kimeszeltek mindent, végig a mosdókig! Utána föltesszük a karnisokat, függönyöket, a virágokat, olyan lesz a század, hogy rá sem lehet ismerni. Néhányan morogtak, amikor a sok meszelés meg fölfordulás után többet kellett takarítani, de ez a Tóth olyan rámenõs és lehengerlõ volt, még a gumik és öregek is szájtátva bámulták, mennyire ég a keze alatt a munka. Egyszer lihegve jött hozzám a raktárba, menjek vele hamar a telephelyre, mutatna valamit. Rengeteg lõszeres láda volt összerakva kupacba. Kérdezte, csinálhat-e belõlük a KISZ-klubba lambériát. Mondtam, persze. Engedjem haza, hoz gyalut, fûrészgépet, mindent, mert neki van otthon, megoldja a jövõ héten. Tudtam, ürügy az egész, de olyan lelkes volt, úgy csináltam, mint aki bedõlt a trükknek. Menj! Ha faszán sikerül, kapsz három nap jutalomszabit, megdumálom a századparancsnokot. Látványosan, teátrálisan dicsértem századsorakozón. Többször is kifejeztem abbeli örömömet és óhajomat, hogy aki ilyen kreatívan és mások javára ténykedik, mint Tóth honvéd, annak bizony minden kedvezmény kijár. Lát-

48

tam, már zavarta is egy kicsit, hogy ajnároztam, de úgy gondoltam, ennyi jár annak, aki tényleg nem azt nézi, hogy elteljen a nap és annyit lóghasson, amennyit csak bír. Elmondta egyszer a raktárban, nehogy azt higgyem, pedálozik. Nem bír a seggén megülni. Otthon is állandóan ügyködik. Láttam, mennyire szorgalmas, nem kellet volna bizonygatnia. Az összehajtogatott trikókat néha öt perc múlva megint rámolni kezdte valami kényszeres késztetéssel. A deszkákat felhordattam a századhoz, elzártam a raktárba. Annyi volt, alig tudtunk tõle mozogni. Elvégezte becsülettel, amit kitalált. A folyosó végén volt egy háromszor hat méteres beugrás. A kupola épületét körbe lehetett járni egy összekötõ folyosón. Kopasz koromban az akkori hadtápfõnök nagy elõszeretettel azon keresztül lepte meg mindig a századot. Állandóan azt ellenõrizte, lemennek-e a katonák reggeli tornára. Neki az volt a heppje. Minden parancsnoknak van valami dilije. A hadtápparancsnokságot onnan is meg lehetett közelíteni azelõtt, de egy idõ óta lezárták az ajtót valami miatt, aztán úgy maradt. Az a rész ott kihasználatlanul állt, csak gyûlt benne a por meg a szemét. Mondta, lekerítené, és akkor a raktárból kihozhatnánk oda azokat a dolgokat, amik ritkán kellenek, amiket csak évente egyszer-kétszer, az ezredgyakorlatok idején használtunk. Tágasabb lenne a raktár, világosabb. A maradék deszkákból azt is elkerítette, csinált rá ajtót lakatpánttal. Hoztam neki xiladekort, azzal lekent mindent barnára, olyan hangulatos lett a század, mindenki el volt ragadtatva. Pálfi vigyorogva mászkált minden hétfõn, mert a hétvégén mindig átalakult valami. A KISZ-klubban lekerítette a kávéfõzõ pultot, és egy kis kantint készített a bejárat melletti sarokból. Hagytam Totyát kibontakozni, mindenben arra járt az agya, amire nekem. Már anynyira levette a vállamról a dolgokat, hogy önállóan végezte a tiszta-cserét, a fegyverszo-

STARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTART

SZARKA ZOLTÁN

A nagy fogadás (II. mese – részlet egy készülõ kötetbõl) Ígyezmárú, a kopasz kis sas összehordott hetet-havat. Havazott, hideg tél volt, és Ígyezmárú szegény fázott nagyon: ezért megállás nélkül beszélt, s barátja, Nyissz-Nyassz, a kengurucsiga kényszeredetten hallgatta a kopasz kis sas szövegelését. Nyissz-Nyassz egyáltalán nem fázott, a kengurucsigáknak nem szokásuk a fázás, sõt. Nyissz-Nyassznak, bár csak fél füllel figyelte Ígyezmárú meséjét, egyre melegebbje lett, ugyanis odafigyelés közben nem ugrándozhatott kedvére, mert Ígyezmárú nem állhatta az odafigyelés közbeni ugrabugrát. Pedig õ szívesen ugrabugrált volna odafigyelés közben is, jó szokása szerint, de sajnos sokkal jobban tisztelte kopasz kis barátját, mintsem kedve ellenére tegyen... meg hát nem is fázott. Így mi mást tehetett: hallgatta Ígyezmárú történetét, és izzadt... A kopasz kis sas pedig egy fogadásról mesélt hosszan-hosszasan: ...Az úgy volt, hogy amikor felszáradtak végre az esõáztatta parkok, és gördeszkázni meg repdesni lehetett, Szeplõke, a méhecske Sumáromnál vendégeskedve éppen, komoly fogadást ajánlott barátjának, a rozmárnak, mondván õ, Szeplõke háromból kettõt, azaz háromból kettõt csuklik egyszerre. Nem éppen könnyû feladatvállalás ez egy ilyen Egészen Apróka Lénynek, mint Szeplõke, de Szeplõke bízott a sikerben, mert Szeplõke mindig is bízott az önbizalmában, és mindig is túlzottan ehhez tartotta magát. Ugyanezt tette most is, minden túlzás nélkül.

50

– He! Ez nyert ügy, az tuti! – gondolta Sumárom gondolkodás nélkül. – Ha nyersz, tiéd lehet a kagylóüwegem, ha nyersz – ajánlotta fel magától és teljesen önzetlenül a rozmár. – Egyedi darab ez, ühüm; többnyire zöldes. Csak amikor beborul, akkor olyan sárgás. Az egész fogadás-dologban az volt a vicces, hogy a rozmárok csak kettõig tudnak számolni: elölrõl hátra meg onnan ide. Ezért tehát Sumárom kényelmesen elhelyezkedett egy kényelmetlen kicsi széken, amirõl három lába lelógott. De mert csak kettõig tudott számolni, azt hitte, jó neki ott, s ott várta a fejleményeket türelmesen. Szeplõke ellenben nem ajánlott fel ellentétként a fogadáshoz semmit sem, hanem nagyvonalúan nekikészülõdött a fontos kísérletnek: – Majd csak lesz valahogy – gondolta okosan, és mély lélegzeteket vett, talán hármat is, de csak nem és nem érkezett semmi. És nem érkezett a csuklás sem, igaz, böfizett egy icipicit, ám jelen esetben ez a fajta kicsi csalás figyelmen kívül hagyható. Ezt Sumárom is így gondolhatta, mert elnézõ mosollyal így szólt: – Még két kísérleted van, Sacikám, hogy egyem a tokádról a homályt... Ne add fel, most mindent bele, haver! Én veled izgulok! Én teérted izgulok! – És valóban izgult, így legalább nem érezte, hogy csípõben szorítja a kis karszék, amiben szorongott. Szeplõke a siker reményében gyorsan elfogyasztott a konyhapolcról leemelve vagy jó fél befõttes üvegnyi lucsokragacshéj-tapasztót,

diktafonja mellõl a xilofonját, mert tanácstalannak érezte magát nagyon, és látta, hogy Szeplõkétõl segítséget nem várhat. Szeplõkére hunyorított, és hátat fordított neki. Tudta, hogy egyedül csakis a muzsika segíthet. Az apró kalapáccsal találomra ütögetni kezdte a pléhecskéket egész addig, amíg a hangokból új dallam lett, és a megszületett dallamocskához ügyesen rövid szöveget is rögtönzött:

megtelt sok decibelû gungurival és gugurival... és shab-bádával, és azok a hangok ott belül a kiutat keresték Szeplõke kicsiny koponyájából, mert már nem fértek el: Szeplõke összeragadt száján át akartak kitörni... és ez szerencsére sikerült is. Szeplõke ragacsos szája nagyot cuppanva kinyílt, és Szeplõke annyit mondott: – Ffuááh... ffuújj! – ám ez a megjegyzése a „CSUK 3”-nak szólt. Haijé-vájá-háhé – Micsodaa? Nem tetszik a mûvem? – forGunguri-guguri tyant fel Sumárom sértõdötten. Gugguri-`nguri-puh – Na hifen... Fumárom... efförnyû! – paVaijé-hájé-hóhá naszkodott Szeplõke a lucsokragacshéjBejájá-ouvá tapasztó ízére, és kezdte lassan visszanyerni a Shab-báda színét. Zsib-báda-puh-puh – Ezt igazán nem vártam volna tõled, ez nem volt szép, Szeplõke. Ez csúnya kritika: a Azután Sumárom az új dalocskát sürgõsen zeném! – kiáltotta Sumárom önérzetében telbeleénekelte saját xilofon-kísérettel a pici jesen süketen, és a maradék, alig fél üvegnyi diktafonjába, két változatban is, mert a rozmá- „CSUK 3”-at tartalmazó befõttes üveg után rok kettõig szeretnek számolni. Majd Szeplõ- kapott. – Mi ez? Fogadásgyorsító?! – villant át kére nézett, és úgy tett, mintha nem látná, Sumárom agyán. – Na hiszen... Szeplõkének hogy Szeplõke észrevétlenül kékülni kezdett. sem segített! – és egy önkifejezési kényszereRáhunyorított és távolabbcsusszant: vissza- iben meg nem értett ifjú mûvészpalánta bánahallgatta legújabb szerzeményét a pici szerke- tával egy slukkra felhajtotta a maradék lucsokzetbõl. Közben hümmögött és dúdolgatott, és ragacshéj-tapasztót. – Mert mit ér így az élet... ritmusra rázta nagyra méretezett hátsóját a bejájá-ouvá... ez még a fél agyaramra sem hátsójára szorult kicsi karszékkel együtt, és elég... He! vissza-vissza pörgette a felvételt, önmagával A felhajtott „CSUK 3” simán legurult elégedetten. A hatodik meghallgatásra már Sumárom gyomrába. A gyomor megforgatta, úgy találta, igen, határozottan ez az, nem is méricskélte a küldeményt, és további adagok rossz, bár, mint mindig, itt is az elsõ ötlet a job- befogadására felkészülve azoknak azonnal hebik. És Sumárom visszafordult Szeplõke felé, lyet biztosított, felküldött a felszínre némi femert már tudta, mit kell tennie: lesleges levegõt, ami a rozmár összetapadt szᖠSzeplõke, csakis a zenemûvészet élveze- jában megakadhatott... te az, ami átsegít az akadályokon, higgy ne...mert Sumárom, a rozmár gyors egymáskem! – hadarta, és bekapcsolta a diktafonját. – utánban három félelmetesen nagyot csuklott, Ezt hallgasd meg! Most csináltam. Mit szólsz hogy csak úgy visszhangzott! Mindketten oly hozzá? – mondta Szeplõkének, aki idõközben nagyon-nagyon meglepõdtek, hogy egy ideig egészen hófehér lett. Sumárom Szeplõke fülé- csak zavartan pislogtak. re tapasztotta a Sumáromhoz mérten icipici Szeplõke ugyan gyorsan utánaszámolt fülhallgatót, amely háromszor akkora volt, Sumárom csuklásainak – sosem bízott semmit mint Szeplõke, és teljes hangerõre állította a a véletlenre –, mégsem szólalt meg, mert még hangdobozt: – Figyelem! Koncert, kon- mindig ragadt a szája, ugyanakkor kíváncsi certrálj... most!... volt Sumárom következõ megnyilvánulására, ...És Szeplõke hallójáratain át kicsike feje hiszen a rozmárok sajnos csak kettõig tudnak

52

Majdnem egyméteres fullánkkal. Amíg Sumárom ilyen szépen összerakta a gondolatait, mert az óriási állatok nagyon nagyvonalúak tudnak lenni, addig Szeplõkét teljesen más, az Egészen Apró Lényekre jellemzõ gondok gyötörték: utánagondolva a fogadás részleteinek, el nem tudta képzelni, vajon Sumárom miként tud számot vetni magában a történttekkel. Tudniillik a rozmárok általában kettõig tudnak számolni, efelõl semmi kétség, ám ezt a dolgot Szeplõke tudta szerint ez idáig még senki nem ellenõrizte. Szeplõke sem. – Lehet, hogy már késõ? Eldõlt a fogadás? Így vagy úgy, várjuk ki a végét – gondolta Szeplõke. – Járjunk csak a végére, vajon Sumikám hogyan vélekedik azzal az õ nagy fejével? És mit kuncog itten magában? Valamit forral? Jó lesz vigyázni – s hangosan így szólt, mert nem akarta az idõt húzni: – Ifé... a ... aft hifem, Fumárom, hogy ... moftan itten valaki gyõfött – magyarázta, mert még picit ragadtak az ajkai. Ebben a kérdésben Sumárom is hasonlóan foglalhatott állást, mert véleményének nyomban hangot is adott: – Hmöhömöhm! – Aztán még hozzáfûzte: – Ööhömööhhm! – Ezek után hangosakat cuppantott, és kinyílt összeragadt szája. Rögtön megjegyezte: – Hát herfe cupp! Én if hont cupp így hondolom. A váratlanul felismert általános összhangon mindketten eltöprengtek kis ideig. Szeplõke ekkor már tudta, hogy Sumárom valamire készül, de sajnos azt nem tudta, hogy õ mire is készüljön; ezért a legjobbnak tartotta, ha a legrosszabbra készül fel. Mire a készülõdést végiggondolta Szeplõke, Sumárom már mosolygott, s ez a gyanús grimasz eleve arról árulkodott, hogy Sumárom nagyon fontos bejelentésre készülõdik, mert köznapokon a rozmárok csak úgy, „jaj-deszépen-süt-a-nap”-alapon nem szoktak mosolyogni. Sumárom nagyon mély lélegzetet vett, olyat, amilyet csak nagyon fontos bejelentések elõtt szokott, majd így szólt nagyon komolyan mosolyogva:

54

– Nyissz-Nyassz, légy szíves, és ne izegjmozogj már annyit! – Ígyezmárú, a kopasz kis sas rosszallóan nézett barátjára, a kengurucsigára, aki már nem fért a bõrébe, és hoszszabb ideje idegesen fészkelõdött a kopott zsámolyon. – Ha nem hagyod abba most azonnal a fészkelõdést, nem folytatom a mesélést! –próbált ráijeszteni Ígyezmárú a rakoncátlan hallgatóságra. Erre a figyelmeztetésre a kis kengurucsigának, aki nem bírt huzamos ideig egy helyben ücsörögni, felcsillant a szeme. De rögtön utána észbe kapott, hogy Ígyezmárú az ilyen fenyegetéseket nem gondolja komolyan. Ezért tekintetével megbánást s ugyanakkor komoly érdeklõdést igyekezett kifejezni egyszerre, minek következtében a kopasz kis sas azonnal aggódva megkérdezte: – Te, Nyissz-Nyassz, jól vagy?... Olyan fura az ábrázatod. Nyissz-Nyassz, feladva egy kiadós szökdécselésbe vetett utolsó reményét, bólintott, de a biztonság kedvéért hozzátette: – Nyassz. Ígyezmárú megnyugodott, bólintott õ is, röviden elmélázott, hol is szakította meg a mesélést, kétszer hümmögött, és komolyan folytatta: – Tudod mit, Nyissz-Nyassz? Ugrabugráljunk kicsit! Hideg van..., meg aztán igazad van. Jól van. Nosza! A kengurucsiga szomorú képe erre felderült, s eszeveszett nyargalászásba kezdett, boldogan rikoltozva száguldozta körbe a kicsi odút. A kopasz kis sas is jobbra-balra tipegetttotyogott, s kis szárnyával verdesett: közös erõvel úgy felverték a port, hogy attól versenyt tüsszögtek egy jó fél negyedórán át, vihorászva meg harákolva. Aztán így, kellemesen kimelegedve újra kényelembe helyezték magukat, Ígyezmárú megivott két pohárnyi nagyvizet, s elégedetten folytatta mondókáját... ...Szóval akkor Sumárom így szólt: – No, most rajtam a sor, Szeplõke, én jövök – s hogy nagyobb nyomatékot adjon mondan-

lát, ezért folytatta gyorsan, magabiztosan: – Izé..., mintha csak: hogy is?... Olyan érdekes, nem?... Az a kagylóüweg. Ehm... olyan csábítóan Más. Szeplõke... – Szép? Ugye, sokkal, de sokkal szebb, mint volt? Ugye, Sumikám? – kérdezte Szeplõke, de csak egy árnyalatnyival élénkebben, mert nem sejtette, Sumárom miben sántikál. – Igen, igen – bólogatott sietõsen, türelmetlenül a rozmár. – Tudod mit, Szeplõke? – kérdezte felvillanyozódva. – Tudod mit? „Tudom” – válaszolt gondolatban Szeplõke, pedig nem tudta, ám hangosan nem mondhatta ki, hiszen nem akarta az egész beszélgetést elölrõl kezdeni. – Mondjad hát – mondta hát várakozva. – Szeplõke, méhecske! Én eddig várakoztam... de már nem bírok magammal... Mondd csak, hogy vélekednél te egy elõnyös cserérõl? – hadarta a rozmár. – Csak azt ne mondd, hogy gondolom, jól! És nehogy azt mondd, hogy no, várj csak! És azt se, hogy tudtam! – Sumárom lihegett és elcsodálkozott magán, hogy a vágyakozása csaknem olyan okosakat mondat vele, mint amilyeneket Szeplõke szokott mondani... de fõleg sokat, és ez a tudat már magában jólesett neki. Most, innen, a nagy lehetõség kapujából Sumárom már nem akart visszafarolni. – Akkor mit mondjak? – érdeklõdött egyre fáradtabban Szeplõke. A méhecske tanácstalanságában nem merte kimondani azt, amire gondolt, Sumáromot pedig hatalmába kerítette az a bizonyos jólesõ harci láz: – Szeplõke, ne félj kimondani azt, amit kimondani félsz! Félsz kimondani, amit ki akarsz mondani? Szeplõke haza akart menni, s ezt valóban félt kimondani. De erõsnek és bátornak akart mutatkozni, ezért félénken kimondta mégis: – Sumárom, én haza akarok menni, de ezt féltem eddig kimondani, mert rettegtem, hogy erre azt fogod válaszolni, hogy: „He!” – és Szeplõke beleborzongott a gondolatba. Sumárom akkor szokta a „He!”-t alkalmazni, amikor valakirõl vagy valamirõl lesújtó

56

vagy lekezelõ véleményt formált: „Na ugye, látod, látom, hogy tudod, hogy igazam van, vagy legalábbis azt hiszem, hogy ezt hiszem – hát nincs igazam?”...és ezt a hosszú, elsöprõ, velõs alkalmazott-elmefuttatást szokta Sumárom elmésen summázni a sokat elrejtõ, mégis sokat sejtetõ „He!”-vel. Ám most az egyszer Szeplõke tévedett, pedig Szeplõke ritkán szokott tévedni. – Szeplõke, hogy van ez, te nem szoktál gyakran tévedni, de most az egyszer sajnos tévedsz, szerencsére; nem is akartam használni a „He!”-t. Az, hogy „He!”, eszembe se jutott... hanem azt akartam mondani, de nem most, csak késõbb, hogy az a „CSUK 3” nevû nem is volt rossz, sõt. Finom volt, csak kevés... Ragadt egy kicsit, igaz, de tisztára olyan íze volt, mint izé... az olajos halmáj-pasztának... Ki hitte volna? Neked nincs otthon véletlenül ilyen „CSUK 3” nevûd? Szeplõke itt már nem bírta tovább, felnevetett, de olyan hangosan, hogy Sumárom összerezzent, pedig nem volt ijedõs fajta, és Szeplõke a kacagástól csak annyit tudott kinyögni, hogy „He!” És ez a „He!” alaposan megnevettette Sumáromot is, és együtt hehegtek jókedvûen egy darabig. Szeplõkét mostanra már nem igazán izgatta Sumárom hátikesztyûje, sõt lélekben le is mondott róla. Átgondolta, mert elképzelte azt a kötelezõen mindennapossá laposodó próbabemutatót, amit Sumárom egy véletlen baráti látogatással magyarázva, kihagyhatatlanul megejtene Szeplõkénél a hátikesztyû ellenõrzése ürügyeként, mintegy ártatlan érdeklõdéssel leplezve azt: – ép-e még, szép-e még, – nyúlt-e már, kopott-e már, – mit tett benne a moly, – mit tett benne a molyirtó, – irtóan hat-e reá a szél, a nap, a hõség, a fagy, a nedvesség, a szárazság vagy a mosószerek... és egyáltalán a fény, mert ez ideig zsebben hordták, – esetleg, netalántán nem fészkelte-é bele magát holmi kengurucsiga..., – ...ja, és egyujjas.

A Húsképû Lovak Balladája (... a Húsképû Lovak jogos felháborodott összefogás-válasza a Búsképû Lovag mindenki mást félresöprõ pökhendiségére, különös tekintettel a Húsképû Lovak önérzetére...) Egy fasírt néz vissza a tükörbõl: hisz’ mi lóból vagyunk, nem ökörbõl! Utazik hátunkon nem egy lovag, húsból vagyunk mi: Húsképû Lovak. Ne hidd, ó lovagom, hogy az öröm, ha „...ezt a lovat most én betöröm...” hallatán vágtatunk sikerekre, pajzsod alatt Te is visszerekre Panaszkodsz, tudom, s hogy mért fáj a hát, magadból indulj ki, Lovag, nahát! Cseréljünk helyet s én megmutatom, láb- vagy hátfájás, nem mindegy, tudom... Hátadra pattanok felvértezve, s kiérsz a kapudig – elvérezve? Zabot dobok eléd: a vacsorád..., karácsonyra ebbõl gyárts kocsonyát! Nem mindegy, hol vagy: alul vagy felül, a büszkeség benned úgyis felül kerekedik, vagy ha nincs ez belül, alárendeltséged felül kerül. Mi a több: a négy láb, avagy a pajzs? Nekem a négy láb, és neked a pajzsmirigyed: irigyed frigyedre hajt... Légy szíves, ne keresd itt is a bajt! 58

Mennyi menyét

Szabó Klára Petra: Kislány

(...a csábítás útvesztõi...) Egyszer szegény öreg menyét elvesztette öreg fejét mert rajtakapta a menyét hogy elszerette a vejét Szidta öreg menyét menyét hogy megszöktette a vejét kacag rajta mennyi menyét verheti falba a fejét Attól kezdve öreg menyét szegény nem leli a helyét hiányolja vejét, menyét s hallgathatja öreg nejét 60

Szarka Zoltán (1961) Szenc/Szõgyén. Mérnök.

JANA PÁCALOVÁ

(sz)élek folyamatosság mi – a mi majmolása – idegen pucér test ez élen való táncolás vagy már a zuhanás? beletörõdve a keresés mindennemû formájába merevedõ test villan a tükörben a lélek helyett az együttélés jelei megszokásból maradtak (a bomlás ellenállása) és ezért idegen pucér testet játszva gondosan feloldom a szerelem mítoszát

keserû: bizonytalan megbökni a poharat túlcsordítani a peremen átragasztani azt, hogy szeretlek a félelem minõségét meghatározó címkével a tavalyi bor a dugótól a fenék felé szárad s az üveg ferde mosollyal pattan elinni a bor bogyókra váltását egyenlõ részre osztani a cserepeket csak keserû és bizonytalan káromkodás marad 62

Szabó Klára Petra: Pszö (2003)

m

v

felületes kedves mikor a fogkefék és a kávéskanalak az új fiókokhoz alkalmazkodnak a samponfogyasztás a felére csökken a kosárban a fekete helyett már csak zöld tea lapul reggelik és vacsorák lekváros-sajtos kompromisszumok nélkül a radiátoron egy pár zokni ha a magány valóságát csupán tárgyakkal fejezzük ki úgy tûnik, nem oly nagy a veszteség – hacsak a fájdalmat nem számítom – így talán a szavak pontosan ilyen vagy kedvesem megalapozottak

Lengyel Adrián fordításai Szabó Klára Petra: Bóbita 2

64

Lengyel Adrián (1979) Csenke/Pozsony. Gyógyszerész, mûfordító.

* Kenyerest gyerekkora óta vonzza Párizs. Ideiglenes szállás gyanánt egy csendes montmartre-i parkocskában talál menedéket. Az utcákat járja, elbûvölik a lenyûgözõ építmények, még egy bordélyházba is betéved, de hamar kimenekül onnan, mert azok a „vörös hajú tündérek” amúgy is csak mulandó öröm-gömböcskék lennének a káprázat tölcsérében. Állás után koslat, sehol sincs rá szükség. Kénytelen belátni, hogy bármilyen lenyûgözõ Párizs, bizony itt sem találta meg a számítását. * Hamburgban meglepõdve tapasztalja, hogy azok a hideg németek nem is olyan barátságtalanok, mint ahogy mesélték. Zsúfolt tömegszálláson: tüdõvész, keleti alkalmi munkások, csecsen csüngõ örökéhes csecsemõk. Munkavállalói engedély híján nem dolgozhat legálisan. Csak évek múlva juthatna papírokhoz. Kilátástalan a helyzete, északra indul. * Kétnapos hajóút. A festménybe illõ, közeli erdõ-övezte települések kísértetiesen hasonlítanak a magyar népmesebeli falvakhoz. A fakitermelõ társaságok úgy kapnak a munkáskéz után, mint lesoványodott macska a bûzölgõ halbél közé. Kenyeres a delfinarcú munkatársakkal darabolja a vaskos fákat. Kibéreli a környék legolcsóbb házát. A szomszéd özvegyasszony aligha van száz kiló alatt és százhatvan centi felett, Kenyeres világéletében egy ilyen gömbölyded társról álmodott. Elsõrendû konyhatündért sejtetnek blézere alatt rezgõ hájgyûrûi. Kapcsolatuk virágzik, ám három hónap teltével az asszony pillantást sem vet a szerelemben perzselõdõ férfira. Semmi értelme tovább... *

66

Kenyeres kiábrándultan áll tovább, és a néhány száz kilométerrel keletebbre húzódó domboldalon veri fel sátrát. Két-háromarasznyi pisztrángok nyüzsögnek a közeli patakban. A zavartalan nyugalomban lassan egy kipihent élõholttá alakul, na meg a közelgõ õsz miatt sem maradhat. Begyalogol a faluba, s a legelsõ vonattal kelet felé robog. * A cirill betûkkel feliratozott állomás közelében füstös, csótánylakta ágybérletre lel. A házinéni napi négy dollárt kér. Éjszakáit a szöszölõ egereken kívül a néni szakadatlan fuldoklási rohamai zavarják. Az utcán kedélytelen emberek kóvályognak, mintha a holtak városában járna. Mielõbb elmenekül errõl a kísértetvidékrõl. „Csak minél messzebb!” * A rozoga vonatról egy „kitudjamelyikország” állomásán száll le. Hegyeken, folyók hídjain, tucatnyi településen gyalogol át. Hátizsákjában hálózsák, sátor, néhány ruha, több napra elegendõ étel- és italkészlet. Elcsigázva, gyanútlanul hagy maga után egy õrizetlen határátkelõt. Nincsenek magas hegyek a környéken. Gyér fasorerdõkön, keskeny szurdokon vág keresztül. Üde világosság váltja fel az árnyas utat. A langyos szellõ bemerészkedik a ritkuló fák közé. Leheveredik a virágtakaróra. Madárcsivitelést és rovarzümmögést hallgat, az sem zavarja, ha valamelyik rovar az arcára száll. A nap melege és a kimerültség álomba csalogatja. Késõ este riad fel. Hálózsákjába bújik, marad éjszakára. Reggel frissen ébred. Mielõtt feltápászkodna, oldalra fordítja a fejét, mozdulatlanul figyeli a néhány méterre tipegõ énekesmadarakat, melyek hajmeresztõen hasonlítanak az álmaiban lévõkhöz; nem kisebbek, nem nagyobbak, nem tarkábbak... de mielõtt befejez-

HORVÁTH TÍMEA

Csikk Szivarként égek, zavaros álmok árnyéka takar. Ma füstben élek, holnap mint hamu omlok szét hamar.

Fekete-fehér Valami azt súgja, sakkozol velem. S én nem az ellenfél, csak a játék vagyok.

Engedj el Elértem az áramköröd, mert kíváncsivá tett s mágnesként vonzott. Szép volt a vágy hogy érintselek, de megráztál, reszketve égek. Erõd fogva tart és bennem már szétolvad az is, mi szerelem.

Szabó Klára Petra: Ûrhajós

Nem vagy itt

Engedj el! Fáj a „nem vagy itt”, tehetetlenségem egyre nõ. A lassan lenyugvó Nap üzen: hajnalig megöl az idõ. 68

Horváth Tímea (1977) Abaújszina. Angol nyelvi lektor, jelenleg óvónõ Angliában.

ANGYAL SÁNDOR

Agymosás

Angyal Sándor (1984) Hodos. A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium növendéke volt.

Szabó Klára Petra: Fenyõk (2003)

70

Az agymosott rituálék országában Én uralkodom, teljes hatalommal Tetézve életem tökéletességét. Úgy virít egoizmusom sugara, Mint a Réka szépsége, És látom az újjáéledt fapadok Minden szenvedésének színhelyét Az õrület mezsgyéjén lépegetve Néha a mélybe nézek S látom a szétfolyt agyvelõt A csontvirágokat táplálva. Összenézek önmagammal Az örökkévalóságban És érzékelem a Láthatatlan határait Az álmoknak világát Megértettem már tízezerszer És éreztem a huzat édességét Ahogy százszor végignyalta testemet. Szemenszedett hazugságban fürödve Ízlelgetem a mámor kéjes ízét. Az ingerképtelen kisgyermek is Érzékelheti az élet apró örömeit A kényes valóság barázdált síkján Elmetraktorral szántva azt végig. Ez van ha párosodik a méhkirálynõ Egy farkas szukájával, S mikor létrejön az utód, A homozigóta ijedve fut a végtelenbe. Érdekes dolgok jönnek létre Manapság, tehát Az érzékelhetõ fejetlenség ura Én vagyok egyedül, És megvan a hatalmam arra, Hogy irányítsam az emberek életét, És elpusztítsam az univerzum Minden élõ lényét, mert Isten vagyok, s csak én maradok, Mert én vagyok az örök, Én vagyok a halál.

KÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ

Kisregény a sziszifuszi üresjáratról (Juhász Miklós: Sereg. AB-ART, 2004) Alig néhány hete vonult be az utolsó nem hivatásos magyar sorkatona. (Legalábbis ebben a történelmi szegmensben.) Miközben a statisztikák szerint az utóbbi években – az elõzõ idõszakkal ellentétben – jóval több fiú születik, mint lány. A több ezer éves népi megfigyelés szerint ez háborút jelez. És nem hideget... Mindezt figyelembe véve, érdekes korban jelent meg Juhász Miklós Sereg címû kisregénye. Hiszen látszólag túljutottunk azon a történelmi szakaszon, amelyrõl szól: a szocialista hadsereg öreg katonái nem terrorizálják az újonc „kopaszokat”, vége a hidegháborús készültségnek, köddé foszlott az örök ellenség fantomképe, nem kell karbantartani a csak festék öszszetartotta harcijármû-parkot... Sok mindent nem kell. Azt gondolhatná az ember, hogy a kisregény ma már mosolyt fakasztó eseményei, a harci riadók, a parancsra zabálás vagy a néphadsereg eltûnt készleteinek folyamatos átcsoportosítása amolyan Rejtõ Jenõs kitaláció, geg – ha nem képzõdnének meg minduntalan az olvasó agyában a huszonegyedik század kísértetiesen hasonló eseményei a levedlett, ránk sózott bombázókkal, a hollywoodi filmek által elõszeretettel ábrázolt kiképzési õrület és fanatizmus hajszálra azonos mechanizmusával, amely többnyire a rejtett

74

propagandát szolgálja, s aminek végsõ fázisa a boszniai, iraki lelki vagy másképp beteg veterán, aki semmivel sem másabb az afganisztáni orosz veteránnál, mint ahogy a valahai legmegideologizáltabb antifasiszta filmek által bemutatott kínzókamrák

sem voltak elrettentõbbek és embertelenebbek a legújabb és legdemokratikusabb hadseregekénél... Túlkapások ezek, vagy törvényszerû jelenségek mindenhol, ahol a fegyver az úr?? Hiába próbáljuk hát áltatni magunkat, hogy egy letûnt kor letûnt hadserege kiskatonájának švejkes viszontagságairól olvasunk: a hadseregek kora nem ért véget. Legfeljebb a mundér változott. Ezért is érdekes, és szórakoztató volta mellett mélyen elgon-

dolkodtató mindaz, amit a második kötetes Juhász Miklós elmond generációk és ideológiák cserélõdésérõl, lelkesítõ erejérõl vagy ellenérzést kiváltó voltáról, no meg a ráébredés és felismerés okozta csalódásokról. Ebbõl a különben komoly etikai és filozófiai kérdéseket is feszegetõ könyvecskébõl, amely az exkluzív Kenguru Zsebkönyvek sorozat 6. köteteként látott napvilágot, nem hiányzik az irónia, önirónia és a humor sem. Az író történelmi „alulnézetbõl”, az egyszerû ember szemével vizsgálja meg a közös múlt egy szeletét, esetünkben a sereget. Fõhõse egy olyan fiatalember, aki minden új iránt fogékony, aki ésszel kívánná felfogni a társadalom mozgatórugóit, a politika igazságait. Mindehhez persze nem sok fogódzót tud neki nyújtani kora: egyik oldalról gyanakodó elutasítás vagy örökös ugratás, a másik oldalról a dogma áttörhetetlen fala feszül a tudatának. S mindehhez járul a hatalom mindenkor utat találó önkénye minden szinten, a hit és elkötelezettség mindenkori dilemmája, a lelkes, közösséget szolgálni akaró gondolkodás ütközése az érdekeltségi rendszerek pokoli logikájával. A sereg, mint a szerzõ megállapítja, „sziszifuszi üresjárat”-ban mûködött.

HARASZTI MÁRIA

Szálak a kakukk fészkére (Bolemant László: Idõszobrok) „Szerintem fény. Fényírás.” (Howard W. Lang) „Szerintem fû. Fûnyírás.” (Zengõréti Talizmán) Elsõ szobor: Üvegszál Bolemant László verseivel az Irodalmi Szemle, a Kalligram és a Szõrös Kõ címû folyóiratokban találkozhattunk, de bennfentesek tudni vélik, hogy néhány költeménye a Párizsi Magyar Mûhelyben és a Katolikus Magyarok Vasárnapja címû amerikai regionális lapban is megjelent. A Nyugtalan indák címû fiatal költõket útnak indító versantológia egyik szereplõje, elsõ önálló kötete Üvegszálak címmel jelent meg 1996-ban a Start Könyvek 2. epizódjaként. Szeberényi Zoltán a Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 címû munkájában többek között ezt írja róla: „Ritkán szóló, halk szavú, szemlélõdõ költõ, aki inkább felvillanásokat, mozzanatokat, mint tartós lírai állapotokat rögzít. Sokat foglalkoztatja a szavak szerepe a költészetben, s általában az emberi kommunikációban. Távol áll tõle a merész kísérletezés, a személytelenség hûvös világa; a környezet, az életét körülvevõ valóság mozzanatait reflektálja változatos versszerûséggel. (...) Szûkre szabott világ birtokosa, eszmékben, érzelmekben nem gazdag a megszólaltatott emberi tartalom, de rokonszenves. Verskultúrája még kiforratlan, de perspektivikusnak látszik. Az utóbbi évek lírai terméketlensége költõi ambíciói gyengülését jel-

76

zik.” Valóban, a kötetmegjelenés után aligha találkozhattunk lapjainkban a nevével. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy az Irodalmi Szemle szerkesztõségét odahagyva külföldön vállalt munkát, majd néhány éve Magyarország fõvárosát választotta állandó lakhelyéül. Ám a költõi ambíció – szerencsére – elkísérte kalandos útjaira, hogy nem kis meglepetésre a bemutatkozó kötet után hét évvel újabb versgyûjteménnyel gazdagítsa irodalmunkat. Második szobor: Idõszál Kezdjük azzal, hogy ez egy nagyon szép kiállítású könyv, kemény kötés, krétapapír, és ami nagyon fontos: fûzött, ami nagyjából annyit jelent, hogy bátran kinyitható, nem kell óvatos lapozgatások (és a ragasztó keményre száradása) utáni õszi laphullástól tartani. A tizenhét új verset harmincegy színes fotó választja el egymástól (szándékosan nem írtam azt, hogy illusztrálja). Az olvasó nem lehet benne biztos, hogy a szerzõ készítette a felvételeket, mivel ez a kötetben sehol nincs feltüntetve.* Nagyon hiányolom még a fülszöveget, amely bemutatná a tájékozódni kívánó olvasó számára a költõt,

óriások, no meg a szemérmes, nem várt érintésre utolsó levelükig elpirulók. A fákban még senki sem csalódott. Te is láttál már törzsõrmestert, ki a fák törzsét ölelgette végtelen nagy szeretettel. Nem szégyellt hinni abban, hogy a fáktól életet adó energiát kaphat, s nem csalódott akkor sem, hogyha csak egy hangyacsalád tett kósza kirándulást ingujjától egészen a gumibotjáig. Láttál festõket, akik hajnaltól alkonyulatig álltak az erdõ szélén, kezükben ecsettel nézték a gyönyörû fákat, éjjel lombsátorban aludtak, hogy a reggeli harmattal keverhessék ki a szelídgesztenyék édes zöldjét, a borókacserjék pálinkás zamatát vagy éppen a nyárfák andalító susogását. Jártad már úgy a várost nyakadban fényképezõgéppel, hogy az embereket gondosan elkerülve lencsevégre kaphass egy-egy beton közé szorult gyönge ágat, megörökítsd az ökölbe záródó õszi levelek egykedvû zsugorodását, a tavaszi virágba borulás boldog menyasszonyi táncát, a tél kopár ágakra rakódó csillámfehér kristály-ajándékait. De még ha más fából faragtak volna is, ablakodon benéznek-belátnak õk, a szelekkel táncolók, erkélyedre tobozt, makkot, röppentyût vagy komisz vattabolyhot hintenek, csak hogy láthasd a lényeget, amik õk maguk. Bõrödbe nem karcolják kedvesük nevét, ha szerelmesek, árnyékot és enyhet adnak inkább, s gyümölcsükben – belekóstolt õsöd, s ezt hagyta örökül – a jó és rossz tudása utáni égetõ vágy, s talán az örök élet elixírjének receptje lakik. „Mert aki az Éggel köti össze a Földet, társad az, benne magadra ismerhetsz!” – mondta a költõ, s fává lett hirtelen, mintsem pávává tette volna sorsa.

4

5

6

7

8 9 10 11

tott idõmértékes álomfejtések. Fordította: Frányáné Slampos Agónia (Eléxar Kiadó, 1990) Bogyaréti Embargó: Híres felvidéki köztéri szobrok. Ernst Kufferschagel utószavával, Kolompár Andrásné 46 színes fotójával (Fibrillátor Füzetek 11., Kerge Teknõc Kiadó, Komárom, 1999) M. Patikus Mimóza: Verstengelyferdülés. Néhány szemnek láthatatlan dolog közelebbrõl való megtekintése (Háromszobás Lakás Kiadó, 2003) Sampon és radiesztézia. Fiatal lapp költõk antológiája. Fordította: Protein Ottokár és Gyutacs Bendegúz (Kóma Könyvek, Drasztics Kiadó, 1997) Szekeres Fortuna: A nagy leleplezés. Botrány a láthatatlanság szobra körül. Okfelejtõ riport (Heti Bevétel; Magazin örömapáknak és örömlányoknak, 2000. január 16., III. évfolyam, 1. szám, címoldal) Tsúszó Sándor: Úgy írok majd, hogy soha ne legyek ismert (TardoSÚjfalusi SZÓ, vezércikk, keltezés elmosódva) Winnie von Tigger-Piglet: A kéregirtó. Bûnügyi lányregény (Fordította: Dudás E. Klára; Bármi Áron Kiadó, 1980) Salátay Pityke Pál: Jön majd egy költõ, aki hallja az apokaliptikus csellók pattogását (Blau és Tsa., 1938) Lényegbevághy Jeremiás: Az új Mars-expedíció hihetetlen hatása az irodalomra. Maga a Mars Arc nyilatkozott lapunknak (Szõrös Kõ, 2014. 1. szám, 2. old.)

Z. NÉMETH ISTVÁN

Felhasznált irodalom 1 Pollen Ampulla: Minden, amit tudni akartál a fákról, de senkitõl nem merted megkérdezni (A Kagylófagylaltosi Parkõrképzõ Fõiskola Idõszakos Kiadványa, 1954) 2 Dr. Praktikus Piroska: Üvegszáloptika a roncsautó-gyártásban (Technikai Tanmesék Hiperaktív Óvodásoknak Sorozat, Bukfenc Kiadó, 1985) 3 Sikito Haiku: Fáradt olaj a fürge tûzre. Váloga-

78

(* A kötetben közölt © Bolemant László, 2003 copyright a kötet egészére vonatkozik. A fülszöveg valóban hasznos dolog, de egyrészt számos szerzõ elzárkózik elõle, másrészt nem minden olvasó tájékozatlan. A felelõs szerkesztõ.)

SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉP SZÓ-KÉPS

Szabó Klára Petra – Mi keltette fel olyannyira az érdeklõdésedet a képzõmûvészet iránt, hogy ezt a pályát válaszd? – A képzõmûvészet, a rajzolás már kicsi korom óta érdekel. Tudatosan 1997 óta készülök a képzõmûvészeti pályára. Akkor kezdtem meg tanulmányaimat a szegedi Tömörkény István Gimnáziumban. A gimnáziumban elõször Pölös Endre, majd Kovács Imre, végül, pedig Magyar Mihály voltak a grafikatanáraim. Egerben Herczeg István, Madaras László és Sarkadi Péter tanított. – Miért éppen a fa- és linómetszet ragadta meg a figyelmedet? Ez-e a legkedvesebb technikád, vagy csak egy állomásnak

tartod a mûvészi kiteljesedés felé? – Számomra a linóleummetszés az önkifejezés legjobb módja. Szeretem, hogy bizonyos határok közé vagyok szorítva. Itt csak fekete és fehér van, és rendkívül izgalmas dolog ezeknek a korlátoknak a leküzdése. Jelenleg a linóleummetszés érdekel a legjobban, de csak egy állomásnak tartom. Rendkívül sok dolog felé vagyok nyitott, de még fiatal vagyok, és sok lehetõség áll elõttem. Az biztos, hogy a grafika fogja meghatározni az életem, de hogy milyen formában, azt még nem tudom. Valójában minden ága érdekel. – Mely témák izgatnak a leginkább? Mire figyelsz, mit akarsz megfogalmazni általuk? – Jelenleg a pop art mûfaja foglalkoztat, és ez érzõdik a legújabb munkáimon is. Gimnáziumban fõleg a szecesszió volt rám hatással, késõbb, pedig az expresszionizmus. (Általában egy-egy kiállítás hatására.) – Milyen terveket dédelgetsz: hol és mit dolgoznál a legszívesebben? – A jövõben mindenképpen szeretnék továbbtanulni. Idén két egyetemre is beadtam a jelentkezésemet, a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem képgrafika szakára, illetve a Nyugat-Magyarországi Egyetem formatervezõ szakára. Július végére tudom meg az eredményt.

HARASZTI MÁRIA 80

Hódmezõvásárhelyen születtem 22 évvel ezelõtt. Mûvészeti tanulmányaimat 1997-ben Szegeden, a Tömörkény István Mûvészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakán kezdtem. A szakközépiskolával párhuzamosan elvégeztem a Hammidó Alapfokú Mûvészeti Iskola tûzzománc szakát is. Érettségi után a Szombathelyi Mûvészeti Szakközépiskola ötödévén folytattam tanulmányaimat. Az iskola mellett a MKE elõkészítõjén is részt vettem. Tanulmányaimat Egerben folytattam. Itt két évig reklámgrafikus képzésen vettem részt. 2004-ben második helyezést értem el Budapesten a XIII. Országos Képzõmûvészeti Szakközépiskolák Rajzversenyén, májusban, pedig nekem ítélték oda az Eventus nívódíjat. Az elmúlt években rendszeresen részt vettem különbözõ pályázatokon. Grafikáimmal, akvarelljeimmel több kiállításon is bemutatkoztam: 1997: Hódmezõvásárhely, az Õszi Hetek rendezvénysorozatának képzõmûvészeti kiállítása; 1999: Mártélyi amatõr képzõmûvészeti kiállítás; 2000: Mártélyi amatõr képzõmûvészeti kiállítás; Szeged, Start Galéria: Szegedi Diákok Kiállítása; Szeged, Start Galéria: Alföldi Mûvészeti Iskolák Kiállítása; 2003: Egri Diák Kiállítás; Hódmezõvásárhely: Süti és Kávé (önálló kiállítás); Tiszafüred: Képkaptár Galéria (önálló kiállítás); 2004: Eger: Mûvészetek Háza; Hatvan: Hatvani Galéria; Eger: Vizsga kiállítás; Mezõkövesd: Mûvelõdési központ

Tartalom Petr Csuhov: Nem létezem, Homérosz, Kalligráfia, A Néma Heinz, Pedro öszvére, Vincsenzó, Az alvó I., Az éjszakák II. (versek) Jász Attila fordításai..................... 1 Hana Košková versei – Ardamica Zorán fordításai ................ 8 Z. Németh István: Falausi nyár, Költõ a kertben, Virtuáldomás, Mese, Bárbora, Netán a neten (versek) ..... 10 Hajtman Béla: Naplójegyzetek (próza) .................................. Haraszti Mária: Döglött madarak hullnak, Mindenki mindenkivel (versek) ....................................................... 26 Z. Németh István: Elektromos Orfeusz (hangjáték)........... 30 Vasi Ferenc Zoltán: Álomból, Nyilvánvaló gyónás, Hazanyitni (versek) .......................................................... 42 Juhász Miklós: Sereg (részletek a regénybõl).......................... 44 Startvonal Szarka Zoltán: A nagy fogadás (meserészlet)......................... 50 A Húsképû Lovak Balladája, Mennyi menyét (versek) ... 58 Simon Petra: Írnék bolondos verseket (vers)...................... 61 Jana Pácalová versei – Lengyel Adrián fordításai .................. 62 Merényi Krisztián: Hazatérés (novella) ............................... 65 Horváth Tímea: Csikk, Fekete-fehér, Engedj el, Nem vagy itt, Konstans, Zaj (versek) .............................. 68 Angyal Sándor: Agymosás (vers) ......................................... 70 Baranyovics Borisz: (Be)számol a vándor (vers) ................ 73 Kõ kövön Haraszti Mária: Kisregény a sziszifuszi üresjáratról (Juhász Miklós: Sereg) ....................................................... 74 Dóra Startja (Sós Dóra: Csuriélet; HM) ................................ 75 Z. Németh István: Szálak a kakukk fészkére (Bolemant László: Idõszobrok) .......................................... 76 Pollock Márió: Motyogós versek (Barak László: Miféle szerzet vagy te?; CD) ....................... 79 Kép-Szó Haraszti Mária: Szabó Klára Petra ...................................... 80

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Vydané s finanèným príspevkom Ministerstva kultúry SR

A lapszámot SZABÓ KLÁRA PETRA mûveivel illusztráltuk. A címlapon: Mozaik (2002), a hátlapon: Kishomok (2002). A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest) Cseri Ilona könyvesboltja (Ipolyság) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Phoenix (Losonc) RIA (Somorja) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium Kultúra könyvesboltjaiban. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3. LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.

84

86