2010. JÚNIUS
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Gyógyító
muzsika
1
Beszélgetés Dr. Rácz Jenôvel, az Egészségügyért Baráti Társaság alelnökével, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház fôigazgatójával, a Magyar Kórházszövetség elnökével
„
z egészséipar többet hoz,
mint amennyit az egészségügy visz!” Az Egészségügyért Baráti Társaságot 2008-ban néhány, az ágazatban érdekelt vezetô szakember alapította: Dr. Rácz Jenô korábbi egészségügyi miniszter, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház fôigazgatója, Repa Imre professzor, a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház fôigazgatója, Rózsa András, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatója és Szepesi András korábbi miniszteri biztos, a Kórház címû szaklap fôszerkesztôje.
A társaság neve igen beszédes, mégis megkérdezem: mi volt a pontosabban megfogalmazott céljuk? Mi, mint az ágazatban érdekelt szakemberek, már korábban is jó néhány alkalommal beszélgettünk az egészségügy elôtt álló feladatokról és azok lehetséges megoldásainak módozatairól. A Teva szponzorációja révén azután 2008 ôszén, Balatonkenesén ültünk össze: csaknem negyven szakember, a gyártók képviselôitôl az intézményvezetôkig, egy hajóban evezô, de más-más oldalon ülô érdekeltek vettek részt a tanácskozáson. A társaság létrehozásával az alapvetô célunk természetesen az volt, hogy újfajta, hatékony
fórumot teremtsünk az ágazatot érintô legfontosabb kérdések megvitatására — a legégetôbb problémáktól a stratégiai vonatkozásokig. Elôször is megpróbáltuk összefoglalni, hogyan láttuk mi az egészségügy helyzetét, és röviden arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt az ellátórendszert a rendelkezésre álló forrásokból az adott struktúrában nem lehet mûködtetni. Vagyis, ha nem vagyunk hajlandók hozzányúlni a struktúrához, a funkcionális és finanszírozási anomáliákhoz, akkor ennek a szolgáltatási csomag spontán szûkülése lesz a következménye, mennyiségi és minôségi értelemben egyaránt. Egy rövid, kétoldalas emlékeztetôt
5
készítettünk minderrôl, és az illetékesek rendelkezésére bocsátottuk. Bocsássa meg a kérdést, de ilyenfajta vészharangot más szakmai szervezetek, kamarák és szövetségek is sokszor kongattak már; miért gondolták s gondolják, hogy önök mint baráti társaság eredményesebben léphetnek fel? A különféle szervezetek elsôsorban az adott terület érdekeit hivatottak képviselni, legyen szó szakmai kamaráról, gyártói- vagy éppen kórházszövetségrôl. Mi pontosan azt kezdeményeztük, hogy emelkedjünk felül ezeken a rész-érdekeken, és próbáljuk meg az egészségügy érdekeit, értékeit a maguk teljességében képviselni. Arra jutottunk, hogy mindezt akkor tudjuk a legnagyobb eséllyel megvalósítani, ha elgondolásainkat a döntéshozók nyelvén próbáljuk megfogalmazni. Felállítottunk egy külföldön már széles körben ismert és elfogadott hipotézist, amely szerint az egészségügy nem egyszerûen egy kiadási tétel a költségvetésben, hanem — amellett, hogy az egészséget mint értéket „állítja elô” — gazdasági értéket is eredményezhet. Ha az egészségügyre mint egészségiparra tekintünk, belátható, hogy a közkeletû vélekedéssel ellentétben többet hoz, mint amenynyit visz! Hát, ez elsô hallásra valóban szinte hihetetlen… Pedig korántsem az, ugyanis az egészségipar több hozzáadott értéket termel, mint sok más szektor. Éppen ennek a ténynek a bi-
6
zonyítására fogtunk bele egy olyan kutatási anyag elôállításába, amely adatok elemzésére építve, gazdasági mutatók segítségével gyôzheti meg a döntéshozókat is. Ehhez szponzorokat kellett keresnünk, hiszen nemcsak a szerteágazó munka elvégzése, hanem például a szükséges adatok megszerzése is jelentôs összegekbe került. Tízezer oldalnyi anyag (!) gyûlt össze, amelybôl aztán három vaskos kötet született, s végül mindebbôl egy mintegy ötvenoldalnyi öszszefoglaló, illetve háromoldalas szinopszis is készült. Ebbôl világosan kitûnt alaptételünk igazsága, hiszen például a 2007. évben — amelyrôl akkor a legutolsó KSH-adatok rendelkezésre álltak — az egészségügyre a közfinanszírozás a GDP 5,7 százalékát fordította, ugyanakkor csak a szûkebben vett egészségipar ennek 6,5 százalékát termelte meg! Azonban abban az esetben, ha az egészségipart tágan értelmezzük, és belevesszük a wellnesst, a gyógyturizmust és más kapcsolódó területeket is, akkor így már a GDP-nek több mint 8 százalékát kapjuk. Továbbá az egészségügy olyan terület, amely számtalan másikat beszállítóként használ: tehát nemcsak gyógyszert és orvos-szakmai anyagokat igényel, hanem, például egy kórháznak, ezeken felül az élelemtôl a textilipari termékekig sok mindenre szüksége van. Megvizsgáltuk az ágazat komparatív elônyeit is, és kiderült, hogy — a közvélekedéssel ellentétben — az átlagosnál például sokkal kisebb az importigénye, illetve az energiafelhasználása is. Mi lett a sorsa ennek a kutatási anyagnak? Az elmúlt év második felében eljutattuk az akkori kormányzat vezetôihez, illetve a várhatóan kormányzati pozícióba kerülô politikai erô képviselôihez is. Bajnai miniszterelnök úr megköszönte, de mint egy rövidtávú válságkezelést folytató kormány elnöke, a mi hosszú távú stratégiai programunkkal nem kívánhatott foglalkozni, ezt mi beláttuk. A kormányzásra készülô másik oldal képviselôi ugyanakkor a háromoldalas szinopszis
után kérték a részletesebb anyagot, majd Matolcsy György úr társaságában más leendô gazdasági és egészségügyi vezetôkkel együtt leültek velünk megvitatni a tervezetet. Egyértelmûen pozitív véleményüket juttatták kifejezésre, deklarálták, hogy az egészségügy számára az általunk felvázolt irány egybeesik az ô elképzeléseikkel, és feltétlenül be kívánják azt építeni saját terveikbe. Mindez a közelmúltban egyébként már olyan módon is megmutatkozott, hogy az új kormány megjelölt prioritásai közé bekerült az egészségügy. Minden reményünk megvan arra, hogy majd, a munkának abban a fázisában, ahol már az elveket operacionalizálni, konkrét teendôkre váltani kell, akkor is igénybe fogják venni mindazt a szaktudást, amelyet társaságunk képvisel. Gondolom, ennek érdekében is kerestek megfelelô jogi formát a társaságnak, és alakultak egyesületté, amelyben különbözô szakcsoportokat hoztak létre. Ha jól tudom, felkérték például a Magángyógyszerészek Országos Szövetségét is, hogy alakítsanak gyógyszerészeti szakcsoportot, ugye?
Igen, a különbözô szakcsoportok megalakítása azért fontos, hogy felkészüljünk azokra a feladatokra, amelyek az egészségügy átalakítása során a szakmai munkában ránk hárulhatnak. Le kívánjuk fedni az egészségipar teljes területét a megfelelô szakmai csoportokkal, amelyek egy esetleges felkérés esetén megfelelô hatékonysággal és gyorsasággal képesek bizonyos kérdéseket megválaszolni, illetve megalapozott javaslatokat tenni a megoldásra. A gyógyszerészetnek, a gyógyszeriparnak és forgalmazásnak ebben kiemelkedô szerepe lehet, hiszen az egészségiparon belül ennek a területnek van döntô súlya az innovációban:
7
ma a világon az összes egészségüggyel kapcsolatos tudományos kutatás harmadát ez a szektor adja. Mint köztudott, nálunk ráadásul kiemelkedô hagyományai vannak ennek a területnek, így azok a szakemberek, akik ezen az elismert bázison nevelôdtek, megalapozhatják, hogy Magyarország újonnan felépített egészségipara a térségben vezetô szerepet játszhasson e tekintetben. A gyógyszerészeknek másrészt igen fontos szerepük lehet abban, hogy lefékezzék, megállítsák azt a tendenciát, amely ma a szakszerû ellátás helyett a sarlatánok irányába tereli a betegeket. Óriási a felelôsség, és igen sok a tennivaló ezen a területen, hiszen ennek a jelenségnek a tömegessé válása nagyon jelentôs forrásokat visz el a valódi egészségügytôl, miközben ráadásul tetemes járulékos kiadásokat is generál a nem szakszerû ellátás okozta szövôdmények miatt. Az etikus gyógyszerészetnek kell a megfelelô szakmai megoldásokat megtalálnia és javasolnia erre a problémára is. Ugyanakkor világos, hogy mindenekelôtt a rosszul értelmezett liberalizáció következményeit kell felszámolni, hiszen ennek következtében állt elô az az állapot, amelyben a gyártók-nagykereskedôk-patikusok kölcsönösen lehetetlenültek el. Végül, milyen kitörési pontokat lát a jövôben Ön, mint a kórházszövetség elnöke? A legfontosabb, hogy ez a szektor is tevékenyen részt vegyen a változásokban: ne csupán elszenvedje azokat, hanem megfe-
8
lelôen kidolgozott szakmai javaslatokkal álljon elô a saját érdekében, illetve a globálisabb anomáliák megszüntetéséért is. Ma ugyanis egy gyakorlatilag mûködésképtelen rendszerben dolgozunk, amelyben a horizontális és a vertikális struktúrák elemei egymástól függetlenül próbálnak létezni. Tehát például vertikálisan a pólus-kórház, a súlyponti kórház, a városi kórház, a járóbeteg-szakellátás és az alapellátás orvosai totálisan elkülönülten, szakmailag és jogilag egymástól függetlenül tevékenykednek, aminek következtében a beteg mozgása és gyógyulása ebben a rendszerben meglehetôsen esetleges. A horizontális struktúrát tekintve: ugyanazon megye egymástól húsz kilométerre levô két súlyponti kórházában a jelenlegi rendszerben egymástól teljesen függetlenül mûködik a betegirányítás, miközben ráadásul esetleg mindkét helyen jelentôs anyagi forrásokat igénylô fejlesztések folynak — minden szinkronizálás nélkül. Személyes véleményem szerint a spontaneitás a jazzt tekintve igen élvezhetô jelenség, ugyanakkor az egészségügyi ellátó rendszer tervezésében és mûködtetésében nincs helye. László István (Ez az interjúnk a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége szakmai lapjában is megjelent.)
9
Június 2-án rendezték a VII. Országos Patikanapot. Országszerte fontos információkkal, ingyenes szolgáltatásokkkal és fo ´´leg a segítségnyújtás, a felvilágosítás szándékával várták a gyógyszerészek a beteg és egészséges érdeklo ´´do ´´ pácienseket. Budapesten a Szervita téri Belváros patikában tartották az ünnepélyes megnyitót. A Patikanap központi témája a fájdalomcsillapítás volt, különös tekintettel a fejfájásra. Ehhez adunk most további szakmai segítséget kiváló neurológusok közremu ´´ködésével.
Ha támad a fejfájás… Ha valaki hajlamos a fejfájásra, de nem jól sáfárkodik az életével: reggeltôl estig dolgozik, nem alszik, nem mozog eleget, órákon át ül a számítógép elôtt, elfelejt enni, és ha mégis eszik, azt gyorsbüfékben teszi, esetleg még dohányzik is, akkor nem igazán várhatja, hogy megszabadul a kínzó tünetektôl. A fejfájás-betegséget ugyanis szinte sosem oldják meg csak a tabletták — mondja el 10
dr. Kundra Olga
interjúnkban neurológus, pszichiáter, aki több mint két évtizeden át vezette az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet fejfájás-szakrendelését, jelenleg pedig a Fôvárosi Szent János Kórház és Észak-Budai Egyesített kórházai Budai Gyermekkórház telephelyén dolgozik e területen.
Dr. Kundra Olga Érdekes, hogy elôször többnyire nem azért keresnek fel bennünket a betegek — meséli dr. Kundra Olga —, hogy megszabaduljanak a szörnyû szenvedésektôl, hanem mert az agydaganattól való félelem ûzi ôket a szakrendelésre. Bár a fejfájás felnôttkorban is számos kór — az agydaganattól a magas vérnyomáson át a cukorbajig — kísérôje lehet, az egyéb tünetek nélkül jelentkezô, viszszatérô fejfájás-esetek 99 százalékában ún. önálló fejfájás-betegségrôl van szó. Egyszerûbb bemenni a patikába és venni valami tablettát, mint esetleg órákat ülni egy rendelôben. Mikor ajánlatos a fejfájással orvoshoz fordulni? Mivel vény nélkül kapható gyógyszerek egész sora áll rendelkezésre, sokan a reklámkampányoknak megfelelô sorrendben valamennyit kipróbálják, mire eldöntik: ez így nem mehet tovább. Ha más idegrendszeri panaszok is vannak, pl. látás- vagy beszédzavar, zsibbadás, a gondolkodás lassulása, akkor haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, mert ezek a tünetek alapos kivizsgálást igényelnek. Ezek hiányában talán a fejfájás gyakoriságánál húznám meg a határt: amenynyiben a fejfájás erôs, hosszú hónapokon át visszatér, és egy hónapban 3-4 alkalomnál
többször teszi szükségessé valamilyen fájdalomcsillapító használatát, akkor már érdemes felkeresni egy szakrendelést. Kevesen tudják ugyanis, hogy ezekre a banális szerekre éppúgy rá lehet szokni, mint a dohányzásra vagy bármilyen egyéb kábítószerre. Ilyenkor ún. gyógyszerfüggô fejfájás alakul ki, ami egy önmagát gerjesztô kör: a betegnek fáj a feje, beveszi a tablettát, és amint a gyógyszer kiürül, a fejfájás azonnal újrakezdôdik. A szervezet ugyanis újabb adag szert szeretne, és ezt a tünetek produkálásával tudja elérni. A gyógyszerfüggés egyébként átalakítja a fejfájás-betegséget, megváltoztatja a tünetek jellegét, ezért ezekben az esetekben elôször el kell vonnunk a gyógyszereket, és csak ezután állapíthatjuk meg, hogy valójában milyen fejfájás-betegségrôl van szó. Ezek szerint vannak jellegzetes fejfájástípusok… Három fô önálló fejfájáscsoportról érdemes beszélni, melyek olykor átfedésben vannak egymással. A fejfájósok zöme úgynevezett tenziós, azaz stresszel, szorongással, depresszióval összefüggô fejfájás-betegségben szenved. A fájdalom különbözô formában jelentkezhet, gyakran kisugárzik a tarkótól a homlok vagy a fejtetô felé. A nyak és a váll izomzata ezeknél a betegeknél többnyire feszes, nyomásra érzékeny, és nehezen lazul el. Nôknél, férfiaknál ugyanolyan gyakorisággal fordul elô ez a típus. A másik nagy csoport a migrén; a fejfájósok 12-18 százaléka küszködik ezzel. A migrénes roham általában féloldali, erôs, görcsös vagy lüktetô fájdalmat jelent, gyakran kíséri hányinger vagy hányás. Jellegzetes, hogy a roham alatt, mely 4-72 órán át tarthat, a betegek érzékenyek a fényre, kívánják a sötétet. A migrén a nôknél 3-4-szer gyakoribb, mint a férfiaknál. Fontos tudni, hogy a migrénes pácienseknél kétszer gyakoribb az agyi érbetegség kockázata, és ha a beteg dohányzik és/vagy fogamzásgátló tablettát szed, a rizikó ehhez képest is megtöbbszörözôdik. Belátom, hogy a fogamzásgátlóról nehéz le-
11
mondani, de a dohányzás kerülése igen fontos és megvalósítható. A harmadik jellegzetes típus az ún. clusterfejfájás, ami néhány hetes csomagokban jön, azaz pár héten át naponta többször is jelentkezhet rövid ideig tartó, kínzó, általában féloldali, nyilalló fejfájás formájában. A rohamok éjszaka is jelentkezhetnek, és bár néhány perc alatt elmúlhatnak, olyan heves vegetatív tünetek kísérik ôket, amelyek migrénben sosem lépnek fel: az érintett oldalon a szem kivörösödik, mintha be lenne gyulladva, és az erôs orrfolyás is gyakori. A cluster-fejfájás nagyon ritka — a fejfájás-kórképek mindössze 0,5-1 százalékában beszélhetünk errôl — és jellegzetesen a férfiak betegsége, nôknél alig fordul elô. Cluster-fejfájós beteg kezelése a fejfájás-ambulancia feladata, mivel az egyéb gyógyszerek mellett többnyire triptan-származék beadására is szükség van. Milyen lehetôségek vannak a kezelésre, illetve jelentôsen eltér-e az egyes csoportok terápiája? Beszéljünk elôször a nem gyógyszeres kezelésrôl. Ha valaki hajlamos a fejfájásra, de nem jól sáfárkodik az életével, reggeltôl estig dolgozik, nem mozog, nem alszik eleget,
12
órákig ül a számítógép elôtt, elfelejt enni, és ha eszik is, azt gyorsbüfékben teszi, esetleg még dohányzik is, akkor nem igazán várhatja, hogy megszabadul a kínzó tünetektôl. A fejfájás-betegségnél ugyanis szinte sosem oldanak meg mindent egyedül a tabletták, a páciens aktív közremûködése nélkül az orvos sokkal kevesebbet tud segíteni. Mindenkinél egyedi gyógyítási stratégiát kell felállítani, és életmódbeli tanácsokat kell adni. Elsôsorban a tenziós fejfájásnál, de néha a migrénnél is stresszoldó technikák elsajátítására van szükség. Szóba jöhet az autogén tréning, a relaxáció, a jóga, de gyakran pszichoterápiás kezelést javaslunk a betegeknek. Az akupunktúra is hatékony lehet. Fontos a táplálkozás, mert a felnôtteknél is számos étel, ital provokálhatja a fejfájásrohamokat. Ismert ez egyes vörösborokról, csokoládékról, tartósítószerekrôl, fûszerekrôl, olajos magvakról, a fagylaltról, banánról, de voltaképpen teljesen egyéni, hogy kinél milyen étel válthatja ki a fejfájást. Lehet, hogy az illetô valamire allergiás, de az is elképzelhetô, hogy az ételek lebontása során keletkezik a szervezetében valami olyan anyag, ami fejfájást okoz. Ha tehát felmerül a gyanú, hogy az illetônél étel vagy ital is kiváltja a tüneteket, akkor szelektív diétával, egyénileg kell kikísérleteznie, hogy nála milyen étel a ,,hibás”. A bûnös megtalálásában segít a táplálkozási és a fejfájás-napló vezetése. A migrénes betegek körében egyébként gyakoribb az ételallergia, mint más embereknél. Ami a kezelés másik részét, a gyógyszeres terápiát illeti: tenziós fejfájásnál elsôsorban stressz- és szorongásoldó vagy depresszió elleni szereket alkalmazunk, és ezeknél a betegeknél sokkal gyakrabban van szükség pszichoterápiára is. Migrén vagy clusterfejfájás esetén lehetôleg nem fájdalomcsillapítókat használunk, hanem olyan speciális szereket, amelyek célzottan hatnak, és gyorsan oldják a rohamot. Magyarországon is évek óta rendelkezésre állnak triptán-tartalmú rohamoldó szerek, amelyek idôben történô alkalmazása gyors és hatékony fájda-
lommentességet hozhat azokban az esetekben, amelyekben az egyszerû vény nélkül kapható vagy vényköteles (pl. NSAID-k) gyógyszerek nem elégségesek. Ezekben az esetekben egyébként a panaszok alapján kezdettôl fogva egyértelmû, hogy a betegnek speciális rohamoldóra van szüksége. Ezt a gyógyszercsaládot azért emelném ki, mert csak neurológus írhatja fel ôket, a betegek nemigen tájékozottak létezésükrôl, pedig alkalmazásukkal sok-sok szenvedés elkerülhetô. Léteznek olyan gyógyszerek is, amelyek feladata a migrénes hajlam megszelídítése és a rohamok gyakoriságának csökkentése. Ezeket hónapokon át kúraszerûen kell szedniük azoknak, akiknél havonta legalább 6-8-szor támad a migrén. A gyógyszeres kezelés mellett olykor szükség lehet pszichoterápiára is, és az életmódbeli tanácsokat is fontos megfogadni. A fejfájós beteg elsô ellátása a háziorvos feladata, de a nehezebben kezelhetô és/ vagy kivizsgálást igénylô betegeket érde-
mes speciális fejfájás-ambulanciára irányítani. Országszerte az orvosi egyetemeken és más kórházakban is mûködnek fejfájásszakrendelések, melyeknek részleges listája megtalálható a Magyar Fejfájás Társaság honlapján. Bakos Júlia
13
Mama, úgy fáj a fejem... – panaszkodik a gyerek, és a szülô sokszor nem tudja, mit tegyen, mert gyermeke ettôl eltekintve egészségesnek tûnik. Ha orvoshoz viszi, jó eséllyel hónapokon át járnak majd vizsgálatról vizsgálatra, a leletek negatívak, miközben a gyerek egyre betegebbnek érzi magát. Ha viszont nem fordulnak szakemberhez, esetleg késôn vesznek észre egy kezelendô betegséget.
Dr. Kálmánchey Rozália, a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinikájának ideggyógyász professzora segít eligazodni a gyermekkori fejfájás rejtelmeiben. 14
Dr. Kálmánchey Rozália Igaz, hogy a gyermekkori fejfájások zöme, kb. kétharmada pszichés eredetû, mégis érdemes ezt a tünetet mindig komolyan venni — mondja a professzor asszony. Egyrészt azért, mert ha lelki gondok, családi problémák, óvodai vagy iskola konfliktusok, tanulási nehézségek állnak a háttérben, akkor is hasznos ezeket felderíteni, hiszen csak így lehetünk igazán a gyerek segítségére. Másrészt azonban a fejfájás gyakran súlyos betegséget jelez, akkor pedig az adott kórképet kell meggyógyítanunk vagy kezelnünk ahhoz, hogy megszüntessük a panaszokat. A gyermekkori fejfájást okozhatják például
belgyógyászati kórok, többek között lázas állapot, magas vérnyomás, bizonyos szív- és érrendszeri elváltozások, cukorbaj vagy fertôzô gyermekbetegségek. Ne felejtsük el azt sem, hogy a tünet hátterében gyakran szemészeti betegségek állnak: a gyermeknek például szemüvegre van szüksége, és amint ez kiderül és megkapja a szemüveget, a panaszok megszûnnek. Nagyon gyakori — folytatja a fôorvos, hogy hurutos kórképek — arcüreggyulladás, középfülgyulladás — kísérôjeként jelenik meg a fejfájás, amely akkor sem múlik el, mikor a gyermek már felépült. Ilyenkor mindig ki kell deríteni, hogy a hurut szövôdményeként — szerencsére ritkán jelentkezô — agyhártyagyulladásról van-e szó, vagy egy idôvel megszûnô banális fejfájásról. Ez pedig átvezet a fejfájást okozó elváltozások másik csoportjához, az idegrendszeri problémákhoz. Az agydaganattól az epilepsziáig szinte nincs olyan neurológiai kórkép, amelynek tüneteként ne jelenhetne meg a fejfájás. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben az alapbetegség gyógyítása kínálhat csak megoldást és jelentheti az oki terápiát.
15
Mi a helyzet a pszichés eredetû fejfájásokkal? Ilyenkor mit tehet a gyermekideggyógyász? — kérdezem. A feszültség, szorongás, amelyet családi problémák, túl magas iskolai követelmények, teljesítménykényszer okoz, a rendszertelen étkezés, túl sok számítógépes játék és TV-nézés egyaránt kiválthatnak fejfájást — hangzik a válasz. Ilyenkor is ki kell zárni az organikus eredetet, mert természetesen agydaganat és családi feszültség egyszerre is elôfordulhat. Ezt követôen meg kell próbálni megszüntetni a kiváltó okokat. Az is gyakran elôfordul, hogy már a szülôvel folytatott feltáró beszélgetés és életmódbeli tanácsadás is elegendô. Ha mégsem, akkor pszichológust kell bevonnunk a kezelésbe; ô az, aki például családterápiával segíthet a családi konfliktusok feldolgozásában, vagy a gyermeket megtaníthatja a szorongás oldásában hatékony viselkedési stratégiák kialakítására, illetve ilyen technikák, például autogén tréning elsajátítására. A professzor asszony a gyermekkori migrénrôl is beszél: ez teszi ki a gyermekkori fejfájások körülbelül 10 százalékát. Bár már rengeteget tudunk arról, hogy egy-egy migrénes roham alkalmával — melynek során az agyi erek rettenetes fájdalmat provokálva hirtelen összehúzódnak, majd kitágulnak — mi történik az agyban, még sincs oki terápia a migrénre. Jó gyógyszerek állnak azonban rendelkezésre a rohamok megelôzésére és
16
megszüntetésére. Azoknál a gyerekeknél, akiknél a migrénes fejfájások gyakoriak, és gátolják a normális életvitelt, a rohamok megelôzése érdekében rendszeres gyógyszeres kezelést írnak elô, míg másoknak csak fejfájás esetén kell orvosságot bevenniük. „A szülôkkel azonban ezt is részletesen megbeszéljük. Nem elég, ha a gyerek azt mondja, hogy fáj a feje. Ez lehet figyelemfelhívás is. Fájdalomcsillapítót csak akkor adjon a szülô, ha a fejfájás a gyermek viselkedésén is látszik. Például nem tud tevékenykedni, lefekszik, elesett stb.” A doktornôtôl azt is megtudjuk, hogy bár a gyermekkori migrén kialakulási mechanizmusát tekintve pontosan olyan, mint a felnôttkori, tünetei mégis sajátságosak lehetnek. Egyáltalán nem jellemzô, hogy csak az egyik oldal fáj: gyermekeknél egyszerû középvonalas homloktáji fejfájás is lehet migrén. Minél fiatalabb a gyermek, a migrén annál kevésbé jellegzetes és annál kevésbé hasonlít a felnôttkorira. Kálmánchey professzor minden migrénes páciensnek javasol „fejfájás-diétát” is; a 80-as években, Angliából kiindult gyakorlat szerint kivonják az étrendbôl mindazokat a táplálékokat, amelyeknek gyermekekre nézve ismerten fejfájást provokáló hatása van. Ilyen a csokoládé, a tej, a sajt, a hal, a cola, a mogyoró, a narancs, a narancslé, az olajos magvak, az aprómagvas gyümölcsök (azaz a ribizli, a málna, az eper, a szeder), a tartósítószerek, az ételfestékek, illetve mesterséges ételadalékok. A diéta hatására a rohamok ritkulnak, vagy megszûnnek. Egy idô múlva, ellenôrzés mellett, fejfájásnaptár segítségével egyenként visszavezethetôk az étrendbe az elvont ételek, és csupán azokat vonják el tartósan a gyermektôl, amelyek ismételten kiváltják a fejfájást. A gyerekek számára külön fejfájás-ambulanciák nincsenek, a gyermek-ideggyógyászati kórházi osztályok ambulanciái, a gyermekideggondozói rendelôk gyermekneurológusai azonban fogadnak fejfájós betegeket. Bakos Júlia
Paracetamol 325 mg/Tramadol 37.5 mg
BEVÁLT HATÓANYAGOK
KIEGYENSÚLYOZOTT ARÁNYBAN
� � � �
Gyorsan és tartósan enyhíti a fájdalmat.* Közepesen erôs fájdalmak kezelésére.* Mozgásszervi fájdalmak enyhítésére.* A NSAID-ok és a COX2-gátlók elônyös alternatívája.*
���������������������������������������������������������������������������������������������������� ������������������������������������������������������������������������������������������������������ *Zaldiar – Product Monograph – 2002 october
17
Valószínûleg nincs ôsibb terápia fájdalomra, fáradtságra, bánatra és még sok más bajra, mint a zene. Már Platón is felismerte a zene gyógyító hatását; azt írta: a mûvészet nem csak a szubjektív örömöt vagy a gyönyört szolgálja, hanem enyhíti a lélek izgalmait és háborgásait, és segít azoknak is, akik testi tökéletlenségben szenvednek. Zenével gyógyítottak az ôsi keleti kultúrákban is, „zeneterápiát” alkalmaztak a sámánok, sôt a Biblia is beszámol róla, hogy Dávid király a mániás depressziót hárfajátékának hangjaival kezelte. A zene ma is segít a gyógyulásban: használják egyebek mellett epilepszia, Alzheimer-kór, szív- és érrendszeri betegségek, sôt a fájdalomcsillapítás kiegészítô kezeléseképpen is. Bár az, hogy a zene gyógyító hatású, egyértelmûen nem jelenthetô ki, mégis igazolt tény, hogy valamiféle pozitív befolyással lehet a betegre nézve. Kutatások szerint neurózis,
18
kimerültség, álmatlanság, szív-és érrendszeri betegségek kezelésében hasznos kiegészítô terápia lehet, illetve hatással lehet a bélrendszer, a gyomor, a vese és a légzôrendszer kóros elváltozásai vagy nem megfelelô mûködése esetén is. A gyermekek képességfejlesztési folyamatában pedig már hoszszú ideje használják a zenét. Úgy tûnik azonban, hogy nem mindegy, milyen hangszer szólal meg a választott muzsikában. A májfunkciónak — állítólag — jót tesz a fából készül hangszerek játéka, a szaxofon a vese mûködését serkenti, míg az idegeket a hegedû és a zongora nyugtatja meg. Természetesen az sem mindegy, kinek a mûveit hallgatjuk: míg Mozart muzsikája a kutatók szerint általában pozitív hatást gyakorol testünk és lelkünk mûködésére, és Csajkovszkijt a depresszióra, Debussyt pedig feszültségoldásra írhatnák fel az orvosok, Wagner mûveivel kapcsolatban azonban már ki kellene kérni az orvos vagy gyógyszerész — esetleg a zenetudós — véleményét.
A muzsika áldásos hatását leginkább a pszichológusok használják ki; a pszichológiatudomány terápiát is épít a zenére. Ennek több formája is van — tudtuk meg Dr. Stark András pszichiátertôl, aki maga is részt vesz zeneterapeuták képzésén. Létezik aktív zeneterápia, amelyben a résztvevôk hangot adó eszközökkel vagy hangszerekkel improvizálnak, és van olyan terápia is, ami „csak” a zene hallgatására épít. „Ennek egyik ága, amikor a zenehallgatást követôen a páciensek meg is beszélik azokat az érzéseket, emlékeket, asszociációkat, fantáziákat, amiket a zene kiváltott belôlük.” A POTE Pszichiátriai Klinika intézetvezetô fôorvosa szerint természetesen nem mindegy, hogy milyen zenével „gyógyítunk”. „A zeneterapeutáknak tudniuk kell, hogy milyen személyiségproblémával, pszichés zavarral, betegséggel dolgoznak, mert ettôl függôen választanak zenét. Egy szorongó, szétzilált embernek valamilyen modern, kakofón zene nem biztos, hogy terápiás katarzist okoz. Zeneterapeuta barátaim szerint egyébként igazán gyógyító zenét Wolfgang Amadeus Mozart szerzett: muzsikája úgy hat, ahogy Thomas Mann József és testvérei címû mûve, amelyrôl pszichológus mesterem, Mérei Ferenc azt mondta: aki ezt elolvassa, megvalósít egy terápiát.” Dr. Stark András szerint nem az a fontos, hogy a zene mindenkibôl ugyanazt a hatást váltsa ki, de létezik egy alapvetô, univerzális érzelmi hatás. „A zene terápiás hatása az én számomra pontosan abban kulcsjelentôségû,
hogy nem verbális, azaz egy olyan élményvilágba visz el minket, amikor még nem voltak szavaink. Ez a nagyon korai anyacsecsemô kapcsolatra, vagy akár még a méhen belüli szimbiotikus kapcsolatra hasonlít. A szavak elôtti világnak a biztonságát, egybeolvadását, folytonosság-élményét tudja megadni a zene.” A muzsika azonban nem csak a lélek gyógyításában lehet a segítségünkre, hanem jótékony hatással lehet a testi kínokra is. Prof. Dr. Pavlik Gábor egyetért azzal, hogy a zene gyógyító erejét ôsidôk óta ismerjük, és bár szerinte még nem minden bizonyított, amit a témában állítanak, de való igaz, hogy a zene hatással lehet a szív-érrendszeri betegségekre, illetve a bélrendszer, a gyomor, a vese és a légzôrendszer betegségeire. „De azért azt kell mondanom, hogy ezek a módszerek számomra egy kicsit ködösek, vagy még inkább: hogy ez egy túl optimista megközelítés. Tény azonban, hogy a zenehallgatás ártani nem árt”. Bár Pavlik Gábor látványos zeneterápiát nem folytat, mégis a munkája része a muzsika, s ezt a betegei sem bánják. „Amikor otthon dolgozom, mûvelem a tudományt, közben megállás nélkül szól a zene. Annak idején, amikor a vízilabda-válogatottnál, vagy akár sítáborban kezeltem a betegeket, ott is muzsikát hallgattam munka közben. Ma is, ha jön egy páciens, többnyire nem kapcsolom ki a zenét, sôt még el is mondom a betegnek, hogy mit hall éppen. Idén, a TF sítáborában volt olyan sérült, aki arra kért,
19
hadd maradjon az ária végéig, úgy tetszett neki.” A professzor saját bevallása szerint „a materiálisabb oldaláról” közelíti meg a kérdést: „Ha az embert a zene úgy elragadja, hogy képes eljutni a rajongás állapotába, akkor a szervezetében endorfinok és dopaminok szabadulnak fel. Ennek tudható be, hogy a muzsikát hatásosan alkalmazzák a fájdalomcsillapítás területén. Ez nem azt jelenti, hogy pusztán a zenehallgatás hatására elmúlik a fájdalom, de tudok olyan 2009-es közleményrôl, ahol égett sérültek bôrfájdalmait mérô szubjektív skálán a betegek a muzsika hatására jobb eredményeket írtak be, pedig az égett bôrsérülésnél kegyetlenebb fájdalom nem nagyon van.” Pavlik Gábor szerint a zene a teljesítményt is befolyásolja, és nem csak olyan direkt módon, hogy az élénk zene élénkítô hatású. „A munkadalok például egyértelmûen fokozzák a teljesítményt, segítik felvenni a munka ritmusát. Ezen kívül az éneklésnek más haszna is van: természetes emberi igény, amelyhez hozzájárul az is, hogy az aktív részvétel az
20
illetôt nem engedi elkalandozni, elaludni, hanem mederben tartja. Mint élettanász mindehhez azt is hozzátenném, hogy az éneklés fokozott légzési munkát produkál, amelynek bizonyos mértékig még edzés hatása is van. Az pedig egy másik kérdés, hogy amikor az ember csak úgy magában dudorászik, az örömet ad neki. Egyrészt az ének esztétikus élménye, másrészt pedig az abban való aktív részvétel, tehát az újraalkotó tevékenység öröme nyilvánul így meg.” Ahogy Kodály Zoltán mondta: „…az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségbôl kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét. Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti a csírájában minden emberben meglevô zeneérzéket, ezzel megadja a mûveltség alapját, amivel eztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét…” Kovács M. Veronika Köszönet a segítségért Wolfgang Amadeus Mozartnak!
MusiCure – Évszakok A
kilencvenes évek közepén dán orvosok csoportjai — Professzor M.D. Lars Heslet irányításával és Niels Eje zeneszerzô közremûködésével — kiterjedt kutatásokba kezdtek intenzív és krónikus belgyógyászati osztályokon kezelt betegek körében, a zene és a gyógyítás kapcsolatának vizsgálatára. Kutatási programjuknak a Musica Humana nevet adták. Hosszú évek közös munkája során sikerült is olyan zenét „kikísérletezniük”, melynek melódia- és harmóniavilága nyugtató, pihentetô, stressz- és feszültségoldó hatással volt a páciensekre: az eredmények egyértelmûen igazolták az orvoscsoport és Niels Eje közösen létrehozott muzsikájának kedvezô élettani hatásait. Az így kidolgozott dallamokat tartalmazó CD-sorozatnak a „gyógyító zene” — MusiCure — nevet adták.
Ezt követôen újabb és újabb kórházak és más egészségügyi intézmények csatlakoztak a Musica Humana programjához, és építették be terápiájukba a MusiCure újabb és újabb kiadványait. Emellett fontos cél volt az is, hogy a kórházi alkalmazással párhuzamosan a gyógymuzsika — gyógyszertári forgalmazásban — mindenki számára hozzáférhetô legyen, hiszen a MusiCure kiadványok igazoltan kedvezô relaxációs és stresszoldó hatásai segíthetik többek között az alvászavarban, szorongásos és más pszichés zavarban szenvedôket, a krónikus fájdalommal élôket, vagy akár a munkahelyi és/ vagy magánéleti stressznek kitett embereket. Ez a zene tehát — egészségmegôrzô és életminôség-javító céllal — bárkinek ajánlható, a magzati állapottól a késô idôskorig.
A Magyarországon megjelenô MusiCure sorozatban ez az elsô CD. Az „Évszakok” zenéje az egyes évszakokban rejlô sajátos hangulatot igyekszik megragadni, és azok nyugalmát, az élet körforgásának „esszenciáját”tolmácsolni a beteg felé. A CD-n hallható zene a Musica Humana 1999 és 2002 között, speciálisan szívbetegek számára kifejlesztett zenei programjának anyagán alapul. A zenei szövetbe szervesen illeszkednek az atlantióceáni La Gomera sziget nemzeti parkjának érintetlen ôserdeibôl származó természeti hangok. A hallgató most kezébe kaphatja az évszakokhoz kötôdô zenék és hangzatok összefüggô ciklusát, aminek elsôdleges célja, hogy ellensúlyozza a modern élettel járó stresszt és zaklatottságot.
Részletekért látogasson el a www.gyogyitozene.hu vagy a www.musicure.hu oldalra!
21
Bár a puffadás gyakori és banális probléma, az orvosoknak sokszor nehéz dolguk van, amikor errôl panaszkodó betegeiken szeretnének segíteni, a tünet hátterében ugyanis számos különbözô ok, esetenként akár súlyos betegség is állhat. Zágoni Tamás belgyógyász-gasztroenterológus szerint a páciens alapos kikérdezése és fizikális vizsgálata egyaránt meg kell, hogy elôzze az orvos további vizsgálatok elrendelésére vonatkozó döntését. Nélkülözhetetlenek a tapasztalatok is, ugyanis nincs mindenkinek szüksége vastagbéltükrözésre…
A puffadásnak, azaz a has megnövekedésének közvetlen oka az, hogy a bélben sok gáz, folyadék vagy széklet van, ami feszítô érzést okoz — magyarázza Zágoni Tamás. De hozzáteszi: ez csak akkor felel meg a valóságnak, ha a haskörfogat valóban megnôtt. A puffadásos betegeknél azonban legtöbbször még CT-vel sem igazolható a térfogat-növekedés. Leggyakrabban az ún. irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedô páciensek panaszkodnak errôl, mert a puffadás az IBS egyik jellegzetes tünete. Ilyen esetekben a bélben lévô gázok a ludasok, bár egyes tanulmányok azt állítják, hogy ezeknél a betegeknél valójában sokszor az ingerküszöb csökkenésérôl van szó, azaz nincs is szükség extrém mennyiségû bélgáz jelenlétére ahhoz, hogy úgy érezzék: megnôtt a hasuk. „Ez összetett kórkép, nem tudjuk a puffadást önmagában
22
kezelni, de a gázképzôdést fokozó ételek — amelyek egyébként egészséges emberekben is okozhatnak ilyen jellegû bántalmakat —, mint a karfiol, a kelbimbó, a kelkáposzta, a kukorica, a hüvelyesek, a cseresznye, a szilva elkerülése, illetve a tejtermékek fogyasztásának mérséklése enyhítheti a tüneteket. Ugyanakkor irritábilis bél szindróma esetén a vastagbél görcseit oldó kálciumantagonista gyógyszereket is alkalmazunk, mert ezek normalizálják a bél perisztaltikáját.” Az emésztés vagy a felszívódás zavarai is okozhatnak puffadást. Az epe- és a hasnyálmirigy betegségeinél nincs elegendô epe,
illetve hasnyál, így az emésztés nem tökéletes, a bélben túlsúlyba kerülnek a sok gáz képzôdésével járó erjedéses, rothadásos folyamatok — mondja a gasztroenterológus. Megtudom, hogy hasnyálmirigy-gyulladás esetén az emésztést ôrölt sertés pancreas porral segítik, míg epekövesség esetén gyakran szükség van a kô eltávolítására, illetve ha a páciensnek már nincs epehólyagja, emésztô enzimeket tartalmazó készítményeket rendelhetnek. Zágoni doktor szerint tüneti megoldásként szóba jöhetnek a puffadást gátló szerek is. „Azt azonban nem várhatjuk, hogy ezek a tökéletlen emésztés következtében keletkezô óriási mennyiségû bélgázt képesek legyenek megkötni” — magyarázza. Természetesen, ha valaki tudja, hogy mely ételek váltják ki a tüneteket, azokat érdemes elkerülnie. Elôfordulhat, hogy a rossz emésztést túlzott gyomorsavtermelés okozza, mert a sok sav a nyombélbe jutva denaturálja a hasnyálmirigy enzimjeit. Ilyen esetekben jó eredményeket érhetünk el a gyomorsav termelését csökkentô gyógyszerek alkalmazásával.
A doktor azt is elmondja, hogy makacs puffadásos panaszok esetén az orvosnak tejcukor-érzékenységre, illetve lisztérzékenységre is gondolnia kell. Elôbbinél a laktáz enzim hiánya miatt a tejcukor nem tud lebomlani és felszívódni a vékonybélben, ezért a bélbaktériumok gázképzôdés mellett fermentálják. A lakosság kb. 1 százalékát érintô lisztérzékenység esetén az immunrendszer a gabonákban lévô gluténfehérjére adott autoimmun reakció miatt — ez nem allergia, hanem annál sokkal összetettebb folyamat — károsítja a vékonybél falának nyálkahártyáját. Így felszívódási zavar alakul ki, amelynek kö-
23
vetkeztében sok folyadék marad a bélben, ami feszítô érzést okoz. Zágoni Tamás érdekességként azt is megemlíti, hogy „nem tudjuk ugyan, hogy miért, de a coeliákiás betegeknél a hasnyálmirigy mûködése is csökken, ôk tehát nemcsak felszívódási, hanem gyakran emésztési problémákkal is küszködnek. A diagnózis után azonban a puffadás kezelésére nincs szükség, mert az a gluténmentes étrend (ld. lapunk 2010. februári számát) bevezetésével megszûnik, mint ahogy a tejcukor-érzékenyek számára is megoldást jelent a laktózmentes tej fogyasztása és a laktózt tartalmazó tejtermékek étrendbôl való kiiktatása. Puffadás Crohn-betegség vagy daganat okozta bélszûkület következtében is felléphet, így az orvosnak ezek lehetôségét is mindig mérlegelnie kell. Fiatal korban az elôbbit, 45 éves kor felett inkább az utóbbit — mondja Zágoni Tamás. A rohanó, streszszes életmód is kiválthat puffadást: aki soha nem tud az ételre figyelve enni, mert mindig rohan, az utcán futva ebédel, vagy a gyorsétteremben sietve bekap egy zsíros hamburgert, munkaebédeken szinte képtelen rágni, mert mindig beszélnie kell, az sok-sok levegôt nyel, ami szintén a has feszülését
24
idézheti elô. Terített asztalnál, nyugodt körülmények között kellene tehát étkezni. A rágógumizók is sok levegôt nyelnek, és jelentôsebb mennyiségben a rágóban lévô szorbit maga is puffaszt. „Ha tehát valaki naponta 8-10 rágót elfogyaszt, nemigen csodálkozhat, ha feszül a hasa”. „Nem beszéltünk még azonban azokról a betegekrôl — teszi hozzá Zágoni doktor, akiknél a puffadás hátterében szorongás áll. Érdekes, hogy a szorongás még a bél baktériumflóráját is megváltoztathatja, mégpedig a gázképzôdés fokozódásának irányába. A másik furcsaság, hogy egyes tanulmányok szerint sok szorongó ember annak ellenére érez hasfeszülést, hogy bélcsatornájában egyáltalán nincs az átlagosnál több gáz”. És hogy mi a megoldás szorongás okozta puffadás esetén? „Néha már az orvossal folytatott egyetlen, mélyebb beszélgetés is enyhít a páciens kínjain, de jógával, relaxációs technikák elsajátításával, illetve hipnoterápiával jelentôs sikereket érhetünk el. Ezek a módszerek egyébként az irritábilis bél szindrómában, ahol a betegség hátterében szintén nem találunk testi okokat, ugyancsak igen hatékonyak lehetnek.” Bakos Júlia
Szépen felújított patika Nagykáta központjában, a XX. század elején épült, jellegzetes hullámvonalú homlokzatos üzletsor végén. Odabent a patinás rend és a modern üzleti kommunikáció együttese; a csendes szavú vezetô hófehér köpenyében a részletekre is ügyelô szakember képét mutatja.
A Planta teától a generikus programig Beszélgetés Dr. Sikos Ádámmal, a nagykátai Korányi Patika vezetôjével Jól tudom, hogy ön egy igazi gyógyszerész-dinasztia tagja? Igen. Néhány évvel ezelôtt volt egy gyógyszerész-dinasztiákat célzó pályázat, aminek kapcsán kutakodtam is családi adatok után. A lényeg, amit biztosan lehet tudni, hogy anyai ágon már az ükapám is gyógyszerész volt. Kressinszky Mártonnak hívták, és a XIX. század végén Cinkotán patikuskodott. Az ô lánya ment férjhez dédapámhoz, Halmi (Helfer) Pálhoz, aki azután Hartán lett patikatulajdonos. Lányuk — vagyis a nagyanyám — szintén gyógyszerész lett, 1915-ben szerzett oklevelet. Az államosítás után pendlizni kényszerült, de csak 74 évesen vált meg a patikai munkától, s a 100. életévében, Fonyódon hunyt el. Nagyanyám testvérei is többen gyógyszerészek lettek, a legismertebb közülük Dr. Halmi Pál volt, aki szerepel is a Magyar gyógyszerészet nagyjai címû kötetben. Az ô nevéhez fûzôdik ugyanis az ún. Halmi-kódex, az elsô olyan egyetemi kiadvány, amely a gyógyszer-specialitásokat rendszerezetten
26
tartalmazta. Persze, akkor ez még nem tizenkétezerféle készítményt jelentett, mint manapság, csak mintegy száz-százötvenet, mindenesetre a harmincas-negyvenes években ebbôl tanultak a gyógyszerész- és orvostanhallgatók. Igazán széles körben azonban annak révén vált ismertté, hogy illóolaj-üzemet létesített Vácon, ahol többek között ízesített teakeverékeket is készített, köztük a híres Planta teát, amirôl az Egy szerelem három éjszakája címû filmben énekelték, hogy „… és telente, és nyaranta, nincs ital jobb, mint a Planta…” Tehát elôdei nemcsak patikusként, hanem a „másik oldalon”, gyártóként is mûködtek… Úgy van, apai nagybátyám, Dr. Sikos Károly is a Richter Gedeon Gyógyszergyárban, majd a Human Oltóanyaggyár budapesti egységében dolgozott, vezetô beosztásokban. Jelentôs érdemei vannak a liofilizálási eljárások hazai bevezetésében: ô szerkesztette az elsô magyar liofilizáló berendezést, amelyet aztán
számos újítással, szabadalommal fejlesztett tovább. Ezekért sajnos nem sok pénz, annál inkább idegeskedés volt a jutalma, hiszen akkoriban jórészt a fônök meg a párttitkár aratta le a sikereket. Ugyanakkor nagyanyám és a húga is patikában dolgozott, késôbb pedig édesapám, Sikos Pál és édesanyám, Ivanyos Márta is — miután együtt államvizsgáztak 1953-ban — gyógyszerészként mûködött, elôször néhány évet Kaposváron, majd nyugdíjba vonulásukig Fonyódon. Ezek szerint ön így „balatoni gyerek” lett? Annak ellenére, hogy szüleim valójában budapestiek voltak, igen, hiszen akkoriban az volt a szokás, hogy a vidékieket Pestre irányították, a pestieket pedig vidékre. Kaposvár után apám nagyon fiatalon, 1957-ben kapta meg a fonyódi gyógyszertár vezetését, de persze ebben is volt némi „csavar”: igazából ugyanis a boglári patikába kellett volna vezetô, de a Gyógyszertári Központban úgy ítélték meg, hogy apámnak az túl jó lenne, mert nemcsak fiatal, hanem renitens is, és ezért Fonyódról Weidinger Klári néni kapta meg Boglárt, és apámékat tették az ô helyére. Jellemzô volt apámra, hogy akkor — 1957-ben! — azt mondta, hogy ha majd a
gyógyszertárakat visszakapják a patikusok, ô felajánlja, hogy Klári néni választhat, melyiket akarja privatizálni, Boglárt vagy Fonyódot… Teljesen evidens volt, hogy ön is gyógyszerész, és ezen belül patikus lesz? Az magától értetôdô volt, hogy gyógyszerésznek jelentkezem a budapesti egyetemre, és sokáig azzal kacérkodtam, hogy bennmaradok az egyetemen, illetve majd kutató leszek. Bár tanáraim jó képességûnek tartottak — jó, ill. jeles átlagaim voltak —, ezt nem éreztem elegendônek a tudományos munkához. Másrészt az egyetemi évek során az is kiderült, hogy bizony a bennmaradók ott taposnak-
27
könyökölnek fillérekért hosszú éveken át, én pedig ezt a perspektívát nem találtam különösebben vonzónak. Így aztán ésszerûbbnek tûnt számomra az a lehetôség, hogy harmadévben tanulmányi szerzôdést kössek a Somogy megyei gyógyszertári központtal, amelynek fejében kaptam havi 6-700 forintot, ami a hetvenes években jó pénz volt egy diáknak. A végzés után, 1979-ben tehát viszszakerültem Somogyba, de nem egy állandó patikába, hanem pendlizônek, mert akkoriban arra volt nagyobb szükség. Így teltek az évek, nekem pedig kezdett nagyon elegem lenni a munkának ebbôl a formájából. Ki is néztem magamnak egy patikát, de hiába próbálkoztam a szakszervezetnél is támogatásért, nem lett belôle semmi. Úgyhogy aztán megelégeltem az egészet, és közben megismerkedtem a feleségemmel is, aki az ország másik felében élt: félúton kötöttünk ki, a Börzsönyben, Kemencén. Gyönyörû hely volt, jól éreztük ott magunkat, a feleségem asszisztensként dolgozott velem. De ez egy nagyon elzárt település volt, és közben megszületett a kislányunk is, így Verpelétre kerültünk, majd a Pest megyei fôgyógyszerész invitálására, több mint húsz évvel ezelôtt jöttünk ide a szomszédba, a szentmártonkátai patikába. Fonyódra nem akart visszakerülni? Felmerült a lehetôsége ennek, különösen akkor, amikor apám nyugdíjba készült, de valahogyan azt gondoltam, hogy az ember tényleg nem lehet próféta a saját hazájában: én ott mindig csak a Pali bácsi fia maradtam volna, nem pedig a gyógyszerész úr. Ezen kívül addigra már meggyökeresedtünk ezen a környéken, a gyerekek is ide jártak iskolába, és késôbb jó lehetôségnek tûnt priva-
28
tizálni a patikát, hiszen akkoriban jól meg lehetett élni egy ilyen kisebb forgalmú gyógyszertárból is. Sôt olyannyira, hogy késôbb új patikát is építettek Szentmártonkátán. De hogyan terjeszkedtek tovább ide, Nagykáta központjába? Az új patikát fôként bankhitelbôl, leginkább kényszerûségbôl építettük, hiszen az 1970 körül épült önkormányzati épület, amit béreltünk, már akkor sem felelt meg a követelményeknek. Az építkezés és a megnyitás a szakma legnehezebb éveire esett. A nagykátai patika vezetôje több mint ötven éven át (!) az a Farkas Laci bácsi volt, aki a rendszerváltás után öt évig a megyei tisztifôgyógyszerész posztját is betöltötte. Az ingatlant a privatizáció után megvette; az azóta is a Farkas Bt. tulajdona. Már elmúlt 85 éves Laci bácsi, amikor eszébe jutott, hogy talán most már pihenni is kéne. Az ô családjában is vannak gyógyszerészek, de senki sem lelkesedett, hogy átvegye a gyógyszertárat. 2006-ban felvetette nekem, hogy vegyem át én a Korányi patikát. Napokig gondolkoztunk a feleségemmel, és végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Végül is 2007 nyarán megkötöttük a bérleti szerzôdést, és azóta ezt a patikát is visszük. Tényleg több mint száz éves ez az üzletsor, amelynek a szélén a patika foglal helyet? Nekem Laci bácsi mesélte, hogy még az 1900-as évek elején épült, amikor itt a templomon és a vásártéren kívül csak a csupasz föld volt. Patika 1910 után nyílt az üzletsoron, azután késôbb a megye egyik legnagyobb forgalmú gyógyszertárává fejlôdött, a gyógyszertári központok idejében. Mindig is állandó ügyeletes patika volt, sajnos most is az… Nagyon nehéz megfelelni ennek? Hát, bizony nem könnyû megoldani, hiszen egész héten este hét óráig vagyunk nyitva, azután minden éjjel hétközi ügyelet reggelig, majd szombat déltôl hétfô reggelig a hétvégi ügyelet, és ugyanez minden ünnepnapon — vagyis minden nap itt kell aludnia egy kollégának. Alapvetôen hárman vagyunk gyógyszerészek, de mivel én szoktam nagyobb részt vállalni ebben, nagyjából két hét az enyém egy hónapban, ami bizony nem kel-
lemes hosszú távon. Mindezzel együtt azért ki lehet bírni, a forgalom viszont jelentôsen csökkent akkor, még 2007-ben, a közismert intézkedések miatt — szóval, nem könnyû ma jól mûködtetni a patikát. Látom, azért megtesznek mindent a forgalom növelése érdekében — számos reklámeszköz látható az officinában… Ez így van, annak ellenére, hogy én nagyon nem vagyok híve az ilyesminek, hogy reklám „totemoszlopok” éktelenkedjenek idebent. Szentmártonkátán nem is engedtem a szélfogón belülre semmilyen reklámot, itt azonban kompromisszumokra kényszerülünk a megfelelô forgalom érdekében. Kicsinosítottuk, korszerûsítettük a patikát, bevezettük az egészségpénztári- és bankkártyák, utalványok elfogadását is, bevezettük a törzsvásárlói kártyát, szóval igyekszünk minden lehetôséget megragadni. Határt szabnak azonban mindennek a személyzeti kérdések is, hiszen például megfelelô gyógyszerészt képtelenség kapni — legalábbis reális fizetésért nem: legalább a kétszeresét kérik annak, amit fizetni tudok. Egyébként a saját lányunk is, aki két éve végzett gyógyszerészként, nem sokkal utána kiment Angliába, patikában dolgozik: lakást bérel, kocsit vett, bejárta már az
egész országot, de haza is tud repülni bármikor, nem okoz neki anyagi problémát, és még félre is tud tenni. Szóval, ilyen fizetést én itt senkinek nem tudnék adni. Mindenesetre én nem panaszkodom, a jelenlegi forgalomból is meg tudunk élni — miközben a szentmártonkátai patikánk éppen hogy nullszaldós. Mivel próbálkozik még itt a betegek megnyerése érdekében? Elsôsorban a megfelelô szakmai hozzáállással. Ha valaki például nem tud idejönni a gyógyszerért, akkor kiviszem neki biciklivel vagy autóval. Ügyeletben sem küldünk el senkit azért, mert egy kéthónapos recepttel állít be, vagy éppen cumiért vagy óvszerért csenget éjszaka. De igyekszünk szakmailag lépést tartani az új és még újabb készítmények megjelenésével is, kiismerni magunkat a generikumok tömegében, eljárunk a továbbképzésekre, szóval próbálunk képben maradni, hogy jól segíthessük a hozzánk forduló betegeket. Akik mintha bizony egyre jobban rászorulnának erre. Úgy látom, nem nagyon törôdnek az egészségükkel az emberek, nem mozognak, nem sportolnak, viszont sokan isznak és dohányoznak, és ez sajnos meglátszik az állapotukon. László István
29
Klasszikus kisember. Mézga Géza hangját nem is bízhatták volna annak idején másra. Nem tekinti természetesnek a sikert, tudja, hogy mindig, mindenért dolgozni kell. Majdnem elsodorta a történelem vihara, a semmibôl építette újjá életét. Pályafutását idén Kossuthdíjjal jutalmazták, ám Harkányi Endre azt vallja: ettôl függetlenül is mindent a színészetnek köszönhet.
inden ember hôs a maga életében Percre pontosan érkezik. Jól áll neki a korát meghazudtoló, mûvésziesen körbetekert bordó sál. Nem reggelizett, de a kakaó és a croissant várhat — mondja. Kezdetnek tehát gratulálok, méghozzá duplán: a díjhoz és a március végi, hetvenhatodik születésnaphoz. — Akad egy harmadik ünneplésre méltó esemény is — válaszolja. — Van egy esztétikafilozófia szakos, egyetemi tanárként dolgozó fiam, és megszületett az elsô unokám. Ábelnek hívják, ô a hab a tortán. A legendás „Valahol Európában” címû filmben debütált, tizenhárom évesen. Erôs indítás volt, a kéttucatnyi gyerekszereplôbôl Önre mindenki emlékszik. A „könyörgöm, akasszuk fel!” máig élô szállóige. Kétezer kölyökbôl válogattak ki minket. Iszonyúan nézhettem ki: lángvörös haj, tömérdek szeplô. Radványi Géza rendezô azonnal kinézett magának. Különben senki nem lett színész a csapatból, csak én.
30
Ez a film irányította a színi pálya felé? Nem, én már kisgyerekként ösztönösen mutogattam magam. Tetszett, hogy a színészkedés révén egy idôre más bôrébe bújhatok. A légópincében színpadot csináltunk, énekeltünk, táncoltunk, szórakoztattuk a többieket. Mi nagyon szegények voltunk. Egy józsefvárosi szoba-konyhában laktunk, és minden hónapban rettegtünk, hogy nem tudjuk kifizetni a bért. A Harkányi magyarosított név, már édesapám is ezt viselte. A felmenôinket Handelsmannak hívták, ami magyarul „kézmûves embert” jelent. Mindkét szülôm zsidó családból származott, anyám ôsei Lengyelországból menekültek, apáméké nem tudom honnan, s mivel Magyarország az 1800-as közepén-végén nagyon befogadó ország volt, itt telepedtek le. Hogyan élte túl a család a vészkorszakot? Nem élte túl. Én is csak épphogy életben
maradtam, a szomszéd az utolsó pillanatban elbújtatott. Édesanyámat deportálták, füstté vált, apám munkaszolgálatos volt, betegen tért haza Ukrajnából, hamarosan meg is halt. Úgyhogy rokonok neveltek, dobáltak ide-oda. Azt hiszem, teher voltam mindenkinek. Súlyos mondatok. Miként éli meg mindezt egy kisgyerek? Tudomásul vettem, hogy nekem ez jutott. Ahogy Kertész Imre a Sorstalanságban. Amikor Koltay Lajos felkért, hogy játsszak a filmben, elôször nemet mondtam. Fölépítették az auschwitzi haláltábort, és én nem akartam erre emlékezni. Én megpróbáltam eltenni magamban ezeket a dolgokat nagyon mélyre, és azt reméltem, sikerült eltemetnem a múltat. De lassan kezdett visszaszivárogni minden, s szinte észrevétlenül meghatározta egész színészi, emberi létemet. Szörnyû, hogy az utóbbi idôben újra felbukkantak bizonyos jelenségek, amelyek a gyerekkoromra emlékeztetnek. Nem tudom, miért beszélek errôl ennyit. Viszont, ha nem beszélek róla, attól se lesz jobb… Én majdnem elmentem innen. A nagynéném, amikor már végképp nem tudott velem mit kezdeni, berakott egy otthon-
ba, ahonnan Izraelbe vitték az árva zsidó gyerekeket. De a másik nagynéném kivett. Jobban érezné magát Izraelben? Nem tudom. Ha beszélném a nyelvet és játszhatnék, talán. Mindenesetre amióta a pályán vagyok, úgy érzem: csak itt tudok élni. Persze ez se ment könnyen. A rokonok azt mondták, tessék szakmát tanulni, így vasesztergályos és ívhegesztô tanuló lettem. Idôvel annyi keserûség gyûlt össze bennem, hogy föllázadtam, és 17 évesen jelentkeztem a Fôiskolára. Felvettek, kollégiumba kerültem, és egy év alatt le kellett érettségiznem. Utána már jó dolgom volt: ösztöndíjat kaptam, csodálatos emberek tanítottak, akik szerettek és tehetségesnek tartottak. Engem
31
a színészet hozott vissza nemcsak az életbe, hanem mindenhová. A színházban gyógyultam meg. Amim van — világlátás, kultúra, ízlés — a pályának köszönhetem. Kezdôként több színházban megfordult. Kereste a helyét? Igen. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam, mert Debrecenben a fantasztikus Szendrô József volt az elsô igazgatóm, ôt tekintem színházi apámnak. Onnan hozott az elsô budapesti musical-színházba Szinetár Miklós. Zseniális kollégák közé kerültem: Feleki Kamill, Domján Edit, Agárdi Gábor, Senynyei Vera. Szinetárt utóbb elhívták a megalakuló televízióba, ezért megszûnt a színház. Ekkor szerzôdtetett Várkonyi Zoltán a Vígbe. Tehát musicalszínésznek is bevált? Én Debrecenben mindent megtanultam! A mostani bemutatónkban a Hegedûs a háztetôn öreg rabbiját játszom, és van egy táncjelenetem. Az eredeti darabban ez nem volt
32
benne, de Eszenyi Enikô hozott egy videót egy ortodox zsidó menyegzôrôl, amelyen a rabbi táncol, úgy, hogy egy fehér szalag egyik végét fogja, a másikat pedig a nô, ugyanis a rituálé szerint nem szabad egymáshoz érniük. Kis szerep, de nagyon szeretem. Nem hôsi alkat. Tudnia kellett, hogy sosem fogják Önre osztani Othellót vagy Bánk bánt. Nem vágytam ilyen szerepekre. Semmitmondó arcom, zsömle fejem van, mindig igyekeztem, hogy profilból fényképezzenek. Banális dolgot mondok: mindegyik jellemszínész a saját alakításaiban Othello vagy Bánk bán, és minden ember hôs a maga életében. Nagyon sok szép szerepem volt. Legutóbb az is megadatott, hogy az Össztáncban eljátszhattam az életemet. Sok mindent elôbányászhattam magamból a holokausztról, az ötvenes évekrôl, a Kádár-korszakról, a rendszerváltásról. Ekkor döbbentem rá, micsoda országban élünk… A fiáról már szó esett. Ha itt maradt család nélkül, jól sejtem, hogy korán nôsült? Telibe talált! Huszonkét éves voltam, a feleségem tizennyolc. Úgy képzeltem, ami hiányzott a gyerekkoromból, a házasságban megtalálom. Gyerekre, igazi otthonra vágytam, ahol terített asztal várja a munkából megtérô férjet, mint a régi, polgári világban. Ehelyett egyikünk erre rohant, másikunk arra. Ô egy színészt kapott férj helyett, én egy újságírót feleség helyett. Üzemi lapnál dolgozott éhbérért, én futottam szinkronba, rádióba, tévébe — megküzdöttünk minden fillérért. Ma már ez sincs. A mostani fiatal színészek szegények, akár a templom egere. Úgy látom, aránylag sokat játszik, noha ebben a korban pihenhetne is. Fogalmam sincs, mihez kezdek majd magammal, ha már nem tudok játszani. Bár azt mondják, nincs nyugdíjas színész, csak halott. Egyébként, amikor tehetem, igyekszem lazítani. Mindig szerettem utazni, s mivel az életben maradt rokonaim és a leszármazottaik külhonban laknak, ôket szoktam végiglátogatni Kanadában, Amerikában, Fran-
ciaországban, Izraelben. Ezenkívül sokat olvasok, és szenvedélyes koncertjáró vagyok. Némelyik kollégája eltökélten sportol. Óvják az egészségüket, ami egyrészt helyes, másrészt mostanában divatos is. A fiam teniszezik, engem is rá akart venni. De a háziorvosom azt javasolta, ha eddig nem csináltam, most már ne kezdjem el. Lejárok a Lukács uszodába, sajnos nem rendszeresen. Keveset mozgok, tudom. Különben vigyázok magamra, és nyilván szerencsés alkat lehetek, mert ritkán vagyok beteg. Tudja, a festô, szobrász, író, zeneszerzô létrehoz valamit, s ha elkészül, új feladatba fog. A színész azonban olyan hangszer, aki saját magán hegedül. Mi önmagunkat csináljuk meg minden alkalommal, ehhez jó idegi, fizikai, szellemi állapot kell, ami csak akkor lehetséges, ha többé-kevésbé kiegyensúlyozott életet élünk. Szeret még játszani? Ennyi évtized után nem unja? Próbálni jobban szeretek, mint játszani. A folyamat izgat, ahogy a szerepbôl kibontom, felépítem a figurát. Jászai Maritól ered a mondás: „játssz, és megtudom, ki vagy”. Egy
színész a szerep által mindig önmagáról vall, ebbe nem lehet beleunni, se belefáradni. És ha a közönség szereti a darabot, az mindig hihetetlenül jó, felemelô érzés. Sok okos ember régóta beszél a Gutenberg galaxis végérôl, s egyre inkább úgy tûnik, igazuk lesz. Mit gondol, a felgyorsult világ, a csúcstechnikát bevetô filmek nem gyûrik le a színházat? A színház sok ezer éve él. Amit egyik ember a másiknak a játékával adni tud, az együtt lélegzés, a közösségi létezés élményét semmi nem képes kiváltani. Nem véletlen, hogy bár elég nehéz idôk járnak, tele vannak a színházak. Szóval kellünk az embereknek, és rengeteg a fiatal, ami külön öröm. Más kérdés, vajon a városnak, az országnak kellünke? Mert az „átkosban” ugye eltartották a színházakat. De hogy a kapitalizmusban, különösen megszorítások idején mikor húznak akkorát a nadrágszíjon, hogy megfulladunk — nem lehet megjósolni. Jó néhány európai nagyvárosban bezárt a színházak egy része. Csak reménykedhetünk abban, hogy nálunk ez nem következik be. Sombor Judit
33
ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK
V
71