Z E R K E S Z T J - ES JHJADJA. j^iss J o ^ S E p. 10 szam. \VJós. WWMM s *E

Z E R K E S Z T J - ES JHJADJA j^iss J o ^ S E p

" í I

HEGEDŰS \VJós WWMM s *E<1ED UW

GYULA.

10 szam

-<§| L E G A L K A L M A S A B B

AJANDEKOK!

STANDARD DESKS amerikai redőnyös és sima Íróasztalok — amerikai tölgy-, dió- vagy mahagóni fából. Valamennyi fiók a redőny leeresztésével egyszerre zárul. Egyetlen kulcs nyitja valamennyi fiókot és az egész asztalt. Dísze minden irodának és szobának. Nelkiilöahetlen:

minden gyárosnál, kereskedőnél, ügyvédnél, bírónál, bankárnál, képviselőnél, államférfiunál, írónál, stb. stb. Képes

árjegyzék

ingyen

GLOGOWSKI ÉS TÁRSA

és bérmentve.

amerikai modern irodai berendezések kizárólagosan jogosított eladási telepe.

BUDAPEST, V., Erzsébet-tér 16. szám.

Elsőrangú

hazai

gyártmány.

Sri

Pontos czim:

MAGYAR

GAZDASÁGI GÉPGYÁR 1i i

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

B U D A P E S T .

I1

Magyarország legnagyobb és egyedüli

gazdasági g é p g y á r a mely a gazdálkodáshoz szükséges

összes gazdasági gépeket gyártja. ESS

Rendelések megtétele előtt k é r j ü k minden szakbav á g ó kérdéssel b i z a l o m m a l h o z z á n k fordulni.

Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással díjmentesen s u l g á l u n k l»3sj§ Szeeskavágók.

Morzsolók.

ggg

H i r c l e f ó s e É feltxHeíneÉ

„A Hét" kiadóhivatalában. Egy üveg ára 1 frt.

A Zoltán-féle csukamáj olaj

használatban a legjobb, mert s e m kellemetlen s z a g a , sem rossz i z e n i n c s e n ,

^eköfési

táblák

„A HÉT" eddig megjelent összes köteteihez (egy é v f o l y a m 2 k ö t e t ) k ö t e t e n k i n t előleges beküldése u t á n

1 frt 30 k r .

portomentesen

kaphatók.

a gyermekek,

Főraktár:

s ugy

m i n t a felnőttek szívesen v e s z i k b e .

ZOLTÁN

BÉLA

gyógyszertára, B u d a p e s t , V . ,

Szcchenyi-tér és Nagykorona-utcza

sarok.

IX. évfolyam,

lÖ/427.__szám.

MEBJELEM MINDEN VASÁRNAP.

A /

Előfizetési

feltételek:

.

^Z.évre- : f r t l °Felevre

,

»

/

\ \

%

Y

I l " I

I 1 I

f

"1 ^ I

I I

j 'i

•

^

I I |

1 1 1 1 JL/

_

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, ' , .. „ VII. ker., E r z s é b e t - k ö r u t 6. sz.

1

5:—

Negyedévre....... . 2.50 Egyes szám á r a 20 k r .

'___

.

[

HT

Hi r d é t é i e k

POLITIKAI

ÉS

I RO DAL M I

SZERKESZTI

^

—Budapest,

KISS

Spiritismus. 4.

Szeretnék egyszer, olyan krónikát irni, hogy aki elolvassa, egyet csóváljon a fején, s megrökönyödve tegye le az újságot: szegény ember, ez megbolondult! Sajnos, ezt a hatást, ezt a hagy hatást mindeddig nem tudtam elérni. Érzem, megöl a józanság, amely pedig, hitemre .mondom, nem is az én józanságom, hanem valami rossz ördögé, aki idestova harmadik évtizede nem tesz egyebet, mint hogy a magam kebelén belül folyton-folyvást tiltakozik, .ágaskodik es kézzel-lábbal dolgozik minden ellen, amit én érzek, hiszek, szeretek és megkívánok. A tollamat mindig ő fogja, a ' nyelvemnek majd mindig ő dictál, még' az aficzom vonásait is ő rendezi józanná, éberré és figyelmessé/ De az álmaimnak, hála isten, nem parancsol. Ha magamra maradok, elkullog, mintha ott sem lett volna. Én pedig leborulok a szőnyegre és álmodom. Nagy.gyönyörűség, az álóm és nagy jótétemény. Az a mély álom is, melyhez az akaratomnak köze nincsen, és zsarnoki. fenséggel emelkedik tul a tudásomon s a tapasztalatomon. De még szebb a hajnali álom, ez az édes kaczérkodás az ébrenléttel, ez a derengő hajnala az értelemnek, mely, mielőtt egészen elfoglalná a . kormányszéket :' bibort, aranyat és mámoros szellőt küld maga előtt megvesztegető hirmondókul. Még ringatódzom az álom hullámain, de kezemben tartom már a kormányszalagot. Édes csalódásban valóságnak érzem még, ami csak káprázat, de már magam szabom meg, hogy mi kápráztasson. Van eszem, hogy olyasmit válaszszak, amit szeretek, s ó mily öröm', éppén csak ennyi eszem van; Az a kárörvendő több, .mely ' egy óra mulvá már pihent erővel mondja. rá mindenre, hogy: szamárság, hiúság, képtelenség, lehetetlenség — az még nem mer előkerülni. Az, majd csak együtt jön a kísérettel, mint ahogy a királyok sem küldik előre a hóhért. Átélni, amit akar — egy embernek ha jut milliók közzül. Ez bizonyára a légjava jó, de csak az akarat geniejeinek osztályrésze. Az akarat talentumainak be kell érniök fél. sikerekkel s fél boldogsággal. De vannak, s a számuk egyre gyarapszik, betegei is az akaratnak, akiken még a véletlen szerencse sem segíthet, mert ami csöpp cselekvőképesség akad bennük, mind arra fordítják, hogy az isten • szerelmére valahogy el ne érjék azt, amit megkívántak'. Micsoda vigasztalan élet' volna az övék, ba

f e l v é t e l e ugyanott. Kéziratok

'

m á r c z i u s hő 6.

Krónika. — márcz.

JÓZSEFí

S Z E M L E.

'

{§Mr—

nem adatnák

vissza. •

'

kárpótlásuk nem volna. De van. Ugyanaz az ellenhatás, mely a beteg tüdő cavernáit megtölti reménységgel, az akarat hiányosságait kifoltozza álmokkal. Csak a szemüket kell lehunyniok, s menten tudnak akarni/akarni oly hatalmasan, hogy e roppant hatalom előtt, mint a vihar előtt a palánkok, sorra ledőlnek az élet akadályai. Ez az akarat ronthat s teremthet száz világot, egy kávéház sarkában vagy egy hintaszék öléből. Ezek a világok oly tökéletesek, hogy a Dániel Defoe leltározó képzelete sem találna bennük hiányosságot. S ezek az emberek oly föltétlen urak, hogy az ő országukban ellenzék nincsen. Szamárság, hiúság, képtelenség és lehetetlenség arrafelé ismeretlen, elköltözött, meghalt. Ó szép világ, ó gyönyörűséges világ, örökös hajnali álom! 0 képzelet, jövel s hazudj nekem. Hazudj, amennyi csak beléd fér, amennyi csak belém fér, hazudj még ennél is többet — a vágyam, a hitem, az éber álmom menten valóra váltja. Meg kellene vakulnom a sötétségtől, ha te világot nem gyújtanál; el kellene tikkadnom a hosszantüréstől, ha te a czélt előlegbe nem adnád. S a világtól is meg kellene undorodnom, ha te meg nem szépítenéd. Nézd, az eszemet güzsba kötöttem — ó, most hazudj, hazudj, mig föl nem szabadul! Nem akarok megállani ott, ah'ová az öt érzékem tilalomfát állított. Nincs türelmem megvárni, mig fölfedezik a messzelátót, a nagyító üveget, a Carnot-féle .tételt, az energia megmaradását, az aequivalentiát, a csillagködöket s az idegek elektromosságát-. A feleleteket is szürkéllem, amiket eddig kaptam — túlságos egyszerűek, túlságos természetesek, semmi csudálatos nincs bennükAz én lelkem pedig csudára szomjúhozik; nem szabályra; hanem kivételre. Vagyis, prózában — ha a tudós ázt mortdja: nem tudom, nem is fogom megtudni, hogy az érzékeimen tul mi található, én bizony meg nem várom, ámig ő kitudja, hanem előre megmondom neki, hogy ott nem lehet más, mint a jó isten meg azok az áldott jó kis angyalok. Továbbá azzal sem érek sokat, ha a tudós elismeri, hogy mindennek van oka- s a mában- ok vetetlen megvannak a holnap magvai, de a közbeható és módositó erők olyan teméntelen sokfélék, hogy ő nyomon nem követheti valamennyit s igy sem a multat, sem a jövendőt nem számithatja ki belőlük. Én bizony nem várok, mig ő mégis kiszámitja, hanem egyszerűen kivetem a kártyán, hogy mi volt tegnap és mi lesz holnap. S aztán ; ha elrémülök azon a gondolaton, hogy én, én! én!! én is meghaljak s belőlem ne maradjon semmi: túlságos szürke nekem az a megnyugtatás, hogy ne féljek, élni

146 fogok műveimben, gyermekeimben, az utódok emlékezetében, a cselekedeteim maradványában, a" levegő szénsavában, az anyaföld nitrogénjében, a bab phosphorjában és a spódium-gyár osztalékaiban. Ha ellenben jön egy jó és derék ember és biztosit felőle, hogy ne féljek, mindenesetre tovább fogok élni, egyelőre csak lélekben, de később még testben is — ez annyira biztató perspectiva, hogy ennek fejében szivesen elengedem neki a bizonyítékokat. Vigye el az ördög a bizonyítékokat. Hiszek neki,- mert szeretek neki hinni.

éppen ezüst forintosokat válaszszon ki a megnyilatkozásra ; de viszont az sem, hogy akár mi valaha ne találjunk módot a lehetséges testetlen valamik tudomásulvételére, akár ők ne, hogy velünk a valóságukat tudassák. Vagy nincsenek-e fénysugarak, vegyi sugarak, amiket mi érzékelni' nem tudunk, de kieszeltünk gépeket, amelyek helyettünk megmérik őket ? Nincsenek-e agentiák, mélyeknek a valóságát meg nejn értjük, de a hatásaikból vissza tudunk rájuk következtetni ? Minden lehetséges,

De hát még ha bizonyítékkal is szolgál. Hátha belenézek a kútba, s ' a vize sötét tükrén valóban ott látom ragyogni a szent Szüzet, karján az ő drága gyermekével. S ha kivetem a kártyán a jövendőt, s a jövendő valóban ugy következik be, mint a kártya mondta. S mikor az ujjamat ráteszem az ezüst forintosra, az valóban elkezd kalandozni az ábéczében. S ha elmegyek Lourdesba s valósággal meggyógyulok. Mindezek megtörtént valóságok, amiket a tudós magyarázhat hallucinálással, autosuggestióval, véletlenséggel, öntudatlan idegmunkával, izomrángással, de a folyamatukat épp oly kevéssé tudja ma még nyomon követni, s kísérlettel az állítását éppoly kevéssé tudja, ma még, bebizonyítani, mint a pap vagy a spiritista. Egészen rajtam áll, kinek higyjek inkább: a papnak, a tudósnak,, vagy a spiritistának.

*

De nem is köll mindig tudománytalanul gondolkoznom. Az az állítás, hogy a gondolat csak olyan váladéka az agynak, mint a nedvek a mirigyeknek, s hogy a lélek külön egyénisége és élete ennek folytán lehetetlen: valósággal tudománytalanság, mert az alaptétele hamisság. Egyszerűen nem igaz, hogy a gondolat olyan váladéka az agynak, mint a nedv a mirigynek, s a mai tudomány még a mirigyek munkájával sincs egészen tisztában, nemhogy az agyvelőét tisztán látná s általában az életet átértené. Ellenben a legszigorúbb tudományosság szerint is a priori semmiképpen sem lehetetlen, hogy vannak a világon olyan valóságok, entiák, existentiák, amiket mi érzékelni nem tudunk. Sőt a priori ez a valóbbszinü; a természetről az ő kábitó sokféleségében nem szabad föltennünk azt a szegénységet, hogy teremtő munkájában ott állt meg, ameddig a mi érzékeink terjednek. Vagyis a test nélkül való lélekből egy rész : a test nélkül való valóság már nem lehetetlen. De tovább is a hypnosis és a suggestió csudáin tul a tudomány, a legkomolyabb tudomány is kísérletekkel állapította már meg az érzéklet kihelyezésének lehetőségét, mikor például egy viasz-golyóbist szúrok meg tűvel, s a betegem ujja sajog és vérzik bele. Ime tehát a második lehetőség: a léleknek a testen tul való helyezkedése. Vegyük ehhez harmadikul a telepathiának s a doppelgangerein&V. egy pár hitelesnek tetsző, meg nem czáfolt, de viszont a mai tudománynyal meg nem magyarázható esetét: ez olyan három alapkő, amelyre kinek-kinek az Ízlésétől, a hajlandóságaitól, a tudásától s a lelke fegyelmezettségétől függ, hogy mit épitsén. A' lélek halhatatlansága nem következik belőle, de az sem, hogy a lélek a testünk egyszerű váladéka. Nem következik belőle, hogy a Petőfi Sándor lelke

csak nem mindennek találtuk meg a nyitját. Miért mondom el mindezeket ? Hát csak azért, mert a mult héten az újságok mefisztói kárörömmel figurázták ki a derék Mikos János bárót, aki a lázadó parasztot spiritismussal akarja lecsöndesíteni, ma ellenben egekig magasztalják a nemes Bubics püspököt, aki tömjénfüsttel akarja a parasztot exorcisálni. Már megbocsássanak, uraim. Nem felelem én a nemes Bubics püspöknek, hogy lia olyan jó á parasztnak a sora s olyan rossz a középosztályé, mért nem tserél hát a középosztály a parászttal ? A derék bárónak sem mondom, hogy a paraszt egyelőre jobb szeietné a fia kenyerét látni, mint az apja lelkét. Hanem az ellen igenis óvást emelek, hogy a . nemes Bubics püspököt a derék ' Mikos' báró rovására magaszlalgassák. Ha Bubics püspök szent, Mikos báró nemkülömben az, .s ha a püspöknek megvan a maga hité, a bárónak is megvan a magáé. Söt a bárónak megvan az a jogczime,.- hogy az övé csak a mai tudomány fogyatékosságaiból táplálkozik,' mig a tudós püspök az ő hite eredetében visszamegy egész a nomád pásztorok ábrándvilágába. • A dolog végtelenül egyszerű és sémmiképén sem nevetséges. Elsőbb, is: a tudomány roppant lassan, halad s az ember roppant hamar meghal, s mielőtt az élet nagy tévedéseire ' az emberiség megtalálja a. tudományos fele-< letet, az egyes ember a maga számára mégoldja a 'magaszakállára. Mint a lassú, óvatos, lépésről-lépésre haladó s a lélekzetét is visszafojtó vadász előtt a türelmetlen, rakönczátlan, fegyelmezetlen és hasznavehetetlen vizsla, a tudomány előtt ugy ficzkándoz és okvetetlenkedik a hit, s türelmetlen lármájával, akárhányszor elriaszt ja 'á már czélbavett'vadat, az igazságot. E z a nyavalya meg* ismétlődik nemzedékről nemzedékre, s nem c s u d a : hány nemzedéknek kellett sírba hanyatlania, mig á tudomány csak egy hajszállal is elébbre lépett! A spiritismus csak olyan hit, mint akár a mythologia, akár a zsidó hit, akár a katholicismus. A hivő parasztnak az ő pásztori világnézetében jó még a nazarénús hit is. A hivő bárónak, aki természettudományt is tanult, már ósak a spiritismus. felel meg. S ha Bubics' püspöknek joga van hinnie, hogy milliomok közzül éppen Gioacchinp Peccinek adatott oldania és kötnie, Mikos báró mért ne h-igyje el, hogy tizezer ember közzül éppen Mr. BaStiannak adátott' médiumnak lenni, melynek közén át a lelkek testet • öltenek ? • Másodszor: a sociális bajokra a tudomány már körülbelül megadta a feleletet. De' megint csak ugy' vagyunk,; hogy szürkélljük ezt. a feleletet; sokunknak-kér. nyelmetlen és sokunkat elriaszt.. Ördögbe "is: .tűrni,

147várni, támadni és védekezni, expropriálni és expropriáltatni ; lémondani az enyém-ről' s kötelezettségemnek vállalni a munkát; ne lenni urnák, akit szolgálnak s ne találni szolgát, akin ur legyek, és igy tovább és igy tovább: micsoda nagy, hosszú, nehéz ut ez s a végén micsoda egyszerű perspectiva áll! Mennyivel szebb és mennyivel kényelmesebb lemondani vagy fennen szárnyalni, boldogulni az örök üdvösségben, megtisztulni a föltámadásban, vagy elvonulni á boldogok szigetére, az ideák országába! Csak be kell hunynunk a szemünket, s urak vagyunk a világon; akarnunk sem kell, s mégis mindent elérünk; tanulnunk sem kell, s mégis mindent megoldunk; fáradnunk sem'kell, s mégis'mindent meghódítunk. Mikor kerek é világon mindenütt a vallás készségesen siet segítségére a megostromlott társadalomnak, Mikos báró az ő vallásával miért ne mentené, ami menthető ? A tudomány oly lassan halad, s oly nehezen vivja ki, hogy kenyere legyen minden embernek. Legyen áldott a hit s legyen áldott a pap meg a boncz, a bankár meg a báró, a próféta meg a világboldogító, hogy legalább álmot ád annak, aki elől a kenyeret elveszi. Kádár.

Újélet. Távol

zsivaj

hullámverése

A rónaságon,

síkon,

Csak hallgatom,

tompa

hallgatom

hangokat.

lesz ebből! Bárki

Hiába fojtják Ahonnan

mit

szegényebb,

De napról-napra

koldusabb

az a néma

Fejünk

felett

A föld

nem.

ragyog

az eszmék

örökkön

Uj életösztön

csillaga,

S ökölbe fogja

Ha

csontos

Örökre

siri

százada

szerteszét,

öntudatra kérges tévelygő

ökle egyszer éj szakad

jut

vaskezét.

Az lesz. ütés, mit az mér . Önámitásban

tud

szörnyű

i f j ú méhiből

árad

A buta paraszt

sziv, vív.

tusában

kenyérharcz

a

karja

Elég hős az, ki élni, élni Benned,

koldusabb,

küzdelem,

ellen ember

S á hangtalan

itt,

felcsapott,

lett a föld

Mit ember

ott,

kell, hogy forrjon

lángja feltört,

Kifosztja

beszél!

vérbe itt vagy

Egy láva-tenger

Nem

pártokat.

remegve

A zűrzavaros Vihár

éri

majd

reád

világ, csontot reád!

ér,

!

De éjszakád

homályán

Az uj világ

derengő

Mert

uj világot

Az üdvözítő Ha

hullt

Egy üdvözítő S a zűrös .. Es uj világ

hajnala,

alkot

lágy,

romba

átragyog sírodon

szelid

szava.

egy roskatag

mindig

földre

világ, jött,

éjben uj hit napja a dúlt

romok

kelt fölött.

S z e n t e s s y Gyula.

Dóra. Irta: VÉRTESI ARNOLD.

Borsa Iván azt irta Ablanczy Dórának: — »Ha szeret engem, ne menjen el Lengyelékhez Berénybe, arra a névnapi ünnepélyre. Nem akarom, hogy ott legyen.« . — No, lám, lám, ő nem akarja! — pattant ki a szó az Ablanczy Dóra ajkán. S hevesen gyűrte össze markában a levelet: — Micsoda hangon mer beszélni velem 1 Ő nem akarja. Ablanczyné is beleszólt: — Hiszen még csak vőlegényed, hát majd ha férjed lesz? Persze, persze, ha majd férje lesz. Dóra is arra gondol. Milyen tűrhetetlen zsarnok lesz, ha már most is igy kezdi. — Remélem, nem fogsz engedni neki — tanácsold az anyja. Dora büszkén hátra szegi nyakát s daczos arcza egészen kipirul. Nem, nem fog engedni. Parancsszóra nem enged s nem látja be, miért kellene neki az Iván 1 minden oktalan kivánságát teljesíteni. Ablanczyné megsimogatja leánya haját. Ő már tapasztalásból beszélhet. A férfiak kivánságai mindig oktalanok. — Nem mondom, hogy édes apád is . . . De ha eltűrtem volna, hogy vőlegény korában igy bánjék velem, akkor nem tudom . . . — É h sem fogom tűrni — határozta el Dóra. S az összegyűrt levelet már be akarta dobni á kályhába. De mégsem dobta oda, hanem bedugta zsebébe s este majd, mikor senki sem látja, szépen kisimogatja gyűrődését s elteszi a többihez a kis Íróasztal fiókjába, ámbár az a rossz ember nem érdemli. De a névnapi mulatságra azért el fog menni Lengyelékhez. Már miért ne menne ? Nagyszerű mulatság lesz az, ott lesz a fél vármegye s már az u j ruhája is kész. T e g n a p fölpróbálta. Soha életében nem volt még ilyen gyönyörű ruhája. Ugy örült neki s itt van ni ez a rossz Iván, ez elrontaná az örömét. Ugyan miért ? Mert ő kegyelmességének nem tetszik az, hogy menyasszonya tánczoljon. Már a múltkor összekocczantak ezen. Iván azt mondta, hogy menyasszonynak nem illik mindenféle himpli-humpli legénykével ugrálni. De Dóra először is nem ugrál mindenféle himplihumpli legénykével. Másodszor pedig az nem is bál Sajó-Berényben Lengyeléknél, hanem csak olyan házi mulatság, csupa rokonok, jó ismerősök lesznek ott.- S nem is lehet valami czégéres gonoszság, ha valakinek jó kedve kerekedik menyasszony korában. Inkább örül-hetne Iván, hogy nem valami nyavalygó, sápitozó teremtést kap, hanem ilyen jókedvű feleséget. l*

148Igazán csúnyaság Ivántól, hogy nem akarja elereszteni ilyen iczipiczi kis mulattságba sem. Hát mit akar? Lakat alatt akarja' tartani egész életében ? Bezárni mint a török basák a feleségeiket? Ohó, abból semmi sem lesz. Dóra nem hagyja magát. S a mama is azt mondja: — Miért ne tánczolnál, lányom? Eleget ülhetsz majd otthon, ha asszony leszel,Mert az asszony sorsa, ahogy azt Ablanczyné lefesti, rettenetes. A férfi mind zsarnok. — No, no, nem mondom, hogy nem l e h e t . . . néha valami kivétel, — szelídítette kissé szavait Ablanczyné. Apuska természetesen kivétel. Bizonyára ez a legjámborabb zsarnok a föld kerekségén s oly csöndesen ül most is a kuczkóban, hogy szavát sem hallani. De Iván az más. Iván már most is elárulja a zsarnok hajlamait. Iván parancsol, Dóra engedelmeskedik. Majd, hogy is ne! Hát nem volna Dórának épen annyi joga igy irni: »Ha szeret engem, hát jöjjön el Lengyelékhez Berénybe arra a névnapi mulatságra. Azt akarom, hogy ott legyen.« • . Hát neki nem lehet akarata, csak Ivánnak? Annak szabad, neki nem szabad? Igenis, meg fogja irni. Ugy fogja megírni: »Azt akarom.* Hadd lássa Iván, hogy a nők ma már nem rabszolgálók. Szeretné tudni Dóra, hogy miért ne mehetne ő el Lengyelékhez? Talán azért, mert ott lesz Ránky Pista? Hát legyen ott Iván is. Ha igazán figyelmes, udvarias vőlegény volna, hát el is jönne. Mikor valakinek azt irja a menyasszonya: »ha szeret engem, hát jöjjön el,« el kell jönni a világ végéről is, el kell jönni, ha vasvilla hull is az égből. Pedig azt fogja neki irni. Ha Iván azt irta, hát ő is azt irja. Tessék. Majd elválik, hogy ki győz-. Evvel az elhatározással hajtotta pihenésre daczos kis fejét. De mikor reggel fölébredt, már sokkal bátortalanabb volt. Tudja isten, egy éjszaka ugy félig alva, félig ébren mindenféle megfordul áz embernek a fejében. No azt a levelet talán mégis jobb lesz meg nem irni. Iván azt hihetné, hogy kigúnyolja őt. Pedig azt nem akarja. Igazán nem akarja. Meg fogja irni Ivánnak máskép, szépen, okosan. Iván megérti, hogy nem .maradhattak itthon. Nagyon megnehezteltek volna Lengyelék. Kész harag lett volna az atyafiságban. Ránky Pista miatt pedig ne fájjon Ivánnak a feje. Száz Ránky Pista sem tántorítja el őt. — Mert én holtig maradok a maga hűséges Dórája. De ezt a levelet sem küldte el. Nem; okosabb lesz, ha semmit sem ir. A Ránky Pista emlegetése semmi esetre sem okos dolog. Mire való az? Elég lesz majd akkor irni, ha hazajöttek. Akkor lehet mondani, hogy későn érkezett az Iván levele. Vagy el is tagadhatni egészen. Igaz, hogy ez hazugság, de olyan ártatlan hazugság, aminek senki sem vallja kárát. Iván talán dühöngeni fog magában egy kissé, de az nem nagy baj, legalább megtanulja, hogy az embernek nem minden kivánsága teljesül, ami hasznos lesz a jövőre. Ebben állapodott .meg Ablinczy Dóra. Elmegy SajóBerénybe, de nem ir Ivánnak, csak majd azután: — Nagyon jól mulattunk, édes. De én azért mindig magára gondoltam, édes. És küldök magának ezer és ezer . . . tudja már mit. Akinek ezer meg ezer ilyen nem nehéz, kitalálni mit küldenek, az nem haragudhatik tovább. Iván is bizonyosan ki lesz engesztelve, annál is "inkább, mert már úgysem változtathat a dolgon. De közbeesett megint egy éjszaka s megint keresztül-kasul kavargott mindenféle gondolat a Dóra', fejecs-

kéjén És reggelre még bátortalanabb lett. Écles istenem, talán - mégsem kellene elmenni. Lengyelékhez ? Talán* mégsem illik az, hogy valaki mulasson, mig a vőlegénye, szegény,, ki tudja, hogy busul most magában ő utána? S milyen szivrehatón kéri Iván, hogy né menjen!'»Ha szeret engem.« S milyen fájdalmásan kiált föl: - »Nem akarom.* ' • Igazán nem érti Dóra, hogy' milyen szemmel olvasta ezt a levelet. A vőlegénynek csak szabad kérni a menyasszonyát, hogy ne menjen el valahová ? Lengyeléknél sokan összejönnek, akiket nem szeret Iván.. Aztán ha féltené is Dórát, hát mi a rossz abban? Az ember azt félti, amit szeret. De persze most már késő volna lemondani', Lengyelék várják őket, aztán az u j ruha is itt van. Azt úgysem lesz már többé alkalma fölvenni. Ezt a gyönyörű ruhát. Milyen bájos, milyen kedves lesz ő ebben holnap. Szemei ragyognak, ha rá gondol. Jaj, csak Iván itt volna, hogy láthatná! •— Iván, Iván,- édes Iván —- susogja ellágyulva. ' Másnap . reggel szörnyen csodálkozik Ablanczyné, mi lelte ezt a leányt, hogy nem akar Lengyelékhez menni ? Azt mondja, hogy a feje fáj. No bizony eSY kis fejfájás, az nem a világ, azért csak nem fognak itthon' maradni. Mit mondanánák -Lengyelék ? . Apuska is biztatja Dórát. Nem kell megijedni attól a kis fejfájástól. — Éstig elmúlhat, édes leányom. Aztán meglehet, hogy épen a táncztól múlik el. Az ember sose tudja, hogy mi használ. A szobaleány már hordja a ruhákat, ő nagysága rakosgatja, csomagolni akar. — Csak lesz eszéd, Dóra, — fordul a- leányához. — Menjenek el a mamáék magok apuskával, — szólt Dora. Ablanczyné haragosan k i f a k a d t : ' . ' ". — No csak az kellene még. . ••.. Reméli azonban, hogy délutánig megjön .'Dórának az esze. • • ' •': Biz az nem jött . meg.' Most már némicsak a feje fáj, hanem -láza is van. - • .— Igen, mama, lázam yan. Ablanczyné nem akarja elhinni: • — Nem látszik rajtad. Hiszen délben még annyit ettél mint két egészséges személy, nem is egy. A libapecsenyéből kétszer,. a túrós csuszából is' kétszer. Gyönyörű betegség. De apuska segítségére siet a leányának: — Ne bántsd már' szegényt, ha beteg. Ablanczyné dul-ful. . • • . • — Engem' nem fogtok elámitni. Kiüzen á kocsisnak, fogjon be. A szobaleány hozza el a bundákat, a meleg lábtakarókat: Menni fognak. Lengyelék már várják. S • a kisasszony úgynevezett betegsége nem akadály. ' ' Végre azonban mégis enged. Megijed,- hátha igazán beteg Dóra? — De a doktort hijják el. Azonnal szaladjon érte valaki. ' . A doktor megtapogatja a. Dóra. kisasszony.pulzusát, megnézi a nyelvét's nem állna a tudomány'magaslatán, ha ki nem sütne .valami latin nevü betegséget.Most már az anya igazán aggódni kezd. • A lovakat kifogatják a kocsiból, a ruhákat, kiszedik a bőröndökből, bundát, lábzsákot visszahordanak a helyére. Dórát lefektetik az ágyba, ámbár ellenkezik s mem' akar lefeküdni, de muszáj. Betegnek ágyban a helye. Némi gyanúja azonban még mindig maradt Ablanczyílénak. '..'., -. . ' . . ' . . . •

— No megállj, — gondolta magában, — egészen szárazon nem viszed el ezt a históriát. S oda fordult az orvoshoz: — Adjon csak neki kérem, valami jó keserű orvosságot. — E g y csésze bodza-thea s egy kis koplalás egyelőre elég lesz — vélte a doktor. Minthogy azonban az orvosi tudomány reputáczióját fönn kell tartani, porokat is rendelt mindjárt. — Ha azt tetszik látni, hogy a láz növekedik, vegyen be ebből egy port este, egyet reggel. Ő nagysága természetesen u g y látja, hogy a láz növekedik s szegény Dóra nemcsak hogy vacsorát nem kap s nemcsak hogy azt a förtelmes bodza theát bele töltik, hanem még a keserű port is be kell neki vennie. De vértanúi türelemmel elvisel mindént, mialatt átszellemült arczczal fohászkodik titkon: — Ezt mind magáért, Iván. Mind magáért ! Ha az a' fohász Budapestig elhallatszott Volna s a kegyetlen Iván látta volna, hogy milyen mártir lett miatta az ő szegény kis Dórája, talán mégis eszébe jut, h o g y : ej, nem kellene ma este elmenni az álarczos bálba.' Ámbár nem egészen bizonyos. Mert a férfiak a teremtés urai s nekik minden szabad.

Krónika II. Nyilttér,

kishirdetés. — márczius

4.

Tisztelt uraim, elmések és laptulajdonosok, Catók és felelős-.szerkesztők, függetlenek, és képviselők, van-e kedvök egy kicsit komolyan viczczelni? A dolog nem érdemli meg a fáradságot, de ugyan sok. dolog van-e a mi közéletünkben, mely fölér a . fáradtsággal, melylyel vele foglalkoznak? E g y vicz, egy komoly szó —.'hiszen nem is téma válogat a kettő közzül, hanem mindig a hangulat, -az emésztés stádiuma, no meg a társaság, melyben erről, vagy arról éppen szó vagyon. A tisztelt Ház tegnap ' szörnyű mód ' fölfortyant, amiért Arányi' Miksa, a- New-York; amerikai, biztosítótársaság igazgatója reklámot csapott az üzletének nyilt ülésen. Függeszszük ezt a tényt a felhők közzé, menten minden földi dolgokkal való összefüggéstől, akkor nem lehet róla más vélemény, mint amit Pichler Győző több helyzetkomikummal, mint igazi elmésséggel kifejtett. Biz az csak reklám, amelyet a hírlapok szaldirozótt számla ellenében a' nyiíttérbeh, meg a kishirdetésekben szoktak közölni s bizony mondom, minden guhy és harag nélkül. (Sőt perczentet is fizetnek érte az ügynöknek, aki ezt a kézirást hozza.) Engedjék meg azonban, hogy a tegnapi incidenst egy kicsit lejebb hozzam a felhők közzül. Le egészen a földre, például á tisztelt ház és a laptulajdonosok asztalára. Akkor csodálatos átváltozást látok, a reklám ugyan reklám marad, hanem a rajta humorizáló erkölcsi felháborodás egyszerű elfogultsággá, hogy ne mondjam, képmutatássá válik. • Áz incidens ebben áz esetben két kérdést provokál: Arányi Miksa az egyedüli képviselő-e, aki a parlamentben szolgálja a maga privát "szempontjait? Az 0 . H. min-

den ilyen esetben a Nyilltér-ben közli az elhangzott beszédeket, és a B. N. mindig a hirdetések között ? . •-'. Hadd feleljek e két kérdésre egy harmadikkal: a vállalatok'azért állitják-e élükre a képviselő urakat, hogy azok képviselői • befolyásukat ne érvényesítsék a vállalat javára és a képviselő urak azért vállalnak-e igazgatói állásokat, mivel nem akarják képviselői befolyásukat ez állás javára érvényesíteni ? É s végül • Arányi Miksa az egyetlen vállalatbeli képviselő-e? E harmadik kérdőjellel csak • annyit akartam kon-, statálni: a képviselő, -amig nem foglalkozásszerűen az,, nem választja el soha immúnis személyét . magánszemélyét ő l / A k á r nyilt ülésen, akár a folyosón négy szem közt, akár a miniszteri szobában szemben egy aktiv kegyelmes úrral, a törvényhozó alsóházbelieknek az esze meg a zsebe tele van folyó ügyekkel, mik nem függnek össze a legszorosabban', az éppen' -tárgyalás • alatt levő törvényjavaslattal. E z régi közismert- tény, annyira közismert, hogy észre sem veszik; fönn sem akadnak rajta. Akinek ügyes-bajos dolga; van ; a kormánynál, a képviselőjéhez fordul s nem a miniszterhez.' ' ' Ez igy van és érről nem tehet senki. Nem élünk olyan ideális világban, ahol az ügyek maguktól- intéződnek el. Befolyás kell, ;mert. befolyás van. S ha Polónyi. ur hallgatna; amikor az ő ügyvédi irodáját kritizálják a házban, akkor Polónyi rosszul teszi; S ha Arányi beszél a z ' ő vállalata mellett, .amikór ázt agyorikritizálják, csak olyan hibába esett, melyet sem Polónyi ur, sem más ur nem hajlandó kikerülni. De menjünk tovább; Van a .képviselőházi beszédeknek egy külön genre-ja, melyet hazabeszélésnek nevezett el a közhumon - Mi 1 az voltaképpen ? Nyilatkozat) melyet a Házban' mondanak csak azért, hogy a kerületben meghallják. Akár olyképpen, hogy kitűnik a képviselő ur szónoki nagysága,- akár ugy, hogy úgynevezett helyi érdekeket szolgáljon. Papagály legyek, ha el tudnám sorolni, m i . mindenre hivják föl ezek a beszédek a kormány és a közvélemény figyelmét. É s k u t y a legyek; ha elárulom, hogy mi mindent nem Ígérnek a jelölt urak arra az esetre, ha a kerület megválasztja őket. Már mostan elfogulatlan szemmel nézve az Arányi New-.York-áicsérő beszédjét a hazafelé szólókkal és azokkal együtt, amikor egy-egy képviselő ur ennek vagy annak az intézetnek élén állva szakavatottságánál fogva hivatottnak érzi magát arra, hogy a tisztelt házat az ü g y mibenlétéről informálja, ugyan mi menti meg az utóbbiakat az ádáz sorstól, hogy az országgyűlési rovat helyett a nyilttérben vagy a kishirdetések között közöljék a leghumorosabb szerkesztők és kiadók ? Nehogy mások süssék reám, magam vallom be, hogy ezért a czikkért a New-York-társulattól tiz britannikát és százezer forintot kaptam, azok az újságok pedig) melyek beszédjét a reklámok között közölték, egy árva krajczárt sem számítottak föl; érte, még a hirdetési illetéket (30 kit.) is a ' m a g u k zsebéből fizetik le a humort nem értő adó- és illetékhivatalnak. Az én korruptságom és az illető urak önzetlensége azonban nem változtat magán a tényen). hogy példátlannak ' találnak a politikai Ítészek

150-

egy esetet, mely legfölebb csak példány a nagy ságból.

soka-

. .' ÉsLkénytelen-kelletlen nem juthatok más konklúzióra mint hogy az Arányi .ur parlamenti reklámján nyilatkozó szatíra, inkább humoros, mint igazságos és inkább ízetlen, mint' humoros. , . . . E h h e z azonban nincs, közöm. .Nem az Arányi ur kifiguráztatása érdekel, hanem a becsületbeli .és tisztességbeli czenzurának az a merőben megromlott Ítélete, mely e.bben áz esetben parlamentben és sajtóban egyaránt nyilvánult. • Nincs m e g . többé az egészséges érzék: a tisz-. tesség iránt s azért, megfontolatlanul, kritika nélkül rárontanak mindenre, ami nem .tisztességesnek látszik. Ezt a. kritikai érzést az igazságnak és a megfontolásnak kellene kormányoznia és vezeti az'ösztön. A Polónyi ur kritikáján nefn akadt' fönn senki, holott az is kérdés: miért fáj Polonyi urnák az amerikai társaságok feje ? Csák támadni szabad azokat és védelmezni, őket tisztességtelen? É s ki védelmezne, meg, ha nem az, aki ösmeri őket, noha a szolgálatjukban. áll ? Igaz, az Arányi ur védelme mértéktelen, de vájjon mértékletes v.olt-e a. támadás? S ha közérdekű dolog az egyes, intézeteknek a hitelét rontani, amikor nem érdemesek a hitelre, nem-e közérdekű támogatni azt a hitelt, ha esetleg megérdemlik? , . • ' Amikor e rendszerbe belenyugszunk, nincs jogunk egyes tünetein fölháborodni. - Nyilvánvaló és befogadott tény, hogy a képviselőház törvényeket' hoz és a. képviselők érdekeket szolgálnak. Vagy a magukét, vagy; a másokét, néha az országét is. Arról lehet beszélni, ér-e valamit ily körülmények között a parlamentáris rendszer s ha ugy találják, hogy n e m : akkor tessék a parlamentárizmus ellen fordulni s a demokráczia. ellen, mely táplálja, fenntartja és korrumpiálja, nem, pedig egyes kiszemelt áldozatpk ellen és addig, mig a sajtó .Nyjlttérből és hirdetésekből él, ne a Nyilttérben és n e . a hirdetések között. Semper.

Siess szeretni, Remélni, győzni, Soká egy szivnél Nem jó időzni. Még meg sem is irtad "Első dalod, Már megcsal az asszony

' ,

•

A közép-ut legbiztosabb, A járatlan legokosabb. Bölcsek, kik az utat merik, Mert azokat megismerik, A jó közép-utast pedig Meg sem látják vagy elfeledik. *

..

Egy ártatlan bogárkát, ' • • Mely papiromon járkált,• Megöltem: —- hátha moly? Könnyelmű, vak Ítélet!. Megront sok hasznos éltet , Korlátolt — gyanúból. Zempléni

- - Edgár Allan Poe. — Az ős Róma l e l k e ! . . .

' Dúsgazdag kincsesház,

Mit dicső emlékül hagyott az Időre Pompa és dicsőség sok holt százada. S nagysokára, v é g r e . . . a zord vándorúinak Sok-sok napja multán szomjutói gyötörve, Melyet tanitásod forrása epeszt csak, A te árnyékodban térdemre lerogyva; •• Kicsinynyé .változva, •— a te fenségeddel, - • Fényeddel, árnyaddal lelkem teleszívtam. Óriási N a g y s á g ! . . . K o r ! , . . A'Z Ős emléke ! Világtalan éjjel!.... Pusztulás!'... Örök csend! Mostan érezem már,. érezem hatalmad. Tanitásod bölcsebb, mint amelyet mondott' Getshamen kertjében- a zsidók királya. Ó! Csodád erősebb, mint melyet a chald pap Lebüvölt a csillagok hónából. Itt, ahol hős hullt el, mostan oszlop omlik, Itt, hol arany-fényben tündökölt-a sasjel,' Sötét bőregér tart éjféli őrséget. Hol Róma hölgyei arányos hajával Játszott a gyors szellő, most bogáncscsal játszik. : Ahol -aránytrónon' ült az' imperátor, A- sarlós hóid; sápadt, reszkető fényénél, ••• Mint kisértet surran • márvány hajlékába ' Á gyors, nesztelen gyik, a kövek lakója. Ámde c s i t t ! . . , E-tört..fal, repkényes árkádok, E leomlott párkány; sötét, gyászos oszlop, Dűlő boltok, ivek, e friztörmelékek, . .'. . Laza' kővirágok ;'...." Pusztulás, romhalmaz..: E mohos kőtömbök , . . Hajh !'...- Ez' volna • minden, Mit az őrlő órák e hires, nagy. műből • • Örökségül hagytak rárri és a végzetre ? . .'. Ó nem ! . , . Ez. nem minden ! Zúg az Eeho vissza. Próféta hang árad örökké belőlünk, Ügy, mint minden romból, a bölcsek lelkébe, Akárcsak a napba Memnon zengő hangja. A legbüszkébb sziv-is meghódol minékünk, Zsarnoki erővel a lángészt l e v e r j ü k . . . ; Nem vagyunk gyengék mi megfakult kőtömbök,'. Nem minden hatalmunk, hirünk hull a porba, Fenséges varázsunk nem egészen tünt el, A csoda nem szállt el, mely minket körülvesz, Sem a titkos rejtély, mely világunk lakja, ; Sem- mind az az emlék, mely fölöttünk lengve • Felöltöztet könnyű, fátyolos szövettel, ; A dicsőségnél is tündöklőbb ruhába. "' ' ; . Pásztor Árpád,

Vagy megcsalod. *

A Colosseum.

Árpád.

1*51

Ébredő szerelem. Irta: A R N A L D O .

.

ALBERTI. :

.

18 '. -. május

í.

»Pompás!« szóltam a kapushoz; »a szoba tetszik nekem; holnap behurczolkodom. Tehát még egyszer, becsületszavára biztosit, hogy sem gyerekek, sem zongora a házban?« »Egyetlen zongora sincs itt, uram!« felelt a kapus a legünnepélyesebb fogadalom hangján; » gyerek pedig még kevésbbé; azaz, <— nehogy hazudni találjak;, -7- egy mégis van-, a házigazda leánykája, csakhogy az oly szende, akár egy angyal s egész nap az iskolában ül. Egy szóval, uraságod teljesen nyugodt lehet, egy kápolna sem csöndesebb, mint ez a ház.«. Épp esak erre vágytam s borravalót adván a jó embernek, azzal a nyugodt meggyőződéssel hagytam őt el, hogy mindenesetre oly lakónak néz, aki a csöndet mindenek fölött szereti. Ma reggel idehozattam czók-mókomat; fél órá alatt már minden a helyén volt: Írásaim, könyveim, ruhaneműim, pipám s régi, jó bersagliere-fezem Czigarettára gyújtottam s már tiz perez multán a legbensőbb megelégedéssel konstatálhattam, hogy e pompás kis fészekben semmi okom sem lesz rettegve nézni a jövő éle. '.Ragyogó napfény ömlik be az ablakon s a szóba a * maga bútoraival, a márvány mosdóval, a nagy tükörrel és a vakitó fehérségű függönyökkel nagyon barátságos, meghitt otthonnak igérkézik; azt- hiszem, pompásan tudok ínajd dolgozni itt. -

18..

május

5.

Megösmerkedtem a kis leánynyal, aki, á kapus állítása szerint, »oly szende, akár egy angyal*; megösmerkedtem pedig vele oly furcsa módon, hogy Droz pajtás pompás kis bolondságot kanyaríthatna ebből. A dolog igy történt: ' • Kis királyságom égy szoba és egy előszobácska, mely a folyosóra szolgál, mig a szobából egy kis ajtó a háziak lakásába nyílik. Mielőtt reggelizni mentem volna, kinyitottam ezt az ajtót, hogy a Cseléd takaríthasson. Déltájban hazaérkezvén, az előszobából oly különös jelenetnek lettem tanúja, hogy szoborrá meredve kellett megállnom a küszöbön. Szobámban a tükör előtt egy körülbelül tizenegy éves leányka állt; első pillantásra csak karcsú termetét s két nágyon szép hajfonadékot láttam", no meg az én régi, jó fezemet, amely ott piroslott, kaczkiásan a szemére vágva, a fején. S hogy jobban szemügyre vettem, egy czigarettát is : — saját . czigarettáim egyikét. — kellett szájacskájában megpillantanom. Füstölt a kis hamis és a lehető legkaczérabb - tartással ugy nézte a tükörben magát, Hirtelen orrába ment a füst, köhögni kezdett! Nagyon óvatosan köhögött, nehogy meghallja valaki. Néhány pillanatnyi' Szótlan álmélkodás után megtörtem a csöndet. ! • . . . — Ejnye, ejnye, a magácska korához képest ' e z nem is rossz dolog! ' Villámgyorsan fordult felém, kedves kis arcza bíborvörös lett, ragyogó nagy szeme csupa ijedtség volt. A czigarettát- elejtette s a szégyen, dacz és bosszankodás, hogy tetten értem, két fényes könycseppet: csalt ki a szeméből. Ez a két gyorsan aláperrenő harmatcsepp anynyira megkapott, hogy korholás helyett tréfára akartam fogni á dolgot; de szóhoz sem juthattam, mert egy gyikot is megszégyenítő fürgeséggel szökött ki a kis a j t ó n ; . a fezt fején feledte s csak ennyit suttogott: — Többé nem teszem!

• Még jó negyedóráig mosolyogtam, nevettem ezen az ijedt szökésen, ' sőt később munka közben is eszembe jutott s föl kellett kaczagnóm hangosan.' Ah, hiszen alakja amint oly büszke kecsességgel felém fordult volt, egyre a szemem előtt lebegett. Sokáig mulattatott ez & •• kis- inczidens, de fezemet, amely életem oly sok kedves órájára emlékeztet, még sem szeretném rajt' veszteni. Remelem, elküldi a kis hamis á cselédtől s nem kell miatta szólnom a szüleinek. Mért akkor bizonyára kikapna a kis hamis!-' ...

. 18 . , május

7.

Két nap multán türelmem fogytán volt -már .— a fez mégis megkerült, még pedig fölötte titokzatos módon, mert belsejében, akár csak Iris keblében, titkos üzeriet volt. Prózára fordítva: -mikor sétámból visszatértem,- ott találtam a mosdó márványlapján, .Belül .k)s levél, melynek első sorai kalligrafikus szépséggel,, utolsó szavai pedig sietős hanyagsággal voltak irva. "A levél igy hangzik: • Igen tisztelt uram! ' • ' Nem birok megvigasztalódni, hogy barettjét magammal vittem és hogy- czigarettáztam; Remélem, meg. bocsátja tettemet, . különben már bizonyára szólt volna szüleimnek s én kikaptam volna. Köszönöm. Legnagyobb a. sajnálkozásom a czigaretta miatt, ; de a cseléd nem engedte, hogy önnek másikat vegyek.. Kérem, nagyön kérem, ne haragudjék-rám, soha. sem lépek többé szobájába. . >, • .Bertina Aprile.«. ' A levelet — egy iskolái füzet kiszakitótf lapját — megfordítva, a következő mondatot olvashattam: »Kérdés: hány ige van e mondatban: A Piave rohanó árjában óriási csuka úszott* .stb. Látni való,' hogy Bertina kisasszony jól tudja fölhasználni nyelvtani füzeteit. Mosolyogva tettem el a levélkét s a fezt, vagy ahogyan Bertina kisasszony írta, a barettet régi szokott helyére akasztottam. . "

.

'

•. 18..

május

18.

Igazán szerencsés egy ember vagyok én:' A lépcsőn találkozom á házi Úrral; megállít s kérdi, meg vagyok-e elégedve a szobával; nincs-e kifogásolni vatóni." A maga részéről nagyon örül, hogy nála. lakom, mivelhogy, mindig tetszenek • neki a komoly és szorgalmas'fiatal emberek. Azonkívül Ferlani ügyvéd nagy elismeréssel " nyilatkozott — úgymond — rólam, S elárulta, hogy én volnék az ellenzéki lap »Ursűs«' álnevű munkatársa.'- Ő .régi előfizetője eme lapnak és soha sem hitte . volna, • hogy azok a tüzes, magvas Ursus-czikkek ily fiatal iró tollából valók! S igy tovább . . . Szóval az elismerő nyilatkozatok' egész özöne, aminek az lett a vége, -hogy meghitt vacsorára. A vacsorát tegnap ettem végig; pompás volt. Aprile-né asszony is — egy gömbölyű s fölötte bőbeszédű hölgy — a legszeretetreméltóbb módon fogadott. Bertina kisasszony szemben ült velem' s egész este nagyon hallgatag volt. Valóban oly szendén ült ott »akár egy angyal«, csak a pillantása csüggött rajtam nagyon kíváncsian. Valahányszor rá néztem,'mélyen elpirult s kerülte a tekintetemet. Megtudtam, hogy tulajdonképen Roberta á neve; tizenegy éves már elmúlt,- a negyedik elemi osztályba jár s ott minden bizonynyal az első tanuió volna, ha többét tudna a földrajzból s kevesebbet pájkoskodnék. »Pajkoskodik?« szóltam' közbe; »hiszen-oly.csöndes és szelíd.* 1 - - .. »Most az«, feleit anyja mosolyogva, smert Ön itt van; máskülönben mintha ezer ördög eviczkélntí benne.«' S a hunezutkodások ! és CSinyek-egész OdisSzeája következett; ő nagysága azonban mindezt oly hangnemben tárgyalta, högy. abban mindén rosszalást bizonyos anyai megelégedés enyhített.

152A-kis bűnös-lehorgasztott' fejjel hallgatta végig e históriákat, de néha, éppen leggaládabb csinyjeinek fölemlitésekor, hamiskás mosoly jelent meg arczán, mintha most újból átélné ama csiny gyönyöréit. Alapjában véve imádják őt . a szülei s mindenkép csak - kényeztetik; • én pedig őszintén megvallva, nem hibáztatom őket, mert a gyereknek csodás kedélye van;, olyan ez a kis lány, mint valami regebeli apród; s oly szép, oly elbűvölő -az- az ellentét aranyszőke hája. és barna őzszeme kö2t! S mennyi okosság van a: pillantásában, különösen ha fölvidul valamin! Étkezés után fekete kávé következett. A csészét ő hozta nekem. S abb'án a pillanatban, hogy elém tette,' rám se nézve, egészen hálkaiV súgta; »köszönöm f« * — »Mit?« kérdeztem. — »Hogy el 'nem árult«, -suttogta •hamarosan. Megdöbbentem e csodálatos hangon, melyen e szavakat mondta, e hangon,, melyben félelemmel elegy háladatosság remegett. Különös- teremtés. IS . . május

IS.

Csoda csoda után! Mint történhetett, nem tudóm. •De való igaz, hogy én, aki mindig elvesztettem türelmemet, ha gyerekekkel kellett bíbelődnöm, én, aki csupa bosszúság voltam, ha testvéreim dolgozatait kellett átnéznem — földrajzra tanitom most a kis Bertinát. Vonzalma - határozottan megörvendeztet. Ő- maga kérte meg apját, hogy a dologról beszéljen velem. A jó ember beszélt is1 velem s én nem-tudtam- nem-et mondani. Magam is csodálkozom e fordulaton, de belenyugszom; s mért ne tenném l Ez a szőke 1 fejecske ellentállhatatlan .varázszsal hat rám. Ah, ha ez á leány tizenhat; éves volna már! . . . . . '

ur, aki szabad óráiban szintén foglalkozik irodalommal. Étkezés után — amint ez már rendes dolog — vitába ereszkedtünk a latin nyelv kérdéséről, melyet az »Amphitrio« czimü lap egyik czikkem alkalmából fölvetett. Ama lap és a fiatal ur ugyanis a reáliák hivei; én pedig kedvencz klásszikusaim mellett törtem lándzsát s mivel épp megfelelő hangulatban • voltam s-magát a kérdést is alaposan ismerem, heves érvelésemmel ha tán nem -is győztem meg, de legalább- jól - sarokba szorítottam, ellenfeleimet. Miközben ékesszólásomnak igy szabad folyást engedtem; állandóan szemmel tartottam Bertinát s ugy vettem észre, hogy bár nagyon keveset érthetett a vitából, mindjobban nekilelkesült s ragyogó szemmel, izgalomtól remegő ajkkai, fejecskéjét előre hajtva, szórói-szóra követte fejtegetéseimet, közbe-közbe helyeslőleg bólintgatott s szemmelláthatólag örült győzelmemen, még pédig oly nagyon, hogy a vér is arczába szökött. Mindenekfölött még külön próbára akartam tenni s mivel épp valami latin-ellenes franczia mű került szóba, gúnyos hangon jegyeztem meg: » Ugyan kérem, megengedem, hogy e könyv első- része eléggé jó dolog, de ami a második részt illeti, nos ott a szerző épp ugy ir, mint valami negyedosztályos elemi .tanuló.« A.kis leány fölugrott s elhalványodott. . '.

IS . . május

24.

• Ma nagyon korán keltem föl s alig hogy párnáimból föltámadtam, a legnyugodtabb -megfontolással mérlegelni-kezdtem a helyzetet. Mindenekelőtt nemi megelégedéssel konstatáltam, hogy a kis Bertina .fantáziáját erősen, talán tulerősen is foglalkoztatom; aztán meg,', hogy igazán szégyen és gyalázat, hogy a • leány még csak tizenegy esztendős; végül pedig, — s ez a vélekedésem ismét kibékít önmagammal, — hogy az embernek nagyon gyöngének, vagy elvetemültnek- kell lennie, ha egy gyermek ártatlan kedélyét igy szándékosan, fölzavarja. Azt hiszem, legjobb lesz megszakítani a tanitást, vagy pedig szigorúbban kell bánnom vele. Egy kis ridegség kiábrándítja talán. Igazán siralmas dolog 1 Le kell hát mondanom erről az édesen izgalmas és fölötte ritka -élvezetről, hogy kifürkészszem ennek az oly kevéssé ' ismert- s örökös változásokkal teli életkornak a rejtelmeit, melyben a fölkelő! nap első sugarai mintha a, poklok izzó páráival egyesülnének s valami csodás - erő egyetlen éj alatt akár csak egy ifjú virág bimbóját, az érzelmek legédesebbikét fejleszti ki. Kár !

; .Egy szóval : az órák elkezdődtek. Az előadást vacsora után a szalonban tartom, s kis. tanitványóm nagyon figyelmesnek látszik. Apa. és anya áhitatos némasággal ülnek ptt, az egyik . szivarozik, a másik- köt. A lámpa barátságosan hinti fényét az asztalra, sugarai ragyogóan .törnek meg a kis lány aranyszinü hajfonatain, én pedig csak beszélek, beszélek a szalon • hangtalan csöndjében s oly -fölényes, nyugalommal, oly derült higgadtsággal szövögetem, egymás után a mondataimat, hogy magam is ámulok magamon. Egész napom legszebb órája ez. Tanitás-után mind a. négyen'csevegünk. A papának -— mint minden régi .előfizetőnek;— fölötte határozott politikai nézetei varinak s. .legszívesebben a politikai eseményekről beszél. Á marna ellenben buzgó olvasója a 18 . , május 25, tárczának és a »Háztartás «-nak.. Bertina csöndesen guggol ,a sarokban, de minden szóra figyel. Anyja azt mondja, Csaknem azt hiszem, hogy tegnapi aggodalmaim hogy egy idő óta .clyan, mintha kicserélték volna: csön- túlzottak s pusztán valami dőre képzelődés által s mégis des és hallgatag; ki tudja, nem beteg-e?. • , félek, hogy nagyon is igazam volt. Azt hiszem, ez amolyan, az életkorral együttjáró' Félóra előtt nálam járt Bertina; egy könyvet hozott változás-... ' . . . 'vissza, amit anyjának kölcsönöztem volt- oda. Mivel épp IS . . május. 21* dolgoztam, rövidesen megköszöntem s kértem, tenné egy Mennél -inkább tanulmányozom ezt a gyermeket, közel álló kis asztalra. Ugy irtam tovább. A kis. leány annál különösebbnek találom. Többek között észrevettem, távozás közben, amint megfordul, könyökével a tintatartóba hogy mialatt elmondok vagy elmagyarázok neki valamit, ütközik, az fölfordul s egy pillanat alatt könyveim, Írámindig a legfeszültebb figyelemmel néz rám, sőt mond- saim, minden-minden csupa tinta, az üveg pedig a földön, hatnám, szinte babonás csodálattal és odaadással hallgat, ezer darabra törve . . . Hirtelen felugróm, már valami mintha az ajkamon csüggne. Megszakítván azonban haragos szó lebeg ajkamon, de nem mondom ki, mert a mondókámat, ha kérem, hogy ismételje a magyarázatot, kis leány arczát oly ijesztő sápádtság öntötte el, hogy egyetlen szót *sem tud belőle elmondani. Ugyan mi 'az azt hittem, azonnal elájul. Mosolyt erőltettem ajkamra s ördögön járhat, az egze ? S ha a különös varázslat e per- kezemet fejére téve, teljes jóindulattal igyekeztem megczeiben — ha ugyan szabad ily kifejezéssel élnem — nyugtatni : »Sebaj, sebaj! Megesik az mással is!« A kezem bátoritóvá tüzelem kérdő pillantásomat, biborszinüvé pirul beczéző érintésére ismét elpirult s most is minden szó s lehorgasztja fejét. • nélkül elrohant. ! Tegnap azonban történt' valami, amiből a valóság* -A 'Néhány perez. multán anyjával tért vissza; bocsáha nem csalódom — eléggé sejthető. , natot kértek mindketten.. Mondtam, hogy az egész dolog Vacsorára voltam hivatalos és Bertina unokabátyja nem valami nagy b a j ; a. cseléd fölmosta, a padlót, s is ott volt, egy nagyon okos, szellemes, éles elméjű fiatal azzal — jó éjszakát! De mikor megint magamra marad-

153tam, fölfedeztem, hogy szegfűm, melyet egy pohár vizben a mosdóra tettem volt, nyomtalanul eltűnt. Egész bizonyosan tudom, hogy egy óra előtt még ott volt. Ki vihette el? Senki más, csak ő! 18. . május

30.

Nagy újság! A mai nap egyike azoknak, amikről az ember, amig csak él, meg nem feledkezik. Először is: elutazom! Tegnap egy római laptól nagyon megtisztelő ajánlatot kaptam azzal a föltétellel, hogy rögtön indulok. Elfogadtam, .barátaimtól elbúcsúztam, mindent elrendeztem. Reggel csomagoltam (fájdalom, nem volt valami nagy munka) s aztán bucsu-látogatást tettem a háziaknál. A kedves házaspár egy hónap alatt teljesen megszokván, hogy minden örömömben s bánatomban részt vegyen, a legőszintébb megindultsággal és a legforróbb szerencsekívánatokkal tüntetett ki. Jó magam is meg voltam hatva. Bertina hősiesen viselte el a csapást, még egyszer bocsánatot kért a tinta-história miatt s megköszönte a tanítást; de megcsókolni — bármennyire kértük is, az anyja meg én — semmi áron sem akart; ugy futott el megint szó nélkül, csak éppen egy különös pillantást vetett még reám. *

Most itt ülök karosszékemben s tűnődöm. Még egy óra S/ jön a kocsi, hogy az állomásra vigyen. Ragyogó napfény ömlik be az ablakon, akár csak egy hónap előtt. Uj jövő nyilik meg előttem, a lelkem csupa remény; mindjobban közeledem czélom felé s mindazonáltal — valami nagyon boldognak nem érzem magamat. Miért? Talán fáj itt hagynom ezt. a csöndes fészket, hol annyi • kedves órát töltöttem, hol álmodoztam és dolgoztam, hol lelkem összhangja oly zavartalan volt ? Ah, nem a z ! Más valami ejthetett ily hangulatba, más valami, amit egy. kis kobold oly bizalmasan suttog tegnap .óta a fülembe s amire még sem szabad gondolnom többé, — hiszen oly dőre dolog! Ah! — Hirtelen két kar fonódik a nyakamba s egy szenvedélyes, nedvesen izzó 'csók ég ajkamon. Aztán, mielőtt m é g . eszmélni tudnék, tovaszökik utoljára — örökre — villámgyorsan, ahogyan jött, csak aranyhajának csillanását látom még a félig nyitott ajtón á t . s már az is eltűnt egy pillanat alatt. Ah, ugy van, — a kis koboldnak igaza volt.

A perczczel pörbe óh ne szállj még, Ha megfoszt attól, mi kedves neked.' Az olyan perez csak egy intelmes árnyék Mit a jövő m á r a jelenre vet. Sorsodra készit az elő titokban, — Igy készületlen' a sors nem talál — Hogy már ma is lemondj arról nyugodtan, Mitől úgyis megfoszt majd a "halál. Hebbel.

*

Zöldülő kertben ül a vak, A fényből mit se l á t ; Egyszerre csak ibolyaszag Lendül a légen á t ; U t á n a megy, de mit se lát ' S hogy ide s tova jár, • Nem t u d j a , hogy az ibolyát El is taposta már. Hebbel.

* Aki - z a v a r o s b a n akadhat.

szeret

halászni,

maga

is

könnyen

horogra

Hegedűs Gyula. Hegedűs Gyulának gyönyörű baritonja van, született énekes. De nem énekelt csak a Durand és Durand hebegő szónok-professzora szerepében. Hegedűs Gyula kitűnő komikus, de amig a Vigszinházhoz nem került, a vidék egyik legjobb drámai szinésze volt. Játszott ugyan vidám dolgokat is — a vidéken a szinészek mindent játszanak — de a fényszerep.e Petur bán és Cassius volt. Mi itt Budapesten bajosan tudjuk őt Petur bánnak elképzelni s amikor a Szőke Katalin-ban Hegedűs azt állította, hogy ő a Gyűlölet, vidám mosolygás fogadta e sikerült tréfát. Csak amikor beszélni kezdett, komolyodott el a közöhség és csóválta a fejét: hisz ebben van valami, nemcsak tréfa. Amiből csak azt az egyszerű következtetést akarom levonni, hogy Hegedűs Gyulában megvan a komikus szinész kellő komolysága, ő , akit ma Coulisset urnák neveznek a privátéletben is, csak azért tud a legegyszerűbb • játékkal, a legtermészetesebb dikczióval megkaczagtatni, mivel mulatságos figuráit objektiv komolysággal játsza meg. Az ő nagy hatásának a nyitja: a figura, akármennyit nevetünk is rajta mi nézők, alapjában véve igen komoly ur. Épp oly komolyan veszi önmagát és fonák ügyeit, mint Petur bán vad szenvedélyét és a haza gondját. Akit mi nevetünk, önmagának mégis csak a legfőbb Én, aki körül forog a világ.' Ezek szerint nem viselkedik nevetségesen, nem mond tudva vadakat, nem vidám, mintha a kakas-ülőről nézné önmagát, hanem épp oly komolysággal intézi a maga kis köreit, mint a hős a nagy köreit. Ez a veleje a Hegedűs komikumának, amelyet elemzés nélkül a szinházi kritikusok jóizű száraz humornak neveznek. Hogy amellett jókedvű, szeretetreméltó, csak természetes. Az igazi komolyság mindig jókedvű és szeretetreméltó, mert e két elem nélkül egyszerű mogorvaság. A kis vendéglőben, ahol társaival étkezni szokott, ugyanazzal a keresetlen jósággal faragja rossz viczczeit, amilyennel megsiratja holt feleségét. Ugyanazzal a közvetetlenséggel indítványoz egy görbe estét, amelylyel élete reménytelenségét emlegeti. Szóval, a komikus szinész mögött egész egyéniség, érdekes, tartalmas ember rejtőzik. Ne higyjék, hogy a komikus művészetére nézve közömbös volna. Szegény Hegedűs Gyula égő lázban játszotta legutóbb Coulisset urat. Aztán vagy három hétig feküdt tifuszban s még három hétig szedegette össze erejét Abbaziában. A jövő héten pedig megint föl fog lépni — Coulisset. úrban. Betegsége alatt hiányzott mindenkinek, a publikumnak, a szinháznak, a színészeknek és a farsangnak. Mert keresett speczialitása lett a tánczczal egybekötött hangversenyeknek. Hangversenyzett is, tánczolt is, jótékonykodott. A farsang elmúlt s most itt van megint. Örül neki mindenki. A szinház is, melynek nincsenek többé repertoire-zavarai, a publikum, mely ismét kaczaghat a száraz humornak és a szinészek, akik nemcsak a

154bajtársat, barátot szeretik benne, hanem a kitűnő partnert, aki mindent elért, mindent visszaad (egy uj nuance-ra tud felelni egy hozzávaló üj nuance-szál) és kétségtelenül örül neki Hegedűs Gyula maga is, aki az igazi művész szeretetével csügg a mesterségén.

Változatok. Irta: RICHÁRD O'MONROY. i.

csakúgy morzsánkint dobálja oda neki. Mert h a v a z egészet egyszerre odaadja, a kutya elmegy. És ezt a módszert könnyen tarthatta be..Marcelle. mert amellett, hogy Jacquest igen derék fiúnak tartotta, a szive lakó nélkül maradt ezúttal is, sőt régi barátaival is fönntartotta az ismeretséget. Jacquesot gyakran bántotta a féltékenység s néha,, amikor' szenvedélyesen szoritotta karjai közé a szép kis Marcellet, igy szólt hozzá: — Ha megcsalnál, Marcelle, megyilkolnálak !.. .< —. Ah 1 — gondolta Marcelle — ezek olyan dolgok, amiket az ember mond, de meg nem tesz soha. És nem hederitve erre a fenyegetésre, azontúl is lelkiismeretesen csalta őt.

Mult tavasszal ismerkedett meg Jacques Marcelle III. kisasszonynyal, még pedig igen furcsa módon. Egy napon Alice — akit önök bizonyára ismernek az Athénée Igen bájos lett lassankint viszonyuk. A szezon alatt színházból — igy szólt Marcellehoz, legjobb br.rát- -Trouvilleban, máskor Párisban éltek. Jacques ugy gonnőjéhez: dolkozott, hogy megtalálta Marcelleben álmainak hős— Kis Marcellem, a kárpitoshoz kell mennem, nőjét, és Marcelle is kezdett hozzászokni a fiúhoz, aki Saugeron úrhoz, tudod, a bálom miatt; ugy-e elkisérsz ? vidám, szeretetreméltó, bőkezű, jó gyerek volt alapjában És aztán el is mentek .együtt egy kocsin. A Rue véve. Ugy, hogy némi vonzódást érezve iránta, a kis de Roméba érkezve megállottak. Ott Alice leszállott, és Marcelle kevesebb kalapot és ékszert kért tőle, mig a Marcelle, aki a kocsiban maradt, a következő párbe- fiu lassanként hozzászokott ehhez az élethez, ámbátor a kaczér leány még sokszor okozott neki szenvedést. Sőt szédet hallotta: ha egyszer rajtakapta volna a hűtlenségen, valósággal — Nini, Jacques! elkeseredett volna. — Jónapot, Alice. — Nézze csak, mialatt én a kárpitossal beszélek, — Ugy-e hü vagy hozzám? — kérdezte négymulattassa a barátnőmet. Itt ül a kocsiban. szóba, amikor gyanakodott. — De hiszen nem is ismerem! — Én 1 Micsoda kérdés! — Nagyszerű! Hát mutassa be magát. — Mert ha megcsalnál, képes volnék arra, karodat! Mosolyogva közeledett Jacques a kocsihoz, és be- hogy . . . kitörjem a mutatta magát. Egy félóráig fecsegtek ott; ugyanahhoz — Ah 1 — gondolta Marcelle — a hűtlenségért a társasághoz tartoztak mind a ketten. Marcelle ismerte éppúgy nem. töri ki a karomat, mint ahogy nem öl Jacques barátait és Jacques jó barátságban volt Marcelle meg. Ezek csupán frázisok, amelyektől nem kell félni. barátnőivel, a kis színésznőkkel. Minden név, amit emiiÉs folytatta . is a hűtlenséget, de már nem oly tettek, nevetést, pletykát hozott magával. Jóiziien kaczag- gyakran, mint azelőtt. Talán csak azért, hogy éppen letak, és alig vették észre, hogy telik az idő. Aztán Alice ne szokjék róla. megjelent: ' IV. — Nos, gyerekek, megy a dolog? — Nem megy, rohan! — felelt lelkesülten Jacques. Ősszel visszatértek Párisba. Barátaik még vadász— Hát akkor most menjen a dolgára és jöjjön el gattak a vidéken, még semmi ünnep, semmi estély nem szombaton a bálomra. volt sehol. Kettesben töltötték az időt otthon, vagy vala— Végtelenül kedves fiu 1 — mondta Marcelle, melyik kisebb színházban. És Marcelle kezdett komolyan' amikor a kocsis becsapta az ajtót. ragaszkodni Jacqueshez. Igaz, hogy derék, igázán derék — Pompás lány 1 — gondolta Jacques, amint haza- fiu volt, különösen most, hogy elszakadt rendes dorbézoló felé ment. kompániájától. És már féltékeny sem volt, és nem forogÉs viszontlátták egymást a szombati bálon, amelyet tak vérben a szemei, mint annakelőtte. Teljes szabadsáAlice az énektanára tiszteletére rendezett. Az énektanárt got engedett Marcellenek és tökéletes bizalommal viselugyanis az akadémiai pálmával tüntették ki. Marcelle tetett iránta. rózsaszinü ruhában volt, amelyen pompás ^ orgonacsokor Azelőtt viharos jelenetek, szemrehányások, vizsgádiszlett. A válla és karja födetlen volt. És ámbátor a latok zavarták meg kis lakásuk csöndjét. Most mindig társaság igen protestált, folyton együtt volt Jacquessal. mosolygott Jacques és többször volt elégedett, mint eléVacsoránál pedig a világ legjobb barátai lettek. gedetlen. Igazán jó kedve volt mindig. Hiába hozakodott elő Marcelle régi fogásaival, hogy féltékennyé tegye, nem II. sikerült a dolog; egy szóval nehezen lehetett volna nála Ami azt illeti, Jacques éppen idején érkezett. Amióta jobb és alkalmazkodóbb . fiút találni. Mégis egy napon, visszaérkezett Monté-Carlóból Marcelle, nagy volt a pénz- óriási véletlen folytán a hűségről folyt köztük' a társalhiány háztartásában. Ha kinyitották volna nagy, három- gás. Akkor megjegyezte Jacques: ajtós ébenfa-szekrényét, igen sok hosszúkás, bélyeges — Marcelle,. ha egyszer megtudnám, hogy megpapirt és bélyegtelen figyelmeztetést találtak volna a finom csalsz, ámbár nagyon nehezemre esnék . . . de elhagyfehémemüék alatt. Annyi szent, hogy a végrehajtó csak nálak . . . éppen véletlenül nem jött. És hogy Jacquesot meghóditsa, — Ugy ? — gondolta Marczelle — a dolog kezd kaczérságának egész fegyvertárával vonult föl ellene. komolyabb formát ölteni . . . De . el tudna-e ő engem Marcelle. Különös, fantasztikus volt egy napon; a mási- hagyni ? Hát a szokás hatalma ? Hát az- én szépségem ? kon kaczér, inyenczkedő; a harmadikon engedelmes, álmo- Mindegy, jó lesz, ha vigyázok. dozó. Általában pedig igy szólt: ' És ettől a naptól fogva Marcelle, aki szerelmes lett — Tudom, hogy ha valaki azt akarja, hogy a Jacquesba, majd, hogy sohasem csalta meg őt. Csak kutyája hízelegjen neki és utána szaladjon, nem adja nagyon jelentéktelen hűtlenségeket követett el, amelyekről , neki egyszerre azt a darab czukrot, ami a kezében van.. igazán nem is érdemes beszélni. •

155 az indexre, szalmából fonott vázát nem égették meg Rómában. Az itt elmondottakra nem ártott volna gondolni a A tél is elérkezett, és lassanként valóságos imáközelebbi napokban, amikor is a suprema lex szentséges dáttá változott Marcelle szerelme Jacques iránt. Állan"dóan csodálattal, hízelgéssel, nagy,' forró szerelemmel nevében hajtó-vadászatot tartottak a socialistákra. Világos, vette körül. Jacques mindezt annak az embernek boldog hogy a sociálista kárhozatos dolgot forgatott elméjében nyugalmával tűrte, aki tudja, hogy szeretik. Voltak pilla- Szabolcsban is, meg másutt is, amikor okkupálni és .natok, amikor kissé hideg, lenéző volt, de .Marcelle azt igy jobban szerette. Mert azok az igazán szerettettek, fölosztani akarta azt a földet, amely nem az övé, nem akik Uralkodni tudnak. Ah? szépen elmaradtak a félté- volt az övé és nem lesz az övé, de soha! De még csak kenységi jelenetek. Most már csak akkor beszéltek hűt- az akaratnál tartott, még nem ontott vért, nem bitorolt lenségről, ha Marczelle pengette ezeket a húrokat. idegen vagyont, nem erőszakoskodott semmiben, szóval A minap egy kis színházban voltak, és csöndes még nem esett bűnbe. Nyilvánvaló, hogy ' helyén kettesben vonultak meg egy páholy félhomályában, amikor volt elállani a bűnbeesés útjait. És hogyan állották Marcelle megragadta a fiu kezét és igy szólt: útját? Szó nélkül kényelmesebb és talán bátorságosabb : — Ugy-e te nem hagyod el a te kis Marcelledat ? volna azt irnunk, hogy ne is beszéljünk róla. A törvényTeljes szivedből szeretsz, ugy-e? — Természetesen, kicsikém! De mi jut eszedbe, hozás, a patres conscriptik serege, ezt tette és ilyenhogy ezt éppen most kérdezed? formán cselekedett a sajtó is, őre a közdolgoknak. Hát — Elvégre . . . ha megcsalnálak, mit tennél ? nyerünk valamit az elhallgatással, nem sült-e ki és nem — Én, — felelt flegmával Jacques — soha többé fog-e kisülni a jövendőben minden turpisság, ami történt a egy krajczárt nem adnék neked. Marcelle megdöbbent ettől az époly valószinü, mint nap alatt ? A factum csak factum, ha beszélünk róla, ha praktikus fenyegetéstől és soha, de soha többé nem csalta nem. Mert hát ugy áll a dolog, hogy a sociálisták kopói, meg Jacqueot. hajtói és a vadász urak, amikor gátul állottak a bün . . . Nem is adok egy hónapot, és ott fogja hagyni. elé, bűnbe estek és sem tudni, sem hallani nem akarnak bűnösségükről. A paraszt socialista még csak készült fölosztani a földet, amely nem az övé, még csak köpködte a markát; de Perczel Dezső m. kir. belügyminiszKrónika III. ter és Rudnai Béla budapesti főkapitány urak meg is osztozkodtak a magyar alkotmányon, amely szintén nem Suprema lex. az övék. Hát ez nem rossz és nem rossz az sem, hogy — mdrcz. 5. Niccőlo Macchiavelli nevét átkozták, remekmunkája ráadásul még meg is tiltották e barátságos osztozkodás áz II Principe a szent inquisitió indexére került, mint a szóvátételét; mert konstatálása annak, hogy törvényt Sátán igen kárhozatos incselkedése. Proscriptióját IV. sértettek, jogot koboztak el, ártatlan embereket megvexálPál pápa rendelte el. Megjegyzendő, hogy Loyola szent tak és pellengére állítottak: lázitás, a lázitás pedig bünJgnácz szerzete, Jézus dandár a, -ekkor már megalakult tetendő. Oh, Macchiavelli, ha még élnél, mily tanulságos, és a cselekvés terére lépett. Ingolstadtban, ahol a konti- mennyire épületes fejezetet imái te a közkormányzat nensen a Jézus szerzetebeli alyák először hatalmasodtak hagyományos sapient\á]áró\, amely a világ teremtése óta meg, ahol a haerezis kiirtására nevelték II. Ferdinándot párva volt, de olyan parva, mint manapság, mint ebben és bajor Miksát, a harminczéves háború héroszait, a az esetben, még soha. Te nyilván igen éles, igen finom, firenzei átkos státustitkárt, elhalálozása miatt sajnos, hogy az ántik históriából bőven megokolt distinktiókat Írnál egy másként nem lehetvén, a- mondott kegyes atyák in effigie pár fejezetben, hogy mégsem egészen egy dolog az, ha máglyán égették meg. Pedig Niccölo Macchiavelli elég Szántó Kovács János törvénysértésre készül, meg Perczél hosszú, eléggé viharos, sok megpróbáltatásnak alávetett Dezső és Rudnai Béla urak törvényt sértenek... m e r t . . . életében nem talált ki egy fikarcznyi gonoszságot sem. Itt álljunk meg egy pillanatra. Magyarország, amikor Látni azonban sokat látott, kortársa volt Cesare Borgiának még nem volt jogállam; amikor még nem ült négyszázés annak a Sforzának, akit II moro-nak hivtak, aztán negyvennégy választottja a nemzetnek a Sándor-utczában; alaposan ismerte az apró olasz zsarnokok intim históriáját, amikor még a megyék választottak' ^követeket és nem a a. gyilkolás, rablás, vérfertőzés és kannibálizmus eddig nép képviselőket; amikor még nem tagadták ugy a reslegklasszikusabb gyűjteményét. Fogta magát és ami tauráló boros hordókat, sem a kapaczitálásra szánt ólmos gonoszát tudott, rendszerbe foglalta a fejedelmek épülésére. fütykösöket, a melyek külömben azóta csendőr- és infanNagy lőn a megbotránkozás; mert a tan, a papiroson, terista-szuronyokká nemesedtek : azt vallotta, hogy Magyargyalázatosnak tetszett, végrehajtva és nem kommentálva, ország constitutionális ország, amely sem pátensekkel, virtusos cselekedetnek. Pedig a firenzei státustitkár őszinte sem benigna resolutiókkal nem, csupán törvényeivel korés naiv lélek volt, a tudósok nem sok vizet zavaró fajá- mányozható. A hires magyar gravaminális politikának ez' ból és minden esetben erkölcsösebb teremtmény hires kri- volt a tartalma és a czélja. Pedig a pátenseket, a benigna tikusánál, aki megirta az Anti-Machiavellit, hogy dog- resolutiókat a koronás magyar király nevében adták ki, • máit. életével meghazudtolhassa. II. Frigyes, a nagy porosz aki csak volt akkora-portentum, mint akár Perczel Dezső király, hypokrizise, pedig tökéletes ám a maga nemében, akár Rudnai Béla ? ! • Aztán á rrtégyegyüléseken ugyan nem botránykoztatott meg - senkit; munkája nem került csak megrostálták a'Telséges-helytartótanács intimátumait, V.

2*

156 ad acta tévén őket foganatosítás nélkül; a diétán pedig óvást emeltek elenük és kérték ő felségét, hogy jövőre tartózkodjék a constitutió prejudiciumaitól. Most Perczel Dezső alig győzi gyártani a rendeleteket, Rudnai Béla pedig, a volt Európa hotelben, ahol most a m. kir. államrendőrség székel, ad libitum magyarázza a személyes szabadság emberi és alkotmányos jogait és nincs egyetlen vető! Akkora a veszély, hogy mindenki csupán a. maga bőrére gondol és csak fizikai értelemben a maga bőrére, amikor bizony megütheti a mennydörgős menykő az alkotmányt is, meg a felséges emberjogokat is? Hát hol van az a veszedelem, hogy »száraz ágon, hallgató ajakkal ültök csüggedt madarak® és meddig? A főkapitány ur fütyülni tanul, mondván, hogy fütyül a ti szabadságtokra, a házi tűzhely szentségére, a biróságra, a törvényekre, talán az Úristenre is Perczel Dezsőn kivül, és ti mégsem tanultok tánczolni? Bizony mondom, baj lészen, mert vagy ti tanultok meg tánczolni; vagy a főkapitány úrban kell korlátozni a fütyülés passzióját; mert miért fütyül ő, ha ti nem tánczoltok és miért nem tánczoltok ti, amikor ő fütyül?! E z történik a szabadság születésének ötvenedik, és u j életre kelésének harminczegyedik esztendejében. Az Akadémia pedig pályadijat tüz ki Deák Ferencz életrajzának megírására, nem is sejtvén, hogy ezzel az izgatás bűnébe esik és hogy Rudnay Béla ur majd fütyül neki. Avagy az ezelőtt ötven esztendővel örökre eltörölt, de most suttyomban föltámasztott czenzura legyen résen és törülje azt, amit Deák mondott Wenckheim és Horváth Boldizsár minisztereknek, amidőn az egyesületi szabadság sérelmével a demokrata körök alakulását megtiltották. Hogy a haza bölcse mit mondott, aki pedig óvatos politikus" volt, akinek nem telt kedve abban, hogy az ördögöt a falra pingálja, meg tisztában is volt valamennyire a szabadság természetével és határaival, azt nem lehet egészében idézni, nem a belügyminiszter,, nem a főkapitány miatt, a kikre ez esetben fütyülnénk; de az etiquette miatt. Mellesleg azonban azt is mondta, hogy gyönyörű alkotmányos miniszterek; megkérdezte, hogy melyik törvény alapján tiltották el a demokrata körök alakulását? és Kőnyi Manó könyvének, Deák Ferencz beszédeinek ötödik kötete, ahol ezek megírattak a háromszáznegyvennyolcz és negyvenkilenczedik lapokon', még nem koboztatott el. Egyébként jártak már rosszabb idők is a szabadságra és a Perczel Dezsők, meg Rudnai Bélák elődjei az aránylag kedvezőbb viszonyok között sem tudták azt örökre és biztosan elrekkenteni. Még nem is olyan régen a suprema lex nem érezte jól magát, ha orrát nem dughatta a levelekbe, amelyeket a postán szépen fölbontottak és vagy konfiskáltak vagy nem. A suprema lex akkor ezt kívánta, ma meg azt kívánja, hogy kivonjanak az ágyadból, hogy ne kaláberezhess a kávéházban, mert a suprema lexnek szükséges a fotográfiád. Végre is csak a gusztuson fordul meg, hogy a suprema lex mikor mit kivánjon. Mert a suprema lex olyan mint a viselős asszony, ami az inyét csiklándja, azt oda kell neki adni. É s néha nagyon furcsák a kívánságai. Csodálatos azon-

ban, hogy nem kívánhat olyan szörnyűségeset, hogy ne találkoznék köztünk valaki, aki a kívánságok teljesitésére vállalkozik. Ezeket a készséges szolgákat a barokk nyelvjárás hol zsarnokoknak, hol a hatalom inasainak, hol még czifrább neveken nevezte. Ma alkotmányos minisztereknek és a jogállam rendőrkapitányainak hívják. Azonban jó az óvatosság és nem kell nagyon elkényeztetni Suprema Lex ő felségét. Gusztusa megbízhatatlan, hasonlít kissé Szaturnushoz, aki fölfalta á maga gyermekeit. XIV. Lajos azt mondta: az állam én vagyok. Ez^ igazság volt száz esztendeig. A királyság bekebelezte az államot és meg is emésztette. Száz esztendő multán egy haragos, istentelen csorda leütötte XIV. Lajos dédunokájának. a fejét. Állam nem volt többé, de más formában meg volt a suprema lex és annak most királyra, a jámbor, a becsületes, a vajszivü XVI. Lajosra .vásott a foga. Junius.

INNEN-ONNAN. *** Jegyzőkönyvek. Előbb ugy indult neki, mint Herkules a lernai kígyónak: hatalmasan, bátran, daliásan, azután a nem tudom hány napos pör 40 fokos lázai elemésztették erejét, megbénították tagjait, megsoványitották őt magát: a a Zolaügyet. Egy hét múlva már alig hagyott egymáson valamit fölperes és alperes s a vége felé már csak két csontváz küzdött s a kard és a toll. A többi mind eltűnt s végre is a kard győzött. De a nagy kérdések megmaradtak s a fő dolog: a Dreyfus-ügy tovább kisértett. Hanem most, hál' istennek, néhány nappal a pör befejezése után tisztulni kezd a helyzet s azok a módok, melyek az ügyet befejezni fogják, szaporán jelentkeznek. Ugyan mi az,, amivel nálunk becsületet, tisztességet, sőt hazát meg lehet menteni ? Mi az, ami mindenre jó, mint a Volta-kereszt s ami ellen nincsen appelláta ? A jegyzőkönyv. A nagy pör számos apró ágra szakadt, van már Picquart-ügy, Scheurer-Kestnerügy, Trarieux-ügy, Laborie-ügy és igy tovább, amelyek hasonlatosak a .folyók torkolatához, ahol a viztömeg végczéljánál és legnagyobb erejében egyszerre csatornákra szakad szét. Ha elfojtjuk az ágat, meghal a törzs is és ezen munkálkodnak most a jegyzőkönyvek. Trarieux-t Bégonin, Henryt Picquart, Picquartt Esterházy és ugy tovább terelik a becsületbeli útra. A vége valamennyinek jegyzőkönyv s ha a nagy pörről a jövő században képet akarunk alkotni, a Zola beszéde mellé oda kell állitanunk a jegyzőkönyveket, az ördögsziget mellé az auteuili réteket. És ha netalán van még valami kétség, akkor az ultimo ratio: a becsületbíróság ám álljon elő és határozzon a felett: gentleman-e Dreyfus vagy nem ? Azt mondják a jegyzőkönyv az igazi gavalléros és egyetlen módja a becsület ügyeinek reparálásában. Olvassák el kérem ezeket a jegyzőkönyveket, mikor tényleg egy ember egész életét reprezentáló becsületről s egy ország tisztességéről van szó, vájjon imponál-e ez a becsületügyi

arkánum ?

*

*

*

Az uj passzió. Mindannyiunknak vannak passziói, ki a jó cognacot, ki a jó bútorokat, ki a jó kártyákat szereti. A szenvedély pénzbe kerül s épen az az ismérve, hogy szegény ember nem élhet vele. A számtalan uri passzióhoz a budapesti gavallérok számára egy uj járul: a jó levegő. Ez is- passzió, mert szegény ember nem engedheti meg magának, miután olyan levegőről van szó, melyet a Svábhegyről csöveken át injicziálnak a főváros petyhüdt testébe. Ez persze pénzbe, sok pénzbe

v

157fog kerülni, legalább annyiba, mint a villamos világitás, sőt többe, mert az elektromot • csak éjjel használja az ember. Vájjon lusztereket kell-e számára csinálni vagy a fürdőszoba mintájára levegőszobát, titok; bizonyos csak az, h o g y ' a találmányra szükség van s a Patent-Ház rövidesen olyan elegáns lesz, mint a gummikerekes fogat. A jó uri ház a vendégeit szivar, cognacon kivül friss levegővel fogja megkínálni s az-estélyek menüjén az ostendei osztriga, a spanyol szőlő és a franczia bor mellett ott lesz a svábhegyi levegő, sőt idővel a tátrafüredi vagy marillai. Elegáns szenvedély lesz s miután a passziók olyanok, hogy az ember hamar tönkremehet beléjük, megeshetik, hogy egy-egy nobilis ember a miatt pusztítja el a vagyonát, mert jó levegőt akart színi. *

*

*

•

•

S h e. Mi zengi tul a bérczeket ? A She-ballet bizonnyal! Ki érte nem rajong, eped: Okvetlen néma, vak, süket És buta mint a pontyhal. S kik ők, kikért rajongva gyúl Ég s föld őrült She-lázra ? Kétségbe vonhatatlanul: Kéméndy, Beer s Máder Raul A She szerző-triásza;

Oh üdvözlégy, jó Opera, Te bölcs, mágyar királyi! Mi eddig nem történt soha, Divat, szükség lesz végre ma Szép estéidre járni. Óh add mindennap csak á She-t, Hogy magad is vigaszt lelj. Mert éz hat, alkot s gyarapit A dicsőséghez kész a hid És nincs többé kopasz fej ! Teli. *

*

*

*

5 Hihetetlensógek. Egy . humorista iró, aki komoly bankár: éz hihetetlen. Egy bankár,, aki , mikor végképpen tönkremegy, .még többét humorizál, mint,, azelőtt:. ez még hihetetlenebb. Egy bankár, akinek nemzeti ajándékot ajánlanak fel, hogy kifizesse az adósságait: ez a leghitetlenebb. Egy iró, aki kifizeti egy bankár adósságait, ez a legesleghihetetlenebb. Egy bankár, aki nem fogadja el azt a milliót, amit, felajánlanak neki.: — ez a legeslegesleghihetetlenebb. . Egy.;iró, akit. tönkretesz egy bankár és aki ezért megment egy bankárt, ez a leges . . . . . . bocsánat, de én senkinek se akarom kjtprni se a nyelvét, se a . szemét, se a fantáziáját. Ilyesmit csak, egy Mark Twain fantáziája alkothat meg, aki tudvalévőjeg,-nem ismeri, a hihetetlenségeket. De mi mindaz a hihetetlens,ég,; amit Mark Twain ir, ahhoz a hihetetlenséghez, amit Mark T,wa.in cselekszik. Ha nem tudnók, hogy csakugyan odavaló,, lehetetlen,, hogy fel ne tennők ezt a kérdést: nem amerikai iró ez, ^a;.Mark; Twain ?

- 6" A- büszke Ruedl. Az embert áz isten teremti, a doktort a. rigorosumok képesitik és á°reÉtÖr avatja fel. Még pedig azzal avatja, hogy — kezet fog véle. '"Arra már tömegesen volt esét, hogy — a rigorosumok hiányá' okából á rektor nem volt hajlandó a kézfogásra, de hogy ezt' a szívélyes kézszorítást a doktorjelölt tágadja meg: Ruedl'' úr cselekedte meg első izben. A büszke Ruedl ur azzal indokolta ezt a zord ténykedését, hogy a rektor rosszul bánt az insbru'cki német'diákokkal. Az eredmény azonban, eltekintve 'á 'ha'zafiás felbuzdulástól, csak az, hogy Ruedl ur nem lesz dóötor." De hát miért nem akar doktor iehni Ruedl ur ? Lehet, hogy'á házát nem a doktorok mentették meg; de az bizonyos, hogy ''nem is' ők teszik tönkre. Az osztrák haza, amely annyi dök'tort' elbír, elbirja még Ruedl urat is és hála istennek, ma ihar annyi doktor .van. Ausztriában, hogy Ruedl úrral se lesz — kevesebb. Ha a rektort avatná valamivé a Ruedl ur kézfogása; - akkor érthető lénne, há megtagadja ; — de miért bűnhődjön'-"1 Ruedl ur, aki, mint kétségtelenül kiderül, makula nélkül E vaíó németje az ő osztrák hazájának? Ruedl ur irgalmazzon ' a rektornak és miután a hazát már megmentette, mentse meg —'' doktor'Ruedl urat is!

Ah, csak ő róluk zeng a hir, Értök mindenki lángol, Értök föltámad s újra ir, Kit már két éve föd a sir: Ridder Haggard, az ángol.

•f

h'ogy azután ne egyék mfeg -'a húsát. A nemes állat, amely annyi akadályverseny győztese lett már, hamarosan le fogja győzni az előítéletek akadályait 1 -is. Nem is ez- lesz az első előítélet, amelyet az — étvágy' dönt meg.

*

6 Az őszinteség diadala. Fifikus elme ez alatt a czim alatt bizonyosan tüstént megsejti — a lóvágóhidat, amelynek felállítását e héten határozta el a fővárosi tanács. A lóval szemben a modern emberiség épp oly rideg, mint méltatlan eljárást tanúsít a legtöbb esetben. A ló kétségtelenül van olyan nemes állat, mint például a tehén; — ha. nem is szarvasmarha és mégis, mig a marhahús a szakácsművészet alkotásainak legkülömbözőbb formáiban otthon van minden művelt család asztalán, a ló karriéreje véget ér, mihelyt örök álomra hunyta le szemeit. Erre az aktusra is egyetlen utja volt csak: a megdöglés, ami a kimúlásnak nyugalmas, de a művelt emberiség előtt megvetett formája. A lóhus, ha valamivé akart lenni, kénytelen volt megtagadni önmagát és igy is bujdosva, álnevek alatt legfölebb a külvárosi kurta kocsmák gourmandjainak tányérjaiba kerülhetett. Most, hogy a főváros a lovak számára is megépítteti az életet és a halált összekapcsoló közvágóhidat, kétségtelenül a lovak életének egy uj korszaka kezdődik a — haláluk után. A ló belép az elismert tápszerek sorába és nyilt rostélyos gyanánt fog szerepelni a vendéglők étlapjain. A titkolódzásra többé mi ok se lesz, mert a ló nem azért lép a vágóhidra,

-

*

r . ) -r. : r *

•••',.;:"'

.' *

A bot az alkotmányban. ,Az. úgynevezett tetlegesség nagyon izgató látványosság, ,de , feltétlenül kellemetlen annak, aki ebben a látványosságban,, mint., passziv szereplő működik közre. Erről tanúságot tehet ,a ,derék Abrahamovicz lovag aki a világ legmegtettlegeltebb ejnökei- közé tartozott, de tanúságot tehet Bemert reichsrathi képv(selő.iúr is,, a kivel szemben szintén a tettlegesség mogyorófás terére léptek, az ő lengyel válaszlói. Bemert ur megverte Abrahamoviczot a Reichsrathban, Bernertet megverték a választói Kosztelebben. Az ügy szerfelett kellemetlen, de tagadhatatlanul van benne valami »költői igazságszolgáltatás®. Igaz, hogy íne'rrD szép) *az; ,'har á válás'ztók megbotozzák a férfiút, akit képük viseletével ajándékoztak meg; de az se nevezhető magasztos], jelenétnek; amikor a képviselő erélyes tettlegességekkel halmozza el az ő elnökét. Bemert ur nem kivánhatja, hogy a . yálfpsízt'ói rkülömhek- legyenek, mint amilyen ő maga, amint -rieiiSp^követelheti, Kógy a koszteleti választógyülés külömb legyen,rpinl a bécsi Reichsrath. A harmónia minden rend alapja es a Harmónia most már tökéletes. A Bemert ur bécsi rendetlenkiedését/kitűnően rendbe hozták az ő koszteleti választói, akik,-)gel^r..szemben — rendetlenkedtek. .'fliu

>'!•' ' ,

158 Lotz. Már megint elfelejtettem megnézni, ki volt az a fejedelem, aki fölvette gondolom Tigiannak a leejtett ecsetjét, — de annyit látatlanba is merek áljitfini, hogy bárki lett is legyen, akár ő, akár a fejedelem, a piktor jobb szerette volna, ha a császár helyett egy kivágott derekú, szép fiatal császárné villogtatja előtte hófehér vállát . . . Egy darab renaissance elevenedett föl a minap az Iparművészeti Muzeumban, melynek kupolája alatt bársonytrónuson iilt az öreg Lotz, s a legnagyobb fejedelem, a közönség- a szép asszonyai személyében hódolt elvonulva a művészete efőtf. Az öreg Lotz! A fiatal embernek nem legkissebb mulatsága' az az Umwertung der Werte, melylyel nevetve revideálja tégig mindazt és mindazokat, amit s akiket az apák akár hitből, akár megszokásból nagynak hirdetnek. LotJÍ ez bizonyára szintén afféle hivatalos nagyság; piktor, aki nem a képeivel szerezte a nevét; művész, aki előléptetés Utján lett mesterré. Igaz ugyan, hogy az Operában látni tőle égy mennyezetképet, de ki az ördög nyújtogatja ott a nyakai? Egyszer csak elmégy a tárlatba, s a sok nyomorúság között egyszerre mintha csak a tavasz lehellete csapna meg, frisseség, ifjúság, a természet s a művészet örökké újjáteremtő ereje : a1 falon ott egy fiatal lyány arczképe, csupa tudás és csupa ; poézis, tele azzal a végtelen egyszerűséggel, mely örökké modebn marad s azzal a végtelen gyöngédséggel, melyet csak az. aggság érezhet az ifjúság iránt. Ki festette ezt a képet ? Hat bizony Lotz, az öreg Lotz — s ettől fogva elrohansz az Operába, végigjárod a pályaházakat, a lépcsőházakat s általában az, összes házakat, ahol találni valamit az öreg Lotztól. S rájö^z, hogy az apák inkább keveset mondtak, mint sokat, s kicsiben itt is megismétlődik, ami megtörténik Bécsben az üreg Rudolf Alttal, történik Berlinben az öreg Menzellel, s történik az egész világon az öreg Böcklinnel, akinek most kezdenek csak rájönni az izére. Igy történt, hogy azt az érmet, amit az apák elismerésből verettek Lotz Károlynak, a fiak) s a lyányok most rajongó hódolással adták át az ősz mesternek. Az ősz mesternek, akinek művészete bizonyára nem szorul nyugtatványra, de aki mégis boldog lehetett, látván, ,hpgy íme nálunk is fölvirradt a szebb kor, melyben a társadalomi, meghajol a művészet előtt. E szebb kor megteremtői közt Lotz Károly az elsők közzül való. • .• w í j

Még* egy érem. Ezt is az akadémia verette, még pedig a Wahrmann Móricz aranyaiból,, ps,akinek világra szóló igaz érdemeit vele jutalmazták, Wahrmann Móricznak sokban ellentéte, egy végtelenül rokonszenves, meleg érzésű, nemes gondolkozású férfiú, az ősz Mcc/iwar/ András, a Ganz gyár igazgatója, kinek technikai találmányai polgárjogot nyertek a kontinensen és elvitték nevét tengereken tul egész Ausztráliáig. Az ő finom elméje ugy van konstrálva, hogy abba belefér a Világ összes gépszerkezete, de '«• Á^elve nehezen perdül az idegen szóra, pedig nemes lelke mlóden szálával ehhez a földhöz, ehhez a nemzethez van fűzve- melynek dicsőségét kevesen gyarapították ugy mint ő Nyelvének? nehéz perdüléséból több kellemetlensége volt már, mint'Sm^nrfyi öröme élete nagy munkájában, mert szentségtörők mintféhütt akadnak. Az akadémia méltó dolgot követett el, mikor et münka agg hősének homlokára odatüzte a babért. cotvorr;. 1 * •'6dd3(9lseo. • — r-iooo nav F .

W

M É G CSAK R Ö V I D IDEIG! m a ll J lü>

Magyar körkép-társaság palotájában városliget

„Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem" óriási körkép. OííllBh £ 29

I,álható reggeli » órától esti 4 Óráig, este villanyvilágitásiiál.

Belépő dij'50 kr. Gyermekjegy és katonajegy őrmestertől lefelé 30 kr.

SZÍNHÁZ. Yvette Guilbert a pokolban. A kitűnő Foss Rikhárd a Szőke Katalin után egy vörös énekesnőről, a csodálatos Yvette Guilbertről irt fantasztikus vígjátékot. A nevezetesebb férfiak közül Heine Henrik, Napoleon, Julius Caesar, Don Quixote, Tannbáuser, az öreg Maypole Soap és a nemes Argosy Braces szerepelnek benne, azonkívül az összes ismertebb nevü ördögök : Belzebub, Asmódi, Lapidoth, Cosbi, Luczifer, Borithon, Uriel, Moria, Miria, Sual, Jabes, Euak, Jaban, Rebla, Bezek, Bala, Aphron, Rammon, Boanergon, Cinoth, Astaroth, Rajan, Grevianan, Alex és Belphegor, mert a vigjáték a poklok mélységes fenekén játszódik és a csodálatos Yvette pokolbamenetelét tárgyalja. A kitűnő Foss Rikhárd e vígjátékot egyenesen a vígszínháznak szánta és már el is küldötte Ditrói Mórnak. A vigszinház kész örömmel kapott a pokoli speczialitáson és a jövő szezonban pazar pompával fogja a darabot bemutatni. Aki tudja — és ki ne tudná? — milyen lényeges a vígszínháznál a szinpadi illúzió, természetesnek fogja találni, hogy a fáradhatatlan igazgatóság még ebben a hónapban négy diszletfestőt, két kosztümszabót és három amatörfotografust küld saját költségén a pokolba, helyszíni tanulmányok czéljából. A darab meséjét természetesen titokban tartják. A m , kiváló összeköttetéseink révén sikerült egyet-mást belőle megtudnunk, sőt abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy mutatványnyal is szolgálhatunk olvasóinknak. Kiválasztottuk a hetedik felvonás néhány jelenetét, amely az egész vígjátéknak mintegy kvintesszencziája és hevenyészett fordításban, kihagyások nélkül itt adjuk. Előre kell bocsátanunk, hogy az öreg Maypole Soap reménytelenül szerelmes Yvette Guilbertbe és hogy a jelenetek Luczifer palotájában játszódnak le. E palota, mint az egy régi franczia regény második kötetében meg vagyon irva, »tágas, tetszetős, de kissé gót-stilü«. És most átadjuk a szót a költőnek: XVIII.

JELENET.

Yvette Guilbert (egyedül):

Ez a pokol hát! Hála Voss Rikhárdnak Én élve látom e komor helyet, De jó híremnek az a tény sem árthat, Hogy idehoztak a mennyek helyett. És mert én mindig filozófa voltam, A nézetem kimondom kereken : Inkább vagyok még élve a pokolban, Mint halva a mennyekben odafenn. N a p o l e o n (megjelenik. B u s á n ) :

Ezt mondom én is. Hidd el, gyermekem, Menny vagy pokol — mindegy ma már nekem. Élni szeretnék. Volnék odakint, Majd megtanítanám Verescsagint! Yvette Guilbert:

Bizony, császárom, istenuccse kár, Hogy már nem élsz. Oly halvány a gloire . . . (Villámlás és mennydörgés közepette Luczifer

megjelenik,)

Luczifer (haragosan):

Micsoda botrány ! Nem mondta önöknek Már milliószor az a szolgahad, Hogy azoknak, kik a pokolba jönnek, Politizálni itt nem szabad.

159 Kapunkon is az áll bengáli fénynyel: (Hogy nem olvasták, ez magukra rávall) »Ki itt belépsz, hagyj föl minden remény nyel S hagyj föl egyúttal a politikával.« S mégis maguk . . . Ne állj meg óh eszem! Napoleon : Nagy úr, bocsánat, többé nem teszem. Luczifer: Te még csak értesz hozzá valamit, De mit beszél a rőthajú Yvette ? Keressed inkább össze dalaid, Miket az erkölcs a szemedre vet. Próbára teszlek ma, leányom, Itt egybegyűlünk egynehányon : Rammon, Cinoth, Jaban, Rezek, Mind müveit ördögök ezek S te itt, Yvette, minékünk holmi Pikáns dalocskát fogsz dalolni. Repertoárodban ha van olyan, Amelytől elpirulunk komolyan: Akkor Yvette — megéri ez a heccz — Minden bántódás nélkül elpiehetsz!

gráfiák számával. A socialisrrftíá ellen Ugyanis tenni kell valamit, ez a legújabb jelszó. Nemcsak valamit, hanem minél több valamit. Nem baj, ha ostobaság is, ha nevetséges, ha szánalmas is, de valami legyen. Tehát megtették azt is, hogy nem hivatalosan ugyan, de tényleg betiltották a Felhőszakadást, mivel ebben a darabban is. <$oeialistákról van szó. Az ember nem hisz a szemének, látva, a hatalmas, históriai állam, akinek kezében van a törvény, a jog és a hatalom, miképen indul háborúba a szegényf a'z ügyefogyott, a kiszolgáltatott elégedetlenek ellen. Ugyan tgólyatv gyenge-e a socialismus, hogy szinházban és újságban lehel-vele végezni, vagy olyan korhadt-e a mai rend, hogy rettegnie 'kell egy szinházi előadástól és egy lap papirostól is ? , £ OilXC '*• •' ^ aiBgsc-:. lé . . . tahó) ..!:

~ ~

IRODALOM. . *1 Pri f) ^ y J^n

Yvette (a legkomorabb prózában) : Bocsánat... Ingyen még a pokolban sem énekelek . . . (Óriási botrány. Luczifer a legelső ördöggel visszaküldi Yvettet Voss Rikhárdnak a földre. A függöny legördül.)

Incubus. Rege az elhunyt és feltámadott Íróról. Ridder Haggard az utolsó hetek alatt meghalt, de csakhamar ismét feltámadott. Az előbbi nem volna különös, megesett már másokon is, de az utóbbi mégis oly rendkívüli dolog, hogy illik róla megemlékezni. Ugy történt, hogy a She czimii ballet előadása előtt az operaháztól ösmeretlen kezek a legcsodálatosabb reklámhirecskéket küldték a lapoknak. Ezek a hirek nem maradtak a rendes mederben, hanem sajátságos kijelentéseikkel uj irányt kezdettek s leleményességükkel bámulatba ejtették a legöregebb Barnumokat. Egyebek közt az a hir is szárnyra kapott bennök, hogy az elhunyt Ridder Haggard családja képeket kért a Sheből, amelynek meséje az elhunyt iró egyik regényéből származott. Ez megható dolog volt s aki ezek után se ad két forintot egy zsöllyéért, hogy Ramzesz királyt tánczolni lássa, az kishitű ember. A reklámot pár nap múlva más követte s egy hét múlva az elhunyt el volt feledve. Történt azonban valami megdöbbentő véletlen: olyan ritkaság, mintha valaki a főnyeremény megüti vagy mintha a tengerbe dobna egy hatost s azt délben a feltálalt halban találná meg vagy mintha azt találná el, hány betű van a Times egy kiadásában. Az történt, hogy egy nap csakugyan levél érkezett az operához, még pedig Ridder Haggardtól, aki csakugyan képeket kért a Sheből. Ridder Haggard tehát nem halt meg és a családja annak idején nem is kérhetett fotográfiákat! Mit kell itt tenni ? Elhallgatni az egészet, nem háborgatni az elhunyt békéjét avagy világosságot deríteni mindenre ? Egy ideig gondolkoztak a dolgon, azután nyugodtan tultették magukat a halálozás esetén. Végre a reklám reklám marad s ahogy az ember nem haragszik meg azért, hogy a savanyuvizeknek tizenöt királya, a hírlapoknak harmincz legelterjedettebbje van, csak egyszerűen nem hiszi el, mért volna külön szabály Ridder Haggardra ? Es igy miután reklámra épen szükség volt, hirtelen föltámasztották az elhunytat s a nyájas olvasó örömmel értesülhetik róla, hogy Ridder Haggard erősen érdeklődik a She iránt és fényképeket kér belőle. Felhőszakadás. Ez a czime Gerő Károly népszínművének, melynek tegnap nem volt meg a premierje s ezentúl sem lesz meg. Miért ? Mert Szabolcsban földet osztottak a socialisták és a rendőrség nincs megelégedve a beszerzett amateur foto-

Az 1848 49-iki szabadságharez története. Gracza György ily czimii öl kötetes nagy munkájának utolsó két kötete is megjelent s el kell ismernünk, hogy derekas munkát végzett. Világosan, áttekinthető be'osztással csoportosítja az óriási anyagot s mig egyfelől felh'áfcnálja az összes meglevő forrásokat, másrészt számos, eddig ismeretlen adatot hoz fölszinre. Nyelve mindvégig tiszta, magyaros s emellett annyira élénk oly eleven, hogy ugy tetszik, mintha egy érdekfeszítő regény feküdne előttünk. Nagy előr$é a munkának a tárgyilagosság. Szerző a maga egyéni nézeteit nem tolja az olvasóra ; egyszerű krónikás, aki az eseményeket ugy mondja el, amint azokról a legjobb tudomása van. A munkának több, igazán nagybecsű része van, olyan, amely eddigelé igy szervesen sehol sem volt megírva ; ilyen például: önvédelmi harezunk okainak földerítése, az erdélyrészi oláh vérengzések, a külföld magatartása szabadságharczunkkal szemben, az elnyomatás, az emigráczió működése stb. Az érdekes szöveget közel 900 illusztráczió tarkítja: több szinnyomatu műmelléklet, a különféle arczképek egész sorozata, számos csatakép, hasonmás, ereklye stb. S e nagy munkának nyomdai kiállítása is- igen diszes. A bekötési táblákon Zala György budai bontód Szobrának kicsinyített dombormű másolata diszeleg. EgyszóvffD a- Lampel R (Wodiáner F. és fiai) czég minden tekintetberf-"rendkívül sikerült munkával ajándékozta meg a szabadságharczjubileuma alkalmából a magyar olvasó közönséget. A munk/iMk, mint halljuk, már eddig is nagy a kelete, most azonbah, Trogy teljesen kész s kötetekben is megjelent, bizonyára még kapósabb leend. Az öt kötet ára diszkötésben 35 frt. Megrendelhető Lampel R. (Wodiáner F. és Fiai) könyvkereskedésébetl1 Budapest, Andrássy-ut 21. sz. a. 1 frtos havi részletfizetésre is. Ezenkivül 9G harmincz krajczáros füzetben is kapható.

KÖZGAZDASÁG. A 3U,° o os magyar koronajáradék-kölcsön kötvénynyek átvételére vállalkozott csoport élén a Magyar Általános Hitelbankkal, most teszi közzé a fentemiitett kölcsönből kibocsátott 60 millió korona névértékű kötvényre vonatkozó aláirási felhivást, melynek értelmében az aláirás határidejéül f. hó 7-ike tüztetett ki. Az aláirás egyidejűleg Budapesten, Bécsben, Berlinben, Frankfurtban, Kölnben, Hamburgban, Amsterdamban és Brüsselben fog foganatosíttatni s előreláthatólag az aláirásra bocsátott összeg többszörös túljegyzésével fog végződni, minthogy a 521/a°/o ban megállapított aláírási árfolyam a külföldön uralgó nagy pénzbőség mellett megfelelő tőkeelhelyezésre kedvező alkalmat nyújt. Az Első magyar gyapjumosó- és bizományi részvénytársaság vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését id. Cséry Lajos elnöklése mellett. Első sorban tudomásul vették az igazgatóság és a

160 felügyelő-bizottság jelentéseit, amelyekből kitűnik, hogy az összes bevételek az elmúlt évben 122.478 frt 6 kr. volt, a kiadások összege pedig 89.996 frt 49 ltrra rúgott, maradt tehát tiszta nyereségül 32 481 frt 57 kr. Ez összegből a vezérigazgató és az igazgatóság tiszteletdiját 6496 frt 31 krt, a tartalékalap javára pedig 779 frt 55 krt levonva, a mult évről áthozott 2026 frt 88 krral együtt 27.232 frt 59 kr. áll rendelkezésre. Ebből 12°/o-os osztalék fejében 16.800 frtot osztanak ki, leírásokra fordítanak 4284 frt 79 krt, mig 6147 frt 80 krt a jövő évi veszteség- és nyereség-számlára visznek át. Az utóbbi összegből egy részt jótékony czélra fordítanak, mig egy másik részébői a hivatalnokokat jutalmazza a társaság. Miután az igazgatóságnak és a felügyelő-bizottságnak a fölmentvényt megadták, újra megválasztották igazgatósági tagnak Bujanovics Sándort, felügyelőbizottsági tagoknak pedig : id. Muslay Sándort, Gajári Ödönt, Keppich Emilt és Nádosy Györgyöt. Kuntz Endre indítványára köszönetet szavaztak az igazgatóságnak sikeres és eredménydus működéséért.

GRÓF KEGLEVIGH ISTVÁN-FÉLE COGNAC •• 1V1 1 IN L» C. IN U

I

I

K

A

r" M

A

I

^ U.

— I I I I I I I 1I I ! I I I I 1I ! I I I 1 I I I I I I I I I I I I 1I I I I I

A Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvénytársaság igazgatósági ülésében a vezérigazgató előterjesztette a lefolyt év mérlegét, amely a közel 12 millió forint értékű szállított gyártmányok után 737.399 frt SÍ krnyi tiszta nyereséggel záródik, ugy hogy az előző évi 205.751 frt 21 kr. nyereség-áthozattal együtt 943.151 frt 2 kr. áll a részvényesek rendelkezésére. Az igazgatóság elhatározta, hogy a márczius 19-ére egybehívandó közgyűlésnek az 1897. évi osztaléknak száz forintban való megállapítását fogja javaslatba hozni.

To

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS J Ó Z S E F Főmunkatárs: K Ó B O R TAMÁS. Helyettes szerkesztő:

MAKAI

EMIL.

3 frt 35 kr.-ig méterenként — japáni, chinai stb. legújabb mintázatok és színekben, valamint fekete, fehér és szines H e n n e b e r g - s e l y e m 45 kr.-tól szín

14 frt 65

és mintázatban.

mentesen, valamint fordultával

kr.-ig méterenként — a legdivatosabb szövés, Privát-fogyasztóknak

házhoz

szállítva

postabér

— mintákat pedig

küldenek:

és vámposta2

H e n n e b e r g - G . s e l y e m g - y á r a i (cs. és k. udv, szállító) Z ü r i c h b e n . — Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. —

hírneves Vetés ideje: tember.

Augusztus és sze

konyhakerti- és v i r á g m a g v a k

Ültetés távolsá^f^fő—20 cm. Talaj minőségi jót trágyázott.

zárt és hatóságilag védett csomagokban, a törvényesen bejegyzett mcdDe-DédJegygyeí valamennyi nagyobb

Aussaatzeit und September. V t f ttu. Pflanzweite: 15—Wcm. Bodcnbeschaffenheit: Gut gedüngtyf

f ű s z e r " és v a s k e r e s k e d é s e k b e n kaphatók.

A Budapesten Andrássy-ut 23. szám alatt létező Mauthner Ödön czég csakis olyan csomagoknál vállal teljes jótállást egészen friss és valódi magvakért, a mely csomagok ragasstva, a medveábrával és a Mauthner névvel jelölvék, ugy amint mellékelt rajz is mutatja.

Budapest, 1898. Nyomatott az » A t h e n a e u m «

irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

Homoki szőlőtelepitőknek igen fontos.

DECKERT ÉS HOMOLKA távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási-berendezők. Gyár és iroda : V I . , I z a b e l l a - u . 88.

BUDAPESTEN

Raktár: V . , D o r o t t y a - u . 8.

a m. kir. államvasutak és a magyar állam szállítói,

a hangosan beszélő grafit mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonosai. — Készít:

telefonberendezéseket köz-

p o n t t a l v a g y k ö r k a p c s o l á s s a l , elvállalja régi berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , t o v á b b á : villámhárítókat,

házi

sürgönyöket,

t ű z - és v i z j e l z ő - b e r e n d e z é s e k e t stb.

Villám világítást legszakszerűbb kivitelben, áron végez.

jutányos

Árjegyzék, költségvetések és a j á n l a t o k i n g y e n és bérmentve.

- = Bűvészet könyve. Irta: Tolnai Simon.

Előszóval ellátta : Tóth Béla. Rendkivü .'érdekes könyv jelent meg fenti czim alatt a könyvpiaezon. A 17 ivnyi vaskos kötet tartalmát nagyban emeli ama 400 drb rajz, mely a műben előfordul. Rendkívül megkönnyítik a mutatványok kivitelét a rajzok pontos készítése. Sőt a mutatványok megkönnyítésére egy-egy nehezebb mutatvány 4—5 rajzban van megmagyarázva. Mindazon titokzatos csodák, melyeket az indus fakirok, a perzsa mágusok s a hirneves európai művészek, mint Herrmann tanár, Bergher, Fox, L'home Masque, Marián, Beloccini stb. produkáltak, meg vannak magyarázva ezen könyvben s ugyanazokat bárki is előadhatja. A spiritizmussal külön fejezetben foglalkozik. Ára fűzve 2 frt 50 kr. diszkőtésben 3 frt. Megrendelés czim: T o l n a i S i m o n , Budapest, VII., Kertész-utcza 35. Kapható a könyvkereskedésekben is.

A

prjárr \n íy\j ó t a á l l F e n n s most már az országon kívül is elterjedt a hire, ameny1 1 c v > " • » H l 1 C I 1 I 1 nyiben ma már sok nemes és vadoncz csemetét szállít Horváth-, Szlavonország, Bosznia, Cseh-, Morvaország, Galiczia, Bukovina, Stájerország, Alsó- és FelsőAusztria, valamint Szerbia, Bulgária, Románia és Néme'ország részére. Nemesfa-állománya ezúttal 700,000 d b ; vadoncz-állománya 10 millió. A czég évenként4500— 5000 rendelőnek küld szállítmányokat. A gyümölcsfa-

ítmsüVTigy"étfa h o m o k i s z ö l ö t e l e p i t ő k n e k kincses háza azért, mert mint tudva van a homoktalajból kikerült fa a homokfőidben éppen ugy, mint az agjagos, kövecses talajban, nemkülönben a lapos és magas (hegyes) fekvésnél mindig biztosabban ered meg es fejlődik, mint az mely agtagos iszaplerakodásu vagy túlságosan kövérített talajban állíttatik elő, A gyümölcsfajok boldogult Bereczki M á t é mezőkovácsházi hirneves telepéről valók. Ugy magasderekú, v a l a m i n t törpe csemeték megrendelhetők k ö r t e , a l m a , szilva, ószi-baraczk, kajszin-baraczk, cseresznye, meggy, l a s p o n y a , birs, d i ó és eperből. Az 1—2—3—4 éves, gazdag gyökerű, fajhiteles, igen szép csemeték darabja azok erőssege szerint 15 krtól 40 krig. A 4—5 éves igen erős koronás sorfák darabja 45—50 kr. Nagybani vételnél az árak külön megállapodás tárgyat képezik. Fentirt gyümölcsfajokból táblaürités folytán 1—2—3—4 éves selejtezett minőségű csemeték is kaphatók, erősség szerint 2—5—7—10—15 krért, melyek gazdag gyökérzetüknél fogva főként nagybani telepilésekhez olcsóságuk folytán igen ajánlatosak. Fenti minőségű csemeték vadonczai is bármily számban és erősségben megrendelhetők a fentirt czégnél. A gazdag gyökérzetü vadonezok 1000 darabonként azok erőssége szerint 5 Irt 85 krtól 19 írtig terjed. Nagyobb vételnél 5—10— 15»/e engedmény. Levél-czim:

U N G H V Á R Y L Á S Z L Ó gyümölcsfa-iskolája, Czegléden. ! ! Tessék á r j e g y z é k e t

M A GYAR

Hol keressük t

i i>

a

t

arezport?

kérni!!

J E L Z Á L O G - H I T E L BANK.

Kérjük

Miiller J. L-

HIRDETMÉNY. A Magyar Jelzálog-Hitelbank t. cz. részvényesei az 1898. márczius

h ó 17-ik napján déli

féle

12 órakor a bank helyiségeiben (V., Nador-utcza 7. sz. a.) tartandó

XXIX- i k r e n d e s

közgyűlésre

ezennel tisztelettel meghivatnak. N A P I R E N D : 1. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság évi jelentése. 2. Az 1897. évi mérleg megállapítása és a felmentvény megadása. 3. Határozathozatal a tiszta nyereség hováforditása iránt. A

részvények

letehetők:

Budapesten : a bank főpénztáránál (V., Nádor-utcza 7. sz. a.) és a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbanknál. Bécsben : az Union-banknál. Párisban : a »Société générale pour favoriser le développement du Commerce et de l'Industrie en Francé* czimü banknál. A z l g a z g a t ó s á g . Alapszabályok

a

kivonata.

23. § . 20 részvény tulajdona 1 szavazatra jogosit. 24. §. Részvényesek, kik szavazó jogukkal élni akarnak, kötelesek a közgyűlés összeülte előtt legalább 8 nappal, részvényeiket téritvény mellett letéteményezni. A letéteményezes a bank pénztáránál, vagy más, a hírlapokban kijelölt helyeken eszközlendő. 25. §. A szavazójog személyesen vagy meghatalmazott által gyakorolható. Meghatalmazás csak részvényeseknek adható. Testületek, intézetek és kereskedelmi czégek, továbbá nők és kiskorúak, a közgyűlésen törvényes képviselőjük altal vehetnek részt, ha azok különben részvényesek nem volnának is. Azoknak, kik szavazó jogukat igazolták, a részvények és az utánok járó szavazatok számának negjelölésével ellátott igazoló jegyek adatnak ki. A részvények a részvényes által sajatkezüleg aláirandó jegyzékbe, számszerű sorrendben és pedig i Magyar Jelzálog-Hitelbanknál 1, minden egyéb letéthelyen 2 példányon bejegyzendők. A letevő a letett részvényekről téritvényt nyer és a részvények annak idején, a közgyűlés megartása utan, csakis ezen téritvény visszaadása mellett fognak neki kiszolgáltatni. Az 1897. évi mérleg és jelentés 1898. márczius hó 9-től kezdve a t. cz. részvényesek rendelkezésére áll.

Blaha-Serail-Pouder-t. Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arezporát, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arezpor között a legjobb; ItlTáhS szakemberek által megvizsgálva, vegyileg Hutásak «• l*l|eiea Ártalmatlannak találtatott Mint pipereszer nélkülözhetlen, az arezbőrnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pirt kölcsönzi.

Egy d o b o z 6 0 k r , n a g y o b b I frt.

Créme P o m p a d o u r , ez azon szer, m e l y l y e l a hires P o m p a d o u r asszony csodás szépségét megőrizhette a n é l k ü l , hogy az egészségéro ártalm a s lett v o l n a . A »Créme P o m p a d o u r , az arcz és kéz bedürzsölésére h a s z n á l t a t i k reggel és este, a z u t á n .serail p o u d e r r e l , lesz b e h i n t v e .

Kapható

Egy tégely

a gyárosnál

MÜLLER J. L.

császári

1 f r t 80 kr.

és k i r á l y i

udvari

lllatsser- és pipereszappan gyári

szállitó raktára

Budapest, IY., Koronaherczeg-ntcza 2. sz. alatt. N a g y r a k t á r r e n d k í v ü l j ó minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. • V

Utánzásoktól

óva tik.

CALDERÖNI és TÁRSA Váczi-u. 30.

BUDAPEST.

Kis hid-u. 8.

S z í n h á z i l á t c s ö v e k aluminiumhól legkülönbözőbb kiállitásban.kitünő üvegekkel,bőrtokban vagy

elegáns peluche zacskóban. Női látcsövek fogantjával. LegujabD Zenss-féle távcsövek. Tábori, vadász- és versenjr-látrsövek legújabb átalakitassal á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orr c s í p t e t ő k é s s z e m t t v e g e k urany, ezüst, teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. T e r e m - é s a b l a k - h ő m é r ő k diszes kivitelben. Rajzeszközök. F é n y k é p é s z e t i k é s z ü l é k e k stb. dusz választékban.

Árjegyzékek

kívánatra

bérmentve

küldetnek.

Erfurti P

főzelék- és virágmagvakat első minőségben szállít

I

Jut z dffó (gühlKs

i

mag^cres^edö,

*

'

magtenvésztö

és

dinánd utóda)

f

kereskedelmi

"

kertész.

i

Erfurt (Németország).

^ Alapíttatott 1833-ban.

*

Alapíttatott 1833-ban. »

D u s á n illusztrált árjegyzék (magyar vagy német 'fffrj^fr

||

kiadásban

A GANZ és TÁRSA vasöníö és gépgyár részv.-társnlat BUDAPESTEN t. cz. részvényesei 1898. évi márczius h ó 19-én, szombaton d. u. 3 órakor Budapesten, II. kerület, Ganz-utcza, a gyár helyiségében tartandó

huszonkilenczedik rendes

közgyűlésre

tisztelettel meghivatnak.

Napirend: 1. Az 1897. évi mérleg előterjesztése, az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentései, a tiszta nyeremény felosztása iránti határozathozatal s a felmentvény megadása. 2. Egy igazgatósági tag megválasztása. 3. Netáni indítványok az alapszabályok értelmében. SJBT" Az alapszabályok 14., 15. és 36. §§ ai értelmében a közgyűlésen csak azon részvényesek birnak szavazati joggal, kiknek részvényei a társaság könyvében legalább három hónappal a közgyűlés előtt nevökre írattak át és akik részvényeiket legalább három nappal a közgyűlés előtt a társulati pénztárnál letéteményezték. Egyébiránt részvények helyett budapesti nyilvános hitelintézetek letét-jegyeit is lehet letenni, ha ezekből kiviláglik, hogy a letéteményezett részvények a társulat részvénykönyvébe a letéteményező nevére vannak beírva. A közgyűlésen minden alapszabályszerűen letéteményezett egy-egy részvény egy egy szavazatra ad jogot, ha azok száma nem több tíznél. De ezen számon felül csak minden öt-öt részvény után esik egy-egy szavazat. A szavazás jogát meghatalmazott által is lehet gyakorolni; meghatalmazott azonban a törvényes képviselőket kivéve, csak szavazatképes részvényes lehet. Az évi mérleg a felügyelő-bizottság jelentésével együtt folyó évi márczius 11-től kezdve a gyári igazgatóság irodájában a t. cz. részvényesek rendelkezésére bocsáttatik.

Az igazgatóság.

^

A villamos fényfürdő,

Meghívás

a Magyar leszámítoló- és pénzváltó-banknak 1898. évi m á r c z i u s h ó 13-ik n a p j á n déli 12 ó r a k o r a bank saját helyiségében (Budapest, V. ker., Dorottya-utcza 6. sz.) tartandó

XXVIII. rendes k ö z g y ű l é s é r e .

melyet W i n t e r n i t z t a n á r is a legbiztosabb -sikerűnek ismer el, s o v á n y i t á s r a , ideggyengeség, idegesség, k ö s z v é n y , reuma, vérszegénység, sápkor és ezukorbetegség m a r a d a n d ó g y ó g y í t á s á r a , b á r . mily betegséggel járó fájdalom megszüntetésére: h a z á n k b a n egyedül

Dr.

PA L Ó C Z

Ezenkívül

I G N Á C Z

rendelő intézetében

van tökéletesen berendezve. vizkura, svéd gyógygimnasztika, v i l l a m o s f ü r d ö , masszázs stb. Télen is használható.

homok-

B U D A P E S T , I X . , V á m h á z - k ö r u t 7. szám.

N A P I R E N D : 1. Az igazgatóság jelentése az 1897. évi üzletről. 2. Az 1897. évi számadás és mérleg előterjesztése és az igazgatóságnak a megállapítandó osztalékra vonatkozó indítványa. 3. A felügyelő-bizottság jelentése az igazgatóság által előterjesztett évi számadás és mérlegről, valamint a nyereség felosztását illetőleg tett indítványok megvizsgálásáról. 4. Ezen tárgyak, nemkülönben az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére adandó felmentvény fölötti határozat. 5. A felügyelő-bizottság megválasztása. flV* Azon t. cz. részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni kívánnak, felhivatnak, hogy az alapszabályok 17. §-a értelmében részvényeiket, a még le nem járt szelvényekkel együtt, legkésőbb f. évi márczius 10-ikéig a társaságnál Budapesten, vagy az Union-Banknál Bécsben letéteményezzék. A megvizsgált mérleg és az erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentés 1898. évi márczius 4 étől kezdve a társaság helyiségeiben a részvényesek rendelkezésére áll. Budapesten, 1898. évi február hó 24-én.

A z igazgatóság.

Ezennel közhírré tétetik, hogy a Magyar Királyi Szab. Osztálysorsjáték VI. osztály húzása (I. sorsjáték) f. évi márczius hó 9-től április hó 6-ig lesz és pedig a következő napokon: Márczius 9 , 1 0 , 1 1 , 1 2 , 1 4 , 1 5 , 1 7 , 1 8 , 2 1 , 2 2 , 2 3 , 24, 28, 2 9 , 3 1 .

Április 1, 4 és 6,

A húzások mindig d. e. 9 órakor kezdődnek és a magyar királyi kormány ellenőrző hatósága és kir. közjegyző jelenlétében nyilvánosan történnek a fővárosi vigadó termében. Budapest, 1898. évi február hó 27-én.

Magyar Kir. Szab. Osztály sorsjáték Igazgatósága. Lónyai.

Hazay.