M O R P H E M E S
Z A L A V Á R I
2 0 0 5
M O R F É M Á K
Z A L A V Á R I
2 0 0 5 ZALAVÁRI JÓZSEF ©
Zalavári Józsefet több mint két évtizede ismerem, és követem figyelemmel egyre inkább kiteljesedô pályáját. Olyan folyamatosan és átgondoltan építkezô alkotó, akit a sokszínûség és az érzékenység jellemez talán a legteljesebben. Már egyetemi évei alatt kitûnt érzékenysége a világ különbözô jelenségeinek megfigyelésében, kérdéseinek-problémáinak felismerésében és egyéni megválaszolásában éppen úgy, mint ahogy kitûnt évfolyamtársai közül nagyobb tájékozottságával, lényegre törô érdeklôdésével, a szûkebb környezete és a nagyvilág által generált kérdések elmélyült tanulmányozásával, az elmélet és a gyakorlat egyenértékû mûvelésével. Rendkívül érzékenyen reagál az újdonságokra legyenek azok tudományos vagy mûvészeti, hazai vagy külföldi eredetûek, s mindezeket tovább gondolva építi munkásságba. Tervezôi és oktatói, mûvészi és teoretikus tevékenységében elvont fogalmakkal és konkrét formákkal egyaránt élesen fogalmaz, szuggesztív egyéniségével lebilincseli hallgatóit, nézôit. Gyakorlati célú tárgyai és mûvész munkái, nonfiguratív képei és plasztikái közös tôrôl fakadnak, mindegyik a formai átgondoltság minôségével ajándékozza meg a szemlélôt. Az utóbbi években kiteljesedô plasztikai tevékenysége egyre nagyobb figyelmet kelt itthon és külföldön. A Pécsi Mûhely szellemiségébôl, Lantos Ferenc festômûvész mester körébôl indulva a Magyar Iparmûvészeti Egyetem formatani kísérletei, Józsa Bálint és Mengyán András, majd Fajó János munkásságának értékei lendítették elôre alkotói pályáján. Zalavári geometrikus-konstruktív rendjét ezért racionális átgondoltság és erôs érzelmi feszültség, egy látszatra minimalista formakészlet és magas fokú szellemi igényesség egyszerre jellemzi. Ez egy olyan gondolati erôtér, amely feszültséggel, vibrálással tele, és amelynek hatása alól nehéz kivonni magunkat, további kutatásra, szellemi utazásra késztett. Ebben a környezetben elsô látásra nincsen semmi különös, az anyagok és a felületek ismertek a XX. század ipari és mûvészeti világából, de amikor közel kerülünk hozzájuk, kapcsolatba lépünk velük, megnyílnak-kinyílnak számunkra a formastruktúrák legyen az utcabútor vagy
térplasztika. Világos, tiszta, éles formák, távolról sokszor az eseménytelenség, megszokott építô elemek jellemzik ezeket a megoldásokat, csakhogy éppen akkor kezdôdik a varázslat, a játék, a zene bennünk, amikor a szemlélô majdnem végez a globális tájékozódással. Hirtelen megragad egy jól ismert ív, egy lézervágott egyenes szokatlan befejezése, egy konstrukciós csomópont, egy meglepô formai részlet, és ezzel egészen más lesz az egész értelme, más szintre kerül az egész mû, megemelôdik a mindennapi megszokott megoldások fölé. Legjobb munkáiban ez a játékosság és hûvös visszafojtottság kettôssége ragad meg: ilyenek a Morfémák, a legutóbbi évekbôl származó, virtuózan megoldott formái. Zalavári az anyagokat és a felületeket, s az ezekbôl épített szerkezeteket gondosan tanulmányozva szuverén alkotóként használja, maximális hatásra törekedve. Ezek az érzéki, tiszta, elegáns formák, kemény felületek, – a rozsdamentes acéltól a porcelánig – nemcsak szigorú konstrukciót, hanem fémesfénnyel vibráló színvilágot, maradandó élményt is alkotnak együtt. Egy szabad, érzékeny és büszke szellemiségû alkotó szárnyalását képviselik Zalavári munkái a fizikai és szellemi térben, amelyeket már nemcsak kollégái és barátai, egyre növekvô számú tanítványai becsülnek, de hazai közgyûjtemények és külföldi magángyûjtôk is örömmel ôriznek gyûjteményeikben.
Prof. Dr. Ernyey Gyula Budapest, 2005. január
Kis elmozdulások: Szubjektív elôszó és kulcsszavak Zalavári morfémáihoz „A konkrét mûvészet univerzális, de mégis egyedi, és elutasítja az individualitást – az individuum javára.” Max Bill (Kulcsszavak: konkrét mûvészet, 3D vizuális nyelv, morfémák, geometriai mûvészet, csoportmûveletek, monokrómia, kis elmozdulások, szekvenciák, virtuális terek) (A szubjektív rész: Pechemre ma reggel elmentem a FIAC-ra. Ez Párizsban történt 2005 októberében. A FIAC a kortárs nemzetközi mûvészet nagy hírû vására, s mint ilyen – még akkor is, ha vásár - sok tekintetben mértékadó volt - valamikor. A már nem élô klasszikus moderneket kivéve ma alig akadt valami, s valaki, aki izgalmat okozott volna. Ami plasztikában jó volt az Schöffer volt, Soto volt, és Jacobsen volt Denise Renénél. És persze a nemrég elment Chillida. Az élôk közül ittott, amott, néhány Morellet, Marta Pan és Sigurd Rompza tiszta struktúrájú munkája. A nap folyamán akkor jutott elôször eszembe Zalavári – mennyire beleillene a nagy konkrétok közé! Szóval a FIAC csakugyan vásárrá silányult, s ma már nem tükre az új törekvéseknek. Kommercializálódott, hatodrendû félig figurális, félig popartkodó mázolmányok gyékényévé lett és nem mer többé újat adni. Alig találni valamit, ami mögött gondolat van. Mennyire hiányoznak az átgondolt mûvek! Ekkor jutott eszembe másodszor Zalavári.) Zalavári mélyen intellektuális mûvész. Minimális, vagyis hogy néha már-már minimalista eszköztárral dolgozik és eközben hihetetlenül sokat mond a térrôl, a fényrôl és a mozgásról. Túl egyszerû lenne azt mondani, hogy munkássága egyenes folytatása a zürichi konkrétoknak, bár számomra ez már magában is a minôség vélelmezhetôségét jelentené, de az kétségtelen, hogy a Max Bill-i örökség nála egyértelmû. Talán nem annyira
formavilágában, hiszen más utat jár mint Bill a „harmonikus mérték és törvény” megtalálásában, de plasztikai megfogalmazásának szigorúságában és igényességében valamint feladatának axiomatikus megfogalmazásában mindenképpen a konkrét mûvészet esztétikai programját tekinti számára mértékadónak. Gyanítom, hogy formatani vizsgálódásai – és egy, a növendékei számára tisztességgel vállalható vizuális oktatási program kidolgozása – során jutott el morfémáihoz. A morfémák egy háromdimenziós vizuális nyelv mondatai, ahol a nyelv szavai (elemei) egy eggyel alacsonyabb dimenzióban vannak definiálva. Ezek az elemek a következôk: a kör, a háromszög és a négyszög. A morfémák nyelvtana, ami tehát a szavakat kapcsolja össze adott szabályok szerint, szintén minimális. Zalavári nyelvtana két mûveletet alkalmaz: a bemetszést és a hajtást – mindkettôt többszörösen megengedve. Mindössze ezzel a két mûvelettel és a három síkformával hoz létre hihetetlenül izgalmas, elegáns és meghökkentôen új háromdimenziós tereket. Szigorú, de mégis játékos szerkezetek ezek. Zalavári munkamódszerét illetôen is Bill diktátumára hallgat: „.. a mûvész munkája jelentôs mértékben a tartalom matematikai megközelítésében lelhetô fel…”, bár itt már a csoportelmélet körvonalai sejlenek fel, túllépve ezzel a geometrikus síkfestészet alapmûveleteinek fajói gyakorlatán, de megôrizve az eredeti gondolat tartalmát. Fajó János és Lantos Ferenc pozitív hatása itt kétségtelen jól lemérhetô. Talán érdemes még megjegyezni, hogy Zalavári morfémái monokrómok, azaz tudatosan kerüli el a színek adta akcentus problematikáját. Ezzel már sokan foglalkoztak Johannes Itten- tôl, Fajó Jánoson át Ingo Glass-ig és bár rendkívül fontos problémakör, Zalavárinak mégis sikerült megmaradnia alapfeladatánál: mi történik a síkban definiált három alapelemmel, ha azokat – az esetek zömében magukban – a két alapmûvelet egyszeri, vagy akár többszörös alkalmazásának veti alá? Számomra a legizgalmasabb terek akkor keletkeztek, amikor a síkfelületek bemetszés(ek) utáni hajtása viszonylag kicsi volt. Ezek a munkák bámulatosan finomak.
A kis elmozdulások ismételt alkalmazása soha nem érzett valós és virtuális tereket és al-tereket eredményez. A kis altér valahol ott van a hajtogatások által definiálva, de mégsem látható. (A morfémák nézése közben Steve Reich-et érdemes hallgatni – szekvenciák kis elmozdulásban…) Bár Zalavári módszertana lineáris, hatása meglepô módon mégsem az. Megint nehéz megszabadulni a matematikai analógiáktól, jelesen a katasztrófa elmélettôl: a kis elmozdulás nagy változást indukálhat – valószínûleg ez a megértés kulcsa Zalavári mûvészetéhez. Ha a morfémák mondatok, akkor a morfémák egy lehetséges szekvenciája (egy kiállítás anyaga) egy vizuális novella és/vagy regény. Egy vizuális történés morfémákkal kifejezve. Morfémák metamorfózisa. Metamorfémák. Végül a technikáról. Lézervágó. Richard Paul Lohse: „A gép és a kifejezés együtt alakulnak; a módszer sajátmagát jeleníti meg, ez a kép”
Szöllôsi-Nagy András Párizs, 2005. október
Ha Zalavári Jóskára gondolok, mindig valami egyszerû, tiszta, szellemi területre jutok, ahol az ember jól érzi magát. Nem azért, mert olyan egyszerû, hanem, mert egyszerûségében olyan sûrített formák és gondolatok vannak elrejtve, melyek ugyan a felületen könnyen mutatják meg magukat, de lényegük nehezen hozzáférhetô. Filozofikus alkotó, aki mindig valamilyen lényeges kérdést feszeget, úgy gondolom, hogy azt keresi, hogyan lehet a legegyszerûbb módon – vizuális plasztikai formában – egyetemesen fontos dolgokat megsejttetni… Mûveire tehát a minden lehetôséget magában foglaló alapformák és a belôlük származtatható mindenirányú természetes következtetések költészetté nemesedése jellemzô. Költészet, amit tesz, a geometria költészete, vagy a költészet geometriája, amikor az érzékeny gondolati és mûvi pontosságnak igen nagy jelentôsége van. Zalavárinál ez nem csak mûvészi program, hanem emberi magatartás is, tehát a világhoz való viszonyának egy olyan állandósága, amely képes az esetenkénti kihívásokra nemes egyszerûséggel, érzékenyen és hitelesen reagálni. Ezáltal a nagy összevisszaságban és a bóvli-tömkelegben a tiszta és járható szellemi utat mutatja. Pécs, 2005. 03. 27. Lantos
I have been known Zalavári József for over two decades, and ever since I follow his evolving career. He is a keen and thorough artist, the qualities that most completely describe him are sensitivity and versatility. This sensitivity was already apparent during his student years that manifested in his observations of the world’s various phenomena, his ability for recognizing problems and his individual way of responding to them. He stood out of his student fellows with his wider scope of interest, focused research, thorough study of locally and globally emerging problems, and with excelling in both theory and practice. He possesses an exceptional sensitivity for novelties, may they be scientific or artistic, local or foreign of their origin, which he reworks and thus interprets into his own world. In his design and teaching, artistic and theoretic activity he applies both abstract and actual forms with great accuracy, his charismatic personality impresses his students and audience. His utilitarian objects and pieces of art, such as non-figurative paintings and sculptures have the same origin, granting the observer with a unique quality radiating from his carefully considered forms. His sculptural activity that evolved during the past few years attracts a growing attention both in Hungary and abroad. He commenced his artistic studies at the Atelier of Lantos Ferenc in Pécs, which he continued with individual experimentation carried out at the Hungarian Academy of Design, a research fuelled by the works of Józsa Bálint, Mengyán András and Fajó János. Zalavári’s geometric-constructive structures can be characterised by both pragmatic rationalism and sensual tension; his range of forms that appears restricted for the first sight is paired with a very high intellectual standard. With his forms he creates a strong aura of thought, filled with tension, vibration that does not leave us untouched; it invites us for further exploration and a spiritual journey. We find nothing special in this environment as a first impression, his materials and surfaces are well known in the 20.th century industry and art, but as we get closer to them, their hidden structure reveals itself, may they be street furniture or sculptures.
His artistic repertoire consist of straight, pure, sharp forms, that appear to be uneventful, common structures from the distance, but the magic, the game, the music starts right here, when the observer is nearly finished with gaining a general impression. All of a sudden a well-known arc, an unusual termination of a laser-cut straight line, a constructional joint or a surprising formal detail attracts us, and thus the entire object reinterprets itself, stepping out of the everyday routine and entering into a higher dimension. In his best works the duality of this playfulness and restriction is fascinating, like in case of the Morphemes, his virtuously conceived forms from the latest years. Zalavári, as an independent artist, creates his structures by a thorough study of material and surface, aiming for a maximum effect. These sensual, pure, elegant forms and crisp surfaces, - ranging from inox to china - constitute not only a strict construction, but a metallic-gleaming colour spectrum which leave a deep impression in the observer. They represent a sensitive, proud and free-minded artist’s flight. Zalavári’s creations are respected not only by his colleagues and friends but by his ever growing number of students, and are proudly retained in Hungarian and foreign public and private collections.
Prof. Dr. Ernyey Gyula Budapest, January, 2005.
Small displacements - A subjective preface and keywords to Zalavári’s morphemes “Concrete art tends toward the universal and yet cultivates the unique, it rejects individuality, but for the benefit of the individual.” Max Bill (Keywords: concrete art, 3D visual language, morphemes, geometric art, group theory, monochrome, small displacements, sequences, virtual spaces) (Here comes the subjective part: I had an unexpected and unfortunate experience today when I attended the FIAC. The FIAC is the renowned contemporary art fair which took place in Paris, France, and as such, even if it is a fair, it used to be pretty typical setting. Used to be, I must add, because this is past tense I am afraid. This time there was hardly anything or anybody, except the ‘non-living’ modern classics, that excited me in any way. Many of the great masters were present: Nicolas Schöffer was there, as were, Soto and Jacobsen at Denise René , as was, of course, Chillida, who passed away recently. Of the living, there were a few great artists, here and there, and you could occasionally find wonderful pieces by François Morellet, for example, as well as Marta Pan and Sigurd Rompza but that was about it. What was missing was clean and clear structures. This was the first time that day that Zalavári sprang to mind: How well he would fit into the ranks of these great concrete artists! Anyway, the level of the FIAC has gone downhill: down to the level of a real fair where anything goes for big money except big ideas, of which there are none, and as a result there was nothing to sell. The whole show has become far too commercial with semi figurative, semi post pop-art simulating stuff and sadly the FIAC is no longer the mirror of exciting new direction in contemporary art. There was hardly any-
thing behind which there was a well thought out intention or theory. New innovations and thinking are definitely needed. So this was the second time that Zalavári had come into my mind that day.) József Zalavári is a deeply intellectual artist. He works with a minimum number of tools, which in itself could be considered minimalist, and yet his pieces have an incredible great amount to say about space, light and movement. It would certainly be too simplistic to say that he is a direct continuation of the Zurich concrete movement, although this in itself would offer some sort of quality. However, there is no doubt that he does carry on the ‘Max Billean’ heritage. He does this, not necessarily by employing the same forms, as he has definitely chosen to take a different path from Max Bill in finding what Bill himself calls “harmonious measure and law”, but rather in the strict and demanding formulation of his plastic expression. In applying an axiomatic approach to the definition of his tasks it is clear that he considers the æsthetical programme of concrete art as his chosen means of artistic expression. One suspects that his studies of form as well as the development of visual education programmes for his students at the University of Applied Arts in Budapest have led to the creation of his morphemes. Morphemes are sentences of a three dimensional, visual language where words or elements of the language are defined in a two dimensional space. For Zalavári these elements consist of the circle, triangle, and square, respectively. The grammar of the language, i.e. the rules that connect the words, is also minimalist, containing just two operations: the cut and the fold., which he occasionally multiplies. By employing such operations as well as three elementary forms on the plane Zalavári is able to create extremely exciting, elegant and surprisingly new three dimensional spaces. These are strict yet very playful structures. As far as his method of work is concerned, Zalavári again keeps
Max Bill’s dictum in mind. Bill was convinced that “it is possible to evolve a new form of art in which the artist’s work could be founded to quite a substantial degree on a mathematical line of approach to its content”. However, it is possible to see the contours of group theory in Zalavári’s approach that certainly go beyond the practice his teacher, János Fajó, would have established during their discussions about the basic operations of geometric art on the plane. In this context the positive impact of his teachers, János Fajó and Ferenc Lantos, is beyond doubt. It is also worthwhile to note here that Zalavári’s morphemes are monochrome which means that he perhaps consciously tries to avoid the problems of colour-given accents in his visual language. Although it is a very important issue that has been dealt with by many: from Johannes Itten through János Fajó to Ingo Glass, to mention just a few, the artist is still able to adhere to his basic task: that of deciding what will happen to the three basic elements defined on the plane if they are subject to the (potentially repeated) applications of the two operations, i.e. cutting and folding? The most exciting spaces were generated when the fold, carried out after the initial cut, was relatively small. These works are extremely delicate and subtle. The repeated application of small displacements results in real and virtual spaces as well as sub-spaces unseen so far. For instance, a small sub-space does exist, as defined by the folding, yet it is invisible. (One might recommend listening to work by Steve Reich while experiencing the morphemes; music made up of sequences of small displacements…) Although Zalavári’s method is clearly linear, the impact is surprisingly nonlinear. It is somehow not difficult to find analogies in mathematics, namely the catastrophe theory, whereby a small displacement could possibly bring about substantial change. This is most probably the key to understanding Zalavári’s art.
If the morphemes are sentences, then a possible sequence of morphemes, i.e. an exhibition, is a visual story. A visual story expressed through and by morphemes. This is the metamorphose of morphemes. Metamorphemes. Finally, a word about the technique applied. Zalavári uses a laser cutter to create his pieces, which brings to mind Richard Paul Lohse’s idea that: “Machine and expression are developed simultaneously; the method represents itself, it is the image”. A. Szöllôsi-Nagy, Paris, October 2005
When I think of Zalavári Jóska, I always get to some simple, pure spiritual territory, where I feel good and comfortable. This is not because he is so very simple, but because his simplicity shelters very dense forms and thoughts that appear easy on the surface but are difficult to access in their essence. He is a philosophical artist, who always dwells on important issues. I suppose he is looking for the simplest way – expressed in visual sculptural forms – for suggesting universally important things. He bases his expression on elemental forms, from which he constitutes a formal language, that he gradually refines into Lyrics. What he makes is Lyrics, the lyrics of geometry, or the geometry of lyrics, where sensitive thoughts and artistic accuracy have great importance. In Zalavári’s case, this is not only an artistic programme, but an ethical stance, a constant relation with the world, which enables him to react to occasional challenges with noble simplicity, sensitivity and authenticity. Thus in this great mess and gadget-yard he marks a pure spiritual path to be followed.
Pécs, 2005. 03. 27 Lantos
Ich kenne und betrachte Joseph Zalavári und seine sich mehr und mehr vervollkommende Laufbahn seit mehr als zwei Jahrzehnten. Er ist ein systematisch und konsequent arbeitender Schöpfer, den ich am ehesten als vielseitig und empfindsam bezeichnen kann. Seine Empfindsamkeit beim Betrachten der Erscheinungen der Welt, deren Fragen und Probleme wurden schon während der Jahre an der Universität erkennbar. Er hat sich durch seine größeren Kentnisse und tiefe, immer auf das Wesentliche strebende Interesse von seinen Kommilitonen hervorgehoben. Er war beachtenswert, weil er die Fragen, die durch seine engere Umgebung oder durch die große Welt entstanden, immer mit tiefster Aufmerksamkeit verfolgte und weil Theorie und Praxis für ihn immer gleichwertig waren. Er reagiert unerhört sensibel auf Neuigkeiten sollten sie von Natur aus wissenschaftlicher oder auch künstlerischer Art, einheimischer oder ausländischer Herkunft sein. Ob er entwirft oder lehrt, künstlerisch oder theoretisch tätig ist, er formuliert immer – egal ob mit abstrakten Begriffen oder konkreten Formen – scharf, fesselt durch seine suggestive Persönlichkeit Zuschauer und Zuhörer. Gebrauchsgegenstände, die er entworfen hat, seine künstlerische Arbeiten, nonfigurative Bilder oder Plastiken, alles entsprang einem gemeinsamen Stamm und schenkt dem Zuschauer eine gründlich überlegte visuelle Qualität. Seine sich immer mehr vervollkommende bildnerische Tätigkeit in den letzten Jahren sorgt für immer mehr Aufmerksamkeit in Ungarn und im Ausland. Erster Impuls auf seiner schöpferischen Laufbahn schenkte ihm die Werkstatt in der Stadt Pécs, der Kreis vom Maler Ferenc Lantos, dann die Experimente über die Struktur der Form an der Universität für Kunstgewerbe, die Ergebnisse und Werte der Kunst von Bálint Józsa, András Mengyán und später János Fajó. All diese Impulse sorgten für Schwung in seiner künstlerischen Laufbahn. Deshalb kann man seine geometrische – konstruktive Ordnung mit starker gefühlsmäßiger Anspannung als rational durchgedacht bezeichnen. Es besteht aus anscheinend minimalistischen Formen, enspricht aber zugleich hohen geistigen Ansprüchen. Dies ist solch ein Kraftfeld der Gedanken, voll mit Spannung und Vibrieren, von wessen Anziehung wir uns nur schwer befreien können und was uns
auf neue Forschungen und geistige Reisen anfordert. Auf den ersten Blick kann man in dieser Umgebung nichts außergewöhnliches entdecken, die Materien und Oberflächen sind uns aus der industriellen und künstlerischen Welt des XX. Jahrhunderts schon bekannt, nur wenn wir uns annähern, wenn wir Kontakt aufnehmen öffnen sich die Strukturen der Formen für uns, mag es ein Straßenmöbel oder eine Plastik sein. Klare, saubere, scharfe Formen. Vom Fernen erscheinen diese Lösungen vielleicht als ereignislos, typisch sind auch Elemente die uns schon gewohnt sind, aber der Zauber, die Musik, das Spiel fängt in unseren Innern nur dann an, wenn man mit dem globalen Betrachten eigentlich beinahe fertig ist. Plötzlich wird man von einem gut bekannten Bogen, von dem ungewönlichen Ende einer Laser – beschneideten Linie, einem strukturellen Knotenpunkt oder einem überraschenden förmischen Detail erfaßt, und damit bekommt das ganze eine völlig andere Bedeutung, man kann neue Horizonte entdecken und das Werk erhebt sich über die alltäglichen Lösungen. In seinen besten Werke fasziniert mich am meisten diese Zweiseitigkeit, sie sind spielerisch aber kühl und zurückhaltend zugleich. Diese Zweiseitigkeit können wir bei den in der letzten Zeit entstandenen virtuosen Formen der „Morfemen” entdecken. Zalavári betrachtet gründlich die Materien, die Oberflächen und die aus diesen entstandenen Konstruktionen. Er nutzt diese als souveräner Schöpfer und strebt immer danach eine vollkommene Wirkung zu erreichen. Diese sinnliche, klare, elegante Formen, harte Flächen – vom rostfreien Stahl bis zum Porzellan – bilden eine strenge Konstruktion aber eine metallisch-strahlende Farbenwelt wohl auch und damit beschenken sie uns mit einem unvergänglichen Erlebnis. Die Werke von Joseph Zalavári stellen uns, wie auf geistlicher so auch auf physikalischer Ebene, den Flug eines freien, sensiblen Künstlers mit stolzer Geistigkeit dar. Das sind Werke die heute nicht mehr nur von seinen Kollegen und Studenten – die sich immerzu vermehren geschätzt sind, sondern auch heimische öffentliche Kunstsammlungen und ausländische Sammler gern in ihren Sammlungen bewahren. Budapest, 01.2005-08-11 Prof. Gyula Ernyei
An Joschka Zalavári denkend gelange ich immer auf eine einfache, klare, geistige Ebene, wo der Mensch sich wohl fühlt. Nicht deshalb, weil er einfach ist, sondern weil in seiner Einfachkeit solch verdichtete Formen und Gedanken verborgen sind, die sich zwar leicht auf der Oberfläche zeigen, aber dessen tieferer Sinn nur schwer zugänglich ist. Er ist ein Philosophischer Künstler der ständig über wesentliche Fragen grübelt. Ich glaube er sucht den Weg wie man auf einfache Weise in visuellen, plastischen Formen universelle, wichtige Dinge ahnen lassen kann… Für seine Schöpfungen sind also vereinigende Grundformen die alle Möglichkeiten in sich schließen, die daraus abstammenden natürlichen Schlußfolgerungen und deren Veredelung zur Poesie typisch. Es ist Poesie was er macht, Poesie der Geometrie oder Geometrie der Poesie, wo die Präzision des sensiblen Denkens und der Schöpfung von höchster Bedeutung sind. Bei Zalavári ist dies nicht nur ein künstlerisches Programm sondern auch menschliches Verhalten. Eine Kontinuität also in seinem Verhältnis zur Außenwelt, durch welche er fähig ist auf die Herausforderungen mit adeliger Einfachkeit sensibel und glaubenswürdig zu reagieren. Auf dieseWeise kann er im Durcheinander und Trödel-Masse unserer Gegenwart einen klaren und gangbaren geistigen Weg zeigen.
Pécs, 27.03.2005 Lantos
Petits déplacements Préface subjective et mots-clés aux morphèmes de Zalavári «L’art concret tend vers l'universel, mais cultive l'unique, il rejette l'individualité, mais au profit de l'individu.» Max Bill (Mots-clés: art concret, 3D langage visuel, morphèmes, art géométrique, théorie de groupe, monochrome, petits déplacements, séquences, suite, espaces virtuels). (C’est ici qu’intervient la partie subjective: pas de chance, je suis allé à la FIAC aujourd'hui. À Paris, en France, en octobre 2005. La FIAC est une foire bien connue d’art contemporain et, en tant que telle, et même si c'est une foire, elle avait pour habitude de présenter d’assez belles pièces. Avait pour habitude, je crains de devoir insister sur l’emploi du verbe au passé. Il n’y avait pratiquement rien ni personne, si l’on excepte les modernes classiques qui m'ont ému comme d’habitude. Ce qui était bon, c’étaient les Nicolas Schöffer, les Soto et les Jacobsen chez Denise René. Et bien sûr Chillida, lui aussi récemment décédé. Des artistes vivants, on trouvait ça et là des œuvres du merveilleux François Morellet, les travaux de Marta Pan et de Sigurd Rompza, mais c’était tout. Les structures propres et claires manquaient. C'est alors que j’ai pensé à Zalavári pour la première fois de la journée. Comme il s’intégrerait bien au milieu de ces grands artistes contemporains! Quoi qu'il en soit, la FIAC est devenue désormais une vraie foire où tout est fait pour le grand argent sans pour autant qu’il y ait de grandes idées, parce qu’il n’y en a aucune, donc il n’y a rien à vendre. L'exposition est devenue bien trop commerciale, avec des œuvres à moitié figuratives, à moitié imitation de post pop-art, et malheureusement ce n'est plus là le miroir excitant des directions nouvelles. Il n’y avait presque rien de présenté qui ait été soutenu par une intention précise ou une théorie bien pensée. On a vraiment besoin d’œuvres nouvelles, pensées, réfléchies. C’est alors que j’ai pensé à Zalavári pour la seconde fois de la journée.)
József Zalavári est un artiste profondément intellectuel. Il travaille avec un nombre d'outils minimum, voire minimaliste, et pourtant il exprime quantités de choses sur l'espace, la lumière, le mouvement. Il serait certainement trop simpliste de dire qu'il est une continuation linéaire des concrets de Zurich (bien que ceci en soi soit une signe certain de qualité) ; il est sans aucun doute également l’héritier de Max Bill. Pas forcément en utilisant les mêmes formes, parce qu'il a sûrement choisi un chemin différent de celui de Max Bill pour trouver «la mesure et la loi harmonieuses», comme le disait Bill lui-même, mais plutôt dans la formulation stricte et exigeante de son expression plastique. En appliquant une approche axiomatique pour définir ses tâches, il est clair qu'il considère le programme esthétique de l'art concret comme son «maître-étalon». On suppose que ce sont autant ses études de la forme que le développement de son programme d’éducation visuelle pour ses étudiants à l'université des arts appliqués de Budapest qui l’ont mené à la création de ses morphèmes. Les morphèmes sont les phrases d'une langue visuelle tridimensionnelle où les mots ou les éléments de la langue sont définis dans un espace bidimensionnel. Pour Zalavári, ces éléments sont le cercle, le triangle et le carré. La grammaire de la langue, c’est-à-dire les règles qui en relient les mots, est également minimale, ne contenant seulement que deux opérations: la coupe et le pli. Ces deux opérations sont de temps en temps multipliées. L’utilisation de ces deux opérations et de ces trois formes élémentaires sur une surface plane crée des espaces tridimensionnels extrêmement excitants, élégants et étonnamment nouveaux. Ce sont des structures sévères et pourtant très gaies. Et pour ce qui concerne sa méthode de travail, Zalavári garde à l’esprit les règles édictées par Max Bill, qui était convaincu qu’«il est possible de faire évoluer une nouvelle forme d'art dans laquelle le travail de l'artiste pourrait être fondé dans une large mesure sur une ligne mathématique d'approche à son contenu». Cependant, on pourrait discerner les contours
d’une théorie de groupe dans l’approche de Zalavári qui va certainement au-delà de la pratique que son professeur János Fajó avait établie, lorsqu’il parlait des opération de base de l’art géométrique sur une surface plane. Dans ce contexte, l’influence positive de ses professeurs, János Fajó et Ferenc Lantos, ne fait aucun doute. Il est aussi intéressant de noter ici que les morphèmes de Zalavári sont monochromes, ce qui signifie qu'il essaie peut-être d’éviter consciemment les problèmes des accents apportés par la couleur dans son langage visuel. Bien que ce soit là un point très important déjà étudié par beaucoup, de Johannes Itten à János Fajó en passant par Ingo Glass — pour n’en nommer que quelques-un — Zalavári peut encore s’atteler à son travail de base: que se passera-t-il avec les trois éléments définis sur le plat lorsqu’ils seront soumis aux applications, potentiellement répétées, des deux règles de la grammaire, le pliage et le découpage? Les plus passionnants des espaces ont été produits lorsque le pliage effectué après la coupe était relativement petit. Ces travaux sont extrêmement délicats et subtils. L'application répétée du petit déplacement a pour résultat de faire apparaître des espaces réels et virtuels, et des sous-espaces à peine entrevus. Par exemple, un petit espace secondaire qui sera défini par le pliage restera pourtant invisible. (À propos des morphèmes, on pourrait recommander d'écouter la musique de Steve Reich : suites avec petits déplacements...). Bien que la méthode de Zalavári soit clairement linéaire, l’effet en est étonnamment non-linéaire. Là encore, il est quelque peu difficile de ne pas trouver d’analogies mathématiques, comme la théorie de la catastrophe (ou l’effet papillon) : un petit déplacement peut entraîner de grands changements. C'est probablement là que se trouve la clef pour comprendre l'art de Zalavári. Si les morphèmes sont des phrases, alors une suite possible de morphèmes (comme une exposition) est une histoire visuelle. Une histoire visuelle exprimée à travers et par des morphèmes.
C'est la métamorphose des morphèmes. Les métamorphèmes. Encore un mot concernant la technique appliquée. L’utilisation d’une coupe au laser. Ceci me rappelle une phrase de Richard Paul Lohse: «La machine et l'expression sont développées simultanément. La méthode se présente d’elle-même, elle est l'image.» A. Szöllôsi-Nagy, Paris, octobre 2005
MÛVEK
WORKS
Nyitott négyzet / Open square 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 40 x 40 x 24
Nyitott kör / Open circle 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 35 x 35 x 15
Kör-háromszög-négyzet / Circle-triangle-square 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 34 x 30 x 20
Térhárom / Spacethree 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 27 x 30 x 17,5
L. mesternek / for L. master 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 30 x 30 x 9
Forduló négyzet I. / Turning square I. 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 40 x 40 x 16
Forduló négyzet II. / Turning square II. 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 35 x 35 x 24
Négytagú tér / Quartenary space 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 25 x 25 x 18
Négy kör / Four circle 2003 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 24 x 30 x 22
Öt tér / Five space 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 45 x 45 x 18
Négy negyed tér / Four quarter space 2004 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 49 x 72 x 38
Tükörszem / Mirror eye 2003 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 10 x 10 x 20
Pillangó / Papillon 2003 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 22 x 22 x 23
Nyitott gömb / Open sphere 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 19 x 30 x 21
Mandorla 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 21 x 21 x 4
Szárnyak I. / Wings I. 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 20 x 33 x 15
Szárnyak II. / Wings II. 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 30 x 46 x 15
Forgó / Turn 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 18 x 20 x 19
Forgó tér / Revolving space 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 21 x 24 x 27
Négyzet spirál / Square spiral 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 16 x 11 x 7
Fekete madár / Black bird 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 27 x 32 x 31
Négy középpont / Four centre 2005 0,2 cm rozsdamentes acél / stainless steel 35 x 32 x 12
Zalavári József
Csoportos kiállítások Group exhibitions
1955-ben született Pécsen Tanulmányok: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 1984 Jelenlegi státusza: egyetemi adjunktus, Budapesti Közgazdaságtani és Mûszaki Egyetem Lakáscíme: 2030 Érd, Burkoló u. 11.
1981
Born in Pécs, 1955 Educated: Hungarian Applied Arts University 1984 Present status: assistant professor. Budapest University of Technology and Economics Address: Érd Burkoló u. 11. H-2030
1982 1986 1987 1989
1992
Ösztöndíjak Fellowships
1993
1989-91 1982
1994
Moholy-Nagy László Ösztöndíj Ludwig Alapítvány Ösztöndíj
1977-1982 Pécsi Vizuális Mûhely tagja Mûvészeti vezetô Lantos Ferenc 2001Szerencsi Iskola- és Mûvésztelep Plasztika szekcióvezetô Mûvészeti vezetô: Fajó János Egyéni kiállítások One man shows
1995 1997 1998 1999 2001
1992 1994 1995 2004 2005
Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest
Szent Kristóf Galéria Tölgyfa Galéria Fészek Galéria Symposion Galéria Fény Galéria
2002 2003
XI. Országos Amatôr Képzô- és Iparmûvészeti Kiállítás, Pécs Pécsi Vizuális Mûhely kiállítása Pécsi Galéria Budapest Posztgeometria Fészek Galéria Budapest Mûvészet ma II. Budapest Galéria Budapest Téli tárlat Mûcsarnok 1992 Budapest Nemzetközi Korárs Képzômûvészet’93 Közlekedési Múzeum Budapest Ars (Dis) Symmetria Kilátó Galéria Paks Vizuális Kisérleti Alkotótelep kiállítása Városi Mûvelôdési Központ Kiállítóterem Budapeat Budapesti Nemzetközi Kortárs Képzômûvészet kiállítás Közlekedési Múzeum Budapest Paksi Vizuális Kisérleti Alkotótelep kiállítás Budapest Art Expo Budapesti Nemzetközi Vásárközpont F pavilon Paks Paksi Mûhely kiállítás Paksi Képtár Paks Nyári Alkotótelep kiállítás Városi Mûvelôdési Központ Kiállítóterem Lipótfa Lipótfai Papírmûvész Alkotótábor kiállítása Budapest Art Budapest Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Vásár Budapest Vásárközpont Hollóháza Nemzetközi Mûvésztelep Kiállítás Porcelán Múzeum Székesfehérvár Szent Korona Galéria 2003 Szent Korona Galéria Székesfehérvár Párizs Határok és átjárások az érem mûvészetben Magyar Intézet
2003
Miskolc
2004
2005
Budapest
Kôkapu Nemzetközi Mûvésztelep kiállítása Magyar Képzômûvészek és Iparmûvészek Székház Galéria Székesfehérvár Karsai Mûvésztelep kiállítása Szent Korona Galéria Budapest Árkád Galéria Szentendre LePont-Híd Szöllôsi-Nagy – Nemes Gyûjtemény kiállítás Mûvészeti Malom Budapest Új konstruktívisták A Magyar Festészet Napja Millenáris Park Budapest Szimmetria Galéria IX Pápa Nemzetközi Szabadtéri Szoborkiállítás Köztársaság Liget Szolnok Nemzetközi Szoborkert Hatvany Lajos Múzeum Budapest Nemzetközi Acélszobrász Fesztivál Rákóczi Kert Csepel Veszprém Európa Szoborpark kiállítás Mûvészetek Háza Olaszliszka Csiky Tibor Nemzetközi Szobrász Emlékpark
Mûvei közgyûjteményekben Works in public collections Paksi Képtár Kortárs Mûvészeti Gyûjtemény 1990-tôl Európa Szoborpark Kôkapu 2003-2005 Európa Szoborpark Veszprém 2005és magángyûjteményekben - and prirvate collections
A katalógust szerkesztette: Zalavári József A katalógust tervezte: Zalavári József Fotókat készítette: Varga Gábor Ákos Fordították: Szöllôsi-Nagy András, Máthé Katalin, Gy. Molnár Emese, Léo Róna-Beaulieu Felelôs kiadó: Zalavári Súdió Bt. Zalavári József A katalógus a Direct-Line Kft. és a mûvész támogatásával készült ISBN 963 219 528 0 Zalavári József © Nyomdai munkák: Paletta Press Nyomda Kft. 2092 Budakeszi, Szôlôskert u. 19. Telefon: 06 (23) 451 351, 451 959 Fax: 06 (23) 452 853 E-mail:
[email protected] Tipográfia: Énekes Ferenc [ F e F e ]
M
O
R
F
É
M
Á
K
