Z (9247) Magyar Ruggyantaárugyár Rt., (Fond)

Z (9247) Magyar Ruggyantaárugyár Rt., 1890-1949 (Fond) scope solutions ag

Archive Plan Context Context:

MNL Magyar Nemzeti Levéltár, 1000-2100 (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, 1000-21. sz. (Levéltár) Z (45080) Gazdasági Levéltár, 1585-2000 (Fondfőcsoport/Szekció) (9246) Magyar Ruggyantaárugyár Rt. és vállalatai. intézményei, 1890-1949 (Fondcsoport/Levéltár) Z (9247) Magyar Ruggyantaárugyár Rt., 1890-1949 (Fond)

Information on identification Ref. code

Z (9247)

Ref. code AP

Z

Title

Magyar Ruggyantaárugyár Rt.

Creation date(s)

1890 - 1949

Level

Fond

Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters 264.81 Additional comments Comments

Comments

MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR RT. (Z 570-575, 1316-1317, 1336-1337, 1339-1343) 1867 után Magyarországon is megkezdődött a gyáripari fejlődés, amit a kormány az állami ipartámogatási rendszer kiépítésével próbált meg elősegíteni. A fejlődéssel együtt megnőtt a gumiipari termékek iránti igény is. Ezt a tényt felismerve alapította üzemét 1882-ben Schottola Ernő, Első Magyar Ruggyanta (Gumi) és Asbest Áru Gyárak néven. Ez a gumigyár volt a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. elődvállalata. A kezdetleges kis üzem 40-50 munkással dolgozott. Az állami kedvezmény megszerzése a gyár technikai fejlődését elősegítette, de egyben megpecsételte Schottola Ernő sorsát. A magyarországi piac - és a megszerzett állami kedvezmények - felkeltette két külföldi, egymással rivalizáló gumigyár érdeklődését, akik meg kívánták vásárolni a kis üzemet. Az egyik a Vereinigte Gummiwarenfabriken, a másik az Oesterreichisch-Amerikanische Gummifabrik AG volt (az ?amerikai? jelző mindössze arra utalt, hogy a nyersanyagot Latin-Amerikából importálták, tehát nem amerikai tőkerészvételt jelent). A győztes az utóbbi cég lett, amely a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank Rt. részvételével, Schottola vonakodása ellenére 1891-ben megszerezte a Kerepesi úti gyártelepet. Az osztrák vállalatot természetesen nem a telep, hanem az 1890-ben tíz évre nehezen kiharcolt állami kedvezmény érdekelte. A Magyar Ruggyantaárugyár Rt. (MRG) 1890. december 31-én alakult meg 300 000 korona alaptőkével. Az alakuló közgyűlés az igazgatóság elnökévé Emich Gusztáv képviselőt, az Atheneaum vezérigazgatóját választotta meg. A vállalatot kezdetben Bécsből irányították. Gyártási köre rendkívül korlátozott volt, többnyire a bécsi gyár ter-mékeit forgalmazta. Az Oesterreichisch-Amerikanische Gummifabrik AG - mint több más osztrák cég is az MRG-t látszatüzemként alapította. Az 1800-as években a gyár legfőbb megrendelője a Magyar Királyi Államvasutak volt, amellyel még Schottola 1890-ben négy évre szerződést kötött, amit több ízben is meghosszabbítottak. A MÁV hosszú távú megrendelései - valamint a Dresdner Bank 80 000 márkás hitele 1894-ben - tették lehetővé a gyár rekonstrukcióját és folyamatos bővítését. Az új termékek gyártásának megindítása is további beruházásokat igényelt. 1893-tól a műszaki gumiáruk (vasúti ütközők, fékberendezési gumicikkek, szelepek, tárcsák, zsinórok) mellett megkezdődött a kerékpárgumik gyártása is. 1895-ben a bécsi Brüder Trebitsch Gummi Puppen und Spielwarenfabrik cégtől játékgyártáshoz szükséges be-rendezéseket, félkészárut vásároltak kedvező áron, az osztrákok azonban kikötötték, hogy tíz évig az egyedárusítási jog őket illeti. Ugyanebben az évben a Magyar Országos Iparegyesület Nagy Arany Iparérmet adományozott a cégnek. 1896-ban a társaság nagy sikerrel részt vett a millenniumi kiállításon. A labdagyártást is ekkortájt vette kezdetét. 1897-ben alakult meg a Vegyészeti Munkások Szövetsége, mint a vegyipari munkások szakegylete. Az MRG munkásai 1907-ben beléptek a szövetségbe. 1898-ban az újabb gyárbővítésre 62 000 Ft invesztíciót szavazott meg az igazgatóság. A századfordulót követő években az üzem gyártási ágazatai dinamikus ütemben bővültek.

This document was created using an EVALUATION version of ActiveReports. Only a licensed user may legally create lnyr.eleveltar.hu

1

reports for use in production. Please report infractions or address questions to [email protected]. Copyright © Wednesday, February 01, 2017 2002-2011 GrapeCity, inc. All rights reserved.


Comments

Comments

Comments

Az 1900-as évek elején az állami megrendelések hosszú távú biztosításával kezdetét vette a gyár átfogó rekonstrukciója és továbbfejlesztése is, új gyárépületeket létesítettek, bővítették a gépparkot. Ebben az időben több új terméket vezettek be, amelyek gyártásához a külföldi technológia és szabadalmak ismerethiánya okán osztrák, német és cseh mestereket kellett a gyárba csábítani, hogy betanítsák a munkásokat. 1909-ig a szorosan vett termelőmunkát ezek a mesterek irányították, de az átgondolt szakmai irányítás még sokáig hiányzott az üzemekben, és mérnöki képzettséget igénylő kutatómunkát sem folytattak. Változást csak dr. Stern Rudolf, német vegyészmérnök igazgató-gyárvezetővé történő kinevezése hozott. Az üzemekben a német nyelv volt az általános, és a német mesterek miatt előnyben részesítették a németül tudó munkásokat, így az MRG munkásai többnyire rákosfalvi és tolnai svábokból verbuválódtak. 1910-től változott a helyzet, magyar mérnököket és technikusokat vettek fel, azonban az ellentét megmaradt a mesterek és a munkások között. A századfordulón az MRG még napszámosokat foglalkoztatott, idényjelleggel. Munkásainak száma a vállalat megalakulásakor 229 fő volt, 1906-ra 400, 1913-ra 776 főt számlált. 1901-ben bevezették a Tauril védjegyű azbeszt-kaucsuk tömítőlemezek (IT-lemezek) gyártását. A Tauril hamarosan egyike lett a legismertebb márkáknak Angliában, Kanadában és Franciaországban. Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete is ezt a kiváló minőségű tömítést használta. 1902-ben kimagasló eredménynek számított a keménygumi-gyártás (ebonit) megindítása. 1904-ben a nyolc vezető osztrák gumigyár és az MRG kartellba tömörült. A kartelltagság növelte a gyár tekintélyét, javította üzleti lehetőségeit. A kartell-megállapodás tartalmazta az obser-waltersdorfi gyár megvételét is. A nagyvállalat kérvényezte az "Első Magyar Ruggyantaárugyár Rt." név használatát, de kérését elutasították. 1905-re a vállalat hatalmas fejlődést ért el a magyar gumiiparon belül. Az elért eredményeket az ez évi üzleti jelentés a gyártási folyamat tökéletesítésében és a forgalom hatalmas emelkedésében látta, amely a tengerentúli üzlet hathatós fejlesztése révén jött létre. Az eredményeket az is mutatja, hogy ugyanebben az évben 1 600 000, majd 1907-ben már 2 500 000 Koronára emelték fel a vállalat alaptőkéjét. 1906-ban a részvénytársaság érdekeltséget vállalt a Gummiwarenfabrik Josef Miskolczy Wien-Traiskirchen cégben, amely elsősorban automobil-pneumatikák gyártásával foglalkozott. A tranzakció érdekessége, hogy a magyar gyár éppen az osztrák iparba kapcsolódott be, így természetesen érthető, hogy az Oesterreichisch-Amerikanische Gummifabrik AG nem nézte jó szemmel alvállalata lépését. Néhány év múlva a régi tulajdonos, Miskolczy kivált a cégből, ekkor a cég neve Semperit Gummiwerke GmbH lett. 1907-ben a vállalat tovább terjeszkedett a nemzetközi piacon, gyárat alapított Párizsban Societe Francaise de Joints et du Cautchouc néven, elsősorban a Tauril tömítőlemezek gyártására. A kis üzem rövid idő alatt Franciaország egyik első tömítőanyaggyárává fejlődött. 1914-ben az MRG párizsi gyárának működését a francia hatóságok beszüntették. Ugyanebben az évben Berlinben eladási üzletet nyitottak, a Deutsche Tauril Gesellschaft-ot. Ugyancsak 1907-ben, az országos sztrájkhullám részeként, az MRG-ben is sztrájkba léptek a dolgozók. Ez volt az első, de egyben utolsó komolyabb sztrájk az üzemben, és mivel minden munkás részt vett benne, sikerrel zárult. Eredményeképpen a gyárban megállapították a minimális béreket, szabályozták a túlórabéreket, bevezették a kilenc és fél órás munkaidőt és elismerték a szakszervezetet. 1909-ben megalapították a Palma Kaucsuk Rt.-t 200 000 korona alaptőkével a gumicipősarok-üzlet fejlesztésére. 1910-ben egyrészt tovább folytatódott a Palma elnevezésű cégek létrehozása, Palma Kautschuk GmbH néven újabb vállalat alakult Bécsben, másrészt bővült a budapesti gyár: megkezdte működését a Keménygumi Osztály. 1911-ben részt vett a vállalat a Magyar Daimler Automobil és Garage Rt., Budapest, valamint a Magyar Automobil Westinghouse Rendszer Rt. (Arad) finanszírozásában. Ekkor vállalt érdekeltséget az Első Magyar Fémtömlőgyár Rt., Pozsony cégnél is, és közreműködött a Budapesti Automobil Közlekedési Rt. alapításában. Ugyanebben az évben Bécsben konszern jött létre az Oesterreichisch-Amerikanische Gummifabrik AG, továbbá a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. és a Semperit Gummiwerke AG között. 1912-ben a gyáron belül felállították az Automobil-pneumatik Osztályt a Tauril-pneumatik gyártására. Az Oesterreichisch-Amerikanische Gummifabrik AG beolvasztotta magába a Semperit Gummiwerke GmbH-t, így megalakult a "Semperit" Oesterreichisch-Amerikanische Gummifabrik AG, amely így a Monarchia legnagyobb gumigyára lett. 1913-ban a vállalat a Marta Magyar Automobil Rt.-nek 500 000 korona hitelt nyújtott, majd megszerezte a vállalat részvénytöbbségét is. 1914-ben a részvények nagy részét névértéken eladták a Budapesti Automobil Rt.-nek, majd egy év múlva minden részesedésükről lemondtak a mannheimi Benz-gyár javára. Ugyanekkor a Magyar Daimler Automobil és Garage Rt., Bp. átalakult, és felvette a Tauril-Pneumatik Rt. nevet, de változatlanul a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. hatáskörében maradt. Bécsben párhuzamosan Tauril-Pneumatik GmbH néven alakult egy új vállalkozás. Mindez szorosan összefüggött a Tauril-pneumatiknak a megjelentésével.


2



Comments

Comments

Comments

1915-ben a gyár érdekkörébe vonta a Bárdi József Automobil Rt.-t, amely egyben a Mercedes és Marta autók budapesti vezérképviseletét is ellátta. Az első világháború éveiben többféle gyártási eljárást sikerült megszerezniük. Így 1916-ban a Semperit céggel megállapodtak a Sembusto-kerék gyártásának ügyében. 1917-ben pedig a Tudor-akkumulátor gyártói vettek át gyártási tapasztalatokat. Az első világháború folyamán az MRG folyamatosan segélyezte a hadiszolgálatra bevonult tisztviselőket, munkásokat, és azok családjait. 1916-ban már 35 alkalmazottja teljesített hadiszolgálatot. Az üzemkorlátozások miatt munka nélkül maradt munkásnők anyagi támogatását is felvállalta a vezetés. 1917-ben került sor 3125 darab Bárdi-féle részvény átvételére, majd 1918-ban eladták a vállalat tulajdonában lévő pozsonyi Fémtömlőgyár Rt. részvényeit. 1918-ban közreműködtek a Magyar Asbestgyár Rt. alapításában, 1919-ben pedig értékesítették a birtokukban lévő Autótaxi-részvényeket. Az első világháború után az új határok közé került Magyarországon a vállalat világviszonylatban is a szakma élvonalába küzdötte fel magát. Már a háború alatt kikísérletezték a Rubbelit Fine márkájú keveréket, majd 1923-tól kezdve a Latex-gyártmányokat. Ekkor jelentek meg az első anódszabadalmak, amelyeknek közös jellegzetessége az volt, hogy a kész formázott terméket közvetlenül gumitejből állították elő. Mindezek révén mód nyílt bizonyos áruk előállítására jobb minőségben és javított kivitelben, valamint lehetővé tették egészen újszerű gumiáruk (poharak, pneumatiktömlők, puha és keménygumival történő fémbevonatok) gyártását. A vállalat egy nemzetközileg számottevő szabadalmi központot hozott létre, amelynek alapítói dr. Klein Pál és Gábor Ferenc voltak. Érdekes itt megjegyezni, hogy 1893-tól Rechnitz Béla volt a vállalat igazgatója, akit 1926-ban bekövetkezett halála után dr. Klein Pál követett. A laboratórium vezetője pedig, Jármai Zoltán, műszaki igazgató lett 1929-ben. 1918-ban hozták létre a Rechnitz Béla Segélyalapot, amely a vállalat alkalmazottainak és családjainak támogatására létrehozott 250.000 koronát kitevő alapítvány volt. Az anódszabadalomban rejlő lehetőségek kiaknázására ez idő tájt megalakult az Anode Rubber Company. Ugyancsak megalakult a Latex gyártmányok felhasználására a közismert négyes szövetség, amelynek a következő cégek voltak a tagjai: 1. Dunlop Rubber Company 2. U.S. Rubber Company 3. Societa Italiana Pirelli 4. Magyar Ruggyantaárugyár Rt. A vállalat részvényérdekeltséget szerzett a Dunlop Rubber Co. Ltd.-nél. Az egész világra kiterjedő kapcsolat a Dunlop konszernnel az autógumiabroncs-gyártásban különösen előnyösnek bizonyult. A világháború utáni infláció, a határok elzárása, a régi külföldi kapcsolatok elvesztése, a nyersanyagárak folyamatos ingadozása és az általános bizonytalanság nehéz feladat elé állította a vállalat vezetését. Négy éven belül a részvénytőkét összesen 894 millió koronával kellett emelni és az ekkoriban megjelent új adófajták (vagyonváltság, forgalmi adó) is súlyos terhet jelentett a cégnek. A válságból 1925-re sikerült kilábalnia az országnak és ezzel együtt az MRG-nek is. Ezután néhány éves kedvező konjunktúra következett. A Szabadalmi Osztály felfejlesztésével egy időben került sor - tekintettel a megnövekedett exportra - az Export Osztály újjászervezésére, és a külföldi exporthálózat kiépítésére. Többek közt ekkoriban, 1922-1923-ban jött létre megállapodás a londoni Cressal Ltd.-vel az Angliába exportált Cordatic-pneumatik forgalomba hozataláról. A vállalat legfontosabb export gyártmányai az alábbiak voltak: Lastex, Lactron, Gulliver és Palma. Természetes, hogy nagy hatással volt a magyar vállalkozás egész munkájára a gumi világpiaci árának alakulása, amely 1925-1936 között csökkenő tendenciát mutatott. A gumiipari késztermékek árai 20-25%-kal csökkentek, és volt olyan árucikk, amit csak az önköltségi ár alatt lehetett eladni. Ismét időrendben haladva az alábbi üzleti események történtek: 1924-ben érdekeltséget vállaltak az Uzinele Chimice Romane romániai vállalatnál. Ez az összeköttetés azonban nem volt hosszú életű. 1925 óta részesedésük volt a Dorogi és Társa Gumigyár Rt.-ban. 1928-ban megalapították eladási szervezetükként az Emergé Kaucsuk Rt. -t, amely 1933-ban egyesült a Palma Kaucsuk Rt.-vel. Új neve: Emergé és Palma Kaucsuk Rt. lett. Ugyancsak 1928-ban az MRG megalapította Brassóban az S. A. pentru Industrie Elektrica si Chimica Fabrica de Cauciuc elnevezésű gyárát, amely hamarosan Románia jelentős ipari vállalkozásává vált.


3



Comments

Comments

Comments

A Ruggyantaárugyár 1930-ban service-állomást létesített a Cordatic Rt.-nél annak érdekében, hogy a Clincher- és SS-köpenyek helyes arányát az értékesítésen keresztül kialakítsa. Ugyanebben az évben Rotterdamban megalakult egy saját kereskedelmi vállalata is Interrub néven. A műszaki gumiáruk és gumitalpú vászoncipők gyártására hozták létre, de 1936-1937-ben már a gumiabroncsgyártást is felvette tevékenységi körébe, Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt. elnevezéssel. Ez a gyár forgalmazta a budapesti vállalat termékeit is. 1932-ben a vállalat fuzionált a Dorogi és Társa Gumigyár Rt.-vel, érdekkörébe vonta az Aramit Kaucsuk Rt. -t, és megalakították az Emergé és Revere Fonal Kft.-t, amely a latexből készül gumifonalak ("Lactron" és "Lastex") forgalomba hozatalát végezte. 1934-1935-ben létrehozták a Váci utcában működő Falus Kft.-t az MRG termékeinek népszerűsítésére. 1935-ben kartellszerződést kötöttek a nagytétényi Hungária Guttapercha és Gumiárugyár Rt.-vel. Ugyanekkor a vállalat megvette a Láng László Gumigyárat, nevét pedig "Aramit" Kaucsuk Kft.-re változtatták. Ennek üzemét a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. újra megindította. Ugyancsak 1935 körül gyártási engedélyt adtak a Societé d'exploitation des Etablissement Lick & des Brevets Paramount cégnek az Ivry-sur-Seine-i vidéken. 1935-1936 után a vállalat londoni képviselete a Technical Rubber Company Ltd. lett. 1936-ban az úgynevezett négyes szövetségből kilépett a Societa Italiana Pirelli cég. Az Emergé-Revere pedig fuzionált a Lastex-Jarn és Lactron Thread Ltd. cégekkel. A nagy gazdasági világválság az MRG-t is megviselte, az export az 1929-es szintet csak 1936-ban érte el újra, ekkor a kivitel összege 2 259 963 pengő volt (a legjelentősebb exportcikknek a játékáruk számítottak, amelyeknek célállomása az USA volt). 1937-es év első felében pedig már 30 országba exportáltak, 2,5 millió pengő értékben. 1936-ban sikerült tíz évig húzódó tárgyalások után a székesfővárostól megvenniük az üzem közvetlen szomszédságában egy 5000 négyszögöles területet, ami az ekkoriban bevezetett, új termékek gyártásához volt szükséges. Egy év múlva került sor 450.000 pengős beruházással a vállalat új kultúrházának megépítésére. A vállalat fokozatos fejlődését elősegítette az is, hogy az alkalmazott diplomás műszaki vezetők száma 1920 és 1929 között ötről harmincötre emelkedett, valamint a gyár munkásainak száma is nőtt ez idő alatt, 546-ról 2430 főre. 1938 után nagy fejlődésen ment át a Keménygumi Osztály. 1938-ban eladták az albertfalvai telepet az Aramit Kaucsuk Kft.-nek, majd felszámolták a Tauril-Kautschuk GmbH céget. Az 1930-as évek végén, az üzleti sikerekek hatására a vállalat a leányvállalatoknál tőkeemelést hajtott végre, és 1937-ben elkészült a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. és Érdekkörébe Tartozó Vállalatok Elismert Vállalati Nyugdíjpénztárának alapszabályzata is. A belső változások közé sorolható esemény, hogy 1940-ben létrejött az alkalmazottak jóléti alapja 500.000 pengő összeggel. 1939-1942 között került sor az ún. "505"-ös Osztály berendezésére, amely műanyagokat állított elő. Az újabb alapítások sorát 1939-ben a Magyar Vegyiművek Rt. néven Rákoskeresztúron felépített gyár vezette be, amelyet a Péti Nitrogénművek Rt.-vel együtt létesítettek. Hosszú idő óta állandó kapcsolatban volt a vállalat a Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt.-vel is. 1941-ben a Kelet-európai Gumibizottság Rt. is az érdekköri vállalatok sorába lépett. Ezen kívül az Asbestos Vegyi- és Technikai Cikkek Gyára Rt., valamint az Emergé és Palma Kaucsuk Rt. Nagy jelentőségű volt a nagyméretű (Teve) és egyéb repülőgépköpenyek gyártása. A háború utolsó éveiben a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. mindinkább hadiüzemmé alakult át. A németek az egész gyárat ki akarták telepíteni, végül - hosszas tárgyalások után - a MÁV nyergesújfalui cementgyárának telephelyére tervezett részleges kitelepítést sem hajtották végre a gyár gazdasági vezetői, sőt a gumi- és kaucsukkészletet sem szállították ki az országból. A gyár 1944 decemberében leállt. 1945-ben a háborús károk helyreállítása után fokozatosan megindult a termelés. Az 1946. május 10-i rendkívüli közgyűlés szentesítette, hogy a vállalat részvényeinek 22,7%-a a Szovjetunió tulajdonába kerüljön. 1947-ben az MRG igazgatósága felszámolta feleslegessé vált leányvállalatát, a Dorogi és Társa Gumigyár Rt.-t. 1948-ban előbb állami kezelésbe került a részvénytársaság, végül az 1949. évi XX. törvény értelmében vált állami tulajdonná, 1949. december 20-án. A Magyar Ruggyantaárugyár leányvállalatait szintén államosították. A vállalat külkereskedelmét teljes mértékben a Kelimpex, majd annak jogutóda, a Chemolimpes bonyolította le. Ami a vállalati ügyintézést illeti, bizonyos, hogy 1891 körül a magyar mellett még párhuzamosan használták a német nyelvet is. Az egyik előírás szerint: "A főkönyv, a Salda-kontó és a journal minden esetben magyar nyelven vezettessék, a többi könyv (segédkönyvek) németül is vezethető." A kiterjedt angolszász kapcsolatok következtében a fennmaradt iratok jelentős százaléka - de elsősorban a levelezés - angol nyelvű volt.


4



Comments

A vállalat szervezeti felépítését, a bonyolult kapcsolatokat az érdekköri és leányvállalatokkal az iratanyag és a rendkívül csekély mennyiségű szakirodalom alapján teljes mértékben nem tudtuk rekonstruálni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy egy időben az alábbi osztályok működtek: Kalkuláció, Anyaggazdálkodás, Élelemtár, Szabadalmi Osztály, Levelezés, Anyagbeszerzés, Katonai Iroda, "505"-ös Osztály, Igazgatósági Iroda, Irattár, Szállítás, Keménygumi Osztály, Gyártásvezetés, Export, Laboratórium-Labor, Iroda-Kutató Labor, Műszaki Osztály, Összekötő Osztály, Mechanikai Iroda, Könyvelőség, Bériroda, Reklámosztály. 1941-ben pedig az alábbi vállalati kapcsolatok tűnnek bizonyítottnak: Gyártó vállalatok: Magyar Ruggyantaárugyár Rt., Asbestos, Aramit, Salta, Brassói gyár Eladási vállalatok: Cordatic, Emergé és Palma, Falus Kft., Emergé-Revere, Bukaresti Palma, Interrub den Haag Egyéb alvállalatok: Anods von ina, Vegyiművek, Keleteurópai Gumi Rt.

Kutatóterem megnevezése

Az iratanyag selejtezése több fázisban történt meg. Az első ilyen alkalomra 1957-1958 körül került sor, a következőre 1966-1967-ben, amikor kb. 70 ifm terjedelmű selejtanyagot távolítottunk el. Ezek után a középszintű rendezés, további selejtezés és a végleges repertóriumot előkészítő leltározás 1969-1970-ben zajlott. Az anyag ellenőrző rendezésére 1977-1978-ban került sor. Elsősorban az Export Osztályt kellett átrendezni, amelynek egy része fontos adatokat tartalmaz a már 1895-ben elkezdődött külkereskedelmi tevékenység fejlődéséről, kiterjedtségéről. A vállalat iratanyaga több éves rendezési munkálatok és a Gazdasági Szervek Osztályán dolgozók közös munkájának eredményeképpen elérte a középszintű rendezettséget. Ezen belül is az iratok egy része, mint például a szabadalmak, darabszinten rendezettek. Tudománytörténeti forrásértékű a Szabadalmi Osztály anyaga, ahol többek között a latex feldolgozásának leírása is megtalálható. Az elsőként a Ruggyantaárugyárban kidolgozott Klein-Szegvári-féle eljárással sikerült közvetlenül a tartósított gumitejből használható terméket előállítani. A Titkárság és az Ügyvezető Igazgatóság irataiban értékes információk találhatók a gyár történetéről, szervezeti felépítéséről, az egyes osztályok működéséről. Lángliliom utca

Files Files:

9247_Assist_4.7504635E9.doc

Use Required permission:

Nincs

Physical Usability:

Nem áll rendelkezésre

Accessibility:

Nyilvános

URL for this unit of description URL:

http://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=12066

Comments


5


Z (9247) Magyar Ruggyantaárugyár Rt., (Fond)

Recommend Documents