y S r ; t IN r T 7 % - T p Y B B : kin II 2 E u > «- í, BBB Ü L. H l v H S j

G A Z D A S /\Gíl,T Á R S A D A L M I ES K U LTU R Á LIS FOLYÓIRAT

w m 1

:,; ' v í ' í V

m

Jr/ y

7d S

T pY

B

B

r ;

: k

lv

IN

| rT 7% -

in BBB

EkV

* _T| fÍ Pl t í Üf_ ÜL .H

t

í, H

II S j

2Eu>«-

•

Szabolcs-Szatmári Szem

i

SZERKESZTŐ B IZO TTSÁ G: d r C s e r v e n y á k L á s z ló , d r. F aze ka s Á r p á d , G u l y á s E m i l n é d r., G y ú r ó I m r e (a s z e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e ), H o r v á t h M ik ló s , d r. K l e n c z n e r I m r e , K o p k a János, d r . K o v á c s Pál, d r. K u k n y ó J á n o s , L á b a s s M e n y h á r t

dr

M a r g ó c s y József, R a t k ó József, S i m k o v i c s

G yu la , S zilág yi Im r e

S c h o llz Béla.

FELELŐS SZERKESZTŐ: dr.

H á r s f a l v i

P é l e r

SZ.4BOLCS-SZATMARI SZEMLE G a z d a s á g i, t á r s a d a l m i és k u l t u r á l i s f o l y ó i r a t . A S z a b o lc s - S z a t m á r M e g y e i T a n á c s la p ja M e g je le n ik negyedévenként K ia d ja

a S z a b o lc s m e g y e i L a p k ia d ó V á lla la t Fe le lő s k ia d ó : M s d i L a jo s ig a z g a lö . S z e r k e s z t ő s é g ■ N y í r e g y h á z a , S ó s i d i ú t 31 b. T e l e l ő n : M-iBN K i á d ó h j v a i a ] : S z a b o l c s m e g y e i L a p k i a d ó V á l l a l a t . N y i r e g y h a j a , Z r í n y i I l o n a u 3—3. T e l e l ő n : 1I-15H K é z i r a t o t n e m ő r z ő n k m e g és n e m a d u n k v is s z a . T e r l e s / t i : a M a g y a r P o sta . E l ő f i z e l h e l c a P o s ia K ö z p o n t i H í r l a p i r o d á n á l iB p , V., J ó z s e f n á d o r t é r 1., t e l e f o n : 1B0 - flsn, p o s t a c í m isoíl B u d a p e s t ] és b á r m e l y k é z b e s í t ő p o s t a h i v a t a l r a ! . É v i e l ő f i z e t é s i d í j : fifl.— F I . C s e k k s z á m l n s z á m ; 215— DfliflS B e fiz e té s k o r m in d e n esetben k é r jü k f e l t ü r i e t n i a t o ly ó i r n t n e v e t: S 7 A n O L C S -S Z A T W A F l

SZEMLE

K é s z ü lt a N y írs é g i N y o m d á b a n Fele lő s v e z e tő : J a g e r 2 o lt á n

— IS, — 14362.

In d ex: 25 923— ISS N 01333— 2465 II.

s z a b o l c s -s z a t m a r i

ZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat 1979. A U G U S Z T U S X IV . É V F O L Y A M . 3. S Z Á M

T

a r t a l o

m

:

A város h i v a t á s a ------- — — -------- ---------------------- — TANULMÁNYOK PÉNZES JÁNOS: Területfejlesztés ma és holnap Szabolcs-Szatmárban — — ----------------------------------HAJNAL BÉLA: Településhálózatunk változásai — — ZOLTÁN ZOLTÁN: Az Alföld gazdasági erővonalai —

1

3 10 25

N Y Í R B Á T O R 300 ÉVE KISS TAMÁS: Ének Báthori István országbíróról... — 41 NÉMETH PÉTER: Nyírbátor: egy mezőváros a közép­ korban — — — — — ---------------------------------- 3!) BÁRSONY ISTVÁN: Nyírbátor történetének egy nehéz szakasza — ------------ ------------------------------------— 44 SZILÁGYI IMRE: A 700 éves Nyírbátorról---------------- 52 SUMONYI ZOLTÁN: A nyírbátori P s a lm u s ----------- 65 BÖNA ENDRE: Nyírbátor város érmei a zenei napúk t ü k r é b e n ---------------- — ------------- ■------- -------------- 67 NAGY ISTVÁN: Tinódi Lantos S e b esty é n ----------- — 76 ÖSZABÖ ISTVÁN; A nyírbátori templomnál — — — 77 MAGYAR JÓZSEF: O l t á r --------------------------------------------- 70 GÁBOR ZOLTÁN: Pro m e m ó r ia ------------------------------------ 110 MESTER ATTILA: A nyírbátori zenei napok szignál­ jára ------------------------------------------------------------32 MOGYORÓSI ERIKA: N y írbáto r------------------------------------ 83 NAGY ISTVÁN: Nyírbátori v á s á r ------- — ------------------81 FAZEKAS ÁRPÁD: Dr. Thanhoffer L a j o s -----------------------85 SZALONTAI BARNABÁS: Farkas Eszter festőmű­ vész . . . — ------- — — — — — ------------------— 8'J VÁROSPOLITIKA VINCZE ISTVÁN: Ecclesia de N yr. . . --------------------------- 93 FORGÁCS ANDRÁS: Mátészalka 10 é v e ------- --------------101 TÓTH LÁSZLÓ: Városiasodás Kisvárdán — ----------- 101 SZABÓ ENDRE: A területfejlesztés központi irányel­ veinek érvényesülése Fehérgyarmaton — ------------ 113 CZAKÓ JÁNOS: Múlt és jelen Vásárosnaményban — 117 TÖRTÉNELEM G. KOVÁCS TIBOR: A Jósa András Múzeum új régésze­ ti k i á l l í t á s a ----------------------------------------------------------123 DANKO IMRE: A nyirmadai vásárbírói p e c s é t -------I2fi III.

DOKUMENTUM

TÓTH DEZSŐ: Móricz Zsigmondira em lékezünk------129 KALENDA ZOLTÁN: Kulturális k r ó n i k a ---------------- 134 KÖNYVEKRŐL Alföldi tanulmányok (Balogh Béla A n d r á s )-------— — BESSENYEI GYÖRGY: Tolerantia (Tidrenczel Sándor! URBÁN TERÉZ: Nyíregyháza utcanevei (Révay Valéria)

13.1 14! 144

K E P E K BERECZ ANDRÁS: Szindbád lényben — ----------- — SIMO JÓZSEF: R e l i e f ------------------------------------------9 CSISZTU MIHÁLY: Református templombelső-------— 75 LAKATOS JÖZSEF: Harangláb — — ------- ---------— 84 LAKATOS JÓZSEF: B á l v á n y --------------------------------------- 122 ANDRUSKÖ KAROLY: M úzeum ---------------------------------- 100 SZIKORA TAMÁS: C é l l ö v ö l d e ---------------------------------- 112 KIRÁLY ZOLTÁN: Csécsei öreg — — ------------------------- 116 KIRÁLY ZOLTÁN: B e s z é l g e t ő k ---------------------------------- 11B SZABÓ LÁSZLÓ: M úzeum ------- — ---------------------------123 VARGA IMRE: Móricz Zsigmond — ---------------------— 129 KŐHEGYI GYULA: Pan orám a--------------------------------------- 138 A színes címlapon: Nyírbátor, Tanácsháza (Elek Emil felvétele) E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI: Andruskó K ároly festőművész, Jugoszlávia; dr. Balogh Béla András főiskolai docens. Nyíregyháza; dr. Bársony István egyetemi adjunktus, Debrecen; Berecz A ndrás fes­ tőművész, Nyíregyháza; dr. Bóna Endre művészettörténész, Szeged; Borsos Miklós szobrászművész, Budapest; Czakó János városi tanácselnök, Vásárosnameny; Csiszlu Mihály grafikusművész, Budapest; dr. Dankó Imre megyei múzeumigazgato, Debrecen: dr. Fazekas Árpád főorvos, orvostörténész, Nyíregyháza; dr. Forgács András MSZMP városi-járási első titkár, Mátészalka; Gábor Zoltán költő, Debrecen; Horváth János festőművész, Nyíregyháza; Horváth Ján o s képzőművész, Budapest; Kalenda Zoltán újságíró. Nyíregyháza; Király Zoltán festőművész, Nyíregyháza; Ktrschm ayer Karoly szobrászművész, Budapest; Kiss Sándor szobrászművész, Budapest; Kiss Tam ás köllö, Debrecen: dr. G. Kovács Tibor, a Kulturális Mmiszlérium múzeumi osztályvezetője; Kőhegyi Gyula grafikusművész, Budapest; Lakatos József festőművész, Nyíregyháza: M agyar József költő, Nagykálló; M argittal Jenő tanár, képzőművész, Nyíregyháza; Mester Attila költő, Nyíregyháza; Mogyorósi Erika költő, Budapest; Nagy István ta­ nár, költő, Fehérgyarmat; dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató, Nyíregyháza: Oszabó István költő, Debrecen; dr. Pénzes Ján o s megyei tanácselnök, Nyíregyháza. dr. Révay Valéria főiskolai tanársegéd, Nyíregyháza; Simó József keramikusművész, Budapest; Sumonyi Zoltán költő, Budapest; dr. Szabó Endre városi tanácselnök, Fe­ hérgyarmat; Szabó László grafikusművész, Debrecen; dr. Szalontai Barnabas muzeumigazgató, Nyírbátor; Szikora Tam ás festőművész, Budapest; Tidrenczel Sándor ta­ nár. Nyíregyháza; dr. Tóth Dezső akadémikus, kulturális miniszterhelyettes, Budapest, Tóth László városi tanácselnök, Kisvárda; Tóth Sándor szobrászművész, Nyíregyhaza; V arga Éva szobrászművész, Budapest, V arga Imre szobrászművész, Budapest; Vám Márton szobrászművész, Debrecen; Vincze István építészmérnök, Nyíregyháza, dr. Zol­ tán Zoltán, a földrajztudomány kandidátusa, Budapest. IV .

A város hivatása A v á r o s é v e z r e d e k óta k i e m e l k e d ő s z e r e p e t já ts z ik az e m b e r is é g tö r t é ­ n e té b e n . .4 v á r o s m é h é b e n fo g a n t a c iv iliz á c ió , a g a z d a sá g , a t e c h n ik a , a tu d o m á n y , m ű v é s z e t szin te m in d e n lé n y e g e s a lk o tá s a a k o r a i fo ly a m m en ti k u ltú r á k b a n é p p e n úgy, m in t az a n tik v itá s b a n , a k ö z é p k o r b a n és a m o d e m v ilá g b a n . A v ilá g tö r té n e le m — v á r o s t ö r t é n e le m , fo g a lm a z ta m eg v a la k i r ö v id en é s h a tá s o s a n a v á r o s o k s z e r e p é t. E g y te le p ü lé s n a g y s á g a . m in ő s é g e , jo g i és e g y é b v is z o n y a i a la p já n m i­ n ő sü lh et fa lu n a k , v a g y v á r o s n a k . A v aros, m in t te le p ü lé s , k ü lső k é p e a la p ­ já n is elü t a fa lu to l, m á s fa jt a , á lta lá b a n k é n y e lm e s e b b , m a g a s a b b r en d ű é le t fe lt é t e l e k e t k e p e s la k ó in a k b iz to s íta n i, s k i e m e lk e d ő b b s z e r e p e t já ts z ik a g a z d a sá g b a n , k e r e s k e d e le m b e n , k ö z le k e d é s b e n , ig a z g a tá sb a n , m ű v e lő ­ d é s b e n , sz ó v a l az é le t m in d en t e r ü le té n , m in t a fa lu . Ez a k ie m e lk e d ő b b s z e r e p k o r a z o n b a n m a r r é g e b b e n s e m c s a k t e r m é s z e ti a d o tts á g k é n t ju to tt e g y te le p ü lé s b ir t o k á b a , h a n e m a m a g a s a b b ren d ű ö ssz tá rsa d a lm i s z e r v e z ő ­ d é s b e n k ia la k u lh a t ó m u n k a m e g o s z tá s e r e d m é n y e k é n t . K ü lö n ö s e n így v an e z a m a i m o d e m v ilá g b a n és a sz o c ia lista tá r s a d a ­ lo m b a n . A v á r o s s á f e jlő d é s , a v á r o s i fu n k c ió k k ia la k u lá s a n e m a v a k v é le t ­ len m ü v e, h a n e m tu d a to s t á r s a d a lo m é p íté s , g a z d a s á g s z e r v e z é s e r e d m é n y e , m ég a k k o r is. ha a v á ro ssá f e jlő d é s , v a g y a v á ro ssá fe jle s z t é s le h e t ő s é g e in e k m é r le g e lé s e k o r n e m le h e t fig y e lm e n k ív ü l h a g y n i e g y -e g y te le p ü lé s t e r m é ­ s z eti a d o tts á g a it, fö ld r a jz i f e k v é s é t . E g y es s z a k e m b e r e k e g y e n e s e n ú g y is fo g a lm a z n a k , h o g y ..az e g y ik le g fo n t o s a b b s a já to s s á g a , a m e lly e l a v á r o s a t e le p ü lé s e k s o r á b ó l k i e m e l k e d i k az, h o g y k ö z p o n tja e g y tá jn a k és a m a g a m a g a s a b b r e n d ű s z e r e p k ö r e iv e l az öt k ö r n y e z ő t e le p ü lé s e k b iz o n y o s s z ü k ­ s é g le te it is k ie lé g ít i" . A k ü lö n b ö z ő n a g y sá g ú é s ra n g ú t á ja k b e h á ló z n a k m in d en ország ot. A h á ló z a t k ia la k ít á s á b a n , a t á ja k n a g y s á g r e n d jé n e k a m e g á lla p ítá s á b a n az a té n y d ön t. h o g y a tá j k ö z p o n t ja m ily e n v áros. A z ország t á ja k r a o s z tó ­ d ását, a t á ja k h ie r a r c h ik u s r e n d jé t e z e k szerin t a v á r o s o k té r b e li elo sz lá sa , a v á r o s h á ló z a t tü k r ö z i v issza. A z e l ő b b i e k b ő l az is k ö v e t k e z i k , h o g y á lta lá b a n n em a n é p e s s é g szám a, n em a k i t e r j e d é s n a g y sá g a , n e m az é p ü le t e k tö m e g e a d ja m e g v a la m e ly t e ­ le p ü lé s n e k a v á r o s i je lle g e t , h a n e m az az é le t fo r m a , a m e ly e t a b e n n e é lő k és a v o n z á s k ö r z e t é b e ta r to z ó k sz á m á r a n y ú jta n i tud. ★

L a p u n k m o sta n i sz á m a k ie m e lt e n fo g la lk o z ik m e g y é n k v á r o s a in a k , il­ le tv e á lta lá n o s t e le p ü lé s h á ló z a t á n a k f e j lő d é s é v e l, fe jle s z t é s é v e l. T essz ü k ez t a z ért is, m e r t a m e g y e i v á r o s h á ló z a t m o st van k ia la k u ló b a n , s a v á r o s fe j­ lesz tő p o litik a k o m o ly f e la d a t o k e lö lt á ll m ég . E z e k e t a g o n d o k a t, fe l a d a ­ to k a t n e m c s a k a v á r o s la k ó k n a k , h a n e m m e g y é n k e g ész tá r s a d a lm á n a k is­ m e r n ie k e ll. M ásrészt tu d ju k , h o g y a v á r o s ia s s á g n a k r e n d k ív ü l fo n to s a l ­ k o t ó e le m e m a g a a v á r o s tu d a t és v á r o s s z e lle m is. M ég p ed ig az oly an , a m e ly ik t e lje s fu n k c ió já b a n fo g ja f e l a v á ro s é r te lm é t, s z e r e p k ö r é t , h iv a tá sá t, n em ö n z ő é n , c s a k is b e f e l é fo r d u lv a , h a n e m a tá jb a n , k ö r n y e z e té b e n , m e ly e t szo lg á ln i h iv a to tt. Az ily e n v á r o s tu d a t, v á r o s s z e lle m e r ő s íté s é t is fe la d a ­ tu n k n a k te k in t e t t ü k és t e k in t jü k a t o v á b b ia k b a n is. i

Herecz András: Szlndhád fényben.

Tanulmányok PÉNZES JÁ N O S :

Területfejlesztés ma és holnap Szabolcs-Szatmárban A társadalom- és gazdaságpolitika szerves részéi alkotó területfejlesztési politika közismerten alapvető célként fogalmazza meg egyrészt a népgazdaság es az egyes te­ rületek erőforrásainak hatékony hasznosítását, a településhálózat korszerűbbé és racio­ nálisabbá tételet másreszt, hogy a lerüleiek foglalkoztatottsági és termelékenységi, valamint a települések ellátottsági színvonalának közelítésével mérséklődjenek az egyes területek népességének anyagi és kulturális színvonalában meglevő különbsé­ gek. A pártkongresszusok határozatai alapvető iránymutatásokat tartalmaznak, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai határozatai pedig részletesen előírják a terület fejlesztés feladatait. Az egyes területek fejlettségi színvonalában meglévő különbsé­ gek csökkentésének időszakában különösen, de hosszabb időn keresztül, a jövőben is nagy jelentőségű lesz a termelőágazatok és a terület, az ágazatok és a munkaerő­ felhasználás, az anyagi termelés és infrastruktúra, valamint a települések fejleszté­ sének összehangolása. Szabolcs-Szatmár megye a felszabadulás előtt — de még utana is hosszabb időn keresztül — az ország legelmaradottabb területe volt. Az egyoldalú, korszerűtlen gaz­ dasági szerkezet, a foglalkoztatottság nem kielégítő volta, a lakosság egészségügyi, kul­ turális és szolgáltatási, ellátási igényei kielégítésének alacsony színvonala jellemezle a megyét. A kedvező évi természetes szaporulat ellenére, a korszerűtlen gazdasági struktúra miatt a megye népessége 1949-töl. 1973-ig csökkent, több mint 140 ezer volt a vándorlási veszteség. Napjainkban is 30—35 ezer főre tehető azok száma, akik a me­ gyén kívül kerestek munkalehetőséget és rendszeresen nagy távolságra ingáznak. Az elmúlt másfél évtizedben felgyorsult a területfejlesztés. Szabolcs-Szatmár az országnak gyorsan változó és fejlődő megyéjévé vált. A társadalmi és gazdasági élet dinamikus fejlődését, a viszonylagos elmaradott­ ság felszámolását elősegítette a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságá­ nak 1965. évi, megyével kapcsulatos határozata, és ennek végrehajtását szolgáló szá­ mos kormánydöntés és -intézkedés. Ezzel a politikai, erkölcsi és anyagi lehetőséggel elve, — a megye természeti, gazdasági és társadalmi adottságait figyelembe véve, — a megyei pártbizottság és a megyei tanács a termelőerők letelepítésének meggyorsí­ tását, a foglalkoztatási arányok javítását, az infrastruktúra fejlesztését és az urbani­ zációs folyamatok felerősítéséi határozta meg. A terület- és településfejlesztés részletesebb feladatait az ágazatok hosszú távú fejlesztési koncepcióiban, a településfejleszlés középtávú tervében fogalmaztuk meg. A területfejlesztés eredményességét kedvezően befolyásolta a minisztériumok, orszá3

gos hatáskörű szervek és vállalatok megértő támogatása, sokoldalú együttműködésünk. Ma már arról adhatunk számo', hogy Szabclcs-Szatmár megye a területfejlesztési politika megvalósításában jelentős eredményeket ért el. Megváltozott, egyben korsze­ rűsödött a gazdasági struktúra, emelkedett a foglalkoztatottság színvonala, felgyor­ sult a foglalkozásbeli és társadalmi átrétegeződés, felerősödött a megkésett urbanizá­ ciós folyamat, gyorsan fejlődött a megye szellemilége és emelkedett a lakosság élet­ színvonala. A GAZDASÁGI STRUKTÚRA ATALAKlTASA 1915 előtt a megye agrárjellegű, egyoldalú gazdasági szerkezettel rendelkezett, a keresők több mint 75%-a mezőgazdaságban dolgozott és az ipar alig 2 ezer főt fog­ lalkoztatott. Az 1960-as évek végén felgyorsult, majd a IV ötéves tervidőszakban kiteljesedett az ipartelepítés. Az ipari termelőerők területi elhelyezésének ütemét kifejezi, hogy 1965-ben az ipar és építőipar mintegy 30 ezer embert foglalkoztatott, ma az iparban foglalkoztatottak száma meghaladja a 70 ezer főt. A megye ipari beruházásainak értéke 1961—65 között 790 millió, 1965—70 között 2.4 milliárd, a IV. ötéves tervidőszakban már mintegy 6 milliárd forint volt, amely az V. ötéves tervidőszakban megismétlődik. Húsz év alatt az ipari termelés nyolcszorosára, ezen belül a nehézipar húszszoro­ sára, a könnyűipar tizenkilencszeresére emelkedett, az élelmiszeripar termelése pe­ dig megnégyszereződött. 1970-ben még 7,2 milliárd, 1978-ban több mint 23 milliárd forint volt a megye iparának termelési értéke. A gyors és eredményes iparosítást elősegítette, hogy 1966—1975 közölt a kormány 740 millió forint iparfejlesztési és kitelepítési alapot biztosított a megyének, amelyből a IV. ötéves tervidőszakban 492 millió forintot használtunk fel. A megye természeti kincsekben, ipari alapanyagokban szegény, ennek ellenére kedvező feltételekkel rendelkezett az ipartelepítéshez. Rendelkezésre állt a nagy ér­ tékű szabad, gyorsan mobilizálható munkaerő. A záhonyi vasúti átrakóállomáson ke­ resztül a Szovjetunióból nagy mennyiségű nyersanyag érkezik, amely egyben a me­ gyei ipar alapanyagát is képezi (fenyöfűrészáru, gömbfa stb.) A megye mezőgazdasá­ ga jelentős mennyiségű nyersanyagot produkál, melynek feldolgozása még sok tekin­ tetben megoldatlan. Szabolcs-Szatmár megyét átszelik a különböző energiahordozók távvezetékei (Testvériség gázvezeték, a Barátság kőolajvezeték, 750 kV villany táv­ vezeték). Ezek mind-mind javítottak a megye közgazdasági adottságait, jó feltétele­ ket biztosítottak az ipartelepítéshez. Az országos ipari vállalatoknak alapvető érdekük fűződött ahhoz, hogy haszno­ sítsák ezeket a feltételeket és területileg ehhez igazodva decentralizáltabban fejleszszék az ipari termelést. Ezt a törekvést előmozdította a gazdaságirányítás adott rend­ szere is. melyben az egyedi nagyberuházások kivételével e vállalatok hatáskörébe tartozik az ipartelepítés, a telephelyválasztás. Ez a magyarázata annak is, hogy nem a minisztériumokkal, elsősorban az országos nagyvállalatokkal alakult ki eredményes kapcsolatunk. Szabolcs-Szatmár iparosítása megfelel a kormány 1972. évben megjelent terület­ fejlesztési irányelveiben foglalt követelményeknek, amelyek szerint „a termelőerők te ­ rületi elhelyezésének egyik alapvető feladata a munkaerő es a termelési eszközök kö­ zötti optimális területarányok kialakítása”. Az ipar területi fejlődése, más szóval u vidék iparosítása a IV. ötéves tervidőszakban elősegítette az ipari termelés hatékony­ ságának emelését. 1970. évi termelési szinthez képest országosan 29"n-kal, a kevésbé 4

iparosított megyékben 52,2u0-kal. Szabolcs-Szatmárban If7.5"0-kal növekedett a ter­ melés volumene. Az egységnyi állóeszközre jutó termelés ezen idő alatt országosan 89.4" a kevésbé iparosodott megyékben 103,8" „ az 1970 évihez viszonyítva. A megye gyorsan fejlődő iparának jellemzője, hogy a 228 település közül a meg­ határozott szerepkörű 8 településen, — városokban és városiasodó nagyközségekben -■ koncentrálódik több mint 80"„-a (Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda. Nyírbátor, Fe­ hérgyarmat. Vasárosnamény, Záhony. Tiszavasvári). A dinamikus ipartelepilés, iparfejlesztés megváltoztatta az ipar és mezőgazdaság szerkezeti arányát. Ma már az ipar termelési értéke több mint duplája a mezőgaz­ daság termelési értékének. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés nagyon fontos helyet foglal el a megye, de az egész ország gazdasági életében. Jelenleg az összes keresők 36'„-át az 1970. évi 48" „-kai szemben — a mezőgazdaság foglalkoztatja. Eb­ ben a megyében állítjuk elő az ország összes télialma-termelésének mintegy felét, a dohány több mint 50'„-át és a burgonya közel egynegyedét. Az elmúlt 15 év alatt nagyarányú volt a termelés koncentrációja és szakosodása. A 298 termelőszövetkezettel szemben — az egyesülések következtében — ma már 127 működik, átlagos területnagyságuk 1104 ha-ról 3334 ha-ra emelkedett. A növényter­ melésben közel 100 ezer ha-on termelési rendszerek segítik a hatékonyság növelését. A IV. ötéves tervidőszakban 30 szakosított tehenészeti, 15 szakosított sertéstelep épült. Emelkedett a gépesítettség foka, jelentős energiaforrások jöttek létre. A mezőgazdaság szolgálatában all 4455 traktor, 1357 tehergépkocsi, 1001 gabonakombájn. A megye me­ zőgazdasága jelenleg több mint 1400 felsőfokú, egyetemi diplomával rendelkező szak­ embert foglalkoztat. Mindezek szemléltetik, hogy alapvetően megváltozott a mezőgazdaság arculata, korszerűbb a termelés, emelkedtek a hozamok, a termelés növelését jóval kevesebb munkaerővel produkálták a nagyüzemek. A mezőgazdaságban bekövetkezett jelen­ tős változások kedvező hatást gyakoroltak a településekre, gyorsan változnak és fej­ lődnek falvaink, kedvezőbbek az ott dolgozó emberek életfeltételei. FOGLALKOZTATOTTSÁG, TÁRSADALMI ATRÉTEGEZODES Az ipái telepítés nagy társadalmi haszna, hogy nagymértékben javította a fog­ lalkoztatottsági helyzetet. Csupán a IV. ötéves tervidőszakban 22 ezer új munkahely létesült — ebből több mint 15 ezer az iparban —, miközben a mezőgazdaságban 10 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. A területfejlesztés társadalompolitikai hatása tehát egyértelmű. Sokszor felvetődik, hogy van-e még munkába állítható sza­ bad munkaerő Szabolcs-Szatmár megyében? A mi felméréseink és véleményünk sze­ rint a megye egyes térségeiben a jövőben is feladat a keresőképes lakosság foglal­ koztatásának megoldása, a megyei foglalkoztatottsági színvonal emelése. Szabolcs-Szatmárban 100 aktív keresőre 133 inaktív, összes eltartott jut, az orszá­ gos 106-tal szemben. V. ötéves tervünk munkaerömérlege arra hívja fel a figyelmün­ ket, hogy öt év alatt 47 ezer fiatal lép az ifjúsági korosztályból a kereső korosztályba. Ezek közül 22—23 ezer főnek kellene munkalehetőséget biztosítani. A középtávú tervidőszak elején 16 ezer felnőtt keresőképeskorú női munkaerőt tartottunk nyilván, akik — megfelelő munkahely esetén — munkára jelentkeztek. A mezőgazdasági termelés technikai színvonalának emelése, a korszerűbb módszerek fo­ kozottabb alkalmazása jelentős kézi munkaerőt szabadít fel. Mi is soknak tartjuk, hogy az összes keresők 36" o - a a mezőgazdaságban dolgozik, tehát a jövőben az itt fel­ szabaduló munkaerő hasznos foglalkoztatásáról is gondoskodni kell. 5

A megye adottságait figyelembe véve feladatként jelentkezik a még meglévő fog­ lalkoztatási problémák megoldása, a foglalkoztatottság szintjének emelése Emellett még Szabolcs-Szatmárban is a fő figyelmet a társadalmi termelésbe már bevont mun­ kaerő hatékony felhasználására indokolt fordítani SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE AKTlV KERESŐINEK TÁRSADALMI ATRÉTEGEZODÉSF, 1960. (ezer fő)

197R Alrétegeződesi index C ..)

Parasztság Munkásság Alkalmazottak és értelmiségiek Egyéb

160.0 47.5 21.0 6,0

.18.2 122.3 63 4 2b

36.4 257.5 301,9 46.7

Összesen:

234.5

246.7

IU5 2

Az ipartelepítés megváltoztatta a megye gazdasági szerkezeiét, amelynek egyenes következménye volt a foglalkozásbeli szerkezet, illetve a társadalmi struktúra gyors megváltozása. A munkások számának jelentős növekedése, az értelmiség számbeli gya­ rapodása már egy korszerűbb gazdasági szerkezetei, társadalmi struktúrát tükröz. A megye munkásosztályának kialakulása, állandó számbeli növekedése elősegilette a szo­ cialista demokratizmus fejlődését, a települések közéletiségének kibontakozását. Kedvező, hogy az ipari munkásoknak 43"„ a szakmunkás, löbbszörösére növeke­ dett a 8. osztályt végzettek száma. 1949. évihez viszonyítva négyszer több érettségizett és közel háromszor több főiskolát és egyetemet végzett szakember dolgozik SzabolcsSzatmárban. örvendetes, hogy a szabolcs-szatmári emberek, lányok és fiúk gyorsan megtanulták az ipari szakmái, képesek a bonyolultabb termelési feladatokat is elvé­ gezni. TELEPÜLÉSHÁLÓZAT FEJLŐDÉSE, URBANIZÁCIÓ ÉS TANACSHALŐZAT KORSZERŰSÍTÉSE A megyének hosszú történelmi időn keresztül, 1969-ig csak egy városa volt — Nyíregyháza. Tulajdonképpen a megyeszékhely is csak az elmúlt IU évben vált igazán várossá, miközben lakossága 110 ezer főre növekedett. Az elmúlt 10 évben 5 település — Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény — kapta meg a városi rangot. így jelenleg minden járási székhely városi hatáskörrel rendelkezik. Szabolcs-Szatmárban a megkésett urbanizáció erőteljesen bontakozott ki. Az ipar területileg koncentrált fejlődése erőteljesen táplálta az urbanizációt, a településhálózat fejlődését. Az újszerűén kialakult városhálózat területi szempontból arányos. A hat város és két várossá fejlesztendő település egyre jobban betölti funkcióját, népessé­ gük és szerepkörük nő, az anyagi es szellemi koncentrációjuk felgyorsult. Vonzáskör­ zetükben mindinkább meghatározó szerepet játszanak. A megyei tanács által 1972-ben elfogadott településhálózat-fejlesztési terv helyes­ ségét az élet bizonyította. Az országos tervvel összhangban Nyíregyháza mint kiemelt felsőfokú központ. Mátészalka, Kisvárda és Nyírbátor középfokú központ, Fehérgyar6

mát, Vásárosnamény, Záhony és Tiszavasvári oedig részleges középfokú központként fejlődött. Ezenkívül a terv meghatározta, hogy Ki települést kiemelt alsófokú köz­ pontként. 41 települést alsófokú központként. 9 települést pedig részleges alsófokú központként kell fejleszteni. Ezeken kívül 156 település van, amelyek a szerepkörrel ellátott települések vonzáskörzetében vannak. A megyeszékhely excentrikus fekvése következtében különösen fontos Mátészal­ ka fejlesztése, melynél a középvárosi szint elérése lenne kívánatos. Záhony és térsége nemzetközi és országos jelentőségű funkciókkal rendelkezik. A térség jelentőségére tekintettel hosszú távú területfejlesztési koncepciót készítettünk, amelynek felhasználásával előterjesztés készül a kormány elé. A közigazgatási változások, a tanácshálózat eddigi korszerűsítése és a település­ hálózat-fejlesztési terv összhangja teljes. A tanácshálózat átalakítása az elmúlt 8 év­ ben felgyorsult. SZABOLCS-SZATMAR MEGYE TANACStlÁLÖZATANAK VÁLTOZÁSA

Települések száma Tanácsok száma — ebből: városi nagyközségi községi

1971.

1979.

228 148 3 23 122

226 116 6 33 77

A központi szerepkörű településekhez jól illeszkednek az AFÉSZ-központok, kö­ zépiskolák. nagyobb kereskedelmi létesítmények, stb. Nem mindenütt sikerült a mező­ gazdasági termelőszövetkezetek és a településfejlesztési központok összhangját meg teremteni. A településfejlesztési terv előírásait érvényesítettük a fő ágazatok hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásánál. A települések szerepkörének megfelelően határoztuk meg az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, szolgáltatás, egész­ ségügy, közoktatás, közművelődés, és a testnevelés-sport fejlesztését. INFRASTRUKTÚRA. A LAKOSSÁG IGÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSE Ahol az ipar gyökeret vert és fejlődésnek indult, ott rövid időn belül intenzíveb­ bé vált a közműves vízberuhazás, a szennyvízelvezetés feltételeinek megteremtése, megépültek az energiaellátó központok, megjelentek a több szintes lakások és lakóte­ lepek. Az 1970. évi Tisza-Szamos közi árvíz után rövid idő alatt 24 település kapott ve­ zetékes, egészséges ivóvizet. Ezzel együtt is 1975. végén a 230 település közül 42 tele­ pülés rendelkezett vezetékes vízzel, a megye lakosságának csak 28",i-a volt ellátva. (Az országos ellátottság 66% volt). Az ipartelepítés és településfejlesztés nélkülözhetetlen feltételeként jelentkezett a vízmüvek építése. Ilyen megfontolások alapján, a IV. ötéves tervidőszakban gyorsí­ tottuk a tervezett beruházások kivitelezését és már 1973-ban elkezdtük az V. ötéves tervidőszak vízműberuházásainak előkészítését. Az elmúlt három évben időarányosan teljesítettük az előirányzatot, minden remeny meg van arra, hogy az V. ötéves terv­ időszakban újabb 47 település vezetékes vizet kap. Az energiagazdálkodás területén számottevő előrelépés történt. Kedvezően válto­ zott a megyei energiastruktúra, azonban korszerű energiaszerkezet kialakítása még a 7

jövő feladata. Az energiahordozók megyét keresztülszelő távvezetékei kedvező poten­ ciális lehetőséget biztosítanak célkilűzéseink megvalósításához. Jelenleg Nyíregyhá­ zán kívül Vásárosnnmény gázellátásának feltételei vannak meg. A következő közép­ távú tervidőszakban várhatóan megoldódik, illetve elkezdődik Mátészalka, Nyírbátor, Kisvárda, Fehérgyarmat ás Záhony vezetékes gázellátása is. A megye korszerű rasúti, illetve közúti főnonalakkal rendelkezik. Az elmúlt idő­ szak fejlesztésének eredményeként a vasúton megszűnt a gőzvontatás, korszerűsödött a személy- és teherszállítás. A közúti közlekedést kiszolgáló létesítmények jelentős részben hiányoznak, korszerűen kiépilett autóbusz-pályaudvar a megye területén j e ­ lenleg nincs. Az ipartelepiléssel egyidőben megnyugtatóan nem oldódott meg a me gyén belüli munkásszállítás, Nyíregyháza tömegközlekedésének problémája. Kedve zőtlen, hogy a gépkocsiállománynak megfelelő szervizhálózat nem épült ki, az üzem­ anyagtöltő állomások sem elégítik ki az igényeket. A III. és a IV ötéves tervidőszakban 12.7 milliárd forintot használtunk fel infra­ strukturális hálózat kiépítésére, melyből 5.2 milliárd forintot a kommunális hálózat fejlesztésére fordítottuk Az ipartelepítéssel és településhálózat fejlődésével egyidőben javult a lakosság kereskedelmi ellátása. Városokban és kiemelt szerepkörrel rendelkező településeken a településhálózat-fejlesztési tervünknek megfelelően — jelentősebb kereskedelmi létesítmények megépítésére törekedtünk. A IV. ötéves tervidőszakban több mint 73 ezer m' kereskedelmi és vendéglátóipari alaplerület fejlesztésére került sor. Ebben az időszakban kevesebb erő és figyelem jutott a kisebb települések és külterületek la­ kosságának jobb ellátására, ezért az V. ötéves tervidőszakra előirányzott 44 ezer nr kereskedelmi hálózat fejlesztésén belül, ezeknek a területeknek az ellátását kívánjuk javítani A megye lakosságának javuló ellátását mutatja, hogy évenként az országos átlagot meghaladóan emelkedik a kiskereskedelmi áruforgalom. A lakosság alapvető igényeit elégíti ki a lakásépítés. 1949—BD-ig 15 ezer, 1960—70 között 33 ezer és 1970—75 között 25 ezer lakás épült fel Mindezek ellenére az ipar nagyarányú fejlesztése, a kedvező természetes szaporulat, az ifjúság magas aránya és a felgyorsult urbanizáció miatt sok a ki nem elégített lakásigénylő. Csupán Nyiregy házán közel 8000 család várja lakáskérelmének kedvező elbírálását. A jelzett kommunális hálózatra fordított összegből a III. és IV. ötéves tervidő­ szakban a kórházi ágyak közel 1000-rel, a bölcsődei férőhelyek 815-tel, az óvodai f é ­ rőhelyek száma 9421 gyei bővült Ugyanezen időszakban az ezer lakosra jutó szakor­ vosi óraszám 273-ról 439-re emelkedett, az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma pe­ dig 3372 főről 2641 főre csökkent. Az egy általános iskolai osztályteremre jutó tanulok száma 52-ről 37-re csökkent, a középiskolákban 40 főről 34-re. Végezetül megállapítható, hogy Szabolcs-Szatmárban nagy formáló ereje és ha­ tása vált a területfejlesztesnek. Ami ilyen tekintetben itt történt, jó példája, egyben bizonyítéka a párt ás kormány vidék iparosítására, az elmaradott területek fejlesztésére irányuló helyes politikájának. Szabolcs-Szatmár megyében a területfejlesztés komp lex módon megy végbe A társadalmi, természeti és gazdasági feltételek mellett, azok kai összhangban az ipar alkalmas volt arra, hogy a gazdaság, a termelés és a társa­ dalom területi struktúrájának gyors átalakulását meghatározó mértékben befolyásol­ ja. A területfejlesztés eredményeként Szabolcs-Szatmár megyére már nem illenek a nevéhez tapadt kedvezőtlen jelzők. Ez a megye jelentős iparral, korszerű mezőgazda­ sággal rendelkezik, gyorsan fejlődik településhálózata. Legnagyobb eredmény, hogy emelkedett lakosságának politikai, szakmai és általános kultúrája. 8

Az országos szervek fokozódó figyelni? és támngatása. a 2 itt élő emberek szorgal­ mas munkája, erőfeszítései azt eredményezték, hogy a kedvezőtlen történelmi Örökség egy részét felszámoltuk Szubolcs-Szatmár megye fejlődése mindjobban megfelel a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1977. november 15- j határozatának. A területfejlesztési munkának suk tanulságos kedvező és kedvezőtlen tapasztala­ ta van, amelyeket hasznosítanunk kell A jövőben a területfejlesztési, termelőágazati munkában, de az élet minden te rü le té n fnko/ni kell a múmia hatékonyságot, egyben érvényesíteni a fejlesztés inLenzív követelményeit Még jobban tudatosítani kell, hogy Szabolcs-Szatmár mesve rsnk úgy fejlődhet továbbra is dinamikusan, amennyiben népgazdaságunk is kiegyensúlyozottan fejlődik.

Simó József; Relief. (Kerámia, MSZMP-székház, Nyírbátor.)

H A JN A L B É L A :

Településhálózatunk változásai A települési viszonyok és a közöttük kialakuló hierarchikus kapcsolatok állandó fejlődésben, változásban vannak. A változások mértéke és rendszere számos tényező­ től függ. A településhálózat alakulását, fejlődését mindenekelőtt a termelési mód — a termelőerők fejlettségének színvonala és az uralkodó termelési viszonyok — határoz­ za meg Azonos termelési módón belül is jelentős eltérések alakulhatnak ki a telepü­ léshálózat fejlődésében Hazánkban a településhálózat tervszerű fejlesztesenek igé­ nyét főként az a nagy társadalmi átrétegzödés váltotta ki. ami az iparosítást es a me­ zőgazdaság szocialista átszervezését kísérte. A társadalmi átretegzódes ugyanis nagy­ fokú területi átrétegződessel járt. A városhálózatban, a kommunális beruházások te­ rén az ezt követő időben oly nagymérvű változások történték az ország legtöbb részén, amelyek korábban szinte példa nélküliek voltak. A város és falu közötti különbségek is sok tekintetben csökkentek (pl. a foglal­ kozási szerkezet átalakulása, jövedelmi viszonyok kiegyenlitódese, kozmüvesiles, la ­ kásviszonyok javulása). Természetesen ez nem jelenti azt. hogy a városi as falusi tele­ pülések előbb-utóbb egy szintre kerülnek. A különbségek megszuntetese csak olyan értelemben lehet cél, hogy a város társadalmi, kulturális stb. előnyei mar ne csak a városiakat szolgálják, hanem azok mind jobban és minél hamarabb ervenyesuljenek a falusi lakosság körében is. A város mint legfejlettebb településforma jelképezte és jel­ képezi még ma is a társadalom változását, mivel gazdasági és egyéb funkciói révén jól kapcsolódik be az ország gazdasági-társadalmi rendszerebe. A falu. a történelmi változások ellenére is sokkal inkább a hagyományos elemeket megtartó társadalmi in­ tegráció. Megyénkben a társadalmi átrétegzödés a 60-as években és azt megelőzően is szá­ mottevő népességelvándorlással járt. Az iparosítás, az erőteljes gazdaságfejlesztés eredményeként a 70-es évek elején fordulat következett be, azóta mar Szabolcs-S'.al­ mái' megye is a növekvő népességű megyék közé tartozik. A népesség vándorlásában új szakasz kezdődött. Egyre inkább a megyén belüli (faluról-városba) költözések váltak meghatározóvá. A népesség terheli elhelyezkedesenek változása révén a településhálózat fejlődése is felgyorsult, a legfontosabb válto­ zások ezért ebben az évtizedben történtek. Erre az időszakra esett a telepűleshalózatfejlesztési koncepció megvalósításának, végrehajtásának kezdeti időtartama is A tervszerüseg. az arányosság a tudatosság tehát jól érvényesülhetett a telepulespotitikában. Az urbanizáció terén gyökeres fordulat következett be, miután létrejött a me­ gye hat városból álló városhálózata. A megyék közötti összehasonlítás ma már igen sok tekintetben (gazdasági fejlett­ ség, életszínvonal, urbanizáltság stb.) területi kiegyenlítődést mutat, azaz minden or­ szágrészben, megyében kialakultak a korszerű termelés, a mai viszonyainknak megfe­ lelő életmód feltételei. A területi feszültségek inkább a megyeken belül a fejlődő va­ rosok és egyes elmaradt falusi térségek között jelentkeznek. 10

A jelentősebb területi egyenlőtlenségek felszámolása után tehát a települési egyenlőtlenségek csökkentése, a bennük megjelenő társadalmi hátrányok mérséklése es megszüntetése a feladat, amelyhez további kollektív elhatározásokon alapuló dón tések, a termelési folyamatok összehangolt tervezése, a megfelelő fejlesztési arányok kijelölése szükséges Településhálózatunkban a legdöntőbb változás, hogy 10 ev alatt megyénkben ot város alakult (Mátészalka. Kisvarda. Nyírbátor. Fehérgyarmat, Vásárosnamény) Igen nagy eredmeny, hogy míg korábban összefüggő falusi térségek voltak város nél­ kül, ma nincs jelentősebb városhiányos terület. Városaink főleg munkahelyi vonzá­ suk. illetve kereskedelmi, egészségügyi, oktatási központjellegüknél fogva, illetve fej­ lett intézményhálózatuk révén nyerték el városi jogállasukat. Ma már minden tele­ pülésről viszonylag könnyen elérhetők, ezért a várossá válás nemcsak a városlakos szamara öröm, hanem mindazoknak, akik a vonzásterületen élnek Jelenleg a megyében 226 település van. az előző évinél hárommal kevesebb Naav varsany es Gyüre. Tiszaszalka és Tiszavid, Oros és Nyíregyháza ugyanis egyesült A településszerkezet megyénkben a számottevő változások ellenere meg ma sem tekint­ hető minden szempontból kedvezőnek. Településhálózatunk jellegzetessege. hogy fő­ leg a megye szabolcsi részén jelentős a központi bellerületeken kívüli egyéb belterü­ letek és főleg a külterületi lakott helyek (tanyák) száma. E településformák a magá­ nyos tanyáktól a faluméretekig lerjednek. A 100 főt meghaladó egyéb belterületek és külterületi lakott helyek száma népességnagyság szerinti csoportosításban 1979 január I. (A helyi tanácsok becslese alapján) Népességnagysag -csoport Megnevezés

1 1U1— 200 201—301) 301—500 501 — 1(10(1, 1001 —

összesen

3

6

8

7

6

30

Külterületi lakott hely

68

19

25

4

3

119

ÖSSZESEN

71

25

33

11

9

149

Egyéb belterület

Sok esetben egy államigazgatási egységen belül nem egy, hanem keltő, sőt ennél is több ..falu van Közülük mintegy 150-nek a népessége a 1UU főt, ezen belül 20-nak az 500 főt is meghaladja, ami megyénk szatmári táján, vagy Baranya Zala megyékben egy-egy községnek minősülne. 1970 óta a külterületi lakott helyek száma mintegy har­ madával csökkent, főleg a magányos tanyák egy részének megszűnése révén, ezért a nepesseg csökkenése ettől kisebb mértékű. A tanyák felszámolódása a településháló­ zat korszerüsodeset szolgálja, mivel a lakosság igényeit ezeken s helyeken nem. vagv a legkevésbé lehet kielégíteni. Megszűnésüket közelebbi, vagy távolabbi fennmaradá­ sukat számos tényező befolyásolja (nagyság, távolság, infrastruktúra stb.) Kétségte­ len, hogy a magányos es a szórt tanyák felszámolódása a leggyorsabb, de e folyamatot sem gyorsítani, sem lassítani nem célszerű, a lakosság a központi belterületek von zóbbá válásával a kedvezőbb feltételeket fogja úgyis előnyben részesíteni (víz, vil­ lany, út, bolt stb.) A megye tájain nagyon eltérő nagyságú települések alakullak ki. A szatmár-be regi síkságon nagyszámú apró- és törpefalvak találhatók. A Nyírségre a középfalvas U

településtípus jellemző, a nagyfalvak a megye nyugati részén terülnek el. A tájankénl homogénnek nevezhető településrendszerből emelkednek ki a több regonális közpon­ tok, a városok. A mindjobban nagyvárosnak tekinthető Nyíregyháza nagyfalvas te­ rületen, a megyében középvárosnak számító Mátészalka, Kisvárda és Nyírbátor kö­ zépfalvas vidéken, kisvárosaink Fehérgyarmat és Vásárosnamény kisfalvas tájon vál­ tak természetes központtá. A megye városai kivétel nélkül kedvező földrajzi fekvésűek, ami tuvábbi fejlődésük szempontjából is igen kedvező tényező. A települések száma és népességük aránya népességnagyság-csoportok szerint A lelpniiléqpk szá ma Népessegnagyságcsoport (fő)

1978

Népességük aránya 1970

1978

japuár 1 —

299

11

0,6

0,4

30(1—

499

19

1,7

1,3

500—

993

60

9.3

8.0

1000— 1999

67

19.0

16.8

2000— 2999

27

12,4

11,5

3000— 4999

27

18.2

17,4

5000— 9999

11

12,3

12,5

10000—19999

6

13,0

14,7

1

13.5

17.4

229

100,0

100,0

20000— ÖSSZESEN

A települések száma és népességük aránya szerepkör szerint A 1elepüté~ek száma Megnevezés

1978

Népességük aránya 1970

1978

január 1. Felsőfokú Középfokú Részleges középfokú Kiemelt alsófokú Alsófokú

C

o Q N :0 *

1

13,5

17,4

3

6,5

6,0

4

5,4

6,0

16

17,2

16,8

41

21,7

20,3

9

3,3

3,0

Egyéb települések

155

32,4

28,5

ÖSSZESEN

229

100,0

100,0

Részleges alsófokú

12

A települések népességszám változása A népességszám változása 1970— 1977 években növekedés

Megnevezés 10.1-

7.6- . 5.1— 10,0 1 7,5

Felsőfokú

1

—

Középfokú

3

Részleges középfokú Kiemelt alsófokú ALsófokú Részleges alsófokú Egyéb települések ÖS3ZESEN

o a N •o JÉ

(%>

Települések száma ahol a népesség

csőkké nés 2.6— 5.0

5.1 — 7.6— 10.110,0 7.5

össze­ nem sen nőtt

A népesség nővekedés

csőkkenés

változás

2,6— 5.0

0,1— 2.5

0.0— 2.5

—

— —

Szerepkör szerint — . — — — — —

— —

— —

1

29,9

—

3

3

23.0

—

29.9 23,0

nőtt

1

átlagos mértéke <"„)

—

— —

—

— —

2

1

—

1

—

—

—

—

—

—

4

—

4

11.4

—

11,4

2 —

— 1

1 2

2 2

1 6

2 5

2

2 3

1 II

3 10

6 11

10 30

16 41

6.5 2.7

7.3 9.4

—2,3

4

—

—

—

—

4

—

1

—

4

—

9

9

—

10.4

— 10,4

2

1

17 23

15

3

10 17

13

10

5 10

15 24

75 92

20 45

135 184

155 229

3.2 16.6

14,1 11.3

— 12.0 0.1

_

37.9 28.8 16.6 13,5 7.8 7.9 7,1 5,5 —

—

2 5

24

21

—6.4

Népességnagysá g-csoporlok szerint — 299 300— 499 500— 999 1000— 1999 2000— 2999 3000— 4999 5000— 9999 10009—19999 20000— ÖSSZESEN

— I — 1 — 1 3 3 1 10

— 2 — — —

— — 1 1 — 2 —

—

2 —

4

—

_ 1 — 3 — 2 3 —

_

—

4

9

1 n 7 5 3 3

— —

—

_

1 3 6 4 4 —

18

—

— 24

1 — H 7 3 4 —

_ 3 2 9 4 3

—

—

—

— 23

1 — 7 7 4 4

1 — 22

9 12 32 26 7 4 2

—

—

—

—

23

92

_ 3 6 11 4 9 6 5 1 45

11 16 54 56 23 18 5 1 —

11 19 60 67 27 27 11 6 1

184

229

6.2 4.8 3.2 0,8 3.7 10,2 17.2 29,9 16.6

11,3

—37,9 —24,4 — 14,7 — 11.2 —6.5 —4,6 1.6 12.0 29,9 l'O

Egyúttiil jóval nagyobb a felelősségük is — mini pl sok alföldi városnak —. mert saját népességük sokszorosáról kell sok vonatkozásban gondoskodni A telepuleshalozat sajátosságaiból adódóan nagyobb a vonzáslerületük. szervező-irányító, gazdasági, kulturális, egészségügyi stb funkciójuk lágabb környezelben nagyobb népességre é r­ vényesül. A várusok és községek kapcsolatát jól szervezni, a falusi népességet mindinkább városi színien ellátni, a kölcsönös előnyöket kihasználni a lelepülesfejlesztésben pél­ dával járni összetell feladat, de a j >vö mindinkább ezt igényli A varoskornyeki köz­ ségek (Kékese. Kocsord. Nyircsaholy, Öpalyi. Nyírvasvári, Járni, Olcsva) létrehozása -s növekvő koré mar azt mutatja, hogy a varossal sokoldalú és eleven kapcsolatban allo községeket — ahonnan a varos a munkaerő egy részét kapja — irányítani es részben gondoskodni róluk egyre szükségszerűbb és mindinkább kölelesseg A városkörnyé­ ki községek szamának bővülése tovább segítheti és szélesebb korben érvényesítheti a város és vidéké kapcsolalának javulását, a lakosság jobb ellátását. A megve népessége — ha szerény méri ékben is — évről évre emelkedik A ván­ dorlási különbségből adódó veszteséget a természetes szaporodás pótolni tudja. Az el­ ve születések száma 19*74 óta csökkenő, a halálozásoké emelkedő, a kettó eredőjeként a természetes szaporodás szintén csökkenő irányzatú E tendenciák teljesen egybees­ nek az országossal, az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás azonban két- két es félszerese az országosnak, ami a nagyobb élve születési arannyal magyarázható. A népmozgalom alakulása Szabulcs-Szaimar megyében

Év

Élve születések

Halálozások


10 557 10 783 10 860 ti 194 12 606 12 425 11711 11 301 11 430

6 117 6 058 5 547 6 247 6 282 6 413 6 307 6 592 6 195

Természete' szaporodás

Vándorlási különbözet

Tényleges szaporodás

4 440 4 725 5 313 4 947 6 324 6 012 5 404 4 709 5 234

—8 333 — 5 609 —4 993 —4 392 —4 597 —5 241 —4 283 —3 670 —5 140

—3 893 — H84 320 555 1 727 771 1 121 1 039 96

A települések népességszáma mind a népessegnagyság. mind n központi szerep­ kör szerinti csoportosításban kedvező változást, a koncentrálódást mutatja. Nyolc ev alatt a nyolc magasabb rendű központban (a 6 város, Tiszavasvári es Záhony) a né­ pességnövekedés mértéke körülbelül annyi volt mint Mátészalka es Kisvárda együt­ tes népessége. A kisebb szerepkörrel rendelkező központok nagyobb reszeben és a sze repkör nélküli községekben a népesség általában fogy. de a fogyás mértéké csak az utóbbiak egy részében gyors. A népességelvándorlás azokon a helyeken átlagon felü­ li. ahol a népességszám kicsi, illetve a fontosabb forgalmi útvonalaktól távol esnek. A két tényező együttesen általában a lakosság jelentős csökkenését valtja ki A gyei közlekedési kapcsolatokkal rendelkező községek általában kívül esnek a jelentősebb települések munkaerővonzás halárán, ezért a munkába járás, a napi ingázás nehézsé­ géi miatt különösen a fiatalok, de az új otthont teremtok nagy részé is kedvezőbb adottságú településekre vándorol Várhatóan városaink számának bővülésé, a bejárás feltételeinek fokozódó javulása a kisebb települések alapellátásának kedvezőbbe va­ lósa következtében a kis falvak jelentős részének népessegvesztesege is kisebb m ei1-1

tekü lesz az eddigieknél. Nyele év alatt 10%-nál is nagyobb népességveszteség észre­ vehető csökkenéssel jár. Ilyen mértékben csökkent 92 településünk népessége, amely­ ből mintegy nyolcvan 2000 főn aluli. Kilencven 1000 főn aluli községünk közül 81-ben csökkent a népesség A népesség változásának következtében a falvak egy része kisebb népességcso­ portba kerül, így a csökkenések ellenére egyre több ember él apró- és törpefalvak­ ban. A népesség megyén belüli koncentrációja gyors, ez az oka annak, hogy a városok­ ban a tömeges lakásépítések ellenére egyre fokozódó lakáshiány alakul ki, a lakás­ árak igen magasak és állandóan emelkednek, ugyanakkor egyes falvakban mind több jo allagú ház üresen áll. illetve a lakott épületek forgalmi értéke is csökkenő tenden­ ciát mutat. Egy korszerű településhálózat kialakításában ez természetes folyamat de fontos, hogy az átalakulást minél kevesebb és kisebb társadalmi feszültség kísérie, ezért főleg az új építéseknél kellene a kisebb (alsófokú) központokat a jelenleginél vonzóbba tenni. A lakásépítés az egész megyében igen intenzív, annak ellenére, hogy az állam: erőből épült lakások aránya az elmúlt években is jóval kisebb volt az országosnál, annak meg felet sem érte el Az elmúlt kilenc évben a megyében mintegy 47 ezer lakas épült, ami azt jelenti, hogy minden negyedik lakást 197Q január 1 óta építet­ tek, Az 1970. évi árvíz utáni újjáépítés több mint ötezer lakással lermészelesen nö­ velte az uj lakások számát. Ezzel az ütemmel igen gyorsan — az árvízi építkezéseké1 figyelmen kívül hagyva — mintegy 40 év alatt a teljes lakásállomány kicserélődne, ami hihetetlenül rövid idő. A lakások építése mindig a jövővel való számolást, a következő évek, évtizedek terveit is jelenti. A szabolcs-szatmári emberek az elmúlt időszakban sok esetben ere­ jükön felül építkeztek, de a nagy építési kedvre nagyon is szükség volt. hiszen igen korszerűtlen es egészségtelen lakásokat döntöttek romba és építettek helyette töbfc szobását, villannyal és egyre több vízzel felszereltet. Annak tehát, hogy az itt élők életszínvonala még ma sem éri el a megyék átla­ gát, hogy kevesebb tartós fogyasztási cikkel rendelkeznek, és lakásaik felszereltsége elmarad a többi megyétől, egyebek között az is oka lehet, hogy a több munkával meg­ szerzett jövedelemnek az átlagosnál nagyobb részét kellett lakásépítésre fordítaniuk Ma már nemcsak az itt élők, hanem a megyébe először vagy ritkábban látogatók is elismerik azt a gyors változást, ami falvainkban. városainkban végbement Az itteni emberek nagy többsége bízik jövőjében, szereti szülőföldjét. Lakóhelyszeretetuket mutatja, hogy a településekért végzett társadalmi munka igen sok he­ lyen szép sikerekkel jár. A lakásépítés arányaiban természetesen az egyes települések között jelentékeny különbségek találhatók. A magasabb szerepkörű településeken a lakásépítés intenzi­ tása nagyobb. Legmagasabb arányú a középfokú központokban, de ezek közül is kü­ lönösen Mátészalkán, ahol a lakások több mint 42%-a 1970. január 1. óta épült Nyír­ egyhaza igen magas lakásépítési arányát Kisvárda is felülmúlja. A központokon k í­ vül a megyei átlagnál magasabb a lakásépítési arány a városokhoz közeli, igen jól megközelíthető községekben (pl. Ajak, Nyírcsászári, Kótaj. Nyirtura, Jánd, Varsánygyüre stb ). A lakásépítés szerepkör szerinti csoportosításából megfigyelhető, hogy az úi építés aranya a részleges alsó fokú központokban és a szerepkör nélküli telepü­ léseken nagyobb, mint az alsó fokú központokban. Ez a már említett árvíz utá­ ni lakásépítésekkel magyarázható, mivel az elöntött falvak többségé szerepkör nélküli település volt. Meg világosabban bizonyítható, a lakásépítés népességnagyság szerinti csoportositasabol, mert az árvízzel sújtott települések legtöbbje apró- és törpefalu 15

voll Akkor még a megyei lelepülésfejles/lesi terv hiányában a zárógalon belüli ót község kivételével főleg ott építkeztek, ahol korábban a lakóházak álltak. Így a te­ lepüléshálózat a lakásépítés szempontjából alig fejlődött, mivel tulajdonkeppen a ko­ rábbi állapotok javarészben újratermelődtek. A lakásállomány és a lakásépítés megoszlása szerepkör szerint A lakásállomány, 1078. december 31-én

Szerepkör

szám szerint

Felsőfokú Középfokú c Részleges középfokú Kiemelt alsófokú Alsófokú Részleges alsófokú Szerepkör nélküli Jé település ÖSSZESEN

aránya, 0 v

Az 1970—1978 között épített lakások

Az új építés

aranya, " „

száma

30312 14 709 10 461 31 445 38 209 5 931 56 594

16.1 7.8 5.6 16.8 20,4 3,2 30,1

10 242 5 353 3 563 6 782 7 881 1 279 11 859

21.8 11.4 7,6 14.5 16.8 2.7 25,2

33,8 36.4 34.1 21.6 20 6 21.6 21,0

187 661

100,0

46 959

100.0

25.0

A lakásállomány és a lakásépítés megoszlása népességnagyság-csoportok szerint

Népességnagyság­ csoport

— 299 300— 499 500— 999 1000— 1999 2000— 2999 3000— 4999 5000— 9999 10000—19999 20000— ÖSSZESEN

A lakásállomány, 1978. december 31-én szám szerin t 1 011 2 838 16 640 33 045 21 909 31 795 23 261 26 850 30 312 187 661

a ránya ii 0.5 1.5 8,9 17.6 11.7 16.9 12.4 14.3 16.2 100,0

Az 1970—1978 között épített lakások .szama 291 702 4 089 6 810 4 085 6 490 6 507 7 713 10 242 46 959

aránya, 0.6 1,5 8,7 14.6 8,7 13.8 13.9 16.4 21.8 100,0

Az új építés If 28.8 24.7 24.6 20.7 18.6 20.4 28.0 28,7 33,8 25,0

A kilenc év alatt épített lakások aránya rendkívül alacsony a megye peiemen e l­ helyezkedő néhány községben, amelyek viszonylag távol vannak a varosoktól és meg­ közelítésük is rosszabb az átlagosnál. Ahonnan a bejárás fárasztó és a termelőszövet­ kezet sem a legjobb feltételek között gazdálkodik. Még az l",,-nal is kisebb az évi lakásépítési arány, természetesen a zárógáton belüli községeket nem számítva Botpa­ ládon Tiszccsécsén, Fatyodon. Teremen, Balsán. Beregsurányban. Retközbcre icsen. Vállajon. Tiszadobon, Tiszaeszlálon és csak 0,5",, körül, azaz évi 1—2 lakás épül B á­ torligeten, Ombolyon, Beszterecen és Tiszarádon. közülük néhányban nyolc év alatt 20—40"n-os népességcsokkenés következett be. A lakó- és munkahely mindinkább szétválik és egyre tömegesebb méreteket öli. A mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő főleg az iparban és a tercier ágakban (ke­ 16

reskedelem, közlekedés, szolgáltatás slb.j talál foglalkoztatást A megyén kívülre in­ gázók száma évek óta nem növekszik, ezért az ingázók között a naponkénti bejárók aránya emelkedett. A gyors iparfejlesztés hatására a foglalkoztatási feltételek kedve­ zőbbé váltak, több ezer ipari munkahely létesült, a közlekedési lehetőségek is javultak, így a nagyabb települések munkahelyi vonzásterülete növekedett. A bejárók nagy része korábban vonatlal érkezeit munkahelyére, ma a közúti közlekedésnek jóval na­ gyobb szerepe van. Űj autóbuszvonalak kialakításával, az autóbuszok számának növe­ lésével az eljutás körülményei kedvezőbbé váltak. Az elérési idő azonban alig válto­ zott és a járatok egy része ma is zsúfolt A vonatok és az autóbuszok menetrendjének kialakításánál egyre jobban figyelembe veszik a több műszakba járók érdekelt, így mind többen vállalják a napi 1—2 órai utazást. A bejárók többsége kétlaki, akik az ipari, illetve egyéb munkavégzés mellett lakóhelyükön rendszeresen dolgoznak a háztáji (egyéni) gazdaságban A többletjövedelem eléréséért többletmunkát végeznek, ezért ezeknek az embereknek az életmódja (kevés szabad idő) sok szempontból eltér a la­ kóhelyén dolgozókétól, amin segíteni és könnyíteni csak a közlekedési feltételek to­ vábbi javításával lehet. Az 1978 végén végrehajtott ingázási felvétel, amely a kijelölt városok iparában, építőiparában, közlekedésében és kereskedelmében a naponkénti ingázókra terjed ki, Nyíregyházára vonatkozóan is bizonyilja. hogy 1970-hez képest az ingázók száma e népgazdasági ágakban lE "0-kal emelkedett, a vonzásterület bővült, több olyan község is a vonzáskörzetbe került, ahonnan korábban nem volt jellemző a bejárás. Mind az ingázásból, mind a népesség számának alakulásából, mind a lakásépítés arányából arra következtethetünk, hogy Nyíregyháza környezetében is megfigyelhetők az agglomerátódás jelel. A lakosság ellátásában a kereskedelemnek lényeges szerepe van. A település­ hálózatban a különböző rangú települések egymásközti kapcsolatában a munkahelyi vonzáson kívül a kereskedelmi vonzás a legintenzívebb, sőt területileg általában jó ­ val kiterjedtebb. Egyes településeknek a településhálózatból való kiemelkedését igen jelentős mértékben a kereskedelmi vonzás okozza. A központi települést naponta a munkába járókon kívül általában a vásárlók ke­ resik fel legtöbben. A boltokat, az egyéb kereskedelmi egységeket korábban is oda telepítették, ahol élénk volt a kereslet, ami a nagyobb népességű településeket és a közlekedési csomópontokat jelentette. Az alapellátáson kívüli árucikkeket többnyire csak a központokban lehetett és általában lehet ma is megvásárolni. Az utóbbi évtized kereskedelmi fejlesztései igen jól segítették a településhálózat átalakulását, ma már a szakosított üzlethálózat, a modern áruházak a magasabb sze­ repkörű települések jellemzőivé váltak. Az alapellátás színvonala is sokat fejlődött, a falvak egy részében kellő választékkal rendelkező ABC-üzletek épültek. Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom szoros kapcsolatot mutat a tele­ pülések központi szerepkörével, illetve ennek szintjeivel. A középfokú központokban e forgalmi mutató értéke meghaladja Nyíregyházáét, ami a központokat övező települé­ sekben meglevő eltérésekből adódik. A megyeszékhelyt ugyanis részben jól ellátott nagyközségek övezik: Nagykálló, Üjfehértó, Nyírtelek. Az árufőcsoportok közül az iparcikkforgalom szóródása a legnagyobb. A felsőfokú központban egy lakosra szá­ mítva tízszer, a középfokú központokban tizenháromszor annyi iparcikket adnak el, mint a szerepkör nélküli településeken. Ezzel a megyeszékhely és a középfokú köz­ pontok a megfelelő szerepkörű települések m-szágos átlagát jóval meghaladják, tehát e települések kereskedelmi szerepköre igen jól érvényesül. A bolti élelmiszerek egy főre jutó vásárlásaiból viszont arra kell következtetni, hogy a községek (főleg az alsó­ fokú központok) kereskedelmi alapellátását tovább szükséges fejleszteni. A falusi bol17

•ok áruválasztéka sokszor elmarad a mai igényektől, mivel pl nincs vagy kicsi a hű­ tőtér. de a hiánycikkek aránya is mindig magasabb. Hozzá kell azonban tenni, hogy az eltéréseket nem mindig az ellátás hiányosságai okozzak, hanem az a vásárlói szo­ kás. hogy sokan nem lakóhelyükön, hanem munkahelyükön, illetve varosokban vá­ sárolnák. olyan cikkeket is. amit lakóhelyükön is beszerezhetnének. Szabolcs-Szulmár megye egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalmának megoszlása árufocsoportonkénl, 1978

Szerepkör

Felsőfokú Középfokú Részleges középfokú Kiemelt alsófokú Alsófokú N Részleges alsófokú 3 Szerepkör nélküli település ÖSSZESEN

1 nv bolti alap­ területre jutó bolti kiskeres­ kedelmi forgalom

Ebből

Az egy lakosra jutó kiskeres­ kedelmi forgalom

bolti élelmi­ szer

34 100 43 2B4 30 795 20 907 11 852 10 453

10 279 12 261 B 606 6 194 4 8B0 4 619

3 653 4 083 4 521 2 051 2 359 2 256

20 168 26 940 17 668 11 762 4 613 3 578

50 773 59 012 56 690 49 821 38 272 36 302

8 657 20 073

4 290 6717

2 35B 2 955

2 009 10 401

33 303 49 959

1

vendég­ látás

iparcikk

A tanácsok székhelye a települések központi szerepköre szerint, 1979. január 1.

Városi Szerepkör

önálló | Közös 1

önálló

nagyközségi

Közös

községi

Város­ kör­ nyéki

tanácsok száma Felsőfokú Középfokú Részleges középfokú Kiemelt alsófokú ALsófokú Részleges alsófokú Szerepkör nélküli település ÖSSZESEN

M ,3 a N ^

1 3 2 — — — —

6

— 1 3 4 —

— 1 11 13 —

— 8

25

A taná­ csok száma Ö'S7É ser

1 13 3

— — — 11) 4

— — 1 —

1 3 1 15 41 l

17 34

22 36

6 7

A5 116

— —

—

A lakosság ügyeinek gyors. pontos és szakszerű ellátása a tanácsok feladata. A járási tanácsok megszűnésével nőtt a helyi tanácsok jogköre, önállósága és felelőssége. A települeseK fejlesztésében, irányításában a korábbinál fontosabb szerepet játszanak A közigazgatás jó megszervezése szükségszerűen koncentrációt igényel. A kisebb községekben a tanácsok javarészt megszűntek és a közelben levő központokba kerültek. A tanácshálózatban bekövetkezett változások igen jól követik a települések központi szerepkörét.

A legmagasabb rangú központokban általában városi tanácsok, a kiemelt alsófo­ kú központokban csaknem teljesen, az alsófokú központok majdnem felében nagyköz­ ségi tanácsok, a szerepkör nélküli községek kevesebb mint harmadában községi taná­ csok vannak. A koncentrációs folyamat valószínűleg tovább tart. mivel a megye 116 tanácsának egy része (kis szakapparátusa révén) nehezen tud megfelelni az újabb kö­ vetelményeknek. A nagyközségi (főleg a nagyközségi közös) tanácsok viszont mindjob­ ban érvényesítik környezetükben igazgatási funkciójukat, ami a székhelytelepülés köz­ ponti szerepkörét erősíti és hozzájárul a falusi lakosság ügyeinek magasabb színvo­ nalú ellátásához. A falusi települések fejlődését a nagyüzemi m ezőgazdaság átalakulása nagymér­ tékben befolyásolja. Az intenzív gazdálkodáshoz a korábbiaktól nagyobb üzemmére­ tek szükségesek, amelyek megyénkben is a nagyüzemi gazdaságok egyesüléséhez ve­ zettek. A termelőszövetkezetek 1970-ig főleg a községeken belül egyesültek, azóta a több közigazgatási egységre kiterjedő egyesülések váltak jellemzővé. Míg 1970-ben 236 termelőszövetkezet működött (több mint a megye településeinek száma) átlago­ san 1427 hektáron, addig 1978-ban már csak 132 termelőszövetkezet volt, de az átla­ gos terület 3108 hektárra emelkedett. 1979-ben az előző évihez képest öttel még ke­ vesebb lett a termelőszövetkezetek száma. A gazdaságok számának csökkenése tehát területi és eszközkoncentrációval jár. A termelőszövetkezetekre egyre jellemzőbb a termelési szakosodás, bővülnek az integrációs és kooperációs kapcsolatok. A mezőgaz­ daság a beruházások következtében mind kevesebb munkaerőt foglalkoztat. A fal­ vak foglalkoztatási szerkezete vegyes jellegűvé, néhány pedig ipari profilúvá válik. Az egyesülések révén a termelőeszközöket hatékonyabban ki tudják használni, a tagságot folyamatosabban el lehet látni munkával, a vezetési, üzemszervezési, szak­ ember-ellátottsági gondokat is jobban meg lehet oldani. A termelőszövetkezetek egye sülésekor természetesen egy vagy több tsz-központ megszűnik, de a székhelyközség a mezőgazdasági irányítás szempontjából megerősödik A központtá válás mindenkép pen előnyös a székhelyközség számára, mivel egy-egy 3000—4000 hektáros termelő­ szövetkezet általában már jelentős agrár, műszaki, közgazdasági szellemi erővel ren­ delkezik. A vezetők, a szakemberek többnyire a székhely településen laknak, részvé­ telük a falu gazdasági, politikai, társadalmi életében nagy előny.

A nagyüzemi gazdaságok megoszlása területnagyság szerint, 1978. május 31. (ha) Területnagyság

A gazdaságok száma

Összes terület nagysága

aránya, %

Egy gazdaság átlagos összes területe

Állami gazdaságok 3000 hektár és kisebb 3001—4000 4001—5000 rleKld' 5000 hektár és nagyobb ÖSSZESEN

2 3 | 2 8

4 784 10 345 4 034 17 227 37 290

12,8 27,8 13.2 46.2 100.0

2 392 3 448 4 934 0 614 4 661 19

Területnagyság

A gazdaságok száma

összes terület nagysága

|

aránya.0 „

Egy gazdaság átlagos összes területe

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1000 hektár és kisebb 1001—1500 1501—2000 2001—2500 25H1—3fi□□ hektár 3001—3500 3501—4000 4001—5000 5000 hektár és nagyobb ÖSSZESEN

1 10 15 25 22 ii 12 15 18 132

2 885 12 840 27 109 57 034 60 060 35 500 45 075 G7 408 102 293 410 213

0.7 3.1 6.6 13,9 14.7 8.7 11.0 16.4 24,9 100,0

721 I 284 1 807 2 281 2 730 3 227 3 756 4 494 5 683 3 108

A szellemi kapacitások kihasználása, az új eszmék, technika, életmód stb. elter­ jesztése a települések fejlődésére mindig kedvezően hat. A településhálózat fejlődése szempontjából az a célszerű, ha a termelőszövetkezetek egyesülésekor a központok ki­ választásánál a települések központi szerepkörét is figyelembe veszik. Megyénkben e téren igen kedvező a helyzet, mivel az esetek döntő részében ez így valósult meg (73 szerepkörrel rendelkező település közül 69 tsz-központ), így mindössze két termelőszövetkezet van (Omboly: Kossuth, Tiszakerecseny: Dózsa), amelynél Szerepkör nélküli településről irányítják a szerepkörrel rendelkező község mezőgazdaságát, ami önmagában véve nem döntő tényező, de a távlati elképzelések­ kel nem esik egybe. Két szerepkörrel rendelkező községünkben a termelőszövetkezetet (Kántorjánosi, Kótaj) magasabb szerepkörű településről irányítják

A termelőszövetkezetek székhelye a települések szerepköre szerint. 1979

Szerepkör Felsőfokú Középfokú Részleges középfokú Kiemelt alsófokú Alsófokú Részleges alsófokú Szerepkör nélküli település ÖSSZESEN

5f Jí

A települések számn

Ebből; tsz-központ

i 3 4 15 41 9 153 226

1 3 4 15 38 8 50 119

A 127 tsz központja 119 településen van, mivel Nyíregyházán 4, Tiszavasváriban 3, Üjfehértón, Nagykállóban és Gévavencsellőn még ma is 2—2 termelőszövetkezet gazdálkodik. 0

A településhálózat gyors fejlődése szempontjából a2 iparnak meghatározó szere­ pe volt. A 70-es évek elejétől kezdve egymást érték az ipartelepítések, amelyek Nyír­ egyházán kívül főleg Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban hoztak létre ipari munkahelyeket. Jelentős ipart kapott Tiszalök, Tiszaszalka, Nagykálló, Üjfehértó és Demecser. Tiszavasváriban és Nagyhalászban re­ konstrukciót, illetve bővítést hajlottak végre. Rakama 2 on és Gávavencsellőn a szövetkezti ipar foglalkoztat jelentős számú munkaerőt. Tyúkodon a konzervgyár üzeme, Nyírbogdányban továbbra is a kőolajipari termékek gyártása ad munkát. A korábban oly szorító foglalkozási gondok lényegében megszűntek, de még mindig ezrekben be­ csülhető a megyében az a — főleg női — munkaerő, akiket bizonyos feltételek (közle­ kedés, gyermekintézmény, jobb kereseti lehetőségek) biztosítása révén be lehetne kap­ csolni a rendszeres termelő munkába. Az iparfejlesztés rendre a központi szerepkörű településeken történt, ezek fejlő­ dése sok szempontból megelőzi az iparral nem rendelkezőkét. Az ipar urbanizáló sze­ repének mérésére, hatásának bemutatására johb lehetőséget a megyei példáknál alig­ ha lehetne találni. A felsorolt ipari települések az egész megyét vázszerűen átfogják, így szinte min­ den településről megvan az ipari munka végzésének lehetősége és mind több feltétele. Az iparosítás azonban a foglalkozási szerkezet átalakulásában csak követni tudja az országos változásokat. Relatíve még ma is kevés a megyében az ipari kereső, de az országoshoz képest a részleges középfokú központok szintjétől felfelé lényegében nincs jelentős eltérés. 21

A lakásfelszereltség, az életmód és más tényezők is befolyásolják, hogy az egy főre jutó háztartási villamosenergia-fogyasztás falvainkban még jóval kevesebb, mint országosan. Szabolcs-Szatmár megye és az ország településeinek összehasonlítása szerepkör szerint, 1977. A szocialista iparban foglalkoztatottak 1000 lakosra jutó száma Szerepkör

SzabolcsSzatmár

Országos

m eg ye

Felsőfokú -> Középfokú c Részleges középfokú B Kiemelt alsófokú N •o Alsófokú JÉ Részleges alsófokú Szerepkör nélküli település ÖSSZESEIM

191 277 168 101

24 ___

3 88

231 237 185 126 60 36 27 156

Az egy lakosra jutó háztartási villamosenergiafogyasztás (kWó) SzabolcsSzatmár megye 269 363 295 227 193 222 186 230

Országos

278 351 329 285 259 254 237 375

Szabolcs-Szatmár megye és az ország településeinek összehasonlítása szerepkör szerint, 1978 Zárt közcsatornaKözüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya év végén (D„1 Szerepkör

SzabolcsSzatmár megye

Felsőfokú Középfokú C Részleges középfokú ° Kiemelt alsófokú “ Alsófokú :0 Részleges alsófokú Szerepkör nélküli település ÖSSZESEN

51.8 59.1 53,9 25,1 8,1 5,0 6,9 24,0

Országos (1977)

74,9 61,8 54,2 44,1 32,5 26,5 17,0 56,6

SzabolcsSzatmár megye

Országos (1977)

38.4 23,6 17,5 1,4 0,1 — — 9,3

46,0 25.3 17,6 5,0 1,6 0,5

0,5 29,6

A települések belső fokmérője a vízellátás megoldásának módja. Közüzemi vízel­ látás esetén az életmódban is változás áll be. E téren megyénk városainak, községei­ nek sok pótolnivalója volt és van ma is. Az egészséges ivóvízzel ellátottak aránya — a közművesítésben elért eredmények ellenére — még ma is alacsony minden település­ szinten. Az V. ötéves tervben 47 község közművesítése szerepel, melynek eredménye­ képpen további tízezrek jutnak majd jó ivóvízhez. A zárt közcsatorna-hálózatba be­ kapcsolt lakások aránya is azt mutatja, hogy az országos színi eléréséhez is bőven van tennivaló. 22

A településhálózat átalakulásában a művelődés terén bekövetkezett fejlesztésnek is fontos szerepe van. A társadalmi hátrányok újratermelődésének megakadályozásá­ ban az általános iskoláknak döntő a jelentősége. Az iskolák körzetesítése, az általános iskolai diákotthonok létesítése révén sokkal több tanuló részesül szakszerű képzésben, mint korábban. A tanárképző főiskolának köszönhetően ma már a képesítés nélküliek aránya nem számottevő. Az iskolák építésével sok régi szükségtantermet szüntettek meg. A falvak egy részében ma már kedvezőek a tárgyi feltételek, a nevelőtestületek is jól felkészültek. Az oktatás eredményessége azonban a jelentős vállozások ellenére eltérőek, a települési különbségek sokszor visszatükröződnek az iskolák tevékenysé­ gének színvonalában. A középiskolák, a szakmunkásképző intézetek a központi szerepkörű települések oktatási funkcióit jól erősítik. A kollégiumban elhelyezetteken kívül jelentős a bejá­ rók aránya. A két főiskola szerepe és hatása kiemelt jelentőségű nemcsak Nyíregyhá­ zán, hanem az egész megyében. Az egészségügyben az utóbbi évtizedben jelentős fejlesztés volt, de a megye hely­ zete az országoshoz képest alig mutat más területen olyan lemaradást, mint itt. A 10 000 lakosra jutó orvosok száma még mindig igen kevés 114,0), az országos vidéki átlag 1977-ben 20 ,2 . A 10 000 lakosra jutó működő kórházi ágyak száma kedvezőbb (70,9), az országos vidéki átlag 1977-ben 72,5. Mindezekkel magyarázható, hogy az or­ vosi rendelőkben, a rendelőintézetekben, és a kórházakban még mindig nagy a zsú­ foltság. sok idő telik el várakozással. Településeink egy részében a gyógyszer beszer­ zése nagyon körülményes, mivel gyógyszertár nem egy esetben csak 15—20 kilométer­ re van. Az eddigiekből is megállapítható, hogy a 70-es években településhálózatunk a k i ­ jelölt irányban haladva meglehetősen gyors ütemű átalakuláson ment kérésziül. A néhány területen még ma is meglévő hátrányok kiküszObOláséhez a következő évti­ zedekben további erőfeszítésekre lesz szükség. A koncentrálódási folyamat mind a népességet, mind a lakásállományt tekintve a vártnál is gyorsabb volt, ami által a városokban jelentős lakáshiány, hólesődéi, óvó dai, iskolai stb. gondok jelentkeztek, a kisebb községekben pedig kihasználatlan épü letek, ingatlanok, illetve infrastruktúra halmozódott fel. A tanácsok, illetve a terme lőszövetkezetek egyesítésénél, a központok kijelölésénél messzemenőkig figyelembe ve­ szik a települések központi szerepkörét, azok megerősítését. A helyi lelepiiléspolitika megvalósítói közül mind a tanácsok, mind a termelőszövetkezetek általában jól szol­ gálták a falvak fejlődését. A falvak arculata a legtöbb helyen gyökeresen megválto­ zott, a népességcsökkenés ellenére egyre inkább nem a múltat, hanem a jövőt idézik. A népesség koncentrációjának, illetve az intézmények központba helyezésének azonban lehet egy olyan következménye is, amely néhány éven belül ugrásszerűen meggyorsíthatja a kis falvak népességének csökkenését. Az intézmények (iskola, ta­ nács, tsz-központ stb ) központosítása általában maga után vonja az ott dolgozó szak­ emberek, a műveltebb réteg, az újhoz fogékonyabbak elvándorlását is, ezért e falvak rétegtagozódása egyre homogénebbé válik, a lakosság a korábbiakhoz hasonlítható zárt közösséggé formálódhat, amiből kitörni csak új lakóhelyválasztással, elköltözéssel lehet. Külön figyelmet kell fordítani a külterületen élő nagyszámú népesség helyzetére, különösen azokon a helyeken, ahol várhatóan még hosszú ideig fognak élni. A regionális központok csak a kiemelt alsófokú települések szintjéig töltik be jól szerepkörüket (közülük se mind), az alsófokú központok igen jelentős hányada elsősor­ ban hiányos intézményhálózata (kereskedelem, szolgáltatás) révén ma még a legtöbb 23

esetben nem lát el olyan szerepkört, mint amire kijelölték és amit minél hamarahb el kellene látnia. A mezőgazdaságból még felszabadítható munkaerőt azokon a helyeken kel] ás le­ het csak tömegesen foglalkoztam, amelyek már ma is Jelentős számú foglalkoztatottal rendelkeznek A napi ingázás intenzivebbe válása tehát elkerülhetetlen, amihez a köz­ lekedési viszonyokat tovább kell javítani

IR O D A L O M

Dr.

B o d n á r L á s z ló : a m ezőgazdaság le ru le ii k o n c e n trá c ió ja H e v e s m e g y é b e n . — F ö l d r a j z i É r t e s í t ő , 19TH. a —I.

H a jn a l

B é la :

Kovács

T ih a r:

T e le p ü lé s h á ló z a tu n k A p ró fa lv a k

K o v á c s T i b o r —D r . S z a u t e r S t a t i s z t i k a , 1978, 2.

a

E d it;

Lencsés F e re n c ; A Z in g á z á s ró l. = Dr,

fu n k c io n á lis

m agyar a

tö rp e f a lu -p ro b Iém r

S z ilá g y i I m r e : S z a b o lc s -S z a tm á r m e g y e S z a b o l c s - S z a t m á r i S z e m l e . 1978. 1.

21

— = a

n

fa lu s i

le jlű d c «

S z a b n ic s -S z a tm á ri T e rü le ti

m agyar

S ta tis z tik a .

k a p c s n in ia

S ze m le. jgiG

f a l u h á l ó z a l b a n,

197fi

2.

2. —

T e rü le ti

V a l ó s á g , 1978. 12.

S i ll i- Z a k a r I s tv á n : a la k á s á llo m á n y S z a l m á r l S z e m l e , IS7R. 1.

D r. Szo b o szla i G y ö r g y :

v iz s g á ln ia

ie le p ü lé s h a ló z a lb a n

és

A v á ro s -v id é k

és

a

la k á s o k

frls z e re lts é g e

te le p ü lé s h á ló z a tá n a k

fe jlő d é s e

k a p c s o l a t ás a k ö z i g a z g a t á s ,

m egyénkben.

az

=

S z a b a lc s -

1966— 1976. é v e k h e n .

— Állam

és i g a z g a t á s

-

I9"0 3.

ZOLTÁN ZO LTÁ N :

Az Alíöld gazdasági erővonalai A z e r ő v o n a l- p r o b lé m a n é h á n y e lm é le t i e lő z m é n y e A gazdaság térbeli fejlődésével és területi elhelyezkedésével kapcsolatban az 1960 as évekig a gazdaságföldrajz-tudományban alapvetően két nagy elméletrendszer hatása érvényesült. Az egyik: a klasszikus telephelyelméleteké, a másik: a körzet* (vagy rayon) elméleté. A klasszikus telephelyelméletek lényegében azt mondják, hogy az egyes telepítési tényezők, (pl. a nyersanyag, az energia, a munkaerő, a víz. a fogyasztópiac, a szállítás, vagy a tőke) a különböző ágazatokhoz tartozó üzemek telephelyválasztásában eltérő súllyal esnek latba. Ennek alapján beszélhetünk ún. nyersanyag-, energia-, munkaerő-, víz-, vagy szállításigényes ágazatokról. Az egyes ágazatok üzemei főleg oda települnek ahol a számukra legdöntőbb súllyal latba eső telepítési tényezők (az ún. domináns té­ nyezők) a legkedvezőbb feltételek mellett állnak rendelkezésre Arra vonatkozóan, hogy az egyes ágazatokhoz tartozó üzemek az egyes térségekben miért koncentrálódnak olyan erőteljesen, arra nézve a körzetelmélet igyekezett választ adni. A körzetelmélet az| hangsúlyozza, hogy a kedvező természeti, gazdasági és társa­ dalmi adottságok alapján egyes körzetekben a termelés jelentősen koncentrálódik és specializálódik, aminek révén az termelésében jelentős súlyra és a területi munkameg­ osztás szerveződésében pedig vezető szerepre tesz szert. Erőteljesen hangsúlyozza to­ vábbá a körzeten belül található telephelyek kiizötti szoros vertikális és horizontális kapcsolatok kiépülésének jelentőségét — amely a körzetek legfőbb belső összetartó ereje —, továbbá a különböző kitermelő és feldolgozó ágazatok egymásra épülését. A körzetelméletnek számtalan pozitívuma mellett egyik nagy hiányossága, hogy a telephelyek egymáshoz rendelödésének és egym ásra épülésének térbeli rendező el­ veit és térszerkezeti form áit nem tárta fel megfelelően. Igaz ugyan, hogy a körzetel­ mélet is foglalkozik a körzet belső szerkezetével — a nagy körzeteken belül megkü­ lönböztet kisebb alkörzeteket is! — de ezek ugyanolyan homogén jellegű, sejtszerü képződmények, mint maga az egész körzet. (A körzetelmélet alapvető térbeli modelljét a vele párhuzamba állított erőtérelméleti modellel az I. sz. ábra mutatja be.) Az 1960-as években a gazdaság dinamikus növekedése olyan új elméleti problé mákat vetett fel, amelyeket a régi, hagyományos elméletek alapján már nem lehetett megmagyarázni. Elsősorban a közgazdaságtudomány elméleti művelői kezdtek foglal­ kozni azzal a problémával, hogy milyen tényezők és milyen módon idézik elő a gyors gazdasági növekedést? Ez a gyors növekedés milyen szerkezeti változásokban tükrö­ ződik? És végül: honnan indul ki, hogy terjed? Egyszóval milyen ennek a térbeli mechanizmusa és form ációja? 25

A körzet és az erőtér elmélet sémáina k összevetése A . A körzet elmélet térszerkezeti model l ) e

B lA^ gazdasági erőtér elmélet térszerkezeti m o d e l l j e

így alakultak ki a különböző növekedési és struktúraelméletek, az infrastruktúra­ elméletek és fejlesztési stratégiák, valamint a nöreícedesi pólus és a fejlödésisáv-elmélet, mely utóbbiak szoros kapcsolatban vannak a/, erővonal-problémával A gazdasági tér lényege és főbb jellemzői A gazdasági tér korántsem olyun homogén jellegű tér, mint amennyire azt sokan a fcörzetelmélet alapján gondolják. A nagy kiterjedésű homogsn tersegek kialakulása nagyon ritka, hiszen a gazdaság fejlődésére ható számtalan tényező — a természeti adottságoktól kezdve az üzemek technikai es személyi feltételein at egészen a közgaz­ dasági szabályozókra és a világpiaci tendenciákra való reflexiokcpességig — üzemen­ ként nagyon eltérő fejlettségi színvonalat produkál. Gondoljunk csak arra. hogy sok­ szor azonos természeti adottságú területeken is szinte egymás mellett találhatók ki­ válóan. vagy nagyon gyengén működő termelőszövetkezetek. A gazdasági élet térbeli képe sokkal jobban hasonlít egy színes mozatktablához, ahol különböző színű m ozaiklapocskak jelzik az azonos specializacios irányú és fejlettségű gazdasági egysegeket, telephelyeket. Természetesen „madártávlatból néz­ ve ezt a mozaikhalmazt, már könnyebben kirajzolódnak bizonyos, nagyjából azonos színű mozaikokból álló „mezők" — s ezt sokan a nagy számok törvényére hivatkozva teljesen rendjén valónak is tartják —, de az ilyen nagy mezőknél gyakran elmosódnak azok az érdekes és a fejlődés m echanizmusának szempontjából nagyon fontos területi specifikumok, amelyek nagyon sok hasznos ismerettel gazdagíthatják tudásunkat. Ha a gazdaság különböző ágazataihoz tartozó alapegysegek: a telephelyek és specializációs irányait és fejlettségét vizsgáljuk, akkor a nagy „mezők" helyett inkább a területi koncentráció sáros szerkezete tűnik a szemünkbe. 25

Mivel magyarázható a gazdaság térbeli fejlődésének — koncentrálódásának, speciallzátodasanak es fejlettségének — sávos szerkezete? Röviden azt mondhatnánk: a gazdasági erővonalak létezésével, vagyis azzal, hogy a gazdasági térben jelentős erők lépnek fel, amelyek bizonyos meghatározott vonalak mentén terjednek es ezek egyes sávokban a különböző ágazatokhoz tartozó telephe­ lyek szamara olyan kedvező feltételeket teremtenek — feliárják, vagy megsokszoroz­ zák a helvi adottságokban rejlő lehetőségeket —, hogy végül is a telephelyek egész láncolatot, füzéréit hozzak letre egy egészen szűk kis területi sávban Mivel magyarazhaló akkor a gazdasági erőtér és a gazdasági erővonalak kiala­ kulása? A gazdasági erőtér a gazdasági élet fejlődésére ható legkülönfélébb természeti, társadalm i es gazdasági tényezőkben területileg fellelhető potenciálkülönbségek léte­ zésére vezethető vissza. (Pl. ásványi kincsekben, éghajlati és talajadottságokban, nép­ sűrűségben szakképzettségben stb lévő különbségek, mind eltérő gazdasági potenciál kialakulásához vezethetnek.! Ezek a közgazdasági környezel (az ár- és értékviszonyok, a szállítási tarifák, a differenciált adó- és vámrendszer, a közgazdasági szabályozók, a világpiaci tendenciák stb) hatására egyes esetekben még jobban felértékelődnek — nagyobb helyzeti energiára tesznek szert a gazdasági élet fejlődésében —, máskor le­ értékelődnek és akkor bizony nagyon kedvezőtlen „gazdasági klímát” jelentenek egyes termelési agak számára Az a tény, hogy a vasút évenként közel 140 millió tonna árut szállít, hogy több millió tonna a kőolaj, több milliárd köbméter földgáz fut át a csővezetékeken, és ugyancsak több milliárd kilowattóra villamos eneigia megy egyik országrészből a má­ sikba. a naponta több mint egymillió ingázó dolgozóról nem is beszélve, mind azt bi­ zonyítja, hogy a gazdasági élet fejlődése óriási méretű töm egm ozgásokat alakít ki, amelyek mögött energiának — mégpedig gazdasági energiának — kell lennie. Az ener­ giák mögött pedig potenciálkülönbségek húzódnak meg. amelyek bizonyos vonalak mentén igyekeznek kiegyenlítődni. A gazdaság 1 terel úgy kell elképzelni, mint erőteret. (Miként a fizikában szokták a mágneses pólusok erőtereit demonstrálni egy kartonlapra szórt vasporreszelékkel, amely alá mágnest helyeznek es akkor a mágneses pólusok között fellépő mágneses erő hatására a vasporreszelék a mágneses erővonalak mentén helyezkedik el.) A pólu­ sokat a gazdasági eleiben főleg olyan kisebb térségek, vagy nagyvárosok képviselik, ahol az ásványi nyersanyagok, vagy az álló- és forgótőke, a fogyasztás, a szellemi élet és az irányítás nagymérvű koncentrációja alakult ki, s amelyek ebből eredően már eleve helyzeti előnyökkel indultak, vagy a fejlődés során az előnyüket állandóan nö­ velni tudták más területek rovására. Ezek aztán egyre nagyobb térségeket vonnak be a gazdasági élet vérkeringésébe, úgy. hogy újabb és újabb területeket kapcsolnak be a johh közlekedésbe es ezzel a területi munkamegosztásba. A pólusok általában csak a számukra legfontosabb anyagokat és egyéb termelési tényezőket vonják magukhoz Ami az ó fejlődésükhöz nem nélkülözhetetlenül szükséges, annak feldolgozási verti­ kumai kialakulásai általában nem korlátozzák, sőt gyakran elősegítik. Közismert pél­ dául, hogy Budapestnek az 1867-es kiegyezés utáni ipari fejlődésében nagy szerepet játszott az Alföld mezógazdasagának nyersanyagtermelése, amivel a világ egyik leg­ nagyobb malomipari, — sőt a többi feldolgozási ág hasonló, erőteljes koncentrációja következteben élelmiszeripari — központja lett. Ahogy azonban a főváros iparában az élelmiszeriparnál jelentősebb technikai felkészültséget igénylő ágazatok is megjelen­ tek, úgy egyre fokozottabban kezdte gazdasági vonzáskörzetének a „túlélt" termelési profitokat átadni. 27

A gazdasági erővonalak kialakulásai lehat azzal magyarázhatjuk, hogy az egyes nyersanyagok és energiahordozók (pl. a szén, a kőolaj, a földgáz, vagy a különféle ér­ cek) koncentrált térbeli előfordulása, valamint az egyes ipari központokba befektetett óriási állótőke, az egyre növekvő üzemméretek, a nagy fogyasztópiacok és szellemi központok kialakulása óriási anyag-, energia-, termek-, munkaerő-, tőke-, információés egyéb áramlatokat idézett elő a térben, Ezek a nagy volumenű áramlatok a fejlődés során (pl. vasút- es útépítés, folyamszabályozas. hírközlés, villamos távvezeték és csóvezeték-kiepités) kialakították a mozgás állandó pályáit, amelyek az országos munka­ megosztás igényéi szerint íendeztek el a térben a különböző ágazatok ezután létesülő telephelyeit. A2 erővonalak kialakulása ugyanis nagymértékben determ inálta a telep­ helyválasztást, hiszen egyes savokban bizonyos telepítő tényezők (pl. a nyersanyag, víz, vagy a munkaerő) jelentőséget erőteljesen megnövelte, esetleg egyes hiányzó ele­ mek előteremtését — pl az Alfoldon kezdetben a szén. majd a villamos energia biz­ tosítását — elősegítette. így nem veletlen, hogy az erővonalak mágnesként vonzották magukhoz az új telephelyeket így hazánkban is — de nemzetközi méretekben is — a termelés egyes specializált termelési vertikum ai döntően mind az egyes főbb gazda­ sági erővonalak mentén helyezkednek el. Ha valamely térségén több erővonal fut egymás mellett keresztül, ez ti bennük rejlő potenciális előnyöket megsokszorozza, és ígv un. erősavok alakulnak ki, amelyek konkrét megjelen.'ii formáját az un ipari saruk jelzik Hazánk ipart termelésének legjelentősebb, alapvető agazataí tulajdonképpen 5 ilyen ipán sávba települve helyez­ kednek el. (Ezt mutatja be a 2. sz. ábránk.)

A magyar ipar térszerkezetének jellegzetes vonása i

2 sz melléklet

28

Az egyes ipari sávok a kövelkezők: I. Közép-dunántúli ipari sáv : Ajka—Veszprém—Fűzfő—Várpalota—Székesfehérvár II. Felsö-Duna-völgyi ipari sáv : Komárom—Szőny—Almásfüzitő—Lábatlan—Nyerges­ újfalu—Tokod—Dorog—Esztergom, illetve ennek egyik leágazása: Almás­ füzitő—Tata—Tatabánya, amely Bicske felé terjeszkedik. III. Közép-Duna-völgyi ipari sáv : Vác—Dunakeszi—Budapest—Szigethalom—Százha­ lombatta—Ercsi—Dunaújváros. Ez valószínűleg tovább nő Paks irányába. IV. Zagyva-völgyi ipari sá v : Selyp—Hatvan.

Salgótarján—Kisterenye—Nagybátony—Pásztó—Apc—

V. Sajó-völgyi ipari sáv : Borsodnádasd—Özd—Putnok—Kazincbarcika—Sajószentpéter—Sajókeresztúr—Sajóbábony—Miskolc—Mályi—Nyékiád háza—Leninváros. Ezek az ipari sávok az ún. Északi Energiatengelyre fűződnek fel, mivel száz éven keresztül a magyar ipar legfőbb energiahordozója a szén volt, és alapvetően ez hatá­ rozta meg az ipar területi elhelyezkedését. A legtöbb ország gazdaságának alapvető térszerkezete hasonló nagy szerkezeti ele­ mekből épül fel. Vagyis': azoknál is felismerhető egy-két nagy jelentőségű erőtengely. majd az ezekhez kapcsolódó erősávok és erővonalak bonyolult rendszere Az üzemi telephelyek többsége mindenütt ezek mentén helyezkedik el. és a legfejletlebb területi termelési vertikumok Is ezek mentén alakultak ki. Az erővonalak kialakulásának folyam ata Az erővonalakat sokan gyakran a vasútvonalakkal azonosítják, és erre redukálják le ezt a problematikát. Ez azonban nem helyes. Való igaz az, hogy egyes gazdasági erővonalak sokszor a fő közlekedési vasútvonalak mentén húzódnak. Ez aligha csodál­ ható, hiszen a széntermelés területi elhelyezkedése mellett az elmúlt száz évben leg­ inkább a vasúti közlekedés nyomta rá a bélyegét az ipar telephelyválasztására. Az erő­ vonalak azonban húzódhatnak folyóvölgyekben, hegyvidéki törésvonalak mentén, m e­ denceperemeken és tengerpartokon is. Á ltalában ott, ahol különböző gazdasági adott­ ságú területek gazdasági energiáinak cseréjére különösen kedvezők a feltételek. A történelmi idők első gazdasági erővonalai a kontinentális karavánutak voltak. (Például az ókorban Kínából Közép-Ázsián át a Közel Keletre vezető „selyemút”, vagy az Eszak-Európából Szombathelyen—Savarian — keresztül Rómába vezető „borostyán­ kő út".) A közlekedési hálózat kiépítése előtt az Alföld legjelentősebb gazdasági erő­ vonalai a folyók — elsősorban a Tisza, a Maros és a Körösök — mentén húzódtak. Ezek egyrészt a Kárpátok erdeiből kivágott és ide leúsztatott faanyag révén hatottak pezsdítőleg a gazdasági élet fejlődésére, másrészt a hajóépités, a fuvarozás, a vízi molnárság és a révátkelés révén. A legtöbb révátkelöhely mellett jelentős hidvárosok ala­ kultak ki. Hasonló erővonalnak tekinthető történelmi képződmény volt a középhegységek­ nek az Alföld felé néző lábainál kialakult „v ásárv on al" is, amelynek mentén a hegy­ vidék és az Alföld termékeinek rendszeres cseréje folyt és a városok egész füzérszerű láncolata alakult ki ennek mentén, a mai országterületet veve alapul Vációl egészen 29

Sátoraljaújhelyig, de ezen túlmenően a Kárpátalján es Erdély nyugati peremen at a régi Partium területén is. Az Alföld középső térsége, a medence belseje nem kis részben azért maradt el év­ századokon át a fejlődésben, mert túlságosan monokulturalis mezőgazdasagi tevékeny­ ség folyt itt. és a rendszeres termékcsere feltételei ennek következeteben közelről sem voltak úgy biztosítva, mint a vásárvonal menti térségekben. A vasút kiépülése a vásárvonalak jelentőséget nemileg csökkentette. Egyes vásár­ városok nem is kerültek a vasúti fő vonal mentere. de addigra már olyan gazdasági energiák halmozódtak fel bennük, hogy korábbi jelentőségüket nemcsak meg tudták tartani, hanem még növelhették is. Az Alföld gazdasági fellendülésében a t-asút kétségtelenül nagy szerepet játszott, hiszen olyan eltérő adottságú gazdasági térségekkel kapcsolhatta egybe ezt a területet, amelyekkel csak alkalomszerű és eléggé kis volumenű gazdasági kapcsolatban voltak Sajnos azonban ez esetben is bekövetkezett az a történelmi törvenyszerüseg. hogy a fellett és kevésbé fejlett területek gazdasági kapcsolataiban kialakuló cserearányok mindig a fejletteb területek előnyére szolgálnak Az Alföld monolit gazdasági elma­ radottságából nem tudott egyik napról a másikra kilépni Sokáig nyögte a monokultú­ rás gabonatermesztés, vagy a külterjes állattenyésztés hátrányos strukturális örökségét. A vasúthálózat kiépülése után a gazdasági fejlődés főlep azokban a térségekben lendült fel, am elyek bizonyos termelési strukturaráltast tudtak végrehajtani, és a mo­ nokultúrás gabonatermesztés, illetve a külterjes állattenyésztés helyett mindinkább az intenzívebb termelési ágakra (pl. a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésre, a serlésés baromfitartásral tudtak áttérni Ebben a strukturális átalakításban a Duna—Tisza köze járt az élen. amelyet változatos talajviszonyai és főleg a fulóhomokveszely meg­ jelenése is erre kényszerített. Egyre jobban felismerlek ugyanis, hogy a gyorsan fel­ melegedő és a tavaszi hóolvadásből jelentős vízbőséggel rendelkező homoki talajok ki­ válóan alkalmasak korai zöldségfélék, a hosszan tartó meleg nyár pedig a hőigényes gyümölcs- és szölöfélék termeszlesére. Hogy ezeket a termékeket gyorsan és minőségi romlás nélkül juttathassák a nagy felvevő piacokra (Budapestre es Becsbe), ehhez a kiépült vasúthálózat nagy előnyt jelentett. Hasonló, bár némileg lassú átstrukturálódási folyamat indult meg a Del-Tiszantul gazdasági életében is. Itt a folyóvölgyek öntéstalajain is intenzív zöldségtermesztés bontakozott ki A hagyományos gabonatermelő vidékeken pedig egyre erőteljesebben fejlődött a kukorica-sertés-baromfi termelési vertikum, valamint egyes ipari növények (pl. a cukorrépa, a kender stb ) termelése. A H ajdúság fejlődési vonala is sok tekintetben hasonló volt a Del-Tiszantuléhoz. de itt a kertészeti és ipán növénytermelés nem vált annyira intenzívvé, másrészt a sertéstenyésztés mellett továbbra is jelentős maradt a külterjes szarvasmarha-tenyésztes. A Nyírség — ha egy kicsit késve is —. de végül mégis felismerte a számára leg­ kedvezőbbnek tekinthető homoki kultúrákat, amelyek jelentősen elternek a Duna—Ti­ sza köziektől Ugyanis míg a Duna—Tisza közén a korai érésű kultúrák is jelentős sze­ repet játszanak, addig az eltérő éghajlati és lalajadoltsagok alapján itt főleg az őszi érésű kultúrák (a burgonya, a dohány, a napraforgó, a téli alma stb.) dominálnak. Mind a legutóbbi időkig a Közép-Tisza völgye küzdött a legtöbb strukturális prob­ lémával. Ennek tovagyűrűző haLásai a nagykunsági varosok ipari es utbamzacios fej­ lettségi színvonalában is megmutatkoznak. Az a tény, ugyanis, hogy az egyes alföldi térségek mezőgazdasagi termelese a he­ lyi adottságok kellő időben történő felismerése és hasznosítása révén milyen termelési 30

ágakra kezdett szakosodni, sokáig alapvetően befolyásolta az ipar — es ezen belül az élelmiszeripar — fejlődésének irányát A Duna—Tisza közének például nagy előnyére szolgált, hogy főleg olyan termé­ kekre specializálódott ipl. gyümölcs es zöldségtermesztés), amelyeknek feldolgozóipa­ ra a pálinkafőzés és a konzervipar az élelmiszeripari ágazatok között a malomipar után viszonylag korán kialakult Nem hevesbe a Del-Tiszántuinak is, hogy a sertés­ tenyésztés lehetőséget nyújtott a húsipar — pontosabban a kolbász- és a szalámigyár­ tás — megteremtésére A baromfi feldolgozó ipar bár időszakos jelleggel — a hűtés­ technika fejletlensége miatt főleg télen folyt —. de mégis kialakult. Az ipari növé­ nyek termesztésének térhódítása is hatással volt a feldolgozóipar itteni megtelepedé­ sére (pl kender- es cukorgyáraki Az egyoldalú gabonatermelő körzetekben azonban csak a malomipar fejlődhetett ki. A szarvasmarha-tenyésztő területeken pedig sem a húsipar, sem a tejipar nem jött létre. A Nyírségnek különösen sokáig visszafogta a helyi nyersanyagbázison kialakuló élelmiszeripari fejlődését, hogy az őszi érésű termékek (a burgonya, a dohány, a nap­ raforgó. vagy az alma) romlás veszélye nélkül könnyen eltarthatok és elszállíthatok, tehát számottevő feldolgozóipart nem mindig integrálnak magukhoz. Amikor az Alföld gazdasági erővonalairól beszélünk és ezeket kutatjuk, akkor so­ hasem csak a területi munkamegosztás szempontjából előnyös közlekedési adottságo­ kat vizsgáljuk. Ezeket a vasúti hálózat áttekintése alapján viszonylag könnyen megte­ hetnénk Sokkal inkáhh azt kutatjuk, hogy a területi m unkam egosztás szem pontjából kedvező közlekedési adottságokkal rendelkező sávokban a m ezőgazdasági és az ipari termetes elsősorban milyen termékek előállítására és feldolgozására szakosodik, és e vonalak mentén mennyire alakultak ki ezek komplex termelési vertikum ai? Ha a vertikum kialakulásában bizonyos hiányzó láncszemeket találunk, akkor igyekezünk megvizsgálni azt, hogy ezek milyen gazdasági okokra vezethetők vissza? Melyek azok az alapvető telepítési tényezők (pl energia- vagy vízhiány szakképzett munkaerő, termelési tapasztalat, innovációs — újítást kutatási — központ hiánya stb), amelyek a fejlődést visszafogták. Végül elmélyülten vizsgáljuk a világpiaci tendenciák, a KCST-integrációban m eg­ figyelhető szakosodás irányait, az anyagi, szellemi es intézményi infrastrukturak, v a­ lamint az urbanizációs háttér visszahatását ezeknek a kom plex vertikumoknak a kialakulasara. hogy az adott erővonalak menti térségek a tájadottságokban rejlő poten­ ciális term eiesi-gazdasagi lehetőségeket minél hatékoni/abban tudják hasznosítani, úgy a maguk, mint az egesz népgazdaság javára. Az Alföld gazdasági erővonalainak jellem zése Az Alföld gazdasági erővonalainak egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy többsé­ gükben a specializált agrárterm elés nyersanyagbázisán alakultak ki és különböző komplex élthniszeripan feldolgozó vertikumokban öltenek testet. Ennek magyaráza­ tát az adja. hogy az „Alföld legnagyobb banyája” mindmáig a termőföld, amely éven­ ként közel 25 millió tonna — vagyis a szénbányászat teljesítményével vetekvő — nyersanyagm ennyiséget produkál. Ennek nagy részét sokáig feldolgozatlanul szállítot­ ták ki ebből a térségből, de a külföldi kereslet és a fejlett ipari központokban jelent­ kező munkaerőhiány mindinkább a nyersanyag-orientációt erősíti az élelmiszeripar telepítésében is. a korábbi, főleg fogyasztópiac-centrikus telepítéssel szemben. Az elmúlt három évtized vidéki iparosítási programja azonban természetesen úi erővonalakat is rajzolt az Alföld térképére. Több energiavnnal. valamint gépipari, vegyipari, epitóanyag-ipari, textilruházati vonal kialakulását figyelhettük meg, ame31

lyek remélhetően tovább fejlődnek és még jelentősebb termelési vertikumokká válnak, hiszen ma már ezek fejlődéséhez is rendelkezésre állnak különböző helyi energiák. A Duna—Tisza köze gazdasági eröronaíai — miként 3. sz. ábránkból is kitűnik. — főleg E—D-i futasirányuak és a h írnokhat6 ig keleti peremen lévő a legfejlettebbek Ez alapvetően azzal magyarázható h'>gy a termelési struktúra átalakítása is itt indult meg a leghamarabb, a XIX. szazad második feleben. Az itt levő mezővárosokban (Ceg­ léden, Nagykőrösön. Kecskeméten Kiskunfélegyházán és lennebb Szegeden) már a ko­ rábbi fejlődés során jelentős szellemi es anyagi energiák halmozódtak fel. A futohomokveszély is sürgette a struktuiaatalakitást — a külterjes állattenyésztés megszün­ tetését, — de lendilöen hatott erre a vasút korai kiépülése, majd a történelmi borvidék szőlőinek a filoxéravész által történt kipusztulása is. Az itteni változatosabb talajadoltsagok — homoki és feketeföldi talajok váltakozó előfordulása — különösen elő­ nyösnek bizonyult a több síkú termelési kultúrák kialakulására. A Duna—Tisza köze gazdasági erővonalai ko/ul az egyik legkorábbi múltra és mindmáig nagy jelentőségre szert tett erővonal: a gyüm ölcs-zöldség- es koruerrronal, amely Ceglédtől—Szegedig húzódik. Ez a területsáv volt a kevés öntöző vizet igénylő

Az Alföld gazdasági erővonalai

Jelmagyarazot fr ^ r g n W

vond

pori vonal

tp ilS q n ro g 9Qf. w gyipg n pari

wnal

vonul

■> laff'd d g p zo *w a i

cip ő h

bőripar

vaftal

ttk lJ os hot i.s v fl p vonal ^

h in J^ r f^ cjo lg o íP

*anal

jo ia **9 - gjfumntci-V^ no c ■

gabona

r s m aiam p

h ú s ip a r i

Ilm á n

v on d

vond

vonal

gyap w

flp h ű fty

a d ra

w

n m i

vonni

b o r u m li 1« ldo i ja z p

m

ié w

b o r ii d a u o io

c u k o r ip a r ;

w n il vm ol

ún. homoki m agyar kerteszet bölcsője, amire a konzervipari feldolgozás is ráépült. Az 1960-as évek közepéig — amíg a tiszántúli konzervgyárak fej nem épültek —. az Alföld konzervipara teljesen e savra koncentrálódott és a hazai kunzervtermelés 2 3-át adta A Duna—Tisza köze adja ma is a kajszi- es az őszibarack-termelésnek több, mint a felét, a meggy egyharmadat, a cseresznye egynegyedét. A zöldségfélék közül a zöld­ borsó-, az uborka-, a paradicsom- és a zöldpaprika-termelésnek több. mint az egyharmadát. 32

A gyümölcs- és zöldségtermesztés ládaigénye vetette meg az alapját ezekben a városokban a faiparnak is, amely a korábbiakban főleg a Tisza mentén koncentráló­ dott. A faipari vertikum kialakulásának alapját tehát a ládagyárak vetették meg, de ezek mellé később gyufagyárak, épületasztalos-ipari, bútor-, hangszer-, sőt pipa- és hordógyárak is létrejöttek e vonal mentén. Az 1950-es években a Mátravidéki Erőműből Szegedre vezető villamos távvezeték­ rendszer kiépülése a gépipar kialakulásához is kedvező feltételeket teremtett. Ez a te­ rület közel volt a fővároshoz Így egyrészt bizonyos gépipari profilokat ki lehetett ide telepíteni, másrészt kedvezőbbek voltak a kooperációs lehetőségek. A Cegléd—Szeged vonal mentén tehát egvre inkább kialakult egy gépipari erővonal is. Cegléden útépitöés villamoskisgép-gyártás. Nagykőrösön irodagépgyártás, Kecskeméten kádgyártás, vasszerkezeti anyagok, kéziszerszámok, magnetofonok gyártása, Kiskunfélegyházán vegyipari és élelmiszeripari gépgyártás, vasszerkezeti anyagok gyártása. Szegeden kábelgyártás és fémfeldolgozás alakult ki. A könnyűipart ebben a sávban a faip ar mellett, főleg a cipőgyártás és a konfekció­ ipar képviseli. Cipőgyárak vannak Cegléden, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, bőr­ feldolgozás Szegeden. Kisebb jelentőségű zöldség gyümölcsvonal alakult ki a homokhátság NY-i peremén is. Itt elsősorban a Duna-menti fűszerpaprika-term esztés érdemel említést, amelynek Kalocsa a feldolgozó és kutató központja Valamint a Kiskőröstől—Kiskunhalasig ter­ jedő gyümölcstermesztés, amelynek sokáig nem volt önálló feldolgozó bázisa, de már ez is kialakult Kiskőrösön. A bácskai zöldségtermelés egy részét a bajai hűtőház dol­ gozza fel. A feldolgozóvonal tehát a Kiskőrös—Kalocsa—Baja vonalon helyezkedik el. A Duna-mente jelentős kukorica- és sertéstenyésztő terület. Az itt kialakult hús­ termelő vertikum nak utolsó láncszeme a Bajai Húskombinát azonban csak napjaink­ ban jutott a megvalósulás stádiumába. Addig a Duna-mente hústermelésének nagy részét Budapestre szállították feldolgozásra. A homokhátság NY-i peremének legjelentősebb erővonala: a szőlő- és bortermelő vonal, amely Kecskeméttől kiindulva a Helvécia—Izsák—Kiskörös—Soltvadkert—Ke­ cel—Hajós—Vaskút—Kunbaja vonalon húzódik egészen le a jugoszláv határig. K-i szárnya pedig Nyárlőrinc—Lakitelek felé. Az Alföld talajtérképén (4. sz. ábra) nagyon jól megfigyelhetjük, hogy ez teljesen egybeesik a homoktalajoknak a bácskai löszhátat Ny-ról körülölelő területi elhelyezkedésével. Az említett települések nemcsak nagy szőlőtermő területekkel, hanem nagy borfeldolgozó és -tároló kapacitásokkal is ren­ delkeznek, amelyek nagyrészt 1968 után épültek ki a komplex agráripari feldolgozó vertikumok kialakítására törekvő fejlesztési programok keretében. A nehézipari és könnyűipari ágazatokban ezen a területen még jelentősebb erő­ vonalai nem alakultak ki Megfigyelhető azonban egy gépipari és egy textilipari erő­ vonal kialakulása a Baja—Kiskunhalas vonalon. Ugyanis ezekben a profilokban egyre több üzem jön itt létre. Például a textilipart korábban itt csak a Bajai Posztógyár kép­ viselte. Az elmúlt években Bácsalmáson lakarógyár, Kiskunhalason pamulfeldolgozó és nagy kötöttárugyár, Kiskunfélegyházán pedig gyapjúmosó jött létre. Ez az erősödő textilipari vonal lesz valószínűleg a Duna—Tisza köze egyik legjelentősebb K—Ny irá­ nyú gazdasági erővonala. A Dél Tiszántúl legfejlettebb gazdasági erővonalai a Szeged—Békéscsaba—Gyula vonalon húzódnak. A legkorábbinak itt a gabona- és m alom ipari vonal kialakulását tekinthetjük. A C s a n á d i lüszhát nagy arányú búzatermelésének jelentős részét Szege­ den, Hódmezővásárhelyen, Orosházán, Békéscsabán települt nagy malmokban dolgozták fel. Ehhez hamarosan kiépült egy hús-, majd egy baromfivonal. Az intenzív kukorica­ termesztés bázisán ugyanis nagy arányú sertéstenyésztés bontakozott ki, amely a hús­ 33

feldolgozás alapját is megvetette. Szegeden szalámi-, Békéscsabán és Gyulán a kol­ bászgyártás központjai alakultak ki. Hasonló folyamat játszódott le a baromfi-feldol­ gozásban is, csak jóval későbben A dél-alföldi baromfifeldolgozó-vonal olyan városok sorozatában alakult ki, amelyek környékén nagyon intenzív baromfitenyésztés folyt. Ezek alkotják a baromfivonalat, amelynek egyes tagjai: Kiskunhalas—Kiskunfélegy­ háza—Kecskemét—Szentes—Orosháza—Békéscsaba (Ellő! északabbra még kél barom­ fivonal alakult ki a Turökszentmiklós—Debrecen, majd a Nyíregyháza —Kisvárda vo­ nalon > A Dél-Tiszántúl jelentős élelmiszeripari erővonala még a cukorvonal, amely a román halárszél közelében a Mezőhegyes—Sarkad vonalon húzódik. Ugyancsak ah atár mentén megy észak felé a tejvonal, amely Gyulánál kezdődik, Berettyóújfalun—Máté­ szalkán— Fehérgyarmaton keresztül folytatódik, és Nyíregyházán ér véget 111 a te j­ felesleget főleg tejporgyártásra használják fel. Tartós termékeket gyártó tejüzemek (pl. tejporgyárak, sajtgyárak stb.) csak az ország peremrészein alakulhatnak ki, mert a központi térségek — elsősorban Budapest — a jelentkező tejfelesleget mindenhon­ nan elvonják. A könnyűiparban főleg a faipar, a kototlárugyárlás és a pamutipar erővonalai a legfejlettebbek a Dél-Tiszántúlon A faipar — mint már említettük — főleg a Tisza és mellékfolyói mentén koncentrálódik Nagy bútorgyárak vannak Csongrádon és Sze­ geden. A redőnygyártásnak Makó, a kisebb egyedi bútorok gyártásának Gyula—Mező; berény a központja. A kötöttárugyáriás legjelentősebb központja: Hódmezővásárhely. A kötöttárugyártás főbb telephelyei: Csongrád—Hódmezővásárhely—Békéscsaba— Gyula. Ez most Gyuláról továbbterjedt Szeghalomra is. A pamutipar Szegeden, Bé­ késcsabán és Mezőberényben hozta létre telephelyeit. A Dél-Tiszántúl a hazai kenderterm elés és -feldolgozás egyik legfőbb körzete. A kenderipar feldolgozó bázisai a román határ mentén találhatók, a Szeged—Nagylak— Mezőhegyes—Sarkad—Komádi vonalon. A gépiparnak még nincs eléggé erős gazdasági erővonala a Szeged—Békéscsaba vonal mentén, bár Orosházának is van már gépipara, amely olaj- és gázégőket gyárt A gépipar fejlődése e vonal mentén minden valószínűség szerint erősödni fog A DélTiszántúl gépipari erővonala a Szeged—Hódmezővásárhely vonal után azonban most még inkább É felé folytatódik, Szentes—Szarvas irányában. Ezen a vonalon főleg a műszer- és villamossági tömegcikkipar koncentrálódik. A Szeged—Békéscsaba vonalon az elsők között alakult ki az Alföld egyik legjelen­ tősebb energiavonala, amely a Dél-Tiszántúl kisebb földgázmezőinek termelését gyűj­ tötte össze. Ez lendítően hatott egyes energiaigényes ágazatok — főleg az épitőanyagipar — itteni megtelepedésére. Korábbiakban ugyanis az Alföld ipari elmaradottságát közismert energiaszegénységével magyarázták. Az építőanyagipart az 1960-as évek előtt a Szeged—Békéscsaba vonalon főleg a tégla- és cserépgyárak, valamint a hódmezővásárhelyi Majolikagyár képviselték. A földgáz-energiabázison azonban hazánk 3 nagy épilóanyagipari üzeme települt ide. A hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár, valamint az Orosházi Öblös- és Síküveg­ gyár. Az öblösüveggyártás itteni bázisának megteremtését többek között a dél-alföldi konzerv-, bor-, és üdítőital-ipar nagy mennyiségű öblösüvegigénye is indokolta, ame­ lyet korábban az Északi Energiatengely menti területekről kellett kielégíteni. A dél-alföldi szénhidrogénkincs felfedezése után egyesek nagy reményeket fűztek a vegyipar itteni megtelepedéséhez. (Pl egy nagy műtrágyagyár, egy petroilkémiai komplexum, valamint egy nagy gyógyszergyár felépítéséhez.) Ezekből azonban eddig semmi nem valósull meg, mert az itt feltárt földgázra nagy szükség volt az Északi Energiatengely menti nagyüzemek — kohászati és vegyipari központok — szénbázis­ ról földgázbázisra történő átállításához Így, amíg az Alföld korábbi energiavonalai fő34

Ieg É-ról D-re szállítottak energiát, ma már kétoldalú ez a folyamat. D-ról is szállíta­ nak É-ra földgázt. A vegyipart ma szinte kizárólag még csak a gumiipar képviseli, Szegeden és Makón. A Közep-rijza-röfpy gazdasági erővonalai viszonylag a legkevésbé fejlettek az Alföldön. Csírájában itt is több termelési vertikum kialakulása figyelhető meg. de ezek még nem eleg fejlettek, nem elég intenzivek. Ez a térség már említett sfrukfurdlu problémáival függ össze. Érdemes megint utalni a talajadottságok térképére (4, $z. ábra), amelyből világosan kitűnik, hogy ili a több síkú termelési kultúrák kialakulá­ sára korántsem voltuk olyan kedvezők a természeti feltételek. A szikes talajok nagyobb aránya, az aszályosra hajló éghajlat sokáig visszavetette egy intenzivebh termelési kultúra kialakítására iránvuló törekvéseket.

Az

Alföld

talajtípusai

■oka ( r d f '

to ln i

rozsdabarna rrdci I barna erdei talaj szikes homok ré ti

talajok talajok talajok

mezás égi

tala jo k

láptalajok ö n le t

talajok

L abr a A Tisza 11. vízlépcső é$ öntözőrendszer felépítéséhez ezért struktúraátalakítási szempontból is nagy reményeket fűztünk Az óntözőmű üzembe helyezése óta eltelt rövid időszak azonban még kevésnek bizonyult ezen várakozások beteljesedéséhez. A Közép-Tiízavidek egyik legjelentősebb gazdasági erővonala; a gabona- és m a­ lomipari vonal Szulnok és Debrecen között, amely jelentőségében a dél-tiszántúli ga­ bonavon alat is megelőzi. Jelentősebb malomipari központjai: Törökszentmiklós, K ar­ cag és Debrecen, de sajnos ehhez a feldolgozási vertikum további láncszemei: a tész­ tagyárak, édesipari lisztesáru üzemek nem alakultak ki. A gabonavonalnak van még
szörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Nyíregyháza) irányába. Balmazújvároson a Sze­ rencsi Csokoládégyár tervezte édesipari lisztesáru üzem telepítését. A másik jelentős erővonal a Szolnok—Hatvan között húzódó cukorvonal, amely­ nek mindkét végpontján nagy cukorgyárak működnek. A Közép-Tiszántúlon Beretytyóújfalu és Nádudvar között húzódik a másik cukorvonal, amelynek napjainkban ké­ szül el a feldolgozó bázisa a Kábái Cukorgyár üzembe helyezésével. Miként a Dél-Tiszánlúlon, itt is kialakult egy baromfivonal Törökszentmiklós— Debrecen vonalon. Az intenzív sertéstenyésztéshez kapcsolódó húsvonal azonban még eléggé fejletlen, csak Nádudvar—Debrecen vonalában érdemel említést. Ennek követ­ keztében e térségből még nagyon jelentős mennyiségű élősertést szállítanak el feldol­ gozásra. A Közép-Tisza-vidék könnyűipara nagyrészt a Tisza menti faipari vonal része, amely innen indul és Szegedig tart. A Tisza mentén található a legnagyobb cipőgyár is (Martfű), amelyhez kapcsolódik még a kunszentmártoni szőrmefeldolgozás, vala­ mint a Körösök menti cipőgyártás (Endröd). Az építöanyagipart még itt is főleg a tégla- és cserépipar képviseli, miként ko­ rábban a Dél-Tiszántúlon, a Mezőtúr—Karcag—Hajdúszoboszló—Debrecen vonalon. A helyi földgázbázis eddig még csak Karcagon vetette meg az alapját egy kisebb üveggyár létesítésének. (Itt a térség élelmiszeripara ugyanis nem olyan profilú, hogy az öblösüveggyártás kifejlesztését indokolná.) A nehézipari ágazatok közül a vegyipar és a gépipar a legjelentősebb. A szolnoki Tisza menti Vegyiművek a Tisza-völgyi vegyipari vonal jelentős tagja, de inkább Bu­ dapesttel van szorosabb termelési kapcsolatban. A termelési vertikum egyik jelentős láncszeme: a vegyiműveket szerelő vállalat és a permetezőgépgyár Szolnoktól délre, Tiszakécskén működik. A legjelentősebb gépipari vonal ugyancsak a Hatvan—Szolnok vonalon alakult ki. Jászberény hűtőgép- és aprítógépgyára ezen keresztül kapcsolódik az Északi Energiatengely mentén húzódó gépipari vonalhoz. A gépipar Szolnok után Törökszentmiklós—Mezőtúr irányában a mezőgépgyártásban fejlődött. Kisújszállás és Karcag, valamint Püspökladány gépipara most van fejlődőben. Perspektivikusan azon­ ban kedvezőek az adottságaik, mert Debrecentől felfelé Kisvárdáig már a gépipar újabb erőteljes koncentrálódása figyelhető meg. Perspektivikusan az egész Budapest— Záhony vonal jelentős gépipari vonallá fejlődhet. Ehhez úgy a hazai, mint a nemzet­ közi kooperációs lehetőségek nagyon kedvezőek. A Felső-Tisza-vidék gazdasági erővonalai az 1960-as évek elejétől különösen in­ tenzíven fejlődnek, amelyben nagy szerepet játszik a Szovjetunióhoz való közelség, és e korábban iparszegény terület erőteljes iparosítása. A Nyírség jelentősen specializált agrártermelése alapján már korábban is több erővonal kontúrjai kezdtek kialakulni, azonban ezek sajnos inkább csak nyersanyag­ felhordó szerepet játszottak a térség fejlődését alapvetően meghatározó és a telephely­ választást determináló Debrecen—Záhony vonalra. Hiába koncentrálódott például a dohánytermesztés a Debrecen—Mátészalka, a Nyíregyhaza—Mátészalka, illetve Kisvárda vonalon, a dohányipar központja: Debrecen, a duhányfermentálásé pedig Nyír­ egyháza lett. Az ezzel párhuzamosan fejlődő napraforgó-term esztésnek is csak Máté­ szalkán alakult ki egy jelentősebb feldolgozó bázisa. A nagyarányú nyírségi burgonya­ termesztésnek köszönhette létrejöttét a Demecseri Keményítőgyár és a Kisvárdai Szeszipari Vállalat. Ez a Nyíregyháza—Záhony közti burgonyatermelő vonal azonban jó alapot adna napjainkban egy burgonyaszirom-gyártó üzem telepítésére is, mert ezt a terméket jelentős burgonyatermelésünk dacára is még Lengyelországból kell impor­ tálnunk. 36

A Felsö-Tisza menti kendertermelés Nagyhalászon vetette meg a kendelfeldolgozó ipar kifejlődésének alapját. Az 1961) as évek közepén tovább intenzifikálódott a Felsö-Tisza-vidék agrárterme­ lése. Ebben nagy szerepet játszott a Debreceni és a Nyíregyházi Konzervgyár felépíté­ se, amely a Duna—Tisza közi gyümölcs-zöldség és a konzervipari vonal mellett hazánk második legjelentősebb vonalát hozta létre. Nagy jelentőségű a Felsö-Tisza-vidék gyümölcstermesztése, amely korábban csak a Szamos és Felső-Tisza völgyében virágzott, de az utóbbi évtizedek fejlődése ered­ ményeként mindinkább meghódította a Nyírség K-i és £-i területeit is. A termelés profilja a korábbi szilváról mindinkább a téli almára tolódott át, s miután ez döntően friss fogyasztású termék, ezért nem is hathatott olyan ösztönzően a feldolgozóipar f e j­ lődésére, bár a Nyíregyházi Konzervgyár és a Nyirkámio is jelentős mennyiséget hasz­ nál fel belőle konzervipari célra és üdítőital-gyártásra is. Az alm aterm elés „feldolgo­ zóipari vertikum a" szem pontjából azonban a hütötárolóknak, valam int a válogató-, cso­ magoló- es ládagyártó üzemeknek van nagyobb jelentőségük. Ez kezdetben főleg Nyír­ egyházára koncentrálódott, de az utóbbi évtizedben egyre inkább az almatermelő üze­ mekhez integrálódott Ezek többsége a Nyíregyháza—Záhony, a Nyíregyháza—Vásárosnameny és a Nyíregyháza—Mátészalka vonalon helyezkedik el. 1977-ben a Felső-Tisza-videk — es ezen belül is elsősorban a Nyírség — adta a hazai almatermelés közel felét Szilvából közel 20%-át. (Ez utóbbiban azonban BorsodAbauj-Zemplén mar jelentősen megelőzi!) A zöldségfélék közül különösen a zöldbab­ termesztésben mulat .hasonló (20%-os) részarányt. Burgonyából 26" «, dohányból 66%, napraforgóból pedig 15% a Felsö-Tisza-vidék részesedése az ország termésmennyisé­ géből. Burgonyából és napraforgóból egy kissé visszaesett a térség részesedése a ko­ rábbiakhoz képest. Burgonyából a fajtaleromlás és bizonyos közgazdasági problémák vetették vissza a fejlődést. Napraforgónál pedig azt tapasztalhatjuk, hogy ez a növény egyre inkább a jobb talajadottságú területekre (pl. Fejér, Szolnak, Békés megyékre) kezd átkerülni. Hasonló problémák mutatkoznak a máknál is, amely itt mindinkább háttérbe szorul, annak ellenére, hogy a tiszavasvári Alkaloida gyár nagyon igényelné a több mákgubót. Az állattenyésztés területén a sertés és a baromfi jelentősége megnőtt, de a szarvas­ marha-tenyésztéssel kapcsolatos tejterm elés is jelentős. Ehhez képest a hús-, baromfiés tejipar fejlődése sokáig elmaradt a nyersanyagtermelés volumenének növekedésétől. A húsipar feljesztése nagyon indokolt lenne a hajdúháti gabonavonal mentén. A baromfi-feldolgozásban jelentős előrelépést jelentett a kisvárdai feldolgozó üzembe helyezése. A tejfelesleg feldolgozására pedig az ország K-i peremterületén ki­ alakult egy tejfeldolgozó vonal (Mátészalka—Fehérgyarmat—Kisvárda—Nyíregyháza), ahol főleg tejporgyártás folyik. A könnyűipari ágazatok közül a Tuzsér—Vásárosnamény—Mátészalkai faipari vo­ nal látszik nagyon fejlődőképesnek. A térség gyümölcs- és konzervipari termék csomagolóanyag-igényének kielégítése szempontjából nagy jelentőségű a nyíregyházi hullámpapír- és zsákgyár felépítése A cipőgyártás a Rakamaz—Nyíregyháza vonalon fejlett. Űj textilipari vonalak vannak kialakulóban a Debrecen—Hajdúböszörmény— Üjfehértó—Nagykálló—Mátészalka vonalon. Debrecenben és Mátészalkán kötöttáru­ gyárak létesültek, a már működő fehérgyarmati üzem mellett. Hajdúböszörményben szalag- és csipkegyár, valamint a Rico Kötszerművek, Üjfehértón és Nagykállóban gyapjúfonók települtek. Így a pamut- és gyapjúipar egyaránt képviselve van ebben a kialakulóban lévő textilipari erővonalban. A nehézipari ágazatok közül a vegyipar és a gépipar erővonalai érdemelnek fi­ gyelmet. A Felső-Tisza mentén Leninvároslól—Kisvárdáig egyre szembetűnőbben fej37

lődlk a vegyipar. Tiszavasváriban az Alkaloida gyár, Nyíregyházán a Taurus gumi­ gyár kempingcikküzeme és a befejezéséhez közeledő nagy mezőgazdasági gumiab­ roncsgyár, Nyírbogdányban az olajfinomító, Kisvárdán pedig a műanyagfeldolgozás illeszkedik ebbe a vonalba. Debrecen gyógyszer- és műanyagfeldolgozó ipara az, amely ettől némileg elkülönülten dolgozik, de akár Nyíregyháza, akár Tiszavasvári irányá­ ba még kiépülhetnek újabb láncszemek. A Felső-Tisza-vidék gépiparának legjelentősebb gazdasági erővonala a Debrecen— Kisvárda vonalon alakult ki. Debrecen golyóscsapágy-, orvosiműszer-, híradástechni­ kai-, mezőgépgyártó és járműjavító ipara jelentős gépipari potenciált képvisel. Nem kevésbé az ettől £ ra lévő Téglás község, ahol a Hajdúsági Iparművek az ország leg­ nagyobb elektromos háztartási készülékeket előállító üzeme. (Mosógép, centrifuga, por­ szívó, forróviztároló termelésünk központja.) Nyíregyháza is potenciális előnyökkel rendelkezik a gépipar további fejlesztése szempontjából. Nem kevésbé Kisvárda. Egy újabb gépipari vonal van kialakulóban Debrecentől Nyírbátor (Csepel Autó­ gyár alkatrészgyára), Mátészalka (MOM vízóragyára). Fehérgyarmat (mérleggyára) és Vásárosnamény (irodagépgyára) irányában. Ellenkező irányban Hajdúböszörmény gép­ ipara (az Egyesült Izzó spirálgyára) és a Hajdúnánási Szellőzőgépgyár képviselik a gépipari vertikum további fejlődő láncszemeit Ezektől kissé elszigetelten működik Be­ rettyóújfalun az ELZETT nagy vidéki gyáregysége és Tiszafüreden a darugyár. vala­ mint az alumíniumedény-gyár. Mindezek azonban együttvéve egy fejlődőképes gép­ ipari körzet kialakulásának körvonalait tárják elénk. Az Alföld gazdasági erővonalainak vázlatos áttekintése arról győzhet meg ben­ nünket, hogy a korábbi nagyrészt élelm iszeripari jellegű erővonalak jelentősen tovább­ fejlődtek, intenzifikálódtak, emellett azonban a könnyű- és a nehézipar egyre több és országosan is mind jelentősebbé váló erővonala kialakulásának vagyunk tanúi. Ezek együttvéve egy olyan gazdasági térszerkezetet képviselnek, amelyek továbbfejlődve megfelelő alapot nyújtanak az Alföld már már hagyományosnak tekintett ipari elma­ radottsága végleges felszámolásához, E cikkel tulajdonképpen ennek a fejlődési folya­ matnak az eddigi eredményeit és további lehetőségeit igyekeztünk feltérképezni és összefoglalóan bemutatni.

36

Nyírbátor 700 éve K IS S T A M Á S : „H azád szabadságát életednél is jobban szeresd .. " (B áthorí I végrendelete Bátkori Gáborhoz)

Én e k b a t i io r i is t v a n o r s z á g b ír ó r ó l , A K I B O C S K A I IST V A N H Ű S É G É R E Á L L T , ANNO 1605. M Á J. 2.

íme, most vagyon hét százada, hogy Bátor s Kisbútor ősi birtokot jutalmul kapták Guthkeled-fiak, királyaikhoz hű Báthoriak. . És lett ..Hívségh vár” Bátor és Ecsed, okos hűséggel élt, növekedett, tárolt gabonát és emelt falat régi királyok oltalma alatt. Törökverő vitézek és papok voltak ök, raktak várat, templomot. Volt köztük vajda; volt országbíró: kegyes nagyúr, költő, zsoltáriró. Lakott Bátorban, avagy Ecseden, Ovárban vagy a Kraszna-szigeten. István úrnál megszálltak vándorok, Európát járt prédikátorok. Takarékos úr, tárházán lakat, nem forgat fegyvert, szilaj lovakat, napjait gondon elmélkedi át, tudós: ír könyvet, nyomtat bibliát. Mikor sareolták a községeket, bölcs gazdaként ö kis koncot vetett, adózott inkább birtok, vármegye, csak idegen rá lábát se tegye. Török szaglászta, fájt rá a foga: nem fogta vád, se méreg, tőr, noha Básta Erdélyben, Kassán Barbinó lesett rá. Állta az országbíró. 39

H absburg hűségben állta eleget két tar között, míg állni lehetett; de nem lehet ám tenni is, nem is, ha fegyverért kiált az Isten is. Ha felszakadnak a nép sebei, fosztogatnak a császár ebei, eklézsián erőszak tétetik, falvait dúlják, tűzzel égetik: akkor a szívnek nincs mit tennie, csak egy hazához hívnek lennie, annak ügyéhez csatlakozni fel, aki a szabadulást hozza el. Bocskai ö, az új fejedelem, ki ím, győzelmes haddal megjelen. A német fut, és mint a farkasok, nyomában gubás hajdúcsapatok. Híre kelt — éjjel hívták az urat. A pátfalván az erdő kigyulladt; trombita szólt. Egy angyal megjelent, erdőzúgásban Bocskai üzent: „K elj fel Báthori, frigyünk tám asza, rád néz a nép, lásd, rád vár a haza, Segélyedre vár rokonod, -híved, nyisd meg a várad, nyisd meg a szíved . Kapukról reggel lepattant a zár, tárult a tárház, megnyílott a vár: Ecsed és B átor királyhű ura hűséget esküdött Bocskaira.

N É M E TH PÉTER: N Y ÍR B Á T O R : E G Y M E Z Ő V Á R O S A K Ö Z É P K O R B A N **

Nyírbátor első okleveles említésének 700 évfordulója előestéjén jelent meg a település történetét, műemlékeit ismertető könyvecske 3., átdolgozott, bővített ki­ adása. Az első kettő a Képzőművészeti Kiadó ..Műemlékeink", míg a harmadik a Corvina Kiadó hasonló jellegű sorozatában; ez utóbbi igényesebb betűtípussal, több rajzzal, ám néhány kisebb értékű fényképpel. Közülük elmaradhatott volna a 32. számú, mert jobb volt a régi kiadás 37. képe a református templom déli, reneszánsz bejáratáról, ugyanakkor ugyanennek a templomnak déli homlokzatáról sajnos nem közöltek az egészet bemutató képet (az. 1. kiadásban sem volt). Ám nem a három kiadás, a lényegtelen különbségek, illetve változtatások össze­ hasonlítására vállalkoztunk Nyírbátor múltjával, műemlékeivel való gyakori talál­ kozás során érlelődtek meg azok a kérdések, melyek a Nyírbátor könyvecske ürügyén felvetődnek. A város régmúltjának három fordulópontját tapinthatjuk ki az okle­ velek, illetve a Báthori-család levéltárának pusztulása miatt a fennálló műemlék értékű építészeti emlékek tanulmányozásakor. Az első éppen a 700. évfordulóval függ össze amikor Nyírbátor neve az 127á. esztendőben feltűnik, bizonyára mar hosszabb múlt állt mögötte. Ekkor ugyanis (Nyír) Bátort, (Nyír) Ábrányi és az utóbbiba olvadt Kisbútort a Gutkeled nembeli Bereck és testvérei, valamint a szakolyi Hndos (Hudus) ispán kapták meg. IV. László király, az adományozó, azon a címen juttatta a magtalanul elhunyt Wouuoda fia Langueus birtokát a nevezetteknek, hogy azok a korábbi tulajdonossal szomszédság­ ban és rokonságban álltak Az oklevélből kát lény bizonyos; Nyírbálar ekkor már jelentősebb település lehelell, mivel hasonnevű társát különböztelték meg a Kis jel­ zővel. Másrészt a két generációval később magát Báthorinak nevező család tervszerű birtokgyarapiiúsát mutalja, akik nőrokonaikat dél-nyírségi, az adonyi nemzetségi mo­ nostor körüli birtokos családokhoz adlák férjhez. A település fejlődésében a továbbiakban az újonnan szerzel! birtokon megtele­ pült család (Bereck utódai) okos polilikai pártállása játszott szerepet. Anjou (1.) Károly és a tartományurak küzdelmében — rokonaikkal, pl Dorog fiaival ellentét­ ben — az előbbi pártjára állnak, s ha emiatt bizony pusztulás is érle birtokaikat, ők lellek a jövő emberei. Az 1330-as oklevél, melyben Nyírbátort a király városi kiváltságokkal ruházta fel, elmondja, hogy mindezzel azt a fáradozást honorálták, amellyel a család férfitagjai a király oldalán a tartományurak, különösen pedig a Barsa nembeli Kopoz elleni küzdelemben tanúsítottak. (A debreceni csata évszáma helyesen 1316, nem pedig 1328!) Feltűnhet, hogy csak 14 évvel az események után jött a királyi kegy. Ez azonban látszat, mert már 1317-ben a Báthoriaké lesz a hűtlen Dorog fiák nagyecsedi birtokrésze, ezzel elindítva egy dél-nyfrségi váruradalom ki-

•■E nlz 41 k é p

Géza

S zalo n tai

B arnabás:

N y írbátor.

C orvina

K ladO

Bp.

(1978]

3, k i a d á s .

32 p .

+

41

építését. 1330-ban Károly Róbert kiváltságlevelével biztosítani akarta a Bereck-fiak részvételét szerencsétlenül sikerült havasalföldi, Bazaráb havasalföldi vajda elleni hadjáratában. Mint az 1332-es Nyírbátornak árumegállító jogot adó oklevele elbe­ széli, a Bereck-fiak valóban részt vettek a hadjáratban: közülük Lókös a csatatéren maradt, János pedig fogságba esett. A hála most sem maradt el: az árumegállító jogon túl engedélyt kaptak arra a királytól, hogy az ecsedi mocsarakban kő- vagy favárat építhessenek, melyet a király személye iránti ragaszkodásuk jeléül Hűség (llyw seg) varának nevezhetnek. A lentiekből egyértelmű, hogy a család két település fejlesztését tartotta szem előtt: személyes vagyonbiztonság okából, az idegen birtoktestekbe ékelődő falvaik el­ lenőrzésére Nagyecsedet, míg az évszázados előzményekre visszavezethető szalacs— tokaji sószállitó út mentén fekvő Nyírbátori az Alföld és Erdély cserekereskedelme hasznának lefölözésére. Ez utóbbinak köszönhetően Bátort már az 1334-es pápai tizedjegyzék is Szalmái' megye második legjelentősebb településének tartja, papja ugyanis ekkor 26 garas adót (a második legnagyobb összeget) fizetett. Ez az adat egyben felveti a mezőváros történetének egyik kulcsfontosságú kérdését: hol állt Nyírbátor középkori plébánia egyháza, s kinek a tiszteletére volt szentelve? Mivel ennek a kér­ désnek a megválaszolása mindeddig elmaradt, a XV. század utolsó harmadában fo­ lyó, Báthnri István erdélyi vajda nevéhez fűződő építőtevékenység megítélésében is ellentmondások sora tapasztalható. A ref. templom déli kapuzatán olvasható háromsoros, latin nyelvű felirat tanús­ kodik arról, hogy a templomot Szűz Mária és Szent György tiszteletére dedikálták. Egy 1484-es oklevélben szintén szó esik a Szent György egyházról, s ezt a kutatás a jelenlegi templom építése bizonyítékának tartotta. Azonban a mezőváros történe­ tének egyik legfontosabb dokumentumában, egy 1354. évi oklevélben feltűnik a plé­ bánia egyház rektora — akinek a háza a templom közelében állhatott — s vele összefüggésben megemlítik az egyház titulusát is, amely szintén Szent György volt. Ebből következik, hogy az 1484-es adatot nem tekinthetjük a jelenlegi épület emelése bizonyítékául. A mezőváros történetének harmadik jelentős korszaka a XV. század 80-as évei­ től számítható. Az 1479. évi kenyérmezei csata után Báthori István vajda nagyszabású építési program megvalósítását határozta el. Egyrészt saját maga, illetve rokonai ré­ szére a család méltóságát kifejező reprezentatív temetkezőhely építésébe fogott (a volt minorita templom), később a mezőváros polgárai számára az immár szűknek bizonyult plébániatemplom helyébe új, nagyméretű épületet emeltetett (a mai ref. templom). A művészettörténeti szakirodalom egybehangzó megállapítása szerint el­ sőként a temetkezőhely építésébe fogtak, melynek gondozását — a templom és a ko­ lostor elkészülte után — a minorita szerzeteseknek adták át. A minorita templom és kolostor építésének befejezését ahhoz a tényhez kapcsolhatjuk, hogy a mű létre­ hozóját, István vajdát a hagyomány szerint 1493-ban ide temették Azonban a temp­ lom berendezése jóval később készülhetett el, mert szintén ide, a szentély részére készültek a ma a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Báthori István Múzeumban őr­ zött stallumok is. Az egyik felirala alapján ezt mar az utódok, György lovászmester. István temesi, András szabolcsi és szatmári főispánok készíttették 1511 -ben. Az 1514es parasztháború idején a kolostorba menekültek a környék nemesei, a hat évvel később felvett jegyzőkönyv szerint azonban csak csekély ingóságnak veszett nyoma, a templom berendezése nem károsodott. Lehetséges, hogy a dél-nyirsegi paraszthad vezetője, Máté pap éppen a szerzetesek közül került ki. A kolostor elhagyása a re­ formáció elterjedésével egyidőre, a XVI. század derekára tehető. Valószínű, hogy a berendezés egy részét, többek közölt a slallumokat ekkor vitték át a plébániatemp­ 42

lomba. A lakatlan épület sorsát Petraskó román vajda hadainak 1587. évi nyírbátori megjelenése pecsételte meg. melyek a templomot a kolostorral együtt felgyújtották. A mai ref. templom építése előtt az Árpád-kori Szent György templomot bontot­ ták el a magányosan álló, az 1433-ban említett. Krisztus teste tiszteletére szentelt keresztelőkápolna kivételével. Magáról az építkezés kezdetéről biztos adatunk nincs, azonban a kőlábazat felrakása már István vajda halala után történt. Erre a szen­ télyzáródásnál elolvasható 1494-re kiegészíthető felirat lehet a tanúnk. Az 1484-es ok­ leveles adat semmiképpen sem az új templomépületre, hanem a régire vonatkozhat, tehát az új építése csak ezután képzelhető el Mindenesetre az építkezés terheinek a nagyobb része már az utódokra szállt, s ezért íratta fel az unokaöcs, András a déli kapu fölé. hogy ö „építtette alapiétól kezdve, kegyeletből, sajat költségén ezt a templomot". Az új templomépületet a Krisztus teste kápolnává! az északi oldalon vágott ajtóval egybe nyitották. Amikor a település lakói a kegyurakkal együtt a re­ formáció útjára léptek, természetesen a korábbi piebaniatemplom vált az istentisz­ teletek színhelyévé. Berendezéséből eltávolították a bizonyára a templom védőszent­ jének, Szent Györgynek dedikált oltárt, esetleg a mellékoltárokat, s a megszűnt te­ metkezőhely pótlására már itt alakítottak ki öj sírboltokat. Bathori István vajda szarkofágja, illetve annak fedlapja átszállítására az 1587-es pusztítás után került sor. A harmadik objektum, mely a XV század utolso harmadában épült, a családi kastély volt. Építészeti elemeiből csak néhány került elő az 1950-es években. Úgy vélem, hogy az ecsedi var átalakítása után — melyről egy 1484-es évszámú címeres kő tanúskodik — jött át az ápitőműhely Bátorba s négyéves munka után, 1488-ban fejeződhetett be A ref. templom déli kapujának lunettájában eredetileg a templom védőszentjeinek életéből vett jelenet volt látható, bizonyára márványba faragva. A ma ott található évszámos (1488) címer a kastély pusztulása után kerülhetett a templomba, s így a templom kormeghatározásában nincs szerepe Nyírbátor középkori múltjának általam adott összefoglalása sok helyen érintke­ zik a szerzők álláspontjával. Néhány ismert régi adatnak újszerűbb megvilágítása, a tényeknek a hagyományostól eltérőbb csoportosítása, az ismeretlennek bizonytalan következtetésekkel való áthidalása nem mellőzheti a varos régmúltjának alaposabb, szakszerűbb vizsgálatát. Aminek eredményeit a fellendülő idegenforgalom miatt szükségessé váló újabb kiadások fogják már hasznosítani.

43

B Á R S O N Y IS T V Á N : N Y ÍR B Á T O R T Ö R T É N E T É N E K E G Y NEHÉZ S Z A K A S Z A

A történetét tekintve Szabnlcs megye egyik legnevesebb településének, Nyirbaturnak n múltja sok-sok nehézségről, megpróbáltatásról, változó sorsról tanúskodik. Lakóinak érdemeiként egész sor, mezővárosi állapotot biztosító kiváltságot nyert el. amelyeket a feudális kor gyakorlatának megfelelően Károly Róberttól kezdve újból és újból megerősítettek az uralkodók. A XVII század elején Ráthori Gábor erdelvi fejedelem Nyírbátor földesura, Szabó István hadnagyot 30 katonával együtt e hely­ ségben telepítette le A következő időkben Bethlen Gábor és a két Rákóczi György újabb kiváltságai révén joggal sorolhatjuk Nyírbátort a hajduvarosok köze A XVI! század közepén Nyírbátor részben uralkodói privilégiumai, részben pedig hajdúallapota miatt messze kiemelkedett környezetének jobbágyfalvai közül. Az a történelmi szerep, amely e — különböző címeken — kiváltságolt településekre vart, igen nagy volt Rájuk, a mezővárosokra várt az a feladat, hogy a paraszti árutermelés folya matát fenntartva és erősítve, a feudális társadalom kötöttségein lazítva, jobb, ked­ vezőbb gazdasági és jogi, társadalmi körülmények közé juttassak a feudalizmus pa­ rasztságát. E feladatnak azonban igen nehez körülmények kozott, a három részre szakadt Magyarországon kellett megfelelni. Megfelelni úgy, hogy közben szinte ál­ landó politikai és gazdasági harcot kellett folytatniuk a nemességgel, amely a poli­ tikai hatalom birtokában gazdasági pozícióit is igyekezett kiszélesíteni. A nemesi é r­ dekeket közvetlenül sértő hajdúkiváltságok ellen igen hamar megindultak a táma­ dások, s 1635-ben és 1636-ban törvény útján akartak megfosztani Nyírbátort a hajdú­ kiváltságoktól. Ez azonban ekkor nem sikerült. A török kiűzése, illetve a Rákóczi-szabadsagharc befejezése után azonban igen nagyot változott a helyzet: a bécsi udvar a hajdúkiváltságok dontó részét nem is­ merte el érvényesnek, így a megyei nemesség az államhatalmat is maga mögoti tud­ hatta, amikor fellépett Bátor ellen. Kiterjesztették rá az adózási, a katonai beszál­ lásolást. A város, helyzete fenntartása érdekében korábbi, királyi kiváltságaira hi­ vatkozott. A XVII —XVIII. század fordulóján megkezdődik egy olyan küzdelem, amelyben Bátor földesuraival szemben próbálja korábbi állapotát fenntartani. Eszem­ pontból egyállalán nem közömbös, hogy kik vultak az adott időben a varos urai Az 1641 óla Rákóczi-birtok ecsedi uradalom felét — amelyhez Nyírbátor is tartozott — Aspremunt gróf (Rákóczi Julianna férje) 1698-ban Banffy Györgynek elzalogosilotla Amikortól mi szemügyre kívánjuk venni közelebbről a város helyzetének alakulását. Bánffy Klára és férjé, Bethlen Ádám a város ura. Az 1740-es évek középéig igen sok súlyos támadás érte Bátort a megye és földesura részéről egyaránt, amelynek eredményeként a városi szabadság lényeges korlátozásáról, az úrbéres fuggóviszony bizonyos elemeinek megjelenéséről beszélhetünk. Erről szól forrásunk, a Szabolcs Szatmár megyei Levéltárban található Böszörményi Peter tiszttartótól szármázó j e ­ lentés, amely 1744 december elejen kelt Ezen iratnak nemcsak mi tulajdonítunk nagy jelentőséget, hanem annak idején maguk a bátoriak is. 1797-ben — amikor már a Károlyiakkal pereskednek —. az úriszéknek küldött felterjesztésükben a foldesür 44

és a város között folyó per függőben maradását és elhalasztásai kérik — többek között — azért, mert az 1744. évi urbárium, fundam entum os erőssége a városnak, a perből kimaradt, s azt utólag küldik meg az űriszéknek Az 1744-ben teljesített úrbéres szolgáltatások rendszere a következő: mivel Bátor varosa három rendben van, háromféle a cenzusa is. A faxosok évenként egy-egv imperiélis tallért, s 40 pénz királyi dézsmál fizetlek, ezenkívül semmivel sem tartózlak. A cehesek (mesterek) szolgálata: az egésztelkesek, évenként három, a féltelkesek más­ fel napol szántanak; Öt, illetve 2 és fél napra aralót adnak, s fizetnek királyi dézs mában 24. illetve 12 pénzt. A szabadosok évenként 6 máriást fizetnek, ezenkívül semmi szolgálat nem terheli őket. A fentieken kívül megilleti az ural a csapszék és a mészárszék jövedelme fel esztendeig; a másik fél év a városé, úgy azonban, hogy karácsonykor három napon át, s az Erzsébet- és Fábián-napi vásárokon az uraság bora' merik. Az úgynevezett aprólékos jövedelmek fele az uradalom tisztjeié, fele pedig a város biráié. A határ három nyomásában a földesúrnak „vannak bizonyos táblnbeli szántóföldjei”, amelyeket mesgyékkel különböztetnek meg a városi földek­ től. A mesterek robotkütelezeltsége e földek szántására, vetesére vonatkozott. A tiszt­ tartó jelentése azonban olyan gyakorlat létére is enged következtetni, hogy e földet — amelynek pontos kiterjedését nem ismerjük — nemcsak allodiális, majorsági je l­ leggel művelik, hanem használhatják a város lakói is. Igen lényeges sajátosság azon­ ban. hogy e fold múvelese esetén — ellentétben az egyeb városi földekkel — kilen­ cedet kell fizetni! A földesúri jövedelmeket gyarapítja még három erdeje; Karuly. Avas es Bokros. A település határában lévő többi erdő a városé! Ez az állapot még viszonylag kedvező. Dominóiénak a pénzszolgáltatást tekint­ hetjük; a robotkötelezettseg korlátozottnak mondható, de a város lakóinak egy része teljesíti, Termeszetbeni szolgáltatásuk csak esetenként van. A kérdés mostanában az: meg tudja-e őrizni legalább ezt az állapotát a város? Néhány évvel később. 1748-ban azonban a zálogbirtokos Bánffyak helyebe új birtokos kerül: Karolyi Ferenc, akinek elegge ellentmondásos szerepe volt például Nyíregyháza és Nyírbátor helyzetének alakulásában. Nyíregyháza újjászületését és gyors utemu gvarapodasat köszönhette Károlyi Ferencnek. S Nyírbátor? Újjászü­ letést és gyarapodást egyáltalán nem. Újjászületésre Nyírbátornak nem is volt szük­ sége, mert a XVIII. században, ellentétben Nyíregyházával, nem volt akkora viszszaesés és ingadozás a népesség számában, mint Nyíregyházán. A családfők száma így alakult Nyírbátorban es Nyíregyházán a XVIII században:

N y írb á to r N y íre g y h a z a

1704

1715

1720

1728

1741

1752

1773

180 108

R2 24

116 51

149 28

104 62

121 68

171 582

1784 47 251 1444

Ezek az adatok nagyon sokat elárulnak a két település helyzetének változásairól! Nyíregyháza eseteben a szazad utolsó harmadára kezd beigazolódni Károlyi Ferenc sógorának, Racz Demeternek egy korábbi megjegyzése, hogy „igen jó hely támadhat meg Isten kegyelméből belőle”. S Nyírbátor? Az 1715. és 1720. évi adatoktól eltekintve, — amelyeket amúgy sem lehet abszolút érvényűnek tekinteni — csendes ingadozás, inkább stagnálás jellemzi a népességviszonyokat A város lassan elveszíti vonzó erejét, lakosai közül sokan inkább elköltöznek, semmint hogy a Károlyiak földesúri törekvéseinek kiszolgáltas­ sák magukat. Károlyi Ferenc kevésnek találva a birtokról, így Nyírbátorból is szár­ 45

mazó jövedelmét, ahol tudta, igyekezett azt növelni. Bátor esetében a város lakói évszázados kiváltságaikat állították szembe a földesurak törekvéseivel Nem tartjuk feladatunknak e — már különben is feldolgozott — összeütközés részletes leírását, rész­ ben eddig fel nem használt források alapján inkább arra teszünk kísérletet, hogy érzékeltessük a város helyzetének szinte folyamatos rosszabbodását. Egy tanúvallatási jegyzőkönyv 21 pontban foglalta össze azokat a kerdeseket, ame­ lyekben illetően a megyei hatóságok szerettek volna tisztán látni. A kérdések az aláb­ biakra terjedlek ki: milyen készpénzbeli adózást tett Bátor varosa Karolyi Ferenc urasága előtt? Teljesítettek-e robotot, s ha igen: jószággal vagy kézi munkával? Kü­ lön mesgyékkel kerítette-e el a földesúr a földjét, s ezek használata után dézsmál kelletl-e fizetni? A városi földek után kellett-e dézsmát adni? Mennyi erdeje voit Bátornak, s valóban külön kerülőt tartott-e az úr és a város? A városé volt-e az­ előtt fél évig a kocsma? Hány vására volt a városnak, s ki szedette a vamot? Tisz­ tázni akarták a város boltjainak helyzetét, jövedelmezőségét, a mészárszék illetősé­ gét. a malmok állapotát. Tudni szerették volna azt is, hogy Károlyi Ferenc valóban többször alkalmazott-e erőszakot a várossal szemben? A kérdések szerint a földesur a majorsági és a városi földek közötti mesgyét elrontotta. S földet magának „ahol megszerette, ott választva változtatta, nagyobbította, foglalta . A Károlyiak erőszakoskodásai a bátoriak ellen olykor egeszen nyílt formákat öltöttek Még az 1805-ben készüli Jegyzőkönyv is azokat az eseteket vizsgáivá ké­ szült. amikor még Károlyi Ferenc idején 14 nyírbátori elöljárót Nagykárolyba vitet­ tek, s ott raboskodtatták őket. Pethő Mihály bírósága alatt Széki János tiszttartó hajdúkkal és kerülőkkel együtt elvitte a város kiváltságait örzó levelesládákat, ame­ lyekből — amikor visszakapták — sok levél hiányzott, sokról pedig leszaggatták a pecsétet Bonyodalom származott abból is, hogy amikor még Csiszár György egykori tiszt­ tartó a Ligeten, a Teremi út mellett városi földet kért, azt mint nyírbátori lakos kérelemre kapta. Az egyik tanú el is mondja, hogy a város nem akart földet adni a földesúri alkalmazottaknak, attól tartva, hogy a földesur később majd igényt tart a földre! Nem lebecsülendő kiváltsága e korban egy település lakóinak, ha házaikat, a földet, a kaszálókat és a kerteket szabadon eladhatták, elzálogosíthatták. A Károlyiak ez ellen a gyakorlat ellen is felléptek! Erre utal legalábbis az, hogy egy idő után bizonyítaniuk kellett a települést körülvevő füves kertek szabad adás-vevési Jogát. A felsorolt esetek világosan mutatják, hogy a Károlyiak, elsősorban Ferenc, Nyír­ bátor korábbi állapotának szinte minden elemén változtatni akartak Korábban mái úgy említettük az 1744 évi Böszörményi Pétertől származó feljegyzést mint a város helyzetének rosszabbodását jelző forrást! Ez a folyamat azonban nem állt meg, sót — mint láttuk —, egyre határozottabb formákat öltött. A város, kiváltságaira hi­ vatkozva. ellentmond a Károlyiak törekvéseinek — perre került a sor. A per Ideje alatt a Károlyiak igen komoly segítséget kaptak az 1767-ben megindított úrbér­ rendezéstől Az ekkor készült összeírások közül különösen fontosak számunkra a kilenc kérdópontra adott válaszok, Nyírbátorban 1772. november 4-én került sor a város lakóinak megkérdezésére, Illetve a válaszok feljegyzésére. Ezekből kiderül, hogy lehetett ugyan Nyírbátornak korábban, más földesúr fennhatósága alatt urbá­ riuma. amint ez a Kassai Kamara iartaiból kiderül, de mostanában sem urbáriuma, sem szerződése nincs! A Károlyiaknak közel 25 év alatt nem sikerült ugyan urbári­ umra szorítani a bátoriakat; viszont a szolgálatokat az uraság tetszése és akarata szerint teljesítik A városiakra eső terhek már lényegesen nehezebbek, mint 1744-ben voltak. 46

Az igasjószágokkal rendelkező jobbágyok vagy 15 napi igás, vagy pedig 30 napi kézi munkával tartoznak Emellett taxájuk 3 rénes forint és 12 dénár, a karácsony­ fáért 51 dénárt kell fizetniük Az igaerővel nem bírók robotja 15 nap gyalogmunka, szintén 3 rénes forint es 12 dénár taxával, valamint a karácsonyfáért 25 és fél dé­ nárral tartoznak A más házánál lakó zsellér 6 napi robottal és 30 dénár készpénz­ fizetéssel tartozik. Kilencedet nem fizetnek a nyírbátoriak. Ezeken túlmenően vágó­ állat- és tyúkpénzben az egész város 25 rénes forintot fizet, a malmokért külön-külon egy kormoczi arany taxát Egyéb kötelezettségük nincs. A munkaszolgállatás általánossá váll, s a korábbinak többszörösére emelkedett, a penzbem fizetések összege is lényegesen magasabb lett, s most már megtaláljuk az ajándékok pénzén történő megváltását is 1744 óta igen sokat romlott a varos hely­ zete! S ekkor kerül sor az úrbérrendezésre. Valószínű, hogy Károlyi Antal a város ekkcri földesura is gyorsan felfigyelt az úrbérrendezésben rejlő jövedelemnövelési lehetőségekre. Maria Terézia rendelete ugyanis nem vetle figyelembe a XVIII szá­ zadi paraszti társadalom eltérő jogi ás gazdasági állapotú elemeit A mezővárosok, valamint a szabad költözési joggal rendelkezők helyzete sokkal kedvezőbb v d I I . szá­ mukra az úrbéri viszonyok rendezése inkább veszélyeket hordozott, nemhogy javu­ lást várhattak volna azoktól. A földesúr mértéktelen — elsősorban robot — követe­ léseinek kitett örökös jobbágyok valóban helyzetük jobbítását nyerhették az urbári­ um bevezetésével. Azonban ha csak abba gondolunk bele, hogy az egészlelkes jobbágy ezután Nyírbátorban is 52 nap igas, vagy ehelyett 104 nap kézi robotot köteles tel­ jesíteni; ezzel újból háromszorosára emelkedik ez a fajta — korábban ismeretlen — kötelezettségük, akkor érthető, hogy a város lakói szembeszálltak az urbárium be­ vezetésével. A város jövendő helyzetén az sem segített, hogy mint az első osztályba tartozó településeknél, Szabolcs megyében az egész telekhez 2B hold szántó és 12 kaszásrét tartozott. Az évenkénti árenda 1 Ft, tartoznak azonban tűzifát, vajat kappant, csirkét és tojást is beszolgáltatni. Pedig — s erről éppen a kilenc kérdőpontra adott válaszok tanúskodnak — Nyír­ bátor gazdasági adottságai és lehetőségei nem rosszak. A mezőváros haszonvételei­ nek felsorolása 14 pontból áll. Ezekből kiderül, hogy a határt három nyomásban mű­ velik, jó legelőik vannak, amelyek egy részét kétszer is lehet kaszálni. A kedvező értékesítési lehetőségekre vall, hogy mind a vásártartási joggal rendelkező Nyírbá­ torban, mind pedig a nem nagy távolságra eső Kalló, Mada, Szalka. Károly, Kisvárda és Debrecen országos vagy hetivásárain áruikat könnyen pénzzé tehetik! A városnak privilégiumai alapján négy országos, s minden héten hetivására van. de egy orszá­ gos vásárnál többet általában nem tartottak. Helyzetüket könnyítik a jó utak, vala­ mint rév- es vámfizetés alóli mentességük. A határban elég és alkalmas itatóvizek találhatók. Ha fára van szükségük, az épületre valót részben a földesúri, részben pedig a városi erdőkből szerzik be. A tűzifát az utóbbiakból gyüjthetik. A határban kevés nadat is tudnak vágni. A saját erdőkben ingyen, az uraságin pedig bérért tart­ hatják makkon sertéseiket. Nyírbátorban helyben lehet bérért munkát találni Ez a lehetőség a jelek szerint elég is, mert meg is jegyzik, hogy bár az Ermelléken és a Hegyaljan is lehetne a szőlőkben munkát vállalni, a város lakói általában nem élnék ezzel a lehetőséggel. A városé a Kispiricse nevű puszta, amelyet más helység­ belieknek szoktak bérbe adni. Nyírbátornak több száraz- és vízimalma működik eb­ ben az időben Számottevő mennyiségű dohány terem meg itt, amit helyben, kész­ pénzért tudnak értékesíteni. A gazdálkodást nehezítő tényezők közül csak a határ és a belső házhelyek egy részét veszélyeztető belvizek érdemelnek említést. 47

A városi gazdáknak sem szántójuk, sem kaszálójuk nem egyforma, hanem „kié több. kié kevesebb", s ezt is szinte évenként újraosztják Hogy kinek mennyi földje van. azt a lakók bevallása alapján az alábbiak szerint írtak össze.

Név

Gál György Bánki Ferenc Bodnár Mihály Erdélyi György Magyar Péter Pál György Gál István Id Gál György Gál János Kiss György Rohodi János Gál Ferenc Oláh András Nyíri János Boda Gáspár Rohodi István Tóth András Hadházi Mihály Kocsordi György Csóka András Nagy István Ferge Mihály Kis János Pető Mihály Hatvani Mihály Ninusi Mihály özvegye Vadon Mihály Kotor András Ifj. Kónya János Bőm János Oláh Ferenc Simon Mihály Ádám András özvegye Puskás András Boté Mihály Papp Miklós Oláh András Ifj. Kis Páter Dajka György Ifj. Németh János 48

Szántó, pozsonyi mérő

20 13 13 B 20 12 12 30 30 15 26 30 6 30 6 30 30 6 18 6 24 18 24 24 18 18 18 12 12 12 12 12 18 18 6 18 30 18 18 30

Név

Görög János Vadon András Vadon János Makrai Sámuel özvegye Borsos János Baracsi Baltazár Kónya János Bacsó Marton Lukács György Vásárhelyi István Karcagi Miklós Kiss Ferenc Bernáth György Török János Pál István Ifj. Tóth István Darago Péter Szabó István Baracsi András Makra István Piskóti Mihály Veress Mihály Kis György Borbély János Kiss Péler Képiró József Görög Kristóf Nagy István Szoboszlai János Báthori Péter Szép Péter Garai András Rajkó Mihály Tallódi András Bérlők Mihály Nagy Mihály Németh István Szilágyi István Ferenczi Ferenc Ifj Sípos János

Szántó, pozsoi mérő

18 12 24 12 12 36 16 24 12 12 13 13 18 12 18 36 30 18 18 30 18 30 18 12 18 18 12 18 6 12 18 18 12 18 18 30 30 30 30 30

Név

Szüts András Oláh György Vágó András Szabó István Megyesi István Oláh Ján o s Oláh Mihály Nagy Ferenc Kónya Ferenc Kovács Pál Mihály Bánki Mihály Nagy György Bátori Sám uel Sípos Mihály Kotor Mihály K ovács Mihály Kovács László Ifj. Szabó István Szűcs Péter özvegye Molnár Ján o s Labancz Mihály Ifj. Molnár György Szűcs Sám uel Pócsi Péter Pócsi Mihály Nagy János Tóth Ján o s Kovács Ján o s Borsi Mihály

Szántó, pozsonyi mérő

30 30 30 18 18 30 8 30 18 24 18 18 30 30 30 30 30 18 18 24 24 24 18 18 24 18 18 30 30

Név

Németh János Bihari Miklós Filep Ján o s Vágó Mihály P uskás Mihály Szabó A ndrás Kovács András Kónya Miklós Nagy Mihály özvegye Nyíregyházi Mihály K apta György Vágó György K apta István Daragó A ndrás Kovács Ján o s Kerekes Bertalan Polgári Ján o s Szabó András Szabó Filep István Labancz Ján o s Tóth Mihály Szilágyi Ján o s Szabó György Szabó Bagosi István Papp Ferenc Szilágyi Mihály Erdélyi Ferenc V áradi Ján o s Szabó János

Szántó, pozsonyi mérő

18 30 18 18 12 8 18 30 6 12 6 30 30 12 30 30 24 24 24 24 30 6 30 30 18 30 12 18 24

H á z a s z s e l l é r e k (23)

Nagy György özvegye Takács Filep Csonka István özvegye Czigány Ján o s Szakáts Mihály özvegye Kotor István özvegye Molnár Ján o s Kováts Szever Lakatos Ferenc özvegye Tulipán Mihály Szakáts András Molnár György

Frabert Gerhard özvegye Mányi Mihály Bakos István Törő A ndrás özvegye Bányász Mihály Juh ász Mihály Toroczkay A ndrás özvegye Rajkó István B erta István Rezler József G arai András

49

Hazátlan zsellérek (6) Varga Mihály Jenei Mihály Nagy Ferenc

Lakatos János Varga István Szabó Mihály

A névanyag közlésének több oka is van. Részben szerelnénk dokumentálni azok­ nak a családoknak a nevét, amelyeknek viselői ma is a város lakói. Fontosnak tarijuk azonban azt is, hogy ez az előzetes összeírás a későbbiek folyamán meg lényeges szerephez jut. Ezen összeírás alapjan elkészült az úrbéri tabella, amely 10 egész-, 13 háromnegyed, 66 fél-, 29 háromnyulcad. 5 negyedtelkes gazda adatait tartalmazza, a 41 házas és a 7 házatlan zsellér adatai mellett Az úrbéri tabellát azonban — ki­ váltságaikra hivatkozva — a nyírbátoriak nem fogadják el, tiltakozással élnek a be­ vezetés ellen. Néhány évvel később, 1778-ban a földesúrral szemben elfoglalt ko­ rábbi álláspontjukat módosítva, most már nem az 1744. évi allapothani meghagyá­ sukat, hanem az úrbérrendezés előtti viszonyok fenntartását kérték Ebben nagy sze­ repet játszott az is, hogy — mint írják — a földesurak elleni sok rendbéli viszályko­ dásuk kétséges kimenetelét látva, kérik az alábbiakat: a 15 nap robot, búza, rozs, zab. tengeri dézsma és valamivel 4 Ft feletti pénzösszeg fizetésénei maradhassanak ö k ugyan korábban sokat tiltakoztak e teher ellen, azonban meggondolva, hogy így is gyarapodhattak, ez állapotbani meghagyásukat szeretnék elemi Különösen a 15 nap robotra igyekeznek nagy gondot fordítani, hogy ezt ne lép­ jék túl Annak a gyakorlatnak a megváltoztatását kérik, hogy a 15 nap letelte után is robotolniuk kell; hogy annyi munkát vetnek ki egy napra, amit nem lehet elvégezni sem az idő rövidsége, sem a jószág ereje miatt. Szeretnék elemi, hogy az úrbéri sza­ bályozástól eltérően igával végzett robot helyett ne kelljen két napol kézi munká­ val tölteni. Aggodalmukat fejezik ki a határ urbárium szerinti kimérésével kapcsolatban is. attól tartva, hogy az egyenlőtlen minőségű határrészek felosztásával a gazdák egy része hátrányos helyzetbe kerülne. Érvényben kérik hagyni a város erdeinek birtoklását, valamint azt a gyakorla­ tot, amely szerint megengedett a házak, telkek, kaszálókertek szabad adásvétele Figyelmük még arra is kiterjed — egyebek között —. hogy mivel keveslik az urbárium által engedélyezett, lakodalmakra behozható bor mennyiseget. ezért ilyen alkalomra egy hordó bort szabad legyen a városba hozniuk. E kéréseknek nem sok eredménye lett, változatlanul igen nagy a nézetkülönbség a város és földesura között. A hosszú ideje tartó pereskedés igen lényeges állomása, amikor 1796-ban kancelláriai döntés születik ez ügyben. E döntésben kötelezik a föl­ desurat, hogy a várost ne a Mária Terézia-féle urbárium szerint adóztassa, hanem külön szerződést kössön velük. Megszabják az évi szolgáltatások összpenzértékét, amit a földesúr nem léphet túl. Visszaadják a városnak az 5 hónapra es 3 hétre szóló. Szent Mihállyal kezdődő kocsmatartási jogát. Megtarthatta Nyírbátor közössége az erdeit, ugyanakkor azonban Bátorligeten a földesúr használati jogot nyert. Ez a döntés a batoriukat az urbárium rendelkezéseinél jobb, de az úrberrendezes előtti állapothoz képest rosszabb helyzetbe hozta. Az 1796 utáni perújitási törekvé­ seket a felsőbb hatóságok következetesen elutasították, így 1811-ben került sor az úrbéri szabályozás bevezetésére. Ennek elkerülhetetlenségét látva, a város lakói uiból kéréssel fordultak a földesúrhoz. Ebben — egyebek mellett — 1200 négyszögöl helyett 1600 négyszögöl számítását kérik egy holdba. A földesur állaspontja szerint azonban, mivel 1772-ben a földet maguk vallották első osztályúnak, a holdak szami50

tasanak módja tőle függ Megígéri viszont, hogy a lakosok kérésének megfelelően a hasznavehetetlen, szelhordta és posvanyos helyeket a kiosztandó földek közé nem veszik be Igen fontos, hogy senki kevesebb földet nem fog kapni, mint amennyit bevallott 1772-ben Leszögezi a foldesur. hogy a dézsmál természetben kell adni, a íiiveskertekben levő szólók a leiekhez tartoznak, s hogy a maradványföldek felett a földesúr rendelkezik. Az lB12-ben készített úrbéri tabella szerint 24 egész és 264 féltelkes gazda, va­ lamint 43 hazas és 12 házatlan zsellér, összesen 243 adózó család élt Nyírbátorban A teljesítendő robot az egesztelkes számára 32 nap lett. A város birtokában maradt Kispiricse, a batorligeti, Apafája, Derzsi Csere, Zonátos és Fiatalos erdők. Ezzel a szabályozással a város elvesztette kiváltságait, s jóllehet mezővárosi címét még meg tudja őrizni, korábbi súlyához, tekintélyéhez, jelentőségéhez képest óriási mértékben visszaesett Az általunk most vizsgált évtizedekben Nyírbátor lakóinak, vezetőinek minden harcossaga. kiállása, a város kiváltságaihoz való ragaszkodása kevésnek bi­ zonyult a Károlyi-család törekvéseivel szemben.

IR O D A LO M

je n el K áro ly : N y írb áto r v áro s Istv án M úzeum .

százéves harca

a K á ro ly i-c sa la d d a l. K ézirat.

N y írb áto r.

B áthorl

D a n k ó l m r e : N y í r b á t o r h a j d ú v á r o s . N y í r b á t o r . 1957. S zendrey Istv án : N y írb á to r h ajd u jo g áró í.

( M a g y a r T ö r t é n e t i T a n u l m á n y o k I. D e b r e c e n . 1967.)

C s c r v c n y á k L á s z l ó ; N y í r e g y h á z a ö r ö k v á l t s á g a . N y í r e g y h á z a . 1969, V eres M ik ló s: S zab o lcs É v k ö n y v . 1961/62 )

m egye

népességi

viszonyai

a

X V III.

században.

(T örténeti

S tatisztikai

L evéltár: S zab o lcs-S z atm á r m eg y ei L ev éltár

IV . A. l . F a r é .

13.

N o . 16

1732.

V. A. 203. N y ír b átor iratai.

51

S Z IL A G Y I IM R E : A 700 É V E S N Y ÍR B Á T O R R Ó L

Az évfordulók — különösen, ha olyan jelentősek, mint ez a mostani — kínálják, sőt igénylik a visszatekintést, a számvetést. Ez sosem volt könnyű. Bár napjainkban a gondos és sok irányú kutatások eredményei, és a legutóbbi időkben egyre nagyobb számban rendelkezésre álló adatok, információk könnyűének a helyzeten. A környéken talált különböző leletek arra utalnak, hogy Nyírbátornak — mint la­ kott helynek — múltja a csiszolt kőkorba nyúlik vissza, A bronzkorszakban már je ­ lentős kereskedelmi útvonal haladt át a városon, összekötve Erdélyt és a Tokajon túli térségeket. Az e lső — ismert — írott emlék 1279-ből származik, amikor is március 28-án László király vásártartási joggal ruházza fel a települést. Nyírbátor múltján tűnődve — a régi okiratok fordításait, másolatait tanulmányoz­ va —, önkéntelenül is az a kérdés merül fel, milyen erők hozták létre és tartják fenn sokszor vérzivataros idő után is évszázadokon át ezt a várost. Mennyiben játszottak szerepet kialakulásában, fennmaradásában és fejlődésében a gazdasági, a politikai té­ nyezők, a mindenkori uralkodó osztály, az emberek érdeke, szándéka, szellemük és munkájuk. Az oklevelek, az adománylevelek sokat elárulnak a múltból a nem történész szá­ mára is. Sok mindenre választ sejtetn ek... Nekem azt sugallják, hogy e városban és környékén történelme során nagy többségükben olyan emberek éltek, akik szeretlek e tájat, az embereket, akik akartak és tudtak alkalmazkodni a kor követelményeihez. Szerencsére viszonylag sokszor voltak olyan urai, birtokosai, és felszabadulás óta veze­ tői, akik a haladás útján akartak járni az itt élőkkel együtt. Nem voltam lakója e városnak. A negyvenes évek végén láttam — futólag — elő­ ször, és 1953 óta kísérhetem figyelemmel közelebbről sorsának alakulását Azóta azt ta­ pasztalom, hogy ezt a várost lakói igazán szeretik, s évszázadokon át az ő közösségben vállalt áldozatos munkájuk tartotta fenn és gyarapította Mintha csak egy tégi, 1587ben Bathori Miklós országbíró által kapott, s az akkori időkben fontos oklevél intel­ mének igyekeztek volna eleget tenni. Az oklevél megengedi, hogy „a város polgárai­ nak bortermése árultassék, de nem személyenként, hanem közösségben, az egész cdrosi közösség ja v á ra és jólétére". Az évszázadokkal ezelőtt létrehozott alkotások, a műemlékek nemes egyszerűsége és szépsége is ilyen szellemet sugároz. Ez is segített az itt élők összetartozási tudatának kialakulásában, erősítésében, biztosítva egyúttal a folytonosságot is egymást követő generációkban. A város sok évszázados fennállása, egyre virágzóbbá válása azonban sok más té­ nyező jelenlétéről is tanúskodik, amelyeket leegyszerűsítve — talán — így lehetne megfogalmazni: rendszeresen élni tudtak a lehetőséggel. Kétségtelen, hogy földrajzi fekvése a jók közé tartozik. Legrégibb időszakában e vidék mezői, erdői és vizei, továbbá vad- és halállománya jó megélhetést biztosított lakói számára. A hegy- és sikvidék találkozási pontjaihoz nem messze fekszik, s a ke­ 52

reskedelem fellendülésének Idején a legfontosabb szállítási útvonalak haladtak át raj­ ta, illetve környékén. Jól használták ki a lehetőségeket, hiszen már 1279-ben vásártartási jogot, 1332-ben árumegállító jogot szereznek az 1330-ban mezővárosnak nyilvánított település részére. A várossá válás már akkor is sok előnnyel járt. Jóval nagyobb lehetőségeket biztosí­ tott a gazdasági, a szellemi, a politikai életben és gyakorlatban. Ide kívánkozik az is, hogy a terület gazdái folyamatosan gondoskodtak — ha kellett véráldoztok árán is — arról, hogy a korábban szerzett jogokat, kiváltságokat az egymást váltó uralkodókkal megújittassák, illetve újakkal bővíttessék és megőrizzék. Nemcsak kértek azonban, sorsuk jobbá tételéért küzdöttek maguk is. Az adott kor legjobb, legújabb módszereit, eszközeit szívesen alkalmazták. A Báthori- és Bethlencsalád tagjai, majd a későbbiek is sokat tettek azért, hogy az újat, a korszerűt, a szé­ pet ők maguk is megismerjék és megismertessék. 1484—1511 között felépítik a két késő gótikus stílusú templomot. Segítik a kézművesség elterjedését és 15Bl-ben céhbe tömörülését. 1648-ban a lakosság egyharmada (70 család) iparos volt. Több szárazma­ lom működött. Az ebből az időből származó írások már arról is szólnak, hogy iskola működött a városban. 1856-ban már működik a Bóni gyártelep, a század végén a do­ hánybeváltó, amelyek a gyáripar hírnökei. Az előzőekben csak rendkívül vázlatosan idéztem fel a város hat évszázados fe j­ lődésének néhány eseményét. Tettem ezt azért, mert Nyírbátor történetét nálam sok­ kal jobban ismerők már az előző hat és fél évszázad történetét többször megírták, s bizonnyal az újabb kutatások után még meg fogják írni. E nagy jelentőségű évforduló alkalmával én inkább a legutóbbi fél évszázad, s abból is inkább csak az 1945 utáni idők — általam legfontosabbnak, legjelentősebbnek vélt — jelenségeiről, folyamatairól szólnék. A kiragadott évszámok, események csak azt a célt szolgálnák, hogy a 700 éves út néhány fontosabb állomását a maguk helyén felvillantsam, s a múlt és a jelen kö­ zötti kapcsolatot Idézzem. Kedvező fekvése, korábban elért fejlődése és viszonylag nagy lélekszáma régóta biztosította számára a közigazgatási, já rá si székhely rangot. Nyírbátor 1973 óta ismét város, a település hierarchiában úgynevezett középfokú központ szerepet tölt be és a róla elnevezett járás székhelye. Több évtizeden át ez volt a népességet vonzó fő funkciója, hiszen csak szabolcsi viszonylatban lehetett j e ­ lentősnek venni iparát. A járás területe — amelyet délről Hajdú-Bihar megye nyír­ ségi része, nyugatról és északról a nyíregyházi, északkeletről a mátészalkai járás, dél­ keletről Románia határol — az elmúlt évtizedekben többször változott. Az 1930. és későbbi években csak 9 település valamivel több mint 30 ezer lakosának volt köz­ igazgatási központja. Később már 18, majd 20 településből állt a járás. Ez részben azért következett be, mert három külterületből községet szerveztek: 1947-ben Ombolyt, 1950-ben Aporligetet (ma Bátorliget) és 1952-ben Terem községet. Az 1970. évi átszer­ vezés idején a baktalórántházi járástól Öfehértó, 1979. január 1-től a nagykállói járás megszűnése után Balkány, Kállósemjén és Szakoly került e járáshoz. Így ma — a várossal együtt 24 a települések, és mintegy 60—62 ezer fő a lakosok száma. Csak zá­ rójelben említem meg, hogy a nagyközségek szervezése, a közigazgatási funkciók egy részének átadása a járástól a községi tanácsok részére módosította a tanács járási szervének (Járási Hivatalnak) hatáskörét és szerepét is. Emiatt kevesebb embernek kell már ügyei intézése végett felkeresnie a járási székhelyet. A város azonban ma már sok olyan funkcióval rendelkezik, amely ezeket az eseti jellegű kapcsolatokat a koráb­ binál sokkal több ember számára rendszeressé tette. 1977. április 1. óta Nyírvasvári község Nyírbátor városkörnyéki településévé vált, az ottani lakosság ügyeinek nagy részét a városban intézheti el Több ezer azoknak a száma, akik a környező települé­ 53

seken laknak, de Nyírbátorban dolgoznak, tehát naponta bejárnak. A bejárók tetemes hányada különböző igényeket támaszt a várossal szemben, mindenekelőtt jó közieke dést vár. Azt is igényli azonban, hogy a város üzleteiben és szolgáltató helyein kielé­ gíthesse szükségleteinek azon részét, amelyet lakóhelyén nem lehet biztosítani (ipar­ cikkek, háztartási és híradástechnikai gépek javítása stb.l. Nem régi döntés alapján a városi tanács szervei végzik a járás egészségügyi intéz­ ményeinek és a sportszervezetei tevékenységének állami felügyeletét is. Ami feltétle­ nül kedvező hatást válthat ki. A városban lévő különböző pénzintézetek — Magyar Nemzeti Bank és Országos Takarékpénztár — járási-városi szervei bonyolítják le a járás és város üzemei, intéz­ ményei, illetve a lakosság pénzügyi műveleteinek jelentős hányadát Ez a funkció is erősíti a város központi jellegét, vonzását. Napjainkban a városi és járási szervek egyik — talán legfontosabb — feladata ezeknek a kapcsolatoknak fejlesztése, erősítése és az igények kielégítésének minél zök­ kenőmentesebbé tétele. A felszabadulás utáni évtizedek nagy társadalmi és gazdasági átalakulása nem­ csak azzal járt együtt, hogy a lakosság döntő hányadának megváltozott (SzabolcsSzatmár megyében még változik) a foglalkozása, a mezőgazdaságiból ipari, épitőipari stb. lett, hanem azzal is, hogy nagyarányú lakhelycsere következik be végleges, vagy ideiglenes jelleggel. Azaz, sokan költöznek be (építenek a városban lakást), vagy vo­ nattal, illetve autóbusszal stb. naponta járnak be munkahelyükre (ingáznak). Az utób­ bi két-három évtizedben ezért — kis túlzással — fejlődő településnek elsősorban azo­ kat mondhattuk, amelyeknek jelentősen megnőtt a népességszáma. Nyírbátor népes­ ségének száma 1941 és 1970 között még száz fővel sem nőit Éhben nemcsak a II. vi­ lágháború nagy embervesztesége, hanem az is közrejátszDlt, hogy a város gazdasági ereje nem nőtt, az ipar alig fejlődött, kevés új munkáskézre volt ott szükség. A járás községeiből, de Nyírbátorból is nagyon sokan költöztek el véglegesen, vagy váltak ingázóvá 1940—1975. között. Többségük Budapestre, Debrecenbe, Borsod megye különböző településeire jár el. A korábbinál kevesebb ugyan, de még ma is nagy ezeknek a száma. Az elvándorlás azonban korábban is jelentős volt. Pl. 1921— 1930 között az akkori 9 településből álló járás vándorlási vesztesége 1530 fő volt. Az elvándorlás okaként a tengerentúlra történt kivándorlást, a városokba való elhelyez­ kedést stb. jelölték meg. A népszámlálások idején a városban jelenlévők száma a következőképpen alakult: Nyírbátor város jelenlévő népességének alakulása a népszámlálások idején Tényleges szaporodás az előző népszámlálás óta 1069

1869 1800 1890 1900 1910 1920 54

4 590 4 271 4 927 5 789 7 433 8 473

100 93 107 126 162 1B4

=

100

fő

százalék

— —327 756 062 1644 1040

— 93 115 117 12B 114

Tényleges szaporodás az előző népszámlálás óta 1869 = 100

Fő

Év

fő 1930 1941 1949 1960 1970

10 036 10 941 10 629 10 621 11 022

százalék

1563 905 —312 —8 404

218 238 231 231 240

118 109 97 100 104

(Megjegyzem, hogy egykori feljegyzések 1648-ban 950—970 főre, 1715-ben 340 főre és 1844-ben 1500 főre teszik a népesség számát. Ezek a számok is utalnak arra, hogy igen sokan lelték halálukat a kisebb-nagyobb háborúk során.) A megyében és azon belül a Nyírbátorban megindult ipari és egyéb fejlesztések eredményeként a város népessége jelentékenyen nőtt Ma már több mint 12 ezer azok­ nak a száma, akik a városban laknak. 1974 őta állandóvá vált a növekedés, amelynek 1976-ig a fő forrása a természetes szaporodás, azóta azonban már a bevándorlás a na­ gyobb arányú. Egyértelműen megállapíthatjuk tehát, hogy a város ma már mint lakhely, és mint munkahely Is jelentékeny vonzóerővel rendelkezik. Bár több adat és leírás bizonyítja (egyikre-másikra hivatkoztam is), hogy a kéz­ művesek, az iparban foglalkozók viszonylag hamar és nagy számban éltek itt, mégis a hatvanas évekig a mezőgazdaság biztosította a lakosság döntő többségének foglalkoz­ tatását és megélhetését. 1945 után folyamatosan változott a lakosság foglalkozás sze­ rinti összetétele. Ennek során erőteljesen csökkent a mezőgazdasági és fokozatosan emelkedett az ipari ás más aktív keresők aránya. E változásokat a népszámlálások adatai meggyőzően szemléltetik. (A metodikai változások csak lényegtelen mérlékben befolyásolják az adatok összehasonlíthatóságát.) Nyírbátor város keresőinek megoszlása népgazdasági áganként ■

Év 1920 1960 1970

Ipar

Építő­ ipar

Mező­ gazdaság

Közle­ kedés

Kereske­ delem

Egyéb

5,2 8,4

46.5 36.2 20,5

1,5 3,4 3,7

5,7 6,1 10,6

20,4 25,6 20,8

25,9 21,5 3R,0

■1

Összesen 100,0 100,0 100,0

A mezőgazdasági keresők számának csökkenése 1970 után is tovább folytatódott. A m ezögazdasag közel hét évszázadon át a legfontosabb termelő ágazat volt. A ke­ resők közel fele még az 1920-as népszámláláskor is mezőgazdasági tevékenységet foly­ tatott. Miután elsősorban az ő családjaik voltak a népesebbek, ebből az következik, hogy a népesség jóval több mint fele még ekkor is nagyon szorosan kapcsolódott a mezőgazdasághoz. Lényeges változás csak a szocialista átszervezés, illetve az iparosí­ tás nyomán következett be. A földosztás után négy és fél évvel — 1949 szeptember 29-én — megalakult az első III. típusú mezőgazdasági termelőszövetkezet, Vörös Csillag névvel. (51 család 55

hozta létre, a művelésük alatt álló föld 555 katasztrális hold, 15 ló. 252 juh ás 39 sertés képezte az állatállományukat) Az elsőt számos más is követte az évek sarán, legtöbb 1952-ben volt, ekkor még e típus mellett létezett az 1-es, Il-es is. 1949—1952 itt is a nagy mennyiségi fejlődés idő­ szaka volt. 1953-ban. majd 1956 őszén súlyos veszteségek érték a termelőszövetkezeti mozgalmat, sok helyen kiléptek a tagok, felbomlottak a szövetkezetek. 1957 ben megindult a termelőszövetkezetek újjászervezése, amely az 1959—1961-es évekig tartott. A városban több termelőszövetkezet jött létre. A ma is működő Új B a­ rázda 1961. március 4-én alakult, 1965-ben a Vörös Csillaggal, és 1973-ban a Kossuth Termelőszövetkezettel egyesült. A múlt év végén az Új Barázda földterülete 4737 hek­ tár, a nem nyugdíjas és nem járadékos tagjainak száma 350 fő és 81 állandó alkalma­ zottat foglalkoztat. A mezőgazdasági üzemek — mint foglalkoztatási (munka-) helyek — egyre inkább veszítenek súlyukból. A tagok elöregedése, és a gépesítés egyre kevesebb ember fog­ lalkoztatását teszi szükségessé, illetve lehetővé. Feladatuk ugyanakkor lényegesen mó­ dosul és növekszik. Már nemcsak tagjaik foglalkoztatásáról és életszínvonalának rend­ szeres emeléséről kell gondoskodniuk. Mind kisebb termőterületről, lényegesen keve­ sebb munkáskézzel, sokkal több embert kell élelmiszerrel ellátniuk. (Sőt bizony szol­ gáltatásokkal is.) Mégpedig úgy, hogy az élelmiszerigény mennyiségileg személyenként is nő egyes termékekből (pl.: hús, tej, tejtermék, zöldség, gyümölcs), és a minőségi kö­ vetelmények is lényegesen nagyobbak a korábbiaknál. Tudjuk, hogy a Nyírség területén, így Nyírbátorban is, kevés a jó föld, és öntözé­ si lehetőségekben sem dúskálnak. Az új technikát és technológiát sem várták jól fel­ készült emberek. Mindezekből következik, nagyon meg kell küzdeniük azért, hogy az előbb vázolt feladatoknak megfeleljenek és közben tagjaik jövedelmét is rendszeresen emeljék. Hogyan tudott e feladatoknak eleget tenni az Új Barázda? Egyre jobban. Folya­ matosan átalakítja termelési szerkezetét Növekszik a gyümölcsös területe, a növény­ termesztésben és az állattenyésztésben is mindinkább az adottságaiknak legjobban megfelelő ágazatokat fejlesztik. A három legfontosabb növény foglalja el a szántó több mint 60°'o-át. Nőtt minden fontosabb növény termésátlaga.

1971—1975 1976—1978

évek átlaga q'ha

Búza 25.6 32,1

Rozs 20,7 21,6

Kukorica 41,5 42,4

Lényegesen módosult az állatállomány összetétele, és 1975 óta mindjobban meg­ felel adottságaiknak.

1970. 1975. 1978. 56

december 31.

Szarvasmarha

Serlés állomány, darab

Juh

652 1491 1797

1012 578 553

1496 566 2394

Az állattenyésztésben elért eredmények is ezt mutatják. Lényegesen nőtt a te.-, a hízó- és vágóállat-termelés.

Év

Teljes lehén tej (hl)

1970 1975 1978

3 833 9 720 10 867

Hízó- és vágó­ sertés marha tonna 147 315 33 B

A tehenek évi átlagos tejtermelése tli 1 966 2 118 2 517

89 44 71

A termelőszövetkezetnek 677 tagja van, valamivel több mint tele a nem nyugdí­ jas és nem járadékos, akiknek 1977-ben az átlagos havi keresete 4164 Fi volt. Ügy vé­ lem az előbbiek azt bizonyítják, hogy haladásuk iránya egyértelműen jó. Már koráb­ ban említettem, hogy a mi — Szabolcs megyei — mércénkkel mérve, a gazdasági élet fejlődésének különböző szakaszaiban Nyírbátor viszonylag jelentős helyet foglalt el az ■por területén is. A XVI. század vegén céh alakult, a XVII. század közepén a lakosság közel egyharmada iparos volt. S a XIX. század közepén már gyártelep is épült, az úgynevezett Bóni, amely sokféle tevékenységet fejtett ki.* Ezután több mint egy év­ századig semmi jelentős nem történt. Üj üzem nem létesült, s a régieknél nem volt bővítés. 1960-ban létesült a Vegyesipari Vállalat nem egészen 100 főt foglalkoztatva, s Sütőipari Vállalatnál 77-en dolgozlak. Később alakult az Asztalos és a Szabó Kisipari Termelőszövetkezet, együttesen is azonban csak 142 embert foglalkoztatlak 1965 ben. Viszonylag jelentős fejlesztés volt a Növényolajipari Vállalatnál (a Bóni telepén), ahol az 1955. évi 79-cel szemben már 234 főt foglalkoztattak 1960-ban Bizony még a lét­ számnál is kisebb volt az üzemekben ekkor rendelkezésre álló hajtóerő még 1965-ben is. A Növényolaj, a Vegyesipari Vállalat és a két KTSZ-ben összesen 743 kWó. Figyelemre méltó fejlődés csak ezután kezdődött. Különösen az utóbbi 5-10 évben vált olyan mértékűvé, hogy a mezőgazdaságból felszabaduló, ill. az addig rendszeres kereső tevékenységet nem végző háztartásbeliek és iskolából kilépők zöme az iparban tudott munkát vállalni, és már nemcsak a város, hanem a környék lakosságának nem kis r é ­ sze is. Nem feltétlenül kellett már elhagyni Nyírbálorl és környékét annak, aki rend­ szeres keresetet, jó munkakörülményeket igényelt. A város ipari üzemeiben, illetve te­ lephelyein (13 egység) az összes foglalkoztatottak évi átlagos száma az 1970. évi 1874ről 3068 főre emelkedett (163,7%) a múlt év végéig. Ez a változás nemcsak mennyisé­ gileg nagy Még jelentősebb az, ami felszereltségben, műszaki, s ezáltal az emberek felkeszültsege szempontjából történt. Részletes kifejtés helyett álljon itt néhány adat és példa: Gépi munkahelyek Hajtóerő, Év kW száma 1970 1978 az 1978. év az 1970. év %-ában

599 1 188

4 464 7 218

198

162

♦A H a r m i n c a s é v e k b e n 1 á r a m f e j l e s z t ő , 1 m é s z - h o m o k - t é g l a g y á r , jég- és n ö v e n y o l a jg y á r m ű k ö d ö t t a v á r o s te rü le té n .

3

g ő z m a lo m , 1 k e n y é r- , szesz-,

57

Milyen hosszú volt az út addig, amíg a volt Vegyesipari Vállalat vezetői és dolgo­ zói a csikó-tűzhely ..gyártásától" a vastömegcikkeken át eljutottak a jogulDd Csepel Szerszám Művek telepeken! a radialfúró gyártásig. A múlt év végén 2 szövetkezetben és 1 állami telephelyen dolgozott 100—200 fő. 1 gyáregységben meghaladta a 200 tőt 1 gyáregységben meghaladta a 600 főt 2 gyáregységben meghaladta a 700 tót az összes foglalkoztatottak száma. A géppark érteke megközelíti a 200 millió forintot. A sok gyártmány közül kiemelném még a szintetikus mosópor es áztatószer ter­ melést amely mennyiség és minőség szempontjából is jelentékeny. Nagyon fontos és igen nehéz időszakot tudhat maga mögött a Növenyolajgyár. a Minőségi Cipőgyár, a Csepel Müvek Szerszámgépgyár, a Mezogazdasagi Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat gyáregysége. Azt hiszem azonban, mindnyáján világosán látjuk, most jön a neheze. Idestova Nyírbátorban is vége a mennyiségi fejlesztés lehetőségei­ nek A napjaink lényeges minőségi változást követelnek meg ftiinden agazatban, min­ den üzemben Ügy gondolom, nem nagyon túlzók, ha a tennivalókat a Csepel Müveit gyáregységének példáján fogalmazom meg. Meg található ott több évtizedes eszterga, de már ott van a számjelvezérléses is. Micsoda különbség van a két gép kezelése, terme­ lékenysége között. Mennyire más a követelmény a gép kezelőjével, a munka szerve­ zőivel irányítóival szemben is a gép jó hasznosítása érdekeben. A másiknál meg ta­ lán az órák sem számítottak, itt már a percek jelentősege is nagy! Bizony nem volt könnyű a földműveléstől a munkapadig sem az út a most munkássá válóknak, hát még a modern gépekig, munkaszervezésig milyen nehéz! Nekem úgy tűnik megvan­ nak az előfeltételek az új követelmények teljesítéséhez is. A kereskedelem élénksége általában jellemző volt a varosra. Az elődök minden lehetségest megtettek annak az érdekében, hogy Nyírbátor kereskedelmi központ is legyen. Már 1282-ben olyan kiváltsághoz jutott, amely szerint minden szerdán vásárt tarthatott. Azokra a kereskedők szabadon mehettek, árusíthattak és vámfizetés nélkül távozhattak. 1332-ben árumegállító jogot kapott Szatmar, Szatmarnemeii, Kálló, Deb­ recen, Nagyfalu és Szalacs kereskedői vonatkozásában. Később is sokat megtartóit központ jellegéből, amely azonban inkább közigazgatási funkcióihoz kapcsolódott. Nyírbátor kétségtelenül kereskedelmi központ napjainkban is. Sok nem helybeli la­ kos szerzi be szükségleteinek egy részét a városban Az ország 32 középfokú szerep­ körű 50 ezer főn aluli városa közül csak nyolcnak volt 1977-ben nagyobb az egy la­ kosra jutó kiskereskedelmi forgalma. Az előtte lévők kozott van Kisvárda és Máté­ szalka, valamint Siófok és Keszthely fürdőhelyek 1978 bán 35—36 ezer forint körül volt ez az érték, amely mintegy két százalékkal több, mint az előző evben volt. A múlt év végén 40 boltja és 30 vendéglátóhelye volt, 7213 m’, illetve 3464 mi nlapterülettel. A boltok alapterületének 48%-a, a vendéglátóhelyeinek 29" 0-a az eláru­ sító terület, A forgalom közel fele (47uo-a) vegyesiparcikk, és 29'1u-a bolti élelmiszer. Bolthá­ lózata elég jól szakosodott. Van egy három osztállyal rendelkező ruházati áruháza. A javuló autóbuszkozlekedés, a gépkocsik szántanak novekedese egyre több más településen lakó számára teszi lehetővé Nyírbátor felkeresését, örvendetesen nó a ha­ zai és a külföldi turisták szama is. Mindez a jelenleginél lényegesen fejlettebb üz­ lethálózatot, és még jobb áruellátást igényel Az idegenforgalom már régóta igenyelne egy szállodát is Ismereteim szerint előrehaladott állapotban van egy vendéglátó­ kombinát létesítésének ügye. Mivel nincs szálloda, az aki tüzetesebben meg akar ismerkedni a várossal leg58

inkább a Jó félórás autóúlra fekvő Nyíregyházán, Mátészalkán vagy Debrecenben tud megszállni s esetleg onnan isméi visszatérni. Vonattal ennél jóval hosszabb időt igé nyel az ú t Pedig látni, gyönyörködni vdó bőven van. érdemes hosszasan időzni. A közlekedésnek hallatlan nagy szerepe volt már hét nyolc évszázaddal ezelőtt is Mnsl — a lényegesen több ember és áru miatt — még nagyobb a jelentősége Nyír­ bátor egyrészt átmenő forgalmat bonyolít le az északi országrész, a megyeszékhely es Szalmár-Bereg között a 491 l es. valamint Debrecenen át az ország belső részévéi a 471-os számú útvonalon. Az átmenő forgalom zöme a megyeszékhellyel bonyolódik ie. Egyre nagyobb aranyu az az autóbusz- es vasútforgalom, amelyben célállomásként sze­ repel. Hiszen 140D— 1500 azoknak a szamr, akik a környező községekből naponta já r­ nak be dolgozni. Amennyiben az autóbuszközlekedés javul — feltevésem szerint — meg nagyobb lesz az alkalomszerűen, illetve állandó jelleggel bejárni kívánók száma. A várost környékével a már említetteken túl a következő utak kötik össze: 4105 Ofehértó, Baktalorántháza 4906 Penészlek. Nyírábrány 4915 Vállaj Közútjaik közül a Nyíregyháza—Nyírbátor—Mátészalkait és a Debrecen—Nyírbátorit, valamint a Nyírbátor—Baktalnrántházit lehet jó állapotúnak tekinteni A többiek á l ­ talában keskenyek és gyakori javításra szorulnak. Autóbusz-pályaudvara jelenleg meg nincs Hiányzik a helyi járat is. különösen amióta Nyírvasvári városkörnyéki községgé vált. Vasúti összeköttetése 1887. augusztus 20-a óla van Nyíregyházával es Mátészalká­ val 1898-ban adtak ki a Debrecen—Nyírbátor (DNYBV) közötti helyi erdekű vasút­ építésié az engedélyt A járás települései közül közvetlen vasúti összeköttetese azon­ ban csak Kallosemjennek. Máriapócsnak és Nyírcsászárinak, illetve Nyirmihálydinak. Nyirgelsenek és Nyírbogainak van Nyírbátorral. A rajta keresztül haladó vonatok biztosítják a Mátészalka—Fehérgyarmat—Zajta, a Mátészalka—Csenger. továbbá át­ szállással a Mátészalka—Ágerdőmajor es a megyeszékhely közötti utazásokat. Isme­ reteim szerint a rajta áthaladó vasutak hosszú távon is fenn fognak maradni, sze­ mély- es teherszállítást egyaránt végezve. Budapestre általában célszerűbb a Debre­ cenen at történő vasúti utazás. 17 településről azonban csak autóbusszal, illetve autó­ buszról vasútra és fordítva való átszállás után lehet Nyírbátorba, vagy onnan haza­ utazni, hasonló a helyzet Nyíregyháza, Debrecen és Mátészalka irányába utazáskor. Nyírbátor gazdasági, oktatási és egészségügyi vonzása egyre jobban erősödik. Deb­ recen, Nyíregyháza, Mátészalka sok embert elvon ugyan ideiglenes jelleggel Nyírbá­ tortól, véglegesen kevesebbet, azonban számszerűen jelentősét. Nekem azonban az a feltevésem, hogy növekedni fog a járásban maradók és a városba bejárók aránya. A közutak állapotának javítása, szélesítése, több autóbusz beállítása uLán még jobb közlekedést lehet a hozzátartozó községekkel teremteni. Ez az egyik útja-módja a kisvárosok fejlődésének, a nagyvárosok túlzsúfoltsága csökkentésének, az emberek beozoniese megállításának, legalábbis fékezésének, a községekben való maradásnak. Ennek nagyon itt van már az ideje! Az életkörülmények alakulása Meg három-négy évtizeddel ezelőtt is a keresők zömének azonos volt a lak- és munkahelye. A megművelt föld, a kismühely, üzlet rendszerint ugyanabban a hely­ ségben, vagy annak határában volt, amelyben a lakás. Bár akkor, és azelőtt is vi­ szonylag sokan járták el uraságokhoz kommenciósnak, építkezésekre stb. idényjelle­ gű munkára, a szó szoros értelmében vett kenyérre való megkeresése céljából Elég sokan tántorogtak ki Amerikába is a jobb élet, a gazdagon való visszatérés reményében. 59

Az életkörülmények a legutóbbi két évtized során hallatlanul sokat változtak e tájon is. Ez nemcsak a lakosság túlnyomó többségére kiterjedő, a foglalkozás válto­ zás. s az ebből adódó könnyebb, jobb munkakörülményekből szármázik Biztonságo­ sabbá, lényegesen nagyobbá váll a jövedelem, annak megszerzési lehetősege sokkal könnyebb Mindezek a táplálkozásban, a ruházkodásban, a lakas nagysagaban es fel­ szereltségében is megmutatkoznak. A későbbiekben szólni kívánok az egeszsegugyi helyzet alakulásáról, melyben az előbb felsoroltaknak kiemelkedő fontosságuk volt A különböző birtokokon dolgozók megélhetése általában es tobbe-kevesbe biztosí­ tóit volt. Bár az, hogy sok volt a gyermek — nem volt ritka a 15—20 tagú csalad sem — önmagában is nagy probléma volt (A sokgyermekes csaladok helyzete ma is jo val nehezebb, mint azoké, ahol nincs, vagy kevés a gyermek.) A mezögazdasagi ter­ melés mindig ki volt es lesz — különböző mértékben — szolgáltatva az időjárásnak. Még 10—15 évvel ezelőtt is nagyun alacsonyak voltak a hozamok Ezért a lakosság többségének élelmezése — a bevélelek alacsony volta miatt —. ruházkodása es lakás­ körülménye nagyon alacsony színvonalú volt. Az 1950-es évek végétől kezdve folyamatosan biztosabbá vált a lakosság foglalkoz­ tatása és nőtt jövedelme. Ennek hatása minden területen megmutatkozik. Jól táplált, megfelelően ruházkodó csaknem a teljes lakosság. (Gondok inkább ott jelentkeznek, ahol — kora, egészségi állapota miatt — nem tud, vagy nem akar dolgozni a munka­ képes felnőit). Ügy vélem nem volna célszerű sok szól vesztegetni arra, hogy milyen ma a rend­ szeresen dolgozók és családtagjaik táplálkozása és ruházkodása Amennyiben kritikai megjegyzést akarnánk ez ügyben ejteni, az inkább úgy hangzana, nem korszerű a táp­ lálkozásunk. sok az elfogyasztott kalória és a kihízott ruha . Inkább a lakáskörülmények alakulásáról szólnék. Nyírbátor, mint település már 1354-ben is városi szerkezetű volt. Kiépült az utcahálózata, 2 főutcája. 5 vicusa és 2 mellékutcája volt, piactérrel is rendelkezett. Központját a legutóbbi évtizedekben is városiasnak tekinthettük, a tőle távolabb eső lakások azonban többnyire szegényesek voltak. Általában földes, kisablakú házak voltak a jellemzők A gyenge táplálkozás es ruházkodás mellett ezek voltak a különböző betegségek melegagyai Bizony hosszú volt az út, de legalábbis nagyon nehezen telóek voltak az évek, amíg eljutottak oda a Nyírbátorban lakók, hogy mind többüknek megfelelő lakása le­ gyen. A lakások többsége egyszobás, illetve szoba-konyhás volt. Falazatuk általában — 1930-ban például még több mint 56"n-uké — vályog, illetve vert fal. A lakásállomány szobák száma szerinti megoszlása a népszámlálások idején a kö­ vetkező volt: Nyírbátor város lakásainak megoszlása a szobák száma szerint Ebből Év eleje

lakásuk S2áma

1 + J-

2

3 és több

szobás 1949 1960 1970

2 75íH 2 657 2 956

-I- Apor (Bátor) ligettel együtt + +Konyha nélküliekkel együtt 60

2 093 1 874 1 587

526 667 1 099

81 116 270

1970 év elejétől a múlt ev végéig 1154 lakás épült, ennek 12n0-a egy. 54%-a kettő, a többi három- és többszobás Még nagyobb a különbség a villany- és vízhálózatba bekötött lakásállomány ala­ kulásában Ev 1949 1960 1970

VillanyVízhálózatba bekötött lakások aránya. 33.8 65,9 90,2

2,6 5,3 8,4

Az 1970—1978 kozott épült lakásokba szinte kivétel nélkül bevezették a villanyt Ez év elejéig 2217 lakásba (új és régi együtt) jutott el a közműves víz, és háromne­ gyed részük fürdőszobával is fel van szerelve (485 lakás rá van kapcsolva a szenny­ vízcsatornára). A palackosgáz használata is általánossá vált, közel 3200 a fogyasztók száma. A lakások falazata többnyire kő, vagy beton. Padlózatuk deszka, vagy parketta. Az ablakok mérete többszöröse a régieknek. Igen fontos lépésként értékelhető, hogy megnyílt az 50D fős befogadó képességű fürdő. Továbbá az is. hogy lenyeges előrehaladás történt a szemétgyűjtésnél, csak­ nem 1300 lakástól szervezetten szállítják el. A város belterületi útjainak hossza közel 42 kilométer, a szilárd burkolattal ki­ építettek valamivel meghaladják a 19-et. Ahhoz, hogy a város valóban várossá válhassék, többek között a szennyvizelve zetésbe, a szemetgvűjtesbe bekapcsolt lakások számának, a szilárd burkolatú utak hosszának növelése elengedhetetlen feltétel. (Rendkívül költséges volta miatt azon­ ban hosszú időre elhúzódik). Az élelmezési, ruházkodási és lakáskörülmények ilyen nagyarányú javulása az egyik nagyon fontos segítője annak, hogy a lakosság egészségügyi helyzete nagymér­ tékben javult. Megszűntek a járványok. 1348-ban volt a legsúlyosabb a pestisjárvány A XVIII században kétszer is: 1708—1710, majd 1738—1743 között dúlt. (Ez a legfőbb magya­ rázata annak, hogy 1715-ben alig több mint egyharmada volt a lakosság száma az 1648-asnak). A csecsemőhalandóság ötödére, hatodára esett vissza, 180—190,,,w-ről 30—49nllll-re Megszűnt a tbc népbetegség jellege. Ezek az eredmények a már említetteken kívül, elsősorban az orvostudomány nagyarányú fejlődésének, az orvosok és más egészség­ ügyiek lelkiismeretes munkájának, a bővülő és mindjobban felszerelt intézmény­ hálózatnak köszönhetők. Nyírbátornak nem volt és ma sincs kórháza. A harmincas evek írásai egy gyógyszertárról, egy körorvosról és tbc-gondozo intézetről szólnak A járáshoz tartozó települések Stefánia körzetének székhelyeként is említik. A felszabadulás után folyamatosan épült ki a különböző gondozó intézetek há­ lózata, a tbc, a terhes- és csecsemő, a bőr- és nemibeteg stb. 1948-ban 16 ággyal léte­ sült a megyében elsőnek a szülőotthon, jelenleg 30 ágyas. 1951 november 1-én nyílt meg az akkor 90 férőhelyes csecsemőotthon, amely mn már 160 férőhellyel műkö­ dik. A városban 17 orvos tevékenykedik. Az 1976-ban létrehozott rendelöintézeiben 13 szakorvos működik a 8 szakmában 1978-ban több mint 82 ezer volt a gyógykeze­ lési esetek szama, naponta átlagosan 269 beteget vizsgáltak meg Sportorvosi ellátás napi egy, iskolafogászat napi négy órával működik. 61

Annak ellenére, hogy két körzeti orvosi állást hosszabb ideje nem tudnak be­ tölteni, lényegesen jobb a város, illetve járás lakóinak egészségügyi ellátása, hiszen a szakrendelő létrehozása előtt Nyíregyházára kellett kivizsgálás végett utazniuk. Ahhoz, hogy a munkaképes korú nők közül mind többen részt vehessenek a munká­ ban, a bölcsödére feltétlenül szükség van. A megye első, típusterv alapjan készült 35 férőhelyes bölcsődéje 1952-ben itt létesült. A városban ma 45 férőhelyes bölcsőde van. 1973-ban a beirt gyermekek száma 51 volt, akikre 0 szakképzett gondozónő ügyelt. Néhány év óta öregek napközi otthona is működik 20 férőhellyel, amely bizto­ sítja az igénybevevők számára a közösséget, a kulturált időtöltés lehetőségét és a korszerű élelmezést. Nyírbátor múltjában kutatva hamar szembetűnik a kultúra, a művészet szeretete és gyakorlása. Feltevések szerint már a XIII. században volt egy kisméretű temploma. A ke nyérmezei diadal után az 1480-as években két későgólikus templom épült, amely a környék, az ország, sőt belső berendezéseben Firenze kiváló mestereinek keze munkájával büszkélkedhet. 1648-ban már iskolája is van az egykori írások szerint. Az 1930-as években a következő oktatási intézmények működtek: 3 állami kis­ dedóvó (óvoda), 2 állami és 4 felekezeti elemi iskola. Az elemit elvégzők számára 2 állami általános és 1 gazdasági továbbképző állt rendelkezésre. Volt egy községi iparos-tanonciskola is. Ugyancsak községi kezelésben volt egy lány, magániskola­ ként működött egy fiú polgári. A lakosság műveltségére vonatkozóan 1941-es adatok állnak rendelkezésre. Ak­ kor 82 főiskolát végzett élt falai között, a középiskola nyolc osztályát 203-an. négy osztályát 556-an végezték el. Sajnos nagyon sok volt az analfabéta, a hét even felüli­ ek 14—15%-a, a tíz éven felüliek 12,3° o-a nem írt, nem olvasott Környékén nem volt ritka az olyan település, ahol a tíz éven felüliek 20—25%-a tartozott e csoport­ ba. Korán meg kellett kezdeni abban az időben a kenyérkeresetet A felszabadulás után létrehozták a 8 osztályos általános iskola intézményét. Az ötvenes évek elején általános gimnázium is létesült a városban. A korábbi kisdedóvók helyébe az óvodák léptek, amelyek ma elsősorban a gyer­ mekek iskolára való felkészítését tűzték zászlajukra. Jó szolgálatot tesznek azonban a dolgozó anyáknak is, akik óvodák nélkül gyakran nem tudnának állandó jellegű munkát vállalni. Az 1978 1979-es évadban hat óvodában a 625 férőhelyre 703 gyer­ mek volt beírva. Az óvónők száma 53. A nagyarányú fejlesztés ellenére kevés a hely, 75 igénylőt kénytelenek voltak elutasítani. Az 1970. évi népszámlálás már egy jóval kedvezőbb, de még mindig sok kívánnivalót hagyó helyzetről tanúskodott: a 7 éves és idősebb lakosság 6,5%-a (620 fo) nem járt iskolába. A nyolc általánost, illetve az annak megfelelő végzettséget meg­ szerzők száma 2440 főre nőtt, arányuk 25,7%. Az érettségizettek száma 779 fő (8,2%) és a főiskolai egyetemi oklevéllel 216-an rendelkeztek. Azóta a helyzet még tovóbh javult, erről azonban csak majd az 1980. évi népszámlálás ad átfogó képet. Három általános iskolában 63 tanulócsoport működik. A tanulók száma 1773 volt az 1978 79-es tanévben, 106 — valamennyien képesített — nevelő foglalkozott velük. Napközi otthonos elhelyezést 708 gyermek részére tudtak biztosítani, Okta tási célra 46 osztályterem állt rendelkezésre. Sajnos — mint az országban mindenütt — itt is viszonylag jelentős azoknak a száma, akik 16 éves korukig nem végezték, illetve végzik el a nyolc általánost. Ezenkívül az idősebb korosztály tagjai között sok volt az 1—2 osztályt végzett, vagy iskolába nem járt ember. Ezért már hosszú 62

ideje a dolgozók részére lehetőséget biztosítanak az általános iskolai végzettség meg­ szerzésére. A múlt tanévben 36-an tanultak ily módon. A szakmunkásképző iskolákban 507 tanuló részesült elméleti és gyakorlati kép­ zésben. A középiskola nappali tagozatára 528 tanuló járt, ebből szakközépiskolás 109 fő volt. Az iskolák felvételi köre jóval túlterjed a városon, hiszen naponta I84-en bejárták és 205-en kollégiumban kaptak elhelyezést A 17 osztály tanulóit 34 tanár oktatta Az előző tanévben 135-en szereztek érettségi bizonyítványt 1976 óta önálló zeneiskola működik. 300 tanuló hangszeres képzését 10 zenetanár végzi. Mind a közép-, mind az ipari tanuló iskolák szakosítása egyre jobban megfelel a városban meglévő ipar szerkezeiének, igényeinek. Jól mutatja azonban a mai gon­ dokat. de legalább annyira a tudás iránti szomjat az. hogy esti, illetve levelező tago­ zatra a gimnáziumba 140, a szakközépiskolába 193 dolgozó járt Kétségtelen, hogy a megyében, de különösen az országban több (sok) olyan kisváros van. amely nagyobb joggal pályázik az iskolaváros címre, mint Nyírbátor, iskolai vonzása azonban tagad­ hatatlan és figyelemre méltó. A hosszú ideje évenkenl 15U—200 ezer közötti látogatót fogadó Bathori István Múzeum az ország legnevesebbjeivel folytat versenyt a kiállítások, a tárlatok és a látogatók számát illetően. A volt minorita kolostor 1959 óta ad helyet a múzeumnak. Szomszédságában található a közel ötszáz éves minorita templom, a Krucsay-oltárral. Nem messze van tőle a hasonló korú késógólikus református templom. Nemes egy­ szerűségével. csodalatos akusztikájával jó néhány év óta ad helyet a Nyírbátori Ze­ nei Napoknak, amelynek keretében rangos magyar ének- és zeneművészek lépnek fel. Minden év augusztusában a nagy zenei hagyományokkal rendelkező híres zene­ szerzők emlékét idéző Fertőd, Martonvásár, Sopron mellett, a nyári magyar zenei élet egyik központjaként szerepel Nyírbátor is. Kiváló művészek lépnek fel. ezért keresik fel sokan messziről is. Jelentős esemény a nemzetközi ifjúsági vonós zenei tábor is. A megye kevés kiemelt sportegyesülete közé tartozik a Nyírbátori Sportklub, amelyben 18 szakosztály 045 igazolt versenyzővel működik. Közülük a női röplabda és a férfi kézilabdacsapat a nemzeti bajnokság II. osztályában szerepel. Sokmindenrol egyáltalán nem. vagy csak nagyon vázlatosan szóltam. Erről nagy­ reszt a rendelkezésre álló idő és a terjedelem szabta korlátok tehetnek, de nem is volt célom általános, mindenre kiterjedő ismertetés. Keveset szóltam a zenei, a sport­ életről. A tudományos egyesületek (MTESZ. TIT) tevékenységéről semmit sem em­ lítettem, pedig tudom, hogy valamennyi élén, illetve vezetőségében kiemelkedő tu­ dású, az ügyet és a várost nagyon szerető emberek dolgoznak. Azt is tudom, hogy a városért sokat tesznek fiatalok és öregek egyaránt. Társa­ dalmi munkájuk értéke egyre nő, kezük nyomán fejlődik, szépül a város. Sok jelét lehet tapasztalni, hogy megfogadták Báthori Miklós országbíró 1587 június 17-i sza­ vait és „ .. .az egész városi közösség javára és jólétére” cselekszenek. Jóleső érzés­ sel lehet tapasztalni, hogy mindazok, akik illetékesek, józanul mérlegelik a város jö­ vőjét. Hosszabb — több évtizedes — távlatban sem akarnak 20—25 ezres kisváros­ nál több lenni A gazdasági erő növelése és korszerűsítése melleit elsősorban kulturális köz­ ponttá kívánják fejleszteni Nyírbátort. Erre meg van az előfeltételek többsége, jó h a­ gyományokkal is rendelkezik. Nyírbátor vonzása tovább erősödhet még, elsősorban az au lóbuszközlekedés ja ­ vítása révén, ez mind a letelepedők, mind a naponkénli bejárók számát növelheti. Ulengedhetetlen azonban a szálloda létesítése. 63

Gyakran felmerül a két nagyváros (Nyíregyháza, Debrecen) és a szintén kö­ zépvárosi célt maga elé tűző Mátészalka „árnyékoló hatása”. Talán egy-két gondola­ tot erről is. Van-e ilyen? Van! Kedvező-e. vagy kedvezőtlen-e ez Nyírbátornak? Né­ zetem szerint sokkal több ebben a jó, mint a kedvezőtlen. Tárgyilagosan nézve Mátészalkának jóval nagyobb a vonzáskörzete, sok a kis lélekszámú település környékén és a vasúton elérhető települések száma és aránya is jóval nagyabb Ezért gazdasági erőben, lélekszámban. és mivel már a kórháza meg van, egészségügyben — várhatóan — ezután is Nyírbátor előtt fog járni. Nem ve­ heti fel azonban a versenyt kulturális emlékekben, vonzásban Nyirbálorral. A közel 200 ezres Debrecen és a 110 ezres Nyíregyháza sok olyan művelődési es egészségügyi intézménnyel rendelkezik (főiskola, egyetem, klinika stb). amely csak nagy vonzáskörzettel |1—2 millió ember) rendelkező területen hozható létre, illetve működtethető megfelelően Ezektől való távolsága kicsi, így könnyen elérhetők Nyír­ bátor iparosodottsági foka az ezer lakosra Jutó ipari foglalkoztatottak számával mérve 243 (Debrecené 185. Nyíregyházáé 1911 volt 1977-ben. A kereskedelem és vendéglátás fejlesztése, a lakosság jövedelmének növekedése tovább közelítheti az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalmat Is. Nyírbátor eddig is eleje ment a fejlődésnek, úgy tudott azzá válni, ami ma. Ügy tűnik ezután is ezt kell tennie. így lehet viszonylagos kicsisége mellett is. nagyobb körzetre fejlesztő hatással és fejlődhet maga is. ir o d a l o m je g y z é k

M ak sai F e re n c ; A k ö z é p k o ri S z a im á r m egye. Bp

1040. 113— in

oldal.

B o r s a I . : A z Á r p á d - h á z i k i r á l y o k o k l e v e l e i n e k k r i t i k a i j e g y z é k e . II

k ölel

B p . 1961.

r. K á r o l y 1332. í r . 17. V i s e g r á d i o k l e v e l e , N Y A L - D L . I. I

K á r o l y 1332. I I I . 8. V i s e g r á d i o k l e v e l e , N Y A L —D L

I. J á n o s o k l e v e l e 1537. v i l . 30. N a g y v á r a d , N Y A L — D L

2. 4.

B á t h o r i M i k l ó s o r s z á g b í r ó 1387. V I . 19-i s z a b á l y o z á s a . S z a b o l c s V á r m e g y e S z o c i o g r á f i á j a . S z e r k e s z t e t t e D i e n e s I s t v á n . 1936. E n t z G é z a —S z a l o n t a l B a r n a b á s : N y í r b á t o r . B p . 1959. C o r v i n a . K ö z p o n t i S t a t i s z t i k á i H i v a t a l : N é p s z á m l á l á s i k ö l c l e k 1920, i93Q, 1941, 1960, 1970. K özponti

S lalisztikal

H ivatal

S zab o lcs-S z aim á r

m egyei Ig azg a tó ság a:

Évkönyvek

1932— 1976.

N y í r b á t o r 197B. F e l e l ő s s z e r k e s z t ő ; J á n v á i J T i b o r . S ziniA G y ö r g y n é l 1079. 3 s z á m .

G4

K isv áro so k

k eresk ed e lm i

ellátásán ak

h elyzete.

1977. =

K ereskedelm i

S zem le.

SUMONYI Z O LTÁ N :

A N Y ÍR B Á T O R I P S A L M U S

Ugyan, m iféle szerzet volt e Vég M ihály?! Mit tudhatott e tőzsér-békebíró?! Költő volt? Hát költő egyáltalában sutácska rímeit ki összehordja, s tercel csak únosan Szent Dávid hegedűsnek?! Költő volt? Mint Balassi, Vörösm arty? Illene fújnunk tán dedósán életét? A nyja Hrúz M ária? A nyja Pőcze B orcsa? Jö tt a csonka régi toronytól? Jö tt az Értől? 'Megölte vaddisznó-kan? Tarkóján géppisztoly cső? S ha tudhatnánk is, kéne tudni ró la?! Több volt ő, mint a többi prédikátor ki döccenő, rag-lim es versbe szedte példálózván a B ibliát? — Alig hiszem! Mégis, mit tudhatott a jám bor kecskeméti, hogy úgy repíti négyszáz év után is — testestől szinte, mint az égbeszálló K risztus! — a karm estert, a kórust, a szószékről a szólistát, s megannyi hangszerével föl a zenekart, hogy átgyömöszkölődvén kő-rács-hálós mennyezetén a csúcsíves falaknak, m ár itt lebegnek Nyírbátor egén!? S nyomukban hány ezer?! A hallgatóság! Hogy mint rakéták tám pillérei a sistergő, indító pillanatban megremegnek és méltóságos ívben m ajd felgyorsulva s döngve földre dőlnek, — aképpen szinte földre omlanak a sárkány fog-címeres oszlopok! Mégis hót mit tudott?! Hiszen hány költő, hány vers volt még erre képes? —

Egy kézen összeszámolom! Na persze, szólhatnánk itt közbe nyomban, hogy véletlen, s szerencse közrejátszott: mert kecskeméti, mint a Nagy Zenész, s a Vetetten Szerencse éppen az. hogy n e m v é l e t l e n ü l választja éppen ö l ! Mert hány nagy költő, hány csiszoltabb elme halványabb már mint szentjánosbogár lapító fénye, — míg ez lángol itt! De lángolna-e önmagában is?! Csupán a vers? Az ének s zene nélkül? De sőt. egyáltalán tudnánk e róla meg? Mert én ezt sem hiszem! Bizony nem! Nem hiszem! Csakhogy mit számit az, hogy én most mit hiszek' Hogy mit hinnék, ha igy s úgy történt volna! Emígyen történt, — kiválasztatott! S az érdem a z , hogy kiválasztható volt, költő, zenész, karmester, énekes, a nyögdelő és hozsannázó kórus találkozott a kollektív Remekben, háromszáz-ötven meg még ötven évet karolva át csilión egy mozdulattal! — Hat így! Így jutsz a csillagokba! Így jutsz a kő-rács-hálós boltíves teremből a prédikátor-nyírbátori égre. sutácska rímeiddel is, Te Békeszerző. Te Haragvó, Te irigyelt Előd! Munkáddal bárcsak lenne életemnek metszési pontja, most, vagy bármikor, egyetlen egyszer is akár, az eljövő Időben, Ámen

BÖNA ENDRE: N Y ÍR B Á T O R V Á R O S É R M E I A ZENEI N A PO K T Ü K R É B E N

Hazánkban nemigen akad olyan művészeteket kedvelő ember, aki Nyírbátor múltját, s annak az utóbbi másfél évtizedét ne ismerné. A 60-as évek közepén az akkori járási tanács és Nyírbátor üzemeinek, társadalmi szerveinek kezdeményezése alapján, a megyei és országos szervek segítségével döntés született: 1967-től minden év augusztusának második felében neves hazai és külföldi együttesek, előadóművészek közreműködésével XV. századi későgótikus (ref.) temp­ lomban az ország zenekedvelőinek zenei napokat rendeznek. A nemzetközi hírűvé vált rendezvénysorozatban 13 év alatt az egyetemes zene­ történet alkotásainak, képző- és iparművészet-történeti, valamint kortársművészeli reprezentánsainak bemutatása mellett a város történelmi múltjához, zenei életéhez kapcsolódóan, a zene- és az éremművészet örök rendeltetésének szolgálatában arti minorik, érmék, plakettek születtek. A Báthori István Múzeum állandó kiállításán látható zenei vonatkozású alkotá­ sok szólnak a 700 éves Nyírbátor múltjáról, üzenetet hordoznak a későbbi időknek, de szavukban a ma közönségéhez is Képzőművészeti igényességük legmagasabbszintjét elérve aktuális a bemutatásuk. A képzőművészeti alkotások, ezen belül az érem-zene kölcsönhatása mérhetetlen közvetlen és közvetett értelemben egyaránt A felkért műveszek legtöbbje a látott valóságot dolgozta fel. Igaz. a kezdeti években igen szerény eszközökkel, de akkor is adtak valamit a városból és utaltak az adott év zenei rendezvénysorozatára. Viszszatekintve. lehetővé teszik, hogy az alábbi müveket Nyírbátor történelmi múltjában szemléljük. A rendkívüli esemény hangulatában érlelődött az első, 140X96 mm nagyságú, vé­ kony, rézlemez domborítású plakett (1.) Megalkotásával Margittal Jenő tanárt bízták meg. A lemezplakett teljes terjedelmet egy gondolati kompozíció tölti ki: a világi zene behatolása a műemlék templomba. A hárfa (az ősi király költő emblémája és jelképe) szimbolikusan illeszkedik a kissé túlkomponált templomkülsőhöz. (A temp­ lomot Báthori István — Mátyás király hadvezére — a kenyérmezei csata zsákmányá­ ból 1488—1511. között építette.) A plakett szélén a számok függőlegesen 1967., jobbra fent I ZENEI NAPOK, alul a szélen NYÍRBÁTOR. A néhány tized mm-es rézlemezt csiszolt faalapra erősítették. A félezer eves gótikus templom melleit all hazánk legnagyobb fa harangtornya. Kerengőjéból csendül fel évente Farkas Ferenc műve. a zenei napok szignálja, amit Tinódi L Sehestyén „Sokfele részögősről" (történelmi leírás kútfője) versének és dal­ lamának felhasználásával komponál A következő év 78X195 mm-es rézlemez pla­ kettjét (2.) ugyanazon alkoló hasonló kivitelezésen készítette el. Az 1640-ben épült fa haranglurony stilizált domborításához átlósan a zenei eseményt hirdető nagyméretű hangjegy támaszkodik. Jobbra fent II. római szám. balról két sorban Zenei Napok, szélen számok egymás alatt 1968. Lent NYÍRBÁTOR zárja le a kompozíciót. Ha bepillantunk a kezdeti évek hangverseny-naptaráha: az MRT Gyermekkóru67

sáriak hangversenye, a Szegedi operatársulat és Zenebarátok kórusa Vaszy Viktor vezényletével, a zenei életünk kiváló művészeinek tolmácsolásában Verdi, Liszt egyegy csodálatos remekművének előadón démoni dallamát csengeti ismét fülünkbe, röppenti vissza a múló időt. A rendezők a megkezdett fonalat évente szövik tovább. Az élő zene túlnő a megye határain. A régi kórusmuzsika mellett ott találjuk a kor­ társ zeneszerzők műveit. Kodály: Psalmus Hungaricusában „nemzeti fohászra alakít­ ja z e n é jé t . .. " Nyit bátorban is — a Zsoltáros és népe egyet a k a r .. . Az 1969 évi 65X229 mm-es emlekplakellen □ fenti alkotó a Bálhori-sirlemplom es hangverseny­ terem részlete elé egy violinkulcsot helyez A rézdomborításon jobbra lent III. ZENEI NAPOK, a hegedűkulcs lába elölt 1969. évszámot, a templom szegélyén leni NYlRBÁTOR-t olvashatjuk. Az eddigiek­ től eliéróen a plakett szabad mezejét is megmunkálta a művész és a lemezt csiszolt lapra erősítette. (3.) Évente a rendezvények programjában a Báthori István Múzeum képzőművészeti kiállításai is vonzzák az ide látogatókat A zene heteiben — a múzsák testvériséget példázva — a műsorban megtaláljuk a nagy klasszikus triász, Havdn-Mozart-Beethoven csodálatos műveit Igaz, a rendező szervek még nem gohdolnak arra, hogy ze­ neművészeink, előadóművészeink nagyságát az elhangzott zenéhez kötve, érmeken hirdessék. De újabb 115 mm-es öntött bronz (a továbbiakban ö. b.) érmén (4.) Hoiváth Ján o s budapesti művész, restaurátor alkotásában a zenei szerkezeihez — annak vonalvezetéséhez igazodva, kifejező, plasztikus kompozíció készül Az éremmezőben jobbra tolt műemlék harangtorony kerengőjéből körkörös hullámok jelzésével or­ szág-világ előtt ismét felcsendül a Tinódi Nyírbátorban, 1548-as szatirikus énekének felhasználásával írt toronyzene. Az érmen elosztva, a felirat hirdeti: megkezdődtek a IV. (középen) ZENEI NAPOK (balra) NYÍRBÁTOR-ban (lent), alatta 1970 Felnyílik Kelet-Magyarország zenei centrumának belső világa. Közel a valóság­ hoz vonzza a Debreceni Kodály Kórust, a Budapesti Madrigál Kórust, a Magyar Ál­ lami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényletével Okét lopja be Horváln János nyíregyházi festőművész az újabb 120 mm 0 ö. b. érmébe (5) Az egyéni adottságokkal megkomponált érem bal mezejében halalakos éneklő kórust helyez Jobbra eltoltan a szimbólumként szereplő fa haranglorony stilizált képét állítja. Feni félkörívben a felirat: V. NYlRBÁTOR-i ZENEI NAPOK 1971 A zeneszerzők születésének vagy halálának évfordulói a generációk művészeinek alkalom lehet arra. hogy érmeken portréikat megörökítsék Kodály ..Magyar Zsoltára” állandó műsora a zenei napoknak. „A súlyos kont­ rasztok harcát vivő, d r á m a i .. ." feszültségtől duzzadó mű nem véletlen patinázza a csodálatos esemény hírnévéi. A következő, 120 mm 0 ö b. érmét 16.) a nyíregyházi Horváth János, mint a Pedagógiai Művészeti Stúdió akkori vezetője, a nagy zenetu­ dósunk emlékének szenteli. A zeneszerzőt félprofilban — váll-kar magasságban áb­ rázolja, az érem bal mezejében. Az alkotó a bronz valóságában szinte a hangver­ senyterembe viszi az idős mestert. Szellemét lebegteti ahol alkolásai ismét felcsen­ dülnek. A templom miszlikus hangulatát sejtetve az érmén, a lazán bevésett gótikus ablakok és oszlopfő közelségével Jobbról félkoszorúban a felirat: VI NYÍRBÁTORI ZENEI NAPOK, 1972. Hogy mennyire a művészetek hatalmába került az újjávarázsolt város, mi sem bizonyítja jobban: megnyitják a II. képzőművészeti kiállítást „Derű a művészeiben címmel. Aranyvasárnapot tartanak a Magyar Nemzeti Múzeum ötvöstárgyaiból. A nagyközönségnek újabb kortárs szobrász- és festőművész mutatkozik be. Lakatos József megalkotja a chagallí festmények gondolati átformálásában a 150X100 mm-e* ovális, ö. b zenei szimbólumát. (7.) Az éremmezö jobb felében ferdén elhelyezett 68

mandolint, violinkulcsok kapcsolják össze. Az erősen plasztikus érmén a felirat kör­ körösen elosztott. VII. NYÍRBÁTORI ZENEI NAPOK 1973. Különleges színt képviselnek az előadóművészeink, nagyhírű karmesterek, szóló­ énekesek, akik leheletfinom hangzásképet teremtenek a hangszerek és a közremű­ ködők közölt. Magas művészi képzettségükkel, felelősségérzetükkel viszik előbbre a zenei napok sikerét. Nem tudom elhallgatni a legtöbbet szereplő énekművészeinket: Barlay Zsuzsa. Budai Lívia, Gregor József, Koródi György, László Margit, Simándi József művészeket. Őket és a zenei napok többi résztvevőjét köszönti Kirschmayer Károly szobrászművész erőteljes plasztikai megformálású plakettje. (8.) Az érmészet határain túlnőtt 130X210 mm ö b. kisplasztikát történelmi hangu­ latú középkori zenei szellem hatja át. A gótikus ablakban ülő. hárfát pengető női figurában a formai szépség, a harmonikus zene nyugalmat árasztó világa érződik. Az ab’akboltozat gótfvének csúcsától a hangjegyeket utánozó eltolt betűkkel olvas­ hatjuk: VIII. ZENEI NAPOK 1974 , lent NYÍRBÁTOR, balra, a sarokban a művész vezetékneve. A bizottság újabb felkérésére ugyanazon gondolatiság jegyében készítette el a fenti művész a 85X190 mm ö b. gótikus ablakkompozicióját. A zárt keretben a csúcsívtől elválasztva, hárfa húrjait pengető kéz jelzi a hangversenyteremből át­ hallatszó zenei művek interpretálását. A csúcsívben IX. római szám, alatta 1973. A keret szélén felirat, balról ZENEI NAPOK, jobbról NYÍRBÁTOR. A bemutatott mindkét kisplasztikái kompozíció áttört, ezért falapra rögzítették. A Kelet-Magyarorszóg napilap közlése szerint 20—20 példányban készítették el. (9.) Tíz év imponáló‘ összesítését — ....... ezrek és ezrek életének ma már visszatérő emléke, élménye" — olvashatjuk Koncsek Pál müvelődésiközpont-igazgató szerkeszté­ sében, a zenei művelődést is szolgáló, évente megjelenő műsorfüzetében. Az adott év koncertprogramjában szereplő zenemüveket, belső tartalmának magyarázatával, zeneesztéták mutatják be. A következő érem megmintázására a Képző- és Iparmű­ vészeti Lektorátus a bizottság kérésére fiatal szobrászt, Varga Évát jelölte. A 115 mm Ct) ö. b. érmén (10.) a hangversenytemplom belső, keleti enteriőrjét, gótikus állóbol­ tozattal betakart mennyezetrészletét ismerhetjük fel. A lefutó piaszterek az érem­ mezőt három gótivre osztják. A bal ívben X NYÍRBÁTORI, középen folytatásként ZENEI NAPOK, alatta 1978. és a zene szimbóluma (ismert a görög-római időktől a zenei érmék hárfa, lant, fuvola s egyéb hangszerekkel való díszítése, vagy éppen Hermest ill. Mercurt, mint a lant feltalálóját, lantját pengetve ábrázolják). Jobbról a hatalmas, csúcsíves ablakrészlet, balra lent VÉ. meslerjegy. Ez az alkotás már a valóság műadaptációja a zenei eseményhez. A következő évtől a zenei napok programja a nemzetközi zenei tábor létrehozá­ sával egész hónapos koncertprogrammá bővül. Dl1. Jánvári Tibor, a városi tanács e l­ nökhelyettese az ifjúsági vonós zenei tábor fiatal művészeinek bemutatójában írta: „Fiatal városunknak a zeneművészet iránti elkötelezettsége kereste és adta a lehe­ tőséget, mely alkalmas arra, hogy minél többen jussanak el a magas színvonalú zene aktív műveléséhez.” Adni valamit a zenekultúra mellett az ősi település múltjából, ezt kívánta teljesíteni Tóth Sándor szobrászművész a 120 mm 0 ö. b. érmének meg­ alkotásakor. (ll.) A nyírbátori családi sirtemplomban találjuk Báthori István erdélyi vajda sirládáját. Tetején teljes lovagi páncélban ábrázolt életnagyságú, sodronyinges férfialak nyugszik. A rajta lévő collage láncrészlete vonul át az éremmező felső har­ madán. E kóláncon középen medaliont, sárkányfogas kígyócímert látunk, amint egy gyémánt metszésű követ közrefog. A lánc fölött jobbra, a muzsika szimbólumát he­ lyezi a művész. Ugyanott alul, öt sorban XI. NYÍRBÁTORI ZENEI NAPOK 1977.. fent TS. mesterjegy. Ez az érem patinájával a tiszta szépséget, a múlt és a jelen kölcsönhatását híven tükröző remekmű 69

A rendező szervek az újabb zenei hónapok műsorszerkesztésénél már számolnak a zenét hallgatók zenei adottságával. Így valósult meg, hogy 1963-ban Mozart-művek képezték a koncertprogram gerincét. A kezdeti évektől itt hangversenyező Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus, melyek oly sokat tettek a hazai és külföldi együttesek mellett a kelet-magvarországi zenekultúra terjesztésé­ ben, most az ő közreműködésükkel lépjünk be ismét a firenzei jellegű kitárt ajtón át Nyírbátor és az egész ország hangversenytermébe. Ismét elénk tűnik a hálóboltozat­ ból lefutó piaszter a konzolkővel. Váró Márton szobrászművész, a 110 mm (p ö. b érmén (12.) a reneszánsz, nyugati kettósajtó fölött, a lunetta külső lemeztagján a leg­ szebb reneszánsz háromsoros, latin nyelvű nagybetűs feliratot véste (magyar rövidí­ tésben: Szűz Mária és Szent György vértanú tiszteletére — Báthori András fia épí­ tette — saját költségén ezt a templomot). Fölötte a szemuldökpárkányon, tojáshéjdiszíléssel félkörös ívmező indítása látható. Balról öt sorban felirat: XII. NYÍRBÁ­ TORI ZENEI NAPOK 1978. Alatta VM mesterjegy. Nyírbátor ma 700 éves. A jubileumi program szerint ünnepi tanácsülésen em­ lékeztek meg történelméről, majd díszpolgári és Pro Űrbe kitüntetéseket adomá­ nyoztak ( 1. később). Emlékesttel adóznak Bethlen Gábor halálának 350 évforduló­ ján (1622-től az erdélyi fejedelem birtokában van a város). A zenei hónap program­ jából kiemelkedik a Drezdai Filharmónia Kórusának fellépése, s mindehhez az em­ lékérmét Borsos Miklós szobrászművész készítette el. (13.) A 115 mm
nem ncn

—

T fl Wm

»v* ■

■i

:r'‘“

i. plakett

2. p l a k e t t

*

3. plakett

71

4. érme

6. érme

5. érme

7. érme

10. é r m e

11. é r m e

73

14. érme

16. érme

74

15. érme

17. érme

13

N A G Y IS T V Á N :

TIN Ó DI L A N T O S S E B E S T Y É N Tinódi Sebestyén Bátorban vala. Sok jó borokat sűrűn kóstol vala. Legények táncolnak, mulatnak vala. Részegös nótát énekelnek vala.

Kipengelted az ősi lanton keserű énekedet. Sebestyén, Sebestyén! Hallotta valaki, figyelt rá valaki, kobzos előd, Sebestyén, Sebestyén?! Füstben fuldokolt a lámpa, a jó, igaz gondolat, mámor-vérű korsók forogtak, keringtek, sült hús illata, párája kúszott végig a falakon. Tántorogtak az asztalok, rogyadozó térddel várták a fa feltámadást: leveles ág csöndjét. Hordoztak levest, mártást, vaddisznó bordát, őzgerincet, karos gyertyatartót, megvert hiteket, boros reményt, szakállas arcokat, elesett fejeket. Beleakadtak a homalyosuló tekintetekbe, a bemocskollan, alázottan is büszke díszmagyarba. A vonó testvérek kacaglak meg sírtak, kibukó!t belőlük a harcban született híres ének:

hej, életem hej, halálom ősi hazám, ősi lángom Merre futott az a szarvas fölszáradt az éji harmat. Merre fussak, hol találjam, ki lesz nekem gyötrő vágyam? 76

Csöndben m egbújt kicsi asszony, hold homlokod hadd ragyogjon, várakozzon puha éjjel, űzzünk szarvast vad reménnyel, űzzünk hitet új gyertyáig kivirágzó szép halálig.

Ö SZABÖ IS T V Á N :

A N Y ÍR B Á T O R I T E M P L O M N Á L E templom ajtaján ördög kopogtatott vala; gyász függönyei mögé rejtőzött ajtaján ki-bejái t. Ég szivárvány-rám ás kapuján ki-bejártak hóhérai: a m egváltást elhurcoló fekete kám zsás éjszakák. Mii értek isten hófehér u jja i? Mit ért isten? A remény utolsó hallelujájaként röpített gyémánt golyó — gyöngyként m éregpoharába nem hullt annak, ki szarvakkal, lólábakkal kígyófarokkal csúfítja, álm ainkat; ki feilegek sötét toronyszobájába csukatja a napot. Ragyognánk, mint parány szentjános bogár, mert útunk a visszavágyódás; múltunk, a hófehér u jjak emléke — de lépéseink, a homály kéklő kendőivel bíztató ELÉRH ETETLEN . Olyanok vagyunk, mint a csiga: háza is önmagunknak. Ragyognánk, de érintésbe

feketedve gyászolnunk kell. Meddig m ég? Nyúlj fölénk hófehér ujj, a lebegés táncából giroszkópszerűen pördíts ki minket Bezárt házak vagyunk: rugdossa ajtóinkat a dórömbölés, hogy csapkodó ikerkapu-szárnyakkal magunkon kiröpítsen. Hopitsen a kék fátyolos régiókon túl, ahol a mindenség éjszak ájáv á föltornyosuló szerelem hajára, viola-pártába hajlik a képzelet. Hogy tudjuk a dolgunk, onnan m utasd föl nekünk a sárgolyót, földjébe ütött pecsétekkel: holtakkal teli üzenetként. Igám, básta-szekerem ez a régtől való ének — Ki egykor elmondta, vagyon a mindenség csili ag-kérgű, fehér csavarrudjához fogva. Panaszos levelei: a gyűrt hegységek. Pora ő rég a mindenségből országhatárok-halászhálójába fogott földnek. Könyörgöm emlékükért. Idő — könyörülj meg.

MAGYAR JÓ Z S E F :

O LT Á R

1. Ebben a függőleges kínban, ebben a végleges szenvedésben vesd föl tépett fejedet, Uram, vér a csillagok tekintetében. Csillagverkör a Passióban, szfvarcú-stigm ák a vérző szentek. Hátukon szpartakusz-bélyeggel rabszolga krisztusok menetelnek. Holt idő keresztje alatt fényes fejed iránytűje virraszt. Lám , a tanúságban egyedül m aradtál, mint négy csonkított szavad . 2. Vegyen szájába a tiszta föld, isteni boltozat, lét-meleg. Elszeret a fénytől a halál, hogy az Istennel m agam legyek. Esésem től tanuljon járni a béna sokadalom — megyek. Köpések cifrázzák utam at: röpködő piaci legyek.

GÁBOR Z O LT Á N :

PRO M EM Ó RIA

Kő és homok — idézi egym ást fölidézi miként a kin idézi m esterét fondorlatát az elme mozdulatot a m egtartó akarat kő és homok meg nem tagadja m ásikát csak a virágok és a fák Felnyújtott göcsörtös öklök akácok jegenyék fölött zúdul a balkáni horda iram lik eliszkol visszafelé Nyugtalan ez a föld kurucok hajdúk névtelen cselédek lefoszlott csontjait őrzi növeszt virágot lombokat zöldellő lángot Állok a szelzúgásban a képzelet bonduló harangszava döngeti arcom Jón az atlanti árm ádia fellegből dörren kivillám lik a legszebb ak arat mintha Báthori hadinépe fuvatna riadót szinte dobokat lázit 80

suhog a sárkánvcím rres zászló lököd!k eleven ütem özo.niik Oszmánra C r r i Zsoldosra ront verekszik hazáért szabadságért Csak a virágok és a fák m ondanak áldást zöld tűzözönből fölcsapó zöld lánggal m intha zsolozsma templomból kizengő ének hangzana hosszú sóhajtás rázza a jegenyéket Suhog a m ájusi zápor a porladó idő m eglenni álm ait tornyok felnyújtott öklök jegenyék hétszer-száz évig m utatnak visszafelé Állok a leiekig ázott mezőn és hallom fölzengeni a déli harangszót

M ESTER A T T IL A :

A N Y ÍR B Á T O R I Z EN EI N A PO K S Z IG N Á L JÁ R A

És m egszólalt az estben Tinódi Lantos Sebestyén, íölkiáltott a csendben seregink veszedelmén, gyalog jött, vállán a lant, szemében várak égtek, bástyák lobogtak, szörnyű halottak feketéinek, és felszólalt az éjnek, felszóll a csillagoknak, vére csordult a fűből kinövő kardvasaknak. Lovát kantáron hozva nagyságos Báthori Gábor, fehéren mint a nyírfa vált ki az éjszakából, ivott valahol egy jót, — úgy szebben szól az ének, és mint a történelem ritm usát lépi a vérnek, köti lovát a fához, m aga eltűnik csendben, kürt kurjant kakaskiáltást, derengő szürkületben.

82

M O G Y O R Ó S I E R IK A :

N Y ÍR B Á T O R Én, aki nem mertem elárvulni mégse, terveztem bár hű m agányt körém — m ost szélhám os télviharban is hazavágyom a füthetetlen házba. Mint anyának a m agzat mozdulása, oly közel és olyan nagyon távol minden, ami enyém lehet itt. Jönnek évszakok szívhang vizsgálatra. Ügy hallgatom, lélegzettelen a rég-ism erős vidék testszavát, a szuszogó nagy-rengeteg erdőt, mint szeretők a verőér-zenét. Ráncok emlékeznek poronty-korukra. Koravén nyarak lepedőtlen virágoságyán száj táti gyerekek illata száll. Fénylik kis öklük a m ájusi délben.

N A G Y IS T V Á N : N Y ÍR B Á T O R I V Á S Á R tér közepére ma sorra kifut zárt kapuból nyanya bukkan elő ráncos öreg lovat abrakol épp tér közepére m a sorra kifut szép szavú lány meg a kedvese is hangos a szó szelet altat az ég szólnak a sípok a bús nyenyerék sátrak előtt sor alatt a legény já r ja a lába a friss homokon csípteti u jja l az új kalapot adnak s vesznek a lópiacon szürke deres honi jó telivér gazda cserél lovon egy szekeret vége a napnak ha lókupecünk tér közepére ma sörre kifut

Lakatos József: Harangláb, 84

FAZEKAS ÁRPÁD:

DR. T H A N H O F F E R L A J O S (1843—1909) 70 éve halt meg a m agyar biológiai kutatás úttörője Thanhoffer Lajos 1343. november 23-án Nyírbátorban született. Gimnáziumi ta nulmányait Pesten a piaristáknál végezte. A pesti egyetemen az 1867 68. tanévben lett □rvosdoktor. Figyelemre méltó, hogy már V. éves orvostanhallgatóként fizetéses mű tőisnövendék lett Balassa János sebészprofesszor mellett, akinek a halála után az utód, Kovács József professzor klinikáján is eltöltött 1 évet ugyanilyen minőségben (2, 3). Thanhoffer fényes karriert futott be. Még 1868 69-ben az Élettani Tanszéken lett tanársegéd, 1871—72-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett szövettanból, s 1872-ben kinevezték áz Állatorvosi Intézethez az élet- és szövettan, a természet- és vegytan nyilvános rendes tanárának. Az állatorvosi főiskolán eltöltött 18 évre esik mű­ ködésének legértékesebb része. Kedvére foglalkozhatott intézetében a szövettannal. amely tudománynak éppen ő volt egyik hazai úttörője. Ekkor irta jelentős dolgozata­ it: a zsírfelszívódásról, a cornea szerkezetéről, az izomidegvégződésekről. Időközben 4 éven át mint helyettes igazgató vezette az Állatorvosi Tanintézetei, amelynek törté­ netét is megírta 188B-ban (5). Irodalmi működésének tetőpontját jelentene „A mikroskop és alkalmazása” c. könyvének 1880. évi I és 1894. évi II. magyar nyelvű kiadása. Úttörő jellegű és kitűnően szerkesztett könyve már IBHD-ban Stuttgartban (Enke ki­ adónál) német nyelven is megjelent, s ezen német kiadást lB8l-ben Kievben orosz nyelven is kinyomtatták Chrzonszewszki tanár fordításában. Thanhoffer jellemző szerénysége jól kitűnik e nagy sikerű könyv I. kiadásának Előszavából „ . .magyar nyelven írt hasonló tartamú mű hazai irodalmunkban mind­ eddig meg nem jelent.” Figyelemre méltó az a bölcs előrelátás, ahogyan közel 100 évvel ezelőtt megítélte a mikroszkóp jelentőségét: „A mikroskop szerepe a gyógyító és előkészítő orvosi p'aptudományokban, különösen az orvosra nézve rendkívül fontos; ugyanannyira, hogy most már jóravaló orvosnak a dolgozó asztaláról nem kellene hiányoznia a mikroskopnak sem a többi kutató műszerei mellett.” Tény, hogy a szö­ vettani technikát ismertető tankönyvei mellett éppen az összehasonlító szövettani vizsgálatai a jelentősek. Tudományos működéséért a Magyar Tudományos Akadémia tag'°i sorába iktat­ ta. 1890-től az Orvosi Kar II. sz. Anatómiai tanszékét vezette. Olyan orvos volt Thanhoffer Lajos, aki sikeresen ültette át e korszak 3 orvos­ kiválóságának: Balassának, M arkusovszkynak és Korányinak a tanításait a meginduló önálló magyar állatorvnsképzés anyagába, s ő állított több kitűnő emberorvost (Liebermann Leó, Hutyra Ferenc) az állatorvostudomány szolgálatába. Mindezek mellett Thanhoffer vetette meg saját könyvtárának átengedésével a je lenlegi Állatorvostudományi Egyetem könyvtárának alapjait is |5) Meg kell emlileni végül, hogy javaslatára lelt a pesli állal orvosképzés hivatalos nyelve: a magyar. 83

Dr. Thanhoffer Lajos orvosprofesszor és akadémikus. (5).

86

im m h íh i

m

m

\

i

ss s a n t T i is n kvt

w h

\a

í

A/,

ÍL IA T H K W J S I

T l'O O M Á M

ÉS

A

ÁLLA TO R V O SI

M IKRO SKO P I S A LK A I M Á ÜASA

T W T É Z E T ÍIM T fiB T fflffi A Z Á L l V r u i l V I H I SZA

k iik t a t á s

Ha

z

V

I

Á L T A L A NŐS S 2 ÍIV K T T A N J v e

ÁXKBAM V A U }

P K lílt U Á R

f o n a l a

.

•

M E O K B Z Il k -K H Z .\ Z A (« IS K I I L K K Ü i K E F Í R E

Irts:

z K it

TKrHsiKí

lí-Ara

• - - | l l « f l -e I l i; AKIS ** ‘ TÍIll«fcíATfn*i«I\||m ail i s lsh

Ilid )

JL11 ( t i

lm t It

TH A X H O FFER

L A JO ^.

l>" T t l V N H u K K K K

LA JO S

j

l a i ii i L

OitiP niMkiivi i «

• ■

• i- 'A illlD is J

11 U J I H U H S U f U F I 1 Ü li

a

n > t|Mt n m a h i i K ál Al t lm

l ' N A i■V AIt

IN M

Megírta 1888-ban a hazai állatorvos­ képzés történetét.

— AiBL

kNtm tjijjji - a jl m i - 1 lin M u n io i It D U ild T - iiArr-i imii

Dr. Thanhoffer Lajos fő műve „A mikroskop" európai sikert ért el. Előbb j e ­ lent meg 1880-ban németül, mint ma­ gyarul. Két magyar kiadása (1880, 1891) volt.

Magyar kiadás : A MIKROSKOP ÉS ALKALMAZÁSA. Az általános szövettani technika vezérfonala ; slb. Budapest Irt HU. Elfogyott. Német kiadás : DAS MIKROSKOP UND SEINE ANWENDUNG Ein Leitfaden dér allgcmeinen mikroskapischen Technik ; etc. Stuttgart lrtrtO.

Orosz kiadás: CtíRzonszEwszKi tanár fordításában: MHKPOCKOI11

h

ErO

yiIOTPEBJlEHIE. Kiew lHrtl Elfogyott.

N ..A mikraskou” c. könyv 1894. évi magyar kiadása fedőlapjának belső ol­ daláról kitűnik, hogy az 1881-ben Kijevben kinyomtatott orosz nyelvű kiadás már elfogyott.

87

Mindezek figyelem bevételével dr. Thanhoffer Lajos akadém ikust Szabolcs-Sza*.rr.ár megve nagy fiai között kell számon tartani, s méltó, hogy halaiénak 70. evfoidulója kapcsán a szülőföld is kegyelettel m egemlékezzék róla. Sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben (406-os kripta) van, a védett ( 1) sírok között ugyt.n, de elhanyagoltan.

IR O DA LO M 1.

B ó k á i n i t o r : L e v e l b c l ! k ö z l e s c - k 19 79 -ü o l ( B u d a p e s t r ő l ) .

2.

L é v y L a j o s : T h a n h u t c r L a j o s (1B43—1909)

3.

O n o s i L e x i k o n . F ö s z e r k . : H o ' . l a n Z s u z s a B p A k a d . K i a d ó . 4. k ö t . . Q —Z. S z e l k . ; A k ó s K á r o l y é s K e v é s z G y ö r g y . 398. o . d .

4

T lia n h o ficr L a jo s: I I , k ia d * .* . .Tt). o l d . da, B u d ap e st.)

3.

T lia n i'u fle . I ős i lat rv o s l . ■ m iv elé si-. I p a r - é s K e re s n e d . M K r i l i a i i i r r i u m p e s t . I — I V . é s G4. o l d . )

a

n l i i r o s k ö p é . a l k a l m a z á s a . t M a g y a r O r v o s i K ö n y v k i a d ó T á r s u l a t , IMI isi ab ra a i M TA seg é ly e z é s é v e l; H o rn y ár.szk y V ik to r lé le k ö n y v n y o m ­

A M a g y a r Á llato rv o so k

80

O r v o s i H e t i l a p , 1909. 2 K — i * 3 . o l d a l .

L ap ja

c e n ten áriu m i

■ k i a d á s t * . 14*3. A i í k i i i c u a i n y o m d a . B u d a ­

b izo ttság á n ak

hasonm ás

k ia d ása

I9?s-ben.

SZ A LO N TA I B A R N A B Á S :

F A R K A S E S Z T E R F E S T Ő M Ű V É S Z , N Y ÍR B Á T O R D ÍS Z P O L G Á R A

Nyírbátor város életében, fejlődése során döntően közrejátszottak a századok (XV.—XVIII.) művészeti áramlatai. A gótika, a reneszánsz kor építészeti objektumai, a barokk művészeti emlékek mindenkor fémjelezték városunk hírnevét, patinírozlák művelődéstörténetét. Ezeket a művészeti karokat két évszázados pangás követte és csak az utóbbi évtizedekben érezhető egyre erőteljesebb fellendülés a helyi mű­ vészeti élet kialakulásában. Ezt nagyban elősegíti a város, karöltve a múzeummal ás más művelődési intézménnyel, otthont adva a képzőművészeteknek, sót a zenei élet­ nek és a zeneművészet kibontakozásának. A kiállítások egész sora idézi fe] az em­ lített századok híres, nagy, aktív és pezsgő művészeti korszakait, az olasz és más mesterek itteni működését. A felidézést még fokozza és újból elevenné teszi az a körülmény, hogy a nyírbátori alkotóházban, művésztelepen működő magyar, sőt kül­ földi művészek kezéből egyre több és jelentősebb kvalitású mű kerül ki. Ezekhez a művészi törekvésekhez, eredményekhez kapcsolhatjuk a Nyírbátorban született és a neves nagybányai művésztelepen tanult Farkas Eszter művészi tevékenységét. Nem véletlen, hogy Farkas Esztert városunk nagy kitüntetésben részesítette Nyírbátor 700 éves fennállásának jubileumi ünnepi ülésén Nyírbátorból indult. Itt született. A természettől kapott adottságain kivül első­ sorban ennek a kis városnak a meleg, intim légköre, az itt kapott és szerzett élmé nyék birtokában jutóit el Farkas Eszter a magyar művészet tág atmoszférát nyújtó világába, a magyar Barbizonba. a magyar plein-air nagy fellegvárába, Nagybányá­ ra. Nosztalgiája nem volt véletlen, hisz gyermekkora csodálatosan szép eszlélikus emlékei során, látta a nyíri dombra ide cseppent magányos, öreg monumentális gó­ tikus templomot, a minorita templomban, kopott, arany szikrázásában szemet gyö­ nyörködtető, impozáns Krucsay-ollárt Mindezek a gyermekkori impressziók megha­ tározták fogékony lelkének további elhatározását. A Művészeti Lexikon cimszúként, szűkszavúan ezt közli róla: „Farkas Eszter (Nyírbátor, 1900. jűn. 11.): festő. Nagybányán Thorma Jánosnál, 1930-ban, Bp.-en Szőnvi Istvánnál tanult, majd éveken át Miskolcon, Benkhard Ágost melleit dolgo­ zott. 1940 ben Olaszországban járl, 1962-ben gyűjt, kiállítása volt az Ernst Múze­ umban.” Farkas Eszter budai lakásában ál, mely egyben műterem is, idős kora ellenére még ott végzi művészi munkásságát. Örömtelién és nagy sikerélmény reményében válogatja hol egy kiállításra, hol bemutatóra képeit. Farkas Eszter optimizmusa szin­ te határtalan. Küzdelmes élet, nehéz pályasors van mögötte. Tudjuk, hogy édesapja itt járásbiró volt, majd többre hivatott és táblahíró lett Illeni tartózkodása során közéleti ember volt, mint helyi zsurnaliszta is, a Nyírbátor ás Vidéke illetve a nyír­ bátori „Nyírség” című hetilapoknak volt a főszerkesztője, több jelentős cikknek, ve­ zércikknek volt az Irőja Viszonylag korán meghalt. Nem csoda tehát, ha leánya, Eszter pikturális tehetsége mellett, a helyi polgári leányiskola Petőfi Önképzőköré­ in

nek éveken át tisztségviselője, majd 1914— I5-ben elnöke, írói képességéről is lett ta­ núbizonyságot. A kör Érdemkönyvében több vonzó lírai írását olvashatjuk. 1917-ben a család Nagybányára költözött. Ezt követően nehéz sors várt a kis Esz­ terre. Családjában egyszerre többen súlyos, gyógyíthatatlan betegségbe estek, és en ­ nek a törékeny kislánynak a betegápolás jutott osztályrészül. De emellett, ha csak te­ hette, minden idejét ismét rajzolással töltötte. Majd a környezete felfigyelt rajzaira, melynek híre a Thorma János vezette festőiskolába is eljutott. Ezt követően sokak biz­ tatására festőnövendékként kezdte el tanulmányait a nagybányai müvésztelepen. Ha családjáról, fiatalkori éveiről akarunk valamit még megtudni: különös, hogy ezek az élmények, szomorú történetek zseniális családtagok korai elhalálozásáról, az öregek együttvénülése a fiatalokkal, a ,.bohémekkel", — benne van szinte minden nagybányai művész történetében (Maticska, Réthy Károly), s ott van magában -> „témában": Réthy édesanyjának a portréján s az „öregasszonyok"-on. — ott van 3 táj Borisok ,,Koratavasz”-án, Thorma „Tavaszi táj"-an, — Farkas Eszter mesteréén. — Ferenczy „Napos d élelőttijén és Csók „Csendélet a szántófölddel ' képén. Farkas Eszter művészetében a figura, az ember („Festő", Sátoraljaújhely, 1958, „Rózsaszínruhás kislány”, L960, nagybányai ..Önarcképbe, 1928. ..Kalapos kislány" 1952, s a különlegesen finom „Kalapos önarckép", 1943, a figura Verlaine-kölleménybe illő, fájdalmasan lírai előadásával!, az a „motívum” maradt, mely nem uralkodik a környezetben melyet Thorma kis írásában (1B9B) oda sorol „a fához, levegőhöz" Az ember — a művész — kilopja magát a szorongató témákból, a gondokból, a gyász­ ból s nesztelen odaáll az örök vigasztalóhoz: a természethez Nesztelen odaáll.. Ez illik legjobban Farkas Eszter legnagyobb kompozíciójá­ ra. a kétalakos „Festőnő és modellje" c. képre. Az akt, a fojtott színekre hangolt modell mögött a festőnő, törékeny, önmagát a hibátlansaggal titkon összehasonlító, de összeszedett tartási) kis figura, Delacroix-vörösekben, — mind bonyolult és tar­ talmas színek, melyeket ez idő tájt pl. a nemet festészet, de egyetlen más európai festészet sem igen kultivált már, s mely visszanyúlik Goyához s a franciákhoz, de melyekei a ..magyar Barbizon”, Nagybánya, úgy látszik, újból öntudatba vésett. Nagybánya, kétségkívül, nem jelentette egyidejűleg a magyar „Brücke' -t. de másfelől a közeledést jelentette pl. Bonnard-hoz. Farkas Eszter képeit a keltő közti ingadozás jellemzi, mégpedig — s ezt erényéül kell kijelentenünk — saját ihleté­ séből s erejéből hozta felszínre a keltő eredőjét. .. „Iriszcsokor a műteremben” (1969), halk. lilás tónusaival, a Rippl megvilágítási felfokozott fényekkel. „Napraforgók" (Badacsony), „Virágcsendélet”, — majd a legújabb termés kiváltságos darabjai: „Csendélet Beethoven-fejjel”, „Viharfellegek a Balaton felett", kísérteties, de nem riasztó szürkéjével, a bánatos tündöklésü „Szürke szoba” (Badacsony porlepte, ró­ zsaszín asztallal, fehér virágokkal, öreg komóddal). „Süt a nap és a motívum v á r . . . — jegyezte fel valaki az alig húsz esztendős korában elhalt nagybányai festőről, Maticskáról, akit Farkas Eszter, sokat és szeretettel emlegetett kollégái közül mar nem is ismert. (Farkas Eszter bejegyzett nagybányai növendék 1918— 1928 közt) Tudjuk, hogy a magyar művészettörténet életében, fejlődése során a XIX. szá­ zad vége és a XX . század eleje piktúrájának homlokterében a nagybányai festőis­ kola állt. Ez volt a magyar festészet melegágya, melyet másképpen a magyar Barblzonnak is neveznek. Ez művészeti megújhodást is jelenteti, melyhez egy bizonyos mozgalom kapcsolódott, egész Európa-szerte, kisugárzott ide is. Ennek lényege a ki­ váltképpen akadémikus festészettel ellentétben az volt, hogy a műtermek falai közül, a műtermi fényektől megszabadulva, a természetbe való kiszabadulást hangoztatta. Ennek a fogalomnak, a természeti törvényszerűségek és szépségek alkalmazásának 90

megjelölése, illetve elnevezése ..plein-air" (szabad levegő" — ki a szabadba) szimbó­ lummá vált. Farkas Eszter a nagybányai müvésztelepen, Thorma János, a nagy mestere ta­ nítása nyomán kezdettől fogva magáénak tartja és vallja mind a mai napig mind­ azt, amit Nagybánya belecsepegtetett Nagybányán ő is a természet, a plein-air oda­ adó szeretetét tanulta, amely annyira beleitatódott a leikébe, hogy nincsen olyan ké­ pe. amely ne a természet áhítatát sugározná Tájképeinek finoman, árnyaltan hangolt színei, lírai tolmácsolásai, kivetítödései egy harmonikus léleknek. A képek nem egy­ szerű, merev, markáns ábrázolásai a természetnek, hanem inkább intim, hangulati ábrázolások. Farkas Eszter szereti a völgyekben meghúzódó, meglapuló kis házak ro­ mantikáját, a csendesen lejtő hegyoldalak úde zöld színpompáját, a virágzó fák har­ matos tisztaságát, a jegenyék ég felé törő karcsúságát. Piktúrájában festői látása, na­ turalizmusa mellett is enyhe dekorativizmust rejteget Az emberi test nemegyszer ihleti meg. Figurális alkotásai, — melyek egytől egyig széle*- ecsetkezeléssel, nagy foltokban és tiszta egyszerűségben vannak vászonra téve — különösen kiemelkedőek. Nagy figyelmet érdemelnek szép női figurái, aktjai, me­ lyeknek mozdulatai annyi kecsességgel vannak tele, hogy azokat még a szobrászok is megirigyelhetnék. Meglepő rajzbeli felkészültsége, férfiasán bátor és biztos ecset­ kezelése, színeinek Ökonomikus letompitottsaga alapján a magyar festészet nagy ko­ lorista művészei köze sorolhatjuk. A plein-airje zamatos, melynek erőteljes zöldjeit, világos napfoltjait sose hagyta el. Biztos formatudása, színekkel való mintázóképes­ sége, kiváltképpen a figurális kompozícióin jelentkeznek. A könnyedebbé, frissebbé lett színfelrakása a Szentendrén készült olaj tájképein, a vászon fehérjét is érezteti. Pasztellportréin kiemeli az alak karaktereit, pasztelltájain viszont néha drámai erő­ vel fejezi ki magat. Ketsegteletül Iványi-Griinvvald hatott rá, anélkül azonban, hogy Farkas Eszter megszakította volna a természettel való közvetlen kapcsolatát. Összegezés: Nagybanya gazdag és szétágazó hatásának a legmaradandóbb karak­ tere az, melyre a magyar művészeti éleinek legnagyobb szüksége volt akkor: a tiszta művészi moralitás. A művészek számara az alkotásban való beteljesülést, a képessé­ gek koncentrálását jelentette, a közönség számára pedig a tiszta festőiseg megközelí­ tését. „Szükség volt megtanulni a természet törvényeit, megismerni a látvány titkait, részesülni gazdagságában." — írja egy helyen Réthy. Nagybánya páratlan szépségének szerepe van a képcsináláson túl abban a misztériumban, mely a műalkotást az em­ ber lelkén át, a természethez köti. Festőinek egyetlen bevallott célja munkáik „kép szerűsége”, mely a természetmegfigyelés biztonságából indul ki A plein-air érdekli őket. Nem beszélnek jelképekben, nem tűrik a festményen az irodalmi tartalmat, Ez a magatartás Farkas Eszterre is érvényes mind a mai napig. Művei közvetlen han­ gon, póztalanul tárják a szemlélő elé az embereket, a dolgokat, a természetet. A mű­ vész a látványban keresi meg a szépséget, legyen az egy karakteres emberi arcban, egy virágcsokorban, egy meghitt szobasarokban, az embert körülvevő tárgyakban vagy a tágabb környezetben, a város, a falu, a vidék részleteiben elrejtve. A motívu­ mot színekre, vonalakra fordítja le Festményei hangulatilag könnyedek, finoman színességük az élet szeretetéről tanúskodik. Farkas Eszter első jelentős bemutatkozása, amikor huszonnégy képet állított ki. 1926-ban. Nagybányán, a Fő téri Berger-cukrószdában volt. Ez egybeesett Thorma János, nagy tanítója negyedszázados pedagógiai tevékenységének jubileumi ünnep­ ségével. Ennek a megrendezését ö kezdeményezte Az egykori kritika így méltatta műveit: „Ebben a fiatal művésznőben szerencsésen egyesül a kiváló tehetség az aka­ raterővel és lelkességgel. Meglepően sok a figurális képei között sőt, mondhatni alig

van tájkép Nagyszerű érzéke van a figurális ábrázolásmádhoz: alakjai plasztikusak, élnek Kiváló erőssége a rajz, de a színezésben is sok erőt, finomságot, eredetiséget árul el. Technikája olajban is, pasztellben is fejlett," Már ekkor kisebb-nagyabb események, epizódok biztatást és szép reményt csil­ logtatnak Farkas Eszter művészi tehetsége kibontakozása elé. 1927-ben Nagybányán Írói estet rendeztek, melyre valamennyi művész plakátlervet készített Benedek Elek­ nek az övé tetszett legjobban. Este a banketten ezt mondta Eszternek: „Láttam, Hú­ gom a plakátját és igen megkivanlam " Meg is kapta. Ez ma is a Benedek csalad gyűjteményében van Ezen az írói esten Tamási Áron is részt vett. 1929-ben Farkas Eszter hazajött Magyarországra, Miskolcra. Itt tevékenykedeti 1936 ig. ás az ottani művészlelepen Benkhard Ágost ás Burghardt Rezső irányítása alatt működött. Az 1932-ben Miskolcon, a vármegyeháza nagytermében megrendezett kiállítása nagy elismerést jelentett számára. 1936-tol végleg Budapesten él. és az 1937es Kossuth Lajos utcai kiállításának anyagát Iványi-Grunwald Béla valogaita. A siker nem maradt el, Bajor Gizi is vásárolt tőle képet. Ezt 1940 ben újabb kiállítás követi a „Műterem” galériában. Az ötvenes évek elején nagy vásznakat fest, a szocialista realizmus jegyében: gyerekek, ifjak karakteresen kedves ábrázolásai. Ezt követően színei egyre világosodnak. 1955-tól több csendéletet, tájképet, víz­ partot, Duna mentét fest. Magyarország számos vidékét felkeresi. Sátoraljaújhelyen szüretet, Zengővárkonyban aratást, Báján szekeres gazdákat, Nagymaroson gyümöl­ csös kofákat stb. A hatvanas évektől sok az apró csendélet, es pikturájának koloritja, színvilága igen élénkek, derűsek, vonalai dinamikusan könnyedek. Farkas Eszter kompozícióin, művein a saját, őszinte világabeli érzéseket, témá­ kat lát és láttat, semmi spekulatív formát, tartalmat nem keres, mert úgy vei........... az élet gazdagabb a fantáziánál.” Képeiből szinte országszerte van koz- es magántulaj­ donban. Többi között a Kulturális Minisztériumban, a Magyar Nemzeti Galériában, s nem utolsósorban a nyírbátori Báthori István Múzeumban, ahol köze] száz alkotás;] marad meg szeretett szülővárosának, Nyírbátornak, az utókornak. Kiállításai: Nagybánya 1924—1929. Nyírbátor 1929, 1968. 1973, 1978. Miskolc 1932, 1934, 1936. Budapest 1936—37, 1940, 1947, 1962. Japán 1977.

IR O D A L O M J.

F a r k a s E s z t e r k é p k i á m t á s a . N a g y b á n y a é s V i d é k e . 1932. f le c

2.

Pap 2. 3.

3.

— bm — : A m n ö rd lich en u n ü t e n . D a i l y N e w s . 1967 9. 30. 2.

4.

B o z á k y M á r t a ; F a r k a s E s z t e r . M ű v é s z e t . 1969 á p r . 23.

3.

S zaluniai 15. 2.67

6.

F. M ihály I d a : F a r k a s E s z te r f e s tő m ű v é s z 16. ( K é z i r a t . M ú z e u m . N y í r b á t o r , a d a t t á r . ]

7.

S zalo n lai

4 . 2.

92

G áb o r: K ét festő m ű v észn ö

B arnabás:

B arnabás:

F arkas

k iállítása

az

*. 2.

E rnst M úzeum ban. M agyar

Nem zet

I9G2

aug.

s ü d lic h c n Liter d e s B a l a to n . E s z t e r F a r k a s . N e u e s t e N a c h r i c h ­

F .szter

V árosunk

k iá llítása

N y irb áio rb an

gy ű jtem én y es

d íszpolgára.

Farkas

K elet M a g y a ro rs z á g

k iá llításán ak m e g n y itó ja.

E szter. K elet M a g y a ro rs z á g

I9 ;a

apr

|B 7 6 . á p r . 1 P7 9 .

m áj.

VINCZE ISTVÁN:

ECCLESIA DE NYR városközpont rekonstrukciója Az olvasó számára bizonyára idegennek tűnik első pillantásra címünk, melyet gondolataink témájának választottunk, kivéve a helytörténeti kérdésekben szakava­ tottak minden bizonnyal népes táborát. A XIV. századi vatikáni tized jegyzékben az egyházügyi elszámoltatás iratanyagában találkozhatunk első ízben ezzel az elnevezés­ sel. Az összetett szóban a „Nyr" kifejezés valószínűleg korábbi. Szándékosan éltünk a kifejezés szóhasználatával, topográfiai öröklésről lévén szó. A település, mert ennyit elárultunk, a XII. században Nyírfáin néven, egyházashelyként említtetik. A XIV. században a Báthoryak, majd Bocskai István földesúr hatósága alá került. A XVII század első évtizedében Báthory Gábor erdélyi fejedelem ún. magánföldesúri hajdú­ várossá nyilvánítja. A XVIII. század végén (1786) mezővárosi cím és vásártartási jog illeti, az akkor alig hétezer lelket számláló telepedést. Megjegyezzük, hogy két évszá­ zaddal előtte lakosainak száma alig érte el az ötszáz főt. Az 1870-es évekig alföldi vi­ szonylatban is jelentéktelen iparral rendelkezik függetlenül attól, hogy 1858-ban a vasúti közlekedés hálózatába kapcsolódik. A megyeszékhellyé avatás (1876) időpont­ jától egészen a 60-as évekig nincs valóságos gyáripara annak ellenére, hogy lakossága a földesúri hatalmaktól a X IX. század elején két ízben, illetve két lépcsőben szabadult meg. (Kettős örökváltsági Ez utóbbi etáp alapfunkciókat ellátó városias települést fémjelez. A reformkori, a hazai kapitalizmust előkészítő sajátos periódusban, a tőkés termelési viszonyok elsősorban a mezőgazdaságban és nem az iparban érvényesültek Megnőtt az alföldi városok iélekszáma a dunántúliakkal szemben, ezzel településpoli­ tikai lehetőségük és jelentőségük is fokozódott. Többek között ennek köszönhető, hogy a kiemelkedő népességszámú városok sorába léphettünk. Néhány demográfiai adat a X I X század közepéből: VAROS Szeged Miskolc Nyíregyháza Győr Pécs

LELEKSZAM F ö 55 861 29 612 18 500 1B 000

15318

Az említett időszakban Pest és Buda összlakosainak száma összehasonlításkép­ pen 145 409 fö volt. A központi igazgatási feladatok koordinált ellátásának első jelei szintén ebben a században jelentkeztek. Összesen 12 tagból álló városi szenátus ala­ kult, rendkívül nehéz és bonyolult gazdasági, szociális helyzetben, jellemző önfenntar­ tási gondokkal küszködve 93

Amennyiben kedves útvasúink számára a cím magyarázatául szánt rövid történel­ mi keresztmetszetből jóhiszemű lokálpatriotizmus, vagy nosztalgia tűnne ki. utólag kérünk elnézést érte A későbbiek során sem kívánjuk nélkülözni szakmai önzésünket, hiszen városunkról van szó. Nyíregyházának volt és van történelme, bár lehetőségei az elmúlt évszázadok során lényegesen kisebbek voltak más hasonló megyei szintű és vonzású városi agglomerációknál. A korlátozott ipari fejlesztés, a természetföldrajzi és természetgazdasági hiányosságok, valamint korábbi évtizedeink centralizált iparpoli­ tikájának következménye ez, melyei akkor több ország gazdasági aspektusból egyaránt érthető településfejlesztési politika orientált. Az 1960-as évektől számítolt több mint másfél évtizedes fejlődés és jelenlegi le­ hetőségeink, az előbbi szempontok ellenére sem adnak okot a lakóhelyét szerető em­ ber sóvárgására. Az utóbbi időben dinamikusnak ítélt urbanizációs előrehaladás, amil jelenleg élünk, valóság. A 70-es évek városfejlesztési kritikája Nyíregyháza varost il­ letően; a nagyszámú, elavult falusias épületállomány, a vezetékes víz- és csatornahá­ lózat kedvezőtlen aránya, a lakáshelyzet, a kereskedelem és vendéglátóipar elmara­ dottsága kérdéskörökre irányul Városunk alapfokú intézmányellátottsága azonban az országos szint felett van. és iparfejlesztése is ütemesebb leli;-az ipari struktúra de­ centralizálás! törekvése, valamint a befogadási színvonal növekedése eredményekép­ pen.. Olyan jelentős létesítményekkel lettünk gazdagabbak, mint a gumigyár, alma­ tároló, tejporgyár, papírgyár, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A jelenlegi szer­ kezeti és minőségi átalakulást, a szocialista városrekonstrukció és a tartalmi össze­ függés evolúciós folyamatának küszöbeként konstatálhatjuk. Településtörténeti ha­ gyományok származtatásából nehezen definiálható a varos keletkezésének szerkezeti indokoltsága. Nyíregyháza utcahálözata a XVIII században a területen „jelentősnek" mondható közlekedési útvonalak csomósodási pontjaként jött létre Ez azonban alig több akkor, mint összesen tíz utca. Érdekesség kedvéért eredeti nevükön tüntetjük fel őket és későbbiekben a városszerkezetre gyakorolt halasuk alapján jelentősebbeket amelyek gyakorlatilag a mai napig fennmaradlak, szedve közöljük (Lásd 1. sz ábra) Szarvas utca (Szarvasska Ulica), Tokaji út (Tokajszka Ulica), Orosi út (Orosz­ ke Ulica), Káliói út (Kalovszkej neb stevanikovej Ulica), Fehértói út (Fejérténszkej a neb Revanszkej Ulica), Szélső Út (Szencsianszka Ulica), Kereszt utca (Krisnej Uli­ ca), Közép utca (Prosztrednej Ulica), Felső út (Kornej Ulica kb. a mai Kossuth L a­ jos utca vonalában), Pazonyi út (Fazonszke Ulica), Csabai út (Csabanszke Ulica). A XVIII. sz-i szerkezetben fellelhetők későbbi jelentősebb tereink körvonalai; a mai Kossuth és Tanácsköztársaság tér. Az úthálózat sűrűsödési pontjában alakult ki a településközpont (városközpont) történelmi arculata. Amit városunk örökölt jelleg­ rajzára elmondtunk, ez az építészettörténeti környezet kevésbé gazdag hagyatékaira egyaránt érvényes. Az 1871-ben épült Városháza (Benkó Károly), az 1893-ban épült egykori evangélikus elemi iskola (Alpár Ignácz a mai megyei tanács), az 1895-ből származó Nagykorona Szálló (Alpár Ignácz), az 1912-ben épült Takarékpalota (Hű­ béri József) az eklektika, a sokszorta mellérendelt stílusirányzaíi jegyek keverék­ használati korszakát elevenítik fel. Kivétel a barokk evangélikus templom (1784), ro­ mantikus stílusú református lemplom (1873) es a neoromán római katolikus temp­ lom; (1904 Nagy Virgii) melyek alapvető befoglaló jegyekben rendezettnek mondható emlékeink. A lakóházak közül több épült, a felfokozott stilizálás motivációja alatt született szecesszió stílusában A felsorolt műemlékek, illetve műemléki jellegű épüle­ tek a városközpont, vagy a hozzá közvetlenül csatlakozó városkörzetek tartozékai. A városrekonstrukció tervszerű végrehajtása a 60-as évek elején kezdődött. Az 1962. évben elkészült általános városrendezési terv alapján, majd ezt követően az 1964. évben kiírt tervpályázat anyagából készült részletes rendezési terveink nagy ré94

95

sze. Az egyik ilyen terv jóváhagyása során (19fiH), a korábban kialakult városrendezési koncepciókra épülve, mai elképzeléseinkhez közelálló, korszerűnek mondható város­ központi felépítési összetétel alakult ki; ilyenek az ún. belsóíorgalmú út-gyúrű, a ko­ rábbinál intenzívebb és összefüggőbb zöldfelületi arányok, a közlekedésfejlesztés (villamosvonal helyett autóbusz), és a központ járműközlekedestól mentes kialakításá­ nak javaslatai. Röviden ennyi előzmény után írta ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­ um, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B és Nyíregyháza Városi Tanács V B. az 1979. évi országos tervpályázatot; részben városunk új általános rendezési tervi el­ képzelései, a városközpont esztétikus építészeti szükséglete, a központ és a hozzá csat­ lakozó környezet összhangjára alapozva. A két legmagasabb helyezést élért pálya­ munka ismertetésén keresztül igyekszünk eljuttatni az olvasót ahhoz az élményanyag­ hoz, ami városunk centrumának jövőjét körvonalazza. A pályázat összességében sike­ resnek mondható Elsősorban részletmegoldásokban rendkívül ötletgazdag tervanyag áll rendelkezésünkre; ami az optimális döntést, a végleges elképzelések kialakításai segíti elő. A 9-es sorszámú tervpályázat alkotó kollektívája a városközpont tervezésénél alapvető célként városunk atmoszférájának, léptékrendszerének meghagyását, a meg­ maradó történelmi értékek harmonizálását és kiemelését tartotta célkitűzésének, ke­ rülve az uniformizáló kötöttségeket. (Lásd 2. sz. ábra)

NYÍREGYHÁZA VÁROSKÖZPONT TERVPÁLYÁZAT 1878-78

2. sz. ábra: A 9-es sorszámú tervpályázat részletes rendezési tervalapja. A pályázó kollektíva az adottságként meghatározott északi kiskörúti becpítes jel­ legét; a Kiskörút Ny-i oldalán lefokozott morfológiai megoldással, a középmagas épü­ letek lazább elhelyezésével oldotta fel. A Ny-i oldalon a gépkocsi-közlekedés fő tenge96

lye a Víz utca, ami egyben feltáró út funkcióját is ellátja. A Kelet Aruház és a zsina­ góga környezetét a tervezett gyalogos irányra felfűzve, kulturált gyalogos mozgásteiigelyt biztosítottak. A változó szintmagasságú és K-Ny-i irányú középmagas épületek, a több szintes es E-D-i tájolású lakóépületekkel egy-egy ónálló egységet alkotnak. A szolgáltató létesítményekkel összefogott és a Bethlen G. u.-ra befmgatott beépítés le­ hetőseget biztosit a tömb további szerves kiépítésének és egyben megoldja a Ny-i íra­ nyu, városközpontba jutás városesztétikai inflexiós pontját. A tömb további elrende­ zései a nyitott keretes, több szintes beépítés alkotja, közbenső, intim játszókertekkel A Bethlen G. u. és a Kiskörút sarkán lévő 6 tantermes iskola bővítését tervezték, (a gö­ rögkatolikus templom szomszédságában) mögötte a megyei tanács épületéig a beépí­ tést kinyitva es a tanacs lombját több szintes lakóépületekkel lezárva. A nyitásnál gya­ logos aluljáróval történő átkötést hoztak létre a Kiskörút Ny-i oldalának lakóépüle­ teivel való kedvező kapcsolatteremtés érdekében. A Kálvin tér intenzív zöldövezeti flórával kombinált parkolótér. A református templom környezetét több szintes, tera­ szos lakóépületekkel telepítik be. A tervezők a Nyírvíz Palota és a Magyar Nemzeti Bank tömbjét lezárták. Az SZMT-székház és a megyei művelődési ház adottságok, mellettük az autóbusz pályaudvar helyett parkolóteret irányoztak elő és a Dózsa György útról rákötve, az előbbiekkel szemben szállodakomplexumot helyeztek el. A pályázat bevásárló központjának legfőbb erénye az alapfunkciókra szerkesztett tiszta es logikus rend, mellyel ütemezhetően építhető, flexibilis belső tereket alkottak; á t­ gondolt áruszállítási és parkolási megoldás mellett. (Lásd 3. sz. ábra.)

3. sz. ábra: A 9-es sorszámú pályázat bevásárló központjának terve. Az emeleti részen átvezetett gyalogos paesázs a korszerű városépítés elveit köve­ ti, ami a supermarkett gyalogos forgalmát a terv alapkoncepcióját jelentő, és a vá­ rosközponton diagonalisan áthaladó gyalogostengelyre gyűjti, vele forgalomorganizá97

Iási szempontból racionális elgondolást javasolva. Hasonlóan szép megoldású a varos­ központ jelentősebb tereinek, a köztéri kulturáltság eszközeivel történő osszekapcsolas a ; növelve a kikapcsolódás, pihenés és szórakoztatás, valamint a városi ember regenerálódási lehetőségeit, A zöldterületi egységekben javasolt szabad idő eltöltési prog­ ram, ezek építészeti, városépítési megfogalmazása, a gyalogos áramlások tovább ve­ zetése, elosztása az ezekhez kapcsolódó építészeti beavatkozások magas színvonalúak, A Lenin tér térségéljen meglévő Krúdy Mozi, valamint megyei könyvtár és az ept‘é» alatt álló megvei művelődési központ epületesviiltesének elhvlyezkedese irányította a tervezők kezet abban, hogy egy jó elrendezésű, szabadtéri kulturálódási centrumot alakítsanak ki. Kellemesen ősszelllcszkectó tagolásúvá vált ezáltal; a közművelődési fórum, a szabadtéri játszókért, szoborkiállítás és a napozóteraszok funkcionális lán­ colata A kettes bírálati sorszámú pályamű a rendezési terv kialakításában messzemenő­ en figyelembe vette a meglévő és működő városszerkezet sajátosságait. (Lásd 4. sz. ábra)

n y I r e g y h Aza

VÁROSKOZPONT TERVPÁLYÁZAT 1 9 7 8 -7 9

4. sz. ábra: A 2-es sorszámú pályázat részletes rendezési tervlapja. A városi funkción kívül regionális szerepkört is ellátó, történelmi városmaggal rendelkező városközpont a megnovekedett igények kielégítésére alkalmatlan, ezert a tervezők a kiskorúti gyűrűn belüli közlekedésszerkezeti átalakítást javasolták, ami koncepciójában hasonló az előbbiekben ismertetett munkához, A pályázók a zöldfe­ lületi rendszertervezésben sablonosabb, kissé merev, statikusabb megoldást hozlak, különösen a köztéri objektumok, urbánbútorok hiányával. A gyalogosforgalmi irányí­ tottság. a kikapcsolódási lehetőségek lényegesen szegényebbé valt.uk, Feltétlenül elő­ nye azonban a tervnek a zöldlerü’etek intenzív növelése. A Bessenyei tér es a Sza98

badsag tér, illetve a református Lemplom környezete ósszeícgottabbá vált az össze­ kapcsolási szándékkal, ami lényegében az egész rendezési terv térképző funkcióira jellemző. Városesztétikai .szempontból szerencsés elképzelés a terek lezárásának épí­ tészetileg teatralis módja. A tő gyalogostengelyt a Kiskörút déli szakaszának csukló­ pontjában aluljáros kialakílá'-sal javasolták, ami a belvároshoz csatlakozó Kiskorút és sugárútrendszer további pontjaiban is kívánatos lett volna. A tervezett bevásárlóköz­ pont epiteszeti kultúrája magas színvonalú, ugyanakkor ez több helyen gazdaságtalan megoldáshoz vezetett. Jó gondolatnál; bizonyult az evangélikus templom kinyitása a térbővités környezetformáló kialakításával. Kellemesen harmonikus a Hunyadi u K-j oldalának beépítési javaslata. Általában kedvezőnek mondható a terv a műemléki épületek befogadása szempontjából. Kevésbé értékes a Kálvin tér beépítésének, a par­ kolófelületek elaprózásának gondolata. (Lásd 5. sz. ábra)

5. sz. ábra: A 2-cs sorszámú pályázat bevásárló központjának terve. A bemutatott tervpályázati anyagok rendkívül meggyőzőek abban a vonatkozásban, hogy Nyíregyháza varos varosközponti magja a városépítészeti szempontból kisebb ér­ tékű adottságok mellett is, alkalmassá tehető a megyei és regionális szerepkör telje­ sebb értékű betöltésére Nehéz, de ugyanakkor szép feladatnak ígérkezik a jó megol­ dónkból összehangolt, es minden egyéb szempontból korszerű városcentrum tényle­ ges megvalósítasa, A humán és műszaki infrastrukturális háttér megteremtésével, a technológiai és ebből fakadóan formagazdag építészeti együttesek létrehozásával nagy mértékben emelhető városunk történelmi hagyományainak értéke. A

színvonalas,

gazdag és tartalmas varosközösségi élettér megteremtése soron következő feladatunk, ami időben nyilvánvalóan együtt fog járni városunk lényegét érintő teljes rekonstruk99

cióval. A városközpont átalakításának igazi tartalmát és működőképességét a kapcso­ lódó lakókörzetek átépítése nélkül nem képzelhetjük el. hiszen a központi mag ke­ ringési rendszere í>. fentebb említett táplálkozástól fog életszerűvé válni.

IRO DA I O M JE G Y Z É K K o r o k n a v G y u l a : N y i i e g y h á z a művészettörténeti e m l é k e i . N y í r e g y h á z a . 1971. — T a n u l m á n y o k N y í r e g y h á z a ú j a b b k o n t ö r t é n e t é b ő l . Nyíregyháza, 1976. — E p e r j e s s y K á l m á n ; V á r o s a i n k m ú l t j a é s j e l e n e . M ű s z a k i Könyvkiadó. B u d a p e s t , 1971.

100

FORGÁCS A N D R Á S :

Mátészalka 10 éve Mátészalkát a Beieg és a Nyírség állal övezett szatmári térség központjaként is­ merik az országban. A város a nyírségi és a szatmári táj találkozásánál helyez­ kedik el. Mátészalka már a XIV. században mezővárosi rangot kapott, Magyarország és Erdély közti kereskedelmi útvonal fontos állomása volt. Máté és Zalka földbirtokos nevét viselő két település egyesülése révén jöt létre, mely a település mai nevében is szerepel. Jelentősebb történelmi esemény nem fűződik a településhez, de részt vett abban az évszázados küzdelemben, melyet a magyar nép vívott az ország függetlenségéért és felszabadításáért. A történelem lapjai feljegyezték Mátészalka település nevét a Dózsa György vezette felkelés, a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc, a Magyar Ta­ nácsköztársaság idején. A matolcsi születésű Frank Béla, a legendás hírű Lukács tábornok itt járt kö­ zépiskolába és a település történetéből vette fel a Zalka Máté nevet Innen indult el Mosolygó Antal, a Tanácsköztársaság kiemelkedő személyisége. A felszabadulás után az új független szocialista Magyarország megteremtésének első és sorsforduló időszakában, mint Szatmár-Bereg-Ugocsa Vármegye székhelye, a szatmári és beregi térség politikai, társadalmi, gazdasági- és kulturális irányításának központja volt. Szabolcs és Szalmái' Bereg-Ugocsa megye 1950-ben, a tanácsok megalakulása al­ kalmával egyesült és jött létre a mai, Szabolcs-Szatmár megye. Mátészalka, mint j á ­ rási székhelyű község továbbra is a szatmári térség központjaként szerepelt. Korábban iparban szegény, mezőgazdasági jellegű település volt. Megfelelő fog­ lalkoztatási lehetőség hiánya miatt az egész vonzáskörzetből nagy számú munkaerő vándorolt el ipari vidékekre. Az Elnöki Tanács 23 1959. számú halározatával Mátészalkát 1969. augusztus 1-gyel várossá nyilvánította. Ez egy új korszak kezdetét jelentette a település történetében. A korábbi objektív földrajzi elhelyezkedéséből eredő szerepkör az Elnöki Tanács em­ lített határozatával szabályozást nyert. Középfokú ellátási szerepkört és e funkció betöltéséhez szükséges fejlesztési lehetőséget kapott. Egy város, település életében általában 10 év nem jelentős idő. Mátészalkán az elmúlt 10 évben felgyorsult az idő, egy egész történelmi kort befutva, elmaradottságot pótolva, egy új település bontakozott ki. A város lakossága az elmúlt 10 évben 12 413 főről 18 000 főre, 45° 0-kal növekedett. 1U1

Dj, korszerű ipari üzemek építésével, a meglévők fejlesztésével bővült a munka­ erő helyi foglalkoztatási lehetőség. Az iparban, építőiparban és szolgáltató iparban 7700 fő dolgozik, mely a városban foglalkoztatottak 60l>u-a. Az ipari üzemek évi termelési értéke közel hárommilliárd forint A város fiatal, tehetséges munkásainak termékei eljutnak a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlová­ kiába, Vietnamba, Lengyelországba, Jugoszláviába, NSZK-ba, Görögországba, Olasz­ országba, Ausztriába, Svédországba és több fejlődő országba. Évente 4S0 millió forint értékben exportálunk: szemüveglencsét, vízórát, csapo­ kat, szelepeket, bútort, konfekció- és háziipari termékeket. Az ipari üzmeke közül kiemelkedik; a MOM Szemüveglencse és Vízóra Gyára, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, a Szatmár Bútorgyár, a Budapesti Finomkötöttáru-gyár konfekció üzeme, a MEZŐGÉP, a Tejporgyár ÉRDÉRT Vállalat és a Sütőipari Vál­ lalat. A városban egy állami tangazdaság és egy termelőszövetkezet van. Korszerűen felszerelt nagyüzemi gazdaságok, ahol megszűnt a nehéz fizikai munka, megváltozott az emberek élete. Kiemelkedik a Szamos menti Állami Tangazdaság, mely 11 ezer ha. területen fej­ lett technikával, technológiával, korszerűen termel. Meghatározó az almalermelés és az állattenyésztés. Az évi 2500 vagon téli alma termelésével világviszonylatban is je ­ lentős almatermelő gazdaság. A húsfeldolgozó üzem, almatárolók és az épülő almalésűritmény üzemével a fő termékeinek feldolgozása is biztosított. Mátészalka fejlődésével arányosan fejlődött a kereskedelmi hálózat. A ruházati, műszaki áruház, élelmiszer-szaküzletek, szálloda, éttermek, cukrászda és presszó nem­ csak a város, hanem a vonzáskörzet ellátását is biztosítja. Az oktatási intézmények hálózata is fejlődött, korszerűsödött. A gimnáziumban, az óvónőképző, az egészségügyi, gépészeti, a mezőgazdasági szakközépiskoláiban és az emelt szintű iparitanuló-képző intézetben 2500 tanuló nevelése, oktatása folyik, A 260 ágyas régi kórház két (100 és 60 ágyas) pavilonnal bővült. A kórház a ren­ delőintézettel, tüdőgondozóval 6 általános és két gyermek orvosi körrel áll a lakosság rendelkezésére. Mátészalka a város fejlesztéséhez kedvezőtlen körülményeket örökölt. Nem ren­ delkezett rendezési tervvel, s a szűkös fejlesztések sem illeszkedtek be a hosszú távú korszerű telepítéshálózat követelményeibe. Gyenge középület-, kereskedelmi és úthá­ lózattal és lakásellátottsággal rendelkezett. Az elmúlt 10 évben az elkészült rendezési terv alapján közel 2000 lakás épült, a vízhálózat minden utcában kiépített. Javult az úthálózat. Felépültek, illetve a közel­ jövőben felépülnek a legfontosabh középületek. Jelentős mértékben bővült és korsze­ rűsödött a kereskedelmi és szolgáltató hálózat. 102

E szatmári tájat és Mátészalkát nyíltszívű, őszinte, dolgos emberek lakják. Az itt élő emberek magukénak érzik a várost és becsülettel dolgoznak érte. Itt van az ott­ honuk, a munkahelyük és embert formáló közösségük. E kiadvánnyal arra vállalkoztunk, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassuk a város múltját, 10 éves fejlődését, jelenét, a dolgozók alkotó munkájának eredményét és mind jobban kiteljesedő szocialista viszonyokat, életkörülményeket. Sem írásban, sem képekben nem lehet bemutatni a várost az elmúlt 10 év változá­ saival, de talán ezzel is közelebb hoztuk a nagyközönség számára Mátészalkát.

Közelgő valóság Mátészalkán (makett).

103

f O T H L ÁSZ LÓ :

Városiasodás Kisvárdán Az Űj Magyar Lexikon meghatározása szerint város a „nagyobb lélekszámú, többnyire iparral, kereskedelemmel, kulturális és szociális intézményekkel rendelkező településforma: valamely tájon belül a lakosság társadalmi, gazdasági, kulturális éleiét illetően központi szerepel tölt be; az állami szervezeten belül helyi egység”. Kisvárda a városfogalom korabeli feltételeinek egy alkalommal már 1468-ban is megfelelt. Városi rangját akkor is központi funkciójának köszönhette. Fő kereskedelmi útvonal fontos állomása volt. 1431-től okleveles bizonyítéka van a vár létezésének, de a Várday családnak már korábban is volt itt erődített udvarháza. Mivel uradalmukat sok környékbeli jobbágyfalu képezte, tanácsosnak látszott egy lakás céljait is ellátó kővár építése. A család, a vár és a kereskedelmi útvonal együttes tekintélye tette vá­ rossá Kisvárdát, Amikor ez a tekintély megszűnt, megszűnt a városi rang is. Csak a szocialista fejlődés lendülete vezetett el oda, hogy lehetőségként ismét fel­ merült a várossá válás. A folyamat mindig egy dinamikus állapotot takar, s ennek egy pontján megkapható a városi rang. „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 6 1970. számú határozatával elrendelte Kisvárda várossá nyilvánítását. Ezután Kisvárda várost megilletik mindazok a jogok, amelyeket a Magyar Népköztársaság törvényei a városok részére biztosítanak" — ol­ vashatjuk a várossá nyilvánítási oklevelén 1970. március 28-i keltezéssel. Kisvárda lakossága 1979. július 9-én 17 342. További 6—700 fő lakik rendszeresen — ideiglenes bejelentővel — a városban. Általában a gyors ölemben fejlődő üzemek­ nek adnak szakmai segítséget, az anyavállalatok dolgozni küldtek őket gyáregységeik­ hez rövidebb-hosszabb időre. Számolni kell a hatalmas vonzáskörzet sok napi feladatot adó gondjával is, hiszen a járás lakossága 73 000, a vonzáskörzetet azonban valamivel szélesebben kell árteW mezni, ide kapcsolódik lényegében egész Felső-Szabalcs. Hogyan képes a város funkciójának teljesítésére? Az urbanizáció a népesség és a település gazdasági, társadalmi átrétegzódését jelenti A felszabadulás óta végbement hatalmas társadalmi változások alapvetően változtatták meg a lakosság gazdasági és társadalmi szerkezetét. A városi életforma különös gonddal veti fel az ott élés alap­ feltételeit, amelyek summásan a következők: 1. munka, munkahely; 2. lakóhely, település; 3. szolgáltatás, ellátás. A továbbiakban ennek szerkezetében igyekszem városunk bemutatását elvégezni. 104

1. Munka, munkahely

1949-ben a keresők 29%-a az ipari-építőipari ágazatban dolgozik. Ez azt is jelzi, hogy a megye varosaiból Nyíregyháza után itt játszott a legjelentősebb szerepet az ipar. Ennek ellenére ez az ipar rendkívül szerény volt. A legjelentősebb ipari üzem­ nek, a Vulkán Vas- és Gépipari Részvénytársaságnak a (elszabadulás napjaiban 130 korüli munkása volt. Ok a nehézipari munkásságot képviselték, s ez az üzem volt a fejlődés bázisú. Ugyanekkor 7 olyan „üzemel mulat ki a statisztika, amelynek egy­ általán szénre van szüksége . Ma az Öntödei Vállalat kisvárdai gyára llüu embernek ad munkát, s 19 termelő üzemben dolgozik a város és a környező községek lakossága. A legjelentősebbek jel­ lemző adatai:

Megnevez.-:.

Öntödei Vállalat Szeszipari Vállalat VSZM HUNNIACOOP Baromfi-feldolgozó Váll Egyesült Izzó Elektroakusztikai Elemek gyáregysége Vas- és Gépipari Szövetkezet Építő- és Szerelőipari Szövetkezet

Foglal k. szá ma öss2 esen

Bejáró

Helybeli

1072 369 548 9D9 1695 337 240 256

444 75 292 31U 978 167 60 69

628 294 256 599 717 170 180 187

Kisvárdán foglalk. Ös s z e s e n :

12 443

4828

7815

Az összes üzem termelési értéke meghaladja a 3 milliárd forintot. A várossá ava­ tás óta közel 10 esztendő telt el A jelentősebb üzemek vagy olyan változásokon mentek keresztül, hogy korábbi önmagukhoz alig hasonlíthatók, vagy 1970 után települlek a városba. Akik megépítették a modern üzemeket, akik betelepítették korszerű gépekkel, akik működtetik az üzemekben levő termelőeszközöket, akik beköltöztek a modern lakó­ telepek házaiba, akik megváltoztatták körülöttünk környezetünket, azok közben maguk is változtak, alakultak, formálódtak, más emberekké váltak ás válnak. Iparban és építő­ iparban dolgozik a foglalkoztatottak 62,1° ,,-a — s ez magas ipari foglalkoztatottságot j e ­ lez. A fejlődés dinamizmusát leginkább az jellemzi, hogy az 1978-as gazdasági évben az ipari termelés növekedése 18° 0 volt. Bár szerényebb, de azért 12—14%-os növekedésre számítunk az 1979. évben is. Az átlagos műszakszám 2,4. A várossá válás időszaka felvetette a nődolgozók elhelyezésének feladatát is. Kör nvékünkön még van bizonyos szabad, többségében női munkaerő. Az utóbbi időszak 105

Kisvárdára telepített üzemei elsősorban erre a szabad munkaerőre számítottak és szá­ míthatnak további növekedésükben is. (HUNNIACOOP. Egyesült Izzó.) Ma 5500 nő­ dolgozót tudunk foglalkoztatni, úgy hogy 2500 női munkahelyet az elmúlt 2 ötéves terv­ ben telepítettünk. Az Egyesült Izzó olyan alkalmazási formát is meg tudott teremteni, hogy dolgozói kis része otthon, a családi házban végzi el az üzemi munkát. A szabad munkaerő magyarázza, hogy a termelés növekedése Sö^-ban származik a hatékonyság növekedéséből. A nődolgozók létszámának gyors felfutása különös feladattá teszi a gyermekek elhelyezésének megoldását. A munkaidőalap kihasználásával úgy is törődni kell. hogy aki dolgozni akar, azt gyermeke elhelyezésének gondja munkájában ne akadályozza. A Villamosszigetelő és Műanyaggyárban 1 dolgozó 1 munkanapjának ki­ esése 6500 Ft termelési érték kiesését is jelenti. Dolgozóink létszáma a városi fejlődés időszakában megduplázódott. Ma meghalad­ ja számuk a 12 000-et, bár 38,8°0-a bejáró. A bejárás jelenti az egyik speciális feladatot. Az Egyesült Izzó dolgozói 46 köz­ ségben laknak. Hatalmas szervezési feladat ilyen bejáródolgozó-mennyiség pontos szál­ lítása. megfelelő utaztatása. A teher legnagyobb részét a Volán viseli, de most kezd lellemzövé válni, hogy a vállalatok saját autóbuszt vásárolnak, ezzel is segítik dolgo­ zóik munkába járását (VSZM, HUNNIACOOP). A közel 5000 bejáró dolgozó a lakos-, ságot a fogyasztási cikkekkel ellátó szervekre is hatalmas feladatot ró. Természetes, hogy mindezekkel párhuzamosan kell fejlődni az üzemi szociális el­ látásnak Az üzemekben az alapellátás mindenütt biztosítva van. Az új üzemekben korszerű szociális épületek a beruházás során megépültek, a közelmúlt napjaiban az Egyesült Izzó fejezte be új szociális épületének építését. A régi üzemek közül a na­ gyobbak eljutottak oda, hogy új szociális létesítményt teremtettek (legjelentősebb az Öntödei Vállalaté). Amikor a városban levő munkahelyek ill. munkalehetőségek ismertetését végez­ zük, elengedhetetlen, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet munkalehetőségeiről ne be­ széljünk. A termelőszövetkezet 19 éve alakult. Taglétszáma: 441. összes területe 1900 ha, ebből 1100 ha szántó és 126 ha gyümölcsös. Az ismertetett adatok szerint közepes ter­ melőszövetkezetnek sem nevezhető. Gazdálkodásának színvonala alapján azonban mél­ tán tartozik a kiemelkedő mezőgazdasági üzemek közé. A vagyona 101 millió Ft, 10,6 milliós biztonsági tartalékalappal rendelkezik, s 1978-ban egy 10 órás munkanapra ju'ó jövedelem 201 Ft volt. Ezek a számok folyamatosan színvonalas gazdálkodást je ­ leznek, s a szövetkezet biztonsági tartalékalapja lehetővé teszi, hogy a jövőben is sta­ bil jövedelmi viszonyai legyenek, kevéssé, vagy egyáltalán ne legyen kiszolgáltatva az időjárás szeszélyeinek, illetve más, a jövedelem lenyeges Ingadozását okozó egyéb té­ nyezőnek. 2. Lakóhely, település A város általános rendezési terve jó szolgálatot tett a település alapszerkezetének meghatározásában, s a jövő koncepcióinak is megfelelő alapot szolgáltat. A különböző funkciókat hordozó városrészek elkülönülnek egymástól. A legtisztábban az ipari öve­ zet különül el A nagyobb üzemek valamennyien (az Elektroakusztikai Gyár kivételé­ vel) a vasúton túli területre települtek. Ez döntően a város környezetének védelme szempontjából kedvező, hiszen az uralkodó szélirány az üzemek — altalaban nem je ­ lentős mértékű —légszennyezését is elfújja a városból Ebből a szempontból csak a 1Q6

kórház helye okoz gondot a város lakosságának ma is Megfelelő zöldövezettel védel­ me a mainál jobb színvonalon oldható meg. Két több szintes beépítésű lakóteleppel rendelkezünk. A Gyár utcában levő laká­ sok félkomfortosak. A Felszabadulás lakótelep lakásai összkomfortosak A Gyár utcai lakótelep építésé befejeződött, ott további építési területtel nem rendelkezünk A Fel­ szabadulás lakótelep I. ütemének építése várhatóan 1981 végére. 1982 elejére fejeződik be. a Mártírok útja és Dimitrov utca közötti területen tovább kell lépni, I9HI re ott építési területet kell elókészitem lakóházakhoz. Alig több lakás fűtéséhez rendelkezünk kapacitással, mint amennyil a Felszaba­ dulás lakótelep I ütemeben terveztünk megépítésre Ez — mivel a jelen pillanatban létező megoldás csak ideiglenes — felvetette a végleges fűtőmű megepilésenek gondjai is. Husszú bizonytalankodás után rendelte meg a város a végleges fűtőmű kiviteli ter­ veit. Időközben az Öntödei Vallalat újbóli megkeresésére a megyei szervekkel közösen úgy döntöttünk, hogy a közös megoldás gazdaságosabb; most az Öntödei Vállalatnak el kell végeztetnie a tervmódosítást; a közös megoldású fűtőmű olyan kapacitású le­ gyen, hogy együtt szolgálhassa ki a város és az Öntödei Vállalat hőigényét Az utóbbi időszak lakásépítési programjának megvalósítását az OTP és a város telepszerű, több szintes építkezési programján túl segítette az egyre erősödő lakásszö­ vetkezet Építkezéseinek alapformája a 4 lakásos társasház volt. Ezt az építési formát a lakosság megkedvelte, ma már a második ilyen területet építették be az ún Domb­ közi lakóteleppel, ahol 96 lakás épült. Ennek az építési formának a megtartása mel­ lett — éppen a szűkös területi lehetőségek miatt — a lakásszövetkezetnek fel kell ké­ szülni arra, hogy növelje a szintszámot, s a lakótelepi építkezésben is vegyen részi Ezt az irányt javasolják a közművesítés költségei is, hiszen teljes közművel való ki­ szolgálásra csak itt számíthatunk. A városban 52 km ivóvízhálózat és 10 km szennyvíz-gerincvezeték van Sz azt je ­ lenti. hogy egészséges, jó minőségű víz áll a város lakosságának rendelkezésére. Az ivóvizkutak kapacitása 6000 ms nap, a szűrőkapacitás fejlődése ezzel nem tartott lépést, napi 4000 m3. jelen pillanatban képes a város átlagos ivóvizfogyaszlásanak ellátására ez a vízmennyiség, de csúcsfogyasztási igények esetén — mint amilyen a május hónap volt ebben az évben — kevés. A vízfogyasztás korlátozásával sem lehetett a lakótele­ pek vízigényét folyamatosan kielégíteni. Pedig közben sokat segítettek a városnak az üzemek, különösen a jelentősebb vízigényűek, mert saját kúttal is rendelkezve a mini­ málisként engedélyezett vízmennyiséget sem használták el. Jelentősebb gondot okoz a szennyvízhálózat. A szükséglet a mai lehetőségeknél nagyobb, költségigényessége miatt azonban lassú ütemben bővíthető. A lakótelepeken majdnem teljes a használást lehetőség, de városszerte elég szerény. A lakóépületek építésekor ez gyakran komoly akadály, mert Kisvárda nagy része mélyen fekvő, egyes helyeken valamikor mocsaras terület, s a saját szennyvízderítő-ülepítő megoldások a magas talajvizszint miatt sok helyen alig használhatók. A magasabb helyek a város belterületi határain kívül esnek, arra terjeszkedni rendkívül nehézkes A Magyarország megyei es városai c. kiadvány a lakásépítéssel kapcsolatban a kö­ vetkezőket állapítja meg: „Kisvardan nagymértékű lakásépítést valósítottak meg, 1945 után épült a mai lakásállomány majdnem 40%-a. A 100 lakásra jutó lakosok száma 401-ről 360 főre csökkent. Míg korábban az egyszobás lakások aránya 70° n volt. ma már csak 40—45° 0 1973-ig 1900 lakást kapcsoltak be a villany- és 400-at a vízvezeték­ hálózatba. A villanyellátottság ma már 95%-os, a vízellátás szintje azonban a fejlődés ellenére is nagyon alacsony, csak 16—18B/0-os”. 1979. január 1-en 5054 db lakással lendelkeztünk, s a 100 lakásra jutó lakosok száma 322. Ez azt jelzi, hogy a fejlődés üteme megmaradt, lendületesnek mondható 107

még akkor is, ha az igényekhez viszonyítva egyre nagyobb a lemaradás A lakásigény­ löket 1979 július 9-i helyzetnek megfelelően a következő adatok jellemzik: tanácsi bérlakás: 247 tanácsi értékesítés: 2.11 OTP-értékesilés: 480 ö s s z e s e n 938 Mivel az V. ötéves tervre 892 db lakás épiiését terveztük, s a tervezett magánlakás-épiies kevesebb volt az előzetesen felmértnél, ennyi igény kielégítéséhez kévés az épülő lakásmennyiség Az ilyen vonatkozású országos gondok Kisvárdán is hasonló méretűek, s szerény vigasz, hogy ez a városi élet egyik természetes velejárója. (Kurió­ zum. hogy amikor 1971-ben az első 84 lakást — a lakáselosztó bizottságnak magam is tagjaként — szétosztottuk, összesen 2 igénylő nem kaphatott belőle; budapesti munka­ helyük es dögéi állandó lakásuk ezt nem is indokolta.) Marad fő lehetőségként az egyéni és lakásszövetkezeti megoldás, ennek segítésénél azonban a városi tanácsnak is mozgékonyabbnak kell lenni. A város övezeteinek funkcionális elkülönülését vizsgálva a var környéké szinten jól elkülönülő egység. Hosszú távon, jövőbe mutatóan is a város lakosságának pihené­ sét. nyugalmát kell szolgálnia. Ma ezt a feladatát még nem elég jo színvonalon teljesíti. Rendelkezésünkre áll maga a vár színvonalas anyagot bemutató, a kulturális eleiben fontos szerepű múzeumával. A vár belső udvarában építettünk egy 700 nézőt befogadj szabadtéri színpadot. A nyári időszak sok rendezvényének ad otthont. Ezen a területen helyezkedik el egy futballpálya, s a jövendő sportlétesítményeit is ide hozza a város rendezési terve. Az övezetben halastó fogadja a nyugalmat ilyen utón kereső lakost, s lovaspálya ad sportolási lehetőséget különösen a város gyerekeinek. Koronaként minderre itt van a városi strandfürdő, medencéjében és kádfürdőjében gyógyvízzel. Thermál kútjainak kémiai összetétele: Kálium és nátrium (nálriumban kifejezve) Ammonium Kalcium Magnézium Vas Kationok összesen:

II. sz. kút 3H2.60 mg

III. sz. kút 1039,80 mg

mg mg mg mg

29,80 mg 4.40 mg 0,12 mg

399,40 mg

1071,12 mg

0.6R 12.111 3.90 0,12

Klorid Bromid Jodid Florid Szulfát Hidrokarbonát

II. sz. 170,00 0,42 0,20 1,05 16.90 12B7 10

Anionok összesen:

1475,67 mg

2158,555 mg

13,00 mg 43,68 mg

27,00 mg 44,72 mg

2131,750 mg

3301,393 mg

Metaborsav Metakovasav Összesen : A viz hőmérséklete:

109

43 C

kút mg mg mg mg mg mg

III. sz. 615.00 1,30 0.455 2,10 214,70 1525 00

50

kút mg mg mg mg mg mg

A víz a szilárd alkotórészek, a fluorid-ionok. a metaborsav mennyisége, hőmérsék­ lete. bakteriológiai adottsága alapjan az Egészségügyi Minisztérium 573 Gyf 1973 (Eu. K 7.) Eü. M. számú közleménye alapján gyógyvíz. Fürdővízként való felhasználás esetén kedvező hatás várható a mozgásszervi, rheumás megbetegedesek, idült nőgyógyászati gyulladások, krónikus nőgyógyászati bántalmak és sebészeti utókezelések gyógyításában. Ivóvízként való használata esetén mint alkallkus víznek nagy szerepe van a gyomorbetegségek kezelésében Az alkalidhidrogenkarbonátos víz csökkenti a vércukor szintjét, javítja a húgysavas sók oldha­ tóságát. javulnak a kiürítés körülményei, mely által a köszvény gyógyítására is elő­ nyös. Konyhasós tartalma a gyomornedvképződést segíti, élénkíti a bélműködést Jódtartalma jelentős (a környéken található kútvizek jódtartalmúnak kb. 70—80-szornsa). A jód a pajzsmirigyfunkciókra hat. A jódhiányos megbetegedések, golyva, basedovkór kezeléseben előnyös. Ételmérgezésnél, érelmeszesedésnél glaubersó-tartalma révén az epehólyag cs az epeutak kezelésében jó hatású. Gyomorsavszegénység esetén nem javasolható ivókúrára. A várat es környékét együtt vizsgálva a város lakosságának pihenési lehetőségei kielégítésén túl idegenforgalmi lehetőséget is hord magában Ma is sok Vendége van már nagyobb távolságokból is, sőt, a közeli Csehszlovákiából egy—két napos hé* vé­ gére sokan keresik fel. Szálláslehetőséget a NyirtourisL és a fizelővendég szolgálat biztosít, a kempingezés lehetősége éppen a cikk írásának napjai után tesz meg, ősztől kezdve pedig — igazi előnyét már csak 1980-ban láthatjuk — a szálláslehetőség nagy­ ban megnő a Nyírtassi Állami Gazdaság és a Nyírtourisl jó együttműködésének ? edményeként. Az idegenforgalom számára perspektívában hasznos lehet, hogy Kisvárda központtal az ország egyik legszebb evezőstúrájára van lehetőség a Tisza felső folyá­ sán. Innen mindössze 20 kra-t utazva 80 km körüli vízi út kínálja magát úgy, hogy a partraszallás után 20 km-re ismét Kisvárda érhető el, miközben valószínűen hazánk egyik legtisztább élővízén utazik a túrázó. A lakóövezettel kapcsolatos kérdések összesítéseként azt állapíthatjuk meg. hogy a város ma is megfelelő feltételeket tud teremteni a városi életformához. A növekedés lehetőségei azonban korlátozottak, jelentős ügyeimet kell fordítani arra, hogy a növe­ kedés a lakáslehetőségek minőségének javulását is jelentse. 3. Szolgáltatás, ellátás Különösen ez a témakör az, ahol a város lakosságánál jóval nagyobb igénnyel ta­ lálkozunk. Nemcsak a közel 5QQII bejáró napi igényeinek kell megfelelni, hanem a von­ záskörzet lakosságának szükségleteit is ki kell elégíteni, ill. hozzá kell járulni ezeknek a szükségleteknek a kielégítéséhez. Elsőként a kulturális jellegű szükségletek kielégítéséről szólok. Az iskolákkal kap­ csolatos igények 1978 79-es tanévben: óvodások létszáma áll. iskolások létszáma

906 2051

középiskolások: gimnázium

88-1

szakközépiskola

G62

szakmunkásképző

850

zeneiskola

247 IH

A középiskolai tanulók löbb mint 60%-a vidéki. Nagyobb a vidékiek szama a szak­ munkásképzőben, kisebb a gimnáziumban. Sok környékbeli tanuló jár a zeneiskolába is. A vonzáskörzetre gyakorolt hatás azért is jelentős, mert a vidékiek jelentős része az iskolaidő után otthon van, gyakran a község KISZ-szervezetének tagja — általában vezetőségi tagja —. s szerzett élményeit átadva közvetlen hatást tud gyakorolni tár­ saira. A kollégiumi férőhelyek helyzete: gimnázium

156

szakközépiskola

241

szakmunkásképző

108

(ez évben épült, még nem volt kihasználva). Az adatok önmaguktól is közük, hogy kollégiumi férőhelyre a gimnáziumban több­ re volna szükség A szakközépiskolai viszont korszerűsítésre szorulna Modern kollé­ gium — ez viszont minden mai igényt kielégít — csak a szakmunkásképző intézetben van. A középiskolák nagy szakmai választási lehetőségei kínainak, alkalmazkodva a helyi üzemek szükségleteihez is. A szakmunkásképzőben a következő 12 szakma közül válogathat a tanuló: géplakatos, esztergályos, autószerelő, mechanikai műszerész, vil­ lanyszerelő, vízvezeték-szerelő, műanyag-feldolgozó, kőműves, bútorasztalos, szobafestő, bőrdíszműves és férfiszabó. A szakközépiskolában postaforgalmi, közgazdasági (szám­ viteli és ügyviteli), valamint gyors- és gépírói képesítést szerezhetnek. Az általános iskolák természetszerűen helyi igényt elégítenek ki. 39 tanteremben tanulhatnak általános iskolásaink, s ha ezt a tanulólétszámmal vetjük össze, megálla­ píthatjuk, hogy a termek zsúfoltak, Enyhíteni ezen az általános iskola fog, de elfogad­ ható megoldást csak a további iskolaépítés jelent, hiszen az előrejelzés szerint a követ­ kező tanévre további 150 fővel növekszik a tanulói létszám, s évente folyamatosan nö­ vekedni fog. Elnnél is nehezebb helyzet alakult ki az óvodáknál. A 90G óvodás 610 férőhelyen van, így 148,5%-os az óvodák leterheltsége, az óvodás korú népesség száma azonban 1447. Itt ma is az óvodai dolgozók áldozatkész munkája segít, s csak azzal tudjuk biz­ tatni a város lakosságát és őket is, hogy 1980 végéig még 200 férőhellyel gyarapodik a város. A növekvő óvodásszám azonban további óvodaépítés kötelezettségét rója ránk. Az eddig bemutatott munkahelyeken 308 pedagógus dolgozik. A művelődésügyi ágazathoz tartozó feladat még az iskolákon kívül folyó művelő­ dési munka. 1979. július 31. az új művelődési és ifjúsági ház átadásának már eddig is meghosszabbított határideje. Rendkívül kedvező körülmények között folyhat a műve­ lődési munka, élni kell a teremtett lehetőséggel. Sok jó kezdeményezést láttunk már eddig is. Színvonalas szakkörök dolgoznak a művelődési ház keretei között, s kiemelkedő munkát folytat itt a nyugdíjasok klubja A vár színpadán nyaranta rendszeresnek mondhatóan színházi előadások is vannak. Legtöbbet ez ügyben a debreceni Csokonai Színház segít, amelynek nyíregyházi elő­ adásaira 2 középiskola is rendszeresen bejár évi 5—5 alkalommal. Országos kulturális rendezvénnyel rendelkezünk, a két évenként megrendezett felső-szabolcsi napokkal. A rendezvény bizonyos mértékig még keresi önmagát is, hi­ szen fiatal. A tervek szerint a színjátszás otthona lenne ebben az időben a váios. en­ nek jegyében rendeződött az ez évi is. Az amatőr színjátszók 27 együttese látogatottéi 11U

ide, összesen 736 résztvevővel. Ebből 14 együttes egyhetes tábori munkát végzett. Mun­ kájuk lényege az volt, hogy délelőttönként szakmai segítséget kaptak; délután és este Felsó-Szabolcs üzemeiben és nagyforgalmú helyein (piac, strand, főtéri buszváró) tar­ tottak összesen 48 előadást. Az előadások kétharmadát üzemekben tartották meg, munkasközonseg előtt. Párhuzamosan az amatőr együttesek rendezőinek tanfolyama is segítette a munkát, önmagát is továbbképezte, Az igen pozitív visszhang, közönségélmény bátorít előrelépésre. Ajánlatosnak lát­ szik hivatásos együttesek meghívása is erre az időszakra, mert az amatőr együttesek természetes környezete a kisebb közönség, ill. a vásári szituáció, nagy színpadra az eleve ide tervezett előadás kívánkozik. Kínálja ezt a lehetőséget a 700 személyes vár­ színpad es a művelődési és ifjúsági házban levő 480 személy befogadására alkalmas színházterem. Következő táborunk lakói közölt szívesen látnánk a Színház- és Film­ művészeti Főiskola egy-egy csoportját is, jó átmenetet képezhetnének az amatőr és a hivatásos együttesek között, igy is segíthetnék a közművelődési politika megvalósulását' Az itt élő lakosság ellátása szempontjából fontos a kereskedelmi és szolgáltatási jellegű ellátás helyzete. A bolti kiskereskedelem forgalma: 738 780 000 Ft az 1978. évben. A vendéglátás forgalma: 70 528 000 Ft. Ezek a számok azt is tartalmazzák, hogy Nyíregyháza után a kereskedelmi forgalomban Kisvarda következik. Közismert városunk kereskedelmi hálózatának nagy jelentősége a város és a járás, sót a járáson túli területek lakossága áruellátásának helyzetében. Sajnos Kisvárda kereskedelmi hálózata egyáltalán nem mondható korszerűnek. Az üzletek nagy része a múlt század végen é.s e század elején épült, nem a mai kereskedelem folytatásának céljaira, igy a kereskedelmi funkciók által támasztott követelményeknek nem felelnek meg. Kis alapterületűek, korszerűsítésre általában alkalmatlanok, egy részük szaná­ lásra van Ítélve. Mivel túlnyomó többségük bérlemény, tatarozásuknál is sok gond van. Nem ritka az omladozó külsejű, városképet is rontó portállal rendelkező üzlet­ helyiség. A városunkban is működő állami és szövetkezeti, kereskedelmi szervek, valamint fő tevékenységként nem kereskedelmi feladatokat ellátó vállalatok, szövetkezetek 90 bolti kiskereskedelmi és 33 vendéglátóipari egység üzemeltetésével biztosítják a folya­ matos. kiegyensiilyozolt áruellátást és a szórakozási igények kielégítését. 11 827 négy­ zetméter bolti, és 4171 négyzetméter vendéglátóipari alapterületen bonyolították le a jelzett hatalmas forgalmat. A megye kisvárosai közül az egy lakosra jutó forgalom itt a legmagasabb, szépséghibája — s a korszerűtlenséget jelzi —, hogy a rendelkezésre álló 1341 négyzetméter áruházi alapterület viszont a legalacsonyabb a megyei kimulalás szerint Javító, szolgáltató tevékenységet 12 állami és szövetkezeti szerv mellett 125 főfog­ lalkozású és 88 egyéb alkalmazásban levő kisiparos végez 51 szakmában (1979 ápr 30-i felmérés szerint). Munkájuknak jelentős a szerepe a vonzáskörzetben is. Lényeges dolog még az egészségügyi ellátásról szólni. A környék egészségügyi el­ látását az 1975 november 1-en átadott új, jól felszerelt 472-f5 intenzív ágyas kórház látja el. 87 orvos dolgozik benne. A megfelelő szakmai jártassággal rendelkező orvos­ állomány mellett hatalmas fiatal, lelkes, sok energiával teli orvosgárda dolgozik, képe­ sek magas színvonalú kórházi ellátást biztosítási a 7 osztályon. 363 egészségügyi dol­ gozó segíti munkájukat (1978 dec. 3l-i adatok). Az alapellátást biztosítja 6 körzeti orvos és 3 gyermekorvos folyamatos munkája Az elemzett adatok ill. helyzet mutatja, hogy városi életlehetőség, városi életforma van Kisvárdán. Sok lehetőséget ad a város a jövő elképzeléseinek megvalósításához. Lehetőséget teremt ahhoz, hogy a számokkal nehezebben kifejezhető élet minősége 111

fejlődjék; egyre városiasabb, egyre kulturáltabb, egyre szocialistább legyen. így gon­ dolkodik a város lakossága is, városához való viszonyát semmi sem példázza szebben, mint az emberek városukért végzett önzetlen munkája. A város párt- és állami szervei terveik megvalósításához a lakosság segítőkészsé­ gét nap mint nap tapasztalják. így dolgozni csak a lakosság jó közösségi magatartása, a városhoz való — a szó legnemesebb értelme szerint értett — egészséges, szocialista lokálpatriotizmus segítségével lehet.

112

S ZA B Ó EN D R E :

A területfejlesztés központi irányelveinek érvényesülése Fehérgyarmaton Garmad, Jarmath, Szamosgyarmat, az 1600-as évek végére Fehérgyarmat, aho­ gyan a források tanúsítják. A település eredetére és történelmére vonatkozó emlékek csupán szűk körű, vagy szegényes kutató-, gyűjtőmunkára támaszkodnak. A hiányos vagy témájuk miatt behatárolt tanulmányok nem pótolhatják az igényesebb, átfo­ góbb, több hiteles forrásra alapozott teljesebb feldolgozást. Fehérgyarmat múltja, jelene, s azt reméljük, jövője is megérdemli, hogy a hiányokat e téren pótoljuk. Szí­ vesen segítenénk a hozzáértők vállalkozását: Fehérgyarmat történetének megírását. Településünk felszabadulásának 35. évében eddigi történelmi újabb sorsdöntő ál­ lomásához érkezett: városi címet kapott. Évezredes történelméből az utóbbi 2 évtized felgyorsult fejlődése a tervszerű településfejlesztési intézkedések eredménye volt, s ez alapozta meg az Elnöki Tanács döntését. Kilenc évvel a megrendítő természeti csapás, az 1970-es nagy árvíz után, e tra­ gédia központjában várost avatni felemelő érzés, s a mi léptékünkkel szemlélve hi­ hetetlen, csodálatos teljesítmény. Fehérgyarmat újjáépült és korszerűbb lett. Az ár­ víz utáni újjáépítési programban megvalósult feladatok jól igazodtak a település­ hálózat-fejlesztési irányelvekhez, s meggyorsították a városi feltételek megteremtését. A középfokú szerepkörű nagyközségek helyzetét bemutató elemzésekből kitűnik, hogy Fehérgyarmat az infrastruktúra fejlettsége tekintetében, de az általános fejlett­ ségét kifejező komplex mutatók tekintetében is az elsők között van a hasonló kate­ góriájú települések között. Jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy arányos, ütemes fejlesztésével a részleges középfokú központi szerepköréből eredő funkcióit eredmé­ nyesen elláthassa. A terület- és településhálózat-fejlesztés a párt és állami szerveink által támasz­ tott követelmények révén tudatossá, tervszerűvé vált. A megtett intézkedések lehe­ tőséget teremtenek az esetlegességek kiszűrésére. A területfejlesztés döntő tényezője, az ipar fejlettsége nem függhet attól, hogy milyen hatékonyságú az adott területen működő szervek, személyek kezdeményezése, — nem kisebbítve ezek szerepét, fele­ lősségét a lehetőségek hasznosítása, a szervező munka eredményessége, az arányos fejlesztés szorgalmazása, s a kezdeményezéseik tekintetében. Fehérgyarmat egyre több szállal kötődik a vonzáskörzetébe tartozó települések­ hez. Sokat várnak központi szerepköréből eredő funkcióinak egyre teljesebb kibon­ takozásától, amit csak jól megalapozott gazdálkodással, annak nagyobb arányú fej­ lesztésével lehet biztosítani. Településünk általános fejlettségi szintje — a gazdasági fejlődés kimutatható, szép eredményei mellett — nagyon jelentős mértékben a már említett „árvizes” program tervezett feladatai megvalósításának a következménye. Továbbfejlődésünket azonban nagyobb mértékben kell gazdasági erősítésünkre alapozni. Ennek biztosítékát jelentheti a párt megyei végrehajtó bizottsága, járásunk 113

gazdasági fejlődésének gyorsítására hozott határozatának végrehajtása. E szerint az iparban kétirányú feladatot kell megvalósítani. Egyrészt meglévő üzemeinknél az intenzív fejlesztést, a minőség javítását kell előtérbe helyezni Másrészt új üzemek létesítése is szükséges. Ipari üzemeink Fehérgyarmaton települt kisüzemek. Hét jelentősebb van közöt­ tük Ezek más településeken működő vállalatok üzemegységei, gyáregységei. Három ipari szövetkezetünk is van. A termelési érték növekedése a hét üzemben az V. öiéves tervben a tervezettet általában meghaladta (3 ev alatt 52,7" 0-os növekedés volti, volumenében azonban mutatja a kisüzemi jelleget, hogy I97B-ban alig lepte túl a 400 millió Ft-ot. Sok még a tennivaló az intenzív fejlesztés, a minőség javítása érde­ kében. Még mindig gyengélkedő építőipari szövetkezetünk több irányú gondjai közüli nagyon jelentős a hagyományos építőanyagok egy részének, főleg a betonelemeknek a hiánya. Nincs mód arra, nem is feladatom kifejezni, milyen mesterkedésekkel pró­ bálnak az ország különböző területein hozzájutni ezekhez. Pedig e probléma túlha­ ladja azt, hogy ez csak a mi szövetkezetünk gondja legyen..Számunkra kisvárosunk fejlődése számára ez a — nagy írónk szavaival szólva — az újabb hiányzó egy kraj­ cár”, mivel mi arra kényszerülünk, hogy hagyományos módszerrel es anyaggal épít­ ve, döntően erre a kivitelezőre támaszkodva valósítsuk meg terveinket. Milyen köny-_ nyebbség lenne, ha ténylegesen megvalósulna folyamkavicsban oly gazdag terüle­ tünkön e hiányzó építőanyagoknak a gyártása, amik miatt most hónapok óta áll az állami lakások építése Összességében mintegy 2800 főt foglalkoztatnak az iparban A létszám 40Do-a nő 57°/n-a pedig bejáró dolgozó. Ez utóbbiakból adódik, a járáson belüli ingázok 13985 fő) nagyobb része akiknek 6B,3%-át fehérgyarmati munkahelyeken foglalkoztatják Számunkra nagyon jelentős megyei párt- és tanácsi szerveink elhatározása, amely gazdaságunk továbbfejlesztésének másik feladatát jelöli meg. szolgálva ezzel foglal­ koztatási gondjaink megoldását is. Fehérgyarmaton az 191)0, foglalkoztatásra váró munkaerő számára új és munkaigényes (élelmiszer-feldolgozó, gép-, műszer-, finom­ mechanikai) üzemek telepítése szükséges. Központi szerveink megalapozottnak tartják ezeket a törekvéseket. A 4/1975. (XI. 29) OT—PM—ÉVM számú együttes rendelet mellékletében Fehérgyarmat azon 12 település között van, amelyeket a Központi Területfejlesztési Alapból 1976—1980 kö­ zött támogatásra jelöltek ki. A kezdeti érdeklődő lépesek utáni különféle informáci­ ókból az tűnik ki, hogy a továbbhaladás határozottabb intezkedeseket követel, mert a központi támogatás felhasználásával eddig nem létesültek újabb munkahelyek Fe­ hérgyarmaton. Ipari szakmunkásképző iskolánkban örömmel szerveznénk azoknak a leendő szakmunkásoknak a beiskolázását, akikre a letelepítendő üzemek számíthat­ nának. Elkészült ipartelepítési tanulmánytervünk településünk déli részén 10 középés kisüzem elhelyezésére alkalmas területet jelöl meg A szennyvízcsatorna közel az iparterület határáig, a vezetékes víz az iparterületig kiépült. Településünk környéke vízfolyásokban gazdag (Tisza, Szamos, Túr), ami eddig nem hasznosult kellően. A kormány által 1971-ben meghatározott területfejlesztési irányelvek a terme­ lőerők területi elhelyezésének szempontjai között azt is tartalmazzák, hogy „ . . . a távoli ingázás körzeteinek központjaiban a munkahelyek megfelelő telepitese segítse elő az ésszerű foglalkoztatási lehetőségek megteremtését... a tartós munkaerő-feles­ leggel rendelkező területek központjaiban szükséges olyan munkaigényes iparágak korszerű kis- és középüzemeit telepíteni, amelyek igényeit a települések adottságai kielégítik". 1 14

Magunkra, környezetünkre értjük ezeket az irányelveket, Fehérgyarmatra, s a járásra, ahonnan 1950 es 70 között mintegy 12 ezer ember költözött el, zömmel ipart centrumokba Akkor is, most is természetesnek tartottuk ezt a folyamatot, pe­ dig tudtuk hogy az atrétegezódes munkaerő-átcsoportosulást igényel, amely gazdasági fejlődésünket más területekétől mérsékeltebbé teszi Az 1970-es évek nagyon jelentős fellendülése — amit úgy is fogalmaznak sokan, hogy lakosságunk évszázadok elmaradását pótolta — némileg csökkentette az elván­ dorlás ütemet, legalábbis a korábbi irányok és arányok lényegesen megváltoztak Ez érződött Fehérgyarmaton is A IV. ötéves terv időszakában megvalósított fejlesztések halasaként a járási székhely népessége évente 200 főt meghaladóan, 1971 és 77 között, fi ev alatt összesen 1309 fővel növekedett. (A mérsékeltebb fejlesztés idején, 1966 és 71 kozott, 5 év alatt mindössze 226 fó növekedés volt, ami éves átlagban mintegy 45 fő növekedést jelentett.) Ez a növekedés az utóbbi években a munkahelyek hiánya miatt csökken Határozott és eredményes erőfeszítések tapasztalhatók vonzáskörzetünk telepü­ lésein a munkaerő lekötése érdekében, a háztáji gazdálkodás szinten tartásával, f e j­ lesztésével Ennek ellenére az átrétegződés a mi vidékünkön továbbra is számotte­ vő méreteket ölt. A mezőgazdasagban foglalkoztatottak száma 1975-höz viszonyítva 18 " o-kai csökkent járásunkban. (Fehérgyarmaton ez idő alatt mintegy 50%-kal ke­ vesebb a mezőgazdasagban foglalkoztatottak száma, az összes foglalkoztatottak 13%-a dolgozik a mezőgazdaságban ) Az összes foglalkoztatottakhoz viszonyítva 1975-től a mezőgazdaságban foglal­ koztatottak aránya 57",o-rol 43%-ra csökkent. (Fehérgyarmatot nem számolva a j á ­ rásban meg mindig az aktív keresőknek 56,8^a-a a mezőgazdaságban dolgozik.) A fel­ szabadult munkaerő optimális felhasználása vonzáskörzetünkben nem valósulhat meg, mivel Fehérgyarmaton a munkahelyek fejlesztése csökkeni. Az általános iskolát végzettek közül kicsi a tovább nem tanulók aránya A kö­ zépiskolát végzett es tovább nem tanuló fiatalok elég nagy számban más települé­ sen kénytelenek munkát keresni. Ipari tanulóinknál is tapasztalható ez a probléma. A munkaerő-felhasználást kor­ látozó intézkedések ipari szövetkezeteinkre kedvezőtlenül hatnak. A VI. ötéves tervidőszakban az ifjúság körében évenként 450—500 fő munkába lépőve! számolunk, ami az 5 év alatt 2250—2500 fő munkaerőforrás. A természetes pótlások, valamint a meglévő üzemek fejlesztési célkitűzéseire figyelemmel, ifjúsági munkaerőforrásunkból 1200—1300 főnek nem tudjuk megoldani a foglalkoztatását. Ehhez, ha az előző évekétől csökkenő arányban is, mindenképpen társul a mezőgaz­ daságból felszabaduló munkaerő. Azok a célok és feladatok, amelyek kisvárosunkra várnak, s amelyek valóra vál­ tását párt- és állami szerveink is segíteni határoztak el, üzemek telepítésének hiá­ nyában nem valósulhatnak meg, a számunkra kedvezőtlen tendenciák kifejlődéséhez, fokozódásához vezetnek. A járás lakónépessége továbbra is csökken. Fehérgyarmaton a lakónépesség nö­ vekedése ellenére a beköltözések és elköltözések aránya negatív. 1978-ban 110 fő köl­ tözött be, az eiköltözottek száma viszont 185 fő. Az elköltözöttek 50°o-a nagyobb vá­ rosokban telepszik le, főleg Budapesten, Debrecenben, Nyíregyházán. Az eiköltözottek zöme 20— 30 év közötti fiatal, s a 30—40 év közöttiek aránya szintén magas Ismerve a termelőerők területi elhelyezésének, az ipar telepítésének az irány­ elveit, népgazdaságunk helyzetét, valamint kisvárosunk feladatait, felelősségét a po­

litikai, társadalmi, gazdasági célok megvalósításában, nyilván sokoldalúan mérlege­ lendő tennivalók ezek. 115

Néhány probléma fölvillantana ez — annyi, szamunkra jó, értékes döntés után —, a jogos türelmetlenség igényével Költségvetési logalommal kifejezve: ezek nen „vonal alatti" problémák, hanem továbbfejlődésünk lényeges elemei.

Király Zoltán: Csrrsei öreg (olaj).

116

C ZAKŰ J Á N O S :

A múlt és a jelen Vásárosnaményban Napjaink felgyorsult anyagi, társadalmi fejlődése folyamatosan változtatja meg a történelmi múlttal rendelkező települések arculatát. Ez alól nem képez kivélelt Vásórosnaménv sem Hazánk észak-keleti részén, a Tisza—Szamos—Kraszna folyók torkolatától dél­ keletre, ahol a kötött agyagtalaj észrevétlenül szökik ál a nyírségi homokba, larkállanak a fővárostól talán legtávolabbra eső Vásárosnamény háztetői. E vidéken, így Vásarosnamény térségében is — a településhálózat kialakulására, későbbi fejlődésére döntő hatással a mezőgazdasági termelőerők fejlődése volt. A folyók közelében a föld­ művelés, a nagy kiterjedésű legelőkön az állattenyésztés fejlődőit tradicionális üzem­ ágakká. A termékfölösleg értékesítése — fuvarozással és a lábon járó áruval — az Alföld és az északi hegyvidék közötti kereskedelmi útvonal, mely e két nagy földrajzi táj között az állandó kapcsolatot jelentette. Ebben a forgalomban kiemelkedett Vásáros­ namény szerepe, meri e kereskedelmi forgalom szempontjából fontos átkelőhely ala­ kult ki a Tiszán Vásárosnamény és Gergelyiugornya között. ....... 1433-ban Zsigmond király Szepesi Lászlónak tiszai révjogot és vámjogot adományozott, melyet a község urai 18114 ig b irto k o lta k ...” Századokon át révjárat, IH38-tól híd bonyolilotla le a tiszai átkelőhelyen a forgalmat A mezőgazdasági termelőerők fejlődésének lehetőségeit és korlátáit egyaránt a földesúri nagybirtok jelentette Vásárosnamény földesurai századokon át voltak min­ denfajta gazdasági és társadalmi változás meghatározó tényezői. A XIV. században a Lónyay és a velük rokon Naményi család jutott jelentősebb földbirtokhoz, 1713-től már az Eötvös család birtokol nagyobb területet. E család ajándékozta meg a magyar nemzeti kultúrát Eötvös Józseffel, az íróval és kultúrpolitikussal, s Eötvös Loránddal, a fizikussal A társadalmi progresszió e gazdasági-társadalmi korlátái között is Vásárosnamény és a környező községek lakói tevékeny részesei voltak a forradalmaknak: „...1437-ben a parasztok zendülése erőteljes lendületet vett Tarpai Márton pa­ rasztbíró vezetésével: mint az árvíz terjedt, s az ellene forduló nemesekre a parasz­ tok kíméletlenül le c s a p la k ...” „ ...m id ő n Kemény fejedelemnek neje, Lónyay Anna 1669 ben az akkori háború­ ban hadi műveleteire... váron kívül a naményit is felhasználta... ennek is elren­ deltetett lebontása ” hűtlenség miatt a községet is elkobozták a Lónyayaktól. ....... 1703 június 18-án Rákóczi tiszántúli földről bocsátotta ki a vármegyéket is fegyverbe szólitó manifesztumát, a -Naményi Pátens--!, melyben felszólítja » . . . N Szabolcs vármegyének minden rendű lakosait-, hogy »a közügyet közfegyverrel- vi­ selje.” 1H4B 49-ben — bár kis számmal — a szabadság zászlai alá sereglettek Vásárosna­ mény lakói is. majd 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság e vidéken 33 napra rö­ vidült időszaka direktóriumaiban küzdöttek az igazságosabb, emberibb társadalomért. 117

A Horthy korszak terrorja kányszerítette panaszait innen hozta ország-világ tud­ tára Bartha Lajos, Kun András, Csapó József. . . A kapiLalizálódás e vidéken csak lassan haladt előre. A XIX. század második fe­ lében, de a századfordulót követően hosszú időre alig lépte túl a céhrendszer kerete­ it. Az ipar e vidéken nem talált nyersanyagot, csak szeszfőzde, malom, téglagyár lé­ tesült. A gazdaság nagybirtokhoz kölött érdekviszonyai csak a kisipar és a kiskeres­ kedelem számára engedlek életlehetőséget. l93B-ban 36 kisiparos és 80 kiskereskedő dolgozott Vásárosnaményban. E társadalmi viszonyok közepette az iparosítás, a tár­ sadalmi struktúra átalakulása nagy fáziskéséssel bontakozott ki. Változást, gyorsított üteműt a község 1944. október 30-i felszabadulása indított el. A súlyos történelmi örökség, a gazdasági és társadalmi elmaradottság fokozatos el­ tüntetése egy dinamikus fejlődési folyamatban bontakozott ki. Ennek egyik döntő láncszeme, hogy a település fejlődésének múltbeli meghatározó tényezője (a mező­ gazdasági termelőerők fejlődése) mellé minőségileg új tényező lépett: a község iparo­ sítása. A II. és a III ötéves tervben eszközölt jelentősebb ipari beruházások összege meghaladta a 300 millió forintot. Foglalkoztatási sruktúrájában, a termelés anyagi műszaki bázisában, szerkezetében megváltozott gazdaság alakult ki. Három szövetke­ zetből alakult 1500 tagot számláló, 6894 hektáron gazdálkodó mai nagyüzeme, a Vö­ rös Csillag Termelőszövetkezet biztos jövedelmet nyújt tagjainak, gazdaságát tudo­ mány eszközeivel is gyarapító szövetkezet lett. Korszerű agrotechnikai, termeléstech nikai eljárásai már példát adnak más gazdaságoknak is. Ipari bázisunk alapja a faipar. Az ÉRDÉRT Vállalat 3 telepe, a FEFAG ládaipari üzeme szilárd Ipari bázissá fejlődött. Szép jövőt sejtető — a már hagyományokkal is rendelkező — VOR és IGV telepe a jelen idejű beruházásaival. Ezek mellett több kisebb-nagyobb üzem erősíti Vásárosnaményban az ipar bázisát, mely együttesen öt és félezer embernek ad kenyeret. Az ipartelepítéssel párhuzamosan, fokozatosan alakultak ki azok a kommunális, szociális ellátást nyújtó feltételek, melyek az emberibb élet feltételeit hozták létre e településen. Megváltozott a település arculata, az iparosodás és a mezőgazdasági nagy­ üzem következményeként a társadalmi struktúrát alkotó elemek aránya (csökkent a mezőgazdaság munkaerő kibocsátása, jó lehetőség alakult ki a munkásság számbeli és aránybeli növekedésére, a lakónépesség megtartására, illetve növelésére, slb). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 18 1969. NET. számú határozatával 1969. június 1-i hatállyal egyesítette Vásárosnamény, Gergelyiugornya és Vitka köz­ ségeket V á s á r o s n a m é n y néven. Ezt követően Szabolcs csa a 41/1970. T. sz. határozatával Vásárosnaményt nagyközséggé nyilvánította, s ez­ zel a jogi aktussal megalapozta a több mint 8000 főt számláló település továbbfejlesz­ tésének realitását. A Gergelyiugornyával ás Vitkával megnövekedett Vásárosnamény neve folyamatosan ás fokozatosan vált megye- és országszerte ismertté. Kezdetben földrajzi környezete, fekvése, folyói, hídja tették ismertté, később — a szocializmus gazdasági alapjainak létrehozását követően — ipari és mezőgazdasági üzemei, üzemei­ nek termeket, továbbá kórháza, középiskolája, közművelődési intézményei öregbítet­ ték hírnevét A múltbeli fejlődés, az előtelepülések öntörvényeik szerinti fejlődése, az egye­ sített nagyközség 10 éves átalakulási folyamatainak dinamizmusa volt összetevője an­ nak, hogy Vásárosnamény 1979. január 1-től város lett. Városunk egyik legfantnsahh jellemzője a nagy fokú térbeni elhatárolódás. A város alkatát, szerkezetét mintegy 10 éves előtörténettel három régebbi település (Gergelyiugornya, Vásárosnamény, Vitka) közigazgatásilag történt egyesítése alapozta meg. E sajátos képződmény ténybelileg is meghatározza a városképet. 118

A három település földrajzilag szorosan kapcsolódik, természetesen gazdaságiig, kommunális, szociális téren is. A vásárosnaményi és vitkai városrész összeépült, míg a gergelyiugornyai városrész természetes határa — a Tisza, Kraszna, Szamos árterü­ lete választja el — olyan akadály, amely távlatokban sem küzdhető le. A gergelyi­ ugornyai és vitkai városrészek fejlődését az egyesülés előtti időszakban is nagy mér­ tékben befolyásolta Vásárosnamény közelsége, vonzó hatása. E települések már ko­ rábban is egyre erősebb szálakkal kapcsolódtak Vásárosnaményhoz, mert a munka­ erő foglalkoztatására itt volt lehetőség, s a külső területek szolgáltatásának hiányát részint Vásárosnamény tudta biztosítani. Ennek ellenére még mindig nem tekintik a vitkaiak, a gergelyiugornyaiak magukat vásárosnaményinak, egyre ritkábban, de még tapasztalható olyan orientálódás, hogy Vásárosnamény belterületén akarnak építkez­ ni, telket vásárolni, mert Vitkát. Gergelyiugornyát kissé távolinak tartják. Igaz, tele­ pülésünk nagy területen fekszik, átmérője közel 9 km. Vásárosnamény iparának fejlődése is sürgette a 3 község egyesülését. Ma már Vásárosnamény olyan ipari háttérrel rendelkezik, amely több mint 5000 embernek biztosít állandó és jó megélhetést. Ez az ipari fejlődés nem állt meg, mert a VOR, az IGV Jelenlegi fejlesztései igénylik kb 800 fő új munkaerőnek a munkába állítását, és ennek egy részét a városon kívülről kell biztosítanunk. Annak ellenére, hogy a vá­ rosban Is megtalálható még kb. 4—500 munkaképes korú, nem kereső. — de ezek be­ vonása a termelésbe csak úgy lehetséges, ha az üzemekben megfelelő anyagi, szociá­ lis körülményeket teremtünk. Részint ezek foglalkoztatását nem is nagyon szorgal­ mazzuk, mivel többségük a háztáji termeléssel összefüggő területen dolgozik és az ipari foglalkoztatottság révén a háztáji termelés csökkenne, ami jelenleg nem kívána­ tos. A 70-es évek elejéhez viszonyítva sokat fejlődött a munkahelyek szociális, kom­ munális ellátottsága. Az üzemek egyre többet fordítanak a munkahelyek korszerűsí­ tésére, tudatában vannak annak, hogy a munkaerőt megtartani és megbecsülni egyre korszerűbb feltételek mellett lehet. Ezt felismerve bővült a FEFAG vásárosnaményi Ládagyára. Az üzem korszerű üzemcsarnokot épített, oda korszerű gépeket telepített, amelynek hatékonysága lényegesen meghaladja a korábbiakat. Ifjú városunknak is — mint minden más településnek — gondja a lakáshiány. Ma több mint 2D0 család vár elhelyezésre. Gyors megoldásra nincs lehetőségünk, en­ nek oka többek között az építőipari kapacitás hiánya. Az V. ötéves tervben tervezett 78 db célcsoportos lakásból ez ideig 6 db nyert áladást. A lakásszövetkezeinek 24 laká­ sos társasházra elkészült terve van, de évek óta nem tudják a kivitelezést megkezde­ ni kapacitás hiányában. Hasonló gondok vannak az OTP-lakásépítkezésekkel is. Gon­ dunk továbbá az, hogy az építőipar technológiája rohamosan fejlődik, ez együtt já r a beruházási költségek növekedésével, de ezek fedezete nem növekedett. A gondjainkon úgy kívánunk segíteni, hogy a vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezetét támogat­ juk ás ösztönözzük építőipari kapacitásának növelésére, s ezen túl szélesebb körben kívánunk lehetőséget teremteni a magánházépítésre telek biztosításával. A 10 évvel ezelőtti közigazgatási egyesülés zökkenő nélkül zajlott le, akkor mind­ három község lakossága tudatában volt annak, hogy ez a településre kedvező hatás­ sal lehet. Ténylegesen javult a szolgáltatás, a közigazgatás hatékonysága. Hozzá kell tenni, hogy nem gond nélkül. Nyolc évre volt szükség ahhoz, hogy Vitka (és Olcsva városkörnyéki község) egységes vízhálózattal kapcsolódjon a belső városmaghoz. Ugyanakkor ez hiányzik a gergelyiugornyai városrészen, melynek feladatai a VI. öt­ éves tervre húzódnak át. Ezzel egyidőben nem oldható meg a szennyvízelvezetés, mi­ vel ez külön önálló beruházást igényelne Gergelyiugornya esetében és hatalmas ösa1 19

szeget emésztene fel. A vitkai területen távlatokban a szennyvízelvezetés megoldha­ tó a jelenlegi szennyvíztelephez kapcsolódva. A közművesítés fejlesztésében gondunk a szétszórt település, különösen a gergelyiugornyai városrészben. A korábbi időszakban hiányzott a tervszerű községfejlesz­ tés, nem tudták biztosítani a többlettelkek bevonását a lakásépítési programba, s emiatt a lakások elszórtan épültek meg. Gyakran 3—4 lakás alkot egy-egy utcát. így a közművesítés is költséges a város számára. Amellett, hogy a két városrész fejlődésé­ ben fellelhetők a pozitív tendenciák, különbségek is jelentkeznek. A „belvárosban" vannak a közintézmények, egészségügyi létesítmények, szolgáltató egységek, korszerű iskola, stb. Addig a két városrészben hiányoznak az oktatás korszerű feltételei, több­ ségében szükségtantermekben folyik az oktatás. Óvoda, bölcsőde más célra épített la­ kások átalakításából létesült. Ezek sem gazdasági, sem higiéniai, egészségügyi köve­ telményeknek nem felelnek meg. Emellett mennyiségben sem tudják kielégíteni az igényeket. Addig, míg a belső városrészben minden igényjogosult gyermeket fel tu­ dunk venni óvodába, addig a gergelyiugornyai és vitkai területen férőhely hiányában el kell utasítani a jelentkezőket. Célunk, hogy valamennyi gyereket — a cigány gyer­ mekeket is beleértve — óvodába járassunk. Az iskolahálózatunkra is kedvezőtlenül hat településünk tagoltsága. Városunk 1355 tanulójának 3 általános iskolában tudunk elhelyezést biztosítani. Az I. sz. álta­ lános iskola a belső városrészben működik 800 főn felül, míg a két másik iskola 200—210 főt foglalkoztat. Az 1. sz. általános iskola az idén 12 tanteremmel bővül, de így sem csökken lényegesen a zsúfoltság, mivel nagyon sok, Vásárosnaményban dol­ gozó szülő is ide kívánja gyermekét járatni. A 2. sz. és 3. sz. iskola kisebb létszám­ mal, de hasonlóan zsúfoltan dolgozik. Gergelyiugornyán 4 tanteremben 8 tanulócso­ portot foglalkoztatnak. Vitkán a tanulócsoportok számához arányosan igazodik a tan­ termek száma, de 6 tanterem szükségterem. Mindegyik iskolában osztott tanítás fo­ lyik, mégis színvonalkülönbségek mutatkoznak. Az 1. sz. iskola nyelvi és természet­ tudományi laboratóriummal rendelkezik, s kialakult a szaktantermi hálózat. A 3. sz. iskolában szaktantermek működését alapozták meg, de a 2. sz. iskolában erre nincs lehetőség. A 91 nevelő mind szakképzett, de gundol okoz, hogy a szakos ellátottság nem egyszintű. Míg az 1. sz. általános iskolában 100" n a szakosan leadott órák ará­ nya, addig a többi iskolában 80n« körüli. A helyzet változtatására a külső kerületek­ ben kívánunk fejleszteni. Körzethatárok módosításával növelni kívánjuk a 3. sz. is­ kola létszámát. Gergelyiugornya, Jánd iskoláinak a körzetesítését is tervezzük, amire a VI. ötéves tervben lehetőséget nem kapunk. Az 1. sz. általános iskola mellett gyógy­ pedagógiai kisegítő iskola működik 70 fővel. Igen hasznos és szükséges. Gondot okoz itt is a település széttagoltsága. A retardált és debilis tanulókat még mindig csak 6 órás korrepetálással készítik fel a gyógypedagógiai vizsgákra a 2. sz., 3. sz. általános iskolák. A tanulók bejárásának biztosítása lenne a megoldás. Ennek lehetőségét keres­ sük. A közművelődési intézményhálózatunk megfelelő. 1975-ben épült korszerű mű­ velődési ház, amely igen szép eredményeket mutat fel a tartalmi munkában is. Az el­ helyezés kivételével hasonlókat lehet elmondani, a városi könyvtárról is. Az igényt mind a két intézmény a város egész területén ki tudja elégíteni. E mellett a két vá­ rosrészben a régi művelődési házak adottak, ezen belül klubkönyvtárak működnek, ennek ellenére a tárgyi és személyi feltételek nem kielégítőek. Az alapellátást mind­ két városrészben tovább kell fejlesztenünk ahhoz, hogy a jogos igényeket kielégítsük. Ha a fejlődést tendenciájában nézzük és látjuk is, mégis találkozunk visszaeséssel is. Gergelyiugornyán a filmvetítést be kellett szüntetni gazdaságtalansága miatt. 12U

A középfokú oktatást Vásárosnaményban a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és a fehérgyarmati szakmunkásképző intézet kihelyezett osztályúi szolgálják. A gimnázium területünk, a Beteg középfokú képzésének megoldására hivatott. Ezt a szerepet egy­ re jobban tölti be. A fakultatív oklaLás bevezetésével, néhány szaktárgyban jobb ne­ velő beállításával tovább növekszik középiskolánk eredményessége. Régi vágyunk, hogy az ipari szakmunkásképző iskolánk önállóvá váljon. A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregysége, a VOR, a Faforgácslapgyár és az IGV írógép gyára megte­ remtette azt az ipari hátterei, amelyre önálló szakmunkásképző intézetet lehel építeni. Városunk egészségügyi ellátása kisebb foltoktól eltekintve jobb az átlagnál. 5 or­ vosi körzet, ö település és egy tanya ellátását biztosítja. Egy-egy körzetre 2820 fű esik. Vásárosnamenyban modern kórház 5 osztállyal működik. A szakrendelési órák száma 60 óra nap. Pozitív lovábbá. hogy a gergelyiugoi nyai és vitkai városrészekben is önálló orvosi lakás, rendelő áll a lakosság rendelkezésére A belső városrészen az orvosi rendelők elhelyezése knlikán aluli, szűkek ős zsúfollak, 2 rendelő bérlemény A körzeti orvosi rendelők nem biztosíthatják azokat az igényeket és elvárásokat, ame­ lyek az alapellátásban ma már követelményként jelentkeznek. A VI. ötéves terv programjában szerepel a központi rendelő megépítése Ez nem­ csak az alapellátás színvonalasabbá tételét, hanem a betegellátás folyamatosságai, ezen belül az alapellátásban ma már elengedhetetlenül szükséges műszerek használa­ tát is lehetővé teszi. Városunk életének gyorsan fejlődő ága az idegenforgalom. Városunk múzeuma, történelmi emlékei, tiszai strandja, a beregi láj hagyományai, emberi emlékei, sa já ­ tos földrajza egyaránt vonzó a szépet, a nyugalmat kereső emberek számára. A Tisza-part fejlesztése távlatokban szükségszerű a jelenleginél nagyobb mér­ tékben is, mivel hétvégeken 10—15 ezer ember is megfordul itt. s a jelenlegi szolgál­ tatás ezzel a rohamos fejlődéssel már képtelen lépést tartani Az utóbbi időszakban évről évre ismétlődő árvizek kizárják annak lehetőségét, hogy a sajal. illetve közpon­ ti alapból az árterületre építkezzünk. Ezért célunk a következő időszakban, hogy a töltésén kívül, védett területen a megépülő meleg vizű fürdő közelében fejlesszük a vendéglátás egységeit. Ma még gond a Tisza-parti strand megközelítése azoknak, akik vonattal erkeznek Vásárosnaményba. Ezért azon munkálkodunk, hogy a helyi autó­ buszjárat létrehozását mielőbb elérjük. Ezt nemcsak az üdülők igénylik, hanem az a 2—3 ezer ember is, akik naponta ingáznak a gergelyiugornyai, vitkai városrészből oda, illetve vissza. A fejlődésnek ezzel a minőségében új tendenciájával folytatódik a történelem Az átmenet egyik minőségéből a másikba nem valamiféle automatizmus. Városépítő munkáról van szó új tartalommal, az ország nagy egységét irányító politikai célkitű­ zések szellemeben és azok keretei között. E munkához szükségesnek tartjuk segíte­ ni az emberek anyagi felemelkedését, hogy minél több embernek legyen helyben mun­ kahelye, jo lakása, eletet megkönnyítő anyagi javak álljanak rendelkezésére, s élete minősegének megváltozásait szellemi örömök is jelentsék. Ezt akarjuk az emberekért, az emberekkel

121

122

Történelem G. K O VÁ C S T I B O R :

A Jósa A n d rá s k iállítása

M ú zeu m

új rég észeti

Hogy mit fejez ki a szó. múzeum, sokan és sokféleképpen határozták meg, tudo­ mányos objektivitással jelölve ki helyét a társadalom intézményrendszerében, szere­ pét az egyetemes művelődéstörténet értékeinek őrzésében, közkinccsé tételében. Hogy mit jelent a múzeum korunk emberének, arról pedagógusok, művészek, tudósok, esz­ téták írtak és beszéltek világszerte. Hogy ténylegesen mi a múzeum szerepe a jelen társadalmi valóságban, az talán azokból a „látogatókönyvekből" olvasható ki. ame­ lyekbe egy-egy kiállítás élménye hatására ki-ki szókincse és vérmérséklete szerint beírta reflexióit. Sok tízezer mozaikszemből kialakuló kép ez Bár igaz, a múzeum alapvető feladata — a múlt emlékeinek feltárása-összegyűjtése. bemutatása a jelen, megőrzése a jövő társadalma számára — évszázadok alatt alig változott. A „mit. hogyan, kinek?” gyüjteni-őrizni-bemutatni viszont mindig az adott kor ill. társadalmi rendszer függvénye volt. Már csak azért is, mert a múzeum helye és szerepe meghatározott az adott társadalom intézményrendszerében Nem csak a feltételeket teremti meg az összességében enciklopédikus ismeretanyag é l­ ményszerű befogadására, hanem korábban elképzelhetetlen intenzitással tevékenyen részt vesz annak közvetítésében. A távoli múlt tárgyi emlékeit feltáró, évezredek-évszázadok történéseit re­ konstruáló régészet alapításuk óta napjainkig jelentős helyet foglal el múzeumaink te­ vékenységében. Ma már szinte természetes, hogy hétről hétre szenzációs régészeti felfedezésekkel lepik meg a lapok olvasóikat hiszen a gépesített mezőgazdasági mű­ velés és az országszerte szaporodó építkezések már-már naponta hozzák felszínre a távoli idők emlékeit. Ősi települési és temetkezési helyeket, épületmaradványokat, éremleleteket. Mind többen kerülnek közvetlen kapcsolatba ily módon is történeti é r ­ tékű tárgyakkal, mert a múlt „alattunk fekszik”, olykor 1—2 méter mélységben, és néhány köbméter föld eltávolításával időben több ezer évet hidalhatunk át. A XX. század embere hirtelen szemben találja magát általunk nem ismert nevű őskori né­ pek, a római kor vagy a magyar középkor tárgyi emlékeivel. Kevesen tudják magukat kivonni a pillanat hatása alól, ha évszázadok úta hábo­ rítatlanul fekvő sir, házmaradvány bukkan elő a földből Ki meghökken a csontváz láttán, ki elcsodálkozik egy finomra díszített agyagedény szépségén, mások hitetlen­ kedve szemlélik az ölvösremeknek beillő honfoglalás kori ékszereket, vagy a mai ké­ ziszerszámokhoz hasonló munkaeszközöket. Az első meglepetés elmúltával, a „ráesődálást" követő percekben dől el a megbolygatott sír, a földgyalulógép útjába kerülő épületmaradvány sorsa. És ez átlói függ, vajon tudja-e a találó — építőmunkás, trak­ toros, telkén fát ültető—, hogy a véletlen révén a múlt becses emlékével került kéz■ E l h a n g z o t t 1979. j a n u á r 2 5 - á n , a J ó s a n y itó ján .

A ndrás M úzeum

új

régészen

állandó

k iá llításán ak

meg­

123

Kiállítási részlet.

zelfogható közelségbe. Még ha tudja is, tisztában van-e azzal, ha betemeti vagy el­ pusztítja, talán jóvátehetetlen kárt okoz, hiszen csak a régész által megfigyelt, hite­ lesen feltárt „lelet" válhat igazi történeti forrásanyaggá. Íratlan vagy írott forrássá, amelyre építve a szakember megeleveníti távolba nyú­ ló évezredek, századok történetet, majd tárgyakkal, fényképekkel, rajzokkal illusztrált kiállításokon közkinccsé teszi a szaktudomány eredményeit. Az országot behálózó tervszerű feltárásokból és a véletlenül felszínre kerülő emlékek nyomán végzett ásalasokból származó forrásanyagra épülő régészeti (történeti) kiállításaink nemcsak megelevenedő múltunk kincsestárai, bizonyítékai annak az érdeklődő megbecsülés­ nek is, amellyel korunk embere visszatekint a megelőző társadalmak produktumaira, századok, évezredek történéseire. Szemlélteti ezt az a lény is, hogy az elmúlt évek­ ben 15—15 millió ember tekinti meg múzeumi kiállításainkat. S ami a számszerű adatnál sokkal fontosabb: többségük meglátogatja azokat a régészeti bemutatókat i*. amelyek a történelmi tudatformálás, az esztétikai nevelés tömegeket mozgató fontos eszközei Legalábbis azzá kell válniok egyedenként és összességükben is. Oly módon, hogy mindar.nyiunkban tudatossá váljék a hazánk területén élt népek és a magyar nép hagyatékának megbecsülése. És nem csupán azért, mert minden földben rejlő emlék társadalmi tulajdon és védelmüket törvény biztosítja, önm agában ez kevés, többről van szó. Valahol mélyen igaz, amit m ár annyian és oly pontosan megfogal­ maztak: a múlt ismerete nélkül nem érthetjük meg teljességében a jelen társadalmi valóságát, s nem tudjuk reálisan felmérni feladatainkat a jövő távlatában. Hadd fordítsam most közvetlenebbre a szól! őszinte örömömre szolgál itt, a pati­ nás múltú múzeumhoz méltó új épületben megrendezelt. reprezentatív kiállításon vi\2i

szontlátm azon tárgyakat, amelyek közül sokat c ;v E t m i gyükül nőkként — éjszaká­ ba nyűiben — rajzolgattam, ismerkedve e táj őskori népeinek ránkmaradt emlékeivel Es élményt jelent felfedezni z z utóbbi évtizedek megannyi új leletét, koztuk a már határainkon túl is híressé vált rekamazi . s i r kinagyított fényképét vagy a nngyecsedi monostor interpretált tárgyi emlekeit. Hiszen. hasonló elménvl es az új ismeretek tarhazát jelenii mmdannyiuknak p szép kiállítás. Köszönet érte rendezőinek. Abban a reményben adom át tehat a je ­ lenlévőknek és jövőbeni látogatóinak, hogy betölti azt a szerepet, amelyet a múzeum alapítója. Jósa András — aktualitását máig nem vesztve — így fogalmazott meg 1892ben: „A régészet már eddig is óriási szolgálatot tett a történelemnek... Nagy értékű tudományos célokat szolgálunk tehát, ha megyénk régiségben gazdag talaját felkutat­ va összegyűjtjük az értékes dolgokat Kövessük tehát volt nagyjaink példáját e téren. Olyan megve. mint Szabolcs, mely annyi kiváló férfit adott a hazának, lehetetlen, hogy a közmuvelodesben bármi téren is hátra maradhasson.”

Szabó László: Múzeum (tolirajz).

D A N K Ó IM R E :

A nyírmadai vásárbírói pecsét A/, utóbbi időben az árucsere kerdesemek kutatása örvendetesen elöiérbe került Ennek magyarázatát abban találhatjuk meg, hogy mostanában vált világossá; az áru­ csere a maga sokrétűségével, szeles korú összefügéseivel azok közé a tárgykörök kö­ zős tartozik, amelyek az életmódra, az életmód változásaira a leglöbb és legmegbíz­ hatóbb felvilágosításokkal szolgálnak.* Ez a felismerés különösen a néprajztudomány­ ban váltott ki nagy érdeklődést az árucsere közvetlen es különösebben nem szervezett, valamint szervezett formai után A szervezett árucsere legismertebb fajtái a piacok és vásárok Ezek korszerű kutatása is megindult és mát eddig is szép eredményeket ho­ zott * Az alábbiakban egy, az árucsere körébe tartózó részletkérdéssel fogunk foglalkozni. Ennek a részletkérdésnek azonban egy sajátos körülmény nagy jelentőséget kölcsönöz. A debreceni Református Kollégium történeti gyűjteményében, T a k á c s B é l a múzeum­ igazgató segítségével rátaláltunk Mada — Nyirmada — vásárbirói pecsétjére 1 Turu­ lunkkal ez az első ismert vásái bírói pecsel; legalábbis a szakirodalom eddig egyet sem ismertetett. Nyilván valóan nem ez az egyetlen vásárbírói pecsét, hiszen a nyirmadaina! jelentősebb, nagyobb forgalmat lebonyolító vasárok bíróinak is bizonyára volt pecsétjük, de figyelmünket ezek furcsa véletlen folytán elkerülték, és így nincs tudomásunk róluk

A pecsétnyomó. 126

A vésett pecsétlap.

Mielőtt a nyírmadai vásárbírói pecsétet részletesen ismertetnénk, néhány szóval szólnunk kell a nyírmadai vásárról és a vásárbírói intézményről. Nyírmada — Mada — a középkorban Szatmár megyéhez tartozó település, kör­ nyezetéből korán kiemelkedett jobbágyközség. M aksay Ferenc a középkori Szatmár megyéről irt alapvető munkájában egy 1468-ból származó adatra hivatkozva azt ír­ ta Madáról, hogy „lakosai magukat szinmagyar voltuk ellenére hospeseknek nevezik es a közönséges falvaknál nagyobb autonómiával rendelkezett".’ Ez a nagyobb auto­ nómia különösen hospes (vendég, telepített) lakosság esetében, több más mellett, ál­ talában vásártartási jog adományozásában nyilvánult meg Számos kutatás eredmé­ nyéből viszont meggyőzően állíthatjuk, hogy a vásártartási jog együttjárt a mező­ városi státus elnyerésével, illetve tudjuk, hogy vásártartási joguk mezővárosoknak volt.’ Sajnos Mada középkori vásáráról nincsen adatunk, csak következtetni tudunk rá, egyrészt a fentebb említett mezővárosi fejlődésből, másrészt a XVIII. század de­ rekán elnyert vásárjogából, ami minden bizonnyal korábbi, időközben állandósult állapotokat — a szokásjogot — legalizálta Mada mezővárosi fejlődésével kapcsolatban M aksay a hasonló fejlődésit Vaját idézi. Azt mondja, hogy a középkori Szatmár megye Nyírséggel határos részén né­ hány mezőváros is kifejlődött. „Ha okleveleink Madát és Vaját, a legnagyobb kisnemestelepeket nem is nevezik oppidumnak. előbbinek bírái s esküdtjei, utóbbinak vásártartásjoga volt' A fenti idézetből tárgyunk szempontjából fel kell figyelnünk arra, hogy Madának a középkorban bírái és esküdtjei voltak. Azaz egy időben több, egymástól munkakörük szerint megkülönböztethető bírája, például főbírója, malom­ bírója, székbírója stb., esetleg vásárbírója is volt. Ha nem így állott volna a helyzet, akkor is valamelyes bizonyíték ez a megfogalmazás Mada középkori vásárai mellett. Mert az is lehetséges, számos analógiával igazolható, hogy az esküdtek egyike, eset­ leg az esküdtek egy kis csoportja látta el a vásárbírói tisztet. Mada 1746. január 19-én kapott vásárszabadalmat.' Ekkor Nagy-Mada néven em­ legették, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy környezetéből nagyságával, bizonyos központi szerepével kiemelkedett. Bizonyára nem tévedtünk, ha ebben a viszonyla­ gos nagyságban, központi szerepben Madának már a középkorban létezett vásárának is jelentőséget tulajdonítunk. Régi vásárról lehet itt szó mindenképpen, mert külön­ ben alig vnlna magyarázható a madai vásár X V II1. századi gyors fejlődése sem és Mada valóságos, nevében, rangjában is mezővárossá való fejlődése. Madán például a vásártörténet, a kereskedelem szempontjából nagyon fontos zsidóság korán megje­ lent. a XVIII. század elején már számos zsidó lakosa, sőt, 1780 táján már önálló rab­ bija is volt." Fényes Elek, igaz, hogy száz év múlva, de nyilvánvalóan korábbi isme­ retekre is alapozottan, 1851-ben azt írta róla, hogy „magyar mezőváros” és „itt neve­ zetes marhavásárok történnek".10 A vásárbírói intézmény, illetve valamilyen formája minden vásárt tartó helyen kifejlődött.'1 A vásárbíró feladata volt a vásárok előkészítése (a vá­ sártér alkalmassá tétele, a vásár kihirdetése a környező helységekben, a vasárvám-helypénz beszedése, a vásár rendjének biztosítása, a vasáron elköve­ tett bűnök feltedése és megbüntetése, igazságtétel a veszekedő vásárosok között, elszámolás a vásárjövedelemmel stb.) és zavartalan megtartásának biztosítása. Na­ gyobb települések és jelentősebb vásárok esetében a vásárbíró nem egymaga látta el sokrétű feladatát, hanem társai is voltak. Bizonyos munkák elvégzésére (például helypénzszedés. a közlekedési rend biztosítása, a közlekedés irányítása stb.) több-ke­ vesebb embert alkalmazott. Ilyen esetekben a vásárbíró fenntartotta magának a vá sári bíráskodást és a vásári okmányok kiállítását (vizák = menetlevelek, a mai járlatlevelek ősei). Ez utóbbi tevékenységéhez pecsétet használt. Ügy tűnik, hogy az 127

esetek többségében a vasárbirónak nem volt saját, külön pecsétje, hanem a város pecsétjét használta vagy egyáltalán nem használt pecsétet, esetleg családi pecsétgyű­ rűjével hitelesítette a kiadott iratot. Ezek előrebocsátásával mutaljuk be a madai vásárbfroi pecsétet, jobban mondva pecsélnyomút A pecsétnyomó 11,5 cm hosszú, nyolcoldalú vashasáb, amelynek keskenyedő végén vékony, domború gyűrűabronccsal elválasztva, kiszélesedő pecsétfej található A pecsétfejet 2 mm vastag. 28 mm átmérőjű, kerek pecsétlap zarja. A pe­ csét másik vége kissé szétvert, a szélek mérsékelten visszagyűrtek. A jó állapotban lévő pecsétet formája, megmunkálása XVIII. századinál korábbinak tünteti fel. S a j­ nos, sem a pecséllapon, sem másutt nem található rajta dátum. Különben a pecsét­ lapon értékes, a pecsét elemzése szempontjából lényeges felirat és ábra található. A felirat: SIGILLIUM*NUNDIALE*IN*MADA; körben fut a pecsét szélén, két, össze­ érő pontokból álló elválasztó vonal között. A felirat szavait a sor közepére vésett pontok választják el egymástól. Rendkívül érdekes a pecsétlap ábrája. A kör köze­ pén, ábrázolt járószinten, egy köpenyes vagy palástos, süveges, jobb kezében egy ok­ mányt, bal kezében pedig egy vaskosnak ábrázolt botot tartó, nagyhajú embert lat hatunk, önkéntelenül adódik a magyarázat, hogy az ábrázolás'a madai főbírót, vagy még inkább a vásárbírót ábrázolja, kezében a vásárszabadalommal és a birói pálcá­ val. Ebben az esetben valószínű, hogy a pecsétnyomó összefüggésben van az 1746-ban elnyert vásárkiváltsággal és a pecséten ábrázolt személy a vasarpnvilégiumot tartja a kezében. Ha feltételezésünk helyes, akkor a pecsét kora is meghatározható, mert világos, hogy a vásárjog elnyerésekor, tehát 1746-ban készült. Bar ennek ellentmond az, hogy a pecsétnyomó formája, felépitettsége, maga az ábrázolás módja, a felirat korábbinak tünteti fel, ahogy ezt már említettük is. A pecsetnyomó felirata szerint pecsétnyomónk a m adai vásár pecsétje, alkalmi hitelesítő eszköz. Vásarbirói pecsét­ nek a vésett ábra, a vásárbírónak feltételezett alak és a pecsétnyomó funkciója alap­ ján neveztük el. A vele kapcsolatban elmondottakban sok a feltéielezés, amire a levéltári adatok hiánya miatt kényszerültünk. A madai vásárbírói pecsét ilyen, nem minden vonatkozásban meghatározott for­ májában is fontos történeti emlék. Mindenképpen bizonyság Nyirmada mezővárosi fejlődésére, jelentős vásáraira, a szokásjog, a jogtörténet, a népi joggyakorlat számos jelentős tényezőjére.

JEGYZETEK

1. K ö s K á r o l y : A z á r u c s e r e n é p r a j z a . N á p é l c t é s n é p h a g y o m á n y . B u k a r e s t , 1972. 7 —51. K r i t e r i o n . 2. [ J a n k ó I m r e : A v á s á r k u t a l á s n é p r a j z i j e l e n t ő s é g e . D é r i M ú z e u m É v k ö n y v e 1973. D e b r e c e n , 1974. 2 9 1 - 30 4. 3.

D a r . k ó I m r e : A m a g y a r v á s á r o k f u n k c i ó i . H a j d ú s á g i M ú z e u m É v k ö n y v e I. H a j d ú b ö s z ö r m é n y , 1973. 155—197.

4.

A pi r s e l n y n m ú l e l i n r i s z á m á r C. 1997 95 — E z ú t o n i s k ö s z ö n e t é t m o n d o k a m ié r t f ig y e lm e m e t a p e e s é in y o m ö r a felh ív ta és r e n d e lk e z é s e m r e b o csáto tta .

3. I 9,

M aksay F e re n c : A középkori B u d a p e s t , |940. 170.910

megye.

T e lep ü lés-

és

N ép csség lö rtén etl

E rlekezesek

M á ly u & z E l e m é r : A m e z ő v á r o s i l e j lo d e s . T a n u l m á n y u k a p u r a s z i s a g t u r i e n e t é h e z M a g y a r o r ­ s z á g o n a i l . s z a z a d b a n . B u d a p e s t , |B53; B á c s k á i V e r a : M a g y a r m e z ő v á r o s o k a X V , s z á z s d b l i n . H udapest

7.

S zalm ár

T ak ács B élának,

1995.

M a k s a y F e r e n c i d . m . 43.

8. I l l é s y J á n o s : V á s á r s z a b a d a l m a k j e g y z é k e . B u d a p e s t , 1900. 19. 9.

D ien e s Jsiván

(szerk ) : S zab o lcs v á r m e g y e

B u d a p e s l , 1930. 159.

10.

F é n y e s E l e k : M a g y a r o r s z á g g e o g r a p h i a i s z ó tá r a III. P est,

11.

T á r k á n y S z ű c s E r n ő : A v á s á r és jo g i n é p s z o k á s a i . S zöllősl G y u la H i d i v á s á r . D e b r e c e n , 1976. 339.

128

1951.

54. (szerk .): V á sá rto rte n e t —

Dokumentum TÓ TH DEZSŐ :

Móricz Zsigmondra emlékezünk Születésének MM), évfordulóján Móricz Zsigmondra emlékezik az ország, s vele cgyult szukebb szülőhazájának, Tisza csecsének népe. A csécseiek, már 50 születés­ napjain „mellszobrot akartak epitem a templom elé” . Az ünnepelt akkor megüzente ..A köbe vésett emlék csak halála után jár bárkinek a világon, amikor már élő tanuk nincsenek felőle. Ha meg látni akarnak, magam is elébük tudok állni bármikor." így nztan 1920-ben „élő embernek járó tisztességet" kapott a szülőfalujától: díszpol­ gárrá avatlak.

Varga Imre Móricz-szobra és az író emlékháza Tiszacsécsén. Ma Csecse nagy fia születésének centenáriumát ünnepli. Az évszázadnyi idő meg beleter az egyes ember életének valamilyen mértékébe, „nem oszlik szét a történelem távíró póznái fölött” . Móricz kortárs nemzedékei még élnek közöttünk, apamk, nagy­ apáink meséiből ismerős még az ő világa; vannak még „élű tanuk felőle ' — velünk ünnepelnek leányai, unokái is — de 100 születésnapján ő maga már nem üzen már csak „a kőbe vesett emlék'' idézheti az alakját: Csecse most már jóváhagyása szerint megépíthette es megépítette a szobrot. S az alkotó Varga Imre nem mintázott a kis zsupfedeies szülőház fölé tornyosuló momentumot, magas talapzaton. Móricz alak­ masa mintha éppen megtérne-betérne szülőházába. Ez a szobor nemcsak az útközben megpihenő, vissza-vissza látogató, hanem a végleg hazaérkező Móricz is aki otthonia lelt ott. ahonnan vétetett, a számára oly kedves, boldog szigeten, szülőfalujában, amelynek meg a nevét is annyira szerette. „A szülőföld a nagy tágasságot, a színes és 129

csillogó végtelent jelenti — írja egy helyütt —, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt. Ben­ ne van a gyümölcs édessége és a nyári por kedves szaga. A természet lelkesítő, tüdő­ tágító illatos öröme. Maga az a név, hogy Csécse, mindig úgy hat rám, mint valami ízes, friss gyümölcs, cuppant az ember, csettint és nevet." A szülőföld, a bölcsőhely azonban, amíg a Prügy és Istvándi felé induló szekerek mögött el nem maradt, olyan távoli gyermekkor színhelye, amelyről az embernek nincs, nem is lehet tudomása. Móricz Zsigmond 5 éves volt, amikor 1884 szeptemberében elkerült innen. Csecse mégis végigkísérte egész életútján. egész pályáján. Többféleképp, de nem egyforma súllyal. Igaz, a személyiségformáló erők az élet első néhány évében veszik legerőtelje­ sebben munkába az egyéniséget, de amit Csécse szociográfiailag. gazdaságilag való­ ban jelentett, az aligha juthatott cl a gyermek Móricz tudatának küszöbéig A regény­ író életrefigyelése itt még nem kezdődhetett; az emlékezet előtti gyermekkor közvet­ lenül nem őrzött meg semmit sem a falu jellegzetes alakjaiból, emberi sorsaiból. Mégis: Móricz Csécsén tanult meg beszélni, ahogyan irta: „az édesanyám száján to­ vább nemesedett szép magyar szóval”, s itt hallgatta a meséket, amelyek a nép me­ séi voltak. S ha közvetlenül Csécse. az itt töltött gyermekévek nem is, de a FelsóTisza tájai, a szülőfalu zárt paraszti világának szélesebb társadalmi talaja a tovább ható eleven élmények forrásvidékét is jelentette. Nemcsak beszélni tanult meg itt, az* írói beszéd, egyben a társadalmi tudatosodás tanítója is a szülőföld volt. 1903-tól el­ kezdődő népköltési gyűjtő útjain szülőföldjére indult, bejárta Csecsét, Milotát, Ma­ gosligetet, Nagypaládot, Kispaládot, Botpaládot, Kóródot, Istvándit, Csengert, Kishó­ dost, Nagyhódost. A Szatmár megyei út hozta meg hangja felszabadulását. A mese­ gyűjtő út nyomán Móricz először találta meg íróként is az otthoni hangot, először tudott szorongás nélkül, szabadon úgy megszólalni, ahogy beszélni megtanult. „Nem véletlen, — írta —, hogy ehhez a népmese, a népmesének az otthoni alakja kellett”. De még fontosabb, hogy a gyermekkori, tudat mögötti, anyja, apja révén hozzászű­ rődött emlékek itt, elsősorban ekkor kapcsolódhattak össze egy már egyetemesebb jelentésű felismeréssel, azzal, hogy ez a táj a legelmaradottabb magyar vidékek kö­ zül való, ahol a falvakat a nagybirtok ölelése fojtogatja, s még az egyéni ambíciók­ nak is szűk kereteket szab. S persze folytatni lehetne még a szülőfalu s a szülőföld útnak indító és úton kísérő közvetlen sugallatainak nyomonkövetését, de úgy hiszem, Csécse, a szülőföld mindezek összességével valami sokkal mélyebbet és többet adott, valami sokkal mélyebbet és többet jelentett Móricz Zsigmond számára. Vele is az történt, ami a világ s a magyar művészet nem egy nagy alkotójával: szülőfaluját egész élet- és világlátásának rend­ szerébe emelte, s így ruházta fel különleges szereppel és jelentéssel. Etele keserű es keserves harcban telt el egy alapjában véve ellenséges világgal szemben — Csécse a megbékélés, a megpihenés szimbóluma lett. Móricz egesz művével a boldogságra termett ember boldogtalanságát reklamálta, maga is nagyrészt boldogtalanul, s vajmi kevés reménységgel — : Csécse a boldogság szigetévé, paradicsomává stilizálódott. Móricz a szegények, a kirekesztettek, a nyomorúságban elök, a szenvedők írója volt, de realizmusára, humanizmusára, egész prózai munkásságának költőiségere jellemző, hogy mindig tudta és éreztette: a szegény ember, az elnyomott, a nincstelen ember éppen embersége okán üromszerető, vidámságra fogékony és kacagni tudó. — Csécse mítosza ebből a néplátásból, a népi életnek ebből a tapasztalatából is gazdagodott, s lett az öröm, a kacagás, a vidámság színtere, oázisa. S mindezt valahogy összefogta az emberi eldurvulástól, kegyetlenségtől, kíméletlenségtől megbántott es megcsömorlótt, megsértett és felháborodott lélek vágyakozása a gyermekkor ártatlansága, tiszta 130

szépségé iránt. Valahogy így zárul egységessé ez a mítosz— hiszen valóban itt, Csécsén teltek önnön eleiének is az öntudatlanság okán legboldogabb, legártatlanabb gyermekevei. Mert Csécse a gyermekkor még boldogabb szigete, túl azon a legmé­ lyebb határon, ameddig az emlékezet visszanyúlik. ,,Az én telkembe — irta — úgy van beiktatva Csécse minden emléke, mint a paradicsomkertnek üdvössége és bol­ dogsága. Szüléimét gazdasági szerencsétlenségek elsodorták innen és magam ötéves korom óta mindig csak mint hivő a szenthely felé, úgy tértem meg olykor-olykor. Csécse Móricz számára nem esemény, alak, nem élethelyzetek, hanem a mindenről megfeledkező boldogság impresszióit jelentette, az első gyermekkor életérzését. „Szá­ momra — írta — Tiszacsécse szín, hang, íz, szag és tapintás. Az öt érzék indukciója kitölti a szülőföldről minden élményemet. S mivel a csecsemő bárhol és bármiként is él az első három évében, hacsak megvolt az ennivalója, csak boldog tudott lenni: ezért minden, ami erre a boldog időre emlékezteti, örömérzéseket kelt benne.” A boldogságkomplexumhoz magának Csécsének — valljuk be — nem igen lehetett köze, hisz az a gazdasági szerencsétlenség, ami tovább sodorta őket, itt érte szüleit. Csécse nagy érdeme — ha szabad úgy mondanom, hogy adta, szülte Móriczot a vi­ lágnak, s hogy szülőfaluként — mint homokszem a gyöngynek — kiváltója lehetett a moriczi életmű boldogságfogalmának. Ilyen értelemben adott ez az ötéves élet. ez a kis falu „egy életre alapszínt" az egyéniségének. De többet is, mint alapszint: szol­ gált életre szóló ideálként, eszményképként, boldogságmodellként, amelyet mindha­ lálig keresett a csaladja, s íróként népe, a szomszéd népek, középkelet-európai, az egész emberiség számára. A szakadatlan sóvárság a csécsei korszak után aligha más, mint Móricz fájó világhiánya; egyben ereje, képessége arra, hogy műveiben ezt a fá­ jó világhiányt meghaladja, katarzisba oldja. Az első világháborúban az orosz fronl magyar bakáit, a Kis Samukat és Samu Jóskákat egy kis faragott fabölcső, az édes­ anya, az otthon — a csécsei boldogságsziget emléke — fegyverzi le. Az emberi egyé­ niség csécsei alapszíne adja a Joó Györgyök, az elesett, megnyomorított, küzdő sze­ génység hatalmát, értékét. Csoda-e ha a Hét krajcárt, amelynek a „kapupénzével” átlépte a magyar irodalom küszöbét, így indítja: „Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegényember is tudjon kacagni”. Huszonöt év múlva így emlékezik erre az elbe­ szélésre: „Milyen jő, hogy ez a megjegyzés igazság, és milyen jó, hogy igy van. El­ viselhetetlen lenne enélkül az élet. Mit csinálna az ember, ha a szegénység megszün­ tetne az emberi szív fogékonyságát az öröm, a vidámság és a boldogság iránt.” Tudjuk: tragédiák, emberi, magánéleti válságok kísérték végig az életét, de ezt a kis boldog szigetet, a csécsei éden életfoltját próbálta megteremteni magánéletében, a családja számára is Leányfalun. Mikor először járt arrafelé, meglepetve és boldo­ gan fedezte fel a Duna két partján, hogy az olyan, mint a kopár alföldi legelő, „ti­ szaháti” módra füzesek és partok szakadnak”. S ez neki mindennél szebb, mert ha­ sonlít a szülőföldjéhez, „éppen olyan ficfás part, mint a Tiszahát”. A faluban egyszer csak lát egy hegy alatti kertben egy csodálatos diófát. „A lombja körül a földig ért, mint egy ősi sátor. A diófa nálunk, a Tiszaháton szent állat, szinte vallásos tisztelet illeti. Hát ez olyan diófa volt, hogy Csecsére is beillett volna. Ej ezt megvenném — mondtam — ez olyan szép, mint a csécsei szülőházunk kertjében a diófák.” Csécse és a boldogság persze szín Móricz életművében, amolyan személyiséget és művet összekapcsoló, valóságtartalommal bíró. egyszersmind önkifejező, egészé­ ben lírai motívum. Az életmű azonban, amit színezett, s ami életre hívta, keményebb és tragikusabb. Móricz „témája” ha lehet így mondani, egy olyan félfeudális társa­ dalmi rendszer, amelyet a 48-as forradalom és szabadságharc vérbe fojtása alapozott meg, a kiegyezés szentesített, s amely két világháborúba sodorta, egy negyedszázados ellenforradalom kegyetlenségével sújtotta az országot Móricz műve a boldog béke131

időktől a második világháború első magyarországi bombarobbánásig ennek a rend­ szernek katasztrofális agonizálását fogta át, hosszabb korszakot, mint amióta mi a szocializmust építjük. Művészete azt a lényegében azonos osztályuralom alatt élő ma­ gyar társadalmat festette tel, amely a felszabadulást közvetlenül megelőzte. S tette ezt a realista művészet olyan erejével, hogy életművének folyamatos és társadalmi méretű átélése nélkül nem lehet bennünk sem teljes annak tudata, hogy a felszaba­ dulás óta mit értünk el, annak tudata, hogy milyen legyen az a holnap, amelyért ma küzdünk. Nem politikus, hanem nagy író volt, aki tudta, hogy az élet több, mint az irodalom, s hogy az irodalom az emberért van. Nem teoretikus, hanem művész volt, akit az em­ beri élet teljessége, szépsége, boldogsága érdekelt, s akinek ezért elsősorban azt kel­ lett kimondania, hogy ennek a rendszernek az országúban nem lehet emberi módon élni. Mindenekelőtt hogy nem lehet — még ha annak mondja is magát — boldog em­ ber a paraszt, hiszen nem vétetik emberszámba. Ne felejtsük el, művének antifeudális politikuma annak révén vált művészileg érvényessé, hogy elsőként mulatta teljes embernek a parasztot, hogy elnyomattatását mint emberi boldogtalanságot láttatta, hogy igy nem pusztán kizsákmányolással, hanem művészként lelket ölő, lelket sa­ nyargató ember- és élettelenséggel vádolhatta a rendszert. És nemcsak a parasztért, mindenkiért — a vergődő, eltorzult, tragédiába vagy' tragikumba fulladt sorsokért, a fáklyaletkűek pusztulásáért, a magyar kisváros sivár életeiért, az úri lelkiismeret önpusztitásáért, a tisztviselő gerinctöréséért, a szépség, a tisztaság árvaságáért — : az országlókat telte felelőssé. Életműve így — inkább az emberi részvét és igazságérzet, mintsem a politikai gondolat kötőanyagával, inkább a lelkiismeret, az indulatot sok oldalról cgyirányba terelő művészi haLásával vált egésszé, s ez a rendszert vádoló egysége emelte öt a magyar nép kiasszikusává. Azzá még akkor is, ha ez az egység nem volt teljesség, ha a proletariátusban inkább a pa­ rasztéval rokon sorsú városi szegénységet, mintsem pnlitikai vezetőéről lálotl. És klasszikussá tette művének —, ha lehet igy mondani — történelmi dinamiká­ ja, ami nem egyszer forradalmi magaslatokra emelkedett. Társadalomkrilikájii nem­ csak leírás, de lázadás és lazítás is volt; nemcsak vád, de ítéletmnndás és végrehaj­ tásra való felhívás is volt; történelmi érdekű fellépés mindazoknak az emberi érté­ keknek a nevében, amelyeknek meglétét és vesztét szüntelenül együtt kellett írnia. Nemcsak vitette magát, maga is részese voll annak a forradalmi sodrásnak, amely a Magyar Tanácsköztársasághoz vezetett, ezért lett publicisztikájával, magatartásával lelkes és aktív, azonosuló szövetségese az első magyar szocialista hatalomnak. S a bukott forradalom nyomasztó, személyesen is viselt terhének emlékével a 30-as évek­ ben ezért volt képes újabb rugaszkodással, újabb szakításra, s volt képes — most már a proletariátushoz is közelebb — a maga módján egy olyan új, demokratikus lorradalmat fogalmazni, amelynek világos tartalmat, pontos történelmi szerepet már szükségképpen csak a szocializmus adhatott. Móricz művét generációról generációra ismerni ás továbbadni annyit jelent: tud­ ni és tudatni honnan, milyen életből, milyen tapasztalatokkal, milyen erényekkel és hi­ bákkal, milyen terhekkel és milyen erőkkel került a parasztság és a középosztály, a magyar vidék és a magyar város népe — a magyar társadalom — a felszabadulás küszöbére. Csak igy leszünk képesek teljesebben belátni és jobban teljesíteni azokat a kötelességeinket, amelyekkel a szocializmusnak tartozunk, annak a rendszernek, amelyik jogot és lehetőséget adott a magyar népnek, hogy másakkal együtt, de a maga munkájával maga küzdje ki az emberhez méltó életet. Tanuljuk meg tőle az emberszereteten alapuló néptisztclelet, amelyik nem úgy szereti a népet, hogy idealizálja, hanem úgy, hogy ismeri; nem fel- vagy letekint rá, 132

hanem azonosul vele; amelyik úgy lálja-ludja társadalmi erőnek, hogy minden egye­ séi magával egyenrangú emberként tiszteli. Tanuljuk meg tőle, hogy a társadalom­ kritika nem pesszimizmus, hogy az élet jó és rossz jelenségeit mindig a dolgozó em bér erkölcsi értékeinek és a társadalmi rendszer jellegének, termeszeiének összefüg­ gésében lehet és kell minősíteni Műve legyen művészetünk számára példa az életből táplálkozó és az életet szol­ gáló, az emberről az emberhez, a népről a népnek, a tények igazságáról a művészet igazságával szóló realizmusra, arra amely mindig az élettel újul, annak tartalmai ré­ vén korszerűsödik, teremi valóban újat és hoz ténylegesen maradandót. Országunk, egész népünk így és ezért emlékezik Móricz Zsigmondia, s amikor szülőföldje, szülőfaluja az évfurdulun a megörökítés e klasszikus formájával, szobor felállításával él, ebben az országos szellemi örökségvállalásban osztozik. Ezt a szob­ rot Csecse s a lágabb szülőföld állította fel. de az ország, egész népünk, egész irodal­ mi életünk neveben. S ha szóltunk szülőföld és életmű személyiségben találkozó összefüggésről, s ha jelezLük az életmű egészének a valósággal való kapcsolatát, akkor mnst hadd fordul­ junk uz elismerés és köszönet szavaival az új Moricz-szobor alkotójához, Varga Imre szobrászművészhez. Mert az Ö művészetének sajátsága — nehézsége és szépsége, al­ kotói kínja és öröme épp abban rejlik: hogyan lehet a statikusban a mozdithatatlanban, a minden tekintetben egyszeriben visszaadni személyiségét és életművet, embe­ ri és alkotói jellemet; ezek összefüggését és dinamikáját, belső és egymáshoz viszo­ nyított feszültségeiket; hogyan kell egy zárt formán, alakon keresztül egyszersmind éreztetni azt is; mi volt Móricz viszonylag a maga korához, s azt is, hogy hogyan lát­ juk öt ma. Varga Imre Czóbel—Derkovits—RadnóLi-portré remekművei ilyenfajta kérdéseket válaszoltak meg párját ritkító hitelességgel, meggyőző erővel, s ezek so­ rát méltó módon gyarapítja ez az oly gazdagon, sokoldalúan, mégis osszeíogoltan em­ lékező, felidéző és emlékezésre, örökségvállalásra ösztönző remekműve Hunyorító, mégis szembenéző s főleg látó tekintet; az arc borús fájdalma és elszántsága, a ke­ sernyés, sérülékenységet is sejtető, mégis konokságra valló száj és áll; a kabát vilá­ got fenyegető, de a belső küzdelmeket is takaró, egyszerre támadó és védekező pán­ célja, s mindez usszeegyeztetve azzal a képpel, amely bennünk Móricz külső megje­ lenéséről él; hála ás köszönet érte az alkotónak Kívánom, hogy mindenki, aki Csecséről, a tágabb szülőföldről s bárhonnan e ha­ zából megáll ez előtt a szobor pori ré előtt — értse meg Móricz művét, s ezen keresztül Móriczot az embert olyan teljességben és mélységben, ahogyan ez az alkotás a kép­ zőművészét eszközeivel kifejezi.

133

Kulturális krónika Jan u á r 4.: VÁROSAVATÓ FEHÉRGYARMATON Várossá avatták Fehérgyarmatot. Szabolcs-Szatmár ötödik, s az ország 90. va­ rosának avatóünnrpségén Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyúj­ totta át az újdon ült város vezetőinek a várossá nyilvánítás okiratait. Ünnepi kö­ szöntőjében Trautmann Rezső elismeréssel szólt a település fejlődéséről, melyet a nagy, szamosközi árvíz utáni esztendőkben a város elért. Szabolcs Szatmár megye ötödik városában napjainkban * már hét üzem gondos­ kodik a biztos megélhetésről s ad munkát Fehérgyarmat és környéke lakóinak. 270 ágyas kórháza, 12 munkahelyes szakrendelője pedig nemcsak a városból, hanem a járás községeiből érkező betegek gyógyítását is biztosítja. 11.: ÜJABB VÁROS SZABOLCSBAN: VÁSAROSNAMENY Egy héttel a fehérgyarmati városavató után újabb városát köszöntötte SzabolcsSzatmár. Ünnepélyes keretek között átadták Vásárosnaménynak is a városi rangra emelést tanúsító dokumentumokat. Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja méltatta az esemény jelentőségéi Többek közölt elmondta: a városiasodás fel­ tételeinek létrejötte összefügg a 60-as években megindult intenzív iparlelepiléssel. Ennek során Vásárosnaményban is a szocialista ipar olyan bázisai alakultak ki, mint az ÉRDÉRT Vállalat bárom telepe, a ládagyár, a VOR férfiruhagyára s az irodagép­ ipari és finommechanikai vállalat írógépgyára 26 : RÉGÉSZETI TÁRLAT NYÍREGYHÁZÁN Nagyszabású, az utóbbi évek feltáró munkájának tapasztalatait is összegző ré­ gészeti kiállítást nyitottak meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. A bemutatón az érdeklődők megtekinthették az intézmény gazdag leletgyűjteményének legújabb darabjait s első Ízben állították ki a megyében egykoron állt ispánsági székhelyek kutatásakor talált relikviákat. 27 : A Z A K A D É M I A ÉS A Z O K T A T Á S I M I N I S Z T É R I U M K Ö Z N E V E LÉ S I B IZ O T T S Á G Á N A K ÜLÉSE

„Az iskolaszerkezet távlati fejlesztésének társadalompolitikai kérdései" címmel Knopp András oktatási miniszterhelyettes tartott bevezető előadást a Magyar Tudo­ mányos Akadémia ás az Oktatási Minisztérium köznevelési munkabizottságának együttes, nyíregyházi ülésén. A testület áttekintette a pedagógusképzés és -továbbképzés jövőbeni feladatait és megvitatta az urbanizáció folyamatának a művelődés tervezésében játszott szere pét, jelentőségét. 134

Február 2.: SZÍNHÁZI ŐSBEMUTATÓ NYÍREGYHÁZÁN Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban tartotta meg Görgey Gábor „Fejek Ferdinándnak” című komédiája ősbemutatóját a debreceni Csokonai Színház tár­ sulata A Sándor János Jászai-dijas rendezte darab főbb szerepeit Csikós Sándor és Bessenyei Zsófia játszotta. 10: ESZPERANTISTAK

MEGYEI BIZOTTSÁGA NYÍREGYHÁZÁN

Nyi regyházán megalakult a Magyar Eszperantó Szövelség Szabolcs megyei Bi zottsága. A testület feladatai között célul tűzte ki a nemzetközi nyelv további elter­ jesztését a megyében az oktatási intézmények fiataljai, s üzemek, gyárak munkáskollektiváinak körében M árcius 1.: PEDAGÓGIAI ÉS MŰVÉSZETI HETEK NYÍREGYHÁZÁN Csaknem száz rendezvényre került sor a megyeszékhely hagyományos kulturális eseményének sorában. A város pedagógusai ankétokon, találkozókon ismerkedhettek meg az új tantervvel, a színházat kedvelőknek a debreceni Csokonai és a miskolci Nemzeti Színház színészei nyújtottak maradandó élményt, a komoly zene barátai pe­ dig a Szatmári Filharmonikusok koncertjein vehettek részt. 10.: SZABOLCS-SZATMARI

NAPOK A KARPATONTÜLON

A két határ menti terület több évtizedes baráti kapcsolatának újabb állomása­ ként nyitották meg a Kárpátontúl központjában, Ungvárott a Szabolcs-Szatmár me­ gyei napok rendezvényeit Az egyhetes programban fotódokumentációs kiállítást nyi­ tottak meg, amely reprezentálta Szabolcs-Szatmár dinamikus fejlődését, S szemlél­ tette a vidék dolgozóinak termelési eredményeit. A „napok” kulturális eseményeiben részt vett a Szabolcs-Volán láncegyüttes, a túristvándi citerazenekar s pódiumra lépett a szabolcsi szimfonikusok zenekara is. 19.: JUBILEUMI DÍSZŰNNEPSÉG NYÍREGYHÁZÁN Jubileumi díszünnepségen emlékeztek meg Nyíregyházán a Magyar Tanácsköz­ társaság kikiáltásának 60. évfordulójáról. A megyei ünnepségen jelen voltak a J. V. Ilnyickij — az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli területi Bizottsága első titkárá­ nak — vezetésével megyénkben tartózkodó szovjet pártmunkásküldöttség tagjai is. 28 : NYÍRBÁTOR 700 ÉVES Hétszáz esztendeje, hogy IV. László, Verőcén kiadott oklevelében említés történt Nyírbátorról. Az adományozó dokumentum — mely az első írásos emlék a város históriájában is — 700 éves évfordulójáról ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg a „kétszer született” városban. Szabolcs-Szatmár műemlékekben leggazdagabb településének ünnepén adták át a városi tanács kitüntetéseit. A testület díszpolgári címet adományozott Farkas Eszter festőművésznőnek a város képzőművészeti gyűjteménye gyarapításáért kifejtett ál­ dozatos tevékenységéért. Öten a „Pro Űrbe” kitüntetésben részesültek. 135

Április 6 : TÖRTÉNELMI EMLÉKHELLYÉ FEJLESZTIK SZABOLCS KÖZSÉGET Határozták el a Felső-Tisza-vidéki Idegenforgalmi Intéző Bizottság Mátészalkán megtartott ülésén. Az egykori ispánsági székhelyen a közelmúltban fejeződött be a honfoglalás korabeli földvár teljes feltárása. Az ott napvilágra került leletek alkotják majd a kialakításra kerülő, s a megye történelmét bemutató tárlat alapját. 17.: SZABOLCSI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA ..Hogy a virág megmaradjon” címmel jelent meg Szabolcs-Szalmár költőinek an­ tológiája. A költészet napján a boltokba került verseskütelben megjelent alkotásokat Katona Béla és Bényei József válogatta, s Ratkó József, József Attila-díjas költő irt hozzá előszót. M ájus 10 : NEMZETKÖZI ÚTTÖRÖTANÁCSKOZÁS VAJÁN A szocialista országok ifjúsági és gyermeksajtójának az internacionalista neve­ lést segítő tevékenysége állt középpontjában annak a tanácskozásnak, amelyet hal szocialista ország szakembereinek részvételével Vaján rendeztek meg. A nemzetközi gyermekév alkalmából elhatározták, hogy „Barátság virága" címmel közös pályázatot hirdetnek meg lapjaik hasábjain. 14.: MÓRICZ A DRÁMAÍRÓ Ilyen címmel rendeztek szimpoziont Nyíregyházán, a megyei könyvtárban. Az irodalomtörténészek és esztéták tanácskozásán elhangzott: az elmúlt három évtized­ ben hazánkban 74 színházi bemutatót rendeztek Móricz Zsigmond drámaírói mun­ kásságának terméséből. Az eseménnyel egyidőben színházi napok kezdődtek Nyír­ egyházán. Június í).: SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZENDE PÁL Születésének centenáriuma alkalmából tudományos tanácskozáson emlékezlek meg szülővárosában, Nyírbátorban a századforduló kiemelkedő politikusáról. Szende Pálról. A Magyar Történelmi Társulat és a városi tanács tudományos eseményen előadások hangzottak el Szende Pál közgazdasági tevékenységéről s a polgári radi­ kálisok mozgalmában kifejteit munkájáról. 10.: ÉPlTÉSTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS NYÍREGYHÁZÁN Képletesen szólva a talicskától a Jumbó erőgépig, szinte minden építéssel kap­ csolatos emléket kiállítottak a Nyíregyháza-sóstói Kultúrparkban megnyílt épitészelhistúiiai bemutatón. Az épilők napján megnyílt kiállítás anyagát a KEMÉV dolgozói gyűjtőitek össze s gyarapításához az ország csaknem öli építőipari vállalata is hoz­ zájárult. 14.: MÓRICZ-FORDlTÓK NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSA Miként adják vissza az idegen nyelvű fordítások Móricz regényeinek, elbeszélé­ seinek alapvelő mondandóját. „Móricz-i” hangulatát, s a müveiben megjelenő, haj danvoH es letűnt magyar társadalom ellentmondásokkal teli világát? Többek között erre is választ kerestek a Nyíregyházán, a Móricz-centenárium alkalmából megren136

dezcí! nemzetközi fordítói tanácskozás résztvevői. A hét szocialista országból érke­ zett vendegek tudományos ülésén áttekinthették Móricz nemzetközi fogadtatását, műveinek külföldi visszhangját. 2f>.: S ZER V E ZÉ STU D O M Á N Y I NYÁRI AKADÉMIA A vállalati anyagmozgatás és a raktározás időszerű feladatait vitatta meg Nyír­ egyházán a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság ötnapos nyári akadémiája A tohb mint lüt) szakember felkereste a megye több üzemét és vállalatát is. ahol a termékek szállításának s raktározásának tapasztalataival ismerkedtek meg ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI K IÁ L L ÍT Á S NYÍREGYHÁZÁN Negyedik alkalommal fogadta az ország legjobb amatőr népművészeit a két­ évenként, hagyományosan sorra kerülő Országos Népművészeti Kiállítás Nyír egyhá­ zán. Az országos szervek pályázatára több mint 300 alkotócsoport es egyéni jelent­ kező küldte el alkotását. A julius 3l-ig nyitva tartott bemutatón 1#314 tárgyat — hím ­ zéseket. szoborfai agásokat, szőtteseket, népi ihletésű gyermekjátékokat — falhatott a közönség Az ünnepi megnyitón ezútlal is átadtak az arra érdemeseknek a Népmű­ velési Intézel és a Nyíregyházi Városi Tanács Gránátalma-nívódíjait. (összeállította: Kalejida Z uIíííh )

137

Kőhegyi Gyula: Panoráma (tusrajz).

138

Könyvekről Alföldi tanulmányok 1977. A Békés megyei Tanács V. B Műve­ lődésügyi Osztálya és Békéscsaba vá­ ros Tanácsa támogatásával a MTA Földrajztudományi KutaLointézet Alföl­ di Csoportja (Békéscsaba) adta ki az 1978 nyarán megjelent, 214 oldal terje­ delmű tanulmánykötetet. A szerkesztő­ bizottság — dr. Becset József, dr. Dövényi Zoltán, dr. Simon Imre — Dr. Tóth József vezetésével mind külső megjele nését, mind tartalmát tekintve figye­ lemre méltó tanulmánykötettel gazda­ gította az Alföld kutatását bemutató földrajzi Szakirodalmunkat. Ügy véljük, egy regi, elszakadt lánc összekötő szeme a jelen munka, s még inkább maga a vállalkozás. Nem egyet­ len kötetről van ugyanis szó, hanem az .,Alföldi Tanulm ányok" sorozatnak szánt első kötetéről. Ezáltal érezzük az Alföld-kutatás hagyományait folytaió, tartalmában, szemléletmódjában és ku­ tatási módszereiben korszerűsítő lánc­ szemének. Arra kívánunk ugyanis utal­ ni, hogy az 1925-től Debrecenben meg­ indult „Tisza István Tudományos Tár­ saság Honismertető Bizottsága" kiadvá­ nyainak egyik késői, de annál neme­ sebb elvi ás korszerűbb módszertani alapokon nyugvó vállalkozásának is te­ kinthetjük az „Alföldi Tanulmányok”at. (A Honismereti Bizottság kiadvá­ nyaként jelentek meg többek között dr. Márton Béla dolgozatai a Nyírségről, melyek feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk e mellőzött, kissé el is fe­ lejtett tája az érdeklődés láthatárán fel­ bukkanjon. S ugyanebben a sorozatban látott napvilágot dr. Mendöl Tibor tol­ lából az a Szarv as földrajza, mely tele­ pülésföldrajzi irodalmunk sokat lapo­ zott módszertani forrásmunkájává vált.)

— A két világháború között Szegeden is működött egy „Alföldkutató Bizottság", majd 1943-tól „Alföldi Tudományos In­ tézet", a láncszem másik megszakadt tagja De engedtessék meg, hogy bizo­ nyos elfogultságra hajló észak-tiszántú­ li voltunk, de még inkább a békéscsabai kutatócsoport földrajzi profilja miatt is a debreceni Honismertető Bizottsággal, iII. kiadványaival felfedezhető szoro­ sabb rokonságot tartsuk erősebbnek. E rokonság hangsúlyozásával elsősor­ ban a múlt fonalát továbbvivő jelleget emeljük ki annak a sokszoros aláhúzá­ sával, hogy az „Alföldi Tanulmányok” minden kétséget kizáróan nemesebb el­ vi alapokon és szélesebb, korszerűbb tu­ dományos kutatóbázison nyugszik. A Honismertető Bizottság kiadványai e l­ vileg az Alföld, gyakorlatilag elsősor­ ban a Tiszántúl földrajzi és néprajzi vi­ szonyainak bemutatását, leírását tekin­ tették fő feladatuknak. Az „Alföldi Ta­ nulmányok” dolgozatai sokrétű kutató­ munkáról, korszerűen alkalmazott m o­ dern módszerekről adnak számot. Ez­ zel párhuzamosan az is kitűnik a ta­ nulmánykötetből. hogy mentes kíván lenni a provincializmustól területi érte lemben is Bár a MTA Földrajztudomá­ nyi Kutatóintézet Alföldi Csoportjának székhelye Békéscsaba, a tanulmányok a kulatott-vizsgált területet nem szűkítik le Békés megyere, de még a Tiszántúlra sem, hanem kiterjesztik az egész A l­ földre. Ilyen a kötet 11 tanulmánya közül a következő 6: DR KRAJKO GYULA: G azdasági körzetek iexonómiai szerkezte az Alföldön, DR. BECSEI JÓZSEF: A z agrárvárosok átalak u lásá­ nak néhány jellegzetessége. DR. TÓTH JÓZSEF: Az Alföld intercentrális kap13J

csolatrendszere az interurbán telefon­ hívások alapján, DR. SIMON IMRE: A település- és területfejlettség kapcsola­ ta az Alföld részleges középfokú köz­ pontjainak ipari fejlettsége alapján, DR. TÁNCZOS-SZABÖ LÁSZLÓ: A köz­ úti forgalom alakulásának főbb tenden­ ciái az Alföldön, DR. ZOLTÁN ZOL­ TÁN: Az A lföld-kutatás felad atai és le­ hetőségei, S bár nem az egész Alföldet, de nem Békés megyei, vagy délkelet­ alföldi tájat tárgyal DR. BORSY ZOL­ TÁN : A Duna-Tisza közi hátság homok­ form ái és a homokmozgás szakaszai c geomorfológiai tanulmánya. — Kizáró­ lag Békés megyei téma feldolgozásával mindössze egy tanulmány foglalkozik: DR. MOSOLYGÓ LÁSZLÓ: Békés me­ gye zöldségterm esztésének fontosabb földrajzi problémái. — A többi tanul­ mány vizsgálati területe a Dél- vagy a Délkelet-Alföldre terjed ki: DR. JAKUCS LÁSZLÓ: A term észetföldrajz le­ hetőségei a Dél-Alföld energiabázisá­ nak felkutatásában, DR. RAKONCZAI JÁNOS: A vízkiterm elés hatása az a r­ tézi vizek nyom ásváltozására a Délkelet-A ljöldön; — alföldi és Békés me­ gyei példákkal elsősorban kutatásmód­ szertani jellegű DR. DÖVÉNYI ZOL TÁN: A vonzáskörzetek történeti kiala­ kulásának és változásának vizsgálati !chetöségeiről c. tanulmánya. Az „Alföldi Tanulmányok" jelen kötele — és bizonyára a később megjelenésre kerülők is — elsősorban az MTA Füldrujztudományi Kutatóintézet Alföldi Cso­ portja Békéscsabán székelő intézményé­ re, annak munkatársaira utal. De nem kizárólag! Megtaláljuk a szerzők között a szegedi és debreceni tudományegyete­ mek professzorait (dr. Jakucs László, dr. Krajkó Gyula, ill. dr. Borsy Zoltán), a budapesti Marx Károly Közgazdaság­ tudományi Egyetem oktatóját (dr. Zol­ tán Zoltán), s a földrajztudomány és az Alföld-kutatás más területén dolgozó szakembert is (dr. Becsei József), És ez a második pozitív tény, ami arra utal, hogy szerzői gárda nem jelenlegi mun­ kahelye, hanem kutatási területe alap­ 140

ján határolódik el. Más szavakkal: egyesíti az Alföld kutatásában dolgozó — egyelőre még csak a földrajzi — szakembereket. Mindkét fenti tényben nagyon pozi­ tív tendenciát vélünk felfedezni. De mi­ lyen tendenciára utal a tanulmánykö­ tet tartalma? Dr, Pécsi Márton akadé­ mikus — a MTA Földrajztudomünyi Kutatóintézet igazgatója — előszava ar­ ra utal. hogy a következő kötetek is „az Alföldnek, mint földrajzi környezetnek” vizsgálatát tartják szem előtt. A felelős szerkesztő dr. Tóth József is megerősíti szerkesztői előszavában, hogy „a föld rajztudományi profil megtartását ter­ mészetszerűleg célunknak tekintjük", de ugyanakkor ki is egészíti: ....... öröm­ mel adunk helyt a társ- és rokontudo mányok képviselői Alfölddel foglalkozó írásainak és az interdiszciplináris meg közelítést, komplex feldolgozást igénylő elemzéseknek." A magunk részéről ez­ zel az utóbbi kiegészítéssel tartjuk cél­ ját betöltőnek, az Alföld-kutatást segí­ tőnek az „Alföldi Tanulmányok" léiét. Ha ugyanis ez utóbbi szempont nem ér­ vényesül, akkor félő, hogy az „Alföldi Tanulmányok" a jelenlegi két országos fulyóirat — a Fuldrajzi Értesítő és a Földrajzi Közlemények — mellett csak tgy harmadik lenne, mely mindössze abban térne el nagy múltú elődeitől, hogy publikációinak köre lehatárolt re­ gionálisan, mégpedig az Alföldre. — Az első kötet még csak az előszóban utal ilyen jellegű komplexitásra, a gyakor­ latban a földrajztudományon belüli komplexitást valósítja meg természetés gazdaságföldrajzi, valamint kutatás­ történeti és módszertani tanulmányá­ val Feltétlenül megértjük az első kötet szerkesztési nehézségeit, az indulás ad­ ta különös felelősség súlyát. Ezért mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy a fenti gondolatokat bírálatnak szánjuk. Együttproblémázgatás kíván ez lenni nemcsak a tanulmánykötetről, hanem magáról az Alföld-kutatásról és az eredmények publikálásának a hogyan-

Járói. Ebben a megközelítésben vethet­ jük fel; jelentené-e valami, az „Alföldi Tanulmányok ' arculatát meghatározót az. ha egy-egy kötet rendező elve az azonos problémakör lenne? így pl. az alföldi városok, múltja, jelene, jövője a lurténész. a demográfus, a településfuldrajzos, az építész, a közgazdász stb. kutatásainak tükrében. Új és nagyon hasznos összefüggéseket tárhatna fel az Alföld természeti erőforrásainak (kő­ olaj. földgáz, termálvíz,) komplex vizs­ gálata. vagy éppen a Duna-TIsza közlés nyírség-szatmári kertkultúrák szerepé­ nek sokoldalú — pl. demográfiai, szo­ ciológiai, kultúrgeográfiai — elemzése.

Meggyőződésünk, az „Alföldi Tanul* mányok" mérföldkövet jelentő kezde­ ményezés az Alföld-kutatás történeté­ ben. Lehetőségei és feladatai egyaránt nagyok, szinte beláthatallanok. A szer­ kesztői előszóban megfogalmazott célkilúzések szem előtt tartásával, az első kö­ tetben is megvalósult összefogással, an­ nak kiszélesítésével azonban még a leg­ merészebbnek tűnő elképzelések is meg­ valósíthatók. belátható időn belül reali­ zálhatók nemcsak az Alföld-kutatás, nemcsak a magyar földrajztudomány, hanem az Alföld és „hátrányos helyze­ tű” népe javára. Balogh Béla András

Bessenyei György: Tolerantia (1778.) Azok előtt, akik olvasták a neves Bessenyei-kulaló, Gálos Rezső évtize­ dekkel ezelőtt megjelent Bessenyei-bingráfiáját (Gálos Rezső: Bessenyei György életrajza. Bp., 1951. Közoktatás­ ügyi Kiadóvállalat. 425. 1.), ugyan nem egészen ismeretlen a „Tolerantia”, de minden bizonnyal ők is felfigyellek az újságok azon híradásaira, hogy Némedi Lnjos jóvoltából kétszáz évi hányatta­ tás után most újra előkerült és végre napvilágot is látott a magyar felvilágo­ sodás vezéregyéniségének ez a már-már elveszettnek vélt műve. A Bessenyei-tanulmányok írójaként ismert Némedi Lajosé, a Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatójáé a hosszú évekig (előbb magángyűjteményekben, később a Tiszántúli Református Egy­ házkerület Nagykönyvtárában) kallódott szellemi végtermék újra felfedezésének és eredeti környezetébe helyezésének ér­ deme. Tőle értesülhet az olvasó a közre­ adott írásművek két évszázados sorsá­ ról is. Arról, hogy milyen hosszú kal-

váriaulnl lett meg fogunlalásűlöl meg­ születéséig ez a több vonatkozásban is nevezetes alkotás. Arról, hogy hogyan került be egyszer már az időközben el hunyt Vajthó László által szerkesztett „Magyar Irodalmi Ritkaságok” című nagyhírű könyvsorozat kiadási tervébe is. s arról, hogy miért lett belőle akkor mégis füstbe ment terv. Az ügy felkarolójának, a mecénásnak kijáró elismerés a Bessenyei György Tanárképző Főiskolát illeti. Nyíregyhá­ za ezzel a tettével újabb jelét adta a Bessenyei szellemi örökségét ápolni aka­ ró szándékának. S azok után, hogy már nyolcvan évvel ezelőtt is az ö nevét tűz­ te zászlajára az itteni szellemi megúj­ hodási mozgalom (a Bessenyei Kör), hogy 1931-ben a Nyíregyházán élő Belohorszky Ferenc tanár közreműködésé­ vel itt adták ki Bessenyei kisebb köl­ teményeit (Bessenyei György kisebb költeményei. Sajtó alá rendezte Belnhorszky Ferenc. Nyíregyháza, 1931. A Kossuth Lajos Reálgimnázium Bessenyei 141

György Önképzőkörének kiadása. 94 1), hogy az 1934-ben indult szépirodalmi, kritikai, társadalmi és művészeti tárgyú megyei folyóirat, a Szabolcsi Szemle is tág teret szentelt a Bessenyei-kultusznak, szinte természetes, hogy Bessenyei nevének felvételével a nyíregyházi ta­ nárképző főiskola is vállalta az ilyen irányú hagyományápolást A felületes olvasó számára talán nem több ez a füzet Bessenyei vallásos ügy­ buzgalmának megnyilatkozásánál. En­ nek az esetleges félreértésnek azonban mind a szerző, mind a közreadó igyeke­ zett elejét venni. „Azt gondolod talán, ha a következendő írásokat es munká­ kat szemléled — írta vallási türelemre intő munkájának mindjárt az első olda­ lán Bessenyei —, hogy valamely külö­ nös hitre kívánlak hajtani. Ne hidd, so­ ha nem célom nékem mint embernek magamat isteni uralkodásba és idvesség dolgába keverni.” Némedi Lajos jó szemmel vette észre a „Világositás” cí­ mű írás fenti üzenetét. Nevezetesen azt, hogy noha Bessenyei ezen munkái tu­ lajdonképpen variációk egy témára, s az Isten, a szentírás, a keresztényi szeretet, illetve az egyházi férfiúk képezik ugyan Bessenyei e kötetbe került műveinek tárgyát, mégsem tekinthetjük a „Tolerantiá”-t vallásos könyvnek. A költőt mindezeknek csupán napi politikai vetületei foglalkoztatták e helyen. Nem hittérítő akart ő velük és általuk lenni, hanem csak a vérrel szerzett, a Bocskai István, a Bethlen Gábor és a Rákóczi Ferenc által vezetett Habsburg-ellenes küzdelmeink eredményeként kiharcolt lelkiismereti szabadságot pörölte vissza, s a jogegyenlőség mellett, a protestán­ sok másodrendű állampolgárokká való degradálása ellen emelte fel a szaval. Igaz ugyan, hogy Bessenyei is a pri­ vilegizált 5% nemesség szemszögéből nézte a hivatalos politikai gyakorlatot, de az írás tanúsága szerint a protestáns ügy védelmezőjeként, a túlzó és türel­ metlen rekatolizációs felfogás, valamint a szűklátókörűseg hibájától mentesen, 142

európai műveltséggel és látókörrel. Ha a „Tolerantia” nem is mérhető az „Ágis tragédiájáéhoz és ,.A Tiszának reggeli gyönyörűségéihez, a politikai irodalom darabjaiként is széles látókörű, aktív közéleti emberre, a hazai és a birodal­ mi viszonyokkal egyaránt tisztában levő szerzőre vall. A lényegére tapintott Né­ medi Lajos akkor, midőn azt fejtegette, hogy „A Tolerantia talán nem a leg­ szebb műve Bessenyeinek, de a legérde­ kesebb a legaktuálisabb és a legszemé­ lyesebb. Belőle ismerjük meg legjobban Bessenyeit, az Írót és közéleti embert és világát. Egész kis kozmosz az, ami ke­ vés lapon elfér benne: Magyarország a 18. század hetvenes éveiben”. Alighanem egyaránt a fentiekben leli magyarázatát az ismertetett füzetben szereplő írások akkori kéziratban mara­ dása és mostani megjelenése is. Rossz úton járnánk tehát, ha a mérlegkészí­ téskor abból az alapállásból közelíte­ nénk meg a művet, hogy az csak házi sokszorosítóban és csak 550 példányban jelent meg, hogy életrehívói csak „taní­ tási segédanyagának szánták, és pusz­ tán belső használatra készült A főisko­ lának ezúttal nyilván nem tellett többre. De ezek után már majd csak akad egy olyan könyvkiadó, amelyik felfigyel a kezdeményezésre, s — talán éppen a Bessenyei-életmű kritikai kiadásában — nagyobb nyilvánosságot ad majdan e műnek, gazdája lesz egy kívánkozó újabb kiadásnak. Addig is fogadjuk me gyénk hajdani írófiának ezt a kis füze tét a Bessenyei szellemi örökségének ki­ járó érdeklődéssel és figyelemmel Tidrenczel Sándor

(A k é z i r a t s z ö v e g é t k ö z z é t e t t e é s a z u t ó s z ó t irta: N ém e d i L a jo s. A k ia d á s t g o n d o z ta : B á n s z k i Istv á n és C so rb a S án d o r. N y ír e g y ­ h á z a . I97B. A B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a k i a d á s a . 131 1.)

Urbcrn Teréz: Nyíregyháza utcanevei Örömmel és érdeklődéssel vettük k e i­ be Urbán Teréz Nyíregyháza utcanevei­ vel foglalkozó dolgozatát, amely az Eöt­ vös Lóránd Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoportja Névkutató Munkaközössegének sorozatában jelent meg. A dolgozat két fő részből áll. Az első rész a névanyag történeti és névtani vizsgálatát, a második rész pedig a/ adattárat tartalmazza. A rövid bevezetésből (3—4) kiderül, hogy a Nyíregyháza utcanevei cím sok­ kal tágabban értendő, s az utcanevek mellett magába foglalja a terék, sorok, közök, kertek, parkok és temetők neveit is. Az utcanevek történetét az egykori kis falu újratelepítésétől napjainkig kö­ vethetjük nyomon. Mintegy 220 év tör­ ténete rajzolódik ki a régi térképek, monográfiák, utcaszabályozási, képvise­ lő-testületi és tanácsülési jegyzőkönyvek adataiból. A „Történeti rétegek” című fejezetben kibontakozik előttünk a vá­ ros utcanévadásának története, mely­ nek első jelentős korszakaként az 1754 —kb. 1896-ig terjedő időszakot jelöli meg a szerző E korban az elnevezések az utcák irányára, fekvésére, korára, alakjára és méretére utalnak (Kállai ut­ ca. Közép utca, Üj utca. Kéz utca. K e s­ keny utca). Később megtaláljuk a köz­ épületekről (Serház utca, Oskola utca), majd a személyekről (Kossuth L ajos ut­ ca, Széchenyi utca) elnevezett utcákat is. Az utcanévadás második nagy kor­ szaka kb. 1896-től napjainkig terjed vá­ rosunkban. A század elején a személy­ nevek kerülnek előtérbe, a húszas évek­ től kezdve pedig az irredenta nevek. Az Erkertek utcaneveivel jelenik meg

az első utcanévbokor, amelyet később újabbak követnek (Bujios. Hintés ne­ vei). A felszabadulás után a megválto­ zott társadalmi rendszert tükrözi a név­ adás is, s az új nevek között megtalál­ juk a munkásmozgalom kiemelkedő alakjainak és a szocialista városoknak a nevét is (Mamán Kató utca, Eperjes ut­ ca). A múlt nagy eseményeinek és a ki­ emelkedő személyiségeknek való emlékallitás mellett az újabb névadásban fó­ rekednek a táj, a környezet hangulatát tükröző nevek kiválasztására is (Bíbic utca. Fácán utca Sóstóhegyen, G alago­ nya utca. Málna utca Borbányán) Igen örvendetes, hogy az új utcák elnevezé­ sét előterjesztő állandó bizottság kikéri a lakosság és a nyelvészek véleményét is .

A következő altejezetben a névváltoz­ tatási hullámokat csoportosítja a szerző Az elszórtan jelentkező gyakorlati je ­ lentőségű névváltoztatások mellett há­ rom nagy névváltoztatási hullám (amillenneumi évek. az 191U-es évek és 1948 —50) volt különösen nagy jelentőségű a város utcanévrendszerének kialakulásá­ ban. E névváltoztatások olykor gyorsan, meggondolatlanul történtek, s esetleg régi. patinás utcanevet szorítottak ki. A lakosság kérésére ezek egy része később visszakapta nevét (Bethlen utca ^ Zsdanov utca > Bethlen utca). A második nagy fejezetben (23—33) a mai névanyag névtani vizsgálatát talál­ juk. Ebből tudjuk meg, hogy a város utcaneveinek utótagjaként leggyakrab­ ban az utca fordul elő (19,6%), s vi­ szonylag sok a köz elnevezés (5.4° (l) Az utcanevek előtagjainak jelentéstani viz.^143

gálatából kitűnik, hogy a személynév eredetű utcanevek aránya a legnagyobb, az összes náv 31,5%-a. Ehhez a két nagy fejezethez a követ­ kező kisebb észrevételeim vannak: első olvasásra meglepett a szerző elégedet­ lensége, mely szerint „az 1750—1775-lg terjedő időszakról mindössze 1H térké­ pet talált (3) Ügy vélem, csupán saj­ tóhiba lehet, s a második évszám való­ színűleg 11)75. így viszont érthető is a hiányérzet. Mivel töretlennek és követ­ kezetesnek érezzük a dolgozat mene­ tét, szintén csak sajtóhibának tulajdo­ nítható, hogy az első fejezet két alfele- zete közül a másodikat hármas számmal jelölték <14). Az Adattárban (34— 82), mely a dol­ gozatnak több mint felét teszi ki, a szerző betűrendben közli a teljes név­ anyagot, s az utcák, terek, utak, város­

144

részek slb neve mellett megtaláljuk a keletkezés vagy az első előfordulás ide­ jét, a névváltoztatásokat, ás a nevekre vonatkozó rövid ismertetést vagy ma­ gyarázatot. Névtani és helytörténeti szempontból egyaránt tanulságos mun­ ka. Végül közlj Nyíregyháza védett utca­ neveinek jegyzékét, amelyet forrás-, irodalom- és röviditésjegyzék követ. Urbán Teréz dolgozata — melyhez hasonlót csak Szeged, Budapest és Szé­ kesfehérvár mondhat magáénak — nem csupán névtani szempontból értékes ta­ nulmány, hanem hasznos olvasmány le­ het mindazoknak, akik érdeklődnek vá­ rosunk elmúlt 200 évének története iránt. Révay Valéria N r v .linl • I n i j i i i j f i l c i l í J L » lo « * p e s t ,H ín i.

81

I.

Megjelenik minden negyedév második hőnapjában