y.» -?i^ ? Sfc *tt ftt IHp **tal * p .*' :

Wr*^

v

y

» -?i^

*?*

Jé

ftt

Sfc

*tt

IHp

**tal

5 i3

«

7

*|p .*'

<'?-

:

%<•;* **?'*

.»

Presented

to the

LIBRARYo/r/ze

UNIVERSITY OF TORONTO by

DR. PÉTER I. HIDAS

H\

MAGYAR ÍRÓK <& " ^^^^^^^^.^é^^y^^^^^^ .jZt&y"* r

^Tt^Y?'

ÁLLAMFÉRFIAK

EÖTVÖS JÓZSEF

B.

fíM< EMLEKBESZEDE

Pest.

K

I

A

D

J A

"K

1868.

Á T

H

SM Ó

R.

TARTALOM. EMLÉKBESZÉDEK:

Lap

Kölcsey Ferencz

•

•

•

„

1

•

Körösi Csorna Sándor

21

Gróf Dessewffy József

19

...

Vörösmarty Mihály

69 87

Kazinczy Ferencz

13

Gróf Széchenyi István

L

Reguly Antal

149

Szalay László

201

Gróf Dessewffy Emil

243

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK: I.

Elmondatott a Kisfaludy Sándor

tiszteletére

Pesten rendezett

271

dalünnepen II.

III.

Elmondatott az erdélyi

múzeum megnyitása ünnepélyén

•

•

Elmondatott a magyar irók segélyegylete alakító közgylésén

IV. Elmondatott a Kisfaludy-társaság Xll-ik közgylésén

V. Elmondatott a Kisfaludy-társaság XlII-ik közgylésén VI. Elmondatott a

magyar orvosok nagygylésén

és

.

.

•

286

•

296

természetvizsgálók Pesten

301

VII. Elmondatott a Kisfaludy-társaság XlV-ik közgylésén

XV-ik közgylésén

•

308

.

.

•

•

•

315

.

•

320

IX. Elmondatott a m.

t.

akadémia XXVII-ik nagygylésén

Elmondatott a m.

t.

akadémia X\\TII-ik nagygylésén

X.

281

.

tartott IX-ik

VIII. Elmondatott a Kisfaludy-társaság

276

32

i

KÖLCSEY FERENCZ.

Elmondatott

a

m.

t.

Akadémia VlII-dik közülésében

nov. 24.

E

ö

1

v

5

b.

Emlékbeszédek.

i83g.

Xla

sának szentelé, bevégezve a sírját

egy házi kör boldogitá-

az egyes, ki életét

neje

s

gyermekei

földi pályát,

pihenni ment,

állják körül s visszatekintve

a múltra, mely az elhunytnak munkássága

szemeikben könyek ragyognak

rült s örömteli vala, s

az elhagyott család áldást

lött,

által de-

mond

kedves halottja

De vannak emberek, kik dicsbb

nebb pályán haladtak az

életen

át és szívok

egész

hatalmával csak a hazáit ölelve köri, családi kört

hagynak magok

mely

után,

emléköket

fö-

örömtele-

s

nem

fentartaná.

Midó'n ily férfin száll sírjába, méltó hogy az egész

haza gyászt öltsön magára,

nem

csak

—

mert

ki

egész életét hazájának szentelte, az egész haza bánatára

érdemes, de mert jó, ha mindenki látja, hogy a nemzet által

nem

felejtetnek el

s

tettei

a jó bizni, a go-

nosz remegni tanul a közvéleménytl; mert jó emnemzedéknek útmutatóul lékoszlopokat rakni a j ö

v

mert jó

kijelölni

helyeket, hol nemes szívek vég

a

álmukban megpihennek, hogy a nemzet soha ne feledje el, mikor szülföldén dics eldö'dök szent pora fölött

jár,

miként

e

helyet aljas tettekkel

mégfer-

tztettetnie szentségtörés.

Érzé

ezt e társaság

s

megfosztva egyenként mun-

kás tagjaitól, évrl évre híven telességét:

teljesíré

szomorú kö-

a hazának részvételében vigasztalást ker

KÖLCSEY FERKNCZ.

resve

midn

s

érdemeit elsorolja,

vesztett társainak

egy pillanatra csaknem elfelejtve mily rövid vala azoknak élete, kik a hazáért oly sokat tettek. O de ,

soha szomorúbban

soha nagyobb veszteség kínos

,

emlékével e társaság

nem

nem

soha az egész haza igy

midn

mint most, eltt,

hogy

tette

el.

jelent

meg

a közönség eltt,

fájdalmában,

osztozott

a szomorú jelentéssel lép

tagjai közül

önök

fel

Kölcsey Ferenczet

vesz-

Mikor e hír egy év eltt elször hozzánk jutott, mikor az elbb suttogva elmondott szomorú újság hamar elterjedve végre bizonyossá lett s e helyrl egyszer, de mélyen érzett szavakkal elször hirdettetett ki: mily fájdalom tölte szíveinket akkor! Nem mi, kik barátjai valánk

rünket

tiszteltük

s

kik benne kedves meste-

s

benne

társunkat vesztettük,

nem

érdeminek fényét egész körünkre árasztá; konai a

ismersei, kik az oly magasan

s

Legjobbikát szerették;

nem

;i

ro-

álló férfiban

a megye, mely legbux-

góbb tisztviseljétl megfosztatott:

gn.

ki

itt

a haza keser-

haza érzé szegényebbnek magát.

S méltán. Mert ha valaha ember, változhatatlan szeretete által a haza hív gyermekének mutatva mat-

megérdemlé, hogy

gát

valaha volt,

ha

sirját;

emelkedve nak; ha

czélúl

ez

anyai könyckkel

ki az önzés

szk

áztassa.

körén

túl-

csak nemzete javát tzte ki magá-

ember nehéz pályát tisztán futod végig, egy bukás nyomát sem hordva ünnepi köntösén: ez Kölcsey volt, érdemes arra, hogy kor, valaha

:i

melyért fáradott, homlokára tzze

;i

bl

sokszoi-

;i

tatja,

jöv,

ez esetben

Egj ki

bár

nem

év, érzi

a

jelen

nem

borostyánt, mely-

megváltoz-

fog letörni egy levelel

egy hosszú ujra

ítéletét

kitörni

é\

sem.

múlt azolta,

de vajon

midn

körünkké

fáidalmát,

KÖLCSEY FERENCZ.

lép,

ki

és

látja,

hogy Kölcsey,

már abból

árasztott,

kilépett;

s

ki arra annyi fényt

midn

e helyre

néz,

melyen most én állok, kinek nem jntna eszébe, hogy itt egykor Kölcsey szónokolt? Nagy veszteség érte hazánkat akkor is: Kazinczy Ferencz szállt sírjába, s

az egész nemzet kesergett

zinczy

átfutotta

dics pályát,

a

elhintette havát, s

mondta

rünkben; s

nem

ki

De Ka-

fölött.

fejére

az

id

rég

habár nehezen, elkészülve érte

veszteség szíveinket.

lött,

agg híve

CB akkor még Kölcsey el

emlékbeszédét

sz

állt

e

kö-

barátja fö-

érezte volna vigasztalva magáit,

midn

hogy ily mester ily tanítványt hagya maga után? Ki hitte akkor, hogy néhány év után is pihenni fog; hogy a lant, mely oly lelkesítve zengett, szétszakadt húrokkal fog feküdni a költ sírja felett; hogy a kebel, melyben annyi nemes érzemény lángolt, ily hamar kihlhet, s hogy én, ki akkor mint

látá,

—

gyermek, elragadva hallgatám férfias szavait, majdan itt fogok állani helyén s szavakat keresve érzeni, hogy vannak fájdalmak, melyek vigasztalhatlanok. O mert Kölcsey halála egy váratlan csapásként érte hazánkat; t férfi korában ragadta

félig

—

ki

körünkbl

a kegyetlen végezet; neve

ként hangozott a hazában, már, de

még

el

nem

még

ígéret-

mint dalnok koszorúzva

fonnyadott babérral, mint szó-

nok dics pályája kezdetén: mi vala oly nagy, oly fenséges, mit neki még akarni, vagy nekünk tle várni nem lehetett? 8 neki ilyenkor kellé sírjába szállni; mintha e honi föld, melynek szent szeretete tiszta lángokkal tölte kebelét, korábban ragadnál magához legkedvesebb gyermekét, korábban akarná megpihentetni azt, ki oly sokat dolgozott. S miben keres-Egyben: hetnénk vigasztalást ily veszteség után? hogy a dics eltnni nem lg körünkbl, hogy

KÖLCSEY FERENCZ.

g

emléke fenn fog maradni nemzete nyelvében, hazája áldásai között.

Ö van-e ennél szebb jutalom e földön? Ki egy barátnak, ki egy családi kör boldogitásának szentelé

nyugodtan néz

életét,

emléke sírján csekély

túl élni fog

mert hisz csak a hol

hogy

kíván hal-

ott

végs

pillanatjaiban

mint a nyári nap,

midn

csak áldást terjesztett;

ki mi-

pályára visszatekintve

dn

bár mi

S hát annak, kinek halála

hatatlanságot az ember.

leszáll, érezheti,

s

;

megelégszik,

szeretett, ott élt,

ágyánál egy nemzet kesereg; ki a

hogy

érzi,

kedvesei szivében

legyen a kör,

fénytelen

s

ha

a halál elébe,

,

lantját fáradtan letevé,

tudja,

hogy éneke egy

eltnhet, de nem a népnek ajkain hangzik s hogy mag, melyet elhinte, s mely dús sarjadékokban feln sírja fölött,

legszebb díja

s

emléke életének

lehet-e

:

annak kínos a halál? a halál, melylyel reá nézve a kor kezddik, mely a fáradt bajnoknak homlokara teszi a borostyánt, mely t átviszi azon halhatatlanok közé, kiket egykor bánmit, s kiktl t eddig nem tartá távol semmi, mint élete? a dicsnek nem kínos a halál s azért mi nem értted kesergünk, nagy férfiú! nem értted, ki munkás életedbl kilépve

jöv

—

barátid

könyeit, a

nép áldását

s

a

dicsséget vivéd

magaddal, melyrl ifjúkorodban ábráhdozál mint

ért

bogy

e

földet

nélkül

hol

a

.

s

mely-

téged sajnálunk mi,

elhagyád; hol vissza nem tekinthetünk

1m>í;'v

bús

sejditések

—

töltenék

-

elre nem lelkünket;

:i

boldog remél, éri

Nem

gyermek jöv századok reményeit hordja szib férfi átlátja, bogy lelkének egész erejével víhatá ki azt, miért már elddei küzdöttek s a

vében alig

—

hogy múlt örömeink emlékei,

a nélkül, ;i

fáradtál.

féríhl

(, l

vágyait:

a

szerencsétlen

lemond, de senki

nem

nem téged sajnálunk, de minmagun-

KÖLCSEY FERENCZ.

kat,

kiknek

zetdök

még

küzdeni, cselekedni kell

elhagyott

hozzád, érezzük,

s

kiket ve-

s

mert közelebb állunk

kik épen

hogy be nem

tölthetjük helyedet,

—

tJíadd

meleg'itse legalább egy órára emléked lelkünhadd emeljük még egyszer magasra képedet, hogy feltekintve hozzád, felemelkedjünk mi is, és borostyánnal takarva ravatalodat, egy pillanatra elfeledjük dicsségednek e jelvényei mily kedves voná-

ket,

sokat takarnak

elölünk.

el

kat találni Kölcsey

kezd,

—

De én fogok-e

szava-

érdemeinek méltánylására?

én,

egy rövid élet iparkodásainál egyéb érdemet nem hozok magammal? Bizonyosan nincs senki e körben, ki elégtelenségemet a

ki honszeretetnél s

inkább érzené

—

de ha ennyi érdemesebbek

sebbek között mégis

mert

e

én mertem elállani

körben senki sem lehet, ki

:

s

képe-

tevém,

melegebben

öt

szerette volna; senki, ki neki több hálával tartoznék, s

végre mert

meg vagyok gyzdve, hogy

gyenge nincsen, mely Kölcsey

mondva ers viszhangra ne

Ferencz

találna

e

szó oly

nevét ki-

hazában.

—

Képét akarjuk emelni tisztán és egyszeren, mint az körünkben élt, s talán jobb, ha a tííkör, melyen az feltünendik,

nem

kölcsönöz sugárokat

nél szebb mao-asztalás

nem

ott,

hol hívség-

lehet.

Kölcsey Ferencz Középszolnok vármegye Szó'demeter helységében született 1700. aug. 8-án. Egy régi

nem gazdiig, de tisztelt szülk gyermeke. Egyszern s nyugodtan folytak els' évei, férfi skhabár a gyermekben fekszik mindig csirája családnak ivadéka,

;i

legszebb oltárának

tetteinek, szentelt

s

a

melyet

a kebel,

végzet,

a

tiszta

lángok

gyermekkor boldog

KÖLCSEY EERENCZ.

benyomásai között fejldik erssé: nincs a mit Kölezen korából, emlékezetre méltót felhozhat-

cseynek

nék, legfeljebb azt,

hogy a

sors,

midn t a himl

kö-

vetkezésében egyik szemétl megfosztá, a gyermeket

jókor szenvedni

anyjának halála hité,

tanította, által

tizenegy éves korában,

s

még gyermeki

hogy életünkben,

hol az

id

játékai

mindent

között elrabol,

veszteségekhez kell szoknunk.

árva volt,

egy

kis

ház nádfödele

alatt s a

debreczeni collegium iskoláiban, hol a gyermek dics

pályájára készült, távol a világ fényzésétl, szerény

egyszerségben igy folytak el ifjúságának els évei. De nem örömtelenl x Kinek szivét arra alkotá a ter!

mészet,

hogy

szeressen, azt nehéz

de semmi sem foszthatja

meg

csapások érhetik,

mi

attól,

t

szeretni

készti, s

Kölcseynek, kit a sors oly jókor megfosztott

anyjától

s

ki a

a gondolattal,

gát

évek terhe néz

jövbe

;

lehajtá,

tekintve

nem

hogy szüljének emelkedni fog,

buzdithatá mafeje,

ha azt az

ha gyermekére

magános gyermeknek a véghogy a teli gyermekszív el ne

az árva, szegény, a

zet barátokat adott,

csüggedjen annyira,

s

a barátság nyájas érzései között nó'jjön

hogy egykor egy hazát foghasson köri.

Kevesen voltak e barátok s közülök csak egy maradt meg, kinek ezen emlékeket köszönöm; de a költ gyermek, kit gyengesége s talán még inkább komolyabb kedélye a zajgó csoport lármás örömeibl kizárt, ezeknek körében kielégítve érzé magát. Hisz , habár még senki nem sejdité, hogy a nyájas gyermek egykor honának nagy dalnoka leend, költ volt már akkor is, költ a szó legszorosabb értelmé-

ben,

—

nem

Nem

ajkán,

hanem keblében hordva

szent tüzét.

azon hideg mvészet, melynek érdeme sza-

vakban, szépsége ragyogó képekben

áll,

tévé

költnek

KÖLCSEY FEKENCZ.

t; nem azon

szívtelen

9

mesterség, mely a világtól

s nem érzett gyöegy perczig csodálva eltnik mint a

visszavonulva színlelt fájdalmakat

nyört énekel,

s

meteor, fényesen, de haszontalanul futva át a pályán,

melyen soha meleget nem terjeszte: de költvé tévé t a szent szeretet, mely a gyermeki lelket eltölté, azon lelkesülés, mely keblét nagy tettek einlékiriél áthatotta; a költészet, mely a szívbl eredve a szívhez szól; a rejtélyes er, mely a gyermeki kebelben támad, bizonytalanul, dalra vagy nagy tettekre fogja-e ragadni az ifjút; a tz, mely a keblet sokáig kí-

mig végre kitör s a meggyújtott szömagának fényt, látkörének világot ád, vétnekként ezen költészet élt, forrott, lángolt már a gyermekben

nokkal

is,

tölti,

—

játék

ha a tizenegy éves tanuló

s

Debreczen

helyett

véghetlen

Athenaet képzele magának

s

társaival zajos

nagy

határain

Hellas hseinek gyer-

meki kezével a város homokhalniai között emlékeket emelt az, mi e foglalatosságokat oly kedvesekké tévé, azon költi lélek vala, mely miután a gyermekemelte emlékek rég eltntek, az ifjút nem hagyá :

megfeledkezni

mely késbb

gyermek

a is

egész

szent lelkeslésérl,

életének

—

s

nemes irányát meg-

határozá.

A

gyermek Kölcsey nem hasztalan gyönyörköElméje nagyobb, kedélye dött a régiek emlékein. mélyebb vala, minthogy a classícusokban csak philologiai szépségeket keressen és Tacitusnak

gylölésében csak a történeteiben sejté,

ketlen

a'

erejét s a

Livius

csak

hogy

stil

történet

tudománynál

;

sejté,

nevelt

fenséges

római respublica simaságát

érezze.

több lehet puszta termé-

hogy nagy

polgári eré-

nyek nem csak az Olympus árnyéka alatt, nem csak ott, hol a ióniai tenger mossa a köves partokat, vagy .

10

KÖLCSEY FERENCZ.

halmú város falai között találnak helyet; hanem hogy Hellas s Róma lehet minden hely, hol az emberek hazájokat szeretik s érte halni tudnak. Sejté, érezte ezt s a gyermek nem gondola többé árvának magát e világon. Szeretni kezdé hazáját nem azon hideg önös szeretettel mely önjavához ragaszkodva kiváltságokban vagy czímerekben keresi azt, miért küzdenie kell, nem azon számitó* okossággal, mely vagyon vagy dicsség után fáradozva nemes tettekre a hét

,

buzdíthat, de

nem

nemesiti azt, kinek keblét eltölté

de szeretni kezdé hazáját azon szent, véghetetlen sze-

mely nem számit, nem gondol magára, haha kell, vérét ontva egy pillanatban, ha kell, évekig nehéz járomban szolgálja hazáját; szeretni kezdé múltjában szép, de oly szomorú emlékeivel; szeretni jövjében, mely iránt szívét több remény s aggodalom tölte el mint saját jöretettel,

nem

áldozik,

vjéért.

Engedelmet sokan a

férfi

Gyülekezet! hogy én, kitl

tisztelt

életrajzát kivánják s várták talán,

mint

már az els kilátás szépségeitl megválni nem tud, a nagy férfiú gyermek emlékeinél mulatok. De az embert, nem tetteit akarom leirni; és vajon a gyermek nyájas vonásaiban nem ismerünk-e a férfiúra s nem életének legszebb dicssége-e az, hogy a ki oly tisztán lépett föl a vándor, ki bérezre menve, mert

annyi munkatelt év leforgása

az életben,

változott, csak

Kit

—* Van

ntt

alatt

nem

?

nem

lelkesítenek egykor

v.^y

idszak emberi életünkben,

nemes érzemények?

midn

min-

den szív a jóért lángolni, a nemes után vágyódni, a fenségesért áldozni tuds

-

gyermekéveire visszatekint,

zemények

töltötték el,

Ki nem emlékezik, ha

hogy keblét egykor melyek a férfit nagygyá

értet-

H

KÖLCSEY I-KUENCX.

melyeknek akkor a

hették volna,

s

lekvésre csak

er

hiányzott.

—

legdicsó'bb

cse-

De sülyedünk!

szo-

morúan sülyedünk! Nap folyt nap után, év évet követ s minden nap elveszi egyes örömeinket s minden év elhozza szomorú tapasztalását; és mi marad többnyire a lelkes gyermek feltételeibl egyéb a férfi fájdalmánál, melylyel önmagába visszatekintve látja, hogy sok változott, de semmi nem úgy, mint önmaga. Egyet megcsaltak barátai s szíve hideg nyugalommal elzárkózik minden szerelemtl más ismemi tanulta a világot s miután látta hogy vá,

;

,

nem

gyait

teljesitheti,

vedélyei ragadnak

örömök

közé

el,

,

nem küzd más

félénken az

ki

,

—

De

csérete.

mi

az

élete

mint

Ígéreteit teljesité, s visszatekintve

nek ezen édenében nem csak boldogabb Kölese}"

nem

— Mi a gyermek

ifjú

változott szívét

ez

s

egy

lemond: férfi

de a

gyermek-

hogy

ne volna kénytelen megvallani:

éveire,

is.

egyet szen-

;

mást elnyom tunyasága;

sülyed,

annyi ezerek közül hol van

gyermek

többé

volt,

életé-

de jobb

legszebb di-

ersebben dobogtatá,

képzetében fenségesen emelkedék, mirl

küszöbén áluiadozott: azért lángolt, azért

re-

mélt, azért küzdött a férfi élete végperczéig, mint a

nap,

mely

az*

égen áthaladva, messzebb

és

messzebb

ragyogva mindig, a mely, ha bérczeink mögött eltnt ugyanazon színekkel boritja egünket, melyekben egykor fölkelt. Nézzük t házi körében, ott, hová az embert

körökre

terjeszti sugarait,

de tisztán

s

,

nem követi, hol a leghiubb színlelni nem szokott, s nem a nyájas, gyermekded kebelt találjuk-e benne késbb is? O, ki mint ifjú csak a a világ

Ítélete

—

minden vágya oda vont, ki szk körében elzárva érzé magát s utakról álm adózott, nem tölte -e napjait falusi magányban,

tudományoknak

élt,

kit lelkének

KÖLCSEY FEKENCZ.

12

elkülönözve barátaitól, minden tudományos segélyek-

selte-e

panasz

nem azon mely

lat,

nélkül

terhel é fejét?

nemes indumi által ennyi

vele született szeretet, azon

t

áldozni készté, volt-e az,

könnynek

teher neki

látszott,

st mi

legforróbb

által

vágyairól lemondva mégis örömöket talált?

—

ürö-

möket, ha testvérének fiára nézett, kit magához és

vi-

nygöt, melylyel a

nehéz

a

gond mindig növeked súlylyal

házi

S

nem

csak önkeblében hordva költi világát,

tl,

ön boldogabb kora jutott

a gyermek játékainál

hogy

eszébe és az,

vett,

saját áldozatjai által

talán megrizheti azon fájdalmaktól,

nevendékét

melyeken maga

keresztül ment; örömöket, ha körültekintve egy kört éltetett, emelt, volt, melyet látott, melynek lelke boldogított,

s

magába

sziv soha közelebb

dozik.

De épen

szállva érezé,

hogy ezen örömöket

ez-e legszebb dicsérete életének? reit

hogy

Istenhez, mint

áll

az emberi

mikor

S

boldogságot senki, a ki

nem

kik egykor barátai valátok,

ti,

nem

— Az erény gyönyö-

csak tiszta kebelnek nyújtja az istenség,

éldelt családi

ál-

hogy

ismeré,

megtartá az érzemények ifjúságát:

keble

férfi

az,

nem

ti

nem

s

érdemelte. ifjak,

kiket

vendéges házában elfogadott, hogy példáját látva, tanácsaitól

oktatva

lángolón

honotokat

neki hasznosan szolgálni tanuljatok;

ti

s

szeretni,

s

mind, kik

t

ismertétek, kiknek hozzá csak közeliteni lehetett, szól-

jatok

:

nem

volt-e hív,

nem

mindig irántatok

szeret

volt-e nyájas,

—

nem

volt-e

megértve minden

fáj-

dalmat, osztozva minden örömben, segitve, tanácsolva, vigasztalva

mindenütt, mintha

csak

nektek élne

s

túl nem volna semmi teendje? SzólVagy ha már legnagyobb fájdalmainktól a

körötökön jatok!

—

szavakat

megtagadta a végezet, legyen a hallgató

bánat, melyet kebleinkben viselünk, legyen

magas em-

KÖLCSKY FERENCZ.

1

rz

mely példaként ragyog elttünk, Istene hogy kik egykor barátai valánk, e névre érdemesek maradjunk; s kik sírjánál mély gyászt viselénk, mindig rokonainak találtassunk. De forduljunk az iróhoz, kinek munkássága e kört közelebbrl érdekli. — Vannak idszakok a nemzetek életében, hol a vészét egy hatalmas ember vagy lelkesült nemzet pártolása által mintegy Augustus kiterjeszti pármesterségesen növeltetik. léke,

szíveinknek,

-

m

—

kezeit

toló

s

a római költészet arany százada kez-

ddik; a Medicik megnyitják házaikat mvészet tetpontjára hág; XlV-ik Lajos

s

az

olasz

trónja mellé

nagy elméket kivan s az elmék, mintha a hatalmasDe vajon nak minden hódolna, feltámadnak. Kölcsey ily körülmények között kezdé-e munkássá-

—

A

gát? ta-e

midn

költ,

elször lantjához

fogott, várha-

dús jutalmat? vagy ha nem, várhatá-e legalább

azon köz elismerést, mely a nemes szívnek kedvesebb

minden jutalomnál? Tekintsünk vissza a múltba s piruljunk; vagy inkább örüljünk, hogy e kor elmúlt fáradozásainak s hogy hála néhány nemes kebel többé átokként

nem

fogja-e hinni a

jövend, hogy valaha

hetett,

fog uralkodni hazánkon.

hogy nemzet, megtartva elddei

vérükkel szerzett hazáját

harczok

ellen s

kor

nevét,

-

létez-

nemes

törvényeit, annyira

elfa-

hogy nemzetiségérl lemondjon, nem egy

julhatott,

hatalmas

s

ily

—

elnyomása

által

véres üldözés között,

kényszerítve,

hanem

nem

önként, ertlenül

hona szent határai között gyáván utánozva más népek nyelvét és szokásait, mintha egy holtnak

tespedve,

idegen fénynyel

hadását?

hogy

—

ékességekkel

Fogják-e hinni

id, midn midn maga

volt

lföldén,

s

el

lehetne takarni rot-

boldogabb

unokáink

a

magyar idegen vala

e

nyelv,

szü-

melyet kincsként

14

KÖLCSEY FERENCZ.

hagyának reánk eldeink, védfala

szabadságnak

a

gyémánt a tudatlanok kis

fényesebb

a nyelv, melynél

ersebb

mint köszörületlen

nincs,

által lábbal tapodtatott s

érczért

kicseréltetett,

egy

mint Amerika

egy tkörtöredékért adják aranyukat? Fogják-e hinni unokáink, kikre talán szebb napok várvadjai

nak fáradozásaink után, hogy a nemzetiségért, melyre büszkék lesznek, küzdeni kellé, nem idegen hatalom, hanem magyarok ellen, azoknak hideg visszavonulása ellen, kik elddeiktl fényes nevet s birtokot, nemzetüktl a törvény minden áldásait nyerték ha az id elj, melyben ez hiheörökségül?

k

—

el ne felejtsék gyermekeink küzdelmek után jutottak ennyire: el ne felejtsék, hogy a nemzet els dalnokai megvetve, els honfiai kikaczagva élték napjaikat, s ha majdan e nemzetnek egy valóban nagy költje lesz: emlékezzék meg, hogy a lantnak, mely kezében most oly szépen hangozik több nemzedék hangoztatta húrjait s hogy érzelmeinek kifejezésére nem találna nyelvünkben szavakat, ha nem találkoztak volna kik annak kimívelésére szentelve éltüket, hazájok jövjé-

tetlennek

fog

látszani:

soha, mily hosszú

,

nek mindent feláldoztak,

még

saját

dicsségüket

is;

ha nemzetünk dicsségének magas épületje, memi csak vágyainkban látánk, majdan állni fog: akkor emlékezzenek utódaink, mennyi fekszik

és

lyet

k

a föld

alatt

elrejtve,

s

mily

ersüknek

kell

lenni

melyek ennyit elviselnek. Emlékezzenek korunkra: s mondjanak áldást Kölcsey pora az

alapoknak,

fölött.

Nem lyekre egy

akarok bvebben szólni kritikáiról, dics/;

társunk

fölötti

emlékbeszédében oly

fájdalmasari tekintett vissza: csak 'iiict

akarom kimondani,

me-

azon

meggyzdé-

hoffy a kritika, ha valaha

15

KÖLCSEY FERENCZ.

szükséges, épen

nagy mesterek mveinél

a csodáló ivadék

az,

nehogy

utánozza azt, mi a legjobb mun-

hogy Kölcsey épen ezen nézettol vezettetve irá kritikáit s hogy általok a nemzeti irodalomnak nagy szolgálatot tett, nagyot s bizonyára a legnehezebbet mert nemes szivének semmi inkább nem fájhatott mint hibákat mutatni fel ott, hol nagy kában

hibás;

is

:

tökélyeket ismert

s

tisztelt.

—

Hogy nem

kajánság,

érzemények sugallák e kritikáhanem kat, azon az, ki Kölcseyt s e munkáit ismeri, bizonyára nem kételkedik, ha nem tudnók is, hogy az, a legtisztább

ki

a

babért

maga megérdemlé.,

szokta irigyelni. dítója

s

—

És ha a

azt

kritikus,

nem

másoktól

ha Hornéi*

a philosoph a haladó idvel más,

for-

talán je-

vagy legalább ujabb nevek eltt homályba szorittatnék is, nem fog-e fenmaradni a költ? Nem fognak-e a dalok, melyek korunkat lelkesítik, lelkesedést gerjeszteni a kés unokáknál is és tiszteletet lesebb

az iránt, ki oly lángolón tuda érezni

kinek az ég

s

hogy kimondva korának érzeményeit, mig él, dísze legyen s emléke, ha megirt, s mi szólunk, elavulhat, halt? A nyelv, melyen

megadta a

szó

hatalmát,

hatalmasabb dalnokok jöhetnek: de az érzemények, melyeket dalai kimondanak, nem avulhatnak

uj

el.

Nem

e föld

hatalmasainak dicséretére alázta

a reá bizott szent kobozt,

dala

nem

meg

hódolt kora

nem hangoztatá a pillanat szenvedélyeit, hanem zengé azon szent szerelmet, mely mig emberek lesznek a jó s nemesnek magvak ént keblökben hibáinak,

élni fog; .

zengé a hazát

retete tiszta

és szabadságot,

keblében lángolni

emberek nyelvünket hangra fog

meg nem sznt,

érteni fogják, s e

magyarok laknak, a szerelem

melynek

s

találni határai között.

haza

s

sze-

mig

drága földön dalnoka

visz-

16

KÖLCSEY FERENCZ.

De bár mi

hogy nevünk fenn van valami ennél boldogitóbb s ez a meggyzdés, hogy korunknak hasznos polgárai valánk, s helyünket, melyre a vészép a gondolat,

fog maradni az emberek között

:

munkában, melyben századunk egy jobb jöv után törekszik, mi is részt vevénk s Kölcsey minden jó- s nemesért lángoló keblével érezé, hogy e hazában, melynek véres segezet

betöltve a nehéz

állitott,

id még

beit az

gyógyíthatá meg, a jó polgár-

alig

nak nem csak kesergeni az cselekedni uj

pálya

Erzé

is kell.

nyilt

uj

s

elveszett fényért,

a negyven esztends

—

cselekvésre.

hanem

férfi

eltt

1828-ban jelent

meg Kölcsey elször Szathmár nemes közönsége eltt,

kevés hónappal megjelenése után neveztetvén

s

megye

ki a

f jegyzjévé,

tiszteleti

—

csak akkor kezdé

Megelégedve szerény hivatalával s érezve, hogy nincsen kör, melyben embertársaink ja-

polgári

életét.

hazának szolgálni ne volna dics, csak hivatalának pontos teljesítése s megyéjének megelégedése vala a jutalom, mely után vágyóelmozditani

vát

s

a

—

De a közönség, mely érdemeit jobban ismére, nem akarta, hogy ily férfiú csak egy törvénydott.

hatóság

midn

a

szk még

határainak

szentelje

rövid idig,

de

munkásságát

már egészen

s

ismert

polgárt országgylési követének választá, tehetségei-

nek fényesebb pályát

nyitott.

eddig csak az irót ismeré ó't

— A haza Kölcseyben

de vajon e

,

a törvényhozási pályán láttuk,

legszebb várakozásainkat

nek virágait ismerték? vevék,

hogy

e fa,

mennyire ntt? ták-e,

hogy

e

egy nemzethez

s

,

nem

férfiú,

midn

multa-e felül

kik egykor csak a költ-

Nem

bámultak-e,

mely eddig csak

midn

észre-

virágozott, az alatt

kik nyájas dalainak örültek, vár-

szelid szól ?

hang

—

A

ily

ers

lesz

,

szent lelkesülés

,

ha majd mely a

17

KÖLCSEI FERENCZ.

gyermeket Hellas s Róma nagy emlékinél eltölté, mely az ifjúnak hazafiúi dalt sugalla, élt még a férfiban

is

s

ez vala az

,

t

mi

oly

erssé teve

s

ha

elbb nyus er-

szavánál kebletek megindult, ha beszéde

godt tisztaságban haladva, mindig hangosabb sebb hullámokban áradt

el,

mig

végre, mint a bérezi

mely szikláról sziklára rohanva minden legyz, szíveiteket ellenfcülhatlanúl magáers ellentállhatlan meggyzdése vala val ragadái az, mi szónoklatának e varázshatalmat adá. Nem kételkedett nemzetében nem hiheté hogy e nemzet, melyet Isten Ázsia közepébl e földre vezérlett

folyam

,

ellenállást

:

;

s

melyet fentarta

már

megfelelt;

,

annyi csaták között, hivatásának

hogy mig minden nemzet

halad, mí-

hajnala

ersbi, mig mindünnen egy szebb jöv emelkedik, csak nekünk nem szabad remény-

lenlink,

mintha az egyenetlenség

veldik,

átokként volna kimondva

jövben

zott a

s

e

épen mert

hiúság vagy nagyravágyás,

tább

honszeretet

hon

bízott,

viszálkodás

örök

Kölcsey

bí-

mert szavát soha

hanem mindig a

meggyzdés

s

s

felett!

legtisz-

hangoztatá,

azért

vala oly ers, oly ellenállhatatlan e szó.

Nem lalni. E

szándékom Kölcsey országos pályáját tagtudós körben, mely nem a politika érdekeit, hanem a tudomány igazságait keresi, a pártok zajának hallgatni kell. De miután emberek találtattak eléggé alávalók, kik e nemes kebelt, miután

—

körünkbl

elköltözött,

rágalmazni

nem

pirultak; mi-

nem miután tények hozattak föl, melyek nem akart; történtek, szavak ismételtettek, melyek mondva nem e tisztelt sír fölött hallgatni

után a pártok zaja •

legyen szabad felszólalni a barátnak is és tisztán futa át a nehéz páelmondani sírja felett:

valának

:

E ötvös. Emlékbeszédek.

.

2

KÖLCSEY FERENCZ.

18 lyát

s

nem

kit

midn

emlékeinkben mint oly

tisztán fog állani

hanem

önzés,

azon

honszeretet lelkesített;

meggyzdésbl

indult ki,

melyeket a

élvezetére adatott, oly elvekért fáradott,

kor

énekelt a

Haza

létesiteni fog.

király iránt hívséget

s

gyermek els dalában: haza

t

hívség lelkesité

ki,

s

hogy e föld hanem az egész emberi nemnek

nem egyeseknek,

jöv

férfin,

vég sóhajtásáig.

s

király iránti

S^habár_

sirját

ha bár szemtelen hazude név dics fog maságokat kohol a rágalmazás radni közöttünk, mint ama sziklák tenger közepette, melyeket a reájok csapdosó mocskos hullám csak

laz

irigység állja

is

körül,

s

:

tisztábbra mos.

elment, elment oda, hol a szív megpihen ne-

nem hatnem bántanak többé.

héz földi útja után, hová barátink könyei nak, hol ellenségeink csapása

Egy belét

puszta ;

sir

Tr

a

nemes kenéha egy hív.

fogadá

partjain

csak az elhagyott háznép

és

,

el

ki barátjának sirjához vándorol, ismerik a helyet, hol

Kölcsey nyugoszik.

Egy pár

év

domb

a

s

,

mely koporsója

emelkedik, besülyed, és a dúsan felntt

fölött

f alatt talán

nem fogja senki keresni hamvait! De hát ennyi érdem után csak ez volna díja? nem! s habár e haza bányáiban nem találkozott egy k, mely osz-

—

lopául emeltetnék gított,

nem

s

,

nyelvünkben

találunk egy

sirkövére vésnénk

:

mi

mi, kik barátai valánk,

pár

t s

melyet annyi reménynyel

,

szót,

melyet

gazda-

melyet hálaadva

nem fogjuk felejteni, nem nem azon ifjú nemzedék,

nni

látott,

Beátok, lelkes

ifjúság! reátok legyen bízva emléke. Nézzétek életét s

legyen képe fenséges példa elttetek. Nézzétek t,

az árvát,

a szegényt, a

gyengélkedt

s

tudjátok

:

t

KÖLCSEY FERENCZ.

19

hazájának szent szeretete vezérlé ily magasra,

ha keblét

ily tiszta

lángok

ti

is.

töltik

Sok, miért

el.

nem létesült. Sokért fogtok nem láthattok; de ne lan-

Kölcsey fáradott, mégfáradni

mit teljesülve

A

kadjatok azért buzgóságtokban.

zemény, melyet Isten bennetek

gondolat vagy ér-

ébresztett, a világé s

elátkozott, ki a reá bízott kincset azért temeti fél

hogy önmaga nem

Nézzétek

fogja

éldelni

mert

el,

gyümölcseit.

anyailag növeli legjobb nedvé-

e földet,

vel a magot,

mely reá

mig fává ntt a puszta homokja

bizatott,

ágaival tavaszt hirdete;

nem

kö-

dicsn nem ragyoghatna mint

zöttetek senki sincs, ki

.

s

s

s

zöld

ellent

mikor a szél felkapva messze hónától elviszi oda, hol a nagy rendelnek szüksége van rá; s a havas nem rejti el magas csucsát a nap sugarai ell s mihelyt feljött ragyogva hirdeti az uj napot, habár melegének áldásait nem erezi. Föld a ti szívetek

áll,

is,

s

belé

azért veté

magvát az

hogy

istenség,

nagyra nevelve növényét tavaszt hirdessetek ti is; homokszemek vagytok, melyekre a teremtnek tahin szüksége van,

midn

fuvalmain fölragad éldelni,

;

nyugalmatokból a szenvedelem

tetk vagytok

melyeknek nem

,

de hirdetni kell a közelg' napot.

—

Nézze-

tek Kölcseyre, nézzétek fáradhatatlan szorgalmát,

nem gyzhet leni

,

trni

s

állhatatosságát,

fáradni mint

.

vendenek a boldogabb napok, éhez emelve kezeit heti

magát; ha az

követni többé,

s

tanuljatok remény-

—

S ha egykor

midn

eljö-

a magyar Isten-

egy nagy, dics nemzetnek érez-

id ;

nem egyenl

elj, hol testvér - népeit

hanem velk egy

léptekkel haladni fog

véres után végre

le

czél felé

ha ez áldott földön a hosszá

derült

napok megtermik az

áldást,

melyért mi saját szerencsénket, mint a magot, elve-

KÖLCSEY FERENCZ.

2()

tettük

ha

s

elj

izzadtunk, az

id,

s

imádkoztunk annyi éven át; dics barátunk lelkének

melyet

akkor gondoljatok a rég elliamvadott honfira, ki a Túr partjain egy puszta sírban pihen s mondjatok áldást nyugalma fölött.

forró kivánataival felhítt:

értetek

élt.

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR.

Elmondatott

m.

t.

akadémia XII. közülésében

oct.

8.

1843.

Uics

látvány oly

ki

férfiú,

egy magas

czél-

életét. Legyen az hazája, a becsület vagy vallásos meggyzdése, miért vérét ontá; lelkünk emelkedik a bátornak emlékénél, ki ers lánczokat s gyöngéd kötelékeket, melyekkel az élet szíveinket magához fonja, szét birt szakitani s lelkét Istenére, nevét a jövre bízva, a halállal szembe szállt, hogy példájából a zsarnok s elnyomott meg-

áldozza

ért

tanulják czolni

:

fel

miként valami van

nem

lehet: a bátor,

e

világon

,

mit lelán-

ers meggyzdéstl

ve-

zetett férfiakarat.

De van valami és

még

ság,

melylyel a

világon

e

ki

állhatatos-

S ha a sokaság, mely csak az

iránt viseltetik érdekkel,

a bajnoknak,

mi ennél nehezebb,

egy nagy eszme kivitelének

férfin

szenteli egész életét.

,

azon tántorithatlan

fenségesebb,

mi

zajjal történik;

és csak

valamely ügynek diadalát kivítta;

csak a gondolkozónak,

ki

valamely igazságot már

kimondott, nyújtja koszorúit: méltó, hogy mi, kiknek a

tudomány

ban, ról,

tiszta szolgálata jutott feladatul e

meg ne

kik czéljukat, épen mert az emberi

gasabb vala,

hazá-

feledkezzünk a fáradhatlan munkások-

el

nem nem

kerestek, egészen

ernél ma-

érhetek; kik az igazságot, melyet találhaták

föl,

de kik éltöknek

egész erejét egy czélra irányozva, dics példái azon


24 férfiúi

állhatatosságnak

s

melynek

kitartásnak,

a tu-

domány minden haladását köszönheti s mely több ernek s erösebb meggyzdésnek tanúsága, lelki mint bármily fényes süker. Ily férfiú volt Körösi

hogy neve

méltó, ha valaki,

emléke példaként nek: miként

serdül nemzedék-

kitrés a látszólag legreményte-

mindig magasra

is

—

tisztelettel emlittessék, s

állittassék fel a

férfiúi

lenebb pályán

Csorna Sándorunk

vezet.

—

Körösinek hazája Erdély.

Ha

az országok

politikai felosztását, földleirási kézikönyveinket tekint-

jük,

nem hontársunk

6'

mely

ily

törölnünk: ha

tiszta

melyeket Erdély

és

e ne-

fényben tündököl, ki kellene

nem épen Körösi emléke

bizonyítványunk

szebb

fájdalommal töltené lelkün-

hogy nagy embereink sorából

ket a gondolat, vet,

s

arra,

hogy azon

volna leghatárokat,

Magyarország közt a történetek nem ismeri; s hogy mig is-

kifejldése vont, szivünk

koláinkban két testvérországról tanulunk, honszere-

magyar hazát

tetünk csak egy

ismer.

Körösi hazája Erdély vala;

de

midn

a gyer-

mekszív elddei emlékénél elször feldobogott, az

ifjú

dult:

kor

az

sök

midn

ismeretlen hónát keresve útnak in-

nem a mi elddeink nyomdokát kereste-e akMi vala az, mi lelkét föltárta annyi sanya-

?

rúságok között, mi

t

veszély-

s

szenvedésektl kör-

nyezve csüggedni nem hagyá?

nem azon remény hogy majdan évek után, Ázsia határain, a volt-e ez, góbi pusztán, vagy ott, hol a Himalaya csúcsai az ég felé nyúlnak fel fogja találni azt a népet, mely nyelvén, mely a mi nyelvünkön szól, melyben vérét, a mi vérünket ismerheti el, melynek fiait kebléhez szoritva másfél ezerednyi elválás után magyar magyar:

ral ismét ölelkezik?

—

S Körösi nem volna a miénk?

25

KÖRÖSI GSOMA SÁNDOR.

hazája nem volna a mi hazánk? Azon népek, melyeket egy ezred története összelánczolt, melyeknek dicssége és szenvedései közösek, melyeket a múltban emlékeik, a jelenben szeretetök, a jövben reményeik egybefonnak, örökre el lennének válva? Oh nem! Körösi emléke biztos jelünk, hogy ez nem lehet. Azon férfiúnak nevénél, ki óriási szeretetében nem Magyarország s Erdély, de népünknek a széles világ bármily részében lakó gyermekeit fogta körül, azon édes meggy dés tölti lelkünket, hogy ama határvonal, mely Erdélyt honunktól elválasztja, szíveinkben nem létezett soha s bátran mondhatjuk: Körösinek hazája Magyarország azon része, melyet Erdélynek neveznek. Csak igen kevés az mit els éveirl tudunk. Azok közé tartozik , kik inkább arra törekszenek, hogy valami emlékezetre méltót tegyenek, mint hogy

z-

,

tetteiknek emléke föntartassék,

hogy Eger- Patakon

,

szülktl származott ref.

Sepsi s

els

—

s

ha kiveszem

azt,

székben székely katona az

neveltetését

collegiumban nyerte, nincs mit

e férfiú

enyedi

gyermek-

éveirl mondhatnék. Kétségen kivül érdekes volna az

els benyomásokat

ismerni,

tainak irányát elhatározák

melyeknek befolyása akarni tanult

;

;

alatt

melyek Körösi gondolatudni

már

az

a körülményeket, ifjú

oly

ersen

érdekes, forrásáig követhetni az életet,

mely oly dicsén folyt s oly tisztán végzdött; de az id, melyben a szükséges adatokhoz juthattunk volna, elmúlt s ha vannak is, kik Körösit gyermekkorában ismerek, ki az, ki dics jövjét elre látva a szegény székely fiúnak fejldésére a szükséges figyel-

met

fordította volna,

midn

az 1799-ben

az

enyedi

26


collegíumba

lépett

kenyerét

s

mint

szolga

iskolai

keres é ?

Hisz ö

nem

tartozott a szerencsések közé, kik-

nek családjuk százados érdeme vagy szerencséje meg-

magas alapokat, honnan legkisebb érdemeik észrevétetnek. becsületes, de szegény szülknek saját erejére bizott gyermeke vala, a nép azon osztályából, melybl emberi nemünknek majdnem minden valóságos jóltevi származnak, de melynek nagy férfiai bogy a rómainak Metellns hírérl használt készíti a

—

—

hasonlatosságával éljek

mint a

-

leforgása alatt észrevétlenül

Körösi gyermekéveirl

nnek.

-

évek

hallgató

fa,

Minden

-

Hegeds Sámuel

mit

,

ur egyszer,

de ép ezért szívhez szóló necrologjából tudunk

,

ab-

ban áll: hogy Körösi már gyermekkorában szorgalmas s jó magaviselete miatt neveli s iskolatársai eltt kedveltté vált s inkább nemes érzeményei- és tudo-

mányos törekvéseiben mutatott mint nagy elmebeli tehetségek Hivatása

még

titok

állhatatos

által

vala

a

tnt

szorgalma,

ki társai felett.

világ

s

önmaga

honnan a nap emelsei jöttek, a gy ennek néha kimondhatatlan vágygyal telt is el, s habár honfoglaló apáink tetteinél, melyeknek emléke a székely nép eltt

habár kelet

s

kedik,

s

mint

felé tekintve,

hallá,

között elevenebben fenmaradott

— szíve hatalmasab-

ban dobogott fel, s mintha nehéz jövjét sejtené, a gyermek rövid idre gondolatokba merült: vágyainak akkor még nem vala biztos tárgya, s korának játékai vagy kis foglalatosságai, melyeknek hív teljesítése már a gyermeket jellemzé hamar szétoszlaták a gyönge felleget, mely szelid deriiltségü arczát egy ,

pillanatra elkomoritá.

De nál,

a

kinek

boldog gyermekkor nem e

világon

nagy

feladás

tart sokáig anjutott.

Nehéz

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOK.

ösvénye hamar elválik tól,

27

mindennapi

a

élet lág- Htjai-

a szú-, mely egykor magas czélokért

s

fog do-

nem maradhat sokáig nyugottan. így Körösi is gyermekkorában már érzé hivatását. Csakugyan

bogni, félig

Ádám

Herepei

történelmi tanár

a

mely akkor az enyedi

liak,

ifjúságot

lelkesíté, kell-e tulajdonítani

az

ifjú

Hegeds

mint azt idsb barátja

oktatá sá-

jeles

tudományra

e

lelkesedését

hiszi

—

Víl

—

gy egy

mely akkor látszólag követel de mely a gyermek szivébe termékeny magként ers gyökeret vert: ki mondhatná ? JSem ismeri senki a gyenge szálakat, szónak talán

véletlen

kezés

,

hangzott

nélkül

,

—

melyekbl a végzet éltünk változhatlan fonalát szövi, elég tudnunk, hogy az óriási terv már tizennyolcz éves korában támadott Krösink szivében s hogy már akkor két iskolatársával együtt Ígéretet tn, keresztül utazva Ázsiát, egykor felkeresni népünk ,

elhagyott maradványait.

ott

Kik Körösit most

élte

szeretettel

is

ezen szakában

emlékeznek reá

ságra, melylyel társain függött.

szólt,

kebelében,

csak

váltak

Mint a folyó annál nyugodtabb felé,

lid

még

ismerek, a meleg

— Magas

lyekrl annyival kevesebbet feltétellé

s

barát-

memennyivel ersebb terveit,

kevesen

ismerek.

felszinnel fut czélja

minél mélyebbre ásta ágyát: ügy arczának szekifejezése

alatt

nem

kereste

nagyszer

senki a

gondolatot, melylyel lelke mélyében küzdött;

s

mert

mi valóban nagy, mindig egyszer is, s hogy nagy feltételek kivitelére jobb elkészület nincs, mint midn azon kört hová vég-

kevesen tudják hogy

az,

,

zetünk is,

által

állittatánk, híven betöltjük -

kik Körösi

terveit,

midn t

napi kötelességeit nyugottan

nagyszer ábrándnak

vették

még azok

hivatalának minden-

teljesitve

e

-

láták; inkább

terveket,

mint oly


28

valaminek, mit csakugyan

teljesiteni készül.

midn

errl csak 1815-ben gyzdtek meg, egyetembe lépve, Eichhorn vezetése

Barátai

a göttingai

alatt egész erély-

hogy meg, melyek nélkül nagy

lyel a keleti nyelvek tanulására vetette magát,

azon eszközöket szerezze feladását kivinnie

nem

lehetett.

Azon rövid idszak, melyet tött,

—

jának tanácsai üdvös Körösi egész tól

az egyetemen töl-

—

mindöszve harmadfél év életére;

miként

hallá,

s

magyarok

található a

az

által,

középkori

nehéz

útmutatást, dél felé

s

s

irót

Írókban

történeteirl

ázsiai

feladatához

minden arab

tanító-

mert Eichhorn-

arab

lásairól, s ezért arra határozta el

eltt

hires

állandó befolyást gyakoroltak

fkép

a

s

fog

átkutat,

s

vándor-

hogy, mi-

Konstantinápolyban

,

s

magát,

sok

keresni

fogja

itt

az

csak ez oka, miért indult utján kelet-

nem inkább

lyen történetiróink

kelet-északnak, azon utón, me-

apáink jöttek,

szerint

s

melyen,

könnyebben akadhatunk nyomdokaikra. Hogy Körösi mindazon okokat, melyek utjának kelet-

ugy

látszik,

észak

felé

ismeré,

mint bárki más,

útját csak

követése

tanácsolák,

való folytatását

st hogy

elkészületnek tekintve, volt

azokból, miket

szándékában

Hegeds,

,

az

kivel

tározattá vált feltételét közié,

szint oly jól

konstantinápolyi

épen ezen irány

nem csak 1819-ben már ha-

világos

necrologjában akkori

terveirl mond, hanem világos még inkább abból, hogy dics utazónk, tudva mikép ezen irányban honútja nagy szláv tartományokon vezetendi át,

—

létének

végs

évében, egészen a szláv nyelvek tanu-

magát s evégett 1819-ben tavasz kezdetétl szig hét vagy nyolcz hónapot töltött Zágrábban. Ezen útjában dics társunkat Kenderesy Mihály kormányszéki tanácsnok segíté, ki neki nemcsak ez

lására vetette

29

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR,

alkalommal száz

hanem egymagát, hogy míg ntja tart,

forintot ajándékozott,

szersmind arra kötelezé

t

évenként hasonló összessel

takarékossága

neve

feltételei (

midn

férfiú, ki,

ábrándoknak

csak

hazában ismeretlen vala

nem

s

ha

e

mely csak Körösi

is,

válhatott fontossá, az egész haza

által

köszönetét érdemli azon

szer

semteni;

foo-ja

segedelem csekélynek látszik

t

s

az

ifjú

nagy-

midn

tartattak,

pártolása senkinek

nem hagyá s benne elször gerjeszté azon meggyzdést, mely a legszilárdabb kebelnek is vajmi jól esik, hogy van valaki, dicsséget

szerezhetett,

ki

szándékaink józanságát

ha

czélját

nem

érné

is

el

kivihetségét

s

átlátja,

s

azon részvéttel fogja hal-

el,

bukásunkat, melylyel dics csatában elveszett

lani

bajnokról szólunk.

Zágrábból

tél

kezdetén gyalog

idkben gyakorlat

végett

utazni

—

mint az utolsó

—

szokott

szül-

visszatérve az egész telet majd Enyeden, majd Szászvároson s Kolozsvárott tölte utolszor élve néhány hónapig azon hazában melynek hótaföldjére

,

—

,

szivében annyi kedves emlé-

kart csúcsai a székely ket

gerjesztenek

s

melynek

gyermek nemzetét lángolón

szeretni tanulta.

már

s

jóakaróinak

tanácsa,

barátainak

változtathaták meg,

s

kérései

a

— Mind-

érdek azonban, melyet honában

azon részvét

nem

történetébl

talált,

szándokát

bármiként sóvárgott a nyu-

godt boldogság után, melyet távol a világ zajától a

tudományok mi v élésében

a

s

családi

élet

csendes

bár 30 éves korában tudományos elkészületek után, az ábrándozó gyermek optimismusán rég mind azon veszélyeket s nehézségeket, túl vala melyek t czéljának kivitelénél várak, elre látta: semmi sem tántorithatá meg ers' szivét föltételében.

körében élvezhetett volna,

—

midn

több mint

—

tíz

évi

s

30


t

melyhez

bens

nem

hanem

önzés vagy hiúság,

lelkének

mely után fáradva, mert benne látta éltének feladását, magáról megfeledkezett. 1820-ban tavasz kezdetén még egyszer elment Enyedre, e helyen, hol ifjúságának nagy részét tölte, az idben egykori tanítója Hegeds Sámuel 'érzete vezette,

—

bucsut venni jött ifjúságának egyik leg-

lakott, s

jobb barátjától.

Könnyen

zében, mintha csak ki a

szobájába

rátja

utazó

az

öltözve, kis pálczával ke-

mezre

Körösi nyugodt vala, arczán azon de-

indulni fog.

rültség mutatkozott, melyet

csak magával

ers, s

készülne, lépett ba-

elmondá, hogy holnap

s

nagy pillanatokban csak

lev

tisztában

nyájas beszélgetések közt folyt

melyet a barátok

utolsó,

—

nek.

rátja, ki

Jöv

t

a

s

Ne rösi

a

le

mezre

kiséré, a

—

élvezhet,

—

nap,

az

együtt töltheté-

földön

reggel a vándor útnak

indult.

Ba-

Maros partjáig követte

Körösi megkezdé nehéz págyermekét. a haza nem látta többé

szemeivel a távozót. lyáját

e

kebel

tlem

várja

Ázsiában

tett

a

h

tisztelt

utjának

hogy Köhogy tudomá-

gyülekezet,

leirásába,

nyos érdemeinek méltánylásába

ereszkedjem

,

arra

hiányoznak adataim, erre nem érzek magamban képességet. Csak rövid vázlatát fogom adni dics hontársunk életének, eredményeit érdemök szerint méltányolni egyedül azok képesek,

kik vele a tudomá-

nyok ugyanazon mezején fáradoznak.

Egy

levélbl, melyet Teheránból decz. 21. 1820.

az enyedi collegium pátronusaihoz

megváltoztatva

elbbi

utazási

irt,

tervét,

keresztül Syrián áthaladva utazása

tudjuk,

hogy

a Balkánon

els évét Persiá-

ban végzé. Érdekes tisztán

e

levél

,

kimondja azon

mert a czélt,

férfiú jellemét festve

mely után

kiindult.

„En

körösi

—

csm

,\

31

síndob.

—

hogy mind tulajdon vágyódásomnak mind pedig nemzetemhez való háladatosságomat s szeretetemet megmutassam, számba nem vévén a fáradságot, távolságot s megtörténhet igy szól

eleget

tegyek,

azon fáklyánál fogva, melyet Németor-

veszedelmet,

szágban

meg

gyújtottam

—

nemzetem

elindultam

eredete fölkeresésére; az ég megáldá lépéseimet

valami nagy szerencsétlenség

nem

ér,

rövid

id

s

ha

alatt

nem helytelen fundamentumeggyzdésem!" Utjának részle-

megbizonyíthatom, hogy

mon

épült az én

—

nem foglaltatik semmi hihetkép már közeinek mert vélve czélját, és egy év lefor-

teirl e levélben

gása után a mint irá: zetünket

becsülik,

a

„mindazoknak, valakik nemlegszélesb kiterjedésben örven-

detes relatiót tenni remélt."

Teheránból, hol az ott lakó angoloktól,

fkép

a

nagyérdemii Vili októl mindenkép segitve, egy ideig tartózkodott, a fáradhatlan utas

nem

a segedelmet, melyet hazájából kért

angol

hova

követség

t

utján

némely

tibeti

küldetett,

is s

várva

meg

mely neki az

Tibet

felé

indult,

szavak magyar hangzása

s

mint gondola nyelvünkkel rokonsága vonzá; de hol azon egy levélbl hazájába tibeti

irt

,

,

csak

melyet ottani tartózkodása ismét

azt tudjuk

meg

,

alatt

hogy a

nyelv tanulásával foglalkozik.

Azon idt, melyet Körösi Tibetben töltött, mind Tudjuk, hogy Kis-Bocharián eddig fátyol takarja. keresztül a góbi

puszta felé

vándorolt,

hol részint

magányosan a Himalaya völgyein Ezen utazások története s Tibetben körül járt,

Moorcrafttal, részint s

eredményei azonban elttünk ismeretlenek; az egy, mit biztosan mondhatunk, az, hogy idejének legna-

gyobb

mely Teheránból elindulása s Calkuttába érkezte közt elfolyt, Kaman és Zsimkasz buddha részét,

32

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR,

kolostorokban

tölte.

Elkülönözve a világtól, kilencz

négyszög lábnyi szobában, napig mindig 15 fokon

liol

—

reggeltl estig dolgozott,

ez

hévmér négy

a

alatt

állt,

ttíz

hó-

nélkül

a helyzet, melyben

hontársunk hosszú éveket nál

többet összeírva

töltött s 40,000 tibeti szóazon nyelvnek ismeretét meg-

t

szerzé, melynek irodalma, mint gondola, nemzetünk eredetének föltalálhatására segiteni fogja; s a tibeti nyelvnek els grammaticája és szótára, melyet készített, egyik dics eredménye azon hosszú tudományos martyrságnak melyre kívüle talán senki elég lelki ert nem talált volna, Elkészítve ezen munkáit, hogy azokat a világgal közölje és más tudósokkal értekezzék, Csorna végre elhagyá szomorú lakhelyét, hol annyi éven át ó'

,

dolgozott; és Simla és Subhatu felé Calcuttának in-

Ez azon idpont, melytl társunkról valamivel

dult.

részletesb tudósításokat szerezhettem;

gyérek ezek

is,

de hitelességökért a híres utazó b. Hügel Károly ur kezeskedik,

Indiában tartózkodva hontársunkkal

ki

közelebb ismeretségben szíves

volt;

e

s

állt

s

azokat velem

kevés részletek

is

közölni

elegendk hon-

társunk nemes jellemét velünk megismertetni.

Azon idben, mikor Körösi Subhatuba kormány félve az orosz emissariusok

angol-ind sától

,

minden észak fell tartományaiba

feltartóztatott; s

jött, az

befolyá-

jöv

utast

habár az angol residens, ki Csorná-

nak a kamani kolostorban tartózkodásáról s életmódjáról rég hírt vett, t gyanú nélkül fogadá s az idegent, ki a Himalaya szegényebb néposztályainak ruházatában érkezett meg, tisztel barátsággal vözlé:

nem

állt

szabadságában

t

utjának

üd-

folytatá-

sára fölhatalmazni, mieltt arra az 1400 angol mértföldnyi

távol

székel fkormányszéktl

engedelmet


33

Tudtára adá Körösinek e kénytelenséget s felszólitá t, mondaná meg, mit kivan* mulasztott idejének kárpótlásául? Erre azonban Körösi kinyilatnyer.

hogy

koztatva,

e

való

el,

hogy Subhatuban

tartózkodása alatt költségei, melyek hónapon-

nem

ként öt rúpiánál többet

kormány e férfiú

által

idegent,

nélkül az

ki

tevének, az ind-angol

Bámulá a kormányzó

fedeztessenek.

nagylelkségét

tudta

piát

nem

mulasztás által jelenleg kárt

szenved, végre csak azt fogadá

midn

s

félre

tett,

számára ötszáz rú-

önházában fogadá az

alatt kérésére ázsiai öltözetét letéve,

magyar nadrágban, mellényben

meg Subhatuban égalj

ellenére haláláig járni szokott.

A

engedelem végre megjött

várt

tévé, búcsút

s

a residens,

már elbb a legkedvezó'bb

utazónkról

ki

s kék frakkban jelent miként honn, s a forró indiai

—

jelentést

véve több hónapos vendégétl, Princep

Jakab hires Calcuttái tudósnak ajánlá t, kinek Körösi számára már elbb azon ötszáz rúpiát átküldötte volt, melyeket mulasztott idejének kárpótlásául a kormánytól elfogadni

nem

akart.

t

Calcuttában, hol

dás várta honfitársunkat. tett

híre megelzte, szíves foga-

A

tudósok, kik eltt Tibetben

tudományos búvárkodásai ismeretesek valának

közönség, melyet rendkivüli életmódja

tuban mutatott önzetlensége érdekelt, sággal fogadák az idegent,

s

az

s

s

a

fkép Subha-

egyenl

kíváncsi-

ázsiai társaság tag-

jává nevezve, a méltánylat, melyet

némikép meg-

itt talált,

kipótolá azon nehéz áldozatokat, melyekkel azt érdemelte.

Egy nagy

ez uj körében, s

legkeserbb

mint

fájdalom vára azonban Körösire

késbb

sokszor monda: „életének

pillanatai azok, melyeket ez neki okozott."

Körösit Tibetbe való utazásra

megtanulására némely Eötvös. Emlékbeszédek.

tibeti

s

s

e

nehéz nyelv

magyar szavak 3

közt


34

gyanitott rokonság birta

a

különbséget,

'

s

habár késbben észrevéve

mely a két nyelv közt

létezik,

csak

azon reményben folytatá stúdiumát,

tibeti

irodalomban nemzetünk eredetére nézve

világosításokat találhat: mégis azon

és

bogy a fel-

meggyzdésben

hogy oly nyelmelynek ismeretéhez más könnyebb utón

fordita annyi szorgalmat e tanulásra,

vet tanul,

nem

jutnia

Midn

lehetne.

most Calcuttában fárad-

ságának eredményeit más tudósokkal közié hallá, hogy e nyelv, melynek megtanulására

tlök

s

férfi

erejének legjobb részét szentelte, a szanszkritnak csak

midn meggyzdött, hogy

romlott

dialectusa;

miért

annyit szenvedett, sokkal könnyebben érhette

volna

ki

férfiút,

leirhatlan

szívét

el:

fájdalom

tölte

annyi szenvedéseket nyugodtan

meggyzdés

nélkül elbirt, e

De Körösi nem fájdalom földre

nak emléke

sújt,

lelkét

beteggé

habár

ers

panasz

s

tette.

azok közé,

tartozott s

az

s

azt,

kiket a

felesleges fáradozásai-

keserséggel

töltötte

el,

miután

grammatikáját és szókönyvét az ázsiai társaság

tibeti

pártfogása alatt kiadta, ujabb ervel fordult a szanszkrit

nyelv megtanulásához.

Azon lalkozott,

smind

e

id az

alatt,

ázsiai

melyben munkái kiadásával társaságtól

felszólitva

társaságnak 1100 kötetbl álló

fog-

egyszer-

tibeti

irat-gyjteményét rendezé a nagy orientalista

s

kéz-

ezen

munka, melyet tizennyolcz hó alatt oly pontosan végze el, hogy minden kötet els lapján czímét,

óriási

foglalatjának

rövid kivonatát

diákul

följegyzé,

új

alkalmat ada neki bebizonyitni azon önzetlenséget,

mely

t

jellemzé.

—

Princep ajánlatára

—

ki

t

hiv

barátsággal követve, a mindennapi életben tapasztalatlant

mig

e

—

minden viszonyok közt segíté a társaság, munkát bevégzendi, havonként 200 rúpiával

35


akará megjutalmazni fáradozásit, melyeket azonban Körösi minden szegénysége mellett sem fogadott el,

—

kimondván mennyire helytelen volna jutalmat mi neki magának annyira kedves és mihez hogy engedelmet nyerjen, ha tehetné, kész volna önmaga havonként annyit fizetni. Ekkor érkezett Calcuttába azon segedelem-pénz mely Körösi számára az 1830-iki országgylés is, elfogadni oly valamiért,

a hazában

alatt

gyjtetett.

A

pénzt magát, átadva

Princep barátjának, azon idre tévé el, mikor majd hónába visszatérend, hogy rajta ind könyveket s kéziratokat vásárolva a hazának tudományos kincseket hozzon azon segedelemért, mely szemében csak az által nyert becset, mert a hazából jött, s annak jeléül fogadhatá, miként neve nemzeténél nincsen elfelejtve.

Körösinek

nem

volt szüksége segedelemre.

ázsiai társaság épületében

ki rizszsel

s

theával

élt és

csak ritkán hagyva lensége

érzetében

el

lakván az egyszer

szalmazsákon aludt

szobáját

—

s

Az

férfiú,

nappal

dolgozott, függet-

pótlékot talált a nélkülözésekért,

melyeket szenvedett. De mennyivel közönyösebb vala

minden anyagi szenvedések iránt, annyival nehezebben trt mindent, mi által büszkeségében sértve érezkevesbbé bánva, ha érdemei nem heté magát méltány oltatnak, mintha jótétemények által magát

—

önmaga eltt

lealázva gondola.

Jellemének ezen sajátságát látjuk a következ esetbl: Princep, kire a hazájából nyert segedelempénzt bízá, jobbnak találván, ha az kamatozik,

Körösi engedelmével, bizott

tkéjét egy

félig

calcuttai

nélküle,

félig

barátjának rá

mely rövid bankok nagy részével

bankra

bízá,

idvel ezután a többi indiai együtt megbukott, miután pedig ez alkalommal Körösi 3*


36 pénze

is

elveszett,

Princep ajánlatára az indiai társa-

Az

egész

által

jóvá-

ság honfitársunk egész veszteségét kipótolá.

dolog hirlapok utján közöltetett

mindenki

s

Csak maga, ki ezen adomány által magát sértve érzé, nem nyugodhaték meg ez eljárásban, és sokáig tartott, mig barátjának megbocsátá: hogy oly valaminek indítványozója volt, mi által becsületét hagyatott.

sértve gondola.

körül dics társun-

Tisztelet s méltánylat foga

kat

az

ázsiai

kormány fvárosában s mind az tudós tagjai, mind a kormány teljes

angol-ind társaság

mértékben elismerek a rendkivli férfiú érdemeit. Omaga azonban elkülönözve a társaságtól, csak a

tudományoknak titkot rejtene,

élt.

Magába

zárkozottan, mintha

melyet senkivel közölni

gen az idegenek között, lépve

közelebbi

talán

nem

volt

csak

érintkezésbe. senki,

ki

t

ritkán

lyet

s

s

Princep

akar, ide-

kevesekkel holta

után

barátjának nevezheté.

Lelke eltt mindig távol hazája czél,

nem

nagy

állott,

eltte azon

mely után hosszú vándorlására kiindult, s meelérni éltének végs reménye vala. így folytak évek nem szn munkásság között

Körösi teljesen birva már a szanszkrit nyelvet,

kutatva az arab, szanszkrit

magát

szülve érzé

s

felé

irodalmakat, elké-

újra útnak indult.

Meggyz-

mely Lassától kelet s Cham tartományban Khina határain la-

dése szerint a dzsugur

észak

s tibeti

át-

kik, vala az,

nép,

melyet egész éltén át keresett

—

s

mely-

ben elddeink ivadékait föltalálandja, se vélemény, mely részben nyelvrokonságon s azon meggyzdésen alapult, hogy a hunok elhagyva hazájokat, Közép-Ázsiától távol kelet felé keresendk uj reményekkel tölte lelkét s Lássa vala a czél, mely után a

—

már ötvenedik

évét túl haladt

férfi

ifjúságának egész


37

lelkesedésével zarándokolt. így ért ö 1841-ben mar-

24-kén Dardschilingbe Sikken tartományába, hol az angol ügyvisel Campbell nr által szívesen fotius

mig a

gadtatva, egy ideig,

lámától

lassai

tovább

utazásra engedelmet nyerend, tartózkodni akart.

Körösi derült vala

napokban.

e

érezvén magát, reménynyel

zel

—

a jövbe,

ugy

s

látszott,

délye, melylyel czéljait

Czéljához kö-

bizalommal tekinte mintha elzárkózó kes

máskor

titkold,

megváltozott

volna.

Elmonda Campbellnek

egész életét: a czélt, mely

után útra indult, a nehéz

melyeken tudományos vizsgálatai közben keresztül ment; ismereteit, melyeket oly drága áron szerzett s melyekért most végre elnyerendi jutalmát. Hisz czéljához miért titkolná tovább

közelgett,

t

létesítésében

nem

szenvedéseket,

senki többé

elzheti; miért

vallaná meg, mennyire vágyódik

rek méltánylása után

—

melyeknek

terveit,

meg nem

midn

is

az embe-

a ponton

hol

állt,

hivatását betöltve fáradozásaiért dicsség vár reá?

nem

S

vándor czéljához

csalódott: a fáradt

April 6-án Campbell ur Csornát betegen

—

A Himmalaya

elfogadni

eleinte

nem

tarthatá

gel

körülfogva Campbell

többé.

s

s

akart,

elgyöngült

,

GrifTin el

orvos

s

néhány dics

fájdalmatlanul

kinek szíve csak hónáért dobogott, ki

nemzete feldicsitésének szentelte napjait, annak felett

idegen nyelven egy angol

De midn nagy szívünk fajdalommal e

me-

testét

April 11-én 5 órakor reg-

dardschilingi angoltól, hunyt

társunk,

találta.

az orvosi segedelem,

nem

lyet

,

ért.

völgyeiben uralkodó veszélyes láz

megragadta honfitársunkat fel

—

hazának egyik

monda

sirja

el dicséretét.

honfitársunk halálára emlékezve telik el;

leghívebb

midn

hogy hamvad

a gondolat,

gyermeke

ott


38

hol sirja felett emléket nem emelhetünk, hová e el, hon gyermekei nem zarándokolhatnak hol évekig talán soha egy magyar könyei sem fogják áztatni ,

nyughelyét: ne felejtsük

el

azokat,

valának mig

kik társunknak

ha hazáját nem pótolhaták is ki, legalább enyhiték a vándor szenvedéseit; ne felejtsük azon dics népet, melynél Körösi neve ha nem is szeretetben mint nálunk, de barátai

pártolói,

élt;

kik

tiszteletben fog maradni.

Dicsn között.

A

s

fenségesen

a britt Európa

áll

világ öt része ismeri hatalmát

uralkodva lobog a nagy tenger ez

az

felett;

lobogója

s

minden gondolkozót neve tiszteletre

bír.

Az

emlitésénél

állhatatosság,

nem

mégis

s

mi Albionnak legszebb dicsségét

,

népei

teszi

,

mi

önkénytelen

melylyel

szellemi

küzd, a diadalok, melyeket az emberiség

czélokért

tudomány mezején kivívott; a rokon érzet, melyet minden nagy gondolat s érzemény, a méltánylat, melyet minden való érdem, mint Körösié, e népnél talál: ez az, mi nevét nagygyá s dicsvé teszi s

—

—

a világ népei között.

Az angol nemzet

az,

mely-

nek Isten után a dicsséget, mely Körösi érdemeiránk háramol, köszönhetjük. Teheránban Willok,

bl

Tibetben Moorcraft, Calcuttában Princep, Dardschi-

—

Campbell

lingben

mindig

s

mindenütt angolok

valának, kik honfitársunkat tanácscsal segítettek;

nem

kik

tehetett,

habár a lerótta

tibeti

azt,

mit

e

haza

s

jótettekkel

dics gyermekeért

vagy tenni elmulaszta, kipótolták, s grammatica és szókönyv által Körösi

tartozását

s

pirulás

nélkül

fogadhatá

idegenek jótéteményeit: csak kötelességet

midn midn dok

társaságunk, egész

e föld

midn

Körösi minden

el

az

teljesítek,

tiszteli,

hazám nevében nyilván köszönetet mon-

legdicsbb népének azon pártolás-

és se-

39


gedelemért, melyet honfitársunk az angol nemzet egyes

polgárainál és kormányánál

S most

sírjától

talált.

tekintsünk vissza

Midn

még

egyszer

gyermek korában élte czélját megválasztá ki hitte volna akkor, hogy a határozat, melynek nagyszerségétl csak a tapaszKörösi

életére.

félig

:

nem ijedne vissza, soha megváltozni „Gyermek merész álmai", gondolák azok,

talatlan ifjúkor

nem

fog.

kiknek az arczczal

nagyszersége miatt piruló „ha majd az élet tapasztalásai

ifjú föltételét,

—

elbeszélé

megismertetik vele a világot,

s

eltt e fönséges álom önként

el

öngyengeségét: szemei fog oszlani." 1

— S nem

Miként a felkel nap a táj legmaels sugarait: ugy ifjú képzetünk eltt létünk legemeltebb magaslatai tnnek föl elvolt e igazságuk?

gasabb csúcsaira ször,

s

veti

valamint

elérhetlen czélokat

ugy

ki

ritka,

Körösi

nem tzött

nincs a mit a tizennyolcz

volna ki éA*es

korában

akkori

magának,

ifjú föltételeiben

—

bámulhatnánk egy gyermek merész álma vala az mi akkor lelkét tölte. De midn látjuk, hogy a gyermekálom nem oszlik el, hogy a férfi a gyermek ábrándjáról le nem mond, hanem egyenként legyzve az akadályokat, szembeszállva minden veszély lyel küzd, inig czélját eléri, vagy a tusában elvész: nem telik-e lelkünk bámulással; nem érezzük-e,- hogy azon hatalmasok egyike eltt állunk, kiknek

hanem önszívök melyet ges

jelöli ki

szerencse ad,

a diadal fénye,

s

hogy ragyogjanak?

—

Nem

mint a zászlón czímere és

szanak

ugy

a

szinei,

nem

kell-e

nunk, hogy Körösi azon kevesek közé nél,

nem

a világ,

irányukat; kiknek a siker, szüksé-

megvalla-

tartozik, kik-

csak akkor

lát-

meg egészen, ha ellenkez szél redit szétbontá, nem kedvez szerencse csak leiköknek rejtett

szépségét tünteti

fel

;

s

ha van

ki

hónáért többet

tett,


40

dicsbb példájaként

nincs senki, ki a férfias kitartásnak állana elttünk.

„S vajon nem tévedés egész

életén

midn

sokan,

lelkesülés

hasznú

egy

is,

hogy ennyi

st

elérhetlen,

czélra

fordíttatott?

elmélkednek

tehetség, ennyi

elérve

is

oly csekély

magyarnak tudomány s mvészet

Nincs-e

elég tenni valója hazájában, a

még

igy

kell-e fájlalnunk,

maiglan

talán sokan

gondolkoztak talán

Körösi távozásának híre a hazában

„nem

elterjedt;

volt-e az, melyet Körösi

követett", igy

át

a

elhagyott mezején, a közélet, polgárosodás ne-

héz de dics ösvényein? ide

szeretetével

fordul,

S ha Körösi óriási honha legyzhetlen akarattal,

melyet viszontagságok csapásai

mint a vasat, csak

keményebbé aczéloztak, e termékenyebb térek egyikén mködik: magának mennyivel több dicsséget, a hazának mennyivel több hasznot szerezhetett volna

S

fáradozásaival!"

Ki

okoskodnak.

kik igy

csalódnak,

dicséret után vágyódik, az a

térjen

el.

mely az

zelithet,

felé

követhet.

—

isteneiben

esztelennek

s

bámulni

által megelztetett,

Az ember

imádja,

s

ha a

mind annyian fáradnak, elbb kö-

utána liheg csoport

hatalmas járót, ki

min-

Maradjon

poros utón, hol vele ezerek haladnak,

czélhoz,

mását

nem

ösvényérl ne

dennapiság járt ott a

talán

vagy

fogja

a

de kit legalább is

csak önképe

szörnyetegnek

magát összehasonlítania nem lehet. kell, ki élvezni vagy legalább látni akarja a gyümölcsöket, melyeknek magvait elhinté: szkebb körökre szorítsa vágyait. Munkásságának hirdeti azt, kivel

—

Kinek haszon

teljes

sikerét csak az

irányozá.

Az

út,

várhatja,

ki azt kis

melyen Körösi haladt, nem

czélokra az,

mely

népszerséghez, haszonhoz vagy élvezethez vezet.

De vajon

—

csak a pillanatnyi méltánylat, csak a ha-

41


melyet forinton-

szon, ki,

garasonként számolhatunk

s

Ha

mérlege tetteinknek?

ugy, akkor Leonidás

dics halála balgaság, akkor mindazok, kik nagy igazságokért koruktól nem méltányolva, st a tömeg hasztalanul ontották vegúnya közt vérzettek el

—

Amaz

rket. jától

nem

az ellent

tartóztathatá vissza hazá-

látszólag hasznosabban

s

cselekszik

ha

vala,

hon más csatáinak tartja föl; ezek koruk eszméit vagy tévedésit védve, azon lelki ervel, mely nekik csak üldözést szerzett, tapsot s dics-

bajnoktársait

a

séget arathattak volna,

mégis ki kétkedik érdemeik-

s

k

nem jól cselekedtek? ben? ki merné mondani, hogy Valamint a hegypatak, mely szikláról sziklára omolva magas vizesésekben a völgybe száll, sebes árjaival a hajót, mely rábízatik, széttöri s rohanásának óriási erejével malmokat nem hajt, nem hasztalanul zuhant le magas helyérl, mert hatalmas szaváról a teremt nagyságát hirdeti: ugy vannak emberek, kiknek csak az hivatásuk, hogy héz

pályájokon

—

átfutnak

egész nagyságát tüntessék

föl.

emberi

S nekik

melyeknek következéseit mindenki

nagyszer példákra

dül

ivadék,

maga

is

eltt látva a

czélokért lelkesedni,

—

férfiút,

a

de ser-

kinek köve-

nemes

érzi, fölfelé tekinteni,

nekik áldozni tanuljon

annak napjai nem És vajon nem ilyen-e Körösi

ezt tehetjük,

tettekre,

észreveszi,

szüksége van, hogy

magát gyöngének

ne-

szép- feladás

Az emberi nemnek nem csak nagy

jutott.

tésére

midn

természetünk

s

kinél

hasztalan folytak is?

el.

Példája azon

állhatatos kitartásnak, melyet csak a halál szakaszt-

hat félbe, de melynek irányát földi

er nem

változ-

meg, példája, hogy nehézség nincs, melyet ers akarat legyzni képes ne volna; példája mindenekeltt azon lángoló honszeretetnek, mely min-

tathatja


42

nagy

valóban

den

nemes

s

tetteknek

legtisztább

forrása.

Igen, Körösi

szerette

hazáját,

mint

lángolóan

kevesen, önzés nélkül, mint talán senki e világon.

Oly korban születve, ifjn nagy cselekvésre dó'n körültekintett s

ers

látá; de az

gyódva

nem

tért

nem

nem

népe múltjában kereste

a jelen, mely nyomorúan

szívét

—

tespedve

szívét

eltte,

állt

hanem népének Az ers

az,

faj,

e

földobogtatá.

hazát szerze gyermekeinek, szen.

mi

Honszeretet vala az,

—

mi mely Ázsia közepébl egy ezred eltt földre jött, s ers karjával egy nagy

múltja vala

küszködve

eltt, mi-

áldozatok után vá-

a jöv, mely oly keveset igért,

magyar

maga

népét halálhoz hasonló álomban

elfordult a jelentl, s

de

látott

ifjú lélek tettek s

lelkesülése tárgyait. tölte;

oly viszonyok közt, hol az

s

Elgyengülve

itt

nem

veszhetett

el

egé-

a hosszá küzdelmek után,

béke közt, elfajulva annyira,

hogy már

nemzetiségét felejtni kezdi, ki tudja a törzs, mely-

nek vésztl elkapott magvaiból egy ezred év itt

csak cserje ntt,

elbbi itt

az

mert

erejét és

szebben fejldött régi hazájában, mint

idegen égalj érzelem

hasonló,

s

ott,

tölte

alatt.

e

—

nem engedé

,

Az

ifjú

lelket

nem

is-

honvágyhoz hazájában nyugodni

gondolatoknál,

mégis olyan, mely

felé vonzotta.

alatt

Ázsia földjén, talán megtartá

t

mely t messze ismeretlen országok És midn a szegény székely diák, lelké-

nek sugallatát követve, végre elhatározd magát, midn a magányos, vagyontalan, senki által nem segitett ifjú, csak félig birva még azon elkészületeket is, melyek nehéz feladatának sikeres bevégzésére megkívántattak,

fölköté

uti

saruit,

hogy a

világ

más

elddeinknek egy ezred év eltt elhagyott lakhelyét fölkeresse, hogy honnmaradt testvéreinknek részében

43


köszöntést hozzon egy ezred eltt kivándorolt véreitl, kik messze nyugoton nagyszámú, ha

nem

is

nagy

nemzetté nttek; hogy ha netalán szenvedés a magyar rendeltetése mindenütt s elddeink ivadékát is elnyomva más népek által, szerencse s dicsség nél-

magyar törzsnek

a régi

kül találná,

magával, vagy letelepedjék

ott s a míveltség, jólét s

vallás apostola legyen köztök:

legtisztább sité?

S mi volt tengereken

az, s

mi

t

a legnagyobb, a

és

mi

erre lelke-

nemzetek országain

Zsimkaz kolostorokban, hol

annyi évekig elkülönözve a világtól tartá,

t

annyi sorhegyeken, vize-

míveletlen

mi Káman

átvezette,

nem

honszeretet vala-e az, mi

ken,

ágait elhozza

élt,

az ötven éves férfiút arra bírá,

lelkét fön-

hogy

Cal-

cuttát

elhagyva útnak induljon, ismét az egy, soha

szem

ell

nem

vesztett

czél felé,

mi adott ert a

ha nem honszeretete? Tán dicsIgen, Körösi vágyott a dicsség ség utáni vágy? után. Erezve, hogy éltét egy nagy czélnak szenteli, tudva mennyit szenvedett ennek eléréseért; a tisztelet, melyben neve az indiai tudósok közt állt, az érdek, melyet személye honában gerjeszte, neki jól esett nehéz fáradalmai közt. Nem áll senki oly magasan vagy oly alant, hogy magát embertársaitól egészen függetlennek nevezhetné. Az erénynek kiváltsága, hogy mást nem kivan, mint mit tle meg-

férfiúnak, kérdem,

—

tagadni

nem

lehet

—

tiszteletet;

s

dics társunk nem

emberek méltánylata iránt. De vajon a dicsvágy maga, mely oly tetteknél, melyekre

volt

közönyös

az

pillanatnyi elhatározás szükséges, csodákat mivel, ad-

ert ennyi kitrésre, a hiúság birhat-e valakit arra, hogy lemondva a közelebb fekv dicsségrl, oly czél után fáradjon, melynek kivivása oly való-

hat-e

színtlen?

A

dicsség utáni vágy, maga azon

ellen-

44


melyet a tudomány egyesekben

állhat! an szenvedély,

ert csak

Ennyi

magyarázatára elégtelen.

ébreszthet, ezeknek

ád,

szeretet

ennyi áldozatra csak szeretet

ha azon érzeményt, melylyel hona

képes a világon

s

iránt

elveszszük, Körösi élete rejtély fog

viseltetett,

mi emlékét örökké kedmi által látszólag haszon éltére szivünk nagy reményekkel tenélkül lefolyt lik el; mert eszünkbe jut, hogy a hazának, melyet maradni elttünk; s ez vessé teendi e hazában

ekkép

az,

,

a nemzetiségnek, melyért ennyit

szeretni,

ál-

dozni lehet, ha nagy múltja nem, legalább jövje van.

S

gondolat

e

lelkünket

emelje

dics társunk

emlékénél

A

múlt homályban fekszik elttünk

nem

s

ada-

senkinek a fátyolt fölemelni, mely nemze-

tott talán

—

Ki tudja? Körösi talán elérte czélját. Hazája dics elddeinknek, a hely, hol mindaz, mi fajunkból Ázsiában megmaradt, együtt van a szent föld, mely után egész éltén át sóvárgott tünk eredetét takarja.

—

;

ott

terjedt

talán

el

völgy a nagy

a vándor szemei eltt.

Himmalaya ághághatlan

hajtja

növényeit;

a nyári vésznek csendet:

talán ez

csak a

hol

fészkét körüllebegi,

sas,

^gj

havasaitól

körül fogva, melynek földje egy ezred óta velve emberi kezektl, szabadságának

—

nem mí-

egész erejével

ha sziklán rakott

csak egy távol vizesésnek vagy

szava szakitják félbe a nagyszer

—

bölcsje nemzetünknek;

vagy

Ázsia véghetlen pusztáinak egyikén, hol most a ka-

raván szomorúan folytatja

nyoma eltnt vándor

útját

sirhalomnak

s

csak

irányozza

mond,

útját,

hol az embereknek

egy halom, mely után a melyet a karaván vezetje

itt-ott s

emlékeztet

a

természet urára:

talán ott fekszik régi hazája nemzetünknek.

De mi-

dn

sziklák

Körösi

e

tájakon

áthaladt

s

leülve

a

45


egyikére, melyek

léki

dn

az

eltnt nép

emeltettek, szívét

által,

hseinek em-

gyorsabban érzé dobogni; mi-

kán halmok egyikére felmenve,

a zöld

a körülte

terjed nagy pusztaságnak közepette egy magyarázhatatlan érzés

t

nemzetére, az elhagyott

s

az elér-

könyekbe nem sejdité, hogy lábai elddeinek szent lábadtak: porát tapossák, hogy a czél. mely után szíve oly hatalmasan vágyott, e néhány sirhalom! S az utas újra fölköté saruit, újra elindult éltének nagy czélja felé, melynek elérését talán csak azért tagadta meg végzete, hogy példáján eszünkbe jusson, miként munhazára

hetetlen

emlékezteié

és

szemei

kásságunk tere nem a múltban, hanem a jövben miként nem elddeink nagy neve, nem vérünk nemessége, hanem tettek emelhetik a magyart fekszik

;

azon nagy népek sorába, melyeknek neve

dicsséggel

tölti

e földet

el.

Népünk

eredete örök homályban fekszik eltMit nemzetünk múltjából ismerünk, egyes nagy tünk.

erények példáit,

s

oly szenvedéseket, melyeknek seb-

helyeit hordani dics: de

nem

tüntet fel oly tetteket,

melyekre hivatkozva mondhatnók, hogy fajunk nagy Tekintsünk köri e hazában hivatást töltött be.

—

és vajon ha sorsunk ugy akarná hogy mint eldeink régi lakhelyeikrl, ugy mi is e földrl hatalmas

ellenek által

elzetve, más éghajlat alatt keresnénk

egy ezred után unokáink egyike, mint Körösi, elddeinek lakhelyét keresve jne vissza Magyarországra: föl fogná-e találni nyomdokainkat?

hazát,

és

E

hazának terjedt határain hol van a nagy nemzeti emlék, mely még romjaiban is méltóan föltartaná nevünket? Hol az eszme, melylyel az emberi nem eszmekincsét mi gazdagítottuk? Melyik a nagy felejthetlen

eredmény, melyet küszködve mi vívtunk


46 ki?

—

Annyi századot

töltöttünk

dunk áthaladva határain, ságot, vagy más népek

földön

e

utó-

s

egy nagy puszta-

csak

teremtéseit

fogná

találni

utánunk?!

A

múlt szomorúan, fény nélkül fekszik mögöttünk; forduljunk azért ketts lelkesedéssel a jöv felé s adjon lelkünknek ert azon meggyzdés, hogy a

magyar dicsségének korát túl nem élte még! Szép, nagy sök emlékeire visszatekinteni, szép, oly fajból származni, melynek neve a világot dicsséggel tölte el; de nagy tettekben meghaladni elddeit, nemesíazok emlékét, kiktl származánk: ez szebb, dicsbb hivatás s mi nem panaszolkodhatunk, hogy

teni

nemzedékünknek nem

ez a feladás jutott.

De midn lelkünk nemzetünknek dicsbb jövje

midn

után sóvárog,

forró

imával fordulunk

Iste-

nünkhöz, hogy végre, annyi szenvedés után, megadja népünknek azt, mit oly régen várunk, ne feledjük el

hogy a hon szebb jövje csak nagy tettek jutalma lehet; hogy nagy czélok elérésére nemcsak soha,

kitartás,

lelkesedés, de kitartás s állhatatosság kell

;

lyennek példáját Körösi életében látjuk

s

nem

mely

azon czélhoz, mely után kiindult,

is

talán elérhetetlen vala, de legalább azok sorába

kiknek a

jöv megadja

Himmalaya

hn,

s

el,

maga

a f,

mig

e

—

A

mely pora

idegen formájú; de Körösi emléke

határok közt

feldobog,

hol

szív,

mely

oly ersen dobogott hónáért, idegen föld-

ben hamvad s

ott,

emeli hótakart bérczeit, pihen most a

zarándok, hosszú vándorlása után. oly

mely

vezette,

koszoráit.

Messze tlünk, a világ egy más részében, a

s

mi-

t ha

míg

a

tud: dics/) emléke

szív lesz,

itt

él

n,

közöttünk

mely hazája nevénél

magyar nemzetiségéért fel

fölött

lelkesülni

fog maradni közöttünk.

Adja

47


az ég,

Hogy

éltének példája állhatatosságra

s

férfiúi

serkentse e hon gyermekeit; hogy neve, mely nemzetünk emlékkönyvének egyik legszebb lapján áll, mennél többeket intsen arra. hogy a kitartásra

jöv ven

kor csak ahhoz s

h

s

állandó tiszteletében, ki hí-

állandóan megtudott maradni azon ösvényen,

melyet munkásságának választott.

r

GRÓF DESSEWFFY

JÓZSEF.

Elmondatott

a

m.

t.

Akadémia XlII-dik közülésében

dec. 26.

Eötvös. Emlékbeszédek.

1844.

JMély fájdalommal lépek kirl szólani fogok, szeretetreméltóbb

egyikétl többet

s

—

A

férfiú,

kiben társaságunk egyik leg-

tagjától,

s

a haza

azon

férfiak

meg, kik nemzetiségünkért

fosztatott

leg-

legállandóbban fáradtak, azok közé tartozott,

midn

kik,

s

e helyre.

az irodalom mezejére léptem,

ermet

taná-

els gyenge kísérleteim után elcsüggedni nem engedének. Vesztettem benne, ha a nagy-

csaikkal pótolák,

érdem s

s

irányában

e szóval élni szabad,

érzem

kétszeresen

egy barátot,

föladatom nehézségét,

midn

érdemeinek niéltánylata kívántatik t-

most

e férfin

lem,

kinek nevénél inkább könyeket mint szavakat

találhatok.

De ne érzelmeim

féljenek

által

azért

tisztelt

hogy

hallgatóim,

melyet társunkról

elragadva, a kép,

adandók, csak személyes tiszteletemnek lészen emléke.

Nem hogy sanak, ez

czélja

nem

elhunyt társaink egy által magasztaltas-

hanem hogy emiékök körünkben

tartozik azok közé, kiket

ges állítanunk, lebb

S

emlékbeszédeinknek.

hogy

megujittassék,

Dessewffy

magas

tiszteltessenek.

Nála, minél köze-

marad hozzánk, minél inkább

láthatjuk egyes

vonásait: annálinkább érezzük veszteségünket,

igazság

az,

tartozunk.

mely ly el Boldog,

neki,

József

alapra szüksé-

s

csak

mint minden jobb férfiúnak

kinek

sírja

fölött

e

kötelesség 4*

GR ÓF DESSEWFFY JÓZSEF.

52

a barátnak

teljesítése

oly

is

könnyvé

válik,

mint ez

esetben.

De mieltt

életének rövid leírásába ereszkedem,

vetnem

szabad egy tekintetet

legyen

azon

korra,

melyben elhunyt társunk az életbe lépett s mely egész munkásságának irányát elhatározá. Az utókor, mint mondják, igazságos; de csak akkor: ha valamint a múltnak közdelmein kivül áll, ugy eltnt idknek férfiairól ítélve magát a pillanat eszméi és

nem

szenvedélyei által elragadtatni feledi

nem

az utódok

tiszte-

kik saját korukban leginkább

felel-

hogy csak azok érdemlik

el,

letét leginkább,

engedi, és

Ugy is ha van kor, melyre vigasztaló, ez azon idszak, hazánkban visszatekinteni mely századunknak Dessewffyt s csaknem mindazon tek

meg

hivatásuknak.

férfiakat szülte, kikre méltó büszkeséggel tekinthetünk.

Ki nem tását?

nagy

E

ismeri a XVIIl-ik század roppant ha-

század,

mely

utolsó tizedéig a tett mezején

férfiakban oly szegény,

ha az eszmék világát

s

gazdag vala, mely a múlt mohos tekintjük, maradványait az állam külformáiban féltékenyen megrizve, e formákon kivül nem tisztelt semmi egyebet; melynek kezdetén XIV. Lajossal, végén a franczia oly

forradalommal találkozunk: e század nagy s elhatározó befolyást gyakorolt hazánkra is. Csakhogy e befolyás nálunk, Európa

lömböz

századiján által

A

vala.

országaitól egészen kü-

nemzetiségnek

érzete,

Európa más népeinél

háttérbe

vesztett el

más

szorittatott,

az

nálunk

semmit élénkségébl.

mely a XVIII. állam fogalma

ekkor

még nem

Ennek okát hazánk

sajátságos helyzetében találjuk.

Az alkotmányos

formák, melyek

mégaXVIII-dik

század eltt csaknem minden nyugot-európai országiján eltöröltettek,

nálunk föltartották magokat

s

habár a

GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF.

nemesség

szíík

53

körére szorítva, legalább azt eszközölték,

hogy e hazában senki XIV. Lajossal mondhatá „az állam én vagyok";

s

mely, mint minden eszme csak addig ers, ségéért küzd, kötéssel

s

mely

a vallás

—

mig felsbb-

ezért mióta a westpkaliai béke-

a reformatio nagy

népek állami

nem

elbizottan

mve

más

bevégeztetett,

életére befolyást többé

nem

gyakorolt,

hazánkban még mindég mint az alkotmányos élet egyik f tényezje jelenik meg. Nálunk, hol több vallásfelekezetek között egy sem oly ers, hogy másokat elnyomhasson, és egy sem oly gyönge, hogy tökéletes egyenlséget ne követeljen, a vallási súrlódások, melyek ily viszonyok között elkerülhetetlenek, feltárták a vallásos érzelmet s a

csak

azon

felekezetek

kor felvilágosodása

gylöletet szüntetheté meg,

egykor egymás

ellen

melylyel a

küzködtek;

s

ha

ezekhez hozzá veszszük, hogy a különbség, mely mí-

minden nép felsbb s alsó osztályai között létezik, hazánkban, melynek fels osztályai a külföldtl vevék nevelésöket, még nagyobb vala, mint más országokban; s hogy az ugy nevezett harmadik rend, mely máshol míveltségben a felsbb, veltségre nézve

jogállapotában az alsóbb néposztálylyal hasonló helyzetben

állt,

nálunk hiányzott: nem fogja senki bá-

hogy a XVIII-ik század mozgalmai, irányai hazánkban egészen más irányban hatottak, s a szabadság és egyenlség eszméje helyett csak az si alkotmány mulni,

s

nemzetiség iránti buzgalmat, a vallási közönyösség

helyett, vált,

mely

az egész civilisált világban általánossá '

csak a vallások egyenjogúsága utáni törekvést

idézték el,

mig azon eszmék, melyek Francziaor-

szágot alapjaiban megrendítek, nálunk csak a mível-

tebb osztályoknak egy kis része által mint egy távol

jövnek eszményei

karoltattak

fel.

GRÓF DESSEWFFT JÓZSEF.

54

okok magyarázzák hazánknak különös helyzetét a XVIII. század vége felé, de mi a század utolsó éveiben hazai mozgalmainkat elidézte s

Ezen

azoknak jellemét elhatározá, az József császár eljárásában kereshet'. Az általános ujitási vágy, mely a század közepe

nem minden

Portugáltól Dániáig, Európa csak-

felé,

megragadd

országait

s

fejedelmek

s

ál-

lamférfiak által az absolutismus érdekében használta-

nem hagyhatá

tott fel,

érintetlenül Józsefet, a jóakaratú

ha akkor midn más korhogy azt, minek semmi határai

osztrák fejedelmet sem

mányok

elfeledve,

s

nem

védelmezni

nincsenek,

ságok érdekében, a nemesi gai ellen felléptek,

semmisítését talált,

s

mek

s

czéljául,

ki

oly korban, midó'n

philosophck

saját

korlátlan-

egyházi rend kiváltsá-

azon egyetlen alkotmány meg-

is

tzte

lehet,

s

melyet birodalmában

a nemzetiségek, fejedel-

egyaránt

által

ostromoltattak,

azon nemzetiségnek, mely hazánkat többi tartományaitól

hadat izent:

elkülönzé,

az

igazságos

jöv

ebben csak a császár helyzetének természetes követNemzetiségünk rég

——

kezményeit láthatja

nem

mutatta életének

jeleit.

körébe vonulva, magyarok

gok

vitelére

A

által

magyar nyelv a nép minden országos dol-

alkalmatlannak nyilváníttatott,

gen, miként tisztelheté azt?

,

az ide-

Az alkotmány csak néhány

százezernek kiváltsága vala, miért ragaszkodnék hoz, s

mi nemes

czéljának, a mint gondola, útjában

ugy is csak a szabadság De hála a Mindenhatónak!

a nemzetnek

föl?

—

dn

nemzetiségünket halottnak

midn nyos forog,

azt hivé, élet létezett

az

hogy s

ott,

ahállt,

nevét tartotta csalódott,

gondola:

mi-

csalódott,

hol századokig alkotmá-

a szabadság neve a nép szájában

alkotmány

érdekében történhetik,

változása, s

a korlátlan hatalom

hosszú törekvései nagy, de

55


egészen

ellenkez'

el,

eredményeket idéztek

mint

melyeket czélzottak.

A

diák nyelv ledöntött uralma

felett

föltámadt

melyek a trónról a magyar s az egyenlség hirdettettek, viszhangra találtak millió kebelben, de az egyenlség utáni vágygyal a szabadság emléke emelkedett és a nép nem látta át, hogy az uj kor eszméi, melyeknek létesítését a császár megkísérté, kevésbbé üdvösek, ha azoknak létesítését maga a nemtanai,

zet

tzi

ki

magának

feladásául.

Valamint a szándék

nemes, valamint a tettek merészek valának, melyek-

magyar alkotmány s nemzetiség ellen föllépett: ugy nemes vala az ellenszenv, férfias az elhatározás, mely ly el a nemzet tulajdona mellett föllépett s midn a császár sirjába szállt: a nema

kel

a

zet,

melyet szuny adva

császár

talált,

ébren

állt

sajátjának vé-

delmére. Ily viszonyok között foglalá

magyar

el

II.

Leopold a

királyi széket, ily viszonyok alatt nyilt

az 1790-ki országgylés,

nem

nyekkel

nézett a

s

jövbe.

zadnak egyik legkitnbb fejedelme, a

meg

a nemzet soha szebb remé-

s

A

királyi széken a szá-

bizonyára legmíveltebb

hazában oly nép, mely büszkén emlékezve

egykori nagyságára, a szabadságnak becsét most anyérezé, mert alkotmánya megtámadmely között a haladásnak czélját tisztán talán kevesen láták át, de melynek soraiban alig

nyival inkább

tatott 5

s

találkozott,

ki a haladásnak szükségét ne

érezte,

s

kinek keble nemes lelkesedésben ne emelkedett volna.

E

fontos,

hazánknak annyit igér pillanatban

lépett

Dessewífy József a közéletbe. Hosszasabb valék mint

némelyek talán szükségesnek tárták; de oly férfiú életét, ki egész munkásságát hazájának szentelé, hazája kifejldésének történetétl elválasztani

nem

lehet,


56 s

valamint aggkoráig minden, mi e hazában történt,

Dessewffy fogékony lelkére hatást

gyakorolt:

kérdésen kivül az 1790-iki idszak vala

az,

ngy

mi egész

életének irányát elhatározta.

Egy

régi családnak ivadéka, oly

házban nevelve,

hol nyolcz éves koráig idegen nyelv ajkairól,

késbb Kopy

által

nem hangzott

azon classicus tanulmá-

nyokra oktatva, melyek még agg napjaiban élte f gyönyöreit képezek, s melyek által a gyermek nemes hajlamai jókor vezettettek a polgári erények tiszteletéhez, Dessewffy, a tizenkilencz éves ifjú,

radhatott

volna

nagy mozgalomtól,

a

érintetlenül

miként ma-

mely között az életbe lépett? Mi, kik t élete késbbi korában láttuk, kik a meleg részvétnek, melylyel az agg e haza kifejldését vég napjáig követte, annyiszor örültünk, kik ismertük benne azon optimisinust, melynek forrása a szív, s melyet sz hajakkal megtartani csak

nek

adatott,

nem

a legnemesebb természetek-

képzelhetjük-e a lelkesedést, mely e

költi keblet akkor megragadta,

hazában minden

midn

ersebben dobogott, minden

szív

kebelben nemes lelkesedés szólalt föl?

rl

körülötte e

midn

az,

mi-

egy egész nép reménye vala, s a férfiú életének minden tapasztalásaival alig birt kételkedni. 0, ki már gyermekéveiben családi emlékei között a hon eltnt dicsségérl álmadozott, ki, mint 1827-ben irt rövid életrajzából látjuk, még iskola-évei alatt észrevéve a különbséget, mely azon az ifjú álmodott,

elvek,

melyeket tanul

s

azok között, melyeket honá-

most csak a nemzetiség iránti buzgalmat, csak az emberi jogok hirdetését hallá maga köri, miként ne merült volna egész lelkével a mozgalomba, mely akkor a hazai életnek minden ágait megragadta, s t azzal a kilátással

ban alkalmazva

lát,

létezik,

s

ki

57

GBÓF DESSEWFFY JÓZSEF.

kecsegteté

napszám

hogy a nagy feladásban néki

,

is

dics

jutott?

Az alkotmányos élet, a nemzeti nyelv, az ironem volt semmi, maga nemzeti öltözetünk miben a magyar magát az utolsó kormány által

—

dalom,

megtámadva most nemes

ne

volna,

látta

mez, melyen magát egy szép feladást ne

minek oltalmánál

s

gerjedhetett,

nem

volt

a hazafiúi cselekvésre felhíva

ne érezte, melyen oly

De

nem

lelkesedésre

mint

ifjú,

talált

Dessewfíy akkor,

volna fáradozásainak.

ezen általános lelkesedés idszaka

nem

tart-

e nagy mozgalmat nyugodtabban tekintek, jókor sejdíteni kezdek: hogy még hosszú küzdésre, sok zajtalan munkára lesz szükség, mi-

hatott sokáig

s

kik

hazánk az

eltt

akkor

oly közeinek

látszott

czélt

elérheti.

Mig hazánkra József absolutismusa s

a

nemzet

kik alkotmányos kiváltságaik

azok,

nehezedett:

tzetett ki zászlóul, addig

szabadsága

nemzetiségk

s

sértését fájlalák és azok, kik az újkor eszméért lán-

goltak,

e

körül

zászló

De

pártnak látszottak.

csoportozva egy

a párt, mely közös megtá-

madás

ellen alakult, mihelyt ez

hatott

többé egy ösvényen;

takarhatá Ily

el

összetartó

megsznt, nem a közös

s

jelszó

között

az

nem

1790-iki idszak az

nagy ményeket. Néhány törvény, melyben minden föntartva eldönté, ez

nem

az óriási vélemény-különbségeket.

viszonyok

alkotmányos

jár-

élet

elveit,

terén

szülhetett

eredpárt,

a kérdéseket inkább elhalászta, mint

néhány országos választmány munkálatai

—

minden, mit az oly lelkesedéssel föllépett korszak-

ból megtartánk.

A

hazai

nyelv kevesektl ismerve

ismét elhagyatott, az irodalom iránti buzgóság

sznt, a magyar ruha ismét

letétetett,

s

meg-

a lelkesedés


58

után látszólag csak azon lankadtság maradt

mely nagy

felgerjedésre

mindég következik.

vissza,

S Des-

sewffy elször életében érzé a csalódás keserségét, mely nélkül senki, ki politikai pályára lépett, sírjába

nem

szállt

még.

E szomorú napokban hány nem mondott le büszke reményeirl ? hány nem csüggedett el hazája jövje felett? Ily viszonyok között csak ers szeretet tarthatja fön hitünket s az

kevésnek adatott!

De voltak ilyenek e hazában akkor is, kik nem akarák: hogy az, miért keblök oly melegen érez, a haza, csak egy nagy halott; s kik látva hinni

érzéketlenséget,

az

melybe a nemzet rövid

nem kevésbbé

dése után ismét sülyedett, azért

hogy csak

hirdetek,

feltámadásáról

közt

a

eléri

alszik

bátran

kortársaik kaczagása

s

szóltak.

felgerje-

S

ha

haza

e

valaha

mely után annyi kebel sóvárog: való-

czélt,

ban azokat illeti a dicsség, kik, mint Dessewffy, elég ersek valának fontartani Intket a kétkedk között; s kiknek reménye, midn azt mások elveszték, csak azon föltétellé változott át, hogy mit a sors ked-

vez

hatalmától várniok

küzdjek

ki;

lehet,

kik

a dicsség azoké,

ségbe hazájok

A

nem

azt önerejökkel

nem

fölött.

kilátások,

melyekbl hazánknak

politikai újjá-

születését józanon várni lehete, az 1790-ki

Az egyenlség

még nem lengz és

országgymely

eszméje,

után megváltoztak. hazában a nép míveltebb osztályainál tovább akkor

lés e

estek két-

terjedt,

mióta a franczia forradalom e

azok

is,

kik alkotmányunk hiányait átlátva javí-

tása után sóvárogtak, elismerek,

kai újjászületésünk lehetséges,

nézve

fel-

tanait oly szörnyen valósitá, elveszte pártolóit;

még ersbülnünk

kell

hogy mieltt

politi-

fkép nemzetiségünkre s

így

a

hazái

nyelv

59

GBÓF DESSEWFFT JÓZSEF.

mívelése Ion

a czél,

melyet a kevés, de buzgó pol-

kik bizalmukat

gárok, tették

maguknak

el,

irodalom

a

haza jövjéhez

nem

jelenben kitztek;

a

vesz-

a hazai

azon kör, melyre egész munkásságukat

lett

forditák.

E

térre a politikai

terjedett

forradalom vissza;

itt

pályán a fordulat, melyet a franczia

e

ki,

vélemények különbsége nem

nem

ijeszthetett

mindazok, kik nemzetiségük

nyomorult

késbben

állását érzeni

senkit

vett,

képesek voltak, együtt járhattak,

nemzetiségünk jelenleg szilárdabban kitartásának köszönhetjük nélkül,

majdnem

azt,

áll,

kik taps

s

ha

azon férfiak s

méltánylat

észrevétlenül egy uj nyelvet terem-

tenek nemzetünk uj életének.

Ezen férfiak egyike Dessewffy József. A tudományos míveltség, melyet Kopy nevelésének köszönt, az élvezet, melyet még gyermekkorában a régiek nagy mveiben talált, jókor éreztetek vele irói hiva-

midn

tását s

az 1790-ki lelkesültség elhallgatott,

,

hon jövjén kétkedni nem tudott, honi irodalmunkat jelölé ki azon pályául, melyen haladni fog, s melyen Cicerónak a v én s égrl kinek nemes lelke

irt

e

könyvei leforditása

által

És nemis a rideg Isten

e

férfiút

teremte.

els

kisérleteit tévé.

politikai pálya vala az,

mire

mélyebb

belá-

Tanultabb

s

sem hogy Ítéleteiben egyoldalú lehetne, igazságosabb, sem hogy az érdemet, mely ellene harczban áll, el ne ismerné, lelkesedve mindenért, mit szépnek s nemesnek ismert, ragaszkodva a múlthoz nagyszer emlékeiért, vágyódva a jöv után, melytás u,

bl

eszményeinek

létesitését várta a

költ,

ki min-

hogy nemes indulat azért könnyen megbocsátott: miként szolgál-

dent magasabb szempontból tekintve, felfogta, az,

vala

mi s

ellenét

tettre

buzdítja,

tahin


60

vagy eszközeként? Gyöngédebb, semhogy akaratát minden eszközzel kivinni tudja, és szilárdabb, férfiasabb, semhogy hatott volna politikai pártok vezetje-

meggyzdését hiu,

pártjának alája rendelje,

nem

eléggé

hogy érzelmeit dicsvágyának feláldozza, s büszsemhogy önbecsülését mások magasztala sáért

kébb,

a poros arénára, melyen nemzetek sorsa

fölcserélné:

küzdenek,

felett

mik a

politikai

való

nem

volt.

embert

életben

Dessewffy csak a szeretetet birá, dent

a

feláldoz;

belben,

s

A

tulajdonokból,

nagygyá tesznek, mely honának min-

gylölet hatalma hiányzott

neki jobb vala a tudományok

s

e ke-

mvészet

csöndes körébe vonulni.

Ez azon kony

kör, hol a

gyöngeségig nyájas

s

fogé-

vég napjaiig tántorithatlan szilárdsággal mködött; s melyen, ha neve valaha elfelejtetnék is legalább munkásságának hatása nyelvünkkel együtt fönn fogja magát tartani, férfiú

ifjúságától fogva élte

—

nem azon

hatás

által,

melyet egyes mívei, hanem azon

befolyás miatt, melyet összes tevékenysége elidézett.

Vannak korszakok, melyeknek nehézségei ellen a legnagyobb tehetség hasztalanul küzködik, s ilyen vala melyben Dessewffy az irodalom pályájára lépett. Oly kortól, midn a költnek, hogy érzelmeit kimondhassa, még szavakat kellé teremtenie, melyben egy általános, mindenkit egyenln megragadó érzelem vagy eszme, mely a költt dalra lelkesitheté, nem létezik, s az, ki mégis lanthoz nyúlt, nem talál szíveket, meaz,

lyek dalára földobogjanak: oly kortól,

min

az vala,

melyben Dessewffy fellépett, nem várhatunk irodalmi remekeket. Nyelvünk ujjáteremtése, lerakása azon alapoknak, melyeken idvel nemzeti irodalmunk felépülhessen: ez azon nehéz feladat, mely e kor férfiainak jutott, s ki irodalmunk történetét ismeri: nem fogja

—


hogy

tagadni,

mveit

a

nemes

61

mely Dessewffy minden

izlés,

irodalmunkra oly hatást gyakorolt,

jellemzi,

melynél nagyobbat Kazinczynk munkásságán kívül hazai Íróink között talán senkinek

nem

köszönhetünk.

Mint akkor a jelesebb ifjaknak nagyobb része, is közhivatalba lépett. Midn azonban Fiúméugy hol a kormányszéknél alkalmaztatott, a magyar ból, való áttételéért folyamodott:

kanczellariához

nem

kivánata

id

rövid

fájdalom nélkül

teljesíttetett,

után hivatalát, melyet

keresett, s

mely eltte becsét

rövid életrajzában mondja:

s

ezen

tette le

nem nagyravágyásból miként mint

elvesztette,

„Hamar

átlátá:

meny-

nyiszer öli meg közigazgatásunknál a forma a dolgok lényegét, mennyiszer kerestetik több fontosság az irományok terhében mint a dol-

gok végrehajtásában", és azon évek, melyeket ez után munkás nyugalomban testvére falusi lakában saját állítása szerint,

töltött,

a legboldogabbak valá-

nak, melyek neki életében jutottak.

De ha s

senki nincs, ki a családi kör boldogságát

azon élvezeteket, melyeket a tudományok körében

nem

találunk, nálánál inkább ismeré,

közé, kik visszavonulva Önzésük

szk

körébe, részvét

nélkül tekintik a világot, megelégedett

nézhetik vész

az

tzhelyökrl mások köröket ne dúlja

önzésre alkotva,

s

midn

tartozott azok

nyugalommal

szenvedéseit,

fel.

Szíve

nem

Szabolcs

között látjuk,

bl alatt

a

seregének

az ifjú tu-

választott

vezérei

készen elddei példáját követni, kik-

mohácsi vésznapon huszonhat, Mária Terézia csak egy háborúban tizenkilencz vérzett

haza zászlói

nem

nemes

a

1795-ben a hazát ellenség

fenyegetvén, nemesi fölkelés rendeltetett, dóst

csak

vala ily

engedé,

alatt.

A

el

a

nemsokára bekövetkezett béke

hogy társunk

e

mezn

babérokat arasson


62

miután

igy

s

családja

barátai kérésére újra köz

s

hivatalra ajánlkozván, szolgálata

magányában

nem

kívántatott,

is-

melynek csöndes örömeit apjától rámaradt házi gondok zavarták ugyan, de a nélkül hogy irodalmi munkásságát aka-

mét

falusi

látjuk t,

dályoztatták volna.

A

kit

örömei

nem

gond nélkül élvezett attól, hogy a haza

egykor

tartóztattak

szavára fegyvert ne ragadjon, azt házi gondjai,

els' s

azonban

vissza

a feladat,

gyonát

melyet magának kitzött, hogy si va-

helyreállítja,

meztl, melyen

szinte

nem

vissza a

tarthaták

hazája szolgálatát kívánta

;

s

1802-tl

1830-ig azon kevesek közt találjuk t, kik a

fogva törvényhozás és a megye körében nemzetünk jogai

s

hazánk függetlensége mellett küzdöttek s kiknek az sökrl ránk maradt szabadság és nemzetiségünk Házi boldogsága, melyet fentartását köszönhetjük. 1806 óta páratlan jellem nejének karjai között élvezett, csak neveié hazafiúi buzgóságát, s négy gyer-

mekének látása csak egy mindig megújult intés vala, hogy nekik dús vagyon helyett egy szép nevét s hagyja oly örökségül, melyet a sors

példáját

élete

csapásai elrabolni jes

erejében

sírjához jáért,

s

az

közelgett,

nem agg,

A férfiú, élete telmidn szül fürtökkel már

képesek.

egyenln küzdött

ellankadva testében,

melylyel e pályára

de

nem

e

magas

czél-

a buzgóságban,

lépett.

Nincs helyén, hogy törvényhozásunk ujabb ténetén ket,

átfutva

csak röviden

is

tör-

elsoroljam a lépése-

melyekkel alkotmányos kifejldésünk

zadban haladtunk; hogy elmondjam

felé

e szá-

a veszélyeket,

melyek szabadságunkat fenyegetek, a küzdelmeket, melyeknek fonmaradásunkat köszönjük. De kik ezeket ismerik, tanúságot tehetnek, miként azok között,


63

kik akkor honunk érdekeit védek, nincsen, ki lelke-

vagy állhatatösságban Dessewfiyt megha-

sedésben ladta,

családja személyes érdekeit hazájának több

s

örömmel áldozta volna fel; nincs, ki nemzetiségünkért nagyobb sikerrel fáradott volna, mint ö, s azért érdemesebb, hogy a jöv lerója tartozásait a múltnak, mely alatt néma fáradozásai csak közönyösséget s néha gúnyt találtak. S vajon bámulhatjuk-e ha a férfiú, ki annyi éven át alkotmányunk s nemtöbbet és

zetiségünk megszilárdításán dolgozott,

si

alkotmányunkat,

1830-ban

s

midn

1825-ben nemzetiségünket

nemzedék

czélokat

biztosítva

látta

tzött

ezeknek kivívásában részt venni nem, akart,

st

ki,

az

s

ifjabb

mivel nemzetiségünk biztositását alkotmányunk

változatlan föntartásában ellen nyilatkozott.

szerettünk,

de

vajon

nyitá be:

ez

ezen

hogy

Fájhatott,

hogy

is

nem

e férfiú

azt, kit

annyira látnunk,

növelte-e inkább a tiszte-

söknek,

valamint

tapsát

is

azok közé

nem pártoknak

s

a

hívei,

hatalom

nem

s

tartozik, kik esz-

meggyzdé-

kik

kegyét,

ugy a nép

Hogy korának

készek föláldozni.

ladását követni

siet ha-

tudva, pártjától elmaradt, abban

közös majdnem mindazokkal, kik közdolgok-

ban átalakulási korszakokban vesznek mes sajátja, hogy meggyzdéseinek soha nemtelen eszközökhöz kifáradva

a

munkás

élet

keserség nélkül tudta töltetik

be;

hazája elbbre

mok

törekvések

elleneink között kellé

politikai

még

méknek

sorsa

—

kereste,

melylyel iránta viselteténk, mert csak azt bizo-

letet,

által

uj

látni

örülve

tett,

nem

habár

,

e

s

de ne-

védelmében hogy.

midn

visszavonult,

miként helye mások

minden

lépésnek,

melyet

haladás közben a nyo-

eltiportatnának, melyeket

remélt.

nyúlt

szinhelyérl

részt,

maga után hagyni

GRÓF DESSEWPFY JÓZSEF.

64

De

t

ki

méltányolhatja

csak a politika

E nemes tek

nem

az

az irodalom mezején ismeri.

s

kedélynek kincsei csak házi körében tn-

t

ki

s

fel,

Dessewífyt igazán,

itt

nem

látá,

fogja soha feledni a

jótékony befolyást, melyet Dessewífy személyisége rá

Hány

gyakorlott?

közöttünk irók közt, kiket

van,

példája, kiket az

pályánkra lépjünk,

minden

azon

és

megmaradjunk? Hány

czára,

azt,

nehézség

da-

benne mesterét,

tiszteié

kinek példájából kerülni tanulta

mi a mvészetet

minden aljasságot? Hány van,

elöli,

hogy

bátoritó szavai buzdittattak,

ha késbb

ki

közméltánylatot szerzett magának, hálával emlékezik

t

hogy az els, ki

vissza, volt,

a szeretetreméltó

nem

ismert,

Dessewífy

méltányolta,

férfin,

kinek szíve irigységet

ki csak a küzdés között

s

nem midn

a jutalmak osztattak, érzé versenyzésre fölhíva magát.

Ki nem emlékezik nélkülözi e szelid arczot,

mosolygott ezüst

e

nyájas

férfiura, ki

nem

mely nem múló ifjúságban

fürtéi alatt?

Ki

szavának

felejtheti

melyben a múltnak emlékeit vagy a jöv reményét, baráti tanácsokat, vigasztalást, vagy meleg részvétet, de soha egy keser szót, soha semmit nem hallottunk, mi érzelmeinket sértheté. Ha vendéges házához jövénk, hol a gazda meleg kézszoszelid hangját,

rítása

nem

azon

s

lehet

nyéka járól

—

lépett,

s

a

zött

lelkét

utánozni

melyet s

a fák ár-

éltének múlt-

ültetett,

melyekkel

a mindennapi

a élet

világba terhei

a sok szeretetrl, melyet életében ta-

a sok reményrl, melyek minden csalódások kö-

mégis teljesedtek?

Vagy ha lai)!)

maga

feltételekrl,

melyek

alatt fen tárták; lált,

fogadott,

a gazda kertébe vezetett

melyeket

alatt,

szólt,

szívesség s

állt,

de

a faluba mentünk, mely házától távo-

nem

annyira,

hogy

lakói

minden

65


bajaikban jóltevjöket

föl

ne keressék

földmí-

a

s

vel, ki háza

eltt a nap meleg sugárit élvezé,

véve kalapját

áldást mondott, az

le-

átmenre; a gyer-

mekek elhagyva játékalkat kezei körül tolongtak s mindenütt minden szóból, minden mozdulatból látszik, hogy a kötelék, mely e férfiút jobbágyaihoz fzi, nem a törvényben, hanem a szívekben létezik; vagy ha a mezon jártunk körül, melynek egyik felén a szabolcsi róna terül sodi

hegyek emelkednek,

kintetét

idkrl

az

a másikon a tokaji

el,

bor-

a zöld síkon jártatva

s

szólt,

s

midn

te-

virágozok

a térek

lesznek, s e haza néma pusztáit egy, munkásságában gazdag, szabadságában büszke nép fogja betölteni és a szólt,

remény, melylyel hazájának távol jövjérl

agg férfiúnak arczát lángba boritá nem érzetmagunkat a férfiúhoz, mi után vágyódni érdemes, soha a föld porában

az

:

tük-e ellentállhatlanúl vonzódva ki azt,

nem

kereste

;

kivel a szeretet, melyet talált,

csalódásait, ki,

fák árnyéka alatt elfelejtheté, tett,

mennyi csemetét

melyeknek reményzölden

tárták

meg

elfelejteté

mint kertjében, ugy az életben a felntt

igéretöket;

nem

kihajtott levelei

ülte-

nem

jobbaknak,

érzettük-e

nemesebbeknek magunkat társaságában lelkesítve, hogy mi is mint , önösségünk körén kivül fekv czélokat tzünk ki munkásságunknak; hogy mi is életünk alkonyán még jövt lássunk magunk eltt, ,

melyet reményeinkkel elfoglalánk. Engedelmet, szólok, kit a

t.

haza a politika

szolgálataiért tisztel, s

hallgatóim, ha

nem

a férfiúról

irodalom mezején

hallgathatom

országos érdemeit elsorolva,

szeretetet,

s

midn

nem

el

tett

emlékeimet,

hallgathatom

el

a

melyet iránta érzék, a köszönetet, melylyel

résztvev barátságáért mint ember, segit tanácsiért mint iró tartozpm. Emlék azon szeretet is melyet ,


5


QQ

emberek keblében magunk után hagyunk, s ez egyet legalább a dics elhunytnak én felállíthatom. Igen, szeretet vala az, melyet Dessewffy mindazokban, kik

t közelebbrl

érdemeit,

teltük

bámultuk melylyel

örvendénk nyájas beszélgetéseinek,

—

tehetségeit,

még

ismerek, gerjesztett. Tisz-

agg

az

irigyeltük az optimismust,

férfiú

az

életet

s

embereket

mely csak a legnemesebb sziveknek tulajdona; de ha tle távozánk, szeretet vala az, mi mindezen érzésekbl megmaradt, s szívünknek jól esett, hogy kit oly jónak tapasztaltunk, azt oly bol-

tekinté

s

dogan láthatjuk. az vala, birva nejének szeretetét, kinek neS ménél ersebb lelket ada a természet, de csak hogy szeretete ersebb legyen s férjének biztosabb támaszává válhassék, körülvéve reményteli gyermekekkel, uno-

kákkal

,

egész hazában

az

tisztelve

s

nyugodtan

te-

munkás életére, melynek eredményeit még szerénysége sem tagadhatta volna: mi hiányzott az aggnak, hogy magát boldognak érezhesse? neki, ki a tudományok kifogyhatatlan kincseit élvezni kintve

tudta

vissza

s

kit

meg, hogy találjon

a természet a szépnek

érzetével

áldott

a fszáltól a csillagos ég boltjáig örömöt

mindenben, mit maga körül

láthat.

S miért nem halhatott meg akkor, éltének minden örömei között évvel elbb,

?

Miért

midn mind

nem

szállhatott sirjába

azokat, kiken szive függött,

még maga körül látta, s életének egyik legszebb ményétl még nem fosztatott meg? Miért kellé üritenie élete kelyhét a

keser vala? máskép akarta, oly

most

s

,

végs

re-

ki-

csöppig, mikor az oly

A

sors

kit

boldognak hivénk, ki önmaga

nyugodt bizalommal sirja

egy

változhatatlan

rendelése

jövjébe csak küszöbén, találkozott élete legnagyobb ketekintett

,


67

Mintha a végzet az aggot inteni akarná: melyben legfbb boldogságunk is bihogy az zonytalan, nem veszitiink semmit. Fia Aurél meghalt, servével.

élettel,

s

agg napjainak egyik büszkesége, egyik alapja

vele

Nem

reményeinek.

fogok Aurélról szólni,

kinek e

egy más társunk meleg szavai már visszahívák emlékét s kirl Ítélni magamat felhiva nem éreztem akár azon barátságot tekintsem mely széken

szónoki

,

,

hogy a politikai De hogy azon egyéni-

haláláig vele összefzött, akár azt,

pályán

ellenei között álltam.

ségeknek egyikét vesztettük benne, kiknek csak kör s

alkalom szükséges hogy nagyokká váljanak, hogy

keblében

mely

dobogott,

szív

leggyöngédebb

a

hogy benne

legnagyobb érzelmekre képes vala,

legnagyobb elméknek egyikét

s

vesztette hazánk,

a

ha

s

törekvéseiben önzés volt, ez az önzésnek legnemesebb

neme

mely csak dicsség után vágyódik

volt,

Dessewífy Aurélt ismeré

apának,

,

—

Egy van

lást találhatunk,

miben

,

:

midn

szentnek tartott,

,

nem

enyhitheté bána-

türelem,

gyöngité

melylyel a

ragaszkodott,

az,

mit

a

az

fölnevelve

emberi

e

minden

vallást

,

oly

nem egykor

jelöltetett ki,

vakbuzgóságtól

meggyzdést, s

is

a vallás.

gúny tárgyának

vala

távol

az

s

ily pillanatokban vigaszta-

Kétked századunk gyermeke,

sewtfy

azt, ki

ez tartá fel Dessewfíy lelkét

s

nehéz csapás után

idszakban,

:

fogja

gyermeket veszte, a gondolat, hogy

ki ily

fájdalmában hazája osztozik tát.

nem

tagadni

Des-

keblében

tisztelt,

el

a

nem

melylyel ön vallásához

az oly nehezen sújtott férfiú vigaszta-

s reményeket talált azon oltár zsámolyán, mely minden nagy szenvedésnek egyedül biztos menhelye. érezé hogy napszámát bevégezte. A czélok, melyekért ifjú korában a pályára lépett, nagyrészt

lást


68 el

voltak érve; hazájának alkotmánya, melyért küz-

dött, el

vala ismerve

;

nemzetiségünk, melyért fóradott,

biztosítva látszék, miolta a nyelv, melyet porig alázva talált,

a törvényhozás csarnokában

relem boldogságát élvezte, igen örömeit, a gyönyört, melyet

a

hangzott; a sze-

mvészet csendes

magas eszmék nyújtanak,

a szerencsét, melyet kortársaink tiszteletében találunk'.

ismeré mind gyódott,

ezeket,

nem mint

s

az, ki

keserséggel fordul

el

hogy a mag, melyet

ezer csalódásra emlékezve,

életétol

is

de mint az

,

csírázni

elhintett,

ha o nem munkálhatja

nyugalom után vá-

lelke

s

ki érzi,

,

zöldeni fog,

midn

többé, mint az, ki

még egyszer szeret tekintettel megszámitja ket, nem végelválásról, hanem szebb kedveseitl

elválva

viszontlátásról

—

gondolkozik.

jába, mint a nyári nap, mely, gött lealkonyodik,

még

S igy

midn

szállt

le

sír-

a hegyek mö-

egyszer melegen veti arany

sugarait a messze tájakra. Boldog, kinek hitét az élet tapasztalásai részét

nem

magával

gyöngítik,

viszi sírjába,

ki

reményeinek szebb

kinek szeretete

nem

boldogító hatalmát élete végnapjáig; boldog,

,

lelke ifjúságát

megtartá a

sírig.

ki,

veszti

mint

VÖRÖSMARTY MIHÁLY.

Elmondatott

a

m.

t.

akadémia XX-dik közülésében

dec. 20.

V.

1

858.

A

hogy

gondolat,

az, kivel éltünk, s kit

ha nem

boldogan, legalább cselekedve láttunk, tevékenysége körébl kiragadtatott s üres helyet hagyott maga is

mely sokáig, mely talán soha betöltve nem lesz érzete annak, mi gyengék azon kötelékek, melyeket életünkben szövénk, mi hasztalanok küzdelmeink, mi hiábavaló minden törekvés: e gondolatok fájdalommal töltik szivünket, s innen van, hogy az ó-kortól mostanig a legnagyobb költök s gondolkodók után, ;

az emberi

lét

nyomorúságáról szólnak

nem minden nép

s

mégis csak-

a gyász jeleivel állja körül rava-

taljait.

De vannak

esetek

,

midn

a

halálnak

eszméje

más gondolatokat ébreszt, más érzelmeket költ. S ha az, kit végs nyughelyére kisérénk, a rövid pályát dicsén futotta át; ha reá visszagondolva, nem a hézag, melyet maga után hagyott, hanem az jut eszünkbe, hogy egy elbb üresen állott helyet betöltött; hogy az eszmét, melyre korának szüksége volt, mondta ki, hogy a dicsséget, mely után népe vágyódott, szerezte meg; hogy müveket alkotott, melyek e mvek nyelvét szintúgy fen fogják tartani, mint Phidias mvészete a követ, melybl isteni szobbrait alkotá akkor a sír felett szivünk nem az em:

beri gyarlóság,

hanem méltóságunk

érzetével telik

el,


72 s

a nép, mely

dics

társát

de

könytelt szemekkel,

mert

jaiba,

nem

érzi,

hogy a

végs nyughelyére

emelt fvel tér

kisérte,

vissza lak-

kit eltemetett, azt elvesztenie

lehet.

Ily érzelmek azok, mikkel

három év eltt Vö-

rösmarty sírjánál állánk, ilyenek azok, mikkel lanatra visszatekintünk,

én

s

nem

e pil-

azért lépek e szó-

hogy a dicsültnek emlékét újítsam meg, vagy fájdalmunkat fejezzem ki nagy veszteségünk

székre,

felett.

Azok közé

tartozott

,

kiknek emlékébl az

id

el, mi az elválás pillanatában fájdalmas vala. Sem mi, kik hozzá közelebb álltunk, azt, mitl halála megfosztott, sem a nemzet azt, mit éle-

csak azt veheti

nem fogja elfeledni, De midn e társaság évek után

tének köszön,

megritkult so-

munkássághoz készül, tehetünk-e ezen ünnepélyes naphoz illbbet, mint ha azon férrait kiegészitvén, új

fiúra tekintünk vissza, ki e testületnek, keletkezésé-

tl fogva egyik legbuzgóbb vala,

s ki

gazdagítá,

midn

tagja

s

tehetség

kül

is

még

a lángész

Nyéken, folytak rajzát

is

el,

elttünk, mely

más pályán a szerényebb ki,

de mely nél-

csak töredékeket alkothatna. évei

születése helyén,

Puszta-

hol apja mint gazdatiszt

testvéreit fölnevelte.

t

és

Valamint a ház, melynek

valamennyien ismerjük,

kegyelettel

fel

nagy eredményeket víhat

Vörösmarty els számos

dísze

nyelvünket halhatatlan mvekkel

az irodalmi mint

úgy

f

egyszersmind azon komoly, egy czélra

irányzott kitürésnek példányát állítja által

egyik

s

fognak zarándokolni:

melyhez utódaink

úgy a

házi

kör,

melyben nagy költnk nevelkedett, nem tnt ki semmi által. Amaz egyszer falusi laknak, zöld ákáczokon kivül, csak a fehér falak tisztasága képezi

73

VÖRÖSMABTY MIHÁLY.

díszét; a

háznép egyike azon nemes, de szegény, egy-

szer, de a hazához

minden kötelességeihez hív

s

ládoknak, melyeknek fogyott

országunkból.

ki

els fejldése

Semmi

is

is,

hála az

égnek!

még nem

S ilyen vala a gyermek

és természetes.

ép

kétség, a

gazdag adományok, melyekkel

t megajándékozá,

a természet

a költészet kimeríthet-

melyet keblében hordozott, már akkor

forrása,

len

faja,

csa-

legalább a gyermek érzelmeinek mélységében nyi-

Voltak talán pillanatok, melyekben apja,

latkoztak.

t

els elemi tárgyakban oktatá, fiának nagy tehetségeit észrevette s a mélyebben látó anyai szeretet, kedvesének nagy jövjét sejdíteni kezdé; de e

ki

az

emléke a szeret szülkkel

pillanatok

sírba

szállt.

A

maga, jeles férfid gyermekségének töténetét sem sem más nem jegyezte fel, s mit Vörösmarty r ól ez idkbl tudunk, csak annyi, hogy 11 éves korában, azaz

1811-ben, a székes-fehérvári tanodában kezdte

tanulmányait

kor elbb

ban

irt

hogy hajlamát a költészethez már ekversek, majd magyar alexandrinusok-

s

latin

költemények

által nyilvánítá.

De a boldog gyermekkor nem a serdül

ifjú

elvesztvén,

alig érte el 16-dik évét,

midn

apját

azon korban, mely másoknak csak élve-

zeteket nyújt,

az élet szükségeivel ismerkedett meg.

Anyja szegénységben maradt, lai

tartott sokáig, s

pályáját folytathassa,

s

elbb

a tanuló, hogy iskoPestre,

s

miután a

akkor három évig tartó folyamát bevégezte, 1820-ban Tolna vármegyébe költözött, hogy mint

bölcselet

magántanító keresse mindennapi kenyerét. Itt találjuk

vel

terhes

elfoglalva

t

1823-ig, a

mennyiben a házi ne-

kötelességei engedek, és

csak

éjjeleit

a jog tanulásával

szentelve

a

költészetnek,

melyhez mindig több-több hivatást éreze magában.

74


Ez év

ó'szében a fiatal nevel',

Ajándékban"

már figyelmet

által

ment,

ki a „Szépliteraturai

„Aurórában" megjelent költeményei

s

gerjesztett,

növendékeivel Pestre

általesvén az ügyvédi vizsgálaton, 1825-ben

s

mint Zalán Futásának költje lépett által

fel,

örök nevet teremtve magának,

ez

s

els

mve

kijelölve

az

ösvényt, melyen ezentúl haladni fog.

Ki Zalánt

Vörösmarty e percztl az irodalomnak szentel é minden tehetségét. A huszonhárom év, mely ez idponttól kezdve 1848-ig lefolyt, ha Vörösmarty bels fejlését tekintjük s

a

ir,

az érzi hivatását,

munkáknak hosszú

sorát,

s

melyekkel nemzetét

megajándékozd, életének legérdekesebb korszaka; de

ha

e

gazdag éveknek küls eseményeit keressük,

találunk valamit,

mit

alig

különösebben kiemelhetnénk.

egykor csak barátjainak buzdításában keresé vigasztalását, most a nemzet jobbIgaz, az ismeretlen ifjú, ki

jainak

tiszteletét

helyett, kik a

vítta

kezd

dig tágabb kört láta kesült.

ki

magának.

Azon kevesek

figyelmökre méltaták, min-

irót

maga köri, mely énekeitl

Mit egykor csak egy szép álomnak

mit legboldogabb pillanataiban

is

lel-

tartott,

csak a távol

jöv-

várt: a dicsséget, elérte még férfi korában, s mindehhez az igazságos végezet neki megadta azt, mi nélkül az övéhez hasonló szív kielégítve nem érezheti magát, egy nemes s kedves gyermekek

tl

n

szeretetét;

de

küls helyzetében

alig találunk válto-

els költjéül ismert a nemzet, mint az ismeretlen ifjú, egyaránt szk körülmények közt élt, s fáradsággal keresé mindennapi kenyerét, másoktól csak az által különbözve hogy munkásságával halzást,

és az, kit

,

hatatlan

Ne

mveket

alkotott.

várják tehát

tlem hogy, mi

ily

alkalomnál

szokás, a dicsült életének egyes eseményeit

mondjam

75


Egyike azoknak ö, kik létöket egy nagy czélnak szentelvén, munkásságuknak nyomait nem a házban, melyet családjuknak építettek, a mezben, meel.

lyet szereztek

a személyes barátok és lekötelezettek

,

számában hagyták magok után: Vörösmarty jellemét csak

mveibl,

életének történetét csak irodalmunk-

ból ismerhetjük.

H^

irodalmunk

tekintjük,

el

jelen

állását elfogultság nélkül

ismernünk, hogy a kifejldésnek

kell

azon pontjától, melyet az európai mveltség élén egyes nemzetek elértek,

A

még

távol

álló

vagyunk.

nyugati polgárisodás határszéleire állítva,

magyar nemzet múltja, századokon küzdelem vala,

át

a

egy hosszú

nincs mit bámulni, ha a tudomá-

s

nyosság mezején csak azon érdemet szerezheté magának,

hogy résen

állva,

lyek azokat mívelék,

Ebbeli

me-

a szerencsésebb népeket,

ers

karjával megoltalmazta.

hátramaradásunkat

akár

magunk akár

mások eltt eltagadni nincsen okunk; ismerjük, s pirulás nélkül felhozhatjuk annak kútfejét, s e nemzet évek óta tisztán

De ha

látja ebbeli helyzetét.

jelen viszonyainkat

irodalmához mérjük, melyek

e

nem azon nemzetek pályán már százado-

ha nem a végs

mely felé törekednünk kell, hanem a pontot tartjuk szemünk eltt, honnan kiindultunk, vajon ha a magyar irodalom jelen állását ahhoz mérjük, melyet az harmincz

kig haladhattak,

s

évvel ezeltt elfoglalt,

nincs-e

czélt,

okunk némi megelé-

gedésre ?

Hányan vannak

csak e gyülekezetben

azon korszakra tisztán visszaemlékeznek,

midn

magyar könyvnek megjelenése még esemény

midn

Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy

kik

is,

egy

volt;

mvei a nyom-

76


tatási

költségek miatt csak nagy nehézséggel láthat-

tak világot.

mikor a magyar színészet faluszínekben tengette nyomorult lé-

Elfelejtettük-e az idt,

korcsmákban s s ha néha városainkban megjelent, a nagy több-

tét,

ségnél

legfelebb

azon részvétre számithatott, mely-

minden szokatlan fogadtatik; mikor a magyar egy évi termékei egy zsebkönyvbe befértek, s tudományos irodalmunk egy folyóiraton kivül évenként néhány elemi iskolakönyvre szorítkozott ? Elegen vannak közöttünk, kik midn az irodalmi lyel

költészet és szépirodalom

pályán

felléptek, azt

még úgy

találták.

S ha ezen állapotot a jelennel összehasonlítjuk

5

ha a mveket tekintjük, melyekkel nemzeti költészetünk azóta meggazdagodott, s melyek közöl nem hiányoznak olyanok, miket bátran más nemzetek

mekmvei

mellé állíthatunk;

ha a tudományra

re-

for-

melynek minden ágában élénk tevékenységet veszünk észre ha végre meggondoljuk, hogy minden haladásnak feltételét nyelvet birunk, mely a tudományok több ágaiban a legmagasabb eszmék s ismeretek közlésére már is kész eszköz a nélkül, hogy haladása által a nép eltt érthetlenné dítjuk figyelmünket,

;

—

,

vált volna:

Ha

mindezt meggondoljuk,

azon öntudattal

te-

kinthetünk körül, hogy az utolsó harmincz év reánk e ö7 °ty

haladás korszaka volt,

mint más

irodalmi történetében alig találunk; ladást

s

nemzetek

hogy ezen ha-

nem különösen kedvez körülményeknek,

nem csak egyes hazafiak buzgóságának

s

ha-

a nemzet

kitartásának köszönhetj ük.

Nem

azért említem e haladást,

elfelejtessem,

mely

felé

törekednünk

hogy azon kell.

czélt

77


s a nemes bátorság, hon legnemesebb fiai hátramaradásunkat melylyel e kimondották: ennek köszönhetjük haladásunkat, s e haladást semmi sem szakaszthatná inkább félbe, mint ha való állásunk iránt tisztában nem volnánk

Való állapotjaink öntudata,

maorinkkal.

De épen mert nem ámítjuk magunkat, mert nagy

elttünk,

tünk

a

mely még megoldva nincs, tisztán áll ha néha a pályának azon részére tekinmely megettünk fekszik, hogy azon ered-

feladat, jó,

vissza,

mények

melyekhez sokkal súlyosabb körülmé-

által,

nyek között jutottunk, új törekvésre bátorodjunk, hogy hitünk s reményünkben megersödve, azon önbizalmat ne veszítsük el, mely nélkül nagyot véghez

nem

vinni

lehet.

S vajon Vörösmarty érdemeit méltányolhatjuk-e kellképen, ha irodalmunk lépett,

nem egymaga az,

a mostanival

Nem

Kazinczy, Kölcsey, s

kivülök

mere

Pál,

még kit

között

felejteni

pályára

hasonlítjuk össze? ki iránt hálával tartozunk.

Berzsenyi,

a

Kisfaludyak, 5

Sze-

fájdalommal nélkülözök körünkben kiket csak azért

hogy szerénységöket ne kor

e

hány, ki rég sírjában fekszik

mellette többen,

határok

midn

állását,

édes

nem

fog

sértsem,

míg

de kiket,

anyanyelvünk

—

s

nem nevezek meg, zeng,

az

e

utó-

na gy érdemeket szereztek

magoknak. Valamint a nemzeti nyelv, nemzeti irodalom soha egyeseknek

úgy egy valóban

mve

amaz az egész nép eszmekincseibl, módjából alakúi, ez egész ivadékok

s

nem

lehet;

gondolkozása

életnézeteit s érzel-

meit foglalja magában; de ha azokat akarjuk dicsiteni,

kiknek irodalmunk sebes haladására

s

az irányra,

melyet az kifejldésében követett, legnagyszerbb be-


78 folyásuk az,

kit a

Kazinczy Ferencz után Vörösmarty

volt,

koszorú

illet.

St, ha amannak érdeme nagyobb, mert nyelátalakítását neki köszönjük: a befolyás, melyet

vünk

Vörösmarty az irodalomra

s

nemzetre gyakorolt, talán

még hatalmasabb. -

Hatalmasabb

azért,

gyobb költje nem

mert

nemzetnek eltte na-

e

volt.

Elsoroljam-e egyes munkáit? Szóljak-e Zalánról,

mrl,

mely az eposzról felállított elméletnek talán nem egészen felel meg, melynek egyes hiányait nem tagadom, de mely mégis századunk egyetlen hse

költeménye; mert valamint alkotását

nem

a régiek

hanem a költ lelkesedésének köszöni, gyönyörköd kevesek bámvészetben úgy nem a

utánzásának,

mulatát vívta ki magának, de egy nemzetet Szóljak-e

Egerrl páratlan

lelkesített.

varázsával, szóljak-e

Cserhalomról, melynél nagyszerbb eposzi

még nem

sebb

sorban talán

ezen

neméhez tartozó egyéb mveirl,

egyes szépségei bámulatra ragadnak, azért

és

Íratott,

s

m

a költészet

melyeknek

melyeket csak

említünk ritkábban, mert a mit a költ

legszebb perczeiben alkotott, azt

sem múlhatta

Vagy

lyrai

oly

késbb már

élete

maga

felül.

Az egyszer érzéseit

keve-

dolgozatait daltól,

említsem-e

egyenként?

melyben a költ legbensbb mondja ki, hogy a m-

természetesen

vészetet csak azon harmonicus érzésbl veszszük észre,

melyet az nak,

oly

egyszer szavak magok után hagymely csaknem az eposzt közelíti

a balladáig,

meg; az

elegiától a bordalig, az igénytelen népdaltól

a reflectáló költeményig,

van-e a lyrai költészetnek

egy neme, melyre Vörösmarty munkáiból példányokat nem hozhatnánk fel?

\

ÖEÖSMARTT MIHÁLY.

79

Van-e költ, ki, midn saját érzelmeit mondja ki, mélyebb és bensbb, s ki, ha nemzetéhez fordul, férfiasabb és nemesebb hangokat talál? ki

azon akadályokat, melyeket a ver-

ifjú

irodalomban a költnek elébe gördít,

Van-e,

fkép

selés

tökéletesebben

vagy annyi formában oly

legyzte,

remek mveket alkotott?

E

ne jutna s

midn

lyrai

munkáiról szólok, egy vagy más

eszébe,

melyet valamennyinél nagyobbra

Vörösmarty becsül

kinek,

teremben nincs talán senki,

mely

saját kifejldésére,

st

talán egész éle-

S mily hatást melyek közöl többek a gyakoroltak epigrammjai, görög anthologia díszére válnának?

tére elhatározó befolyást

t

S ha sorba

nem

által,

mint drámaírót a lyrai költvel egy

sem fogja tagadni, hogy ha nem tökéletes egészt,

állíthatjuk, senki

Vörösmarty legalább

gyakorlott.

e

nemben

kitn

is,

részleteket

alkotott,

s

azon

melyet drámai nyelvünkre gyakorolt, egy

hatás

jöv

magasabb kifejldésnek útját készíté el. Ennyi s ily mvek Vörösmartyt bármily nemzet els költi közé emelnék, de mködését saját volt irodalmunkra még becsesebbé teszi az, hogy az els, ki tisztán irodalmi munkásság által e nemzet érzelmeire

s

gondolkozására befolyást gyakorolt.

Vörösmarty nem csak a mvelt osztályok kölaz öszves nemzeté. A gyengéd tje, s a férfi, az ifjú, ki reménydásan az életbe lép, s az agg, kit számos csalódások elkeserítettek, mveiben egyaránt

n

megtalálják saját érzelmeiknek legszebb kifejezését,

s

vannak költeményei, melyeket a történethez számíthatunk, oly nagyszer azon hatás, melylyel a nemzet kifejldésére voltak.

80


Vörösmarty az els magyar költ,

kit

legszebb értelmében népszernek mondhatunk;

a szó s

egy-

szersmind egyike azon keveseknek, kiknél a népsze-

rség, mint saját munkásságokra, úgy az öszves irodalomra csak jótékony hatást gyakorolt, s a népnek,

mely

azt adá,

dicsségére

s

az Írónak,

roppant

a

volt

felelet

egy egész nemzethez fel; ha volt, ki

magas

feladását,

nem anyagi

melyet az, ki szavait

intézi,

magára vállal, tisztán hogy a költészet, mely

belátta,

hanem

érzékeinkhez,

csak

ki

író,

terhét, ,

fogta

feladását

egyaránt

válik.

Mert ha valaha ki

ki azt élvezé,

az által

a lélekhez fordul,

hogy nem csak

tölti be,

anyagi, de az erkölcsi szépnek képeit tünteti

kinek mveinél eszünkbe

volt iró, tészet

nem

kebelben

:

hogy a

jut,

is

mondhatná

népszervé

:

ezt ö

nem

fo-

a kajánság és rósz

csak azért

tölti el

irta,

át

hogy a nem-

egy folyóirat me-

chanikai gondjaival látjuk terhelve; legeredetiebb

midn

szivünket,

legnagyobb költjét éveken

midó'n

s

váljék.

Fájdalmas érzés zet

köl-

az.

mirl még

találni semmit,

akarat

az

ha

egyéb, mint a szépnek érzete egy nemes

akkor Vörösmarty

Tekintsünk végig irodalmi pályáján,

gunk

fel;

elszomorodunk,

irónk fordításokkal foglalkozik

hogy

szükségbl;

s

mvei

anyai nyelvünk legmagasabb szépségei-

által

midó'n

eszünkbe

nek öntudatához jutottunk,

egy

részét

szótárakat

arra és

volt

kezdó'k

jut,

élete legszebb

kénytelen

számára

ó',

korszakának

vesztegetni,

rövid

kinek

hogy

nyelvtanokat

készítsen.

Nehéz éveket hozhatunk fel, melyekben a lángész, hogy férfias függetlenségét fentartsa, az irodalmi napszámos munkáira kényszeríttetett; de oly pilla-

81


midn

natot,

tehetséget

Istennek legszebb adományát, a költi

a lángésznek

s

hatalmát arra használta

hogy népszerséget vadászva vagy a hatalmasok kegyeit keresve saját anyagi jólétérl gondoskodjék, Vörösmarty életében nem találunk. Eltte az anyagi jólét ösvénye nyitva állt. Ha nem a tökéletest, de a jövedelmezt keresi, ha nem magas feladását hanem kényelmét tartja szeme eltt: , kit e nemzet annyi évig els Írójának tartott, az volna,

élet nélkülözéseit

nem

kintélylyel

hogy részérl

birt,

Szava oly

ismerte volna. talán

te-

csak egy kis

engedékenység kivántatott volna, hogy egyes pártok oly állást vívjon ki magának, melyért

által felkarolva

mások minden áldozatra készek; de a mvészet, melynek élt, szentebb volt eltte, semhogy azt a tömeg múlékony Ízlésének s mulatási viszketegének feláltudta dozná a költészet feladása nem az, hogy egyes pártoknak szövétnekül szolgáljon, hanem az, hogy mint a zajgó tenger fölött a világtorony, tiszta fényével azoknak, kik különböz utón egy czél felé? :

:

I

törekszenek, irányul szolgáljon.

^A^sors azon adományai, melyeket csak lehajolva szedhetett volna

gény maradt, halmokért,

s

fel,

nem

reá nézve

nem

léteztek.

sze-

cserélve fel tiszta nevét

arany-

tudva,

hogy a babért csak

biztosan halántékai köri, ki emelt fvel életéiig

Nem

azért,

végig

mert a sokaság színvonalára leereszke-

hanem mert

dett,

az hordja

megy

azt

magához

felemelni birta;

nem

mert a hatalmasok hiúságának vagy a tömeg

elítéleteinek

hízelgett,

mert a divatnak hódolt,

s

meggyzdését a pillanat érdekeinek feláldozta; hanem mert azon eszmékért lelkesült, azon érzelmekhez

szólt,

melyek az

összes

nemzet eszméi

s

érzelmei

valának: ezért említtetett neve egyenl lelkesedéssel Eötvös. Emlékbeszédek.

6


82

a felsbb osztályok termeiben, lei

s

a nép szalmaföde-

alatt.

Nem azon

csak a

melyhez

hanem

forrása,

kastaliai

mely nemzetünk történetén egy

honszeretet,

folyóként mindent termékenyítve átvonul,

hatalmas

sek

mvészet

hazában minden összefoly, melybl egye-

e

egész ivadékok egy ezredéven át lelkesedésöket

s

merítek: ez tévé Vörösmartyt költó'vé, népszerségé-

nek

titka

A

ebben fekszik.

mvészi

midn

forma,

oly eszméket

s

érzel-

melyek milliók szivében éltek, tárgya által népiessé vált, s ennek tulajdoníthatjuk, hogy azon nagy változtisoknak daczára, melyeken nyel-

meket

fejezett ki,

vünk az a nép

nem

idben

utolsó

nyelve

keresztülment, az irodalom és

különbség

között

létezik

ugyan,

de

mely mind az irodalom mind

oly válaszfal,

a

nemzet kifejldésére károsan hatna.

Ennek

hogy Vörösmarty nép-

tulajdoníthatjuk,

szersége ennyi változások között épségben maradt, csak annyiban módosulva, hogy mi elébb népszerség vala,

késbb dicsséggé

Ha van

iró,

ki

vált.

mind korának mind nemzetének

/legnemesebb irányait képviselve egy nemzet költjének nevét megérdemlé: Vörösmarty tudat

volt

mely a

életének

férfiút

legszebb

még akkor

is

az,

jutalma,

fentartá,

s s

ezen öna támasz,

midn

minden

egyéb, mire jövjét építette, romokba dlt.

Az 1848-ik év nagy eseményei kiragadták szokott munkásságából, által a tott,

költ

is

midn

is

a roppant vész, mely

örömtelen

mezejére sodorta-

elbbi körébe

visszatért, feldúlva

a közélet

elvonult, s

s

t

találta azt.

Azon idszak vetlenül

,

következik,

mely nagy forradalmakra köz-

nem kedvez

az irodalomra,

s

VÖRÖSMARTI

a

testi

melyeken keresztülmenti

lelki szenvedések,

s

egy rövid év

alatt

83

I\IIIIÁLY.

megtörték

erejét.

Erzé, hogy a dics pálya végéhez ért, s a ma gányba vonult vissza, azon vidéket választva csendes lakhelyéül, hol legalább gyermekéveinek boldog

cm

lékeit találta fel ismét.

A

melyben a nagy költ végs éveit tölte, attól, melyben egykor bölcsje állt, csak kis távolság választja el. Mennyi id folyt el, mióta mint gyermek e mezkön örömzajongva átfutott; mennyi történt,

hazát,

mióta

de a nemes

e határt apja halála

feltételek,

kincsével elhagyá

A

vérz

szívvel,

a nagyszer remények gazdag-

?

melynek nádas

tó,

most

ábrándozott,

után

is

az

partjain

az ifjú egykor

égnek képét

csendes

viseli

tükörén; a halmok, melyek azt körözék, ott állanak

a régi

helyen,

oi-maikat, tozott,

s

felettök

mint évek eltt.

mennyi

erds hegyek emelik S azóta mennyi

—

zöld vál-

veszett el!

S mégis, ha a múltra visszatekint, nem mondmagának, hogy reményeinek egy része mégisí teljesült, s hogy ha sokban, legalább magában nemj

hatja-e

csalódott

Szegényen, mint az életbe

lépett,

úgy

tért visszal

de tar homlokát most'

gyermekségének lakhelyére; babér fzé körül.

ben

Nem

érte el azt,

élete

feladásának

mit egyik legszebb költeni ényé-

mond: a nemzetet

„

a szellein-harczok tiszta sugaránál

olyan magasra tenni, mint lehet!"

de ha múltjának emlékei között a halhatatlan sorok jutottak eszébe, melyekkel Zalánját kezdé, hatta-e

magának,

hogy a

tehetetlen

nem mond-

kor,

melyben 6*


84

azon kételylyel fogott lantjához, vajon ha hazájáról énekel, hallgatnak-e szavára? !s

hogy azon

korunkban

haladásnak,

szellemi

nem

tett,

távol fekszik megette,

melyet a nemzet

csak tanúja, de egyik

f

esz-

közlje volt?

S kában fiút

mi t életének e leo-nehezebb korszami a nehéz küzdelmeken átment fér-

ez az,

fentartá,

nem

elcsüggedni

engedte.

Megfosztva mindentl, miben mások fáradalmaik jutalmát keresik,

dn

magányban

szegénységben, mi-

és

a jelen naponként setétebbé vált, egy szebb múlt-

nak emlékeiben keresé

ha

vigasztalását,' s

pillanatokra elkeseredett,

néha

szíve

eltte megnyugtatva

állt

a

jöv, mely, ha késn is, minden becsületes törekvésnek meghozza jutalmát. Erzé, hogy a ez élt, mely után sóvárgott s melyde hogy e czél végre el ért küzdött, nem érte el fog éretni, hogy e nemzet annyi küzdelmek után végre nyugalmát fel fogja találni, míveltségben és szellemi nagyságban azon állásra emelkedve, melyet 5

a harczi elfoglalt:

dicsség mezején már ezeltt századokkal

—

reményt, mely nagyobb vala, mint

e

hogy egy rövid emberélet

alatt

teljesülhessen,

melyet épen azért egy rövid emberélet

nem

is

lehet

elveszteni

—

e

de

alatt egészen

reményt

magával

vitte sírjába.

S

midn

sírjánál állva láttuk

az

ezreket,

a „Szózat"-nak dalnokát nyughelyére kisérék;

kik

midn

a részvétet tapasztaltuk, mely a hazában azon férfiú családja iránt nyilatkozott, ki dicsségét tisztán szel-

lemi munkásság

által

zdtünk mi

hogy a dics

reményében.

is,

szerezte

meg: akkor meggyférfiú

nem

csalódott

85


A mekhez

haza, melyben a költ, csak ha nemes érzelfordul, számithat viszhangra; a nemzet,

a szellemi hatalmat felfogni

s

mely

méltányolni képes, de

eltte csak akkor hajol meg, mikor az férfias erényekpárosul,

kel

és

csak

annak

babért, kit a polgári koszorú zet

fejére is

teszi le

a költi

megilletne: ily nem-

méltó arra, hogy érte a legjobbak fáradjanak,

s

bízva jövjében éltöket neki szenteljék.

Mert a világtörténet

nem küzdelmei

melyekre az emberi

feljegyezve állanak,

tanulságot találjuk

azon

lapjain,

:

hogy

arányban állnak

azon

vigasztaló

a föld népei, mint az érezek,

ellent az

id emészt

hatal-

mának, a melyben több nemesebb elemet foglalnak magokban.

I

KAZINCZY FERENCZ.

Elmondatott

a

m

.

t.

akadémia

által

rendezett Kazinczy- ünnepélyen

oct.

27-én

1

S5q.

ÍVLinden nemzet, mely e névre érdemes, letben tartja azon

férfiait,

tiszte-

kik tevékenységüknek ma-

gasabb czélokat tzve ki, akár a közélet, akár a tudomány vagy mvészet körében kitn érdemeket

magoknak, s ünnepnek tekinti a napot, melyet valamely dics fia emlékéiiek szentelhet. Es

szereztek

méltán;

nem

csak azért, mert

jutalma csak az

lehet,

kitn

ha nevök-

tiszteletben tartatik, de azért

is,

s

férfiaknak való

tetteiknek emléke

mert a megérdemlett

borostyán, melyet a nemzet dics gyermekeinek szobraira

tesz,

lékeztet,

egyszersmind reményág, mely arra em-

hogy valamint

a hatalmas cser után

legalább sarjadékai maradnak,

úgy

késbb

valóban nagy férfiakat nevelt, találni polgárai között

azokat,

oly haza,

kik a

is

jöv

fel

annak mely fogja

vészeivel

szembe szálljanak. Ily

Ferencz

ünnepet ülliuik mi ma, születése

századik

midn Kazinczy

évnapján

összegylve,

azon férfiúnak emlékét tiszteljük meg, kinek nyelvünk s

irodalmunk újabb kifejldését köszöni,

nem gét

félszázadig irányadólag vezeté,

nem

e szobor,

nem

e

s

gyülekezet,

ki ezt csak-

kinek dicssé-

nem

a beszéd

vagy költemény, mely magasztalására mondatik de minden szó hirdeti, mely e hazában magyar ajkakról hangzik; mert minden érzés vagy gondolat, ,

90

KAZINCZY FERENCZ.

melyet kifejezünk, csak azon hatásnak újabb bizonysága, melyet édes anyai nyelvünkre gyakorolt, s melyért a magyar akadémia,

ez az ok,

midn Ka-

zinczy születésének századik évnapját megünnepelni

nem

elhatározá,

azokat

szólítá

csak az irodalom barátait, de mind-

kiknek nemzetiségünk szívókon

fel,

mert nem egyedül irodalmi barátait vagv

fekszik;

hanem a nemzetet illeti a kötelesség:, hogy ünnepélyes módon tiszteletet nyilvánítson azon tanítványait,

férfiú iránt,

zjét ismeri

Ne

kiben újabb kifejldésének egyik el.

várják

is

fo ténye-

tehát

tlem,

tisztelt

hallgatóim,

hogy a

dicsó'ültnek irodalmi

érdemeirl szóljak

tok az

id

Ítéletét,

rég kimondotta

fentartva

:

felet-

mveit,

melyek közöl sokan irodalmunk egyes ágainak mind máig legszebb virágai; ne kívánják, hogv munkás életének képét adjam el.

Ez

a történeté,

azoknak,

kik vele

mely most,

mködtek,

midn nagy

része

sírjaikban fekszenek,

tartózkodás nélkül elmondhatja annak tanulságos, de

szomorú részleteit. Miként a földnek, úgy az emberi létnek legmagasabb pontjai csak nehéz ösvényeken érethetnek el, s a kegyes gondviselés, mely Kazinczyt e pontok egyikére

vezette

,

nem menté

fel

t

e

közös

vég-

zetünktl.

Hosszú

élete

hosszú küzdés vala, melynek nagy-

szer eredményei nagy fáradságok, gyötr

nélkülö-

zések és lelki fájdalmak árán vásároltattak.

De vajon elszámláljam-e azokat? hogy most, midn harmincz évvel halála után azért gyltünk össze, hogy érdemeinek méltó jutalmául egy egész nemzet háláját mondjuk ki, azon egyes csalódásokra emlékezzünk, azon apró küzdelmekre

s

névtelen aka-

91

KAZINCZY FERENCZ.

dályokra, melyek

nemes

növényei

mint a vándort az

öt,

törekvései

között

,

akadályoknál inkább kifárasztották. emeljek-e?

minkre

az

,

erd

kúszó

legnagyobb

a

Vagy vádakat

kitn

mint minden

ember

élete alkalmat ád, hogy elkeseredést gerjeszszek azok

ellen

,

kik irányában igazságtalanok voltak

nálkozást

Ki, mint Kazinczy, egy magas

iránta!

czélnak szentelve

azon meggy zdéssel

tehetségeit,

hogy feladásának

szállt sírjába,

és saj-

,

eleget

tett,

s

kinek

születését

egy század után hálaadó nemzete ünnepli

meg:

bármily

az

nehézségekkel

nem

sajnálkozásnak tárgya bér homloka

lehet;

mély redit,

küzdött s

miként a zöld baaz

úgy

életében,

örök

dicsség,

mely nevét körülsugározza, elfedi elttünk a méltó fájdalmakat, melyeknek árán az vásároltatott. Nem csak Kazinczy érdemeinek, de egy nagy nemzeti ügy eddig kivitt diadalának megünneplésére

gyltünk

vajon

össze, s

a

triumphator ékes palástja

mért keresnk a sebhelyeket, melyeket magán visel? minek hozzuk fel a hosszú küzdés egyes részalatt

leteit,

midn

a

gyzelem

elttünk fekszenek,

oly

gazdag

eredményei

ezen eredményeknél egyéb

s

nem

hogy a férfiú érdeme, kinek azokat köszönjük, egész nagyságában kitnjék? Elete e nagy ügynek vala szentelve, melynek elmozdításáért hosszú eletén át fáradott s melyben

kell,

a sors

és

emberek csapásai után egyedüli örömét

s

vigasztalását találá.

Története félszázadnál tovább történetével;

az

lehet,

s ily

és

nagyszerségétl az ügynek, mely annak elmozdításában t

ha áthatva

kimutatjuk a részt, illeti,

egy nemzetiségünk

férfiúnak méltó magasztalása csak

kimutatjuk az eredményeket, melyeket neki

köszönünk,

hogy,

midn

életére visszatekintünk,

a

92

KAZINCZY FEKENCZ.

melylyel iránta tartozunk,

hála mellett,

ugyanazon

érzés lelkesítse,

térve

házi

köreinkbe

zetét,

de

t

mely

vezeté,

s

vissza-

csak dicsségének emléke-

ert vigyük magunkkal,

azon

dicsvé tette. Csak ez

ne

keblünket

mely

t

S ha mélyen

lehet tárgya beszédemnek.

midn az akadémia meghogy ez alkalommal szónoka legyek, egy a mi bátorított s ez azon meggyzdés hogy

éreztem elégtelenségemet, bízott,

volt

,

,

oly férfiúról kell szólanom, kinek, mint az aranynak,

a

mvész

szebbít kezére szüksége nincs, hogy

megismertessék,

becse

gyenge szózat

is

e

s

oly

hazában

tárgyról,

bel-

melynél a

nem marad viszhang

nélkül.

Az emberiség újabb szak,

történetében

nincsen kor-

mely akár az emberek gondolkozásmódjában

történt átalakulást tekintsük, akár ezen átalakulásnak

minden viszonyokra kiterjed következéseit, a jelenre nagyobb befolyást gyakorolt volna, mint a XVIII-dik század.

Ha üdvözlik,

benne egyesek egy szebb jövnek hajnalát

mely után világosság

az emberiség

elbb nem

is

lett

sejdített

a föld felett,

s

nagyságra emel-

mások csak a romokat látva, melyek nélkül nagyobb kifejldés nem történhetik, átkot mondanak a szerencsétlen század felett, mely a mi a múltban szép és nagyszer vala, lerontva, felvilágosodását csak azért adá, hogy a pusztítást, melyet maga után hakedett;

gyott, tisztábban lássuk.

És csakugyan, ha felületesen tekintjük,

a

XVIII-dik század eredményeit

úgy

látszik,

mintha

még azok

93

KAZINCZY FERENCZ.

is,

melyeknek jótékonysága, kétségbevonhatatlan, csak

nee o ativ természetek lennének. -

Sok elítéletet szüntetett meg-, sok iffazságrtalanságnak vetett véget, sok bilincseket tört le, de a nélkül, hogy az elítéletek helyébe a jognak uralmát állitani,

azokat, a kiknek bilincseit leveré, valóban

s

szabadokká tenni tudta volna;

melyen jut,

e

s

ha az

árt tekintjük,

jótétemények vásároltattak, ha eszünkbe

a terhes lánczokkal együtt mennyi szent kötelék

szakíttatott ketté:

sokan

e

valóban nincs ok bámulnunk, ha

században csak azon fényes,

de az emberi-

ségre gyászos korszaknak ismétlését látják, melyben az ó világ vallása

szinte

gúny tárgyává

intézvényei szinte felforgattattak,

s

vált,

régi

a régi erkölcsök

helyébe csak anyagi élvezetek után sóvárgó kosmo-

hogy miután a kiváltságok romjain a szabadságnak s egyenlségnek diadala egy pillanatra kikiáltatott, a felvilágosodására büszke ivadék, a nagy Caesar bámulatos tettei és a mvészetet s felvilágopolitismus lépett:

sodást

pártoló

ügyessége

által

békés

utódának

még bámulatosabb

egy ezredévi szolgaságra,

szolgaság mindig

s

mihez a

egy ezredévi barbárságra,

vezet,

készíttessék el.

De ha a XVlII-dik század kétely lenül

s

felületesen tekintve, a

tagadás századának látszik

is,

csak általános bizonytalansághoz

erszaknak a jog lyebben

feletti

tekintünk,

mely közvets

az anyagi

uralmához vezetett: ha mé-

azon

meggyzdéshez

jutunk,

hogy e korszak positiv eredményekkel is birt, s a romok felett, melyeket okozott, egy új, nagyszer kifejldésnek alapját rakta

le;

hasonló a fergeteghez,

mely mialatt az erdn rombolva áttör, észrevétlenül egy új virúlásnak magvait hinti el s a pusztítás ,

94

KAZINCZY FEKENCZ.

helyett,

maga

melyet látszólag okozott, termékenységet hagy

után.

Mert a XVIII-dik század az, melyben a nemzetiségi ösztön eszmévé alakúit, s habár a nagy zaj között, melylyel akkor az uralkodó elvek megtámadtattak, azon szerény férfiak nemes buzgósága figyelemre

nem

nem nak

is,

kik a Belttol az Adriáig

irodalmuk fölélesztésén fáradtak;

saját nemzeti

bár

méltattatott

még századunk gyanította

,

kezdetén

melyet

látszott törekvés

ez

már

is

azon befolyást

senki

akkor

ha-

s

tisztán

irodalmi-

gyakorolt: jelenleg nincs

senki többé, ki tapasztalva azon sebességet, melylyel

ezen eszme terjed ket gerjeszt,

nem

s

s

reményeket, melye-

hogy

a nemzetiségi eszme

a félelmet

látná

át,

azok közé tartozik, melyek az összes emberiség hosszabb ideig követend irány

felett

által

elhatározó be-

folyással birnak.

Vannak, kik a nemzetiségi elv fontosságát többé nem tagadhatva, azt a szabadság és míveló'dés egy veszélyének, haladásunk egy áj akadályának áj tekintik.

ség,

Fényes jóslatok hirdettetnek: ha majd az irigygylölködés, uralkodási vágy, mely a népeket

most távol

tartja

egymástól, megsznvén,

falak e föld népei

egy szk

között ledltek,

országnak,

s

a válasz-

az egyes

nem

de az egész emberiségnek

él;

ha majd a nyelvek különfélesége a tudományok körében a közös mimkálódást nem akadályozza többé, s minden eszme azonnal az egész emberiségnek saha majd azon korlátok legyzésére, melyeket a távolság s az anvagi természet haladásunk elébe gördít, a világ minden népeinek törekvései játjává

válik;

öszpontosálnak: mi állhatna ellen az emberiség egyesült

hatalmának?

95

KAZINCZY PERENCZ.

Szépek

s

dicsk ezen eszmék,

s

miután úgy

lát-

hogy a tökélymúltban vagy jövben keresse, s

szik az emberi természetben fekszik,

nek képét távol arany skor vagy zavartalan boldogságu jövrl álmodozzék, nem csoda, ha annyi küzdelmek között századunk

elfáradt

mond

is

de a történet ellen-

ezt teszi;

ezen reményeknek, bebizonyítván, miként épen

azon korszakok, melyek ezen eszményképhez legközelebb álltak,

az emberiségre nézve egyszersmind a

legnagyobb szenvedések

s

általános

sülyedés idsza-

kai valának.

Az

ó világ az összes emberiségnek eszméjét

ismerte; de voltak alatt a

idszakok az ó világban

is,

nem

melyek

népeket egymástól elválasztó korlátok leom-

lottak, s a

így

nemzetiség háttérbe szoríttatott.

volt az,

midn Nagy

Sándor csodálatos

zelmei után megrülve, magát istennek tartá

görögökkel egy egészszé akarta

a

népeit

vasztani;

mikor

igy akkor,

s

gyÁzsia

összeol-

Róma uralma csaknem

az egész ismert világ népeire kiterjedt,

s

mily ered-

ménynyel?

Nagy Sándorban

,

kit

a

régiség

hízelgi Ázsia hel Ionizálójának neveztek latlan

történet

csak a kényurat

látja,

s ,

újabbkori az

elfogu-

ki Ázsiának

Hellas nyelvét, de ki Hellasnak Ázsia erkölcseit adá, s

az akkor létezett legnagyobb míveltségnek megron-

tója,

az utána jött zsarnokok

elde

s

mintája

volt.

a nagyról, a dicsrl, népeket rabigába fíízött, a szolminden mely, midn gaságot oly általánossá tette, hogy az vá^ve reá, is elterjedett, s mely a Scipiók s Gracchusok nyelvét csak azért kényszerítette rá alattvalóira, hogy az az

S

kell-e

egész

szólnom Rómáról,

földön a legaljasabb

és

szolgaibb érzések ki-

fejezésének egyediili közlönye legyen.

KAZINCZY FERENCZ.

96

Nem

szükséges

folyamodjunk

:

zadokat hozhatunk zet

hogy képzel tehetségünkhöz

,

elttünk tapasztalások fekszenek fel,

melyek

alatt

•,

szá-

számtalan nem-

megfosztva egyéniségétl, egy nagy egészbe olva-

egy görög nyelv csaknem az összes tudományos közlekedés egyedüli eszközévé vált; de ha az eredményeket keressük, nem fogunk találni mást, dóit, s az

mint

ben

politikai tekintetben szolgaságot, az erkölcsök-

jóllétben sülyedést, a

s

xandriai

iskolát,

mely

tudományokban akkori ismeretek

az

kincseit felhalmozva, nehéz terhével

nem

azon epocháknak egyikét

tovább,

s

alatt az

emberi

megáll,

s

csak

ész,

az aleösszes

haladhatott

jelöli,

melyek

hódításainak közepette, fáradtan

máit vívmányainak felszámításában

gyönyörködik.

S ha a nemzetiségi érzés meg'szüné'se az ó-korha az ban csak azon eredményekhez vezetett

—

idknek azon

századait, melyekben a közös tudományos diák nyelv az összes élet egyedüli közlönyéül használtatott, a jelennek tudományos hala-

újabb

dásaival hasonlítjuk össze mostanig; a világ-történet

—

haladása mindig arányban az

kodtak;

a legrégibb

hogy

pasztalást találjuk igazolva,

lyel

s

idktl

minden szakában azon állt

ta-

az összes emberiség

azon öntudattal, mely-

egyes népek saját nemzetiségökhöz ragaszs

hogy valamint a

az egyes nemzetnél,

családi élet

úgy a nemzetiségi

megbomlása

érzet enyészete

az emberiségnél csak a sülyedésnek volt eljele mindig:

akkor csakugyan azon nemzetiségi mozgalom-

ban, mely a múlt század lefolyása alatt annyi egy-

mástól távol

fekv országokban

egyszerre támadott,

csak az isteni gondviselés kegyes látni,

mely az elbizottságában

mködését fogjuk

eltévedt emberiséget

azon egy ösvényre vezette vissza, melyen a haladás

KAZINCZY FEKENCZ.

lehetséges;

jöv

akkor

s

97

fogjuk ismerni, hogy ha a

el

hálával tartozik azon férfiak iránt, kik a XVIII.

század nagy szellemi

non

hála

a gúnyolót

mozgalmainak élén illeti,

ki

álltak,

kortársait

e

életök vi-

sereget,

mosolyogva megfosztá, nem a vakmer' mely mindent megtámadva, csak romokat

hagyott

maga

gasztalásaitól

taps

felett

elismerés

és

jöv

egy szebb

hanem azokat, kik

után,

nélkül

e

romok

csendesen felállíták

közepett egy mely ismét ers hit, mely nagyúj szer remények, mely lángoló szeretetnek tárgya elvet

lobogóját, a kételyek

mondva

ki,

lehet.

Talán

fölöslegesnek látszik,

hogy

Kazinczy Ferencznek a nemzetiség

midn tlem a

s

hazai

iro-

dalom körében szerzett érdemeinek méltánylását várják, azon mozgalmakról szólok, melyek a XVIIl-dik században Európa más nemzeteinél történtek. De valamint minden nagyobb tünemény egyes népek életében

csak

azon

összefüggésben

találja

magyarázatát, melyben az más népek, emberiség általános törekvéseivel zeti

irányt,

st

az egész

úgy azon nem-

mely csaknem egy század óta minden

törekvéseinket jellemzi,

csak akkor méltányolhatjuk

egész fontossága szerint, ha benne jelenséget, de

áll:

helyes

nem egy

különálló

azon általános világtörténeti mozzana-

tok egyikét látjuk, melyek valamint sajátságos helyzete,

hanem

nem

általános

egyes ország

okok

által idéz-

úgy az egyes népek körében csak akkor sznhetnek meg, ha azon irány, melyet az egyes

tettek elé,

nép csak követ, általánosan megváltozik.

A magyarnak

egyik legszebb tulajdona, melyet

tle még azok sem tagadnak meg, kik iránta kevés rokonszenvet mutatnak, hogy szilárdan ragaszkodik nemzetiségéhez, tjgy látszik, az isteni gond viselés, Eötvös. Emlékbeszédek.

7

KAZINCZY FERENCZ.

98

midn

nemzetet nehéz küzdelmekre teremtette, a

e

nemzeti öntudat nagyobb mértékével

hazaszeretet

s

ajándékozta

meg

azt,

ben a keresztyénség

megersité

e

Hisz

s

a százados küzdelem, mely-

elleneivel álltunk,

természetes hajlamunkat.

magyarnál a egy volt a

a

századokon

még inkább

át

nemzetiségnek vallással,

mi a múlt-

sággal, válhatlanúl összekötve mindennel,

ban dics, mi a jövben kivánatos azon nép, mely nemzeti tes, ha

eszméje

egy a szabad-

vala; léte

s

természe-

fentartásáért

küzdött és áldozott, ahhoz szenvedélyesebb szeretetragaszkodott másoknál, kik

tel

e

kincsnek biztos bir-

tokában annak nagyságát megismerni nem tanulták.

De s

a szellem, mely a XVII-dik század végén,

els felében Európa szerte uralnem maradt hatás nélkül hazánkra sem s

a XVIII-diknak

kodott

,

,

ha Mária Terézia hosszú uralkodása detével összehasonlítjuk, arról

ily

hosszú

soha

gyzdünk

mely a bels békének

e nemzet,

több

ideig

kárt

nem nem

végs

élvezé,

éveit kez-

meg, hogy

áldásait soha

elbb,

nemzetiségére nézve

mint

szenvedett,

épen

ezen

idszak alatt. Az alatt, hogy a közigazgatás formáiban változás nem történt, fkép a nemzet felsbb osztályai

s

elfeledé az

városi

népessége kivetkezett szokásaiból,

eldök hagyományait,

s

részben nyelvét

mig fokonként oda jutottunk, hol a század kezállt, melynek udvarai s nemessége saját nemzetiségöket egy igen kétes becs ideis,

detén a német nemzet

gen míveldéssel cserélvén

fel,

a nemzeti nyelvre

s

szokásokra megvetéssel tekintettek, és az idegen befolyás,

a

melyet erkölcseikre engedtek, a nélkül, hogy

kormányformák változnának,

politikai viszonyaira

nem minden

is,

elveszett,

s

elterjedt

az

ország

a nemzeti öntudattal csak-

mi ezen öntudatra jogositana.

KAZINCZY FEBENCZ.

99

Hazánk, mi a nemzetiségnek

állását

illeti,

e

második felében nem különbözött semmiben más országokétól, s a boni nyelv s erkölcsök iránt szinte azon közönyösséget találjuk itt, mely ez egész század

korszakot jellemzé.

Ugyanezt mondhatjuk azon ellenhatásról

mely S mit hazánkban látunk, csak azon általános mozgalomnak egyik nyilatkozványa, mely a XVIII-dik század alatt Európa mindazon országaiban észrevehet, hol a nemzeti érzés a franczia divat által egy idre háttérbe szoríttatott; hasonló a többiekhez mind az eszközökre, mind eredményeire nézve. Tisztán irodalmi mozgalom, ha annak kezdetét, a nemzet egész életének megújulása, ha annak követis,

irány ellen végre támadt.

e ferde

kezéseit

tekintjük;

mert ki nem ismerné

el,

hogy,

valamint nagy része annak, mi az utolsó hetven év az

alatt

irodalom

a közélet

s

mezején Európában

nevezetes történt, a nemzeti érzés felébredésével össze-

függésben

áll,

úgy közelebb múltunkban nincsen

semmi, mi

nem

ezen forrásból venné eredetét,

azon férfiaknak volna

köszönhet, kik

hosszú

öntudatra

után

tespedés

érzetére ébresztek,

ségk

által

s

annak

s

e

s

nem

nemzetet

kötelességeinek

bizva jövjében csendes tevékenyútait elkészítek.

Ezen férfiaknak egyike Kazinczy Ferencz. Akár az évek hosszú sorát vegyük melyeken ,

át egész

tevékenységét az irodalomnak szentelé, akár

mveinek belbecsét s eladásának varázsszépségét, mely még most is elbájol: összes irodalmunkban kevesen vannak, kiket melléje állíthatnánk.

Kitrésben

s

férfias

tizenhat éves korától, kiadá,

szilárdságban,

midn

els

iratát

melylyel

nyomatásban

csaknem halála napjáig, a börtön

falai 7*

között

100 s

KAZINCZY FERENCZ.

nehéz gondoknak terhe

egyedül

páratlanul

áll,

mvei

melyet

s

ha csak

azon befolyásra nézve

is,

személyisége korának egész irodal-

mára gyakoroltak. Es ki,

pályáját folytatá,

alatt,

kortársai között nincsen senki,

tisztán az író érdemeit tekintjük

is,

vele

a versenyt kiállhatná.

S mégis nem ezen nevezetes korszak legkitnbb irója az, kit benne tisztelünk. Övé egy nagyobb érdem egy szebb dicsség Ki nem tudja mit értek? Ki nem ismeri azon befolyást, melyet Kazinczy nyelvünkre gyakorolt? Ki nem tudja, hogy ha e férfiút mindazok fölé ,

helyezzük, kik vele versenyeztek,

s

t

követve,

az

irodalom egyes ágaiban talán felülmúlták: ezt azért teszszük,

mert

irodalmat,

egész

nem

egyes

egy

új

mveket, hanem egy ébredett

életre

nemzetet

maga

után, hosszú munkássága által megszemi az irodalom, mi a nemzet kifejldésének els feltétele: nyelvet, mely a mvészet s tudomány körében elre törekv nemzetnek alkalmas

hagyott rezvén

azt,

eszközül szolgálhasson.

Hogy azonban Kazinczynak zett

kellleg

érdemeit

hogy azon

e részben

méltányolhassuk,

szer-

szükséges,

túlzásoktól rizkedjünk, melyekkel ebbeli

tevékenysége mind

ellenei,

mind némely

barátai által

jellemeztetett.

Voltak,

fkép akkor, mikor

a nyelvújítás pere

els szenvedélyességével folyt, kik azon nézetbl indulva ki, mintha nyelvünk Kazinczy fellépéséig ázsiai eredetiségében maradt volna meg, róla úgy szóltak mintha eltte e nyelvben senki sem újított ,

volna.

E pest,

kik azt

—

vagy rágalom hirdették, mind az

tévedés

mert azokhoz ké-

egyik,

mind a másik

KAZINCZY FEEENCZ.

—

szóval élhetünk

azok ellen léptek

hasonló

fel,

kik

101 melylyel mások

ahhoz,

késbb egyes

politikai intéz-

vényeink módosítását indítványozták.

Valamint

kevés népet találunk

mely minden

,

egészen idegent oly határozottan visszautasítana, mint

magyar: úgy, legalább a kelet népei között, nincs egy sem, mely az idegent, ha annak felvétele szüka

ségessé vált,

tudná.

létével oly tökéletesen egybeolvasztani

— Az

alkotmány, mely

nemzet nyolcz századnál tovább annyi viszontagságoknak ellenállt, világos tanúsága ezen tulajdonának. Magyar az alatt e

minden részeiben, lényegesen eltér azoktól, melyeket más szomszéd népeknél találunk, s mégis intézvényeink nagy részénél idegen institutiókra ismerünk, melyeket eldeink általvettek, de csak miután

azokat nemzeti szellemökhöz képest átidomították.

Mit alkotmányos intézményeinkrl tudományosan bebizonyíthatunk, mit erkölcseinkre nézve kétségbe

vonnunk nem

lehet

a keresztyénség

— mert

hogy azokra

ki tagadná,

lényeges befolyást gyakorolt,

hogy a magyar

de a

más népek között létezett különbséget megszüntetné, st mi fegyvereinkre s runélkül,

házatunkra

vünkrl

is,

koznak, se

nézve s

is

azt,

magyar nyelv

s

fejldött:

eldei

az

nyel-

áll

—

a különbség áll,

voltak,

mint ez egy is

lehet

Kazinczy

hogy mit a

újúft,

se azt,

befolyást gyakoroltak, tagadni

nép nyelvénél máskép nem csak abban

—

hogy a nyelv mindig

fogja.

A

szembetn

kik e tárgygyal elítélet nélkül foglal-

hogy arra más nyelvek

nem

s

— s

él

s

fejld

mindig

újult

mások között

azok, kik a nyelvújításban

pillanat

rendszer nélkül tettek, azt

szükségétl teljes

kényszerítve

öntudattal csele-

kedte; szem eltt tartva a czélt, melyet

el

akart érni.

102

KAZINCZY FKKENCZ.

nem

soha nieg

és

feledkezve azon határokról sem,

melyeket túllépni a legmerészebb nyelvújításnak sem szabad.

Ha

a

XVI-ik

s

XVII-ik

miként

az,

a

mi formáinak szépségét

melyek, mint a franczia vagy

olasz,

jedelmesebb irodalommal birtak

s

gazdagságát

nak kezdetén

e

hátrább,

áll

már akkor

ter-

de ép oly bizonyos

;

hogy a XVII-ik század vége

is,

felében

meggyzdünk,

csak azon kevés újabb nyelveknél

illeti,

az

els

század

használt nyelvünket tanulmányozzuk,

felé s a

XVIIl-ik-

részben szintoly visszalépés

történt,

mint az vala, mely valamivel elbb a német nyelv-

ben

Luther

biblia-fordítása

és

a

XVII-ik

század

irodalmi nyelve között észrevehet; és tagadhatatlan,

hogy más nemzetek, s jelesen a német, azon félszázad közben, mely Kazinczy fellépését megelzte, a nyelv tekintetében roppant haladásokat tettek.

Vajon fejldhetik-e irodalmunk, ha nyelvünkre nézve

azon

szegény

fogadjuk

alakokat

képen, melyeket a XVII.

század

el

Íróinál

kánon-

találunk?

midn más elbbre haladott nemzetekkel a míveldés mezején versenyezni akarunk nem gondoskodunk arról hogy nyelvünk minden eszmék kifeHa,

,

,

jezésére

legyen,

tovább-fejlesztésére ép oly alkalmas eszköz

s

minvé más

nemzetek

saját nyelveiket fej-

lesztették.

Kazinczy dést,

s

tisztán

határozottan

tás zászlóját,

lemét ismerte

felállította

felelt reá,

magának

a kér-

bátran kitzve az

melynek határául csak nyelvünk

újí-

szel-

el.

Fentartani

nyelvünket eredeti tisztaságában

egyszersmind a tökélynek azon fokára emelni

,

s

azt,

meggazmelyen Európa legmíveltebb dagítani nemcsak szókincsét, de a szókötésnek fornyelvei álltak,

103

KAZINCZY FERENCZ.

hogy eszme ne legyen, kimondani ne lehessen, hogy ne

máit. nevelni hajlékonyságát,

melyet vele tisztán

mehet

legyen szépség,

melyet magának kitzött,

nélkülözne: ez vala a s

ha hosszú pályáján végig

tekintünk, alig határozhatjuk

bámuljuk-e

ságot

folvtatá elérést

,

vagy

a

mély

meg, azon

belátást,

állhatatos-

tevékenységét

melylyel

inkább,

melylyel czéljának eszközöket vá-

mindig; a leo*alkalmatosabb

i-e

czél,

majd más mívelt nyelvek jeles Íróinak fordítására szentelve nagy tehetségeit, mert belátá, hogy nyelvünknek hiányzó hajlékonyságát épen ily mfordítások által szerezhetni meg leggyorsabban; majd

lasztotta.

tanulmányozva

s

kiadva régibb Íróinkat, mert tudta,

hogy nyelvünk szelleme nem egy félig elkorcsosodott század Íróiban, hanem csak a régieknél s a nép .

nyelvében

találtatik

fel.

S épen ezen öntudatosság,

melylyel feladatát a legnemesebb

sem

czélját,

sem feladatának

ízléssel felfogta,

korlátait

nem

és

veszté el

szemei ell, merészen szembe szállva minden elítélettel,

megküzdve minden nehézséggel,

és

mégis mérsé-

kelve magát, valahányszor az újítás nyelvünk

szel-

lemébe ütközött volna; ez az, mi Kazinczyt mindazok fölébe emeli, kik hazánkban vagy máshol a nyelvújítás nehéz

munkáján fáradtak;

ez az,

egy oly feladatnak megoldására képessé csak az ész

s

által

mely

jellembeli tulajdonoknak ritka egyesü-

lése által sikerülhetett. s

mi

vált,

Mert valóban nem csak észre

tudományra, de erélyre

s

a jellem érczszilárdsá-

gára vala szüksége azon férfiúnak, ki magának egy ily feladatot kitzni mert, ki azt annyi küzdelmek között folytatni birta,

Ha ezt

valaha

s

azt bevégezni képes volt.

férfias törekvést teljes siker követett,

Kazinczy mködésérl mondhatjuk.

A

nyelv-

104

KAZINCZY PERENCZ.

újítás

az irodalom körét,

rég átlépte,

nak

melyben az megkezdetett,

a mi egykor a legmerészebb újítás-

és

most már a nép ajkáról hangzik,

tartatott,

gos bizonyságául azon befolyásnak

,

vilá-

melyet az

iro-

dalom nálunk az egész nemzetre gyakorol, s egyszersmind annak, hogy ezen újítások korszerek s nyelvünk szellemével megegyezk valának, s jelenleg meg, hogy az, mi most oly természetesnek látszik, egykor hosszú viták s küzdelmek alig foghatjuk

De

tekintsünk vissza azon korszakra,

tárgya

lehetett.

melyet

Kazinczy mködésével

betöltött.

—

Volt-e

valaha ember, ki midn fellépett, oly kevés támogatásra talált, ki több nehézségekkel küzdött, s éveken át

csaknem egyedül, de megtörhetetlen

ladt

tovább

azon

következetességgel,

lélekkel ha-

melyet csak

megfontolás ád s egyszersmind azon erélylyel lyet csak a szenvedélyben találunk. ,

Nem

,

me-

azon nehézségekrl, melyekkel

szólok

eszmék közönségesen találkoznak,

fkép ha

új

oly tár-

gyak körül állíttatnak fel, melyekhez, mint a politikához vagy nyelvhez, hozzá szólani mindenki hivatva érzi magát;

nem azon

akadályokról, melyeket

minden újításnak elébe gördít; de szabad-e elfelednünk, hogy azon férfiú, ki sze-

megszokás

és elitélet

mélyes érdekeit elhanyagolva,

egész

életét

csak a

köznek szentelé, hosszú évek során keresztül az irodalom körében szenvedélyes elleneket, a tömegnél csak közönyösséget

népszerség

talált,

helyett,

s

fáradozásainak jutalmául

,

a

melyet érdemelt, sokaknál csak

kicsinylést és gylöletet aratott.

Jól tudom,

hogy

ki a

köz pályára lép, annak

ilyenekre készen kell lennie.

A s

közvélemény felkap

lábbal tipor

;

majd

e világ

s

elejt,

az

egekig emel

minden fényét árasztva

105

KAZINCZY PEBENCZ.

majd

kedveltjére,

arról, kit félistennek hirdetett, s ki

sebhelyekkel, de a szennynek egy foltja nélkül, ment keresztül

küzdelmein, feltéve a legaljasbat

élte

is:

melyre magát gyarló halandó

mintha az imádásért,

irányában elragadtatá, az

által

akarna elégtételt

szol-

hogy egykori bálványát

gáltatni saját méltóságának,

most sárban hurczolja.

De ha Kazinczy vajon kevesbbé érezte- e

annak keserségét?

ó'

Nincs senki, a nép bizalmára

mes,

ki

bizalom

e

és

sokan osztoztak,

sorsában

e

szeretet

szeretetére érde-

s

által

ne

boldogítva

magát, s midn rólok a hon érdekében lemond, a legnagyobb áldozatot ne hozná hazájának, érezné

S vajon Ka-

melyet a polgár a közjónak hozhat.

zinczy nem

tette-e ezt?

nem egy

czeiben,

nem

a lelkesedés egyes per-

rövid idszakra, mely alatt magát

a közvélemény megtérésével vigasztalhatá, de hosszú

éveken át?

—

azoktól

kikhez legközelebb

a

gúny

ki

is, s

Nem

méltányolva, állt,

veszélybe

ejti,

éveken

élete

magát

alatt

s

még

félig ó'rült,

a

magyar nemzetiséget

át

hosszú küzdelem vala,

száma

elleneinek

se

értve

megtámadtatva

rágalom fegyvereivel, mint egy

nyelvünket megrontja

mely

félre

által feltéte-

létl visszaijesztetni, se e megtagadás igazságtalan-

sága

által túlzásra ragadtatni

Nem

azért

hozom

vitáknak

irodalmi

vádakat emeljek len.

—

túl

tnnek

fel ezeket,

emlékezetét

Kazinczynak

úgy annak érdemei,

hogy rég

megújítsam

felejtett ,

vagy

egyes kortársai

el-

ki a közönséges mérté-

emelkedik, mindig csak bizonyos távolságból fel;

s

maga keserség

méltatlan megtámadásokat

csak az

engedé.

Mint az életnagyságot meghaladó szobornak

szépségei,

ken

nem

ügy

iránti

is,

nélkül viselte

el

a

melyeket nemes lelke

túlbuzgóságnak

tulajdonita,

s

106

KAZINCZY FFRKNCZ.

melyek talását, teit

ellen

azon

meggyzdésben

hogy a jöv, mely

a jelennek

megváltoztatja sokszor,

kereste vigasz-

kedvez

ítéle-

annak, ki iránt kora

igazságtalan vala, igazságot szolgáltat

mindig.

De méltathatjuk-e a dics férfiúnak érdemeit, ha azon nehézségekrl megfeledkezünk, melyekkel pályáján találkozott, s ünnepelhetjük-e emlékét méltóbban, mint

midn

eredményeit,

hálával

felszámítva

egyszersmind

szemünk

azon

munkás férfias

életének

erényeket

melyeknek azon eredményeket köszönjük: hogy, valamint azon feladatot, melynek betöltésétl e nemzetnek jövje függ, senki Kazinczytartjuk

nál tisztábban

eltt,

nem

fogta

ként állittassék a jelen

s

fel,

úgy nemes

jöv

élete példa-

ivadék elébe, melyek

ezen feladat betöltésére hivatva vannak.

Miként az egyes embernek becse jellemétl, úgy népeké azon szilárdságtól függ, melylyel nemzetis

égkhöz ragaszkodnak.

Oly nép, mely saját egyéniségébl kivetkezve másokba beleolvadni képes, soha az emberi társaság hasznos

tagjává

nem

válhatik:

hasonló azon növé-

nyekhez, melyeket a forró égalj serdei ben találunk, s

körülfogva,

midn

lombját látszólag dúsabbá

teszik,

melyek a szomszéd

kal

setét

csak

életerejét

fát

szíják

fel,

hogy

vele

indáik-

annak együtt porba

sülyedjenek.

S ezért minden népnek els feladata épen tartani nemzetiségét,

s

fen-

fentartani saját nemzeti nyel-

mely annak legnemesebb, legszellemiebb kifolyása. De ha az egyes nemzet, midn saját nemzetikötelességeit, teljesiti, legfbb ségéhez ragaszkodik bizonyos az is, hogy minden egyes nemzetnek állása vét,

,

és

jövje azon erélytl

s

képességtl függ, melylyel

az emberiség közös czéljainak elmozdításán dolgozik.

107

KAZINCZY FERENCZ.

A

világ története fennen hirdeti azon igazságot,

hogy hosszá jövre csak oly nemzetek számithatnak, melyeknek fenmaradása az egész emberiség- érdekében fekszik, s ugyanazon tanúságot merítjük saját hazánk történetébl

is.

Mert ha a magyar nép, körülfogva nagy nemzetek által, melyekhez semmi rokonságban nem állj szüntelen harezok között,

ség befolyása alatt,

s

magasabb míveltcsaknem egy

idegen,

saját nemzetiségét

mi

ezredig fentartani képes volt:

világtörténetben csaknem

magán

az,

mibl

ezen, a

álló jelenséget

ma-

gyarázhatjuk ?

Az els ok, melynek fenmaradásunkat köszönjük, kétségen kivül azon szilárdságban fekszik, melylyel

a

magyar

nemzetiségéhez

lángoló honszeretetben, zött a tiszta

azon

ragaszkodott,

mely mint nehéz felhk kö-

napsugár egész történetünkön átragyog,

annak legsötétebb részeit fénykosz órával fogja körül. Nehéz csapások érték e hazát. Volt id, mikor nemzetünk bens viszálkodásainak büntetéséül több

s

mint másfél századig a török járom

alatt

görnyedve,

csaknem mindent elveszitett, miben a honfiú büszkekeresheti, vagy mi egy szebb jövre kilátást nyitott: de e nemzet nem esett kétségbe jövje felett, emelt fvel viselte lánczait, csak még szentebb érzelemmel fogva körül hazáját, mióta az oltárrá vált, melyen csak áldozott; s mert a sors csapásai bizoségét

dalmát a

nem

ingatták meg,

valószinüség ellenére

férfias törekvéseit, s e

gyermekeinek

hon

mert rem elleni

is, áll,

a

birt

még

mindenható megáldá

fentartva

mindenek eltt

szeretete által.

De ha méltó büszkeséggel

tekintünk

vissza

is

multunkra, melynek legsetétebb emlékeinél az egye-

seknek erényei

s

a

férfias

elszántság,

mely ly el

e

nem-

108

KAZINCZY PERENCZ.

zet a balsors csapásait viselte,

takarja még- e nemzet

nagy

a dicsség fátyolával

tévedéseit

is

ha fenni áradásunknak egyedüli okát nyekben keresnk. Voltak népek, hazájokhoz nemzetiségükhöz

szintoly

:

e

csalódnánk, férfias

nem kevésbbé

eré-

liivek,

ragaszkodók,

lelkesedéssel

kikbl mint Sagunt polgárainak hónából, csak egy örökké dics, de szomorú emlék tartotta fen magát; ha fajunk a hasonló végzetet elkerülte, ez csak

s

annak

tulajdonítható,

mert

szilárdan

ragaszkodva

mégis soha merev elszigeteltségben más népektl el nem különzé magát. Azon percztl, melyben e nemzet, nagy királya nemzetiségéhez,

által vezettetve

régi

,

istenségek

melyek közte

a nyugati egyház körébe lépett oltáraival

ledltek

a

,

a

válaszfalak,

más népek között léteztek. Az idenagy népcsalád tagjává vált, s azon hévvel, melyet távol keletrl magával hozott, ragadta meg új hivatását. Történetünk nem más gen

s

az európai

faj

népek életétl különválasztható egész. Egy része, egy lényeges része* az az egész nyugati civilizatio

melynek harczaiban legszebb babérainés ha e hon, mely mint a sokszor ostromlott várfok, pusztító csaták nyomait magán viseli ingatlanul megállt s ha e nemzet nem veszett el ily véres csaták után: azt annak köszön-

történetének,

kat arattuk,

—

,

mert az összes keresztyénség védfalának tekin-

heti,

tetett,

küzd,

min

s

mert oly nép, mely örökkévaló eszmékért

nem dlhet

le

még

oly csapások után sem,

a mohácsi vész vala. Férfias honszeretet, de egyszersmind az emberiség

:

közös ügyéért való lelkesedés; hív ragaszkodás saját nemzetiségéhez,

1

hogy

de vele együtt eleven érzete annak,

az egyes nemzet, csak

midn

az emberiség közös

KAZINCZY FERENCZ.

feladatain

midn

dolgozik,

109

annak küzdelmeiben s el magához méltó

haladásában részt vesz, foglalhat

minek e hon fenmaradását köszöni, s hon jövje attól függ, hogy azon irányhoz, melyet követve eldeink e nemzetet annyi vészek között fentarták, hivek maradjunk!

helyet: ez az, e

A

század

eszmékért lelkesül,

melyek, épen mert a keresztyénség elveibl fejldtek, mint ez, a polgárisodott tásukat;

áj

világ

minden

részeire

a haladásnak elébb

tevékenységünknek

áj,

nem

kiterjesztik ha-

ösvényei

ismert

csaknem határtalan

mezeje

mely termékenységet igér, de melynek gyümölcseit senki sem ismeri még. De ha bár a jövt fátyol takarja még, e hosszú vajúdások eredmények nélkül nem fognak maradni, és csak,

nyilik elttünk,

sr

midn

korunk

haladásában részt veszünk,

mint eldeink, a

midn,

nagy küzdelmeiben helyünhanem az értelmiségben, a tudományban, és minden téren, hol a civilizatio nagy harczai folynak: akkor biztosítotcivilizatio

nem

ket betöltjük,

csak véres csatamezkön,

tuk nemzetiségünket, melyet csak gethetne, az: ha

egy

veszély fenye-

annak fenmaradása az emberiség

közös érdekében közönyössé válnék.

Ez feladatunk!

s

ha az utolsó hetven évre azon

öntudattal tekinthetünk vissza,

hogy annak megol-

dásához közelebb állunk, és a honfi szivét napjaink-

ban egy szebb jövnek reménye tölti el: bizonyosan Kazinczy F erén ez az, kinek mindenek eltt hálával tartozunk fel,

azon

;

mert

az,

ki ezen feladatot

mert a nemzetiségért lelkesülve,

els fogta

egyszersmind

melyektl annak kifejldése függ, mert mélyen érezve népünk sülyedését, kimutatta az ösvényt, mely egy szebb jövhöz vezet. feltételeket jelölte ki,

110

KAZINCZY FERENCZ.

mi a hálának, melylyel e férfiú iránt tartozunk, méltó emléke, mi ily érdemeknek méltó S mi

az,

jutalma lehet?

Csak egyet ismerek,

s

ha várakozásainak

ez az:

megfelelünk.

Még

rövid ido

és

,

seink messze keletrl czok

után

id

el

het

vissza

egy ezred éve

e földre jöttek,

s

,

hogy

véres har-

Ha, mikor ezen

hazát megalkották.

e

lesz

fogott telni, a nemzet azon öntudattal tekint-

múltjára,

hogy

—

hivatását betöltötte;

ha az utódok akkor pirulás nélkül emlékezhetnek a régiekrl, mert az söktl vont határokat megtartották, mert munkásságuk által termékenyiték a mezt,

melyen azok verket ontották, s a magyar név nem szenvedett csorbát egy ezredév használata alatt; ha nemzeti míveldésünk nagy épületjén, melynek

—

Kazinczy békésebb foglalja

—

s

el,

midn

mondanak

fel,

e

azt

hogy a magyar nép

korszakában

melyet egykor hadi

gyermekeink vezette,

viszszük

kifejlés

ha,

tovább dolgozva,

alapjait rakta le,

oly magasra

ismét tettei

azon

létét

helyet

neki szereztek

közülünk sokan pihenni

hon ezredévi

e

mentek,

ünnepelve, hálát

a világok urának, ki e nemzetet e földre fentartotta

és

annyi viszontagságok között,

Európa népei részt vesznek e nemzet örömében, mely egy ezredév eltt mint fergeteg csapott le közéj ök, de csak, hogy melléje állva, századokon át a keresztyénségnek, azaz a civilizátiónak bajnoka legyen, s

a

végs

napig minden téren, hol annak nagy

dekei kérdésben

forognak,

küzdve, mint férfiúhoz

illik

az ,

álljon,

saját lobogója alatt, de

— ha

nagy remény, ivadékok verket ontották, mely ezreket

az emberiség közös ügyeiért;

melyért

els sorban

ér-

lelkesitett,

s

melylyel

Kazinczy

a

sírjába szállt, be-

KAZINCZY FEKENCZ.

teljesült: iránt,

akkor

e

nemzet

lerótta

J\\

tartozását

kik életöket jövjének szentelek,

érdeme jutalmazva

s

azok

Kazinczy

lesz.

Mert ö megérdemelte a borostyánt: de örökké zöld koszorút csak oly nemzet teheti fiának homlokára, mely arra maga s méltónak mutatta magát. az

i

GRÓF SZÉCHENYI

ISTVÁN.

Elmondatott

a

magy.

tud.

akadémia XlX-ik

másod napján

ünnepélyes

1860. october

közülése

i3-kán.

_J Eötvös. Emlékbeszédek.

_LÍa a népek életében nincsen fontosabb

midn

nat azoknál, zeti

egységök

tisztelt

közös

érzelemtl

pilla-

áthatva nem-

öntudatára emelkednek: akkor,

tiszta

gyülekezet, a férfiúnak halála, kinek emlékére

összegyltünk, idszakot fog képezni történetünkben. A veszteség, melyet szenvedénk, a csapásnak

mód, melylyel fájdalommal tölte a nép minden váratlansága,

szág messze

böz

a

s

egyenl

osztályait, s az or-

határai között nincsen vidék,

népfajok

a külön-

vallásfelekezetek között, melyeket az

isteni gondviselés

e földön

egy nemzetté

egyesített,

mely

közérzületben

részt

nincs oly töredék, vett volna;

az történt,

e

mintha a kegyes istenség

e férfiú

nem nagy

érdemeinek azt adta volna jutalmul, hogy azon egyetértés

melynek

,

munkás

eszközléséért

életén

azt örökségül

radott, sirja fölött létesüljön, s

át

fá-

hagy-

hassa nemzetének.

Soha fejedelem, államférfi,

jába,

népszersége verfényében nem

kinek ravatalát több

környezte volna

ba j,

hatalmának tetpontján, soha

s

;

a hatásnak

halála okozott,

tiz

általánosabb tisztelet

az idegen, ki e

napokban hazánk-

tanúja lehet,

melyet Széchenyi

bizonyosan azon meggyzdéssel tér

vissza övéi közé,

nemzet,

s

s

szállt sír-

hogy azon

férfiú,

kiért

egy egész

évvel miután a közélet pályájáról lelépett,

116

ÖBÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

gyászt

ölt,

gának

e

nagy

nemzet

érdemeket szerzett ma-

s felejthetlen

iránt.

Mennyivel ersebb

ez a

kik életének tanúi valánk,

s

meggyzdés

bennünk,

kik ha a múltba vissza-

nézünk, vagy hazánk jelen helyzetét tekintjük, mindenben,

mi

az

tevékenységének emlékét találjuk

6'

mi

ott szép vala s

Ha

volt

itt

legalább megnyugtató, föl.

magyar, kirl elmondhatjuk, hogy nem

hanem hazájának, nem egy osztálySzéchenyi vagy pártnak, hanem nemzetének élt az. S a magyar tud. akadémia bizonyosan soha nem egy vidéknek,

—

meg inkább

felelt

midn

e

a nemzet köz kivánatának

gyászünnepélyt rendelé, hogy azon

nemzet

s

hála, melyet iránta az egész

s

szónoklat által méltó kifejezést nyerjenek.

A

,

mint

tisztelet

érez, költészet

költészetnek magasztosabb tárgya, a szónok-

nagyszerbb feladata nem lehet; de hol van, annak méltóan megfelelni képes legyen? Mélyen érzem én, tisztelt gyülekezet, a kötelességeket, melyeket az akadémia reám ruházott, midn érdemem fölött megtisztelve, ez alkalommal szónokának választott. Tudom hogy midn nem csak az akadémia alkotóját, de a haza legnagyobb polgárát

latnak ki

,

gyászoljuk,

tlem

több kivántatik, mint hogy beszé-

demben kizárólag azon érdemeket soroljam el, melyeket a nagy elhunyt intézetünk alapítása s hosszú vezetése által magának szerzett; csak ha jellemének s

összes

mködésének méltó képét

állithatnám

föl

hogy nagy emléke világoönmaga hirdesse dicsségét, mint

szebbités nélkül, de híven,

san állva elttünk,

Memnon

melynek csak a nap világító sugara csak akkor felelnék meg feladatomnak, de ismétlem, ki az, ki e gazdag életet, mely egészben csak a hazának, s melynek

kell

szobra,

hogy megszólaljon

—

—

—

117

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

minden órája egy-egy a látai között

méltóan

nagyszer

ki

leírni,

gét kevés vonásokban híven lefesteni

vagy fölött,

most,

midn

még

lefolyt,

s

egy

s

ily

közelró'l,

való

melyekben majd oldalánál majd

mi hozznnk igazságos e

e férfiú

a küzdelmek, melyek között el-

újabbak, semhogy azokról

lenei közt részt vettünk,

Mi

személyisé-

képes legyen?

alig száradtak föl.

semhogy

nagyobb,

arányaiban föltnjék; élete

kor-

a könyek, melyeket sirjánál

egész nemzet ontott,

Alakja

szk

merne mondani

ki részrehajlatlan Ítéletet

vezet

fölvirágzására

lniza

külön czélnak vala szentelve, egy beszéd

Ítéletet.

helyen legfeljebb munkás életének ered-

ményeit sorolhatjuk jezhetjük ki;

s

el,

s

Ítélet

helyett hálánkat fe-

én erre fogok szoritkozni eladásoui-

ban, egyszeren elmondva

:

mit Széchenyi

tett,

s

an-

nak megbírálását, a mi volt, a jövó're bízva, mely korunk elítéletei, érdekei s szenvedélyeinek határán kívül állva, a küzdelmekrl, melyeken mi keresztülmentünk, majdan ki fogja mondani igazságos Ítéletét s vele együtt Ítéletét azon férfiúról, kit mig élt, még ó'

ellenei is a

küzdelem legszenvedélyesebb pillanatában

a legnagyobb az egész

magyarnak neveztek,

nemzet gyászt azért

a hely, melyet

öltött,

s

kinek sirjánál

mert

érezé,

hogy

üresen hagyott, e hazában egyes em-

ber által soha betöltetni

Hazánk újabb

nem

fog.

történetében nincs oly esemény,

mely a nemzet kifejldésére nagyobb befolyást gyakorolt volna, mint az 1825-ki országgylés;

— mert

habár azon mozgalom, melynek nemzetiségünk újabb föléledését köszönjük,

elbb vévé

kezdetét,

s

a

f

GEÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

118

érdem e részben Kazinczyt és kortársait illeti, s habár az 1791-iki országgylésnek alkotmányos reform-mozgalmai örökre nevezetesek fognak maradni évkönyveinkben: tagadhatatlan mégis, hogy átalakulásunknak ez els kísérletei a hadizaj között, mely századunk elejét eltölté, csaknem feledésbe mentek; hogy a nemzetiségi lelkesedés, mely József császár után

uralkodása

rövid

ideig

kevéssel utóbb azon buzgó

ismét,

rítva

hogy csak idszak,

de

általánosnak

szk

látszott,

körre vala szo-

mely nemzeti irodalmunkat mivelé;

az 1825-ki országgyléssel

melyen innen alkotmányos

törekvéseinkben félbenszakadás többé

melyet azért méltán egész

újabb

s

kezddik azon s

nemzetiségi

nem

történt, s

fejldésünk kiin-

dulási pótjának tekinthetünk.

E

fontos

,

lanatban lépett

a haza egész jövjére elhatárzó föl

pil-

Széchenyi István a közélet pályá-

mely annak befutására szükséges vala, csak akkor méltányolhatjuk, ha ismerjük annak akadályait is: szükséges, hogy mindenek eltt rövid tekintetet vessünk ez idszakra, mely, ha csak

ján;

s

miután az

erélyt,

az éveket számitjuk,

hozzánk oly közel,

s

ha arra

gondolunk, mi azóta történt, tlünk mégis már oly távol fekszik.

A

XVI. s XVII-ik század e hazában küls harczok s bels küzdelmek között folytak le, s ha épen akkor, midn más népek a tudomány s mvészetek mezején a legnagyobb haladást tették,

nemzetünk,

fönmaradásáért küzdve, másoktól elmaradt: csak ha-

zánk szerencsétlen helyzetét vádolhatjuk, nem seink hanyagságát.

De magyarázva bár

oly okokból, melyeket piru-

lás nélkül bevallhatunk:

mégis tagadhatatlan marad

a tény,

hogy hazánk

e

század kezdetén a nyugati

119


más országoknál hátrább hátrább nem csak mvészet és tudomány, ipar köréhez tartozó

civilizatio állt, s

mezei gazdaság", közlekedési eszközök

s

kereskede-

egy szóval mindazokban, miktl az országok anyagi jóléte s az egyesek kényelme függ: hanem, lem,

mi ennél fontosaim, hátrább még azon általános míveltségben is, mely minden haladásnak els föltételét képezi.

Országunk

mely

ez állapota,

azt a kevés idegen

eltt, kik e hazát akkor meglatogaták,

majd szána-

majd gúny tárgyává tévé, nem kerülte el ugyan egyes mélyebben látó honfiak figyelmét; és a század kezdetén tartott országgyléseken nem hiányoztak egyes fölszólalások, melyek a nemzetet a létez bajokra s azoknak következményeire figyelmeztetek de a nagy síkon, melylyé akkor viszonyaink kozás,

:

lapultak, e szózatok viszhang nélkül hangzottak

el;

s

ha az ország helyzetében talán soha sem vala kevesebb

mi

,

által

a gondolkozó

magát

hazafi

kielé-

gitve érezheté: bizonyosan alig találunk történetünk-

ben idszakot, melyben az elégedetlenségnek, a haladás e f ösztönének, kevesebb jelei mutatkoztak volna.

—

viselte

el

déssel

s

A

nép hallgatva

megszokott terhét; teljes

hogy azok oly rég

nem

anyagi

s

biztosságban

élvezé

jogait,

feledve,

szolgálatok díjául adattak, melyeket

teljesített

jólét,

csaknem öntudatlanul a nemesség megelége-

már;

s

az élelemszerek bsége, az

mely ebbl következett,

szabadságnak magas foka, melyet

nem

s

a személyes

csak a nemes-

népnek minden míveltebb osztályai az országban akkor élveztek, eltakarta állapotaink nagy

ség,

de

hiányait

a

még azok

emelni okuk

s

eltt

is,

képességök

kiknek ellenök panaszt

volt.

GR ÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

120

mintha a magyar nemzet elfáradva, s az hosszú küzdelmei után csak pihenni akarna azon tespeanyagi jólét karjai között mindinkább mely az egyesnél s nemzeteknél a désbe sülyedne

Úgy

látszott,

,

,

végkép elaggottnak halálát megelzi. Az 1823-ki események bebizonyíták, hogy azok, kik

ekként vélekedtek

s

arra

eljárásukat

épitették,

hibásan számítottak.

Mi József császárnak nemzetiségünk

után történt, az történt újra.

zott törekvései

azoknak

másodszor

t

dulását, kik

ellen irány-

A

nemzet

köszöné szabadsága megszilár-

annak maradványaitól

is

meg

akarták

fosztani.

A

maga

világos,

a király által az ország ren-

mely az alkotmányon elkövettetett, s azon tapasztalás, hogy a nemzet legmelyektl minden egyéb jogok- s fontosabb jogai kiváltságoknak megtartása függ, csak néhány tör-

déi

eltt bevallott sérelem,

,

vényhatóságnak erélyessége, meretessége

által

hanem

elkövetett

az

bevallá,

galmából,

s

a

fejedelem

mentettek meg,

gyzdött, hogy kormánya hágott,

s

—

ki

lelkiis-

midn

meg-

a törvény korlátain

nem

hibát

csak jóvá

túl

tévé,

felrázta a nemzetet hosszú nyu-

az új veszély

csak a nemzet megtöret-

len életerejét bizonyítá be.

De bármi mennyi

örvendetes vala a tapasztalás

tisztelettel

nemzetnek

e

hajoljunk

meg azok

eltt,

nehéz napokban vezérei voltak,

aránt távol a szenvedélytl

s

távol

bár

s

,

kik a s

egy-

a gyengeségtl,

alkotmányunkat nyugodt erélyességgel föntartották megfoghatjuk az aggodalmat, melylyel mélyebben látó

honfiak

kintettek.

még

ezen pillanatban

is

a

jövbe

te-

121


Mint 1791-ben, alkotmányunk megszilárdult új gyzelme után s az egész nemzet ismét follelkesfílt ,

nemzetisége iránt; de épen a hasonlóság, mely a két

mozgalom

között létezett,

nem

juttatá-e eszébe a gon-

dolkozó hazafinak, hogy azon okok, melyek miatt a rövid ébredés után, mely József uralkodását követte, tespedésbe siilyedtünk,

új

mind még most

is

léteznek?

Mert ha a magyar ismét sajátjának mondhatá között

hazában

e

id minden

mely az

alkotmányát,

legalább

viszontagságai

szabadság

a

eszméjét

melynek nemzeti egységünket köszönjük, melynek egyes részei az újabb küzdelmek alatt

tartá fön, s

bebizonyították

ismét

het-e feledni

szilárdságukat:

vajon

el

hogy azon alkotmány, bármi szép

,

le-

és

dics legyen, csak a nemzet egy osztályának tulajdona s hogy midn ennek személyes és politikai szabadságát oly rendkivüli mértékben biztosítja, ,

minben az Anglia kivételével akkor talán sehol nem élveztetett: a népre ép oly rendkivüli terheket ró. Az 1825-ki törvényhozás tására

törvényeket

új

mányt nem egészen lényegété, valóban

okozta az

alkotmányt

mezkre lés,

Nem

azt.

kijavitá, e

félszázad alatt kétszer végveszély

nem új

a világos törvényeknek hiánya

sánczokra

melyekkel eldeink

,

kürüiövezték

elég'gé

s

hiányon nem

Nagy

Pál:

hogy

védel-

országgy-

híressé vált beszé-

az elveszett alkotmányt vissza-

tehát csak ennek föntartása-,

állt-e

az

egyesek

nemzet

is

;

hogy

szilárdítása- és biztosí-

tásában kereshetjük egy szebb

vajon

hanem

segitett.

meg egy

szerezhetni, de a nemzetiséggel elhal a

de

,

az 1825-ki

szabadságunk megtámadtatott, ersségeit

Helyesen jegyezte

dében

ha ezen alkot-

de

alkotott;

vala szükségünk;

midn

az alkotmány biztosí-

jövnek

zálogát;

hatalmában?

s

—

ha az

122


ország akkori helyzetét tekintjük, ki mondhatá, hogy bizton reményli?

e czél elérését

A

nemzeti nyelv

mely egy

,

zárólag a nép körében

Egy

nemzeti irodalomnak alapjai rakattak

mert kevesek

olyanok s

csaknem

ideig

által míveltetett, kiket erre

lelkesedés

buzdított,

mely,

le,

de mert csak

által pártoltatott, lassan,

—

ki-

ismét emelkedni kezdett.

élt,

hivatásuk érzete

bels becsére nézve

foly-_

tonosan emelkedett; de vajon az irodalom egymaga,

st azon

törvények

egyes

nyelvünk a köz

élet

taték, biztosíthatják-e

között,

—

midn

befolyása függ,

s

melyek

,

mezején a

latin

nemzeti

által

helyébe

állít-

nemzetiségünket oly viszonyok

a míveltség,

melytl

az irodalom

a közéletben való részvét

csak a

,

nemzet egyes osztályaira vala szoritva? Kifejlett nemzetiség, mely minden idegen befolyásoknak ellentállani képes legyen, csak hetik,

hol

szólhatott

egészséges

errl nálunk akkor,

nemessége a

végs

vált,

köteléket,

szétszakította;

a

ott létez-

életet találunk;

midn

s

mely ipar

elfeledve

t s

s

ki

midn honunk fbb

nagy részben a külföldön lakva,

hazájában idegenné is,

nemzeti

még sei

saját

nyelvét

a nemzethez lánczolá,

kereskedés

nem

levén,

magyar középrend csak egyes mesteremberekbl

állt;

s

úgy

szólván, senki

nem

volt, ki

magát

teljes

joggal a haza polgárának nevezheté, mert a kivált-

nem

ságos osztályok

nem

részesültek terheiben,

s

a nép

ismeré jogait.

Vajon

ily

állapotokon egyes,

bármi czélszer

törvények, vagy azon lelkesedés, melylyel a nemzet

némely osztályai nyelvünket fölkarolák, segíthettek-e ? Magyarországnak nagy gyökeres reformra vala szüksége, és ugyan mily eszközök léteztek annak

—

keresztülvitelére?

123


A

mód, melyen József császár

a tolerantiális pátensnek

s

kísérletei,

e fejedelem

daczára

népies törek-

véseinek, az egész országban fogadtattak, bebizonyítá,

hogy vannak dolgok, melyekrl

mond

le,

még

a vallásszabadság

gyztek hozása

polgári egyen-

hogy, ha az ország

arról mindenkit,

potának változnia

s

nem

solia

Az 1823-ki események meg-

kedvéért sem.

ló'ség

nép

e

kell,

csak az ország törvény-

ez

által történhetik

álla-

de ki remélhette egy gyö-

;

keres átalakulásnak keresztülvitelét oly törvényhozástól,

mely kizárólag a kiváltságos osztályok képviselibl érdekei

állva,

létez

a

által

állapotokhoz

lekötve

érezé mao-át?

Haladni a

mak

civilizatio

rópaszerte elfogadtattak,

—

hogy

a nélkül,

ez által

nemzetiségünk veszélyeztessék

ragaszkodni alkotmányunk formáihoz

Szilárdul s

s

azon jogfogal-

alkotmányunkat, melyek Eu-

szerint módosítva

alkotmányos létünk

ösvényén,

hogy

nemzeti sajátságainkhoz, a nélkül,

ez

által

haladásunkban akadályoztassunk Kivíni a XVIII-ik század eszméit oly törvényhozás segedelmével, mely középkori szerkezetét megtartá;

—

a jogegyenlséget a kiváltságos

osztályok

által

S valóban, nem bámulhatja senki, ha az csaknem mindenki által megoldhatatlannak tartatott, s még a hazának leghívebb fiai is,

Ez

volt a föladat.

kétségbeesve

jöv

a

fölött

,

emlékeikben

keresték

féltékenyen rizve minden követ, mely a régi épületbi megmaradt, hogy e nemzet dicsbb napjainak legalább romjai tartassanak fön; hisz a teendknek tömege oly nagy az eszközök, melyek annak, ki hazai állapotaink átalakítását magának czélúl kitzné rendelkezésére álltak oly vigasztalásukat

,

,

,

,

124


lenek

akadályok látszólag oly legyzhetet-

az

csekélyek,

hogy

valának,

a legbátrabb

elveszte bizo-

is

dalmát.

Egy volt ki azt nem vesztette el jövjén nem kétkedett: Széchenyi István. ,

,

ki

a

haza

Senki sem ismerte nála jobban azon hiányokat,

melyek

e

hon anyagi

s

szellemi miveltségében szint-

úgy mint alkotmányunkban léteztek; senki sem lalta

fáj-

azokat igy.

Vegyük kezünkbe számos munkáinak bármelyifogjuk találni a vallomást: hogy minden-

két, s ott

ben hátra vagyunk

;

s

a

keserség

,

melylyel azt

kimondja, eléggé bizonyitja az érzést, melylyel szíve

mértékben méltányolta azon nehézségeket, melyekkel a reformnak küzdenie kell; hisz föllépésének módja, az eszközök, melyekkel élt, telve volt;

s

teljes

a fontosság,

életén

át a

modornak

eléggé bizonyitják ezt: de mindez

tulajdonított,

ingathatá

melyet egész

meg

a bizodalmat,

melylyel

e

nem

haza jöv-

jére tekintett.

Mert ha igaz is, hogy a haza anyagi kifejlésében Európa többi országainál hátrább áll, ha csatornái nincsenek, útai hiányzanak, s a mezei gazdaság azon állapotban pang, melyben azt a középkor gyakorolta: nem áldotta-e meg isten az országot min-

den adományaival ?

mely alföldünknél termékenyebb ? hol a bérezek, melyek az ásványvilág minden kincseiben Kárpátainknál gazdagabbak? hol a folyók, melyek a közlekedés dicsbb eszközei lehetnének

Hol van a

azoknál,

sík,

mik szabályozatlan

áljaikkal most tereinket

elöntik ?

És ha

nép a mivel tség alantabb fokán

e

ha osztályait

nagy

válaszfalak különitik

el

áll,

egymástól,

125


s

e

nemzet, mely a harcz mezején egykor dicsséget

tudományok körében nevet nem szerzett magának nem ugyanazon nép-e ez, mely e hazát szerzé s iontartotta? mely századokig a békés ipar

aratott,

a

s

:

küzdött a legszentebb ellenének rabja

lett,

ügyért,

s

miután

de szolgája soha;

legyzetett,

— mely daczára

azon válaszfalaknak, melyeket a törvény közötte nemzeti egységének érzetét mindeddig

állított,

vesztette

el

tösben jár,

mely nádfedelek

;

s

az

alatt lakik,

kényelmeit

élet

nem

föl-

nem

durva kön-

ismeri, de nél-

külözései között emelt fvel tekint körül, mert tudja,

hogy ha semmi egyebe nem lenne

—

—

hazája van,

egy egész ország, melyért halni kész; és mely századokig élhetett oly alkotmány alatt, mely a nemesnek mindent engedett s a jobbágyot csaknem oltalom nélkül hagyá, a nélkül, hogy amaz zsarnokká válnék vagy ez emberi méltóságáról megfeledkezett volna, mert Isten úgy rendelé, hogy e nép sem zsarnok, sem szolga, hanem szabad legyen. Hisz e földnek csak munka, a nemzetnek csak akarat kell, hogy felviruljanak, s alkotmányunk által, bármik annak hiányai, saját kezünkbe van adva sorsunk,

—

miért kételkednénk?

Az nem

lehet,

hogy

e hon,

melyet isten a

ter-

mészet minden adományaival megáldott, örökké parlagon heverjen, hogy

e

nemzet, mely egykor az els

helyek egyikét foglalta

mely annyi viszontagegyet sem férfias erényei kö-

ság után zöl,

nem

vesztett

el,

s

most az utolsók egyike legyen. Régi dicsségünk napjai letntek.

A

nemzet rég nem adta életének

ban körültekintve, hideg romjai

szólnak,

s

egykor virágozót.

már

s

jelét,

s

hazánk-

érzéketlen minden,

a világ

csak

halottnak hirdeti az


126

De

nézzétek közelebbrl; nincsenek sehol a rot-

hadásnak

nem

tozást

hol az idegen érzéketlenségében vál-

jelei;

lát,

a meleg lehelletet.

Kiért keseregtünk

—

honnak gyermekei

ott e

— a hon csak

hitünk fogja megmenteni

madni elbbi szépségében

újra érzik

tetszhalott volt,

életét,

s

o föl fog tá-

hatalmában.

s

Magyarország nem

volt,

hanem

lesz.

Harmincz éve múlt, hogy Széchenyi „Hiteléezeket elmondá;

ben"

mi,

s

kik

föllépésének tanúi

nagy idkön mentünk keresztül, melyek töbmint mit egy bet adtak s többet vettek el tlünk elérni alatt vagy elveszteni lehetélet emberi rövid valánk,

,

ségesnek gondoltunk ki

nem

;

de vajon most

emlékszik a hatásra, melyet

Sokan közülünk még

annyi év után,

is,

e

szavak elidéz-

gyermekek valánk, tnt föl elttünk az élet, dics pálya nyilt elttünk;

tek?

félig

mi egészen új sziliben melynek küszöbén állva, és lelkesedésünket megosztá a s

látott

tért

hatá;

s

rához

maga

eltt,

megosztotta

érve,

férfiú,

egyszerre

ki

melyre tevékenységét

maga

fordit-

az agg, ki életének hatá-

most legalább

egy nagy reménynyel

szállhatott sirjába.

érdeme csak az reményt adá; ha mködésének minden nyoma eltnt volna, s csak ezen namegérdemelné poknak emléke maradna fön: Valóban,

lenne

is,

ha

e férfiúnak összes

hogy nekünk

e

—

hon mint a római senatus a consulnak Cannae után, háláját mondja ki, mert kétségbe nem esett hazája fölött, s mi valamennyien gyászt oltsunk érte,

hogy

a

ki ifjúságunknak, ki egész életünknek jóltevje volt,

mert legszebb

pillanatait neki köszönjük,

s

neki kö-

szönjük mindazon jótékony hatást, melyet, honfiúi kesedésre ébresztve, jellemünkre gyakorolt.

lel-

127


De

csak pályája kezdetén állunk még,

csak azon ígéret vala

s

a szó-

reményben feldobogott, hogy e szebb jövnek, melyet

melyre százezrek szíve

zat,

:

új

hirdetett, fogja szentelni egész életét.

Ritka embert nevezhetünk,

midn a köz

ki,

lépett,

ennyi reményeket gerjesztett,

ki ezen

reményeket oly tökéletesen

e

dics pályára követjük

ágait

s

s

,

összes eredményét

életbe

talán senkit,

s

teljesité;

de mieltt

tevékenységének egyes

bármi röviden

fölemlítjük,

legyen szabad egy általános észrevételt elrebocsáta-

m-

nom, mely, valamint egyes lépéseinek úgy egész ködésének nemcsak méltánylására de megértésére ,

szükséges.

Nem talma s

az,

az elmének tehetségei,

hanem

mi minden való nagyságnak

nem

az emberi

a kedély ha-

alapját képezi

története tanúságot tesz,

hogy soha

nagy befolyást senki még nem gyakorolt a világon, ki ön maga egy nagy eszme vagy érzelem befolyása alatt nem állt s midn kortársait elragadá, önmaga

nem

elragadva nél

is;

s

érezte magát.

nagyobb magasztalója nem föl élesebb gúnynyal azok szívok

Ezt látjuk Széchenyi-

habár a hideg megfontoló észnek nálánál

gerjedelmét

élet

és senki

sem

szólalt

kik köz dolgokban

ellen,

követik:

ki a köz

volt férfiú,

volt,

mégis

talán

soha

nem

pályáján megszülve els

föllépésétl élete végéig oly egészen érzelmeinek ha-

talma

alatt állt volna,

Széchenyi a szívnek

Igen,

.

mint épen

embere

volt,

a szó

legszebb, legnemesebb értelmében.

Midn

fiatal

állapotát látá,

többség,

—

s

s

korában körültekintve, a hazának látta a

a lemondó

hon jobbjai ezen

közönyösséget, kétségbeesést,

melylyel a

melylyel

e

állapotot trték, mert megváltozta-

tására sehonnan kilátás

nem

nyílt,

s

a messze látha-

^ K0¥ SZÉCHENYI ISTVÁN

128

nem

táron

hozva

látszott

még egy

tespedésnek

e

véget

felleg sem,

vethetett;

mely vészt

egymaga

s

hogy ha más senki nem, vesse meg nemzetünk egykori nagyságának alapját, vagy hogy legalább ezen czélnak szentelje lépett föl,

véglehelletéig életét: akkor nem hideg számitás sugallta neki ez eltökélést;

megfontoló

vala az,

ész

——

s

nem

a mindent

mi neki, mintán

e

pályán

ert adott, hogy vissza ne ijedjen a mindig növeked nehézségek s ellenzinek száma eltt. Szivének meleg gerjedelme, egy ers ellenállha-

föllépett,

tatlan érzés vezette a pályára,

kenté mindig

új

nem támogatva tól,

a

viselte;

nem

dalát

még

—

s

ismeri,

ez tartá fön,

még akkor

is,

ez ser-

midn

közvéleménytl, elhagyatva azok-

kikhez legközelebb

ruja helyet) ját

tevékenységre

állt,

a közszeretet virágkoszo-

csak a nyilvános élet töviskoronáki

Széchenyi jellemének ezen

az

t

igazságosan megitélni

ol-

nem

képes.

Megtörhetetlen erélyének

nek

—

miktl

t

s

egyes gyöngeségei-

fölmentenünk nem

lehet

— forrása

ebben fekszik.

Hazájának határtalan szeretete vala az, mi a bátor férfiút, ki ha csak személyes veszélyekrl vala szó, a legkisebb sértésért a halállal szembe szállt, a közdolgokban néha a túlságig óvatossá, st mint el-

mi t néha igazságtalanságra ragadta s arra birta, hogy szenvedélyes szónoklatának egész hatalmát, keser gúnyt s túlzó

lenei

mondák, félénkké

tévé; ez az,

vádak fegyverét használja olyanok ellenében

is,

kik-

nek jó szándokát kétségbe nem voná, st kiket, mint gróf Dessewffy Józsefet, mélyen tisztelt, de kikben a közjónak, habár akaratlan, elleneit

látta.

129


És

ez volt alapja

befolyásnak

is,

melyet

egyszersmind azon rendkívüli

mindvégig nemzetére

e férfiú

gyakorolt.

A laki

kevés példát találunk, hogy va-

történetben

népszerségét annak köszönte, mert honfitársait

szüntelen hátramaradásukra, hibáikra

Fkép

figyelmeztette.

s

gyengeségökre

oly nemzetnél mint a magyar,

melyet ellenségei hiúsággal vádolnak,

s

melyrl

alább azt mondhatjuk: hogy saját becsének

tudatában

él,

kettsen feltn tünemény

gyzdjünk, miként

Nem

szerzé meg.

mégis

hogy meg-

népszerségét

Széchenyi

igy

gúny

ki a legélesebb

volt senki,

ön-

teljes

ez; s

csak a „Hitel"-t kell kezünkbe vennünk,

leg-

fegyvereit többször használta volna oly szokások

s

in-

tézmények ellenében, melyekhez a nemzet mint seinek hagyományához ragaszkodott; nem volt azon irányt, melyet a közvélemény követett,

senki, ki

a férfia-

s

kiket az fölkarolt, nyíltabban megtámadta volna; ha mégis mind ennek daczára Széchenyi népszerségét 15 évig folyvást növekedni látjuk, s ha késbb is, miután népszerségét már elvesztette, befolyásának nagy részét még megtartá: e rendkívüli tüne-

kat, és

mény

csak onnan magyarázható, mert,

azt hivék,

hogy

óhajtásaiban

megtámadva

s

midn

sokan

téved, s a többség általa legforróbb

legkedvesebb embereiben kíméletlenül

érzé

magát,

—

midn t

hol

a kor-

mány soraiban, hol az ellenzék padjain látá: sokan nem érték, sokan rosszallák, sokan ellenezték eljárását, de senki egy perczig nem kétkedett hazafiságában. Ez azon kapocs, mely közte s a nemzet között létezett. Kevés politikai szerepet játszott férfit

mindig

ismerünk, ki

midn meggyzdése

könnyen elhagyta, st volna

;

talán

Eötvös.

senki

Emlékbeszédek.

azt oly

sincs

,

ki

kívánta, pártját oly

hevesen megtámadta

miután egy ideig az 9

130

GUu1 SZÉCHENYI ISTVÁN.

egész nemzet élén

állt,

'

késbb oly egészen elhagyatva o. De elhagyatva mindenki-

volna magát, mint

találta

megtámadva eljárása miatt, volt egy, mi e férfiút, midn magát egészen elszigeteltnek monda is, a nems ez épen azon érzés, mely nemzezettel összeköté tl,

,

—

tünk közös tulajdona; többet

tett,

mint bárki más,

hogy

tudtuk,

ha Széchenyi

s

senki

annak köszöni, mert

ezt

hazát

e

e hazáért

inkább

nálánál

nem

szereti.

Volt id, melyben sokan, számitás

emberének

tartá

st

magát;

maga de

is

a hideg

tévedésnek

e

oka abban fekszik, mert kizárólag csak egy érzelemnek uralma alatt állva, a pillanat benyomásainak s szenvedélyeinek ellentállni tudott; s miként éltének

úgy azon eszközökre

ez élj át csak szívével választá:

nézve

melyeket

,

egyaránt szenvedélyes,

s

belátását

magát minden

mégis folyvást figyelemmel irányozva

lépteit,

hogy a kedves

követé

egyszermind elrelátó szere-

s

kész föláldozni

tetében,

csak

használt,

pillanatban, s

méregetve

tárgy, melyért lelkesül, veszély-

nek ne tétessék ki. S épen egyéniségének

e

ketts, látszólag, ellen-

tétben álló oldala, a lángoló szeretet mellett a hideg

midn

számítás, a szenvedély, ját veszélyeztetve látá,

gel határos ildomosság

s ,

mégis

törekvéseinek e

f

czél-

csaknem félénkség-

melylyel haladási terveiben

mi jellemének egyik fvonását képezé; evvel bizonyos összeköttetésben áll, mely a másik, st annak kifolyása azon könnység, melylyel helyföltételeinek kivitelére majd s zetét megváltó ztatá politikai elleneivel, majd barátaival fogott kezet a hogy valaha mködésének f irányától elnélkül térne, úgy hogy ugyanazon férfiú, kit kortársai, csak a könnységet látva, melylyel pártját elhagyá, többez az,

eljárt:

:

,

,

131


ször apostasiával vádoltak,

a

jöv

kor eltt épen a

következetesség miatt fog bámultatni, melylyel hosszú

minden egyes

politikai pályáján

kodott,

föltételeihez ragasz-

Proteusként mindig változtatva alakját,

csak hogy azonegy küzdelmet folytassa

hogy míg Széchenyi

;

s

de

innen van,

ha egyes lépéseit követve, azoknak összefüggését magyarázni akarjuk, feloldhatatlan rejtélyként tnik föl: midn azt mint egészet tekintjük, nyitott könyvként fekszik elttünk, melynek

czélja

iránt

élete,

mindenki

magának; s melynek egész kal mondhatjuk el. Megkísértem

ismeretet szerezhet

teljes

foglalatját kevés szavak-

ezt.

Ha azon belátás, hogy hazánk csaknem mindenben hátra vau, Széchenyit a nagy föladattól, melyet magának kitzött, vissza nem ijeszté, ennek okát azon meggyzdésben találjuk, hogy a magyar nép még

hogy valamint isten e hazát roppant, eddig parlagon hever természeti kincsekkel áldotta meg, úgy a magyar nemzetben oly erk s tehetségek szunyádnak, melyeknek becsét eddig senki nem ifjú,

s

ismeri még. Kifejteni istennek

két irányban, haladni

hogy

e

ezen nagy adományát mindaz anyagi

érdekek

mezején,

haza Európa legmíveltebb országaival a ver-

senyt kiállhassa,

s

haladni fleg szellemi kifejlésünk-

ben,

hogy a magyar nemzetiség bens becse

által

nyerje vissza azon állást,

ozias

tulajdonai által birt:

s

értéke

melyet egykor har-

ez volt a föla,dat,

mely-

nek megoldásától nézete szerint a nemzetnek szebb jövje,

st fónmaradása

függ,

s

melyet

magának

kitzött.

E két irány közül a fontosabb, Széchenyi meggyzdése szerint, a nemzet szellemi kifejlése volt. 9*

132


„A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni Európában ázsiai bölcsjében rejtez, eddigelé sehol ki nem fejsehol érettségre

lett,

—

nem

virult sajátságait.

Az emberiségnek egy nemzetet megtarsajátságait mint ereklyét megrizni szepltlen minségben kifejteni, nemesi-

tani, és

teni erit,

erényeit,

s

igy egészen

új,

nem ismert alakokban kiképezve,

eddig

végczél-

jához, az emberiség földicsitéséhez vezetni,

—

—

Hivatásunk nem csekélyebb, mint a világot egy új nemzettel gazdag i tani meg." így értelmezi maga törekvéseinek ez

föladat.

a

az óvatosság,

oly reformok

melylyel

végczélját,

s

körül

melyeknek, csak az ország anyagi

eljárt,

jótékony hatását kétségbe vonni nem

sét tekintve, hetett,

le-

de melyek nézete szerint nemzetiségünket, azaz

szellemi kincseink legfbbikét,

mi

bizonyitja,

veszélyeztetik, eléggé

szilárdan ragaszkodott elvéhez,

minden haladás csak annyiban üdvös, nyiben szellemi alapon nyugszik;" a szellemi valamint s

kifejlé-

és

anyagi

de miután

válhatatlan kapcsolatban

embernél úgy nemzeteknél,

egyes

az

lét

a

„hogy menyáll

—

miután a lélek hatalma a testnek épségétl függ:

magasabb szellemi föladat csak úgy oldathatik meg, ha anyagi kifejlésünket sem hanyagoljuk el, s lépéseinket úgy intézzük, hogy sem szellemi érdekeinket anyagi jólétünknek, sem ezt tisztán eszméke

és elvkérdéseknek,

kezetesség,

hez

nem

csak elméletben, de

gaszkodott, e lépései

nem áldozzuk

föl;

melylyel Széchenyi ezen

néha

látszó

egész

dualismus,

s

épen a követ-

meggyzdéséeljárásában ra-

mely

miatt

megfoghatatlanokká válnak,

smind kulcsa egész nyilvános

életének.

egyes

egyszer-

133

GEÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

Epén mert ugyanazon férfiú, ki 1825-ben a magyar akadémiát alapitá meg, szintakkor lótenyésztésünk emelése mellett buzgólkodott,

s

miután 1826-ban

a lóversenynyel összekötött lótenyészt' társulat léte-

ezen intézet emelésének és gyarapításának szint-

sült,

oly buzgósággal szentel é idejét

fáradságát, mely-

s

lyel a tudós társaság alapszabályain dolgozott; épen

midn

iidvleldéjét tervezé,

hogy

a haza

nagy

halott-

jainak méltó temetkezési helyök legyen, egyszersmind

azon törte

fejét,

casino tagjainak

hogy mentó'l

az

általa

több

nemzeti

fölállított

kényelmet szerezzen;

ugyanazon elme, mely a Duna s ugyanazon ember, kinek az álló hidat s a gzhajózást köszönjük, ugyanakkor a fváros számára sétatért tervezett, s épen az: hogy

Tisza szabályozásával foglalkozott,

midn

a szabad föld, a közteherviselés-

s

az emberi-

ség legszentebb jogaiért küzdött, azon kérdést, vajon

társalgásunkban az

nem

tassék-e,

egyszerre

dig

és

használ-

hogy

;

látszólag hasonló lelkesedéssel, de min-

hasonló

nagyot s

—

„On" vagy „Kegyed"

tartá figyelmére érdemetlennek

szorgalommal

kicsinyt,

s

kitartással

fölkarolt

egyes helyeknek apró érdekeit

az egész haza haladását, az egyes polgárok kényel-

meit

s

nemzetünk jövjét; mert semmit, mi

e

haza

határai között egy helynek jólétére befolyt, csekély-

— semmit,

mi nemzete emeléséhez vezethetett, nehéznek nem tartott: ez az, miben nagysága fekszik s mi ó't összes haladásunk vezetésére képessé tévé. Harminczöt éve, hogy Széchenyi tevékenységét megkezdé. A magvak, melyeket elhintett, csiráztak, nek,

a mit

ültetett,

gyökeret vert,

s

szétterjesztve

ágait

gyümölcsözni kezd: összes törekvéseinek eredményei elttünk fekszenek.

134


Az akadémiából, melyet

hogy

alapított,

nemzetiségünket

a

terjeszszen

fedd

sötét

világot

fölött,

a

nemzet tudományos s irodalmi tevékenységének gyumelynek fénye most már csak onnan

pontja vált,

származik, mert azon egyes sugarakat, melyek e hon

egén mindenfell föltnnek, egy pontban egy esiti.

A

meg nem

sors

csapásoktól

ezeknek

de

,

hogy a vas mint alól;

id

azon

s

kímélte a nemzetiséget nehéz

csak

az

kerüljön

aczél

helyett,

hatásuk,

volt

ki a

nehéz próba

melyrl Széchenyi

szólt,

mondván: hogy egykor

talán az akadémia csak gyanánt rizni a nyelvet, melyet a fogja ereklye magyar egykor legdrágább kincsének tekintett: eljött a

nap

melyben

,

e

biztosabb

kincset

kezekben

látjuk.

A ben

s

bizva,

nemzet magára vállalta annak rzését, ajkán hordva sajátját,

hogy mi

e kincscsel

is

s

szivé-

reánk csak annyit

éljünk

,

és

támogatva

tudományos intézetek egész sora által, melyek az akadémia mintájára keletkeztek, a magyar nemzetnek a tudományok körében is azon állást szerezzük meg, mely, mint Széchenyi 1842-ben az akadémiához tartott beszédjében monda: nemze-

azon irodalmi

s

—

tiségünket egyedül képes biztosítani.

A

lóverseny

s

lótenyészt társulat a gazdasági

hozta létre,

egyesületet

tet találunk,

most az ország

minden

megyében hasonló

intéze-

s

vidékén, csaknem minden

nemzeti iparunk azon ágának emelésén

dolgozva, melytl az ország anyagi jóléte mindenek

eltt függ.

A

nemzeti casino

mellett

az ország

részeiben hasonló társulatok léteznek,

nevezetesebb helyet, mely s

az által

a

különböz

s alig

találunk

kölcsönös eszmecserének

a míveltség terjesztésének

ezen hatalmas

135

GBÓF SZÉCHENYI ISTVÁX.

ugyanakkor az anyagi s szellemi érdekeknek minden körében, a társadalmi élet minden fokozatán új meg új egyletek alakúinak, melyek tevékenységben versenyezve, a nemzet általános mívelésének közös munkáján dolgoznak. S vajon, ha azon tudományos s irodalmi intézeteket, melyek az akadémia megalakulása után e hazában támadtak, mások alapították; ha azon üdvös eszközeit nélkülözné;

hatás

,

s

melyet gazdasági egyleteink földmívelésünkre

gyakorolnak, másoknak köszönhet,

s

a tevékenység,

melyet egyes társulatok kifejtenek, közvetetlenl má-

soknak érdeme: vajon

közvetve

mindezt

nem

neki

köszönjük-e?

E

hely, hol az általa alapított

azon egyletek

s

akadémia nevében

me-

társulatok képviselihez szólok,

lyek létöket neki vagy legalább azon egyesületi szel-

lemnek köszönik, melyet e hazában honosított meg e város, melynek legdicsbb emlékeit tervezte vagy építette föl, s melynek jólétéért s föl virágzásáért

egymaga többet

—

tett,

mint eltte egész nemzedékek,

az egész haza, fölszólalnak érdemei mellett.

Duna, melynek dályoktól

szikláit

fölszabadított

megrepeszté,

hogy

—

az aka-

folyó a népek békés közle-

kedésének útid szolgáljon,

s

a Tisza, melynek árjait

ers partok közé szoritá hogy a pusztítás helyett, melyet elbb okoztak, termékenyítve hasítsák át ha,

zánk áldott rónáit: egyaránt hirdetik dicsségét. A gzhajó, ha színes lobogókkal folyóinkon halad,

s

a

gzmozdony, midn

az

pályán villámgyorsasággal elrobog,

általa

—

el-

tervezett

reá emlékez-

tetnek.

Forduljunk bárhová, tekintsünk bár mit, a mi e

hazában 1825-tl üdvös történt: Széchenyi nyo-

maira találunk.

Az

tevékenységének

s

e

nemzet

GBÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

136

—

id, melyet eladásommal igénybe vehetek, elfogyna, ha mindazt csak elsorolnám is, mit neki köszönünk

haladásának

azonegy

története

van,

s

az

vagy mire legalább elhatározó befolyást gyakorolt. Fordítsuk e helyett figyelmünket azon egyre, mi összes tevékenységének f czélja volt, s ha munkás éltének más eredményei nem is maradtak volna reánk, egymaga elég lenne arra, hogy Széchenyit e nemzet örök hálájának tárgyává tegye. Habár nemzetünk az utolsó harniincz év tagadhatatlan elmenetelt ket

tett,

más európai népek

bár

vagyunk

bevallani:

állapotaival összehasonlítva,

hazaíiságunknak

mennyire fájón

hogy

nagyobb

a

,

kénytelenek

hogy sem anyagi sem

tekintetben helyzetünkkel s

alatt

mégis jelen helyzetün-

szellemi

megelégedni nincs okunk, melyet egyesek

jólét,

irodalom

élveznek,

tudományok

azon haladás, melyet körében tettünk, nem pótolja a veszteségeket, melyeket a közélet mezején szenvedénk; és mégis honnan az

s

s

van az, hogy midn a jelen oly keveset nyújt, mi vágyainkat kielégítheti, öntudattal tekintünk magunk körül, és sokkal több reménynyel fordulunk a

jöv

mint azok, kik 1825-ben a haladás pályájára

felé,

lépve, a csalódásokat,

még nem

melyeken mi kereszttílmenénk,

ismerek?

hogy e kérdésre feleljek? A kor, melyben életünk szebb része lefolyt, nehéz küzdelmek s keser tapasztalások idszaka volt. Soha a férfias törekvés, melylyel egy nemzedék haSzükséges-e,

zája átalakulásán dolgozott, tatott

meg, —

nem

—

annyira

nem

hiusit-

soha szebb reményeket keserbb csa-

Ha

hazában körültekintünk, nincs hely, mely a szomorú idknek nyomait nincs család, mely létét fölne viselné magán,

lódások

követtek.

—

a

137


—

dúlva ne érezné, s mi ennél több maga az alkotmány, mely egy ezred év vészének daczolt, talpkövében ingattatott meg: de egy ionmaradt egyéb

—

romjai

törekvéseink

fölött

,

egyet megtartottunk a

nagy hajótörésben, melynél annyi reményünk elveszett, egyet, mit tlünk se egyesek hibái, se erszak, se

— az

id

viszontagságai többé

el

melyek

e

a válaszfalak,

nem

rabolhatnak:

nép egyes osztályait

egykor távol tárták egymástól, ledltek.

Az

egyenetlenség, mely által minden jog bizony-

talanná

s

minden

teher

elviselhetetlenné

vált,

—

megsznt.

A zák

—

melyek az ipar

bilincsek,

akadály o-

kifejlését

az egyes törekvéseit megfoszták gyümölcsétl,

s

széttörettek.

A tunk

néptöredékek, földön

e

S ki

össze. létért,

melyeket viszontagságos mul-

egy nemzetté

hagyott,

az, ki

olvadtak

ezen eredményt fölcserélné a jó-

—

melyet elbb tán élvezett?

ki az

ki,

,

ha

tle függne, hogy ezen egész idszak szomorú emlémúltunkból kitöröltessék,

keivel együtt

még azon

esetben

is

kívánná

ezt

ha a visszalépés

,

árául mind-

azon alkotmányos jogokat nyerhetné vissza, melyekre oly büszkék valánk?

Az id

a nehéz

keresztülmentünk

,

küzdelmek nyomát

nem

még miben még

törölte

daink sokat hozhatnak föl,

el

,

melyeken

,

s

szomszé-

hátrább

ál-

—

de a nagy igazságtalanság, mely e hátramaradásnak egykor f oka s elleneink szem-

lunk;'

rehányásainak méltó

tárgya volt,

—

nem

létezik

többé.

Az

isteni

tulva

számunkra

gondviselés

delmeket rendelt, hogy salakjaiból

,

e

nemzet

méltóan

talán új küz-

még

foglalja

inkább

el

kitisz-

hivatásának

138

GRÖF SZÉCHENYI ISTVÁN.

—

helyét;

de bár mi várjon reánk,

oly szerencsét-

hon lakói nem közösen viselnének, nem jöhet reánk, s az áldás, melyért buzgó imáinkkal az éghez fordulunk, ezentúl közös lesz e hon minden lakóival. lenség, melyet e

S hogy súrlódás

ez

hogy mindazon belátása

mieló'tt

válaszfalak,

századok

lyeket saját

igy van, hogy az osztályok közötti

ki egyéni ittetett

épitettek,

harczczá

a kiváltságos

igazságszeretete

s

az

vált;

mindazon korlátok, meáltal

osztályok

hordattak

le,

mieltt azok erszakosan megtámadtatnának; hogy a

nagy

melylyel a magyar az újabb mívelt-

lépés,

ség körébe jutott, nálunk megtörtént,

nem

elkövetett

se

dett,

zavarja,

—

erszak emléke után,

isten

ki

e

és se szenve-

tiszta

örömünket

nép

szivét föl-

köszönjük?

világositá, vajon kinek

Vonjátok kétségbe Széchenyinek minden egyes

hogy készületlenül lépett a páhogy mások egyengették ki az utat, melyen

érdemeit, mondjátok,

lyára, járt, s

minden, mit neki

tént volna nélküle

is

mködött

adta,

,

nem

hogy

,

tulaj dönitunk,

—

szintúgy tör-

mert az irányt

hanem

,

melyben

vette korától:

—

mely a jogegyenlkezdte meg, ség általános elismeréséhez vezetett, hogy ó' rontotta le azon elöitéleteket, melyek e czélnak útjában álltak, hogy társadalmi viszonyaink s melyek szükségkép törvényeink azon módositásait de

azt,

az eszmesurlódást,

,

—

ezen jogegyenlséghez vezettek, neki köszönjük, érdemet tle senki sem fogja megtagadni, valamint a

hogy Széchenyi tevékenységének ezen iráazt sem nyában teljes öntudattal járt el, s egyes inditványainak ezen következményeit tisztán belátta. „Hazánknak ingadozás nélküli átvarázsolása egy elkopott, félig-meddig feudális, félig,

139


meddig alkotmányos szövevénybl, emberhez illó' s minden álfénytl kitisztult képviseleti rendszerre"

—

ezt

tzte

magának kasztok

ki

föladatul;

s

átlátta: „hogy ha a és összesaraglyázott kiváltságok szk rekeszébl végkép tágasabb körbe akarunk lépni, s elaljasodott nemzetünknek jövendt eszközölni, — nagy köveket kell emelnünk, ezt pedig nem egyes emberek, hanem csak mindnyájan tehetjük," egész életén át mind a törvényhozásban mind azon kivül összes fáradozásai oda voltak irányozva, „hogy mindenek eltt reánk virradjon azon nap, midn nem csak privilégiumokkal dicsekedve és nagy phrasisokkal, hanem ál-

miután

dozatokkal s tettel járulunk zására. Mert ha igazán akar

haza felvirágnemzet ers és nagy lenni, szükséges, hogy némely dolgokban egy soron álljunk mindnyájan; szükséges, hogy kiki, ki a magyar levegjét szívja, elmondhassa: „én is a honnak polgára vagyok."

—

a

e

Széchenyi saját szavaival fejeztem ki

maga

törekvéseinek végczélját kijelölte;

laki ezeken kétkednék,

a „Világ"

geseknek

,

—

a „Stádium"

tartott

,

reformokat megpendité,

újjászületésére

visszaemlékezünk az idre, lentek, s

ha

s

miben ha va-

elttünk fekszik „Hitele", melyben az általa szüksé-

mulázta, egyenként eladva a lyeket e hon

azt,

nagy

kifejté s for-

változásokat,

szükségeseknek

midn

irott kútforrás kell,

me-

tartott;

e

munkák megje-

ott

vannak az ezen

idszakban hozott törvények s országgylési tanácskozásaink jegyzkönyvei, melyekbl az akkor uralkodó szellem világos elttünk s ki ezeket ismeri, az azon érdemet, hogy a jogegyenlségnek lobogóját e ;

140


hazában o emelte azon

fel

férfiútól, ki az

elször,

siség

nem

fogja megtagadni

s fiscalitás eltörlését,

nemesek birtokszerezhetési

jogát, a haza

a nem-

minden

pol-

gárainak törvényeltti egyenlségét, úgy azt, hogy a nem-nemesek, érdekeiknek a kiváltságos osztályok

irányában való védelmére magoknak megyei pártvédet válaszszanak

hogy

,

az országos közlekedési vo-

nalok föntartására mindenki egyenlleg adózzék, a monopóliumok, el,

s

czéhek és limitátiók töröltessenek

Stádiumában már 1833-ban merte indítványozni. Egy nemzet megújulása egyes embernek mve

nem

lehet; s

ha Széchenyi törekvéseit siker követte,

annak köszönhet, mert a bátor újító buzgó támogatókra talált, kik az elveket, melyeket évekig követett, tisztábban formulázni, vagy a szónoklat adományával megáldva, azok iránt általánosabb lelkesedést ébreszteni képesek voltak; s kétségen kivl vannak e hazában mások is, kiknek e szent ügy kivívásában elkel részök volt: de olyan, kirl elmondliatnók, hogy Széchenyinél korábban lépett föl e pályán, vagy azon következetesebben s több sikeraz

rel járt

el,

ki vele e téren a koszorúért

oly férfiú,

nem

versenyezhetne,

volt s

nem

lesz

e

hazában;

és

ha mindazon egyes intézetek, melyeknek alakulását neki köszönjük

,

rég

nem

léteznének

is

többé

,

s

az

óriás

mbl,

köté,

mint Traján hidjából csak az oszlopok sülyed

mely

fvárosunk két

által

romjai maradnának fon

:

— amaz egy

partját össze-

érdemnek em-

hogy a jöv megértse a népszerséget, mely Széchenyit pályája kezdetén környezd, s mely

léke

t

—

elég,

sirjához kisérte.

Népszerségét!

—

roszúl

a

szót.

tulajs voltak nagy mik azon közvetetlen befolyásnak útjában

Széchenyiben voltak hibák

donok,

választani


álltak,

melyet egyesek tömegekre gyakorolnak

lán

nem

tet

hozzá köté,

tévedek, ha

mondom, hogy

még akkor

látszólag tetpontján állott,

vala

hogy a

,

141

jó úton jár,

gyzdés

férfiú

hogy

s

,

általános vala,

s

köz

követte volna.

emeljük

,

nem

,

a

kevés férfiút nevezhetünk,

lépéseit a

chenyi politikai

sikert aratott

követni tanácsos; de e meg-

kinek minden elismerés

mi a nemzenépszersége

meggyzdés

csak azon

már ennyi

ki

t

a

midn

is,

s ta-

;

életének

közpályán

ha Szé-

Mindazáltal,

ezen

hallgathatjnk

hosszú ideig

ily

el

jellemz vonását

ki-

azon változást sem,

mely a közvéleményben késbb történt, s ép oly rendkívüli mint elbb népszerségének állandósága mert

vala,

ugyanazon

én férfiú,

kit

nem tudok

esetet,

hogy

csaknem az egész nemzet

tizenöt

legalább

éven át bizodalommal követett változtatá,

mint

E

késbb annyira

s

ki elveit meo-

elszigetelve

lett

nem

volna,

magát pályája végszakában érezé. rendkivüli tüneménynek magyarázatát

is

csak azon egészen sajátszer helyzetben kereshetjük,

melyet Széchenyi a köz életben

elfoglalt.

Hol alkotmányos élet van, ott pártokat találunk, s azoknak létezése, nem mint némelyek hiszik e kormányformának hiányát, st épen annak egyik felnyét képezi, mert az egyes kérdéseknek minden dalról

megvitatását

eszközölve,

a

megrzi azon rögtönzéstl, mely, bárhonnan j, nemzet

jólétét

a

egyaránt veszélyezteti.

De valamint idszakok vannak, midn szava elhallgat,

ol-

törvényhozást

s

a pártok

az egész nemzet, mert léte veszély-

ben forog, feledve az egyes kérdéseket, melyek

fölött

pártokra szakadt, a haza közös zászlója körül csoportosul

:

úgy vannak egyes emberek, kik egy távolabb

142


fekv

czélt

tzve

ki

munkásságuknak, a pártok kö-

rén kivül állanak.

Egy

ernek

eleme az

helyzetet foglal

el

,

mert csak a ki

ez;

ily

egész nemzetére egyen-

hathat

len; de egyszersmind egy eleme a gyengeségnek is, mert a bilincsekkel, mik pártjához kötik, az egyes eldobja egyszersmind a támaszt, melyet bennök talál;

midn

s

oly állást foglal

el,

melyrl

egész

nemze-

tének új irányt adhat, egyszersmind azon eszközök-

meg magát, melyek nélkül mozgalmat kormányozni nem lehet. tl

a megindult

fosztja

Ez

S valamint az

volt Széchenyi helyzete.

talános hatás, melyet föllépése okozott,

ál-

minden párta

nézet férfiakat egyesítve a haladás lobogója körül, annak tulaj donitható, mert a sérelmi kérdések körül csoportosuló pártok körébl kilépett: ágy fkép ebben fekszik annak oka is, hogy , kit a pálya kezdetén a nemzet nagyobb része lelkesedéssel követett, késbb, miután elvei gyztek s a mindig gyorsabbá vált mozgalmat mérsékelni akará, csaknem szi

s

elhagyatva találta magát.

És vannak ezenkivül Széchenyi személyiségében mikbl és egyéni fölfogásában fekv más okok is az ellentét, melyben t mködése késbbi éveiben a köz vélemény nyel találjuk, megfoghatóvá válik. Kevés ember van, ki tevékenységének nagyobb Legmerészebb inditeredményeire hivatkozhatott. ányait s a legnagyszerbb vállalatokat siker követte, ,

s

r

s

hosszú pályáján alig

mely

t

lehetett

E

sikert

hozhatunk

kitzött czéljához is

—

leo-alább

ha

,

közelebb

Széchenyi önmaga

,

taktikájának nevezett,

s

ne

nem

s

lenül, jól választott eljárásának

mit

föl

azt elérni

egy

lépést,

még nem

hozta

volna.

egészen helyte-

tulajdonitá, annak,

mi abban

állt,

hogy

143


mellzve

az elvkérdéseket, inkább részletes javítások-

kal foglalkozott,

tzte ki

azon

mint

,

midn

a jogegyenlség kivívását

inkább a nemzet felsbb osztályainak

czélúl,

belátásától

s

ellenállhatatlan

hatalomtól

várta fáradozásainak eredményét, melyet a jog érzetére ébredett

Hogy

nép akarata

oly mozgalomnál, melyben az egész nem-

zet részt vesz,

érdekeit

fejt ki.

érinti

s ,

mely épen, mivel minden egyesnek a szenvedélyekre

hatás nélkül

maradhat, minden egyes lépést elre kiszámitani

nem nem

hatalmunkban; hogy azon ildomosságot, mely mindent elre látva magát soha el nem ragadtatja, áll

,

s

melyet az egyesnél

néptl várni nem s

is

ritkán találunk,

lehet: ezt a tapasztalás bizonyítja,

midn

kétségen kivül Széchenyi hibázott,

vetelte;

de

egy egész

nem menthet-e

ezt kö-

e'hiba azon férfiúban,

ki 15 évnél tovább e taktika szerint járva el annyi

eredményt mutathatott el,

s

a nemzet bizodalmát

mint senki más

némi joggal remélheté hogy azon többség által melyet annyi sikerhez vezetett, elhagyatni nem fog; és ha Széchenyi oly mértékben birva, ,

,

,

megcsalatva ezen reményében, sabb haladásuk

által

azokat,

kik

gyor-

az általa kijelölt egymásutánt

megzavarva, hosszú fáradalmainak gyümölcsét újra veszélybe hozák, szenvedélyesen támadta meg: hatott-e valaki

mást azon

férfiútól,

ki,

vár-

mert meg-

gyzdése úgy kívánta, a „Hitel"-ben kortársainak minden elítéleteivel szembe szállt, a „Világ"-ban e kímélet nélkül meg-

hon egyik

legtiszteltebb

támadás

a „Stadimn"-ban hadat

s

férfiát

izent

az

ország

egész fönálló rendszerének.

Azon

férfiaknak egyike vala

jöttek kötelességök iránt, s

nem

,

kik,

ha tisztába

számítják elleneiket;

azon okok, melyekért a közvélemény Széchenyitl

144


késbben

elfordult,

ugyanazok, melyeknek

politikai

életének legszebb babérait köszöné; de a tény mind-

nem kevésbbé

amellett jut,

hogy

ken

át

lom

tölti.

szomoritó;

a férfiú, kinek a

elhagyatva

Mert

miért

érezte

s

ha eszünkbe

haza ennyit köszönt, éve-

magát,

hallgassam

szivünket

Széchenyi

el?

véleménynek e változását mélyen fájlalta. Neki a népszerség nem csak eszköz lyet

a

hosszú

fölhasználhatott

fáradságának legszebb

jutalmát

nem

érdekében

közjó

mert

,

fájda-

köz-

a

meabban

vala,

,

o

megérdemlett,

férfiú, ki érezé magában, hogy mely t kitzött czéljától visszabevallhatá, hogy a viszhang, melyet sza-

látta;

s

azon

létezik hatalom,

ijeszthetné,

vai találnak, szeretete,

a zajos helybenhagyás

mely ezerek

ajkairól

és kortársainak

egy fölkiáltásban nyi-

latkozik, szivének jól esik.

Nagy azok nem

sziveknek gyöngesége

ez,

melyet

csak

más veszéDe ha a gondolat, hogy népszer-

értenek, kiknek szilárdságokat

lyek fenyegetik.

ségét elveszte, szivét sokszor fájdalommal töltötte s

el,

késbbi munkáinak mindegyikében keser panaszo-

kat látunk elszigetelt állásáról: csalódnék, ki a seté-

melyben Széchenyi a haza köz dolgait ezen idszakban látni kezdé, elkeseredésének tulaj-

tebb

szint,

donítaná.

Jól tudta

dig

, hogy

csak koszorúját

a ki a küzdelem közben min-

rzi,

melyet a pálya kezdetén

homlokára tztek, az soha gyzelmet nem víhat ki; s ha kortársainak igaztalanságát tapasztalva el monda is:

„hogy

jövben pályája

a

magyart

szereti", e

donképen csak a mélyen érezte „hogy földi tulaj

:

jövvel összekötve marad."

145


S mindazon keserség, melyet tapasztalt, nem törölhette ki lelkébl azon napnak emlékét, midn országgylés eltt

átfutott pályájára visszatekintve, az

hogy valamint tizenöt évvel ezeltt, mint kilépett katona s készületlen iró, úgy szólván inspiratióból monda, hogy Magyarország eddig nem volt, hanem csak lesz, úgy most rendületlenül érzi, hogy nemzeazon idnek emtünkre még nagy jöv vár, kimondhatá:

—

midn

lékét,

az egész nemzet

után újjászüle-

isten

tését neki köszöné.

Ki múltjában

ily pillanatokat talál

,

azt a köz-

vélemény fordulatai meglephetik, de nem sújthatják le,

fkép

ha azon öntudattal tekinthet maga körül,

,

hogy a nép kegyével nem hagyatva

oly

is

veszté el hatalmát,

mveket

alkothat

melyek, mint a Tiszaszabályozás,

nemzete

s

el-

javéira,

nevét fön fogják

tartani.

S ha Széchenyinek kedélye

elbonilt,

visszate-

s

kintve éltére, néha az a sötét gondolat villant föl agyá-

ban:

nem

lett

melyen

volna-e jobb, ha a pályától,

annyit fáradozott, távol tartja magát:

nem

saját

—

hanem hazája jövjén aggódott. Azon férfiak közöl, kik különböz nemzeteknél a reform zászlaját kitzték ki

azt Széchenyinél

Meggyzdve gondolattól, elhatározott,

,

egyet

alig találunk

több merészséggel

tette

is,

volna.

arról, hogy haladnunk kell, áthatva a hogy talán már is elkéstünk, föllépése csaknem szenvedélyes vala; s akár in-

dítványainak lényegét tekintsük, melyekben az akkor

megtámadá

fönálló egész rendszert

melyben

ezt tévé, senki

országnak

volt

része

akár a modort,

fogja tagadni,

els agitátora

eredményeinek nagy Eötvös. Emlékbeszédek.

nem

,

,

épen

s

hogy

az

hogy mködése

azon bátorságnak, 10

14G

öíiÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

azon

kíméletlenségig

a

vitt

erélynek

het, melylyel minden elítélettel

vala

köszön-

ellenvéleménynyel

s

szembeszállt.

De épen

a hatás, melyet eszközölt, a kivitt ered-

ményeknek nagysága,

melyeknek

mint

kifejlésünkre

—

hívé

alapján

további

már csak id

s

nyugalomra vala szükségünk, azon meggyzdéshez vezették öt, hogy az a gi tátiénak idszaka lejárt, s hogy annak folytatásából a hazára csak veszély kö vétkezhetik. alaposak Helyes volt-e ezen nézet vagy nem ,

voltak-e azon aggodalmak, melyeket az ország álla-

már 1841-ben kifejezett? annak megmásokra hagyom. Mikép a természetben úgy a népek életében minden átalakulásnál a melegnek egy bizonyos foka potára nézve ítélését

,

fejldik ki, és Széchenyi talán csalódott,

izgalomban

kezménye ha

,

minden

forradalom

a

midn

utat,

fegyvereit,

hazáját

mvét

érte,

látá;

—

de

veszélyben

fakad, ha megkísértve

fölhasználva gazdag elméjének minden

mintán a veszély, mely

végre kitört:

dött,

eljeleit

egész életének

keser panaszokra

gondolja,

az

mely csak a haladás szükséges követ-

vala,

e férfin,

midn

—

leroskad

a

ellen évekig küz-

csapás

alatt,

mely

ki csodálkoznék ezen?

Szivének minden érzései összeolvadtak honszere-

évek óta a haza volt tárgya minden gondo-

tetével,

latainak, ez a sarkpont, s

midn

és a

n,

házi élet

mely körül világát fölépité, minden egyéb;

—

az megrendült, összedlt kit

szive

választott,

boldogságát élvezé,

s

kinek oldalánál

fiai,

a

kikben nevének

nagy fáradalmakban s eredményekben gazdag élete a dús vagyon s a fényes méltó

utódait látá

,

,

147


e

nem

melyet seitl öröklött,

állás,

roppant veszteség után.

De hadd

t

vigasztalhaták

.

borítsak fátyolt

szenvedések

e

fölébe,

hatalmas elméje sem melyeknek súlyát még az hadd hallgassak az évekrl melyeket viselheté el ,

.

távol

tlünk a magányban töltött. A dics épület, mely romokba dlt, nem

sodik

le

s

,

töredékeiben

ságának bélyegét; sors

által

hónáért ved,

—

nem

de

,

tartatnék

fon

—

is

változva

,

—

úgy most

az által,

megtörve a

mintha csak azért

hogy miként egykor

,

tett,

—

ilyen vala

s

alja-

megtartja egykori nagy-

az

által

,

mit

mit hónáért szen-

a legtisztább hazaszeretetnek magasztos pél-

dánya legyen. S most tekintsünk vissza még egyszer múltjára. Hazája szolgálatának volt szentelve egész élete, és isten

vától e nemzet,

mány körében új

élet

különböz lottak

,

néhány év

,

jöv

jóvá

A

kezddött. osztályait

századok

tette s

a tudo-

élt,

melyek a nép

válaszfalak,

tárták egymástól,

távol

nemzetiségünk

múltjában

sza-

a törvényhozásnál és a társadalom-

megersödött

helyébe törvények léptek, csak

alatt

Az anyagi érdekek mezején

mulasztásait.

ban

Fölverve

megjutalmazta fáradozásait.

s

,

leom-

a kiváltságok

a nemzet,

mely elébb

lelkesülten haladott

egy szebb

felé.

Soha egy rövid emberéletnek nagyobb eredményei nem voltak soha egyes polgár nemzetének ,

hálájára érdemesebbé

De midn nagysága eltt, feledjük

el,

nem

befejezve nincs,

magát.

ezt belátva,

meghajlunk a férfiúnak

ki hazájáért

egymaga ennyit

hogy a nagy

juk, a kitartás,

tette

s

m,

tett,

ne

melyen dolgozott, még

a szorgalom, melylyel azt folytat-

melylyel az általa kijelölt irányban 10*

148


tovább haladunk, ez bizonyítsa be a lyel

tiszteletet,

mely-

emléke iránt viseltetünk.

Elttünk

is

nae;y föladat

áll.

Egy nemzetnek újjászületése csak egy egész nemzetnek müve, csak hosszá fáradság, ers küzdelmek, talán nehéz szenvedések jutalma lehet. De, mint 18 éve, az akadémiához tartott beszédében monda: bízzunk magunkban, bízzunk ernkben,

gyzdve,

hogy köztünk többé-kevésbbé

hazánk minden tevje,

fia,

s

mindegyik, st

,

vérünk mentje, népcsaládunk

nemzetünk feldicsitje

lehet,

s

minden magyar hü sáfárilag. nagy napszámosa többé nem vezeti

csak

néma

midn

férfid

szobra

az országos

is

jói-

töltse

e

be

hon

sorainkat,

s

majd legyünk meggyzdve, hogy

helyett

áll,

Duna

azért

S ha

helyét

ha az alkotó

legyünk meg-

munka

a

foly,

partján

Széchenyi érez alakja

munkában, komoly szemmel hségre, szorgalomra, kitrésre intve a munkásokat, hogy a nagy czél, mely felé életében minden törekvései irányozva voltak, a remény, mely t küzdelmei köis

részt vesz e

zött föntartá, s

melyet egyszer elvesztve leroskadott,

hogy a nemzet nagy

föladata teljesüljön,

s

körülte-

kintve hazánkon boldogító öntudattal egykor elmond-

hassuk:

Magyarország nem

volt,

hanem

lett.

REGULY ANTAL.

Elmondatott

a

m.

t.

akadémia egyik osztályülésében

jul.

i3.

i863.

IVLint minden pályán, zején

igen csekély azoknak száma, kiknek fárad-

is

A

ságait teljes siker jutalmazza. mellett a névtelen itt

is

útjait

munkásoknak

sors ritka kedveltjei

egész seregét találjuk

kiknek feladatuk csak az

,

tudományok me-

a

úgy

elkészitve

,

hogy

,

lerakják az alapokat

a

jövnek

melyeken a

,

tudomány bámulandó épülete egykor állani fog, st ha nagy fáradalmaknak egyedüli jutalmát csak a dicsségben keressük, talán nincs pálya, melyen a

küzdre több

csakkiás vár,

sokaság, mint mindenütt, is

mint épen

úgy

a

ez.

a nagyobbszerü sikert egy névvel köti össze,

nek halántékaira

teszi

Hisz a

tudományok körében s

egy-

a babért, melyet az egész sereg

küzdelmei kiérdemlettek.

De

mi, tisztelt akadémia, ne kövessük e példát!

8 ha a szerény munkások egyike, kik a tudomány aknáiban dolgoznak, leroskad, mieltt napvilágra hozhatá a kincset, melynek biztos

nyomán

látta

magát;

ha egy a bajnokok közül, kik az igazságért küzdenek, elvérzik a diadal napja eltt,

mi ne

hogy a tudomány leggazdagabb kincseit s diadalait nagy részben ilyenek

legszebb

fáradozásának köszöni, a kifáradt

küzd

s

felejtsük

az igazság

ismeretlen

fzzünk egy szerény

halántékai körül.

el,

ágat

KEGULY ANTAL.

152

munkás kinek fáradságát teljes siker nem koszorúzta ily küzd, ki meggyzdésének diadalát nem érhette el volt Reguly Antal és csak kötelesIly

,

;

,

,

ségünket,

midn

e

tekintve,

s

tudom, önöknek

régi óhajtását teljesítem,

kedves társunknak rövid pályájára vissza-

nem

rabolhatott

el,

melyet a halál tlünk

emlékét,

nem

de fájdalmunkat újítom meg.

Az akadémia, midn Reguly hátrahagyott

iro-

mányainak kiadását elrendelé, állandóbb emléket biztudományos érdemeinek; s ha majd a vogul nyelvet illet dolgozatai, melyeket Hunfalvy Pál tudós társunk rendezett, évkönyveinkben megjelennek, a

tosított

szaktudós méltányolhatni fogja a veszteséget, melyet

nyelvészetünk

e

férfiú

kora halála

által szenvedett.

Engedjék önök, hogy midn ezt, mire magamat hivatva nem érzem, másokra bizom: elhunyt társunkról ma nem mint philologról hanem mint emberrl szóljak, ki,

midn

a legnemesebb lelkesedésbl, tehet-

egy magas czélnak szentelé, a szeretet és barátság minden kötelességeit hiven teljesítette, és nagy eszméinek nem áldozott fel semmit, mint önmagát.

ségeit

Reguly Antal született 1810-ben Zirczen Veszprém megyében, hol atyja, mint a czisterczei rend

els gyermekségét, melyrl úgy, mint azon évekrl is, melyek alatt a gyri gymnasiumban s ftanodában, késbb pedig a pesti ügyésze

lakott. Itt töltötte

egyetemen tanulmányait folytatá, kevés emlékezetre Oly család körében nevelméltót hozhatunk fel.

—

mely szerény, de tisztelt állást foglalt el, a gyermek és ifjú a szegénység elkeserít hatását s a dús vagyon esábjait egyaránt nem ismeré, s csak ér-

kedve,

153

REGULY ANTAL.

azon kedélyesség

dekes külseje

s

személyiségét

késbb

is

által

tnt

mely

fel,

minden kín-ben megkedvelteié.

Eletünk mint anyagi

úgy szellemi tekintetben Multunk a jövnek csiráit hordja

egy hosszá fejldés.

,

magában s éltünk fája nem hoz oly gyümölcsöket, melyek nem függtek mint virágok egykor ifjabb ágain. Ezt mondhatjuk Kegulyról is, és nem hiányzanak gyermek és ifjéi korából egyes vonások, melyek ké-

sbb

midn

,

neve ismertté vált

tekintettek. Ilyen az érdek

jelei,

mint hivatásának

,

st

lelkesedés, melyet

már gyermekkorában Körösi Csorna Sándor

iránt

mutatott; ilyen a buzgalom, melylyel nemzeti törté-

netünket tanulmányozá.

Ha maga

azonban

nagyobb fontosságot

is

melyeknek késbb

e részleteket,

tulajdonított,

ság nélkül tekintjük, át fogjuk

semmi rendkívüli

,

semmi olyan

elfogult-

hogy azokban mi késbbi törek-

látni, ,

véseire elhatárzó befolyást gyakorolt,

nem

található.

midn nagy emberek mveibl ismerjük, a dicsség minden kitnbb egyéniségre ellentállhatlan

Eletünk azon szakában, csak nagy irók

életét

eszméje

csábbal bir,

s

ha Reguly, bizva erejében, szintén

után vágyódott, az ép oly természetes, mint

Körösi küzdelmei férfiú egész

,

s

azon czél

életét szentelé,

t

,

melynek

ez.

hogy

az,

e feláldozó

lelkesedéssel tölték.

Ki nem emlékezik a szenvedélyre, melylyel akmég kor tájban a magyar nép eredetének kérdése megszült által felkaroltudományokban férfiak is a ,

tatott

,

miként hagyhatta Ápolna

e

kérdés hidegen az

melynek az emberi vizsgálódások hatásairól nincs s mely minden tudományt költileg fogva fel, a népek störténete iránt természetes vonzalmat érez. Reguly e tekintetben nem különbözött kortársaitól, st állithatjuk: hogy a történelmünkben ifjúságot,

még fogalma

,

154

REGULY ANTAL.

akkor

uralkodó

mely nemzeti öntudatunk tudományos haladásunkra any-

irány,

emelésére oly üdvös és

nem

nyira káros volt, tanulmányaira semmi befolyást gyakorolt.

inkább

Míveltsége

magyar

volt,

általánosan

nem

választott

hajlamot a történelemhez

magára

dn

mint

ha a tudományok körében, hol meg-

s

határozott szakot

sophiai oldala

európai,

,

Még

figyelmét.

ennek inkább philo-

érzett,

mint magyar

magának, legtöbb

s

történetünk

azon levélbl

,

vonta

melyet mi-

is,

iskoláit bevégezve, a külföldre utazott, szüléihez

Hamburgból

t

mely

irt

,

világosan

gényes mythologiája

,

hogy a vágy,

északi

azon érdek

s

által

népek

re-

ébresztetett

nép történetét tanulmá-

melylyel a svéd

A magyar

nyozta.

csak az

északra vezeté,

szivében,

kitnik

nemzet eredetének kérdése ekkor

sem gyakorolt még befolyást határozataira. Eletének iránya

t

felett

a véletlen határozott,

mely

a stockholmi könyvtárban Arvidson finn tudóssal

összehozá, ki t a magyar s finn nyelvek között létez rokonságra emlékeztetvén, benne azon gondolatot ébreszté, hogy miután a magyar nép eredetének

kérdése

csak

mányozása

az

által

észak

népei

fejtethetik

s

meg,

nyelveinek ezt

tzze

tanulki élete

czéljáúl.

E

férfiúnak ösmeretsége, kivel mint a stockholmi

könyvtár rével az

városban

e

szüntelen érintkezésben maradt, ket tle, azt

ki politikai

töltött s

hónap

alatt

a közlések, melye-

okokból hazájából számzetve,

ketts lelkesedéssel

szerette,

a finn nép jelen ál-

lapotjárói nyert, érlelték e gondolatot feltétellé, ezek

birták

t

arra,

hogy minden egyébb

terveivel fel-

hagyva, Stockholmból egyenesen Abóba, Einnland fvárosába utazzék, azon

ers szándékkal, hogy hazájába

155

REÜULY ANTAL.

csak akkor tér vissza, ha mind azon adatokat össze-

gyjtötte, melyek a finn-magyar

rokonság kérdésé-

nek megfejtésére szükségesek, oly körülmény, melyet kiemelni annyival szükségesebb, minél nagyobb a befolyás,

melyet az Reguly törekvéseinek eredményére

gyakorolt.

Bizonyosan a legritkább

hogy valaki ahoz

esetek

közé

tartozik,

mire magát a pillanat benyomá-

,

sai által elragadtatá. egész életén át

hív maradjon.

A

nagyszer föltételek, melyeket fiatal korunkban képzel tehetségünk kitz, valamint rögtön támadnak, úgy hamar elenyésznek. Hogy e részben kivételek vannak s hogy oly pályán melyet húsz éves korunkban csak szivünk választott, minden nehézségek ,

,

végs lehelletünkig kitarthatunk, ezt Reguly megmutatta, de példája még egyet bizonyit s ez az: hogy az ily módon választott pályán, fkép a tudományok körében, teljes sikert aratni nem lehet, s maga is jókor sejditeni kezdé azt. és

akadályok daczára

Ha

van

tiszta

öröm a

világon, ha van boldogság,

melyet évek fáradságával megvásárolni érdemes, azt erejének teljében egy nagy magát annak elérésére hivatva érzi. Legyen az haza vagy emberiség, hatalom vagy tudomány, csak a ki tehetségeivel egy nagy díjt remél elérhetni, az ismeri azoknak egész becsét, csak a ki életének minden reményeit egy czélnak feláldozni

csak az ismeri, czélt lát

kész,

maga

az

ki

ifjú

eltt,

élvezi

s

egy pillanatra összeszorítva az

egész boldogságát,

s

midn

november 8-án Aboban a

idben

irt

leveleibl

megelégedés

tölte

el,

s

sejditjük

s

nem azon

finn földre lépett,

jegyzeteibl

mint ezen

látszik, lelkét

melyet a legdicsbb pályán

annak kezdetén találunk,

élet

a 20 éves ifjú 1839-ben

midn

is

azon csak

csak még az áldozatokat

csalódásokat, melyek reánk várnak.

156

REGÜLY ANTAL.

Nagy küzdelmeken ment mely reá honában

A

-

nem

élénkebben

jólét,

melye-

várt, a társas élet örömei,

nálánál

ket senki

keresztül.

élvezett,

szüléi,

kikhez szeretettel ragaszkodott, és száz kötelék, mely

t

De

hónához fzte, visszatartóztaták.

A

tározva.

finn

földön

—

állt,

volt ha-

el

Mi

czéljánál.

áll-

hatna ellent feltételének'?!

De

tiszta

e

öröm nem

tartott sokáig,

s

a lelke-

melylyel a finnek földére lépett, csakhamar

sedést,

azon érzés váltotta

hogy feladatához elkészülve

fel,

nincs.

Oly népek rokonságának ezrednél

tovább

melyeket

még

a

monda sem

még nagyobbakká

kisértjük meg.

—A

fejldtek,

köt össze, a

legmerészebb vállalatjai közé csak

melyek egy

felderitése,

egymástól elszakadva

tartozik,

s

nehézségei

válnak, ha azt a hely szilién

szoba-tudós, ki tisztán az össze-

hasonlító nyelvészet

nyomán

ben jut

ers meggyzdéshez, mint

utas, ki

e

részben

nem

s

testi

s

kinél az, a mit

e

azzal, a

lát,

áll.

megfejtéséhez

fogott,

sem tudott

s

midn birt,

sokszor

nagyobbak a tudományos finn nyel-

de ez

idben

igy az egyetlen eszközt

nélkülözé, melyet tanulmányaiban

Más hasonló viszonyok feltételérl.

hall,

nemcsak a

veknek semmi ismeretével nem svédül

mit

— Mentl

nehézségek Regulyra nézve, ki

még

az

maga

szellemi tulajdonait látja

a legmerevebb ellentétben

kérdés

könnyeb-

indul, sokkal

csak a nyelvek rokonságát, de a népek

egészen eltér eltt,

s

tudomány

itt

alatt

használnia kellé.

lemondott

volna

Pénzbeli forrásainak csekélysége,

linek kérései

s

azon

meggyzdés, melyhez

szü-

a hely

színén jutott, hogy feladását könnyebben viheti véghez, ha német egyetemen a szükséges philologiai ismereteket megszerezve, ahhoz kellleg elkészül mind;

—

157

REGULY ANTAL.

annyi ers indoknak ez

st maga

mások,

szalép,

nem

melylyel

látszott,

t

tántoritá meg-

eltt

is

igazolhatá.

feltételében,

s

ha

azt,

visz-

De mind

midn

meg-

a

szüleitl segedelmet kért,

kezdett pálya folytatására

hogy arra kellleg elkészüljön, nem vissza Németországba, hanem elre Helsingforsba ment, liol meg-

gyzdése

a

társaságnál,

több

s

az

szerint,

finn

létez egyetemen

ott

megtanulására

nyelvek

tudós

s

sokkal

mint bárhol a

jobb

eszközöket

fkép

a svéd nyelv tanulására forditá figyel-

találhatott,

világon. Itt

mét, melyet, mint a tudományos

s

társasági

élet

nem nélkülözhetett, egyszersmind Castrén Mátyástól magán oktatást véve a finn nyelvekben is. Az elsben fényes siker koszorúzta fáegyedüli közlönyét,

hogy a svéd nyelvet de annál nagyobbak vol-

két hónap elég vala,

radozásait,

s

tökéletesen

magáévá

tegye,

tak a nehézségek, melyekkel feladatának másik részé-

ben

találkozott.

Mint egy levélbl

melyet Gottlund Ká-

látjuk,

roly helsingforsi tanár Baer titkos tézett, s

tanácsoshoz

in-

mely másolatban Reguly irományai között Castrén

találtatik,

theoreticus

oktatásait

szabályok

magyarázatával kezdé meg, Reguly,

ki

nyelvvel

a

foglalkozott, elkészülve

dem

melyeknek felfogására eddig tudományosan nem

nem

finn tudósnak tanitása

el tanulmányaiban, st sadalmi állására

vala,

t

s

ezért a nagyér-

nemcsak nem

seo-ité

káros hatást gyakorolt tár-

is.

Reguly, mint tudományos utazó mutatá magát be Helsingforsban, szesült fiatal

;

azon

idegen

s

hir, ,

ki

mint ilyen

kitn

mely Castrén

állitólag a finn s

rokonságát kutatja,

nem

csak

fogadtatásban ré-

által terjedt,

nem

hogy a

magyar nyelvek philolog,

st

a

158

REGÜL Y ANTAL.

partes orationist

is

szükségkép rósz hatást

alig ismeri,

gyakorolt tehát állására.

Helyzete ezért

részint

s

mivel a finn nyelvre fordított eddigi

részint

,

kellemetlenné vált,

ez által

fáradságának csekély sikerét tapasztalta, négy havi tartózkodás után elhagyá Helsingforst.

A

könnység, melylyel a

társalgás által a svéd

meggyzdéshez

nyelvet megtanulta, azon

vezette t,

nem grammatikai szabályok rendszeres tanulmányozása, hanem csak az emberekkel való

hogy

czélját

közlekedés által érheti

dunnen

nev

finn paraszt

gazda házában

május végéig oly

egész

egy idre három-

ezért

s

a fvárostól a laukasi farában

száz verstnyire

hol

el,

midn

mányát, hogy

szállt

Gunmeg,

sikerrel folytatá tanul-

Karelian keresztül a norvég

Lapphon széléig a 69-ik szélességi fokig felmenve, onnan Helsingforsba visszatért, elmenetele által, melyet a finn

és

lapp

nyelvben

mindazokat

tett,

bámulatra ragadta, kik elébb szándékait

képességét

s

kétségbevonták.

„Midn Reguly lét

a

kevés holnapokig tartott távol-

után Helsingforsba visszatért

már elbb

levélben

—

a

Gottlund

ir

könnység

és

melylyel ismereteit svéd és finn nyelven,

biztosság,

valamint

emiitett

— igy

él

úgy Írásban közié, mindenkit Kik t elbb gányolák, most

szóval,

bámulatra ragadtak.

A

megszégyenülve álltak, fkép Castrén.

helyett,

hogy a nyelv tudományos tárgyalásánál mások grammatikai szabályaira szorulna fel ily

pk, fogta

szabályokat, és nézetei

oly helyesek voltak. fel

tanítójával

nyelvet

a a

s

s Ítéletei

maga

állított

a mily megle-

Legmélyebb gyökerében

most

legfontosabb

vételeket közölheté."

most

,

vala az, és

ki

egykori

messzevágóbb

észre-

159

REGULY ANTAL.

Reguly megelégedve érezheté magát s

a méltánylás, melyet Helsingforsban de

jól esett,

az árt

lia

talált,

tekintjük, melyen

gedés vásároltatott, szivünket fájdalom

Nem

honában egy szeret köri, most idegen földön az család

élet

tölti

s

el.

ha

,

kit

fogott

minden kényel-

midn

az éghajlat

már

bennszülöttek

kabátban

jártak, nyári

megelé-

gondoskodása

kezdetén,

tél

megszokott

szigorát

szivének

e

anyagi szenvedéseirl szolok:

meit nélkülözé; ha

sikerével,

bundában

köpenyeg gallérban nézé a

már jéggel takart folyón korörülve, hogy könny öltözete különczködésnek vétetik, s hogy annak való okát

vig társaságot, mely a

annak

csolyázott, csak

senki sem gyanítja; ha még a legszükségesebb fejérnemüket sem szerezheté meg magának, s a szegénységnek minden szenvedésein, melyekrl elébb sejtelme sem volt, keresztül ment, kétségen kivl nem tagadhatjuk meg részvétünket tle, ki minden nyomorral

szembe

szállt,

mert tudta, hogy

attól minden pillanatban

megszabadulhat, de csak úgy, ha feltételérl lemond. De mik mind ezen szenvedések lelki kínjaihoz képest.

Jellemének egyik fvonása a legnemesebb büszkeség volt

—

most helsingforsi ösmerseihez

s

kellé

néhány rubelnyi kölcsönökkel fedezve mindennapi szükségeit, nem tudva, miként s mikor fog

fordulnia,

eleget

tehetni

nálán nyíltabb

kötelezettségeinek. s

nem

Senki

közlékenyebb, senki

nem

volt

távolabb

minden képmutatástól, s mégis mily vigyázatra, mennyi ártatlan fortélyra szorult most, hogy szegénységét

elrejtse

,

kalandorként eltagadva

magától

a legszükségesebbeket, csakhogy azon körökben, hol estéit tölte,

ill öltözetben jelenhessék

barátságát ne koczkáztassa pártolásuk

által

,

meg

s

azoknak

kik tudományos czéljait

elsegíthetek,

s

mindazon bizony-

1G0

REGÜL Y ANTAL.

mely

között

hogy a merész

lépést,

talanság,

élt,

a lever

mely

meggyzdés,

elhagyott

által

hely-

sem szüléi, kik t minden 1 évelkben visszahivák, sem más a kétely, mely szivében néha támadt: fogja-e mind ezen áldo-

nem

zetébe jutott, senki

helyesli,

;

zatok

s

—

szenvedések után végre czélját elérni?

Eddig kizárólag szüleinek költségén utazott s tudta, hogy bármennyit áldozzanak s nélkülözzön maga, tlük annyi segélyt, mennyi czéljainak kivi-

k

telére

nem

szükséges,

várhat,

nem

ezért

s

csekély

küzdelmek után végre a zirczi apáthoz fordult, ki irányában mindig részvétet mutatott, s kitl legalább azon kérésnek

mányos

teljesítését

czéljait

másokkal

remény lheté, hogy tudo-

eddigi fáradságainak

s

közölvén,

irántok

részvétet

eredményét gerjeszszen.

Hisz az ügy, melynek életét szentelte, nem személyes ügye. A kérdés, melynek felderítésén fárad, az egész

hogy mi neki másokat hidegen hagy, s hogy

nemzetet érdekli. Vajon lehetséges-e oly fontosnak látszik, az

Magyarországban önérzet

annyi

mellett ne

az,

lelkesedés,

hazafiúi

annyi

találkozzanak néhányan, kik az

aránylag csekély segedelmet, melyet feltételének kivitele kivánt,

e

nagy

czélra szentelnék.

Feladata, mióta utazása alatt a finn néppel köze-

lebbrl megismerkedett, egészen

új

és

—

sokkal nagy-

Meggyzdve, szerbb alakban tnt fel eltte. hogy a magyar s finn népek rokonságának kérdése csak

a

nyelvösszehasonlitás

által

oldathatik

meg,

czélja, melylyel Helsingforsból éjszaknak indult elbb,

hogy a nyugoti finnek nyelvét megtanulja. De mentl sebesebben haladott ezen irányiján, mentl nagyobb volt elmenetele a nyelvben, annál tisztábbá vált eltte, hogy a nyelv maga kizárólag

az

vala,

a népek rokonságának felderítésére

nem elegend.

161

EEGULY ANTAL.

Már Humboldt Vilmos

fölfogta az összeköttetést,

melyben a nyelvtudomány a népisme- és törtéi leiemmel áll kimondva világosan miként az emberiség kifejldésének története nem ezen tudományok egyike, hanem csak azoknak egyesítése által fejtethetik meg. „A mód, mely szerint a nyelvbl a népek hajdani ,

,

következéseket vonha-

vándorlásaira

és

állapotaira

tunk (így nyilatkozik a nagy tudós egy már 1811-ben Steinhoz intézett levelében), még koránt sincs tisztába hozva,

és

nem

a dolog

kevéssé nehezittetik azáltal,

mert sok esetben csaknem lehetetlen meghatározni, vajon különböz' népek nyelveik alkotásánál és kimívelésénél

nem

a nélkül,

hogy egymással a legkisebb

juthattak-e ugyanazon

sajátságokhoz, összeköttetésben

álltak volna."

Ezen meggyzdéshez

jutott

már

ez els, a fin-

Reguly is s valamint teljes biztossággal mondhatom, hogy Humboldt Vilmos munkái ez idben még egészen ismeretlenek

nek között

tett

voltak eltte,

átázása

ágy

konságának

vezetett,

ki

is,

hanem csak úgy illet'

s

a

nem

kérdését

ezen népeket

;

naplója, melyet akkor

gyobb pontossággal nézetbl indult

alatt

tartá

mutatja,

magyar tisztán

s

még

hogy hasonló finnnépek ro-

philologiai

úton,

megfejthetnek, ha minden

nemcsak

nyelvészeti, de ethnogra-

történelmi adatok összegyjtetnek

phiai és

a legna-

s

egybe-

állíttatnak.

St maga

a népek rokonságának kérdése, mely-

nek felderítésében

mentl inkább te

mészet, annak népe, Eö tv ö

s.

ir

(így

ismered

Azért vala az

egyedüli feladatát

látta,

haladott, annál inkább háttérbe szorult.

„Te ismered Wásából)

egykor

egyik ifjúsági barátjához

szenvedélyemet az éjszaki s

mindene

iránt,

ter-

a mivel bir.

én utazási vágyam mindig éjszakra

Emlékbeszédek.

11

162

REGULY ANTAL.

nem pedig

irányozva, éjszakra, felé.

s s

A

emberét,

természet

eredeti állapotát,

déli

mívelt országok

országok

az

népek

és

mint azt a história élnkbe

adja,

mily kevéssel, egyedül a vad természet adományai-

ezeket felfogni nem tudtam s engem gyötrött. Most ki vagyok elégítve. az Ezen utazás nekem egész kifejldési történetét mutatá mind a földnek, mind pedig az embereknek. Egy utazás az

val éri be az ember,

éjszakon valódi képét mutatja a cultnra genesisének.

Reguly meggyzdése szerint épen mi magyarok vagyunk hivatva e nagy kérdések megfejtésére, mi, kik nyelvünkben azon rokonságnak emlékét fen tartva, melyben az ural-altaji népekhez állunk, egyszersmind a mveltségnek azon fokára emelkedtünk, melyen e kérdések tudományos megfejtése lehetvé válik, s lehet-e dicsbb czél, melynek életét szentelhetné. Voltak pillanatok, midó'n új reménytl lelkesülve, bátorsággal nézett a jövnek elébe, de ha megint feladatának nagysága ha az jutott eszébe, miként , ki annak megoldására vállalkozik, eddig semmit sem tett, a mi által képességét bebizonyította volna, s mire a nemzet segedelmét kérve, hivatkozhatnék, szivét újra aggodalmak töltötték el melyek között a vég elcsüggedéstl csak ers határozata rzé meg, hogy kitzött czélja után küzdve elveszhet, de hogy arról lemondani nem fog. Egy volt, a mi minél tovább haladott tanulmányaiban, s minél tisztábban fogta föl feladatát, ,

,

annál világosabb

lett

hogy

kellleg

feladatára

eltte,

ez

s

azon

meggyzdés,

elkészülve nincs,

mihelyt hosszá várakozás után szüleitl levél pénzsegély várra

érkezett,

iitazott, hol,

mely a

elhagyva

Helsingforst,

azért

s

s

némi

Péter-

mint azon birodalom fvárosában,

finn családhoz tartozó

csaknem minden népet

163

REGULY ANTAL.

magába

azon

foglal,

melyek vállalatának

együtt

eszközöket

találhatá,

sikeres bevégzésére szükségesek

valának.

S

Reguly életében egy

itt

Az els

lemesen folytak utazása

A

Reguly sokszor

s

ügyek

,

Armfeld

ministere

admiral a szibériai Baer, Fraehn

hogy

emlité,

voltak legboldogabb

ezek

alatt

finn

szakasz kezddik.

új

hetek, melyeket Pétervárott töltött, kel-

utazó

,

egész

napjai.

—

Wrangel

gróf,

Siögren a finn nyelvész,

Krug, Köppen, Adelung, B.

Stiglitz,

egyszóval a pétervári tudományos és hivatali társaság legkitnbbjei elzékenységgel fogadták az ki

már midn a

iránt,

finn

lapokban vállalatáról

értesültek, érdekkel viseltettek, s

kinek kellemes sze-

hogy megs semmi ne hiányozzék, a kegyes végzet

mélyisége rokonszenvöket megnyeré elégedéséhez

ifjút,

,

Balugyánszky államtanácsosban egy honfitársat ismertetett

meg

elhagyta,

ámbár hazáját már 37 év eltt magyart nem kevesebb szívesség-

vele, ki

a

fiatal

gel fogadta.

Ily

körülmények között

volna remény nyel a a zirczi

apátot

kérte

mára segedelmet zett,

de

midn

miként

jövbe? Azon ,

ne

tekintett

levélre,

melyben

hogy a haza fbbjeinél

eszközöljön, eddig válasz

nem

szá-

érke-

az érdeket tapasztala, melyet idegenek

mutattak vállalata

iránt, kételkedhetett-e honfitársai-

nak segedelmén?

Hisz ha Körösi Csorna több mint

húsz évvel

legalább

sült;

elébb

némi

miként ne számithatna

magyar nemzet

új

pártolásban része-

reá

most,

midn

a

életre ébredve, öntudatával köte-

S nem birta-e azon levélben, melyet kevéssel megérkezése után a magyar

lességeinek

akadémiától

érzetéhez jutott?

vett,

s

melyben

segély mellett, utazásához

ez

bvebb

csekély

pénzbeli

utasítást és többféle 11*

164

REGÜL Y ANTAL.

meghagyásokat

nem

adott,

levélben biztos zálogát,

mondom már

birta-e

hogy a nemzet a

e

vállalatnak,

melyet fontosnak ismer, kivitelére szükséges eszközö-

tle megtagadni nem fogja? Emelve e reménytl lelkesedéssel fogott tanul-

ket

„Ne

mányaihoz.

féljen édes

apám

(így

ir

ez

idben

melyek hozzá az iránt érkeztek, hogy hazai lapokban írva,

több rendbeli felszólításokra

magának

nevet

s

annál biztosabb segedelmet szerez-

ne féljen, ha rólam most

zen)

nem dolgozom én

is,

vonatkozólag,

hogy

nék,

De jó

hiába.

Ha

czélt érek, Írhatnék

még nem bizonyos

beszélnek

nem

vol-

én elég ujságczikket.

ember mindig nemes czélból tegyen, s ha az igazságnak akarunk valóságos szolgálatot tenni, ne Írjunk, mieltt magunkat egészen és szép dolgot az

elkészítve nem

érezzük."

S most engedjék meg önök, hogy mieltt Regulynak tanulmányairól szólok, néhány általános megjegyzést mondjak el, melyet mind azon útnak, melyet tanulmányaiban követett, mind egész életének helyes megítélésére szükségesnek tartok.

Mint a világ különböz lényei és tüneményei, úgy a tudományok, melyek azoknak magyarázatával foglalkoznak,

egymással,

a legszorosabb összeköttetésben állnak

senki

és

a

határokat,

melyek azoknak

egyikét a többiektl elválasztják, szigorú pontossággal

nem

jelölheti

következés több gésben, s

melyek

s a,

ki.

Minden tény, mint ok vagy

részint oly tényekkel áll összefüg-

tudomány más ágaihoz tartoznak

ezért a tisztán szaktudósok között

olyant,

ki

alig találunk

korában általános tudás vágyától

tudomány különböz mezin nem kisérvolna meg tehetségeit, mig kalandozásai után

elragadva, a tette

fiatal

is

REGULY ANTAL.

szkebb

végre azon

1G5

körre szorítkozott,

melyre

hi-

vatva volt.

Hogy

a fa magas sudarat hajtson, szükséges, liogy

gyökereivel messze kört fogjon körül,

ezt látjuk a

s

tudományban is, hol azoknál, kik valamely szakban a legkitnbbek, mindig egy bizonyos sokoldalúságot találunk. De valamint a fa csak azáltal s ers-

n

bödik, mert messze terjed gyökerei az éltet nedvet,

melyet a földbl színak, egy pont köri egyesítik:

úgy

e

sokoldalúság a tudományban csak az

lik üdvössé,

mert a legkülönbözbb törekvések

s

vá-

is azt,

tudomány valamely ágára különös

kit a természet a

hajlammal

által

képességgel áldott meg, mindig csak egy

pontra vezeti vissza.

Tekintsük például századunk egyik legkitnbb tudósát,

böz

Humboldt Vilmost. Mennyit

tárgyakkal faglalkozott

e férfiú?

phiája, az aesthetika, régiségi

mily külön-

s

Kant

philoso-

tanulmányok, az állam-

tudomány, a történelem, az ethnographia, alig találunk tudományt, mely figyelmét egy ideig magára ne vonta volna.

Irodalmi

tervei,

melyek közül né-

melyekkel évekig foglalkozott, a tudományok legkü-

lönbözbb ágaihoz tartoznak. Ha azonban most e nagy férfiú életén végig tekintünk, világos elttünk az összeköttetés,

melyben mindezen

látszólag idegen

tárgyak nyelvészeti vizsgálataival állnak, e

sokoldalúság

az,

minek a philolog még

s

hogy épen el

nem

ért

nagyságát köszöni.

Humboldt Vilmosnál történeti

az aesthetika

s

philosophia,

etimographiai tanulmányai csak a nyelv

s

mélyebb észlelésének eszközeivé váltak. Bárhonnan indult ki, ez volt a pont, melyhez minden üt visszavezetett,

lokat

s

igy történt, hogy

tzve

ki

midn

egészen más czé-

magának, a phüologiával látszólag

166

REGtILY ANTAL.

nem

foglalatoskodott, mégis mindig csak hivatásának -

irányában haladott elre.

Regulynál épen az ellenkezt tapasztaljuk,

s

en-

nek fkép két oka van.

Az els azon szenvedély, melylyel minden tudományhoz viseltetett. A második az, hogy körülményei által a tudományok oly ágának mívelésére kényszeríttetett, melyre tulaj donkép nem volt hivatása. Mint az életben, úgy a tudományban semmi nem nehezebb, de semmi nem szükségesebb, minthogy magunkat mérsékelni tanuljuk, s nem birt ezen

—

tulajdonnal.

els

utazása,

Mint a nyugoti finnek között

t

arról

gyzé meg, hogy

tett

a finn-ma-

gyar nép-rokonságnak kérdése csak mind azon adatok összegyjtése

melyek beli

e

egybevetése után fejtethetik meg,

s

népek történelmi, ethnographiai és nyelvs miként ezen meggyzdés,

viszonyait illetik,

mely mást,

ki e

tudományok egyikével

lalkozott, visszaijesztett volna,

tüzetesen fog-

benne csak lelkesedését

úgy minden lépés, melyet késbb tanulmányaiban elbbre tett, a helyett, hogy czéljához közelebb hozná t, csak arra birta, hogy mindig nagyszerbb alakban, mindig nagyobb s végre elérhetetlen távolságban tzze ki czélját. A tudománynak jelen állását tekintve, a finn nyelvek külömböz ágainak tudományos átvizsgálása nevelte:

már

s

meggyzdése

mégis

társunkhoz

tudós

eltt

melyre egy hosszú emberélet alig

oly feladat,

elegend,

,

Péter várából

Toldy Ferenczhez irt

nyelvek grammatikája alapját

képezé.

—

gyjteményt hozni

szerint

E

levelében s

— mint

uráli

kifej ezé

—

azt

utazása a

finn

lexikona munkájának csak népcsaládból

össze,

egy koponya-

fejmérések és gypsznyo-

REGDLY ANTAL.

mátok

által e

1G7

népek természettani viszonyait

tisztálja

hozni, kiterjeszteni e vizsgálatokat a többi északi né-

pekre, tán Szibéria minden népeire, mely úton

a turáni néposztályról oly

munka támadhatna, mely

Mortonnak az amerikai népekrl haladná

s

,

id-

menve

népekrl, vagy talán tovább

vel a poláris

munkáját

irt

föliil-

hogy koponyákra

ismét csak elkészületül szolgálna,

késbb, ha a csád halmokban is nagyobb ügyelem fordittatik,

található

e két rendbeli

adatok

összehasonlításából, mindezen népek régi geográphiai

mind némelyek népisége meghatároztassék. „Tovább és mindig tovább": ez volt jelszava. De épen mert kielégíthetetlen tudásvágyától

kiterjedése,

sarkalva, tanulmányainak határokat szabni

mert a tudomány forrásának

nem

még

csak

sehol

lani,

nem

tudott;

enyhiték, ha-

mert sehol megál-

nevelték szomját;

megpihenve fáradságainak szerzeményeit

darabonként átnézni

nem

vizei

nem

megelégedéssel összeszámitni

s

tudta; mert miként a bérczeknek vándora, ki

fáradsággal egy tetre

hogy messze melyek

a helyett,

felér,

nagy

kilátását élvezné, csak azon korlátokat látta,

nem

mig oly álláspontot talált, mely az övénél magasabbnak látszott, mig egy tet maradt, mely még nem élvezett kilátást ígért, üj útra indult; mert a tudományban részletek helyett, miatt az határtalan

miknél dig

az,

már

lehet,

ki új utakon jár,

bár meddig

t

tovább

ért,

nem

s

bels

találhat,

szózat,

min-

melyet

nem engedé, s mindig tovább hívta: pihenni

csodálhatjuk, ha részletes ismeretekben

többet szerzett,

s

az általa kitzött kérdések egykori

megfejtésére többet

tett,

mint eltte bár mily egyes

tudós, de ha azon kérdést,

útnak

mást nem

egészet kivánt; mert a

követve e pályára lépett,

valóban

s

indult, megfejteni

melynek

képes

nem

tisztába hozására volt,

st

ez utolsó

168

REGULY ANTAL.

tekintetben kevesebbet tett,

mint más kisebb tehet-

ségekkel, de ki egész figyelmét a kérdés nyelvészeti

oldalára fordítja, talán tehetett volna.

Es most Reguly egyéniségének azon másik oldalára kell irányoznom önök figyelmét, melyet már

elbb röviden

emliték,

mely tudományos törekvé-

s

még nagyobb befolyást gyakorolt. nem volt philolog. Nemcsak, mert midn

seire talán

—

utazását

nem

megkezdé,

semmikép elkészülve hogy úgy mondjam, ter-

részben

e

volt, de hajlamainál,

mészeténél fogva

se.

Belátva, hogy a magyar s finn népek rokonságának kérdése a nyelvek tudományos összehasonlítása

nélkül megfejthetetlen, szorgalommal

s

azon erélylyel,

mely jellemének egyik legszebb tulajdona,

— de

tanulmányait,

tette,

folytatá

mert kötelességének ismeré.

Magában véve a philologiai tanulmányok Regalyra nézve nem birtak semmi vonzervel, mintegy természetes körén kivül érezé magát, midó'n velk nemcsak ezen tudományban való haladását fárasztóbbá tévé, hanem nagy befolyást

foglalkozott

ez

s

gyakorolt fáradozásainak eredményeire nézve

leg-

is

alább e téren. Bizonyos, hogy a tudomány legnagyobb kincseit

csak azok eltt tárja közelitenek,

s

fel,

kik hozzá tiszta szeretettel

mit általán véve mondhatunk,

minden egyes tudományra nézve lamelyikét

csak

csak

férhet,

annak

az

tör,

csak

ki

tekint,

va-

benne

más ismeretekhez

eredményeihez

akadálylyá válik,

nem

Ki azoknak

tekinti,

a buzgóság,

tudományt csak ösvénynek felé halad,

által

legszebb

Maga

soha sem fog. re

mely

keres,

kulcsot

is.

segédeszköznek

az áll

jutni

melylyel elbb-

mert

ki

valamely

melyen más

czél

ereszkedhetik soha annak mélyébe,

s

169

REGULY ANTAL.

—

Sehol sem szemmindig elfogultsággal jár el. ez, mint épen a philologiában, talán épen

betnbb

mert .nincs tudomány, mely annyiszor tisztán

azért,

eszköznek használatik vedés

s

a

ez az,

s

;

szn

nem

minek a számos

té-

tulajdoníthatók,

fluctuatiók

tudomány körében találunk. Teljes meggyzdésem, hogy oly philologiai tanulmányok, melyek egyelre kitzött történelmi kérdés megfejmelyeket épen

e

tésére történnek, soha kielégít

nem fognak,

s

kérdése

tisztán

lenne

az soha

is,

eredményekhez vezetni

hogy ha valamely nép eredetének a

nyelvrokonság

nem

által

megfejthet

fog megfejtetni olyanok

által,

kik a nyelvtudományt csak e kérdés megfejtéséért zik.

Reguly szellemi egyéniségének e jellemz vonásai, melyek egész életére elhatárzó befolyást gyakoroltak, nem maradhattak hatás nélkül tanulmányaira sem, s ha a rendszert nézzük, melyet azokban pétervári tartózkodása alatt követett, ugyanazon irányt, ugyanazon

tévedéseket fogjuk találni,

mint egész

eljárá-

sában.

Min-

Eleinte kizárólag nyelvekkel foglalkozott.

denekeltt keleti

az

oroszt

finnekhez

vala, ehhez, a

kellé

czélzott

sajátjává tenni,

mely a

nélkülözhetlen

utazásánál

mennyire a meglev eszközök mellett

lehetséges volt, a szirjen, mordvin, cseremisz és csu-

késbb még a boldt Vilmos, Bopp vas,

török nyelv tanulása és és

Grimm

az

Hum-

egyetemes nyel-

munkáiknak tanulmányozása járult, melyekkel csak most ismerkedett meg. De mint min-

vészetet

dig,

illet

úgy most

tisztán nyelvészeti vizsgálódások

elégitek ki vágyait,

s

mentl tovább

nem

haladott, annál

szélesebbre terjeszté ki tanulmányainak körét

is

hogy a nyelvek azoknak csak egy

nem

legfontosabb részét képezek.

s

pedig

úgy, is

170

REGULY ANTAL.

— mint mondáin Reguly ennek meghatározására a nyelvhasonlitást — maga a népek csak egyik eszköznek Maga

a népek rokonsága

s

tekinté,

beli

faj-

rokonsága csak annyiban bírt eltte érdekkel, a

mennyiben az egész emberiség kifejldésére világot vet, s így természetes, liogy tanulmányait nemcsak a finn, nem is csak az ural-altaji népcsaládra, hanem egész Ázsiára terjeszté ki, belefoglalva mindent, mi Khinától

és Szibériától Persiáig s

határok közt vökre,

fekv népek egykori

mivel tségökre,

vonatkozik, ide értve

a Pontusig,

költözéseire, nyel-

egymásközti

s

még

e

az e

viszonyaikra

népek vallását

és köl-

mely azoknak kifejldésére nagyobb hatást s rokonságuknak biztosabb jele talán, mint nyelveik. Hogy e tanulmányok kimerítk nem lehettek, azt könnyen beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy azokra, mikre egy hosszú emberélet elégtelen, tészetét

is,

gyakorolt,

—

mindössze két évet

ban

az,

hogy

fordított,

ép oly bizonyos azon-

kiterjedt ismeretei által,

rendszer nélkül szerzett,

s

melyeket kell

melyeknél sokszor a szük-

séges összefüggés hiányzott, látköre tágult,

tisztábbakká, érzé

határozattabbakká váltak.

S

s

nézetei

maga

ezt.

Nincs semmi, mi az embert apró hiúságtól job-

ban megoltalmazná, mint egy bizonyos czél felé irányzott nagy ambitio és ezért Reguly jól tudta, mennyi hiányzik még, hogy magát feladatához kellleg elkészülve mondhassa, de érzé azt is, hogy halad, s e meggyzdés az, a mitl tudományos pályán megelégedésünk függ. Soha talán fiatal ember több és állandóbb szorgalommal nem folytatta tanulmányait, mint . Voltak napok, st hetek, melyek alatt szobáját sem hagyta el, lemondva még a, társas élet örömeirl is, ,

171

REGULT ANTAL.

fogékonysággal

annyi

melyekre

birt,

az

s

éjszaki

fváros legmí véltebb köreiben annyi alkalmat talált, s e fáradság s azon nélkülözések, melyekre magát a continens legdrágább városában kényszerítve érzé,

nem

Pétervárról s

„Külföldön

neki.

fájtak

—

-

igy

tanultam,

világtól,

dol-

megsznés mindent mellzve, mi stúdiumaimhoz nem

goztam, mohón, nagy erfeszítéssel kül,

lemondva az mire szegénységem tozott;

Ha

szüleihez

ir

tanulni kell az embernek, gondolám,

elzárkózva a

hosszasan

—

életrl, és

,

nyugalomról

büszkeségem

is

tar-

és jelenrl,

kényszerített.

látták volna éltemet, bámultak volna,

magamat.*

nél-

s

—

én mégis

S ha e boldog hangulat, melyben tanulmányait egy ideig folytatá,

boldognak

éreztem

késbb megváltozott, s a bizodalom helyett, melylyel a jövbe tekintett, szivét csaknem kétségbeesés tölte el, e változásnak oka nem abban fekszik, mert azon áldozatoktól

s

nehézségektl

visszaijedt,

melyek nagy

feladása kivitelének útjában álltak.

Reguly meg

volt

gyzdve, hogy

vállalata

tovább foglalkozott tárgyával

ban tnt az

,

a

Mentl

hazában a legnagyobb részvéttel követtetik.

annál nagyobb alak-

Nemzetünk eredetének mely egykor egyedüli czélja volt, mint már mondám, késbb csak mint eszköz tnt fel eltte, mely által azon nagy problémák s

fel

störténetének

megfejtése

sophia

s

képzete eltt. felderítése,

lehetségessé

válik,

melyekkel

a

philo-

történelem egy ezrednél tovább foglalkozik,

nagyszer feladást, melyet magának kitzött, nemcsak tudományos, hanem nemzeti szempontból

s

e

fogta

fel.

Nemcsak hogy deríttessék, de hogy

az

emberi

störténete

föl-

tudomány legnagyobb magyar tudományosságnak

a világ a

kérdéseinek megoldását a

nem

172

REGULY ANTAL.

nemzetünk igy kivívja magának azon egy dicsséget, melyet eddig nélkülöz, hogy az emberi

köszönje

s

nem

eszmekincsét gazdagitá; ezen gondolat lelkesité

öt s

mig

feladatát ekként fogta föl,

nagy nemzeti érdek képviseljének népe jobbjainak részvéte

mig magát egy követve

tekintlieté,

addig minden fárad-

által,

—

minden nélkülözés könnynek látszott. De mintán hetek s hónapok multak s a várt segedelem helyett minden levél, melyet a hazából vett, egy-egy reményét semmisité meg, miután honfitársaitól elhagyatva, elfeledve érezé magát, s nem vigasztalhatá magát többé a gondolattal, hogy a mit szenved, azt hazájáért szenvedi, s általa segitve nagy feladatát be

ság,

fogja végezhetni,

er

akkor bizodalmával elenyészett az

A

küzdelmek s szenvedések, melyeken keresztül ment, végre megronis,

melyre szüksége

ták egészségét tett

is,

s

,

volt.

nyugoti finnek között

a

ki

utazása alatt erejét csak

lelki

nni

érezé, s

tovább szakadatlan folytatott tanulmányai fáradást

nem

ismert, lelki

s

egy évnél alatt

el-

testikép betegnek érezte

magát. „Leestem egembl", igy

ir

szüleihez:

„olyan

vagyok, mint a paradicsomból kizött, barátaim min-

den jóságukkal sem birnak megörvendeztetni. Nyugtalanság, elégedetlenség, életuntság fognak el gyak-

Majd vértódulások kínozzák szegény fejemet. Néha szinte eszméletlen állapotban heverek s nem vagyok képes összefüggn gondolkodni." Kevéssel azután, hogy e sorokat irta, Péterhofran.

ban, hová egészségének hetyreállitására a fvárosból

vonult, ideglázba esett,

s

a szeret gond,

melylyel

Balugyánszkyné férjének elhagyott honfitársát anyaként ápolá, megtarthatta egészségét.

életét,

de

nem

adhatta vissza

173

RE GUI, V ANTAL.

Mint

ember

új

kelt fel

mert hosszá, haláláig

kép

e

percztl kezddik,

gyzdés, hogy

testileg,

lelkileg,

mert azon meg-

a mit tesz, azt hazájáért teszi

bizodalma önmagához Mindjárt

beteg-ágyából;

tartott betegeskedése tulajdon-

felüdülése

akadémiánk, mely

jövben

a

s

után

eddigi

s

vele

elveszett.

hogy

érkezett a hír,

tanulmányairól beküldött

jelentését méltánylással fogadta, az egész áti költség elvállalását határozta

tár állapotja miatt segitheti

hogy ügyét nádor

t,

királynak ajánlani

fogja,

s

fensége

által

a

remény, hogy

evvel a

segedelemmel

hazai

vállalatát

ugyan el; de jelenleg a pénz200 fttal e's azon Ígérettel

csak

ve'ghez,

viheti

meg

vala semmisítve.

Ha

csak saját jövjére gondol, helyzete ez

kedvezbbé

vált.

Egy nagy tudományos

megfejtésének akarta szentelni

életét,

által

kérdés

azon kérdésnek,

melynek Körösi élt, s mely egy fél század óta csaknem mindazoknak figyelmét magára vonta, kik hazánkban a nyelvészettel s történelemmel foglalkoztak, s mely nézete szerint a magyar tudományosság els feladásai

közé

tartozik.

hogy minden nemzetnek hatalmától

,

Úgy állása

nem egyedül küls

a múlt hadi dicsségétl

kifejldésétl,

hanem

inkább

meggyzdve,

vala

azon

s

jelen anyagi

résztl

függ,

civilizatio közös munkájában vesz, s a gonhogy nemcsak a tudományért, de hazájáért, nemcsak saját, de nemzete dicsségéért fárad, szide most, midn belátá, hogy vének jól esett;

melyet a dolat,

——

vállalatát

szüleinek költségén véghez

nem

viheti,

s

hogy hazajárnak segedelmére nem támaszkodhatik, nem érezhette-e magát felmentve azon kötelezettségektl is, melyeknek személyes jólétét eddig oly szivesen feláldozá?

1

74

REGÜLT ANTAL.

Balugyánszky szágba

s

elébb

is

Most

honfitársát.

1803-ban költözött Oroszor-

magas

államszolgálatban

itt

már

kedett,

ki

,

példájának követésére inté elkeseredve

e férfiú

eljárásán, újra sürgeté tanácsait;

fensbb körökben,

tervári

állásra emel-

s

fiatal

akadémia

az

Reguly, ki a pé-

személyisége

hol

élénk

részvétet gerjesztett, hatalmas jóakarókra számolhatott,

ha államszolgálatba

St

eltt.

ezeknek

akarna,

Több

eltte.

lép,

fényes

ha tudományos

és Sjögren,

jövt

kivitelére

k

elölj árnak,

szellemdús nejének bemntatá, utazó

t

iránt,

s

tenni,

azon

ennek pártfogását a

megnyerte

,

Demidon

összeköttetésbe, ki Orosz-

országért tudományos tekintetben valami

vánván

ki

nagyherczeg

Mihály

számára

Anatol herczeggel hozta

meleg

illik,

oly bátran elre törek-

t

Az elbbi, midn magyar

nyilt

maga nem meg

pétervári akadémikus, különösen Baer

mint valóban tudós férfiakhoz

pályán, melyen

fiatal

út

biztos

is

rokonszenvvel viseltettek az idegen

szik.

látott

czéljaival felhagyni

erre a birodalom

nem

ethnographiai átvizsgálását tzte ki,

kitnt

kí-

szláv népeinek s

ezen feladást

a nagyherczegné ajánlatára Regulyra akarta bízni.

Egyszersmind Sjögren, kire a pétervári akadémia a szibériai

az

népek

czélból

e

új

átvizsgálását és osztályozását bízta,

1843-ra tervezett

utazásra

az

akadé-

miának honfitársunkat akará ajánlani, s ha a kitünmelyekben Oroszország s anyagi elnyöket, tudományos férfiai részesülnek, azon állással hasonlítjuk össze, mely hazánkban a legnagyobb tudósra vár, csakugyan tagadhatlan hogy Reguly kilátásai, tetést

,

midn tetett,

az

oroszok pártolását elfogadni kénytelenít-

sokkal fényesebbekké váltak.

Más

elkeseredve

közönyösséget

talált,

hazája

iránt,

széttépettnek

melynél nézte

csak

volna

a

175

REGULT ANTAL.

köteléket,

mely

t

alilioz

köté,

s

szolgálatát, melyet

nemzete elfogadni nem akart, örömmel ajánlta volna fel

ott,

hol érte jutalmat

s

dicsséget vívhatott.

Nem voltak semmi elítéletei Oroszország; ellen. Azok közé tartozott, kik meleg szeretettel az egész emberiség iránt a civilizatio általános haladása s

zonyos politikai formáik iránt lelkesülnek. leihez már utazása kezdetén nagy birodalom, mely, mint

között az észak missióját,

t

már elbb

ott tartózkodva,

megersité

mívelésében

t

is

irt

a

roppant határai világtörténelmi

teljesiti

bámulatra ragadta,

s

bi-

leveleibl látszik, hivé,

látott és tapasztalt,

ezen érzésben,

nem

Mint szü-

csak

s

a mit,

még inkább

ha a gondolat, hogy

tehetségeit ezentúl Oroszországnak szentelje, szivének

ennek okát nem ellenszenvben, hanem csak azon tiszta legyzhetlen szeretetben kereshetjük,

mégis

fájt,

melylyel hazája

iránt

dicsség iránt

közönyössé teve,

nemzeténél,

is

nem

viseltetett,

mely t még a ha azt nem saját

s

saját hazája szolgálatában érheti

el.

El volt határozva, hogy az utazást, melyre enynyi fáradsággal készült, megteszi, de mire elébb kesedéssel volt,

gondolt,

mi legforróbb vágyainak

az most csak egy kötelességként

tnt

fel

lel-

czélja

eltte,

melylyel a tudománynak és saját becsületének tartozik,

mi abban egykor szépnek csaknem részvét nélkül vára

de mely mindentl,

látszott,

megfosztatott

s

be azon lépések eredményeit, melyeket barátai szibériai

útjának elmozdítására az akadémiánál tettek.

—

—

mások így ir szüléihez barátsága gondoskodott rólam s mások segitik el „Igazán szólva

-

ügyemet. Lágy melegnek tartanak,

s

követségünknél

mondják: miért nem viszem dolgomat több erélylyel? ha saját hazám nem pártol, miért nem használom fel azt a részvétet, melyet itt tanúsítanak azt

176

REGULY ANTAL.

irántam? lehetnék az

több szorgoskodással már rég Szibériában

Sok

stb. stb.

igaz

van a dologban, de ezek

A

urak engem nem értenek.

keres,

ki csak

annak mindegy akárhonnan jön

az.

kenyeret

De

abból,

hogy hazámért akarok Szibériába utazni, következik-e, hogy más ország kedvéért is szivesen tehetem azt?

Ha

csak kenyeret keresek,

nem

szerezhetem-e kelle-

mesebb módon, mint Szibériában? vagy talán azt mondhatni: ha idegen pártolással viszem ki a dolgot, annál nagyobi) az elismerés, annál nagyobb érdemem? így nincs kedvem Magyarországért érdemet szerezni, és mit érne nekem az elismerés, ha azt kelez az ország gyenge lene magamnak mondanom megelégedését, örömét nyilvánítja, hogy vállalatomat idegen segedelemmel kivittem, de ön maga annak eszIgen, ha hazám szegény közlésére tehetetlen volt. kis ország volna, mely más hatalmasnak kegyelemkenyerét eszi, s az élet bajaitól nyomva, szellemi fel:

—

nem

lengzésre

alkalmatos,

—

-

akkor nem lehetne

ellene panasz; de az ország nagy és gazdag, a nép

szellemi

s

nemzeti újjászületése ragyogó korszakát

és ezt a vállalatot,

meri

,

segedelem

melynek becsét a külföld

nélkül

koldusáldozatot fogadni

E

hagyja,

s

kész

is

tlem

éli.

elis-

ily

el."

s megörömöt, melylyel könnységet, st magvarázzák a azon biztos és sokkal fényesebb kilátásról, hogy utazását a pétervári akadémia kiküldetésébl teszi meg, lemondott, mihelyt hirét vette, hogy akadémiánk gr. Széchenyi elnöklete alatt 1842-iki nagy ülésében

sorok tisztán fejezik ki Reguly érzéseit

ügyét újra felvéve,

utazásának költségére valamivel

nagyobb segedelmet

rendelt.

„Levelök natkozólag

—

-

igy

ir

az errl vett tudósításra vo-

levelök új életet öntött belém.

Egész

177

REGULY ANTAL.

mozgásban van, alig tudom gondolataimat rendezni. Most tehát az akadémiának egy varázs ütése által, orosz utazó candidatusból magyar utazóvá vagyok átvarázsolva. Hála istennek, hogy már csakugyan mint magyar utazhatok és ismét szorosabban vagyok hazámhoz csatolva. A szív élénkebben dobog,

valóm

a lelkesede's mélyebb és hatalmasabb,

ha

mint ha ettl megvetve,

dolgoz] íatunk,

a

ösztönünk kielégítésére, mint külföld zsoldosa zel

járjuk utunkat.

nak

Nem

nekem

de

otthon,

hazáért

csak fél

saját

tz-

tudom, hogyan gondolkoz-

eleinte,

doffal folyt az értekezdés,

különösen míg Demi-

mert az

itteni

akadémikusok

ajánlata kétségkívül megtisztel volt, lealázónak tet-

egy

szett

kellé

,

megoldásáért

s

magyarok kipuhatolhassák a

kérdés

hogy a nagyherczegnénél mondaniok: eszközölje fenséged, hogy a

idegeneknek koldulni azt

nemzeti

fontos

ily

s

rokonaikat! pártolja azt

embert!"

fiatal

Ki

olvashatja e sorokat meghatás nélkül, fó'kép ha

eszébe jut,

hogy a mi

magát Reguly oly bolazon tudósításban állt, hogy az akaáltal

dognak érezé, démia 1000 forint segedelmet, ezt is két részletben s ha majd a pénztár állapotja engedi, rendelt számára, azaz oly összeget, mely ha kezéhez jön is, azon adósságok letisztázására sem lenne elégséges, melyekbe a szárazföld leo-dráirább fvárosában töltött hosszú id' alatt merült, s ha annyi tapasztalások után alig foghatjuk

meg

melylyel

csalódását,

nem

osztaná a fájdalmat,

mindent nyugodtabban meggondolva azon

meggyzdésre vállalata

ki

hogy az akadémia által nagyobb részvét helyzetére gyakorolta, hogy határozatát/d. mely-

kellé jutnia,

iránt mutatott

csak azon hatást

lyel Sjögren ajánlatát elfogadta,

azon kilátást

is,


hogy

ázsiai

visszalépvén, utazáséit

a

most

pétervári 12

1

78

REGULY ANTAL.

akadémia,

segedelmével

teheti,

elzárva látta

maga

eltt.

Reguly

Ha jobban

eljárása kétségenkivül

nem

ismeri az embereket, tudhatta,

vala ildomos.

hogy

az esz-

méknek hatása nem annyira szépségüktl s nagyszerségüktl, mint azon módtól függ, melylyel irántok lelkesítni tudjuk

s

nem kellett volna visszautasithogy vállalatát hírlapi czik-

nia barátainak azon tanácsát,

kek

által a közönséggel

akadémiánk

megkedveltesse; hajobban ismeri

helyzetét, sejdíthette volna,

rendelkezik oly forrásokkal,

nak ismert jött

vállalatot

kedvezbb

hírekre

közönséget

a,

hogy

az általa

kellleg segíthesse,

nem

kellett

hogy s

is

az

nem

fontos-

a hazából

volna visszautasit-

nia azon biztosabb támaszt, melyre a pétervári aka-

démiától csaknem biztosan számolhatott, de ezen hibák

Reguly egyéniségének legnemesebb s azon tulajdonaiban gyökeredztek, melyek t e pályára vezették. Nagyot, az optimismusnak egy bizonyos adaga nélkül véghez vinni nem lehet. A remény azon er, mely által haladunk, s ha Reguly azok közé tartozik, kik mindig helyesen számítva, minden lépésre csak akkor határozzák el magukat, midn annak sikerérl nyugodt megfontolás után meggyzdtek, oly nagyszer feladást bizonyosan soha nem tzött volna ki magának. Reguly most sem mondott még le minden reményrl, s miután az akadémia határozatából meggyzdött, hogy vállalata részvétre talált, levelekben kérte barátait, hogy a pétervári viszonyainak rendezésére szükséges pénzt a hazának egyes tehetsb fiainál kölcsönképen szerezzék meg, hogy legalább azon segedelmet, mely neki az akadémiától egészen átázására fordíthassa. is

siker

nélkül

maradtak

s

igértetett,

De miután ezen

levelei

végre ez utolsó kilátás,

179

REGULY ANTAL.

melyre reményeit

hogy

vévé,

liirt

nádor

léséré

eltnt

alapitá,

magán

s

a királyi segély,

úton azon

melynek kieszkoz300

fensége közbenjárását felajánlá,

váltó forintban

fog állani,

6'

végre kétségbeesve

mondott a hasztalan küzdelemrl

hogy

elhatárzá,

s

le-

hazájába visszatér.

Ki egy magas czélt tíízve ki magának évekig élt, ki minden törekvéseit ennek elérésére irányozá, minden reményeit abba helyezte, minden örömét abban találta, ki e czélnak mindent feláldozott s végre azon meggyzdéshez jut, hogy törekcsak ennek

nem

haszontalanok,

vései

mivel e czél elérhetetlen.

vagy nem méltó fáradozásaira, hanem mert a haza,

méhnek

dicsségéért

,

az egyes

nem tud

lelkesedni saját

nagysága

kezét elvonja, tül

— e

s

fel

e

gedt azon

ers

fel

nem

talált,

lelke leroskadott volna,

részvét

midn

s

én

szólt

s

barátság

ezekrl,

azon napok emlékét,

nem

rosznl teljesíteném

ha a csügfel,

melyet

nemes

férfiai-

tartja

távol hónától, ez idegen ország egyes nál

maga, bár

szenvedésekre.

nyilt s közlékeny, soha

alatt

melyek között

a kínokat,

csak egyes levelek tárták

melyek

tle segéd-

határozathoz jutott.

Boritsunk fátyolt

mennyire

iránt s

magát,

csak ki hasonló helyzeten keresz-

ment, az foghatja

Reguly végre

feláldozá

feladásomat,

ha

kedves társunk emlékét körünkben felidézem,

ezekrl megfeledkezném. Nincs szebb

s

emelbb

érzés,

mint azon közös-

ségnek öntudata, melyben azok, kik a

küzd

s

tola-

kodó tömegbl kiemelkedve, életöket a tudománynak szentelik, egymással állanak, s e közösség, mely a

tudomány sággá

fórfiait

fzi egybe,

az

egész

világon egy

soha és sehol

nem

dicsó' társa-

bizonyult be 12*

REGULY ANTAL.

180

részvétben, melyet Reguly a nagy tudósainál talált. A kis, de dics körnek, melylyel p éter vári tartózkodása alatt tudományos érintkezésbe jött, köszöné ö életének ezen legnehezebb idszakában nemcsak anyagi fentartását, de mi ennél fontosabb, azt, hogy ön erejéhez való bizalma, egy szebb jövnek reménye

szebben,

mint

azon

pétervári akadémia

nehéz küzdelmei között

Ok

nem

vesztek

el.

tartották fel társunkat, talán az életnek, de

bizonyosan a tudománynak, melyrl biztatásuk nélkül elkeseredve lemondott volna.

Fkép nünk

s

,

Baer

kinek

az,

nem

valóban

e

részben legtöbbet köszö-

me-

olvashatjuk a leveleket,

nagy tudós részint Regulyhoz, részint az ügyében irt, a nélkül, hogy szeretettel ne telnénk el azon férfiú iránt, kit a tudomány körében, mint s ki itt mint a a legkitnbbek egyikét tiszteltünk legjobb s legnemesebb emberek egyike tnik fel.

lyeket e

,

az,

—

kinek meleg részvéte társunkat a vég elcsüg-

gedéstl megoltalmazá,

,

ki

midn

Reguly

elkesere-

désében arra határozta magát, hogy hazájába visszatér,

eszébe

juttatta,

mieltt terveinek

gúny tárgyává

kivitelét

teheti

részvétlenséget,

hogy ha most legalább

magát,

melyet

s

tér

vissza,

megkisérté

igazolni fogja

hazájában

tapasztalt,

— —

azon s

ki

végre a kölcsönt, melyet Reguly haza utazására tle kért,

megtagadta,

egyszersmind

készséggel

ajánlá

hogy az Uraira utazva, egy ideig a vogulok között mulathasson, s itt teend tanulmányai által a világnak s hazájának megmutathassa,

segedelmét arra,

mit várhattak volna tle, ha gatják.

t

törekvéseiben támo-

REÜLY

tett

ANTAL.

1

S

1

Reguly követte tanácsait, elfogadta ;i nemesen ajánlatot s a nappal, melyen elhagyva Pétervárt, útjára indult,

uráli

életében

egy

új

szak kezddik,

legnehezebb, de legdiesbb idszaka életének, mely

mint a finn nyelvcsalád egyik els kutatója, tudomány körében állandó nevet szerzett s érdemessé tette magát mindazoknak tiszteletére, kik a legnemesebb lelkesedést és férfias erélyt méltányolni alatt,

;i

képesek.

Soha nagyszer tudományos vállalat kevésbbé kedvez, st oly körülmények alatt nem kezdetett meg, melyek annak sikerülésére kevesebb kilátást nyújtottak.

Tudományos intézeteink, hol tanulmányait végzé, fkép akkori idben, épen azon ismeretek megszerzésére,

melyeket vállalata igényelt, úgyszólván, semmi

tudományos eszközöket nem nyújtottak. maga mint már emlitém a szorosan nyelvészeti tanul-

—

—

mányokhoz nem a két év,

érzett

soha különös vonzalmat,

melyet Pétervárott

töltött,

még azon

s

eset-

ben, ha kizárólag a nyelvészettel foglalkozott volna,

nem

volt

elég,

igy bátran

mikor

hogy

t

szaktudóssá képezze ki

elmondhatjuk, hogy Reguly akkor

uráli utazására indult,

nem

s is,

haladt philologiai

tanulmányaiban annyira, mint feladata kivánta volna.

Ugyanezt mondhatjuk geographiai esmereteirl is, s ha ehhez tekintetbe veszszük, hogy összes vagyona néhány száz rubelbl állt, mely összeget Baer barátsága útjára ellegezett, s hogy a szokatlan orosz melvben nélkülözések között több évet töltött, szakadatlan tanulmányai s a lelki küzdelmek, melyeégalj,

ken keresztül ment, egészségét megingaták, termé-

hogy a bátorság, melylyel oetober kezdetén útnak indult, hogy az Ural bérezeit

szetesnek fogjuk találni,

REGDLY ANTAL.

182

és Szibéria sivatagjait kikutassa,

fáradozásainak

de

ragadott,

mindenkit bámulatra sikerére

nem

nézve

nagy reményeket, s mégis, ha most visszatekintünk, átlátjuk, hogy mindezen körülmények, melyek vállalatának látszólag útjában álltak, annak sikerére kedvezleg hatottak. ébreszthetett

Kétségkívül oly tudós, ki a nyelvészet körében tett

minden ujabb

rendelkezik,

eszközeivel

összes

s

a

tudomány

tisztán

a

philologia

ismer

felfedezést

érdekében többet tehetett volna;

ily tudós talán ke-

meg

vesebb fáradsággal szerezte volna nyelvkincsét,

le,

mint

s

több

lításából

,

a

különböz

finn nyelvek összehason-

s

helyesebb

szabályokat vont volna

ki az osztyák, a vogul és csuvasz

tanulása között

önmaga vonta

fáradsággal fedezve

—

tudtak.

midn

szabályait,

le

a mit

azt,

hosszú

mások már

s

egyes helyek geographiai fek-

biztosabban határozta volna meg, mint

,

ki

astronomiai mérések nélkül egy nagy tarto-

mánynak lett is

néha

fel

nyelvek

Gyakorlott geograph az Ural egyes csú-

csainak magasságát, vését

a vogul nép

térképét elkészité, bámulatos tapintata mel-

az egyes

vésére nézve

helyek

itt-ott

szélességi

s

hosszúsági fek-

néhány mértfölddel

hibázott.

megengedem, hogy a kiképzett archaeolog a csúd

mokban

S

hal-

talán több oly érdekes felfedezést tett volna,

—

mely az o figyelmét elkerülte. De hogy azon ki a vogul népnek egész szókincsét egy ember ,

összegyjti

s

a többi finn

nyelvek megismertetésére

is

ugyanakkor egyszersmind a geographiának a legnagyobb szolgálatot tegye, hogy a népek jelen állapotait tanulmányozva egyenl' érdekkel viseltessék multjok iránt, melyeknek gyjtését fó'kép philologiai s dalaikból, szempontból a legnagyobb lelkiismeretességgel foly-

roppant

tudományos

anyagot

szerez,

KEGULY ANTAL.

egyes

az

tatja,

183

népek mythologiáját

egykori,

s

—

a

különböz helyzetket nem mondom, tisztába hozza de azoknak felderítésére az els lépéseket tegye, az csak épen azon sokoldalúság, azon speculativ általánosságok után törekv

mostaniaktól egészen

—

mely Reguly szellemét jellemzé, s nem engedte, hogy tanulmányai a tudomány bármily ágában kimeritk legyenek. Só't tagadhatlan hogy még azon sanyarú s látszólag reménytelen körülmények is, melyek között utazását megkezdé annak végeredményeire csak kedvez' irány

volt lehetséges,

által

,

,

hatást gyakoroltak.

Reguly meggyzdése szerint a nyelvrokonság egy maga, bármennyire haladjunk annak ismeretében, a népek rokonságát még nem bizonyítja be.

Épen mert

a nyelv a népek szellemi

sének közvetlen befolyása

alatt áll,

kifejldé-

mert benne, mint

minden lépés nyomot hagy; semmi mozgékonyabb s csak azon változásokat kell tekintenünk, melyek Európa mvelt országaiban, úgyszólván, szemünk eltt a nép által használt nyelvre nézve történtek, hogy meggyzdjünk miként a nyelvrokonság a fajrokonságot lega tengerpart homokján,

azért nincs

,

feljebb gyaníttatja, de

nem

bizonyítja be.

Miután Németországban oly tartományok, melyek pár század eltt szlávok lag

románból váltak: ki

lakattak,

most kizáró-

s hazánkban számos példát hogy egész helységek szláv vagy magyarokká, s magyarokból szlávokká vonhatja kétségbe, hogy ez a míveltség

németül

hozhatunk

által

szólnak,

'

fel,

alantabb fokán álló népeknél

még

többször történt,

hol az egyes törzs, idegenektl meghódítva, nehézség

nélkül felveszi annak nemcsak egyes szavait, de nyelvét,

csak egyes sajátságokat tartva

meg néha

saját

184

REGULY ANTAL.

nyelvébl, melyek mint tájszólások maradnak fel, s a nyelv szabályaiból ki nem magyarázható sajátságaik

s

hogy

itt

egy

nemzetiségnek romjain

jár.

a nyelvbúvárt figyelmessé teszik,

által

idegen elenyészett nyelv

Csak ha a rokonság a nyelven kivl, .mely arra figyelmeztetünk, fel,

más tények

által

által

világosíttatik

csak ha a népek phisikai typusa és szellemi haj-

lamai, melyek a nyelvnél állandóbbak, a philologia

támogatják

észrevételeit

nem

ellentétben sággal,

s

állnak,

a

történet

soha szobatudósok

akkor szólhatunk némi biztos-

nem fog. ismerjük, nem elég,

által tisztába hozatni

hogy multjokat

elég,

azzal

adatai

melyért a népek eredetének kérdése

ez oka,

Nem

s

hogy sirhalmaikat hányjuk

fel,

s

mindent tudjunk,

mit régi írók a scythák, párthusok és túrán népeirl följegyeztek.

E

Az, hogy az

él

tanulmányokon kivl még más

igy intuitio

szerezzünk

soha sem oszlathatja

fkép

kormány

lom pártfogása

—S

Eeguly, ki utazásában

küldöttje

kényelemmel

ha mint

és a hata-

alatt utazza be a vogulok földjét?

megfosztva a bizalomtól, melylyel

de épen ezért

közelitett s eltte kitárta azt, mit a

nép hozzá lölt

el.

elérhette volna-e czélját,

ezt keresé,

az orosz

költészetét, hittanát, s

magunknak bizonyosmire nézve a tudomány kételyeinket

által

ságot az iránt,

hogy

nemzettel érintkezésbe jöjjünk,

ajkairól halljuk hagyományait,

oroszok

kell.

s

még

e

gy-

inkább gylölt hittéritik eltt

szorgosan titkolni szokott.

Reguly szenvedések,

nem

„Az

ezt,

és

azért

e

sem azon anyagi

melyekkel az utazás e zordon éghajlat

sem elhagyó ttsága

alatt jár,

ságát

érezé

lelki erejét,

st

vidor-

törhetek meg.

vidéken divatozó életmódot bárkinek, kit

csupán szükségesség vagy kötelesség vet oda, trni

REGULY ANTAL.

—

nehéz volna"

sunkhoz

igy

ir

Tokly Ferencz

egyik

intézett

185

levelében.

—

tudós

»Egy

brén

jurta zugában meghúzódni, iramszarvas

tár-

füstös hálni,

vízben ftt vagy szárított halat enni, só és kenyér nélkül

folyvást,

nélkül,

változás

s

oly

feltételek,

melyek finomabb szokásainkkal ellenkeznek, st rövid elviselhetetlenek lesznek. Csak oly ember, kit valamely eszme iránti lelkesedés vezérlett oda, kinek ez új világ, mely sok évi óhajtásainak czélja volt,

idn

szükségek

szellemi

ember

gazdag

csak

oly

mely

ott körülveszi, s érezhet

felejtheti

nyújthassa:

kielégítését el

azon anyagi Ínséget, megelégedést,

st

bol-

dogságot."

Soha

nem

talán

egyéniség,

élt

ki

tulajdonokat, melyek utazóban szükségesek,

mindazon nagyobb

mértékben egyesitette volna magában, mint

Ha

.

naplóján átmegyünk, melyet, fájdalom, csak

els utazása alatt vezetett kell pontossággal, minden lapon a legérdekesebb észrevételeket találjuk. A nép jelleme és szokásai, a nyugati finnek között tett

szellemi s testi egyénisége, az éghajlatnak befolyása

az erkölcsökre,

s

ezeknek hatása állapotjaikra, figyel-

mét semmi nem kerülte

ki.

Az országok geogra-

növény vagy állat, melyet talált, a népeknek múltja, melynek nyomait hagyományaikban és dalaikban kereste föl s az egyes családok élete, az él nyelv s rég eltnt nemzedékek sírhalmai: nem volt semmi oly csekély, mi t nem phiai fekvése,

s

az egyes

érdeklé, s mit azon finomsággal, melylyel a legapróbb

részletek

észlelésére

bírt,

nem tanulmányozott,

semmi oly nagy, mi figyelmét kizárólag bámulhatjuk-e, ha tiszta

öntudatához

gyakorolhatá

,

, ,

ki ezen tehetségeinek s

azokat

lekötheté

és s

most jutott

egész kiterjedésükben

magát ezen utazása

alatt jól érezé,

s

180

REGULY ANTAL.

gyenge egészségével oly fáradságot s nélkülözéseket birt el, melyek alatt a legersebb organisnms leroskadott volna.

Ezen egész utazása

—

mint többször monda,

alatt,

megelégedett, emeltebb hangulatban érzé magát.

Minden nap uj tények fedezésére adott alkalmat, minden ily tény meggyzdése szerint közelebb liozá ö't

czéljálioz.

—

Mint a bányász, ki eltt a gyenge

arany-ér, melyet gyanítva munkájához fogott, min-

dig gazdagabbnak mutatkozik, mint az ntas, ki

minden

kilátása

dolgozik

nem

s

halad,

s

érzi fáradságát:

nem

.

hasztalan fárad.

mint homályos sejtelem

meggyzdéssé

pasztalásai

s

ilyen vala

Érezé, tudta, hogy lelkében egykor

el ott

nagyszerbbé válik, tudva, hogy czéljálioz közelit,

lépéssel tágul

emelték,

élt,

mirl

— Mi azt ta-

egykor

ábrándozott, azt most száz ténynyel igazolhatá.

Eddig a magyar

s

népek rokonsága mellett

finn

csak a nyelvrokonság hozatott

fel.

Valamennyien

ta-

pasztaltuk az ellenszenvet, melylyel ez állítás hazánk-

ban fogadtatott, hogy a magyar

Az id nem

eredet. a ki e

tudományos

nép közös

finn

s

fekszik távol

tétellel fellépett,

tlünk, midn, csaknem hazafi-

ságtalansággal vádoltatott. Mintha a történelem

bizonyitaná be

most magasan

világosan, áll,

hogy minden nép, mely

csak sok nemzedék fáradozásai és

századokig tartó küzdelem után érte

nemzetek resni

is

nem

seiknek nagy

nemességöknek

ha a magyar, kinek

jelét,

s

s

el

jelen állását;

tetteikben

szokták ke-

valóban nem bámulható,

történetét a

monda

Etele né-

peivel kötötte össze, a rokonságot visszautasította oly

népekkel, melyek létöknek a történelemben oly kevés nyomait hagyták, mint a finnek. Mit a byzanti s

nyngoti irók a magyar néprl,

midn Európa

szin-

REGULY

helyén megjelent, attól,

AKTÁI..

1,^7

feljegyeztek,

annyira különbözik

mit Lapponia jelen lakóiról

tudunk,

azokról az éghajlat viszonyainál fogva

múltban

is

a,

hogy Sajnovics

feltehetünk,

st mit

legtávolabb

már

állítása

midn hires értekezése „Demonstratio idioma Hungarorum et Lapponum idem esse" megjelent, nemcsak a

a túlzás miatt

melylyel az fellépett,

is,

közönségnél, de

még

is

kevés pár-

a tudós külföld mindig inkább

tolót találhatott s

mely a

véleménye,

terjed'

tudósaink között

magyar-finn

el-

rokonság

mellett nyilatkozott, sokak által csak azon rósz akarat s

kajánság jelenek

tekintetett,

dainknál néha tapasztalnunk

melyet

fkép

szomszé-

kell.

—

Maga Reguly mint nékem többször monda még a nyugoti finnek között tett utazása után sem volt egészen meggyzdve, s ha a nyelv rokonsága iránt kételyei nem lehettek is, a fajrokonságra nézve feltárta azokat. Az ázsiai finnek, fkép a vo-

-—

gulok között

szerzett

tapasztalásai

eloszlatták e ké-

telyeket.

Mióta Vszevolodo-BlagodackibanaSzoszva és

Jvdel

sai

által

vizei

között,

elzárva, a

Európától az Ural

vogulokkal megismerkedett

követjének, a vogul Baktyár kíséretében e nép

havas

hív

nagy

tartományának szétszórt lakosaival érintkezésbe lépett, kételyei megszntek. — „E népnek rokonsága a magyarral (mint Báerhez már e helyrl intézett levelé-

ben

írja)

részint

minden kétségen

már

azon, részint

felül áll" s a

késbbi

mód, melylyel

leveleiben a vogu-

hogy nem az utas kíváncsisága, vagy tudományos érdek, hanem a legmélyebb rokonérzet az, mi t e néphez köti, „mely az idegennek talán kellemetlen formák alatt emberiebb s romlatlanabb természetnek nyomait viseli magán, mint lokról szól, mutatja,

188

REGULY ANTAL.

s ha a munkát lealázónak tekintve nem ha oroszok között van a félénkség- sziliéig tartózkodó, azért önbecsének érzetét nem veszté el, s

sok más nép

dolgozik,

s

büszke szabadságára, cserélne

melyet azoknak jólétével nem

kik a czárnak pénzt

fel,

s

munkát adóznak."

Reguly, kinek általán véve legbecsesebb donai közé tartozott, hogy magát saját eszméi

nem

elragadtatni

engedé,

s

tulajáltal

lelkesedése között mindig

itt is soha nem ment annyira, magyar s vogul nemzet ugyanazonosságát állította volna. De hogy a magyar nemzet a középázsiai népcsaládnak tagja, s hogy azon nyelvek közül, melyeket ural-altajiaknak nevezünk, a magyar

megtartá józanságát,

hogy

a

nyelv csakugyan a finn hez s

áll

s

jelesen

legközelebb, arról teljesen

a vogul nyelvek-

meg

volt

gyzdve,

melyben e népeket jelenleg találjuk, s mit elddeinkrl letelepedésök korszaká-

az állapot,

mely

attól,

ban tudunk, annyira különbözik, nem ingathatá meg t ezen meggyzdésében, nemcsak azért, mert a zordon éghajlat, s a társadalmi viszonyok, melyek mértföldnyi területen csak 6000 emott, hol 3780 ber e

él,

szükségkép támadnak, eléggé megmagyarázzák

népek jelen

jel

arra mutat,

dorlottak

vagy

helyzetét,

hogy

hanem

azért

is,

mert számos

azok jelen lakhelyeikre beván-

szorittattak.

Ilyenek a helyek nevei,

melyek nem azon nyelvhez tartoznak, melyen a nép szól ilyenek a vogulok között divatozó lóáldozatok hogy egykori hazája déls e népek általános hite, nyugotra fekszik s ilyenek fkép az osztyák nép régi költészetének maradványai, melyek mind arra mutatnak, hogy e vidékek lakói egykor egészen más ,

viszonyok között

éltek.

Mert miként magyarázhat-

nék meg magunknak máskép: „hogy a legmagasabb északnak e népe, melynek már életmódjánál fogva

1S9

RKGULY ANTAL.

is

egészen más szellemi irányúnak kellene lenni, beszéli

lelkesedéssel

hs

seinek

el

tetteit,

ségek,

úgymint szirjénekkel

megéne-

küls

kelve bajnokait, kik részint mint istenek

In"

ellen-

és szamojédokkal, részint

mint fejedelmek testvéreikkel

szomszédaikkal küz-

és

döttek."

S ezen meggyzdéssel mennyi új s nagyszer kilátás nyilt tudományos vizsgálódásainak, épen azon

mely eltte legtöbb érdekkel bírt. „Eddig mint Reguly egyik, még Pétervárkeveset gondolkodtunk irt levelében megjegyzi

téren,

—

ról

-

arról,

veltség

—

mily különböz szláv, byzanti, olasz

magvai azok, melyek

ségünket és

socialis

azon elemek

s

jelen

magyar

mí-

stb.

mívelt-

formáinkat elhozták, de melyek

azon szülföld,

melybl

ezen vidéki

vetmagok mostani gyümölcsös formáikra fejldtek, s mi tehát a valódi eredeti magyar, arról eddig csak nem is álmodozhattunk, mivel tudományos állásunk szerint az mind fogalmunk jon ha a magyar

s

népek

finn

felett volt", s

fajbeli

va-

rokonsága, ha

minden kétségen felül helyeztetett, nem birjuk-e akkor mind ezen eddig látkörünkön

közös

eredetük

kivül helyezett ismereteknek biztos kulcsát?

Reguly nézete

szerint

kifejldésének hiv tükre.

a nyelv a

nép szellemi

Valamint az egyes nyelv

szókincse a nép ismereteinek körét jelöli

ki,

s

a leg-

nagyobb biztossággal mondhatjuk, hogy azon tárgy vagy fogalom, melyre valamely nyelvben szó találtatik akkor, midn az használtatott, már a nép ismeretköréhez tartozott:

úgy a nyelv grammatikája a nép

észjárását mutatja

fel,

s

ki

valamely nyelv kifejldé-

sének történetét ismeri, tökéletesen ismeri a nép lemi kifejldését a vogul

s

is,

a távol

meky

azzal

él.

szel-

Minthogy pedig

északon lakó azon finn törzsek,

190

REGÜLY ANTAL.

melyekre a kereszténység

eddig

csak kevés hatást

gyakorolt, szellemi kifejldésükben

állapotukban egy

s

ezred óta alig változhattak, ezeknek rése

nem egy

némi biztossággal polgárisodásunk

honfoglalás

a

mi

Ítélhetünk?

történetére

által e történet általános

megisme-

melynek világánál seink

szövétnek-e,

kifejldésérl,

szellemi

teljes

korszakában,

nemcsak

világot

új

vet,

emberi szempontból

egész

mi

de

fon-

is

tossá válik.

Azon nemzetek, melyek

mán

a sémi vagy indo-ger-

valamennyien a míveltség

családhoz tartoznak,

különböz, de már magasabb fokain állnak; Amerika s

s

Afrika

s

is

s

míveletlen állapotjukban

vagy csak szorosabban

de az ural-altaji,

ismerjük,

véve

lakóit csak

a finn

családhoz tartozó népek a míveltség

polgárisodás legkülönbözbb fokait foglalják

Mig

e

nagy törzsnek egyes ágai még

lászatból

s

vadászatból élnek,

jelenleg

el.

is

—

ha-

az Urálon, mint pásztor

s

népek barangolnak köri, addig mások mint szántóvetk mívelik földjeiket,

s

mint városok lakói a polgárisodás

magasabb fokára emelkedtek. tökéletes

min

természeti állapot

Amerika vad a korlátlan uralomig, mely az

korlátlanságától,

népei között létezik,

orosz birodalom

—A

különböz

csak

népeit összetartja,

st

az

alkotmányos szabadságig, melyet a magyar nép akkor

mikor Reguly utazott, még élvezett, a míveltség minden fokait, a polgári szerkezet legkülönbözbb formáit találjuk itt azon egy népfajnál. Mi másoknál ezredek alatt fejldött, mit a sémi vagy indo-germán

—

népeknél keresnünk

kell,

az

itt

mányos kutatások bizonytalan lóságban

áll

elttünk,

s

nem

egyszerre, világánál,

nem

tudo-

hanem

va-

ez-e az egydüli kulcs,

melynek segedelmével az egész emberi nem kifejldésének nagy titkához juthatunk?

EEGÜLI ANTAL.

—

Keguly átázása alatt

mint a

irt

az

állt

nyugoti finnek

leveleibl bitjük

Egy

toskodott e gondolattal. czélként

191

lelke

eltt,

—

mely

Most

eltte

e czél

tett

évekig foglalat

távol, talán

elérhetetlen

magához

ó't

melyre gondolva minden bajai között lelkesedett.

között

ríj

állt, tisztán,

inté,

törekvésre

egész nagy-

ságában, kezében tartá az eszközöket, melyek annak elérésére kivántattak, s bámulhatjuk-e, ha felejtve minden egyebet, csaknem ember feletti erélylyel haladott feléje,

s

Szibéria pusztáin a Pelim

Tapszija

s

mocsarai, vagy az Ural sziklabérczei között megelégedettnek,

st boldognak

érezé magát, felejtve a ter-

melyet viselt s csak azt tudva, hogy a tudomány gazdag kincsét hozza magával.

het,

Nem s

a Volga mellett

— Elfoglalva

utazásai

tett

munka, melyben

a

folytatá;

útain.

nyelvé-

Reguly az Urálon, Szibériában

dolgozatokkal,

szeti

t

követhetjük

alatt

rítazási

nem

naplóját

tapasztalatait a

nagyobb közönséggel megismertetni akarta, nem is s igy számos jegyzetein kivl, melyek

kezdetett meg, e

tárgyra vonatkozólag philologiai dolgozatai között

szétszórva

reánk:

a gazdag tudományos anyagot,

melyet

s

letett

s

melyet az Akadémia kézirat-

irományai

látjuk azon földabroszt,

társaság

foglalnak

magokban,

ha

melyet a pétervári geogra-

felszólítására

kidolgozott,

s

mely a

— 89

fokai

elterjed terület részletes leirását adja,

felje-

szélesség 58

között

maradtak

levelei

melyet

utazása alatt gyüjött,

phiai

egyes

de ha a roppant területet tekintjük,

beutazott,

tárában

csak

találhatók,

— 70,

a keleti hosszúság

72

gyezve több mint ötszáz helyiséget, ezeknek egymástól

távolságát,

a

külön

népiségek,

a

földmívelés,

marhatenyésztés és erdségek határvonalait, az Ural

minden ágainak irányát az egyes kúpok elnevezésé-

192

REGULY ANTAL.

vei,

a nagyobb

s

kisebb folyók

s

s

hegyi vizek me-

ha meggondoljuk, hogy Reguly a tudomány gazdag anyagát maga gyjtötte, nem buzdítva senki

netét, s e

törekvéseiben

által

külözve

még

nem

,

:

tokra határozta

mások

nél-

s

melye-

is,

elkerülhetetlenek-

akkor valóban bátran elmondhatjuk,

hogy kevés ember élt, ki domány iránti szeretetbl ki ily

által

azon tudományos eszközöket

ket geographiai méréseknél

nek tartanak

senki

segítve

tiszta

lelkesedésbl

a tu-

s

az övéhez hasonló áldoza-

magát, s hogy alig találunk egyet,

el

nehézségek között,

s

annyira elhagyatva, ha-

sonló eredményeket mutathatna

fel.

Reguly bevégzé feladatának nehezebb

A

részét.

pillanatában elhatározott

mit az

ifjú lelkesedése

kivitte

minden akadály, minden nehézségek daczára,

,

azt

ha meggondolatlan volt az Ígéret melyet a stokholmi könyvtárban Arvindsonnak adott, hogy életét vagy a finn-magyar kérdés megfejtésére szenteli legalább az adatokat, melyek annak tisztába hozására dicsén beváltotta szavát. szükségesek, megszerzi, s

,

,

Bejárta

melyen

a roppant földterületet,

népek

e

a

világtól felejtve laknak, Szibéria pusztáin és az Ural

csúcsai ágait,

nagy törzsnek egyes mig a permi finnek kivételével egy sem maradt, között

keresve

mely között nem ne

és

Tanulmányozta nyelvüket, szoká-

életnézetüket,

vaival éljek

a

melyet személyes érintkezésbl

élt,

ismert volna.

saikat,

fel

— nyugat

„hol

ott,

felé az

—

no gy saját sza-

Ural sziklafalak, éjszak

délnek ingoványos lakatlan vidékek

által

minden

idegen befolyástól védve e népek régi eredetiségük-

ben megmaradtak,

s

napjaik korlátlanul, könnyen

bels nyomás nélkül folynak hez való hív ragaszkodás csésen

fentartotta

,"

s

a,

ott,

le,

s

az

sök

s

erkölcsei-

régi élet formáit szeren-

„hol

a vadak

és

halak

REGULT ANTAL.

megfogyatkozása a lakosokat vadász elhagyására

és szántás

és halász

vetésre kényszeríti,

öntudatába mind mélyebb

s

életük

inig- a

nép

mélyebben beható keresz-

tyén tan minden egyes emberben küzdést támaszt az

apák régi pogány nézeteivel, vesztett,

s

s

az ekképen

irányt

megingatott ember kebele minden idegen

áll, s a számos telepei által elnyomuló orosz elem az újra alakuló életre mindinSzorgalommal összekább rányomja bélyegét."

befolyásnak tárva

—

és hagyományait, pontosan minden egyes dalt, melyet e népek között leirva járva, majd magános jurtákban vagy pásztorállomásokon, majd vallásos szertartásaiknál vagy ünnepeiken hallott, s melyek közül sok bizonyosan már eddig is az énekessel együtt eltnt. Soha európai ily primitív népek szokásaiba ugy még bele nem élte magát; soha oly férfiú, ki a mveldés magaslatain áll, a természet gyermekének fogalmait s egész

gyüjté a nép mondáit

életnézetét ily egészen megérteni s áthatni képes volt; hisz csak azt ismerhetjük

szeretni

mig más tudományos érdek

tudunk,

között jár,

s

Egy maradt

hez

,

s

s

saját

visszatérve kedveseinek tzhelyé-

áldozattal kiérdemelt

,

melyet annyi

,

s

ségérl azon tapasztalása

iránt,

által

s

melyet annál

m,

gondolatában már készen

Emlékbeszédek.

bennök

hogy a gazdag anyagot, feldolgozva, a tudomány köz-

tában volt a nyelv természete Eötvös.

ó'

de azért

biztosabban várt, mert hiszen a nagy azt megszerzi,

népek

ki

vezérel,

a hazában élvezze a dicsséget

fáradsággal

oly

tudóst,

hátra: az,

melyet magával hozott, birtokává tegye,

a mit

nem kevésbbé hozzá melynek maga is gyermeke vala.

és elsatnyult,

tartozó ágait látta,

nem

teljesen,

azon nagy törzsnek egyes

nemzetének rokonait,

gyenge

meg

mely neki

állt.

— „Tisz-

elveinek helyes-

gyzdött meg. hogy 13

194

REGULY ANTAL.

a természettl elvont rendszere volgai

finnek

hónap sen

s

alatt

között

tett

fonalán

utazása

mint a

—

alatt irja

annyit birt tenni, mint

ily teljességben félévig alig,"

tisztán állott, azt miért ne

—

,

helye-

azelö'tt ily s

mondhatná

két

mi eltte oly el,

irányt

áj

nemcsak a philologiának, de mindazon melyek az emberi nem szellemi kifejldését illetik? Egyes munkái, melyek eladva ez

által

fontos vizsgálódásoknak,

méletének bizonyítványául valának szolgálandók

,

a

vogul, osztyák, csuvasz, cseremisz és mordvin nyel-

vek szótárai

és nyelvtanai,

mint

az utolsó kidolgozást várták.

a roppant épület

felrakására

csak

hivé,

még

Minden anyag, mely szükséges

birtokában

,

van, elkészítette tervét, ismeri minden részletét, csak össze

állitania,

kell

nagyszersége eltt, ki neki a

fiára,

hogy a a haza

s

bámulva

világ

büszkeséggel

tudományok mezején

is

ily

álljon

nézzen dicssé-

get szerzett.

Nem

ismertem senkit, ki a dicsség élvezetére

fogékonyabb vala; honszeretetén kivül

volt szi-

ez

vének legersebb, talán egyedüli szenvedélye, s valamint a indokot, mely t e pályára vezette nem

f

,

tudomány iránti tiszta érdekben, hanem honszeres nemes dicsvágyában kereshetjük úgy ez Azok tartá fenn erejét minden küzdelmei között. a

tetében

,

közé tartozott

.

kik

a

tudás

fája

után csak azért

nyújtják ki merész kezöket, mert gyümölcseitl halhatatlanságot várnak, áldozatért farad,

s

b

raig

elégtételt

mások

mezején vívja ki után akkor

kik ezen reményben minden

s

Hogy

találnak.

hazájáért

tudományok a magyarnak azon állást, mely egyél) körökben,

a nemzet

azon gondolat, mely

a

lelkesedve törekedett:

t

az Ural kopár bérczei

lankadni

nem

ez volt

engedé, mely

és Szibéria pusztái

közepett,

REGÜL Y ANTAL.

nyomor

és

tette;

leirhatnám-e

s

nyekrl

le

t

sanyaruságok között, kellé

eltelt,

midn

még

csaknem

hogy

látva magát, sejdíteni kezdé, elérésére

néha

boldoggá

a kínokat, melyekkel e remé-

mondania, kifejezhetném-e a

mat, melylyel szive

nak

195

szükséges,

nem

fájdal-

czéljánál

mely antöbbé? Az

az ert, birja

évekig tartott bizonytalanság, a morális szenvedések,

melyeken keresztül ment, erejének tiilfeszitése pétervári tanulmányai alatt, s a zordon égalj s meg nem szokott sanyariíságok, melyeken Szibériában keresztül ment,

nem

törték

meg

akaratát, de igen egészségét,

melyre munkájának befejezésére szüksége volt. Utazása

mig a szünetlen tevékenység és az érdek, melylyel azt folvtatá, tartott, ert vett maa'án, s alatt,

akarata

által

legyzte betegségét, de

várra visszatérve,

a fölgerjedés,

mely

midn

Péter-

idegzetét fe-

megsznt, annálinkább feltntek Elhatározva, ho&v csak akkor tér vissza hazájába, ha utazásának eredményeit mutathatja fel, s érezve, hogy a munkára, melyééi dolszültségben

tartá,

ennek következései.

gozatainak

rendezése

s

rendszeres

eladása;? kíván,

egészségének akkori állapotában képtelen, mindenekeltt

ennek helyreállítása

volt

egyedüli törekvése;

mert gyógyszereit roszúl választá, vagy, mert baja azok közé tartozott, melyekre az orvosi de talán,

tudomány hatása nem és

sem a Graefenbergben

terjed,

Lehseben használt vízgyógymód, sem más orvos-

lási

rendszerek

nem adhaták

vissza azon ert, melyre

szüksége volt, s élete ezentúl egy hosszú betegség, melynek kínjait csak akkor foghatjuk fel, ha eszünkbe jut, hogy , ki egészségének elvesztését nem azért fájl alá,

mert

t

hazájába

mert a

t

az

élet

élvezeteire,

munkára képtelenné visszatért,

teve,

hanem

midn

azért,

1849-ben

egyszersmind mindentl meg13*

19G

BEGULT ANTAL.

mi neki

fosztva látá magát,

vigasztalásai szolgálha-

tott volna.

Egy letéséért

küzd:

igy

indult

készen minden áldozatra,

mindez néhány év

lett

mely öntudics múltjára, újjászü-

életers nemzetnek gyermeke

dattal tekintve zivataros, de

,

bízva erejében,

útjára,

nem kétkedve

sikerén,

hová

alatt?

Vannak fájdalmak, melyeket néha túlélünk, de melyekbl kiépülnünk nem lehet, s habár a kétségbeesés, melylyel a hazának állapota szivét az els idben tölte késbb más érzéseknek ada helyet) ,

meg

ereje

volt törve.

Visszatekintve nemzetünk látva

a módot,

nem

kétkedett a

a mint

zivataros múltjára,

ez ujabb

s

tri,

veszteségeit

bármi

jövn. Százszor elmondta, hogy nagy csapások érték hazánkat arra, hogy

bajain

segitsünk

s

jövjét elkészítsük

szebb

szükséges egyéb, mint

hogy

kettzött hévvel szeressük

,

s

azt

nem

,

szenvedései között

kétszeres hivséggel

jesítsük iránta való kötelességeinket

:

de

midn

tel-

ezen

meggyzdéstl lelkesedve újra munkához fogott s elvéve jegyzeteit s irományait, a nagy mvet, mely,

nek életét szentelte, be akará zdött tehetetlenségérl.

fejezni,

lijra

Minél inkább tisztába vala föladata

meggy-

iránt,

annál

kevésbbé érezé magát képesnek annak bevégzésére

ha

új

tevékenységre serkenté

t

a gondolat,

azon kérdések megfejtésére, melyeknek telé

,

fog, s

életét

senki oly gazdag anyagot gyjteni többé

hogy

a mit

gyjtött, csak

maga

maga

s

hogy szen-

nem

dolgoz-

anyagnak és eszközeiknek bsége haladásának csak egy új akadálya volt. Nem határozhatá el magát, hogy a nagy tudományos mnek, melyet tervezett, csak egyes töredéhatja

fel

tökéletesen,

az

197

REGÜLI ANTAL.

keit

dolgozva

használja

haladta

fel,

anyagának csak egy

gazdag-

ki,

m,

az eg-ész

s

melyet

tervezett, felül-

nagy kincset hogy annak csak

Mint oly emberé,

erejét.

részét

ki

magát nem határozhatja el, s az egészet fölemelni egy részét vigye magával képtelen, s majd kinos bizonytalanságban áll gazdag

talált,

s

,

találmánya eltt,

kísérti,

látszik,

nem

majd megfeszítve

emelhetné-e

mily gazdag,

válaszszon a drá-

melyeknek mindegyike neki egyaránt

gaságok közt, becsesnek

nem tudva, mit

s

mégis az egészet, érezve,

fel

egyszersmind mily nyomorult

vala élete.

—

törekvés,

melynek

Egy

meg-

erejét újra

— ilyen

nem

hosszú küzdelem, egy

szn

meggyzdés, hogy

a czél,

eredménye csak azon melytl megválni, mely

helyett mást követni

nem

örökre elérhetetlen.

egyediili

Boritsunk fátyolt

e

bír,

szenvedésekre, melyeknek a

kegyes istenség kora halála

által

de a

véget vetett,

melyeknek emléke kínosan felejthetetlen fog maradni mindazoknál, kik e nemes férfiút ismerve, hosszú küzdelmeinek, melyek erejét fölemésztek, tanúi valának.

Ha eladásomban állíthattam

fel,

elhunyt barátomnak

felesleges,

hogy

h képét

egyenkint újra el-

soroljam az okokat, melyek törekvéseinek

teljes sikerét

akadályozák.

Maga mely

a

kérdés,

— legalább

a

melyet

tudomány

magának kitzött, jelen állásában

azon körülmény,

megoldhatatlan:

tudományosan elkészülve

nem

hogy

lévén,

maga birta,

eltt

s

mely a zordon s

feladására

mely

nem

látta

magát tudásvágyában mérsékelni nem

kedélyének nemes gyöngeségei,

állani képes

— még

a czélt,

után kiindult, meghatározott körvonalokban

s

égalj s

nem

s

testalkata,

annyi sanyarúságoknak

volt, eléggé

ellent-

megmagyarázzák

ezt;

ha végre azon morális szenvedésekre gondolunk.

198

RE GULY ANTAL.

melyeken keresztül ment, midn magát nemzetétl, melynek dicsségéért fáradott, elhagyatva érezé, valóban nem bámulhatjuk, hogy élete, melynek legszebb virágai letörettek

nem

,

De vajon

mennyit tle sokan vártak.

hogy

ezért,

ez

beri lét vala,

s

élet

annyi gyümölcsöket,

hozott

ki

nem egy nemesen

mondhatja

em-

eltöltött

hogy nagy törekvései haszon nélkül

vesztek el?

Meggyzdésem dése azok

vágyat

hogy

közé

az általa

lentáll

népek eredetének kér-

melyeknek megfejtésére a

csak

azért oltotta kebeleinkbe,

istenség

terjeszszük.

szerint a

tartozik,

ismereteink körét tágabbra

ösztönözve

A tudományos

nemünk

törekvéseinknek

mezején

vizsgálat e

el-

fejldési képessége,

melynél fogva ugyanazon nép egy ezred eltt

egy-

melyek azóta különböz viszonyok alatt éltek, mint mindenben, úgy nyelvökben is annyira eltérnek egymástól, hogy a nyelvnek ugvanazonossága helyett csak a tudomány által iölfedezhet rokonság- marad vissza; ellentáll a népéknek bebizonyítható vegyülése, mely annyira ment, hogy Európa mívelt nemzetei közt egy sincs mely mástól

elszakadt

részei

,

,

fajilag eredeti tisztaságát megtartotta volna, s azért,

meg vagyok gyzdve helyet,

hogy bármit tegyünk a honnan seink nagy vándorlásukban kiindul-

tak, testvéreinket,

,

,

kiktl akkor megváltunk, nem fog-

k

Inkább megváltoztak talán mi bizonyosan, hogysem ha találkoznánk is, egymásra ismerhetnénk. De a népek s nyelvek rokonsága iránt folytatott nyomozások melyeknek hazánkban csak azon érdek adott lendületet, melylyel népünk eredetének földeritése iránt viseltetünk, azért

juk is,

feltalálni

soha.

de

,

nem

nem

birnak kevesebb fontossággal,

azon idszakban,

melyrl

épített

s

írott

csak mivel

emlékeink

199

KKi.ILY ANTAL.

az emberi

hiányzanak, csak

a

nem

tanulmányozása

nyelvek

hanem fként, mert

fel,

haladások,

kifejldésének története

meggyzdésem

déri ttetli étik

által

nyelvészet körében

a

tett

egy nagy igazság

szerint,

megczáfolhatlan bebizon vitásához fognak vezetni.

Valamint minden philologia

elbbre

népek

oly

lépéssel,

melyet a tudományos

új rokonságok fedeztettek föl melyeknek összeköttetését elbb

tett,

között,

tudomány ujabb haladásai megmutatták, hogy azon nagy csoportok között is, senki sem gyanitá,

ágy

e

melyekre a nyelveket osztályozzuk, a sémi

germán, ezek tabb

fokán

az ural altáji,

és

st

nyelvek között

álló

mellett sok hasonlatosság létezik,

snyelvnek egységét egész emberi veit alkotá

,

nem

s

közös

egyenlségnek

san hirdettetik, ezen

elvnek

a kifejldés alan-

is

a

s

különbségek

mely ha nem

is

az

legalább az

eredetét,

szellemi képességének,

közösségét bizonyítja be,

s

mely nyelha korunk

most,

midn

elve az egyénre nézve oly

hango-

irányait tekintjük, ha látjuk, az

indo-

s

hogy épen

törekvéseink oda irányozvák,

következései

a népek

elismertessenek,

között válaszfalak állíttatnak

fel,,

melyek

hogy

szerint az

egyik minden kifejldésre képes, mások örök kiskorúságra teremtvék: akkor valóban

el

fogjuk ismerni,

hogy a tudomány, mely ezen civilizatiónkat

alapjai-

ban aláásó elítéletet megsemmisíti, az emberi nemnek nagy szolgálatokat tesz, s hogy azok, kik a roppant kérdés egyes részein dolgozva, a nagy igazság egykori földerítését lehetvé teszik, egy nagy

eredménynek szentelik életöket. Ezek között els sorban áll Reguly Antalunk. A mit mindent áldozva, a finn nyelvek tudományos megismertetésére

tett,

fenn

fogja

tartani

nevét

az

200

KEGULY ANTAL.

európai tudomány körében,

s

a kik a

mezon utána

áldani fogják nyomdokait, melyek után járnak. Hazánkra nézve életének tudományos vívmányain kivl még egy más s meggyzdésem szerint fontosabb eredménye marad, s ez egy férfiúnak példája,

jó'nek,

,

ki életének pályát választva, csak hazaszeretetét kö-

veté, kit

sem nehézségek, sem a

honfitársainak

közönyössége

az

jólét csábjai,

egyszer

választott

nem térithettek el, s kinek életére gondolva, megersödünk hitünkben, hogy mig

pályától

zetnek oly

fiai

retet lángja,

lesznek,

min

mely Körösit a

volt,

sem

vissza-

a

mig azon

nemsze-

forró égalj országaiba,

Regulyt a jeges tenger partjaihoz

vezette,

nem alszik el, addig multunk homályban de jövnk nem

szivünkben maradhat,

SZALAY LASZLO.

Elmondatott

a

m.

t.

akadémia XXVl-dik közülésén

dec.

1

1.

1

865.

jMély fájdalommal lépek kirl

helyre ma.

e

fogok, barátom volt;

szólni

s

lia

A

férfiú,

azon

har-

melynek eseményei gyermekségünktl egymáshoz

minczhét évre gondolok vissza, a barátságot, mely Ível

ragaszkodánk.

gem

eltakarja

szenvedett; rettem,

s

nem

változtatták meg,

azt,

melyet Szalay

midn

saját vesztesé-

halálával a haza

arra emlékszem, mit benne sze-

háttérbe lépnek szemeim eltt a

nagy tudós

és hazafi érdemei.

Mélyen érzem én

ezt,

hogy

szólítását elfogadtam,

szóljak e gyülekezetben

:

ha az akadémiának

s

fel-

legdicsbb tagjáról én tettem azért, mert Szalay azok e

közé tartozik, kikrl a barátság melegebben szólhat, de

nem mondhat

a

valónál többet,

meit ismerik kortársai, beszédek,

és

a

hanem mveik után

s

kiknek érde-

jöv nem meg,

itéli

magasztaló s

igy

nem

Szalay politikai és irodalmi érdemeinek elsorolása

mit önök

tlem

az,

várnak.

Jeles férfiak életében

,

fkép olyanoknál

a sors a pálya közepén ragadott

el

,

s

,

kiket

kik oly kor-

ban éltek, midn feladatukat kevesen fejezhették be, nemcsak a törekvéseknek eredménye érdekes, hanem maga a törekvés is. Barátom polgári érdemeit mások részrehaj latlanabb mérleggel fontolhatják meg, s tu-

dományos munkásságáról

mások alaposabb

Ítéletet

204

SZALAY LÁSZLÓ.

mondhatnak: de nincs senki,

ki a czélokat,

melyek

után Szalay törekedett, nincs senki, ki azon eszméket,

melyek egész életének irányát

meghatározák,

nálamnál jobban ismerné.

Ezekrl fogok szólni. Én nem azt, a mit Szalay elmondani, mit a

tett,

hanem

azt

fogom

akart; nem törekvéseinek

férfiú

hanem az indokokat, melyek t azoknál vezérelték; magát a férfiút akarnám felmutatni önök eltt: hogy midn e nemesen eltöltött életre eredményeit,

visszatekintünk

szivünket

,

lelkesedés

töltse

el

azon

czélok iránt, melyeket egész életének küzdelmei

hogy

nem

midn

feltámad, azon tisztelet

nemes alakja emlékünkben mellett, melyet a nagy tudós

és államférfiú érdemelt,

meleg

érhettek

el

;

emlékezzünk nemcsak dics, de mi

szeretettel

reá vissza, ki nemcsak tudós,

annál több, a szó legszebb értelmében jó férfiú volt; s ha e feladatomnak nem felelhetek meg, fogadják azért társaim mégis

mély köszönetemet, hogy annak

megkísérlésére alkalmat adtak.

A

midn Szalay nevét azon dicsk közé nemzedékünk büszkeséggel hivatkozik, a legszebb jutalmat adá neki, mely után a polgár vágyódhatik a haza els' nagy történetírójának egynemzet,

sorozza, kikre

;

kor talán emléket emel

szer koszorú

,

:

szónoklatom

csak

az egy-

melyet szeret kezek a barátnak

sír-

az, s bármily hamar hogy szeretetemnek és hálámnak e jelét sirjára tehetem; s ha a dics e földre visszatekintene, életének nagyobb emlékei kö-

jára tesznek; de

hervadjon

zött,

el

:

bármi csekély

nekem

jól esik,

melyeket a nemzet ád,

ság e szerény adományát

is,

— és

észrevenné a barát-

nyájasan fogadná

el.

SZÁLAT LÁSZLÓ.

Szalay László

205

Budán

született

1813-ban,

s

itt

els gyermekségét. Tizenhárom éves korában vesztvén el apját, csak kevés ideig fejldött ennek felügyelése alatt; de a komoly férfiúnak jelleme, a pontossága melylyel minden

tölte

tudományos hajlamai, melyekrl részint kéziratban maradt munkái tanúskodnak, s fkép a tiszta hazafiság, mely nem hangzatos szavakban, hanem a buzgalomban,

kötelességeit teljesité,

több,

részint

megjelent,

melylyel hazafiúi kötelességeit kétségen

nyilatkozott,

teljesité,

mély és állandó befolyást gyakorolS kik Szalay Lászlót közelebbrl

kivül

tak a gyermekre.

ismerek,

és

Szalay Péter királyi tanácsosra vissza-

emlékeztek, nagyobb téren és fényesebb tehetségekkel

,

a fiúban

feltalálták

apának legszebb

az

tulaj-

donait.

Nevelését

anyja vezette

egy budai senatornak

,

leánya, ki férjének halála után

egészen

e

nehéz föladatának László

dott anyjához,

koráról szólva, el,

s

s

élt,

fiával

mindig

fiúi

három

szeretettel ragaszko-

ha életének késbbi szakaiban,

ifjú

anyja háztartásának rendjét beszélte

a takarékosságot emlité, melylyel e

mindent megtagadott, csekély

maradva,

a hazának

s

szépen töltötte be.

jeles polgárt nevelve, azt

Szalay

három

nyugdijából

s

mégis,

fiait jól

miután

nem

n magától hogy

látá,

nevelheti,

lassan-

ként kiadta a kis összeget, melyet férje megtakargatott, fiai

s

vagyon

nélkül, de

azt nélkülözhessék:

nemes anyára, kitl

úgy lépjenek az s

csakhogy

életbe,

ajkai áldást

szeretni tanult

nyájas szavakkal,

érzéseit.

öröklött,

hogy

akkor a már megszült férfiúnak

szemei könyekbe lábadtak,

nem

maga

a tkéket, melyeket

mélyen

mondtak

a

és igazán,

hanem áldozatokkal mutatva

206

SZALAY LÁSZLÓ.

Szalay gyermek-korában beteges vala és magába zárkózott,

s

e

hajlamát a két év, melyet a fehérvári con-

victus kolostori csöndében töltött, még' inkább növelte.

Nagy

nem

tehetségei

nyilatkoztak

a

túláradó

-

elevenségben, a vidor élczben, melyek gyermekeknél

st még tanulásában

ezeknek jeléül vétetnek,

A

pajtások zajgó játékainál

kább tntek

ki

,

s

a vizsgákon

mégis volt valami benne

s

sem.

mások ,

in-

mibó'l

felsbbsége kitnt. S midó'n 1826-ban, 13 éves korá-

ban, az egyetembe

lépett,

nem

volt senki köztünk,

melyet s ezt ne érezte volna a komolyságot gyermekek pajtásukban legkevésbbé trnek, neki meg

ki

,

nem

bocsátotta volna.

Ereztük,

tl j. vesz

,

,

hogy

komolyság nem hideg kedély-

e

Tudtuk, hogy

—

és

,

ki játékainkban részt

barátságának szenvedélyes

jeleit

nem nem

adja soha, meleg szeretettel ragaszkodik pajtásaihoz,

örömmel, st büszkeséggel ismertük el felsbbségét; hisz az, ki már akkor nemcsak a hazai és német irodalomban volt jártas, hanem mint iró is saját s

tehetségeit volt,

már

megkisérlé,

egy iskolába

végre

járt velünk,

s

is

csak pajtásunk

igy valamennyink-

nek tekintélyét növelé.

Körünkben többen voltak, kik hasonló irányban törekedtek elre. Az 1825-iki országgylés szónokbármi hiányosan ismerve, sehol nem találtak ersebb viszhangot, mint az egyetem ifjú polgársága között, s a szellem, mely az egész nemzetet áthatotta, sehol sem ébresztett tisztább lelkesedést. Ha most, csaknem negvven év után, ezen idszakra visszatekintünk, mely a nemzet újabb történelatai,

tére

oly elhatározó

befolyást

gyakorolt,

hogy azon különbség ne tnjék egész késbbi fejldésünk között

fel,

lehetetlen,

mely közte

létezik.

és

207

SZALAY LÁSZLÓ.

Az

mozgalom

1825-iki

tisztán

alkotmányos,

a

szó legszorosabb értelmében conservativ vala.

A végzet

különös kedvezésének tekinthetjük, hogy

az alkotmányos vita olv kérdések körül forgott, melyek

gyakorlatilag csak a népet

midn

adómeghatározási

népnek érdekében

illették,

s

hogy

a nemesség,

és katonaállitási jogát vedé,

szólalt

De

fel.

egyedül a történelmi jog alapjain

nem

a

a vita azért mégis

Az újabb kor

folyt.

abban semmi része. Egyesek mélyen fájlalva az országnak hátramaHisz Nao-y Pál ki a nemradását, belátták okait. zetet már 1807-ben figyelmezteté a nagy igazságtademokratikus irányainak

volt

.

melyet

lanságra,

eló'deinktl

táblának tagja volt 1825-ben

örököltünk, is,

és

az

alsó

Széchenyi István

akkor foglalta el helyét a felsó' házban de a törvényhozóknak többsége s a nemesség, melyet képviseltek, nem osztozott e nézetekben, s ha az 1825-diki ;

,

országgylést az 1791-kivel összehasonlítjuk:

e tekin-

tetben inkább visszalépést találunk.

Fentartani alkotmányunkat, mint azt az öröklöttük

ez vala

:

söktl

akkor czélja minden törekvéseink-

hogy a két évnél tovább tartott politikai pártok alakulásához nem ers országgylés vezetett, s hogy midn az a legnagyobb, vagy leg-

nek

,

s

innen van

alább a legújabb az

országot

,

sérelmek

politikai

elbbi helyzetében találjuk. Annál nagyobb" volt ezen más tekintetben.

Midn a :

s

egészen

idszaknak hatása

letnt szebb napjait a jelennel

szivét

legkeserebben lyedése vala.

csaknem

nemzet, históriai jogait védelmezve, múlt-

jára tekintett, hasonlitá

után eloszlott.

orvoslása

tekintetben

fájdalom

érzett,

az

töltötte el

,

nem küls

s

mit

össze-

abban

állásának sü-

208

SZÁLAT LÁSZLÓ.

Nem hogy

fényes csillaga

lejárt,

a haza szebb

s

de hogy

elmúltnak gondoltuk,

idejét örökre

sülye-

nem sorsunkat, de magunkat kellé vádolni, hogy maga a nemzet szállt alábbra, s elidegenedve saját hazájában nem is érdemel mást: ez fájt a magyarnak s mi öt tettre ébreszté nem hazafiúi remény, de a hazafiúi szégyen vala, melyet múltdésünkért

,

jára

,

tekintve

bizonyosan teszem

erezett;

sokan

azért,

s

ha

elevenen

mert az

magyarázata ebben

mire

ezt,

körben

e

emlékeznek,

is

felhozom,

egész korszak törekvéseinek

fekszik.

Kötelesség érzetére ébreszteni a nemz ebiztosítani nemzetiségünket, ez volt akkor

tet, s

a hazafiaknak

egyedüli

törekvése,

mert éhez, az

s

akkori viszonyok között, az irodalomnál más eszközünk nem vala, ez az ok, melyért a mozgalom, melyet a 25-ki országgylés maga után hagyott, külsleg csak az irodalom terén nyilatkozott. Soha talán az irodalom emelése a hazafiság" leg-

fontosabb

nem

,

söt

tekintetett,

egyedüli s

ily

mértékben

ha köztünk

ifjak között

feladatának

természetes,

egy egész sereg tolongott a pályára, melyen mindazt feltaláltuk,

mi után

ifjú

kedélyek vágyódnak:

melyen áldozhatunk, nemes érzéseket

A

különbség Szalay

nyeztünk, csak abban

és

közöttünk

állt,

,

dicsséget.

és

kik

hogy mig mi

tért,

vele

a

verse-

munkához

fogva naponként három lyrai költeményben róttuk le

a

haza

iránti

tartozásunkat,

s

óriási

eposzokat

drámákon kíséreltük meg ifjú eridvet: mesterségének komoly tanulmányozásához fogott, s mig mi már félig nagy íróknak képzeltük magunkat, készült, hogy azzá legyen. Es valóban, ki a Musarionban 1830-ban megjelent kritikai értekezését olvassa, melyben tanulmányainak terveztünk, vagy lehetetlen

209

SZÁLAT LÁSZLÓ.

eredményeit rakta 16

éves

ennyire

ifjú,

határozott, tiszta

az irodalomról, talán még" soha

Nem

hogy

feladatom,

hogy

az meg" fogja vallani,

le,

sem

nézetekkel

lépett

az egyes költi

fel.

mvekrl

melyek bár késbb jelenve meg, Szalay fejldésének ezen korszakából származnak. Nézetem most is az, hogy a Bimbók, Alfonz levelei, s Fridrich szóljak,

és

kevesebb méltánylást találtak,

Ivatt

mint mire,

fkép irodalmunk akkori állásában, méltók valának. maga azonban soha e mveknek fontosságot nem tulajdonított,

s

mint fiatalságának emlékeit tekinté

melyek nem belbecsök, de az által nevezetea mire emlékeztetnek; st még akkor is, midn

azokat, sek, e

mveket

foglalták

Az

szellemi

irá,

más

tehetségeit

feladatok

el.

mely

iskolai rendszer,

szerint neveltettünk,

számos hiányai mellett azon nagy

hogy

az

ifjút,

mieltt a jogi,

pályára határozá magát,

dományok különböz nek az melyek

elnynyel birt, hittani vagy orvosi

a bölcsészeti karban a tu-

ágaival ismerteté meg, melyek-

nem vévé

hasznát

közvetlen

életben

,

de

által látköre tágult.

Igen kevés

hiányos vala az

és

mit ezen

,

úton

a philosophia, történelem és természettudományokból

tanultunk; de

maga

bén átlépve, egy futó kincseikre, s

nagy

hogy

az,

e

tudományok küszö-

tekintetet vethettünk

befolyást

gazdag

gyakorolt fejldésünkre;

ha a hatást tekintjük, melyet egyes tanáraink, f-

kép Horvát

István,

senki

rendszernek

ezen

nem vonhatja

az

egész

fiatalságra

e tekintetben

gyakorolt,

nagy elnyeit

kétségbe.

Mint másokra, úgy gyakoroltak Szalayra

is,

e

tanulmányok nagy

csak

hogy

itt

is,

halast

mint

iro-

dalmi törekvéseiben, máskép. Mig azok, kik körünkEötvös. Emlékbeszédek.

14

210

SZALAY LÁSZLÓ.

ben a jelesbek válának

egyenl buzgósággal

,

tatták tanulmányaikát, de

mélyebbre

hatottak

azokban a felszínnél nem

addig

:

foly-

mathematikai

a

,

nem mutatva semmi

természettudományokhoz

haj-

tudományokra

lamot,

minden

vetette

magát, melyek az emberi szellem

tehetségeivel csak azon

és

s

a társa-

dalom fejldésével foglalkoznak; s mig mi iskolai könyvünket tanultuk, s nálánál fényesebb vizsgákat Kant, Fichte, Schellinget, a régi

adtunk, addig

és

s késbb Savigny és oly munkáit tanulmány ozá

ujabb kor nagy történetíróit,

más jogtudósok

hires

min

kitartással,

,

ily ifjúban ritkán található.

vala tudósunk,

tük s

fel:

s

ha a példát nem követtük

örömeinket könyveinkkel

és zajosabb

is,

nem

cserél-

benne tanultuk szeretni a komoly tudományt,

általa ismertük

meg

sziveinket lelkesiték,

megváltozott

,

s

melyben a melyek akkor ifjú

az összeköttetést,

tudomány azon törekvésekkel

áll,

fkép miután

elttünk

új

,

e

törekvések czélja

nagyszerbb

kilátások

nyiltak.

Mert, habár az 1825-iki fiúi

vala,

és csak a régi

mozgalom

tisztán haza-

alkotmány fentartását tzte

hogy mindjárt az országgylés után Széchenyi nagy szelleme, mely a reformot sürgeté, mind inkább nagyobb körben gyakorolta kétségtelen,

ki czéljául:

befolyását;

s

ki például a hatásra emlékezik, melyet

Veszerle eladásai a franczia forradalom történetérl

már 1828-ban az ifjúságra tettek: az nem vonhatja kétségbe, hogy a democratia szellemének els fuvalmai már akkor átlengék e hazát.

A részt,

reform -törekvésekben ezéljaik

nak; de hogy az

még e

tagadhatlan.

még

korlátoltak,

kevesen

vettek

bizonytalanok válá-

törekvések léteztek, nttek, terjedtek,

Csak alkalom

kellé,

hogy

teljes

211

SZÁLAI LÁSZLÓ.

jussanak,

öntudatra hozta

a

s

meg-

forradalom

júliusi

azt.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy talán soha ese-

mény

mély

ily

Az els

Európában

és általános hatást

gyakorolt, mint

aero

ez.

franczia

forradalom Európa népeinek

egy részét elveinek elfogadására készületlenül találta, s

kicsapongásai

szabadság

a

legbuzgóbb

hiveit

is

Á

rövid küzdelemnek, melyben a szanapokban gyzött, semmi nem fertó'zteté meg tiszta dicsségét, s mig a reactio elijedve látá, mi kevés kellett, hogy minden, mit 15 év alatt fáradsággal épített, halomra dó'ljön, addig a szabadság barátai egy új aera küszöbén láták magukat. A hatás, melyet e nagy esemény nálunk elidézett, nem visszaijeszték.

badság a

júliusi

volt forradalmi.

Az

állás

,

radalom irányában szorítkozott,

ben

s

még

melyet a nemzet a lengyel

for-

1830-iki országgylés egész lefolyása,

inkább azon

hogy

segíthessük

nagyobb

elfoglalt, e testvér

eléggé

,

bátran

Széchenyi,

mely azon óhajtásra

népet halálos küzdelmei-

bizonyítja

annak hatása

volt

s

de

ezt;

annál

a reform mezején.

leleplezve

hátramaradásunk

mély benyomást idézett eló'. De ha sokan szomorúan elismerek is hogy a kép, meokait, fellépésével

;

kevesen osztoztak

lyet a múltról

s

jelenrl

reményeiben,

s

épen mert nem hivék, hogy a

festett, való,

lesz, rósz néven vevék a nagy férfiúnak,

magyar

midn

ki-

mondá, hogy a magyar nem is volt, s feltakarta sebeinket, melyek a legtöbbeknek véleménye szerint orvosolhatlanok valának. S ez oka azon ellenzésnek, melyet a Hitel férfiaknál

badság

és

is

és

talált,

Széchenyi kik,

egész

mködése

oly

mint Dessewfiy József, a sza-

haladásnak egész életökön át a leghívebb 14*

212

SZALAY LÁSZLÓ.

bajnokai valának,

s

még mi

melyért

fogadtuk fellépését oly lelkesedéssel

,

sem

fiatalok

mint

az

ér-

demlett.

A

forradalommal

júliusi

lyeket az terjesztett,

és

a lielyzet

azon eszmékkel, memegváltozott.

Régi

dicsségünk emlékei helyett ezután tetter hatja át a nemzetet; mig a pártok alakulnak, melyeknek egyike alkotmányunk democraticus irányban öntudatos átalakítását tzi ki feladatul, másika a közeled veszély elérzetében a régi alkotmány védelmére csoportosodik: az ifjú nemzedék, egy nagyszer jövnek küszöbén látva magát lelkesedéssel tolong a pályára, mely eltte megnyílik. Kiemelni hazánkat a tespedésbl, melybe az slyedett, odaállítani azt Európa legels népeinek sorába: ez, mit elbb ábrándnak gondolánk, most lehetnek látszott, s ifjú sziveink feldobogtak a gondolatra, hogy mi is kinyújthatjuk kezeinket a valódi dicsség után. S igy ezen esemény, mely a nemzet újabb fejldésére már csak azért is a leo-elhatározóbb hatással ,

—

volt,

mert ez alapitotta

meg azon

Francziaország politikai eszméi

—

volt

ennek hatása

—

gyakoroltak,

törekvéseinkre

befolyással

az

egyesekre

alatt lépett az

befolyást,

sokszor kárunkra oly

ép is

,

melyet

és

elhatározó

nemzedékünk

életbe.

Mint kortársaira, úgy Szalayra a júliusi napoknak közvetlenül azon hatása volt, hogy magát az 1789-ki nagy forradalom történetének tanulmányozására vetette s csak e tanulmányok eredményében ,

találjuk a különbséget.

Egész hevével osztozott lyel az

is

a lelkesedésben, mely-

örökké igaz elvek, mikért a franczia forradalom

küzdött, ifjú sziveinket eltölték.

Mirabeau

és

Duport

213

SZÁLAT LÁSZLÓ.

jellemzése,

melyeket a Szónokok Könyvében kiadott,

eléggé bizonyítják azon

vek bajnokai iránt

tiszteletet,

de

viseltetett;

mely ly el ezen

el-

alaposabb tanul-

mányai meggyzek t, Hogy az, mi a franczia forradalomban nagyszer, nem a bastille és tuilleriák ostromában s a nép vad kitöréseiben hanem

—

Francziaország politikai és társadalmi átalakulásában

kereshet,

s

hogy

Francziaországot

nem

ezt

az által érhetjük el,

forradalmában

ha

hanem

utánozzuk,

úgy, ha azon nagy férfiak példáját követjük, kik a forradalom zaja között, melylyel a múltnak csak

maradványai lerontattak Francziaország

s

,

csöndes

munkásságukkal

az egész újabb társadalom alapjait

S igy e nagy esemény mely lelkehatott valamennyünkre nála csak a buzgó-

vetették meg. sítve

,

,

ságot növelé, melylyel tanulmányaiba mélyedett, azt,

és

hogy mig tanulmányai eddig inkább általánosak

valának, azok most kizárólag a politikában a törvénytudományban központosultak;

s

s

fkép

bátran

ál-

hogy nemcsak körünkbl hanem talán soha ifjú nem lépett ki az egyetembl, kinek e tudományok körében ily megállapodott nézetei let-

lítom

,

,

18 éves

tek volna.

Nem

azért szóltam ily hosszasan Szalay tanuló

éveirl, mert szivemnek jól esik e korra visszatekinteni:

de mert jeles emberek életében semmi

nem

ér-

dekesebb, mint szellemi kifejldésök története; és mert

Szalay már akkor az a hit, melylye

nemzetre szép a

jöv

1

volt, ki

sírjába

késbb maradt:

szállt,

hogy a magyar

vár;

meggyzdés,

hogy a nemzet

feladatát csak

úgy oldhatja meg, ha a nyugati civilizatióhoz ragaszkodik, s mint múltjában, úgy a jövben is a civilizatiónak bajnoka lesz

214

SZALAY LÁSZLÓ.

ers elhatározás, hogy a nemzet nagy

az

adataiban tehetsége szerint részt tölték

már

vesz

18 éves ifjúnak szivét;

a

melyeken késbb elre

változtak,

ha az utak

s

törekedett, soha az

akadályok, a közönyösség, melylyel találkozott,

nehéz

t

gondok

a

s

a

melyeket a sors vállaira halmozott,

,

az akkor kitzött

Ha

fel-

lelkesedéssel

,

czéltól

nem

téritették

el.

Szalay szivét követheti, már akkor kizárólag

tudományra vetette volna magát. Azok közé tartozott , kik nem arra valók, hogy

Már

az élet súrlódásai közé vegyüljenek.

ban közönyösebb

volt a taps iránt,

sebbet birt a szinész tulajdonaiból,

kitn

szinpadon ról

is

a legszigorúbb

sokkal keve-

és

semhogy

szerepet játszhassék;

korá-

ifjú

s

,

nagy magá-

a

ki

tudta

objecti vitással itélt,

ezt.

De a tudományos pálya fkép akkor, nem biztosithatá függetlenségét; ezért, fkép anyjának engedve, elhatározá magát, hogy közszolgálatba lép, s rövid patvaristaság után, melyet Kölcsey oldalán

gyakornok a helytartótanácsnál Szalay

itt,

mint mindig,

töltött,

mint

keresett alkalmazást.

szigorú pontossággal

hogy ha e pályán marad, tanulmányairól le kellene mondania, s ezért, nem tartva vissza a kilátások által, me-

végezé kötelességeit

rövid szolgálat lépett fel,

azon

ez

mindig

pártolása

után letéve vizsgáját,

meggyzdésben, hogy

,

nyitott

meg,

mint ügyvéd azt,

mi mér-

könnyen megszeúton, a jogtudományban is, melyet még

sékelt igényei

rezve

de épen azért érezte

József nádor

eltte

lyeket

,

mellett

f-feladatának

szükséges,

ismert,

legjobban

haladhat

elre.

és lat

S mi ezt illeti, reményei teljesültek is. Magán büntettörvényeink hiányai az ügyvédi gyakorközben

még világosabbakká

váltak

eltte.

A

215

SZALAY LÁSZLÓ.

még inkább meggyzte t a reformok szükségéró'l, de maga e praxis nem elégítheti ki vágyait. praxis

A

jognak

ismerete,

teljes

mely az egyes

a kitartó szorgalom,

minden részleteiben tanulmámely azt az általános jogel-

esetet

nyozza, az éles felfogás,

alkalmazza,

vekre

azon

s

lelkesedés,

melylyel

az

ügyvéd, az egyes esetben a jog általános sértését mindent elkövet, hogy azt helyrehozza: mind-

látva,

ezek megvoltak Szalayban,

hanem mély

országban,

oly

volna;

gott

melyekkel

és

idejét

tassék;

is

,

melylyel lelépett,

—

folytatta

igénybe

héz és becses,

vette.

e tulajdonok,

—

és

nem

csak helyesel-

—

mert azt

lel-

csaknem minden

Mint az arany, mert

úgy vannak egyéniségek,

felette ne-

eszközre használ-

kiket épen legneme-

élet súrlódásaira alkal-

Szalay ezek közé tartozott.

a rövid id, melyet az ügyvédi pályán töl-

azért

nem maradt

Fkép politikai

ragyo-

kevés évi gyakorlat

mely

nem való arra, hogy házi

matlanokká tesznek,

De

,

szinte

sebb tulajdonaik a mindennapi

tött,

csillagai között

ismerek,

kik Szalayt

pályáról

kiismeretesen

— hogy

azokat, melyek nála hiányoztak,

hették elhatározását e

szóköté-

hol az eljárás nyilvános és

nálunk akkori idben

de

birt,

pótolhaták;

után,

fogják ismerni,

el

ügyvédi pálya els

szóbeli, az

is-

felfogása és ellenállhatlan logikája

gyakorolt,

által hallgatóira

Szalay,

nem hangzatos

mint szónok

merik, melyet sek,

kik azon hatalmat

s

befolyás nélkül egész életére.

oly idszakban,

midn

egész nemzeteket

átalakulásuk vágya ragadt

meg, a reform

mezeje ellenállhatatlan csábbal bir az egész fiatalabb

nemzedékre

;

de a nemes lelkesedésnek practicus haszna

hogy azon roppant feladatból, mely az egész nemzeté, egy bizonyos meghatározott

az egyeseknél attól függ,

részt választva

maguknak, kizárólag ezen dolgozza-

216

SZALAY LÁSZLÓ.

vala az, mit Szalay ügyvédi tevékenységének köszönhetett, Jogunknak alaposabb tanulmányozása melyre nak,

ez

s

,

ügyvédi gyakorlata neki alkalmul szolgált, meggyzte t, hogy a szomorú állapot, melybe jogtudományunk

Frankig

sülyedett,

oly károsan hatott, tal

s

mely gyakorlati jogunkra

fkép

ápolt elítéletbl eredt:

is

azon, a nemzeti hiúság ál-

hogy

a

„magyar

jog-

viszony oly valami, minek egyéb jogokban semmi elzményei, s külön, egyébbel semmi kapcsai nincsenek, mi Európában egész külön áll, s valamint a jogi eszmék általános kifejldésére semmi befolyást nem gyakorolt, úgy azoktól egészen függetlenül fejldött és fejldhetik ezután is. Holott a tények elfogulatlan tanulmányozása azon meggyzdésre vezet, hogy a jogi törvényhozás mezején szintúgy, mint alkotmányos kifejldésünkben,

Európa más országai között mindig kölcsönös hatás létezett, s hogy hazánk nyugati Európa más mivelt országainál valamivel elbb vagy hátrább állt, de velk

hazánk

és

mindig egy irányban haladott." Mi

az egyéniségekrl

áll,

s

mit Goethe, a leg-

élesebben kinyomott egyéniségeknek, a legeredetibb

szellemeknek egyike, magáról mond,

áll

az nemze-

hogy bár mennyit beszéljünk eredetiségökrl, az, mi egészen sajátjok igen kevésbl áll, s azon különbség, melyet köztök és mások között észtekrl

is,

,

reveszünk, csak onnan ered, mert a közös eszmét saját

egyéniségök szerint dolgozták

ban

fel,

s

a közös irány-

saját természetök szerint haladtak.

ha az a tudomány körében marad, csak tévedés; de sokkal károsabb, ha az a

Az ellenkez

nézet,

217

SZÁLAT LÁSZLÓ.

praktikus

élet

mezején alkalmaztatik

azon

s

meggy-

zdésre vezet, hogy valamely nemzet magát getelheti,

st,

hogy csak

ez által biztosithatja

elszi-

nem-

sajátságainak önálló kifejldését.

zeti

Mint a polgári

élet

körében minden nagyobb

eredmény csak az által érethetik el ha több egyéniség egy közös czélra mködik: ágy az emberiség haladása csak a népek hasonló közremködésének eredménye; s a mely nép a közösségbl kilép, mehet a nyugati kereszténység a népek között elidéaz zett s melynek ujab civilizatiónkat köszönjük tevékenységének azon mezején, melyen ezt teszi, rög,

,

,

tön elmarad és hanyatlik.

S

jog tekin-

ez történt a

tetében nemzetünkkel.

Ha tióit

hazánk jogviszonyait, vagy egyéb institutekintjük azon századokban, melyek nemzetünk

fénykorát képezik, köztök és más európai intézvények között a legnagyobb rokonságot találjuk,

sbb

megváltozott, az ok a török uralomban

s

ha ez ké-

rejlik,

mely

fejldésünk erszakosan félbeszaki ttat ott, úgy, hogy mi institutióink eredetiségének tartatott, sokban csak

által

az,

annak

jele,

hogy hátrább maradtunk,

lecmao-vobb akadálva haladásunknak.

s

egyszersmind

— Mert valamint

míveldésnek közös foka szükségkép egy bizonyos köel a népek politikai és társadalmi viszony aiban is úgy olv nép, mely társadalmi viszonyaiban és a

zösséget idéz :

politikai institutióiban

másoktól

eltér,

soha

nem

ve-

het részt az általános haladásban sem.

Ezen nézetbl indulva ki, s belátva mélyebb hogy a bajokon, melyek jogviszonyainkban léteznek egyes javítások által segíteni nem lehet, Szalay azon meggyzdésre jutott, hogy valamint jogi viszonyaink reformja minden haladásnak feltétele: úgy ez csak úgy lehetséges, ha egész

tanulmányaiból,

,

218

SZALAY LÁSZLÓ.

—

ámbár távol azon így kíméletlenségtl, melylyel a radicalismus az államot jogunkra

kiterjed

bizonyos

elvek

s

;

nem

téren ily haladást

ben

,

senki

construálja,

szerint

inkább nem

fokonkénti haladást nálánál

békés,

a

óhajtá:

e

tárta lehetségesnek.

Miután századokig félbeszakasztva fejldésünkjogviszonyaink a kor szükségei szerint fokon-

ként át nern idomulhattak, és Szalay belátta, hogy hiteltörvényeink javítása, melyet Széchenyi a haladás feltételének tekintett, az aviticitás megszüntetése nél-

kül lehetetlen nosítása

és

,

ha

nem elzi meg

megrontaná,

úgy

ez

s

,

idézhet

s

azt a birtokképesség általá,

egész

az

birtokos osztályt

egyáltalában üdvös eredményeket csak

el, ha egyszersmind egész eljárásunk

törvénykezésünk rendszerét megváltoztatjuk: nézete

szerint bajainkon

csak gyökeres

úgy segíthetünk

ha minden jogviszonyainkat azon

,

elvek szerint, melyek

reform

Nyugat-Európa

által,

csak

civilizált orszá-

gaiban általánosan elfogadtattak, egészen átalakítjuk, s

ezt

tzte

hézségeit,

magának

ki

tudva, hogy

az

feladatul.

Erezve ne-

egyesnek törekvései egy

ily czél elérésére elégtelenek, és sokszor

kétkedve saját

képességén, de ernyedetlen buzgalommal, mert át volt

hatva feladatának szükségétl

ennek akarta szentelni egész

és

életét,

nagyszerségétl,

s

tanulmányai, egész

irodalmi munkássága és utazásai erre voltak szentelve.

mely Szalay munkásságát követte igen csekély vala. A Themis és az általa s néhány barátainak társaságában kiadott „Budapesti Szemle" melyben a codiíícatióról irt értekezéseit közié, oly kevés támogatásban részesültek, hogy mindkét vállalattal már a második füzet után fel kellé hagynia. Nagy olvasó körrel, mely az írónak Látszólag

a

siker,

,

,

nevét

zajjal

hirdeti

,

s

neki anyagi

hasznot

szerez,

219

SZALAY LÁSZLÓ.

nem

Szalay

ezen dolgozatai

kik

azoknál,

sabban foglalkoztak, legalább

De

dicsekedhetett.

nem maradtak

körben ügyeimet

e

kétségtelen

hogy

,

közügyeinkkel alapohatás nélkül,

gerjesztettek

a

s

fiatal

mellzve mindent, mi által mások a s csak eszméinek egyszer hatni iparkodtak gyzelazoknak várta lehetségig világos eladásától mét; és ennek vala köszönhet, hogy midn 1840-ben a fogházjavitásnak ügye szóba jött, s az országgylés tudós

iránt,

ki

,

,

a küldöttségnek, melyet erre kinevezett, büntettör-

vényeink azon

és eljárásunk revisióját tette kötelességévé

férfiak,

kik

e

munkával

nagy

megbizattak,

jegyzjöknek Szalay Lászlót választották, ki azl840-ki országgylésen jelen nem levén, a választmány tagja neki ez által alkalmat adván, hogy nem vala, azon eszméket, melyeket eddig csak a tudomány

—

körében jén

fejtegetett,

a gyakorlati törvényhozás meze-

alkalmazza.

Kik

e

választmányban

részt vettek, ismerik

azon

érdemeket, melyeket e téren szerzett, és tudják, hogy

annak munkálatai a külföld s fleg Németországnak els tudósai által a törvényhozás ezen ágában nagy haladásnak ismertettek el, ez részben neki köszönhet. Nem kisebb volt azonban a hatás, melyet ezen tevékenység magára Szalayra gyakorolt. A személyes viszony, melybe azon férfiakkal ha

lépett,

kik akkor politikai fejldésülik élén állottak

kikkel most naponként érintkezett,

élénkítve

,

s

hatott

tehetségeire, és tágitá látkörét.

Mit a jogról régen részeit javítani

nem

érzett,

ha csak a reformot az

lehet,

nem terjesztjük gyzdésévé vált. midn, egészre ki

hogy annak egyes

,

az most

általános

meg-

a büntet-törvénykezésrl

tanácskozva, az összeköttetést tapasztala, melyben az

220

SZÁLAT LÁSZLÓ.

egyéb politikai intézvényeinkkel

áll;

s

valamint

elbb

Hogy minden haladás, még az anyagi kifejldés mezején is lehetetlen, ha azt jogi viszonyaink belátta,

átalakulása

meg nem

elzi:

úgy most

világos

lett

eltte, hogy jogi és törvénykezési viszonyaink gyökeres megjavítása lehetetlen, ha politikai állapotaink

Mert ki tehetné fel hogy ha és közigazgatási teendk, mint azt akkori megyei rendszerünk magával hozá, összezavartatnak, a régiek maradnak.

,

a birói

az

igazság

gyors

hogy a törvény Szalay

az

kiszolgáltatása

eltti egyenlség,

eljárás

legtökéletesebb

lehetséges s

vagy

,

a jury, melyet

formájának

tar-

hazánkban alkalmazható, ha a nemesi privilégiumok tömege és úrbéri viszonyaink megmaradnak, s minden politikai jog csak mint kiváltság élveztetik. S azon arányban, melyben ezen meggyzdés benne ersebbé vált, s az általános helybenhagyásból, mely-

tott,

lyel

a

választmány munkálata az egész országban

fogadtatott, azt tapasztala, hogy a nemzet a jogegyenlség elvének elfogadására megérett: ersbbé lett azon határozata is, hogy tevékenységét, melyet eddig

csak a jogi viszonyok reformjának szentele,

körökre terjeszsze ki,

pona városának

s

tágabb

t arra, hogy Kormely t 1843-ban köve-

ez birá

felhívását,

tének választotta, elfogadja.

A

befolyás

,

melyet a polgári elem hazánkban

akkor gyakorolt, 'mint önök tudják, abban

állt,

hogy

egy szavazattal birtak. Azonban Szalay, mint e hon egyik legkisebb városának követe is, két nagy dolgot nyert ezen állásában. Helyet, honnan szavát az egész haza meghallhatá, és azt, hogy mint városi követ, már állásánál fogva azon ügynek védelmére hivatott fel, melytl, a városi követek együttvéve

221

SZALAY LÁSZLÓ.

meggyzdése

saját

szerint

hon

a

,

jövje

szebb

függött.

És Szalay igy fogta

nem egy

állását.

fel

magát, ki városának törvényhozási kiváltságaiért küzd, nem a

kis

város

felföldi

küldöttjének

tekinté

városi polgárság képviseljének.

„Nincs többé szó

(monda 1843-ban sept. 27-én tartott beszédében) néhány városi votumnak rehabilitálójáról, hanem szó van egy uj elemnek a törvényhozásba befogadásáról. S ezen elem, mert a jelen szükségeknek, a kor követeléseinek tolmácsa, az idnek nagy chemiai processusában a többieket

fel

fogja olvasztani 44

,

ezen

s

elem, az egész negyedik rend képviseljének tekinté

magát,

s

ennek jogaiért küzdeni ismeré feladatának.

„Midn

ugyan e beszéd folyamában tovább), hogy Magyarország jövendje a tiers état formáiban nyilatkozzék, ezen hiszem

szó alatt, adott

(igy szól

lefolyása után, az összes nemze-

nem értem, nem fogom érteni soha a mérserpeny magokban véve igen tisz-

tet

értem,

rf

és

s

tességes dolgok

rom,

id

óhajtom

és

—

—

Nem

túlnyomó befolyását.

hogy teremtessék egy

új

osztály,

aka-

számtalan

hanem szívembl óhajmely a többieknek szög-

heterogenitásaink öregbitésére;

tom: alakuljon oly osztály,

mely bennök felolvaszszon minmi nem korunkba való. „Lesznek, kik talán úgy fognak vélekedni, hogy

letességeit lesimítsa,

dent,

igen

44

távol

távolnak.

jövendrl

szólok;

én

nem hiszem

Óriási lépésekkel közeledünk e czél

oly

felé.

„A sznyegen lev reformkérdésekben els

44

sze-

mét látom azon láncznak, mely minket egy nagy, életrevaló egészszé olvaszszon.

nom

kell,

az által,

S ennélfogva óhajta-

hogy az itt megállapitandók részszerint hogy elfogadunk mindent, mit a haladás ,

222

SZALAY LÁSZLÓ.

eszméi, a kor szükségei követelnek, részben természe-

részben mintául szolgáljanak az ország-

tes csatornául,

egyéb elemeinek annak idejében befogadására, kiképmert kimondottam ezen óhajtásomat, kimon-

zésére; s

dom véggondolatomat

is

meglehet nem alapos

,

,

de

mindenesetre lelkiismeretes megfontolásnak eredménye.

már emelkedik a m, a mvész össze szokta törni mintáját, úgy nem gondolok vele, ha unokáink, vagy unokáinknak unokái össze fogják (Valamint, ha

törni a mintát.)

Mert nem municipalis ország képé-

ben látom a nagygyá

hazát:

lett

nem

hiszem,

municipalis foederalismus legyen a végezel.

merem,

hogy

Megis-

ismerem meg, hogy muni-

és hálás szívvel

alkotmányunknak köszönjük fenmaradásunkat, mikor még nem ébredtek öntudatra a különféle ércipalis

dekek; de

nem

hiszem,

hogy neki köszönhetnk va-

laha statussá fejldésünket.

gylés valósággal

Az

nap, mikor az ország-

fogja képviselni az összes nemzetet

nem karokat és rendeket, nem városokat, hanem képviselket, az egy

az országgylésen:

megyéket és nemzet képviselit fogjuk látni. a Hosszasabban idéztem Szalay szavait, mert tisztán kijelölik az álláspontot, melyet hazánk közügyeiben elfoglalt; az elveket, melyek törekvéseinek irányt adtak; a programmot, melyhez hív maradt. Mit Magyarország egyik legkisebb kir. városá-

nak követe azon idben midn az egész polgári rendnek együttvéve egy szavazata volt, az országház termében elmondott, s mi akkor meglepetéssel fogadtatott, többek által talán, mint annak bizonysága, hogy ,

a tudós a praktikus élet

mezejére

nem

való: az, öt

késbb, az 1848-diki törvények alapjává vált. Soha az események az egyes gondolkozónak állításait fényesebben nem igazolták. S ha a tudomány évvel

223

SZÁLAT LÁSZLÓ.

legszebb dicssége sen fogva

fel,

vetni fogunk,

hogy a létez

az.

az irányt,

helyzetet helye-

melyet haladásunkban kö-

elre meghatározza: senki Szalaynak

nem vonhatja kétségbe. De Szalay nem csak tudós vala. Senki nem állitá a tudományt magasabbra, nagy hivatását nálánál komolyabban senki nem fogta fel; e

de

dicsségét

valami,

volt

ennél magasabbra

mit

polgárnak kötelességeit; tudományban

csak a

nem

bár

s

vala

:

a

megelégedését

látva, a közélet felé

érezé magát,

állított

vonzódva

meggyzdve, hogy

az úgy eredmény, melyet a tudomány mezején elmutathat, senkit nem ment fel azon kötelességektl, melyekkel 1

íazáj ának tartozik.

Szalay nézete szerint a tudomány, mint minden képességeink, csak arra adatott,

hogy emberi

felada-

tunknak eleget tegyünk.

Nem

az

adja

mindent,

tudomány

a

elítéleten túl emel,

s

értékét,

mert

sok

való becse szerint méltányolva

valóban szabaddá tesz,

s

oly élvezeteket

melyekrl a tömegnek fogalma sincs. A magános tudós, ki önösségében mindent megvet,

szerez

,

nem

irigység tárgya lehet, de tiszteletet

érdemel,

nem, mint a gazdag, ki arany zsákjait rzi.

mány

gyakorol;

a tudósnak dicssége,

dicsség, abban

áll,

A

melyet az

becse azon hatásban rejlik,

ügy

tudoéletre

mint minden való

hogy embertársainak

jóllétén

s

nemesitésén dolgozik, abban, hogy tudományát szö-

vétnekül használja, melylyel kortársainak homályos utait felvilágosítja,

—

tebb érdekeikért küzd, osztogat.

tünket, ha

fegyvernek, melylyel legszen-

—

kincsnek, melyet javukra

A

nagy ész csak akkor érdemli nagy kedélylyel párosul.

Szalay i£y fogta

fel

feladatát.

tisztele-

224

SZÁLAI LÁSZLÓ.

S mentül ersebben meg- vala gyzdve arról, hogy Lazánk állapotai jobbra csak azon feltételek melyeket idézett beszédében

alatt fordulhatnak,

ki-

annál inkább kötelesnek érzé magát, elkövetni

jelölt:

mindent, hogy elveinek gyzelmet szerezzen.

—

Hazánk

monda

— nincs

mint baráti beszélgetésben többször

hogy bármily gyermekének tettleges szolgálatát nélkülözhetné. A magyar ember nem engedheti magának a csendes élvezetet,

oly állapotban,

melyet a tudós könyvei között elmélkedéseiben

Nekünk nemcsak

talál.

keresni

gyzelem

a sikon, melyre szállunk,

Oly korban

beket várhatunk. a mi volt,

feltarthatlanná

helyett csak se-

midn

az,

melyben az

új

születtünk,

vált,

s

még nem korszaknak emberei nem

viszonyok, melyek után törekednünk létesíthetk.

tzhetnek

S egy átmeneti

magoknak más

ki

jövt elkészítsék,

az igazságot,

kell

habár elre látjuk, hogy

de küzdeni érte, küzdeni,

kell,

feladatot,

mint hogy a

azon eszmék terjesztésén dol-

és

gozzanak, melyeknek általános elfogadásától hazánk szebb jövje függ. arra,

meggyzdés birta t midn a Pesti Hirlap szer-

S ezen

hogy 1844-ben,

kesztése neki ajánltatott, azt elfogadja. Politikai

és

socialis

viszonyaink

oly

egészen

megváltoztak, hogy azon kérdésekrl,

melyek felett akkor szenvedélyesen vitatkoztunk, most nyugalommal Ítélhetünk, s mégis ezen id elég közel fekszik

hozzánk, hogy akkori helyzeteinkrl,

meinkrl

is

tiszta

fogalmunk maradt,

még

között sokan emlékeznek alatt

s

érzel-

hallgatóim

a viszonyokra,

melyek

Szalay a Pesti Hirlap szerkesztését átvevé.

Ismertük a pitá,

st még

s

férfiút,

ki a „Pesti Hirlap"-ot ala-

mindazokra, kik

küzdöttek,

akkor

e

hazában a szabadságért

elhatározó

befolyást

gyakorolt.

225

SZÁLAT LÁSZLÓ.

Azon tulajdonok, melyekkel Kossuth Lajos mint is

birt,

t

melyek

s

fkép

már magában véve nehézzé

utánozhatlanná tevék,

annak

tették

midn

mennyivel inkább akkor, s

lapot utána átvevé

a

ki

állását,

st

lelkesült,

,

de

a lap most oly elvek

méhek

nézetek terjesztésére szolgált,

közönség nem

író

a journalistika mezején

nagy

iránt a

melyeket, hazánk akkori

helyzetében, veszélyeseknek tartott.

Csaknem

általános

meggyzdés, hogy

volt a

alkotmányunk fentartását egyedül megyei szerkezetünknek köszönjük, s az 1823-ki események megersiA nemzet erkölcsei a legték a nemzetet ebben.

—

szorosabb kapcsolatban álltak ezen

kikben szabadságunk legkitnbb bajnokait tük, ennek védelmében szültek meg; „Pesti Hírlap" Szalay

vezetése

tisztel-

midn

s

a

mégis megyei

alatt

rendszerünk hiányainak kijelölését tzte ki s

azok,

insti tuti óval;

czéljául,

mint alkotmán vünk egyedül biztos garantiáját, a

parlamentáris kormányt

tzött

ki

állitá fel,

magának, melynek

bizonyosan oly

czélt

elérésére kevés kilátás

mutatkozott.

Nem

szólok Szalay journalistikai tevékenységé-

nek irodalmi alkotta

a

saját képességéhez

téren

s

öntudatlanul

,

miket az irodalom

nemben elál-

e

de ki czikkeinek egész sorát, melyet publi-

lithat;

dolgozatainak

cistái

végig olvassa,

czíme

fel

alatt

egybegyjtve kiahogy talán soha

fogja ismerni,

nagyobb fontosságú politikai kérdés posan egy ember által nem tárgy altatott. tölti)

s

Tisztán

nem

kevés

e

,

mestermveket, melyek a legjobbak

kis

közé tartoznak

dott,

map

érdemeirl.

bizalommal volt

felelt

csaknem Eötvös.

irodalmi

szempontból

meg minden

lapidaris Emlúkbesztídi-k.

irály,

a

hírlap

követeléseknek.

melyben

ily ala-

A

Szalay 15

talán

tömör, czikkeit

226

SZALAY LÁSZLÓ.

könnységet, mely a hírs miután ennek feladata az, hogy a jelennel foglalkozva a nap szükségeinek feleljen meg, nem az, hogy kizárólag a jövt tartsa szemei eltt s ennek útjait készitse el, igy nem is bámulhatjuk, hogy a „Pesti Hírlap" olvasó közönmióta az Szalay kezébe ment át, megfogyott, sége s azok is, kik e laphoz hivek maradtak, többször panaszkodtak, hogy e lap, mióta szerkesztsége megváltozott, érdekességének nagy részét elvesztette. A mesterségben, mely a tárgyat mindig feltalálja, m elvszerkeszté, nélkülözte azon

lapirodalomban kívántatik;

—

,

ivel a

ban

közönségre hathatunk

szólni tud, senki

maga

Szalay

hetett.

s

róla

leghatályosab-

Kossuth Lajossal nem versenyeza vádakra,

szempontból emeltettek,

melyek

ellene

e

kedélyes humorral csak azt

jegyzé meg, hogy azok olyanok, mintha a katonát, ki egész

ságnál szolgált, lóra

ül,

s

vagy a sorgyalogkörülményektl a kényszerítve,

át a tüzéreknél

életén

midn

az ellenséget igy támadja meg, azért gán-

mert a hadsereg leghiresebb huszárja mellett

csolják,

ügyetlen lovasnak látszik

,

holott a kérdés

nem

az

vagy roszul ül-e lován hanem az szükséges volt-e, hogy felüljön, s hasznos szolgálatot tesz-e

jól

igy

,

,

is?

Szalay terén,

s

nem dicsséget

keresett

a journalistika

mint mindig, mire, fájdalom, sok alkalma

úgy most egykedvséggel trte volna hogy érdemei nem ismertettek el. Az, mi a nemes férfiúnak szivét néha keserséggel töltötte nem az iró melylyel felsértett hiúsága volt, hanem azon mód vala

,

,

,

,

lépése egyesektl megítéltetett.

lebbi

Szalay valamint végczéljaiban, úgy a legközeteendk iránt egészen megegyezett az ország

nagy szabadelv

pártjával.

Valamint ez végczélként

227

SZÁLA Y LÁSZLÓ.

kormányának

az ország

függetlensége és

teljes

fele-

lssége után törekedett: ágy Szála v sem vonta kétségbe, hogy mig alkotmányunknak más garantiái

nem

megyei szerkezetünkhez

lesznek,

kell

ragaszkod-

De mig az ország nagy szabadelv pártja a kormány felelsségét oly valaminek tekinté, mi alkotmányunk szükséges következése ugyan, de a létez viszonyok alatt még sokáig kivihetetlen, s mig nunk.

ez

megyei szerkezetünkben oly

visszaéléseitl megtisztítva,

garantiája

biztos lehet:

álló

a

s

ezentúl

az

elre

elkészítsük;

elméket a nagy

változásra,

azért

s

hogy a

arról,

fenn-

eljöttnek vélte az

viszonyok fentarthatlanok,

idt, hogy látott,

is

haladásnak hatalmas eszköze

meggyzdve

addig Szalay,

mely alkotmányunk

institutiót látott,

melyet

kijelentve,

hogv

megyei szerkezetünkhez addig, mig jelen viszonyaink tartanak, mint alkotmányunk egyedüli garantiájához ragaszkodnunk

hogy ezen

kell,

egyszersmid kimondá világosan,

institutiót

nemcsak

kinövéseiért, de lénye-

dénél fogva sem tartja olyannak, mely egy valóban

alkotmányos hatna;

ez

s

népnek egyedüli garantiájául szolgálaz, mi által nézetei az ország nagy sza-

badelv pártjának mellett,

nézeteivel egyenes

,

s

az élénkség

melylyel politikai vitatkozásaink akkor foly-

tak, sokszor elkeseredett ellentétbe jutottak.

Az alkotmányos ers meggyzdések

élet föltételeihez tartozik,

félretegyünk; tárgyaltatnak,

s

,

azért a szenvedély, melylyel a s

sújtja,

ki

midn

a

tekintetet

közügyek

az igazságtalanság, melylyel a pár-

tok egymásról néha Ítélnek,

De vajon

hogy s minden más

létezzenek,

haza java forog kérdésben

hogy

az,

ki,

midn

nem az

fájdalom nélkül trhetné

lephet

meg

senkit.

igazságtalanság el

azt? 15*

t

228

SZALAY LÁSZLÓ.

jöv

Szalay tudta, hogy dicsséget csak a hat,

nem vágyódott

s

a hir után,

ad-

melylyel a jelen

kegyenczeit dicsíti.

De

ki

viselheti

el

türelemmel a pöffeszkedést,

melylyel a középszerség

radva nem

téved

—

saját

—

mert a járt úton ma-

csalhatatlanságát hirdeti?

harag nélkül a tömeget, mely hazafiságával keresetet zve a nép körül tolong, s udvaronczok módjára a nép minden gyöngeségeinek hízeleg?

Ki

láthatja

S ha becsületes ember, mindig,

követte

bérruháját, ajkain, s

szabadságnak lobogóját

nem

viseli

a

— pillanatokra

elkeseredik,

midn

s

nem

gyanúsítva

magát, mert hazájának javát a nép

látja

kegyénél többre becsüli;

pillanatnyi

szabadéi vüség

a hazafiságot szivében hordozza

s

mellzve

midn midn

mert

ki a

legtisztább

sokan, kiket

szándékai

ha

s

Szalay,

félremagyaráztalak,

tle

.barátainak tartott,

vissza-

sokan tevékenységét a hazára nézve ká-

vonultak,

rosnak hirdetek, néha kétkedni kezdett, nem veinek helyességén, de azon

—

—

nem

el-

volna-e

lett

jobb, ha a politikai pályától egészen távol tartja

ma-

gát: vajon bámulhatjuk-e ezt?

nem abban áll, hogy a fájdalmat ne érezzük, hanem abban, hogy keserségét ismerve, nyugodtan viseljük el; s nem az érdemli a polgári

A

férfiasság

koszorút, ki

ki a

közvélemény

polgártársainak

tartva, azt,

ha

kell,

iránt közönyös,

szeretetét

a

legfbb

hanem

kincsnek

a hazának áldozatul hozza.

ezen érdemet senki Szalaytól

meg nem

És

tagadhatja.

mely a szélben meghajló árboczokkal s ingadozva a habok között változatlanul folytatja ilyen vala , érezve minden csapást, s megútjait,

Mint a hajó

,

—

indulva, de biztosan folytatva irányát az

ellenséges

elem között, azon következetességgel, melyet a léger-

229

SZALAY LÁSZLÓ.

meggyzdés

sebb

is

csak azoknak ad,

ers

kiket

kötelességérzet lelkesít.

A

mezején,

journalistika

késbb mintán

s

a

„Hírlap" vezetését Csengery Antaliján méltó kezekre l)iz\ ;íii,

azt csak dolgozataival támogatá, a

Státusférfiak

Könyvében,

hol

azon

Szónokok

férfiakat

jel-

lemzi,

kiknek a parlamentáris kormány elveinek

ki-

fejtése

legtöbbet köszön,

és

társalgásaiban

és

kiterjedt

levelezésében minden törekvései ez

egy czélra voltak irányozva, egész tevékenysége abban központosult. S ha azoknak száma, kik az annyi visszatetszéssel fogadott elveket magukéinak vallák, naponként szaporodott, s mindinkább terjedett a meggyzdés, hogy hazánk állami önállása nem a megyei rendszer,

hanem csak független magyar kormány sitható

;

s

ösvényén

elbb

ha minden tett,

az összes

telenül

lépés,

azon

melyet a nemzet a haladás

irányban történt,

közvélemény

tiltakozott:

tevékenységének

csak az

által bizto-

mely

ellen

ez kétség-

és kitartásának

vala köszönhet, melynek eredményeit egész nagysze-

rüségökben azonban csak az 1848-ki események mutatták

meg.

Mert dályoktól,

midn

a nemzet,

megszabadulva az aka-

melyek óhajtásainak eddig útjában

szabadon határozhatott jövje

felett,

küzdelmek után önállásának

teljes

magát, ennek biztosítékait laszthatá magéinak:

s

birtokában látva

meggyzdése

nem Szalay

álltak,

háromszázados szerint

elvei voltak-e

vá-

azok,

melyeket egyhangúlag elfogadott, ugyanazon elvek,

melyek néhány évvel ezeltt az egész hazában viszhangra alig találtak; s melyek most nem találtak ellenmondásra? Van-e valaki, ki tagadja, ki csak kétségbe vonhatná, elve

s

hogy a kormány felelsségének

a képviseleti rendszer az 1848-diki törvényekben

230

SZÁLAT LÁSZLÓ.

formulázva nem

volna

fel,

ha Szalay a nemzetet ezen elvek elfogadására

el

ily

nem

szabatosan

készíti,

ha megyei szerkezetünk

mányrendszer hiányait alkotmányos

s

az egész kor-

felfedezve, évekig tartó törek-

nem gyzi meg

véseivel

állíttattak

és socialis

arról

hogy

,

az

újabb kor

haladásaiban részt csak úgy

vehetünk, ha azoknak föltételeit fogadjuk el. Kevesen voltak, kik a zajban, inelylyel a nemzet új

állását elfoglalta,

lékeztek;

az élczekkel

a doctrinarius

elbb

a tömeg

tapsai

diadalát;

de

s

illettetett,

között

azt,

a szerény tudósról

hogy

vetette

meg

elhangzott neve elveinek

az

mások

is,

és

ülték

1848-diki törvényeknek,

az

melyekhez a nemzet, mint kodik,

megem-

gyanúsításokkal, melyekkel

új

aranybullájához ragasz-

alapjait;

hogy a haza

e

nagy

vívmányánál minden egyesek között neki köszön

leg-

tle nem veheté el senki, és keserség nélkül engedé át másoknak a babért, megelégedve az eredménynyel, mely, mint akkor hittük, a hazának egy szebb jövt biztosit. És ha Szalay els pillanatban megdöbbent is többet: ezen öntudatot

midn

azt,

mit

elbb hosszú törekvéseknek

biztos,

de nehezen szerzend jutalmának gondolt, oly egyszerre,

csaknem küzdelem nélkül elérve látá: miért kétkedett volna a nagy átalakulás üdvös eredményein? A sérelmek hosszú sora, mely nemzedékrl nemzedékre szállva, arra kényszeritett, hogy egész tevé-

kenységünket a múltnak orvoslására fordítsuk, nem volt-e végre befejezve?

A

nemzet önállása, melyért

nem volt-e végre biztosítva? S ha jelen helyzetünkben még sok vala, mi a hazafiak vágyait nem elégi theté ki: nem volt-e századokig küzdött

kik

azt

tanácskozott,

kezünkbe adva? azoknak szeretek s érte minden áldozatra

most a haza sorsa kezébe,

s

saját

231

SZALAY LÁSZLÓ.

A

készeknek érezték magukat?

veszély, melylyel a

birodalom többi részeiben uralkodó absolut kormányrendszer hazánk alkotmányosságát egykor fenvegeté,

nem

többé;

létezett

nagy egységi

a

s

mely egész Németországot nyújtani

szott

hogy az

,

mozgalom,

lelkesité,

biztosságot lát-

unificatio

utáni

törekvés,

mely az osztrák birodalomban a német császárság megszntével kezddött s nemzeti önállásunkat fenvegette,

—

ezentúl lehetetlenné vált.

Szalay sokkal higgadtabban

semhogy a nehézségek

ítélt

viszonyainkról,

magát ámitotta volna, melyek a hazát környezek. Tudta, hogy az 1848-iki törvények csak elveket mondanak ki, melyeknek üdiránt

—

függnek; ismerte

vös eredményei alkalmazásuktól

hogy azok a nemzetet

törvények egyes hiányait

,

készületlenül

ezért

vnek

találták,

s

s

e

inkább egy szebb jö-

zálogát látta bennök, melyet élvezni csak sok

áldozatok után

fogunk,

fáradság

és

késziteni

nemzedékünk nehéz, de dics

melyet el-

s

feladata lesz

de mindez csak azon buzgalmat növelé, melylyel a

hazában

mint az igazságügyi

,

minisztérium

egyik

osztályfnöke, a polgári törvények codificatióját készité

késbb mint Magyarországnak

el,

s

furti

nemzetgylésnél küldetésében

nak nagysága

követe a frank-

eljárt,

nehézségei bizodalmát

és

s e

feladatá-

nem

ingat-

haták meg.

Nem

hogy eseményekrl, melyek oly dics

,

—

mondjon az és oly szomorú emAz egyeseknek hiÍtéletet

bneit, az egész nemzet dicsségét igazságosan

jöv

csak a

tünk

illeti,

hagytak hazánkban.

lékeket báit és

korunkat

a

ítélheti

barátság

,

meg.

Minket, kik e korban

él-

melylyel egyesekhez viseltettünk,

a szenvedély, melvlvel a küzdelemben részt vevénk,

SZALAY LÁSZLÓ.

232 s

túlengedékenynyé

a fájdalom

egyesek

és jobb,

iránt,

tálszigorává tesz

és

ha hallgatunk.

Szalayt e nagy események a külföldön találták.

júniusban a magyar kormány

Még

nemzetgylésre küldve, miután

itt

igy e szomorú idszakban a hazától

s

tere

Parisba és Londonba

elzáratott, hasonló kiküldetésben

ment,

a frankfurti

által

mködésének

távol

volt, de csak hogy annál kínosabban érezze minden

szenvedéseit.

A

hosszú bizonytalanság, az ellenkez hirek

a

,

pillanatnyi öröm, mely az égig emel, s reá a kétségbeesés, mely talán egyaránt alaptalan, mig végre mindennek vége van, és tudjuk hogy nincsen többé,

mit ezután veszthetünk,

— Szalay átszenvedte mindezt,

melyeket ez idszakban egy, szintén a kül-

s levelei,

földön tartózkodó barátjához fájdalmat,

irt,

mely nemes keblét

mészettl komor vala.

elevenen ecsetelik a

Már els

lágba;

annak komolyabb

czélt látott

tapasztala,

körében vidáman az

optimismus

kezdé.

bizodalmatlansággal lépett a

de tevékenysége kiragadta

mióta egy nagy sikerét

s

Most,

,

maga

t

felett,

midn

vi-

ez állapotból,

s

eltt, és törekvéseinek

közlékenynyé

néha maga

ter-

ifjúságában, mikor

az élet mindenkinek mosolyog, oldalát fogta fel,

Kedélye a

dúlta.

is

melylyel

vált,

s

barátainak

bámulatát fejezé ki a

világot

leszorítva a pályáról,

tekinteni

minden

végzdtek: ifjabb napjainak komor hangulata visszatért, s mindez sürü

reményei

e

roppant

csalódással

fátyolt borított kedélyére,

midn

vele

a

zürichi

tó

hosszú vándorlások után

st

szellemi tehetségeire,

partjain

,

családjával letelepedett,

ijedtem a változáson, melyet egy év

Epén mert törekvéseiben volt,

találkozáni

tett

s

hol el-

benne.

az önzésnek része

nem

mert a közpályán soha személyes érdek vagy

233

SZALAY LÁSZLÓ.

nagyravágyás nein

melynek

miatt,

czél

vezette lépteit,

megfeledkezett,

élete

azért

éveken

s

szentelve

veszté

el

vala,

czéllal

a

át a

nagy

magáról mindenét,

még azon

nem keresve

és

datban sem,

melylyel mások fájdalmaikat enyhiték,

hogy

találva vigasztalást

szörny csapásnak nem

e

haza kevésbbé veszett-e s

el,

azt

nyire igazságtalan Ítéletében, istenesít, s azt,

Vajon

a

bnnek

súlya

A tömeg

több-

ha a

is?

mondhatjuk-e csak

És

okozé>i.

mert vesztél más okozta,

vajon kevésbbé fájnak-e sebei,

másokon fekszik

k

öntu-

is?

midn

egyes embereket

min egy egész korszak

nem kevésbbé

dolgozott, egy-

igazságtalan azon

nek tulajdonítja

:

kárhoztatás

melyet egész országok veszténél egy

is,

de

emberre mondunk. lehet. ni a.

A bnnek

súlya egynél nagyold)

Magas állásában kevésbbé volt szabad csalódhogy a népszerség árja Epén mert tudhatá ,

azokat, kiket emel, többnyire elragadja, vigyázóbbnak kellett

volna lennie.

De vajon lenen fekszik-e,

bnnek

a .

s

terhe csak egy szerencsét-

nem mindazokon,

kik csalódásaiban

osztoztak, kik azokat talán belátták,

s

a dagadó ár-

nak, melylyel a közvélemény mindent elragadott, lentállni

nem tudtak?

s

a nemzedék,

el-

mely a hazának

bomlásánál jelen volt, felmentheti-e magéit a vádtól,

jöv egyesek felett kimond; fölmentheti-e mafkép a kötelességtl, hogy mit halomra dönteni

melyet a gát

engedett, újra felépítse,

s

utódjainak igy adja át?

Ezen gondolatok, melyeket Szalay a zürichi tó partján fel s alá járva, szivének keserségében elmondott, foglalták el egész lelkét, s a fájdalom, mely tehetségeit talástól is;

lebilincselé,

megfosztotta

melyet a munkában

t

azon vigasz-

találhatott volna.

234

SZALAY LÁSZLÓ.

magammal";

„Tisztába kell jönni

zám kevés

— igy

irt

hoz-

—

„Egész késbb, miután elváltunk. tanulmányozására vetettem Schwandtner magamat, melyet az itteni könyvtárban találtam. Hozasd el Magyarországból Fejér codexét, s a menynyi könyvet szerezhetsz, melyben történetünk forrásait találom, és küldd hozzám. Tanulmányozni fogom nemzetünk történetét, hogy lássam: lehet-e még reménvlenünk? A nemzetnek tulajdonai egy esemény héttel

erélylyel

által

nem

változhatnak meg,

s

ezért egész múltja az,

Tudni akarom, hogy meggyzdve nemzetünk himi vár reánk? vattatásáról, új ervel fogjunk munkához, s elkövetett

miben jövjének kulcsát

találhatjuk.

—

vagy azon meggyzdéssel haljunk meg, hogy a magyarnak úgy sincs mit ke-

hibáinkat jóvá tegyük,

resnie a világon."

S

e határozatával egész

Nem nem

tudományos

irányt vett.

kíváncsiságának

—

irodalmi babérokat,

zetét kereste,

élete új

kielégítését,

a történetben csak

nem-

ennek múltja meghozá szivének a

s

vigasztalást, melyet a jelenben

nem

találhatott.

Távol a hazától, családján kivül, elkülönözve minegészen tanulmányainak

den társaságtól,

élt,

átku-

tatva újra a forrásokat, melyekkel ifjú korában Hor-

vát István vezetése alatt ismerkedett meg, felkeresve

mit a

st.-galli

kolostor

a zürichi

s

táraiban ide vonatkozót talált; lyedett

tanulmányaiban,

nttön ntt bizodalma

A zavarta hibákat,

szeretet,

meg

az

s

egyetem könyv-

minél inkább elmé-

érdekkel a múlt iránt

jövhöz. melylyel nemzetéhez

Ítéletét,

a

s

önámitás nélkül ismeré

melyekbl szenvedéseink

mert mindig visszatérnek, sainak látszanak.

De ha

viseltetett,

a

s

eredtek,

s

nem fel

a

melyek,

a nemzet jelleme kifolyá-

hibáknak daczára a nem-

235

SZALAY LÁSZLÓ.

egy ezreden át fentartotta magát, ha a nagy síkon, mely a nyugat s keletnek határain elbb a nézet

pek küzdteréül szolgált, hont alapítani képes volt. melyet a legkedveztl énebb körülmények között, csaknem folytonos megtámadások ellen, megvédeni tudott;

lm

tisztán fentartva nemzetiségének jellemét, az euró-

népek küzdelmeiben dicsséges részt vett; ha többször legvzve, csaknem megsemmisítve a küzdepai

újra feltámadt

lemben,

meg

a szolgaság által,

nem

régi alakjában,

melyet trt,

fogadott: e nemzet isten után

de soha

alázva el

nem magának

nem

köszön-

heti-e ezt is? azon önbizalomnak, mely kedvez pillanatokban néha veszélybe hozá. de nem hagya el

soha a sors legnehezebb megpróbáltatása között? néni köszöni-e egész jellemének, mely hajlani az

aranynak azon másik tulajdonával

nem

bir,

tud, de

hogy

a

mocsár között a rozsda nem emészti fel? Vajon, ha a nemzet múltját tanulmányozzuk, nem Nagy Lajos és Mátyás fényes korszakát, mely-

—

ben hazafiságunk gyönyörködik,

s

melyhez hasonlók

más nemzetek történetében is elfordulnak, s néha csak kedvez körülmények, vagy az ellenek gyengeségének eredményei,

— de tanulmányozzuk azon zord

idt, melyben másfél századig török járom nehezedett hazánkra,

s

lóját tartva

a nép szebb idejébl csak széttépett zász-

meg, honának romjait barátai

és ellen-

ségei ellen egyszerre védelmezé, s polgári és vallásos

idben vérezett; ha egész történemegyünk, mely mint egy nehéz vihar tünkön végig szabadságáért egy

villámokhoz hasonló fényes pillanatokkal, hogy a ború, mely azokat követé, annál sötétebb legyen, s melynek befolyása alatt a nemzet vonult

el

felettünk,

—

csak azon mindenrl lemondott, meggyzdésrl nem, hogy a szabadság, melyet az

mindent

veszitett,

.

236

SZÁLAT LÁSZLÓ.

sök

a pusztaszeri szerzdésben megállapítottak, a

ma-

gyarnak elidegenithetlen joga marad; ha a legújabb idkig erünk, hol az éretlenségnek elég jeleit találjuk van-e okunk kéttalán, de a rothadásnak sehol :

—

kedni jövó'nkön?

Szalay

meg

vét boldogság

gyzdve, hogy nincs,

vala

töltötte

el,

s

ellenállhatatlan

és szi-

vágy a

hon után, hová hosszu vándorlásaiból, tapasztalásokban gazdagon, szül fürtökkel, de azon meggyzdésekkel tért vissza, melyek t egész életén át vezérlék,

azon

s

feltétellel,

melylyel a hazát évek eltt

el-

hogy minden tehetségeit ismét szolgálatának

hagyá, szenteli.

Leírj ani-e

ben

töltött?

azon éveket, melyeket azóta körünkElete

egy

tudós

élete

vala:

küls eseményekben, nehéz munkának csak a szeretet gött,

s

által szebbitve,

látszólag

ki

hozzá ragaszkodott.

életnek,

ményeit? Szükséges-e, hogy elsoroljam? történelmi értekezésektl

s

s

mely örömöknem ismeri gazdag ered-

egyszer

ben oly szegény vala,

szentelve,

melylyel családján füg-

ez változhatlan hívséggel

De a

szegény

—

a kisebb

egyes kútforrások kiadásá-

melyek történetünk egyes szakait felderítek a nagy miiig, melyben egész multunknak képét állitá élnkbe? Mily gazdag kincs! s mégis csak egy része annak, mit tle várhatánk, ha a halál t munkájának közepette nem ragadja el, s tanulmányait, melyekbl most csak mások által használhatatlan jegyzeteket birunk, nagy történetének befejezésére feldolgozhatja. Soha lángész több szorgalommal nem párosulf, soha a képesség, mely az események tömkelegébl az eszmét, mely felettök uralkodik, levonja s a tudós pontossága, mely az egyes események legkisebb részleteit fürkészi, egy emberben annyira nem egyesült; tól

,

,

237

SZALAY LÁSZLÓ.

s

a

lia

érdemét képezi, épen

nagy

némelyek tak

mi a történelemnek

pártatlan igazság az,

f

érdem az, mit munkájának hibául rót-

e tulságig vitt

történeti

fel.

És talán méltán.

Mvészi szempontból mely Szalay tását.

és

Ha

Ítélve,

e tiszta objectivitás,

történetét jellemzi,

nem

az iró

gyengíti Lá-

talán

uralkodik annyira

maga

lángoló szeretetének, melylyel nemzete,

melylyel annak elnyomói iránt

löletnek,

szabad

enged,

tért

gazdag kincseit önti ne-e hasznosabb? déseire,

s

szolgálhat,

viseltetett,

mve

szebb lehetne, de len-

Fátyolt boritva a nemzet téve-

mi elleneinek mentségül a múltnak ragyogóbb képét állíthatta volna elhallgatva

s

gy-

a

eladására meleg kedélyének

el:

—

s

felett,

azt,

mely hazafiságunkat inkább kielégíthetné: de vajon elérte volna-e czélját, melyet munkájának elszavában kimond, s melynek minden más tekintetet fel,

alávetett?

Szalay

mint egész életében, nem kereste a

itt,

népszerséget,

s

midn

az

végre

t

kereste

fel,

1861-ben a fváros egyik kerülete egyhangúlag választá

képviseljének,

a szerény

s

t

csaknem mely szivének

férfiú

meglepetve fogadta e megtiszteltetést, jól esett.

De tevékenységét ez sem szakítá félbe. Részt vévén az 1861 -ki országgylés tanácskozásaiban, az iró

sem

vesztegelt,

helyrehozza,

munkáját;

hanem, hogy a mulasztott idt

ketts erfeszítéssel folytatá fáradságos ersen, szaka-

hisz neki dolgoznia kellett

hogy a nagy feladatot, melyet magának kiéljen. h°gy tzött, bevégezze Szalay szegény volt, s ámbár rendkívüli tehetdatlanul,

—

ségei

uiellett,

s

az

—

állásban,

melyet

elfoglalt,

csak

238

SZÁLAT LÁSZLÓ.

tle függött, hogy helyzetét megváltoztassa, szegény maradt. Mint kedélyes modorában egyszer monda,

magának

ez volt az egyedüli lnxus, melyet

A

közügyeinek

ki egész életét hazája

férfi,

engedett. s

a

nem talált idt, hogy csatudománynak szentelé ládjának jövjérl gondoskodjék, s ötven éves korában ,

az akadémia titoknoki fizetésébl, és rosznl

mert kevesektl

munkáiból

vett

díjazott,

csak

élt,

a'

legna-

gyobb megerltetéssel tartva fel függetlenségét, az által, hogy nagy munkáját félbeszakasztva, történeti tanulmányait adta

lev munkájának

Nem emeljek.

öt sajtó alatt

iveit javitgatá.

azért

mondom

Nincs

okom

hogy bárki

ezt,

A

reá!

özvegyének

után

halála

néha egyszerre

ki, s

ellen panaszt

fejedelem,

gyermekeinek nyugdijt

és

rendelve, királyi hatalmának legszebb jogát,

érdem méltánylásában s

a kegyelet

által,

Szalay

ki

mely

az

oly nemesen gyakorolta,

áll,

melyet a nemzet történetirója iránt

mutatott, csak azon reményeket ersitette meg, melylyel

jövnket személyével összekötjük; az egyesek,

kik a

tiszteletet,

tetének,

be;

az

melylyel a dics' férfiú iránt visel-

családja iránti

részvetk

által

bizonyitották

mely halálának hírére gyászba hogy Szalay érdemei ezek olyanok valának, melyeknek

haza,

egész

eléggé bizonyitják,

öltözött:

elismertettek,

s

egyetlen jutalma csak a dicsség lehet.

vagyonbeli

Szalay senkinek,

gondok órában,

s

állapotáról

soha

nem

szólt

barátai ismerek

csak kevés meghitt

a

melyek vállaira nehezültek. De ha ez melyet emlékének szenteltünk, dicsségérl

terhét,

szóltam, miért hallgassam

el

az árt,

melyen

e

dics-

ség szereztetett? S ha egész életét elmondottam, miért s

titkoljam

csak

azt,

mi

egy sugárral

t id

több,

eltt sírjába

mely

áj

fényt

vezeté, terjeszt

239

SZÁLAT LÁSZLÓ.

szegény volt! ha csak

dn

mondjam el, hogy Szalay azért is, hogy korunkban, mi-

Miért ne

alakja körül?

az anyagi haszonnak hódolnak annyian,

a siker,

s

melyet egyesek a vagyonszerzésben elmutatnak,

el-

minden gyalázatot, meghajoljunk a nemesen viselt szegénység eltt, mely mindent csak magának köszön, s ha nehéz küzdelme után sírjába szállt, egy nemzetet hagy adósául. Kétségtelen, hogy Szalay kora halálának oka a Már az akadémia nagytúlfelszitett munka vala. gylésén, midn szónoklatával a közönséget utolszor takar

—

ragadta

el,

magában horda

nek áldozata

lett;

a betegség csiráit, mely-

tak, Családja és barátai kérték,

zött folytatá

pihenést javasol-

de bár orvosai

kínos fájdalmak kö-

munkásságát, mig egy nehéz

végre ereje kifogyott,

s

érzé,

után

tél

hogy nem mehet tovább.

Az orvosok fürdt ajánlottak, javulást Ígértek; tudta hogy a pálya végén áll s midn búcsút véve, utolszor találkozánk, azon meggyzdéssel szorítá kezemet, hogy többé nem látjuk egymást. ,

,

Hosszasan szóltunk tételeirl

beszélt,

még

melyekkel

czélokról, melyekért küzdött,

egyszer a múltról. Felaz s

életbe

lépett,

melyeknek egy

elérte.

s

a

részét

—

monda, „Egy van, mi szivemnek jól esik az, hogy teljes meggyzdésem mieltt távozott,

—

szerint a helyes úton jártam.

Még

sok dolgotok

de ers hitem, hogy a nemzet elfogja érni az

melyen

lesz,

állást,

azt látni szerettem volna."

A jövrl

kezdek beszélni, történetének hatodik

kötetérl, melyet, ha majd egészsége helyre

állt,

sz-

egy ideig hallgatott. monda „Orvosaim hosszú pihenést rendeltek hosszú pihenést, végre fájdalmasan mosolyogva

kor bevégezhet.

—

—

240 és

SZÁLAI LÁSZLÓ.

tudod,

hogy

orvosoknak

az

engedelmeskedni

kell."

így váltunk

s

el,

egy hónappal késbb

e

város

közönsége sírjához kisérte t.

Egy évnél több múlt el azóta. melyet kitnbb embereknek halála,

A

meglepetés,

kiket

még

ere-

jöknek teljében gondolánk, okoz; a hézag, mely ha

egy korunkból kilép,

—

egy ideig nem

töltetik be;

a

mely els pillanatban veszteségünket mindig nagyobbnak tünteti fel: elvesztették hatásukat; de vajon van-e valaki, ki Szalayról most máskép Ítélne, mint akkor, mikor t sírjához kísérték? Mi, kik hozzá évekig közel álltunk, vagy azok, kik fájdalom,

vele csak rövid ideig találkoztak,

csak a közélet

s

az irodalom

kik tevékenységét

mezején,

vagy a ma-

gánéletbl ismerek: van-e valaki, ki róla különbö-

ziéi ö

itélne?!

Mint a

tiszta ég,

akár egy darabját, akár egész

boltozatát lássuk, mint az öszhang,

közelrl halljuk,

meleget terjeszt mindenre, mire tiszta,

ha távolról vagy

mint a napsugár, mely fényt

öszhangzó,

világos

és

ilyen

hat:

meleg.

vala

és

,

Jellemének

nincsenek fény oldalai, egy egész az, eszményképe a becsületnek, férfiasságnak és jóságnak, tisztán emberi erényei is

háttérbe szorítják,

még

melynek nagy,

azon fényes tehetségeket

melyek mindig csak ezen

eré-

nyek szolgálatában használtattak fel. Ha egy egész élet a haza szolgálatának szenismertette meg telve, ha az érdem, hogy múltját nemzetével, s hogy azon irányt, melyen haladva, hirdeté elször; ha a bászebb jövnket várjuk, torság, nielylyel

meggyzdéseit kimondá, a

kitartás,

melylyel értök küzdött, a hívség, nielylyel hazájához ragaszkodott, jutalomra méltók:

úgy tartsuk meleg

241

SZÁLAT LÁSZLÓ.

emlékünkben a hazának e legjobb, e legnemesebb és tartsuk emlékünkben azt, mi életének végs kívánsága, végs' reménye volt. fiát,

A öt.

munkásságának közepette ragadta

Lalái

Valamint nagy történeti munkája, melynek szentelé

éveit

,

ágy a nagy

míí,

ki

végs

melyen az egész melynek

nemzettel együtt egész életén át dolgozott, tervét

melynek szivét remény

kijelölte,

gondolva,

félbeszakítva

felépítésén fáradt, és

boldogság

töltötte

áll.

Fejezzük be!

Eötvös.

Emlékbeszédek.

melyre

10

el:

GRÓF DESSEWFFY EMIL

Elmondatott

a

m.

t.

akadémia

által

jan.

rendezett

.28-án

gyászünnepélyen

1867.

16*

midn

JjLa mozgalmas idben,

tárgyává

tosabb érdekei vitatás

els sorában

halálánál, ki a vitatkozók

nemzet azon veszteséget

érdemeinek,

meggyzdésben

szenvedett,

mint azon

elismerés

zaj

és fény, és

oly

állt,

egyesül,

ily

életükben

pártok jelesbjeiket

a nemzet legfon-

váltak,

férfiú

az egész

hogy nagy

biztosabb jele

melylyel egyes

haláluk

után kör-

nyezik.

Ilyen volt a benyomás,

ma egy

Emilnek halála

t

melyet gróf Dessewffy

év eltt az egész országra

csak a nyilvános életben ismerek,

tett.

Azok, kik

nem

osztoztak a fajdalomban, melyet

hozzá közelebb

állva,

nem

gazdag kincseit ismertük,

mi érezénk, kik

csak eszének, de szívének és

azok, kiknek

tika mezején ellene volt, e téren

máskép

a poli-

Ítéltek érde-

meirl; de hogy benne oly férfiút vesztettünk el, ki képességeit csak a közérha néha tévedett is soha mást, mint szolgálva nem szentelte, s deknek a hazát, fáradozásaiért még a közelismerésben sem

—

—

kereste jutalmát;

hogy

halála által szegényebbek

let-

tünk: azt egyaránt éreztük valamennyien, és bátran állítom: e teremben,

-ha

st

e

hazában nincsen

senki, ki

Dessewffyre visszagondol, e nézetet azóta meg-

változtatta volna.

GRÓF DESSEWFPI EMIL.

24P)

Mint mondám: nagy érdemeknek legbiztosabb jele ez,

melyet az egyes,

a hézag,

s

az életbl ki-

maga után hagy, egyedül biztos mértéke nagyságának; de biztos jele ez még annak is, hogy az, kinek sirja felett nem egy párt, de a nemzet elismerése nyilatkozott, az nem egy pártnak, hanem a lépve,

nemzetnek

ha nézeteiben honfitársainak egy eltért, s oly utakon törekedett elbbre,

élt,

részétl néha

s

melyeket talán tévesztetteknek gondolánk, érzelmeiben és czéljaiban a nemzettel megegyezett.

Engedjék önök, hogy midn az akadémia meghagyásából dics eldöm emlékezetére felszólalok, tevékenységének csak ezen oldalát emeljem ki.

Nagy Emil a

és fontos

politikai

azon befolyás, melyet Dessewffy gyakorolt;

terén

élet

s

miután az

alkotmányos életnek egyik f elnye minden kérdésnek különböz oldalról való megvitatásában áll,

hogy

elismerem,

az, ki

nem

személyes érdekek

vezérelt pártok körében érdemet szerzett,

egész hazáért

az

szerzett

is.

eltér

czélban,

utakon

nem én vagyok

után,

az,

fáradtunk ki

érdemeket

De miután a politika

mezején különböz oldalon álltunk, a

által

megegyezve annak elérése

és

dics társunk tevékeny-

ségének ezen részérl elfogultság nélkül szólhatok; s

ha,

firól

mert elvonatkozva pártállásától, csak a haza-

szólok

nélkül

fiú

egyes érdemeirl hallgatnom kell

élete

is

talán jó,

,

ha

elég

ezek

gazdag marad érdemekben,

életébl

emlékezünk, miben egyetérténk, hogy

ne feledjük,

és

politikai vitatkozásaink közepett oly fér-

emlékénél, ki azokban élénk részt vett,

csak arra

,

el

miként a haza csak addig állhat fenn,

mig annak polgárai bármennyire

elválva egymástól,

mint a fának messze eltér ágai, egy közös törzsben egyesülnek.

247

GRÓF DESSEWFFT KMIL.

Ha

az utolsó harmincz év történetére tekintünk,

azon mozgalom mellett, mely kenységet találunk anyagi

irányokban

politi-

élénk tevé-

érdekeink és szellemi ki-

is.

mozgalomnak megkezdje volt, hogy törek-

Egyik érdeme Széchenyinek, ezen

ország

nem kevésbbé

kai helyzete megváltozott,

fejldésünk körében

által az

is

ki a

véseinek következéseit másoknál tisztábban fogta s

miként

belátá,

az

anyagi

és

szükségkép

a socialis és politikai

lását vonja

maga

tést

kevésbbé tisztán fogták és

kifejldés

viszonyok átalaku-

De mások

után.

nemzet függetlenségéért

szellemi

fel,

fel,

ezen összekötte-

mig egyesek,

s

a

alkotmányos szabadságáért

buzgólkodva, azon tevékenységnek fontosságát nem látták be, melyet Széchenyi az anyagi érdekek terén kifejtett,

s

a közönyösséget,

melyet

egyes politikai

napi kérdések iránt mutatott, neki rósz néven vették;

addig voltak sokan,

kik

ámbár nemzetünk jövjét

csak régi aristokratikus szerkezetünk fenntartása által vélték biztosithatni, mégis élénk részt vettek minden újításban,

melyet Széchenyi az anyagi érdekek me-

zején megkisértett.

E

téren

bajoknak volna

el

,

senki

létezését,

nem

tagadta

az

kevesen voltak, kik

általa

kijelölt

nem

ismerték

hogy azoknak orvoslása legalább részben

magunktól függ, s azok is, kiknél hazafiúi elkeseredésében mondott szavai, hogy „mindenben hátra vagyunk", heves ellenmondásra találtak, örömmel csatlakoztak a bátor újítóhoz.

Széchenyi fellépésének sehol

nem

volt

lenebb és általánosabb eredménye, mint épen s

ez

az,

szakában

melyen Dessewífy Emilt

mködni

látjuk.

is

közvete téren,

életének

els

248

GRÓF DESSEWFPI EMIL.

Nagy

tehetségekkel

,

nevelés és saját szorgalma s

melyeket a leggondosabb családjának állása

kifejtett,

atyjának érdemei megnyitottak volna eltte minden

pályát, és saját hajlamai a közélet mezejére csábiták

t, melyhez akkor minden való

és képzelt tehetség

hivatva érzé magát.

De ha

nem mondott volna

a jogról

le

semmiért,

hogy is a közjónak él, meggyzdése szerint, a haza jövje nem attól függ, hogy a közélet mezején sokan tündököljenek, hanem attól, hogy szkebb körében minhíven

denki

midn

kötelességeit;

teljesitse

azon életkorban

künkre még csábervel szült atyjának

,

gye, tehetségeit egészen szentelve

—

mikor a dicsség mindeni-

hogy érdemeiben meggondoknak terhét leve-

bir,

vállairól

azt követé,

s

a

si birtokainak

kezelésére

1843-ig csaknem kizárólag a gazdaság-

gal foglalkozott.

Áldozat vala

tóztatta vissza,

feláldozd,

melyet csak szeretetének hozott,

ez,

még azoknak

de melytl magát

kérése által sem tar-

kiknek érdekéért fényesebb kilátásait

azon szivósság'gal rag'aszkodva

mely ifjú korában fvonását képezé.

mint késbb

,

,

feltételéhez,

jellemének egyik

Voltak sokan, kik elhatározását rosszalták. akarói

idsb

nem

testvére, Aurél, fényes példaként álltak, tehet-

ségeit

csak

látszólag

mások a közügyek azt

,

Jó-

foghatták meg, hogy az, ki eltt atyja és

st

lehettek

családja

iránti

érdekeinek

pillanatok

,

melyekben

maga a szknek ta-

munkásságának választott, nagyobb feladatok után vágyódott;

kört, melyet lálva,

szenteli;

közönyösségnek tartották

feltételének teljesitése

néha nehezére

esett,

de ha

a boldog-

ság, melyet családja körében élvezett, kipótolt min-

den egyebet,

s

a ki

t

itt

látta,

az sajnálhatá,

hogy

249

GRÓF DESSEWFFY EMIL.

e jeles tehetség ily

szk

körre szorítja tevékenységét,

de elismeré, hogy a ki a közélel tapsait ily örömökkel cserélte

fel,

az jól választott.

És valóban, ha kedves szülknek boldogsága, ha a megelégedés, melyet a legjobb nnek arczán látunk, ha a remények, melyekkel körünkben fejld'

gyermekeink szívünket fáradozásainkat

fkép midn

töltik,

követi,

a

öntudattal

hogy mindezen jólétnek mértékben

teljes

fényesebb, de

a gyarapodás, mely

boldoggá

férfiút

azt

magának, maga: Dessewfty

mindezt

,

s

s

életének

volt

boldogabb korszaka.

volt

De bármily megelégedettnek ládja körében,

tehetik,

mondhatja

alkotója

élvezé

nem

s

érzé

magát

csa-

bármennyire elfoglalva gazdaságá-

közügyek eltte nem veszha azokban most csak azon szíík körben vett is részt, melyre akkor megyei életünk mindenkinek alkalmat adott, soha nem mondott le feltételérl, hogy egykor egész életét ezeknek nak gondjai

tették

el

által,

azért a

érdeköket,

s

szenteli.

„Tan nini, gondolkozni, tanácskozni és végrehajtani," ez azon egymásután, melyet, mint késbb „Parlagi eszméid-ben kimondá, közügyeinkben követnünk kell, s ez az, melyet magának már akkor kijelölt, komoly tanulmányok és hazai állapotainknak alapos megismerése által készülve ahhoz, hogy majdan a haza közügyeiben részt vegyen. S mert a mezei gazdasággal foglalkozva, figyelmét fkép a nemzetnek gazdasági viszonyai vonták magukra, ezeknek tanulmányozását tíízte ki magának feladatúi, azon komolysággal készülve annak megoldásához, melylyel minden vállalatait folytatá, mint másban úgy itt is, nem a könnyebb, de a biztosabb utat választva macának s mindenekeltt a nemzet,

'250

GKÓF DESSEWFFY

EMII..

gazdaság tudományára vetve magát

,

hogy

részletes

tanulmányainak biztos alapját nyerje. Legyzve az ellenszenvet, melyet fiatalsága óta

minden tisztán elméleti speculatio iránt erezett, szorgalommal s kitartással folytatá tanulmányait, s alaposan megismerkedett a nemzetgazdaság minden rendszerével, mely Smith Ádám óta felmerült, de csak

hogy gyakorlati czéljainak elérésére képesebbé tegye magát. S ez magyarázza meg egyrészrl azon befolyásnak jelentéktelenségét, melyet Dessewffy nagy tehetségei és rendkivüli szorgalma mellett magára a tudományra, más részrl azon hatást, melyet egyes azért,

nemzetgazdasági kérdések helyes felfogására a hazá-

ban gyakorolt, úgy, hogy

túlzás nélkül elmondhat-

juk, miként azok között, kik a hazában nemzetgaz-

dasággal foglalkoztak,

mány

alig

egy

sincs, ki e tudo-

nyomokat hagyott, s nevezhetünk valakit, ki arra, hogy kevesebb

theoriájában

hogy mégis

talán

nemzetgazdasági kérdésekben helyes

nézetek terjed-

úgy, hogy mig számos dolgozatai között talán egyet sem hozhatunk fel, mely a tudomány mezején rendkivüli hatást idézett el, mégis az utolsó huszonöt év alatt

jenek

el,

hazában többet

e

alig találunk

elhatározó

egy fontosabb

volna;

kérdést, melyre Dessewffy

ne gyakorolt volna,

s

kétség-

dicsségnek azon neme, melyet

maga

befolyást

telenül, ez a

tett

magának kivánt

volna.

Nem

egy bizonyos rendszerbl indulva ki, melynek a tényekben csak igazolását keresé, hanem hazai viszonyainkat s a mindennapi tapasztalást véve kiindulási

mányos

pontul,

megállapítása,

kat keresse

fel,

nem bizonyos elvek tudohanem az vala, hogy az oko-

czélja

melyekért anyagi fejldésünkben eddig

hátramaradtunk,

s

azon módokat

jelölje ki,

melyek

251

GEÓF DESSEWFFT EMIL.

egyes bajainkon segíthetünk,

által

ezen

fáradozásainak

hogy irodalmi

arra, 1

és

módszere nem

ha tudományos czélszerü

vala

hirét megállapítsa, ez felelt

meg

eginkább feladatának Politikai vitatkozásaink egész

elmondanom

,

hogy azon

megmagyarázzam, 1840-tl 48-ig felmerült

állást

melyet Dessewffy az egyes,

kérdésekben

nemzetgazdasági

történetét kellene

E

elfoglalt.

nek nagy része azóta megoldatott,

s

kérdések-

az egyes iratok,

melyekben azokat tárgyalá, igénytelen formájuk miatt a szaktudós magasabb követeléseinek talán nem felelnek meg. Azon érdemet azonban szerzjüktl senki

nem len

tagadhatja meg, hogy irodalmi

mveinek

ékességét a világosságban kereste,

s

egyet-

mert, mint

„Alföldi levelei"-ben enyelgve kimondá, azon szerencsés helyzetben érezte magát,

melyet koczkáztathatna,

sége,

hogy

hiúsága, csak saját

ezt

s

ha volna, nincs elég

megtartani kívánja,"

meggyzdését

Nagyszámú

hogy „nincs népszer-

—

mindig

követte.

czikkein

kivül,

melyek

1839-tl

48-ig az idszaki sajtó több közlönyében megjelentek,

fkép tott

öt

— Az

A

—

részben szintén ily czikkekbl összeállí-

nagyobb dolgozatát

bírjuk:

„Alföldi levelek" -et 1842-bl;

„Parlagi eszmék"-et 1843-ból;

A „Magyar

vám- és kereskedési ügy végeligazitási módjá"-t 1847-bl, s ugyanezen évbl egy röpiratot, melynek czíme: „Fizessünk, mennyit becsülettel megbírunk, magunknak, magunkért," s

„A

fennforgó ausztriai pénzügyi kérdésekrl"

1856-ból.

A nemzetgazdaság

körében ezen

id

alatt

fel-

merült kérdések között nincsen fontosabb, melyrl e

GRÓF DESSEWFFY KMIL.

J52

munkáiban

ne

nézeteit

mondta volna

ellenke-

el,

zésbe lépve sokszor a közvéleménynyel, sokszor párt-

melynek e téren saját nézeteit soha nem renmindig a tudomány színvonalán állva, azért több esetben mint például a szabad keres-

jával,

delte alá, de s

kedés kérdésénél

—

—

oly elveket állitva

nek helyessége általánosan csak

Már

„Alföldi

levelei"

késbb

melyek-

fel,

ismertetett

csaknem mindazon

el.

tár-

gyakkal foglalkoznak, melyeket késbbi munkáiban részletesebben

kapcsolatban az

közökkel

,

az

kifejt:

örökváltsággal,

a bankkal

országos pénztár

—

ügyekkel,

úrbéri

,

az

a közlekedési

ingatlan

felállításának

azzal

és

hitellel

esz-

egy

s

,

„Fel-

szükségével:

—

egy nagy, adata mint azt maga kimondja de még gyenge, megáldott, de még szegény országot, erssé, hatalmassá és virágzóvá tenni, és ezen virágzás malasztjaiban mindenkit a lehetségig részesiteni; és mert érezte, szabad föld, a szabad munka, és a hbéri viszonyokból kibontakozott nép, az általános felvirágzásnak és valódi alkotmányos szabadságnak els feltételei :" ezért fkép

hogy

a

ezekre forditá

f

figyelmét, az általa tervezett orszá-

gos pénztár egyik ffeladatául tzve

megkönnyítésére

örökváltság

Nem

ki,

eszközül

hogy

az az

szolgáljon.

kevésbbé figyelemreméltó azonban az

is

,

mit

ezen munkája a kereskedésrl, vámpolitikáról, közlekedési eszközökrl és különösen a bankokról

ban

foglal,

s

magá-

kik irodalmunk ezen ágával foglalkoz-

tak, el fogják ismerni,

hogy Dessewífy

„Alföldi levelei"

messze tálhaladnak csaknem mindent, mi velk egy

idben ezt

ezen kérdésekrl hazánkban megjelent

mondhatjuk, kevés

kivétellel, többi

s

ugyan-

munkáiról

melyek valamint tudományos készültségének

is,

és fel-

\ 253

GRÓF DESSEWFFY KMIL.

úgy azon igazságszeretetnek és bátorságnak tanúságai maradnak melvlyel meggyzdéseit hirdeté, kimondva nyíltan, „hogy az idnek jönni kell, midn a nép nem-kiváltságos osztályai természetes befolyásukat a világosodott nézeteinek,

,

törvényhozásra gyakorolni fogják," s a szabad kereskedés mellett emelve szavát, ámbár az els esetben

pártja, a

másikban csaknem az egész ország az

ellenkez nézet mellett nyilatkozott.

De bármennyire letesebb taglalása;

érdekes volna e

mveinek

rész-

dolgozatainak száma, a tárgyak-

nak, melyekkel azok foglalkoznak, sokfélesége,

s

maga

hogy Dessewffy ezen irataiban nem tisztán tudományos, hanem az élet körében felmerült napi kéraz,

dések megoldásával foglalkozott, melyek csak az ak-

körülmények szerint Ítéltethetnek meg, nem engedik, hogy ebbeli tevékenységérl részletesebben szóljak. Elég, hogy nevezetesebb dolgozatait elsorolva, munkásságának messze körét kijelöltem. E munkásságának kell méltánylását azokra bizom, kik hazánk kifejldésének történetét tanulmányozva, kor

fel

létezett

fogják találni azon befolyást, melyet e férfiú csak-

nem minden át az

kérdésre

gyakorolt,

anyagi érdekek mezején

e

mely húsz éven hazában felmerült.

Csak még egyet jegyzek meg, s ez az: hogy midn az akadémia, mely Dessewffy t 1843-ban, nagy részint az idszaki sajtó hasábjain megjelent dolgozataiért, tagjának választá, intézetünk ez

mányos alaposságnak

által

csak azon tudo-

elismerését akarta kimondani,

melyet Dessewffy irataiban tanúsított, és az

id

tel-

hogy inig mások nemzetgazdasági kérdésekrl vele egy korban irtak, most olyannak találtatik, min a tudomány rég túlhaladt, addig Dessewffy minden

jesen igazolta ezen Ítéletet, megmutatva,

igen

sok,

mit

GTÍÓF

munkáiban

alig"

egy

található

egy

képviselinek

DESSKWFFT

szinezete

EMIL.

tétel,

mely a tudomány

által

maiglan

igaznak

ne találtatnék.

Átmentem Dessewffy bár röviden, czél

életének

els korszakán, s Valamint a

tevékenységérl.

szóltam

hogy

melyet minden törekvéseinek kitzött,

,

hazáját virulva s nemzetét boldognak lássa, úgy azon meggyzó'dése sem változott soha, hogy e

nem annyira

czél elérése

mint anyagi

tozásától

,

függ,

ezért

dozását.

a politikai küzdelmekben részt vett, az ország

elmozditása volt

anyagi érdekeinek

törekvéseinek,

czélja

buzgóságban, múlta

senki

s

és

maradt f-

ennek követésében senki

fkép

t

nem

következetességben

úgy, hogy ha 1839-tl 1856-ig megjelent végig megyünk, ezen hosszú, csaknem húsz évre

felül,

iratain

terjed

id

nem

alatt

találunk egy kérdést,

nézve nézeteit megváltoztatta

egy

kifejló'désünktl

szellemi

fkép ezen térre forditá minden fáraFalusi magányában úgy, mint késbb,

s

midn

és

politikai institutióink vál-

volna,

nem

melyre találunk

mely késbbi nyilatkozataival ellenmon-

czikket,

dásban állana. Állandó törekvés, melyet egy czélra következetesen folytatunk

Dessewffy, el,

elérte

,

nem marad soha

kérdéseknél

azok eltt

,

is

az ,

egész

kik

hazában súlylyal

birt

irányainak

más

politikai

határozott ellenei valának. talma,

s

ellenei

is

hatás nélkül

,

és

habár nézetei sokban nem fogadtattak is azt, hogy szava minden nemzetgazdasági

De

még

,

téren

ez volt egyedüli ju-

ha az általános méltánylást, melylyel még tehetségeirl szóltak, népszerség

nem

kö-

ennek okát részint pártállásában, részint jellemének egyes sajátságaiban kell keresnünk, melyek vette,

GRÓF DESSEWFFY

255

EMI!,.

bármennyire tiszteletreméltók, népszerségének ban álltak.

Meleg

ha ritkán

szeretettel függött kedvesein, s

szólt barátságáról, annál többször és

útjá-

nemesebben

tel-

is,

annak kötelességeit, s ilyen vala honszeretete mély és önzéstelen. De mint zárt templom eltt

az

átmen

jesité

küls

alatt

csak rideg falakat

lát,

úgy

hideg

rejté

legnemesebb érzelmeit, inkább közönyös-

séget színlelve, semliog}^

adatul tzte ki magának,

érzelgnek

hogy csak

tanácsát fogja követni mindenben,

nem rizkedve inkább, mint

s

Fel-

tartassék.

a hideg észnek

midn

semmitl

az elragadtatástól,

s

a

gyengeségig kerülve a gyengeségnek színét, hideg és

kimértnek akart látszani

Es ha Széchenyi

tátott.

lasztva, az érzésekhez,

masan

sokak

,

is,

fkép

által

annak

tar-

ki czéljait a szivvel vá-

a képzelethez, oly hatal-

követinek egy részétl csak mert velk elhitette, hogy az ér-

tudott szólni,

azért hagyatott

el,

zelmeket megveti

,

és csak a

hideg észnek parancsai

után indul, bámulhatjuk-e, ha ugyanez Dessewöynek fiatal

lenni

korában még kevésbbé bocsáttatott meg. Fentartani teljes függetlenségét mindenben, nem lekötelezettje

senkinek,

—

se a

hatalomnak,

melytl soha czímet vagy hivatalt nem fogadott el, se a sokaságnak, melynek dicsérete vagy gáncsai eltt hideg maradt; hogy nem zavarva semmi által, szabadon követhesse gyainak.

—

saját nézeteit, ez volt czélja vá-

Jelszava,

de melyet egész

semmiben**,

melyet

nem

életében követett:

nem

hátrálni

irt

alá,

„nem tágítani

semmi nehézség

eltt,

nem követni mint melyet megfontolva önmaga válasz-

nem

engedni semmi idegen befolyásnak,

más

irányt,

tott

magának;

saját

czímere

s

ha meghajlunk

meggy ó'zdésén

kiviil

is

a férfiú eltt,

támaszra

nem

ki

szorul,

256

GRÓF DESSEWPFY EMIL.

bámulhatjuk-e,

hogy

nem

merevnek

engedett,

nem

támaszát

keresé,

sokszor magánosan

semmi idegen befolyásnak

az, ki

állt

tartatott, s

miután senkinek

még saját pártja körében is fkép miután még tiszteli ,

sem menthetek fel t azon ban néha a kell mértéken

hogy szilárdságátúl megy, s ugyanazon szivóssággal ragaszkodik nézeteinek minden részleteihez, mint elveihez, isolálva magát még akkor is,

midn déseit

nem

sokak

által

vádtól,

meggyz-

támogattatott, mintha

inkább sajátjának tartaná, ha azokban vele senki

tudattól

t

mely

osztozik, és restelné a támogatást,

azon

meg, hogy mindent csak magának

fosztja

köszön? Egyéniségének ezen vonásait, melyeket néha barátai

hibáknak neveztek, azért emeltem

is

mert

ki,

azok szellemi alakjának kiegészitésére szükségesek, mert azon egészen különböz

állás,

1848 eltt és késbb elfoglalt, egyaránt ezen donaiban találja magyarázatát.

Nem , hanem

az

id

s

melyet Dessewffy

változott

meg,

tulaj-

midn

s

oly napok jöttek, melyekben a politikai élet mezeje

mindenki eltt zárva gálhatta a hazát

,

volt,

állam tevékenységünknek nélkül egy szebb

midn

s

a hazafi csak úgy szol-

szk körben még szabadon

ha azon

jöv

,

melyet az

hagyott, zaj

elkészítésén dolgozik, napok,

oly férfiakra volt szükség, kik törekvéseiknek

irányát csak saját

a sikerben

keresve,

munka

hosszú az apró

meggy zdésökben,

alatt,

e

sikerre

jutalmát csak

várni tudnak,

és

nehézségek eltt türelmöket, sem a látszó-

lag legyzhetetlen akadályok miatt bátorságukat vesztik

el

,

—

akkor a nemzet azok között

Dessewffy Emilt,

s

,

nem

kik e

els sorban ott azon tulajdonokat, melyek

nehéz kötelességeket felvállalák, az találta

a

melyet ennek elérése kivan, sem

257


népszerségének

egykor

útjában

másképen

álltak,

ítélte meo*.

Ne kívánják önök, hogy Dessewífynek ezen idben sokoldalú tevékenységérl részletesebben szólÖ sz

jak.

Nem

meg

ne említsem, melyeken 1850-tl 18G0-ig keresztül

mentünk

,

tehetném a nélkül, hogy azon állapotokat

s

miért idézzem

fel

ezen évek kínos rész-

De ha ezen évekre visszatekintve, szívünket most nem csak keserség, de nemes öntudat tölti el, leteit?

mert épen akkor, mikor a sors kezének egész súlyát éreztük, tapasztaltuk azt

kadott séggel

nehéz terhe

le

fognak

hogy a nemzet nem

is,

—

alatt;

ros-

ha utódaink büszke-

hivatkozni történetünk azon lapjaira,

melyeken feljegyezve áll hogy midn e hon ellenei vad örömmel vesztét hirdették, megaláztatása napjaiban a hazát egy sem tagadta meg gyermekei közül, hogy sebei csak a szeretetet növelek, melylyel rajta ,

hogy

függtek, sítették

bilincseink

meg, melyek

nemzet nem

esett

e

csak azon lánczokat er-

ha a

népet hazájához kötik;

kétségbe jövje

felett,

s

midn

százados törekvéseinek eredményei egyszerre semmivé lettek,

val

és

nagyobb múltját csak a romok nagyságá-

bizonyíthatá

be,

ennyi

kilátás nélkül reményleni,

ellenében dacz nélkül, tudott:

melyek

ezt

azoknak

hazánkat

s

csalódások után bízni,

egy korlátlan hatalom

köszönjük,

érték,

a csapások,

kiket

megfosztottak

csak kötelességük érzetétl nem,

s

kik

mindentl,

szk

mert a közélet mezeje elttük elzáratott, nélkül,

megállni

de tántorithatlanul

mert a nemzet hallgatásra

teljesiték e kötelességeket,

s

ezek

Ítéltetett,

között

körben,

elismerés

de híven Dessewff'y

Emilnek neve els sorban áll. 1850-tl 60-ig nem kisértetett meg hazai lalat,

nem

terveztetett közállapotaink javítására


17

vál-

semmi,


258 miben

legalább közvetve

nem

részt

idbl

kevés eredmény között, melyeket ez tunk, a legfontosabbak hatók.

Csak a

ügyét emlitem,

kölcsön

kik ezen, hazánkra nézve oly fon-

tos vállalatok történetét ismerik,

véseinek e

tulajdonit-

a tiszai

és

íizon

s

,

felmutatha-

nagy részben neki

földhitelintézet s

vett

mezn

s

tanúi voltak,

Dessewffy törek-

tanúságot tehetnek,

mennyit köszönünk ezen egy férfiú szorgalmának, belátásának, s fkép azon szívósságnak, melylyel az egyes akadályokat legyzni,

még

a roszakaratot

is

mi annál nehezebb,

s

kifárasztani tudá.

Mi, kik a nehézségeket ismerjük, melyek akkor

minden hazai vállalatnak útjában

talán mél-

álltak,

tányolhatjuk a türelmet és lelki ert, mely azoknak

legyzésére szükséges zedék,

De vajon

vala.

jöv nem-

a

mely fáradozásainak gyümölcseit élvezni

fogja,

gyanithatja-e az áldozatokat, melyeknek legnagyobb

érdeme abban nak,

s

áll

,

hogy azok oly apróknak

melyek együtt véve mégis egy egész

dozatátfoglalják

;

érzé magát,

meg

meg

,

hajlott

tévé,

hogy a hazának emeljen

senki eltt, kivéve, fel

vissza-

s

azon

öntu-

hogy soha

fellázadt önérzetét:

nem

jel-

kérni tudott,

vala,

követeljen,

újra könyörgött

utasítva ismét kért és

nyugtatva

hogy

fogja-e

kinek egyik

férfiú,

lemvonása a független büszkeség

dattal

élet ál-

magukban vajon méltányolni

az önmegtagadást, melylyel a

midn jogositva

látsza-

midn

valamit,

azt azért

mi lábbal

tapodtatott.

Ily áldozatokra

a

pillanatnyi lelkesedés,

nem

férfiéit

dicsvágy,

vagy

hanem csak a legmélyebb

önzetlenebb szeretet bírhatja

,

s

ilyen volt az

Dessewffy szivét haláláig hazája iránt

s

mely

lelkesité.

Mozgalmas idkben, a minket éltünk fiak véleményei éltérnek egymástól,

,

és

maga

,

a hon-

a buzgalom,


tnelylyel a

haza

ügyét szivén

közérdekre károsaknak gondol; tak,

türelmetlenné

viseli,

mindenkit oly vélemények

tesz

259

melyeket a

iránt, s

miután sokan vol-

melyet Dessewffy a politikában

kik az irányt,

követett, roszalták, egyesek talán kétkedhettek haza-

fiságában

melyet,

is,

mint minden

érzelmeit, hideg

De most, midn élete bevégezve elttünk, nem fogják-e visszavonni ezek is e

külszínnel takart. fekszik

kemény

Ítéletet,

elismerve,

egyetlen vágya a

elégedve

csak

hogy azon

függetlenség

teljes

körében

családja

kinek

férfiú,

volt,

érezte

s

magát

függetlenségét, családi körének örömeit feláldozá,

érdekeinek

saját

a

ségeit

fényes

,

ott

egy

,

nem

feljegyez

hanem

nak

idejét

,

és

hogy tehet-

és

nemzet javának szentelje, nem a közélet

terén

történet

elhanyagolásával

meg-

ki

kis

s

oly szolgálatokban a közvélemény

nélkül

zaj

,

itt

,

melyeket a

tapsai jutalmaz-

egy akadályt háritva

eredményt víva

ki,

fáradozásaival, melyeket sokszor

el,

hogy ernyedetlen

még

közelebb bará-

tai sem ismertek, a távol fekv sikerhez közelítsen, vagy csak mások számára az utakat egyengesse ki, hogy azon férfiú, ki mindezt tévé, mélyen és igazán s ez az egyetlen elismerés szerette hazáját mely után vágyódott, s hogy ezen vágya végre teljesült, az fkép azon állásnak köszönhet, melyet akadémiánk körében elfoglalt. A szomorú idszak, mely alatt minden hazafiúi törekvés gyanús szemmel tekintetett, s a mérték, mely szerint az egyes polgárok érdeme a hazában ,

;

megítéltetett, a tevéketlenség és hallgatás vala,

hagyhatta érintetlenül akadémiánkat sem. fiak által

—

nem

Haza-

azon czélból alapítva, hogy a tudományo-

magyar nyelven terjeszsze, s így szellemi kifejldésünknek egyik f eszköze legyen, intézetünk nem kat

17*

260

DESSEWFFY EMIL

GfEÓP

számitliatott

azoknak pártolására,

miután a

kik,

bi-

rodalom egységét különböz elemeinek egybeolvaszélet

sikerült,

minden nemzeti

azt

megsemmisítésében keresték,

nem bámulhatja

s

ha akadémiánk, fkép az els években, melyek

senki,

nagy eseményeket követték, létének

az 1848-ki

vés

nem

elérni

tása által

jeleit

adá.

Megfosztva legmunkásabb

tagjaitól,

elzárva

nyilvánosságtól, akadályozva tisztán tudományos

ködésében

ke-

is,

tézetünknek

mert alapszabályai felfüggesztettek,

egy feladata maradt:

csak

az,

a

min-

hogy

csendesen folytatva munkásságát,

kerüljön mindent,

mi a közfigyelmet reá vonhatná,

igy jövjét veszé-

s

lyeztetné.

Ezen idszak

melyben Dessewfty az igazgatótanács által elnöknek választva, az akadémia vezeAz intézetnek az utolsó események áltését átvevé. némileg zavarba jött pénzügyi viszonyainak tal rendezése, s fkép, hogy alapszabályai újból megersíttetvén, az akadémia azon bizonytalan állásból kiemeltessék, mely tevékenységének útjában állt: ez volt

els

az,

feladata,

én, ki e két irányban kifejtett

s

tevékenységének, állásomnál fogva, tanuja valék,

zonyságot

tehetek

e

részben

bi-

érdemeirl,

szerzett

hogy ha az akadémia alapszabályai végre helybenhagyattak, s azokban semmi oly változás nem történt, mely által az kitzött czéljainak követésében akadályoztatott, vagy nemzeti jellemétl bátran

állítva,

megfosztatott volna,

tevékenységének

s

ezt

fkép Dessewfty

Biztosítani intézetünk fennállását

körét,

ezt tekinté

látszott,

nem

felel

hogy meg.

ernyedetlen

ildomosságának köszönhetjük. s

eddigi hatás-

els kötelességének, de neki úgy

midn

ezt teljesíti,

feladatának

még

GRÓF DESSEWFFÍ

Ha

az

261

EMIL.

akadémia tevékenységére fennállásának

els huszonöt éve

alatt visszatekintünk

el

:

kell ismer-

nünk, hogy ezen intézet tehetsége szerint kötelességeit.

De

teljesítette

vajon tagadhatta-e bárki, hogy azon

melyekkel az akadémia rendelkezett,

eszközök,

gas feladatával

nem

álltak

arányban,

s

hogy

ma-

e miatt

hogy a tudományoknak nemzeti nyelvünkön terjesztje legyen, kellleg meg nem felelhetett? czéljának,

És vajon helyzetünkkel nem változott-e meg az akadémia feladata is? „Tudományilag képzett, gazdagított s lehetleg tökéletesített

nyelven mvelni

mányt, s ekkép magasabb ldéshez vezetni a magyart,

és

terjeszteni a tudo-

szellemi és értelmi kifejs

az által arra képesíteni,

mikép ne csak becsülettel és tisztességesen helyt állhasson ott, hová a történet és világviszonyok rendelték,

hanem

e felett

nemzeti önérzete kielégítést

is

annak lélekemel tudatában, miszerint nemzeti egyéniségérl le nem mondva, tudott

találhasson saját

részese lenni azon

nagy munkának, melyet

teljesítve,

halad az emberiség a világtörténelemben egy maga-

sabbb akarat

által kijelölt szellemi és erkölcsi czéljai

mely alapitóink lelke eltt lebegett. Nem annyira a tudomány, mint nemzetiségünk iránti lelkesedés volt az, mi ket intézetünk

felé"

;

ez volt a gondolat,

alapításánál

vezérlé,

s

habár azon

meggyzdésbl

hogy századunkban az egyes nemzetiségek jövje csak magasabb míveltség által biztosítható, az akadémiának csak a tudományok magyar nyelven mívelését tzték ki feladatul, czéljok ebben is mindenek eltt nemzeti vala. Mikor nyelvünk a közigazgatás egyedüli közegéül szolgált, megyei gyléseink e nyelven tanács-

indulva

koztak,

ki,

s

törvényhozásunk

fbb

gondjai közé számítá,

262

GRÓF DESSEWPFY EMIL.

hogy nemzetiségünket törvények

által biztosítsa

:

az

egyedüli veszély, mely azt fenyegetheté, az vala, ha

másoknál a civilizatió mezején hátrább maradunk, és ekkor az akadémia kizárólag a tudomány terjesztésére szorítkozva, teljesen megfelelt feladatának.

De miután

az alkotmányos

szabadsággal mind-

azon eszközök, melyek eddig nemzetiségünk tására szolgáltak, zási

termeink

tlünk

zárva

midn

elvétettek,

voltak,

iskoláink

biztosí-

tanácsko-

egy

idegen

nemzetiség terjesztésének eszközéül használtattak „s a civilizatiónak fanatikusai, kik a

nak

árját

a

Rajnától

a

Bosporusig

gyorsasággal végig futtathatni, liókat felolvasztva,

nemzetiségünk ták, vajon

germán

magukba

s

változott-e

culturá-

gzmozdonyi

az attól elázott mil-

felszívhatni vélték",

fennállásának jogosultságát

nem

meg

fel,

tagad-

is

helyzetünk,

még

s

az akadémia eleget tehetett-e feladatának, ha

vajon tisztán

tudományos czélját követve, a veszélyekrl megfeledmelyek nemzetiségünket fenyegetik, s „ha hogy Dessewffy szavaival éljek elfeledi, hogy bármennyire nemesek és szépek legyenek a mvel-

—

kezik,

—

dési történelem szempontjából az alkotóink lelke eltt

lebegett czélok, de ezen czélok, sajátlag és valódilag

egyszersmind magyar czélok valának, hogy ezen tudo-

mányos

intézetet

magyar hazafiak

és

magyar

ország-

férfiak alkották?"

Es vajon nem változott-e meg az országnak is az akadémia irányában? Egyes hazafiak

helyzete

áldozatkészsége alapítá ez intézetet,

kezdetben,

s

a nemzet

érdekkel követé tevékenységét,

nemzetiségünk

terjesztésének

egyik

fkép

melyben

eszközét

látta.

Szép és nemes eszközt, de csak egyet azon sok közül, mely akkor rendelkezésünkre állott, és olyat, melynek eredményeit csak idvel várhatá. Nem is bámulhat-

263

GRÓF DESSEWFPY EMIL.

juk

azért,

s

hogy a közfigyelem túlnyomókig azon füg-

mit a nyelvterjesztés körül a törvényhozás

gött,

a politikai

élet

tusainak zajában senki

nem

midn

nemzetiségünkért leginkább buzgólkodá-

mint Széchenyi

nak",

forditá

„st hogy

figyelmét a tudósok hangya-mködéseire,

épeu

tett,

egyik

beszédében

panaszlá,

akadémiánk „a divatból kimenni kezdett", s iránta a nemzetnél csaknem közönyösséget tapasztalánk.

De vajon midn minden, mire nemzetiségünk védelmében eddig támaszkodtunk, tlünk elvétetett, midn abból, mire egykor egy szebb jövnek reményét épitettük csak az egy akadémia maradt a romok között, az egyetlen nemzeti intézet, mely a nagy ,

,

bomlás után

még

fennállt,

tisztán nemzeti czélokat

kelle-e

mely

még

megváltozni

ily

az

s

aránylag függetlenül

tzött

ki

akadémia

magának, nem helyzetének

viszonyok között a hazafiak szemében

csak tudományos intézet vala többé,

hanem

is,

nem

képvise-

lje nemzetiségünknek, emléke egy szebb múltnak, melyre büszkék voltunk, a jelenben az egyetlen pont, melyet a nemzet sajátjának mondhatott,

a bástya,

mely mögött legdrágább javainak maradványát védheti, s melynek ormairól a távolban szebb kilátások nyiltak, s melynek fenntartása, védelme, emelése nem csak a magyar tudomány, de a magyar hazának érdekében fekszik,

s

azért

nem

egyesek,

hanem a

nemzet kötelessége? Dessewffynek érdeme, hogy ezt másoknál elbb látta

át,

s

hogy a mit

érzett,

bátran

ki

merte

mondani.

S ki nem emlékezik a hatásra, melyet az akadémiának tizenegy évi szünet után, 1858-ban tartott els közülésén mondott elnöki beszéde az e^ész hazában elidézett? Midn kimondá: hogy „miután a

264

GRÓF DliSSEWFFY EMIL.

magyar az önfenntartási küzdelmekbl végzetszer üleg soka sem fogyhat ki, s az abbeli munkának kénytelensége történelme által van reá hagyományozva,

magyar akadémia a legmagasb

érezniük

tagjainak

ok nem csak tudósok

magyar

és irók

kell

a

mikép

,

hanem egyszersmind

,

érdekek

szellemi

rkatonái."

Midn azon meggyzdését fejezte ki hogy ha ezen tudományos intézetnek sikeri arra segíteni a magyart, hogy minden tusai között fenn tudja tartani :

magasait erkölcsi öntudatból

nem

tört

hségnek erényébl

,

s

a

maga

felsarj adzó

iránt

meg

becsületér-

zetét,

akkor biz vast fogjuk vállalhatni a felelsséget

azért,

ha ezen nem általunk elidézett tusák miatt is tudományos fejldésünk, mint azok

halkabb volna

nélkül; mert ha vannak, kik azon

késbbi

élvezetekért,

magasb rend

és

melyekre törekszünk, a nemzeti

jellem és sajátság, tehát magasabb becsli erkölcsi ja-

vak árán

megvásárlandó culturának mindjárt gyü-

mölcsözend áldásait ajánlgatják cserébe; tudják meg azok, hogy máskép mint felemelt szivvel és fvel a világon járni képesek nem vagyunk, mert tudjuk, miként csak azt nem lehet fölemelni ki önmagát ;

alázza meg."

Az els szabad

szó volt az,

mely

tiz

év után e

haza határai között nyilvános helyen elmondatott, a nemzetnek szivét hála és lelkesedés tölte férfiú iránt,

el

s

azon

ki a hosszú hallgatás után azt, mit eze-

rek érezének,

els merte kimondani.

S ha a

törté-

netben nincs példa, hogy tisztán tudományos intézet

egy egész nemzet által oly lelkesedéssel karoltatott volna fel, mint akadémiánk; ha intézetünk, melyet egyesek

hazafisága

alapított,

most a nemzet

sajátjává

annak köszönhetjük, ki midn intézetünknek a tudományon túl a nemzet legdrágább kincseinek

vált: azt

265

UKuF DESSBWFPT EMIL.

tzte

oltalmazását

feladatul,

ki

a nemzetet arra

lel-

hogy az akadémiát nagy feladatának megol-

kesité,

dásához képessé tegye.

E szó

falakat,

építette

gyülekezet,

tisztelt

mely a hazában

fel,

után kimondatott;

vajon az a

s

els szabad

az

mondá, oly idben, midn, mert a sabb vala, mindenki magába zárta

hallgatás

évi

tíz

ki azokat ki-

férfiú,

hallgatás biztoérzelmeit,

s

a

haza leghívebb szolgái csak azon jutalomra számíthattak,

jon

hogy

e férfiú

hálával

nem

szent ügyéért szenvedniük szabad

nem

említse

esett

hogy

érdemeli-e,

—

meg?

kétségbe a haza jövje

közlelkesedéssel

emelve

utókor nevét

,

s

felett,

mert

nem

egy kérdést mert

melyre az büszke

hozzá,

va-

mert legnehezebb idben

bizodalmát nemzetéhez

veszté intézni

az

:

tettel

hogy

e palotát,

felelhetett:

ez ne csak

tudományoknak hajléka, de azon legyen, melynek a magyar viszontagságos múltjában fennmaradását köszöni, s melyben jövjé-

közérzületnek

a

jelképe

nek zálogát mutathatja

fel.

Eletének legnagyobb érdeme

ez,

s

mikor

politi-

mozgalmaink részletei rég feledve lesznek, és sok név, melyet nagynak gondolánk, a tapssal együtt, mely azt környezi, elhangzik, az utókor hálával

kai

fogja említeni azt, ki

nem

a pillanat szenvedelmeire,

de azon érzésre hivatkozva, mely a nemzet szivében

örökké tettre

meg nem

,

hazafis ágra, egy nemes szólítá fel hontársait, s nekik ebben mutatta hogy bármily elnyomás alatt oly nép soha egy

marad,

a

,

tehetetlen,

mely közczélért

lelkesülni s áldozni tud.

Önök nem Dessewffy életének Az akadémia csak azon

történetét várják és

hála

kifejezésére rendelé ezen ünnepélyt, melylyel e

dics Van-e

tlem.

férfiúnak

tartozik,

s

miért

szóljak

tisztelet

tovább?

266


mely az akadémia körül szerzett érdemeirl többet mondhatna, mint e falak, melyeket

szónoklat,

emelt,

beszédemben annyi évnek

elsorolhatnám-e

s

munkásságát, személyes érdekeinek feláldozását, a

lyek

rl

képviseli,

intézet

kényelmeinek

és

hosszú fáradozásait, me-

és

a hitelintézet megalapítója

által

ezen

gondokat

lett,

s

melyek-

körünkben

kiket

látok,

jobb tanúságot tehetnek.

kitn

Valóban csak a

jöv

rátság

kötelékei

vatva

magamat

Ítélhet,

elmondhatok

én,

és

fztek, ily

érdemeirl igazságosan

férfiak

hogy azon

férfiúnak emlékét,

napjaiban

a

volt, ki,

közügynek

midn

ki a

egyik

a bátrabbak

is

kötelességei,

mat

ébresztett

a

ez

jöv

iránt;

gítunk

és

s

fel

idk

változtak

s

szívekben bizodal-

ki

a ketts jelszót,

akart irni:

elre! hiven követve

mint tevékenységének eredményeit, szellemi

hon legnehezebb

csüggedni kezdenek,

által millió

melyet a nemzet lobogóira

egyet

leghívebb szolgája

nemzetét arra intve, hogy csak az

nem

de

meggyzdésem,

azon

ez

s

érezhetem hi-

kimondására;

Ítélet

bátran,

Dessewffyhez a ba-

kit

legkevésbbé

nem

egész életén

táát,

az akadémiában

emelkedésünknek, a hitelintézetben anyagi

kifejldésünk

leghatalmasabb

eszközeit

hagyta

ha-

zájának: hogy Dessewffynek emlékét nyugodtan biz-

hatjuk a jövre.

Talán

lennek

de

ítéletét,

meg

csak

fogja változtatni a

je-

hogy

pár

abban,

egy

melyet kortársai az élLs ha azon idk eljövendnek, melyekrl a dics az akadémia palotája megnyitásához küldött üdvözl üzenetében hazafiúi elragadtatással szól, midn mi már régen kidltünk, és a nyomainkba lépend nemzedékek számos sorai is letntek már, s a késbbiek vidorul pezsg' életben látandkoszorút tesz

nek adni

le

emlékére,

elfeledtek.

—

267


mi után mi csak sóvároghatunk: nem-

ják

mind

azt,

zeti

díszt,

magyar

rendet,

kifejlett

virágzást,

kezni ják

s

míveltséget, biztos szabadságot és

tudományt,

Dessewffy

az utódok,

nevét

rel szolgálták a hazát.

anyagi

s

emlé-

áldással fog-

azok között,

is

leghívebben, legtöbb fáradsággal

és

meg fognak

ha mind azt látva,

seik fáradalmaikról

említeni

mvészetet

legnagyobb

kik siker-

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZEDEK.

I. (Kimondatott a Kisfaludy

Sándor

tiszteletért-

resten

rendezett

dalünnepen mart. 2-án 1843.)

Ha

korának minden csalódásaival az életbe lép, megragadva mindent, mit a sors elébe vezet, szerelmét adva mindennek, mihez közelítifjút látunk,

ki

lelkesedéssel átkarolva az egész életet: szivünket

het,

örömének érzete önkénytelen megragadja. Visszaemlékezünk azon korra, melyben mi is ifjak, mi látott

is

;

boldogak v alánk, mint

s

habár életünknek már

tarlóban álló mezején kevés örömöket arattunk volna is:

a bizodalom, melylyel az

eltölti

szivünket

mények nem

is

életünknek az

nem

zavar,

s

ifjút

ugy

szinte

mintha

látszik,

csalhatnának.

ifjú kor;

életbe lépni latjuk,

—

ily re-

Szép bájló szaka

örömei, melyeket tapasztalás

tisztábbak, — lelkesedése

forróbb,

— ma-

van valami minek látása még tisztább, még magasabb örömökkel tölti keblünket. Egy becsülettel eltöltött életnek alkonya ez,

gok

édesek

keservei

:

de

az ezüst koszorú, melyet az

,

id a gyzelmes

ki az élet szenvedélyeit átküzdé

,

bajnoknak,

homlokára

tz

;

a

magas nyugalom, melylyel az agg körültekint, és mely csak erénynek jául;

s

s

hosszú nehéz fáradságoknak juta di-

kinek ezt engedé elérni végzete,

azt joggal

üdvözli, joggal hirdeti szerencsésnek azon baráti kör,

mely között

élete elfolyt;

megérdemli, hogy kik-

272

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK.

nek napjait

mint az

szentek', s kik között most,

kalász, termékeinek terhe alatt

meghajolva

érett

áldást

áll,

mondjanak tisztes fejére. De vannak emberek, kiknek hatalmas szavuk, házi falaikon túlhatva, nemzetekhez

gondolatjai ezer fejekben

visszhangozának

,

csak azt a helyet,

szólott;

millió

kiknek

szivekben

egy egész néphogy mint a gazdag forrás, honnan eredtek, de hosszú futá-

emberek, kiket

;

nek adott ajándokúl

nem

érzelmei

,

isten

sokban az egész vidéket, melyen habjaik átvonulnak, virulással töltsék. S vajon, ha ily férfi azon napok-

nak egyikéhez ér, melyeket az életben mintegy nyugpontoknak szoktunk kijelölni: nem méltó-e, hogy valamint életének munkássága egy magános körhöz szorítva nem vala ugy azon örömhangok közé, melyek az üdvözlendt ilyenkor köriilzengik, azon ismeretlen barátok s rokonok hangjai is vegyüljenek, kiknek élete áldás, munkássága az örömöknek ,

o-azdag forrása vala?

Ez

volt azon gondolat,

Sándor hetvenedik lésére buzdított; s

hogy valamint azon

irodalmunk

nem

ezen

állunk

megindítása

nek dor

midn

levélik

mely minket Kisfaludy nyilvános megünnep-

körültekintve, e fényes gyü-

azon édes

lekezetet látjuk, ket,

névnapja

meggyzdés

tiszteletben,

egyik Nestora

tölti

keblün-

melylyel hazai

iránt

viseltetünk,

magányosan ugy ezen szerény ünnep csak egy sokaktól osztott érzelem:

által,

tolmácsai.

—

Igenis

,

Kisfaludy

nem egyeseké, nem egy megyéé,

ó'

Sán-

a hazáé, a

miénk; nekünk jogunk van osztozni örömeiben,

gunk egy élni

áldást

fogunk

hogy jusson

,

mondani hetvenedik évnapjához;

ez alkalommal,

politikai

miként

jo-

ha csak azért volna

vitatkozásaink e tusák

s

zaja

s is,

között eszünkbe

küzdések poros mezején

273


van még egy, melyen a hazának szolgálhahogy van még egy nemes hivatás, melyet

kívül

tunk;

követni dicsség: a mvészeté.

Dics,

—

gon.

hol

vajon

fenséges

a költnek

hivatása

Tekintsünk végig emberi

van

bajnokai között

egy nagyszer

nem

hol van egy igazság,

vilá-

e

küzdelmeken,

s

melynek

gondolat,

lantosok állnának els sorban?

mely az emberi nem nagy

ján gyümölcsöket teremve,

ne függött volna

fá-

elbb

a költészet virágköntösében ágain? Tekintsünk vissza

a történelem

fejleményeire,

s

ha azon lapok egyi-

akadnak szemeink, melyeken vér s csatákon még egyéb is áll; ha egyhez érünk azon pontok közül, hol az emberiség nemcsak mozgott, de haladott is, minden nagy századnak íél fogjuk els monda találni költjét, ki korát megelzve, kére

kivül

ki gondolatjait, és ki nyelvének romolhatlan palást-

jába takarván letnt századának eszméjét, épen adta

S

lehet-e

embernek szebb hivatása

De van egy

feltétel,

mely nélkül a költ soha

a jövnek.

át

mint ez?

magas hivatásnak megfelelni nem fog-: a nemzeti Mint a fa, mely zöld ágaival esség, a népszerség. e

az éghez emelkedik,

fel

gait,

bl a

messze körére elhinti virá-

s

csak akkor fejldhetik, ha az anyai földet, melyszármazott,

költészet

is,

ers gyökerekkel foga termékei

fel

a földbl, melyen termett, ki s

csak

mig ettl meg nem

az

nem

vált,

égre

körül; ilyen

mutatnak,

de

ránthatni gyökerét,

n

és virulhat.

Kisfaludy legnépszerbb költje hazánknak; mi-

dn s

a

szerelem fájdalmai rezgék át az

mint

úgy

a,

a

gyöngycsigának

betegsége

ilju

kebelét,

gyngygyé,

szívnek kínja dallá vált a költ' ajkain,

egy

nemzet véve részt bánatában; a szerelem boldogsáEötvüs.

Emlékbeszédek.

18

274


gában, mely maradandó áldásként fog hangozni énekében, ezerén élvezték a költvel e boldog pillanatokat.

—

A

olvastattak zája

várban regéi

el ókorának

s

kunyhóknak

s

ezernyi

szalmafedelei alatt

dobogott

kebel

emlékénél, melynek a

költ

fel

ha-

h képét

— S miért ln ismert Kisfaludy neve oly

vezeté elébe.

hamar a két országban? honnan van, hogy a székely havasoktól Dévén várfokáig, merre csak magyar él s nyelvünk értetik, a költnek neve egyenl tiszteletben áll?

Miért nincs közöttünk

midn eszébe,

e

nevet kimondom,

e

melyet Kisfaludy

nem

teremben

senki, kinek,

egy pár sor nem jutna

irt?

—

az ok: mert Kis-

egy sort, melynek minden szava ne faludy volna magyar; mert mvei között vannak dicsk s irt

gyengébbek, fenségesek

s

kevésbbé sikerültek

talán,

mely ne e hazának földjébl termett de volna, mely minden gondolatban és érzelmében ne nem található közöttök. S ez az, volna honi, kortársainak kedveltjévé tévé mi Kisfaludyt mi szavainak annyi hatást szerze, mi nevét megörökité olyan

,

—

,

e

hazában.

De

miért

szóljak

azon érdemekrl,

hosszasan

melyeket mindenki ösmér; minek magasztaljam kinek nevét a Himfy lantja már átadta a csak egy kivánatot legyen

még

jöv

azt,

kornak:

szabad kimondanom,

egy kivánatot, mely Kisfaludy Sándor névnapjának elestéjén bizonyára valamennyünknek szivét eltölti, s melyet annyi rokon érzetüeknek nevében kimondani oly édes kötelességem.

Tartsa

meg

isten sokáig

nek, küldje le áldását

sz

nagy költjét nemzetünkhogy azon életnek,

fejére,

melyet a hazának szentele, szép

konya

is;

tartsa

sének tanuja,

fenn

még

t, hogy

s

e

tiszta

legyen

al-

nemzet kifejldé-

sokáig lássa, miként a fáradság,

275


nem vak

hasztalan,

melyet felébresztésére

fordított,

hogy meggyzdjék,

miként a nemzetre,

még egy

elkorát dala megdicsó'ité, e

világon.

Tartsa

Kisfaludy Sándort.

meg

isten

szép

melynek

jöv

is

vár

sokáig a magyarnak

Éljen!

18*

II. (Elmondatott az erdélyi

múzeum megnyitása ünnepélyén

a m.

t.

akadémia

nevében, Kolozsvárott, nov. 23. 1859.)

XJarátságos meghívásukat követve, tud.

hogy

akadémia a

midn

mint a m.

meg

küldöttjei

jelenünk

e nemzeti

ünnepélynek, melylyel a

múzeum mködését

körben,

e

kezdi meg, tanúi vagyunk, egy-

szersmind kifejezzük azon örömet, melyet ezen nem-

nemcsak a tudományos irodalom egyes barátja, nemcsak a m. tud. akadémia, de az egész nemzet érez, mely belátva a kapcsolatot, a melyben nemzeti míveldésünk a nemzet zeti intézet keletkezése fölött

jövjével

áll,

ezen intézet keletkeztében

nem csupán

nemzeti tudományosságunk emelésének egyik legha-

talmasabb

hanem egyszersmind

eszközét,

e

nemzet

jövjének egyik fbiztositékát látja. Voltak idk, midn minden nemzetnek biztossága s azon állás, melyet a világban elfoglalt, csupán anyagi erejétl

s

a harczias szellemtl függött, mely-

lyel elleneivel szembeszállt,

keresztyénség

védfalának

madások után még

fenáll,

hogy

s

e

neveztetett,

—

hon, mely a annyi megtá-

eléggé bizonyítja, mi-

ként a nemzet, melyre e határok megrizése bízatott, ezen erényeknek

megváltoztak, dését, ki

s

nem

volt hiányában.

ki az európai

azon irányt

tekinti,

De

népek ujabb

az

idk

kifej l-

melyben korunk halad,


277

meggyzdésre jut, hogy hadiképesség, erély, st maga azon férfias szilárdság, melylyel valamely nép azon

nemzetiségéhez ragaszkodik,

ennek

sem elégségesek többé

Napjainkban

fentartására.

dagályának csak oly nemzet állhat veltség tekintetében

magasabban

meggyzdéstl

mely mí-

ellent, áll; s

midn

csak

hogy nemzet, a mennyiben hátrább maradt, Európa leg-

áthatva ezen e

is

id emelked

az

míveltebb

ha

ereje

seinktl

egy színvonalra emelkedjék, s engedi, ket megelzze: akkor teljesíthetjük népeivel

kötelességünket, mely most mint hogy a magyar magához méltó he-

öröklött

mindig csak

az,

lyet foglaljon

A

arra törekszünk,

el.

mely minden

részvét,

iránt mutatkozik, a

mi

míveldésünkkel összefügg, a lelkesedés, mely hazai irodalmunk iránt nyilvánul, a hála, melylyel az öszszes nemzet csak e napokban egyik fiának emlékét ünnepié, a ki épen e zett

magának,

zet

ezen

—

feladatát

mezn kitn

érdemeket szer-

eléggé bizonyitják, tisztán

fogta

fel.

hogy a nem-

—

Az

erdélyi

múzeumnak megalakulása egy ujabb bizonyság, hogy e nemzet nemcsak ezen feladatát, hanem azon eszközöket

is

ösnieri,

lehetségessé válik,

s

melyek

által

annak

betöltése

kész azon áldozatokra, melyek

ez eszközök megszerzésére szükségesek.

Ha

közelebb

múltunkra visszatekintünk

a mi a hazafit örömmel töltheti

találunk,

nem

,

el.

sokat

Az

medd

tudományos kifej ló'désünkre sem, és sok történt mind egyesek mind a nemzet részérl, a mi már is gyümölcsöket termett. Mindazon által, ha az eddig elért eredményeket szük-

utolsó félszázad

vala

ségeinkkel hasonlitjuk össze,

hogy azon vagyunk,

s

nem

tagadhatja senki,

akarunk érni, még távol hogy azon eszközök, melyek eddig ren-

czéltól,

melyet

el

278


annak

delkezésünkre álltak,

nem

elérésere

elégsé-

gesek.

Talán kétkedés nélkül mondhatjuk démiánk, mely Erdélynek annyi jeles jai közé,

s

huszonöt évig azon

fiát

férfiú

hogy aka-

el,

számítja tag-

vezérlete alatt

mködött, kiben a két haza egységének legnemesebb hogy, mondom, az akadémia fenképét tisztelte állásának harmincz éve alatt elkövetett mindent, hogy

—

az elébe tzött czélnak megfeleljen; de

még

bizonyo-

hogy ezen intézet azon roppant feladatnak, hogy a nemzet összes tudományos életének gyülpontja s irányadója legyen, minden törekvése daczára sabb,

annál kevesbbé lesz képes megfelelni, minél élénkebb,

minél élet,

messzebb körökre terjed azon tudományos

melyet ébreszteni feladása.

Ha

valahol, a

tudományok körében

áll,

központosítás csak bizonyos pontig lehetséges,

annyiban üdvös,

a

mennyiben ezen

túl

hogy a s

csak

nem

lép.

Kétségtelen, hogy az erk összemunkálása nagy eredményekre vezet, st hogy egyes tudományok körében bizonyos eredmények csak igy érethetnek el; de szintoly bizonyos az is, hogy miután minden tudomány nem testületeknek hanem egyeseknek köszöni haladását, s miután az összes tudományos tke ha annak elszerzésén kücsak ugy növekedhetik lönböz helyeken dolgoznak egy nemzet tudományos kifejldésének eszközlésére egy középpont nem ,

:

elégséges.

A

tudomány kivan, mely után a hatalom lényegesen különbözik attól hogy minden mozgalom egy törekszik. Ez azon van, pontból induljon ki, s hogy messze körben ne legyen semmi hely, hová sugarai nem hatnak. A központosítás, mely a tudományok haladására szükséges, központosítás,

melyet ,

a

279

ELNÖKI MEGNYITÓ DESZÉDEK.

abban

hogy minden mozgalom, mely különböz

áll,

helyen

irányban támad, hogy a világosságnak min-

s

den sugarai egy messze kör bármely részérl indul-

—

egy központban egyesüljenek. Mint a sziklafalon leszivárgó eseppek, mint vékony vizionálok kis erekben egyesülnek, hogy másokkal együtt

janak

ki,

gyönge patakot képezzenek, késbb több társakat véve fel, haladásuk között mindig- nagyobb folyamokká njenek, mig végre a vízerek, patakok, zúgó hegy folyam ok és csendes folyók egyesülésébl a hatalmas folyó támad, mely egy országnak kincseit hordja és a népeket összeköti: ilyen a tudomány haladása. És ki azt képzeli, hogy a világosság egy központból az egész országra elterjedhet, vagy hogy egy nemzet szellemi mozgalma egy helyrl kormáelébb

nyozható fel,

—

az a szellemi élet természetét

:

még kevésbbé

s

ismeri azon utat,

nemzetek a tudományok körében azon

nem

fogta

melyen más állást

elfog-

melyet tlük méltán irigylünk, mert közöttük

lalták,

nincsen olyan, mely jelen míveltségi állását egy ha-

a tudományokat

talmas,

ápoló intézetnek

s

az

egész

nemzet számára

nem inkább annak

több központ alkottatott, az egyes törekvéseknek

köszönné, hogy

mely különböz helyeken mintegy medréül szolgálva,

a tudományos kincset egyesité.

Talán

felesleges ezeket felhozni.

meggyzdés zeum

vezeté azokat, kiknek

alakulását

azért jöttünk ide,

köszöni.

hogy a

azon örömet fejezzük fölött érez,

itt

egyezett

erdélyi

mú-

melyet ezen intézet alakulása el,

hogy ezen ügyben

tál ugyanazon nézetek léteznek, me-

találtam,

meg

az

De midn messzeföldrl magyar akadémia nevében

mért ne mondanók

a Királyhágón lyeket

ki,

Hiszen épen ezen

s

hogy a két haza

annyira,

talán sohasem

mint azon meggyzdésben,

280


miként az erdélyi múzeum megalakulása nagy nemzeti szükség pótoltatott,

Két hazáról

szóltam,

——

által

egy

de e két hazában

egy nagy egészszé forrasztva közös nemzeti érzés s egy ezredévi múltnak emlékei által. A szebb idt, melyet isten kegyelme e nemzetegy nemzet

nek

él,

engedett,

együtt éltük,

együtt viseltük legszo-

terheit, s ha néha szétágazánk, mint melynek ágai szétváltak csak vészre vala szükség, hogy a nagy nemzeti törzsnek minden részei egy irányban mozduljanak meg s benne egységének érzete, mely e nemzetet viszontagságos történetének hosszú folyama alatt soha sem hagyta el, s

morúbb napjaink a fánál,

,

melynek isten után fenmaradását köszöni. Ezen érzés lelkesítsen, valamint mindenben, úgy tudományos törekvéseink körében is, és a tapasztalás meg fogja mutatni, hogy ezen intézet is, melyet Erdély a tudományoknak alkotott, nem, mint attól néhányan félnek, az elkülönzésnek eszköze, hanem csak egységünknek egy uj kapcsa leend, s hogy a mely olyanok között, kik egy pályán versenygés ugyanazon czél felé törekszenek, nem maradhat el, s mely által a kitzött czél hamarabb éretik el, hogy mi minden derék futásnak követkee versenygés zése, a versenyzket mindig közelebb fogja hozni

—

—

egymáshoz.

—

III. (Elmondatott

;i

magyar írók segélyegylete november 11-én 1861.)

Xisztelt gyülekezet!

lyek haladásunkat

iránt,

me-

a nemzet belátva

s

s

áldozatkészséget

mint Európa legmveltebb

népeinél alig találunk. Es mégis, az

között,

kétségen kívül leg-

évek óta annyi lelkesedést

tanúsított irodalma

közgylésén

Azon tényezk

eszközölték,

hatalmasabb irodalmunk vala, azt,

alakító

ha az irodalomtól

egyes írók helyzetére fordítjuk figyelmünket, be

kell vallanunk,

miként az irodalmi munka talán

se-

hol

sem jutalmaztatik kevésbbé, mint épen hazánkban. Míg az irodalmi pálya más országokban a jól-

lét

s

vagyonosság ösvényeinek

kik rajta kitntek, befolyáshoz zeti,

tekintetik,

s

azokat,

méltóságokhoz ve-

s

addig a magyar Írónak sorsa hasonló a bányász-

midn

homloka izzadságában a mély ak-

éhoz

,

nák

kincseit felhozza, mindenkit

ki

,

gazdagít,

de

maga

örökre szegény marad. Jól tudjuk,

hogy

nem

az

a nemzet hibája, ha

olvasóink száma ki?ebb, mint Franczia- vagy Angol-

országban,

s

a polgári méltóságok kiosztása

nálunk nem

azoktól függ, kik az irodalom iránt érdekkel viseltetnek, baj

hogy mindezt nem közönyösségünk azért

nem

csekélyebb

dalom nélkül ne látná

s

;

nincs

okozta, de a

senki, ki azt fáj-

ne lenne kész áldozatokra,

282

ELNÖKI MEGNYITÓ LESZEDEK.

hogy

mint azt az általános részvét, melyet a nemzet egyes legkitnbb Íróinak családjai rajta

segítsen,

iránt tanúsított, eléggé mutatja.

De ha tunk,

demek

legjelesb

ne feledjük is

gondoskod-

családjáról

hogy vannak szerényebb

el,

melyek

,

Íróink

kevesebbé

ismerve

azért

,

ér-

nem

érdemlik kevésbbé figyelmünket.

Egy remek parlagon fekszik, pasztalás alapítani,

m—

ha

remekm

ellentmond

-

-

ott,

az

irodalom

támadhatna, minek a

se

ta-

nemzeti irodalmat meg-

annak határát

se

hol

nem

biztosítani

elég-

séges.

Mily sok, író

használta

kultak,

fel

az

irodalom

tehetségeit,

melyekben

történetében

enditett

mig a nyelvek megalaGöthe vagy Vörös-

&o;y Racine,

marty munkái lehetkké

váltak.

Mennyi ismeretlen munkás azon anyagot összegyüjté

és

mig kidolgozá, melybl egy fáradott

ki,

nagy tudós végre rendszert épített fel s világhírt szerzett magának. S mennyi szorgalom, mi jeles tehetségek közremunkálása szükséges csak arra, hogy a tudomány vívmányai népszerbb formában terjesztve, a nagy közönség birtokába menjenek át, s az által termékenyekké váljanak, s mégis ki vonhatja kétségbe, hogy a roppant sebesség, melylyel minden eszme napjainkban terjed, s a nagyszer befolyás, melyet a tudomány az által az életre gyakorol, az idszaki sajtónak s így olyanoknak köszönhet, kik ugyan ,

hírlapok hasábjain névtelenül küzdve eszméik mellett,

mint a köz vitéz,

midn

zászlója alatt elvérzik,

még

azon gondolattal sem vigasztalhatják magokat, hogy a diadalnál,

melyet kivívtak, nevök emlittetni

fog.

283


A

nemzet csak magát szobrokat

Írójának hazáját

emel

egy nagy miivel

kortársainak

s

a

midn nagy ngy az ki ajándékozta meg, méltó tiszteli

ha

,

jövnek

meg,

valaki

hálájára;

,

,

midn

de

ezt

m

hogy minden nagy csak sokaknak közremunkálása vagy elkészítése által válik lehetségessé, s hogy valamint a mestert megilleti a babér, ngy az egyszer munkás legalább ne

elismerjük,

feledjük

el,

mindennapi kenyerét kívánhatja meg, s azt várhatja nemzetétl, hogy. mintán ereje a munka alatt elfoa nyomortól

gyott,

riztessék

vagyunk kénytelenek

elismerni,

még

e jelen pillanatban

meg,

ez iránt

s

fájdalommal

hogy a magyar író sem érezheti bizto-

magát.

sítva

Ismertem litikai

férfiút,

tudományok

szentelve

a

,

ki életének

egyik

szó legszorosabb

meg. Ismertem

írót,

magának,

s

elismert

tehetségeinek

s

részét a po-

ágának

értelmében éhen halt

ki különféle

vünk kifejldése körül

nagy

leghasznosabb

munkái

által

érdemeket

nyel-

szerzett

lankadatlan szorgalmának

daczára Ínségben végzé

nek

mvei

életét. Ismertem költt, kiegykor általános tetszésben részesültek,

mind tiszta formájuk, mind nemes tartalmuknál fogva, maradandó becscsel búrnak, s kinek gyermekei most egy gyenge irodalmi munkássága által tars

—

n

S ha a nemzet nem hallja az egyesek ha az elhagyott tudós a nyomor között megtartva büszkeségét, szenvedéseinek titkát ma-

tatnak fen. panaszait, is

s ha az elszegényedett író halálos ágyán nyomdai javításokkal maga szerezte meg mindennapi kenyerét, s ha az özvegy csak emlékeiben s

gával vitte sírjába,

öntudatában keresi támaszát; azért a nemzet ennyi s

ily

meg

nemesen részvétét.

elviselt

szenvedésektl

nem

vonhatja

284


Ez

meggyzdésünk, midn egy

volt

gély-pénztár megalapításának módjáról

irói se-

tanácskozva,

néhányan elször összegyültünk; ez meggyzdésünk most, midn az akadályok, melyek mködésünket évekig megszakaszták

,

elhárittatván

,

eddigi

véseink eredményét önök kezeibe teszszük

Az anyagi

törek-

le.

eszközök, melyek rendelkezésünkre

állnak, aránylag csekélyek.

Pénztárunk alapját társulatunk ideiglenes elnöke gr.

Károlyi István

t

melylyel látjuk,

az

tette

le,

minden nemes

ki azon

hazafiúi vállalat élén

és

segély - pénztár

irói

buzgalommal,

alapitóinak

sorát

10.000 forinttal kezdé meg, mely összegnek kamatjai

már

Késbb

segélyezésekre fordíttatnak.

nem akaró

gát megnevezni

szkölködk

javára

12.000 forintra

ezüst

kisorsolt

becsilltetett,

készletet,

megnyervén,

latunknak ajándékozá. Ehhez járulnak a rékpénztár

részérl

1000

tett

Fogarassy János urak

által

és

ma-

azt

mely társu-

pesti taka-

Weisz Bernát

és

200 forintos alapítvá-

men

nyok, végre azon 1800 forintra

midn

egy,

polgártársunk, a horvát

összeg, mely,

az irói segély-pénztár eszméje hírlapok utján

elször megpendittetett, kisebb adakozásokból össze-

gylvén, mert

a

nem

meg, a rendrség

s

nyerheté

társulat

a felsbb helybenhagyást által lefoglaltatott,

mint értesülve vagyok, most a helytartótanács

el-

nökségénél, mihelyest e társulat megalakult, átvehet.

Ebbl,

s

egyes kisebb adományokból, melyeket

elsorol, áll összes vagyonunk, hogy az a létez szükségek fedezésére távolsem elegend; de tudjuk azt is, hogy törek-

pénztári jelentésünk s

tudjuk,

ról

véseink függ,

s

sikere

ezentúl

csak

bizodalommal nézünk

a

nemzet pártolásától

a

jövnek

azon nemzet, mely Kazinczynak

elébe,

mert

száz évi születése


napját mint nemzeti ünnepet ülte meg,

285

mely a ma-

gyar akadémiának palotát épit, s minden alkalommal annyi lelkesedést támaszt irodalma iránt, hív fog

maradni magához akkor is, midn arra szólittatik fel, hogy az irodalom mezején elaggott férfiakat s családjaikat a nyomortól megoltalmazva, kötelességét teljesitse.

IV. (Elmondatott a Kisfaludy-társaság

XH-ik közgylésén,

febr.

6-án 1862.)

.A zon tényezk között, melyek az egyes nemzetek kifejldésére hatnak,

talmasabb városokat

s

költészetnél nincsen ha-

mely szerint Orpheus lantjával csak egy kétségbe vonhatatlan tény-

a rege,

épített,

nek költi

a

kifejezése,

melyet az egész

civilisatio tör-

ténete világosan bizonyit.

Valamint a természetben, úgy a népek életében virágok jelölik s ezen befolyás,

a tavasz ébredését

melyet a költészet a rol,

civilisatio

els

lépéseire

gyako-

kiterjed egész folyamára, melyet tanulmányozva,

hogy minden változás, mely a költészetben követett irányra vagy Ízlésre nézve történik, mindig mély nyomokat hagy maga után a népek erkölcsi s polgári állapotában is, s ennek tulajdonítható, hogy a költészet minden, a polgárosúltság magasabb folátjuk,

kára emelkedett népnél a közélet fontosabb

érdekei

hogy a köztársaság szabad polgárai s a belátóbb zsarnokok majd fris babérral, majd arany koronákkal jutalmazva a dalnokot, semmiben sem versenyeztek inkább mint abban hogy azon mvészetet, mely a nép kifejldésére oly hatalmas befolyást gyakorol, saját czéljaik elmozdítására meg-

közé számíttatott,

s

,

nyerjék.

,

287

ELNÖKI MEGNYITÓ P.ESZÉDEK.

Ugyanezt látjuk hazánkban is s ha ujabb idben alio- találunk esetet, melvben az irodalom a nemzet egész életére oly közvetlen hatást gyakorolt volna,

úgy azon meggyzdés lése a

hogy

is,

st

nemzet haladásával,

hatlan kapcsolatban

nek, mint

más

fenmaradásával vál-

talán soha

áll,

elterjedve mint nálunk

az irodalom kifej-

s

intézetek,

ugy

volt annyira

meggyzdés

ezen

alapítását s azon általános

sem

az

,

mi-

a Kisfaludy-társaság

is

köszöni, mely-

pártolást

ben a nemzet minden osztályánál által

azon helyzetbe

jött,

részesült s mely hogy ámbár csaknem anyagi

—

kitzött feladatának éveken

segédforrások nélkül

-

át megfelelhetett.

Az id, melyrl

nem

szólok,

az évek száma, de

események nagysága miatt oly távol fekszik tlünk, s ép azon férfiak közül, kiknek társaságunk mköaz

minden eredményeit köszöni, annyian nincsenek többé közöttünk, hogy szerénytelenség nélkül szólhatok ezen eredményekrl, melyek reánk csak azon dése

kötelességek terhét nevelik, melyeket

deme az utódokra

ró.

ér-

Es valóban, ha azon esemé-

nyeket tekintjük, melyek félbeszakíthatott, s a

eldök

az

által

társaságunk

mködése

nemzet egész gondolkodás-módja,

törekvései uj irányt vettek,

s

ha a hézagokat látjuk

vajon e társorainkban, kétely támadhat bennünk saság meg fog-e felelhetni a várakozásnak, melyet ,

egykori lán

mködése

tanácsosabb

gerjesztett, s

egészen

nem

felhagyni

lett

volna-e ta-

oly törekvéssel,

melynél ezentál saját ernkben nem bizhatunk, a nemzet támogatására nem számolhatunk többé.

se

Komoly napokat élünk s talán még komolyabb napoknak megyünk elébe. Mit a nemzet átélt és szenvedett, azt a költészet nem fejezheti ki dalaival s

nagy kötelességeink háttérbe

szoritják

a

tisztán

288

ELNÖKI MEGNYIT01BESZÉDEK.

mvészi

melyeknek boldogabb

és irodalmi érdekeket,

apáink tehetségeiket szentelhették;

melynek feladata

nem

tisztán aesthetikai

tését oly pillanatban,

érdekei

legalább

nem-

lesznek-e inkább sokan, s

kik

irodalmi intézetnek felélesz-

midn

forognak kérdésben, is

e társaság,

tisztán irodalmi, számithat-e a

zet pártfogására s

egy

vajon

a

nemzet legfontosabb ha nem is károsnak,

a nemzetre nézve egészen közönyösnek

tartják?

vannak talán, kik eként vélekednek, mi máskép vagyunk meggyzdve s ha elkövettünk mindent, hogy azon akadályok elháríttassanak, melyek társaságunk mködésének évekig útjában álltak, s ha ezen napot, melyen mint társaság ismét a közönség elébe léphetünk, örömmel üdvözöljük tetVoltak

s

—

:

tük

s

nem

teszszük azt

melylyel

emlékének tartozunk

Kisfaludy

lességünkké tévé,

s

csak azért, mert a kegyelet, ,

azt köte-

mert azt hiszszük, hogy minden

nagy vagy csekély, romjaiból föltámad, örömnap az egész nemzetre nézve; de teszszük azért: mert ugy vagyunk meggyzdve, hogy az aesthetikai s tisztán irodalmi érdekeken kivül vannak nagyobb s általánosabb fontosságú érdekek is, melyek a Kisfaludy-társaság új

nap, melyen e hazában valami, legyen az

mködését kívánatossá, st szükségessé teszik. Vannak sokan, kik a kort, melyben élünk,

pró-

zainak nevezik.

Nem

osztozom

e

nézetben

s

úgy vagyok meggy-

zdve, hogy a század, melyben az emberi nem egységének érzete a világot áthatotta, melyben Anglia legfontosabb anyagi érdekeinek feláldozásával fölszabadítá rabszolgáit, zetet,

ne

s

Európában nem találunk nem-

mely bizonyos eszmékért minden áldozatra kész

lenne:

e

szemrehányást nem

érdemli

s

hogy

a

289


majdan századunk nehéz, de nemes küzdelmeire visszatekint, más Ítéletet fog mondani korszakunkról, habár mi, kik benne élünk, néha undor-

jöv,

lia

az

fordulunk

ral

el

a vastag materialismustól, melyet a

társaság bizonyos rétegeiben találunk.

Költi minden kor, mely eszmékért tud,

s

ilyen

a

mienk, habár a

egészen parlagon heverne

szépnek

vészileg

is

érzetével

s

lelkesedni

költészeti irodalom

a tömegekben a

kiveszett

m-

volna a fogé-

melytl minden irodalmi mnek hatása konyság függ pedig még ezt sem mondhatjuk századunkról, st ha azon helyzetet tekintjük, melyet az irodalom társadalmunkban elfoglal, azt fogjuk találni, hogy az, s hogy jelesen a szépirodalom soha nagyobb soha ,

;

általánosabb befolyást

nem

gyakorolt, mint épen a

jelen pillanatban.

Megengedem, szegényebbek lettünk egyes nagy müvekben, s az utóbbi félszázad alatt alig nevezhetünk egy szépirodalmi remeket, mely oly hatást idézett el, mint a múlt századok egyes nagyobb mvei,

mióta

dalait s

a

nem maga

rhapsod kobozával

kiséri

a közvetlen viszony, mely a troubadour és

hallgatói között a középkorban létezett, társasági vi-

szonyaink

által lehetetlenné

a nép,

vált,

óda elragadott, az olympi játékoknál

meg

dalnokát

s

nem

énekénél

minstrel

hogy a vándorló

történhetik,

föllelkesült

felkössék fegyvereiket,

melyet az

nem koszorúzza

vár

egyszerre

lakói

hogy a keresztességben

vegyenek, melyre az ének

ket

felszólította

azon befolyást tekintjük, melyet az irodalom

5

s

részt

de ha jelesen

a szépirodalom a népek szellemi és erkölesi kifejldésére

s

ez

által

polgári

szabadságukra

jólétökre

és

gyakorol, belátjuk: hogy az soha nagyobb

nosabb

nem

vala


;

mibl

azon

s

általá-

következtetést kell 19

290


vonnunk, liogy minden mi a szépirodalom emelésére hathat, soha a

gondolkozónak

társadalom támogatását

nem

épen a jelen pillanatban,

s

figyelmét

az egész

s

érdemelte annyira, mint

pedig annálinkább, minél

meg vagyunk gyzdve, hogy azon

inkább

mely

egyes, épen a

lelhet

meg

irány,

mveltség legnagyobb fokán álló népek szépirodalmában mutatkozik, távolról sem fekivánatainknak.

Minden kornak megvan

költészete s épen

saját

mert a való költészet csak a nép legbensbb érzelmei-

nek a

meggyzdésének

s

mveldés különböz

tnik

fel.

—

lem helyébe

kifolyása, természetes,

szerint más alakban melyben a szenvede-

fokai

Azon arányban

,

érzemények lépnek

talmát az eszmék uralma követi tatás

helyébe a reflexió

lép

ha az

:

s

a

az érzelmek ha-

költi elragad-

ha nem vehetjük

s

rósz néven senkinek, a ki a költészetnek

is

els nemét,

mely a népdalban s eposzban nyilatkozik, a költészet késbbi müvésziebb formáinál többre becsüli: az, ki ezen elszeretetében annyira megy hogy azonkivül más költészetet elismerni nem akar s mint ezt többen tevék, Horácztól vagy Popétól a költnek nevét meg,

tagadja

nézetem szerint

:

nem

itél

helyesebben, mintha

valaki azért mert a szabad természetben

a

mez

virágait szebbeknek találja,

keztetné, szet

hogy kertjeinkben nincsen

nem bizonyos tárgyakban

gyönyörködve

ebbl

azt követ-

tavasz.

fekszik,

A

költé-

hanem mint

a nap elterjeszti világát mindenre, mi e földön létezik,

hatása

nincs

kötve bizonyos formához,

hanem

minden formában, mely által ki, hogy azok érzeményeinkre hassanak s érzeményeinket ugy, hogy azok gondolatokat ébreszszenek. Mint a magas székes-egyházban s a kis falusi templomban, mint Palestrina egyaránt

nyilatkozik

gondolatainkat ugy fejezzük


mesteri dalaiban

érzemény

szólal

291

az aggastyán halk

s

ugy a

fel,

imájában egy

költészet nincs kötve

semmi

külsségekhez. Isten ugy akarta hogy valamint ege, ágy az, mi az éghez emel s az ember megnyugtatására

vigasztalására szükséges

s

egyaránt közel

:

le-

gyen minden halandóhoz. át,

átélt

id

s

ellenállhatlan

ért,

egész korszakokra.

kesül

a

mveldésnek

az

egyesre

Azon tárgyakkal, melyekért is;

mindennapi

helyett a

s

lel-

változik a

felállít,

ha az jelenleg Trója hsei

s

elbb prózaiaknak

élet

viszonyaival foglalkozik,

dráma

gyakorol

befolyást

az eszményképpel, melyet

s

kornak költészete

foka, melyet el-

tartott

vagy

a müvésziebb eposz

s

helyett a regény formáját

használja

csak a dolgok természetes kifejldésének

s

:

mindez

jelen tár-

sadalmi viszonyainknak szükséges következése. Tisztán

mvészi szempontból

hogy

sajnálhatjuk,

irodalmunk valamint a tárgyakra nézve, melyekkel foglalkozik,

Az

ugy fkép forma tekintetében alább

szállt.

irodalom-történet egykor talán szigorúan fog Ítélni

századunkról

s

egyes

mvekben, melyeket

a jelen

bámul, talán ép ugy fel fogja mutatni a hanyatlás mint mi azon nagy római irók mveiben, kik

jeleit,

Augustus korát követték

5

de azon hanyatlásban nincs

semmi, mi elszömorítana fkép ha meggondoljuk, hogy ha mvészi tekintetben alábbszálltunk, ez rész,

ben azon roppant elterjedésnek következése, melyet a szellemi

mvek

az irodalom egyes

napjainkban nyertek, kis

száméi

mvelt

s

mely

által

osztályok ki-

zárólagos tulajdona lenni megsznt.

Azon szomorúságnak, mely elfogja, álló

ha korunk egyes

s

a gondolkozó szivét

épen a mveltség élén

népének irodalmát figyelemmel

kiséri,

azon ágin*

292


godalomnak, melyet az irodalmi mezon mutatkozó jelenségek bennünk gerjesztenek, oka másban fekszik.

Az

szükséggé

olvasás

minden osztályaira nézve,

nem

solia ez,

részint a befolyás, melyet

tunk,

hogy a regény

s

idézett

el

részint

s

közönsége az iróra gya-

hogy forma tekintetében alább

korol, okozta,

zonyos szélesség

és

nép

a

szükség az irodalomban

e

productivitást

látott

szükséggé

vált,

általános uralmával

pongyolaság

jött

száll-

egy

bi-

be minden iro-

mely a remeknek eszméjével össze nem de vajon e sülyedés csak a forma tekintetében

dalomba, fér;

még inkább azon

létezik-e? s

nem

érzésekre

elvekre nézve, melyeket az irodalom ter-

jeszt s

s

tapasztaljuk-e azt

ha az Írónak megbocsátjuk, ha csak népsze-

rséget keresve

figyelmét,

arra fordítva

s

hogy

ol-

vasó közönsége nagyobb legyen, irányában a mííbí-

rák helyett a tömeg Ízlését követi, vajon mit mondjunk akkor, ha a legjelesebb tehetségek ugyanezen tekinteteknek kötelességeiket

arra

ségeiket

meggy zdésöket áldozzák

föl

használják,

,

s

legszentebb polgári

,

istentl

nyert tehet-

hogy a tömeg

rósz indu-

azon erkölcsi alapokat ingassák

latainak hízelegve,

meg, melyeken a társadalom nyugszik, egyszer megingatva,

semmi

által

s melyek sem pótoltathatnak

többé ?

S vajon nem

kell-e

megvallanunk, hogy korunk

irodalmából e szomorú jelenségnek sok példáját hozhatjuk fel?

Nem

szándékom részletekbe

bocsátkozni;

kik

az utóbbi harmincz év alatt a külföldi regényirodal-

mat figyelemmel temben

s

kisérték,

bizonyosan osztoznak néze-

én a roszalást, melyet ezen irány érdemel,

nem mondhatnám

ersebb szavakkal, mint azt épen azon nemzetek jelesebb írói tették, melyeknek köréki

ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉDEK.

ben

e

nem szabad

rálnunk

de ha a baj

jelentkezik;

baj

s

ha tekintve

nielylvel a regény-irodalom

kolhatjuk lyeket

ez

el

közerkölcsiségre

kell-e elismernünk,

hogy

létezését igno-

az

korunkban

magunk eltt azon

a

293

elterjedést,

bir,

nem

tit-

következéseket, me-

elidéz

nem

vajon

:

a jelen pillanatban alig le-

mint hogy a bajoknak elejét vegvük ? Irodalmunk eddig nagy részben ment ezen kinövésektl. Az ok, melynek ezt köszönjük, azon hazafias irányban fekszik, mely irodalmunkat kezdetétl mostanig áthatotta, s azt megrzé minden aljahet valami fontosabb,

sodástól: de

mégis, ha helyzetünkét elfoo-ultsá
meg

miként

azon

mely korunk rósz irodalmi irányaiból mazik, mégis létezik kisebb mértékben

szár-

kül

tekintjük,

kell

vallanunk,

veszély,

—

—

zánkra nézve

Korunk

ha-

is.

jelleme az általánosság;

szettudományok

körében

anyagi távolságok eltntek tek a válaszfalak,

tett :

mint a termé-

találmányok

az

által

ugy még inkább eltn-

melyek a népeket szellemi

tekin-

tetben egymástól elkülönözték.

Az eszmék villámgyorsasággal

terjednek

el,

s

a

mi bármely irodalomban jelesnek vagy érdekesnek hetek alatt forditások által egész Európa tartatik tulajdonává lesz. Felesleges, hogy azon idegen mveket elsoroljam, melyek ily módon irodalmunkba átmentek, st nemzeti szinházunkban eladattak s melvekrl a legkiméletcsebben szólva is azt mondhatjuk, hogy jobb lett volna ha azok soha nem fordíttattak volna le; és ha nem függ tlünk, hogy azt akadályozhassuk, és az industrialismusnak, mely ,

—

irodalmi vállalatoknál csak a kelendséget veszi tekintetbe, korlátokat szabjunk, valóban

itt

van az id,

294


hogy azon

rósz befolyást, melyet hasonló

terjedése a

nemzet

ízlésére,

st

mvek

el-

erkölcsiségére gyako-

módon ellensúlyozzuk, mely hamely csak nemzeti irodalmunk abban fekszik, hogy a magyar olva-

rolhatnak, azon egy

talmunkban emelésében

áll

és

sóközönségnek

melyek

zébe,

s

azon mveit adjuk keirodalmunk valóban gazdagabbá

külföld

a által

válik.

A

rósz irodalomnak veszélyes hatásai ellen csak

egy óvszer

létezik

s

ez a jó irodalom,

mi ugy va-

s

gyunk meggy özodve, hogy azok, kik tevékenységöket arra szentelik, hogy hazánknak ezt megszerezzék,

nem méltatlanok

a nemzet pártolására.

Ez a feladat, melyet a Kisfaludy-társaság magának kitzött. Mívelni saját irodalmunkat, hogy az e nemzet érzelmeinek

s

eszmeinek legvalóbb

fejezése legyen, s a azt,

szük

jövnek

a

magyar

latkozik, egész

tisztaságában

külföld kincseit,

által

hogy

ki-

s

midn

ezt tesz-

mely nyelvünkben nyi-

szellemet,

smind mfordítások

legnemesebb

méltó formában feltartva

miért korunkban lelkesültünk s

,

fenntartjuk

saját

:

egyszer-

körünkbe vonni a

az ó és uj világirodalom re-

mekei között ne legyen olyan, melynek élvezéséhez

—

magyar nyelv által juthatni ne lehetne ezt tztük ki czéhil s mi át vagyunk hatva feladatunk nagyságától de át vagyunk hatva annak szükségétl is, s ha saját ernkben kétkedünk, tudjuk, hogy mögöttünk a nemzet áll mely eddig hatalmas támaszát semmi nemes törekvéstl nem vonta meg s nem fogja azt megvonni társaságunktól sem mely, a

,

,

,

midn veli,

az irodalom csöndes körében nyelvünket

azon öntudattal

teszi

azt,

hogy

is

m-

a nemzet

295


szellemi újjászületésének

nagy munkáján

dolgozik,

s

hogy a bányász, kinek hatalmas ütéseitl a sötét akna felhangozik s a gazda, ki esöndesen elhinti magvát, különböz módon, de egyiránt nevelik a kincset,

melyet egy boldogabb

jöv

élvezni fog.

Y. (Elmondatott a Kisfaludy-társaság XlII-ik közgylésén, febr. 6-án 18G3.J

JjXidn a Kisfaludy-társaság több évig- félbeszakított munkásságát újra megkezdé, némi aggodalommal határoztuk magunkat e lépésre, melyet nem csak a

társaságnak

hanem fkép azon

veszteségei,

nünk

legjelesebb tagjaiban szenvedett

változás idézett ben-

melyén a nemzet az

föl,

utolsó

idkben

ke-

resztül ment.

Korunk s

kiválólag

anyagi érdekek

az

tevékenységét,

tésben

nem

és

politika

mezejére fordítva

mi ezekkel közvetlen

azt,

nem

áll,

praktikusnak tekinti magát,

ilyen-e társaságunk

is,

összekötte-

figyelmére,

méltatja

mely kizárólag a

s

nem

költészet és

szépirodalom mívelését tzte ki feladatául.

Komoly munkával elfoglalt századunkban a vidám mvészet versenyei kit érdekelnek? a füstölg' mozdonyok

melyek vaspályáinkon csengve körül száguldanak, ki hallgat a koboz szelid hangjaira s ki méltatja figyelmére a virágokat, melyeknek között,

tavaszkor örült,

nak

s

E bolva,

midn

a vetések

már kalászban

áll-

dús aratást ígérnek?

nemzedék, mely Prométheusz szikráját tüzénél

magának

s

a

uj

lánczokat

s

koronákat

elra-

kovácsol

múltnak elítéleteivel Intenek nagy

ELNÖKI

részét

MKKMITn BESZÉDEK.

meg

elvesztette,

fogja-e

újra kezdjük meg,

mely

érteni,

midn

tányolni fáradozásainkat,

297 fogja-e mél-

azon tevékenységet

nemzet kifejldésére egy-

a

nekünk fontosnak látszik, de mégis csak egy oly múltnak folytatása, melyet nagy események messze távolba helyeztek. A két év, mely azóta lefolyt, a társaság alapító s pártoló tagjainak növeked száma s e tisztelt kör,

kor elhatárzó befolyást gyakorolt,

melyet

magunk

dalmainkat

körül látunk, niegezáfolta ezen aggo-

ha, tekintve feladatunk nagyságát, saját

s

ernkben kétkedünk feladat

legalább az iránt

is:

fontosságában

teljes

kétségünk többé, buzgalom,

s

anyagi

s

nem

e

lehet

hogy azon

érdekeinek kifejtésén

politikai újjászületésén dolgozik,

azon eszmék

hogy

nem

elismertetik,

a nenizet megmutatta,

melylyel

lelkesedést

s

lankasztá

el

s

a

törekvések iránt, melyekkel

egy fél század eltt fellépett. Valamint az egyesnek állása attól függ,, hogy

a haladás pályáján

azon

társaságnak,

ugy van

tagja legyen:

hatalmasabb befolyását

nak

,

szolgál,

nálja

melyben

csak

is

melyben

tevékeny

él,

az a nemzeteknél

hasznos

A

is.

leg-

azon mértékben gyakorolhatja emberiség

az

erejét a korszellem

s

s

közös

czéljai-

irányában hasz-

fel.

Vágygyal tekinthetünk vissza multunkra, midn zöld rónánkon melynek sima színét az eke vasa akkor még nem sebezte meg, kaczagányos apáink száguldottak körül, nem ismerve más munkát, mint azt, mely a várak erditésére fordittatott s nem becsülve más tudományt, mint azt, mely a múlt idk ,

dics

tetteit

jegyezte

fel

elmultak, elttünk uj kor e

krónikáiban. áll

nemzet múltjához méltó

utasíthatjuk

el

s

De

idk

ez

ha azt akarjuk, hogy

állást

magunktól annak

foglaljon

nem Szk-

el,

követeléseit.

298 ség,


hogy

vegyünk

részt

a

nagy mozgalomban, melyet

körülöttünk látunk.

mhe-

Századunk hsei nem tornákon, hanem

lyekben, hol csatáink fegyverei készülnek, edzik

meg

nemzetünk jövje attól függ, hogy korunk ezen igényeit belátva, ugyanazon erélylyel fogjon azoknak teljesítéséhez, melyet történetünk minden phasisaiban tanúsított. Nekünk a közös irányban haladnunk, nekünk dolgoznunk kell, homlokunk izzadságában oly munkát végezve, a

karjaikat

küzdelemhez

s

melyet eldodeink talán szolgainak tartottak.

De épen mert

ezt belátjuk,

mert a kor általános

irányát megváltoztatni hatalmunkban

meg azon

feledkezhetünk

nem

anyagi érdekek ápolása minden korban nél jár

A

s

melyeket mi sem kerülhetünk

sebes

halat l;í s

szüntelen

zetek

s

áll,

nem

veszélyekrl, melyekkel az és

minden viszonyok

változása,

melylyel

az

nemzet-

ki.

és hely-

szükségkép

minden állásnak bizonytalanságát vonja s nem vétethetnek el azon korlátok, melyekkel a társadalom az egyesnek törekvéseit egykor megszorítá, a nélkül, hogy egyszersmind azon fékek ne tágulnának, melyek az egyesnek tevékenységét

jár,

végre

maga

után

bizonyos határok közé szoritották.

A

nemzedék, mely csak saját erejében bizva, mi egykor lehetetlennek látszott, elért, valamint más, úgy az erkölcsi lehetségek korlátain könnyen túl teszi magát, s nem uralkodhatunk az anyag felett, a nélkül, hogy azzal szüntelen fogannyit,

lalkozva

,

potentiák

az

ne

ragadjon

ránk

ne veszitsék reánk

lyeknek hódolva emelkedtünk; azon

korszakok,

haladásukban

a

való s

s

azon

szellemi

hatásukat,

innen van,

me-

hogy

melyekben egyes nemzetek gyors materiális jólétnek legmagasabb

299


fokát

sokszor

elértek,

jelölik

s

csak sülyedésöknek

után.

szükséges, hogy, valamint széltó'l

sabban halad czélja

dagadt

a hajós.

vitorlákkal leggyor-

emeli szemeit legtöbbször

felé,

melyek útját haladásunknak semmi

a csillagokhoz,

midn

magok

végenyészetöket vonták

Epén azért midn kedvez

kezdetét

jelölik:

ágy mi épen

útjában

nem

áll

s

a

azon magas esz-

rég óhajtott jólét közeinek látszik,

melyek haladáméket se veszítsük szemeink ell sunknak egyedüli biztos vezeti, s melyek nélkül a gyorsaság, melylyel elre megyünk, csak veszélyünket növeli, és én teljesen meg vagyok gyzdve, hogy a költészet, mely létünk legszebb kincse mindig, ily idszakban, min a miénk, valóban szükséggé ,

válik,

mert csak ez rizheti

sodástól,

mely az anyagi

aspiratiók

A

nem

meg

jólétnek,

lelkünket az alja-

ha azt magasabb

ellensúlyozzák, természetes következése.

haza kifejl-

befolyás, melyet az irodalom e

désére jelenleg általános

nem

gyakorol,

se oly közvetlen,

lehet többé,

mint egykor

volt,

se s

oly köl-

mely egy félszázad eltt nemzetiségi törekmost azoknak véseink összeo-ét foo-lalta magában csak egy részét képezi, de e rész azért nem kevésbbé lényeges s ha e hon érdeke azt kívánja, hogy a tevékenységnek semmi ága ne hanyagoltassék el, s ha örvendünk a buzgóságnak, melylyel egyesek a nem-

tészetünk,

,

zet társadalmi és állami kifejldésének szentelik egész

mig mások kizárólag az ipar, a kereskedés, a gazdaság, vagy más külön érdekeknek élnek, valóban nem kevésbbé fontos, hogy azok is, kik a erejöket,

tevékenységnek az irodalom

e

zajosabb

köreitl

visszavonulva,

mvelését választák feladatokúi,

tatásuk fontosságától sedéssel teljesítsék.

áthatva,

hivat-

azt kettztetett lelke-

300


Hisz

épen

midn

a

legélénkebben

vita

akkor szükséges, hogy a közös

dket

bogjon a

küzdk

esüggedt

bátorítják,

vigasztalják

zett,

zászló,

ers karoktól

összetartja,

s

felett

a

azt,

s

mely a küz-

magasan

lo-

hiányozzanak, kik a

ne

kit az

gyzt

tartva

foly,

ellen

intsék,

fegyvere seb-

hogy diadalának

örömében el ne felejtse, miként van valami a sikeren mitl tetteinek dicssége függ s hogy valamint a babér, melyet a fortély s erszak a jog felett nyert, nem takarhatja el a gyalázatot: úgy a vér, mely a kivül,

haza oltáránál áldozatképen ontatott, azért,

nék s

e

ha az áldást csak a

nem

veszett el

jöv nemzedékek

élvez-

is.

Ez a költészetnek magas hivatása századunkban társaság, mely legfbb feladatát abban találja,

hogy ezen hivatásnak tartassék,

érzete

irodalmunkban ébren

mint eddig, ugy ezentúl

is

bizton számit

a nemzet támogatására, mely valamint a tudományt

buzgó pártolásában részesíti, mert a hatást, melyet az a nép értelmi kifejldésére gyakorol, belátta, ugy bizonyosan nem fogja megvonni támogatását az

—

irodalom azon ágaitól sem, melyeknek feladata, hogy a nemzet kedélyének

nem kevésbbé

hasonló befolyást gyakoroljanak.

fontos müvelésére

VI. (Elmondatott

magyar orvosok

a

Pesten

természetvizsgálók,

és

tartott

IX-ik nagy gylésén, sept. 19. 1863.)

lVlidn orvosai

tizenhat hosszá és nehéz év után a haza

hogy munkásságukat nyiünknek

örömünk

midn

megelégedés

keblét

s

volt,

élénkebben,

mint

déssel foglalom

ki

a

ki

az,

mégis

s

fájdalom, a

magyar

kihez közülünk annyiakat a hála

s

—

tisztelet kötelékei csatoltak

az,

el;

tölti

össze,

valameny-

nem vegyülne hogy

látja,

többé? S ha bár senki

ki

gylnek

természetvizsgálók gyülekezeteinek kezde-

s

ményezje s

elször

megkezdjék,

újra

közé, kinek szivébe

körültekint,

orvosok

ma

természetvizsgálói

s

én,

el,

—

nem

helyemet azon

t

hogy kogy

veszteséget

e

ki

férfiút

tisztelt

ne tudná

nincsen körünkben érezheti

meggyz-

nem pótolhatom

:

—

e

gyülekezet

Bene Ferencz

vezetjétl, hogy hazai tudományosságunk egyik szétl,

hogy valamennyien életével

kijelelve

attól

a

czélt,

mányos pályán törekednünk napjáig követett

hogy

ez által

legyünk. életen

át

—

:

haladni

dí-

fosztattunk meg, ki

példányképen

egy félszázadnál tovább tünk,

ki

fájdalmasan ne nélkülözné,

mely

kell,

s

állt

felé

melyet

közöta tudo-

vég-

mindig a tudományban,

embertársainknak mindig inkább javára

azoknak, kik egy hosszá Egyike vala méltán s nemesen töltötték be helyöket,

)02


alkonyuk hanyatló ervel azon pályán talál, melyet mint ifjak választottak, s kik, mert a dics-

kiket

séget csak kötelességeik teljesítésében keresik, a leg-

maguk

emléket hagyják

szebb

után, melyet fárad-

ságunkkal kiérdemelhetünk: ezereknek hála

—

telességemnek, e

nem

Én, e gyülekezet elnöke,

fejezném

érzetét.

meg

—

ki.

—

e

fájdalmunkat

De,

s

kö-

midn

önök közös érzületének, ha,

s

gylést megnyitom

nem

felelnék

hálánkat

gyülekezet! van

tisztelt

egy kötelességünk, ennél fontosabb, melyet szavakkal nem róhatunk le, s ez az hogy azon reményeket, melyeket gyülekezetünk

Bene Ferencz

iránt

állandó megalapításánál összekötött

meihez méltó

emeljünk,

emléket

,

s

teljesítve

érde-

,

csak midó'n ezt

magunkhoz méltóan Ezen meggya hálát, melylyel iránta tartozunk. zdés legyen a vezéreszme, melylyel munkásságunk Azon egyes jelenségek között, uj szakába lépünk.

teszszük, fejezhetjük ki hozzá

s

melyeknek összesége korunk jellemét képezi alig található fontosabb, mint azon haladás, mely századunkban a természettudományok körében történt. Soha ily rövid id alatt e tudomány körében annyi, ,

s

ily

nagyszer

nem

felfedezés

mány

felfedezései

rögtön

s

az

élet

közvetlen befolyást

tétetett

;

soha a tudo-

minden viszonyaira

nem

gyakoroltak.

ily

Ta-

gadhatlan, hogy korunknak ezen iránya egyes káros

következményeket annyian

melylyel dulnak,

is

itt-ott

melvek az

a

idézett

nek, közönyösséget idézett

s

törvények

kizáró

érdek,

szorított

más

for-

törekvéseket,

kedélyre nemesítve hatnak, a buz-

góság, melylyel az anyagi világ

fontos

A

természettudományokhoz

háttérbe

ész- s

el.

iránt,

el azon

törvényei kerestet-

más,

nem kevésbbé

melyek az emberi társaság

minden egyes szellemi kifejldésnek

alapjai; tagad-

303


hogy a

faatlan,

lep gyzelmek határukon,

s

tudományok annyi meg-

természeti

öntudatában,

oly tények magyarázatát tzik ki

melyek körükön

adatokul,

túlterjeszkednek

itt-ott

esnek

kiviil

bármennyire haladjunk, soha a scalpel lysis utján tisztába hozni

amellett

tagadhatlan

—

haladását

,

nem

s

fel-

melyeket

és ehemiai ana-

fogunk.

— De mind-

hogy korunk rendkivül gyors

melyet csak azért

mert az oly szakadatlan

nem veszünk

— fkép a

észre,

természettudomá-

nyok haladásának köszönhetjük, ugy én meg vagyok gyzdve, hogy e haladás végeredményeiben nagy s épen oly üdvös következéseket fog elidézni erkölcsi kifejldésünkre az

emberek

nemcsak

is;

jólétét növeli,

s

azért,

mi

mert minden, mi

által az eszközöltetik:

hogy a durva munkától, mely csak felmentetünk

—

testi

kifejldésünket

szellemi

ert kivan, eszközli;

hanem azért is, mert azon erkölcsi elveket s vallási meggyzdéseket, melyeknek gyengülése felett most oly méltán aggódunk, semmi nem szilárdítja meg mint épen a tudomány,

újra,

talataink

s

ha

ellenkezt látszanak

az

e részben tapasz-

mutatni, ez csak

onnan van, mert bármi nagyszer haladásunk, fkép a természettudományok mezején, még most is csak Én legalább teljesen a tudomány küszöbén állunk. meg vagyok gyzdve, hogy minden, mi az ember szellemi hatalmát bizonyítja, mi t saját méltóságára emlékezteti: az szükségkép emelni fogja erkölcsi érzetét

is,

s

hogy miután azon okok

között,

melyek

egy felsbb lény létezése mellett felhozatnak, a mészet csodálatos rendjénél ható

,

minden

,

mi

által

e

meggyzbb nem esodálatos

ismeretéhez jutunk, a vallási

—

Terjedjen bármennyire

ter-

talál-

rend tisztább

érzetet ersíteni fogja.

kilátásunk,

határos föld körén túl eget találunk,

s

e

nagy, de

minél tágabb

304


látkörünk, annál többet látunk, annál nagyszerbben

tnik tett

a véghetetlenség, mely azt környezi.

fel

És ez az, a miért én a természettudományokban nagyszer haladást nemcsak korunk egyik leg-

nevezetesebb, de egyszersmind legörvendetesebb jelen-

ségének tartom, emelésére

s

miért minden, mi ezen tudományok

nemcsak tudományos, hanem

vezet,

fontossággal

lános

bir.

Ha

általában

—

áll

álta-

mit

alig fog valaki tagadni, hogy a mveltség magasabb fokára emelkedett korszakunkban oly nemzet, mely az emberiség mozgalmaiban részt nem állását vesz, s tudományos kifejldésében elmarad nem tarthatja fenn; kettsen igaz ez azon tudományokat illetleg, melyek által a természet gazdag kincseit használni tanulván, e föld lakosaiból annak ha szellemi uraivá válunk, s melyeknek mvelése anyagi jóllétünk els hasznairól elvon átkozunk is

jelenleg

:

—

—

föltételei

közé tartozik.

Ezen

meggyzdés

szonöt év eltt a

mely

volt az,

magyar orvosok

tíene F.-et hu-

és természetvizsgá-

lók évenkénti gyülekezeteinek kezdeményezésére buzditá; ez birt

minket

arra,

hogy mihelyt az akadályok,

melyek gyülekezeteinket tizenhat évig gátoltak, elhárittattak: e gylést kihirdessük, s a számos kör, mely e

teremben összegylt, mutatja, hogy ezen

zdés közös

az egész országban,

s

meggy-

igy közös azon hatá-

mely e meggyzdésbl támadt: elkövetni mindent, hogy hazai tudományosságunk ezen körében rozat

is

is,

a nemzethez méltó állást foglaljunk

De midn

dn

e

el.

hazai tudományosságról szólok, mi-

gyülekezetben,

melyet

tisztán

tudományos

érdekek vezérelnek, nemzeti érzelmekre hivatkozom,

nem

szállok-e le azon

tudománynak elhagyni

magas

álláspontról,

nem szabad?

Nem

melyet a áll-e az

305


magasan minden egyes országok vései

egy

felett,

s

nemzetiségek törek-

világító toronyként,

mely a habok küz-

delmein kivül biztos parton emelkedik, liogy a vészek-

ben hányatott emberiség irányát ne téveszsze

Engedjék önök, hogy

e

el.

részben saját nézetemet

Hiszem, st meg vagyok gyzdve: vannak érdekek, melyek még a hazánál is magasabban állanak s épen mert a keresztyénség által elmondjam.

,

ily érdekek támadtak,

ség nagy eszméje

mert a haza

állíttatott fel,

felett

az emberi-

mert czéljaink vannak,

melyek e föld minden népeivel közösek, mert vannak eszmék és érzések, melyekre nézve az egyes államok határai nem léteznek: ez az, minek a magas

állást,

a

melyet ujabb

elfoglal,

felett

tudomány

Nem

is

fkép

civilizationk

köszönjük;

s

az

ö-világi

ki ne látná,

hogy

ezen általános érdekek közé tartozik?

egyes népé vagy korszaké, hanem az em-

beriség közös kincse

ez,

valamennyiünké, mint a nap,

melynek sugarai különböz irányban, de az egész földet bevilágítják; kimerithetlen, mint a forrás, mely el nem apad, ha belle milliók enyhítik is szomjukat. A tudomány a világé, az emberiségé, de ezen közös kincsnek mi módon jutunk birtokához? Mint a gyenge vízér és csermely a patakkal, ez a kisebb folyóval egyesül, s igy képezi a nagy folyamot, mely egész országok vizeit a tengerbe viszi, hogy a nagy medencze soha ne apadjon el: igy támad a tudomány. Közös, általános az, de csak azért oly nagyszer, mert benne millióknak törekvései egyesülnek, mert mindenkor, minden nemzet, minden

—

elbb individuális létének körét átfunagy egésznek hozza kincseit. Minden tudo-

egyes, miután totta,

mány

e

individuális

törekvéseknek

tapasztalás azt mutatja, Eötvös.

Emlúkbeszcklek.

eredménye,

hogy valamint a

s

a

folyó annál 20

306


több vizet hoz

külön épen

minél tovább

a tengerbe,

egyes

az

úgy

útját:

azon arányban

folytatá

tudományos törekvések

mozdítják

el a tudományt,

melyben azok az egyes népek vagy egyének indieredményei. Számos okot találunk, melybl e kétségbevonliatlan tény könnyen megmagyarázható. Minden nyelv, melyen a tudomány míveltetik, egy-egy eszköz, mely által bizonyos eredményhez könnyebben jutunk, mely ezen eszköz nélkül soha, vagy legalább csak nagy fáradságok után A népek különböz szelleme s lett volna elérhet. kedélyi tulajdonai, melyek szerint azok a tudományt felfogják, biztosítják azon sokoldalúságot, mely nélkül vidualitásának

nagy igazságokat feltalálni nem lehet, s a nemzetiségi érzet a tudományok körében is nemes versenyt idéz el, mely minden nagy erfeszítésnek, s igy minden nagyobb sikernek, feltétele. Es vajon nem áll-e mind ez a természettudományokra nézve is, s nem járul-e ezekhez még az is, hogy a természettudományok gyakorlati mvelése bizonyos helyiségekhez kötött; és sokkal több egyes közremködését igényli, mint bármely más tudomány? Az anyagi természet törvényeinek fölfedezése, mely a természettudományoknak végczélját képezi, bizonyosan az egész emberiségnek egyaránt érdeké-

ben fekszik; de miután culatio által,

hanem

helyen azon tények

s

csak

e

czél

úgy

nem

általános spe-

érethetik

jelenségek

el,

okszer

ha minden

észlelhetésére

melyeknek összegébl az egyes törvajon miként érhetnk vényeket abstrahálhatjuk el ezen általános czélunkat, ha az egyes népek tudósai kötelességüket elhanyagolnák, s nem mindenek

számíthatunk,

:

eltt

saját

adatokul

?

országuk

—

Ez

az,

teljes

ismeretét

tznék

ki fel-

mit a tudományos világ tlünk

ELNÖKI MEGNYITÓ L'E.SZÉDEK.

meg vagyok gyzdve,

vár, mit joggal követeiket, s

hogy

ország

ez

307

természettudósai

tudomány

a

lános érdekeit épen az által mozdíthatják

kább, ha feladatukat

e

el

álta-

legin-

hazai szempontból fogják

fel

úgy, ha ezt teszik, teljesitik azon reményeket, melyeket Bene Ferencz a magyar orvosok s termécsak

szetvizsgálók gyülekezeteinek állandó megalapításával összekötött,

lönböz

meggyzdve

vidékein

lakó

arról,

hogy ha

természettudósok

egyszer összegylvén, saját körükben

hon kü-

e

évenként

tett tapasztalá-

saikat egymással közlik,

ha kölcsönös verseny

mindig

buzdulnak, ha kezet fogva

uj

törekvésekre

mely

felé

törekednünk

el

fog éretni; mert valamint e

hon

felvirágzása,

e

hon tudományos ismerete

haladnak elre: a

czél,

mve

is

nem

egyesek,

által

kell,

ágy hanem

magyar nemzeté, mely különböz nemzetiségekbl áll, különböz nyelveken szól s különböz vallásos szertartások szerint imádja istenét, de mint a gránit, melynek -különböz alkatcsak a nemzet

részeit

világrázó

lehet,

a

események olvaszták egybe, azért

egy marad, s egységének érzetét csak ugy veszthetné el, ha a közös hazáról, ha múltja dicsségérl s a jöv reményeirl felejtkeznék meg, s felhagyna nemesebb törekvéseivel, melyeknek mindegyike úgy a tudomány, mint a közélet mezején mindig szorosabban fzi egymáshoz e hon polgárait.

20*

VII. (Elmondatott a Kisfaludy-társaság XlV-ik közgylésén febr.

Xla

6. 1864.)

valaki kétségbe vonja azon befolyást, me-

lyet az egyes nemzetek állására irodalmunk gyako-

melyben Európa nagy nemzeteinek egyike legnagyobb költjének három százados rol,

azt a jelen év,

napját

születése

A

babérok

százados

ünnepli

:

meggyzheti tévedésérl. melyeket az angol nép

és kincsek között,

kiérdemelt,

törekvéseivel

bizonyára

nincs

olyan, melynek birtokában büszkébbnek, gazdagabbnak érezné magát, mint azon borostyán által, melyvilág nevében

lyel a civilisált

szobrát

fogja

megkoszorúzni.

egyesek iránt állhatatlan

nagy nemzet, mely szerepét egyesítve tottak

—

s

majdan nagy fiának A sors népek mint

idk

az uj korban

—

jöhetnek,

Róma

és

midn

a

Carthago

mit a régiek lehetetlennek tar-

a világ ura és tzsére akar lenni egyszerre,

talán épen ezért

magas

állásából alább

száll,

de a

fény, melyet Shakespeare neve az irigyelhet szigetre áraszt, s a befolyás,

melyet az angol irodalom a mü-

veit világra gyakorol, azért fel fogja tartani e zet

dicsségét

még

akkor

is,

nem-

ha hatalmának minden

támaszai porba dltek.

És méltán, mert valamint azon érdemek között, melyekre az egyes nép hivatkozhatik, a legnagyobbak

309


azok, melyeket

magának

m-

az emberiség általános

úgy nincs semmi, mit annyira

velése körül szerzett,

sajátjának mondhatna.

A

liadi

dományokban

st egyes

az anyagi jólét,

dicsség,

tu-

mvészetekben tett nagyszer haladás kedvez körülmények- vagy a a nép egyes képességeinek eredménye lehetnek; de irodalma csak egész egyéniségének kifolyása, azért szelfÖldirati

s

helyzet-,

lemi és kedélyi egész becsének legigazságosabb mér-

ugy, hogy mit némelyek az alkotmányról mon-

lege,

danak, az sokkal jobban

minden nép olyannal

az

illik

minre érdemes

bir,

hogy

irodalomra, s

azon

melyet e tekintetben elfoglal, mindig csak magának köszöni. Mert ne higyje senki, hogy az irodalom fejldése annak anyagi pártolásától függ. A történet ellentmond ezen, hízelgk által annyiszor ismételt, s hiúk és gyengék áltál annyiszor elhitt állitásnak. A állást,

,

bkezség, melylyel

uralkodók

az

irodalmat néha felkarolták,

ott,

fogva már fejldésnek indult,

valóban nagy

dést; de

nem

teni

birt sehol

csak a hatalomtól

—

midn

,

mert az

várja,

ki pártolását

irót,

annak irányában lealázza

Augustus

XlV-ik Lajos alatt, nagynak nevezett király,

X. Leo,

és

a vásárolt írók által

ez

Augustusnak képzelve magát,

séges

den

elsegíthette a fejl-

többnyire épen az ellenkez hatást idézte el. Ez

történt

ki

kormányok az más okoknál

és életrevaló irodalmat terem-

st

,

és

hol az

mosolyaival

bkezsége

és

által

nyilt

az

irodalmat

fel-

erszényével tartá, min-

csak azt nyerhette

el

,

hogy a

fénykor, melynek csillagai Corneille, Racine, Moliére,

Boileau

s

annyi ezekhez hasonló, uralkodásának els

felében ragyogtak, általános

sülyedéssel

végzdött

s

a büszke király életének utolsó húsz évében azon nem-

310


mely kormányának hatása alatt ntt fel, nem találunk egy nevet vagy munkát, mely a franzedékbó'l

,

czia irodalomra állandó hatást gyakorolt volna.

A szellem

végzet az egyestl felett,

ébredését rata

mitl

s

megtagadta a hatalmat a

miként az önkény erlködései annak

nem nyomhatják

el,

úgy egyesek

jó aka-

nem

ébresztheti azt fel álmából.

Nem

egyesek pártfogása, hanem közrészvét

az irodalom fejldése függ,

s

csak a nép

az,

szel-

leme- és kedélyének nemesebb tulajdonai azon forrá-

melyekbl kincsei folynak s hogy errl zdjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy dalmunk történetére tekintsünk vissza.

sok,

Nem

meggysaját iro-

tartozom azok közé, kik a hiúságnak bár-

mily téren hízelegni szoktak

s

önámitásnak hiszem,

ha irodalmunkat jelen állásában Európa elbbre haladt nagy nemzeteinek irodalmával párvonalba állítErs bizodalmam van irodalmunk jövjében, juk. melynek harmincz év óta gyenge tehetségeimet szentelem de ha meg vagyok is gyzdve arról, hogy a fa, mely félszázad alatt ennyire ntt, a legmagasabbakkal versenyezve fogja idvel emelni ers sudarát s hogy az épület, melynek alapjait leraktuk, egykor dics leend: én a fiatal fát a százados tölgyekkel nem hasonlítom egybe s elismerem, hogy az alapokban, melyeken nemzeti irodalmunk magasztos épülete majdan emelkedni fog, sok egyes követ találunk, melyen a mvészet simítása hiányzik; de ha irodalmunk jelen állása nem felel is meg vágyainknak s ha az a fényponttól, hová csak hosszú törekvéseink emelhetik, még távol áll, nem mondhatjuk-e némi öntudattal, hogy irodalmunk fejldése példátlanul gyors vala s hogy mindent, mit e téren elmutatha-

—

;

—

tunk

—

azt

egyedül

önmagunknak köszönjük?

—

311


Elég nagyobb

ban

irodalmat

találunk,

de

részesült volna, bizonyosan nincs a világon.

szabadon fejldött

Ápolás nélkül

erdben, föld

fényesebb

s

mely a hatalom részérl kevesebb pártfogás-

olyan,

mely növését csak a

termékenységének

termett-e

már

Ismétlem

iránt,

fa az

e

fa

nem

melyekre büsz-

?

ámítsuk magunkat törekvéseink

ne

.

mégis

oly gyümölcsöket,

is

keséggel mutathatunk

eredménye

s

a

épségének és a

csira

köszöni

mint

az,

-

hogv

valljuk be nyíltan,

s

az iro-

dalom legtöbb ágaiban kezdk vagyunk. Begényirodalmunk, ha azt az angol, német vagy francziával hasonlítjuk

össze

aránylag szegény

,

dráma-irodalmunk,

ha az eposz-

só't

kitnt mutathatunk

fel,

nemeiben

s

is

többet,

még

s

és

más népek a

inkább

lyrában sok költészet ezen

tahin tökéletesebbet alkotlak;

de van

egy ága irodalmunknak, melyre nézve ezt nem ismerem el, s melyben meggyzdésem szerint,

más nemzetekkel nem csak versenyezhetünk, de kat felülmúltuk.

—

hazafiúi érzelmek

ez,

mely

választá tárgyául.

Te-

Költészetünk azon része

kifejezését

kintsük át Európa irodalmát,

mely

e téren a

miénknél

azo-

jeles

s

nem

találunk olyat,

mvekben gazdagabb

volna.

S honnan van

ez ?

honnan van

iróink kivétel nélkül, épen

alkották legjelesebb

e

,

hogy

jelesebb

tárgygyal foglalkozva

mveiket? Szükséges-e, hogy

tagadhatlan ténynek

okait fejtegessem

s

e

elmondjam,

hogy irodalmunk ezen felis tudnak sbbsége csak azon összeköttetésnek tulajdonítható, mely közte s a nemzet legbensbb érzelmei között

mit önök ugy

:

létezik.

Mert költészetünk, nemzet aggodalmait

s

midn

a hazáról szól, csak a

bánatát, reményeit és lelkese-

312


mert a dal csak ezerek érzelmeinek viszhangja, mert a nemzet keblében ezen húr rezeg legersebben, mert a költ itt azon öntudattal nyúl a dését fejezi ki;

nem

kobozhoz, hogy mit kimondani tó'l

e

mert népünk kedélyének mély aknái-

értetni fog,

ban ezen

—

ér a leggazdagabb,

nemben

tud, az ezerek-

költészetünk

is

azért leggazdagabb

ebbeli

s

csak azon régi tapasztalásnak egy

felsbbségünk új

bizonysága:

hogy minden irodalomnak valamint becse úgy hamelyben az a nemzet

tása azon összeköttetéstl függ, életével

áll.

S ez az mi valamint eddig úgy ezentiil dalmunk egészséges fejldésének feltétele. ,

,

nem

Ismétlem, biztosítják

,

pártolás

feladatukat

az összes irodalom

s

kik az irodalom mezején

teljesítik.

Az akadémia, mely

társaságunk, mely annak egyes

ágai mvelését tzte ki feladatául,

hogy

mely a nemzet fenntartsuk

ezt

hatlanná tegyük

egyaránt elégte-

minden azon összeköttetéstl

lenek e czél elérésére:

függ,

bkezsége még azon lelke-

egyesek

s

irodalmunk jövjét, st

sedés sem, melylyel azok,

mködnek,

iro-

s

és

irodalom közt létezik

hogy

ezt

s

ersebbé, felbont-

miben én azon kötelességek legfbbikét látom, melyekkel a nemzet irodalma s ez a nemzetnek tartozik, s mely röviden kimondva csak abban áll, hogy a nemzet irodalmát legbecsesebb sajátjának s

,

ez

az,

ismerve, iránta részvéttel viseltessék

az irodalom a nemzet

szelleme képviseljének te-

kintve magát, azt méltóan képviselje.

Irodalmunk jövje, legbensbb szerint, csak

részrl híven

Talán

ségekrl

attól függ,

hogy

meggyzdésem

e kötelességek

mindkét

teljesíttessenek.

felesleges,

szólok.

A

hogy önök körében lelkesedés,

melyet

e

e köteles-

nemzet a


tudományosság elmozdításában társaságunk

melyet

oly

is

,">

tanúsít,

bven

1

,">

a

részvét,

tapasztal,

biztosí-

hogy erre szükség niiies; de miután tisztemhogy az ülést megnyitva irodalmunk állásáben ról, szükségeirl és kilátásáról szóljak, miért ne montanak,

áll,

danám

ki nézeteimet azon feltételek iránt, melyektói

meggyzdésem ha

ezt csak azért

fejezzem

szerint e kilátások

tenném

dig

annyi

idkben

e nemzet,

tekintek.

mely irodalmához ed-

ragaszkodott

szeretettel

ezer

hogy azon bizodalmat

jövbe

melylyel a

ki,

Mert valamint

is,

szükségtl

teljesülése függ,

s

szorongatva,

a legnehezebb

neki

palotát

miben jövjének zálogát látta, közönyössé csak ugy válhatnék, ha az részvétére érdemetlennek mutatná magát: úgy ez csak akkor történhetik, ha mi, kik tevékenységünket e térre foremel, az

dítjuk,

iránt,

megfeledkezve kötelességeinkrl, feladatunkhoz

hivtelenekké válnánk;

s

ha

e

teremben körültekintve

a hölgyek és férfiak koszorúját látom, kik e kizáró-

lag

irodalmi

kel, s

ünnepélyünket megtisztelek jelenlétük-

látom körülöttem társaimat, kik közül többekkel

annyi éven át egy téren

mködöm,

s

azokat, kik ifjabb

ervel hozzánk csatlakoznak, hogy törekvéseinket folytatva, a magasságot, mely után mi hasztalan sóvárogtunk, elérjék, teljes bizalommal elmondom: ez nem

lesz soha! A nemzet tudja

azt,

mivel irodalmának

s

az iro-

dalom mivel a nemzetnek tartozik, s valamint ez, bármi nagy jövt rendelt számára a kegyes istenség, mindig kegyelettel s hálával fog viseltetni az iránt, a mi, mint a tavasz virágai, ébredésének els jele vala,

úgy nem

mi,

kik

a

feledhetjük

magyar irodalom terén mködünk, el, hogy azoknak nyomdokain já-

runk, kiket az utódok

mveikben

talán felülmúlhat-

314


nak, de törekvéseik tisztaságában, nemes lelkesedésben

nagyságában senki s kik, ha nem mint írok, de mint emberek mindig példányképen fognak állani elttünk szobraikon viselve a koszorút az és áldozataik

;

,

,

egyedüli bért,

melyet a

de melyet biztosan vész,

mint

melte meg".

ember

mvésznek

csak az visel s

,

mint hazafi

kívánni szabad,

ki

azt

mint

m-

háromszor érde-

VIII. (Elmondatott

XV-ik közgylésén

Kisfaludy-társaság

a

A 4 ájdalmas érzésekkel jelenünk

G-án 1865.)

febr.

meg önök

eltt

ha a Kisfaludy-társaság nagygylését megnyitva, máskor a czélokról, melyeket magunknak ma,

s

kitztünk,

—

tam

eddigi

s

ma

mködéseink eredményeirl

csak veszteségeinket hozhatom

szól-

fel.

Soha, mióta fennáll társaságunk, egy rövid év alatt

ennyi

s

nem

ily tagjaitól

fosztatott

meg,

visszagondolunk a férfiakra, kik munkásságuk

s

ha

által

körünknek fényt kölcsönöztek, s kik attól most örökre elszakadtak: szivünket mély aggodalom tölti el a

jöv

iránt.

Alig egy éve, hogy Kazinczy Gábor e teremben

egy nagy érdem tagja felett emlékbeSokan önök közül emlékeznek a szédet mondott.

társulatunk

melyet

hatásra,

Fájdalmas

tett.

érezteté

volt

az

veszteségünket,

szónoklat

nem

akkor valamennyünkre

szónoklata

csak

azt,

,

s

egész

mégis

vigasztal)'),

töltött el:

ki s

az

a

fel,

hogy a

ott,

jövn

mert

a mit veszténk, de azt, a

megmaradt, juttatta eszünkbe tartják

nagyságban

mert

hol a

s

e

mi

azon meggyzdéssel

dicsk emlékét

ily férfiak

kételkedni nincs okunk.

S im

,

népgylés, törvényhozásunk tanácskozásaiban,

akadémia gylésein mindenkit egyaránt elragadott,

316


mert minden

kedélyének mélyébl

szó

eredt,

mert

minden gondolat csak szivének meggyzdését fejezte ki, s szónoklata magában cgyesité mind azt, mi elleriállhatlan hatást gyakorol mindenikünkre, magas eszméket és nemes érzéseket: legkedvesebb szónokunk örökre elhallgatott.

S még lála

melyet Kazinczynak ha-

sajgott a seb,

szivünkön

midn

ejtett,

a társaságot,

mondhatom a hazát, uj csapások Körünk nestora, Fáy András kort érve

el,

id

mégis

s

eltt,

javára

czélzó

bátran

érték.

Nagy mi végs

szállt sírjába.

mert hisz

napjáig reménynyel tekinténk azon társainak

st

férfiura, ki honfi-

törekvéseiben soha ki

nem

aggkor rideg napjaiban is megtartá mind azt, mi t egykor a nemzet kedveltjei közé emelte: ifjabb napjainak meleg érzelmeit, s a szeret

fáradott,

s

az

kebelnek nyájas költészetét.

És Madách,

ki a rövid, de fényes irodalmi pá-

lyán a reményeket, melyekkel az egész nemzet

—

pését,

a

bánatot,

egy mvével

fogadta,

S

s

végre

,

halálának

hirét

igazolá.

nem

kit

nem

melylyel

fellé-

nevezhetek

megindulás

megneveznem, mert és jövnkben multunk tudjuk mindannyian, hogy egyaránt, szegényebbekké váltunk ez egy férfiú halála által ki munkáiban nemzetünk egykori nagynélkül,

kit

s

szükséges

,

életében

ságát,

azon erényeket mutatta

fel

az ifjú

nemzedéknek, melyek minden nemzeti nagyságnak feltételei.

Legjelesbjeink egymásután hullnak

hány

év, s a

tásában

részt

fentartotta, el

el.

Még

né-

nemzedék, mely társulatunk megalakívett,

s

azt

tevékenysége

fog tnni önök körébl.

által

eddig


Nem nyom rekvéseiben,

nélkül!!

s

317

mi, kik c

nemzedék

mint napszámosak, részt vevénk, azon

öntudattal tekinthetünk vissza pályánkra:

dozásaink

A

tö-

hogy

nem maradtak minden eredmény

nyelv, az irodalom, költészetünk

fel

fára-

nélkül.

fogja tartani

azon tevékenységnek nyomait, melynek életünk szentelve volt.

De

vajon,

midn

hézagokat

e

látjuk,

melyeket

minden év sorainkban visszahagy, midn egymásután épen azok lépnek ki körünkbl, kiknek nyomdokait követni életünk legszebb, sége vala: gondolat,

ernket mit

nem hogy

e czélok

szenteltük, elérve

életünk

meg

szállja-e

feladatának

.

st

egyetlen dics-

szivünket a szomorú

között,

melyeknek minden sincs, s hogy azt,

még egy

gondolánk, befejezni képe-

nem voltunk s nem leszünk. Tapasztalásaink nem meg bizalmunkat, melylyel e haza jövjére tekinténk, nem törték meg az akaratot, melylyel

sek

ingatták

azon dolgozánk: de meggyztek, hogy

e feladat

azok

közé tartozik, melyeknek megoldására egy emberélet,

egy egész embernek összesitett törekvése nem elég. Alapokat raktunk le, töredékeket épiténk: de egész munkánk felmaradása attól függ, hogy folytattass ék.

S vajon meglep-e, ha e gondolat néha aggodalommal tölti el a bátrabbakat is, s midn gyérül sorainkra nézünk, s a feladatra, mely minél tovább dolgozunk, annál nagyobbnak látszik, szivünket kételyek s türelmetlenség tölti el; mert a jöv, melyet mely nem a miénk többé de oly régen várunk ,

,

mely törekvéseink mvét be fogja fejezni, oly soká késik; s érezve, hogy napunk lejárt, az uj hajnal sugarait méer

nem

látszik a láthatáron.

318


Talán nincs okunk panaszra,

a mit tapasz-

s

talunk, közös sorsa mindazoknak, kik törekvéseiknek

magasabb Hisz

küzdre

feladatot

a bér,

tztek ki. mely épen a legszebb pályán a koszorú,

zöld

vár,

liogy a

ez arra int,

s

jutalom, melyre ily törekvésnél számot tartunk, csak

remény lehet. Remény, mely nemzedékrl nemzedékre

egy örökké s

talán

zöld, hervadhatlan

soha

nem

száll,

de ép azért uj küzde-

teljesül,

lemre, uj haladásra serkent.

De ha telet, s

mely Kazinczy

a babér,

viseltek,

az idre,

visszatekintünk

Kisfaludy

és

melyet Kölcsey

és

midn

tisz-

környezé,

sirját

társai

a

homlokukon

minket nyugodni nem Lágyának,

mert a

s

szent akarat, mely szivünket dobogtatá, háttérbe szo-

mindent,

rított

nem

sejdítve

gyengeségünket, a pá-

lyára tolongtunk annyian; ha az élénkségre gondolunk vissza,

mely akkor

e

nemzet törekvéseinek minden

körében mutatkozott, a túlzásig

vitt hévre,

melylyel

nemzedék eldeinek soraiba sietett, hogy megoszsza, hogy tle elragadja koszorúit, s ha a csendet tapasztaljuk, mely mködésünk terén most bekövetkezett: vajon bámulható-e, hogy szivünket néha aggodalom tölti el, s bizodalmunk, mely ifjú korunk csa-

az uj

lódásait

túlélte,

ingadozni kezd,

s

életünk

midn

a

ers viharának

ellentállt,

meglep nyugalmat

látjuk,

melylyel az uj nemzedéknek egy része azon térre tekint, hol mi ifjúságunktól fogva küzdénk, fáradtunk,

néha tévedtünk, de csak mert a honszeretet szenvedélyétl elragadva, magunkról s minden egyébrl megfeledkeztünk.

Talán csalódunk aggodalmainkban, metlenség csak korunk hibája, melyet a

konyat

sietésre

int;

de

vehetik-e

s

e

türel-

közelg

al-

rósz nevén, ha a

319


munkások

fáradt

,

megfosztva

nem

hogy erkre van szükségök, mert

végre kimondják,

hogy

legersebb

ifjabb

a terhet

társaiktól,

bírjak az,

többé, a mit

emeltek, újra visszasülyed, az, a mit építettek, ismét

romokba

dói!

S vajon szavunk elfog-e hangzani e hazában, melynek határtalan rónaságán nem hideg bérezek, de millió férfi sziv hangoztat vissza minden szót,

mely

a haza

A

nevében mondatott.

melyek ez évben a hont és társaságunkat érték, beszédem csak mély bánatunk tolmácsa lehetett; hadd mondjam el mieltt azt becsapások után,

legbensbb meggyzdésemet is: hogy veszteségeink bármi nagyok, bármi helyrepótolhat-

fejezem, azon

lanok, azok reánk, egyesekre nézve, a hazára nézve ki

fognak pótoltatni. Önök

saim, kiket

magam

lességüket,

hiven

haza

mely arra számot

nek

iránt,

élete

hogy

az

körül látok, s

férfiasan

arra vala szentelve,

eszközöket

honfitár-

fiatalabb

által, s

kik felfogják köte-

teljesíttetni tart,

s

hogy

elkészítsék,

fog az

a

irántunk, kiktörjenek,

utat

melylyel

önök

eredményhez juthassanak, s kik fáradozásaik jutalmául nem várnak, nem kivannak egyebet, minthogy a gyenge fény, mely nevöket talán környezi, ragyo-

góbb sék; el: s

csillagok által minél

elbb homálylyal

börittas-

mert önérzettel, de önámitás nélkül mondjuk

leraktuk az alapokat, de az épület

önöké,

a

jöv nemzedékeké

magasra emeljék!

a

még

feladat,

hátra van,

hogy

azt

IX. (Elmondatott a m.

t.

akadémia XXVII-ik nagygylésén jan.

mely századunkat

Jtla azon jellemet keressük,

megelz

az azt

31. 18G7.)

korszakoktól leginkább meffkülön-

azon befolyás, melyet napjainkban a tu-

bözteti,

ez

domány

az életre gyakorol.

Voltak korszakok, melyek a mvészet tekinteté-

ben remekebb

melyek

alatt

mveket

alkottak

,

voltak

olyanok,

a társadalom a miénkhez hasonló nagy-

ságú átalakulásokon ment keresztül,

Amerika vagy

és

azon törvények felfedezése, melyek szerint világrendszerünk mozog, talán a tudomány

körében

még nagyobb is

,

hatást idézett

eló'

mint korunk találmányai

de századot, melyben a tudomány oly általános, oly

mindenre kiterjed befolyást gyakorolt volna, mint a jelenben,

nem

találunk

a

világtörténetben

napjainkban oly neveket nem hozhatunk

tudósai

is,

ez azért van,

színvonala magasabbá kik

s

ha

melyek

KeppNewton, vagy csak a XVIII-dik század nagyobb

hasonló fényben ragyognának, ler,

5

fel,

a

mint

Galilei,

mert az ismeretek általános

vált, s

azoknak száma nagyobb,

tudomány körében nagy eredményekhez

ju-

tottak.

Napjainkban, ha

e szóval élni

szabad:

mány, mint minden, demokratisálódott

,

a tudo-

azaz:

egye-

321


s iia a magamelyen egész népek ismeretei álsabb színvonalon, lanak, az egyesnek mindig nehezebbé válik, hogy annál sokkal magasabbra emelkedjék, s ha azoknak sokasága miatt, kik a tudományokkal foglalkoznak,

sek kiváltságából köztulajdonná vált;

az egyes tudósnak késznek kell lennie

id múlva

hasonló érdemek

áj,

által háttérbe szorít-

kárpótlást talál-

és talán túl fogja élni hírét:

tatik,

hogy rövid

,

hogy oly idben él, midn az igazság magvának gyümölcseit még láthatja, s azon

hat abban, elhintett

nagy eredményeknek, melyeket csendes munkájával elidézett,

maga

is

tanuja lehet.

hogy egyes példákat hozzak fel. A hová tekintünk szemünkbe ötlenek azok s valamint senki sem fogja tagadni, hogy azon nagy változások, melyekben a világ néhány évtized alatt keFelesleges,

,

resztül

,

a természettudományok vívmányainak

ment,

köszönhetk: úgy a mindennapi tapasztalás mutatja melylyel egyes a tiszta tudomány a gyorsaságot ,

körében

,

az életre kihat,

tett lépés

mia, physika

közhasznúvá

vagy mechanika válik,

s

az

s

feltalált,

,

mit a che-

az ipar által

ezereknek élelmet nyújtva, mil-

lióknak jólétét növeli. Kétségtelen,

mányok körében

hogy a

haladás, melyet azon tudo-

tapasztalunk

mészetünk szellemi részével kal

foglalkoznak,

hatása

az

életre

s

,

melyek emberi

társadalmi viszonyaink-

kevésbbé feltn,

nem

oly

ter-

hogy annak

s

közvetlen;

de

ha ennek

magyarázatát részint abban kereshetjük, mert az önismeret

,

valamint minden egyesnek

,

úgy az egész

emberiségnek legnehezebb feladata, részint abban, mert

épen

e téren az

egyesek érdekei

és

szenvedelmei az

általánosan elismert igazság gyakorlati alkalmazásá-

nak útjában állnak: bizonyos, hogy Eötvös. Emlékbeszédek.

e

téren 21

.

is

a

U

3 22

ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉDEK,

tudománynak nagy és üdvös hatásait az újabb idben nem vonhatjuk kétségbe.

A

haladás

melyet

,

meg vágyainknak, ket

s

alkalmaztatnak

elvei

tapasztalunk

itt

nem

,

tudomány

a lassúság, melylyel a

néha próbára

,

felel

türelmün-

teszi

de ha a világ míveltebb nemzeteinek socialis

5

azokkal

lapotait

melyek ugyan-

hasonlítjuk egybe,

azon nemzeteknél csak egy

ál-

század eltt léteztek,

fél

hogy szabadságban s az emberi jogok tiszteletében, s a mi ebbl következik, az általános jólétben haladtunk sem azt nem vonhatjuk kétségbe, hogy ezen haladást is fkép a tudománynak köszönjük. Sok, mi még egy század eltt utópiának tartatott, melyrl csak az egyes tudós, gúnyolva a világ sem

azt,

,

embere

által,

most valósággá

ábrándozott,

pedig épen azon ábrándozok tevékenysége elvonultan a világtól, munkájok

nem

mait a felszínen senki

egy

új

Ki azon eredményeket egyet emlitsek

csak

vette észre,

idben köszönünk,

—

tekinti,

által,

és

kik

melynek nyo-

által,

társaságnak alapjait rakták

vált,

zaj

nélkül

le.

melyeket

— hogy

a nemzetgazdaságnak újabb

az a társadalmi

tudományok prak-

eredményein nem kételkedhetik

s

miután a

történelem mélyebb tanulmányozása azon

meggyz-

tikus

;

déshez vezet, hogy mint mindenben, úgy társadalmi viszonyaink kifejldésében egy bizonyos törvénysze-

rség

uralkodik,

azon eszmék, melyek egyes kor-

s

szakokban uralkodnak, logikai összeköttetésben állnak egymással

,

s

miután az emberi nem múltjának két

ezrede fekszik elttünk dését követhetjük,

s

civilizatiók történetével titkai,

szet

mint az ind, a

fáradalmai

által

mely

,

alatt

nemünk

kifejl-

mindig több egyes népek, egész ismerkedünk meg, melyeknek sinai,

a régi perzsa, a nyelvé-

elttünk megnyílnak: miért ne

323


remélheti!

k

.

id

hogy az

közeleg,

midn

azon

tör-

vények, melyeket az emberi társaság* és egyes népek kifejldésükben követnek,

oly

ép

ismertek

lesznek

elttünk, mint azok, melyeket más organismusok ki-

fejldésében észlelünk

ha idáig jutottunk, akkor

és

;

a tudomány, mely ezen törvények megismertetésével

gyakominden tudomány azon körre, melyre világát terjeszti. És ki

foglalkozik, bizonyosan ép oly befolyást fog

hogy már most is

tagadhatja,

ezen hatást,

ben,

tapasztaljuk ?

Itt,

—

habár kisebb mérték-

mint mindenütt, a tudománynak befolyása

naponként érezhetbbé válik

mány csakugyan nemnek

;

itt

,

a tudo-

hatalom, melyet az istenség az em-

hogy

arra adott,

a természet törvényeit

megismerve, annak urává váljék, biztosítva,

mint mindenütt,

meg-meggyzdünk, hogy

naponként inkább beri

mint

viszonyainkra,

rolni társadalmi

s

anyagi

jólétét

és kedélyi nememely magasabb feladatát képezi. mely midn felkél, csak a legma-

azon szellemi emelkedés

sülés után törekedjék,

Mint a nap

,

gasabb bérezek egyes csúcsait világosítja meg,

sbb

elterjed

eltölti

mindenre,

s

melegit sugaraival: ilyen a tudomány,

ebben aljasodást látnak, roszul fogják

Epén

fel

egymásra gyakorolnak, nem vonja

állását.

kik

—

azt le

magas-

hanem csak termékenységét növeli mert mia gyümölcs, mely a tudomány fájáról megérve

a földre

;

esett,

a mvészet, az ipar és társadalmi éle-

tünkben gyökeret ver dék

s

hogy emelkedett. A kölmelyet napjainkban a tudomány és az

ságából,

dn

ké-

elterjedése mutatja,

csönös hatás, élet

s

a legrejtettebb völgyeket

késbb

felnve,

mánynak, mely

az

eszközéül használja

és uj

uj .

gyümölcsöket terem a tudo-

élet

fel,

sarjadékot hajt, e sarja-

s

tapasztalásait

így az

élet

haladásának

minden körében 21*

324


segédeket

öntudatlanul nagy feladatának

kik

talál,

megoldásánál vele közremködnek.

De ha lomban

elfoglal

,

megváltozott

a társadalomnak és

melyet a tudomány a társada-

az állás,

igényei

is

nem

,

meg

változtak-e

tudomány irányában,

a

azon kötelességek, melyeknek

teljesítését az

egyes

nemzetek akadémiánkhoz hasonló intézetektl várják?

A

és

tudomány legfbb czélja maga a tudomány, szükség, hogy legyenek olyanok, kik tisztán ezért

A

lelkesülnek.

azok érik

el

,

legmagasabb

mindig

tetket

kik ott egy tágabb látkörnél

csak

nem

ke-

s ha a lelkesedést nem értjük, melymagános vándor látszólag czél nélkül csak a

resnek egyebet, lyel

felfelé törekszik,

s

a türelem és önfeláldozás, melyet

látszólag haszontalan

sajnálkozással

tölt.

törekvéseire fecsérel,

legyünk

csaknem

meggyzdve, hogy

so-

ha igazság, bármennyire elvont és terméketlennek mely az emberi nem halátszik, nem találtatott fel ,

ladására és jólétére befolyást

De mi

nem

gyakorolt.

az egyes tudósnak legfbb,

st

egyedüli

az elvont igazságnak felfedezése, tudományos intézetek nem tzhetik ki maguknak

czélja lehet,

azt

feladatul,

meg nem

már csak

azért sem, mert e feladat általuk

oldható. —

Az

egyesülés hatalma csak az

igazságoknak alkalmazásában, fedezésében nyilatkozik arra

valók,

hogy

;

és

nem azoknak

fel-

a tudomány kincsei, melyek

ezerek

által

csak az egyesek által találtathatnak

használtassanak, fel,

—

s

ezért

minden tudományos intézeteknek czélja nem lehet más mint hogy azoknak kik a tudománynyal foglalkoznak, gylpontul szolgálva, a tudomány hé,

,

zagait

és

azon irányokat jelöljék ki,

egyeseknek vizsgálataikban követniök méltánytalan-e

azon követelés,

melyeket az kell;

s

vajon

melylyel a társada-

325


lom napjainkban

ily intézetekhez fordul,

liogy ezen

irányok kijelölésében a társadalom szükségeire tekin-

legyenek?

tettel

Századunkban a tudomány több befolyást gyakorol az

semhogy

életre,

attól

nem

emberiség haladásában

Az

visszavonulhatna.

azon eszközt,

nélkülözi

melynél hatalmasabb neki czéljainak megközelítésére

nem

adatott;

s

lást foglal el,

ha a tudomány napjainkban oly álmint erre a múlt századokban példát

nem

találhatunk,

dóst

hajdan környezé

azon bámulat helyett, mely a tu-

s

most

azon

tisztelet

lépett,

melylyel a nép csak

azok eltt hajlik meg,

kiktl

jótéteményeket vár

ezt

:

,

annak

épen

tulajdonítjuk,

mert a tudomány az újabb idben a társadalom követeléseinek

delem terére lép által,

nem mivel a küzmely nem neki való hanem az

mindenütt megfelel,

,

,

hogy mint a

körén kivül

áll

mely a hullámok

világító torony,

biztos

,

fényét

oda

veti

,

hol arra

szükség van, hogy a vésztl hányatott hajók a biztos irányt ne téveszszék

S

el.

ez feladata intézetünknek

is.

A

tudományok

nem szabad felednie, hogy a czél, mely neki kitzetett, nem tisztán nemzeti. Hivatása, hogy a közös munkában

mívelésére alapítva, az akadémiának

részt

vegyen, melylyel az emberiség az ismeret

ján a boldogság után törekszik,

népek egymástól átvéve

s

út-

melynél az egyes

egymással

közölve

az

igazságnak fáradsággal szerzett töredékeit, azon

ál-

és

el, midn, mint most, az európai nemzeteknél a hit úgy majdan a tudomány közös lapotot készítik

,

lesz

,

s

a létez ellentéteket ki fogja egyenlíteni

az akadémia

nem

feledheti

el

azt sem,

hogy

;

de

e hiva-

tásnak csak úgy felelhet meg, ha azt saját körében teljesíti, s midn a tudományok általános érdekében

326


nemzetünk külön szükségeit és érdekeit nem hogy bármennyire szép,

fárad,

veszti el szemei ell, tudva,

ha az emberiség haladásáért lelkesülünk, lelkesedésünknek eredménye csak úgy lehet, ha egy nemzetnek haladásán dolgozunk, s hogy a fényes ábrándot, mely a világot jövben mint paradicsomot látja, az által

közelítjük

meg

ha a darab

leginkább,

földet,

mely nekünk jutott, munkánkkal kertté alakítjuk át. Csak midn e ketts feladatunkat teljesítjük, midn lelkesülve a tudomány iránt, egyszersmind szemeink eltt tartjuk azt is, hogy a czélok, melyek után a nemzet fárad, czéljai maradnak a tudósnak kit tudománya soha sem menthet fel azon köteis, lességektl, melyekkel hazája iránt tartozik, csak ak-

kor várhatjuk, hogv intézetünk azon nagy feladat-

nak

,

melyet alapítói kitztek

helyet között,

foglalva

el

a

midn velk

mvelt

,

eleget tesz

világ

ságának egyik

anyagi jólétének

f

s

méltó

hasonló intézetei

együtt a tudomány haladásán

dolgozik, egyszersmind e nemzet

emelkedésének,

,

által,

mint szellemi

és polgári

tényezje ismertetik

el.

szabad-

X. (Elmondatott a

na.

f.

akadémia KXVIII-ik nagygylésén mart.

1868.)

17.

hogy azon nagy nemzetiségek,

Cilismert tény,

melyek korunk polgárisodásának élén állnak, hatalmukat, só't még kiterjedésüket is irodalmaiknak köszönik.

Nagy államok hatnak,

s jól

pusztán erszak által

is

alakul-

rendezett közigazgatás külsleg egy bi-

zonyos fokig kiegyenlítheti azon különbségeket, melyek

egy

nagy birodalom polgárai között

de

léteznek;

azon bels egység, mely egy ers nemzetiség alakucsak az eszmék és érzelmek közös-

lására kívántatik,

ségébl fejldik ki, s ezért csak a népek szellemi munkásságának mve lehet, s ki az ujabb kor nagy nemzeti alakulásainak történetét ismeri

,

nem

fogja

mi egy század óta az irodalom körében történt, sokkal nagyobb befolvást gyakorolt mindennél mi Olasz- és Németországnak egyesitésére a politika terén és a harczmezn el-

tagadni

,

hogy azokra az

,

a

,

éretett.

Saját fejldésünk története szintén igazolja ezen tapasztalást, s a

nagy

férfiú

korszakában a nemzet élén

,

ki újjászületésünk állt,

semmi

bizonyitá be lángelméjét annyira, mint az

midn

a nemzetet

régi

els

által

nem

által,

hogy

alkotmányának sánczaiból a


328 haladás

meg,

alapitá

egyszersmind akadémiánkat

vezette,

terére

midn

hogy

az

érdekek

közössége,

melybe a haladás utján szomszédainkkal jutottunk, nemzetiségünket uj veszélyekkel fenyegeté, ezeknek ellenében egy kifejlett nemzeti

irodalom ers védfa-

lát állitsa fel.

Széchenyi István, és azok, kik

t

nemes törek-

a tudományoknak magyar tzték ugyan ki akadémiánk mvelését nyelven véseiben

követék,

nagy férfiú intentióit közelebbrl ismerik, tudják, hogy a tudományok míve-

feladatául;

a kik

e

felfogása szerint, csak mint távolabb czél

az

lése,

de

tüzetett ki.

A

fekv

közelebb

feladat,

melynek meg-

oldását Széchenyi akadémiánktól várta, nemzeti iro-

dalmunk megalapítása

volt, s

ha akadémiánk

tevé-

kenységét fennállásának els korszakában figyelemmel követjük, meggyzdünk, miként ez maga is igy fogta

fel

E

hivatását.

korszak

alatt

az

irodalmi

irány a szorosan

tudományost csaknem egészen háttérbe szoritá, s akár azon férfiak tevékenységét tekintsük, kik intézetünknek akkor élén állottak, s nevök dicssége által arra fényt árasztottak, akár az akadémia által akkor kiadott munkákat

és

kitzött pályakérdéseket,

hogy habár a tudomány az akadémia tevékenységének körébl akkor sem záratott

azt fogjuk találni,

ki,

A

ez legfeljebb csak alárendelt szerepet játszott.

—

nyelvünk mívelése s általa egy nemzeti irodalom megállapítása volt, melynek eléréfczél: nemzeti

sére és

az

ó-kor,

s

a külföld remekíróinak

fordítása

nagyobb jelességü magyar szépirodalmi müvek

jutalmazásában tattak.

a

leghathatósabb

eszközök

válasz-

329


És ez helyesen történt igy. Az els, mi után minden nemzetnek törekedni kell, az, hogy egyéni-

midn

ségét biztosítsa; és valamint azok, kik akkor,

létünk fenntarthatása

országos

még

kérdésben for-

minden törekvéseiket a politikai téren arra iráhogy alkotmányunk romjaiban önállásunknak legalább formáit, s velk a nemzetben jogainak gott,

nyozák,

érzetét tartsák

szorítva

még

fel,

ugy akadémiánk, midn

a tudománynak érdekeit

háttérije

egész te-

is,

vékenységét arra irányozá, hogy nyelvünket

s

általa

irodalmunkat alapítsa meg, mely a nemzet hitének,

reményeinek

ban

s

érzelmeinek hív tükre, méltó formá-

fejezze ki azt, a miért milliók lelkesülnek, bizo-

nyosan

azt tevék, a

mi azon viszonyok között a

leg-

szükségesebb vala.

De ha hálával emlékszünk azon férfiakra, kik e szomorú korszakban szintúgy az irodalom mint a közélet terén, minden törekvéseiket csak arra irányo,

hogy a nemzetben egyéniségének érzete fennha belátjuk, hogy mindent, mit azóta elértünk, azon férfiak munkásságának köszönjük, kik látszólag remény nélkül, de annál több buzgósággal folytaták a küzdelmet, mely népünk jövje felett határozott, nem titkolhatjuk magunk eltt, hogy nem-

zák,

tartassék, s

zetünk megváltozott helyzetével törekvéseink irányá-

hogy akadémiánk sem foglalhatja el többé azon álláspontot, mely neki minden tudományos intézetek között egy ideig egészen sanak

is

változnia kell,

játszer helyzetet

Mióta

e

s

adott.

helyen

utolszor

nagy átalakuláson ment állás,

melyet követelénk,

elértünk,

egyesek

találkozánk,

keresztül.

A

elismertetett, s

ha

az,

vágyainak egészen nem

meg, kétségtelen, hogy a nemzet

hazánk

törvényes ön-

saját

a mit felelne

ügyeinek

el-

3oÖ

ÜLNÖKI MEGNYITÓ BESZEDEK.

intézésében

min

oly szabadsággal bir,

dok óta nem

—

engedtetett.

A

neki száza-

nemzet megváltozott

helyzetével megváltoztak kötelességei, és ezekkel

meggyzdésem

szerint

— megváltozott az akadémiá-

nak feladata is. Mikor a nemzet tevékenysége, elnyomva minden téren, szabadon csak az akadémia körében nyilatkozott; mikor mindenbl, mire egykor büszke volt, csak e tudományos intézet maradt meg, melyet egészen sajátjának mondhatott, s a nemzet nem kívánt mást az

mint

akadémiától,

hogy szebb

azt,

múltjának romjain magasan lobogtatva nemzetiségünk zászlóját,

a múltnak

reményeit tartsa

fel

e

törekvéseinek jelképe

emlékével

hazában, legyen

kellé irányozni törekvéseit,

a nemzeti érzetet tartsa vet fejleszsze ki,

s

egy szebb jövnek minden nemesei)!)

az akadémiának arra

:

hogy

fel, s

a

hon polgáraiban

e

jöv

számára a nyel-

mely majdan haladásunknak eszköze

lehessen.

De a nemzetnek ezentúl hogy feladatát megoldja, nem jelképre, hanem segédre van szüksége, s valamint az nem felelne meg hivatásának, ha mint ,

elbb,

akkor helyesen, kizárólag régi jogállapotai-

s

nak fenntartásán dolgoznék,

ugy

akadémiánk nem

szoritkozhatik többé tisztán irodalmi tevékenységére.

A

nemzetnek

lemben

,

melynek

kell

részt ezélja

:

venni

a

nagy küzde-

a polgári szabadságnak és

nyugati civilizatiónak Európa ezen részében megálla-

akadémiánknak részt kell venni a nagy munkában mely Európa szerte a tudományok körében a népek szellemi felszabadulásáért foly; st a nempitása; s ,

annyiban oldhatja meg nehéz mennyiben mi ezen kötelességünknek zet

csak

szünk.

feladatát, a

eleget

te-


331

midn

Volt id,

a'tudomány, elvonulva az életvagy emberek kiváltságos tulajdonának tekintetett, mely a népek jóllétére semmi befolyást sem gyakorolt; s midn Baco büszke szava, hogy a tudomány hatalom, még azok eltt is, kik tl, egyes osztályok

azt megérteni képesek voltak, csak

De

latnak látszott. hatja-e

hogy

valaki,

runkban

azon

egy merész

jós-

vajon, ha körültekintünk, tagade

jóslat

hatalomnak

teljesült,

melyet

,

s

a

hogy kotudomány

gyakorol, nemcsak nagy, de jótékony hatását ismerni

tanultuk? Mert ki

nem

látja át,

hogy mindaz,

a

egykor azon káros hatásról mondatott, melvet a

domány legnemesebb érzelmeinkre azon panaszhoz, melyet valaki emelne, mert

midn

els sugarai

jedtek, csak hideget érzett, alatt

az

égi

ellenkezt

be;

a

nap

a

föld

mig minden ki

nem

tu-

gyakorol, hasonló ellen

azért

felett

elter-

perez,

mely

magasabbra emelkedik

csillagzat

bizonyítja

mi

ismeri

el

,

,

az

hogy

valamint azon uralom, melyet az emberiség korunk-

ban a természet felett gyakorol, s mely a civilizatiónak egyedüli biztos mértéke, úgy azon haladás, melyet ujabb idkben a humanitásban tettünk, csak a tudomány által eszközöltetett s hogy miként az egyes népek azt, mit szabadságban és jólétben bírnak, ennek köszönik, úgy az egész emberiség azon boldogabb állapotot, melyért annyi nagy elme lelkesült, csak ettl várhatja, mert ha az, mi századokon át minden nemesebb kebelnek legszebb ábrándja volt, ,

valaha valósággá válhatik; ha a föld különböz népei,

különböz

éghajlat alatt,

különböz nyelveken

szólva,

valaha azon közösségnek öntudatához jutnak, mely

ket egy nagy emberiséggé egyesiti, ez csak a domány müve lehet, mely midn minden téren igazság

után törekszik,

oly

czélt tüz ki,

tu-

az

melynél,

332


bárhonnan indulva ki melynél a föld népei váltak

el

végre találkoznunk

,

—

—

méik

és

s

épen

mert egymást megérteni tanulták, legfontosabb érzéseik

,

kik hitregénk szerint azért

mert egymást nem érték többé

,

kell

közössége

által

ismét

esz-

egyesülni

fognak ?

Hogy

távol

czéltól

e

teljes elérése talán

még

vagyunk,

melynél törekvéseink

fog maradni,

s

hogy annak

igen sokáig egy szép ábránd és

küzdelmeink

—

A mit a ki tagadja azt? között megpihenünk tudományból eddig bírunk, hogy a tudomány egyik legnagyobb férfiának hasonlatosságával éljek, nem több, mint azon pár kagyló és kövecs, melyet a gyermek a véghetlen Óceán partjain felszedni birt, s

alig találunk népet,

melynél az ismeretek sugarai

minden rétegeit már annyira áthatották, De hogy a tudomány egész hatását niegitélhetnk. hogy az emberiség ezen irányban halad, s hogy az a társaság

állás,

—

melyet az egyes népek az emberiség körében

elfoglalnak,

azon tevékenységíol függ, melyet ezen

irányban kifejtenek, az kétségen kivül

áll,

s

ép oly

bizonyos, hogy akadémiánk ezentúl csak ugy felelhet meg hivatásának, ha a -magyar nemzet ezen törekvéseinek élére áll, s valamint akkor, mikor a nemzetnek arra szüksége volt, csaknem kizárólag nemzeti nyelvünk és irodalmunk megalapításának szentelte tevékenységét,

úgy most,

midn

irodalmunk-

nak az akadémia gyámságára többé szüksége nincs, egész erejét azon körben központosítja, melyet már neve

kijelöl.

Teljesitve

kötelességül jesztve

a

mindenekeltt

tztek

ki,

azt,

azaz:

tudományokat,

s

mit alapitói neki

magyar nyelven

midn

ter-

ezt teszi, egy-

szersmind részt véve azon törekvésekben, melyeknek

333


a tudomány ujabb haladásait köszöni, az

egész

kapcsot képezik,

nemzeti

közösek,

emberiséggel

ellentétek

mely az és

világ népeit mindig közelebb

Nemzeti feladat ez

is:

melyek, mert

egyszersmind azon

utolsó

súrlódások

s

idben

felmerült

daczára,

a mívelt

fzi egymáshoz. mert hisz napjainkban

nemzetek nagysága nem az emberek, hanem az intelligentia mennyiségétl függ, s az, mely a többieket ebben megelzte,' ha nem a világ els népe a

is

még, a világ els népévé fog

válni.

Nyomatott Bécsben, Holzuausen Adolfnál.

JW TW.W. UW— ^^.^ o

h

M

r

i

*£

M Qi&sí •

y.» -?i^ *?* Sfc *tt ftt IHp **tal * p .*' :

Recommend Documents

y.» -?i^ ? Sfc *tt ftt IHp **tal * p .*' :