XXIII. KÖTETHEZ JANUÁRIUS 1. PÓTFÜZET

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Megjelenik m inden évnegyed i-ső napján

PÓTFÜZETEK A

E folyóiratot a tá r sulat tagjai évi i frt

3 nagy nyolczadrét

T E R M É SZ E T T U D O M Á N Y I

ívnyi tartalom m al; időnként szövegközi

r r s K r r T f \ 1VT t t t t f \ r r I y U Z j L U I N Jl i l U Z i .

előfizetési ára, a T é r m észettudom . K ö z

ábrákkal illusztrálva.

ÉYNEGYEDES. FOLYÓIRAT.

í n n y e l együtt, 6 frt.

XXIII. KÖTETHEZ.

1891. JANUÁRIUS

ráfizetéssel k a p j á k ;

1. PÓTFÜZET.

A n ö v é n y e k v á n d o r lá s a s B u d a p e s t fló r á já n a k v e n d é g e i .1 A növénygeografiai kutatások újabb időkben a növényvándorlás útjainak és módjainak kifürkészésére és megállapítására különös gon dot fordítanak. Ez az irány, valamint maga az egész növénygeograíia is csak fiatalabb tudomány, bár a növények, földhöz kötött létük ellenére is, a természeti erők és eszközök segítségével ősidőktől fogva, lassan, de örökké vándorolnak Az ember leginkább férfiú korában fog a kezébe vándorbotot ; a földbe erősített növény érett magvait kiszórja vagy lehullatja, s ezután a mag, a csírát kebelébe rejtve, a földtől egy időre elszabadul és a természetben folyó szaka datlan mozgás, a folytonos járás-kelés, a szerves teremtmények, külö nösen az állatok életküzdelméből eredő helyváltoztatások és vándor lások, valamint főleg a légkör áramlásai útján a világot bebarangol hatja, míg végre valahol megpihenve, vándorlását befejezi és csírá záshoz foghat. A növények magvai tehát passzív úton-módon hurczolódnak szerteszét, s ennek következtében azt mondhatjuk, a növé nyek csfrájokkal, vagyis magzatkorukban vándorolnak. Mennyi és minő részecskékkel könnyítette meg a természet a növények passzív vándorlását, már többször hallottuk.2 Az emberiség története a bizonytalanság homályából bontakozik k i ; a népek vándorlásának aprólékos mozzanatai általában elmosód nak ; hogy remélhetnénk tehát a növények őskori vándorlásáról hiteles följegyzéseket ? Sőt az emberiség történetét már régibb idő óta írták, midőn végre, hosszú idők eltelte után, eloszlott az a vélemény, hogy a növények eg y helyhez kötött teremtmények, s a botanikusok figyelme a növények vándorlására is fordult. Különböző flóraterület őselemei régesrégen keverednek egym ás sal, s ma már a kontinensen, talán a legelhagyottabb szigetek kivé1 E lőadta a szerző az 1890 novem ber 19-iki szakülésen. 2 Term . tud. K özlöny, 1889. 540— 557. 1. P ó tfü zetek a T erm észettu d. Közlönyhöz. 1891.

I


BORBÁS VINCZE

2

telével, alig van vidék, a m elynek flórájába több-kevesebb idegen vendég v a g y jövevény nem keveredett volna, ha ott állandó pol gárnak sokáig m eg nem maradt volna is. íg y támadt a kozmopolita növény, a melynek a megélhetés föltétele mindenütt megfelelő. Ma a természetes flórákban a jövő-menő idegen polgárokat is kellő figye lemre méltatjuk, s megtelepedésök vag y meghonosodásuk korát, okait és körülményeit fürkészszük és följegyezzük. Arról, hogy az ősidőkben minő úton-módon keveredett és változott m eg egy-egy természetes flóravidék növényzete, irott hagyományaink nem maradtak. Mennyi művelődéstörténeti dolgot magyarázna meg az, ha pl. a gabonafélék s más termesztett növények őshazáját ismernők, s ha onnan való ősi kiköltözésökről s a földön való eredeti elterjedésökről valami bizonyosat tudhatnánk! Mindamellett, a ki a természetnek nagy könyvét olvasni megtanulta, az a vidék növény zetének finomabb vonásaiból,1 a növények egész szervezetének har móniájából, valamint a termőhely viszonyaiból is sokat meg* bir magyarázni, s a bennszülött vag y oda való m egegyezőbb külsejü növények között könnyen felismeri a más szervezeti! jövevényt, úgy, mint az embernek eltérő ruházatáról vagy viseletéről könnyű m eg ismerni az idegen utast vag y a vándor embert. Mint e g y fának külső görbüléseiből vagy torzulásaiból, vagy akár az embernek arczárói gyakran kiolvashatunk valamit múltja történetéből: szintúgy az egész természetes flórának lehetnek bizonyos jellemző vonásai, a melyeknek vizsgálatából a múltak változásaira is lehet következtetni. A növényvilág ősmultjának ilyen beszélő emlékei a növény kövületek és lenyomatok a föld belsejében. D e sok helyen a zöldellő növényszőnyegben is olyan élő emlékmaradványok ismerhetők fel, a m elyek a múlt idők történetét magyarázzák (Peganum, Normafa). A növénygeografus tehát az ismert tényekből és körülményekből sokat ki tud bizonyosra magyarázni, bár m ég elég kutatni való is vár reá. A természeti erőket, a messzire terjedő, talán a geológiai kor szakokban gyökeredző fizikai okokat, a sok mindenféle alkalmat és faktort, a m elyek a növények vándorlását meg a flórák eredeti alkotó részeinek keveredését és megváltozását elősegítették, a míg a mai állapot elő nem állott, most nem bolygatva, hogy tárgyam hoz jobban közeledjem, ezután inkább azokra a változásokra leszek figyelemmel, a m elyek vidékünkön ma is, csaknem szemünk láttára, folynak, melyeket leginkább az ember idéz elő, s a melyek a vidék 1

90—92 1.

A

növények fiziognomiai vonása és a növények

őshazája. Pótfüzetek.

1889.


A NÖVÉNYEK V Á N D O R L Á SA .

3

növényzetét ma is tetemesen tarkíthatják. K iváló figyelemmel leszek hazánk fővárosának határára, a melynek növényzetét 22 esztendő óta figyelemmel kisérem s 1878-ban rendszeresen össze is állítottam.1 Az emberiség közművelődése, foglalkozása, költözködése, a népek vándorlása s egymással való békés vagy háborús érintkezése, különösen a kereskedelem meg a földművelés különböző útja-módja stb. a növények földrajzi elterjedését ma is hathatósan szokta elő mozdítani, v a g y a vidék flóráját átalakítani. Azokon a növényeken kivül, a m elyeket az ember idegen földről, saját czéljaira szándéko san szállít és saját birtokára ültet, sok más növény mintegy lopva, lappangva kiséri a kulturát, különösen a közlekedésnek útvonalait v agy a gazdálkodás m eg a lakóhelyek környékeit. A vasutak sínjei nek mentén gyakran a vidék eredeti növényzetétől merőben külön böző vegetáczió fészkelődik meg. Vetőmaggal, kerti vetemények, díszvirágok és más iparnövények magvaival a velők együtt élő gyom vagy élősködő magva és spórája is együtt terjed tovább-tovább. A len (Linum) magvával pl. a Cuscuta Epi-linum (lenfojtó aranka), a Silene linicoldj a Lolium linicolum (vadócz), inyoriczák2 (Camelina dentata , C. macrocarpa), a lóherével a Cuscuta Trifolii , a luczernával más arankafaj, különösen a Cuscuta Epi-thymum , a rizszsel délvidéki Cyperus-ok, a dohánnyal m eg a kenderrel az Orobanche ramosa, a búzával a konkoly, pipacs, búzavirág stb. magvai jutnak el minden felé, s a vetőmag Európa flóráján sokat változtatott, vele hazánkba is több nevezetes növény került (Delphinium orientale ,3 Anthemis Ruthenica , Bromus brachystachys,4 Euphorbia Dalmatica stb.). A kihányódott kerti földdel a kerti virágok ismét a szabadba kerülnek. Zsákokkal, ponyvákkal, bányászholmikkal,5 hajó- és más kereske delmi szállítmányokkal számtalaíf növény magvát hurczolják külföld ről belföldre és viszont. Ha a m agvak m ég tapadni is bírnak, vagy épen tapadó részekkel vannak felruházva, továbbterjedésök m ég biztosítottabb. A nagyobb*és fővárosok gyakran a közlekedésnek és kereskede lemnek is középpontjai. N agyobb városokban tehát ezeken az utakon, messze földről, sok mindenféle holmi összehurczolódik, a miből ide gen növények magva szóródhatik ki. D e a nagyobb városokban 1 B udapestnek és környékének növényzete. Budapest, 1879 (Eggenberger). 2 íg y nevezik az olajnak term esztett C am eliná-1 Békésm egyében. 8 »A keleti szarkaláb hazánkban, m int vetéseink követője.« Term észettudom ányi K özlöny, 1882. 4 V észtőn 1884-ben. 6 A M im ulus luteus L. K örm öczbánya völgyeibe hihetőleg ilyen úton került (Borbás 1880, M endlik, Czakó).


4

BORBÁS VINCZE

kedvtelés és gyönyörködtetés, m eg a tudomány érdekében virágovs és botanikus kertek is keletkeznek, a honnan azután a vidék flórá jába vendégek, meghonosodó elemek kerülhetnek vagy szökhetnek. N agyobb városok és látogatottabb helyek növényzetében mindig elegendő számú a bevándorlás, elvadulás és meghonosodás. Kisebb városok és falvak körül főleg az uraságok kertje az idegen növény jelenségek szolgáltatója és terjesztője (Solidago Canadensis, Rudbeckia laciniata , Oxalis stricta és O. corniculata, Chenopodium Botrys = bárány fark), s néhol a bevándorolt idegen növénypolgár népies nevet is kapott, mint a bárányfark, szerbtövis, vadseprő (Erigeron tanodén szs), magyarfa, koronavirág vagy csipkefa (Robinia Psetido-acacia) népies nevek igazolják. Európa nagyobb városainak, pl. Berlin, Lipcse, Prága stb. flórájába több ily nevezetes jelenség és gyarapo dás került, s a vidéknek majd maradandó lakosai lettek, majd néhány generáczió után a vidéktől ismét elbúcsúztak. M agyarország fővárosa olyan nevezetes botanikai mozgalmakat ugyan m ég nem fejtett ki, a minőt Berlin és más egyetem i városok; ezen kivül Budapest tengeri kikötőtől is távolra esik, ezért más világrészbeli növény Európában, legelőször Budapest körül nem igen honosodhatik meg. D e h ogy Budapest flórájába külföldi elemek meg fordultak s azután eltűntek vag y állandó polgárok maradtak, erről irodalmi hagyom ányok tanúskodnak. Említesre méltók e tekintetben az amerikai Aster-e k (kékvirágú őszi rózsák), a melyeknek egyikét D e C a n d o l l e Aster Pesthinensisn ek 1 nevezte. Ez e század elején a Ferencz városon kivül, homokos talajú ligetben jelentkezett, de azóta a vidékről nyom nélkül eltaka rodott. S a d 1 e r Észak-Amerikából valónak mondja. Más ilyen Aster a főváros különböző helyein, de ISkóhelyekhez vagy müveit földek hez közelebb jelenik m eg,2 a fillokszéra-€í\>v&zX\!ioXXdL szőlőterületeken is díszük. A z A ster Pesthinensts-szel egész sereg más jövő-menő növény fordult m eg Budapest flórájában, de azután hamar eltűnt a vidékről.3 * 1 D e C a n d o l l e , Prodrom us, V . 237. 1. (1836). 2 L eginkább az A ste r laevis L . 8 íg y tűntek elő, de ism ét m entői ham arább eltűntek az E ra n th is hiém alis, a L ep id iu m sa tivu m , Specularia Speculum , O nonis N a tr ix , B u n ia s E ru c a g o , B u n iu m m on ta n u m , M oenchia M a n tic a , az am erikai P anicum cap ü lare, H e lm in tk ia echioides, N yca n d ra physaloides, K itaibelia v itifo lia , S a lvia Sclarea, a Cerastiu?n tom entosum a (Szent-Gellérthegyről), az A q u ileg ia v u lg á ris a Svábhegyről, az A stra g a lu s g a le g ifo rm is, E u ro tia ceratoides, T h la sp i alliaceum , G alium sacch a ratu m , Silene p e n d u la , S. A rm e ria , H eracleum P ersicum Desf., E pilobium roseum , a L y th ru m bibracteatum (a sós fürdőtől), az A sphodelus albus (a Hűsvölgyből), M a lva m oschata (Term. rajzi fűz. I X . 1885. 280— 82. 1. a R ákosról), T rifo liu m in ca rn a tu m (a R ákosról, a vasút m ellől, a T r if. M o lin ie ri fajtáját



5

De vessünk rövid történeti visszapillantást a főváros flórájának múltjára is. Minő lehetett a mostani főváros ősterületén a flóra akkor, midőn a mai budai hegyek, mint szigetek emelkedtek ki a körül fogó őstengerből, s midőn a hegyek mostani lejtőit a tengervíz m osdatta!? Abban az időben, midőn pl. A r i s t o t e l e s az első bota nikát írta, hazánk s a mai főváros flórájának a quantuma már meg lehetett, de a qualitás, az alkotó fajok száma azóta is folyvást vá l tozott. Az eredeti uralkodó növényekből Ítélve, az Alföld rónaságát s a főváros erdőtlen tetőit és hegylejtőit fünemű növények s apró cserjevegetáczió borította, helyenként pedig terjedelmesebb mocsarak maradtak. Midőn a kapa m eg az eke a földet hántolni kezdette, nevezetes változások következtek; az a kár, hogy ezt csak általálában tudjuk következtetni, de róla sem hagyom ány, sem irás nem maradt. Bizonyos azonban, hogy a népek terjedése Európának eredeti vegetáczióját s hazánkét is tetemesen megváltoztatta. H a zánkba, Kelethez közelebb, természetes úton-módon is érkeztek és érkeznek keleti jövevénye!* s itt a régi hazájokkal egyezőbb termé szeti viszonyok között állandó polgárok m aradtak; de a keleti népek vándorlása s a mai magyar hazán való átvonulása alkalmával bizo nyosan sok keleti növény került az országba. S midőn itt Hunnia földjén a véres harczok és küzdelmek tartottak, a kelettől érkező növénypolgárok is harczra keltek az idevalókkal, s az erősebbek a gyengébb szervezetű növény helyét elfoglalták. íg y hódítottak a keleti növények maguknak hazánkban is új területet; így következ hetett be hazánk ősflórájában nevezetes változás és átalakulás, ha eredeti vegetácziójának eg y részét nyugotról kapta volna is. N agyon valószínű, hogy az a sok keresztes, ajakas és em yős virágú, valamint C z a k ó a Svábhegyen szedte,, de úgy látszik ott sem m aradandó) a T o rilis nodosa, í r is H u n g a ric a , Verbascum B a n a tic u v i, D oronicum Pa rdalia nches, P rim u la acaulis, E uphorbia segetalis, P otentilla ver na, L a th y ru s a ffin is, F u m a ria p a rv iflo ra y A lth a ea A rm eniaca Ten. (Őelak. »Oesterr. Bot. Zeitsch. 1889. 285. 1.), Sisym briu m iunceum , S. Ir io , S. A u stria cu m , G ypsophila altissim a L . ! (Buda várfalán). V o lt term őhelyeit lásd »Budapestnek és környékének növényzete« czímű m unkám ban. B udapest flórájá nak ezeken kivül hihetőleg a Stella ria u lig in o sa , G erá niu m p ra te n se , G lyceria festu c a e fo rm is, T yp h a m in im a , T. S h u tlew orthii, S tu rm ia Loeselii, Cuscuta racem osa, C. urceolata, E q u isetu m silva ticu m , T n tic u m (H a yn a ld ia ) villo sum , G aleopsis dubiay A lliu m suaveolens, Ir is G erm anica, Scabiosa a g restis, P irola ro tu n d ifo lia , (Term. rajzi fűz. I X . 280. 1.), N a stu rtiu m officin a le, E ry sim u m crep id ifo liu m , E ru c a stru m obtusangulum , L epidium g r a m in ifo liu ?n, Crocus reticu la tu s, P o teriw n Sanguisorba {a P. p o lyg a m u m helyett), S a g in a a petala, Silene nem oralis, E pilobium limosu?n, T rifo liu m p a rv ifto ru m és T r. a n g u la tu m is tartós búcsút m ondottak. N ém elyikök valam int a föntebbiek néhánya is helytelen determ ináczió útján került bele B udapest flórájába. Á ltalában a m ocsár növényzet legszem beötlőbben pusztúl.


6

BORBÁS VINCZE

m ályvaféle növény is, m elyek hazánknak elhagyott helyein bőségben nőnek, de a m elyek elterjedésének középpontja Kelet, a háborús idők folytán került az országba. A keleti növényeknek hazánkba vándorlása tehát történeti eseményekkel függ össze. R égi időből való polgár a bojtorján-pázsit (Tragus racemosus), az európai vanilia (Heliotropium Europaeum). az Asperugo procumbens, Orlaya grandiflóra, Bunias orientalis stb. is. Sajnálnunk, nagyon kell sajnálnunk, hogy hazánknak nevezetes történeti eseményei korából a beköltözködő növényeket is fel nem jegyezték. Említésre méltó azonban, h ogy a keleti puszták vegetácziója előnyomulásának nyugoti határa történeti helyen végződ ik . ott, a hol A t t i l a , keleti népének vezéreitől környezve, a nyugotról érkező burgundi fejedelemnőt, C h r i m h i l d á - t fogad ta,1 s a hol az Alpesek m eg a cseh és morva hegyek egymással majdnem ölel keznek. A magyarok beköltözése idejéből az alpári f ü emléke maradt fenn. A történeti mondákban emlegetett Csaba-ire (’P oterium polygamum) m eg a sz. László király füve (G ^ tian a cruciata) nem beván dorolt növény. A Crambe Tataria-ról (tatár repcze) azt állítják, hogy a tatárok táborával érkezett; C l u s i u s szerint2 a kálmosgyökér is ezekkel terjedt el. Sok más 'tTataricum* 7fajnevet viselő növényről3 általában nem bizonyos, hogy tatárjáráskor került volna hazánkba. A kereszténységgel a közönségesebb kerti növények terjedtek el, a m elyeket egyszerűbb vag y pórkertekben ma is termesztenek s vagy fűszernek, va g y pedig házi orvosságnak használnak. A keresztes háborúk után a szebb keleti virágok kertjeinkben is terjednek. Legjobban módosította a főváros flóráját a török uralom. A törökök hazájában vadon is sok szép növény terem, de a török nép ről azt is állítják, hogy virágkedvelő. A törökök tehát sok szép virá got hazánkba is átültettek ; ezeken kivül hazájokból, akaratlanul is, sok délkeleti növény magvát ide hurczolhatták, a melyek azután hazánk s Budapest flórájában meghonosodtak s ma eredeti polgároknak tekintjük őket. Azt hiszem ilyen török jövevényeknek tekinthetjük főleg azokat a növényeket, a melyek hazánkban ma egyedül a Szent-Gellért-hegyen nőnek. D e a török világból több, ma is élő növény-emlékünk van, s 1 K e r n e r , Pflanzenleben dér D onaulándef, 91. 1. — T erm észettudom ányi K ö z löny, 1884. 148. 1. 2 R a rio ru m plantarum história, 232. 1. — N e i l r e i c h , F ló ra von N iederO esterreich, 222. 1. * A cer T a ta ricu m , A trip le x T a ta ricu m , C irsium T a ta ricu m (ez fajvegyülék, hazánk b a n is vadon keletkezik), Statice T a ta rica , Lonicera T a ta rica (ültetve).



7

több közülök ma is a Szent-Gellérthegyen v a g y körülötte terem. Ezek közül legelőször két festő-növényt említek. A z egyik a Pega num Harmala, a m ely másutt seholsem nő az országban; a SzentGellérthegyen is csak néhány töve maradt fel, s ott díszük ma is a török kultúra régi emlékeül. A Peganum Harmala hazája a mediterrán vidék, továbbá a Kaspi-tenger körül elterülő síkság. K eleten általában termesztik. Minden része, de különösen apró és fekete m agvai erős szagú ak ; az utóbbiakat a törökök fűszernek használják. M agvának harmalin nevű alkaloidja pirosra fest, s a leggyengébb rózsaszíntől a leg sötétebb karminpirosig minden árnyéklata előállítható. A gyapjút, pamutot m eg a selym et szokás vele festeni. A Peganum magva az igazi törökpiros (Türkischroth) festék, azért K eleten nevezetes keres kedelmi árúczikk. A V olgán túl levő sivatagon bőven n ő ; a jószág nem bántja; itt mázsa számra gyűjtik és szállítják. A z arabok félig érett gyüm ölcsét abban a balhiedelemben nyelik el, h ogy a szem fájástól meneküljenek.1 A törökök, valamint a szerbek ma is ültetik. Orvosságnak is használják. Nálunk csak a régi tő él, magról nem szaporodik. A másik festő növény a Rubia tinctorum , m ely Buda körül több helyen s a hazában másutt is terem, de N e i l r e i c h 2 csak elvadult növénynek tartja. E g y harmadik festő növény, a sárga szömöricze (Rhus Cotinus) elterjedése hazánkban olyan nagy s individuumainak száma olyan rengeteg, hogy hazánkbeli növénynek tarthatjuk. A törökök tehát itt lelhették, de azután tovább szaporíthatták és felhasználták. A török világból maradtak a Szent-Gellérthegy déli lejtőjén a Peganum-hoz közel most már szabadon díszlő fügefák (Ficus Carica) ;a Új-Orsova mellett, az Allion-hegy tövébe hihetőleg szintén a törökök ültették. Lehet, hogy a Szent-Gellérthegynek eg y .orgonafa kerítése is a török időből való, mert az orgonafát a törökök terjesztették el az országban. Lehet, hogy a Krisztus-koszorú (Paliurus australis) is a török uralom alatt került Buda-Eörs szőlei közé, a Jasminum fruticans L. ellenben a budai »szőlők gyepűiben«4 előttem bizony talan, de azt hiszem mind a két cserje eltűnt már Budapest flórájából. A fünemü növények közül a törökökkel juthatott hozzánk a 1 L eunis nagy botanikája, 476. 1. 2 A ufzáhlung dér in U ngarn bisher beo b ach teten Gefasspflanzen, 151. 1. 3 V. ö. K e r n e r, U e b e r einige in historischer B eziehung interessante Pflanzen dér ungarischen Flóra, a W ie n e r Z eitung és B onplandia 1859-iki évfolyamában. 4 G ö n c z y, Pestm egye és tájéka viránya, 134. 1.


8

BORBÁS VINCZE

Malcolmia Africana , m ely a főváros körül mindenfelé kóborol, de sehol sem állandó. íg y jutott ide az Euclidium Syriacum i s / m ely nek száraz ágai épen ú gy viselik magokat, mint a jerikói rózsa (Anastatica Hierochuntica), m elyet török kereskedők szoktak árulgatni. A jerikói rózsa túlzott nevezetessége az, hogy összezsugoro dott száraz ágai, a nedvességtől, rózsa módjára ismét szétterjednek (hygroscopicitas) . Valószinűleg a törökkel került hozzánk a Calepina Corvint Desv. m eg a Coronopus sqnamatus, vagy Senebiera Coronopus keresztes virágú növény is. Amaz Új-Orsova mellett is azon a gyepen gyakori, a hol a török nép az A llionhegy alatt sütkérezni szokott. A kerti virágok közül a törökök terjesztették el a tulipánt, a Krassó-Szőrény m egyében vadon is növő orgonafát (Syringa vulgá ris), az égő szerelmet (Lychnis Chalcedonica), a jáczintot, az ázsiai boglárkát, a basarózsát [Krassó-Szőrény- valamint Temesmegyében (itt a homokpusztán) vadon is nő], a török rózsát (Hibiscus Syriacus), az evangeliom liliomát vagyis a császárkoronát, a ne-nyulj-hozzám-ot, a tatárkát (Polygonum Fagopyrum), valamint a vad gesztenyefát, a török szegfüvet m eg a savanyú vagy török epret (Morus nigra) is. A flóra alkotó elemeinek gyarapodása érdekében a hagyomá nyokra is bátorkodom hivatkozni. A maszlagról (Datura Stramonium) pl. azt állítják, hogy Közép-Ázsiából, a czigányok pereputtyával került hozzánk; de a czigánymogyoró név bajosan jelent bevándorlást, inkább az értéket akarja kisebbíteni (czigánynak való). A kálmosgyökeret, ezt az indiai vízi növényt, a mongolok hozták volna Euró pába s hazánkba is.2 Sok bizonyosat mondani a múltakból azért nehéz, mert számos növény már sokkal régebben elterjedt, mint a hogy a növények tudományos elnevezése szabályozódott, s a tudo mány a növények vándorlására gondolni mert volna. Századunk elején végre s innen tovább floristikai munkáink s a bevándorlott növényekről határozott feljegyzéseink vannak. Ekkor jelentkeznek az amerikai Asler-e k (1810), a szerb tövis, Szlavóniá ban 1808-ban,3 Szerémségben pedig 1813 bán,4 Bánságban 1832-ben. Ekkor (1800) ültette át K i t a i b e l a nagyváradi melegvíz tündér 1 A növény szétterpedve nö, terjedelm e nem ritkán golyóalakú s m int egy kis ördögszekér kering a budai országutak mentén. 2 L e u n i s i. h. 199. 1. 8 R e liq u iae K itaibelianae, 73. 1. 4 Gr. S t r e i m, Reflexiones oeconom icae circa X a n th iu m spinosum, a m agyar orvosok és term észetvizsgálók m unkálatai II . (1842) 76. lap, de N eilr. i. h. 105. lap sz. W o 1 n y m ár a m últ század elején látta Szerémségben.



9

rózsáját {Nymphaea thermalis DC.) a budai Császárfürdő tavába,1 hol hazánk flórájának ezt a legszebb 4íszét most életveszedelem fenyegeti, s hol most a tó szélét a Valisneria spirális L .2 termő példái a Riccia fluitans-szdl s fonálmoszatokkal hínár módra lepik el. A tündérrózsák nevezetesebbjei, a Nelumbium speciosum, a N ym phaea Lotus s Victoria regia a népek történetével belsőbben össze függenek s a népek kegyelt virágai voltak. Hazánknak is van saját tündérrózsája, a Nymphaea thermalis , de a főváros híres fürdője mellett kell neki elpusztulnia! A fővárosnak balparti flórája meglehetős sokáig megtartotta azt a jellemet, a minő a tengervíz leapadása után lehetett. íg y olvassuk pl. Dr. S z a b ó J ó z s e f , »Pest-Buda környékének föld tani leírása*3 14— 15. lapján: »Pest tőszomszédságában több apró mocsár volt, m elyet a bennünket megelőző nemzedék m ég látott, sőt öregeink közül mint szemtanuk, többen beszélnek rólok« ; azután pedig: »Dr. P ólya úr s többek közlése szerint volt idő, midőn kacsázni jártak azokra a mocsarakra, a melyek a mostani Fehér Hattyú fogadó helyén állot tak (Kerepesi-útJ«. Sok, nagyon sok víz folyt le már a Dunán, a mióta hazánk s a főváros területének flórája ősidőktől fogva képét változtatgatja; sok tavasz múlt el, míg a főváros flórájának mostani fiziognomiája kidomborodott. Mi a növények benriszülöttsége, eredeti vagy beköl tözött polgárságáról, vándorlásáról stb. beszélünk, pedig a flóra a szakadatlanul tartó változásoknak csak bizonyos korbeli állapota. Hazánk s a főváros mai növényzete hosszas időtől fogva tartó be vándorlások, a növények életküzcfelme, harcza, győzelm e és halála szülte eredmény, s ha a következő növénynév-lajstromot átgondol juk: Campanula Sibirica , Acer Tataricum , Veronica Persica , E ticli dium Syriacum , Medicago Arabica , Malfolmia Africana, Sorghum Halepense, Phalaris Canariensis, Salvia Aethiopis, Salix Babylonica , Arlemisia Pontica , Anthemis Ruthenica , Euphorbia Dalmatica , Avena orientalis, Campanula Bononiensis, Galium Pedernontanum, Lycium barbarum (berbér), Torilis Helvetica , Peucedanum Alsaticum (elszászi)r Erodium Tmoleum (Lydia), Tilia Americana (a Margitszigeten), E ri geron Canadensis, Trifolium Pensylvanicum , A ster N övi Belgii, Ge ránium Pyrenaicum , Anchusa Italica stb., a m elyek mind olyan nevű növények, a m elyek faji neve a geográfiái elterjedésnek is m egfelel: világos, minő messze földekről sereglettek össze a magyar főváros 1 S a d 1 e r, .Flóra comitatus Pesthinensis, ed. II. 219. 1. 9 Term észettudom ányi K özlöny, 1889. 372. 1. 3 P esten 1858.


IO

BORBÁS VINCZE

flórájának alkotó elemei. Itt is olyan különböző országbeli növények alkotják a flóra egységét, mint a mennyi más-más nemzetségből és országokból eredő polgárt egy-egy társadalom magában foglal. A z újabb bevándorlásokra nézve, ha talán Budapest, múltját s jelenét tekintve, a nagyobb északi városokkal, a m elyek növényzete mostanában inkább Amerikából gyarapodik, nem is versenyezhet, de azért a magyar főváros flórája ezekét sok t tekintetben felül múlja. Budapest flórája gazdag s azokéhoz képest nem szorul beván dorlásra; vidékének számos oly eredeti növénye van, a melyet az északibb városok nagyon szívesen fogadnak, ha flórájokba jövevény képen bele m enekül.1 Budapest flórájában sok nem idegen, a mit északon bevándoroltnak neveznek, m ég ha vHispanica* vagy »Sibirica« nevet visel is (Scorzonera Hispanica , Campanula Sibirica). Budapest körül, a R ákos homokján a Gypsophila paniculata L. vagyis a fátyolvirág, vadon nagyon gyakori, s bokrétákba innen gyűjtik; Poroszországban kerti virág. D e azért az idegen növények meghonosodása hazánk fővárosa körül is tapasztalható. Különösen i. a gazos helyek vagy szemetes dombok azok a tanyák, a hol a mindenféle limlommal összehurczolt növények magvai kiszóratván, csírázásnak indulnak, s innen tovább terjedvén, a vidéken megtelepednek. Hazánkban s a főváros körül is főleg keletvidéki keresztesek (Cruciferae), mályvafélék, ajakosak (Labiatae) és ernyősek (Umbelliferae) csoportjából valók az ilyen helyeken uralkodó növények. Nevezetesebbek a Malcolmia Africana, Conringia orientalis; mind a kettő határozott állandó hely nélkül, hol itt, hol ott virág zik a főváros körül, s a jövő esztendőre arról a helyről nyom nélkül elenyészik, az Oxalis stricta 2 a Coronopus squamatus, pemetefüvek, köztök a Marrubium remotum is (Soroksáron), Caucalis muricata , Coriandrum sativum (Dunaparton Erzsébetfalván); továbbá az A triplex Tataricum nevű laboda, az alkörmös (Phytolacca decandra), Sétaria ambigua (sertemuhar), M alva silvestris var. trichocarpa Boiss. (a Kamaraerdő környékén, 1871). A Svábhegyen 1889 júniusban eg y szemétrakáson harangláb (Aquilegia vulgáris), mandolacsemete, köménymag (Carum Carvi) nőtt. 2. A növények bevándorlásának és megtelepedésének nevezete sebb térsége továbbá a Városliget Ez először mint nagyobb térség nevezetes, a hol sok ember és sok mindenféle holmi megfordul, tehát sok idegen növénynek a m agva is elszóródhatik. íg y ismeretes 1 Silene dichotom a, H iera ciu m echioides, Anem orie silvestris, A do n is Scorzonera p u rp u r e a etc. 2 1881-ben a pesti nagy tem ető körül is volt.

vern a lis,



a Városligetből a selyemkóró, az amerikai, de hibásan nevezett Asclepias Syriaca L. (A. Cornuti Decaisne), az Ononis N a trix (1868, 1869), olykor-olykor az Oxybaphus nyctagineus Sw eet vagyis Allionia nyctaginea Michx. (Székes-Fehérvár körül is ); az Eranthis hiemalis, Eurotia ceratoides vendégek is itt szállottak meg. D e másodszor a Városliget térsége, mint az 1885-iki kiállítás színhelye is nevezetes. Bajos megmondani, vájjon egy növénynek valahová jutása vagy csírázása csakugyan bizonyos alkalomtól vagy körülménytől függ-e, tehát hogy csakugyan a kiállítás alkalmával került-e ide. Bizonyos azonban, hogy a Városligetben 1885 óta olyan növények jelenkeznek, a m elyek ezen a botanikus látogatta helyen, valamint a főváros környékén azelőtt egyáltalában ismeretlenek voltak.1 3. A Városliget mellett az új ló verseny tér nevezetes, a hol R i c h t e r L a j o s nagyon nevezetes, sárgavirágú búzavirágot (Centaurea) talált. Az Euacrocentron csoportból való, éplevelű, de a floristikai irodalomban ráillő leírást vagy közel rokonát sem ta láltam (C. Ludovici). Az új versenytér körül jelenkezett a Heracleum Persicum Desf., a török szegfű (Dianthus barbatus), a keleti szarkaláb, a kanári köles, a Gypsophila acutifolia kisebb virágú fajtája, míg a régi ló versenytér sok szép faültetvényei közé a Spiraea crenata, a lydiai Erodium N eilreichii vagy E. Tmoleum, valamint a Thlaspi Jankae is odakeveredett. 4. Igen nevezetes hely a vándorló növények befogadására a Margitsziget 1. mint árvízterület, 2. mint hajóközlekedés kikötője, 3. mint régi helye a kultúrának, különösen a virágtermesztésnek. H ogy vájjon árvízzel v a g y hajószállftmánnyal kerül-e a növény a Margitsziget árvízterületére, bajos megmondani, de bizonyos, hogy a Margitszigeten a Duna felső vidékéről való növények vendégképen megfordultak. Ilyen Smyrnium perfoliatum Mill., m elyet Dr. E n t z G é z a tanár már a hatvanas esztendőkben talált a szigeten ; de úgy látszik, a nedves talaj e gumós növénynek ott nem sokáig kedvezett, mert onnan elbúcsúzott. E g y másik jövevény az Erucastrum Pollichii 1 Ilyenek a T h rin cia Jurta, T h r. n u d ica lyx és T h r. a ren a ria fajtáival, a D ia n th u s deltoides (Mendlik), a L a th y ru s A phaca var. a ffin is Guss. épen a kiállítás területén (egyszer az Angyalm ezőn is) és C erastium arvense var. a n g u stifo liu m Fefizl (P e r 1 a k y G á b o r ) , Chenopodium B o try s, a kanári köles (P h a la ris C anariensis), B ifo r a ra d ia n s, H iera cium A u ricu la (Czakó), C entaurea Ja ce a var. com m utata, T rifo liu m exp a n su m , m elyet Békésmegyében, a lóherétől eltérőleg, bodorká-nak neveznek és takarm ánynak term esztenek, a T h la sp i J a n k a e , T a ra xa cu m leptocephalum .


12

BORBÁS VINCZÉ

Schimp. et Spenn. keresztesvirágú növény, a mely a sziget alsó részén 1885. év óta szálonként jelentkezik.1 A Margitsziget továbbá mint kulturterület is nevezetes. Itt dísz lenek a tulipánfák, amerikai hársfák, ezüstös hárs s ennek egy piramis-koronájú fajtája is 2 stb. Mint a virágtenyésztés színhelye azért nevezetes, hogy a virágágyakból a virágok a közel ligetbe is menekülnek, mint az estike, valamint az erdei nefelejtsnek nagyobb virágú fajtája is.3 Legkiválóbb azonban a Selaginella Helvetica , mely a sziget füvében észrevétlenül kúszik szét ( M a g y a r G y.). Ha egy üvegházi Selaginella szabadult volna ki ide a fűre, nem tudnék rajta annyira csodálkozni, mint e havas völgyeink korpafűféléjén. Csodálatos, h ogy Pestm egyének forró száraz, kiimája kizárja a L y copodiaceák eredeti természetes tenyészését, a Selaginella Helvetica a Margitsziget füves talaján mégis elszaporodott. E g y másik havasi jelenség a Hieracium aurantiacum , melyet M a g y a r G y ö r g y főkertész a Tátra vidékéről honosít m eg a szigeten. 5. A Duna partján is sok mindenfelé összehurczolódik, s így jutott ide s csírázik itt is ki sok jövő-menő növény.4 A hajószállít mányokkal lopva érkező magvaknak itt kellene kicsírázniok, de, azt hiszem, jó részök a sziklalépcsőzeten tönkre m egy, csak távolabb a nedvesebb parton indulhat fejlődésnek, mint pl. a Trifolium resupinatum L .5 Ez a növény Báziás és Belgrád körül épen a hajóállo másnál gyakori, tehát a Polygonum graminifoliummal együtt alkal masint onnan jutott mihozzánk. 6. A soroksári Duna-gát is okozott némi változást. 1879-ben töméntelen volt rajta a Malcolmia Africana , azután egy-két szál volt rajta látható, majd nyom nélkül elenyészett. A Duna elzárásával, Soroksár felé a víz csendesedvén s hőfoka jobban emelkedvén, benne az átokhínár (Elodea Canadensis) megtelepedhetett s a Pota mogeton perfoliatus elszaporodhatott. 7. H ogy a vasutakkal is kerülnek vendégek a főváros flórájába, azt már 1878. évben, a Term. tud. Közi. n o . füzetében, a 400—401. lapon »Az összekötő vasút s Pestm egye flórája« czímen elmondottam. 1 A M argitsziget régibb vendégei voltak továbbá a G ly cy rrh iza g la n d u life r a , Le* p id iu m g ra m in ifo liu m , H ierochloa odorát a, újabb jelenségei a T h rin c ia h irta , T h r. n u d ica ly x , A rternisia a n n u a , a K e rn e r idejében ritka G ypsophila m u ra lis, még a part vizében is, a M alcohnia A fr ic a n a . 8 T ilia tom entosa Moench. var. alticeps B orb. 8 M yosoiis silvatica var. inaioriflora. 4 C oriandrum sa tivum E rzsébetfalva felé, az am erikai P anicum capillare (a R á k o s torkolatánál), a L olium Ita licu m , A n ch u sa Ita lic a , C yperus g lo m e ra tu s, Stenactis a n n u a , S o rg h u m H alepense, M en tha p a rie ta ria e fó lia , M . A u stria ca Ú jpest felé. 6 Oraviczán a vasút m ellett nő.


A NÖV ÉNY EK V Á N D O R L Á SA .

13

Azóta a Medicago denticulata m eg a borzas kakasczimer (Rhinanthus Alectorolophus) nem gyarapodott, hanem inkább elbúcsúzott, mert termőhelyüket egészen elpusztították. A vasutak mellett jelentkezett azóta a perui N ycandra physa loides,1 a Trifolium incarnatum , a Centaurea orientalis var. sémiin tegrál a Bifora radians , Chenopodium B otrys; más töltéseken a Lolium Italicum 7 Anchusa Italica , Oenothera biennis, Erigeron Canadensis, Malcolmia Africana s a káposztarepcze sereglenek össze. 8. Nevezetes változást idézett elő, a főváros flórájában is, a vetőmag, valamint a fővárost körülfogó kerti gazdaság is. E tekin tetben legelőször C o s s o n, Algir flóráját kutató franczia botanikus vélem ényére3 hivatkozom, melynél fogva a pipacs nem európai bennszülött polgár, hanem őshazája Algéria, s innen hajdan vándorolt át Európába. H a ez íg y van, akkor a búzavirág (Centaurea Cyanus L.) honossága is gyanús, legalább hazánkra nézve. Vetőmaggal terjedt el továbbá az Anthemis Ruthenica , a Papaver strigosum nevű pipacs, mely most a főváros körül elég gyakori, az Euphorbia Dulmatica, Galium tricorne, Lathyrus hirsutus , valamint a keleti szarkaláb is,4 de a főváros körül a szántás vetés korláto zottabb lévén, aránylag kevesebb a vetésbeli jövevény. A zöldséges kertek körül tűnt fel a perui Galinsoga parvijiora (1858), az Oxalis corniculata (Perlaky), gyakori az elvadult kapor, s a szerb kertészek földjéről szabadult ki az egynyári üröm is. Ezt az Artemisia annuá-X., mely a Rákoson a »Gólya« felé (1883), vala mint a Margitszigeten is terjed, én a haza déli részén mindig szerb és rácz faluk ;5 körül láttam. Ellenben — sajnos — a szerb kerté szek a bennszülött Salix Rákosiná-t (rákosi fűz), az árok s z é le s íté sével, az Angyalföldről kiirtották. Ott, a hol a virágos kertek pusz tultak el, vagy a hol a kerti virág a kerítésén kiszabadul, ez a vadon termő növények között néhány generáczión át ismétlődik, mint az Ajax szarkaláb mindenféle színváltozatával és tarkaságával

1 A z összekötő vasút hídjánál. »Jövevények flóránkban.« T erm . tud. K özi. 1883* 2 H elyesen m ondja D e C a n d o l l e (Prodr. V I. p. 587) a C. o rien ta lis alatt »an forte plures species hic commixtae«, m ert a m ienk levele nagyon eltérő, az alsók, vala m int a sarjakéi, lándsásak, épszélűek, a száron levők kevés (csak 2— 3) sallangúak. A tisztviselőtelep és K ispest közt. ( P e r l a k y , 1889. julius 19.) 3 N y m á n , Conspectus fl. É urop. 24. 1. 4 A többit lásd »B udapestnek és környékének növényzete« 18. 1. T erjed a Vogelia vagyis N eslia p a n icu la ta is a R ákoson. 6 K u b in , P alánka és Grebenácz Tem esm egyében, R ácz-P oschéschena (Heuff.), Orsóvá m. — G r u n d l Esztergom m egyében 1871. októberben szedte, D orogh m ellett.


14

BORBÁS VINCZE

(Delphinium Aiacis var. cyanopictum)1 Békás-Megyer és Ó-Buda között. 9. A megtelepedésnek nevezetes helye a melynek előbb sötét árnyékban tengődő talaja a verőfénytől újra felserken vén, számos, az árnyékban nem boldoguló növényt oda csal, s a koronájától megfosztott erdőtalajon e g y csapásra olyan tarka vegetáczió támad, a minőnek változatosságán valóban bámulni kény szerülünk. Budapest körül, a pusztai forró kiima tőszomszédságában, részint egyenesen ilyen kiima alatt, az erdővel csinyján kell bánni, azért nagyobb terjedelmű vágással a nyár forróságát növelni nem lenne czélszerü. Valóban a főváros körül a botanikusnak nincs sok alkalma nagyterjedelmü vágások tarkabarka növényzetében g y ö nyörködni, de a H árshegy déli lejtőjén levő vágás azért nevezetes, hogy itt jelentkezett a Lappa macrosperma W allr. nevű bojtorján (szept. 1889), fürtösen álló nagy fészekvirágzatával, valamint a Hieracium Budense Borb. is, a hazában legelőször. Nevezetes itt a Cirsium canum is, a hol C. Pannonicum-ot várnók, a Lychnis Coronaria, Epilobium lanceolatum , Potentilla canescens var., Campanula Rapunculus var. verruculosa, Galeopsis pubescens, Hieracium boreale; a Senecio silvaticus a K is Hárshegy erde jének felcseperedése után, ú gy látszik, ismét elbúcsúzott. 10. A vágásokkal némileg analogok a kőfejtő helyek, a hol a felbontott friss talajon vendégek szintén szeretnek megtelepedni. íg y Mária-remetéje kőfejtőjénél 1889. junius közepén eg y messzeföldi bojtorjánnefelejts2 (Lappula vagy Echinospermum heteracanthum Ledebour) jelentkezett, óriásra növő Conringia orientalis társasá gában. Ez a bojtorjánnefelejts a főváros körül másutt is kóborol (Farkasvölgy), valamint P akson3 is tanyát ütött. Említésre méltónak tartom, hogy a növények bevándorlásának makacsabbúl ellenszegülő s természetes geográfiái határokkal magasan körülzárt Erdély fel földjén is (Kolozsvár, Nagy-Enyed) találtam, tehát mint bojtorjános gyüm ölcsü növény v a g y ide is lopva csempésződött Oroszországból, vagy a főváros határába is Erdélyből hurczolódott.4 * 1 Ily helyen vadulnak é l a köröm virág ( C alendula officinalis), a török szegfű, a m átrafű (N epeta C ata ria ), az am erikai A sterek, a vörös paréj (A m a ran thu s cáudatus), pulykataknya (P olygonum orientale), a medve- vagy oroszlánszáj, a P yreth rn m P arthenium . A z oroszlánszáj B uda várfalán is szépen díszük. 2 N efelejts a virága, b o jtorján a gyümölcse. 8 Itt, valam int a budai Borosjenő hegyein, a L a p p u la p a tu la (Lehm.) is terem, melyet H e u f f e 1 m ár 1857-ben szedett i z országban. A közönséges L a p p u la M yosotis vagy E ch in o sperm um L a p p u la is no az em lített helyeken, de ezt am azokkal összetéveszteni nem lehet. 4 K őfejtőnél találta K e rn e r az A ster sim plexet. G yakoriak itt különböző Potentillá kj köztök a P. K ern éri, A n ch u sa Ita lica stb.



ii. Bizonyos alkalmai az idegen növények behurczolásának a magyar főváros körül a gőzmalmok is. A Lipótvároson kivül, ezek körül láttam legelőször a Bifora radians-ty valamint a Trifolium Pensylvanicum-ot is (1876). Ilyen alkalom volt a régi puskaporos malomnál (most római fürdőnél) beállott változás is, hol a csatorna partján a Medicago Arabica (május 5. 1890) meglehetős számban lépett fel. H ogy a bevándorlásoknak ezeken kivül nemcsak ily alkalmai és okozói, hanem természetes terjesztői is voltak, mint a bevándorolt vendégek magvainak tapadó részei [Lappula, szerbtövis, sertemuhar (Setaria ambigua), bojtorjánpázsit (Tragus racemosus)], v a g y szőr koszorúja (Erigeron, Erechtites a haza nyugati részében) stb. tovább hosszasabban fejtegetni nem akarom. A beköltözött növények közül egész sereg maradandó polgár lett s tovább terjed vidékünkön.1 Sőt újabban nehány nem vándor, hanem előbb észre nem vett növény is napfényre került Budapest flórájában.2 A fás növények újságai: ritka hársfák, az Acer Bedöi (juharfa), a Sorbus perincisa Borb. et Fék., a Carpinus Betulus var. Haynaldiana a Zugligetben; a Rhamnus sphenophylla a Lipótmezőn, a Quercus intermedia Boenn. a Hárshegyen, sőt idegen fásnövények m egho nosodása is folyik.3 1 Ilyenek az am erikai S tenactis a n n u a , a G alinsoga p a rv ijio ra (noha egyik term ő helyről a m ásikra kóborol), a keleti szarkaláb, de csak szálonként, a P hysocaulus nodosus* a Crepis N icaeensis, S eta ria am bigua és S. Ita lic a , a V accaria g ra n d ijlo ra (vetésben és m egm unkált talajon általában ez az uralkodó a V. p a rv ijio ra helyett), a P a pa ver R ho eas var. óblongatum Boiss. és P. strig o su m nevű pipacsok, az O enothera biennis, E rig ero n C anadensis, S o rg h u m H alepense (nádorkert meg a R á k o s torkolata körül, a K a m a ra erdő szélén), a R u b ia tin cto ru m (Mátyáshegy), G erá niu m P yren a icu m (K őbánya, Z ug liget), az E uph o rbia D a lm a tica , a B ifo r a ra d ia n s m eg az A rtem isia a n n u a , m elyek erős illatjokkal is ham ar elárulják m agokat, a T rifo liu m diffusum (Sz.-Lőrincz), a M edicago v a ria , fla v ic a n s fajtájával együtt (Békás-Megyer), a Silene Jla vescens, melyet hihetőleg valaki ültetett a Szent-G ellérthegy szikláira. 2 Ilyenek a Viola lucorum R c h b . M ária-R em etéje felé, az E pilobium lanceolatum Budakeszi felé, a G ypsophila m u ra lis, T rifo liu m brachyodon m eg az O róbanche á ren a ria a R ákoson, a H eliotröpium ten u iflo rw n Guss. a H . E u ro p aeu m var. gym nocarpum -éw al a békás-m egyeri hom okdom bokon, seregesen, a P ru n e lla angustisecta (P. su perla cinia ta X v u lg á ris) a Szép juhászné felé, a fehér- és k ék b ő l eredő szennyeslila virágokkal, a T a ra xacu m leptocephalum a R á k o so n , az A lliu m B o rb d sii K e rn . ugyanitt, a P otentilla brachyloba és ~P. K e rn e ri a hegyeken, a S m y rn iu m p e rfo lia tu m var. K ita ib elii D C . a M argitsziget helyett a V árkertben, R i c h t e r L a j o s szerint bőven, a Cerastium arvense a Z ugligetben (1887). ö Ilyenek a R ibes a lp in u m , Spiraea carneay Cercis S iliq u a stru m a Farkasvölgyben, a H ipp o ph a é rham noides a békás-megyeri hom okdom b erdejében, a S a lix n ig rica ns-na k K och-féle varietasai a R ákoson.


i6

BORDÁS VINCZE

Legnevezetesebb beköltözés Budapest flórájában az apróvirágú nenyuljhozzám, az lmpatiens parviflora DC. Prodr. I. 1824. 687. k, m elyet tudtommal hazánk flórájában m ég fel nem jegyeztek, s mely a monarchia túlsó felében is csak néhol jelenkezett. Az lmpatiens parviflora hazája Szibéria déli része, az Irtis stb. vidéke és Mongolország. Európa földjére (Angolország, Belgium, Dánia, Németország, Svájcz) az ötvenes esztendőkben jutott. A z Osztrák-Magyar monarchia területén legelőször Krakó körül vadult e l,1 azután a gráczi Schlossbergen,2 Lemberg s P r á g a 3 körül ta lálták. Alsó-Ausztria (Bécs) és Korontán flórájában nincs említve. A s c h e r s o n 4 és Ö e l a k o v s k y állítása szerint az lmpatiensparuifiora botanikuskertből vetődött ki Berlin és Prága környékére s az előbbi helyen, kerítések körül és kerti talajon az lmpatiens parvi Hord-ból kiirthatatlan gyom lett. Az lmpatiens parviflorá-xa. figyelmeztetni olvasóinkat már ezért is czélszerü; de a bevándorolt növények meghonosodásának idejét feljegyezni tudományos szempontból is szükséges. Az lmpatiens parviflora megtelepedését hazánkban tulajdon képen Dr. E n t z G é z a műegyetemi tanár úrnak köszönhetjük. O intézte hozzám azt a kérdést, mi az a kisvirágú lmpatiens a Margit sziget romjai körül ? Én mindjárt az lmpatiens parviflora lehetőségére gondoltam, s a szigeten gyűjtöttem növény a gyűjteményemben lévő német és svájczi példákkal, valamint az orosz és német flórákban olvasható leírással is tökéletesen m egegyezik. Az lmpatiens parviflora individuumainak száma Sz. Margit haj lékának romjai körül ezrekre m egy. M a g y a r G y ö r g y főkertész úr állítása szerint a szigeten m ég másutt is nő. Vannak apró s egész óriás nagyságú individuumai. Általában sötétebb árnyékban nő. Legnagyobbak azok a példák, m elyek kerti szemét rakásán, ár nyékban nőnek s ez a növény idejutásának magyarázója is lehet. E szerint a növény kerti földdel jutott volna ide. Ámde a szigeten, a mint a főkertész úr állítja, lmpatiens parviflorá-t nem termesztettek s nem termesztenek, ezért az eredeti megtelepedés körülménye m ég sem egészen bizonyos. Ellenben M a g y a r Gy . főkertész úr mondja, hogy ezt az lmpatiens -1 ők a szigetről régebben ismerik, s egye1 H e r b i c h , Flóra 1857. II. p. 507. 2 N e i l r e i c l i , Nachtráge zu M a i y ’s »Enumeratio pl. phan. imperii Austriaci universi« 284. 1. — Az utóbbi munkában (Bécs 1848), az Ivip . parviflorá-naXi természe tesen semmi nyoma. 8 Őelakovsky, Prodromus dér Flóra von Böhmen. 526. 4 Flóra von Brandenburg p. 124.


A NÖVÉNYEK VÁNDORLÁSA.

17

nesen J ó z s e t f ő h e r c z e g figyelmeztette rá ők et.1 A zt azonban nem hinném, h ogy a kisvirágú nenyuljhozzám előbb került volna a Margitszigetre, mint a hogy az ötvenes esztendőkben Európában elvadulását felismerték. Az Impatiens parvijlora , mint európai testvére, az Impatiens nolitangere L., az árnyékos nedves földet szereti s ez az oka, hogy magrúgó képessége daczára, mint nem is nagyon régi polgára a magyar főváros flórájának, eddig m ég tovább nem terjedt. A pesti m eleg oldalon, a forró homokban a leves s csaknem átlátszó gyenge szárú növény, melynek gyökérzetéhez mindig nagy csomó sár tapad, m eg nem élhetne, a budai hegyek hűvösébe jutni pedig hihető leg még nem volt alkalma. Eleinte hihetőleg a szigetek árnyékos helyein fog terjedni. Említésre méltó, hogy a pesti növénykertben, F e k e t e J. főkertész állítása szerint, Impatiens parvijlora nincs. Itt legfeljebb külön gondozott helyen boldogulna. Ebből láthatni, hogy az apróvirágú nenyuljhozzám Budapesten nem botanikuskerti szöke vény. Leghamarább valamely kerti szállítmánnyal kerülhetett a Margitsziget földjére s itt főképen a romokat választotta termőhelyül. A Balsamineae A. Rich. növénycsoport, a hová a Balsamina meg az Impatiens tartozik, külföldön, különösen Kelet-Indiában honos. Jellemzi őket a részarányos v a g y kétoldalas sarkantyús virág m eg a rugalmasan felpattanó tokgyümölcs. A keletindiai Balsamina hortensis Desp. (.B . fem ina Gaertn. vagy Impatiens Balsamina L.) kertjeinkben általában ismeretes. H a érettebb gyümölcséhez hozzá nyulunk, szétpattan, összezsúgorodik s a magvakat szétszórja. A ne nyuljhozzám fajait különös érdek és szeretet ezért fűzi az emberhez; ezért használják fel tréfás próbákra, innen ered elnevezése is (Springkraut, »Rühr’ mich nicht an«, fájvirág, nenyuljhozzám, nebántsvirág, Impatiens noli me tangere). Ázsia déli és délkeleti részén, Afrika déli tájain s EszakAmerikában a Balsamina-nsik és Impatiens-nek nagyobb a fajbősége. Európának nedves és árnyékos erdeibe a Balsamine-kk közül ere detileg csak egy, egyszerűbb, a sárgavirágú Impatiens nolitangere L. jutott. Ez Európának és Ázsiának közös polgára. Az Impatiens parvijlora meghonosodásával tehát nem eltérő szervezetű növény került Európába, a melynek már külseje is elárulná idegen földről valóságát; hanem olyan, a melyen az Impatiens nolitangere-w^k rokonságbeli vonásait, levele és sárga virágja szabását könnyen felismerhetjük. A különbség főképen az, hogy az Impatiens parviflóra kisebb virága nem csüngő, hanem felálló, sarkantyúja pedig 1 T h a i s z L., a magvizsgáló állomás assistense is találta itt. 2 Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöe. 1891.


*i8

A NÖVÉNYEK VÁNDORLÁSA.

egyenes, nem görbe. Minthogy magvait ez is rugalmas szétpattanás sal szórja szét, várhatnék, hogy flóránknak ez az érdekes vendége már nagyobb helyet foglalt volna el, de ebben, a magyar főváros pusztai növényei között és forró éghajlata alatt, saját kényes ter mészete, a nagy árnyék és jó nedves föld után való kivánkozása akadá lyozza meg, mint árnyékkedvelő növény nem terjedhetett eddig tovább. Említésre méltó, hogy az lmpatiens parviflora szárában, vala mint az lmpatiens nolitangere-éfoen, m eg a hasonló helyen növő Circaea lutetiana-ébaxi is nagyon sok a nedvesség, ezért a szárok csaknem átlátszó és sokáig szárad. Erre vonatkozik a D i ó s z e g i »Füvészköny vében « feljegyzett üvegszárűfü népies név, valamint a Circaeá-nak. békésmegyei »üvegfü « neve is. V égre az lmpatiens parviflora európabeli meghonosodásához még egy érdekes kérdés fűződik. Említettem, hogy a növények vándorlása örökké tart, valamint azt is, hogy Európa flórája csak a történelem ókorában sem egészen olyan volt, a minőnek ma ismerjük. Ha meggondoljuk, hogy a Balsamine-kk fajbőségéből azelőtt Európában csak egyetlen egy volt, az lmpatiens noli tangere , most pedig helyenként az lmpatiens parviflora is töméntelenül elszaporodott (Rohits-fürdő körül is, bükkerdő szélén, C z a k ó K á l m á n ) : önként felmerül az a kérdés, vájjon a régi időkben, midőn m ég a botanikai ismeretek szunnyadtak, midőn a növények vándorlását nem is sejtették vagy hinni se merték volna, nem titkon, lappangva került-e a Balsamine-£tL egyetlen európai képviselője, valami holmival, Keletről Európa flórájába, azután az erdőkben, patakok mentén töméntelenül elszaporodott. Ha ez bebizonyulna, akkor több más európai növény őshonosságát is alapos gyanú érné, olya nokét, a m elyeknek családja és génusza gazdag, vagy fajainak száma más világrészben nagy, Európában pedig csak egyetlen faja él. Ha meggondoljuk, mily rengeteg számban képes a bevándorolt növény új hazájában elszaporodni, pl. a ligetéke (Oenothera biennis), a Ro bim a Pseudoacacia, a Solanum nigrum (ebszőlő vagy bolondszőlő), az Erigeron Canadensis (melynek magva a X V II. század közepén, állítólag egy kitömött madár belsejéből szóródott ki s 1655-ben Páris körül, azután egész Európában töméntelenül elhatalmasodott);1 akkor elgondolható az is, hogy Európa fajaszakadt, rokonság nélkül, egyedül álló növényei is vándorlás útján, így szaporodtak el új hazájokban. Az utóbb elősorolt s meghonosodott növények eredeti európai voltában alig kételkedhetnék, ha beköltözésöket a történeti feljegyzések nem tanúsítanák. 1 L e u n i s. i.

h.

200. 1. — H ű m m e l . Das Leben dér Erde, 377. 1

D r. B

orbás V i n c z e .

XXIII. KÖTETHEZ JANUÁRIUS 1. PÓTFÜZET

Recommend Documents