1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
• XX. évf., 1. (55.) szám • 2009. húsvét •
1
2
Élő egyház TEMERINI HARANGSZÓ
Virágvasárnapján mise előtti barkaszentelés
Családapák és iparosok bevonulása a Szent József tiszteletére felajánlott szentmisére
1/2009
1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
Úr volt a sötétség, de a világosság lett a remény! Úgy éljük hát életünk, hogy mindig van reményünk!
A fény eljött. Kívánjuk, hogy a remény is költözzön be hozzátok.
Ima a kereszt előtt
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc Címoldalon: A San Damianó-i kereszt ismeretlen festő műve. Feltehetően egy szír szerzetes festette a 12. században. Ma a Szent Klára-bazilikában van. TEMERINI HARANGSZÓ • Kizárólag a temerini hívek belső használatára kiadja a RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIAHIVATAL, Temerin, Újvidéki u. 350. • Tel/fax: 021/844-001 • E-mail:
[email protected] • Web-oldal: http//www.plebania.temerin.info • Kereskedelmi forgalomba nem kerül • Felelős szerkesztő: Szungyi László esperesplébános
Világválság
3
Emberi életünk nem mentes a válságoktól, sőt tapasztalatunk mutatja, hogy létünk velejárója az állandó küzdelem. Jelszavunk: „Küzdeni és bízva, bízni!” Különböző válságokkal küszködik az emberiség. A napi hírek témái között kimagasló helyet foglal el: a mezőgazdasági válság, az energiaválság, a társadalmi válság, és immár az egész világot megrengető globális méretű pénzügyi gazdasági válság, minden következményével. Keresztény hitünk alapján hogyan tekinthetünk az aggasztó méreteket öltő krízisre? Jézus tanítása vajon adhat-e eligazítást ebben a súlyos helyzetben? Üdvözítőnk nem adott konkrét recepteket egy határozott történelmi pillanat nehézségeinek megoldásához. Általános érvényű tanítást adott nekünk a mindenkori emberről. Gyökerében akarta orvosolni bajainkat. Ő megváltást hozott az emberiségnek. Tanításának középpontjában maga az ember áll. Az Istentől szeretett és Jézus Krisztus vére által megváltott ember, aki a feltámadás reményében élhet. Az ember van válságban, ezért a megoldás kulcsa abban rejlik, hogy neki kell megváltozni, megtérni, állandóan megújulni. A vallás-erkölcsi normák nélkül az emberiség elrugaszkodik eredeti rendeltetésétől. Az új ember képes a valódi társadalmi reformok megvalósítására. A megújult ember, a bűneiből megtért ember képes az új életre. Ez az új élet lehetséges, erre hív Krisztus és ehhez nyújtja Isteni segítségét, és ez tölt el bennünket végtelen reménnyel. XVI. Benedek pápának van elképzelése arról, hogyan jussunk túl a válságon. Nem valami hatásos receptre kell gondolni, ami majd helyreállítaná a tőke és a munka, valamint a pénzügyek és a családok, a vállalkozók közötti egyensúlyt. A szentatya arra mutat rá, hogy a piacokon és a gazdasági elméleteken túl másra is szükség van. Remény nélkül nem juthatunk ki a krízisből, vissza kell nyerni életcélunkat, le kell győznünk a depressziót és át kell adni magunkat az igazi reménynek. A pápa nem tagadja a politika, a tudomány, a technika, a gazdaság önállóságát, merthogy ezek az eszközök önmagukban nem elegendők. Az emberi szív többre vágyik, ezt csak a szeretet adhatja meg. A pápa azt kéri, hogy vegyük komolyan az evangéliumot, érezzük, hogy az egyházhoz, a keresztények nagy családjához tartozunk, hiszen a hiteles keresztény a nehézségek közepette sem szomorú, mert vele van az élő Krisztus.
Szungyi László esperesplébános • Tervezőszerkesztő: Góbor Béla • Grafikai szerkesztő: Borda Ákos • Webszerkesztő: Sütő Sándor • Munkatársak: Veréb M. Gizella nővér és Ökrész Károly • A lapban való közreműködés díjtalan, a megjelentetéshez támogatásokat köszönettel elfogadunk • Készült a TEMERINI ÚJSÁG nyomdájában, Temerinben 2500 példányban
Lapunk minden olvasójának és támogatójának, közösségünk minden tagjának áldott, kegyelemben gazdag, boldog húsvéti ünnepeket kíván a szerkesztőség.
4
TEMERINI HARANGSZÓ
Készülünk
a feltámadás ünnepére Az egész nagyböjt célja a felkészülés. A húsvétra való lelki felkészülés háromféle módon történhet. Az első út az önmegtagadás útja. Itt a Jézussal való együttérzés, a közös sorsvállalás számít. A mély átélés is fontos – ahogy Avilai Szent Teréz írta, hogy nem tudja sírás nélkül végezni a keresztutat, mert annyira megérinti szívét Jézus szeretete, ami az értünk vállalt szenvedésből árad. A másik út az odaadás gyakorlása. Jézus szenvedését oly módon szemlélve, hogy Neki adjuk saját fájdalmainkat. Vele együtt éljük át mindazt, ami akár testileg vagy lelkileg megterhel. Ezt lehetne gyógyító nagyböjtnek nevezni, mert megbékélünk szenvedéseinkkel és kérjük az Úrtól gyógyulásunkat. A harmadik út a dicsőítés útja, amikor a végső pontra – a feltámadásra – szögezzük tekintetünket. Ez találkozás a beteljesült élettel, a végleges állapottal. Ez oly hatalmas ajándék, hogy kevésnek tűnik a 40 nap arra, hogy felismerjük gazdagságát. 1. Bármelyik utat választjuk, mindegyik igényli a hit mélységét. Mert a láthatatlan világ csodáit csak a hit fényében tudjuk felismerni. Ezt élte meg Péter apostol, amikor azt mondta: „Mi együtt ettünk és ittunk Vele (Jézussal, a feltámadás után).” Már nem látja szellemnek, hanem élő valóságnak. Bár nem tudja elképzelni, hogyan jelenhet meg Jézus váratlanul a bezárt ajtón keresztül. De lehet Vele beszélgetni, Vele együtt étkezni, meg lehet tapasztalni kedvességét. Most kezd benne véglegessé válni a hit, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, aki nincs alávetve az anyag
törvényeinek, aki szabad és fölötte áll a szenvedésnek. Azt is felismeri, hogy amit tapasztal, az egyben meghívást is jelent. Ő is részesülhet a feltámadt élet legyőzhetetlen erejében, Ő is beléphet abba az Országba, ahol nincs többé fájdalom, hanem csak boldogság és öröm. Ez olyan erővel töltötte el, hogy jöhettek a fenyegetések (ApCsel 4,17), vagy üldözések (ApCsel 8,1), Őt már nem lehetett megállítani. 2. Szabadságot ad a feltámadt Jézussal való találkozás. Erre utal Pál apostol, amikor azt írja: „az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre” (Kol 3,2). Nagyon jól tudta Pál apostol, hogy ha gondolatainkat és vágyainkat betöltik a földi dolgok, elfelejtjük az Istent. Bármennyire is furcsa, megdöbbentő, lehetetlennek látszó – de tény, hogy hívő emberek is elhagyják az imát, Isten szeretetét, lelkük ápolását, ha növekszenek a gondok. A fegyveres római katonák megrémültek, amikor Jézus feltámadásakor felvillant előttük ennek a természetfölötti világnak a fénye. Eldobálták fegyvereiket és rohantak a városba, hogy menedéket találjanak. A feltámadt Jézust nem köti a tér és az idő. Nem lehet ellene felvonultatni katonákat, mert legyőzhetetlen. Aki kapcsolatba lép Vele, azzal közli erejét és szabadságát. Ezért olyan fontos, hogy minél erősebb legyen a Vele való kapcsolatunk. Annyi minden van, ami megkötöz, rombol, pusztít, elnyom bennünket. Félelmek és aggodalmak törnek ránk a mai kor
1/2009 fenyegető rémeit látva. – De Jézus ma is velünk van! Nem engedhetjük, hogy a félelmek elvegyék örömeinket. Jézussal le tudjuk győzni mindazt, ami támad és elnyom minket. 3. Látni kell a jeleket ahhoz, hogy szabadságunkat meg tudjuk őrizni. Amikor János apostol belépett Jézus sírjába (Jn 20,9), és látta az otthagyott lepleket, amelyek Jézus testét fedték, föllángolt benne a hit. Jézus meghív bennünket arra, hogy megtapasztaljuk az Ő élő valóságát! Tamást magához hívta, hogy érintse meg a sebeket. Az emmauszi tanítványokkal hos�szú utat tett meg, hogy elmagyarázza a történtek fontosságát. A tóparton reggelire hívta tanítványait. Isten irgalma és bölcsessége nyilvánul meg ezekben a jelekben, hogy meggyőzzön bennünket az Ő élő valóságáról. Itt nem filozofálni kell, nem vitatkozni arról, hogy milyen módon támadt fel Jézus, hanem megnyitni a szívet és engedni, hogy belépjen oda. A feltámadás ténye igazolja Jézus minden szavát. Amit mondott, azért mondta, mert az Ő szava „út, igazság és élet” (Jn 14,6). Azért mondta el az Atya üzenetét, mert határtalanul szeret (Jn 15) minket. Az Ő szava Isten szava. Cselekedeteinknek Ő adja meg a helyes mértéket és formát. Nincs más igazság ebben a világban, mint Krisztus igazsága, nincs más alap, amire rá lehetne építeni az életet, mint az Ő evangéliuma. Így készülünk a feltámadás ünneplésére. Ünnepeljük a belső szabadságot, ünnepeljük a Jézusban beteljesült életet, és ünnepeljük azt a gazdagságot, amiben részünk lehet, ha az Ő útján járunk!
Katona István (Marana Tha 2009/2.)
„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Mt (7:7-8)
1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
Húsvéti stációk a világosság útján
Nagyböjti gyakorlatunk, a keresztúti ájtatosság több évszázados múltra tekint vissza – gyökerei egészen a keresztes hadjáratok koráig nyúlnak –, húsvét utáni párja viszont nincs. Louis Evely (író és gondolkodó, 1910–1985, Belgium) szavai gondolkodóba ejtenek: „Melyikünk imádkozik a föltámadt Krisztus képe előtt?... Ha csak a keresztet ismerem, nem jelenik meg életemben a húsvét, nem megyek át a halálból az életre.” Számos közösségben visszhangra találtak a fenti gondolatok, s szerte a világon már sok esztendeje hagyomány lett a világosság útja (olaszul a Via Lucis – Fény útja – elnevezés honosodott meg – a szerk. megj.),
A világosság útjának állomásai: I. Jézus föltámad halottaiból II. A tanítványok látják az üres sírban hagyott lepleket III. Jézus megjelenik Mária Magdolnának IV. Jézus megjelenik az emmauszi tanítványoknak V. Az emmauszi tanítványok fölismerik Jézust a kenyértörésben VI. Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak VII. Jézus hatalmat ad tanítványainak a bűnök bocsánatára VIII. Jézus megjelenik Tamásnak IX. Jézus megjelenik az apostoloknak Tibériás tavánál X. Jézus átadja a főhatalmat Péternek XI. Jézus tanítványait a világba küldi XII. Jézus a mennybe megy XIII. Az apostolok Máriával együtt imádkozva várják a Szentlélek eljövetelét XIV. Krisztus elküldi a Szentlelket
5
Bérmálás
Április 19-én, húsvét 2. vasárnapján bérmálás lesz Temerinben a plé-
melynek állomásai a föltámadt Krisztus és tanítványai találkozásaira hívják fel figyelmünket. A 2000., jubileumi Szentév alkalmából megjelent a Vatikánban egy stációsorozat, amely a keresztút hagyományát követve tizennégy állomást tartalmaz. Bizonyára jót tenne nemegyszer valóban egyoldalú vallásosságunknak, ha a keresztút-járás hagyományához hasonlóan széles körben elterjedne, és természetessé válna a világosság útja is. A világosság útja elején a hívek Krisztus feltámadásáról elmélkednek a Szent Pál Filippiekhez írt leveléből vett idézet alapján: (2. 6-11) „Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát,
bániatemplomban. A bérmálkozók, szüleik, bérmaszüleik és a rokonság a kedves hívekkel, szeretettel várják msgr. Pénzes János szabadkai főpásztort a 10.30 órakor kezdődő ünnepi szentmisére. Zengje velünk az ég és föld, Melyet dicsősége betölt. Alleluja. Zengjük a szent asszonyokkal, És a hű tanítványokkal. Alleluja. – Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, – Mert húsvétod által megváltottad a világot. „Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott az Úr” (Mt 28, 5-6).
I. állomás: Jézus feltámad halottaiból és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.”
Zászló lett a szent keresztfa, Melyen a harcot kivívta. Alleluja.
– Feltámadt Krisztus, az Atya világossága, – Add a világnak vég nélküli örömödet.
Azon a még bizonytalan hajnalon egy titokzatos arc jelenik meg az asszonyoknak, akik szomorúsággal és szeretettel telve korán reggel a názáreti Jézus sírhelyéhez mentek. Az angyal, Isten hírnöke fedi fel előttük Annak dicsőségét, aki átlépte a halál mezsgyéjét: a nyitott sírra ráborult az ég, ahol a feltámadt Krisztus örökre él és vár bennünket. – Ó, Urunk Anyja, Krisztus feltámadására kérünk, – Őrizz meg bennünket Fiad tanításának fényében.
6
TEMERINI HARANGSZÓ
1/2009
Gondolatok II. János Pál pápa nagyböjti üzeneteiből
(2002 nagyböjtjére) gük, csodálkozással teli hitük miatt” (Úrangyala, 1994. Isten szabadon adta nekünk Fiát: ki tudott, vagy ki december 18.). Azt akarja, hogy a közösség tárja ki kartud ilyen kegyet kiérdemelni? Szent Pál apostol mondja: jait és nyissa meg szívét feléjük, mint Jézus felé: „Aki „Mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, s így befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből” (Róm 3,23-24). be” (Mt 18,5). Jézus a gyermekekhez sorolja a „legkiIsten végtelen irgalommal szeretett minket, anélkül, hogy sebb testvéreket”, az ínséget szenvedő embereket, a ráfigyelembe venné a lázadást, amibe a szorulókat, az éhezőket és a szomjabűn vitte az embert. Jósága gyengesézókat, az idegeneket, a ruhátlanokat, günk felé fordult és szeretetének újabb, a betegeket és a börtönben lévőket. még csodálatosabb tettét eredményezte. Őket befogadni és szeretni, illetve Az Egyház nem szűnik meg az Ő végközönyösen bánni velük és elutasítani telen jóságának beláthatatlan mélységét őket azt jelenti, hogy magával Jézushirdetni, magasztalja Isten szabad vásal viselkedünk így, mert ő különlelasztását és vágyát, hogy az embert ne ges módon jelen van bennük. kelljen elítélnie, hanem, hogy újra bele(2005 nagyböjtjére) vonhassa a Vele való közösségbe. ...szeretnék megfontolásokat aján„Ingyen kaptátok, ingyen is adlani e nagyböjt idejére, hogy elmélyítjátok.” Bárcsak visszhangoznának sük azt a felismerést, hogy mekkora az Evangéliumnak ezen szavai minII. János Pál pápa szerepük van az időseknek a társadaden keresztény közösség szívében, amely elindul a vezeklés útján húsvét felé. A nagyböjti lomban és az egyházban, mit jelent szeretetteljes lélekidő, amely az Úr halálának és feltámadásának misztéri- kel elfogadni őket, és ezt a lelkületet meg is tartani iránumára figyelmeztet, minden keresztényt e nagy ajándék tuk. Korunk társadalmában, hála a tudomány és az orvosi megcsodálására serkent. Igen, ingyen kaptuk! A mi egész ismeretek előrehaladásának, az emberi életkor meghos�földi létünk nemde Isten jóságát jelzi? Minden élet ke- szabbításának lehetünk a tanúi, és ennek következtében letkezése és növekedése nemde Isten ajándéka? S mivel növekszik az idős kort megért emberek száma is. Ez kimindez ajándék, nem szabad birtoknak vagy személyes emelt figyelmet kér az ún. „harmadik” életkori szakasztulajdonnak tekinteni, akkor sem, ha az életminőség javí- ban élő emberek iránt, éppen azért, hogy teljesen élhessék azt, képességeiket az egész közösség szolgálatára tásának lehetősége az embert az élet urának tünteti fel. fordítva. Az idősek gondozása, főleg, amikor nehéz idő(2004 nagyböjtjére) Az idei évben így hangzik nagyböjti üzenetem témája: szakokon mennek át, szívügye kell, hogy legyen a hívek„Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fo- nek, főleg a nyugati társadalomban, ahol ez a probléma gad be” (Mt 18,5). Ez a mottó alkalmat kínál arra, hogy még inkább jelen van. (…) Mária vezessen minket a nagyböjti zarándoklásunk átgondoljuk a gyermekek helyzetét, akiket Jézus ma is magához hív, és akiket példaképként állít azok elé, akik során, irányítson minden hívőt, különös módon is idős tanítványai akarnak lenni. Jézus szavai sürgetnek min- testvéreinket, hogy egyre mélyebben megismerjék a ket, hogy megvizsgáljuk, hogyan bánunk a gyermekekkel meghalt és feltámadt Krisztust, aki emberi létünk legcsaládjainkban, társadalmunkban és az egyházban. Ők végső értelme. Mária, isteni Fiának hűséges szolgálója, egyúttal arra is ösztönöznek minket, hogy újra felfedez- Szent Annával és Szent Joachimmal együtt járjon közben zük az egyszerűséget és a bizalmat, amelyet a hívőknek értünk „most és halálunk óráján”. Áldásomat adom mindnyájatokra! gyakorolniuk kell Isten Fiának követésében, aki osztozott (A magyar szöveg eredete: http://uj.katolikus.hu) a kicsinyek és a szegények sorsában. Erre vonatkozóan mondta Assisi Szent Klára Jézusról: „Aki a jászolban feküdt, szegényen élt a földön és a kereszten is ruhátlan ma„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is radt” (Testament, Ferences források Nr. 2841.) tegyétek velük.” Jézus szerette a gyermekeket, és előnyben részesítetMt (7:12) te őket „egyszerűségük és életörömük, természetessé-
1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
A feltámadás tanúi
Húsvét ünnepe a feltámadás és az örök élet hírnöke. Húsvét feleletet ad az élet legnagyobb problémáira: Miért élünk? Hová és merre is tartunk? Van-e a síron túl élet és viszontláthatom-e egykor szeretteimet? Ezek a kérdések sohasem fognak lekerülni a napirendről. Még az Isten ellen lázadó Nietzsche sem tud szabadulni az örök élet gondolatától. Ezt írja: „Minden vágyunk örök életet akar, mély, nagyon mély örök életre vágyik!” A mi örök életbe vetett hitünk alapja Jézus feltámadása! Ő maga a síron túli örök élet záloga, biztosítéka! Sokan voltak és vannak ma is, akik kétségbe vonják Krisztus feltámadását, és meggyőző bizonyítékot követelnek arról, hogy valóban megtörtént. Érdemes ennek kapcsán végiggondolni a halálát követő történéseket. A feltámadás legfontosabb tanúi az apostolok voltak. Mi teszi őket szavahihetővé számunkra? Vajon nem csak fájdalmukban képzelték azt, hogy Jézus visszatért közéjük? Nem csak megtört szívük láttatta
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, irgalma örökkévaló”
(Zsolt 118, 1) A keresztény, amikor Jézus feltámadásáról emlékezik, akkor ebbe a maga feltámadását is belefoglalja. A legcsodálatosabb ünnep ez, mert nyugalmat ad a jövőnk felől. A Megváltó feltámadása biztosít minket arról, hogy az Atya szeret minket. A mi hitünk alapja a feltámadás, mert ha nem így lenne, akkor Szent Pál jogosan mondja: „Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek.” (1 Kor 15, 17) Isten hatalmassága és emberszeretete mutatkozott meg egyszerre. Isten maga a jóság, ezért képes volt azt is eltűrni, hogy az emberek halálra ítéljék, és megöljék. Jézus valóságosan meghalt. Azok az eretnekségek, amelyek Krisztust csak képzelt embernek hitték, önmaguknak mondanak ellent, hiszen Istenben nem lehet ellentmondás. A feltámadás híre a kezdetekben félelmet és rémületet váltott ki. Az asszonyok és az apostolok ijedségükben nem is emlékeztek arra, amit Jézus halála előtt mondott. Lassan ocsúdtak fel abból a kábulatból, amelyet a keresztre feszítés okozott. Gondoljunk csak bele, Jézus Isten fiának mondja magát, ami már magában az ember gondolkodása szerint kizárja azt, hogy ember ítélkezzen felette és megölje. Isten mégsem az emberi logikára hagyatkozik, hanem teszi azt, ami gyermekeinek az üdvös-
7
velük Jézus alakját? Nem, semmi esetre sem képzelődtek! Sőt, inkább azt lehet mondani, hogy nagyon is kételkedtek! Jézus halálát követően mély csüggedés vett rajtuk erőt, és csalódott lélekkel zárkóztak be szobájukba. Nem hittek az örömhírt hozó asszonyoknak sem, kik elmesélték, hogy Jézus teste eltűnt a sírból. Nem voltak naiv, hiszékeny emberek. Péter és János személyesen mentek el meggyőződni az üres sírról, ám még ekkor sem akarták hinni, amit látnak. Kételkedtek az utolsó pillanatig. Kételkedtek még akkor is, amikor húsvét vasárnapján Jézus a zárt ajtók mögött jelent meg nekik. Csak amikor megérinthették és megsimogathatták a testét, akkor hitték el, hogy valóban Ő az. Tamás még saját társai elbeszélésének sem hitt. Személyesen kellett Jézus sebhelyét érintenie, hogy meggyőződjön róla, Jézus áll vele szemben. Ebben a pillanatban azonban minden gyökeresen megváltozott. Innentől kezdve a tanítványok feltámadtak a kétségbeesésből és minden kétséget kizáróan hitték és hirdették Uruk feltámadását. Így támadjunk fel mi is, és erősödjünk meg hitünkben! Támadjunk fel a közömbösségből, a félelemből és a bűnből! Támadjunk fel a krisztusi szeretet boldogító életére, hogy az örök életbe vetett hit mindnyájunk életét megszépíthesse és húsvétkor igazi örömünk lehessen!
Főtisztelendő vitéz Nagyidai Zsolt káplán atya ségére válik. A feltámadás tényéből értelmezhető Jézus szoterológiai, megváltói működése. Nemrégiben egy rövidke filmet láttam, melyben Istent a vádlottak padjára ültették, és különböző személyek tanúskodhattak ellene. A szélsőségesen elutasítók értelmetlennek tartották a tárgyalást, hiszen az ellen lehetetlen tanúskodni, aki nem is létezik, vagy legalábbis semmi köze világunkhoz. A mellette szólók tanúságtétele azonban olyan élethű és megrendítő volt, hogy a teremben néhány ember kivételével mindenki letérdelt és imádkozott. A film aránylag jól ábrázolja mai társadalmunkat: mindig akadnak olyanok, akik nem tudják, vagy nem akarják elfogadni Istent, még akkor sem ha Ő nyújtja segítségét. Az emberi konokság, dölyfösség, önteltség magába zár és áthatolhatatlan sáncot képez. Teremtmények és megváltottak vagyunk ezért, ha látjuk a mindennapi szenvedést, nem Istent kell okolni legelőször. Az a hit, amellyel az őskeresztények vallották magukat krisztusinak, olyan hiteles volt, hogy lassan ugyan, de változást hozott a Római Birodalomban. Az ő példájukból mi is tanulhatunk, és hitelesen tudunk tanúskodni a feltámadt Krisztus mellett. Változást hoz életünkben és környezetünkben, ha nem állunk le alkudozni az Úrral, mert nem vagyunk egyenlő felek, hanem elfogadjuk a megváltás kegyelmét. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden olvasónak Istentől áldott húsvéti ünnepet!
ZSÚNYI Tibor másodéves teológus
8
TEMERINI HARANGSZÓ
Huzsvár püspök emlékei Szirmai Károlyról (Egy hangfelvétel írásos, szerkesztett változata)
Msgr. Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki püspök fiatal plébánosként 1961 és 1970 között Verbászon teljesített szolgálatot. Az ott eltöltött kilenc évben visszatérő vendég volt nála az ott élő, temerini születésű író, az akkor már érett éveiben lévő Szirmai Károly (1880–1972). Huzsvár püspök úr az Újvidéki Rádió Katolikus vallási műsorában korabeli emlékeit felidézve beszélt kettejük közeli kapcsolatáról. Ez a vallomás közelebb hoz bennünket a nagy író megismeréséhez. Károly bácsi – így hívtam én őt, mert ő hatalmazott fel rá, sőt kérte, hogy ne mondjam azt: „Szirmai úr”, és ezáltal közvetlenebbé vált a kapcsolatunk – igen gyakran fölkeresett. Megdöbbentett lelki gazdagsága, ami írói tevékenységén át közeledett hozzám. Érdekelte az a rendkívüli, amit minden ember hordoz magában, a misztikára való hajlam. Ez azt jelenti, mindenkinek van egy belső indíttatása, hogy találkozzon azzal, akit keres, de aki kívül van ezen a közönséges emberi kapcsolaton, egy olyan rendkívüli lény, akiről mi, vallásos emberek természetesen úgy beszélünk: Isten. – A vallási síkunktól függ, hogy mennyei atyáról beszélünk-e, vagy csak Istent mondunk, hogy beszélünk-e Jézusról, a jó barátunkról, vagy csak Jézusról a názáretiről, aki értünk meghalt. Ezek a témakörök állandóan szerepeltek közöttünk. De soha nem így indult a beszélgetés. A beszélgetésnek a beindítója mindig az a novella vagy elbeszélés volt, amit előző vasárnap megjelentetett a Magyar Szóban. Ez azonban a Magyar Szó olvasóinak körében bizonyára csak egy meghatározott réteget tudott megmozgatni, mert az általa fejtegetett gondolatcsokorban állandóan visszatérő elem volt a világosság és a sötétség, a fény és a borzasztó űrben elveszett ember, aki nem lát, talán azért, mert nincs látóképessége, vagy azért, mert ott, ahol van, nem lehet látni azt, amit
kellene látni. Érdekes témák voltak ezek, és ő ezt feldolgozta hétről hétre.
Látni akarta a fényt, a lángot – Aztán amikor eltelt egy bizonyos idő, akkor ezzel az újsággal a hóna alatt bejött hozzám. Szépen köszönt,
Msgr. Huzsvár László hogy „Dicsértessék a Jézus Krisztus”. Én mindig felálltam, elé mentem, kezet fogtunk, „Isten hozta”, majd elhúzódtunk az iroda mögött levő szobámba és leültünk. Elsőnek persze meg kellett hallgatnom az éppen nyomásban megjelent novelláját. Miközben olvasta, átéléssel beszélt róla, hogy milyen rendkívüli, szóval ki sem fejezhető élmény az, amikor egy hosszan tartó sötétség után valahol az űrben egy fény felvillan, és az a valaki, aki eddig borzadt a sötétségtől, most azt a fényt látja és kommunikálni szeretne vele, valamilyen kapcsolatot teremteni. És ahogy így olvasta
1/2009 a novelláját, bővítgette meglátásaival, újra és újra átélte, mert ez tulajdonképpen belső lelki világának volt a tükre. Ő volt az, aki irtózott a sötétségtől, aki vágyódott a fény után, és ebben volt vallási életének rejtett misztériuma vagy misztikája. Kereste azt, aki az én számomra is állandóan keresett lény. Mert lehet valaki pap vagy püspök, nem csak hívő ember, Istent állandóan keressük, és nyugtalanít bennünket, ha elmúlik egy nap és nem éltük át az Isten-keresés élményét. – Egyszer megkérdeztem tőle: minden vasárnap látom, hogy eljön a templomba, de soha nem a szentmisére. – Mise előtt, az első harangszókor Károly bácsi rendszerint már belépett a fő ajtón a templomba, amikor még nem volt senki. Ha én mentem ki előbb, beültem a gyóntatószékbe és bekapcsoltam a világítást, hogy tudják, ott vagyok, akkor láttam őt. De soha nem mentem ki onnét, mert tudtam azt, hogy zavartam volna a megéléseit. Amikor bejött a templomba, mindig jobb oldalt, hátul állt meg. A kalapját letette a támla nélküli padra, maga mellé. A kezét mindig maga elé lebocsátva keresztbe tette, egyik kezével a másikat szorongatta. A szorongatásából lehetett látni, hogy megél valamit, és hogy amit megél, az talán harc is benne, vagy talán a tanácstalanságból akar kimenekülni, és egyik kezével a másikba kapaszkodik. Érdekes volt őt látni. Csak nézett az oltár felé, de nem kutatta a templom belsejében található tárgyakat, amelyek netán azért vannak ott, hogy kiváltsák bennünk, hívőkben, a vallási érzületet, gondoljunk csak a falon lévő, keresztutat ábrázoló 14 képre. Ő nem szemlélődött. Karcsi bácsi lehajtott fejjel a maga bensőjébe akart belátni, önmaga szíve-lelke mélyére akart látni. Látni akarta a fényt, a lángot, a tüzet, ami a novelláiból állandóan visszaköszönt. Írásaiban állandóan arról volt szó, hogy ki lesz a győztes:
1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
a láng, a tűz, a fény, vagy a korom- madikként abban a szobában, ahosötét éjszaka, az űrben a teljes látás- gyan beszélgetnek, de annak ellenénélküliség. Ezt a két végletet ő magá- re mosolyogva ment és mondta, hogy ban, drámaian igyekezett feldolgozni. „átadom az üdvözletet”. Ez így ment hosszú időn át. „Nehezek” voltak a novellái. – Én rendre megvásároltam a vaTávozóban sárnapi Magyar Szót és elolvastam az Verbászról... írásait, még mielőtt jött volna. De beAmikor el kellett Verbászt hagyvallom, hogy igen sokszor tanácstalan voltam, amikor elolvastam azt a nom, mert kezemben volt már az áthelyezési irat a püsbőbeszédű, sok monpököm aláírásával, datból és mondanielgondolkodtam rajvalóból álló közlést, ta, hogy mi minden amit ő oly sikerrel köt engem ehhez a papírra vetett. Küszvároshoz. Bevallom, ködtem azzal, ahogy hogy Verbászhoz nabekezdésről bekezgyon sok minden ködésre olvastam az tött és nagyon erős írásait, hogy vajon akarat kellett hozzá, megértem-e azt, amit hogy igent mondjak mondani akar, és egy másik öreg baráamit mond, azt miért tomnak, Csipak Femondja, és ha eljön renc apostoli protohozzám még aznap notáriusnak, aki azt vagy másnap délután megelőzően, hogy én látogatóba, akkor meg a kinevezési papirost tudom-e majd érintemegkaptam, eljött ni élő szóban azt a teSzirmai Károly hozzám és megkérmatikát, amit ő papírdezte, „ugye elkérhetlek a püspöktől, ra vetett. – Megtörtént, hogy amikor eljött hogy Verbászról gyere át hozzám Újés beszélgettünk, egész idő alatt ő vidékre”. Egyből azt mondtam neki, monologizált. Mondta és mondta an- hogy igen, mert hozzá is nagyon jó nak az írásnak a gondolatkörét, amely baráti kapcsolat fűzött, akárcsak akkor aktuális volt, állandóan újra és Karcsi bácsihoz. Benne volt abban a újra felkavarva, belenyúlva a sötétség sok szépben, amit Verbászon kilenc mélyébe, vagy kapaszkodva a lángba, év alatt megéltem Karcsi bácsinak a fény után. Ő valamiképpen megma- a belső lelki világa is, és boldog vagyarázta nekem azt, hogy miért nem gyok, hogy egy kicsikét megérthetadott nekem választ arra a kérdésre, tem őt az ő lelki világának a sodrámiért jön egy órával mise előtt a temp- sában. Mert ezt az embert hajszolta lomba. Mert amint a második harang- állandó Istent kereső tematikája és szó megszólalt és kezdtek a hívek amikor engem felkeresett, tulajdonjönni, Karcsi bácsi vette a kalapját, képpen kutatta nálam, hogy vajon mélyen meghajolt, és ment. És soha bennem látja-e azt, ami kínozza őt. egyetlenegyszer sem volt a szentmi- Vajon én is kínlódok-e, mert Istent sén. A kedves felesége, aki nehezen kereső kínlódás létezik, és ez az Isjárt már akkor, nyári, tavaszi, őszi jó tent kereső kínlódás amilyen fáraszidőben el-eljött a templomba. Ő sem tó, olyan boldogító is. – Én a magam módján igyekezvolt rendszeres templombajáró, de eljött, és ha találkoztam vele a szent- tem vele elbeszélgetni arról, hogy mi mise után, egy-két szót váltottunk. az, ami nyomaszt, mi az, ami engem Ilyenkor mindig üzentem, hogy vá- is fölemel. De nem engedett sokat berom Karcsi bácsit. Ő csak olyan as�- szélni. Általában, amikor eljutottam szonyosan csapott a kezével, ami azt addig, hogy kimondjam azt a vallájelentette, hogy tudok mindent, és én si kifejezést, hogy „kegyelem”– amit ott nem bírnám ki maguk mellett har- próbáltam úgy elmondani Karcsi bá-
9 csinak, hogy ez egy lángnyelv, amit Isten a maga jóságában felénk dob, hogy ezáltal beleöleljen abba a fénybe, amiben Ő van jelen – ilyenkor azonban, amint Karcsi bácsi érezte, hogy átsiklottam dogmatikai térre, tehát az egyház hivatalos kegyelemtanát próbálom előtte fejtegetni, vagy próbálom őt abba belecsalni, nem volt hajlandó velem járni. Ilyenkor lebocsátotta a két kezét a térdére, ahogy ült velem szemben. Rám nézett, lehajtotta a fejét, újra rám nézett, és gyakran megtörtént, hogy hirtelen felállt, vette a kalapját és azt mondta, no, legközelebb majd folytatjuk. Kezet nyújtott és hajlott kora ellenére nagy léptekkel elindult. Mindig kikísértem őt az utcai ajtóig, és ha utolértem, akkor fiatalemberként előzékenyen még az ajtót is igyekeztem neki kinyitni. Ő ezt mindig megköszönte. Ahogy kilépett, elképesztő nagy léptekkel ment hazafelé, és úgy eltűnt, mintha soha ott se lett volna. Ez valószínűleg belső pszichikai helyzetét fejezte ki. Én ott álltam a kiskapuban és néztem utána. Nyáron lóbázta a kalapját, mert meleg volt, ősszel és télen a fejébe csapta és olyan igazi Szirmai Károlyos mozdulattal elment. Ezt az embert sajnáltam én Verbászon otthagyni. Utána egyszer voltam náluk látogatóban, de ez a látogatás – bár kedves volt, beszélgettünk, ott volt a kedves neje is – már nem tudta kiváltani se bennem, se benne azt, amit korábban éreztünk. Lehet, hogy zavarta felesége jelenléte, aki az ő állandó tépelődését valószínűleg gyakran kézlegyintéssel intézte el. Nem tudom. Elbeszélgettünk, elég röviden, aztán elköszöntem. Úgy éreztem, hogy nem sikerült azoknak a régi találkozásoknak a szépségét újra odavarázsolni magunk köré... Aztán egyszer jött a halálhír. Természetesen ott voltam a temetésén és elgondolkodtam azon, hogy vajon Karcsi bácsi abba a fénybe már beleöltözött-e, amiről olyan sokat küszködve beszélt nekem. És vajon abból a fényből akar-e nekem is juttatni, legalább szikrányit, vagy ha lehet, akkor sokkal többet.
Lejegyezte: TERNOVÁCZ István
10
TEMERINI HARANGSZÓ
Illés Sándor köszöntése
A temeriniek nagy szeretettel és féltő gonddal köszöntötték Sándor bácsinkat 95. születése napján, és ha fizikailag nem is lehettünk együtt, de gondolatban hálatelt szívvel, mint ahogyan mi vele, ő is velünk volt. Végigjárta a mamával a Gyepsort, a szlatyinai tanyákat, elbeszélgetett az utcabeli játszótársakkal, a temerini ismerősökkel, élőkkel és holtakkal, a temerini harangok, a hajnali madárfütty felemelő kíséretében. Köszönjük, Sándor bácsi, amit értünk tett, köszönjük, hogy hírünket szerte vitte a hazában és a nagyvilágban, ahol temeriniek és magyarok élnek. Így tudták meg rólunk, hogy ebben az istenáldotta, véráztatta, talán azért is oly gazdagon termő Bácskaságban, itt a déli vártán gyökeret eresztett és él egy kis közösség, amely évszázadok viharán át megőrizte ősei nyelvét, kultúráját, amiben Sándor bácsinak nem kis szerepe volt. Hisszük, tudjuk, hogy Sándor bácsink, mint életének sokszor oly nehéz pillanataiban, most is, betegágyán aggódva gondol ránk, és biztató üzenetet küld hozzánk: tartsatok ki őseink földjén, és ha el is kényszerültök hagyni az ősi rögöt, sohase felejtsétek, honnan jöttetek, kik vagytok. Már csak az a tudat, hogy most is velünk, köztünk van, erőt ad mindannyiunknak, hogy bízzunk a jövőnkben. Köszönjük a Mindenhatónak, hogy Illés Sándorral egy korban élhettünk.
Ö. K.
Együtt az Úrban A farsangi időszak alkalmasnak bizonyul, hogy imával és örvendező vidámsággal, gitár kísérte dalokkal dicsérjük az Urat. Előbbi tapasztalatok alapján sokan örömmel vettek részt a találkozón. A Dávid Csillagai zenekar lelkes kíséretében szállt az ének az Úr felé. Külön dicséretet érdemelnek a bérmálásra készülő nyolcadikosok, akikkel kellemes estet töltöttünk el. Szent Pál megtérésének, és egyházmegyénk fő védőszentjének ünnepére a püspök atya meghívására Temerinből is zarándoklatot szerveztük Szabadkára. Kihasználtuk az alkalmat és útközben meglátogattuk a szép csantavéri templomot, ahol plébánosként a temerini Utcai Róbert szolgálja az Urat. A csantavériek megmutatták vendégszeretetüket, kaláccsal és üdítővel kínálták meg a zarándokokat.
VMG
1/2009
Illés Sándor
Ünnep előtt
Nálunk már a nagycsütörtök meghozta a várvavárt ünnepi áhítatot. Én ebéd után siettem kipernyézni az üst alatti kotlát, mert nagypénteken már nem volt illendő komolyabb munkát végezni. Ezért a mama a kis virágoskertjét is megrendezgette csütörtökön, az ünnepi vázába is vágott fürtös jácintot. A pernyézés a nagypénteki kukoricapattogatás előkészítése volt. A kotlában gyújtunk tüzet, s a rostában pattogatjuk a kukoricát. A rostát a villa nyelére erősítjük, lefedjük egy köténnyel, hogy a szemek ki ne ugráljanak. Nagypénteken csak pattogatott kukorica volt a család eledele. A szüle előkereste a nagy lavórt, amit csak nagyobb ünnepeken használt a család. Megtörölgette a kötényében, majd kikészítette a gang lépcsőjére, a garádics elé. Oda ül majd estefelé a nagyapa, a szüle meg elé kuporodik, és megmossa a lábát. Ősi szokás, el nem maradhatott volna a nagycsütörtöki lábmosás, hozzátartozott az ünnephez. Délután újra begyújtották a konyhai sparheltet, hogy melegedjen egy kicsit a lábvíz. A nagyapa ujját bele-bele dugva ellenőrizte, majd nekikészülődött: leült a lépcső legalsó fokára. A cipője zsinórját is a nagymama fűzte ki, aztán lehúzta a gyapjúharisnyáját, majd szertartásosan feltűrte a nadrágja szárát. Én az egyik gangoszlop mögé kuporodva figyeltem a lábmosást. A nagyapa néha felmordult: „Ne olyan erősen, mama! Tudod jól, hogy fáj a lábujjam!” A szüle ilyenkor visszafeleselt, mert sose engedte magát legyőzni, mindig az övé volt az utolsó szó. „Ugyan mán, vénember! Huszár korodban ugye nem fájt?!” – pirongatta meg. Én olyankor behunytam a szemem, és láttam nagyapát, amint kivont karddal nyargal lobogó sörényű lován. De láttam mást is este, lámpagyújtás után, amikor a kerek falióra ingája alatt ülve felolvastam nagyapának a Bibliából. A szüle szent éneket dúdolt, a nagyapa összekulcsolta a kezét, s akkor, mintha az egész ház népe ott lett volna a bibliai menetben: jöttek a szomszédok, ismerősök, rokonok is mögöttem. Jeruzsálembe vonultunk. Láttam a barkákkal integető sokaságot, s azt a mosolygó embert is, aki fehér köntösben ült a szamárcsikón. És a menet legvégén sírva botorkált a látását vis�szanyert Bartimeus, Timeus fia, a koldus. Azt énekelte, amit a nagymama: Hozsánna!
1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
11
Feltámadási
menet
„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket.” (Mt. 11. 28-30.)
Az idén is bekapcsolódunk az évente a Kárpát-medencei magyarság területén végighaladó feltámadási menetbe, mely a Balaton-parti Zamárdiból indul húsvétkor és vidékünket is bekapcsolva, a pünkösdi búcsúra Csíksomlyóra érkezik, ahol találkozik a felvidéki ággal és közösségünk kifejezőjeként egy csokorba fonódik. A feltámadási jelvényhez mi is egy szalagot fűzünk. A menet hozzánk Topolyáról érkezik április 30-án szombaton, jó idő esetén ünnepélyes műsorral fogadjuk a kálvárián. Másnap megadott időben a bánáti hívekhez visszük a feltámadási jelvényt. A kezdeményezés Zamárdiból ered, és azért jött létre, hogy az emberek részvétele, támogatása által hirdesse az elfásult vagy csalódott honfitársaknak a Feltámadott Krisztussal való szövetségét, s a nemzeti újjászületés tiszta vágyát. A kezdeményezés 2005 óta eddig minden évben megvalósult, s bizonyára nem tévedünk, ha ebben égi segítséget látunk. A kb. 3000 kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tart, a Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden Kárpát-medencei utódállamon. Ezt a távolságot a résztvevő közösségek körülbelül 30-40 kilométeres szakaszokat vállalva, stafétaszerűen adják össze. Az útvonal eszmeileg egy szívet rajzol a Kárpát-medencébe. A feltámadási menet egyik ága Zamárdiból délnyugati irányba indul el, majd Baranyán s a Vajdaságon át visszakanyarodik Szeged felé, a Maros völgyében lép be Erdélybe, és halad Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé halad, és Sopronnál keletre fordulva Felvidéket, Észak-Magyarországot, Kárpátalját köti össze Erdéllyel és Csíksomlyóval. A feltámadási menet jelvénye – egy Árpád-kori motívumú szárnyas kereszt – fából van kifaragva és eredetében rejlik keresztény/keresztyén egységünk eszméje. A jelvényre a résztvevő közösségek, stációtelepülések egy szalagot köthetnek fel, a kísérő zarándokkönyvbe pedig beírhatják a mindnyájunknak szánt üzenetüket és élményeiket. A feltámadási menet útját a http://www.bucsujaras. hu/feltamadasimenet2007.htm és a www.bucsujaras. hu honlapon lehet nyomon követni.
G. B.
A magyarság összetartozását jelképező feltámadási menetet fogadjuk az idén is olyan lelkesen, ahogyan tavaly tettük! Képünkön a menet.
Nyolcszáz éves a ferences rend
Ebben az évben szép jubileumot ünnepelhet mindenki, aki bármilyen formában a ferences közösséghez kötődik, hiszen 800 éve annak, hogy a pápa jóváhagyta a testvérek életszabályzatát, a Regulát. Assisi Szent Ferenc (1181 v. 1182. szeptember 26.–1226. október 3.) a ferences rend megalapítója, Itália, az állatok, a kereskedők és a természeti környezet védőszentje. Egy római zarándoklat után misztikus élménye volt San Damiano templomában, Assisi mellett. A megfeszített Krisztus képmása (címoldali képünk – a szerk. megj.) szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Eladta lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templomnak adományozta. Szakított apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként élt Assisi környékén. 1209. február 24-én a Máté evangéliuma 10:9 hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb a megtérésről prédikált. Hamarosan követői is lettek. Alázatosságból soha nem szenteltette pappá magát és a közösség testvérként élt együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat. 1209-ben III. Ince pápa engedélyével megalapított egy új rendet, melynek célja az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt, tagjai szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatára rendelik. 1223. szeptember 17-én imádkozás közben Ferencen megjelentek a stigmák, ez azonban csak későbbi halála után derült ki. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letették az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét. A jubileumi év gazdag programsorozata alkalmat ad arra is, hogy a ferences lelkiség gazdagságát, az azt kevésbé ismerők számára is megismerjék egyrészt különféle programok, események, másrészt az év során megjelenő kiadványok által.
(Forrás: http://hu.wikipedia.org)
12
TEMERINI HARANGSZÓ
1/2009
A Biblia-év bezárása Keresztút-megáldás
a Telepen
A Lourdes-i Boldogasszony ünnepe, a betegek világnapja előtti vasárnapon Temerinben, a telepi millenniumi emléktemplomban a jótevők adományaként elkészült és felszentelésre került az új keresztút. A hívőközösség áhítatos örömmel fogadta a Jézus szenvedésének tizennégy állomását ábrázoló képeket, melyek az új templomunkban is a hívek buzgóságát szolgálják. A szertartás alatt a A hívőközösség ünnepi szentmisével, a keresztények egységéért végzett imanyolcaddal, és Szent Pál apostol megtérésének ünnepére való előkészülettel lezárta a Biblia évét. László atya meghívta a szentmisére mindazokat, akik családjaikba befogadták, hazavitték a vándorbibliát, de azokat is, akik az év folyamán a Biblia Körre jártak, továbbá minden Biblia-barátot, Biblia-kedvelőt. A szentmisén az esperes atya kihangsúlyozta, hogy a Biblia évében szívünk kitárul Isten Igéjének befogadására. A szentmise után a hittanteremben (képünkön) elbeszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a Szentírás. Voltak, akik számukra sokatmondó jelmondatokat idéztek, mások elmondták, hogy milyen lelki gyümölcsökkel járt a Biblia éve. VMG
Télikápolna-szentelés
Télen templomaink igen hidegek, ezért a telepi új templom egyik szárnyában levő helyiséget téli kápolnának rendeztünk be. Bár vasárnap a hívek nagyobb száma miatt szentmise bemutatása itt nem lehetséges, de kisebb csoportok számára alkalmasnak bizonyult.
László atya felszenteli a telepi templom keresztútját hívek meghatódva énekelték A keresztfához megyek kezdetű éneket. Adja az Úr, hogy a jövőben akik ezen képek segítségével buzgón elmélkednek Urunk szenvedéséről, ájtatosságuk lelkük üdvére szolgáljon. A keresztút megáldásakor Szungyi László esperes atya kihangsúlyozta, hogy ritka eseménynek lehetünk tanúi. A Mindenhatónak mondunk köszönetet, hogy részünk lehetett az új keresztút megáldásában. Hálásan gondoltunk a jótevőkre és mindazokra, akik adományaikkal és munkájukkal áldozatot hoznak templomainkért.
Veréb M. Gizella nővér
Még kapható...
Szentmisén a telepi téli kápolnában Az első szentmisét január első péntekén már ebben a fűtött helyiségben ünnepelhettük. Január 6-ára, vízkereszt ünnepére elkészült a nagyméretű oltárkereszt, melyre corpus is került. Ünnepélyes felszentelése megörvendeztette a jelenlevő híveket. Egy buzgó férfi meg is jegyezte: Elénekelhettük volna az Uram, jó nekünk itt lennünk kezdetű éneket! V. M. Gizella
...Góbor Béla és Ökrész Károly szerzőpár az egykori temerini esperesplébános emlékét felidéző életrajzkötete. A kötet Vondra Gyula életpályája során kifejtett, az egyház és hívei szolgálatában álló munkásságát mutatja be, és közreadja a temerini hívekkel folytatott beszélgetések során elhangzottakat, valamint azon személyek írásait, akik az egyházban, a plébánián kifejtett munkájuk, iskolai tanulmányaik során, vagy más élethelyzetekben közelebbi kapcsolatba kerültek vele. A plébánián még beszerezhető könyv több mint hetven dokumentum értékű fényképet, Vondra atya „tollából” származó iratot és másolatot tartalmaz. A kiadvány kedves húsvéti ajándéknak is alkalmas.
1/2009
TEMERINI HARANGSZÓ
13
Lourdes-i búcsú Előretekintő a Telepen
Immár hagyománynak tekinthető, hogy február 11én, a Lourdes-i Boldogasszonyról elnevezett millenniumi emléktemplom búcsújára egyre több zarándok látogat Temerinbe. Az idén is egész Vajdaságból érkeztek zarándokok. A Duna mente, a Tisza mente, Bánát és Bácska hívei sereglettek össze, hogy a temeriniekkel együtt ünnepeljék meg a Lourdes-i Boldogasszony tiszteletére szentelt templom búcsúját. A papság és a szerzetesek, valamint a hívek megszámlálhatatlan sokasága érkezett autóbuszokkal, kombikkal, személygépkocsikkal. A búcsút ünneplők megérkezéskor a szabadtéri lourdes-i barlang elé vonultak, bánatukat, nehézségeiket a Boldogságos Szűzanya lába elé helyezték, és kérték anyai segítségét az élet terhének viseléséhez. Fél háromkor kezdődött a horvát nyelvű szentmise, melyet ft. Antun Kopilović futaki plébános vezetett. A magyar anyanyelvű hívek is sorra érkeztek. A szentmisére való előkészületként buzgó ima és ének szállt az ég felé. Gyónási alkalom már fél háromtól volt, nagyon sokan járultak a bűnbánat szentségéhez. Öt órakor kezdődött az ünnepi szentmise, melyet a temerini születésű Verebélyi Árpád, Gombos és Doroszló lelkipásztora vezetett, és az ünnepi szónok is ő volt. A tartalmas szentbeszéd nagy lelki élményben részesítette a híveket. A szentmise alatt lehetőség volt a betegek kenetének a felvételére. Meglepően sokan éltek az alkalommal, és részesültek a szentkenet szentségében. A szentmise után megtartottuk a gyertyás körmenetet, majd következett az agapé. A temerini hívek ezúttal is vendégszeretetükről tettek tanúbizonyságot, teával, süteménnyel kínálták a zarándokokat. Mi, akik ott voltunk, az Úr áldásával és nagy lelki élménnyel tértünk haza, azzal az elhatározással, hogy legközelebb újra találkozunk a Szűzanyánál.
Veréb M. Gizella nővér
Április 9., nagycsütörtök, esti szentmise az utolsó vacsora emlékére. Jézus szeretet-parancsát és életpéldáját követve a nagyböjti lemondásainkból természetbeli adományainkat elhozzuk a templomba és felajánláskor a felajánlási mentben az oltárhoz visszük, amit a Caritas aktivistái eljuttatnak a legrászorultabbaknak. Április 9–11., szent három nap. A szertartások minden este 7 órakor kezdődnek. Ezeken a napokon valamennyien buzgón vegyünk részt a szertartásokon. Április 10., nagypéntek, Megváltó Jézusunk halálára emlékezünk. Keresztúti ájtatosság délután 3 órakor a kálvárián. Április 12., HÚSVÉT ünnepe. Április 15-én, 16-án és 17-én közösségünk a bérmálásra háromnapos lelki előkészületet tart este 7 órakor a szentmise keretében. Mindhárom nap szentbeszéd. Első nap a szentmise után próba a bérmálkozókkal, második nap a bérmálkozókkal és a bérmaszülőkkel. Harmadik este a bérmacédulák kiosztása. Április 19-én, húsvét 2. vasárnapja, BÉRMÁLÁS délelőtt 10.30-kor az ünnepi püspöki szentmisén. Április 30-án a feltámadási menet fogadása a kálvárián. Május 17-én reggel 7-kor ELSŐÁLDOZÁS a Telepen. Május 24-én délelőtt 10 órakor ELSŐÁLDOZÁS a Szent Rozália-templomban. Június 7-én reggel 7-kor ELSŐGYÓNÁS a Telepen, 8.30kor a Szent Rozália-templomban. Június 11-én, Úrnapja. A 60 évvel ezelőtti elsőáldozók találkozója a 10 órai nagymisén. Július 19-én, szombat este 7 órakor közös keresztúti ájtatosság a kálvárián. Július 20-án, Szent Illés próféta emléknapja. Temerin katolikus magyar népének fogadalmi ünnepe. A 10 órai nagymisén ünnepi szónok Suhajda Lajos OFM aranymisés lelkipásztor.
F ontos tudnival ó k
A plébánia telefonés faxszáma: 021/844-001 ***
Iroda: Minden munkanap 9.00-12.00 órakor. Hétfő szünnap ***
Miserend és egyházközségi hírek minden csütörtökön a Temerini Újságban ***
A betegek kenetének kiosztása
Magyar Katolikus Rádió, 1341 Khz középhullámon, egész nap
***
Temerini Rádió, 93,5 Mhz, minden szombaton reggel 8.00-8.30 ***
Újvidéki Rádió, 90,5 Mhz, minden második vasárnap reggel 8.05-9.00 ***
Mária Rádió, 92 MHz ***
A plébánia honlapja: http://www.plebania. temerin.info
14
TEMERINI HARANGSZÓ
1/2009
Támogatóink
Ezúton mondunk hálás köszönetet lapunk támogatóinak, akik lehetővé tették a Temerini Harangszó húsvéti számának megjelenését! Agrofarma takarmánykészítő, tul. Hornyik Imre. Tel.: 844-782 Agrotem, tul. Vig Sándor Bambi vegyeskereskedés, tul. Nagyidai Zoltán. Tel.: 842-757 Battyáni András, Temerin Balázs Enterier asztalosüzem, tul. Balázs László, Baranyi K. 15. Bozsó autófuvarozó, tul. Bozsó Zsolt. Computer Enginiering, tul. Bús Attila. Tel.: 842-791 Csévári Róbert, Temerin DELORM Kft., tul. Sétáló Szilveszter. Tel.: 843-960 Elek Ferenc, Tanító u. 26. Elektro Fuszko, tul. Fuszko Károly Elektrolux, tul. Pásztor István. Tel.: 844-206, 063/873-4-806 El-Ka Kft., tul. Kaslik Béla, Rákóczi F. 189. Eureka, tul. Csernyák Krisztián, Október 23. u. 41 Fontana, tul. Pápista József, Proletár u. 22. Gulyáscsárda, tul. Illés László Hephaistos, tul. Zelenka Géza Hofi-cuki, tul. Hoffman Árpád. Tel.: 021/844-669 Hoffmann Szerviz, Hoffman Attila és Ferenc. Tel.: 844-150 TGT, víz- és gázvezetékszerelés, tul. Kálmán Imre. Tel: 841-351
Törvénytár
Az Értéktelenség-törvény lényege: a búzát eldobni, a pelyvát dagasztani. Röviden így fogalmazhatjuk meg: minél távolabb esik valamely tevékenység a tényleges értékteremtéstől, annál jövedelmezőbb. Emberre lefordítva: minél haszontalanabb valaki, gazdaságkorban annál inkább megbecsülik. Mondhatjuk Kontraszelekció-törvénynek is. Ha munkánk művelés, nincs szemét. Ha a kettő
Kabács János, Temerin Koperec Ferenc és családja, Temerin Kókai temetkezési vállalat, tul. Kókai Péter. Tel.: 842-515 Kurcinák Zoltán és családja, Kossuth L. 13. Tel.: 844-115 Memorijal temetkezési vállalat, tul. Nagy Erika Merkur könyvelési iroda, tul. Vegyelek Csaba és Katica. Tel.: 844-263 Nagy–Lackó, temetkezési vállalat. Tel.: 843-079 Németh József és családja, Temerin Papirus kereskedés, tul. Szűcs Béla. Tel.: 842-677 Pápista Sándor és családja, Temerin Pásztor István és családja, Temerin Perfekt könyvelési iroda, tul. Sánta Árpád. Podrum-Pince, tul. Miavecz Róbert RTV szerviz, tul. Miavecz Pál, Újvidéki u. 397. Sogi market, tul. Erdélyi Endre. Tel.: 842-441 Soós József és családja, Temerin Sörös Sándor és családja, Temerin Tiszta gumijavító, tul. Tiszta János és Gábor. Tel.: 840-226 Tóth könyvelési iroda, tul. Tóth Béla. Tel.: 841-251 Varga karosszérialakatos, tul. Varga Sándor, Bem utca Varga József borbély, Népfront u. 6. Vektra fatelep, tul. Bálint Lajos. Tel: 845-800 Vindulo Borászat, tul. Dujmovics László elválik, akkor előbb-utóbb egymással szembefordul: a munka a művelés ellentétévé válik. Hatályba lép a Szemét-törvény. Ha a kultuszt kiszorítják a kultúrából, akkor a kultúrcikkek mind egy szálig giccsé válnak, állapítja meg a Giccs-törvény. Az értéktelenség-törvény leírja, hogy minél haszontalanabb valami, a piac annál inkább tiszteli. S mindez egyesül a Szembefordulás-törvényben, amely leszűri a tapasztalatokat: a szellemi alapjukról leszakadt dolgok szöges ellentétbe kerülnek eredetükkel, és minden módon megsemmisíteni igyekeznek azt.
Czakó Gábor
15
Közösségi élet TEMERINI HARANGSZÓ
1/2009
Megérkezett a betlehemi láng
János-napi borszentelés
Az esperes atya megáldja a cserkészek mandulafáját
A telepi búcsú gyermekszereplői
Akik családjukba fogadták a vándorbibliát
László atya keresztelői emléklapot ad a megkereszteltek szüleinek
Zarándokok a telepi Lourdes-i búcsún
A farsangban imával és örvendező vidámsággal dicsértük az Urat
TEMERINI HARANGSZÓ
1/2009
A Passió előadói
16
