A MAGYARORSZÁGI METODISTA EGYHÁZ PÉCSI GYÜLEKEZETÉNEK HÍRLEVELE
XV. évfolyam 8. szám | 2011. augusztus
Jézus Krisztus mondja: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.” Máté 7:7
Évi Jelige „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” Róma 12,21
Egyházunk Évi Jeligéje: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” Róma 12,12.
Rendszeres programjaink: Kedden 1700 órakor bibliaórát tartunk Hidason Szerdán 1730 órakor házi csoport Kőszegiéknél. Csütörtökön 1700 órakor házi csoport (változó helyszín). Pénteken Bicsérden 18 órakor házi istentisztelet lesz Szombaton ifjúsági óra, konfirmációs oktatás (időpont egyeztetés szerint) Vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet lesz Pécsett, 1500 órakor Hidason. Első vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 18 00 órakor istentiszteletet tartunk Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni.
Augusztusi programjaink: Augusztus 1-7-ig Hitmélyítő tábor lesz Györkönyben Augusztus 10-14-ig Bevetés lesz Hetesen Augusztus 17-21-ig Balaton-NET lesz Balatonszemesen Augusztus 20-án Döbröközön csendesnap lesz Augusztus 24-27-ig Országos Ifjúsági Konferencia Balatonszemesen Augusztus 25-28-ig Országos Roma Csendesnapok lesznek Kürtöspusztán Augusztus 7-én, 14.-én és 28-án (vasárnapokon) helyettesítés lesz. Média
hírek:
Augusztus 5-én Metodista félóra műsor lesz a Kossuth Rádióban 13 óra 30-kor Augusztus 21-én Metodista istentiszteletet közvetít a Kossuth Rádió
|2
Születésnapjukat ebben a hónapban ünneplik: Csonka Máté Kőszegi Dávid Szuhánszki János Gyurkó Józsefné
1-én 11-én 18-án 20-án
Évmilliók teltek el, mielőtt én lettem. Talán évmilliók lesznek utánam is. Valahol középen van néhány nyár, amelyeken napjaim vannak ezen a földön. Köszönöm, Istenem, ezt a kis időt! J. ZINK
Elmúlt hónapban… 2011. június 17-21-ig Pécsett találkozhattunk ismét a Miller házaspárral, Dannel és Marlenevel El Pasoból, akik az elmúlt évben is részt vettek - a többi el pasoi testvérrel együtt - a gyülekezeti termünk, házunk felújításában. Örömmel töltöttük együtt velük ezeket a napokat, találkozhattak ismét a gyülekezettel is, és az elmúlt évben elmaradt látnivalókat Budapesten, Pécsett és környékén megtekinthették. Közös étkezéseinkkor az ismert asztali imát három nyelven volt módunk megtanulni és gyakorolni: Komm Herr Jesus Come Lord Jesus Jöjj Úr Jézus Sei unser Gast Be our guest, Légy vendégünk. Und Segne was Bless this food Áldd meg amit Du uns bescheret hasst Prepared for us. Adtál nékünk Amen Amen Ámen Hazaérkezésük után írt levelükben örömmel és hálával számoltak be a gyülekezettel és a testvérekkel való találkozásról, és az együtt töltött időről.
SCHAUERMANNÉ MÁRTI
3|
Teremtő kezed A csendben, a napsütésben, ahogy a völgyet nézem: a fákat, a kúszó felleget, a lelkemmel szinte látom, ahogy áldón a láthatáron ott nyugszik teremtő kezed. Ámen
HAJDÚ ZOLTÁN Családi tábor Sátoraljaújhelyen 2011. július 5-10-ig új helyszínen, Sátoraljaújhelyen volt a családi tábor. Gyülekezetünkből 20 fő (8 felnőtt, 12 gyermek, fiatal) vett részt rajta. A szombati napra gyülekezetünket kérték szolgálatra, ekkor több bizonyságtétel is elhangzott. Ezekből közlünk:
Bizonyságtétel „Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben …” Zsoltár 8.3/a Egyszer a nagy rohanásban nem imádkoztunk az asztalnál. Egyszerűen nem jutott eszembe. Nyújtom a falatot Borókának, … és akkor látom, hogy a kis fejét lehajtva összekulcsolt kézzel ül. Ezért már érdemes kitartóan imádkozni. *** Minden nehézséggel, rossz hírrel szemben csak a HITből való imádság maradt. És Isten meghallgatta ezeket az imákat. El szoktam gondolkozni azon, hogy hittel kérek valamit Istentől, vagy hitetlenül. Ha nincs hitem, akkor azt is kérem: „Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemen.” Ha hiszem, hogy Ő meg tudja adni, amit kérek, akkor azt is hiszem, hogy
|4
nekem jót akar, így Rábízom, hogy megadja-e, vagy sem. Második gyermekünk, Jánoska betöltötte a 3 évet, így visszamentem a korábbi munkahelyemre. Végzettségem, a korábbi munkámmal való megelégedés, és egy vezető kollégám közelgő szülése miatt vezető beosztást ajánlottak. Nem akartam elfogadni, hiszen nagyon kevés tapasztalatom volt, és nem is tartottam magam alkalmasnak vezetőnek, de végül bele egyeztem. 5 év anyaság után, 3 nap betanítással vezető beosztásba kerültem. Minden erőmet összeszedve próbáltam a rám bízott feladattal megbirkózni, de kudarcok sorozata lett belőle. Rövid idő alatt, a hihetetlen stressz, óriási felelősség, túlórák miatt szellemi és fizikai teljesítőképességem határához értem. Lefogytam 49 kgra, fájt a gyomrom, a szívem. Hibáim súlya óriási teherként nehezedett rám, nem tudtam feldolgozni. Szoros kapcsolatban voltam Istennel, de Ő megengedte, hogy ez történjen. Ez által formált engem, mint ahogy a sártól körülvett aranyrögöt a műves a tűzben. Sok mindent átgondoltam. Kerestem új állást, de ott is csak vezető beosztást ajánlottak. Jánossal átbeszéltük helyzetünket, és elhatároztuk, hogy vállalunk még egy gyermeket. Így az anyaságot választottam hivatásomnak. Leborultam Isten elé, zokogva kiáltottam hozzá. Kértem, áldjon meg minket egy gyermekkel. Kollégáim előtt sem volt titok, hogy gyermeket szeretnénk. Egyikük kiszámolta egy tanulmány alapján, hogy ilyen testsúllyal nem eshetek teherbe. Másfél hónap múlva megfogant Boróka. Néhány hét múlva kaptam egy Genetikai behívót, mert rossz volt a véreredmény. Ezt széttéptem, és kidobtam a kukába. Aztán 7 hónapos terhes voltam, amikor az autó megcsúszott egy jégtáblán és a szalagkorlátnak ütköztünk. Kiszálltam az autóból és megnéztem, mi van a korlát mögött. 8-10 m-es szakadék volt. Senkinek semmi baja nem esett. Visszaültem az autóba, és hálát adtam Istennek, hogy megőrzött minket. A terhesség vége felé sokat görcsöltem, ezért kértem a gyülekezetben a testvéreket, hogy imádkozzanak értem. Nagyon jó volt tapasztalni, átélni, hogy van egy imaháttér mögöttünk! Időre született Boróka. Minden nehézséggel, rossz hírrel szemben csak a HITből való imádság maradt. És Isten Pünkösdhétfőn, a gyülekezet hidasi kirándulásán meghallgatta ezeket az imákat.
5|
Felolvasnék Szikszai György: „Keresztyéni tanítások és imádságok” című könyvéből részleteket: „Megnyitom számat a te dicséretedre, mert nagy irgalmasságot cselekedtél velem és megmutattad nekem szabadításodat. Áldott legyen nagy hatalmad, jóságod és irgalmad, amely engem szorongattatásaim és fájdalmaim között erősített, megtartott és a szülés keservein nagy kegyelmesen átvitt. Magam is megtapasztaltam, hogy nem hagyja el az Úr azokat, akik Őt segítségül hívják. Szeretem azért és áldom az Úristent, mert meghallgatta az én beszédemet. Én az Úr nevét segítségül hívtam. És íme megsegített. Mivel fizessek az Úrnak jótéteiért? A szabadulásért való hálaadás poharát felveszem, áldozom neki hálaadással és az ő nevét hívom ezután is segítségül. Ne engedd soha elfelejtenem velem közölt jó voltodat és szabadításodat. Adj nekem kegyelmet, hogy háládatos voltomat azzal mutathassam meg, hogy a te akaratod szerint a te dicsőségedre élhessek Jézus Krisztus által. Óh Isten, aki azt ígérted, hogy Istenünk leszel nekünk és maradékainknak, az én kisdedemet, akit hatalmas karoddal kihoztál méhemből, a te irgalmasságodba ajánlom és atyai kegyelmes kezedre bízom. Miután nagy hatalmadat, bölcsességedet és jóságodat az ő formálásában és világra hozásában megmutattad, legyen nyilvánvaló benne könyörületességed gazdagsága is. Mert ő bűnben fogantatott, és én bűnben melengettem méhemben, mosd meg azért őt nagy könyörületességedből Jézus Krisztus vérével. Ha az szent akaratod, hogy felnövekedjék és emberkorra jusson, a te félelmedben és a te dicsőségedre neveld őt. Ha él, néked éljen, ha meghal tenéked haljon meg és választottaidnak és mennyei országod lakosainak száma teljesedjék általa, nagy könyörületességedből Jézus Krisztusért. Ámen.”
KOZMÁNÉ JUHÁSZ LEA Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.
Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel.
És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.
ADY ENDRE
|6
Amit Isten rám bízott… A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartóak, az imádságban állhatatosak! Róma 12,12 Egyik nap ültem az internet előtt, és véletlenül - persze most már tudom, hogy nem véletlen volt - felmentem egy oldalra aminek a neve: „Szívesség közösség”. Ezen az oldalon felajánlani és kérni lehet dolgokat teljesen ingyen. Én arra gondoltam, hogy sok embernek szüksége lehet arra, ha imádkozik valaki értük, és akkor felajánlottam, hogy én szívesen imádkozom bárkiért. Másnap géphez ültem és megnéztem, hogy jött-e egyáltalán imakérés. Egy kettőre számítottam, de meglepődtem, mert ennél jóval több jött. Elgondolkoztam mire is vállalkoztam? Hogyan és mikor fogok tudni imádkozni ennyi emberért? Aztán egyik nap kiültem a kertbe és nézegettem egy fát, ami tele volt rügyekkel. Az jutott eszembe hogy ez a fa télen, csupaszon állt. De amikor elérkezett a tavasz, a meleg napsütés, akkor elkezdett rügyezni. És arra gondoltam, hogy ha valaki elkezd Isten útján járni, ugyanígy elkezd kivirulni a lelke. De ezzel még nincs vége, hiszen ez a fa tele lesz virágokkal, ezután gyümölcsöt hoz. Eszembe jutott ez a csomó ember, akik kérik, hogy imádkozzam értük, de többségük nem hisz Istenben, és magam előtt láttam őket, mint olyan fákat, akik elkezdenek kiszáradni. Ekkor úgy éreztem, hogy Isten azt mondja, tegyek valamit ezekért az emberekért. Imádkozz értük! Megértettem, hogy az imádság által nagyon sokat segíthetek, ha kitartó vagyok! És most azt érzem, hogy Isten micsoda fegyvert adott a kezembe, és végig itt volt előttem és ezt így használhatom. Tudom, hogy mekkora ereje van az imádságnak, és jó érzés hogy nem csak a családomért, barátaimért, ismerőseimért imádkozhatom, hanem más bajban lévő emberekért is. Hálás vagyok, hogy Isten erre felnyitotta a szemem, és erre használ fel engem
KŐSZEGINÉ ANDREA Imádkozzatok és buzgón kérjetek! Bűnös voltunkért Uram ó ne vess meg!
Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk! Hallgass meg, Fiad nevében, ha kérünk!
VIKTOR JÁNOS
7|
Miért nem ezzel kezdték? A három misszionárius-jelölt nagy izgalommal készült az eszkimók közé. Elvégezvén a missziói iskolát, a vezetőség hármukat választotta ki arra, hogy úttörő munkára egy eszkimó törzs közé menjenek. Mindhármak kitűnően végezték tanulmányaikat, hívő lelkű misszionáriusnak ígérkeztek, csak még tapasztalatuk nem volt a missziói munkában. Az eszkimók elég szívesen fogadták a misszionáriusokat. Várakozó álláspontra helyezkedtek velük szemben, vajon mit fognak művelni? Előttük már jártak ott misszionáriusok – más felekezetű keresztyének voltak, - de ők semmit sem tudtak elérni közöttük. Külső szertartásokra akarták megtanítani az eszkimókat, amit azok nem nagy lelkesedéssel fogadtak. Szertartásaik nekik is voltak, azokat legalább megértették. A mi misszionáriusaink egészen másképp kezdték. Egyikük, aki ismerte az evangéliumok eredeti nyelvét, és valamennyire az eszkimó nyelvet is, hozzálátott, hogy mielőbb megtanuljon tökéletesen eszkimóul, és lefordítsa nyelvükre az evangéliumot. Addig is igyekeztek az eszkimók bizalmába férkőzni. A fordítás munkája lassan haladt. Mikor egy-egy fejezettel elkészült, felolvasta a bennszülötteknek és magyarázta Jézus életét és tanításait. A hegyi beszédtől több hatást várt, mint ami bekövetkezett. Az eszkimók nagyon egykedvűen hallgatták a világy legnagyszerűbb erkölcsi tanítását. Furcsa dolgokat beszélt a misszionárius. Ne hazudjatok – intette őket. Nem értették. Az eszkimók nem tudták mi a hazugság. Talán az egyetlen nép a világon, akik meg tudtak lenni hazugság nélkül. Azt már megértették, hogy „add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket”, csak miért tanítja a misszionárius, hogy kenyeret, ezt a furcsa és ismeretlen ételt kérjék, mikor a legfontosabb eledel a fóka? Hamarosan átfordították az imádságot: „add meg nekünk a mi mindennapi fókánkat”. Az eszkimók a tanítások nyomán megtanulták Jézust tisztelni és csodálni, de valahogy azt érezték, hogy nekik nincs sok közük hozzá, nem velük cselekedte mindezt a sok csodát. A misszionáriusokban csakhamar az a vélemény alakult ki, hogy nincs a földön érzéketlenebb nép az eszkimóknál. Ezeknek ugyan hiába hirdetik az evangéliumot, kár a fáradságért. Jobb lenne inkább más néphez menni. A gyönyörű virágvasárnapi történet sem váltott ki semmi hatást az eszkimó szívekből. Elhatározták tehát, hogy abbahagyják a munkát közöttük, s más szigetre teszik át működésüket. Hátha ott fogékonyabb lelkek vannak. Még néhány hetet töltöttek csak a szigeten, míg a teljes evangéliumfordítás elkészül. Ez is nagy eredménye itteni szolgálatuknak. Végre elérkezett az indulás napja. A misszionáriusokat az egész falu kikísérte a ten-
|8
gerpartra, s míg a hajó érkezésére vártak, elbeszélgettek. A misszionáriusok az Igével akartak elbúcsúzni eszkimóiktól. Az evangélium utolsó fejezeteit úgysem hallották még, azt olvasták fel előttük búcsúzóul. Jézus szenvedésének a leírása következett. Úgy látszott, mégis érzékeny szívű emberek az eszkimók, mert a megfeszítés története hallatára sokan a szeműket törölgették. Többen kérdéseikkel zavarták a felolvasást. Miért halt meg? Miért nem menekült el? A misszionáriusok örömmel felelgettek. Lassan megértették az eszkimók, hogy Jézusban a legnagyobb szeretet jelent meg a földön, és ez a szeretet nekik is szól. „Miért nem ezzel kezdtétek?” – mondták szemrehányóan a misszionáriusoknak. Ilyen nagy szeretetet még soha sem láttunk, hogy valaki ártatlanul meghaljon azokért, akik oly sok rosszat okoztak neki.” A hajó közben megérkezett. A misszionáriusok búcsúzkodni kezdtek. Most már az eszkimók nem engedték őket elutazni. „Éppen most akartok elmenni, amikor a legérdekesebb dolgot kezdtétek elbeszélni? Maradjatok közöttünk, és olvassátok el minden nap ezt a megrendítő történetet.” Eszkimónak, négernek, sárgának, fehérnek ez az egyetlen megnyugtató és szívet megrendítő örömhír: Jézus Krisztus úgy szerette ezt a világot, hogy meghalt érte. Igehirdető és misszionárius ezt hirdesse mindenek előtt, ha foglyul akar vinni lelkeket Mesteréhez. DRASKÓCZY LÁSZLÓ „HŐSÖK
ÉS VÉRTANUK
”
CÍMŰ KÖNYVÉBŐL
Börtönben „Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” Zsidókhoz írt levél 13:3 Szóltam a börtönőrhöz, aki a bezárt börtöncellák előtt állt: „Most már készen vagyok elmenni.” Azért jöttem, hogy néhány percet a foglyokkal töltsek, ami lassan már heti szokásommá lett. „Hát persze, hogy kész vagy” mondta mogorván az őr, és elfordulva elsétált. Persze, az őr hosszú hajamra, borzas szakállamra és kopott ruhámra nézett, és nem ismert fel, mint lelkipásztort. Azt hitte, hogy én is a foglyok közé tartozom. Többször is kellett neki szólnom, amíg visszajött és kiengedett. Ez az eset megijesztett. Csak azért jöttem, hogy a foglyokat meglátogassam, mint valami „jó” keresztyén. Nem az volt a szándékom, hogy összetévesszenek a foglyokkal. És mégis, nem ez az, amit Jézus tett értünk? Jézus a teljes Isten és teljes ember, kereszthalálával utat nyitott üdvözülésünk számára. Ha igazi tanítványok akarunk lenni,
9|
ha másokat is Krisztushoz akarunk vezetni, akkor azonosítani kell magunkat az olyan emberekkel, akiknek igen nagy szükségük van arra, hogy tudják, hogy Isten szereti őket, és fiainak és leányainak fogadja őket. Pál apostol is azt mondja:”Zsidóknak zsidóvá… az erőtleneknek erőtlenné, mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak embereket. Urunk, meghaltál értünk, amikor mi még bűnösök voltunk. Cselekedd, hogy ne féljünk azokkal azonosítani magunkat, akik börtönben vannak, akik szenvednek! - Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megmentse. –
GARY A. NIMS (IOWA) Imádság háború után Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szívem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni valójuk, Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok, és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam, S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.
ADY ENDRE Isten békessége „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” Zsoltár 46:10 A természetünk szerint mindnyájan panaszkodók, zúgolódók vagyunk. Istennek, embernek csaknem minden cselekedetét megkérdőjelezzük. Gőgünkben és nagy akarásunkban titkon azt hisszük, hogy mi a dolgokat jobban tudnánk csinálni. Pedig sokkal bölcsebben tennénk, ha először imáinkban Istennél tárgyalnánk meg a dolgokat, nehéz-
| 10
ségeinket. Bizony jobb lenne, ha tanulmányoznánk: mit is jelent csendes életet folytatni. – Egy alkalommal meglátogattam egy barátomat, akinek eltört a karja. „Nagyon fáj?” – kérdeztem tőle. „Nem, mikor nyugodtan hagyom.” – volt a válasz. Nos, ez a titka a beszédes győzelemnek, amit örvendező keresztyéneknél látunk. Hisznek Istenben, és bizonyosak szeretete felől. Nincs bennük fájdalmas kétség, félelem, bizonytalanság. Békesség, csendesség a párnájuk, mert megtanulták magukat Istenre hagyni. Bár viharok, űző szelek kavarják a nyugtalan tengert, mélyen a felszíne alatt van egy olyan vízréteg, mely soha nincs háborítva. Ugyanígy Isten békességének is, mely az örökkévalóság nyugalma, olyan mélyen kell szívünkben feküdni, mint a tenger feneke, hogy a külső bajok, zavarok ne tudják elérni. Imádkozzunk, hogy a csendes élet kegyelmét adja Isten nekünk, s hogy az Ő gyöngéd atyai kezében nyugodtan pihenhessünk mindenkor. Urunk, Te mondtasd, hogy vessük minden terhünket Rád. Add, hogy higgyük: így szívedre ölelsz és édesen szólsz: békesség nektek! - Az élet viharaiban a békesség titka a teljes Istenre hagyatkozás. –
PHILIP A. RICE (MICHIGAN) A tolvaj Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ézsaiás 43.25 Kettőt csöngettek. Ismerte jól ezt a kettős rövid berregést. Csak Janó, öreg barátja lehetett. Félretolta az írógépet, amelyen a vasárnapi igehirdetést kalapálta. Amíg megnyomta a kapunyitó gombot, sóhajnyi fohásszal türelmet kért Gazdájától, hogy hatodszor is végig tudja hallgatni barátja gázolásának történetét, s hogy végre valami gyógyító szót mondhasson neki, különben a zárt osztályra kerül. Valóban Janó nyitott be. Fehér haja csapzottan lógott a homlokába. Még görnyedtebb és sápadtabb volt, mint legutóbb. Borostás arcán még mélyebbek lettek a megmegvonagló ráncok. Tétován köszönt, ledobta magát az öreg fotelba. Egyik kezével lefogta a másikat, hogy ne reszkessen. Ő is leült vele szemben. Beásta magát díványa sarkába. Tudta, Janó most is kényszeres aprólékossággal mond el majd mindent. – Már kezdte is, hogy negyvennel se ment, előtte rozoga Zil, mögötte egy Skoda, amikor az autóút melletti kocsmából kidülöngélt a svájcisapkás, overallos férfi – és neki a délutáni csúcsforgalomban az autóútnak, hogy átevickéljen rajta. Egy csattanás, zökkenés -, fékezett, de a Skoda meglökte. Rá a földre zuhant emberre. Csődület, rendőrség, mentők, vallatás, jegyzőkönyvezés. És következett Janó kíno-
11 |
san apró részletei. Már a sorrendjüket is ismerte: ki, mikor, kinek, mit mondott. Aztán jött a tárgyalás menete – ugyanígy. Majd, hogy végül fölmentették. Pontosan szóról szóra; ma hatodszor hallgatta végig. Valahányszor elérkezett a felmentő ítéletig, következtek – a de há-k. Minden alkalommal valami más: ha fél perccel hamarébb fékez; ha a Skoda nem löki meg; ha tíz perccel később indul; ha aznap el sem indul; ha a fia kölcsön kéri az autót; ha egyáltalán nem is vesz gépkocsit… Ő most is, mint mindig elkérte barátjától a bírósági végzést, amit az szüntelen magánál hordott, és újra és újra felolvasott neki. Különös nyomatékkal az indoklást, és végül hangosan tagoltan: „…bizonyítást nyert, az áldozat egyértelmű hibájából, halálos gázolás vádja alól X.Y-t felmentem. Az eljárást ellene megszüntetem. Dátum, aláírás, pecsét.” S mindig hozzátette, amit még tudott. Janó mindahányszor figyelmesen végighallgatta. Bólogatott, igazat adott neki, aztán azt mondta: de ha… és valami újabb lehetetlen lehetőséggel tovább gyötörte magát. Most is, mikor visszaadta neki a felolvasott végzést, belekezdett volna, de ő sajátos belső kényszerítésre szavába vágott: - Janó, te vasárnap úrvacsorát vettél? Janó értetlenül meredt rá, mint aki nem érti, mit kérdeznek tőle. Ő megismételte: - Vasárnap úrvacsoráztál, ugye? Barátja tétován bólintott, aztán hozzátette: - Hiszen láttál. Kezedből vettem a kenyeret. - Janókám, előtte nem hallottad az első kérdésben: Bűneid bocsánatára? - Hallottam – jött a válasz zavart hallgatás után. - És azt felelted rá: Hiszem és vallom… Janó, azt felelted? - Azt feleltem –, majd megismételte – igen, azt feleltem. - Janó, utána hirdettem – jól értsd, én csak hirdettem – bűneid bocsánatát, amit Isten meg is adott neked, nekem, mindenkinek, aki őszinte bűnbánattal állt ott, mint te is. Azután mit tettél? - Vettem a szent jegyeket. - És azután? - Énekeltem, imádkoztam, fogadtam az áldást, mint a többiek. - És azután? - Kimentem a templomból. - Janó, te visszajöttél! - Miért jöttem volna vissza? - Lopni. Janó lelkészbarátja arcába meredt:
| 12
-
Hogy mondhatsz ilyet? Többet loptál, mintha az ezüst kelyhet vitted volna el. Jó szóért jöttem és sértegetsz? Csak kérdezlek, Janó, és azt állítom, hogy visszajöttél és visszaloptad bűneidet az Istentől, amiket kezébe tettél. Visszaloptad, hazavitted és ma ismét idehoztad. Idehoztad, vagy nem hoztad, Janó? Azt is, amit el sem akartál követni – a gázolást. Csak azt, az igazikat nem? Sőt megfellebbezted önmagadhoz Isten kegyelmes felmentő ítéletét. Ő megbocsátott – te nem! Tudod mi ez? - Mi? – kérdezte nagyon halkan öreg barátja. - Te mondd ki! - Hitetlenség? Gőg? Mind a kettő? - Az, Janó. Annak elfutotta szemét a könny. Felállt. A lelkész is. Sokáig tartották egymást átölelve. Majd barátja kifordult a szobából és elment. Ő az ablakhoz lépett. A hűvös üveghez szorította a homlokát. Még látta Janót elmenni a házuk előtt. Egyenesen, felemelt fejjel. Mint régen.
DR. GYÖKÖSSY ENDRE Hosszú vajúdás után végre megszületett az én új életem. Szívem csordultig tele hálával. Hogyne lennék hálás, mikor hosszú vajúdás után végre megszületett az én új életem! Ezt szeretném most megosztani veletek, életem rövid történetén keresztül. Székesfehérváron születtem 1985-ben szüleim egyetlen gyermekeként. Édesapám villanyszerelőként dolgozik, édesanyám tanítónő. Már három éves koromban beilleszkedési nehézségekkel kezdődtek a problémák, melyek az óvodában és az iskolában tovább folytatódtak. Innentől kezdődött a menekülés: óvodából iskolába, iskolából gimnáziumba majd a főiskolára. Természetesen mind más-más városokban. De az életem ettől még nem lett boldogabb. Nyolcadikos koromra állapotom odáig fajult, hogy ismét orvoshoz kerültem, majd főiskolás koromban ismét. Kaptam gyógyszereket, de állapotomon csak ideig - óráig segítettek. Gimnazista koromban állapította meg orvosom, hogy depresszióban szenvedek. Ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. Azonban az állapotom csak romlott. Öngyilkossági gondolataim állandóan kísértettek, és végezni akartam magammal. Legsúlyosabb állapotom akkor volt, mikor már nem lehetett egyedül hagyni, és be
13 |
kellett feküdjek a pszichiátriára. Azonban ez sem segített. Közben általános iskolás koromtól el kezdtem járni hittanra, majd családommal együtt templomba is. Meg táborokba, alkalmakra és csendeshetekre. Szegeden, ahová főiskolára járok, még állandó gyülekezetbe is jártam a fehérvári mellett. Ekkor már vallásos voltam, de még mindig nem az Úr gyermeke. Kétfelé sántikáltam. De ez nagyon megviselt. Tudtam, itt az orvosok nem segíthetnek egyedül csak a Megváltó. Végül egy csendeshéten az egyik testvér ajánlott nekem egy hívő pszichiátert. Elmentem hozzá, és azt mondta, nekem a lelkemmel van baj. Mondta, az a legnagyobb hibám, hogy nem tértem még meg. Ez szöget ütött a fejembe. Elmentem hozzá második alkalommal, és akkor már igazán meg akartam térni. Tudtam, nem segíthet semmi az én bajomon, csak az ő gyógyító keze. Elmondta az orvosom, hogy megkötözöttségeim vannak, amiket le kell győzzek, és az emberi kapcsolataimon is csak Jézus tud segíteni. Így adta meg az Úr azt a kegyelmi ajándékot is, hogy egy reménytelen szerelemből kigyógyított! A végső lökést egy könyvön keresztül adta meg az Úr: ez Sükös Pál: „A keskeny úton” című könyve volt. Ekkor már végleg le tudtam tenni életem az Ő kezébe. Ő az Életem Ura! Aki meghalt értem a kereszten! Bízom abban, hogy általa az emberi kapcsolataim is rendeződnek, és a megkötözöttségeim is le tudom tenni az Ő kezébe. Hiszem, hogy elindultam a keskeny úton, és Ő általa haladok is azon!
TANÁRKI ÉVA Törötten, de nem megtörve Egy őserdei lakos számára léteznek helyzetek, amelyek felérnek a halálos ítélettel. A shuar indián törzshöz tartozó Humberto Tangamash életében 1976-ban drámai fordulat következett be. Egy kidőlő fa eltörte a gerincoszlopát. Azóta mindkét lábára béna. Fél évig feküdt a kórházunkban. Minden arra irányuló kísérlet, hogy legalább talpra tudjuk állítani, szánalmas kudarcot vallott. Kerekes székhez van kötve. A falujában még a folyóhoz sem képes egyedül eljutni. Egy szomszédja törődik vele, és elviszi a folyópartra, hogy megfürödhessen, és így edzésben maradjanak az izmai.
| 14
Humberto alultáplált, emiatt könnyen megbetegszik. Napokon keresztül egyedül van, és csak kevés élelemmel rendelkezik, aztán alkalomadtán hatalmas adag ételt kellene egyszerre elfogyasztania. Első felesége hepatitisben halt meg, a második rákban. A gyermekei elhagyták Humbertót. Elegendő oka lenne arra, hogy keseregjen a sorsa miatt. Csupán halvány sejtésünk lehet arról, mi minden játszódhatott le benne ezek alatt az évek alatt. Ám Humberto felfedezett magának egy olyan feladatot, amelyhez törtzsének egyetlen másik tagja sem fogott így hozzá: Az Ószövetség lefordítását népe, a shuar indiánok nyelvére. Egy a törzs különböző területeken élő tagjaiból álló fordítói csapat minden hónapban néhány napos találkozót tart egy misszionáriussal, hogy összevessék az eredményeket. Humbertót ilyenkor repülőgéppel juttatják el a helyszínre. Időről időre betegségek nehezítik a munkáját. Már önmagában az csoda, hogy egyáltalán él. A hozzá hasonló betegek gyakran küszködnek húgyúti és vesebetegségekkel. Humbertonak viszont nincs szüksége katéterre, és megtanulta szabályozni a székletét és a vizeletét. Az ülepén évek óta van egy sebhely, ehhez társult egy medencetáji csontgyulladás, amellyel alig tudunk megbirkózni. Fertőzések, TBC-gyanú, vagy ismeretlen eredetű láz miatt újból és újból bekerül hozzánk a kórházba. De ahányszor csak itt van a klinikán, mindig annyi könyvet hoz magával, hogy terítve van velük az ágya. Humberto a Biblia hosszú részeit kívülről tudja, és lelkesedik a munkájáért. A cél változatlanul az, hogy lefordítsa az Ó- és revideálja az Újszövetséget. Így vélekedik: „Isten erre adott nekem időt és egészséget, ezért élek még!” Humberto bátorítja a többi betegünket, amikor azok úgy gondolják, nincs tovább. A sérülésében lehetőséget lát arra, hogy valami igazán fontosat vigyen véghez. Életének értelme van. PERUI
DR. ECKEHART ÉS DR. CLAUDIA WOLFF - MINDKETTEN A -BARZIL HATÁRON LÉVŐ SCELLBEN INDIÁNOKAT KEZELNEK EGY KIS KÓRHÁZBAN (ETHOS FOLYÓIRATBÓL IDÉZVE)
Honlap Ajánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, a hírlevelek ott is olvashatók egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a
[email protected] email címre lehet eljuttatni.
15 |
A legnehezebb kérés ,,Legyen meg a Te akaratod!" Ha elkerülnek gondok, bánatok, könnyű kimondani. De ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész? Ha a szív vérzik, a lélek zokog, ha éjszakának tűnnek nappalok, eltördelni mégis a mondatot, hogy ,,legyen meg a te akaratod!"? Inkább sikoltanék: ,,Atyám, ne, ne! Miért kell ennek így történnie? !" Szívem keserű lázadásba jut, ha érthetetlen előtte az út. Sírva tesz fel kínzó kérdéseket: ,,Én Istenem, hát ez a szeretet? !" Aztán elcsitul: ,,Bocsáss meg, Atyám! Te szeretsz engem híven, igazán. Kínban vergődő szívvel is tudom: Te vezetsz engem a legjobb úton. Ellenemre is véghezviheted, de szívem attól nem lesz csendesebb. Taníts meg hát szívből kiáltani ne csak szájjal, de szívvel mondani: ,,Ahogy te akarod, ne ahogy én!" A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek, amerre vezetsz, bátran mehetek. S mindennapi kérésem az marad: ,,Add, hogy csupán Téged kívánjalak!" ,,Legyen akaratod", ha nap nevet. ,,Legyen akaratod", ha éj temet. Legyen most és mindörökké! Igen! Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem! Ha utam célját el is takarod: Hiszek! Legyen meg a Te akaratod!l
TÚRMEZEI ERZSÉBET
| 16
