MOCSKONYI MELINDA
XIV. SZÁZADI BŐRCIPŐK AZ OSTROM UTCÁBÓL
1996 augusztusában 2 db jó állapotban lévő bőrcipő és hozzá juk tartozó hulladékanyagok kerültek elő az I. kerületi Ostrom utca 13. számú telken végzett régészeti ásatásról. A munkákat vezető Végh András régész a bőrleletanyagot a XIV. századra datálta a kerámia leletanyagok segítségével, de erre utal az egyik lábbeli hosszú, hegyes csőrben végződő orra is.' Az Ost rom utcai bőrök a telken feltárt kútból kerültek elő, annak sö tétszürke iszapos feltöltési rétegét képezték, állatcsont- és kerá mialeletekkel együtt. Hulladékanyagként kerültek tehát a föld be, ennek ellenére a cipők igen jó állapotban voltak. Az egyik lábbeli hiánytalanul rekonstruálható, a másik felsőbőre hiá nyos, de jól kiegészíthető. A bőranyag konzerválási munkáit, az összetartozó bőrdara bok összeválogalását, majd összevarrását B. Perjés Judit restau rátor végezte el.
ANYAGLEIRAS. AZ OSTROM UTCAI BŐRCIPŐK REKONSTRUKCIÓJA A nagyszámú hulladékbőrön kívül egy töredékes talpbélés és két nagyobb felsőrészdarab került elő a kútból. A vékony talp bélés ballábas cipőhöz tartozott, és a korszaknak megfelelően keskeny, a láb formáját ívesen követő, hegyes orrban végződő formát mutat. Sajnos egyik felsőrészbőrhöz sem lehetett hozzá illeszteni, mivel méretét illetően azoknál jóval kisebb, a mosta ni 33-34-es cipőméretnek megfelelő. A talpbélésen körbe nagy lyukú talplevarró öltések figyelhetők meg (]. és 41c kép). A talp hossza 22 cm. A felsőrészbőrök közül az egyik egy épségben megmaradt egy nagy bőrdarabból kiszabott és oldalt összevarrt bokacipő felsőbőre. A cipő orra hegyesen végződik, sarka hátul kéregbe-
/. kép. Hegyesorrú cipő vékony talpbélése (XIV. század)
2. kép. Hegyesorrú bokapántos félcipő (XIV. század)
347
3. kép. Oldalfűzős félcipő felsőrészbőre, oldalsó betétdarabokkal (XIV. század)
téttel van megerősítve. Talp nem tartozott a cipőhöz. A cipő a boka körül pánttal volt a lábhoz erősítve, a kettős pántot a fel sőrészbőrbe képzett két apró hasítékon fűzték át és szorították meg (2. és 41b kép). A cipő hossza 30 cm, ez kb. az általunk használt 38-39-es cipőméretnek megfelelő, ami a középkorban az átlagos férficipőméret volt.: A kútból előjött másik felsőrészdarab sérültebb és jóval hi ányosabb volt. Szabásmintája 2 db-ból áll. Az egy darabból ki szabott orr-részhez egy trapéz alakú oldalsó betétdarab csatlako zik, melyen fűzőlyukak láthatók, vagyis a lábbeli oldalt fűzős fazonú volt. A cipő hátsókéreg-része erősen hiányos, de a lábbe li pontos méretét és formáját így is rekonstruálhatjuk. A fel sőrészbőrön körbe apró lyukú öltésnyomok láthatók, ezekkel a belső bélést varrhatták a külső bőrhöz. Talp ehhez a cipőhöz sem tartozott (3. 41a kép). Kiegészítésére nem került sor. Mindkét lábbeli felsőrészbőre vastag, feltehetően borjú vagy marhabőrből készülhetett. Az erősen elkopott talpbélésen a bőr barkázata nehezen kivehető, így csak feltételezhetjük, hogy vékony talpbélésről lévén szó, juh- vagy kecskebőrt hasz nálhattak.
talin a XIII-XIV. századra datálta. A hasonló kormeghatározás alapján feltehető, hogy az oldalt fűzős bokacipő egy kedvelt és gyakran viselt cipőforma lehetett a középkori Budán. Ez az ol dalbetétes, oldalán fűzött cipőfajta a több részből szabott euró pai cipők legkorábbi és leghosszabb ideig tartó viselete volt. A szárkivágás változó, a cipő orrának hosszúsága is, de ezek csak másodlagos jellemvonások. A X-XIV. századokban zárt, egye nes kivágású, oldalt fűzős félcipők igen nagy számban kerültek elő lengyel ásatásokon. Gdanskban és Wolinban' a XII. század ban szinte kizárólag ilyen lábbeliket viseltek, ezeket a budai félcipők legkorábbi analógiáiként említhetjük. Az évszázados fejlődés során kialakult oldalt fűzött félcipők viselete Angliá ban is elterjedt volt. Londoni ásatási anyagokban a XIII. század elejéről már ismert az oldalt fűzős fazon." Az Ostrom utcai bőrcipők jól illeszkednek az európai XIV. századi lábbeliviseleti anyagba. Az e korszakra oly jellemző he gyes orrú, a boka körül pánttal fűződő vagy csattal záródó cipők Angliából6, Hollandiából és lengyelországi régészeti leletanya gokból egyaránt ismertek.7 Ez a forma a XIV. századi művészet történeti anyagban szintén jól megfigyelhető, majd a XV század folyamán is, már-már egészen elhegyesedő orral.*
AZ OSTROM UTCAI LÁBBELIK PÁRHUZAMAI MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI ÁSATÁSI BŐRANYAGOKBAN
Az eddigi magyarországi régészeti bőranyagokban lábbeliket csak elvétve találunk. Mindösszesen a budavári Dísz tér 8. és 10. számú telek kútjainak 2 rekonstruált bokacipője', és a sopron-előkapui ásatás bokacipője és gombos csizmája10 reprezen tálja a XII-XIV. századi magyar lábbeliviseleti divatot. Örö münkre szolgál, hogy az Ostrom utcai lábbelik tovább bővítik amúgy hiányos ismereteinket a középkori Magyarország lábbe liviseletét illetően.
Míg bokapántos cipő magyarországi lábbelileletek között eddig nem fordult elő, az oldalbetétes Ostrom utcai bokacipőhöz na gyon hasonló lábbelit talált Irásné Melis Katalin a budavári Dísz tér 10. számú ház kútjában 1972-ben.3 A cipőt Melis Ka
348
4. kép. XIV. századi bőrcipők az Ostrom utcából a.) oldalfűzős félcipő; b.) hegyesorrú hokapántos félcipő; c.) talpbélés
349
JEGYZETEK 1. A csőrös bokacipők megjelenése az 1200-as évek végére tehető, és viseletük a XIV-XV. században Európa-szerte elterjedt volt. 2. A középkori cipőméretekről bővebben a németországi Lübeck óvá rosi ásatásain előjött bőranyagokkal kapcsolatban olvashatunk: GROENMAN. 141. 3. Az ásatási anyagot lásd: IRÁSNÉ MEL1S, 97., 10. kép. A cipő 70.115.1 leltári szám alatt szerepel a BTM-ben.
4. WOJTASIK, 159-208.; rekonstrukció XIV. t. 4. 5. GREW-NEERGAARD, 19-20. 6. GREW-NEERGAARD, 33-35. 7. WIKLAK,488. 8. GROENMAN-VELT, 101-102. 9. IRÁSNÉ MELIS, 88-101. 10. MOCSKONYI, 335-355.
IRODALOMJEGYZÉK GROENMAN=GROENMAN, van Waateringe: Der Leder von Alt Lü beck. Lübecker Schriften 13. 1988. 141. IRÁSNÉ MEL1S=1RÁSNÉ MELIS Katalin: A budai középkori lábbeliviselet a XI11-XIV. században. ArchÉrt 100. 1973. 88-101. WOJTASIK=WOJTASIK. Jerzy: Frühmittelalterliche Lederwaren ge funden auf Grabungstelle 4 in Wolin. Materialy Zachodnie - Pomorskieó. I960. 159-208. GREW-NEERGAARD=GREW, Francis-NEERGAARD, de Margret-
MELINDA
he: Shoes and pattens. Medieval finds from excavations in Lon don. London, 1988. WIKLAK=WIKLAK, Henryk: Polish early mediaeval fool-wear of the 8-13. centuries on the basis of excavations. Materialy wczesnosredniowieczne 1969. 488. GROENMAN-VELT=GROENMAN, van Waateringe-VELT. L. M.: Schuhmode in späten Mittelalter. ZAM 3. 1975. 101-102. MOCSKONYI=MOCSKONYI Melinda: Lábbeliviselet a XII-XIII. századi Sopronban. Soproni Szemle 1997. 335-355.
MOCSKONYI
LEDERSCHUHE AUS DER OSTROM STRAßE Im Sommer des Jahres 1996 wurden im Budaer I. Bezirk, Ostrom Straße zwei Stück Lederschuhe zusammen mit dem dazugehörenden Abfallmaterial gefunden, die in einem sehr gutem Zustand erhalten geblieben sind. Das Ledermaterial wurde in einem Brunnen der Ausgrabungszone, in der dunkelgrauen schlammig Verfüllungsschichte darüber zusammen mit Tierknochen und Keramikfunde entdeckt. Die Ledermaterialien konnte man mit der Hilfe der Keramikfunde auf das 14. Jahrhundert datieren. Nach der Restaurierung der zwei fast intakt gebliebenen Lederoberteile konnten zwei Halbschuhe rekonstruiert werden. Ein Schuh, der an der Seite genäht und aus einem Stück Le der gesenitten worden war, hatte eine mit Spitze versehenen Vorder kappe. Der Schuh war rund um den Fußknöchel mit einer Spange fest-
350
gebunden. (Bild 2. und 41b.) Das Schnittmuster des anderen, im Brun nen gefundenen Oberteils besteht aus zwei Teilen. Zum aus einem Stück Leder ausgeschmittenen Vorderteil knüpft sich ein trapezförmi ger seitlicher Einlagenstück, woran Schuhbandlöcher zu sehen sind. Der hintere Teil der Steife ist stark brüchig und nur teilweise wohler halten. (Bild 3. und 4/a.) Mit spitzer Vorderkappe versehenen Schu hen, die mit Knöchelriemen festgebunden sind, tauchten bis jetzt in ungarischen Grabfundmaterials noch nicht auf, aber Fußknöchelschu he mit Einsatz wurden bereits in einem Brunnen der Budaer Burg ge funden. Sie sind ähnlicherweise aus dem 13-14. Jahrhundert datiert. Es mag möglich sein, daß die seitlich geschnürten Schuhe in Buda öf ter im Mittelalter getragen worden waren.
KOCSIS EDIT
ÁSATÁS A TÖLGYFA UTCA 24-BEN
A Tölgyfa utca a középkori Budafelhévíz területén talál ható. Bár Felhévíz topográfiájából számos részletet isme rünk - részben Kubinyi András Budafelhévízzel foglal kozó tanulmányának köszönhetően is' -, ez a kis terület még fehér foltnak számított, sem okleveles források, sem más adatok nem álltak rendelkezésünkre arról, hogy mi lyen objektumok állhattak ezen a területen. A közelben, a Tölgyfa u. 28. szám alatt folyt leletmentő ásatás 1990-1991 telén. Juan Cabello és László Csaba a Műem lékvédelmi Szemlében számoltak be erről.2 A kutatás so rán egy nagy csatornára bukkantak, amelyet római kori nak határoztak meg, valamint Árpád-kori és késő közép kori településmaradványokat találtak. Gödörházak és sza badon álló kemencék kerültek elő, a telek Ny-i végében pedig egy XIII. századra keltezett, tört köves épület, ame lyet a XIV. században egy tornáccal toldottak meg. Ilyen előzmények után kezdtük meg a leletmentő ása tást 1992-ben a 24. számú ház kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló, de keskeny telkén. Először az elbontott lakóház pincéjében kutattunk, ahol is a törmelék eltakarí tása után mindjárt egy vastag kövezett szintre bukkan tunk. A többrétegű lekövezés széleit sajnos nem sikerült meghatározni: északon, keleten és délen befutott a jelen legi utca, ill. az elbontott épület pincefalai alá, nyugaton pedig egy mélypince vágta át a kövezést, s az alatta levő rétegeket is. A kövezett szint elbontásából elsősorban utakra jellemző leletanyag: rengeteg lópatkó és vasalás darab, állatcsontok, valamint XVI-XVIII. századi kerá mia került elő. A leletek közül kiemelkedett egy szépen faragott csont bicskanyél, valamint egy feltehetően XV. századi liliom alakú, réz övveret. (2. kép 26-27.) A köve zett felület valószínűleg egy XVI-XVIII. században használt szélesebb úthoz, esetleg térhez tartozhatott, ame lyet még a XVIII. század folyamán megszüntettek, mert egy 1777-ből származó térképen már a mai utcavonal és telekosztás rajzolódik ki,3 ehhez pedig ez a kövezett szint már nem illeszthető. Az újkori útszint alatt rögtön egy másik - már közép kori - kövezett út bontakozott ki, amelyet csak pár centi méter vastag agyagos feltöltés választott el a felette levő től. Az északkelet-délnyugati irányú útnak legalább az egyik szélét sikerült megtalálni, a másik széle a mai Tölgyfa utca alatt húzódik, sőt valamivel északabbra a középkori út valószínűleg teljes terjedelmével a jelenlegi úttest alá fut be. Iránya alapján feltehető, hogy az út a kö zépkori révhez vezetett. A köves, kavicsos, kevés téglatörmeléket is tartalma zó középkori út két vékony rétegre oszlott, amelyet kes keny agyagréteg választott el egymástól, sőt néhol szinte
egybetaposódott a két réteg. A középkori út alatt pedig egy kelet-nyugati irányú római útra bukkantunk. A kö zépkori út egy szakaszon szorosan rá is simult a római út középső, felpúposodó részére. A középkori úton is sok állatcsont szóródott szét, az út szélén például egy teljes lóláb csontozata hevert. A bon tásból sok patkó és vastöredék is került elő. A kerámiatö redékek közül egy rádlidíszes faltöredék, egy díszítetlen, vörös fazékperem és néhány bográcsperem (2. kép 1-5., 13.) keltezhető a legkorábbra, talán a XII. század végére. A leletek zöme azonban a XIII-XIV. századból szárma zik. Ide sorolhatók a csigavonalasan bekarcolt díszítésű csészék és fazekak darabjai (2. kép 7-8., 11-12., 18.), va lamint a redukált égetésű, ausztriai jellegű edénytöredé kek. Ez utóbbiak között főleg a korai típusok vannak kép viselve. Ide tartoznak a lapos fedőtöredékek, a tagolt pe remű, bevagdalt fülű kancsódarabok, egy mécsestálka és néhány fazékperem (2. kép 6., 9., 15-17., 19-20.). Ezek az edények grafit hozzáadása nélkül készültek, csupán egyetlen darab volt grafitozott felületű, s ennek peremén egykor késsel bevágott bélyeg is díszelgett (2. kép 14.). A XIII. század leletei közé tartozik még két golyvás nyakú üvegpalack pereme is (6. kép 15., 17.). Kisebb számban XIV-XV. századi fazékperemek és gótikus pohártalpak is előkerültek, az út tetején pedig néhány kisebb réz szíjveretet (2. kép 21-25.), valamint egy Zsigmond obulust (CNH 128.) és egy I. Ulászló dénárt (CNH 145A) talál tunk. Ugyancsak az út tetején szóródott el két Zsigmond kori (a XV. század első harmadából származó) kályha csempe-töredék is (5. kép 4.). E kályha további darabjai egy közeli, XV. századi szemétgödörből kerültek még elő. A középkori út feltehetően a XII. század végétől, a XIII. század elejétől a XV. század közepéig, végéig volt használatban. A két útréteg között sem minőségben, sem a leletanyagban nem mutatkozott különbség. A felső kö ves réteg valószínűleg az útjavítása, megújítása során ke letkezett, leletanyaga is inkább későbbi, XV. századi. De egyes későbbi darabok beletaposódtak az alsó útrétegbe is. A középkori úttól nyugatra egy 6,5x4,2 m-es szelvény nyitását tették még lehetővé a terepviszonyok. Itt egy fa szerkezetű épület maradványaira bukkantunk. A tömör agyagrétegben először egy északnyugat-délkeleti irányú, kb. 40 cm széles, faszenes sáv bontakozott ki, az egyik talpgerenda maradványa. Ez volt az épület délnyugati fa la. A délkeleti falat (vagy esetleg egy osztófalat) viszont egy keskenyebb, kb. 15 cm széles faszenes sáv jelezte. A talpgerendákat csak 10 cm mélységig lehetett követni,
351
alattuk karósor bontakozott ki. A szélesebb talpgerenda középvonalában 13 db, egyenként kb. 10 cm átmérőjű ka rólyuk sorakozott egymástól 40 cm távolságra. Az épület déli sarkát sajnos nem tudtuk kibontani, de a keskenyebb
talpgerenda alatt is találtunk egy karólyukat. A karók kb. 20-26 cm-nyire mélyedtek a talajba, s végüket tompa ív űre faragták. Az épülethez tartozott még egy nagy, 40 cm átmérőjű cölöplyuk is, amelyet a délnyugati faltól 2,5 m-
/. kép. Budapest Tölgyfa utca. Ásatási alaprajz.
352
re, a talpgerendák szintjéről vágtak bele az agyagos talaj ba, és 45 cm mélyre ástak le, egészen a római szint tete jéig. (Lásd az összesítő rajzot.) Az épület érdekes, egyedi, talpgerendás szerkezetet mutat. Sajnos épp a sarokrészt nem ismerjük, de valószí nű, hogy itt nagyobb cölöpöknek kellett állniuk, amelyek a tető alatti felső gerendákat s a tetőszerkezetet tartották. Az oldalfalak vázát a karósor alkothatta, a karókat pedig szokatlan módon nemcsak a talpgerendákba eresztették bele, hanem rajtuk átfúrva a talajba is. Ez a módszer a talpgerendák elcsúszását is megakadályozta. Az építmény oldalát a karósor segítségével sövénnyel befonhatták, vagy deszkákat szegezhettek rá. A paticsmaradványok teljes hiánya arra utal, hogy a fal nem volt betapasztva. A magányos, nagyméretű cölöplyuk a tetőt tartó szerkezet hez tartozott, de mivel az épület teljes kiterjedését nem is merjük, bizonytalan, hogy a tető milyen megoldású volt. A favázas ház aligha volt lakóépület, inkább gazdasá gi célokat szolgálhatott. Erre utal szerkezete és a tapasz tott padló hiánya is. Nehéz azonban pontosabban megha tározni, mire használták az építményt, s ebben a leleta nyag sem segít igazán. Az egyik karólyukból XV. század végi fedőperem került elő (3. kép 8.), s a többi kerámiatö redék is hasonló korú. A faépület maradványai fe-letti agyagréteg sokkal gazdagabb volt leletekben, mint a fa épület szintje, és ezek a leletek a XV. század végétől a XVII. századig voltak keltezhetők. Különösen nagy számban fordultak elő köztük XV. század végi, vörös, hornyolt szájperemű cserépserlegek töredékei (3. kép 1-2., 6.), s kiemelkedő darab volt még egy budai majoli ka korsótöredék is (3. kép 7'.). Ebben az agyagrétegben pénzt is találtunk: II. Ulászló 1511-ben vert ezüstdénárját (CNH 278A). A faszerkezetű épületet a XV. század 2. felében vagy a század végén építhették, s a XVI. század elején már nem állt. Az építménynek az úthoz való közelsége, ahhoz igazodó tájolása és szintmagassága megengedi azt a fel tételezést, hogy építésekor a középkori út még használat ban lehetett. A favázas épülettől délnyugatra nagyméretű szemét gödörre bukkantunk, amely igen érdekes XV. századi le letanyagot tartalmazott. Két középkori pénz is előkerült: Zsigmond és I. Ulászló egy-egy obulusa (CNH 128. és CNH 149A). Mellettük elsősorban a kályhacsempedara bok és az üvegtöredékek érdemelnek figyelmet. A csem petöredékek egy Zsigmond-kori kályhához tartoztak, amelynek pontos párhuzamai a budai királyi palota és az ozorai ásatás leletanyagában találhatók meg. A csempék előlapját fehérre égetett cserépből készítették, míg a hát részekhez vörösre égetett agyagot használtak. Az előlapo kat angobozták, és fűzöld vagy olívzöld mázzal vonták be. Az egykori kályha alsó része négyzetes, zárt előlapú, fiókos hátrészű csempékből épült fel. Közülük 5 típust is merünk pontosan, ezek megfelelnek a Holl Imre által a Zsigmond-kori IV csoportba sorolt 1., 2., 3., 4. és 6. tí pusnak.4 (4. kép 1^4., 5. kép 1.) Az egyik töredék mintha a 3. típusnak, a kettős farkú oroszlános csempének az el lenkező irányba forduló párja lenne (4. kép 5.). Emellett még néhány eddig ismeretlen csempe darabja is előfor
dult (5. kép 2-3., 10.). A kályha felső része áttört, mérműves előlapú csempékből állt, de ezekből csupán néhány kicsi töredék maradt meg (5. kép 5-9.). Érdekes, hogy az egyik ilyen csempe keretén kúszólevélszerú mintázat fi gyelhető meg (5. kép 4.). Az oromcsempékből csak egy letört kúszólevél maradt meg, de Ozoráról előkerült pár huzama alapján tudjuk, hogy egy dongás hátú, háromszög felsőrészű oromcsempe tetejét díszítette, amelynek ráadá sul áttört, mérműves előlapja is volt.5 (5. kép 11.) A kály ha két töredéke - mint már említettük - a középkori út felszínéről került elő. Az üvegtöredékek többsége finom velencei áru. Meg található köztük több verejtékcseppes, optikai díszes, il letve bordázott falú pohár darabja, egy kék fonaldíszes peremű csésze töredéke, egy serleg és egy ún. „kettős kó nikus" palack feneke, egy üveglámpás töredéke és egy ér dekes ablakszem forgórózsaszerű bordázassál.6 (6. kép 1-4., 6-13.) A nem Velencéből importált darabok közt említhető egy füstszínű csésze és egy zöld, ún. „káposz tatorzsa" pohár töredéke (6. kép 5., 14.). Ez utóbbi, amely a gödör felső részéből származik, lehet a legkésőbbre da tálható darab. A kerámialeletek közül néhány vörös festéses korsó töredék, egy finom, fehér palackalj, néhány ún. „tojáshéj" pohár töredéke és egy cseréppersely érdemelnek figyel met (7. kép 9-23.). Összességében megállapítható, hogy a XV. századi, hétköznapi tárgyak maradványai mellett elég nagy számban kerültek a hulladékgödörbe finomabb kidolgozású, drágább használati tárgyak és berendezési darabok töredékei is. Feltételezhető, hogy a közelben egy rangosabb épület állhatott, ahonnan ezek a tárgyak a sze métgödörbe kikerülhettek. A középkorban a szemétgödör ásásával egy korábbi, félig földbe mélyített házat romboltak részben szét. A ház északkeleti sarka és északi oldala maradt leginkább épen a kemencével együtt, amely kissé a földbe ásott ház falába mélyedt. A kemence elég omladékosnak bi zonyult, nem volt cseréppel letapasztott platnija, s me gújítás nyoma sem látszott rajta. Nem túl hosszú ideig lehetett használatban. Találtunk viszont szép, vesszőiényomatos paticsdarabokat, amelyek az egykori kemen ce felső, vesszőből font vázának lenyomatait hordoz ták, sőt egy textillenyomatos paticsdarab is előkerült (7. képi.). A kemencét átvágva láthattuk, hogy alját na gyobb kavicsokkal bélelték alá. A kemence omladékából és a házból mindössze egy sima padlótégla sarka, néhány fehér, bekarcolt, csigavonalas díszítésű palack, fazék- és csészetöredék s egy hullámvonalas díszű pe remdarab került napvilágra (7. kép 2-8.). A kisszámú lelet alapján a ház a XIII. századból származhat, s fel tehetően összefügg a Juan Cabello és László Csaba ál tal kissé északabbra feltárt Árpád-kori településmarad ványokkal. A Tölgyfa u. 24-ben végzett kutatás csak egy megle hetősen szűk területre korlátozott leletmentés volt, mégis érdekes adalékokat szolgáltatott Budafelhéviznek, ennek a középkorban virágzó településnek a megismeréséhez, amely remélhetőleg majd további régészeti kutatások so rán tárulkozhat fel teljes gazdagságában. 353
2. kép., 1-25.: A középkori út leletei. 26-27.: Az újkori kövezett szint leletei.
3. kép., 1-11.: A faszerkezetű épület és a felette lévő agyagréteg leletei.
355
4. kép., 1-5.: Kályhacsempék a középkori szemétgödörből.
356
5. tóp., /-5.; 5-/4.: Leletek aközépkori szemétgödörből. 4.: Kályhacsempe töredék a középkori útról.
357
6. kép., 1-14.; 16.: Üvegleletek a középkori szemétgödörből. 15.; 17.: Üvegleletek a középkori útról.
358
7. kép., 1-8.: Az Arpádkori ház leletei. 9-23.: A középkori szemétgödör leletei.
359
JEGYZETEK
1. 2. 3. 4.
KUBINYI. CABELLO, 28-29. KUBINYI, 110. HOLL, 1957, 243. 56-59. képek; HOLL, 1961., 168., 126. kép. Ez utóbbi csempe Ozoráról is ismert: KATALÓGUS, 447., T. 44. kép.
5. 6.
Ezúton is köszönöm Tamási Judit szíves segítségét, s azt is, hogy betekintést engedett a még publikálatlan ozorai anyagba. GYÜRKY, 1982, XXVIII. T. 3-6. k.; XXXII. T. 2.-XXXIII. T. 4. k.; VII. T. 1. k.; GYÜRKY, 1991,140., 57. k. 2.; 149., 66. k. 9. Ezúton is köszönöm H. Gyürky Katalinnak szíves segítségét az üvegtöredékek meghatározásánál.
IRODALOMJEGYZÉK KUBINYI=KUBINYI András: Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. TBM 16.1964,85-180. CABELLO=CABELLO, Juan-LÁSZLÓ Csaba: Régészeti feltárás Bu dafelhévíz területén. MSZ 1991, 28-29. HOLL, 1957=HOLL Imre: Középkori kályhacsempék Magyarorszá gon I. BudRég 18. 1957,211-300. HOLL, l961=Középkori kályhacsempék Magyarországon II. BudRég 22. 1961, 161-208.
KATALÓGUS=Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. 2. Ka talógus. Bp., 1987. GYÜRKY, I982=H. GYÜRKY Katalin: Az üveg. Katalógus. MHB 5. Bp., 1982. GYÜRKY, 1991=H. GYÜRKY Katalin: Üvegek a középkori Magyar országon. BTM Műhely 3. Bp., 1991.
EDIT KOCSIS EXCAVATIONS AT 24. TÖLGYFA STREET In 1992 we carried out rescue excavations at 24. Tölgyfa street. This area was situated in the territory of mediaeval Budafelhéviz, a suburb of Buda. From this part of Budafelhéviz we had only few historical and archaeological data. During three months we excavated rich layers of Celtic, Roman and Mediaeval periods. The most interesting object from the Middle Ages - which had its topographical importance as well - was the gravel road, probably leading to the mediaeval ferry of the ri ver Danube. The road was used from the turn of the 12-13th centuries
360
up to the end of the 15th century. Adjacent to the road we found the part of a wooden building, dated to the second half of the 15th century; a pit with rich and high quality material of finds including (two obulus of Sigismund (1387-1437), and Wladislas I. (1440-1444); glazed stove tiles from the period of King Sigismund, Venetian glass vessel fragments, fine white pottery from the 15th century, and remains of a 13th century house partly dug into the ground.
