XII. szám 2010. április 4
Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek... Wass Albert:Üzenet haza
Jézus előtt nincs akadály
Félek, mert nincs itt…
Naponta meg kell tapasztalnunk, hogy életünk tele van akadályokkal. Van, amit könnyedén hárítunk, simán leküzdünk, de van, amikor nem tudjuk, hogy hogyan tovább. Állunk tanácstalanul, tehetetlenül, mert nem látjuk a következő lépés lehetőségét. Dühöngünk, szitkozódunk, vádaskodunk, kétségbeesünk, összeroskadunk, könnyeket hullatunk, megtelünk félelemmel. Nincs kilátás, nincs perspektíva, hiábavaló az élet, a küzdelem, feltörnek halálfélelmeink. Így érezhettek az első húsvét napján az asszonyok, akik könnyes szemekkel, gyásszal szívükben a sírhoz siettek. Így érezhettek a tanítványok, amikor félelemtől reszketve bezárkóztak jeruzsálemi szobájukba és rettegtek. Mind az asszonyok, mind a tanítványok magatartását egy dolog határozza meg. Az a tudat, hogy elveszítették Jézust. Nagypénteki kereszthalála után már nem maradt más számukra, mint Jézus sírba zárt holtteste és a gyász. Az asszonyok bánata mellé aggodalom is társul, hiszen nagy kérdésük, hogy ki hengeríti majd el a követ a sírbarlang szájától? Még a végtisztesség gyakorlásában is akadályoztatva vannak. Húsvét viszont pontosan azt hirdeti, hogy a feltámadt Krisztus előtt nincs akadály. Ami nekünk áthághatatlan akadály, amit képtelenek vagyunk elhárítani, azon Jézus könnyed mozdulattal átlép. Azért nagy örömüzenet ez nekünk, akik sokszor levonjuk a következtetést: nincs kiút. Jézus azonban szabad. Ami nekünk megoldhatatlannak és elháríthatatlannak tűnik, az az Ő számára megoldható. Miért lehetséges ez? Azért, mert ő Isten. A húsvéti történetekben is a feltámadott Krisztus örök isteni hatalma lesz nyilvánvalóvá. Ha ezt komolyan vesszük, akkor életünk sok nyomorúsága, sok megoldhatatlannak látszó problémája között is tudunk majd hinni. Mert hinni — egyebek közt — azt jelenti, hogy olyan nagynak látjuk Megváltónkat, mint amilyen ő valójában. Így számolunk vele, így számítunk rá, így bízunk benne és így imádkozunk hozzá. Folytatás a 4. oldalon
Gyermekekkel beszélgetve, kérdéseiket hallgatva és őszinte, tiszta rácsodálkozásaikon ámulva, megragadt bennem egy kérdés: Jézusnak miért kellett ilyen fiatalon és ilyen szörnyű körülmények között meghalnia, illetve méltó dolog-e egy keresztény embertől, ha felszínes, könnyed ünnepléssel emlékszik erre az eseményre? Ha csak a Jézus elfogatását közvetlen megelőző eseményeket nézzük, már ekkor is láthatjuk, hogy milyen véresen komoly a Megváltó szenvedéstörténete. De mi is történt ekkor? Egy régi jeruzsálemi húsvét előestéjén az addig másokat vigasztaló, Istenbe vetett hitének sokszor hangot adó fiatal rabbi a Getszemáné-kerthez közeledve így szólt a tanítványaihoz: „Felettébb szomorú az én lelkem mindhalálig.” (Máté 26,38) Megkérdezhetjük: Jézus – a fiatal tanító –, aki a próbákkal terhelt élete során a világot teremtő Istennel való közösségéből merített időről időre új erőt, most miért nem támaszkodott az addigi – a mennyei Atyjával szerzett tapasztalataira? Úgy áll a Getszemáné-kertben, mint egy vihar tépte hatalmas fa, amely az orkán erejű szélben élethalál harcot vívva próbál a gyökereivel kapaszkodni a biztonságot jelentő szilárd talajba. Egyik kezével könyörgőn nyúl Isten felé, miközben a másik kezével a tanítványokat kéri: „Maradjatok itt és virrasszatok velem.” (Máté 26,38) Krisztus jól tudta, hogy a következő pillanatok örökre eldöntik a Teremtőjétől elfordult világ sorsát. Három évvel korábban, a pusztai megkísértés idején a lázadó hatalom már úgy jelent meg Krisztus oldalán, mint aki kész bármire, csak elérhesse a célját: tönkre tenni Jézust és szolgálatát, illetve megakadályozni a szeretet és áldozat győzelmét. És Jézus küzd, hogy győzzön – nem önmagáért –, hanem hogy az élete és áldozata révén lehessen az emberiség Szabadítójává. De újabb kérdés érkezik a prücsköktől: Mit nyert Jézus a getszemáné-kerti imaküzdelmével? Folytatás a 3. oldalon
1
Húsvét: öröm, vagy üröm*? Néhány húsvéti szokásunk tükrében A keresztyének legnagyobb része elképzelni sem tudja a Húsvét ünnepét néhány, jól megszokott kellék nélkül. Ezek annyira összefonódtak az ünneppel, hogy sokaknak már az esetleges hiányuk gondolatától is rossz kedvük támad. Belegondolni sem mernek, milyen lenne a Húsvét piros tojás, húsvéti bárány, locsolás, avagy az azt megelőző tavaszi nagytakarítás nélkül, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Épp ezért, az ünnepet megelőző hetekben, napokban egy, a szó szoros értelmében vett hajsza indul ezekért a dolgokért, hogy mire itt az ünnep, minden hiánytalanul meglegyen. Éppen az ilyen hajszák miatt alakult ki az, amit nemrég egy ismerősöm így fogalmazott meg: „nyakunkon a húsvét”. Sokan teherként, kellemetlen teendőként élik meg az ünnepre való készülést. És mire maga az ünnep elérkezne, a test fáradt és a lélek is üres, képtelen az ünneplésre. Pedig az ünnepi időszak attól más, mint a hétköznapok, hogy felemel, átalakít és lelkileg feltölt. Van-e tehát ünnepünk? Tudunk-e ünnepelni? Magyar népszokásaink egyik legszebbike a húsvéti locsolás. Évszázadok során alakult ki, és bár kialakulása az idő homályába vész, a mai gyakorlatnak van egy nagyon pozitív alapja, mégpedig az, hogy szeretjük mindazt, ami szép és jó. Szeretjük a tiszta levegőt, a jó illatokat. A jó illat vonzó, míg a rossz szagok taszítanak és undorodunk tőlük. Az életünknek is van valamiféle illata. A beszédünk, a tetteink, és a jellemünk egyaránt „illatozik”. Az önzés, a harag, és a szeretetlenség szaga taszító. Az önigazolás is taszító, no meg az is, ha mindenkit kioktatunk, vagy, ha mindenkinél jobbnak, igazabbnak tartjuk magunkat, jóllehet Isten Igéje szerint „minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64,5). És tudjuk, hogy hiába veszünk szennyes ruhára valami tisztábbat, a szennyes ruha szaga átüt. Nem különös, hogy míg a tavaszi nagytakarítás során kidobjuk a szemetet, a szennyet, még egy pókhálót sem tűrünk meg otthonunkban, ugyanakkor életünkben ott őrizgetjük és dédelgetjük a régi sérelmeket, a haragot, az indulatot, a gonoszságot és mindenféle olyan dolgot, ami beszennyez és ami Istennek sem kedves; aztán még csodálkozunk is néha magunkon, hogy miért olyan örömtelen, fásult vagy erőtlen az életünk?! Vajon mitől bűzlik? Miért kerülnek el embertársaink? Igaz ugyan, hogy képesek vagyunk valami szépet ölteni magunkra és ezt mutogatni, (szaknyelven ezt hívják képmutatásnak), de ha szenny és tisztátalanság van legbelül, az akkor is érzik és életünk visszataszító marad. A megoldás a megtisztulásban, a lelki „nagytakarításban” van. Abban, hogy Isten kész mindenkit megtisztítani, aki ezt Tőle kéri. Nem kell mást tenni, mint imádságban őszintén Isten elé vinni életünket és kérni, hogy tisztítson meg minden bűntől, Jézus Krisztusnak érettünk ontott véréért. Hitben járó eleink ezt így fogalmazták meg és írták templomunk karzatának egyik kazettájára: „Mert Ő gyönyörködik Megváltott népében Kik bíznak egyedül tsak Jézus nevében Ruhájokat mossák A Bárány vérében Reménységek lévén Drága Érdemében”
Ha életünk ruháját Jézus drága vére mossa tisztára, akkor az valóban tiszta és vonzó lesz. Az őszinte szeretet, az alázat, a türelem vonzó, vagyis a szent élet vonzó. Egész életünk vonzó lesz, ha: „…Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7b). Így életünkre is áll, hogy: „Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között” (2Kor 2:15) A piros tojás is (bár modern világunkban már aranyszínű tojás is készül) valamikor talán erre emlékeztetett: a Megváltó piros vérére, mely kifolyt a mi bűneinkért, hogy ezáltal Isten bocsánatát nekünk megszerezze. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22) Az Ő vérében minden megbánt és megvallott bűnre van bocsánat. Sok ünnepi asztalon ott lesz majd a húsvéti bárány. Ott is, ahol nem is tudják, hogy egyik legrégebbi húsvéti jelkép Isten Báránya - Agnus Dei. Már az első zsidó húsvétnál, még Egyiptomban, kulcsszerepet töltött be. Isten parancsára minden családnak le kellett vágni egy bárányt és vérét a ház ajtajára kenni. Minderre azért volt szükség, hogy a vér megvédje Isten népét a halál angyalától, amely végigment az országon. Isten megparancsolta, hogy minden házon ott legyen a bárány vére, különben nem kíméli meg a házban levő elsőszülöttet. Amelyik házon rajta volt a vér, ott nem volt ítélet. Ahol nem volt vér, oda bement a halál angyala. Nagypénteken ugyanez történt, azzal a lényeges különbséggel, hogy ekkor Isten saját Fiát áldozta fel igaz és tökéletes áldozati Bárányként. Az ítéletet az ártatlan és szent Fián hajtotta végre, és a golgotai kereszt azóta hirdeti a lehetőséget, hogy aki meg akar menekülni Isten ítéletétől, az tegye életét a Bárány vére alá. Amely életen Isten a Bárány vérét látja, annak megkegyelmez. Folytatás a 4.oldalon
2
higgyetek!” A feltámadott Jézus ugyanezt a szót mondja: ne féljetek! Az első szó, húsvét első szava az új teremtés világából bizony ugyanaz, mint amivel a régi világban Jézus elbúcsúzott. Milyen izgalommal tudják figyelni szülők, hogy vajon amikor a gyermekük elkezd beszélni, mi lesz az első szó, amit kimond. Milyen büszkeség és öröm tölti el őket, amikor hallják az első szót, a ráismerésnek a szavát, amellyel talán éppen őket szólítja meg: mama vagy apa! Szeretett testvérek! Ezen a húsvéti ünnepen így halljuk az új teremtés első szavát, amellyel Jézus odafordul hozzánk, és azt mondja: ne féljetek! Igen! Húsvét történtében, a feltámadás történetében olyan kevés színes beszámoló van. De a lényeg nem ebben van, hanem abban áll, hogy Jézus azért tudja ugyanazt mondani búcsúzásakor, mint feltámadása után, mert az Ő lényege nem változik meg a kereszt és a feltámadás által. Mi emberek, amikor szembesülünk a saját elmúlásunkkal, a saját halálunkkal, akkor az a kérdés izgat talán a legjobban bennünket, hogy vajon hogyan változtatja meg lényegünket a szenvedés, az elmúlás, a halál. Húsvét csodálatos titka, csodálatos misztériuma újra és újra ezt hirdeti nekünk: Jézus lényege nem változott meg. Húsvét arról szól: a halál lényege változott meg. Jézus csodálatos szava a legemberségesebb szó, amelyikkel odafordul ezekhez az asszonyokhoz, azt mondja nekik: ne féljetek! Ne féljetek, mert én itt vagyok! Ez az a krisztusi szó, amire a legnagyobb szükségünk van ma is. Mindig titok marad, mindig megmarad húsvét misztériuma, amelyet meg lehet őrizni és soha nem lehet megfejteni, mind a mai napig, amint a költő Pilinszky mondja: „…az Atya mint egy szálkát visszaveszi majd a keresztet”. Ne féljetek! - ez a Feltámadott első szava. Ő nagyon jól tudja, hogy erre van a legnagyobb szükségünk, mert a félelem ott él mindegyikünkben. Ott él bennünk, mert félünk egy újabb templomi betöréstől, az élettől, a holnaptól. Ezt a félelmet senki és semmi nem tudja legyűrni vagy legyőzni bennünk csak az, aki így lép elénk, aki köszönt és azt mondja: ne féljetek! Amikor ő így szól, akkor nem azt üzeni: „nem kell félni, nem fog fájni!” Mert, aki így beszél, annak nincs köze azokhoz, akikhez szól. Jézus azt mondja: ne féljetek! Én azt mondtam nektek: „nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok”. Itt vagyok, mert szeretlek titeket! Mert a félelemnek a bennünket megkörnyékező, bennünk lakó félelemnek valójában nem a bátorság az ellentéte. A félelmet nem lehet bátorsággal legyőzni. Meg lehet próbálni, de az ember rájön, hogy az ő bátorsága hihetetlenül kevés. Nagyon könnyen szertefoszlik. A félelemnek csak és kizárólag a szeretet az ellentéte, mert csak a teljes szeretet tudja kiűzni, legyőzni azt a félelmet, amely magányossá, halálosan magányossá tesz. Ezt suttogja a húsvéti csendes hajnal. Itt kezdődik minden, amikor ezt a szót meghalljuk, elhisszük és elkezdjük élni. Most, 2010 Húsvétján is ugyanezt mondja nekünk Jézus: ne féljetek! Én élek, ti is élni fogtok! Induljatok hát, vár rátok Galilea! Ne féljetek, én is ott leszek! Félelemmentes, békés ünnepet, egyéni, családi, közösségi, gyülekezeti és végre ránk köszönő magyar feltámadást kívánok minden testvéremnek!
Félek, mert nincs itt… Folytatás az 1. oldalról
Júdás árulását, elfogattatást, kihallgatásokat, gúnyt, töviskoronát, korbácsot, szegeket, keresztet? Vagy az Istentől való magárahagyatottság érzését, hogy kimondhassa a 22. zsoltár szavait: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Máté 27,46) Vajon mit élt át Jézus, amíg a halálfélelem gyötrelmén át eljutott addig, hogy kimondhassa: „Atyám! Ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod.” (Máté 26,42) Bár a szenvedések kelyhét tartó kéz megremegett, de az ember iránti túláradó szeretet győzött és újra kimondta a végső szót: „… legyen meg a Te akaratod!” És meglett…belehalt az ember iránti szerelmébe. Teljesen átadta önmagát, egészen kiüresedett. Most már semmi sincs, csak egy jól bezárt sziklasír…és igen mély csend. Milyen félelmetes…mennyire tudunk félni a csendben, és a csendtől… Pedig minden, ami igazán fontos a mi életünkben, csendben fogan és igazán mély hangtalanságban születik. Aztán csak ennyi hallik: „Nincs itt”- mondják az angyalok- a sír üres. Itt sincs, dobogja meglepett szégyenkező szívünk. Itt sincs, bár itt lehetne. Becsapott minket? Játszik velünk? Emlékszem, már imádkoztunk eképpen: „ Jöjj Föltámadott, szívünket újra töltse be lényed, értelmetlen Nélküled az élet”. Most pedig éppen ezt az értelmetlenséget éljük meg. A teljesen magunkra hagyottságot. Elment…és nincs itt. Molnár Ferenc: Útitárs a száműzetésben c. művében éppen erről a képről ír. Ez a szegény, szerencsétlen sorsú, élete vége felé már szellemi zavarokkal küzdő drámaíró megírja azt, hogy meghalt, akit ő szeretett, és aki őt nagyon szerette. És nem tudott tőle megválni. Dupla falú koporsóba tette és mindenhová magával vitte… Úgy érzem, ezek a reflexek sokszor bennünk, keresztény emberekben is jelen vannak: visszük magunkkal elhunyt szeretteink képét, sírjánál ott állunk, kimegyünk és beszélgetünk velük. Nem engedjük el őket. Nem engedjük meg, hogy majd örökké együtt legyünk a halottak feltámadása után. De ugyanígy egy halott Krisztust cipelünk magunkkal. Tiszteljük, beszédeit fontosnak tartjuk. Csak éppen nem támadt fel bennünk, és ezért nem vagyunk az övé. Nem él Krisztus a szívekben, csak eszmeként a fejben. Az asszonyok a holtak között keresték volna: de nem volt ott, feltámadt! Hát ne ott keressük! Ő azt mondja: íme én élek! Krisztus feltámadt és él, de vajon mi is élni fogunk? Mi is az övéi vagyunk? Tudod, azt gondolom, hogy a feltámadás nem egyedi! Veled is megtörténhet! Valljuk a hitvallásban, de a szívünk benne van-e? Fel akarsz-e támadni? Krisztusé vagy-e? Milyen kérdések? Soha nem is gondolkodtam róluk…de hát kérdés ez? Elvégre megkereszteltek, hát persze, hogy Krisztusé vagyok. És amúgy is, miért kell ezt a kérdést annyira feszegetni? Még a végén elkezdek aggódni, félni, hogy ennek az újabb elvárásnak sem tudok megfelelni. És ekkor jön az igazi döbbenet: egy hang, két szó: „Ne féljetek!” Ez a feltámadott Jézus első szava. Nem élménybeszámolót tart arról, hogy milyen volt odaát abban a világban, amelyet nem ismerünk. Ne féljetek! Ez ugyanaz, amivel a régi teremtés világában Jézus elbúcsúzott a tanítványoktól. Amikor együtt van a tanítványaival az utolsó órákban, akkor ezt mondja nekik: „Ne féljetek! Higgyetek Istenben és bennem is
Tür, 2010 Húsvétján Lóri atya
3
Jézus előtt nincs akadály Folytatás az 1. oldalról
Ilyen Úr a mi megváltó Krisztusunk, akinek egyszerűen minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Szombat reggel a farizeusok és a főpapok lepecsételték a sírt és őrséggel őriztették azt. Amikor reggel az asszonyok mennek, hogy ha lehetséges, megkenjék Jézust illatos kenetekkel, az Ő holtteste már nincs a sírban. Mikor támadt fel? Hogyan jött ki onnan? Ezt senki nem tudja. Ez az Isten titka, ennek nincs szemtanúja, mint ahogy a teremtésnek sincs, mert Krisztus feltámadása a teremtéshez hasonló, példátlan isteni tett. Az asszonyok pedig, amikor mennek visszafelé a sírtól, találkoznak a feltámadott Krisztussal. Hiába volt a kő, a pecsét, az őrség. Jézust nem lehet bezárni a sírba, Jézus él. Őt nem lehet bezárni a múltba, sem pedig emlékeinkbe. Jézus örökkévaló Isten, s miután megszerezte a váltságot helyettünk és érettünk, valóságos emberként valóságos kínok között elszenvedve Isten bűneink elleni ítéletét, dicsőségesen feltámadt. Hányszor próbálták meg azóta is bezárni, bepecsételni Jézust valahova. Megpróbálták bezárni, elzárni őt az emberektől, kizárni az ifjúság szívéből, az emberek tudatából, de ez soha nem sikerült, mert Jézus él. Őt nem lehet sehova sem bezárni, sehonnan sem kizárni. Azóta is így tapasztalhatja mindenki, aki felismeri jelenlétét kilátástalannak tűnő életében. Megtapasztaljuk, hogy Ő ad bocsánatot, békességet, amit senki más nem adhat. Ő oszlatja el félelmeinket egyedül, aki a bezárt síron és a mai bezárt szívek ajtaján belép. Merjünk bízni benne! Akkor is, amikor már nem látjuk sorsunk jobbra fordulását, amikor magunk körül csak nyomorúságot, fájdalmat, gonoszságot látunk. Merjünk imádkozni hozzá akkor is, amikor sok imádságunkra még nem kaptunk választ! Hinnünk kell, hogy Jézusnak nincs lehetetlen. Az Ő húsvéti feltámadása erre bátorít minket. Makkai Dénes Lelkipásztor
Húsvét: öröm, vagy üröm*? Folytatás a 2. oldalról
Nagypénteken Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, húsvétvasárnap pedig mindenkiért feltámadott, s így mindenkit megváltott. Az áldozat érettünk és helyettünk történt. Egy keresztyén ifjúsági ének ezt így foglalja össze: Gyűlölködve szórták Rád a vádakat, Mégsem ők okozták halálodat. Bűnöm átka a keresztre szegezett Önként meghalt érettem a SZERETET! Magyar nyelvünkben közel áll egymáshoz a két szó: megváltás és megváltozás. A megváltás valósága legyen látható mindennapi életünkben épp azáltal, hogy megváltozunk, különbözünk magaviseletben, beszédben, életstílusban attól a világtól, amelyben élünk: "...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami Neki tetsző és tökéletes." (Róma 12:2) Hagyjuk, hogy ezentúl minden húsvéti ünnepünk valódi ünnep legyen. Nem bosszúság, idegeskedés és aggodalom, hogy vajon minden „kellék” idejében elkészül-e. Kérjük és hagyjuk Istent, hogy végezzen „nagytakarítást” az életünkben, hogy minden felesleges szeméttől megszabadulva örvendhessünk ajándékának: a bűnbocsánatnak és a tiszta lelkiismeretnek. Keressük az Ő
4
szavát, kutassuk és olvassuk az Ő Igéjét, melybe Ő leíratta irántunk való szeretetét és kegyelmét, melyet Jézus Krisztusban beteljesített. *- méreg, keserűség A Bibliai idézetek az 1975. évi újfordítású Bibliából vannak. Közölni szeretnék egy locsolóverset is, amit még gyerekkoromban tanultam: Öntözni jöttem illatos vízzel, hirdetni örömöt boldog, tiszta szívvel: hogy Jézus feltámadt, él a sír hantjai felett! Kívánok kellemes, húsvéti Ünnepet! Szántó Mihály magyarbényei református lelkipásztor
Kecskeméti István: Elvégeztetett Elvégeztetett! Ki annyi jót tett járva-kelve, A bűnös embert úgy szerette, Hogy trónusát elhagyva érte, E földi kínnal elcserélte. Kiben bűn nem találtatott, Kiben az egy Isten lakott: Lelkét az Őr kezébe adta, És lett a bűnök áldozatja. Elvégeztetett! Kik felfeszíték a keresztre, Látták, hogy szíve vért ereszte, És megnyugodva elmenének, Örülve a bűn győzelmének, Hívén, hogy Ő legyőzetett, Hogy elveszté az életet. Nem tudva még, hogy van hatalma: Letenni azt, és felvenni újra. Elvégeztetett! Kik a Messiást benne látták, Kik a mennyek országát várták, Miként a vert nyáj, szétfutának, Leverve őket a kétség, bánat, Bolyongtak szerte, szótlanul: A Mestert elhagyá az Úr! Ki hatalmas volt szóban, tettben, Ím elvérzett már a kereszten. Elvégeztetett! Isten, s embertől elhagyottan, Ott csüng az Úr Krisztus halottan. Néhányan sírnak csak fölötte, Gúny és szitok hangzik körötte: A népámító elesett. A nagy harc elvégeztetett! Kereszten a zsidók királya Ím, így végződött el munkája! Elvégeztetett! Igen, a váltság műve teljes, Az Isten irgalmas, kegyelmes. Ő egy Fiát halálra adta, Hogy mi ne jussunk a kárhozatra. Meghalt, de el nem rothadott! Az Úr Krisztus feltámadott! Legyőzve bűn, s halál hatalma: Miénk az Úr örök irgalma!
Köszönés és leköszönés Váratlanul(?) ránk köszöntött a világválság. Egyesek tehetősen vihognak és dörzsölik a markukat, mások tehetetlenül fordίtják ki zsebeiket és értetlenül néznek fölfelé. Ismét mások cinkos egymásra kaccsintással magyarázzák: ahhoz, hogy egyszer csak jόl menjen sorunk, szükségszerűen és elkerülhetetlenül a rossznak is meg kell történnie. Sok minden elfogyott, van, amiből már csak kevés maradt és nem jut akárkinek. Ezért őrületes spórolásba kezdünk minden téren…még szokásainkkal is! A történelem folyamán kialakult egy érdekes szokás, a köszönés. Társadalmilag a valahová tartozást jelenti, műveltségre vall, jόérzést sugall, szinte kötelesség – illem. A formájábόl meg lehet sejteni a köszönő szándékát, érzelemvilágát és a társadalmi pozíciόját is. Ugyanakkor erkölcsi szίnezete, értéke is van, jό érzésekkel tölthet fel, valahányszor egy-egy embertársunkkal találkozunk. (Sok függ például attól is, hogy miként köszön vissza a főnök; ez meghatározhatja egész napi munkánkat.) Nyelvi viselkedésnek nevezném. A köszönés tartalma, értéke, formái igen különfélék, kultúrától és nyelvi formátόl függően. Eredete ősi időkre vezet vissza. A történelem folyamán társadalmi bélyeget és szabályozό szerepet is kapott. Hangalakja, grafikai vagy szimbólum formája van, főleg, ha mimikai elemekkel is társul. A köszönés fogadása nagyon fontos. Ha ez elmarad, akkor a köszöntött fél nagy adósságot rό ki magára. Azt is mondhatnám, hogy illetlenség, sőt primitίvizmus. Molière csodálatosan ίr erről. Egyik fösvény szereplője a ,,Jό napot!’’ köszöntést csak kölcsön adja és hangoztatja , hogy az visszajár neki, nehogy kárba vesszen. Válságban tilos a pazarlás! De kinek kell köszönni? Minden ismerősnek, sőt még az idegen embernek is, ha tudjuk, hogy valamiért értékes és jό ember. Persze félni, hízelegni és üzletelni is lehet a köszönéssel. És még a haragot, indulatot is kifejezhetjük vele. Vicces formája a köszönésnek a nem-köszönés! Ez felkelti a figyelmet, vagy éppenséggel elgondolkoztat. Történelmi események, kultύránk összetettsége, a nyelv fejlődése és a másokkal valό együttélés eredményeként a köszönés formái nagyon változatosak. Általában jόkívánság: Jό reggelt, napot, estét, vagy éjszakát kívánunk, vagy azt mondjuk, hogy „Adjon Isten!”, ,,Szervusz” (a latin servus humillimus domini-bόl ered, ami azt jelenti, hogy alázatos szolgája). Van az érzelmesebb „Csókolom”, vagy a „Kezét (kezeit) csókolom” köszönés is. Édesanyám köszönt mindenkinek, akivel csak találkozott. Már kiskoromban arra tanított, hogy: „Köszönj szépen drága fiam”, nehogy szégyent valljunk. Otthon tegeződtünk, mintegy erősítendő a családi szeretet, megbecsülés és értékelés kötelékeit. Az egyenrangúság nagy bátorságot és biztonságot adott, őszinteséget és szeretetet váltott ki mindannyiunkból. Érdekesek a vallásos köszönési formák, például a katolikusoknál a „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!”, a reformátusoknál a „Békesség Istentől! “, az unitáriusoknál az „Isten áldjon! “ Ezek mély emberi érzelmeket és hitközségi hovatartozást is sugallnak. A köszönés, mint nyelvi eszköz, sokféle tartalommal töltődhet. A szeretetet, tiszteletet, örömöt vagy akár a megadást, a fejhajtást, a magasztalást, az imádatot, a személyi kultuszt fejezheti ki. A náci korokra jellemző volt a „Heil..”; máskor az „Éljen a király! “ és ha valaki nem így gondolta, villámgyorsan meggyőzték rόla - végleg! A domináciόra jellemző az egyirányúság. A köszönéshez kapcsolódik a köszöntés is, no meg nálunk, különösen a bizánci kortól kezdődően, az ezzel együtt járó ajándékozás is. Vigyázni kell arra, hogy ajándéknak nevezett dolgainkkal meg ne alázzuk a megajándékozottat. Áthasonul a világ, haladásnak, fejlődésnek is nevezik, de csak szίnváltás, kromatika, festék az egész. Sok benne a vörös és a
5
zöld. Egyeseknek a helyes fogalmakról sincsenek ismereteik. Játszunk a szavakkal, nem vesszük észre, hogy ezek nagyon komolyak. A főnök-beosztott viszony egyre inkább a mindenhatό és az alattvalό (esetenként alávalό) kapcsolatára emlékeztet. Olyan magaslatokra emelkedtek egyesek, hogy a köszönés már csak opcionális. Ránk köszöntött az ezerarcú válság. Sokan az önimádat és az önutálat között ráfognak minden szükségeset és szükségtelent. Kifogások, feketelelkűség, „itt az ideje”, régi tervek, ideolόgiák… mind szabad teret és biztatást kapnak. Nagy gondolatok, remények… és ehhez kicsi, sietős emberek. Általában csak akkor kezdünk gondolkodni, miután elment a vonat. Úgy néz ki, hogy kis iskolánk 125 éves állomásozás után, ύtrakész. Csak szίnfolt volt a történelemben, szép szίne volt, de kifakult. A modern mesékben már nincs Hόfehérke, a törpék is kisebbek és ravaszok, csintalanok. A fehéret felváltotta a fekete: „fekete gazdaság “, „fekete piac”, az emberek zöme ,,szürke” kis ember, de a mindennapok is, ha éppen nem feketék, akkor szürkék. Milyen boldogítό a fiatalság, a nem odafigyelés. Persze a fiatalság magában is elegendő, reményt ígérő és ráérős. Reform, pro form, inform, deform stb. neologizmusok. Jegyükben eljött a leköszöntés és a leértékelés. Az ύj törvények megszabják: vagy „inkadrálódsz”, vagy nem! ( ez a szό az ύjmagyarban már létezik, az όmagyarban valami Mária -siralom volt emlίtve, de mindegy, csöng a telefonom és jobb dolgom is van!). Táblázatok, rendeletek, szabályzatok, megegyezések, kiegyezések, magas pedagógiai tanulmányok és főleg érdekek alapján munkánkat leértékelik, kis tanίtόcskákká redukáltak. Fenyegetnek anyagi túlértékeltségünk miatt is! ( Talán vissza is kell szolgáltatni egy részét a bérnek, amit igazságtalanul kaptunk, azért, hogy embert neveltünk.) Beismerem, a tanίtás káros is lehet, és ezért nem panaszkodom. …Elképzelem - csendesen, hogy az Új Tanügyi Törvény szerint a Nagy Tanίtόmesternek sem engednék meg manapság, hogy tanítson, mert nem elég képzett, már mint formailag és diplomák szerint, tudományos és pszicho-pedagógiai szempontból?! Meg azt is nehezen tudnák megállapίtani, hogy milyen szakos volt?! Korában meg azért, hogy tύlképzett volt és nem ,, inkadrálόdott! Istenem, bocsáss meg! A modern eszközök egyszerűsίtik a közlést az iskolákban is. A főnökök mindent tudnak rόlunk, üvegszem és fémfül mindenütt. A tanulόknál is bőven találhatό mobil meg miminden. Nem csoda, hogy az ember közömbös, csökken a beszéd tartalmi és formai szépsége, a köszönés iskolai formái is jelleget váltanak. Farkasszemet nézve üdvözöljük egymást, a tanulόk könyökig zsebbemélyített kezekkel mormognak valamit, a sapkát jόl ráhύzzák a szemükre, fél arcukat hajjal eltakartan emokként csücsörögnek, vagy nem is néznek a tanárra.Terjed a közönségeskedés. Reggel 7-kor ilyen köszönés hangzott el az egyik iskolában, ahol az igazgatόra várakoztam: „Szia te hülye”, „Állj félre, te barom”, „Ciao”. Majd a későn berobogό tanulό köszönés nélkül becsapta maga mögött a termopánt! Mi a teendő? Ki inkadrálόdik jobban? Folytatás a 7. oldalon
Emlékezzünk a 200 éve született Erkel Ferencre, himnuszunk zenéjének szerzőjére Első operája, a Bátori Mária 1840-ben készült. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni volt, aki egészen 1851ben bekövetkezett haláláig segítőtársa volt Erkelnek operaszerzői munkájában. A siker és a vágy, hogy még tökéletesebbet alkosson, további komponálásra ösztönözte Erkelt. Egyre közismertebb és népszerűbb szereplője lett a magyar zenei életnek. Operatörténeti szempontjából az igazán jelentős Erkel-művek (Hunyadi László, Bánk bán) ezután keletkeztek. Erkel életműve más szempontból is fontos. Amikor Bartay András pályázatot írt ki Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére, Erkelt a bírálóbizottságba hívta, ezért a zeneszerző nem indulhatott a megmérettetésen. Zenét viszont ő is komponált a Szózathoz, amit a pályázaton kívül később be is mutatott. Nem volt akkora siker, mint a pályadíjat elnyert Egressy Béni műve, de a nemzeti zenék komponálása szempontjából jelentőséggel bírt. Néhány hónappal később, Kölcsey Hymnusának megzenésítésére is pályadíjat tűztek ki. A népes bírálóbizottságban Erkel nem szerepelt, ezért beküldhette ő is alkotását, ami végül méltán nyerte el a magyar közönség tetszését. Mind a mai napig a magyar Himnusz Erkel hangjegyei által csendül fel. Ismervén a politikai helyzetet, látván, hogy a magyar az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomottja, elképzelhetjük a nép életérzését. Feltételezhetően Erkel Ferenc is hasonlóan érzett. Nem valószínű, hogy nagyon ösztökélni kellett volna arra, hogy a Hymnushoz zenét komponáljon, hiszen a Szózat esetében még pályázaton kívül is megtette. Az ünnepségeken énekelt császárhimnusz egy nemzeti érzésekkel teli magyar zeneszerző lelkét meglehetősen bánthatta. Erkel közéleti tevékenysége is jelentős volt. 1853ban néhány kiváló muzsikustársával életre hívták a Filharmóniai Társaságot. Közben a Pesti Sakk-kör létrehozásán is fáradozott, de az még váratott magára. Ami magánéletét illeti, rövid idő alatt elveszítette édesapját, lányát, Ilonát és öccsét, Józsefet. Házassága felbomlott, felesége visszaköltözött Gyulára. Abból az időszakból a fuvolaművész-zeneszerző Doppler testvérekkel közösen komponált Erzsébet című operáját említhetjük meg, amelynek bemutatójára 1857-ben került sor. Erkel a II. felvonást készítette. Következő operáján,a Bánk bán-on hosszú ideig dolgozott, míg végül 1861. március 9-én bemutatták. Az anekdoták szerint Erkel egy fa alatt komponálta az operát. A fa már-már élettelen maradványa Gyulán a néhai kastélyparkban (ma a Várfürdő területe) található.
"Kölcsey Himnusza, a Hunyadi, a Bánk bán zeneszerzőjénél akadhat idővel még nagyobb zeneköltő, de nagyobb érdemű sosem." /Vajda János/ Gyulán született 1810. november 7-én. Tanulmányait a gyulai elemi iskolákban kezdte. A zene természetes részét képezte életének, hiszen apja és nagyapja is jól képzett zenész volt. Ügyesen zongorázott és a tudományát be is mutatta a gyulai közönségnek. Nagyváradon, majd a pozsonyi bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait. Zenei képzése jó kezekbe került a kiváló zenepedagógus hírében álló Klein Henriknél. Zenei képzettségével és szép emlékeivel 18 évesen felkerekedett, hogy Csáky Kálmán grófnál Kolozsvárott zongoratanár legyen. Az ott töltött évek alatt barátságot kötött Heinisch Józseffel és megismerkedett a magyar opera első alkotásaival.
Erkel Ferenc Erkel eközben tanított és fejlesztette magát. 1834ben lehetősége nyílt bemutatni zongoratudását a Pesti Nemzeti Kaszinóban. Igen pozitív kritikát, kifejezetten dicsérő szavakat kapott előadása. Kis kitérővel visszatért a fővárosba. 1835-től karnagyi állást vállalt a Budai Magyar Színjátszó Társulatnál. 25 évesen már operát is vezényelt. A következő évben átszerződött a Pesti Német Színházhoz, onnan viszont áthívták az időközben felépült Pesti Magyar Színházhoz. 1838-tól már ott dolgozott karmesterként. Az első hónapokban népszerű külföldi szerzők műveit vezényelte, de megérezvén a magyar közönség óhaját, maga is komponálni kezdett. Magánélete is átalakulóban volt. 1839-ben házasságot kötött Adler Adéllal.
Erkel Ferenc: a Himnusz dallamának kézirata Folytatás a 7. oldalon
6
Köszönés és leköszönés
Emlékezzünk a 200 éve született Erkel Ferencre, himnuszunk zenéjének szerzőjére
Folytatás a 5. oldalról
A köszönés politika is lehet, tetszést, vagy éppen nemtetszést válthat ki, befogadást vagy kiközösítést, megkülönböztetést, esetleg társadalmi álláspontot is jelezhet. Furcsa történetet emlίtek, amely elgondolkodtat arról, hogy kinek van joga arra, hogy elsőként dobjon követ. Szokás volt az előző hatalmak alatt is a hύsvéti üdvözlés – köszöntés. Igaz, kicsit félve, nem nagy felhajtással. Az egyszerű falusi néni, akinek a fia nagyon nagy főnök volt városon, hύsvétkor üdvözölni akarta fiát, aki a szolgálati elfoglaltságai miatt nem mehetett haza. Csak telefonon érhette el gyermekét, aki éppen a párt aktivistáival gyűlésezett. Mivel az édesanyja hívta, a szolgálatos kapcsolta és ő felvette a kagylόt. Azt hitte, baj van. Az is volt, mert szegény öregasszony azzal köszöntötte a fiát, hogy: „Hristos a înviat, dragul mamii!” Erre románul ύgy lett volna illendő válaszolni, hogy: ”Adevărat a înviat! “ Nagy meglepődöttségében, a várakozó párttagokra nézett és hirtelen a kagylόba kiáltotta: „Just, tovarăşa!” és azonnal le is csapta. (Megjegyzés: manapság az az elvtárs sok tonna vasbetonbόl és cementből épίt hitet, mint virágzό üzletember, befektető és kapitalista, mert válság van). Miért lepődünk meg? A válság egyszerre született az emberiséggel, csak most okosan is ki lehet aknázni az általa nyύjtott lehetőségeket! Egyesek későn ébrednek, mások résen vannak ! Két szegény ember megy el az iskola előtt. Megszólal az egyik: - Te János mi is bé kéne iratkozzunk az oskolába me diploma nékű nem ángázsálnak! - Oztán mit gondolsz , a mük pénzünkön melyikbe ? - Nekem éppen mindegy, csak fűtsenek ! - Jόl van ίgy is, csak rosszabb ne legyen ! *(Helyi bölcselet) Ezt meg is hallották Valakik, és eleget téve, befűtöttek nekünk. Hol lesz, hol nem lesz kis iskolábόl, hol volt, hol nem is volt iskola lett! Vajon János bácsiék melyik iskolába iratkoznak be? De ezt csak majd ősszel tudjuk meg. Addig még akad tennivalό, például itt a Hύsvét. 2010-ben az egyházi méltόságok ύgy rendelték el, hogy nem lesz román, magyar, vagy másféle húsvét, hanem egyszerűen együtt kell ünnepelni. A tanulόk is kikapják az egyhetes vakáciόt! A tévelygő közösségeket is ünnepi jόkedvre hangolják. Meg kéne prόbálni, hogy a szίvekből ne űzzük ki a szeretetet, a reményt, az érzelmeket. Szakίtsunk egy kis időt gyermekeink jövőjére, figyeljünk jobban oda sorsukra. Figyeljünk arra, hogy egyre inkább a „Viszonthallásra“ válaszolunk telefonon; egyre ritkábban történik meg a „Viszontlátásra“, ( örvendünk, hogy interneten láthatjuk és üvegen át simogatjuk arcukat), mert a gyermekek elmennek máshová szerencsét próbálni. „Ubi bene ibi patria”- mondták a rómaiak. (Ahol jό neked, ott a hazád). Itt a hazában van a házunk, ott csak bérházban lesz a hazánk! Leköszönnek korok, ύjak születnek. Mi maradjunk még egy kicsit ebben a világban, amit azért teremtett az Úr, hogy valahol otthon legyünk benne, ahogy Tamási Áron emlίtette. Ne térjünk le arrόl az ύtrόl, amelyen a Feltámadott Jézus Urunk vezet! Varrό Árpád Miklόs tanár
Folytatás a 6. oldalról
Kölcsey Ferenc: A Himnusz első oldalának kézirata 1823 1862-ben bemutatták vígoperáját, a Saroltát. Következő operája a kiegyezés évében bemutatott Dózsa György, nem aratott viharos sikert. A magyarországi zenei élet kiválóságai sokszor határainkon túl képezték magukat. Erre a problémára gyógyírként hatott a Zeneakadémia megnyitása 1875. október 14-én. A színvonalas hazai zeneoktatást célul kitűző intézmény elnöke Liszt Ferenc, első igazgatója Erkel Ferenc lett. Mellettük az első tanárok: Volkmann Róbert, id. Ábrányi Kornél, Nikolits Sándor. Erkel 1874-ben elkészült következő operájával. A Brankovics György bemutatójára a Nemzeti Színházban került sor. Az 1880-ban befejezett Névtelen hősökére szintén, de már nem sokat kellett várni arra, hogy az operának saját kőszínháza legyen. A Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitója új korszakot nyitott a magyar operajátszás történetében. Az István király című operát 1885. március 15én már a klasszikus zene új fellegvárában mutatták be. Ezt a művet nem szokás Erkel Ferenc önállóan készített operái közé sorolni, hiszen az - addigra már érett zeneszerzővé vált gyermekei, Elek (1843-1893) és főleg Gyula (1842-1909) komponálták jelentős részét. Erkel házasságából 9 gyermek született. Negyedik fia, Sándor (1846-1900) kora egyik legnagyobb karmestere lett. Az öregedő Erkel lemondott a Zeneakadémia igazgatói székéről, majd tanári állásáról is. A zongoraművészkarmester 80. születésnapján még utoljára fellépett. A barátok és vetélytársak lassan mind elmentek. Neki az a szerencse jutott, hogy a XIX. század java részét megélhette. Zenész fiakat nevelt, a zenéért élt és tett is, amit tehetett. Operákon kívül karműveket, dalokat, kísérőzenét, zongoradarabokat, zenekari műveket is komponált. Gazdag életműve példaértékű. 1893. június 15-én hunyt el. Szülőházában Erkel Ferenc emlékmúzeumot rendezték be. Szülővárosában szobrot állítottak emlékére. Összeállította: Karácsonyi István
7
BOR ÉS EGÉSZSÉG
( III )
eltekintve nem nagy, viszont igen kedvező az összhatás. A B vitaminok szervezetre gyakorolt hatása komplex: idegrendszer, vércukorszint-szabályozás, izomfeszültség, belső elválasztású mirigyfunkciók. A vörösbor B12 vitamintartalma segít a vas megkötésében, a vörösvérsejtek képzésében, így a vérzékenység ellen hat.ékA borban jelenlévő antioxidánsok gátolják a káros LDL koleszterin kialakulását, ami az egyik okozója az érfalak károsodásának. A vörösborban található polifenolos vegyületek olyan kedvező szerkezeti és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek lehetővé teszik, hogy antioxidánsként viselkedjenek. Ezáltal fontos szerepet játszanak az E-vitamin regenerálásában is, mely az egyik leglényegesebb antioxidáns. A resveratrol -polifenol komponens - gyógyászati jelentősége már régóta ismert. Kínai és japán orvosok az érelmeszesedés megelőzésére, illetve a gyulladásos és allergiás betegségek kezelésére használják. A könnyű, száraz fehérborok mérsékelt fogyasztása növeli a túl alacsony vérnyomást, serkenti a vérkeringést, stabilizálóan és frissítõen hat a szervezetre. A habzó borokban lévő szénsav megkönnyíti a bor felvételét a gyomron keresztül, így növeli annak hatását. A front-érzékeny, keringési panaszokkal küszködő emberek a mérsékelt borfogyasztás révén kivédhetik a keringési zavarokat. Fontos tudnunk, hogy a bor kedvező élettani hatásai csak és kizárólag kulturált, mérsékelt fogyasztás esetén érvényesülnek. Ha tehetjük, válasszunk tölgyfahordóban érlelt, száraz vörösbort, mivel a benne található fenolok és a különféle specifikus anyagok a szervezetbe jutva az antioxidánsokhoz hasonlóan viselkednek, védik szervezetünket az érelmeszesedéstől és más megbetegedésektől egyaránt. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy azoknál, akik 1,5-3 dl vörösbort fogyasztottak el naponta, mintegy 50 százalékkal kisebb volt az esély a kardiovaszkuláris megbetegedések kialakulására és a várható élettartamuk átlagosan 10-12 évvel hosszabb volt, mint azoké, akik egyáltalán nem fogyasztottak bort. Ezért a férfiaknál napi 2-3 dl, nőknél napi 1-2 dl vörösbor fogyasztása, egészséges felnőttek esetében, orvosilag és társadalmilag is elfogadható. Napi fél pohár (1,5 dl) bor 50%-kal csökkentheti az infarktus veszélyét! Az hogy a bor egészséges, nem csak kémiai összetételének köszönhető. A borivás áldásos hatásának egyik legfontosabb megnyilvánulása annak kapcsolatformáló hatása, egy pohár borral a kézben például könnyebb beszédbe elegyedni, kapcsolatokat teremteni. Ha belegondolunk, rájöhetünk, hogy sok esemény során tartunk kezünkben poharat. A stressz feldolgozásában pedig nagy szerepet játszik, ha társaságba járunk, vagy esténként a családdal ülünk asztalhoz. A bor ellazít és elégedetté tesz. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy azok, akik elkezdenek figyelni arra, mit isznak, hamarosan tudatosabbak lesznek táplálkozásukban is, még kerekebb lesz a kép. Azonban fontos tudnunk, hogy a bor kedvező élettani hatásai csak és kizárólag kulturált, mérsékelt fogyasztás esetén érvényesülnek. A borivás két aranyszabálya: a mértékletesség és az, hogy „Mi igyuk meg a bort, ne ő igyon meg minket !” P.S. Jelen cikkemmel elérkeztünk e sorozat végére. Nem marad más hátra, mint búcsúzni és poharamat emelni a tisztelt olvasó EGÉSZSÉGÉRE. Kellemes hύsvéti ünnepeket kívánok !
"A bor az embernek teremtett csodálatos adomány; feltéve, hogy egészségben, vagy betegségben, ésszel és mértékkel, jellemhez szabva fogyasztják." Hippokrátész A világon sok nemzetnél, amikor poharat emelnek, elhangzik egy köszöntés. Pár nyelvben, köztük a magyarban is, ez úgy hangzik: ,,Egészséget!”, vagy „Egészségünkre!” Nem véletlenül, mivel a bor esetében ez igaz is. A borok gyógyhatású alkotórészeiről világszerte széleskörű kutatási eredmények tanúskodnak. Már Mezopotámiában készítettek bort datolyából és szőlőből. A babiloniakhoz és asszírokhoz hasonlóan orvosságnak is használták. Egyiptomban a bor szintén értékes gyógyszer volt, fertőtlenítő, fájdalomcsillapító szerként használták. Ezek a népek a borba, ha gyógyszerként használták, mézet, gyógyfüveket, fűszereket vegyítettek. Hippokrátész, aki Kr.e. 460 körül született és az ókor elismert, leghíresebb orvosa volt, ezt mondta: „A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb”. A Biblia több mint 500 helyen említi a szőlőt és a bort és a Talmudban is, melyet i.e. 500-ban zártak le, a bort az emberiség legrégebbi gyógyszerének nevezik. A perzsák, sumérok orvosságként alkalmazták, az egyiptomiak pedig papíruszokon rögzítették számos betegség gyógyítása során szerzett ismereteiket. Hippokrátész és orvosi iskolája is tanulmányozta a bor hatását a beteg szervezetre. A középkorban a kórházak, kolostorok szintén használtak gyógy- és fertőtlenítőszerként bort. Mivel az ivóvíz gyakran poshadt volt, a lakosság főként bort fogyasztott. Így ellenállóbbá vált a járványokkal szemben. A XII. századi Európában már a borpárlatot is használták a gyógyászatban aqua vitae (életvíz) néven. Mértéktelen fogyasztásának negatív hatásai miatt, a XIX. századtól kezdett eltűnni a gyógyszerkönyvekből. A XX. században megszületnek azok az antialkoholista mozgalmak, amelyek erős hatást gyakorolva, különösen az Egyesült Államokban és a skandináv régióban az alkoholtilalomhoz vezettek. Ezt ugyan már 1933-ban feloldották, de ennek következménye maradt például Amerikában a borcímkéken kötelező felirat: „warning label”, amely szerint a bor káros az egészségre. Bebizonyították, hogy a mérsékelt borfogyasztás az egészséget nem károsítja, sőt, jótékony hatással van rá. A túlzott borfogyasztástól (és értelemszerűen annak következményeitől is) azonban az ókortól napjainkig mindig óvtak az orvosok. A mérsékelt, kulturált borfogyasztásnak, valamint a bor gyógyhatásainak vizsgálata, az utóbbi években lendületesen fejlődött. Louis Pasteur fedezte fel az alkoholos erjedés kiváltóit, a mikroorganizmusokat. Felismerte, hogy hevítéssel (pasztörizálással) azok elpusztíthatók. Tőle származik a mondás: "A bor a legegészségesebb és a leghigiénikusabb, valamennyi ital közül." A különféle borok eltérő mennyiségben tartalmazhatják az élettanilag és egészségügyileg fontos anyagokat. A borban lévő fontos alkotórészek együttesen képesek arra, hogy a szervezet anyagcsere-funkcióit segítsék, javítsák a légzést, az étvágyat, az emésztést, az agy és más szervek vérellátását, szabályozzák a szívműködést és a vérkeringést, stimulálják a pajzsmirigyet és a mellékvesét. A borban bizonyítottan több mint 15 vitamin található. Mennyiségük a B és P vitaminoktól
Varrό Rόbert mérnök
8
A MAGYAR NYELVRŐL A magyar nyelv szépségéről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300-as évekre datált hangzását. De hogy ne csak az én elfogultságom szóljon, nézzük meg, mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet". N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság." George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit." Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon ... meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét ... az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi." Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.) Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." ( Mai Nap, Budapest,1991. 9.) Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll. A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal. De ne csak a nyelvünkre, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk: Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!" A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni. / VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/ És ami mosolyt csalhat az arcokra: Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című írása. Figyeljék meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ, de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került?
Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog?
Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Nem csak árnyék, aki suhan, Elmondtam, hogy sok-sok rag S nem csak a jármű robog, van, Nem csak az áradat rohan, S hogy némelyik mit takar, S nem csak a kocsi kocog. És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, -Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . . Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki cselleng, nem csatangol, Ki "beslisszol", elinal, Nem "battyog" az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, -- Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg. . . Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet!
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Összeállította: Udvari Ibolya óvónő
9
Az 1848-1849-es MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 162. évfordulójára. „A magyar történelem véget nem érő szabadságharc.” Az évfordulóknak nem csak lobogós, himnuszos ünnepnapjai, hanem munkás hétköznapjai is vannak. Mivel ezek a napok számosabbak, mint a piros betűs ünnepek, természetes, hogy munkás hétköznapokon sem felejtjük el, kik vagyunk, honnan és hogyan jöttünk, honnan és hová igyekszünk. Semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk nemzeti hovatartozásunkról, tisztelegni kell őseink előtt, hogy értékeinket megtartsuk és tovább adjuk a következő nemzedéknek. Minden nép történelmében vannak események, amelyek milliók vágyait, törekvéseit testesítik meg. Az ilyen események tömegeket mozgósítanak, és ha nem is hozzák el vágyaik és törekvéseik beteljesülését, belevésődnek a nép emlékezetébe és tovább élnek a következő nemzedékek tudatában. Ezért erőt és bátorságot öntenek az utódokba, így milliók vágyának és törekvésének éltető erőivé válnak. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzetünk emlékezetében azért tartozik a legelevenebbül ható események közé, mert milliókat átfogó lendülettel fejezte ki egy nemzedék vágyait és törekvéseit és millók emlékezetébe véste felemelő és fájdalmas tanulságait. Az ezzel kapcsolatos tanulságok nem csak addig éltek, ameddig élt a véres áldozatot hozó nemzedék, hanem nyomon követhetők a forradalom vérbefojtása után is, egészen napjainkig. Az 1848-at megelőző időszakot reformkornak ismeri a történelem. A korszak idején számtalan szociális, gazdasági és kulturális vívmány született, melyek alapkövei lettek az öntudatra ébredő nemzet újkori történelmének. A reformkor jelentős személyiségei Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc. A március 15.-én kitört forradalom programja lehetőséget teremtett arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza saját programját és az Országgyűlés előtt megjelenhessenek a kitőrő forradalom vezetői.
Az Országgyűlés megnyitója 1848-ban Európa népei fegyvert fognak és megkezdik a küzdelmet a zsarnokság, az önkény, a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen. A „népek tavasza”, mint egy hatalmas vízáradat, megindult Nyugatról Kelet felé, magával ragadva Franciaországot, az olasz és német államokat és a hatalmas osztrák birodalom népeit. Az áradat megtorpant a cári Oroszország nyugati határainál. Útjában először elsöpörte a régi hűbéri társadalmakat, földet adott a jobbágyoknak, és a polgárságot a társadalom élére emelte. Fellobbant a nemzetek öntudatra való ébredése. Jussukat kérik az elnyomó és zsarnok osztrák, orosz, vagy török birodalomtól. Ebben a küzdelemben a magyar forradalom előkelő helyet foglal el. A névtelen honvédek
és nemzetőrők tízezrei harcba indulnak, hogy a magyarság felszabaduljon a jobbágyságtól, az osztrák elnyomás alól. A pesti forradalom vérontás nélkül győz. A forradalmi követeléseket, a birodalom széthullásától félve, a bécsi udvar elfogadja.
A követelések 12 pontjának nyomtatott példánya Széchenyi így ír ezekről az eseményekről: „Barátaim, csodákat élünk, nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült Ha reakció nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység, s több a polgári erény, mint a dicsvágy, én biz’ azt hiszem, lesz még a magyarból valami - s pedig sok”. Akkor még kevesen látták előre az uralkodó által elfogadott törvények hiányosságait:a jobbágyfelszabadítás halogatását, valamint a nemzetiségi kérdés rendezetlenségét. Látva a nemzetek közötti viszályokat, a bécsi udvar a nemzeti uszítás taktikájával, a jól bevált „oszd meg és uralkodj” elv alapján próbált sikereket elérni. A terv sikerült. 1848 nyarán elkezdődtek a harcok. A vérontás kiterjedt az akkori Magyarország egész területére, s végül elvezetett Világosig, majd 1849. október 6.-án Aradig. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc szerves része volt az akkori Európa forradalmi hullámainak, de egy lényeges dologban különbözött ezektől: a többi forradalmat 1848 nyarán leverték. „Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki.” Csak a magyar forradalmároknak sikerült a katonai ellenállás. Eredményességét bizonyítja, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni a forradalmi hadsereget. Ha ami fényünk nem lobogna A véghetetlen éjen át, Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. Utolsó gondolatunk egyezzék meg a forradalmi kiáltvány alcímével: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Geréb Mihály
10
Locsolóversek (népköltészet) Megérkeztem, itt vagyok, rózsavízzel locsolok. Aki ügyes kisgyerek, katonásan tiszteleg. És mielőtt hazatér, locsolásért tojást kér. Rózsafának a tövéből rózsavizet hoztam, az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam. Drága kislány, gyöngyvirágom ma van Húsvét napja, meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa! Ákom- bákom, berkenye; Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot.
Viccsarok Móricka kérdezi az anyukáját: - Mami, miért van apunak olyan kevés haj a fején? - Tudod, kicsim, azért, mert sokat gondolkodik. - És neked miért olyan hosszú a hajad?
Kelj fel kislány, kelj fel aranyos ágyadból, adjál egy pár tojást aranyos ládádból. Itt van a szagos víz, meglocsollak véle, a Húsvétnak emlékezetére. E háznak van egy rózsája, A rózsának egy bimbója, Én a rózsát megöntözöm, A tojáskát megköszönöm. Húsvét napján korán keltem, ünneplőbe felöltöztem. Rózsavízzel elindultam, e kis házba bekopogtam. Üdvözlöm a ház lakóit, keresek egy kislányt itt, rózsavízzel locsolkodom, piros tojást elfogadom.
☺ Vadőr elkapja a cigányt, aki egy élettelen szarvast vonszol az erdőben. - Na most megvagy cigány! Majd adok én neked szarvast lőni! - Jáj nem úgy vót ázs náccságos vádász úr! Öngyilkos ákártám lénni, mágám fele forditttam a puskám, ezs meg csák úgy közinkugrott!
☺ Doktor úr! A beteg jobban van! - Miből gondolja? - Megszólalt. - És mit mondott? - Azt, hogy nagyon rosszul van.
☺ Az osztályvezető főorvos behívatja az elmebeteg ápoltat a szobájába. - Nos, Szabó úr, ön teljesen meggyógyult, elhagyhatja az intézetet. Na mi az, nem is örül? - Most minek örüljek? Annak, hogy tavaly még én voltam Napóleon, most meg csak Szabó Jenő leszek?
☺ Piacon: - Egy almát kérek! - Kettő lett, maradhat?
☺ Bemegy egy részeg a kocsmába, és elrikkantja magát: - Én vagyok itt a legerősebb! Erre odalép egy behemót fickó, és orrbavágja. A részeg akadozó nyelvvel hozzáteszi: - ... no meg Te.
Viccsarok
☺ A kakas kergeti a tyúkot a baromfiudvaron. A gazda nézi egy ideig a hajszát, majd odavet egy karéj kenyeret. A kakas azonnal elfelejti a tyúkot és a kenyerre veti magat. A gazda felsóhajt: - Drága jó Istenem, add, hogy sose legyek ilyen éhes...
☺ Katona! Mit érez, amikor látja hazánk zászlaját lobogni? - Szelet.
Lapunk szerkesztősége Áldott Húsvéti Ünnepet kíván minden kedves munkatársának és olvasójának.
☺ Egy anya tanácsa a lányának: – Adj a férfinek egy halat, és egész napra jóllakik. Tanítsd meg a férfit halat fogni, és egész hétvégére megszabadulsz tőle.
☺ Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést, és összeesett. - Biztosan kifogyott a benzin - gondolta Stirlitz.
☺ Csinos asszonyka az orvosnál: - Doktor úr! Beteg a férjem. - Jól van asszonyom. Vetkőzzön le, és mutassa meg, hogy hol fáj neki!
11
Hírek, rendezvények Megváltoztak lapunk arculati elemei Akihez eddig is eljutott kiadványunk, az most örömmel veheti észre, hogy lapunk fejléce megváltozott. Beindulásától kezdve, állandóan próbáltuk e lap színvonalát emelni, igényesebben megjelentetni, előző hibáinkból tanulva, azokat egyre inkább kiküszöbölni. Ezúttal szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik lapunk megjelenéséhez és fennmaradásához bármilyen módon hozzájárultak, akár az írott cikkekkel, akár ötletekkel, bátorító szavakkal, építő jellegű kritikával, vagy anyagilag támogattak. Úgy érzem, külön köszönet jár Kiss Botond kolozsvári designernek, aki nem csak lapunk új fejlécét alkotta meg, hanem a Szülőföldünkért Egyesület honlapját is díjmentesen szerkeszti. Karácsonyi István
Álarcos farsangi bál Balázsfalván Február 20.-án, a Szülőföldünkért Egyesület szervezésében, első alkalommal került megrendezésre a helyi álarcos farsangi bál. Bár a jelenlévők száma kisebb volt annál, mint amire számítottunk, a hangulat kitűnő volt. Gyerekek és felnőttek egyaránt álruhát öltöttek magukra, így mulatván végig a szombatról vasárnapra virradó éjszakát. A kitűnő élő magyar zenét ez alkalommal is Lóri atya biztosította. A bál álarcos résztvevői jól példázták, hogy rendezvényünkkel a társadalmi ranglétra minden fokozatán elhelyezkedő személyt igyekeztünk megszólítani. Így jelen volt maga a király, a királykisasszony, az államelnök, az úri társadalom néhány képviselője, egy utcaseprő házaspár, no meg a társadalmi ranglétra nem tudni melyik fokára besorolható apáca, rab, Vénusz bolygó lakója, varázsló, kiskutya, stb. Minden álruhát viselő személyt a műsorvezető Lóri atya mutatott be, rövid, poénokkal fűszerezett, frappáns megjegyzések közepette. Így nem hiányzott a humor sem, melyet hamarosan zene és tánc követett. A keringők, csárdások, örökzöld slágerek felcsendülése, egyre több bálozót csábított a táncparkettre. Voltak, akik hajnalig bírták a mulatságot, és még akkor is dalolászva, dúdolgatva próbáltak felidézni egy-egy dallamot…mely a következő bálig fülükben csenghet.
Idén is megemlékeztünk az 1848-as szabadságharcról Minden ember, illetve minden nemzet életében vannak jeles és dicső napok, amelyek közül kiemelkedik 1848. március 15-e. 162 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én kitört a magyar forradalom. Harcba indult a magyar nép függetlensége és szabadsága kivívásáért, az idegen uralom igájának lerázásáért, a jobbágyfelszabadításért, a feudális bilincsek összetöréséért. A Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájánál, cenzúra nélkül, kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot (Mit kíván a magyar nemzet?), valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti Dal-t. Délután, már több tízezer ember előtt olvasták fel a 12 pontot és Petőfi elszavalta költeményét. 1848. márciusa történelmi volt, mert széttörte a rabság bilincseit. 2010. március 14-én a nagy magyar szabadságharc ünnepét a balázsfalvi és péterfalvi református templomban is megünnepeltük. A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött, amit a balázsfalvi I-VIII. osztályos tanulók, illetve a péterfalvi I-IV. osztályos tanulók műsora követett. A műsor a '48-as forradalom hangulatát visszaidéző verseket és dalokat tartalmazott, majd a VI. osztályos tanulók előadása következett, amely a Pilvax kávéházban történteket elevenítette fel.
A március 15-i megemlékezés zárásaként a Himnusz csendült fel. Bokk Júlia magyartanárnő
Szerkesztette: Karácsonyi István Lapunkban megjelent cikkek tartalma nem feltétlenül szerkesztőségünk véleményét tükrözik. 12 Lapunk letölthető a www.szulofoldunkert.ro honlapról
Lapunk támogatója:
