XI. A parlamentek működése. A parlamentarizmus főbb garanciái (szabad mandátum, mentelmi jog, összeférhetetlenség). A végrehajtó hatalom ellenőrzése

XI. A parlamentek működése. A parlamentarizmus főbb garanciái (szabad mandátum, mentelmi jog, összeférhetetlenség). A végrehajtó hatalom ellenőrzése 27. A parlamentek működésének főbb szabályai 28. A klasszikus és speciális képviselői jogok 29. A parlamenti függetlenség intézményei (a mentelmi jog és az összeférhetetlenség) Forrás: •Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. •Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.

27. A parlamentek működésének főbb szabályai

1. Folyamatos, ciklikus működés (1) A) Folyamatos működés: Triennial Acts (Anglia):

1641:  Ha a legutóbbi parlament utolsó ülésétől számított harmadik év szeptember 10e előtt a király nem hívja újra össze, akkor – meghatározott rendben királyi összehívás nélkül is összeül  Nem lehet feloszlatni vagy elhalasztani az összeüléstől számított 50 napon belül, csak ha maga is hozzájárul 1664:  Megismétli a háromévenkénti összehívás szabályát, de kikényszerítő mechanizmust nem fűz hozzá 1694:  Évenkénti ülésezés, háromévente választás - vidéken állandó választási láz

1. Folyamatos, ciklikus működés (2) B) Ciklikus működés: Európában 3-4-5 éves mandátum De kivételek:  1 év: 1793-as francia alkotmány  7 év: 1716-1911 Anglia (a 3 év túl gyakori volt, ezért 1716: Septennial Act)  8 év: 1768-tól Írország (Arisztokratikus felsőházaknál többnyire nem merül fel a megbízatási idő.)

2. A törvényjavaslatok vitája (1) A) Törvényjavaslat tétele – ki jogosult?  Plénum (célszerűtlen)  Kormányzat (külön megbízás vagy általános felhatalmazás alapján)  Parlamenti bizottság  Képviselői egyéni indítvány  Népi kezdeményezés Kivételesen: parlamenti bizottság megbízása a végleges törvény elfogadására (utólagos plenáris tárgyalás és szavazás nélkül) – Olaszország, Spanyolország

2. A törvényjavaslatok vitája (2) B) Többolvasatos vita:  Általános: az indítvány céljai, szükségessége, alapelvei (esetleg bizottságban)  Részletes: szakaszonként  Zárószavazás: az egészről egyben  Kétkamarás parlamentnél az esetleges nézeteltérések tisztázása

2. A törvényjavaslatok vitája (3) C) Tárgyalási szabályok:  Két szempont: hatékony, de a kisebbség jogait védő rend (kormánytöbbség – ellenzék)  A parlamenti kisebbség jogai: indítványtétel, beszédjog, szólásszabadság, stb. – biztosítandók  Obstrukcióellenes szabályok Quorumok:  Részvételi: a képviselők meghatározott része legyen jelen, különben nem határozatképes (több mint fele, Ausztria: 1/3-a)  Határozathozatali: a jelenlévők többsége, vagy minősített többség [pl. alkotmánymódosítás, elnöki vétó elutasítása (USA), törvények sürgős kihirdetése – az összes képviselő többsége (Svájc), bizonyos összeghatárt meghaladó pénzügyi törvények]

2. A törvényjavaslatok vitája (4) D) Az obstrukció:  A határozathozatal elhúzása, meghiúsítása – visszaélve a beszédjoggal, indítványozási joggal  1880: ír obstrukció (ír önkormányzati törvény vitája: név szerinti szavazások, 500-szori felszólalás)  1957: USA (Civil Rights Act vitája, Strom Thurmond délkarolinai szenátor: 24 óra és 18 perc hosszú beszéd)  Elhárítása:  USA: a szenátorok 3/5-e elhatározhatja a vita lerövidítését  Beszédidő korlátozása, a vita idő előtti lezárása (klotűr)

2. A törvényjavaslatok vitája (5) E) A nyilvánosság követelménye:  A nyílt vita demokratikus alapkövetelmény  Anglia: 1803 óta tudósítások az alsóházból (1840 óta törvény szól róla)  Később: ne csak a sajtó mehessen be, hanem a szélesebb közönség is  Zárt ülés: kivételes esetben, minősített többség rendelheti el  Ne csak az ülés, hanem a javaslatok, előkészítő anyagok, irományok, szavazási listák is legyenek nyilvánosak  Az elfogadott határozatot (törvényt) szabályszerűen ki kell hirdetni (hivatalos lap, hatálybalépési szabályok – esetleg felkészülési idő)

28. A klasszikus és speciális képviselői jogok

1. Klasszikus képviselői jogok (1) Általában bármely testület tagját megilletik: A) A részvétel joga:  Szabad megjelenés az ülésteremben, részt vehetnek a vitákon

B) Beszédjog és szólásszabadság:  A képviselő felszólalhat és szabadon szólalhat fel  Anglia:  freedom of speech (a Lordok Háza 1668-ban megsemmisített egy

bírói ítéletet, amely alsóházi felszólalása miatt büntetett meg egy képviselőt)  Bill of Rights, 1689: a parlamentben elmondott beszéd miatt semmilyen parlamenten kívüli szerv nem indíthat eljárást (de a parlament felelősségre vonhatja a képviselőt)

 Európai kontinentális államok: külső hatóság is folytathat eljárást a

képviselő ellen parlamenti beszédje miatt, de csak a parlament engedélyével

1. Klasszikus képviselői jogok (2) C) Törvénykezdeményezési jog:  A képviselő indítványt tehet olyan döntések meghozatalára, amelyek a parlament hatáskörébe tartoznak  Már nem kizárólagos uralkodói jog, hogy törvénytervezetet nyújtson be

D) Szavazati jog, parlamenti tisztségekre való megválasztás joga

2. Speciális képviselői jogok (1) Csak parlamenti képviselőket illetnek. A) Kérdés:  Cél: információszerzés, figyelemfelkeltés  A képviselő kérdez – a miniszter válaszol  Első eset: 1721 Anglia (House of Commons) – a 19. sz-ban fejlődött ki B) Interpelláció:  Cél: a kormánypolitika nyilvános vitatása, bírálata  A miniszter válaszáról – ha a képviselő nem fogadja el – a parlament szavaz  1830 Franciaország: egy képviselő (Maugin) magyarázatot követelt a külügyminisztertől, s utóbb a parlament is vitát tartott az ügyről  Később megjelenik az európai házszabályokban

2. Speciális képviselői jogok (2) C) Vizsgálóbizottság:  Konkrét ügyekre  Nem veheti át a bíróság szerepét  (USA: szinte büntető bírósági tárgyalási jellege van)

29. A parlamenti függetlenség intézményei (a mentelmi jog és az összeférhetetlenség)

1. Mentelmi jog (1) A) Cél: a parlamenti és a képviselő függetlenségének megőrzése az illetéktelen külső befolyástól, zaklatástól a) Sérthetetlenség (inviolabilitás):  Képviselővel szembeni büntető eljáráshoz parlamenti hozzájárulás kell  Kényszercselekmény is csak így foganatosítható vele szemben (kivéve tettenérésnél)  A parlament megvizsgálja: nem parlamenti munkája miatt akarják-e meghurcolni

1. Mentelmi jog (2) b) Felelőtlenség (immunitás):  Képviselői tevékenysége (beszédje, szavazata) miatt a parlamenten kívül nem lehet felelősségre vonni A mentelmi jog kialakulása:  Anglia, Bill of Rights 1689: „A parlamenti szólásszabadságot, vitákat és eljárásokat a Parlamenten kívül sem bíróságok, sem más helyek nem kifogásolhatják és nem vonhatják kétségbe.”  USA, Alkotmány, 1787: „A hazaárulás, súlyos bűncselekmény vagy békebontás eseteit kivéve szenátorokat és képviselőket a Kongresszus adott házának ülésszakán való részvétel tartama alatt, valamint oda- és visszamenetele során nem lehet letartóztatni; a Kongresszus házaiban tartott beszéd vagy vita miatt más helyen sem vonhatók felelősségre.”  (1507. évi 12: tc.: salvus conductus – „oltalomjog” kiterjesztése az országgyűlés tagjaira: az országgyűlés tartama alatt nincsen bíráskodás; az országgyűlés munkáját akadályozó személyesen idézhető az országgyűlésbe és ott is vonható felelősségre)

2. Az összeférhetetlenség (1) Inkompabilitás: a belső függetlenség biztosítása – a képviselői megbízatás idején bizonyos tevékenységek nem folytathatók, bizonyos tisztségek, állások nem tölthetők be, nehogy rendeltetésellenesen használják fel a képviselői állással járó jogokat. A) Hivatali:  Bizonyos tisztségek nem tölthetők be  Anglia, 17. sz.: alsóházi képviselők közül kizárták az ügyvédeket, sheriffeket, 1641-ben a papokat, bírákat, vámszedőket; tilos bármely ajándék elfogadása  Máshol: a VH bizonyos tisztségeiből kizárják a képviselőt  Kétkamarás rendszerben nem lehet egyszerre mindkét ház tagja

2. Az összeférhetetlenség (2) B) Gazdasági:  A VH ne tudja anyagi előnyökkel, gazdasági pozíciókkal „megvásárolni” ill. „megjutalmazni” a képviselők szavazatait  Ne legyen koncentrálható a politikai és a gazdasági hatalom  Nemzeti bankok, állami vállalatok tisztviselői nem lehetnek képviselők

C) „Kijárási” (közbenjárási):  A képviselő nem érvényesítheti befolyását anyagi előnyért valaki másnak az érdekében D) Méltatlansági:  Pl. bűncselekmény miatt elítélték – nem lehet képviselő

A végrehajtó hatalom ellenőrzése (a kormányalakítás lehetséges módozatai, a kormány szervezeti felépítésének és működésének típusai, az interpellációs jog, a miniszteri felelősség típusai)

A kormányalakítás módozatai

1. A parlament szerepe (1) A) Egyik modell: nincs szerepe:  az államfő kinevezi a kormányt, de a parlament nem szavaz, csak ha rögtön ki akarja fejezni bizalmatlanságát B) Invesztitúra (beiktatási) szavazás:  Az államfő által kinevezett kormány hivatalba lép, de utána be kell mutatkoznia a parlamentnek, amely szavaz róla (bizalmi szavazás)  Írország, Olaszország, Luxemburg, Svédország  Milyen többség kell? (Az összes képviselőé? A jelenlévőké?)  Többkamarás rendszerek: főszabályként az alsóházban van a szavazás, de szimmetrikus bikamerális rendszerekben mindkét házban (Olaszország, Románia)

1. A parlament szerepe (2) C) Parlament által választott miniszterelnök/kormány:  Az államfő által felkért kormány nem lép ideiglenesen sem hivatalba, csak ha az országgyűlés megválasztja  Németország: Bonni Alaptörvény (Weimari Köztársaság hibájának orvoslása)  Hasonló: Szlovénia, Magyarország  A kormányfő személyéről szóló szavazás az egész kormányra vonatkozik  Egyes rendszerekben egyúttal a kormány programjáról is (pl. Portugália)

2. Az államfő szerepe (1) A) Parlamentáris rendszerekben:

Főszabályként csak formális közreműködés (kinevezési jog)  Célja: legitimáció (az uralkodó általi kinevezés hagyománya, hatalommegosztás) Kivételesen érdemi szerep:  Ha nem egyértelmű a többség (többféle lehetséges koalíció) – meg kell találni a megfelelő jelöltet (közvetítő szerep)

2. Az államfő szerepe (2) B) Prezidenciális, félprezidenciális rendszerekben:  USA: közvetlenül választott elnök, aki egyszemélyben

kormányfő is – nincs szükség elnöki felkérésre, parlamenti hozzájárulásra  Franciaország: van külön elnök és kormányfő, s az elnök tekintettel van a parlamenti erőviszonyokra (a többségi pártból jelöl ki kormányfőt, olykor olyan „jelentéktelen” személyt, akitől lojalitást várhat)  Posztszovjet félelnöki rendszerek (Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország): az elnök nagymértékben szabad a kormány összeállításánál

3. A kormányalakítás folyamata 1. Az új parlament megválasztása

2. Az államfő (vagy megbízottja: informateur ) kipuhatolja a koalíciós lehetőségeket 3. A miniszterelnök „megtalálása” - felkérése (tipikusan a győztes párt vezetője, de ez függhet a várható koalíciótól) 4. Kormányalakítási tárgyalások (a felkért személy tárgyal a pártvezetőkkel)  Kétpólusú rendszerekben 1-2 hét  Van, ahol a kormányprogramról is egyeztetnek (pl. Németország,

Finnország, Portugália) – 20-30 nap  Sokpárti koalícióknál akár több hónap (Olaszország, Belgium, Hollandia – utóbbinál 208 nap a „csúcs”)

A kormány szervezeti felépítésének és működésének típusai

1. Monokratikus kormány  Elnöki rendszerek sajátossága  Nincsenek miniszterek – a szakreszortok vezetői csak

„tanácsadói” az elnöknek  A „kormányülések” csak informális találkozók (nincs közös testületi felelősség)  Az elnöki hatalomnak időbeli korlát: pl. USA: egymás után max. két ciklus  (Dél-Amerika: egyes miniszterek az alkotmány alapján határozatokat hozhatnak egyedül vagy a többi „miniszterrel” tanácsban – relativizálják az elnök hatalmát)

2. Kabinetkormányzás (1)     

A kormány testület, az összes miniszterek kollégiuma Vezetője a miniszterelnök A kormány legitimációját a parlamenti többség adja A miniszterek lehetnek egyúttal parlamenti képviselők is A miniszternek általános helyettese az államtitkár

Nagy-Britannia:  A miniszterelnök szerepe kiemelt  A királytól kérheti az alsóház feloszlatását  Javaslatot tesz a főbb hivatalnokok személyére  A kabinet csak egyes miniszterekből áll (politikai tervezés, államigazgatás irányítása, törvénykezdeményezési jog)

2. Kabinetkormányzás (2) Németország:  A kormányfő itt is kiemelt (kancellár) – a kormányzás politikai irányvonalát ő határozza meg  Ennek alá van rendelve a többi tárcavezető (saját felelősséggel irányítanak)  Konstruktív bizalmatlansági indítvány (a kancellárral szemben) Olaszország, Ausztria:  Erős miniszterelnök (politikai irányító)  De egyes miniszterekkel szemben is benyújtható bizalmatlansági indítvány Skandinávia, Benelux államok:  A miniszterelnök szerepe nem olyan kiemelt – sok testületi döntés Franciaország:  A kormány a parlament és az elnök közé ékelődik  Az elnök rendszerint maga vezeti a kormányüléseket

3. Kollegiális kormányzás  A kormány tagjai jogilag egyenrangúak  Minden fontos kérdést a kormány testületileg dönt el

 Svájc: Bundesrat (7 tag), évente rotációs rendszerben

jár körbe a vezetői tisztség  Kötelező szolidaritás  Szakreszortok, departmentek – bizonyos területen rájuk hárul a döntés

(Az interpellációs jog A miniszteri felelősség típusai)