Workshop jegyzőkönyv

Munkaügyi Együttműködési Fórum

Workshop jegyzőkönyv Munkaerő-piaci és szociális integráció Kezdeményezések és modellek Ausztriából, Magyarországról és más európai államokból A szeminárium célja a munkaerő-piaci szakértők közötti eszmecsere volt a munkaerő-piactól távolra került személyek munkaerő-piaci és szociális integrációjáról. Osztrák, magyar, német, holland és norvég tendenciák, valamint modellek kerültek bemutatásra és megvitatásra. DÁTUM

hétfő, 2010. június 28., 11.00-17.00 óra kedd, 2010. június 29., 9.00-13.00 óra

HELYSZÍN

Hotel Burgenland Franz Schubertplatz 1 A-7000 Eisenstadt

MODERÁTOR

Thomas Eglseer, L&R Sozialforschung

NYELV

német, magyar (szinkrontolmácsolással)

Munkaügyi Együttműködési Fórum

2

RÉSZTVEVŐK NAME / NÉV

ORGANISATION / SZERVEZET

E-MAIL

AMS Burgenland Landesgeschäftsstelle, Abteilungsleiter Systemmanagement und Arbeitsmarktinformation / AMS Burgenland, Tartományi Ügyvezetőség, Rendszermenedzsment és Munkaerő-piaci Információs Osztály

[email protected]

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Direktor für internationale Angelegenheiten und Strategie / NYDRMK Régióközpont, Nemzetközi és stratégiai igazgató

[email protected]

Braun Harald

AMS Jennersdorf, Leiter / AMS Jennersdorf, vezető

[email protected]

Doktoricsné Machinek Krisztina

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Projektmitarbeiterin / NYDRMK Régióközpont, Projekt munkatárs

[email protected]

Bundesagentur für Arbeit, Regionaldirektion Sachsen, Geschäftsführerin Grundsicherung / Szövetségi Munkaügyi Ügynökség, Szászországi Regionális Igazgatóság, Alapbiztosítás, ügyvezető igazgató

[email protected]

Eglseer Thomas, Mag.

L&R Sozialforschung / L&R Társadalomkutató Intézet

[email protected]

[email protected]

Farkas Anton

AMS Oberwart, Stv. Abteilungsleiter Servicezone / AMS Oberwart, Szolgáltatási zóna helyettes osztályvezetője

Gimesi Reixa, Mag.

Dolmetscherin / Tolmács

Hausegger Trude, Mag.a, MSc

Prospect Unternehmensberatung GesmbH, Geschäftsführerin / Prospect Vállalati Tanácsadó Kft., ügyvezető igazgató

[email protected]

Heinisch Marianne

AMS Schloßhofer Straße (Wien), Leiterin / AMS Schloßhofer Straße (Bécs), vezető

[email protected]

Huller Tünde

Dolmetscherin / Tolmács

[email protected]

[email protected]

Kainz Martin

AMS Wien Landesgeschäftsstelle, Abteilungsleiter Service für Arbeitskräfte / AMS Bécs Tartományi Ügyvezetőség, Munkaerőszolgátatási osztályvezető

Bencsics Peter, Mag.

Borsos József

Duscha Konstantine

Munkaügyi Együttműködési Fórum

NAME / NÉV

ORGANISATION / SZERVEZET

3

E-MAIL

AMS Wien Landesgeschäftsstelle, Abteilung Forschung und Statistik / AMS Bécs, Tartományi Ügyvezetőség, Kutatási és Statisztikai Osztály

[email protected]

Kiss Ambrus

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Generaldirektor / NYDRMK, Főigazgató

[email protected]

Lechner Ferdinand, Dipl.-Soz.

L&R Sozialforschung, Geschäftsführer / L&R Társadalomkutató Intézet, ügyvezető igazgató

[email protected]

[email protected]

Lengyel János

Amt für Beschäftigung und Soziales, Stv. Generaldirektor / Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Budapest, Főigazgató-helyettes

Major Andrea, Mag.a

L&R Sozialforschung / L&R Társadalomkutató Intézet

[email protected]

[email protected]

Mészárosné Németh Lívia

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Fachberaterin / NYDRMK Régióközpont, Szakmai Tanácsadó

[email protected]

Németh Zsolt

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, KSZK Szombathely, Direktor / NYDRMK Szombathely KSZK, Igazgató

[email protected]

Nika László, Dr.

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Abteilungsleiter/ NYDRMK Régióközpont, Osztályvezető Bundesministerium für Arbeit, Soziales und Konsumentenschutz, Stellvertretende Leiterin Sektion 6 (Arbeitsmarkt) / Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, 6. (Munkaerő-piaci) Szekció helyettes vezetője

[email protected]

[email protected]

Pálfy József

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Projektkoordinator/ NYDRMK Régióközpont, Projektkoordinátor

Pinter Walter

AMS Eisenstadt, Leiter / AMS Eisenstadt, vezető

[email protected]

[email protected]

Pölöskei János

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, KSZK Nagykanizsa, Direktor / NYDRMK Nagykanizsa KSZK, igazgató

[email protected]

Prins Rienk, Dr.

AStri Research & Consultancy Group, Geschäftsführer / AStri Research & Consultancy Group, ügyvezető igazgató

Kettner Angela, Mag.a

Nowotny Ingrid, MinRin, Dr.in

Munkaügyi Együttműködési Fórum

NAME / NÉV

ORGANISATION / SZERVEZET

4

E-MAIL

[email protected]

Rimányiné Somogyi Szilvia

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Stv. Generaldirektorin/ NYDRMK Régióközpont, Főigazgató-helyettes

[email protected]

Rodler Tamás

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Stv. Generaldirektor/ NYDRMK Régióközpont, Főigazgató-helyettes

[email protected]

Rusko Krisztian

AMS Burgenland Landesgeschäftsstelle, Abteilung Systemmanagement und Arbeitsmarktinformation / AMS Burgenland, Tartományi Ügyvezetőség, Rendszermenedzsment és Munkaerő-piaci

Schwarzmayer Eva, Mag.a

Trendwerk, Projektleiterin Burgenland / Trendwerk, projektvezető, Burgenland

eva.schwarzmayer @trendwerk.at

Sengstbratl Helene, Mag.a

AMS Burgenland Landesgeschäftsstelle, Geschäftsführerin / AMS Burgenland Tartományi Ügyvezetőség, ügyvezető igazgató

[email protected]

Sundl Bernhard, Mag.

Caritas Steiermark, Projektleiter IdA / Caritas Stájerország, IdA projektvezető

[email protected]

[email protected]

Szatmári József

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, Zentralstelle, Abteilungsleiter / NYDRMK Régióközpont, Osztályvezető

Tamus Attila

Techniker / technikus

[email protected]

Tőke Alajos, Dr.

Amt für Soziales und Vormundschaft, Zalaegerszeg, Amtsleiter / Szociális és Gyámhivatal Zalaegerszeg, Hivatalvezető

Török Zoltán

Regionales Arbeitsamt Westtransdanubien, KSZK Győr, Direktor / NYDRMK Győr KSZK, Igazgató

[email protected]

Walbert Alfred

AMS Niederösterreich Landesgeschäftsstelle, Abteilungsleiter Service für Unternehmen / AMS Alsó-Ausztria Tartományi Ügyvezetőség, Vállalati Szolgáltatási Osztály, osztályvezető

[email protected]

Willsberger Barbara, Mag.a

L&R Sozialforschung / L&R Társadalomkutató Intézet

[email protected]

Munkaügyi Együttműködési Fórum

Köszöntés Thomas Eglseer (L&R Sozialforschung), Ingrid Nowotny (Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium), Helene Sengstbratl (Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat Tartományi Ügyvezetőség ügyvezetője, valamint Rimányiné Somogyi Szilvia (Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgató-helyettese) köszöntötték a résztvevőket.

Előadások Munkaerő-piaci politika és szociális integráció Ausztriában, különös tekintettel a szükséglet szerinti minimum biztosításra Ingrid Novotny, Osztrák Köztársaság Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium A munkaerő-piac alakulása Ausztriában Az előző év hasonló időszakával összehasonlítva 2010. május végén a munkanélküliség csökkenését lehetett megfigyelni; nők esetében (a 2009. évi) 103.463-ról 102.761 főre (2010-ben), a fiatalok esetében 39.729-ról 35.478 főre, a férfiak esetében pedig 136.314 főről 124.328 főre csökkent a munkanélküliek száma. Ugyanakkor 5.276 hellyel nőtt a Munkaerő-piaci Szolgálatnál bejelentett üres álláshelyek száma (27.839-ről 33.115-re) az előző évhez képest. Ezek a számok a 2010. évet illetően pozitív tendenciát mutatnak az osztrák munkaerő-piacra vonatkozóan 2009-hez képest. Ausztria európai összehasonlításban – a 4,9 %-os munkanélküliségi összesített rátával – a második helyet foglalja el Hollandia után (4,1%)1. Aktív munkaerő-piaci politika – szakképzéssel a válság ellen Az aktív munkaerő-piaci politikának központi jelentősége van ezen pozitív irányú fejlődésen belül. Az Ausztriában alkalmazott legfontosabb aktív munkaerő-piaci politikai intézkedések első sorban a képzési programok, a tanulóhelyek támogatása, az integrációt elősegítő támogatások, illetve a szociálökonómiai üzemek. Az álláskeresők szakképesítése döntő fontossággal bír a munkaerő-piacon történő elhelyezkedés esélyének szempontjából. Az aktív munkaerő-piaci politika a pénzügyi eszközök segítségével felértékeli

1

Utolsó rendelkezésre álló havi érték 2010.06.01-i lekérdezés

2010. április ,

5

ezt a szakképesítést és ott hivatott pótolni a hiányosságokat, ahol a munkaerő-piacon erre szükség van. A nem megfelelő képesítés alacsonyabb jövedelmet eredményez, és nagyobb eséllyel vezet munkanélküliséghez és ezzel együtt az érintett személy társadalmi kirekesztéséhez. Ezért az aktív munkaerő-piaci politika első sorban és különösen azon személycsoportok részére kínál lehetőséget, akik szociális segélyben részesülnek és a jövőben a „szükséglet szerinti minimum biztosítást” („BMS”) fogják igénybe venni, ami 2010. szeptemberében váltja fel a szociális segélyt. Aktív munkaerő-piaci politika és a szükséglet szerinti minimum biztosítás Azok az Ausztriában élő személyek, akik munkanélküli járadékot, munkanélküli segélyt kapnak, vagy jövedelmük nem éri el a létminimumot (2010ben a létminimum összege 783 €), vagy pedig nem jogosultak munkanélküli járadékra, a szociális segélyre vonatkozó törvény értelmében az adott tartományoktól kapnak pénzügyi támogatást. Ausztriában eddig nem szabályozták egységesen a szociális segély mértékét. A szükséglet szerinti minimum biztosítás lényegében az osztrák tartományok kilenc különböző szociális segélyre vonatkozó szabályozásának egységesítését jelenti, ugyanakkor javulást eredményez az anyagi szempontból legrosszabb helyzetben lévő csoportok számára. A BMS egy intézkedési csomagot jelent, amely (lényegében) az alábbiakból tevődik össze: ƒ a kilenc tartomány szociális rendszerének reformjából, amelyik bevezeti a támogatások / juttatások egységes alsóhatárát; ƒ a minimum biztosítás elemeinek a munkanélküli biztosításról szóló törvényben való kialakítása (alacsony nettó helyettesítő normatíva az alacsony munkanélküli segélyek esetében és a házastársi / élettársi jövedelem beszámításának javítása) ƒ a kiegészítő támogatásban részesülő szülőkkel élő gyermekek helyzetének javítása A gyermeküket egyedül nevelő személyek magasabb normatívával történő pénzügyi támogatása segítséget jelent a szegénység által leginkább fenyegetett csoportok számára. Mintegy 270.000 szegénység által veszélyeztetett személy részesül majd BMS-ben, közülük 165.000 a szociális segélyben, 90.000 a munkanélküli segélyben részesülő személy, valamint 15.000 olyan gyermek, akiknek szülei kiegészítő támogatást kapnak. A BMS – törvényben meghatározott – gyakorlati átültetése olyan megállapodáson alapul, amit a Szövetség és a tartományok kötöttek (B-VG 15. cikk).

Munkaügyi Együttműködési Fórum

A szükséglet szerinti minimum biztosítás még vonzóbbá teszi a munkaerő-piacra való visszatérést. A BMS keretében célirányos foglalkoztatási- és továbbképzési kezdeményezésekkel támogatják az álláskeresőket abban, hogy újból keresőtevékenységet folytassanak, így például a STEP2JOB elnevezésű kísérleti projekt segítségével. Többek között az ismételten keresőtevékenységet folytató személyeknek nyújtandó adókedvezmény is azt hivatott biztosítani, hogy megérje újból elhelyezkedni. Ezen kívül a kiegészítő keresetet nem számolják hozzá automatikusan a BMS-hez, ami még vonzóbbá teszi a munkaerő-piacra való visszatérést.

Az alapbiztosítás rendszere a Második Szociális Törvénykönyv (SGB II) szerint Konstantine Duscha, Szövetségi Munkaügyi Ügynökség, Szászországi Regionális Igazgatóság A munkaerő-piaci politika reformja Két állami támogatási rendszer párhuzamos működését Németországban (munkanélküli segély / munkaügyi szervezet és szociális segély / keresőtevékenységet folytatók szociális hivatala) már régóta alacsony hatékonyságúnak, átláthatatlannak és kevésbé ügyfélbarátnak tartották. A legkülönbözőbb modellprojektek eredményei igazolják, hogy a munkanélküli segély és a keresőképes segítségre szorulóknak nyújtott szociális segély összevonása segíthet a helyzeten. Ilyenek például: ƒ a Munkaügyi Központok és a szociális segélyezés teherviselői közötti együttműködés javítását célzó modell (MoZArT) eredményei, vagy ƒ a FAIR modell („ a munkába állás támogatása – integrált és rendszeres módon”) részeredményei, amely szerint a segítségre szorulók intenzív támogatásával lényegesen fel lehetett gyorsítani a munkába történő integrációt. 2005.01.01-én éppen a korszerű munkaerő-piaci szolgáltatások negyedik törvényével (Hartz IV) valósult meg a politika és a munkaerő-piaci szakemberek hosszú évek óta megfogalmazott követelése. Az 1949 óta legnagyobb reformintézkedés során álláskeresői alapbiztosításba vonták össze a munkanélküli és a szociális segélyt Aki (már) nem jogosult az I. munkanélküli ellátásra, annak a II. munkanélküli ellátást folyósítják, azonban a II. munkanélküli ellátás elbírálása során figyelembe veszik a kérelmező személy és meghatározott hozzátartozóinak vagyoni és jövedelmi helyzetét.

6

Az SGB II (Szociális Törvénykönyv) céljai és szándéka A két bonyolult, költséges és párhuzamosan működő – adóból finanszírozott – segélyrendszert, amelyeket külön illetékesség és eltérő finanszírozási felelősség jellemzett, valamint amit hasonló ügyfélkör számára működtettek, „egy kézből nyújtott” szolgáltatással váltottak fel. Az álláskeresők alapbiztosításának az a célja, hogy a rászorulóknak, valamint az olyan embereknek erősítse a felelősségtudatát, akik úgy nevezett szükségleti közösségben élnek velük. Továbbá hozzájárul ahhoz, hogy létfenntartásukat függetlenül a saját anyagi lehetőségeikből és erejükből megvalósított alapszinttől biztosítani tudják. Az adminisztratív ráfordítások csökkentése, az átláthatóság növelése és a felelősség konkretizálása érdekében 2005.01.01-től már csak egy helyről kapnak támogatást a keresőképes rászorulók. Az álláskeresők alapbiztosításának feladatait azóta a 69 engedélyezett önkormányzati fenntartó és a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (BA) megosztott teherviseléssel látja el. Az SGB II szerinti szolgáltatások / ellátások azokat a munkaügyi integrációs és a létfenntartás biztosításához szükséges szolgáltatásokat / ellátásokat foglalják magukban, amelyek túlnyomórészt a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség felelősségi körébe tartóznak. Az önkormányzati fenntartó elsősorban a szállással és fűtéssel, valamint a szociális integrációval összefüggő szolgáltatások / ellátások tekintetében illetékes. A munkaközösségbe mindkét fenntartó „beleadja” saját kompetenciáját és lehetőségeit annak érdekében, hogy a feladatokat egymással szorosan összefűzve és jó minőségben tudják elvégezni a rászorulók érdekében. Általánosságban az SGB II 44b § rendelkezik a munkaközösségek feladatainak ellátásáról. (Egész Németországban 345 munkaközösség működik.) A Szövetségi Alkotmánybíróság 2007.12.20-i ítéletében alkotmányellenesnek nevezte a törvényhozó által előírt vegyes működtetést azzal az indoklással, hogy a szövetségi törvények végrehajtása vagy a tartomány, vagy pedig a szövetség – és nem egy harmadik (vegyes működtetésű) intézmény - által történik. Az SGB II 44b §-a alkalmazását viszont 2010.12.31-ig engedélyezték. Ezzel megfelelő időt biztosítottak a törvényhozó részére ahhoz, hogy újraszervezze az álláskeresők alapbiztosítását. A Szövetségi Alkotmánybíróság ítéletének az volt a következménye, hogy több mint két évig nem fogalmazódott meg világos álláspont a fent nevezett munkaközösségek létjogosultságával összefüggésben. Ez sokáig tartó bizonytalanságot jelentett a jobcenterekben dolgozó munkatársak számára. Csak az idei év elején, amikor von der Leyen asszony vette át a Szövetségi Minisztérium

Munkaügyi Együttműködési Fórum

vezetését, sikerült politikai áttörést elérni. Az ítélet végrehajtását oly módon garantálták, hogy „megállapodást kötöttek az Alkotmány módosításáról azzal a céllal, hogy továbbra is egy kézből történjen az érintettekkel való foglalkozás”. Az ehhez szükséges törvényt 2010.07.09-én fogadta el a Szövetségi Tanács. 2001-től az alábbi új feltételek lépnek életbe: ƒ valamennyi alapbiztosítást nyújtó hely egységes elnevezése mint Jobcenter ƒ törvényi szinten lényegesen növelték a fenntartói képviselőtestület helyi felelősségét (ügyvezető kinevezése, szervezeti felépítés és folyamatterv, felállítása, munkakörjegyzék stb.) ƒ az irányítás a fenntartói képviselőtestület által történik ƒ a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium alapvető kérdések ügyében fenntartja magának az utasítás jogát ƒ Szövetségi - Tartományi Bizottság létrehozása ƒ Ezen kívül Kooperációs Bizottság létrehozása a mindenkori legfelsőbb tartományi hatóság és a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium között Az SGB II szerint nyújtott alapbiztosítás öt évének sikere A legnagyobb sikert a Munkaügyi Ügynökségek és az önkormányzatok munkaközösségek keretében megvalósult eredményorientált együttműködés jelentette és jelenti most is, amely pozitív változásokhoz vezetett a munkanélküliség és a rászorultság terén. Ezáltal érezhetően csökkent a munkanélküliség és a rászorultság mértéke. A pénzügyi és gazdasági válságnak tudható be, hogy nem folytatódott ez a pozitív trend. A gazdasági válság ellenére 2009-ben sikerült megállítani, mi több tartósan csökkenteni a keresőképes rászoruló emberek számának növekedését. A munkaközösség(ek) irányítási és célrendszere Németország teljes területén kötelező érvényű irányítási és célrendszer létezik a munkaközösségek számára, amit következőképpen lehet jellemezni: ƒ egységes tervezési szabványok (célrendszer, költségvetési feltételek, várt értékek) ƒ helyi szintű célmegállapodás (fenntartói képviselőtestület – jobcenter ügyvezetője) ƒ az operatív munkaeredmények – a célkitűzésekhez viszonyított – rendszeres értékelése ƒ amennyiben cselekvési igény merül fel – az eltérésekről elemzések készítése és irányítási intézkedések levezetése a decentralizált felelősségvállalás keretében, a célok elérésének biztosítása érdekében.

7

Az irányítási logika – összességében véve – az alábbi alappillérekre épül: decentralizált felelősség, átláthatóság, hatékonyság és gazdaságosság. Emellett kell elköteleznie magát minden szervezeti egységnek – az optimalizálást végrehajtó önkormányzatoknak is – különben nem kapnak engedélyt. Ezen kívül a kötelező érvénnyel bíró szabványok biztosítják a szolgáltatások nyújtását. Az eddigi munkaközösségekre és a jövőbeni közös szervezetekre kötelező érvényű folyamat- és minőségi szabványok vonatkoznak. A Munkaügyi Ügynökség folyamat- és minőségi szabványai biztosítják a hatékony szolgáltatások nyújtását. Ezek az SGB II céljainak elérésére irányulnak és rendszeresen vizsgálják őket: ƒ helyszín-/telephely gyors meghatározása, az ügyfelek gyors aktiválása, ügyfélkapcsolatok időtartamának csökkentése, foglalkoztatási integráció növelése, passzív szolgáltatások csökkentése, ƒ Integrációs megállapodás: kötelező érvényű megállapodás megkötése az ügyfelek kötelezettségeire és az alapbiztosítást nyújtó szervezet támogató szolgáltatásaira vonatkozóan („követelni és támogatni”). ƒ a szolgáltatásokra / ellátásokra irányuló kérelmek 14 napon belül történő feldolgozása ƒ a létfenntartáshoz szükséges minimum biztosítása az ügyfelek részére Az ügyfelek elégedettségét az alábbiak révén biztosítják: ƒ az ügyfelek kérésének gyors (két napon belül történő) tisztázása, ƒ megfelelő nyitvatartási idő, ƒ bejutási lehetőség a nyitvatartási időn kívül is. Az „ügyfélreakció-menedzsment” egy minőségbiztosítási eszköz a szolgáltatás nyújtására, valamint az ügyfelekkel való (személyes) foglalkozásra vonatkozóan. Ez az eszköz tükörként szolgál az alapbiztosítást nyújtó szervezetek elfogadását illetően. A 2011. évre is érvényesek a magas szintű szolgáltatási szabványok, valamint az a cél, hogy a munkaerő-piaci integrációval szűnjön meg a rászorultság. A Szövetségi Ügynökség továbbra is vállalja a küzdelmet ezen a komoly kihívásokkal szemben.

Munkaügyi Együttműködési Fórum

A szükséglet szerinti minimum biztosítása – a „step2Job“ c. kísérleti projekt megvalósítása Martin Kainz, AMS Bécs Az osztrák szövetségi kormány egyik célja az, hogy különböző hatékony intézkedésekkel „küzdjék le a szegénységet Ausztriában”. Az egyik – ezen célból már régóta tervezett – intézkedés a szükséglet szerinti minimum biztosítás (BMS) bevezetése. Ez a szociális juttatás, amely 2010. szeptember 1-én kerül bevezetésre, fogja felváltani a szociális segélyt, amelyet tartományonként eltérő módon szabályoztak. A szükséglet szerinti minimum biztosítás gyakorlatba történő átültetése érdekében megállapodást kötött a szövetségi kormány a tartományokkal a Szövetségi Alkotmány 15a§-nak megfelelően. Ezen kívül minden tartomány egy tartományi törvényben szabályozza a BMS megvalósítását. Ez Bécsben a Bécsi minimális biztosításról szóló törvény (WMG) által valósul meg. A megállapodás, valamint a tartományi törvények a Munkaerő-piaci Szolgálat közreműködését írja elő a BMS végrehajtása érdekében. Ez egyrészt tájékoztatási és a kérelem benyújtásával összefüggő feladatokat jelent, másrészt pedig az AMS-nek szolgáltatásokat kell nyújtania ezen célcsoport munkaerő-piaci integrációjának érdekében. Az ezzel összefüggő részleteket a tartomány és az AMS tartományi ügyvezetősége közötti eljárási megállapodás tartalmazza Ennek legfontosabb elemei a következők: ƒ a BMS ügyintézését a Bécsi Magisztrátus (Önkormányzat) MA 40-es osztálya végzi ƒ a szükséglet szerinti minimum biztosítást (BMS) 2010. szeptember 1-én vezetik be ƒ 12 x egy évben: 744 € (beleértve 186 € lakhatási támogatást), párok 1.116 €, gyerekenként: 134 €, ƒ „munkavállalásra” vonatkozó kötelezettség, ellenkező esetben a BMS csökkentése lehetséges (25%-100%) ƒ automatikus adatcsere az AMS és az MA 40 között ƒ hatása a bécsi szociális támogatásban részesülőkre: o havonta kb. 50 €-val több személyenként o eCard (egészségbiztosítás-védelem) o nincs visszatartási lehetőség ƒ ki kell terjeszteni és konkretizálni kell a már meglevő – munkaképes személyek AMS-nél történő regisztrálásáról szóló – megállapodást Bécs városának jelenleg mintegy 1,6 millió lakosa van, közülük 2009-ben átlagosan 95.862 fő volt munkanélküli, ami kb. 11,7%-os többletet jelent az előző évhez képest. Ez 8,5%-os munkanélküliségi rátának felel meg. 24.585 fő több mint egy évig munkanélküli (tartós foglalkoztatás-nélküli) volt.

8

2009. szeptemberében első ízben párosították össze a Bécsi Önkormányzat és a Bécsi AMS adatbankjait, annak érdekében, hogy kiderítsék a keresőképes szociális segélyben részesülő személyek számát. A kiértékelés rámutatott arra, hogy összesen 22.757 fő kap szociális segélyt (teljes összegű szociális segélyt, ill. normatíva-kiegészítést – azaz kiegészítést a munkanélküli biztosítótól származó ellátáshoz). Közülük 11.983 fő volt regisztrálva az AMS-nél. További – az AMS-nél regisztrálható potenciálként – 7.700 fő szerepel. Ők a jelenleg nem regisztrált, a teljes összegű szociális segélyben részesülőkből (mintegy 6.000 személy), a szociális segélyben részesülők hozzátartozóiból (700 fő), valamint a nem regisztrált – a munkanélküli biztosítótól ellátásban nem részesülő – normatíva-kiegészítésben részesülőkből (1.000 személy) tevődnek össze. A nem regisztrált személyek körében végzett szúrópróbaszerű vizsgálatok rámutattak arra, hogy nagyrészük (mintegy 50%-ban) a 2009-es kiértékelési évben már volt regisztrálva. Csupán kis részüknek (mintegy 10%-nak) nem volt semmiféle kapcsolata az AMS-szel. Az Osztrák Társadalombiztosítási Teherviselők Országos Szövetsége által végzett szúrópróbaszerű vizsgálatok szerint itt elsősorban a gyermekgondozási szabadságon levőkről, illetve a külföldiekről (mindenekelőtt a menekültstátuszt igénylőkről) van szó. Az ezen személyi körrel való optimális foglalkozás érdekében a Bécsi AMS ESZA pénzeszközökből kezdeményezte a „step2job“ kísérleti projektben egy tanácsadó és ellátó intézmény (BBE) létrehozását, amely 2009. szeptember 1-én kezdte el működését a Context cégnél. A célcsoporthoz 21 év feletti, teljes összegű szociális segélyben részesülő Floridsdorf és Donaustadt kerületi lakosok tartoznak. A csoport felzárkóztatása egy tájékoztató rendezvény keretében történt a munkaügyi kirendeltségen a projekt teherviselője, az AMS kirendeltsége és a Bécsi Önkormányzat MA 40 osztályának részvételével. A 800 résztvevő 1 évig lesz a BBE-ben. Munkaerő-piaci sikerként az alábbi célt fogalmazták meg: ƒ a belépő személyek 30 %-a a belépést követő első évben legalább 92 napig legyen teljes biztosításköteles önálló vagy nem önálló foglalkoztatásban az 1. vagy 2. munkaerő-piacon (szociálökonómiai projektben való részvétel lehetséges) A BBE-ben átfogó eset-menedzsment kezdeményezés keretében próbálnak meg az embereknek segíteni és bennük a tartós munkaviszony létesítéséhez szükséges

Munkaügyi Együttműködési Fórum

képességeket kialakítani. A kiközvetítés előtt az ügyfelekkel közösen készítenek egy együttműködési tervet. A problémás helyzetek előzményeire építve összeállítanak egy megfelelő támogatási kínálatot az ügyfelek részére azzal a céllal, hogy ezzel megalapozzák a fenntartható foglalkoztathatóságukat. A kínálat az egészségfejlesztéstől és a velük való foglalkozástól kezdve a személyes coaching-on (ideértve a jogi tanácsadást és adósságkezelést is), valamint empowerment-en át egészen a szakmai ismeretek fejlesztésére irányuló tanfolyamokig terjed. Ezen részcélok elérését követően az ügyfelek támogatást kapnak a kiközvetítési törekvéseik terén. Ennek érdekében a Bécsi AMS, valamint a Bécsi Önkormányzat teljes intézkedési kínálatát igénybe lehet venni. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a résztvevők szinte kizárólag pozitívan fogadják a kínálati lehetőséget. Legnagyobb problémának a szakképzettséggel összefüggő hiányosságok, a hiányzó nyelvtudás, valamint a munkaerő-piactól való eltávolodás mutatkozik; a résztvevők közel 10%ának pszicho-szociális segítségre is szüksége van. Összegzésképpen az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a megvalósítás csak valamennyi szereplő szoros együttműködésével lehetséges. A felmérés első eredményei halmozott közvetítési nehézségeket mutatnak az érintett személyek körében (lásd Mag. Hausegger asszony, Prospect Vállalati Tanácsadó Kft. prezentációját). A sikeres integráció eléréséhez kiterjedt támogatási kínálatra van szükség, ami nagyon magas költségekkel jár. Mivel 2010. szeptember 1-én Bécsben bevezetésre kerül a szükséglet szerinti minimum biztosítás, a projektet attól az időponttól kezdve mind a 23 kerületre kiterjesztik.

9

rendszerbe történő integráció, az egészségügyi problémák vagy a segítségre irányuló igény okán fennálló kiközvetítési nehézségek, valamint a büntetett előéletre vagy a létbizonytalanságra visszavezethető például lakhatási gondok és végül képesítéssel, végzettséggel kapcsolatos problémák, akkor a nem, az életkor és a migrációs háttér dimenziók mentén a problémák halmozódása tapasztalható. Előtte viszont a Step2Job 609 résztvevőjének (2010.04.30-ig) főbb jellemzői: ƒ a résztvevők 54%a nő, közülük két harmada nem német anyanyelvű nő ƒ a résztvevők 46%-a férfi, közülük mintegy felének nem német az anyanyelve Alig vannak tapasztalataik

foglalkoztatással

kapcsolatos

A Step2Job célcsoportját illetően alapvetően az alábbi jellemzők figyelhetők meg: ƒ ezen személyek csoportja alig vagy egyáltalán nem rendelkezik az utóbbi két évben szerzett foglalkoztatásra vonatkozó tapasztalattal. ƒ hasonlóan gondot jelent a célcsoporthoz tartozó személyek képzettséggel összefüggő helyzete: a Context tanácsadói szerint az érintettek több mint 60 %-ának valamilyen képzésre van szüksége ahhoz, hogy el tudjon helyezkedni. Ez a képzés számos esetben német nyelvi képzést jelent. ƒ nagyon magas az írásbeli kommunikáció területen megmutatkozó felzárkóztatási igény is: a Context szerint a résztvevők több mint felének segítségre van szüksége az írásbeli álláshelypályázatok elkészítéséhez – ez nem csak a migrációs háttérrel rendelkező személyekre vonatkozik. A nem, a migráció és az életkor, mint központi megkülönböztető jellemző

A teljes szociális segélyben részesülők problematikája és első hipotézisek a hatékony intervenciókra Trude Hausegger, Prospect Unternehmensberatung GesmbH A munkaerő-piaci integrációra vonatkozó táblázatban az ügyfelek – munkaerő-piaci szempontból – központi fontosságú jellemzőinek, valamint szakmai karrierjük szisztematikus elemzése található. Ha a résztvevők munkaerő-piaci integrációs „chart”-ba való besorolását megnézzük, amely az érintett személyek tekintetében átfogóan mutatja az előzményeket az olyan munkaerő-piac szempontjából releváns területeken, mint pl.: a társadalombiztosítási

Az említett jellemzőket illetően lényeges különbségek tapasztalhatók a férfiak és nők, valamint a migráns és nem migráns személyek között: ƒ Kevésbé ad okot a csodálkozásra az, hogy a nők (a résztvevők 67%-a) esetében a gondozással kapcsolatos kötelezettségek játszanak fontos szerepet, míg a férfiak egy negyedének kell lakhatási kérdésekkel foglalkoznia. ƒ Míg a nem migráns nők mindenekelőtt azzal tűnnek ki, hogy az álláskeresés során sok esetben nem folyamodhatnak szociális támogatásért (44%) és áttekinthetetlen pénzügyi helyzettel (45%) rendelkeznek, addig a nem német anyanyelvű nők problémái inkább a szóbeli artikulációra, valamint lakhatással összefüggő kérdésekre vonatkoznak, és inkább a

Munkaügyi Együttműködési Fórum

ƒ

negatív hozzáállás jellemzi őket. Különösen feltűnő azonban a nem német anyanyelvű nők azon csoportja, akik aktív kereső korban vannak és komoly segítséget igényelnek az írásbeli és szóbeli kommunikáció terén, gondozással összefüggő kötelezettségeik vannak és nem rendelkeznek foglalkozással kapcsolatos tapasztalatokkal. A férfiak esetében feltűnő, hogy a német anyanyelvűek inkább pénzügyi problémákkal vagy a törvénnyel való szembekerüléssel, az idegen anyanyelvű férfiak pedig artikulációs nehézségekkel küzdenek.

Hipotézisek 1. megfigyelés: Az első kapcsolatfelvétel megvalósítása nagy erőfeszítést igényel – viszont azok a személyek, akiket sikerült megszólítani, nagyon elkötelezettek. 1. tézis: A professzionális „segítői viszony” (lehetőség szerint gyors) kialakítása különös jelentőséggel bír. Az átláthatóság, elkötelezettség és megbízhatóság valamint a követelés és támogatás közötti jó egyensúly minden szinten és minden szakaszban sikertényezőnek tűnnek. 2. megfigyelés: A problémák konstellációját és összetételét illetően jelentős különbségek mutatkoznak a férfiak és nők között, a migrációs háttérrel rendelkező és nem rendelkező személyek, valamint a fiatalabb és idősebb személyek között. Főleg a migrációs háttérrel rendelkező, fő kereső korban lévő nők problematikája tűnik úgy, hogy munkaerő-piaci tekintetben elsődlegesen a képzés (nyelvi és szakképzés, beleértve a gyakorlatot), gyermekgondozás és esetleg a kulturális különbségek megértésére összpontosít. 2. tézis: Ezen célcsoport számára valószínűleg a gyakorlatias nyelvi képzés és a kulturális különbözőségekkel való foglalkozás kombinációja lehetne – a gyermekfelügyelet megoldásával – egy sikerekkel kecsegtető intervenció. 3. megfigyelés: Úgy tűnik, hogy klasszikusan a migrációs háttérrel nem rendelkező szociális támogatásban részesülő személyeknek, valamint a migrációs háttérrel rendelkező és szociális támogatásban részesülő idősebb személyeknek kell gyakran többszörös terhet viselniük. 3. tézis: Ezen személycsoportok számára az esetmenedzsment játszhat központi szerepet. Az esetmenedzsmentet akkor kellene módszerként alkalmazni, ha a személy legalább három egymástól független problémával küszködik. 4. megfigyelés: Általában a munkaerő-piactól távoli személyek lehetőleg a reguláris foglalkoztatást

10

részesítik előnyben. Ezt gyakran akkor is, ha egy előzetes képzési program a fenntartható munkaerőpiaci integráció jegyében jobb hatásokat helyezne kilátásba. 4. tézis: Éppen a munkaerő-piactól távoli személyek számára lenne ésszerű újból átgondolni a munka és a képzés támogatásának kombinációit. Így egyrészt a munkahely- közeli tanulási formák távol tartanák az iskolai kudarcélményeket, másrészt pedig az érintettek részére megfelelő belépést tenne lehetővé a munka világába. 5. megfigyelés: Egy – mindenesetre közvetett – a munkaerő-piac számára releváns szint az a szociális integráció szintje. Az első kiértékelés alapján úgy tűnik, hogy különösen a migrációs háttér nélküli nők nagyon gyakran szociálisan elszigetelve élnek. A munkanélküliséggel kapcsolatos kutatás is rámutat arra, hogy a munkanélküliség gyakran csökkent társadalmi integrációval jár együtt. 5. tézis: Az ezen célcsoport támogatását célzó életképes szociális hálózatok kiépítésére irányuló innovatív törekvések éppúgy szolgálnák a célcsoport „empowerment”-jét, mint a tartós munkaerő-piaci reintegrációt és az egészségfejlesztést. (Az ezen célcsoportnak szánt „realisztikus tevékenységi területeket gyakran nagy fluktuáció és rövid foglalkoztatási időtartam jellemzi!)

Munkaerő-piaci (re)integráció: új struktúrák és eszközök? Néhány nemzetközi példa Rienk Prins, AStri Research & Consultancy Group (Leiden, Hollandia) A különböző országokban intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy javítsák a munkaerő-piactól eltávolodott személyek munkaerőpiaci integrációját. Az alábbiakban négy olyan kezdeményezés kerül bemutatásra, amelyek a szociális ellátásoktól való függőség csökkentését célozzák meg. 1. Szervezeti átalakítás: központi fontosságú ügyintézési hely az álláskeresők számára Néhány országban kísérletet tesznek arra, hogy a felelősök között javítsák a koordinációt és az együttműködést a munkaerő-piactól eltávolodott személycsoportok integrációja során. Ezzel összefüggésben a legkülönbözőbb modellekkel végeznek kísérletet. Létezik például egy olyan modell, amely egy koordináló ügynökség működését vagy eset-menedzserek bevonását irányozza elő, miközben az érintett illetékes hatóságok továbbra is önállóak maradnak. Az a modell, amelyiknek itt különös figyelmet szentelnek az a „fúzió”. Ez azt

Munkaügyi Együttműködési Fórum

jelenti, hogy a különböző illetékes hatóságokat egy új „egyablakos ügyintézési hellyé” („One Stop Shop“) vonják össze. Erre a következő példák vannak: ƒ a munkaügyi hivatalt és a munkanélküliek biztosítóját új hatósággá vonják össze (Nagy Britannia, Hollandia) ƒ a munkaügyi hivatalt, a munkanélküliek biztosítóját, valamint a szociális segélyt nyújtó hivatalt új hatósággá vonják össze (Norvégia) ƒ Nagyobb mértékű összevonást Svédországban hajtottak végre, ahol az integrált rehabilitáció keretében a munkaügyi hivatal, a társadalombiztosító, a szociális segélyt nyújtó hivatal és egészségügyi központok dolgoznak együtt önkormányzati szinten. A norvég modell részértékelésének eredményei az alábbi előnyöket mutatják: ƒ pozitív hatások az ügyfelek számára (több idő marad a diagnózis felállítása számára, az ügyfél aktívan részt vesz az intézkedési program elkészítésében), ƒ pozitív hatások a munkáltatók számára (csak egy hellyel kell kapcsolatot tartani), ƒ gördülékenyebb az ügyintézés és jobb a koordináció az ügyfél kiszolgálása során. Ezen modell megvalósítását biztosító fontos keretfeltételként a munkatársak számára célirányos tréningeket szerveztek, integrált IT rendszert, valamint elegendő időt biztosítottak az új szervezet, ill. a folyamatok átvizsgálásához. A 2006. óta létező norvég modell sikereit (foglalkoztatásba való átmenetet) valamelyest tompítja a gazdasági válság. 2. Jobb szolgáltatások az összetett problémákkal rendelkező ügyfelek számára A tartós munkanélküliek, valamint a szociális segélyben részesülők tekintélyes részét több akadály gátolja a munkaerő-piaci integrációban, mint például: az alacsony iskolázottság, betegség/fogyatékosság, adósságok, függőség (alkohol, drog), hiányos nyelvtudás. Emiatt az érintettek a különböző hatóságok segítségére vannak utalva és sok esetben nem képesek saját életük megszervezésére, rendezésére („nem tudom, nem akarom”) Az ezen ügyfelek számára kialakított szolgáltatási kínálat tekintetében gyakran az a probléma áll fenn, hogy ƒ számos hatóság kerül bevonásra, ƒ amelyek saját kritériumokkal, prioritásokkal és eljárási rendekkel dolgoznak, valamint ƒ (túl) kevés hajlandóságot mutatnak az együttműködésre és ƒ gyakran hosszúak a várólistáik. Programjaik „átlagos ügyfelekre“ szabottak és hiányzik valamilyen integráló koncepció, aminek az a következménye, hogy két szék között a pad alá kerül

11

a több problémával küszködő ügyfél, ill. nem tudnak hatékonyan foglalkozni vele (pl. papírmunka, nincs állandó koordináló esetmenedzser) Ezen problémák csökkentése érdekében Norvégia 2007-ben bevezette az ú.n. „képesítőprogramot” (“Qualification Programme”). A célcsoporthoz a munkaerő-piactól eltávolodott személyek, alapvető és komplex problémákkal rendelkező személyek, csökkent munkaképességű személyek, vagy szociális szolgáltatásoktól függő, valamint 19 és 67 év közötti személyek tartoznak A program legfontosabb elemei a következők: ƒ egésznapos (heti 37 óra) részvétel a programban. ƒ több tevékenység és képzési intézkedés ƒ átmenet a keresőtevékenységbe ƒ a résztvevők évente 17.000 eurót kapnak (ez az összeg kis mértékben haladja meg a szociális segély összegét) A statisztika azt mutatja, hogy 2009. végén 1.200 fő fejezte be a programot, 35%-uk helyezkedett el az elsődleges munkaerőpiacon. Tekintettel erre a személyi körre, ez sikerként könyvelhető el. A norvég program megfelel az Európai Unió szociális inklúzióra, konkrétan a központi „egyablakos” rendszer létrehozására, a szociális szempontból gyengék felé való irányultságra, az igénynek megfelelő eljárásokra és a megfelelő jövedelemtámogatásra vonatkozó ajánlásának. Néhány példa a programmal kapcsolatban megfogalmazott kritikus kérdések vagy megjegyzések közül: ƒ Önkéntes vagy kötelező-e a részvétel? (Kell-e „szerződést” aláíratni a résztvevőkkel?) ƒ Regionális különbségek tapasztalhatók a résztvevők kiválasztására vonatkozó döntést illetően. Ez a körülmény befolyásolja a sikerkvótákat is („creaming”). ƒ A program tartalmát illetően – nem szándékosan – több időt fordítanak a szociális és egészségügyi, mint a munkaerő-piaci intézkedésekre, ƒ több időre van szükség az ügyfelekkel való foglalkozást illetően, eset-menedzsmentre stb. 3. Re-integráció az előrehozott nyugdíj helyett Annak érdekében, hogy csökkenjen a betegállomány és a keresőképtelenség, a különböző nyugat-európai országokban átvilágították az intézkedésekre vonatkozó irányelveket. Ennek értelmében nem a munkaképtelenséget, hanem a megmaradt munkaképességet és annak javítási lehetőségét vizsgálják meg. További cél, hogy mielőbb foganatosítsanak intézkedéseket a munkaerő-piaci integrációra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy nem a kezelés után történik az integráció, hanem a munkába állás a kezelés, ill. a rehabilitáció részeként kerül előtérbe („a munka jót tesz az egészségének”) A munkavállalással kapcsolatos szemlélet terén

Munkaügyi Együttműködési Fórum

bekövetkezett váltás a felelősség terén is eltolódást jelenthet – az állam és a társadalombiztosítók kisebb felelőssége, több feladat a munkáltatók, munkavállalók és a magán szolgáltatók számára.) Hollandiában 2002-ben bevezették a „Javított portástörvényt”. Ezáltal – betegség esetében – elsődlegesen a munkaadók és a munkavállalók felelősek a munkába való visszatérésért. Betegség okozta távollét esetében ennek a két félnek kell együttműködnie és ebben támogatást kapnak az üzemi orvostól is. A munkáltatóknak így magasabb a pénzügyi felelősségük (2004 óta legfeljebb két évig a munkáltató fizeti a táppénzt). A munkavállalónak be kell jelentenie a betegségét a munkáltatójának (felettesének) és mindkét fél rendszeres kapcsolatban áll egymással a keresőképtelenség idején. Hat hét elteltével az üzemi orvos „problémaelemzést” készít és tanácsot ad a munka részben ill. megfelelő mértékben való végzésének lehetőségeiről. A munkaadó és munkavállaló kb. 12 hónap elteltével kiértékeli, hogy mennyire voltak sikeresek a megfelelő – cégen belüli vagy kívüli – munkahely találására irányuló próbálkozások. Csak 21 hónap elteltével nyújthat be a munkaadó és a munkavállaló rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló kérelmet, amelynek tartalmaznia kell a megkísérelt integrációs intézkedéseket. A különböző értékelő tanulmányok azt mutatják, hogy ezáltal a munkaadók és a felettesek körében nagyobb mértékben alakult ki a költségtudatosság és komolyabb erőfeszítéseket tettek a megelőzés, valamint a re-integráció irányába. A munkavállalók jobban tudatában vannak azon kötelezettségüknek, mely értelmében aktívan részt kell venniük a gyógyulási folyamatban és mielőbb vissza kell térniük a munkaerő-piacra, valamint a tartós távollét pénzügyi következményeinek is. A statisztika azt mutatja, hogy ezen rendszer segítségével nagymértékben vissza lehetett szorítani a betegállomány mértékét, valamint 50% -kal csökkent a rokkantsági nyugdíjba vonulók száma. Továbbá megállapítható, hogy ezek a reformok nem jelentettek javulást az egészségkárosodással rendelkező munkanélküliek számára, sem a súlyos fogyatékkal élő emberek foglalkoztatása tekintetében. 4. Személyes folyószámla a munkaerő-piaci integráció céljából: „ügyfél-empowerment“ az „eset-menedzsertől való függés“ helyett Néhány országban megállapították, hogy a nehézségekkel küszködő álláskeresők számára nyújtott szolgáltatásoknak nagyobb mértékben kellene ügyfélorientáltnak, egyénre szabottnak és „keresletvezéreltnek” lenniük. Az ápolás terén megmutatkozó pozitív, ill. a hosszan tartó várakozási

12

időkkel kapcsolatban felmerülő negatív tapasztalatok és a „hagyományos” intézkedéskatalógus keretében elért visszafogott eredmények okán Hollandiában egy személyes re-integrációs folyószámlát dolgoztak ki. A legfontosabb elemek a következők: ƒ az ügyfél külső segítséggel vagy anélkül elkészít egy reintegrációs tervet ƒ a Társadalombiztosítási Hivatal megvizsgálja azt: pozitív elbírálás esetén egy évre 4.500 euró összegű folyószámlát bocsátanak az ügyfél rendelkezésére, ƒ az ügyfél vagy az ő megbízottja az állami vagy a magán szolgáltatóktól „megvásárolja“ a reintegrációs tervben szereplő szolgáltatásokat, ƒ a szolgáltatásokat nyújtó cégeket több részletben fizetik ki (pl. egy részét egy adott tréning elvégzése után, egy részét a munkába álláskor, egy részét pedig legalább hathónapos foglalkoztatást követően kapják meg). A 2005-ben végzett értékelés pozitív eredményeket mutatott. Igaz, hogy az egyéni program költségei 1040%-kal magasabbak a hagyományos programokéhoz képest, viszont a hagyományos intézkedésekkel összehasonlítva 20-80%-kal több résztvevő talált munkát. Sikere miatt a „személyes folyószámla” időközben a (részleges) keresőképtelenség miatt nyugdíjazott személyek, a munkanélküliek, a szociális segélyben részesülők, valamint – 2008 óta – a védett munkahelyeken dolgozó munkavállalók számára is rendelkezésre áll.

A munkára ösztönző szociális ellátó rendszer Lengyel János, Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Budapest, Főigazgató-helyettes Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő felkérést és örülök, hogy előadóként részt vehetek a Szakértői Akadémia munkájában. A magyarországi Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Rehabilitációs és Szociális Igazgatóságát vezetem. Az igazgatóság látja el a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkáltatók akkreditációs feladatait, biztosítja a foglalkoztatáshoz kötődő támogatásokat. Az igazgatóság szakmai irányítása mellett működik a foglalkozási rehabilitációs tevékenység. Különösen jelentős feladat a szociális rendszer bizonyos elemeinek működtetése (támogató szolgálatok, közösségi ellátások, szociális foglalkoztatás támogatások, stb…), más elemek szakmai irányítása és ellenőrzése. A szociális szakmaterület kiemelt jelentőségű feladatát képezi a most bemutatásra kerülő program szervezésében, irányításában és előkészítésében való részvétel. 2009-ben egy nagy volumenű program indult Magyarországon, amely az aktív korú szociális

Munkaügyi Együttműködési Fórum

ellátásban részesülők ellátási formáit és azok feltételeit alapvetően megváltoztatta. A program neve: „ Út a munkához”. A címből ne vonjanak le messzemenő következtetéseket, mivel a program céljai, elvárt eredményei a viták során folyamatosan alakulnak és azok állásától függően kerül előtérbe a szociális ellátás, illetve a munkaerőpiacra való visszajuttatás. A program indítását széleskörű szakmai viták előzték meg, majd a politikai és szabályozási döntéseket követően 2009-ben útjára indulhatott az utóbbi esztendők legnagyobb volumenű foglalkoztatást is tartalmazó programja. A program szakmai és szakmapolitikai vitái jelenleg is zajlanak, ami különösen izgalmassá teszi a téma tárgyalását. Ha a sarokszámokat tekintjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a program indulása óta az aktív korúak ellátottak körében a rendszeres szociális segélyezettek száma 207 ezerről 36 ezer főre csökkent, a közcélú foglalkoztatottak száma gyakorlatilag 0 főről 103 ezer főre, a munkára rendelkezésre állók száma pedig 0-ról 177 ezerre nőtt. Ezek akár imponáló adatok is lehetnek, mégis fölvetődik a munkaerő piaci kimenet eredménytelensége, a közfoglalkoztatás inproduktivitása és a viszonylag magas költségvetési támogatás problémája. Tekintettel arra, hogy a programot megvalósító végrehajtó rendszer egyik ágát képviselem, a program értékelésével, eredményességének megítélésével nem foglalkozom, ezt az illetékes fórumok a különböző viták alapján ítélik meg. Amit föl kívánok vázolni, az ƒ a program indítását generáló helyzet ƒ a program deklarált céljai, elvárt eredményei ƒ a program működési mechanizmusa ƒ a program 2010. évi tervszámai és a megvalósítás helyzete. A program intézkedéseit generáló helyzet a magyarországi foglalkoztatás múltjában gyökerezik. A ’90-es évek elején megszűnt mintegy 1,4 millió munkahelyről kieső munkanélküli jelentős része a foglalkoztatottság ’97-ig tartó csökkenése miatt nem tudott a munka világába visszakerülni és a tartósan kiszorulók három jelentős csoportjának egyikét gyarapította. Ezek egyrészt a tartósan munkanélküliek, a másik része a foglalkoztatási problémák miatt a rokkant nyugdíjba menekülők, harmadrészt a mindkét ellátásból kiszorultak, vagyis a rendszeres szociális segélyezettek. Az elmúlt időszak foglalkoztatási programjai ezen réteg körében semmiféle áttörést nem tudtak eredményezni. A közvetlenül a programindítást megelőző évben (2008-ban) a 442,3 ezer álláskereső közül 147,5 ezer fő volt a rendszeres szociális segélyezett. Emellett további 60 ezer munkaképes korú, de a munkaerőpiacon nem résztvevő szociális

13

segélyben részesülőt tartottak nyilván. Nyilvánvaló, hogy a közel 210 ezer aktív korú szociális ellátott nagy terhet rótt az ellátórendszerre, és ez kiváltotta a közvélemény egy részének ellenérzését is. A problémát különösen súlyosbította, hogy a magyarországi munkaerőpiac sajátosságainak megfelelően a szociális segélyezettek jelentős része az egyébként is hátrányos helyzetű térségekben él. Az ellátottak közel fele a hét magyarországi régió közül kettőben koncentrálódik, ahol az alacsony foglalkoztatottság miatt nincs esélyük a munkaerő piaci kitörésre. A helyzet szinte természetes következménye, hogy az alacsony összegű szociális segély és a megélhetési szükségletek jövedelemkülönbségét az érintettek egy része feketemunkával, vagy egyéb, a társadalmat irritáló tevékenységgel teremti elő. A probléma részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy a célcsoporthoz tartozók közel fele 35 éven aluli fiatal, akiknek egy jelentős része – a 20 éven aluliak- olyan környezetben is élhetnek, ahol születésük óta nem tapasztalták a munka világával való érintkezést családi környezetükben. A fiatalok felzárkóztatása, munkára szocializálása rendkívül fontos kihívás. A szociális segélyezettek között domináns alacsony képzettség ( közel kétharmaduk maximum 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik), a fiatal korosztály tekintetében különösen vizsgálandó tényező. Sajnos a vizsgálatok azt mutatják, hogy több mint 6 ezer olyan 35 éven aluli fiatal van a célcsoport körében, akiknek még az általános iskolai végzettsége sincs meg. Ezért a program egyik célkitűzése az alapfokú iskolai végzettség pótlása ennél a célcsoportnál. A program általános céljai négy lényeges pontban összegezhetők: ƒ ƒ ƒ ƒ

a segélyezettek munkaerő piaci pozíciójának javítása a segélyezés munka ellen ösztönző hatásának mérséklése a foglalkoztatás növelése a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködésének erősítése a segélyezettek integrációja érdekében

A célok mellett a program előkészítése során megfogalmazódtak azok az alapvető irányok is, amelyek mentén a részletek kidolgozásra kerültek. Különösen fontos tényezőkként jelent meg a társadalmi szolidaritás és egyéni felelősség együttes érvényesülésének, a segítségnyújtás és az egyén együttműködésével szemben támasztott követelmény együttes megjelenítése, valamint azon társadalmi igény teljesülése, hogy a rászorulók lehetőség szerinti ellátásának biztosítása mellett aki képes dolgozni, az munkával járuljon hozzá a közteherviseléshez. Az intézkedések várható

Munkaügyi Együttműködési Fórum

hatásaként azontúl, hogy csökken az aktív korú segélyezettek száma, egyéb pozitív hatások is megfogalmazódtak. Pl.: javul a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és településeken élők relatív foglalkoztatási pozíciója, életminősége, mérséklődnek a társadalmi feszültségek. A program működésének finanszírozásához a foglalkoztatást szervezők részére ( önkormányzatok) jelentős források kerültek átcsoportosításra. Az önkormányzatok ugyanis a program megvalósításának kulcsszereplői. A program indításának előkészítéseként 2009. március 31-ig a helyi önkormányzatok jegyzői felülvizsgálták az aktív korú rendszeres szociális segélyben részesülők szociális ellátásra való jogosultságát. A felülvizsgálat során a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően az ellátottak közül azokat, akik vagy életkoruknál, vagy egészségi állapotuknál fogva, illetve családi állapotuk miatt ( több gyermeket nevel) nem vonhatók közfoglalkoztatásba továbbra is szociális segélyben részesülőnek minősítették, amennyiben a segélyezés egyéb feltételei ( jövedelmi és vagyoni) fennálltak. A segélyjogosultság megállapításával együtt részükre is együttműködési kötelezettség lett előírva, amely az életmód és képességfejlesztést célozza meg. Az együttműködést a segélyezett az önkormányzat által kijelölt szervvel jellemzően a családsegítő szolgálatokkal realizálja. Az aktív korú ellátottak azon körét, akik nem estek az előbbi kategóriába, vagyis munkára képesek, úgynevezett rendelkezésre állási támogatásra jogosultnak minősítették azzal, hogy részükre az önkormányzat legalább évi 90 nap időtartamban foglalkoztatási lehetőséget biztosít. A rendelkezésre állási támogatásban (RÁT) részesülők –közfoglalkoztatás hiányában- a család létszámától függetlenül a minimális nyugdíj 90 %-ának megfelelő havi ellátásban részesülnek. Foglalkoztatásuk esetén természetesen a minimálbérre vonatkozó szabályoknak megfelelően kell a munkabérüket megállapítani. A RÁT jogosultság feltétele az állami foglalkoztatási szervnél való nyilvántartásba vétel és álláskeresési megállapodás megkötése. Külön szabály vonatkozik a 35 év alatti alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezőkre, mivel ők kötelesek olyan képzésben részt venni, amely az általános iskolai végzettség, vagy a szakképzés megkezdéséhez szükséges kompetenciák megszerzését biztosítja. Természetesen az ellátásokhoz kapcsolódó együttműködési kötelezettségek megszegését a program szabályrendszere meghatározott szankciókkal bünteti. A személyenként végzett felülvizsgálatokkal egyidejűleg a települési önkormányzat, vagy társulása elkészítette a közfoglalkoztatási tervet, amely az éves közfoglalkoztatás alapját képezi. A közfoglalkoztatási tervek kötelező tartalmi elemei

14

viszonylag szűk körűek, de a legfontosabb lényegi elemeket tartalmazzák: ƒ ƒ ƒ ƒ

a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek képzettség szerinti összetételét a közfoglalkoztatás keretében ellátandó közfeladatok várható ütemezését a feladatok ellátásához szükséges létszámot a közfoglalkoztatás finanszírozására rendelkezésre álló forrásokat ( a közcélú foglalkoztatás bérét és közterheit 95 %- ban az állami költségvetés, 5%- ban az önkormányzat finanszírozza)

A 2010. évi 3080 darab közfoglalkoztatási terv adataiból megállapítható, hogy a RÁT-ra jogosultak várható létszáma igen magas, közel 262 ezer fő. Köztük a 35 évnél fiatalabbak száma 111 ezer, ami különösen aláhúzza a foglalkoztatás fontosságát. A nők részaránya a célcsoporton belül 41 %. A célcsoporthoz kötődő probléma súlyát és a foglalkoztatás szervezés nehézségeit egyaránt jelzi, hogy a RÁT jogosultak 52%-a csak alapfokú iskolai végzettséggel, vagy azzal sem rendelkezik. Hasonlóan komoly problémát jelez, hogy a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők száma is közel 6300 fő. A képzettség, kor és nemek szerinti összetétele fontos információ a megszervezésre kerülő közfeladatok szempontjából. A legjellemzőbb közfeladatok az önkormányzatok, illetve a polgármesteri hivatalok ügyviteli, kommunális és környezetvédelmi, egészségügyi, szociális, művelődési és közoktatási tevékenységeihez kapcsolódnak. Az egyik legtöbb vitát kiváltó tényező az ezen feladatok produktivitásának megítélése. A foglalkoztatás hatékonysága a helyi viszonyoktól függően differenciált. A nagyon jó gyakorlatok mellett előfordulhatnak „munkának látszó tevékenységek” is, amik ellenérzést váltanak ki elsősorban azokból, akik azonos jövedelemért a versenypiacon kell dolgozzanak. A közfoglalkoztatások negyedévenkénti tervezett ütemezése azt mutatja, hogy a második harmadik negyedévi időszakra koncentrálódik a közfeladatok többsége. Ez felveti azt a nyilvánvaló problémát, hogy az érintettek munkajövedelme a tavaszi-nyári hónapokban magasabb, megélhetési költségeik viszont az őszi-téli időszakban magasabbak. Az ellátandó feladatok képzettségi igényének és a közfoglalkoztatásba vontak szakképzettségének összevetése azt mutatja, hogy az egyes képzettségi szintekkel rendelkező csoportok számára azonos arányban tudnak munkát biztosítani, kivéve a szakmunkás/ szakiskolát végzetteket, ahol a felajánlható szakképzettségnek megfelelő munkakör aránya nem éri el a rendelkezésre álló létszám 50%át. Ez döntően abból fakad, hogy az érintettek

Munkaügyi Együttműködési Fórum

szakképzettsége részben széleskörű, másrészt sokan rendelkeznek elavult szakmával. A foglalkoztatást önkormányzati társulások és más szervezetek is biztosíthatják, de a tervek szerint a létszám több mint 75%-át önkormányzatok foglalkoztatják. A 2010.évre az önkormányzati közfoglalkoztatási tervekben összesen 106 milliárd forint került megtervezésre, amelynek döntő részét mintegy 97 milliárd forintot központi költségvetési támogatásként terveznek felhasználni. Az önkormányzati aktivitás tehát láthatóan nagy és növekvő pénzügyi igényeket támaszt, ugyanakkor egyre erősebben vetődik fel a felhasznált források hatékonyságának és a program finanszírozhatóságának kérdése, amelyre a választ a várható szakmapolitikai döntések adhatják meg.

ƒ

ƒ

15

semmiben sem bíznak akik más intézmények ellátásait (pl. pszichoszociális stabilizálást) követően ismét dolgozni szeretnének és/vagy csak időszakosan tudnak kereső tevékenységet folytatni akik hiányzó biztosítási idő hiányában nem jogosultak az AMS szolgáltatásaira / ellátásaira

Az elvégzett munkaórák alapján fizetett tevékenységek visszaadják a szociális segélyben, a munkanélküli segélyben részesülő személyeknek, valamint azoknak az embereknek az önbecsülését, akiknek mindennemű juttatás hiányában saját maguknak kell túlélésükről gondoskodniuk, ezenkívül növelik az önálló létfenntartás esélyét. Az IdA célcsoportját (túlnyomórészt) 25 év fölötti tartós foglalkozás nélküli személyek képezik.

IdA – Integráció munka által Bernhard Sundl, Caritas Steiermark A Caritas által működtetett IdA elnevezésű foglalkoztatási projekt visszaadja a tartós munkanélküliek önbecsülését és egy többlépcsős modellel beintegrálja őket a munkaerő-piacra. A feszült gazdasági helyzet és a munkanélküliség növekedése a törzs-munkanélküliség megszilárdulásához vezetett; ennek a szociális segélyben és munkanélküli segélyben részesülők számának növekedése volt a következménye. 2003 óta létezik Hartberg, Knittelfeld és Voitsberg járásokban az IdA – Integráció munka által elnevezésű projekt A projekt ágazati EQUAL-fejlesztési partnerségként az alábbi célokkal indult: ƒ új utak keresése a munkaerő-piaci diszkrimináció és egyenlőtlenségek leküzdésére ƒ új foglalkoztatási és képzési koncepciók kipróbálása ƒ munkaerő-piactól eltávolodott személyek munkához való jutásának lehetővé tétele ƒ munkaerő-piaci beilleszkedés (hagyományos munkaerő-piaci intézkedések, elsődleges munkaerő-piac) Igény mutatkozott arra, hogy legyen egy előzetes belépő a 2. munkaerő-piaci programjaiba Az IdA projekt célja olyan emberek foglalkoztatása, képzése és kísérése, ƒ akiknek arra van szükségük, hogy esélyt kapjanak védett foglalkoztatásba történő (újra)bekapcsolódásra ƒ akik egy héten csak néhány órát tudnak dolgozni. ƒ akik (még) nem tudnak a 2. munkaerő-piac programjaiba belépni ƒ akik hosszú időn keresztül nem dolgoztak és már

Az IdA-Basik vezérelvei a következők: ƒ Önkéntesség: a projektbe való belépés önkéntességen alapul. Nincs ún. beutaló rendszer. Megválasztható a foglalkoztatás mértéke és jellege ƒ Védettség: a belépési követelmények alacsonyak, hogy csökkentsék a félelmeket ƒ Individualitás: a foglalkoztatást, képzést, tanácsadást és az azokat kísérő támogatásokat a projekt résztvevőire „szabják” ƒ Erőforrás-orientáltság: A projektrésztvevők támogatása az egyéni erőforrásokhoz és korlátokhoz igazodik (a feltételek megválasztása a személy kiválasztása helyett) A szolgáltatások az alábbiakat foglalják magukban: ƒ védett hozzáférés a (harmadik) munkaerőpiachoz, ƒ a résztvevőkkel egyénre szabottan történő foglalkozás és védett szakképzés, ƒ erőforrás-orientált fejlődési lehetőség és az integrációra való esély a többlépcsős modell keretében, ƒ lehetőséget biztosít a vészhelyzetek áthidalására, vagy a hosszabb távú létfenntartás biztosítására. 2005 óta egy többlépcsős modellt alkalmaznak az IdA-projektben: a „kezdő szintű” projektben (IdABasic) a résztvevőknek lehetőségük van ’óraszámban’ dolgozni. Ennek során a védettségre, önkéntességre és az egyéni igényorientáltságra fektetnek hangsúlyt. A résztvevők támogatási lehetőségei az egyéni erőforrásokhoz, valamint azok korlátaihoz igazodnak. A keretfeltételeket a stabilizációs folyamat erősítése és felgyorsítása érdekében az egyénhez igazítják hozzá. A stabil személyiséggel rendelkező résztvevők elvállalhatnak egy továbbfoglalkoztatásra vonatkozó ajánlatot is és tranzit munkaerőként dolgozhatnak az

Munkaügyi Együttműködési Fórum

IdA-ál (IdA-GBP) annak érdekében, hogy hozzászokjanak az 1. munkaerő-piac keretfeltételeihez.

ƒ

Az IdA-Steiermark elnevezésű projekt résztvevőire az alábbi különleges szabályozás vonatkozik: ƒ a szociális támogatás mellé kiegészítő kereseti lehetőség egészen a csekély mértékű foglalkoztatottság határáig, ƒ a kiegészítő kereset ösztönzést jelent az elhelyezkedéshez, ƒ a regionális bérszínvonal fontos összehasonlítási mutató, ƒ eddig időben nem korlátozták a kiegészítő keresetet, ƒ jelenleg csak egyéni kiegészítő keresetre vonatkozó szabályozások léteznek a projektgazdákkal.

ƒ

Az IdA foglalkoztatási területei: ƒ „Jausensackerl“ - regionális catering szolgálat ƒ tisztítás, takarítás és mosás ƒ mindenféle szolgáltatás ƒ gyógynövénytermékek előállítása ƒ fűszerkert a „Hundertwasser templomnál“ Bärnbach-ban ƒ használtruha kereskedés és szociális piac (CARLA és SOMA) Hartberg-ben ƒ zöldterület gondozása. 2008. évi eredmények A 2008-as évben 108 főt foglalkoztattak, ebből 70,6 % volt nő és 29,4% férfi. Az átlagéletkor 37,7 év volt, míg a férfiak átlagban idősebbek voltak a nőkhöz képest. A résztvevők 61%-a kapott munkanélküli segélyt és 4%-a szociális segélyt. 19% semmiféle támogatásban nem részesült (a fennmaradó rész egyéb támogatást kapott). A projektbe történő belépés előtt a nők hosszabb ideig voltak foglalkoztatás-nélküliek (munkanélküliek), mint a férfiak. A nők 12%-a több mint 10 évig nem folytatott keresőtevékenységet. A férfiak 70%-a rendelkezett szakképesítéssel, a nők esetében 49%ot tett ki ez az arány. A leggyakoribb közvetítési problémák közé tartóznak: a pénzügyi gondok (65%), testi fogyatékosság (43%), nem stabil partnerkapcsolat/család (35%), lakhatási gondok (29%), pszichés betegségek (27%), függőség (21%), valamint gondozással összefüggő kötelezettségek (20%). A résztvevők 24%-a az 1. munkaerő-piacra, 9%-a pedig a 2. munkaerő-piacra került kiközvetítésre. A résztvevők 12%-a egy AMS projektbe, valamilyen másik projektbe vagy képzési projektbe jelentkezett át. A WIFO (Bock-Schappelwein, 2005) elkészítette az IdA projekt értékelését, ennek eredményei a következők:

ƒ ƒ

ƒ

16

a probléma több dimenziós: egyéni integrációs és támogatási intézkedések kombinálására van szükség a sikeres szocióökonómiai (re)integráció érdekében a projektben való részvétel időbeli korlátozása nem célravezető a munkaerő-piactól eltávolodott személyek esetében. Az önkéntesség és a rugalmas időbeosztás fontos a siker számára a védettség biztosítása csökkenti az intézménnyel kapcsolatos gátlásküszöböt a projektbe való belépéskor a társadalom peremére került személyek foglalkoztathatósága nem csak a ledolgozott munkaórák számán mérhető, hanem a munkamegszakításokon és az ezzel kapcsolatos problémákon keresztül is. a kreativitás elősegítése és a kudarcok megengedése fog az elsődleges, ill. a másodlagos munkaerőpiacra történő stabil reintegrációhoz vezetni, mivel a kudarcok tudatos kezelése csökkenti a foglalkoztatás abbahagyásának valószínűségét.

Az aktív korúak ellátásának tapasztalatai Zala megyében Tőke Alajos, Nyugat-Dunántúli Regionális Szociális és Gyámhivatal, Zalaegerszeg A magyarországi aktív korúak ellátását sokáig jellemezte az az állapot, hogy a munkajövedelmek és a redisztribúcióból eredő másodlagos jövedelmek közel azonos mértéket mutattak, illetve bizonyos körülmények egybeesése esetén a segélyből származó jövedelmek meg is haladták a minimálbérben részesülő munkavállalók jövedelmeit. Hasonló súlyos gondot jelentett a fekete illetve szürke foglalkoztatás elterjedtsége, ami azt jelentette, hogy egyesek részint munkajövedelemhez is jutottak (amely után nem adóztak) másrészt a foglalkoztató sem fizette meg utána a járulékokat) részint pedig felvették szociális segélyt is. Megjegyzendő, hogy a magyarországi munkavállalók közel fele minimálbérre van bejelentve és nem adózik ez után a jövedelme után. A folyamat súlyos társadalmi elégedetlenséget váltott ki – elsősorban az egymás anyagi viszonyait, tevékenységét ismerő vidéki lakosság körében- és egyes kistelepülési önkormányzatok segély kifizetését részint a segélyes személyes megjelenéséhez kötötték, részint pedig a településen részükre előírt munkavégzéshez kötötték az egyébként állami forrásból származó (nem önkormányzati) segély kifizetését is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kifogásolta a gyakorlatot, a kormány pedig elindította az „Út a munkához” programot.

Munkaügyi Együttműködési Fórum

A program három tényező együttműködését tételezi fel, egyrészt az állami munkaerő-piaci szervezet, másrészt a helyi önkormányzat , harmadrészt pedig a szociális ellátórendszer, ezen belül is a személyes gondoskodást nyújtó családsegítő szolgáltatás részvételét. A munkaerő-piaci szervezet illetve a helyi önkormányzat szerepét Lengyel János előadása részletesen taglalja így ebben az előadásban a szociális szféra szerepére koncentrálok. A rendszer lényege hogy elválasztja egymástól az aktív korúak ellátását és az idősellátást, az aktívak esetében pedig megkülönbözteti a mnkaképeseket a munkavégzésre valamely okból nem képesek széles körétől.

17

tájékoztatja a jegyzőt a beilleszkedést segítő program végrehajtásáról Jelzi a jegyzőnek ha a segélyre jogosult együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget Jelzi a munkaügyi szervnek az álláskeresési támogatásban előirt beilleszkedést segítő program végrehajtásáról, illetve ha együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget. A helyi önkormányzat a jogszabálynak minősülő rendeletében szabályozza az együttműködés eljárási szabályait , illetve az együttműködési kötelezettség megszegésének eseteit. Rendeletben jelöli ki az együttműködő intézményt: ez Zalában jellemzően a családsegítő szolgálat. Rendelkezik a beilleszkedést segítő programok típusairól is.

Zala megyei adatok, 2010. május 1. ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

A megye lakossága: 298.524 fő A regisztrált álláskeresők száma (2010. május): 16.289 fő RÁT-ra jogosultak száma: 4.409 fő A RÁT-ra jogusultak közül jelenleg közfoglalkoztatásban lévők száma: 1.585 fő Rendszeres szoc. Segélyre jogosultak száma: 743 fő Az RSZS.-esek közül 55 év felettiek száma: 627fő Az RSZS-esek közül egészségkárosodottak száma: 117 fő Az RSZS-esek közül helyi rendelet alapján jogosultak száma: 17 fő

Nem foglalkoztathatók: ƒ Munkára egészségi okokból nem képesek, ƒ 55 év felettiek ƒ 14 éven aluli gyermek elhelyezését napközbeni ellátás keretében nem tudja megoldani (feltéve, hogy a máik szülő ellátásban nem részesül) ƒ RENDSZERES SZOCIÁLIS SEGÉLY! (Összege: család alapú jövedelemvizsg. Mértéke: a család összetételének függvényében max: a nettó minimálbér /57.815.-Ft/) Foglalkoztathatók: ƒ A rendszeres szociális segélyre nem jogosultak, ƒ Akkor kerül folyósításra, ha: o nem vesz részt a közfoglalkoztatásban, o olyan képzésben vesz részt amelyhez nem kapcsolódik keresetpótló juttatás RENDELKEZÉSRE ÁLLÁSI TÁMOGATÁS (RÁT) Összege: egyéni alapú, a háztartás jövedelmét teszteli. Mértéke: fix, nyugdíjminimum összege A szociális segítő szervezet mint együttműködő partner éves értékelés megküldésével évente

A beilleszkedési programot annak tartalmát a kijelölt szerv (családsegítő) készíti el, állítja össze: A beilleszkedési program tartalma ƒ Kiterjedhet: 1. A kijelölt szervvel való kapcsolattartásra 2. Az érintett számára előirt egyéni képességeket fejlesztő, vagy életmódot formáló foglalkozásokon, tanácsadáson való részvételre 3. Munkavégzésre történő felkészülést segítő programban való részvételre 4. Iskolai végzettségének megfelelő képzésben, oktatásban történő részvételre; különösen az általános iskola, és az első szakképesítés megszerzésére Tevékenységéről a családsegítő a részére előirt dokumentációt , esetnaplót vezet.

A workshop zárása Thomas Eglseer (L&R Sozialforschung), Helene Sengstbratl (az AMS Burgenland Tartományi Ügyvezetőség vezetője), Kiss Ambrus (a Nyugatdunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója) megköszönték az érdekes előadásokat és a hozzászólásokat, és elbúcsúztak a résztvevőktől. Az prezentációk, valamint a workshop jegyzőkönyve megtalálható és letölthető – német és magyar nyelven – a www.expak-at.hu honlapon.