WOLF MÁRIA ÁRPÁD-KORI EREDETŰ TELEPÜLÉSEK ABAÚJ VÁRMEGYE DÉLI RÉSZÉN

WOLF MÁRIA ÁRPÁD-KORI EREDETŰ TELEPÜLÉSEK ABAÚJ VÁRMEGYE DÉLI RÉSZÉN

BORSODI KISMONOGRÁFIÁK 30

í

Wolf Mária

ÁRPÁD-KORI EREDETŰ TELEPÜLÉSEK ABAÚJ VÁRMEGYE DÉLI RÉSZÉN

Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1989

Lektorálta: KOVALOVSZKY JÚLIA KUBINYI ANDRÁS Szerkesztette: SZABADFALVI JÓZSEF VERES LÁSZLÓ Fotó: VALENT EDE Rajz: JÓZSÁNÉ HOMOLA KRISZTINA Borító: KAMARÁS JENŐ

ISSN 0324 4563 ISBN 963 01 8298 Felelős kiadó: DR. SZABADFALVI JÓZSEF megyei múzeumigazgató

Bevezetés

Dolgozatom témájául Abaúj vármegye Árpád-kori településeinek vizsgálatát választottam. Ez a megye az Árpád-korban rendkívül sűrűn települt be, 250, oklevélben említett, lakott helyet ismerünk ez időből. Ezek közül 70 település az idők folyamán elpusztult. Régészeti kutató munkát csak a mai Magyarország területén végezhettünk, ezért a ma Szlovákiába eső településeket csak a településtörténeti következtetések során vettük figyelembe. Kutatásaink alapját azok az elpusztult falvak képezték, amelyeknek helynévben megmaradt a nevük, ez szám szerint 28 település. Ezek felté­ telezett, vagy többé-kevésbé meghatározott helyén terepbejárást, illetve két esetben hitelesítő ásatást végeztünk. Az ásatások helyét a terepbejá­ rási eredményeket és a források adatait egyeztetve választottam ki. Kemejre azért esett a választásom, mert a lelőhely meglehetősen nagy kiter­ jedésű, és a falu hosszú időn át szerepel a forrásokban, Kelecsényre pedig azért, mert bár a lelőhely kisebb mint a kemeji és nem is tisztán középko­ ri, itt a források toronyhelyet említenek. A tornyok, várak, várkastélyok középkorban betöltött óriási szerepére Fügedi Erik kutatásai (1975. 6386) világítanak rá. Jóval nehezebb a dolgunk azoknak a falvaknak a régészeti azonosí­ tásával, felkutatásával kapcsolatban, amelyeknek emlékük helynévben nem maradt meg. Ezek felfedezésében gyakorlatilag csak a véletlen se­ gíthet. Sajnos, egyre inkább a véletlenre vagyunk utalva a helynévben megmaradt falvak esetében is. Megyénkben ugyan gondos alapossággal megtörtént a földrajzi nevek összegyűjtése (Magyarország földrajzinév­ tára, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Bp., 1980.), ebben a kiadványban azonban csak a falvakban ma is ismert helynevek szerepelnek, a régi és az újabb térképek adatait, amelyek pedig a mi munkánkat jelentősen megkönnyítenék, nem dolgozták fel. 5

A termelőszövetkezetekben lefolyt tagosítással értelmüket vesztet­ ték és eltűnőben vannak a régi dűlőnevek, dűlőutak és a falvakban is egyre kevesebben emlékeznek ezekre. Közismert és egyre gyakrabban hangoztatott tény, hogy nemcsak a földrajzi nevek, hanem a régészeti le­ lőhelyek összegyűjtésével és feltérképezésével is az utolsó órában va­ gyunk. Egyre újabb és újabb területeket vonnak mezőgazdasági művelés vagy ipari termelés alá, és a hatalmas erőgépek rövid idő alatt többet pusztítanak, mint a korábbi, a föld mélyét alig-alig megbolygató műve­ lés. A régészeti lelőhelyek térképén mutatkozó fehér foltok felszámolá­ sához szeretnénk hozzájárulni jelen munkánkkal is. Az írásos források alapján igyekeztünk nyomon követni azoknak a falvaknak a történetét, amelyeknek a neve nem maradt ránk helynevek­ ben és amelyeknek elhelyezkedésére ma már legfeljebb csak következ­ tethetünk. A teljesség kedvéért összegyűjtöttük a ma is álló. Árpád-kori eredetű falvak első okleveles említését, és a határukban előkerült közép­ kori leleteket is. A mai Magyarország területére eső Abaúj megyében 99, az Árpád-korban oklevéllel említett, ma is álló település van. Ezek­ nek szinte mindegyikéből került elő őskori leletanyag is, amelyeknek részletes összegyűjtése és ismertetése azonban nem lehet e dolgozat fel­ adata. Az elpusztult falvak írásos említéseinek ismertetésénél azt tartottuk szem előtt, hogy az illető faluval kapcsolatban egyszer már összegyűjtött adatokat rövidebben, az eddig még nem gyűjtőiteket pedig részleteseb­ ben ismertessük. Ez különösen a dikális összeírások és dézsmajegyzékek adataira vonatkozik. A falunevekkel kapcsolatos nyelvészeti problémák megoldásában Kiss Lajos, a vasanyag meghatározásában Müller Róbert nyújtott segítsé­ get. Szívességüket ezúton is köszönöm. Köszönettel tartozom továbbá lektoraimnak, Kovalovszki Júliának és Kubinyi Andrásnak, akik értékes tanácsaikkal támogattak munkám megírásában.

6

I. Abaúj vármegye fekvése, főbb tájegységei, rövid története 1715-ig

/

Abaúj vármegye a Hernád folyó széles, termékeny völgyében, mint­ egy 70 km hosszúságban terül el. A folyó Kassáig szűk völgyben folyik, amely lejjebb kiszélesedik. Hernádszurdoknál kiszakad belőle a Kis Her­ nád, másnéven a Bársonyos, amely a völgy nyugati oldalán, a Hernáddal párhuzamosan folyik, és Borsod megyében, Bőcsnél egyesül ismét a Her­ náddal. A számtalan patak és csermely közül, amelyek a Hernádba ömle­ nek, jelentősek a jobb oldali Miszla (Miszlóka) vagy Szartos-patak, amely Hidasnémetinél, és a bal oldali Ósvát fölvevő Tárca, amely Kassa alatt ömlik a Hernádba. Jelentős folyói még a Bódva, amely a megye északnyugati részén fo­ lyik át, és a Ronyva, amely a Zempléni hegyvonulaton folyik keresztül és a Bodrogba ömlik. Mindkét folyó csak rövid szakaszon folyik megyénk­ ben. A megye egyetlen jelentősebb tava a Kis- és a Nagymilic mögötti, Szalánc Huta és Pusztafalu között elterülő Izra-tó volt. Megyénk terü­ letén a nagyobb folyók {Hernád, Bódva, Ida, Tárca) neve ismeretlen eredetű. 1 A Hernád völgyétől tájilag elkülönül a Zempléni-hegység, amely a Hernád bal partján húzódik, és a megye természetes határát alkotja, leg­ magasabb hegye a Nagymilic; a megye északnyugati részén elterülő Szomolnok-Kassai-hegység, ennek legmagasabb hegye a Hegyes-hegy; e hegységből tör elő a Bódva és a belé folyó Ida-patak, amelynek mocsaras síksága alkotja a következő tájegységét. Ezt a mocsarat a múlt században csapolták le. Az e síkságtól délre elterülő dombvidék, a Cserehát szintén megyénk része. A Hernád és a Bódva termékeny síkságain kívül számtalan, kisebb 1. GyörffyGy., 1963. 41.35.}.

1. kép. Abaúj vármegye Árpád-kori eredetű települései

patak alkot településre alkalmas völgyet, mint pl. a Szárazvölgy, vagy a Vadász (Mánta)-patak völgye, amelyek a régészeti leletek tanulsága sze­ rint a neolitikumtól kezdve sűrűn lakottak voltak. Újvár megye területe az államalapítás korában jóval nagyobb volt, mint a későbbi középkorban, magába foglalta a XII. század végén, XIII. század elején kialakuló sárosi, tornai és pataki erdőispánságok területét, és a vele területileg össze nem függő Heves megyét is. Abaúj vármegye területi elkülönülése a XIII. század második felében következett be, és az akkor kialakult határai nagyjából változatlanok maradtak a múlt század végéig.2. A megye kezdetben határvármegye volt, központja, Abaújvár, fon­ tos, az országból kivezető út mentén épült fel. Az ispánsági várban 1974 óta régészeti ásatás folyik. A munkálatok első részeként átvágták a föld­ vár sáncát. A rekeszes faszerkezetű sánc építési kora X-XI. század, ez nem mond ellent annak a krónikái hagyománynak, amely szerint a várai Aba Sámuel király építtette. A faszerkezetű sánc fölötti kőfal (amelynek csak nyomait lehetett megfigyelni), korát a XIII. századra teszi az ásató. 3 A földvár belsejében kőalapozású, kvader kövekből épített félköríves szentélyzáródású templomot találtak, melynek belső hossza 16 m, széles­ sége 7 m. A hajó nyugati szakaszában pillér párok kerültek elő, ezen a részen és a feltételezett bejárat környékén beomlott tégla boltozat nyo­ mait figyelték meg.4 A templom körüli temetőből több mint ezer sírt tár­ tak fel, ennek leletei a XII-XV. századból valók. A templomtól északra a legalsó sírok alatt egy, a temetkezéseknél korábbi település nyomaira bukkantak. A gödrök feltöltésében sok állat­ csontot, Árpád-kori cseréptöredéket találtak és vastag égés réteget fi­ gyeltek meg. A templomtól délnyugatra a várbelső településrendszeré­ nek tisztázása céljából próbaásatást végeztek.5 Az ásatások még folynak és befejeztükkel bizonyára pontosabb képet kapunk ispánsági váraink berendezéséről, a bennük folyt életről. Abaújvár vára sokszor szerepel az írásos forrásokban, 1046-ban az Oroszországból jövő Endre és Le2. 3. 4. 5.

GyörffyGy., 1963.45. Gádor J.-Nováki Gy., 1980. 37-48. R.F.I.Ser. 1. No. 31(1978)79. R.F.I.Ser. 1. No. 32 (1979) 84.

9

vente itt találkozott a lázadó Vatával, 1106-ban Álmos herceg foglalta el Lengyelországból hozott csapataival. Kálmán király ostromolta a várat, de végül is megbékélt öccsével. 1242-ben úgy említik a várat, mint ame­ lyet még nem tudtak elfoglalni a tatárok. 1251-ben IV. Béla intézkedik a vár őrzéséről.6 A vár egészen 1556-ig erősségként funkcionált, hiszen ek­ kor még I. Ferdinánd megostromoltatta és leromboltatta,7 de mint me­ gyeszékhely már a XIII. század második felében elvesztette jelentőségét. Újvár mellett fontos szerepet töltött be a megyében már a tatárjárás előtt a német telepesek által alapított Gönc, amely a királyné német tele­ pes falvainak egyike, és Forró, amely alesperességi központ is volt. A XII. században alapították a jászói premontrei monostort és a széplaki bencés apátságot. A mislyei társas káptalan alapításáról nincs pontos adatunk. A tatárok 1242-ben feldúlták az addigra már sűrűn betelepült megyét, azonban a pusztulás mégsem volt olyan mérvű, mint az Alföldön, mert megyénkben az erdők védelmet jelentettek a lakosság számára. A tatár­ járás után megyeszerte több hospestelepülés létesült, melyek közül a leg­ jelentősebb Kassa. A XIII. század második felében a királyi vármegye felbomlásával párhuzamosan alakul ki a nemesi vármegye, és noha akkorra Abaúj vár­ megye területileg különvált Heves és Sáros megyéktől, gyűléseiket együtt tartják. Az Újvári esperes ekkor már az egri káptalan tagja és ott is lakik, bár az államalapítás korában székhelye az ispánnal együtt az abaújvári vár volt. A nemesi megye gyűléseit Abaújváron kívül Göncön, Vizsolyban, Garadnán, Szinán, Petriben, Forrón, Középnémetiben, Buzitán, Enyickén tartja. Különösen gyakori színhelye a gyűléseknek Gönc, amely az akkori Magyarország egyik leghatalmasabb tartomány urának, Aba-nembéli Amadé nádornak is székhelye volt. Amadé nádor gönci várában vendégül látta Károly Róbertet is, seregei visszaverik a Gönc várát ostromló Vencel király híveit, a szepesi és kassai szászokat. Az Aba-nem az államalapítás korától a megye leghatalmasabb bir­ tokosa. Györffy György az ő birtoklásukkal hozza kapcsolatba a megye területi alakulását is.8 A rozgonyi csatavesztés után azonban az Abák ha6. Györffy Gy. 1963. 62. 7. BorovszkyS. 285. 8. Györffy Gy., 1963.42.

10

talmas birtokait a Drugeth család kapja meg, az Anjouk idejében ők a megye ispánjai is. Gönc továbbra is fontos erősség marad, de a megyei életnek jelentős színtere lesz Vizsoly is, a Drugethek udvarbírát tartanak itt, több peres ügyet intéznek, okleveleket adnak ki. A Drugethek ispánsága alatt indul el a felemelkedés útján a Perényi család, amely egy me­ gyebeli német hospes faluról, Perényről nyerte nevét, és amely az elkö­ vetkező évszázadokban fontos szerepet játszott a megye és az ország éle­ tében. 9 Az Anjouk uralkodása a békés építő tevékenység kora a megye éle­ tében. Nagy Lajos 1347-ben szabad királyi városi rangra emeli Kassát,10 továbbá segítvén a fejlődésnek azon útján, melynek során a XVII. szá­ zadra a megye központjává válik. A több mint két évszázadig tartó szakadatlan háborúk sorozata az 1440-es években, az I. Ulászló és V. László közötti pártvillongásokkal kezdődik, ennek során Erzsébet királynő Giskrára bízza Felső-Magyaror­ szág és benne Abaúj megye kormányzását. Az ekkor kezdődött foszto­ gatásoknak csak Mátyás vetett véget 1462-ben. Mátyás halála után me­ gyénk és különösen Kassa környéke a trónkövetelők valóságos felvonu­ lási területévé vált. II. Ulászló öccse, Albert 1490, 1492, 1497-ben meg­ szállta a vidéket a trón elnyerésének reményében. Ugyancsak fontos terület volt a megye az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti harcok során, többször is gazdát cserélt. A Perényiek a me­ gye leggazdagabb családja, egyben főispánjai is, hol ide, hol oda pártol­ nak, ingadoztak a két király között, magukkal rántva országrésznyi birto­ kaikat is, amelyek minden egyes elpártolással csak nőttek. Perényi Péter Abaúj vármegye főispánja, koronaőr, Szapolyai János 1526-ban történt megkoronázása után, rövid ideig Füzér várában őrizte a koronát, majd 1527-ben már Ferdinándhoz pártolt és magával vitte a koronát is. János király seregei csúfos vereséget szenvedtek ekkor Kassa mellett Szinánál, Szapolyai Lengyelországba menekült. Kassa és a megye 1536-ig Ferdinánd kezén volt, ekkor ismét János királyé lett, ismét hozzá pártolt Perényi Pé­ ter is. Végül is hosszú harcok után 1552-ben Izabella királyné I. Ferdi9. Feld I.-J. Cabello 1980. 33., vö. Komáromi A., 1899. 3-8. 10. BorovszkyS., 481. 11. Borovszky S., 489.

11

nánd hadparancsnokának, Serédy Györgynek átadta Kassát és ezzel együtt a megyét is. Ám ezzel a harcok korántsem szűntek meg, hiszen a Perényiek más hatalmas főurakkal együtt továbbra is folytatták ingadozó politikájukat, most már Izabella királyné és Ferdinánd között, tovább nyugtalanítva a vidéket csapataikkal. Ekkorra azonban a pártoskodó főurak mellett újabb veszély is fenye­ gette a megye lakosságát. A törökök 1558-ban törtek először területünk­ re. Ekkor elpusztították Szikszót." Noha ekkor még a felső-magyaror­ szági főkapitány a rablásból visszatérő török csapatokat megsemmisítet­ te, a török támadások ezután sűrűn megismétlődtek (1566, 1567, 1575, 1588), és ennek következtében a megye egy része (Szikszó, a Vadász-pa­ tak völgye egészen Felsővadászig, Monaj, Selyeb vidéke és a megye leg­ délibb szöglete, Onga, Kemej) hódoltsági területté vált. A török elleni harcokban vált ismertté a Rákóczi család, amely az 1517-ben II. Lajostól nyert Felsővadászról felsővadászinak nevezte magát.12 Megyénkben nem állt végvár, a területet a török ellen a szendrői vár védelmezte. A megye már 1569-ben úgy intézkedett, hogy minden me­ gyebeli jobbágy 12 napi ingyen munkával tartozik hozzájárulni a vár erő­ sítéséhez. 1573-ban portánként 80 dénárt vetnek ki a szendrői várban végzendő munkák kifizetésére.13 A XVII. század is szakadatlan harcokban telt el. Abaúj vármegye és Kassa sokat szenvedett az itt állomásozó és garázdálkodó idegen katona­ ságtól, amely a török támadástól sem védte meg a vidéket. Kassa, ahol ekkor már nemcsak az abaúji, hanem a felső-magyaror­ szági megyék vezetői és képviselői is összegyűltek, 1605-ben Bocskay pártjára állt. Bocskay haláláig, 1606 végéig, innen intézte ügyeit, ide két ízben is országgyűlést hívott össze. A megye 1619-ben Bethlen Gábor hadvezére, Rákóczi György hadai előtt ismét meghódolt. Bethlen még e/ évben országgyűlést hívott össze Kassára, amelyen elrendelte a vallás­ felekezetek egyenjogúságát. Az 1530-as évektől megyénkben több kiváló prédikátor buzgólko­ dott a protestantizmus terjesztése ügyében. Elég ha csak néhány adatra utalunk ennek bizonyságául: 1527-ben Dévai Bíró Mátyás, akit a magyar 12. BorovszkyS., 491. 13. Borovszky S., 494.

12

Luthernek is szoktak nevezni, Boldogkőváralja káplánja,14 Károli Gás­ pár 1563-tól Göncön tanít, itt fordítja először magyar nyelvre a bibliát, amelyet 1590-ben Vizsolyban nyomtatnak ki. Göncön tanítványa Szenei Molnár Albert is.15 Szepsi Csombor Márton 1615-ben telkibányai taní­ tó. 16 A Perényiek, a vidék leghatalmasabb földesurai már az 1530-as évek végén a reformáció hívei lettek, ami nyilván nagymértékben hozzájárult az új hit gyors terjedéséhez. A reformáció nagyban elősegítette Kassa, Gönc, Szepsi és más német városok lakosságának elmagyarosodását. Nyilvánvaló, hogy a vallási türelmetlenség, amely másfél évszázadon ke­ resztül fel-fellángolva véres kegyetlenkedéseket okozott mindkét rész­ ről, volt az egyik indító ok, az idegen zsoldosok okozta garázdálkodások, a török veszély és a Habsburg-gyűlölet mellett, amely az erdélyi fejedel­ mek, illetve politikájuk felé sodorta a megye és Felső-Magyarország lakos­ ságát. Mindezek együttvéve késztették arra is, hogy részt vegyen a század során meg-megújuló összeesküvésekben, szabadságharcokban. És az is nyilvánvaló, hogy a Habsburg királyoknak pedig szükségük volt erre a területre, hiszen ez a felvidéki gazdag és fontos bányavárosok, kereske­ delmi utak kulcsa volt. így azután a Rákóczi-szabadságharc utáni 1715-ös összeírás elszomorító képet fest a megyéről. A falvak nagy többsége pusztán áll, ahol lakik is néhány ember, nyomorúságosan élnek. Nagy pusztítást vitt végbe a megye lakosságának körében az 1707-ben kitört és évekig dühöngő pestisjárvány is.17 Az 1427-ben összeírt 5184 portából a két évszázadig tartó háborúk után, az 1715-ös összeírás szerint mindössze 922 porta maradt, melyek közül 584 jobbágyoké, 279 zselléreké és 59 taksás nemeseké. 18 A megye már 1714-ben úgy intézkedett, hogy minden letelepülni szándékozót segít és ha házat is épít, adóját 3 évre elengedik.19 A telepí­ tési intézkedések következtében újabb német telepesek kerültek ide, fő­ leg a megye északnyugati sarkában lévő három városban Stószon, Alsó14. 15. 16. 17.

Tört. Közi. Abaúj-Torna IV. 1913/3. 152. Tört. Közi. Abaúj-Torna IV. 1913/3.159. Tört. Közi. Abaúj-Torna IV. 1913/3. 159. Acsády I., Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-21.; vö. Mol­ nár, 1935.12. 18. Thallóczy L., 172-180.; Borovszky S., 515. 19. Borovszky S., 515.

13

és Felsőmezenczéfen éltek jelentős számban. Kassa környékére is ekkor települt az a jelentékeny szlovák lakosság, amely csaknem összefüggő tömböt alkotott a vármegye északi és északkeleti részén. Több kisebb tömbben éltek azonban a megye déli felében is,20 így pl. Forrón napjain­ kig megtalálhatók leszármazottaik. Abaújban az őstörténet kutatása már a múlt században megindult, Csorna József nevéhez fűződik a máig is egyedülálló összefoglaló munka a megye őstörténetéről.21 Ugyancsak ő alapozta meg családtörténeti és heraldikai tanulmányaival a középkori kutatásokat is. Sokat köszönhe­ tünk Kemény Lajos munkásságának is, aki a ma már nehezen hozzáfér­ hető Kassa városi levéltárak és a vármegyei közgyűlések, iratok adatait földolgozta és közreadta a század elején.22 A megye középkorának rendszeres régészeti kutatása mintegy 10 éve az abaúji ispánsági központ feltárási munkálataival indult meg. Kez­ detben ehhez kapcsolódóan kezdtük meg a terepbejárásokat is, később azonban a megye egész területére kiterjesztettük azt. Az utóbbi évben több lelőhelyen hitelesítő ásatást is végeztünk. Ugyancsak a megye egész területére kiterjed és minden régészeti korszakot felölel a földvárfelmérési program, amely évek óta folyik terü­ letünkön. A közelmúltban indult meg a megye területén a középkori templo­ mok alaprajzi felmérése és írásos említéseik összegyűjtése. Néhány éve folyt a füzéri vár rövid, szondázó jellegű ásatása is, amely a kékedi rene­ szánsz kastélyban folytatott ásatásokkal együtt értékes adatokkal járul hozzá a megye építészeti, család- és művelődéstörténeti képének megraj­ zolásához.23 A történeti Abaúj megye ma Szlovákiába eső részén a szlovák kollé­ gák folytattak középkori településtörténeti kutatásokat, amelynek elsőd­ leges célja ugyan az Árpád-korban itt élt szláv népréteg történetének vizsgálata24 volt, eredményeik ismeretében azonban módunkban állt a megye egész területét áttekinteni. 20. 21. 22. 23. 24.

14

BorovszkyS., 375. Csorna J., Kassa 1890. Klny. a Felsőmagyarországi Múzeumegylet XI. Évkönyvéből Kemény L. publikációi a Tört. Közi. Abaúj-Torna köteteiben Feldl.-J. Cabello 1980. 33. R. Varsik 1964. 1974.

II. Elpusztult Árpád-kori települések A) RÉGÉSZETILEG AZONOSÍTHATÓ FALVAK

Bodó A lelőhely az AbaújSzolnokról Selyebre vezető út jobb oldalán, a Mánta-patak partján, a Bodószőlők aljában helyezkedik el (2. kép). Ki­ terjedése kb. 800x150 m-es, leletanyaga vegyes, neolitikus, a bükki kul-

2. kép. Bodófölde elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

túra jellegzetes házi és díszkerámiái, bronzkori és kevés, de igen jellegze­ tes középkori cseréptöredékekből áll. Ez utóbbiak kora IX-XIV. szá­ zadra tehető (3. kép). A lelőhelyen több nagyobb, égett foltot, valószí­ nűleg házak nyomát lehetett megfigyelni.25 Bodó egyszer szerepel az írásos forrásokban: 1327-ben a király mint örökösök nélkül elhalt ember birtokát Pétre fia Andrásnak adja Bodoufeldet, amely in comitatu de Vyuar fekszik.26 A beiktatáson szomszéd­ ként többek között részt vett Kupai Luka, a Kunnak mondott Miklós fia János, akiről tudjuk, hogy ebben az időben Dicháza birtokosa volt.27 Ezt az oklevelet Monaji Jakab 1370-ben átíratja. Györffy György az okle­ vélben említett szomszédok, és azon tény alapján, hogy Monaji Jakab íratja át a Bodóra vonatkozó oklevelet, feltételezi, hogy a falu Monaj 25. Herman Ottó Múzeum, ltsz.: 83.45. 1-58. 26. MOL.D1. 83326. vö. Györffy Gy. 1963. 69. 27. Zsigmond kori 1. 5439.

15

16

3. kép. Bodo. 1. Sötétszürke, apró mészkő zúzalékkal soványított, vastag falú, fésűsen be­ karcolt, egyenes és hullámvonal díszítéssel, átm.: 8 cm, IX-X. sz., 83.45.5. 2. Oldaltöre­ dék. Szürkésbarna, szemcsés homokkal soványított, elnyújtott körömbenyomásos díszítés­ sel. Átm.: 3,5 cm, XII-XIII. sz., 83.45.15. 3. Oldaltöredék. Fehér, szemcsés homokkal so­ ványított, vastag falú, fésűsen bekarcolt hullámvonal díszítéssel. Belül kormos. Átm.: 2,7 cm, XII-XIII. sz., 83.45.25. 4. Oldaltöredék. Barnásszürke, apró mészkőzúzalékkal so­ ványított, vastag falú, fésűsen bekarcolt egyenes vonal között hullámvonal díszítéssel. Átm.: 3,5 cm, IX-X. sz. 83.45.8. 5. Oldaltöredék. Fehér, homokkal soványított, bekarcolt vonalak között fogaskerék mintás díszítés. Átm.: 2,4 cm, XII. sz., 83.45.23. 6. Oldaltöre­ dék. Barnásszürke, apró kaviccsal soványított, vastag falú, bekarcolt hullámvonalak díszí­ tik. Átm.: 5 cm, XII-XIII. sz., 83.45.10.

környékén fekhetett. Monaj környékén azonban sem a térképeken nincs, sem a helybéliek nem ismerik ezt a helynevet. Szerepel azonban Selyeb határában egy Bodószőlő helynév Pesthynél és a múlt századi kéz­ iratos térképeken is.28 A mai térképek is ilyen néven jelölik ezt a terüle­ tet. A fentiek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Bodójölde elpusztult középkori település azonos az általunk Selyeb határában, a Bodószőlő al­ jában talált lelőhellyel. Nem mond ennek ellent az oklevélben szomszéd­ ként említett falvak fekvése sem, mert noha nem Monaj közvetlen köze­ lében feküdt Bodófölde, mint ahogyan azt Györffy György föltételezte, Kupa és Dicháza mindenképpen szomszédainak számítottak. Bodófölde többé nem szerepel az írásos forrásokban, mint láttuk 1327-ben eredeti birtokosai örökösök nélkül elhaltak. Valószínű, hogy a XIV. század folyamán területe többször cserélt gazdát, erre utal az 1327es beiktatáson történt ellentmondás is. 1370-ben bizonyára a Monaji család kezébe került, ezért állt érde­ kükben, hogy a rávonatkozó oklevelet átírassák. Valószínű, hogy a tele­ pülés ez után, a XIV. század utolsó évtizedeiben pusztult el végérvénye­ sen, területét pusztaként sem említik, határa beolvadt a környező falvak határába. Ha nem így történt volna, az 1427-es adóösszeírásban valami­ lyen formában szerepelnie kellett volna. Pusztulása valószínűleg spontán következett be, hiszen ebben az időben semmiféle nagyobb szabású há­ borús esemény nem zajlott vidékünkön. 28. BML. XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára; U. 585., 586., 587. 2

17

Valószínűnek látszik, hogy Bodófölde nem volt igazi falu, hanem in­ kább egy kisnemesnek, Bodónak és családjának a birtoka, telephelye. Erre látszik utalni a település neve is. A család kihaltával a település is el­ sorvadt, sohasem vált igazi faluvá. Területére, mint jó szántóföldre, igye­ keztek rátenni a kezüket a szomszédok.29 A régészeti adatok a település X-XIV. századi életéről tanúskodnak. Mivel azonban a leletek viszony­ lag nagy területen szétszóródva és őskori anyaggal keveredve kerültek elő, a település kiterjedésére nem nyújtanak támpontot. A helynév feltehetőleg puszta személynévből keletkezett magyar névadással, amelyhez a későbbiek során járult a -földe utótag.

Dicháza A lelőhely a Homrogd mellett DNy-ra ma is álló Dicháza tanyától északra, kb. 300 m-re, egy kisebb erdő alatt fekszik (4. kép). A kb. 50x100 m-es területen több égett fekete foltot figyeltem meg, ezekből származik a leletanyag többsége, és nagyszámú paticstöredék is. A lelet­ anyag néhány császárkori kerámiatöredéktől eltekintve, a X-XVI. szá­ zadból való, zömében azonban XIV. századi. Viszonylag sok kályha­ szemtöredék került elő a területről.30 (5-7. kép) Dicháza eredeti neve a források szerint Erdőfalva volt. Ezen a néven említik először 1221-ben is, ekkor Erdőfalvi Miklós vádolja (Ládi) Ihadot, a tapolcai monostor szolgáját, két márka kártétel miatt.31 1272-ben Erdőfalva határát említik.321302-ben Homrogdi Tamás átengedte Erdő­ falva nyugati felén lévő földrészét Dedich ispánnak,33 1329-ben határjá-

29. Az elpusztult települések szántóföldként való hasznosítására Földes László világít rá. Ugyancsak ö fejti ki, hogy a XIII. sz. második felében elterjedő, személynévből és -fal­ va, -laka, -háza, -földe, -teleké utótagból álló településnevek ebben az időben valószí­ nűleg nem igazi falvakat, hanem egy-egy kisnemes birtokát, telephelyét jelölték. Ezek jó része elpusztult, néhányból pedig igazi falu fejlődött. Földes L., 1983. 334., 338. 30. Herman Ottó Múzeum, ltsz.: 81.17. 1-102. 31. V.R. 221-22 §. 267-8, 225 §.,268. vö. Györffy Gy., 1963. 77. 32. Dl. 3637 = 94901. vö. Györffy Gy. 1963. 77. 33. Györffy Gy., 1963.77.

18

4. kép. Dicháza elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

rásban említik már mind Dydych&t,34 1344-ben Dedych fia Jánosé volt a falu.351398-ban erdelthelekei Kwn (dictus) János hatalmaskodásban vett részt,361399-ben a jászói konvent előtt Sassa-i Pál özvegye leendő vejére bízza egyéb Abaúj és Borsod megyei birtokaival együtt Erdewtelke, más­ néven Dedychaza birtokon lévő szerzett és öröklött birtokrészeit.37

34. 35. 36. 37.

MOL. Dl. 1581. vö. Györffy Gy. 1983. 77. MOL. Dl. 3637-94901. vö. Györffy Gy., 1963. 77. Zsigmond kori I. 5439. Zsigmond kori I. 5855.

19

20

5. kép. Dicháza 1. Peremtöredék. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, jól isza­ polt, kívül vörös festéssel. Átm.: 4,3 cm,XIV-XV. sz., 81.17.1.2. Peremtöredék. Vöröses­ fehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, erősen tagolt. Átm.: 6,3 cm, XIV. sz., 81.17.6. 3. Oldaltöredék. Barnásszürke, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, vé­ kony falú, durva felületű, több sorban bekarcolt hullámvonal díszíti. Átm.: 5,2 cm, X-XI. sz. 81.17.33. 4. Oldaltöredék. Fehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kívül vö­ rös festéssel, belül jól látszik a korongolás nyoma. Átm.: 5,5 cm, XIV. sz., 81.17.34. 5. Ol­ daltöredék. Kívül világosbarna, belül szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, körömbenyomások díszítik. Átm.: 3,6 cm, XII. sz. 81.17.45. 6. Oldaltöredék. Szürkésfe­ hér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, mélyen bekarcolt körbefutó vonalak dí­ szítik. Átm.: 4,5 cm, XIV-XV. sz., 81.17.36. 7. Oldaltöredék. Szürkésfehér, homokkal so­ ványított, finoman iszapolt, vékony falú pohár (?), sűrű, mély hornyolatok díszítik. Átm.: 3,7 cm, XV. sz., 81.17.65. 8. Oldaltöredék. Sötétszürke, apró kaviccsal soványított, durva anyagú, mélyen bekarcolt, körbefutó vonalak díszítik. Átm.: 3,7 cm, XIII. sz., 81.17.61. 9. Oldaltöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, homokkal soványított, finoman isza­ polt, vékony falú pohár (?), sűrű hornyolatok díszítik. Átm.: 3,4 cm, XI. sz., 81.17.30. 10. Oldaltöredék. Világosbarna, homokkal soványított, finoman iszapolt, bepecsételt díszítés­ sel. Átm.: 3,2 cm, XV. sz., 81.17.35. 11. Oldaltöredék. Fehér homokkal soványított, fino­ man iszapolt, vékony falú, sűrű hornyolások díszítik. Átm.: 3,4 cm, XV. sz., 81.17.39. 12. Oldaltöredék. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, körbefutó hornyo­ lások díszítik. Átm.: 4 cm, XIII. sz., 81.17.44. 13. Oldaltöredék. Fehér, apró kaviccsal so­ ványított, jól iszapolt, vékony falú, mély hornyolatok díszítik. Átm.: 3,2 cm, XIV. sz., 81.17.57.

1410-ben határjárásban említik Dychazat,38 1411-ben Alsowdychaza, 1423-ban Dydichaza40 néven. 1427-ben, Abaúj vármegye első dikális összeírásában Dydichhazan négy portát írnak össze, amely Balázs fia Jánosé, aki innen való, ugyanakkor Alsowdichhaza ugyaninnen szár­ mazó Andrásé.411446-ban homo regiusnak jelölik Erdeuteleki Leustákot egy Borsod vármegyei birtokbeiktatáson.421455-ben Dicsházi András fia 39

38. Zsigmond kori II. 7752. „possessionem de Dichaza vocatam possessionem de Dyckhaza dictam" 39. MOL. Dl. 9784. vö. Csánki I. 205. 40. Csánki D., 1890.1.205. 41. ThallóczyL., 1879. 177. 42. Sugár I., 1980. 411. - HML Me Nr. 676.

21

6. kép. Dicháza. 1. Peremtöredék. Vörös, szemcsés homokkal soványított, finoman isza­ polt, enyhén kihajló, belül tagolt. Átm.: 6 cm, XV. sz., 81.17.21. 2. Peremtöredék. Szür­ késfehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kihajló, tagolt. Átm.: 5,1 cm, XIVXV. sz., 81.17.8. 3. Peremtöredék. Sárgásfehér, törésfelületében szürke, szemcsés homok­ kal soványított, jól iszapolt, enyhén kihajló, tagolt. Átm.: 5,9 cm, XIV. sz., 81.17.17.4. Pe­ remtöredék. Sárgásfehér, törésfelületében szürke szemcsés homokkal soványított, jól isza­ polt, vékony falú, tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 5,2 cm, XIV. sz., 81.17.24. 5. Peremtöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, sekély hornyolatok díszítik. Átm.: 4,6 cm, XIV. sz., 81.17.10. 6. Peremtöredék. Fehéresszürke, szemcsés ho­ mokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú, enyhén kihajló. Átm.: 3,8 cm, XIII-XIV. sz., 81.17.23. 7. Peremtöredék. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, erő­ sen tagolt. Átm.: 4,3 cm, XV. sz., 81.17.18. 8. Peremtöredék. Szürkésfehér, szemcsés ho­ mokkal soványított, jól iszapolt, enyhén behúzott, kívül jól látszik a korongolás nyoma. Átm.: 6 cm, XIV-XV. sz. 81.17.20. 9. Peremtöredék. Fehér, szemcsés homokkal soványí­ tott, jól iszapolt, erősen tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 4,5 cm, XIV. sz., 81.17.28. 10. Peremtöredék. Szürkésbarna, homokkal soványított, finoman iszapolt, erő­ sen kihajló. Átm.: 4,5 cm, XV. sz., 81.17.3. 11. Peremtöredék. Szürkésfehér, szemcsés ho­ mokkal soványított, rosszul iszapolt, vékony falú, erősen tagolt, átm.: 3,1 cm, XIV-XV. sz., 81.17.25.

Péter Dicsháza alias Erdőtelek birtokot Hangácsi Albertnek köti le a váradi káptalan előtt,43 és még ez évben el is ad Dicsháza faluból egy darab földet neki 100 Ft-ért.441456-ban iktatja be az egri káptalan ide a Hangá­ csiakat.45 1478-ban a jászói konvent előtt Hangácsi Mihály kifizeti a Dics­ haza után járó jegyajándékot Dicshaú Simon özvegyének.46 1517-ben Diczhazai Bytho leánya eladja Diczhaza Abaúj vármegyei faluban lévő egész részét Balajti Istvánnénak és gyermekeinek.471519-ben Dicházán a Boldogságos Szűz tiszteletére épült kápolna állt.48 1531-ben Dichhazan 8,5 porta adózott, 1552-ben Homrogd és Dichaza Balajthy Pál tu­ lajdona, a két faluban összesen 16,5 porta adózik, a terület „turcis subiectae", hódoltság. 1553-ban Homrogd et Dichhaza nobilium, nemeseké, 16

43. 44. 45. 46. 47. 48.

22

BML XVI/17. A Réthy cs. It. elenchusaból, Borovszky S. jegyzetei i. m. i. m. i. m. BML XVI/17. Pothraczky gyűjtemény, Borovszky jegyzetei Kassa v.ny.lt.999. Abaúj-TornaTört. Közi. II. (1911)4. sz. 222.

(

23

24

7. kép. Dicháza. 1. Peremtöredék. Szürkésbarna, szemcsés homokkal soványított, jól isza­ polt, enyhén behúzott, belül sekély mélyedés a fedő számára. Átm.: 5,3 cm, XIV. sz., 81.17.7. 2. Peremtöredék. Fehér, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, tagolt, kívül hornyolat díszíti. Átm.: 4,3 cm, XIV. sz., 81.17.27. 3. Peremtöredék. Szürke, ho­ mokkal soványított, finoman iszápolt, erősen tagolt, enyhén behúzott. Átm.: 6,6 cm, XIV. sz., 81.17.15. 4. Peremtöredék. Fehér, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal sová­ nyított, rosszul iszapolt, belül a mélyedés a fedő számára, kívül perem alatt hornyolás. Átm.: 4,2 cm, XIII-XIV. sz., 81.17.22. 5. Peremtöredék. Barnásszürke, apró kaviccsal so­ ványított, rosszul iszapolt, tagolt. Átm.: 3,3 cm, XIII-XIV. sz., 81.17.14. 6. Oldaltöredék. Kívül vörös, belül szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú, sűrű, mély hornyolatok díszítik. Átm.: 4,5 cm, XV. sz. 81.17.58. 7. Peremtöredék. Világosbar­ na, homokkal soványított, finoman iszapolt, enyhén kihajló. Átm.: 3,9 cm, XV. sz., 81.17.2. 8. Peremtöredék. Világosbarna, homokkal soványított, jól iszapolt, tagolt. Átm.: 3,4 cm, XIV. sz., 81.17.9. 9. Peremtöredék. Szürke, homokkal soványított, finoman isza­ polt, enyhén behúzott. Átm.: 4,2 cm, XIV-XV. sz., 81.17.19.10. Fültöredék. Fehér, szem­ csés homokkal soványított, jól iszapolt, széles, két oldalát behúzott borda díszíti. Átm.: 8,9 cm, XV-XVI. sz., 81.17.74.11. Peremtöredék. Fehér, homokkal soványított, finoman iszapolt, vékony falú pohár (?), tagolt, belül a peremen sekély hornyolás. Átm.: 3,7 cm, XV. sz., 81.17.5. 12. Peremtöredék. Világosbarna, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, enyhén kihajló, tagolt, belül jól látszik a korongolás nyoma. Átm.: 4,6 cm, XV. sz., 81.17.16. 13. Fenéktöredék. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kör alakú fenékbélyeg nyomával. Átm.: 4,7 cm, XII-XHI. sz., 81.17.90.

porta adózik itt és a két faluban 6,5 curia a nobilitaria, nemes porta is van. Ugyanez évi összeírásból megtudjuk azt is, hogy pestis következtében három jobbágy meghalt itt és ezek portáit elfoglalták a pestis-gyanús em­ berek. 1554-ben Homrogd és Dichihaza nobilium, nemeseké és 16,5 porta adózik, 1557-ben Homrogd et Dychhaza Balaythy Pálé, 16,5 porta adózik.49 1558-as dézsmajegyzékben Felsew Dycsyben négy dézsmált van,50 de még ez évben üresnek mondják,51 Alsó Dycyben 5 dézsmált la­ kik. 1560-ban utraque Diczhaza dézsmáját több más faluéval együtt Bebek György beszedte, és hatalmaskodva saját gagyi várába vitette.52 49. BML XXXII/7 Dica, Abaúj 50. BML XXXII/7 Dézsma, Abaúj,; „ezeknek dezma y okát Regy Kelemen wetthe el merth pwzta falv helyvtan való vetemeke voltakk rayta". 51. BML XXXII/7 Dézsma, Abaúj: „Felsew dyz vacat" 52. BML XXXII/7 Dézsma, Abaúj

25

1593-ban Reghy Kelemen és Sándor minden szomszédot eltilt a Borsod megyei Felső Ditzháza praedium, puszta használatától.531688-ban Dichá­ za pusztát (praedium) újra Borsod megyéhez számítják, használatától Barbély Balázs tilt mindenkit.54 1737-39-ben a Borsod megyei Diczhaza a Szatmári Király családé.55 Lipszky Homrogdnál is és Hegymeg és Damak között is jelöl egy-egy Diczházá\?b Fényes Diczházát népes pusztának mondja, amely Léh filiája, ugyanakkor megemlíti Hangácsnál is Diczhaza pusztát, amelynek önálló határa van.57 Hangács határosa Dicháza puszta a múlt századi kéziratos térképeken is.58 Hangácshoz tartozó tanyaként említi Dicházát Borsod vármegye monográfiája is.59 Az okleveles adatok alapján nyomon kísérhetjük, hogyan alakult át a falu eredeti neve, Erdőteleké, Erdőfalva, a XIV. század eleji birtokos Dedich ispán nevét tartalmazó helynévvé. Mintegy 100 éven keresztül mindkét neve élt a falunak, a XV. század közepétől azonban már csak Dicháza néven szerepel a forrásokban. Dicházával kapcsolatban Kubinyi András lehetségesnek tartja, hogy a település az eredeti Erdei vagy Erdő nevű falu határában keletkezett. Ez nem feltétlenül azonos a későbbi Erdőfalva, másként Dicháza falu­ val. Feltételezése szerint az eredetileg egy házból vagy telekből (Dedich ispán telke) fejlődött ki a későbbiek során a falu. Lehetségesnek tartja to­ vábbá azt is, hogy Dicháza esetében úgynevezett „költözködő" faluval ál­ lunk szemben, amely később a tatárjárás előtti helyére költözött vissza. Ezért látjuk úgy, hogy az általunk talált lelőhely a falu X-XVI. századi életéről tanúskodik. Véleményünk szerint azonban itt mindössze arról van szó, mint azt már fentebb is kifejtettük, hogy a birtokos megváltozása

53. 54. 55. 56.

BML Act. iud. prot. spec fasc, I. No. 152. BML Act. iud. non prot. spec X. fasc. I. No. 176 BML Act. iud. prot. XVII. fasc. III. No. 637., 638., spec. III. fasc. I. No. 22. Lipszky J. Tab. XXX. quad. 4.

57. F ^ M E . , 1851. I. 260., II. 86.

58. BML U. 284. 1843., U. 286. 1867. 59. Borsod vármegye 1939. IV. 61.

26

miatt a falu neve megváltozott. Az eredeti Erdőfalva helynév a korabeli névadási szokásoknak megfelelően Dicházára változott. Erre az ország egyéb területeiről is számtalan példa van.60 Bizonyos, hogy régészeti módszerekkel nem tudunk választ adni a településsel kapcsolatban fölmerülő összes kérdésre. Dicháza határában egyelőre nem találtunk más középkori lelőhelyet, mint az általunk Erdőfalva-Dicházával azonosított, a X-XI. századtól a XVI. századig lakott települést. Természetesen a későbbiek folyamán előkerülhet még ilyen lelőhely, hiszen ezek felszínre bukkanása és megtalálása meglehetősen esetleges. Ha előkerülnének ilyen kisebb lelőhelyek, ezek esetleg bizo­ nyíthatnák, hogy Erdőfalva az úgynevezett „költözködő" falvak csoport­ jába tartozott, vagyis, hogy a gazdálkodása diktálta rendszer szerint a sa­ ját határain belül időnként máshova telepedett.61 Kétségtelen tény az is, hogy a terepbejárás során előkerült leletanyagból nem lehet kimutatni, hogy egy település néhány évig vagy esetleg néhány évtizedig lakatlan. Az írásos források azonban, úgy véljük, tisztán kirajzolják ennek a falu­ nak a sorsát. A Váradi Regestrumban 1221-ben megjelenő „villa ErdeiErded"-t a Regestrum összeállítói és Györffy György is azonosnak vélik az 1272-ben szereplő Erdőfalva településsel. Ebben nincs okunk kétel­ kedni. A Váradi Regestrumban még „villa Érded" alakban, tehát latinul leírt helynév az 1272-es oklevélben már magyarul, Erdőfalvaként jelenik meg. Dedich ispán 1302-ben szerzett meg egy földdarabot Erdőfalva te­ rületén. Ekkor engedi át számára a Szikszó patakig, amely elválasztja Homrogdot Erdőfalvától, terjedő földet Homrogdi Tamás. Ez a patak, ma Vadász patak választja el most is Homrogdot Dicháza pusztától, a rajta álló újkori tanyától és a közelében talált lelőhelyünktől. Erdőfalva ebben az időben már minden valószínűség szerint állandó helyen élő tele­ pülés volt, még ha feltételezzük is, hogy korábban „költözködő" falu volt. A kérdés kutatói úgy vélik ugyanis, hogy az 1260-70-es évek a felső határa annak a korszaknak, amelyben faluköltözéssel számolhatunk.62 Ha tehát feltételezzük, Kubinyi András elképzelése szerint, hogy az ál­ landó helyen élő Erdőfalva határában keletkezett Dedich ispán telke és 60. Szabói., 1966. 133. 61. Földes L., 1983. 342., vö. Szabó l., 1969. 57. 62. Földes L . 1983. 342.

27

az ebből kialakuló falu, az ispánnak olyan helyen kellett volna berendez­ kednie, ahol karnyújtásnyi távolságban volt tőle keleten Homrogd, észa­ kon Monaj, Horváti, Kércs, Pocsaj, nyugaton Erdőfalva, délen pedig Jánosd. Vadász, Vízvölgy. Itt legfeljebb az ispán háza, telephelye fért el, önálló falu nem alakulhatott ki. Arra viszont nem gondolhatunk, hogy Dedich ispán Erdőfalva határában máshol hozott létre önálló telephe­ lyet, mert itt ugyan tágasabb volt a határ, de ez nem az ő birtoka volt. Ugyancsak erős kétkedéssel kell fogadnunk azt az elképzelést is, hogy Dedich ispán házából kialakuló falu a „költözködő" falvak közé tartozott volna. Mint láttuk, az 1260-70-es évekkel lezárul a faluköltözések kor­ szaka. Ha csak 10 évnyi időt számolunk arra, hogy a Dedich ispán által 1302-ben megszerzett földterületen kisebb település, majd önálló falu alakuljon ki, akkor is 40-50 évvel a faluköltözések korszakának lezárulta után vagyunk. Valószínű azonban, hogy egy falu kialakulásához 10 év nem elegendő idő. Számunkra valószínűbbnek látszik, hogy miután az is­ pán 1302-ben megszerzett Erdőfalva határából egy részt, beköltözvén a faluba, igyekezett magának abból minél nagyobb területet biztosítani. Hogy ez bizonyára sikerült is neki, azt a névváltozáson kívül az is mutat­ ja, hogy 1344-ben már fiának, Jánosnak a kezében volt egy Erdőfalva ha­ tárára vonatkozó korábbi oklevél is. Frissen szerzett birtokának védel­ mében valószínűleg szüksége volt a falu határairól szóló korábbi okle­ vélre is, hiszen ez a vidék olyan sűrűn lakott volt, hogy bizonyára nem voltak ritkák a határperek, az ezekkel kapcsolatos összetűzések. Határ­ perekről tudunk például a közeli Bodó és Horváti esetében is. Ha új tele­ pülés jött volna létre Erdőfalva területén, akkor valószínűleg ennek a ha­ tárait rögzítette volna írásban az ispán fia. A helynév alapját képező sze­ mélynév szláv eredetű, a Ded-„nagyapa" főnév származéka, amely ki­ egészül a birtokos személyraggal ellátott ház főnévvel. Az írott forrásokból úgy tűnik, hogy Felső Dicháza 1558-ban elnép­ telenedik és attól kezdve lakatlan, pusztaként említik 1593-ban is. Hogy Alsó Dicháza mikor pusztult el, nincs rá pontos adatunk, annyi azonban bizonyos, hogy 1560-tól nem szerepel sem a dikális sem a dézsma össze­ írásokban. 1593-tól Dicházát Borsod megyéhez számítják és noha pusztaként említik még 1739-ben is, határát megkülönböztetik a környező falvak ha­ tárától. Nincs rá pontos adatunk, hogy mikor települt a ma is álló tanyája. 28

de Fényes a múlt század közepén már népes tanyaként említi. Amint a le­ lőhely leírásából is láttuk, az újkori tanya a középkori falutól kissé távo­ labb települt. Azt a tényt, hogy Dicházat 1593-tól Borsod megyéhez számítják, valószínűleg azzal magyarázhatjuk, hogy azoknak a birtokosoknak, akik 1593 után birtokolták területét, nagyobb birtokaik voltak Borsod megyé­ ben, és így odaszámították Dicházat is, amelynek határa különben is a Borsod megyei Hangácsig terjedt, amint ez a múlt századi kéziratos tér­ képeken is jól látszik. Hasonló helyzetben volt az Abaúj megyei Köbli is. Valószínűleg birtokos változással van kapcsolatban az is, hogy 1558ban Alsó és Felső Dicházat különböztetnek meg, holott az előző években (1554, 57-ben) nemcsak hogy nem említenek két Dicházat, hanem Homrogddal együtt számlálják össze portáit. Az adás-vételre a rendelkezésre álló forrásokban nincs adatunk, nyilvánvaló azonban, hogy 1557-ig egy birtokosé, Paulus Balajthy-é Homrogd és Dicháza, 1558-ban pedig már valószínűleg két birtokosa van Dicházának is, ezért volt szükség a két fa­ lurész megkülönböztetésére. Ugyanilyen oka lehet a XV. század eleji rövid ideig tartó megkülön­ böztetésnek is. Valószínűleg a XVI. századra vonatkozhatnak az egri fő­ egyházmegye Szt. János könyvének adatai is, noha 1643-ban készült a ránkmaradt változat. Ezt az adóösszeírásokban és itt szereplő azonos névalakok is bizonyítják (utraque Dicháza, Alsó dicháza, Dizhaza utraque).63 így, sajnos, adataiból nem következtethetünk Dicháza XVII. szá­ zadi fennállására. Horváti A lelőhely, a homrogdi Lencsés-tanyán át, Kupára vezető országút jobb oldalán egy élesen kiugró domb oldalában helyezkedik el (8. kép). A terület nem összefüggő, ezért számmal jelöltem a tulajdonképpeni lelő-

63. Katidra K., Az 1843. Egri . . . 497., 490., 507. A szerző úgy vélekedik, hogy a Szt. Já­ nos könyv nagy részben XVI. századi adatokat tartalmaz, több részlete azonban kimu­ tathatóan régebbi (399). Újabban Kovács Béla (Archívum 3.1974.) 5-27. foglalkozott vele.

29

mi

8. kép. Horváti elpusztult középkori falu területén talált lelőhely 9. kép. Horváti. 1. Bogrács peremtöredéke. Sötétszürke, törésfelületében világosszürke, szemcsés homokkal soványított, perem alatt bekarcolt körbefutó vonallal. Átm.: 6,5 cm, Árpád-kor, 79.2.11.2. Edény peremtöredéke. Barnásszürke, kaviccsal soványított, kéziko­ rongon készült, vastag falú, erősen tagolt. Átm.: 4 cm, XII—XIII. sz., 79.3.6. 3. Talpas po­ hár fenéktöredéke. Szürke, homokkal soványított, jól iszapolt, korongolt. Átm.: 3,9 cm, XIV-XV. sz., 79.3.161. 4. Edény fenéktöredéke. Vörös, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, tagolt. Átm.: 4 cm, XIII-XIV. sz. 79.5.24. 5. Edény pe­ remtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, korongolt, tagolt, sávolt piros festés díszíti. Belül körbefutó mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,8 cm, XIV. sz., 79.3.18. 6. Edény peremtöredéke. Sötétszürke, homokkal soványított, korongolt, jól iszapolt, enyhén behúzott, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,4 cm, XIII. sz. 79.3.5.7. Edény peremtö­ redéke. Szürkésfehér, törésfelületében szürke, homokkal soványított, korongolt, vékony sávos piros festéssel. Átm.: 2,6 cm, XIII-XIV. sz. 79.3.26. 8. Edény peremtöredéke. Szür­ késfehér, szemcsés homokkal soványított, korongolt, belül körbefutó mélyedés a fedő szá­ mára. Átm.: 4,4 cm, XIII. sz., 79.2.13. 9. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, homokkal soványított, jól iszapolt, korongolt, tagolt. Átm.: 4,7 cm, XIV. sz., 79.2.4. 10. Edény pe­ remtöredéke. Barnásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, ko­ rongolt. Belül jól látszik a korongolás nyoma. Átm.: 5 cm, XII—XIII. sz., 79.3.37. 11. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, korongolt, vékony falú, jól iszapolt, tagolt. Átm.: 4 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.38. 12. Pohár peremtöredéke. Fe­ hér, homokkal soványított, finoman iszapolt, korongolt, erősen kihajló, perem alatt bekar­ colt vonal, a vállon hornyolatok. Átm.: 4,1 cm, XV. sz., 79.2.8. 13. Edény peremtöredéke. Barnásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, enyhén kihajló, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 4,3 cm, XII—XIII. sz., 79.3.4. 14. Edény pe­ remtöredéke. Szürke, homokkal soványított, finoman iszapolt, korongolt, tagolt, belül szé­ les mélyedés a fedő számára. Átm.: 4,7 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.7. 15. Edény peremtöredé­ ke. Vörös, szemcsés homokkal soványított, korongolt, enyhén behúzott. Belül kis mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,7 cm, XIII. sz., 79.3.40. 16. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, korongolt, tagolt. A perem felül kis mélyedés. Átm.: 3,1 cm, XII-XIII.sz., 79.3.17.

30

31

32

10. kép. Horváti. 1. Edény oldaltöredéke.. Fehér, szemcsés homokkal soványított, koron­ golt, vékony falú, a hornyolatokat vékony piros sáv, alatta vastagabb piros sáv díszíti. Átm.: 2.5 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.62. 2. Edény oldaltöredéke. Fehér, homokkal soványított, fi­ noman iszapolt, korongolt, bepecsételt díszítéssel. Átm.: 4 cm, XV. sz., 79.3.55. 3. Pohár oldaltöredéke. Fehéresszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, bepecsételt díszű. Átm.: 3,6 cm, XV. sz., 79.3.117. 4. Edény perem- és oldaltö­ redéke. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, vastag falú, durva anyagú, tagolt. Kí­ vül-belül simított. Átm.: 7,2 cm, XII. sz., 79.2.6. 5. Orsógomb. Barnásszürke, szemcsés ho­ mokkal soványított, kettős csonkakúp alakú. Átm.: 3,2 cm, Középkor, 79.3.1. 6. Edény ol­ daltöredéke. Világosbarna, homokkal soványított, jól iszapolt, korongolt, széles, sekély hornyolatok díszítik. Belül kissé megégett, kívül ujjlenyomatok látszanak rajta. Átm.: 3.6 cm, XIV. sz., 79.3.146. 7. Palack (?) oldaltöredéke. Szürke, apró kaviccsal soványított, korongolt. Belül jól látszanak a korongolás nyomai. Átm.: 4,8 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.54. 8. Edény oldaltöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, koron­ golt, hornyolt. Kívül kissé kormos. Átm.: 4,5 cm, XIV. sz., 79.3.49. 9. Edény oldaltöredé­ ke. Sárgásfehér, homokkal soványított, korongolt, jól iszapolt, sűrű sekély hornyolatok díszítik. Átm.: 3,9 cm, XIV. sz., 79.3.102. 10. Edény fenéktöredéke. Szürke, szemcsés ho­ mokkal soványított, korongolt, vastag falú, érdes felületűvé képzett, bécsi edényt utánozó. Átm.: 6 cm, XIV. sz., 79.3.167.11. Palack töredéke. Belül fehér, kívül vörös, homokkal so­ ványított, finoman iszapolt. Átm.: 3,9 cm, XIII-XIV. sz. 79.2.60. 12. Edény fenéktöredé­ ke. Fehér, homokkal soványított, finoman iszapolt, korongolt, bekarcolt sűrű kis hullámvo­ nalakkal. Átm.: 3,2 cm, XIV-XV. sz. 79.2.72.13. Orsógomb. Sötétszürke, homokkal sová­ nyított, kettős csonkakúp formájú, szabálytalan alakú. Átm.: 2,9 cm, Középkor, 79.3.2.14. Edény oldaltöredéke. Fehér, szemcsés homokkal soványított, korongolt. Kívül kissé kor­ mos. Sűrű, keskeny hornyolatok díszítik, minden hornyolaton barnáspiros festés. Átm.: 3,3 cm, XIV. sz., 79.3.80.

helyeket. Világosan látszik azonban, hogy egy viszonylag hosszan élő te­ lepülés maradványai ezek (9-11. kép). I. lelőhely: . Kupa D-i szélénél kezdődik, 500 m hosszan és 200 m szélességben húzódik a patak partján, a domb oldalában. Leletanyaga vegyes, több­ nyire középkori (XII. századtól a XVI. századig), kevés késő bronzkori cseréppel keveredve. //. lelőhely: Az előbbitől mintegy 300 m-re, egy élesen kiugró domb aljában he­ lyezkedik el, kb. 150x100 m-es területen. Leletanyaga meglehetősen egységes, XII-XIII. századi cserépdarabokból áll, de van közte XIVXV. századi is. Kevés patics és állatcsont is került elő innen. 3

33

/ / . kép. Horváti. 1. Kályhaszemtöredék. Sárgásfehér, szemcsés homokkal sovanyított, ko­ rongolt, tál alakú, sekély, széles hornyolatok díszítik, átm.: 10 cm, XIV. sz. 79.3.153. 2. Edényfül töredéke. Sárgásfehér, szemcsés homokkal sovanyított, korongolt. Ahol az edényhez csatlakozott, ott a fül közepén ujjal benyomott kerek mélyedés. Barnáspiros ová­ lis és sávos festés díszíti. Átm.: 7,3 cm, XIV. sz., 79.3.150. 3. Kályhaszemtöredék. Sárgás­ fehér, szemcsés homokkal sovanyított, korongolt, tál alakú, széles, sekély hornyolatok díszítik. Átm.: 7,3 cm, XIV. sz., 79.3.151. 4. Edény peremtöredéke. Szürke, kaviccsal so­ vanyított, korongolt, jól kiégetett, a perem felül kissé befelé lejtő, sima bordát képez. Átm.: 4,8 cm, XII-XIII. sz., 79.3.29. 5. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés ho­ mokkal soványító«, korongolt, erősen tagolt, belül körbefutó borda fölött mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,9 cm, XIV. sz., 79.3.39. 6. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, törésfe­ lületében szürke, szemcsés homokkal sovanyított, tagolt, belül 7 mm-es borda fut körbe. Átm.: 6,3 cm, XIII. sz., 79.2.9. 7. Edény peremtöredéke. Sárgásszürke, apró kaviccsal so­ vanyított, korongolt, erősen tagolt. Kívül kissé kormos. Átm.: 6 cm, XIII. sz., 79.2.5. 8. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal sovanyított, korongolt, enyhén behúzott. Belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,6 cm, XII-XIII. sz., 79.3.31. 9. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, törésfelületében szürke, homokkal sovanyított, korongolt, vékony sávos piros festéssel. Átm.: 2,6 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.26. 10. Edény peremtöre­ déke. Fehér, szemcsés homokkal sovanyított. korongolt, belül profilált. Átm.: 2,8 cm, XIIXIII. sz., 79.3.23.

///. lelőhely: Közvetlenül a II. lelőhely fölött, az élesen kiugró domb D-i lejtőjén helyezkedik el kb. 50x50 m-es területen. Ezen a kis lelőhelyen újkori tör­ melékek, állatcsont és nagyon sok XIV-XV. századi cserépdarab került elő, több kályhaszemtöredékkel együtt. Ezen a lelőhelyen is találtam azonban egy-egy darab bronzkori, császárkori, több XII. századi csere­ pet és néhány vasszöget.64 A három lelőhely tulajdonképpen egyetlen középkori falu nyoma, amelynek életéről a XVI. századig tanúskodnak régészeti leletek. Az első lelőhelyen viszonylag nagy területen szétszó­ ródva kerültek elő a leletek, valószínűleg inkább szórványnak tekinthe­ tők. A második és a harmadik lelőhely területén azonban mindenhol sok paticsot, égett fekete foltot találtam, ezek talán házak nyomai. A harma­ dik lelőhely fölött, a domb tetején egy helyen nagyon sok patics került elő, lehet azonban, hogy ezek a lebontott Fecske-tanya (erről a tanyáról kapta a mai nevét az egész dombsor) maradványai, keltező cserépdara­ bokat nem találtunk a területen. 64. Herman Ottó Múzeum ltsz.: 79. 1-53.; 79.2. 1-73.; 79.2.1-74.

34

{

35

36

12. kép. Horváti. 1. Edény peremtöredéke. Vörös, szemcsés homokkal soványított, koron­ golt, tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Kívül a vállon hornyolatok díszítik. Átm.: 7,1 cm, XIV. sz., 79.3.16. 2. Edény peremtöredéke. Szürke, homokkal soványított, jól isza­ polt, korongolt, enyhén kihajló. Belül mélyedés a fedő számára, kívül kissé megégett. Átm.: 5,2 cm, XII-XIII. sz., 79.3.27. 3. Edény peremtöredéke. Vörös, szemcsés homokkal soványított, korongolt, enyhén kihajló, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 5,6 cm, XIII. sz., 79.3.1. 4. Kályhaszemtöredék. Vörös, szemcsés homokkal soványított, korongolt, tál alakú, széles, sekély hornyolatok díszítik, pereme enyhén kihajlik. Átm.: 7,9 cm, XIVXV. sz., 79.3.154. 5. Edény oldaltöredéke. Belül fehér, kívül szürke, törésfelületében fe­ hér, szemcsés homokkal soványított, korongolt. Belül jól látszanak a korongolás nyomai. Átm.: 5 cm, XIII. sz., 79.3.22. 6. Edény peremtöredéke. Vörösesfehér, szemcsés homok­ kal soványított, korongolt, belül kis mélyedés a fedő számára. Kissé égett. Átm.: 4,5 cm, XIII. sz., 79.3.14. 7. Edény oldaltöredéke. Szürkésfehér, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, mélyen bekarcolt vonalakkal. Belül jól látszanak a ko­ rongolás nyomai. Átm.: 5 cm, XIII. sz., 79.3.32. 8. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, korongolt, enyhén kihajló, tagolt. Belül kb. 5 mm-es bor­ da, alatta mélyedés. Kívül kissé égett. Átm.: 6 cm, XIII. sz., 79.2.3. 9. Edény peremtöredé­ ke. Szürkésfehér, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, ta­ golt. Átm.: 4,7 cm, XIII. sz., 79.2.7. 10. Edény peremtöredéke. Halványpiros, törésfelüle­ tében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt. Belül körbefutó borda, Átm.: 3,8 cm, XIII. sz., 79.3.30. 11. Edény peremtöredéke. Vörösesfehér, törésfelületében szür­ ke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, erősen tagolt. Átm.: 3,6 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.28. 12. Edény peremtöredéke. Sárgásfehér, törésfelületében szürke, szemcsés homok­ kal soványított, korongolt, kívül, belül tagolt. Átm.: 3,5 cm, XIII-XIV. sz., 79.3.14.

Possessio Horváthoi 1256-ban említik először Monajkeddi határjá­ rásban.65 1273-ban IV. László a HoruatibóX való várjobbágy fiúkat örök­ lött földjükkel együtt státusukból kiveszi és a királyi szerviensek közé emeli.66 1319-ben az országbíró előtt lefolyt perben István fia Miklós és Miklós fia János Huruati-Huruatoi vásárolt birtokának mondja, míg Tiba fia Hous és Mark szerint ez a föld nem Horváti, hanem Kupa nevet visel és az ő öröklött földjük.671358-ban homo regiusnak jelölik egy birtokper-

65. F. VII/5. 319.; vö. Györffy Gy., 1963. 92. 66. MOL. Dl. 160 88, Reg. Arp. 2430: „Sebastiani, Angelus et Zentus filiorum Mykus ac Bodou filii Laurentii de Horuati de filiis jobbagionum castri de Abauyvar . . . prenominatos . . . a memorata conditione eorum . . . exhimentes in numerum . . . nobilium servientum regalium . . . duximustransferendos . . ." vo. Györffy Gv., 1963. 92. 67. MOL. Dl. 39921. vö. Györffy Gy. 1963. 92.

37

ben Horuathy-i Miklóst.68 Még ez évben horwathi Bálint Kazsók asszony­ nak, aki a mondott Horuathba való Mihály leánya, kiadja apja birtokából az őt megillető részt.691379-ben egy kupai birtokbeiktatáson homo regius Horuathy-i Sándor fia Dénes.701401-ben Horuarhy-i Bálint fia Szaniszló átad az általa véletlenül megölt Horuathy-i Balázs gyermekeinek Ho­ ruathy-i birtok részéből egy kúria helyet tartozékaival együtt.71 1422-ben a Horváti család birtokol itt.721423-ban a Horvátiak között folyt birtok­ per kapcsán Horwathy határát megjárják, említik a kupai nemeseket és a Kupáról jövő utat.73 1447-ben Csatóházával kapcsolatban említik Hor­ wathi Demeter feleségét.74 1477-ben a Figedi család Horvátiban bírt ré­ szeiben másokat iktatnak be.75 1478-ból újra a Horváti család itteni bir­ toklásáról van adatunk.76 1531-ben Horwati nemeseké, egy portát írnak össze, 1552-ben Horwathy Horwath Alberté, 3,5 portát írnak össze, terü­ let „turcis subiectae" hódoltság. Ugyanez évben a dézsmajegyzékben is szerepel Horuath. 1553-ban Horwatty-Horwath nemeseké, 3,5 paraszt, 1,5 zsellér és 1 nemes porta van benne, hódoltsági terület.77 1554-ben Horuati nemeseké 3,5 portát írnak össze benne, 1557-ben HorwatthoX újra Horwath Albert birtokaként írják össze. Horwathy szerepel az 1558as dézsmajegyzékben, területe továbbra is „turcis subiectae". 1560-ban dézsmáját Bebek György hatalmaskodva beszedte és saját gagyi várába vitette.781570-ben Horvathon 5 portát írnak össze, 1572-ben Horwath az Alaghi családé, 5 ép és 1 fél porta van benne. 1578-ban Horwathit deserta, üres faluként említik. Ugyanígy szerepel 1582-ben (Horuat deserta) is. 1588-ban csak nevét említik, Horwattj, a dikális összeírásban. 1596ban Horuattjt felsorolják azok között a falvak között, amelyek „carent portis", nincsenek bennük porták. 68. 69. 70. 71. 72.

A. IV. 505. A. VI. 325. Herman Ottó Múzeum, Kriston-család levéltára 1/4. Zsigmond kori II. 1353. Csánki D., 1890.1.226.

73. CSÁNKI D., 1890.1.209.

74. 75. 76. 77.

Herman Ottó Múzeum Kriston család levéltára I. 21. Csánki D., 1890.1.225. Csánki D., 1890.1.226. BML XXXII/7. Dica, Abaúj; ez évből két összeírás is ránkmaradt, mindkettőben sze­ repel Horváti. 78. BML XXXII/7. Dézsma, Abaúj

38

Kupa közelében két elpusztult középkori falut is lokalizál Györffy György. Kereset és Horvátit. Mindkettőről azt írja, hogy valaha Kupától délre feküdtek, közelebbi irány megjelölést azonban nem ad. Az első katonai felmérés nem említi ennek a területnek a nevét. Lipszky térképén Kupa közelében, tőle délre szerepel egy Kupa-Kércs helynév79 és kissé távolabb, ugyancsak D-re Horváti praedium.80 A máso­ dik katonai felmérésen Kupától DNy-ra a tomori határral szomszédos dombsoron, a mai Lencsés tanya közelében jelölik Kuppa-Kércset,81 nem jelölik azonban Horvátit. Pesthy Frigyes is említést tesz kéziratos hely­ ségnévtárában Kupa mellett egy Horváthi pusztáról, de semmi közeleb­ bit nem mond róla. Borovszky Samu az Abaúj vármegyében elpusztult falvak között említi Horvátit („puszta Kupa mellett"), szintén iránymeg­ jelölés nélkül.82 Kupa 1860-as úrbérrendezési térképén83 Horváti puszta a Kupától DK-re fekvő dombsoron (itt van az általam talált lelőhely is), sőt még a Vadász patak túloldalán, a mai Lencsés tanya helyén is, terül el. Kércs helynév nem szerepel ezen a térképen. Érdekes megemlítenünk, hogy a 9 évvel később, az úrbérrendezés után készült térképen84 már nem szerepel Horváti puszta, mint ahogyan a modern térképeken sem, és nem tudnak ilyen elnevezésről a kupaiak sem. A fentiek alapján az általam talált középkori települést, amely Ku­ pától DK-re van, Horváti elpusztult faluval azonosítom. Noha több he­ lyen említik Kupa határában Kereset is, amint ezt láttuk, az egyetlen tér­ képen (a második katonai felmérés térképe), amelyen pontosan megjelö­ lik a helyét az én lelőhelyemmel szemközti domboldalra, Kupától DNyra lokalizálják. Kupa úrbérrendezés előtti térképe világosan mutatja, hol volt Horváti puszta, ennek helye pedig egybeesik az általam talált lelő­ hellyel. Kércs egyetlen okleveles említésének tartja Györffy György a Váradi Regestrum 1222-es adatát.85 Itt azonban egy Qecy név alak szerepel, 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85.

Lipszky J., 1803. 229., Tab. II. Quad42. Lipszky J., 1803. 251., Tab. II. Quad 42. A második katonai felmérés XXXIX. 42. 1856-60. Borovszky S. 515. BML U. 384. BML U. 385. Váradi Regestrum 201.§. (279).; vö. Györffy Gy., 1964. 111.

39

amelyet a Váradi Regestrum összeállítói Kétynek értelmeznek és ezt a Forrótól ÉNy-ra lévő mai Baktakékre vonatkoztatják. A Qecy névalak számomra is a Kéty olvasatot teszi inkább elfogadhatóvá, nem tartom valószínűnek, hogy a Váradi Regestrum említett helye a Kupa közelében lévő Kércsre vonatkozna. Kérccsel kapcsolatban valószínűbbnek látszik egy 1256-os adat. Monajkeddi határjárásában több környező, részben ma is meglevő (Homrogd, Selyeb), részben már elpusztult (Pocsaj, Hor­ váti) falu között nemes Kych határát is említik. A névalak és a vele együtt felsorolt falvak fekvése arra enged következtetni, hogy itt valóban Kupa közelében lévő Kérésről van szó.86 Horvátit 1578-tól elhagyott (deserta) faluként, 1596-tól pedig egyál­ talán nem említik az összeírások. Úgy tűnik, hogy a falu hirtelen és vég­ érvényesen pusztult el, területére többé nem települtek. Pusztulását ta­ lán kapcsolatba hozhatjuk a törökök 1575-ös hadjáratával, amely az egész megyét végigpusztította. Az 1567-es dikális összeírásból tudjuk, hogy a Horváti közvetlen közelében lévő falvak, Kupa, Tomor, teljesen leégtek (totaliter combusta). Ez az összeírás nem említi Horvátit, nem tudjuk, ezt is érte-e a támadás. Annyi azonban bizonyos, hogy 1570-ben 5,1572-ben 5,5 portát írnak még össze a faluban, tehát ha érte is támadás az 1567-es hadjárat alkalmával, azt viszonylag rövid idő alatt kiheverte. Úgy tűnik azonban, hogy az 1575-ös hadjáratot már nem tudta kiheverni a falu. Lakosai vagy elmenekültek és többé vissza sem tértek erre a területre, vagy elpusztultak. 1635-ben Kupa taksált nemesei között feltű­ nik egy Horuath Geörgy, aki feltehetőleg az elpusztult Horvátiból való, és így nevében találkozunk utoljára a falu nevével. A Horváti helynév a horvát népnévből keletkezett, birtoklást kife­ jező képzővel, értelme: „Horvát(ok)é". Nevét bizonyára az idetelepített horvát népességről kapta, amely az abaúji vár védelmében játszott szere­ pet. Az 1273-as oklevél világosan utal az ittlakók státusára: abaúji vár­ jobbágyok voltak, akik a dikális összeírások tanúsága szerint a későb­ biekben nemesekké váltak.87 86. F VII/5. 316-321. „ . . . Dehinc tendit supra ad montem versus occidentem, per antiquas metas terreas, usque ad metas possessionis nobilium de Kych . . ."; vö. Györffy Gv.,1964. 120., 132. 87. A településről egy rövid közlemény már megjelent a HOM Évk. XX. (1981.) 95-121.

40

Kelecsény A lelőhely az Encsről Fügödre vezető országút jobb oldalán, az Encs határát jelző tábla vonalában egy, a Hernád régi ártere fölé magasodó dombon, mintegy 100x300 m-es területen helyezkedik el (13. kép). A le­ letanyag vegyes, neolitikus, valamint Árpád-kori cseréptöredékekből áll.88 Az írásos források toronyhelyet említenek itt, amelyeknek gazda­ sági és politikai jelentőségére már a bevezetőben utaltunk. Úgy véltük, Kelecsény jelentős hely lehetett a középkorban, ha vele kapcsolatban egy várnak tekinthető épület emelésének gondolata felmerült.89 Azt re-

13. kép. Kelecsény elpusztult középkori falu területén talált lelőhely.

88. Herman Ottó Múzeum ltsz.: 85.17. 1-92.

41

42

14. kép. Kelecsény. 1. Öntőminta (?) Bronz, félhenger alakú, belül domború, geometrikus díszítés. Átm.: 4,8 cm, Középkor, 85.17.92. 2. Peremtöredék. Fehér, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, vastag falú, enyhén behúzott, tagolt. Átm.: 4,9 cm, XI-XII. sz., 85.17.69. 3. Peremtöredék. Fehér, törésfelületében szürke, apró kaviccsal soványított, durva anyagú, kívül-belül tagolt. Átm.: 5 cm, XII. sz., 85.17.89. 4. Peremtöre­ dék. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, enyhén behúzott, tagolt. Átm.: 4,6 cm, XII-XIII. sz., 85.17.66. 5. Peremtöredék. Vörös, apró kaviccsal soványított, vékony falú, erősen tagolt. Átm.: 3,6 cm, XIV. sz., 85.17.91. 6. Peremtöredék. Vöröses­ szürke, apró kaviccsal soványított, érdes felületű, rosszul iszapolt, egyenes, tagolt. Átm.: 2,9 cm, IX-X. sz., 85.17.83. 7. Peremtöredék. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványí­ tott, érdes felületű, vastag falú, enyhén behúzott, tagolt. Átm.: 3,8 cm, XIII. sz., 85.17.80. 8. Oldaltöredék. Szürkésfehér, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, vékony falú, mélyen bekarcolt vonalak díszítik. Átm.: 4 cm, XII. sz., 85.17.90. 9. Peremtöredék. Szür­ késfehér, homokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú, enyhén behúzott, tagolt. Átm.: 2,6 cm, XII-XIII. sz., 85.17.76. 10. Oldaltöredék, fehér, homokkal soványított, jól isza­ polt, vastag falú, mélyen bekarcolt vonal díszíti. Átm.: 3 cm, XII. sz., 85.17.73.

méltük, a hitelesítő ásatás során sikerül ennek a településnek néhány részletét feltárnunk. Az ásatás során a lelőhely több pontján próbáltuk megtalálni a középkori települést, sajnos sikertelenül. Szelvényeinkben egy neolitikus ház részletein kívül csak szórványos Árpád-kori kerámia­ töredékek kerültek elő, településre utaló nyom azonban nem (14. kép). A helybéli lakosok elmondták, hogy a háború előtt ezen a területen szántás közben az eke gyakran forgatott ki nagyobb köveket, habarcsda­ rabokat, ezek pontos helyére azonban már nem tudnak visszaemlékezni. A felszínen ma már nincs nyomuk. Kelecsény első okleveles említése 1273-ban történik, Kerechen, ek­ kor IV. László visszaadja földjét Thekusnak és fiainak, akiktől V. István korábban elvette.90 1294-ben Kerechenen Thekus és fia János rokoni egyezség keretében egy toronyhelyet adnak át, Tivadar fia Péternek, ek­ kor határát is megjárják.91 1299-ben Kelechen részbirtok fe­ lett az előbbi adományozás miatt pereskednek a rokonok.92 1300-ban 89. Fügedi Erik tanulmánya mutat rá, hogy a középkori szóhasználat szerint a „torony" megjelölése is várat jelent. Ugyancsak Ő hívja fel a figyelmet arra is, hogy micsoda óriási erőfeszítést kíván egy-egy vár felépítése. Fügedi E., 1975. 64., 68. 90. Reg. Árp. 2415., vö. Györffy Gy. 1963. 109. 91. MOL. Dl. 86555, W.V. 10-6., vö. Györffy Gy., 1963. 109. 92. MOL. Dl. 66653, H. VIII. 398., Vö. Györffy Gy., 1963. 109.

43

Thekus János és anyja kerecheni részbirtokát meghagyja Péter mester ke­ zén.93 1389-ben és 1410-ben a Perényi család is birtokol Kelecény te­ rületén.94 1427-ben Kelechenen ugyanide való Sigismundus 4 portát bír.95 1449-ben és 1454-ben ismét a Perényiek itteni birtoklásáról van ada­ tunk.96 1488-ban a Belzsei család birtokol Kelechenen.1*7 1520-ban Báthori Istvánt, Magyarország nádorát iktatják be Kelecsén valamint más abaúji és tornai birtokokba.98 Az 1552-es dézsmajegyzék már desertanak mondja Kelechent, melynek egy részét a Rákóczi család birtokolja. 1558ban Keleczén prediumon 4 dézsmáltat írnak össze. 1560-as dézsmajegy­ zék szerint Kelechyen dézsmáját Bebek György beszedette és saját gagyi várába vitette. 1568-ban ismét praediumként említik.99 1571-ben Kere­ tien praediumon 8 dézsmált van és 10 méhészt is említenek. Ugyanezen év összeírásában két helyen is szerepel Kelecsény puszta. m 1572-ben Kelechen prediumon 5 dézsmáltat írnak össze.101 Pusztaként említik Ke­ lechent 1573-ban és 1574-ben is.102 Szerepel Kelechen az egri főegyházme­ gye Szt. János könyvében is, sajnos mint láttuk, ez nem nyújt pontos időbeli fogódzót a falu életével kapcsolatban. m A falu neve nem szerepel az I. katonai felmérés térképein. Pesthy Frigyes Felső Fügödnél említi: „szomszédságában állott egy Kelecsény nevű helyiség, mely a hazánkat 93. 94. 95. 96.

97. 98. 99. 100. 101. 102. 103.

44

Gyulay cs. It. elench., vö. Györffy Gy., 1963. 109. MOL. Dl. 7479, Dl. 9672,9704., vö. Csánki D., 230. ThallóczyL., IS79A76. MOL. Dl. 14244, Dl. 24541., vö. Csánki D., 1890.1. 230. Kérdés, hogy a Perényi-család levéltárában szereplő adatokat a mai Kelecsényünkre vonatkoztathatjuk-e. Nincs kizárva, hogy az adatok egy része a Kassa környéki Kelecsényre vonatkozik, amely a XVI. századi összeírásokban gyakran szerepel, nincs azonban írásos említése az Ár­ pád-korból. MOL. Dl. 18835, 19358., vö. Csánki D., 1890. I. 222. BML Acta pol. XII. V. 176. BML XXXII/7. Dézsma, Abaúj, „in Kelechyn qui habuerunt seminitas terra de Ench quia est predia." BML XXXII/7. Dézsma, Abaúj, „Enchy et predium Kerecyen Deuecyer, Fancyal et predium Kerecyen." BML XXX/7. Dézsma, Abaúj, újra Devecser mellett említik: „in Deuecher et ex predio Kelechen". BML XXX/7. Dézsma, Abaúj. Mindkét esetben Devecser mellett sorolják fel: „Dewecher cum predio Kelechen" Kandra K., 1843. 405. , 490.

pusztító tatár vad csorda által feldúlatott, hol még korábban az elham­ vadt épületek nyomai annyiban látszottak, amennyiben oszlop- és kőda­ rabok halmaza találtatott."104 Fügöd határában jelölik Kelecsény pusztát a múlt századi úrbérrendezési térképek,105 nem ismerik azonban ezt a helynevet a mai térképek. A helybéliek azonban nemcsak a helynevet, hanem az elpusztult faluról szóló legendát is őrzik, sőt mint láttuk, maguk is találkoztak maradványaival. A Kelecsény helynév Kiss Lajos szerint szlovák eredetű, jelentése feltehetőleg „szikla mellett lakók".106 Kemény Lajos szerint a Kelecsény helynév a klecane „karó, rőzse" szóból származik.107 A szlovák kutatók a Kelecsény helynevet a IX. századi nagymorva szolgálónépi berendezke­ dés emlékének tartják.108 Mint látjuk, a helynév magyarázata bizonyta­ lan, csak annyi látszik biztosnak, hogy szláv eredetű. Amikor a falu megjelenik az írásos forrásokban, kisnemesek birto­ kolják, úgy tűnik azonban, hogy a XV. század folyamán területe nagybir­ tokosok kezébe kerül. Az összeírások már 1552-ben elhagyottnak mond­ ják, és utána is mindig praediumként szerepel. Ez talán összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy 1520-ban Báthori Istvánt iktatták be ide, akit or­ szágos méltósága és másfelé fekvő hatalmas birtokai nyilván elfoglaltak, itteni jobbágyai pedig a folytonos dúlások és háborúk elől békésebb vi­ dékre költöztek. Láttuk, hogy 1568-ban földjét az encsiek művelték, kérdés azonban, hogy később szereplő jobbágyok is encsiek voltak-e, vagy ideiglenesen máshonnan érkezettek telepedtek le földjén, mint ahogyan erre az ország más vidékéről is van példa.109 Ugyanezt a kérdést veti fel az 1571-es és 1573-as, 74-es összeírás is. 1571-ben Encsnél is és Fancsal, Devecser mel­ lett is felsorolják Kelecsény pusztát, 1573-74-ben már csak Devecsernél

104. 105. 106. 107. 108.

BML XXX/7. Pesthy kéziratos helységnévtára BML U. 25, 26. KissL., 1978.216-17. Abaúj-TornaTört. Közi. III. (1912)22. Györffy Gy., ismerteti Ratkos a Nyitra melletti Kelecsény (Klacany)-nyel kapcsolatos nézeteit. Györffy Gy., Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Tört. Szemle XV. (1972) 3-4. sz. 261-321., 309. 109. KissL., 1960. 1018., 1023.

45

szerepel. Valószínűnek látszik, hogy az adott időben encsiek és devecse­ riek, illetve később csak devecseriek művelték területét, ezért sorolták fel a dézsmálok ezekkel együtt Kelecsény pusztát. Ezt határának fek­ vése is valószínűvé teszi. Tisztázatlannak látszik a torony hely kérdése. Az 1294-es említésből nem derül ki világosan, hogy itt valóban állt-e to­ rony, vagy csak építeni szándékoztak ide, ezért határolták el ilyen ponto­ san területét, vagy egyszerűen csak ez a hely látszott alkalmasnak torony építésére. A település ugyanis, mint már említettük, egy kisebb dombon állt, amelyet ma is vizenyős, mocsaras terület vesz körül. A falut a XIII. században, amikor a toronyhelyet is említik, kisnemesek birtokolják, akikről feltehető, hogy ha meg is volt a torony építéséhez szükséges kirá­ lyi engedélyük és alkalmas helyük, anyagi erejükből nem futotta egy ek­ kora vállalkozás véghezvitelére. Az is elképzelhető, hogy egy a kőto­ ronynál egyszerűbb és olcsóbb fatornyot építettek.110 Sajnos, a torony a későbbiek folyamán egyáltalán nem szerepel a forrásokban, és nem vo­ natkoztathatjuk erre Pesthy, sem a helybéliek adatait a kőépület nyomai­ ról, mivel ezek lehettek egy későbbi épület maradványai is. A hitelesítő ásatás során pedig semmi kőépületre utaló nyomot nem találtunk. A terepbejárás alkalmával talált leletanyag a XII-XIV. század­ ból való, különösen érdekes egy félkör formájú öntőminta töredéke (14. képi.). Kéme] A lelőhely az Alsózsolcáról Sajólád felé vezető út bal oldalán, a „Sajólád" táblától ÉK-re kb. 1500 m-re, a Miskolc-Szerencs vasútvonal felé kezdődik. Nagy kiterjedésű, kb. 500x200 m területű. Több nagyobb fe­ kete foltot valószínűleg házak nyomait figyeltük meg itt (15. kép). A lelő­ hely gazdag, Árpád- és késő középkori leletanyagot, valamint sok paticstöredéket találunk. Ezek alapján rövid hitelesítő ásatást végeztünk a te­ rületen. Mivel a vizsgált településeink közül Kemej az egyik leghosszabb életű, reméltük, hogy az ásatás során sikerült a település valamely kor­ szakához tartozó objektumot feltárnunk. A lelőhely különböző pontjain i

110. Füg«//£., 1975.68.

46

0

500m

15. kép. Kemej elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

ásott szelvényeinkben több kisebb-nagyobb gödröt, valamint egy földfel­ színre épített objektum maradványait találtuk meg. A gödör (53. kép): Az ovális alakú, 1,5 m átmérőjű gödröt a mai fel­ színtől 137 cm mélységbe ásták be. K-i oldalán kis padka fut körbe, be­ töltése faszenes, hamus volt. A gödörből több apró cseréptöredék, állat­ csont, paticsdarab, ajtósarokvas, láncdarab mellett 3 hosszú használatot mutató fazék töredéke is előkerült (34., 35., 40. kép). A gödörben több kisebb követ is találtunk. Valószínű, hogy a gödröt, a belőle előkerült le­ letek tanúsága szerint, a XII-XIII. században szemetesgödörnek hasz­ nálták. Az előbbi szemétgödörtől kb. 90 méterre É-ra, viszonylag kis terüle­ ten (15x15 m) 5 különböző méretű gödröt és egy földfelszínre épített ob­ jektum maradványait tártuk fel (16. kép). A földfelszínre épített objek­ tumra az előkerült karó- és cölöplyukakból következtethetünk. Ezek egy helyütt, az objektum Ny-i oldalán, szabályos rendben követik egymást, mintegy kirajzolva az objektum falát, máshol azonban szabálytalanul csoportosulnak. Ennek következtében az építmény pontos méretét és 47

16. kép. Kemej. A földfelszínre épített objektum maradványai és a közelében talált gödrök

48

17. kép. Kemej. 1. Vastárgy. Kovácsoltvasból készült, hengeres testű, középen hurokba hajlított. Zabla? Sasszeg? Átm.: 10,6 cm, Árpád-kor 2. Sarkantyú. Kovácsoltvasból ké­ szült, hengeres testű, egyik szárnya letörött, másik végén kerek lyuk a felerősítésre, forgója kiesett. Átm.: 12,2 cm, XIV-XV. sz. 3. Sarkantyúfelerősítő. Kovácsoltvasból készült, ke­ rek feje szélein hullámos, két kis kerek lyuk. Átm.: 4,4 cm, IX-X. sz. 4. Nyílhegy. Ková­ csoltvasból készült, elnyújtott rombusz alakú, nyélnyujtványa letörött. Átm.: 4,7 cm, XIXII. sz. 5. Sarkantyúforgó. Kovácsoltvasból készült 8 ágú, két ága letörött. Átm.: 5,1 cm, XIV. sz. 6. Kovácsoltvasból készült kés. Széles pengéjű, hegyben végződő, hegye letörött. Nyélnyujtványa keskeny, közvetlenül fölötte kicsi, kerek lyuk. Valószínűleg összecsukható bicska volt. Kissé elkopott. Penge sz.: 2,7 cm, XI-XII. sz. 7. Kés. Kovácsoltvasból készült, széles pengéjű, hegyben végződik. Nyélnyujtványa letörött. H.: 12,2 cm, penge sz.: 1,6 cm, Árpád-kor 8. Kovácsoltvasból készült ún. balti szerelésű kés tokvédője. Átm.: 5,9 cm, IXX. sz. 9. Vastárgy. Kovácsoltvasból készült, végén négyzetes megvastagodás. Átm.: 4,9 cm, Középkor 10. Kés. Kovácsoltvasból készült, elkeskednyedő pengéjű. Kissé meghajlott. Nyélnyújtvány letörött. H.: 11 cm, penge sz.: 1,3 cm, Árpád-kor 4

49

0

5cm

18. kép. Kemej. 1. Kovácsoltvasból készült, négyszögletes átmetszetű ollószerűen illeszke­ dik, egyik vége görbült. Rács töredéke? H.: 16 cm, Árpád-kor 2. Kovácsoltvasból készült, négyszögletes átmetszetű. Előbbi rács része? H.: 9,5 cm, Árpád-kor 3. Olló. Kovácsoltvas­ ból készült, kissé hajlott. H.: 17,5 cm, Árpád-kor

funkcióját nem tudjuk biztosan meghatározni. Az innen előkerült nagy mennyiségű használati eszköz: cseréptöredékek (27., 35. kép) és vasesz­ közök (17. kép 2, 5,; 18. kép 3; 19. kép 2-3; 20. kép 1,2.) azonban valószí­ nűvé teszik, hogy egy lakóház maradványait sikerült feltárnunk. A cölöplyukak mérete hasonló, átmérőjük 25-30 cm, mélységük a mai felszíntől számítva 75-100 cm között változott. A cölöplyukakban nem tudtuk megfigyelni a beléjük állított cölöpök helyét. Az építmény Ny-i sarkában egy 20-25 cm vastag vörösre égett paticsréteget találtunk, amelyből néhány cseréptöredék és tapasztásdarab SO

is előkerült. E réteg előtt az egykori járószint alá kb. 10-15 cm-re mé­ lyülve szabálytalan alakú erősen átégett foltot bontottunk ki. Úgy véljük, hogy ezek az objektum tüzelőberendezéseinek maradványai lehetnek.

19. kép. Kemej. 1. Láncszem. Kovácsoltvasból készült, piskóta alakú. Átm.: 6,5 cm, Ár­ pád-kor 2. Sarkantyú felerősítő. Kovácsoltvasból készült, levágott oldalú, körformájú, széle cakkos, középen két kis kerek lyuk. Átm.: 3,7 cm, IX-X. sz. 3. Késnyél. Kovácsolt­ vasból készült, ún. huszita kés nyele, szegélye végén virág alakban 4 lyuk, alatta további ket­ tő, törött. H.: 6,9 cm, sz.: 2,1 cm, XIV-XV. sz. 4. Kés. Kovácsoltvasból készült, elkeske­ nyedő hegyű, hegye törött, nyélnyújtványa ép. H.: 12,2 cm, penge sz.: 1,2 cm, Árpád-kor 5. Sarló. Kovácsoltvasból készült, kisméretű, vége és nyélnyújtványa letörött. Átm.: 14,1 cm, Árpád-kor 6. Kulcs. Kovácsoltvasból készült, feje lekerekített, rombusz alakú, tolla egyszerű. Átm.: 13,8 cm, XII-XIII. sz. 7. Vaskés. Kovácsoltvasból készült, széles fokú, elkeskenyedő pengéjű. Nyélnyújtványa letörött. H.: 15,2 cm, penge sz.: 1,2 cm, Árpád-kor

51

20. kép. Kemej. 1. Ösztöke. Kovácsoltvasból készült, éle és köpüjének egy része letörött. Átm.: 9,2 cm, Középkor 2. Kulcs. Kovácsoltvasból készült, feje kör alakú, tolla egyszerű. Átm.: 12,2 cm, XII-XIII. sz. 3. Vastárgy. Kovácsoltvasból készült, végén két félgömbből összedolgozott vasgömb. Átm.: 6 cm. Középkor 4. Sarkantyú. Kovácsoltvasból készült, két vége letörött, forgója kiesett. Átm.: 12 cm, XIV-XV. sz.

Az objektum közvetlen közelében, tőle Ny-ra, egy nagyméretű, ke­ rek gödröt találtunk. /. gödör (54. kép): Átmérője 2,5 m, mélysége a mai felszíntől szá­ mítva 1,43 m. Alakja szokatlan, fölül kerek, majd a gödör fala 25-30 cm mélységig rézsűsen halad lefelé, ez alatt mintegy 5-10 cm-re bevájtak a rézsű alá, ebből a vájatból körben igen sok vasszög került elő. A vájat alatt lekerekített sarkú négyszög alakú padka fut körbe, alatta pedig egy kisebb ovális gödörben 3 karólyuk volt. A gödör zsíros, fekete földdel 52

töltődött be, igen sok lelet került elő belőle. Többek között egy csaknem ép fazék (21. kép 2.), fedő (48. kép), sarkantyú felerősítő (17. kép 3.), or­ sógomb, bográcstöredék, bronz pityke és övverettöredékek, díszített csontlapocska. A gödör formája rendhagyó, élesen eltér az Árpád- és késő közép­ kori faluásatásokon eddig előkerült gödrökétől. Analógiáit egyelőre nem ismerjük. Nem tudjuk meghatározni eredeti rendeltetését sem. Bizo­ nyára nem gondolhatunk sem szemét, sem tárológödörre, hiszen ezt for­ mája valószínűtlenné teszi. A gödör alján előkerült karólyukak és a rézsű alatti vájatból származó vasszögek arra engednek következtetni,

21. kép. Kemej. 1. Fazék. Fehér, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, lefelé vastagodó falú, pereme enyhén kihajlik, tagolt, belül mélyedés a fedő számára, nyakán be­ karcolt csigavonal. Kívül erősen égett, kormos, ráégett ételmaradékkal. F.a.: 12 cm, sz.á.: 18,8 cm, m.: 20,4 cm, XII-XIII. sz. 2. Fazék. Szürke, homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett, alja felé vastagodó falú, pereme enyhén kihajlik, tagolt, nyakán sűrűbben, testén ritkábban sekély hornyolt vonalak. Kívül erősen kormos. F.á.: 12 cm, sz.á.: 17,2 cm, m.: 25,8 cm, XII-XIII. sz.

53

Ö

5cm

22. kép. Kemej. 1. Fazék. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, pe­ reme enyhén kihajlik, tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Testén körbefutó laza hullám­ vonal díszítés. Fenekén jól látszik a deszka lenyomata, amelyre letették száradni. F.á.: 10,4 cm, sz.á.: 18,5 cm, m.: 18,5 cm, XII—XIII. sz. 2. Palack. Fehér, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, kézikorongon készült, pereme kissé csorba. F,á.: 10,3 cm, sz.á.: 4,9 cm, m.: 25,5 cm, XII-XIII. sz.

hogy valamiféle faszerkezet is lehetett benne. A gödör körül néhány ka­ rólyukat is találtunk, amelyek talán egy tetőt tarthattak fölötte. 2. gödör. Az előzőtől mintegy két méterre, K-re helyezkedik el. Ovális, átmérője 1,8 m, a mai felszíntől 1,34 m mélységbe ásták be. É-i oldalán, egy kis cölöplyukat bontottunk ki, D-i végében pedig a gödör al­ jánál kb. 20 cm-rel magasabb padka húzódik. Betöltése zsíros, fekete föld volt, hamu és faszénnyomokat nem észleltünk benne. Leletanyaga gazdag, több nagyobb állatcsont darab mellett sarló töredéke {19. kép 5.), ép kulcs {19. kép 6.), több fazék töredékei {25., 26., 29., 44. kép), egy kis méretű durva anyagú pohár töredéke {33. kép), egy harang alakú, 54

csaknem ép fedő (46. kép), egy nagyméretű edény, valószínűleg bogrács töredéke (31. kép), valamint egy teljesen összeállítható fazék (22. kép 1. ua. 50. kép) került elő belőle. Lehetséges, hogy a gödör eredetileg nem szemétgödör volt, csak ere­ deti funkcióját elvesztve használták annak. Az innen előkerült lelet­ anyag általában XII-XIII. századi. 3. gödör: Az előző közvetlen közelében, ovális, átmérője 1,7 m, mélysége a mai felszíntől számítva 1,08 m. É-i oldalán itt is kisebb cölöp­ lyukat bontottunk ki. Alakja, elhelyezkedése, betöltése nagyban hason­ lít az előző gödöréhez, belőle azonban túlnyomó többségben állatcsont­ anyag került elő. Ez minden bizonnyal szemétgödör volt. Kora megegye­ zik az előző gödörével.

23. kép. Kemej. 1. Fazék. Világosbarna, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, pereme enyhén kihajlik, tagolt, testén körbefutó bekarcolt vonal, fenekén kisméretű fenékbélyeg: körben kereszt. F.á.: 11,9 cm, sz.á.: 18,2 cm, m.: 26,5 cm, XIIXIII. sz.

55

24. kép. Kemej. Edénytöredék. Szürkésbarna, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, durva anyagú többször kiégett, pereme enyhén kihajlik, tagolt. Testén több sorban bekarcolt hullámvonalak díszítik. Néhol koromnyomok. Átm.: 15 cm,XII-XIII. sz.

4. gödör. Az előzőtől D-re, kb. 1,5 m-re került elő, ovális, átmérője 1,8 m volt. A mai felszíntől 1,96 m-re ásták be, K-i oldalán egy az aljánál 50 cm-rel magasabban lévő padka húzódik. A gödör lefelé jelentősen szűkül. K felől egy erősen letaposott szürke folt (a rajzon szaggatott vo­ nallal jelölve), valamint néhány cölöplyuk övezte. A gödör betöltése faszenes, hamus volt, belőle többek között vaskés (19. kép 4.), edénytöre­ dékek (38. kép, 42. kép), valamint két fazék került elő (21. kép 1. ua. 49. kép, 23. kép ua. 51. kép). A gödör eredetileg bizonyára tárológödör volt, amelyet a körülötte elhelyezkedő cölöplyukak tanúsága szerint valami­ féle tető is védhetett. Az innen előkerült leletanyag XII—XIII. századi. 56

25. kép. Kemej. Fazék töredéke. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felüle­ tű, rosszul iszapolt, pereme enyhén kihajló, tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Testét körbefutó bekarcolt csigavonal díszíti. Sz.á.: 13,6 cm, m.: 11,2 cm, XIII. sz.

26. kép. Kemej. Fazék töredéke. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felüle­ tű, jól kiégett, pereme enyhén kihajlik, tagolt, belül mélyedés, a fedő számára. Nyakán be­ karcolt laza hullámvonal. Alatta körbefutó csigavonal. Átm.: 16 cm, XIII. sz.

57

27. kép. Kemej. Fazék töredéke. Szürkésbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homok­ kal soványított, kisméretű, vékony falú, pereme enyhén kihajló, tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Nyakán bekarcolt hullám, alatta csigavonal. Kissé kormos. Átm.: 13 cm, XIXII. sz.

28. kép. Kemej. Edénytöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, jól kiégetett, pereme erősen kihajlik, belül mélyedés a fedő szá­ mára. Testét bekarcolt laza hullámvonalak díszítik. Átm.: 13,8 cm, X-XI. sz.

58

29. kép. Kemej. Fazék töredéke. Szürkésbarna, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, durva anyagú, többször kiégett. Pereme enyhén tagolt, belül mé­ lyedés a fedő számára. Testén körbefutó, bekarcolt csigavonallal. Átm.: 18,8 cm, XIIXIII. sz.

30. kép. Kemej. Fazék töredéke. Szürkésbarna, törésfelületében szürke szemcsés homok­ kal soványított, érdes felületű, rosszul iszapolt, vékony falú, kisméretű, pereme enyhén ki­ hajlik, tagolt, testén körbefutó bekarcolt csiga-, nyakán hullámvonal. Átm.: 14 cm, XIXII. sz.

59

31. kép. Kemej. Bogrács töredéke. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés ho­ mokkal soványító», rosszul iszapolt, durva anyagú, érdes felületű, néhol kormos. Átm.: 15,2 cm. Árpád-kor.

5. gödör: Az előzőtől 3,5 m-re, D-re helyezkedik el. Ovális, átmé­ rője 2,3 m, mélysége a mai felszíntől 1,98 m. A gödör részben túlnyúlt az ásatási területünkön, így eredeti mérete valamivel nagyobb lehetett az ál­ talunk mértnél. Lefelé erősen szűkül, Ny-i oldalán egy, az aljánál 20 cmrel magasabban lévő padka fut körbe. Betöltése zsíros, fekete föld volt, belőle néhány kerámiatöredéken kívül többnyire vastárgyak (17. kép 89.), kések (17. kép 7, 10), rács töredékei (18. kép 1-2), valamint egy vas­ olvadék darab került elő. E körül is találtunk cölöplyukakat, amelyek valószínűvé teszik, hogy ezt is tető védte. Eredeti szerepe talán ennek is tárológödör lehetett, az azonban elgondolkoztató, hogy szinte kizárólag vastárgyak kerültek elő belőle. Kora megegyezik az előző gödörével. Az 1. számú gödörtől DNy-ra, kb. 5 m-re, egy 1 m átmérőjű, a mai felszíntől számított 2,66 mély gödröt bontottunk ki (a rajzon 6. számmal jelölve). Benne egy szájával Ny-ra fordított ép palackot találtunk, amely teljesen üres volt (22. kép 2. ua. 52. kép). Mellette sertés és ló lábszár60

32-33. kép. Kemej. Pohártöredékek. Sötétszürke, apró kaviccsal soványító«, rosszul isza­ polt, érdes felületű, vastag falú, fenekén elég széles „gallér", testén bekarcolt csigavonal díszítés. Átm.: 10,5 cm, Átm.: 9,4 cm, X-XI. sz.

csontjai, valamint egy emberi combcsont feküdt.111 A palack és a körü­ lötte lévő csontok valószínűleg építési áldozat emlékei. Építési áldozat­ ként földbe ásott korsót találtak Budán, a Szt. Péter mártírról elnevezett plébániatemplom szentélyében.112 Itt a korsóba félig elégett baromfi­ csontokat tettek. Építési áldozatként elásott kakas csontvázát találták Kardoskúton is." 3 Fazékba rejtett kakascsontokat találtak építőáldozat­ ként Vácszentlászló-Puszta-templomnál is.114 111. 112. 113. 114.

Az állatcsontanyag meghatározásáért Vörös Istvánnak tartozom köszönettel. H. Gyürky K., 1967. 80-84. Méri /., 1964. 16-17. Kvassay Judit szíves szóbeli közlése.

61

34. kép. Kemej. Fazék töredéke. Fehér, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal sová­ nyító«, hosszúkás formájú, pereme enyhén behúzott, tagolt, belül mélyedés a fedő számá­ ra. Testén körbefutó, bekarcolt vonal. Átm.: 13,5 cm, XII-XIIl. sz.

62

35. kép. Kemej. Fazék töredéke. Sötétszürke, apró kaviccsal soványított, érdes felületű, rosszul iszapolt, pereme enyhén tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Testén bekarcolt csi­ gavonal, belül ráégett ételmaradékok. Átm.: 17 cm, XII-XIII. sz.

36. kép. Kemej. Fazék töredéke. Szürkésbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homok­ kal soványított, érdes felületű, rosszul iszapolt, kisméretű, bekarcolt hullámvonal, alatta csigavonal. Átm.: 9 cm, XI-XII. sz.

63

37. kép. Kemej. Edénytöredék. Szürkésbarna„apró kaviccsal soványított, érdes felületű, durva anyagú, valószínűleg palack, nyakán két sorban körömbenyomásos dísz, alatta kör­ befutó bekarcolt vonal. Átm.: 12,8 cm, XII. sz.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a hitelesítő ásatás során elő­ került gödröket az Árpád-korban, közelebbről a XII—XIII. század folya­ mán használhatták. Valószínű, hogy ekkor készült a földfelszínre épített objektum is, a belőle előkerült leletek nagy része ugyanis szintén XIIXIII. századi. Az épület bontása közben azonban találtunk néhány XIVXV. századi (17. kép 2., 5.; 19. kép 4.; 20. kép 4.), valamint IX-X. száza­ dinak tartott vastárgyat is (17. kép 3., 8.; 19. kép2.)n5 115. Jellegzetesen IX. századi leletnek tartja Müller Róbert a 17. kép 3. darabját, amely az úgynevezett balti szerelékű kés tokvédője, és amely általánosan elterjedt viseleti tárgy volt a IX. században a Dunántúl szláv népességének körében. Hasonló tárgyat találtak megyénkben Muhin (Éri I.-Bálint A. 1959. XXI. t. 9.), Kacson (ParádiN., 1982. 1819. 12. kép4.), valamint Abaújváron (GM?r J.-NovákiGy., 1980.60,74., VI. t. 13.). Ugyancsak IX. századi jellegzetességnek tartja Müller Róbert a 17. kép 3. és a 19. kép 2. darabjait, amelyek sarkantyúfelerősítők voltak. Hasonlókat közöl HabovStiak: SA. IX. 1-2. 1961. 470. 27. kép 1-2. vas dísztárgy felfüggesztőinek gondolja őket és kor­ ukat XI-XII. századra becsüli. Jifi Sláma: Mittelböhmen im frühen Mittelalter Praehistorica V. (Praha) 1977. 26. kép 22. 113.

64

38. kép. Kemej. Edénytöredék. Sötétszürke, homokkal soványított, rosszul iszapolt, kis­ méretű, erősen kihajló peremű, testén sűrűn, egymás alatt, széles fejű szerszámmal bekar­ colt hullámvonal. Belül ráégett ételmaradékok. Átm.: 8,7 cm, XI. sz.

39. kép. Kemej. Palack nyaktöredéke. Vörös, szemcsés homokkal soványított, érdes felüle­ tű, durva anyagú, nyakát két kiugró borda díszíti. Átm.: 7,3 cm, XIII-XIV. sz.

65

40. kép. Kemej. Fazék töredéke. Fehér, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, pereme enyhén kihajlik, tagolt, testén körbefutó bekarcolt vonal. Helyenként kormos. Átm.: 13,7 cm, XII-XIII. sz.

3 cm 41. kép. Kemej. Fedő töredéke. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felüle­ tű, egyszerű peremű. Peremen belül bekarcolt hullámvonal díszítés. Átm.: 8,3 cm, XIXII. sz.

66

V :äf; CVT>

42. kép. Kemej. Fazék töredéke. Sötétszürke, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, durva anyagú, kis méretű. Pereme enyhén kihajlik, testét körbefutó bekar­ colt csigavonal díszíti. Sz. átm.: 9,7 cm, m.: 9,8 cm, X-XI. sz.

3cm 43. kép. Kemej. Edénytöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, jól kiégetett, pereme erősen kihajlik, tagolt, be­ lül mélyedés a fedő számára. Nyakán körömbenyomásos dísz, alatta bekarcolt hullám, alatta egyenes vonal. Helyenként kormos. Átm.: 12,2 cm, XII-XIII. sz.

67

44. kép. Kemej. Edénytöredék. Szürke, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, pereme enyhén kihajlik, tagolt. A nyakán körömbenyomásos dísz, alatta bekar­ colt vonal. Néhol kormos. Átm.: 10,2 cm. XII. sz.

Annak ellenére, hogy az előkerült objektumok mind Árpád-koriak, bőven találtunk a késő középkori falura utaló nyomokat is. Nagy mennyi­ ségű késő középkori kerámiaanyag, köztük festett és bepecsételt díszí­ tésű töredékek kerültek elő a^zelvényeink felső rétegeiből. Kemej 1275-ben szerepel először az írásos forrásokban, akkor Kemey dézsmája ügyében intézkedik az egri püspök.116 1311-ben Kemey-i Miklós Amadé nádor kezese.1171325-ben Kemey-i Miklós rokoni és szom­ szédi jogon magához váltja a Borsod vármegyei Bábolna egy részét." 8 1326-ban, 1328-ban, 1332-ben Kemey-i Miklós megbízottként szerepel.119 A falu egyházát és papját 1332-ben, 1334-ben, 1335-ben említik.1201337ben121 és 1339-ben122 birtokügyekben szerepel Kemey-i Miklós. 1341-ben 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122.

68

EgriK.m.et. I. 1.1.2.; F V/2 304.; vö. GyörffyGy., 1963. 109-110. Kassa v. It. A. Cassovia 7.; vö. Györffy Gy., 1963. 109-110. AII. 194.; vö. Györffy Gy., 1963. 109-110. Dl. 2392, Dl. 2503.; vö. Györffy Gy., 1963. 109-110. Györffy Gy., 1963.109-110. A. III. 461. A. III. 556.

homo regiusnak jelölik Lőrincet, Kemey-i Miklós fiát.123 Még ez évben Kemey-i Miklós comes elcseréli Esztergom megyében lévő Kapa nevű bir­ tokát az Újvár megyei Hidvég birtokra. m 1343-ban Kemey-i Miklós bepa­ naszolja Abafi Pétert, hogy az bábolnai birtokáról elhajtotta a csordá­ ját.125 Még ez évben Kemey-i Miklós és fiai Dancssal és fiával megegyez­ nek a Borsodi megyei Bábolna és Múcsony cseréjéről.1261344-ben homo regiusnak jelölik Kemey-i Miklós fiát Jánost.127 Még ebben az évben Ke­ mey-i Miklós és fia Benedek, kötelezik magukat arra, hogy visszaszerez­ nek egy bizonyos Konkoly nevű birtokot és azt Magyar Pál gyimesi vár­ nagy birtokába bocsátják.128 1345-ben a jászói konvent jelenti a király­ nak, hogy Olkemey István az egri káptalan Busk nevű falujában, amely Borsod vármegyében van, hatalmaskodott és a káptalan kicséplésre váró gabonáját elhordatta.1291347-ben130 és 1351-ben131 Kemey-i Miklós comes és fiai birtok ügyekben szerepelnek. 1391-ben Kemey Lőrinc fia János po­ roszlói szállására rátörtek, famulusait, lovait, ruháit és más javait elvit­ ték.132 1396-ban Kemey-i János és fia Lőrinc visszaadták Bereck ungi főesperesnek, egri kanonoknak a Tamás fehérvári kanonoknak a Borsod me­ gyei Bábolna felét.1331404-ben Benyeki János fia Lőrinc eladja az Abaúj megyében fekvő Felsewkemey nevű öröklött birtokát a reá vonatkozó ok­ levelekkel, valamint összes tartozékaival, köztük a Szt. György tisztele­ tére emelt kőegyházzal együtt a Pelsőci Bebek családnak.1341406-ban a Pelsőci Bebek család a Hernád folyó mellett, Borsod megyében fekvő Kemey „Possessio seu predium"-ot, amely őket vétel címén illeti meg az

123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134.

A. IV. 67. A. IV. 113. A. IV. 326. A. IV. 380-84. A. IV. 397. A. IV. 446-447. „Nicolaus filius Johannis de Kemey et Benedictus filius eiusdem de genere Koppan . . . " HML. Me. Nr. 317. HML. Me. Nr. 251. A. V.537. Zsigmond kori 1.1896. a Porozouban lévő „descensus seu hospicium"-ra. Zsigmond kori I. 4299., 4306., 4467. Zsigmond kori II. 3391.

69

45. a. kép. 1. Fenéktöredék. Szürkésbarna, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kisméretű, körbekomponált kereszt alakú, erősen domborodó fenékbélyeggel. Átm.: 3,5 cm, XIII. sz. 2. Fenéktöredék. Világosbarna, törésfclületében szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett, kereszt alakú fenékbélyeggel. Átm.: 4,6cm, XIII. sz. 3. Fenéktöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, durva anyagú, körben homorú, kereszt alakú fenékbélycggel. Átm.: 5,7 cm, XII—XIII. sz. 4. Fenéktöre­ dék. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett, kereszt alakú fenékbélyeggel. Átm.: 4,1 cm, XII—XIII. sz. 45. b. kép. 1. Fenéktöredék. Szürkésvörqs, törésfclületében szürke, szemcsés homok­ kal soványított, jól iszapolt, geometrikus fenékbélyeggel. Átm.: 6,9 cm, XIII-XIV. sz. 2. Bográcstöredék. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett, a felfüggesztésre szolgáló lyukkal. Átm.: 5,7 cm, Árpád-kor. 3. Fenéktöredék. Barnásszür­ ke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett, kisméretű körbekomponált, kereszt alakú fenékbélyeggel. Átm.: 3,6 cm, XIII. sz. 4. Fenéktöredék. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett, fenékbélyege: három függőleges és egy vízszintes vonallal felosztott kör. Átm.: 6,9 cm, XIII. sz.

45. b. kép.

71

46. kép. Kemej. Fedő. Szürke, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, harang alakú, bekarcolt csigavonal díszíti. Gombja letörött, pereme enyhén tagolt, belül kormos. Gombátm.: 7,8 cm, száj átm.: 16,8 cm, m.: 5,5 cm, XI-XII. sz.

47. kép. Kemej. Fedő. Szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, rosszul isza­ polt, harang alakú, széles nagy gombbal, sima peremmel. Kissé kormos. Gombátm.: 7 cm, száj átm.: 14,9 cm, m.: 7,8 cm, XIII. sz.

48. kép. Kemej. Fedő. Barnásszürke, szemcsés homokkal, apró kaviccsal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, harang alakú. Gomb átm.: 4,7 cm, száj átm.: 13,2 cm, m.: 10,5 cm, XI-XII. sz.

72

49. kép. Kemej. Fazék. Fehér, szemcsés ho­ mokkal soványított, rosszul iszapolt, lefelé vastagodó falú, pereme enyhén kihajlik, ta­ golt, belül mélyedés a fedő számára, nyakán bekarcolt csigavonal. Kívül erősen égett, kormos, ráégett ételmaradékkal. F.átm.: 12 cm, száj átm.: 18,8 cm, m.: 20,4 cm, XII-XIII. sz.

50. kép. Kemej. Fazék. Sötétszürke, szem­ csés homokkal soványított, érdes felületű, pereme enyhén kihajlik, tagolt, belül mé­ lyedés a fedő számára. Testén körbefutó laza hullámvonal díszítés. Fenekén jól lát­ szik a deszka lenyomata, amelyre letették száradni. F.átm.: 10,4 cm, száj átm.: 18,5 cm, m.: 18,5 cm, XII-XIII. sz.

őseik által alapított gombaszegi Szűz Mária kolostornak adja.1351409-ben Kemey-i János Lőrinc elzálogosítja a Borsod megyei Bábolna birtokon lévő részeit.1361427-ben Kemey heremitarium, 8 porta van benne, Alsókemeyen Perényi Jánosnak 11 portája van.137 A Perényi család XIIIXIV. századi itteni birtoklásáról több oklevél is van a család levéltárá135. Zsigmond kori II. 5006. 136. Zsigmond kori II. 6690. 137. ThallóczyL., 176-177.

73

$1. kép. Kemej. Fazék. Világosbarna, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, érdes felületű, pereme enyhén kihajlik, tagolt, testén körbefutó bekarcolt vonal, fenekén kisméretű fenékbélyeg: körben kereszt. F.átm.: 11,9 cm, száj átm.: 18,2 cm, m.: 26.5 cm, XII-XIII. sz.

52. kép. Kemej. Palack. Fehér, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, kézi korongon készült, pereme kissé csorba, F.átm.: 10,3 cm, száj átm.: 4,9 cm, m.: 25,5 cm, XII—XIII. sz.

ban. IJS 1473-ban Ficza Demeter a Gagyiaktól zálog címén megszerzi Ke­ mej részét.139 1476-ban a gombaszögi Boldogságos Szent Szűz kolostor birtokainak határát megjárják, említik Felseo Kemej possessiot is.140 1520-ban Batári Ferenc a jászói prépost és a konvent előtt az Abaúj me­ gyei Kemey possessioban lévő részbirtokát elzálogosítja Keresztesi Szil­ veszternek.141 Még ez évben Bátori Istvánt, Magyarország nádorát beik138. CsánkiD., 1890. 1.23. 139. CsánkiD.,

1890. 1.225.

140. BML Acta pol. XII. V. 170-177. 141. BML IV. A.501/bmat.XII.fasc. V.Frust. 177/5.

74

53. kép. Kemej. A XII-XIII. században használt szemétgödör. (A. gödör)

tatják Alsó Kemej és más abaúji és tornai birtokaiba.142 Az 1531-es dikális összeírás Alsó Kemeyen 5 ép és 1,5 zsellérportát, Felsew Kemejen 6 ép és 1 zsellér portát talál. 1552-ben Alsó Kemey Bebek Ferencé, 5,5 portája van itt, mindkettő „turcis subiectae", hódoltsági terület. 1553-ban Alsó Kemey Bebek Ferencé, 6,5 ép portája, 2,5 zsellérportája van, Felső Ke­ meyen 5,5 portájuk van a gombaszögi pálosoknak. 1554-ben csak Felső Kömeyt említi az összeírás, ez heremitarium, 6,5 ép, 0,5 elhagyott porta van benne.143 1556-ban Also és Felseo Kemey nemeseké, 13,5 porta van bennük. 1557-ben Also Kernel] Bebek Ferencé, 6,5 portája van itt, Felsew Kemey a gombaszögi pálosoké, 6,5 portájuk van benne.144 Még ez évben 142. BML Acta pol. XII. V. 176. 143. BML XXXII/7. Dica, Abaúj 144. BML XXXII/7. Dézsma, Abaúj

75

54. kép. Kcmej. 1. számú gödör

Balassy Jánost beiktatják Also Kerne] és más borsodi és tornai birtokai­ ba. 1451564-es dikális összeírás szerint Also Kemey nemeseké, 5 porta van itt, Felsew Kemeyen a gombaszögi pálosoknak 5,5 portája van. Az 1565ös dézsmajegyzékben Felseo Keomeyen 22 dézsmáltat írnak össze, Also Keomeyen tizenkettőt és 4 zsellért. Az ez évi dikális összeírás szerint Also Kemmeyen a nemeseknek 5 portájuk van, Felsew Kemmeyen a gom­ baszögi pálosoknak 3,5. 1566-ban Bebek György Also Kemejen lévő egész részét Babay-i Kálmánnak és Gergelynek adja hűséges szolgála­ taikért.146 Az ez évi dikális összeírás szerint Also Kömeyen a nemeseknek 5 portája van, Felső Kömey szintén nemeseké, 4 porta van itt. 1567-ben Also Kemey nemeseké, 3,5 porta elhagyott benne, Felsew Kemeyen 12 145. BML Acta pol. XII. V. 176. 146. BML Acta pol. XII. V. 176.

76

dézsmáltat, Felseo Keömeyen szintén 12 dézsmáltat írnak össze. 1569ben Also Keömeyen senkinek nincs vetése, Felseo Keömeyen 4 dézsmált van. 1570-ben Also Kemey en 6 fél és 2 zsellér porta van, Felsew Kemey en sem ép, sem fél porta nincs, 4 negyed portát írnak össze, ezek közül is egy nem fizet a szegénysége miatt. Az 1570-es gabonadézsma számadásai szerint Újfaluból, Ongáról és mindkét Kemeyből összesen 1 Ft-nyi össze­ get gyűjtöttek össze. Együtt dézsmálják 1571-ben is Ongát és a két Kemeyt. 1572-ben Thomory György több más borsodi, tornai birtokkal, ne­ mesi kúriával együtt megvette Kernen lévő birtokát is Barczay Szaniszlótól. Még ez évben Zendy Zoradus elzálogosítja Also Kernen lévő birto­ kait.147 Az 1572-es dikális összeírás szerint Also Kemejen 5 fél és 11 zsel­ lérportájuk van a nemeseknek, Felsew Kemey en 1 ép, 1 fél és 9 zsellér­ porta nemeseké, ez évben szerepel mindkét falu a gabona és a báránydézsmákban is. 1573-ban Also Kemeyen 12 dézsmált van, Felseo Kemeyen 17. 1574-ben Kemey alsóban 19 jobbágy és 3 zsellér van, Kemey felsőben pedig 20 jobbágy. 1576-os dikális összeírásban Also és Feolso Kemej azok között a falvak között szerepel, amelyekben nincsenek por­ ták. 1578-ban Also Kemey nemeseké, 5 fél és 11 zsellérporta van benne, Felsew Kemey Zemerey Sebestyéné, 2 fél, 8 negyed és 3 zsellérporta van benne, hódoltsági terület. 1579-ben Also Kemeyen 2,5 porta van, Felseo Kemeyen 3. 1582-ben Gyulay János és örökösei kapják meg néhai Tho­ mory György gyermekeinek birtokait, közöttük Felső et Also Kemejt is.148 Az 1582-es dikális összeírás szerint Also Kemeyen Bárczay Szaniszló és mások 3 fél, 4 negyed és 2 zsellér portát bírnak, 3 porta üresen állt. Feölseo Kemey Baso Mihályé, 10 negyed, 1 zsellér és 2 elhagyott porta van benne.1491588-ban csak Feölseö Kemeyt írják össze, ez Monaky Jánosé, 2 negyed és 11 zsellérporta van benne, valamint 3 elhagyott ház. 15° A falu hódoltsági területre esik. 1590-ben Also és Felső Kemey hó­ doltsági terület, összesen 24 ház van bennük. Ez évben Ravaz Eufrosina

147. BML Acta pol. XII. V. 176. 148. BML Acta pol. XII. V. 176. 149. BML XXXII/7. Dica, Abaúj, „iudex fide mediante fassus est antea habuisse ibidem portás iritegras duos in regestro verő Alberti Barczay Anni 1578 conscripti sunt porta­ rum trés." 150. BML XXXII/7. Dica, Abaúj: „deserta domus propter mortem et transmigrationem 3"

77

Also Kemejen lévő részét Balay Dorothyának és férjének adja.151 1594ben Also és Felső Kemeyről csak annyit jegyeznek föl, hogy hódoltsági terület. 1595-ben Also Kerne] Rákóczi Zsigmondé és nemeseké, 9,5 ép, 6 zsellér porta, 6 leégett, 1 elhagyott ház van benne. Felseo Kerne] a ládi ba­ rátoké, 4 negyed és 1 zsellér porta van benne. 1597-ben Gyulay János Felső és Also Kemejen lévő részeit Zrínyi Jánosnak adja el.1521598-ban Also Kerne] nemeseké, 13 ház van benne, hódoltsági terület, Felseo Ké­ mei a ládi pálosoké, 11 ház van benne, szintén hódoltsági terület. 1599ben utraque Kemey desolata, elhagyatott. 1600-ban Kemey a nem dikálható falvak között felsorolva, 1601-ben utraque Kemey, ugyanez a hely­ zet. 1602-ben utraque Keömei nem dikálható a tatárok pusztításai miatt,153 1603-ban ugyanez a helyzet, utraque Keömey, 1604-ben a két Kömeyben összesen 2 házat találtak, hódoltsági területen vannak. 1605-ben Also és Felső Kéme] hódoltsági terület, 1 ház van benne, 1608-ban Also és Felseo Kemejen l-l ház van, hódoltsági terület. 1609-ben Also Kemejen egy sem, Felső Kemejen 0,5 porta van, hódoltsági terület. 1610-ben Also Ke­ mejen 0,25 jobbágy és 0,5 zsellérporta, Felseo Kemejen 0,75 jobbágy és 0,5 zsellérporta van. 1613-ban Alsó és Felseo Kemejen hasonló a helyzet, hódoltsági terület. 1618-ban csak Felseo Kemeyt említ az összeírás, fél jobbágy és fél zsellér porta van benne, hódoltsági terület. 1620-ban Also Kemeyen és Felseo Kemeyen egy-egy negyed jobbágy- és zsellérporta van, hódoltsági terület. 1624-ben Also és Felseo Kemey hódoltsági terü­ let. 1625-ben Alsó Kemey szerepel csak az összeírásban, fél jobbágy és fél zsellérporta van benne. 1530-ban Also és Felső Kemeyen l-l jobbágy és l-l zsellérporta van, hódoltsági terület. 1635-ben Also Kemejen fél job­ bágy és fél zsellérporta, Felseo Kemejen fél jobbágy és negyed zsellér­ porta van. 1647-ben Felkérne] birtok használatától tiltják a szomszédokat a ládi pálosok.154 Az 1696-os dikális összeírásban Also Kerne] possessioként szerepel. 1756-ban Felkérne] birtok felett Dőry Mariannák és a ládi pálosoknak van vitája.155 1757-ben Felkérne] birtok elfoglalásától tiltják 151. BML Acta pol. XII. V. 170-171. 152. BML Acta pol. XII. V. 170-177. 153. BML XXXII/7. Dica, Abaúj: „utraque Keömei ex depopulatione Tartarorum sunt dcsertae." 154. BML Acta iud. prot. Spec. X. fasc. III. No. 113. 155. BML Acta iud. prot. Spec. X. fasc. VIII. No. 1074.

78

Felsőzsolca lakosait a ládi pálosok.156 1764-ben Dőry András tiltja a szomszédokat Felkemej birtokhasználatától.1571768-ban Felkérne] és Alsózsolca határairól perlekednek a ládi pálosok és a birtokszomszédok.158 Még ez évben a ládi pálosok Felkemej nevű birtokán lévő kocsmájáról és kertjéről hallunk.1591775-ben /Cerae/'pusztákat Borsod vármegyében lé­ vőnek mondják.160 A sajóládi pálosok birtokairól 1786-ban készült leltár szerint Kemejen italmérésük volt.161 Az I. katonai felmérésen Alsózsolcától K-re, a Hernád túloldalán, Sajóládtól ÉK-re jelölik Kemejt, nevét Gömely alakra torzítva.162 Lipszky Alsó- és Felsőzsolca közé jelöli Al-Kemejt.163 Fényes szerint Kéme] puszta Alsó- és Felsőzsolca között, a Bársonyos partján fekszik, 200 holdnyi határa van, Sajóládhoz tartozik.164 Alsózsolca határában jelöli All Kemejt. a múlt század elején készült kéziratos térkép is.165 Pesthy Onga leírásánál említi, hogy egyik határré­ sze Kemelyig nyúlik. A modern térképek Kemej pusztát Alsózsolca határán, Bocs felé je­ lölik, körülbelül arra a területre, ahol a lelőhelyünk is fekszik. Ugyanak­ kor a Bársonyos túloldalára, Ongától D-re is jelölnek egy Kemej erdő nevű részt. Ezen a területen most az Ongai Csavaráru Gyárat körülvevő erdő fekszik, így nincs alkalmunk meggyőződni róla, hogy vajon van-e ott is egy lelőhely, tényleg két, egymástól teljesen különálló falu létezett-e a középkorban. 1345-ben különböztetik meg először Alkemejt, Kemely többi részétől. Felsőkemejt csak 1404-ben említik először. Ettől kezdve rendszeresen megkülönböztetik a források a két falurészt, de fekvésükre szinte alig nyújtanak támpontot. Említik őket együtt is, külön is, közöt156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165.

BML Acta iud. prot. Spec. X. fasc. VIII. No. 962. BML Acta iud. prot. Spec. X. fasc. IX. No. 1230. BML Acta iud. prot. Spec. XVII. fasc. XIII. No. 2880. BML Acta iud. prot. Spec. XVIII. fasc. XIII. No. 2881. BML Acta iud. prot. Spec. XVII. fasc. XV. No. 3363. „De prediis Kemej quod in Bor­ sod sunt." Doc. Art. 1 füzet 275-276. I. kat. felm. Coll. XXI. sect. 13. Lipszky K., 1803. Tab. XXVIII. Quad 2. Fényes £.,1803. II. 197. BMLU. 115.

79

tük több falut felsorolva, de szerepelnek Onga, Bocs, Halmaj és Szikszó szomszédságában is. A XVIII. századi adatok mint láttuk, ugyanarra a területre, amely lelőhelyünkkel is egybeesik, felváltva Al-, illetve Felkemeji említenek. Ezek alapján valószínűbbnek látszik, hogy Kemejt is csak a birtokosok szerint kezdték megkülönböztetni a XIV. század kö­ zepén, hasonlóan a megyebeli Dicháza, Papi falvakhoz és az országban előforduló számos ilyen esethez.166 Nem egyedülálló eset Kemejjel kapcsolatban az sem, hogy hol Bor­ sodhoz, hol Abaúj megyéhez számítják területét, hasonló helyzetben volt Dicháza, Gyanda és Köbli is. A falu templomát és papját 1332-ben említik először, 1404-ben meg­ tudjuk, hogy Szt. György tiszteletére volt szentelve és kőből épült. A to­ vábbiakban nem említik a templomot, sorsáról pusztulásáról valószínű­ leg csak akkor nyernénk bővebb adatokat, ha az ásatások során előke­ rülne. Nehéz helyzetben vagyunk a falu pusztulásának megállapítását ille­ tően. Kemej hamar hódoltsági, illetve török érdekeltségi területté vált, hasonlóan Monajkeddihez, már 1552-ben így szerepel az összeírások­ ban. Ennek ellenére csak 1569-ből van az első olyan adatunk, amely tö­ rök pusztításra utal, ekkor néhány évig kevesebb adót fizetnek a kemejiek. 1576-ban azok között a falvak között sorolják föl, amelyekben nin­ csenek porták, két évvel később azonban újra összeírják portáit. Az ép porták száma megfogyatkozott és nőtt a zsellérporták száma, de az élet tulajdonképpen zavartalanul folytatódik, 1602-ben tatártámadás érte a falut, mint ahogyan ezt a jegyzékek említik is, amelyet már nem tudott teljesen kiheverni. 1599-től 1603-ig desolata, illetve dikálhatatlan falu­ ként említik az összeírások, amelyben nincsenek porták. Nem biztos azonban, hogy ez idő alatt lakatlan volt, hiszen már korábbi, 1582-es adat (lásd 149. jegyzet) is arra vall, hogy a török támadások megerősödésével, a falu tényleges hódoltsági területté válásával egy időben itt is általánossá válik az a gyakorlat, hogy a dikátorok nem maguk mennek ki a hódoltsági falvakba, hanem a berendelt bírák vallomása alapján vetik ki az adót.167 Nem biztos, hogy 1599 és 1603 között a közállapotok megengedték az 166. Szabó /.. 1966. 131. 167. N. Kissi., 1960. 1116.

80

utazást, vagy hogy volt-e egyáltalán bíró a faluban. Valószínű azonban, hogy az élet abban a szegényes formában, ahogyan 1604-ben újra elénk tárul, ez idő alatt is folyt a faluban. 1604-1635-ig nagyon szegényesen ten­ gődik itt néhány ember. 1635 után azonban Kemej nem szerepel többé fa­ luként az összeírásokban. Amikor 1647-ben, a ládi pálosok tulajdona­ ként említik, már csak puszta, amelynek határát többször védelmezik az azt elfoglalni akaró szomszédoktól. Valószínű tehát, hogy ekkor »már nem lakták és művelték területét, hiszen akkor a lakosok maguk is meg­ védték volna területüket. Úgy tűnik tehát, hogy 1635 és 1647 között pusztult el véglegesen a középkori falu. Pusztaként említi Alsókemejt az 1686-os összeírás is. Semmilyen formában nem említi az 1715-ös összeírás, biztos, hogy terü­ lete ekkor lakatlan volt. Az újkori puszta, illetve tanya újratelepítésében bizonyára nagy sze­ repet játszhattak a ládi pálosok, akik az 1640-es években megszerezték az akkor már valószínűleg puszta Kemej területét. A pálosok a Rákóczi­ szabadságharc után nagy erővel láttak hozzá szétzilált birtokaik újraszer­ vezéséhez, ekkor építették újjá - rövid idő alatt - az elpusztult sajóládi kolostorukat is. Az ekkor újratelepített puszta 1949-ig lakott, méghozzá elég népes puszta volt, önálló kovácsműhellyel, iskolával, és az alsózsolcai vasútállomásra szolgáló kis vasúttal. Ekkor rendelettel szüntették meg, lakosait Alsózsolcára költöztették be.168 Az újkori tanyaépületek a középkori falutól kb. 1 km-re É-ra álltak, nyomaikat a terepbejárás so­ rán megtaláltuk. Kemej falu neve puszta személynévből képződött magyar névadás­ sal, az alapjául szolgáló személynevet, Kéme, 1273-ban említik. E sze­ mélynév kicsinyítő funkciójú -j képzős származéka a helynév. Györffy György a nyelvészeti adatok alapján a Kemej helynevet be­ senyő lakosságra utalónak tartja.169 Kétségtelen tény, hogy falunk azok­ nak a dél-borsodi, hevesi, tiszavidéki besenyő településeknek a közelében van, amelyeknek régészeti anyagát a közelmúltban megkísérelték meg­ határozni.170 Ez a kísérlet azonban nagyon kevés, főleg hiányos leletek 168. Rézműves János helybéli tanár, szakfelügyelő közlése 169. Györffy Gy., 1940. 493. 170. NagyÁ., 1969. 129-153.

6

81

alapján történt, amelyekről a szerző maga is elismeri, hogy nem elégsége­ sek a magyarországi besenyő emlékanyag egészére vonatkozó általánosí­ tásokhoz. Bizonyára több eredményt várhatunk e tekintetben a besenyő nevű Kemej teljes feltárásától. A hitelesítő ásatás során előkerült néhány objektum és ezek emlékanyaga azonban egyelőre nem alkalmas arra, hogy ezeket az általánosításokat megtegyük.

Monajkeddi A lelőhely a Monajról Kendi tanyán át Selyebre vezető országút bal oldalán, a ma is álló tanya mellett helyezkedik el kb. 50x100 m-es terüle­ ten. Leletanyaga kevés, jellegtelen őskori és túlnyomó többségében Ár-

55. kép. Monajkeddi elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

pád- és késő középkori cserepekből áll. A tanyától kb. 50 m-re, a patak túlsó oldalán egy másik, tisztán neolitikus lelőhelyet is találtam.171 (5556. kép.) Monajkeddi első okleveles említése 1255-ben történik, Moneykeddy, ekkor IV. Béla megerősíti Kálmán herceg tatárjárás előtt a jászói prépostságnak tett adományozását Monajkeddivel kapcsolatban.172 171. HOMItsz. 81.21. 1-100. 172. Jászói K. m lt. I. 2., FIV/2. 302. vö. Györffy Gy., 1963. 120.

82

1256-ban Monaykeddy határát megjárják.1731275-ben Monaykeddi dézsmája ügyében intézkedik az egri püspök.1741297-ben Monayked-i nemes tanúkat említenek.I75 1342-ben Kendi-i Leukus fia Pous mester serviense tiltja unokaöccsét Sáros megyei birtokainak eladásától,176 még ez évben ugyanez a Pous a nagyanyja után járó leánynegyed fejében 60 kassai már­ kát felvesz Szikszai Marhárd unokájától, Pétertől.177 1343-ban homo regiusnak jelölik egy Hevesújvár megyében folyó birtokügyben Keendi-i Mihály fiát Jakabot.1781344-ben újra homo regiusnak jelölik Kendy-i Mi­ hály fia Jakabot.179 Még ez évben az egri püspök vicariusa előtt Kendi-\ Tamás leánya Klára elismeri, hogy anyja minden Sáros és Hevesújvár megyei birtoka után megkapta a hitbért és a hozományt.180 1351-ben Kendy-i László 5 évre zálogba veszi Kemey-i Miklós fia Benedek Abaúj megyei Rozgonhidvég, másnéven Tótfalu nevű birtokát.181 Még ez évben Kendy-i nemeseket említenek a Szikszai János excommunikálására ki­ küldött papokkal kapcsolatban.182 1508-ban egy Borsod megyei birtok­ ügyletben homo regiusnak jelölik Kend-i Mihályt vagy Györgyöt. m 1531ben Kendi Monaj a jászói préposté, 5 portát írnak össze benne, 1553-as első összeírás szerint Kendy Monajon 3,5 porta van, a második összeírás már csak 2,5 ép és 2,5 zsellérportát talál, Kendy Monayon. A falu elvileg a jászói préposté, gyakorlatilag hódoltsági terület. 1554-ben Kendi Mo­ nayon 3,5 porta van, amely a jászói préposté. Az 1557-es dikális összeírás nem említi külön Monajkendit, csak annyit jegyez fel, hogy a Monayok Monay-i János birtokában vannak. 1564-ben Alsó és ^első Monajt úgy említi az összeírás, mint elpusztultakat, nincsenek bennük porták.I84 Még 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180. 181. 182.

Jászói K. m lt. I. 4., F VII/5. 316-318, 321. vö. Györffy Gy., 1963. 120. Egri k. m It. I. 1.2., F. V/2. 304. vö. Györffy Gy., 1963. 120. Dl. 89261 HOKL 157, vö. Györffy Gy., 1963. 120. A. IV. 193. A. IV. 276. A. IV. 375. A. IV. 401. A. IV. 434. A. IV. 537. A. V. 433.; Az Anjou okmánytár adatainak idevonása bizonytalan, s szövegösszefüg­ gésekből következtettünk arra, hogy itt az Abaúj megyei Kendirről van szó. 183. HMLMeNr. 191. 184. BMLXXXII/7. Dica, Abaúj

83

5c rh

56. kép. Monajkeddi. 1. Edény peremtöredéke. Szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kívül-belül erősen tagolt. Átm.: 5,4 cm, XIII-XIV. sz., 81.21.5. 2. Edény pe­ remtöredéke. Szürkés-vörös, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kívül-belül ta­ golt. Átm.: 4 cm, XIV. sz., 81.21.1. 3. Edény peremtöredéke. Szürkésfehér, szemcsés ho­ mokkal soványított, jól iszapolt, enyhén behúzott, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,1 cm, XIV. sz., 81.21.7. 4. Edény peremtöredéke. Szürke, szemcsés homokkal soványí­ tott, jól iszapolt, kívül-belül erősen tagolt. Átm.: 3,6 cm, XIII-XIV. sz., 81.21.12.5. Edény peremtöredéke. Barnásszürke, homokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú, perem alatt erősen kiugró keskeny borda. Átm.: 3,5 cm, XIV-XV. sz., 81.21.14. 6. Edény peremtöre­ déke. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, enyhén behúzott, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 3,7 cm, XII-XIII. sz., 81.21.69. 7. Edény oldaltöredéke. Kívül-belül barna, törésfelületén szürke, szemcsés homokkal soványított, vastag falú, két sorban fogaskerék mintás díszítés. Átm.: 4,6 cm, XII. sz., 81.21.57.8. Edény peremtöredé­ ke. Fehér, szemcsés homokkal soványított, finoman iszapolt, vékony falú, enyhén kihajló. Átm.: 3,2 cm, XV. sz., 81.21.15. 9. Edény peremtöredéke. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, enyhén behúzott. Átm.: 3,5 cm, XIII. sz., 81.21.8.10. Edény peremtöredéke. Fehéresszürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, egyenes. Átm.: 4,5 cm, XIII. sz., 81.21.4. 11. Edény fenéktöredéke. Szürkésfe­ hér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kereszt alakú fenékbélyeggel. Átm.: 3 cm, XIII. sz., 81.21.63. 12. Edény peremtöredéke. Szürkésvörös, szemcsés homokkal so­ ványított, jól iszapolt, enyhén behúzott, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 4,4 cm, XIV. sz., 81.21.3. 13. Edény oldaltöredéke. Vörös, törésfelületében szürke, apró kaviccsal soványított, érdes felületű, széles hornyolatok díszítik. Átm.: 4,3 cm, XIV. sz., 81.21.50. 14. Edény fültöredéke. Vörösesfehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, kö­ zépen függőleges piros festéssel. Átm.: 5,4 cm, XIV. sz., 81.21.36. 15. Palack nyaktöredé­ ke. Szürkésvörös, törésfelületében szürke, apró kaviccsal soványított, két sorban körbefutó körömbenyomásos díszítéssel. Átm.: 4,2 cm, XII-XIII. sz., 81.21.48. 16. Edény peremtö­ redéke. Barnásszürke, apró kaviccsal soványított, durva anyagú, enyhén tagolt. Átm.: 3,7 cm, XII-XIII. sz., 81.21.2.

ez évben Kendy-i István elfoglalt birtokainak visszaadása ügyében folya­ modik a vármegye közgyűléséhez, ahogyan ezt a megye első közgyűlési jegyzőkönyvében olvashatjuk.1851566-os összeírás szerint Felső Közép és Kendy Monayon nincsenek porták. 1567-ben ugyanez a helyzet (Kendy Monaj). 1572-ben említik utoljára Kendy Monayt, ekkor a többi Monajjal együtt lakatlan, nincsenek benne porták. Nem jelöli Kendit az I. kato­ nai felmérés, szerepel viszont Lipszkvnél.186 Fényes Elek pusztaként em185. Borovszky S., 492. 186. Lipszky 7., 1803. Tab. XXX. quad. 4.

85

líti, amely Léh filiája.187 Pesthy Frigyes szerint Monaj és Kupa határosa Kendi puszta.188 A település neve két tagból áll, a monaj malmos jelentésű mellék­ névből és a Kendi régi keddi, keddenként heti piacot tartó hely főnévből tevődött össze.189 Mint láttuk, a falut, még a tatárjárás előtt a jaszói prépostságnak adományozta Kálmán herceg, amelyet a XVI. század közepéig birtokolt. Mellettük azonban már az Árpád-korban is birtokoltak nemesek a falur ban. A XIV. század közepi adatokból úgy tűnik, hogy a Kendi család tag­ jai a nemesek. A terület nagyon korán török fennhatóság alá került, vagy talán inkább érdekeltségi területté vált, már az 1531-es dikális összeírás úgy említi Monajkendit, mint „turcis subiectae'' törököknek alávetett területet, holott az első tényleges támadás csak 1558-ban érte a várme­ gyét. Nyilván ez is hozzájárult Monajkendi és a többi Monaj korai pusz­ tulásához. A zavaros viszonyok alkalmat adhattak a hatalmaskodásra is. mint láttuk, 1564-ben Kendy István visszaköveteli elfoglalt birtokait, amelyek minden valószínűség szerint Monay-i János kezén voltak ekkor, noha Monaykeddit nem említik 1572 után az összeírások, a szomszédos Monaj 1610-ig szerepel, mindvégig mint törökök által elpusztított és dikálhatatlan területet. Bár az 1564-es összeírás nem említi Monajkendit. valószínű, hogy ez is elpusztult Alsó- és Felsőmonajjal együtt, hiszen a két évvel későbbi összeírás már mindhármat lakatlanként említi. Pusztu­ lásuk talán kapcsolatba hozható az 1558-as török betöréssel. Úgy tűnik. hogy egyik Monaj sem tudta kiheverni a török pusztítást, 1610 után máiegyik sem szerepel az összeírásokban. A ma is álló falu a Rákóczi-szabad­ ságharc után települt újjá. Hogy Kendi újkori tanyája mikor létesült, nem tudjuk pontosan, mindenesetre a múlt század közepén már lakott volt. Mint láttuk az újkori tanya a középkori falutól kissé távolabb áll.

187. Fényes E.,U. 198. 188. BML XXX/7. Pesthy kéziratos helységnévtára 189. KissL., 1960. 430., 631.

86

Pocsaj A helynév Homrogd határában, tőle Ny-ra, Alsó és Felső Pocsaj tag formájában él (57. kép). Az Alsó Pocsaj tagon, egy kiugró domb oldalá­ ban kevés, de anyagában és díszítésmódjában jellegzetesen Árpád-kori POCSAJ

57. kép. Pocsaj elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

cseréptöredéket találtunk, többek között bogrács töredéket, bekarcolt hullám- és csigavonal díszítésű töredékeket. '90 Bár a leletanyag meglehe­ tősen kevés, inkább szórványnak, mint önálló lelőhelynek tekinthető, mégis, mivel a Pocsaj helynévvel jelölt területen találtuk, lehetővé teszi, hogy Pocsaj elpusztult középkori falu helyét közelebbről behatároljuk. A település tehát a ma Alsó Pocsaj tagnak nevezett domb oldalán helyez­ kedhetett el. Ugyanezen a dombvonulaton található Pocsajtól É-ra a ma is faluként élő Tomor, D-re pedig az elpusztult Dicházával azonosított le­ lőhelyünk. PocheyX 1255-ben említik először, ekkor IV. Béla megerősíti a jászói prépostság számára Kálmán herceg tatárjárás előtti adományát Pocsajjal kapcsolatban.191 1256-ban Pochey határát megjárják, említik a Felseupochey-i nemeseket is.'92 1407-ben a jászói premontrei keresztelő 190. HOMltsz.:81.6. 1-21. 191. Jászói k.m. It. 1.2., F. IV/2. 302., vö. Györffy Gy., 1963. 132. 192. Jászói k.m. lt. 1.4. F. VII/5. 316-21., vö. Györffy Gy., 1963.

87

Szt. János monostor perjele, custosa és a többi szerzetese eltiltja a királyt birtokainak, javainak, legfőképpen Pochyn, Pochee eladományozásától, a szomszédokat pedig az elfoglalástól.1931410-ben Zsigmond Koka-i, más­ néven Kaproncha-i Miklós fia András mesternek adja Pochayl, amely el­ hagyott település, minden tartozékaival együtt.194 Még ez évben 2 oklevél említi Pochay Pochant, a Kapy család tagjai hozomány és nászajándék kiadásáról egyezkednek.1951422-ben a Horváti család birtokol itt.196 Em­ lítik Pochayt, Kyspochayt 1423-ban.197 1427-ben Kapy-i János 7 portát bír Pochayon.m 1438-ban199 1487200 ben és 1489-ben201 a jászói konvent pocsaji birtokait említik. Homrogdnál jelöli Pocsajt Lipszky.202 Fényes Léh fiókjaként említi Pocsaj pusz­ tát.203 A kéziratos térképen Pocsaj puszta Hangács határosa.204 A Pocsaj helynév eredete bizonytalan, kialakulásával kapcsolatban többféle elképzelés is van. 1. A Pál személynév változatai közé tartozik. Pocsaj - „Pócsai, Pocsa földje, birtoka" - ebből származik a helynév; 2. Szláv jövevényszóból, talán a déli szláv pócsa - „mezős hely" alakból.205 Pocsaj 1489 után nem szerepel a forrásokban, valószínű tehát, hogy a XV. század végén vagy a XVI. század elején pusztult el, talán éppen az ekkor zajlott hatalmi harcok során. Érdekes, hogy az 1410-es adomá­ nyozó oklevél pusztaként említi, nem így szerepel viszont sem az ugyanez évbőlszármazó másik két oklevélben, sem az 1427-es dikális összeírás­ ban, sőt 1489-ig mint a jászói konvent birtokát tartják számon. Valószí­ nűnek látszik, hogy valami tévedés vagy elírás folytán kerülhetett ez az 193. Zsigmond kori II. 5465. 194. Zsigmond kori II. 7389 item Sap alio nomine Chypohaza et Pochay deserta vocatum et nuncupatas in Abyuariensi comitatibus . . ." 195. Zsigmond-kori II. 7545., 7705. 196. CsánkiD., 1890.1.226. 197. CsánkiD., 1890.1.215. '198. ThalóczyL., 1879. 175. 199. CsánkiD., 1890.1.226. 200. CsánkiD., 1890.1.226. 201. CsánkiD., 1890. 1.226. 202. Lipszky J., 1803. Tab. XXX. quad. 4. 203. Fényes E., 1851. III. 240. 204. BML U. 286. 205. KissL., 1960. 517.

88

adat az oklevélbe, de ha Pocsaj 1410-ben tényleg üresen állt is, ez az álla­ pot nem lehetett tartós, hiszen 1427-ben már nem volt az, valószínű, hogy a megadományozott Kapy család gondoskodott az újratelepítésről. El­ képzelhető, hogy valamilyen XV. század eleji hatalmaskodás pusztította el egy időre a falut, erre utal a jászói prépostság tiltó levele is, amelyben a szomszédoktól félti pocsaji területeit. A régészeti adatok sajnos mint láttuk, nem nyújtanak bővebb felvi­ lágosítást a falu életével és pusztulásával kapcsolatban. 1255-ben, 1256-ban és 1407-ben Pocsaj mellett, annak határosaként, említenek egy Pocsin nevű települést is (Pochim, Pochyin, Pochyn), amely szintén a jászói konvent birtoka.. Ilyen helynév azonban nincsen sem a közéletben említett, ma is álló falvak (Monaj, Selyeb, Kupa, Homrogd) területén, sem a megyében. Amennyiben ez az alak nem a Pocsaj falunév névváltozata, hanem valóban önálló település volt, arra gondo­ lunk, hogy emléke az Alsó- és Felső Pocsaj elnevezésében őrződött meg. Nem hozható kapcsolatba Pocsinnal a Fáy határában megtalálható Po­ csaj, Pocsajok helynév sem,206 hiszen az 1256-os határjárás annyira beha­ tárolja feltételezhető helyét, hogy az onnan meglehetősen messze eső Fáj környékére nem is gondolhatunk.

Simonlaka A lelőhely Hangács határában, a falutól kb. 3 km-re ÉK-re a mai Si­ monvölgy tanya közelében, ettől K-re egy kis patak partján, egy alacsony domb aljában helyezkedik el (58. kép). Kiterjedése kb. 40x20 m. Lelet­ anyaga kevés, de anyagában és díszítésében egységes Árpád-kori cserép­ töredékből áll, többek között fogaskerékkel benyomott és bekarcolt csi­ gavonal díszítés is előfordul.207 Simonlaka egyszer szerepel az írásos forrásokban Symonlaka, 1272ben Bakta határjárásában említik, DNy felé.208 Ez alapján Györffy György úgy véli, hogy Bakta és Selyeb között kereshető a település. Nem 206. BML U. 224, 225, XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj. 207. HOMltsz.:83.42. 1-17. 208. Történelmi Tár 1883. 211. vö. Györffy Gy., 1963. 140.

89

58. kép. Simonlaka elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

ismerik azonban ezt a helynevet Baktakék és Selyeb határában sem a mai térképek, sem a helybéli lakosok. Szerepel viszont Simonvölgy tanya Hangács határában a múlt századi kéziratos térképeken,209 Pesthynél,210 Borsod vármegye 1939-ben készült monográfiájában, és ilyen néven is­ merik ezt a területet a mai térképek is. Fentiek alapján feltételezhetjük, hogy az általunk talált kicsi Árpád-kori lelőhely azonos az 1272-ben emlí­ tett Simonlakával. Területe a mai Baktakéktől DNy-ra fekszik, valószínű azonban, hogy a határjárásban említett Simonlakának inkább talán a ha­ tárát kell értenünk, mint magát a falut. A település neve a Simon személynévből és a hozzájáruló -laka utó­ tagból alakul ki, ez a névadási forma a XIII. században jelenik meg.211 Mind a nyelvészeti, mind az okleveles és régészeti adatok arra utal­ nak, hogy Simonlaka rövid életű település volt. Hasonlóan Bodóföldéhez, egy kisnemesnek, Simonnak és családjának a birtokát, telephelyét láthatjuk benne, amely soha nem fejlődött önálló faluvá. Valószínűnek látszik, hogy a birtokos elhaltával pusztult el ez is, a XIII. század végi vagy XIV. század eleji természetes pusztásodási folyamat során. Nevét és lakott hely voltának emlékét azonban mind a mai napig megőrizte.

209. BML U. 286. 210. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 211. Szabó I., 1966. 1.

90

Szentiván A lelőhely a vasútállomástól Boldogkőváraljára vezető út jobb olda­ lán, a Szt. Iván tető és a falu között az Arka-patak partján, a műúttól kb. 750 m-re fekszik (59. kép). Területe kb. 400x200 m-es, rajta több na-

59. kép. Szent Iván elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

gyobb paticsos, fekete foltot figyeltünk meg. Leletanyaga a XI-XVI. szá­ zadból való, zömében azonban a XIV. századi (60-61. kép).2n Szentiván egyszer szerepel az írásos forrásokban. 1300-ban Alpári Benedek a túzsai rokonokkal történt kiegyezés alapján megölt feleségét a Keresztelő Szt. János egyház cintermében tartozik eltemetni. (Sub sacro cimiterio ecclesie Sancti Johannis baptiste. )213 Noha a régészeti ada­ tok arról tanúskodnak, hogy a falu még a XVI. században is élt, nem sze­ repel sem oklevelekben, sem a XVI. századi adóösszeírásokban. Nem 212. HOMltsz.:82. 16. 1-118. 213. Dl. 75156. vö. Györffy Gy., 1963. 145.

91

60. kép. Szentiván. 1. Edény oldaltöredéke. Vörösesfehér, homokkal soványított, finoman iszapolt, vékony falú. Sűrű, sekély hornyolatok díszítik. Átm.: 12,8 cm, XV. sz., 82.16.117. 2. Peremtöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, érdes felületű, eny­ hén tagolt. Átm.: 3,9 cm, XII-XIII. sz., 82.16.30. 3. Edény oldaltöredéke. Szürkésfehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, érdes felületű, körömbenyomás és hornyolt vonal díszíti. Átm.: 3,6 cm, XIII. sz., 82.16.50. 4. Oldaltöredék. Vörös, apró kaviccsal so­ ványított, jól iszapolt, vékony falú, palack töredéke. Sekély, széles hornyolatok díszítik. Átm.: 4,7 cm, XIII. sz., 82.16.53. 5. Oldaltöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, több sorban bekarcolt hullámvonal díszíti. Átm.: 5 cm, XIII. sz., 82.16.67. 6. Peremtöredék. Vörös, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, korongolt, simított, vékony falú, erősen megvastagodó, enyhén behúzott. Ko­ romnyomok vannak rajta. Átm.: 4,9 cm, XIV. sz., 82.16.16. 7. Peremtöredék. Szürkésvö­ rös, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, simított, korongolt, kívül-be­ lül erősen tagolt. Koromnyomok vannak rajta. Átm.: 5,1 cm, XIV. sz. 82.16.17. 8. Perem­ töredék. Fehér, szemcsés homokkal soványított, finoman iszapolt, korongolt, vékony falú, egyenes, nyakán borda fut körbe. Átm.: 5 cm, XIV. sz. 82.16.1.9. Peremtöredék. Szürkés­ fehér, törésfelületében szürke, apró kaviccsal soványított, érdes felületű, vastag falú, behú­ zott, tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 6,7 cm, XIII-XIV. sz., 82.16.13.10. Ol^altöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, érdes felületű, bekarcolt hullám- és egyenes vonal díszíti. Átm.: 5,8 cm, XIII. sz. 82.16.65. 11. Peremtöredék. Fe­ hér, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, nagyon vékony falú, mély hornyolatokkal erősen tagolt, legfelül barna festés díszíti. Átm.: 5,1 cm, XV. sz., 82.16.27. 12. Oldaltöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú, fésűsen bekarcolt egyenes- és hullámvonal díszítéssel. Átm.: 5,8 cm, XIII. sz., 82.16.61. 13. Peremtöredék. Szürkésbarna, törésfelületében szürke, ho­ mokkal soványított, jól iszapolt, vaskos, tagolt. Átm.: 6,4 cm, XIV. sz., 82.16.37. 14. Edény fültöredéke. Vörösesfehér, homokkal soványított, finoman iszapolt, barnásvörös festés díszíti. Átm.: 5,1 cm, XV-XVI. sz., 82.16.84.

említik a későbbiek során templomát sem, pedig a múlt századi kéziratos térképeken214 és a mai helyi névhasználatban is él a Szentiván tető alatt az Árka patak partján egy Templom alatt elnevezés, ami nyilván a falu egy­ kori templomára utal. Pesthy Frigyes így ír erről a területről: „Sztiván: egy Váraljától Nyugotnak magánosan fekvő magoslat szőlő tövekkel ki­ ültetve. E hegynek keleti részén még a 18. század elején látható volt egy kis templomka, ha a hagyománynak hinni lehet, hajdan bizonyos veres barátoknak zárdájuk is volt a helyen. Szőlőmunkáláskor sokszor akad-

214. BMLU. 114., 115., 117.

92

93

5cm

94

61. kép. Szentiván. 1. Peremtöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés ho­ mokkal soványított, érdes felületű, vastag falú. enyhén hajló. A perem alatt élesen kiugró keskeny borda. Átm.: 5,7 cm, XIV. sz.. 82.16.15. 2. Oldaltöredék. Világosbarna, törésfelü­ letében szürke, szemcsés homokkal soványított. két hornyolt vonal között bepecsételt dí­ szítés. Átm.: 4,7 cm, XV. sz., 82.16.48. 3. Edény fültöredéke. Világosbarna, törésfelületé­ ben szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, középen borda fut le. Átm.: 4,8 cm, XV-XVI. sz., 82.16.83. 4. Lábasfogó töredéke. Sárgásfehér, homokkal soványí­ tott, finoman iszapolt, Átm.: 5,4 cm, Középkor, 82.16.87. 5. Peremtöredék. Szürkésbarna, apró kaviccsal soványított, durva anyagú, enyhén kihajló, kívül-belül tagolt, belül mélyedés a fedő számára. Átm.: 5,6 cm, XIII-XIV. sz., 82.16.26. 6. Peremtöredék. Világosbarna, tö­ résfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, enyhén kihajló, nyakán élesen kiugró keskeny borda fut körbe. Átm.: 4,3 cm, XIV. sz., 82.16.21. 7. Peremtöredék. Fehér, törésfelületében szürke, homokkal soványított, finoman iszapolt, S-alakban enyhén görbült, vállán bevagdalással díszített borda fut körbe. Átm.: 5,3 cm, XV. sz., 82.16.29. 8. Peremtöredék. Vörösesfehér, homokkal soványított, finoman iszapolt, vékony falú, eny­ hén kihajlik. Valószínűleg az 59. kép 1. edénytöredékéhez tartozik. Átm.: 7,8 cm, XV. sz., 82.16.117. 9. Padlótégla töredéke. Vörös, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, vas­ tag, bekarcolt, enyhén hullámzó vonalak díszítik. Átm.: 6,7 cm, XIV-XV. sz., 82.16.94. 10. Peremtöredék. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, erősen tagolt. Átm.: 4,6 cm, XIV. sz., 82.16.36. 11. Peremtöredék. Sárgásfe­ hér, szemcsés homokkal soványított, finoman iszapolt, egyenes, tagolt, barna festésnyo­ mokkal. Átm.: 4,2 cm, XIV. sz., 82.16.32. 12. Peremtöredék. Szürkésfehér, szemcsés ho­ mokkal soványított, jól iszapolt, vaskos, tagolt. Átm.: 3,6 cm, XIII. sz., 82.16.23. 13. Pe­ remtöredék. Szürkésbarna, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, erősen tagolt. Átm.: 4 cm, XIV. sz., 82.16.25. 14. Oldaltöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, körömbenyomkodás és hornyolás díszíti. Átm.: 4 cm, XIII. sz., 82.16.52.

nak még itt ott egy-egy sírra."215 Talán ebből a templomból származik a lelőhelyünkön talált padlótégla is (61. kép 9.). A templommal kapcsolat­ ban azonban valószínű, hogy a néphagyománnyal ellentétben nem ko­ lostorra, hanem inkább egyszerű falusi kis templomra gondolhatunk. A templom védőszentjéről, keresztelő Szt. Jánosról, akit a régi magyar nyelvben Szt. Ivánnak hívtak, nyerte a nevét is a falu.216 A falu pusztulási idejére csak a régészeti adatokból tudunk követ­ keztetni, valószínűleg a XVI. századi harcok során pusztulhatott el. Ha hihetünk Pesthy tájékoztatásának, temploma, vagy legalábbis annak romjai még a XVIII. században is állt. 215. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 216. KissL., 1960. 51.

95

Szt. Iván helyzete némileg hasonló lehetett az általunk feltárt, a szendrői vár közelében feküdt Gacsalhoz. Gacsal is önálló kis falu volt a szendrői vár mellett, önálló temploma is volt, azonban egyszer sem szere­ pel az írásos forrásokban. Templomát, illetve annak romját még a falu pusztulása után is temetkező helyül használták a környékbeli falvak. El­ képzelhető, hogy hasonló szerepet játszott Szt. Iván temploma is, ezért őrizhette meg az emlékét a faluénál jóval tovább a néphagyomány.

Tok A lelőhely Forró határában a faluból a szőlőbe vivő Szőlősi dűlőút, egy patakocska és a termelőszövetkezet baromfitelepe által határolt Tok nevű, kb. 25 ha-os táblában helyezkedik el (62. kép). A tényleges lelő-

62. kép. Toka elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

hely nagyon kicsi, kb. 2x2 méteres területű, a baromfiteleptől 300-350 méternyire fekszik. Ezen a kis lelőhelyen, amely valószínűleg szemétgö­ dör, vagy kemence volt (erre utalnak a lelőhely közvetlen közelében lé­ vő, az eke által széthúzott égett, fekete rögök, paticsdarabok), nagyon­ sok egységes, XIII. századi cserépdarabot találtunk (63-67. kép).211 A le­ letanyagot az anyag minősége, kiégetése és színe alapján két jól elkülö-

217. A leletanyag korának meghatározásában Holl Imre volt segítségemre.

96

níthető csoportra lehet osztani. Az egyik csoport általában rosszul kiége­ tett vörös, gyakran mállékony anyagú edény töredékekből áll. A másik­ ban inkább a szürkére égett, jobb minőségű edénydarabok dominál­ nak.218 Mindkét csoporton azonos a díszítési mód: általában körömmel benyomkodott díszítés és bekarcolt vonal kombinációja. Egy palack tö­ redéket (63. kép 8.) többsoros körömbenyomkodás díszít, a függőleges és vízszintes körömbenyomások váltják egymást. Egyes cserépdarabo­ kon bekarcolt hullámvonal díszítéssel is találkozunk. A leletanyagban feltűnően sok a palacktöredék. Az előkerült cserépdarabokból egy csak­ nem ép kis fazekat is össze lehetett állítani (64. kép 1.). A tábla többi ré­ szén kevés, jellegtelen késő középkori cserépdarabot találtunk csak. Több helyen, főleg a domb patakhoz közel eső aljában, égett fekete rögö­ ket figyeltünk meg, házra utaló nagyobb foltot azonban sehol sem. A le­ lőhelytől kb. 100 méterre nyugatra befejeződik a szántás, azon túl legelő van, ahol hiába kerestük a középkori falura utaló további nyomokat. Toka első okleveles említése 1221-ben történik,219 ekkor Tuka falu­ ból való Tamás tolvajlással vádolta Abara faluból való Mártont. 220 1333ban Fancsal határjárásában említik Tokát.221 1358-ban II. Miklós egri püspök egy dézsma ügyben kiadott oklevélben említi Thocat, amely a forrói egyházhoz tartozott.2221400-ban homo regiusnak jelölik egy Bor­ sod vármegyei birtok beiktatáson Toka-i Lászlót.223 1416-ban Tokát (Thuka possessionis in commetaneitate possessionis Forrow), Forróval és több más faluval együtt az Ónodi Czudar család kapta nova donatioként.224 1440-ben a Czudarok elzálogosítják a Rozgonyiaknak, és 1470-

218. HOMltsz.:78. 46. 1-113., 114-202. 219. Váradi Regestrum 49.§ (264), a Váradi Regestrum összeállítói így lokalizálják: TukaToka, olim pagus in vicinitate Forró comitatu Abaujváriensi. Vö. Györffy Gy., 1963. 151. 220. Tomas de villa Tuka impetiit Martinum de villa Abara pro furto. 221. A. III. 56. Fancsal fekszik: inter possessiones Bakta, Popy, Fay, Dewcher, Toka. 222. Egri Káptalani Levéltár M.e. 771., vö. Molnár E., 1935.158.: itt tévesen 1356-ra kelte­ zik a fentebbi oklevelet. 223. HML. M.e. 917., Vö. Sugári. 1980. 382. 224. MOL Dl. 10416. vö. Csárda D., 1890.1. 219. 7

97

63. kép. Tok. 1. Oldaltöredék. Barnásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt körbefutó hornyolt vonalakkal, kívül egy ujj vagy fésű elhúzott nyoma látszik. Átm.: 8,9 cm, XIII. sz., 78.46.181. 2. Oldaltöredék. Szürkésvörös, szemcsés homokkal soványított, korongolt, több sorban bekarcolt hullámvonal díszíti. Átm.: 5,6 cm, XII. sz., 78.46.183. 3. Oldaltöredék. Szürkésvörös, szemcsés homokkal soványí­ tott, korongolt, több sorban bekarcolt hullámvonal díszíti. Átm.: 5,4 cm, XII. sz., 78.46.183. 4. Oldaltöredék. Szürkésvörös szemcsés homokkal soványított, korongolt, két sorban bekarcolt hullámvonal, fölötte körömbenyomásos díszítés. A 63. kép 2-4. töredé­ kek valószínűleg egy edényhez tartoznak. Átm.: 7,5 cm, XII. sz., 78.46.183. 5. Peremtöre­ dék. Szürke, homokkal soványított, korongolt, enyhén behúzott. Belül körbefutó besimí­ tott vonallal. Átm.: 4,2 cm, XII. sz., 78.46.128. 6. Fenéktöredék. Szürke, szemcsés homok­ kal soványított, korongolt, kereszt alakú fenékbélyeggel. Átm.: 4,3 cm, XIII. sz., 78.46.195. 7. Palacktöredék. Vörösesszürke, törésfelületében szürke, apró kaviccsal sová­ nyított,, korongolt, jól kiégetett, szűknyakú. Átm.: 6,7 cm, XIII. sz., 78.46.31. 8. Palacktö­ redék. Vörös, apró kaviccsal soványított, korongolt, érdes felületű, sűrű, több soros, körbe­ futó körömbenyomásos díszítéssel. Átm.: 7,5 cm, XIII. sz. 78.46.42. 9. Oldaltöredék. Sár­ gásszürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt. Vállán körömbenyomásos és körbe­ futó bekarcolt vonalakkal. A nyak és a váll között körbefutó borda. Átm.: 6,5 cm, XIII. sz., 78.46.138. 10. Oldaltöredék. Barnásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, sűrűn bekarcolt vonalakkal. Átm.: 5 cm, XIII. sz., 78.46.177. 11. Nyaktöredék. Sárgásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, ko­ rongolt. Vállán körömbenyomásos és körbefutó hornyolt vonalakkal. Átm.: 7 cm, XIII. sz., 78.46.130.

98

99

100

64. kép. Tok. 1. Vörös homokkal, apró kaviccsal soványított, kézikorongon készült edény. Kihajló, tagolt pereme alatt körömbenyomásos és körbefutó bekarcolt vonal díszítés van. sz.átm.: 8,2 cm, f.átm.: 7,4 cm, m.: 13 cm, XIII. sz., 78.46.1. 2. Fenék- és oldaltöredék. Vörös, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, körbefutó be­ karcolt vonalakkal. Átm.: 9,3 cm, XIII. sz. 78.46.108. 3. Fenék- és oldaltöredék. Szürkés­ vörös, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított. A fenék és az oldal összeil­ lesztésének vonala jól látszik és kis mélyedést képez. Átm.: 8,9 cm, XIII. sz., 78.46.110.

ben a család kihaltával végleg a Rozgonyiak kezére került.225 Ezt köve­ tően már nincs okleveles adatunk Tokáról, nem szerepel a XVI. századi adóösszeírásokban sem. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a XV. szá­ zad végén, vagy a XVI. század elején a vidékünket különösen sújtó ha­ talmi harcok idején pusztulhatott el, lehetséges, hogy lakossága a közeli Forrón keresett menedéket. Az első katonai felmérésben Dok már csak mint patak és dűlőnév szerepel, ugyanazon a helyen, amelyet ma is Toknak neveznek.226 A d-t hangváltás azonban a magyar nyelvben is előfordul, a németben pedig gyakori, nem kétséges tehát, hogy a két név azonos. Lipszky Repertóriu­ mában nem szerepel Tok nevű dűlő Forró határában, a falutól nyugatra eső egész határrészt Oskolaszer néven említi. Nem szerepel Tok a máso­ dik katonai felmérésen sem és a Pesthy-féle kéziratos helységnévtár sem említ ilyen nevű dűlőt Forró határában. Oskolaszer néven említi ezt az egész határrészt, mint ahogyan ez a mai térképeken is látható.227 A falu lakossága azonban ismeri és ma is használja a Tok elnevezést, erre a terü­ letre, sőt egy monda is fűződik hozzá. A faluban úgy tudják, hogy ezen a részen egy Tok nevű város volt, amely elsüllyedt. Ennek a városnak arany keresztje a föld mélyén rejlik, amelyet egy 18 éves legény szánt majd ki ökörfogattal.228

225. Az 1440-es elzálogosítás: Dl. 135524, 13532. Az 1470-es elzálogosítás: Dl. 15510, 16873, 16974. 16977, 17121, vö. CsánkiD., 1890. I. 224. 226. Első katonai felmérés XXII. 12. 227. Forró úrbérrendezési térképét sajnos sem az Országos Levéltárban, sem a Borsod Me­ gyei Levéltárban, sem a faluban, illetve a Járási Földhivatalban nem találtam, így erről az értékes adatról ez esetben le kellett mondanom. 228. Szutorcsik József helybéli plébános közlése.

101

65. kép. Tok. 1. Oldaltöredék. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, elhúzott körömbenyomásos díszítéssel. Átm.: 4,5 cm, XIII. sz., 78.46.133. 2. Peremtöre­ dék. Kívül vörös, belül szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, erősen kihajló, tagolt. Belül körbefutó besimított vonallal. Átm.: 9,5 cm, XIII. sz., 78.46.116. 3. Oldaltö­ redék. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, bekarcolt hullámvonal töredékkel, vállán körömbenyomásokkal. Átm.: 4,5 cm, XII. sz., 78.46.183. 4. Oldaltöre­ dék. Barnásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, vállán körömbenyomásos díszítéssel. Átm.: 8,4 cm, XIII. sz., 78.46.136. 5. Nyaktöredék. Sárgásvörös, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, érdes fe­ lületű, vállán körbefutó, kétsoros körömbenyomásos díszítés. Átm.: 6,9 cm, XIII. sz., 78.46.38. 6. Peremtöredék. Szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, enyhén ki­ hajló, tagolt. Átm.: 6,9 cm, XIII. sz., 78.46.114. 7. Vörös, apró kaviccsal soványított, ko­ rongolt, kihajló perem töredéke. Vállán körömbenyomásos dísz, alatta körbefutó bekarcolt vonalak. Átm.: 8,5 cm, XIII. sz., 78.46.3. 8. Peremtöredék. Vörös, szemcsés homokkal so­ ványított, korongolt, enyhén kihajló, tagolt, belül besimított, körbefutó vonallal. Átm.: 6 cm, XIII. sz., 78.46.14. 9. Peremtöredék. Szürke homokkal soványított, korongolt, ta­ golt. Belül körbefutó, besimított vonallal. Átm.: 5,6 cm, XIII. sz. 78.46.120. 10. Palacktö­ redék. Vörösesszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, széles nyakú, vállán körbefutó bekarcolt vonallal. Átm.: 8,2 cm, XIII. sz., 78.46.32. 11. Pe­ remtöredék. Vörösesszürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, enyhén kihajló, tagolt. Átm.: 6,2 cm, XIII. sz., 78.46.119.

Toka falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadás­ sal. Az alapjául szolgáló személynevet már a Dömösi Adománylevélben (1138, 1329)229 megtaláljuk egy Tolna megyei szolga neveként: Tuca. Ugyanilyen alakban szintén személynévként a Váradi Regestrumban is megtalálható. Ez a személynév talán a magyar toka testrész névből ma­ gyarázható.230 Valószínűnek látszik, hogy ez a kis falu az Árpád-korban magánföl­ desúri birtok volt, ezt támasztja alá a falu névadása is, feltehetően első birtokosa nevét viseli, hasonlóan annyi más Árpád-kori faluhoz.231 Hogy a Czudarok előtt kik birtokolták nem tudjuk, de feltételezhető, hogy ez a

229. A Dömösi Adomány-levél: Knauz N.: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I. 88/97. 230. Váradi Regestrum 173. §. (216). A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. Főszerk.: Benkő LórándTII. k. 1976. 932. Toka a. 231. Szabói. 1971. 136.

102

5cm

103

5cm

104

66. kép. Tok. 1. Edény oldaltöredéke. Sárgásszürke, törésfelületében szürke, szemcsés ho­ mokkal soványított, korongolt, elnagyolt körömbenyomásokkal. Átm.: 5,5 cm, XIII. sz. 78.46.139. 2. Peremtöredék. Szürke, homokkal soványított, korongolt, erősen kihajló, eny­ hén tagolt. Átm.: 6,7 cm, XII. sz., 78.46.125. 3. Vörösesszürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, hasas korsó töredéke, elnagyolt körömbenyomkodással. Átm.: 9,4 cm, XIII. sz., 78.46.41. 4. Szürkésvörös, törésfelületében vörös, szemcsés ho­ mokkal soványított, korongolt edény, tagolt peremtöredéke. Átm.: 2,4 cm, XIII. sz. 78.46.30. 5. Vörös, apró kaviccsal soványított, korongolt, kihajló, tagolt peremtöredék. Vállán körömbenyomásos dísz, alatta körbefutó, bekarcolt vonalak. Átm.: 6,2 cm, XIII. sz. 78.46.3.6. Vörös, szemcsés homokkal soványított, korongolt, érdes felületű, enyhén be­ felé hajló, tagolt peremtöredék, a peremen belül körbefutó, besimított vonal. Átm.: 7,4 cm, XIII. sz., 78.46.4. 7. Vörös, szemcsés homokkal soványított, korongolt edény, eny­ hén kihajló, erősen tagolt pereme. Átm.: 4,1 cm, XIII. sz. 78.46.5. 8. Peremtöredék. Sár­ gásszürke, homokkal soványított, korongolt edény perem- és válltöredéke. A perem erő­ sen kihajlik és tagolt. A vállon körömbenyomásos és bekarcolt vonaldíszítés van. Átm.: 8,4 cm, XIII. sz., 78.46.115.

család, amely Nagy Lajos idején szerzett ezen a vidéken birtokokat, tény­ legesen már az 1416-os beiktatás előtt is birtokolta Toka földjét. Régészeti adatok egyelőre csak a falu XIII. századi létéről tanús­ kodnak.232

232. A településről egy rövid ismertetés már megjelent a HÓMÉ. XX. (1981). 95-121.

105

5cm 106

67. kép. Tok. 1. Vörösesszürke, szemcsés homokkal soványított, korongolt, érdes felületű palack válltöredéke, körbefutó bekarcolt vonal díszítéssel. Átm.: 7,6 cm, XIII. sz., 78.46.33. 2. Vöröses szürke, törésfelületében szürke, szemcsés homokkal soványított, kihajló peremtöredék. Átm.: 4,2 cm, XIII. sz., 78.46.7. 3. Vörös, törésfelületében szürke, apró kaviccsal soványított, hasas palack töredéke. Körbefutó, bekarcolt vonaldíszítéssel, belül jól látszanak a korongolás nyomai. Átm.: 8,6 cm, XIII. sz., 78.46.50. 4. Peremtöre­ dék. Vörösesszürke, homokkal soványított, edény, enyhén kihajló, tagolt pereme. Átm.: 4,8 cm, XIII. sz., 78.46.123. 5. Nyaktöredék, sárgásszürke, homokkal, apró kaviccsal sová­ nyított, vállán elnyújtott körömbenyomásos díszítéssel. Kívül egy helyen erősen megégett. Átm.: 7,3 cm, XIII. sz., 78.46.131. 6. Szürkésvörös, szemcsés homokkal soványított, ko­ rongolt, enyhén kihajló peremtöredék. Átm.: 4,6 cm, XII. sz., 78.46.20. 7. Sárgásvörös, tö­ résfelületében szürke, apró kaviccsal soványított, korongolt bögre, erősen kihajló peremtö­ redéke. Vállán körömbenyomásos díszítés, hasán körbefutó bekarcolt vonal díszíti. Átm.: 7 cm, XIII. sz., 78.46.2. 8. Peremtöredék. Vörösesszürke, törésfelületében szürke, szem­ csés homokkal soványított, enyhén kihajló, tagolt. Átm.: 4,2 cm, XIII. sz., 78.46.121.

Túzsa A lelőhely Gibárttól É-ra, a Hernád bal partján a nagy kanyarulatá­ val szemben, a folyó partján álló romos kápolnától kb. 800 m-re fekszik (68. kép). Kiterjedése kb. 200x150 m. Leletanyaga vegyes, neolitikus és

68. kép. Túzsa elpusztult középkori falu területén talált lelőhely

107

69. kép. Túzsa. 1. Edény peremtöredéke. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, erősen kihajló, több sorban körömbenyomások díszítik. Átm.: 6,5 cm, XII. sz., 82.19.1. 2. Edény peremtöredéke. Világosbarna, törésfelületében szürke, szemcsés ho­ mokkal soványított, érdes felületű, vastag falú, enyhén kihajló. Belül mélyedés a fedő szá­ mára, kívül körömbenyomás díszíti. Átm.: 7,8 cm, XIII. sz., 82.19.3. 3. Edény oldaltöre­ déke. Barnásszürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, bekarcolt hullámvonal díszíti. Átm.: 2,9 cm, XI-XII. sz., 82.19.7. 4. Edény peremtöredéke. Barnásszürke, szem­ csés homokkal soványított, jól iszapolt, kívül-belül tagolt. Átm.: 3,5 cm, XIII-XIV. sz., 82.19.2. 5. Edény oldaltörcdéke. Sötétszürke, szemcsés homokkal soványított, rosszul isza­ polt, vastag falú. durva anyagú, körbefutó fésűsen bekarcolt egyenes vonal, alatta fésűvel beböködött díszítés. Átm.: 5,2 cm, X-XI. sz., 83.44.14. 6. Edény peremtöredéke. Szürkés­ fehér, szemcsés homokkal soványított, jól iszapolt, korongolt, simított, pereme belül eny­ hén lejt. tagolt. Átm.: 5,4 cm, XIV. sz., 83.44.1. 7. Edény oldaltöredéke. Kívül piros, belül és törésfelületébcn szürke, szemcsés homokkal soványított, érdes felületű, vastag falú, se­ kély, keskeny hornyolatok díszítik. Átm.: 3,4 cm XIII. sz., 83.44.17.

bronzkori cserepek is találhatók az Árpád-kori és késő középkoriak mel­ lett (69. kép)253 Több paticsos, és egy helyen meszes, habarcsos foltot, ta­ lán épület nyomát is megfigyeltük. 233. HOMItsz.: 82.10. 1-34.; 83.44. 1-37.

108

Minden bizonnyal q mi lelőhelyünkhöz kapcsolhatók a Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattáfában szereplő, Gibárttól É-ra, a Hernád ka­ nyarban előkerült leletek is. A helyszíni szemle megállapította, hogy a folyó rendszeresen mos itt ki őskori sírokat és tűzhelyeket. A bejelentő elmondta még azt is, hogy régebben, a háború előtt, szántás közben egy cserépfazekat találtak itt arany pénzekkel, amelyet az ispán tett el. Ha hi­ hetünk a bejelentőnek, az éremlelet bizonyára a középkori Túzsához kapcsolható, az őskori sírok és tűzhelyek pedig a területén egykor élt neolitikus és bronzkori telephez. Túzsát 1288-ban említik először, a Bárca nembéli Bárcaiak perében, akik területét birtokolták: Tusa,234 Thusa,235 Tussá,236 Tusa.2371300 körül Thusa-i Miklós jobbágyait említik.2381300-ban Bárcai Elias Tusa-i örökölt részét Enoch özvegyére és fiaira hagyja.2391302-ben a Bárcaiak kölcsönö­ sen hatalmaskodnak egymás Tusai birtokain.240 1303-ban Bárcai Moita fiai osztoznak Feltusa et Oltusa birtokaikon.241 1311-ben Monaji György hitbér megváltása fejében átengedi Tusa-i részét a Bárcaiaknak.2421320ban Bárcai Heruch Tusa-i birtokát Lach és Donch között osztják fel.243 1321-ben Moys fiai Tusa-i részüket elzálogosítják 10 évre Lachknak és testvéreinek.2441340-ben Rádi Fábián panaszt emel Vizsolyban Izsép ná­ dori albíró előtt, hogy Dach, 7usö-inak fia, a Tusán termett gabonáját el­ vitte.245 1398-ban Felsőbarcai Mátyás fia Péter és Alsóbarcai Kelemen fia László tiltakoznak, hogy Zsigmond Tvzat más abaúji birtokokkal együtt Péter mester székely ispánnak adta új adományul.2461402-ben Felsőbár-

-

234. 235. 236. 237. 238. 239. 240. 241. 242. 243. 244. 245. 246.

Dl. 83142, W. IX. 481-2., vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 75246, vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 75166. vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 75151. vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 75156. vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 60149. H. VII. 301. vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 83155. vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 83156 a. vö. Györffy Gy., 1963. 152. Dl. 83163. vö. Györffy Gy., 1963. 152. A. I. 583. vö. Györffy Gy., 1963. 152. H. V. 97. vö. Györffy Gy., 1963. 152. A. IV. 44. Zsigmond kori I. 5613.

109

cai Mátyás fia Péter tiltakozik Abaúj vármegye alispánja és 4 szolgabírája előtt az ellen, hogy Pere és Tusa nevű birtokain lakó jobbágyait a Boldog­ kői vár várnagyai megverték, megsebesítették, és tőlük zálogot vettek, aminek következtében a falu elhagyott lett.2471403-ban Zsigmond a hűt­ len Alsóbarcai Kelemen fia László és Antal fia Miklós Tusa birtokon lévő részeit új adományként Chebi Istvánnak adja.2481404-ben a Felsőbarcaiak tiltakoznak az ellen, hogy Zsigmond új adományul adta Thuza és más Abaúj vármegyei birtokrészeiket István borsodi nemesnek.249 Még ez év­ ben alsóbarcai Kelemen fia László elzálogosítja Thusa birtokon lévő ré­ szeit.250 1406-ban az új adományos Chebi István és a zálogbérlő Solyum (dictus) István pereskedik Tusa birtok felén.251 1407-ben a Felsőbarcaiak újra tiltakoznak Tuza eladományozása miatt.2521410-ben Zsigmond uta­ sítja Abaúj megye ispánját, hogy Barcai Mátyus fiait és ezek unokatest­ véreit védelmezze meg mindazoktól, akik Thusa birtoklásában háborgat­ ják őket.253 Szerepel Tuzsa Abaúj vármegye 1427-es összeírásában, téve­ sen Ihusa alakban.254 Említik Thwsat, 1451-ben255 és 1453-ban, Twsa.256 1456-ban a Hangácsi család kapja a királyi adományt Tusát.251 1471, 1483-84-ben újra a Barcaiakat említik Felső-7MZSŰ birtokosaiként.258 1486-ban Czeke János és Monay Domokosné eladja Túzsáx részét, 40 Ftért.259 Thwsan az 1531-es dikális összeírás szerint 6 porta van. 1552-ben Thwsa nemeseké (nobilium) és 5 portája van. 1552-es dézsmajegyzékben ThusaxóX csak a kifizetett összeget jegyzik fel, a jobbágyokat nem. 1553ban Thwsa nemeseké, 5,5 ép, 2,5 zsellér, 0,5 deserta (elhagyott) porta és

247. 248. 249. 250. 251. 252. 253. 254. 255. 256. 257. 258. 259.

110

Zsigmond kori II. 1536 „predicte possessiones desolate facte sunt". Zsigmond kori II. 2764. Zsigmond kori II. 3002. Zsigmond kori II. 3433., 3465. Zsigmond kori II. 5126. Zsigmond kori II. 5779. Zsigmond kori II. 7478. Thallóczy L., 1879. 17., vö. Csánki D., 1890.1. 219. MOL Dl. 14464., vö. Csánki D., 1890.1. 219. MOL Dl. 14612., vö. Csánki D., 1890.1. 219. MOL Dl. 18420., vö. Csánki D., 1890.1. 226. Máriássy lt., vö. CsánkiD., 1890.1. 222. Tört. Közi. Abaúj-Torna III. 1912. 2. sz. 76.

1,5 curia nobilitaria, nemes porta van benne. 1557-ben és 1564-ben Thwsa nemeseké, 3,5 portát írnak össze itt. 1565-ben Twsan ismét 3,5 portát találtak. 1566-ban Thwsa 4 portát bír. 1567-ben Thusa teljesen le­ égett (totaliter combusta), 5 új ház áll benne. 1570-ben Thwsa nemeseké, megjegyzik róla, hogy 1567 óta teljesen leégett állapotban van, 3 ép, 5 fél és 3 zsellérportát írnak össze benne. 1572-ben Thwsa nemeseké, 1 ép, 1 fél és 4 negyed portát bír. 1578-ban Thwsan amely nemeseké, 8 negyed és 5 zsellérporta van. 1582-ben Thusa Monaky Jánosé és más nemeseké, 2 fél, 2 negyed, 10 zsellérporta van benne, 3-at pedig elhagytak. 1588-ban Tussá Monaky Jánosé, 6 negyed, 7 zsellérporta van benne, haláleset és el­ vándorlás miatt 6 ház áll üresen.2601590-ben Thusan 13 házat írnak össze. 1596-ban Thusa Barcay Lászlóé, 2 fél, 1 negyed porta van benne, 5 ház üresen áll. 1599-ben Thusa desolata, elhagyott falu. 1600-ban és 1601-ben Thusa nem dikálható. 1602-ben Thusan 3 házat találtak. 1603-ban Thu­ san 1604-ben Thwsan 1605-ben Thusan 1 ház állt. 1608-ban Thusa a felsőcécei református egyház leányegyháza volt.261 1609-ben Tusán 0,5 portát írnak össze. 1610-ben Twsan, 1618-ban Tuzan, 1620-ban Thuzan egy ne­ gyed jobbágy és egy negyed zsellérportát írnak össze. Az 1630-as össze­ írás Tusán már csak egy negyed zsellérportát említ, 1635-ben Thusan ugyanez a helyzet. 1635-ös második összeírás név szerint két zsellért em­ lít Thusaról, akik egyenként 15 dénárt fizetnek. Tuzsát utoljára az 1715ös összeírás említi mint teljesen elpusztult falut. Borovszky Samu szerint azonban 1647-ben még törvény is megemlékezik róla.262 Jelöli Tuzsát Lipszky és a múlt századi kéziratos térképek is, körülbelül oda, ahol a le­ lőhelyünk van.263 A Túzsa helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadás­ sal, az alapjául szolgáló személynevet a nyelvészek szláv eredetűnek tartják. A falu, mint az a fentebbi adatokból kiderül a Bárcai család birtoká­ ban volt, több más, abaúji és sárosi faluval együtt. 1596-ban említik utol­ jára a Bárciak itteni birtoklását. 260. 261. 262. 263.

BML XXXII/7. Dica, Abaúj, „deserta domus propter mortem et transmigrationem 6" Kemény L., 1915. 61. Borovszky S., 515. Lipszky J., 1803. Tab. XXX. Quad. 5.; BML U. 4.u. 117.

Ill

Pusztulásának pontos idejét nehéz meghatározni, annyi azonban biztos, hogy 1567-ben teljesen felégették minden bizonnyal a törökök, akiknek ez évi pusztításairól megyeszerte tudunk. Ha ez a pusztítás nem is volt végzetes a falura nézve, hiszen láttuk, hogy XIV. századi hatalmas­ kodást is túlélt, az biztos, hogy ez időtől kezdve lakossága fokozatosan csökken, egyre kevesebb az ép jobbágyporta. Lassú haldoklása az 1635 utáni években fejeződhet be. Az 1715-ös összeírás még mint elpusztult falut tartja nyilván, ami arra utal, hogy ha ekkor már nem is lakták terüle­ tét, a környékbeliek még emlékeztek rá, mint falura. Vizsgált falvaink közül Túzsa az egyik leghosszabb életű. Nincs adatunk templomának Árpád-kori meglétéről, 1341-ben azonban már valószínűleg állt,264 hiszen ekkor papját említik és 1608-ban valamilyen formában léteznie kellett, mert mint Felsőcéce leányegyházát tartották számon. A templom maradványa is lehet a terepbejárásunk so­ rán talált meszes, habarcsos, köves terület.

264. A IV. 88.: Detrik sacerdos de Tusa

112

B) RÉGÉSZETILEG AZONOSÍTHATATLAN FALVAK

Gálya A helynév Hernádvécse határában, ettől Ny-ra, egy nagyrészt erdő borította hegy neveként él (70. kép). A területen csak szórványos őskori cserepeket találtunk. Nem találtunk középkori lelőhelyet sem a Gálya hegy Ny-i, sem a K-i aljában folyó patakok partján. Gályát 1221-ben em­ lítik először egy poroszló nevében, aki az egri püspök nevében egy dézs-

RNÁDVÍCSE

(T

ÍOOm

70. kép. Gálya elpusztult középkori falu nevét őrző terület

113

maügyben jár el, villa Gálya alakban.265 1332-ben Gálya földjét Vécse területéből kiszakítják, Vécsei Chepan a Kalsaiaknak adta. A határjárás során területét elválasztják Vécse területétől.266 A település nem szere­ pel többé az írásos forrásokban. Pesthy Hernádvécse határában szántó­ ként említi Gályát,267 így jelöli területét a múlt századi kéziratos térkép is, Pusztaradvány határában.268 A Gálya helynév eredete valószínűleg a szlovák hola' fátlan füves hegy, havasi legelő- köznévre vezethető vissza.269 Gálya pusztulásának pontos idejére sem a régészeti, sem az írásos adatokból nem tudunk kö­ vetkeztetni. Amennyiben önálló település volt egyáltalán, valószínű, hogy a XIV. század folyamán az általános pusztásodási folyamatban néptelenedett el. Nincs kizárva azonban az sem, hogy soha nem volt önálló település, hanem Vécse, ma Hernádvécse részét képezte és területének elkülönítésére csak az 1332-es adományozással kapcsolatban volt szük­ ség. Ennek nem mond ellent a településrész önálló neve sem, hiszen a más falvak határai között álló, önálló nevű településre vagy birtok rész­ re van példa a megye területéről (lásd Papi), és az ország más területé­ ről is.270 Gata A helynév a Gibártról Hernádbüdre vezető út jobb oldalán, kb. 1 km-re Hernádbüdtől, közvetlenül a Hernád szakadékos partján, Gatapart, és efölött egy nagyobb hegy neveként él (71. kép) A Gata-part füves legelő, itt nem találtunk leleteket. A Gaía-hegyen végzett terepbejárás során nagy kiterjedésű bronzkori települést, barlangi medve fogat és egy háromszögletű, feltehetőleg a paleolitikumból származó pattintott kő-

265. 266. 267. 268. 269. 270.

114

Váradi Regestrum 373. §. (275)., vö. Györffy Gy., 1963. 84. Dl 2718, A. II. 590-1., vö. Györffy Gy., 1963. 84. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj BML U. 241. KissL., 1960.232. Szabói, 1966. 120.

71. kép. Gata elpusztult középkori falu nevét őrző terület

baltát találtunk. Ezt a területet már a múlt század óta bronzkori földvár­ ként tartják nyilván.271 1262-ben Gutha elpusztult falunév, amelyet István ifjabb király Ala­ dár királynéi tárnokmesternek ad a forrói uradalommal együtt.272 1273ban IV. László visszaadja Aladár mesternek, mert V. István korábban visszavette tőle.2731294-ben Kelecsény határjárásában említik Gothafeldet.2741327-ben Gatha Forrai Jakab fiai, János és Jakab birtoka, Büd ha­ tárjárásában említik.275 A falu többé nem szerepel a forrásokban. Nem említi ezt a helyne­ vet sem Lipszky, sem Pesthy, mint ahogyan a kéziratos térképek sem. Nem ismerik a modern térképek sem, viszont a faluban ma is ismert és használatos ez a helynév. A Gata helynév puszta személynévből keletkezett, magyar névadás­ sal. Az alapjául szolgáló személynév német eredetű.276 Gata 1262-ben, amikor megjelenik a forrásokban, már puszta falu, feltehetőleg a tatárjá­ rás során pusztult el, és többé nem is települt újjá. Területe mint birtok

271. Borovszky S., 467.; A Gata-árokban azonban keltának meghatározott leleteket is ta­ láltak a múlt században. Borovszky S., 471. 272. Dl. 824., W VIII. 34., vö. Györffy Gy., 1963. 85-86. 273. W IX. 10., vö. Györffy Gy., 1963. 85-86. 274. Dokus levéltár, W V. 105., vö. Györffy Gy., 1963. 85-86. 275. MOL Dl. 5988, vö. Györffy Gy., 1963. 85-86. 276. KissL., 1960.231.

115

szerepel még 1327-ig a forrásokban. Az egyik legkorábban elpusztult te­ lepülés falvaink közül, eredeti területe valószínűleg közvetlenül a Her­ nád partján lehetett, és ezt a folyó azóta már elpusztította. Gyanda A helynév a Homrogdról Tomorra vezető út jobb oldalán, Tomortól DNy-ra, Gyanda, Gyandahíd alakban él (72. kép). A területen nagy ki­ terjedésű, kb. 150x300 m-es bronzkori lelőhelyet találtunk, sok paticsda-

72. kép. Gyanda elpusztult középkori falu nevét őrző terület

rabbal, nagy égett fekete foltokkal, amelyek valószínűleg házak nyo­ mai.277 Középkori településnyomokat azonban nem találtunk. A terüle­ ten már korábban is gyűjtöttek bronzkori leleteket.278 Ismeri ezt a lelőhe­ lyet már a múlt századi kutatás is,279 ekkor egy díszítetlen agyagedényben 219 db bronzpityke került elő itt.280 Az Árpaszer-dűlőben, amely a Gyanda-dűlő folytatásában, Tomor felé terül el, középkori leleteket is ta­ láltak (XIV. sz., XVII-XVIII. sz.), ezeket azonban valószínűleg nem te­ kinthetjük Gyanda elpusztult középkori falu régészeti nyomainak. A te277. 278. 279. 280.

116

HOMltsz.: 79.32. 1^8. HOMltsz.:72.9. 1-14. Csorna J., 1890. 18.; Borovszky S., 299. Csorna J., 1890. 51.; Szendrei J., 1888. 350.

rület másik neve ugyanis Ófalu, és a mai Tomor közvetlen közelében fek­ szik, így feltehetőleg ezek281 inkább a középkori és újkor eleji Tomor leletei. Gienda 1222-ben szerepel először az írásos forrásokban, neve egy Újvár megyei vádló nevében tűnik fel.282 1279-ben Gendat IV. László Lőrinc fia Miklós zólyomi ispánnak adta.283 Papját és tizedét 1332,1334, 1335-ben említik.2841351-ben Gendat Miklós nádor Iváni Chamaz fia Lő­ rinc ellenében Vadászi Lökös fia Lászlónak ítéli oda.285 1381-ben Garai Miklós nádor Vadászi János fiainak kérésére Laky Lyukát és Laky Beké fia Jánost eltiltja Gyanda erőszakos használatától.2861387-ben István ná­ dortól Papy Dezső fia László meghatalmazott által azt kérik a Vadásziak, hogy Laky Jánost tiltsa el Gyanda falujuk elfoglalásától.287 Még ez évben István nádor előtt újra tiltakoznak Vadászi János fiai Gyanda elfoglalása miatt.2881392-ben Felvadászi János fiai ismét tiltakoznak aj aszói konvent előtt Gyanda birtok elidegenítése miatt.2891427-ben Nyomári Lászlónak 15 portája van, Gendan.290 1446-ban a Puky család levéltárában van Gyandát illető oklevél.2911449-ben a Verebélyi család formál jogot Gyandához.292 Említik Gyandát 1473-ban,293 1477-ben Borsodhoz számít­ ják.294 1523-ban Gyandán a Tomoriak birtokolnak új adomány ősként.295 1531-ben Gyanda nemeseké, 10 porta van benne, hódoltsági terület. 1552-ben Ghyandan Reghi Kelemennek 7 portája van, hódoltsági terü-

281. 282. 283. 284. 285. 286. 287. 288. 289. 290. 291. 292. 293. 294. 295.

HOMltsz.: 73.7. 8-26. Váradi Regestrum 201.§. (279)., vö. Györffy Gy., 1963. 90. Dl. 76998., vö. Györffy Gy., 1963. 90. Györffy Gy., 1963. 90. Zichy okm. t.3. köt. 1-6., 4. Zichy okm. t.4. köt. 166., vö. Puky A., 1910. 261. Zsigmond kori I. 286. Zsigmond kori I. 287. Zsigmond kori I. 2532. Thallóczy L., 1879. 174. Puky A., 1910.261. MOL Dl. 14269., vö. Csánki D., 1890.1. 234. CsánkiD., 1890.1.208. CsánkiD., 1890.1.208. Somossy Cs. lt., vö. Csánki D., 1890.1. 233.

s

117

let.296 Ez évben a gabona dézsmajegyzék is említi GyandaX. 1553-ban Gyanda nemeseké, 8,5 ép, 6,5 zsellérporta, 1 nemesi kúria, és elhagyott porták is vannak benne. 1557-ben Gyandan Reghy Kelemennek 10 por­ tája van. Az 1558-as dézsmajegyzék 17 adózó parasztot ír össze GyandaGiandan. 1560-ban Gyanda dézsmáját Bebek György hatalmaskodva be­ szedette és saját gagyi várába vitette. 1564-ben Gyanda nemeseké, 2,5 porta van benne. 1565-ben és 1566-ban Gyanda nemeseké, 2,5 porta van benne. 1567-ben Gyanda teljesen leégett (totaliter combusta), elhagyott falu. 1570-ben elpusztult faluként említik,297 amely a törökök 1567-es tá­ madása óta üresen áll. 1572-ben GyandaX leányegyházként említik, a fa­ luban nincsenek porták. 1582-ben Gyanda nemeseké, elhagyott. 1588ban Gyanda nemeseké. 1596-ban Giandat azok között a falvak között so­ rolják fel, amelyekben nincsenek porták. Jelöli Gyandát az első katonai felmérés térképe is, nevét Jándá név­ alakra torzítva.298 GyándáX pusztaként említi Lipszky™ Fényes lakott pusztaként beszél róla.300 Szerepel a Gyanda helynév Tomor és Hangács kéziratos térképén is.301 Pesthy Frigyes így ír Gyandáról: „Nevezetes . . . Gyanda puszta hol az 1805 évbe a templom helye s fundamentoma találtatott hogy ott valaha helység volt tanúsítja az ott talált több rendbeli épületeknek helyei - göd­ rös hely s szakadékok vannak felette hol pince s más egyéb lehetett, melly most kopár terméketlen s atalaba haszonvehetetlen hely."302 Gyanda-Genda helynévpuszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév egy török Yandi- az aki visszatér szóból származhat.303 Gyandával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon az elpusztult települések nevét megőrző helynevek a falu tényleges helyén, vagy annak határán belül valahol maradtak-e ránk? Miért nem találjuk egy hosszan 296. 297. 298. 299. 300. 301. 302. 303.

118

BML XXXII/7. Dica és Dézsma, Abaúj Gyanda nobilium totaliter circa festum beati Georgii in anno 1567. per turcas desolata. I. kat. felm. coll. XI. sect. 11. LipszkyJ., 1803. 221. Tab. II. quad. 42. Fényes E., 1851.11.62. BML U 697, 698, 286. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj Kiss L. ,645.

élő, templomos település nyomát a fennmaradt nevével jelölt területen, ahol pedig mezőgazdasági művelés is folyik, amely régészeti bejárást le­ hetővé teszi. Valószínűtlen, hogy a hosszas művelés tette tönkre a közép­ kori falu objektumait. Annál is inkább, mivel Pesthy adatai szerint, mint láttuk, 1805-ben még látszottak a templom és a település nyomai, még­ hozzá olyan helyen, amely az adatközlő szerint műveihetetlen, hasznave­ hetetlen hely volt. Ez a leírás nem illik rá a most Gyandának nevezett dű­ lőre. Hangács kéziratos térképén a Kereszt patak völgyében szerepel azonban egy templom oldal helynév, amelytől É-ra jelölik Gyanda puszta határát. Erre a területre jobban ráillik a Pesthy-féle leírás, de mi­ vel ez is erdős, füves terület, terepbejárással nem tudjuk megállapítani, hogy itt volt-e a középkori falu. Az viszont biztos, hogy nyomát a ma Gyandának nevezett területen nem találtuk meg. Az adóösszeírásokból világosan kitűnik, hogy Gyanda az 1567-es tö­ rök támadáskor pusztult el, területére többé nem települtek. Mint láttuk templomát még 1572-ben, a falu pusztulása után is említik, hasonló hely­ zetben lehetett tehát, mint Papi, esetleg Szt. Iván temploma.

Kácsik A helynév Büttöstől kb. 3 km-re ÉK-re, Kácsik puszta formában maradt fenn (73. kép). A területen legelő van, így terepbejárással nem tudtuk megállapítani a középkori falu helyét. 1272-ben V. István Kachuz-'x nemeseknek adja Teresztene földjét.3041319-ben Kathun Buzita tartozé­ kaként Cordus Miklós fia János birtoka.3051397-ben a jaszói prépost előtt Csirke Péter Katalin nevű leánya, mivel a pataki Szt. Anna kolostorba vonul, a leánynegyed címén neki járó részt Kachyk-birtokbó\ testvéré­ nek és buzitai Kardos Miklós fia Istvánnak adja.3061408-ban Kwchik-i Ke­ lemen fia Péter tanúként szerepel.307 1427-ben Kwchyk a Himiek birto-

304. 305. 306. 307.

Dl. 76193., Zichy okm. 1.1. 28., vö. Györffy Gy., 1963. 100. A. I. 495. vö. Györffy Gy., 1963.100. Zsigmond kori I. 4992. Zsigmond kori II. 4949.

119

KACSIK

73. kép. Kácsik elpusztult középkori falu nevét őrző terület

ka.3081459-ben hűtlenség miatt elvesztik a Kardos és Radványi családtól Puzthakachyot, több más birtokukkal együtt.3091463-ban a Radványi és a Magyar család birtokaként Kachykot faluként említik.3101469-ben Kochyk alio nomine Polyankalwa inter metas possessionis Bozinka a Bozinkaiak és a Dobiak birtoka.311 1486-ban a Magyar család itteni birtoklásá­ ról hallunk,312 pusztaként említik Kácsikot. A falu többé nem szerepel az írásos forrásokban, sem a XVI. sz.-i adóösszeírásokban. Lipszky Buzitától délre jelöli.313 Pesthy Buzitánál és Büttösnél is említ Kácsik nevű szántóföldet, rétet.314 Szerepel Kácsik Krasznokvajda kéziratos térképén is.315 A Kácsik helynév eredete tisztá­ zatlan. Talán török? Mint láttuk a település nevének olvasatában nagyfokú bizonytalan­ ság tapasztalható. Kérdéses, hogy az Árpád-kori és a későbbi adatok ugyanarra a településre vonatkoznak-e. Sajnos nem állnak rendelkezé­ sünkre régészeti adatok, amelyekből legalább hozzávetőlegesen megálla­ píthatnánk a település élettartamát. Az 1469-es adatból kitűnik, hogy 308. 309. 310. 311. 312. 313. 314. 315.

120

ThallóczyL., 1879. 173. MOL Dl. 15412., vö. Csánki D., 1890. I. 209, 229. Csánki D., 1890.1. 209, 229. CsánkiD., 1890.1.209. MOL Dl. 19105., vö. Csánki D., 1890.1. 209., 229. Lipszky 1803. Tab. XXX. quad. 3. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj BML U. 136.

Kácsik ekkor Buzita határai között feküdt. A falu pusztulásának idejére csak következtetni tudunk, mivel ezzel kapcsolatban a források ellent­ mondásosak. Fentebb láttuk, 1459-ben már Pusztakácsikként, 1463-ban és 1469-ben azonban faluként említik, majd 1486-ban újból pusztaként szerepel. Ezekből, valamint hogy a későbbi időkben nincs írásos doku­ mentum róla, valószínűnek látszik, hogy a XV. század második felében pusztulhatott el, talán éppen az ekkor lezajlott hatalmi harcok során.

Köbli A helynév Viszló határában, kb. 3 km-re ÉK-re, Köbli híd alakban él (74. kép). A területen legelő és erdő fekszik, amely terepbejárásra al­ kalmatlan.

74. kép. Köbli elpusztult középkori falu nevét őrző terület

Köblit 1299-ben említik először, akkor Balog nembéli Oth fia Hen­ rik és Tekus fia István pereskedik Kubylin.^ 1347-ben határjárásban em­ lítik Küblit.™ 1409-ben Zsigmond Özdögei Pálnak, volt szlavóniai bánnak adja más tornai, abaúji, zempléni és gömöri faluval együtt Keblyt is.318 Még ez évben Zsigmond megtiltja a dikátoroknak, hogy Özdögei Pál birtokain, 316. F. VII/4. 245., vö. Györffy Gv., 1964. 115. 317. KubinyiA.,U. 149, 152., vö. CsánkiD., 1890. I. 174. 318. Zsigmond kori II. 6636.

121

köztük Kwblin, a jobbágyoktól a kamara hasznát szedjék.3191410-ben az egri káptalan beiktatja ide Özdögei Pált.320 Még ez évben említik Keblyi Sarnow birtok határjárásában.321 1447-ben egy Borsod megyei határjá­ rásban homo regiusként szerepel Kewbelkwth-i Balázs.322 Említik Kewblyt 1469-ben.323 1476-ban Abaúj megyéhez számítják Köblit.324 1559-ben a borsodi Köblit eladják Mágócsy Gáspárnak és Tamásnak.325 1568-ban Kehnec Németi bor dézsmájában említenek egy Köbly András nevű em­ bert, akinek ott szőlője van.3261598-ban a Balajti család itteni részeit em­ lítik.327 1639-ben, 1640-ben és 1666-ban a Borsod megyei Köbli puszta használatától tiltják a szomszédokat.328 Nem jelöli Köblit sem az első ka­ tonai felmérés térképe, sem Lipszky. Szerepel viszont Viszló kézira­ tos térképén azon a részen, amelyet ma is Köbli néven ismernek a hely­ béliek.329 A Köbli helynév a magyar köböl kút vagy forrás gödrének kibélelésére való korhadt, odvas bélű vagy kivájt mindkét végén nyitott fatörzs képzős származéka.330 A helynév eredetét igazolja a falu fekvése is, most is vizenyős, mocsaras ez a terület. Köbli bizonyára Zsigmond 1409-es rendelete értelmében nem szere­ pel az adóösszeírásokban, így pusztulásának idejét nehéz megállapítani. 1598-ban még a Balajti család itteni részeit említik, 1639-ben pedig már mint puszta szerepel, tehát e két időpont között pusztulhatott el. Területét hol Borsod, hol Abaúj megyéhez számítják, nyilván a bir­ tokosaitól függően, hasonlóan mint Dicházát, Gyandát.

319. 320. 321. 322. 323. 324. 325. 326. 327. 328.

Zsigmond kori II. 6637. F X/4. 721., H 349., vö. Tört. Közi. Abaúj-Torna III. 1912. 3. sz. 152. Zsigmond kori II. 7856. HMLMe. 667. MOL Dl. 16798., vö. CsánkiD., 1890.1. 174. MOL Dl. 17770., vö. CsánkiD., 1890. I. 174. Kemény L., 1915. 65. BML XXXII/7. Dézsma, Abaúj BML Acta iud. prot. spec. XIV. fasc. III. No. 299. BML Acta iud. prot. spec. X. fasc. I. No. 30. spec. X. fasc. III. No. 51., Adtaiud. non prot. spec. X. fasc. I. No. 83. 329. BML U 736., 738. 330. KissL., 1960.365.

122

Lyuba A helynév Litka határában, kb. 3 km-re É-ra, Lyuba-tanya alakban él {75. kép). Ezen a területen több Lyuba tanya elnevezés is előfordul {Kecer-Lyuba, Fürtös Lyuba). A terület legelő, amely terepbejárásra nemalkalmas.

75. kép. Lyuba elpusztult középkori falu nevét őrző terület

Lyubát 1319-ben említik először, ekkor Lywba Buzita tartozéka, Aba nembéli Morharc fia Mihály és társai lemondanak rávonatkozó joga­ ikról Cordus Miklós fia János javára.331 1427-ben Luban Pelsőci Bebek Miklós 17 portát bír.3321473-ban Fica Demeter zálog címén megszerzi a Gagyiaktól Lyuba részeit.3331476-ban Mátyás király Fica Demeter min­ den abaúji birtokát, közöttük Lyubát is kiveszi az adófizetés alól.3341520ban Báthori István nádort beiktatják Lyuba és más abaúji és tornai birto­ kokba.335 Az 1578-as dikális összeírás szerint Lwba deserta, elhagyott.336 Lipszky Büttöstől É-ra jelöli Lyubát.337 Fényes szerint Lyuba puszta

331. 332. 333. 334. 335. 336. 337.

A. I. 495., vő. Györffy Gy., 1963. 117. ThallóczyL., 1879. 175. CsánkiD., 1890.1.212. CsánkiD., 1890.1.225. BML Act. Pol. XII. V. 176. BMLXXXII/7. Dica, Abaúj Lipszky, 1803. Tab. XXX. quad. 3.

123

Felső Gagy filiája 78-an laknak benne.338 Pesthy Büttös és Szemere hatá­ rában is megemlíti Lyuba pusztát.339 Szerepel Lyuba Litka kéziratos tér­ képén is.340 A Lyuba helynév puszta személynévből keletkezett, magyar név­ adással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű. Mint láttuk, Lyuba 1319-ben Buzita határai között álló falu volt, ha­ sonlóan Kácsikhoz. A falu Mátyás 1476-os rendelkezése értelmében nem szerepel az adóösszeírásokban. Az 1578-as dikális összeírás mégis felso­ rolja azok között a falvak között, amelyek elhagyottak. Ez az összeírás számba veszi a megye egész területén a török pusztításokat, így kerülhe­ tett bele az adófizetés alól kivett Lyuba is. Valószínű, hogy a falu az 1575ös török támadás következtében pusztult el.

Miglinc A helynév Szemere határában, kb. 1 km-re D-re, a Fulókércsre ve­ zető út jobb oldalán kb. 500-600 m-re az úttól, egy erdős terület neve­ ként szerepel (76. kép). Ezt a helynevet a modern térképen nem jelölik,

76. kép. Miglinc elpusztult középkori falu nevét őrző terület

338. FényesE., 1851. 111. 52. 339. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 340. BML U. 406.

124

ismerik viszont és használják a faluban ezt az elnevezést még ma is. Mivel - mint említettük - a területen erdő fekszik, terepbejárásra alkalmatlan. Miglincet a hamis, 1271-es oklevél említi először, ekkor Myglez te­ rületén Keresi Detre fia Mohol fiai osztoznak.341 1388-ban Zsigmond Sa­ sai István fia Pál kérésére fiúsítja feleségét, Erzsébetet, apjának több abaúj megyei birtokában, köztük Mykleezben is.3421394-ben Zsigmond előbbi rendeletét megtámadja Gibárti György fia László, mondván, hogy az előbbi abaúji birtokok, köztük Mykleez az ő birtoka.3431399-ben Sasai Pál özvegye Erzsébet a jaszói prépost előtt lányának vőlegényére bízza abaúji és borsodi birtokainak kezelését, köztük Myglesét is, fiának nagy­ korúságáig.344 1406-ban Zsigmond új adományul adja Szendi György fia Péternek és Balázs fiainak Myglez nevű birtokot.3451409-ben Myglez és más abaúji birtokok fölött pereskednek.346 A falu továbbiakban nem sze­ repel a forrásokban. Pesthy Frigyes Szemere határában említi.347 Szerepel Miglintz Sze­ mere kéziratos térképén is.348 A Miglinc helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű. A település az írásos adatok tanúsága szerint a XV. század ele­ jén pusztulhatott el. Nyavalyád A helynév Felsődobsza határában, kb. 1 km-re É-ra, a Hernád part­ ján Nyavalya szőlő alakban él (77. kép). A területen csak szórványos ős­ kori leleteket találtunk. Nouoladot 1272-ben említik először.3491304-ben említik a Nawalad-i

341. 342. 343. 344. 345. 346. 347. 348. 349.

Dl. 39254, F. V/l. 73., vö. Györffy Gy., 1963. 119. Zsigmond kori I. 804. Zsigmond kori I. 3694. Zsigmond kori I. 5855. Zsigmond kori II. 4572. Zsigmond kori II. 6823. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj BML U. 609. 610. Györffy Gy., 1963. 125.

125

77. kép. Nyavalyád elpusztult középkori falu nevét őrző terület

nemeseket, ekkor Nyavalyádi János fia László eladományozza Keresi földjeit az egri káptal előtt.350 1316-ban Novajad-i János fia László Kér­ ésen lévő egész birtok részét leányának adományozza.351 1403-ban Zsig­ mond Dobi Péter mesternek adja az Abaúj megyében fekvő Naualyad desolata falut, több más abaúji és szabolcsi birtokkal együtt.3521405-ben az előbbi adományozásnak ellentmondanak Aprad István fia Péter leá­ nyai mondván, hogy Naualyad őket illeti leánynegyed címén.3531427-ben Navalan Dobi György két portát bír.3541477-ben a Gecsei család a Nyava-

350. 351. 352. 353. 354.

126

Hoki. 180., vő. GyörffyGy., 1963. 125. Hoki. 189., vő. Györffy Gy., 1963. 125. Zsigmond kori II. 2664. Zsigmond kori II. 3677. ThallóczyL., 1879. 176.

lyádi pusztán zálogosít el egy részt.355 A falu a továbbiakban nem szere­ pel az írásos forrásokban. Nem jelöli sem az első katonai felmérés, sem Lipszky térképe. Pesthy így ír róla: „Nyavalyád nevezetek alatt mindezen szakadékos sző­ lőhegy részek, sovány ugyan, de egészséges és savanyú vízhez hasonló bort teremnek."356 Szerepel Nyavalyád Felsődobsza kéziratos térké­ pein is.357 A Nyavalyád helynév puszta személynévből képződött, magyar név­ adással. Az alapjául szolgáló személynév a magyar nyavalya főnévből alakult ki. A falu pusztulásának pontos idejét nem tudjuk megállapítani. Noha 1403-ban már elhagyott faluként említik, 1427-ben mégis összeírnak itt két portát. Mivel 1477 után nem szerepel, valószínűnek látszik, hogy a XV. század végén, vagy a XVI. század elején pusztulhatott el véglegesen, talán az akkori hatalmi harcok során.

Papi A helynév Fáj és Baktakék határában egyaránt megtalálható. Fáj közelében Papi szállás a neve két erdős dombtetőnek is, és Papi tető az el­ nevezése egy kisebb dombnak, ezek közelében. Erre a területre jelölik a régebbi térképek Felső Papi tanyáját is. Alsó Papi Báktakékhez közelebb esik, két dombvonulat aljában, egy kisebb (névvel nem jelölt) patak part­ ján terül el (78. kép). A falu régészetileg azonosíthatatlan. Felső Papi területén erdő fek­ szik, de tekintve a középkori települési szokásokat, nem valószínű, hogy itt állt volna a középkori falu. Sokkal valószínűbb, hogy a mai Alsó Papi helyén vagy közelében fekhetett, itt azonban nagy területen legelő van, így terepbejárással pontos helyét meghatározni nem tudjuk. Papi első okleveles említése 1243-ban történik, Popi,358 valószínűleg 355. 356. 357. 358.

CsánkiD., 1890.1.225. BML XXXII/7. Pesthy F. kéziratos helységnévtára, Abaúj BMLU. 191, 192. FIV/1.286.,vö. Györffy Gy., 1963. 128-129.

127

78. kép. Papi elpusztult középkori falu nevét őrző terület

ide való az a Pop-i Ech, aki Tobol várát megvédte a tatároktól és ezért 1249-ben Sáros megyében birtokot kapott.3591259-ben Popy határát em­ lítik.360 1267-ben, 1276-ban, 1286-ban, 1305-ben, 1317-ben, 1318-ban, 1322-ben, 1325-ben ide való nemeseket említenek (de Pop; de Poi, de Papy).m 1327-1410-ben egy Popy földrész felett pereskednek, ennek so­ rán említés történik Papi Szt. Péter apostolról elnevezett templomáról, amely a tatárjárás alatt leégett.3621331-ben újra említik az ide való neme­ seket.363 1332-ben, 1333-ban, 1334-ben, 1335-ben papját, illetve az általa 359. Dl. 31178, H VIII 54., vö. Györffy Gy., 1963. 128-129. 360. Dl. 89626., vö. Györffy Gy., 1963. 128-129. 361. Dl. 663, Dl. 956, WIX. 162., Dl. 40378, A. 1.438., Dl. 68790,31206-8, F VIII/2. 646., vö. Györffy Gy., 1963. 128-129. 362. Dl 9483. „tempore Tartarorum in ecclesia Beati Petri apostoli de Po/? v combusta . . ." 363. Dl. 75919., vö. Györffy Gy., 1963. 128-129.

128

fizetett tizedet említik.364 1333-ban Fancsal határjárásában említik Popyt, egy idevaló nemes szomszédként részt vesz azon a hivatalos eljárá­ son, melynek során Fancsalt elajándékozzák.365 1351-ben Popy papját említik, akit másokkal együtt Szikszai János kiátkozására küldenek.366 1404-ben Papi-i Tamás fia János tiltakozik az ellen, hogy más papi neme­ sek (Papi-i Jakab fia Péter és Papi-i Desew fia László) jobbágyai az ő szőlő­ jét elfoglalják és azt maguk használják.3671405-ben Papy-i Miklós fia Pé­ ter eltiltja Zsigmond királyt Papy nevű birtokának eladományozásától.368 1406-ban Papy-i Desew fia László örökségképpen átad egy kúriát Papy-i birtokon.3691407-ben Gara Miklós nádor előtt pereskednek Papy-i neme­ sek.370 Még ez évben Papi-i Desew fia László elzálogosítja itt lévő földjei­ nek egyharmadát.371 1409-ben Papi-i Jakab fia Péter peres ügyben szere­ pelt.372 1427-ben Papira való Péter 11 portát bír Papyn.3131461-ben a Gönyöi család birtokol itt.3741468-ban a Horwathokat iktatják be a Papi csa­ lád birtokaiba.375 1469-ben Papy-i Gergelyt Bereth-i András és felesége másokkal együtt 1 évre védőügyvédjévé tette.3761484-ben aTomoriakat iktatják be a Papi család Papi birtokaiba.377 1492-ben említik Papyt.m 364. Györffy Gy., 1963. 128-129. 365. A III. 56., Fancsal fekszik: inter possessioncs Bakta Popy, Fay, Deuecher, Toka; Jo­ hannes Filius Ladislai de Popy 366. A V. 433.; Dominus Nikolaus sacerdos de Popy vicearchidiaconus vei plebanus de Cassa 367. Zsigmond kori III. 3380. 368. Zsigmond kori II. 4109. 369. Zsigmond kori II. 4895. „curia seu sessio integra"-t, amely „iuxta suam curiam a parte inferiori et a planéta meridionali" fekszik, „unacum portioné possessionaria Perezmanghafelde vocata intra metas sepedicte possessionis Papy adiacenti". 370. Zsigmond kori II. 5579. 371. Zsigmond kori II. 5624., „de portioné sua possessionaria tertiam partem cum duobus curiis desertis exceptis dumtaxat prato suo ad curiam suam spectante et quinque iugera terrarum arabilium Rethelethualofeld vocatarum". 372. Zsigmond kori II. 6823. 373. ThallóczyL., 1879. 175. 374. CsánkiD., 1890.1.226. 375. CsánkiD., 1890.1.230. 376. HOM Kriston-család lt. 1/15. 377. CsánkiD., 1890. 1.215. 378. CsánkiD., 1890. 1.230. 9

129

1495-ben újra a Gönyöi család birtokai közé tartozik.3791552-ben Papyn Reghi Kelemennek 1,5 portája van, a terület „turcis subiectae". 1553-ban Papy nobilium, nemeseké, 2,5 portát és 2,5 zsellérportát írnak össze. A faluban 1,5 curae nobilitarie, nemes porta is van. Az 1554-es dikális összeírás szerint Papi deserta, elhagyott, nemeseké és 1,5 porta van ben­ ne. 1564-ben és 1565-ben Papyn 1 porta van, nemeseké a földje. 1566-ban Papyn 1,5 porta van, nemeseké. 1567-ben Papy teljesen leégett (totaliter combusta). 1570-ben PapyX újra Reghy Kelemen birtokának mondják, megemlítve, hogy 1567-ben a törökök teljesen felégették. A faluban 7 új ház van.380 1571-ben Papy, Encs, Ináncs és Borsfalva dézsmáját átenge­ dik Szendrő várának.3811572-ben Papyn 1 ép és 5 zsellérporta van, neme­ seké. 1576-ban Papin 4 fél és 4 negyed porta a nemeseké. 1578-ban Papy Gyaal Jánosé és Kachay literátus Tamásé, 4 fél és 4 negyed zsellérporta van itt. Ez évben gibárti Bor Simon és családja zálogba adja Járay János­ nak gibárti, budi és Papi birtokrészeit, de később összevesznek ezen és összevagdalják egymást.382 1579-ben Papyn 1 porta van. 1582-ben Varsadi Gáspár és Reghy Balázs fia birtokol 5 fél 1 negyed portát, 2 zsellér is van. 1588-ban csak említik PapyX, nem írják össze portáit. 1590-ben 11 ház van itt. 1596-ban Papy Varsadi Gáspáré, 2 fél 1 negyed, 5 zsellérporta és 3 elhagyott ház (deserta domus) van a faluban. Az 1598-as dika nem említi, de 1599-ben már az elhagyott falvak között szerepel. 1600-ban Pa­ pyX azok között a falvak között sorolják fel, amelyek nem dikálhatók az elnéptelenedés, a török pusztítása miatt és mert egy portát sem tartal­ maznak. 1601-ben már újra találtak házakat a faluban, 1602-ben 1603ban hármat, 1604-ben kettőt, 1605-ben egyet, 1608-ban két házat írnak össze itt. 1608-ban Papi egyháza anyaegyház, filiája Fáj, Csenyéte, Kéty, ekkor már reformátusoké a templom.383 1609-ben Papyn 0,5 porta van, 1610-ben, 1613-ban, \618-ban, 1620-ban 0,5 telepes (colonatus) és 0,5

379. CsánkiD., 1890.1.226. 380. BML XXXII/7. Dica, Abaúj, „Papy Clementis Reghy totaliter circa testűm beati Georgii in anno 1567 per turcas combusta." 381. BML XXXII/7. dézsma, Abaúj, „Isti trés papy Ench Inanch et Borsffalua jussu domini Tathoth conssae sunt ad Zenderei" 382. Tört. Közi. Abaúj vm.. és Kassa múltjából III. (1912). 2. sz. 77. 383. Kemény L., 1915. 61.

130

zsellérportája van. 1622-ben Papin már csak egy negyed telepes és egy negyed zsellérporta van, a falu az alispán által taksált falvak közé tarto­ zik. 1625-ben szintén egy negyed telepes és egy negyed zsellérporta van itt. 1630-ban 1 telepes lakik itt. 1635-ben egy taksált nemest, Papj Istvánt említik Papyből. Alsó Papyt possessioként említik 1651-ben.3841667-ben Farkas György lányai megosztoznak, felemlítik budi, kéri, szántói és papi részbirtokaikat, amelyet közösen használnak.3851774-ben is posses­ sioként említik Alsó Papyt.m Az I. katonai felmérés térképein nem sze­ repel Papi helynév, de körülbelül a mai Papi-puszta helyén Rudera einer. Kirche feliratot találunk.387 Lipszky Fajtól D-re jelöli Papi pusztát.388 Pesthy így ír róla: „Ezen Puszta Papiról azt tartja a szájról-szájra maradt hír, hogy hajdanában itt népes város volt, és benne egy klastrom is volt, most pedig 2 tanya van rajta, Felső Papi és Alsó Papi név alatt . . .", ame­ lyeknek külön határa is van.389 Szerepel Papi puszta a Papi szállás a kéz­ iratos térképeken is.390 A falu neve arra enged következtetni, hogy eredetileg papi birtok volt területe, de a XIII. században, amikor feltűnik az oklevelekben, már nemesek birtokolják. Györffy György szerint nem igazolható az az elkép­ zelés, hogy nevét onnan nyerte volna a falu, hogy a XIII. században egy pap birtokosa 3 húgára hagyta.391 Mint láttuk, Papinak már a tatárjárás idején temploma volt és ez a templom még 1608-ban is működött. Nyilván a templom az egyik oka an­ nak, hogy Papi lakói a törökök által sokszor pusztított vidéken olyan szí­ vósan ragaszkodtak falujukhoz. A másik ok az lehetett, hogy a falu, első okleveles említésétől fogva láthatjuk, kisnemesek kezén volt. A jobbá­ gyok, ha a török pusztítások, vagy más okok miatt elhagyták falujukat, gyakorlatilag bárhol házat építhettek, földet szerezhettek, tehát „új éle-

384. BML Act. iud. prot. spec. XIII. fasc. XII. no. 195. 385. Tört. Közi. Abaúj-Torna III. (1912) 2. sz. 79. 386. BML Act. iud. prot. spec. X. fasc. X. No. 1510. 387 I. kat. felm. coll. XXII. spec. 11. 388. Lipszky tab. XXX. Qua. 4. 389. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 390. BML U. 224., 225., 226. 391. Györffy Gy., 1963. 129.

131 . I

tet" kezdhettek,392 a nemesek azonban földjeiket elhagyva nincstelenné váltak, illetve egészen paraszti sorba süllyedtek volna. A XV. században virágzó falunak láthatjuk Papit. A peres ügyekből kitűnik, hogy 3-4 nemes osztozik területén, és egynek-egynek 6, vagy en­ nél is több paraszt portája, hozzátartozó legelője, szántóföldje (mint lát­ tuk, 2 portához 5 holdnyi szántó tartozott), szőlője és a saját kúriája is volt. A XVI. század második felétől azonban ez a virágzó élet megtörik, úgy tűnik, hogy az 1567-es tűzvészt már nem tudja igazán kiheverni a fa­ lu. A porták száma egyre csökken, van amikor üresnek is mondják, egyegy telepes, zsellér, illetve taksás nemes tengődik rajta. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a faluban a XVII. század közepén már nem laktak és az 1651-ben alkalmazott possessio megnevezés birtok jelentésben értendő. Ezt bizonyítja az is, hogy a dikális összeírások csak 1635-ig említik, ekkor már csak egy taksás nemes lakott benne. Valószínű tehát, hogy a falu 1635 és 1651 között néptelenedett el végleg. Kérdés, hogy a temploma akkor állt-e még, használták-e a környező, ugyancsak megfogyatkozott lakosságú falvak. Elképzelhető, hogy 1608-ban is már csak a romjai, vagy az azokra hevenyészett ideiglenes kápolna töltötte be a templom sze­ repét.393 Peceny A helynév Fulókércs határában kb. 500 m-re a falu szélétől DK-re, Pecem-völgy alakban él (79. kép).m A völgy nagyobbrészt gyümölcsös és erdő, azonban művelt területén is csak szórványos őskori leleteket talál­ tunk. Pecenyt 1271-ben említik először, Pechen alakban, Detre fia Mo­ hói fiai osztozásakor. A település többé nem szerepel a forrásokban.

392. N. Kissi. 1960.1018. 393. Hasonló szerepe volt az általunk Szendrő-Gacsalon feltárt Árpád-kori kis templom­ nak is. Egy 1658-ban kelt emlékiratban Borsodi Mihály szendrői nemes ember így em­ lékszik gyermekkora eseményeire (az 1616 körüli időkre): „Az Agyagásónál, a ke­ resztfa nevű elpusztult templom mellett . . . azon túl volt oztán az Csehi határ, és em­ lékszem, hogy odahordottuk Csehi falujából az halottakat temetni." (Szendrei J., Szendrő64.) 394. MOL Dl. 39254, F. V/l. 73., vö. Györffy Gy., 1963. 129.

132

79. kép. Peceny elpusztult középkori falu nevét őrző terület

Említi a Peczeny helynevet Pesthy is.395 Szerepel Fulókércs kéziratos tér­ képein is.396 A Peceny helynév puszta személynévből keletkezett, magyar név­ adással. Az alapjául szolgáló személynév talán német eredetű. Peceny rövid életű település lehetett, a XIV. század folyamán pusztulhatott el természetes pusztásodás következtében.

395. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 396. BMLU. 257., 258., 259.

133

Rád A helynév Boldogkőváraljától Boldogkőújfalu felé vezető út bal ol­ dalán, egy parlag szőlőhegy neveként, Radimáj alakban él (80. kép). Mi­ vel a terület füves, gondozatlan szőlőhegy, terepbejárásra nem alkalmas. Neolitikus kőeszközök és cseréptöredékek kerültek innen a HOM gyűj­ teményébe.397

80. kép. Rád elpusztult középkori falu nevét őrző terület

Rád 1232-ben szerepel először a forrásokban, Rat. Ekkor és 1333ban, 1334— 1335-ben egyházát és papját említik.398 1340-ben Vizsolyban Izsép nádori albíró előtt Raad-i Fábián panaszt emel Tusai Inak fia Danes ellen, hogy az bizonyos gabonáját elvitte. Danes tisztító esküt tett Rád Szt. András apostolról elnevezett egyházában.3991427-ben Ráad Boldog­ kővárához tartozik.4001461-ben és 1467-ben Raadot újra mint Boldogkő tartozékát említik.401 Szerepel Ráad az egri főegyházmegye Szt. János könyvében is.402 Mint láttuk, ebből a falu XVI. századi fennállására következtethe-

397. 398. 399. 400. 401.

HOM Itsz.: 75.12. 1-5. Györffy Gy., 1963.133. A. IV. 44. Thallóczy L., 1879.177. CsánkiD., 1890. 1.215., 197., vő. Kernény L., Tört. Közi. Abaúj-Torna III. 1912. 1. sz. 20. 402. Kundra K., Az egri . . . 442., 494.

134

tünk. Pesthy így ír róla: „Radimáj szőlőhegy délnek fekvő, jó ízletes bort terem."403 Szerepel Rád Radimáj alakban Boldogkőváralja kéziratos tér­ képein is.404 A Rád helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadás­ sal. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű.405 A Ráddal kapcsolatos szórványos adatokból nem tudjuk pontosan megállapítani a falu pusztulásának idejét. Valószínűnek látszik, hogy ez a XVI. században, török harcok során pusztult el.

Sárvár A helynév Novajidránytól Ny-ra egy kisebb csermely partján, dűlő­ névként él (81. kép). Itt azonban csak szórványos késő középkori lelete­ ket találtunk. A területről a közelmúltban császárkorinak meghatározott kard és kés került a Herman Ottó Múzeumba.406 Sárvárat 1285-1300 között említik először, Sar var alakban. Aba nembéli Amadé nádor perbe fogja Elias fia Enockot, hogy a sárvári vár­

sz, kép. Sárvár elpusztult középkori falu nevét őrző terület

403. 404. 405. 406.

BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj BMLU. 114, 117. KissL., 1960.534. HOM Régészeti Adattár

135

nagyságban kárt okozott neki a vár mellett lakó jobbágyok adóztatásá­ val.407 Említik Saruart 1381-ben.4081406-ban Gara Miklós nádor Abaúj és Sáros megye közgyűlésén Abaúj megyei lakosokat gonosztevőként leve­ lesít, köztük Saruanól származókat is.409 1407-ben Sarwar-i Miklós fia Elek felesége Gara Miklós nádor előtt tiltakozik az ellen, hogy kárára ha­ mis esküt tettek.410 1408-ban Gara Miklós nádor előtt Sarwar-i Elek fele­ sége megfizette azt a bírságot, amelyet a szepesi káptalan rárótt. 4 " 1410ben Gara Miklós nádor elengedi Sarwar-i feleségének a bírói rész gyanánt neki járó 36 márka bírságot.4121469-ben Saarwaar-i Gergelyt Bereth-i And­ rás és felesége másokkal együtt egy évre minden peres ügyekben ügyvéd­ jükké tette.413 1479-ben a Sárvári család Sarwaron Kassának zálogosít el részeket.414 1484-ben Sárvárt új adományként adják a Sárvári család­ nak.415 1490-99-ben Sarwar-i János hatalmaskodással elűzte Mera-i Bothos Miklós disznait és a disznók közül egy heréltet megfogott, levágott és sa­ ját hasznára fordított.416 Az 1558-as dézsmajegyzék szerint Saarwar csak nemeseké.417 Az 1566-os dikális összeírás szerint Saarwarb'dn nincsenek porták.418 1567-ben ugyanez a helyzet. Az 1568-as dézsmajegyzék Sarwarnál megjegyzi, hogy a nemeseken kívül itt nincsenek jobbágyok, garadnai extraneusok aratják a nemesek földjét.4191570-ből Sarwarból két név szerint említett keresztény pénzest ismerünk. 1572-ben Sarwaron nincsenek porták, de szerepel Saruar a bárány és a gabona dézsmajegyzékekben is ez évben, egy dézsmáltat említenek innen. 1576-ban Sarwar, 407. 408. 409. 410. 411. 412. 413. 414. 415. 416. 417. 418. 419.

136

Dl. 75196., vö. Györffy Gy., 1963. 138. F IX/7. 428.. vö. Csánki D.. 1890. 1.217. Zsigmond kori II. 5080. Zsigmond kori II. 5796. Zsigmond kori II. 6422. Zsigmond kori II. 7348. HOM Kriston-család levéltára 1/15. sz. Csánki D., 1890.1.217. CsánkiD., 1890.1.232. HOM Kriston-család levéltára 1/7. sz. BML XXXII/7. dézsma, Abaúj BML XXXII/7. Dica, Abaúj „in Sarwar nemo est colonus preter nobiles sunt autem extranei qui arrant terram nobi­ lis. Istis colonibus extraneibusque decimam arrepit Benedictus Saruary et nobis noluit restituere decima cesaris."

1578-ban Saarwar, 1582-ben Saruar, 1588-ban Saar war nemeseké és nin­ csenek benne porták. 1590-ben Saarwaron két házat írnak össze. 1596ban Saruaron nincsenek porták. 1598-ban Saaruaron, amely nemeseké, két házat írnak össze. 1599-ben Saarwart azok között a falvak között so­ rolják fel, amelyek elhagyottak. 1600-ban Saarwar nem dikálható az el­ néptelenedés a törökök pusztításai miatt, és mert egy portája sincs. 1601ben Saaruar, 1602-ben Saruar, 1603-ban Sarwar, 1604-ben Sarwaron ugyanez a helyzet. 1608-ban Sárvár Garadna leányegyháza volt.4201610ben Saarwart a taksálandó falvak között említik. 1635-ben ugyanez a helyzet, Saruarból 36 dénárt fizet az 5, név szerint felsorolt lakos. 1641ben, egy vádlevélben Abonyi István (említi őt az 1635-ös dikális összeírás is) elmondja, hogy ez évben, szeptember utolsó napján a törökök rátör­ tek a falura és rabokat szedtek, köztük az ő feleségét és 4 gyermekét is.421 Az 1715-ös összeírásban Sárvár mint teljesen elpusztult település szere­ pel.422 1752-ben Sárvár puszta használatától tiltják a szomszédokat.423 Szerepel Sárvár Felsőnovaj és Garadna között Lipszkynél is.424 Fényes szerint Sárvár puszta Felsőnovaj fiókja, 13-an lakják.425 Pesthy Garadna határában említi Sárvárt, így ír róla: A Garadnához „D-ről közel fekvő Sárvár pusztán vár lehetett, de hogy ezen állítólagos vár tartozott e Ga­ radnához, vagy viszont, azt nem tudni."426 Szerepel Sárvár Novajidrány kéziratos térképén is.427 Sárvár neve mocsaras, ingoványos helyen épített erősségre utal, amely legrégibb formájában földvár lehetett(?). 428 Sárvárral kapcsolat­ ban felmerül ugyanaz a probléma, mint Gyanda esetében. Noha az el­ pusztult középkori település neve itt is művelt területen él, a középkori falu emlékeit nem találtuk. A falu tényleges helyét illetően azonban még 420. Kemény L., 1915.61. 421. Kemény L., 1915. 35. „Sárvár nevű faluban, csak mindjárt Garadna mellett lakozó ne­ mes személy Abonyi István" vallotta ezeket. 422. Borovszky S., 515. 423. BML Acta iud. prot. spec. X. fasc. VIII. No. 970. 424. Lipszky, 1803. Tabl. XXX. quad 5. 425. Fényes E., 1851. IV. 16. 426. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 427. BML U. 581., 582. 428. Kiss L. 1960. 564.

137

csak annyi támpontunk sincs, mint Gyandánál. További problémát jelent a falu elnevezése, és az a tény, hogy első okleveles említésében kifejezet­ ten várról, és várnagyról esik szó. Azon a területen, amely ma a Sárvár nevet viseli, semmiféle - akárcsak földvárra utaló - nyomot sem találtunk. Láttuk, hogy a falu csaknem egész létezése alatt nemesek kezén volt, akik nem lehettek túl gazdagok. Erre utal a XV. század végi hatalmasko­ dás esete is, egy levágott disznó miatt pereskednek a szomszédok. Ami­ kor a falu az adóösszeírásokban megjelenik, úgy említik, mint amelyben nincsenek porták. Ugyanakkor viszont egy-két esetben szerepel a dézsmajegyzékben, ami vagy azt jelenti, hogy mégiscsak élt néhány jobbágy család itt a nemeseken kívül, vagy azt, hogy némelyik nemesnek paraszt portája volt, amely után adóznia kellett. 1568-ban, mint láttuk, garadnai extraneusok művelték Sárvár föld­ jét, akiknek távollétét kihasználva, Sárvári Benedek a dézsmájukat el­ vette. Sárvár esetében világosan látszik, hogy bár 1566-tól úgy szerepel a falu, mint amelyben nincsenek porták, ez nem jelenti azt, hogy lakatlan területét 1641-ig folyamatosan lakják az idevaló nemesek. Valószínű, hogy a faluban akkor is laktak (az 1600-1604 közötti időben), amikor te­ rületét elhagyottnak mondják. Az 1641-es vádlevél tanúsága szerint a falu ez évben pusztult el véglegesen. Sárvár az egyik legtovább élő telepü­ lés falvaink közül. Nemes lakosai szívósan ragaszkodtak itteni, bizonyára igen csekély földjükhöz, hasonlóan Papi lakosaihoz. Nem tudjuk ponto­ san mikor népesült be Sárvár, mint puszta, Fényes már lakottként említi. Ma azonban az újkori tanyaépületeknek nincs nyoma.

Szaka (Nádasd) A helynév Alsódobsza határában, kb. másfél km-re ÉK-re, a Her­ nád partján él (82. kép). A területen szőlők, illetve alatta a Hernád szakadékos partja van, semmiféle leletet nem találtunk. Szakát 1215-ben említik először, Zaka lakói ekkor az újvári ispán hevesi udvarbírái előtt pereskednek. Noha ekkor még abaúji várnépek­ nek mondják Zaka lakóit, nem valószínű, hogy a falu még ekkor is vár­ birtok lett volna, hiszen már Imre király egy Chepan nevű hívének ado-

138 \

82. kép. Szaka elpusztult középkori falu nevét őrző terület

mányozta területét.4291265-ben Chepan unokái részére István, ifjabb ki­ rály új adományként adja ZakaX.4301282-ben IV. László oklevelet ad itt ki.431 1283-ban IV. László megerősíti Chepan unokái számára az 1265ben történt adományozást, Zaka alio nomine Nadasdon.432 1294-ben III. Endre újból megerősíti Nádast Chepan unokáinak bir­ tokában.433 1323 körül Nadasd alio nomine ZakaX Herthueg vajda eladja Főnyi Balázsnak és Jánosnak.434 1323-ban azonban Nadasth és ZakaX. megkülönböztetik, szomszédos birtoknak mondják őket.435 Papját és ti429. 430. 431. 432. 433. 434. 435.

Váradi Regestrum 174. §. (194.), vö. Györffy Gy., 1963. 140. MOL Dl. 594. F. IV/3. 298., vö. Györffy Gy., 1963.140. Györffy Gy., 1963.140. MOL Dl. 584. F. V/3.148-149., vö. Györffy Gy., 1963. 140. H. VI. 407., vö. Györffy Gy., 1963* 140. MOL Dl. 1586. W. XII. 447., vö. Györffy Gy., 1963. 140. MOL Dl. 597,2203., vö. Györffy Gy., 1963.140.

139

zedét 1332-ben, 1334-ben és 1335-ben említik.4361341-ben Pál országbíró előtt Zaka-i nemesek pereskednek Naddasth alio nomine Zaka birtoklásá­ ért.437 1349-ben Heves megyében tartott közgyűlésen Marczel fia Vak Já­ nos nővére gyerekeire ruházza hevesi, borsodi, és abaúji birtokait, köz­ tük Zakat is.438 1352-ben Zaka-i János birtokbeiktatáson tanúskodik.439 1406-ban Zsigmond utasítja az egri káptalant, hogy iktassa be Ighazaszaka-i Máté fia Pétert az Abaúj vármegyében Ighazaszaka birtokon lévő ré­ szébe, amelyet Ighazaszaka-i Egyed fia Péter paptól vett zálogba.4401416ban az ónodi Czudar család birtokol Egyházas-Szákán.AM 1469-ben a Buzlai család birtokol itt zálog címén.442 A település többé nem szerepel a forrásokban. Nem említik sem az első katonai felmérés, sem Lipszky térképén. A település elsődleges neve Szaka, puszta személynévből keletke­ zett, a régi magyar Sac kicsinyítő képzős származéka.443 A másodlagos Nadasd helynév a nád növény név d képzős származéka, olyan helyre utal, ahol az eredeti jellegzetes növénytakaró a nád lehetett. Mint láttuk, 1283-tól említik párhuzamosan a falu két nevét, de még 1416-ban is szere­ pel Szakaként a falu. Hogy végül is a Nádasd elnevezés kiszorította a használatból az eredetit, bizonyítja a település helyén máig fennmaradt Nádasd helynév. Szakát 1416-ig kisnemesek, valószínűleg az egykori abaúji várnépek leszármazottai birtokolták. 1406-ban, az ekkor szereplő névalakból kö­ vetkezően temploma is volt a falunak. Az Árpád-korban oly jelentősnek látszó település a XV. század közepén eltűnik a forrásokból. Úgy látszik, hogy az ekkor a megyékben dúló hatalmi harcok során elpusztult a falu, és nagyúri birtokosainak nem állt érdekében újra benépesíteni területét.

436. 437. 438. 439. 440. 441. 442. 443.

140

GyörffyGy., 1963. 140. A. IV. 90-91. A.V. 304. A.V. 603. Zsigmond kori II. 5178. MOL Dl. 10416., 10484., vö. CsánkiD., 1890. I. 224. CsánkiD., 1890.1.223. KissL., 1960.593.

Tárcsa A helynév a Kázsmárkon át Baktakékre vezető út jobb oldalán, az Alsó- és Felsőkázsmárk határán, a falutól ÉNy-ra elhelyezkedő szőlő­ domb neveként él (83. kép). A területen csak szórványos ős- és közép­ kori leleteket találtunk.

83. kép. Tárcsa elpusztult középkori falu nevét őrző terület

Tharchat csak egyszer, 1280-ban említik a források, ekkor Aba nem­ béli Dávid ispán Oroszival együtt a széplaki monostornak adja cserébe.444 Nem ismeri ezt a helynevet sem az I. katonai felmérés, sem Lipszky, sem a kéziratos térképek. Pesthy Alsó- és Felsőkázsmárknál is említ Tárcsa nevű szőlőhegyet.445 Szerepel ez a helynév a mai térképeken, és ismerik a faluban is. A Tárcsa helynév puszta személynévből keletkezett magyar név­ adással, a magyar tar- tarka melléknévből a -sa, -csa kicsinyítő képző hozzájárulásával.446 Valószínűnek látszik, hogy Tárcsa nem település, hanem inkább csak egy birtokrész neve volt.

444. Györffy Gy.. 1963. 150. 445. BML XXXII/7. Pesthy kéziratos helységnévtára, Abaúj 446. KissL., 1960.205.

141

C) ELPUSZTULT FALVAK, AMELYEKNEK NEM MARADT FENT HELYNÉVBEN A NEVE

Boncteleke: 1323-ban Pousa fia Pouka birtoka volt, aki az egri egy­ háznak adta.447 Helye ismeretlen, többé nem szerepel. Derstelke: 1270-ben említik, mint a Füzéri vár tartozékát. Helye is­ meretlen, többé nem szerepel.448 India: 1323-ban említik Boncteleke határában dél felé,449 a regéci vár földjeként. Helye ismeretlen, neve többé nem szerepel. Jolóc: 1270-ben említik a füzéri uradalom határjárásában.450 E he­ lyen 1332-től Vitány szerepel. Kánásfölde: 1270-ben említik, mint a füzéri vár tartozékát.451 Helye ismeretlen, többé nem szerepel. Karácsond: A települést Györffy György az 1326-os határjárás alap­ ján Rásonysápberencs és Léh közé lokalizálja. Azonban ezen a területen sem a kéziratos, sem a modern térképek, sem a falvak lakossága nem is­ mer ilyen helynevet. Ismerünk viszont Karácsond helynevet Felsőgagy és Szászfa környékén. Györffy úgy véli, hogy ez a helynév és az általa em­ lített, a határjárásban szereplő Karácsond nem azonosítható, nyilván azért, mert a határjárásban szereplő Monaj, Léh, Csobád, Berencs nem azon a területen fekszenek. Érdekesek azonban, hogy a Szászfa környéki Karácsond mellett is szerepel egy Berencs helynév. Ezt a Karácsondot nem említik az Árpád-korban, annál többször szerepel azonban a késő középkori forrásokban. A Rásony völgyében fekvő Karácsond első okle­ veles említése 1310-ben, Carachund alakban történik.452 Szerepel még 447. 448. 449. 450. 451. 452.

142

Györffy Gy., 1963.71. MOL Dl. 705. W. VIII. 256., vö. Györffy Gy., 1963. 77. Györffy Gy., 1963.95. MOL Dl. 705. W. VIII. 258., vö. Györffy Gy., 1963. 100. MOL Dl. 705. W. VIII. 258., vö. Györffy Gy., 1963. 101. MOL Dl. 96054., vö. Györffy Gy., 1963. 102.

1326-ban Karachond és 1335-ben Karachund alakban.453 Többé nem em­ lítik. Kércs: Lásd Horváti Kökényes: Egyszer szerepel az írásos forrásokban, 1307-ben Kukenis területén már állt a Szt. Fülöp és János apostolok tiszteletére emelt pálos kolostor.454 Györffy György úgy véli, hogy ennek a kolostornak az emlékét őrzi Regéc határában, körülbelül 1 km-re K-re, a Háromhutára vezető út jobb oldalán található Barát Láz helynév. A terület jó ideje fü­ ves rét, amelyen már nem látszanak a kolostor romjai, de még csak az arra utaló terepegyenetlenségek sem. A kolostor szájhagyomány útján rögzült helyét, a Barát Láz nevű határrészt tudták csak azonosítani a Bor­ sod-Abaúj-Zemplén megye régészetileg védendő területeit összeíró jegyzék készítői is.455 A Documenta Artis Paulinorum összeállítói szerint azonban ennek a kolostornak ma is látszanak a romjai, Erdőhorváti hatá­ rában, Regéc várától 4 km-re K-re.456 Ismerve a pálos kolostorok települési szokásait, nevezetesen, hogy általában a lakott területtől távol, erdőkbe építették kolostoraikat, való­ színűnek látszik, hogy Kökényes soha sem volt önálló falutelepülés, in­ kább talán Regéc határának egy része lehetett. Ezt látszik igazolni a hely­ név eredete is és az is, hogy a továbbiakban a kolostort mint regéci kolos­ tort említik. Mocsfölde: 1307-ben Német Tamás birtoka, Gyárfásfölde és Apáti szomszédosa.457 Őzd: 1262-ben István ifjabb király a forrói uradalommal együtt Chete fia Aladár királynéi tárnokmesternek adja, mint faluhelyet, de ké­ sőbb elvette tőle ezt. 1273-ban IV. László visszaadja Aladárnak.458 Helye ismeretlen, többé nem szerepel. Pocsim: Lásd Pocsaj

453. 454. 455. 456. 457. 458.

MOL Dl. 47853., vö. Györffy Gy., 1963. 102. MOL Dl. 40303., F. VIII/7. 368., vö. Györffy Gy., 1963. 115. HOM Régészeti Adattára 318-68. Doc. Art. P. 2. köt. 309-310. A. I. 131., vö. Györffy Gy., 1963. 120. MOL Dl. 824. W. VIII. 34. IX. 10., vö. Györffy Gy., 1963. 126.

143

Rátka: 1251-ben IV. Béla elvette Bolyzlaustól és Sándortól, akiknek földje volt és vejének a Halicsi hercegnek adta.4591270-ben Füzérvár tar­ tozéka.460 Helye ismeretlen, többé nem szerepel. Sándorfalva: 1222-ben említenek egy Sándor falujából való em­ 461 bert. Azonosítása, helye bizonytalan. Szerep: 1219-ben említik először.462 Lehetséges, hogy a később emlí­ tett Szurdokbénye ezzel azonosítható. Velcsenetelke: 1288-ban Wlchene fiai Túzsa föld szomszédosai.463 1311 előtt Wechyna fia Albert, fia György feleségül vette Pányoki Dobou szolgájának leányát.464 1320 előtt Serephil fia Aba fiai adománylevelet szereztek Velcsene telkére a királytól, de 1320-ban Dugownak ítélik, mert bebizonyítja, hogy vette ezt a birtokot Welchene unokájától.465 1326-ban Velcsene házát más néven Tuzának mondják. Helye ismeret­ len, lehetséges, hogy Túzsa része volt. Vereng: 1270-ben említik először Wereng ekkor a füzéri vár tartozé­ ka.466 1341-ben Telkibánya határjárásában említik Vereget.467 1398-ban Füzér tartozékaként szerepel a Wereghi-i vámszedőhely.4681396-ban Tel­ kibánya határjárásában ismét szerepel: Werengh.469 Említik még 1454ben is, mint a füzéri vár tartozékát, vámszedőhelyet.4701472-ben ugyan­ csak vámszedőhelyként szerepel.471 Többé nem említik, helye ismeretlen.

459. 460. 461. 462. 463. 464. 465. 466. 467. 468. 469. 470. 471.

144

MOL Dl. 354. W XI. 373., vö. Györffy Gy., 1963. 134. MOL Dl. 705. W. VIII. 256., vö. Györffy Gy., 1963. 134. Váradi Regestrum 230. §. (258), vö. Györffy Gy., 1963. 138. Váradi Regestrum 60. §. (217), vö. Györffy Gy., 1963. 147. MOL Dl. 75246., vö. Györffy Gy., 1963. 155. H. VII. 364 ua. A. I. 224., vö. Györffy Gy., 1963. 155. A. I. 586-587., vö. Györffy Gy., 1963. 155. MOL Dl. 71277. W. VIII. 256. A. IV. 122., vö. Györffy Gy., 1963. 155. Zsigmond kori I. 915. Zsigmond kori I. 4230. MOL Dl. 24541., vö. CsánkiD., 1890. I. 220. Tört. Közi. Abaúj-Torna vm. III. 1912. 2. sz. 87.

D) MA IS ÁLLÓ FALVAK

Abaújvár: a X-XI. században épült földvárát 1046-ban említik elő­ ször (lásd a bevezetőben). Alpár: (ma Abaújalpár): 1300-ban az idevaló Benedek feleségét megölvén apósával és sógorával kiegyezik.472 Ez a helység első okleveles említése. Apáti: (ma Gagyapáti): 1256-ban említik először, ekkor az Aba nemzetség Sármonostorának birtoka.473 Árka: 1267-ben említik először, ekkor Árkai Konrád és Lánci Jakab egyezkedik Cunch fia Mihállyal Lánci Ádám földje felett.474 Aszaló: 1275-ben említik először, ekkor Aba nembéli Manhard is­ pán birtoka, dézsmáját az egri püspök visszaadja a káptalannak.475 Hon­ foglalás kori szablya,476 valamint XVI-XVII. századi cseréptöredékek ke­ rültek elő innen.477 Baksa: (ma Szentistvánbaksa): 1288-1304-ben említik először, mint Cuch fia Domokos várjobbágy birtokát.478 Bakta: (ma Baktakék): 1272-ben említik először, ekkor a tornai ki­ rályi uradalom birtoka volt, nevéből következtethetően csőszök lakták.479 Bátor: (ma Gagybátor): 1323-ban említik először a Jánosi uradalom határjárásában.480 472. 473. 474. 475. 476. 477. 478. 479. 480. 10

MOL Dl. 75156., vö. Györffy Gy., 1963. 62. F. VII/5. 320., vö. Györffy Gy., 1963. 62. MOL Dl. 663. W. VIII. 216., vö. Györffy Gy., 1963. 63. F. V/2. 304., vö. Györffy Gy., 1963. 63. Rég. Tan. II. 21.; HÓMÉ IX. (1970) 79-107.; Arch. Ért. 1914. 172. HOM ltsz.: 66.22. 1-4.; HÓMÉ VI. (1966) 403-407. MOL Dl. 75183, 84209., vö. Györffy Gy., 1963. 63. Györffy Gy., 1963. 63. MOL Dl. 71277., vö. Györffy Gy., 1963. 68. 145

Berencs: (ma Rásonysápberencs): 1318-ban említik először, ekkor egy idevaló nemes Drugeth Fülöp németi ispánja.481 Egy halomban hon­ foglalás kori sírt találtak, amelynek leletei a következők voltak: kengyel, zabla, vastárgyak.482 Beret: 1271-ben szerepel először, ekkor határát is megjárják.483 Ref. templom: a templom javításakor egy XVII. századi korsóban 202 darab ezüstpénzt találtak.484 Rákóczi út 35.: egy edényben 1620-40 közötti ezüst- és aranypénzek kerültek elő.485 Rákóczi út 53.: XVI. századi edénytöredékeket találtak itt.486 Boldogkő: 1295 körül említik először, várát és a falut ekkor Tomaj nembéli Jaak fia Tyba birtokolta.487 Szabálytalan alaprajzú, É-D-i irány­ ban elnyújtott belsőtornyos vára ekkor már állt. A XIV. században nagy­ arányú bővítést és átalakítást hajtanak végre itt, feltehetőleg a Drugethek, akik ekkor a vár gazdái. Kisebb átalakítások és bővítések történtek a XV. és a XVI. században is. A várnak elsősorban mint gazdasági köz­ pontnak volt jelentősége.488 Boldogkőváralja-Erdésztelep: XVI. századi címeres ezüst pecsétgyűrűt találtak itt.489 Bózsva: (ma Kis- és Nagybózsva): 1264-ben szerepel először, ekkor határát is megjárják.490 Bocs: 1263-ban említik először egy birtokperben.491 Bocs-Agyagos: középkori korsó került elő.492 Bőcs-Belsőbőcs: vaslándzsát, fokost és 3

481. 482. 483. 484. 485. 486. 487. 488. 489. 490. 491. 492.

146

GyörffyGy., 1963.68. Rég. Tan. II. 64., Tört. Közi. Abaúj-Torna 1910. 247.; HÓMÉ IX. (1970) 88. MOL Dl. 75351., vö. Györffy Gy., 1963. 68. A korsó: HOM ltsz.: 53.1082.1., vö. Arch. Ért. 90. (1960) 248., 12 kép 4., 26. kép 4, 79. j . Az éremlelet: HOM Éremgyűjtemény Gyarapodási Napló 180-381/1936. HOM Régészeti Adattára 57-68. Az éremleletet eladták. HOM ltsz.: 64.18. 1-2. Dl. 93981. H. VII. 243., vö. Györffy Gy., 1963. 70. Gerő L., 114-119., HOM Évk. VI. (1966) 109-170. A várásatásból származó leleta­ nyag: HOM ltsz.: 66.1.1-585. HOM Évk. IX. (1970) 411-414. MOL Dl. 71835., H. VI. 121-3., vö. György Gy., 1963. 71. MOL Dl. 104890., H. VIII. 93., vö. Györffy Gy., 1963. 71. HOM ltsz.: 78. 16.1.

bronz karperecet találtak itt.493 Petőfi u. 23.: XIII-XIV. századi szemét­ gödörből cseréptörmelékek, ép korsó, sarkantyú, kengyel, kés, zabla, valamint állatcsontok kerültek elő.494 Sárgaföldespart: középkori telepü­ lésrészt bolygatott meg a homokbányászás. Cseréptöredékek, sarlóda­ rab, valamint egy csaknem teljesen elpusztított kemence maradványa ke­ rült elő.495 Bocs: cserépüsttöredék került innen a Magyar Nemzeti Mú­ zeumba.496 Büd: (ma Hernádbüd): 1246-ban említik először, ekkor István ide­ való nemes birtoka.497 Büttös: 1285-ben említik először, ekkor a jánoki uradalom része.498 Dózsa Gy. u. 25.: Cserépedényben elrejtett, 4017 darabból álló XVI. szá­ zadi éremlelet került elő itt.499 Céce (ma Hernádcéce): A királynéi német telepesfaluk egyike, 1220-ban említik először, amikor a 10 német telepes falu bevádolja és el­ űzi az őket zsaroló két falunagyot.500 Csenyéte: 1243-ban említik először.501 Csobád: 1323-ban említik először egy királyi ember nevében.502 Detek: 1274-ben említik először, ekkor mint lakatlan birtokot ado­ mányozza el IV. László.503 Devecser: 1262-ben említik először, ekkor mint várbirtokot adomá­ nyozza el István ifjabb király Aladár királynéi tárnokmesternek.504 Csorna József itteni földbirtokos egy V. László magyar aranyat ajándé-

493. Leszih A., A Borsod-Miskolci Múzeum az 195-ik évben. Borsod-Miskolci Múz. Egy. Érk. 1905. 45-50. 494. HOM ltsz.: 71.31.1-20.; HOM Régészeti Adattára 794-69. 495. HOM ltsz.: 64.14. 1-3.; HOM Régészeti Adattára 80-68. 496. Arch. Ért. 102. (1975) 252. 51.a.j., 1 kép, 93. lelőhely 497. MOL Dl. 304., W. VII. 213., vö. Györffy Gy., 1963. 74. 498. MOL Dl. 41783., vö. Györffy Gy., 1963. 74. 499. HOM Régészeti Adattára, 1295-77., Korsó: 79.29.1., az itt talált cseréptöredékek: 81.4.1-8. 500. Váradi Regestrum 116. §. (250.), vö. Györffy Gy., 1963. 74. 501. F. IV/1. 286., vö. Györffy Gy., 1963. 76. 502. Györffy Gy., 1963. 76. 503. MOL Dl. 70147., H. VIII. 167., \ö.*Györffy Gy., 1963. 77. 504. MOL Dl. 824, W. VIII. 34., vö. Györffy Gy., 1963. 77.

147

kozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak.505 Devecser-Kertek-alja: szórvá­ nyos középkori cseréptöredékek kerültek elő innen.506 Rét kert felett: szórványos késő középkori cseréptöredékek kerültek elő.507 Tanács mö­ götti domb: szórványos középkori kerámiatöredékeket találtunk itt.508 Dobsza: (ma Felsődobsza): a királynéi német telepesfaluk egyike, 1220-ban említik először, amikor a tíz falu bepereli az őket zsaroló két falunagyot.509 Dobsza (ma Alsódobsza): 1332-ben említik először, ekkor a Bol­ dogságos Szent Szűzről elnevezett kápolna állt.510 Két X-XI. századi S végű hajkarikát találtak itt.511 Encs: 1219-ben említik először, ekkor neve az újvári ispán egyik poroszlójának nevében tűnik fel.512 Encs-kastélydomb: középkori kerámia­ töredékeket találtak itt.513 Encs: répagödör ásása közben XVI. századi dénár és ezüst garaslelet került elő.514 Fáj: 1243-ban említik először, ekkor IV. Béla eladományozza és ha­ tárát megjáratja. Eredetileg várföld volt.515 Fancsal: 1262-ben említik először, ekkor IV. Béla Aladár királynéi tárnokmesternek adja.516 Bélakert: Árpád-kori edénytöredékek,517 vala­ mint késő középkori kályhacsempedarabok kerültek elő.518 Cukros-dűlő: 3 db XVI-XVII. századi vassarkantyút találtak itt.519 Evangélikus templom­ kert: ezüstözött karika került elő innen.520 Joób kastély: régi ekevasat ta505. 506. 507. 508. 509. 510. 511. 512. 513. 514. 515. 516. 517. 518. 519. 520.

148

Arch. Ért. 5. (1885) 279. HOMltsz.: 79.15.1-30. HOMltsz.: 79.13.1-57. HOMltsz.: 79.14.1-67. Váradi Regestrum 116. §. (250.), vö. Györffy Gy., 1963. 77. Györffy Gy., 1963. 77. Rég. Tan. II. 20.; HÓMÉ IX. (1970) 88.; Arch. Ért. 83. (1956) 208. Váradi Regestrum 5. §. (234.), vö. Györffy Gy., 1963. 78. HOMltsz.: 64. 27.4-16. Arch. Ért. 5. (1885.) 395. F. IV/1. 286., vö. Györffy Gy., 1963. 79. MOL Dl. 824, W. VIII. 34., vö. Györffy Gy., 1963. 79. HOMltsz.: 58.60.1-5. HOM Régészeti Adattára 733-69. HOM Régészeti Adattára 733-69. HOM Régészeti Adattára 733-69.

láltak itt.521 Szőlőkalja: szórványos Árpád-kori és késő középkori kerá­ miatöredékeket találtunk itt.522 Sedlák kert: csatabárd került elő innen.523 Fony (eredeti neve mellett időnként szerepel a Timár név is): 1219ben említik először.524 A timár név arra utal, hogy királyi tímárok is lak­ tak benne. Evangélikus templom: XV-XVI. századi talpas ezüst pohár van az egyház tulajdonában, amelyhez nagyon hasonlít a vizsolyi pohár.525 Forró: 1246-ban említik először, mint várbirtokot.526 Abaúj várme­ gye egyházigazgatásában fontos szerepet játszott, alesperességi köz­ pont volt. Fügöd: 1246-ban említik először egy adás-vétel kapcsán.527 Füzér: 1264-ben említik először.528 Ekkor V. István tartja meg­ szállva a várat, amelyet IV. Béla korábban leányának, Anna halicsi her­ cegnőnek adományozott. A szabálytalan alakú vár azonban már 1235 előtt fönnállhatott, mert még II. Endre vásárolta azt Kompolt nembéli Vak Andronikustól. Füzér az egyik legkorábban épült magánföldesúri kőváraink egyike. A XV. században a Perényiek kezébe kerül, akik nagyarányú építkezést folytatnak a várban. Ekkor épülhetett az a gótikus várkápolna is, amelyben a hagyomány szerint Perényi Péter 1526-ban rej­ tegette a koronát.529 Gadna: 1320-ban említik először az idevaló nemeseket.530 Gagy (ma Felsőgagy): 1256-ban említik először egy határjárásban.531 A középkori templom helyén, a XVIII. században épült templomában őrzik Gagyi László 1332-ből való címeres sírkövét.532

521. 522. 523. 524. 525. 526. 527. 528. 529. 530. 531. 532.

HOM Régészeti Adattára 733-69. HOM ltsz.: 79.7. 1-42., 79.8. 1-30. HOM Régészeti Adattára 733-69. Váradi Regestrum 2. §. (233.) vö. Györffy Gy., 1963. 80. Ard. Ért. 19. (1899.) 312. MOL Dl. 304, W. VII. 213., vö. Györffy Gy., 1963. 81. MOL Dl. F, W. I. 26., vö. Györffy Gy., 1963. 81. Györffy Gy., 1963. 82. Gerő L., 301-302., vö. Feld I.-J. Cabello, 1980. MOL Dl. 56829, A. I. 560-2., vö. Györffy Gy., 1963. 83. F. VII/5. 320., vö. Györffy Gy., 1963. 84. Genthon II. 94.

149

Garadna: 1259-ben említik először, mint abaúji várbirtokot.533 Garadna-Kastély-szug: 1959-60-ban rövid leletmentő-hitelesítő ásatást vé­ geztek itt, amelynek során többek között kora Árpád-kori településnyo­ mokat is találtak.534 Gibárt: 1290-ben említik először, ekkor területén megosztoznak a Berzevicziek elődei.535 Golop: 1258-ban említik először, ekkor egyik része abaúji várföld, a másik lakatlan.536 Gönc: A királynéi német telepesfaluk egyike. 1219-ben említik elő­ ször.537 Határában 1290 körül, az Aba nembéli Amadé nádor építtetett egy eredetileg ellipszis alakú várat, amelynek fő erőssége a négyzetes öregtorony volt.538 Gönc-Oroszcerkó: szórványos késő középkori cserép­ töredéket találtak.539 Halma]: 1243-ban említik először, az idevaló nemesek birtoka­ ként.540 Héce (ma Hejce): 1261-ben említik először, az egri püspök birtoka volt.541 Két körte alakú honfoglalás kori kengyel került innen a Magyar Nemzeti Múzeumba. A leletek sírból származnak.542 Egy arany és 3 ezüstérem került az itt talált éremleletből a Magyar Nemzeti Múzeum­ ba.543 Középkori buzogány került innen a Herman Ottó Múzeum gyűjte­ ményébe.544 Homrogd: 1256-ban említik először, mint az idevaló nemesek birtoL-át

S45

Kai.

533. 534. 535. 536. 537. 538. 539. 540. 541. 542. 543. 544. 545.

150

Györffy Gy., 1963. 85. HOM Itsz.: 60.10. 1-358., FA XII. (1960) 145-173. MOL Dl. 68764., vö. Györffy Gy., 1963. 87. MOL Dl. 467, W. VII. 480-481., vö. Györffy Gy., 1963. 88. Váradi Regestrum 5. §. (234.), vö. Györffy Gy., 1963. 88. Genthon II. 108. HOM Régészeti Adattára 1548-81. Dl. 198, W. VI. 547., vö. Györffy Gy., 1963. 91. Reg. Arp. 2123., vö. Györffy Gy., 1963. 91. Arch. Ért. 18. (1898.) 277-279., Régészeti Tan. II. 39. HOMÉvk. IX. (1970) 88. Arch. Ért. 13. (1879.) 408. HOM ltsz.: 65.43.2. F. VII/5. 319., vö. Györffy Gy., 1963. 91-92.

Ináncs: 1271-ben említik először, ekkor V. István Mihály országbí­ rónak adta.546 Jánosi (ma Alsóvadász része): 1280-ban említik először.547 Kajata (ma Füzérkajata): 1270-ben mint Füzér várához tartozó falut említik először.548 Kány: 1319-ben említik először, ekkor Buzita tartozéka.549 Kázsmár (ma Kázsmárk): 1232-ben említik először papját és tizedét.550 Kéked: 1297-ben említik először tanúk és királyi emberek nevében.551 Kér (ma Abaújkér): 1212-ben említik az idevaló várnépeket.552 X XI. századi edény került elő innen.553 Abaújkér, Gyógypedagógiai Inté­ zet: középkori sisakot találtak itt.554 Abaújkér és Boldogkőváralja kö­ zött: 7 sír került elő, amelyek egyikében sarkantyú is volt, valamint Ár­ pád-kori cseréptöredékek.555 Kércs (ma Hernádkércs): 1262-ben említik először, abaúji várföld­ ként.556 X-XI. századi sodrott bronz nyakperec került elő innen.557 Kércs (ma Fulókércs): 1234-ben említik először.558 Keresztéte: 1299-ben említik először, akkor pereskednek területén.559 Kéty (ma Baktakék): 1272-ben szerepel először, mint a király bir­ toka.560 Kinizs: 1245-ben szerepel először, ekkor egyik része abaúji várbir­ tok, másik a Kinizs nemzetségé.561 546. 547. 548. 549. 550. 551. 552. 553. 554. 555. 556. 557. 558. 559. 560. 561.

MOL Dl. 754, W. VIII. 335., vö. Györffy Gy., 1963. 94. MOL Dl. 76390, Zichy okm.t. I. 44., vö. Györffy Gy., 1963. 96. MOL Dl. 705, W. VIII. 256., vö. Györffy Gy., 1963. 101. A. I. 495., vö. Györffy Gy., 1963. 101. Györffy Gy., 1963. 108-109. MOL Dl. 89261, Hoki. 157., vö. Györffy Gy., 1963. 109. Váradi Regestrum 174. §. (194.), vö. Györffy Gy., 1963. 110. HOMltsz.: 69.49.1. HOMltsz.: 74. 16.1. HOM Régészeti Adattára 15-68. F. VII/4. 78., vö. Györffy Gy., 1963. 110-111. HOM ltsz.: 63.55.1., vö.HOMÉvk. IX. (1970)88. Váradi Regestrum201. §. (279.), vö. Györffy Gy., 1963. 111-112. F. VII/4. 245., vö. Györffy Gy., 1963. 112. Györffy Gy., 1963. 112. Reg. Arp. 819., vö. Györffy Gy., 1963. 112.

151

Kisfalud (ma Vilmány része): 1297-ben szerepel először.562 Komlós (ma Füzérkomlós): 1270-ben említik először, mint a füzéri uradalom tartozékát.563 Korlátfalva (ma Korlát): 1332-ben említik először papját és tizedét.564 Krasznok (ma Krasznokvajda): 1302-ben említik először, ekkor a jánoki uradalom tartozéka.565 Kupa: 1279-ben említik először, ekkor pereskednek földjén az ide­ való nemesek.566 Léh: 1281-ben szerepel először, ekkor a tornai ispánság földje.567 Cserépedényben elrejtett, 41 friesachi dénárból álló éremleletet talál­ tak itt.568 Méra: 1256-ban említik először az idevaló nemeseket.569 Méra, Ta­ nácsháza: késő középkori vermet bolygatott itt meg az útépítés.570 Monaj: 1256-ban határjárásban említik először.571 őskori halomban honfoglalás kori sírt találtak itt, amelynek leletei a következők voltak: felemás kengyelpár, csikózabla, kés, véső alakú nyílcsúcs, kard hegye, háromélű bronz nyílcsúcs.572 Németi (ma Hidas- és Tornyosnémeti): A XIII. században a Hernád mentén fekvő három Németi a királyné német telepes falvai közé tarto­ zott. 1219-ben említik őket először.573 Tornyosnémeti Ny-i oldalán, dombsor: szórványos XIII-XIV. századi leleteket találtunk itt.574 Novaj (ma Novajidrány): 1245-ben említik, ekkor területén átmegy az ún. nagyút.575 562. 563. 564. 565. 566. 567. 568. 569. 570. 571. 572. 573. 574. 575.

152

MOL Dl. 83142., vö. Györffy Gy., 1963. 113. MOL Dl. 705, W. VIII. 256-257., vö. Györffy Gy., 1963. 114. Györffy Gy., 1963. 114. MOL DI. 71277., vö. Györffy Gy., 1963. 115. Tört. Közi. Borsod III. 191., vö. Györffy Gy., 1963. 115. Reg. Arp. 3116., vö. Györffy Gy., 1963. 116. Numizmatikai Közlöny VIII. (1909). 60. F. VII/5. 321., vö. Györffy Gy., 1963. 118. HOM Régészeti Adattára 1714-84. F. VII/5. 320., vö. Györffy Gy., 1963. 120. Rég. Tan. II. 54., Arch. Ért. 7. (1887). 60-65., 26. (1906). 407., 30. (1910.) 118-124. Váradi Regestrum 88. §. (228.), vö. Györffy Gy., 1963.121. HOM ltsz.: 83.13.1-19. Reg. Arp. 819., vö. Györffy Gy., 1963. 124.

Nyésta: 1255-ben említik először, bár területét még a tatárjárás előtt a jaszói prépostságnak adta Kálmán herceg.576 Nyíri: 1270-ben szerepel először, mint a füzéri uradalom tartozéka.577 Onga: 1222-ben említik először, idevaló bírák nevében.578 Rákóczi u. 50.: középkori edénytöredékek kerültek elő innen.579 Oroszi (ma Göncruszka része): 1280-ban említik először, ekkor ä széplaki monostoré volt területe.580 Pamlény: 1299-ben említik először egy peres ügyben.581 Középkori edénytöredékek,582 valamint egy 95 tallérból álló XVI-XVII. századi éremlelet került elő.583 Pányok: 1263-ban említik először mint az idevaló nemesek földjét.584 Pere: 1282-ben említik először, mint a Bárca nem birtokát.585 Perecse: 1255-ben említik először, de területét már a tatárjárás előtt a jaszói prépostságnak adta Kálmán herceg.586 Petri (ma Hernádpetri): 1234-ben Hóul fia Péter faluja Garadna né­ ven, 1296-ban már Petri néven említik.587 Egy 221 dénárból álló XVII. századi éremlelet került elő innen.588 Radvány (ma Füzérradvány): 1262-ben említik először, ekkor pa­ taki erdőispánsághoz tartozó királyi uradalom központja.589 Radvány (Pusztaradvány): 1300-ban említik először.590

576. 577. 578. 579. 580. 581. 582. 583. 584. 585. 586. 587. 588. 589. 590.

F. IV/2. 302., vö. Györffy Gy., 1963. 125. MOL Dl. 705, W. VIII. 256., vö. Györffy Gy., 1963. 125. Váradi Regestrum 245. §. (281.), vö. Györffy Gy., 1963. 125-126. HOMltsz.: 68.27.1-5. F. V/3. 61-62., vö. Györffy Gy., 1963.126. F. VII/4. 245., vö. Györffy Gy., 1963.127. HOMltsz.: 64.24.1. HOM Régészeti Adattára 300-68. MOL Dl. 40054., vö. Györffy Gy., 1963. 126-127. H. VII. 178., vö. Györffy Gy., 1963.130. F. IV/2. 302., vö. Györffy Gy., 1963.131. MOL Dl. 198, W. VI. 549., vö. Györffy Gy., 1963.132. RFSer. 1.19. (1966). 66. H. VI. 111., vö. Györffy Gy., 1963.133. MOL Dl. 1559, W. X. 399., vö. Györffy Gy., 1963. 133-134.

153

Rásony (ma Rásonysápberencs): 1326-ban egy völgy nevében tűnik fel először.591 A faluban román kori épületmaradványok találhatók.592 Regéc: 1298-ban említik először.593 Szabálytalan alaprajzú É-D-i irányban hosszan elnyúló vára, amelynek mindkét végén négyzetes lakó­ tornya volt már az 1285-ös tatárjárás idején is fennállott, mert Baksa nembéli Simon fia György alatta vívott csatát a tatárokkal.594 Regmec (ma Alsó- és Felsőregmec): 1277-ben említik először.595 Felsőregmec református temploma román stílusú, a XII. században épült.596 1958-ban történt restaurálásakor egy, a templom építésével egyidős sír­ követ találtak, amelyen domború kereszt van kifaragva.597 Ruzska (ma Göncruszka): 1220-ban említik először, a királynéi né­ met telepesfaluk egyike.598 Fallal kerített református temploma román stílusú, a XII. században épült, többször átalakították.599 Göncruszka, Állattenyésztő telep: kb. 200x20-30 méteres vegyes császárkori és késő középkori lelőhelyet találtak. m Göncruszka, Vilmány patak: szórványos késő középkori cseréptöredékeket találtak itt.601 Göncruszka: egy 19 da­ rabból álló késő középkori vaseszközlelet került elő innen. Jelentősebb darabjai: ácsszekerce, sarló, kengyel.602 Sáp (ma Rásonysápberencs): 1221-ben szerepel először egy poroszló nevében.603 Selyeb: 1256-ban említik először, mint az idevaló nemesek birtokát.604

591. 592. 593. 594. 595. 596. 597. 598. 599. 600. 601. 602. 603. 604.

154

MOL Dl. 47853., vö. Györffy Gy., 1963. 134. Genthonll. 241., vö. Borovszky S., 300. F. VI/2. 151., vö. Györffy Gy., 1963. 1334., 135. GerőL., 313. W. IV. 91., vö. Györffy Gy., 1963. 135. Genthon II. 95. HOM Régészeti Adattára 131-68. Váradi Regestrum 116. §. (250.), vö. Györffy Gy., 1963. 136-138.' Genthonl., II. 108-109. HOM Régészeti Adattára 1764-85. HOM Régészeti Adattára 1766-85. HOM Itsz.: 72.2.1-19. Váradi Regestrum 48. §. (263.), vö. Györffy Gy., 1963. 138. F. VII/5. 318-320., vö. Györffy Gy., 1963. 138.

Szála (Szalaszend): 1264-ben említik először, mint az idevaló neme­ sek birtokát.605 Szántó (ma Abaújszántó): 1275-ben említik először. Ekkor dézsmáját az egri püspök visszaadta a káptalannak.606 Abaújszántó közelében földmunka során egy XII. század végi, XIII. század eleji bronzból ké­ szült, kentaurt ábrázoló aquamanilét találtak a múlt század közepén.607 Szászfa: 1273-ban említik először, ekkor Borsod megyéhez számít­ ják, a későbbiekben mindig Abaúj megyéhez tartozik.608 Szemere: 1243-ban említik először határjárásban.609 Szend (ma Szalaszend): 1256-ban említik először, mint az idevaló nemesek birtokát.610 Szentandrás (ma Hernádszentandrás): 1283-ban említik először, gyakran szerepel Felináncsként is. 6 " Szikszó: 1307-ben szerepel először, mint az Aba nembéli Szikszaiak birtoka.612 Kossuth utca, régi róm. kat. parókia helyén: cserépedényben elrejtett 133 darabból álló XVI. századi éremlelet került elő.613 Vadász patak partja: egy kisebb homokhalomban két honfoglalás kori sírt tár­ tunk fel. Az egyik férfi sírban részleges lótemetkezés, szablya, kengyel, zabla, a másik, női sírban csak kengyelpár került elő. A síroktól távo­ labb, külön-külön gödörben két edényt és két malomkövet is találtunk.614 Szolnok (ma Abaújszolnok): 1256-ban szerepel először, mint az ide­ való nemesek földje.615

605. W. VIII/98., vö. Györffy Gy., 1963.141. 606. F. V/2. 30., vö. Györffy Gy., 1963. 142-143. 607. Magyar Nemzeti Múzeum ltsz.: 1860. 115., vö. Lovag Zs., 1979. 28-29., 51., 28-29. kép vonatkozó irodalommal. 608. MOL Dl. 42045, Reg. Arp. 2415., vö. Györffy Gy., 1963. 143. 609. F. IV/1. 286., vö. Györffy Gy., 1963. 144. 610. Györffy Gy., 1963. 144. 611. W. IX. 364., vö. Györffy Gy., 1963. 94. 612. MOL Dl. 42676., vö. Györffy Gy., 1963. 147-148. 613. Korsó HOM ltsz.: 84.165.1., az itt előkerült cseréptöredékek: HOM ltsz.: 81.5.1-21., Éremlelet: HOM Régészeti Adattára: 1417-79. 614. A szerző leletmentése: HOM ltsz.: 82.6.L-63., HOM Régészeti Adattára 1474-81. 615. F. VII/5. 320., vö. Györffy Gy., 1963. 149.

155

' •

Szőled (ma Hernádvécse része): 1232-ben említik először papját és tizedét.616 Szurdokbénye (ma Hernádszurdok): 1234-ben említik először, abaúji várföld volt.617 Temetődűlő: több XVI-XVII. századi sírt bolygat­ tak meg itt, amelyekből ezüstözött bronz ruhakapcsok, valamint egy NMN betűkkel és 1575-ös évszámmal ellátott gyűrű került elő.618 Her­ nádszurdok: 362 darabból álló XVII. századi éremleletet találtak itt.619 Telki (ma Telkibánya): 1270-ben említik először, a füzéri uradalom tartozéka volt.620 Tomor: 1222-ben említik először, ekkor a tornai várispánsághoz tar­ tozott.621 Árpaszer-dűlő: lásd Gyanda. Tomor-Szakadás: Szórványos késő középkori cseréptöredékeket találtunk itt.622 Vadász (ma Alsóvadász): 1317-ben említik először.623 AlsóvadászKincses: cserépedényben 85-90 darabból álló XVII. századi éremleletet találtak itt.624 Vadász (ma Felsővadász): 1256-ban említik először, mint az idevaló nemesek birtokát.625 Vajda (ma Krasznokvajda): 1285-ben említik először, a jánoki ura­ dalom része.626 Vécse (ma Hernádvécse): 1234-ben említik először, ekkor a király­ néi népek faluja.627 Hernádvécse-Majorság: kb. 50x50 méteres középkori lelőhelyet találtunk itt, ahonnan XIII-XIV. századi cseréptöredékeket gyűjtöttünk.628 616. 617. 618. 619. 620. 621. 622. 623. 624. 625. 626. 627. 628.

156

MOL Dl. 2718, A. II. 591., vö. Györffy Gy., 1963.149. MOL DI. 198, W. VI. 547-549., vö. Györffy Gy., 1963. 149-150. HOM Régészeti Adattára 170-68. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1899. évi állapotáról. Bp. 1900. Érem- és Régi­ ségosztály-gyarapodás . MOL Dl. 705. W. VIII. 256.-, vö. Györffy Gy., 1963. 151. Váradi Regestrum 231. §. (278.), vö. Györffy Gy., 1963. 151. HOM ltsz.: 81.27.1-8. F. VIII/2. 618., vö. Györffy Gy., 1963. 153-154. HOM Régészeti Adattára 24-68. F. VII/5. 320., vö. Györffy Gy., 1963. 153-154. MOL Dl. 41783., vö. Györffy Gy., 1963. 154. MOL Dl. 198, W. VI. 548-549. vö. Györffy Gy., 1963. 154-155. HOM Évk. XXIV. (1986) 348.

Vendégi (ma Gagyvendégi): 1323-ban említik először a jánoki ura­ dalom határosaként.629 Vilmány: 1332-ben említik először papját és tizedét.630 Vily (ma Vilyvitány): 1270-ben említik először.631 Vitány (ma Vilyvitány): az 1270-ben Jolóc néven szereplő birtok he­ lyén tűnik fel, papját és tizedét 1332-ben említik.632 Vizsoly: 1215-ben említik először.633 A királynéi német telepesek ispánságának székhelye. Református templomának szentélyét a XIII. szá­ zadban épített kis templom alkotja. A XIV. század során ezt bővítették, hajót és tornyot építettek hozzá. Falképei a XIV-XV. században több szakaszban készültek. Kerítő fala XVII. században épült.634 Az egyház­ közösség tulajdonában van egy aranyozott ezüst XV. századi pohár.635 Zsujta: 1219-ben említik először.636

629. 630. 631. 632. 633. 634. 635. 636.

Dl. 71277., vö. Györffy Gy., 1963. 155. Györffy Gy., 1963. 155. MOL Dl. 705. W. VIII. 258., vö. Györffy Gy., 1963. 155. Györffy Gy., 1963. 155. Váradi Regestrum 175. §. (194.), vö. Györffy Gy., 1963. 156-157. Genthon II. 328-329. Arch. Ért. 17.(1897)430. Váradi Regestrum 5. §. (234.) vö. Györffy Gy., 1963. 158.

157

III. Összegzés

Abaúj megye az Árpád-kor végén az írásos forrásokban rendkívül sűrűn lakott területként jelenik meg. Az oklevelek 250 lakott helyet em­ lítenek. A terület legkorábbi központja Újvár, az ispánsági székhely mellett azonban már igen korán nagy jelentőségre tett szert Gönc, a ki­ rályné német telepesfalvainak egyike, valamint Forró, amely alesperességi központ is volt. Jelentékeny hely volt már ekkor Kassa, Szepsi, Szik­ szó, Gagy, Korlátfalva, Forró és Aszaló is.637 A későbbiek folyamán Kassa szabad királyi városi rangra emelkedett, majd a XVII. századra a megye központjává vált, Gönc, Forró, Szepsi, Szikszó pedig mezőváro­ sokká fejlődtek. Ugyancsak mezővárossá vált Vizsoly, a királynéi német telepesfalvak központja, Jászó, Nagyida, valamint az Árpád-korban ke­ vésbé jelentősnek látszó Szántó, Telkibánya, Szina, Szinye is.638 A megyében öt, az Árpád-korban épült kővár állott: Boldogkő, Fü­ zér, Regéc, Gönc és Szalánc, ez utóbbi négy az Aba nemzetség birtoka volt. Toronyhelyet említenek még a források Kelecsényen is, de mint lát­ tuk, erről nem állapítható meg, hogy vajon megépült-e, és ha igen, mi­ lyen anyagból. Nagyida várát a XV. század elején építette a Perényi csa­ lád, de erődített hely volt ebben az időben a jaszói és a mislyei prépost­ ság, valamint Kassa is.639 A megye egyetlen királyi vára, az ispánság székhelye, Újvár, földvár volt. Valószínűleg, nevéből sejthetően földvár állt Sárváron is, ennek azonban mint említettük, nem találtunk régészeti nyomát. Az Árpád-korban oklevelekben említett 250 lakott hely közül kü­ lönböző időben mintegy 70 pusztult el. Ez a szám azonban tovább csök637.G>w//yG>'.,1963.54. 638. CsánkiD., 1890. 199-202. 639. CsánkiD., 1890. 197-198.

158

ken, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány közülük bizonyára nem volt fa­ luhely. Ilyen helynév, talán egy birtokrész neve, lehetett Kökényes, ahová a pálos kolostort telepítették, és Vízvölgy, amelynek Nyomár és Dicháza közötti területét 1329-ben felosztják. Valószínű, hogy nem volt önálló település Mocsfölde, Gyárfásfölde és Kánásfölde sem, melyeknek rövid életére utal az is, hogy nevük helynévben nem maradt fenn.640 Ha­ sonló jellegű helynevet (Perezmangafölde) említenek a XV. század ele­ jén Papi határában, mint Papi egy részbirtokának nevét. Feltehető tehát, hogy ezek is ilyen részbirtok nevek, méghozzá nem is állandó jellegű ne­ vek lehettek. Ellenkező esetben, ha állandó helynevek és folyamatosan lakott helyek lettek volna, nevük bizonyára megmarad, amint ezt Bodófölde és Simonlaka esetében tapasztalhattuk. Sőt, amint láttuk, abban az esetben, ha ezt a mezőgazdasági művelés lehetővé teszi, ezeknek jól meg­ figyelhető régészeti nyomuk is van. Nem tekinthetjük elpusztult falunak Jolócot sem, amelynek helyén Vitány, és Szerepet sem, amelynek helyén Szurdokbénye szerepel a ké­ sőbbiek során. Tehát a véglegesen elpusztult falvak aránya viszonylag nem nagy, különösen ha figyelembe vesszük a megyénkben csaknem há­ rom évszázadig dúló folytonos háborúkat. Nem állt módunkban terepbejárással megvizsgálni a történeti megye É-i részét. Nem tudjuk, hogy a Szlovákia területére eső elpusztult telepü­ lések közül hánynak maradt meg helynévben a neve, és melyeknek van­ nak régészeti emlékei. Az írásos adatok alapján történt összehasonlítás­ ból azonban megállapíthatjuk, hogy azon a területen jóval kisebb az el­ pusztult települések aránya (70 településből 28 esik arra a területre), és ezek közül is túlsúlyban vannak a -földe típusú helynevek, amelyeknek egy részét, láttuk, nem tekinthetjük önálló falutelepülésnek. Területünkön leghamarabb, a tatárjárás idején, Gata pusztult el, a tatárjárás után már mint elpusztult faluhelyet adományozzák el, amely a későbbiek során sem települt újjá. A XIV. századi természetes pusztásodás során pusztulhatott el Gá­ lya, Tárcsa, Bodófölde, Simonlaka, Miglinc, Peceny. Ezek közül Bodóföldét és Simonlakát'mint láttuk, egy-egy kisnemes birtokának, telephe-

640. Szabó I., 1966. 146., vö. Földes L., 1983. 334.

159

lyének tekinthetjük és lehetséges, hogy Peceny is hasonló jellegű telepü­ lés lehetett. A XV. század végén esetleg az akkor dúló hatalmi harcok során pusztult el Toka, Pocsaj, Nyavalyád és Kácsik. A XV. század végén még mindhármat említik a források, a XVI. századi adóösszeírásokban azon­ ban már egyik sem szerepel. A legnagyobb pusztítást azonban kétség kívül a XVI. századi török háborúk okozták vidékünkön. Mint láttuk, az adóösszeírások szerint már 1531-ben is voltak olyan részei a megyének, amelyek török érdekeltségi területek voltak. 1558-tól pedig folyamatosan érték török támadások a megyét. Dicháza, Monajkeddi és Kelecsény már az első török betörések során elpusztult, de áldozatul esett ezeknek a támadásoknak több, a ké­ sőbbiek során újra települt falu is (mint pl. Monaj, Selyeb). Különösen súlyos hatása volt az 1567-es hadjáratnak, amely az egész megyére kiter­ jedt. Ekkor pusztult el végleg Horváti, Gyanda, Lyuba, a körülöttünk lé­ vő, később újra települt falvak {Kupa, Tomor, Felsővadász), és felté­ telezhetően Szt. Iván, Rád, Köbli is, bár ez utóbbiakról nincs pontos adatunk. Nem tudták ezt a támadást igazán kiheverni azok a falvak sem, ame­ lyek véglegesen csak a XVII. század folyamán pusztultak el {Sárvár, Túzsa, Kemej, Papi). Ez időtől kezdve lakosságuk egyre csökken, míg végül a XVII. század közepén elnéptelenednek ezek is. Viszonylag hoszszú életüket bizonyára annak köszönhették, hogy az 1558-as és 1590 kö­ zötti egyre megújuló hadjáratok útvonalától távol estek. Ezzel kapcsola­ tos viszont az előbb említett területek erős pusztulása is. Mint láttuk megyénkben nem állt végvár, a megye védelmét a szendrői vár látta el. De ezt a várat csak 1566-ban szerezte meg a Bebek családtól Schwendi Lázár a császár számára, és csak 1578-ban indult meg a vár nagyobb ará­ nyú kiépítése. Gyakorlatilag azonban csak 1596, Eger eleste után vált végvárrá. Addig, ebből az irányból szinte akadálytalanul törhettek előre a török csapatok Szikszó, Forró, Kassa irányába. A másik irányból vi­ szont, legalábbis 1596-ig, Eger elzárta a területünkre vezető utat. Eger eleste és Szendrő jelentőségének megnövekedése szinte azonnal érezteti hatását. 1599-től az addig viszonylag békés életet élő Kemejt a török pusztítások miatt elhagyottnak mondják az összeírások. Vagyis az addig kedvelt és általánosan használt, a Vadász-patak völgyében vezető út he160

lyett, vagy mellett most már D felől is szabad volt az út a megye területé­ re. Ezek a hadjáratok, mint ahogyan a korábbi trónvillongásokkal kap­ csolatosak is, általában Kassáig, vagy annak előteréig jutottak el. Nyilván ez a fő oka annak, hogy a megye É-i részén az elpusztult falvak aránya jó­ val kevesebb, mint a D-i részeken. Az adóösszeírásokból kiderül, hogy a XVI-XVTI. század során vég­ legesen elpusztult települések nagy többsége kisnemesi falu volt, amelyet minthogy lakói és gazdái elpusztultak vagy elhagytak, a Rákóczi-szabad­ ságharc után meginduló nagy telepítési akció során már senkinek sem állt érdekében újratelepíteni. Említettük, hogy a Kemejt birtokló ládi pálo­ sok a Rákóczi-szabadságharc után milyen eréllyel láttak hozzá birtokaik rendezéséhez, és hogy Kemejt is szinte azonnal benépesítették, ha ez nem is vált már igazi faluvá akkor. Az elpusztult kisnemesi falvak újrate­ lepítése senkinek sem állt érdekében, és ha esetleg élt is még egy-egy kis­ nemesi család, bizonyára nem volt meg a megfelelő nagyságú birtoka és anyagi alapja mindehhez. A nagyobb birtokosok kezén lévő falvak to­ vább fennmaradtak (Tuzsa, Kemej), mint a többi. Ennek, amellett, hogy a hadjáratok fő útvonalától távolabb estek, bizonyára az is oka volt, hogy birtokosaik, amíg lehetett, igyekeztek pótolni az elpusztult lakossá­ got. Ugyanakkor szívósan ragaszkodtak földjükhöz és falujukhoz Sárvár és Papi kisnemesei is. Megyénkben is megfigyelhetjük azt az országszerte tapasztalt jelen­ séget, hogy egy-egy település területéhez mennyire ragaszkodtak az em­ berek. Az elpusztult falvak helyére a XVIII-XIX. század folyamán szinte kivétel nélkül mindenütt tanyákat telepítettek. Többjük a XIX. század közepén, Fényes gyűjtése alapján már újra lakott puszta volt.641 Ezek az újkori tanyák részben még ma is fennállnak, részben pedig a kö­ zelmúltban szűntek meg. Mindez arra utal, hogy az elpusztult falvak em­ léke, határaiknak elkülönítése szinte napjainkig, a nagyüzemi parcellák ki­ alakításáig élt a köztudatban. Az Árpád-korban oklevéllel említett 250 lakott hely közül a források 123-ban jeleznek templomot is. Ezek közül kiemelkedő jelentősége volt a XII. században alapított jaszói premontrei monostornak, amely hiteles helyként működött, a széplaki bencés apátságnak, amely az Abák nem641. Maksay F., 1971. 80., vö. Földes L., 1983. 332-333. 11

161

zetségi monostora volt, valamint a misleji társas káptalannak, amelynek alapítási idejéről nincs pontos adatunk.642 A regéci és a gönci pálos kolos­ torok a XIV. század folyamán épültek.643 Elpusztult falvaink közül hét­ ben állt templom. Ezek közül Papi egyházát említik legkorábban, ezt a tatárok felégették, tehát első formájában még a tatárjárás előtt épülhe­ tett. Ugyancsak Papi egyházával kapcsolatban értesülünk arról is, hogy mint ahogyan ez országszerte szokás volt, itt is a templomban tartották az idevaló nemesek birtokjogi irataikat.644 Nem tudjuk, hogy Papi Szt. Péter apostol tiszteletére emelt temploma kőből, vagy fából épült-e. Minden­ esetre tartósabb épületre, esetleg átépítésre vall, hogy 1608-ban még mint leányegyházat említik. Túzsa temploma 1341-ben fordul elő először és 1608-ban utoljára. Erről nem tudunk semmi közelebbit. Kemejen Szt. György tiszteletére emelt kőegyház állt, amelyet 1332-ben említenek elő­ ször. Radon Szt. András volt a templom védőszentje, Szt. Iván pedig templomáról nyerte elnevezését is. Szaka és Gyanda templomairól semmi közelebbit nem tudunk. Dicháza templomát csak késői, 1519-es adat említi, ekkor a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolna állt itt. Szaka és Kemej egyházát kivéve, a templomokról késői adatok is szól­ nak, ami az általunk Szendrő közelében Gacsalon feltárt kis templom analógiája alapján arra utal, hogy ezeket a templomokat sokáig, gyakran a falvak elpusztulása után is, esetleg még romos állapotukban is használ­ ták. Ilyenre van példa az ország más részéről is.645 Ezt látszik alátámasz­ tani az a tény is, hogy az elpusztult templomos falvak közelében megma­ radt vagy újratelepített falvakban a XVIII-XIX. század során építettek templomokat, tehát ezekben vagy nem volt a középkorban, vagy romlan­ dóbb anyagból lévén hamarabb elpusztult a templom, mint a mi falvainkban. Ugyanakkor a Gacsalon előkerült kis templom arra is figyelmeztet, hogy egészen kicsi, oklevélben soha nem említett „névtelen" falvakban is lehettek már a XII. században is kőegyházak.

642. Györffy Gy., 1963. 49. 643. Regéc: lásd Kökényes; Gönc: Tört. Közi. Abaúj III. (1912) 1. sz. 16., vö. Genthon I., II. 108. 644. Szabó I., 1969. 195-196. 645. Szabó I., 1969. 194.

162

Megyénk a mai Magyarországra eső területéről rendkívül kevés honfoglalás kori és kora Árpád-kori lelet került elő. A mindössze 6 lelő­ helyről (Monaj, Hejce, Rásonysápberencs, Hernádkércs, Alsódobsza, Aszaló) régebben előkerült leletcsoportot a közelmúltban Szikszón talált két X. századi temetkezés egészíti ki. Nagyon kevés IX-X. századi lelet­ anyagot találtunk a terepbejárásaink és a szondázó ásatások során. Mind­ össze 3 lelőhelyünkön került elő IX-X. századi kerámia anyag (Bodó, Dicháza, Kemej), de igazán figyelemre méltó csak a Kemejen talált kés­ tokvédő és sarkantyúfelerősítő. IX-X. századi leletanyag is került elő a Garadna-Kastély szugon végzett leletmentő ásatás során. X. századi, gazdagon díszített, kétélű kard került elő 1971-ben a Hernád régi medré­ ből Abaújszéplakon (Krásna nad Hornád) is.646 IX-XII. századi leleteket találtak a megye északi részén Buzafalván (Buzica), Buzitán (Buzinka), Szesztán (Cesice), Csecsen (Cecejovce), Himen (Chym), Janókon (Ja­ nik), Jászon (Jasov), Csontosfalván (Kostány), Alsó Mislyén (Nizna Myslá), Péderen (Peder), és Szinán (Sena).647 Mivel azonban a szerző a leleteket nem közli, nem áll módunkban a közelebbi időbehatárolást el­ végezni és a lelőhelyek közül a IX-X. századiakat kiválasztani. Annyi azonban a fentebbi adatokból valószínűsíthető, hogy az Árpád-korban oklevélben nem említett, de a késő középkori adóösszeírásokban gyak­ ran szereplő Csontosfalva és Búzafalva nem késő középkori eredetűek, hanem már az Árpád-korban is lakottak voltak. A IX-X. századi leletek hiányát nem magyarázhatjuk a kutatás hiá­ nyosságaival, hiszen legalábbis tíz éve rendszeres régészeti kutatás, te­ repbejárás folyik a megyében. Kétségtelen tény, hogy terepbejárással nem lehet minden lelőhelyet felderíteni, de ha temetőket, sírokat nem is, a településeket, vagy azok egy részét bizonyára megtaláltuk volna. Azon­ ban nemcsak IX-X. századi leleteket, hanem az oklevélben említett el­ pusztult középkori falvakon kívül csak nagyon kevés középkori lelőhe­ lyet találtunk a ma is álló, vagy az elpusztult települések tágabb-szűkebb környezetében.

646. B. Polla, Archeologické nalézy 9-12. storocia z Kvásnej nad Hornádom. História Carpatica XI. (1980) 169-184., 172. 647. J. Pásztor: Pohrebisko vo Vsechsvätych. Arch. Ros. 13/1961. 375-385.

163

A Hernádvécse-Majorság területén talált lelőhelyről fekvése, neve, és a helybéliek rávonatkozó elbeszélése alapján valószínű, hogy egy Vécséhez tartozó földesúri majorság nyomát fedeztük itt fel, nem pedig egy önálló, oklevélben nem említett falu helyét. Az Abaújkér és Boldogkő­ váralja között talált sírok és cseréptöredékek esetleg az Árpád-korban oklevélben nem említett, a késő középkori forrásokból azonban jól is­ mert Abatelke648 faluhoz kapcsolhatók. Nem tudjuk oklevélben említett településhez kötni a Bőcs-Sárgaföldes-part és a Garadna-Kastély szug lelőhelyeken talált Árpád- és késő középkori településnyomokat. Elképzelhető, hogy ilyen lelőhelyek a to­ vábbi kutatás során még előkerülhetnek, hiszen több olyan elpusztult te­ lepülés nyomát sem találtuk meg, amelynek pedig helynévben megma­ radt a neve. Itt újra felmerül a már említett kérdés, hogy hol marad fent az elpusztult falu neve, meddig terjedt egy középkori falu határa (lásd: Gyanda, Sárvár). Bizonyára megkönnyítené a kérdés tisztázását a közép­ kori határjárások adatainak térképre vitele és nem utolsósorban az is, ha a topográfiai kutatásokban a terepbejárásnál hatékonyabb és korszerűbb módszerek (például légifotók) is rendelkezésünkre állnának. A fentebbi két lelőhelytől eltekintve tehát valamennyit egy-egy oklevélben említett középkori faluval azonosíthatjuk. Ez felhívja a figyelmünket Abaúj me­ gye jó forrásadottságaira, az országos átlagból kiemelkedő gazdag okle­ veles anyagára. Ugyanakkor azonban arra is rávilágít, hogy sem a ma is meglévő, sem az elpusztult falvak közelében nem találtunk olyan oklevél­ ben nem említett településre utaló nyomot, amelyet az esetleges faluköl­ tözésekkel kapcsolatba hozhatnánk. Feltehető tehát, hogy falvaink nagy része nem abban az időben keletkezett, amelyben a faluköltözésekkel számolhatunk.649 Természetesen lehetséges, hogy a későbbiek során még előkerül néhány honfoglalás , vagy kora Árpád-kori temető, település, egyelőre azonban semmi olyan régészeti adatunk nincs, amely a megye korai, a honfoglalás korában, vagy közvetlenül az után történt tömeges megszál­ lására mutatna. A 7 lelőhelyről előkerült egy-egy sír és a Hernád-meder­ ben talált kard, semmiképpen sem mutat nagy tömegű lakosságra. Külö648. CsánkiD.,

1890.202.

649. Földes L., 1983.342.

164

nősen akkor nem, ha összehasonlítjuk akárcsak a szomszédos Borsod, Zemplén,650 vagy Hajdú-Bihar651 megye ilyen korú temetőinek számával, vagy a távolabbi vidékek kutatásában elért eredményekkel. Hasonló eredményeket hozott az Abaújvári ispánsági központ kuta­ tása is. A vár építési korát a X-XI. századra teszi az ásató, lehet, hogy valóban Aba Sámuel építette, ahogyan a krónikák említik. A templom körüli nagyobb létszámú temető azonban, amely nagyobb létszámú tele­ pülésre utal, csak a XII. századtól figyelhető meg. Nagyjából ugyanilyen eredményre jut Braclac Varsik652 is a kassai medence (ide számítja a történeti Abaúj megye É-i részén kívül az eper­ jesi medencét és a Bódva, Ida felsőbb folyását is) településtörténetének vizsgálata során, noha máshonnan közelíti meg a kérdést. A IX-XII. szá­ zadból nagyon kevés magyarokra utaló leletanyag került elő arról a vi­ dékről. Más kérdés, hogy ennek következtében a szerző úgy véli, hogy Abaúj megye területét Garadnáig és Göncruszkáig szláv települések sora töltötte be legalábbis a XI. századig. Ekkor a magyarok fokozatos előnyomulásukkal egyre feljebb, a hegyek lábához szorították az addig ter­ mékeny folyóvölgyekben élő szlávokat. Nem kívánunk itt most vitatkozni az olyan anakronisztikus nézetek­ kel, miszerint IV. Béla király a tatárjárás után olyan céllal adományozta volna az abaúji várbirtokokat D-ről jövő magyar híveinek, hogy azok itt a magyar elemeket erősítsék, csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a szlávok tömeges ittlakására éppúgy nincs régészeti bizonyítékunk a IX^ XII. században, mint ahogyan nincs a magyarokéra sem. Kétségtelen, hogy a megyében szép számmal vannak szláv eredetű helynevek és hogy szláv jelenlétre utal a Kemejen talált viseleti darab is. Azonban mint Györffy György megállapította, a XIII-XIV. századi határjárásokban a Hernád síkságán és dombvidékeken a helynevek túlnyomó többsége ma­ gyar.653 XI-XII. század fordulóján létesült 10 királynéi német település, neve nem valamely korábbi magyar, vagy szláv település nevét őrizte meg, hanem német személynévből képződött, ami önmagában is bizo650. 651. 652. 653.

HOMÉvk. IX. (1970) 79-107. DMÉK 1974. 211-267. Varsik 1964. 1973. Györffy Gy., 1964. 57.

165

nyitja, hogy itt korábban nem voltak települések.654 Ha itt nagy tömegű szláv, vagy magyar népesség élt volna, mi szükség lett volna a németek idetelepítésére és miért telepítették volna éppen ide őket? A királynéi német falvak telepítése azonban másra is felhívja a fi­ gyelmünket. Nevezetesen arra, hogy a XI. század végén, illetve a XII. század elején, amikor ezek a falvak feltehetőleg keletkeztek, óriási lakat­ lan területek lehettek még a megyében, amelyet a megye lakossága, il­ letve annak természetes szaporulata nem tudott benépesíteni. A 10 falu­ ból 4, a három Németi és Felsődobsza közvetlenül a Hernád mellett, an­ nak széles és termékeny völgyében jött létre, tehát még itt is lehettek la­ katlan területek ebben az időben, nemcsak a Cserehát, vagy Zempléni­ hegység erdős, hegyes vidékein. Nem szorul magyarázatra, hogy a közép­ korban mekkora területet jelentett 10 falu a hozzátartozó határokkal, tartozékokkal, sem az, hogy ezek lakosságának idetelepítése mekkora szervező munkát jelentett, még akkor is, ha feltételezzük, hogy a falvak némi időbeli eltolódással keletkeztek. Mindez összhangban áll a fentebb mondottakkal, vagyis hogy megyénk területe a honfoglalás és kora Ár­ pád-korban nem volt túl sűrűn lakott, településrendszerének kialakításá­ ban lényeges szerepe volt a tervszerű telepítő munkának. A régészeti adatokból levonható következtetésekhez hasonló ered­ ményre jut Györffy György a megye történeti adatait vizsgálva. Megálla­ pítja, hogy noha a megyét Abaúj megyének hívják, az Aba nemzetség nem tekinthető itt ősfoglaló nemzetségnek, itteni birtokaikat az állam­ szervezés korában kaphatták. Ugyanakkor nem tud kimutatni a történeti források alapján egy másik itt ősfoglaló nemzetséget sem. A Bárca-Tekele nem, amelyről feltételezi, hogy ezek közé tartozik, oly csekély birto­ kokkal rendelkezik a megye D-i részében, hogy az alapvetően nem befo­ lyásolja a kialakult képet. A XIII. századi oklevelekből előtűnő birtokviszonyok is azt az el­ képzelést látszanak igazolni, miszerint ezt a területet egyetlen foglaló nemzetség sem szállta meg, tehát a megye nagy része az államszervezés korában a király kezébe került. A királynak és a királynénak még a XIII. században is hatalmas bir­ tokai voltak itt. Jelentős a várbirtokok száma is, ami szintén a király bir654. Györffy Gy., 1964. 44. 50. jegyzet

166

toklásával függ össze, és királyi adományból szerzett területei voltak a megyében több egyházi birtokosnak is.655 Nem mutat korai megszállásra a megyénk területén lévő igen kevés törzsnévi helynév sem,656 és nem áll rendelkezésünkre olyan nyelvészeti adat sem, amely a terület XI. századi megszállására kétségtelen bizonyí­ tékot nyújtana.657 Összefoglalva tehát a régészeti, történeti és nyelvészeti adatokból a következőket állapíthatjuk meg: Anonymus adata, miszerint a honfoglaló magyarság a Hernád és a Tárca völgyét Sóvárig megszállta, valószínűleg katonai értelemben ér­ tendő, azaz a fennhatóságát kiterjesztette idáig, elhelyezte a megfelelő katonai egységeket, de egyelőre nem települt itt le tömegesen. A katonai központ Újvár lett, amely bizonyára fennállt már az államszervezés korá­ ban, a X. század végén. E köré telepíthették le a fegyveres kíséret tagja­ it, akiknek emlékét a törzsnévi helyneveken kívül az a körülbelül 50 egyfalus kisnemesi család őrzi, amelynek eredetét a harcos várjobbágyságra vezeti vissza Györffy György, és amely a XIII. században jelenik meg a forrásokban. Ezek a falvak tekinthetők a telepítés legkorábbi hullámá­ nak, amelyek már minden bizonnyal a X. században létrejöttek. Falvaink közül ezek közé tartozik Horváti, Karácsond, Erdőfalva (Dicháza), Papi, Szaka, Nyavalyád, Pocsaj, és az ásatások tanúsága szerint ekkor már fennállt a besenyő nevű Kemej is. A fentebb elmondottakból azonban úgy látszik, hogy a katonai megszállást nem követte a honfoglaló magyar­ ság tömeges ide települése. A megye területe az Árpád-kor folyamán fo­ kozatosan népesedhetett be. Mint a királynéi német falvakkal kapcsolat­ ban láttuk, a XII. században még a termékeny Hernád-völgyben is lehet­ tek lakatlan területek. Az erdős, hegyes Cserehát és a Zempléni-hegység megyénk területére eső részein pedig valószínűleg később keletkez655. Györffy Gy., 1964. 42., vö. Szabó I., 1966. 92. 656. Nem feladatunk, hogy ezen a helyen állást foglaljunk a törzsnévi helynevek körül folyó vitában. Velük kapcsolatban annyiban azonban egyetért a kutatás, hogy az ilyen tí­ pusú nevet viselő települések általában a X. században keletkeztek. Vö. Kristó Gy., Törzsek és törzsnévi helynevek. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 422-443. vonatkozó irodalommal. 657. Kniezsa I., Magyarország népei a XI. században. Emlékkönyv Szent István király ha­ lálának kilencszázadik évfordulóján. Bp. 1938. II. köt. 381.

167

tek a települések, mint a megtelepedésre alkalmasabb folyó és patak völgyekben. A tatárjárás utáni telepítéshullámmal azonban lezárulhatott ez a fo­ lyamat, ugyanis rendkívül kevés, a késői középkorban létrejött település­ ről számolnak be az írásos források, régészeti adatok pedig egyáltalán nincsenek ilyenekről. A XIII. század végén, a forrásokban megjelenő 250 település nagy többségéről nem tudjuk pontosan, mikor jött létre. A megye D-i, azaz ma Magyarországra eső területén lévő elpusztult településekkel kapcso­ latos régészeti eredményeinket fentebb ismertettük. A ma is álló falvak területén a régészeti kutatás nehézségekbe ütközik, hiszen valamennyi eredeti, középkori helyén áll és házaknál, kertekben rendszeres kutató­ munkát végezni alig lehet. Az idáig véletlenszerűen előkerült leletek két faluról valószínűsítik, hogy korábban keletkezett, mint ahogyan az írásos források említik. A Léhen talált XIII. század eleji éremlelet, amely való­ színűleg a tatárjárással hozható kapcsolatba, bizonyítja, hogy ekkor már laktak itt, noha az oklevelek csak 1281-ben említik. Alsódobsza 1332-ben szerepel először a forrásokban, területén vi­ szont két X-XI. századi hajkarikát találtak. Az Abaújszántón talált rit­ kaság számba menő aquamanile pedig valószínűvé teszi, hogy Szántó az Árpád-korban jelentős hely lehetett, bár ez az írásos adatokból nem tű­ nik ki. A többi faluból előkerült többnyire XVI-XVIII. századi éremle­ let nem nyújt támpontot a falvak keletkezésével kapcsolatban. Elrejté­ sük bizonyára a török, illetve a kuruc harcokkal hozható kapcsolatba, csakúgy, mint a göncruszkai vaseszközlelet elrejtése. A további történeti-régészeti kutatás feladata fényt deríteni arra, hogy melyik település mikor keletkezett, és milyen szerepe volt a terv­ szerű telepítésnek Abaúj megye az Árpád-kor végére kialkuló rendkí­ vül sűrű településhálózatának kialakításában.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE A. Arch. Ért. Archívum 168

- Anjou-kori okmánytár - Archaeológiai Értesítő - A Heves Megyei Levéltár Közleményei

Arch. Ros BML DMÉK Doc. Art. P. F.

-

H. HML Hoki. HOMÉvk. MOL Reg. Arp.

-

Rég. Tan. RF SA Tört. Közi. Abaúj-Torna

-

Tört. Közi. Borsod

-

W. Zsigmond-kori

-

Archeologické Rozhledy Borsod Megyi Levéltár Déri Múzeum Évkönyve Documenta Artis Paulinorum Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Hazai okmánytár Heves Megyei Levéltár Hazai oklevéltár Herman Ottó Múzeum Évkönyve Magyar Országos Levéltár Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke Régészeti Tanulmányok Régészeti Füzetek Slovenská Archeológia Történeti Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából Történelmi és régészeti közlemények Miskolc város és Borsod vármegye múltjából Árpád-kori Új okmánytár Zsigmond kori oklevéltár

IRODALOM Anjou-kori okmánytár. Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. (szerk.): Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula I-VII. Bp. 1878-1920. (Mon. Hung. Hist. Dipl.) Borovszky Samu-Dr. Sziklay János, 1896. (szerk.): Magyarország vár­ megyéi és városai I. k. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Bp. Borsod Vármegye. Vármegyei Szociográfiák. Budapest, 1939. Documenta Artis Paulinorum. 1-3. köt. A Magyar Tudományos Akadé­ mia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XIIXIV. Bp. 1976. 169

Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V. Bp. 1890-1913. (Hunyadiak kora Magyarországon. Gr. Teleki József művének folytatása gyanánt a M. Tud. Akadémia tör­ ténelmi bizottságának megbízásából szerkeszti Csánki Dezső VIVIII., IX. c. Csorna József, 1890.: Őstörténeti nyomok Abaúj megyében. Kassa Éri István-Bálint Alajos, 1959.: Muhi elpusztult középkori falu tárgyi em­ lékei. RF. Ser. II. 4. Bp. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I-XI. Budae 1829-1844. Feld István-Juan Cabelló, 1980.: A füzéri vár. Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc Fényes Elek, 1851.: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik. I-IV. Pest. Földes László, 1983.: „Telkek" és költözködő falvak a honfoglaló és Ár­ pád-kori magyarság gazdálkodásában. Tőkei Ferenc (szerk.): No­ mád társadalmak és államalakulatok. Bp. 327-349. Fügedi Erik, 1975.: Középkori várak - középkori társadalom. Gerő László (szerk.): Várépítészetünk. Bp. 63-83. Gádor Judit-Nováki Gyula, 1980.: Az abaújvári földvár sánca. HOMÉvk. XIX. 43-81. Genthon István, 1959-61.: Magyarország művészeti emlékei I—II. Bp. Gerő László, 1975.: Várépítészetünk. Bp. Györffy György, 1940.: Besenyők és magyarok. Körösi Csorna Archí­ vum. Bp. Györffy György, 1963.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földraj­ za. Bp. Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Kiadják: Nagy Imre, Paurlván, Ráth Károly és Véghely Dezső. I-V. Győrött 1865-1873., Ipoly Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső. VI-VIII. Bp. 18761891. H. Gyürki Katalin, 1967.: Középkori építőáldozat Buda egykori külváro­ sában. Arch. Ért. 94. 80-83. Hazai oklevéltár 1234-1536. Kiadja a M. Történelmi Társulat, (szerk.): Nagy Imre, Deák Farkas és Nagy Gyula Bp. 1879. 170

Kandra Kabos, 1843.: Az egri főegyház Szent János könyve Liber s (ancti) Joannis apostoli et evangaelistae . . . continens seriem dignitatum, possessionum capituli ecclaesiae Agriensis, renovatus in anno Domini 1643. Kemény Lajos, 1912.: Abaúj és Torna vármegye története a honfoglalás­ tól az 1526-ik évig. Kassa. Kemény Lajos, 1915.: Abaúj-Torna vármegye története 1527-1648. Kassa. Kiss Lajos, 1978.: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. Komáromi Antal, 1899.: A Perényiek a mohácsi vész előtt. Családtörté­ neti Értesítő I. 3-8. Lipszky Joannes, 1803.: Repertórium Locorum Objectorumque in XII. tabulis mappae regnorum Hungáriáé, Slavoniae. Croatiae et confiniorum militarium magni item principatus Transylvaniae. Budae. Lovag Zsuzsa, 1979.: A középkori bronzművesség. Bp. Maksay Ferenc, 1971.: A magyar falu középkori településrendje Bp. Méri István, 1964.: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Oros­ házahatárában. R. F. Ser. II. 12. Bp. Molnár, 1935.: Abaúj-Torna vármegye. Vármegyei Szociográfiák. Bp. 1935. Nagy Árpád, 1969.: Eger környéki és Tiszavidéki besenyő települések a X-XI. században. Egri Múzeum Évkönyve VII. 129-153. N. Kiss István, I960.: 16. századi dézsmajegyzék. Bp. Puky Andor, 1910.: Felső Vadász. Történeti Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. I. évf. 4. sz. 261. Kassa. Reg. Arp. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I—II. 1. (Szerk.): Szentpéteri Imre. Bp. 1923-1943. II/2-3. (Szerk.): Szentpéteri ImreBorsa Iván, Bp. 1961. Régészeti Tanulmányok. Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei I. Bp. 1962. Fehér Géza-Éry KingaKralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. II. Bp. 1962. Sugár István, 1980.: Borsodi oklevelek a Heves megyei levéltárban 12451521. Miskolc. Documentatio Borsodiensis I.

171

Szabó István, 1966.: A falurendszer kialakulása Magyarországon X-XV. század. Bp. Szabó István, 1969.: A középkori magyar falu. Bp. Szendrei József, 1888.: Csoma József régiséggyűjteménye. Arc. Ért. VIII. 350-351. Thallóczy Lajos, 1879.: A kamara haszna (Lucrum camarae), Bp. Történelmi és régészeti közlemények Miskolc város és Borsod vármegye múltjából. Miskolc, 1926-1928. Miskolc város Hivatalos Értesítőjé­ nek melléklete. Váradi Regestrum - J. Karácsonyiéi. S. Borovszky Bp. 1903. Varsik Branislav, 1973.: Osidleine Kosickej Kotliny I—II. Bratislava. Zichy okm.t. - A zichi és vasonkeői gróf Zichy család idősb, ágának ok­ mánytára. Codex Diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vasonkeő. (Szerk.): Nagy Imre, Nagy István, Véghelyi De­ zső, Kammerer Ernő, Lukcics Pál. I-XII. Pest. Bp. 1871-1931. Zsigmond kori oklevéltár. Összeállította Mályusz Elemér I—II. Bp. 1951—

172

SIEDLUNGEN AUS DER ÁRPÁD-ZEIT IM SÜDLICHEN TEIL DES BURGKOMITATES ABAÚJ

Zusammenfassung Zum Thema unserer Arbeit haben wir die Untersuchung der Siedlungen aus der Árpád-Zeit im südlichen Teil des Burgkomitates Abauj gewählt. Dieses Komitat wurde in der Árpád-Zeit außerordentlich dicht besiedelt, 250 in Urkunden erwähnte, bewohnte Orte sind aus dieser Zeit bekannt. Davon sind 70 Siedlungen im Laufe der Zeit zugrunde gegangen. Basis dieser Forschungen bilden die zugrunde gegangen Dörfer, deren Name als solcher erhalten geblieben ist, das sind zahlenmäßig 28 Ortschaften. An deren angenommenen oder mehr oder weniger bestimmten Stellen haben wir eine Geländebegehung, in den zwei Fällen von Kernej und Kelecsény Ausgrabungen durchgeführt. Aufgrund der schriftlichen Quellen waren wir bemüht, die Spuren der Geschichte der Dörfer zu verfolgen, deren Name als Ortsname nicht erhalten geblieben ist und auf deren Lage wir heute höchstens nur noch schlußfolgern können. Der Vollständigkeit halber stellten wir auch die heute noch bestehenden, aus der Árpád-Zeit stammenden Dörfer mit ihrer ersten urkundlichen Erwähnung und den in ihrer Feldmark zum Vorschein gekommenen mittelalterlichen Funden zusammen. Das Burgkomitat Abaúj erstreckt sich auf etwa 70 km Länge im breiten fruchtbaren Tal des Flusses Hernád. Vom Hernád-Tal landschaftlich abgegrenzt ist das Zemplén-Gebirge, welches sich am linken Ufer des Hernád erstreckt und die natürliche Grenze des Komitates bildet. Im nordwestlichen Teil des Komitates verläuft das Gebirge von SzomolnokKassa, von dort dringt die Bódva und der in sie mündende Ida-Bach vor, welche eine sumpfige Ebene als dritte Landschaftseinheit bilden. Außer den Ebenen von Hernád und Bódva bilden noch viele kleinere Bäche für Siedlungen geeignete Täler, welche aufgrund der Zeug173

nisse der archäologischen Ausgrabungen ab dem Neolithikum dicht besiedelt waren. Das Gebiet des Komitates Újvár war bei Gründung des Staates wesentlich größer, als im späteren Mittelalter. Es umfaßte die Gebiete der am Ende des XII., zu Beginn des XIII. Jahrhunderts entstehenden WaldGespanschaften von Sáros, Torna und Patak, sowie das mit ihm geographisch nicht zusammenhängende Komitat Heves. Die gebietliche Abgrenzung des Burgkomitates Abaüj geschah in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts und seine damals entstandenen Grenzen blieben im großen und ganzen bis zum Ende des vorigen Jahrhunderts unverändert. Das Komitat war am Beginn Grenz-Burgkomitat, Zentrum war Abaújvár, welches an einer wichtigen, aus dem Lande führenden Straße errichtet wurde. In der Gespanschaftsburg wurden zehn Jahre lang Ausgrabungen durchgeführt, die bewiesen haben, daß die Holzfachwerk-Schanzen um die Jahrhundertwende des X-XI. Jahrhunderts erbaut wurden. Das widerspricht nicht den Traditionen der Chronik, nach welchen eine Kirche mit steinernem Fundament und halbkreisförmig abgeschlossenem Sanktuarium gefunden. Im um die Kirche befindlichen Friedhof wurden mehr als tausend Gräber aufgeschlossen, deren Funde aus dem XII-XV. Jahrhundert stammen. In nördlicher Richtung von der Kirche aus stieß man unter den untersten Gräbern auf die Spuren von früheren Siedlungen aus der Zeit vor der Begräbnisstätte. Die Burg hat bis zum Jahre 1556 als Feste gewirkt, aber schon im XIII. Jahrhundert ging ihre Bedeutung als Komitatszentrum verloren. Neben Újvár haben schon vor dem Tatarenfeldzug das von deutschen Siedlern bewohnte Gönc, weiterhin Forró, welches auch Zentrum des Unterbistums war, wichtige Rollen gespielt. Im XII. Jahrhundert wurden das Prämonstratenser-Kloster in Jászó und die Benediktiner-Abtei in Széplak gegründet. Über die Gründung des gemeinschaftlichen Hochstiftes von Mislye haben wir keine genauen Angaben. Nach dem Tatarenfeldzug entstanden überall im Komitat HospesSiedlungen, deren bedeutendste Kassa ist. In der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts bildete sich parallel zum Zerfall des königlichen Burgkomitates das adlige Burgkomitat, dessen Versammlung außer in Abaújvár in Gönc, Vizsoly, Garadna, Szinva, Petri, Forró, Középnemeti, Bizitán und Enyicke gehalten wurde. Das Geschlecht der Aba war vom Zeitalter der Staatsgründung an 174

der gewaltigste Grundbesitzer des Komitates. Allerdings bekommt die riesigen Güter der Aba nach der verlorenen Schlacht von Rozgony die Familie Drugeth, in der Anjou-Zeit stellt diese auch die Gespane des Ko­ mitates. Die Zeit der Anjou-Herrschaft ist die Zeit des friedlichen Auf­ baus im Leben des Komitates. Die Reihe der mehr als zwei Jahrhunderte dauernden Kriege beginnt in den Jahren um 1440 mit den Streitigkeiten zwischen Ulászló I. und László V. und den Plünderungen bereitet erst Mátyás im Jahre 1462 ein Ende. Nach Mátyás' Tode wird unser Komitat und besonders die Gegend um Kassa zum wahren Aufzugsfeld der Thronbewerber. Ebenfalls ein wichtiges Gebiet war das Komitat bei den Kämpfen zwischen Ferdinand I. und János Szapolyai, es wechselte sogar mehrmals den Besitzer. In den Jahren um 1550 bedrohte aber neben den miteinander hadernden Herren eine neue Gefahr die Bewohner des Ko­ mitates. Die Türken brachen im Jahre 1558 erstmalig in unser Gebiet ein. Später haben sich die türkischen Angriffe häufig wiederholt (1566, 1567, 1575, 1588) und infolgedessen wurde ein Teil des Komitates zum unterworfenen Gebiet (Szikszó, das Tal des Vadász-Baches, Monaj, die Gegend bei Selyeb und die südlischste Ecke des Komitates, Kemej, Ongas). In unserem Komitat stand keine Grenzburg, das Gebiet wurde gegen die Türken von der Burg in Szendrő geschützt. Das XVIII. Jahr­ hundert verlief auch in ununterbrochenen Kämpfen, das Komitat und die Bevölkerung Oberungarns nahmen im Laufe des Jahrhunderts an immer wieder neuen Verschwörungen und Befreiungskämpfen teil. Die Registrierung im Jahre 1715 nach den Rákóczi-Befreiungskampfen zeigte ein trauriges Bild des Komitates. Von den im Jahre 1427 regi­ strierten 5184 Gehöften sind im Verlaufe der zwei Jahrhunderte dauern­ den Kriege laut der Registrierung im Jahre 1715 insgesamt 922 übriggeb­ lieben. Zur Ergänzung der gesunkenen Bevölkerung werden damals neuerlich deutsche Siedler in der nordwestlichen Ecke des Komitates angesiedelt. Damals läßt sich auch die bedeutende slowakische Bevölke­ rung nieder, die ein fast zusammenhängendes Gebiet im nördlichen und südöstlichen Teil des Komitates einnimmt. Das Burgkomitat Abaüj .erscheint in den schriftlichen Quellen am Ende der Árpád-Zeit als außerordentlich dicht besiedeltes Gebiet. Die Urkunden erwähnen in dieser Zeit 250 besiedelte Orte. Frühestes Zent­ rum des Gebietes ist Újvár, daneben gelangen aber schon sehr früh 175

Gönc, eine Ortschaft der deutschen Siedler der Königin, sowie Forró, welches Sitz des Unterbistums war, zu großer Bedeutung. Bedeutend war damals auch schon Kassa, Szepsi, Gagy, Szikszó, Korlátfalva und Aszaló. Später wird Kassa in den Rang einer freien königlichen Stadt erhoben, dann ab dem XVII. Jahrhundert wird es Zentrum des Komitates. Gönc, Forró, Szepsi und Szikszó entwickeln sich zu Marktflecken. Ebenfalls zu Marktflecken werden Vizsoly, das Zentrum der deutschen Siedlungsdörfer der Königin, Jászó, Nagyida, sowie auch die im ÁrpádZeitalter weniger bedeutend erscheinenden Szántó, Telkibánya, Szina und Szinye. Im Komitat standen 5, im Árpád-Zeitalter erbaute, steinerne Bur­ gen: Boldogkő, Füzér, Regéc, Gönc und Szalánc, die vier letzteren wa­ ren im Bezitze des Aba-Geschlechtes. Als Standort eines Turmes wird von den Quellen auch Kelecsény erwähnt, allerdings ist es uns im Laufe dort durchgeführter beweisender Grabungen nicht gelungen dessen Spu­ ren zu finden. Die Burg von Nagyida wurde am Beginn des XV. Jahrhun­ derts von der Perényi-Familie erbaut, aber befestigter Ort war in dieser Zeit auch schon das Kloster von Jászó und Mislye, sowie Kassa. Die einzige königliche Burg des Komitates, Sitz der Gespanschaft, Újvár, war eine Erdburg. Wie aus dem Namen zu vermuten ist, stand wahrsch­ einlich auch in Sárvár eine Erdburg, aber deren altertumswissenschaft­ liche Spuren konnten wir nicht finden. Von den in den Urkunden der Árpád-Zeit erwähnten 250 besiedel­ ten Orten sind zu verschiedenen Zeiten insgesamt 70 zugrunde gegangen, das Verhältnis der endgültig vernichteten Dörfer ist aber relativ klein. Am frühesten, in der Zeit der Tatarenfeldzüge, ist Gata zugrunde gegan­ gen. Im Verlaufe der natürlichen Verödungen des XIV. Jahrhunderts sind Gálya, Tárcsa, Bodófölde, Simonlaka, Miglinc und Peceny aus­ gestorben. Am Ende des XV. Jahrhunderts, eventuell infolge der damals tobenden Herrschaftskämpfe sind Toka, Pocsaj, Nyavalyád und Kácsik zugrunde gegangen. Die größte Vernichtung haben aber ohne Zweifel in unserer Gegend die Türkenkriege des XVI. Jahrhunderts verursacht. Dicháza, Monajkeddi und Kelecsény sind schon bei den ersten türki­ schen Einbrüchen vernichtet worden. Bei dem Feldzug im Jahre 1567 sind Horváti, Gyanda und Lyuba endgültig zugrunde gegangen, sowie wahrscheinlich auch Szent Iván, Rád und Köbli. Auch diese Dörfer 176

konnten sich von diesem Angriff nicht vollständig erholen, die erst im Laufe des XVIII. Jahrhunderts endgültig ausstarben (Sárvár, Tuzsa, Kerne j , Papi). Aus den Steuerregistrierungen geht eindeutig hervor, daß die Mehrzahl der im Zuge des XVI-XVII. Jahrhundertes vernichteten Ortschaften Dörfer des Kleinadels waren. In 123 von den 250, in Urkunden aus der Árpád-Zeit erwähnten, bewohnten Orten, so berichten die Urkunden, gab es Kirchen. In 7 der vernichteten Dörfer stand eine Kirche. In dem Teil des Komitates, der heute zum Gebiet Ungarns gehört, sind ausserordentlich wenig Funde aus der Zeit der Landnahme und aus dem Árpád-Zeitalter zum Vorschein gekommen. Vorläufig haben wir keine derartigen archäologischen Daten, die auf eine Massenbesiedlung in der frühen Zeit unseres Komitates in der Zeit der Landnahme oder unmittelbar danach hindeuten. Die um die Jahrhundertwende des XI-XII. Jahrhunderts geschaffenen 10 deutschen Siedlungen der Königin lenken unsere Aufmerksamkeit auch darauf, daß in dieser Zeit noch riesige unbewohnte Gebiete existierten, welche die Bevölkerung des Komitates, beziehungsweise deren natürlicher Zuwachs, nicht bevölkern konnte. Von den 10 Dörfern kamen 4 unmittelbar am Hernád, in dessen breiten und fruchtbaren Tale zustande, das heißt, auch hier waren noch unbewohnte Gebiete, nicht nur in den waldigen, bergigen Gegenden von Cserehát oder des Zemplén-Gebirges. Das alles weist darauf hin, daß das Gebiet unseres Komitates in der Zeit der Landnahme und im frühen Árpád-Zeitalter nicht sehr dicht bewohnt war, weiterhin darauf, daß der Ausbildung des Systems der Siedlungen die geplante Ansiedlungsarbeit eine bedeutende Rolle gespielt hat. Bei den aus den Daten der Altertumsforschungen zu ziehenden Schlußfolgerungen ist auch György Györffy zu ähnlichen Ergebnissen gekommen. Er stellt fest, daß, obwohl man das Komitat Abauj nennt, das Geschlecht der Aba nicht als Stamm der ursprünglichen Landnahme zu betrachten ist. Gleichzeitig kann er aber aufgrund der geschichtlichen Quellen keinen anderen, hier ursprünglich landnehmenden Stamm aufzeigen. Die im Gebiet unseres Komitates sehr gering vorhandenen, aus Stammesnamen gebildeten Ortsnamen weisen ebenfalls nicht auf eine frühe Inbesitznahme hin. Zusammenfassend können ihr feststellen, daß die Angabe Anony177

mus', daß die landnehmenden Ungarn das Tál des Hernád und der Tárca bis nach Sóvár besetzt haben, wahrscheinlich im militärischen Sinne zu verstehen ist. Das heißt, daß sie ihre Hoheit bis dahin ausgedehnt haben, daß sie entsprechende militärische Einheiten plaziert haben, aber vorläufig haben sie sich hier nicht massenweise niedergelassen. Militärisches Zentrum wurde Újvár, ringsum ließen sich die Mitglieder der bewaffneten Begleitung nieder, deren Erinnerung außer in den aus Stammesnamen entstandenen Ortsnamen auch die etwa fünfzig Familien des dörflichen niederen Adels bewahren, deren Ursprung György Györffy auf die Waffendienst leistenden Leibeigenen in den Burgen zurückführt. Diese Dörfer kamen mit großer Wahrscheinlichkeit schon im X. Jahrhundert zustande. Aus dem oben Angeführten scheint aber, daß der militärischen Besetzung nicht die massenhafte Niederlassung der landnehmenden Ungarn folgte. Das Gebiet wurde im Laufe der Árpád-Zeit kontinuierlich bevölkert. Mit der nach den Tatarenfeldzügen folgenden Besiedelungswelle wird dieser Vorgang aber wahrscheinlich beendet gewesen sein, da die schriftlichen Quellen über außerordentlich wenig, im späten Mittalalter entstandene Siedlungen berichten, archäologische Daten darüber gibt es überhaupt nicht. Aufgabe der weiteren geschichtlich-archäologischen Forschungen ist aufzuklären, welche Ortschaft genau wann entstanden ist und welche Rolle die geplante Besiedlung bei der Bildung des am Ende des ÁrpádZeitalters entstandenen außerordentlich dichten Ortsnetzes hatte. Mária Wolf

•

178

ПОСЕЛЕНИЯ ЭПОХИ КОРОЛЕЙ ИЗ ДИНАСТИИ АРПАДОВ НА ЮЖНОЙ ТЕРРИТОРИИ КОМИТАТА АБАУЙ Подведение итогов Темой для нашей книги выбрали исследование поселений эпохи ,', королей из династии Арпадов комитата Абауй. Данный комитат в эпохе Арпадской династии являлся густонаселённым, из той эпохи известны 250 населённых пунктов, отмеченных в грамотах (хар­ тиях). Из них 70 поселений в ходе истории были разрушены. Наши исследования распорстранялись на те опустошенные по­ селения, название которых сохранилось в качестве названия мест­ ностей, определённых местах проводили обход местности, а в двух случаях, в Кемей и Келечень выполнялис заверительные раскопочные работы. На основе поселений, название которых не сохрани­ лось в названиях местности, и место расположения которых в нас­ тоящее время можно только предпологать. Ради точности, по пер- вым указаниям в грамотах составили список стоящих до сих пор поселений эпохи Арпадской династии, и средневековых находок, " вскрытых в наших краях. ; Комитат Абауй тянется в широкой, плодородной долине реки ••;.- * Хернад длиной около 70 км. От долины реки Хернад отделяются в ;, < региональном отношении горы Земплен, раскинутые по левому берегу реки, и образующие естественную границу комитата. На се­ верозападной части комитата лежат горы Сомолнок - Каша, откуда текут река Бодва и притекающая в неё речка Ида, болотистая рав­ нина которых составляет третье географическое единство. Кроме равнины реки Хернад и Бодва бесчисленное количество речушек имеет долину, годную для поселения, которые по свиде­ тельству археологических находок, были плотно населёнными с времён новокоменного (неолитеческого) века. Территория комитата Уйвар в эпохе основания государства •' была значительно больше, чем позднее в средних веках. Он терри179

ториально объединил образующиеся в конце XII века, в начале XIII века лесные испанства местности Шарош, Торна и Патак, а также комитат Хевеш, являющийся отдельным регионом. Территориаль­ ное отделение комитата Абауй произошло во второй половине XIII века, и образованные в ту пору границы оставались до конца прош­ лого столетия почти неизменными. Комитат по началу являлся окраинным (пограничным), его центр Абауйвар был построен по важной, выводящей за границу дороге. В крепости испанства проводились археологические иссле­ довательские раскопки в течении 10 лет, в результате которых уста­ новили, что ячеечный деревянный шанец был построен на рубеже Х-Х1 столетия. Это не противоречит тем летописным преданиям, по которым построение крепости присвоили Шамуелю Аба. Внутри земляной крепости находили палуциркульную апсидную церковь с каменным фундаментом. В церковном дворе раскопали более тысяча древних погребений, эти находки происходят с ХН-ХУ ве­ ков. Севернее церкви, под самыми нижними погребениями нашли следы поселения, более древнего, чем погребения. Крепость как укрепление функционировала до 1556 г., но как центр комитата, потеряла своё значение уже в XIII веке. Кроме Уйбар, уже до на­ шествия татар имел важную роль основанный немецкими поселен­ цами Гёнц, а также деревня Форро, которое являлось и центром деканского подокруга. В XII столетии создали премонстранский мо­ настырь в посёлке Ясо и бенедиктинское аббатство в поселение Сеплак. Об основании общественного капитула в леле Мишйе точных данных у нас нет. После нашествия татар по комитату были осно­ ваны немало хоспесских поселений, среди них самым значительным является Кашша (Кошице). Во второй половине XIII века, параллельно с разложением ко­ ролевского комитата образовался дворянский комитат, который проводил собрания кроме Абауйвар в деревнях Гёнц, Вижой, Гарадна, Сина, Петри, Форро, Кёзепнемети, Бузита, Эницке. Род Аба со времён основания государства являлся самым круп­ ным владельцем комитата. Однако после порожения в битве под Розгонь огромные владения семейства Аба пересшли на род Друггет, которые во время царствования Анжуйской династии были и 180

ишпанами коматата. Эпоха царствования Анжуйской династии яви­ лась эпохой мирного строительства в жизни комитата. Серия бе­ спрерывных войн, длящихся более двухсот лет, началось в 1440-х годах партийными междоусобицами между Владиславом Первым и Ласло Пятым, и мародёрство прекратил только Матьаш Корвин в 1462 г. После смерти Матьаша наш комитет, а особенно окрестность Кашша стала настоящим плацдарном для претендентов на престол. Комитат являлся также важной территорией во время войн между королями Фердинандом Первым и Яношом Сапойаи, и многократно был перехвачен ими друг у друга. В 1550-х годах кроме разжигаю­ щих раздор магнатов, появилась и другая опасность для жизни насе­ ления комитата. Турки напали на наши земли, первый раз в 1558-ом году, затем турецкие нападания стали повторяться всё чаще (1566, 1567, 1575,1588), в результате чего некоторая часть комитата стала подвластной туркам территорией (Сиксо, долина речки Вадась, ок­ рестность поселений Монай, Шейеб, и самый южный уголок коми­ тата, Онга, Кемей). В комитате не были пограничных крепостей, его территорию от турков защищала крепость городка Сендрё. Весь ХУИ-ый век прошел также в непрерывных боях, население коми­ тата и всей Северной Венгрии участвовало в постоянно обновляю­ щихся заговорах, освободительных войнах. Перепись 1715-ого года, проведённый после войны за независи­ мость под руководством Ференца Ракоци, показал печальную кар­ тину о комитате. Из 5184 хозяйств, переписанных в 1427-ом году, после войн, длящихся двести лет, по свидетельству переписи 1715ого года остались лиш 922. С целью дополнения поредевшего насе­ ления в это время поселили в северозападный уголок комитата но­ вых немецких переселенцев. В это же время поселилось значитель­ ное по количеству словацкое население, образующее почти сплосную массу на северной и северовосточной части комитата. В конце царствования королей из династии Арпадов комитат Абауй упоминается в письменных источниках, как очень густонасе­ лённая территория. Грамоть этого времени сообщают о 250 насе­ лённых пунктах. Самым ранним центром данной территории являлся Уйвар, но кроме этого очень рано приобрёл крупное значе­ ние Гёнц, деревня немецких переселенцев королевы, а также Фор181

ро, ставший центром деаканского подокруга. В то же время имели также значение поселения Кашша, Сепши, Гадь, Сиксо, Корлатфалва и Асало. В последующее время Кашша получила звание сво­ бодного королевского города, а к ХУП-ому веку стала центром ко­ митата. А Гёнц, Форро, Сепши и Сиксо стали сельскими городками. Также стал сельским городком Вижой, центр деревень немецких переселенцев королевы, и Ясо, Надьида, кроме этого Санто, Телкибаня, Сина и Синье, которые в эпохе династии Арпадов казались менее значительными. В комитате были пять каменных крепостей, построенных в эпохе Арпадов, а именно: Болдогкё, Фюзер, Регёц, Гёнц и Саланц, последние четыре были владением рода Аба. Источники упоми­ нают ещё о башне, возведённой в Келечень, однако при проведён­ ных здесь заверительных раскопочных работах никаких следов не находили. Крепость Надъида была построена семьей Перени в XV веке, но в то же время были укреплёнными настоятельства Ясо и Мишйе, а также и Кашша. Единственная королевская крепость комитата, центр ишпанства, Уйвар была земляной. По своему названию предпологается, что в Шарвар (в переводе на русский: „крепость из грязи") стояла также земляния крепость, но археологических сле­ дов этого ненаходили. Из 250 населённых пунктов, упомянутых в грамотах эпохи Арпадской династии разрушились около 70, но процент окончательно опустошенных деревень относительно невелик. Первым на нашей территории, во время нашествия татар был разрушен Гата. Гайа, Тарча, Бодофёлде, Шимонлака, Миглиц, Пецень могли вымирать при естественном опустошении XIV века. Тока, Почай, Няваяд и Качик уничтожились в XV веке, возможно в ходе тогдашних войн за власть. Однако самое крупное разрушение приносили несом­ ненно войны XVI века против турков. Дицхаза, Монайкедды, Келе­ чень были уничтожены уже при первых турецких вторжениях. Хор­ ваты, Дъянда, Йуба, а вероятно и Сентиван, Рад и Кёбли были окончательно разрушены в походе 1567 г. По настоящему не избави­ лись от последствий этого нападения и те деревни, которые оконча-

182

тельно опустошились только в XVIII веке (Шарвар, Тужа, Кемей, Папи). По налоговым переписям однозначно можно определить, что большинство разрушенных в ХУ1-ХУН веках поселений были де­ ревнями мелкого дворянства. По источникам, из 250 населённых пунктов, упомянутых в гра­ мотах эпохи Арпадской династии, 123 поселения имели церковь. Из разрушенных церковь стояла в 7-и деревнях. На той территории комитата, которая в настоящее время при­ надлежит Венгрии, очень мало находок эпохи завоевания родины и эпохи Арпадской династии. До сих пор нет у нас таких археологи­ ческих данных, которые подтвердили бы раннее массовое занятие комитата, в эпохе завоевания родины или непосредственно после этого. Созданные на рубеже Х1-ХП столетия 10 немецких поселений королевы также обращают наше внимание на то, что в эту пор> вероятно имелись огромные незаселённые территории, которые не могли населиться жителями комитата и естественным приростом населиния. Четыре из этих десяти деревень были созданы на берегу реки Хернад, в его широкой и плодородной долине, что свидетельст­ вует о том, и здесь могли иметься просторные незаселённые терри­ тории, не только в лесных, горных районах гор Черехат или Землей. Всё это подтерждает предположение, что территория нашего коми­ тата в эпохе завоевания родины и в эпохе Арпадской династии не являлась плотно населённой, а также то, что в образовании системы поселений играла значительную роль планомерная поселительная работа. Подобные к этим, сделанным из археологических данных выво­ дам результаты приводит и Дъёрь Дъёрфи. Он указывает на то, что комитат хоть и носит название Абауй, но род Аба не является первозаселенцем. В то же время также не может по историческим источ­ никам обнаружить какой-либо другой род первозаселенцев. Раннее заселение комитата не подтверждается и имеющимися малочислен­ ными племенными названиями местностей. Можно подвести итоги, что данные Анонима - Безымянного писаря короля Белы - о том, что поселения Шовар, нужно понимать 183

вероятно в смысле военном. То есть они распространили до этих мест свою военном. Свою власть, расставили соответствующие военные части, но массами сразу не заселились. Военным центром стал Уйвар, вокруг него поселились вооружённые сопровождающие лица, память которых кроме племянных названий местности сохра­ нилась в названиях тех, около пятидесяти семейств мелкого по од­ ной деревне дворянства, происхождение которых Дъёрдь Дъёрфи возводит к воинствующим крепостным. Эти деревни вероятно обра­ зовались уже в X веке. Но из вышеизложенного следует, что по видимому после военного захвата территории, массового поселения завоевавших венгров не следовало. Территория комитата скорей всего была заселена постепенно, в эпохе Арпадской династии. Но волной переселений после нашествия татар этот процесс вероятно закончился, так как письменные источники докладывают всего о нескольких поселениях, возникших в позднем средневековье, а ар­ хеологических данных о таких у нас вообще нет. Определение вопросов, какое поселение когда точно возникло, и какую роль играла планомерное заселение в возникновении такой густонаселённой системы поселений, является задечей дальнейших исторических-археологических исследований. Мария Вольф

184

TARTALOM I. Abaúj vármegye fekvése, főbb tájegységei, rövid története 1715-ig II. Elpusztult Árpád-kori települések A) Régészetileg azonosítható falvak Bodó Dicháza Horváti Kelecsény Kemej Monajkeddi Pocsaj Simonlaka Szentiván Tok Túzsa B) Régészetileg azonosíthatatlan falvak Gálya Gata Gyanda Kácsik Köbli Lyuba Miglinc Nyavalyád Papi Peceny Rád Sárvár Szaka (Nádasd) C) Elpusztult falvak, amelyeknek nem maradt fent helynévben a neve D) Ma is álló falvak III. Összegzés

.'

7 15 15 15 18 29 41 46 82 87 89 91 96 107 113 113 114 116 119 121 123 124 125 127 132 134 135 138 142 145 158

Készült a Borsodi Nyomdában, 1988-ban - Felelős vezető: HORVÁTH FERENC

80 - Ft