Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz I. ELŐADÁS Fogalmak: vallás, kultúra, nemzet, közösség, eredet, civilizáció Miért a kulturális distinkció lett mára hangsúlyos? 1989-as választóvonal: bipoláris rendszer összeomlása új paradigma kell: - Fukuyama (ideológiák vége) - tribalizmus - globalizáció/lokalizáció/regionalizmus Ezek csupán elméletek, amelyek nem tudják egészében magyarázni a posztbipoláris korszak folyamatait. gyakorlati megközelítés IS szükséges! Huntington válasza: új szemlélet, de nem ezek egyesítése Négyféle megközelítés: 1. Egy világ koncepciója (liberális). Harmónia, eufória, de ellenség KELL 2. Két tábor (hova tartozol? Észak-Dél, Kelet-Nyugat), el nem kötelezettek, felosztás ideológiai, szociológiai tényezők alapján 3. Körülbelül 200 ország (nemzetállamok) – realisták. /civilizációk = a nemzetállamok közös kulturális jegyek által alkotott csoportjai/ 4. teljes káosz (lokalitás, új középkor?) Westfália
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz II. ELŐADÁS (A KÖNYV ALAPJÁN)
Emberiség története = civilizációk története CIVILIZÁCIÓ: egyes v. többes számú alak? (norma, a barbárság ellentéte) Kulturális entitás (Németországon kívül) A kultúra a civilizáció alapja? A kultúra primitív, statikus, nem urbánus társadalmak, míg a civilizáció a komplex, dinamikus, urbánus társadalom jellemzője? A civilizációt meghatározó kulturális elemek (görögök; Athén, Spárta perzsák): IDÉZET, 51. oldal: vérség, nyelv, vallás, életmód. NEMZET fogalma: objektív és szubjektív jellemzők. (pol.-államnemzet, kultúrnemzet) A fő civilizációkat a világ legnagyobb vallásaival azonosították. (etnikailag, nyelvileg azonos népcsoport, de eltérő vallással: Libanon, Jugoszlávia) Civilizáció és faj relációja: egyazon faj népeit megoszthatja, különböző fajokat pedig egyesíthet a civilizáció. Civilizációk alkotóelemei: viszonyuk: rész-egész. ÁLLAMOK: többet harcolnak egymással, gazdaságilag függnek egymástól. Hasonló esztétikai, filozófiai áramlatok. A civilizáció a legtágabb kulturális entitás: az azonosulás legtágabb szintje. Megkülönböztetünk fő és periférikus civilizációkat: nincsenek határaik, kezdetük és végük. Halandóak, bár élettartamuk hosszú. A létező leghosszabb történet. Fennmaradnak és fejlődnek. Quigley szerint 7 fejlődési stádium van: keveredés, vajúdás, terjeszkedés, konfliktusok, egyetemes birodalom, hanyatlás, invázió. (Toynbee: kreatív kisebbség ellenőrzést gyakorol mások felett) A civilizáció nem politikai entitás! Nincs törvényes rend, igazságszolgáltatás, nem tesz semmit, ami kormányok dolga. DE: egy civilizáción belül: egy vagy több politikai egység. Szélsőséges eset: adott civilizáció és adott politikai entitás egybeesik: Kína, Japán. Civilizációk száma: Quigley: 16 +talán 8, Toynbee: 21 v. 23, Spengler: 8, McNeill, Bagby, Braudel: 9, Rostoványi: 7. Huntington szerint 7 (8). Kínai (sinic): i.e.1500. konfuciánus, „kínai”: Kínán, a politikai entitáson is túlmutat. Japán: i.sz. 100-400k. Különálló, a kínaiból terjedt ki Hindu: i.e. 1500 Hinduizmus: több vallásnál v. társadalmi rendszernél: az indiai civilizáció magva. Hindu (mint a sinikus) megkülönbözteti a magállamtól. Iszlám: i.sz. 7. sz. Arab-fsz, É-Afr. Indiai szubk, DK-Ázsia. Több különálló kultúra, alcivilizáció: arab, török, perzsa, maláj. Oroszország központú. Eltér a nyugati kereszténységtől: bizánc, tatár hódítás, reneszánsz, reformáció, felvilágosodás megkésettsége. Nyugati: i.sz. 700-800k. Kereszténység. Részei: európai, észak-amerikai, latinamerikai. Latin-Amerikai: külön identitás, bár az eu-i civilizáció leszármazottja. Korporatív, tekintélyelvű kultúra, homogén katolicizmus, beépült őshonos kultúrák. Megosztott önazonosság: „Igen, mi a Nyugat része vagyunk.” „Nem, nekünk saját, egyedülálló kultúránk van.” Alciviliáció vagy külön civilizáció? Nyugat: Eu, Amerika, Ausztrália, Új-Z. (Amerika és Eu relációja: Amerika Euval szemben definiálta saját társadalmát DE a 20.sz-tól kilépett a világ porondjára
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz
tágabb azonosulás eu-val. Ma a nyugat = nyugati kereszténység. Égtáj?? EuroAmerikai? Észak-Atlanti? Afrikai: vitatott. Etiópia történetileg különálló civ. Többi terület: eu-i imperializmus. Szub-szaharai Afrika különálló civilizáció? Magállam: D-Afrikai Közt. VALLÁSOK: Weber 5 „világvallása” közül 4 fő civilizációhoz kapcsolódik. A buddhizmus nem. Zsidóság? Lélekszám miatt nem fő civ. Izrael létrejötte óta rendelkezik az objektív kellékekkel. DE mi a helyzet az egyéni identitással? KAPCSOLATOK a civ-k között: 3. szakasz. 1. Találkozások (ókor, középkor): civ-k tagjai megsemmisítették v. szolgaságba kényszerítették egymást. Erőszakos kapcsolatok. i.sz.7.sz: intenzív kapcs: iszlám/NY és iszlám/India. 2. szakasz: a hatás: NY felemelkedése. (a civilizáció szintjét illetően NY lemaradásban volt) 1500tól: eu-i dominancia kiépülése: (67.oldal közepe) Andok civ. megsemmisítése, india, afrika leigázása, kína befolyásolása. KIVÉTEL: Oroszország, Japán, Etiópia (centralizált, tekintélyelvű) 400 évig NY domináns. Sikere nem az ideológiáknak, vallásnak, hanem a SZERVEZETT ERŐSZAK alkalmazásának köszönhette. NYUGAT: 1500-tól 150 évig vallási szakadás, 1789-től: királyok háborúja helyett népek háborúja modell I.VH. 1917.: ideológia megjelenése:MARXIZMUS. Nyugati import. Másutt módosult. LIB.DEM. ugyanígy nem fog begyűrűzni. 3.szakasz: kölcsönhatások: sokcivilizációjú rendszer. NY terjeszkedése véget ért. NY ellen lázadás. A világtérkép 1920-ban és 1990-ben! Nem nyugati történelemszemlélet. 20.sz-i pol-i ideológiák: nyugat termékei, DE a NY nem teremtett fő vallási irányzatot. NY hanyatlása = ideológiák hanyatlása. Helyettük: VALLÁSOK. Edward Mortimer: 73. oldal közepe. Kérdés. Globális pol-i földrajz: 1920: egyetlen világ, 1960as évek: 3 világ, 1990-es évek: több mint 6 világ. A Nyugat elleni lázadás, minden eddiginél szorosabb kapcsolatok, a Nyugat egy lesz a sok közül – jelenkor. SPENGLER: „ideje lecserélni a történelemszemléletet”: az egyenes vonalú világtörténelem egyhangúságát a hatalmas kultúrák sokaságának színjátékával. NY: egocentrikus illúzió: a világ körülötte forog, a haladás elkerülhetetlen, a Kelet mozdulatlan. Kérdés: a NY jelenlegi eu-i civilizációja egyben a világ egyetemes civilizációja lenne?? EGYETEMES CIVILIZÁCIÓ: 1. emberiség kulturális egysége. Közös értékek 2. megkülönböztetés a barbárságtól. A fogalom 18. sz-i értelme 3. mindazon feltevések, értékek, doktrínák, melyeket sokan maguknak vallanak NY-on és más civ-kban: Davosi Kultúra: diplomáciai szinten, közös erkölcsi kult. 4. NY-i fogyasztói kultúra terjedése: szórakoztatás NEM = a kulturális térítéssel. Ugyanaz a kisugárzott kép más reakciót vált ki. Globális kommunikáció: efölött gyakorolt túlzott uralom az ellenállást váltja ki. Ellenséges viselkedés a NY-tal szemben.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz
NYELV Szükséges egy lingua franca. Angol? Csak kis %-ban. Mandarint a legtöbben. Orosz: SZU., francia, német, sp, port, ang. Volt gyarmatokban második nyelv. Volt szovjet tagáll: cirill török/latin. Jugoszlávia: szerbhorvát szerb és hrv. Bosnyák. VALLÁS Egyetemes vallás kialakulása csak alig vmivel vszínűbb az egyetemes nyelv kialakulásánál. 20. sz. vége: vallási reneszánsz. Fundamentalista mozgalmak a vallások közti különbséget erősítik, DE nem lett több a vallásos ember arányában. IDÉZET: 93. oldal közepe: „Adam Smith…” Térítés – születés. Egyetemes civ. kialakulásának tényezői: Ennek elmélete a Ny-i civ. terméke. „kötelességünk civilizálni az elmaradott népeket” (napjainkban demokratizálni?) Egyetlen civilizáció leglelkesebb hirdetői kik? Társ. peremére szorultak vagy a megtért körében népszerű. Három megközelítés: 1. Ideológiák terjedése: kommunizmus bukása nem = lib.dem. azonnali elterjedése (sok formája van az iedológiáknak) 2. népek kölcsönös egymásra hatása (keresk. média, kommunikáció) révén világkultúrát teremt. Kereskedelem bővülése nem hozza a konfl. számának csökkenését. Inkább megosztó jellege van. Kölcsönös egymásrautaltság háború! Az emberek azzal definiálják magukat, ami megkülönbözteti őket másoktól egy adott kontextusban. (pszichológus nő, ibó Lagosban, nigériai Londonban, afrikai NY-ban) 3. modernizáció eredményeként. Egységes lesz-e? Már VOLT: modernizáció előtt közelebb álltak egymáshoz fejlettségben az entitások. Pl.: Ming-dinasztia Kínája közelebb állt a Valois-királyok Frországához, mint Mao Ce-tung Kínája az V. Fr. Közt-hoz. NY-i társadalom megkülönböztető vonásai: - klasszikus örökség (legtöbbet a NY vett át ebből a civ-ból) - katolicizmus és protestantizmus - európai nyelvek (egyedül itt van sok, arab, hindi, kínai az adott civ. közp. nyelve) - spirituális és világi tekintély különválasztása - jogrend - társadalmi pluralizmus - képviseleti testületek - individualizmus (szemben a kollektivizmussal) NY-hoz és a modernizációhoz való viszony: 1. elutasítás (Japán) – 20.század: „A fanatizmus életképtelen alternatíva” (Toynbee) 2. kemalizmus 3. Reformizmus 111. oldal ábra.: A: elutasítás, B: kemalizmus, C: reformizmus
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz III. ELŐADÁS (A KÖNYV ALAPJÁN) Kemalizmus (alapelvei: pozitivizmus, racionalizmus és felvilágosult eszme) 6 nyíl: republikanizmus, populizmus, szekularizmus, revolucionalizmus, nacionalizmus és statizmus Modernizáció vs. Nyugatosodás Egyiptom, Irán 1979-ig, Bin Laden Afganisztánja és Szaddam Husszein Irakja. Dél-Afrika? Több állam két civilizáció között ingadozik, vagy épp „civilizációt vált”, ezeket Huntington külön kategóriába („magányos államok”) sorolja. Ilyen Törökország, Haiti, a Karib-tengeri volt brit gyarmatok illetve Etiópia. Izrael is külön sorolható, de borzasztóan közel a Nyugati civilizációhoz. - Civ. váltás 3 feltétele: az ország elitjének szándéka, az ország lakosságának akarata és képessége, és a befogadó civilizáció elitjének hozzájárulása. Nyugat és befolyása: az egyetlen civ., melynek számottevő érdekeltségei vannak az összes többi civ-ban. Két megközelítés: 1. a nyugati nemzetek: IDÉZET, felsorolás: 119-120 oldal. 2. a nyugati civ. hanyatlóban van: kat, pol, gazd-i részesedése csökk. A hidegháború nem diadalt, hanem kimerülést eredményezett. 1973!!!! (morál, kábszer, gazds-i probl., társ-i dezintegr. feministák, homoszexuálisok, etnikai csop-k. Pokol Béla USA: Kínához, Japánhoz viszonyítva gyengül. Hanyatlásának jellegzetességei: 1. lassú folyamat. 1918?-20.század vége? 2. a hanyatlás nem egyenes vonalú. Dekolonizáció, 1989 3. nyugat részesedése a fontos források felett csökken. Források: terület és népesség, gazd-i teljesítmény, katonai potenciál Terület és népesség: 1920: NY: 25,4M mile2, 1993: 12,7. Afr: 400e5,6M. Iszlám: 1,8M11M Hindu: 54e1,3M… 12.oldal táblázat - 127. oldal felső táblázat - NY Kína, Iszlám, Hindu különbségek: városlakók, fejlettség, oktatás színvonala, DE a szakadék gyorsan szűkül. NY, Japán, Oroszo: átlagéletkor nő, DE máshol: gyerekek száma nagy (a jövő dolgozói és katonái) Gazdasági teljesítmény: 1750-ben a világ ipari össztermékének 1/3-át Kína, ¼-ét India. 1/5-ét Eu állította elő. 1928: Ny: 85%. Táblázat: 129. oldal lap teteje, 1980: 58%Ny & 21%Szu+KEu. Becslések: 2013: 30% Ny. 1991: világ 7 legnagyobb gazdasága közül 4 nem NY-i 2020: első öt gazdaság: öt eltérő civilizáció adja Katonai potenciál: Idézet: 130. oldal lap közepe: „A katonai erőnek 4 dimenziója van:…” 132. oldal táblázat: kiegyenlítődés figyelhető. Iszlám+, Ny-, Kínai+ 5 jellemző a hidegháború után: 1. SZU megszűnésével katonai erő csökk. a térségben. 2. ugyanez Ny-on is végbemegy. 3. ez nem igaz Ázsiára, ahol Kína a vezető erő. 4. a katonai potenciál mindenütt növekszik. Új nukleáris hatalmak, képességek. 5. régiósodás Összegezve: 135. oldal, utolsó bek. Nyugat fennhatósága most és 2020-ra. Idézet. Világ területének 24%-a, népességének 10%-a a jövőben tartozik a Ny-hoz.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz Őshonosodás: hatalom és kultúra kapcsolata (kult virágkora = civ. erejének növekedése a történelemben) Joseph Nye: hard power (kat és gazd-i erő) és soft power (kult, ideol vonzereje) különbsége. Mi tesz egy kult és ideo-t vonzóvá? A hard power (lásd SZU), Kereszténység felvétele, római jog átvétele Mo, Lo, Litv. Nyugat hanyatliklib.dem elvei más civ-kban kevésbé jelentenek vonzerőt. ÉS a más civ-k erősödnek gazd-lag (DK-Ázsia). Kemalizmus elvetése gyors fejlődés = saját kultúrához ragaszkodás. Azért sikeresek, mert különböznek a Ny-tól. Nyugattal való szembeszegülés (dekolonizáció ideje): önrendelk, demokr, lib, függetlenség (Ny-i értékek). A Ny elleni lázadást eredetileg a Ny-i értékek egyetemességének hangoztatása legitimálta. Most viszont a nem Ny-i értékek magasabbrendűségének hangoztatása. Második generációs őshonosodási jelenség: első generáció Ny-on tanul, a második már „otthon”, néha már az első is. Őshonosodás az iszlám világban, Japánban, és a meghasonlott Oroszországban: Jelcin, Putyin stílusa orosz, de meggyőződése Ny-i. Demokrácia paradoxona: a demokratikus intézmények átvétele a NY-ellenes lokális pol-i mozgalmakat erősíti. Etnikai, nac, vallási szólamok. Demokratizálódás nyugatiasodás. Demokrácia: lokalizációt okoz nem kozmopolizációt. Idézet: 142-143.: 1949ben D-Afr… Bizánc, iszlám, oroszo lenézte a dekadens Ny-t. Most újra. Ny-i ideológiák progresszív korszakának vége vallási megújhodás. Kult-is újjáéledés: iszlám és ázsia (oka: demográfiai és gazd-i dinamizmus) La revanche de dieu 20.sz eleje: vélekedés: a vallás elsorvad. aggódó konzervatívok. (nincs isten, akkor Hitler és Sztálin előtt tisztelgünk) alaptalan: globális vallási megújhodás (La R de D) ’70-es évektől: aggiornamento (egyh modernizációja) helyett Eu második evangelizációja ÉS az iszlám modernizálása helyett a modernség iszlamizációja. Nem csak a fundamentalizmus erősödik! Fokozatos világiatlanodás a 20.sz végén. Okai: modernizáció, migráció, ipari társ. individuumok identitásukat a vallásban találják meg. Szekularizációra, énközpontúságra adott válasz. Modernizáció pszichológiai, érzelmi társadalmi traumái vallások megerősödése. Vallások plurálissá válása a városiasodással (D-Koreai keresztények (buddh ellenében), D-Amerikai protestánsok (katol ellenében). Vallási megújhodási mozgalmak: szekularizáció-ellenesek, (keresztények kiv) Nyellenesek. A vallás nem a nép ópiuma, hanem a gyengék vitaminja. A vall megújhodás urbánus jelenség (lásd iszlám). Vallás megerősödése = a helyi társ-ra, pol-ra való Eui/Amerikai hatás elutasítása. Nem a modernség, hanem a Ny elutasítása. A NY más kihívói: Agresszív civilizációk Iszlám/Ázsia Ny-nál felsőbbrendűnek gondolja magát. Legmagabiztosabbak. Ázsiai öntudatosság gyökere: gazd-i teljesítés, iszlám: népesség növekedése. Ázsiai öntudatosság: 20.sz második fele: DK-Ázsiai gazdfejl.: évekig 8-10%-os gazd-i bővülés. Jólét NEM = NY és alulfejlettség NEM = Ázsia. Egy főre eső termelés megduplázása: NBr 58év, USA 47év, Japán 33, Indonézia 17, DKorea 7, Kína 10 év. 1990-es évek: a 2. és 3. legnagyobb gazdaság Ázsiában. 2020: 5 legnagyobb közül 4 ázsiai. Gazdasági össztermék 40%-át Ázsiában állítják elő, versenyképes gazd-ok legtöbbje ázsiai lesz. megváltozott erőegyensúly soft power erősödik kulturális újjászületés Az ázsiai társadalmak egyre kevésbé voltak fogékonyak az Egyesült Államok követeléseire és
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz érdekeire, s egyre inkább ellen tudtak állni az Egyesült Államok vagy más nyugati országok nyomásának. II. VH után: Kína számára a minta a SZU. Japán számára az USA. ’70s: Kína eltávolodik, belép a világkereskedelembe, A marxizmus-leninizmus forradalmi legitimitása helyett a a teljesítmény legitimitása. Japán: ’80s: szakít a Ny vak követésével: amerikai gazdaság és az amerikai társadalmi rendszer hibái és hanyatlása. Ázsia felé fordul. Gazd-i érdeke: a piac fenntartásaázsiapolitikafolyamat: Ázsia ázsiaivá válik. Jövő: Az erős társadalmak egyetemességre törnek, a gyengék egyediek maradnak. Kelet-Ázsia egyre növekvő önbizalma ázsiai egyetemesség (mint korábban NY). India jövője? (jövőben felválthatja K-Ázsiát) Iszlám újjászületés: iszlám: minden identitás, értelem, legitimitás, fejlődés, hatalom és remény forrása. Történetileg alkalmazkodott a Ny-hoz. Ma: egyszerre testesíti meg a modernizáció elfogadását, a nyugati kultúra elvetését. Mindennapokban: miszticizmus újjáéledése, öltözködés, társ-i szervezetek. Egyiptom behálózva (90-es évek eleje) 70-80-as évek: demokratizálódási hullám iszlamizációt hozott. Olajárrobbanás. SZU, Jugo felbomlása: új államok az iszlám felé. Népességnövekedésnagyszámú fiatalforradalmi mozgalmak. (Iráni forradalom pl 1979). Konfliktusok más civilizációkkal a népességarány-eltolódás miatt. (Bosznia, Oroszo, Izrael, Kína, Dk-Ázsia). Jövő: Demográfiai erő a XXI. sz közepén csökkenni kezd. Malajzia, Indonézia új iszlám fejlődési modell (gazd-nak köszönhetően)? Gazdasági és kultúra kapcsolata: A gazdasági együttműködés a közös kulturális vonásokban gyökerezik. ???? A kultúra és regionalizmus viszonya egyértelműen a gazdasági integrációhoz kötődik. A legkevésbé integrált államtól a leginkább integráltik a gazdasági együttműködés négy szintjét szokás megkülönböztetni: 1. szabadkereskedelmi terület 2. vámunió 3. közös piac 4. gazdasági unió EU, NAFTA, ASEAN, Mercosur Civilizációk szerkezete: Hidegháború: két szuperhatalom, többi: szövets, szatellit, ügyfél, semleges. Ma: tagállamok: Kulturális szempontból teljesen azonosul egy civilizációval (ITA, EGY) mag-állam: civ-ós kult legfőbb forrása. Legerősebb és kult-isan közp-i szerepet betöltő Japán: egyetlen ország, Hindu, Kínai: 1 nagyon meghatározó magállam. Ny: 2 USA és FRA-GER tengely+GBR. Iszlám, Latin-Ame, Afrika: nincs magállam. Afrika: Nigéria (korrupció, stabilitás hiánya), D-Afrika Latin-Am: Brazília, Venezuela, Argentína, Mex magányos állam: Etiópia, Haiti, Japán hasadó állam: heterogén államok, jelentős csoportok különböző civ-hoz tartoznak. Tipikusan a volt kommunista államok. Mesterségesen összeállított állam. MKD, UKR, BIH, Etiópia és Eritrea, Srí Lanka (tamilok és buddhisták), Indonézia (Timori keresztények)
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz elszakadó állam: vezetői egy másik civ felé jelölik ki az irányt. Oroszország, Törökország, Mexikó.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz IV. ELŐADÁS – CRITICS OF HUNTINGTON IN PRACTICE THE NEW WORLD ORDER – MULTIPOLARITY Huntington wrote his book at the time when bipolar world order has came to an end in 1991. This is also the era of emerging new theories of explaining international relations based on multipolarity. Formerly there were two major actors and one minor group in the bipolar world. In this system states could belong to one of the two main political-ideological blocks. Some countries could be non-aligned or could have neutral status. It provided an easier way to change their status between the blocks. In the new world order identity became central factor instead of ideologies. (see Fukuyama’s book in reference) In this era, the bases of identity are history, culture, language and religion. This cultural identity is based on the question: Who we are?. That means group of people, or cultures can be distinguished by several ways. The differences of these cultures have meeting points by fault lines in the edge or the boundaries of their territories. Today these fault lines are more cultural and religious as Huntington predicted. Three best examples in geographical sense are Bosnia and Herzegovina, the Caucasian region and China. In the following chapters I try to summarize the main characteristics of the above mentioned states under the disciplines of Huntington’s thesis. All these countries have a communist past in common. The strong state structure of the Soviet Union, Yugoslavia and China had kept their peoples together in one single political system. This fell into pieces in a process beginning in the late 1980s and last until the end of Yugoslav wars. At this time uti possidetis was the main legal principle by forming of newly emerging states. Uti possidetis juris is a principle of international law that states that newly formed sovereign states should have the same borders that they had before their independence. By the usage of this legal form boundaries of new countries were the same lines which divided the whole country into administrational sections before. But this option had one major problem occurring. New international borders were not ethnic borders at the same time. Nevertheless it created conditions for one country to have different identities. BOSNIA AND HERZEGOVINA
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz The main trait of the Bosnian state is the presence of three religions: Roman Catholic (Croatians), Eastern Orthodox (Serbs) and Islam (Bosniaks). According to Huntington Bosnia lies at the crossing of two fault lines between civilizations. These are the Western/Slavic and Western/Islamic cleavages. (He doesn’t refer to Slavic/Islamic cleavage although it is also a major source of conflict in the region.) Slavoj Zizek explained how clash-of-civilization theories were used for propaganda purposes in ex-Yugoslavia: "Every actor in the blood-play of its disintegration endeavors to legitimize its place by presenting itself as the last bastion of European civilization....in the face of oriental barbarism. For the Austrians this imaginary frontier is Karavanke, the mountain chain between Austria and Slovenia; beyond it the rule of Slavic hordes begins. For the nationalist Slovenes, the frontier is the river Kolpa, separating Slovenia from Croatia: we Slovenians are Mitteleuropa, while Croatians are already Balkan, involved in the irrational ethnic feuds that do not really concern us....For Croatians, of course the crucial frontier is the one between civilization and the eastern Orthodox collective spirit....Serbians, finally conceive themselves as the last line of defense of Christian Europe against the fundamentalist danger embodied in Muslim Albanians and Bosnians." The war in Bosnia was between 1992 and 1995 originally escalated from a Croatian-BosniakSerbian conflict in the three territorial parts of the country. By the year of 1994 Croatians and Bosniak recognized their common interests and the used joint forces against Serbs. In that year Croat-Bosnian Federation was founded by Washington Accords which was in war with the Republic of Serbia. After the war and the Treaty of Dayton in 1995 an instable state construction was formed because of three reasons: -
international interests (the different interests of the main powers show the re-occurrence of the clash of civilizations. We can see Western/Slavic cleavage again in the case of supporting states such as US-EU and Russia)
-
local antagonistic political views (with historical background)
-
neighbor countries (supporter Croatian and Serbian administrations)
THE CAUCASUS The region of Southern Caucasus (or Transcaucasia) has three sovereign states of the Orthodox Armenia, the Orthodox Georgia and the Islamic Azerbaijan. These states gained their independence in 1991 soon after the collapse of the Soviet Union. The Caucasian wars
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz during long periods in the history occurred at the meeting point of great empires. Ottomans, Russians and Persians were continuous threat for the peoples of the regions. After the collapse of the Soviet Union several wars started involved all the three countries: -
Nagorno-Karabakh war: 1988-1994
-
War in Abkhazia: 1992-1993
-
South Ossetia war: 2008
-
First and Second Chechen wars
The three countries were trapped in the competition of four cultures. (Russia, Iran, Turkey, the West) The wars proved that there are only temporary interests and allies in the region. No continuous alliances or stable network of organized cooperation were visible. Instead the roots of the wars in Transcaucasia were embedded in a fundamental conflict of civilizations. This conflict was used by international interest groups because of their aims on natural energy sources. In the conflict of Transcaucasia we can see a geopolitical competition, a cleavage between civilizations and diffuse interests of international or multinational economic groups. It is clear that there is a re-occurrence of conflict of civilizations (as it was in the case of Bosnia and Herzegovina). Western countries mainly supported Georgia and Armenia, but as their interests needed, they supported Azerbaijan as well. Also Russia sent arms to both countries taking part in the Armenian-Azerbaijani conflict. The support of Iran was also not unconditional and evident to Azerbaijan due to the large number Azeri minority group in the country. In summary it is obvious that in the case of the Transcaucasian conflicts clash of civilizations were used as possibilities for far reaching interests of the Western states and also the objectives of the neighboring regional powers. CHINA According to Huntington the most serious conflict arises from the interaction of the Western arrogance, Islamic intolerance and Sinic assertiveness. Islam in China is still a neglected problem nowadays. Their number is between 20 and 100 million. There are 55 officially recognized minority peoples from which 10 are predominately Muslim. The largest ethnic groups are the Uyghur, Kazakh, Kyrgyz, Tajik, Tatar and Uzbek peoples. The Chinese (Han) people of Muslim religion are named Hui.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz The Muslim ethnic and religious people in China are not just keeping their identity and concentrate on survival (proven by the changes in their status since the Cultural Revolution). They have been struggling for independence since the 19th century. Ethnic peoples in China are supported by Central Asian states but China is also cooperating with Muslim countries and in the same time the West uses divide and rule tactics. SUMMARY As it was presented the fault lines are not exactly laying on international borders. (Both in the case of Bosnia, Caucasus and China) Also worth to mention that international politics are affected by economic interests (most clearly seen in the case of Transcaucasia). World politics are not shaped by ‘brotherhood’ concepts and pan-national movements. (Pan-Slavism did not influence Serbians and Croatians in the war of Bosnia and there is no Pan-Islamic attitude in China). Different cultures and groups of nations constituting a civilization are functioning as just imaginary entities or reference points for those people who live in the periphery of a homogenous cultural block. Cooperation between states is not based on that in international relations.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz V. ELŐADÁS – ESETTANULMÁNY Bosznia-Hervegovina: - törésvonalak - hogyan hatottak a BIRODALMAK (=kultúrák?) a törésvonalakra? o Ottomán Birodalom (bosnyák identitás) o Osztrák-Magyar Monarchia o Oroszország (pán-eszme) TÉRKÉP Szórványban élő népcsoportok háború 1992-1995 etnikai tisztogatás homogén egybefüggő területek SRB (RUS) CRO (USA, NATO, EU, VAT) BOS (IRN, SAUD)
BiH
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz VI. ELŐADÁS (A KÖNYV ALAPJÁN) + ŽIŽEK PARADIGMÁI Civilizációk típusai: - Agresszív civilizációk: Iszlám, Kína - Gyenge civilizációk: Latin-Amerika, Afrika - Ingadozó civilizációk: o India (Hindu / Nyugat) o Oroszország (Nyugati [Nagy Péter] / Ortodox) o Japán (egyedi / a Kínai része) A jövő kérdései: Oroszország+közelkülföldje, Kína, Iszlám világ (uti possidetis) Összecsapások: 1. Új „hidegháborúk” = törésvonal konfliktusok + magállamok közötti konfliktusok - iszlám/Nyugat 1979 óta. Terrorizmus, ellencsapások sorozata - Ázsia fejlődése konfliktusforrás 2. Átmeneti háborúk - Afganisztán szovjet megszállása (ortodox/iszlám konfliktus, de Bin Ladent a Nyugat támogatja - Első öbölháború (tisztán anyagi erőforrások miatt, ELSŐ ilyen jellegű???) - Második öbölháború (Nyugat és iszlám) 3. Törésvonal menti háborúk - pl.: Palesztina, Mindanao - = identitásban gyökereznek, elhúzódó, kiszámíthatatlan , véres konfliktusok. Nagy a vallás jelentősége, eszkaláció veszélye. PÉLDA: Bosznia-Hercegovina uti possidetis Törésvonal háborúk: BiH: etnogeográfiai megosztottság [TÉRKÉP] - bosnyákok: Irán, Szaúd-Arábia, Marokkótól Malajziáig az iszlám világ összefogása, afgán mudzsehedinek - szerbek: Görögország, Románia, Bulgária, Oroszország (nemzetközi fórumokon) - horvátok: GER, AUT, VAT!!, USA + bosnyákok USA Pán-eszmék: Pánszlávizmus pánszerb mozgalom Pániszlám törekvések: bosnyákok Horvátok, szerbek: történetileg más fejlődési út Bosnyákok: nincs anyaállam multikulturális társadalom támogatói + urbanizáltabbak Slavoj Žižek paradigmái: Arra a kérdésre, hogy (a világ felosztásának huntingtoni alapjait követve és elfogadva) a civilizációk peremterületein miként látják a másik civilizációhoz tartozókat és miképpen láttatják az egyes népcsoportok önmagukat, a regionális környezet politikai paradigmáinak
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz feltérképezése adhat részletesebb választ. E megközelítés azt feltételezi, hogy a népek homályos elvek alapján megalkotott csoportjai, avagy a civilizációk – mint imaginárius politikai entitások – csakis azok számára jelenthetnek valamiféle referenciát – hivatkozási alapot – akik egy földrajzi értelemben jobban körülhatárolható, etnikailag homogénebb kulturális tömb perifériáján élnek és a mindennapokban más kultúrákkal folyamatosan érintkeznek, de attól való különbözőségük nem változik. Bár a nemzetközi együttműködés nem ezt az elvet követi, helyi, regionális szinten azonban mégis láthatóak ennek jelei. Amint azt Slavoj Žižek összefoglalta, a történelmi és földrajzi értelemben vett elhatárolódás jelensége a Balkánon igencsak sokrétű a „mi” és az „ők” logikával összhangban. A posztszocialista Balkán dezintegrációjában részt vevő államok szinte kivétel mind valamilyen egészhez való kötődésüket fejezik ki úgy, hogy magukat annak utolsó védbástyájának nevezve legitimálják a különbségtételt másoktól. A kelet-európai politikai fordulatot követően már nem az ideológia határozta meg elsődlegesen a beletartozó (mi) – kívülálló (ők) viszonyát, hanem valamely civilizációhoz tartozás érzete. Ez leginkább a „civilizált Európa” és a „keleti barbarizmus” felfogás dichotómiájára jellemző. Žižek úgy látja, hogy ebben a kontextusban a szélsőjobboldali osztrák nacionalisták számára az Ausztria és Szlovénia határán húzódó Karavankák hegyláncai egy képzeletbeli határvonalat jelentenek, s a hegyeken túli területeket különböző szláv hordák uralják. A nacionalista szlovének szemében ez a fiktív választóvonal a Kulpa-folyó, mely egyúttal Szlovéniát és Horvátországot is elválasztja. Gondolkodásuk logikája abban rejlik, hogy „mi, szlovének a Mitteleuropa részesei vagyunk, míg a horvátok a Balkánon élnek, olyan irracionális etnikai viszályok közepette, ami minket nem érint. Egy oldalon állunk, szimpatizálunk velük, de csak oly módon, mint ahogy azt egy harmadik világban történő agresszió áldozatával is tennénk”. A horvátok számára ez a bizonyos mezsgye közöttük és a szerbek között húzódik: a nyugati katolikus civilizáció és a kelet ortodox kollektivizmus között, mely a nyugati individuális értékeket még csak értelmezni sem képes. A szerbek pedig úgy tekintenek magukra, mint a keresztény Európa utolsó támaszára a muzulmán bosnyákok és albánok által megtestesített fundamentalista veszéllyel szemben. E megközelítés szerint a horvátok (és a többségében szintén katolikus szlovének) a Nyugat természetes szövetségesei, míg a szerbeket és főként a bosnyákokat elzárják ettől a lehetőségtől. Az Alija Izetbegović-féle politika azonban lehetővé tette ez utóbbiak számára az elismerést, olyannyira, hogy végül a Nyugat „mintatanulójává” váltak. Ezáltal a horvátok mellett már a bosznia-hercegovinai muzulmánok is beleillettek a „civilizált Európa” koncepciójába. Ezt a nézetet osztja Huntington is, bár ezek a megállapítások inkább tűnhetnek igaznak kizárólag a bosnyák–szerb relációban a háború idején. Érdemes megemlíteni itt azt is, hogy a szövetséges bosnyákokkal kapcsolatos nyugati gondolkodásmód visszahatott a balkáni népcsoport politikai hozzáállására. A bosnyákok a háború folyamán – a nyugati hatalmak katonai és politikai támogatásának tudatában immár – európai perspektívával egészítették ki politikai önmeghatározásukat. Identitás vs. Kettős identitás Köz szeretete = kisebb csoporthoz ragaszkodás elsődleges princípiuma Mi Mások („barbár”, „török”) (dár al-iszlám – dár al-harb) Jugoszláv identitás megszűnt tágabb kulturális és vallási identitás Háború: területi viták (Cutilheiro, Owen-Stoltenberg, Vance-Owen, 49%-51%)
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz VII. ELŐADÁS – NEMZETKÖZI GAZDASÁGI MEGKÖZELÍTÉSEK A civilizációk új rendje 1. A globális politika kulturális átalakulása A modernizáció hatására a világpolitika tehát a kulturális törésvonalak mentén csoportosul újra. A multicivilizációs szervezetek persze megmaradnak (ENSZ, NATO – Görögo és Töröko lóg ki belőle –, ahogy az ASEAN – Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége), de sok nehézségük akad majd. Azaz kulturális vonások megkönnyítik a szövetséges együttműködést. A régiókon belüli kereskedelem egyre fontosabbá válik majd. Ugyanakkor egy egységesülő kelet-ázsiai hatalmas gazdasági régióról nem nagyon lesz szó, mivel legalább hatféle civilizáció létezik a hatalmas régióban, ami nem könnyíti meg az együttműködést (Japán például ezért tud nehezen terjeszkedni a régióban) 213. Azaz a kereskedelmi szövetségeket is a kulturális törésvonalak kezdik el meghatározni. Nagy-Kína: Korea, Vietnam, de ide tartozónak véli Hongkongot (a csatlakozás után egyértelműen), Tajvant, sőt Szingapúrt (nagyrészt kínaiak lakják) is. Sok kínai él Thaiföldön, Malajziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is. Kína már rég nem a kommunista pártokon keresztül a akar befolyást gyakorolni, nem a kommunizmus előmozdítása a fő érdeke, hanem a kínai befolyás növelése a határon túli kínaiak segítségével. Kulturális és elsősorban kereskedelmi kapcsolatokat épít rajtuk keresztül a felsorolt országokba. (Fülöp-szigetek: lakossága mindössze 1%-a kínai, de a magánvállaltok 35%-a kínai tulajdonú; Indonézia lakosságának 3%-a kínai, de a magántőke 70%-a kínai kézen van; ahogy Thaiföldön is alig 10%-nyi kínai él, ám a 10 legnagyobb vállalat közül 9 kínai kézen volt; Malajziában pedig 30%-nyi a kínai lakosság aránya, de a gazdaság szinte tejesen kínai kézben van.). Sokkal könnyebben kötnek üzleti kapcsolatot tehát a külső kínaiakkal a kínaiak, hiszen a családi vagy ismeretségi alapon felépülő kereskedelmi kapcsolatok bensőségesebbek. A nyugati üzletembereknek könnyebb Indiában üzletet kötniük, mint a kínai térségben. De a határon túli kínaiak jelentős pénzeket invesztálnak Kínába is a kilencvenes éve kezdetétől kezdve. Tajvan sokáig szakadár állam volt, de a 90-es években elkezdett közeledni, ahogy a szilárdan anti-kommmunista Szingapúr is ezt tett ezt tette a kilencvenes években, ahogy Kína gazdasága növekedni kezdett jelentősebb ütemben. Iszlám identitástudat: a politikai identitástudat az iszlám országok körében éppen fordítottja annak, ami a Nyugaton. Itt ugyanis a politikai lojalitás csúcsát a nemzetállam képezi, és kisebb azonosságtudatot feltételez a régió illetve az Európai Unió. Egy fordított U alak jellemzi tehát az identitás mértékét. Az iszlám világban azonban nem léteznek nemzetállamok, ehhez nem kötődnek az iszlám világ polgárai. Ehelyett törzsi-családi kötődéseik erősek, és a vallási elköteleződés révén kialakuló általános iszlám tudat. Ez egy U alakú görbét feltételez. Konfliktusok általában törzshöz tartozók között robbannak ki, illetve az iszlám két ágához tartozók között. Államok közötti konfliktus nem nagyon létezik. Az arab világ államait ugyanis java részt az európai imperializmus teremtette, művi teremtmények valójában, határaik sokszor nem esnek egybe az etnikai határokkal (ld. pl. kurdok). Van azonban vallási alapon megszervezett, államokat magában foglaló szervezetük: 1972 óta az Iszlám Konferencia szervezete. Ehhez hasonló, vallásra alapozott, államközi szervezet nem létezik másik civilizációkban. Nincs keresztény, buddhista vagy ortodox államok szövetsége. De az iszlámnak nincs igazi mag-állama. (A történelem során persze volt mag-állama: Omajjád kalifátus, Abbászida kalifátus, Oszmán birodalom, de ezt
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz követően a nyugati hatalmak osztják fel az arab területeket egymás között) Esélyesek persze vannak: Indonézia a legnagyobb muzulmán állam, de földrajzilag az iszlám világ peremén helyezkedik el. Egyiptom: földrajzilag központi helyen, nagy népességgel, ám szegény ország,, és vezetői nyugati elkötelezettségűek. Irán: kellő ereje megvan, lakossága is, csakhogy a muzulmánok 90%-ával ellentétben Irán nem szunnita, hanem síita, és perzsa. Pakisztán: nagy és önálló, de szegény, regionálisan megosztott. Szaúd-Arábia: az iszlám vallási központjai itt vannak, gazdag ország, lakossága azonban csekély számú, vezetői pedig nyugati irányultságúak a lakossággal ellentétben. Törökország: túlságosan világi. Civilizációk összecsapásai A Nyugat és a többiek Mikroszinten a legélesebb törésvonal a muzulmén világ és a szomszédos ortodox, hindu, afrikai és nyugati civilizációk között lesz. Makroszinten viszont a Nyugat és a többiek között, a legintenzívebb konfliktusok pedig az iszlám és az ázsiai valamint a velük szembenálló Nyugat között merül fel. Nyugati arrogancia és iszlám intolerancia, valamint kínai magabiztosság a fő konfliktusforrás. A Nyugat megpróbálja természetesen fenntartani kiváltságos helyzetét, az IMF-en és a Világbankon keresztül saját érdekeit próbálja meg érvényesíteni. Hármas cél: katonai fölény megtartása, nyugati értékek propagálás, nyugati társadalmi minta példaként felmutatása. Katonai fölény: a nem nyugati államok tömegpusztító fegyverekhez nyúlnak inkább, semmint a reguláris haderő fejlesztéséhez, amely sokkal költségesebb, és időigényesebb. Azaz a hagyományos fegyverek helyett az atomfegyverre koncentrálnak inkább. Ha az atomfegyver összekapcsolódik a terrorizmussal, abból származik igazán komoly veszély. A kettő együtt már bőven kompenzálja az USA és Nyugat hagyományos haderejének fölényét. A konfuciánus-iszlám kapcsolat a tömegpusztító fegyverek területén viszonylag kiterjedtnek mondható: Kína az egyik legfőbb szállítója a hagyományos és nem hagyományos fegyvereknek több iszlám ország számára. Pakisztán, Irán és Kína együttműködése ezen a téren immár a nyolcvanas évek végétől jelentős. Kína pedig atomfegyverhez is hozzásegítette Pakisztánt (urániumdúsítási és egyéb technológiák révén). Ugyanígy jó a fegyverkezési kapcsolat Kína és Irán között. De Irán és Pakisztán között is hagyományosan jó a viszony fegyverszállításoknak köszönhetően. A Nyugat megpróbálja visszafogni azt, hogy egyre többen rendelkezzenek tömegpusztító fegyverekkel, de maximum lassítani tudja a folyamatot, megállítani egészen bizonyosan nem. Ugyanakkor kettős mércét alkalmaz saját elveinél is: demokráciát, de csak akkor, ha az nem iszlám fundamentalistákat juttat hatalomba, Irak és Irán ne fegyverkezzen, de Izrael megteheti ezt. Az emberi jogok problémát jelentenek Kínában, viszont SzaúdArábiában nem. Kuvaitot megvédjük, Boszniát habozunk megvédeni. Az egyetemes elvek így erodálódnak, foszlanak semmivé. A demokratizálási törekvések Ázsiában és az iszlám világban ütköztek legnagyobb akadályba (ld. a gazdaságilag prosperáló Szingapúrt vagy Kínát, ahol kénytelen volt feladni elveit a Nyugat) Bevándorlás: 16-20. század az európai kivándorlás időszaka. 20. század azonban megfordul a trend. Nyugatra tartanak egyre többen. A migráció öngerjesztő, hiszen a kivándoroltak az otthon maradottaknak azt üzenik: itt megfelelően lehet élni. A 70-es évekig a munkaerőhiány idejét pozitívan álltak a bevándorláshoz Európában. A 90-s évektől kezdve azonban ez is megváltozott. Főleg a muzulmán bevándorlókkal szembeni kulturális ellenérzés miatt, illetve gazdasági recesszió miatt. USA: spanyol ajkú bevándorlók tömegei a határon át. Míg a 70-es években itt is pozitívan viszonyultak a
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz bevándorlás kérdéshez, addig a 90-es évekre ez is megváltozott itt is. Huntington szerint a fő kérdés a bevándorlás kapcsán, hogy vajon hasadó államokká válnak-e a sok bevándorló miatt a nyugati államok. 2050-re 50% fehér, 25% latin, 15% afrikai. A spanyol bevándorlók ráadásul egyáltalán nem asszimilálódnak és kezdenek az USA déli részén egybefüggő spanyol régiókat alkotni, ami gyakorlatilag Mexikó kiterjesztését is jelenthetné. A lényegesebb azonban az, hogy nem asszimilálódnak. Az iszlám viszonya a Nyugathoz országról országra változik, hiszen nincsen magállam, de mindenütt van Nyugat-ellenes vonal. Egy általános Nyugat-ellenes civilizációközi összefogás mégsem valószínű. Az iszlám és a kínai ahhoz túlságosan különbözik egymástól. civilizációk globális politikája A civilizációközi konfliktusok két szinten jelentkezhetnek: helyi és makroszinten. Miről szólnak a civilizációközi konfliktusok, miről szóla globális hatalom: 1. Globális fejlődésbe való beleszólás képessége. 2. Relatív katonai hatalom. 3. Gazdasági hatalom. 4. A másik civilizációban élő kisebbség védelme. 5. Értékek terjesztése. 6. Területi konfliktusok. De általában nem a nagyhatalmak közötti nyílt konfliktus lesz a meghatározó, hanem a törésvonalak mentén lévő regionális konfliktusok külső támogatása révén vesznek részt ebben a folyamatban a mag-államok. A) Az iszlám és a Nyugat konfliktusa: egy több évszázados konfliktus, kezdve a 8. századi betörésektől, a keresztes háborúkon át, az Oszmán birodalom ellen védekezésig bezárólag. Aztán megfordul a kocka: a 20. században a nyugati nagyhatalmak befolyása alá kerül az arab világ (csak Törökország, Szaúd-Arábia, Irán és Afganisztán maradt független). De a nyugati kolonizáció lassan hanyatlani is kezd. 1820 és 1920 között a világ háborúinak fele muzulmánok és kereszények között zajlott. 1750 és 1919 között a nem muzulmán kormányok 92 olyan államban működtek, melyek területén muzulmánok életek. 1995-re ez mindössze 23-ra csökkent. A konfliktus forrása a monoteizmus, a vallás és állam elválasztásáról szóló eltérő elképzelések. Ugyanakkor nem területi problémák ezek, hanem egy adott területen vegyesen élő keresztények és muzulmánok közötti civilizációs konfliktus, ami nem feltétlenül a területért zajlik. Kölcsönösen félnek egymástól, de nem területeiket féltik, hanem biztonságukat (nyugatiak) illetve identitásukat (muszlimok). Huntington egy civilizációközi kváziháborúról beszél: 1. Az iszlám nem a Nyugat egészével harcol, bár erre is mutatnak jelek. 2. A háborús módszerek csak egyik félre jellemzőek, a másik inkább a gerillaháborúra és terrorizmusra emléketető eszközöket használ. 3. Az erőszak fellángol, ám nem folyamatos, hanem hullámzik. 1980 és 1995 között 17 katonai hadműveletet hajtott végre az USA a Közel-keleten. Ilyen mértékű harci cselekmény még soha nem irányult más civilizációk népei ellen az USA részéről. Huntington szerint nem az iszlám fundamentalizmus, hanem maga az iszlám jelenti a Nyugat számára a problémát, mely hiszi felsőbbrendűségét. B) A Nyugat és Ázsia konfliktusa: elsősorban gazdasági konkurencia. Ázsia ugyanakkor a civilizációk katlana, hiszen hatféle civilizáció él egymás mellett benne (japán, ortodox, kínai, buddhista, muzulmán, nyugati), sőt négy olyan civilizáció van, melynek vezető
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz hatalmai itt vannak: Kína, Japán, Oroszország, részben az USA. Itt a 18-19. századi Európát idéző bonyolult nemzetközi kapcsolatok alakultak ki emiatt. Többpólusú, bizonytalan, változó multicivilizációs része a világnak. Ugyanakkor a Nyugattal szemben, amely kezd egységesülni (közös védelmi rendszer, EU stb) a keletázsiai térségben csak az ASEAN működik, de ennek meg nem tagja egyetlen nagyhatalom sem, és nem is koncentrál biztonsági kérdésekre. Azaz nincs egyáltalán multilaterális szervezet, amely koordinálná Kelet-Ázsia gazdasági, katonai és biztonsági politikáját. Sok a területi vita, nagy gazdasági különbségek az országok között. Mind-mind potenciális veszélyforrás. Azaz: Európa múltja Ázsia jövője lehet. A törésvonal háborúk java része az Eurázsia és Afrika között húzódó muzulmánokat és nem muzulmánokat elválasztó határvonal mentén robbant ki. Törésvonal háborúk szerkezete 469.o. balkáni népirtás példája erre. A civilizációk jövője A Nyugat, a civilizációk és az egységes Civilizáció A Nyugat valóban eltér minden korábbi civilizációtól, hiszen 1500 óta a többi civilizációra is döntő befolyással van. Innen indult a modernizáció, az iparosodás, amivel a többi lépést próbál tartani. De vajon ezen túlmenően a civilizáció fejlődése eltér-e e többi civilizációétól? Huntington szerint nem. Minden civilizáció elér egy aranykort és azt követően különféle okokból kifolyólag hanyatlani kezd. A kérdés: a Nyugat elérte-e ezt az aranykort a hidegháború végével? Hiszen belső béke honol, viszonylagosas jó a gazdasági fejlődés, bár a demográfiai mutatók elég rosszak. a) Mégsem feltétlenül a demográfiai hullám okozza majd a legnagyobb gondot: az erkölcsi (antiszociális viselkedés elharapózása, családi modell vonzerejének csökkenése, csökken az önkéntes szervezetekben való tagság, gyengül a munkamorál, csökken tanulás iránti hajlam), kulturális hanyatlás lehet a gond. A Nyugat jövője attól függ, képes-e megbirkózni ezekkel a problémákkal. b) De veszélyes a Nyugatra nézvést a más civilizációból érkező és letelepedő bevándorlók egy része is, amely nem képes vagy nem akar integrálódni, hanem az anyaország érdekeit képviselik. Főleg az Európában élő muzulmánokra gondol Huntington, illetve az USA spanyol nyelvű kisebbségére. c) De a kereszténység talajvesztése is veszélyezteti a nyugati civilizáció jövőjét, legalábbis Európában. Az USA-ban más okoz gondot, mert itt viszonylag magas a templomba járók aránya. Itt a fő gondot a multikulturalizmusra való hivatkozás okozza. Mert erre hivatkozva megkérdőjelezik a Nyugati civilizáció örökségének létjogosultságát, részcsoportokra osztják a kultúrát, ami a civilizáció darabokra szakadásához vezethet. A sokszínűség nem csak realitás, de egyben probléma is, ahogy azt az Alapító Atyák is vélték. Az amerikai multikulturalisták ugyanúgy megtagadják a Nyugati örökséget, mint ahogy megtagadta Kemal a török örökséget. Ez utóbbi teljes kudarcot vallott mint láttuk. A multukulturális országból hiányozni fog a kulturális kohézió, egyetlen civilizációhoz sem fog tartozni az az ország, és szétesik. A történelem is ezt bizonyította (ld. Római birodalom). Három tényezőt nem hagyhat figyelmen kívül a Nyugat. 1. a nem nyugati világ már felismerte, hogy a kultúra tartja össze saját civilizációjukat. Erre alapozzák öntudatosságukat. Európában is lassan kezdik felismerni, az USA-ban még nem.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz 2. az amerikai külpolitika csak nehezen vette észre, hogy meg kell változtatni azokat az irányleveket, amik a hidegháború idején alakultak ki. 3. be kell látnia, hogy nem univerzális civilizáció a nyugati. Különben ez nagy veszélyforrást jelent. Le kell mondani a más civilizációk ügyeibe való beavatkozásról.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz VIII. ELŐADÁS – THE WEST AND THE REST Who are we? The challanges to America’s National Identity. (2004) 21. századi amerikai önazonosság Az angolszász hagyományok megerősítését szorgalmazza, de amibalens a latinokkal (mexikóiak) kapcsolatban megosztják az USA-t. USA: alapjában véve telepes (gyarmatosító), mintsem bevándorló jellegű nemzet. A protestáns etika és a konstitucionalista felfogás az amerikai identitás alapja, amelyben központi szerepe van az egyéni vallásgyakorlásnak. A mobilabbá váló bevándorlók és a kettős állampolgárságúak (Ampersand) és az ott élő nk-i üzletemberek rontják ezt az önképet. A latin kultúra terjedése inkompatibilis az angolszász elvekkel. Szerinte: kp-i szerepet betöltő hispán tradició a szegénység elfogadása és az ambíciók hiánya, mint hitük szerint alapvető dolgok a mennyországba jutáshoz. xenofób és antikatolikus nativista kritikák DE: nem az angolszász kultúra elnyomó egyeduralkodásáról beszél, hanem annak erőteljesebb jellegéről a többi mellett, akkor is, amikor a WASP-ek már nem lesznek többségben a társadalomban. (A WASP-et széles értelemben használja). Valójában az etnikai és faji alapú identitást favorizálja az USA-ban. Az amerikai identitásváltozás trendje kihatással lehet majd a más kultúrákkal folytatott párbeszédre. Különösen az iszlámmal kapcs-ban.
A Nyugat fennmaradásának feltételei Huntington szerint A helyzet felismerésén túl • • • • • •
Le kell számolni a régi intézményrendszerekkel Fel kell adni a Nyugat univerzalizmusának illúzióját Egyediségének megőrzésére kell fektetnie a hangsúlyt Önmegtartóztatást kell gyakorolnia (nem beleavatkozni más civilizációk belső konfliktusaiba) Konfliktuskezelés közös közvetítés útján (más civilizációkkal) Nemzetközi intézményeket (például ENSZ BT) az új rendnek megfelelően kell átalakítani
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz Civilizációs konfliktusok napjainkban Afganisztán – Nyugat: ? Algériai polgárháború (arab-iszlám öntudat erősödése, Al-Kaida) Darfúr (Szudán, Az okok egyike az arab és nem-arab, illetve a letelepedett és a félnomád lakosság között fellépő etnikai ellentétek) Grúzia – Abházia, Adzsária, Dél-Oszétia Kína – Ujgurok India – Kasmír (a régió de facto kettéosztott. Túlnyomórészt muzulmán radikális lázadó szervezet harcol az Indiától való elszakadásért) Izrael – Palesztína, Libanon (Két izraeli katona elhurcolását követően 2006. július 12-én Izrael kombinált légi-, vízi- és földi offenzívát indított a Hisbollah állásai ellen. A konfliktus kiszélesedet, megkezdődött a második libanoni háború. Demarkációs vonal Libanonban.) Fülöp-szigetek – MILF (Moro iszlám felszabadítási front: átfogó autonómia jogokat követel, a rendelkezésre álló nyersanyagforrások feletti ellenőrzés jogát és egy muzulmán szellemű igazgatási és kormányzási formát az általa követelt területeken. Megközelítőleg a Fülöpszigetek kiterjedésének a harmada ez) Líbia: (2011) Kadhafi: a nyugat keresztes háborújáról beszél, Putyin a civilizációk összecsapásáról, míg Medvegyev ellentétbe kerül miniszterelnökével e kérdésben. Thaiföldi felkelés (2004: A népesség igen nagy része önmagát maláj-muzulmánnak tekinti) Nigéria: 2004-5: (Nigéria központi és északi országrészein a konfliktus a keresztények és mohamedánok között a jogrendszernek a saria igazságszolgáltatással való helyettesítését célzó követelések miatt robbant ki A Mohamed-karikatúrák nyilvánosságra hozatalát követően a konfliktus kiszélesedett és az összeütközések során több mint 1000 ember életét vesztette. A fegyveres konfliktusban a jövőben is szorványosan fellépő erőszakkal kell számolni Nigériának sok, a korrupció miatt gazdaságilag leromlott országrészében) Oroszország – Csecsenföld (ellenállás továbbra is)
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz IX. ELŐADÁS – KRITIKÁK Lósz Ákos: Civilizációs játékok (SAMUEL P. HUNTINGTON: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása) Huntington könyvét olvasva eszembe jutott, hogy fiatalabb koromban mennyi időt töltöttem a Civilization nevű számítógépes játékkal bíbelődve. Ennek lényege az volt, hogy a virtuális világot különböző civilizációk népesítik be, amelyek együttműködnek vagy harcolnak egymással, miközben fejlődnek és terjeszkednek. Ez a kitűnően megírt és annak idején nagyon népszerű, mára klasszikusnak mondható játék alkalmas volt arra, hogy újrajátszuk a történelmet, és megvívjuk a jövő lehetséges háborúit, elképzelt szcenáriók alapján. A játék pontosan olyan volt, mint Huntington könyve: színes, izgalmas, lebilincselő, rendkívül összetett, mégis szórakoztató, és a saját rendszerén belül tökéletesen következetes. A középpontban itt is a civilizációk álltak, és az egész néha meglepően hasonlított a valóságra. Huntington angolul 1996-ban megjelent könyve egyébként azóta szintén klasszikusnak számít, jelentőségét pedig még legádázabb kritikusai sem vonják kétségbe, épp a megjelenése óta született könyvtárnyi bírálat és méltatás mutatja legjobban, hogy megkerülhetetlen alapműről van szó. Mielőtt részletesen szólnék ezekről, meg kell jegyezni, hogy Huntington jó részüknek elébe ment könyvének bevezető fejezetében. Ebben leszögezte, hogy olyan új, a hidegháborús paradigmához hasonló „egyszerű, de nem túlzottan leegyszerűsített térképet" kíván alkotni, amely a világpolitika eseményeire nem tud ugyan minden részletre kiterjedő magyarázatot adni, de jobban leírja azt, mint versenytársai. Huntington szerint pedig erre legalkalmasabb a civilizációs paradigma, amelynek lényege, hogy a hidegháború után a nagyhatalmak küzdelmét a civilizációk küzdelme váltja fel, a jövő konfliktusai pedig többé nem politikai ideológiákon, hanem kulturális (elsősorban vallásbeli) különbségeken alapulnak majd. Huntington nyolc mai civilizációt definiál (kínai, japán, hindu, iszlám, ortodox, nyugati, latinamerikai és talán afrikai). Gondolatmenetének kiindulópontja, hogy a modernizáció egyszerre vezet elidegenedéshez és identitásválsághoz az egyén szintjén, illetve megnövekedett gazdasági, politikai, katonai erőhöz a nem nyugati civilizációk esetében, ez pedig végső soron vallási és kulturális újjáéledést eredményez. Szerinte a globalizáció folyamata, melynek során a különböző kultúrák fizikalag közelebb kerülnek egymáshoz, szintén a civilizációs ellentéteket erősíti, nem pedig a harmonikus együttélést. A civilizációs törésvonalak kialakulásával egyidőben a nyugati civilizáció gazdasági és demográfiai hanyatlása zajlik, még meglévő vezető szerepére az iszlám és a kínai civilizáció jelenti a legnagyobb fenyegetést. Az iszlám demográfiai erejével és újjáéledő vallási fundamentalizmusával ún. törésvonal-háborúk formájában, a kínai civilizáció pedig rohamos gazdasági növekedésével egy civilizációközi nagyhatalmi háborúval fenyegeti a nyugati civilizációt. Miközben a szerző ezt kifejti számos olyan tendenciára mutat rá, amelyek azóta helytállónak bizonyultak. Megjegyzi például, hogy számolni kell egy új fegyverkezési verseny kialakulásával, ezen belül iszlám országok - legfőképp Irán - azon törekvésével, hogy a közeljövőben atomfegyverhez jussanak, valamint a Nyugat erőfeszítéseivel, hogy ezt mindenáron
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz megakadályozza. Ezen kívül felhívja a figyelmet a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek kombinációjának különleges veszélyeire, amire azóta az Egyesült Államok biztonságpolitikai stratégái is a jelenleg létező legnagyobb fenyegetésként tekintenek. Talán vitatható, de mindenképp figyelemre méltó megállapítása Huntingtonnak, hogy a civilizációs paradigma alapján az emberi jogoknak nem sok jövőjük van. Azok ugyanis szerinte nem egyetemes, hanem nyugati civilizációs értékeket jelenítenek meg, így az emberi jogok terjesztésére a magukat a Nyugattal szemben definiáló nem-nyugati civilizációk, elsősorban a kínai és az iszlám esetében nincs sok esély. A civilizációs elmélet bírálataiból szemezgetve a teljesség igénye nélkül a következőket említhetjük. Mindenekelőtt számos kritika érte Huntington tudományosságát, miszerint ellenőrizetlen, kiragadott tényekkel igyekszik igazolni elméletét, azaz legtöbbször példákat hoz fel állításai alátámasztására. Igaz ugyan, hogy példákkal mindent, és minden mást is lehet bizonyítani, Huntington azonban egyértelműen leszögezte, hogy nem akar mindenre magyarázatot adni, hanem olyan elméletet akar, aminek segítségével meg lehet különböztetni a lényegest a lényegtelentől, másrészt véleményem szerint a példák legtöbbször jól megválasztottak, arról nem is beszélve, hogy ezek teszik a könyvet igazán lebilincselő olvasmánnyá. Egy másik bírálat szerint a szerző túl nagy szerepet tulajdonít a vallásnak a civilizációs paradigmájában. Ennek a kritikának van némi alapja, különösen, hogy Huntington a posztszocialista társadalmakat, így Magyarországot is a vallási újjáéledés tipikus példájaként említi, amit azért magyarként, legalább is egy jövőbeli véres, civilizációs alapú vallásháborút vízionálva igencsak megmosolyogtatónak tarthatunk. Talán az iszlám az egyetlen civilizáció, amelynek esetében indokolt a vallás szerepének ilyen mértékű hangsúlyozása, így joggal feltételezhetjük, hogy Huntington valláscentrikus elméletével elsősorban az iszlám fenyegetést kívánta a középpontba állítani. Kevésbé valószínű azonban, hogy például egy jövőbeli kínai - nyugati, akár civilizációs konfliktusban nagy szerephez jutna a vallás, néhány európai, de általa az ortodox civilizációhoz sorolt állam esetében pedig kifejezetten tévesnek bizonyuló jóslatokra ragadtatta a szerzőt e dimenzió túlhangsúlyozása. Valószínűtlennek tartotta például Románia és Bulgária EU- és NATO-csatlakozását, valamint Görögország EU-tól való eltávolodását és Oroszországhoz való közeledését prognosztizálta az ortodox rokonság okán. Szintén ellentmondani látszik a mai trendeknek, hogy Oroszország és Ukrajna folyamatos közeledését vízionálta, ezzel szemben a 2004-es választásokon Kijev nyugati orientációra váltott, a 2006 januárjában kirobbant „gázháború" pedig további gazdasági feszültségek lehetőségét vetítette előre a közeledés helyett. (Nem szabad figyelmen kívül hagyni az Ukrajna kettészakadásáról szóló alternatív forgatókönyvét, amit azonban 1996-ban a harvardi professzor még nem tartott túl valószínűnek.) Véleményem szerint - és a könyv felépítése is ezt sugallja -, Huntington elsősorban napjaink két meghatározó (egyébként a civilizációs elmélet nélkül is szembetűnő) jelenségének magyarázatára alkalmas elméletet akart létrehozni. Egyrészt az iszlám fenyegetésre, másrészt Kína felemelkedésének veszélyeire hívja fel könyvében a figyelmet, teszi mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy saját, nyugati civilizációját ezektől a fenyegetésektől lehetőleg megóvja (egyes nem nyugati kritikusai nem fogalmaznak ezzel kapcsolatban ilyen finoman arra utalva, hogy Huntington célja tulajdonképpen a nyugati dominancia fenntartása). A „kínai civilizáció" nem a huntingtoni paradigma szerint látszik működni, legalábbis egyelőre semmi sem utal arra, hogy az ide sorolt országokat (Kína, Észak-, és Dél-Korea,
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz Vietnam, Szingapúr, Tajvan stb.) valamiféle civilizációs összetartó erő kovácsolná egységbe a Nyugattal szemben, ami akár egy „civilizációs világháborúhoz" vezethetne, hosszú távon azonban ezt nem lehet kizárni. Komolyabb probléma az elmélettel, hogy ma leginkább még mindig Tajvan kérdése fenyeget összeütközéssel Kína és a Nyugat, elsősorban Kína és az Egyesült Államok között, a civilizációs logika szerint azonban ez a kérdés nem is létezik, illetve idővel magától megoldódik. Kérdés, hogy valóban így lesz-e. Úgy gondolom, hogy Huntington elmélete napjainkban leginkább az iszlám és a nyugati civilizáció konfliktusának leírására alkalmas. Az iszlámmal kapcsolatban azonban a szerző meglehetősen keményen fogalmaz, mikor azt állítja „A Nyugat számára nem az iszlám fundamentalizmus jelenti az alapvető problémát, hanem maga az iszlám". Ezt több szakértő, köztük Rostoványi Zsolt is kétségbe vonja, mondván, hogy az eltérő gondolkodásmód még nem feltétlenül vezet összeütközéshez, a „fundamentalizmusok összecsapása" (iszlámizmus és az amerikai protestáns fundamentalizmus) azonban valóban civilizációs konfliktust eredményez. Kétségtelen, hogy 2001. szeptember 11-e óta a civilizációs elmélet, legalábbis az iszlámmal kapcsolatban aktuálisabbnak látszik, mint valaha. A civilizációk összecsapása és Huntington neve kivétel nélkül felmerült a médiában a New York-i, washingtoni, madridi és londoni terrortámadások után, az afganisztáni és az iraki háború idején, valamint a franciaországi zavargások, a dán képregénybotrány és legutóbb a pápa iszlámot sértő kijelentései kapcsán is. A könyv utolsó, véleményem szerint legkevésbé sikerült fejezete már átvezet a Kik vagyunk mi?, Huntington következő, sokkal kevesebb tetszést kiváltó művének gondolatvilágába, amelyben a bevándorlás valamint a multikulturalizmus rémeivel riogat. Ezen kívül megújulásra és összefogásra bíztatja a Nyugatot, hogy megőrizhesse vezető szerepét egy immár a civilizációk által meghatározott nemzetközi rendszerben is. Ezen a ponton azonban akaratlanul is aggódni kezd az olvasó, hogy nem válik-e esetleg önbeteljesítő jóslattá Huntington elmélete, amikor arra buzdít, hogy készüljünk fel a civilizációk összecsapására és fogadjuk el a világrend átalakulását a civilizációs paradigma mentén, hiszen tulajdonképpen nincs más választásunk. Vajon ha mindannyian így teszünk, nem kerülünk-e máris egy lépéssel közelebb a civilizációk valódi összecsapásához...? A könyv legvégén, a globális civilizációközi háború lehetséges ám meglehetősen valószerűtlen forgatókönyvét olvasva pedig újra a számítógépes játék jut eszembe, ami szintén szórakoztató, és csak néha emlékeztet a valóságra. A sok kritika és bírálat ellenére azonban lehet, hogy egyelőre tényleg nincs jobb paradigma a hidegháború utáni világ leírására. Kérdés, hogy ez elég-e ahhoz, hogy a világpolitika irányítói a civilizációk elkerülhetetlen ütközésével számolva hozzák meg döntéseiket. Ahhoz azonban feltétlenül elég, hogy elmondhassuk: aki a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik, nem hagyhatja ki Huntington alapművét.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz További kritikák: Amartya Sen könyve: Identity and Violence: The illusion of destiny Civilizációs határvonalakról szól. Az erőszak gyökere az emberek különböző elkötelezettségeiben rejlenek. Egyes identitásra egyszerűsít Huntington (pl. Hindu vagy Muszlim), szemben a többes identitásokkal (hindu nő, háziasszony, anya, művész, vknek a lánya, meghatározott szociogazdasági csoport tagja, stb – ezek mindegyike lehet az identitás forrása. Paul Berman: Terror and Liberalism: a kultúrák közötti határok nem léteznek már napjainkban. Nincs („vegytiszta”) nyugati kultúra és iszlám kultúra, így közöttük lévő határvonalak sem léteznek. USA-Szaúd-Arábia viszonya példaként. Sok iszlám szélsőséges jelentős ideig a nyugaton élt/tanult. Szerinte a konfliktusok a különböző csoportok közötti filozófiai felfogásbeli ellentétből származnak, s ezeket nem a kulturális és vallási identitás határozza meg. Az értékek közvetítése is ma már sokkal könnyebben zajlik. Olyan országok, mint Tajvan, Törökország és Dél-Korea (más kelet-európai és latin-amerikai államok is) demokratizálódtak, míg sok nyugati ország alkotmányos monarchia maradt. Edward Said: "The Clash of Ignorance." Huntington fix, statikus civilizációi figyelmen kívül hagyják a dinamikus kölcsönös függőséget és a kultúrák közötti interakciókat. Huntington elmélete nem a harmónián, hanem a konfliktuson alapul, ezért is torz. A világ zárt rendszer, ahol a civilizációk struktúráit a világtérkép tükrözi vissza és ahol az egyes fajok elkülönült célokkal és attitűdökkel rendelkeznek. Said szerint a könyv által bemutatott imaginárius földrajz a jelenlegi amerikai külpolitikát legitimálja: az intervencionalizmust és az agressziót, mely a hidegháború utáni háborús státusz képét vetíti az amerikai polgárok elé. Két blokk helyett ellenséges kultúrák. (War on Terror) II. János Pál pápa: „az összecsapás csak akkor valósul meg, ha a kereszténységet és az iszlámot félreértik vagy szándékosan manipulatív politikai vagy ideológiai értelmezést kap.” Le Monde Diplomatique cikksorozata: A Kína és az iszlám világ elleni amerikai agressziót legitimálja. DE: a posztbipoláris geopolitikai struktúra a nyugat kulturális megerősödését hozza. (Integrációk révén!) Ugyanakkor a nyugat felhagy a demokratikus univerzalizmus terjesztésével és a szükségtelen katonai beavatkozásokkal. Huntington egyszerűsítő felsorolásai a civilizációkat illetően nem veszik figyelembe a kultúrák közötti belső folyamatokat (internal dynamics) és a különös eseteket (partisan tensions). Sokan úgy vélik, hogy az általa bemutatott civilizációk néhány esetben töredezettek és nem mutatnak egységet. A muzulmán világot az etnikai megosztottság jellemzi: arabok, perzsák, törökök, pakisztániak, kurdok, berberek, albánok, bosnyákok, afrikaiak, indonéziaiak. Mindegyik eltérő világképpel rendelkezik. A civilizációs választóvonal sem mindenhol egyértelmű: Vietnám a kínai civilizáció része, de Japán már nem. A nyugati civilizáció katolikus és protestáns államokat tartalmaz és a germán (amibe beletartozik az angolszász) – romanizált országok közötti különbségeket sem értékeli. A nyugati és az ortodox világ határvonala nem veszi figyelembe a nem vallási tényezőket, mint a kommunizmus utóhatásait, vagy az egyes államok gazdasági, fejlettségi szintjét, illetve az országhatárokat. (például Indiát három civilizáció (hindu, iszlám, buddhista) között osztja fel.) A muszlim közösségek különbözőségeit is ignorálja. Az iszlám társadalmakban a konfliktus gyökere inkább a modernségben jelenik meg, mintsem vallási csoportok vagy társadalmak képében.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz
Giandomenico Picco: (az ENSZ Főtitkár személyes képviselője az ENSZ Civilizációk Közötti Párbeszéd Éve kezdeményezésben) „A történelem nem gyilkol, a vallás nem erőszakol nőket, a származás nem dönt romba épületeket és lehetetlenít el intézményeket. Ezeket kizárólag az egyes emberek teszik”. E felfogás szerint az embereknek kell felelősséget vállalniuk azért, amik, amit csinálnak, amit értékelnek és amiben hisznek.
Civilizációk közötti párbeszédek. A konfliktussal ellentétes koncepciók Civilizációk között párbeszéd (Dialogue Among Civilizations): a Huntingtoni elmélet kritikája a gyakorlatban. Mohammad Khatami volt iráni elnök mutatta be, a hasonló elnevezésű ENSZ-kezdeményezés volt az alapja. Célja: a párbeszéd hozzájárul a kölcsönös megértéshez, a tolerancián és békés együttélésen alapuló nemzetközi együttműködéshez és a biztonsághoz. Stratégiai célok: 1. a konfliktusok és viták békés rendezésének előmozdítása, 2. kultúrák, államok és vallások közötti széthúzás visszaszorítása, 3. a muzulmán közösségek és a világ más társadalmai közötti párbeszéd elősegítése, 4. a békés rendezés érdekében tudományos kutatások és szélesebb tudományos vita ösztönzése. Tevékenységek: a Civilizációk Közötti Párbeszéd Alapítványon keresztül a célok érdekében: 1. kulturális, művészeti, tudományos események szervezése, csereösztöndíjak az Alapítvány szellemében, 2. rendszeres kapcsolat kezdeményezése más, hasonló célú szervezetekkel, 3. cikkek és jelentések publikációja.
Civilizációk Szövetsége (Alliance of Civilizations). az ENSZ Főtitkár kezdeményezése, Ban Ki-moon elnöksége alatt, Recep Tayyip Erdoğan és José Luis Rodríguez Zapatero ötlete alapján. Azzal a céllal jött létre, hogy különböző társadalmak és kultúrákat átfogó közös cselekvési módokat dolgozzanak ki, a szélsőségek leküzdésére és kulturális, vallási ill. szociális határok átívelésére, elsősorban a nyugati és muzulmán világ között. Ezeket jelentésekben teszik közzé. Az elemzések kitérnek többek között a 20. század során felerősödött gazdasági különbségekre, a szegénység problematikájára, a vallási nézetek politikai célokra való felhasználásának és az exrémizmusnak a veszélyeire. Központi szerepet kap a palesztin-izraeli konfliktus, mint a muszlim és nyugati társadalmak közötti ellentétek szimbóluma. A közel-keleti országok nyugati hatalmak általi megszállásának és a muszlim társadalmak belső konfliktusainak szintén kiemelt figyelmet szentelnek. A jelentés bizonyos szempontból felfogható a "civilizációk összecsapása" elmélet kritikájaként is, mivel felhívja a figyelmet a különböző kultúrák kapcsolatainak pozitív hatásaira, illetve rámutat arra, hogy a konfliktusok okai sokkal inkább politikai, mintsem kulturális vagy vallási jellegűek. A Köztes Régió ("Intermediate Region") Dimitri Kitsikis 1978-ban publikált geopolitikai modellje. A régió az Adriai-tengertől az Indus-folyóig terjed: sem nyugati, sem keleti (főként nem távol-keleti), de mindenképpen elkülöníthető. Lényege: nincs egységes Európa és nincsen egységes Ázsia sem. Domináns vallási csoportjai az ortodox kereszténység és a szunnita iszlám. (kevésbé meghatározóan pedig a síita iszlám, alevi vallás és júdaizmus).
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz Nyugaton a katolikus és protestáns vallás, míg Keleten a hinduizmus és buddhizmus a meghatározó. Huntington a szunnita-síita konfliktust és az ortodox kereszténység problémáit belső konfliktusként kezeli. A Köztes-régió vallásai (ortodox szunnita, síita, alevi, júdaizmus) olyan közös kulturális, szociális, gazdasági és politikai nézetek eszköztárával rendelkezik, amelyek radikálisan eltérnek a Nyugati vagy a Távol-Keleti normáktól. Ezért: a Köztes-régió esetében nem beszélhetünk civilizációs összecsapásról, sem pedig külső konfliktusról, hanem inkább egy belső konfliktusról, amely nem a kulturális dominanciáról szól, hanem a politikai továbbélésről. Erre példa - a kereszténység kiemelkedése a hellenizált Római Birodalomban, - a Iszlám Kalifátus kiemelkedése a kereszténnyé vált Római Birodalomból, - vagy az Ottománok megerősödése az Iszlám Kalifátussal és a keresztény Római Birodalom politikai hagyományaival szemben.
Civilizációk összecsapása ELTE-ÁJK, 2010-11 tavasz X. ELŐADÁS - ÖSSZEFOGLALÁS Rostoványi Zsolt: Globalizáció és civilizáció(k). A „glokalizálódó” nemzetközi rendszer civilizációs, kulturális elemzése, különös tekintettel az „iszlám versus Nyugat” szembenállásra (MTA doktori értekezés tézisek) A tanulmány elérhető a következő linken: http://www.grotius.hu/pdf/rostovanyi_tezisek.pdf
