Weöres Sándor
Ha a világ rigó lenne
TARTALOM KEZDŐDIK AZ ISKOLA FALUSI FIÚ A VÁROSRÓL BESZÉL ÉPÍTŐK DOLGOZÓK KOCSI ÉS VONAT SZÉP A FENYŐ NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR UJJÉ!VI MESE ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK ÚJESZTENDŐ NAGY A HÓ PESTI DUNA-PART TÉLEN ÉPÜL AZ ORSZÁG AZ ERZSÉBET-HÍD TÉLEN
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG FALUSI REGGEL MEDVE-NÓTA MACKÓ BRUMMOG A MEDVE TÖPRENGÉSE TAVASZKÖSZÖNTŐ OLVADÁS TAVASZI VÁLTOZATOK KÉK A HAJNAL TAVASZI VIRRADAT NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN KÁNIKULA ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR DONGÓ FÜLEMÜLE ERESZ ALÓL BARANGOLÓK FURULYA KICSI ŐZ MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG NYÁRI ESTE NÁDI CSIBE ÉREN-NÁDON KACSA-ÚSZTATÓ KISMADARAK KARIMÁS FA-ODÚ RÉTI CSIGA ŐSZI ÉJ A MEZŐN BÉKÁK A BÉKA-KIRÁLY BOLYGÓ ZÁPOR FUTÓZÁPOR TEKEREG A SZÉL
ÍGY MEG ÚGY VOLT EGY SZÉP LÁDIKA REGÉLŐ KERGETŐ TÁNCNÓTA HOSSZÚ AZ UTCA BÉKA A FA TÖVÉN VASKALAP A BIRKA-ISKOLA A KUTYA-TÁR KUTYABÁL A LEVES KÉSZÜL LILA BOGÁNCS MESE KERESZTÖLTÉS A PAPUCS HÁROM MADÁR DÁRDA-HEGYÜ KÉK JEGENYE-SZÁL DÉLI FELHŐK VÖRÖSHAJÚ LÁNYOK TÓPART SZOMSZÉDOK ÖREGANYÓ PLETYKÁZÓ ASSZONYOK ÍGY MEG ÚGY KANÁSZTÁNC SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR ORBÁN HARAGOSI FÜSTÖS RAJKÓK TÚL, TÚL... CSUPA FEHÉR A LIBA PÉK ELINDULT, ELINDULT... ELMEHETSZ A VILÁGBA A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA
KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN MUNKA ÉS BÉKE KERT KELLENE KIS KERT ROMÁNC TUDOK SZÁRAZ ÁGRÓL... SZÜRET UTÁN VÁSÁR BIZTATÁS TUDOM ÉN MÁR... ÁLL A LADIK... ALSÓ VÉGEN, FELSŐ VÉGEN TÁVOLBÓL A RÁTÓTI ÜRGEPÁSZTOR ROBOGÓ SZEKEREK UGRÓTÁNCOT JÓKEDVEMBŐL ÖREG SZEKERES
2
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
ALUDJ, LENGE MADÁR
ERDŐT JÁRUNK ESŐVERT TÁRSASÁG ÉDES FÁRADTSÁG LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ TILLILLI-TALLALLA FIÚK, LÁNYOK ITTHON-E A GAZDA? HALLOD-E FELESÉG ÁLMODOZÁS PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ TŰZ A HÁZAM, ISPILÁNG SÁRKÁNY RÖPPEN A HÉTFEJÜ SÁRKÁNY VARÁZSLÓK FORGÓS-ROPOGÓS A MANÓ CSALI-MESE FADOB, FADOB, FOGJ TIGRIST FALU VÉGÉN CSIMPILIMPI, HOVA MÉSZ? EJ, HA TUDNÁD, HOL VOLTAM! RÉVÉSZ LÁNYA PULYKÁK VONULÓ VADLUDAK ELEFÁNTOK ÖSZVÉREK SZARVASOK BUJÓCSKA HA NAP SÜT A RÉTRE
HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL ALKONYI FELHŐK HOLD ÉS FELHŐ DUNA MELLETT MÍG LOMBOK KÖZT ÉJ LOBOG... A NAPSUGÁR... ESTI HAZATÉRŐK NÉHÁNY ÜTEM GALAGONYA TÁNCOL A HOLD BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL NAP JÖN... PÁRA MARASZTALÁS GYÖNGYSZEKFŰ BUBA ÉNEKE A TÜNDÉR HEGY-TÖVI ÁRNYAS FÁK. EZÜST POHÁRKÁDAT... FENN CSILLAG-ORSÓN... ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY HA A VILÁG RIGÓ LENNE MI VOLNÉK? ALTATÓDAL BÍBIC-CSIBE ALSZIK CSIRIBIRI ALUDJ, LENGE MADÁR SZUNNYADJ, KISBABA LEGYEN ÁLMOD... ALUDJ, ALUDJ... KELTEGETŐ SUTTOG A FENYVES SZÁNCSENGŐ
3
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG
FALUSI REGGEL Már üti - üti már a torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam. Kiscsacsi, kiabálj, örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, vége a rangodnak.
MEDVE-NÓTA Kinn voltam a rengeteg erdőn, medvét láttam kúszni a lejtőn, tíz körömmel másztam a fára, megszökött a medve vacsorája. Lompos medve brummogva ballag: „Mászni könnyű ilyen fiatalnak, mennyi szégyen ér most vén-koromra, kulloghatok éhesen odumba.”
MACKÓ BRUMMOG Mackó brummog: - Irgum-burgum, bundám rongyos, ez abszurdum!
A MEDVE TÖPRENGÉSE Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: - Kibujás vagy bebujás? Ez a gondom óriás!
4
Ha kibujok, vacogok, ha bebujok, hortyogok; ha kibujok, jót eszem, ha bebujok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? fák közt szétfürkésszek-e? lesz-e málna, odu-méz? ez a kérdés de nehéz!
TAVASZKÖSZÖNTŐ Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék.
OLVADÁS Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz.
TAVASZI VÁLTOZATOK Új tavasz! itt vagy, itt! fond füzérbe, karikába, míg szél borzol a föld hajába, rét és erdő ágait. Új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip.
5
Fond füzérbe, karikába, új tavasz! itt vagy, itt! rét és erdő ágait, míg szél borzol a föld hajába. Rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip, új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe. Rét és erdő ágait, rétet, erdőt nap sugarába fond koszoruba és karikába, csípj tavasz! ott meg itt!
KÉK A HAJNAL Kék a hajnal, kék, harmat hinti még. Éledező tarka mező tavaszi csokra szép! Kék fönn az ég! Kék fönn az ég! Tavaszi szellő fújja hátunk, ragyog a kikelet, örül a lég! Nóta, meg ne állj, szállj te, szállj te, szállj! Fütty kanyarúl, arc kipirúl, szapora móka vár! Zeng, zsong a táj! Zeng, zsong a táj! Viola-kedvünk, szöcske-lábunk, röpül a cinege, dalol a száj!
TAVASZI VIRRADAT Kakas kukorít, hajnal kivirít, a réti rigó dala röppen, arany-bivalyok gerince ragyog márvány-eres égi ködökben. Ma ládd: a himes föld, láng-habos ég csak láz-tünemény, csak híg buborék, széthull, tenyeredbe csöppen.
6
A lábadon itt topánka szorít: ez a föld! a gyökér-ölü erdő! a homlokodon kék pántlika fon: ez a menny! a fejedre tekergő! és közbül a szív, a kalitka-madár, kit féltésed vasrácsa bezár: ha elszáll, vissza sosem jő.
NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN Napsugár a levegőben, tündököl a rét, Kincseit az ifju tavasz bőven önti szét. Szántogatók dala száll, égig evez a madár, mézillatú libegéssel közeleg a nyár. Fényes idő lelke jár, belepezsdül a határ, lengjünk, mint a harang nyelve, énekelve már!
KÁNIKULA Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll.
7
ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll.
DONGÓ Szedek itt, szedek ott fűvön ingó harmatot. Érzem sütni a napot, minden harmat elfogyott. Szedek ott, szedek itt virágmézet, tavaszit. Már a méhek jártak itt, üres bimbó beborít. Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm, tátogat a bödönöm. Mégis legyen örömöm, füled telizümmögöm.
FÜLEMÜLE Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár, szólal, szólal, szólal már. Pittyen a fészek, zörren az ág, moccan a hegyeken a hajnali láng. Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc, sima út szélén kettős ránc. Denevér, bak-egér, északi szél, kondul az óra, megszöktél, három mérföld és egy fél hosszu hajamba mért téptél? Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár, hallgat, hallgat, hallgat már.
8
ERESZ ALÓL Eresz alól fecskefia ide néz, oda néz: van-e hernyó, hosszu kukac, ízesebb, mint a méz? Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán. Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
BARANGOLÓK Gyöngy az idő, vándoroljunk, nincs szekerünk, bandukoljunk, lassu folyó ága mellett járjuk a halk fűzfa-berket. Este a láb gyönge, fáradt, lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jő az álom, száll a világ lepke-szárnyon.
FURULYA Három egész napon át bujtam erdő vadonát, gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Három egész napon át faragtam egy furulyát, vadrózsából tündérsipot csináltam.
KICSI ŐZ Kicsi őz, fuss ide, a gyep itt szép üde, takaró vállamon, a felét rád adom. Gyere már, őzike, a mező szélire, velem itt elleszel, a vadász nincs közel.
9
MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG Mély erdőn ibolya-virág, elrejt jól a boróka-ág. Minek is rejt az az ág, gyere, tágas a világ, mély erdőn ibolya-virág.
NYÁRI ESTE Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sürü raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fü a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben
NÁDI CSIBE Nádi csibe fészken hál. Kel a szellő, suttog már: „Szállj te, szállj - velem égre szállj, arany-ág a holdban vár!” Nádi csibe fészken hál. Kel a hajnal, ébred már: „Várj te, várj - pihe még a szárny, a göröngyre hullnod kár!”
10
ÉREN-NÁDON Éren-nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik. Hajló nád közt kotlós zizzen, vizicsibe-népét tereli a vízben. Ér tükrében látszik az ég is, fejetetején a vizicsibe-nép is. Siklók, békák, pókok látják vizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját. KACSA-ÚSZTATÓ Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa oda-császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik. KISMADARAK Nyitottad az ablakot: szállj be, napsugár! Hogy csivogott-csattogott rengeteg madár: aranymálinkó, pirók, feketerigó, sármány, vörösbegy, kukó, csíz, tavaszhivó, pinty, királyka, őszapó, volt vagy milliom, elsorolni nevüket én nem is birom. Azt tudom csak: valahány téged szeretett, mikor szobád ablakát nyitotta kezed, behajolt egy lombos ág, bimbós, eleven: mind ott ültek gallyain, aztán kezeden. Fuvolázták nevedet a kismadarak, mind másként! Hát nem tudom, hogy is hívjalak? 11
KARIMÁS FA-ODÚ Karimás fa-odú nagy fekete mélység, kivonul, bevonul csigabiga-népség. Bükkfa ága himbál, sötét varju hintál, föltekint, letekint, csak ő tudja, mit vár.
RÉTI CSIGA Réti csiga, réti csiga, fejeden a hegyes iga, hátadon a héj-kupola, hova visz a nyár? „Hét arasz a rönk teteje, beszövi a moha ere, öntözi a fűz levele, párom odavár.”
ŐSZI ÉJ A MEZŐN A föld színe távol ezüst és acél. Lombok illatától részegül a szél. A csillag forogva hinti énekét. Elsápad a boglya. Feketül a rét. A Hold kék kehelybe sírja bánatát. Holt madarak lelke leng a légen át.
12
BÉKÁK Brekekex brekekex brekekex! Gyere bujj viz alá ha szeretsz! Idelenn soha sincs vad idő! Idelenn sose hull az eső!
A BÉKA-KIRÁLY Nád alól és gőz alól vízi várból nóta szól, vízi várban zöld kövön dalol Ung király Hallja kinn a síma rét Ung királynak énekét, és nótára hajladoz lepke és füszál.
BOLYGÓ ZÁPOR Bolygó zápor libben, táncol, suhog a fü sürüjén, fa ágán. Kéklő halvány felhők alján kivirul a ragyogó szivárvány.
FUTÓZÁPOR Csillog a bozót, ága-boga ázik nem jutok szárazon addig a házig.
13
Vízben, sárban cuppogva járok majd ha bozót leszek, esőt kivánok. Ázott ingemet tűz mellé terítik, fázó testemet gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, esőre nyílok... Ázik a bozót, csillog-villog.
TEKEREG A SZÉL Tekereg a szél, kanyarog a szél, didereg az eper-ág: mit üzen a tél? Fuj a szél, fuj a szél, de morog a szél. Apró ez a szoba, Mégis belefér. Széles világba fut a szél magába, nyakában a lába, sosem érsz nyomába.
14
KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN MUNKA ÉS BÉKE Méh-raj duruzsol fák közt, fű alól, fürjek dala szól tó partján. Sok-száz buzakalász érik, hajlik, táncol ragyogó fény karján. Lengő gabonánk szépen gyarapodik, kedvünk magasodik, égig száll! Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk, a virág, a gyümölcs békét vár. KERT Saláta-bokorka terem a kis udvarba. Méz-körte, vaj-alma terem a hegyoldalba. Gyere, tartsad kicsi sapkád, adok érett, piros almát. Gyere, tartsad kicsi kendőd, adok édes, puha szőlőt. KELLENE KIS KERT Kellene kis kert, bő-termő, léc-kapuján kis réz-csengő. Kellene még két fakerék, s egy taligát rá föltennék. ROMÁNC Kis híd, deszka-híd, az ár téged hova vitt? Három csacsi, szürke törpe, ott bámult a víztükörbe. Nem szedtek ők szép csokrétát, legelték a margarétát, csülkük három rétre sétált, fülük hat mezőre szétállt. Csacsi-járta deszka-híd, az ár hova vitt? 15
Gyöngy-ág, rózsa-ág, hova lett a bóbitád? Három lepke, kék, zöld, sárga, ott libbent a napsugárba. A virágot ők se szedték, csak a szirmát érintették, úgy sodorták az illatot, mint egy selyem-gombolyagot. Lepke-ülte rózsa-ág, hol a bóbitád? Kő-ház, messzi ház, parazsadra ki vigyáz? Három kislány, fürge-szőke, ottan fűzött cérnát tűbe. Fűzögettek, tűzögettek, aztán virágot is szedtek, három csokor lett belőle, így tipegtek esküvőre. Lányok-lakta messzi ház, rád most ki vigyáz?
TUDOK SZÁRAZ ÁGRÓL... Tudok száraz ágról piros almát adni, vízbe vetett magból hajdinát aratni, négyökrös szekeret gyöngykagylóba zárni; csak egyet nem tudok: a lányokkal bánni.
SZÜRET UTÁN Legények: Kürtős pogácsa, füstölt szalonna Itt van rakásra, díszlik halomba. Lányok: Minden kopasznak jut hajnövesztő, Minden ravasznak egy nyírfavessző.
16
Legények: Minden leánynak füstös kemence, Minden legénynek tág-öblü pince. Lányok: Minden leánynak szép rózsa, szekfű, Minden legénynek hátára seprű.
VÁSÁR I. Olcsó az alma, itt van halomba, aki veszi, meg is eszi, olcsó az alma! II. Kis trombitát vegyenek, pirosat, fehéret, lilát, sárgát, kéket! Mézesbábot vegyenek, tükrös-szivet, szépet! III. Fut a kutya-szán, kutya-szán, szalad igazán, igazán, köszörüs vagyok én, kutya-szánon futok én. IV. Van-e csizma eladó, Hóba-sárba mindig jó? Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán, Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám. Van-e ködmön eladó, Szélbe-fagyba mindig jó? Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán, Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám. V. Érkezik a vándorcirkusz, hoznak elefántot, tarka bohóc vezeti, Füsti Pisti követi, ílyet sose látott.
17
VI. Sátor alól kikiáltó szétnéz: „Itt látható a nagyhírű bűvész! A lábával karikázik, a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik!” VII. Jó márc a cseberben, csuprom telemertem. Tele van a csuprom, idd már, ki ne fusson.
BIZTATÁS Hét-pupu zivatar, felássuk a kertet. Ki dolgozni nem akar, gyümölcsöt se nyelhet. Hét-karu zivatar, felmossuk a konyhát. Ki dolgozni nem akar, meghúzzuk a kontyát. Hét-fejü zivatar, tanuljuk a leckét. Ki tanulni nem akar, vegyen más fejecskét.
TUDOM ÉN MÁR... Tudom én már, mit csinálok: üveges-inasnak állok, apró tükröket csinálok, annak örülnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok: gerencsér-inasnak állok, apró babákat csinálok, azon nevetnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok: asztalos-inasnak állok, apró ágyakat csinálok, abban álmodnak a lányok. 18
ÁLL A LADIK... Áll a ladik Tiszarévnél, benne ül az öreg éjfél, odvasabb a magas égnél, áll a ladik Tiszarévnél.
ALSÓ VÉGEN, FELSŐ VÉGEN Alsó végen, felső végen csoda-nagy sürgés-forgás: malacok: koí! koí! disznók: röf! röf! csördít nagyokat a kondás. Alsó végen, felső végen fakapuk nyílnak máskor: tehenek: mú! mú! birkák: bee! bee! ordít nagyokat a pásztor. Alsó végen, felső végen nem öröm héjból kelni: a kacsák: zsáb! zsáb! pulykák: rút! rút! őket sose viszi senki.
TÁVOLBÓL Suhogó jegenyék állnak a tó partján, a tanyánk tetejét már onnan meglátnám. Gólya a fedelén, fecske az ereszén, füstöt vet a kémény. Suhogó jegenyék állnak a domb szélén, a tanyánk tetejét már onnan megnézném. Varrogat jó anyám, szántogat jó apám, almát szed a néném.
A RÁTÓTI ÜRGEPÁSZTOR A rátóti ürgepásztor álmodott egy vég kolbászról, aztán álmát felkötötte kéményben a rőzsefüstre. 19
Majd álmodott egy kabátról, amely föl-le fut magától, a kéménybe is fölszaladt, elvitte a kolbászrudat. ROBOGÓ SZEKEREK Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is árkai mentén. A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek. Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - a falon a ló feje, hószinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék. Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü tarka lovat lát. UGRÓTÁNCOT JÓKEDVEMBŐL Ugrótáncot jókedvemből, édes rózsám, járok, országút visz Fehérvárig, széles a két árok. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, kinek nincsen tíz tallérja, kötőféket tartsa. Kisbelényes igen kényes, ott terem a jó bor, Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, lompos, kócos, lassan billeg öreg kutya farka. Kifogtunk a Küküllőből három rocska rákot, Vásárhelynél ágyu bömböl, köpködi a lángot. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, hadd forogjon a huncut világ, az ő lelke rajta. 20
ÖREG SZEKERES Magas nyárfa-sor ködben erőlködik, négy vásott kerék sárban forgolódik. Meddig megyünk, meddig: apám se tudta. Majd elfogy egyszer az ország utja. Volt nekem párom, foszlós kalácsom, két katona-fiam, mindig őket bánom. Maradt egy lányom, odaadnám ingyen, senkise kéri, mert semmije sincsen.
KEZDŐDIK AZ ISKOLA Könyv, toll, tinta, ceruza, rontom-bontom, kezdődik az iskola, csak aszondom. Kora reggel rohanás, rontom-bontom, nem könnyű a tanulás, csak aszondom. Tízpercben nagy futkosás, rontom-bontom, torkod fájdul, ne kiálts, csak aszondom. Zsemlye és vajaskenyér, rontom-bontom, morzsát szedhet az egér, csak aszondom. Énekóra, la-la-la, rontom-bontom, reng a terem ablaka, csak aszondom. Tornaóra egy-kettő, rontom-bontom, leszakad a háztető, csak aszondom. Kintről benéz egy szamár, rontom-bontom, iskolába sose jár, csak aszondom.
21
FALUSI FIÚ A VÁROSRÓL BESZÉL A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok, mögöttük hosszú selyem, piros süveg a majmon! Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog, éjjel, éjjel távoli zeneként hallom. A városban toronyóra, száz villanyóra este ragyog mint a holdvilág! A sarkon rendőr, a lépcsőn szunnyadó anyóka, s a ligetben mennyi virág! A városban könnyű, könnyű boldognak látszani, pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme. Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani? Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e? ÉPÍTŐK Szív dobban, szív dobban, kalapács koppan, tűz lobban. Feszül az új híd, dörög az új gyár, virul az ország, újra él már! Még-szebben, még-jobban kalapács koppan, szív dobban. Hej, rajta, hej, rajta, kezet ád új híd két partja! Lobog a zászló, repül az ének, szivek a légben összeérnek. Mély víznek két partja, nagy erős vashíd döng rajta. DOLGOZÓK Télen-nyáron fuvaroz a Márton, erdőn-völgyön vonatoz a Pál, Jankó buzgón szegecsel a gyárban, jó csizmákat Feri kalapál. Új lisztből süt kenyeret a Borcsa, gyárban vásznat szövöget Ilók, Zsuzskáéknál csattog az olló, így dolgoznak fürge dolgozók.
22
KOCSI ÉS VONAT Megy a kocsi, fut a kocsi: patkó-dobogás, Megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás. Vajjon hova fut a kocsi? Három falun át! Vajjon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át! Zim, zim, megy a gép, megy a gép, fut a sinen a kerék, forog a kerék. Zum, zum, nagy az út, nagy az út, fekete az alagút, a masina fut.
SZÉP A FENYŐ Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.
NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék.
23
Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze Holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék.
UJJÉ!VI MESE Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz, kilencedikkel az ajtót nyitja, tizedikkel vendégeit kihajítja, tizenegyedik csak csonka, tizenkettedikkel ágyát bontja, tizenharmadikat leharapták, tizennegyedikkel fog vakmacskát, tizenötödikkel koccint, tizenhatodikkal pöccint, tizenhetedikkel fociz, tizennyolcadikkal kocsiz, tizenkilencedikkel sántikál, a többivel fürgén szaladgál.
24
Ahány lába - mert nem dőre éppen annyi adománya az újesztendőre: minden napra jut 1-1, a sok kicsi sokra megy.
ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK Pulyka melle, malac körme, liba lába, csőre Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot, nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis kivásott. Hétköznapra erőt, munkát, ünnepre parádét, kéményfüstbe disznósonkát, zsebbe csokoládét. Trombitázó, harsonázó, gurgulázó gégét, vedd az éneket a szádba, ne ceruza végét. Teljék be a kívánságunk, mint vízzel a teknő, mint negyvennyolc kecske lába százkilencvenkettő.
ÚJESZTENDŐ Új esztendő küszöbét hó fedi, örökzöldjét zivatar tépkedi. 25
Újesztendő fut tovább: fény-özön, virágnyitó kikelet ránk köszön. Aztán az év közepe, nyár heve, megérik a gabona sűrüje. Túl az esztendő felén itt az ősz, piros, kék gyümölcs virít, lomb esőz. Túlsó küszöbét megint fedi hó. Ha nem töltöd hasztalan, az a jó.
NAGY A HÓ Nagy a hó igazán, fut a sí meg a szán, hejhó! Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.
PESTI DUNA-PART TÉLEN Lassú felhő-árnyék száll a jég fölött, nagy folttá terülve a két part között, majd odébb húzódik a Lánchídon át, választ vánkosául egy zöld kupolát, ott se vár sokáig, tovább szálldogál, és mögötte lassan jő az esthomály.
26
ÉPÜL AZ ORSZÁG Sok új ház, mint kislányok sora: piros kendő, habfehér ruha, ha felgyúlnak esti villanyok, rajtuk arany-koszorú ragyog. Hegyen-völgyön robog a vasút, döng a vashíd, búg az alagút. Fönn a légben száll a gépmadár, szárnyán csillog kényes napsugár. Országszerte sok új gyár dörög, mint száz legény-csizma dübörög, tág világba, jövendőbe lép. Buzgón épít jobb hazát a nép.
AZ ERZSÉBET-HÍD TÉLEN Kel a hajnal tüzes íve, tarajos köd szegi árnnyal. Budapestre s Duna-vízre sokezer hópihe szárnyal. Hol a két part sűrü ház-sort emel, egymás felé fordít: a habon reng szines árny-folt, a folyón át feszül új híd.
27
ÍGY MEG ÚGY
VOLT EGY SZÉP LÁDIKA Volt egy szép ládika, nőtt benne egy almafa, én azon az almafán dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, beszakadt a ládika. REGÉLŐ Három görbe legényke, róka rege róka, tojást lopott ebédre, róka rege róka, lett belőle rántotta, róka rege róka, a kutya lerántotta, róka rege róka. Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, másik meg a fajtáját, róka rege róka, harmadik az ükapját, róka rege róka, hozzávágta kalapját, róka rege róka. KERGETŐ Róka-róka réten, fuss a holdas égen, hagyd itt lenn a házat, erdőt, kapsz nyakadba ezüst csengőt, fényes felhőn csilingelhess, csillagokkal versenyezhess, hallihé-hallihó! azt hiszik, hogy kis csikó. TÁNCNÓTA Van-e szoknya eladó, tarkabarka suhogó, a derékra simuló, nyárba-télbe jó? Nincsen szoknya vehető, csak egy régi lepedő, ráncos, rojtos, repedő, üsse meg a kő. 28
Van-e csizma eladó, patkós sarka kopogó, szattyán-szára ropogó, sárba-vízbe jó? Nincsen csizma vehető, csak egy rozzant tekenő, ócska egér-etető, üsse meg a kő.
HOSSZÚ AZ UTCA Hosszú az utca, aki végigjárja, tíz kutya, száz kutya kaffog utána. Hosszú a ház-sor, aki végigjárja, tíz virág, száz virág bókol utána.
BÉKA A FA TÖVÉN Béka a fa tövén, ezeréves, csodavén. Ugrik a kövön át, keresi a vacsorát. Nem kell neki libamáj, szúnyogokra foga fáj. Nem kell neki tele tál, bogarakat vacsorál.
VASKALAP Volt nekem egy vaskalapom, elvitte a béka, ott diszeleg most a tavon ócska maradéka. Gyönyörüszép vaskalapom diszeleg a tóban, nagyon kértek, adjam nekik, elvihetik, jól van.
29
A BIRKA-ISKOLA Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola.
A KUTYA-TÁR Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülü Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülü Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek öt forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülü Aladár!
KUTYABÁL Árkon-bokron kutyalakodalom, kis virágos faházak, uszkár-bőgő, puli-citera szól, réten-erdőn bokáznak. Csont, kolbászhéj emeletesen áll, tejfölös dézsa, rocska, árkon-bokron ropog a kutya-bál, elszalad mind a macska.
30
A LEVES KÉSZÜL Kutyateszi Bálint, Csókaviszi Benedek, Kocsihasu Péter, Csukaszemü Pál megeszi a szöcskét, fapapucsot, egeret, de ha leves készül, mindnek hasa fáj.
LILA BOGÁNCS Elindult a lila bogáncs tüskés bugyogóban, indán futott az ebszőlő zöld selyem alsóban. Addig mendegéltek, patikushoz értek, kinyílott az ablak, kérőre bukkantak. „Dehogy megyünk a házadba, mert megfőzöl minket, inkább árokszélre dobjuk az ingünket, táncot pőrén járunk, holdsugár a párunk. Egy, kettő, három, hopp! Minket ugyan meg nem lop.”
MESE Egy hegy megy. Szembejön a másik hegy. Ordítanak ordasok: Össze ne morzsoljatok! Én is hegy, te is hegy, nekünk ugyan egyremegy.
31
KERESZTÖLTÉS kövér árnyék habos csillag
béka moccan virág mellett
tavon akác szirom felhő
hintáz ágán ezer fátyol
A PAPUCS A papucs fölfutott a fára, benn se volt Kitikati lába. A papucs rálapul egy ágra, odalenn Kitikati várja.
HÁROM MADÁR Három madár tollászkodik a faágon, három lányom férjhezadni nagyon bánom. De mivel már nagyra megnőtt mind a három, férjhezadom valamennyit még a nyáron.
DÁRDA-HEGYÜ KÉK JEGENYE-SZÁL Dárda-hegyü kék jegenye-szál messzi mezőn odatűzve áll, feje köré puha örvényt vet a szél, suttogó dala kél. Síkság, messzi hegyek, magas ég, nyilallik az üres messzeség. Törzse körül nő és fogy a hegyes árny, zúg a lomb, a magány.
DÉLI FELHŐK Domb tövén, hol nyúl szalad, s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet álmosan csodálja. 32
Elől úszik Mog király, kétágú az orra, feje fölött koronája, mint a habos torta. Fut mögötte a bolond szélesen nevetve nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe. Törött kordén utazik egy kopasztott kánya, s haját tépve Bogyóvére, a király leánya. És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője öltözködik éppen. Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen, csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten.
VÖRÖSHAJÚ LÁNYOK Vöröshajú lányok, mint a gondolat, felröppennek éjjel holdvilág alatt. Este vizet hoznak, szalmát, tüzifát, sürögnek, kacagnak, mint a jó család, kisöprik az udvart, csakúgy bizsereg ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek! Manci, a nagyobbik, füstön lovagol; Joli most bújik ki az eresz alól. Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem... Fogjátok meg - ott száll viszi a szivem!
33
TÓPART Paskol Magda, Zsuzska, Juca, úszik, bukik, mint a ruca, kék, piros, zöld fürdőruha, a víz habja fátyolpuha. Merül Juca, kapd el, buta! Ül a horgász hosszú bottal, mint egy szobor, oly nyugodtan. Majd a karján mutatja: ekkora volt a potyka! Potyka, harcsa főzi Marcsa, segít neki Akadék Adorján. A Nap nézi, gőzét érzi, mintha szúnyog csipkedné az orrán.
SZOMSZÉDOK I. „Adjonisten, szomszédasszony! Hova megy a szomszédasszony?” „Hát ide, aztán oda át, kéne egy kis hogyhíjják.” II. „Jobb lesz nálunk odaát, elzártuk már a kutyát!” „Oda sose mennék én már, a kuvasz a kertben sétál!” III. „Hova indult Pál?” „Szélvészt kalapál!” „Hova tűnt Erzsók?” „Vitték a rigók!”
34
ÖREGANYÓ Ha tücsök leszek, fekete tücsök, majd megállj, még visszahívnál Nem lesz, aki ágyba küldjön, és az orrod megtörölje, mászkálhatsz a kerítésen, pottyanhatsz a csunya földre. Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó... Lesz akkora házam, mint a makk-héj, meg se mutatom neked, holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek. Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó... Majd kérnél tőlem süteményt, de nem ülök a pamlagon: nedves fű közt lakom, harmatgyöngy ablakom, majd megállj, még visszahívnál -
PLETYKÁZÓ ASSZONYOK Juli néni, Kati néni - letye-petye-lepetye! üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka - letye-petye-lepetye! Bárki inge, rokolyája - letye-petye-lepetye! lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe - letye-petye-lepetye! -
ÍGY MEG ÚGY Furcsa ember az irígy, torkán mérges a mirígy, egyszer úgy, egyszer így, az irigynek sohse higyj! 35
Furcsa ember a hazug, nyelve csípős, mint a lúg, egyszer így, egyszer úgy, hogy igazat sose tudj.
KANÁSZTÁNC Volt nekem egy cimborám, mosakodni restellt, kéményseprő fogta meg, vitte a kis embert. Volt nekem egy cimborám, nem volt soha tiszta, aki arra rátalál, mégis hozza vissza.
SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a kovács. Míg más olvasott meg írt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Csak azt mondom: Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát.
36
ORBÁN Alva jár az Orbán, tornyot visz az orrán, trombitások ülnek benne három szekér polyván, hú! trombitások három szekér polyván. Fújják egyre többen, polyva szerteröppen, rémes álmot lát az Orbán polyva-fellegekben, hú! rémes álmot polyva-fellegekben.
HARAGOSI Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi, din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi, din don diridongó. Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din don diridongó. Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya, din don diridongó.
FÜSTÖS RAJKÓK Füstös rajkók kimentek játszani, füzes érre játszani kimentek. Bűvös hangú fűzfasípot gyártani békás partra pihentek. Füstös rajkók zenéltek szépeket, szittyós lápnak szépeket zenéltek. Vízi lánynak titkot súgtak, édeset, hujjogattak a szélnek.
37
Füstös rajkók - tillári, tüllülü így fütyültek: tüllülü, tillári kedvüket a búborékos, mély sürü, sej, nem győzte csodálni!
TÚL, TÚL... Túl, túl, messze túl, mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl lófej-széles ibolya virúl. Túl, túl, messze túl, mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr.
CSUPA FEHÉR Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost.
A LIBA PÉK Haragos a Liba pék, a kenyere odaég. Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék! Ha kisasszony volnál, nem morognál, lágy meleg cipóért kicsi fehér fejkendőben kényesen hajolnál! Ma dühös a Liba pék: csuda-sok a potyadék, a perece nem elég, kenyere meg odaég.
38
Liba pék! szegény Liba pék! Ha menyecske volnál, nem búsulnál, három derék péklegényed fűtené a kemencédet, királyasszony volnál! Liba pék! a te bajod is elég! Liba pék! a kenyered odaég!
ELINDULT, ELINDULT... Elindult, elindult Gáspár messzeföldre, három betüje lemaradt, Gás falu lett belőle, három betüje odaért, pár lett belőle, született öt gyerekük, kettő fiú, kettő lányka, ötödik meg vice-pápa.
ELMEHETSZ A VILÁGBA Elmehetsz a világba hiredér’, rólad cincog a zsákban az egér! De szomoru valóban, ugyebár: rólad ordít az ólban a szamár! Elmehetsz a hiredér’ világba, rólad cincog az egér a zsákba! De szomoru ugyebár, valóban: rólad ordít a szamár az ólban!
A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva madár-pihe, száll elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc.
39
Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc. Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, Víg kedvem sürü búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc.
40
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
ERDŐT JÁRUNK Erdőt járunk, árkot lépünk, bükkfa-lábunk, venyige-térdünk, szél se tudja, merre térünk, jegenye-sudaras utakon élünk. Zsong a kis szél, zúg a nagy szél, bokrot bolygat, bele ne vesszél. Néha nyár jön, néha nagy tél, ha üres a szatyor, eleget ettél.
ESŐVERT TÁRSASÁG Jön a kocsi, most érkeztünk, alaposan eltévedtünk, derekasan áztunk-fáztunk, no de kicsit elnótáztunk. Jegenyefa ingó-bingó, odaül az ázott holló, teregeti csapzott tollát, keserüli holló-voltát.
ÉDES FÁRADTSÁG Szántáson át, toronyiránt soká ballagni jó! Az édes fáradtság belep, mint forró, lágy folyó. És este gyorsan ágyba vágysz, nem kéne ringató. A teljes alvás rádgurúl mint nagy sötét golyó.
41
LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ Pettyes Kata, bontsd ki a szárnyad, a szárnyad: hol a malom, ahol őrlik a tiszta buzámat? Pettyes Kata, szállj-szállj toronyra, tetőre: hol a falu, hova visznek engem esküvőre?
TILLILLI-TALLALLA Tillilli tillilli tillilli, itt nyilj ki, ott nyilj ki estike, őszike itt nézz ki, ott nézz ki éjbe éjbe tillilli tillilli... Tallalla tallalla tallalla, csönd hangja, éj hangja, nagy zúgók tajtéka, lomb-ernyők árnyéka hallga, hallga, tallalla tallalla...
42
FIÚK, LÁNYOK Repülőt gyárt Jani, Feri, köszörül, kitalál. Kicsi Kati nézegeti, ide áll, oda áll. Sátrat épít Jani, Feri, kalapál, kiabál. Kicsi Kati nézegeti, ide áll, oda áll. Varrogat a Teri, Bözsi, jár a tű, a fonál. Kicsi Laci nézegeti, ide áll, oda áll. Főzöget a Teri, Bözsi, van ebéd, tele tál. Kicsi Laci beleszagol, ide áll, oda áll.
ITTHON-E A GAZDA? „Itthon-e a gazda?” „Nincs, nincs!” „Hát a gazdasszony?” „Az sincs!” „Mikor jön a gazda?” „Holnapután kiskedden!” „Hát a gazdasszony?” „Ebijesztő pénteken!”
HALLOD-E FELESÉG „Hallod-e feleség, egy csibe nem elég!” Peti, Bözsi kiabál: „Igen üres ez a tál!” „Hát üres, az a baj? Ennyire nagy a zaj? Adj forintot, Pityi Pál, nem lesz üres ez a tál.”
43
ÁLMODOZÁS Szántottam, szántottam hét tüzes sárkánnyal, hej, végig bevetettem csupa gyöngyvirággal. Szántottam, szántottam szép gyémánt ekével, hej, végig bevetettem hulló könnyeimmel. Száz nyíló rózsáról az erdőn álmodtam, hej, többet nem aludtam, félig ébren voltam, hajnalban fölkeltem, kakukszót számoltam, hej, visznek esküvőre kedves galambommal.
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, nem adom, ha igérsz százat. Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, odanéz a nap is százszor.
TŰZ A HÁZAM, ISPILÁNG Tűz a házam, ispiláng, hegyes tornya rőzseláng. Piros-sapkás emberke mákot kaszál kertembe’.
SÁRKÁNY RÖPPEN Sárkány röppen, viszi szél, didereg a jámbor, festés csillog fedelén, ide-oda táncol.
44
A HÉTFEJÜ SÁRKÁNY Iszapos tóból száz karika száll, a hétfejü sárkány odalenn pipál, folyton füstöl hét fekete szája, fűzfagyökérből, hét öblös pipája, békalencséből vágott dohánya, vizitök-levélből hét hálósapkája. Amikor haragos, kavarog a katlan, hét pipakupakja nagyot csattan. VARÁZSLÓK Jeges Pác, tüzes Pác világ végén állnak, a világ két végiről összekiabálnak. A jeges Pác mondja: - Víj! A tüzes Pác mondja: - Hú! Reng a levegő, reszket a csillag, mikor a messzeségen át ők ketten hajba kapnak. FORGÓS-ROPOGÓS Sej-haj, folyóba sok a hal valóba, Dunába, Tiszába se-szeri, se-száma. Sej-haj, vadonba kivirít a gomba keményre, kerekre, ha bolond, ne szedd le. Sej-haj, fonóba sok a lány valóba, ki barna, ki szőke, sose fuss előle. 45
A MANÓ „Szemem piros, szám fekete, nem láttalak három hete...” Szekrény-árnyon álldogál, átlátszó, mint egy pohár. „Gyere ide, árnyék-mester, hadd foglak meg szőrcsipesszel!” Megroppantja a butort, eltünik és ott se volt.
CSALI-MESE Hoztam neked kaskát, hiszed-e? A kaskában macskát, veszed-e? Jó lesz egerésznek, tudod-e? Háztető-zenésznek, hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, várod-e? Hegyen-völgyön által, járod-e? Hegyi út magas volt, kúszod-e? Völgyi út síkos volt, csúszod-e? Nehéz volt a kaska, sejted-e? Nyávogott a macska, érted-e? Felkarmolta vállam, látod-e? Otthagytam a sárban, bánod-e?
FADOB, FADOB, FOGJ TIGRIST Fadob, fadob, fogj tigrist, nádsíp, nádsíp, szelidítsd, pásztorlányka, legeltesd, juhaid közt terelgesd. 46
FALU VÉGÉN Falu végén van egy mély kút, ottan fürdik három szép lúd. Falu végén van egy mély tó, abban gázol három szép ló.
CSIMPILIMPI, HOVA MÉSZ? Éc péc kapuléc, Csimpilimpi, hova mész? Pockot viszek a vásárra, egy peták az ára. Besuttyantam a sátorba, állt feltűrve Bábos Dorka, benn a pocok táncot ropott, Bábos Dorka sivalkodott, árus-polc mögébe bujt, mézes huszár legurult, uccu neki fuss!
EJ, HA TUDNÁD, HOL VOLTAM! Ej, ha tudnád, hol voltam! Lúd-lányokkal mosdottam. Ne félj tőlem: ingemre gágogás van hímezve.
RÉVÉSZ LÁNYA Révész lánya, citerád engem hí a vizen át. Várj, jövök, csak felhuzom rigófészek-papucsom.
47
PULYKÁK Sötétben meghuzódva szundítanak a pulykák. Ha reggel fölébrednek, begyüket nagyra fújják. Feszesen járnak, mintha keréken gurulnának. Nyakuk vörösre duzzad, recsegve kiabálnak.
VONULÓ VADLUDAK Hótalan a tél, barnazöld a rét, a szürke égen vadlibák sötét gyöngysora lendül Lassan ringatják íves szárnyukat, nyújtják nyakukat Nézd az árnyukat: ott fut a lápon Meszes kékségbe mártják csőrüket, tág ürbe lengő vadliba-sereg gágog az égen -
ELEFÁNTOK Iszapban fürdik az elefánt-csorda, sziklás bőrüket rönkön reszelik, hegyekként sűllyednek a lágy gomolyba, fönn hajladoznak gyűrűs kürtjeik.
ÖSZVÉREK Kordét húztunk drágakő-sivatagban, szőrünkbe csillámport habart a szél, cukros kalácsként csillogtunk a napban, zsákot szaglásztunk: van-e benn kenyér? 48
SZARVASOK Legel a kis falu gulyája, nyugtalan a gulyás kutyája. Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja, szimatol a nedves szél sodrába. Szárnya kél a fehér homoknak, a völgyben szarvasok robognak. Jönnek a szél-árka völgyből, egyre többen, száz meg még több nyargal egy-seregben. A szittyós itatón megállnak, szarvaik kék eget kuszálnak. Egy vén bika szétnéz, beleront a porba, és nyomában dübörög a horda.
BUJÓCSKA Keskeny út, széles út, kettő közt egy csorba kút. Ha benézel, jól vigyázz, rése száz és odva száz, ha sokáig kandikálsz, virradóra megtalálsz. Kis dió, nagy dió, kettő közt egy mogyoró. Épült benn egy cifra ház, terme száz és tornya száz, ha sokáig benne jársz, esztendőre megtalálsz.
HA NAP SÜT A RÉTRE Ha nap süt a rétre, a rét közepére gyerünk, gyerekek, csapatostól. Hozzuk ki a labdát, rakjunk güzü-csapdát, csattogjon a csillagos ostor.
49
És este a réten, a rét közepében tündér-aranyakra találjunk. S ha eljön az éjjel, az északi széllel oda járjon vissza az álmunk.
50
ALUDJ, LENGE MADÁR
HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL Ha vihar jő a magasból, ne bocsáss el, kicsi bátyám. Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám. Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik, de az angyal, ha leröppen, küszöbünkön vacsorázik.
ALKONYI FELHŐK Szállnak az alkonyi felhők, mint halovány-haju lányok, tűz-szinü csillag az ékük, libben a fátyol utánok. Mennyei őzre vadásznak, nincs nyoma égi vadaknak. Lassan a hegyre hanyatló hold poharába zokognak.
HOLD ÉS FELHŐ Árok mellett üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. Felhő-cápa úszik az egeken át, űzi a hegyeken át a holdat. Egyszer égig fölmásznék, mennyei cápát horgásznék. Föl ne mássz, mert üszkös a fadereka, üszkös a fadereka, kikorhadt. 51
DUNA MELLETT Duna mellett kopár fa, rászállott a madárka, rászállott a madárka, vízre-hajló ágára. Kettőnket, te madárka, csak elbír a kopár fa, ráülünk az ágára, fütyülünk a világra.
MÍG LOMBOK KÖZT ÉJ LOBOG... Míg lombok közt éj lobog, addig kérdezd: ki vagyok Nap tüze pirkad már. Házam volt a virradat, benn feledtem páromat, ej de igen nagy kár. Meglesném én páromat: talán felhőt varrogat jól tudom, engem vár! Kényes titkot varrhatott, betette az ablakot, ej de igen nagy kár.
A NAPSUGÁR... A napsugár szikrázva dől, borzong a víz, lágy szél legyint, sás árnya táncol mint a láng, s az út felől reám tekint a kékszirmú katáng. Ó gyönge szél, ó gyönge szél, ó halkuló, ó halkuló, ringasd levél a lelkemet, ringasd levél a lelkemet, mint hab-sörényt a tó.
52
ESTI HAZATÉRŐK Már szól a pásztor vadgesztenye-sípja Már esti bordás visszfény leng az éren Két lány ül az aranyszénás szekéren piros kendőjük galambica-gomba. Az utat száraz porfelhő borítja, a merülő Nap ferdén tűz a porba: vörösréz-tenger árad a mezőnek. Jön a gulya s a kaszások csapatja, dús lárma-erdő hajlong és alatta a békadal lágy páfrányai nőnek.
NÉHÁNY ÜTEM Hegedűkön két lassú szólam úszik, egyik megnyergeli a kürtöket, vágtatni kezd, társa utána-kúszik, hárfán föl-le futkosva integet.
GALAGONYA Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.
53
TÁNCOL A HOLD Táncol a Hold, fehér ingben. Kékes fényben úszik minden. Jár az óra, tik-tak tik-tak. Ne szólj, ablak, hogyha nyitlak. Ne szólj, lány, ha megcsókollak fehér inge van a Holdnak.
BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból Elröpült három falevél --------------Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, emelte, emelte a szél. A másik rohanni vágyott: magasba hágott és mélybe szállott, sodorta, sodorta a szél. Harmadik szédülni vágyott: szemét lehúnyta, semmit se látott, kavarta, kavarta a szél. Lobogott három falevél. --------------Lehullott három falevél tehetetlenül a világból. Ott lenn a sár, fekete, mély ki emel fel az őszi sárból, ti szegény három falevél?
54
NAP JÖN... Nap jön a menny hajlatán, arca nyíló tulipán, ő legyen az én anyám, ő legyen az én anyám. Hold jön a menny hajlatán, húzza fehér égi szán, ő legyen az én apám, ő legyen az én apám.
PÁRA Üres parton üres csónak. Nefelejcsek locsolódnak. Tág a világ mint az álom. Mégis elfér egy virágon.
MARASZTALÁS Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még: mert e tájék sötétben marad. Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat!
55
GYÖNGYSZEKFŰ Gyöngyszekfű, illatos hajnalban harmatos, pártája, minden szirma tűzlángos. Érted ha elmegyek, nem hagylak senkinek, akkor se, ha királyok kérnének. BUBA ÉNEKE Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék nyári éjen, fehér holdsütésen elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék. A TÜNDÉR Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja. 56
Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sürüjében.
HEGY-TÖVI ÁRNYAS FÁK. Hegy-tövi árnyas fák, zúgó szép hársfák, rajtatok álom száll puha szárnyon, hegy-tövi árnyas fák.
EZÜST POHÁRKÁDAT... Ezüst pohárkádat ki lophatta el? Piros pántlikádat ki kérhette el? Szobádból a Holdnak nem felel sugár. Ó jaj, ágyacskádat ki vihette el?
FENN CSILLAG-ORSÓN... Fenn csillag-orsón szövik a sorsot, lenn hűs habokon vezetik a ladikot, kis hal, nagy hal előtte, mögötte.
57
ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján, arany égen ül a bárány, belezendít citeráján. Piros alma szivem ágán, kivirító koronáján, aki kéri, neki szánnám, akinek kell, sose bánnám.
HA A VILÁG RIGÓ LENNE Ha a világ rigó lenne, kötényemben ő fütyülne, éjjel-nappal szépen szólna, ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, be se férne kötényembe, kötényem is honnan volna, ha egész világ rigó volna. MI VOLNÉK? Tűzben fa parazsa volnék, vízben puha moha volnék, szélben jegenyefa volnék, földön apám fia volnék. ALTATÓDAL Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! Hold-lepte úton, csillag-lepte úton, két kutya kullog, köves, szeles úton. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! A nagyfülü kutya kérdi: Rózsa-rózsa mit csinál? A nagyorru kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál? 58
Rózsa-szál, mályva-szál kék gyöngyöt tesz bársony-tokba; addig jó, míg szundikál. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! BÍBIC-CSIBE ALSZIK Bíbic-csibe alszik nedves sás között. Bíbic-csibe, halljad: űz engem az éj! Nincsen menedékem, fészkem, mint neked. Bíbic-csibe, halljad: űz engem az éj! CSIRIBIRI Csiribiri csiribiri zabszalma négy csillag közt alszom ma. Csiribiri csiribiri bojtorján lélek lép a lajtorján. Csiribiri csiribiri szellő-lány szikrát lobbant, lángot hány. Csiribiri csiribiri fült katlan szárnyatlan szállj, sült kappan! Csiribiri csiribiri lágy paplan ágyad forró, lázad van. Csiribiri csiribiri zabszalma engem hívj ma álmodba.
59
ALUDJ, LENGE MADÁR Aludj, lenge madár, holnap a fa sürüje vár Aludj, tengeri hal, vánkosod a kusza korall Aludj, medve, te vén, rengetegen, a hegy ölén Aludj, kékhaju lány, csillagokig emel a szárny!
SZUNNYADJ, KISBABA Szunnyadj, kisbaba, őriz halk szoba, zsongó éjszaka, csillagfény. Hold jár egymaga, rád hull fátyola, álmodj, kisbaba, tündérkém. Nagy a menny ablaka, süt a hold éjszaka, letekint egymaga: „Alugyál kisbaba!”
LEGYEN ÁLMOD... Takaród hadd igazítsam, puha párnád kisimítsam, legyen álmod kerek erdő, madaras rét, bokor-ernyő.
60
ALUDJ, ALUDJ... Aludj, aludj... érted jön majd új tejjel a holnap. A szélben a sürgönypóznák álmosan dudolnak. Alma, alma... álmod csupa édes ízet hozzon. Hársfa, hársfa... álmod mint a hársfa illatozzon.
KELTEGETŐ Erdő pici zöld ablaka, benn álmodoz Árnyék Kata. Kelj fel szivem, Árnyék Kata, keltsen hideg éj harmata. Márvány szoba tükrös fala, benn szunnyadoz Ékkő Lola. Ébredj szivem, Ékkő Lola, vár rád tüzes ég hajnala.
SUTTOG A FENYVES Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Végire jár az esztendő, cseng a fürge száncsengő. Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendő, húzza-rázza hűs szellő. Suttog a fenyves, zöld erdő, rászitál a hófelhő. Csendül a fürge száncsengő, véget ért az esztendő.
61
SZÁNCSENGŐ Éj-mélyből fölzengő - csing-ling-ling - száncsengő: Száncsengő - csing-ling-ling tél csendjén halkan ring. Földobban két nagy ló - kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling tél öblén távol ring.
.oOo.
62
