Október XIII. évfolyam III. szám Mi lenne ha a Pulzus és a Spiritus fúzionálna? Mi lenne, ha ezentúl 1500 példányszámos lenne az újság?

Október XIII. évfolyam III. szám

C4 - Állathatározó C5 - Anubisz Ébredése C6 - Szeresd, Ha Rossz Th1 - Út Az Elsőhöz Th3 - Cikk A Semmiről Th6 - Sportolj Rovat Th7 - Sobotta Szemmel Th9 - Koleszos Gólyatábor Th11 - Sikertelen Hívás L3 - Der Sätndiga Resan L5 -Iris S1 - Hat Év Múlva Mindörökké S2 - In Vino Veritas S4 - MOE Cc3 - Negyvenhét +1 - Két Dimenzió Között Vergődvén +4 - In Memorial +5 - Hibák Csütörtök Estére +10 - IADS

Mi lenne ha a Pulzus és a Spiritus fúzionálna? Mi lenne, ha ezentúl 1500 példányszámos lenne az újság? Mi lenne, ha…mi lenne, ha… mi lenne, ha…? Örömmel közölhetem, hogy lett! 2008 októberétől a két újság egybeolvadva közösen alkotja az egyetemi lapot. Erről többet nem is szeretnék írni, mert úgy is látni fogjátok a változásokat. Remélem mindenkinek tetszeni fog mind küllemében, mind tartamában az újság. Persze történnek októberben ezzel legalább azonosan fontos események, mint: Felező buli (?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!?!), Gólyabál, Végtelen mennyiségű Demonstrácó. Ezek mind nagyon fontos élmények lesznek életünkben, ezért megkérnék mindenkit, hogy jelenjen meg ezeken az alkalmakon. A globális felmelegedésnek köszönhetően idén a nyár december közepéig, a vizsgaidőszakig tart. Szerencsére ez még nagyon messze van. Így mindenki pihenhet, bulizhat, értelmesen töltheti idejét (tanulhat), és lelkes Pulzus olvasó lehet. Kívánok mindenkinek kellemes őszi szüretelést, jó szórakozást és legalább kettes demoátlaggal rendelkező tanulmányi eredményt. -Mocan-

www.szefhe.hu

PUL z US 2008. Október

C3

Állathatározó A tehén A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk, alulról meg ránk léphet. A disznó A disznó testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A disznót azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik, mert a disznó egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A disznó nem szokott tehénre támadni. A sündisznó A sündisznó nem áll másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak. A gólya Agólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak. A bálna A bálna süket állat, mert hal. Szereti a nála nagyobb vízi lényeket. A bálna ezért szeret senkit. Egyébként

C4


nem testű nem igen

békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni. A zöld szemes ostoros Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt. A bogár A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak. A mérges kígyó A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot. A sárkány A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy őstől származik. A majom A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is

az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik. A kolbász Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog. A galamb A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni. A kétpúpos teve A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót. A zsiráf A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját). A róka A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.

Aubisz ébredése

Ló Rovat 1.

2.

Jött megannyi év az évre. Elfelejtettek, ahogy el lehet felejteni a fekete földet, meg a szimmetria ízét. Megneveztettek, akik nem találnak békét.

Most itt állok én; négykézláb vagy fekve ugyanúgy minden értelmetlen lenne. Fázom, takarjátok be csontsovány testem. Már várnak rám. Messze. Nagyon messze.

Olyan nagy a csend! Pedig már megtört a kör, melyben az idő homokszemei peregtek, s a tőr, mellyel nevemet a sziklákba véstem. Alig születtem meg, s már elkéstem. Előttem egy testvér, neonfényben kiterítve. Belelehelném a lelkem, ha még volna. Felvonyítok a műanyag csillagokra. Egyedül vagyok. A félhomályos teremben: magányos sakál egy farkasveremben. Mint a Nílus habjai, ciripelnek a szkarabeuszok. Rám merednek az ultraibolya Hóruszok.

Lila cirkuszi plakát. Most letépném. Mégsem teszem, csak ballagok tűnődve; egy utcányit haladok; már sötét van. S mellettem suhannak, némán üldözve, a vak üldözők, a kimondhatatlant.

3. Summa summarum Hűvös szellő simogatja bőrömet. Lassan, tűnődve csobognak a habok. Testükre ejtek egy aprócska követ. Szép volt. Érték. Vissza már sosem kapom. Hazasétálok. Halvány mosolyfélét rajzolnak a számra az esti fények. Kicsi az ember. Hatalmas a világ. De Caesar is csak pont volt az egészben… Holló


C5

Szeresd, ha rossz! Örülj, ha fáj! -élménybeszámolóNem, nem az SZTE szado-mazo diákklubjának Valentin napi összejöveteléről származik a cím. A nyár egyik emlékezetes eseménye volt számomra a Zemplén hegységben megtett egy hetes túra, melyet azért osztanék meg veletek, mert egyrészt a Zemplén teli van alig ismert, de annál szebb látnivalókkal, másrészt, ha ezek nem érdekelnek, egy jó társasággal felejthetetlen….még akkor is, ha történetesen egy héten keresztül esik az eső –na de erről később.

Télen született meg az ötlet, néhány üveg bor mellett: el kéne menni egyet túrázni. Este 8 körül pattant ki, akkor még ép elménkből egy néhány napos, lankás dombságon lebonyolított kirándulás képe, két órával és ugyanennyi liter borral fejenként később, már egy kéthetes erdélyi túrát vizionáltunk. Másnap, amikor valamivel tisztább fejjel átgondoltuk, már nem tűnt túl ésszerűnek alföldi gyerekek lévén, egyből kétezer méteres hegyek közé menni, így leredukáltuk északi középhegységünk magaslataira és tiszta egy hétre. Társaim a kihívásban legyenek R. Úr és G. Bácsi(ne tévesszen meg senkit, hallgatók). Keresztutunkat egy eldugott kis északi településről,

C6


Hejcéről kezdtük, melynek nyugalmáról és hangulatáról ömlenghetnék hetekig, de inkább álljon itt egy helyi gondolata: „hátt…felkapott lett na…sokan jönnek erre…túristák, miegymás… még egy repülő is lezuhant mostanában(2 éve)”. Érdekes jelzője ez egy település fejlődő turizmusának, de nézzük el neki, reggel 8-kor három feles után mindenki másképp látja a világot. Az indulás zökkenőmentesen telt, majd ötszáz méter, izzasztó 1%os emelkedő után úgy döntöttem, lemondok vízadagom feléről, este megeszek minimum 3 konzervet, és további lépéseket teszek hátizsákom könnyítéséért. A reggeli túra-kép a fejünkben kezdett az erőteljes rózsaszínről halvány fosbarnára változni, és egyre inkább ájtatosan, tisztelettel ejtettük ki szánkon, mint viccelődve. Az első napon határtalan szellemességgel megállapítottuk, hogy ami a sólyomkőről leesik, az le van esve (másszatok fel oda és találjatok ki jobb poént), megcsodáltuk a kilátást az Amadé várból, 3-400 éves falfirkákat fotóztunk egy 16. században elhagyott Pálos kolostorrom falain, majd félholt állapotban söröztünk, ezzel a helyieknek és kíváncsi turistáknak jó fotótémát nyújtva Telkibánya főterén. Az első este nem volt eseménytelen. Miután egy babkonzerv segítségével gondosan felrobbantottuk a tábortüzet, kiégettük a sátrat, eloltottuk a máglya maradványait, R. Úrnak és G. Bácsinak (én megúsztam) meg kellett ismerkedniük új útitársaikkal, a 20 Ft-os nagyságú vízhólyagokkal(a későbbiekben Üszök Urak). Innentől az esti sör mellett a jód illata is hozzájárult a meghitt hangulathoz. Második napunkon már nem kímélt

minket az ég. Az addig felhős idő olyanra váltott, amit még egy kielégített meteorológus is nemes egyszerűséggel szarnak nevezett volna. Így jutottunk fel a Nagy Milicre (895 m), egy kényelmes, néhány órás emelkedőn. Kényelmes –mondatja velem a relativitás, hiszen folytatva utunkat füzér felé, megismertük a lefelé vezető utat, a kék túra bemutatkozott. Szakadó esőben egy 40%-os lejtőn a sárban, fától-fáig hóekézve…nagyokat kacagtunk, na. Eddigi, esőről és sárról alkotott elképzeléseinket átértékelve érkeztünk meg Füzérre, ahol a templom mellett, a magyar települések kettes számú elmaradhatatlan épületében gyorsan váltottunk néhány pálinkát az alpolgármesterrel, aki, miután legjobb barátunk lett, fejenként minimális pénzért egy 40 ágyas diákszállót, minden melegvíz készletével ránk bízott. Még egyszer, köszi! Másnap az irányt a belső Zemplénbe, délnek vettük. Az eső természetesen esett, de szerencsénkre, gazdaságossági

szempontok szerint választott 60%-os pálinkánk velünk volt a hidegben. Aznapi menetelésünk közben megnéztük Kőkaput, a Károlyi-kastéllyal és az előtte lévő festői tóval, majd győzött ismét a száraz zokni iránti vágy, így este már egy kulcsos ház cserépkályhája mellett ücsörögtünk, mint három jóllakott ovis. Innen a kíváncsiság vezérelt minket. Ugyan mi visz arra élőlényeket, hogy Makkoshotykának nevezzenek el egy települést? Célunkat ugyan nem értük el, de az estét egy kellemes, kiépített táborozóhely mellett töltöttük, a szépen csengő nevű Gonosz tető közelében, a Halál völgyben, a Halál forrás vizét kortyolgatva. Másnap, miután megállapítottuk, Makkoshotyka lakosai emberek, értetlenkedve kanyarodtunk a Huták(ez is honnan jött?) majd a regéci vár felé. De itt szólnom kell két útitársam és jómagam fizikai és lelki állapotáról. Súlyos csapásként hatott ránk, hogy eddig, egy valamirevaló nimfacsapattal sem találkoztunk, habár minden kanyarba reménykedve néztünk be, minden forrásnál figyelmesen hallgatóztunk. Nem akartunk mi sokat. 50-100 cserkész, vagy bármilyen erdei tündér megfelelt

volna. Ezt tetézte, hogy Üszök Urak eddigre egész családosan telepedtek meg R. Úr és G. Bácsi lábán, ami kissé lehervasztotta a mosolyt a képükről, illetve reggelente már csak egy-egy erős fájdalomcsillapítóval bírt elindulni a két szerencsétlen. Regéc magasságában R. Úr, már majdnem teljesen megnyomorodott, járása jobban hasonlított egy háromlábú bokaficamos imádkozósáskáéhoz, mint egy mindenre elszánt kirándulóéhoz. Persze hálátlan

egy ember. Azóta is hiába várjuk, hogy megköszönje a jókedvet és a pozitív hullámokat, amit felé sugároztunk akkor. Pedig olyan őszintén röhögtünk… Ha nimfák százai nem is, de kérdés annál több felmerült aznap, amikkel mindenki találkozni fog, ha a kék túrára teszi a lábát. Miért kell egy nyíl egyenesen haladó, mellesleg megáradt patakon 15-ször átvezetni a turistaösvényt? Milyen lehetett a lelki világa a két túra megálmodójának, hogy mindenhol a legnagyobb ganéban vezet az út? Visszaút nem volt, így maximálisan kiélvezve az átázott cipő és szakadó eső örömeit, jelszavakat gyártva (innen a cím) tettük meg a haza utat Arkán(igen, elsütöttük az ide vágó vicceket) keresztül Boldogkőváralja, majd Hejce felé töretlen jókedvvel, minimum komforttal. Jövő nyárra tervezünk egy komolyabb túrát valószínűleg Erdélybe, várjuk hozzánk hasonló, komoly lelki defektekkel élő emberek jelentkezését, akik szerint az asszony ember, a sör alkohol, a maci meg játék. SIP


C7

Új Alkotóink Rovat Út Az Elsőhöz Bekerültél, nagy volt az öröm. Rögtön bulizni mentél a haverokkal. Leköltöztél, kezdett valóságos lenni. Rögtön meglátogattak a haverok, és lakásavatót tartottatok. Megvolt az ünnepélyes fogadalomtételed, anyukád áradozott, hogy mennyire büszke rád. Beiratkoztál, a főgólyáid elvittek este bulizni. Megismerkedtél az ETR-rel, máris a pokolba kívánod. Beültél az első előadásokra, szemináriumokra, elmentél az első gyakorlatokra, nem ilyenre számítottál.

A legtöbb helyen bevezető előadás volt. Bezzeg anatómián. Rögtön bele a közepébe. Felső végtag összes csontja. És még csak a második nap van. Jövő héten felső végtag izületeit veszitek. Két hét múlva pénteken pedig anatómia demonstráció. (Tessék? És mégis, hogy tanuljam meg ennyi idő alatt?) Görnyedsz a kölcsön kapott anatómiaatlasz felett, nézegeted a képeket, és próbálod megjegyezni azt a sok furcsa szót, ami benne van. Életedben nem tanultál még latint, sejtelmed sincs mi mit jelent. Még ki se tudod rendesen mondani, amit olvasol. Tanulsz otthon, a lakótársad a szomszéd szobában gyűri az elektromos gitárját. (Milyen jól játszik…) Csörög a telefonod,

Th1


felveszed. (Anyuka érdeklődik, hogy milyen az egyetemista élet. Kifakadsz, hogy ezt nem lehet. Hogy képtelenség megtanulni. Hogy nem érdekel, te itt hagyod ezt a kócerájt, mert ezt lehetetlen megtanulni. Anyuka nevet rajtad, mondván, hogy ő is így gondolta, mikor elkezdte a claviculát tanulni. És lám. Neki is sikerült, tehát neked is fog. Még egy darabig beszélgettek, mesélsz még az új barátokról, bulikról, tanárokról, végül megbeszélitek, hogy hétvégén hányra érsz haza, mert addigra lesz ebéd.) Eltelt húsz perc mióta „tanulsz”, és te még csak annyit tudsz, hogy corpus claviculae. Még negyven percet ülsz ott (közben befut még két hívás) majd konstatálod, hogy ez így nem megy. Gyorsan elteszed az atlaszt, és rohansz a barátaidhoz, mert megbeszéltétek, hogy este még elmentek sörözni egyet. Persze a sörözésből buli lesz, és már megint későn érsz haza. De legalább szerdán csak tízre kell menned. Délután megint megpróbálkozol az anatómiatanulással. Most már elővigyázatos vagy, lehalkítod a mobiltelefonod, hogy nehogy valaki megzavarjon. Egész jól megy. (Gondolod te) Már a claviculát tudod. Sőt már a scapulán is tudsz pár bütyköt. De akkor jaj. Hirtelen nagyon megéhezel. Mindenképp enned kell valamit, mert kilyukad a gyomrod. Kimész a konyhába, kinyitod a hűtőt, de csak egy doboz margarin árválkodik benne.

Gyorsan leszaladsz a boltba, veszel valami ehetőt, majd vissza az atlasz mellé. De kaja után mindig úgy elpilledsz. Nem nagyon tudsz figyelni. Másfél órával később arra ébredsz, hogy elfeküdted a nyakad, és a töltőtolladnak hála, még az arcodon egy jó nagy tintafolt is van.

Mire sikerül lemosnod, a lakótársad is befut, leültök beszélgetni. Már megint meghiúsult a tanulás. Jön a csütörtök. Kizárt hogy tanulj, mert SZOTE klub van, kötelező jelleggel. De majd a péntek! Hisz úgyis anatómia gyakorlat lesz. Na majd ott, na, majd amikor a kezedben lesznek a csontok, na majd akkor csoda történik. (De ehhez persze nem hajnali ötkor kellene a barátnőd koleszszobájába bebotladoznod. Reggel kölcsönkérned valami tiszta ruhát, és rohannod anat gyakorlatra. Épphogy (egy-két perc késéssel) odaérsz, a szemed alig tudod nyitva tartani, cefetül másnapos vagy. Azon gondolkodsz, hogy hányjál, vagy inkább lefordulj a székről, és a földön elterülve aludj. Csontok ugyan járnak a kezedben, de amit megtanultál már, az se jut eszedbe, nemhogy még fel is ismerd a valóságban. Az óra után első köröd egy bolt, hogy vizet vegyél. Másfél liter másfél perc alatt. Nem is rossz. Mire hazaérsz, úgy érzed, a halálodon vagy. Bedőlsz az ágyba,

szundítasz egyet, ezzel háromra növelve az átaludt órák számát. Az órád kegyetlenül cseng, hogy el kell indulnod, ha el akarod érni a vonatod. Amilyen gyorsan csak tudsz, összeszedelőzködsz, persze a vonatot lekésed. Persze csak két perccel. Nem baj. Legalább akkor majd tanulsz valamennyit, ha már cipeled a könyveid. Eljutsz egészen a capitulum humeriig. Úgy gondolod, majd a vonaton is tanulsz, és akkor már egész jól fogsz állni. Persze a vonaton egyáltalán nem tudsz figyelni. Hamar rájössz, és el is teszed az atlaszt. Na majd otthon. Mikor hazaérsz, mindenki a nyakadba ugrik, hogy mennyire hiányoztál nekik, és de jó újra látni téged. Egész nap körülötted ugrálnak, kérdezgetnek, te lelkesen mesélsz is, már megint csak egy dolog marad ki, ez pedig a tanulás. És már a második hétnél tartasz. Második anatómia szeminárium. Izületek. Szalagok. Ízvápák, izületi tömlők. Megint egy csomó új képlet. Még az előző adagot se tudtad megtanulni. Gyorsan telik a hét, (bár most a csütörtöki buli helyett otthon fekszel lázasan) hamar megint a családodnál találod magad. Eljött az utolsó négy nap a demó előtt. Most már igazán csinálnod kéne valamit, mert ez így nem fog menni. Bezárkózol a szobádba, kikapcsolod a telefonod, az evést már jó előre elintézted. Most már csak és kizárólag az anatómiára fogsz koncentrálni. Főleg, hogy kiderült, hogy általános izület és csonttan is lesz a demonstráción. Nézed az atlaszt. A csontokat már úgy-ahogy el tudod makogni. Jöhetnek az izületek. Gyűröd magad. Bár úgy érzed, hogy több információ már sehogy se fér bele az agyadba. Nézel jobbra, nézel balra, miközben fennhangon mondogatod az anyagot. Persze egy csomó

minden eszedbe jut közben… (Milyen koszos az ablak… pedig mikor ideköltöztél, akkor pucoltad meg…) (Jé az a repedés eddig is ott volt a falon?) (A fene esne már ebbe a légybe, ami folyamatosan itt repked a szobában.) (Mióta hiányzik egy csavar az asztalomból?) kínkeservesen haladsz az anyaggal. Már éjjel van. Fáradt vagy. Nem megy. Aludnod kell. Holnap is korán kell kelni. Fogy az idő. Vészesen fogy. A haverokkal megbeszéltétek, hogy pénteken berúgtok. Vagy azért mert sikerült, vagy azért mert nem… Sanszos, hogy a második lesz… Kedd van. Ma már csak az asztali lámpádat kapcsolod fel, hogy csak a könyvet lásd. Betankoltál kávéval is, hogy sokáig fenn bírj maradni. Az első reménysugár felcsillan, hogy lehet hogy mégis sikerül. De csalóka a dolog, mert most még el tudod mondani, amit olvastál, de holnap már közel sem biztos. Szerda. Kezded érezni a veszted. Nincs időd egyszerűen. Megint lázas vagy. Ez már idegi alapon megy. Csütörtök. A csoport első fele ma megy. Rosszakat hallasz. A csoport felét meghúzták. Lett ugyan pár ötös, a maradék meg kettes hármas. Besokallsz. A fejed megfájdul, minden bajod van. Hazamész. Aludni. Nem megy. Beveszel fájdalomcsillapítót, nem használ.

Iszol sört, az se segít. Végül mégis elalszol. Péntek. A demonstráció napja. Hatkor kelsz. Fürdés, készülődés, utolsó átolvasás, rohanás az anatómiai intézetbe. A vizsgáztató késik. Ő megteheti. Szépen sorra jönnek a felelők. Te majdnem utoljára kerülsz sorra. Tiszta ideg vagy. - Maga fél? - Én? Á dehogy. - Akkor fogja meg azt a kezet. Kéztőcsontok, izületek, canalis carpi. -------o------ Köszönöm, leülhet. És beírja a négyest… Indira


Th2

Cikk a Semmiről Lássuk csak: ma pocsék hangulatomban vagyok, de ez mivel majdhogynem mindenkivel előfordul, így nem hinném, hogy érdekel bárkit is. Ám mivel a mű ki van téve az író hangulatának, meglehet, hogy a cikk is pocsék lesz.

De ilyet azért mégse írhatok a saját cikkemről, hiszen ha mindenki bejelentené előre: „Ó bocsi, ez most pocsék lesz, épp a hangulatomnak megfelelő, akkor nem is tudnának miről írni az emberek.” Hiszen a nélkül is, hogy valakinek ilyen hangulata lenne, alig születik egy-két „nem pocsék” cikk. Na de ez maradjon köztünk. Ki tudja, még az is lehet, hogy mosolyt csal az arcodra vagy egyszerűen csak jóleső érzéssel tölt el, hogy vannak nálad pocsékabb hangulatban is, ha pedig te magad is író vagy, akkor megnyugtat a tudat, hogy van nálad pocsékabb. Azt már mindenesetre most előre bejelentem, hogy hangulat tekintetében nem vállalok felelősséget a művemmel kapcsolatban. Pocsék duma mi? Akkor meg mi a francnak írok?!

Th3


Nos igen, ez egy igazi „a művész lét” értelmezésével kapcsolatos kérdés. Miért is írok? Vajon milyen lesz a mű: pocsék vagy nem? Miről írjak, ha nincs ihletem? Hogyan írhatnék mindenről anélkül, hogy az semmit mondó lenne? Az már mindenestre most kirajzolódik előttem, milyen is lesz ez a cikk. Úgyhogy kedves olvasóm, kezedbe adom a választás jogátmost még, tovább lapozhatsz-: ez ugyanis egy csapongó, szarkasztikus, mindenről és mégis a semmiről szóló, terjedelmes mű lesz. Egy amolyan mindent érintő, de semmi újat nem mondó alkotás. Vegyük hát sorba milyen dolgok is érintik mostanában az embereket. A legunalmasabb, „a nincs mit mondanom, de azért beszéljük meg” téma az időjárás. Nos az előre várható időjárás pocsék lesz. Semmilyen. Szürke, esős, hideg, olyan, amitől az akrális szervek lefagynak, állandóan könnyezel majd-hogy mindenki azt hiszi pocsék hangulatodban vagy-, az orrod piros lesz és a folyamatos esőzéstől még a hajadat is kár beállítani reggelente, mert amint kiteszed a lábad az utcára, máris úgy nézel majd ki, mint Bridget Jones, azon a bizonyos ”kiruccanunk kicsit a hétvégére” autókázás után. Másik nagyon érdemleges téma a világ dolgai, úgy mint az éhezés kérdése és hogy miért nem születik soha semmiről sem megoldás. Egy felmérés szerint,

ha a világon mindenki annyi tápértéket –átlagosan napi 3600 kalóriát- fogyasztana el, mint az Egyesült Államokban, akkor szakemberek szerint rövid időn belül élelmiszerhiány alakulna ki bolygónkon. Azok az adatok is árulkodóak, amelyek szerint a több millió túlsúlyos amerikai évente 30 milliárd dollárt költ fogyókúrára, miközben a Föld lakosságának mintegy egyharmada ismeri közelről az éhezést. És hogy miért nincs megoldás? Nos talán azért, amiért a múlt hónapban az ENSZ által indított világméretű felmérés kudarccal végződött. A felmérésben ez szerepelt: „Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?” A felmérés így végződött: - Afrikában nem tudták, mit jelent az” élelmiszer”. - Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az „őszintén”. - Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a „hiány”. - Kínában nem tudták, mit jelent a „vélemény”. - Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a „megoldás”. - Dél-Amerikában nem tudták, mit jelent a „kérem”. - Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a „világ többi része”. Hát igen, ezek szerint sokan vannak még úgy rajtam kívül, akik az idejüket a semmivel ütik

el. Ha nincs ugyanis egy ügyben megoldás, akkor az nemhogy semmi, egyenesen pocsék érzés. Pocsék lehet még az is, ha valaki nem tudja, mi is akar lenni igazából és egész életében irányítva volt. Az ilyen ember elég semmilyen, unalmas életet él.

Lássunk erre is egy kis anekdotát: „ A bölcsődében kezdődött minden. Te elmentél, anyu, én meg álltam az ablakban, és sírtam. Biztosan azért, mert tudatalattimban akkor realizálódott: a gondtalan gyermekéveknek vége. Ez már a nagybetűs élet. Mire három lettem, már egész jól megültem a pónilovat. A következő évtől a torna mellé még bejött hétfőn és szerdán az angol, pénteken egy kis matek. Csak hogy felkészüljek az iskolára. Elsőben a pályaorientációs beszélgetés után azt mondták, jó orvos leszek, ezért úgy gondoltátok, nem árt, ha pluszban megismerkedem a biológia és a kémia alapjaival. Néhány év múlva derült csak ki, hogy a vér

látványától automatikusan hányok, tehát orvosi kilőve. Akkor mi legyen a gyerek? – hallottam esténként a kétségbeesett sóhajt a bezárt ajtón át, és elszégyelltem magam. Kilencévesen ilyen szomorúságot okozni, úgy éreztem, kegyetlenség a részemről. Tudtam, hogy ennyi áldozat után, nekem kell letennem valamit az asztalra. –Tanár leszek!rukkoltam elő az ötlettel, mire egyszerre kaptatok a fejetekhez: csak nem őrültél meg? És ekkor kezdetetek pszichológushoz járatni. Ági néni kedves volt és türelmes, de azt nem értette, hogy ha a családunkat kellett lerajzolni, miért tettem mindenkit külön kis fényképkeretbe. Mondtam neki, azért, mert csak így találkozunk. Fényképen. Az ő hatására megpróbáltatok többet velem lenni. Egy darabig hurcoltatok vasárnaponként vagy a cirkuszba vagy a vidámparkba vagy az állatkertbe, és én ezeket rettentően utáltam: a megterhelő hétköznapok után szívesebben pihentem volna valami csendes helyen. Tízéves koromban aztán megjött az áttörés: elkészítettem a Hamlet új műfordítását, és az is egyértelművé vált, hogy bölcsész leszek. Végre megvolt a cél, tehát lehetett külön történelem, magyar és még plusz nyelvórákra járni. Hogy a testem se satnyuljon el, beírattatok teniszezni. Minden este tízkor zuhantam az ágyamba holtfáradtan, és arra gondoltam, ha ezek a gondtalan gyermekévek, milyen lesz

felnőttnek lenni? A középiskolás évek egyhangúan teltek. Minden versenyt megnyertem, már másodikban felvettek az egyetemre. Azóta még szereztem négy diplomát, négy nyelven beszélek felsőfokon, kettőn úgy-ahogy elboldogulok. Csak, az az igazság, az emberekkel nem igazán értek szót. Úgyhogy macskáim vannak. Összesen harmincnégy. Nem is tudok miattuk elmenni dolgozni, segélyből élünk mindannyian.” Ha a jövő nemzedéknek szeretnék segíteni, akkor ebben a mai anyagias világban ezt mondanám, az embereket 3 dolog érdekli: a pénzük, a jogaik és az életük. Így tehát nem is csoda, ha 3 sztárszakma létezik: a közgazdász, a jogász és az orvos. Ha pedig művész szeretnél lenni, halálod után van esélyed az elismertségre. S lévén, hogy egész életedben nem keresel majd semmit, ez utóbbi is hamar be fog következni. Pocsék lehet, ha csúnyának és semmilyen, jellemtelen embernek születtél, ugyanis az a közhely,


Th4

miszerint a szépség belülről fakad, nem igaz. Ezt a csúnya emberek találták ki. Az pedig, hogy a szépség és az okosság ritkán jár együtt, igaz. Ez csupán az emberek 40%-t érinti, így tehát a maradék 60%ból kiválaszthatod, hova is akarsz tartozni. De hogyan is élhetnénk „nem semmi” életet, mikor olyan közmondásokon nevelődünk, melyek semmitmondóak, hiszen nagyjából senki sem tudja megvalósítani őket. Ilyen pl.: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” Nekem ez sosem sikerült, mindig mindent az utolsó pillanatra tudtam csak megcsinálni, ezért sokkal jobban tetszik a következő verzió: „Amit ma megtehetsz, halaszd holnaputánra és akkor lesz két szabad napod!” Mivel politikailag meg kell őriznünk a semlegességünket, így erről nem írhatok, de ha írnék is, úgyis pocsék dolgok jutnának eszembe. A megoldás pedig, mint tudjátok semmilyen. Úgyis fogalmazhatnék, a világon mindenki csak a semmiről értekezik. Mindenki cselekszik és a cselekvő láncolat alkot egy problémát, erről mindenkinek van egy véleménye, de megoldás csak ritkán születik. Pocsékabb helyzet, ha nincs véleményed vagy te se tudod igazán mi is a véleményed, és leállsz értekezni épp ezért a semmiről azzal, akinek van és aki ezek után vagy udvarias mosolygások közepette végighallgat, vagy udvariasan továbbáll, netán félig-

Th5


meddig udvariasan leállít, amitől pocsék kedved lesz majd, s ezzel együtt az az érzésed támad, hogy nem értesz semmihez. A felnőttek gondolkodása is pocsék pedagógiáról árulkodik. Gyerekszemmel talán így lehetne igazán jól leírni: „A felnőttek furcsák néha. Azt hiszik, elég összeterelni két alkalmas korú gyereket és a két gyerek automatikusan jó haver lesz. Szeretném összeterelni papát találomra egy alkalmas korú bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e - biztosan nem akarna engem sem többé összeterelni Ulla-Gullával például. Sokkal szívesebben játszom LillParával, pedig Lill-Para kis tökmag, de ugyanazt szereti és ugyanazt utálja, mint én- Ulla-Gullát például.” És akkor még nem is beszéltünk a féfiak és a nők kérdéséről. Sokan beszélnek arról, milyen egyszerűek is a férfiak, ám arról nem beszél senki, hogy a nők is szeretik az egyszerű dolgokat az életben, így a férfiakat is. Arról is sokan értekeznek, hogy a férfiak állandóan a szexre gondolnak, ám arról már senki, hogy ez nem igaz, sokszor jut eszükbe a sör is. Mintahogy két igen alap mű értelmezésével is gondba kerül az emberiség: „ A Biblia ugyanis arra tanít, hogy szeresd felebarátodat, a Káma Szutra pedig megmagyarázza hogyan.” Na de mivel vallási téma tekintetében is semlegesnek kell maradnom, így jobb, ha ebbe most

nem mélyülünk el jobban. Tehát erről most nem beszélünk. Nem is írtam semmit. Hiába, így van ez az igazán érdekes dolgokkal kapcsolatban, ami mindenkit érdekel, arról jobb, ha nem is beszélünk. Nem vettünk észre semmit. Nem láttunk és nem hallottunk SEMMIT. A bűntényeknél is gyakori ez a felállás. Olykor a leglényegesebb dolgok vállnak „semmivé” és a legsemmitmondóbbak a leglényegesebbé. Remélem mindenkit kellőképpen összezavartam, mert akkor ezt már egy igazi alkotásnak tekinthetem, vagyis érdemes volt írni. A világon tehát semmi sem működik jól (aki az ellenkezőjét állítja, hazudik) és beszélni –épp úgy, ahogy írni is- a semmiről lehet a legtöbbet, ám azt, hogy ez a semmi édes-e vagy keserű lesz-e majd, az csakis a te jelenlegi szájízedtől függ. Ha pocsék hangulatodban vagy, mint én is, akkor inkább az utóbbi lesz jellemző. Ám mivel pocsék hangulatodban vagy, ezt mindenki elnézi majd. Keserű szájíz ide vagy oda, ne hidd azt kedves olvasóm, hogy nincs benne igazság. A pellengére állított dolgok a legtisztább tükrök. Írta: Nem Érdekes

Sportolj Rovat

Kedves SZOTE-s Fiúk És Lányok Ismét elindult az év és ismét itt a lehetőség, hogy új emberek kerüljenek be a Medikus Kupa válogatottakba, illetve a messze földön híres SZOTE Pom Pom Lány csapatba!!! Ha tehetségesnek érzed magad, netán korábban versenyszerűen (NB II, NB I, BL, EB, VB, Olimpia) fociztál, kéziztél, röpiztél, kosaraztál, vízilabdáztál, állj közénk! Vigyük együtt a győzelemre a szegedi csapatokat! Jelige: Győzni Jöttünk A Pom Pom lányok közé várunk jó képességű, ritmikus mozgással rendelkező lányokat, (estleg fiúkat, vagy nemiidentitás zavaros tinédzsereket, gólyatábor q*@#ákat, stb.). Jelige: SZ-O-T-E Keresünk ezen felül még vezérszurkoló jelölteket, akiket megtaníthatunk az összes buzdító nótákra, figurákra, óbégatásokra, vagy maguktól találnak ki ilyeneket, s ezen felül képesek rávenni egy 100-200 fős SZOTE-s csapatot, hogy ezeket utánnuk csinálja (sport és s*r szeretet, illetve B-közepes múlt előny lehet). Jelige: Egy szív egy dobbanás..... Jelentkezéseiteket,név telefon email, jelige illetve csapat megnevezéssel a következő telefonszámokon várjuk: Kézi fiú: Nagy Tamás Kézi lány: Deák Beáta 0670-363-5361 0630-391-5299 Foci: Patocskai Gábor 0630-527-3197

Röpi lány, fiú: Gyimesi Alíz 0630-568-68-40

Kosár lány: Szikszai Adél 0620-494-0013

Kosár fiú: Fülöp Béla 0630-616-1502

Pompomlány: Vajda Sára 0630-407-6483

Vízilabda: Pócs Dávid 0620-294-6523

SZOTE OLLÉ


Th6

Sobotta Szemmel „Avagy demonstráció egy anatómia atlasz perspektívájából”

valami hálózatkeresésről magyaráz s bosszankodik, hogy merül az akkumlátora…

Vasárnap:

Péntek: Pénteken felriadtam valami hatalmas fényre. Kinyították a szekrényemet és bekényszerítettek hozzám három új lakótársat, pedig már örültem hogy végre nem a polcon kell majd nyomorognom a sok hülyével. Nem kedvelem őket, kicsik, zöldek és vaskosak, ráadásul csak egymással barátkoznak és beképzeltek. Egész nap csak egymás képeit lapozgatják. Nem normálisak. Van pár másik lakótársam azóta, többek között egy puha, fehér de annál antiszociálisabb kötött pulcsi, aki egész nap csak motyog magában, hogy alábecsülik, s rendszerint azt hiszi, hogy január van. Ő sem egy főnyeremény. Valamint van velünk egy kolosszális zúgó metál robot lény, aki folyamatosan

Th7


Ezek boldogítottak egészen vasárnap estig, amikor ugyanis ismét nagy fény közepedte éreztem, hogy elhagyja testem a jól megszokott szekrény alját… Egy puha ágyon ébredek… eszméletemet veszthettem az esés közben, s most két gyilkos tekintet mered rám. Végem van. Lenyúl egy általam jól ismert manus (flexiot hajt végre) s megfog, majd kihajtja a borítómat. Héj! Hát mit képzelsz te? Legalább a lámpát kapcsold le… Rájöttem, a meztelenséget meg kell szokni és tűrni kell, mint ahogy azt is, hogy oda-vissza lapozgatnak, beléd olvasnak, bámulnak s meggyaláznak. C’est la vie. Miután meguntak, letesznek egy kemény, hideg asztalra, ahol átporosodom az estét pirkadatig, de legalább nem kell hallgatnom a szenilis szobatársam értelmetlen, késő esti anekdotálását a télről meg a hóról, amiről mellesleg fogalmam sincs, hogy mi. Kellemesen csalódok, amikor egy kedves hang szól hozzám a sötétből. A hűtő az. Bemutatkozom, majd elkezdünk beszélgetni, s megtudom, hogy inszomniában szenved szegény…

Hétfő: Reggel mielőtt alkalmam lenne kinyitni a szemem, már elborít a sötétség, pedig biztos vagyok benne, hogy felkelt a nap, mert onnan az asztalról egészen jól látszik a napfelkelte. Nagy rázkódások, zajok, hideg is van… Hol vagyok? Mikor végre újra kikerülök abból a szörnyű kalitkából, amiről némi hallgatózás után rájövök, hogy ‚táskának’ hívnak egy nagy, sok-székes teremben találom magam. Zajonganak a fiatal ember szabásúak, tesznekvesznek, s sok fajtársammal is összeakad a tekintetem. Hirtelen mindenki elcsendesül, s egy ölre kerülök, ahol legalább jó meleg van, a nyitogatást és meztelenkedést már úgyis megszoktam. El is szunyókálok, majd mikor felkelek teljes időzavarban találom magam. Mennyit aludhattam? Hol vagyok? Mik ezek a hangok? Mik ezek a szagok? A hangokat talán valami ‚zenének’ nevezett dolognak tudhatom be, de ezt is csak a hangfal ikerpártól tudom, akik meséltek valami hasonló jelenségről (állításuk szerint ez valami emberi rituálészerűség, így szórakoznak) Még énekeltek is…Hogy is volt a szöveg? „No woman, no cry”? Vagy „No cry, no woman”? Valami ilyesmi. Mindegy. Még valami Mob Barley-t említettek, de szerintem ők sem teljesen értették, hogy miről beszéltek… Végül visszaalszom.

Áh, lehet, hogy jövő héten tartok egy wellness hétvégét a Szövettan testvérekkel. Ők állítólag ismernek valami jó helyet itt a környéken. Mit is mondtak, Somogyi?

Péntek:

Kedd:

Szerda:

Ismét fény. Meg valami folyadék csorog le a borítómon. Magam köré nézek. Egy palack alszik mellettem. Tőle származik a folyadék. Minden horkolásával rám fúj belőle egy kicsit…Pfuj. Segítségül egy jó barátomat a zsebkendőt hívom, hogy intézzen valamit az érdekemben. Némi kint lét után megint a táskába kerülök, s újra zötykölődök ki tudja merre. A palacknak már hűlt helye, a folyadék viszont még mindig jelen van. Az egyik kicsi zöld szobatársam - akinek a neve Szentágotai I.-es kötet - is itt van, ő világosít fel, hogy esik az eső, majd mérgelődik magában, hogy miért ő került felülebbre.

Valami történik. A hangulat egyre feszültebb, s egyre több igényt tartanak rám.Alig alszom, túlhajszolt vagyok, nem hagynak békén, még levegőt venni sincs időm. Most mondd meg, lehet így élni? Tegnap este összefutottunk pár fajtársammal az Intézetben, rendeztünk egy kisebb összejövetelt a klubban, de sajnos nem tudtunk sokáig maradni, ugyanis vár a munka…

Este megint csak a meztelenkedés, fel kell tárnom legmélyebb titkaimat. Már csípi a szememet a fény, de csak tárva nyitva állok órákig. Oda vissza lapozgatnak, papír fecnikkel takarják le bizonyos részeimet, majd egy sebesen repülő pean is az oldalaim között landol. Sűrű bocsánat kérések közepette távozik.

Ma reggel korán kellett kelnem. Kapkodás, feszültség, minden volt. Már rosszul indul a nap, s a gazdám is panaszkodik, hogy nehéz vagyok, s hogy el fogunk késni az Anatómia Intézetből. Még a gerincemet is elaludtam azon a kemény asztalon. Beérünk egy hatalmas, zúgó terembe, sok-sok fiatal ül csoportokban rémült arckifejezésekkel, s sorstársaimat lapozgatják. Mi lehet itt? Szép lassan elszivárognak mellőlünk a diákok, s egyre kevesebben maradunk. Végül sorra kerülünk mi is. Gazdám parancsra felvesz egy humerust (ez számomra jól ismert csont), majd 5 perc után visszatér hozzám, s utolsóként mi is elhagyjuk a nagy termet, de valahogy megváltoznak a dolgok. Nem mondd nekem semmit, de mindenki felszabadultabb, nem dobálnak, s majdnem mindenki mosolyog… Ketchup

Csütörtök: Ma nagyon rossz kedvem van. Nem aludtam körülbelül 24 órája és 157-től 177-ig nagyon elfáradtak az oldalaim. Mások is hasonló tünetekre panaszkodtak, szerintem valamiféle járvány lehet. Ma este is hatvanszor lapoztak át…Még belém is írtak. Megbotránkoztató. Ismét az asztalon kell aludnom, sőt még a lámpát sem kapcsolták le, de már nincs mit tenni, a gazdám alszik… Állítólag holnap valami nagy dolog történik, s intenzíven igénybe leszek véve. Pihenni kellene. PUL z US 2008. Október

Th8

Koleszos Gólyatábor - csak saját felelősségreA gólyatábor (mind a koleszos, mind a nagy) kihagyhatatlan. Kész. Képtelenség az egész óriási és alkoholmámoros hangulatot néhány betűvel, felkiáltójellel és szóközzel átadni, mi mégis megpróbálkoztunk ezzel, néha „talán” túlságosan is a szélsőségek felé csúszva. Reméljük a lényeg azért így is kiszűrhető belőle. (Ezúton szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, hogy a személyiségek fiktívek, ha bárki magára ismerne, az csak a véletlen műve.) Az okostojás Mert tanulni, kell! A koleszos gólyatábor számomra lehetőség volt arra, hogy a beszerzendő tankönyvek listáját minél előbb magaménak tudhassam, és az idei tananyagot már 28-ától elkezdhessem tanulni. Amint lehetőségem nyílt rá, felvettem a leghasznosabbnak tűnő tantárgyakat, és mivel az összest ilyennek találtam, nem maradhatott ki egy sem. Igaz, rá kellett fizetnem a kredittúllépés miatt, de a tudás

Th9


hatalom! Miután eltöltöttem a szüleimmel a beköltözés napján egy szép délutánt az egyik belvárosi fagyizó teraszán, a könnyes búcsút követően kimentem a gólyabográcsozásra, hogy némi információhoz jussak. Meg kellett tudnom a felsőbbévesektől, fel lehet e venni a második féléves tantárgyakat is, hogy legyen időm a következő szemeszterben TDKzni. Aztán… megrázó élményben volt részem. Leírni is szörnyű! Borzalom!!! Amint átléptem a SZOTE pálya kapuját, belebotlottam egy földön fekvő negyedévesbe, aki delíriumos állapotban lehányt. Azonnal felhívtam anyukámat: KI AKAROK KÖLTÖZNI!!! De anya türelemre intett. Mivel a bográcsok körül nem találtam józan embert, visszamentem a szobámba, és korán lefeküdtem, hogy minél hamarabb túl legyek ezen a förtelmes napon. A szombati nap volt életem mélypontja. A gólyavetélkedő alkalmával megpróbáltak rávenni, hogy alkoholt vegyek magamhoz, de bevetve szokásos trükkömet, meglátogattam a mellékhelységet, így kerülve ki eme kínos szituációt. Este a tábortűznél sikerült leülnöm egy szimpatikusnak tűnő fiatalember mellé, akiben hamarosan felismerni véltem a SZOTE pálya kapujában

fetrengő srácra. Ezután már nem is csodálkoztam, hogy a második mondatom után eldőlt. Nemsokára egy ijesztő figura, jött oda hozzám, aki egy demizsonból lenyomott fél liter bort a torkomon, valami trágár, sárga pintyőke kezdetű nóta kíséretében. Ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy ez a hely nem alkalmas tanulmányaim folytatása szempontjából, így másnap reggel haladéktalanul kiköltöztem.

A piás Uhh… hasogat a fejem, mellettem egy hányás… asszem, jön a következő is. Úgy látszik, jól sikerült a tegnap este. Miről is kéne írni? Jajj igen… valami rémlik a dologról, az túlzás, hogy emlékszem. Végignézegetem a Henti által készített fotókat, lassan kezd összeállni a kép. Aham… ez itt a bográcsozás… de mi az ott a kezemben? VBK? FAKANÁÁÁÁL??? Én főztem?! Jah, nem csak belekóstoltam. Mindenesetre a tányérról lemaradtam. Nem is baj, mert volt helyette pálinka, ami majdnem annyi fokos volt, mint a paprikás krumpli. ;) Volt egy csajszi, aki nekiment egy fának… lehet, hogy

az agykárosodás miatt táncolta el a nevét? Másnap tízkor ébredtem. Kár, mert kilenckor kezdődött a beiratkozás. Gyorsan kitöröltem a csipát a szememből, és a tegnapi, kicsit hányás- és kajaszagú, fűfoltos gatyámban elindultam a nagyoki felé. Késésemet még nem vették volna észre, de amikor ötödszörre mentem oda, hogy a nevemet kijavítsák az indexben, örök életre megjegyeztek maguknak. Lehet, hogy nem végzem el az orvosit? Nem vagyok benne biztos, de állítólag az Anna-fürdőben is voltunk. Jajj, de… várjá’, várjá’! Erre emlékszem! Itt ismerkedtem meg azzal a helyes vízimentő sráccal, aki a jacuzzi 20 centis mélységéből halászott ki félholtan. Amúgy túléltem… csak azt nem tudom, hova lett a fürdőruhám… De tényleg! Amikor kimentett, még rajtam volt… de utána…??? Nem vagyok teljesen tisztában az aznap és a másnap határával, de már sütött a nap, mikor a Jancsó udvarán találtam magam. Hogy mi volt, azt pontosan sajnos nem tudom… rohadt meleg volt, szerencsére pia volt dögivel. Aktívan részt vettem a sörversenyekben, bár futás közben jó néhányszor padlót fogtam. Aztán se kép, se hang… továbbiakban stabil oldalfekvés… A főgólya Jó ez a gólyatábor, csak túl sok itt az elsős. Mindenesetre piával eléggé felkészültek, rossz már biztos nem lesz itt… Az UV-zó haverok is gyűlnek lassan. Szerencsére nekem ilyenekkel már nem kell foglalkoznom. Megbuktam a vizsgán, de csak pozitívan! Remélem az új csoportomban lesz, aki megírja a demóimat helyettem, és a 11 ezres tankönyvtámogatást is elihatom. A főgólyák által beszerzett italok ugyan nem merítették ki a minőségi bor fogalmát, de két üveg

után mit számít? A csütörtök este fájdalmasan kezdődött, éppen nyugodtam feküdtem a SZOTE pálya kapujában, amikor egy barom lerúgta a vesémet, erre én felnéztem, és elhánytam magam. A kis szerencsétlenen látszott, hogy nem látott még igazi részeget, de ezt is én szívtam meg, mert ijedtében rámejtette az újonnan beszerzett anat atlaszát, nem kevés kínt okozva ezzel… Alighogy összekapartam a maradványaimat a földről, valamelyik mocsok elkezdett krumplival dobálni. Nem élte túl… Optimista természetű lévén minden napnak megtaláltam a maga szépségét. A péntekben nem volt nehéz. ;) Az Anna-fürdő jacuzziában túl sokan voltak, ezért kiraktam a medence szélére egy full részeg csajt, aki azt hitte, hogy meg akarom menteni, ezért hálásan a nyakamba ugrott. Ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki…  a fürdőruhája még most is nálam van… Szombaton volt a gólyavetélkedő. Hogy azok mekkora bénák voltak… Egy párat félrelökdösve sikerült a sörversenyeken nekem is részt vennem, és az alkoholmennyiség nagy részét elfogyasztanom. Kellően jó hangulatban ültem a tábortűz mellett, mikor valami lúzer csajszi mellémtelepedett. Valami orbitális nagy hülyeséget

kérdezett a tankönyvekről. De most komolyan… pont tőlem? Ki emlékszik már az elsőre? Azon négy éve túl vagyok!!! Annyira lefárasztott, hogy inkább alvást színleltem. Később sikerült meglógnom mellőle, csak a többiekkel tértem vissza, egy jó kis sárga pintyőkére. A kis nyomi teljesen kikészült, és sírva rohant a szobájába. Asszem, másnap ki is költözött. Mi mindenesetre egy pár csajszival jól szórakoztunk az este további részében is… ;) de ezt már nem kötjük a kedves olvasóközönség orrára! Delirium TRE(wo)mens


Th10

Sikertelen Hívás Második rész

Lemenőben volt már a nap, a végtelen pusztát vérszínűre festették a késő esti elkeseredett sugarak. A puszta magába szippantotta az utolsó fénynyalábot is, és sötétség borult a tájra. Szomorú és üres volt ez a sötétség, mint ami a magára hagyott játékra borul a szemetes alján. A csendet csak néha szakította meg egy –egy elnyújtott farkasüvöltés. A puszta olyan volt a két város között, mint valami gombafertőzésben szenvedő gyümölcs felülete, amin a két település mint két feketén rothadó sebhely, a közöttük húzódó út pedig valamiféle gombafonál. A táj arcát repedések és hasadékok szelték át, a vöröses homokon csupán néhány tövises bokor tudott megmaradni. A sötétség leple alatt ezek a bokrok fenyegetően bámulták az úton járókat. A sötétben minden más. Mintha minden felöltene egy másik arcot. Egy sötétebb ént. Valami gonoszat.

Az autó morgása a távolban halk duruzsolás volt csupán. Két fényszórójából lőtte az útra sárgás

Th11


színű fénykúpjait. A motor monoton zúgása messze visszhangot vert a messzi szakadékokban. Kékesfekete színe immár nem csillogott a lemenő napfényben, a sötétségben elvesztette ragyogását. Bent az utastérben halkan szólt a zene, éppen Phil Collins It’s in your eyes című száma ment. A műszerfal zöldes színe megvilágította a visszapillantóra akasztott rózsafüzért. A sebességmérő 85 mérföldes óránkénti sebességet mutatott. A benzinszint mérő viszont közel volt az E betűhöz, és a mellette lévő kis lámpa sárgán világított. A gépszörny gyomra korgott. A kéz, ami eddig a kormányt fogta, lassan eltűnt a sötétben, majd egy világító mobiltelefonnal az ujjai közt tért vissza a műszerfal fénye elé. A készüléknek erős fénye volt, ami bevilágította az utasteret. A fényben megcsillant egy szürkés árnyalatú kutató szempár, ami alatt a valószínűsíthető kialvatlanság miatt sötét táskák húzódtak, közöttük két barázda által közrefogott keskeny orr, majd egy halvány színű lefelé görbülő, szigorú ajak. A szem fölött vékony, sötét szemöldök, fölötte már a homlokra omló barnás, kócos hajkorona. Fél kézzel a kormányt fogta, fél kézzel a telefont markolta és közben hüvelykujjával navigálva a menüben különféle opciók között válogatott. Sajátos ceremóniája ez az embernek. Van aki képtelen írott szöveget autóban olvasni, mert rosszul lesz; van aki egyszerre tud odafigyelni a kanyargó poros országútra és egy üzenet megírásához szükséges szimbólumokra. Az út körülbelül 50 mérföld hosszú volt a két város, Safford és Clifton között. Kellett, hogy legyen egy benzinkút valahol az út

háromnegyedénél. A sötétben minden magára ölt egy másik ént. Valami gonoszat. Azt megérzi az ember akkor amikor a hátán és a karján végigfut a hideg és bemászik a gyomrába, megmarkolja a szívét, feltépi az ereit, mint egy dühödt vadállat. A szempár a visszapillantó tükörre téved és ekkor meglátja a hátsó ülésen a sötétben rejtőző alak tébolyult tekintetét amely az övébe fúródik, jeges kéz markolja meg a nyakát, érzi a hideg ujjak szorító erejét és látja a csillogó fogakat melyek sorban állnak egy őrült mosolyban…ELÉG!! Gyorsan kaptam levegő után amint magamhoz tértem. Nem álmodtam. Ez sokkal inkább olyan, mint amikor az ember elképzeli, hogy az emlékeit filmen vissza tudja nézni, és egyesek ilyenkor teljesen magukba zuhannak és átélik az emlékeket. A rosszakat jókat egyaránt. Ilyenkor a történteket az ember úgy képzeli el, ahogy akarja, lévén a filmet a fantázia szüli. Csakhogy néha megesik, hogy az ember olyanokat is gondol, amit nem akar gondolni. És ha meglódul az ember fantázája, akkor mindenféle dologgal tarkíthatja az emlékeket. De semmi sincs véletlen. Minden gondolat hivatott valamire. Hiába zárja el a tudatát, a gondolat lyukat fúr és befészkeli magát az elmébe. Vannak emlékek, amiket az ember nem akar újra megnézni. Fogja a videokazettát és egy fiókba rakja. Örökre. (hallod amint hörög és a gonosz némán suttog a füledbe..) ELÉG! Néha megesik, hogy nem tudsz nekik parancsolni, és a kazetta visszakerül a polcodra. Akkor véletlen megnézed és beleőrülsz. Halk csöpögő hangra lettem figyelmes, talán eddig nem is figyeltem oda. Talán eddig semmire sem figyeltem. Valahonnan az emeletről jött, a bal szárny irányából. Alig lehetett hallani. A fejem végre valahára kitisztult.

Fogalmam sem volt mióta ültem a hideg kövön és bámultam magam elé, az asztali lámpa fénykúpjába. A tenyerem ott pihent a bal combomon kézfejjel lefelé. És a tátongó seb, mely már annyiszor felfordította a gyomromat, lelketlenül bámulta a sötétbe burkolódzó mennyezetet. (A sötétben minden más… egy sötétebb… gonoszat). Számtalanszor gondoltam ezt kiskoromban, amikor sötét volt és a játékaim ijesztőek voltak a polcokon. Féltem tőlük, mert azt hittem, hogy amikor nem figyelek oda, életre kelnek és mozognak. Volt egy bohóc, ami éjjelente ijesztően átalakult. Legalábbis akkor azt hittem. Ha sötét volt, mindig odaképzeltem neki egy világító szempárt és egy torz vigyort. Karjai karmos kézben végződtek, ruhája pedig mocskos volt. Persze reggel mindig ugyanaz a mosolygós arc fogadott, piros orral és pöttyös inggel. Egyszer megkértem apát, hogy vigye ki a bohócot este a szobámból. Aznap este a bohóc visszatért. Nem tudtam akkor se és most se, hogy valóságos volt – e amit látok, de tény, hogy akkor láttam a polcon ugyanazt a torz vigyort. Reggel nem volt sehol, sőt, érdekes módon teljesen eltűnt. A tenyerem bőre alatt ki lehetett tapintani a telefon puha gombjait, sőt, ha az ember nyomást gyakorolt rá, némi fájdalomért cserébe a kijelzőn történt valami. Az, hogy pontosan mi, azt nem lehetett tudni, mert a kijelző be volt törve. Alvadt vér pettyezte megrepedt felületet. Alóla zöldes fény világított. Bárki is tette ezt velem, pontosan tudta, hogy mit akar tőlem. A kézközépcsontjaimat sorra eltörte ami miatt a kézfejemen véraláfutásos púpok keletkeztek, és merőlegesen az ujjaimra a telefont bevarrta a bőröm alá. A rohadék elég sokat szenvedhetett vele, mert nem lehetett könnyű a fontosabb

ereket és idegeket megkerülni. a mutatótól a gyűrűsig nem tudtam mozgatni az ujjaimat, egyáltalán semmit nem éreztem velük. A vér továbbra is szivárgott a sebből, az öltések alól. Nem mertem és nem is találtam megfontolt döntésnek a azt, hogy bármi módon megszabaduljak tőle. Egyetlen opcióként csak azt találtam, hogy csuklótól lefelé levágom a kezem. Az ötletet amilyen gyorsan megszültem, el is vetettem. Ez pont egy olyan gondolat volt, ami bevillan az embernek, ha akarja, ha nem, és aztán gyorsan ki is dobja. Ám van olyan is amit nem tud kidobni. Ha egyszer megszüli, egy ragályként terjed szét az elmében és megfertőz minden mást. Mi mást tehettem volna? Azt hittem ez csak valami őrült tréfa, aztán hogy csak hallucinálok. Istenem… akkor még csak nem is sejtettem milyen borzalmas kaland vár rám… nem sejtettem hova kell eljutnom. Ismét végignéztem a cuccaimat. Olló, metrótérkép, és a papír amin a kötés eltávolítására vonatkozó ismeret állt. Semmi több. Feltápászkodtam a földön és körbenéztem. A lámpa fénykúpján

kívül sötét volt.(Csak nem félsz a sötétben?). Valamiféle fényforrást kell találnom, mert a sötétben nem tudok tájékozódni, márpedig itt nem maradok. Óvatosan elindultam a recepció felé, mert emlékeim szerint ott egy biztonsági őr is ült. Egy pillanat! (dereng már? Jártál már itt ugye? Miért nem akarsz visszaemlékezni?) ELÉG! A fejemben néha nem tudom elhallgattatni a hangokat. Gyűlölöm őket… könyörtelenek velem. Mindig az igazat mondják. (Félsz…) Ha akartam ha nem a film már pörgött és a nézőterem rég megtelt az érzékszerveimmel. - Eric! Gyere ha mondom! A doktor bácsi nem tud meggyógyítani, ha nem hagyod neki. Csak beszélgetni fog veled ne aggódj. – hallottam anyám hangját és láttam amint hosszú barna fürtjei a nyakába omlanak, mint valami roskadozó gyümölcsfa. De ugye nincs nála szuri, Mama? Tudod, hogy azt nem szeretem. – furcsa volt hallani a saját hangom sok-sok évvel azután.. PUL z US 2008. Október

Th12

- Nincs nála szuri kisszívem. Csak fel fog neked tenni egy pár kérdést arról, hogy miket szoktál látni. - De mama én már mondtam neki! Nem hiszi el? - De elhiszi kicsim, csak ahhoz hogy meg tudjon gyógyítani, beszélgetnetek kell - De mama én nem is vagyok beteg! Miért kell ezt? - Nem vitatkozom. – zárta le a vitát a szigorú anyai hang. Láttam magamat bemenni a rendelőbe, ahol már várt Dr. Stangles, hogy újra és újra feltegye a szokásos kérdéseit. A rendelő kicsi volt és cseppet sem komfortos, vagy megnyugtató, ahogy azt várná az ember egy pszichiáter rendelőjétől. Fehér falak, szokásos orvosi könyvek az asztalon, székek, egy kisebb beszélgető asztal, számítógép, mappák. - Szervusz kisöreg! Milyen napod volt ma az iskolában? – kezdte a beszélgetést kedélyesen - A mama biztos mesélte, hogy mit csináltam. - Nos igen. – itt megköszörülte a torkát, láttam rajta, hogy zavarba hoztam azzal, hogy ennyire tájékozott vagyok. 9 éves voltam. – valóban a történtek miatt vagy most itt. Nézd Eric. Nem leszidni akarlak vagy ilyesmi, de mégis meg kell, hogy kérdezzem, miért csináltad?

L1


- Mert… - készültem a válasszal, de már oly sok éve nem is mertem visszagondolni a válaszra. Akkor se értettem önmagam. - … mert megijedtem. Féltem! - Eric… ezt te se gondolhatod komolyan. Michelle fél fejjel kisebb, mint te és cseppet sem ijesztő a szőke angyalkafürtjeivel… vagy mégis? - Azt mondta, hogy ha nem adom neki vissza füzetét, letépi a kutyám fejét én kis pöcs. - Úgy érted arra a kutyusra gondolt? – mutatott rá a kezemben pihenő plüss kutyára. – és aztán - Aztán láttam a szemében valamit. – itt elakadt a hangom, és éreztem, hogy a jelenben egy könnycsepp végigszánkázik az arcomon. - Mi volt az Eric? Mit láttál? Itt sokáig vártam a válaszadásra. Lehet, hogy 9 voltam, de mégis tisztában voltam azzal, hogy Dr. Stangles és még sokan mások, lehet, hogy a szüleim is az épelméjűségemet kérdőjelezték meg. Óvatosan kellett válaszolnom. Életem első igazán érett döntését hoztam. - Azt láttam, hogy tényleg komolyan gondolja. mondtam ki egy levegővel, mint akinek nagy erőfeszítésekbe kerül valamit kimondania. Az

igazat megvallva így is volt. Hazudtam. Ahogy utána nagyon sokszor. - Aha. – konstatálta – Szóval csak ennyi? Eric, te úgy gondolod, hogy elég indok volt ez ahhoz, hogy ököllel vágj az arcába egy kislánynak? Az ajka felrepedt, a szomszéd rendelőben kellett összevarrni. Ugye sejted mennyire fájdalmas lehet egy olyan. - Igen Dr. Stangles. Rossz dolgot csináltam. - Így van. Nem szeretném, ha ez még egyszer megtörténne, rendben? Nézd, elég nagy vagy már, hogy tudd az igazat. Sajnos elég sok a panasz felőled az iskolából. Ha még egyszer megtámadsz valakit, akkor át kell téged helyeztetni egy szigorított állami intézetbe, ahol nem szabad játszani, és nem mehetsz haza a szüleidhez, csak hétvégén. - Értem Dr. Stangles. Viszontlátásra. – azzal fölálltam a székből, és a kutyust magamhoz ölelve elindultam az ajtó felé. - A legjobbakat kisöreg. Ne értsd félre, de remélem nem találkozunk a közeljövőben, legalább is itt semmiképp. Nem fogunk dokikám gondoltam akkor és most is. Amint kiléptem az ajtón, anya lépett elém és a fejével jobbra biccentett. Michelle szülei álltak ott, és érthetetlenül dühösen néztek bennünket. Nézzenek csak. Én láttam a drágalátos kislányukat olyannak amilyennek ők sohasem fogják. Ma is beleborzongok a látványba. Michelle előttem ült egyel a teremben. Leesett a füzete, és én lehajoltam érte. Mivel mindenki gyogyósnak tartott az osztályban, érthető volt, hogy senki sem szerette

LÓ Rovat

volna, ha pont én segítek rajta. - Add vissza dilis! – vakkantotta felém – add vissza mert különben letépem a kutyuskád fejét te kis pöcs! És ekkor történt meg életemben először az a dolog, ami egyszerre volt az átkom és a félelmem is. Michelle arca a kimondott szavak után démonian elváltozott. Szeme tejfehérré változott, bőre szürke színű lett, ajkai feketék lettek, mosolya pedig tébolyult. - NEEEEE! – üvöltöttem föl és a szájába öklöztem a rút szörnyetegnek. Michelle leesett a padról, de legnagyobb döbbenetemre senkinek se tűnt fel, hogy Michelle milyen démoni pofát vágott, pedig legalább heten láttak a kis elenetünket. Ezek szerint csak én láttam. De miért csak én? - Te.. vadállat..dilis! – motyogta Michelle vérző ajkakkal és könnyes szemmel. Ismét magamhoz tértem a megrázó emlékekből, és elmaszatoltam az időközben kicsurrant könnycseppeket. Sohase fogják megérteni. Éreztem, most egy időre kitisztult a fejem. Amíg van időm, gondolkozom. Tudtam, hogy az elmém az összeroppanás határán van. Sietnem kellett. A recepcióhoz mentem és a fiókokat kezdtem túrni. Keresésem nem volt hiábavaló, egy ósdi zseblámpát találtam, mellette egy bontatlan csomag elemet.

Kedves egy szarházi… gondoltam és betáraztam a lámpát. Vakító fény ragyogta be a termet amerre irányítottam a lámpát. Valamiért úgy éreztem kell valami, amivel meg tudom magam védeni. Kés, vasdarab, bármi, ami hasznomra válhat, ha bajba kerülnék. Milyen igazam volt. Mindig is szerettem magamban, hogy tudok előre gondolkodni. Felborítottam az asztalt, és néhány perc szenvedés után letörtem egy darabot a lábából. Ez jó lesz szúrni is és ütni is. A faeszköz valamelyest megnyugtatott, nőtt a biztonságérzetem. Fogalmam se volt, hogy merre menjek. Kavarogtak bennem a gondolatok és az emlékek. A kezdeti sokk nem engedte őket előtörni. Mégis ez a hely… mintha mágnesként vonzotta volna őket ki a tudat legsötétebb mélyéről. Már akkor tudtam, hogy el fogok jutni addig az emlékig, amit soha senkinek nem mondtam el, és soha nem hagytam, hogy a felszínre törjön. Éreztem, hogy elkerülhetetlen, hogy újra átéljem. Sejtettem (és milyen jól), hogy a bizonyos emlék lesz a kulcs. De addig még várnom kellett. Előtte még megcsörrent a telefon a kezemben. Folyt. köv

malkavian PUL z US 2008. Október

L2

Den Ständiga Resan (The Perpetual Journey – avagy leírás az Opeth nevű dimenzióról)

Úgy érzed, hogy van egy szabad órád. Helyes. Menj oda a hifihez, és a rakd bele a CD-t, ami „Opeth - Watershed” cím alatt fut. Indítsd el. Helyezd magad kényelembe a puha ágyadon. Csukd be a szemeidet. Megtörtént? Kiváló. Akkor most készülj fel egy utazásra. Sőt. AZ UTAZÁSRA. Ha ezt megtetted, érteni fogod a következő néhány sor mondanivalóját.

Azonban ettől Ők még benned lakoznak és irányítanak. Nem mindent, de valahogy mégis. Talán ezt hívjuk tudatalattinak. Azokat az aspektusait a személyiségnek, amelyek első látásra irracionális döntésekre kényszerítenek minket; aztán másodjára is átgondolva rájövünk, hogy a helyes döntés meghozatalára vezették rá elménket. Látod magad előtt az Embert, aki egy fenyőfa tövében ül a végtelen erdő valamely szegletében, hóban és fagyban, és az elvesztett nőhöz (férfihez) énekel? Hogyne látnád. És nemcsak látod, hallod is. Aztán átérzed. A döntéseid súlyát. A hibákat. És rájössz: a hibák helyrehozhatóak. Csak akarat kell.

Heir Apparent

Coil Érezted már úgy, hogy szükséged van Valakire? Már hogyne érezted volna. És érezted már e ugyanezt akkor, amikor semmi okod nem volt rá? Nem? Hát akkor most fogod. Megkezdődött az utazásod. Északra. Nem egyszerűen Skandinávia eldugott szegleteibe. A saját lelked legmélyebb bugyraiba, ahonnan nincs kitörés. Olyan árnyak, silhouettek közé, akiket Te nem ismersz, de Ők jobban ismernek Téged, mint Bárki. Mert Ők (is) Te vagy. Ők azok a része a lelkednek és a tudatodnak, akiket még valamikor a gyermekkor hajnalán eltemettél. Nem direkt, hanem mert egyszerűen ez a genetikai törvényszerűség.

L3


A törvényes örökös. Te vagy az, vagy valaki más? Nem tudod, de nem is kell hogy tudd. Csak hallgasd. „Cold days. Old ways. Told lies. No more.” Minden emberben lakozik egy démon. Persze nem a középkorban elképzelt szarvakkal rendelkező, undorító, büdös valami, hanem egy olyan „lény”, ami az érzelmeket próbálja a tudat elé tolni (sokszor nem is sikertelenül). A színeket. A fényt, vagy az árnyékot; néha a kettőt egyszerre. Az őrült képeket. A pillanatot. Azt, amelyiket csak akkor élhetsz át, ha levetkőzöd azt, ami majomból Homo Sapiens Sapiens-é tett évmilliókon át tartó evolúció során. Azt a „dimenziók közti vákuumot”, amibe lépve a tudat elveszti eddigi mivoltát, irányító szerepét, és átalakul egy, a világ lényegét szintetizáló mentális/ asztrális rendszerré, amelyben nem egy, kettő, esetleg tíz, hanem végtelen számú változó alkotja azt az egyenletrendszert, amit Neked kell megoldanod. Aztán ha a

Démon és a Tudat ismét egyesül… nos, akkor már nem fordulsz vissza az útról. Akkor már Te vagy az Örökös.

The Lotus Eater „And the pride of a mother brought flaws in a mother’s son. And the love from a father was used by a father’s son.” Elérkeztél valahova, amit nem lehet semmi másnak nevezni, csak groteszknek. Attól groteszk, hogy mélyen igaz. Csapongó, őrült, gyönyörű, szívszorító és fájdalmas egyszerre. Nem tudod hová tenni, sem elsőre, sem másodikra, sem harmadikra. De a helyére AKAROD tenni, mert egyszerűen szükséged van rá, hogy értsd. Érteni akarod a szilánkokra tört tükröt és a torz képeket benne; az ismeretlen szavakat a papíron; a könnyeket, a mosolyokat; a fényeket és a hangokat; a perceket és az órákat, a gitárból előtörő hangokat, bárhol legyél is. Tudod, valahol mélyen, hogy otthon fekszel az ágyadon, de most már lehet a tested bárhol: Te már máshol jársz.

Burden Emlékek. Az ember másodpercenként gyárt egyet, aztán jó mélyre el is raktározza őket, hogy végül a sorsuk a felejtés legyen. Legtöbbször. De néha vannak pillanatok, amikor (teljesen ellentmondva a „józan észnek”) olyan dolgokon kezdesz el gondolkozni, amik adott helyzetben sem hasznosnak, sem szükségesnek; sőt értelmetlennek tűnnek, és fogalmad sincs róla, hogy hogyan juthattak eszedbe. Aztán rájössz, hogy csak az „a bizonyos adott pillanat” szempontjából haszontalan, más esetben igen is fontos. Akkor teszed fel a kérdést, mi is hozta

fel benned? Mért kezdtél el rajta gondolkozni? Mi adott táptalajt az elméd eme patogén szüleményének a gyors kifejlődéséhez? Talán egy hang volt? Egy akkord? Egy hangsor, amit nem tudsz kiverni a fejedből?…

Mégsem félsz. Nem a szemed és általa a képek, hanem a hangok alapján tájékozódsz. A hangok hordoznak minden információt, nem kell kép, nem kell szag: elegek a hangok ahhoz, hogy eligazodj. És a szavak. A hangok és a szavak adnak mindennek értelmet. Persze a szavak is hangokból állnak ha kimondjuk őket, de itt ez nem a Te feladatod. Mások kimondják helyetted. És a kettő szintéziséből egy világfelfogás születik, ahol megmutatkozik: a Sátán nevének említése nem feltétlenül jelent gyűlöletet, vagy gonoszságot, hanem csak figyelemfelkeltést a téveszmék eloszlatásához. „Lock the children away from harm, they’ll lock all your reason why. „

Hex Omega

Porcelain Heart „Kept inside our idle race, ghost of an idol’s false embrace. Rest your head now, don’t you cry, don’t ever ask the reasons why.” Azt hiszem, ennél nem kell több tanács senkinek. Ha csak egy kicsit is úgy érzed: össze csapnak a fejed fölött a hullámok, kiakadsz, „mint a kakukkos óra”, akkor kell ide utaznod. Először meglátod azt a Poklot amibe leledzel, majd rájössz: ezen keresztül is gond nélkül tovább haladsz. Semmi sem győzhet le Téged. Miért? Csak. Mert te nem hagyod. Egyszerűen ennyi.

Már látod a végét. Hosszú és felejthetetlen út áll mögötted. Visszaérkeztél. De még visszanézel. Nézed a viharfelhőket, a villámokat… arcodon egy mosoly, amit csak akkor ejt meg az ember, mikor úgy érzi: bölcsebbé vált. De Te nem csak bölcsebbé avanzsáltál. Sőt, talán nem is igazán bölcsebbé. Inkább egy kicsit keményebbé. Ellenállóbbá. Igen, talán egy milliomod fokkal hidegebbé is. De

ez nem baj. Néha hidegnek kell lenned, mert senki más nem lesz az helyetted. Most biztosan őrültnek néztek. Egy zenekar új albumáról írva repkedek itt az éterben. De higgyétek el: mint egy, a gitár rejtelmeit öt éve elsajátítani próbáló emberke, rájöttem: a zene kulcs saját magadhoz. A zenész célja nem feltétlenül és elsősorban csak az önmegvalósítás. Ha benned egy akkord, egy nóta fél perce érzelmeket indít el, magával visz egy hasonló utazásra, akkor a szerző célt ért: nem puszta szavakon, nem mindennapi eseményeken, nem képeken, hanem egy komplex, általa teremtett új világon keresztül ad neked valamit, ami egyszeri és megismételhetetlen. Megvigasztal, ha rosszul érzed magad; elszomorít, ha erre van szükséged; elgondolkoztat azon, amin érdemes; vagy csak egyszerűen szerez neked egy kellemes órát, ahol a „való világ” dolgaiból, bajaiból elmenekülve kikapcsolhatsz, és pihenhetsz egy „végtelen utazás” során. Holló

Hessian Peel Most olyan helyen jársz, ahol minden beborít az Éjszaka. PUL z US 2008. Október

L4

Iris - Egy Csodálatos Női Elme (2001) Hmm, ha szerény lennék azt mondhatnám, hogy ez a cím engem takar, de mivel nagyképű vagyok, ezért nem mondom. Középiskolában mindenki utálta a kötelező olvasmányokat. 1.: Mert nem az adott korosztálynak szólt. 2.: mert olvashatatlan-dögunalmaséppennincskedvem-nincsidőm-a pasimmal/csajommalmilesz?-buli/ szünidő/karácsony van indokok valamelyike miatt. Aztán itt van egy előadás, 2 kredites szabadon választható tárgy, amit azért vesz fel az ember, hogy 4. félév végére mindent teljesítsen amit kell, és még épp az órarendbe is bele lehetett szorítani. Van aki bejár. És van aki nem. Én bent voltam, mert kint hideg volt, ám ellenben az előadóban meleg és csönd és sötét. Egy filmet vetitettek. A klasszikus “Drágám, hogy is hívják azt a bácsit, aki mindig elrakja a szemüvegem? -Alzheimer, szívem, Alzheimer.” témából.

A múlt és a jelen két párhuzamos szálon fut. Mert eltelt 40 év, a szerelem még mindig lángol, de jött a “bácsi”, aki mindent elrak valahova, aki törli az emlékeket és el vesz mindent, amit csak tud. Jön a kínlódás, hiszen John a szeretett nőt még mindig imádja, de nehéz vele. Eleinte csak írás közben akad el Iris, mert “nem jut eszébe”, hogyan is folytasson egy szót. Aztán a tévés interjú közepén, egy félbehagyott mondatnál blokkol le, nem tudván miről is beszélt, miről is van szó. És itt már érződik, hogy nagy a baj. A kivizsgálások sora után a még ép elméjű írónő közli az orvosával, nincsen semmi gond ezzel a betegséggel, csak egy: Ő fog győzni. És a sötétség szépen lassan rászáll az elmére. A

Ekkor el is érkeztünk a filmhez. Igaz történet a forgatókönyv alapja. Iris Murdoch, regényíró és filozófus, fiatal korában világi életet élt, borzolta magakörül a kedélyeket pl.: biszexualitásával, nem vetette meg sem az alkoholt sem a cigerettát. Ám jött egy félénk irodalomkritikus, John Bayley, aki már-már komikusan hat a Kate Winslet által zseniálisan alakított fiatal Iris mellett. Mert annyira más személyiség. Annyira ellentétesek. Ám a szerelmenek semmi sem jelent gondot, és “az ellentétek vonzzák egymást” kijelentés alapján életreszóló szerelem alakul ki a két ember között. Fiatalkori élményeik, emlékeik a jelen eseményeihez kapcsolatan villannak fel előttünk.

L5


Iris Murdoch film nagyon finoman, nagyon művészien ábrázolja az átalakulást, ahogyan egy hajdan zseniális és elbűvölő személyiségből lassan el száll az értelem és az élet. Iris környezete igyekszik, erőn felül próbálnak alkalmazkodni az új szituációhoz. Keresik “Alzheimer bácsi” gyenge pontját, ahonnan még visszahívhatóak az emlékek. És nem találják. Az egykori írónő ül könyvei között, de még csak a nevét sem tudja leírni. Évtizedek óta

lakik Johnnal köszös otthonukban, de nem tudja kinyitni az ajtót, és ha mégis kinyitják előtte csak annyit kérdez: “És most merre menjek?”. Tellnek az évek, a “bácsi” egyre komiszabb, és az öreg szerelmes férfi már nem tudja mit tegyen, hogy hervadó szerelmének segítsen. Kiborul, kiabál, aztán késöbb ráeszmél, hogy hiába, mert Iris már egy kicsit más világban él Alzheimer bácsival kettecskén. Az utolsó csepp a pohárban, amikor Iris elindul otthonról, nem tudni miért, nem tudni hova, ő sem tudja mit miért csinál, hát méga környezete!? Eljött az a pillanat, ami elől már nem lehet elbújni: otthonba kell vinni Irist, mert nem elég John gyengéd szeretete és figyelme, odaadása és segítőkészsége. Innen pedig már csak egy lépés a sötétség győzelme. Engem elvarázsolt a film. Nem csak azért, mert a múltidézéssel egy másik kort villant fel a szemem előtt. Az én “reális”, minden okkal történik-életfelfogásomat szinte sokkolta, hogy mivé változhat egy ember, milyenné lehet egy betegség hatására. Szívszorító, ahogyan a már magáról sem tudó nőt a férje olyan szeretettel, szerelemmel, figyelemmel és érzelemmel veszi körül, ami már a csodával határos. Ez a két ember korának kiemelkedő tudású és intelligenciájú személyiségei voltak. Beszélgetéseik során olyan életbölcsességek hangzanak el, amiken napokig is képes az ember rágódni. Mert szép. Mert tömör. Mert igaz. Még jó, hogy a benfentesek is ráéreztek: ez nem egy mindennapi film.

Goodbykitti

Hat Év Múlva Mindörökké Életem legkényelmetlenebb cipőjében toporogtam az ajtóban. Körülöttem a csokrokat, kabátokat szorongató tömeg állt, a himnusz közepére estem be az ajtón, és csuktam be végleg magam mögött. Innentől menjenek másfelé, a főbejárat bezárt, a Kongresszusi Terem betelt, már így is sokan a lépcsőn ültek, álltak. A székek lecsukódása, a tömeg jellegzetes moraja hallatszott, ahogy a feszült csendből hirtelen felszabadulva krákogott, köhécselt, és felkészült egy újabb, hosszabb csendre, és a nagy kijelzőn újra megjelent a felirat. Kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat. Itt állok most is, valószínűleg életem második legkényelmetlenebb cipőjében. Toporogok az ajtóban, de most egy szinttel lejjebb. Dehogy kezdődött el a himnusz… Éppen várják, hogy bemenjünk, hogy fekete egyen talárjainkban ellensúlyozzuk a színes virágokat cipelő szülők, barátok, ismerősök tömegét. Lehunyom a szemem, és mélyen a levegőbe szippantok. Érzem a liliom édes illatát, és azt a jellegzetes zöldnövényekre jellemző harsogó, friss élet-szagot. És érzem körülöttem álló társaim lélegzetét, izgalmát. A Himnusz hangjai most ugyanúgy csengenek, mint akkor hat évvel ezelőtt. Minden ugyanaz, és mégis teljesen más. Az ünnepélyes beszédek előtt barátnőm fuvolázik nekünk, ő így búcsúzik tőlünk, neki még hátra van egy év. Mi egymás kezét szorítva ülünk, s visszagondolunk mindarra, amit átéltünk. Körülnézek, s észreveszem, ugyanott ülök, mint mikor elsőévesen fogadalmat tettem. Ugyanaz ül mellettem.

Félszegen mosolygunk, és várjuk azt a néhány szót, amiért eddig dolgoztunk. Sürgetnénk az időt, de mégis megállítanánk. Hova sietünk, hiszen még maradnunk kéne… Elszalad velünk az élet, ha sosem állunk meg. Kedves, régi ismerősöm mondja a búcsúbeszédet. Tudom, mi lesz benne, segítettem neki összeállítani. Együtt csináltuk, többen mint ezt a hat évet is, elvégre az összes most végzett nevében búcsúzik ő, egy személy, Egy mindenkiért. Arra hivatkozik, amit akkor az első Orvos Avatásomon hallottam. Humor, szeretet és hála cseng ki a hangjából, mint ahogy mindannyian ezt érezzük most. A rég áhított betűkkel ellátva, s gazdagítva nevünk, már azon jár az eszünk, vajon mikor kell majd először aláírnunk valamit, hogy kiírhassuk életünkben először teljesen: Dr. Sapkáink a levegőbe repülnek, s mi felnézünk utánuk, elkapjuk őket, majd hátranézünk, s én egy pillanatra a lépcső tetején megpillantani vélem 19 éves önmagam, amint lila koktélruhában, csinos kis arany topánkában szabadságszobor-szerű frizurával állok, és mosolyogva nézek magam elé. Visszamosolygok, tudom hogy ezt akartam. Megpillantom

édesanyám és édesapám ragyogó arcát, hát végre mégiscsak orvos lett belőlem! Testvéreim, barátaim mind egyszerre rohannak meg, egymás után ki tudja hány „Gratulálunk kicsim!” hangzik el. Gratulálunk, Gratulálok, Gratulálok, Gratulálok... - Köszönöm – mondtam mosolyogva. - Öhm, Kisasszony…? – hirtelen néztem fel és egy zavart urat láttam magam előtt, balján a zakója, másik kezében virágcsokor, s értetlenül nézett rám. – Csak azt szerettem volna megkérdezni, merre találom a mosdót… - Oh, elnézést… Egy szinttel lejjebb lesz – válaszoltam sietve, s amint elment forró arcomra szorítottam a kezem. Úgy tűnik túl keveset aludtam előző nap. Még egyszer visszanéztem a kiürülő teremre, s a távozó fiatal doktorok közt, mintha láttam volna egy aranyszőke üstököt, egy kacsintó barna szempárt. - Hat év múlva találkozunk… - hallottam fejemben a halk gondolatot. Hat év múlva, mindörökké. Zsana


S1

In Vino Veritas „Ősz van és peregnek a sárgult levelek” Megérkezett és újra itt vanbőrünkön is érezzük- az ŐSZ. Mondhatom fejest ugrottunk a közepébe. Nemcsak a kis, vékonyka kabátkák, hanem a vastag bundák is előkerültek a szekrények mélységeiből. S ahogy a medve a vackába, ember is be/ elvonul otthonába…

Toposz is, mely a költészetben az elmúlást, a világ vége előtti érzések, pillanatokat fogja meg… hosszabbodó éjszakák; sárguló, „elhaló” növényzet; messziségbe tovatűnő madarak; csak hideg, fagyos kietlenség, űr és ember marad… Na DE! Míg mindenki más, csak ezekről fecseg, s csak a rosszat látja az őszben, közben bizony ám az élet nem áll meg. Változás van. Valami új, valami régi… „Héééé komám: megérett a szőlő!” Jó éve volt neki! Felkészült az „Krisztusi-áldozatra”. Hogy szőlőből must, s végezetül bor legyen. Nekem is szürettel telt el a hétvégém. A fárasztó hétköznapok után már

S2


jólesett egy kis kikapcsolódás, ahol a család színe-java összejött, és együtt tevékenykedett. Mióta az eszemet tudom, sőt mióta az emberiség az eszét tudja, így megy ez A jól begyakorolt mozdulatsorokat alkalmaztuk: szüret, darálás, préselés, mustkóstolás, „fokolás” - elég édes vagy kevés lesz, végül a pince és a hordó. De a szorgos munka mellett finom sütemény és beszéd is volt: a mostanság történései után előkerültek a régi, nagy históriák, melyeket nagyapám mesélt. Érdekesek, olykor- olykor megmosolyogtatók voltak. Így zajlott ez a jeles alkalom. De illik megemlítenem az eszközöket is, hisz nélkülük nem sikerült volna. „Már a dédapátok is ezzel kezdte…” hangzott el sokszor, dicsérve a sokéves szolgálatukat e relikviáknak. Cserjekoruk óta sokat tudnának mesélni, mégis korukat meghazudtolva tudnak teljesíteni. Valahogy így telt el a szüret, ahol évszázadok köszöntek vissza rám. Úgy érzem részese lettem ennek a folyamatnak és történetnek, mely remélem a jövőben is folytatódni fog. Nemcsak szép és nagyszerű hagyomány, hanem művészet is egyben. Igaz a boltban meglehet venni mindenféle bort, színes a skála, de ezek után számomra hiányozna belőlük valami… a munka, az alkotás gyümölcse, mely áthatja

és megédesíti, megtölti, és teljessé teszi. Felruházza egy teljesen külön ízzel, érzéssel. Gondolataimat összegezve a Borivó Tízparancsolatának 10. parancsolatát idézem: „Amikor egy pohár magyar bort veszel a kezedbe, hogy fehér abrosz mellett jókedvbe álmodd magad, gondolj arra egy pillanatig, mennyi fáradságos, verejtékes munka van eben a pohárnyi borban, és hogy minden elfogyasztott fürt szőlő vagy pohárka bor a szőlőművelő számára egy-egy darab kenyér.” Posti

Gárdonyi Géza - A bor legendája Szólt az Isten: „Kedves fiam, Nóé: Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?” Felelt Nóé: „No megöregedtem, De ilyen jó bogyót még nem ettem.” Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé: A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?” Felelt Nóé: „Ihaj, csuhaj! Sári! Három Istent kezdek immár látni!” Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé: Hát az óbor, hadd lássuk, hogy jó-é?” Felelt Nóé: „Iszom reggel óta; Gyere pajtás, van még a hordóba!”

Valamiből Élnünk Kell Rovat

Szolgáltatásaink igénybevételéhez elĘzetes bejelentkezés szükséges. * Új szolgáltatás Orvostanhallgatóknak!

ElérhetĘségeink: Telefon: 62/544-029 E-mail: [email protected]

Egyéni életvezetési és pszichológiai tanácsadás Pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek segítségét veheted igénybe, ha önismereti kérdéseidre, kapcsolataidban felmerülĘ problémáidra keresel megoldást!

Tanulmányi és pályaorientációs tanácsadás Tanulmányaid során felmerülĘ nehézségekkel, tanulási problémákkal fordulhatsz hozzánk egyéni hatékonyságod fejlesztése érdekében.

ÁOK és FOK hallgatói részére Tanácsadást tart Sárközy Virág pszichológus. SZTE Magatartástudományi Intézet, Szentháromság u. 5. IdĘpont: szerda 15-18 h Bejelentkezés: [email protected]

Relaxálás A módszert elsĘsorban ellazulásra, pihenésre, a stressz okozta kimerültség csökkentésére és a hatékonyabb tanulás elĘsegítésére használhatod eredményesen. Egy alkalom 15-30 perc.

Speciális képzési igényĦ hallgatók segítése Tájékozódj az igénybe vehetĘ kedvezményekrĘl, támogatásokról! Konzultációs lehetĘség a megfelelĘ tanulmányi teljesítmény elérése, a tanulmányi kötelezettségek speciális módon történĘ teljesítése érdekében.

Kreatív stúdió Sokféle kreatív tevékenységre van lehetĘséged alkotó mĦhelyünkben, ahol különleges ajándéktárgyakat, ünnepi díszeket készíthetsz barátaidnak, családodnak.

PUL z US 2008. október

S3

MOE A Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete (MOE) 1983-ban alakult, non-profit, közhasznú, nem politikai egyesület, melynek az ország valamennyi graduális orvosképzést nyújtó egyetemén (Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged) van helyi bizottsága.

A Szegedi Helyi Bizottság (MOE SZHB) 2001 decemberében lett önálló közhasznú szervezetként bejegyezve a Csongrád Megyei Bíróságon. Bizottságunk kiemelt tevékenységi köre primer prevenciós programok szervezése, melynek keretében magas színvonalú és hatékony prevenciós csoportunk működik a régióban, mely az AIDS és egyéb nemi úton terjedő, illetve a daganatos betegségek megelőzését célzó programokat szervez, valamint az alkohol, dohányzás és kábítószer-fogyasztás veszélyeiről is tájékoztatja a fiatal korosztályt. Szervezetünk másik fő profilja a nemzetközi cseregyakorlatok bonyolítása. A MOE immár több mint egy évtizede biztosít lehetőséget arra, hogy magyar medikusok külföldön, külföldi

S4


hallgatók pedig hazánkban tölthessék szakmai gyakorlatukat, végezzenek kutatómunkát. Ennek köszönhetően évente mintegy hetven szegedi orvostanhallgatónak nyílik lehetősége rá, hogy eljusson külföldre, és modern szemléletű, nemzetközi szakmai tapasztalatokkal rendelkező orvossá válhasson. A Hallgatói Önkormányzat vezetőségével együttműködve képviseltetjük magunkat az Egyetem, illetve a hallgatóság különböző rendezvényein, és felvállaljuk az orvostanhallgatók szigorúan szakmai érdekképviseletét az Egyetemi fórumokon. Egészségfejlesztési munkacsoport Az egészségfejlesztési munkacsoport célja, hogy az orvostanhallgatók, mint leendő orvosok, már most bekapcsolódhassanak azon munkába, melynek célja az ország egészségügyi helyzetének javítása. Prevenciós munkánk kiemelt része a kortárs oktatás, melynek során az előzőleg felkészített orvostanhallgatók kiscsoportos oktatásokat tartanak közép- és általános iskolák számára. Ha szeretsz emberekkel foglalkozni, fontos számodra más emberek egészsége, előadások

tartása, pályázat írás, országos szintű rendezvények lebonyolítása, akkor további információért fordulj hozzánk: Maczák Marianna, e-mail: [email protected] Lukács Dóra, e-mail: [email protected] Pap Csenge, e-mail: [email protected]

Reproduktív egészségfejlesztés munkacsoport Az AIDS világnapját (December 1.) először 1988-ban tartották meg, maga a piros szalag, mint az AIDS elleni küzdelem jelképe 1991 óta terjedt el, köszönhetően azoknak, akik nyíltan vállalták az AIDS elleni küzdelmet. Ezt az apró jelképet osztjuk szét minden AIDS világnapon mi is. Programjaink: az AIDS napon teszt kitöltést szervezünk, majd kijavítjuk és megbeszéljük a hibákat; AIDS témájú filmvetítést rendeztünk; előadást és szórólapot készítettünk az egészségfejlesztőknek, hogy ezek segítségével végezzék prevenciós munkájukat a középiskolákban; óvszer automaták beszerzése is folyamatban van, azért hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet a nemi úton terjedő betegségek megelőzésének fontosságára. Szívesen fogadjuk az új segítők jelentkezését és az új ötleteket!

Veréb Brigitta, e-mail: [email protected] Szántó Erika, e-mail: [email protected]

Teddy Maci Kórház A Teddy Maci Kórházban orvostanhallgatók a gyerekekkel közösen vizsgálják és gyógyítják meg a „beteg” babákat, mackókat, házi kedvenceket. A programmal elsősorban a gyermekek kórháztól, orvosoktól való félelmét szeretnénk csökkenteni, hiszen az óvodások játszva tapasztalhatják meg, hogyan zajlik egy orvosi vizsgálat. Emellett közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a gyermeki szemmel talán félelmetesnek tűnő orvosi és fogászati eszközökkel, kipróbálhatják, felvehetik azokat. Minden évben részt veszünk a budapesti Gyerekszigeten, az újszegedi Családi napon, valamint minden héten meglátogatunk egy szegedi óvodát. További információért keressétek Balogh Brigittát, e-mail: [email protected]

Szakmai cseregyakorlat és csereTDK A cseregyakorlat keretein belül III., IV., ill. VI. éves kötelező gyakorlatokat lehet a világ közel 50 országában tölteni. A program kétoldalú, nemcsak tőlünk mennek, ide is érkeznek hallgatók, főleg július és augusztus hónapban, de évközben is, akiknek a szakmai gyakorlat mellett szabadidős programokat szervezünk. Ehhez olyan „contact person”-kre van szükségünk, akik segítenek nekünk a szabadidős programok (bulik, strandolás, paintball, bowling, lovaglás, táncház, főzés, hosszú hétvégék) szervezésében, mindeközben életre szóló kapcsolatokat köthettek, és nyelvtanulásra is kitűnő lehetőség. A tudományos csereprogram lényege,

hogy lehetőséget biztosít a Magyarországon tudományos diákköri munkát végző hallgatók számára, hogy egy négyhetes gyakorlat keretében betekintést nyerjenek a külföldi egyetemeken folyó kutatómunkába. Bővebb információt kaphattok: Kocsis Olga e-mail: [email protected] Varga Linda, e-mail: [email protected] Kemény Lajos, e-mail: [email protected] Nógrády Miklós, e-mail: [email protected]


S5

MOE hírek! I n f o r m at i k u s k e r e s t e t i k ! A Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete Szegedi Helyi Bizottsága (MOE SZHB) sürgősen keres olyan informatika iránt érdeklődő (és lehetőleg informatika témában valamennyire jártas) ORVOSTANHALLGATÓT, aki szabadidejének egy részét szívesen töltené a MOE SZHB honlapjának fejlesztésével, folyamatos frissítésével, számítógépeinek karbantartásával! HTML, PHP, (esetleg JavaScript) nyelvek ismerete szükséges. Fizetést –mivel közhasznú egyesület vagyunk - nem biztosítunk, azonban a sikeres jelentkezőnek MOE SZHB tisztsége lesz, annak minden előnyével (és hátrányával is  - elvárjuk a munkát-). Akit érdekel a fenti lehetőség, írjon az alábbi e-mail címre: [email protected]

Külügyi Est Októberben ismét megrendezésre kerül a Külügyi Est, amelyen a közelmúltban IFMSA cseregyakorlat-pályázattal, csere-TDK-val, vagy Erasmus ösztöndíjjal külföldön járt hallgatók számolnak be élményeikről, tapasztalataikról. Figyeld a plakátokat a klinikákon, elméleti intézetekben és az ÁOK HÖK hírlevelét a pontos időponttal és a helyszínnel kapcsolatban!

P Ó T p á ly á z at 2008 (tavalyról megmaradt helyek)

I F M SA c s e r e g ya k o r l at Országok

Brazília (IFLMS)

ORSZÁGOS 1

Egyiptom (IFMSA – Egypt) Kuvait (KuMSA)

3 1

Románia (IFMSA – Romania) Szlovákia (SloMSA)

2 2

Pályázhatnak: legalább III. éves, jelenleg aktív félévvel rendelkező orvostanhallgatók (ÁOK) állampolgárságtól függetlenül, angol nyelvtudással!

A felsorolt cseregyakorlati helyek 2009. március 31-ig érvényesek! Később nem! Ezt kérjük figyelembe venni! Ha valaki érdeklődik a felsorolt helyek iránt minél előbb (sűrgősen) keresse meg a 2009-es pályázati kiírásban felsorolt hallgatók (ld. következő oldal) egyikét!

Cc1


IIFFM MS SA A C CS SE ER RE EG GY YA AK KO OR RLLA ATT P PÁ ÁLLY YÁ ÁZZA ATT

2009

Országok Ausztria (AMSA) Amerikai Egyesült Államok (AMSA-USA)* Bosznia-Hercegovina (BoHeMSA) Brazília (DENEM) Brazília (IFLMS) Bulgária (AMSB-Bulgaria) Chile (IFMSA-Chile) Costa Rica (ACEM) * Csehország (IFMSA CZ) Egyiptom (IFMSA – Egypt) Észtország (EstMSA) Finnország (FiMSIC) Franciaország (ANEMF) * Ghána (FGMSA) Görögország (HelMSIC) * Hollandia (IFMSA – The Netherlands) Horvátország (CroMSIC) * Indonézia (CIMSA – ISMKI) Izrael (FIMS – Israel) Japán (IFMSA – Japan) Jordánia (JMSA) Kanada (CFMS) * Kanada – Québec (IFMSA – Quebec) * Kuvait (KuMSA) Lengyelország (IFMSA – Poland) * Libanon (LeMSIC) * Litvánia (LiMSA) Macedónia (MMSA-Macedonia) Mexikó (IFMSA – Mexico) Nagy-Britannia (Medsin-UK) * Németország (BVMD) Olaszország (SISM) * Oroszország (HCCM) * Oroszország – Tatárország (TaMSA) * Örményország (AMSP) Peru (APEMH) * Spanyolország (IFMSA – Spain) Spanyolország – Katalónia (AECS) * Svájc (SwiMSA) * Svédország (IFMSA –Sweden) Szlovénia (SloMSIC) Tajvan (IFMSA – Taiwan) Thaiföld (IFMSA – Thailand) Tunézia (TUNISIA-MED) Törökország (TurkMSIC) http://humsirc.szote.u-szeged.hu/

http://www.ifmsa.org/scope/

ORSZÁGOS

1 1 1 2

Pályázhatnak: legalább III. éves, jelenleg aktív félévvel rendelkez orvostanhallgatók (ÁOK) állampolgárságtól függetlenül, angol HELYI nyelvtudással (kivéve: lsd. alább)! Beadási határid: 2008. december 10.

A pályázati adatlap letölthet a http://humsirc.szote.u-szeged.hu/ honlapról, amit kinyomtatva és kitöltve kell a fenti 2 honlapon, illetve az ÁOK HÖK irodán meghirdetett 3 idpontokban leadni a MOE SZHB irodájában! A pályázathoz csatolni kell: 2 1 • MOE tagság igazolása 1 Hallgatói jogviszony igazolása • • Két utolsó, lezárt félév eredményei (TO 1 i gaz ol ás ) 2 1 • 4 db igazolványkép • Szakfordítói képzésrl szóló igazolás 5 (opcionális) 2 • Egyéb pontot ér igazolások (mindent igazolni kell, még a MOE tevékenységet 2 is) 2 DIGITÁLIS FORMÁBAN (Scannelve, illetve doc vagy pdf fromátumban cd-n, vagy Pen Drive-on) a 4 következk kellenek: 4 • Angol nyelv önéletrajz és motivációs l evél (KIVÉVE spanyolul: Costa Rica, 2 franciául: Kanada-Quebéc, Svájc 2 (opcionális), németül: Svájc (opcionális) (DOC vagy PDF) 1 • Útlevél (JPEG) 2 • Nyelvvizsgá(k) (JPEG) • Igazolványkép (JPEG) 2 A beadási határidn túl, illetve a pályázat 2 beadását követen nem fogadunk el pályázatot és igazolást sem, a hiányosan beadott 1 pályázatok érvénytelenek! A pályázati lapon a megfelel részeket kérjük 1 személyesen aláírni! Ennek hiányában a 2 pályázat érvénytelen! 4 Megjegyzések Amerikai Egyesült Államok: felsfokú angol 2 nyelvvizsga szükséges 1 1 Bulgária: felelsség-biztosítás szükséges Costa Rica: spanyol nyelvtudás szükséges 2 (nyelvvizsga) Görögország: csak július 2 Horvátország: 1 aug., 1 szept. 2 Franciaország: francia nyelvtudás ajánlott, de nem el engedhetetl en 1 Kanada: felsfokú angol nyelvvizsga és felelsség7 3 biztosítás szükséges Kanada-Quebéc: jó francia nyelvtudás szükséges 2 (f e l h í v h a t n a k t e l e f o n o n ) 1 Lengyelország: 2 július, 2 augusztus Libanon: július vagy augusztus 2 Nagy-Britannia: felsfokú angol nyelvvizsga 1 szükséges, Notthingham 2009.június 23-tól július 21-ig, St. Barts és London: 2009. augusztus 4 Olaszország: 2 májusi, 4 szeptemberi, 1 októberi hely országos, 1 júliusi, 2 augusztusi hely helyi 4 szinten pályázható (országos pályázatnál kérjük 2 megjelölni a kívánt hónapokat) Oroszország: nincs városgarancia! 1 Oroszország-Tatárország: csak Kazan 1 Peru: spanyol nyelvtudás bizonyos szakirányokon s z ük s éges 1 Spanyolország - Katalónia: 2 május, 2 augusztus 1 Svájc: középfokú német (Bern, Basel, Zürich) vagy francia (Genf, Lausanne) nyelvvizsga 2 További információk 2 7 Varga Linda (+36-30-866-18-82) Kocsis Olga (+36-30-601-39-92) Kemény Lajos (+36-20-445-54-40) http://www.ifmsa.net/public/ecscopeselect.phpNógrády Miklós(+36-30-329-66-95)


Cc2

Negyvenhét “sem siratni, sem kinevetni, sem megvetni, hanem csakis megérteni”. Spinoza (Etika. III. fej.)

Kényes téma következik most, talán tőlem meglepően nem a szórakoztatás az elsődleges cél. Hogyan állunk azokhoz az embertársainkhoz, akik szemmel láthatóan fogyatékkal élnek? Ez természetesen egyénfüggő, de nem csak a neveltetésünktől, öröklött hajlamainktól függ. Egyénenként az adott életszakasz, életkor is befolyásolhatja a hozzáállásunkat, hiszen mindent máshogy szemlél egy gyermek, mint egy aggastyán, vagy egy idős hölgy. Mindettől függetlenül vannak sztereotip viselkedésminták a fogyatékosokkal való találkozáskor. Vannak, akik szemüket lesütik, nem néznek rájuk, vannak, akik kíváncsi érdeklődéssel szemlélik, a számukra furcsa, nem

Cc3


mindennapi embereket. Mások hideg távolságtartással viszonyulnak hozzájuk, megint mások úgy tesznek, mintha észre sem vennék azt, hogy ők mások, mint a jól megszokott, a társadalom által egészségesnek tartott emberek. Ezek a kifelé mutatott gesztusok, megnyilvánulások mindmind egy belső hozzáállásról árulkodnak. Mit gondol a 20.21. század embere a fogyatékkal élőkről? Azt talán ma már nem gondolja senki, hogy aki fogyatékos, abban az „Ördög lakozik”, mint azt korábbi történelmi időszakokban vélték. Nem tűrnénk el azt sem, hogy ketrecbe zárva, pénzért mutogassák a fogyatékos embereket, ahogy a középkorban dívott. Demokráciákban azokat az intézményeket sem tűrné el a közvélemény, ahol az újkor elején összegyűjtötték, „eldugták” a szerencsétlen embereket, borzalmas, lassú kínhalálra ítélve. Nincs olyan szülő, aki elfogadná, hogy gyermekét kitegyék egy, a mítoszokban szereplő Taigetoszhoz hasonló helyre. Jézus mondta ki az emberi történelemben először, hogy minden ember egyenlő. Igen? „Még” a fogyatékosok is?

- kérdezhet vissza valaki. Valóban értették ezt a következő századok emberei? És megértettük-e legalább a XX, XXI századra? Ha igen, miért foglalkozunk még mindig a kérdéssel? A válasz: azért, mert nem értettük meg. Személyes tapasztalatom a témával kapcsolatban abból fakad, hogy évek óta minden nyáron táborozni járok szellemileg és esetenként testileg súlyosan/ halmozottan hátrányos helyzetű, fiatalokkal, felnőttekkel. Nem könnyű feladat szakképesítés és előzetes rutin nélkül ellátni az egész napos felügyeletüket, de rengeteg olyan élménnyel gazdagodtam, amire nem is számítottam. A társadalmat ők nem úgy látják, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolja. Sokkal inkább benne érzik magukat, mint amennyire mi a társadalom cselekvő részének tekintjük őket. Ez kiderül, ha egy történetet mesélnek, ha valamivel kapcsolatban elmondják a véleményüket. Ha valamiről tudják, hogy jobban is meg lehet tenni, akkor elmondják, hogyan kellene. A legtöbb ember gyakran beletörődik a

hibákba: „jó ez így”. Különösen az autistákra jellemző az állandó tökéletességre való törekvés, a rendmánia és a szigorú napi rutin betartása. Őket nagyon zavarja, ha valami kizökken a szokásos kerékvágásból, és ennek hangot is adnak, ha nem szavakkal, akkor látható ingerültséggel, esetleg pszichoszomatikus tünetekkel. Azért őszintébbek, mert a negatív vélemény elrejtését megkövetelő konvenciókat rájuk általában nem érvényesítik a velük lévők. Az emberek nagy része könnyebben fogadná a fogyatékkal élőket, ha valahogy kapcsolatba léphetne velük, megismerhetné őket. Nyilván mindnyájuk különböző, de az alapvető helyzet nagyon hasonló, és ha valaki egyszer már ledöntötte azt a saját maga által felépített pszichológiai falat, ami elválasztja a másféle emberek megismerésétől, legközelebb már csak a maradék „törmeléken” kell átlépni, és végül eltűnhetnek a fal romjai is. Vannak olyan helyek, ahol bárki megismerkedhet fogyatékkal élő emberekkel, játszhat, beszélgethet velük. Azok a családok, melyekben szellemi fogyatékos van, az egész napos törődés miatt komolyan le vannak terhelve mind lelkileg mind fizikailag. Ezt a fajta terhet (ami nem a személyt, hanem amit a felügyeletet jelenti) veszi le a vállukról néhány olyan intézmény, melyben képesített személyzet foglalkozik az arra szorulókkal. Ez alatt van idejük pihenni, és a család többi tagjával foglalkozni, főként, ha gyermek a fogyatékkal élő, testvére(i)re nem mindig jut idő a szülőknek, hiszen ők gyakorlatilag önellátók, de a nevelésre nekik

is szükségük van. Ezek az intézmények Magyarországon szaporodnak ugyan, de számuk mégsem elégséges. Ezek a napközi otthonok, nyári táborok nagyrészt önkéntes alapon működnek. Szép számmal vannak, akik segítenek ezek fenntartásában, működésében. A probléma az, hogy akinek nincs és nem is volt kapcsolata soha fogyatékkal élővel, az semmilyen szinten nem közelít feléjük, és alapvetően zárkózottan viselkedik velük szemben, aki pedig kapcsolatba került velük, az úgy érzi, ő bekerült egy olyan belső körbe, melyben néhány ember próbálja gördülékenyebbé tenni az erre szoruló embertársak életét. A társadalom nagy része pedig ebből mit sem lát. Nagyon sokat segíthet, ha az ember a munkahelyén, a hétköznapokban találkozik szellemileg sérült társaival. Vannak kezdeményezések, melyek szorgalmazzák a csökkent képességűek és szellemi sérültek rehabilitációját, mellyel a társadalom egyrészt magába olvasztaná őket, másrészt életkörülményeik javulását is elősegítené. Utóbbi azért fontos, mert sok családnak anyagilag is megterhelő a sérült eltartása, felügyelete, gyógyszeres

kezelése. A gyógypedagógusok kezdeményezésével talán sikerül közelebb hozni a mindennapi közösségi életből kiszorult, fogyatékkal élő embereket ahhoz, amit valóban szeretnének: ne azt keresse bennük mindenki, hogy miben mások, mint mi. Sokkal fontosabb figyelembe venni azt, amiben hasonlítunk. Mind emberek vagyunk, és nem csak emberi jogaink vannak, hanem emberi kötelességeink is. Azt hiszem ez az a helyzet, amikor az „egészséges” társadalom tagjainak először saját magán kell segítenie, hogy azután segíthessen azokon, akik rászorulnak a mindennapokban. Ha ez sikerül, valóban egészséges lehet egy társadalom. Hentes


Cc4

Két Dimenzió Között Vergődvén (az úttalan úton) Igazából erről a cikkről még a főszerkesztő sem tud (ott) Vagyis nem teljesen helyes az állításom, ugyanis egyik sem tud róla, és arról sem h innentől kezdve belépek körükbe és legalább egy évig nem is fognak tőlem szabadulni. 5 évig minden ihletet magamba fojtottam, de most már kitörni látszik. Legyen ez meglepetés a főfő és a főfőfő szerkesztőnek és a többi hasonló másik kettő főfőfőszerkesztőnek. Eddig ez úgy hangzik, mintha vajmi hátsó szándék vezérelne, h valamilyen indíttatásból linguam-mal érintsem a sphincter ani-juk szegletét, de igazából erről szó sincs, egyszerűen imádom őket és nincs okom rá, hogy nyaljak nekik, mert ők e nélkül is bármikor bármit megtennének értem.  Csupán riszpekt… és megemlékezés, ha esetleg exitálnának, akkor tudja a nép, hogy ”jó” emberek voltak 1x valaha…

1. személy: Végtelen hallucináció number one (V.H.1). Növény I.

Róla elég is ennyi, tovább. Hmm… Igazából csak visszatérek, bennem maradt még egy-két dolog: A megtestesíthetetlen megvalósíthatatlan végeérhetetlen semmiségben lebegő, a haluk közepén élő, vagy már nem is élő, színes fényekben úszó, dimenziókon átugráló, józan ember számára fel nem fogható misztikus jelenség, ami igazából NINCS is. Halutenger, színes gombafonalak szövevényében füstölgő zöld pont, ami néha megjelenik, néha mintha tényleg látnád, de ha ránézel, eltűnik, és érzed is és nem is 1x-re.

+1


tekinget semerre, csak megéli, amit meg kell, következtet, bölcselkedik, és előre gondol. (Lsd.: Asztrális praekondicionálás.) A valóság a gátja minden szabad érzelemnek, mindent megtesz, hogy legyőzze ezt a gátat, és mindig belefut abba, hogy a valóság győzi le őt, és nem tud ezzel mit kezdeni, küzd, szenved, várja csodát, a valótlan valóságot (aki) ami akár egy Hófehérke személyében kimenti őt ebből a csapdából… vagy már kimentette???

2. személy: (V.H.2). Zsír.

Tehetséges tehetségtelen telhetetlen tehetetlen a világ felé. Próbálja megfejteni a fejthetetlent, kipróbálni a kipróbálhatatlant elképzelni az elképzelhetetlent. Ja és legfőképpen ellehetetleníteni a lehetetlent. Nem tudja a világot annak látni amilyen, mert a valóság nem engedi, mert igazából, te sem tudod milyen, kedves olvasó, és én sem tudom, miért írom ezt, hiszen én sem tudom, csak mindenkinek jut egy nézőpont, és ezzel gazdálkodik… ha akar az ember, figyel és tapasztal és próbál szempontokat gyűjteni, ha akarja, elterelheti önmagát erre-arra, így és úgy. Kérdés az jól teszi-e, vagy elfogadja a világot olyan sanyarúnak, mint amilyen, megnézi, hogy lehet jobb, és utána még sanyarúbbnak látja, ha visszatekint. Ezzel e kedves úriemberünk is teljesen tisztában van, és azt hiszem sokkal jobban, mint amennyire én tisztában vagyok ezekkel. Ezért eme úriember nem is

Végtelen halu normál értékének normáltalan gyöke a négyzeten. Hasonlóan éli meg a világot, mint előző bajtársa. Igazából, ha nem lennék végtelenül szerelmes, elvenném férjül… szerintem ezzel kifejeztem minden rajongásomat, ami belém szorult. „Atya világ!!!” A (V.H.2)-őt

megtestesítő úriemberről csak annyit, hogy megismerkedésünk első 1-2 napjában csak mindketten belefutottunk a skii lager legfélelmetesebb ellenségébe a nagyon sok alc által okozott post traumatikus syndromába… (lsd.: egy bármilyen könyv: tünetek: vomitus, egyéb melléhatásokkal). Szóval e kedves úriember a buli vége felé megkért engem, h induljunk hazafelé és akarva akaratlanul állást találtam és már csak azt vettem észre, hogy asszisztense vagyok egy EMESIS című tisztító kúrának. És ami a legdurvább, hogy a paciens választotta hely egy kocsi hátulja és a rendszám: HNY-___ csak e betűsorozatot volt hajlandó megtámadni, gondolom az Á betűt készültünk volna közé ”hányni”. És ekkor némi nemű szerepcsere is úrrá lett, nagyon szép volt. Ahogy e kedves kollegám mondaná: „zsír, zsír, zsír”. Ezen eseménysorozat után-tól lett (V.H.2) az én örök „másik barátom”. „Atya világ!!” Ha písz köszönt életébe, „bepocolja” magát pihepuha ágyikójába, szedáció csíkszem, alszunk örökre, mindenféle segédeszközök segítségével is akár, akármeddig. Ha buli van, mint már említettem végtelen alc… csak ”okosan” és pörgés örökre… majd még egyszer ”okosan”, és a végén a végtelen legokosabban, csak h teljes legyen a kör.  „Zsír!!”

3. személy: (V.H.3) Üszök, bürök, bürbür örökre. Növény II.

Semmivel sem jobb, mint társai… egyáltalán… De talán annyiban hogy tisztelt kollégánknak, mert már dolgozó úriember személyében, ÁÁÁllandóan a (V.H.2) kollégánk által előbb oly hevesen keresett Á betűjét mondatja ki mindenkivel. És ráadásul még bele is nyúl az ember szájába, és ezzel még nem is az emesis kúrában segít, hanem

véletlenszerűen kinövő 3 és 7 között lévő páratan számú leveleket tartalmazó növényt. Ezen kívül, túl van élete első vasárnapi ügyeletén, és ezután majdnem megszerelt egy internetet. Konstatálta hogy minden gép szar, csak az elmélet jó, amit előzőleg említett 3 másik társával együtt találtak ki. Köszönjük Zsák. 

4. személy: (V.H.4)

előrébb kapirgál vmi értelmeset. Ha már a fúrást, faragást elemzem, eszembe jutott, hogy eme kedves értelmes diplomás munkatársunknak, egy kerítést alkotó üreges műanyag oszlopot sikerült megtöltenie csikkekkel, pár cimborájával, az őket ért bulik alkalmával (persze mindezt ”csiga” lassúsággal). Valahogy ezt használták hamutálnak, vagy hamucsőnek, esetleg halucsőnek és 1x csak megtelt. Ez a földben rögzítőként szolgál és kb. még 5 m-rel meghaladja lefelé a tengerszintet mínuszba. Az imént számolt be, hogy már nagyon régóta dobálják bele a csigát…, vagyis bocsánat a csikket a különböző házibulik alkalmával, és most telt meg. El lehet képzelni, milyen elképzelhetetlen mennyiség ez, főleg ha az alja már régóta rohad, süllyed, kőolaj képződik belőle, és a szomszéd fűnyírója bekrepál, mert nem képes lenyírni az oszlop tövében, érdekes irányokban

4. tagja a gruppnak, nem szeretném utolsónak említeni, eme csodálatos úriembert, de róla regényeket tudnék írni, és így valamennyire türtőztet az oldalkorlát, nehogy elszaladjon a kezem. Hol is kezdjem. Hogy milyen kapcsolat fűz ehhez a személyhez, azt lehet nem részletezném, talán majd egy más jellegű cikkben, vagy egy más jellegű újságban.  Az előző úriemberekkel alkot egy-egységet (1-G-t (mint Gruppé-t)). (V.H.2). édesapja, tanítója, étele, itala, okossága, (szennyezett) levegője. Követelőző szigorral vezeti idősebb társát a jó út, vagy „az úttalan út” felé.  Zsaroló, zsargon, lelket széttépő, személyiséget szanaszét szaggató mondásairól híres, pl.: „Mindenki maga dönt!”- Igazából azt csinálsz, amit akarsz, csak utána, ha rosszul döntesz, meghalsz, megalázódsz, eltemetheted önmagad annyira-mélyre, hogy belőled is növények nőnek ki majd. Másik: „Aki A-t mond, mondjon B-t is.”- Ha elköveted azt a hibát, hogy beleegyezel 1x abba, hogy iszogatsz vele, vagy rosszabb esetben fogadsz vele, hogy esetleg egy korttyal is többet tudnál inni, mint ő, vállad annak minden következményét. Vállald hogy ő diktálja a tempót, vállald hogy sárga pintyőke, vállald hogy még 5 sárga pintyőke, vállald hogy te már nem látsz, neki semmi, vállald hogy te már hánysz, ő egy kicsit többet iszik, vállald, hogy te PUL z US 2008. Október

+2

már kúszol mászol fetrengsz, ő még kér 10 konyakkólát, vállald hogy te már az intenzíven vagy, ő még akkor kezdi „Na eddig csak szórakoztunk, most már kezdjünk el kő keményen inni” , vállad hogy te elpusztulsz örökre, ő pedig akkor kimegy még előző 3 társával ”levegőzni”, vállald hogy te a pokolba kerülsz ő pedig nos… ő is, csak még nem most , de ezt a kört nyerte. Aztán a kedvencem, az elköszönése: „Na, Majd!”- Vagy örökre vagy nem. Igazából annyira sejtelmes, hogy azt sem tudod, vajon 5 perc múlva visszajön, megöl, vagy el sem megy, vagy soha többet nem látod, csak „majd” egyszer emlékeidben megjelenik és elpusztít mindent körülötted. Persze az is lehet hogy „majd” meglátjuk, hogy találkoztok e egyáltalán, és hogyan? Lányoktól való elköszönésben különösen praktikus… igazából mindent ígér, és semmit sem.

+3


„Majd” felhívlak, vagy nem… Vagy „majd” lesz valahogy, de az is lehet hogy nem. Lényeg hogy soha nem tudod őt számon kérni. Az uccsó, amit itt megemlítenék az a „Nem tudhatom..”. Illetve „Nem tudhatod..” szóhasználat, ami egy ilyesfajta kaján vigyorral társul, amit igazából nem is lehet leírni, látni kell. Félig felhúzott J szemöldök, félrehúzott száj, tágra nyitott mosolygó számon kérő, kétséget ébresztő, sejtelmes szemek. Őrítő amúgy…. Lényeg, h ezzel a mondattal mindent kibekkel, amit meg akarsz tőle tudni, és ez társul még a „Vagy igen- vagy nem” kombóval, és amikor ezt megkapd az arcba, igazából már azt sem tudod, hogy mi a szutykot kérdeztél és igazából tényleg meg akarod-e ezt tudni. Na meg meg akarod-e kérdezni… Végül úgy döntesz, túl nagy kockázattal jár, és igazából ezt neked jogod sincs megtudni,  És tovább állsz… Kedves barátunk, kisgólyák tanítója, szónoka, példaképe (?) (??) (???)… Ő is kilép néha az ajtón. Tudja a végtelen valóság nem létét, és társaival együtt elvesztette a józan ítélőképességét a világ felé, mert látta mi van a határon túl. Honnan tudod, hogy te

egy normális világban élsz?? Mi az, hogy normális világ? Ki szerint?? Kinek mi a normális. Szubjektív szarság… Honnan tudod hogy a skizofrének a sérültek és nem te??? Neki hasadt tudatból két énje is van, neked meg csak egy. Ki jár jobban??? Honnan tudod, h nem ők a normálisak és nem mi vagyunk bolondok??? Azért mert mi többen vagyunk??? Nézőpont kérdése „vagy igen, vagy nem…” „NEM TUDHATOD.” Persze kedves kollégánk agyával vannak teljesen együtt gondolkodó egyének, az ő életében is teremtődött (vki) vmi, ami mindig végtelen hatalommal bír (Lsd: V.H.1nél) és rush-hoz hasonló halukat képes létrehozni szervezetében csupán a jelenlétével és egyéb úton, és mindezt a valóságban, az ajtón innen. Kérdés mi a nagyobb hatalom ez a vki-vmi a valóságban vagy egyéb valótlan eszközök, V.H.1. erre csak annyit mondana a kettő együtt!!! „Mindenki maga dönt!!” qq

In Memorial Patrick Bachmann Nothing will be as before! Because our dear friend and fellow Patrick Bachmann passed away on September 29th 2008 at 12:30 pm. We will remember him as a funny, intelligent, talented, philosophical and womenizing man. Pete! We will miss you so much. Everything has its own time. There is a time of silence a time of pain a time of grief and a time of grateful memorys. Representative for all fellows! -Reza Poyanmehr-

Megemlékezés Semmi nem sem lesz olyan, mint ez előtt! 2008 szeptember 29.-én elhunyt szeretett barátunk, családtagunk Patrick Bachmann. Emlékünkben mindig egy humoros, intelligens, tehetséges, jó fej egyénként fog élni. Pete! Nagyon fogsz hiányozni! Mindennek meg van a maga ideje. A némaságnak a fájdalomnak a bánatnak és a szép emlékeknek is. Barátai nevében! -Reza Poyanmehr-


+4

Hibák Csütörtök Estére

Nem menni bulizni Menni bulizni Otthon maradni tanulni, aztán az időt mégis ellógni Tanulást megkezdeni, aztán mégis a buliba indulni Barátok köztet nézni Otthon túlságosan bealapozni még buli előtt Házibuliba menni a táncos szórakozóhelyezés előtt Retekre taszítani az agyunkat már indulást megelőzően Dolgokat kidobálni az ablakon Lepössenteni az erkélyről, valami kocsi motorháztetejére Bútorokat kidobálni az abalkon Megtalálni a poroltót és állatkodni vele Nem észrevenni, hogy máris hajnali egy van, és tovább maradni Olyan készen mégis elindulni a szórakozás felé Túl kevés pénzt vinni, így józannak maradni Túl sok pénzt vinni, mely úgyis elfogy, + detox Bealapozva utazni a tömegközlekedési eszközökön Üvölteni a sofőrrel, hogy menjen gyorsabban már! Megpróbálni állva végigbírni az utat Ha nem jön össze, a buszajtók lépcsőjére zuhanni

+5


Ismerősi és beszélgetőpartneri funkciókkal ellátni idegeneket Az ellenőrt megkínálni a kabátzsebből előkapott vodkával A buszsofőrt megkínálni vodkával A buszra hányni Nyanyákat ölelgetni, és azt hinni, valójában jó csajok Leszálláskor elszámolni a lépcsőket, taknyolni ettől A piát fennhagyni a buszon Nem a Szote klubb felé venni az irányt Szote klubb felé venni az irányt A buliegység felé vezető úton hajléktalannal szóba állni Idős, kendős, pudvás, átokképes öregasszonnyal nem szóba állni Félúton még beugrani nagyker áron piát venni Eme piát a helyig tartó háromszáz lépés alatt meginni A bulihelyig nem meginni, és becsempészését megkísérelni Fényképeőgépet bevinni Hátizsákot bevinni, benne pia, fotó és szúrófegyver Lekutyafejűzni az egyik kidobót Lekutyafejűzni az összes kidobót Bármi egyébbel ellenünk irányítani a dádáemberek hangulatát Nem figyelni a kidobókra, nem köszönni nekik Visszaütni nekik VIP kedvezménnyel megpróbálni a sor mellett elhaladni Lejárt kártyával megpróbálni bejutni Másnapi prof számára látható helyre kérni a pecsétet Leizzadós, lekopós helyre kérni a pecsétet Megfeledkezni a pecsétről, és később kimenni Azt hinni, hogy az iskolalátogatási nyilatkozat kiváltja a diákot Hőbörgéssel megpróbálni

elérni, hogy beengedjenek Megkínálni a kidobókat a becsempészni vágyott italból Belépést követõen már a bejáratnál verekedést kezdeményezni Elveszíteni azt Bármikor máskor verekedést kezdeményezni Akár egy kidobóval Megnézni és meglátni a pultnál ácsorgó tömeget Elveszíteni a reményt Emiatt az aznap esti józanság mellett dönteni Hazamenni Maradni Megpróbálni berúgni aznap Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld! - ról megfeledkezni Szomjasan beállni a pultos tömegbe. Lerendezetlen húgyúti ügyekkel beállni a sorba Beszólni a szélesvállúnak, aki befurakszik eléd Azt hinni, attól, hogy eljutsz a pultig, már nemsokára ki is szolgálnak Azt hinni, hogy a pulton támaszkodva már senki nincs elõtted Integetni, és hangosan szólongatni az elfoglalt pultoslányokat

Mozdulatlanul állni, és várni, hogy majd ők észrevesznek Fél óra várakozás után csupán egy piát rendleni Nem túl okosan csak két piát rendelni Nem gondolni a távolabbi jövõre, csupán feleseket venni Ránézni a hátadat tízezressel kopogtató haverra. Rendelj már neki is! Kopogtatni valakinek a hátát pénzzel, hátha rendel majd helyetted Annyi piát rendelni, hogy nem bírod elszállítani a két karoddal Megfeledkezni, hogy már rendeltél, és újra rendelni, amíg készítik az előzőt Amit nem tudsz elvinni, ott gyorsan lehúzni Amit nem tudsz meginni, haveroknak elosztogatni Bent maradni a párás, trópusi forróságban háromezredmagaddal Kimenni a téli fagyba lehelletfelhõket számolgatni az udvarra Megállni az ajtóban, a ki-be forgalmat akadályozni A hömpölygő tömegben elengedni párod kezét Gyorsan megfogni újra, de az már egy 200 kilós kanroma mancsa Türelmetlenül, sietõsen próbálni közlekedni az embertengerben Erõbefektetés és ütközések

nelkül megpróbálni közlekedni Minden arcot megfigyelni, hátha ismerőshöz tartozik Nem venni tudomást az arcokról, így ismerőseinket elhanyagolni Minden haverral megpróbálni adekvált beszélgetést folytatni Amúgy egyébként érdemleges beszélgetést kísérelni meg Agyunkon átvillantani a heringszerű táncolás gondolatát Engedelmeskedi agyi parancsunknak, és vigyázállásos táncba kezdeni Nyolc fős bandával denszelni ellentétes neműek nélkül, pusztán arcból ketten lassúzni a tomboló tankcsapda pogóideje alatt Véletlenül nem venni föl bugyit Teli pohárral a táncparkett tömegébe merészkedni Két teli pohárral bemerészkedni a parkettre Égő cigivel a táncoló forgatagba infiltrálni Mindenkit megverni, aki ránéz a nődre Mindenkit megverni, aki a nőre ránéz, aki egyébként neked tetszik Mindenkire kacsintani, aki a melledet vagy a seggedet bámulja Mutatóujjaddal csavargatni a hajad, mely

unalmi jelet a lúzer félreérti Elcsábítani a hisztizős, sipákolos ribi pasiját Elcsábítani az egyik kidobót 4 részeg haverral körben csárdásozni a szoborként őrködő kidobó körül Összeölelkezve kákánozni és rúgkapálni a tömeg középpontjában Hajat rázni, és metálként powerbulizni a Bilyonszéra Sakálkészen tombolni és elsodorni, ellökni másokat Ráugrani a lábukra, leönteni a ruhájukat Összeszólalkozni külföldiekkel, és nem magyarul káromkodva veszekdni Csocsózni külföldiekkel, és magyarul káromkodni Mindenkit megkínálni borzasztóan tömény italunkból Oly emberekkel pörögni, akiket kínálni sem kell, kiveszik a kezedből Már eleve borzasztóan tömény italt rendelni Nem ezt kértem!-Mindegy, jó lesz! Ha már megrendeltem, meg is iszom - elvet követni Elfogadni, ha mások kínálnak borzasztó töménységű italaikból Megkóstolni az asztalon hagyott maradékokat Meginni a szénsavmentes, meleg söröket a csocsóasztalról Megtapizni vadidegen, ellentétes nemû egyéneket Kihagyni bizonyos alfanõstények és hímek megtapizását PUL z US 2008. Október

+6

Azt hinni, hogy sokkal szebbek vagyunk, mint valójában Azt gondolni, hogy történeteink sokasága érdekli a másikat Filmekről társalogni, és azt állítani, hogy láttuk, amit nem is Egyetemrõl társalogni, és azt állítani, hogy tudjuk, mirõl beszél a másik Vizsgákról tárgyalni, és azt mondani, a mi trükkünk mindig bejön Idiótán vigyorogni akkor is, ha senkivel nem beszélgetünk éppen Bárgyún nézni a semmibe, és megfeledkezni, hogy állva kell maradni Cigányviccet mesélni megelőző körülnézés nélkül Már részegen egy ellentétes nemű egyed meghódítását fejünkbe venni Azt hinni, hogy leitatási művelet alatt nekünk nem kell fogyasztani Bárhol is vagyunk, odahányni Kiszemeltünket lehányni Megpróbálni eljutni a wc-ig, és út közben lehányni valakit Csukott szánkba beleengedni a manát, és visszanyelni A wc-re bejutván jól megölelgetni a retkes csészét, és mellé hányni A wc elõtt kígyózó sor miatt az

+7


udvarra menekülni, és ott kirakni Ott kiengedni minden mást is. Azt hinni, ha a sarokban háttal vagyunk, akkor minket sem látnak Azt hinni, hogy a guggolásból felugrás segít a részegségi állapotunkon Azt hinni, hogy ha kihányunk a kerítésen, akkor az nem számít Nedvügyek lerendezése után ismét pultnál sorbaállásra adni fejünket Sorbaállásunkat követően levizelni a pult oldalát Azt hinni, hogy már csak 100-an álnak előttünk, így gyorsabb lesz A pultnál szemben álló, integető embert felismerni próbálni Ha a kapcsolat megszületett, kommunikálni próbálni a zenén és távon át Idegeneknek integetni, mert tévedünk 4-nél kevesebb adag piát rendelni Borra sör versikét nem komolyan venni Összevissza inni mindenfélét, csak üssön Bármelyik alkotóelembõl 6 liternél többet fogyasztani Túl sok pénzt vinni, azt gondolván, másnapra megmaradhat valamennyi Véletlenül 10eressel fizetni, majd visszajárót nem kérve távozni Nem előre szólni, hogy a 3/2-es fröccs üszök borból kell Az aszúból készült vbk-ért 4000 forintot kiköhögni Csipszet vagy ropit venni, és kiengedni a kezeid közül Beszólni a pultoslánynak, hogy dolgozhatnának gyorsabban Megdicsérni munkatempójukat, melytl elkényelmesednek Szerelmet vallani az egyik pultosnak Szerelmet vallani mindannyiuknak Szerelmet vallani egy kidobónak

Feldönteni a tálcás csávót a poharakkal Segíteni akarni, kivenni a kezébõl, és sajátkezűleg eldobni Egyet fizet, kettőt kap akciót konzekvensen komolyan venni Négyet kérni, de félreértik, és négyet fizet, nyolcat kapni Szívószálat vezetni a sörbe dobott felespohár közepébe Tovább vedelni akarni, ha már járni sem tudunk Fekve is tovább vedelni Engedni a kísértésnek, mikor senkiházi keljfeljancsi hív meg piára Azt hinni, hogy nem csak szexelni akar, és szóba elegyedni vele Késõbb erőlködve nevetni a rossz poénjain Nem nevetni a rossz poénjain Hazamenni vele Szexualitásunkat kihasználva megpróbálni elcsábítani egy fali reklámot Kiürült orrspray és feles vodka birtokában azt hinni, jó ötlet a mix Szemcseppel is hasonló ügyben fantáziálni Vodkába áztatot tampont rektálisan magunkhoz venni Azt hinni, hogy még az előző félévi árak az irányadóak Kimenni bankautomatához további pénzért Kajálni a hambisnál, hogy késõbb hagymaszagot árasszon a szájunk Telezabbantani magunk, majd azt is kihányni Beleegyezni, hogy majd a haver hoz neked is piát És azonmód elfogyasztani az ismeretlen löttyöt, amit kapunk Részegen úgysem számít, mindenkit meghívni Mindenkivel meghívatni magad, aztán az ingyenpia elpusztít Régóta tetszik a csajnak ordenáré módon csapni a szelet

Szeszgőzős lehelletünket a szájába fújni, miközben komolynak állítjuk be magunk Nem megnézni, hogy van-e szennyeződés a frissen kinézett ülõhelyen Arconhőbörögni másokat, és a nyálunkat a szájába fröcsögtetni Ugyanilyen haverral szóba állni Robotpilótára kapcsolni a buli kellõs közepén Robotpilóta által hazanavigálódni Dóm tér közepén felébredni összehányva Hazaindulni így, át a városon Megpróbálni így is visszajutni a klub belsejébe Gyalog hazaindulni Mászva hazaindulni Kúszva hazaindulni taxit hívni, és azt hányni össze Nem emlékezi a saját címünkre Nem tudni beszélni, ha már tényleg csak a címünket kéne bediktálni Csak hazaröpítésünket követően realizálni, hogy nincs pénzünk a taxira Reggel induló buszokat megvárni, addig erõltetetten a buliban maradni Odafigyelni a zenére Megpróbálni kizárni a zenét tudatunkból Megpróbálni számot kérni Az udvaron lévő egyetlen üres székre ráülni - törött lábtól zakózni Túl szexi ruhát fölvenni, az est folyamán többször halálra fagyni Dekoltázsunkat megmutatandó a pultra hajolni, és a kiömlött piát blúzzal felmosni Túl szexi ruhát venni, és törölgetni róla a lúzerek nyálát Magassarkú csizmánk sarkával átdöfni valakinek a lábboltozatát Egy kidobóét Rábízni életünket a ruhatárra Ruhatárban nem bízván valami sötét saroka lepakolni Hisztériázva üvölteni

örömünkben, ha találkozunk valakivel Ölelkezve ugrabugrálni, és kiverni mások kezébõl a szeszt Kiverni egymás kezébõl a szeszt Hajnali négy. Itt az idő egy kis nyilvános meztelenkedéshez Elaludni a wc-n, és megvárni, amíg a kidobók törik rád Megvárni, míg másnap reggel beindul a riasztó az üres egységben Nem aludni, csak holtrészegen leülni valahova kicsit pihenni Hazafelé a netkávézóban aludni Éjjelnappali tejivóban fejet az asztalon pihentetni Az utcán leheveredni a földre, hogy kevésbé szédüljünk Esőben Hóban Szotét megunván átfáradni a jatébe Ott letolt gatyával táncolni, részegeskedni és hőbörögni A labirintusrendszerben eltévedni Táncparketten összeesni, és rongykupacként meggyûlni a fal tövében Jatét megúnván átfáradni a minyonba, mert úgyis örökre nyitva van Ott már a megsemmisült testünket tovább tömni töménnyel Végül hazajutván sütést, főzést kezdeményezni, mindent összetörni Másnap felébredni Emlékezni a hajnalban történtekre - kevés pia végett Nem elékezni - elveszett varacskos emlékek folytán Felkelni

LÓ Rovat

Lee


+8

Felhívás

INDUL A KORTÁRSSEGÍTÉS!!!

ÁOK-PSI

Szeretnél segíteni másokon? Tagja lennél egy különleges elit-alakulatnak? Eligazítás: okt.15. 17:00 Mag.Tud.Intézet Részletek: 30/304-5074 [email protected] +9


55. IADS Kongresszus 2008 Egyiptom

Végre újra Pulzus! Ismét itt az ideje a 2008as diákrendezvények irigységet kiváltó leírásának. Először is, tisztázzuk mi is az az IADS. Mindenkinek az ugrik be, hogy szerzett immunhiányos állapot, de nem ennek semmi köze az egészhez. Ugyanis az International Association of Dental Students sikeres névválasztásának köszönhető ez a rövidítés. De ez volt az egyetlen baklövése a szervezetnek, de talán ez sem volt akkora melléfogás, hisz ahogy Speak the hungarian repper esetén is hallottuk bad reklám iz reklám too. No de hagyjuk is a polemizálást a nevekkel kapcsolatban a lényeg az, hogy ez a szervezet minden évben rendez egy kongresszust, aminek az a lényege, hogy megbeszélje a vezetőség, hogy mi legyen a következő évi teendője a szervezetnek, illetve eldöntse, hogy hol legyen a legközelebbi kongresszus valamint, hogy ápoljuk a nemzetközi kapcsolatainkat, persze érdekfeszítő programok és bulik keretében.

A tavalyi esemény itt történt Magyarországon. Ezen alkalmakkor összejön százszázötven fogorvostan-hallgató a világ minden tájáról (de tényleg mindenhonnan jönnek, Korea, Szudán, Anglia, Németország, és most már Magyarországról is rendszeres résztvevői lesznek, mert remélem, elhiszitek majd, az IADS függőséget okoz). Nos, miután tavaly kongresszus abuzust szenvedtünk el, hisz a szervezés is hasonlóan hat, mint a részvétel, sőt még durvábban, egyértelműnek tűnt, hogy idénre spórolunk, és mindenképp elmegyünk, ha már ráadásul ennyire egzotikus helyen lesz. Eljött 2008 tavasza, elkezdődött a regisztráció, mindenki feltörte a malacperselyt és befizettük a sajnos nem kevés összeget, de utólag minden euro centet megért. Eljött az utazás ideje, ami minden évben augusztusra esik (tavaly például a SZOTE gólyatábor is, megmutatta a külföldieknek, hogy mi fán is terem a magyar virtus), és a repülőtéren gyülekezett a magyar

különítmény. Számomra csak ott derült ki, hogy mindennel együtt több mint húsz fő lesz a létszám, amivel a legnépesebb csoportot alkotjuk majd. Ez a tény már előre vetített valamit a hangulatról, de ez a megérzés a közelében sem járt a valós, bekövetkezett események élvezeti értékének. Hisz amikor könnyes szemmel búcsút vettünk a résztvevőktől az utolsó nap, akkor még azok is, akik iszlám hitűként néha megbotránkoztak az alkohol alapú kultúrák találkozásán, elismerték, hogy a szív és lélek távozik a csoportból. Megérkezésünk a kairói reptérre a hajnali órákra esett, és ott már a Balatonról ismert barátok vártak, ami azért nem rossz érzés, ha az ember külföldre megy. Többek között erre is teljesen jó az IADS, hogy egy-két kongresszus után bármely kontinensen járva baráti fogadtatásban lesz részed, hiszen ki ne segítene egy barátnak/ kollégának, pláne ha előtte rendszeresen (maximum félévente, minimum évente) ápoljátok a kapcsolatot egy-egy oltári buli alkalmával. Az esemény alap váza kb minden évben ugyanaz csak azzal a különbséggel, hogy az országra jellemző programokkal töltik ki. Minden évben van Precongress, amin az emberek gyülekeznek a fővárosában a helyszínnek és megnézik az ottani látnivalókat, valamint esténkét „hozzuk össze a bandát!” felkiáltással már elindul a bulik áradata. Mindez három napig. Ezután elutaznak az összesereglett fogorvostan-hallgatók és elindulnak a Kongresszusra, ahová még több ember érkezik, hisz ez mégis csak a lényege az utazásnak. Itt megválasztják a következő évre a tisztségviselőket, hiszen ez egy komoly szervezet, valamint megbeszélik a tisztségviselők, PUL z US 2008. Október

+10

nem figyelsz oda, illetve a helyiek kedvességet mímelve magas összegeket követelnek tőled, mikor a teve hátán ülsz. De mindenre lehet, illetve kell alkudni, mert a 70 százalékát meg lehet spórolni a költőpénznek, ha az ember elég erőszakos.

Congress:

hogy milyen karitatív illetve egyetemi képzéssel kapcsolatos teendők lesznek a következő évben, valamint amikor ezen túl vannak, akkor jön el az átlag nem szervezkedő emberek ideje, hisz a tudományos rész is beindul, amikor előadásokat láthatnak a kedves résztvevők, valamint manuális kurzusokon vehetnek részt. Persze emellett további ismerkedés az ország azon részével, ahol éppen vannak. Majd amikor a résztvevők többsége hazautazott, akkor a keménymag még elmegy a Postcongressre, ami egy levezetése az egésznek, és a rendező ország egy harmadik pontján van általában ott, ahol a szervezők nagy többségének az alma matere van. Itt is ismerkedés a látnivalókkal valamint pihenés, mert már nem bírod tovább… Ez a következőképp nézett ki jelen évben:

Precongress:

Kairó. Három nap Afrika legnagyobb városában. Belecsöppentünk a kulturális különbségeket legjobban kiemelő környezetbe. Hajnali 3 órakor is ugyanolyan intenzitással lüktet a 30

+11


milliós város, mint este7kor, dudálnak az autók, fékezés helyett, folyamatosan szól az arab zene mindenütt és európai ember számára elviselhetetlen a forróság, elsőre. Aztán akklimatizálódsz ahhoz, hogy nem izzadsz, még 45 fokban, mert annyira száraz a levegő, hogy nincs időd arra, hogy benedvesedjen a bőröd. Valamint, ha bemész egy 35 fokra hűtött helyiségbe, akkor dideregsz. Kairóban rengeteg látványosság van, csak sajnos annyira más világ a világváros, hogy pár nap után kivágyik az ember a kosz fővárosából. Sajnos egész Egyiptomra jellemző, hogy a tisztaság sajnos nem viszi át a lécet, és ebből Kairó veri le a legdurvábban. Szeméthegyek az utcán, a szállodákban, a piramisok tőszomszédságában, mindenütt. A csapvíz európai emberi fogyasztásra alkalmatlan, de még a fogmosáskor is vigyázni kell, vagy jöhet a sárga csodagyógyszer, hogy ne kelljen a többi napot a wc-n tölteni. A mosatlan zöldség is halálos ellensége a bélflórádnak, viszont nem érdemes kihagyni az ételek, hisz az ízvilága teljesen idegen, épp ezért érdekes. A piramisoknál is vigyázni kell, mert a teve lekuláz, ha

Sharm–El Sheikh. A sivatag közepén, de a tenger partján elhelyezkedő szálloda város. Nem sok mindent lehet itt csinálni, ami nem fürdőzéssel és búvárkodással kapcsolatos. De aki szereti süttetni a hasát és egzotikus halakat nézegetni eredeti élőhelyükön, úszómedencényi mélységben az élvezni fogja. A hosszadalmas megbeszélések és előadások után a tenger, azért feldobja az embert. Persze lehet egész nap a parton lógni, az esti buli mindenképp garantált. Mind a kezdő ceremónia, mind záró gála vacsora, szépen kivitelezett bemutatók és tengeri herkentyű étkezés után táncestbe csap át és az hétközepi Exchange Fair a csúcspont. Ekkor minden nemzet bemutatja magát, az országát, az ételeit és az italait. Persze csak azokat, amik bőröndben könnyen szállíthatóak. Általában rövid ital és édesség, plusz elvihető szuvenírek képében történik mindez. De sajnos mindennek vége egyszer

Postcongress:

Az alexandriai látogatáson már tényleg csak a kemény mag van ott. Sokan hazautaznak az utolsó napon, és ekkor már mindenkinek egy kicsit sok a más környezet, plusz a honvágy egyszerre. De a levezetés mindenképp kell. Edzés után is jólesik lenyújtani. Alexandria talán a legeurópaibb része az országnak, nem véletlenül, hisz ez a Földközi tenger partján van. És aki kettes volt töriből, még az is tudja, hogy

egyszer nekünk is volt Földközi tengerpartunk. Sajnos itt már nem sok időt tudtunk eltölteni, de azért láttunk pár Nagy Sándor szobrot, meg a híres könyvtárat. Az egészből azt a tanulságot lehet levonni, hogy ha az ember csak befizet egy útra valahová, akkor nem lát annyit egy országból, mintha jó barátai mutatják be a hazájukat. Épp ezért, plusz az új ismeretségek, valamint régi barátok és a tudományos továbbképződés

miatt lett ez életem egyik legmeghatározóbb élménye. Sok szépet és jót láttunk, tanultunk ott. De ha egy mondatban kéne megfogalmazni, milyen is volt Egyiptom, mint ország: „Szeretem, ha büdös a pics@ egy kicsit…” ZsÁk ([email protected])

Ne Sportolj, Csak Nézd Rovat A SANTE Kézilabda Sport- és Reklámszervező Kft. és a Szegedi Tudományegyetem között létrejött együttműködésnek köszönhetően az

egyetem hallgatói ingyen látogathatják a PICK SZEGED NB I-es férfi kézilabdacsapat bajnoki- és kupamérkőzéseit

a Karrier Irodában igényelhető bérletekkel. A bérletek csak és kizárólag érvényes diákigazolvánnyal együtt jogosítanak fel mérkőzéseken való részvételre.

A bérleteket az igényelni : [email protected] email címen lehet Átvenni pedig az SZTE Karrier Irodában (Ady tér 10. - TIK), lehet.

Mérkőzések időpontjai: http://www.pickhandball.szeged.hu/site/index.php PUL z US 2008. Október

+12

Vicces Rovat Csinos, fiatal doktornőt kap a falu. - Józsi bátyám, nem tetszenek a leletei. Mondja, mit szokott maga reggelizni? - Rántottát nyolc tojásból, szalonnával. - És mit szokott ebédelni? - Csülkös bablevest. - És vacsorára? - Szalonnát meg kolbászt. - Józsi bácsi. Hogy áll a koleszterinje? - Mint a cövek doktornő, mint a cövek!

A nő már öt perce beszél, az orvost nem is engedi szóhoz jutni, végre kiböki mi a problémája: - Drága doktor úr, a férjem állandóan beszél álmában. - Engedje néha, hogy nappal is beszéljen!

- Hol fáj, kislány? - kérdi az orvos. Mire a kislány: - Ahol csak akarja! Egyik páciens a másiknak: - Az orvosom azt mondta, hogy paranoiás vagyok. - Igen? Ezt így kijelentette előtted? - Hát, igazából nem mondta, de biztos ezt gondolta... Fiatal csávó megy a doktorhoz: - Doktor úr! Kérem segítsen rajtam! - Mi a panasz? - kérdi a doki. - Borzasztó, doktor úr, borzasztó. Szinte minden éjjel ugyanaz az álom: három szőke nő rámveti magát, összevissza nyalnak-falnak, és én csak tolom el tőlem őket magamtól! - Hát nem tudom, hogy mit tehetnék ebben az ügyben - mondja a doki zavartan - azt hiszem, semmit... - Jaj, dehogynem doktor úr! TÖRJE EL A KEZEM!

Friss apa, miközben barátaival a kórházban az újszülött gyerekét nézi: - Nézzétek, milyen szépen mosolyog! Hát nem édes? - De a fiad nem is mosolyog - mondja az egyik barátja. - Én nem a kölyökről, hanem a nővérkéről beszéltem.

Fiatal orvos tanácstalanul nézi a beteg leleteit, majd megszólal: - Jó lenne, ha ezentúl kevesebb alkoholt fogyasztana! Antialkoholista vagyok, nem iszok egy kortyot sem. - És hogy áll a dohányzással? - Életemben nem dohányoztam. - Önnek a zsíros koszt is árt. Ne egyen túl sok zsíros húst! Semmilyen húst nem eszem. Vegetáriánus vagyok. - Azt a nemjóját! Valamit azért csak szeret? - Igen. A cseresznyekompótot! - Jó, akkor attól tiltom el!

Új orvos költözik a faluba. Egy kislány, akinek nagyon tetszik a csinos, nőtlen doktor, mindenáron meg akar ismerkedni vele. Mivel nem talál jobb módot rá, elmegy hozzá és megvizsgáltatja magát.

Doktor úr, a feleségem terhes lett, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hogyan csináljuk a szexet? - Hát kedves uram, az első hónapokban csinálhatják teljesen normálisan, majd a terhesség középső szakaszában térjen át

+13


a kutyapózra, végül az utolsó harmadban a farkaspózt ajánlom. - Farkaspóz? Hát az meg milyen? - Ül a lyuk mellett és vonyít. Claudia Schiffer elmegy a plasztikai sebészetre, mivel David Copperfield túlságosan nagynak találta szeméremajkait. - Doktor úr, David és én is azt szeretnénk, hogy a műtét teljes diszkrécióval folyjon le, tehát senki sem tudhatja meg, miért vagyok itt. Az orvos vállalja a diszkréciót. Lefolyik a műtét, másnap reggel Claudia kinyitja a szemét, és látja ám, hogy az asztalon három csokor virág is fekszik. Bedühödik, és behivja az orvost, aki mentegetőzik: - Az első csokrot a férjétől kapta. A masodikat a személyzettől és tőlem. A harmadik Niki Laudától jött, köszöni szépen az új füleket. A bácsika elmegy az orvoshoz: - Tessék modani, drága főorvos úr, hogyan tudnék én AIDS-et kapni? - Atyaég! Hány éves a bácsi? Kilencven. - És miért szeretne AIDS-et kapni? - Hát azért, mert azt hallottam, hogy AIDS-sel még el lehet élni 5-10 évet is! Sebész a beteghez a műtét után: - Van egy jó, és egy rossz hírem. - A rossz az, hogy a bal lábát vágtuk le a jobb helyett. - A jó az, hogy a jobb lába szépen gyógyul.

Kedves Mindenki! Köszöntöm új és régi

amennyiben éreznek az

olvasóinkat a Pulzus-

írással, szerkesztéssel,

Spiritus hasábjain keresztül.

grafikával kapcsolatos

Mintahogyan az mindenki

ambíciót magukban.

számára egyértelműen

A szerkesztőség

látható a két lap összeolvadt.

gyógyszerész tagjaira

Ezzel a változással szó sincs

sajnos még továbbra is a

a Spiritus megszűnéséről,

„Megfogyva bár, de törve

csupán némi, igaz elég

nem…”- jelmondatot tudom

nagymértékű átalakulás

helytállónak mondani. Így

van folyamatban.

ezúton is megragadnám

A Spiritus bizonyos

az alkalmat és felhívnám

mértékig bel-, és külíven

a kedves hallgatóság

egyaránt megőrzi saját

figyelmét, hogy nagyon

arculatát, továbbra is

szívesen vennénk új

igyekszünk eleget tenni a

emberek csatlakozását

hallgatói információs lap

a csapatunkhoz, hacsak

12 - Nyári Gyakorlatok

megnevezésnek. Az azonban

egy cikk erejéig is.

bizonyos, hogy mostantól

És végül, de nem utolsó

14 - Interjú

egy sajtókiadványban

sorban köszöntöm

jegyezhetjük ezt a két lapot.

új kollegáinkat és

Külön szeretném

kívánok hosszú és

köszönteni a gólyákat,

sikeres együttműködést

akik már csak megújult

a továbbiakban.

2 - Oktatási Naptár 3 - GyTK HÖK 4 - IPSF 5 - HUPSA 7 - Átsorolás 8 - Hegyalja 9 - Gólyatábor 10 - Automata “Gyógyszerészek”

formánkkal találkozhatnak és egy sokkal nagyobb

Szűcs Henriett Diána

létszámú szerkesztői

Spiritus főszerkesztő

gárda tagjai lehetnek, Spiritus Az SZTE GYTK hallgatói és információs kiadványa

1

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GYÓGYSZERÉSZTUDOMÁNYI KAR

Oktatási naptára I. félév Szorgalmi időszak: V. éveseknek: Vizsgaidőszak: V. éveseknek: Utóvizsgaidőszak: Őszi szünet: Záróv. előtti gyak.1.:

2008. szeptember 1 – december 12. 2008. október 1 – december 19. 2008. december 15 – 2009. január 23. 2008. december 22 – 2009. január 23. 2009. január 26 – 2009. február 1. 2008. október 27 – október 31. (V. évfolyamnak nincs) 2008. augusztus 1 – szeptember 30.

II. félév Kuzusfelvétel kezdete: 2009. január 25. 20.00 óra Szorgalmi időszak: 2009. február 02 – május 15. Vizsgaidőszak: 2009. május 18 – június 26. Utóvizsgák: 2009. június 29 – július 3. Tavaszi szünet: 2009. április 13 – április 17. Záróv. előtti gyak.2.: 2009. február 1 – június 1.

További fontosabb időpontok: Szakdolgozat leadása: 2009. február 29. (útmutató: www.pharm.u-szeged.hu – tanulmányi osztály) Záróvizsga ideje: 2009. június 8 – június 13-ig Avatás: 2009. június 27. (szombat) 10 óra - TIK

Pályázatok leadási határideje: (pály. kiírások: www.pharm.u-szeged.hu) Novák István pályadíj: 2009. május 1. Dr. Kőszegi Dénes Alapítvány: 2009. május 1. Pályamunkák: 2009. május 10. Réthy pályadíj: 2009. május 22. Demonstr. pályázat: 2009. június 30. Közt. ösztöndíj: 2009. június 30.

2

[email protected]

Néhány szó a Hallgatói Önkormányzatról Sipi Kedves elsős olvasónk! Az elmúlt hetekben felmerülhetett már benned a kérdés: mi is az a HÖK? Illetve, mit csinálnak a HÖK tagjai? Ha én ezt megkérdezem valakitől, általában az a válasz: „Hát, minden októberben ugrálnak a hátunkon, hogy szavazzunk rájuk és mikor néhanéha letévedek a Szemi alagsorába, ott ülnek egy asztal mögött egy irodában és csinálnak VALAMIT. Mit? Azt nem tudom pontosan.” Na ácsi egy percre! Mi az a valami? Ennek a pontos definíciójára én is kíváncsi lennék, hiszem nem áll úgy össze az ember fejében egyik napról a másikra. Én is csak most, két évnyi „höközés” után merek írni arról, hogy mi is ez valójában, hogy mit csinál ténylegesen a HÖK: Szerintem mióta egyetemi hallgatóság (és demokrácia) létezik, azóta mindig volt egy szervezet vagy egy csoport, amely képviselte őket és érdekeiket. Manapság sincsen ez másképp, ez lenne a Hallgatói Önkormányzat, vagyis a HÖK. A gyógyszerészkari HÖK története a 90-es évek elején kezdődött, akkor még az Orvosi Karral együtt működtünk az ÁOK jelenlegi HÖK irodájában, az Apáthy koleszban. A 2000-ben megvalósított egyetemi integráció óta külön HÖK-ként tevékenykedünk. 2006. óta dolgozunk a jelenlegi helyünkön. Maga a testület hét, szavazati joggal rendelkező diákból, úgynevezett Hallgatói Testületi Tagból (őket választjuk a HÖK választáson) és további tagokból áll. Van egy elnök és két alelnök, jelen állás szerint ők Orha Anita, Varga Zoltán Péter és jómagam, Sipos Péter. A további négy HT-tag Bakos Anett, Havas Anita, Vass Dorina és Veress Adrienn. Rejtuk kívül Szendrényi Dániel, Gyergyay Kelemen, Dávid Ábel és Ágoston Péter segíti a munkánkat. Befejezvén a formális dolgokat térjünk hát a lényegre, mit is csinálunk mi valójában. Elsődleges feladatunk természetesen a hallgatók érdekeinek képviselete. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha a hallgatókat bármilyen hátrány érinti tanulmányaik során, legyen az egy vizsgához, egy gyakorlathoz vagy bármilyen más, a tanulmányokhoz kapcsolható történés, mi kiállunk a hallgatóért és minden követ megmozgatunk annak érdekében, hogy a probléma ne forduljon elő még egyszer. A mi feladataink közé tartozik a szociális ösztöndíj (közismertebb nevén szoctám) elbírálása és a tanulmányi ösztöndíj kiosztása is. Ezen kívül

minden félévben különböző pályázatokat és ösztöndíjakat írunk ki. A Hallgatói Önkormányzat aktívan részt vesz közösségi rendezvények szervezésében is, mint például gyógyszerészbuli, gólyabál, SZEFHE-napok, sítábor, Patikus táncest, gólyatábor stb. Az elmúlt években a sport nem kapott nagy figyelmet, de ezt ebben az évben szeretnénk megváltoztatni és sportolásra ösztönözni minél több hallgatót és oktatót a Karon. Tavaly tettünk egy próbát a kari focikupával, több-kevesebb sikerrel, ezt szeretnénk folytatni idén is. Ezen felül a Spiritus kiadása is a mi feladataink közé tartozik; az újságba várjuk cikkeiteket, rajzaitokat, észrevételeiteket. Ebben a félévben számos program várja az érdeklődőket. Október közepén (13.-16.) a Szent-Györgyi Hallgatói Napok már megszokott programjai várják a hallgatóságot. Hétfőn ismételten összemérjük májés gyomorenzimjeink működését a jogászokkal és közgazdászokkal az Orvos-Jogász-Közgazdász vetélkedő keretein belül. Kedden hátradőlhetünk egy mozi erejéig, és utána csobbanhatunk az Anna Fürdőben. Október 15-én a Gólyabálon avatjuk a kisgólyákat igazi SZOTÉ-s hallgatókká, majd másnap este a SZOTE Klubban egy afterparty keretében folytathatjuk az ünneplést. November 13-án gyógyszerészbuli lesz a SZOTE Klubban, december 4-én pedig együtt bulizhatunk a többi karral a SZEFHE buli keretében. A félévet a SZESZ buli zárja december 11-én.

gyógyszerészhallgatókat egy közös konferencia keretében kovácsoljuk össze. Természetesen ez a terv nagyon sok szervezést és időt igényel, így nem lesz kész egyik napról a másikra, de ha bárkinek van ezzel kapcsolatban építő jellegű ötlete, azt szívesen várjuk. Ahhoz, hogy a Hallgatói Önkormányzat megfelelően működjön, nem elég pár lelkes fiatal, szükség van a másik oldalra is, a hallgatókra. Hiszen ha nem tudatjátok velünk a problémát, az nem lesz megoldva, ha nem osztjátok meg velünk az ötleteiteket, akkor lehet, hogy sosem valósulnak meg, mert nekünk nem jut eszünkbe. Az irodában működik egy ötletláda, amibe várjuk ötleteiteket, elképzeléseiteket, hiszen evvel is segítitek munkánkat. Valamint minden szerdán este 8 órakor ülést tartunk az irodában, ahová várunk szeretettel minden hallgatót, aki szeretne részt venni munkánkban. Mi azért vagyunk, hogy a problémákat megoldjuk, hogy az ötleteket felhasználjuk, és így mindenki jól járjon. Hiszen a hallgatók megkapják a tőlünk elvárt szolgáltatást, mi pedig teljes mértékben el tudjuk végezni a ránk bízott feladatot. Minket ez hajt, ezért vagyunk a HÖK-ben. Nincsen annál jobb érzés, mint mikor egy jól megszervezett buli vagy rendezvény után a hallgatóktól kapott visszajelzés pozitív, mert így tudod, hogy az általad elvégzett munkának volt értelme.

Természetesen nem csak rövid távban gondolkodunk. Hosszú távú terveink között szerepel a Karon tanuló élsportolók támogatása, ösztöndíjak, pályázatok szerzése az ő számukra. A Karon tudományos diákköri munkát végző hallgatókat is szeretnénk támogatni és az ő tudományos előrehaladásukat segíteni. Egyik legfőbb tervünk az elkövetkező időszakra, hogy kapcsolatot építésünk ki a többi gyógyszerészkarral, és a Magyarországon tanuló

Spiritus Az SZTE GYTK hallgatói és információs kiadványa

3

Tudósítás az IPSF 54. nemzetközi kongresszusáról

Kedves Olvasó, köszöntelek Téged az IPSF világában! Első jogos felmerülő kérdésként tisztáznunk kellene, mi is az az IPSF. A szervezet Gyógyszerészhallgatók Nemzetközi Szövetsége (International Pharmaceutical Students’ Federation) néven 1949-ben alakult meg 8 lelkes londoni gyógyszerészhallgató jóvoltából. Ma már megközelítőleg 350 000 regisztrált taggal rendelkezik mintegy 70 országban. Gyógyszerészhallgatók valamint frissen diplomázott gyógyszerészek érdekeit képviseli a végzés utáni 4 évig terjedő időszakban. Célja a gyógyszerészhallgatók összefogása nemzetközi szinten és aktív egyesület szervezése az egészségügy különböző területein, így a gyógyszerészi hivatásban, oktatásban, kutatásban valamint cseregyakorlati programok keretében. Az IPSF működését úgy is jellemezhetném, mint kölcsönös tapasztalatcserét világviszonylatban. Olyan rangos

augusztus 1-11. között Romániában, az Erdély szíveként emlegetett Kolozsváron, rendezte meg 54. világkongresszusát. A 170 résztvevő a világ 35 országából 5 kontinensről érkezett. Egyes országot több egyesület is képviselt. Magyarországról a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete (Hungarian Pharmaceutical Students’ Association, HUPSA) 2 főt, Tóth Bálintot, a külföldi cseregyakorlati program felelősét (Student Exchange Officer, SEO) valamint személyemet delegálta a Szegedi Gyógyszerésztudományi Karról. A kongresszus nyitó napja előtt a vezetőségi tagok tartottak bizottsági ülést valamint az egyes országok hallgatói szövetségének résztvevőit készültek fel különböző szakmai tréningek vezetésére. A kongresszusnak a Bólyai János Közgazdaságtudományi Egyetem adott otthont, minket pedig közvetlenül az egyetem melletti kollégiumban szállásoltak el. Érkezésünkkor a szervezők névjegykártyával és karszalaggal láttak el minket, amit nagyon jó ötletnek találok, mert valljuk be, 170 nevet annyira nem könnyű

szervezetekkel működik együtt mint az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO), az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO) az Orvostanhallgatók Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Medical Students’ Association, IFMSA) valamint a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (International Pharmaceutical Federation, FIP). Az ügyvezető bizottság 9 önkéntes tagja időszakos üléseit Hollandiában, Hágában, a FIP-pel közös irodában tartja. Egy vagy két vezetőségi tag teljes munkaidőben dolgozik Hollandiában az egyesület megfelelő működésének biztosítása érdekében. A Nemzetközi Gyógyszerészhallgatók Szövetsége az idei évben 2008.

fejben tartani… A szobák 3 ágyasak voltak, általában különböző nemzetiség szerint osztottak szét minket, Bálint egy egyiptomi és bangladeshi, jómagam egy angol és amerikai lány társaságát élvezhettem. Akongresszus ideje alatt sokféle program közül válogathattunk. A hivatalos küldötteknek, így Magyarországról mindkettőnknek kötelező volt részt vennie a közgyűléseken. Ez az ülés az IPSF legfőbb döntéshozó testülete, itt választják meg a vezetőségi tagokat, az IPSF résztvevő országait és a delegált országok által indítványozott javaslatok kerülnek megtárgyalásra. Sajnos nem minden teljes tagsággal rendelkező ország tudta képviseltetni magát, de szerencsére segítségünkre sietett a modern kor technikája, így tökéletesen működő videokapcsolatot

www.ipsf.org - első világkongresszusi élményeim dióhéjban Petró Éva

4

[email protected]

sikerült létesíteni a világ távoli pontjával is. Szigorú rendtartást követeltek a résztvevőktől, ugyanis, aki elkésett a fórumokról, annak a pénztárcája bánta az elmulasztott perceket Leiben. Így érdemes volt időben érkezni a lerövidített éjszakák ellenére is. Azt is megtudhattuk, hogy Magyarország a 3. helyen áll világviszonylatban a legtöbb külföldi diákot fogadó szervezet közül Lengyelország és Portugália után. Köszönet illeti a végzett munkáért Bartal Alexandrát és Tóth Bálintot, a 2007-es és 2008-as évben megválasztott cseregyakorlati felelősöket! Nemcsak a főbb kérdésekben emeltük fel a szavazókártyánkat, hanem azt is közös erővel szavaztuk meg, hogy ki ért egyet azzal, hogy menjünk ebédelni vagy tartsunk kávészünetet a hosszú ülések közepette. Arról is dönthettünk, hogy szeretnénk-e rövid pihenőt tartani szomszédunk elgémberedt nyakizmainak megmasszírozásával. Persze egyöntetűen igennel reagáltunk az üléseken egyébként nem hétköznapi kérdésre. Ha nem éppen közgyűlésen töltöttük időnket, akkor sem akadtak unalmas perceink. Oktatási és tudományos előadások széles skálájából választhattuk ki az érdeklődési körünknek megfelelőt. A szimpóziumok az idei kongresszuson az ’Új kihívások a gyógyszerészi hivatásban’ és a ’Gyógyszerészi minőség – elképzelés vagy valóság?’ alcímet kapták. A konferencia lehetőséget nyújtott a világ különböző pontjairól érkezett egyetemi professzorok, tanárok, gyógyszerészek, hallgatók és PhD hallgatók eredményeinek bemutatására. Az előadások egyik része az oktatás fejlesztését, az élethossziglan tartó tanulás kérdését célozta meg, míg a másik része a minőségbiztosításra irányult. Ez utóbbi témát többek között a WHO egyik munkatársának kitűnő prezentációja tette még élvezetesebbé. Ebben a szekcióban került terítékre a gyógyszerhamisítás kérdése is, amely különböző mértékben jelent problémát a világ országaiban. A párhuzamos piacok szintén nagy rizikókockázatot jelentenek a termékek minőségét illetően. A poszterkiállítás is ezt a témát helyezte a középpontba, aminek keretében a hallgatóknak lehetősségük nyílt kutatási eredményeik ismertetésére. Megtudhattuk, hogy az eddigi adatok alapján Amerikában a legalacsonyabb a gyógyszerhamisítás rátája. Minél erősebben össze kell fognunk a hamisítás megelőzésének érdekében, amely alacsony minőségi értéke következtében mind az emberi egészséget, mind a gyógyszerészet jó

hírnevét veszélyezteti. A gyógyszerhamisítás kérdésével az előadást követő workshop is foglalkozott. A workshopok lényege a csapatmunka, amelynek során a gyógyszerészetet érintő kérdések megtárgyalására és a problémákat illetően az esetleges lehetőségek feltárására kerül sor kisebb csoportokban. Az órák végén a csoportosan elkészített posztereinket prezentáltuk valamint disszkussziót tartottunk, mindenki kinyilváníthatta a témával kapcsolatos véleményét. A bőség zavarában sokszor nehezemre esett a választás a sok érdekes kínálkozó téma közül. Általában 1,5 órás volt egyegy workshop. Oktatási rendszerünk előnyeit és hátrányait is megvitattuk és érdekes volt tapasztalni, hogy a legfőbb pontokban nemzetközi szinten egyeztek a problémák. Megismerkedtünk a kérdőív készítés fortélyaival, mit és hogyan kérdezzünk és melyek azok a fordulatok, amelyeket kerülnünk kell. Érdekes, hogy a Magyar-Afrikai Egyesület munkájáról először a szlovén csapattól a humanitárius workshop keretében hallottam angol nyelven. A jövőben az IPSF projektet tervez az Észak-Uganda egészségügyének újjászervezésére és építésére létrejött szervezettel (Restoring Northern Uganda’s Health Care, ReNUH) közösen, mivel ezidáig az országban sem gyógyszerész, sem gyógyszerészhallgató önkéntesük nincs. A jövőben tervezik önkénteseik 4-6 hónapos afrikai kiküldését is. Megrázóak voltak a hallottak és megható volt a szlovének összefogása az ugandaiak megsegítésére. A SEO-knak és CP-knek (kapcsolattartó személy, Contact Person) külön órát tartottak az eddigi eredmények

mérlegeléséről és a jövőbeni feladatok ismertetéséről. A CP tartja a kapcsolatot a saját egyesülete és az IPSF között, időszakos jelentéseket küld az egyesülete munkájáról, pl. az AIDS napon folytatott kampányról. Számomra a workshopok kreativitást és igazi kihívást jelentettek, voltak izzasztó pillanatok, amikor 5 perc alatt kellett megalkotni egy AIDS kampányt, de azt hiszem, az eredmény és a csoportos munka megérte a fáradozást. Az órák vezetője legtöbbször hallgató vagy fiatal gyógyszerész volt. Az IPSF többfordulós betegtanácsadási versenyt is szervezett kezdő és haladó szinten, amely szintén élvezetes volt mind a résztvevők, mind a nézők számára. Fáradt elménknek a beiktatott kirándulások és az esti kulturális programok kínáltak felüdülést. Látnivaló pedig bőven akad Kolozsváron! A tordai sóbánya nem mindennapi élményt nyújtott mindannyiunknak. A botanikus kert az egyik legszebbnek számít Romániában, ragyogó napsütésben igazán kellemes kikapcsolódást ígér. A ’Szent Györgyhöz’ címzett gyógyszertárban kialakított Gyógyszertári Múzeumot sem hagyhattuk ki. Többszöri próbálkozás után végül egyik nigériai kollégám társaságában sikerült megtekintetem az 1573-ban alapított gyógyszertárat. Külön érdekesség volt a gyógyszertár alagsorában kialakított középkori laboratórium megtekintése. Eme helyiségbe csak a gyógyszerész és segédje léphetett be a gyógyszerészi titoktartás megőrzése valamint a szagok és gázok elkülönítése érdekében. A kobaltból készült gyógyszerészi üvegek és növényi drogok tárolására szolgáló, Bécsből származó edények sokasága csak példa a

sok érdekes középkori eszköz közül. A városközpontban található a Szent Mihály Katedrális, amely az egyik legrégebbi az országban, valamint Mátyás király szobra és szülőháza. Esténként a tradícionális különlegességeket próbáltuk ki, a szervezők jóvoltából koktélpartikon vettünk részt és a helyi pubokba nyertünk betekintést. Első vasárnapi esténken a Bánffy kastély parkjában tartott nemzetközi est keretében nemzeti énekekkel, táncokkal, információkkal gazdagodtunk népviseleti ruhánk felöltését követően. Mi magyar étel- és italspecialitásokkal tártuk a nemzetközi közönség elé hazánk gyöngyszemeit. Egy román tradícionális esküvőn is részt vettünk Máramaroson. A helyiek nagy szeretettel fogadtak minket. Barbeque és karaoke esten is lehetőségünk nyílt jobban megismerni a többieket. És ne felejtsük el a gála vacsorát, amelyen még elkészítettük utolsó közös képeinket, címcserét folytattunk egészen a következő évi IPSF kongresszusig, amely Balin, Indonéziában kerül megrendezésre augusztus 3 és 13 között, 2010-ben pedig Szlovéniában. (A szervező országokat 2 évvel a szervezés megkezdése előtt kell megválasztani.) Ezúton szeretném megköszönni a HUPSA támogatását! Tehát ha a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületének tagja vagy, automatikusan az IPSFnek is tagja leszel. Ne felejtsétek el kitölteni jelentkezési lapot! A lehetőség mindenki előtt ott áll. Hogy élsz-e vele? Én azt mondom: kalandra fel! Remélem, találkozunk a következő IPSF kongresszuson! Téged is vár az IPSF család!


5

Mi is az a HUPSA? -válasz a benned megfogalmazódott kérdésekrePetró Éva Biztosan sok helyen találkoztatok már a HUPSA szóval. A karon láttatok valamilyen papírköteget, amely mellett sokszor elhaladtatok a TO-ra szaladva. Valamilyen jelentkezési lap volt és egy egyesületre hívta fel a figyelmet. Á, majd máskor elolvasom – gondoltátok. Igen, néha felbukkan a Spiritusban is a neve. Jól hangzik, de biztosan sok kötöttséggel jár, különben is, mikor lenne nekem időm erre? Azt hiszem, mindegyikőtök fejében megfogalmazódtak már ezek a gondolatok. Mivel számotokra egy eddig ismeretlen dologról van szó, féltek egy kicsit tőle. Pontosan tudom, mert én is így éreztem. Nemrég egy költözés közepette találtam rá egy anno kitöltött, de elküldetlen jelentkezési lapomra. Azért írom ezt a cikket, hogy ti egy percig se gondolkodjatok a tagfelvételi kérelmeteken. Most bemutatom nektek, mi is pontosan az, amire habár kíváncsiak vagytok, de a napi rohanásban nem tudtok időt szentelni. A Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületét (MGYE), vagy angolul Hungarian Pharmaceutical Students’ Associationt (HUPSA) 1991-ben alapította néhány lelkes gyógyszerészhallgató. Az egyesület a Magyarországon tanuló gyógyszerészhallgatókat és frissen végzett gyógyszerészeket képviseli. Jelenleg mind a négy gyógyszerészképző helyről rendelkezik tagokkal, s próbál mindenkit minél jobban belevonni az általuk szervezett programokba. Az Egyesület tagja a Nemzetközi Gyógyszerészhallgatói Szövetségnek (IPSF) és az Európai Gyógyszerészhallgatói Egyesületnek (EPSA). Így, aki belép az egyesületbe, az ezeknek a szervezeteknek is tagjává válik, folyamatosan értesül a hazai és nemzetközi kongresszusokról. Részt vehet a munkájukban és értesülhet a nemzetközi gyógyszerészi és gyógyszerészhallgatói hírekről, a WHO és az UNESCO munkájáról. Támogatást is igyekszik nyújtani azon hallgatóknak, akik Magyarországot képviselik nemzetközi szinten. Minden évben számos gyógyszerészi hivatást népszerűsítő egészségügyi kampányt szervez, amibe a tagok bekapcsolódhatnak és amelyek főként

6

[email protected]

s dohányzás és az AIDS terjedése ellen irányulnak. Ezeknek a kampányoknak a keretében óvszerosztást, kérdőív kitöltést, fotókiállítást, poszterkiállítást szervez. Az Egyesület minden évben megszervezi a Mobility Day-t, melynek keretén belül a szervezet tagjai megismerkedhetnek a külföldi szakmai ösztöndíjak és egyéb tanulmányutak lehetőségeivel (pl.: Erasmus, Ceepus, illetve a Leonardo). Teadélutánjaikon a gyógyszerész szakma és a társszakmák jeles képviselői mesélnek pályafutásukról és beszélgetnek a gyógyszerészhallgatókkal egy sütemény, üdítő vagy tea társaságában. Az szervezet részt vesz az IPSF által működtetett cseregyakorlati programban. Évente megközelítőleg 60 magyar hallgató kap lehetőséget arra, hogy kötelező szakmai gyakorlatát külföldön töltse el, ahol szakmai ismereteit gyarapíthatja, értékes kapcsolatokat, barátságokat köthet és megismerhet egy új kultúrát és országot. Magyarország évente 30-35 külföldi hallgatót fogad, akik számára az egyesület szállást és gyakorlati helyet biztosít, valamint bemutatja nekik a magyar kultúrát, országunk nevezetességeit. Ehhez minden magyar hallgató segítségét szívesen fogadja. A más országok gyógyszerészkaraival és szervezeteivel való együttműködés keretében csoportos cseréket is szervez, általában tanév közben. Ezeknek az egyhetes cseréknek a célja a külföldi gyógyszerészképzés megismerése és kulturális ismeretek gyarapítása. Az egyesület fő motivációja elhelyezkedési és továbbképzési lehetőségek megismertetése a hallgatókkal, hogy mindenki megtalálhassa az egyéniségének, érdeklődési körének leginkább megfelelő munkahelyet a gyógyszerészi

hivatás keretein belül. Célja a magyarországi szakmai szervezetekkel való együttműködés és munkájuk megismertetése a hallgatókkal valamint a társszakmák szervezeteivel való együttműködés, közös kampányok szervezése. És ha sikerült kedvet csinálnom, mi is pontosan a teendőd? Csupán annyi, hogy kinyújtod a kezedet a jelentkezési lap után, amit, ha esetleg a karon már nem találsz, mert a többiek elkapkodták, a www.hupsa.hu oldalon elérhetsz. Két előadás közötti 5 perc bőven elegendő a kitöltésére. Amikor én jelentkeztem, még nem létezett a weblap és nem volt HUPSA újság sem, amit 2008 őszétől kezdve az ország mind a négy gyógyszerésztudományi karán megtalálsz. Amint a HUPSA megkapja a tagfelvételi kérelmedet, illetve az éves 1500 Ft tagdíjat igazoló szelvény másolatát, felkerülsz a hivatalos levelezőlistára, amin keresztül azonnali információkat kapsz az éppen aktuális programokról, kampányokról, nemzetközi konferenciákról, a jelentkezés kritériumairól, határidejéről, állásajánlatokról. Egyedül a te szabadidőd függvénye, hogy mennyire aktívan veszel részt az egyesület munkájában. Tehát ez egy nem kötöttséggel, hanem csupa lehetőséggel járó tagság. A különböző programok jelentkezési lapjait is e-mailen keresztül kapod meg, így még a postára sem kell elmenned a levelet feladni. Egyértelmű és egyszerű instrukciókat fogsz kapni, bármilyen jelentkezésről is legyen szó. Egy egész csapat fog azon dolgozni, hogy Te jól érezd magad. Így ha rendszeresen ellenőrzöd postafiókodat, mindenképpen értesülsz mindenről! Úgy is mondhatjuk, e-mail címeden keresztül minden az öledbe hullik majd. Csak rajtad áll, hogy leszakítod-e a fáról a gyümölcsöt.

Rövid tájékoztató az államiból költségtérítésesbe sorolásról Mint azt már tudjuk a 2007/2008. tanév az átsorolástól való félelemmel végződött azon hallgatók számára akik az említett tanévben kezdték meg tanulmányaikat a felsőoktatásban. Az átsorolás alapjául természetesen a tanulmányi eredmény szolgál. Ez alapján elmondható, hogy: - átsorolásra kerül az adott szakon azon hallgató, aki a kreditindex alapján képzett sorrend szerint a legrosszabb 15%-ba kerül. Azonban, figyelembe kell venni az alábbi eseteket is: 1. Azon szakokon, ahol a kisorolandók többen vannak, mint a szak 2. finanszírozottjainak 15%-a, a kreditindex alapján képezett sorrend szerint a 15% felettiek (a legjobbak közöttük) nem kerülnek kisorolásra. Ahol a rendelkezésre álló minden adat azonos, ott minden érintett a kedvezőbb eljárásban részesül, tehát továbbra is az államilagfinanszírozott szférában marad; akkor is, ha ezzel kevesebb lesz a kisorolt mint 15 %. 3. Ha egyedileg a hallgató kredittervében kevesebb a teljesítendő kredit

egy félévre eső része 30-kreditnél (pl. kapott 30 kredit elismerést kreditátvitellel a 180 kötelezőből. 180-30=150, ha a képzés nem rövidült ettől az előfeltételek miatt, akkor 150/6=25, [de 150/5=30 ha rövidült] az elvárt teljesítés 50%-a 2 félévre. Tehát 24 kredit felett LRB_1379-4_300x594_Plakát

9/22/08

1:17 PM

N-a jelölés). Ebből a szempontból a hallgatók kreditátviteli határozatát meg kell nézni azoknál, akik a kredithatár közelében vannak. Az átsorolt hallgatók megállapítására minden tanévben újból sorkerül.

Page 1

RED BULL CAN YOU MAKE IT?

2008. OKTÓBER 24–31. Képes vagy Red Bulljaiddal ügyesen sáfárkodva 8 nap alatt Párizsig jutni? Részletek: www.redbullcanyoumakeit.com


7

Hegyalja Gábi Eltelt a nyár, túl vagyunk egy újabb emlékezetes Hegyalja Fesztiválon! Kis élménybeszámolót tartok, csak azért, hogy aki nem volt, az kedvet kapjon hozzá, aki pedig jelen volt, az alkalmat kapjon arra, hogy felidézhesse magában a kellemes emlékeket. Kezdjük is az elején: eljutni a fesztiválra nem egyszerű feladat, már persze annak, aki pár száz kilométerre lakik a helyszíntől! Drága barátommal okosan kigondoltuk, hogy nyitás előtt egy nappal már lemegyünk, és így árnyékos helye lesz a sátrunknak. Ez mind szép és jó, de mások is okosak, sőt egyesek sokkal okosabbak voltak, és keresztülhúzták számításainkat... így röpke 3-4 órás sorban állás után verhettünk fel sátrunkat a napon. Bár nem terveztük, hogy az alváson kívül sokat leszünk ott, és ez össze is jött, hiszen kellően sok program állt rendelkezésünkre. Megérkezés után felfedeztük a környéket, ismerkedtünk, ismerősökkel találkoztunk, és fogyasztottuk a hely által biztosított nedűt. Hajnali 1-2 óra körül kerültünk ágyba. Piros pontot érdemlünk, amiért sötétben is megtaláltuk a sátrunkat, bár azóta se tudom, hogyan... Elérkezett a szerda: a Hegyalja Fesztivál megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Egy kis felfedezőútra indultunk. A kapukon túljutva elsőként az „E-Misszió Zöld színpad”-hoz értünk. A fesztivál „felszenteléseként” gyorsan ittunk is egyet, majd biztos ami biztos, megdupláztuk, nehogy szomjasak legyünk. (Hiszen a nagy melegben a kiszáradás veszélye fenyeget, ez ellen

8

[email protected]

védekeznünk kellett, ugyebár!) Gyors helyzetfelmérés után megállapítottuk, hogy a fesztiválélet beindulása estig váratni fog magára, így újra bevettük magunkat a városba egy kis hűsölésre. Kissé megkésve, este 7 körül visszatérve szembesültünk azzal, hogy az ember nem tud kettészakadni, de nyolcfelé meg pláne nem, hogy mindenhol ott legyen... Közös megegyezéssel a Jim Beam színpad mellett döntöttünk, ahol a 6test keltette életre és bírta ritmusos mozgásra az embereket. Kellemes hangú hölgy, érces hangú úr: jól összerakott zene! Mikor a 6test ideje lejár a színpadon, a tömeg oszlik, tölt, újraalakul és már várja is, hogy a Rómeó Vérzik nevű csapat elhúzza a nótánkat; a hangulat nem lankad, a tömeg nő, zsúfolódás, sörlocsolás, POGOOOOOO. Kissé fáradtan léptünk ki a sátorból, majd miután megbeszéltük, hol találjuk meg egymást (jelentem: nem sikerült), elváltak útjaink. Magam a DeWalt színpadot céloztam meg, ahol a Fish! játszotta utolsó számait, és igen! Következő együttesként a Blind Myself lépett színpadra. Ember nem maradt mozdulatlanul, mindenkit átjárt a zene, irány tombolni kicsit! Pár napig megmaradó nyomokkal gazdagodva a koncert második felét a hátsó sorokban töltöttem, hiszen az estének még nem volt vége: kellett az erő és a kitartás! Újabb embert próbáló együttes lépett a nagyközönség elé: színpadon az Insane. Nem okoztak csalódást a srácok, kis meglepetésként az ex-énekes is színpadra került és egy fantasztikusan jó duett előadásában kaphattuk meg a

„Scare the Crows” című számot. A tömeg őrjöng, nagyon nagy pogo középen a színpadnál! Kis pihenés után következett a Replika. Az ő koncertjükön azelőtt még nem voltam, de a zenéjüket ismertem. Jónak tartottam őket, de így is sikerült lehengerniük és ámulatba ejteniük, hogy egy három fős csapat mit tud művelni a színpadon és a közönséggel... Eszméletlen volt. Basszerosuk megjelenése komolyan sejttette, hogy nem egy „hétvégi zenész”: egy kopasz, szakállas, kellőképp nagydarab emberke hozzá illő gitárral. Ha gitár helyett egy harci bárdot markol, semmi kétségem nem lett volna, hogy most lépett ki egy szerepjátékos könyvből a törpefaj képviseletében! Gyors hangolás után a húrok közé csapott a lenyűgöző hangzású hármas. Nem érdemes kihagyni őket, ha az embernek alkalma nyílik előadásuk megtekintésére. A koncert végén órámra pillantva meglepetten tapasztaltam, hogy már hajnali 1 óra van. Lemaradtam a következő napi Depresszióról valamint a Tankcsapdáról, de bánat nem volt bennem: a Replika kárpótolt, jobban mondva sokkal nagyobb élményt nyújtva szórakoztatott. Az éjszakának még nem lett volna vége, de a fáradtság úrrá lett rajtam és így a mai nap befejeződött számomra. Irány a sátor! Nem vergődtem: a még hallható koncertek ellenére rögtön elnyomott az álom. Csütörtök reggel kilenckor ara ébredtem, hogy mérhetetlenül meleg van a sátorban, levegőt, levegőt! Irány a közös tusolás, majd hajrá, jöhetett a hideg vizes fürdő! 11-re sikeresen túl voltunk a fürdésen, ettünk valamit, hiszen üres gyomorra nem lehet a hely minőségi nedűjét fogyasztani... Mivel is kezdjük a napot? Legyen egy kis Café színpad Badár Sándor humordonor szereplésével, szem nem maradt szárazon a röhögéstől! Délután 4, kezdődnek a koncertek, újfent fejtörés, hol érezzük magunkat a legjobban... Inkább egy korsó hideg frissitő mellett folytattuk a gondolkodást, aztán a korsókat követték a társaik, és este 6-ra sikeresen kiötlöttük, mi legyen... ittunk még egyet! Végül a Junkies koncertjén kötöttünk ki rövid időre, majd ismerős arcokat látva beszélgetéssel és további italfogyasztással telt a nap, illetve az éjszaka. A beszélgetéstől (ha-ha) megfáradva éjfélkor ismét szólított az ágy, gyorsan eltelt a nap... Péntek reggel ismét verejtékben úszva ébredtünk, megfogadva, hogy legközelebb – azaz jövőre – csak árnyékos hely jöhet szóba!

Meglátogattuk a tusolót, ahol a meleg víz ismételten hiánycikknek bizonyult. Felkerestük a város egyik boltját, és gondosan szelektálva bevásároltunk, hiszen a tegnapi sok beszélgetés elrontotta a gyomrunkat és még a fejünket is megfájdította. Ezt követően szokásosan hűsöltünk. Egy óvatosan elfogyasztott első korsó sör (feladat teljesítve: tudunk még inni, semmi nyelőcsőprobléma) után persze koncertekre fel! Ismét elváltak útjaink, és persze a szokásos sátorban kötöttem ki DeWalt színpad előtt. Komoly megpróbáltatásnak néztem elébe: a Cadaveres–Neck Sprain– Subscribe hármas feladta a leckét. Persze drága barátom se úszta meg hasonló feladat nélkül: a Pepsi színpad gondoskodott róla az Aljas Kúszóbab– Fürgerókalábak–Auróra–Macskanadrág kvartett felvonultatásával. Feladatomat teljesítettem, végigtomboltam a koncerteket. A jelentős vízveszteséget a Yellow Spots koncertje alatt pótoltam folyékony kenyérrel. A YS nagyon jó kis koncertet adott, a megjelenésük vicces volt, de jó. A zombinak festett emberek mókás horrorisztikus hatást nyújtottak, élménygazdagító zárókoncertje volt az éjszakának. Elérkezett a fesztivál utolsó napja, újdonság volt a reggelben, hogy

egy árva hang se jött ki a torkomon – megfizettem az árát annak, hogy túl akartam énekelni az együtteseket (pedig akkor jó és kivitelezhető ötletnek tűnt, valami érdekesen módosította gondolkodásmenetemet). A délelőtt folyamán sem erősödött meg a hangképzési készségem, ezért úgy döntöttem, eljött a fényképezés ideje! Vicces képsorok sikeredtek a vízi foci megörökítésével, a véletlenül elszakadó melltartótól kezdve a legprofesszionálisabb mozgáskultúráig. Valamint az aznap esti „Pepsi Max-No Sugar Babes” is igazán forró hangulatú műsort biztosítottak, melyet volt szerencsém megörökíteni. De ne szaladjunk ennyire előre, messze van még az este! A fesztivál nem csak a koncertekkel kényeztette a nagyközönséget, hanem lehetőség nyílt bungee-jumpingra, élő csocsóra, rodeózni a Red Bull sátor környékén egy agresszív metal-bikán, vagy a DeWalt kissátorban tesztelni, hogy ki milyen gyorsan tud egy kereket le-fel szerelni, és hasonlókra. Aznap ismét a Café színpadnál kezdtük a szórakozást. Tanulva az előző napok tapasztalatából, most nem a benti lezárt, egy klímával ellátott sátorban ültünk le, hanem a külső kiülős részen (újabb piros pont nekünk, a többiek meg izzadtak egy jót). A humorbombákat ezúttal Beliczai

Balázs szórta a jónépre, persze ezeket mindenki szívesen fogadta. Miután felépültünk a röhögőgörcsből, ismét – sajnos utoljára – program után néztünk, majd gyorsan ettünk egy 700 Ft-os gyros-t. Ami meghökkentett, az a főtt kukorica ára volt: egy csőért 300 Ft-ot kellett lepengetni, de az emberek vitték, mint a cukrot. Mi kihagytuk. Szóval: Alvin koncertet hallgattam – ezt is megértem (meg ők is). Biztosan emlékezetes marad nekik is, jó koncert volt, és meglepően sok embert kötött itt ki. Innen ismét a kedvenc sátram felé vettem az irányt, ahol már ment a nagy zúzás a színpadon az Agregator előadásában, akik szerintem nagyon jó zenével töltötték meg a levegőt, ezzel előkészítve a hangulatot az következő együtteseknek. Személy szerint a Watch My Dying-ot vártam nagy lelkesedéssel, akikben nem is kellett csalatkoznom: fergeteges koncertet nyomtak a színpadon. A WMD-t a sokak által várt Katatonia váltotta fel, de az ő fellépésük számomra kevesebbet adott.... hiába voltak jók és technikásak, elmaradt az a nagy durranás, amitől az ember azt érzi, hogy olyat hall, amitől száj tátva marad, a szemek csillognak, és fergeteges tombolás veszi kezdetét. A nagyszínpadon én csak 2-3 számra ragadtam le a „The 69 Eyes”-on, de azok alapján biztosan élmény volt az teljes műsoruk! Pénztárcánkat elővéve osztottunk-szoroztunk, hogy menyit költhetünk még, aztán hajnali háromkor indulás az állomásra, „hátha nincsenek sokan” alapon. Megint okosak akartunk lenni... Természetesen nem jött össze, illetve nagyon sok okos ember volt a fesztiválon. Nagy nehezen felkászálódtunk a vonatra és megkezdtük 6-7 órás utunkat hazáig, ahol végre kipihenhettük magunkat és a jól megszokott ágyunkban aludhattunk! Számomra nagy élmény volt a Hegyalja: mindenféle téren beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a kellemetlenségeket észre sem vettem. Megjegyzendő, hogy – érzésem szerint – teljesen jó volt a hangosítás, amit a közönség fergeteges hangulattal hálált meg. Igazolódtak a szervezők várakozásai: a kilencedik Hegyalja Fesztiválra hatvanezren látogattak el július 9-e és 12-e között. A rendezvényen olyan világhírű művészek léptek fel, mint a Juliette & The Licks, a The 69 Eyes, a N. O. H. A., Phill Hartnoll, a Caliban és a Katatonia. Nem tudok olyan okokat felsorolni, amelyek miatt ez egy kihagyható fesztivál lenne......


9

A gólyatábor- gólyaperspektívából Ádám Úgy emlékszem a gólyatáborra, mintha csak tegnap lett volna. Reggel korán indultam, hogy semmiképpen ne késsem le a találkozót. A csapat egy gyorsétteremnél találkozott. Nem ismertem senkit és elég elveszettnek éreztem magam, de ekkor jött a meglepetés: reggeli közben új barátokra leltem, akikkel a tábor folyamán jobban is megismerkedtem.

10

Ezután átballagtunk az állomásra, ahonnét a mintegy kettőszáz kicsi indián elindult a nagy útra. Külön kocsikban utazhattunk, így megkönnyítve mind a mi társaságunk, mind a többi utas életét. (Bár néhány idősebb hölgy így is megpróbált közénk ülni, de gyorsan rájöttek, hogy egy különös emberi alfaj, a Szoteoidok közé kerültek.) Vonatunk a Nyugati pályaudvarra vitt minket, ahonnan villamossal, majd gyalog folytattuk menetelésünket a Délibe. Innen vágtunk neki a táv második felének. Várakozásokkal telítve, estére értünk oda Balatonakalira. Az első este közelebbről megismerkedtünk egymással, és ekkor volt, hogy csapatokra osztottak bennünket. A másnapi vetélkedőn a csapatok több versenyszámban mérkőztek meg egymással. Nagyon jó csapatba kerültem, a győzelmet már csak karnyújtásnyira éreztük, de a nem éppen megvesztegethetetlen bírók és az elszánt ellenfelek megnehezítették a dolgunkat. Végül becsületes, tiszta erkölcsi győzelmet arattunk. A megfáradt játékosok pihenőre tértek, habár néhányan egy kis előpartit tartottunk. Bőrig áztunk, de megérte. Csak ezután mentünk el átöltözni, és elfogyasztani hét fogásos vacsoránkat. Ezek után kezdődhetett az újabb buli. Az éjszaka folyamán újabb és újabb emberekkel találkoztam. Az este csúcspontja a tábortűz volt, ahol szebbnél szebb dalokat tanultunk (ezeket nem írom le, akit érdekel, az kérdezze meg valamelyik elsőstől vagy főgólyától). A [email protected]

parti egészen reggelig tartott, négy óra körül bújtunk ágyba. Reggel korán keltünk, hogy bevásároljunk a napra. Furcsa volt, hogy a kétszáz emberből csak egy maréknyi volt talpon és ők is csak önmaguk árnyékaként járkáltak a táborban. Egy kis séta után elfogyasztottuk a reggelinket és visszatértünk a táborba. Ebéd után lepihentünk. Majd délután két csoportra váltunk szét: a kipihentebbek keményebb, a fáradtabbak és lustábbak könnyített túrán vettek részt. Én utóbbiak csapatát erősítettem – hogy milyen okból, maradjon az én titkom. A két csoport Badacsonyban találkozott, itt balatoni borokat kóstoltunk, majd elindultunk a Balaton felé, ahol véleményem szerint az egyik legjobb bulit tartottuk: egy katamarán fedélzetén. A zenét, mint mindig, a Szote klub lemezlovasa szolgáltatta. A hangulat a tetőfokára hágott, és mindenki, aki akart, kedve szerint bulizhatott. Ha mindez még nem lett volna elég, ott volt az elénk táruló, szavakkal leírhatatlan kilátás. Az éjszaka sötétjében ezernyi csillagként világítottak a környező települések fényei. A tavi parti után buszokkal mentünk haza, ahol egy újabb buli és késői lefekvés várt ránk. Csütörtökön folytattuk az ismerkedést, aznap is találkoztam olyanokkal, akiket eddig még nem is láttam. A héten volt egy röplabda bajnokság, aminek győztesei értékes díjakat kaptak. Csütörtökön már csak unaloműzésként röpiztünk. Napközben hatalmas pókercsatákkal múlattuk az időt, majd előadásokat hallgattunk. Érdekesek és tanulságosak voltak (csak

ne lett volna olyan meleg). Este, mint ahogyan azt sejteni lehetett, ismét bulit tartottunk, de ez abban különbözött a korábbiaktól, hogy néhányakat már a nevükön tudtam szólítani.

Reggel ismét a faluban reggeliztünk, majd délután elkezdődött a várva várt gólya-főgólya vetélkedő. A gólyák találékonyságának hála a feladatok végrehajtásából kemény küzdelem kerekedett, amit szoros meccsen a főgólyák nyertek. Este búcsút vettünk egymástól, majd reggel kis csoportokra szakadva elindultunk haza. Mindenki azzal a vonattal ment, amivel akart, így hazafelé nem volt akkora tömeg. Öt órás úttal értem haza, és otthon is elmeséltem azokat az élményeket, amiket ti itt olvashattatok. Itt szeretnék köszönetet mondani a főgólyáknak, akik nélkül nem lett volna ennyire jó ez a tábor. Aki nem volt, az sajnos már nem tudja meg, hogy mit hagyott ki. Viszont aki ott volt, az nem fogja egyhamar elfelejteni – ebben biztosak lehetünk.

Automata „gyógyszerészek” Zsu Automata „gyógyszerészek” Egyik kora reggel a háttérben szóló rádió keltette fel a figyelmemet. „Üzembe helyezték Magyarország első gyógyszerkiadó automatáját!” – hangzott el a mondat a műsorvezető szájából. Enyhén megdöbbentem, gyorsan felhangosítottam öreg készülékünket, hogy az erről készült öt perces riport fültanúja lehessek. A riportból kiderült, hogy Kaposvár és Sopron is rendelkezik ilyen készülékkel. Az automata polcain meghatározott helyen sorakoznak a gyógyszerek, amiket egy számítógéppel vezérelt kar vesz el. Számomra feltűnt, hogy a riportban kétszer is elhangzott a következő kijelentés: „Az automata még sosem tévedett.” Úgy vélem, tévedni emberi dolog. Mindenütt, ahol emberek dolgoznak – és itt nemcsak a mi szakmánkat értem –, becsúszhat egy-egy hiba. Viszont, ha a rendszer jól működik, akkor ez a figyelmetlenség észrevehető és kijavítható. Úgy érzem, hogy itt a Karon rengeteg apró hiba elkerülésére felkészítenek oktatóink, de tény, hibázni mi is hibázhatunk, ha kikerülünk az egyetemről. A riport további részéből az is kiderült, hogy az automata harmincnégy

millióba került. G y o r s a n kiszámoltam, hogy ez egy gyógyszerész körülbelül 7-10 évnyi bruttó fizetésének felel meg. Vagyis ha nem lesz semmilyen nagy problémája a gépnek, akkor a tíz évet követő időszakban már gazdaságosabb a gépet a tára helyére állítani. Valószínűleg a riporter is erre gondolhatott, mert a következő kérdése az volt, hogy nem lehetséges-e, hogy a gép kiszorítja a gyógyszerészeket a patikából. Mire a gyógyszerész hölgy válasza azt volt, hogy lehet. Elgondolkodtató, hogy lehet, vagyis nincs kizárva. Nekem, mint nemsokára végzőnek ez a lehet elég elbizonytalanító mostanában, amikor a gyógyszerészet területén ilyen sok változás

történt, és még további reformokra lenne szükség. Úgy gondolom, hogy most jött el az az idő, amikortól a beteg dönti el, hogy egy automatától, vagy szakembertől kér és kap segítséget. A beteg felelőssége az, hogy elhiszi: mi picit többet tudunk az emberi testről, működésről, mint ő.


11

Nyári gyakorlat Udvari Máté

12

Úgy alakult, hogy nyáron két hetet töltöttem Debrecenben a Teva Gyógyszergyár gyakornokaként. Bár, ha jobban belegondolok, a gyakornok szó nem igazán pontosan fedi akkori státusomat, ugyanis a gyógyszergyári gyakorlat nagyon eltér attól, amit egy közforgalmú vagy egy kórházi, intézeti patikában tapasztalhatunk. Ezért gondoltam úgy, hogy talán nem lenne egészen haszon nélkül való, ha írnék pár sort az ottani élményeimről. Hátha más is kedvet kap hozzá. Tény és való, ahhoz, hogy az ember gyógyszergyárban tölthesse a gyakorlatát, vagy szerencsésnek kell lennie, vagy nagyon elszántnak. Szerencsés az, aki ingyen meg tud szállni a kiválasztott városban; nagyon elszánt pedig az, aki húszezer forintokat fizet ki a két héti ott lakásért valamelyik kollégiumnak. Még egy tapasztalatot osztanék meg kedves olvasóimmal az egészségügyi alkalmassági szakvélemény megszerzéséről. E dokumentum beszerzése felért egy Canossajárással: mindenki a másikhoz küldött, rendeletekre hivatkozott, de fogalma sem volt semmiről. Végül azért megkaptam az üdvözítő papírt, miszerint egészséges és jobbára ártalmatlan vagyok, de ez 6000 forintomba került, ami, ha úgy vesszük, nem sok – de én nem veszem úgy. A doktornő azzal vigasztalt, hogy majd a Teva megtéríti, ugyanis az ilyen vizsgálatokat elvileg a munkáltató – esetünkben a gyakorlatot szervező hely – üzemorvosának ingyen el kellene végeznie. Ez később beigazolódott. Aki egészségügyi alkalmassági igazolás nélkül jött, azt néhány óra alatt valóban megvizsgálta a gyár üzemorvosa. Ingyen. Nincs is ezzel semmi baj – gondoltam, és a példán fölbuzdulva megpróbáltam visszakönyörögni a pénzt. Én, kis butus! Bizonytalan kérdésem udvarias, de határozott elutasításra talált. A tanulság: hagyd, hadd csinálja meg az ilyesmit az, akinek a dolga. Utána kellett volna olvasnom azoknak a bizonyos rendeleteknek, amikre az orvosok hivatkoztak. Vidámabb vizekre eveznék: a bosszankodás után jöjjenek a kellemes élmények, és az, hogy miért is tartom érdemesnek, hogy valaki belevágjon egy ilyen kalandba. Talán a leginkább magától értetődő érv, hogy érdekes. De tényleg. Más dolog az órán hallottakat összerakosgatva elképzelni, és más saját szemmel látni, milyen is egy ekkora [email protected]

gyár. És amit az előadásokon nem lehet megtudni: milyen a légkör, hogy érzik magukat az ott dolgozók. Maga a gyár impozáns, kell egy kis idő, amíg az ember átlátja, mi hol van. Nagyjából 1500-an dolgoznak ott, természetesen ezek jó része építő-, rakodó-, meg mindenféle munkás. Mi, gyógyszerész-gyakornokok a Generikus Kutatás-fejlesztési Igazgatóságra voltunk beosztva. A három főosztályon – analitikai, technológiai és törzskönyvező – néhány kedves ismerőssel is találkoztam. Egyébként nem lazsálós állás, főleg a gyár nyári leállása előtt, amikor mindenki igyekszik befejezni a lendületben lévő munkákat. Sokszor nem is igen tudtak minket hova tenni, ilyenkor elküldtek, hogy nézzünk bevonást. A harmadik alkalommal fellázadtunk, jutalmunk egy nedves granulálás lett. Kevés időt töltöttünk az analitikusoknál és a törzskönyvezőknél; utóbbiaktól egyébként tényleg nagyon sokat tanultam magáról a generikus gyártási folyamatról, az engedélyezési protokollokról. Csak hát nem mindenkinek vonzó a törzskönyvezői munka – ez irodai elfoglaltság, aminek a késztermékhez látszatra nem sok köze van. Szellemileg persze annál több. A gyár hangulata így, kívülállóként tetszett, és akikkel beszéltem, azok se panaszkodtak. Más kérdés, hogy ebből azért nem kell túlságosan messzire menő következtetéseket levonni; mindenesetre a légkör oldottnak tűnt, már amennyire a munka engedte. Rideg magatartással, elutasító hozzáállással gyakorlatilag senki részéről sem találkoztam. Örültem ennek. A kezdő fizetések – azt hiszem – nem mondhatók csillagászatinak, de erről nincs adekvát információm, úgyhogy hagyjuk is a mocskos anyagiakat. Még annyit említenék meg – a kép teljessége kedvéért –, hogy úgy találtam, a gyár igyekszik tenni az embereiért. Az ebédlőben például egy faliújság tele volt a dolgozók gyerekeinek szóló nyári táborokkal, illetve valaki említette is, hogy aránylag sok nem pénzbeli juttatást kapnak. A konyháról annyit, hogy elvileg ezer-párszáz forintból egész hétre lehet menüt venni. A minősége… hmm, ingatag. Kis társaságunkban a slambuc mély nyomokat hagyott, de volt olyan is, amikor szívesen repetáztunk volna. Ilyenkor próbáltam kinézni a szomszéd tányérjából az ételt, de sajnos a paraképességeimen még van mit fejleszteni. Az á la carte ételek egyébként tényleg jól néztek ki. És végül magáról a gyakorlatról. A legfontosabb talán az, hogy kevésbé

interaktív, mint egy patikai munka, ahol hátra küldenek magizni, kint csücsülsz az expediálóban, átveszed a gyógyszert, és már azt se tudod, hol áll a fejed. Itt szemináriumok voltak, utána pedig aki ráért, körbevezetett minket az épületekben, mindenesetre komoly munkát nem kellett – nem is lehetett – végezni. (A pesti vegyészeknek igen; nekik 20 oldalas dolgozatot kellett írniuk az itteni analitikai ténykedésükről.) Viszont – és ezt szeretném nagyon erősen hangsúlyozni – a gyári dolgozók hozzáállásáról semmi rosszat nem tudok mondani. A személyzetisek már a gyakorlat előtt is sokat segítettek, a levelekre gyorsan válaszoltak, és azóta is emlékeznek ránk. A minap majdnem lekéstem egy órát, mert felhívtak, hogy most akkor érdekelne-e az ösztöndíjprogramjuk. Erről itt nem kívánok bővebben írni, vannak nálam avatottabbak, akiktől az érdeklődők pontos tájékoztatást kaphatnak. Már ha vannak érdeklődők. Ugyanis azt már a legelején megállapíthattam, hogy a gyári gyakorlat nem mondható kifejezetten népszerűnek. Sőt. Karunkat és egyetemünket idén ketten képviseltük, és ahogy a beszélgetésekből kiderült, nagyjából hasonló számban érkeztek a pesti, debreceni GYTK-ra járók is. Persze nem csak gyógyszerészhallgatók voltak, sőt, mi alkottuk az elnyomott kisebbséget. Részben ehhez kapcsolódva, zárásul álljon itt egy epizód a gyógyszerészetben tapasztalható hölgyuralom illusztrálásaképp: az első nap reggelén olyan harminc-negyven emberke gyülekezett a portánál, fiúk, lányok vegyesen. Azután kiderült, hogy a fiúk majdnem mindannyian gépészek vagy informatikusok, őket hamarosan külön utakra is terelték. E sorok írója természetesen a majdnem kategóriát gyarapította, ezzel éles kontrasztot adva a gyógyszerész és vegyész lányok szépségének. Ami annyira elvakította kalauzainkat, hogy engem (és a másik srácot) észre se vettek. Miközben kedvesen invitálták a csoportot, hogy „Jöjjenek erre, kislányok!”, azon gondolkodtam, legközelebb Tegethoffszakállal jövök ide.

Közérdekű A Gyógyszeranalitikai Intézetben a következő témakörökben lehet TDK munkát végezni, illetve szakdolgozatot készíteni: NMR spektrumok teljes analízise. Konzulens: Dr. Dombi György Műszeres vizsgálati előírások a Ph.Eur.-ban. Konzulens: Dr. Dombi György Molekuláris hasonlóság és hasonló kémiai reakciók a gyógyszerhatásban. Konzulens: Dr. Bálint Imre Kvantumkémiai gyógyszertervezés szakirodalmi reprezentációja Konzulens: Dr. Bálint Imre Makromolekulák 3D szerkezetének meghatározása röntgen-krisztallográfiával. Konzulens: Dr. Szakonyi Gerda Multidrog rezisztencia és a multidrog rezisztens fehérjék Konzulens: Dr. Szakonyi Gerda TDK lehetőségek a SZTE GYTK Gyógyszerfelügyeleti Intézetben Rendezvény: Kari TDK hallgatói fórum Időpont: 2008. 10. 2. Helyszín: 1. emeleti előadótermek egyike A megadott lehetőségek nem laboratóriumi témák, hanem külső helyszínen (gyógyszertárak, gyógyszergyárak, különböző hatóságok stb.) végzett felmérések és azok értékelése, következtetések levonása a következő témakörökben: 1. a gyógyszerészet jogi és szakmai szabályozása - Mo., EU, USA, Japán szemlélete a gyógyszerengedélyezés szabályozásában és a harmonizáció folyamata; a

2.

WHO szerepe; - A gyógyszerellátás modelljei Európában; - Határterületi termékek az EUban (és egyes országaiban eltérések), vmint az USA-ban; etika és kommunikáció a gyógyszerészi gyakorlatban - a gyógyszerkommunikáció (ismertetés, reklám) etikája – elmélet és

-

gyakorlat összevetése; a gyógyszerész beteg kommunikáció minősége

3.

(expediálás, konzultáció); minőségbiztosítás az egészségügyben - minőségbiztosítási modellek és gyakorlati alkalmazhatóságuk, adaptáció az egészségügyi szolgáltatókra; - a gyógyszertári minőségbiztosítás elemei - kockázatelemzési módszerek alkalmazása a gyógyszerészet

területén farmakoökonómiai elemzések - terápiás protokollok költségminimalizáció elemzése 4.


13

„Úgy érzem, hogy felülbírálandó a továbbképzés rendszere!” Biczók Zsuzsanna Évente sok, frissen diplomázott gyógyszerész folytatja tovább tanulmányait a szakgyógyszerészi képzésben, vagyis a posztgraduális képzés igen népszerűnek mondható. Ezért merült fel bennem kérdésként többek között az is, hogy mi vonzza a végzetteket a képzésre. Soós Gyönyvér Tanárnővel történő beszélgetésemben erre is derül fény, valamint szó esik a szakgyógyszerészi képzés előnyéről és hiányosságáról is.

Hogyan indult meg Szegeden a szakképzés? Szeged városában egészségügyi szakképzés az akkor még létező SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemen belül indult meg, majd a Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrumon belül működött gazdasági koordiáció tekintetében, hiszen az anyagi támogatást az Egészségügyi Minisztériumtól kaptuk. A képzést a karok (GYTK, ÁOK) egymás függetlenül végezték. Mi alapján dolgozták ki a képzési curriculumot? Az 1993. évi (LXXX tv) felsőoktatási törvény szellemében, 1994-ben kezdődött meg az egészségügyi felsőfokú végzetséggel rendelkező szakemberek szakképzési rendszerének újragondolása, a szakképesítés megszerzésének központi gyakornoki alapra helyezése. Ez vonatkozott a gyógyszerészi szakképzésre is. Az előkészítésben az akkor funkcionáló két Kar, a Semmelweis és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyógyszerész tudományi karai vettek részt. A képzés alappilléreit az 1978 óta működő rendszer képezte, de bővült a megszerezhető szakképesítések köre, változott a kötelező elméleti órák száma és fő újdonság a már említett központi

14

[email protected]

gyakornoki, rezidensi időszak belépése volt. Az új rendszer 2000 szeptemberben indult el. Milyen változás történt azóta? Mint tudjuk, korábban az első szakképesítés megszerzése állami finanszírozású volt az erre vonatkozó törvény értelmében. Ezzel szemben 2006-ban változás történt, ami ugyan nem a gyógyszerészek továbbképzésének korlátozását célozta meg, mégis egyfajta szűrőt képezett. Korábbi években praktikusan annyi helyet hirdettünk meg, ahányan végeztek. Ez számszakilag azt jelentette, hogy az országszerte frissen végzett 200-220 gyógyszerészre 200 szakképzési kvótát finanszírozott az Egészségügyi Minisztérium, amely azt jelentette, hogy két évig, mint központi gyakornok a képzőhelyen közalkalmazotti státuszba és bérezésbe került a rendszerbe felvett fiatal diplomás. Hogyan kell elképzelni a szakképzés rendszerét? Úgy vélem, hogy ha a gyógyszerészi szakképzésről beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül az ú.n. kompetenciák hozzárendelésének hiánya mellett, ami a szakképzés legfőbb gondja. Ha valaki például mikrobiológiai laborban szeretne dolgozni, akkor munkatársként segíthet a kutatásokban mint szakképesítés nélküli gyógyszerész, de előnyös végeznie a mikrobiológiai szakirányt, hogy a későbbiekben mikrobiológiai szakgyógyszerészként tudjon előre haladni a ranglétrán. Ez a példa fiatalok viszonylag kis csoportját érinti. De egy másik elhelyezkedési lehetőség, például a kórházi szakgyógyszerészet már több embert érinthet. Magyarországon 2000ben indult el a kórházi gyógyszerészi szakképzés. Ez akkor úgy működött, hogy a kórházakban már 10 éve dolgozók egy egyszerűsített szakvizsgát tettek le. Ám itt is a kompetencia problémája merült fel, ugyanis a kórházi szakképzés megindítása óta sem úgy írják ki a főgyógyszerészi pályázatokat, hogy kizárólag csak kórházi szakgyógyszerészi képesítéssel rendelkező pályázhasson. Vagyis nem követelik meg a pályázótól ezt a szakképzettséget. Sajnos nem történtek meg azok a változások, amelyek megmutatnák a szakképzettség pontos értékét. Arra, hogy mennyire fontos a kompetencia megléte, jó orvosi példa az, hogy senkinek sem jut eszébe sebészeti főosztály vezetésére pályázni fül-orr–gégészeti szakvizsgával. Ha ilyen jól láthatók a hiányosságok, akkor ezekre -gondolom- már történtek lépések?

Többször voltak nekifutások, de még mindig nem történt érdemi változás. Sajnos itt is gyakran ütközünk ellenérdekekbe. Úgy vélem, hogy most isszuk meg annak a levét, hogy nem definiáltuk pontosan a szakképzettséghez tartozó kompetenciákat. Általában hány ember tanulhat állami költségen? Tavalyi tanévben hat darab szegedi, országos viszonylatban húsz darab államilag finanszírozott helyet hirdettek meg. Idén tizenkettőre emelték a szegedi helyek számát, országosan pedig harmincötre. Akik nem jutnak be az állami finanszírozású helyekre, azok is elkezdhetik a továbbképzést saját költségen? Természetesen igen. Tavaly jelent meg az a rendelet, amely lehetőséget adott a szakképzés megkezdésére költségtérítéses formában. Ekkor merült fel az a kérdés, hogy mennyiben állapítsuk meg a költségtérítés díját. Ennek kidolgozásában Erős professzor úrnak és Háznagyné tanárnőnek nagy érdeme van. Legelőször megnéztük azt, hogy az államifinanszírozottak képzése miből tevődik össze. Ez többek között a rezidens közalkalmazotti bérből; az oktatói bérből, ami az ú.n. tutor és mentor bérkeretet jelenti; valamint a tényleges oktatási költségből áll. Ezeket összeadva körülbelül 240000 Ft-ot tesz ki az összköltség, amiből a tényleges oktatás havi 20000 Ft-ot jelent. Az összes többit nem kérjük a jelentkezőtől. Így szemeszterenként az önköltségesek 100000-120000 Ft-ot fizetnek. Szerencsére, a visszajelzések szerint, ez egy elfogadható, kifizethető pénzösszeg. Milyen arányban jelentkeznek a hallgatók? Tavaly a 2007/2008-as tanévben Szegeden körülbelül ötvenen, az akkori végzettek 2/3-a jelent meg a továbbképzésben. Most rosszabb ez az arány, viszont az állami finanszírozású helyek száma növekedett. Ahogy az előbb említettem már, idén a hat hallgató helyett már tizenkettő képzése megoldott államilag és tizenheten önköltséges formában léptek be a szakképzési rendszerbe. Összességében a végzettek 50% -a folytatja a továbbtanulást. Milyen előnyökkel jár ennek elvégzése? Sajnos, mivel még nem megoldott a kompetencia kérdése, vagyis nincs

pontosan meghatározva, hogy hol és milyen feladatokra jogosít fel ez a képzettség, így nem látható tisztán az előny sem. A végzettek mégis tudják azt, hogy ez számít, attól függetlenül, hogy nincs mindig anyagi vonzata. Mindenképpen fontos előny a folyamatos tudásfejlesztés. Ha egy szakgyógyszerészetről beszélünk, akkor egy adott területen magasabb szinten, gondolkodó és gyakorlati problémát megoldó szakemberekre gondolunk, akik az adott terület specialistái. Hogyan épül fel a szakképzés? Mindenki központi gyakornokként kezdi a képzést. Az első évben az oktatás teljes mértékben egységes tematika szerint folyik a választott szakágtól függetlenül. Ez a graduális képzés egyfajta megnyújtását jelenti. A következő évben már elkezdődik a megfelelő irányokba történő mozdulás. Jelenleg 15 szakág közül kell választani. Úgy gondolom, hogy ez a szám átgondolandó, és a piaci igényeknek megfelelően változtatható, finomítható. Vegyük például a gyógyszertárban elhelyezkedő gyógyszerellátási és szervezési szakgyógyszerészt. (Korábban ezt a szakágat a 11-esnek, a közforgalomra képezőnek neveztük.). Nem mindegy, hogy a szakgyógyszerész a patikán belül milyen tevékenységet folytat. Aki a táránál áll, annak tudnia kell az érvényes jogszabályokat, ismerni a gyógyszereket ezzel ellentétben, aki gondozni szeretne, az gondozási szakgyógyszerészként tudná legjobban végezni a munkáját. És akkor még nem is beszéltünk a patika vezetőjéről, akinek a gazdasági, menedzselési kérdésekben kell elsősorban jártasnak lennie. Jól látható, hogy ha a legnagyobb tömeget, megmozgató területet vizsgáljuk meg, már ezt sem tudjuk igazán lefedni szakágilag. Másik példaként említem a farmakológust, aki hatástannal, vagyis gyógyszer ismerettel foglalkozik. Viszont ezt a terület is további részekre osztható annak függvényében, hogy a szakember állatokkal dolgozik, vagy in vitro technikákkal foglalkozik, vagy a kinetikát vizsgál, ez utóbbihoz viszont elválasztástechnikát kell nagy jártassággal rendelkezni. Ezek elkülönült területek, nem moshatók össze, és véleményem szerint felül kéne vizsgálni a szakképzés rendszerét az előbbi példákból okulva. Ezek mellett nem elhanyagolható a gyógyszerismertetők száma sem. Gyakori jelenség az, hogy a gyógyszerismertető kollegák gyógyszerellátási szakágat kezdik el tanulni. A gyógyszerellátás

magában foglalja a gyógyszertárári munkát, többek között a beteggel történő foglalkozást, amely nem egyenlő a gyógyszerismertetéssel. Tehát a gyógyszerismertetők számára nem igazán ez a megfelelő szakág. Nekik több ismeretet kell adni a gyógyszerfejlesztésről, a klinikai farmakológiáról, a szabályozásról és a kommunikációról. Ez egy igen sajátos ismeretanyagot követelne meg, de ilyen szakág nincs. Úgy érzem, hogy felülbírálandó a továbbképzés rendszere! Lassan eltelt 10 év, és látjuk, hogy idő múlásával megváltoztak a körülmények és az igények. Hogyan zajlik az oktatás? Iskolarendszerű kötelező tanfolyamokból áll, ami azt jelenti, hogy a szakképzendő beül ismét az iskolapadba, és egy adott mentor által meghatározott tananyagot hallgatja meg. Ezt a tananyagot egy erre vonatkozó rendelet szabályozza, ami pontosan meghatározza, hogy az adott szakirány milyen/ hány órából épüljön fel, és milyen mélységben m e r ü l j ö n bele egy-egy témába. Ezeken kívül szabadon választható tárgyakat is kell hallgatni. A kötelező és szabadon választott tárgyakból áll össze az elméleti képzés. A gyakorlati részt nézve, meg van határozva egy időtartam, ami azt jelenti, hogy szabályozva van az, hogy hány évig kell szakképződni az adott szakiránynak megfelelő területen a tutor mellett Milyen kilátása van a szakgyógyszerész rendszerének? A négy kar közösen tett/ tesz erőfeszítéseket arra, hogy megpróbálja fenntartani ezt a szakképzési rendszert. Megpróbálunk a hamu alatt egy pislákoló lángot tartani, amit majd a későbbiekben fel lehet éleszteni. Munkatársaimmal pontosan érezzük a rendszer visszásságait és azt, hogy ezen változtatni kellene. Kapnak-e visszajelzést a végzettektől? Sajnos keveset kapunk. Viszont azt látom, hogy a végzettek szeretnek visszajárni, kötődnek a Karhoz, a városhoz, vagy lehet, hogy az ifjúságukhoz!

résztvevők? Év közben minden egyes kötelező tárgy után tesztvizsgát íratunk és évente kétszer tűz ki az Egészségügyi Minisztérium szakvizsga időpontokat: november 15. és december 15. között, és május közepén. Mindkét időpont a graduális képzés vizsgaidőszaka előtt van. A szakvizsga hivatalosan egy gyakorlati és egy elméleti részből áll. A gyakorlati vizsgát szakdolgozatírással váltjuk ki, amiben a hallgató az általa kiválasztott témakört dolgozza fel. Az elméleti vizsga anyagát pedig a szakképzés alatt leadott témakörök képezik. A hallgató a vizsgát követően szakgyógyszerészi bizonyítványt kap, amit az Országos Szakképesítő Vizsgabizottság elnöke ír alá. Köszönöm a beszélgetést!

Központi gyakornoki rendszerre épülő 15 szakág:  Technológia  Ellenőrzés  Hatástan  Gyógyszerkémia  Társadalomgyógyszerészet ( népegészségtan-szerk.)  Farmakognózi és fitoterápia  Klinikai laboratóriumi diagnosztika  Gyógyszerellátás  Gyógyszerügyi szervezés és igazgatás  Radiogyógyszerészet  Kórházi gyógyszerészet  Klinikai gyógyszerészet  Toxikológia  G y ó g y s z e r é s z i mikrobiológia  Minőségbiztosítás

Hogyan vizsgáznak a szakképzésben Spiritus Az SZTE GYTK hallgatói és információs kiadványa

15

A rejtvény megfejtését a GYTK-HÖK irodájában adhatjátok le. (Semmelweis Kollégium alagsora) A nyeremény átvételére szintén itt kerül sor, ami jelenleg egy kari pólóval egyenlő. A megfejtéseket a következő havi szám megfejtéséig fogadjuk el. Kellemes

Kiadja: SZEFHE 6720 Szeged, Apáthy u. 4. Felelős kiadó: a SZEFHE elnöke Főszerkesztő: Bitay Zsolt Felelős szerkesztő: Mokán Péter Felelőtlen szerkesztő: Lee Tördelés: Bitay Zsolt Grafika: Merro Alkotók: Hentes, Faragó László(Lee), Mocan, QQ, Sickboy, Sip, Zsák Alkotójelölt Alkotók: Goodbykitti, Indira, Holló Ketchup, Nem Érdekes, Malkavian, Posti, TRE(wo)mens, Zsana E-mail: [email protected] Pulzus szerkesztőség: 6720 Szeged, Apáthy u. 4. Nyomdai Kivitelezés: Csaba-Könyv Kft. Felelős vezető: Somogyi Attila Pulzus: megjelenik havonta, 1500 példányban, ingyenes terjesztéssel.

időtöltést!

Kiadja: SZEFHE 6720 Szeged, Apáthy u. 4. Felelős kiadó: a SZEFHE elnöke Megbízott Főszerkesztő: Szűcs Henriett Diána Tördelés: Bitay Zsolt Grafika: Merro Szerkesztők: Petró Éva, Biczók Zsuzsanna, Udvari Máté, Szegedi Ádám, Szabó Gábor, E-mail: [email protected] Spiritus szerkesztőség: 6725, Szeged Semmelweis u. 4 Nyomdai Kivitelezés: Csaba-Könyv Kft. Felelős vezető: Somogyi Attila Spiritus: megjelenik havonta, 1500 példányban, ingyenes terjesztéssel.

Hirdetésszervezés: SZEFHE és Universitas- Szeged Kht.

A lap a Mese partnere

Következő megjelenés időpontja November

Október XIII. évfolyam III. szám Mi lenne ha a Pulzus és a Spiritus fúzionálna? Mi lenne, ha ezentúl 1500 példányszámos lenne az újság?

Recommend Documents