A felszín alatti vizek min sítésének az alapja az ún. makrokomponensek (Na+, K+, Ca2+, Mg2+ kationok, Cl-, HCO3-, SO42-, NO3- anionok) arányának, továbbá az összes oldott sótartalom, a h mérséklet meghatározása. A vízkészlet I. osztályú, ha közvetlenül (vagy a biztonsági fert tlenítést követ en) közm ves ivóvízellátásra alkalmas. Ha egyéb rutin (vastalanítás, gáztalanítás), vagy újszer kezelési eljárást (arzénmentesítés, nitrát, ammónia eltávolítása) igényel, akkor II/1, II/2 II/3 alosztályok valamelyikébe kerül,besorolásra. A legrosszabb min ség vizek a III. osztályba tartoznak. A min sítés során a legrosszabb vízmin ségi jellemz szabja meg az osztályba-sorolást. A ténylegesen ivóvízellátásra használt víz min ségét pedig az MSZ 448 el írásai szerint min sítik.
Vízszennyezést okozó emberi tevékenységek A háztartásokban mosáshoz, fürdéshez, mosogatáshoz használt és a WC öblít vizével együtt elfolyó víz adja a háztartási szennyvizet. Ha ehhez még a csapadékvizet és a városi csatornahálózatba között ipari üzemek szennyvizét is hozzáadjuk, városi., vagy települési szennyvízr l beszélünk. Ennek min sége a település lakosságának életmódjának és a településen található üzemek fajtájának függvénye. Összetétele és mennyisége jelent s részben a vízfogyasztástól függ. A gyakorlatban az 1 lakostól származó szennyvíz mennyiségét egyenl nek veszik az 1 f re es vízfogyasztással. Ez Bp.-en 150 L. Járványügyi szempontból a háztartási szennyvíz a legveszedelmesebb fajta: szárazanyag-tartalma 1 – 2 g/L, a szennyez anyagok kb. fele szerves anyag (40 % fehérje, 10 % zsír, 50 % szénhidrát). pH-ja közel semleges, ez optimális a biológiai folyamatok szempontjából. Napi 150 L/f vízfogyasztás esetén ahazai adatok alapján a városi szennyvíz átlagos összetétele a következ táblázatban látható.
Az ipar által felhasznált víz 10 – 20 %-ának kémiai és biológiai tulajdonságai is megváltoznak, a felhasználás során elszennyez dik, ipari szennyvizek keletkeznek, melyek lehetnek: h t vizek és g zrendszerek lebocsátott vizei; technológiai szennyvizek; üzemi szociális szennyvizek; az üzem területér l elvezetett csapadékvíz Az enerigaipar f ként h szennyezést okoz, egy 100 MW.os er m vízigénye 2 000 m3/óra. A vegyiparra a szennyez anyagok változatossága a jellemz (kémhatása szinte soha nem semleges, gyakran olajszármazékokat, szénhidrogéneket tartalmaz). Kohó gépipar – viszonylag kevéssé jelent s szennyez (mert már az üzemekben jelent s a tisztítás!). Élelmiszeripar nagy szervesanyagtartalmú (KOI: 1300 – 7600 mg/L, BOI5: 600 – 4800 mg/L) vizet bocsát ki, de ez biológiailag jól bontható. A könny ipar legnagyobb vízszennyez ágazatai a papír-, textil-, és b ripar. Legkevésbé szennyezett a papíripari üzemek vize. Ezek a túlnyomórészt rostanyagot tartalmazó „fehér” szennyvizek, Cellulózgyártásnál f leg oldott szennyezést tartalmazó „barna” szennyvizek keletkeznek. Míg az el bbi mechanikai tisztítást igényel, az utóbbi biológiait is. A b rgyári szennyvizekre a nagy üledék-, és zsírtartalom, magas pH, szulfid-, és krómtartalom a jellemz . Nagyobb gondot kell fordítani a mez gazdasági eredet káros szennyez désekre. Ezek az agrokemizálásra és az iparszer állattartásra, illetve a növényvéd szerek alkalmazására vezethet k vissza. Viszonylag új szennyez forrást jelent a nagyüzemi állattartásból származó szennyvíz. Ennek egyik mellékterméke a hígtrágya veszélyes vízszennyez anyag, hatása van az oxigénháztartásra, tápanyagháztartásra, a mikrobiológiai jellemz kre, a mikroszenyez k mennyiségére és a toxicitásra is.
A v í z s z e nny e z é s ha z a i he l y z e t e Felszíni vízkészletünk 99 %-a 3 f vízfolyásban (Duna, Tisza, Dráva) található, ezek szennyvizeket hígító képessége nagy. A Dunában és a Tiszában a bakteriális szennyezés jelenti a legnagyobb problémát.
A korábban tiszta Tisza vízmin sége folyamatosan romlik, és mivel szinte valamennyi mellékfolyójának (Szamos, Kraszna, Sajó, Maros) vize szennyezett, az országból kilép szelvényben valamennyi komponens koncentrációja folyamatosan növekszik. Bár a Balaton egész vízgy jt területe hazánk terültén van, vízmin sége évtizedekig romlott, és csak az utóbbi években változott meg ez a tendencia. A Velencei tó sok oldott sót és szerves anyagot tartalmaz. Állóvizeink többsége fürd zésre alkalmas, folyóvizeink a bakteriológiai szennyezettség miatt többnyire alkalmatlanok. Magyarországon a felszín alatti vizek egységes hidrológiai rendszert alkotnak. A vízkörforgalom legértékesebb részét a karsztvizek képezik. A felszín alatti vizek 25-30 %-a a biztonsági fert tlenítésen kívül nem igényel kezelést, I. osztályú. A vízkészlet ¾-e II. osztályú 80-90%-uk vas és Mn-tartalma magas, 15 %-uk robbanásveszélyes gázt (metán) tartalmaz (gáztalanítás!), 5 – 10 % arzéntartalmú. A legnagyobb gondot a nitrátszennyezés okozza, a falvak 15-20%-ában 50 – 200 mg/L, de van 1000 mg/L-es érték is, a határérték pedig 50 mg/L.
A ha z a i s z a bá l y o z á s F hatóság: Környezetvédelmi és Vízügyi minisztérium Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyel ségek Munkájukat az 1995 évi LVII. Vízgazdálkodási törvény alapján végzik. 219/2004 (VII. 21.) Korm. sz. rendelet a felszín alatti vizek védelmér l rendelkezik (kármentesítés, felszínvíz-védelmi bírság). A 220/2004 (VII. 21.) Korm. sz. rendelet a felszíni vizek min ségének védelmér l intézkedik (csatorna-, és vízvédelmi bírság). A 221/2004 (VII. 21.) Korm. sz. rendelet pedig a vízgy jt gazdálkodás egyes szabályait tartalmazza. Az ivóvizek min ségi követelményeit a 102/23001 (X. 25.) Korm. sz. rendelet, a természetes fürd vizekét pedig a 273/1001 (XII. 21.) Korm. sz. rendelet határozza meg. Vízkészletjárulékot fizetnek a vízfelhasználók (a lakosság csak 500 m3 felett) a saját vízkivételi m vek útján kinyert víz után. A vízjogi engedélyben meghatározott mennyiségen felüli mennyiség után pótdíjat kell fizetni. Ivóvízdíjat és csatornadíjat kell fizetni a közüzemi víz-, és csatornam vek által szolgáltatott ivóvízért, illetve a kezelésükben lév csatornák használatáért. a díjakat a 23/2004 (XII. 16.) KvVM sz. rendelet mellékletei tartalmazzák. Vízjogi engedély szükséges minden olyan létesítmény építéséhez, mely a vizek természetes lefolyását, azok mennyiségét és min ségét befolyásolja. A kiviteli tervekre vízjogi létesítési engedélyt adnak ki, sikeres próbaüzem után adják ki a vízjogi üzemeltetési engedélyt. A 220/2004 (VII. 21.) Korm. sz. rendelet szerint a felszíni vízek min ségének meg rzése és javítása a kibocsátó feladata. A rendelet a közcsatornába vezetett szennyvizekre is vonatkozik. A környezetvédelmi felügyel ség ezekre technológiai, területi vagy egyedi kibocsátási határértékeket ír el . Technológiai határértékeket, amennyiben létezik ilyen az adott tevékenységre, - ha nincs akkor területi kibocsátási határértéket ír el . Egyedi határértéket akkor, ha az adott technológiára a jogszabály sem technológiai, sem területi határértéket nem határoz meg, - ennek megállapítása a befogadó terhelhet sége alapján, vagy a kijelölt felszíni vizekre vonatkozó célkit zés alapján kerül sor. Általános cél a rendelet 1. Melléklet B. pontjában meghatározott I. lista szerinti anyagok és az E. pontjában megjelölt els bbségi veszélyes anyagok felszíni vizekbe való kibocsátását fokozatosan meg kell szüntetni! Közcsatornába tilos – háztartások, kisebb vendégl k kivételével, - bármilyen hulladékot bevezetni! A kibocsátási határértékeket a 28/2004 (XII. 25.) Korm. sz. rendelet határozza meg. Technológiai kibocsátási határértékeket ad meg a települési szennyvizekre, másrészt a felszíni vizekre veszélyes anyagok I. listájában szerepl anyagok közül a Hg.ra (nem alkáli klorid elektrolízis esetében), Cd-re, 1,2 dikóreténra, tri-, és pentaklór-etilénre, továbbá a II. listába tartozó azbesztre, végül további 37 technológiára (pl. húsfeldolgozás, textíliagyártás, papírgyártás, k olaj-feldolgozás, alkáli-klorid-elektrolízis, m trágyák, üveg-, és vas gyártása, fémmegmunkálás és fém-felületkezelés, hulladéklerakás) ad meg kibocsátási határértékeket. A szennyez , továbbá veszélyes és mérgez anyagokra a területi kibocsátási határértékeket az 1-4 vízmin ség-védelmi területi kategóriákra, a Balaton és közvetlen vízgy jt je, egyéb védett területek,
id szakos vízfolyások, általános védettségi kategória adja meg a rendelet.
A rendelet 5. Melléklete megadja azokat a legkisebb és legnagyobb határértékeket, melyek között a hatóság- a befogadó terhelhet ségét figyelembe-véve közvetlen bevezetés esetén egyedi határértékeket állapíthat meg egy adott szennyez anyagra. A közcsatornába bocsátható szennyvizek szennyez anyag-tartalmának küszöbértékeit láthatjuk a következ táblázatban. Új létesítményeknél az elérhet legjobb technológia alkalmazásával be kell tartani a kibocsátási határértékeket, ellenkez esetben a felügyel ség a kibocsátót szennyezés-csökkentési intézkedésekre kötelezi vízszennyezési bírság egyidej kivetésével. A bírság összegét egy évre szennyez anyagonként számítják a
B = (M – Me)k Ft/év
Képlet szerint, itt M a tényleges szennyez -tartalom (kg/év), Me az engedélyezett szennyez anyag-kibocsátás (kg/év), k a fajlagos bírságtétel az adott szennyez anyagra (Ft/kg).
A határértéknek megfelel , ill. engedélyezett Me kibocsátás meghatározható: koncentráció-határérték alapján )megengedett koncentráció [kg/m3] és az adott évben kibocsátott szennyvíztérfogat [m3/év] szorzataként), vagy a fajlagos kibocsátás alapján (adott évben gyártott termék [t/év] és a technológiai határérték [kg/t] szorzataként). Amennyiben a szennyez anyag koncentrációja eléri a határérték kétszeresét, a bírságot a jelent s túllépés miatt j =1,3 (mérgez anyagnál j = 2) tényez vel meg kell szorozni. Ha a szennyvizet nem engedélyezetten hígítják, a bírságot a határérték-koncentráció alatt, h = 1,1; e felett h = 1,3 hígítási tényez vel kell megszorozni. Ha a befogadó szennyezettsége a határértéket meghaladja, új kibocsátás csak más szennyezés egyidej csökkentésével lehetséges. Aki a határértéket meghaladó szennyezettség felszíni vizet használ fel, csak az általa okozott többletszennyezésért felel. Aki rendkívüli vízszennyezést okoz, rendkívüli vízszennyezési vagy csatornabírságot köteles fizetni a szennyez anyagok teljes mennyisége után, ami akár a képlet alapján számított bírság 5szörösét is elérheti. Az, aki 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet, valamint a rendelet 1. melléklet B. pont I. listája szerinti veszélyes, vagy az E. pont szerinti els bbségi veszélyes anyagot bocsát ki, önellen rzésre kötelezett, ennek eredményeir l évente összefoglaló jelentést készít. A használt és szennyvizek kibocsátásának ellen rzésére (helyszíni hatósági-, és önellen rzés) vonatkozó szabályokat a 27/2005. (XII. 6.) KvVM sz. rendelet határozza meg. Meglév létesítményekre az el írásokat legkés bb 2010 dec. 31-ig teljesíteni kell (türelmi id ). A türelmi id a 15 000 lakosegyenérték alatti agglomerációk települési szennyvíztisztítóinál 2015. dec. 31. Az érzékeny területeken lév 10 000 lakosegyenérték fölötti agglomerációk települési szennyvíztisztítóinál 2008. dec. 31-ig tart a türelmi id . A türelmi id alatt a bírságot egyre növekv mértékben, a nem szolgáltató jelleg kibocsátókra a megállapított bírság 5–75%-át, a szolgáltatókra (víziközm üzemeltetését, szennyvízelvezetést és/vagy szennyvíztisztítást végz ) a megállapított bírság 5-20 %-át kell kiszabni.
