VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK

VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK

3.5 1.5

Vizeletgyűjtő rendszerek hígítási viszonyai és az eltömődéseket okozó csapadékképződés – svájci kutatók modelljei Tárgyszavak: szennyvízkezelés; csapadékképződés; NoMix WC; vizeletelválasztás. A vizelet külön gyűjtése a korszerű szennyvízkezelés egyik módsze-

re – lényegesen tehermentesíti a hagyományos szennyvíztisztítást, – megkönnyíti a benne levő mikroszennyezők kivonását. A vizeletet szeparáló WC-k („NoMix toilets”) elterjedését, a legújabb tapasztalatok szerint nem csekély mértékben gátolják a rendszerben csapadékleválás miatt keletkező eltömődések. A vizeletből leváló csapadék összetételéről a svájci Szövetségi Műszaki Tudományos Környezetvizsgáló Intézet Szennyvízkezelési Részlegének kutatói elsőként számoltak be a Nemzetközi Vízügyi Szövetség (IWA) 2002-ben Melbourneben rendezett Világkongresszusán. A kémiailag és termodinamikailag lehetséges csapadékok közül hármat azonosítottak, ezek: – hidroxiapatit, HAP, Ca10(PO4)6(OH)2, – sztruvit, Mg NH4PO4 · 6H2O és – kalcit, CaCO3 Kimutatták azt is, hogy a lecsapódást a karbamid mikrobiális hidrolízise, az ureolízis váltja ki, és részletesen vizsgálták a folyamat mechanizmusát és kinetikáját.

A karbamid hidrolízise: ureolízis Az ureáz (karbamid-amidohidroláz) enzim a karbamidot ammóniává és karbonáttá hidrolizálja, az utóbbi pedig spontán elbomlik szénsavvá és még egy molekula ammóniává, ami a pH erős növekedését vonja maga után:

NH2(CO)NH2 + 2H2O → NH3 + NH4+ + HCO3– Az ureázt termelő számos mikroorganizmus közül a baktériumok vannak többségben, és a természetben és más közegekben is mindenütt előfordulnak eukariota és prokariota fajok. Elbomlott sejtjeikből az enzim kiszabadulván jelenléte a vizeletgyűjtő rendszerekből sem zárható ki. A mikrobiális ureázok működése semleges kémhatásnál optimális, 5 alatti pH-nál megszűnik.

A csapadékképződés feltételei Az ásványi anyagok általában túltelített oldatukból válnak le. Az oldatok telítettségének jellemzője a telítettségi index (saturation index, SI): SI = logIAP + pKsp, ahol

IAP = ionaktivitási szorzat (ionactivity product), pKsp = a Ksp oldékonysági szorzat negatív logaritmusa.

Egy oldat bizonyos vegyületre nézve túltelített, ha SI pozitív, vagyis az ionaktivitási szorzat nagyobb az oldékonysági szorzatnál. Ekkor az anyag leválik, ha negatív oldatban marad. A leváláshoz azonban le kell győzni az ionok krisztallitokká tömörülését akadályozó aktíválási energiát. Erre nagy SI-értékű gócképzőként már jelen levő kristályok vagy idegen testek és felületek alkalmasak. Ilyen kristálygócképzőkből a vizeletgyűjtő rendszerekben sincs hiány. A kristálynövekedés sebessége a leírására felállított kinetikai egyenletek többségében a túltelítettség mértékétől függ. A vizeletben mint öszszetett oldatban a nagy ionerősség, valamint a szerves és szervetlen komplexképzők, a szabad rácsionok csökkent koncentrációja (hozzáférhetősége) folytán hátráltatják a kristályosodást.

Ureolízis vizsgálata A vizsgálatokat a kutatóintézetben közel négy év óta működő NoMix-rendszeren végezték két sorozatban: – a vizeletgyűjtő tartályból vett folyadék- és – a csővezetékek belső faláról lefejtett szilárd mintákon.

A NoMix-rendszerű WC-ből a tartályhoz vezető, 4 m hosszú, 28 mm átmérőjű cső részben függőlegesen, részben vízszintesen fut, az utóbbiban egy 0,6 m-es szagmegkötő szakasszal. A gyűjtőtartályban a kb. négyszeresére hígított vizelet tartózkodási ideje legalább három hét. A gyűjtőtartályban az ureolízist – az elhalt baktériumokból felszabaduló enzim vagy – maguk az ureáztermelő baktériumok végzik. A baktériumok szuszpendálva vagy az üledék részeként vannak jelen. Az üledék a svájci kísérletben az ún. vizeletiszap, KOI-értéke 1 g szilárd anyagra számítva 0,18 g volt. A vizeletben oldott anyagok mennyiségi elemzéséhez 25 ml-es mintákból – a klorid-, szulfát- és foszfátkoncentrációt induktív csatolású plazmaoptikai emissziós spektrometriával, – a kémiai oxigénigényt (chemical oxygen demand, COD) HACH Co.-féle próbacsövek segítségével, – az ammónia- és a karbamidkoncentrációt (utóbbit ammóniává hidrolizálva) fotometriásan bróm-krezolos reakció alapján, – az összes szilárd anyagok mennyiségét az amerikai víz- és szennyvízvizsgáló APHA szabványsorozat alapján, – a pH-t és az oldott oxigént elektrolitikusan határozták meg (1. táblázat). 1. táblázat Vizeletben mért koncentrációk friss vizelet

tárolt vizelet

Ureolízis a csövekben

254 5810 367 129 77 2670 2170 748 3830 8150 7,2

1720 73 76 28 1 837 770 292 1400 966 1650 9,0

386 8750 559 168 121 3730 2250 1350 5230 <5 9700 6,0

Ureolízis a gyűjtőtartályban Ammónia, gN/m3 Karbamid, gN/m3 Foszfát, gP/m3 Kalcium, g/m3 Magnézium, g/m3 Nátrium, g/m3 Kálium, g/m3 Szulfát, gSO4/m3 Klorid, g/m3 Karbonát, gC/m3 KOI, gO2/m3 pH

A szilárd mintákat a röntgendiffrakció módszerével vizsgálták. A röntgenfilmeket kvalitatív vizuális denzitometria segítségével értékelték ki, amely lehetővé teszi egy mintában négy kristályos vegyület tömeg szerinti frakcióinak becslését. Az ureolízistartály vizsgálatának háromféle mintája: – eredeti állapotú, tárolt vizelet, – a tárolt vizelet megszűrve és centrifugálva (tehát baktériummentesítve) – az utóbbihoz tartályüledék hozzáadva 750 g/m3 összes szilárdanyag-koncentrációig (total solid substances, TSS). Mindhárom mintához 3:1 térfogatarányban friss, szűrt vizeletet adtak (ez szolgált önmagában referenciamintaként is.) A 25 °C-on 12 órán át lejátszódó kísérletekből megállapították, hogy mindegyik mintából képződött ammónia, mégpedig a centrifugált vizeletben nyilvánvalóan szabad ureáz által, amely kb. 20%-ban katalizálja az ureolízist. A hidrolízis nagy része tehát az élő baktériumok aktivitása miatt jön létre.

Hidrolíziskísérletek csőmintákban A karbamidhidrolízist vizsgáló másik kísérletsorozatban a NoMixrendszer vízszintes és függőleges csőszakaszából vettek egy-egy szilárd mintát és 4,5 órán át keverték kb. 700 ml friss vizelettel, ugyancsak 25 °C-on. Itt az ammóniaképződést kísérő erős pH-növekedést észleltek (1. ábra). A mérések igazolják, hogy a mikrobiális karbamidhidrolízis kiváltja a csapadékképződést: ezzel a hidrolízissel és ammóniafelszabadulással járó pH-emelkedés időgörbéjén pH = 7,2-nél a sztruvitkiválásnak megfelelő törés tanúskodik. Tetemes csapadékhoz már csekély hidrolízis elég: vízszintes és függőleges reaktorban a csapadékpotenciál 87, ill. 97%-a levált. A csőben a minta megnedvesített felületére vonatkoztatott fajlagos ureolízisráta vízszintes és függőleges viszonyokra átlagolva 5400±90 gN/m2 · nap. Ennek alapján – a NoMix-rendszer 1,5 m-nyi vízszintes és 2,1 m-nyi függőleges csőszakaszában összesen 960 g, – a gyűjtőtartályban (0,1 m3 tárolt vizelettel töltve) 180 g karbamidN-t hidrolizált az ureáz (2. ábra).

pH [-] 9,0

pH

2000

8,5 8,0

1600

7,5 1200

7,0

800

6,5

összes ammónia

400 0,00

0,05

0,10

0,15

6,0

9,0

2400

összes ammónia, gN/m3

2400

összes ammónia, gN/m3

pH [-] pH

8,5

2000

8,0

1600

7,5 1200

7,0

800

összes ammónia

6,0

400

0,20

6,5

0,00

0,05

idő, nap

0,10

0,15

0,20

idő, nap

1. ábra Ammóniaképződés a csőkísérletben, a szaggatott vonal a lineáris regresszióval való átalakításnak felel meg. Balra: vízszintes, jobbra: függőleges szimulációs reaktor 600

kalcium magnézium foszfát-P

koncentráció, g/m3

500 400 300 200 100 0 0,00

0,05

0,10

0,15

0,20

idő, nap

2. ábra Az oldott komponenseknek a függőleges szimulációs reaktorban mért (jelölt pontok) és szimulált (folytonos vonalak) koncentrációi, a pontozott vonalak a modell 95%-os megbízhatósági intervallumát jelölik. (A vízszintes reaktorra való érvényesítés hitelesítése)

Az ureolízis és a csapadékképződés modellje A vezetékben végzett mérések szimulálására kidolgozták az ureolízis kinetikájának és csapadékleválasztó potenciáljának komplexképződés és az ionerősség hatásait, inputparaméterekként a mért koncentrációadatokat használva. A hidrolizáló baktériumok számára hígítatlan vizeletben szubsztrátum-telítettséget feltételezve, a folyamat kinetikailag nullarendű: rkarbamid = –kureolízis · Ainokulum, ahol

rkarbamid = az ureolízisráta, mól/l · nap, kureolízis = az ureolízis sebességi állandója, mól/l · m/nap, Ainokulum = a csőből vett csapadékminta fajlagos felülete a kísérleti edényben, m–1

A felületegységre vonatkoztatva állandó baktériumkoncentrációt feltételeztek. A lecsapódási kinetika modellezéséhez abból indultak ki, hogy a leválást felületelmozdulási folyamatok szabályozzák. A csőben lezajló csapadékleválás és ureolízis szimulálása céljából e folyamatok sebességi állandóit hozzáigazították a vízszintes reaktorban mért kalcium- és magnéziumkoncentrációkhoz. Az eredmények hitelesítésére a függőleges reaktorbeli méréseket ugyanazon állandókkal szimulálták, csupán a kezdeti koncentrációkat és a minták felületének nagyságát változtatták. Az ureolízis sebességi állandója arányosnak bizonyult a mintafelülettel. Jó egyezést találtak a fajlagos felületek számított és mért értéke között, amely – a vízszintes reaktorban egyaránt 0,9/m, – a függőleges reaktorban 1,8, ill. 1,7/m volt. A leválás állandói a hozzáadott szilárd anyagok tömegkoncentrációjával voltak arányosak, amelyet 800 g TSS/m3-ban állapítottak meg mindkét reaktorra.

A hígítás (vízöblítés) hatásainak tanulmányozása A svájci kutatók a továbbiakban módosított számítógépes modelljük segítségével tanulmányozták az ureolízis, a vizelethígulás, vagyis az öblítés befolyását a vizeletgyűjtő rendszerekben történő csapadékképződésre és eltömődést okozó lerakódásokra. Mutatóként a korábban (1994) definiált leválási potenciált (precipitation potential, PP) használ-

ták, vagyis azt a csapadékmennyiséget, amely az oldatban maradt részszel egyensúlyban van. Több oldott ásványi anyag esetén koncentrációjuk összege képezi az összes PP-t. A friss csapadék nem egyezik meg PP-vel, de mennyiségét és összetételét tekintve konvergál feléje, mint az egyensúlyt beállító értékhez. A csapadékképződés becslésének másik módja az ásványi anyaggal való telítettségnek, ill. a túltelítettség már említett leválást szabályozó mértékének meghatározása. Az új rendszerekben elkülönített, gyűjtött, tárolt, öblített vizeletben a leválási feltételek sokoldalú tanulmányozására szolgáló modellek (mind az eredeti, mind a módosított változat) – oldékonysági egyensúlyok, sav/bázis komplexképzési stb. egyenletek, ill. ezek szakirodalomból vett állandóinak felhasználásával – alkalmasak a rendszerek viszonyainak termodinamikai jellemzésére. Az új modellben, a fentiek értelmében feldolgozott rendszerkomponensek közül – oldott vegyületek, ill. ionok o klorid, o kalcium, o citrát, o magnézium, o oxalát, o kálium, o hidroxilionok és o nátrium o protonok, o ammónia, o valamint komplexeik, o karbonát, o szulfát, – szilárd anyagok (csapadékok) o amorf kalcium-foszfát, Ca3(PO4)2 – ACP, o dikalcium-foszfát anhidrid, CaHPO4 – DCPA, o hidroxiapatit, Ca10(PO4)6(OH)2 – HAP, o oktakalcium-foszfát, Ca8H2(PO4)6 · 5H2O – OCP, o trikalcium-foszfát, Ca3 (PO4)2 – TCP, o kalcit, CaCO3, o sztruvit, MgNH4PO4 · 6H2O A csapadékképződés és lerakódás feltételeinek tanulmányozásához csapadék- és szennyvízmintákat vettek – NoMix-rendszerű és – két víz nélküli toalettből, valamint egy hagyományos WC-ből. A szimulációban a csapvizes öblítésnek (a hagyományos és a NoMix-rendszerben) kétféle hatását tapasztalták:

– Több lett az összes csapadék, a vízzel bevitt, csaknem teljes kalciummennyiség beépült, jelezve, hogy a csapadékképződés korlátozó tényezője a kalcium (a magnézium csak jelentéktelen mértékben, 3. ábra). A foszfát 100%-osan levált (szemben a hígítás nélküli 28%-kal), ammóniának csupán 1%-a csapódott le sztruvit formájában. – Az abszolút csapadékmennyiséggel ellentétben a csapadék koncentrációjára jellemző PP-érték csökkent, mivel az öblítővíz nemcsak a lecsapódáshoz szükséges kationokat szállítja, hanem egyszersmind fel is hígítja a csapadékot. Ez a jelenség 18-as hígítási tényezőnél különösen erős, de ennél jóval több öblítővíznél kevéssé: a hígítási tényező 18 és 100 közötti növekedésekor a PP csak 12%-kal csökkent.

sztruvit

HAP

kalcit

% a PP-ből, gm-3

1 l vizeletből levált összes mennyiség, mg

összes

hígítási tényező


3. ábra Leválások csapvízzel hígított vizeletből Balra: vegyes oldat térfogatára számított PP, jobbra: 1 l vizeletből levált összes mennyiség Az öblítéses hígítással a csapadék összetétele is változik (4. ábra). HAP bármilyen hígításnál megjelent a csapadékban, de sztruvit csak 18szorosnál kevésbé hígítva válik le. Az ásványi foszfát megkötése csapvíz jelenlétében eléri a 100%-ot. Ez kedvez a foszfátkinyerésnek mind a HAP-ról, mind a sztruvitról feltételezik, hogy a talajban lassan szabaddá váló műtrágyaként előnyösen használható.

HAP

kalcit

% a PP-ből

sztruvit


4. ábra Csapvízzel hígított vizeletből levált csapadék szimulált összetétele Az esővizes öblítést, tekintettel a csapadékképző kalcium és magnézium hiányára a WC-eltömődés elkerülésére ajánlják. Ez a módszer, a szimulációs várakozásnak megfelelően, erőteljesebben csökkentette a PP-értéket, mint a csapvíz, különösen nagy hígításban (5. ábra). Ennek megfelelően csökkent a csapadék mennyisége, azaz a tápanyagmegkötés – az 1-es hígítási tényezőre jellemző 28%-ról, – a 30-assal elérhető mindössze 16%-ra. A csapadék-összetételből esővíz jelenlétében kimaradt a kalcit, HAP jelenlétében dominált a sztruvit. Az ureolízis „terepmérésekben” tapasztalt, lecsapódást kiváltó hatását ellenőrizendő a PP-értéket mint az ureolízis függvényét is szimulálták. Továbbá a karbamidhígítást változtatva vizsgálták, hogy mennyi karbamidot kell hidrolizálni a 95%-os PP eléréséhez. Kiderült, hogy ehhez elég 0,014 és 0,016 mól/l koncentrációjú hidrolizált karbamid, amit a gyors mikrobiális folyamat rövid idő alatt realizál. A természetes viszonyok közt jelen levő komplexképzőket a modellben a jól ismert és e tekintetben igen hatékony citráttal és oxaláttal helyettesítették, összehasonlítva a megfelelő két szerves sav hozzáadása nélküli szimulációval. Arra az eredményre jutottak, hogy a komplexkép-

zők nem csökkentik számottevően a leválást, hatásuk a tárolt vizeletben elhanyagolható, viszont a csőrendszer eltömődését lassíthatják.

sztruvit

HAP

PP, g/m3

1 l vizeletből levált összes szilárd anyag, mg

összes


5. ábra Esővízzel hígított vizeletből levált csapadék Balra: vegyes oldat térfogatára számított PP, jobbra: 1 l vizeletből levált összes szilárd anyag

A kísérletekből levonható egyéb tanulságok, következtetések Sem a NoMix-rendszerben levő, sem a tárolt vizelet nem tartalmazott számottevő mennyiségű karbamidot, mert azt – főleg a gyűjtőtartályban – alig több mint egy nap alatt elhidrolizálta az ureáz. Reális körülmények között is elég lehet néhány nap e hidrolízishez. A kísérletek alapján feltételezhető, hogy az urealizáló baktériumok a csövekben szaporodnak, onnan áramlanak a gyűjtőtartályba, ahol a sejtek felbomlásakor szabadul ki az enzim. Mivel a tartály üledékében nem mutatható ki ureázaktivitás, a baktériumok valószínűleg elpusztulnak a gyűjtőtankban, főként a nagy pH hatására. Az ureolízisráta a csőfelület kezdeti nagyságától függ, ebből következően a csőfelületre vonatkoztatott ureázaktivitás minden csőszerkezetben ugyanaz. Az ureolízisrátára meghatározott kinetikai állandó azonban nem általános érvényű, mivel – keverős reaktorban, szuszpenzált baktériumokkal gyorsabb az ureolízis, mint a csövekben és

– az egyes vizeletgyűjtő rendszerekben különbözők a fajlagos ureázaktivitások is.

Összehasonlítás valós rendszerekkel Különböző hagyományos és új megoldású toalettekből koncentrációmérés céljából szilárd és folyadékmintákat vettek, az utóbbiakban a vizelet hígítását az oldott nátrium, kálium és klorid koncentrációjából számították ki. Értéke – hagyományos WC-ben 600-szoros, – a NoMix szagelnyelő csőszükületében 30-szoros, – a NoMix-csészében 4-szeres, – az öblítés nélküli változatban 1-szeres volt. Általánosságban a szimulált és valós eredmények megegyeztek abban, hogy a csapadék csupán három komponensből – kalcit, HAP, sztruvit – állt (6. ábra). Jó egyezést találtak a hagyományos, a NoMixcsésze és a vízmentes „szagcsapda” lerakódásai összetételénél. A szimulálás jól reprodukálja továbbá az oldott anyagok kiválását a NoMixcsészében és a vízmentes szagfogóban (7. ábra).

vízmentes, "szagcsapda"

vízmentes, "szagcsapda"

NoMix tartály NoMix, tartály

NoMix tartály NoMix, tartály

NoMix "szagcsapda"

NoMix "szagcsapda"

hagyományos

hagyományos

0

20

40

60

80

sztruvit

nincs

kevés

közepes

sok

tömegrész fokozatokban mérve

tömegrész, % HAP

100

kalcit

HAP

sztruvit

kalcit

6. ábra Szimulált (balra) és mért (jobbra) tömegmegoszlások

kalcium

vízmentes "szagcsapda"

foszfát mért


szimulált

NoMix "szagcsapda"

NoMix tartály

NoMix "szagcsapda"

0

20

40

60

80

0

100 120 140

20

40

60

80 100 120 140

leválás, %

leválás, %

m agnézium


NoMix tartály

NoMix "szagcsapda" 0

20

40

60

80 100 120 140

leválás, %

7. ábra Kivált anyagok mérés és szimuláció szerint Nagy mértékben különböznek viszont a NoMix-szagfogó szimulációs és valós eredményei. A mérés nagy sztruvitkoncentrációt, a szimulálás semennyit sem jelez. Ez valószínűleg a vizelet öblítés okozta erősen változó hígítására vezethető vissza. A mérési és a szimulációs eredmények eltéréseit elvben előidézhetik: – kinetikai befolyások: a rendszerekben nem áll fenn oldott/szilárd egyensúly, – a vizeletre vonatkozó irodalmi adatok erős szórása, – a mintavétel és a mérőmódszerek nagy különbsége,

– előzetes leválások a csövekben, a csapadékok eróziója és áthelyeződése. Mivel az ismertetett szimulálás elfogadhatóan képezi le a viszonyokat a legtöbb mintában, a modell az eltérések ellenére alkalmazható a csapadékképződés becslésére vizeletgyűjtő rendszerekben. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Udert, K. M.;Larsen, T. A. stb.: Urea hydrolysis and precipitation dynamics in a urinecollecting system. = Water Research, 37. k. 11. sz. 2003. jún. p. 2571–2582. Udert, K. M.; Larsen, T. A. stb.: Estimating the precipitation potential in urinecollecting systems. = Water Research, 37. k. 11. sz. 2003. jún. p. 2667–2677. Larsen, T. A.; Peters, I. stb.: Re-engineering the toilet for sustainable wastewater management. = Environmental Science and Technology, 35. k. 9. sz. 2001. p. 192A– 197A. Hellström, D.; Johansson, E.: Swedish experiences with urine separating systems. = Wasser & Boden, 51. k. 11. sz. 1999. p. 26–29.

Egyéb irodalom Berente B.; Szekeres G.: Integrált és jövőbe mutató megoldások a környezetvédelemben, teljes körű vízgazdálkodás. = Magyar Kémikusok Lapja, 59. k. 4. sz. 2004. p. 127–137. Eltűnhetnek a vízzel teli sebhelyek? = Biztonság, 16. k. 1. sz. 2004. p. 7–9. Jankelovics P.: A hulladék papírok vízterhelő hatása a Dunapack Rt. Csepeli Csomagolópapírgyárában. = Papíripar, 48. k. 1. sz. 2004. p. 8–11. Juhász E.: Magyarország víziközműveinek múltja és jelene az EU „előszobájában”. = Vízmű Panoráma, 12. k. 1. sz. 2004. (különszám), p. 5–12. Solti D.: A Magyarországon alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák katasztere. = Vízmű Panoráma, 12. k. 1. sz. 2004. (különszám), p. 13–18. Bukta E.; Csanády M.; Dosztál I.: Laboratóriumok fejlesztési koncepciói. = Vízmű Panoráma, 12. k. 1. sz. 2004. (különszám), p. 20–24. Szilvássy Z.: A huszonnegyedik vízlépcső. = Mérnök Újság, 11. k. 3. sz. 2004. p. 6– 8. Szlávik L.: Ősszel megkezdődik a tározók kialakítása. = Mérnök Újság, 11. k. 3. sz. 2004. p. 12–14.

Pataki P.: A vízmérési előírások változásai az EU-csatlakozás után. = Vízmű Panoráma, 12. k. 1. sz. 2004. (különszám), p. 25–26. Krámer M.; Isaák Gy.: A Dunai Finomító szennyvízkezelő és hulladékégető rendszerének modernizálása. = MOL Szakmai Tudományos Közlemények, 2003. 2. sz. p. 204–211. Magyarics A.: Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók – a vízminőségi kárelhárítás gyakorlati kérdései. = Vízügyi Közlemények, 84. k. 4. sz. 2002. p. 669– 681. Láng I.; Pannonhalmi M.; Sütheő L.: A Mosoni-Duna rehabilitációja. = Gazdasági Tükörkép Magazin, 2004. márc. p. 8. Tisza-program európai uniós támogatással. = Gazdasági Tükörkép Magazin, 2004. márc. p. 5-7. Abonyi I.: Új kihívások és új lehetőségek. A bajai vízellátás–csatornázás szakirányú mérnökképzés jelene és jövője. = Vízmű Panoráma, 12. k. 2. sz. 2004. (különszám), p. 18–19.

VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK

Recommend Documents