Víz és város Budapest Bécs Wasser und Stadt Wien Budapest

VÍZ ÉS VÁROS

Víz és város – Budapest – Bécs Wasser und Stadt – Wien – Budapest

WASSER UND STADT

1

VÍZ ÉS VÁROS

Authors / Autoren / Szerzők Szerz k edited by / Redaktion / szerkesztette: © Novák Tibor J., 2007 studies / Studien / tanulmányok: © résztvevők /Teilnehmer hallgatók –Student/in/en: Ékes Veronika (I) Kovács Szabolcs (II) Lábas Attila (VIII) Papp Roland (VI) Radnai Béla (VIII) Tóth Patrícia (V) Sajó Zsolt Attila (II) Sántha Lívia (I) Szilágyi Zsuzsanna (I) PhD hallgatók – PhD Student/in/en: Kerekes Ágnes (VIII) Nagy Viktória (II) Szokolovszki Zoltán (VII) Szűcs Viktor (II) Oktatók – Unterrichter: Báthoryné Nagy Ildikó Réka (IX) Gergely Attila (III) Novák Tibor J. (IV, VII) 2007 Wien – Budapest – Debrecen translated by / Übersetzungen / fordítások: ©Nagy Viktória, Novák Tibor

2

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Víz és város – Budapest – Bécs Wasser und Stadt – Wien – Budapest víz- és városföldrajzi tanulmányút a két nagyváros vízfolyásai mentén – eine wasser- und stadtgeographische Exkursion entlang den Gewässer der beiden Großstädten

szerkesztette: Novák Tibor J.

Debrecen, 2007

WASSER UND STADT

3

VÍZ ÉS VÁROS

szervező - Projektleiter: Dr. Novák Tibor J. DE TTK, Tájvédemi és Környezetföldrajzi Tanszék ausztriai partner – Projektpartner in Österreich: Dr. Thomas Hein Mag. Iris Baart BOKU Wien, Institut für Hydrobiologie und Gewässermanagement hazai közreműködők – Partner in Ungarn: Báthoryné Nagy Ildikó Réka Gergely Attila BCE, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék Bécsben vezetőink voltak – in Wien führten uns: Dr. Ulrike Goldschmied (MA 45 Wien) Dr.Christian Baumgartner (NP Donau-Auen) DI Severin Hohensinner (MA 49 Wien)

4

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

TARTALOM INHALT / CONTENTS

5 5 6 10

I. Vízfolyások a településeken Rivers and streams in the urban open space

13 15

II. Vízfolyások helyreállításának típusai és eszközei Methods of river restoration

18 22

III. A helyreállítás ökológiai hatásai - Szigetköz Ecological consequences of restoration - Szigetköz

26 35

IV. Bécs fejlődése és hatása vizeire Stadtentwicklung und Gewässerumgestaltung in Wien

33 38

V. A Wien folyó Der Wienfluss

44 47

VI. Nemzeti Park a Duna mentén Nationalpark an der Donau

52 56

VII. Budapest vizei Water courses in Budapest

65 72

VIII. Rákos patak Rákos-Stream

78 81

IX. Ördög-árok The Ördög-árok stream

86

Felhasznált és ajánlott irodalom Referenzen und Literaturvorschlag

WASSER UND STADT

5

VÍZ ÉS VÁROS

VÍZFOLYÁSOK A TELEPÜLÉSEKEN A városi vizek szerepének átértékelődése Az idők során egy-egy település életében többször átértékelődött a vízfolyások jelentősége. Eleinte az ivóvíz jelenléte, vagy a vízi közlekedési útvonalak futása volt döntő tényező a városok fejlődésében. Később a gazdaság növekvő vízigénye, az árvízveszély, vagy a sűrűn benépesült városokban éppen a folyók hulladék, szennyvíz és esővíz befogadóképessége határozta meg a társadalom és a víz kapcsolatát. Az elmúlt évtizedekben a vízfolyások ökológiai jelentősége, élőhelyeként betöltött szerepe is egyre inkább felértékelődött. Ugyanakkor az ökológiailag értékes, zöld és rendezett vízpartokat a városok lakossága is szívesen veszi birtokba, mint sportolásra, pihenésre, felüdülésre alkalmas terepet. A vízfolyások szabályozásának kedvezőtlen hatásai települési környezetben A vízfolyások szabályozásának célja elsőrendűen a káros vizek elvezetése és az elöntés elleni védelem volt. A folyók medrét ennek érdekében a mindenkori technikai fejlettségi szintnek megfelelően formálták át. A legnagyobb mértékű változásokat a nagyvárosi vízfolyások szenvedték el, amelyek természetes környezete többnyire művi környezetté alakult. Egyre szűkebb területre szoruló patak a terjeszkedő városban – Hosszúréti-patak, Budapest

Streambed restricted by urban sprawl – Hosszúréti-stream in Budapest

6

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Árvízi katasztrófa ábrázolása XVII. századi fametszeten Flood in a town engraving from 18-th century

A településen átfolyó vízfolyások medrét – néhol még a rézsűt is gyakorta teljes egészében szilárd burkolattal látták el. Ez ma egyre kevésbé jellemző gyakorlat, de a városi patakok többségénél már régebben megvalósult, így azok többnyire burkolt mederben folynak. Hosszú, egyenes szakaszok, közel egyenletes vízmélység, egyenletes esés és sebesség (kisebb O2 felvétel), burkolt meder (néhol a kisvízi- nagyvízi egyaránt) jellemzi őket, a mederfejlődés megszűnik. A kanyarulatok mesterséges átvágásával a meder megrövidül, a vízsebesség nő, a hullámtér szűkül, a part menti és vízi élővilág élettere töredékére csökken. A települések területi terjeszkedése a vízjárás megváltozásának a legfőbb kiváltója, a beépítéssel és a felszín lefedésével növekszik a felszíni lefolyás. A csapadék jelentősebb hányada nem szivároghat el a talajba, hanem a burkolt felszínekről közvetlenül, vagy a csatorna és vízelvezető hálózat közvetítésével szinte azonnal a felszíni vizekbe kerül. A területhiány egyre sűrűbb beépítést eredményez, emiatt a település olyan alacsonyabban fekvő részei is beépülnek, amelyek eredetileg is árvízveszélyesnek tekinthetők, de az átlagos árvizek, akár évtizedekig sem öntik el a területüket.

Árvíztábla Sopron belvárosában A beépítés és a felszíni lefolyás növekedése egyre gyakrabban

eredményez „rendkívüli” vízhozamokat, amelyeknek ráadásul egy

Memory on a Flood in leszűkített, kisebb kapacitású ártéri medren kell lefolyást találniuk. Sopron

Ilyenkor a legkisebb patakok is súlyos árvizekkel törhetnek a szorosan patakpartra települt városokra. A belvárosok burkolt úthálózatának kialakulása, a városok körüli erdők irtása már a XVIII. századi városokban gyakorta vezetett kisebb méretű vízfolyások esetén is katasztrofális árvizekhez. Sopron vagy Eger belvárosi házain, ahol az Ikva, illetve az Eger-patak heves áradásai már ekkor komoly árvízkárokat okoztak, találunk olyan táblákat, amelyek ezekre a tragédiákra emlékeztetnek. A települési vízfolyások ősidők óta egyben a szennyvízbefogadó szerepét is betöltik. A tisztított vagy tisztítatlan szennyvíz befolyása jelentős mértékben szennyezi el a felszíni vizeket. Régen közismert a szennyezett vízfolyások fertőzéseket, járványokat terjesztő hatása, ezért ezeket gyakran már a középkorban beboltozták.

Az ipari forradalmat követően a települési vízfolyásoknak már nem csak a lakossági szennyvízbevezetés terheit kell viselniük, de egyre jelentősebb az ipari célú vízkivétel és szennyvízbevezetés. Az WASSER UND STADT

7

VÍZ ÉS VÁROS

utóbbi évtizedekben ugyan mind a lakossági, mind az ipari szennyvizek elvileg csak tisztítva kerülhetnek felszíni vízfolyásokba, a tisztított szennyvíz határértékekkel szabályozott tápanyag- és szennyezőanyag-tartalma is azonban messze meghaladja az átalakított vízfolyás által pufferolható mennyiséget. A mesterséges mederburkolat és a természetidegen partkialakítás következtében hiányzó életközösségek lennének képesek közömbösíteni, illetve feldolgozni ezt a tápanyagtöbbletet. A kiépített, kibetonozott medrű, vagy zárt szelvénybe vezetett vízfolyásnak nincs kapcsolata a környezetével, így a talajvízzel sem. A medermélyítés, és kiépítés eredménye a vízszint csökkenése, mely magával vonja a talajvízszint csökkenését is. Ez megváltoztatja a környező területek talajvízháztartását és az ártér kiszáradásához vezet. Kiépített mederprofil, Rákos-patak, Budapest

Constructed streambed: the Rákos-stream in Budapest

A fenéklépcsők, tározók és duzzasztók miatt a vízfolyás hosszirányú átjárhatósága bizonyos élőlények számára megszűnik, ami rontja a tározó alatti szakasz ökológiai állapotát. A fenékkotrás következtében és a hozzá kapcsolódó lecsapolási munkák hatására eltűnnek a völgyfenék nedves élőhelyei. A parti sáv területe leszűkül, az egyenes vonalú, növényektől mentes mederben az élővilág szegényessé válik. A növényzet és fás vegetáció nélküli mederszegély miatt megszűnik az árnyékolás, a vízhőmérséklet tág határok között ingadozik, nő a felmelegedés, a párolgás. A melegebb víz rosszabb oxigénellátottsága az algásodásnak és a hínáros növényzet burjánzásának kedvez, ami viszont rontja a vízszállítási képességet. Az elmúlt évtizedekben lezajló dezurbanizációs folyamat során a városokból kiáramló népesség, egyre nagyobb mértékben és intenzívebben veszi használatba a város körüli területeket. A bővülő közúthálózat, az infrastruktúraépítés és a lakóépületek egyre

8

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

nagyobb területet hódítanak el a korábban természeti értékeket hordozó térségektől. A városi terjeszkedés károsítja az élővilágot, a talaj és a rendelkezésre álló vízkészlet csökkenését okozza, kedvezőtlenül befolyásolja a mikroklímát, és a zöldterületeknek előnyös pszichológiai hatásának csökkenését eredményezi. A növényzet nélküli meder és part látványa, valamint szennyezett, kellemetlen szagú vízfolyások esetén a vizek rekreációs, táj- és városképi értéke nagymértékben csökken. Újabban jelentős lépések történnek a nagyvárosi vízfolyások ökológiai, esztétikai, rekreációs potenciáljának javítására, és ennek érdekében számos civil kezdeményezés is felkarolta a települési vízfolyások helyreállítását. Örvendetes, hogy a vízrendezési beruházások tervezése során is egyre inkább törekednek a vízfolyások tájba illő kialakítására, ökológiai szerepkörének megőrzésére. Vízfolyások helyreállítása, mint megoldási kísérlet A vízfolyások szabályozása és kiépítése miatt a folyók, patakok ökológiai teljesítőképessége jelentősen csökkent. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a társadalom működésének minden terén egyre inkább hódító ökológiai szemlélet és a társadalom megváltozott igényeinek következtében a vízgazdálkodásban is létrejött egy ökológiai irányzat. A Mauerbach helyreállított medre Bécsben Restored streambed of the Mauerbach in Vienna

Ez a hagyományos vízgazdálkodási célok (árvízvédelem, vízkészlet biztosítása) mellett egyenlő rangban kezeli a vízfolyások ökológiai állapotának javítását is, amely kiterjed a vízfolyások és ártéri élőhelyek ökológiai minőségének javítására, a vízminőség javítására, a rekreációs potenciál növelésére. A természet- és tájvédelmi, területfejlesztési célok összehangolása, a társadalmi elvárások és igények rangsorolása természetesen nem konfliktusmentes feladat. A terveket – valamennyi érintett fél részvételével zajló – érdekegyeztető megbeszéléseken módosíthatják, majd a várható környezeti hatások és gazdasági WASSER UND STADT

9

VÍZ ÉS VÁROS

számítások tükrében véglegesítik, és ezután kerülhet sor a megvalósításra. RIVERS AND STREAMS IN THE URBAN OPEN SPACE The revaluation of urban streams’ role The significance of watercourses to the settlements was revaluated again and again. First, the presence of drinking water or water transport routes was crucial in the formation of towns. Later on, the attitude of society towards water was determined in accordance with the economy’s growing need for water, with flood hazard or especially in densely populated cities with the ability of rivers to assimilate waste, sewage and rainwater. In the past decades, the ecological significance of rivers and their role as a suitable habitat also became appreciated. On the other hand, inhabitants willing to occupy the ecologically precious, green and well managed waterfronts since they are perfect places to do some sports and for recreation. The impacts of river control in the urban environment The main goals of river control primarily were to deflect harmful water and to provide flood protection. Consequently, riverbeds were modified in conformity with the prevailing technological development. The largest alterations took place in big cities where the natural surroundings formed into a man-made environment. It was a common practice to concrete the bed and sometimes even the banks of urban rivers. This procedure slightly characterizes the present but most of the streams were previously lined thus they flow in an almost completely covered bed. Since they have long and straight sections, fairly steady depth, steady fall and velocity (less O2 uptake) and a covered streambed (somewhere the low and the high water riverbed as well), the riverbed evolution finally comes to end. Through the cut-offs, the riverbed is getting shorter, the velocity increases, the floodplain narrows while the habitat for aquatic and riparian wildlife diminishes. The main reason for changes in the regimen is urban sprawl as surface runoff increases significantly owing to the building up and other pavement constructions. The vast majority of rainwater cannot filter into the soil but from the covered superficies, it directly flows or

10

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

it is transmitted into surface water bodies through the channel and drainage network. Due to the lack of territories, building up is getting denser and low-lying districts are built up as well. Even though these areas are dangerous in point of inundation, average floods cannot reach them sometimes for decades thanks to the river control. The expanding building up and the exaggerated runoff ratio bring about extreme flood events. Moreover, the water outflow passes through a shortened flood bed with less capacity. In such cases, minor streams may as well severely overflow into the cities situated close to the streambed. The formation of the paved road networks in and the cleaning of forests around the cities led small watercourses to flood catastrophically already in the 18th century. Memorial boards on houses in the downtown of Sopron and Eger remind us that the Ikva- and Eger-stream caused serious damages with their heavy sweeps at that time. Urban rivers act as sewage recipients as well since ancient times. The inflow of cleaned waste water or sewage pollutes the surface water bodies to a large extent. The impact of polluted watercourses on infection and epidemic spreading are well-known for a long time therefore they were often arched already in the Middle Ages. Szennyvízbevezetés a Dunába – szennyezett esővíz bevezetése egy patakba

Inflow of wastewater into the Danube – inflow of polluted rainwater in a stream

After the industrial revolution, urban rivers were not only the victims of communal sewage inflow but also the industrial water withdrawal and the sewage inflow is getting more considerable. Although in the WASSER UND STADT

11

VÍZ ÉS VÁROS

past couple of decades only the cleaned communal and industrial waste water is theoretically allowed to flow into surface watercourses, the threshold limit values for the amount of nutrients and pollutants in the cleaned waste water are much higher than the puffer capacity of the modified river. Stream biocoenoses could neutralize or process the nutrient surplus but they are missing owing to the artificial bed covering and the transformation of the shores. A watercourse with a constructed and concrete bed or directed to a closed profile has no relation with its environment and consequently with the ground water. The sinking and the covering of the riverbed lead to a decreasing water level together with a decreasing groundwater level. This process alters the groundwater balance of the surrounding areas which will result in floodplain desiccation. From the water reservoir downwards, the ecological conditions become worse since the longitudinal passage ceases for some plants and animals due to the bottom sills, tanks and dams. Through dredging the bottom and other accompanying drainage works, the wet habitats of the stream floor pass away. The territory of the coastal belt is shrinking and the straight, bare riverbed becomes poor in wildlife. In consequence of the missing vegetation in the streambed and on the foreshore, the water temperature fluctuates between wide limits while with the vanishing shading effect, the warming and the evaporation increases thus a sun-demanding flora evolves. The worse oxygen supply of warmer water favours the overgrown of algae and seaweed which, however, reduces the water-carrying capacity. As the result of desurbanization during the past decades, the spreading population occupies and exploits their neighbourhoods more intensively. The growing number of roads, the infrastructural constructions and the residential buildings seize further territories from the surrounding that once abounded in natural values. The expanding urban area damages biodiversity, leads to the loss of available soil and water resources and impacts on climate besides reducing the advantageous psychological effects of the greenery. The recreational and aesthetical value of the watercourses with bare riverbed and shore, or with troubled, polluted water and a nasty smell lags far behind. Recently, considerable steps were taken to better the ecological, aesthetical and recreational potentials of urban rivers and numerous civil initiatives started up as well for the sake of

12

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

rehabilitation. We are glad to say that during the planning process, new investments in water management intent on fitting into the landscape and the preservation of watercourses’ ecological role. The restoration of watercourses in order to find a solution The ecological performance of rivers and streams is largely reduced because of the regulations and the constructions. At the same time, however, thanks to the expanding ecological approach in all walks of life and to the altered social demands during the past decades, there is an ecological wing also in the water management. They treat the traditional water management aims (flood protection, ensuring water supply) and the improvement of the river’s ecological state equally. The latter contains the enrichment of watercourse and floodplain habitats’ ecological quality, the perfection of water quality and the increase of recreational potential. To harmonize the goals of nature and landscape protection with the goals of regional development and to grade social expectations and demands means, of course, dealing with conflicts. Drawing up the plans is followed by ‘reconciliation meetings’ with all the interested parties present. Then the modified plans are compared to the possible environmental impacts and the economic balance sheet before the implementation. VÍZFOLYÁSOK HELYREÁLLÍTÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS ESZKÖZEI A vízfolyások helyreállításának eszközei változatosak lehetnek. A különböző elnevezések gyakran keverednek egymással. Rekonstrukció alatt többnyire egy valamikori korábbi állapot teljes visszaállítását értik. A restaurációs ökológiában ennek az élőhelyrekonstrukció felel meg, amely egy, az adott helyen korábban létező ökoszisztéma létrehozására való törekvés a meglévő élőhelytöredékek, maradványok felhasználásával. Rekonstrukció során kulcsfontosságú a visszaállítani kívánt célállapot meghatározása, amelyet a beavatkozást megelőző széleskörű ökológiai kutatások támasztanak alá. A korábbi vízrendezés és tájrendezés által teljesen megszüntetett, vagy még létező, de funkcionálni nem képes vízi, vízparti élőhelyek újbóli kialakítása az élőhely rehabilitáció. Ennek elsődleges célja a víz és vízpart ökológiai újjáélesztése, a jövőbeni kedvezőbb ökológiai állapot reményében. A célállapot ebben az esetben nincs WASSER UND STADT

13

VÍZ ÉS VÁROS

pontosan definiálva, fontos azonban, hogy az élőhely ökológiai minőségét jellemző mutatók alapján javulás történjen. A renaturáció szó „visszatermészetesítést” vagy „újratermészetesítést” jelent és a német vízrendezési kifejezéstárban meghonosodott fogalom, amely leginkább egy adott vízfolyás – vagy vízfolyásszakasz – természetes állapotának mesterséges eszközökkel való visszaállítását célozza. Célként nem egy elérendő állapot, hanem a folyóvíz által életre hívott, dinamikusan fejlődő rendszer elérését jelölik meg. Így a legsikeresebb beavatkozásnak azokat tekintik, ahol az adott keretek között a folyó által kialakított stabil rendszer kialakulása figyelhető meg. A revitalizáció („újjáélesztés”) szintén az ökológiai állapot javítását célzó rendezés, amely során a vízrendezési és ökológiai elvek azonos mértékben érvényesülnek. Általában a revitalizáció egyes folyó- és patakszakaszok és szűkebb környezetük átalakítására koncentrál. Ez a beavatkozás enged a legnagyobb szabadságot a patak egykori állapotától eltérő rendezés terén, ugyanakkor nem helyez megfelelő hangsúlyt a tágabb környezet, illetve az egész vízgyűjtőn jelentkező problémák rendezésére. A technikai beavatkozások legfontosabb típusai: ― a kövezetek, betonelemek és egyéb mesterséges elemek eltávolítása a mederből ― a bukók, zúgók ökológiai átjárhatóságának helyreállítása ― a műtárgyak szélességének átalakítása, hogy rajtuk keresztül a víz természetközeli módon áramolhasson. ― a folyóvizek hossz- és keresztmetszeti tulajdonságait a folyóvíztípus potenciális természetes állapotához kell igazítani. ― a folyók megrövidülését okozó korábbi átmetszések lehetőség szerinti helyreállítása (holtágak, mellékágrendszerek visszacsatolása) ― a keresztmetszetek meghatározása az ártér szakaszjellegének megfelelő módon történjen ― a meder természetes érdességének helyreállítása (természetes mederfejlődés szorgalmazása) A munkálatok sokszor a korábbi vízrendezési munkálatokkal ellentétes műveleteket jelentenek. Jellemző a korábban épített kőés beton part- és medervédő művek eltávolítása, illetve helyettesítésük természetes anyagokkal, ha azt a cél és a

14

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

körülmények szükségessé teszik (pl. partvédelemre továbbra is szükség van). A meder vízszintes vonalvezetésének, hosszés keresztszelvényének alakításával a folyóvizek dinamikáját lehet eredményesen befolyásolni, mely által a természeteshez sokkal közelebb álló állapot alakulhat ki. Az esés csökkentése érdekében a korábban kiegyenesített szakaszoknál alkalmazzák a levágott kanyarulatok visszakapcsolását az élő vízfolyásba. Mivel a természetes vízfolyásokra jellemző a vízmélységek, az esés és a sebesség váltakozása akár egész kis szakaszokon is, a korábbi folyóvíz-szabályozási munkák egyik célja a folyómeder esésviszonyainak kiegyenlítése volt a kiszámíthatóbb vízjárás és a hajózhatóság biztosítása érdekében. A helyreállítási munkálatoknál további cél lehet a folyó, az ártér és a talajvíz kapcsolatának helyreállítása, ugyanis ha bevágódik a folyó, akkor nem táplálja a talajvizet, hanem elszívja azt a környező területekről. A helyreállítási munkálatok kedvező esetben a folyó szakaszjellegéhez igazodnak, ezért nincs a teljes folyó hosszában egységesen alkalmazható megoldás. Figyelembe kell venni, hogy természetes viszonyok között az adott szakaszon bevágódó, vagy feltöltő dinamika jellemző. Emellett természetesen a legfontosabb korlátozó tényezők, azok az infrastrukturális elemek és létesítmények, amelyek a vízszabályozás óta a mentesített ártéren kerültek elhelyezésre. METHODS OF RIVER RESTORATION Reconstruction mostly means the total restoration of an earlier state. In restauration ecology it is in accordance with the habitat reconstruction which is an effort to form a previously existing ecosystem onsite by applying extant fragments and remains of the habitat. In the course of reconstruction the determination of the target state is a key task which is supported by widespread ecologycal researches made before the intervention. The habitat rehabilitation is the re-formation of water and waterside habitats which have dissolved by the former water and landscape management or they are still existing but unable to function. Its WASSER UND STADT

15

VÍZ ÉS VÁROS

primary aim is the resuscitation of water and waterside in the hope of a more favourable ecological state in the future. In the course of rehabilitation the task is the formation of a formerly typical species composition and association structure onsite. The renaturation is a concept denizen in the German water management. It principally aims the restoration of the natural state of a stream – or a section of a stream – by artificial tools. The target is not an exact state but the attainment of a dynamically developing system reviving by the stream. Those interventions are considered the most successful in which the formation of a stable system by the river can be observed. The revitalisation also aims the reparation of the ecological state. In the course of it the principles of water management and ecology predominate in the same rate. Generally the revitalisation focuses on stream sections and their close environments. This intervention allows the greatest freedom in the field of management contrary to the earlier state of the stream, whereas it does not emphasise adequately the management of problems appearing in the wider environment and in the whole catchment area. Tools of alteration and restoration of streams are can be various depending on the aim and the scale of the intervention. Works can be technical and biological. Principles of technical interventions: ― removal of stone, concrete and other artificial elements from the bed ― alteration of wears, with respect on accessibility for fishes ― width of the revetments have to allow that the water be able to flow through in natural way ― longitudinal and cross-sectional properties of the river have to be geared to the potential natural state of the river ― shortening of the river have to be avoided, former cut-offs have to be restore as far as possible ― cross-sections have to be sized in a way that ensures sufficient space for the floods which are typical of the floodplain ― natural roughness of the bed don not has to be altered Works often mean the reverse operations of the earlier water management works. A generally typical work is the removal of the stone and concrete bed and bank revetments or their replacement

16

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

by natural materials if the aim and circumstances necessitate it (for instance coastal protection is henceforward required) By the horizontal lineation, the longitudinal and cross-sectional alteration of the bed the stream dynamics can be affected effectively, in which way a state closer to the natural can be evolved. In the course of the horizontal lineation in order to make the previously straightened sections winding the joint back of the formerly cut-off meanders into the river is applied. Since in natural streams the alternation of soundings, gradient and speed of water even in a smallish section is typical – in the purpose of the more calculable water level and the assuring of river navigation – the equalization of gradient conditions was an aim of the earlier water regulation works. By the influence of bed sills various gradient conditions can be evolved, which is an important requirement of the diverse wildlife. The formation of cross-sections we have to consider that the crosssection of natural streams has symmetrical or asymmetrical cup shape. In the course of the formation of slopes not only the long, straight slopes are should be avoided but the possibility of formation of grassy and bushy lanes are should be searched continually. In the point of view of the formation of a diverse wildlife the presence of trees hanging in from the waterside and wooden blocks are expressly advantageous. The restoration of the connection of the river, the floodplain and the soil can be a further aim in the course of restoration works because if the river deepens in, it does not feed the groundwater but draw the water from the surrounding areas. The adequate sewage treatment along the riverside (or in a wider sense in the catchment area) is the precondition of the formation of natural circumstances. It is important to note that the restoration works have to be adapted to the reach character of the river. There is no uniform solution applicable to the whole area of the river. We have to take into account that the river makes deepening or filling up activity in a given section.

WASSER UND STADT

17

VÍZ ÉS VÁROS

A HELYREÁLLÍTÁS ÖKOLÓGIAI HATÁSAI - A SZIGETKÖZI REHABILITÁCIÓ Őszi hangulat a Duna ágrendszerében

Autumn impression in the furcation system of the Danube

Változások a bősi vízlépcső üzembe helyezését követően A Duna 1992. évi elterelését követően az egységes hullámtéri vízrendszerbe érkező vízhozam a középvízhozamhoz képest ötödére csökkent. Ez a vízszintek, és ezzel a talajvízszintek csökkenéséhez vezetett. Érdemi víz csak a mesterségesen kialakított főágban maradt, így a rendszerben a vizes élőhelyek drasztikus visszaszorulása következett be. 1992 után a legmarkánsabb változások az ágrendszer azon részein történtek, amelyekbe egyáltalán nem jutott víz. Itt a meder iszapjában jelenlévő magkészletből már az elterelést követő első vegetációs periódusban szárazföldi szukcesszió indult meg. Az eredeti hínárnövényzet eltűnt, de az iszapban vastag gyöktörzzsel rendelkező fajok még évekig vegetáltak. A Duna vízszintjének és a talajvíz szintjének süllyedése az ágrendszerben, a hullámtér ligeterdeiben és rétjein okozott változást. Az erdők lágyszárú szintjében és a gyepekben a valódi szárazföldi fajok fokozatosan kiszorítják a hosszabb elöntéseket is elviselő fajokat. A Nagy-Duna kavicszátonyain kialakult csigolya bokorfüzesek kiszáradtak. Mivel a kavicslerakódás megszűnt, felújulásukra nincs lehetőség. A Nagy-Duna medrének szárazra került sávjában előrehaladott állapotba jutott a szárazföldi szukcesszió, az új vízszint által kialakított új vízparton fehér füzes sáv alakult ki.

18

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A Szigetköz vízközeli növénytársulásait a jó vízellátottság és az áradások során a területre került propagulumok (magok, termések, életképes hajtásdarabok) következtében magas fajszám jellemezte. Növényritkasága kevés, de fő jellegzetessége a hegyi és a síkvidéki fajok együttes előfordulása. Az elöntések elmaradásával a felső szakaszokról származó hegyvidéki fajok eltűnés várható. Rehabilitációs beavatkozások A Mosoni-Duna rehabilitációjára 2003-ban komplex terv készült. A terv célja a természetvédelmi és az önkormányzati igények kielégítése a folyó mentén. Általános elve, hogy külterületeken a folyó természetes fejlődésébe nem avatkozik bele, belterületen pedig csak olyan természetközeli beavatkozásokat tervez, amelyek a folyó változásait stabilizálják. A természetvédelmi igények keretében megoldási javaslatot tesz: ― a hosszirányú átjárhatóság megoldására ― az alsó szakasz lesüllyedt vízszintjeinek helyreállítására ― a folyó menti mellékágak, csatlakozó vízfolyások rehabilitációjára. A Szigetközi vízrendszer – a MosoniDuna, az Öreg-Duna, és az erőmű üzemvízcsatornája

The water-system of Szigetköz: the Moson-Danube, OldDanube and the new chanal for the weir of Bős

WASSER UND STADT

19

VÍZ ÉS VÁROS

A Szigetközi rehabilitáció célkitűzése, hogy biztosítsa a térség természeti értékeinek fennmaradását. Ennek alapvető feltétele a vízpótlás, amelynek ökológiai szempontból legfontosabb kérdései a következők: ― milyen mederviszonyok között ― milyen vízjárással működjön a vízrendszer ― milyen legyen a víztereknek a változatossága, egymással való kapcsolata. Példa a vízrendszer átjárhatóságára – a denkpáli hallépcső A rehabilitációs tevékenységek tájléptékű tervezést igényelnek, de lokális beavatkozások önmagukban is hatékonyak lehetnek. A denkpáli hallépcső építése fontos lépést jelentett a Duna és a hullámtéri vízrendszer kapcsolatának rehabilitálásában. A kísérleti műtárgy azonban nem tekinthető elégséges megoldásnak. Szükség van az átjáró hatékonyságának növelésére, illetve a Duna és a mellékágak között újabb összeköttetések megteremtésére. Ott, ahol ez vízügyi problémát nem okoz, a halak vándorlását korlátozó műtárgyak felszámolására kell törekedni. A hallépcsők kialakítása csak a ”második legjobb megoldás”. A Denkpál melletti gát átjárhatóságát megteremtő hallépcső alaprajza

Ground-plan of the fish passage at the weir of Denkpál

20

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A rehabilitáció eddigi hatásai A Mosoni-Duna stabilizált vízszintje biztosítja közvetlen környezetének a vízellátottságát, ezért e vízfolyást kísérő ligeterdők (tölgy-kőris-szil ligetek, ritkábban éger- és fűzligetek) nem károsodtak jelentősen. Ugyanez mondható el azokról a láp- és mocsárerdőkről, amelyek vízellátását a mentett terület vízfolyásai (Mosoni-Duna, Cikolai-Holt-Duna stb.) biztosítják. Az állandósult vízszint szegényíti azokat a társulásokat, melyek az időnkénti elárasztáshoz alkalmazkodtak, az időszakos vízborítás távol tart oda nem illő fajokat. A hallépcső egy szakasza Denkpálnál

View of the fish passage at Denkpál

A fenékküszöbös vízpótlás jó vízviszonyokat teremtett Dunakilititől az ásványrárói szigetek felső szakaszáig. Ahol a vízpótlás újra feltöltötte a morotvát (pl. Dunaremeténél), ott a gyöktörzzsel rendelkező hínárfajok (pl. tündérrózsa, vízitök) szinte azonnal

WASSER UND STADT

21

VÍZ ÉS VÁROS

„újjáéledtek”. Az iszap magbankjában túlélő magvakból és az időnkénti elárasztások alkalmával odakerülő szaporító képletekből a többi hínárnövény is újra megtelepedett. A jobboldali mellékágrendszerben jelenleg sok a túl gyorsan folyó mellékág, ami az eupotamon jellegű, gyorsabban változó élőhelyek irányába tolja el a vizes élőhelyek jellegét. A legnagyobb probléma a növények rendelkezésére álló víz mennyiségének csökkenése az érintett területeken. Megemlítendő, hogy ennek egyik oka az elmúlt 10-20 év légköri aszálya is. Mégis a csapadékhiány erőteljesebb hatást gyakorol egy talajvízszint süllyedéssel sújtott, nedvességigényes, szárazsághoz nem adaptálódott faj vagy társulás esetén. A mesterségesen beállított vízszintű ágak, csatornák mellett hosszabb távon azon fajok eltűnése várható, melyeknek életfeltétele a vízszint ingadozása. A térbeli heterogenitás és a biológiai sokféleség csökkenése lassú folyamat, évtizedek alatt játszódik le. Egyelőre csak észak-amerikai hosszú távú megfigyelésekből ismerjük, milyen jelenségek zajlottak le mesterséges csatornák és szabályozott vízszintű folyók környezetében. ECOLOGICAL CONSEQUENCES OF RESTORATION – THE SZIGETKÖZ REHABILITATION

Changes after setting the Bős-Nagymaros Barrage System Subsequent to diverting the Danube in 1992, the discharge income of water system in the integrated floodplain dropped by 80% compared to the medium river discharge. This sequence brought about the decrease in water level, hence also in the level of ground water. Substantial water remained only in the artificially created main course thus there were dramatic wet habitat and ecosystem losses in the scheme. After 1992 significant changes took place in those parts of the branch system obtained no water at all. Already in the first vegetation period following the diversion a terrestrial succession proceeded here from the seed bank being present in the bed silt. The original seaweed vegetation disappeared but the ones with strong rhizomes in the mud can vegetate for some more years. The sinking water level of the Danube and groundwater caused alteration in floodplain forests and meadows. The true terrestrial

22

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

grass species and the ones in the herbaceous layers of forests gradually squeeze out the species being able to tolerate longer inundation. The purple osiers situated on the gravel banks of the Nagy-Duna dried out and since gravel deposition ceased there is no chance of their renewal. On a dry stripe of the Nagy-Duna riverbed, the terrestrial succession is in its advanced stage as willow bush formed in the new waterfront zone created by the new water level. A high number of species marked the semi-aquatic plant communities of the Szigetköz owing to good water supply and the propagula (seeds, crops, viable pieces of shoots) transported to the territory by flood water. There are only a few scarce plants but its main characteristic is the joint occurrence of mountainous and flatland species. The montane species originated from the upper river sections are expected to perish with the ever sparser inundations. Rehabilitation interventions A complex rehabilitation plan was carried out for the Mosoni-Duna in 2003. The program aims to meet the requirements of nature conservation and municipalities along the river. Its general purpose is to avoid human interference in the natural river evolution on the peripheries while in inner urban areas to design only constructions that are in harmony with nature and stabilize the changes of the river. In conformity with the demands of nature conservation it makes solution proposal to: ― ensure the lengthwise passage ― restore the descended water level of the lower section ― restore the side branches along the river and the entering watercourses. The objective of the Szigetköz Rehabilitation is to guarantee the maintenance of natural values in the area. Its essential condition is the water supply and the ecologically most important issues in question are the following: ― under what kind of riverbed conditions ― with what sort of regimen should the system be in operation ― what kind of diversity should the water fields have and what kind of connection is adequate between them.

WASSER UND STADT

23

VÍZ ÉS VÁROS

Accessibility of weirs – the fish passage by Denkpál Rehabilitation activities require landscape scale planning but local interventions in themselves may be efficient as well. Constructing the fish passage in Denkpál was an important step toward restoring the contact between the Danube and the water system of the floodplain. The pilot construction, however, can hardly be seen as a sufficient solution. There is still a need to enhance the efficiency of passage and to create more connections between the Danube and its side branches. Where this does not lead to water management problems the remove of weirs being an obstruction for fishes in their migration is expedient. Building fish passages is only the ‘next best thing’. Rehabilitation effects so far The stabilized water level of Mosoni-Duna ensures the water supply of its surroundings hence the riparian forests (oak-ash-elm, seldom alder and willow woods) along this watercourse did not suffer from major damages. The swamp and moor woods, whose water supply is ensured by the watercourses of the exempted area (Mosoni-Duna, Cikolai-Holt-Duna etc), are in the same situation. The steady water table makes the associations that adapted to periodic inundation poorer and the intermittent overflow keeps incongruous species away. Thanks to the water replacement method of a bottom sill, there are favourable conditions from Dunakiliti to the upper section of the islands at Ásványráró. Where the oxbows were filled with water again seaweed species with a thick rhizome (i.e. water lily, spatterdock) could instantly revitalize. Other seaweed plants settled again as well from the seeds that survived in the seedbank of the silt wound up with periodic overflows. Currently, there are too many branches with a high rate of flow in the sidebranch system on the right side of the river which generates a habitat shift from wet to eupotamic character of quick alterations. The most relevant problem for the vegetation is the limited water supply. We should mention that the main reason for this is not the lowering groundwater table but the atmospheric drought in the past 10-20 years. Yet, precipitation shortage has more influence on

24

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

humidity-demanding species or associations suffering from sinking groundwater level and being not adapted to dry conditions. Given the artificial water level in the river branches and canals, species with a vital necessity of fluctuating water level are expected to vanish on the long run. The decrease of spatial heterogeneity and biodiversity are slow processes taking place during decades. So far, we only have information from long-term observations made in North America of the accompanying phenomena next to artificial canals and rivers with fixed water table. Változó vízállás által kialakított parti sáv egy Dunaágban

Riverside formed by fluctuating water level, an sidearm of the Danube

WASSER UND STADT

25

VÍZ ÉS VÁROS

BÉCS FEJLŐDÉSE ÉS HATÁSA VIZEIRE A Bécsi-medence területére a Duna kavicsos, zátonyos medrű folyamként érkezik, amelynek fonatos ágrendszere gyakran változtatta futását. A mai város közvetlen előzménye, az I. században kiépült római légióstábor a legdélebbi hajózható Duna-ág – a mai Donaukanal – partján emelkedő ármentes teraszra épült. A borostyánkőút és a Dunával párhuzamosan, a limest kísérő hadiút kereszteződésében épült Vindobona a X. légió tartós táborhelyévé vált, amelyet elővárosok – canabae legionis – és később a Wien folyó délkeleti partján (ma: Landstraße, 3. kerület) felépült polgárváros egészített ki. A korai Bécs alaprajzát meghatározó vízfolyások: a Salzgries Duna-ág és az Ottakringer patak mára nyomtalanul eltűntek.

Gewässer, die den Grundriß der römischen Wien prägten (Salzgries-arm, und Ottakringer Bach) sind seit lange völlig verschwunden.

A római tábor alaprajza mértani elrendezésű. Központját a via principalis és via praetoria merőleges metszéspontja, a mai Hoher Markt környéke jelenthette. A tábor négyszögletű területét árkokkal és palánkkal vették körül. Az árok déli része a mai Graben területén

26

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

húzódott. A tábort észak-nyugatról határoló egykori OttakringerBach vizét árokba vezették (a mai Tiefer Graben helyén). A máig fennmaradt elnevezések arra utalnak, hogy ezt az alaprajzot a középkori város is megőrizte. A III. században a Duna egy áradását követő földcsuszamlásban a légióstábor nyugati része és a vele szomszédos canabae elpusztultak. A IV. század folyamán azonban a területet újra beépítették. A mai Schwedenbrücke helyén állt a város első Dunahídja, az előtérben botoló füzek, 1548.

Die erste Brücke der Stadt am Stelle der Schweden-brücke, im Vordergrund Kopfweiden (1548)

A középkori város lényegében a római alaprajzot követve fejlődött. A Babenbergek székhelye az egykori légiós tábor területén alakult ki, a XIII. századtól az udvar az egykori canabae helyére, a mai Hofburg területére került át. A Tiefer Grabenbe vezetett Ottakringer Bach vize mellé települtek a vízigényes mesterségek céhei (tímárok, kelmefestők, szűcsök). Majd később, amikor a Minorita templom építése miatt az Ottakringer Bach vizét elterelték, akkor az Als felől kiásott árkon át vezettek ide vizet. A várost a XVII. századra bástyák, falak és vizesárkok zárt rendszere, és az előtte elterülő, hadászati okokból szabadon hagyott, ágyúlövésnyi beépítetlen térség – a glacis – ölelte körül. A korabeli elővárosok csak ezen a szabad térségen kívül kezdhettek épülni. A glacis vizesárkait részben a Dunából, részben pedig a Bécsi-erdőből lefutó patakok és a Wien folyó vizével lehetett feltölteni. A Wien folyón két híd vezetett a város kapuihoz: a Stubentorhoz és a Kärntnertorhoz. Bécs további fejlődése során először a belváros, majd a későbbi külvárosok patakjai kerültek beboltozásra, elterelésre. A város WASSER UND STADT

27

VÍZ ÉS VÁROS

területén ma is mintegy 30 patakot tartanak nyílván, túlnyomó részük a szennyvízcsatornában végzi, némelyikre már csak az utcák, terek, kerületek nevei emlékeztetnek. A Krottenbach nevét már csak utca őrzi, de az Als síkján elterülő 9. kerületnek is csak a neve árulkodik (Alsergrund) egykori vízfolyásáról. A város melletti Duna ágak szerepe időről-időre jelentősen változott. A geomorfológiai adottságoknak megfelelően a fonatosan szétágazó ágrendszer főfolyásának helye fokozatosan északkelet felé vándorolt. Míg a római korban a főág a mai Duna csatornánál is délebbre húzódott (Salzgriesarm), úgy a középkorra fokozatosan a mai Duna csatorna, majd a Fahnenstangenwasser, a XVIII. századra pedig a Kaiserwasser vált hajózhatóvá. A mindenkori főágat kotrással próbálta város a feltöltődés ellen védeni. Térben átgondolt, jelentős szabályozási munkákra csak későn került sor. A Duna mellék- és fattyúágai között a főmeder egyre északkelet felé tolódott. Piros szín jelöli a szabályozást követően kialakított medreket.

Die Nebenarmen der Donau bei Wien. Der schiffbare Hauptstromarm wurde immer nach nordosten gewandert. Rot markiert sind die heutige Flußbetten

28

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

1810-ben Josef von Schemerl javasota a Duna új folyamág kialakításával megvalósítható szabályozását. Tervei nem valósultak meg. A Duna az 1870-es évekig szabályozatlan mederben folyt. Ekkor alakították ki a mai meder elődjét. A folyam bal partján egy 450 méter széles hullámteret hagyva a Dunát egy 280 méter széles, egyenes vonalú mederbe terelték. A levágott egykori fő folyamág a mai Alte Donau. 1972-1988 között a folyam városi szakaszának szabályozását újragondolták. Ekkor a hullámtéren egy újabb, 210 méter széles tehermentesítő medret alakítottak ki, ez a Neue Donau. A korábban kiásott főmeder és az új árvízlevezető csatorna között hozták létre a Donauinselt. Az új Duna-ág, a Donauinsel és az Alte Donau a bécsiek kedvelt pihenőhelyei, strandokkal, sportpályákkal és vizisport létesítményekkel. Csak úszóknak: vízre helyezett medence a Duna-csatornán

Nur für Schwimmer: Schwimmbecken auf dem Donaukanal

STADTENTWICKLUNG UND GEWÄSSERUMGESTALTUNG IN WIEN Ins Wiener Becken strömt die Donau als verzweigter, durch Kieselbänken und Inseln auf mehreren Armen gegliederter Fluss ein. Als erste bedeutende Siedlung an der Stelle des heutigen Wien wurde in den 1. Jh. ein römisches Legionslager auf dem flutfreien, steilen Terassenufer des südlichsten schiffbaren Donauarms aufgebaut. Vindobona, als Garnison der X-ten Legion, wurde bei der Querung der Bernsteinstrasse und der entlang des Limes führender Heerstrasse aufgebaut. Das Legionslager ist von Vorstädte – canabae legionis - und von einer Zivilstadt am rechten Ufer des Wienflusses (heute: Landstraße, Bez. 3.) umgeben.

WASSER UND STADT

29

VÍZ ÉS VÁROS

Die römische Lagerstadt hatte eine rechteckige Grundriss. Ihr Zentrum lag bei dem Treffen des Via Principalis und Via Praetoria, am heutigen Hohen Markt. Das Lager umgrenzten Mauern und Gräben. Der heutige Platz „Graben” war auch ein Teil dieses Systems. Im Nordwesten wurde das Wasser des ehemaligen Ottakringer Baches in dem „Tiefen Graben” geführt. Die Kontinuität der Namen weist auf den Konstanz des Stadtgrundrisses auch hin. Infolge einer Rutschung in das 3. Jh., das eine Überflutung der Donau auslöste, wurden die westlichen Stadtteile und die Vorstädte zerstört, und erst im 4. Jh. wieder aufgebaut. Den Grundriss der mittelalterlichen Stadt prägten die römischen Wände und Strassen. Die Residenz der Babenberger lag innerhalb des ehemaligen Legionslagers, erst in dem 13. Jh zog der Hof auf die heutige Stelle, wo der Hofburg steht. Neben dem Tiefen Graben, in welchem der Ottakringer Bach floss, siedelten sich Handwerker, die viel Wasser für ihre Tätigkeit gebraucht haben (Gerber, Färber). Als dieser Bach wegen der Bau des Minoritenklosters umgeleitet wurde, leitete man Wasser aus der Als hierzu. A Duna-ágak, a belváros körüli glacis és a külső városfal határozták meg a XVIII. századi Bécs szerkezetét.

Donauarmen, das Glacis – freier Raum um die Innenstadt herum – und der Linienwall prägten die Struktur von Wien im 18. Jh.

Die Stadt wurde bis zum Anfang des 17. Jahrhunderts von hohen Bastionen, und Mauern, aber ausserdem auch von einem in Schiessweite ausbreitenden freien Raum mit Gräben und Anwallungen – der sog. Glacis – umgeben. Für diese galt strengstes Bauverbot, die Vorstädte verbreiteten sich ausserhalb des Glacis. In die Gräben der Fortifikationen konnte teils aus der Donau, teils aus

30

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

den Bächern vom Wiener Wald Wasser eingeleitet werden. Der Wienfluss wurde von zwei Brücken überquert: eine führte vor dem Stubentor, und eine andere bis zum Kärntnertor. Infolge der Stadtentwicklung wurden erstmal die Gewässer der Innenstadt, dann die der Vorstädten umgeleitet, ausgebaut und eingewölbt. Bis heute rechnet man in der Stadt mit 30 Bächern. Die meisten sind aber in Kanäle geleitet worden, und auch ihre Namen gerieten in Vergessenheit. An den Krottenbach lässt sich lediglich ein Strassenname erinnnern, und den Alsbach findet man im Alsergrund (Bez. 9) auch nicht mehr. Die Bedeutung der unterschiedlichen Donauarmen wandelten sich von Zeit zu Zeit, wanderte nämlich das jeweilige Hauptstrombett den geomorphologischen Bedingungen entsprechend immer nach Nordosten. Es lag in der Römerzeit noch südlich von dem Donaukanal, wurden im Mittelalter das heutige Donaukanal, später A Dunai mai medre das „Fahnenstangenwasser”, in dem 18-ten Jahrhundert bereits dasr az 1870-75 közötti „Kaiserwasser” schiffbar. Die jeweilige Schiffahrtsrinne war von der szabályozáskor ké- Stadt durch Ausschaufeln gegen Aufschüttung geschützt. Ein szült el. großräumig überdachte Regulierung erfolgte erst später.

Der Donaudurchstich: 1870-75 wurde die neue Flut- und Schiffahrtrinne geschafft.

Im Jahre 1810 schlug Josef von Schemerl eine Regulierung der Donau mittels Schaffung eines neuen Strombetts vor. Seine Pläne wurden allerdings nicht realisiert. Bis 1870 floss der Hauptarm der Donau in einem unregulierten Bett. Erst dann wurde der Vorläufer des heutigen Laufes ausgebaut. Der Strom wurde in ein 280 Meter breites, geradliniges Bett geleitet. Am linken Ufer wurde ein 450 Meter breiter Wellenraum vor dem Deich gelassen. Der abge -

WASSER UND STADT

31

VÍZ ÉS VÁROS

schnittene, damalige Hauptarm ist die heutige Alte Donau. Zwischen 1972 und 1988 wurden die Pläne der Donauregulierung umgedacht. Dann wurde ein neuer Entlastungskanal die 210 Meter Breite, sog. Neue Donau ausgebaggert, und zwischen den zwei Kanälen der Donauinsel aufgeschüttet. An der Neuen Donau, auf dem Donauinsel, und bei der Alten Donau sind zahlreiche Wassersportanlagen, Badestrände und Grünflächen angelegt, die für die Wiener wertvolle Naherholungsgebiete sind.

A Wien folyó hídja és torkolata a Duna-csatornába az Urania-nál Wienbrücke und Mündung des Wiens in den Donaukanal bei der Urania

32

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A WIEN-FOLYÓ A folyót a Kr.e. 400 körül itt megtelepedő kelták nevezték el Veduniának (erdei patak, vagy fás patak). A név a vízfolyásról a szomszédos településre is átragadt, a Vedunia – Vedunija – Wenia – Wienne – Wien átalakulás révén a folyót a város névadójának tekinthetjük. A Wien-folyó fő ága a „Dürre Wien”, a tengerszint felett 620 m magasságban ered a nyugati Bécsi-erdőben, s csak miután a A Wien-folyó völgye Bécsi-erdőben egyesül a Pfalzauer-patakkal, nevezik Wien-folyónak. a városban a XVIII. Hossza 34 km. Teljes vízgyűjtőterületének (230 km2) negyede Bécs városi területére esik. század végén

Das Wiental in der Heves esőzéskor a folyó vízszintje rendkívül gyorsan emelkedik, Stadt am Ende des majd az árvíz hamar le is vonul. A szélsőséges vízjárás oka a terület 18-ten Jahrhunderts geológiai adottságaiban rejlik. A vízgyűjtő javarészének alapkőzete

flis: márga, agyagpala, „bécsi homokkő” (a Bécsi-erdőben ez képezi a forrásvidék alapkőzetét). A finom szemcséjű, erősen cementált kőzetek és málladékaik tartós, heves esőzéskor gyorsan telítődnek vízzel, és a csapadék lefolyik róluk. A Wien-folyó kisvízi vízhozama 0,2 m3/ sec., míg heves áradáskor ez az érték a 450 m3/ sec-ot is meghaladhatja. A kisvízi és az árvízi hozam különbsége tehát 2200szoros is lehet! A Wien Bécs városában 15 km-es hosszúságban geometrikusan formált, védművekkel ellátott, zárt árvízelvezető mederben folyik. Bécs városát Mühlbergnél (Penzing) éri el. A belváros Stadtpark előtti szakaszán a folyó 2,3 km hosszúságban teljes egészében beboltozott, felszín alatti csatornában halad.

WASSER UND STADT

33

VÍZ ÉS VÁROS

A Wien-folyó völgye természetes tengelye a városnak: a Bécsi-erdő vizei, a légáramlatok, állat és növényfajok, a közlekedés tekintetében kitüntetett jelentőségű terület. Partjára települt a pompás barokk kastély-komplexum Schönbrunnban, a Stadtpark a torkolat közelében. A jelenleg nem túl vonzó megjelenésű, betonozott meder, amely környezetétől határozottan elkülönül, korábban a városi táj szerves része volt. A Penzingen, Hietzingen át kanyargó folyó a XIX. század végéig még a Karlsplatzon is meghatározó tájképi elem volt. A Wien szabályozása A folyó árvizeit már a rómaiak is megtapasztalhatták, ezért a környező utcák védelmében egy mély és széles folyómedret alakítottak ki. A folyó legalsó torkolati szakaszának körülépítésére viszont sokáig nem került sor. Délkelet felé ugyanis a folyó ártere jelentette a középkori városmag határát. A folyó mentén létrejött védelmi célú glacis – falak, sáncok és vizesárkok rendszere a tulajdonképpeni városfalon kívül – ugyanis egészen 1857-ig a legszigorúbb építési tilalom alá esett. A XVIII- századtól kezdve a glacis-n kívüli területeken, a Karlskirche és a Linienwall (a mai Gürtel) közötti városrészeken (Mariahilf, Margarethen, Wieden) épült be a Wien folyó partja. A Wien heves árvizei gyakran veszélyeztették a várost. 1670. június 4-én a folyó árvize olyan gyorsan zúdult le, hogy az otthonukban alvókat álmukban érte. 1785-ben a Schönbrunni kastély pincéjét és földszintjét öntötte el az ár. A XIX. században az árvizek szántókat, legelőket öntöttek el, de veszélyeztették a folyamatosan növekvő

34

WASSER UND STADT

Schönbrunn: a kastély és a barokk park egy részlete – a Wien völgyében

Barock Schloß und Parkanlage: Schönbrunn, in dem Wiental

VÍZ ÉS VÁROS

települést is. A szabályozás igénye ezért már a XVIII. században felmerült: 1713-ban Adam Gußman mérnök tervezte meg elsőként a Wien-folyó rendezését, de a kivitelezésre nem került sor. Csupán néhány folyószakaszt ültettek be növényekkel, valamint mesterséges folyómedret ásattak fegyencekkel. A XIX. század kezdetén kezdtek először ténylegesen foglalkozni a folyószabályozás kérdésével. A folyóágy és a közvetlen vízgyűjtőterület kimélyítését a belvárosi szakaszon 1814-ben fejezték be. 1817-ben fejeződtek be a munkálatok Schönbrunn és a városfal Stubentor közötti szakaszán.

A koleracsatornák és a Wien-folyó keresztmetszete a befedett szakaszon

A folyó városon áthaladó szakasza egyben a szennyvizek befogadója volt. Heves esőzéskor, árvizekkor a szennyes lével teli folyó az utcákra kiáradva komoly fertőzésveszélyt jelentett. Az 1830as súlyos kolerajárványt követően ezt a problémát a folyó két oldalán megépített, máig funkcionáló, úgynevevezett koleracsatorna kiépítésével igyekeztek megoldani.

Querschnitt des eingewölbten Wienflusses mit den Cholerakanäle

A koleracsatornák lényege, hogy a szennyvizet nem a folyóban, hanem annak két oldalán, azzal párhuzamosan, a folyó medrénél mélyebben elhelyezett zárt csatornában vezették el. Az akkoriban modern csatornák mai szemmel nézve jelentős környezetvédelmi hiányossággal bírnak: már egy kisebb intenzitású esőzés esetén is megtelnek, s abból az ún. esőtúlfolyón keresztül kilépve a szennyezett keverékvíz a Wien-folyóba folyik. Ebben az esetben másodpercenként 160 m3 esővíz folyhat keresztül a városon, egyenesen a Wien-folyóba. (Ennek kiküszöbölése érdekében folyamatban van a szennyvíz és a csapadékvíz elkülönített elvezetésére alkalmas zárt csatorna: a Wiental-csatorna építése). A modernizálódó nagyváros időközben jelentős átalakuláson ment keresztül. A glacis 1851-ben elrendelt beépítése révén fényűző körutak és középületek épültek. A Wien egykori glacis menti szakasza mentén 1862-ban átadták a város első közparkját: a Rudolf Siebeck és Josef Selleny által tervezett Stadtparkot. WASSER UND STADT

35

VÍZ ÉS VÁROS

1891-ben megkezdődött a Wien-folyó átfogó szabályozási terve. Ez magában foglalta a Mariabrunnban megépült árvízvisszatartó medencék, a folyó medrének kiépítését, és az azzal együttesen megépítendő városi gyorsvasúti pálya terveit. Az egységes, minden részletében a szecessziós ízlést tükröző létesítmények tervei Otto Wagner nevéhez kötődnek, aki ezáltal jelentős mértékben hozzájárult Bécs mai városképének létrejöttéhez. A Wien kiépített, kibetonozott medre a Stadtpark mellett

Ausgebaute, versiegelte Flusssohle des Wiens bei dem Stadtpark

Ahhoz, hogy a Wien-folyó árvizét veszély nélkül le lehessen vezetni a város területén, jelentős mértékben csökkenteni kellett az árvizek idején mérhető legmagasabb szintet. Ehhez viszont megfelelő vízvisszatartó műveket kellett építeni a folyó belvárosi szakasza fölött, továbbá biztosítani kellett, hogy szükség esetén a tározók maximális térfogata rendelkezésre álljon (össztérfogatuk: 720.000 m3). 1895 és 1906 között folytak a szabályozási munkák. Mariabrunntól a Duna-csatornáig mély, mesterséges folyómedret alakítottak ki: biztosították a mederfeneket és a partot. 1915-re a Stadtparktól a Steggasséig – tartó szakaszt lefedték. Így a folyó 2,3 km-en a felszín alatt folyik, mint egy városi szennyvízelvezető csatorna. A Wienfolyó föld alá vezetésének egyik oka az is, hogy az utolsó szakasz lefedésével értékes felületet nyertek: a Kaiserboulevard, az egykori gyümölcspiac, a mai napig Bécs egyik exkluzív része. A szabályozás új iránya: renaturáció, A Wiental-csatorna A tervezett átépítési feladatok középpontjában az ún. Wientalcsatorna áll. Ez egy zárt kanális, melyet a folyómeder alá (mintegy 30 méterre a felszíntől) süllyesztenek. Feladata, hogy összegyűjtse

36

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

a városi vízgyűjtőterületről származó szenny- és esővizet, ezáltal tehermentesítse magát a Wien-folyót. Európa legmodernebb csatornarendszerei közé tartozik. A Wiental-

A Wiental-csatorna csatorna 1997-2001 között egy kb. 800 méteres szakaszon épült meg részlete a Duna-csatornától a Stadtparkig. A második szakasz építése 2003

májusában kezdődött. A többi szakasz még tervezés alatt áll. A kivitelezés határideje 2015. A Wiental-csatorna tervezett hossza 12 Helyreállított mederkm, összköltsége előreláthatólag 400 millió euró körül lesz. szakasz

Eine Strecke Wientalkanals Renaturierte sohle

des Létesítésétől jelentős hidroökológiai és városszerkezeti javulást

várnak: ha a Wien-folyót már nem terheli a szennyvíz illetve az útburkolatról lefolyó szennyezett csapadékvíz, úgy vízminősége nagy Fluss- mértékben javulhat, és képes lesz az ökológiai, „zöld folyosó” szerepet is betölteni a Bécsi-erdő és a Duna-csatorna között. A meder helyreállítása Jelenlegi ökológiai izoláltságának csökkentése és a meder ökológiai állapotának javítása érdekében a betonozott burkolatot eddig a folyó Auhof melletti szakaszán távolították el. Az egykori betonmeder alján kerékpárút vezet végig. A vízfolyás pedig többé kevésbé szabadon alakítja medrét: kavicspadokat, zátonyokat, szigeteket képez, partját sűrű fűzbozót veszi körül, amely növekedésének a visszatelepült hódok rágása szab korlátot. A renaturált szakaszon a megnövekedett mederérdesség, és a mederben kialakuló mikroszkopikus életközösségek működése következtében a vízminőség is javult. A kedvező tapasztalatok alapján a folyó további, városi szakaszainak renaturációja is tervben van.

WASSER UND STADT

37

VÍZ ÉS VÁROS

DER WIENFLUSS Der Fluss wurde von den im 4. Jh. vor Christie Geburt hier angesiedelten Kelten Vedunia (=Waldbach) genannt. Die Bezeichnung übernahm die Siedlung, durch Namenswandel Vedunia – Vedunija – Wenia – Wienne – Wien kann der Fluss als Namensgeber der Stadt betrachtet werden. Der „Dürre Wien” entspringt in dem westlichen Wiener Wald, in 620 m Höhe. Unter der Mündung des Pfalzauerbaches wird er erst als Wienfluss bezeichnet. Sein Verlauf ist 34 km lang. Sein gesamtes Einzugsgebiet umfasst eine Fläche von 230 km2, ein Viertel davon liegt im Stadtgebiet. Bei heftigen Regenfällen kann der Wasserspiegel ausserordentlich rasch ansteigen, und danach auch sehr schnell sinken. Die Ursachen sind dafür in dem geologischen Aufbau des Einzugsgebietes. Die Grundgesteine sind hier meistens Flyschsedimente: Mergel, Tonschiefer und „Wiener Sandstein”. Die feinkörnigen Ablagerungen und ihre Verwitterungsprodukte lassen sich sehr schnell durch Wasser besättigen, und werden dadurch wasserundurchlässig. Der Wienfluss führt beim Niedrigwasser eine Wassermenge von 0,2 m3/ sec., bei extremen Hochwasser kann es auf mehr als 450 m3/ sec ansteigen. Der Fluss hat in Wien ein 15 km langes, künstlich gestaltetes, stark ausgebautes Flussbett. Die Flussstrecke vor dem Stadtpark wurde in eine Länge von 2,3 km vollkommen eingewölbt, und unterirdisch geleitet. A Karlskirche a Wien-folyóval 1822ben. Ezen a szakaszon a folyó ma földalatti csatornában fut.

Die Karlskirche mit dem Wienfluss, 1822, hier fliesst der Fluss heute in unterirdischem Kanal

38

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Es wirkt zwar heute das Flussbett nicht gerade attraktiv, und ist von seiner Umgebung visuell isoliert, es war früher ein organischer Teil der umgebenden Stadt und Landschaft. An seinem Ufer liegen stadtstrukturell bedeutende Grünflächen – wie der prächtige barocke Schloßpark in Schönbrunn, und der Stadtpark in der Nähe der Mündung. Bis Ende der 19. Jahrhundert hatte der Fluss nicht nur in Penzing, und Hietzing direkte Kontakte mit seiner Umgebung. Er war sogar bei dem Karlsplatz ein akzentuelles Landschaftselement. Die Regulierung des Wiens Die Hochwassergefahr des Wienflusses haben bereits die Römer erfahren, deshalb wurde ein breites, tiefes Bett ausgebildet, obwohl die direkte Umgebung der Mündungsbereiches wurde noch lange nicht eingebaut. Im Südosten bildete nämlich der Fluss eine natürliche Grenze auch für den mittelalterlichen Stadt. Später wurde die unterste Strecke des Flusses zum Teil der Glacis, und da es bis 1857 unter dem strengsten Bauverbot stand, wurden die Ufer des Wiens erstmal Flussaufwärts in den Vorstädten (Mariahilf, Margarethen, Wieden) von der Karlskirche bis zum Linienwall (heute: Gürtel) eingebaut. 2,3 km földalatti szakasz után a Stadtparknál újra felszínre bukkan a folyó

Nach 2,3 km lang unterirdische Strecke kommt der Wien bei dem Stadtpark wieder auf die Oberfläche

Die heftigen Hochwasser gefährdeten ständig die herumliegenden Stadteile. Am 4. Juni 1670 ist die Flutwelle so rasch angelandet, daß viele im Schlaf überrascht wurden. 1785 wurden der Keller und Erdgeschoss des Schlosses Schönbrunn überflutet. Eine Anspruch WASSER UND STADT

39

VÍZ ÉS VÁROS

der Regulierung ist also bereits im 17. Jh. aufgetreten. 1713 hat Adam Gußman erstmals eine Regulierung des Wiens geplant, aus seinen Entwürfen wurde aber nichts realisiert. Lediglich wurde die Strecke am Glacis vertieft und die Uferböschungen mit Weiden und Robinien angepflanzt. Eine regelrechte Regulierung erfolgte erst zwischen 1814 und 1817, wann Flussbett von Stubentor bis Schönbrunn vertieft wurde. Der Wienfluss nahm auch die Abwasser der Stadt auf. Die Strassen mit dem schmutzigen Flutwasser bedeuteten nach andauernden Regenfällen eine ernsthafte Verseuchungsgefahr. Um dieses Problem zu lösen, wurden nach einer schweren Choleraepidemie im Jahre 1831 die sogenannte Wienflußsammelkanäle („Cholerakanäle”) gebaut. Die Kanäle funktionieren beidseitig parallel mit dem Wienfluss bis heute noch. Die Cholerakanäle leiten Abwässer vom Fluss getrennt ab. Damals galten sie als ganz moderne. Wird die Kapazität der Kanäle bei starkem Regen überschreitet, dann kommt ihr Wasser durch Überfallwehre ins Bett des Wienflusses. Bei regnerischen Wetter vermindert der Mischwasserzufluss also deutlich die Wasserqualität des Wiens. (Im Extremfall kann Niederschlagwasser in einer Menge von 160 m3/s von den versiegelten Flächen der Stadt in den Wienfluss gelangen. Um dieses zu vermeiden wurde der Wientalkanal gebaut, in dem Niederschlagwasser und Abwasser getrennt, und von dem Wienfluss unabhängig abgeleitet werden können.)

Wien ist inzwischen zur modernen Großstadt geworden. Nach Abtragung der Wehranlagen und Aufräumung des damaligen Glacis (1857) wurden die Ringstraße und großzügige Gebäude aufgebaut. Am Wienufer wurde 1862 der erste öffentliche Park der Stadt aufgrund der Pläne von Rudolf Siebeck und Josef Selleny angelegt.

40

WASSER UND STADT

Korlátrács Otto Wagner stílusában Baudetail im Wagners Styl

Otto

A városi gyorsvasút és a folyó Die Stadtbahn und der Wienfluss

VÍZ ÉS VÁROS

Eine umfassende Regulierung des Wiens wurde 1892 entschlossen. Die Pläne integrierten die Errichtung der Hochwasserrückhaltebecken, die Versiegelung der Sohle, Einwölbung gewisser Strecken, und die Pläne der Stadtbahnstrasse. Eine einheitliche, in jedem Detail Jugendstielemente aufweisende Planung ist für Otto Wagner zu danken, der so durch seine Werke auch das heutige Stadtbild von Wien gestaltet hatte. Um die Hochwasser des Flusses ohne Überschwemmungen abgeleitet werden zu können, mußte das Niveau der jeweiligen Flutwellen reduziert werden. Um dieses zu erreichen, wurden oberhalb der Stadt Hochwasserrückhaltebecken mit einem Gesamtvolumen von 720.000 m3 eingerichtet. A Wien kibetonozott medre Hadersdorfban Versiegelte Flusssohle des Wiens in Hadersdorf

Die Regulierungsarbeiten dauerten von 1895 bis 1906. Dadurch wurde von Mariabrunn bis zur Mündung in dem Donaukanal ein tiefes, künstliches Bett gebaut, Sohle und Ufer wurden versiegelt. Die Strecke von der Steggasse bis zum Stadtpark wurde bis 1915 völlig eingewölbt, so hat der Fluss in eine Länge von 2,3 km eine unterirdische Kanalcharakter gewonnen. Als eine wichtige Motivation für Einwölbung galt damals auch die Flächengewinnung: oberhalb der eingewölbte Strecke entstand nähmlich die heutige Kaiser-boulevard, die gilt bis heute noch als einen exklusiven Teil Wiens gilt. Neue Richtung für Gewässerumgestaltung: Renaturierung Der neue Wientalkanal Im Mittelpunkt der geplanten Umgestaltung des Wienflusses steht der Bau des neuen Wientalkanals. Ein geschlossener, in der Tiefe von 30 Metern niedergelegtes Kanal wird die Abwässer, und Niederschlagwasser aus den Cholerakanälen ableiten, und dadurch von den Verschmutzungen das Wienfluß entlasten.

WASSER UND STADT

41

VÍZ ÉS VÁROS

Aufgrund der Pläne gehört der neue Kanal zu den modernsten Europas. Bis 2001 wurde er in eine Länge von 800 Metern ausgebaut von der Mündung (Donaukanal) bis zum Stadtpark. Der Bauarbeiten der zweiten Etappe haben 2003 angefangen. Restliche Strecken stehen noch unter Planung. Der Kanalbau wird in 2015 vollenden. Seine gesamtlänge wird 12 km sein, die Kosten werden 400 Millionen Euro betragen. Von der Errichtung des neuen Kanals ist hydroökologische Verbesserung des Wiens zu erwarten. Wird das vom Strassenverkehr verschmutztes Niederschlagwasser und in Übermenge abfliessende Abwasser nicht mehr in den Fluss kommen, kann eine deutliche Verbesserung der Wasserqualität erfolgen. Dadurch kann es wieder zum ökologischen, und grünen Korridor zwischen dem Wienerwald und der Donau werden. Renaturierung des Flussbett Das Wiental bildet eine natürliche Achse der Stadt für die Gewässer, die Luftströmungen, die Pflanzen- und Tierarten und den Verkehr. Das Flussbett selbst hat doch an seiner ökolgischen Funktionsfähigkeit infolge der Ausbau deutlich verloren. Fantáziakép a helyreállított mederfenékről a folyó Stadtpark melletti szakaszán

Darstellung der künftigen renaturierten Flusssohle beim Stadtpark

Um die ökologische Isolation zur Umgebung zu vermindern und die Habitatsqualität zu verbessern wurde die Betonsohle des Flusses bei dem Auhof bereits entfernt. Der Fluss gestaltet seine Sohle mehr oder weniger auf natürlicher Weise: er bildet immer wieder neue Schotterbänke, und Inseln. Ein dichter Bewuchs von Uferweiden ist

42

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

aufgewachsen, der von den wiederangesiedelten Biebern beschränkt ist. Infolge der zunehmende Substratvarianz und neulich entstandenen Morphologie wurde auch die Wasserqualität nach der Renaturierung verbessert. Anhand der positiven Erfahrungen ist der Rückbau auch weiterer Strecken geplant. A Wien helyreállított medre az Auhofnál: a mederérdesség és a biológiai aktivitás növekedése jelentős vízminőségjavulást is eredményezett

Renaturiertes Bett und Sohle des Wiens beim Auhof. Infolge erhöhter biologischer Aktivität und Substratvarianz wurde auch die Wasserqualität deutlich verbessert.

WASSER UND STADT

43

VÍZ ÉS VÁROS

A LOBAU ÉS A DONAU-AUEN NEMZETI PARK A Lobau eredetileg az ágakra szakadó Duna mellék- és fattyúágak által közrefogott szigete volt. II. Henrik császártól az udvari vadászok kapták meg a jogot, hogy a Lobau erdeiben vadásszanak. Ez a vadászati jog egészen a 20. századig megmaradt. Mária Terézia császárnő 1745-ben ajándékozta a terület egy részét Bécs városának. 1917-ben a Felső-Lobau, 1973ban az Alsó-Lobau került Bécs városának tulajdonába. 1809-ben Napóleon csapatai állomásoztak itt. A Bécs körüli és a Morva menti települések árvíztől való megóvására a Morva mentén Bécstől egészen az államhatárig az 1900-as évek elején, a Duna szabályozásakor emeltek védőgátat. Ez a szabályozás a mai napig meghatározza a Duna folyását. A Lobau egyben a város egyik legfontosabb ivóvízbázisa.

A XIX. század végén elkezdett Duna-szabályozás drasztikusan megváltoztatta a folyó menti területek természetes vízháztartását. Sok mellékágat elgátoltak, de ezek után csak még gyakoribbak lettek a dunai árvizek miatti gátszakadások. Az ártéri erdőkben nagy területeken további durva beavatkozások következtek az erdőgazdasági hasznosítás következtében. Természetvédelem A terület természeti értékeinek jelentőségét felismerve 1977-ben az UNESCO MAB (Man and Biosphere) programja keretében az AlsóLobau területén bioszféra rezervátumot jelöltek ki, majd 1978-tól a Lobau egésze védett területté vált (Naturschutzgebiet, majd Landschaftsschutzgebiet), az Alsó-Lobau területe 1983-ban felkerült a Ramsari egyezményben szereplő nemzetközi jelentőségű vizesélőhelyek listájára is.

44

WASSER UND STADT

Hajóvontatás a Dunán, XVIII. századi ábrázolás A főmeder melletti vontatóút mai állapotában

Schiffschleppen an der Donau in dem 18-ten Jh. Pflasterte Schleppbahn entlang des Hauptstromarmes in heutigen Zustand

VÍZ ÉS VÁROS

Az ötvenes években megkezdődött a folyami vízerőművek csaknem folyamatos láncolatának kiépítése a Duna osztrák szakaszán. Ennek részeként egy Hainburgra tervezett erőmű 1984-ben már a legutolsó szabad folyású Duna-szakaszt és ligeterdeit fenyegette. Az építkezés megakadályozására a természet- és környezetvédők részéről országos szintű tiltakozás bontakozott ki. Amikor az erőműprojekt végrehajtói nem hagytak fel tervükkel, s a munkálatok megkezdését szorgalmazták, az egyik még érintetlen erdőbe több ezer ember vonult ki. 1984 decemberében a rendőrség többszöri sikertelen bevetése után a szövetségi kormányzat a helyzet újragondolásába kezdett. Átfogó gazdasági és ökológiai vizsgálat eredményeként arra a döntésre jutottak, hogy a Duna ártér e Bécstől keletre elterülő szakasza ökológiailag értékesebb, semhogy gazdasági érdekeknek áldozzák fel. Azt is megállapították, hogy az erőmű és a nemzeti park egyidejű léte nem összeegyeztethető. 1996. október 27-én az Osztrák Szövetségi Köztársaság, a Bécsi és Alsó-Ausztria szerződés aláírásával szentesítette a Donau-Auen Nemzeti Park (Der Nationalpark Donau-Auen) létrejöttét. 1997. ben az IUCN a Donau-Auen Nemzeti Parkot a védett területek nemzetközi osztályozása alapján II. kategóriába (national park) sorolta. A hódok jelenlétének nyomai

Fressspuren von Bibern

A nemzeti park területe 9.300 ha (65 % ártéri erdő, 20 % vízfelület, 15 % szántó, rét és egyéb terület), a folyó 36 km hosszú szakasza mentén fekszik, a Duna átlagos szélessége 350 m, vízszintingadozása: 8 m. 38 km-es hosszúsága mellett a nemzeti park legnagyobb szélessége alig 4 km, mivel az árterek csupán a Duna közvetlen közelében találhatóak meg. Életterek sokszínűsége jellemzi (főfolyamág, holt- és fattyúágak, hínárosok, hordalékpadok a

WASSER UND STADT

45

VÍZ ÉS VÁROS

szigeteknél és a partoknál, feltöltött lapályos partok, meredek partszegélyek, ártéri erdők, galériaerdők, rétek), amelyeken több mint 800 edényes növényfaj, kereken 60 halfaj, 13 kétéltű, 8 hüllő, 100 fészkelő madárfaj és 30 emlős fordul elő. A Lobau szerepe Bécs életében A nemzeti parkká alakulással az egyedülálló, és ökológiai tekintetben nagyon jelentős lobaui ártéri terület megmenekült. A bioszférarezervátummá, Ramsar- védett területté, s Natura 2000 területté jelölés kiemeli a Lobau ökológiai jelentőségét. A Donau-Auen Nemzeti Park Bécstől a Morava torkolatáig, egészen a Szlovák államhatárig húzódik. A bécsi lakosság számára mindenek előtt hagyományos város-közeli üdülőhely szerepét tölti be. A nemzeti park területén halad át a 07-es túraútvonal és a Duna-menti kerékpárútvonal, amely Passautól Hainburgon át Magyarországig tart. A faj- és élőhelyvédelem mellett a nemzeti park feladatai között fontos helyet foglalnak el a szabadidős tevékenységek és a környezeti nevelés terén nyújtott programok. A látogatók irányított vezetésével Bécs városának erdészeti hivatala összhangba tudja hozni a természetben töltött kikapcsolódást és a természetvédelmet Ártér-reaktiválás a nemzeti parkban A jogi védelem bár szükséges, de korántsem elégséges feltétele a Duna-ártér természeti értékeinek fennmaradásához. A nemzeti park területén ugyanis korábban, már a 19. század folyamán történtek olyan vízszabályozási beavatkozások, amelyek kedvezőtlenül hatnak az ártéri élővilág fejlődésére. A folyam hajózható ága mentén partkövezést létesítettek, amely lehetővé tette a hajók partról történő vontatását. Később az árteret árvízvédelmi gátak építésével szűkítették le. Mindezek a beavatkozások az ártér és a mellékágak jelentős részét elvágják a folyótól, meggátolják az árvizeknek a folyó mellékágaiba történő kiáramlását. Ezáltal az ártér szárazabbá vált, a főmeder mélyebbre vágódott, amely talajvízszint csökkenést eredményez, a mellékágak pedig kiszáradtak. Schönau mellett az egykori parti úttöltés egy rövid szakaszának elbontásával reaktiváltak egy korábbi mellékágat. Ennek

46

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

következtében magasabb vízálláskor a víz energiája és hordaléka szabadon áramlik be egy kisebb mellékágrendszerbe. A néhány éves kísérleti beavatkozás helyszínén intenzív ártéri felszínformálásnak lehetünk tanúi: zátonyok keletkeznek és tűnnek A reaktivált schönaui el, a meder peremén alámosott magaspart évről évre átalakul, a ártér légifotón szigetek partvonalai átformálódnak. Hasonló helyreállítást más kiszáradó mellékágakon is terveznek. Mivel ezek hatása a Die reaktivierte Aue talajvízszint emelésén keresztül a tágabb környéken is éreztetheti bei Schönau auf hatását, ezért részletes hatásvizsgálat és társadalmi érdekegyeztetés előz meg minden hasonló beavatkozást. Luftaufnahme

LOBAU UND DIE DONAU-AUEN Die Lobau war ein von Seitenarmen umgegebener Insel des wiener Stromspaltungsgebiets. Das Privileg, in den Wälder der Lobau Jagd zu treiben fiel von Heinrich II. an den wiener Hofjäger. Von Maria Theresia fiel der Besitz der Lobau im Jahre 1745 zur Stadt Wien, das Jagdprivileg existierte doch bis den 20. Jh. Im Jahre 1809 haben hier napoleonische Truppen gelagert. An der Jahrhundertswende wurden die Regulierungsarbeiten der Donau angefangen. Ein Hochwasserschutzdamm wurde entlang des Flusses von Wien bis zur Mündung der March – die heutige Staatsgrenze – gebaut. Eine Schiffahrtsrinne an Stelle des Hauptstrombettes wurde ausgebaggert, und die damalige Regulierung prägt auch das heutige Zustand des Aubereichs ein. Vor allem die Wasserhaushalt wurde durch der Regulierung deutlich WASSER UND STADT

47

VÍZ ÉS VÁROS

verändert. Seitenarme wurden abgeschnitten, und die Frequenz der extremen Hochwasserereignissen steigerte sich sogar. Die Auwälder wurden in forstwirtschaftliche Nutzung eingezogen, und dadurch an Naturschätze beschädigt. Um ihre Bedeutung als Lebensraum zu erkennen, wurde die Untere Lobau 1977 in der Sinne des MAB Programs als Biospherereservat erklärt. Ab 1978 wurde die ganze Lobau unter Naturschutz gestellt (Naturschutzgebiet, und später Landschaftschutzgebiet). Die untere Lobau wurde in 1983 als geschützer Wetland internationaler Bedeutung im Sinne des Ramsar Konventions erklärt.

In den 1950-er Jahre wurde in Österreich die Ausbau fast kontinuierlicher Kette von Staudämme für Wasserkraftwerke auf der Donau angefangen. Eine geplante Kraftwerk in den hainburger Donauabschnitt bedrohte bereits die Auwälder der Lobau und des Marchfelds im Jahre 1984. Um die Vorführung der Pläne zu verhindern entfaltete sich eine Protestaktion der Umwelt- und naturschützer im ganzen Österreich. Als berühmteste Moment der Bewegung zogen sich mehrere Tausende von Aktivisten in eine Auwald aus, um die Anfang der Bauarbeiten zu verhindern. Nach mehreren erfolgslosen Versuche der Polizei, um die Umweltschützer zu entfernen, wurde die Regierung im Dezember 1984. an dem Nachdenken der Pläne entschieden. Nach umgreifenden wirtschaftliche und ökologische

48

WASSER UND STADT

Kavicszátonyok a reaktivált schönaui ártéren

Schotterbank auf der reaktivierten Aue bei Schönau

VÍZ ÉS VÁROS

Untersuchungen wurde fetsgelegt, daß die Donau und ihre Auen zwischen Wien und der Staatsgrenze sind ökologisch wertvoll genug, um es in ganzem unter Naturschutz zu stellen. Eine gleichzeitige Anwesenheit von Wasserkraftwerk und erfolgreicher Naturschutz wurde hier als unvereinbar gefunden.

Friss kavicslerakódás a reaktivált árté- Am 27-ten Oktober 1996 wurde der Nationalpark Donau-Auen in ren einem Vertrag von Wien, Niederösterreich und Bundesrepublik

Österreich begründet. Im 1997 wurde der Nationalpark auch von

Neue Schotterabladen IUCN als Schutzgebiet von Kategorie II. (national park) gerung auf der reanerkannt. aktivierte Aue

Helyenként a folyó a korábban lerakott finom üledékeket és szerves anyagokat áthalmozza Stellenweise werden die frühere Lehm- und organische Ablagerungen erodiert

Nationalpark Donau-Auen Der Nationalpark beträgt eine Gesamtfläche von 9.300 ha (65 % Auwaldbestand, 20 % Wasserfläche, 15 % Acker, Wiese und a.), Länge des Donauverlauf innnerhalb der NP 36 km, mittlere Breite der Strom 350 m, mittlere Höhenunterschied zwischen Hocch- und Niedrigwasser: 8 m. Trotzt die grösste Ausbreitung von 38 km entalng der Donau ist die maximale Breite des Nationalparks kaum 4 km, da sind die Auen

WASSER UND STADT

49

VÍZ ÉS VÁROS

bereits in der unmittelbare Nähe der Donau erhalten. Es verfügt über eine große Vielfalt von Lebensräume (Hauptstrom, Neben- und Seitenarmen, Schotterinsel und -Bänke, Prallufer, aufgeschüttete Totarme, Auwälder, Wiesen, Sümpfe) und Arten (800 Pflanzenarten, 60 Fischarten, 13 Amphibienarten, 8 Reptilien, 100 Vögel und 30 Säugertierarten). Az ártér reaktiválása következtében létrejött magaspartok, kavicszátonyok a felszínfejlődés dinamizmusát jelzik, egyben értékes élőhelyeket jelentenek.

Neubildungen der reaktivierter Auen – wie Schotterbänke und Prallufer – sind gute Indize der dinamisierten Entwicklung, und wertvolle Lebensräume

Lobau und Wien Durch Erklärung der Lobau als Nationalpark wurden die Auwälder und die ökologisch wertvolle Augebiete von den Konsequenzen eines Wasserkraftwerks gerettet. Der heutige Nationalpark breitet sich von den slowakischen Staastgrenze, der Mündung der March bis der direkte Nachbarschaft der Großstadt Wien aus. Für den Wienern ist es vor allem ein ökologisch wertvolles Naherholungsgebiet. Von der Stadt hinaus führen durch den Nationalpark zahlreiche Wander- und Fahrradwege, unter anderen der 07 Fahrradweg von Passau, durch Wien, Hainburg nach Ungarn.

50

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Neben dem Natur- und Landschaftsschutz erfüllt der Nationalpark wichtige Aufgaben im Bereich der Umweltpädagogik, Ökotourismus und Erholung. Durch gut geplantem Koordination der Besucherinteressen, markierten Fahrrad- und Wanderwege können die Naturschutzziele mit den Interessen der Besucher in Einklang gebracht werden. Reaktivierung der Auen im Nationalpark Zur erhaltung der Donauauen in einem guten ökologischen Zustand ist zwar eine gesetzmäßige Naturschutz unerläßlich, reicht doch alleine nicht aus. Die Auen sind nämlcih auch von früheren – bereits in den 19-ten Jh. ausgeführten - wasserbaulichen Maßnahmen betroffen, die die Entwicklungsprozesse der Auenökosystemen bis heute noch ungünstig beeinflußen. Entlang der Schifffahrtsrinne des Stroms wurden fast kontinuirliche Pflaster als Schleppbahn gelegt. Später wurden die Auen noch durch Einrichtung der Hochwasserschutzdämme verengert. All dieser Eingriffe trennten die Seitenarme von den Fluß ab, und verhinderten die Ausströmung des Hochwassers in die Auen. Dadurch wurde das Hauptbett immer tiefer gelangen, führte zur Grundwassersenkung und Austrocknung der Seitenärme. Als ein Teil des Realktiveirungsprojekts wurde neben Schönau an der Stelle einer früheren Einstromeröffnung die Pflaster und dessen Damm an eine kurze Strecke entfernt, und dadurch der Weg für Strom in den Seitenarm wieder freigelegt. Bei hohen Wassersand könennen dadurch nicht bloß Wasser, sondern auch dessen Energie und Sedimente in den Seitenarm ausströmen. Unter den vergangene wenige Jahren konnten die Hocchwasserereignissen bereits eine Menge von geomorphologischen Veränderungen hinterlassen. Durch Sedimentablagerung und -abspülung sind Prallufer, Schotterinsel und Bänke vollkommen umgestaltet. Es sind neue Formen entstanden, währenddessen andere völlig verschwunden sind. Damit wurde die wichtigste Merkmal der Auen, nämlich ihre Dynamik wiederhergestellt. Ähnliche Eingriffe sind auch an anderen abgetrennten Seiten- und nebenarmen geplant. Da sind dabei auch in weiteren Umgebung mit wesentlichen Veränderungen des Grundwasserniveaus zu rechnen, müssen vor der Realisierung detailierte Verträglichkeitsprüfungen und gesellschaftliche Vereinbarungen durchgeführt werden.

WASSER UND STADT

51

VÍZ ÉS VÁROS

BUDAPEST VIZEI A fővárosi Duna-szakasz jellemzői A főváros mai területén a Duna számos szigetet képezett, ezáltal ágakra bomlott, de főmedre alapjában véve stabil, medervándorlásra nem hajlamos. A bal part mellett északról a Palotai- és a Nép–szigetet (Szúnyog–sziget) találjuk, ezektől délre, a Rákos-patak torkolatával szemben volt az egykori Fürdő–sziget. Ezen a kicsi, növényzet nélküli, inkább csak zátonynak nevezhető szigeten meleg vizű források fakadtak; az 1775-ös árvíz elmosta, forrásai azonban a Dagály–fürdő területén máig működnek. A jobb part mellett az óbudai Nagy– és Kis–sziget, a Margitsziget (egykor: Nyulak szigete), a budai Kis-sziget sorakoztak. A Gellérthegytől délre kiszélesedő, sekély, zátonyos mederben volt a jégtorlódásokat és ezzel árvizeket okozó Kopaszi–zátony. A Csepel–szigetnél ketté bomló Duna főmedrében a Háros– és a Kisháros–sziget, a Soroksári–ágban a Molnár–sziget zárja a sort. A szigetek közötti folyóágak a XVIII. század végéig jelentős szerepet játszottak a gazdasági életben: itt horgonyoztak város hajómalmai. Főleg az Óbudai–sziget, illetve a Margitsziget melletti ágak mentén sorjáztak nagy számban. Szabályozási munkák a Dunán A Duna fővárosi szakaszának szabályozására elsőként Balla Antal és Pichler Ferdinánd készítettek terveket, de anyagi fedezet hiányában ezek nem valósultak meg. Az 1838-as nagy árvíz tapasztalatai alapján 1840-ben Lechner József tett javaslatot szabályozási munkákra. A folyam fővárosi szakaszának szabályozása végül 1875-re készült el, túlnyomórészt Reitter Ferenc tervei alapján. Ennek keretében a teljes fővárosi szakaszon kiépültek a rakpartok. Az első kövezett rakpart a Lánchíd pesti hídfőjénél 1853-ban lett készen. A medret helyenként összeszűkítették, a szigeteket egymáshoz, illetve a partokhoz kötötték. Elkotorták a Kopaszi–zátonyt. A leszűkített főmeder mellett elgátolással kialakult a Lágymányosi–tó (ma: Goldmann tér, és attól délre fekvő egyetemi területek), amit később törmelékkel, hulladékkal töltöttek fel. Reitter terveinek részét képezte egy a Nagykörút nyomvonalán – a hajdani mellékág mentén – kialakításra kerülő hajózható csatorna elképzelése is.

52

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A fővárosi Dunaszakasz, és mellékvizei a településfejlődés korai állapotában: azóta jelentős változáson mentek keresztül a patakok torkolati szakaszai, teljesen feltöltésre került a Pestet körülölelő elhagyott medermaradvány.

The Danube and smaller streams on the area of the present-day Budapest in earlier phases of city development. The mouth-sections of streams altered since them totally, and the remains of the ancient Danube bed around Pest is completly banked up.

A legrégibb szabályozási munkák közé tartozik a szigeteket védő partművek kiépítése. Az óbudai Nagy– és Kis–sziget közti ágat még 1835-ben elzárták, az elzárt ágban létesült a téli- és a hajógyári kikötő. A Margitsziget és az Óbudai–sziget mellett 1853–57-ben, a Hárosnál 1855-ben épült ki partvédő mű. A Budai Kis–sziget és a WASSER UND STADT

53

VÍZ ÉS VÁROS

Margitsziget közti ágat 1870-ben feltöltötték, a Kis–szigetet ezzel a Margitsziget déli részéhez csatolták, nyugati szegélyét pedig kotrással eltávolították. A Nép–sziget melletti ágat 1860-ban zárták el hajógyár és kikötő létesítése céljából. A szigetet a Palotai– szigettel együtt 1921–23-ban párhuzammű építésével kötötték be a bal parthoz. A pesti rakpart az 1820as években

The Danube quayside in Pest about 1820

Városfejlődés és a vízfolyások kapcsolata Az első jelentős méretű állandó település a város területén a római korban épült Aquincumi katonai tábor és a szomszédos polgárváros volt. A tábor és a város az Óbudai szigettel szemközti jobb parton, az Aranyhegyi-patak mellett épült ki. A tábor és a vele szemben álló Contraaquincum között egyes feltételezések szerint híd is épült, amely az óbudai Kis– és Nagy–szigeten keresztül három szakaszban hidalta át a folyót. A Bécs esetében tapasztalható területi városfejlődési kontinuitásról itt nem lehet beszélni, a középkori városfejlődés súlypontja jóval délebbre került, és csak a XIII. század derekán vett nagyobb lendületet. A településközpontokat a Szent Pál–patak (ma: Ördög– árok) völgye és a Duna által határolt budai várhegy a jobb parton (Buda), valamint a Duna addigra lefűződött mellékága és a főág által körülvett ármentes térszín a bal parton (Pest) jelentette. A középkori Pestet, amelynek külső határát, várfalát a mai Kiskörút helyére képzelhetjük, a mai Nagykörút helyén futó egykori mellékág határolta. Ez a Margitsziget déli csúcsa körül ágazott ki a főmederből és a mai Boráros tér környékén csatlakozott vissza. Észak felé összeköttetésben állt a Vizafogó dűlőt határoló oldalággal és ezen keresztül a Rákos–patakkal is. Kiszáradásának időpontja nem ismert, de középkori leírások alapján csak különlegesen magas árvízszintek esetén telt meg. A Rákos–patak torkolata felől viszont a

54

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

patak vizét többször is belevezették, hogy a mellette elterülő majorságokat, kerteket öntözhessék belőle. A török iga alól felszabadult Pest városa a meder feltöltése mellett döntött: a vásárosok vámját csökkentette, de arra kötelezte őket, hogy hazafelé menet a városból egy szekérnyi törmeléket vigyenek ki a régi meder feltöltésére. A pesti oldal terepszintjének általános megemelésére az 1838-as nagy árvizet követően került sor: a város az akkori árvízszint feletti hat hüvelykben határozta meg minden épület földszinti járószintjének magasságát. Éppen ezért az egykori medret már a terep magasságkülönbségei sem jelzik. Buda és Pest között évszázadokon keresztül csak a telente szétszerelt, és tavaszonként újra összeállított hajóhíd biztosította az átkelést a mai Vigadó tér és a Várbazár között. Ezen a helyzeten változatott az 1849-ben átadott Lánchíd. A hajóhíd látképe és szerkezete az 1840-es években

View and structure of the old floating pier about 1840

A második világháborúban lerombolt hidakat pótlandó ideiglenes pontonhíd jelentett kapcsolatot a két part között az Erzsébet-híd roncsai mellett, az egykori hajóhíd helyén (Petőfi-híd, becenevén: „Böske”, állt: 1946-ig). Fürdőzők a pesti Duna-parton a II. világháború után, háttérben az ideiglenes az Erzsébet-híd roncsai közelében felépített „Böske”-híd

Young people taking bath in the Danube after the w. w. II. – behind the temporary bridge-construction called ’Lisl’ clos to the ruins of the Elisabeth-bridge

WASSER UND STADT

55

VÍZ ÉS VÁROS

A kisebb vízfolyások közül a Rákos-patak és az Ördög-árok szabályozása és átalakítása forrt össze szorosan a város történetével. A XX. század közepétől a bal parton a Csömöri-patak, Szilas-patak, Gyáli-patak, a jobb parton az Aranyhegyi-patak és a Hosszúréti-patak környéke szintén erősen urbanizálódó térségekké váltak. Ezek völgyei a városfejlesztési elképzelések alapján, mint zöldfelületi tengelyek, és a levegőcserét biztosító átszellőzési folyosók maradnak fenn. Ennek ellenére a beépítés mértéke, a vízfolyások átalakítottsága máig erőteljesen növekszik. A város, úgy tűnik nem képes kihasználni a vizei nyújtotta lehetőségeket. A rekreációs igényeket szolgáló Margitsziget egyre urbánusabbá válik, a Római part hangulatos csónakházai, vizisport telepei eltűnőben vannak, a vízfolyások helyreállítását célzó tervek pedig elakadni látszanak. A természetvédelem alatt álló Háros– sziget maradt az utolsó természetközeli folt a Duna vízi világának fővárosi szakaszán. WATER COURSES OF BUDAPEST Characteristics of the Danube section at Budapest The Danube created numerous islands in the recent capital area hence split into branches but its main riverbed is fundamentally stabile and does not disposed to riverbed migration. On the north, next to the left side are the Palotai Island and the Nép Island (former: Szúnyog Island) while more to the south, in front of the Rákos-stream’s mouth was once situated the Fürdő Island. Hot water springs arose on this small bare island or rather shoal, which though was swept away by the 1775 flood, its thermal wells are still active on the territory of Dagály Bath. Next to the right side aligned the Nagy and Kis Island in Óbuda, the Margaret Island (once called the Island of Rabbits) and the Budai Kis Island. The shallow riverbed, which broadened from the Gellért Hills southwards and abounded in shoals, gave place to the Kopaszi-shoal that was frequently responsible for pack ice thus for flood events. The Danube split into two branches at the Csepel Island and in the main branch the Háros Island and the Kisháros Islands while in the Soroksár-branch the Molnár Island are the final members of the chain. The small river branches among these islands had an important economic role until the end of the 18th century since they served as an anchorage for the city’s ship mills. They turned out in

56

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

force along the branches next to the Óbuda Island and the Margaret Island.

A Duna-part 2006 tavaszi árvízkor – Danube at the flood of 2006 spring A szabályozás előtti és a szabályozott Duna meder Budapest területén – The ancient Danube beds and bed-remains before the regulations

Regulation works on the Danube Antal Balla and Ferdinánd Pichler carried out the first regulation plans for the Danube section in the capital but they did not come into existence due to the absence of a sufficient coverage. Taking the grievous experiences of the huge 1838 flood into consideration, József Lechner made a proposal on regulation. The control of the river section at Budapest finally reached its completion in 1875 based on the plans of Ferenc Reitter. Accordingly, wharves were constructed all along the capital. The first cobble-stoned wharf was completed at the bridgehead of the Lánchíd in 1853. In some places they straitened the riverbed, bound the islands and the shore while the Kopaszi-shoal was completely removed. The Lágymányosi-lake (the present-day Goldmann square with the university areas southwards) was formed as the result of a natural blockade next to

WASSER UND STADT

57

VÍZ ÉS VÁROS

the straightened main bed but later it was filled with debris and waste material. An unfulfilled part of Reitter’s plan was to convert the pristine abandoned riverbed into a navigable channel on the trace of the recent Nagykörút. Constructing to shore protection the islands belongs began the very first regulation works. The river branch between the Nagy Island and the Kis Island in Óbuda was locked already in 1835 with the establishment of the winter and the dockyard harbours. Embankments were built up past the Margaret Island and the Óbuda Island in 1853-57 and by the Háros in 1855. The river branch between the Budai Kis Island and the Margaret Island was filled up in 1870 while some of its sections were swept so that they could annex it to the southern end of the Margaret Island. The branch next to the Nép Island was blocked in 1860 in order to set up a dockyard and a harbour. The island together with the Palotai Island was bound to the left riverbank by creating an embankment in 1921-23. Urban development and urban water fronts The first permanent settlement of a significant size on the territory of Budapest built in Roman times was the military camp at Aquincum and its neighbouring civilian town. The camp and the town were established on the right riverside opposite to the Óbuda Island and next to the Aranyhegyi-stream. Some assume a bridge as well between the military camp and the so-called Contraaquincum set up on the left side of the Danube which bridged the river in three sections across the Kis Island and Nagy Island in Óbuda. A continuous urban development, which was observed in Vienna, did not take place here as the growing centre during the Middle Ages was more to the south and accelerated only in the midst of the 13th century. The main city nodes on the right riverside (Buda) were the valley of the Szent-Pál stream (present-day Ördög-árok) and the Castle Hill of Buda bordered by the Danube, while on the left (Pest), the already cut off meander of the Danube and the flood-free area surrounded by the main river branch belonged to them. Pest had its outer edge i.e. the wall of the castle in the line of the present-day Kiskörút during the Middle Ages and it was bordered by a side branch once running where now the Nagykörút is situated. It branched off the main riverbed around the southern end of the Margitsziget and rejoined near the current Boráros Square. On the

58

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

north, it was in connection with the side branch bordering the Vizafogó Ridge and through this branch with the Rákos-stream as well. The date of its desiccation is unknown but according to medieval descriptions, it was filled with water only in the course of extreme flood events. From the direction of the mouth, however, the stream water was often diverted into the side branch to irrigate the adjacent farms and gardens. After extricating itself from the Turkish domination, Pest decided for filling the riverbed. Merchants were given some tariff reduction but at the same time on their way home, they were obliged to take out a wagon of debris to fill up the old riverbed. The overall raising of the ground level on the Pest side took place following the huge 1838 flood. The city defined the height of ground floor in every building as six inches above the highest flood level at that time. Accordingly, the former riverbed is indicated not even by the configuration of the terrain. During centuries, the passage between Buda and Pest was ensured only through a floating pier dismantled every winter and assembled in spring again connecting the current Vigadó Square and the Várbazár. The inauguration of the Lánchíd (Chain Bridge) in 1849 altered the case. To substitute the bridges that were demolished during the World War II a temporary pontoon bridge made contact between the two riversides in the place of the old floating pier (the Petőfi Bridge, which nickname was ‘Böske’ and endured until 1946). Out of the small watercourses the regulation and the alteration of the Rákos-stream and the Ördög-árok interwove with the town history. The surroundings of the Csömöri-stream, the Szilas-stream and the Gyáli-stream on the left riverside as well as the ones of the Aranyhegyi-stream and the Hosszúréti-stream on the right riverside became intensively urbanized areas only in the second half of the 20th century. Based on urban development ideas, these stream valleys are going to be maintained as axes of green areas and ventilation corridors being responsible for air conditioning. Still, the rate of building up and the modification of watercourses dynamically increase yet. The city seems to be unable to make the best of its possibilities offered by water. The Margitsziget that serves as a recreational site is getting more urban, the cosy boathouses and water sport yards of the Római part are vanishing while the plans aimed at river rehabilitation seem to be stuck. The Háros Island as a protected

WASSER UND STADT

59

VÍZ ÉS VÁROS

area remained the last semi-natural patch in the aquatic realm of the Danube section at Budapest. Zöld folyosóként is jelentős vízfolyások Budapesten – Streams functioning also as green corridors in Budapest

Horgászstégek a Hárossziget mellett – Angler boats at the Háros-Island

60

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

HÁROS-SZIGET A Háros–sziget a fővárosi Duna–szakasz déli részén, a Csepel– szigettel szemben terül el. A Dunán egykoron ezen a szakaszon három önálló sziget keletkezett. Ezek közül ma két egymással összefüggő félsziget és egy valódi, a Kisháros-sziget létezik. A két összefüggő félsziget közül a nagyobbik a 86 hektáros Háros– (régebben Fácános–) sziget (az 1911. évi folyamszabályozás következtében vált félszigetté), a kisebbik a kb. 3 hektárnyi Hunyadi– (régebben Mészáros–) sziget. A félszigetek területéhez tartozik a hárosi honvédség mintegy 10 hektáros ún. "kivett" területe. Miniszteri döntés értelmében a Háros–sziget 1993 őszétől országos jelentőségű természetvédelmi terület. A védettség a sziget mintegy 45 hektáros területére korlátozódik. A védetté nyilvánítás célja a Háros-sziget értékes növény- és állatvilágának, tájképi értékének és háborítatlanságának megóvása, valamint ezen természeti feltételeknek a tudományos kutatás és oktatás számára történő biztosítása. Puhafaliget a Hároson kúszónövények (parti és ligeti szőlő, komló) tömegével

Poplar softwood in Háros-Island with high coverage of climbing plants like grape species and hop

Kialakulása a Duna alsó szakasz jellegéből adódó hordaléklerakásához kötődik. A kavicszátonyt később a növényzet és az emberi tevékenység kötötte meg. A félsziget 1963 óta emberi zavarástól mentesen fejlődik. Nagy számban élnek itt az ősi ártéri élővilág társulásainak utolsó, WASSER UND STADT

61

VÍZ ÉS VÁROS

különösen értékes és megmentésre érdemes maradványai, ritka és védett növény- és állatfajok. A Duna áradásaival gyakran elöntött terület az alacsony és magas ártér szukcessziójának teljes sorozatát mutatja. Megtalálható itt ártéri gyom,- és iszapnövényzet, bokorfüzes, magassásos, fűz-nyár ligeterdő, fehér nyáras és tölgykőris-szil ligeterdő. A kúszónövények széles skálájával találkozhatunk, úgymint a védett ligeti szőlő (Vitis sylvestris), a komló (Humulus lupulus), a nagy szulák (Calystegia sepium), a hamvas szeder (Rubus caesius), az amerikai eredetű parti szőlő (Vitis riparia) és hibridjei. A hazai flóra szempontjából legjellemzőbb és az országban sehol másutt fel nem lelhető különlegesség, hogy a vadszőlő mindenütt felkúszik a hatalmas nyárfákra, onnan leomolva indáival óriási függönyöket, sátrakat, szőlővízeséseket, áttörhetetlen növényfalakat alkot. Hosszú távon azonban a kúszónövények mindent behálózó, terjeszkedő, óriási tömege a fák pusztulását eredményezheti, ill. gátolja az újulat kialakulását.

Ligeti (balra) és amerikai parti szőlő (jobbra). Az általuk létrehozott függő avar különleges mikorhabitat. – European grape (left) and american riparian grape (right) and a special microhabitat for invertebrats: the ’hanging litter’

Állatvilágának különlegessége a Háros botanikai, cönológiai sajátosságaiban rejlik. A "szoknyás" fák függőavarja a hazai faunában eddig ismeretlen ízeltlábúaknak ad otthont. A félszigeten

62

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

több mint száz védett madárfajt figyelhetünk meg. Költ itt az őszapó (Aegithalos caudatus), a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), a nyaktekercs (Jynx torquilla), a függőcinke (Remiz pendulinus), a macskabagoly (Strix aluco) és a kabasólyom (Falco subbuteo). Ezek mellett, több fokozottan védett fajnak is zavartalan fészkelő és vonuló helyet biztosít, mint például a fekete gólya (Ciconia nigra) és a nagy kócsag (Egretta alba). THE HÁROS-ISLAND

A Háros jellegzetes élőhelyei: kúszónövényekkel borított ligeterdő (balra), feltöltött medermaradvány helyén kialakult magassásos (jobbra)

The Háros-island is situated in the south part of Budapest facing the Csepel-island in the river Danube. Formerly three separate islands were formed in this reach of the Danube, but present two connected peninsulas and a real island (the Kisháros-island) can be found. The bigger one of the two peninsulas is the Háros-(formerly known as Fácános) island (86 hectares), while the smaller one is the Hunyadi(formerly known as Mészáros) island (approx. 3 hectares). As a consequence of the regulation of the Danube in 1911 Háros became a peninsula. In the area of the peninsulas an about ten hectare military area is located.

Typical habitats of háros Island: a poplar softwood with climbing plants (left), and tall sedge meadow placed in accumulated riverbed

1993 a ministrial decision declared the Háros-island as a nature reserve of national importance. The conservation is confined to a 45 hectare area of the peninsula. The aim of the conservation is to maintain the undisturbed state of the flora and the fauna and landscape values of the peninsula as well as to provide the actual conditions for scientific research and education.

WASSER UND STADT

63

VÍZ ÉS VÁROS

The vegetation has been developing without human disturbance since 1963. So Háros is rich in remains of natural floodplain communities, rare and protected plant and animal species, which are very valuable and worthy for conservation. Due to the periodical floods of the Danube this area shows the complete succession stage of the low and high floodplain. Riparian and slime weeds, willow groves, tall sedge communities, willowpoplar softwood groves, white poplar wood and hardwood groves consisting of oak, ash and elm trees can be found here. We can see a wide range of climbing plants such as the protected wild European grape (Vitis sylvestris), the Common hop (Humulus lupulus), the Larger bindweed (Calystegia sepium), the European dewberry (Rubus caesius), the american Riverbank grape (Vitis riparia) and their hybrids. Typical of the peninsula and a nowhere else seen speciality in the native flora that the wild grape climbs up the large poplar trees everywhere and from there falls and creates huge „grapefalls, planttents” and impenetrable „plantwalls” by its tendrils. Although in the long run the huge mass of the spreading and overgrowing climbing plants can cause tree destruction and low recovery ability. Owing to the above mentioned botanical feature of the Háros the peninsula makes a home for special and valuable fauna. The hanging litter of the „plantwalls” provides habitats for the kind of arthropode species we have not known before. More than 100 protected bird species live on the Háros such as tLong-tailed Tit (Aegithalos caudatus), River warbler (Locustella fluviatilis), Wryneck (Jynx torquilla), European penduline tit (Remiz pendulinus), Tawny owl (Stix aluco) and Eurasian hobby (Falco subbuteo). In addition numerous strictly protected species like Black stork (Ciconia nigra) and Great white egret (Egretta alba) find undisturbed nesting and resting sites here. The formation of the peninsula is due to the sediment deposition of the Danube. Later the gravelbank was set by the vegetation and human activity.

64

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A RÁKOS-PATAK A Gödöllői-dombvidéken eredő patak a főváros környéki Duna szakasz legnagyobb mellékvize. Nevét a régen benne élő rákokról kaphatta. Átlagos szélessége 1-3 méter, vízgyűjtőterülete 187 km2, hossza 44,3 km, amelyből 22 km Budapest területén folyik keresztül, majd az Óbudai-szigettel szemben, a Vizafogónál torkollik a Dunába. Torkolati szakasza a történelmi időkben két ágból állt: az északi ún. Köszörűs árok, és a délebbi Ördögárok. Ezek XVIII. századi térképeken is látható elhelyezkedése feltehetően a torkolatnál álló malom csatornáinak és zsilipeinek duzzasztó hatása miatt alakult ki. A Rákos-patak torkolati szakasza a XVIII. században: a délebbi ág az Ördög-malom csatornájaként működött

The mouth-section of the Rákosstream (18th century) The southern branch were constructed for driving the ’Devil’s mill’.

A forrástól a torkolatig a patak a következő településeket és kerületeket érinti: Szada, Gödöllő, Isaszeg, Pécel, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr (XVII. kerület), Kőbánya (X.), Zugló (XIV.) és Angyalföld (XIII.). A vízgyűjtő egyenletes lejtését a Duna által lerakott hordalékanyagban később formált folyóterasz-szintek lépcsőzik. A sűrű, többemeletes beépítés miatt ma már alig tűnnek fel a terep eredeti, természetes domborzati elemei és lejtése. A patak már az Árpád-kortól kezdve jelentős szerepet töltött be az ország életében. A Rákos síkján tartották a magyar országgyűléseket 1286 és 1540 között; a külföldre irányuló hadjáratok előtt a királyi sereg is itt gyülekezett. A mai rákoscsabai kerület helyén volt a történelmi Rákos mezeje, amely a középkorban

WASSER UND STADT

65

VÍZ ÉS VÁROS

lakatlan, erdős, mocsaras vidék volt. Ezek a nádasok nemcsak az építőanyagot biztosították a házak tetőfedésére, hanem veszély esetén biztonságot is nyújtottak ismerőinek. Mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területén halászok, rákászok találtak megélhetést, míg a mai Városligeti részeken vadászok tanyáztak. A Rákos-patak szabályozása A térség fejlődésében jelentős szerepe volt a patak által hajtott malmoknak, amelyekről már a XIII.- XIV. századtól kezdve szólnak a történelmi források. Ezek a malmok a török korban is folyamatosan működtek, hiszen a katonaság élelmezésében éppúgy szerepet kaptak, mint a lakosság ellátásában. A XVIII. századi urbáriumokból már világosan kiderül, hogy minden Rákos menti településen működik a patak által hajtott vízimalom, a XIX. században településenként több, akár négy vízimalmot is említenek. A patak pesti szakasza mentén két nevezetes malom volt található: a patak torkolata felett közvetlenül az Ördög-malom (Teyfl-Mühle), és kissé feljebb (XIV. ker., Vezér u. – Egressy u.) a Paskál-malom. Történeti források is beszámolnak a patak viszonylag csekély vízhozamáról, ezért a malmok üzemvízszintjének folyamatos biztosítása érdekében a molnárok számos kisebb-nagyobb gátat emeltek, amelyekkel a szükséges vízmennyiséget és esést biztosítani lehetett. Ezeket a gátakat azonban a feliszapolódás miatt folyamatosan emelni kellett. Így a malmok működése jelentősen hozzájárult a környék elmocsarasodásához. Az egyszerű kis malmok a nagyipari gőzmalmok megjelenésével vesztettek jelentőségükből és fokozatosan eltűntek a Rákos partjáról. A XVII. században a város terjeszkedése miatt megindultak a szabályozási munkálatok a patak árterén és megkezdődött a mocsarak lecsapolása. Ezzel egyidőben megindult a patak csatornázott mederbe terelése, illetve a töltések felépítése. Az egyik legjelentősebb vízi munkálatot a Rákos-árok rendezése jelentette. A Rákos-patak torkolati szakaszának futása bizonytalan volt. Egyik ága a Duna balparti alacsonyártéren futó elhagyott fattyúág-rendszerbe torkollott. A mellékágrendszer Pest középkori városmagját teljesen körülvéve, a mai Boráros tér környékén torkollott újra a főágba. Ezt a természetes mélyedést – medermaradványt – feltehetően már korábban is kiárkolták (német neve: Graben), lehetséges, hogy a várost körülvevő védmű

66

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

részeként is szolgált. A térképek és leírások tanúsága szerint csak rendkívüli áradások alkalmával telt meg vízzel. A Rákos vizét a torkolatnál beleterelve azonban biztosítható volt rendszeres vízellátása. Ennek érdekében építették meg 1750-ben a vizafogói csatornát, amely a Rákos vizét a mai Nagykörút belső oldalán futó Rákos-árokba (Canalis ex Rakos) vezette. A csatornának kezdetben a Nagykörút külső oldalán ekkor elterülő kertek és majorságok vízellátásában és öntözésében volt szerepe. A város terjeszkedésével azonban egyre inkább szennyvízbefogadóvá vált. Az egykori Dunamellékág, a mai Nagykörút helyén: a Rákos-árok, amelyet csak a XVIII. század végétől kezdtek feltölteni. Korábban a Rákospatak vizét is belevezették.

The ancient oxbow of the Danube around the city centre of Pest, which was banked up int he 18th century. Formerly were water introduced from the Rákos-stream, and called as Rákosditch.

A csatornaépítésekkel egyidejűleg zajlottak a töltésépítési munkálatok is. 1768–ban a Rákos–patak menti postaút melletti (ma: Külső Jászberényi út) töltést újították meg, valamint 1775–re a WASSER UND STADT

67

VÍZ ÉS VÁROS

Paskal-malom és Keresztúr között építettek új töltést. A töltésépítés ekkor még elsősorban a Rákos menti kaszálók védelmében történt. A XIX. században indult meg a Rákos menti rétek lecsapolása. Ez a mai Városliget, Hungária körút, Rákos-Rendező Pályaudvar, a Kerepesi út által körülzárt terület egészen a város akkori határáig, Pestújhelyig, Cinkotáig terjedt. A hatalmas terület akkoriban teljesen beépítetlen volt. A munkálatok teljes befejezése elhúzódott az 1930as évekig. Ekkorra már a csatornába kényszerített patak medrének betonozása is befejeződött. A XIX. század elején jelentek meg az első villák a mai Hermina út környékén. Az 1880-as, 90-es években kezdett beépülni a Thököly út és az Erzsébet királyné útja, később a Bosnyák tér környéke. Kertek, halastavak vízzel való oldották meg a patak vizéből, illetve 1895-96-ban a Városligeti tó vizének felfrissítését, vagy strandfürdő létesítését. A patakon kialakított tavakon telente jeget vágtak, amelyet jégvermekben felhalmozva hűtésre használtak, egészen a XX. század elejéig. A Rákos-patak fővárosi szakaszának mai medre: kibetonozott szabályos trapézmeder

The streambed of the Rákos in Budapest: a conc-reted bed with trapezium-cross-section

A sűrűn beépítetté váló környezetben a kis Rákos-patak időnként előforduló árvizei egyre komolyabb anyagi következményekkel jártak. 1901-ben a Szt. László úton (Angyalföld) méter magas vízzel árasztotta el az utcát, a villamossínek alól pedig kimosta a töltést. 1940-ben rendkívüli árvizet okozott a patak alsó szakaszain kialakult jégdugó. Ezt követően több árapasztó kialakításával (Bonyhádi út, Tihany út), a meder szélesítésével, töltések magasításával próbálták elejét venni az árvizeknek. A mederrendezések következtében mai hossza 22%-kal rövidebb az eredetinél, és a 60-as évek közepén - a szélsőségesen ingadozó vízállás miatt – medrét a teljes fővárosi szakaszon kibetonozták.

68

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Élőhelyek átalakulása a Rákos-patak mentén

A rákosi rétek kiszáradó láprtéjeinek védett növényfaja: kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)

A vízfolyás mai képe nagyon különbözik a néhány évszázaddal ezelőtti állapottól. A hajdan ingoványos vidék erősen meanderező, természetes vízfolyása a folyamatos mederrendezések következtében Budapest területén és még számos helyen egyenes vonalú, kibetonozott csatornává vált, ami a korábban gazdag növény- és állatvilág jelentős pusztulását eredményezte. A gödöllői és isaszegi Rákos-patak parton a természetes állapotot őrző növényzet a jellemző. Magas arányban fordulnak elő a nedves gyep-, a mocsári növényzetre jellemző-, valamint a természetes fás társulások. A péceli parton már a száraz gyep dominál. A part és a meder kibetonozásával, jobb esetben természetes kővel való borításával együtt járt a parti növényzet elszegényedése. Ez figyelhető meg a fővárosi szakaszon is, ahol a partot fajösszetételében sokkal szegényebb száraz gyep kíséri.

Protected plant species of the Rákosmeadows: entian (Gentiana pneumonanthe)

A magasparton változatosan jelennek meg a növénytársulások (extenzív művelésű nedves-, és száraz gyep, természetes vagy mesterséges fás társulások, erdőtársulások) mellett az épített elemek (épületek és utak), valamint a természeti és az épített elemek között átmenetet képező kertek. Tájökológiai-tájhasználati, valamint vizuális-esztétikai problémát jelent a patak menti illegális hulladéklerakás, szennyvíz bevezetés, a rossz vízminőség, algásodás, mocsarasodás. Felsőrákosi-rétek A Felsőrákosi-rétek Budapest X. kerületében helyezkednek el a Rákos-patak északi partján. A rétek legértékesebb része egy – ex lege – védett lápterület, mely a szabályozás előtti ősi, rendkívül változatos vízi világból őrzött meg egy kb. 15 hektárnyi szeletet. A területre jellemző a mozaikos habitat-elrendeződés, egymás közelében többféle társulástípus – magas-sás-rét, zsombéksemlyékes, kiszáradó láprét – helyezkedik el. Megoldásra váró problémák: ― a nád erőteljes terjedése, amely elnyomja a természetes növényzetet, ― a terület kiszáradása, WASSER UND STADT

69

VÍZ ÉS VÁROS

― illegális szemétlerakás. A terület védelme, kezelése több szempontból is kiemelt jelentőségű: sok ritka növény- és állatfaj élőhelye, értékes társulástípusokat képvisel, tájtörténeti érték, valamint felhasználható kutatási és oktatási (tanösvény kialakítása) célra is. Rákosi-rétek védett terület a főváros területén

Rákos-meadows: a protected area int he urban space of Budapest

Civil kezdeményezések a Rákos-patak helyreállításáért A Rákos-patak revitalizációja 1997-óta húzódik. A helyreállításra vonatkozó tervek Bécs városának közreműködésével készültek, és eredetileg mintegy egy milliárd forintos költséggel valósulhattak volna meg. A munkálatok (az eredeti tervek szerint) 1998-ban kezdődtek volna el és nyolc-tíz évet vettek volna igénybe. Ez alatt az idő alatt a teljes budapesti szakaszt revitalizálták volna. Főként financiális okok miatt a tervek azonban nem valósulhattak meg. Az EU 2000-ben hatályba lépett Víz Keretirányelvének teljesítési kötelezettsége ugyanakkor jó lehetőséget teremtett arra, hogy a Rákos-patak revitalizációja ismét napirendre kerüljön. A Víz Keretirányelv kiemelten foglalkozik a társadalom (a vízgyűjtőgazdálkodási tervek elkészítésébe való) bevonásának kérdésével. A Keretirányelv 14. cikke a társadalmi részvétel három szintjét különíti el: ― információ átadás (egyoldalú közlés), ― konzultáció (visszacsatolással járó folyamat), ― aktív részvétel (a döntések befolyásolása). A VKI szerint az első két szintet biztosítani kell, a legmagasabb szint, az aktív részvétel szintje pedig támogatandó. A döntéshozóknak ugyanakkor fel kell ismerniük, hogy a civil

70

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

társadalom és a környezetvédelemmel foglalkozó NGO-k komoly segítséget tudnak nyújtani a Víz Keretirányelv végrehajtásához. A környezetvédelmi szervezetek például a konkrét környezetvédelmi problémák meghatározásában, az adatbázisok kialakításában, míg a civil szféra a társadalmi elvárások megfogalmazásában tudna aktívan részt venni. A Rákos-patakkal kapcsolatban jelentős adatbázis (vízminőség, flóra, fauna, hulladéklerakók, egyedi tájértékek) áll rendelkezésre, amelynek összegyűjtésében az állami szervek mellett a civil szervezetek is jelentős szerepet játszottak. Az 1990-es évek óta számos civil szervezet alakult, amely célul tűzte ki többek között a patak vízminőségének vizsgálatát, környezetének állapotfelmérését és javítását is. Ilyen szervezet az „Isaszegi Természetvédő Szakkör” (www.cuma.hu/szakkor), amely 1998-ban csatlakozott a Rákos Mente Együttműködési Egyesülethez, melynek elsődleges célja az illegális hulladéklerakók feltérképezése, felszámolása és zöld folyosó kialakítása volt a Rákos-patak teljes hosszán. A „Hulladék Munkaszövetség” (HUMUSZ) és a „Környezeti Management és Jog Egyesület” szervezésében 2000-ben indult a "Rákos patak Tájsebészeti" kampány, amelynek keretében 20 m3 illegálisan lerakott szemetet távolítottak el a patak környezetéből. A Szent István Egyetemen működő „Zöld Klub” a gödöllői általános iskolák tanárainak és diákjainak a bevonásával egy monitoring rendszert próbált kiépíteni a Rákos-patak gödöllői szakaszán. Felmerült a gondolata egy valamennyi érdekelt felet magában foglaló szövetségnek is, így 2003-ban megkezdődtek a „Rákospatak Vízgyűjtő Szövetség” szervezési munkálatai. Sajnálatos módon az érintett önkormányzatok többsége nem kívánt részt venni a Szövetség működésében, ami eleve kudarcra ítélte a közös gondolkodás - közös munka elképzelést. A Rákos-patak állapotának felmérésében jelentős szerepet játszott az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület, amely éveken keresztül pályázati formában segítette és koordinálta egyetemistákból álló csoportok Rákos-patakkal kapcsolatos kutatómunkáját. Az 1996-2002 között végzett felmérésekről készült tanulmányok letölthetők az EMLA Egyesület honlapjáról (www.emla.hu).

WASSER UND STADT

71

VÍZ ÉS VÁROS

A Kék Forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület és a Renatur Bt. 2003-ban indította el a Szabályozás Alkalmazása, Kisvízfolyási Kezelési és Rehabilitációs Alprogramot (SZAKKRA), a Rákos-patak az EU Víz Keretirányelvével összhangban álló revitalizációs programját. Ezek a példák azt mutatják, hogy a civil szféra aktívan és hatékonyan tudja segíteni, koordinálni a természet-és környezetvédelmi programokat, ezért a jövőben is fontos szerepük lehet a Rákos-patakkal kapcsolatos tervezési, megvalósítási és fenntartási munkálatokban. THE RÁKOS-STREAM The stream that has its rise in the Gödöllő Hills is the largest watercourse of the Danube regarding its section around Budapest. The name of the stream probably goes back to the crabs which were once living in the water. Its average width is 1-3 m, the watershed area is 187 km2 and the length of the stream is 44.3 km from which 22 km flows through Budapest then falls into the Danube in front of the Óbuda Island, at the Vizafogó. The downstream riverbed consisted of two branches in historical times: the northern one, the so-called Köszörűs-árok and the southern Ördögárok. These are visible also on maps from the 18th century and presumably formed owing to the bloating effect of mill gutters and floodgates at the mouth. Drifting from the spring to the mouth, the stream reaches the following settlements and districts: Szada, Gödöllő, Isaszeg, Pécel, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr (district XVII), Kőbánya (X), Zugló (XIV) and Angyalföld (XIII). The steady inclination of the watershed is staggered by the levels of river terraces formed later into the Danube’s alluvium. The terrain’s original and natural configuration is hardly visible due to the dense, high-rise building up. The stream played an important role in the country’s history even in the Árpád-era. Between 1286 and 1540, the Hungarian diets were held on the Rákos plain as well as the royal army got together here before expeditions towards abroad. The recent Rákoscsaba district replaced the historical ‘Rákos field’ that was unsettled, swampy woodland during the Middle Ages. The reed here not only provided the people with building materials for the roof of houses but in case of danger, it was a safety place for those who knew it. Where the

72

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

land was unsuitable for cultivation, fishermen and crab-catchers could make a living while hunters settled down in the present-day Városliget area. The regulation of the Rákos-stream The stream-driven mills, which are mentioned in historical sources since the 13th-14th century, played an important role in the development of the neighbourhood. They operated continuously in the Turkish times as being supposed to feed both the soldiers and the inhabitants. According to 13th century urbariums, every settlement along the Rákos-stream had its water-driven mill and there were sometimes four or even more of them per community in the 19th century. Two famous mills existed in the area of Pest: the Ördög-malom (Devil’s Mill, Teyfl-Mühle) right above the stream’s mouth and the Paskál-malom (Paskál Mill). Historical sources as well report about the stream’s low runoff and for this reason, millers set up several dams of all sizes in order to guarantee a constant desired level of water to turn the mill wheels. It was necessary, however, to raise these dams perpetually because of siltation hence the operation of the mills led the area to be waterlogged. In parallel with the appearing industrial steam mills, the smaller mills lost their importance and began to vanish from the foreshore. The works in the floodplain started with the drainage of the swamps owing to the expanding city in the 19th century while the stream was started to direct into a fixed riverbed and dikes were built at the same time. One of the greatest watercourse regulations was the construction of the Rákos-árok (Rákos-ditch). In the mouth section, the stream fell into an abandoned spillstream system running on the left lower floodplain of the Danube. The feeder system of the steam encircled the medieval core of Pest and fell again into the main branch by the recent Boráros Square. This natural depression i.e. the remnant meander was probably ditched before (in German: Graben) and was part of the rampart around the town. Maps and descriptions certify that it was filled with water only in case of extreme flood events but managing the water of Rákos at its mouth, they could ensure the regular water supply. For this reason was the Vizafogó canal constructed in 1750 that conducted the water of the Rákos-stream WASSER UND STADT

73

VÍZ ÉS VÁROS

into the Rákos-árok (Canalis ex Rakos) running along the inner side of the boulevard. At the beginning, the canal contributed to the water supply and to the irrigation of gardens and farms situated on the outer side of the boulevard but with the growth of the city, it transformed into a sewage recipient. The building of dikes happened simultaneously with the canal constructions. The dike next to the old postal road along the stream (present Külső Jászberényi Street) was renewed in 1768 and there was a new dike built between the Paskál-malom (Paskál Mill) and Keresztúr by 1775. At that time, the motivation behind such constructions was to protect the meadows along the stream. The drainage of the meadows along the Rákos started in the 19th century. The area consists of the field encompassed by the Városliget, Hungária körút (Hungária Boulevard), Rákos-Rendező Pályaudvar (Rákos Marshalling Yard) and Kerepesi út (Kerepesi Road) with its surroundings extending as far as the border of Pestújhely and Cinkota. This huge territory was unbuilt in that time and to complete the works lasted until the 1930s. By this time, the concreting of the canalised streambed had already finished as well. The first villas appeared around the present Hermina Street at the beginning of the 19th century. The building up of the Thököly and the Erzsébet királyné útja (Erzsébet Királyné Street) started in the 18801890s and went on with the neighbourhood of the Bosnyák Square. The water supply of gardens and fishponds, the refreshment of the lake in the Városliget in 1895-96 and the foundation of a lido were possible thanks to the stream’s water. The ice derived from the lakes on the Rákos-stream was still used in the first couple of decades of the 20th century. The occasional floods of the small Rákos-stream caused severe property damages time and again as its surrounding became densely built-up. In the Szent László Street the floodwater rose to a meter high sweeping out the embankment under the tram rails in 1901. In 1940 an ice plug brought about an exceptional flood event on the lower section of the stream. Further floods then were prevented by creating some spillways (Bonyhádi Street, Tihany Street), broadening the streambed and heightening the dikes. As the result of the constructions, its length nowadays is 22% less than the original and in the middle of the ‘60s its bed was concreted all along the capital because of the extremely fluctuating regimen.

74

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Habitat transformation along the Rákos-stream The present landscape along the stream differs very much from the conditions before few century. Due to the repeated streambed regulation the strongly meandering natural stream of the formerly swampy area became a rectilinear, concreted channel in the area of Budapest and any other part of the stream. These serious human impacts resulted in the destruction of the formerly rich flora and fauna. On the Gödöllő and Isaszeg parts of the stream side we can find the vegetation in natural condition. Wet grassland, swamp and woodland communities appear in high proportion while on the Pécel part of the stream the dry grassland is dominant. Concreting or – in better case – stone covering of the banks and the streambed makes the flora deeply poor. That is typical in the Budapest part of the stream where the dry grassland is poor in species. On the high streambank we can find several plant communities (wet and dry grasslands under extensive use, natural or managed woodlands, forests), built-up areas and gardens one after another. Illegal waste deposition alongside the streambank, sewage inflow, poor water quality, algal boom and swampying mean severe landscape ecological, land use and visual-aesthetic problems. The Felsőrákos-meadows The Felsőrákosi-meadows are located in the north side of the Rákos-stream in the X. district of Budapest. The most valuable part of the meadows is an about 15 hectare fen, protected by law (ex lege) that preserves the formerly, valuable wetland habitats existed before the regulation of the stream. This area has mosaic-patterned vegetation: several communities (Caricetum acutiformis-ripariae, Carici-Menyanthum, Molinetum coeruleae) appear near each other. Problems to solve: − quick spread of the reed that suppresses the natural vegetation − drying of the area − illegal waste deposition WASSER UND STADT

75

VÍZ ÉS VÁROS

Protection and management of the area is a task of great importance from several aspects. It provides habitats for a lot of rare plant and animal species, represents valuable communities, landscape history value and it can be used for educational (e.g. study trail) and research purposes. Civil initiatives for the Rákos stream The revitalisation of the Rákos stream has been drawing since 1990s. The work would have started in 1998 and would have taken 8-10 years. In this period the whole section of the Rákos stream would have been revitalised in Budapest. Due to mainly financial causes the plant could not been realised. The obligation of the implementation of the EU Water Framework Directive that came into effect in 2000 opened the door to put the revitalisation of the Rákosstream on the agenda. The EU Water Framework Directive ascribe high priority to the public participation in the Integrated Water Management. Directive 2000/60/EC of the European Parliament and of the Council, Article 14 Public information and consultation (1) Member States shall encourage the active involvement of all interested parties in the implementation of this Directive, in particular in the production, review and updating of the river basin management plans. Member States shall ensure that, for each river basin district, they publish and make available for comments to the public, including users.

The policy makers should realise that the civil society and the NGOs dealing with environmental protection can lend severe assistance to the implementation of the EU Water Framework Directive. The NGOs dealing with environmental protection could help identify the concrete environmental problems and set up the relevant data bases, while the civil society could take part in the phrasing of the social requirements. There is an appreciable and available data base related to the Rákos stream (water quality, flora, fauna, waste deposits and unique landscape value), and in the collecting beside the

76

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

govermental organisations the NGOs has played an important role as well. Since 1990s a lot of NGOs have formed aiming among other things to survey and improve the state of the stream’s water and its surroundings. The “Isaszegi Természetvédő Szakkör” (www.cuma.hu/szakkor), that joined the “Rákos Mente Együttműködési Egyesület” in 1988. The first aim of this latter organisation was to survey, map and abolish the illegal waste deposits and to create a green corridor along the Rakos stream. In 2000 a campaign started organised by “Hulladék Munkaszövetség” (HUMUSZ) and the “Környezeti Management és Jog Egyesület”, within the frameworks of this campaign 20 m3 illegal deposited garbages were taken off from the surroundings of the stream. The “Zöld Klub” has worked at the Szent István University has tried to set up a monitoring system on a part of the stream in Gödöllő. In this work the members of the club have planned to involve the teachers and pupils from the local schools. It has been suggested to establish a fellowship involving all stakeholders, so in 2003 there was starting the organisation of the “Rákos-patak Vízgyűjtő Szövetség”. Unfortunatelly the most concerned local governments did not want take a share in this association, which doomed the idea of the common thinkingcommon working. The EMLA “Environmental Management and Law Asociation” played an important part in the state survey of the Rákos stream and invite applications for students in order to help and coordinate their researches related to the Rákos stream. The studies made between 1996-2002 can be downloaded from the EMLA homepage (www.emla.hu). In 2003 the “Kék Forrás Környezet és Természetvédelmi Egyesület” and the “Renatur Bt.” launched the SZAKKRA, which is a revitalisation program of the Rákos stream harmonised with EU Water Framework Directive. These examples show us that the civil shere actively and effectively can help and coordinate the natural conservation and environmental protection programs. That is why they could be instrumental in the planning, effecting and maintaining works in the future as well. WASSER UND STADT

77

VÍZ ÉS VÁROS

AZ ÖRDÖG-ÁROK A 21 km hosszú Ördög-árok a fővárosi patakok között méretei, átalakítottsága, és degradációja szempontjából is „leg”-nek tekinthető. A mindössze 56,3 km2-nyi vízgyűjtővel rendelkező patak vízjárása mindig rendkívül szélsőséges volt, erre enged következtetni a patak hivatalossá vált elnevezése is. A középkorban „ördög árkának” hívták a szeszélyes vízjárású, nagy árvizeket okozó, egyébként döntően alacsony vízhozamú hegy- és dombvidéki vízfolyásokat; így ragadt a név az akkoriban még Szent Pálról elnevezett patakra is. A 0,25 m3/s sokéves átlag vízhozamhoz képest átlagos árvízi hozama 15 m3/s, de egy-egy kiemelkedő árvízcsúcs ennek akár a két-háromszorosát is elérheti. A vízgyűjtő alacsony vízszolgáltató képességű, ezért a kevésbé csapadékos hónapokban a meder egyes szakaszokon szinte teljesen száraz. Az Ördög-árok szabályozásának története A legkisebb fővárosi patakként a legtöbb gondot okozó Ördög-árok a XIX. századig nem került szabályozás alá. A szabályozatlan, természetes medrében futó patakot nedves rétek és ligetek kísérték, mellette értékes gyümölcsösök és szántók voltak. Rendezését a budai oldal XIX. században felgyorsult fejlődése kényszerítette ki. Az ódon házakkal túlzsúfolt, gondozatlanság jellemezte tabáni Rácvárosban merült fel elsőként a rendezés igénye. A keskeny mederbe szorított, a házak háta mögött folyó és szemétlerakónak is használt büdös Ördög-árok árvizeivel nagy pusztításokat okozott. Az Ördög-árok medre a hajdani Tabán házai között

The streambed of the Ördög-árok between the houses of the former Tabán district

78

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A patakmeder burkolására és beboltozására a budai városrész gyorsütemű fejlődésével került sor. A munkát a Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányította. A rendezést 1873-ban a Horváth-kert déli végében található Szent János téri hídnál kezdték és a Városmajor irányába haladtak. Az Ördög-árok medrének szabályozási munkálatai

Construction of a new streambed for the Ördög-árok

A munkálatokat a fővárosi patakok történetében jegyzett legpusztítóbb árvíz szakította félbe: az 1875.június 26-ai, éjszakai felhőszakadás okozta árvíz lakóházak sora mellett elmosta az újonnan megépített boltozatot és kiépített medret is. A korabeli újságok szerint a vihar a teljes vízgyűjtőn nagy pusztítást és eróziós károkat okozott. A kudarc új lendületet adott az elpusztult szakasz folytatásához, amit 1876-ra a vérmezei összekötő csatornával és hordaléktisztító aknával együtt újraépítettek. 1878-ra készült el a Városmajorig terjedő szakasz befedése, majd az 1910-es évek végén a városmajori szakasz, nem sokkal később pedig a Riadó utcáig fedték le a patakot. A patak szerepe a főváros zöldfelületi rendszerében A fővárosi patakvölgy településszerkezeti és -ökológiai szempontból kimagasló értékű. Speciális morfológiájával, borítottságával, a WASSER UND STADT

79

VÍZ ÉS VÁROS

völgytalpi részek talajvíz viszonyaival és a sajátos – még a lefedett részeken is érzékelhető – mikroklimatikus adottságával a főváros környezetvédelmi programja szerint „tájképileg érzékeny patakvölgy”, valamint a főváros levegőjének kondicionálásáért felelős átszellőzési folyosó. Városszerkezeti jellegzetesség, hogy a városrész jelentős közparkjai, közkertjei a patak lefedett szakasza mentén, az egykori nedves rétek helyén találhatók. A közparkok, közkertek egy része a patak lefedése előtt is jelen volt (Vérmező, Horváth-kert, Városmajor). A zöldfelület-rendezés történeti érdekesség a Városmajor fejlesztésének története, ahol a bűzös patak lefedése jelentősen előremozdította a közpark nívós rendezését és a környék felértékelődését. Az egykori ártéri kaszáló és városi major helyén 1787-ben, II. József utasítására készült el az üdülőkert, a mai közpark elődje. A virágzó kiránduló- és parkéletnek az Ördög-árok gyakori áradásai és környezeti állapota szabott gátat. A patak végleges befedésére és a felette lévő rész parkosítására 1920-ban került sor. A park faállománya a kedvező talajvízviszonyoknak köszönhetően a mai napig tartalmaz a patak árterére jellemző idős szil, fűz, magyar kőris és éger egyedeket. Az Ördög-árok környezeti állapota Az Ördög-árok jelenlegi kedvezőtlen hidrológiai és ökológia állapota, lecsökkent területhasználati szerepe, valamint drasztikusan átalakult településszerkezeti jelentősége a vízgyűjtő tájalakulásának, majd később, elsősorban a fővárosi városfejlesztéseknek eredménye. A fővárosi vízgyűjtőrész jelentős beépítettsége, a beépítetlen vízgyűjtőrész intenzív művelés alá vonása, valamint a fővárosi patakszakasz szabályozásának eredményeként a vízgyűjtő hidrológiai adottságai megváltoztak. A patak felső és középső, kevésbé átalakított szakaszához kapcsolódik a vízgyűjtő közel fele, ahol a patakot ökológiailag jelentős természetközeli vizes élőhelyek kísérik. A vízgyűjtő és a patak – a szabályozás ellenére – közvetlen hidrológiai és ökológiai kapcsolatban áll. Ezen a vízgyűjtőrészen az agglomeráció terjeszkedése és a zöldfelületek nagy aránya miatt évről évre növekszik a beépítésre szánt területek mértéke. A fővárosi vízgyűjtő jó része, összesen 36,7 km2 csak közvetett kapcsolatban van a patakkal, a csatornahálózaton keresztül. Az alsó, 5,5 km hosszú torkolati szakasz zárt szelvényben, a föld alatt fut. Ennek következtében jelentősen degradált, a vízgyűjtővel – a

80

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

csatornahálózaton keresztül érkező vízutánpótlást leszámítva – nincs ökológiai kapcsolata. A kedvezőtlen állapotot súlyosbítja, hogy a lefedett részen a patak nemcsak a csapadékvíznek, hanem az egyesített szennyvízelvezető hálózaton keresztül a környék kommunális szennyvizeinek is befogadója. Az alsó, fedett szakasz vízminősége ezért minden mutató tekintetében V. osztályú. A felső, nyílt mederszakaszokon a szennyvízcsatorna-hálózat elmúlt évtizedben végrehajtott korszerűsítését követően a patak csak csapadékvizet szállít, ezért vízminősége III-IV. osztályú. A helyreállítás szükségessége és lehetősége A zöldfelületi elemekben gazdag városi patakvölgyből csak egyetlen tájelem, maga a patak hiányzik. A városi szakasz és a vízgyűjtő hidrológiai viszonyainak helyreállítása, az ökológiai kapcsolatok megteremtése, a patak használati értékének növelése, településszerkezeti jelentőségének helyreállítása egy komplex városfejlesztési program részeként valósítható meg. Az Ördög-árok helyreállítási programjának előképe lehet a hasonló körülmények között lévő, de jóval jelentősebb vízfolyás, a bécsi Wien folyó helyreállítási programja. A szennyvízkezelési, árvízmentesítési és zöldfolyosó-fejlesztési célokat egyesítő helyreállítási program során egyes szakaszok árvízvédelmi tározással egybekötött élőhelyrekonstrukciós területekké, más szakaszok a helyreállított patakhoz kapcsolódó rekreációs folyosókká alakultak. Az Ördögárok vonatkozásában eddig a vízminőség javítására, valamint a forrásvidék élőhelyrekonstrukciójára és árvízi biztonságának növelésre történtek rendezések. A patak városszerkezeti jelentőségének helyreállítása még várat magára. THE ÖRDÖG-ÁROK

STREAM

The 21 km long Ördög-árok is a special stream in the capital regarding with its rate of alteration and degradation. The stream with a watershed area of not more than 56.3 km2 always had an exceptionally extreme regimen as it is inferred also from the stream’s name that became officially. During the Middle Ages the watercourses of mountainous and hilly areas with habitually decisively low runoff called the ‘devil’s ditch’ through their capricious regimen leading to huge floods (the hungarian name: ‘Ördög-árok’ means: Devil’s Ditch). This is where the recent name of the former Saint Paul stream is originated. In comparison with the average discharge of 0.25 m3/s over many years, its average flood discharge WASSER UND STADT

81

VÍZ ÉS VÁROS

is 15 m3/s while several paramount flood water levels may be two or three times higher. The stream’s catchment area normally provides low water thus during less-humid months some sections of the riverbed are almost dry. The regulation of the Ördög-árok The smallest, still the most damaging stream in Budapest, the Ördög-árok was under no control until the 19th century. Wet meadows and riparian forests accompanied the unregulated, in its natural bed meandering watercourse and there were precious orchards and croplands beside it. Az Ördög-árok városmajori és vérmezői szakaszai a patak szabályozását megelőző időszakból (1823)

The Ördög-árok stream at the Városmajor and Vérmező before it’s regulation works (1823)

The regulation was necessary owing to the accelerated growth of Buda in the 19th century. Demand for a stream control first appeared in the town called Tabán or ‘Rácváros’ in district since it was crowded with unsanitary, frowzy houses. The stinky Ördög-árok was wedged in a strait bed and flowing behind the houses it was used for waste deposition as well. The floods usually resulted in enormous devastation.

82

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Az Ördög-árok forrásvidéke Nagykovácsi mellett

The spring area of Ördög-árok stream by Nagykovácsi

The riverbed paving and arching became conspicuous with the quick development of Buda. The Council on Public Works directed the starting construction at the bridge on the Szent János Square, in the southern end of the Horváth-garden in 1873 and they went on towards the Városmajor (Stadtmayerhof). Works were broken off by the most ruinous stream flooding in the capital ever: the flood generated by an overnight rainstorm on 26 June 1875 washed away the newly built vault and the constructed bed past the houses. According to old-time newspapers, the downpour brought about great destruction and erosion damages overall the catchment area. The setback gave further impetus to go on with the destroyed sections that were rebuilt together with the connective channel and the sediment cleaning chamber of Vérmező (Generalswiese) by 1876. In two years they managed to cover the section to the Városmajor then in the late 1910s the Városmajor section itself and finally the stream was covered as far as the Riadó Street. The valley’s role as part of the urban greenery The streambed has an outstanding value in the city structure and urban ecology thanks to its special morphology and covering, the ground water conditions on the valley floor and the specific microclimatic endowments that are perceptible in the covered parts as well. In the environmental program of Budapest, Ördög-árok is referred to as a ‘sensitive streamvalley in point of scenery’ and for the air conditioning responsible ventilation corridor.

WASSER UND STADT

83

VÍZ ÉS VÁROS

One of the main city structure characteristics is that the major public parks and gardens are along the covered section of the stream replacing the former wet meadows. Some of the public parks and gardens existed even before the overlaying process (Vérmező, Horváth-kert, and Városmajor). The development of Városmajor is an interesting episode in the history of green area management where the covering of the putrescent watercourse significantly facilitated the high standard arrangement of the public park and the appreciation of the surroundings. The recreational garden i.e. the forerunner of the present public park was formed in the place of the prior floodplain meadow and the ex-municipal grange as ordered by Joseph II in 1787. The frequent floods and the general environmental condition of the Ördög-árok, however, hindered the flourishing recreation in the park. Its eventual overlaying and the landscaping above the stream took place in 1920. Due to the favourable ground water conditions, the park still contains old specimens of elm, willow, Hungarian ash and alder which once marked the floodplain of the stream. The environmental condition of the Ördög-árok The adverse hydrological and ecological condition of the ditch, its reduced role in the land use as well as its drastically modified relevance in the city structure, all result from the landscape alterations within the watershed and owing to the subsequent developments in the capital. The heavy building up of the catchment area, the intensive cultivation of the unbuilt watershed territories and the regulation of the stream’s capital section led to a strongly influenced hydrological state in the watershed. More than half of the catchment area belongs to the upper and to the middle section of the stream that are less altered and the watercourse is accompanied by ecologically significant semi-natural wet habitats. In spite of the stream control, there is a direct hydrological and ecological linkage between the watershed and the watercourse. Since locating in the agglomeration ring of Budapest and because of the abundance of greenery, the rate of territories proposed to be built-up is growing year by year. At the same time, however, a large part of the watershed – 36.7 km2 altogether – has only indirect contact with the stream through the established drainage system. The lower, 5.5 km long mouth section flows in a closed profile under ground, consequently, it is fairly degraded and apart from the water supply coming through the drain-

84

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

A patak beboltozott szakaszának kezdete és vége Beginning and ending of covered section of the stream

age system, there is no ecological connection to the watershed. On top of the bad condition, not only the rainwater flows into the covered stream but also the communal sewage of the neighbourhood due to a united sewage disposal network. The water quality of the lower covered section is therefore rated as ‘heavily polluted’ (category V) in point of every indicator. The upper and open sections transport only rainwater thanks to the reconstruction of the drainage system in the past decade so they have a water quality of category III-IV.

The necessity and possibilities of rehabilitation There is only one missing landscape element in the streambed which otherwise abounds in green areas. This is the stream itself. Within a complex urban development program, it is possible to rehabilitate the lower section and the watershed’s hydrological conditions, to create ecological relations, to enhance the stream’s use value and to restore its significance in the city structure. The rehabilitation program of the Wien River in the Austrian capital may be a standard for rehabilitating the Ördög-árok, as although the Wien is more remarkable, the conditions of the watercourses are similar. During the rehabilitation program, which combines the aims of sewage disposal, flood release operations and green corridor developments, some sections became areas of habitat reconstruction joined with flood-prevention function while other parts shaped into recreational corridors linked to the reconstructed stream. Regarding the Ördög-árok, there were arrangements in connection with water quality improvement, the headwaters’ habitat reconstruction and the enlargement of its flood security so far. Shaping the stream’s importance in the city structure is still ahead of us.

WASSER UND STADT

85

VÍZ ÉS VÁROS

Felhasznált és ajánlott irodalom: A Háros-szigeti ártéri erdő (www.turabot.hu/erdekes/delbuda.html) letöltve 2006. szeptember 20. Alexai Z (2002): A Szigetköz ma. Természet Világa, 2002. ápr.16. Anonymus (2004): A Fővárosi Önkormányzat kisvízfolyások állapotának kiértékelő vizsgálata. Fővárosi Önkormányzat. pp. 22-28. BFVT RT. (2002): Budapest Főváros Környezetvédelmi Programja, Összefoglaló Deák J. Á. (2002): A Rákos-patak vízgyűjtőjének élőhelytérképe, EMLA Alapítvány, Bp., (www.emla.hu/rakos) 2006. szeptember 20. EDAL BT. (1999): Nagykovácsi, Ördög-árok élőhelyrekonstrukciója, Előzetes Környezeti Hatástanulmány, Budapest Fejér L. (szerk.)(2001): Vizeink krónikája, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 307. Fodor K. - Nagy Zs. - Törő K. (2003): Rákos-patak kutatások: Az EU Víz Keretirányelv megvalósításának gazdasági és szervezeti kérdései; Víz Keretirányelv, revitalizáció és annak végrehajtási lehetőségei; A Rákos-patak biológiai vízminősítése II. Gayer J. (szerk.)(2005): Európai összefogás a vizek jó állapotáért. A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Dunavízgyűjtőkerületben Gergely, A. - Hahn, I. - Mészáros-Draskovits, R. - Simon, T. - Szabó, M. Barabás, S. (2001): Vegetation succession in a newly exposed Danube Riverbed. Applied Vegetation Science 4: 35-40. Goldschmied, U. (2002): Evaluierung der Baumassnahmen und Zielvorstellung, Perspektiven 2(1):10-11. Gunkel, G. (Hrsg.) (1996): Renaturierung kleiner Flieβgewässer. Stuttgart: Gustav Fischer Verlag Jena. 471. p. Guti G. (2002): A denkpáli hallépcső funkcionális vizsgálata a szigetközi Dunaszakaszon. MHT XX. vándorgyűlésén elhangzott előadás. Mosonmagyaróvár. 2002. július 3-4. Hahn I. – Gergely A. – Barabás S. (2006): A szigetközi vizes élőhelyek növényzetének változásai a Duna elterelése óta. Magyar-szlovák környezeti monitoring a Felső-Dunán 1995-2005. Mosonmagyaróvár, 2006. május 25-26. Hein, T. (2002): Restrukturierung der Retentionsbecken: Bedeutung für Nährstoffhaushalt und die Selbstreinigungskapazität des Wienflusses, Perspektiven 2(1):18-25. Horgas L. (2006): Védetté vált a magyar őserdő: A Háros-sziget (www.okotaj.hu/szamok/09/zold.html) 2006. szeptember 20. Ikvai N. (szerk.)(1977): Bél Mátyás Pest megyéről. /Pest megyei múzeumi füzetek X., Szentendre K. Hlatky K. (2001): Budapesti Zöldkalauz, Magyar Almanach Kiadó, Budapest. pp. 153-155. Kapfer, A. – Leiders, R. (1994): Lebendige Flüsse und Bäche brauchen Lebensraum – Denkasntöße zur Renaturierung unserer Fließgewässer, NABU – Landesverband Baden-Württemberg, Kornwestheim, 44.

86

WASSER UND STADT

VÍZ ÉS VÁROS

Károlyi Z. (1973): A Duna völgy vizeinek szabályozása In: Ihrig D. (szerk.)(1973): A magyar vízszabályozás története, OVH Budapest 210-225. Ladinig, G. (2002): Der neue Wienfluss, MA 45 Wien Lambrecht K.(1915): A magyar malmok könyve. In: Iparosok olvasótára XXI. 8– 9.sz. Bp.: Franklin, N. Kósa J. – Szablyár P. (2002): Föld alatti Buda, Budapest, Városháza. pp. 914. Nagy I.R. (2001): Kisvízfolyások revitalizációs lehetőségeinek vizsgálata és értékelése, Tájépítészet 2 (3): 40-43. Nagy I.R. – Novák T.J. (2005): A kisvízfolyás-helyreállítás geomorfológiai háttere és hazai megjelenése, Tájépítészet 4D I (1). 56-61.p. Nyigri I. (1929).: A Rákos–patak szabályozása és 15.000 ember sérelme. In: Népszava 1929. aug.18. (LVII. é vf.) 186.sz. 7–8.p. Oberhofer, A. (2002): Neugestaltug des Wienflusses, Bereich Auhof – Landschaftsplanung, Perspektiven 2(1):14-15. Oross A. (2002): A kisded korában már vén folyó, avagy a Rákos– patak és vízgyűjtő területének történeti földrajza EMLA Alapítvány, Budapest, pp. 54. Pesti Hírlap: 1929. március 26.: Eltűnt az Ördög-árok Petzval J. (1838): A Rákos–patak szabályozási tervei, 1838. Rosivall E. (2002): A Rákos-patak adottságainak felmérése és táji szempontok szerinti elemzése, EMLA Alapítvány, Bp., (www.emla.hu/rakos) 2006. szeptember 20. Sachslehner, J. (1998): Wien, Stadtgeschichte kompakt, Pichler Verlag, Wien, 232. Sándor L. (1918): A rákosi rétek szabályozása é s a rákosi hajózható csatorna. In: A Magyar Mérnök – és Építész – Egylet Közlönye, 1918 (LII. kö tet) 205–211.p. Schiechtl, H. M. – Stern, R. (2002): Naturnaher Wasserbau – Anleitung für ingenieurbiologische Bauweisen, Ernst & Sohn Berlin, 229. Schiemer, F. – Reckendorfer, W. (2004): Das Donau-Rastaurierungsprojekt, ökologische Auswirkungen, Verlag der Zoologisch-Botanischen Gesellschaft in Österreich, Wien 185. Simon T. - Szabó M. - Draskovits R. - Hahn I. - Gergely A. (1993): Ecological and phytosociological changes in the willow woods of Szigetköz, NW Hungary, in the past 60 years. Abstracta Botanica. 17(1-2): 179-186. Szakértői összefoglaló. Közös Szlovák-Magyar Nemzeti Park kialakításának megvalósíthatósági tanulmánya a Szigetköz-Csallóköz területére. a Phare 2002 „Helyi kezdeményezésen alapuló környezet- és természetvédelem a szlovák-magyar határ mentén” program, a HU2002/000-604-01-15(09) számú projekt Törő K. (2006): A Rákos-patak vízminősítése és a Rákosi-rétek, (www.emla.hu/rakos) 2006. szeptember 20. Zumbroich, T. - Müller, A. - Friedrich, G. (1999): Strukturgüte von Fließgewässern, Grundlagen und Kartierung, Springer Verlag, BerlinHeidelberg 283. I. és II. katonai felmérés térképlapjai Az archív fotókért köszönet a Fővárosi Képtár fotógyűjteményének.

WASSER UND STADT

87