VISt rf. ^Hyfyv. 10. szil. XI. évfolyam. ALAPÍTTATOTT 1870, í lí #

50487 K j t ^ i

a

VISt rf

^Hyfyv

Z ERJESZT; M

XI. évfolyam.

és K i A D J A

•j

j^iSS

J o ^ S E p

ALAPÍTTATOTT 1870,

C

/f sA y

&

$

/

LA

tv * vv

/

J

v v V

í 1

/

Ml

I I

1

lí

fh $ / /

#
y / /

*

R Á R Ó

p

Szerkesztőség és kiadóhivatal TO., Alaá-Erdflsor 8. sz.

F E J E R V A R Y

GÉZA.

10. szil.

mchling

Q

B l l ( 1 c'l p e s t

^jermann

&&

csász. és k i r á l y i u d v a r i

szállító

bőr

§ y é r a

és bőrbutor

Borszékek,támlányok, mappák, papírkosarak, kályhaellenzők stb.

V i l ik k e r ü l e t , D a m j a n i c h - u . 6.

Régi nádszékek bőrrel bevonatnak.

R o l r ö t ó c i t á h l á l r a * H É T * e d d l 2 megjelen U C I S - U I C M l cl U lein. . . összes köteteihez • (egy évfolyam 2 kötet) kötetenkint 2 korona 60 flllé előleges beküldése után portomentesen kaphatók.

Hol keressük

arczport? Kérjük a

Miiller J. Lféle

Blaha-Serail-Pouder-t. •fi

Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arczporát, melj ugy nappel, mint éjjel használva, minden arczpor közfltt a legjobb; Urál* Ítéli uakembereb álul •egrliigálra, legjlleg Üiitáaak áa lelleaee ártaluetluaak Uláliilolt Mint pipereszer néikülftzhetlen, as arczbórnak a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget ée pirt kóicaónzi.

Egy doboz 60 kr„ nagyobb I frt.

§ Créme Pompadour, i

KAMFOROS ARCZKENÖCS hzen világhirii, száz éve forgalomban lévő kamfoios atezkenőcs, a hölgyek által annyira kedvelt és használi kenócs, mely tgen rövid idö alatt szépili és ifjitja az arezot, eitávolit az arczból mindennemű tiszlaialansagot, úgymint: szeplót, pürsenéseket, kiütéseket (Wimerli), atkát (Mitesser), májfoltok at stb. Az arezbőrt bársony-simává teszi és az arcz szép üde és ifjú szint nyer. Teljesen ártalmatlan anyagokból van összeállítva, a miért is a hölgyközőnség egész nyugodtan használhatja az arcz ápolásara. 0 9 Minden köcsöghöz használati utasítás van mellékelve. Fő és szétkűldési raktar:

- = L É D E R E R

I G N Á C Z

a Magyar K i r á l y - h o z czimzett gyógyszertára

B U D A P E S T E N , V., M a r o k k ó i - u t c z a 2. Erzsébet-tér.

ez azon szer, melylyel a hires Pompadour aaszony eaodáa saápaégét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A .Créme Pompadour* az arcz é* kéz bedHrzaSléaére használtatik reggel és eete, azután >eerall pouderrel. lesz behintve. Kapható

MÜLLER J. L.'

Egy tég.ly

a gyárosnál

császári és k i r á l y i udvari

frt 60 kr.

szállitó

Illatszer- és pipereszappan gyári raktára

IY., Koronaherczeg-ntcza 2. sz. alatt. Nagy raktár rendkivül jó minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben ós fésűkben. Utánzásoktól

óvatik.

XI. évfolyam.

1900.

AHET

HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési

feltételek:

Egész évre ...'... kor. 20.— Félévre

>

10.—

Negyedévre

»

5.—

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZERKESZTI

Egyes szám ára 40 flll.

KISS

SZEMLE.

J Ó Z S E F .

10/532. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdősor 3. sz. H i r d e t é s e k felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak

vissza.

Budapest, márczius hő 11. <§Mr— mdrcz'. 6.

Krónika. Bánffy Dezső naplója. XIX. — márcz. 4.

Bizony, ami baj, az baj,- de az asszonyok nem akarják ezt átlátni. Hát tehetek én róla, hogy mindig közbejön-valami?'Ma is befogáttunk és ismét kifogattunk, mert jött valaki. Az asszonynak, is igaza van, amikor boszankodik, hogy soha se nézhetjük már meg az uj házát, de nekem is igazam van, amikor barátaimat nem küldöm el azzal, hogy most meg akarjuk nézni az uj házat Végre is miniszterelnök koromban annyira sem vihettük, hogy befogathattunk volna. Gájárinak különben igaza van, muszáj az olyan badarsággal is törődni, amilyen a Vaterland czikke. Ugyan kicsoda, micsoda reménytelen fráter lehetett, aki Ugront ily'módón ki akarta húzni a zabból? No, jól van, tudakolják meg a Vaterlandnál, a feleségemet meg kibékítem azzal, hogy holnap elmegyünk megnézni a Bar-Kochbát. — mdrcz. 5.

Na.hát ez már igazán nem politika, ez megesett volna velünk pártkassza, zab és egyéb abrak nélkül is. Hát hiába, a gyereknek is igaza van: neki meg a sikló kell. Biztatom máról holnapra, holnapról holnaputánra, kutya hideg van, de a gyerek mégis a siklóhoz akar menni,, tehát megint nem nézzük meg a házat, hanem viszszük az apróságot a siklóhoz. Bizony, jobb dolga völt' szegénynek, mikor még miniszterelnök voltam, akkor a sikló is kéznél volt. De hát hány gyerek van Budán, akinek az apja nem miniszterelnök! Hallom, hogy nagyon firtatják a Vaterland czikk szerzőjét. Félék, hogy törököt fognak, valami olyan svihákot, akivel'nekem kár szóba állani. De mindegy, a provokáczió elment, megverekszem vele, ha maga Schinderhannes is lesz. De igazán kiváncsi vagyok, mit szólnak a berliniek majd . hozzá,. ha a Jasznigi. Sándor-féle monográfiából : megtudják, hogy Budapestet csupa német igazgatjá. Heuffél, Tenczer, Adler, Kunstetter, Scheermann, meg mi — hát magyar város ez? Haberhauernek föltételül kötöttem ki, hogy Halmossá válik, mielőtt polgármesterré lesz és ennek a derék magyar embernek a példája oly kevéssé volt ragadós? •

. Ugyan hagyjanak már békén. Hogy mit czáfol és hogyan czáfol Széli, egészen az ő dolga. Az egész zabkassza az ő dolga. Mi közöm hozzá, hogy szerinte mi történt, hogy történt ? Széli ur csináljon a maga dolgában, amit akar. Nem vagyok én görény, mindenki látja, hogy zseb nélkül jöttem a világra, punktum. Hogy az a szegény székely görény hogy akar az én hátam mögött elmenekülni, az meg szintén a Széli dolga, aki a Házba hozta, az uj rendszer első édes gyümölcsekép a köpködő rabonbánt. Hát most én szabadítsam meg tőle ? Nem ettem bolondgombát, Gajárl kutassa ki azt a svihákot, aki a Vaterlandnak irogatott, a többihez semmi közöm. Úgyis elég bajom van, most meg nem adják többé azt a Bar-Kochbát. Mindegy, majd megnézzük a Nép-színházban. — mdrcz. 7:

Na, ez aztán az igazi poloskabüz. Holló ur lovagiaskodik. Jót nevettem az • Eötvös Károly mondásán: ,Mit akarnak tőlem ? Nem én szállítottam zabot! Ez a zabhistória kezd mulatságos lenni. Várom a Borszem Jankót, ugyan ez micsoda zabvicczeket tud majd csinálni. Egyébként bámulom Ügront: hát csakugyan van még benne annyi jóizlés, hogy elvesziti a fejét? Pártkassza-botrányt akar csinálni, hagyján, majd leczáfolja önmagát: csak annyit szállított, amennyit termelt, majd meg nem volt kikötve, hogy csak a saját termését liferálja — mondom, a ravasz székelyről nem hittem volna, hogy ennyire ki tudjon zökkenni a kerékvágásból. Hiszen csinálhatott volna paktumot, amire a hajlandóság erősen megvan, mert a sajtó abszolúte nem szeret tudni az ő zabügyeiről. Persze aki. másokat kerget, - nem igen tudja, mint kell szaladni, ha őt kergetik. Már hiába, ebből a tavaszból sem eszünk. Megint esik a hó, Dórácska csak maradjon itthon. Lemondani meg kell tanulni a gyereknek is, nemcsak a miniszterelnöknek. — márcz. 8.

Remek fiu ez a.Gajári. No de ilyet! És mondják, amikor, sorra járta a folyosót és kérdezgette az embereket, nem tudják-e, ki volt á Vaterland gazemberje, még gömbölyűbb volt a feje, mint máskor és a szeme még gyerekesebben nézett. Vasmarok és gyerekszem* ez az igazi férfikarakter. Most már azt is elhiszem neki, amit eddig vitattam, hogy a fehér kravátli viselés nem kiadós. Mindennap uj kravátli, aztán mosatni, meg mi, bizony, nekem nincs ahhoz türelmem. De Gajárinak illik, az tagadhatatlan. 1

•146 A Bar-Kochba-, meg a háznézés-hecczben egészen elfelejtettem a politikát. Pedig nagyon érdekes dolog volt az a fiumei búcsújárás Széli urfihoz, aki megint egészen nyíltan és őszintén játszott el egy fene csúnya komédiát. Es azt gondolja, el fogják neki hinni Magyarországon, hogy a Maylánderek pusztán az ő szép szemeért adják be a derekukat s megelégszenek azzal, amit én róttam rájuk? Paktum ez is, melynek az ellenértékét még nem ösmerjük, de majd ki fog tudódni. — mdrcz. 9.

Ni, hát maga Ugrón volt a Vaterland levelezője. Mégis jogos volt a csodálkozásom, hogy akadt még neki embere, aki erre az aljasságra oda adja magát. Nos de benne vagyok a bajban, ha ő volt, hát emberszámba veszem őt is. Rosszul cselekedtem, mert gondolnom kellett volna, hogy az ilyen hazudozás mostan nem válik díszére egy lovagias affairenak. Hanem az ember legyen vagy óvatos, vagy demokrata. Ez a história egészen megzavarja a mulatságomat. Oly édes volt nap-nap mellett nézni, mint kunyorál és fenyegetődzik Horánszky ur, hogy végre már miniszter lehessen. Széli úrfi meg ugy tesz, mint a süket adós és azt mondja: alszom. Horánszky ur meg sugalmazza az eczetes czikkeket és édesen mosolyog hozzá. Most pedig ez az ostobaság annyira lefoglalja a figyelmet, hogy Horánszky beszüntette a tüzeléseket. Nincs izlése a publikumnak, a Horánszky dolga sokkal édesebb, mint az Ugrón görény-attentatuma. Az asszony megint zsörtölődni fog: holnap sem nézhetjük meg a házat, mert lövöldözni kell a laktanyában. Majd délután! — márcz. 10.

Hallom, hogy Ugrón vénasszonynak mondja Fejérváryt. De megnőtt a taraja tegnap óta! Talán nem tartja magát már zabtalannak, mivel én megverekedtem vele? Csak azért tiszteltem meg, mivel egy akárkit kerestem. Ahogy hazaértem, rögtön megmosakodtam, pedig sem a poskapor, sem a fiakker pora nem lepett el. A magam kocsiján nem mentem haza, mert gondoltam, hogy az asszonynép, akármilyen bátor, mégis csak szorong és ijedezik. Gondoltam, hadd vegyen észre csak akkor, mikor már előtte állok. De a házat még se nézhetjük meg, sok ember jár most erre felé és azt hiszi, hogy gratulálnia kell.

A barát, aki fájdalmat okoz nekünk, még mindig barátunk. Kinek nem kedves a teste, habar kiütések is vannak rajta ? *

Némely poéta addig csiszol a versén, mig az *

teljesen elkopik.

Aki a szemétdombra parfümöt önt, a parfühiöt rontja el. * Az ittas, az örömmámoros,, az őrült, az izgatott, az éhes, a vágyakozó, a félénk, a fogoly és a szerető nem ismernek törvényt. *

A rablóktól, hivatalnokoktól, ellenségektől, snját kapzsiságától óvja népét a király.

kegyenczektől

és

Déli szél. Déli szél . . . ó, le balzsamos, le drága Te csoda-tévő enylie fuvalom ! Te ráleheltél a téli világra, S vissza hoztad a tavaszt szárnyadon! A merre jártál, — dombon, rónaságon A mező most már oly szép, ragyogó, De mit ér az, ha én hiába várom A fuvalmat, mely szivemre való. Egy szál virágéri elsorvad a lelkem, De az enyém még annyi sem lehet, Tél se szállhal el búsabban felettem, Mint a legsagarasabb kikelet . . .

Veszelei Károly.

A nevelőnő naplója. Irta:

HERCZEG

FERENCZ.

Herczeg Ferencz Idegenek között czimíí, most mégjelent regényéből közöljük az alábbi részt, amely — Istennek hála, hogy az arisztotelészi egység már kissé begyöpösödött — mint töredék is nagyon érdekes. Vagy Herczeg talentuma annyira molekuláris ? Az olvasóra bizzuk az eldönlést, annyit azonban megjegyzünk, hogy Paula, a hősnő, az ifjú Sándor grófba szerelmes, akitől a fiu gyámja és a leány büszkesége elszakította. 90. nov. 2.

Junius elseje óta K. őrnagy családjának szolgálatában vagyok. Különös, de való, hogy öt hónap alatt egyszer se voltam annyira magamra, hogy elővehettem volna a naplómat. A leányok, akiknek szobájától csak egy függönyös ajtó választja el az én kis kamrámat, nagyon bizalmaskodó és kiváncsi természetűek. Ne adj' Isten, hogy el tudnának aludni addig, mig nálam ég a lámpa és ha levelet irok vagy olvasok, se vége, se hossza a kérdezősködésnek és vallatásnak. i Azt hiszem, ha egyszer véletlenül megtudnák, hogy naplót vezetek, amelyet nekik nem szabad olvasniok: a legközelebbi éjszaka mindaketten meghalnának bánatukban. Ma az egész család kiment a temetőbe és én egyedül vagyok itthon. Megpróbálom, hogy visszaidézzem emlékezetembe az utolsó öt hónap eseményeit. Május utolsó napján hagytam el a báróné. palotáját és még az éjjel az őrnagyéknál aludtam. Hogy ezúttal nem kellett stácziót tartanom Garlatinénál, azt Szabó doktornak köszönhetem, annak, a rettenetes öreg urnák, akinek éles nyelvéről megemlékeztem már a naplómban. Mikor megtudta, hogy nem tudok mihez kezdeni, a nyakába vette a várost és addig lótottfutott és kérdezősködött, mig el nem helyezett szerencsésen. Nem tudom, miért vett magának annyi fáradtságot. Rideglelkü, sőt szívtelen öreg urnák tartottam mindig; ő ezt tudja, mert sohasem titkoltam előtte és láthatólag meg akart szégyeniteni a nagylelkűségével. Nem akartam adósa maradni és azért hálálkodó levél kíséretében csinos kézimunkát küldtem neki. Úgynevezett házi áldást. A szokásos szavak helyett azonban ezt az önkényesen módosított bibliai mondást hímeztem ki szép gótikus betűkkel: »A tövisről szedtem figét és a csipkéről szedtem szőlőt.« Ugy látszik, jól Ítéltem meg emberemet, mert nem vette rossz néven az impertinens ajándékot, hanem, mint hallom, az ágya fölé akasztotta.

•147 Mikor beléptem ebbe a házba, a következő beszédet intéztem önmagamhoz: Paula, te eddig ugy váltogattad a gazdáidat, mint egy ideges diva a komornáit. Ne firtassuk, hogy mennyiben volt ehhez jogod és okod, hanem állapodjunk meg a következőkben: Ha a mostani helyeden se tudsz megmaradni, akkor egyáltalában már semmi tehetséged ehhez a mesterséghez, hanem akkor vagy grófnő lesz belőled, vagy neki mégy a Dunának. Ez igy papírra vetve, tréfásan hangzik, de Isten látja a lelkemet, mennyire meg vagyok győződve, hogy igaz és komoly. Nézzük azonban az uj gazdáimat. Eddigi tapasztalataimon okulva, hetekig is eltartott, mig Ítéletet mertem magamnak alkotni á jellemükről és hajlamaikról. A legtöbb ember, talán a legnagyobb ur is vesz magának annyi fáradtságot, hogy pózoljon egy kissé az uj bizalmasa előtt, még ha csak újonnan fölfogadott cselédről van is szó'. Az uj nevelőnő • pedig eddigi tapasztalataim szerint, éppenséggel uj korszakot jelent a család történetében. A család minden tagja prograrnot csinál, a jövőre nézve, szakitani akar bizonyos rossz szokásokkal és érvényesíteni akar bizonyos elveket. Azt hiszem, tulajdonképpen senki sem él ugy, ahogyan szeretne élni. Minden embernek van egy elméleti életrendje, amely elméleti maradna a holta napjáig az esetben is, ha tőié függne annak gyakorlati keresztülvitele. Alkalomadtán azonban mindenki megpróbálja, hogy reformálja az életrendjét. . A családnak az uj nevelőnő adja meg az erre való alkalmat, a nevelőnőnek pedig az uj hely. Egypár nap vagy egy-két hét múlva, mikor az emberek már megszokták egymást, megint visszazökken mindegyiknek a szekere a régi kerékvágásba. Akkor' aztán megismerhetik egymást a maguk valójában. Beszéljünk először a kis leányokról. Mariska ugyan már husz. esztendős, Anna pedig elmúlt tizennyolc, de azért az egész világ kisleányoknak nevezi őket és ,tény r le'g gyermekek is. Csinos, gömbölyű, kicsi leány mindakettő. Aránytalanul széles arczocskájuk van és fitos orruk. A rövid hajukat angolosan baby-fürtökben viselik, itthon pedig mindig empir-ruhában járnak. Mindig lármáznak, mindig nevetnek, mindig esznek. Nem Pierette, hanem Pierot kecsessége van az esetlenségükben.- Ha tánczolnak, akkor kaczagtatóan ügyetlenek és mégis elragadóan kedvesek. Néha összevesznek és ha szét nem választanám őket, belemarkolnának egymás sörényébe. A következő pillanatban azonban már megbékülnek és összecsókolóznak. Tehetségük tulajdonképpen semmihez nincsen. A magyar nyelvet németesen beszélik, de németül se igen tudnak. Helyesírásról sejtelmük sincsen és ha egyikük tollat vesz a kezébe, az orra hegye is tentás . lesz tőle. Mariskát rászorítják a-zongorára, de hatévi tanulás után oly rosszul játszik, hogy maga is mulat rajta. Ő maga mondja, hogy botfülű. Senki sem nevezi őket a nevükön, mindenki a beczéző nevükön Cox és Box-nak szólítja őket. Hiába magyaráztam nekik, hogy ez a két buldog név nagyon Ízléstelen; ők ragaszkodnak hozzá és azt mondják, hogy nagyon fess. A zsebkendőjükbe is ezt a nevet himeztetik és a leveleiket is igy irják alá . . . Mindenáron fessek akarnak lenni és én lemondtam már a reményről, hogy valaha is meg tudjam velük értetni, mennyire ostoba ez a szó is, meg a fogalma is. Az édesanyjuk, aki elé a kérdést terjesztettük, igen kurtán végzett velem: Ugyan, hagyja édes Paula! Az én leányaim katona-leányok és nem akarom, hogy affektáljanak. Azt mondhattam volna neki, hogy éppen a keresett léhaságuk affektál — de bizony jobbnak láttam hallgatni. Mindjárt első este, mikor már a szobámba vonultam, á .két leány rám tört. Kijelentették, hogy: őrülten szeretnek

engem, mert igen fess vagyok és vallomásra akartak kényszeríteni, hogy melyiküket szeretem jobban. (Ez a kérdés, amelyet máig se tudtak még eldönteni, azóta is sok veszekedésre adott okot.) Ezután leültek az ágyamra és Mariska-Cox a bizalma jeléül megkérdezte tőlem, hogy voltam-e már szerelmes? A tartózkodásom láthatólag kellemetlenül érintette őket. Leczkét akartak nekem adni az őszinteségből és miután a szavamat vették, hogy nem fogok rájuk árulxodni, Mariska bevallotta, hogy ő már csókolódzott egy kadéttal, Anna pedig elmondta, hogy szerelmes leveleket váltott egy hadnagygyal . . . Mindenesetre eredeti fölfogásuk van a nevelőnő és a növendékei közötti viszonyról. Mit mondjak az édesanyjukról? Szakasztott olyan, amilyen a két leánya lesz husz esztendő múlva. Egészen gömbbé hizott. A fűző neki gyűlöletes kinzó eszköz, azért nem igen öltözködik és mindig itthon ül. Pedig az arcza még csinosnak is mondható. Engem azért szerződtetett, hogy kísérője legyek a két leányának. Megjegyzem, hogy az asszonyt legkevésbbé sem bántja a formátlan termete. Ha nem eszik, akkor szivarozik, a szivart pedig csak olykor veszi ki a* szájából, ha nevetni akar. A leányai mókáin, a cseléd egy nyelvbotlásán, szóval minden semmiségen ugy el tud nevetni, hogy az ember valami katasztrófától félthetné. Egyébként jólelkű asszony, aki gyakran gorombáskodik ugyan velem is, másokkal is, de képtelen arra, hogy bárkiről is rágalmat vagy akár' csak csípősséget is mondjon. Van azonban egy nagy hibája: csodálatosan szereti azt, amit pikantériának szoktak nevezni. Legyünk őszinték : az őrnagyné mosdatlan szájú. Mikor egyizben arra kértem, hogy legalább a leányai előtt ne mondjon el ilyenféle adomákat, az őrnagyné majd elájult a kaczagástól. — Ugyan, Paula, ne affektáljon már örökké! Az a sziklaszilárd meggyőződése van, hogy mindenki szereti az ilyenféle vaskos tréfákat. Aki nem nevet rajtuk, az is szívesen hallgatja ugyan, de nincs bátorsága ezt bevallani. Tehát affektál. (Pedig magamról tudom, hogy nem ugy van.) Amilyen eleven az asszony, olyan száraz ember az őrnagy." Erős, nagy férfi. Az arczán, melyet elperzselt a nap, csodálatos szögletes ránczok látszanak. Ezek a ránczok szinte kizárják a nevetés mimikáját. A haja olyan tarka, mint a borzé; a halántékán hófehér, a feje búbján sárgás és szürke, a tarkóján pedig fekete. A szeme szürke és fénytelen, mint a vak emberé. Azt, beszélik, hogy az őrnagy kitűnő katona. Ha valóban az, akkor a hadi tudomány föltételei különböznek minden egyéb emberi mesterség föltételeitől; azt pedig sohasem fogom elhinni. Rám azt a benyomást teszi, mintha örökké sietne, mintha mindig türelmetlen volna és mintha állandóan félne valamitől. Mindig csak szolgálati ügyekről szokott beszélni. A kaszárnyai élet apró-cseprő élményeit kétségbeejtő bőbeszédüséggel és csodálatos fontoskodással tárgyalja. Példának okáért: A tábornok tegnap belépett a kaszárnyába és az udvaron egy elszabadult tiszti ló futkosott . . . Az első főtiszt, akivel a tábornök összetalálkozott, az őrnagy volt . . . A tábornpk tehát alaposan összeszidta az őrnagyot . . . Ez az esemény, amely végre nem fontosabb annál, mint mikor a konyhában megég a rántás, az őrnagy állítása szerint ma az egész helyőrség beszédtárgya. Az őrnagy maga ugy emlékszik meg róla, mint egy félelmetes elemi csapásról. Ennek be kellett következnie, mivel a sors ugy akarta. Arra egy pillanatig sem gondol, hogy a. tábornok igazságtalan volt vele szemben. Ha ő volna a tábornok helyén, az adott helyzetben ő is lehordaná az első tisztet, aki szembe találkozik vele. Ha nem történt semmi baj a kaszárnyában, ami ugyancsak ritka eset, akkor az őrnagy nem is beszél ottl*

•148 hon semmit. Akkor vagy az órákat igazgatja, vagy az aneroidjával babrál. Ez a kis gép, amelyet csak nemrégiben szerzett be, láthatólag nagyon imponál neki. Folyton tanulmányozza a szerkezetét, nézegeti a finom aczélrugóját és megkopogtatja az üvegét. Azt hiszem, hogy az időjárás is csak az aneroid kedveért érdekli. A felhők járását csak azért figyeli, hogy ellenőrizhesse az aneroidot. Körülbelül egy héttel ezelőtt a rendesnél is ijedtebb arczal jött haza. — Mi történt? kérdezte az asszony. — Holnap reggel akusztikai próba lesz, mondta az őrnagy. — Mi az az akusztikai próba? kérdeztem. Az őrnagy azonban kitérőleg válaszolt a kérdésemre. — Száz olyan dolgot követelnek ma az embertől, amiről azelőtt nem is tudtak . . . A szolgálati idő olyan rövid, hogy nem lehet a legénységet mindenre kioktatni.Azt a benyomást nyertem, hogy az őrnagy épp oly kevéssé tudja, hogy mi az akusztikai próba, mint én nem tudom. Láthatólag félt a titokzatos próbától. Attól félt, hogy valami nagy mulasztást bizonyítanak majd rá. Rábizonyítják, hogy elmulasztotta a zászlóalját beavatni olyan tudományba, amelyre a hadviselésben nagy szükség van . . . Másnap aztán kitudódott, hogy mi az akusztikai próba. A tiszti kaszinóban uj hangversenytermet rendeztek be és a tábornok ki akarta próbálni a terem akusztikáját, azért berendelte a katonai zenekart és megtöltötte a termet bakákkal. Egy fiatal tiszt népdalokat is énekelt és a tábornok tapsolt neki. Az őrnagy láthatólag igen örült, hogy a zászlóalja ilyen könnyen túlesett az akusztikai próbán. Úgy beszélt az egész dologról, mint egy fenyegető nagy szerencsétlenségről, mely az isteni gondviselés jóságából derült tréfával végződött. Körülményesen leirta nekünk, hogyan terpeszkedtek a katonák a hangversenyterem kényelmes nádszékein és azt kívánta tőlünk, hogy nevessünk ezen. É s szinte meghatónak találta az ötletet, hogy a tábornok megtapsolta ama fiatal tiszt énekét. Hiába, a tábornok is csak ember! Abba kell hagynom az irást — tüstént itt lesznek a leányok . . . 90. decz. 20.

Az őrnagyné magára vette ma a fűzőjét és sétálni vitte a két leányát. Karácsonyi ajándékokról akarnak gondoskodni. Azt hiszem, engem azért hagytak itthon, mivel nekem is akarnak valamit venni. Igy hát magamra maradtam a gondolataimmal. Aki nem tudja, mint tudom én, hogy mit jelent az, hétről-hétre, éjjel-nappal, mindig és mindig együtt lenni idegen emberekkel, az nem is tudja megbecsülni a magányt. Én meg tudnám becsülni. Független és gazdag is főleg azért szeretnék lenni, hogy mindennap egy-két órát egyedül tölthessek. Nem csinálnék semmit, nem is gondolkoznám, csak élvezném az áldott, az édes függetlenséget. Tizenegy nap választ még el az uj esztendőtől. Mi lesz aztán ? Alig merek rá gondolni... Most látom csak, hogy milyen nehéz dolog okosnak lenni. Nőnek különösen nehéz dolog. Hónapok óta egyebet sem teszek, csak pirongatom magamat és elhitetem magammal, hogy nem várok semmit az uj évtől. Alapos érveléssel és körmönfont logikával sikerült meggyőznöm önmagamat, hogy őrültség volna tőlem, ha azt várnám, hogy teljesülni fog a lehetetlenség. Semmi sem fog történni az uj esztendőben; minden ugy marad, amint volt. — És most egyszerre azon veszem észre magamat, hogy mindez csak önámitás. A lelkem csordultig tele van türelmetlen várakozással. Idegeim megfeszítésével, gyötrő nyugtalansággal várok . , . Egyebet se teszek, csak várok, várok . . . Olvasom a napokat, az órákat . . . A mostani életem nem is élet, csak átmeneti időszak. Semmit se veszek komolyan, semmit se tekintek

véglegesnek. Még a szobámat se rendeztem be, még a kevés holmimat se rakosgattam ki . . . Pedig tudom, biztosan tudom, hogy minden a régiben marad. De mi lesz aztán veled, te őrült? 91. jan.

I.

Eddig semmi. 91. jan. 2.

Semmi! De a tavalyi levele is megkésett, mert nem tudta biztosan a czimemet. És újév idején mindig késik a posta. 91. jan. .15.

Még a mult héten történt, de nem Írhattam meg előbb. Szinházban voltunk, az asszony, a két kis leány, meg én. Egy operettet néztünk meg. Velünk szemben, a második proszczénium-páholyban, egy fiatal nő ült, akiről egész este nem tudtam levenni a szememet. Elegáns volt, de sem szépnek, sem rokonszenvesnek nem találtam. Hanem azért alig emlékszem esetre, hogy egy idegen nő annyira fölköltötte volna a kiváncsiságomát, mint ő. Mondom, alig tudtam levenni róla a tekintetemet. — Nézze, Paula, mondta egyszerre az őrnagyné, hogy hasonlit magára az a hölgy! Én ugyan nem találtam semmi hasonlatosságot kettőnk között, de a két kis leány igazat adott az édesanyjának. Idősebb volt nálam, de teltebb és üdébb. Mi tagadás benne: félesztendő óta megfogytam. Egy vén asszonyság volt vele; később egy férfi is hozzájuk szegődött, de annak az arczát nem láthattam, csak a fehér plasztronját. Természetesen nagyon szerettük volna tudni, hogy kicsoda. Egy katonatiszt, aki látogatást tett a páholyunkban, kielégítette a kíváncsiságunkat. — A hires bécsi Lona, súgta az őrnagyné fülébe. — Azelőtt T. báró szeretője volt, most kitartja — Sándor gróf. Az őrnagyné, természetesen mindent elmondott nekem . . . Most már megismertem Sándor grófot a páholyában . . . Tehát ő is megtanulta már, amit előbb-utóbb minden férfi megtanul, hogy az asszony olcsó.. Kár! Magamat is sajnálom, de Sándort is. Hogy velem mi lesz most már, azt nem tudom és nem is érdekel. Azt azonban biztosan tudom, hogy belőle jobb, különb és boldogabb ember is válhatott volna. '91. jan. 16.

Nem tudom, hogy más ember is ugy van-e vele, de magamon több izben tapasztaltam, hogy este másképpen gondolkozom és Ítélek, mint reggel. Elalvás előtt még egyszer emlékembe idézem mindazt, ami napközben foglalkoztatott és ekkor rendesen nagy megkönnyebüléssel tapasztalom, hogy minden, ami aggasztott, tulajdonképpen nem is komoly dolog. A fantasztikus és optimisztikus hangulatban, mely elalvás előtt elfog, a legkuszáltabb csomót is játszva meg tudom oldani és a legfogasabb kérdésre is tudok megnyugtató választ. Szinte csodálkozom olyankor, hogy ez a megoldás már előbb eszembe nem jutott. Reggel aztán, józan nappali világítás mellett, csakhamar kisül, hogy az én éjjeli bölcseségem merő sületlenség . . . Az éjjel példának okáért megállapodtam magamban, hogy levelet kell irnom Sándor grófhoz. Be fogom neki bizonyítani, hogy nekünk szükségünk van egymásra és ő meg fogja érteni, hogy a levelet nem az önzés, hanem a magasabb kötelességérzet mondta a tollamba. Óh, én tudnék neki ugy irni, hogy mindent megértsen! Gondolatban meg is fogalmaztam már az egész levelet . . . Ma reggel persze pirulva és boszankodva utasítottam magamat rendre. Levelet irni neki, most — ilyen

•149 együgyü ötlete igazán . csak egy vén guvernantnak támadhat. ; . - . • • ' , • ' ' • De mégis szeretném egyszer végleg tisztázni a kérdést, hogy • melyikben van .több őszinteség: . a barna, enyhe éjszakában.vagy a fakó, hűvös hajnalban? ' -'

91. fan. 19.

Hét hónapig voltam áz őrnagyék házában és ennyi idő alatt egyszer, sem emiitették előttem a Sándor gróf nevét. A csütörtöki. színházi est • óta, mintha csak megállapodás történt volna erre- nézve az emberek között, folyton emlegetik. Ma megint egy. látogatóba jött fiatal huszártiszt hozta szóba. E z az. ember, aki valaha- önkéntes társa volt a grófnak és aki alkalmasint csak. az előkelő ismeretségével akart kérkedni, elmondta az őrnagynénak a gróf kedvesére vonatkozó összes pletykákat. A z őrnagyné persze. nem állhatta meg, hogy be, ne avasson a titokba. A leányoknak is elmondta. U g y hirlik, hogy a családja gondnokság alá akarja helyezni Sándor grófot, mert túlsókat költ. Mindazoknak, akik-látásból ismerik azt a nőt, föltűnt a nagy hasonlatosság, mely kettőnk között van. Eleinte tiltakoztam — de mégis talán ' nekik van igazuk ? Mikor megláttam a színházban, olyan különös borzongás fogott el, mint, mikor a lépcső fordulóján váratlanul meglátom magamat a tükörben. E z a hasonlatosság különös tréfája a természetnek. U g y jártam vele, mint a ritkaságszámba menő könyv, amelyről egyszerre olcsó népies kiadás jelenik meg* a kirakatokban. * A leányok most sürün járnak zsurokra s igy több a szabad időm. Két nap óta nagyon fáradt vagyok. 91. febr. 3.

többet, mert megeshetnék, hogy. kap tőlem egyszer egy anyai nyaklevest.. Ő már igy szokott beszélni. Most nem tudom, hogy mi módon maradhatnék el• a szombati bálról? 91. febr. 13. El fogok menni a holnapi bálra . . . Ha hivnak, tánczolni is fogok. Ma reggel határoztam el. Nem tudom, hogy miért akarok most egyszerre tánczolni; de nem is töröm rajta a fejemet; tegnap se tudtam volna okát adni, hogy miért irtózom a táncztól. Előbb azonban tul kell esnem egy kötelességen. Gyere, szegény Sándorom, hadd temesselek el. Megfogadom, hogy a neved nem veszem. többet sem az ajkamra, sem a tollamra. Hiszem,' hogy az eszembe se lesz sokáig. Eddig legalább azt tapasztaltam, hogy minden elmúlik rólam és minden. megváltozik bennem. Még a könyeim is gyorsabban száradnak, mint. más nőé. Tisztességgel búcsúztatlak és ha igazságos vagyok, beismerem, hogy nem v a g y adósom semmivel. . Mikor megkötöttük az alkunkat, kettőnk között te voltál a tapasztalatlan és én a számító. Ha van ma a szivemben némi gyöngéd rokonszenv irántad, .százszorta több benne a keserűség és a megszégyenülés. Ilyen érzés pedig. nem jogczim arra, hogy magamnak követeljem az életedet. Szívesen siratnálak meg, de nem tudok most könyezni. 91. febr. 15. Megvolt a • bál. Reggeli hat után . jöttünk haza ! A ' kis leányaimat nem lehetett. előbb elcsalni. Azt hiszem, öngyilkosságot követtek volna el mindaketten, ha még maradt volna utánuk tánczosnő a teremben. Én az éjjel talán többet tánczoltam, mint eddigi életemben összevéve. Nem' is- tudom, ' hogy kivel tánczoltam, mindenkivel tánczoltam, aki csak ott volt — • és olyan szenvedélyes kedvem , telt benne, hogy agyonfáraszszam magamat, mind annakelőtte még soha.

Két hétig beteg voltam. Szabó doktor, akit elhivattak hozzám, azt mondta, hogy erős influenzám van. Nem volt semmi fájdalmam, de mindig álmos voltam, este T u l a j d o n k é p p e n v a d m u l a t s á g v o l t -. . . E m l é k s z e m , pedig, ha lefeküdtem, rendesen elővett a láz. hogy-hajnal felé, mikor tánczközben véletlenül megláttam Azelőtt nem igen bántam, ha lázam volt. Olyan magamat egy nagy fali- tükörben, megijedtem magamtól. kellemes elernyedéssel, olyan édes érzéketlenséggel jár: az Mi történt velem? ember lefekszik, nem gondol és nem érez semmit, csak . Egyébként pedig tegnap éjjel tanultam megismerni lélekzik és szédül. Ezúttal azonban rossz volt. Nem tudazt az érzést, melyet a nők diadalnak szoktak nevezni; tam aludni és éjjel mindig az az érzésem volt, mintha bizonyos, hogy nagyon tetszettem, hogy mindenkinek tetmár száz év óta feküdném igy és mintha még száz évig szettem és bizonyos, hogy mindenkinél jobban tetszettem. kellene igy feküdnöm, elhagyottan és elfeledve. Köröskörül Pedig a fehér ruhám nagyon egyszerű, ékszert pedig nem minden szürke, hideg, szomorú és néma. viseltem, még pedig olyan okból nem, amelyet bővebben A leányok eleintén nagyon sajnáltak és folyton melfejtegetni fölöleges. lettem voltak. Egypár nap múlva azonban megunták a Már a belépésünkkor is föltűnést keltettem, de tizendolgot s azontúl nem. igen láttam őket. • Legújabban kisérő egy óráig nem igen vittek tánczolni. Azt hiszem, a fiatal nélkül szoktak járni.a városban; azt mondják, hogy ez .tisztek nem voltak tisztába vele, hogy illik-e egy nevelőangol divat. nőt ünnepelni. A kérdést a tábornok döntötte el, aki • Nem vagyok még egészen rendben, most irásközben kevéssel tizenegy .óra előtt lépett a terembe. E z a nagyúr, is el-elnyom az álmosság, de Szabó doktor biztat, hogy akinek nevét ..az őrnagy csak rettegve szokta kiejteni, néhány nap múlva már ki is járhatok. • tulajdonképpen vén gamin és az arczára oda van irva a Nem merek a tükörbe nézni. léhaság. Ott volt a felesége is, meg a két leánya. A fele91. febr. 10. sége olyan öreg, hogy az édesanyja is lehetne, a leányai A z őrnagyné ma megszidott. Goromba volt, de ő pedig olyan korban vannak, hogy generálisnéknak nézhetné őket az ember, A család jelenléte nem akadályozta gorombáskodni is jó szívvel szokott. — Hallja, Paula, maga tisztára- meg fog bolondulni meg ő nagyméltóságát abban, hogy tüstént be ne mutata sok affektálás miatt . . . Nem eszik, nem iszik, egy sza- kozzék nekem és rögtön el ne kérje a négyesemet. Neki vát se hallani, csak forgatja a szemét és affektál . . . köszönhetem, hogy később valósággal kézről-kézre adtait Most már a leányokkal se akar menni, hanem itthon ül és hogy rendesen öt-hat tánczos is várakozott a helyemen. Tudom külömben, hogy nincs okom arra, hogy és mindenféle cselédmunkát keres m a g á n a k . . . Mi lelte? hiszen már nem beteg! Azt mondom, hogy ennek vége •büszke legyek a sikeremre. Olcsó siker volt. A katonalegyen. Szombaton lesz a tiszti kaszinó bálja, arra el urakat épp u g y tévedésbe ejtette a külsőm, mint a legfogja kisérni a leányokat. Derekasan ki fogja magát tán- több férfit, akivel eddig találkoztam. Engem mindenki afféle démonnak tart . . . Ha meglátnak, meg nem állhatczolni, attól talán megjön megint az esze. Február végén rendezünk egy kis házibált, azon is tánc'zolnia kell. Most ják a férfiak, .hogy sokatmondó pillantásokat ne váltsanak menjen, hozza rendbe a fehér, ruháját és ne affektáljon egymással, aztán elismerő mosolylyal súgnak össze.. . .. t

•150 Micsoda tűz! Micsoda vér! Félhangon mondják, de ugy, hogy én is megértsem. Kétségkívül azt hiszik, hogy. ezzel nagy örömet okoznak nekem. Volt azonban valami, ami megrontotta a kedvemet: a kis leányok sehogysem tetszettek. Szegények. Különben sem tartoznak az úgynevezett esti szépségek sorába, a ruhájuk és a hajviseletük azonfölül határozottan ízléstelen volt. Hiába kértem őket már napok óta, hogy öltözködjenek minél egyszerűbben és fésülködjenek ugy, mint rendesen: ők teli tűzdelték a ruhájukat csipkével, szalaggal és csinált virágokkal, a fejükre pedig olyanféle párizsi hajpiramist raktak, mely érdekessé tehet egy kigyóvékonyságu, éles arczélü gall asszonyt, de amely sehogysem illett az ő gömbölyű kis termetükhöz és pufók gyermekarczukhoz. A z édesanyjuk azonban fessnek találta a jelmezüket és nekem el kellett hallgatnom. Nem tetszettek a bálon, inkább komikus hatást tettek. A z őrnagy zászlóaljának tisztjei ugyan meg-megtánczoltatták őket, de egészbe véve sokat ültek. Leginkább az bánthatta őket, hogy a tábornok, aki pedig reggelig nem tágított mellőlünk, alig vett róluk tudomást. U g y érzem magamat, mintha kerékbe törtek volna. Es azért mégis jól érzem magamat. Ol.febr. IS.

Mariska és Anna, bár ezúttal nekik h jutott tánczos, sápadtak voltak a haragtól és a fájdalomtól. Ha szóltam hozzájuk, elfordították a fejüket . . . Azt hiszem, ha a tábornok behozta volna a szakácsnét a konyhából és azt tánczoltatta volna meg a szalonjukban, azon se botránykozhattak volna meg jobban. De legyünk "igazságosak: nem is volnának ig^zi nők, ha meg tudnák nekem bocsátani, hogy jobban tetszem mint ők. E g y óra felé elmenekültem és magamra zártam a leányszoba ajtaját. Néhány fiatal tiszt — alkalmasint a tábornok biztatására — szerenádot rögtönzött az ajtóm előtt. Csinosan énekeltek, jól összevágó hangon, én pedig azalatt keservesen sirtam odabenn. Ma fölmondott az asszony. — Mi szerény emberek vagyunk, mondta — maga pedig nagyon is előkelő dáma. Erről ön nem tehet és mi sem tehetünk róla. A z uram azonban nem fogja maga miatt a jövőjét koczkáztatni. Maga nagyon is előkelő dáma !

Semmi kétség, az őrnagyék neheztelnek reám. A z egész család meghidegült irányomban. Leginkább az őrnagy; de a leányok is. A z asszony pedig, ez a derék, goromba és szókimondó asszony, szinte bántó módon udvarias. Megint érzem, hogy idegen emberek között vagyok . . . Bizonyos, hogy a kaszinóbál az oka. Ha a kisleányok ott jól mulattak volna, akkor ma nem volna semmi baj. De rosszul mulattak és az egész család most u g y érzi, hogy ennek én vagyok az oka. A z őrnagy alkalmasint a följebbvalóim iránti köteles tisztelet és a fegyelem megsértését látja a viselkedésemben. A leányok pedig olyasmit képzelnek, hogy elszedtem előlük a tánczosaiknt. Hogy az asszony mit hisz, nem tudom. De hát ő is csak anya. Ki fogom őket békíteni. Szombathoz egy hétre, február huszonnyolczadikán, lesz a mi házibálunk. Megkérem az őrnagynét engedje meg, hogy távol maradhassak a táncztól. Akad majd a számomra elég foglalkozás.

Kedves Kiss, abban én sem vagyok más, mint a többi asszony, hogy hiu vagyok és féltékeny. De a verseny engem nem tüzel, inkább elszomorit. Mióta az a tűztől pattant Horkayné meg az az impertinens kis Berzsenyi Elza se rejti véka alá a gyertyáját, én borzasztóan elkedvetlenedtem. Ezek a hideg, okos, elmés és kegyetlen teremtések ugy vonultak be: elegánsan, erősen, egészségesen, gőgösen és vidáman, az ottlevőket még levegő számba se véve, az én álomvilágomba, mint a Warren Hastingsek vonulhattak be Indiába, az álmos, az olajbarna, a gyerekszemű és gyerekéletü indusok közzé. Ok a született urak, akik az ő harminczkét villogó fehér fogukkal nyersen rágják meg a marhaczombot, s nem tisztelnek mást, mint az erőt. Ami különben nekem is imponál, engem is foglalkoztat, engem is megigéz, még a legdurvább és leggonoszabb formájában is, de én nem nevetek bele, hanem fáj tőle a szivem. E z meg baj, mert az ember, mentül jobban a szive, annál unalmasabb. Aki pedig unalmas, az bújjon el vagy haljon meg, és ne untassa az ő felebarátjait, akik élni akarnak, és rágni és verekedni és nevetni és ütni és kitombolni magukat. Én csak kialudni szeretném magamat. Ezt persze nem értik meg azok, akik u g y tudnak aludni, óraszerkezetre, ahol, amikor s ameddig nekik tetszik. Ők mindennapra uj erőt gyűjtenek a karjukba s az állkapczájukba, s az unalmas emberek számára csak türelmetlenségük van és megvetésük. Pedig, tudvalévő, épp az unalmas emberek szomjúhoznak legjobban türelemre és szeretetre. Az erősek azonban vállat vonnak: »nem vagyok én közkút vagy szenteltvíztartó v a g y orvosságos ü v e g ! É n : én vagyok!«

91. mdrcz. 2. Innen is mehetek. Fölmondták. Tegnapelőtt tartottuk meg a házibálunkat. Nem akartam tánczolni, hogy kedvében járjak az asszonyomnak és feketébe öltöztem, sőt kötényt is vettem. Vacsoráig csak meglettünk volna valahogyan, de akkor a tábornok kijelentette, hogy nekem föltétlenül részt kell vennem a mulatságban. E z a boldogtalan ember láthatólag fejébe vette, hogy velem méltatlanul bánnak a házban, holmi hamupipőke módjára és hogy ő igen lovagias dolgot művel, ha kitüntet és rám tereli a társaság figyelmét. Mivel ismételten kikosaraztam, meglehetősen Ízetlen helyzet kerekedett. Végül az őrnagy forma szerint rám parancsolt, hogy tánczoljak. Az asszony is rám szólt: — Ne affektáljon már örökké, hanem tánczoljon, ha hívják. Igazán affektálás lett volna, ha tovább is vonakodom. A bál aztán ugy folyt tovább, mintha kizárólag az én tiszteletemre rendezték volna. A fiatal tisztek valósággal ünnepeltek, a tábornok pedig ugy viselkedett, mint egy apa, aki büszke a leánya sikereire. A jó ember bizonyára meg van róla győződve, hogy nagy szolgálatot tett nekem és hogy az őrnagyékat megérdemelt leczkében részesítette . . .

SAISON. Erkölcsös

levél.

— mdrcz. S.

S ha meggondolom, hogy én vagyok az, aki valaha, mikor fiatal voltam és bohó, színésznőnek akartam menni! Én, aki megzavarodom, ha a mészároslegénynek bediktálom, mint hozzon holnap! E z furcsa ellentét, de megvan bennem általában a színészet iránt. Mint ahogy vannak dilettánsok, akik minduntalan ki szeretnék kapni a czigány kezéből a hegedűt, én is szinte föl szeretnék ugrani a

•151 szinpadra, hogy megmutassam, milyen az igazi játék! Amellett azonban valami nevetségesen együgyü, állandóan leküzdeni való előitélet van bennem a színészek iránt, még a szinésznők iránt is, de főképp a férfiszinészek iránt. Mert kimondhatatlan idegenkedést kelt bennem a gondolat: kiállani nemcsak a maguk személyében, hanem a maguk testével az emberek elé, s ugy kelletni magukat. Asszonynak ezt még el tudom nézni, mert az asszony sorban színészi mesterség nélkül is foglaltatik valami efféle, de férfinál — beleborsódzik a hátam, ha rágondolok. Ez, elismerem, nagyon igazságtalan érzés, de azért nem barbárság. Azt hiszem, Duse Eleonora maga sem gondolkozik másképpen a szinészségről, pedig elég jól érti a mesterségét. Azt hiszem, vagyonát, hirét és dicsőségét - odaadná értté, ha ugy adhatná a szerepét, hogy azért mégsem ő legyen az, aki ott mókáz az emberek előtt. Most jut eszembe, mikor a minap Bécsben járt, olvastam is valami ővele való intervievvt, melyben olyasmit tervez, hogy lemond a színpadi játékról, s a fölolvasó asztal előtt reczitálással keresi meg a kenyerét. Erre a gondolatra okvetetlen olyas megfontolással juthatott, mint amilyet most tettem föl róla. Persze, rossz gondolat, mert a fölolvasás nem színészet s a fölolvasónak is a maga eleven testével kell a közönség előtt megjelennie. De ez csak azt mutatja, hogy bennem több a logika, mint Duse Elenorában, Duse Elenorában több a művészet, mint énbennem, de alapjában mindakettőnknek egyformán igazunk van. Aki azonban ezt az érzést nem érzi — sem a maga személyére ezt a szemérmetességet, sem a más személyére ezt az idegenkedést: mily őrültség és gonoszság, eltiltani tőle, hogy ugy éljen s ugy mulasson, abban gyönyörködjön s azzal gyönyörködtessen, ami neki tetszik s amije neki van! E g y hónapja némán nézem a hatalmas német nemzetet, s azt kell hinnem, hogy az Árminius és a Thusnelda unokái egyszerűen megbolondultak az ő Lex Heintzéjukkal. S ha a németek bolondok, az az ő bajuk, de hogy már minálunk is akadnak szent férfiak, akiknek sok az erkölcstelenség, azon borzasztóan föl tudok háborodni. Ha a németek haragszanak a kivágott ruhára, az nem az ő erkölcsi érzésükre vet jó fényt, csak az asszonyaik . vállára rosszat. Egyébként azonban az egész uj-német erénycsőszi mániából még a decolletage ellen való hajszát értem leginkább; a mozgalmat, tudniillik, maga a császár inditotta meg, s én biztos vagyok benne, hogy a legutóbbi újévi Defilé benyomása alatt tette, melyen, ugy olvastam, az öreg udvari dámák is mélyen kivágott ruhában jelentek meg. De máskülönben: szépen állanánk szerelem dolgában, ha az asszonyok rászorulnának, hogy dekoltálják magukat! Az asszonyok tulajdonképpen ugy hóditanak, mint a középkori lovagok: lebocsátott sisakrostélylyal; ha az incognitojukat levetik, biztos lehetsz felőle, hogy az ellenfél már le van győzve. S énnekem komoly hitem, hogy az erkölcsös nyakig való begombolkozottság: ez a tulajdonképpen való erkölcstelenség. Mert ha az emberek mind paradicsomi kosztümben járnának, a test csak a szépségével hatna, ha szép volna, nem a testiességével, s ez sokkal idealistább valami volna, mint a mai jelképes állapot, amelyben kölcsönösen szaladgá-

lunk a szoknyák s a redingoteok után. A festészet és a szobrászat nagy lépést tett e kivánatos szép állapot felé, mikor az ő isteni meztelenségeivel magát a meztelenséget megszokottá tette előttünk s hozzászoktatott bennünket, hogy csak a szépséget keressük benne. A porosz királyi s a német birodalmi fügefalevél megint ráborítaná a világra a legnagyobb erkölcstelenséget: a képmutatást s a beteg fantáziát. Az erkölcsöt nem lehet törvényekkel szabályozni. Ami kinövései vannak az erkölcstelenségnek, maguktól szabályozódnak. Abban például van igazság, hogy talpig kivágott hölgyeknek a fotográfiáit nem muszájna anzixkártyákon árulni. De fölösleges a rendőrségnek ebbe beleszólani; sokkal jobban megteszi a jó izlés és a konkurrenczia. Igen, a konkurrenczia; mert a nagy versenyben a fotográfusok mind merészebb és még merészebb képeket dobnak piaczra, amig eljutunk a legmerészebbig, mikor is a szemlélő igy szól: »ejnye, de csúnya ez a szegény asszonyszemély, hogy' jutott ennek eszébe igy vetetni le magát!« A Mutoskoposok mutogatnak egy mozgófényképet, melynek ez a sokat igérő czime van: Miért oltja el Mari a gyertyát ? Most, hogy a képet szabadon mutogatják, a nézők igy szólnak: Mari azért oltja el a gyertyát, mert olyan sovány, mint az indiai éhinség és olyan a lába, mint a kengurunak. De ha csak titokban mutogathatják, az iskolás gyerekek ugy imádkoznak majd hozzá, mint a sixtusi Madonnához. Ez a Lex Heintzék hatása, s amit még akarnak: hogy a szerelmet lehetőleg a házas életen belülre szorítsák — ez őrültség, ostobaság és lehetetlenség. A gazdagok mindig találnak módot, hogy kibújjanak a törvény alól, a szegény embert pedig kerékbe törhetik, mégsem enged nekik az ő egyetlen jussából, a szerelemből. E z a szerelem nem túlságosan finom dolog, de stilszerüen talál a krumpliebédhez meg a pinczelakáshoz. Aki a népnek pástétomot ad és palotákba költözteti, annak majd joga lesz abba is beleszólani, hogy' és mint szeressen vagy ne szeressen. Másnak nincs, és aki mégis megteszi, gonosz vagy ostoba vagy gonosz és ostoba. Nem tudom, hogy ezek a fejtegetések elég nőiesek voltak-e, de én éppen azt a fajta erkölcsösséget gyűlölöm, amelyik a nőtől »nőiességet« követel, vagyis rabszolgaságot, alakoskodást és mesterséges butaságot. S csudálatos, hogy a nőkben még annyi osztályérzés sincs, amennyivel megéreznék, hogy minden olyan erkölcsiségi mozgalom, amely állitólag az ő tiszteletreméltóságukat védi, igazában csak vissza akarja szorítani őket abba a középkori rabszolgasorba, mikor a nő nőies volt, s a férfi ugy bánt vele, mint a lovával s a kutyájával. Minden fajtájú reakczió ilyen szent jelszavakkal dolgozik — de mig most már a legrongyosabb drótostótot sem csaphatják be az istenről s a hazáról való szolnoklatokkal, az asszonyokat még mindig lépre csalhatják az erkölcscsel s a nőiességgel. Ami azt mutatja, hogy mi. a mi kivágott ruhánkban s gyémánt fülönfüggőinkkel igazában még a drótostótoknál is rabszolgábbak vagyunk. E szocziális fejtegetésekkel maradván a maga lázadó barátnéja

Emma.

•152

Budapest. (Regény.) Irta: K Ó B O R

TAMÁS. '

' (Folytatás.)

. 1 0

— Ugy-e, hogy igazságtalan? — kap Jani mohón a szón — ó én mindig tudtam, hogy É v a nem . rossz. •Szegény É v a ! . . . "Igazán megindító volt a szegény fiu, "amint hangja átmelegedett szive érzésétől. ' " . ' . ' ' — Kár — mondja Déméndy — pedig meglátogattam volna önöket, de ha a mamája haragszik: rám, akkor' nem tehetem. Azt gondoltam,, ha ,az. . ember megházasodik, azért csak megmaradhat jóbarátnak, nemde ? • — Ó igen. — Kár, igazán kár. Hát isten áldja, barátom, ha valamiben szolgálatjára lehetek, keressen fel, örülni fogok. V a g y látogasson meg, ha nincs is szüksége rám. U g y , mint • jó barát, a feleségem is szívesen fogja látni. É s mondja meg Évának, hogy a régi barátsággal gondolok rá — tudja, ugy mondja neki, a régi barátsággal s meglátogattam volna, ha a mamájok nem haragudnék rám. Megmondja ? — Meg, méltóságos ur. — Szervusz öcsém, szervusz. Kezet nyújtott s a fiu alig tudta elereszteni. Könny állott a szemében, annyira meg volt indulva. A kutya bensőségével nézett az előkelő úrra és zavarában köszönésképpen azt hebegte: — Köszönöm, nagyon köszönöm. • Igy, most már rendben van a dolog igazán. É v a még ma értesítve lesz, meg fogja érteni az üzenetet. S megint az öccse közvetít közöttük, ugy, mint régen. Nem rossz, É z a fiu nagyon használható s van benne valami vígjátéki elem is. A gimnazista, mint- kerítő. Boldogan sietett hazafelé. A lelkifurdalásnak minden nyoma nélkül, hogy a szeretőjével nemsokára, találkozhatik, a felesége elé. Kömleyéknél már eloszlott a társaság, mikor az államtitkár nejéért jött. A kis asszony tartózkodva, elfogultan' üdvözölte urát, aki gyöngéd udvariassággal kezet csókolt neki és Kömley bárónénak. Néhány perez múlva az utczán voltak már, ahol az asszonyka szorosan. az urához simulva rebegte: — Édes uram, olyan rossz, ha néni vagy' vélem. Amire az' államtitkár éppoly édesen visszasugja: ' — Nekem is rossz, édes, de már vége van, most már együtt vagyunk és nem- háborgat senki. • A gyerekasszonynak mondja:

fölcsillog

a

szeme,

boldogan

— Megyünk a fészekbe. Amire az ura elfordítja á fejét 7 és szintén boldog hangon ismétli: — Igen, megyünk a fészekbe. Mintha az a fészek neki is fészek, volna. NEGYEDIK FEJEZET.

Találkozás. 1. E g y idő óta Kant hazudik;- Sajáságos, egyáltalán nem beszél már a tiszta ész kritikájáról és éppenséggel nem érthetetlen. A sorok ugyanazok, a betűk nemkülönben. A z első három sor mindig mintha megóvná méltóságát, de azután tánczolni kezdenek a betűk. Nedves égető fekete szemek villognak ki belőlük és egy hófehér, doni-

sáv - egy női mellkasból! A h ! A nyurga fiu megborzong és lópvá néz. körül a szobában: Nem látják mások is? • Tizenhét éves, csüggedt, tehetetlen, álomvilágban kódorgó, nyomorvilágában robotoló szegény fiu. Tegnap még az volt az ideálja, hogy még egy leczkét kap és aztán még egyet és akkor azt mondhatja az édesanyjának : édesanyárri, ne dolgozzék többé a boltba. É s ha u g y beteljesednék minden, amint kívánná, azt mondaná Évának is: ne busulj, öcséd vagyok és apád leszek, Mire pedig végére ér Kantnak, addig férfi is lesz belőle és örökre elkergeti családja feje felől a gondokat. De néhány napja csak — ugyan mi is lelte? Bellágéknál történt. A- szép, tudni vágyó; szánalomra és tisz-' teletréméltó Bellágnét tanította ugy, mint máskor irásra, olvasásra. Mutogatta neki a betűket, a z ' meg utána mázolta. Nem valami könnyen tanul, de okos, ó, sok természetes esze van. És olyan jó hozzá. Kikérdezi magánviszonyai felől és megkínálja uzsonnával. E g y idő óta minden leczke után uzsonnát is kap: kávét és kuglófot. Bellágné szörnyen szereti a kávét és a kuglófot és -minden délután háromszor is uzsonnázik. Hát igaz, most teheti, azelőtt nem tehette, bizonyosan azért is teszi. Nagy sor az a hirtelen gazdagságba csöppenés, az ember egyhamar nem találja helyét és azt élvezi, amit eddig nélkülözött. A szobaleányból lett gyárosné a kávét, meg a kuglófot. A tanulás buzgóságában Bellágné egészen szorosan melléje tologatta székét, az is megesett sokszor, hogy- a kezét megfogta, u g y segitett neki a betűket kikanyarítani. A Jani fiu inkább félő tiszteletet érzett ilyenkor, hogy a háziasszony kezét érinti, semmi mást. Utóbb azonban különös elfogultság vett rajta erőt. Bellágné most már a maga dolgairól kezdett beszélni, Panaszkodott. Hogy mennyit kell - szenvednie a kisasszonyoktól, akik, amenynyire csak tehetik, boszantják. A z urát is csak este látja, soha nem viszi sehova, mintha szégyelné. Ellenben a leányok sokszor lefogják maguknak és viszik magukkal sétálni, meg színházba is. Ő még nem volt az urával sehol. Hát élet ez? Azért, mert szegény volt? Bellág maga is közönséges rongyos munkásember volt fiatal korában • s- bizony a műveltsége sem sokkal különb az övénél. Nincs senkije, semmije, ugy-e ez szomorú állapot? E panaszolkodás közben a boldogtalan menyecske tetemes mennyiségű kuglófot fogyasztott, de Jani sajnálta és néma részvéttel hallgatta. S mikor egészen fekete lett benne a szomorúság, a bus asszony egyszerre csak mosolyogva, pajkosan teszi kezét a vállára és vidáman mondja: —:. No de azért ne haragudjunk, minden baj számára teremtétt a jó isten orvosságót. Valami különös beszédje volt az asszony szemének, amit Jani riem értett meg, de magában megreszketett tőle. Egyszer- a térde véletlenül odaért a Bellágné térdéhez,, nyomban visszahúzta, de az asszony közelebb húzódott hozzá és' szorosan hozzátapasztotta térdét a Janiéhoz. Forró pirosság öntötte el a fiu arczát, az asszony meg tágranyilt, erős szemmel nézte. A döntő baj azonban most néhány napja következett be. . . — Nagyon meleg van — mondta Bellágné. és a nyakán megnyitotta a ruháját — nézze csak, hogy izzadok. Dehogy izzadt. De Jani kénytelen volt odanézni, a telt erős nyak alatt ékalakban egy asszonyi mellnek vakitóan fehér részletét látta. A z első női meztelenség. A fiu egész valója háborgásba jött. Szenvedett, kiáltani szeretett volna, de lesütötte a szemét és vergődő lélekkel mutogatta tovább a betűket. Bellágné meg nézte, nézte, majd egyszerre minden látható -ok nélkül haragosan ráütött a fiu kezére. ' Azóta a Jani fiu meg volt bábonázva. Zsongó, sajgó érzés töltötte el állandóan a szivét. Mindig csak az a fehér

153 mellkas lebegett a szeme előtt és lélegzete elfulladt. Isko- nál, mikép fizessük ki a házbért. Holnap megint- jön a lában nem tudott figyelni az előadásra, mindig Bellágné házmester és akkor a jó isten tudja, mi lesz velünk. mellett ült és nézte nyitott ruháját. Ha fölszólították, összeÉva ránt egyet a vállán és nem szól semmit. rezzent, elpirult, hebegett, dadogott és nem értette, mit — Ha csak egy csöpp tisztességet éreznél a csabeszélnek hozzá. Otthon csak azért ült most Kantja mellé, ládod iránt, elmennél hozzá. hogy zavartalanul engedhesse magát át álomképeinek, — Kihez? mert kedves, drága és kéjes volt neki a fájdalmas ábrán— A háziurhoz — mondja tétova hangon Dermákné dozás. Alig várta, hogy ismét hozzá mehessen, de amikor és nem mer a leányára nézni. — Megmondanád neki te, itt volt az ideje, szivdobogva, remegve sóhajtotta: bárcsak hogy ne zaklasson bennünket most. nc kellene hozzá menni soha! — Ugy — nyújtja a szót Éva — aztán mért én, . — Bellágné, Bellágné — szólongatta egyre magában. mért nem megy hozzá anyám? A német könyv fekete sorai közzül tágranyilva, erősen, Dermákné reszket dühében. Szeme rávillog a leányra, parancsolva meredt rá a ragyogó asszonyi szem: vájjon de csak türtőzteti magát és csöndesen mondja: mit parancsol neki ? Az asztal mellett ül Dermákné és — Rád inkább hallgatna. himez. Száraz, barázdás arcza kemény, rideg és szomorú. Éva halkan, vérlázitóan kaczag magában. Házbérgondok gyötrik. Az ajtón keresztül néha egy-egy — Értem anyám, értem — mondja és egyre kaczag hangos kaczagás • hangzik be: a Sárika mulat Haas úrral, magában — legyek kedves és szeretetreméltó ugy-e? aki igen tréfás ember és vacsorára hívja Sárikát. Éva A háziúr fiatal ember, hátha feleségül vesz? Ugy-e, csak meg nincs még otthon. Pedig már nyolcz óra van. Nyár erre gondol anyám, vagy, hogy egy fiatal hölgy kérését van, az ablakok nyitva vannak. Ézzel argumentált a mama a fiatal,ember egész önzetlenül teljesítené. Jó volna, de Éva ellenében, mikor ez kikelt az ellen, hogy Sárika a ebből nem eszünk. szobaurral egyedül legyen. Nyitva van az ablak, annyi, Dermákné látja, hogy minden hiába és ismét patmintha a nyilt udvaron volnának együtt. togni kezd. Hogy neki úgyis mindegy, egy szép reggel Miért ne legyenek egyedül együtt? A szerelemről a elmegy és hirét se fogják többé hallani, akkor aztán forfiu sokat hallott már, a léhaságokról is. De ezeket csak duljanak föl valamennyien. másokkal való vonatkozásban tudta elképzelni. Hogy a Jani ekkor nagyot gondol, de csak erőltetnie kell huga, hogy a nénje ilyesmire vetemedhetnének, képtelen- magát, mig kinyögi: ség. Bellágnéra sem tudott ily módon gondolni, egészen — Ne busulj, mama, majd, majd próbálok én valamit. megfoghatatlan volt előtte, hogy ez az asszony is kap— T e ? —- mondja kicsinylően Dermákné. csolatba volna hozható azokkal az ocsmányságokkal, miket Ettől aztán inába szállt a fiúnak a bátorság. Csaka fiuk beszélnek. Mégis, mikor a Sárika kaczagását hal- ugyan, ő? Kicsoda ő? Arra gondolt, hogy Bellágné, aki lotta, összerezzent és arra fülelt. Dermákné egykedvűen olyan jó és érdeklődik a viszonyai iránt, ha megtudja, folytatta munkáját, az ő lelkét egy kisértet árnya borí- milyen bajban vannak, ad neki kölcsön a házbér fizetétotta be: a házbér, amely nincsen kifizetve. sére. Az első kétkedő hang azonban elvette a bátorságát, E g y alak suhan el az ablak mellett, magas, hajlé- a hitét is abban, hogy ő tudna valamit végbevinni. kony, gyors és daczos. Éva hazajött. A fiu szive megDermákné pedig folytatta kifakadásait. Az Éva jötdobban, maga sem tudja miért. Át kell adnia a Deméndy tét hallván, lassan besompolygott Sárika is, az arcza piroüzenetét. Ugy érzi, hogy Éva megörül majd neki, mégis san, halványan foltos volt és tenyerével lopva törölgette fél, hogy megharagszik. Tán titokban súgja meg, hogy is. Megállt az ajtó mellett az ablaknál, ugy hallgatta nagy a mama ne hallja ? Még töprenkedik rajta, mikor Éva gyönyörűséggel a mama veszekedését Évával. benyit a szobába, és köszönés helyet azt mondja: — Igen — mondta Dermákné mély, szinte gyűlöl— Az a tacskó megint odaát van ? ködő keserűséggel — amikor szegény anyádról van szó, — Semmi közöd hozzá — mondja tompán, mun- adod a finyást. A házbérért nem akarod magad megalázni, kájából föl se tekintve Dermákné. — Miből fizesse meg a de honnan vetted a czipőket? Miből fizetted a ruhádat? házbért ? Adjuk az erkölcsöset, mikor irigyled. szegény testvéredtől azt — Az a gyerek utóbbi időben sokat költ — foly- a rongyot hát az utczára vessenek bennünket, meztelenül tatja Éva, gépiesen a könyvesszekrény párkányára nézve, járjunk ? Éhen haljunk ? Akkor volna neked csak ünneped. melyen nem volt kenyér — egy hónapban uj szoknyát vett, Éva már a szokott taktikájához nyúlt. Dúdolva leült meg ezüst karpereczet. Nem kérdezte anyám, honnan vette az asztalhoz és belefogott a regényolvasásba. Dermákné a pénzt ? tovább ontotta a ráfogásokat és szitkokat leányára, sze— Hát te megmondtad, honnan vettél három pár gény Jani befogta mind a két fülét, s belevájta magát a czipőre, meg egy drága uj ruhára pénzt? — harsog most betűkbe. Sárika lassan, lopva odasomfordált az asztalhoz föl Dermákné. — Maholnap a háziúr kidob a lakásból, te és könyökére terpeszkedve, ugy hallgatta nagy kéjjel az édes anyját. pedig czifrálkodol és még a testvéredet gyanúsítod? E z közben szünetet tartott, de csak vadászott elmé— Ne beszéljünk rólam — felesel Éva tovább, egészen nyugodtan öltözködve át. A Jani fiu látja meztelen jében uj fordulatok után. Az ilyen szünetet használta fel karjait és nyitott mellét s hirtelen beletemetkezik a köny- Jani, ugy gondolta, hogy ezzel eltereli a beszélgetést, vébe. Ezelőtt sohase gondolt arra, hogy ne nézzen nén- nekidurálta magát egy párszor, végre süket hangon mégis jére, mikor öltözködik. — Arról az ostoba kölyökről van csak kibökkentette: — Te, É v a ! szó. Ha nem tudja, majd megtudom én, hogy honnan — Mi az? — mordul rá nénje, föl se tekintve szerezte ezeket a 'dolgokat. — Hát borravalókat kapott, mert sokat lifeiálnak és könyvéből. a kuncsaftok szeretik és adnak neki borravalót — mondja — A városban találkoztam a méltóságos úrral, megmost csöndesen Dermákné. Elejét akarta venni, hogy állított, megszólított. Eva csakugyan kiderítsen valamit. Éva is, édes anyja is felüti a fejét. — És anyám elhiszi ezt? — kérdi Éva élesen — — Nos aztán? — kérdi Éva és közömbösségre majd a maga lelkén szárad ez a szégyen. kényszeríti a hangját. — Csak ráadás lesz — véli csípősen Dermákné — — És még mert téged megszólitani az a — gaznem a tisztességedre szorulunk, inkább azon gondolkod- ember? — fakad ki Dermákné.

2

•154 — Azt mondta — folytatta akadozva Jani — hogy a régi barátsággal gondol reád, azt mondta, hogy igy mondjam meg neked és hogy meg is látogatott volna, ha a mama nem haragudnék reá. Jani, a mondókájának a végére érve, ismét a könyv fölé hajolt, azt hitte, most "csapnak majd össze feje fölött a hullámok. De vihar nem tört ki, ám az az érthetetlen csönd, amibe szavai után merültek, még jobban megijesztette. É v a letette a könyvet és mereven bámult az öcscsére. Ha egyedül volnának, ezer kérdéssel faggatná. Igy csak nézett reá, megkövesülve. Dermákné pedig épp u g y meredt Évára. Mit érzett, mit gondolt, én bizony nem tudnám megmondani. Mondhatom-e, hogy mivel a Jani újságát menten belekapcsolta a házbér-problémába, becstelen, haszonleső a gondolkodása? Pedig az volt az első gondolata, az utolsó is. Hogyan, miképen — nem tudom, az anya is csak u g y elértette ennek az üzenetnek az igazi értelmét, mint É v a és rögtön a házbérre gondolt Nincs többé házbérgond. Perczeken át tartott ez a kinos csönd, csak Janinak üres és baljóslatú. De ez a néma sora a perczeknek megváltoztatta egyszeribe a Dermák-családban az erő és érzelmi viszonyokat. A kis Sárika elunta magát s valahogyan krákogni kezdett, Dermákné erre fölriadt merengéséből és feléje ütött a kezével. Éppen tarkón érte az ütés és Sárika meglepetten, rémüldözve ugrott fel a helyéről. — Itt vagy ? — kiáltott rá legrikácsolóbb hangján az édes anyja. — Hogy mertél egyáltalán bejönni ? S ebben a szoknyában ? Mért nem vetetted le ? Nem meg van-e neked tiltva, hogy a szobaurhoz bemenj ? Ha ez még egyszer előfordul, összetöröm a csontjaidat és kilöklek, hogy soha se szeded össze magadat. Szégyen és gyalázat, az ilyen nyomorék kölyök leány már a legények után jár. Csitt, egy szót se, régóta nem tetszik már a viselkedésed. Vigyázz magadra, hogy valami gonoszságon ne érjelek. Vagy mond csak, honnan vetted ezt a karpereczet ? Sárika egészen el volt képedve. Nem érti, hát fölfordult a világ ? Mért jár most ő rá a rud ? A z előzményekben bizva, szemtelen hangon iparkodott megtartani poziczióját: — Hát a mamából is beszél már az É v a irigysége ? Összespóroltam, már sokszor mondtam. — Hazudni mersz? Nekem akarod mondani, hogy le spóroltál ? Ugyan miből ? Aztán itthon nincs kenyér és te ezüst karpereczekre spórolsz ? Add ide rögtön. — A z enyém — daczoskodik Sárika. — Tüstént ide adod! — rivall most rá Dermákné és fölkel, megfogja a kisleányt a könyökénél és istenesen megrázva, letépi róla a karpereczet. — Igy ni, majd adok én neked karpereczeket vásárolni. Aztán vigyázz magadra, ha csak egy szóval elárulod, hogy rossz uton jársz, kidoblak, mint a kutyát! Ezeket pedig mondván, Dermákné mintegy elismerést keresve néz Évára. E z nekipiiulva, lesütött szemmel u g y tesz, mintha ügyet sem vetne a csetepatéra. Érti az édesanyját és tudja, hogy a Deméndy üzenete már is megszerezte neki régi poziczióját a családban. Nem tudott neki örülni. Fölkelt és az ajtó felé tartott. — Hová mégy ? — kérdi tőle Dermákné lágy, gyöngéd hangon. É v a fölütötte fejét, u g y nézett az anyjára. Leküzdte magában a keserűséget és iparkodott nyugodtan felelni : — Meleg van, kimegyek a gangra. Onnán azután, az ablakon keresztül szólt az öccsére: — Jani, hozz ki egy széket. (Folytatjuk.)

Krónika II. A zab Holnap pisztolyok

körül.

— mdrcz. 10.

durrannak, kardok villognak

—

ugy lehet hogy meghal valaki. A z ilyen perspektíva előtt az

embernek

vicczeket nagy

elme

Tilosban

kedve bunkósbottal Egy

gyászosan

eddig nagy elbukott:

érték, vége van. A

de Ugrón eddigi

nincs

gyártani.

dolgozni

alak

annyi

vagy

és ezután is

már

bizonyos.

kis tolvaj megmenekülhet,

Gábor legfölebb büntetlen maradhat, azonban

szerepét

nem játszhatja soha

tovább.

A morált

képviselte ebben az immorális korszakban és a szárnyaló idealismust a megalkuvás és profitálás e világában. Zabon érték, hazugságon kapták — ugyan hogy hangzanék ezentúl az ő gyönyörű

szónoklata ilyen resonnans alapon ?

Szinte kedvem volna sajnálni őt, aki ellen fenem a pennámat. Sajnáljam ? Keresem ebben az emberbén az emberi

vonást,

lelkedzett.

benne is, másban

Ezekben

méltóság. Amikor

is, aki vele egy lélekből

nincs emberi érzés és nincs emberi Bartha Miklós ur klasszikus táviratát

olvastam, onnan Lussinpiccolóról, eszembe jutott egy másik távirat, melyet szintén ő fogalmazott meg, most egy esz-

tendeje: »Gyere haza, Gábor, várunk

disznótorra/«

A Bánffy bukása nekik disznótor volt. És aki kapja e táviratot és nem löki félre undorodva, czinkosa a megfogalmazójának. Igen, gyere haza, Gábor, most már jóllakhatsz.

Eszeveszett, állati tombolás

lélek feneketlen romlottsága

ez,

egy

gyűlölködő

és teljes uriatlansága nyilat-

kozik meg ebben a táviratban. É s aki jött és aki jóllakott, most másodszor Bánffy Dezső romlásával akart magának tort csapni. Hát csak süljenek el azok a pisztolyok, isten bizony, nemes jótett Bánffytól, hogy Ugronnal lövöldözik. *

Mert Ugrón, a gentleman, legalább is hazudott. Zab ide, zab oda: letagadta, majd félig vallotta be, végül egészen. És mint a teljesen vásott emberek, az arczátlanság szinét veszi magára, u g y kérdi: hát mi van. ebben ? És az ember már belelát ennek a nagy politikus elmének a titkos műhelyébe és látja például azt, hogy amikor a gyönge nép és romlott intelligenczia klasszikusan tömör szárnyas igéjét országgá röpítette, akkor volt, mikor a hadügyminisztériumtól nem kapott zabrendelést. Düh és a károsodás érzete diktálta ezt az igét: emiatt a romlott Bánffy miatt nem lettem képviselő, és mert nem vagyok képviselő., nem kapok zabrendelést. Aztán jött a disznótorra való meghivás és a meghivót Széli Kálmán prezentálta. Csodálatos, uj rendszer támadt, megtisztult a politikai erkölcs, ujjá született a függetlenségi politika abban a pillanatban, amelyben Ugrón Gábornak ismét termett zabja. A Bánffy helyébe került.

Nem annak a szégyene

az, akinek helyébe ült, hanem azé, aki odaültette. *

Kinos látvány most, amint idegesen, sárga-piros arczczal, lihegve, szűkölve ugrik jobbra-balra és lőne, vágna,

155 hogy utat nyisson -magának a menekülésre. E z az ember

barátja Ugronnak. Ha nekem barátom volna ilyen bajban,

teljesen elvesztette a fejét. Hiszen végre is uri hagyomá-

nem néznék se gyomrot, se vesét, földhöz csapnám

nyokban névekedett. É s tudott orvul, szivtelenül hazugsá-

kúrát és Sietnék melléje. De Bartha urnák a gyomorbaja

got koholni és világgá ereszteni a bécsi lap utján és ami-

fontosabb, mint

kor a füle hallatára kérdezik: ki a z . a gazember, aki ezt

szet

irta? Két napig meg tud lapulni és ugy

az

tenni, mintha

Ugronnak

a

megnyilatkozik a jóbaráttal

zabbaja. A

a

hiéna-termé-

szemben is. Nem, ezek

emberek tudnak megmenekülni, de megjavulni

nem

nem hallotta volna. Hol van az a rongyos kis reporter,

képesek soha. É s legfőbb büntetésük, hogy egyik barátja

akinek bátorsága volna ilyen, férfiatlanságra ? És ha akadna,

a másiknak.

már régen szétszedték volna, négy

Semper.

felé vágnák és soha

ebben az életben uri ember szóba nem állana vele. Denuncziálni,

névtelenül, jelentkezni

— . névtelenül,

aztán

kiállani férfiatlanul: ugyan mi minden lappanghat még a zab mögött, hogy

egy

daliás székely

INNEN-ONNAN.

és kaszinó-ember

ennyire el tudja veszteni a romlott intelligencziák

lélek-

jelenlétét: a vakmerőséget? *

A zárt ülésen Széli Kálmánnak azt kellett volna mondania, hogy lehetetlenség, amit Bánffyra ráfogtak, de ötölt-hatolt, köntörfalazott. Mindent megczáfolt, de oly módon, hogy mégis tessék tovább hinni, amit netán eddig hittek. Pedig az első indítója ennek a rágalomnak ő volt, rajta keresheti Ugrón Gábor is a maga hazugságának a gazdáját. Mert Széli Kálmán volt, aki fünek-fának panaszkodott, hogy Bánffy nagyon kevés pénzt hagyott neki. Ézért már az őszszel volt affaire Bánffy és Zichy Jenő között és az akkori pletyka jutott eszébe nagy szorultságában Ugrón Gábornak. Baráti szolgálatot Bánffy nem Járhatott Szélitől, de férfias igaz nyilatkozatot megkövetelhetett tőle az ország méltósága. Ám Széli urnák nem igen volt ellene, hogy volt gazdája jellemére árny vetődjék. E z az árnyék visszavetődik most ő reá. Ugy-e bár, régen el van felejtve a Kassics-affaire ? Arról volt akkor szó, hogy Fejérváry Géza ezüstöket vásárolt magának az állam pénzén. Tisztázva van, el van felejtve, de nem felejtette el az öreg katona. A z Ugronaffaire-ból rezdül ki a legderekabb férfiak egyikének a sebzett lelkülete, aki ma, évek multán is megalázásnak érzi, hogy az ő becsületességének bizonyítására kényszeritették. Ugrón Gábor kényszeritette rá, akkor is más szájába rakva a maga mondókáját. Tehát éveken át egy parlamentben ült Ugrón Gábor egy emberrel, aki nem áll vele szóba. É s kemény, katonás volt az arczulütés, amit most kapott és mégis az érzés inkább ahhoz szit, aki adta. Fejérváry nem verekszik Ugrón Gáborra], ezt nem enyhíti, hogy Bánffy verekszik vele. Mert Bánffy mint sértett fél elégtételt vehet magának mindig, még Koller úrral is megverekedett volna, holott ez az ur börtönviselt ember. A kihivó nem sokat nézi, párbajképes-e az ellenfele, ellenben a kihivottnak meg kell mondania: ez az ur nem alkalmas arra, hogy megsérthessem. *

Megértik-e már most ezek a független moralisták, mit müveitek ők teljes életökben ? Amikor hintették a rágalmat, űzték az embereket, romlásba, becstelenségbe — "ártatlanul ? Megtérnek-e attól az irtózatos, embertelen könyörtelenségtől, amelylyel diadalittasan fogadtak minden ujabb áldozatot és tort ültek olyanok fölött, akik még rángatództak ? Bartha Miklós még most is üdül és

6 A papiros. Jelentik Londonból, hogy Angliában a háború következtében — elfogyott a papir. Annyi papirost emésztett meg az ujságfaló közérdeklődés, hogy az angol lapok kénytelenek redukálni a terjedelmüket éppen most, mikor csupa kedvező hir érkezik a délafrikai harcztérről. Ez valóságos tragikum. Annak idején, mikor csupa hamis diadalhireket közöltek, ökölnyi betűkkel közölhették azokat a győzelmi jelentéseket, amelyeket másnap gombostühegyni betűkkel bár, de mégis csak meg kellett czáfolniuk. Most valóságos diadalok hireit hozza a táviró, de az ökölnyi betű olyan pazar luxus lett, amelyet annál kevésbbé engedhet meg magának egy angol lap, mennél több példányban nyomják. Igy boszulja meg magát a papiros azokért a hazugságokért, amelyeket rajta elkövettek. * *

*

6 Az uj iskola. A hasznost a kellemessel vegyíteni: ez az okos politika és azért dicsérem én azt a rendeletet, amely az iskolákban a história tanítását ezentúl anzixkártyai alapokra kívánja fektetni. A tudás hasznos dolog, a tanulás kellemetlen foglalkozás, ellenben az anzixkártya kellemes szórakozás. A história lapjait is csak elforgatja az ember, de az anzixkártyákat mégis csak szivesebben kezeli, nemcsak azért mert kártya, hanem azért is, mert képes. A históriai képes levelezőlapok bizonyára kellemes okulására fognak válni a tudvágyó ifjúságnak és még népszerűbbé fogják tenni az oktatás ama intézményes reformját, amelynek első megnyilvánulása a billiárdozásnak iskolaképesitése volt. Én ebben az uj intézkedésben csak egy ujabb • jelenségét látom annak a kibontakozó tervezetnek, amely egészen uj alapra fekteti az ifjúság oktatását. Le az unalmas tankönyvekkel és le a még unalmasabb magyarázó előadásokkal! Éljen a szórakoztató oktatás, amely nem magoltat 'és a gyönyörködtetés hódító mezében vezeti be a fogékony gyermekagy képzetvilágába a száraz tudást. A kellemtelenül fárasztó tornatanitás helyett a karambolozás sokkal élvezetesebb formában edzi a fiatal izmokat,'a száraz történelmi könyveket sikeresen pótolják a históriai levelezőlapok, a hazai földrajz megismerésének legpraktikusabb módját adja egy vasúti szabadjegy, a kamatszámítás gyakorlati elsajátítására minden növendék kaphat egy betéti könyvecskét, fizikát és természetrajzot -leghatásosabban az Uránia szinház ad elő, éneket az Operában lehet tanulni, a beszéd- és értelemgyakorlatok szemléltető oktatása czéljából a képviselőház engedhetne át külön karzatot a kevésbbé serdült ifjúságnak. Ebben az irányban kell reformálni a tantervet és — százat egy ellen — az ifjúság nem fog panaszkodni szellemi túlterheltségről. * *

*

6 Az önképzőkör. Nem tudom, honnan indult ki az uj mozgalom, amely az önképző-körök intenzivebb támogatását irta a zászlójára: de azt hiszem, nem csalódom, ha a forrást a tudós Akadémia titkári hivatalában keresem. Statisztikailag kimutatható dolog, hogy a verses drámai pályázatokra az

2*

•156 utóbbi időkben egyre kevesebb »mű« érkezik be, ami világos bizonyítéka annak, hogy az önképző-körök munkássága, isten tudja miért, hanyatlóra jutott. Nagyon természetesnek találom tehát, ha az illetékes körök elérkezettnek látják az időt, hogy az önképző-körök pangásnak indult intézményét frissebb tevékenységre serkentsék. Magyarországnak az illetékes statisztikái kimutatások szerint negyvenezer eleven költője van és nemzeti kulturánk kétségtelen csorbulása volna, ha ez a dalos sereg megcsökkennék. Már pedig tudvalevő dolog, hogy a költői hadtest legnagyobb kontingensét az önképző-körök nevelték a nemzet szellemi gazdagodására. Az önképző köröket tehát fel kell lenditeni. De hogyan ? A módra nagyon kíváncsi vagyok, de biztosra veszem, hogy megtalálják. Miután az önképzőkörök első sorban irodalmi czélokat szolgálnak, az irodalmi társulatoké a fellendítés feladata. Ajánlatos volna, ha pályadijaik egy részét közvetlenül juttatnák az önképző-köri dolgozatoknak, ami tulajdonképpen csak formai reform volna, mert most ezt közvetve cselekszik. És ajánlatos volna még az is, hogy az előadásaik egy részét is az önképző-körökben tartanák. Ez emelné a színvonalát ugy az önképző-köröknek, mint az irodalmi társaságoknak. Részletes tervet nyújtani nem kívánok, de azt hiszem, az irányt ezzel megjelöltem, amelyen a megindult mozgalom legsikeresebben haladhat kitűzött czélja felé. S az végre is egyre megy, akár az irodalmi társaságok mennek el az önképző-körökhöz, akár ezeket invitálják magukhoz. *

*

*

«"„ Lombroso ezen a héten megint föltalált valamit. És pedig azt, hogy a biczikli határozottan fokozza a lopás szenvedélyét. Mert, igy mond, bicziklizni szép dolog, a biczikli is szép, tehát sok embernek, akinek nincs bicziklije, megfájdul rá a foga. A második következtetés az, hogy a kerékpáron járó tolvaj sokkal többet tud lopni, mint gyalogjáró kollégája. 0 ugyanis fölkap a vasparipára, gyorsan czélnál van s egy nap sokkal többet végezhet, mint aki komfortáblison jár lopni. Folytassuk az okoskodást. 1. Az állatkertek előmozdítják a rablás mesterségét. Látván azt, hogy a ragadozó állatoknak oly jó dolguk van, az emberben fölébred a démon és a dob-utczába viszi, ahol az ember s a démon egy órást ütnek le. 2. A héringek fokozzák a betörési mániát. Akinek nyolcz krajczárja van, héringet vesz, de attól szomjas lesz. Miután italra már nincs pénze, betör egy bodegába és hat üveg pezsgőt iszik meg. 3. A franczia divat a zsebmetszéssel egyenes, négyzetes arányban áll. A franczia tdivat szűk és az erősen feszülő kabát vagy szoknya teljesen kitünteti az erszény körvonalait. A csábnak senki sem tud ellentállani s azért a bő angol divatot a büntetőtörvénykönyv novellájába kell beiktatni. 4. Az anyák okai a rablógyilkosságoknak. Igenis az anyák. Mert a rablógyilkos első feltétele, hogy megszülessék. Ezt

pedig

az

anya

révén

éri

el.

Ha nem volnának

anyák,

nem lennének rablógyilkosok sem, viszont, mentől több az anya, annál több a rablógyilkos. Egyelőre csak ennyire fejlesztettük Lombroso tételeit, de hihető, hogy, pár nap múlva a nagy mester maga fog bennünket felülmúlni. *

*

*

« 'jean Goujon — Franqaise. Egy külömben igen tehetséges ujságiróval esett meg egyszer, hogy valami nagy fővárosi tűzvészről szóló riportjában a következő tirádával vázolta a helyzetet: »A tűzoltók derekasari működtek: pontban éjfélkor beszakadt a tető.« Ez a mulatságos zsurnalisztikái baleset jut az eszembe, amikor olvasom, hogy a franczia képviselőház a Comédie Franeaise pusztulása alkalmából sietett lelkes elismerését kifejezni — a tűzoltóságnak. Az előzetes jelentésekből megtudjuk, hogy a katasztrófát egy előrelátható és állandó, tehát

kellő óvatosság és gondosság mellett elkerülhető, tüzveszedelem idézte elő; arról is beszámolnak a tudósítások, hogy a franczia Thália legszentebb hajléka végeredményben porrá égett, a benne lévő mű-kincsek részben odavesztek, részben tönkresilányitva röpültek ki az ablakon, sőt emberélet, egy fiatal művésznő élete is megsemmisült. Hanem azért a franczia kamara a megdöbbenés első perczeiben nem azt a csarnokot siratja, amelynek minden téglája, minden drapériája egy világraszóló tradicziót jelentett, hanem a tűzoltóit bámulja, akik fáradhatatlanul működtek, amig egy ablak beveretlen, egy fal lebontatlan volt és: amig a tető be nem szakadt. Tetszik tudni: ez a sovinizmus netovábbja, az öntetszelgő hiúság csimborasszója. A kamara elismerése nem azoknak a becsületeseknek szólt, akik emberségesen lokalizálni igyekeznek a mások baját, hanem azoknak a francziáknak, akik oly vitézek, oly bátrak, hogy még a tűztől sem ijednek meg. Pedig hiszen, ha egybevetjük a Franpaise égését a Jean-Goujon-utczai romlás szörnyű pendantjával, akkor az a tény, hogy az utolsó évtized két legszomorúbb tüzveszedelme éppen Párisban esett meg, arra a meggyőződésre vezet, hogy ez a feldicsért tűzoltóság egyike a legrosszabbaknak az egész világon, de még ha ebben tévednénk is: akadna-e bíróság valahol, amely felmentené a gyilkost azért, mert áldozatát finom gonddal a lehető legcsekélyebb szenvedés árán expediálta a másvilágra ? Csak tegyük fel, hogy nálunk, vagy bárhol a földön leég egy fenséges palota és elvész egy fiatal élet: micsoda lármával vetnék a szemére a tűzrendészetnek az elővigyázatlanságát, a készületlenségét. E szemrehányásoktól száz tűzoltó önfeláldozó, haláimegvelő munkássága sem mentené meg azokat, akik preventive nem mentették meg a gondjukra bizott legfőbb emberi javakat. A francziák pedig a legsiralmasabb eseményből is kihámoznak valamit, aminek örülhetnek. Vájjon nem ez az a puertas senilis ?

Színházi krónika. Tűz. — mdrcz. 9. Leégett a Tliéátre Frangais. A z az épület, melyben száz esztendő óta játszik a világ legelső rangú és legrégibb színtársulata: a Comédie Frangaise. E z a színtársulat kétszázhúsz esztendő óta áll fenn, s — mivel egyenes leszármazója, utódja, folytatója az Hőtel de Bourgogne színtársulatának — voltaképpen nem is kétszázhúsz, hanem háromszá: ötvenhárom esztendős múltra tekinthet vissza.

Az Hőtel de Bourgogne-t res de la

Passión,

1 5 4 8 - b a n építtették a

Confré-

akik előbb hol itt, hol ott, utoljára

az Hőtel de Flandres-b&n

játszották misztériumaikat és

moralitásaikat. Ebből a palotából 1543-ban kitették a szűröket, s a szegény confrére-ek, hogy ne kellessen minduntalan vándorolniok, telket vásároltak és »állandó« színházat építtettek, a Bourgogne-palota helyén. E z az első párisi szinház; ezt bérelték ki utóbb a confrére-ektői, akiknek a hatalom többször lehetetlenné tette a misztériumok előadását, s akik profán dolgokat csak koronkint játszottak, az első olasz és spanyol színtársulatok; ebben játszották később franczia színészek a Rotrou és Corneille darabjait. Szóval a Comédie Frangaise színészeinek ősei, legmesszibb fölmenői: a confrére-ek, akik már jóval előbb színészkedtek, minthogy az első »állandó« párisi szinház fölépült. Dudley kisasszony, akit tegnap szerencsésen kimentettek a lángok közül, olyan szinész-ősökkel dicsek-

•157 szik, akik nem estek nagyon messzire az utolsó keresztes háborúktól. Ez a ma kétszázhúsz esztendős és beláthatatlan időkig halhatatlan színtársulat, mely tegnap hajléktalanná vált, nem most keres először uj tanyát. A leégett épület a Comédie Frangaise-nék ötödik állomása volt. Ha a Théátre Frangais-t Moliére házának neveztük: ez csak fagon de parler. Moliére a Palais Royalnak nevezett épület-tömb egy más részében játszott, nem abban a Palais Royallal kapcsolatos épületben, amely most elpusztult. (Ezt 1787—1798-ban épitették.) A szokásos kifejezés valójában azt jelenti, hogy a Comédie Frangais majdnem mindent a Moliére szellemének köszönhet, s ott, ahol a Comédie tagjai játszanak, Moliére a házi isten, a lares és penates. Moliére a Comédie igazi megalkotója; s mindenha ő marad ott: a művészi hitvallás és tradiczió. Mikor Moliére társulata 1658-ban a Louvre »salle des Cariatides«-jában megkezdte előadásait, Párisban máitöbb helyütt komédiáztak. Az Hótel de Bourgogne színészein kivül, akiket megkülönböztetésül a Moliére színészeitől >-les grands comédiens«-eknek neveztek, volt Párisban egy Théátre dti Marais is — a színházi história sokáig ezt tartotta Páris legrégibb szinházának — sőt, ha hinni lehet a színházak ujabb hisztorikusainak, a Maraisban nem is egy, hanem több helyen játszottak komédiástruppok. Moliére társulatának azonban olyan nagy sikere volt, hogy az orleansi herczeg beköltöztette őket a Palais Royalba. Mig Moliére élt, az Hotel de Bourgogne és a Marais szinészei nem állották a versenyt, de ahogy a nagy költő behunyta a szemét, birodalma — mint az Attiláé — menten felbomlott. Társulata szétzüllött s négy legjobb színésze átpártolt a konkurrenshez, az Hótel de Bourgogne-hoz. A többiek kiestek a grácziából; felmondták nekik a barátságot, s a Palais Royalból ki kell vonulniok. A rue Mazarine-ban húzták meg magukat, de, bár Moliére darabjait játszották, csak tengődtek szegények. Végre XIV. Lajos 1680-ban egyesitette a két truppot, s Moliére elárvult társulatából meg az Hótel de Bourgogne színészeiből megalakult a Comédie Frangaise. Az uj színtársulat eleinte a Salle du Palais Royalban, majd a rue Mazarine-ban, utóbb a rue des Fossés-Saint-Germain-desPrés-ben játszott. Az utóbbi helyen kerültek szinre Voltaire, Marivaux darabjai s a Beaumarchais Szevillai borbély-a. 1782-ben uj színházat kaptak, mely a Condé-palotához tartozó üres telken épült. Itt adták először a Figaro házasságá-t s ennek az épületnek a helyén áll ma az Odéon-szinház. Jött a forradalom; a Comédie Frangaise meghal, s J 799-ben föltámad a Richelieu utczai helyiségben, amely előbb egy pár évig a »Variétés-Amusantes« szinház volt, s amely tegnap óta immár füstölgő rom. A Théátre Frangais, Louis építőmester alkotása, elhamvadt; a Comédie Frangaise: a Moliére, Báron, Lekain, Talma, Champmeslé, Adrienne Lecouvreur, Clairon, Mars és Rachel Comédie-je él tovább. Egyelőre átköltözik az Odéon-ba; ennek a szinészei majd csak találnak színpadot. *

De mégis, micsoda veszteség! Nem csak egy históriai nevezetességű ház pusztult el, ott veszett egy sereg, műkincs, amelyek értékét alig lehet kiszámítani. Oda vannak a foyer festményei, a gyönyörű gobelinek, s oda van a könyvtár sok ezer ritkasága. És ott veszett végre egy szegény fiatal leány, akinek a Comédie Frangaise diadalokkal teli történetéből nem jutott egyéb, csak ez a szörnyű katasztrófa. Alig hogy szerződtették, s szerencsétlenségét valószínűleg az okozta, hogy a dicsőséges falak közt még nem ismerte a járást. Vajon okulunk-e legalább e nagy szerencsétlenségből ? Remélhető-e, hogy e messzire elvilágitó tüz nagyobb óvatosságra serkent bennünket, mint aminővel a színházak úgynevezett »biztonság«-i ügyét rendesen kezeljük? Hiszen igaz, hogy a legtöbb szinháznak előbb-utóbb tűzhalál a vége, de azért mégis oktalan és bűnös az a fatalizmus, amelylyel ennek a »természetes vég«-nek elébe szoktunk nézni. Pedig a színpad tehnikai fejlettsége, a komplikáltabb, hatalmasabb melegítő és világító készülékek ujabb időben megtízszerezték a színházak veszedelmeit. A tudomány csodái itt ugyancsak aláaknázták »biztonságunk «-at. Azért ma is szemet húnyunk, mikor a legfontosabb biztonsági intézkedések végrehajtásáról van szó ; az élelmes vállalkozó, a mindnyájunk bőrén takarékoskodó üzlet-ember könnyedén játszsza ki vétkes közönbösségünket. Szabályrendeleteket csinálunk, hogy a szinháznak minden oldalon szabadon kell épülnie, de azon a czimen, hogy az orfeum nem szinház, a mulatót ugy épitik, ahogy akarják, s ki törődik vele, hogy a mulató estéről-estére szinre hozza operettejeit, amelyeket szalvál az, hogy »nem befejezett cselekvényüek« ? A katasztrófák után két héttel senki se gondol rá, hogy mindnyájan ott lehetünk, mikor egyik vagy másik színházunkat utoléri a kikerülhetetlen fátum. A Nemzeti Szinházat nemrégiben ugy alakították át, hogy jaj annak, akit akár a tűzvész, akár a panique ezen a nézőtéren talál; megrövidítették egy folyosóval, megfosztották a legjobb kijárásától, oldalajtóit valósággal körülbarrikadirozták, s hol van, aki megfeljebbezze ezt a végzést, mely — meglehet — néhány száz emberre nézve: halálos itélet ? Ki gondol rá, hogy a divatos és egyre gyakoribb délutáni előadások mennyire megszaporították a színházak veszedelmeit? Akikényszeritett kettős szolgálatnak kétszeres, sőt többszörös hanyagság a következése. Nem is szólva arról, hogy mióta ezek a délutáni előadások divatba jöttek, kétszer annyi alkalmat nyujtunk a »kikerülhetetlen végzet «-nek, nem látnivaló-e, hogy a tehnikai szolgálat azóta sokkal rosszabb, mint azelőtt ? A Frangais katasztrófáját is alighanem e szolgálat lanyhasága okozta; de része lehet benne annak is, hogy a fűtő meg a világitó készülékeket az explozióig kihasználták a végből, hogy a délutáni előadásokat lehetővé tegyék. De első az üzlet s csak azután az emberélet. A legutóbbi nagy katasztrófák szinte fásulttá tették a tömeget; ahhoz, hogy az emberek egy kicsit megriadjanak, s gondolkozóba essenek, nemsokára már ezrek halálhörgése kell. Gönczöl.

•158 Franczia

esték.

(A Nemzeti Színházban : Gringoire, irta Banville, A kis marquisné, irta Meilhac és Halévy. — A Vígszínházban: /I pajkos férjek, irta Feydeau )

Caran d' Ache rajzolta meg egyszer, mi volna, ha Napoleon visszatérne e földre ? Komor arczczal áll az imperátor, még pedig a tükör előtt, ahol a szabó sorra próbálja rajta a redingoteot, a zekét, a vestont s a jaquettet, de egyik sem talál az imperátorhoz, ki egyre komorabbra válva, végre is újra itt hagyja e földtekét, melyen az ő számára forma már nem találtatik . . . Ó franczia géniusz, te bájos és erős Bonapartéja a zsarnokságod ellen egyre lázongó, de mindig belőle élő világnak: a Théatre Fran9ais leégésével nem a te háromszögletű kalapod, zöld frakkod, fehér mellényed égett-e el, s ha majd valami mai napról való English Tailortől kapod az uj ruhádat, ráismersz-e majd magadra? Ahol a forma annyira lényeg, mint a franczia művészetben, ki tudja, még egy annyira legkülsőbb adatnak a megváltozása is, mint amilyen ez v a g y amaz a szinház — s a Frantjais nem is volt ez v a g y amaz, hanem a szinház volt — nem bomlik-e meg az a gyönyörű szimmetria, mely e művészetet, élteti? A z emberiség történetében, mely egypár nagy nemzet kulturmunkájából áll, a franczia géniusznak az a rész jutott, hogy bebizonyítsa, mennyi erő, mennyi élet s mennyi tartalom van a formában. A legtisztább tudomány egyúttal a legtökéletesebb művészet is; az egyenlet a legpontosabb törvény s a legtiszlább forma, s a proporcziók művészete, a renaissance, volt eddig a legszebb művészet is. S a geometria költészete: ez az, amivel a franczia nemzet a világot megajándékozta. Nálunk, kiknek a nyelvünk még csiszolatlan gyémánt, s gondolkodásunkban is a logika nemes férne a mi lomha vizeink fövényéből csak szernenkint csillog elé: minden állítólagos gallomániánk mellett ez a fajta művészet nem talál megértésre. E g y fiatal, lelkes, művelt és intelligens színészünk, Ivánfi Jenő, esztendők óta hiába próbálja az érdeklőkésünkkel megszerettetni. A mi oktalan németfalásunk közepett voltaképpen fülig benne vagyunk a németségben, s a nagy Lessing ad-hoc. esztetikája, mely annak idején jó lehetett a franczia monopólium megtörésére s a Shakespeare germán gótikájának megértésére: a nagy agitátornak ez a szükségképpen való egyoldalúsága minálunk még mindig tudományos igazságszámba megy. A mi iskolai esztetikánk még mindig a Hamburgische Dramaturgié alapján áll, s az iskolából kikerült fölnőttek az ízlésük lustaságát szívesen okolják meg az iskolai tudományossággal. Pedig a Lessing napjai óta nagyot fordult a világ, amely ma megint a forma jegyében áll, miután a forma rehabilitására a darwinizmusban jóval tudományosabb alapot talált, mint amennyivel a német esztétika támadta a franczia művészetet. Persze, Goethe mindezzel már száz esztendő előtt tisztában volt; ő, aki morfológus volt már Darwin előtt is, Lessinggel nem törődve, nyugodtan fordította le a Voltaire Mahometjét. Ugyancsak ő volt az, aki noha ifjonta hevült — s méltán hevült — a strassburgi münszter szépségeiért, végezetre mindinkább elmerült az olasz épitészet tökéletességében. De minálunk Goethe sem hat eléggé, aki pedig miniszter volt; hogy' hatna hát Ivánfi Jenő, aki csak szimpla színész, vagyis: belügyminiszteri alkalmazott ? Pedig ez a fiatal ember a legerősebb .agitácziós fegyverrel rendelkezik: a gyakorlati alkalmazással. Ha a szoczialista szónokok menten ad oculos demonstrálhatnák, mily szép lesz a szocziális világrend, bizonyára nem csuknák be őket. Ivánfi Jenő mingyárt példát is játszik az ő agitácziójához, s mégsem tud vele érdeklődést kelteni. Sőt az ő játékának francziás stílusa: ez riasztja vissza

legjobban a közönséget. Az este a Banville édes, finoman, elragadóan stilizált Gringoireyaban a közönség egyáltalában nem melegedett föl iránta. Pedig szépen játszott, melegen, lelkesen és mégis értelmesen — de tán éppen ezért nem hatott. Mert a Nemzeti Szinház színpadján a többiek másképpen játszanak — nem rosszul (sőt például Gyenes kitűnő király volt,) de másképpen. A mi színészeink sem realisták, sőt mikor a Duse s a Zacconi hatása alatt inkább az újságok kedvéért, mint meggyőződésből, elkezdtek realistáskodni, sirva kértük őket, maradjanak csak meg idealistáknak. De a mi színpadi idealizálásunk az a német származású Burgbeli, mely kezdeteiben éppen Weimarban s éppen a Goethe keze alatt szintén a franczia színészetből hajtott ki, de annak bizony csak fattyuhajtása. E z a patétizáló szavalás más, mint a francziának éneklő szavalása, melynek melódiáját mégis mindig az értelem kormányozza. E pusztán kristályos tisztaságával és mértani szabatosságával költőivé emelkedő prózához, hogy hasson, hozzá kéne stilizálódnia a közönségnek, színpadnak, a forditásnak s az egész színháznak, külömben kinos aránytalanság érzését kelti. Még az egyékbént jó játék és jó előadás is; emlékezzünk csak vissza a Zacconiék Gringoire-előadására, melyet ez a nagy tehetségű ember ugy elrontott, ahogy csak az igazi tehetség lud rontani, mikor e merőben más stílusba belevitte az olasz verismót, s a mesét szószerint véve, a Gringoire kellemetes alakját éhségi tifuszszal tette utálatossá és lehetetlenné. Ugyanilyen okokból nem hatott az este a Meilhac s a Halévy Kis marquisnéja sem. A Meilhacok elvégre nem tartoznak azok közzé, akiknek túlságos sok mondanivalójuk volt a világnak, — s amely világot nem az kapja meg, hogy e keveset hogy' mondják el, annak számára az ilyen autorok hamar elavulnak. A motívumok pikantériája a maga erejével csak ideig óráig hat. S ez természetes. Ha valami, mint a disznóság, csak azzal hat, hogy ki merik mondani, ugyanaz a disznóság s ugyanazon a fokon, ha százszor ismétlik, is, többé már nem hat. U j hatásért (ehát fokozni kell — s a 'franczia bohózat, mihelyt egyszer a lejtőre rálépett, szédületes gyorsan száguld rajta lefelé. Ma már a legeslegvaskosabb effektusoknál tartunk, s a három-négy év előtti darabok, mint amilyen a Feydeau bohózata, A pajkos férjek, ártatlannak s erőtlennek tetszenek. Mikor e darabot Budán adták, a színkörben, a közönség tombolt az elragadtatástól. Most a Vigszinházban sokkal kevésbbé hat. Igaz, hogy itt olyan elnyújtva adják, olyan méla Unalommal, mintha a Vigszinház megunta volna már azt a sok dicséretet, melyre eleinte az ő franczia bohózati előadásaival annyira rászolgált. Fenyvessi ur külömben sem tudta magát sohasem beleélni a franczia bohózatba; mindig olyan benyomást kelt, mintha derogálna neki az ilyesmi. A régi Vígszínházra csak a Nikó Lina meg a Szerémi kitűnő játéka emlékeztet. Ellenben a Nemzeti Meilhac-előadásán mintha e színháznak régi idejéből csillant volna föl valami. A Csillag Teréz finom, szeretetreméltó, nuanceos játéka, a Náday nevetségtől nem félő száraz humora s a Dezső kellemetessége: mind hatott volna, ha itt is a darabot mód nélkül el nem nyújtják, s a végtelen fölvonásközökkel a közönséget el nem bágyasztják. Andante és mestoso gyászindulókat szokás játszani, nem vígjátékokat. Ignotus. Ábránylné és Lindh Marezella. Finomabb énekesnő, mint ez a két asszony, nem csöppent be a budapesti lakjegyzékbe: Mindig ugy találtam, hogy ők megszépítik ennek a városnak a művészi ábrázatát, de, ugy látszik, nem mindenki ád nékem igazat. A kritika, amely a maga terméketlenségét időnkint rá szereti tolni az intendánsokra és az igazgatókra,

•159 különösen Ábrányinét sokat gyötörte. Hölgyeket, akiknek az ének-ortografiával való viaskodásuk soha meg nem fog szűnni, primadonnákká léptetett elő, és közben az Ábrányiné művészete — ennek dagadása és »apadása« ellen — kémjáratot indított. Ábrányiné végre is visszavonult arról a harcztérről, amelyen est est után egymaga békítette meg az Opera türelmes géniuszát azokért a boszuságokért, amelyeket ott a múzsának el kell viselnie. A napokban mint vendég fellépett a Magyar Szinházban Verő György »Kleopatrá«-jában és nagyfényü diadalt aratott. Az ő mesemondása az operette-szinpadon épp oly behízelgő, mint az Operában. És elüt a többi szubrett modorától. Előadásában szelídebb, költőiség, gyöngédebb meghatottság nyilatkozik. Uj anyagot dob bele a szubrett-mesterség kohójába, és még sok uj közleni valója lesz. A hallgatók ovácziói kiszínezték néki a jövő örömeit. O ezeket meg fogja találni, ha el is zavarták az Operától, amelyet mások lefoglaltak maguknak tüzhelyül. — Lindh Marczella is énekelt a minap egy önálló dalestélyen. Éneke csupa bájos fürkészés és csupa kedves fogadalom. A régi, sáppadt dalokat ugy mondja el, mint emlékeit: a Landi történeti zománcza — ha nem csalatkozom — mesterkéltebb. Landi a dalba szinte beleénekli a holt mester neve mellé odajegyzett születési évszámot is, és ezt néha igen szépen, néha akadémikusan csinálja, Lindh ellenben mintha keltezetlen levelek közt turkálna, — a saját levelezése között. A Landi történeti patinája nyeglébb; a letűnt századok dalköltőit Landi ugy énekli, mintha a kiadójuk lenne, Lindh ugy, mintha a szeretőjük lett volna. m. g". A Kleopátra. A Magyar Szinház csarnokában két számkiüzött gyermek találkozott a héten. Egyik az Operaházból, a másik a Népszínházból került oda, akár a királyfiak, akik néha nap szabólegényeknek öltöznek s a nép közé vegyülnek. Incognitoját azonban egyikük sem tudta megőrizni: Verő György is, Abrányiné is jelentékenyebb kaliberek semhogy a Magyar Szinházban kellene helyüket kijelölni. Verő György éppenséggel hivatva volna reá, hogy szinműiró és muzsikus életünkben jóval kimagnslóbb pozicziót foglaljon el. Ez a ritka szini érzékkel, Ízléssel és tudással megáldott ember ma már bizonynyal másutt volna, ha a könyökei erősebbek lennének az eszénél. Ilyenformán meg kellett vele békélnie, hogy a Népszínház kulissza-okok miatt pretereálja és egykori nagy sikerei otthonát elzárja előle. Ez természetesen nem volt akadály, hogy Verő ezúttal is teljes és méltó succes-t arasson. A Kleopátra elmés, formás, eleven, és muzsikája arra vall, hogy Verőben tulajdonképp mélyebb érzésű zeneiró rejlik, aki egyelőre még csak czifraságnak, nem klenódiumnak ötvözi az aranyát. Nem baj ; Stuck is a Fliegende-nél kezdte, sőt Porzsolt Kálmán is volt valaha hirlapiró. Mi több Ábrányiné is volt már operaházi tag s mégis' milyen ügyesen forog az operettszinpadon, az ember nem is hinné, hogy a koloratűrát ilyen könnyen lehet apró pénzre fölváltani. Dicsérettel kell megemlékezni az előadásról, amely kitűnő volt; post tot discrimina rerum, a Magyar Szinház végre egyszer mégis csak kifogástalan toiletteben jelent meg. Az »Első Biztositó Intézetnél Katonai Szolgálat Esetére« 0 cs. és kir. fensége József főherczeg védnöksége alatt, (Budapest V., Erzsébet-tér 1.) f. é. febr. végéig 1,795.700 koronáról szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be és 1,757.800 koronáról szóló kötvény lőn kiállítva. A biztosított tőke tehát immár 35.231.500 koronára rug. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosit tőkéket és járadékokat, a katonai szolgálat költségeinek fedezése, illetve be nem soroztatás esetén ellátás czéljából a nagykorúság idejére. Az intézet részvényesekkel nem birván, a teljes üzemhaszon a biztosítottaké, s a besorozottak ezenfelül jelentékeny külön-jutalékban is részesülnek. Egger-mellpasztilla gyorsan és biztosan hat köhögésnél, rekedt ségnél és elnyálkásodásnál. Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában. Doboza 50 kr. és 1 frt. (Próbadoboz 25 kr.) Bővebbet a hirdetési rovatban.

IRODALOM. Idegenek között. — Herczeg Ferencz regénye —

»A nevelőnő naplója,« melyet idegenek, mindég idegenek között a maga szomorú szórakozására és a Herczeg Ferencz olvasóinak kedvéért ir — egyike a Herczeg Ferencz legtartalmasabb jegyzőkönyveinek. Elég volna róla ennyit mondani, ha nem vonzaná az embert: beszélgetni a szép dolgokról. Érdekes, hogy ebben a könyvben a gondolkodó Herczeg Ferencz nagyobb részt követel magának, mint minden eddigi művében; viszont az elbeszélő . kissé háttérbe húzódik s csak apró alkalmakat ad sok megfigyelésre és sok reflexióra. E z a könyv nem regény, nem is novellagyűjtemény —- bár van benne regény, vannak benne novellák is, de mindez csak ugy, mintahogy a kalendárium hétköznapjait vasárnapok tarkitják: a psychologus munkaszüntetet tart egy kissé az olvasói kedvéért. A z a szerencsétlen, finom női lélek is, aki a naplót irja, ha nem csalódom, az is csak szívességből, hősnője ennek a könyvnek — a valóságban inkább csak a diurnistája Herczeg Ferencznek. Dehát mit akart tulajdonképen mondani Herczeg, ha — ami világos előttem — nem »Még egy leány történetét* akarta megirni ? Nem, az ilyesmit ő másképen csinálja. Mindenekelőtt gazdagabb kelengyét adna hölgyének, jobban körüludvarolná őt a tollával, hogy érdekesebbé és rokonszenvesebbé tegye az olvasónak is; mélyebbre rejtené a szivét vagy a szívtelenségét, hogy győzelmesebben magyarázhassa, diskrétebbé fátyolozná az intelligentiáját, h o g y . szabadabban rendelkezhessék vele. Nem; az ily solo-arczképeket mesteribben festi Herczeg Ferencz. Evvel a szegény gyalogjáró Paulával bizonyára más czélja van. Hiszen ezt a leányt már az első napon és az első lapon tetőtől-talpig ismerjük. A szeme fekete és szép, az orra rendes, a szája okos, a termete büszke, a szive jó, az esze tiszta, a sorsa közönséges, a naplója — olyan, mint a sorsa, mégsem közönséges. Miért ? Mert a Herczeg könyvének az igazi hőse épen ez a Közönségesség. És a milieuje — épen megfordítva — ' egy egyéniség. Szóval cserélt szerepek; nem egy ember, aki nekivág a világnak, hanem a hétköznapok, amint belerobognak egy lélekbe. Paula »okos és jó.« Kétszeres emléke van hát mindenről; egy fájdalom és egy tanulság: ezek ellenőrzik egymást. Mérget vehetünk rá, hogy hűen referál. Hogy az érzésében nincsen túlzás, a megfigyelésében nincsen hazugság s az emberismeretében félreértés. Tiszta pohárból issza a méregitalt: a keserű tapasztalást. Tárgyilagos — mint Herczeg Ferencz. Ilyen, amikor megismerjük — és a világ hiába próbálja arczán a vésőt, ilyen marad. Pedig mennyit hánykódik! És mégis: mintha csak egy portrait volna, amely időközönként gazdát cserél; másmás falakra akasztják — és ő nyugodt, értelmes szemmel néz le a falról, tanulmányyzza számunkra a szobák életét. És az a sorsa, hogy mindenütt az útban álljon: sokat tanul és sokat szenved tehát. Szóval megbízható; mert ez itt a kérdés. Mert ami naplójában bennünket érdekel, az épen ezeknek a szobáknak a természetrajza. Fényképfelvételek a magyar magánéletből: ez az, amit Herczeg Ferencz ebben a művében megkísérelt. S a. forma, amelyet választott, az alak, aki segítségére v a n : nagyon szerencsések. A nevelőnő — ez az a valaki, aki hivatásánál fogva szinte organikusan forr össze a családdal, a tagja is, a lelkiismerete is, a bűnbakja is — amig uj organismusba lép, ahol majd újra fölöslegessé válik;

160 akinek feladata, hogy a világát cserélgesse, hogy otthon legyen idegenek között. A társadalom — chez soi: kétségtelenül ingerlő théma. És ha a Herczeg Ferencz képsorozata nem teljes is — az egyes képek kis mesterművek. A grófi család, az ő előítéleteinek kegyetlen moráljával; a hivatalnokék — az ő lehetetlen családi életükkel; a problematikus bárónő — az ő aesthetikát kitanult gonoszságával; a katonacsalád — az ő hivatalnokszerü fegyelmével és bohémíektelensével ez az a négy milieu, melyekben Herczeg a magyar magánélet négy typusát mutatta be. A közönségességet, amely oly souverain a világban, s amely nálunk gyakrabban, mint másutt, a finomkodás, az előkelő szerep, a keztyüs kéz inkognitójában jár, a közönségességet, mely a hétköznapok nyilt titka, ezt a nagyon közel fekvő mégis alig megfogható thémát sikerült Herczegnek itt megírnia egy olyan sziv fájdalmain és egy olyan elme igazságain át, amelyet szeretne és amelyet becsülni megtanította az olvasót. Csak a kéz a Pauláé. De a négy intérieur felejthetetlen rézkarczain kivül, még — u g y mellékesen — kapunk a könyvben néhány gyönyörű életrészietet, három szóval emlékezetbe gyökereztetett alakokat, olyan családon kivüli lényeket, legényeket és agglegényeket, utczai alakokat, akik jönnek-mennek és bizony csak olyanok, mint a többi emberek. De á könyvnek a keretéhez különösen hozzátartozik két férfi: akik ott ülnek mindvégig a Paula életének különböző határkövein, várják Paulát, mert szerelmesek belé. A z egyik egy kis spanyol zsidó, tajtékköszörüs. Pietro: a kötet leggyöngédebben, legtöbb szivvel megirt alakja; a másik egy jelentéktelen kis hivatalnok, aki később feleségül veszi. Pietro pedig meghal, mint — akik egyszer szerettek, akkor is hiába.

Vége a naplónak is. E z talán érdekesebb, bonyodalmasabb lehetett volna, ha a hősnője nem ilyen elszántan okos, ha tudna tévedni és merne is — de kétségtelen, hogy igy egyenletesebb világításban látjuk azokat a a nagyon változó, s jellemre mégis oly összeillő képeket, melyeken Herczeg mai magyar társadalmunk elemeit lelki pongyo-lában akarta ábrázolni. És mégis arra gondolok, hogy mennyire szeretnék a Herczeg alakjai között egy genialis embert találni egyszer; nem mintha a kivételes emberek pusztán a megjelenésükkel kivételes irodalmi alakok is lennének, hanem mert érdekel, hogy Herczeg, aki ugy szeret a regényeiben is bizonyos társadalmi fegyelem őrzője lenni, hogy bánna el vele . . . Osvát Ernő. Téglás Gábor, akinek A Hét-ben napvilágot, meghalt. Fiatal ember volt, telve az irodalom iránt való szeretettel és tehetsége: ibolya-szerénységü kis versei

nak bejelentését és az ügyek közvetetlen vezetésével Mechvart eddigi helyettesét, Asbóth Emil miniszteri tanácsos é) műegyetemi tanárt mint vezérigazgatót bizta meg. Az Adria magy. kir. tengerhajózási r. t. igazgatósága megállapította az 1899-ik évi mérleget és elhatározta, hogy 18°/0-os osztalékot fog fizetni a mult évi 12°/0-os osztalékkal szemben. Az angol osztrák bank a lefolyt üzletévben 2,960.792 frt 35 '/« kr. bruttó-nyereséget, illetve 1,965.596 frt 91 '/« kr. tiszta nyereséget éit el. Az igazgatóság a közgyűlésen 8 frt = 16 K. osztalék kifizetése iránt fog indítványt etőterjeszteni. Magyar Jelzálog-Hitelbank. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság által jóváhagyott, 1899. deczember 31-ével 1 zárt mérleg szerint a bruttó-nyereség az 1898-ról áthozott 337.938 frt 66 krajczár hozzászámitásával 3,021.183 frt 33 krt és a tiszta nyereség, a kezelési költségek és adók levonása után, a mult évben kimutatott 2,310.436 frt 98 krral szemben 2,414.951 frt 70 krt tesz ki. Az igazgatóság a folyó hó 25-ére egybehívott közgyűlés elé azon indítványt fogja terjeszteni, hogy a fo'galomban levő 150.000 darab részvény után részvényenkint, a mult évi 24 frankkal szemben ez idén 25 frank osztalék fizettessék, továbbá 100.000 frt az árfolyam-különbözeti tartalékalap, 15.000 frt az intézeti nyugdijalap javadalmazására, 15.000 frt az intézeti tisztviselők es szolgák külön jutalmazására és a fenmaradú 358.344 frt 15 kr. = 716.688 korona 30 fillér a folyó évre elővitessék.

HETI POSTA. Gyöngyös. Érdeklődése igazán megható. Az egyik Fáy Béla, a másik Ambrus Zoltán. B. S. Nemes érzés, de a jó vershez ez nem elég. F. A. Nem emlékszünk azokra a versekre. A tavaszi rigmusáradás ugy látszik elsöpörte őket. Tessék még egyszer beküldeni. A női szépség ápolására, fentartására és emelésére leginkább ajánlhatjuk Bantler Ödön kitűnő hírnévnek örvendő Szt-Miklós gyógyszertára (Temesvár) által előállított kozmetikai szereit, melyek mentesek minden károsan ható anyagtól és mint számtalan esetben beigazoltatott, meglepő sikerrel és teljes megelégedéssel használják az egész országban. Bővebbet a hirdetési rovatban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS J Ó Z S E F . Főmunkatárs: K Ó B O R TAMÁS.

„Henneberg-selyem" — csak akkor valódi, ha közvetlen tőlem rendeltetik — fekete, fehér s szines, 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként. Mindeneinek postabér és vámmentesen, házhoz szállítva ! Minták postafordultával küldetnek.

H e n n e b e r g G. s e l y e m g y á r a i (cs.és k. udv. szállító) Z ü r i c h b e n .

is több verse látott huszonkét esztendős, bizalommal. Amikor kibújtak a földből,

kertészük került a hant alá. Békén fog nyugodni, gok csak jó emberek sirján virulnak.

mert

virá-

KÖZGAZDASÁG. A Ganz-gyár igazgatósági ülése. A Ganz és társa vasöntőés gépgyár részvény társulatnak igazgatósági ülésén előterjesztették az 1899. évre szóló zárószámadást, mely mintegy 13 millió forintnyi kiszállítás mellett 930.585 frt 89 kr. tiszta nyereséggel zárul, ugy hogy a tavalyi 162.796 frt 13 krnyi nyereségáthozattal együtt, összesen 1,093.382 frt 2 kr. áll a részvényesek rendelkezésére. Az igazgatóság azt határozta, hogy a márezius 15-ikére egybehívott közgyűlésre 100 frtos osztalékot fog javasolni a lefolyt évre és azonkivül indítványozni fogja, hogy az igazgatóságot megillető jutalék levonása után az osztalék-tartalékalap 350.000 frttal, a tisztviselők nyugdijalapja 20.000 frttal szaporittassék, a fönmaradó 130.323 frt 43 kr. uj számlára vitessék át. Mechwart András vezérigazgató azt a kívánságát fejezte ki, hogy a gyárban kifejtett, immár 40 éves működése után mentessék föl az ügyek közvetlen vezetésétől. Egyúttal kijelentette, hogy az ügyek vezetésében ezután is közreműködik. Az igazgatóság sajnálattal vette tudomásul Mechvart András visszavonulásáBudapest, 1900. Az A t h e n a e u m

irodalmi és nyomdai r.-t. betűivel.

Szép, t i s z t a , ü d e a r e z b ő r t é r e l m i n d e n k i

JUNO-KENÓCS

a

«4*iífsásis4s4!!4s4sisf*isisísfsi«

(kéz-

Teljesen

és arczkenöcs)

ártalmatlan.

használata

által.

g4?ís£?ísisixís4sfíisisfíisis4s£s

kohoges

REKEDSÉCésHURUT ELLEN

Biztosan és gyorsan távolit el Szeplőt, m á j f o l t o t , pÖFSenés e k e t (vimmerli), b ö r a t k á k a t (mitessert), b ö r h á m l á s t , n a p é g e t é s t , a r c z v e r e s s é g e t stb. I. sz. tégely 1 k o r . (50 kr.) A hozzávaló = J U N 0 - S Z A P P A N = 60 fillér (30 kr.). mé II.számú S finomabb'és'tatá........ww sósabb, mint az I. sz. Tégelye 2 k o r o n a (1 forint). Hozzávaló folyékony = JUNO-SZAPPAN = 80 fii. "(40 kr.)

JUNO-KENŐCS

YYíYíY[Yí /r\ " P a á e r , (fehér, rózsa és crémeszinü) I I I ||\| ] [I l doboz 1 k o r o n a (50 kr.) Y L f \ J r J I N L \ J - f o g p a s z t a , szappan nélkül, 1 k o r . (50 kr.) - f o g s z á j v i z . egy üveg 60 fillér (30 kr.).

5 doboz bérmentve 1.50 Szétküldés: RÉTHY BÉLA gyógyszerész B.-Csaba.

JUNO-HAJFESTÖSZER. (Chromatique de Juno). Tökéletesen ártalmatlan szer . ŐSZ vagy v ö r ö s hajzatnak (bajusz, szakái) SZÖke, b a r n a vagy f e k e t e színre való k é n y e l m e s és = á l l a n d ó = festésére. A

használati

utasítás

A

legkínzóbb

szoros

betartása

mellett a festés nem sikerülése teljesen ki v a n

és l e g e r ő s e b b f o g f á j á s e g y p i l l a n a t a l a t t A M E R I K A I F0GCSEPPEK alkalmazása folytán. £ f

megszűnik!

az elismerő- és köszönő-levelek( ezrei

Főraktár és egyedüli készitése at D k kJ T I C D JUNO hírneves készitményeknekt D n l l I L L I I N a p o n t a

fi Í1 fi N UUUll

s z é t k ü l d é s

Kérjünk csak RÉTHY-félét!

zárva.

Legjobb szer m i n d e n n e m ű fogfájás ellen. Bámulatos gyors hatás! Egy üveg ecsetlel és használati utasítással 90 fii (45 kr.-jczár). 1 k o r o n a 26 fii. előzetes beküldése ellenében bérmentve, f

Fenti szerek nagyszerű hatását

MINDENÜTT KAPHATÓ

igazolják.

"Szent-Miklós* gyógyszertára T e m e s v á r , K i r á l y - ü t c z a 7. p o s t á v a l *

M a g y . kir. á l l a m v a s u t a k . A termes(gőzhajók téli menetrendje Fiume —Velencze és Fiume—Ancona között. Fiume és Velencze között a legnagyobb kényelemmel berendezett gyorshajók közlekednek. Ezen termes hajók téli menetrendje f. é. november hó 1-étől 1900. évi márczius 31-ig a következő :

ERDELYI csász. ts kir. udvari fényképész.

IV., Ujvilág-utcza 2. a Kossuth Lajos-utcza

***•

Hirdetések

Fényképfelvételek íz-

sarkán.

m t t t t t t t

léses, művészies ki. . . .

vitelben . . . .

^^

^^ "X* Külön

külső,

felvétetnek

m

ossrldly : hdzonkivüli

8

a

kiadóhivatalban V I I . ker.,

. fényképfelvételekre.

. . FIÓK MŰTEREM:

. .

Alsó-Erdősor

V . , E r z s é b e t - t é r 18. s z .

j . sz.

Meghívó

a Magyar Ipar- és Kereskedelmi-Bank Részv.-Társ, részvényeseinek az intézet

1900. m á r c z i u s

h ó 24-én

saját helyiségében

d . e. 11 ó r a k o r

( N á d o r - u t c z a 4 . sz. a.)

Budapesten, tartandó

IX. r e n d e s k ö z g y ű l é s é r e .

Fiúméból indul Velenczébe minden szombaton 8 órakor este, csatlakozásban a Budapestről este érkező gyorsvonathoz, érkezésVelenczébe másnap reggel 7 órakor. Velenczéből indul Fiúméba mir.den kedden este 7 óra 30 perczkor a Szt.-Márk-térről, érkezik Fiumébe másnap reggel 6 óra 30 perczkor csatlakozásban a Budapestre reggel induló gyorsvonathoz. Fiúméból indul Anconába minden csütörtökön este 8 órakor csatlakozásban a Budapestről este érkező gyorsvonathoz, érkezés Anconába másnap reggel 6 órakor csatlakozasban a Romaba induló gyorsvonathoz. Anconából indul Fiúméba minden szombaton este 8 óra 30 perczkor csatlakozásban a római, nápolyi és bolognai gyorsvonatokkal ; érkezés Fiúméba másnap reggel 6 óra 30 perczkor csatlakozásban a Budapestre reggel induló gyorsvonathoz. A tengeren való hajó átkelés 10 órát vesz igénybe. Fiúméból Anconáig vagy Velenczéig a gőzhajón fizetendő : a luxus osztályban ágygyal együtt 16 korona, az I. helyen » » 12 » a III. helyen agy nélkül 6 » Bécs államvasút és éjszaki vasút p.-u. és Fiume közt Budapesten át alábbi menetdijak fizetendők és pedig a gyorsvonaton I. oszt. 36 k. 70fii.,Ií. oszt. 24 k. 40 fii. és a személyvonaton III. oszt. 11 k. 80 fillér. Ezen jegyek 8 napig érvényesek, mely idő alatt az utazás Budapesten megszakítható.

N A P I R E N D : 1 Az 1899. évi mérleg és igazgatósági jelentés előterjesztése. 2. A felügyelő-bizottság jelentése. 3. A tiszta nyeremény mikénti felosztása iránti határozat. 4. Az igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak adandó felmentvény iránti határozat. 5. Az igazgató-tanács és az igazgatóság tagjai számának meghatározása és a tagok megválasztása. 6. A felügyelőbizottság tagjai számának meghatározása és a tagok megválasztása. 7. Az igazgató-tanács tagjai részére járó jelenléti jegyek értékének és a felügyelő-bizottság tiszteletdijának meghatározása. 8. Előterjesztés az alkalmazottak nyugdíjintézetének életbe léptetése és javadalmazása iránt. Azon t. részvényesek, k i k a közgyűlésen személyesen t a g y meghatalmazott által résztvenni kívánnak, felkéretnek, hogy részvényeiket a le nem jart szelvényekkel együtt B u d a p e s t e n , a társaság p é n z t á r á n á l , vagy Bécsben, a W i e n e r - B a n k - V e r e i n n á l , ugyanott díjmentesen rendelkezésükre bocsátott konsignációk kiseretében, legkésőbb 8 nappal a közgyűlés megtartására fent kitűzött határidő előtt, tehát bezárólag 1900. márczius 16-áig letenni szíveskedjenek. A letett részvényekről elismervény és a közgyűlésen való részvételre szóló igazolási jegy állíttatik ki. Minden 25 drb letett részvény egy-egy szavazatra jogosit. Ha valamely részvényes mas sza\ azatképes részvényes által kivánja magát képviseltetni, ugv az erre vonatkozó meghatalmazást az igazolási jegy hátsó lapján kitölteni és aláirni tartozik. Senki sembirhat 100 szavazatnál többet sem saját nevében, sem meghatalmazás utján. A felügyelőbizottság által megvizsgált évi mérleg a közgyűlés elé terjesztendő jelentéssel együtt, a közgyűlést nyolez nappal megelőzőleg a társaság irodájában közzététetik.

Az

igazgatóság.

mellett

tetszésszerint

A fentebbi útirányon át Olaszországba közvetlen gyorsvonatu menetjegyek is kiadatnak következő árakon : I. o.

II. o. III. o.

f r c s.

Budapest—Firenze—Fiúmén át —Genua 1 Vf1..n<-™n » -Milano Velenczen a t » —Turin | -Nápoly | Fiume An» —Róma I conán át

7S-80 92 60 7195 92 25 104 45 76 05

55-45 67-25 52-85 67-10 7555 55 65

30 15 36-56 28-70 36 45 4105 30 30

Bővebb értesítés nyerhető a magy. kir. államvasutak városi menetjegyirodáiban és a Cook-féle utazási irodában, a »Courier« nemzetközi utazási irodában, Abbáziában és Bécsben, »Schenker és társa* czégnél, Budapesten és Bécsben és Antonio de Paoli czégnél Velenczében és jj. R. Brizzi és társa czégnél Milanóban ; valamint a Stangen-féle utazási irodában Berlinben.

MENYASSZONYI KELENGYÉID SCHÜLLER saját k é s z í t m é n y ü

láttamozás

Férfi fehérnemüGk és csecsemő kelengyék a

FERENCZ nél

Budapest, IV. ker., Koronaherczeg-utcza

6-ik

szám.

Hirdetmény. Ezennel folyó

évi

márczlus

közhirré hó

tetetik,

14-től

hogy

április

a.

hó

Magyar

Királyi

Szabadalmazott

Osztálysorsjáték

(V. sorsjáték)

6. o s z t á l y á n a k

húzásai

1 0 - i g t a r t a t n a k meg, m é g p e d i g a k ö v e t k e z ő n a p o k o n :

Márczius 14., 15., 16., 17., 19., 20., 22., 23., 26., 27., 29., 30. Április 2., 3., 5., 6., 9., 10. A h ú z á s o k m i n d i g délelőtt 9 ó r a k o r vánosan

kezdődnek

és

a

magyar

királyi

ellenőrző

hatóság

és k i r á l y i

k ö z j e g y z ő jelenlétében

történnek a f ő v á r o s i V i g a d ó termében. A sorsjegyeknek a VI. o s z t á l y r a v a l ó m e g ú j í t á s a a j á t é k t e r v szerint, m i n d e n i g é n y k ü l ö n b e n i

sének terhe alatt, 1 9 0 0 . m á r c z l u s Budapest,

hó

7-ig

nyil-

elveszté-

eszközlendő.

1900. m á r c z i u s h ó 4-én.

Magyar Kir. Szabadalmazott Osztálysorsjáték Igazgatósága. Lónyay.

MAGYAR

JELZÁLOG

"HITELBANK.

A M a g y a r J e l z á l o g - H i t e l b a n k t. ez. részvényesei d é l e l ő t t 11 ó r a k o r a b a n k helyiségeiben (V., N á d o r - u t c z a

XXXI. RENDES ezennel

tisztelettel

az 1900. m á r c z i u s h ó 25-ik 7. s z á m alatt) t a r t a n d ó

napján

KÖZGYŰLÉSRE

DECKERT n HOMOLKA távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és rlllamvllágltisi-berendezőt.

meghivatnak.

Gyár és i r o d a : V I . , I z a b e l l a - u . 88

N A P I R E N D : 1. A z i g u z g a t ó s á g és f e l ü g y e l ő - b i z o t t s á g évi jelentése. 2. Az 1899. évi m é r l e g m e g á l l a p í t á s a és u felmentvény m e g a d á s a . 3. H a t á r o z a t h o z a t a l a tiszta nyereség h o v a f o r d i t á s a iránt. A részvények

H a s a y .

a m . kir. á l l a m v a s u t a k

v

„

Raktár: D o r o t t y a - u . 8.

és a m a g y a r á l l a m

szállítói,

a hangosan beszélő grafit mikrofon

letehetök:

f e l t a l á l ó i és s z a b a d a l o m t u l a j d o n o s a i .

B u d a p e s t e n : a b a n k f ő p é n z t á r á n á l (V., Nádor-utcza 7. s z á m ) és a . . M a g y a r L e s z á m í t o l ó és Pénzváltó-Bank«-nál. — B é c s b e n : az U n i o n - R a n k n á l . — P á r l s b a n : a . S o c i é t é générale p o u r favoriser le développement du C o m m e r c e et de l ' I n d u s t r i e en France« c z i m u b a n k n á l .

Az igazgatóság.

Alapszabályok kivonata : 23. s. 20 részvény tulajdona 1 szavazatra jogosít. 24. J). Részvényesek, kik szavazó jogukkal élni akarnak, kötelesek a közgyűlés összeülte előtt legalább ti nappal részvényeiket téritvény mellett leteteményezni A lctéleményezés a bank pénztáránál vagy más, a hirlupokban kijelölt helyeken eszközlendő. 26. 8. A szavazó jog személyesen * agy meghatalmazott által gvakorolható. Meghatalmazás csak részvényeseknek adható. Testületek, intézetek és kereskedelmi ezégek, továbbá nők és kiskorúak a közgyűlésen törvényes ké viselőjük által vehetnek részt, ha azok különben részvényesek nem volnának is. Azoknak, kik szavazó jogukat igazolták, a részvények és az utánok járó szavazatok számának megelölésével ellátott igazoló jegyek adatnak ki. A részvények a részvényes által sajátkezüleg alairandó jegyzékbe, számszerű sorrendben és pedig a Magyar Jelzálog-Hitelbanknál 1, minden egyéb letéthelyen 2 [éldányon bejegvzendók. A letevő a letett részvényekről térit vén vt nyer és a részvények annak idején a közgyűlés megtartása itán, csakis ezen téritvény visszaadása mellett fognak neki kiszolgáltatni. Az 1899. évi mérleg és jelentés 1900. márczius hó 17-töl kezdve a t. cz. részvényesek rendelkezésére áll.

PUFI A P F Q T F N D U D A r ü D l ü I l

Készit:

telefonberendezéseket

ponttal

vagy

körkapcsolással,

—

közelvál

l a l j a r é g i b e r e n d e z é s e k n e k s e g y e s készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , villámhárítókat, tűz-

házi

továbbá:

sürgönyöket,

és v i z j e l z ő - b e r e n d e z ó s e k e t

stb.

Villám világítást a legszakszerűbb kivitelben, j u t á n y o s áron

végez.

Árjegyzékek, költségvetések és ajánlatok bérmentve és Ingyen.

— •

ÓH JAJ !

ELJEN !

Távirat: Kérek

8 dobozzal az ö n

való-

ban h a t á s o s EGGEK-féle mellp a s z t i l l a j á h ó l . — Bécs,

Karls-

g a s s e 14., a j t ó 6. K . v o n G E T Z . Főraktár: „ N á d o r " gy ó g y t á r B u d a p e s t e n . V I . , VAczi-körut 17.

Megfojt cz az átkozott köhögés.

legjobb asztali- és üditő ital,

KGGER-mellpasztillája gyorsan és biztosan hat köhögésnél, rc'kedtségnél, elnválkásodasnál. K a p h a t ó minden gyógyszertárban és drogueriában. Doboza 50 kr. és X forint. (Próba doboz 25 kr.)

ANGOL-OSZTRÁK

kitűnő

MATTÖNI HENRIK,

köhögésnél,

hólyaghurutnál.

Karlsbad és Blldapest.

BANK.

h a r m i n e z h a t o d i k rendes közgyűlése 1900. é v i á p r i l i s h ó 2 - á n e s t e 6 ó r a k o r az osztrák mérnök- és épitész-egvesület termében, (t., Esehenbachgasse Nr. 9.) Bécsben, fog

megtartatni.

T ci r g v a le : Az igazgatóság évi jelentése. A számvizsgálók jelentése az 1900. évi zárszámadásról és e fölötti határozathozatal. Határozathozatal az 1899. évi mérleg szerint elért tiszta nyeremény hováforditása tárgyában. Három tag választása az igjzgató-tanácsba.

Az alapszabályok 80 szakasza értelmében 25 részvény egy szavazatra jogosit. A szavazásra >tt rész vény birtokolok kéretnek, hogy részvényeiket a még" nem esedékes szelvényekkel együtt

PÁRISI SZEPITOSZEREK. Ártalmatlanok. Világhírnek. arczbőrt üditi „Viola" -creme az ésszépiti. Zsirtalan. Nappal is kiváló erédménynyel használható, mert a bőr azt rögtön magába szívja. 1 tégely ára 1 kor.

„Viola"-szappan

.iffiEEk.

latban kitűnő s a bőrt nem eszi. 1 darab ara 60 fillér. Vinla"-nnHnr

„vioia puaer

abszolúte ártal-

matlan.

créme- és rózsaszínekben, boz ára 1 korona.

csak szavazatra jogosult részvényeseknek adható. Bécsben. 1900 évi márczius hó 7-én Az

bizonyult

g é g e b a j o k n á l , g y o m o r - és Egger-mellpasztilla csakham a r megszabadított, éljen I

Az Angol-Osztrák bank részvényeseinek

1. 2. 3. 4.

hatásúnak

pet,^ t do-

Kapható a GEML-féle gyógyszertárt Angol-Osztrák

bank

igazgatósága.

Belváros,

Losonczy-tér.

Temesvár,