VISION X9 Tutorial Bevezetés az alkalmazás-fejlesztésbe Unit-ok alkalmazásával A VISION egy fejlesztő eszköz, amellyel ipari alkalmazásokat készíthetünk megjelenítés, felügyelet és adatgyűjtés céljából (SCADA). Két rendszer létezik: fejlesztő és futtató. Az előző a kombinált konfigurációs / fejlesztői program, amivel az alkalmazásokat létre lehet hozni, a második ezzel szemben csak futtatni képes. Az alkalmazásokat azonban a fejlesztőrendszer is képes futtatni (online szerkesztés), mivel a fejlesztőrendszer tartalmazza a futtatót. A következőkben a VISION filozófiáját és használatának alapjait szeretnénk megismertetni.
1. Általános tudnivalók A VISION egy általános, változó-központú megjelenítő rendszer, ahol a taszkok változókon keresztül kommunikálnak egymással. Például a kommunkációs taszk felelős az adatok beolvasásáért, a képek pedig a kirajzolásukért különféle grafikus objektumok tulajdonságaihoz való hozzárendeléssel. Például a kétállapotú jelzéseket (ún. diszkrét változókat) hozzárendelhetjük az objektumok színeihez – diszkretvaltozo.attr formában (ez a jelzés a diszkrét változóhoz rendelt attribútum táblára utal, amely egy érték-elnevezés-szín összerendelési lista) –, a numerikus kijelzők, bárgráfok, trendek, stb. ezzel szemben közvetlenül a változókra hivatkonak és így mutatják azok változásait. Az adatbázisok és az események hasonlóképpen működnek. Ugyanazzal a grafikus szerkesztővel készül a rendszer többi grafikus komponense is. Azaz nemcsak a képeket, de pl. az adatbázisokat, a kommunikációt és az eseménykezelést is “rajzoljuk”. Mindez annak köszönhető, hogy rendszer-komponenseket is a képekhez hasonló grafikus objektum írják le, csak ez a kommunikáció esetén az interfész, a csomópont és az üzenet, az adatbázisok esetén pedig az adatbázis, a tábla és a mező – a nekik megfelelő tulajdonságokkal és eseményekkel – mintha csak vonal, négyszög, szöveg képelemek lennének. A komponenseket XSDL (Extensible Structure Declaration Language) szintaktikájú (XML variáns) szövegfájlok deklarálják a VISION-ben. Nincsenek bináris fájlok, csak XSDL fájlok. Egyfajta scripting nyelv ez, azonban a rendszer az XSDL forrásokból futtatható kódot állít elő, s ezért a hagyományos interpertatív rendszereknél sokkal gyorsabb. Tehát minden komponens szövegfájl (konfiguráció, projekt, kép, kommunikáció, stb.) és minden programozható, mivel az XSDL egyben magasszintű programozási nyelv is. Következésképp a rendszerleíró fájlok egyszerű szövegszerkesztővel is módosithatók. Érdekesség továbbá, hogy a VISION rendszerkomponensek is ugyanazon az XSDL nyelven készültek, mint az alkalmazások (önfejlesztő képesség). A fejlesztőrendszer egy konfigurációs eszköz, amellyel grafikusan hozhatjuk létre az egyes komponenseket (változókat, képeket, eseményeket, alarmokat, reportokat, stb.). A programnak ebből adódóan három üzemmódja van: • • •
Online vagy alkalmazói mód (futtatórendszer) Grafikus szerkesztési mód (fejlesztőrendszer) Szöveg szerkesztési mód (szövegszerkesztő)
Ha átkacsoltunk valamelyik állapotba, a rendszer megtartja azt valamennyi komponensre nézve. Még az olyan dialógusok esetén is, mint a konfiguráció. Konfigurálni is lehet tehát grafikusan, vagy szövegesen és a konfigurációnak is van online üzemmódja, amikor csak kijelzi a beállításokat.
A toolbar-ban található grafikus- és a szövegszerkesztés nyomógombjai ezért alapvető fontosságúak:
Szöveg szerkesztés Grafikus szerkesztés
VISION X9 Tutorial
1/13
Az egyes üzemmódok között váltanak továbbá az alábbi gyorsító billentyűk is: Ctrl-Alt-E: Ctrl-Alt-T:
Grafikus szerkesztési mód ki-be kapcsolása Szöveg szerkesztési mód ki-be kapcsolása
A gyorsító billentyűk használata olykor az egyetlen lehetőség, mivel a toolbar nem mindig látható a képen. De gondoljunk arra az esetre, amikor egy modális ablak (tiltó – be kell zárni az ablakot mielőtt bármi másra kattintunk) van a képen – tehát a toolbar-ra sem tudunk ráklikkelni, de a Ctrl-Alt-E működik. Vagy több ablak közül kell kiválasztanunk, hogy melyiket akarjuk szerkeszteni. Ilyenkor a megfelelő ablakra először rá kell fókuszálni, azután Ctrl-Alt-E. A következő funkció-billentyűket kell még ismernünk, mielőtt továbblépménk: F2: F11: F12:
Rendszer legördülő menü ki-be kapcsolása Projektmenedzser (kép baloldalán látható fastruktúra) ki-be kapcsolása Rendszerüzenetek ki-be kapcsolása
Alapesetben (mentés kilépéskor) a rendszer megőrzi a legutóbbi beállításokat.
2. Az első projekt létrehozása A VISION elsajátításához a legjobb út a gyakorlat. Készítsünk egy kis alkalmazást tehát és nézzük meg ezen keresztül az alkalmazás-fejlesztés legfontosabb lépéseit.
2.1. Új projekt Indítsuk el a fejlesztőrendszert (VPR.EXE) és válasszuk ki az Új projekt menüt. Ezután töltsük ki az Új VISION Projekt formot a név a projekt fájlnév, a cím és a leírás begépelésével. A projekt fájl neve a projekt nevéből automatikusan öröklődik, akárcsak a cím, ezért először a nevet érdemes megadni, majd TAB. Persze más könyvtár is megadható, mint amit a program felkínál. Kérjük, válassza ki a megfelelő felbontást is, mivel – noha vektorgrafius a rendszer – a legjobb minőséget akkor kapjuk, ha ugyanabban a felbontásban futtatjuk, mint amiben fejlesztettünk.
Különféle projekt-tipusok léteznek. Ezek a default, az üres, a kliens, a unit, az összevonyt és a szabványos. Válasszunk szabványos profilt az első alkalommal, azt, ami HAGA application néven fut, mivel ez a projekt-tipus tartalmazza már a szokásos komponenseket, de ezen túlmenően pár változót, struktúrát (menüt) és egy szép sablont is. Ha megvan, nyomjuk meg a Előre gombot és válasszuk ki a kívánt unit-okat a felkínált listából:
VISION X9 Tutorial
2/13
A kiválasztás drag-and-drop technikával, vagy dupla kattintással történik: Itt a program rákérdez, hogy mennyit és milyen néven akarunk az adott szabályozóból alkalmazni. Mint látható, a program előtagokkal operál, amelyek közösen, vagy egyedileg is megváltoztathatók. Ha kész, nyomjuk meg a Rendben gombot. A program következő kérdése a trendparaméterek beállítása: Unitok száma az adott tipusból
Itt kell megadnunk a trend adatbázis paramétereit, amely egy körbenforgó pufferben fogja tárolni az adatainkat. Tájékoztatásul a program közli a trend adatbázis hozzávetőleges méretét is. Így el tudjuk dönteni, hogy a beállított adatok elfogadhatóak-e. Végül nyomjuk meg a rendben gombot, ha a program által mutatott konfigurációt rendben találjuk. Persze ezen a ponton még felvehetők, vagy törölhetők elemek a listából, ill. át is nevezhetők – igény szerint.
VISION X9 Tutorial
3/13
A befejezés gomb megnyomásakor a program megkérdezi, hogy akarjuk-e a projektet default-ként felvenni. Ez a későbbi kiválasztást gyorsítja meg. Válaszoljunk e kérdésre Igen-nel.
Ezzel a keretalkalmazás létre is jött, hozzáláthatunk az alkalmazás kifejlesztéséhez. Nézzük végig az alkalmazá-sunkat. Figyeljük meg, hogy a főkép (jobb oldalt látható) tartalmaz egy sablont, rajta egy XP-stílusú menüvel, és pár nyomógombbal, amelyek a legfontosabb rendszerfunk-ciókra hivatkoznak (trend, adatgyűjtés, események, stb.) A sablon persze szabadon módosítható a grafikus szerkesztővel.
VISION X9 Tutorial
Fontosabb rendszerfunkciók Sablon
XP menü Kiválasztott szabályozók
Projektmenedzser (F11)
4/13
3. Alkalmazás-fejlesztés Amint a rendszer bal oldalán található projektmenedszerből is látszik (F11 hatására jelenik meg), számos komponense van az alkalmazásunknak, úgymint konfiguráció, változók, kommunikáció, stb. Az alkalmazás-fejlesztés ezek konfigurálásából áll. Minden menüponthoz létezik súgó (információ – bevezetés) – ezeket érdemes is elolvasni a legelső alkalommal. A komponensek sorrendje nem lényeges, ez inkább attól függ, hogy mi áll a rendelkezésünkre: rajzok, IO lista, stb. Azonban a képek elrendezését és felépítését befolyásolják a sablonok, az objektumok animálásához pedig változók szükségesek. Unit-ok alkalmazásával azonban nincs szükség sablonok, változók felvételére és a képrajzolás is sokkal egyszerűbb. A Unit egy ún. modell-alkalmazás – adott eszközök, műszerek, szabályzók, technológiai berendezések, alrendszerek megvalósítására szolgáló komplett VISION alkalmazás, amit egyetlen mozdulattal illeszthetünk be alkalmazásainkba. Annyi példányban, ahány csak szükséges. A Unit már tartalmazza a kommunikációt, a változókat, az eseménykezelést és számos szimbólumot is, amivel a képrajzolást egyszerűsíthetjük. A Unit emellett konfigurálható (kommunikáció, megjelenítést vezérlő paraméterek, stb.). Az alkalmazás-fejlesztés három lépésből áll: 1. Unitok felvétele 2. Unitok konfigurálása 3. Ábraszerkesztés Az 1. pontra akkor van szükség, ha a kezdeti unit-megadást elhibáztuk, vagy később új elemekkel kívánjuk bővíteni alkalmazásunkat. A Unitokat tipizáljuk készülékenként, alrendszerenként. Ezért a bevitel két lépésből áll: • Tipus kiválasztása • Elemek megadása
VISION X9 Tutorial
5/13
3.1. További unit-ok felvétele Menjünk el a projektmenedzserben a Unitokhoz. A következő képet láthatjuk:
Unit-lista Kiválasztott unitok képe
Unitok fa struktúráj
Ezen a képen a unitok strukturált listájából választhatjuk ki az alkalmazáshoz szükséges elemeket. A kiválasztás a unit-lista elemeire való dupla kattintással, vagy drag-and-drop technikával történik. Amikor a kiválasztott elemet a kiválasztott Unitok listájába mozgatjuk (vagy dupla kattintással kiválasztjuk), a következő dialógus jelenik meg: Itt adhatjuk meg, hogy az adott Unit (készülék) tipusból hány darabra van szükségünk és azoknak milyen nevet kívánunk adni. A Unitokat a név azonosítja – ez fog megjelenni az összes unitkomponens, változónév előtt unit_nev.komponens_nev formában – a rövidnév a unit szöveges azonosítására szolgál, a megjegyzés pedig egy hosszabb magyarázat, komment. A táblázat egyes celláiba azt írunk, amit csak akarunk, de a névmegadás szabályait kell betartanunk (a név nem kezdődhet számmal és nem lehet benne ékezetes karakter, space és más speciális karakter). Azonban abban az esetben, ha az azonosítók sorszámot is tartalmaznak, akkor célszerűbb a táblázat tetején látható beviteli mezőket módosítani. Erre a táblázat összes oszlopa átíródik úgy, hogy a ‘$’ helyére sorszám íródik.
Unitok száma az adott tipusból
Végül klikkeljünk a Rendben-re. Kisvártatva a kiválasztott komponensek is beépülnek a programba.
VISION X9 Tutorial
6/13
Új unit (készülék) tipus
Az eljárást addig folytatjuk, amíg az összes szükséges komponens beépül: Most következhet az egyes unitok bekonfigurálása. 3.2. Unitok konfigurálása A konfiguráláshoz egyszerűen kattintsunk duplán a megfelelő unit tipus ikonjára. Alternatívaként használhatjuk a jobb egérgomb menüt, majd megnyitás. Például a KD24D_unit ikonjára kattintva az alábbi lista jelenik meg:
Válasszuk ki ebből magát a unit elemet (KD24D1 v. KD24D2 szabályozót):
VISION X9 Tutorial
7/13
Ezen a képen végezhető el a szabályozó unit bekonfigurálása, itt adhatjuk meg a kommunikáció paramétereit, a trendelni és adatgyűjteni szánt adatokat (csatornák, regiszterek), valamint az alapadatok között az egyes hibajelzések szövegét, stb. A konfiguráció csak szerkesztés üzemmódban lehetséges, ezért gépeljünk Ctrl-Alt-E-t. Ha megfelelően konfiguráltuk a Unitjainkat, akkor a kommunikáció már él és el is indult ezzel az adatgyűjtés, trendkészítés, eseménykezelés – mindaz, amit a unitba a gyártó beépített. Például érdemes megnézni a változók listáját, ahol az egyes unitok által beépített változókat megtekinthetjük:
A változónézben látható a unit tipus felvételekor megadott név (itt KD24D1). Ugyanez a név íródik az összes többi komponens, kép, alarm, szimbólum, stb. elé. A változók egyébként ugyanolyan globális változók, mint a törzsalkalmazás saját változói. A változók listájának soraira duplán kattintva jelenik meg a változók módosító ablaka, az ún. változólekérdezési ablak.
VISION X9 Tutorial
8/13
3.3. Képek rajzolása Menjünk el a projektmenedzserben a főképre (a képlistában jelenleg ez az egyetlen elem). A kép kiválasztása dupla kattintással, vagy jobb egérmenü – megnytással történik, ahogy azt a többi lista esetében láttuk.
Dupla-klikk
A főkép jelenleg csak a sablont és a kezdetben megadott két szabályozónkat tartalmazza, ezért menjünk át szerkesztés üzemmódba (Ctrl-Alt-E).
A grafikus szerkesző jobb oldalán találhatók a rajzobjektumok. A Unitok azonban külön fülön jelennek meg. Ha ezt kiválasztottuk, a unitok grafikus szimbólumai közül válogathatunk.
Kattintsunk ide
VISION X9 Tutorial
9/13
3.3.1. Unit-szimbólum felrajzolása
Váltás grafikus szerkesztésbe
Unit elem kiválasztása
A unit-objektumok felrajzolása fölöttébb egyszerű: egy unit-ojektumot húzzunk rá a képterületre (drag-and-drop technika): Abban az esetben, ha az adott unit-tipus több elemből áll, a program persze azt is megkérdezi, hogy az épp felrajzolt szimbólum épp melyikhez tartozik. Ez egy popup menü segítségével történik. Ezután az objektumot tetszés szerint skálázhatjuk, mozgathatjuk, vagy törölhetjük a képről (Del).
Ha kész, váltsunk vissza online üzemmódba a Ctrl-Alt-E ismételt megnyomásával és mentük is ki a módosításokat:
A képünk végül online üzemmódban a következőképp látszik.
VISION X9 Tutorial
10/13
Ezután a képünket tetszés szerinti új képelemmel bővíthetjük, számkijelzőkkel (NU), trendekkel (TD), stb. Nézzünk erre is pár példát.
3.3.3. Numerikus érték felrajzolása
Váltás grafikus szerkesztésbe NU objektum
VISION X9 Tutorial
11/13
A számkijelző megjelenítéhez is ugyanazt a technikát alkalmazzuk, mint a unit-szimbólumok esetén. Egy NU ojektumot húzzunk rá a képterületre (drag-and-drop technika). Miután az NU-t letettük, a változóra a rendszer rákérdez: Változó-kiválasztás után a következő animált objektum jelenik meg a szerkesztőben:
Itt az A1 változó aktuális értéket látjuk (=0), ami azonban online üzemmódban meg is változtatható. Próbáljuk ezt ki.
Terminálás a kiválasztott változó során dupla-klikkel, vagy Alkalmaz
Nyomjuk meg ezért a Ctrl-AltE-t és persze mentsük is le a képet, amikor a rendszer rákérdez:
A változó értéke a változólekérdezési ablakban módosítható. Ez ugyanaz az ablak, amit a véltozók online listájában már megismertünk. A változólekérdezési ablak az online üzemmódba helyezett képen látható objektumra jobb egérgombbal kattintva jelenik meg:
Próbálja ki az összes opciót az ablakban: Jobb egérgomb az objektumon
Változólekérdezési ablak
Például a Bárgráf stílusát átállíthatkjuk Potméterré.
VISION X9 Tutorial
12/13
Most kapcsoljunk vissza képszerkesztés módba (Ctrl-Alt-E) és nézzük meg az NU objektum tulajdonságait. Ez a szerkesztőablak bal alsó felén látszik a tulajdonság-szerkesztőben. Az objektumot persze elótte ki kell választanunk. Hozzárendelés megváltoztatása
Vegyük észre, hogy az A1 változó az objektum Változó tulajdonságához lett hozzárendelve, amit azonban könnyedén meg is változtathatunk, ha változó sorának bal oldalán látható gombjára kattintunk. ) Definíció szerint egy objektum akkor animált, ha egy vagy több tulajdonsága változóhoz lett rendelve. Pontosabban változóhoz, függvényhez, vagy azokból felépített kifejezésekhez.
A változó-hozzárendelés a legkönnyebb és legnyilvánvaló módja az animálásnak. Ami a színhozzárendelést illeti, a dolog csak annyival bonnyolultabb, hogy ilyenkor a változó attribútum táblájára kell utalnunk (valtozo.attr) és ahhoz azt meg is kell persze tanulnunk. Az NU-n kívül a bárgráf és a trend objektumok még a leghasznosabbak. Ezek felrajzolása és változókkal való összerendelése azonban semmivel sem bonyolultabb, mint az NU objektum esetén:
VISION X9 Tutorial
13/13
