2011. ÁPRILIS
6. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM
Arcok a faluból
Viselve válik el… Beszélgetés Korsós István református lelkipásztorral
S
chmitt Pál köztársasági elnök 2011. március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta Korsós István nyugalmazott református lelkésznek, több évtizedes lelkipásztori munkája, karitatív tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként. Eddig az újsághír szinte bármelyik országos napilapból. De talán nem mindenki tudja, hogy Korsós István itt él közöttünk Dömösön, mint a Magyar Kékkereszt Egyesület Református Iszákosmentő Misszió vezetője. Vele beszélgettünk ez alkalomból pályafutásáról, missziós tevékenységéről. SZILÁGYI GÁBOR Kérem, meséljen magáról, hol született, honnan indult? Budapesten születtem, de gyermekkoromat, ifjúságomat Szigetszentmiklóson töltöttem. Pályafutásom azonban akkor kezdődött, amikor megismertem Jézus Krisztust. Másfél évig voltam tüdőszanatóriumban, és ott csendesedtem meg, ott indultam el azon az úton, hogy Jézust megismerjem, mert vele érdemesebb élni. Ekkor értettem meg, Isten azt akarja, hogy lelkész legyek. Nem volt könnyű neki, sokat vitatkoztam vele, és sokat mondtam a magam ellenérveit. Az érvek azonban, amikor engedtem Neki, fölöslegessé lettek, és semmivé váltak, mert Isten mindazt ki tudja igazítani és pótolni, amire az ember képtelen. Ebből következett az elhatározás, hogy jelentkezzem a teológiára, amit 1956ban végeztem el. Nem sokkal később, 1957-ben Sárospatakra kerültem, ami életem első jelentős állomása volt. Feleségem is Sárospatakról származik. Segédlelkésznek mentem oda, ahol aztán nyolc évet töltöttünk el, és ez a nyolc év meghatározója lett az életemnek. A főnököm nagyon jó lelkipásztor és ugyanakkor nagyon emberséges ember is volt, nagyon sokat tanultam tőle. Amikor nyugdíjba ment, még egy darabig ott maradtam, majd Noszvajra kerültem, ahol harmincnyolc évet töltöttem el a gyülekezetben. Amikor 2002 végén nyug-
teljes erőben, mert ahogy öregszik az ember, az ereje is fogy. Balog Zoltán halála után én lettem az egyesület elnöke. Az ő munkája nagyon nagy, nagyon komoly munka volt, amire lehetett építeni, és lehet tovább is haladni. Nagyon sok csodát megéltünk ebben a misszióban, hiszen a szenvedély olyan valami, amiből teljesen kigyógyulni ugyan nem lehet, de szabadulni igenis lehet. És mi nap mint nap átéljük, hogy sokaknak valóban szabadulást jelent Istennel való kapcsolatuk rendeződése, hogy az életük megfordul, és megújul. Vannak olyan testvéreink, akik már huszonöt éve megszabadultak. Hogyan szabadulnak itt meg az emberek? Sok embernek az a gondja, hogy az élete rendezetlen. Mi úgy hisszük, és úgy látjuk, hogy ha valakinek az Istennel való kapcsolata rendeződik, akkor az élete is rendeződik. És ezt csodáink is
Viselve válik el... folytatás a 3. oldalon.
A tartalomból – Március 15. – Gergely-járás – Teltház díjba mentem, gyerekeim azt kérdezték, hogy hova jövünk majd haza? Mert nekik azért Noszvaj volt az otthon. Négy gyermekem van, egy lány és három fiú, de van már kilenc unokám is: két fiú és hét lány. Hogyan került a Dömösre, az Iszákosmentő misszióba? Az Iszákosmentő Misszió 1981-ben alakult újra Magyarországon, jómagam 1983 óta veszek részt a misszió munkájában, ami akkor még nem Dömösön, hanem különböző más helyeken működött. Egyházi intézményekben találtunk helyet alkalmanként. Csak az 1989-es a téli idényre kaptuk meg először a szakszerve-
zettől a dömösi üdülőt. Akkoriban októbertől májusig üdülési szünet volt, és a szakszervezet felajánlotta, mondván, nekünk van mondanivalónk, nekik pedig van technikájuk hozzá, tegyük, amit tehetünk az iszákosmentés dolgában. Így már akkor is többször jártam itt egy-egy hétre szolgálni, bár ezt az időt akkor még a noszvaji gyülekezettől csentem el. Már régebbről nagyon jó, testvéri kapcsolatot ápoltunk Balog Zoltánnal, a misszió előző vezetőjével, ő csábított engem ide, és végül 2003 elején jöttünk el Dömösre, és azóta vagyok itt teljes időben és teljes szolgálatban. Azt már nem mondom, hogy
4. oldal
6. oldal
– Báli szezon a Bozókyban – Zöld hírek 7. oldal – Képviselő-testületi ülés 8. oldal – Egy kiállítás képei – Lengyel március 10. oldal – Segítő kéz
11. oldal
– Társulás jobbról és balról – Dömös a csend faluja 12. oldal – JUJJ – Hitélet
13. oldal 14. oldal
2
Dömösi Élet
2011. április
2011. április
Dömösi Élet
bizonyítják: hosszú évtizedek óta szabad emberek. Sokan örömet és gyógyulást találtak itt, és az ő életükön túl a családjuk is „meggyógyult”, hiszen a szenvedély miatt nem csak egy ember élete romlik el, hanem annak a kis közösségnek az élete is, amit családnak hívunk. Szinte jelmondatként szoktuk hangoztatni,
ra, és lenéz, annak lélegzetelállító látványban van része. Dömös nagyon szép hely, ebben is az Isten munkája érezhető és látható. A kórházi környezet sem igazán kórházi környezet, és a táj, a kert, a környék nyilván segít abban, hogy egy kicsit kinyíljon a szemük. Egyik barátunk ezt úgy fogalmazta meg, hogy a harmadik napon, amikor már kezdett a kómából kijönni, akkor csodálkozott rá, milyen szép is ez
egyre több gond van a párkapcsolatokkal is. A dohányzás is ilyen szenvedély. Gyógyító heteink mellett egyre több ilyen alkalmunk van: például dohányos hét, párkapcsolati hét, ahol a dohányosokon vagy a romló párkapcsolatokon igyekszünk segíteni. Volt egy barátunk, aki azt mondta, hogy abba akarja hagyni a bagót. Mondtam, hogy máris elkezdheti. Nem, azt mondja, megvárja a dohányos hetet. És amikor eljött a
hogy a féldeci sok, a liter pedig kevés. Nem arról van szó, hogy nem szabad inni, hanem arról, hogy szabad nem inni. És ez az emberségünk megbecsülését is jelenti, hiszen én vagyok az, aki kimondhatom, hogy nem. Nagyon sokszor előfordul, hogy valaki szüntelenül abba a tilalomfába ütközik, miszerint nekem nem szabad inni, és akkor újra meg újra kínlódik. Amikor viszont rájön arra, hogy „nekem szabad nem innom”, akkor arra is ráébred, hogy „én szabad ember vagyok, a szenvedélytől is szabad vagyok”. Ez nagy ajándéka Istennek. Volt egy barátunk, akinek a lakóhelyén a villamosmegállóból hazafelé vezető úton öt kocsma volt, és nem tudott úgy elmenni egyik előtt se, hogy be ne ment volna. Ám amikor innen – immár megszabadultan – hazament, csodálkozva vette észre, hogy ugyanazon az utcán ment végig, és egyik kocsmába se kellett neki bemenni. Korábban – amíg nem volt szabad – munkaszüneti napokon mindig kutyasétáltatás ürügyén ment a kocsmába. Most neki kellett elrángatnia a kutyát a kocsmaajtó elől, mert az már annyira tudta, megszokta, hogy hol kell megállni. És ez csak egy a sok csoda közül, amit itt megéltünk. Segíti-e ez a páratlan természeti környezet az Önök munkáját? Mert úgy gondolom, hogy aki még nem járt itt, és feljön terasz-
a világ, milyen szép is ez a vidék, pedig hát ő is itt él ezen a környéken. Abban is megpróbálunk segíteni, hogy vegyék észre ezt a szépséget. Szeretnénk azt is megmutatni, hogy mi embernek tartjuk őket, pedig korábban mások sokszor részeg disznónak és még sok minden másnak nevezték őket. Érdekes, hogy mindenféle rétegből kerülnek ide betegek az egyetemi tanártól a hajléktalanig, bár most már egyre több hajléktalan van. Volt olyan alkalom, amikor hat hajléktalan volt itt, de abból négy mérnök volt. És az is előfordult már, hogy valaki kikerült a hajléktalan sorsból, és most gazdasági vezető egy komoly pesti intézményben. Aki idekerül, általában két hetet tölt itt el. Elég ez a szabaduláshoz? Sokszor meg szokták kérdezni, hogy mire elég a két hét? Azt szoktam mondani: arra, hogy az Isten elvégezhesse a maga munkáját. És ha Ő végzi, akkor rendben van a dolog. Ha valaki nem nyitott rá – hiszen senkit sem kényszerítünk, csak megmutatjuk ezt a lehetőséget –, akkor szabadsága van neki nemet mondani, szabadsága van neki becsapni saját magát. Egyre több járulékos gond is van, mert a szenvedély nagyon sok mindent hoz magával, például a depressziót, de vannak gyógyszerfüggők, vannak, akiket játékszenvedély tart hatalmában, és
dohányos hét, akkor itt a kapu előtti virágtartóra letette a cigarettáját és az öngyújtóját, bejött, és azóta nem gyújtott rá. Ennek most már három éve múlt. Van-e valamilyen kimutatásuk, statisztikájuk arról hányan fordulnak meg itt egy évben? Az eredményességet nem is kérdezem, mert nem hiszem, hogy számokkal mérhető lenne ez a tevékenység. Körülbelül nyolcszáz ember fordul meg itt évente, ágykihasználásunk közel százszázalékos. Az eredményességre azt szoktuk mondani, hogy ha egy ember megszabadul, az neki száz százalék. Egyszer csináltunk egy ilyen felmérést tizenvalahány évvel ezelőtt, még Balog Zoltán idejében – ne mondhassák, hogy ezek mindig csak dumálnak –, és akkor kiderült, hogy körülbelül harminc -harmincöt százalék, aki megszabadult. Körülbelül ugyanennyi, aki úgymond szilárdan ingadozó, és a maradék az, aki semmire sem jutott. Azért sem szoktunk statisztikát csinálni, mert becsapós dolog. Ha valaki itt járt, még nem bizonyosság arra, hogy megváltozott. Azt szoktam mondani, hogy viselve válik el, amit valaki itt a közösségben kicsit belelkesedve mond, lehet szép, lehet jó, de igazából csak viselve válik el. Vannak nagyon kellemes tapasztalataink, mert néhány betegünkről azt hittük, hogy teljesen eltűntek, és teljesen kisiklottak, ám két-három év múlva mégis előke-
Viselve válik el... folytatás az 1. oldalról.
3 rültek, és kiderült, hogy állnak, és örömmel számoltak be megváltozott az életükről. Vannak visszatérő vendégek? Nemigen szoktunk retúrjegyet adni. Akin nagyon látszik, hogy kellene neki még segítség, azt esetleg fogadjuk, de a második alkalom után már, csak ha csoportba jár, és folyamatosan tartja velünk a kapcsolatot. Az országban negyven-negyvenöt csoportunk van különböző helyeken, de persze vannak még fehér foltok is. A Kékkereszt Egyesület nem csak Dömösön működik? Vannak utógondozó csoportjaink, hiszen az is része a munkánknak, hogy lehetőséget adjunk a további találkozásokra. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy nem csak utógondozást végzünk, hanem megelőzést is. Ebből a célból gyermek heteket, ifjúsági hetet, családi hetet is szoktunk tartani. Családok jöhetnek, három éves kortól kilencven évesig, gyerekektől nagymamáig. Ilyenkor minden korcsoportnak külön programja is van, ami kifejezetten neki szól. Van azután szilveszteri alkalmunk is, amikor együtt töltjük a Szilvesztert, és kiderül, hogy lehet ital nélkül is jól szilveszterezni. Persze a kulturált alkoholfogyasztásban nincsen semmi kivetnivaló, nem is az alkohol, hanem az alkoholizmus ellen harcolunk. Én is kellek hozzá, hogy az Isten formálhasson, és amerre Ő visz, arra engedni kell. Néhány ember megkérdezi, hogy miért nem veri ki az Isten a kezéből a poharat? Azt szoktuk válaszolni, hogy tedd mellé a másik kezedet is, és egyszerre nem fog beleférni a pohár. Ha megszabadult is valaki, ritkán képes kulturált alkoholfogyasztásra, de nem is javasoljuk a kísérletezést, mert, ahogy szoktam mondani, az alvó oroszlán bajuszát rángatni veszélyes, a döglöttét meg minek? Ha hívnak bennünket iskolákba vagy más intézményekbe, örömmel szoktunk menni, és mindig jön velünk valaki, aki már megszabadult, és hitelesebben tud róla beszélni, mint mi. Gyógyító alkalmaink első hetén mindig részt vesznek olyanok, akik már szabadultak, de visszajönnek, és vallanak az életükről. Ez sokaknak segítséget jelent, akik ekkor ráébrednek, hogy ha másnak sikerült, nekem is sikerülhet.
Dömösi Élet
4
2011. április
Március 15. az Áprilyval BOZÓKI MARIANNA
I
skolánk méltóképpen tisztelgett 1848 hősei előtt. Kicsi, de összetett intézmény vagyunk – minden tekintetben, s ezt a sokszínűséget szeretnénk megőrizni ünnepeinken is, hiszen ahol különbözőnek lenni szabad, azt gondolom, hogy megmutatkozik egységünk, toleranciánk is. Az ünnepnap első megemlékezése délelőtt 11 órakor kezdődött Kisorosziban, ahol a helyi kisiskola tanulói adtak színes, kedves műsort a zsúfolásig megtelt művelődési házban. Az ünnepen azonban nemcsak a tagintézmény tanulói és tanítói vettek részt. Közös pedagógiai elvünk szerint, amellett, hogy a kisoroszi és dömösi gyermekek minden tekintetben egyenrangú tagjai a visegrádi iskolának, lehetőséget kell számukra biztosítanunk arra, hogy elsődleges közösségükkel – családjukkal, barátaikkal, a faluközösséggel – együtt lehessenek a közösségi élet alkalmain. Tanulóink többsége élt is a lehetőséggel, s a felügyeletet örömmel biztosító kollégáink kíséretében fegyelmezetten ünnepelt a társult községek ünnepein. A jeles napon az ünnepi megemlékezések sorában másodikként a dömösi rendezvény következett. Itt a visegrádi iskola diákjai valamint Paulusz József és Rácz Tamás tanár úr szerepeltek. Műsorunk nagy elismerést váltott ki, az ünnepi közönség tagjai elismerően, köszönettel, hálás örömmel gratuláltak tanítványaink szépen előadott, mélyen átélt előadásához, amelyben a vers és a próza mellett egyenrangú szerepet kapott a szóló énekként felcsendülő két negyvennyolcas népdal, a vérpezsdítő, áradó erejű néptánc (mi is lehetne méltóbb e jeles ünnephez, mint egy gyönyörű szatmári verbunk és csárdás?!) és a művészeti iskola tanár – diák duójának tolmácsolásában trombitán felcsendülő és magyarságtudatunkat a végsőkig fokozó Hazám, hazám, te mindenem… kezdetű részlet Erkel Ferenc gyönyörű zenéjéből. (Ugye, nem nehéz az elhangzott szemelvényeket annak a bizonyos régmúlt dicső márciusnak idusára visszahelyezni…)
Bevallom, büszke voltam tanulóinkra. Büszkeségemet azonban néhány perc múlva egy még mélyebb érzés váltotta fel, amikor a Székely himnusz énekkari elődadása alatt a visegrádi iskola tanulóinak során végignéztem – valamennyi tanítványunk emelt fővel, boldogan énekelt. Az ünnep valódi ünnep volt – kiemelkedve a mindennapok hasznos szürkeségéből, megkülönböz-
tetett szerepben, megszentelt tartalommal, a tartalmat méltón közvetítő szereplőkkel. Délután 5 órakor kezdődött a visegrádi városi ünnepély. Bár első és második osztályos gyermekeink osztályközösségükben már megemlékeztek „tűnt március nagy napjáról”, mégis sok apróságot láthattunk a városi ünnepen is, immár családjukkal. Tanulóink számára élményt jelen-
tett az ünnepi helyszínre vonulás is, hiszen akik az iskolában gyülekeztek, lovas huszárok és dobosok felvezetésével érkeztek az emlékműhöz, ahol már sokan várakoztak. A városi emlékműsor Petőfi Sándor életútján keresztül láttatta az eseményeket visegrádi előadók tolmácsolásában, Mikesy Tamás szerkesztésében. Az előadás részeként néptáncosaink és zené-
2011. április
szeink is felléptek, teljesítményüket itt is nagyra értékelték a résztvevők. A fellépőknek sok nemes lelkű ünneplő mellett diáktársaik is gratuláltak (a legnagyobb elismerésnek számít ebben az életkorban), s a következő napokban Abonyi Géza polgármester úr személyre szóló írásos elismerését is megkapták. Kedves Olvasó! Lehetett volna néhány röpke mondattal is összefoglalni a már-
Dömösi Élet
cius 15-én történteket. S kiemelhettem volna az ünnep más hatását és szeletét. Miért így alakult, miért pont ezt láttam fontosnak most kiemelni? Örülök, hogy ismételten nem „csak egy kis műsort kell adni, dobjunk össze valamit” alapon szerveződtünk és készülődtünk a magyarság egyik legszentebb ünnepére, hiszen aki úgy gondolkozik, az nem is tud adni semmit. Amikor egy megemlékező műsor-
ra készülődünk, a forgatókönyvet a legkomolyabb pedagógiai és szakmai szempontok szerint kell összeállítani és véghezvinni. Hiszen ha a gyermekek nem tudják a legmélyebb komolysággal megismerni és átélni a próbafolyamatban népünk örömeit és tragédiáit, akkor pontosan azt nem kapják meg az ünneptől, ami a lényege. És nem tudják mindezt a közönségnek továbbadni sem. A plázakultúra világában vigyáznunk kell
5 arra, hogy gyermekeink átérezve átvehessék – aztán továbbörökíthessék gyermekeikre – népünk hagyományait, a hősök emlékezetét. Óvnunk kell nemzeti jelképeink tisztaságát, megőriznünk a hozzájuk kapcsolódó tartalmat. (Tanítványaink és kollégáim bizonyára még jól emlékeznek arra a megtisztító emlékezésre is, amelyet a tavaly októberi iskolai ünnepélyünk hozott. Nem voltak fegyelmezési problémáink. A megelevenedő múlt intett figyelemre és fegyelemre.) A gyermek képes áldozatot hozni közösségéért. Ha érzi lelkesedésünket, bízik bennünk, hitele van szavunknak előtte, képes nagy erőfeszítésekre. Köszönettel tartozom tanítványaimnak, akik hajnali, hétvégi és egyéb rendkívüli próbákat vállaltak, hogy kiálljanak iskolájuk és az ünnep sikeréért; s a kollégáknak, akik tanítványaik között egyenrangú társként, s biztos támaszként szerepeltek. Köszönöm a szülőknek, hogy fontosnak tartották, hogy gyermekeik a próbákon megjelenjenek, s a segítséget, hogy gyermekeik méltó külsőségek között képviselték iskolánkat. Hálás vagyok a szintén szülői felajánlásban készült csákókért és kokárdákért. Köszönet a családnak, amely rövidebbre szabta régóta tervezett pihenését, hogy gyermekeit emlékezni, ünnepelni tanítsa. Azt gondolom, másoknak is példát adott. Köszönet az összetartásért, amely iskolánk tanulói, nevelői és szülői közössége között ismételten megmutatkozott, s amelynek gyümölcseként létrejött produkciónkat a települések vezetői is elismerték méltó szóval, szíves vendéglátással, kifejezvén, hogy a jót jóval viszonozni kötelesség. Hibáink, hiányosságaink bár biztosan akadnak, eltörpülnek, ha szándékaink azonosak, s egymás iránti bizodalmunk töretlen. A húsvéti ünnepkör hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó időszaka a böjt ideje. Máig is el nem múló szeretettel és csodálattal emlékezem 101 évet becsületben megélt nagymamámra, aki mértékletes élete végéig komolyan vette a külső-belső megtisztulást. Korcs utódaként kívánom mindannyiunknak ezt a tartást adó harmóniát, s azt, hogy tetteink megkoronázásaként méltó ünnepünk legyen. Hiszen tudjuk: az ünnep (is) nevel…
Dömösi Élet
6
2011. április
Gergely-járás PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
A
nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspökválasztás és vetélkedők kapcsolódtak. A Gergely-járás szokása országosan ismert volt, de élő gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni. A Gergely-járás célja a 17. századtól nemcsak az adománygyűjtés volt - melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek -, hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Kosarat, nyársat, zsákot vittek magukkal az adományok számára. Verseket mondtak, amelyek az istenfélő életre buzdítottak; bemutatták az iskola életét, számot adtak a tanult ismeretekről, iskolába hívogattak és adományt gyűjtöttek. A Gergely-járás szövege többnyire öt elemből állott. Először az előjáró vitéz engedélyt kért a bebocsátásra: „Szent Gergely vitézei vagyunk. Társaink,
kik künn vannak, engem bíztak meg, hogy engedelmet kérjek kegyelmetektől énekünk elmondására, hallgassanak meg kegyelmetek bennünket, hisz nemcsak az imádság, hanem az ének által is a Mindenható Isten dicsértetik.” Ezt követte egy hosszú ének, amelynek első versszaka így hangzott: „Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak Az ő napján Régi szokás szerint Menjünk Isten szerint Iskolába.” Ezután bemutatkoztak a szereplők. Negyedik elem volt az adománykérő ének, végül búcsúzáskor áldást kértek a ház népére, és énekszóval köszönték meg az adományokat: „Köszönjük ezerszer, Százszor meg ezerszer Ajándéktok Áldja meg az Isten, Szívünkből kívánjuk, Szép házatok! Az Isten áldása, És szent áldomása Házatokon Maradjon mindvégig, Világ végeztéig, Jószágtokon!” Ezt a régi népszokást eleveníti fel az Áprily iskola mindenkori negyedikes osztálya Gergely nap környékén. Ellátogattunk a dömösi óvodába idén is. Nagy öröm volt látni a csillogó gyerekszemeket, hisz már nagyon vártak bennünket a kicsik. A visegrádi iskolásoknak mindig nagy élmény eljutni a dömösi óvodába. Rá is csodálkoztak arra, hogy itt milyen pici gyerekek is vannak! Megtudtuk, hogy már két és fél éves kortól járhatnak ide a kicsik. Érdekes volt az is számukra, hogy csak két csoport van: kicsik és nagyok vegyesen. Mindent jól megnéztünk és persze nem lehetett kibírni azt sem, hogy ki ne próbáljuk a bábokat és egyéb játékokat. Jó volt újra kicsinek lenni egy kicsit. Mondták is, hogy annyira akartak iskolába jönni annak idején, most pedig de jó lenne egy kicsit újból ovisnak lenni. Még a délutáni alvást is bevállalnák... Műsorunk végén vendégül láttak bennünket az óvó- és dajka nénik sütivel és finom teával.
Teltház PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
M
árcius másodika volt az a nap, amikor ki lehetett volna tenni a polgármesteri hivatal nagytermének ajtajára a fenti táblát. Kicsik és nagyok, szülők és nagyszülők, tanárok és érdeklődők mind-mind összejöttek, hogy szívükbe zárják a csodát: a zenét. Csak néhány sor, vagy egy hosszú darab – mindegy volt. A közönség díjazta mindkettőt, de főleg a mögötte levő sok munkát. Volt, akinek ez volt élete első fellépése, és bizony nagyon izgult. Annyira, hogy a tanár bácsi odaült mellé, így aztán minden hang a helyén volt. A szólók,
duók, triók mindegyike arról árulkodott, hogy a növendékek élvezik az együttjátszást. Bizony nem könnyű feladat összehangolni a próbák időpontját sem, hát még a dallamot és a ritmust! Új – kubai származású – gitártanárunk is itt mutatkozott be. Növendékei megszokták, és megszerették őt, és ez meg is látszik rajtuk. Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor minden zenetanárunk egyszerre jelen tudott lenni ezen a koncerten. Az idei volt a negyedik év, amikor a „teljes társulat” bemutatkozhatott. Évrőlévre többen kíváncsiak ránk, ez nagy öröm. Köszönjük a biztató mosolyokat, a nagy tapsokat mindenkinek, aki eljött, és meghallgatott bennünket. Találkozunk újra egy év múlva!
Dömösi Élet
2011. április
Báli szezon a Bozókyban GYETVAI ILDIKÓ
A
z iskola átadása óta csendesen telnek hétköznapjaink, próbáljuk belakni a házat, és egymást követik rendezvényeink. Farsangi bál 2011 Idén február 11-én rendeztük meg az iskolások farsangi bálját. A diákok nagy lelkesedéssel és szülői segítséggel készítették jelmezeiket. A felsős osztályok közösen öltöztek be. A diákok kétharmada jelmezt öltött a bálra. Láthattunk cseresznyebefőttet, kislábast, terített asztalt. Egy egész menzai ebéd is megjelent: paradicsomleves betűtésztával és
spenót tükörtojással. Volt varázsló, gésa, pókember, szerencsemalac, katica. Hastáncosok, királylányok, ősemberek és kalózok. A növényeket egy kaktusz és egy
7 ből származó bevételt a közös iskolai kirándulásokra fordítjuk, így ezen a diákok ingyen vehetnek részt. Tavaly ebből a pénzből futotta egy budapesti különbuszos kirándulásra a Camponába, a Tropicariumba mindenki nagy örömére.
szőlőfürt képviselte. Megjelent a szabadságszobor, egy dobókocka, és egy félig angyal, félig ördög is. A felsősök, a beöltözés mellett, kis műsorral is készültek. Az ötödikesek kannibálként riogatták az egybegyűlteket, a hatodikosok zombi táncot adtak elő, és az egri csillagok háborújában ismét hősiesen megvédték Eger várát. A hetedikesek techno csirkék és kakasok voltak.
Jótékonysági bál az iskola javára Bár iskolánk januárban átadásra került, a pályázatban nem lehetett néhány fontos kiegészítőre pénzt tervezni. Ezért gondoltuk, hogy jótékonysági bált szervezünk az iskola javára. Többféle módon lehetett támogatni: támogatói jeggyel, tombolával, báli belépővel. Nagyon sok, elsősorban pilismaróti és dömösi szülő és cég támogatta az iskolát, olyanok is, akiknek a gyereke már vagy még nem jár ide. A jó hangulatú bálon körülbelül nyolcvanan vettek részt. A pohárköszöntő és a Dunakanyar Mazsorett csoport nyitótánca utána vendégeink az új étteremben vacsoráztak, majd családias hangulatú beszélgetés-
A baromfiudvarból kiemelkedett a legidősebb „tyúkocska” tánca. A nyolcadikosok, cowboy lányok banánpuskájukkal lőtték le a fiúkat. A zenét mindenki megelégedésére Horváth András szolgáltatta. A zsűri tagjai voltak: Becsei Istvánné, Szilágyi Gábor, Kálmán Antal atya, Barics Jutka néni, Pintér Zsuzsanna, Fábiánné Gyimesi Lívia. A büféről a szülői munkaközösség tagjai gondoskodtak. A belépőkből és a büfé-
sel, tánccal töltötték az estét. Tombolahúzáson szinte mindenki nyert valamit, hiszen rengeteg felajánlás érkezett a támogatóktól. A bevétel: 300 ezer forint, melyet függönytartókra, függönyök beszerzésére szeretnénk fordítani. Mindenkinek köszönjük, aki pénzzel, részvételével segített, hogy ez az este jól sikerüljön, és lehetőségünk legyen a hiányzó dolgok megvásárlására.
Zöld hírek SCHRECK ERIKA
N
agy megtiszteltetés érte az alig kétesztendős Zöld Kendő Énekkart! Meghívást kaptunk március 26-ra, hogy a Mozgáskorlátozottak Komárom-Esztergom megyei szervezetének harminc éves jubileumi ünnepi közgyűlésén adjunk
műsort az ott megjelent körülbelül százötven tag számára. A közgyűlést Tatabányán, a Hotel Árpádban rendezték, és a dömösi Zöld Kendő énekkar volt a közgyűlést záró meglepetés műsor! A mintegy harmincperces fellépéssel nagy sikert arattunk, és reméljük, hogy ezzel Dömös jó hírnevét szolgáltuk.
Dömösi Élet
8
2011. április
Képviselő-testületi ülés dióhéjban SZILÁGYI GÁBOR
M
árcius hónapban három alkalommal is volt a testületi ülés, először március 10-én Pilismarót és Dömös Önkormányzatainak rendkívüli közös képviselő-testületi ülésére került sor közmeghallgatás keretében, majd 29-én következett a munkaterv szerinti ülés, kivételesen keddi napon. Végül 31-ére ismét rendkívüli testületi ülést hívott össze a polgármester. A március 10-ei közmeghallgatással egybekötött közös képviselő-testületi ülésnek három napirendi pontja volt. 1. Pilismarót-Dömös oktatási intézményi társulás létrehozásának megvitatása – A pilismaróti önkormányzat kezdeményezte intézményi társulás létrehozását községünkkel. Ez az intézményi társulás a pilismaróti iskolára és a két község óvodáira vonatkozna. A társulás eredményeképpen közel 15 millió forintos többletforráshoz lehetne juttatni az intézményeket. Ebből több mint két és félmillió forint esne a dömösi óvodára. Mivel azonban Dömösnek jelenleg Visegráddal van társulási szerződése az iskola fenntartására, ezt a szerződést legkésőbb a tanév vége előtt két hónappal, azaz március 15-ig fel kellene mondani. Először Novák Lajos dömösi, majd Pergel István pilismaróti polgármester köszöntötte a megjelenteket és a képviselőtestületeket. Ezt követően Fábiánné Gyimesi Lívia, a pilismaróti Bozóky Mihály Általános Iskola igazgatója bemutatta a felújított és kibővített pilismaróti iskolát, ismertette a beruházás történetét, méltatta annak eredményét. Ezután került sor az intézményi társulásra vonatkozó javaslat megvitatására, ahol mindkét önkormányzat képviselői előadták érveiket. Novák Lajos polgármester felkérésére felszólalt Bozóki Marianna, a visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója is, aki megfogalmazta azt, hogy idő és lehetőség híján nem tudott az iskolavezetés érdemben foglalkozni a társulással. Mivel azonban tisztán szeretnének látni ez ügyben, egy három-
napos továbbképzésre iratkozott be ezzel a témával kapcsolatosan. A vita során a pilismaróti képviselők azt fejtették ki, hogy elsősorban az iskola rendkívül magas fenntartási költségeihez kérnek így segítséget. A társult intézmények szakmai függetlenségét nem érintené a társulás. A dömösi képviselők többsége a visegrádi társulás fenntartása és a dömösi óvoda önállóságának megőrzése mellett érvelt, vagy azt az álláspontot hangoztatta, miszerint túl kevés volt az idő egy ilyen nagy horderejű döntés meghozatalához. A másik oldal azzal érvelt, hogy a legcélszerűbb lenne egy Visegrád-Dömös-Pilismarót közös intézmény-fenntartási társulás létrehozása. Ha ennek az az ára, hogy jelenlegi szerződést felmondjuk, akkor tegyük ezt meg, és kezdeményezzünk új tárgyalásokat egy KisorosziVisegrád-Dömös-Pilismarót közös intézmény-fenntartási társulás létrehozására, mivel felmerült, hogy jelenlegi társulásnak Kisoroszi is tagja. Erre ekkor két hónap állna rendelkezésre. Ha a négyes társulás tető alá hozása valamiért nem sikerülne, Dömösnek még mindig lenne lehetősége ismét szerződést kötni Visegráddal. A jelenlevő hallgatóságból is többen hozzászóltak a vitához, és a Pilismaróttal létrehozandó társulás mellett érveltek. A dömösi képviselő-testület végül többségi szavazással úgy döntött, hogy nem vonja vissza korábbi határozatát, így nem támogatja sem a Visegráddal kötött szerződés felbontását, sem intézményi társulás létrehozását Pilismaróttal. 2. Dömös 831/2-es hrsz-ú ingatlan vagyonkezelői jogának megtárgyalása – Az előző képviselő-testület még 2008-ban kezdeményezte. a 831/2-es helyrajzi számú ingatlan, azaz az Alsórét ingyenes önkormányzati tulajdonba kerülését. Hosszas tárgyalások ellenére a Vidékfejlesztési Minisztérium 2010. december 9-én kelt levelében jelezte, hogy a terület Dömös Község Önkormányzat részére történő ingyenes önkormányzati tulajdonba adásához nem járul hozzá, viszont az ingatlan vagyonkezelői jogának az önkormányzat részére történő
átadásának nem látják akadályát. Ha az önkormányzat az Alsórét vagyonkezelői jogára igényt tart, akkor az erre vonatkozó szándékát határozattal ki kell nyilvánítania. A képviselő-testület úgy határozott, hogy kezdeményezi a vagyonkezelői jog megszerzését. 3. Egyebek – Ebben a napirendi pontban senkinek sem volt hozzászólása, ezért a polgármester bezárta a testületi ülést. A március 29-i testületi ülésnek tizenegy napirendi pontja volt. 1. A két ülés közötti események megtárgyalása – Április 2-től ismét közterület felügyelő működik a faluban elsősorban hétvégéken. Akik a sorompóval lezárt területen belül laknak, vagy akik behajtanak oda, ne felejtsék el kitenni az autó szélvédője mögé a korábban kiadott behajtási engedélyt. Akinek valamely okból már nincs meg az engedélye, a polgármesteri hivatalban kérhet másikat. – Pálinkási és Csonka képviselők kifogásolták, hogy a napirendi pont nem az SZMSZ szerint lett meghirdetve, miszerint a jegyző beszámol a határozatok végrehajtásáról, a polgármester pedig az általa végzett munkáról. – A jegyző beszámolt az előző ülésen hozott határozatok végrehajtásáról, eszerint a Pilismaróttal való intézményfenntartói társulás elutasításáról hozott határozattal nem volt külön teendő, a 831-es helyrajzi számú ingatlan vagyonkezelői jogának igényléséről szóló határozat végrehajtása folyamatban van. – Pálmai József képviselő elmondta, hogy amikor megyei közgyűlési képviselő volt, akkor a közgyűlés elnöke, minden ülés előtt írásban röviden közreadta a képviselők számára, hogy a két ülés közötti időszakban kivel tárgyalt, milyen álláspontot képviselt és miről állapodott meg. Nagyjából valami hasonlót várna a polgármestertől is. 2. Dömös Község Önkormányzat 2010-2014 közötti időszakra szóló gazdasági programja – A képviselők az ülés előtt napokkal megkapták az előterjesztést. Csonka képviselő kifogásolta, hogy az előterjesztést nem
kapta meg korábban, a gazdasági program tervezetet se terjedelmileg, se tartalmilag nem tartja megfelelőnek, ezért tárgyalási alapnak se fogadja el. (A szerkesztő megjegyzése: Ezt hosszú és szokás szerint értelmetlen vita követte, aminek egyetlen célja a polgármesterrel szembeni ellenérzések unos-untalan ismételt hangoztatása volt.) A képviselőtestület végül többségi szavazással nem fogadta el a gazdasági programról szóló előterjesztést. 3. Malom patak áradásai miatt önkormányzati tulajdonban keletkezett károk helyreállításához építési kiviteli tervek elkészítésére érkezett árajánlatok megvitatása – Két ilyen árajánlat érkezett az önkormányzathoz: az egyik a Stabil Mérnök Iroda Kft. bruttó 3 millió 200 ezer forintos és a Szénási Szakértői Iroda bruttó 2 millió 700 ezer forintos ajánlata. Ezek közül a képviselőtestület többségi szavazással a drágábbikat, a Stabil Mérnök Iroda Kft. ajánlatát fogadta el. 4. Dömös Község Önkormányzat 2011. évi éves összesített közbeszerzési tervének módosítása – A képviselő-testület a cégalapításra vonatkozó javaslat visszavonása miatt úgy módosította a közbeszerzési tervet, hogy a Malom patak meder helyreállítása és a Szivárvány Óvoda felújítása is belekerült. 5. A 061-es hrsz-ú ingatlanon a Pharos 96 Építőipari Kft. (bérlő) által felépítésre kerülő pihenőház, istálló és fedett-nyitott tartózkodó építési engedélyezéséhez tulajdonosi hozzájárulás – A településfejlesztési bizottság megtárgyalta a Pharos 96 Építőipari Kft. kérését, és megfelelő feltételek mellett támogatta azt. A cég azonban a testületi ülés előtt nem sokkal eljuttatott az önkormányzathoz egy szerződéstervezetet, ami jelentős mértékben eltér az előzetes megállapodástól. A képviselő-testület úgy döntött, hogy a bizottság tárgyalja újra az ügyet a cég képviselőivel, és próbáljanak meg közös nevezőre jutni. 6. Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézmény alapító okiratának ismételt módosítása – A képviselő-testület hozzájárult az alapító
2011. április okirat módosításához, amire jogszabály-változás miatt volt szükség. 7. Elischer Andrea 579-es hrsz-ú önkormányzati tulajdonú ingatlanon kereskedelmi elárusítóhely elhelyezésére vonatkozó kérelme – Elischer Andrea azzal a kérelemmel fordult Dömös Község Önkormányzat Képviselőtestületéhez, hogy, szeretne az 579-es helyrajzi számú önkormányzati tulajdonú ingatlanon büfét, ajándéktárgyak és helyi specialitásokat kínáló elárusítóhelyet létesíteni. A képviselőtestület megadta a hozzájárulást. 8. A helyi építési szabályzatról valamint szabályozási tervéről szóló 7/2010. (VII.15.) Önk. rendelet módosítása iránt benyújtott kérelmek megvitatása – A HÉSZ módosítása iránt Molnár Imre és társai, Rencz János és társai, valamint Pintér Tamás nyújtott be kérelmet. A településfejlesztési bizottság megtárgyalta a kérelmeket, és támogatta azokat. A képviselő-testület úgy döntött, hogy az elvi hozzájárulást megadja a két első kérelemhez. Azonban még várja a lakossági módosító kérelmeket április 14-ig, és a következő testületi ülésen hoz csak döntést a tervező megkereséséről. Pintér Tamás kérelmét, ami átfogó módosítást kíván, később fogja megtárgyalni. 9. Lesenszkyné Polgár Judit egyedi kérelme – Lesenszkyné Polgár Judit azzal kérelemmel fordult Dömös Község Önkormányzat Képviselő-testületéhez, hogy engedélyezze számára a Polgármesteri Hivatal melletti parkoló környékén nyilvános WC elhelyezését és üzemeltetését. A képviselő-testület hozzájárult a kéréshez. 10. A képviselők tiszteletdíjának megállapítása – A településfejlesztési bizottság március 24-i ülésén javasolta, hogy a képviselők 2011. április 1-től munkájukért ismételten tiszteletdíjra legyenek jogosultak. A településfejlesztési bizottság 38.650.forint összegű tiszteletdíjat javasol elfogadásra a képviselőtestületnek. A településfejlesztési bizottság képviselői tiszteletdíjról szóló önkormányzati rendelet ismételt megalkotására vonatkozó javaslata mögött az a szándék áll, hogy egyes képviselők lemondanak tiszteletdíjukról egy-egy az önkormányzathoz közel álló civil szervezet javára vagy az önkormányzat szempontjából valami-
Dömösi Élet lyen fontos cél érdekében. A vita során elmondtam, hogy nem támogatom a képviselői tiszteletdíjat, amíg a falu költségvetésének negatív a mérlege, azaz nem kellene a falu nehéz helyzetét ezzel a teherrel növelnünk. Ha valamilyen nemes célra fel kíván ajánlani a testület bizonyos összeget, így is megteheti, nem szükséges hozzá tiszteletdíj, kivéve ha a képviselők névvel szeretnének adakozni (X ennyit adott erre, Y pedig annyit adott arra – a falu pénzéből). Hiába szeretnék jótékonykodni, ha nincs miből, a koldusnak is akkor adhatok egy forintot, ha van legalább egy forintom. A képviselő-testület többségi szavazással megalkotta a tiszteletdíjról szóló rendeletet, különvéleményemet kértem jegyzőkönyvbe venni. 11. Egyebek – Pálmai József elmondta, hogy április 29-én lesz az idősek napja. – Pálinkási Csaba jelezte, hogy a patak melletti játszótéren levő játszóvár nagyon rossz állapotban van, javításra szorul. Úgy is mint az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület alelnöke elmondtam, hogy az egyesület magára vállalja a javításhoz szükséges anyagköltséget, a munkát pedig társadalmi összefogással is el lehetne végezni. – Lakossági kérdésre Pálmai József elmondta, hogy pillanatnyilag nem látja lehetőségét az iskola újraindításának, mert nem tudna versenyezni a környékbeli jól felszerelt nagyobb iskolákkal, csak alsó tagozatot lehetne indítani, ott is valószínűleg összevont osztályok lennének (hm). – Amint az időjárás megengedi, folytatódik a focipálya rendbehozatala. Ezt követően a polgármester bezárta az ülést, és személyi kérdésben zárt ülést rendelt el. A március 31-i rendkívüli testületi ülésnek két napirendi pontja volt. 1. A helyi önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló önkormányzati rendelet ismételt megvitatása – Az önkormányzat pénzügyi munkatársai az alábbi észrevételt tették a képviselők tiszteletdíjáról szóló rendelettel kapcsolatban. Eszerint a képviselő tiszteletdíjak összegével meg kell növelni a költségvetésben az
önkormányzat személyi juttatás előirányzatát. Emiatt a 24 millió 664 ezer forintos eredeti előirányzat 26 millió 519 ezer forint lesz, ami magasabb, mint a 2010. évi tény, 25 millió 750 ezer forintos összege, ez az ÖNHIKI pályázaton való részvételben kizáró ok, mert a személyi juttatások emelését a pályázat nem tolerálja. Annak érdekében, hogy az önkormányzat ne essen el az ÖNHIKI pályázaton való részvétel lehetőségétől, vagy vissza kellene vonni a rendeletet, vagy megfelelő mértékben csökkenteni kellene a tiszteletdíj összegét. És ezután ismét az immár megszokott méltatlan vita következett, melynek során sajnos én is elragadtattam magam, és amelyet itt most nem kívánok részletezni. Akit érdekelt, láthatta a képújságban. A képviselő-testület végül 25.000.forintra csökkentette a képviselői tiszteletdíj havi összegét. 2. Bartók László, a településfejlesztési bizottság elnöke kérte sürgősséggel megválasztani a közbeszerzési döntőbizottság tagjait. A településfejlesztési bizottság a jegyzőn kívül Csonka Józsefet és Bartók Lászlót javasolta tagoknak. A képviselőtestület mindkettőjüket megválasztotta. Ezt követően a polgármester bezárta az ülést.
Karinthy Frigyes: Így írtok ti… Ady Endre: Törpe-fejűek Nem dolgozni jöttem ide Nem dolgozni jöttem ide Törpe-fejű, mit akarsz tőlem? Nehéz munka az enyém Nehéz munka az enyém Mi vagyunk az Új Undokak. De jött hozzám egy törpe De jött hozzám egy törpe S kérdezte, mit akarok? "Ti vagytok az Új Undokak Ti vagytok az Új Undokak Menjetek dolgozni ti is." Felgerjedt szittya vérem Felgerjedt szittya vérem S rászóltam Törpe-fejűre: Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?
9
Kézműves kiállítás 2011 TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ
N
agy örömünkre szolgál, hogy az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület által meghirdetett idei kézműves kiállításra, amely az Önkormányzat Dísztermében került megrendezésre, harminckét kiállító adta oda munkáit. A megnyitó március 15. szellemében Kálmán Antal atya trombitajátékával és Szilágyi Gábor szavalatával kezdődött, híven nemzeti ünnepünkhöz, amely ünnep nemzetünk összefogásának legszebb példája! Minden kiállítónak apró ajándékkal kedveskedtünk, megköszönve szemet gyönyörködtető műveiket. Külön öröm, hogy a tavalyi kiállítás kapcsán többen kaptak kedvet ahhoz, hogy megmutassák magukat. Festmények, grafikák, hímzett, varrt, horgolt díszek, ágytakaró, báli ruha, csont és fafaragványok, gravírozott emlékérme, farsangi jelmezek, ékszerek, kosárfonás és húsvéti festett tojások, házi készítésű tészta és szörp, és ötletes gyermekmunkák! Nagyon sokan elfogadták meghívásunkat a megnyitóra, gyerekek és felnőttek kavalkádja volt a bemutatón, és már most látható, hogy jövőre kicsi lesz a Díszterem! A kiállításon készült fényképek a 8. oldalon láthatók.
Művészeti díjak
M
árcius 14-én adták át az idei művészeti díjakat. Ebből az alkalomból Berecz András Kossuth-díjat kapott, L. Kecskés András pedig érdemes művész lett. Ezúton is gratulálunk a művészeknek magas kitüntetésükhöz, akik már többször is kellemes perceket, órákat szereztek a dömösieknek előadásaikkal! További munkájukhoz sok szeretettel kívánunk jó egészséget!
Dömösi Élet
10
Egy kiállítás képei
2011. április
Lengyel március
2011. április
Dömösi Élet
11
Segítő kéz Egy társulás margójára IFJ.
G
PAULUSZ JÓZSEF
ondolom, sokan tudják, hogy Visegrádon tanítok, így egyesekben felvetődhet az a gondolat, hogy a visegrádi iskola érdekében írom ezt a cikket. Remélem a cikk végén mindenki számára világos lesz, hogy sem Pilismarót, sem Visegrád (ellen vagy mellett) nem írok, kizárólag Dömöst érdekeit veszem figyelembe: mit is nyerne községünk egy új társulástól? Nézzük a tényeket: Dömösön nincs iskola. A gyerekeknek viszont iskolába kell járni, az önkormányzatnak kötelessége ellátni ezt a feladatot. Nincs más megoldás, társulni kell egy településsel, ahová a gyerekek iskolába járhatnak. Vagyis kell egy olyan iskola – esetünkben jelenleg a visegrádi az –, amelyik köteles felvenni a dömösi gyerekeket. Persze szabad iskolaválasztás van, a szülő oda íratja a gyerekét, ahová szeretné, de ha (ne adj’ Isten) a gyereket egyik kiszemelt intézmény sem fogadja be, Visegrádnak kötelező felvennie. Igazából erről szól ez a társulás immár tizenegy éve. Anyagiakról itt nem beszélek, mert ez a társulás Dömösnek nem kerül semmibe, hiszen Visegrád a jelenleg is érvényben lévő szerződés szerint – most szűkítsük le az iskoláztatást az anyagiakra – semmilyen anyagi követeléssel nem él Dömössel szemben. Pilismarót társulni szeretne velünk. Miért is? Mindannyian tudjuk, Pilismarót – mint oly sok önkormányzat – bizony elég súlyos pénzügyi gondokkal küzd. Most csak az új iskoláról beszélek. Pályáztak rá, megnyerték, felépítették, és tényleg csodaszép. De van egy bökkenő – ez pedig az önrész, ami soksok millió forint. Ennyit kellett hozzátenniük az állami támogatáshoz – túlnyomó részben hitelből. A hitelt viszont törleszteni kell. Nem csoda, hogy szeretnének minden anyagi pluszforrást bevonni, amit csak lehetséges, közöttük a hozzájuk járó dömösi gyerekek után társulásban felvehető normatívát.
Több variáció is elhangzott a társulásról. Szeretném ezeket kicsit megvilágítani: 1. Társul a két pilismaróti intézmény (óvoda, iskola) és a mi egyetlen intézményünk, a dömösi óvoda. Ez Pilismarótnak közel tizenötmillió forintot jelentene évente (a társulás miatt az államtól kapna pluszpénzt), amiből a dömösi ovi évi (körülbelül) 2,5 millió forintot kapna. A visegrádi társulás felbontását indítványozta a falu polgármestere. Megbizonyosodott arról valaki, hogy az esetleges új szerződés milyen garanciákat vállal? Hiszen egy súlyos garanciát vállaló régi szerződést (lásd visegrádi társulás) újra általában csak egy sokkal biztonságosabbra szokás cserélni… És itt szakmai, munkáltatói és anyagi garanciákról is beszélek, hiszen az óvodánkról is szó van. 2. Felbontjuk Visegráddal a társulási szerződést és Pilismaróttal kötjük meg (az óvodáról nincs szó). Úgy tudom, még nincs konkrétumokat tartalmazó szerződés. Ha nincs, akkor viszont nem értem, miért akarunk felbontani egy Dömös számára anyagilag igencsak előnyös szerződést, egy olyanra, ami még nincs is? Hogy lehet egy szerződést úgy felbontani, hogy még nem olvastam el, mi szerepel pontosan és konkrétan a másik szerződésben? Ameddig pontos, részletes szerződés nincsen, addig senki nem kötelezte el magát semmire. Felbontjuk a szerződést és megkötjük Pilismaróttal. A szerződés tervezetben a következő mondat áll: „A társulás fenntartásának költségeihez az érdekelt képviselő-testületek – eltérő megállapodás hiányában – a települések lakosságszámának arányában járulnak hozzá.” Hoppá! Hány lakosa van Pilismarótnak? A 2008-as statisztikai évkönyv szerint 2072 fő. Dömösnek? Körülbelül 1200 fő. Tehát nagyjából kétharmad-egyharmad arányban kellene viselni az iskola terheit. Körülbelül ugyanekkora lenne az arány akkor is, ha nem lakosságarányosan, hanem az alapján számolnák ki a költségeket, hogy hány dömösi gyerek jár Pilismarótra.
A pilismaróti iskola költségvetése 87 millió forint. Az állami normatívákból befolyó összeg (az iskolába járó gyerekek után) 43 millió forint, így az iskolának 44 millió forint a hiánya. Ha a társulás miatt jár is még jó néhány millió, akkor is tetemes a hiány. Ezt a hiányt kell kétharmadegyharmad arányban fedezni, tehát ha társulnánk, akkor 9 millió forintot kellene fizetnie (a fenti feltételek alapján) Dömösnek évente. Ha ehhez az óvodánk is társulna, akkor visszakapnánk több mint 2,5 millió forintot, de még így is évi 6,5 millió forint az az összeg, amit Pilismarótnak fizetnénk. Én most megint egy mondatot idéznék a tervezetből: „…a Pilismarót –Dömös intézményi társulás létrejötte esetén akár plusz 14.654.000 Ft állami normatívához jutna a két település önkormányzata.” Jól értem? Ebből mi 2,5 millió forintot kapnánk az óvodáért és még nekünk kellene fizetni a pilismaróti iskola felé néhány milliót, hiszen a társulás fenntartásához lakosságszám arányban járulunk hozzá. Nem értem… kapunk 2,5 milliót, és
fizetünk mondjuk 6 milliót viszsza? Ebben megint nem találok logikát. 3. Pilismarót ugyanolyan feltételekkel kínálja a szerződést, mint amilyen most van Visegráddal. Akkor miért akarná Dömös felbontani, ha semmivel nem lesz jobb helyzetben, mint a mostani szerződésben foglaltak szerint? Én úgy gondolom, hogy a váltásnak az egyik feltétele, hogy az új szerződés garantáltan valami jobbat, többet adjon. A mi esetünkben Dömösnek éppen. Különösen akkor, ha nem is tudjuk, hogy a járási rendszer, amelynek bevezetését 2013. január 1-től tervezik, mennyiben hagyja továbbra is működni a társulásokat. Biztos, hogy mindezeket jól átgondolták azok, akik aláírásukkal támogatták a meglevő társulási szerződés felbontását, és azok is, akik a hirtelen jött változtatás mellett szavaztak? Dömösiek vagyunk. Dömös érdekét kell néznünk. Ahhoz pedig, hogy valakinek segítő kezet nyújtsunk, nem kell levágnunk mellé még két ujjunkat is.
Meghívó Az édesanyákat ünnepeljük május 1‐jén 9 óra 15 perces kezdettel a dömösi Plébániatemplomban, melyre sok szeretettel várunk mindenkit. Ünnepi köszöntőt mond Kálmán Antal atya. Közreműködnek: Szerémy György gitár‐ének Márkosi Kitti szavalat és a Zöld Kendő Énekkar.
Dömösi Élet
12
Társulás jobbról és balról BOZÓKI MARIANNA
A
z elmúlt időszak legnagyobb horderejű újdonsága iskolánk életében az volt, hogy megtudtuk: pilismaróti kezdeményezés kapcsán felmerült a Visegrád és Dömös között hosszú ideje zavartalanul működő iskolafenntartó társulás felbontásának lehetősége. A hír valamennyiünket megdöbbentett, hiszen ez ideig a feladatellátással kapcsolatosan semmilyen elégedetlenséget, meg nem felelést nem jelzett a dömösi önkormányzat sem a visegrádi városvezetés sem pedig intézményünk felé. A hirtelen jött problémát fokozta, hogy nem adatott meg számunkra az sem – az idő rövidsége miatt – hogy tájékozódhassunk arról, miképpen érintheti az iskolát és a településeket a lehetséges változás. Persze, az is tény, hogy nem a mi döntésünkön múlt (sőt, valljuk be, nem is szükségeltetett véleményünk a döntéshez), hogy az eredeti társulás végül is megmaradt.
A közmeghallgatással egybekötött dömösi képviselőtestületi ülés után három napot töltöttem azzal, hogy a társulásokkal kapcsolatosan információkat gyűjtsek, s azt megosztva Visegrád polgármesterével és a képviselő-testülettel, együtt úgy határoztunk, hogy megkeressük Pilismarót polgármesterét azzal az ajánlattal, miszerint gondolják át, látnak-e lehetőséget egy egyszerűbbnek tűnő megoldásra. A közoktatás általam kérdezett szakértői szerint ahhoz, hogy új társulás jöjjön létre, a rendelkezésre álló idő kevés (a pontos, körültekintő előkészítésre és kivitelezésre szerintük hozzávetőlegesen egy év kell). Mi is más utat javasoltunk március 28-án Pilismaróton: olyat, amely nem jár egyik fél számára sem nagy veszteségekkel. Meglátásunk szerint, ha Pilismarót is csatlakozna a már meglévő Visegrád-Dömös-Kisoro -szi iskolafenntartó társuláshoz (a kisoroszi önkormányzat egyetértését is kikérve), az feltehetőleg
minden fél számára előnyökkel járhatna. A pilismaróti önkormányzat információink szerint akkor sem jutna nagyobb bevételhez, ha felbomlana a jelenlegi társulás (és csak Dömös és Pilismarót önkormányzata lépne társulásba), mintha tagjává válna társulásunknak. S számunkra sem lenne várhatóan előnytelen Pilismarót belépése, hiszen a mi iskolánk fenntartásához szükséges teljes összegű támogatást továbbra is megkapnánk. És természetesen számolhatnánk még több kölcsönös előnnyel és ne tagadjuk: bizonyára nehézségekkel is. (Mindezeket az előnyöket és nehézségeket az egyeztetések jelenlegi szintjén nem lehetséges pontosan részletezni.) A minden fél számára előnyös együttműködést gondos egyeztetésnek kellene megelőznie, hogy a kölcsönös nyereség a legmagasabb, a problémák pedig a lehető legalacsonyabb szintet érjék el. Megbeszélésünk nem érintette a dömösi óvoda helyzetét,
2011. április hiszen arra vonatkozólag a résztvevők nem voltak kompetensek nyilatkozni. Megjegyzem azonban, hogy a dömösi óvoda csatlakoztatása – amennyiben ezt a döntéshozók szeretnék – a jelenleg érvényben lévő társuláshoz éppen annyira lehetséges, és törvényesen semmivel sem előnytelenebb, mint a pilismaróti önkormányzattal való társulás esetén. A két település polgármesterei, Visegrád alpolgármestere és a két intézményvezető megbeszélése Pilismaróton, azt gondolom, hogy példa értékű volt. Pontosan arról szólt, amiről kellett: hogyan lehetne egymásnak kölcsönösen segíteni úgy, hogy alapvető kötelességünkről, szűkebb közösségünk érdekeiről se feledkezzünk meg (bár az, hogy eljut-e a továbbgondolásig és a megoldásig is a megkezdett párbeszéd, ma még nem tudja senki). Kár, hogy nem így kezdődött. Legyen szebb és gyümölcsözőbb a folytatás. S tartsuk meg egymás iránti tiszteletünket. A szerző a visegrádi Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója.
„Dömös a csend faluja” – Valóban az? MÁRTON BÉLA
A
zok között, akik rendelkeznek kábeltévés hozzáféréssel, és van hozzá türelmük és kitartásuk is, hogy rendszeresen végignézzék az önkormányzati testületi üléseket, bizonyára lesznek, akik egyetértenek velem: az új testület felállása óta leginkább a Dömösi Életben leközölt összefoglalókból lehet arról tájékozódni, milyen érdemi események történnek a testület ülésein. Külön cikket érdemelne mindaz, ami mostanában testületi munka címén folyik, de erre két oknál fogva sem vállalkozhatom, egyrészt nem emiatt ültem ide géphez, másrészt én magam ebben a faluban afféle jöttmentnek számítok, azzal, hogy csak 2000ben költöztem ide, Dömösre. Ha csak egy percre elfelejteném, mindig akad, aki erre figyelmeztet, most elébe mennék az idevágó „jókívánságoknak”. Jöttmenti (tájszólással „gyüttmenti”) minőségemben egy
olyan jelenséghez szeretnék hozzászólni, amire a legutóbbi számban Szilágyi Gábor képviselő (és örökös alpolgármester-jelölt) úr hívta fel most a figyelmet. A testületi ülés beszámolójában említést tesz arról, miszerint őt is irritálja az, hogy a faluban – évek óta immár – zavartalanul jár körbe három cég mobil elárusító autója. Az, hogy körbe járnak, hagyján. De mindhárom autó fel van szerelve egy sajátos, és nagyon erős hangjelzést adó dallamkürttel, amit az árusító autók vezetői orrba-szájba nyomnak, miközben épp haladnak, vagy – személyes bosszúságomra – éppen állnak, mondjuk, az Álmos herceg utca és a Vertel utca kereszteződésében. Szilágyi képviselő úr leírta, felvetette, foglalkozzon ezzel e jelenséggel a testület, mert, őszerinte ez zavarja az itt lakókat. Már itt fontosnak tartom kijelenteni, ebben Szilágyi úrnak én magam is tökéletesen igazat adok, s akit a
környékünkön megkérdeztem, az is ugyanezen a véleményen volt. De a jelenlevő képviselő urak ezt nyilván másképp látják, illetve látták, mert Szilágyi úr javaslatát tüntető hallgatás fogadta. Nem vonom kétségbe egyetlen dömösi lakosnak, vagy ivarérett magyar állampolgárnak azt az alkotmányos jogát, miszerint kifejezetten kedvét lelje abban, hogy hallgassa, amint az ALGIDA, vagy a Tivadargáz autójának harsány dallamkürtje átszáll a temetőn, és belepi a prépostsági romokat… De én, jelentem, nem ezekhez a hölgyekhez és urakhoz tartozom. Én még emlékszem arra, hogy 2006. december 30-i kelettel az ezt megelőző testület elfogadta a Dunakanyar települései közül a legjobban megfogalmazott településrendezési koncepciót, ami alapvető célkitűzésként jelölte meg a csendes falusi környezet megtartását. Ismerem a többiekét is a környéken, tehát van mihez mérnem. A Hajas-projekt idejé-
ben, 2007-ben már volt alkalmam megnézni… Ugyanis épp elégszer kenték a hajamra ezt az akkor hivatalt viselő képviselő urak: Dömös a csend faluja! Jól megjegyeztem. És belátva, ha nem kell a falunak a Hajas projekt azzal a 3,2 milliárd forinttal, amit a falu fejlesztésre kapott volna, hát… 71 éves vagyok, nekem épp hogy kell az a csend már, elfogadtam. Röviden: én kifejezetten támogatom Szilágyi úr kezdeményezését, és azt kérem, oldják meg, hogy a három mobil kereskedőcég állítsa le a falu csendjét felverő kürtjelzését. Azon képviselő urak tájékoztatására, akiket azon túl, hogy – személy szerint – ki tette a javaslatot, az is érdekel, hogy mi a javaslat érdemi része, és a mire alapozható a fellépés a csend megőrzése érdekében, elmondanám, több okom is van, amit itt felsorolnék. Itt is, Dömösön is érvényes ugyanis a Polgári Törvénykönyv és ennek a birtokháborításra vo-
Dömösi Élet
2011. április
JUJJ! SZILASSY ISTVÁN tt a tavasz, pezsdül az élet, az álmából ébredő természet napról-napra szebb. Mindenki teszvesz a háza táján, takarít, metsz, gereblyéz, ás – hiszen a jó gazda is örül, hogy elgémberedett tagjait kinyújtóztatva végre munkához láthat a hosszú semmittevés után. Ideje rendbe tenni a dolgokat, gondolja, miközben nagyot szippantva az üde tavaszi levegőből számba veszi az elvégzendő feladatokat. Van belőlük bőven, az ősz és a tél nem volt éppen alkalmas időszak a cselekvésre, na de most aztán! Itt van mindjárt ez a kerti patak, rendbe kellene tenni a medrét végre, most pénz is van rá, úgy nyerte. Meg is kérdez egy -két embert, ki vállalná el, s hogyan. Végül dönt: ez ugyan drágább egy kicsit, de biztos jobb, mint a másik. (Bízott erősen az ár -érték arányról tanultakban; no meg ez nem is az ő pénze, tulajdonképpen, csak úgy lett.) De nono – hogyan is áll az ő pénze? Nos, azt azonnal rendbe kell tenni haladéktalanul, úgyis adakozhatnékja támadt. Teremtsünk rá alapot. Itt az ideje.
– Gondolkoztál-e már azon, ki az, akinek adakozni akarnak? – felelte egyik ismerősöm arra a kérdésemre, hogy mi a véleménye a helyzetről? – Talán az óvoda? – Igen, vagy a sport, a gyerekprogramok… És miért éppen most? – Miért? – Mert tudják, hogy talán új választások lesznek. A polgármestert is csak akkor tudják felállítani, ha feloszlatják a testületet. Erre éppen alkalmas az időpont: a testület mulasztásos törvénysértésben van, és április 13. után az alkotmánybíróság emiatt feloszlathatja azt. Akkor új választást írnak ki, ahol dagadó kebellel mondhatják: „Mi adtunk! És adunk is majd még.” – Tehát már a jövendő szavazóikra gondolnának? – Talán igen? A fenti beszélgetés március 30-án zajlott. Ám 31-én rendkívüli testületi ülést hívtak össze, hogy vonják vissza, vagy módosítsák a két nappal azelőtti határozatot a képviselők tiszteletdíjáról; ugyanis a tiszteletdíjak kifizetésével jelentősen megnövekedne az Önkormányzat személyi jellegű
natkozó része is. Azok, akik ki akarják keresni magukat a vonatkozó törvényi helyeket, parancsoljanak: az 1959. évi, többször módosított IV. törvény, a 188-tól a 192. §-ig… És ugyanezt szabályozza a 218/1999 (XII.09) számú kormányrendelet is. Amit a jelzett cégek csinálnak, kimeríti a birtokháborítás fogalmát. Tulajdonosi bejelentés alapján a helyi jegyző hatásköre az intézkedés. A dorogi önkormányzat jegyzője, például – Dorog Város honlapján megtekinthető – harmincezer forintos bírsággal sújtja a szabálysértőt – első ízben. Másodszor: van kishazánkban egy érvényes KRESZ is, amelynek 30. §-a szabályozza a gépkocsik kürthasználatát. Ez a ma érvényes állapotban tiltja a kürt – a dallamkürt is idetartozik – használatát, egyetlen kivétel a baleset elkerülése érdekében – esetileg gyakorolt – kürthasználat. Szabálysértés tehát a KRESZ oldaláról nézve is.
Végül van itt még egy szempont, amit azért ajánlanék a tisztelt választott képviselő urak figyelmébe, mert őket azok helyezték tisztségbe, akik itt élnek, és itt szeretnének megélni. Ezek a cégek – bár országos terítési engedéllyel rendelkeznek – nem fizetnek Dömösön adót. Abból tehát, amit itt – felhasználva az agresszív marketinghez a kürtjelzést is – ezek a cégek értékesítenek, semmit nem lát vissza a falu költségvetése. Ellenkezőleg: ezek az értékesítések épphogy azon kereskedők forgalmát – és bevételeit – csökkentik, akik itt élnek, itt van telephelyük, itt fizetnek adót, és itt szeretnének megmaradni. Az a hír járja, hogy az a kisvállalkozás, amely a 11-es út Marót felé eső szakaszán, éveken át forgalmazott itt, helyben PB gázpalackokat, a forgalom visszaesése miatt kénytelen volt feladni tevékenységét, és visszaadta az engedélyét. Figyelnünk, és vigyáznunk kellene egymásra, amíg lehet…
I
kiadásainak összege, és így nem lennénk jogosultak elindulni az önhibáján kívül nehéz helyzetbe került kistelepülések támogatásáról szóló a pályázaton, amelyen tavaly ötmillió forint pályázati támogatást nyert a falu. Nem utolsó sorban: ennek a pályázatnak az összege idén akár tízmillió forint lehet. Azonban a képviselők nem mondtak le a tiszteletdíjról, annak összegét csökkentették úgy, hogy az önkormányzat részt vehessen ezen a pályázaton. Ismerősöm véleményének realitása azonban megmarad. Elgondolkodtató. Nem is volt ez olyan rázós, gondolhatja történetünk gazdája, miközben ásót ragad, hogy folytassa a munkát. Annyira semmi esetre sem, mint a falu főutcája. Azt az elmúlt egy-két tél, no meg a forgalom igencsak megviselte, több rajta a kátyú, mint a járható felület. És az nem csak az autósoknak gond. – Nem tudom, kinek a feladata a 11-es út rendbetétele, de katasztrófa, amilyen állapotban van. A házam előtt akkora gödrök vannak, hogy az már elképesztő. Ha a busz, vagy egy teherkocsi belehajt, remeg az egész ház. Szó szerint repednek a falak, meg lehet nézni. Ki fizeti meg ezt az értékvesztést az embereknek? – tette fel a kérdést Koller Zoltán. – Úgy tudom, nem önkormányzati, hanem állami feladat az út karbantartása. – Az lehetséges, de akkor is lépni kellene az önkormányzatnak: legalább jelezni, vagy sürgetni a hibák kijavítását. No, nem úgy, mint a télen, mert az vicc! Beledobtak három lapát száraz aszfaltot, és lábbal – LÁBBAL!!! – megtaposták. Szerinted mi maradt belőle másnapra? Reped a ház tovább. – Igen, ezt már többen jelezték… A Promenádon is katasztrofális a házak állapota. Mégiscsak kellene az az elkerülő út. – Azt mondják a vendéglátósok, félnek attól, hogy csökkenne a forgalmuk. – Nem hiszem, hogy az átmenő forgalom tenné ki a bevételek nagy részét. Nem mi lennénk az első település, amit elkerül a főút, és a növekvő átmenő forgalom. – Látod, ebben igazad van. Aki Dömösre jön, az úgy is bejön, aki meg nem akar itt megállni, az úgysem áll meg.
13 Tény, hogy a 11-es út állapota már-már a tíz évvel ezelőtti romániai állapotokra kezd hasonlítani Esztergomtól egészen Tahitótfaluig. Komoly, alapos felújításra, vagyis egy új, összefüggő burkolatra lenne szükség. Szörnyű állapotban van a néhány éve megépített lassító is a falu Pilismarót felőli végén; ha befelé jövünk, sokszor az az érzésünk támadhat, hogy leesünk az útról. Már a menetrend szerinti buszok is egyre gyakrabban kerülik ki balról a szigetet. És akkor a mellékutcákról még nem is beszéltünk… Hááát… Ide bizony segítség kellene, törölgeti homlokáról a verítéket a mi gazdánk. Segítség persze van – hiszen a facsemeték nevelgetését már így is csak két környékbeli gazdával közösen lehet megoldani. És aztán hirtelen szólt az egyik szomszéd: miért nem fognak össze inkább ők ketten? Hagyja ott az eddigi közösködést, álljon inkább össze vele, és mindkettőjüknek jó hasznot hozna az új egyezség. Hiszen a szomszéd nevelget csemetéket – épp a tavaly készült el az új fanevelde –, de ezt egyedül megoldani nagyon költséges, fogjanak össze. A mi gazdánk nem nagyon törte a fejét, úgy gondolta: járt utat a járatlanért ne. Nem állt kötélnek. Csak néhány nappal később tudta meg: ha az elutasítás helyett inkább okosan tárgyal a szomszéddal, az is beszállhatott volna a már működő közösségbe. És akkor a mi gazdánknak is futotta volna a melegház felújítására, ahol a palántákat nevelte. Késő bánat – vagy talán mégsem? Talán újragondolhatnám… ha nem lennék ilyen nyakas – fut át az agyán. Aztán ásóját a földbe bökve nekiindul, hogy az eddig elvégzett munka jutalmaképpen, kortyintson egy kis bort. Elővesz egy üveget a kamrából, és keresi a dugóhúzót. Akkor jut eszébe, hogy azt bizony ő kölcsönadta a szomszédjának (bárha ő maga is csak úgy kapta kölcsön). Szükségmegoldásként egy szöggel átlyukasztja a dugót, de a lyukon épp csak csordogál a borocska. Elindul hát a kocsmába, hogy igyon végre egy jót, s ott fennhangon szónokolva reklamálja, hogy miért nem szól már valaki a szomszédjának, hogy húzza ki a dugót… Itt a vége???
Dömösi Élet
14
2011. április
Hiszek a test feltámadásában KÁLMÁN ANTAL ATYA
N
ehéz szívvel megyek temetésre, minél jobban ismertem, szerettem az elhunytat, annál nehezebb ott állni, látni a rokonok gyászát, a csüggedtséget, a reménytelenséget, hogy már nincs tovább, hogy egy élet befejeződött, és az örökség, amit ránk hagyott, a feladatok, amiket nem fejezett be, a felelősség, amit ránk bízott, most már a mi vállunkat nyomják. Egyszer a mi életünk is befejeződik. Ahogy az egyszerű pap mondta: mindenki meg fog halni, talán még én is. Egyszer majd eljön az a nap, amikor a világ is véget ér, pontosabban az élet, amelynek a szépségét, változatosságát tapasztaljuk, egyre gyengébb lesz, és egyszer csak véget ér. Lehet, hogy egy meteor, vagy naprobbanás, egy rosszul működtetett atomerőmű, vagy csak a túlzott adminisztráció lesz az oka, de ami kezdettel rendelkezik, az véget is fog érni. Volt idő, amikor nem volt élet, és lesz olyan idő, hogy „Haverom a tavasz, Bár egy kicsit ravasz, Mégis amit ő mond, Az a vigasz.” (Máté Péter) DOBOS KÁROLY
S
zinte átláthatatlan ködös reggelre ébredtem ma, és semmi jel nem mutatott arra, hogy tavaszodik. Magamban morgolódva kinyitottam a rádiót, hogy meghallgassam, mi újság a nagyvilágban. Bizony nem sok vidám dolgot hallottam. A Japánban történt tragédia során százötvenezer ember vált hajléktalanná, kevés az élelem és az ivóvíz, sok az eltűntek és a halottak száma is. Fukushimában óriási küzdelmet vívnak a felrobbant atomerőmű környezetkárosító hatásának megfékezésére, de az emberek már Európában is félelemben vannak az esetleges radioaktív hatásoktól, melyek ki tudja milyen atomfelhőből, merről és mikor érkezhetnek! És sorolják és sorolják! Már szinte oda se figyelek a sok rettenetre, mikor az időjárás jelentés-
megint nem lesz. Nem tudjuk, hogy mennyi időnk van, nem tudjuk, hogy az ajándékba kapott Föld meddig tűri el a visszaéléseinket, hogy mikor fog felkiáltani: „Ennyi volt, elég, nincs tovább!” A föld teljesítőképességének a határai közel vannak, már lehet érezni, hogy nincs elég kőolaj, az energiaárak emelkednek, kicsúszik a kezünkből az irányítás,
elfogy az iható víz, elfogy a tiszta levegő… De az igazi kérdés az, hogy VELEM mi fog történni? Véget fog érni az én életem is, és talán a rokonok megadják a testnek a végtisztességet. De hitünk szerint a test nem marad örökké a földben, fel fog támadni, Isten meg fog ajándékozni egy tökéletes testtel, ami már nem
hordja magában a fájdalmat, az elmúlást, a betegséget. Akkor majd örömmel nézhetünk Isten arcára, akkor majd a végtelen szeretet magához fog ölelni bennünket. Jézus feltámadása a halálból azt jelzi, hogy nem a halálé az utolsó szó, mi is fel fogunk támadni, mi is az Ő szeretetében fogunk részesülni. Ez Húsvét igazi jelentése.
Rettegések, és remények ben meghallom, az örömhírt, hogy a reggeli ködöt hamarosan meleg napsütéses tavaszi nap követi, s a következő napokban is egyre melegszik az idő. Akkor jutottak eszembe a fent idézett sorok. Valóban a hosszú tél után a tavasz mondja, hogy itt a kikelet, és újra éled a természet, s a fagyos téli napok után virágba borulnak a fák, s a csodálatos cseresznyevirágzás még Japánban is új reményeket ébreszt. Újraéled minden! Április! Szeszélyes hónapnak ismerjük. Eső, szél, meleg, hideg, szinte naponként váltakozik, de a tavasz mégiscsak megérkezik, és a boldog nyarat ígéri. Igen, „amit ő mond, az a vigasz”! A mi emberi létünk is, ami a születés és halál által szűk keretbe foglalt, hasonlít az áprilisi napokra. Egyszer fenn, egyszer lenn. Egészség és betegség, boldog és keserű napok, időszakok, s egyre
haladunk halálunk napja felé. Sokan azt mondják: Nem félek a haláltól, csak amíg oda jutok, attól igen! Rettegek! Amíg oda jutok az az élet, tehát sokan egész életükben rettegnek valamitől. Szegénységtől, betegségtől, kudarcoktól, háborúktól, katasztrófától és még biztosan sok minden mástól is, ha most ez lenne a célom, hogy felsoroljam. De nem ez! Hanem az hogy van Remény! Van reménység a halál legyőzésére! Honnan tudom? A Szentírásból! Jézus Krisztus húsvét napján feltámadt a halálból, és vigasztalásul ezt hagyta ránk: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él, és hisz bennem, az soha meg nem hal!” (Ján. :11:25, 26.) Hogyan tudom ezt megmagyarázni? Sehogy! Mert nem lehet emberi okoskodással, filozófiával, teológiával parttalan vitákkal eredményre jutni, egye-
dül csak Hit által. Hiszel-e a feltámadás reménységében? Hiszed-e hogy Krisztus érted is meghalt, és az Ő feltámadása a Te feltámadásod biztos záloga? Isten szeretetébe ágyazva élve az életed elhiszed, hogy Neki semmi sem lehetetlen, s Téged is feltámaszt ama napon? Most, így húsvét közeledtével, amikor sokan a munkaszüneti napokra készülődnek, meg locsolkodnak, és a nyuszit várják a gyerekek, Te aki ezeket a sorokat olvasod, hiszel a feltámadásban? Hiszel Jézus Krisztusban, és az Ő halál feletti győzelmében? Igen, vagy nem? Döntenünk nekünk kell egyénenként, s a következményeket is nekünk kell viselnünk, nemcsak most, hanem mindörökké! Kérjük a Vigasztaló Szentlélek Istent, hogy formálja ki a helyes döntést mindannyiunk szívében!
2011. április
Dömösi Élet
15
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklődésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitől elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különböző véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvető emberi jogokat sértő vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület Felelős kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelős szerkesztő: Szilágyi Gábor Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült az iGlobe Team Kft. nyomdájában, 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
[email protected]
16
Dömösi Élet
2011. április
