ARCOK A GYÜLEKEZETBİL

ÉLİVÍZ A Békéscsabai Református Gyülekezet hírlevele AZ IGE ÜZENETE „…megjelent az Isten üdvözítı kegyelme minden embernek.” Tit.2,11. Bizonyára mindnyájunk fülében ott cseng a rikkancs szava, amikor a legfrissebb újság megjelenését kiabálja, torkát nem kímélve akarja mindenkinek a tudomására hozni a hírt. Azok a reklámok is ismerısek, amiben arról tájékoztatnak bennünket, hogy csodát mővelı szer jelent meg, amitıl – mert hogy eddig semmi mástól – tökéletes lesz a bır, hófehér a ruha, stb. Az emberek többségére hatnak is ezek az információk. Kis idı múlva persze még újabb hírek jönnek életünk e területein, így egyik felülmúlja a másikat. Ez a hír, amirıl Igénk szól, már kétezer éve hangzik. Ilyen hosszú ideje hirdettetik, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek többsége fogékony lenne erre a hírre. Pedig ebben nincs változás. Ezen a területen nem lesz újabb hír, mert Isten mindent elvégzett, ami szükségeltetik a mi örök életünkhöz. Megjelent az Isten üdvözítı kegyelme, aki az Úr Krisztus. MEGJELENT Isten legnagyobb ajándéka: JÉZUS KRISZTUS! Csodálatos, hogy minden embernek szól ez az üdvösséget kínáló kegyelem. Nem csak egy népnek, hanem a teremtett világ minden emberének. Legyen az magát elıkelınek gondoló, vagy mások által lenézettnek tartott nép. Isten új szövetséget köt az emberrel Krisztus földre jötte, kereszthalála és feltámadása által. Adventben élünk, karácsonyra készülünk, hogy az ünnep idején még inkább kiáradjon szívünkbe, életünkbe Isten életet, gyógyulást, reménységet, hitet adó szeretete. A kegyelem és a megbocsátás jóhiszemő ajánlatát tette Isten. De valóban csak azok menekülnek meg, akik befogadták İt, mint Urat és Megváltót. A Bibliában sehol nincs arra utalás, hogy minden ember üdvözülni fog. Az általános üdvözülés az Ellenség hazugsága. Szükséges készülni a Vendég fogadására, hogy szállást találjon szívünkben, mert ha más foglalja el azt, akkor İ továbbmegy oda, ahol várnak Rá, ahol helyet készítenek Néki. „Nem éltem még a föld színén: Te értem megszülettél, Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél, Még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.” Ék. 329/ 2. Adjon Isten mindnyájunknak lelki áldásokra vágyakozást, hogy nálunk szálljon meg és lakozást vegyen Jézus szívünkben, életünkben. Amen Marti Márta lelkipásztor I. évfolyam 13. szám 2007. december

ARCOK A GYÜLEKEZETBİL Egy ember az életét, sorsát magában hordozza. Mégis, amikor számot akar adni élete fontos eseményeirıl, óhatatlanul elıjönnek értékes mozaikdarabkák. Ilyenkor jövünk rá, hogy ezeket a darabkákat a gyermekkorunkból kell kibányászni, összegyőjteni. Természetrajongó gyermek voltam – most már elmondhatom, ez a tulajdonságom a mai napig megmaradt. Amikor a nagyszüleimhez elmentem Reformátuskovácsházára, úgy éreztem, az maga a beteljesült szabadság. Békéscsabán születtem, és bár akkoriban még láttam, hogyan vonul át a tehéncsorda a jaminai hídon a legelıre, de azt az élményt semmi sem pótolhatta, amikor nagyapám rám, hat-hét éves gyerekre bízta a „hatalmas” tehenet, hogy és legeltessem, és az állat nekem engedelmeskedett. Szerettem náluk lenni. Szorgalmas emberek voltak és ez nagyon hatott rám. Olykor még a határba is elvittek, megengedték, hogy én is kapáljak. Búzás László presbiter A téli szünidıt mindig nagyon vártam, mert tudtam, hogy a többi unokával együtt lehetünk a nagyszülıknél, a nagypapa befogja a lovakat és szánkózhatunk. Amikor eljött a vasárnap, ünneplıbe öltöztünk és a falu apraja-nagyja elindult a templomba. A feketeruhás, fényes csizmás emberek a templom elıtt álltak ás várták, hogy megjelenjen Szabó Dénes tiszteletes úr. A fejkendıs asszonyok ekkor már a templomban ültek. Az elıkelıség, a jegyzı, a tanító, a presbiterek a szószékkel szemben, a férfiak a baloldalon. Sajnos, mint gyerek, a háború borzalmait is itt éltem át, mivel a házunk súlyosan megrongálódott a bombázások alatt. Ezután a teljes család a nagyszülıkhöz költözött egy rövid idıre. Édesapám az akkori A.E.G.V. (Alföldi Elsı Gazdasági Vasút) kalauza volt. Mivel a vasúti pálya megrongálódott, ritkán láthattuk, ugyanis a vonat csak Csanádapácáig közlekedett. Ezután édesanyámmal és nıvéremmel, aki kilenc évvel volt idısebb nálam, Csanádapácára költöztünk albérletbe, hogy többet lehessünk együtt. Az oroszok bevonulását, ami maradandó emléket hagyott bennem, itt éltem át. Egy év után ismét a csabai házunkba költözhettünk. Az iskoláimat itt folytathattam. Akkor még úgy kezdtük a tanítást, hogy az osztály a tanóra elıtt felállva imádkozott. A hittan a többi tantárgyhoz hasonlóan értékelt tantárgynak számított. A hittanórákat Kóczé tiszteletes úr és Jilek Ili hittanoktató tartotta. Különösen szerettük Ili néni óráit, mert ı mindig egy csudálatos világba tudott „elvinni” bennünket. Szinte átszellemülve jöttünk ki az óráiról. Furcsa érzés volt, amikor egyszer a Fenyvesi igazgató út bejelentette, hogy ezután nem kell imádkozni órakezdés elıtt. Hittanóra azért még volt. Szüleim nem voltak nagy templomba járók, de a nıvéremnek és nekem minden vasárnap el kellett menni az istentiszteletre. Nagyon szerettem Koppányi tiszteletes úr prédikációit. A konfirmációs bizonyítványomat is ı írta alá. Ebben az idıben már nem jó szemmel nézték azt, ha egy diák templomba jár. Egy alkalommal az iskolafolyosó fogasára akasztott kabátzsebemben felejtett káté eltőnt, csak a csomagolópapírt hagyták a zsebemben. Az igazgatóhoz mentem panaszkodni, aki durván elküldött. Késıbb tudtam csak meg, hogy az ı szokása volt átnézni a kabátzsebeket. Mindezek ellenére a középiskolába felvettek, amit 1954-ben el is végeztem. Próbáltam bejutni az Iparmővészeti Fıiskolára, de helyhiányra hivatkozva elutasítottak. A 2.

jelentkezési lapomat a Kertészeti Fıiskolára küldték, oda viszont én nem akartam menni. Így kerültem a MÁV-hoz, ahova csak protekcióval jutottam be egy akkor induló forgalmi tisztképzı tanfolyamra. Ha nehéz volt bejutni, hát annál nehezebb volt kijutni onnan, mert a tanfolyam díját vissza kellett volna fizetnem. Ez egy olyan kötött pálya volt, amit az én romantikus természetem nagyon nehezen viselt. Végül úgy határoztam, szakmát választok. Így lettem autószerelı. Ez a pálya határozta meg késıbbi életemet, lehetıségeimet. Közben elvégeztem egy gépipari technikumot is, ami arra volt jó, hogy a szakmámnál maradva munkahelyet változtassak. 1965-ben garázsvezetı lettem a Békéscsabai Konzervgyárnál. Ez már komoly kihívás volt. Isten lépésrıl lépésre vezetett. Gyermekkor, iskola, munka, sıt az egyik legkritikusabb idıszakban, 1956-ban katonának is besoroztak. A forradalom – akkor „ellenforradalom” – miatt csak 1957 márciusában vonultam be Kalocsára 37-es Budapesti Forradalmi Ezredhez. Errıl egy külön történetet lehetne írni. 1958-ban megnısültem. Két gyermekem született, akik ma már családosak. A fiam 48 éves, a lányom 38. Mindkettınek két gyermeke van, tehát négy unokás nagypapa vagyok. Visszatérve a konzervgyárhoz: itt nem csak szakmailag kellett helyt állni, hanem emberek irányításával, vezetésével is megbíztak. Közben szakmai oktatást is kellett végeznem – ez további pályámat is meghatározta. 1970-ben úgy döntöttem, hogy a szakmámon belül az oktatásban fogok tovább tevékenykedni. Isten segítségét kértem, hogy döntésemben megerısítést kapjak. A konzervgyárból úgy jöttem el, hogy a közvetlen fınököm közölte, hogy a világszemléletem teljesen idealista. Ezt mondták mindenkire, aki a pártnak nem akart tagja lenni. Alá is íratta velem, és én vállaltam is. 1970-ben a 635-ös szakiskolába felvettek szakoktatónak. Késıbb az autószerelık különváltak és a 611-es iskolához, a mai Trefort Ágoston Szakképzı Iskolához csatlakoztak. Az autószerelı képzést egy kormányhatározattal meg akarták szőntetni. Ezért a Kemény Gábor Szakközépiskolába kerültem, majd tizenkét év után ismét vissza a Trefortba. Innen mentem nyugdíjba 1996-ban. Szeretnék még kitérni az egyházban betöltött hitéleti tevékenységemre, mely közéleti srereplésemmel párhuzamosan zajlott. Az istentiszteleteknek rendszeres látogatója voltam. Ezek az alkalmak, olyan energiával töltöttek fel, ami segített a következı hét kihívásaival való szembenézésben. Szinte vártam a vasárnapokat. Észre sem vettem, hogyaz akkori presbitériumból valaki, valakik felfigyeltek rám. Egy nyári vasárnap, istentisztelet után Szabó Géza tiszteletes úr megszólított, megkérdezte, hogy vállalnék-e presbiteri szolgálatot a gyülekezetben. A következı évben, 1964-ben, akkor 28 évesen presbiternek választottak. Ez a kihívás már másról szólt, mint amit addig ismertem az életemben. Mindez abban az idıszakban történt, amikor a vallásos világnézető embereket nyíltan vagy burkoltan üldözték. Istennek legyen hála, ma már más idıket élünk. Az elmúlt csaknem 44 éves presbiteri szolgálatom alatt olyan sok esemény történt, hogy ez egy másik beszélgetés témája lehetne. Örömmel tölt el, hogy napjainkban egyre több fiatal van közöttünk, akik új szemléletet és új színeket visznek a presbitérium életébe. İk már bátran felvállalhatják az Istentıl kapott és rájuk bízott szolgálatot. Nagy adománynak tarom Istentıl, hogy a gyülekezet életében lejátszódó eseményeknek tanúja és részese lehettem. „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek elıtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elıtt; aki pedig megtagad engem az emberek elıtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elıtt.” /Máté 10: 32-33./ Búzás László 3.

A BABA-MAMA KÖRRİL Gyülekezetünkben fél éve mőködik a baba-mama kör Marti Márta tiszteletes asszony vezetésével. Hat anyuka és hat-tíz gyermek alkotja a lelkes csapatot. A gyerek-létszám függ az óvodai, iskolai elfoglaltságtól. Bár a meleg nyári napokon tartottuk meg induló, alakuló és ismerkedıs elsı alkalmainkat, mindenki lelkesen jött, mert őrt tölt be az életünkben egy ilyen esemény. Nem csak kimozdulás, egy délelıtti program ez, hanem sokkal több. Az anyaság hétköznapi és egyedi témái, örömei, gondjai, lelki, szellemi és fizikai tapasztalásai, kihívásai mind felmerülnek, az ige fényében. Minden hónap elsı és harmadik szerdáján fél tízkor találkozunk. Mostanában a gyülekezeti teremben, jó melegben, de voltunk már a játszótéren és a templom hővösében is. A hangulat, a légkör, a lelkipásztori szolgálat is mind nagyon barátságos, közvetlen és rugalmas. Amíg gyülekezünk, a gyerekek rögtön belevetik magukat a játékba, az anyukák beszélgetnek, hasznos tanácsokat kérnek egymástól, például az éppen adódó nevelési helyzetekre. Ha mindenki megérkezett, tiszteletes asszony felolvas egy bibliai részt, amirıl pár magyarázó szót is mond. Ezután elindul egy közös beszélgetés a bibliai anyáról vagy gyermekrıl, elvonatkoztatva arra, hogyan építhetjük be az igeszakasz tanítását saját életünkbe. Beszélgettünk elıször gyerekekrıl, például Káinról, Ábelrıl, Noé gyermekeirıl, Izsákról, majd feleségekrıl, például: Éváról, Sáráról, Lót feleségérıl, Rebekáról. Mindegyikük történetébıl tanítást, lelki táplálékot kapunk, ami otthon is velünk marad, továbbadjuk a családnak is. Mindeközben a gyerekek jót játszanak, fél szemünk mindig rajtuk. Jó érzéssel tölt el, hogy kapcsolatuk az anyukákon keresztül létrejön, talán barátságok is szövıdnek majd, ahogy a szülık között is, és jövıbeli hittársaik lesznek egymásnak, még egy jó darabig biztosan a békéscsabai református gyülekezetben. Imával zárjuk a találkozást. A klub ugyanolyan rugalmasan oszlik fel, mint ahogy kezdıdik, mindenki akkor indul haza, amikor már nagyon sietıs: álmos a baba, ebédet kell fızni, de ez most így természetes. Minden kismamát és otthon lévı anyukát szeretettel várunk, hívogatunk. Medvegy Anikó presbiter NYILAS MISI KARÁCSONYA Avagy mennyi szeretet fér el egy cipısdobozban? A Református Szeretetszolgálati Iroda ez évben is meghirdette Nyilas Misi Karácsonya elnevezéső programját, melynek keretében rászoruló gyermekeknek tehetjük adományunkkal örömtelibbé a karácsonyi ünneplést. Ajándékainkat (játékokat, téli meleg ruhadarabokat, tisztasági felszereléseket, tanszereket) egy-egy cipısdobozba csomagolva december 15-ig a Lelkészi Hivatalban adhatjuk le, ahonnan postai úton juttatjuk el ezeket a szeretetszolgálati irodába, ık pedig magyarországi, erdélyi és kárpátaljai gyermekeknek fogják szétosztani azokat. Kérjük, a dobozokra írják rá, hogy hány éves és milyen nemő gyermeknek készítették össze az adott csomagot. Akinek nincs ideje vagy módja ilyen cipısdoboznyi csomag elkészítésére, pénzadománnyal, postai csekken is támogathatja a programot. Számlaszám: Magyar Református Szeretetszolgálat 11100104 – 19024031 – 58000009 A csekkre írják rá: Nyilas Misi Karácsonya 4.

ELHUNYT CSIHA KÁLMÁN, AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKE Életének 79. évében elhunyt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Temetése 2007. november 10-én volt Marosvásárhelyen. Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemlyénben. Iskoláit Érmihályfalván kezdte, majd Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Az utolsó iskolai éveket otthontalanságban töltötte el, maga kereste kenyerét, miután szüleit 1949-ben kényszerlakhelyre vitték. Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron, az Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben nyert. Aradra nevezik ki segédlelkésznek, ahol megszervezte az Arad-Gáj-i egyházközséget, amelynek elsı lelkipásztora lett. 1956-ban házasságot kötött Nagy Emese segédlelkésszel. 1957 decemberében egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. Hat és fél év után, 1964-ben szabadult az általános amnesztiával. Megjárta Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu-Giurgeni, Salcea munkalágereit, hastífusszal Galacot. Nem volt joga kapcsolatot tartani családjával, kislányát 6 éves korában látta elıször szabadulása után. Kiszabadulása utáni szolgálati helyei: Gógánváralja, Marosvásárhely, ahol 20 évet szolgált. 1975-ben teológiai doktorátust szerzett a gyakorlati teológia körébıl, öt önálló gyülekezetet szervezett. 1990. május 4-én az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották. Több visszaemlékezése jelent meg életérıl, ezek közül a legismertebb a "Fény a rácsokon", amelyben az 1957 és 1964 között börtönben töltött éveit írta le. F.Zs. INTERNET-FIGYELİ Szemezgetések a Parókia; a református portálról 6. (http://www.parokia.hu/) A Parókia refomátus portál is hírt adott Csiha Kálmán nyugalmazott püspök haláláról. Az oldal jobb oldalán található linkre kattintva a megnyíló oldalról egy 1989-ben készült riportot lehet letölteni. Az oldalon az alábbi írások és igehirdetések érhetıek még el: Csiha Kálmán: Fény a rácsokon Utolsó igehirdetéseibıl: Csiha Kálmán püspök beiktatásakor mondott igehirdetése Csiha Kálmánnal püspökké választásakor készitett beszélgetés Csiha Kálmán: Fohász - elmondja a szerzı Miért tudtunk megmaradni? Lk 10,30-37 * El lehet menni Lk 15,11-15 * Vissza lehet jönni Lk 15,16-24 * Igazság vagy szeretet? Lk 15,25-32 * Halál van a fazékban 2 Kir 4,38-41 * Honvesztés vagy honfoglalás? Józs 1,1-11 Utolsó igehirdetése: 2007. november 4-én a Marosvásárhely-Cserealjai református gyülekezet megalakulásának 20 éves évfordulója alkalmából (forrás: cserealja.uw.hu) Futó Zsolt 5.

KÖNYVAJÁNLÓ W. J. Glashouwer: MIÉRT IZRAEL? Kiadja a Bridge Mission Society; Fordította: Tar Katalin Ára: 1350 Ft Tartalom: 1. Izrael: az Isten elsıszülött fia 2. Az Izraellel kötött szövetségek 3. Az elsı ’amíg’: Amíg eljön a Dávid fia 4. A második ’amíg’: Amíg a pogányok ideje betelik 5. A harmadik ’amíg’: Amíg az egyház száma betelik 6. Az antiszemitizmus gyökere 7. Izrael földje 8. Jeruzsálem és a templom 9. Jöjjön el a te országod 10. Alija: a zsidóság hazatérésének segítése 11. Béke Vajon Izrael más, mint a többi nemzet? Különleges hely illeti-e meg a zsidókat a népek között? Mi a helyzet Jeruzsálemmel? A könyv ezekre az izgalmas és aktuális kérdésekre keres választ. Az ismeretterjesztı stílus megkönnyíti a téma megközelítését akár egyéni, akár csoportos Bibliatanulmányozás keretében. A szerzı kutatja a Biblia tanítását a Közel-Kelet viszonyaira, a palesztinok szerepére és az iszlám helyzetére vonatkozóan, és ennek fényében teszi fel a kérdést, hogy mindez mit jelent az egyház számára. Willem J. Glahouwer tiszteletes jelenleg a Keresztények Izraelért nevő nemzetközi szervezet elnökeként tevékenykedik, emellett a Holland Református Egyház felszentelt lelkésze, korábban pedig ügyvezetı igazgatóként dolgozott a Holland Evangéliumi Mősorszolgáltató Társaság televíziós osztályának élén. „Az Izraelhez való személyes kötıdésem akkor kezdıdött, amikor egy idısebb testvér egyszer azt mondta nekem: Tudod, sok keresztyén van, aki a halott zsidókat szereti. Tessék? – kérdeztem értetlenül. Akkor elmagyarázta: Igen, a letőnt korok zsidóit: Mózest, Józsuét, Ézsaiást, Jeremiást, Dávidod, Pált, Pétert, Jánost és a többieket. A Biblia zsidóit. Azokat a zsidókat, akik már rég nincsenek közöttünk. És olyan keresztények is vannak, akik azokat a zsidókat szeretik, akik még nem születtek meg: azt a zsidó generációt, amelyik a prófétai jövıben fog élni, amikor Izrael lesz a világ központja, és Jeruzsálem lesz az a város, ahonnan a békesség kiárad a földre. Majd szenvedélyes hangon így folytatta: - De vajon ki áll a zsidók pártjára a mi napjainkban? Ki fogja ıket Jézus nevében szeretni? Ki fog melléjük állni magányos harcukban, amelyben az egész világ ellenük fordul?” Tar Krisztián ADVENTI KÖNYVKÍNÁLAT A Parakletos Kiadó minden húsvét és karácsony elıtt különleges gonddal összeválogatott könyvcsomagot küld gyülekezetünknek. A csomag most is tartalmaz újdonságokat és régebbi, népszerő kiadványokat is a mesekönyvektıl, kifestıktıl kezdve az életrajzi mőveken és regényeken, versesköteteken át a Biblia-tanulmányokig. A legújabb csomag megérkezett, tartalma megtekinthetı és megvásárolható a gyülekezeti teremben. Szeretettel várjuk az igényes olvasnivalót vagy éppen ajándékot keresı Testvéreket. T.K. 6.

ANYAKÖNYVI HÍREK Novemberben temettük 9-én Magyar Jánosné 16-án Varga István András 19-én Gergely Mihályné 23-án Kelemen Jánosné

85 éves 55 éves 82 éves 68 éves testvérünket.

November 21-én kísértük utolsó útjára Sódar Jánosné Csizmadia Margit Katalin testvérünket, aki szeretett bibliaórás tagunk, a Diakóniai Bizottság lelkes és hőséges munkatársa volt. Mint szolgatársnak, az utolsó szolgálatba küldı igével, a halála elıtt négy nappal tartott diakóniai bibliaóra alapigéjével adtunk hálát életéért urnája mellett: Jézus mondja: „És aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nıtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Sok elsık pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsık.” /Máté 19: 29-30./ A GYERTYA Mikor megformálta ıt a Mester, és meggyújtotta fényét, nem tudta még, mit jelent az égés. Csak elkezdett világítani, szelíden, engedelmesen. Világossága nem magából fakad, a lángot a Mester gyújtotta meg. Az a Mester, aki megalkotta ıt, sokféle lángot formálhat: pusztító, ítélı, hatalmas lángokat is. İt szelíddé és kedvessé formálta. Világít. Világossága nem ítél, csak feltár. Megmutatja a jót és a rosszat is. Nem válogatja meg azt sem, kinek engedi látni a fényt. Emberek sokasága mozog körülötte; mind másfélék, mind mást keresnek. Van, akinek az életében villanásnyi szerepe van csupán, hogy futása közben megpillantson valamit. Van, aki hosszan idızik mellette, elgondolkodik, lassan átmelegíti a ragyogás. A gyertya ugyanis nem csak világít, a lángja melegséget is áraszt. Igaz, a fény messzebb terjed, mint a melegség. Eléri azokat is, akik a sötétséget szeretik, akiknek bántja a szemét, és hadakozni kezdenek ellene. Pedig ha közelebb jönnének, ık is átmelegedhetnének. A gyertya nem világíthat kinek-kinek a tetszése szerint. Nem tükör, hogy a világosság helyett önmagunk arcát mutathatná vissza, vagy sötétséget a sötétségnek. Csak ragyog. Tudja jól, semerre sem hajolhat el, hiszen lángját addig tarthatja csupán, amíg egyenesen áll. Talán neki is fáj néha mindaz, amit láttatnia kell.. Ritkán téved a tekintetünk a gyertyára magára – hiszen jóval nagyobb a fényköre, mint önmaga. Többet láttat, mint amennyi belıle látszik. Ha egyszer mégis megállnak mellette az emberek, és megnézik ıt, mindenki mást vesz észre rajta. Valaki meglátja, hogy gyertyatestéhez kötve van a fény, és azt mondja: szép az élete. Koronaként hordozza a világosságot. Van, aki a megkisebbedı gyertyatestet szánja, van, aki az égés közben könnyként legördülı viaszcsöppeket. Mert néha fáj az a forróság, ami égeti belülrıl. Egyszer utolsót lobban a láng. A gondos kezek, amelyek megformálták ıt, máshová helyezik át. Oda, ahol nincs több égetı fájdalom, és mégis teljes a világosság. Nem szabad megijedni. A Mester tudja jól, mikor fújja el a lángot. Hiszen kincse volt neki is az alkotása. A szeme fénye. Gyönyörködött a ragyogásában. Szabó Andrea Kiadja a Békéscsabai Református Egyházközség Presbitériuma Szerkesztık: Dr. Szabó Andrea és Dr. Tóth János; lektor: Marti Miklós fotók: Dr. Kürthy Csaba; munkatársak: Marti Márta, Futó Zsolt, Tar Krisztián, Varga Dávid

7.

SZERKESZTİI LEVÉL Egy évvel ezelıtt, a szokásos novemberi gyülekezeti hírlevél elkészítése kapcsán merült fel bennünk a gondolat, hogy rendszeres kiadvánnyal kellene gazdagítani a gyülekezet életét. A gondolatot hamar megszerettük, napokon belül elkészült a presbiterek elé tárt bemutatkozó szám, majd adventben az elsı nyilvános példány is megjelent a templomajtóban. Mikor a címet kerestük, az én javaslatom az volt, legyen a neve: „Immanuel”. Azt jelenti: velünk az Isten. Tiszteletes úr azonban azt mondta, legyen inkább a neve: „Élıvíz-csatorna partján oázis”… (Mert valami ilyennek szeretné látni a gyülekezetünket.) Ez gyönyörő gondolat, célnak is jó, csak címnek hosszú egy kicsit. Akkor legyen a cím: „Oázis”? Az nem elég biblikus. Másnap jött az ötlet: vágjuk le a gondolat másik végét és legyen a tervezett kis újság neve: „ÉLİVÍZ”. Így lett az Élıvíz Élıvízzé…Jn 7,38! S hogy azzá lett-e valóban, aminek szántuk, terveztük? Ennek a kérdésnek a megválaszolásában a Testvérek is segítségünkre lehetnek, ha a mellékelt kérdıívet kitöltik és a templomban az emblémás dobozban elhelyezik. Minden véleményt, ötletet, javaslatot szeretettel várunk. S ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak a munkáját, imádságát, szeretetét, akik az újság elkészítésében közremőködtek, akik arcukat, nevüket adták hozzá, akik olvassák, másokhoz elviszik és szívükben hordozzák. Szerkesztıség

DECEMBERI CENTENÁRIUMI ÉS ÜNNEPI ALKALMAINK Dec. 2-án

15.30-kor

Dec. 7-én

17 h-kor

Dec. 8-án

15 h-kor

Dec. 9-én Dec. 11-én

17 h-kor 18 h-kor

Dec. 15-én

9 h-kor 15 h-kor

Dec. 22-én 14 h-kor Dec. 20 és 22 között Dec. 24-én 15 h-kor Dec. 25-én 10 h-kor Dec. 26-án 10 h-kor Dec. 31-én 17 h-kor Jan. 1-én 10 h-kor

Adventi gyertyagyújtás a Városháza elıtti téren Hajtman Ildikó énekszolgálatával „Teremtés vagy evolúció?” - JOHN MACKAY ausztrál geológus, teremtés-kutató elıadása gyülekezetünkben Adventi családi délután énektanulással, imádsággal, adventi történettel és kézmőveskedéssel A zeneiskola növendékeinek adventi hangversenye Adventi hangverseny az Evangélikus Kistemplomban gyülekezeti énekkarunk szolgálatával A Vakok és Gyengénlátók Egyesületének koncertje Adventi gyertyagyújtás a Városháza elıtti téren Marti Miklós igei szolgálatával Mezımegyeren a Mővelıdési Házban Mindenki Karácsonya minden nap 17 h-kor bőnbánati istentisztelet A gyermekek karácsonyi mősora a templomban Karácsonyi úrvacsorás ünnepi istentisztelet Istentisztelet a legátus szolgálatával Óévi ünnepi istentisztelet Újévi ünnepi istentisztelet.

Rendszeres alkalmaink: Vasárnap 10 óra: istentisztelet a templomban és gyermekistentisztelet a gyülekezeti teremben. Vasárnap 9 órakor konfirmációra elıkészítı alkalom a gyermekeknek. Hétfın 18 órakor a gyülekezeti énekkar próbája. Kedden 17 órakor: bibliaóra. Csütörtökön 17 órakor kátémagyarázatos istentisztelet, Pénteken 16.30-kor ifjúsági bibliaóra. Minden hónap 1. vasárnapján 17 órakor presbiteri bibliaóra, 2. vasárnapján 16 órakor 20-30 éves fiatal felnıttek bibliaórája. Minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14 órakor Mezımegyeren, 1. vasárnapján 15.30-kor Telekgerendáson, 3. vasárnapján 15.30-kor az Életfa Idısek Otthonában, utolsó péntekén 9 órakor az Urszinyi Andor utcai, 9.30-kor a Bankó A. utcai Idısek Otthonában istentisztelet. Minden hónap 1. és 3. szombatján 14 órakor Kékkereszt Egyesület missziói alkalma, minden hónap 1. és 3. szerdáján 9.30-kor baba – mama - kör a gyül.ekezeti teremben. Elérhetıségek: Marti Miklós és Marti Márta lelkipásztorok, Balogh László gondnok Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala /5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4./ Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail: [email protected] Hivatali idı: munkanap /kedd kivételével/ 9-12 óra és csütörtök 16-17 óra. KEDD SZÜNNAP!

Mennyire jellemzı, hogy gyülekezeti aktualitásokról, programokról az Élıvízbıl értesül? O Általában így van. O Inkább csak emlékeztetnek ezek a híradások. O Nem jellemzı.

OLVASÓI KÉRDİÍV Ennek a kérdıívnek a kitöltése és az emblémás dobozban elhelyezése Önök számára csak kis fáradság, nekünk, az újság készítıinek viszont óriási segítség. Szeretnénk, ha az Élıvíz valóban betöltené azt a szerepet, aminek szántuk: hogy a gyülekezetnek örömére, szolgálatára, épülésére legyen. Köszönjük az együttmőködésüket! Kérjük, hogy 1-tıl 5-ig osztályozza az Élıvíz c. újságot a megadott tulajdonságok szerint!

Formai megjelenés Olvashatóság A nyelvezet érthetısége A tárgyalt témák aktualitása A tárgyalt témák érdekessége A tárgyalt témák kifejtettsége Sokszínőnek tartja-e a lapot? Betölti-e a lap a következı célkitőzéseit? Információ-átadás Közösségépítés Lelki tartalmakkal gazdagítás

1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5

1 1 1

2 2 2

3 3 3

4 4 4

5 5 5

Kérjük, x-szel jelölje meg azt a választ, amellyel leginkább egyetért! Milyen gyakran olvassa Ön az Élıvizet? O Figyelem, mikor jelenik meg, várom az újabb számokat. O Szívesen kézbe veszem, nagyrészt át is olvasom. O Szívesen kézbe veszem, de csak válogatott cikkeket olvasok el. O Ha a kezembe kerül, belenézek. Mi a véleménye az újság terjedelmérıl? O Ha hosszabb volna, akkor is mindig végigolvasnám. O Pont megfelelı. O Szerintem rövidebb szórólap is elég volna. Mi a véleménye a nagyobb lélegzető cikkekrıl? O Ennyi terjedelmet bármikor végigolvasok. O A hosszabb cikkeket néha unalmasnak vagy fárasztónak találom, de azért elolvasom. O Egy oldalnál hosszabb írás elolvasásába bele se kezdek. Mi a véleménye a bemutatkozó írásokról? /Arcok a gyülekezetbıl/ O Örülök, hogy megismerhetek általa embereket. O Néha abban is vannak jó gondolatok. O Szerintem nem szép dolog ez a személyeskedés, nem szeretem.

Továbbadja-e valakinek a gyülekezeti újságot? O Mindig O Gyakran O Néha O Soha Figyelembe veszi-e a Könyvajánló és az Internet-figyelı ajánlásait? O Igen, sokszor. O Elolvasom az érdekessége miatt, de könyvet nem ez alapján választok. O Nem veszem figyelembe. Fontos-e Ön szerint, hogy legyen gyülekezeti újságunk? O Nagyon fontos. O Fontos. O Meglennénk nélküle. Milyen témákról olvasna még szívesen a lapban?

……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………. Milyen formai vagy tartalmi, szerkesztésbeni változtatásokat tartana szükségesnek?

……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………. Segítségüket köszönjük és minden kedves Olvasónk számára békés ádventi idıszakot és áldott ünnepi készülıdést kívánunk. Az Élıvíz szerkesztıi