2009. JÚNIUS
4. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM
Arcok a faluból
Kezdetben vala … a Zöld Kendı
D
ömösön megalakult egy énekkar. Errıl elıször nem sokkal a március 15-i ünnepség elıtt értesültem, és be kell vallanom, a hír hallatán megdobbant a szívem. Amikor azután láttam-hallottam ıket énekelni a ’48-as emlékmő elıtt, majd az anyák-napi ünnepségen a katolikus templomban, nagyon nagy öröm töltött el. Végre megmozdult valami, végre nem csak az Összefogás Dömösért Egyesület árválkodik – és erılködik – a faluban, a faluért. Megfogadtam magamban, hogy képviselıként, az egyesület tisztségviselıjeként és nem utolsósorban, mint a Dömösi Élet felelıs szerkesztıje, lehetıségeimhez mérten mindenben támogatni fogom az énekkart, és arról is meg vagyok gyızıdve, hogy nem leszek ebben egyedül. SZILÁGYI GÁBOR Dömösön megalakult egy énekkar. Errıl beszélgettem a kezdeményezı ötletgazdával, Péntek Lajossal és az együttes karnagyával, Lukácsné Fabi Katival. – Hogyan történt ez? Mint derült égbıl a villámcsapás, vagy pedig volt valami elızménye az énekkar megalakulásának? P. L.: Legalább két-három éve nyaggattam már állandó nótapartneremet, Schreck Tibort hogy alakítsunk egy énekkart Dömösön. Már a nevét is kitaláltuk:
KukorIQ Dalárda. Schreck Tibi vagy éppen nem tartotta az idıt, a helyzetet, vagy a magyarokat, a dömösieket, vagy épp saját magát alkalmasnak egy ilyen közösség megalakítására, vagy kezdeményezésének, a Magyarok Keresztje ünnepségnek a kidolgozásával volt elfoglalva. De aztán novemberben támogatást kaptunk Tibi feleségétıl, Erikától is, és elkezdtünk szervezkedni. Nem mástól vártuk, követeltük fennhangon, hanem megcsináltuk. Ez nıtt ki a dömösi „kocsmakultúrából”. És ahogy nıtt, úgy változott át, és nemesedett
vegyes énekkarrá, és a KukorIQ Dalárdából immár Zöld Kendı énekkar lett. – Egy énekkarnak gyakorolnia, és tanulnia is kell. Hol tartjátok a próbákat? Ki vezeti azokat? L.F.K.: Kálmán Antal plébános atya nyitott és befogadó személyiség, ezért már a megalakulás elsı lépéseihez is rendelkezésünkre bocsátotta a parókiát. Az elsı helyi rendezvényen, a március 15-i ünnepségen való bemutatkozó szereplésünk után a polgármester úr is felajánlotta próbáink, mőködésünk színhelyeként a leendı közösségi ház, a volt nagyiskola egy helyiségét. De bizonyos alkalmakra készülve a templomban is próbálhatunk. Engem már a szervezés ideje alatt felkértek, hogy legyek az énekkar karnagya, így a próbákat és az új darabok betanulását én irányítom. Kapok segítséget is, Antal atyától és Schreck Erikától is, de a szakmai felelısség az enyém. – Ez azt jelenti, hogy templomi énekkar vagytok?
P.L.: Dömösi énekkar vagyunk. Fellépéseinkkel emelhetjük a községi, egyházi ünnepeink színvonalát, meghittségét, és a közös énekléssel örömet szerezhetünk magunknak és szeretteinknek, netán a falu közösségének. Azonban nem vagyunk, és nem is leszünk eszköze országos, illetve helyi politikának, vagy egyházpolitikának, nem állítunk képviselıjelölteket. Egyáltalán: Nem politizálunk. Éneklünk, és alakítjuk közösségünket. Ez szerintem elég, mert: Dömös közösségi élete önmagához és más településekhez mérve messze elmaradott, és erre az alkalmas helyszínek hiánya sem elég magyarázat. A rendszeres közös tevékenység közösséget teremt, élményt nyújt, sikert eredményez, és növeli a helyi identitástudatot, a büszkeséget, hogy ide tartozom. [KEZDETBEN VALA…] FOLYTATÁS A 3. OLDALON >
A tartalomból – Képviselı-testületi ülés 3. oldal – Gazdaszemmel – A Bozóky iskola hírei 4. oldal – Mi megtettük a magunkét… 5. oldal – Egyedül nem megy… – Óvodai hírek 6. oldal – Balogh Kálmán koncert – Gyermeknap 7. oldal – Dömös hajó
8. oldal
– Dömös története 9. oldal – Hitélet
10. oldal
– Lapzárta után 11. oldal
2
Dömösi Élet
2009. június
Dömösi Élet
2009. június
3
Kezdetben vala … a Zöld Kendı FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL >
– Fellépések, ünnepek, „alakítjuk közösségünket”, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy már vannak terveitek? L.F.K.: Egyre bátrabban merünk elıre nézni. A március 15-i ünnepség két Kossuthnótájától mára eljutottunk a Schubert dalokig, Bach kantátáig. Tanulunk gregorián énekeket, lengyel himnuszt, dalokat és magyar nótát is. De a kedvencünk Szınyi Erzsébet szerzeménye, az énekkar és az egyesület nevét is adó „Zöld kendı”. Terveink szerint a március 15-i, az anyák-napi és a mostani pünkösdi fellépés után az idén az augusztus 20-i ünnepségen, szeptember 15-én, a lengyel emléktábla elıtti megemlékezésen és az immár hagyományos november 4-i a Magyarok Keresztje ünnepségen fogunk még fellépni. Tanulási és közösségépítı szándékkal néztünk közösen kórusfilmet, tartunk közös bográcsozást, kirándulást is.
Várjuk körünkbe az énekelni szeretı és merı dömösieket, akik vállalni tudják az énekkarral járó kötöttségeket és fegyelmet. Jöjjenek el egy-két próbára, eleinte csak megfigyelıként, aztán majd meglátjuk-halljuk. És mások is! P.L.: Jövıre már nagyobbat szeretnénk lépni. A „Dunakönyök” négy települése, Nagymaros, Visegrád, Pilismarót – mert ott is mőködnek kórusok – és Dömös kórusa-énekkara részvételével – és hagyományteremtı szándékkal – kórustalálkozót szervezünk a katolikus templomban. Kivisszük az énekkart s ezzel a falut is a „piacra”. – Közgyőlésrıl, szavazásról, alapszabályról is hallottam… P.L.: Mindezekhez a célokhoz praktikusan azt terveztük, hogy valamilyen szervezeti formát veszünk fel. Így történt, hogy május 27én formálisan is megalakult a „Zöld Kendı Énekkar Egyesület”, mint dömösi társadalmi szervezet. Az egyesület tagjai a köz-
győlésen megalkották az egyesület mőködését szabályozó alapszabályt, továbbá vezetıséget választottak. Mindezt többségi szavazattal. De ez csak formaság. A lényeg az éneklés meg a közösség. Mindez itt, Dömösön. Hasonló önszervezıdésbıl, egyesületbıl kellene több a faluban, mert ezek adják a helyi társadalom szövetét. Megjegyzem,
már szervezzük másokkal a Dömösi Vízisport Egyesületet, fıként az ifjúság részére. Ha már egyszer itt van a Duna... – A mai világban mindenhez pénz kell. Honnan lesz? P.L.: Tagdíjat fizetünk, bizonyos arra érdemes eseményekre talán sikerül szponzorokat is találni, a hiányzót meg összedobjuk. Összedobjuk...?
Képviselı-testületi ülés dióhéjban
M
ájus hónapban egy alkalommal ülésezett a képviselı-testület. A 27-ére meghirdetett testületi ülés azonban elmaradt, mert a testület több képviselı akadályoztatása miatt határozatképtelen volt. Helyette változatlan napirenddel, egy nappal késıbb, május 28-án került megtartásra a képviselı-testületi ülés. SZILÁGYI GÁBOR A testületi ülésnek tíz napirendi pontja volt: 1. Települési önkormányzati belterületi közutak felújításának, korszerősítésének támogatására (TEÚT) kiírt pályázaton való részvétel – Az önkormányzat idén a Vertel József utcát szeretné felújítani, ezért a képviselıtestület úgy döntött, hogy részt vesz a pályázaton. 2. Helyi önkormányzatok fejlesztési feladatainak támogatására kiírt pályázaton való részvétel – Az önkormányzat a Szivárvány Óvoda külsı felújítására szeretne pályázni, ezért a képviselı-testület úgy döntött, hogy részt vesz a pályázaton. 3. Kompok, révek felújítására, fenntartására kiírt pályázaton
való részvétel – A képviselıtestület felhatalmazta a polgármestert a rév üzemeltetése céljából az Ankerkette Kft-vel kötendı üzemeltetési szerzıdés aláírására. A képviselı-testület úgy döntött, hogy indul a pályázaton, a pályázati önrészt megállapodás alapján az Ankerkette Kft. fizeti. 4. Dömös, Táncsics M. u. 37. alatti ingatlan értékesítése – Május 21-én lezajlott az ingatlan értékesítésére kiírt árverés. A licitálás nyertese Kovács Sándor és Kovács-Nagy Eszter Anna lett, az ingatlan 3 millió 160 ezer forintos áron kelt el. A képviselıtestület határozatban fogadta el az árverés eredményét, és felhatalmazta a polgármestert az adásvételi szerzıdés megkötésére. 5. Dömösi „Malom” (Bartók Béla u. 3.) épületének megvásárlása – Novák Lajos polgármester tárgyalásokat folytatott a „törökkori malom” épületének tulajdonosával, a Dunakanyar termelıszövetkezettel a malom kulturális célokra történı megvásárlásáról. Végül igen kedvezı részletfizetési feltételeket sikerült elérnie, eszerint az önkormányzatnak a vételárat kamatmentesen 99 hónap alatt kell kifizetnie, az elsı 24
hónapban 50 ezer, a hátralevı idıben 150 ezer forintos havi részletekben, összesen 12 millió 450 ezer forintot. A képviselıtestület véleménye megoszlott a kérdésben, végül az a döntés született, hogy a testület elıször megtekinti az épületet, és csak a következı testületi ülésen hoz határozatot a megvásárlásról. 6. Beszámoló a gyermekjóléti- és gyermekvédelmi feladatok ellátásáról – A jegyzı a képviselı-testület elé terjesztette a beszámolót, amit az határozattal elfogadott. 7. Dömös Község Önkormányzat 2009. évi éves összesített közbeszerzési tervének módosítása – Az önkormányzat nyert a vis maior pályázaton, amin a Királykúti utcai sziklafal helyreállításának céljából indult. Azonban az igényeltnél alacsonyabb összegő támogatást kaptunk, ezért a sziklafal helyreállítása már nem tartozik közbeszerzési eljárás hatálya alá. Emiatt ez a beruházás a képviselıtestület jóváhagyásával kikerült a közbeszerzési tervbıl. 8. A 73/2008.(IX.24.) Ökt. határozat (Melly András 867/11 hrsz-ú ingatlan visszavásárlási ügye) módosítása – A képviselı-
testület még tavaly zárt ülésen lehetıvé tette a Dr. Melly Andrástól kisajátított ingatlan visszavásárlását az infláció mértékével növelt áron. Mivel az adás-vételre akkor a vevı késlekedése miatt nem került sor, ezért a vételárat még az azóta eltelt idıre vonatkozó infláció is megterhelte, így módosítani kellett a határozatban szereplı vételárat 3 millió 49 ezerrıl 3 millió 143 ezer forintra. 9. A Királykúti utcai sziklafal helyreállítására vonatkozó engedélyezési és kiviteli terv elkészítésének megrendelése – A képviselı-testület elfogadta a Rosette Környezetvédelmi és Mérnöki Bt. 840 ezer forintos ajánlatát. 10. Egyebek – Dani-Szabó Eszter elıadta a virágosítással és fıleg a locsolással kapcsolatos gondjait, ami miatt esetleg szerzıdést is kellene módosítani. A testület változatlan támogatásáról biztosította Dani-Szabó Esztert. – A sportpályánál korrózió miatt eltörött egy szennyvízcsı, tönkrement egy szivattyú, ezért ott erıs bőz terjeng. A vízmő ígéretet tett a hiba mielıbbi elhárítására.
Dömösi Élet
4
2009. június
Gazdaszemmel PÁLMAI JÓZSEF
A
közelmúltban emlékeztünk Benedek Elekre, a nagy mesemondóra születésének százötvenedik, halálának nyolcvanadik évfordulóján. Elek apó Erdélyországban született, az írás mellett ott gazdálkodott. Gazdaszemmel nézte a világ dolgait. A gazdaember gondoskodó fajta, aki nem csak az idıjárásnak, de az átvevık, olykor az átverık kénye-kedvének is ki van szolgáltatva. Igazából nem is értem, miért kellett Paulusz és Szilágyi képviselı uraknak ingerült hangot megütni. Úgy is kezdhették volna, hogy igaza van Pálmai Józsefnek, hisz a Promenád lépcsıit lassan három éve mi sem javítottuk meg, nem tettünk ki figyelmeztetı papírt. Nem rendezett a Kínai bolt helye, a Duna partján a gazt nem vágattuk le szárzúzóval a télen. Ez korábban nem is tőnt fel, hisz korábban évtizedeken át gondozta Fabi Jani bácsi és Dobos Károly. A Vasas üdülı elıtt is nagyon rendezetlen a járda, s gondozni kellene a tulajdonosnak a zsidó temetıt is. Hogyan lehetne ezeken változtatni? Veszélyes dolog jelzıvel illetni a másikat, még akkor is, ha – mint mondják – mindenki magából indul ki. Lev Tolsztoj hetven évesen írta, hogy soha nem bocsátotta volna meg magának, ha 1849-ben, mint orosz katonatiszt részt volna huszonegy évesen a magyar szabadságharc leverésében. Azért, hogy akkor itt jártak a „muszkák”, még kevés orosz (és magyar) gyakorolt önkritikát. Ezt csupán a százhatvanadik évforduló miatt említem meg. A Feltámadás címő regény négy bibliai idézettel kezdıdik, közülük az egyik szerint: „Miért nézed pedig a szálkát, a melly vagyon a te atyádfiának szemében, a gerendát pedig, melly a te szemedben vagyon, nem vészed eszedbe?” Egykori kedves irgalmas nıvér szerint is a darazsat mézzel kell megfogni, nem ecettel. 1952es szétszórattatásuk után ötven évig óvónıként nevelt állami gondozott gyermekeket. Azt én sem állítottam, hogy „semmilyen kulturális élet nincs Dömösön”. Arra pedig már tettem javaslatot,
hogy hogyan kellene közössége (ke)t szervezni, amit vagy nem tudnak, vagy nem akarnak teljességgel megvalósítani az illetékesek. Paulusz úr! Ugyan, ugyan ki szapulta az egykori kenyéradó iskolámat, a visegrádit, s ki, melyik képviselıt döngölte földbe? Amit állított, jól hangzott, csak nem volt igaz. Cukor, de nem eszem meg. Én annyit mondtam, hogy jó lett volna együtt látni, hallani az óvoda után szétszakított gyermekközösséget. A dömösi gyermekekért ma is folyik a környezı iskolák harca, ezt mindenki tudja. Nekem is tetszenek a pilismaróti és visegrádi, közöttük dömösi gyermekek elıadásai, amelyikre csak tudok, elmegyek ezután is. Paulusz képviselı úr másik állítása sem helytálló, mert amit mondott, az nem a megyei közgyőlésre tartozik. Én arról tájékoztattam a megye Oktatási, Mővelıdési, Sport-, és Kulturális Bizottságát, hogy Pilismaróton Maier-Kránitz László könyvtáros tanár úr évrıl-évre megszervezi a Magyar Kultúra Napját, amikor különbözı mőfajokban helyi és környékbeli mővészpalánták, mővészek jó színvonalú, háromórás mősorokat adnak Szikorszki Jánostól az ottani népdalkörig, dzsessz és beatzenekarig. És nem ısszel volt a Magyar Kultúra Napja, az „egyetlen program”, hisz szép ünnepségen emlékeztünk a Titanic vagy a Carpathia hısérıl, dr. Lengyel Árpádról. Jókai Anna estjén is sok dömösi volt. Szilágyi képviselı úr! Úgy gondolom, hogy a képviselı is polgár. Olyan polgár, aki szinte mester. Úgy írja, „Nem felülrıl kell várni a megoldást”. De hát ki van itt felül, mint a gálya? Azért pedig nem kell megsértıdni, mert Zöld László terveinek elutasítása kapcsán azt állítottam, hogy egy lokálpatrióta volt Önök között. Az a Cseh János, aki korábban maga is elutasító véleményen volt. Sajnos 16-án nem tudtam részt venni a Duna-parti akcióban, de higgyék el, kijut abból nekem a Mélúton. Szépemlékő Kırösy László sírját meg kellene jelölni a temetıben, egykor volt ott egy kereszt, vasból. S ha eddig
emléktábla nem is került a házára, de a nevét legalább az utcatáblákon ki kellene javítani, „hogy nevemet egykor hibátlanul írják majd fölébem…” Szerényen szeretném megjegyezni, hogy iskolai ballagásunk után odajött hozzám egy idıs férfi, aki könnyekig hatódva mondta, hogy az utóbbi években Németországon, Amerikán át Ausztráliában is volt ballagási
ünnepségen nyolc helyen, de csak itt, a mi iskolánkban hallotta a ballagási énekeket és a Himnuszt zengeni. Májusban Esztergomban a Babits-ház avatásán szép, Babits által fordított himnuszokat hallottunk az esztergomi Ferences Gimnázium kórusának elıadásában, s ott hangzott el a szép Babits vers is, a Dal az esztergomi bazilikáról.
Május Maróton A Bozóky Mihály Általános iskola hírei ZOLTAINÉ REXA NIKOLET
A
májusi nyár és sok napsütés nagyon kedvezett a sport- és gyermeknapi eseményeknek. – Május 5-én az iskola ifjú focistái a Tokod-Üveggyári foci kupán (NUPI) második, harmadik és negyedik helyezést értek el. – Május 19-én 5.-6. osztályos leánycsapatunk az esztergomi Városi Kosárlabda bajnokság II. helyezettje lett. – Május 20-án ismét kis focistáink bizonyítottak az Esztergomban megrendezésre kerülı NUPI kupán. Két harmadik és egy negyedik helyet szereztek meg. Három kisfiút: Eichenwalder Róbertet, Németh Dávidot és Visnyovszky Martint beválasztották a korosztály megyei válogatottjába. Gratulálunk nekik! – A május 24-i vasárnap a gyerekeké volt. Délután kettıtıl este fél kilencig a „Legyetek jók, ha tudtok!” Pilismaróti Gyermekekért Alapítvány rendezésében nagyszerő elfoglaltságok várták a gyerekeket. Délután 2 órától 5 óráig ügyességi játékokon vehettek részt, ahol volt ugráló vár, gólyalábazás, lufi-pukkantás, egymás hátáról mókás állatnevek leolvasása, célba dobás, célba gurítás, dobás, és kötélhúzás is. Utána az iskolai Irodalmi Színpad elıadásában színdarabokat, majd néptáncosaink táncbemutatóját nézhették meg az érdeklıdık. A szereplıket Nyers Lajosné és Sebák Katalin készítette fel. Ezt követte a kerékpáros ügyességi verseny, melyet végigizgulhattak
a nézık és a szépszámú résztvevık. A napot egy fergeteges KARAOKE verseny zárta. A programok lebonyolításában részt vettek a Mesevár Óvoda és iskolánk pedagógusai is. – Május 27-én, szerdán az ország többi intézményével egy idıben, a Bozóky Mihály Általános Iskolában is sor került az országos kompetenciamérésre. A 4., 6. és 8. évfolyamon matematika és szövegértés feladatokat oldottak meg tanulóink 8 és 12 óra között. A mérés eredményét a következı naptári év elején fogjuk megkapni. Jelenleg mindenki izgatottan várja az osztálykirándulásokat, ballagást és a bizonyítványok kiosztását. Ezek sikerérıl a következı számban adunk tájékoztatást. A tanév végi izgalmak mellett lázasan készülünk az iskolaépítésre, és örömmel számolhatunk be arról, hogy sikerrel zárult a TÁMOP 3.1.4. pályázatunk, mely lehetıvé teszi a kompetenciaalapú oktatás bevezetését a páratlan évfolyamokon magyar nyelvbıl és matematikából, valamint elindít egy szakmai megújító programot is.
2009. június
Dömösi Élet
Mi megtettük a magunkét…
5
FELHÍVÁS a Szivárvány Óvoda felújítási, bıvítési munkáinak elvégzésére
PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
M
ájus 16-án, a Duna partján sok lelkes fiatal és magát még fiatalnak érzı környezettudatos ember gyülekezett. „Fegyverük” a szemetes zsák, a kesztyő és az éles szem volt. Amint azt a mellékelt fénykép is mutatja, a testmagasság nem volt feltétele a programon való részvételnek. Több volt a másfél méter alatti, mint az afeletti. Ez egyrészrıl öröm, hiszen azok a gyerekek, akik itt mások után összeszedték az eldobált szemetet, nem valószínő, hogy ilyen tettre vetemednek ezentúl. Más részrıl azonban szomorú, hogy ilyen kevés felnıtt akart példát mutatni. Hogy kinek? Mindenkinek, bárkinek! A kirándulók közül többen jöttek és hozták oda azt, amit egyébként is a kukába tettek volna (mert hát ugye a jót feltételezzük mindenkirıl!) és álmélkodva nézték a sok gyereket, akik szinte versenyt futottak, ha megláttak valami jó prédát, amit rögtön el is ejtettek, és betuszkoltak a nagy, fekete zsákba. Ilyenbıl több mint húsz telt meg kis „túránk” végére. Általánosságban elmondható, hogy sokkal kevesebb szemetet találtunk, mint tavaly ilyenkor. Ami nagyon jó hír! Viszont a még mindig elég magas vízállás miatt nem tudtunk a parton mindent összeszedni, bár a víz ezeket
már régen levitte a lovarda melletti fák közé, sajnos. Azt nem tudjuk, hogy onnan hogy lehet ezeket összeszedni, de az biztos, hogy ott a két dolgos kéz és az akarat már kevés, látva a mennyiséget és annak elhelyezkedését. Mi, akik ott voltunk, tudjuk, hogy volt értelme annak, amit csináltunk. Látványban és erkölcsileg egyaránt. A délelıtt megkoronázásaként egy különleges fát ültettünk a parkba, amit bárki megcsodálhat: egy vérbükk hirdeti a következı évtizedekben, hogy ennek a napnak nem csak rövidtávú sikere volt. A fát azóta is öntözi az egyesület apraja , és még valaki, akirıl csak azt tudjuk, hogy szereti a természetet. Köszönjük neki! Köszönettel tartozunk Szalay Balázsnak, aki minden gyermeket megajándékozott egyegy jégkrémmel. Utána elvitte a csapatot hajókázni, sıt: a vállalkozó szellemő gyerekek még a kormányt is megfoghatták, így olyan volt, mintha ık vezetnék a hajót! Nagy élmény volt! Sok új arccal találkoztunk, köszönjük nekik, hogy idıt szakítottak ránk. Úgy gondolom, nem csak jót tettünk, hanem jól is éreztük magunkat. A túra végére kis közösség kovácsolódott, akiken látszott, hogy jól érezték magukat. Jövıre ismét várunk mindenkit!
Terveink szerint 2009. július közepén elkezdıdhet az óvoda bıvítésének elsı fázisa. Mintegy 80 m2-es hozzáépítéssel és 50 m2-es felújítással korszerővé és kényelmesebbé válhat a vizes blokk, az öltözı, a nevelıi szoba és a fogadótér. A képviselı-testület várhatóan a következı ülésén hirdet a munkák elvégzésére pályázatot. Kérjük, mielıbb jelentkezzenek azok, akik részt kívánnak venni a pályázaton. A dokumentáció a Községházán már most megtekinthetı, illetve átvehetı, hogy elegendı idı álljon rendelkezésre az árajánlat elkészítéséhez.
A Civil Dobogó Szív Egyesület Magyar-napot hirdet Dobogókın 2009. június 27-én Programok: Elıadások egész nap, gyermek-foglalkozások, íjászat, lovaglás, sólyomröptetés, rovásírás oktatás, gyógynövény-ismertetı túra, beszélgetı központok, magyar-kézmőves vásár Segítség és felvilágosítás, bejelentkezés és regisztráció: 30/505-7425, 70/323-5365
[email protected]
Dömösi Élet
6
Egyedül nem megy… PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
N
em bizony! Ha azonban összegyőlik sok tenni akaró felnıtt, akkor minden sikerülhet! Az elsı tavaszi napsugarak megérkeztekor néhány szülı fejében megfogant egy kérdés: mi kellene ahhoz, hogy az iskola udvara szebb, élhetıbb legyen?! Mivel a por, az aszfalt és a kockakı nem éppen inspirálja a gyerekeket kreativitásra, ezért azt gondoltuk, hogy egy pár asztal és pad- ahová ki lehet ülni- jó ötlet. Amikor Kisorosziban jártunk láttuk, hogy az ottani alsósok bámulatos dolgokat építenek a homokozóban. Tényleg, nálunk miért ne lehetne? Miért törvényszerő az, hogy az óvodást színes falak, az udvaron játékok garmada veszi körül és amikor eljönnek az iskolábakét hónap sincs a két helyszín között!- fehér falak és csupasz udvar vegye ıket körül? Tehát adva volt a másik ötlet is: homokozó. Persze nem azért, hogy az órák közötti szünetekben legyen hol „fürödni”, hanem az egész délutánt itt töltı napköziseknek legyen hol építeni. A gondolat tettre sarkall: egy apuka megtervezte, mit lehetne, a hivatal építésze rábólintott, hogy ezt lehet. Innentıl már sínen volt a dolog, hisz csupa jólelkő, adni akaró embert sikerült találnunk. Igazgatónk megkereste a visegrádi erdészetet, ahonnan faanyagot kért. E helyett kaptunk két komplett asztalt és négy padot! A pilismaróti erdészet a homokozó anyagát ajánlotta fel. Amikor mindez megvolt, összehívtuk a szülık képviselıit (hivatalos nyelven: az SzMK-t), akiktıl ahhoz kértünk segítséget, hogy a helyükre kerüljenek ezek a tárgyak. Hétfın volt a megbeszélés, és szerdán már itt volt az elsı csapat. Hihetetlen! Dolgos apukák hántolták a homokozónak való akácot, ásták ki az asztal és padok helyét. Hozták a csavart, a főrészt, csak végre legyen kész! Csütörtökön este került helyére a homokozó utolsó darab fája. Pár nap és tele lesz homokkal egyik apuka jóvoltából. Egy vállalkozó anyuka ponyvát ajánlott fel rá, hogy le tudjuk
takarni, ahogy azt kell. Egy üzletbıl homokozós játékokat kapunk. Egy kis ízelítı: még nem volt homok a homokozóban, amikor már ott ültek a szélén a gyerekek minden szünetben, lábuk befelé, mintha medence szélén lennének és beszélgettek. Nem rohangáltak: BESZÉLGETTEK! A szünetre elsınek kiérı foglalja a padot, hogy oda ülhessenek a barátai és ott beszélgethessenek! Oda ülnek ki olvasni, tanulni. (Meg is kérdezték: mikor jön a többi pad?) Ez a nagy dolog. Pedig nem is volt olyan nagy. Pár ember tenni akart és találtak olyanokat, akik nem kérdezték meg: mi hasznom ebbıl? Tudták, hogy nem nekik, hanem a gyerekeiknek lesz ebbıl hasznuk. Közelebb kerülnek ahhoz, hogy EMBEREK legyenek belılük. Hiszen a példaképet nem az újságban, netalán a tv-ben kell keresni, hanem csak otthon kell szétnézni: ott van apa, anya! Az a gyerek, akinek az apukája ott lapátolt, hántolt, ásott, másnap büszkén mondta: – Igen, az én apukám is itt dolgozott! Az ı munkája is benne van! Kedves szülıtársak! Köszönet mindenkinek, aki idejét, két kezét nem sajnálta és segített szebbé tenni az iskola udvarát! Jó ötletet, kezdeményezést továbbra is szívesen fogadunk!
Segítıink: Schmidt Anna, Félegyházi András, Ocsovai Zoltán (Visegrádi Erdészet), Brandhuber Ádám és Szabó Miklós (Pilismaróti Erdészet), Oláh Miklós, Oláh Péter, Oláh Sándor , Fekete Attila, Ralf Sickerling, Sauli Kangas, Bágyi Csaba, Schäffer László, Eıry Csaba brigádja, ifj. Cseke László, Dányi László, Pfeifer Julianna, Abonyi Géza, a Gamesz dolgozói. KÖSZÖNET!
2009. június
Májusi hírek a Szivárvány Óvodából SEBİK ISTVÁNNÉ, JUTKA NÉNI
M
ájus hónap mindig sok kedves, emlékezetes élményt tartogat a dömösi óvodásoknak. Részben a természet nyújtja számunkra . Fészket rak-
dásainkat, minden apróság felült a lóra és maradandó élménnyel szállt le róla. Köszönjük ezt a különleges ajándékot Nekik! A májusi „madárovi” páratlan élményt tartogatott kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Lotár bácsi, a
nak a kis madárkák, az óvoda udvarán a fákon lévı odúban évek óta szívesen fészkelnek, idén három odúba hordták a sok finomságot a feketerigók fiókáiknak. Virágok illatoznak, pompáznak, madarak csicseregnek párjukat hívogatva körülöttünk. Május elsı hetében az édesanyákat köszöntötte minden kisgyermek énekkel, verssel, meglepetés ajándékokkal. A legnagyobb ajándék az anyák napi kuckóban úgy hiszem maga a gyermek volt, a rohanó világból néhány percre kivonulva, meghitten csak egymásnak. Az óvoda udvarán a korai cseresznye érését nemcsak a seregélyek várják, májusban a gyerekek mindennap „leellenırzik”, vajon elég érett-e a félérett cseresznye. Vogel Marciéknál kiskacsákat és kiscsirkéket figyeltünk meg a gazdasszony mellett. Medve kutya is kísérgetett minket, vele is barátkozhattak a gyerekek. A Gizellai lovardából Nagy Erika meghívta az óvodásokat lovagolni. Erika és segítsége, Csaba a Kedves és a Roxi lóval elvarázsolták óvo-
madárovi vezetıje a veresegyházi medvefarmban várta a dömösi óvodásokat. A medvéknek és a farkasoknak mézet vittünk, amit hosszú fakanálról nagy buzgósággal le is nyalogattak a gyerekek nagy örömére. Lotár bácsi pedig sok érdekes információval, történettel, játékkal vezetett bennünket körbe parkban. A medvefarmba különjárattal mentünk, ami a Duna túloldalán várt ránk. A Dunát Szalay Balázs vezetésével a Szürkın szeltük át. Az oda-vissza utat a dömösi óvodások és dolgozók ajándékba kapták. Köszönjük Szalay Balázsnak, hogy a dömösi ovisokat a Szürkın mindig szívesen fogadja! Gyermeknapi elızetesként 30-án Nyergesújfaluról a Pinocchio bábszínház adta elı változatos mősorát Sára Lászlóné, Ilike vezetésével. Ennek az elıadásnak az anyagi részét az Önkormányzat biztosította. Az Önkormányzat díszterme délelıtt 10 órára megtelt, sok-sok gyermek várta a bábosok játékát. Az egy órás játék alatt kicsik és nagyok jókedvétıl volt hangos a terem!
2009. június
Dömösi Élet
Ismét Dömösön koncertezett Balogh Kálmán TAKÁCSNÉ GYENES ILDIKÓ ájus 9-én este dugig megtelt a Díszterem kicsikkel és nagyokkal, nagyszülıkkel, kirándulókkal. Egyesületünk hívására ismét eljött cimbalmával Balogh Kálmán, sıt elhozta magával jó barátját, Kovács Ferencet, aki énekszóval, trombitával és hegedővel főszerezte az estet. Most leírást kellene adnom arról, hogyan zajlott az koncert! Sajnos nem lehet szavakba foglalni az élményt, mert katartikus
tasztikus élmény volt! Sajnálhatja, akinek nem volt része benne! Három ráadást játszottak a tomboló közönségnek, mielıtt megköszönték, hogy itt lehettek. Azt gondolom, hogy a hihetetlen hangszeres tudáson túl, a végtelen alázat a zene és a közönség iránt, az, ami rendkívüli mővésszé tehet valakit. Balogh Kálmánnak 50 éves születésnapi koncertje volt a Mővészetek Palotájában május 23án. Az egyik nagy napilapban megjelent kritika néhány monda-
volt! Balogh Kálmán zenéjében ötvözıdik a népzene, a cigányzene, a balkán dallamai, klasszikus és dzsessz, füstöl a keze alatt a hangszer, röppennek a dallamok, lüktetnek a ritmusok! Kovács Ferenc pedig kitárta elıttünk a lelkét, virtuóz hangszeres játékával, énekével elvarázsolt, olyanynyira, hogy az „A csitári hegyek alatt…” kezdető népdalba hangosan feledkezett bele a közönség. És ekkor angyal szállt a terembe, vagy a múzsák lengtek át a légen, talán a zene lelket melengetı szelleme bújt belénk, nem tudom, de mővészeink a lelkünk húrjain játszottak! Fan-
tát kiragadva szeretném érzékeltetni, mővészi elismertségét: „Balogh Kálmán nemcsak az általam ismert legkiválóbb muzsikusok egyike, hanem a legintelligensebb is.” „Megkapó, ahogyan a hangokon keresztül tudatosítja bennünk, hallgatókban, hogy a magyar és cigány folklór elválaszthatatlan egymástól.” A dömösi koncerten részesei lehettünk a „cimbalomkirály” országlásának! Mindkét mővész olyan jól érezte magát Dömösön, hogy jövıre újra eljönnek hozzánk! Most már, csak megfelelı mérető koncertteremrıl kell gondoskodnunk!
M
7
Egy esıs vasárnap délelıtt…
PAULUSZNÉ TÓTH ANNA ájus utolsó vasárnapján kicsik és nagyok- bár jóval több kicsi- győltünk össze a kemping melletti füves területen, hogy jól érezzük magunkat. Nagyon szerettük volna a jó melengetı napsugarakat is érezni, de hát minden nem jöhet össze… Az Összefogás Dömösért Egyesület szervezésében gyermeknapot tartottunk. Tavaly a parkban, most pedig a várható „vendégek” mérete miatt nagyobb területben kellett gondolkodnunk. 10 órától folyamatosan jöttek az esıkabátos, gumicsizmás apróságok, akiket nem ijesztettek meg az esıfelhık. Amikor meglátták a két ugrálóvárat, fülig ért a szájuk.
láttunk, mégis olthattak a gyerekek a nagy pisztollyal. Jó is, hogy kimentünk a nagy üres területre, mert a gyerekek nem unták meg nyomni a szirénát és bármi más gombot, ami hangot ad ki. A tőzoltó bácsik mindenre válaszoltak és nagyon türelmesek voltak. (Bizonyára egy kicsit nagyot hallottak, mert ekkora zenebonát másképp nem bírtak volna ki.) Nem maradt el a szokott sportverseny sem: volt sorverseny, kötélhúzás és mindenféle érdekes feladat. Igaz, hogy közben már nagyon esett, de ez nem érdekelt senkit, legfıképpen a gyerekeket nem. A kézmőveskedés – ahol dobójátékot lehetett készíteni tojástartóból – jó ötlet volt, csak a papír nem szereti a vizet. Azért
Köszönjük a felnıtteknek, hogy vigyáztak rájuk. Az óvó néninek, szülınek, nagyobb testvérnek egyaránt, mert segítség volt bıven. Köszönjük, hogy a kempingbıl kaphattunk áramot, esernyı-napernyıt! A tavalyi palacsintasütés nagy sikert aratott, gondoltuk, idén is az lesz. Két anyuka sütötte – dacolva széllel, esıvel – a palacsintákat. Nem kis munka volt, de csillogó szemek és kakaós-lekváros széles mosolyra húzott gyerekszájak mondtak érte nekik köszönetet. Pontosan tízkor megjöttek a vendégek: két tőzoltó autó teljes személyzettel. Tüzet ugyan nem
néhányan megküzdöttek vele. A levegın száradó gyurmából készült hőtımágnesek sem akartak keményedni-száradni a levegın, reméljük, otthon ez sikerült. A végén már kénytelenek voltunk tetıt készíteni a légvárak kompresszorai fölé, hogy ne kelljen leereszteni ıket. Fél egy körül azonban már annyira átázott minden és mindenki, hogy a tervezettnél fél órával hamarabb be kellett rekeszteni a programot. Az idıjárás ugyan nem volt kegyes hozzánk, de aki ott volt tudja, hogy nagyon jó volt ott lenni. És ez a lényeg!
M
Dömösi Élet
8
2009. június
Az „elsüllyeszthetetlen” történet Újabb adalékok a DÖMÖS hajó tragédiájához Forrás: Kalocsai Néplap
A
Az '50-es évek sikerpropagandájába nem illett bele a „Végzet hajójának” tragédiája. Ha beleolvas az akkori – talán 1951. június 24-i vagy 25-i – Szabad Föld napilapba, tapasztalja majd, hogy oldalakon át egy politikai per foglalta el az újság oldalait.
britek által ledobott bomba, majd a kazánház. Nagyanyámat apám találta meg a dombon Dunaparton a lepellel leborított elhunytak között, majd naponta járta a Fajsz alatti Dana partot két héten át, hogy ötéves eltőnt lányára is rá találjon. Ekkor még reménykedtünk, a kórházakat személyesen felkereste apánk, hátha ott kezelik a lányát. Segítséget az akkori hatalom nemigen adott, a Szabad Föld napilap pár soros közleményben tudatta a Dömös elsülylyedését, s mindössze hat halottról tudósított. Apám, csak a hajóból a búvárok által partra kiterítettek között sokszor hat áldozatot kellett, hogy végignézzen, mire nagyanyámra talált, de kicsi lányát sehol nem lelte. Végül Mohácson akadt arra a hírre, hogy egy 12 év körüli lány hulláját egy mohácsi halász találta fennakadva egy főzbokorra, s a város költségén eltemették. A hír igaz volt, az öt éves gyermeki tetem a többnapos vízben lét, felpuffadás miatt látszott 12 évesnek.
Azon persze csodálkozom, hogy még Kondor Katalin is azok közé tartozott, aki említés nélkül hagyta a történetet a Kossuth Rádió reggeli mősorában, de még levelemre sem küldött reagálást. Természetesen tudom, hogy egyegy szerkesztı rengeteg levelet kérést kap, de ez talán közérdeklıdésre, reagálásra méltó lett volna. 1951. június 21-én Szecsey Lajosné Erdély Ilona (anyai nagyanyám) 55 éves és húgom, Tihanyi Irén (5 éves volt) halt meg. Fadd-Domborinál szálltak fel a Dömös hajóra, s Fajszig alig utaztak valamit, amikor robbant a
(Ma is rettenetes a történteket újraélni. Családunk, ha a hírekben tragédiákról hall, mélyebben éli át a hozzátartozok fájdalmát.) Húgom eltemetése elıtt a hajából levágtak egy tincset, ruházatáról is pontos leírást készítettek illetve egy-egy darabot levágtak a rajta maradt ruhából. Talán fénykép is készült, errıl nincs emlékem, de azt tudom, hogy a mohácsi exhumálás után dupla koporsóban a Szent István vagy a Felszabadulás Budapest Mohács - Budapest között menetrendszerően naponta közlekedı személyszállító hajó hozta Paksra egyetlen testvéremet. Kicsi vélet-
mikor 1998/1999-ben megjelent lapunkban a "Dömös - a Végzet Hajója" címő tízrészes sorozatunk, tudatában voltam annak, hogy az 1951 júniusában a fajszi Kovács-foknál aknára futott és felrobbant gızös megrázó történetét fedı titkok lepelét épp' csak felfejtettem. Már akkor megdöbbentett a tragédia iszonyú mérete, pedig az utána következı hallgatás síri csendje azt valószínősítette, hogy a hivatalosan nyilvántartott áldozatnál sokkal többen lelték halálukat a Duna habjai között. Megszólalt számos szemtanú és túlélı is, de sokan voltak, akik nem vállalták a nyilvános tanúságtételt, több évtized után is megtartva az ÁVH által rájuk kényszerített hallgatási fogadalmat. Sorozatunkat közölte a Magyar Hajózás címő szaklap sokan utólagosan jutottak hozzá a Néplap eredeti példányaihoz, mások fénymásolatban kérték el szerkesztıségünktıl a tíz folytatást. Közéjük tartozik a pécsi Tihanyi József is, aki megírta lapunknak családjának a hajó elsüllyedése miatt bekövetkezett tragédiáját. Sorait azzal adjuk közre, hogy segítségével megismerhetjük a Dömös szomorú történetének eleddig ismeretlen részleteit. (A Kalocsai Néplap szerkesztıje)
Tisztelt Csapai Lajos fıszerkesztı úr! Az 1998-99-i 10 részes sorozatát a Kalocsai Nép lapban: Dömös a végzet hajója, fénymásolatban a közelmúltban kaptam meg, ennek nyomán írtam meg a mi családunk ezzel kapcsolatos tragédiáját, húgom és nagyanyám 1951. június 22-i elvesztését. 1996. október 23-án a közszolgálati TV I. Híradó a 19.30-as mősorában így tudósított egy akkori dunai balesetrıl: „A Duna történetének legsúlyosabb katasztrófája, nyolc halott Bécs mellett!” Kéthetente szombaton a Kossuth Rádióban „Elfelejtett sorsok” címmel Verı Júlia a „Napközben” címő mősorában az 1954-es balatonfüredi hajótragédia kapcsán mondja: „nyolc halottat írt másnap az újság, de 58 halottról beszeltek, s ma sem tudjuk pontosan az elhunytak számát.” Sok a kérdıjel. Ha foglalkozik újra a Dömös felrobbanásával, természetesen minden információt, amit én tudok, készséggel bocsátok a rendelkezésére felhasználás végett, bár igazán hiteles apám, idıs Tihanyi József lehetne, aki egy hónapon át intézkedések közben tapasztalta közelebbrıl a tragédiához kapcsolódó titkolózásokat, félretájékoztatásokat, elzárkózásokat a történettıl. Apám 1985-ben távozott az élık sorából.
lenen múlott, hogy nem volt nagyobb a család tragédiája, mivel nagyapám is elutazott Paksról Tolnára nagyanyámmal és húgommal, de ı egy nappal elıbb visszatért Paksra, mondván, hogy a szılı permetezése nem várhat több napot. İt a szılı „tartotta magunk között”. 1951-ben épült a 6-os számú fıközlekedési útvonal így Paks és Tolna között kézenfekvı volt a személyhajó igénybevétele. (Bár jóapám – amikor 1945ben Dunaföldvár fölött talán Apostagnál – felrobbant az ERZSÉBET KIRÁLYNÉ személyszállító hajó, ami ugyan csak 4-5 óra (?) alatt süllyedt el, s ezalatt apám, aki csak néhány üvegszilánkos sérülést szenvedett, 41 évesen, barátaival együtt a komolyabb sérülteket mentette, nos, apám ezután nagyon határozottan mondogatta, hogy a mi családunk többet hajóval ne utazzon!) Szinte azóta is agyonhallgatják a Dömös tragédiáját. 2001-ben a média figyelmét is felhívtam a felrobbant Dömös szomorú utolsó útjára, hogy ez 50 éve történt, hogy legalább néhány mondatban emlékezzenek az elhunytakra, és az itt maradott hozzá tartozók fájdalmában legalább részvéttel vegyenek részt, de teljesen megemlékezés nélkül maradt ez a dunai tragédia. Pedig ismerve az akkori sikerpropagandát, a rossz hírek elhallgatását, vagy kisebbítését, az a gyanúnk hogy a Szabad Föld által írt hat halott helyett a hatvan lehet közelebb az igazsághoz. (Véletlenül lemaradt egy nulla. Nyomdahiba! Így szokták akkor kivédeni a hamis számokat.) Hallottunk egy 40 fıs ki ránduló gyermekcsapatról, akiket a búvárok úgy hoztak a felszínre, hogy kezeik görcsösen voltak egymásba kapaszkodva, de ennek valóságtartalmát nem tudom hitelesíteni. Az viszont igaz, hogy bármikor próbáltam a MAHART illetékeseit telefonon, aztán írásban kérni, hogy legalább annyit közöljenek a Dömös tragédiájáról, hogy ott mennyi volt a halottak száma, soha senkitıl még csak választ sem kaptam írásbeli kérésemre sem.
Dömösi Élet
2009. június Amikor apám a tragédia után Budapestre utazott az utasbiztosítás ügyében, hogy milyen kárpótlásban részesülhetünk, még részvétben sem részesült, sıt! Azt tanácsolták neki jó szándékúan, ha jót akar, ha nem akarja, hogy egyszer csak ne érjen vissza Paksra, ne csak azt felejtse el, hogy kárpótlást kérjen, de a Dömös tragédiáját sehol ne emlegesse. Amikor utolsó levelemet a MAHART-hoz 1990 táján Dömös ügyben újra válasz nélkül találtam, magam is gyanút fogtam, mi az oka az agyonhallgatásnak, miért nem lehet információhoz jutni még 50 év után sem. Évek óta foglalkoztat, s egyre erısebben, hogy felkeresem a fajszi polgármesteri hivatalt, amelyben kérem, hogy szorgalmazzák legalább egy kopjafa felállítását a tragédia emlékére a Duna-partján. N a g ys z ü l e i m l á n yu k a t Appelshoffer Jánosné Szecsey Ilonát mentek meglátogatni Tolnára. Ica keresztanyám házasságkötése után ez volt a szülık elsı látogatása, s hogy ez Irén lányuk két gyermekének is élmény legyen, úgy határoztak, engem is, és Incike húgomat is magukkal viszik. Az utazás elıtti napon az udvari gyerekhomokozóban elszórtuk az ólom játékautónk mind a négy kerekét. jóapám azt mondta: „Tolnára holnap csak az mehet a nagymamáékkal, aki legalább egy autókereket megtalál.” Húgom rövid idı után vitte diadallal az általa megtalált kereket, én estig túrtam a homokozót benne volt még három kerék, és egyet sem találtam. Apám hajthatatlan maradt, pedig még anyám is kérlelte, engedd, hadd menjen mind a kettı. Én sírtam, szomorú voltam, de nem utazhattam. Engem az ólomautó három elbújt kereke tartott meg. Egyet közülük ma is ırzök. Itt csak azért fejezem be az írást, mert nehéz még ma is újraélni a Dömös tragédiát. Tihanyi József szeretettel üdvözli, és köszöni, hogy van újságíró-szerkesztı, aki megemlékezik arról, ami talán a magyarországi Duna szakasz legnagyobb tragédiája volt. Talán egyszer azt is meg tudhatjuk, hányan és kik lelték halálukat Fajsznál a DÖMÖS felrobbanásakor.
9
Dömös története 1945 után – 3. rész
1951 elején a tanács kultúrházat szeretett volna Dömösön kialakítani. Mivel új épületre nem volt pénz, a Petıfi tér 9. és a Kossuth Lajos út 54. számú, valaha Lengyel Rudolf tulajdonában álló házakat kívánta a Komárom Megyei Tanács kisajátítani. Tulajdonosa ekkor a Budapesten élı Lengyel Lajos és a „disszidált” Lengyel Matild volt. A házakban két lakó élt, ezeket a helyi tanács máshová kívánta elhelyezni. A
Dömös községtıl kér kártérítést. A házakat – Lengyel Lajos tiltakozása ellenére – kisajátították, és ott nyílt meg a kultúrház. Az 1952. évi 4. törvényerejő rendelet kimondta bizonyos házingatlanok államosítását. A jogszabály hatálya alá olyan házak estek, melyeknek tulajdonosai meghaltak, elhagyták az országot, illetve több házuk is volt. Dömösön a deportálások után üresen maradt lakóházak és – a korábban (1949-ben) államosított panziók után – a nyaralóházak kerültek sorra. A rendelet célja az „osztályellenségnek” minısülı emberek anyagi ellehetetlenítését is „szolgálta”. A kérdéses házakat a járás, a pénzügyırség és a dömösi tanács pénzügyi elıadója alkotta bizottság járta végig: A lakáskataszter alapján, valamint a rendelet értelmében 26 házra javasoltuk bizottsági munka elvégzését. Ezen házak tulajdonosai: Zöld József, Hısök tere 1., Zöld Endre, Hısök tere 1., Rencz János, Táncsics M. u. 2., Rajki Árpádné, Táncsics M. u. 4., Fogarasi Béla, Táncsics M. u. 3. Brüder Jenıné, Táncsics M. u. 11., Krutsay Ferenc, Táncsics M. u. 13., Kádár Gusztávné, Táncsics M. u. 15. (két ház), Steiner testvérek, Árpád telep, Bergmann Anna és Éva, Táncsics M. u. 6., Weiner örökösök, Duna u. 29., Pastinszky
romos épületek értékét 5000 forintra becsülték. Lengyel Lajos, a házak egyik tulajdonosa levelet írt a vb-hez ez ügyben. Elıadta, hogy az épületek 1944-ben épségben, míg egy évvel késıbb viszont kifosztva álltak, ezért nem tudta azokat kiadni. 1950-ben egy bérlı elvállalta az épület rendbe hozását. Lengyel szerette volna elérni, hogy a bérlı ott maradhasson, és ha ez nem valósulna meg,
Miklós, Királykúti u. 46., Torma József, Királykúti u. 47., Mészáros Alajos, Királykúti u. 36., Jankovics Ignác, Királykúti u. 9., Dr. Schrodt István, Táncsics M. u. 8. (két ház), Szabó József, Kossuth L. u., Gyurcsik József, Királykúti u., Dekner Sándorné, Duna u., Papp Gyula, Táncsics M. u. 31., Pásztor János, Táncsics M. u. 29., Erıs Lenke Táncsics M. u. lévı házakat.
KLÁDEK LÁSZLÓ A békekölcsön A korszak „egzotikumai” közé tartozott a békekölcsönjegyzés is. A lakosság amúgy is alacsony jövedelmeinek részleges elvonását a feszített ütemő iparosítás indokolta. A hat ízben kibocsátott kölcsönkötvények jegyzése kötelezı volt, sokszor egyhavi fizetés erejéig is. Visszafizetését névértéken az állam garantálta ugyan, de az infláció jelentısen csökkentette értéküket. 1951-ben Dömösön sokan „nem tehetségükhöz mérten” jegyeztek. Ennek oka is kiderült: „az adózás sikere érdekében a végrehajtások lettek foganatosítva, és ennek következtében a gazdák sokan az adóra fizették ki pénzüket.” Házak államosítása
A bizottság ezen házakat a helyszínen történt felülvizsgálat után jegyzékbe foglalta. A bizottság a rendelet értelmében három helyen végzett pecsételést éspedig két egy szoba és egy három szoba került pecsételés alá. Öt helyen végzett a bizottság leltározást éspedig Patczenhoffer Herbert, Kádár Gusztávné, Brüder Jenıné, Pastinszky Miklós, Krutsay Ferenc házában. Végül öt házat mentesítettek, többek között Zöld Endréét, mivel ı „dolgozó”, Bergmann Anna és Bergmann Éva házát, valamint Dittert Gyula ingatlanát. Az „olvadás” (1953–1956) 1953-ban Kecskés Albert vb-elnök a járási tanács elnökhelyettese lett, utódjául Verebes Péternét nevezik ki, majd az 1954-es választások után Kádár Albert lesz az elnök. Dr. Szentirmay Dezsı még 1952-ben lemondott tisztségérıl, utódja elıbb Sáros Ilona, majd Kalapos Árpádné lett. Az új pénzügyi bizottságban Buzolka Béla, id. Greff László és Pintér András, a mezıgazdaságiban többek között Kládek József, a népmővelésiben Kishonti Pál, ifj. Greff László és Lırincz István, míg az egészségügyiben Kovács Dániel, Speck Rudolf és Harcsás Sándor munkálkodott. 1954 nyarán árvíz pusztított, ezért a vb kiadta az utasítást, a még le nem aratott gabona mentésére. Folyamatos figyelıszolgálatot állítottak fel, és kihirdették, hogy „szigorúan megróják, aki nem segít társainak, aki pedig szerszámot lop, azt a törvény a legszigorúbban fogja sújtani”. Ekkortól már Dömös fejlesztésére is jutott némi energia. Az év végén a Béla Király és a Táncsics Mihály utca javításának kérdése került napirendre. Mind az utcák, mind a járdák rossz állapotban voltak, ezért – pénz híján – az ott lakók társadalmi munkájára számított a vb. 1956 elején már komolyabb tervek is felmerültek, melyeket a községfejlesztési alapból kívántak finanszírozni. Helyre kellett állítani a „promonádot”, kutakat kellett felújítani, parkosítani kívánták a Hısök terét, és a közvilágítás is bıvítésre szorult.
Dömösi Élet
10
Maugli
Gyermeknap – lassan gyerekek nélkül KÁLMÁN ANTAL ATYA
M
inden év május elején a munkásokat ünnepeljük, majd az édesanyákat, a hónap végén pedig a gyerekeket, és a pedagógusokat. A mai világban valahogy minden kezd megváltozni, a dolgok már nem azok, aminek lenniük kellene. Már nem a munkát ünnepeljük, hanem a munkanélküliségtıl rettegünk, aztán az édesanyákat úgy tekintjük, mint akik munkát végeznek, akik a családért dolgoznak, és próbáljuk racionalizálni az idıbeosztásukat. Az anyaságon essenek át két év alatt, a három az túl hosszú. Aztán jön a gyermeknap, ahol igazából a gyerekek hiányoznak, a pedagógusok pedig örüljenek, hogy néhány szál virágot kapnak, mivel a megbecsülést nem kapják meg sem a diákoktól, sem a fizetésben. Tényleg ilyen világban akarunk élni? Tényleg kell, hogy azok az alapok, amelyek körülfogták az embert szétessenek, elveszítsük a tartóelemeket? A Pannonhalmi Apátság ebédlıjében egy kép látható, amelyen egy hordó éppen darabjaira esik szét, és a benne lévı bor kifolyik. A felirat mellette ez: „szabadságában elvész”. Ilyen világban élünk. Az abroncsok szép lassan kezdenek széthullni. Válság van. Persze, mindenki tudja, hogy banki illetve most már gazdasági is, de ezek a problémák pénzzel orvosolhatóak, pár év alatt minden visszatérhet a régi kerékvágásba. A komolyabb válság a társadalomban kezdıdött el. És ezt nem lehet néhány év alatt orvosolni. A legalapvetıbb emberi értékeket kezdjük elveszíteni. Ezeknek jó pár jele van: a halottakat nem eltemetik, hanem elégetve a szemétbe szórják, a gyerekeket nem várják, hanem győlölik, tehernek tekintik, megölik, a tanárokat megverik, sıt, vannak gyerekek, akik bántalmazzák a szüleiket, amit lehet, azt ellopnak… Merre megyünk tovább? Mi jöhet még? Lassan természetes lesz, hogy azonos nemőek kötik össze az életüket gyermek nevelés céljából, hogy a nyugdíjasok már nem tudnak segíteni a gyermekeiken, unokáikon, hanem ık
szorulnak rá arra, hogy anyagilag gondozzák ıket, hogy ne éhezzenek életük utolsó éveiben. Hol rontottuk el? Tényleg ilyennek képzeltük el szabad világunkat, tényleg ilyen világot akartunk magunknak alkotni? Ezeket a nehézségeket a legtöbben talán már észre sem veszik, nem látják meg, hogy valami nincs rendben, valami nem úgy történik, ahogy kellene. Azt mondják: Ilyen a világ, ezt kell elfogadni. Egy közmondás úgy szól, hogy tartsd meg a rendet, és a rend megıriz téged. Ahhoz, hogy rendet tudjunk teremteni, elıször önmagunkban kell helyrerakni a dolgokat. Az ember szívében van egy fı hely, ahova azt helyezzük, ami irányítja az életünket. Ha erre a helyre valami értéktelen dolog kerül, akkor az egész életünk értéktelenné válhat. Istent kell erre a fı helyre rakni, akkor minden a helyére fog kerülni. İ az a szilárd pont, amelyhez mindenkit és mindent viszonyíthatunk, ami segít, hogy a saját életünkben meglássuk, mit kell tennünk.
Amikor a Hubble őrteleszkópot fellıtték, egy kis hibát elkövettek. Az élességet rosszul állították be, így a képeket, amelyeket sugárzott, nem lehetett használni, életlenek voltak. Amikor rádöbbentek erre a hibára, egy szemüveget készítettek, hogy lehessen használni ezt a méregdrága eszközt. A hiba azért történt meg, mert egy modern géppel vizsgálták be az élességet, nem használták a hagyományos módszereket. A javítás sokmillió dollárba került. Talán néha nekünk is vissza kellene térnünk a hagyományos értékekhez, hogy élesen lássuk a dolgokat…
2009. június
„Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom, Te engemet én tégedet, virágom, virágom.” DOBOS KÁROLY
R
ohanó világunkban rengeteg információ érkezik hozzánk tévén, rádión, újságokon keresztül, s ezek legtöbbje nem éppen szívderítı, hanem inkább aggasztó vagy idegeinket borzoló hír. Nem sorolom, pedig sorolhatnám, de hiszen mindnyájan tudjuk, mirıl van szó, hiszen tapasztaljuk, érezzük. Mégis most azokkal az eseményekkel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani a kedves olvasóval, amelyek inkább lecsendesítik, megnyugtatják, s reménységgel töltik el zaklatott szíveinket. Május elsején a munkára gondoltunk, ami egyre jobban visszanyeri erkölcsi értékét, s hálát adunk azért, hogy van, és megélhetésünket biztosítja. Következett az „Anyák napja”, melyet községünkben, is mint Magyarországon mindenütt, virágcsokrokkal köszöntıkkel, csókokkal ünnepeltük. A hónap elején vehettünk részt Kovács Ferenc és Balogh Kálmán zenés délutánján, melyet az Összefogás Dömösért Egyesület szervezett. Akik ott voltunk, úgy gondolom, egyformán éreztünk valamit, amit így tudnék megfogalmazni: összetartozunk!
Ferenc hegedővel, trombitával, és énekkel, Kálmán cimbalommal varázsoltak el bennünket, hallgatókat, akik szép számmal megtöltöttük az önkormányzat tanácstermét. Virtuóz játékukkal hol könnyeket, hol mosolyt és vidámságot csaltak ki belılünk, sıt a hallgatóság sem hallgatott, hanem együtt énekelt a mővészekkel, meghazudtolva minden rasszista ideológiát. Az egység és az összefogás érzése kerített hatalmába, s a zene szárnyain elkalandoztak gondolataim: „Egy vérbıl vagyunk, Te meg én!” – kiáltotta bele Maugli a vadon éjszakájába, olvastuk sokan gyermekkorunkban kedvenc regényünkben, a Dzsungel könyvében. Így lelt barátokra, segítıtársakra a gonoszság megtestesítıje, Sir Kán a tigris elleni harcában. Ez a gondolat hullámzott tovább a lelkemben, készülve e magyarországi reformátusság nagy eseményére, a Debrecenben május 22-én megtartandó alkotmányozó győlésre. Ezen a napon született meg a Magyar Református Egyház új alkotmánya, ami újra egyesítette a trianoni döntés által részekre szabdalt református magyarságot. „Egy vérbıl vagyunk Te meg én!” – és ez a vér magyarságunkra vonatkoztatva ıseink vére és véráldozata. Egy vérbıl vagyunk Te meg én: s ez Jézus Krisztus vére és áldozata keresztyénségünkre vonatkoztatva. Pünkösdre készülıdünk, amikor a Szentlélek kiáradását ünnepeljük. Hírünk szerint Isten a
2009. június jelenvaló világban Szent Lelkén keresztül munkálkodik. Ott ahol emberek egy akaraton, szeretetben vannak együtt, ott tapasztalható elsısorban szíveinkben az együttdobbanás a másik ember szívével, s a leírt eseményekkel kapcsolatban is igazolhatom ezt a tapasztalást. „Nem sokaság, hanem Lélek! Szabad nép tesz csuda dolgokat!” – mondja a költı.
Dömösi Élet „Jer, kérjük Isten áldott Szent Lelkét! Legfıképpen az igaz hitért!” (mondja egyik énekünk). Mert: Hol hit, ott szeretet. Hol szeretet ott béke. Hol béke, ott áldás. Hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott szükség nincsen!
Lapzárta után történt
11
Az uszoda várja a vendégeket
S
zentendrén megnyílt a Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidıközpont, ami május 1-tıl várja a vendégeket. A komplexum elsı szintjén található az uszoda, ami lelátóval ellátott, 33,3 méteres, 8 pályás úszómedencével várja a sportolni vágyókat, valamint a kisgyermekek részére egy tanmedence is kialakításra került.
Szintén az elsı emeleten található a Wellness Paradicsom és hamarosan megnyílik az orvosdiagnosztikai központ is. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt: Schmitt Pál, a MOB elnöke, Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere, valamint Kanev László és Simon Péter, akik a tulajdonosi kört képviselték a rendezvényen. (x)
Rendkívüli képviselı-testületi ülés SZILÁGYI GÁBOR
A
mint arról a harmadik oldalon a „Képviselı-testületi ülés dióhéjban” címő cikkben beszámoltunk, a testület meg kívánta nézni a malom épületét, mielıtt annak megvásárlásáról dönt. Erre június 2-án, este hat órakor került sor. Ezt követıen fél héttıl öszszeült a Településfejlesztési Bizottság. A bizottság ülésén egy híján az összes képviselı megjelent. Az ülés napirendjén egyéni kérelmek megtárgyalására került sor. Az elsı kérelmet Hunyadi Mátyás nyújtotta be, aki a Pilismarót és Dömös közötti területen idegenforgalmi céllal ún. ökofalut kíván létesíteni. Ehhez kérte a testület támogatását és a rendezési terv megfelelı módosítását. A bizottság hosszú vita után a kérelem támogatása mellett döntött. Egyúttal az is felmerült, hogy akkor Zöld László korábban beadott nyugdíjas otthonra vonatkozó kérelmét se szabad elutasítani, mert a két terület szinte határos egymással, ezért együtt, azonosan kezelendı. A bizottság javasolta, hogy a képviselı-testület ismételten tőzze napirendre Zöld László kérelmét. A másik kérelmet Fabi László nyújtotta be, amiben azt kérte, hogy a Kertek-alján létesítendı majdani lakóút tervezett nyomvonala a rendezési tervben kerüljön áthelyezésre. A bizottság ezt a
kérelmet is megvitatta, és helyt adott neki. Mivel mindkét kérelem érinti a készülı rendezési tervet, ami olyan elırehaladott állapotban van, hogy a döntés nem halasztható, és mivel a bizottsági ülésen majdnem minden képviselı jelen volt, a polgármester azonnal rendkívüli képviselı-testületi ülést hívott össze. Ennek a rendkívüli testületi ülésnek négy napirendi pontja volt: 1. A képviselı-testület viszszavonta Zöld László egyéni kérelmével kapcsolatosan hozott korábbi elutasító határozatát. 2. A képviselı-testület határozatot hozott arról, hogy a Zöld László és Hunyadi Mátyás egyéni kérelmével érintett területek és egyúttal a közéjük ékelıdı kisebb telek beépíthetı területként kerüljenek be a rendezési tervbe. A legkisebb beépíthetı terület itt 15.000 m2, a beépíthetıség 10%, az építménymagasság 6 m. 3. A képviselı-testület úgy döntött, hogy Fabi László kérelmének helyt ad, és ennek értelmében a Kertek-alja terület besorolása ne változzon, az oda tervezett lakóút teljes egészében kerüljön ki a rendezési tervbıl. 4. A képviselı-testület úgy határozott, hogy a május 28-i képviselı-testületi ülésen meghatározott feltételekkel megvásárolja az önkormányzat számára kulturális célra a malom épületét. Ezt követıen a polgármester a testületi ülést bezárta.
MUNKALEHETİSÉG Jó kézügyességgel rendelkezı nıi munkaerıt keresünk hosszútávra visegrádi mőhelybe, egész napos, állandó, betanított munkára. Jelentkezés a 06-30-9540-898-as számon.
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Dömösi Élet Kiadja az Összefogás Dömösért Egyesület Felelıs kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelıs szerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
[email protected]
Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza.
12
Dömösi Élet
2009. június
