ARCOK A GYÜLEKEZETBİL

ARCOK A GYÜLEKEZETBİL

ÉLİVÍZ a Békéscsabai Református Gyülekezet hírlevele AZ IGE ÜZENETE …én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét… Jn 14,16-17a Semmi sem tart örökké, tartja a mondás, aminek lehet sok igazságtartalma, de nem teljes. Jézus földi ittléte is ideiglenes volt, elvégezte a reábízott megváltást és elment a halál, a feltámadás és a mennybemenetel útján oda ahonnan jött, de eközben minden megváltozott: megnyílt a menny, a hely, amit semmilyen törvényeskedés és emberi erıfeszítés nem tett elérhetıvé számunkra. Csodálatos! Csak a földi létben, - amelyet sokszor labirintushoz hasonlónak érzünk szétágazó, döntésre kényszerítı útjaival és sötét, vagy jobb esetben is félhomályos környezetében- hiába tudom, hogy van kijárat, ha nem vezetnek el oda, akkor elvesztem. A célba érkezés akkor garantált, ha valaki tud rólam. Az elsı jó hír, Isten mindent tud rólunk. Nem mindenki és nem mindenkor örülünk ennek, de a legsötétebb életszakaszban is biztos tudat amely megóv a végsı kétségbeeséstıl. Sıt İ többet tud rólunk, mint mi magunkról. Ebbıl a tudásából velünk is akar megosztani azért, hogy önismeretre jussunk, a valósággal szembesüljünk és lássuk kapott ajándékainkat, de hibáinkat is. Csodálatos! Csak attól, hogy tudjuk, hogy útvesztıben vagyunk és az élet napos oldalán nagy lehetıségeink lennének, még mindig nem vagyunk kisegítve. Második jó hír, hogy végig lehet menni és meg lehet találni a kijáratot, amely a világosságba vezet. Jézus megmutatta, hogyan is lehet ezt jól csinálni, sıt akkor az útjába kerülı embereknek is megmutatta az utat. Csodálatos! Csak kétezer évvel késıbb élünk és Jézus a mennybe ment, mi pedig itt maradtunk… Harmadik jó hír, hogy van aki ÖRÖKKÉ velünk lehet, aki kivezet a fényre, mert annak az Atyának a lelke, aki a labirintusainkat alkotta és annak a Jézusnak a lelke aki végigment azon. Ezért nem lehet pünkösd nélkül gyıztes életünk. Az igazság Lelke adassék az Olvasónak! Amen II. évfolyam 5 szám

Marti Miklós lelkipásztor 2008. Május

Tóth Sándorné Vilma néni

Ebben a bemutatkozó rovatban már nagyon sok riport, bizonyságtétel bevezetésében szerepelt a következı mondat: „aligha van ember a gyülekezetben, aki ne ismerné…” Bemutattunk már így jól ismert presbitereket, szolgálattevıket. Ebben a hónapban talán egy kicsit más a helyzet. Nem mintha Vilma néninek nem volna szolgálata. Csakhogy az ı szolgálata kevésbé látványos – nekünk embereknek. Ha valakinek említeni akarom ıt, így szoktam azonosítani: „tudod, az a halk szavú néni a bibliaóráról”. Azok közé a csendes gyülekezeti tagok közé tartozik, akik hőségesen részt vesznek az alkalmakon, csendesen elmondott megjegyzéseikkel építik a hitünket, bizonyságot tesznek, és ami talán a legfontosabb: imádságban hordozzák a közösség életét. Vilma néni, szülıi örökség a gyülekezet életében való részvétel?

Nem. A szüleim csak alkalmanként jártak templomba. Biharnagybajomban éltünk, ott úgy volt berendezve a templom, hogy minden család egy-egy padot csináltatott. Volt egy ún. „Szabó szék” is, a mi családunké. De a szüleim ritkán ültek benne. Féltek. Engem viszont kicsi gyermekkoromtól vonzott Isten szeretete. Nagyon félıs voltam. Egész gyermekkoromban féltem, a legváltozatosabb dolgoktól. De Isten javamra fordította ezt a sok félelmet. Mert így mindig valami jobb után vágyakoztam. Ha boldog, felszabadult gyermek lettem volna, talán soha nem jutok el Krisztus megismeréséig. Kisiskolás koromban nagyon szerettem a vasárnapi iskolát, áhítata máig bennem van. 5-6. osztályos koromban minden reggel a templomban kezdıdött a tanítás. Nagy örömömre szolgált, hogy a dédnagymamámat minden reggel ott találtam a templompadban, leborulva imádkozott. A késıbbi években is szívesen tanultam hittant, szerettem az istentiszteleteket, a templom csendjét. 18 éves voltam, amikor 1950-ben a szülıfalumban tartott evangelizáción az élı Krisztusról szólt az igehirdetı. „Van-e élı Krisztusod?” – kérdezte. Nem volt. Hazaérve sóhajtva kértem: „Istenem, adj nekem élı Krisztust!” És Isten azonnal adta İt. Felismerés, megértés, nagy-nagy öröm töltött el egy pillanat alatt. Jézus él, İ már az én Megváltóm is! Ugyanakkor szívembe hatolt az Ige: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” (Luk. 19.9.) Arra gondoltam, ha kı lenne is a vánkosom, akkor is én lennék a legboldogabb ember a világon, Krisztus ismeretének gazdagsága miatt. Ilyen gazdag hitélet volt akkoriban Biharnagybajomban? Evangélizációkat tartottak? Nagy Gyula volt akkoriban a lelkész. İ a szolgálata mellett gazdálkodással is foglalkozott, de jó lelkipásztor is volt. Egyszer egyetlen fogyatékos ember jött el csak az istentiszteletre, de ı annak az egynek is ugyanúgy megtartotta az igehirdetést, mintha tele templomnak beszélt volna. És hívı, komoly segédlelkészek voltak körülötte. Köztük éppen abban az idıben Szabó Géza is, a késıbbi eleki lelkész, 2.

akinek özvegye, Klárika – Klári néni – közöttünk él. Ezek a fiatal lelkészek szinte félévente váltották egymást. Hogy miért, nem tudom. De amíg ott voltak, a fiatalság köréjük győlt. Leányórákat, ifjúsági órákat tartottak, gondozták az életünket. Azóta is sokan megmaradtak a hitben az akkori ifjúságból. Késıbbi lelkipásztor férjed is segédlelkészként került a gyülekezetbe? Nem, ıt már Debrecenben ismertem meg. Édesapám gazdálkodó volt, a háború alatt lebombázták a házunkat, leromboltak mindent. Akkor még szinte a semmibıl Édesapám újra tudta építeni a gazdaságot, de 1952-ben a szövetkezetesítéskor végleg elveszítettük azt. Édesapám nem akart szövetkezeti tag lenni, hát elvették tıle… Még a lakásba is a TSZ költözött be. Akkor költöztünk Debrecenbe, 1957-ig ott éltünk. Édesapám éjjeliır lett, én pedig gyors- és gépírónıi tanfolyamot végeztem. Késıbb levelezın érettségiztem. A férjemet úgy ismertem meg, hogy valaki ajánlott neki engem, amikor egy hosszabb dolgozatát le kellett gépelni. Aztán egyre több gépelnivalót hozott. Levelezni kezdtünk, és 1956-ban összeházasodtunk. Kérdezd meg, milyen ember volt! Milyen ember volt? Szelíd, vidám, Istennek boldog szolgája volt. Munka mellett végezte el a teológiát. Egy évig Csökmın, majd 1959 és 1966 között Békésen szolgált. Nagyon sok szolgálata volt. Egy ideig ott mőködött az esperesi hivatal, annak az adminisztratív teendıit is ı látta el. Sok volt a szórvány, vasárnaponként 3-4 igehirdetést is tartott. Mindenhová kerékpáron járt. Elıfordult, hogy télen, mire Békési erdıbe ért, megfagyott az úrvacsorai bor a táskájában. Volt, hogy karácsonykor be se főtötték az iskolát, ahol az alkalmakat tartani szokták, mert nem gondolták, hogy kimegy a lelkész… Szeretted a szolgálatait? Ritkán hallottam ıt szolgálni, de persze, nagyon szerettem. A gyerekek kicsik voltak, nem tudtam ıket hova tenni, így az esti alkalmakra jártam, amikor az édesapjuk prédikált. İ nagyon szerette a gyerekeket. Tíz évig élhettünk boldog házasságban, Isten két gyermeket ajándékozott nekünk. Most is magam elıtt látom, ahogyan hazaérve az aktatáskáját kinyújtott kezében tartva, kitárt karral szaladt a gyermekeink elé. Hamarosan azonban nagyon beteg lett. Vesebetegség miatt Budapesten megmőtötték, de néhány nappal a mőtét után embóliában meghalt. Még zárójelentést se kaptam… Mindegy, nem is akartam én már akkor tudni semmit. A házat, ahol éltünk, az egyház azonnal eladta a tanácsnak. De ebben a helyzetben is átélhettük Isten gondoskodó szeretetét. Még élt a férjem, amikor a gyerekek óvodába kerültek, és én munkába álltam. İ ugyan nem akarta ezt, de késıbb kiderült: így kellett lennie. Békéscsabán az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságán a Vagyon- és Személybiztosítási Osztályon lettem gépírónı, késıbb az igazgató mellett titkárnı. Mikor bajba kerültünk volna, a munkahely révén utaltak ki nekünk szövetkezeti lakást, így volt hova mennünk. Ekkor kerültünk Békéscsabára. 3.

Azt kértem Istentıl, ha lehetséges, élhessek addig, amíg az akkor 6 és 8 éves gyermekeinket felnevelem. İ többet adott. Köszönöm neki. Felnıttek a gyermekeim, azóta már az unokáim is, sıt a dédunokáimat is láthatom növekedni. És van egy gyülekezetem, ahol otthon érzem magam. Jézusom, élı Uram hőséggel hordozott. Igéjét adta ösvényem világosságául. Szüntelen a hála a szívemben, hogy értem is keresztet szenvedett, vérével eltörölte bőneimet, ingyen kegyelmébıl megigazított. Végül még egy kérdés. Nagyon nehezen, de végül mégis elvállaltad ezt a riportot. Miért? Tényleg nehezen álltam rá. Nem szeretem, ha rólam beszélnek. Végül mégis arra gondoltam, vállalom, de ne rólam szóljon, hanem arról az Úrról, Aki mindvégig hordozott engem. Ma már a leghıbb vágyam az, amit a Halleluja 365. énekében így éneklünk: „Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem…” A szeretteim: a rokonaim, szomszédaim, felebarátaim, minden ember. Eljön majd az az idı, amikor Krisztus lesz minden mindenekben, mi pedig majd színrıl színre látjuk és dicsıítjük İt. Azért vállaltam ezt a beszélgetést, hogy ez a mondat, ami így rám nehezedett, elhangozhasson. Ez a kívánság, ami az egész gyülekezetet is magába foglalja, hogy majd mindnyájan ott álljunk, üdvbe öltözötten. Ezt kívánom mindenkinek szeretettel. Ezért imádkozom. Sz. A.

FÁJDALMAK ÚTJÁN… /Bizonyságtétel egy lábamputáció kapcsán/ Egy felkérésnek eleget téve írom meg történetemet. Sokat gondolkodtam azon, megírhatom-e mindazt, ami velem történt?! Nem tőnik-e sajnálkozásnak, panaszkodásnak?! A történetem lényege: Jézus Krisztus kegyelme, gondviselı szeretete! Igen, kedves Keresztyén Testvérem! Jézusnak köszönhetem, hogy a „halál torkából kiragadott”, hogy élek! 1996-tól gyógyszeres kezelés, majd 2004-tıl inzulinos kezelés mellett – egyéb más betegségeimmel – cukorbeteg vagyok. A mindennapi élet rohanásában, igyekeztem az élet „kihívásainak” megfelelni, az elvárásoknak eleget tenni. A munkahelyi fluktuáció, létszámleépítés egyre több feladatot rótt rám, ami nem kis feszültséggel és szabadidım felhasználásával járt. Nem sok idım maradt a családomra, lelki életem „gondozására”. Emellett elhanyagoltam az egészségemet, nem törıdtem kellı gondossággal a cukorbetegségemmel. Annak egyik szövıdményeként a jobb lábamban „talpi fekély” alakult ki. A háziorvosi és bırgyógyászati sebkezelés ellenére a fekély üszkösödni kezdett, ami elviselhetetlen fájdalommal járt. Személyes ismeretséget igénybe véve kerültem be a békéscsabai kórház II. Belgyógyászati osztályára, ahol – rövid idı alatt a szükséges vizsgálatokat elvégezve – közölték velem, hogy „sürgısségi mőtéttel” amputálni kell a jobb alsó lábszáramat. (Fennállt a vérmérgezés veszélye.) Másnap átkerültem a Sebészeti osztályra, ahol a diagnózist – egy röntgenfelvételt követıen – megerısítették. 4.

Nem tudom itt e sorokban leírni, hogy lelkemben mit éreztem! Magam elıtt lepergett az eddigi életem: tanultam, dolgoztam, a cselgáncsban 5 évig élsportoló, vadász, halász, horgász, hegymászó – természetbarát – voltam. Mint minden ember, én is éltem az életet, gyerekeket neveltem, beteg szüleimet gondoztam, a református szeretetközösség tagja voltam. S hirtelen mintha valami megszakadt volna! Holnaptól, amputált lábbal – rokkant vagyok! 2007. október 12-én (pénteken) reggel 8 órára volt kitőzve a „sürgısségi mőtét”. A mőtéti beleegyezésemet egy nyomtatvány aláírásával kellett dokumentálnom. Ezen az éjszakán nem jött a szememre álom. Iszonyúan elkeseredett voltam, a tehetetlenség majd szétvetett. Borzasztó gondolatok cikáztak át agysejtjeimen. Jézus miért engedte, hogy ez így legyen? A Sátán miért akarja elvenni az életem? Már majdnem hajnalodott, amikor - borzasztó gondolatok között hánykolódva az ágyamon – kinéztem az ablakon a csillagos égboltra. Valahogy ezen az éjszakán sokkal tisztábban és fényesebben ragyogtak a csillagok. És ekkor eszembe jutott a „Betlehemi csillag” - Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia! Tekintetem a legfényesebb csillagra nézett és csendben, halkan elmondtam a Miatyánkot. Majd többször megismételten: URAM LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Másnap két órás mőtétem volt. Istennek hála komplikációmentesen zajlott le. Gyógyulásom idıszaka alatt sokan meglátogattak: Lelkipásztor úr, Gondnok úr, a Presbitérium és a gyülekezet tagjai, családom, vadásztársaim és egyéb barátaim. Szavakkal nem lehet leírni, hogy ezek a látogatások számomra mit jelentettek! Egy-egy ige, jókívánság, a szeretet különbözı megnyilvánulásai nagyban segítették gyógyulásomat. Ezen a helyen is szeretném kifejezni köszönetemet mindezért, Isten áldását kérem életükre! Gyógyuló lábcsonkkal a Sebészetrıl átkerültem a Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályra. Ezen az osztályon sok idıs és fiatal rokkant, vagy lebénult betegtárssal találkoztam. Igyekeztem a magam módján erıt és vigasztalást nyújtani. A napi tornák mellett gyógyszeres és fizikoterápiás kezelést kaptam. Javuló állapotom mellett karácsonyra megkaptam a mőláb protézist. Istennek hála nagy „akaraterıvel” elkezdtem tanulni újra járni! Közel négy hónap után, 2008. február 22-én jöhettem végleg haza a kórházból. Nagyon jó volt szeretteimmel újra együtt lenni. Kedves feleségem és családom mindenben a segítségemre van. Hamarosan eljött a hétvége. Nagyon készültem a vasárnapi istentiszteletre. A feleségem vitt el kocsival. Megérkezve kiszálltam, és míg a feleségem parkolóhelyet keresett, én a mankóimmal a templom bejáratához mentem. Felnéztem a templomtoronyra és újra láttam a betlehemi csillagot. Kezem imára kulcsoltam és halkan imádkozni kezdtem: Áldott legyen a Te Szent Neved Istenem, hogy bőneim megbocsáttattak, hogy szereteted nem vontad meg tılem! Hálát adok Neked, Uram, az életemért! Dicsıítelek Téged, Istenem! Ámen. S közben, míg imádkoztam, egy könnycsepp végiggördült az arcomon. Idıközben odaérkezett a feleségem, és bementünk a templomba… SOLI DEO GLORIA! Egyedül Istené a dicsıség! Tárnok László református gyülekezeti tag 5.

ISTEN IGÉJE ÉLİ ÉS HATÓ A Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés Megyei Területi Szervezetének konferenciája 2008. április. 18. VÉSZTİ A Békés Megyei Területi Szervezet 2008. évi képzési programjának elsı rendezvényét Vésztın tartották, ahol 135 résztvevı volt jelen az egyházmegye gyülekezeteibıl. Juhász Sándor helybeli lelkipásztor áhítatával kezdıdött az alkalom, aki a napi Ige üzenetét tolmácsolta. Hangsúlyozta, hogy a presbitereknek maguknak is tápláltaknak kell lenniük ahhoz, hogy a legeltetés szolgálatát be tudják tölteni. Isten lépésrıl-lépésre vezeti gyermekeit, és azt kéri tılünk, hogy a reménytelenségben, szétszórtságban, depresszióban élık között képviseljük İt. Az eredményes módszert akkor találjuk meg, ha az az indulat lesz bennünk, ami Krisztusban volt, és ennek lényeges vonása az alázat. Mindehhez minden presbiter számára nélkülözhetetlen táplálékká kell válni a Bibliának. Az áhítat után a gyülekezet iskolájának tanulói mővészi értékő, színvonalas, igazi élményt adó bibliai drámajátékot adtak elı a béna meggyógyításáról, mellyel az elızı héten Kecskeméten, a református iskolák országos mővészeti találkozóján elsı helyezést értek el. A megjelenteket köszöntve megemlékezhettünk az elızı esztendı hasznos alkalmairól, köszönetet mondva a szervezıknek és vendéglátóknak, és hangsúlyozva a Biblia évének jelentıségét a presbiterképzésben. Elsı elıadóként Dr. Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezetıje beszélt a Biblia keletkezésérıl, írásba foglalásáról, Istentıl ihletettségérıl. Fontos alapfogalmak váltak érthetıvé, többek között a kánonokkal, és az inspirációval kapcsolatban. Utalt Kálvin magyarázatára, mely szerint Isten Szentlelkét adja a megtért emberbe és ez a lélek tudja felismerni, hogy mi az, ami valóban a Lélektıl származik. Ez a felismerés a Szentlélek belsı bizonyságtétele. Ezáltal válhat hitelessé az emberek által írt és emberek döntése nyomán öszszeállított kanonikus iratgyőjtemény. A Biblia szerzıi Isten iródeákjai voltak, de az elsıdleges szerzı maga Isten. A Biblia tehát hordozza az Igét: „a Biblia a jászol, benne az Ige Krisztus”- vallotta Luther. Dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai professzor a tudományos hipotézisek és a Biblia kapcsolatáról beszélt. Mivel a mai ember eszmei áramlatok sodrában él, az egyház nem mondhat le tagjainak hatékony hitvédelmérıl - mondta bevezetıjében. Elıadásában szerepelt a különbözı korok viszonyulásai között a fundamentalizmus kritikus említése, mely szerint nem a szavak változatlan formája és tartalma, hanem az általuk közvetített üzenet az élet és üdvösség forrása. A kompromisszumos megoldásoknál felhívta a figyelmet arra, hogy nem azért igaz a Biblia, mert tudományosan csaknem teljesen magyarázható. Rámutatott néhány „forró 6.

pontra”: az anyag örökkévalóságának és az univerzum keletkezésének, az élet megjelenésének és az ember teremtésének kérdésére, melyeket annak tudatában kell elfogadni, hogy ezeken a területeken nem véglegesek az álláspontok. A világ teremtésében meg kell különböztetni az igét és a szót: az üzenetet és formáját. Az üzenet állandó, a forma nem, az örök Ige be van zárva a szó börtönébe ! Nem az a kérdés, hogy hogyan, hanem milyen céllal történt a teremtés! Isten otthont teremtett az ember számára. Dr. Szőcs Ferenc professzornak, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának témája a bibliás kegyesség volt. A kegyesség számunkra az Isten elıtti kedvességet, a világban való eligazodást jelenti. Az emmausi tanítványok történetével magyarázta, hogy Jézus fel akarja készíteni a tanítványokat arra az idıre, amikor már nem lesz velük. A kapcsolattartásnak három módja van: a közösség, a Biblia és a sákramentumok. Az Egyház hozzá van kötve a Bibliához és a sákramentumokhoz. Isten meg akarja ismertetni magát az emberrel – a békességes tőrés és a reménység eszközei révén. A történelemformáló igék megismerése mellett az embernek egyénileg is el kell jutni oda, hogy ez nekem szól ! Az igehirdetés úgy tudja élıvé tenni a Bibliát, mint amilyen kapcsolat egy kotta és a megszólaló zenemő között van. Bibliaolvasási szokásaink hasznos formája lehet a felolvasás. Az Ige világosságul szolgál, de nem pótolja és helyettesíti a személyes döntést és a hitet sem. Azt is tudni kell, hogy az Ige mag, és az élet pozitív magvait tudatosan vetni kell. Azzal zárta tartalmas elıadását Szőcs Ferenc professzor, hogy a Biblia nem a titkok, hanem a kijelentés könyve. Az imacsendességgel és áldásvétellel zárult hivatalos program után a résztvevıket a vésztıi gyülekezet tartalmas ebéddel vendégelte meg. A konferencia programját gazdagította a gyülekezetbıl szervezıdött ének-zene együttes szolgálata, tiszta csengéső furulya, klarinét és trombita szólamokkal. A szarvasi gyülekezet bibliák, értékes egyházi könyvkiadványok megtekintési és vásárlási lehetıségével járult hozzá, hogy a jelenlevık tovább bıvítsék ismereteiket, erısíthessék hitüket és az ajándékozás örömével is élhessenek. A konferencia minden résztvevıt megerısíthetett abban, hogy „Isten Igéje élı és ható…” Dr. Tóth János „Mert Isten igéje élı és ható, élesebb minden kétélő kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velık szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna elıtte, sıt mindenki mezítelen és fedetlen az ı szemei elıtt. Neki kell majd számot adnunk.” /Zsid. 4. 12-13./ 7.

MIÉRT FONTOS? Új sorozat a csütörtöki istentiszteleteken Ismerkedés a szekták és a kisegyházak tanításaival A csütörtöki istentiszteleti alkalmakon új tematika szerint figyelhetünk az Ige tanítására. Április második felében ugyanis új sorozat kezdıdött, melynek keretében egyenként ismerkedhetünk meg a különbözı szekták, vallási közösségek tanításával, a környezetünkben fellelhetı legfontosabb vallási tévelygésekkel. Nagytisztelető urat kérdeztük, mi a célja, a jelentısége ennek a tematikus ismertetésnek. Marti Miklós: A csütörtöki istentiszteleteknek mindig is megfogalmazott célja volt (az általános istentiszteletei célokon túl), hogy a hitben járó, Isten kegyelmét már megismert gyülekezeti tagok hitvallás-ismeretét bıvítse, református öntudatát erısítse, vagy éppen megalapozza. Ebbıl a célból két alkalommal végig vettük már a Heidelbergi Káté és egyszer a II. Helvét Hitvallás pontjait. Ezek az írások egyházunk alapvetı hitvallásait nagyon szépen, rendszerezetten összefoglalják, jó ezeket újra és újra áttanulmányozni. Református identitásunk erısítésének, ismereteink stabilizálásának másik módja, ha kitekintünk a mienktıl eltérı tanításokra, és az Ige mérlegén megnézzük, mi áll meg és mi nem áll meg azok közül. Másrészt azok a közösségek, amelyeknek a tanításait itt sorra vesszük, egyáltalán nem misztikus távolságokban élnek tılünk. Képviselıik itt vannak a városunkban, becsöngethetnek a lakásunk ajtaján, megszólítanak bennünket az utcán, és ki tudja, nem ülnek-e be olykor még a templom padsoraiba is. Néha pedig nagyon is megtévesztıek lehetnek, akár szándékosan is. Ezért is jó tájékozódni róluk, és legalább nagy vonalakban tudni, kikkel állunk szemben. A szekták tanítása ugyanis valahol mindig tetten érhetıen szemben áll a Biblia tanításával. A szektákkal való ismerkedés során azt az elvet szeretném követni, hogy elıször a nyilvánvalóan nem keresztyén, a Bibliától teljesen eltérı elveket hirdetı közösségeket vesszük sorra. Így volt már szó pl. a szcientológusokról és a mormonokról, de ide sorolhatjuk a Krisna-tudatú hívık közösségét is, kikrıl pünkösd után lesz szó. Utána áttérünk majd a Bibliát ugyan forgató, arra hivatkozó, de mégis azt félreértelmezı közösségekre, egészen azokig a kis közösségekig, akik valahol a „szekta” és az „kisegyház” határterületén mozognak. Fontos, hogy a csütörtöki alkalmak nem ismeretterjesztı elıadások. Senki ne várjon tudományos szintő értekezéseket! S hogy a tematikus ismerkedés mégis istentiszteleti alkalom lehessen, annak záloga az, hogy mindig minden tanítást az Ige mérlegén szeretnénk lemérni, az Ige tanítását megkeresni minden felmerülı kérdésben. Fontos még, hogy amikor ezeknek a közösségeknek a tanításaival foglalkozunk, néha nagyon mulatságos, nagyon gyermeteg gondolatokkal is találkozunk, (különösen ha tekintetbe vesszük a „tanfejlıdést”- ezek olykor az emberi gyarlóság mintapéldái), néha azonban félelmetesen pusztító erejő, romboló hatású tanokkal is. Ha ezekrıl szó esik, annak célja nem az ijesztgetés, vagy a szörnyőlködtetés, hanem az , hogy meglássuk: nagyobb Az, Aki mibennünk van, mint az, aki ebben a világban munkálkodik. 8.

PROGRAMAJÁNLÓ Május 17-én szombaton 15 órai kezdettel a szarvasi református gyülekezetben CSÉPE ANDREA misszionáriusnı tart elıadást Dél-Ázsiában végzett szolgálatáról. Csépe Andrea a Wycliffe Bibliafordítók Társaságának szervezésében évek óta munkálkodik egy kis dél-ázsiai nép körében. Segít abban, hogy e nép nyelvének szabályait feltárják, írásbeliségüket megteremtsék, s hogy mindezen rendszerezett ismereteket felhasználva nyelvükre lefordíthassák a Szentírást. Nem kicsi feladat ez, tekintetbe véve, hogy rengeteg kifejezés, ami a fogalmi gondolkodásunknak, különösen pedig a keresztyén életszemléletünknek a része, e nép számára teljesen ismeretlen. Hogyan lehet Isten kegyelmérıl, az ember eredendıen bőnös természetérıl, Krisztus váltsághaláláról, helyettes áldozatáról beszélni egy olyan nép körében, akiknek még csak mindezek körülírására alkalmas szavaik sincsenek? Hogyan éli meg egy törékeny magyar nı a mindennapokat a Himalája több ezer méteres magasságában? Hogyan teljesedik be lassan-lassan a prófécia, hogy Isten igéje a végsı idıkben minden népnek, és minden nyelven hirdettetni fog? Mindezekre és még számos egyéb izgalmas kérdésre választ kaphatunk a misszionáriusnı személyes beszámolójából. Május 25-én vasárnap 14:30 órai kezdettel gyülekezetünkben Papp István Phd., az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa tart elıadást, melynek címe: „Kálvintól Leninig – Néhány új szempont a magyar kommunista mozgalom és a református egyház kapcsolatához” Június 8-án vasárnap egy ZENÉS ÁHÍTATra várjuk a Testvéreket a gyülekezeti terembe, melyen a 11 tagú Klucsik család szolgál közöttünk zenével, bizonyságtételekkel. Hadd szerepeljen itt néhány szó a család bemutatkozó levelébıl: „Ezt a zenés (kizárólagosan komolyzenei) szolgálatot 1999 nyár végén kezdtük el. Azóta egyik alkalom szüli a másikat, mert mindig vannak a sorok között olyan emberek, akik újabb és újabb helyekre hívnak meg közvetve, vagy közvetlenül. Isten mindezideig megáldotta a szolgálatunkat, noha mi érezzük, hogy mennyire méltatlanok és alkalmatlanok vagyunk az İ különleges kegyelmére. Az İ kegyelmébıl nagyon sok olyan helyre vihettük el az evangéliumot és a muzsikát, ahova legnagyobb igehirdetıink sem jutottak el sosem. Önmagában már ez is áldás, de még nagyobb áldása Istennek, hogy többször is olyan visszajelzéseket kaptunk, amelybıl egyértelmővé válhatott a számunkra, hogy Isten Szent Lelke munkálkodott a szolgálatunkon keresztül. A június 8-i alkalmon sem szeretnék ennél többet, de kevesebbet sem.” 9.

ANYAKÖNYVI HÍREK 2008 ápr. 6-án kereszteltük Kádár Ferenc és Bíró Marianna Kolos nevő gyermekét. 2008 áprilisában temettük 3-án Szabó Pálné Durkó Zsuzsanna 79 éves, 4-én Somogyi István 79 éves, 11-én Zahorán Mátyásné Kemenczki Irén Magdolna 75 éves, 14-én Pál Benjámin 78 éves, 22-én özv. Kindli Istvánné Kocsis Judit 81 éves, 25-én Máté Lászlóné R. Szabó Rozália 84 éves, és 26-án Bodnár Endre 92 éves testvérünket. Az Úr legyen az örvendezıkkel és a gyászolókkal, hogy az örvendezık öröme megsokszorozódjon és a szomorkodók terhe könnyebbüljön! INTERNET-FIGYELİ Szemezgetések a Magyarországi Református Egyház honlapjáról 2. (http://reformatus.hu/) A Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapján az „Ifjuság”-ra kattintva a http://ifjusag.reformatus.hu// oldal nyílik meg. Itt a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának oldalain megismerhetjük az egyházunkban folyó ifjúsági munkát. Az alábbi menüpontokban lehet információkhoz jutni: Regionális irodák, Naptár, Programok, Segédanyagok, Beszámoló, Archívum, Önkéntesség, Vezetıképzés, Pályázatok, Fórum, Ifivezetık, Szálláshelyek A „Segédanyagok”-ra kattintva Ifiórák tartásához kaphatunk hasznos ötleteket; beszélgetéseket indító és segítı történeteket, játékokat. A „Naptár” menüpontban az aktuális programokról kapunk tájékoztatást. 2008. májusában az alábbi programokat ajánlják: Szerrel és szertelenül - pörgés, kábulat, a modern ember menekülési kísérletei Budapest, VIII. Gyulai Pál u. 9. Idıpont: 2008.05.15. Egyetemi Gyülekezeti Sportnap Budapesten XI, Magyar Tudósok Krt. 3. Idıpont: 2008.05.16 REFISZ születésnapi konferencia Budapest Idıpont: 2008.05.18. Christival Brémában Brémában Idıpont: 2008.05.24. Agresszió és/vagy asszertivitás a Bibliában Szent József Ház (III. Kórház u. 37.). Idıpont: 2008.05.24. Zenés áhítatok a Nemadomfel együttessel V. Budapest, Váci u. 47. Idıpont: 2008.05.31 17:45 Sajnos vidéki programokat jelenleg nem lehet találni, az oldal elején kérik a honlap szerkesztıi a programajánlatokat, így csak rajtunk múlik, hogy bıvül-e a hívogatások sora. Futó Zsolt 10.

KÖNYVAJÁNLÓ Miklya Luzsányi Mónika: EGY MARÉK ZIZI „Levente a nıgyógyászom már ordított, „Ti nem vagytok normálisak, ezerszer megpofáztam nektek, hogy több gyerek nem lehet, mert beledöglesz, miért csináltátok, mond meg nekem, miért?!... Jössz már megint a keresztény maszlaggal, könnyő az Istenre kenni a hülyeségedet,,,” „Egy kis családregényt vagy családi kisregényt vehet kezébe az olvasó, ami egy kitárt marokban elfér, akár az a maréknyi zizi, melyet egy zizzent nap éjszakáján szór Isten tenyerébe különös imádságként Nóri, a történet fıhıse. Nóri egyébként cseppet sem hısi alkat, családja és munkája között ırlıdik, mint minden asszony, de ı megpróbálja mindezt szolgálatból, Istentıl kapott feladatként. Csak hát nem mindig sikerül, mindig közbejön valami, egy pisis pelenka, egy ékszerteknıc, vagy egy új pihentetıprogram a számítógépen, és különben is, szegény asszonyt még a Tomi Sztár is húzza. No meg a gyerekek, Hercegnı, akin kiütött a kamaszkor, Zsezse, akinek úgy fáj, hogy el se tudja mondani, Macó, aki már inkább hısi alkat, egyelıre Akhilleuszként, Kicsigyöngy nemkevésbé, aki életét kockáztatja a hernyó-királykisasszoTar Bálint: Alig éltem nyokért, hogy Koppányról, a bölıvezérrıl ne is beszéljünk. Balázs, a férj, szintén megsokA semmi-érzés boldogít engem szorozódott szerepeivel küzd, mint kiadAmikor csak akarom. Hosszú ujjú pulcsiban nem látszik, ványszerkesztı, feltéve, ha helyén van a szelHogy lyukas a karom. lemi tér. A teret persze nemcsak a Szentháromság, hanem a családtagokon túl munkaNézek ki fejembıl ijedten, feketén… társak, barátok és felebarátok alkotják, mikor Mi lesz? Versem végén szúrok én. milyen elıjellel, de mindig egy-egy szemmel gyarapítva azt a bizonyos marék zizit, Megszerzem magamnak az anyagot, Miklya Luzsányi Mónika nem titkoltan saját Nem tudsz megállítani! életébıl merített kiscsaládre-gényét.” Miklya Mindenem eladó, kell a pénz! L.Mónika alábbi (kiváló) könyvei is fel szokNem foglak bántani. tak bukkanni a gyülekezeti könyvterjesztésApám, vak vagy… hogy annak idején… ben: Apati Szövetsége; A padlásszobától Hagyjuk! Narniáig (Történetek C. S. Lewis életébıl), Versem végén szúrok én. Csili, Titkoskönyv T.K. Istent kerestem, Sátáné vagyok, Elemésztem magamat Meghalt értem és én is meghalok. Jézus, hallod hangomat?!

Alig éltem, de túl vagyok életem felén, Érted? Versem végén szúrok én.

11.

A 13 éves Tar Bálint verse a Drogmentes Magyarországért Költészeti Versenyen „KIEMELKEDİ PÁLYAMUNKA” minısítést kapott. GRATULÁLUNK!!!

Bódás János IMÁDSÁG SZENTLÉLEKÉRT Zúgó szél, mennyei vihar, Jöjj a Szentlélek lángjaival! Isteni erı van tenálad, Tégy vele most nagy szép csodákat! Erıddel a szíveken zúgj át És szellıztesd ki minden zugát, szellıztess ki országot, népet, Az egész nagy földkerekséget. Söpörd el a bőnt, a gyanakvást, S tedd, hogy végre szeressük egymást! Hiába pénz, ravaszság, fegyver, Csak nyomorult marad az ember. Rajtunk hatalmat Te vehetsz, Újjá, tisztává Te tehetsz. S bevetheted a szíveket Égi maggal: hogy szeretet, Igazság, szépség dús virága Illatozzon szét a világba!

A Föld ne gyilkos atombomba Dühére, - de szent viharodra Rendüljön boldog félelemmel! Te légy mennyei mentı fegyver, Földrengés, mely nem ront, de épít, Pusztítás, mely tisztít és szépít, Vihar, mely alkot, tőz, mely éltet Embert, családot, földet, népet. Hiába pénz, ravaszság, fegyver, Csak nyomorult marad az ember! S milliók kérnek, mert belátják: Nem segít más, csak az imádság, A könyörgés: … Jöjj, szent vihar, Ég tisztító lángjaival, Söpörd el a bőnt, a gyanakvást, Add, hogy végre szeressük egymást, S mint a táj, ha eláll a zápor, Ragyogjon föl a Föld orcája A béke tiszta sugarától!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Szeretettel jelezzük a Kedves Olvasók felé, hogy az Élıvíz c. gyülekezeti lapunk ingyenes, annak megjelentetését szolgálatnak tekintjük, ugyanakkor az elıállítása költségekbe kerül, ezért önkéntes céladományokat a lap elıállítási költségeire elfogadunk. Akit Isten erre indít, adományait elhelyezheti a templom bejáratánál található, a lap emblémájával ellátott dobozban. Ugyanitt mindig szívesen várjuk olvasói leveleiket, észrevételeiket. Ezeket interneten is eljuttathatják a szerkesztıség e-mail-címére: [email protected].

Rendszeres alkalmaink Vasárnap 10 órakor istentisztelet a templomban, gyermekistentisztelet a gyülekezeti teremben. Kéthetente pénteken felnıtt konfirmációs továbbképzés. Hétfın 18 órakor a gyülekezeti énekkar próbája. Kedden 18 órakor bibliaóra. Csütörtökön 18 órakor istentisztelet. Pénteken 16.órakor ifjúsági bibliaóra. Minden hónap 1. vasárnapján 18 órakor presbiteri bibliaóra, 2. vasárnapján 16 órakor 20-40 éves fiatal felnıttek bibliaórája. Minden hónap 1. és 3. vasárnapján 14 órakor Mezımegyeren, 1. vasárnapján 15.30-kor Telekgerendáson, 3. vasárnapján 15.30-kor az Életfa Idısek Otthonában, utolsó péntekén 9 órakor az Urszinyi Andor utcai, 9.30-kor a Bankó A. utcai Idısek Otthonában istentisztelet. Minden hónap 1. és 3. szombatján 14 órakor Kékkereszt Egyesület missziói alkalma, minden hónap 1. és 3. szerdáján 9.30-kor baba – mama kör a gyül.ekezeti teremben. Elérhetıségek: Marti Miklós és Marti Márta lelkipásztorok, Balogh László gondnok Békéscsabai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala /5600 Békéscsaba, Deák F. u. 4./ Tel.: 66/327-367, 20/222 0828, E-mail: [email protected] Hivatali idı: munkanap /kedd kivételével/ 9-12 óra és csütörtök 16-17 óra. KEDD SZÜNNAP! /Egyéb idıpont telefonegyeztetés alapján./ Kiadja a Békéscsabai Református Egyházközség Presbitériuma Szerkesztık: Dr. Szabó Andrea és Dr. Tóth János; lektor: Marti Miklós fotók: Dr. Kürthy Csaba; munkatársak: Marti Márta, Futó Zsolt, Tar Krisztián