V I R C H O W ÉS P E R T I K — VIRCHOW-VONATKOZÁSOK A MAGYAR ORVOSTÖRTÉNETBEN* — LAMBRECHT
MIKLÓS
A magyar o r v o s t u d o m á n y modern m e g ú j h o d á s á n a k nagy korszaka a 19. század m á s o d i k fele. A z akkor szükséges szervező m u n k á t végző vezető egyéniségek — élükön Markusovszky Lajossal — tisztában voltak azzal, hogy ezt a modernizálódást csakis világlátott, az e u r ó p a i t u d o m á n y o s s á g o t közvetlenül m e g i s m e r ő fiatal szakemberekkel lehet végrehajtani. í g y aki kivívta a „ M a r k u s o v s z k y - a s z t a l " figyelmét, e l ő b b - u t ó b b Schordann-ösztöndíjjal vagy más támogatással kiküldetésre került. Tapasztalatok kal, személyes ismeretségekkel és modern szakirodalommal felvértezve, itthon ezek a fiatalok gyorsan haladtak előre a szakmai r a n g l é t r á n , és legtöbbjük k a t e d r á h o z jutva, még századunk elején is e gazdag korszak h a t á s á t sugározták, talán m é g ma is érezhetően. Ilyen, többször is külföldön j á r t pathologusunk volt Pertik Ottó (1852. 12. 11.— 1913. 2. 28. Bp.). Életrajzi adatai (a szokásos lexikon-cikkeken kívül) megtalálha tók a Hőgyes-fé\e Millenneumi Emlékkönyvben (1895-ig terjedően) [2], Győry Or voskar-történetében [1] és Szállási Á . n é h á n y éve megjelent értékelő t a n u l m á n y á b a n [9]. Ezek a források kizárólag „ s z a k m a i életrajzát" t a r t a l m a z z á k , családi és egyéb szubjektív jellegű adatot azonban nem; ezt hiányolta is Szállási, joggal. A szakmai életrajzából természetesen ismertek Pertik külföldi tanulmányútjai. Itthon Scheuthauernél, majd Mihalkovics Gézánál dolgozott, de már 1878-ban Párizsba került Ramier mellé a szövettani technika t a n u l m á n y o z á s á r a . 1880-tól éveken át Strassburgban dolgozott WaldeyeméX, majd Recklinghausennél, végül De Barynál (a symbiosis-fogalom bevezetőjénél). R ö v i d itthonlét u t á n 1887-ben a Székesfőváros T a n á c s a Berlinbe k ü l d t e R. Koch mellé, bakteriológiai l a b o r a t ó r i u m o k berendezésének tanulmányozására. Pertik ugyanis a pathologiát a legszélesebb alapokon művelte: a makroskopos és mikroskopos k ó r b o n c t a n eredményei mellett figyelembe vette az aetiologiai (elsősorban bakteriológiai) tényezőket is. Ezt akkori egészségügyi szer vezetünk nemcsak megkönnyítette, de szinte meg is követelte. Ugyanis az akkoriban szervezett kórházi l a b o r a t ó r i u m o k a t a m á r m ű k ö d ő p r o s e c t u r á k h o z csatolták, így a bakteriológiai tevékenység munkahelyi követelmény is volt. Pertik pedig egyetemi statusa mellett k ö z k ó r h á z i prosectorként is m ű k ö d ö t t . A r r a nincs adat, hogy amikor K o c h mellett dolgozott, egyidejűleg R. Virchow Charité-beli intézetében is tevékenykedett volna. De személyes ismeretsége nyilván1
* Rövidített formában előadásként elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság 1974. február 27-i ülésén (A szerk.) 1
Remény van arra, hogy Pertik egy ma is köztünk élő leszármazottjától ilyen adatok bir tokába is juthatunk.
valóan élete e k o r s z a k á b a n alakult k i . Mert hogy személyes, sőt — a nagy kor különbség ellenére — szinte baráti ismeretségbe kerültek, azt Pertik későbbi, Virchowról írt közleményei árulják el. Erről azonban a szakmai életrajzok semmit se tudnak. Pedig ez a kollegiális barátság nagyobb mértékben hatott Pertikre, m i n t Virchow gazdag irodalmi termésének akármilyen gondos tanulmányozása is; természetesen Pertik ezt sem mellőzte. Mindezek következtében Pertiknek köszönhetjük a legtöbb szubjektív vonással gazdagított Virchow-méltatást és t ö m ö r életrajzot, valamint Virchow elméleti m u n k á s s á g á n a k részletes magyar nyelvű ismertetését. Scheuthauer [8] u t á n is elsősorban Pertik mutatta be a magyar szakközönségnek Virchow egyéni ségét és pathologiai elveit. Pertik bibliográfiájából négy t a n u l m á n y emelhető k i az előbbiek d e m o n s t r á l á s á r a . K e t t ő az Orvosi Hetilapban jelent meg; az első „Virchow 80-dik születésnapja ü n n e p e " (1904) [4], a második, rá egy évre, sajnos nekrológ-jellegű: „Virchow Rudolf; Visszaemlékezések és reflexiók''' c í m e n (1902) [5]. M i n d k e t t ő r e jellemző az éppen megszerzett impressziók frissesége és a megjelenés gyorsasága. Például a nekrológ Virchow 1902. szeptember 9-i temetésén való részvétel és hazautazás u t á n szeptember 21-én jelent meg, tartalmazva Virchow életrajzát, sokoldalú tevékenységének, főbb alkotásainak méltatását és a temetés részletes ismertetését. (Ez a szerző gyors rekapituláló készsége mellett az akkori idők rugalmas szerkesztőségi munkáját is jellemzi, az ú n . „átfutási i d ő " ma elképzelhetetlen rövidségét.) E cikkek sok személyes v o n a t k o z á s t is tartalmaznak, és Pertik részben ezekkel is jellemzi Virchow hallatlan m u n k a b í r á s á t , szorgalmát és produktivitását. Megtudjuk ezekből, hogy Virchownak évtizedeken keresztü napi 4—5 óra alvás elég volt és igen mértékletes étkezésére is kevés időt fordított. Pertik a moszkvai X I I . nemzetközi kongresszuson 1897-ben két héten át együtt lehetett Virchowval. í g y írt erről: „Ott a Kremlben vele együtt laktam és Virchow azzal tüntetett ki, hogy sokszor vele tölthettem az egész napot. Egyik ilyen napi programunk ez volt: Reggel 9-kor ülésre együtt mentünk. Együtt tértünk vissza 1 órakor villás reggelire a Kremlbe. 3—6-ig voltunk üléseken s mikor fél 7-kor a Kreml legmagasabb tornyát másztam meg, a torony tetején találtam Virchowot fiával, Hans Virchowval. Fél nyolczkor együtt étkez tünk, 9-kor a lakására hívott meg kávéra, a hol fél 2-ig magyarázott rajzokat és szerinte a világ legrégibb koponyáját, melyet 5000 esztendőre taksált, demonstrálta. Én aludni tértem. Ő pedig négyig írt s reggel 8-kor megint ülésre ment. így fejezett be kremli tartózkodása alatt két értekezést.'''' [4] Megjegyzendő, hogy Virchow ekkor 76 éves volt. A 80. születésnap ünnepély s o r o z a t á n résztvett magyar küldöttségben Genersich A n t a l és Pertik O t t ó a budapesti Tudományegyetemet, Jankó J á n o s etnográfus pedig a Magyar Nemzeti M ú z e u m o t képviselte. A gazdag program m é g a fiatalabb résztvevőket is igénybe vehette, az ü n n e p e l t aggastyán azonban i m p o n á l ó a n könnyen t ű r t e el. O k t ó b e r 12-én bemutatták a nagyközönségnek az új K ó r b o n c t a n i M ú z e u m o t , amelynek akkor 23 000 darabból álló a n y a g á t maga Virchow gyűjtötte és rendszerezte is. Ezt a m ú z e u m o t Pertik szerint a berlini n é p h u m o r ,,Kaiser-Virchow-GedächtnissKirche"-nek nevezte el. A z avató beszédet maga Virchow tartotta és a r e á nem jel lemző „szűkszavúságból" „7 n e g y e d ó r á r a " , vagyis egy és háromnegyed ó r á r a tel2
2
A geológiai időszámítás akkoriban még a ma tudottnál lényegesen kisebb időtartamokat tételezett fel, Virchow pedig a már ismert neandervölgyi ősemberlelet ősiségét nem fogadta el.
lett, amelynek során áttekintette a pathologiai g o n d o l k o d á s fejlődését az ó k o r t ó l napjaiig, majd együtt végigjárták a gyűjteményt. Este 6 ó r a k o r a porosz képviselő h á z b a n tartott díszebéd 200 résztvevője közt ült a magyar küldöttség is, és u t á n a zajlott le a parlament üléstermében a k ö s z ö n t ő ünnepség, mely csupán éjjel negyed kettőig tartott. Waldeyer a n a t ó m u s professzor nyitotta meg az ülést meleg ü d v ö z l ő szavakkal és átnyújtott az ünnepeltnek 50 000 márkát n é m e t orvosok gyűjtéséből a „ R . Virchow-alapítvány" gyarapítására. U t á n a birodalmi hatóságok, német orvosi testületek és a külföldi küldöttségek köszöntötték az „ ü n n e p e l t nagy öreget". Éjfél u t á n szólalt fel Pertik latinul, majd Genersich átnyújtotta a budapesti egyetem latin nyelvű üdvözlő iratát. K é t nap múlva Bülow birodalmi kancellár adott ebédet Virchow tiszteletére szűkebb k ö r b e n , amelynek 16 külföldi vendége k ö z ö t t ült Pertik is. M i n d erről színesen számolt be hazaérkezése u t á n azonnal megírt tárcájában. H a s o n l ó színességgel számolt be egy évvel később Virchow temetéséről is. De m í g a születésnapi levelet lelkesült emelkedettség hangulata jellemezte, a nekrológot [5] —- műfajának megfelelően — az őszinte gyász érzése; természetesen nem annyira a majdnem betöltött 81 életév lezárulása, i n k á b b az emberiséget és t u d o m á n y t é r t veszteség miatt. Pertik szavaival: „e megragadó gyászünnepélyen. .. jelen voltam én is, mint a kir. m. tud. egyetem orvosi karának és a budapesti kir. Orvosegyesületnek képviselője és mint magánember, ki Virchow halálát úgy érzem és gyászolom, mint súlyos veszteséget ; csodálattal eltelve az ő géniusa, hódolattal emberi és polgári nagysága iránt, szeretettel szeretetre méltóságáért és hálával a sympathiáért, mondhatnám barátságért, amellyel kegyes volt kitüntetni.''' E nekrológ részletes életrajz és t u d o m á n y o s méltatás u t á n áttekintést ad Virchow hihetetlenül sokoldalú, egyéb irányú tevékenységéről is. Liberális politikusként a társadalmi haladást szolgálta és képviselőként még a birodalmi költségvetést is ellenőrizte, városatyaként Berlin modern várossá fejlődését szorgalmazta c s a t o r n á z tatással, a m á r akkor „ v á r o s i tüdők"-nek nevezett parkok létesítésével, iskolahálózat sűrítésével, de megszervezte az 1870-es francia—porosz h á b o r ú b a n az önkéntes beteg ápolást is, és rendszeresen végzett népművelési, azon belül munkásművelési tevékeny séget. E sokoldalú életvitel aztán vissza is tükröződött temetésén, mert pl. a „berlini hajléktalanok menhelyi egyesülete" külön gyászjelentéséből kiderül, hogy s z á m u k r a is mindig volt ideje t a n á c s o t adni, másrészt a m u n k á s o k ezrei álltak sorfalat a t ö b b mint két óráig tartó gyászmenet mentén. Végül Schliemann ásatásait is t á m o g a t t a . Pertik szavai szerint n á l a a pihenés „a munka minőségének változtatásában állott". Virchow m u n k a b í r á s a úgy látszik, a végtelenbe nyúlt volna, ha nem éri baleset. 1902. j a n u á r 4-én „közúti v a s ú t r ó l " leszállva c o m b n y a k t ö r é s t szenvedett. Persze ő akkor is Virchow maradt; t a n u l m á n y o z t a saját törése röntgen-felvételét és m ú z e u m á b a szállíttatva magát, h a s o n l ó csontkészítményeket nézett át. N y o l c hónapos beteges kedése során fokozatosan gyengült, b á r „szörnyen gyötörte a nagy munkást munka képtelensége", így halt meg 1902. szeptember 5-én délután 2 ó r a k o r . A berlini városházán ravatalozták fel. A szertartásról írt beszámolóból kitűnik Pertik politikai éleslátása. Felsorolva a hatósági, testületi küldöttségek felvonulását 3
1
3
A fiatal korában jó vágású, később szinte hiúz arcúvá aggott Virchow-t nemcsak Pertik tartotta szeretetre méltónak. Érdemes fellapozni az O. H. 1861. évi 5. köt. 917—8. oldalát, amelyen idézik a Wiener med. Wschr. SLZ évi 42. számából „Virchow R. jellemrajzát". Eszerint az akkor 40 éves Virchow népszerű tudós volt, „szeretetreméltó személyiségének köszönhetően ... s roppant tevékenysége mellett V. élet vidor ember", aki örül, ha „ügy társai val egy pohár mellett találkozhat..." stb.
„a császár koszorúját vagy képviselőjét várták az utolsó percig, hiába". Ennek megér téséhez tudni kell, hogy á l t a l á n o s népszerűsége és köztiszteletben állása ellenére a „világjelenségnek" tartott Virchow-t a császári udvar nem kedvelte ismert liberális politikai nézetei miatt. Ezért h i á n y z o t t az udvari fogat a gyászmenetből is. Kényesnek ítélte meg Pertik előzetesen a gyászszertartás, a k k o r i szokás szerint kötelező egyházi részét is, mivel Virchow k ö z ö m b ö s n e k mutatkozott vallási kérdésekben, és rektori beszédében úgy nyilatkozott, hogy „a tudományban egészen közömbös, mily valláshoz tartozik valaki és ahhoz, hogy jót tegyünk, utóbbira nincs is szükség". D e elégedetten regisztrálta Pertik, hogy Kirmsz tiszteletes tapintattal oldotta meg feladatát, gyász beszédében kiemelve, hogy V i r c h o w személyében a halál ellen harcolók legerősebbike esett el az élet küzdelmében. T o v á b b i a k b a n „ez a fennkölt lelkű pap" a nagy politikus „elévülhetetlen hazafiúi érdemeit" ecsetelte. „Itt a politikában mutatta ki az ő idealiz musát, azt a hitét, hogy a népben és annak felszabadult belső erőiben bízni lehet." Elismerését Pertik így fejezte k i : „Pap ajkáról soha sem halottam ilyen búcsúztatót". Majd leírta a hatalmas gyászmenetet és a temetés utolsó aktusait, amikor is min denki távozott, de Pertik — letéve az Orvoskar és az Orvosegyesület babérkoszorúit — még ott maradt. Z á r ó elmélkedése sokat elárul Pertik Virchowhoz fűződő szellemi kapcsolatából. így írt: „Gyász és fájdalom fog el, a miért kedves Mester, nem láthatom többé felséges vonásaidat. Áldott marad az emléked, a ki nekem életem legszebb, legemelőbb emlékét hagyományozod. . . Eleted zárt gyűrű; boldog voltál; az emberiséget új igazságokkal gazdagítottad; eszméid tanítványaidban tovább élnek... az alkotó erőnek századok alatt egyszer sikerül oly remeket teremteni, mint Te voltál..." Zseni alitását u t á n o z h a t a t l a n n a k tartja, de lankadatlan munkásságát és tetterős ember szeretetét p é l d á n a k tekinti. A születésnapi beszámoló és a nekrológ stílusára a századvég, a szellemi hős iránti posztromantikus rajongása és a patetikus hangvétel jellemző. Ez mai szemmel és ízléssel sem tekinthető t ú l h a l a d o t t n a k , hisz korunkban is elkellenének a t u d o m á n y Virchowhoz hasonló herosai és egy-egy valószínűleg van is, de értékelésük — a korunkra jellemző óvatosság és deheroizáló hajlam miatt — sokkal szegényesebb. E két esszé jellegénél fogva, nyilván „az ünnepeltről és megholtról vagy jót, vagy semmit" elv alapján csupa elismerést fejez k i Virchow iránt, de semmi kritikát. Évek múlva, 1911-ben megjelent két másik t a n u l m á n y a m á r nem nélkülözi ezt. Virchow személye iránti csodálata változatlan, de nem annyira ezt emeli k i ezekben, hanem —eszmei jelentőségének hangsúlyozása mellett—az utolsó évek eredményeinek kritikai fényében a valódi, vagy feltételezett tévedéseket és hibás interpretációkat is. I t t m á r mellőzi az idegen szakterületeket és kizárólag az orvostudomány keretei közt mél tatja Virchow-t. A „Semmelweis-serlegbeszédben" így kiált fel [ 6 ] : „Volt-e a szabad kutatásnak nagyobb apostola, mint R. Virchow ? Mégis, fájdalommal látjuk őt Semmel weis ellenzőinek vezérkarában. Három ízben... nyilatkozott ellene. Hogyan fejtsük meg a rejtélyt?" Pertik r á m u t a t az ellentétekre, amelyek a Virchow-féle „Anatómiai gondolat" és a „ K ó r o k t a n i g o n d o l k o d á s " k ö z t kialakultak. Ezt részletesebben és elmélyültebben elemzi negyedik t a n u l m á n y á b a n , így a serlegbeszédből csak Pertik k o r s z e r ű s ö d ő állásfoglalását érdemes még idézni. Eszerint „a bonctani elvál tozás végre is csak okozat és a gondolkodás legmagasabb normája a causalitas". T o v á b biakban Semmelweis eredményeit taglalta és r á m u t a t o t t Pasteur, majd Lister fellépé sének jelentőségére. A negyedik igen nagy jelentőségű — mert minden, akkoriban aktuális tényezőt b e m u t a t ó — , de sajnos teljesen feledésbe merült dolgozata szintén 1911-ben jelent
meg önálló füzetként „ O r v o s t u d o m á n y i i r á n y o k " címen. E művet Waldeyernek, mint volt mesterének ajánlotta, de egy Virchow-idézettel kezdte, amely szerint: „A tudomány folyton áramlik és csak a hitnek van meg az a joga, hogy merev legyen és változatlan". Pertik hangsúlyozta, hogy „az emberi haladás nem pusztán az ismeretek mennyisé gétől, hanem legtöbbszőr a gondolkodás irányától és módjától is függ." Majd áttekinti a 18—19. század főbb orvosi elméleti irányait a m á r az ó k o r b a n megalapozott symptomatologiai medicinától Rokitanskyig. Ezzel m á r el is j u t Virchow fellépéséig, aki 25 évesen írt kritikájában elismeri Rokitansky morfológiai leírásainak értékét, de nyersen megcáfolta krasis-elméletét, és jelét adta a pathologiai gondolkodás megújulása szükségességének. Ehhez ismertette Virchow elődeit, akik az anatómiai g o n d o l k o d á s ú t t ö r ő i k é n t keresték és próbálták megjelölni a betegségek székhelyét, a „sedes morbi"-t. I t t Pertik néhány t ö m ö r mondatban összefoglalta a pathomorfologia fejlődését, amely rövidített formában, de rá való hivatkozás nélkül azóta is gyakran felbukkan szakirodalmunkban (pl. néhai Haranghy L á s z l ó : Általános k ó r b o n c t a n . 1959. tört. áttekintés 19. 1.). Eszerint a betegségek lokalizációja következőképpen finomodott: „Eleinte a testtájékokra szorult: Morgagni regionismusa; a párisi iskola m á r a testtájékokon belül. . . a szervekbe helyezte. Ez a . . .Laénnec-Dupuytrenféle francia organicismus. Bichat, az általános bonctan megteremtője, aki az életet az ő 21-féle szövetrendszerének szöveteibe decentralizálta, a betegségeket is azokba lokalizálta; és végre Virchow, aki az élet decentralizálását a végletekig vitte és a Bichat-féle szövetek életét is sejttevékenység e r e d m é n y é n e k deklarálta, a „sedes morbi"-t a sejtekbe lokalizálta." T o v á b b i a k b a n Virchow cellularis princípiumát taglalta a belőle k i n ő t t sejtkórtannal (Cellularpathologie) együtt. Ehhez tudni kell, hogy Virchow Johannes Müller iskolájában nevelkedett, és ott megismerte Schleiden és Schwann sejttanát, amelyet rövidesen alkalmazott az általa megreformált kórtani g o n d o k o d á s b a n , és közben kimondta biológiai alapelvét, az általános jelentőségű „ o m n i s cellula e cellula" sokat idézett tételét. Pertik összefoglalta az „ a n a t ó m i a i godolat fényoldalait", amely szerint érdeme a 19. század eleji spekulatív irányzat megdöntése, a betegségek lokalizációja, az experi mentum bevitele a k ó r t a n b a , Virchow physiologiai felfogása, amely szerint a betegség megváltozott körülmények közti életmegnyilvánulásnak tekintendő; további érdeme — nem kizárólag Virchow-nak tulajdonítva — a k l i n i k u m és k ó r b o n c t a n elválaszt hatatlan összetartozásának tudata, pl. Laennec és Corvisart, Rokitansky és Skoda e g y ü t t m ű k ö d é s e (amit ma kliniko-pathologiának h í v u n k ) . Végül: a pathologia az új p r o b l é m á k ö r ö k forrásának bizonyult. Ezután r á t é r a kritikai elemzésre, mond v á n : „a bonctani pathologia.. .egyoldalúságától, fogyatkozástól és hibáktól sem men tes." Túlhajtotta a localisatio t a n á t és ezzel az orvostani egység szétforgácsoló dott. „Maguk a főszakmák : pathologia, belgyógytan, sebészet stb. alig vettek egymás ról tudomást". K o r u n k dezintegrálódási tendenciája, a túlszakosodás tehát ilyen messze (a századfordulóba) nyúló gyökerekből n ő t t volna k i . Pertik azonban i t t mégis ö n m a g á n a k mondott ellent, hiszen előbb, az a n a t ó m i a „fényo!dalai"-t jellemezve kiemelte, hogy é p p e n ez hozta létre a klinikum és pathologia egységét. A z anatómiai epochában hiányolta az aetiologiai kutatást, b á r a kísérletek jelentőségéről szólva utalt Virchow emboliára vonatkozó, klasszikus é r t é k ű kutatásaira. H i b á n a k számít, hogy a histologiai analysis annak idején elhatárolta egymástól a lupus, tbc és gyöngy k ó r morfológiai formáit, és csak R. Koch felfedezése teremtette meg ezek nosologiai egységét.
Ezután Pertik hosszan és jelentőségének megfelelően ismertette a causalis k u t a t á s történeti eseményeit, C l . Bernard determinizmusából indulva k i . Méltatta Pasteur és Koch alapvető kutatásait, m ó d s z e r t a n u k a t , iskoláikat, amelyek m á r i m m u n therápiás sikereket is felmutathattak. Elismerte azonban Pertik azt is, hogy a bak teriológiai é r a sem volt mentes tévedésektől. Ugyanis sokáig megelégedtek az új k ó r o k o z ó k megismerésével, de elhanyagolták a szervezet szerepének k u t a t á s á t , amely végeredményben eldönti, hogy adott kórokozóval érintkezve megbetegszik-e a szervezet vagy védett marad. Pertik érdeme, hogy r á m u t a t o t t M . v. Verworn akko riban megfogalmazott conditionalismusának értékére. Verworn ugyanis a monocausalis felfogás ellen küzdve hangsúlyozta, hogy a betegség kialakulásában nem elég egy ok érvényesülése, hanem tényezők sorozata szükséges. I t t határozta meg Pertik a betegség lényegét, amely szerint a k ó r o k o z ó hat a sejtekre, és a behatás e r e d m é n y e a reakció, tehát a cellularis elv jelentősége is megmarad. A serotherapia akkori sikereit regisztrálva kimutatta az aetiologiai szempont fölényét az a n a t ó m i á v a l szemben — a therápiás konzekvenciákat illetően. K é t s é g t e len, hogy egy időben a morfológiai szemlélet therápiás nihilizmushoz vezetett. Ez ma napság, a 20. század második felében persze megváltozott, gondoljunk csak a correctiós m ű t é t e k sikerére. Pertik összefoglalójában végül is megállapítja, hogy — 1911-ben — „nem állunk még kizárólag aetiologiai alapon, hanem az egymást kiegészítő anatómiai és aetiologiai felfogás határmesgyéjéri"', és ismételten utal Virchow nézeteire és törekvéseire, amelyek től nem állt távol a functionalis tényezők méltányolása. E két elméleti dolgozat elemzéséből megállapítható, hogy Pertik O t t ó n é h á n y kritikai észrevételével — helyes konzekvenciák levonása mellett is — túl lőtt a célon. Az aetiologiai epocha ismertetéséből kiderül, hogy s z á m á r a a k ó r o k t a n i k u t a t á s szinte kizárólag élő k ó r o k o z ó k felismeréséből állt, ebből fakadó i m m u n t h e r á p i á s következményekkel. í g y az élete utolsó szakában u r a l k o d ó bakteriológiai divat irányzatnak szinte áldozatul esett, amely irányzat pedig egymagában é p p ú g y nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mint az u t á n a következő vitamin-, enzym- és endokrin-éra, m a n a p s á g pedig a regulációk tana sem (szabályozáselmélet). T i s z t á b a n kell l e n n ü n k azzal, hogy a pathologia, mint az összmedicina a l a p t u d o m á n y a , m é g mindig a l a k u l ó b a n van, és valószínűleg csak a Virchow-féle sejtpathologia modern átértelmezése hozhat j ö v ő t formáló fordulatot t u d o m á n y u n k fejlődésében, természe tesen a conditionalismus, illetve annak t o v á b b fejlesztett változata, a Tendeloo-féle constellatios pathologia szemléletének érvényesítésével. Pertik O t t ó négy d o l g o z a t á n a k t a n u l m á n y o z á s á b ó l leszűrhető az, hogy személyes impressziókkal színezett méltatása a Virchow személye iránti csodálatot ma is i n d o k o l t t á teszi a m u n k á s s á g nagysága, sokrétűsége és m a r a d a n d ó értékű megállapí tásai miatt egyaránt. Másrészt Pertik elméleti hajlandóságát is jellemzik ezek a kiemelt dolgozatok, aláhúzva az elméleti orvosi g o n d o l k o d á s t befolyásoló jelentőségét, továbbá Pertik rugalmas modernségét, amellyel a legújabb elméleti k u t a t á s o k r a is reagált, beépítve azokat az o r v o s t u d o m á n y akkori — és valljuk be, ma is — h o m á l y o s k o n t ú r rendszerébe.
IRODALOM 1. Győry T.: Az Orvostudományi Kar története 1770—1935. (Kir. M . Pázmány Péter Tudo mányegyetem története I I I . köt.) Bp. 1936. — Perükről adatok: 573, 639, 657—8, 690, 700—1,703,732—3. 2. Hőgyes E. (szerk.): Emlékkönyv az Orvosi Kar múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. — Pertikről adatok: címei: 404—5.; I I . korb, tanszék: 614—6; életrajza és munkássága: 723—5. 3. Lambrecht M.: A kórbonctan hazai iskolái. Magyar Nemzet 1979. szept. 11. A. Pertik O.: Virchow 80-dik születésnapjának ünnepe. O. H. 1901. 42:42. sz. 681—683. 5. Pertik O.: Virchow Rudolf 1821. X . 13. — 1902. I X . 5. Visszaemlékezések és reflexiók. O.H. 1902. 46:38. sz. 6. Pertik O.: In memóriám: Semmelweis serleg-beszéd A „Budapesti Orvosi Kaszinó" Semmelweis-estéjén 1911. jan. 24-én. Klny. Budapesti Orv. Újság 1911. 5. sz. 16. 7. Pertik O.: Orvostudományi irányok. A Közkórházi Orvostársulat X V I . évzáró közgyűlésén tartott előadása után. Bp. 1911. 47. 8. Scheuthauer, G. in: Hirsch, A. (Hrg): Biogr. Lexikon 1888. Bd. 6:123—126. 9. SzállásiÁ.: Pertik Ottó. O. H. 1973. 114:576—8.
Zusammenjássung Einer der ersten Vertreter der ungarischen Pathologie i m modernen Sinne des Wortes war Ottó Pertik (1852—1913). In Budapest studierte er bei Gusztáv Scheuthauer und Géza Mihalkovics, 1878 in Paris bei Ranvier. Ab 1880 arbeitete er jahrelang in Strassburg bei W. Waldeyer und Fr. Racklinghausen, später bei deBary. 1887 ist er in Berlin im R. Koch-Institut, wo er bakteriologische Studien führte. Der persönliche Kontakt mit Virchow konnte hier angefan gen haben, der sich trotz des grossen Altersunterschiedes bis zur Freundschaft vertiefte. Diese Tatsache wurde später in den Mitteilungen über Virchow bestätigt. Diesen Mitteilungen verdanken wir das mit subjektiven Einzelheiten erweiterte Virchow-Portrait und eine gründ liche Analyse seiner theoretischen Tätigkeit in ungarischer Sprache. (Siehe Lit. 4—7.) Im Jahre 1901 gab er die Berliner Feierlichkeiten zum 80. Geburtstag Virchows bekannt, und berichtete über die Eröffnung des von der Virchow-Stiftung gegründeten Pathologischen Museums. A m 9. September 1902 nahm er an der feierlichen Beisetzung als Abgeordneter der Budapester Universität teil. Als Privatperson erklärte er seine „Bewunderung dem Virchowschen Genius ge genüber, seine Huldigung vor seiner menschlichen Grösse, und Liebe für seine Liebenswürdigkeit. " In der Virchow-Biographie-Skizze wird die Vielseitigkeit und imponierende Arbeitsfähigkeit hervorgehoben. 1911 befasste er sich in zwei Studien mit der Zellularlehre der allgemeinen Pathologie und der neuen ätiologischen Richtung. Hier wird auf kritischer Ebene der Gegen satz zwischen dem Virchowschen „anatomischen Gedanken" und der „ätiologischen Denk weise" betont. Mit Bedauerung erwähnt Pertik, dass sich Virchow der Anerkennung von I . Semmelweis entgegenstellte. Pertik erklärte 1911 als Pathologe die Überlegenheit des ätiologischen Gesichtspunktes. Sein Verdienst war, dass er auf die Bedeutung des Konditio nalismus von M . v. Verworn hinwies. Die Würdigung auf persönliche Impressionen gebaut, seine Bewunderung der Grösse und Vielseitigkeit des Virchowschen Lebenswerkes begründen das Interesse der Nachwelt an Pertiks Person. M . LAMBRECHT, Dr. med., Pathologist Budapest, Népköztársaság útja 46, Hungary, H-1061
