VIII. SOMOGY MEGYE SAJTÓJA 1989. MÁRCIUS 15.—2007. SZEPTEMBER 30. E fejezetnek azt a címet is adhatnánk: a pártoktól független somogyi sajtó kialakulása és működése. De hol húzhatjuk meg a választóvonalat a megye médiumának e legújabb kori történetét tárgyalva? A Magyar Köztársaság kikiáltásánál? A megyei napilap tulajdonváltásánál? Vagy vegyük alapul a választások időpontját? Lehet, hogy az olvasók közül nem mindenki ért egyet az általam alkalmazott, szerintem meghatározó dátummal: 1989. március 15. Ekkor jelent meg ugyanis a megyében egy, az MSZMP-től és az alakuló pártoktól független hetilap, a Somogyország. Ezzel megszűnt az egy párt abszolút egyeduralma a hírközlő eszközök felett. E fejezet tárgyalását mégsem az új orgánum bemutatásával kezdem. Ennek oka, hogy nem kívánom megszakítani a történeti folyamatosságot. És persze azt is figyelembe vettem, hogy döntően mégiscsak napilapokról van szó. Így mindenekelőtt e fejezetben dolgoztam fel a Somogyi Néplap utolsó évének történetét – ennek során elhagytam azokat a részeket, melyekben új jellegzetességek nem voltak felfedezhetők –, majd bemutatom az új megyei orgánumot, a Somogyi Hírlapot. Ezt követően kerülnek sorra a hosszabb-rövidebb ideig élt hetilapok és folyóiratok, illetve a megyében működő televíziók, rádiók és honlapok. A Somogyi Néplap 1989 januárjától jelentősen változott a pártbizottság és a szerkesztőség viszonya. Sárdi Árpád első titkár az új főszerkesztő beiktatása alkalmával, a május 5-i szerkesztőségi ülésen ekként határozta meg az új kapcsolat lényegét: „…Nem azt várjuk, hogy a Somogy megyei pártbizottság szócsöve legyen (mármint az újság – P. L.), csak a jót írja meg, és hallgassa el, ami rossz… Teljes autonómiát biztosítunk a lapnak és a főszerkesztőnek.” A megváltozott viszonyról így nyilatkozott e dolgozat szerzőjének dr. Troszt Tibor főszerkesztő: A legfontosabb változás a korábbi kapcsolathoz képest az volt, hogy elmaradtak a rendszeres „eligazítások” a pártbizottságon, és esetenként sem avatkoztak be az apparátus részéről a szerkesztésbe. Dr. Kercza Imre akkori főszerkesztő-helyettes szerint alkalmanként informális beszélgetés azért történt a pártbizottság egy-egy vezetőjével, amely azonban semmire sem kötelezte a szerkesztőséget. A lap továbbra is a pártvállalat kiadásában jelent meg. A tulajdonlást azonban – a július 31-i vbülésen hozott határozat alapján – augusztus 1-jétől csak az impresszumban tüntették fel, a címlapon mindössze ennyi szerepelt: Napilap. Elmaradt a több évtizedes mottó is: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Az év második felétől, miként az országos napilapok, a megyei sajtó iránt is fokozódott az érdeklődés az új pártok részéről. Képviselői a befolyásolás pártállami módszereit alkalmazva az ígérgetéstől a fenyegetésig mindent bevetettek. A régi tulajdonos, az MSZMP, illetve utódpártja, az MSZP pedig hallgatott. A Somogyi Néplap kollektívája folyamatosan hangsúlyozta, hogy politikailag és gazdaságilag egyaránt önállóan és szakmailag függetlenül kíván dolgozni. Csatlakozott a Szolnok megyei Néplap munkatársi közösségének nyílt leveléhez, mellyel függetlenné válásuk érdekében az Országgyűlés elnökéhez fordultak. Ebben hangsúlyozták: Igényeljük, hogy önálló működésünk demokratikus feltételeit dolgozóink közössége teremthesse meg. Az állásfoglalást a somogyi parlamenti képviselők is egyöntetűen támogatták. Politikai propaganda
A direkt agitációs tevékenység 1989-ben lényegében eltűnt a lapból. Elmaradtak az elmúlt évek jellegzetes ideológiai-politikai elemzései. A pártélet eseményeivel természetesen foglalkozott a lap, de a főszerkesztő maga döntötte el, milyen formában és terjedelemben. Így hírt adott a reformkörösök megnyilvánulásairól – egyebek között arról, hogy javasolták emléktábla elhelyezését Nagy Imre egykori szülőházán –, valamint a somogyi pártértekezlet előkészületeiről. Főszerkesztőváltás 1989. március 1. és május 3. közötti időszakban hiányosan jelent meg a lap impresszuma: az újság első számú vezetője nevének helye egy hónapon át üresen maradt. A május 4-i számban jelent meg az új főszerkesztő neve: Troszt Tibor. (Dr. Troszt Tibor újságírói pályáját, első egyetemi diplomája – később még egy szakot végzett – megszerzése után a Somogyi Néplapnál kezdte. Később Siófokon a kulturális központ igazgatója, majd a megyei tanács osztályvezető-helyettese volt. Főszerkesztői kinevezése előtt a megyei pártbizottságon dolgozott, titkári beosztásban. A megyei pártbizottság ülésén szavazattöbbséggel jelölték e tisztségre.) Bár az új szerkesztőségvezető igyekezett pártoktól független lapot készíteni, a politikai ellenzék egyre erőteljesebb kritikával illette, elsősorban mozgalmi múltja miatt. 1990. február elején a kaposvári Fidesz-csoport – az SZDSZ helyi szerve által támogatva – nyilatkozatban követelte a visszahívását. A szerkesztőség február 10-én állásfoglalást jelentetett meg, melyben visszautasította a követelést, hangsúlyozva: a szerkesztőség a pártok befolyásától mentesen dolgozik, a főszerkesztőt a munkatársak maguk választják meg. Az állásfoglalást valamennyi munkatárs aláírásával hitelesítve közölték. Az április 14-i számban újabb közleményt olvashattak a somogyiak. Ebben a szerkesztőség nyilvánosságra hozta, hogy dr. Troszt Tibor „elsősorban egészségi állapota miatt” lemond a beosztásáról. Szerkesztőként továbbra is a lapnál dolgozik. Az új főszerkesztő – az újságírók szavazata alapján – dr. Kercza Imre lett, aki addig a főszerkesztő-helyettesi tisztet töltötte be. (Dr. Kercza Imre a Somogyi Néplapnál kezdte pályáját – ez volt első munkahelye is – gyakornokként. Munkatárs, rovatvezető, majd főszerkesztő-helyettes volt. Levelező úton jogi, majd jogi szakokleves közgazdász diplomát szerzett.) 16-án, kedden már az ő neve szerepelt első helyen az impreszszumban. A lap szerkesztésében, külső megjelenésében elsősorban az 1. oldalon figyelhető meg változás 1989 nyarán. Ezt az oldalt az új főszerkesztő láthatóan kiemelten kezelte: igyekezett többszínűvé, tematikailag és műfajilag változatossá tenni. A korábbi, általában 4—5 cikk helyett hét-nyolc anyagot helyeztek el itt, közülük néhányat csak elindítva. Elsősorban (esetenként csaknem teljes egészében) megyei anyagoknak adtak helyet, lehetőleg három-négy fotóval színesítve az oldalt. A 2. oldalon jelentősen csökkentették a nemzetközi eseményekről szóló írások számát, helyettük somogyi témájú cikkeket helyeztek el. Új összeállításokkal is jelentkeztek: Tipp-tájoló, Nyugdíjasok oldala, Tudomány, technika. Igyekeztek vonzóbbá tenni az irodalmi oldalt is: elsősorban a lap munkatársai, illetve helyi szerzők kaptak lehetőséget. Írásaikhoz portréjukat is csatolták. Az utolsó oldalon ugyan megmaradt a Tisztelt Szerkesztőség rovat, de bérelt, előkelő helyéről később, a választási hírek közlése miatt, lejjebb csúsztatták. A Somogyi Néplap utolsó száma – 45. évf. 95. sz. – 1990. április 24-én, kedden jelent meg. Ez a nap volt a tulajdonváltás napja. A somogyi sajtótörténet e meghatározó eseménye rányomta bélyegét a „búcsúlapra”. A szerkesztőség – az események ismeretében ezen aligha csodálkozhatunk
– csak a minimális figyelmet fordította a lap összeállítására. Ennek ellenére – bár úgy is mondhatjuk: éppen ezért – érdemes részletesen ismertetni e szám tartalmát. Az 1. és 2. oldalt belföldi és nemzetközi eseményekről szóló híradások töltötték meg, természetesen MTI-anyagok alapján. Az utóbbi felületén azonban – a gyakorlattól eltérően – egy megyei cikk is olvasható volt, de nem munkatárs, hanem egy levelező tollából. A 3. oldalon a belpolitikai rovat vezetője a helyi tanácsok vitamódszereiről polemizált. Egy másik írás egy kaposvári munkavédelmi tanácskozásról tudósított. A 4., 5. és 6. oldal hirdetésekből, tv- és rádióműsorból állt. A 7-en a sportesemények kaptak helyet. A 8-on – a Tisztelt Szerkesztőség! és a Tarka sorok rovatok mellett – négy tudósítás, két hírfotó és egy címes hír volt olvasható. Új megyei napilap 1990. április 25-én, szerdán a Somogyi Néplap előfizetői és példányonkénti vásárlói, nem kis meglepetésükre, új megyei napilapot vehettek kezükbe. Dőlt nagybetűkkel, hathasábos, teljes lapszélességben szedett címe: SOMOGYI HÍRLAP. Alatta: Közéleti napilap. A változásról a vezércikk helyén, két hasábra tördelve Az olvasóhoz című szerkesztőségi közlemény adott magyarázatot. Eszerint e naptól kezdve pártoktól független újságból tájékozódhat Somogy olvasóközönsége a megye – illetve részben az ország és a világ – eseményeiről. Az új periodika kiadója az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. Magyar vállalat, amelyben a német Axel Springer Verlag, Berlin vegyes vállalat partnereként a részvények nagyobb részének tulajdonosa. (A beköszönő cikknek azt a mondatát, miszerint ilyen címmel még nem jelent meg napilap Somogyban, helyesbítenünk kell. Ugyanis 1904. április 28-tól 1919. augusztus 1-jéig, majd 1945. december 23-tól 1950. augusztus 27-ig – az utóbbi egyébként a kisgazdáké volt – már olvashattak azonos című napilapot a somogyiak.) Az Axel Springer magyarországi vállalatcsoportja 1989 óta fokozatosan épült ki. A szerkezeti változások egyik fő rendező elve a piaci terjeszkedés nyomán megszülető új lapok egész „lapcsoportokká szerveződése” volt, míg a másik vezérfonalat a terjeszkedéséből adódó, szüntelenül növekvő alkalmazkodásban jelölték meg. Az Axel Springer magyar nyelvű kiadványai 1989-től jelennek meg a hazai sajtópiacon. A vállalkozás kezdetben csupán egy műsorlappal (Tvr-hét) és egy folyóirattal (Lakáskultúra) indult, de az utóbbi, közel két évtizedben olyan dinamikusan fejlődött, hogy az Axel Springer cégcsoport ma már az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb lapkiadó vállalkozása. Összesen 110 kiadványt jelentet meg, a nyomtatott média legtöbb területén vannak lapjai. Többek között két ifjúsági, nyolc női, egy lakberendezési, két autós, két gazdasági magazint, öt műsor- és nyolc rejtvényújságot, szerelmes regényeket, egy vasárnapi lapot, egy gazdasági és kilenc megyei napilapot ad ki, utóbbiak között a Somogyi Hírlapot. Az Axel Springer lapjai havonta 12,5 millió példányban jelennek meg, és összesen több mint 44 millió olvasójuk van. A cég a legkorszerűbb technikával felszerelt nyomdákkal, önálló fotóügynökséggel, valamint az egész tevékenységi területet átfogó informatikai, adatátviteli rendszerrel és saját lapterjesztő-hálózattal rendelkezik. Az utóbbi években az internetes megjelenésre is nagy hangsúlyt fektetnek, így jelenleg 27 internetes oldalt működtetnek, amelyeken heti hatmillió oldalletöltést regisztrálnak. Az utóbbi, több mint tíz évben minden esztendőben az Axel Springer valamelyik kiadója és szerkesztősége nyerte el a Sajtószakszervezet Vasvári Pál-díját. Az elismerést a Magyar Sajtó Napja alkalmából évről évre azok a kiadók és szerkesztőségük kapják meg, amelyeknél példamutató a
kapcsolat a munkaadó és a munkavállalók között, jó a munkahelyi légkör, rendezettek a szerződéses viszonyok, kollektív szerződés biztosítja a nyugodt munkakörülményeket. A Somogyi Hírlap szerkesztősége és kiadója eddig három ízben – és ezzel véglegesen is – elnyerte a rangos kitüntetést. A tulajdonváltás A rendszerváltás a Somogyi Néplap életében is jelentős változást hozott. Az MSZMP – mint tulajdonos – megszűnésével rendezni kellett a tulajdonviszonyokat, és ez nem volt egyszerű. A Somogyi Néplap kiadó vállalata és a szerkesztőség dolgozói szerettek volna pártoktól és gazdaságilag is függetlenek maradni, ennek azonban az anyagiak hiánya volt a legfőbb akadálya. Az akkori törvények nem tették lehetővé önálló kft. alakítását a dolgozók részéről, illetve ahol ez megtörtént (Fejér megyében), ott megtagadták a bejegyzést. Felvetődött új lap indításának a gondolata is, de pénzhiány miatt ez sem valósulhatott meg. A szerkesztőséget megkereste egy angol befektető is – a Kisalföld későbbi tulajdonosa –, aki egy megbeszélésen ismertette a lappal kapcsolatos elképzeléseit, de komolyabb tárgyalásra nem került sor. A megoldást végül az Axel Springer képviseletében dr. Bayer József megjelenése jelentette, aki megkereste Pordány H. László kiadóigazgatót és dr. Kercza Imrét, a Somogyi Néplap főszerkesztő-helyettesét, s ajánlatot tett: javasolta, hogy a szerkesztőség munkatársai mondjanak fel a kiadónak, és még aznap lépjenek át az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft.-hez. Így nem lesz, aki a Somogyi Néplapot megírja és megszerkessze, a hozzá átlépett szerkesztőség viszont tovább dolgozva új lapot készítene. Dr. Bayer József más szerkesztőségeknek is hasonló ajánlatot tett, amit a somogyival együtt kilenc megye fogadott el. (A német lapcsoport megállapodás szerint megfelelő összeget fizetett az MSZMP tulajdonában lévő Somogy Megyei Lapkiadó Vállalatnak az átvett vagyontárgyakért. Hogy ezenfelül magukért a kiadókért milyen formában és értékben kapott (egyáltalán kapott-e) a párt ellenszolgáltatást, szigorúan belső ügyként kezelt üzleti titok maradt.) A döntést hosszú, vitákkal terhes időszak előzte meg. A szerkesztőséget és a lapkiadó vállalat dolgozóit is megviselték az események. Elegük volt a pártirányításból, szerették volna saját kezükbe venni sorsuk és a lap irányítását. Érezték, ha rövid időn belül nem sikerül rendezni a lap tulajdonviszonyát, akkor az újság a pártok martalékává válhat. Ugyanakkor sokaknak komoly lelki megterhelést okozott szembesülni azzal, hogy eddigi munkáltatójuk, a lapkiadó vállalat jogutód nélkül megszűnik, és fel kell mondaniuk. Több újságíró kilépett a cégtől, néhányan a budapesti székhelyű Mai Reggel megyei kiadásához szerződtek, mások az akkoriban indult Somogyország című hetilapnál próbáltak boldogulni. De mindkét lap tiszavirág-életűnek bizonyult, s az eltávozott kollégák közül később ketten visszamentek a megyei laphoz. A szerkesztőségben maradt munkatársak döntését egy hónapos gondolkodás, ismétlődő értekezletek, késhegyre menő viták előzték meg. A pártok ugyan kísérletet tettek a befolyásolásukra, de igyekezetüknek nem volt érdemi hatása. A szerkesztőség végül elfogadta az Axel Springer ajánlatát. A Somogyi Hírlap megjelenésével új korszak nyílt a megye médiatörténetében, de a privatizáció idején többször hangoztatott elv azóta sem változott: „Nem vagyunk senkié, hogy mindenkié lehessünk”. Vagyis a szerkesztőség célja az olvasók kiszolgálása. (A történeti hűség megkívánja, hogy említést tegyünk a tulajdonváltás politikai, a pártok körében keltett visszhangjáról. A reagálásoknak a Somogyország adott helyet. Május 11-i számában az SZDSZ megyei ügyvivője „átjátszásnak”, „átsíbolásnak” minősítette a privatizációt, és hűtlen kezelés, nagy összegű anyagi hát-
rány okozása miatt feljelentésre szólított fel [?]. Az MSZP megyei elnöke úgy nyilatkozott, hogy a lapszerzést a sajtóból tudta meg. Pártja kártérítési pert indított – jelentette ki. Rablást emleget, más kifejezéssel élve: az MSZP vagyonleltárából ügyesen kijátszották a megyei lapokat.) Lapszerkezet Miről olvashattak a nyilván felcsigázott érdeklődésű somogyiak az első számban? Erre válaszolva meg kell ismételnünk azt, amit a Somogyi Néplap utolsó kiadásáról írtunk: érthetően meglátszott szerkesztésén a váltás traumája. Nagyobb részt „álló” anyagokból készült. Fontosabb cikkei a nevezetes honvédségi vadászterület, Kaszó nyilvánossá válásáról, Tarany közigazgatási önállósodásáról, egy illegális szemétlerakó fotóiról és egy koncertről szóltak. Ezeken kívül egy műkritika és egy kollégiumi találkozóról szóló tudósítás volt olvasható – néhány híren kívül – a lapban. A következő hetekben aztán egy időre kialakult a lap (részben) új szerkezete. Az 1. oldalon általában egy, többnyire megyei témájú anyag kapott kiemelt elhelyezést. Emellett hat-hét kisebb terjedelmű, országos jelentőségű, illetve külpolitikáról szóló információt tördeltek ide. (Természetesen somogyi vonatkozásúakat is, ha akadt erre az oldalra illő.) A 2. és 3. oldal nagyjából az előd által kialakított struktúrát folytatja. A 4. vegyes profilú – ahol már hirdetések is helyet kapnak –, az 5. ugyancsak hasonlított a korábbi lap azonos oldalához. A 6. oldal a hirdetéseké, a 7. a sporté volt. Egyelőre az utolsó oldal sem változott: továbbra is itt találta meg az olvasó a két népszerű „rovatot”, a Tisztelt Szerkesztőség!-et és a Tarka sorokat. Szombatonként 16 oldalon jelent meg a lap. Tervezésében határozott törekvés érzékelhető arra, hogy minél több olvasmányos anyaggal szolgáljon. Néhány korábbit megtartva, új összeállításokkal jelentkezett a szerkesztőség, melyek hetenként, vagy felváltva töltenek meg egy-egy oldalt: Veszik a lapot, Téka, Ez van! Környezetünk, Kulisszatitkaink, Kihívás, Fiatalok oldala, stb. Tovább élt a Közelképek, amely a Somogyi tájak, emberek utódjának is tekinthető. Jelentősen bővült a hirdetések felülete. Ami a lap külső megjelenését illeti: észrevehetően szellősebb lett a tördelés, nagyobb címbetűket alkalmaztak. A következő évtől még fokozottabb figyelmet fordított a szerkesztőség a címoldal összeállítására: négy-öt cikket is elindítottak itt, hogy ekként is figyelmet keltsenek fontosabb témák iránt, illetve gazdagabbá tegyék az 1. oldalt. Elmaradtak a vezércikkek, helyükön nagyjából azonos terjedelmű címes hírek töltötték ki a bal szélső hasábot. A változatosságot színbenyomásokkal is igyekeztek fokozni. 1991 októberétől bővült a lap terjedelme: kedden, szerdán és pénteken változatlanul nyolc, hétfőn és csütörtökön 16, szombatonként – a nyolcoldalas műsorral együtt – 24 oldalon jelent meg. 1992 novemberében új, hosszabb időre, pontosan nyolc évre állandósult összeállítással jelentkezik a lap, Somogyi tájak összefoglaló címmel. Ebben egy-egy nem hivatalos tájegység településeiről írtak kisebb riportokat, a teljes bemutatás igénye nélkül. Színes a lap! – adta tudtul 1993. május 29-én a szerkesztőség. Piros lapfőcímmel, léniákkal, szombatonként az első és utolsó oldalon színes fotókkal lett látványosabb az újság. Ugyanakkor arról a korszakváltást jelentő eseményről is értesülhetett az olvasó, hogy e naptól – a számítógépes szövegszerkesztési és hirdetési rendszer után, melynek kiépítését már 1990-ben megkezdték – megoldották a távadatátvitelt a pécsi Déli Nyomda Kft. nagy teljesítményű nyomógépéhez. (A helyi nyomda technikailag nem tudott vállalkozni a megváltozott lap nyomására. Eddigi munkáját nyilvánosan köszönte meg a kiadó.)
Az új, korszerű technikai lehetőség szerkezetváltozással is járt. Kedden, szerdán és pénteken 12, hétfőn és csütörtökön 16 oldalon jelent meg a lap, szombatonként – a nyolcoldalas heti műsormelléklettel együtt – 24 oldalon. Az egyes oldalak jellege is változott. Most már nemcsak az 1. oldalon alkalmaztak egyhasábos tördelést a címes hírek elhelyezésére, hanem a 3-on és a 4-en is, melyeken megyei információk kaptak helyet. Az utolsó oldal egyelőre hagyományos formájában jelent meg, de csak 1994 végéig. Ekkortól ugyanis nagy terjedelmet foglalt el három állandó „rovat”: az Ökumenikus naptár, a Boldog névnapot! és a háromhasábos, illusztrált időjárás-jelentés. Így – figyelembe véve az oldal alsó negyedében elhelyezett hirdetéseket, közérdekű közleményeket – alig egy-két cikknek maradt hely. (Ettől kezdve egyébként a Tisztelt Szerkesztőség! ritkán jelentkezett.) A szombati számokban több összeállítással is találkozott az olvasó: három oldalt is betöltött a Színes hétvége, ugyanannyit a Sportmagazin, és visszatérő összeállítást közöltek a gyermekeknek, a fiataloknak, a nőknek és a nyugdíjasoknak. Általában három oldalt töltöttek meg az apróhirdetések, a kis- és nagykeretes reklámok. Egyes nagyobb cégek, elsősorban pénzintézetek már ekkor szívesen áldoztak jelentős összeget önálló oldalak vásárlására. (Itt kell megjegyezni, hogy a hét végi számok utolsó oldalán nem a megszokott Krónikát találta az olvasó, hanem két vagy három nagyobb riportot, interjút, portrét a Színes hétvége vagy a Közelképek részeként.) 1998. április 15-ével némi módosítást hajtottak végre a Krónika oldalon. Az eddig meglehetősen nagy terjedelmet kapott időjárás-jelentés átkerült az 1. oldal bal alsó sarkába. Ezáltal – általában eggyel – több tudósítás kerülhetett erre az információs oldalra. 1995 végén lényegében megszűnt még a Somogyi Néplaptól örökölt, a Krónika oldal egyik meghatározó blokkja, a Tisztelt Szerkesztőség! (A megszorító határozó alkalmazása azt jelzi, hogy hónapok múltán egy-egy alkalommal még felbukkan e „műfaj”.) Az olvasó ezután több formában is lehetőséget kapott a sajtónyilvánosságra. Mindenekelőtt az esetenként megjelentetett Vélemények összeállításban, továbbá a Városlakók kérdezték, a Postabontás, majd Postánkból blokkban. Apró változás 1996-ban, hogy a pénteki heti horoszkóp kikerült a lapoldalakról. A következő években, kisebb terjedelemben, a műsormelléklet részeként találták meg az érdeklődők. 1997 januárjától kiemelt helyen, a lapcím felett kapott tartalomismertetést az olvasó. Ebben az évben új oldal-összeállításokkal jelentkezett a szerkesztőség: Fiatalok és remények, Lakáskultúra, Gyermekvilág, Autósoknak – később Közlekedés –, Divat. Fontos változás volt a lap külső megjelenésében, hogy július 19-től új, jobb minőségű, fehér papírt használtak a nyomáshoz, ami jelentősen javította mind a szövegolvasást, mind a fotók minőségét. Ebben az évben indította városismertető sorozatát a szerkesztőség Körkép, majd Tükör címmel. Elsőként Nagyatád jelentkezett két oldallal, majd a csurgóiak, a marcaliak, stb. találkozhattak településük sokszínű bemutatásával. (Az oldalak megjelenésének költségéhez az önkormányza-tok is hozzájárultak.) Az év jelentős eseményeként kell említenünk a Vasárnapi Somogyi Hírlap (VSH) indítását. E hét végi, változatos olvasnivalót kínáló lap első számát december 7-én vehették kézbe az érdeklődők, de egyelőre, 1998 végéig, csak a standokon vásárolhatták meg. (Ettől kezdve lehetett előfizetni a VSH-ra is.) A 12 oldalas, a hétköznapi számoktól tördelésében eltérő, sok kitűnő fotóval illusztrált lapszám oldalai igényes szórakozást kínáltak vasárnapra. A Körkép, Közelről, Páholy, Mozaik, Ajánló, Villanófény, Otthon, Sportvilág, stb. – időközben bővített, változtatott – összefoglaló címek alatt közölt kisebb és terjedelmesebb riportok, portrék, interjúk, egyéb érdekes írások jelentek meg részben helyi szerzők – ők a sporton kívül két oldalon gazdálkodhatnak –, részben
sajtóügynökségek anyagaiból. Ez az esztendő más változást is hozott a lap életében: április 30ától mutáció jelent meg a megye északi részén lakók számára. A szerkesztőség kezdetben az 5. oldalt mutálta, később a címoldalból két változatot készített: az Észak-Somogyban, főként a tóparti településeken terjesztett példányok Balatoni Somogyi Hírlap címen jelentek meg. 2006. április 8-ával azonban a kiadó megszüntette a mutációt. Azzal az indokkal, hogy kiadása nem hozta meg a várt eredményt sem a példányszám, sem a hirdetési bevétel növekedésében. De a megjelenés ellen szólt az is, hogy a megye két részét kirekesztette egymás híreiből. 1998. szeptember 20-tól új címmel – és új számozással – jelent meg a vasárnapi szám: Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel. 2003 májusában ismét változott a lap címe, Vasárnapi Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel-re. Másfél év után, 2004. november 21-től megint csak új elnevezéssel vehetik kézbe e bulvárjellegű lapszámot a somogyiak: ettől kezdve a Somogyi Hírlap VR címet viselte, de csak 2006 februárjáig. E hó 26-án – egyelőre „végleges”, azaz a kézirat zárásáig fennálló – új nevet kapott a hétvégi szám: Vasárnapi Somogyi Hírlap. A következő években több szerkezeti, formai – tördelési – változás történt a lapban. Néhány fontosabb újítás. 1999 novemberében új, 2-3 oldalas összeállítással jelentkezett a szombati számban a szerkesztőség, Színes hétvége címmel. Ebben – az érdekes, különleges, könnyed hangvételű írások mellett – kulturális jellegű cikkek is helyet kaptak. 2001-ben indult fél évtizedes útjára az úgynevezett Almanach-sorozat. Egy-egy települést mutattak be az erre szánt oldalon, képes riportokban, interjúkban, hírekben, helytörténeti adatokkal. Az összeállítást általában öt-hat fotóval illusztrálták. Az oldalak megjelenését a megyei önkormányzat támogatta, de helyi források is segítették szerkesztésüket. E településismertetéseket a kiadó évenként kötetben is megjelentette. 2002-ben találkozott első ízben az olvasó az Életmód című, azóta naponta rendszeresen megjelenő, állandó helyén található – központilag összeállított, a címet a lehető legtágabban értelmezve szerkesztett – oldallal. 2004-ben szembeötlő formai változásokat észlelhetett az olvasó. A legfontosabb közülük, hogy megnövekedtek a címbetűk, és típusuk is megváltozott: a hosszú időn át alkalmazott bodoni talpas helyett az egyenletesen vastag vonalú, a groteszk családba tartozó betűkkel kínálták magukat az írások. Ezzel egy időben jelentek meg az elsősorban a bulvárlapokban divatos körülvágott, gyakran egész alakos képek. A Somogyi tájak utódjaként 2005 végén – első ízben november 8-án – jelent meg összeállítás kistérségekről, indításként a siófokiról. A sorozat darabjaival azonban ritkán, félévenként egy-két alkalommal lehetett találkozni. 2005-től bővült a lap terjedelme: immár rendszeresen 16 oldalon jelent meg – korábban csak a hirdetések függvényében, illetve hétvégeken gazdálkodhatott ekkora terjedelemmel a szerkesztőség, illetve a kiadó –, amely lehetővé tette az állandó, e dolgozat lezárásának időpontjában is fennálló lapszerkezet kialakítását. Ettől kezdve a lapban rendszeressé váltak az Europress (korábban Ferenczy Europress) által gyártott oldalak. Ezek kezdetben kül- és belpolitikai összeállítások voltak, melyek felhasználásáról (elhelyezés, teljes vagy részbeni közlés) a szerkesztőségek dönthettek. Később ezek körét a tulajdonos bővítette, és helyüket is meghatározta. Így a megyei újságok kötelesek közölni az Europress által küldött oldalakat – két gazdasági, egy-egy közéleti és életmód, valamint félbulvár – és ezeket meghatározott helyre tenni. A döntést két körülmény motiválta. Az egyik: a megyei lap olvasóinak többsége nem engedheti meg magának, hogy országos napilapot is járathasson, ezért a Somogyi Hírlap a legfontosabb kül-, bel- és gazdaságpolitikai információkat, valamint praktikus tanácsokat tartalmazó magazinoldallal is szolgáljon. A másik ok:
a hirdetők számára vonzó lehetőség, hogy reklámjaik az Axel Springer kilenc lapjában ugyanazon az oldalon és szövegkörnyezetben kapnak helyet. A megyei szerkesztésű oldalakon a Springer-lapok egységes tördelése 2006 második felére alakult ki, és e dolgozat zárásáig nem változott. Így az 1. oldalon, a lapcím alatt három belső cikkre hívják fel a figyelmet – az egyiket körülvágott, színes fotóval illusztrálják. Az oldalt egy nagyméretű, színes riportképpel indítják a középső négy hasábon. (A cikk gyakran belső oldalakon folytatódik.) Rendszerint még egy képes anyag kap helyet a címlap alsó részében. Ezenkívül még egy vagy két kisebb tudósítás olvasható az oldalon, amelynek két állandó rovata van: az egykori vezércikk helyén olvasható Egy percben című összeállítás, amely mintegy háromnegyed sávot elfoglalva hívja fel a figyelmet a szám fontosabb írásaira. Alatta, Vegye észre! állandó címmel, kurzívval szedve naponta egy-egy glossza tűzi tollhegyre a munkatársak által tapasztalt visszásságokat. A 2. és 3., Megyei körkép oldalt egységben szemlélve – tudatosan így is tördelik – a bal oldali sávban elhelyezett, a nyilatkozók portréjával illusztrált mini interjúkat kell említenünk, melyben Mi a véleménye? állandó cím alatt egy-egy időszerű témában vár választ a szerkesztőség. Az oldal közepén négy hasábra tördelve eseménytudósítás található, nagyméretű fotóval. Középütt, a 2. oldal jobb, a 3. bal hasábjában kap helyet a hírblokk, A Balatontól… a Dráváig címmel. A jobb szélső sáv, Jegyzet címmel, együtt a Mi a véleménye? rovattal, mintegy keretet ad a két oldalnak. A 4. és 5. oldal – ugyancsak Megyei körkép címmel – annyiban hasonlít az előbbi pároshoz, hogy a szélső sávok állandóak – Mi érdekli?, alatta SH-portré, illetve Segítünk címmel –, továbbá, hogy az oldalakat, egy-egy fotóval eseménytudósítás vagy nagyobb riport határozza meg. Az alsó negyedben kap helyet a SMS-ezők blokkja, Olvasói üzenetek címmel, változó terjedelemmel. A fennmaradó helyeket tudósítások foglalják el. Az utolsó előtti oldalakon – régi hagyományt követve – találják az érdeklődők a sportéletről szóló, különböző műfajú írásokat. A 15. oldalt apróhirdetések és gyászjelentések töltik meg. A lap életében legjelentősebb változást az utolsó oldalon hajtotta végre a szerkesztőség, amely a Krónika címet viseli. Jobb felső sarkában, mintegy az oldalcím részeként láthatják az olvasók – körbevágott fotón – A nap lányát. Középütt, négy hasábra tördelve általában egy hírfotó szerepel, főként kulturális jellegű témákban. (Esetenként kisebb tudósítás is kapcsolódik a képhez.) Alatta két-két hasábon Receptverseny, illetve időjárásjelentés olvasható, vagy kisebb tudósítások. (Attól függően, hogy mennyi hely marad a hírek mellett.) Az oldalt két sáv fogja keretbe, Ma, illetve Heti horoszkóp címmel. Az előbbiben névnapismertetés, napi igék, esetenként közérdekű közlemények, műsor, rendezvény, alatta a Tarka sorok egy-két darabja, illetve egy aforizma olvashatók. A lapkészítés folyamata A privatizáció idején a kiadó úgynevezett egytermékes vállalat volt, a napilapon kívül más kiadvánnyal nem foglalkozott. Az újság előállítása részben a szerkesztőségben – itt készültek a kéziratok és a fotók –, részben a Somogy Megyei Nyomda kaposvári üzemében történt. (Szedés, tördelés, korrektúra, nyomás.) A szerkesztőségi munka átalakítása a fényszedés bevezetésével – 1992 – kezdődött. A számítógépes lapkészítéssel a tördelés és a korrektúrázás is a szerkesztőségbe került, a nyomdában csak a lap nyomása maradt. A tördelők egy részét a szerkesztőség alkalmazta, másokat kiképeztek erre a feladatra.
A számítógépes gyártás, a fényszedés bevezetésével jelentősen megváltozott a lapkészítés módja. Miután az újságírók asztalára számítógép került, feleslegessé váltak a beírók. Az adminisztrációs létszám leszűkült a titkárságvezetőkre, illetve a titkárnőkre. Egyidejűleg megváltozott a szerkesztés folyamata is. A rovatok megszűnésével az újságírók közvetlenül a szerkesztőkhöz továbbítják cikkeiket. A feldolgozandó témákat is velük beszélik meg a reggeli lapindítókon. Ez a rendszer két szakmai pontot – a főszerkesztő-helyettesit és a rovatvezetőit – is kiiktatott, ami növelte mind az újságírók, mind a szerkesztők felelősségét, és nagyobb figyelmet kíván a korrektoroktól is. Az így átalakult lapkészítési folyamat hátránya, hogy nincs idő a kéziratok gondozására – megbeszélésére, elemzésére – és a fiatal tehetségek nevelésére. A lap megtervezett arculatának, az úgynevezett stíluskönyvnek a betartására a szerkesztőségben új munkakört hoztak létre: a művészeti vezetőit. Ő tervezi meg az egyes oldalak arculatát, amit aztán a tördelőszerkesztők, a szerkesztőktől kapott kéziratok és képek felhasználásával kiviteleznek. A tulajdonváltással csaknem egy időben megkezdődött a szerkesztőség szerkezeti átalakítása. Vezetőit – együtt a kiadóéval – meghívták Németországba, a bergedorfi megyei laphoz tapasztalatszerzésre. Ott megismerhették a hírközpontú lapkészítés elveit, a területi alapon szervezett szerkesztőség munkáját, valamint a központi szerkesztőség és a mutáció működését. A hagyományos rovatok közül – belpolitikai, gazdasági, kulturális, sport – csak az utóbbi maradt meg. Helyüket, szerepüket a regionális szerkesztőségek vették át. Egy-egy újságíró dolgozik Balatonbogláron, Barcson, Csurgón, Marcaliban, Nagyatádon, Siófokon és Tabon, akik figyelemmel kísérik az ott élők helyzetét és a térség eseményeit. (Siófokon már 1976 óta önálló szerkesztőség működött, amely – mint az előzőekben említettük – egy ideig naponta Észak-Somogyban terjesztett oldalakat állított össze a lap számára.) A regionális szerkesztőségi szerveződés arra az elvre épül, hogy a korszerű és sikeres megyei lap hírközpontú, a lehető legtöbb információt közli a megyéből. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha sok rövid, de informatív cikket tartalmaz. Ehhez azonban nincs szükség szakújságírókra, mert a lap minden munkatársának tudnia kell bármilyen témáról rövid cikket írnia. Szerkesztők, újságírók A tulajdonváltáskor 40-en dolgoztak a Somogyi Hírlap szerkesztőségében. 1995-ben a nyereség kedvezőtlen alakulása arra kényszerítette az Axel Springer vezetését, hogy jelentősen csökkentse a munkatársak létszámát. Így azóta is az akkor kialakult 31 fős szerkesztőséggel készül az újság. (Többen nyugdíjba mentek, másoktól a cégvezetés vált meg.) 2006-ban az internetes hírportál indítása két új munkatárs alkalmazását tette szükségessé. A kilencvenes években elterjedt vállalkozói rendszer előnyeivel élve a szerkesztőségben többen úgy döntöttek, hogy vállalkozóként dolgoznak tovább. Másokat – gazdasági megfontolásból – csak így volt hajlandó alkalmazni a kiadó. 2006-ban az új – bár kisebb szociális biztonságot nyújtó – kedvezőbb adózási forma, az úgynevezett ekho bevezetésével az addig vállalkozói viszonyban dolgozók többsége állományba került. A privatizációt követő szervezeti átalakulás a külső munkatársak körét is érintette: többségükkel megszakadt a kapcsolat. Ma már csak a sporttudósítók kötődnek ilyen módon a laphoz. (A 2007ben kialakult helyzet következtében kétségkívül szegényebb lett az újság bizonyos olvasmányos műfajokban: helytörténeti, szépirodalmi, stb. írásokban.)
A szerkesztőségben dolgozó munkatársak szakmai végzettsége magas szintű: túlnyomó többségük – 81 százalékuk – felsőfokú állami iskolai végzettséggel és megfelelő újságírói képzettséggel rendelkezik. A szerkesztőség élén főszerkesztő áll. E tisztet 2006. március 1-jétől – dr. Kercza Imre nyugdíjba vonulása után, aki az ez évi sajtónapon a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült – dr. Árpási Zoltán tölti be. (Dr. Árpási Zoltán korábban a Békés Megyei Hírlap főszerkesztője volt. Iskolai végzettsége agrártudományi egyetem, doktori fokozatát is a szakágból szerezte.) Műfajok A lap műfajszerkezetében folyamatos változásnak vagyunk tanúi. Az első évben még jóformán minden fontos, hagyományos műfajú írás megtalálható volt oldalain: kisebb és nagyobb riport, interjú, portré, jegyzet, kommentár, tv-, film- és színházkritika, tárca, esszé, vers, folytatásos regény, ismeretterjesztő cikk, továbbá természetesen tudósítás, mínuszos és címes hír. 1993-ra azonban – a lap címének megfelelően – mind nagyobb arányt képviselnek az informatív, rövid írások. Ebben az évben hal ki két olyan klasszikus sajtóműfaj, mint a politikai publicisztika és a mínuszos hír. Az utóbbi szerepét egy időre a címes hír veszi át, hasábokba vagy blokkokba tördelve. Nem találkozik az olvasó kis színesekkel sem. (Igaz, ez a műfaj már a Somogyi Néplap utolsó éveiben is ritkán jelent meg.) Közben helyet kapott a lapban két sajátos műfajú, bulvárjellegű anyag: a horoszkóp és a grafológia. Megritkultak a riportok, inkább csak egy-egy kisebb településről készül vázlatos, elsősorban a község hangulatát megragadó írás a kilencvenes évek második felében. E summázott bevezető után kissé részletesebben kövessük nyomon az utóbbi évek műfaji változásait. Kezdjük a legősibb, és egyszersmind címadó műfajjal, a hírrel. Amely természetesen meghatározó szerepet kap általában a napisajtóban, a Hírlapban pedig különösen. Mind mennyiségét, mind megjelenítését tekintve. Amíg a szerkesztőség kialakította a jelenlegi, azaz a kézirat lezárásakor alkalmazott hírközlési gyakorlatát és formáit, több megoldást is kipróbált. A klasszikus, egy-két mondatos, úgynevezett mínuszos hírek (gondolatjellel indított, egy-két mondatos információk) helyett inkább szorgalmazta a lapszéli hasábokra tördelt címes híreket – az első és belső oldalakon csakúgy, mint a tematikus összeállításoknál. 2004 januárja és 2006. április 12. között még erőteljesebben hangsúlyozta a hírek fontosságát azzal, hogy a 4-5. oldal alsó negyedét A-tól Z-ig című hírblokkal töltötte meg. Ebben már új módszert alkalmaztak, az esemény helyének (településnek) a megjelölésével indítottak, ábécérendbe rakva az anyagokat. Ezek a kis információk valamelyest terjedelmesebbek voltak, mint az egykori, fentebb említett „mínuszosok”. 2006. április 13-án került új helyére a hírösszeállítás, amelyet – legalábbis a tervek szerint – hosszabb időre oda szántak. Két, háromnegyednyi hasábot foglal el e műfaj, a 2. és 3. oldalon, A Balatontól… a Dráváig címmel. Az itt közölt hírek – követve a korábbi blokk esetében alkalmazott módszert –, ugyancsak ábécérendben követik egymást. A település nevével indítanak, ám az első egy vagy két szó kiemelése, de a terjedelme is emlékeztet a mínuszos formára. A lap túlnyomó többségét az információs műfajcsalád másik meghatározó tagja, a tudósítás teszi ki. Megfelelő arányban található kisebb és nagyobb anyag az oldalakon, a legkülönbözőbb témákban és területről. A cikkek egy részét nagy alakú fotókkal illusztrálják. (Egy időben – az 1999—2000-es években – előszeretettel közöltek „bélyegképeket” kisebb interjúkhoz, portrék-
hoz.) A terjedelmesebb cikkekhez gyakorta alkalmaznak – a riportoknál is – rövid, keretes információkat, fontos, kiegészítő adatokat, amelyekre színbenyomással is felhívják a figyelmet. A véleményhordozó műfajok közül nemcsak a politikai, hanem minden más témájú elemző publicisztika eltűnt. Jegyzetek – bár rendszertelenül –, mindig is megjelentek Véleményünk, illetve Álláspontunk felcímmel, ez a műfaj tehát valamilyen formában létezett. 2006. április 5-től aztán állandó helyet és rendszeres megjelenést kapott a harmadik oldalon, mintegy háromnegyed hasábon, a szerző portréjával is színesítve az írást. 2004. szeptember 10. óta rendszeressé vált glossza közlése is, mégpedig a címoldalon. Naponta alkalmazott műfajként kell említeni az interjút. Ennek egyik formája külön „rovatot” is kapott Mi a véleménye? címmel. Ebben a munkatársak három személyt szólaltatnak meg, azonos kérdéssel. A rövid, mindössze három-négy mondatos válaszokat a nyilatkozók portréjával is illusztrálják. Hasonló jellegű rovat a Mi érdekli? című, itt azonban csak egy válaszoló közlését helyezik el. Ritkán ugyan, de jelennek meg nagyobb terjedelmű interjúk, többnyire kitüntetés alkalmával. Ilyenkor keretben életrajzi adatokkal is szolgál a szerző. A lapban – jellegének megfelelően – háttérbe szorult a riport. Ugyan nem veszett ki teljesen, hisz átlagosan hetenként két-három, fontos, időszerű témában színvonalasan megírt anyaggal is találkozunk. Ritkán olvasható nagyobb portré, kivéve a vasárnapi számokat. A műfaj mini változata azonban naponta megjelenik, SH-portré cím alatt. Nem maradhat említés nélkül egy sajátos sajtóműfaj, az ismeretterjesztő cikk, melynek a kilencvenes években még több-kevesebb rendszerességgel helyet adott a lap (mezőgazdasági, egészségügyi, jogi, nevelési, stb.). 2001-ben már csak egy nyelvművelő sorozat kapott lehetőséget, amely 2007. május végéig szolgálta a kifejezéskultúra ügyét. Külön műfajként kell szólni az olvasói észrevételekről, melyek különböző formában kapnak – kaptak – helyet a lapban. A szerkesztőséghez naponta átlagosan 25 olyan olvasói levél érkezik, amely véleményt, panaszt, közérdeklődésre számot tartó észrevételt tartalmaz. (Emellett jelentős a telefonos kapcsolat.) A levelek egy része – csoportosítva vagy önálló formában – nyilvánosságot kap. Erre szolgáltak – szolgálnak – a Postánkból, a Városlakók kérdezték, az Olvasóink véleménye, Postabontás című blokkok. Legújabban pedig – 2006 májusától – a Segítünk rovat, amely mindennap az 5. oldalon jelentkezve megoldásokat is keres a panaszokra. Ugyancsak viszonylag új formában kapnak helyet az SMS-en küldött vélemények Olvasói üzenet címmel, melyeknek megtöltésében főként fiatalok vesznek részt, egymással is vitázva. (2001 szeptemberében már próbálkozott hasonló kezdeményezéssel a lap, SMS hírek címmel. A rovat azonban mindössze fél évig élt – nem is rendszeresen jelentkezve – aztán minden jelzés nélkül megszűnt. Pedig 2002 januárjában is közölt a lap ösztönző felhívást, Nyomjuk a mobilt! címmel. Úgy látszik, hírszerzésnek nem bizonyult alkalmasnak e módszer.) Az újságok elmaradhatatlan és szerves része, különleges műfaja a hirdetés, amely lényegében egyidős magával az írott sajtóval. Korunkban pedig a kiadás, a megjelenés nélkülözhetetlen feltétele. Az egypártrendszerben a lapban közölhető hirdetések arányát központilag korlátozták, mintha a pártlap értékét csökkentené a sok hirdetés. A hirdetési felületet 11 százalékban maximálták. Miután akkoriban Magyarországon nem volt piacgazdaság, a vállalati hirdetések aránya alacsony volt. Hirdetésszervezés igen visszafogottan folyt, a cégek pedig többnyire csak álláshirdetéssel keresték meg a lapot. A hirdetési oldalakat a lakossági apróhirdetések uralták, de az említett korlátozás miatt gyakran hetekig kellett várni a megjelenésükre. Ebben az időben, ha valakik gyor-
san el akartak adni vagy vásárolni valamit, megpróbáltak „szocialista összeköttetést”, magyarán protekciót szerezni, hogy ne kelljen sorba állniuk a hirdetésükkel. A privatizációt követően alapvetően megváltozott a helyzet. A tulajdonos döntése nyomán a kiadóban külön csoport alakult a hirdetések szervezésére és feldolgozására. Hirdetési tanácsadók dolgoznak azon, hogy a legjobb ajánlatot tegyék a partnereknek, s hogy új hirdetőket hozzanak a laphoz. Ma már átlagban a lapfelület 25 százaléka a hirdetés, sőt az a kívánatos, ha meghaladja ezt az arányt. A kilencvenes évek közepétől a kiadó teljesítése e körül alakul, annak ellenére, hogy időközben új kínálattal jelentkezett. Piacra került az ingyenes hirdetési hetilap, a Grátisz, a Tempó, és a speciális igények kielégítésére indított ingyenes lap, a Heti Forintos. Utóbbival a kiadó a hirdetési lapok piacán kialakult versenyben igyekszik új pozíciót szerezni. A www.sonline.hu hírportál új technikai és médiaeszközként igyekszik – a kor követelményeinek megfelelően – a vállalkozók és magánszemélyek számára új, korszerű hirdetési lehetőséget nyújtani. Végül szólni kell egy sajátos műfaj, a gyászjelentés formai változásáról. 1991-ben jelent meg az első ilyen hír új módon, azaz keretben, amelyet aztán több is követett. Egy évig egymás mellett élt a hagyományos és az új forma. 1992 januárjától aztán kizárólag keretbe foglalt gyászjelentések töltik meg a hirdetési oldal jelentős részét, esetenként akár 30—40 százalékát. Olvasói kör, terjesztés A megyei lap példányszáma a nyolcvanas évek végén volt a legmagasabb, (Lásd az Olvasói kör, terjesztés című néplapos fejezetet.) A rendszerváltás idején a Somogyi Néplap példányszáma 55 ezer körül mozgott. A privatizációt követően a példányszám folyamatosan csökkent, és 2005—2006-ban „beállt” 33 —34 ezerre. Ez azt jelenti, hogy mintegy 120—130 ezren olvassák a Somogyi Hírlapot. A példányszám jelentős csökkenésének több, jól kitapintható oka van. Így az életkörülmények romlását, a munkanélküliséget, a megye lélekszámának fogyását, a lakosság elöregedését, a rendszerváltás idején felfokozott politikai hangulat lelohadását, a kereskedelmi televíziók térnyerését, a sajtókínálat kiszélesedését és a bulvárlapok megjelenését kell említenünk. Új körülmény a felnövekvő generációk alacsony szövegértése és az internet elterjedése, amely elsősorban az iskolázatlanabb rétegeket és a fiatalabb korosztályokat távolítja el a nyomtatott sajtótól. A Szonda Ipsos 2007 első negyedévi elemzése szerint a Somogyi Hírlap olvasottsága a következőképpen alakult: az olvasók 4,6 százaléka tartozik a 15—17, 18,6 százaléka a 18—29, 14 százaléka a 30—39, 23,9 százaléka a 40—49, 13,9 százaléka az 50—59 év közötti, 25 százaléka a 60 feletti korosztályba. Az olvasók iskolai végzettség szerinti megoszlása: 8,8 százalékuk nem szerzett alapfokú végzettséget, 32,2 százalékuk általános iskolai, 19,0 százalékuk szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, 27,8 százalékuk érettségizett, 12,2 százalékuk pedig diplomás. A lap olvasóinak 28,4 százaléka kaposvári – itt él a lakosság 18,2 százaléka. A kiadó a Hírlapot és egyéb termékeit 1994. január 1-je óta saját terjesztőhálózata révén kézbesíti. A postától való elszakadás az előfizetők 10 százalékának elvesztésével járt. A stabilizálódott hálózat tagjai már a kora reggeli – sok településen már a hajnali – órákban eljuttatják az újságot a megrendelőkhöz, ami nagy előnyt jelent az országos lapokkal szemben, melyeket egyes községekben csak délután kapnak kézhez az olvasók. A korai kézbesítés segít megőrizni a példányszám stabilitását. A lap az internetes világban
Az Axel Springer vezetése már a kilencvenes évek közepén észlelte, hogy a média világa jelentős változás előtt áll: a nyomtatott sajtó pozíciója gyengült, a tájékoztatás súlypontja részben áthelyeződött az internetes hírszolgáltatásra. Ezért első lépésként valamennyi megyében létrehozta lapjai internetes kiadását, amely Somogyban www.somogyihirlap.hu néven jelent meg. Idővel azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az önálló hírportáloknak nagyobb jövőjük van, ezért 2006 októberében a Somogyi Hírlap mellett létrehozta a www.sonline.hu-t. Egyidejűleg annak és a Somogyi Hírlapnak a szerkesztését összevonta, és közös irányítás alá helyezte. A szerkesztőség így valóságos hírgyárrá alakult át, ekként is versenyezve más megyei és országos médiumokkal. A lap kistérségekben dolgozó munkatársai így mindkét helyre dolgoznak. A hozzájuk eljutó híreket azonnal megküldik a hírportálra, feldolgozva pedig a Somogyi Hírlapnak. A hírportállal a szerkesztőség alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Elsősorban a fiatalokat célozza meg, a felnövekvő nemzedéket, amelynek a tapasztalatok szerint gyenge a szövegértése és nem vonzódik a hagyományos újságok iránt. Miután egyre több értelmiségi használja az internetet a mindennapi munkájában, a szerkesztőség a hírportál lehetséges olvasói között velük is számol. A Somogyi Hírlap jelentősebb rendezvényei A Somogyi Hírlap 2000. április 29-én ünnepelte alapításának tizedik évfordulóját. Az eseményt egész napos, fergeteges gála tette emlékezetessé, ezrek ünnepeltek Kaposváron a Sétálóutcán, illetve a Kossuth téren. A Somogyi Hírlap vendégei voltak azok a 10 éves gyerekek is, akik e napon ünnepelték születésnapjukat. Színvonalas kulturális és szórakoztató műsor várta az olvasókat: többek között volt fúvószenekari koncert és mazsorettbemutató, könnyűzenei és slágerrandevú, gyermekeknek aszfaltrajzverseny és bábszínházi előadás. A politikai fórumon Boross Péter és Horn Gyula, a rendszerváltás utáni két miniszterelnök válaszolt az olvasók kérdéseire. Az előfizetők között tartott sorsoláson pedig gazdára talált egy Fiat Puntó. A lap 15. születésnapján, 2005 áprilisában szintén kulturális programsorozat várta az olvasókat. Az előfizetők közül ötszáz – számítógép által kisorsolt – szerencsés olvasó kapott meghívást a Csiky Gergely Színház Lili bárónő című előadására. A fiatalabbaknak Crystal-koncertet szerveztek a Szivárvány mozi- és zeneházban, az idősebbeket pedig Varnus Xavér orgonaművész hangversenye várta Nemesdéden, a református templomban. 2000—2003-ig minden év augusztusában a Somogyi Hírlap Balatonboglárról induló Médiahajón látta vendégül a balatoni régióban dolgozó polgármestereket, a megye közéleti személyiségeit, gazdasági és idegenforgalmi szakembereit, a nagy cégek vezetőit. A kellemes hangulatú találkozók lehetőséget adnak arra is, hogy a vendégek kifejthessék véleményüket a Balaton jelenével, jövőjével, fejlesztési terveivel, illetve lehetőségeivel kapcsolatban. 2003. szeptember 20-án a Somogyi Hírlap gazdag programú délutánra várta olvasóit a kaposvári sportcsarnoknál. A vendégek elmondhatták véleményüket a lapról, s megismerkedhettek az újságírás kulisszatitkaival is. Kicsiknek és nagyoknak szórakoztató programok, zenés műsorok gondoskodtak a kellemes időtöltésről, többek között a népszerű Edda rockzenekar adott nagy sikerű koncertet. A nyilvános sorsoláson 12 darab, összesen egymillió forint értékű nyeremény talált gazdára, a legszerencsésebb előfizető egy Peugeot robogón térhetett haza. A Somogyi Hírlap 2005. szeptember 19-én, a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal közösen, Magyarország és Somogy megye gazdasági esélyeiről szóló partnerségi vitafórumot tartott. A rendezvény
célja az volt, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv kimunkálása előtt a gazdaság és a közélet szereplői megvitassák: a 2007—2012 közötti tervezési időszakban az Európai Uniótól várható mintegy 6000 milliárd forintból Somogy megyében mit érdemes építeni vagy fejleszteni. l 1993-tól minden év januárjában a Somogyi Hírlap előző évi számainak legemlékezetesebb képeiből sajtófotó-kiállítás nyílik. A népszerű, évente szépszámú közönséget vonzó tárlat paravánjain a Somogyi Hírlap fotóriporterein kívül bemutatkoztak már az Europress és más Springer-megyék fotósai. 1995-től évente Balatonboglár ad otthont a Somogyi Hírlap Kupa amatőr teniszversenynek, amelyen több kategóriában mérik össze tudásukat a lelkes sportolók. A Somogyi Hírlap több rendezvényen médiatámogatóként szerepel. Ilyen volt többek között 2003-ban az Edda-, 2004-ben a Crystal-, 2005-ben a NOX-koncert, az évente Kaposváron tartott Alpok—Adria Nemzetközi Vásár, a Tavaszi Vásár, valamint a sörfesztiválok. A lap már hagyományosan, évek óta támogatója több sportrendezvénynek is. Ilyen például a Balaton-átúszás, a nagyatádi-, valamint a Balaton-triatlon verseny (Fonyód) és a streetball (Kaposvár). A kiadó nem zárkózik el az olyan könnyedebb programok támogatásától sem, mint az évente, szilveszter napján megrendezett somogysárdi – immár országos hírű – nyúltrapp. Megyei terjesztésű hetilap: a Somogyország 1989 elején a Somogyi Néplap néhány munkatársa új, független újság – egyelőre hetilap – indítására szervezkedett. Februárban össze is állt a stáb három újságíróval, egy fotóssal és egy műszaki szerkesztővel. A szerkesztőség vezetésére Varga Istvánt kérték fel. (A tanítóképzőt, majd egyetemet végzett Varga István már egy éve a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalatnál dolgozott. Újságírói gyakorlatot a Somogyi Néplapnál szerzett, melynek hat évig volt a munkatársa.) A lapalapítók első dolga természetesen az anyagi bázis megteremtése volt. Ehhez kft.-t hoztak létre, hétmillió forint törzstőkével. (Varga István szerint ez volt az első ilyen jellegű gazdasági szervezet Somogyban.) A kiadó vezetésével Huszka Imre középiskolai tanárt bízták meg. Első szponzornak a megyei tanács elnökét, dr. Gyenesei Istvánt sikerült megnyerniük. A tanács 600 ezer forintot, helyiséget és technikai eszközöket adott a szerkesztőségnek. Rajta kívül 12 vállalkozó támogatta a lapindítást. A Somogyország névvel indult új orgánum március 15-én, pénteki napon jelent meg, 16 oldalon, nagy formátumban, sok képpel és gondosan szerkesztett külsővel. Magát független megyei hetilapként jelölte meg, amelynek legfőbb elve és törekvése az igazság iránti elkötelezettség. Miről olvashattak az érdeklődők az – egyelőre csak utcán árusított – hetilapban? Mindenekelőtt olyan témákról, melyeknek feldolgozására a pártsajtó nem vállalkozhatott. Elvtársi vadászatok, emléktábla Nagy Imrének, politikai üldözöttek börtönélményei, kitelepítések, eddig nyilvánosságot nem kapott sérelmek, stb. Megjelentek terjedelmes, kétoldalas faluriportok is. Pártharcokba nem kívánt részt venni a szerkesztőség, de lehetőséget adott képviselőik azonos terjedelmű megnyilatkozásainak. A lap azonban, bármily népszerű is volt bizonyos olvasói körökben, egyre súlyosabb anyagi gondokkal küszködött, a kiadó szinte kezdettől veszélyesen haladt a csőd felé. A tervezéskor megcélzott 20 ezres példányszámot megközelíteni sem sikerült. Rövid időre a 14 ezer közelébe jutottak, de inkább 10—11 ezer került az utcára. Külön gondot okozott a vidéki terjesztés, pedig a szerkesztőség láthatóan igyekezett megjeleníteni a falvak életét is. Nemigen lendített a lapon erotikus képek közlése sem. Nagy csalódásként élték meg a kiadók a tehetős vállalatok elzárkózását a hir-
detéstől. (Ennek ki nem fejezett okaként említi Varga István, hogy az újság, élve függetlenségével, mit sem törődött a cégek érdeksérelmével, ha a munkatársak elmarasztalásra okot adó esetekre leltek, vagy ilyen tartalmú levelet kaptak közlésre.) És még valamit meg kell említenünk: sem a kiadó vezetője, sem a főszerkesztő nem értett a pénzügyekhez, a vállalati gazdálkodáshoz. Nem segített az anyagi helyzeten az sem, hogy fél év múlva a posta átvette a terjesztést, és így előfizetésre is lehetőség nyílott. Miként az sem, hogy októberben Huszka Imrét dr. Kovács Lajos vállalkozó váltotta a kiadóvezetői székben. Mindezek az okok természetesen súlyos konfliktushelyzetet teremtettek a szerkesztőségben. A következmény: kereken egy év múlva, 1990. március 15-én Búcsúzik a Somogy címmel elköszönő cikk jelent meg a címlapon. Belőle megtudhatták az olvasók, hogy a kft. gazdasági vállalkozásként nem tudott talpon maradni. A megyei tanács abban látta a kudarc okát, hogy a lapnak nem sikerült elérnie a megcélzott és a gazdaságossághoz szükséges 20 ezres példányszámot. (Ekkor – a megyei tanács szerint – 8—12 ezer darabot tudott értékesíteni a kiadó, alig kétezernél többet az induló számnál. A testület azonban szükségesnek tartotta kinyilvánítani: a lap „nyitottságával, problémaérzékenységével újfajta nyilvánosságnak adott teret, ezzel társadalompolitikai célját elérte.” Április 5-én azonban újra kapható volt a Somogyország. Új kiadóval, anonim főszerkesztővel. Az impresszumban személynév helyett csak szerkesztőbizottság szerepelt. Ez a lap azonban különszámként és egyetlen alkalommal jelent meg. A következő hetekben újjászerveződött a szerkesztőség: a legközelebbi, május 11-i számban már Luthár Péter jegyezte a lapot, aki szeptember közepéig töltötte be e tisztet. (Luthár Péter a Dunántúli Napló által szervezett tanfolyam elvégzése után a Somogyi Néplapnál kezdte újságírói pályafutását. Innen lépett át alapító tagként a Somogyország szerkesztőségébe.) E hó 26-tól Lévai József György, ismert kaposvári helytörténész – szakmáját tekintve villanyszerelő művezető – neve került az impresszumba. De ekkor már az alapító munkatársak közül senki nem tartozott az újság stábjához. Ebben az időszakban több, a korábbi pártfunkcionáriusok viselt dolgairól írt személyeskedő hangvételű írás jelent meg (meg kell jegyezzük, hogy a válaszokat is rendre közölte a lap), illetve feltűnt a hirdetési felületek jelentős növekedése. A súlyos szerkesztési és ezzel együtt járó anyagi gondokról árulkodik a koncepcióhiány, a tervszerűtlenség, illetve az önmagában bizonyos értékeket hordozó, de nem hetilapba való „töltelék”-anyagok közlése. (Például több folytatásban olvashatták a somogyiak a szovjet—jugoszláv szakítás történetét, továbbá találkozhattak nagy terjedelmű helytörténeti írásokkal.) Tetézte a szerkesztőség gondjait, hogy a lap egyik napról a másikra fotós nélkül maradt, és így sivár szövegoldalakkal volt kénytelen több számot is megjelentetni. 1991. április 11-én új tulajdonos neve szerepelt az impresszumban. A fővárosi székhelyű Pannon Kft. vállalta a további működtetést. Felelős kiadóként az ismert kaposvári építész és közéleti személyiség, Szigetvári György jegyezte a lapot. Majd július 11-től Császár Vilmossal osztoztak a funkción. (Császár Vilmos kettős, német—magyar állampolgár. Több vállalkozást működtetett. Volt élettársával, aki a társaság tulajdonosa lett, 1991. április 4-én kft.-t alapított Pannonmagazin néven.) Közben – május 23-án – a szerkesztőség élén is változás történt. Az addig olvasószerkesztőként dolgozó Fodor Tamás kapott kinevezést e posztra. Néhány hét után azonban ő is kénytelen volt megválni a tisztségétől: bizonyos Hadnagy (eredeti nevén Nagy) Zoltán fővárosi újságíró foglalta el a helyét, „távirányítással” látva el feladatát.
Két és fél év után, augusztus 1-jétől megváltozott címmel jelent meg az újság: Új-Somogyország felirat került a fejrészbe. Szeptember 8-tól egy kézbe került a kiadóvezetői és a főszerkesztői feladatkör: Császár Vilmos neve szerepelt mindkét funkcióban. Nyilatkozata szerint más cégei hasznából és saját zsebéből finanszírozta a lapkiadást. (Császár Vilmost még ebben a hónapban csalással, sikkasztással, a pénzügyi előírások megszegésével, 300 milliós adóssággal gyanúsítva Budapesten őrizetbe vették.) Az 1992-es évet éppen csak elkezdeni volt képes a már kis formátumban, 24 oldalon megjelentetett, hirdetéssel, rádióműsorral, horoszkóp közlésével, néhány extrém – nem somogyi – téma („szexpozíciók”) tálalásával valahogy megtöltött lap, melynek utolsó főszerkesztője Fodor Tamás volt. Előtte rövid ideig Vallató Géza kaposvári költő jegyezte a lapot. A kiadásért pedig Császár Vilmos és fia felelt. A halódó orgánum még január 29-én hírül adta, hogy bíróság előtt Császár Vilmos, aztán február 5-én megjelentette utolsó számát. Elköszönés nélkül. Egyéb, megyei terjesztésű lapok Három évvel az 1945 utáni időszak első hetilapjának, a Somogyországnak a megszűnését követően újabb, hasonló időközönként megjelenő periodikát vehetett kézbe a somogyi olvasóközönség. Több próbaszám után – az első 1994. december 8-án jelent meg – 1995. május 4-én Somogyi Krónika (alatta: Somogyország hetilapja) címmel került utcára egy új hetilap, könnyen kezelhető, A/4-es formátumban (később elő is lehetett fizetni rá). A kiadványt a próbaszámokban napilapként harangozta be a szerkesztőség, amely vállalkozását előbb egy, aztán egy másik országos, nagy kiadó vidéki terjeszkedési elképzeléseire építette. Mire azonban esedékessé vált az indítás, megváltoztak az illetékes cégek tervei; elálltak az ötletüktől. A lapindító kiadó és egyben főszerkesztő csak hetilap megjelentésére vállalkozhatott – így is tetemes hitellel terhelten. (A mindkét funkciót ellátó Bekes József tanítóképzőben szerzett diplomával 1982-ben a Somogyi Néplapnál kezdte újságírói pályafutását. 1989-ben alapító munkatársa volt a Somogyországnak.) A lap először 32 oldalon jelent meg, a Porczió Pressz kiadásában. 1996-tól Somogyi Könyv- és Lapkiadó Vállalat szerepelt impresszumában kiadóként, változatlan igazgatói megjelöléssel. Oldalszáma kétszer változott fennállása alatt. (E mögött nyilván anyagi nehézségek álltak.) Terjedelmét az 1996. április 18. és 1997. december 18. közötti időszakra felére csökkentették, majd ekkor 24 oldalra bővült a lap, és ez az oldalszám maradt megszűnéséig, 1998. december 10-ig. Az újság komplett felállású szerkesztőséggel működött: helyettes főszerkesztővel, olvasó- és műszaki szerkesztővel és néhány munkatárssal. Ennek köszönhetően tartalmát tekintve igényes gondozással jelent meg. Viszont a legolcsóbb rotációs papírra nyomták, így a fotók kevésbé érvényesülhettek. A hétezer példányban megjelent Somogyi Krónika igazi bulvárlap volt: szórakoztató, olvasmányos írásaival kedvelt időtöltésül szolgált várakozó taxisoknak, utazóknak és persze mindazoknak, akik a könnyed hangvételű, érdekes, extrém, esetleg borzongató történések iránt mutattak kiemelt érdeklődést. Az újság, jellegének megfelelően, nagy terjedelemben foglalkozott bűnesetekkel, ezen belül kiemelten a prostitúció világával, továbbá szépségversenyekkel, a mindennapok kis hírértékű, de különleges eseményeivel. Emellett találkozhatunk kiemelkedő somogyi személyiségekkel készített, jól megírt interjúkkal, portrékkal, mezőgazdasági szaktanácsokkal, helytörténeti kuriózumokkal, balatoni melléklettel és természetesen reklámokkal, rejtvénnyel. Politikai kérdések tárgyalásától tartózkodott a lap.
2001. szeptember 7-én – a rendszerváltozás óta immár harmadikként – ismét megjelent egy újság Kaposváron, Somogyi Hét címmel. Az A/4 formátumú, 24 oldal terjedelemben utcára került, magát Közéleti hetilap alcímmel jegyző médiumot az Arton Kiadó gondozta. Főszerkesztője Bádrágan Artner Katalin volt. (Közelebbit nem tudunk róla.) Az első szám – a szokásokat mellőzve – nem közölt beköszöntő cikket, így céljáról az említett alcím adhat eligazítást. Valóban, nem bulvárjellegű újsággal kívánta szórakoztatni a lap az olvasókat. Kétoldalnyi nemzetközi hírcsokorral szolgált, néhány belpolitikai témáról is írt, zömében azonban kispublicisztikai írásokban érintett megyei közéleti témákat, korrekt hangvétellel. Emellett közölt nagyobb lélegzetű portrékat, ritkábban riportokat is. A szórakoztatást rejtvény, „Gyerekszáj” szolgálta. A lap nem talált utat a somogyi olvasókhoz. Pedig novembertől jobb minőségű papíron, tetszetősebb kivitelben jelent meg. Utolsó számát december 21-én vehette kézbe a gyér számú érdeklődő. A vizsgált időszakban a Somogyi Hét volt az utolsó közérdekű, nem réteg hetilap a megyében. Havi megjelenéssel azonban próbálkoztak bizonyos politikai körök, csoportosulások és pártok. Keresztény szellemű lapként jegyezte magát az 1992. szeptember 21. és 1993. április között megjelent Somogyi Újság, melyet Lévai József, majd Horváth László szerkesztett. Kiadója dr. Tamás Károly kaposvári kisgazda képviselő volt. A lap keresztény értékek mentén kívánt működni. Érdemes azonban idézni bemutatkozó cikkéből a célját: színesíteni Somogy sajtókínálatát. Ugyancsak a kisgazdák jelentkeztek újabb sajtóorgánummal, mely a Dél-dunántúli Függetlenség címet viselte. 1994 januárjától 1995 novemberéig élt. Nevéből is kitűnik regionális jellege: Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyékben terjesztették. A szerkesztőség székhelye Kaposvár volt. Szerkesztőként Lévai József György – aki azonos a föntebb említett Lévai Józseffel – jegyezte a periodikát. A dolgozat zárásakor egyetlen, bár nem közérdekű hetilapja van a megyének, az 1999. augusztus 3-án útjára indított Somogy Sportja. Kiadója a Zselic Sport Média Kht. Felelős szerkesztőként a kiadó vezetője, Böröczi Zsolt jegyzi. A 16 oldalas, A/4-es formátumú lap hasábjain különböző műfajokban – de elsősorban hírekben és tudósításokban – igyekszik hétről hétre teljes és sokszínű képet adni Somogy sportvilágáról. Televíziók Somogyban 1989 második felében kezdtek szervezni helyi stúdiókat. Elsők között, szinte egy időben Kaposvár, Marcali és Siófok lakói találkoztak e hírközlő eszközzel. A következő évben aztán egymás után indítottak stúdiókat – elsősorban városi rangú – településeken, majd kisebb helységekben, még úgynevezett apró falvakban is. Közülük azonban csak a frekvenciával rendelkező Kapos Tv adásai foghatók a város határain túl is. A többi településen vezetéken jut el a háztartásokba a műsor. Az összesen 17 helyi, önálló műsorkészítésre is alkalmas stúdióból nyolcat települési, egyet a megyei önkormányzat tart fenn. A többit különböző gazdasági társaságok, alapítványok működtetik, igen eltérő műsoridővel. Közülük az egyik, a Supra-Boglár, mely 2007 szeptemberében alakult – korábban, 2002-től Boglár Tv néven működött stúdió – a Balaton déli partjának több települését látja el, több mint tízezer háztartásban fogható, napi 24 órás műsorával. A többi adó heti egy-három friss, majd ismételt híradóblokkal jelentkezik, de készítenek csoportos és egyéni interjúkat, magazinokat is. Emellett műsorokat vesznek át a Hálózat nevű ügynökségtől, illetve a Somogy Tv-től. Utóbbi televíziót 2003 decemberében azzal a céllal alapította a Somogy megyei ön-
kormányzat, hogy a megye fontos eseményeiről felvételeket készítsen, és eljuttassa azokhoz a településekhez – összesen két városba és 17 községbe –, melyek e műsorokat igénylik és kábelrendszerükön továbbítják a háztartásokhoz. A Somogy Tv főszerkesztője Németh Károly. (Németh Károly korábban a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának munkatársa volt. Középfokú végzettséggel rendelkezik.) A pontos nevén 1995. óta Kapos Tv és Rádió – bár az utóbbi hírközlő eszközt már nem működteti, egyelőre, a közeljövőben tervezett szervezeti átalakításig szerepel a nevében – születésének időpontját 1990. január 2-ára teszik. Ekkor kezdte ugyanis az elnyert frekvencián rendszeres sugárzását a városi művelődési házban berendezett stúdióból. (Előtte több héten át kísérleti adásokat foghattak, melyeket egy sávházi lakásból sugároztak, kábelrendszeren.) Öt évig igencsak szűkös, mondhatni primitív körülmények között, kezdetleges eszközökkel igyekezett megfelelni vállalt feladatának, mígnem 1995-ben új helyre költözhetett a szerkesztőség. A Kossuth Lajos utcai stúdióban csúcstechnika várta a műsorkészítőket. (Természetesen azóta az eszközöket folyamatosan korszerűsítik.) A tv 24 órán át sugároz műsort. Mind hírértékét, mind nézettségét tekintve legfontosabb blokkja a Kapos Pont című híradó, amelyben rövid, képes tudósításokban, kisebb riportokban, hírekben számolnak be a hét hat napján. Magazin jellegű műsorai közül kiemelkedik a kulturális témákat feldolgozó Géniusz és a szórakoztató Korzó. Közéleti töltésű összeállításai a különböző fórumok és az önkormányzati ülések közvetítései. A fontosabb sporteseményekről részletes beszámolókat készítenek. A stúdióban az elmúlt évtizedben dokumentum-, sőt játékfilmeket is készítettek, a helyi színház művészeinek közreműködésével. Ezekkel, illetve egy-egy magazinműsorral több értékes díjat érdemeltek ki gyártói országos találkozókon. A tv 2005-től Kapos Pont címmel internetes újságot működtet, ahol az utóbbi hónapokban átlag havi 30—35 ezer látogatót rögzítettek. A Kapos Tv és Rádió stúdiójának tv-műsorai 25 kilométeres körzetben fekvő, összesen 40 településre, mintegy 38 ezer háztartásba jutnak el. A tv első főszerkesztője – alapítója – Berkics János, az MTI somogyi tudósítója volt. Sajnálatos módon alig néhány hónapig állhatott a stúdió élén. Elhunyta után egy ideig megbízott vezetőként, Csorba András irányította a szerkesztőséget. (Csorba András korábban művelődésszervezőként dolgozott. Tanítóképzőben szerzett diplomát.) 1991-ban pályázat útján került a főszerkesztői székbe Varga István. (Róla 1ásd a Somogyország című fejezetet.) 1996-ban az addig a városi önkormányzat által az Együd Árpád Művelődési Központtal összevontan működtetett stúdió közhasznú társasággá alakult. Élére ügyvezető igazgatóként ugyancsak Varga István került, aki a főszerkesztői feladatokat továbbra is ellátta. 1999-ben Katona Józsefet nevezték ki ügyvezető igazgatónak. (Katona József a Somogyi Hírlap újságírója volt. Tanárképző főiskolát végzett, majd egyetemen szerzett tv-szerkesztői, illetve szociológusi diplomát.) Főszerkesztőnek Balogh P. Ferencet választotta. (Balogh P. Ferenc a Kurir munkatársa volt; a közgazdaságtudományi egyetemen szerzett diplomát.) Őt 2003-ban Szabó Kinga váltotta a vezetői székben. (Szabó Kinga is a Somogyi Hírlap munkatársa volt; az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, médiaszociológia szakon.) Megjegyezzük: az ügyvezető igazgatói munkakört azért tartjuk fontosnak megemlíteni, mert e tisztség betöltői – eltérően az írott sajtó gyakorlatától, ahol a főszerkesztő teljes jogkörrel irányítja a lap munkáját –, felelősek a stúdió működéséért, így a műsorokért is. Rádiók
A megye első helyi rádióját – stúdióját és adóját – Somogy Rádió néven, egy kaposvári vállalkozó, Törzsök Lajos szervezte meg, 1994. január l-jével. (Természetesen nem feledkeztünk meg a forradalom napjaiban szólt Kapos – [Rákóczi] – Rádióról; lásd A forradalom somogyi sajtója című fejezetet.) Megemlítjük továbbá az 1992 januárjában néhány gimnazista által működtetett „kalózrádiót”, amely ZÖM néven, naponta 18—20 óra között jelentkezve híreket, információkat és zenét sugárzott. Nyolc lelkes munkatársa abban reménykedett, hogy az éppen érvényben lévő moratórium feloldásával frekvenciához jutva, legálisan felhasználhatja technikáját műsorszórásra. Várakozásukban azonban csalódniuk kellett.) A mintegy 20—25 kilométeres körzetben, az FM 91.2-es frekvencián fogható adás napi 24 órán át szolgált hírekkel, tudósításokkal, kisebb interjúkkal, portrékkal, riportokkal és természetesen slágerzenével. A rádió első szerkesztője Nagy Jenő volt. (Nagy Jenő a Somogyi Hírlap munkatársa volt. Középfokú végzettséggel rendelkezett. Beosztásában többen váltották.) 2003-ban új gazdája lett a Somogy Rádiónak. A megyei önkormányzat a tulajdonában lévő temetkezési vállalat részvényeinek egy része fejében Törzsök Lajostól átvette a rádió, illetve a sugárzás tulajdonjogát. A médium működtetésével Dóra Zoltán vállalkozót bízta meg. Első főszerkesztőként Varga István jegyezte az Enjoy névre keresztelt rádiót. (Varga Istvánról lásd a Somogyország című fejezetet.) Az új tulajdonosú adó szeptember 1-jén kezdte meg műsorának sugárzását, újonnan berendezett stúdiójából, egyelőre a régi frekvencián (91.2). A médium működtetését 2005 januárjától Dóra Zoltán vállalkozó vette át, akinek irányításával megkezdődött a gyarapodás időszaka. Az Enjoy 91.2 mellé Kaposváron újabb frekvencia került a cégcsoport birtokába (102.6 Classic). Az akkor már N-Joy Média Csoportként szereplő vállalkozás 2006 decemberében Somogyban Marcaliban és a dunántúli térségben még három városban indított új rádiót, így az országban kilenc helyi rádiót működtet. Ezt 2006 decemberében új számra váltotta (102.6). Ettől kezdve N-Joy Classic néven folytatta műsorszolgáltatását. A most már N-Joy Média Csoportként szereplő vállalkozás Somogyban Marcaliban, a megyén kívül még hét településen indított helyi rádiót. Valamennyi napi 24 órában önálló műsort sugároz. Ahogy Dóra Zoltán igazgató fogalmaz: ennyi rádiót még senki nem üzemeltetett az országban úgy, hogy közben megőrizte volna helyi jellegét és értékeit. A stúdió közben kinőtte otthonát. 2007 januárjában új helyére, egy 1600 négyzetméteres médiacentrumba költözött. A rádió adásszerkezetében – a különböző stílusú zenék mellett – napi- és sporthírek, a közlekedésről, kulturális eseményekről szóló információk, kis színesek szerepelnek rendszeresen. Tíz műsorvezető, 12 hírszerkesztő készíti az adásokat. Az irányításban – a tulajdonos igazgató mellett – két-két programigazgató és egy reklámigazgató vesz részt. A felelős szerkesztői tisztet Szellő Gábor tölti be. (Szellő Gábor különböző beosztásokban a helyi médiában dolgozott. Kommunikáció szakon végzett a helyi főiskolán.) A vállalkozás a somogyi rádiózásban eddig újszerű kísérletbe kezdett 2007 januárjában. Elkészített egy korszerű, internetes portált, melynek révén külföldön is értesülhetnek az érdeklődők a legfrissebb hírekről, hallgathatják az Enjoy/N-Joy rádiók adásait. A Somogy Rádió indulását követő évben, azaz 1995-ben – pontosabban: április 11-én – újabb városi rádióadó hangja jutott el a kaposváriakhoz, illetve a mintegy 30 kilométeres sugarú körben lakó környékbeliekhez. A stúdió a helyi tv-vel közös irányítás alatt működött, így új nevet is kapott az intézmény: Kapos Tv és Rádió. A híreken, tudósításokon kívül különböző összeállításokkal, vetélkedőműsorokkal, helyszíni közvetítésekkel jelentkezett. A napi 24 órás adás jelentős részét azonban könnyűzenei slágerek tették ki.
A működéshez szükséges frekvenciához egy erre a célra alapított kft. jutott, melynek többségi tulajdonosa a TIT megyei szervezete volt. A médium működtetésére a Kapos Tv és Rádió kapott megbízást a társaságtól. A kft. azonban – a TIT kezdeményezésre – 2003-ban úgy döntött, hogy felmondja a működtetésre vonatkozó szerződést, és egy általa összeállított stábbal készíti a műsort. Az ügyet a működtető szervezet bíróság elé vitte. Végül hosszú pereskedés után a Pécsi Ítélőtábla 2004. június 9-én hozott döntése alapján a társulat kapott jogot a frekvencia hasznosítására, azaz a Kapos Rádió működtetésére. Ez év október 29-én szólalt meg először e hírközlő eszköz hangja a TIT székházában kialakított stúdióból. Műsorszerkezetében jelentős változást nem hajtottak végre. Az adást nyolcan készítik. A felelős szerkesztői tisztet Horváth László Árpád, a TIT megyei szervezete ügyvezető igazgatója tölti be. (Horváth László egyetemi diplomával rendelkezik.) A megyében az ismertetett két kaposvári és a marcali adón kívül Barcson működik helyi stúdió, Aqua rádió néven, egy pécsi kft. fenntartásában. A megye honlapja: a Somogy portál Az internetes média első képviselője a megyében az a www.somogy.hu, amely 1998-ban Somogy hivatalos honlapjaként került a világhálóra. A megyék között egyébként Somogy az elsők egyike volt abban, hogy az interneten is bemutatkozott. Az első weboldal – az akkori elvárásoknak megfelelően – képekkel illusztrált, statikus leírásokat tartalmazó, igényes grafikus megjelenés volt. A www.somogy.hu működtetését, majd a későbbiekben a fejlesztését is a meghatározóan a közigazgatási szférának szolgáltató Integranet Kft. vállalta. E helyi informatikai cég építette ki a megyeszékhely intézményeket összekötő mikrohullámú rendszerét, készíti a települések jelentős részének a honlapját, biztosítja számukra a webtárhelyet, domain nevet és a településné
[email protected] e-mail postafiókot. Kezelésükben a következő években a megyei honlap folyamatos technikai és tartalmi korszerűsítések révén jutott el a jelenlegi portálig, amely 2005. január 1-jétől az országos hírportálokhoz hasonló szerkesztőségi rendszerben működik. Ekkortól használják a Somogy Portál elnevezést, amely több webcímen is elérhető (www.somogy.hu, www.somogymegye.hu, www.somogyportal.hu, www.somogy-online,hu). A Somogy Portál alapvetően különbözik a hagyományos megyei honlapoktól. Általános gyakorlat ugyanis, hogy a megyei honlap egyben a megyei önkormányzati hivatal honlapjaként is működik. Somogyban erre a célra önálló, a megyei közgyűlés tevékenységét bemutató internetes oldal is van (www.som-onkorm.hu). A Somogy Portált így a helyi értékek gyűjtőhelyévé alakította a tartalmat gondozó szerkesztőség. A honlap főszerkesztője Izményi Éva, a portált működtető Integranet Kft. ügyvezető igazgatója. ( Izményi Éva korábban a Somogyi Néplap, majd a Somogyi Hírlap munkatársa volt. Több megyei kiadványt szerkesztett. Főiskolai végzettséggel rendelkezik.) A Somogy Portál, bár rendszeresen közöl friss, megyei híreket, elsőrendű feladatának a Somogyban teremtődő szellemi javak, tudásanyag összegyűjtését tartja. Főoldalán megjelenik a megye bemutatása a jelképektől kezdve a történelmen át a megyéről szóló kiadványok felsorolásáig, de elérhetők területfejlesztési és közszolgáltatási információk, s letölthetők a Somogyról készült filmek is. Ki kicsoda menüjében a megye közéleti személyiségeinek biztosít bemutatkozási lehetőséget, Vendégváró fejezetében pedig a turisztikai kínálat jelenik meg. Egyedülálló vállalkozás a Kultúra oldal, amely virtuális tárhelye a művelődés különböző területén jelentőset alkotó (képzőművészet, irodalom, tudomány, zene, színház, tánc, pedagógia) személyiségeknek. Itt található a
somogyi újságírást bemutató fejezet is. A készítők fontosnak tartják, hogy a tartalom az évek során folyamatosan gazdagodjék, az összegyűlt információ ne évüljön el úgy, mint a napi hírek, s a megyére kíváncsi internetezők a világ bármely tájáról bármikor beléphessenek e nyilvános internetes tudásgyűjteménybe. A www.somogy.hu oldalt havonta mintegy 80—100 ezren látogatják, az internetezők 30 százaléka külföldi, akik a világ 60 országából keresik fel a portált (2007-es adat). JEGYZETEK 1. Somogy megye kommunikációs akcióprogramja a nyomtatott sajtóban. Kézirat, 2001. Somogyi Hírlap Szerkesztősége.