VII. Fiam, látom a sötét jövõdet

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

VII. Fiam, látom a sötét jövõdet

VII. Hetedik fejezet FIAM, LÁTOM A SÖTÉT JÖVÕDET Annak ellenére, hog bárhogy is erõlködtem felvételi vizsgával bejutni a Kudorai Festõ Akadémiára, ez a negyedik évben sem sikerült. Amikor egyértelmûvé vált, hogy negyedszer is elutasítottak, nem tudtam elhinni, hogy ez lehetséges. Világos volt számomra, hogy minden vizsgafeltételnek a lehetõ legnagyobb mértékben megfeleltek rajzaim, színkompozícióim, grafikáim. Annyira valószerûtlennek tûnt - akkor még nem ismertem az európai abszurd irodalom remekeit - az egész történet és annyira értelmetlennek látszott világ és hiábavalónak az egész élet, hogy elveszítettem a kapcsolatomat külvilággal és zavarodottságomban nem is utaztam haza, hanem találomra kezdtem keresztül-kasul vonatozni ingyen az országban, vasúti várótermekben hálva, vasúti kalauzok és ellenõrök fogságából közömbös nyugalommal megszökve. Bár igazából nem tartottak fogva azok sem, mindössze a hivatalos látszatnak tettek eleget, akárcsak a látszatok megõrzése érdekében felvételiztetõ tanárok, mert, gondolom, szemeim vagy arcom kifejezésébõl ítélve, megsejthették, hogy valami túlvilági szerelvény-kisiklás történhetett a lelkemben, sõt: még annál is mélyebben: a szellememben. Kóbor kutyákkal, cigányokkal és közönséges tolvajokkal megosztva szálláshelyeimet, vagy azokkal együtt lopva, a zsákmányon szenvedélyesen osztozkodva, verekedve, utazgattam céltalanul, mígnem, hogy-hogy nem, kilyukadtam Géza szülõvárosában. Amikor a vonatról, már fizikailag is iszonyúan kimerülten leszálltam, még nem volt egészen világos elõttem, hogy mit és kit keresek a számomra szokatlanul idegen utcákon. Géza soha nem mesélt emlékezetem és tudomásom szerint a szülõvárosáról, vagy a szüleirõl, családjáról sem nekem, sem a többi barát és ismerõs közül bárkinek. A város furcsa, a lelkiállapotomhoz hasonlatosan csaknem abszurd volt a festõien régi stílusú fõterén éktelenkedõ két szocreál épülettel és a múlt századi kispolgári utcácskáinak rusztikumával sehogy nem egyezõ, a modern építészet vezérmotívumaival iszonyúan hivalkodó épületeivel, és az ezekkel szöges ellentétben álló, munkás lakótelepeinek tyúkketrec - dzsungelével. Egy valószínûtlenül hangosan társalgó, de inkább egymás fülébe ordibáló fogyasztóközönséggel népesült sörkert báránysubás tagjait figyeltem félve és döbbenten, amikor a hangkáoszból egy ismerõsen csengõ homéroszi hahotázás ütötte meg a fülemet. Mint ahogy tudatalattim természetesen várta, a hangforrás csakugyan Géza öblös torkából eredt. De az én szürrealista, expresszionista, modern, posztmodern és más képmûvész alkotásán edzõdött képzeletemet is felülmúlta a szemem elé táruló, valószínûtlen jelenet. Géza egy istentelenül nagyra nõtt báránysubás ember orra elõtt, egy nagy darab sült flekkent mozgat jobbra-balra. Eközben a havasi kalibán nyüszít, mint egy pincsi kutya, szûköl, idõnként a hús után kap, de valahányszor ezt megkísérli, Géza egy gondosan kifaragott pásztorbot bogos végét taszítja a gorillaszerû ember szájába. A többi szõrbundás román látható nagy élvezettel kommentálja az eseményeket, miközben Géza a hegylakó románok tökéletes dialektusában szidja, sõt káromolja a húsért nyüszítõ, botra vicsorító irdatlan nagy embert, az öblös hahotázások közötti szünetekben. Megbûvölten a látványtól, önkéntelenül egészen a asztalukig nyomulok, és ott meredten lecövekelek. - Sej fisorás, se-sz trebuijestye? (Mi a baj legényke, mi kellene? Mármarosi román tájszólásban.) - szól hozzám Géza nevetve. - Géza, mit hülyéskedsz? Negyedik éve, nem vettek fel a festészetre. Én nem tudom, hogy velem most mi lesz? - Mi hogy legyen, hülyém? Elmész szépen a bárhoz, kérsz magadnak az én kontómra két flekkent és négy sört. Két sört megiszol ott helyben egy-egy magyaros húzással, amíg a két flekkent kiadják, vigyázz, kérjél sok kenyeret, mert itt téged nem ismernek és a porció egy szelet kenyér per flekken. Ha mindezt elkövetted, szépen visszajössz ide, leülsz, és a két flekkent megeszed, a másik két sört megiszod nyugodtan, és utána beszélgetünk értelmesen. Most hagyjál, mert dolgom van ezzel a kutyafejûvel. - Mõj kûjnye, futu-tye-n kur szõ tye fut, vá szõzikõ vrej szõ mõ musty tu ptye mínye? (Basszam a seggedet te kutya, szóval meg akarsz harapni engemet?) Lász, kö ci-ój dá jió cie! (Hagyd el komám, mert adok én majd neked!) - És újból a morgó ember orra alá nyomta a faragott pásztorbot végét. - Te õrült vagy, bazd meg, nem látod, hogy az a hegyi kalibán a zsebébe gyurhatna téged? - Te most ne törõdj ezzel. Tégy, ahogy mondtam, és ha majd jól ettél és ittál, leülünk nyugodtan, és mindent megbeszélünk értelmesen. Na, lódulj már. - Géza, kérlek, ne beszélj így most velem. - Talán a mélybõl mégis elõsettenkedni merõ régi baráti érzés váltotta ki, de ötödik napja ez volt az elsõ pillanat, hogy valami számomra is meglepõ módon felismerhetõ, emberi érzés - még ha csak szánalmas önsajnálat formájában is - de valahogy mégis jelentkezett a tudatomban. De ez is olyan lemondóan mély keserûséggel telítetten, hogy még Géza is meghökkent tõle. Barátságunk kezdetétõl, talán elõször nézett komolyan velem szembe: - Jól van, na. Ülj le ide nyugodtan, és én elmegyek piát és kaját hozni neked. De nehogy eltaknyold itt magad nekem! Azzal a húst betömte a szerepébõl kizökkentett hegyi juhász szájába, a botot az asztalnak támasztotta és megtörölte zsíros kezeit a zsírpecsétes, kocsmai asztalkendõben. -Ápoj szõ áj grizsö gye prietyenul mieu küt oj venyi si szö mö astyepci ûn línyistye! M-áj áuzit Tu, möj, kûjnye?! (Aztán vigyázz a barátomra, és csendben várj itt rám, halottad-e te kutya?) - Hám, hám, váu, váu, am ûnycejesz Zsupûnye. (Hám… értettem Gazduram!) - Válaszolt a Jeti és jóságos-mosolygósan rám nézett. Géza nemsokára visszatért a flekkenekkel és a sörökkel. Aztán visszament még sörért, kenyérért és cigarettáért. Akármennyire érthetetlen volt minden körülöttem, a flekken illata megtette a magáét, hát meghúztam a sört is "magyarosan", ahogy azt Géza tanácsolta és enni kezdtem. - Na. Jól van, na. Így már szeretlek. - Helyeselt Géza, aztán odaszólt a bárányszõrmés románnak, hogy nézzen körül, nem járnak-e farkasok az esztena körül? - Bínye zsupûne. Dá szpunye la domnisorul õsztá ká szö nu máj szhie szupörát pe lumeá isztá, kõ zõu nu nyeritõ szõ-si fakõ zjile nyegre pentru nyimik ûn viácõ! ( Rendben van, gazduram, de mond meg az uracskának, hogy ne haragudjon erre a világra, mert semmi nem éri meg ebben az életben, hogy ennyire bánkódjék érte!)- Néz reám jelentõsen a nagy román férfi, megértõ és együtt érzõ, joviális szemeivel. - Binye, binye, ásztá nu-j treába tá. Dutye, dutye si vezj cse-j prin preázsmá sztûnej. (Jól van, jól van. Ez nem a te dolgod. Menj, menj már és nézd meg, hogy mi van az esztena körül.) - Mordul rá szigorúan Géza, aztán felém fordul, aki a felgyülemlett kérdésektõl, már-már lenyelni sem tudom a finom flekkenfalatokat. - Mi az Ádám? Úgy-e, nehéz mindezt megemésztened hirtelen? Csak egyél nyugodtan tovább, mert látom, rád fér, és én közben csendben - néz körül sokatmondóan a nyári kert vendégeire http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 28 May, 2016, 03:36


vigyorogva - mindent elbeszélek, mint ahogy azt nagy költõnk, Petõfi Endre mondta. Nézd, ezek a jóindulatú, jóérzésû, a hivatalos egyházak által még el nem ért és el nem rontott hegyi keresztények, nem hegyi vadak, mint ahogy külsejükbõl ítélve te gondolnád, hanem igen becsületes, egyféle archaikus, a hegyek között szétszórtan élõ, félnomád szokásrendû közösségekben tömörülõ emberek. Jelenleg, egy utcai verekedés után hirtelenül megvilágosodott alkoholista-költõ, aki megvilágosodása után valami szocialista gyorstalpalású ortodox tanfolyamot végzett, tartja számukra, mondhatni a szabad ég alatt, ezer valahány méterrel a tenger fölötti településeiken, az édeni tündérmesékkel átszõtt, infantilis békérõl, a becsület és az ember-szeretet felemelõ magasztosságáról szóló, misztikus, tudományos-fantasztikus és pártpropagandisztikus elemeket egyaránt tartalmazó, keresztény hegyi beszédeket. A nemzettség fõnõkével, a Garcia Marquez regénybe illõ patriarkális külsejû és alapállású, ám a zsidókat és az örményeket is megszégyenítõ üzleti tehetséggel rendelkezõ nagyvezírrel, a te híres székelyföldednek a mediterrán klímájú vidékén fekvõ ékszerkisvárosában, Ugróhelyen futottam össze, a szokottól eltérõen hideg klímai körülmények közepette. Épen országos sajtókampány szintén utálták a magyarokat a becsületes román hazafi-kommunisták, amikor ez, a szépreményû Domnu Jion, szõrbundájával és mózesi szakállával Ugróhely utcáit rótta, amelynek környékén, az õ hegyi táltosának misztikus információi szerint, nagy juhnyájvásárlási lehetõségek kellett megszülessenek a következõ hetekben. Mit mondjak neked, székelyeid a rongyos, holtbiztos-tolvaj magyar cigányokkal inkább szóba álltak, mint ezzel az eleven, megtestesült operai nagyjelenettel. Emberünk épp a verbális kommunikáció teljes csõdjét volt kénytelen tapasztalni a volt Kossuth utcában, amikor a szembeni járdán sétálva észrevettem és a helyzete kilátástalanságát megértettem. Mint afféle érzékeny lelkû ember, aki a papneveldében is tanult keresztény könyörületet, rögtön mellé léptem és ízes mármarosi dialektusomban, második anyanyelvemen, felajánlottam közvetítõi szolgálataimat. Hálával eltelt lélekkel, de vigyázó szemeivel jól megnézett magának és miután azt is tisztáztuk, hogy miért beszélem a román nyelvet az õ füle számára annyira otthonosan, elmagyarázta, hogy miben utazik õ és, ha tényleg segíteni akarok, miféle anyagi jutalmakban és társadalmi elõnyökben lehet részem, ha a folyó ügyei sikeres lebonyolítása után, követem õt szülõföldjére. Egy fél óra múlva már le is bonyolítottuk az elsõ sikeres tranzakciót, azután neki mindenben segítettem. Eredetileg csak három napra utaztam Ugróhelyre, a munkásosztály egy kiemelkedõ szépségû nõi képviselõéhez, aki irodalmi ambíciókkal volt akkoriban telített. - Csak volt? - Kérdem. - Volt. - Mondja Géza távolba merengõen. Három mesékbe illõ hetet töltöttünk együtt. - A felvételi vizsgák kudarcát mintha elfelejtettem: - A hölggyel, vagy az öreggel? Marikával hülyém. Az öreggel, Ugróhelyen mindössze üzleti kapcsolatot tartottam fenn mindaddig, amíg tolmácsolásom és stalkerkedésem segítségével elintézte a legsürgõsebb vásári ügyleteit. Információi és üzleti szimata, valamint az én közvetítõi zsenialitásom, meghozták az eredményeket. Mindenki meg volt elégedve. Az Ugróhely környéki téesz-elnökök, amiért sikerült eladni a lesoványodott birkáikat, melyek a tél elhúzódásával, takarmány nélkül biztos-halálra voltak ítélve. Az öreg viszont, számára potom összegekért, egymáshoz közelálló falvakból három esztenára való juhnyájat vásárolt össze. Engem busásam megfizetett, a szállodában számomra kétágyas szobát bérelt még két hétre, hogy a csobánjait fogadjam az állomáson és igazítsam el a környéken. De fölöttébb ragaszkodott ahhoz, hogy odaadjam neki a címemet, õ is ideadta az övét, és a lelkemre kötötte, hogy okvetlenül keressem meg mihelyt hazajövök. Hej, de szép életem volt nekem két hétig Ugróhelyen! Ha láttad volna találkozásunk elején a költõi ambíciókkal telített szép munkáslányt! Istenem, Máriám, Marikám, édesem..., kicsi pinácskám..., jaj Istenem, jaj Istenem!- A szájamból kiesett a legfinomabb, az utolsó falat flekken: Géza valóságosan könnyezett. - Géza, mi lett veled, na ne hülyéskedj, öregem, mit tettél a nõvel te gazember? - Semmit. Nem tettem semmi rendkívülit vele, csak belészerettem. - Istenem! Ez minden szörnyûséges dolognál szörnyûbb. Hogy tehettél ilyet! El tudom képzelni, mennyit szenvedett. Naponta hányszor verted meg azt az ártatlan szûzlányt, te szívtipró Drakula? - Én még félig viccesen gondoltam mindezt, csak hogy ne zavarjam meg Gézát az én vigasztalásomra kieszelt történet elmesélésében, de Géza egészen komolyan mondta: - Mit tudom én? Ahányszor igényelte. - Géza, te tényleg szerelmes voltál abba a nõbe? - Igen. Most is szerelmes vagyok belé. - És újra könnyezni kezdett. Meghúztam a sört, sokáig csak az asztalra néztem, aztán a könnyezõ Gézara, végül a valószerûtlen kocsmai környezetet vettem analitikusabban szemre. Az abszurd irodalom mesterei mind elmehetnek a fenébe. Betonrengeteg közepén, egy sörözõ-falatozó balkáni köpködõ, egy utolsó szutykos kocsma-kert, lerobbant vidéki bányászokkal és bányászlumpenekkel, valamint az eddig számomra csak a giccsesen illusztrált román történelmi tankönyvek idillikus lapjairól ismert eredeti hegyi emberekkel. A különbség csak annyi, hogy a bocskoros hegylakók nem voltak szõkék és kék szemûek, a birka szûrök távolról sem voltak hófehérek, mint a román történelmi tankönyvekben és korántsem virágkerti illat áradt az aurájukból a júliusi hõségben. Jobbomon, egy ócska fémasztal lapjára borul a gyémántkristály-agyú Géza barátom, akivel szemben az imént még jóindulatú szolga módra, csaknem meghunyászkodva viselkedett a legfélelmetesebb juhász, akivel eddigi életem során ilyen élet közelben találkoztam és Géza éppen azért sírdogál, saját könnyeitõl meghatódva, mert szerelmes. Mindez semmi: eszembe jut, az utóbbi öt nap története, eszembe jutok saját magamnak, kék foltos szutykos sebhelyes kezemre, majd koszos, szakadozott ruhámra nézek. Úgy vélem, most végre tökéletesen megfelelek annak az ideálképnek, amivé Dóra szeretne alakítani engem. - Amiért sört és flekkent vásároltál nekem, nem várhatod el tõlem, hogy szerelmi bánatodon osztozzak, miközben a szerencsétlenségem miatt egyik percrõl a másikra élek és még azt sem tudom, hogy ne-e menjek fel valamelyik tíz emeletes tömbhát tetejére, és egyszerûen vessek véget az egész megbaszott, abszurd és kilátástalan életemnek. - Várj még egy kicsit, mert mindjárt te kerülsz sorra. Nem tehetek róla, ha eszembe idézted fájó emlékeit az én örökre elveszett, drága szabad életemnek. - Géza, te mirõl beszélsz, mit veszítettél te el örökre? - Ahogy hallottad, a szabad életemet. - Részletesebben nem magyaráznád meg? - Egyszerû az egész. Miután badgye Tyimoftyevel az összes Ugróhelykörnyéki téeszt bejártuk és a kétségbeesett elnököket, állattenyésztõket és brigádosokat megszabadítottuk az éhhalálra ítélt korai bárányaiktól, nélkülözhetetlen szolgálataimért busásan kifizetett és ugyancsak bõkezû elõleget is adott, hogy a két nap múlva érkezõ terelõ juhászait fogadjam, és a megfelelõ falvakba elirányítsam. - Na és? Örömödben jól berúgtál, és miközben részegen elaludtál, a poéta-lány ellopta a pénzedet és olajra lépett? - Á, dehogy lopta el, úgy szeretett az, mint a szeme http://kozmaszilard.hu




fényét. - Degeszre tömött pénztárcáddal elmentél a Dzsungelbe, részegen eljárt a szád, az ivó cimborák utánad osontak, leütöttek, elszedték a pénzedet és bedobtak a poklos patak medrébe. - Ne fáraszd magad Ádám, lehet, hogy elég fantáziád van, de én nem vagyok ilyen egyszerû, hollivudi forgatókönyv-eset. Hagyd, hogy meséljem el. Türelmesen várom. - Nos, a juhászokat eligazítottam és az eligazításért járó fizetség hátralékát is, egy hónap múlva postán megkaptam. Nem ebbõl lett a baj. - De hát mibõl lett a baj? - Abból, hogy haza jöttem. - Abból, hogy haza jöttél? Miért, az itteni szekusok téged is be akartak fogni besúgónak? - Á, dehogy, dehogy. Annyi pszichológiát már õk is tudnak, hogy az ilyen tág fantáziával rendelkezõ, ambíció, világnézet és család nélküli, egészségesen részeges és szuper-mûvelt, szóval az ilyen megbízhatatlanul egészséges személyek, mint én nem jók besúgónak. Mondom, hogy az én sorsom annál sokkal csavarosabb. - Géza, kérlek szépen, szedd össze magad és mesélj végre folyamatosan, úgy mint régen. - Szóval a baj ott kezdõdött, hogy nem hallgattam az intuíciómra, az Ugróhelyi múzsák temploma dicsõségét öregbítõ szopóm, bocsánat: szaphom kérleléseire és haza jöttem, mert hagytam, hogy a hülye anyám megdumáljon. Utólag jöttem rá, hogy zavarta a csõrét, hogy én még mindig nem fejeztem be egy egyetemet sem és vissza akart oda manipulálni. Azzal áltatott, hogy vett nekem egy garzont, de mivel az én nevem szerepel a szerzõdési nyomtatványokon, az én személyes aláírásommal kell a vásárt szentesíteni. Ez félig igaz is volt, félig nem, most nem megyek bele a részletekbe…, a lényeg az, hogy a papírformaságok intézése egyre jobban kinyúlt az idõben és eközben nekem elfogyott a pénzem. Ez nem csak a helyi szabad mozgásomban korlátozott, hanem abban is megakadályozott, hogy Ugróhelyre visszautazzak. Na, nem mintha már derogálna nekem a cseferés (C. F. R. -Román Állami Vasút) blattolás, de nem akartam oda állítani egy vas nélkül a zsebemben és minden erkölcsi alap nélkül üzletelni. Anyám is számított rá, hogy jelentõsebb összeg nélkül a zsebemben nem szeretek az õ hatókörén kívül tartózkodni és minden úgy nézett ki, hogy a trükkje sikerül, rá tud venni egy újabb felvételi vizsgára, sosem lehet tudni alapon. Mármint, hogy ha bejutottam, ezúttal hátha el is végzem az általa kiszemelt egyetemet. Amikor rájöttem az aljasságra, nagyon elkeseredtem. Nem másért, de életemben még soha nem vágytam vissza különösebben sehová és senkihez. Ezúttal viszont nagyon is igen. Nemesi önérzetem viszont nem engedte meg, hogy megmondjam anyámnak, mirõl van szó és pénzt kérve tõle, hagyjam, hogy valami becstelen ígéreteket csikarjon ki tõlem. Az anya õsideájának az Isten általi hibás kivitelezése miatt dühöngve, lazultam a város között, amikor mit ad isten, szembe megyek jelenlegi apósommal, senor Torquemada – Timoftejjel. – Meghûlt bennem a vér: ezek szerint ez az õrült Géza, veszélyesen szoros rokoni kapcsolatba lépett a máramarosi hegylakók nemzettséggel, ami az akkori ismereteim és tájékozatlanságom szerint egyet jelentett valamelyik cigány maffia-klán Bulibasa veje címének a megszerzésével. – Ne ijedezz, az ügy még polgárjogi szinten nem törvényesített, mert anyám, amikor megértette, hogy mire kell a születési bizonyítványom, úgy elvesztette, hogy azóta sem találta meg. - Miért kellett az anyádnak azt elrejtenie? Hát te csakugyan el akartál venni egy ilyen túró szagú, bocskoros erdei tündért feleségül? Nem akartam én, de halállal fenyegettek, mivel egy délutáni pálinkázás után, nem találtam semmi kivetni valót abban az ötletemben, hogy a Tyimoftye bá legnagyobb lányát, a tizennyolc éves Möriukát a szerelem legmagasabb szentségébe beavassam, miután egyedül hagytak a kaliyibában vele. - Felizgultál a füstölt túró szagtól mi? - Nem volt ott semmiféle füst vagy túró szag. Sõt nagyon kellemes, frissen takart szénaillat lepte be az egész környéket, amit pár napja hordtak be a havasi kaszálókról. De nem a szénaillat szülte meg a végzetes ötletet. A fötukát (lánykát – román népi megnevezés) kezdte enni elõbb valamitõl a fene, mert ahelyett, hogy kint végezte volna a dolgát, ahogy az apja meghagyta neki, mind csak körülöttem akadt dolga, ott matatott körülöttem, a jól kigombolt, félig átlátszó vászoningében, mintha azt képzelné, hogy én alszom. Pedig nagyon jól tudta, hogy csak a pálinka-gõzös gondolataimat akarom rendbe szedni, mivelhogy a délutáni beszélgetés alatt az apja még az Ugróhelyinél is nagyobb üzletet ajánlott. Amikor észre vette, hogy a sötétítõnek használt tenyerem alól, a szemem sarkából figyelem minden mozdulatát, levetette az ingét és halkan mosakodni kezdett. Ezt már én sem bírtam tovább, majd meglátod festõ komám, hogy minden elõítéleted ellenére, ellágyulsz már attól is, ha csak egy párméternyi távolságból nézel farkasszemet a Möriukának akár csak az inge alatt feszülõ melleivel is! Csak jár a szájad, barátom. Ideje lenne levetkõznöd a nemzeti és a társadalmi elõítéleteket és hagyni, hogy a természet és az isten alkotó ereje szabadon végezze a dolgát benned. Hogy fogok majd röhögni rajtad, amikor nem tudsz majd megmukkanni sem románul, mert azt a kevés román tudásodat is elfelejted, amikor ennek a tizenhét évesen érett, igazi nõnek a szemébe nézel! Teljesen el vagyok csigázva a kíváncsiságtól, de most nem az én jövendõ erotikus megbabonázódásomról van szó, hanem arról, hogy mi történt veled, hogy vesztetted el a Möriuka végzetes megtömése miatt a szabadságodat. Terhesen maradt tõled? - Tudomásom szerint még nem, de a hegylakók õsi hagyománya szerint, el kell venni a lányt feleségül, ha csak egyszer is lefeküdtél vele, akkor is, ha nem maradt terhes. - És aztán, a Möriuka nem vette jó néven, hogy megdugtad és elpanaszolta az apjának? - Géza tagadólag int a fejével- Eldicsekedett vele? – Ugyancsak tagadólag csóválja fejét. - Hát akkor, hogy tudhatták meg, arról volt szó, hogy magatokra voltatok az erdei kalibában. Mondom, hogy nem egyszerûek a dolgok. Nagyon megtetszett a játék mindkettõnknek és már a harmadik ráadásnál tartottunk, amikor sötétedés után ránk törte az ajtót a Möriuka võlegénye. Az ugyanis a szemközti hegy tetején gubbasztott egyedül a nyájával és, mivel tudta, hogy ketten kellene lennünk a kalibában, gyanús lett neki, hogy még mindig nem világít nálunk a petróleumlámpa. - És nem láttátok meg, hogy valami fény közeledik a kalibához? - Ott nem szokás világítani járkálás közben. - És a sötétben olyan csendben jött, hogy nem hallottátok meg? - Mondom, hogy valamit megsejtett… - És nagyon összevert? - Á, dehogy vert az, nem mert hozzám nyúlni, mivel látta, hogy az öreg nagyon kedvel engem. Sõt, amikor felfogta, hogy Möriuka nem ijed meg a “leleplezéstõl” és attól ama fenyegetõzésétõl, hogy megmondja az apjának az észlelteket - lámpát ugyanis nem gyújtottunk és igazából még azt sem mondhatta, hogy látott valamit – elrohant, mint egy õrült. És ahelyett, hogy a juhaihoz vissza ment volna, tíz kilométert szaladt árkon-bokron keresztül az éjszakában a legközelebbi faluig, ahol a szülei laktak és a falú utcáin rohangászva ordibálva panaszolta a felriadt parasztoknak, hogy õ milyen nagy gaztett áldozata lett és, hogy õ ezt nem éli túl, és ha Möriuka nem lesz az övé, felakasztja magát. Végül csak http://kozmaszilard.hu




lefogták és lekötözték a falusiak az ágyából kiugrasztott rendõr segítségével, de az átéltek annyira megviselték, hogy ha jól tudom, még ma is kezelik a Nagytárnai pszichiátrián. - És a terápiához az is hozzá tartozik, hogy te el kell vedd feleségül a menyasszonyát? - Na, örvendek hogy visszatért a humorérzéked. De ez nem terápia kérdése, hanem misztikus népi hagyomány kérdése, aminek ott kint a hegyen sokkal nagyobb az ereje, mint itt az orvostudománynak. Ezeknek az ortodox vallása csak látszólag igazodik az egyházi dogmákhoz, és tele van szõve archaikus mitológiai elemekkel. Az õk szûz Máriája nem egy, a szentlélek által ártatlanul megejtett szende gidácska, hanem maga az õsi anyaisten. Ha a kívülálló számára nem is látható ez mindjárt, mert látszólag a férfiak döntenek az élet fontosabb kérdéseiben, de igazából a feleségek, az anyák és az anyósok sugallatára. Egy ki nem mondott, hagyományszerû matriarchális etika szerint élnek tehát, ahol láthatatlanul és észlelhetetlenül, de lényegében a nõk illetékesek a végsõ határozatokat hozni a szórványos közösségek és a közösségek tagjainak sorskérdéseit illetõen. Nehogy azt mond nekem, hogy annyira megtetszett a szemüveged és a hájas fütyüd a Möriukának, hogy azonnal szerelmes lett beléd, és amiért Möriuka úgy döntött, hogy te kellesz neki férjnek, a hegyi óriások ezt annyira szentírásnak vették, hogy most, akár gyilkossággal való fenyegetõzés árán is, feleséghez kényszerítenek téged. Nem Möriuka döntött így, hanem a hegylakók matriarchális hagyománya, a hitrendszere. – Értetlenül nézek rá. Persze, hogy nem érted. Te még úgy képzeled, hogy téged mindenben a vágyaid, az eszed és az ambícióid vezérelnek. Ez tévképzet barátom. Téged egyelõre még az a hitrendszer vezérel, amit kialakítottál magadnak a világról, annak az alapján, hogy milyen marhaságokat ültettek el a fejedben a szüleid, a tanítóid és a tanáraid. Tévedsz, Géza, engem nem neveltek vallásosan, mint téged. - Én nem is mondtam ilyet. Én csak azt mondtam, hogy téged az a hiedelem-rendszer mozgat az életben, amit úgy alakítottál ki, hogy gyermekkorodban és kamaszkorodban és fiatal korodban önkéntelenül és akaratlanul elhitted mindazt, amire rávezettek, amire tanítottak, és amit mondtak neked, a látszólag nálad okosabb és az élet dolgaiban tájékozottabb felnõttek. - De hát nem vallást tanítottak, hanem egy mindenki által elfogadott jelrendszerre és mindenki számára köztudott, illetve tudomány által bebizonyított, ésszerû, logikus és objektív világ tényeit tárták fel elõttem. - Itt a bökkenõ, komám. Te is tudod nagyon jól, hogy azok az objektív tények, mint például a román történelem, vagy az irodalom tényei, egyáltalán nem objektív tények. És ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk a dolgokat, a többi tényrõl is kiderül, hogy nem minden esetben objektív, racionális, vagy logikus és még akkor is, hogy ha racionális és logikus, attól még nem biztos, hogy minden szempontból valóságos… - Jaj, Géza, nincs most elég erõm ilyen relativista filozófiák megértésére. - Nincs is szükség erre, most csak azt kell megértened, hogy egy kisebb, vagy nagyobb emberi közösség mélyen gyökerezõ hagyományos hitrendszere, miként dönthette el azt, hogy nekem feleségül kell vennem Möriukát, csak azért, mert egyszer lefeküdtem vele. Õk ugyanis készpénznek veszik azt, hogy a Möriuka személyében élõ és az az által megnyilatkozó õsi isteni erõ, maga az egyetemes hegyi anyaistennõ, illetve Szûz Mária döntött úgy, hogy én leszek az élete párja Möriukának, azáltal, hogy a lány szexuális aktust folytatott velem. - Ezt komolyan mondod? És akkor ezek a hegyi tündérek minden héten férjhez mennek? - Nem, egyáltalán nem. Mondom, hogy keresztények. Csak egyetlen egyszer mennek férjhez, de ahhoz a férfihez, akivel elõször lefekszenek. - És te ezt nem tudtad? - Nem. - És tényleg szûz volt a kicsike? - Dehogy volt szûz, de megfenyegetett, hogy amennyiben elárulom, õ azt fogja állítani, hogy erõszakoskodtam vele, aminek az lett volna a következménye, hogy hónapok, vagy évek múlva valaki megtalálja a hullámat valamelyik szakadékban, persze az õ lakóhelyüktõl igen messzire. - És te tényleg erõszakoskodtál vele? - Mi tagadás, az elején kénytelen voltam, mert Möriuka bedobta ugyan a fehérnépes trükkjeit, hogy magára, azaz a vele való kettyintési lehetõségre felhívja figyelmemet, de nem úgy képzelte, hogy mindjárt azonnal, ott helyben, hanem csak késõbb, valamivel hosszabb és valamelyest romantikusabb szerelmi elõjátékok után. Az öreg sem hitte el, hogy úgy, részeg állapotban, ahogy magunkra hagytak, velem minden kertelés nélkül lefeküdt a lánya, mert háromszor is meg kellett esküdjek neki, mindenre, amirõl õk úgy képzelik, hogy számomra szent lehet, hogy egyáltalán nem durváskodtam a lánnyal. De miközben én esküdöztem, és azt bizonygattam, hogy mennyire szerelmes lettem a lányába, eszembe nem jutott, hogy ezzel együtt a házasságot is menthetetlenül elõkészítem. Afelõl ugyanis senki nem kérdezett, hogy a lány szûz volt-e vagy sem, hiszen magától értetõdõnek vették, hogy a nagy pátriárka és a nagy mátriárka lányára, az õk tudta nélkül senki nem meri rávetni még csak a szemét sem. Az én rendkívüli merészségemet is csak azzal magyarázták, hogy nem tudhattam, mivel játszom, a Möriuka kettyintési kedvét viszont égi üzenetnek és végrehajtandó parancsnak könyvelték el. - Na ez igazán szép mese volt, Géza, gyönyörû mese. Köszönöm, igazán köszönöm szépen. Megértettem, mindezt most azért találod ki, hogy a nyomorúságos állapotomat, amíg hallgatlak, elfelejtsem… Azaz mégsem értem. – Géza úgy mosolyog, mint amikor a türelmes apa figyeli az öt éves kölyke félhangos ismeretelméleti töprengéseit. Azt megértem, hogy ezek a Jeti utánzatok nem vették jó néven, amiért puhány városi létedre megdugtad valamelyikük húsos menyasszonyát, de most már a valóságos okát is mondd el annak, hogy miért kell el vedd a lányt, ha nem hagytad terhesen? Azt képzelik, hogy gazdag vagy? Hogy vannak nyugaton rokonaid és jó üzleti összeköttetéseid? Vagy mesés vagyont fogsz örökölni a közeljövõben? -Ó, te kis materialista, hitetlen, idióta, tévelygõ istentelen személy! Hogy akarsz nagy mûvész lenni, ha nincs benned semmi hit, ha az anyagi gondolkozás kába tévképzete a földtõl csak egy arasznyira engedi felemelkedni lelkedet? Nincs más okuk reá, és nekem sincs más, amit meséljek. Gyere és gyõzõdj meg a saját szemeddel. Kérdezd ki a vallásuknak errõl a tételükrõl a szélhámos prédikátor pópájukat, aki egy közepesen felvilágosult elvtárs ember, és ha nem zavar a szélhámoskodása és az, hogy folytonosan cigarettát és pénzt akar kérni kölcsön tõled, jól el lehet beszélgetni vele. Csak el ne járjon a szád, hogy Möriuka nem volt szûz, és én ezt azért nem árultam el, mert féltettem az életemet. Géza felállt az asztal mellõl és valahonnan elõkerítette az õt zsupünyenek (gazduramnak) szólító, jóságos Jetit, akirõl kiderült, hogy nem csak a Géza személyi szolgálatára rendelte Géza mellé a juhászok pátriárkája, hanem azért is, hogy amennyiben Géza eltûnne a láthatárról, azonnal értesítse a városban foglalatoskodó jetiket és a megbízott Nagytárnai összekötõket. Kiábrándult és életunt lelkiállapotomnak semmi nem tehetett jobbat, mint egy rusztikusan romantikus emberi és archaikusan vad természeti környezetben tett hegyi túrázás, még akkor is, ha ez veszéllyel járhatott http://kozmaszilard.hu




volna. Sõt, a veszély lehetõsége még annál is inkább vonzott és elfogadtam Géza ajánlatát, hogy menjek ki vele a hegyek és a juhász jetik birodalmába, ahová az öreg pátriárka azért rendelte ki, hogy megbeszéljék az esküvõvel kapcsolatos részleteket. Félig meddig féltettem Gézát a fenyegetett helyzete miatt, de félig mulattatott is a polgári faksznikat és a népi szokásokat cinikusan kezelõ Gézának a felemás võlegényi állapota. Õ nem csak másképp gondolkozó, hanem másképp élõ személy is volt, ezért soha nem lehetett biztos az ember abban, hogy fedi-e teljesen a valóságot az, amit õ állít, vagy amit róla gondol és feltételez bárki. Ezért én arra gyanakodtam, hogy amennyiben a házasságra való kényszerítés körülménye fenn áll (És másra nem is mertem volna gondolni az akkori polgári elõítéletektõl terhes és még kellõképpen ki nem ábrándult, sikerorientált koncepciókkal fertõzött életszemléletemmel. ), akkor az öregúr nem annyira a vallásos népi hagyományok miatt akarja võnek megszerezni Gézát, hanem azért, mert tetszik neki a Géza, nem hétköznapi, minden elõítélettõl mentes szellemi tájékozottsága és nyitottsága, ami hasznára lehet egy nemzetséget irányító öregúrnak mind a népvezetésben, mind az üzleti életben. A hegytetõi tanyán , ahová traktor utánfutóban való utazással, majd vásáros szekérderékaljban és végül gyalogtúrázással jutottunk el, kiderült –legalábbis számomra – hogy mindaz, amit Géza állított és amit én elképzeltem valahol együttvéve igaz, de amit rosszul képzeltem el, az nagyon mellbe vert: a tizenhét éves Möriuka természetes szépségével párosuló világi hölgyeket a háta mögé utaló érett nõisége, mondhatnám, hogy bölcsességet jelzõ gesztusai által még varázslatossá tett személyisége. Ezért megint változtatnom kellett korábbi elképzeléseimen és élnem azzal a gyanúperrel, hogy Géza csak annyiban kényszer-házassággal, illetve életvesztéssel fenyegetett võlegény, amennyiben ezek a számomra meglepõen sok kedves tulajdonsággal, természetes viselkedéssel és természetszeretõ, nyers életfilozófiával rendelkezõ emberek, mondhatni, hogy dogmatikusan könyörtelenül veszik a rejtett matriarchális etikai hagyományaik betartásának az elengedhetetlenségét. Nyomorult helyzetemben már arról is kezdtem képzelegni, hogy Möriuka látván a nõk lelki labirintusához megértõ finomsággal közeledõ, humanista tulajdonságaimat, valamint a pocakos Géza külsõ megjelenéséhez képest atlétikusnak is mondható fizikai alkatomat – ha már ilyen civilizált férj-jelölteket is befogad az archaikus istennõi szívébe -, belém lesz szerelmes, és ott maradok örökre a hegyek között Géza helyett. E tévedés következtében kellett viszont megértenem egy olyan pszichológiainak vélt tényt, ami mindaddig elkerülte a figyelmemet és hamis képzetekkel töltötte meg a nõkrõl való elképzeléseimet. A nõknek csak a rejtetten erélyes, uralkodó, vezetni és irányítani vágyó típusai azok, amelyek kedvelik, és szeretõjeként elfogadják a hozzám hasonló szentimentális humanista, szelíd, illetve gyáva szépfiúkat. Az anyaság szellemével és a mély szerelemre és megrázó, felkavaró szexuális élményekre vágyó vénuszi természetükkel harmóniában élõ, igazi nõk, bár kacérkodnak a lelki nyavalyás, szelíd fiúcskákkal, mindig az olyan nyers duhajokba lesznek végzetesen szerelmesek, akiket erõsebbnek látnak, vagy képzelnek saját maguknál, még akkor is, ha az illetõ nem a színes magazinok címlapjához illõ külsõvel megáldott. De Géza sem a halálos veszedelembe került megszeppent võlegény képét mutatta! És nem csak a Jetikkel szemben viselkedett egyenrangú félként, sõt: megbecsült üzleti és politikai tanácsadóként, hanem Möriukát is sûrûn illette nap közben is, nála szokatlan és legalábbis az én szememben nevetségesnek tetszõ - szerelmes pillantásokkal, olvadó és olvasztóan hosszas tekintetekkel, amit a szépséges Möriuka hálás, de diszkrét és szemérmes nõiséggel viszonzott minden alkalommal. Géza szerelmes helytállásának, az én érdeklõdõ viselkedésem és a szerencsétlen lelki állapotom által az emberséges Jetikbõl kiváltott sajnálatnak köszönhetõen, az öregúr jól ellátta pénzzel Gézát annak érdekében, hogy utazzunk el Bagolyvárra és nézzünk utána, hogy miért nem vettek fel az akadémiára, majd vigyen haza engem, az értem bizonyára már aggódó családomhoz és Dórához, akirõl a Möriukával és szüleivel folytatott társalgások közben, többször szó esett. * * * Géza kon vizsgázó és az akadémiára felvett kandidátusok munkáit. Nem jött hogy higgyek a szememnek: Kezdetleges, egyénietlen és határozatlan látásmódot sejtetõ kompozíciók, a naiv festõk ábrázolásmódját mindössze egy fokkal meghaladó, nyers és rutintalan kezekre valló, sablonos vonalvezetésû vizsgamunka az egész. Nem a rajztudáson, a rajzkészségen múlik a siker, bár igaz: a nem tudáson sem. Fontos, hogy a személy, akit felvesznek plasztikus, alakítható legyen. Az nem számít, hogy nem ért az árnyék természetéhez, a perspektíva törvényeihez, a fényvibrációhoz, színösszhanghoz, belsõ és külsõ erõvonalakhoz, csontszerkezetekhez, anyagszerûséghez. Lényeg a nyersesség, az ártatlanság, az alakíthatóság, az irányíthatóság, ha lehet a naivitásig is elmenõen. Döbbenten néztem. Géza egy keleti szerzetes és Az ember tragédiája Lucifere derûjének keverékével, megértõen mosolygott: "... persze, persze, ez természetes, csakis így lehet..." Körülbelül ilyesmit árulhatott el az arca, amikor hirtelen ránéztem. Aztán: " Mit akarsz, hülyém? Nem megmondtam neked ezelõtt három évvel?" Persze, ezt nem mondta hangosan, mert a festészeti akadémia jóindulatú, korrumpálható tanársegéde elõtt ezt nem lehetett, bármennyi pénzt is vágott zsebre a törvénysértõ játszmája ellenében. De az én "észhez térítésem" értekében sem kellett fárasztania már a tenor hangszálait Géza a kijózanító szövegekkel. Ha ez alatt a három év alatt, nem rendeztem volna még egy aránylag sikeres, az elõbbieknél mindenesetre színvonalasabb kiállítást, úgy éreztem volna, hogy elvesztegettem három évet a felvételi vizsgára való folyamatos készüléssel. Szerencsére, nem csak festettem, hanem rengeteget olvastam és utaztam is idõközben. Budapest, Pécs, Szeged és Szentendre állandó kiállításait, galériáit újralátogattam, de a legfontosabb, hogy kétszer járhattam Berlinben, Krakkóban, Weimarban, Drezdában, Lipcsében és Prágában. Érdekes, a Szentendrei fiatalok képeit láttam ugyan és tetszettek is, de lényegében nem fedeztem fel magamnak a felszabadító szellemiségüket. Ugyanakkor már-már vérre menõen szembeszegültem az itthoni hivatalos kultúr-elvtársak mindent diplomákon, vagy az ártatlan naivitás mércéjén keresztül szûrõ értékkritériumaival. De másféle vitáim is voltak közben. Otthon a nyugdíjasok tétlenségében lassan rendes alkoholistává váló mostohaapám - érdekes módon csak anyámmal szemben megnyilvánuló- fokozódó agresszivitása, házfelgyújtási kísérletei, nem létezõ családfõ-vezéri szerepének elvesztése miatti féltékenységében egyre elviselhetetlenebbé tette számunkra az életet. Valahányszor új munkahelyet kerestem magamnak, egy-egy újabb sikertelen felvételi vizsga után, majdnem ugyanazok a konfliktusok ismétlõdtek meg a hivatali fegyelmet a korrupció fölötti http://kozmaszilard.hu




szemhunyással és a hatalmi visszaélések szó nélküli eltûrésével egyenértékûvé tevõ igazgatóimmal. Nem fért az eszembe, hogyan várhatják el tõlem, a hivatalba való pontos megjelenést, miközben õk a szemem láttára szabadon jártak-keltek és szorgoskodtak magánügyeikben napokon át, személyi tulajdonként használva a vállalat közvagyonnak számító javait és ráadásul a személyi gépkocsijukat is a vállalat gépészeivel javíttatták? Én valahogy nem éreztem perces-tízperces reggeli késéseimet egyenértékû bûnnek az õk nagystílû csencseléseivel, korrupt lógásaival, csalásaival, lopásaival. Nem értettem, miért vették tõlem zokon, ha visszajutott a fülükbe, hogy megemlítettem újságíró barátaimnak az õk kétségkívül súlyosabb visszaéléseit, ha õk is kötekedtek velem, amiért reggelenként, néhanapján a hivatalból elkéstem? Pedig tõlem õk nyugodtan csencselhettek volna, én nem lázadtam volna gazemberségük miatt, ha õk nem kicsinyeskednek. Mit volt mit tenni: õk az õk korrupciójával én az én értetlenségemmel. Felvételire intenzíven felkészülni és vizsgázni minden évben csak munkahelyi felmondások, azaz munkaviszony-felbontások árán mehettem el, mert nem hiányozhattam hivatalosan olyan sokáig egy évben. Ezért felvételik után, nyaranként minden évben új munkahelyet kellett keresnem. (Természetesen Dóra ezért is "szégyellte magát helyettem".) Pedig nem kellett olyan nagyon törnöm magam: létminimumot biztosító fizetéssel járó munkahely akadt éppen elég a jó szocialista rendszerben. Csak épp látnom ne kellett volna a sok hivatali törvénytelenséget és kussolnom azokkal együtt, miközben nekem az életemet keserítették a káderesek az át nem aludt éjszakáim következtében elkerülhetetlenné váló reggeli késéseimmel. De hiába: a hagyomány õket igazolta: az az ember, bocsánat az az alkalmazott, aki nem percre, másodpercre jár, mint a gépek, bûnösebb, mint az, aki ellopja a fél napot és a fél vállalatot. Az utóbbiban a rendszer is jobban bízhat, hisz neki inkább érdekében áll a látszatok megõrzése, amelyre az élet és a rendszer épül minden diktatúrában, ideológiától függetlenül. Mielõtt teljesen beadtam volna a rendszernek a derekamat, egy "szellemibb helyen", a kultúrbizottságnál lettem helyettes szakirányító, aztán helyettes beszerzõ. Elõnyõs, nomenklaturista pozíciómon belekóstolhattam abba, hogy milyen lehetne egy diplomával megtámogatott, hivatásos mûvész élete, de persze rövid idõszakra. Mindezt a haja száláig korrupt, a Ceausescu rendszerének és a latinizáló szocialista, azaz a nemzeti szocialista román hatalomnak behódolt Becske kulturális fõvezér elvtárs állandó piszkálódásai tüzében, akinek finom szimata hamar elárulta, hogy egyik alárendelt, "segédigazgatója" hibát követett el, amikor egy forrófejû rebellist a politikai propaganda szolgálatába állított népi kultúra irányításának magas köreihez közel engedett. Szakirányítói tevékenységem folyamán nem átállottam a Burebistáról, Decebálról és más ilyen õsszékelyekrõl szóló, buzgó vidéki tanítók által írott tankölteményeket diszkvalifikálni a különbözõ székely-magyar falvak közötti kulturális vetélkedõkön, mint irodalmi szempontból értéktelen mûveket, a székely tájképfestõk piros-sárga-kékben pompázó szentképeinek teljes ignorálásáról nem is beszélve. Ezért a Becske elvtárs jóindulatának és atyai gondoskodásának köszönhetõen, helyettesítõi idõszakom lejártával, katonai behívót kaptam munkaszolgálatra a Duna-csatornához. A pácból utolsó percben mentett ki a küldetésébõl idejében hazatérõ, helyi katonai sorozó központ parancsnoka, aki édesanyám kedves ismerõse rokonának volt a férje. Ha egy fél napot késik hazajövetelével Laci bácsi, a Duna-csatorna felségesen kivájt sáncai között töltõdhettem volna fel új hazafias élményekkel a Dobrudzsai télben, amiért képes voltam népi szakirányítói tevékenységemet komolyan venni és emiatt akarva-akaratlanul, a kellettnél jobban belátni a Becske elvtárs kártyáiba. Az ezredes, mint jó családfõ idejében haza érkezett tehát szolgálati kiküldetésébõl és kihúzatta nevemet a munkaszolgálatos mundérba öltöztetendõ hosszúkésû Dzsonik ("aki nem kegyelmez"), a kocsmák és sportpályák körül csavargó Manixek ("aki semmit nem felejt") és a piaci szemétkukák között szabadúszó cigányok lelkes táborát számon tartó katonai lajstromról. Mivel hasonló helyzetbe nem akartam kerülni többet, eldöntöttem, hogy Gézára hallgatok végre - mert neki mindenben igaza volt! és megtanulom a középiskolában általam lenézett matematikát és a fizika megfelelõ fejezeteit, hogy a jövõ évben valamilyen mérnöki karon próbáljam ki a szerencsémet a festészeti akadémia helyett. Sajnos ezt már Géza nélkül kellett végigcsináljam, mert õ a Máramarosi juhászbáró egyetlen féltett lánya, az északi hegyek tündére elõl keresett menedéket egy sötét bányaváros bányamérnöki egyetemének fémkohászati karán, ahol, egyetlen levelezõlapnyi értesítése szerint a magukat számûzetésben érzõ, tucat-tanársegédek és alkoholista elõadótanárok élvezettel hallgatták a Géza póker partikat követõ számmisztikai elõadásait. De hogy ezt kell tennem, ahhoz a szükséges bátorítást új munkahelyemen is megtaláltam, ugyanis szintén ismeretség alapján, felvettek minõségellenõrnek a helybéli, frissen indult házelem-gyárhoz, ahol mindaz, amit Géza a húszadik századi mûszaki technológiák misztikus hátterérõl mesélt azelõtt három évvel, igaznak bizonyult. Egyazon kaptafára mûködik minden technológia: Hogyan lehet bizonyos, a földbõl kivájt, anyagokat összeilleszteni, összeolvasztani, "összemesterkedni", úgy, hogy a végtermék kielégítsen bizonyos fogyasztói igényeket, vagyis bizonyos kényelmi, élvezeti törekvéseket és "a létfenntartáshoz elengedhetetlen" szükségleteket. Mert ez a lényeg kommunizmusban és kapitalizmusban egyaránt: szórakozási, élvezeti igények, érdekek, szükségletek kielégítése. A politikai és gazdasági stratégák, az ügyeskedõk, hatalmi õrültek, tudomány megváltó hatalmát hirdetõ fanatikus megszállottak a és nagyvonalú szélhámosok örök és közös hivatkozási alapja a létfenntartás. Ennek szolgálatába szegõdik, az anyagkutató, anyag-átalakító, anyagkivonó és végsõ soron természet-kifosztó, természetigázó és természetromboló szakemberek milliárdja, amelyet szintén kiszolgál az emberkutató, ember-átalakító, emberkivonó és emberfogyasztó tudományok szakember hadserege... Itt rég nem egymás kizsákmányolása, hanem egymás elfogyasztása folyik. Férj a feleségét és feleség a férjét, szülõ a gyermekét, gyermek a szülõét fogyasztja már évtizedek óta, hagyjanak engem békén a káprázatos elméletekkel! A technológiák sémája mindenütt ugyanaz. Ha innen nézi az ember, hamar megért mindent. A mûszaki részletkérdéseknek utánanéz, ha szükséges esetleg meg is tanulhatja. Számomra két hónapi odafigyelés és egy pár építéstechnikai szakkönyv megfejtése után, az üzemmérnöki színvonalú áttekintésem kialakult és ebbõl a perspektívából máris el tudtam magyarázni bárkinek, aki a témában valamelyest tájékozott, a nálunk folyó ház és mindenféle betonelem-gyártás technológiai és mûszaki rejtelmét. Az ihlet meg volt tehát, de ez magában nem volt elég. A középiskolában hanyagul vett felsõfokú matematika elemeinek a megértéséhez tanár kellett, a felvételi vizsgaanyaghoz rendelt feladatgyakorlatok megoldásáról nem is beszélve. Így az intenzív fizika-lektûrök mellett, http://kozmaszilard.hu




matematika órákat kellett vennem. Mérnök-tanárommal heti hat órában egyeztem ki az elején, de ezen lazítani kellett, majd abbahagyni egy idõre, mert kimerültem idegileg, szünetre, pihenésre volt szükségem minden vonalon. Esténként és éjszakánként rémülten forgolódtam az ágyamban azzal a tudattal, hogy reggel csenget az óra, nekem fel kel kelnem és holtfáradtan munkába rohannom. Féltem a másnaptól, féltem a társadalomtól, amely nem volt berendezkedve a diploma nélküli festõk foglakoztatására, eltartására és megtûrésére, hacsak nem fest giccseket az illetõ, hogy fenntartsa azoknak árából magát. Az utóbbit viszont tudtam, hogy nem szabad megtennem, mert akkor "vége mindennek". Úgy éreztem, ahhoz, hogy ilyet csináljak, elõbb annyi alkoholt kellene fogyasztanom, hogy összerókázzam a szobámat, esetleg oda is tojjak és azután másnaposam belefeküdjek az egészbe, miután elõzõleg összeköpdöstem, majd összetörtem a tükrömet és jól szembenéztem magammal amint állok az összerondított szobában, az összeköpdösött tükö elõtt. Ez az út le volt zárva elõttem. Elmentem az elmegyógyászati rendelõbe és a fiatal bohém orvosnak elmondtam mindent õszintén, de hiába, mert az érvényben levõ társadalmi törvények és rendelkezések értelmében, csak úgy kaphattam három napnál hosszabb betegszabadságot, hogy a korházba, vagyis az elmegyógyászatra befeküdtem. Dóra hallani sem akart róla. Azt monda, teljesen elment az eszem. Nem értette, hogy miért kell "a bolondok közé és az alkoholisták közé" befeküdni, egy egészséges embernek? Ha pihenni akarok, miért nem megyek az ideggyógyászatra? - Azért, mert nem vagyok idegbajos, azt mindenki látja rajtam, de hisztériázni sem akarok, csak azért, hogy annak nézzenek. Az öngerjesztés veszélyes, kétélû fegyver. - És ki az, aki elhiszi azt, hogy bolond vagy? - Oda nemcsak bolondok kerülnek be, hanem a társadalommal való viaskodásukban megfáradt emberek. - Dehogynem, én tudom. Szegény Istók bácsit is befektették oda egyszer, és én meglátogattam, mielõtt az öreg haza szökött volna. Teljesen kétségbeestem attól, amit ott láttam és attól, hogy milyen állapotba került ott bent, a rácsok mögött, a szegény kicsi öreg. Teljesen megértettem, hogy haza szökött és mindent elkövettem, hogy a szükséges orvosi vizsgálatokat elvégezzék anélkül, hogy Istók bácsit még egyszer bevigyék arra a szörnyû helyre. - Nem olyan szörnyû az a hely, Dóra, és Istók bácsit megrémíthette, hogy rácsok vannak az ablakon és, hogy nem maradt egyetlen ismerõs ember sem mellette, azon a számára idegen helyen, mert õ neki tényleg meg volt sérülve az agya fizikailag és neki inkább az ösztönei dolgoztak, mint a racionális tudata. Vagyis õ ténylegesen becsületes bolond volt, õrajta már nem segíthettek abban a korházban négy éves gyermeki észjárásával és ötven évesen. De megijedni tényleg megijedhetett szegény bolond, mint ahogy a gyermekek is megijednek, amikor szülõk nélkül találják magukat a gyermek-kórházakban a csupa fehér köpenyben járkáló idegen felnõttek között. - Ne sértegesd a nagybátyámat! - De hát nem te mesélted el mindezeket nekem? - Azt én nem mondtam neked, hogy Istók bácsi bolond volt. - De te szoktad megjegyezni egyes emberekrõl, hogy „az is rendesbõl hülye, mint Istók bácsi". - Az más, Istók bácsi nem ártott senkinek. - Most nem errõl beszéltünk, Dóra. - Dehogynem, pontosan arról beszélünk, hogy ha te oda befekszel, te is bolond leszel, mert így is eléggé az vagy. Istók bácsi, amikor megivott egy pohár bort, egy kicsit kacagott az elején, aztán összeveszett mindenkivel valami csak õ általa értett õsnyelven, majd kiment az udvarra és ott önmagában veszekedett. Néha magyarul is felkiáltott, hogy "Mindenki bolond, csak én vagyok egyedül." Te is olyan vagy, mint Istók bácsi, te is egyedül vagy. Ezen végre nevettünk mindketten. A korházban viszont nem látogatott meg egyszer sem. De amikor tíz nap múlva becsengettem hozzá, majd felfalt örömében. - Úgy-e nem vagy bolond, Balog Ádám? - Dehogy, csak huncutkodok, mint Istók bácsi, aki tudta, hogy lényegében mi az igazi helyzet a magukat normálisnak képzelõ emberekkel. Az ilyen meghitt délutánok által átvarázsolt napok úgy emelkedtek ki a többi elkeseredett szürkeségek közül, mint egy-egy fénymosott sziget. Azok a nyugalomban és bizalomban egymás mellett eltöltött csendes órák, egymás bõrét, nyakát, derekát, combját, szemérmét érintve, simogatva, gondjainkat nyugodtan, kedvesen, néha humorral megtárgyalva, talán csak az Édeni állapotokkal hasonlíthatók össze. Ha mindig csak így élhettünk volna Dórával, egymás mellett, egymást gondolatban is csak szelíden, szeretettel érintve... De nem lehetett! "A bolondok között" nem lehetett matematikát és fizikát tanulni, de az elmegyógyászat krokizáshoz ideális helynek bizonyult és tíz nap elteltével három kitûnõ portrém is született, ami eloszlatta a festõi képességeim esetleges elvesztése miatt érzett aggodalmaimat. A Dórával töltött idillikus pásztorórák után nekigyürkõztem hát friss erõben a matematikának, de közben már festegettem és rajzolgattam is a doki tanácsára, ha nem is olyan nagy bedobással, mint az elõzõ években. A Dóra által "három bolond portré"-nak titulált munkám elcsúszott egy kimondottan fiatal mûvészek munkáiból válogatott, országos kiállítási anyag zsûrizésén. Ez már egyfajta "felsõbb szintû" hivatalos elismerést is jelentett. A vándorkiállítás anyaga többek között a mi városunkban is szemlére került, ami egyfajta kései elégtételt jelentett számomra. Ezért nagyon vártam a megnyitót, ahol majd megjelenhetek az ország többi fiatal mûvészével együtt, városkánk kiállításokat látogató, mûvészeket kedvelõ közönsége és az engem régebb minduntalanul kizsûrizõ hivatalos mûvészek és szakértõ elvtársak elõtt. Végre lásson Dóra így, hivatalosan is elismerve. Hogy ne szégyenkezzen, hanem büszkélkedjen velem a feketézõ kultúrelnök, Becske elvtárs elõtt, amikor az köszön neki munkába menet. Dóra ugyanis elmesélte, hogy mennyire feszélyezi, amikor reggelente találkozik Becske elvtárssal, hogy az miket gondolhat felõle, (róla), amiért õ, Dóra, Balog Ádámnak a kedvese. Nekem Balog Ádámnak, akivel Becske elvtársnak meggyûlt a baja fegyelmi téren. Na, itt most Becske elvtárs kénytelen lett volna másokat gondolni Dóráról, amikor kényszeredetten tapsol, ha az országos hírû mûkritikus a rólam és munkáimról szóló ismertetését befejezte! Évõdtem Dórával, de persze, titokban, reméltem, hogy ez csakugyan így is lesz. A dolgok viszont nem az én látványos megoldásokat festõ képzeletem szerint játszódtak le. Illetve nem az én forgatókönyvem alapján játszódott a "Balog Ádám megdicsõülése" címû kisvárosi kultúrmûsor. Sõt, a kispekulált rendezõdés, az ellenkezõjére fordította az eseményeket konkrét eredményeiben. És micsoda eredményekben! Becske elvtársat, mint kultúr-propaganda elnököt, vagyis mint a fõvárosi fõelvtársak vidéki üdültetésével foglalkozó ügynökség vezérigazgatóját egyáltalán nem érdekelte az, amit egyesek kultúrának neveznek. Becske elvtársat az élet nagy játszmáját jelentõ üzlet, a kultúránál sokkal jobban érdekelte, és mint késõbb megtudtam, akkoriban zajlott le épp a kerekkúti nagy varázslat. A kerekkúti nagy varázslat a Kerekkút községéhez tartozó Háromfalú kultúrotthona részére állami alapokból vásárolt három nagy színpadfüggöny drága anyagának ruhaanyagokká történõ átváltoztatásából állt, amely alkímiai mûveletet Becske http://kozmaszilard.hu




elvtárs a Moldovai Hadtest vezérkarának egyik beszerzõ-tábornokával hajtott végre. Ez a hadúr közvetlen stratégiai összeköttetésben állt egy katonai mundérokat is készítõ moldovai ruhagyár igazgatójával. Így a kerekkúti színpadfüggönyök anyaga nagyon hamar visszaváltozott román lejjé, de anélkül, hogy a több száz ezres érték visszavándorolt volna a kulturális minisztérium kasszájába. E nagy varázslat jótékony hatását a kerekkúti amatõr mûvész együttesek tagjai hatásosabb tüzelõfa kiutalás formájában élvezhettek három télen át. Ugyanebben az idõszakban, a nagy varázslattal egy játszmában, intézkedett Becske elvtárs a “Tábornokok éjszakája” nevû kulturális hadmûvelet végrehajtásáról is. Ez a kulturális akció a Bukaresti tábornokok hegyvidéki, székelygulyásos és pucér székelylányos nyári szórakoztatását szolgálta a haza és a kultúra nevében. Ezért Becske elvtárs az én otthoni megdicsõülésemet szolgáló kiállítás megnyitó estén, a kerekkúti kultúrotthonban átírt számlákkal a zsebében, utazott a közeli Gyogyba megbeszélni a tábornok fogadás finomabb részleteit a gyogyi nõi kórus vezetõjével. Becske elvtárs tehát nem volt, amiért ezután sem szépeket gondoljon Dóráról reggelente, amiért õ volt az én kedvesem. De ez az eredménytelensége a dicsõség- szomjazó képzeletemnek még mindig nem ért fel azzal, hogy Dóra sem tulajdonított különösebb fontosságot az általam várt eseménynek és a díszmegnyitó után, mindjárt otthagyott, mert, mint mondta, annál fontosabb dolga van a barátnõjével, mintsem hogy a megnyitó utáni “üres böcsködésben és vendéglõzésben” velem részt vegyen. Márpedig én büszkélkedni szerettem volna gyönyörû kedvesemmel a Békavári, a Bukmékeri, az Erdõszentmihályi és a Bagolyvári festõismerõseim elõtt! Na és nem utolsósorban elõtte is vitézkedni szerettem volna, a sikeres, ünnepi, kitágult hangulatomban. De megint másokkal hagyott Dóra, megint máshol került neki fontos dolga, nem ott és nem akkor, amikor a világon a legfontosabb számomra az lett volna, hogy õ mellettem legyen. És nem csak a büszkélkedés, meg a vitézkedés miatt. Mit volt más mit tennem? Lemondtam arról, hogy az életem fontos pillanataiban valaha is mellettem legyen és folytattam az egész mûvész-bulizást keserû szájízzel nélküle. A vendéglõben már azon kaptam magam, hogy igencsak szépeket mondok a mellettem ülõ, és rám folyamatosan mosolygó Tündikének. Nyílván, ezen udvarló szavakban testet öltött széptevésemet a Dóra általi magamra hagyatottság kissé túlfûtötte, mert Tündike néha egészen komolyan a szemembe nézett. Én, természetesen, férfiasan álltam a sarat, azaz a mély, sokatmondó nézéseket, ahogy azt illik egy sikerét ünneplõ, festõ fiatalembernek. - Ez a hagyomány által férfiasnak nevezett, csábítói nézés-válasz lett a vesztem. Az én vesztem, a Tündike, a Dóra, az anyagias Kinga, a szülõk, a szeretõk és a mikor csak anyával, mikor csak apával, nagyszülõkkel, nevelõapákkal, szomszéd nénikkel, vagy napközis tanítónénikkel nevelkedõ gyermekek “veszte”. De vegyük az eseményeket sorrendben. A vendéglõzés után, egyik kultúra-hivatalnok ismerõsömmel haza kísértük Tercsikét és lakótársnõjét, a Furror negyedbeli kétszobás tömbház-lakásuk lépcsõházi bejáratáig, ahol engem elfogott a vizelhetnék és megkérdeztem Tercsit, hogy nagy botrány lenne-e belõle, ha megkerülném a tömbházat, és ott megkönnyebbülnék. –Ne tégy ilyet, inkább gyere fel hozzánk és végezd el ott a dolgodat. - Így tettem. E búcsúztam a hivatali kollégától és felmentem a két lánnyal, hogy elvégezzem a dolgomat. A célnál viszont ki derült, hogy nem csak vizelnem kell, hanem az annál nagyobb dolgomat is el kell végezzem. Külön regényelméleti, képzõmûvészeti, színház és film esztétikai tanulmányt igényelne, annak a kérdésnek a kielemzése, hogy az irodalomban, a filmmûvészetben és a képzõmûvészetben, a hõsök és alakok figurák, miért végzik el oly ritkán a dolgukat. Amint a fürdõbõl kiléptem az elõtérbe, láttam, hogy Tercsi már paplan alatt feküdt a hirtelenül megvetett ágyában. És ez volt a vesztem. Ez volt a lejtõn való elindulásom elsõ mozzanata. Istenem, azóta hányszor újra éltem azt a, a Lilith hatására végrehajtott, végzetes pillanatot! Ahelyett, hogy tõle elköszönve, kilépjek a fürdõszobaajtóval szemben álló bejárati ajtón, beléptem a szobába. Leültem az ágy szélére, néhány zavar-leplezõ szót váltottunk, majd erõsen a szemébe nézve fölé hajoltam és csókolózni kezdtem vele. Hiszen egy szent is láthatta volna, hogy “ártatlan-kétértelmûen” erre provokált a hirtelen ágyba-bújásával és nekem mindössze csak megfelelõen le kellett reagálnom az el nem hangzott invitációt. Minden olyan könnyûnek, álomszerûen varázslatosnak és ugyanakkor kötelék- mentesnek, szabadon személytelennek tûnt számomra. Nem érdekelt, hogy mi történik velem, hogy miért vagyok éppen ott, amikor bizonyára vár rám Dóra. Nem érdekelt egy perccel korábban, hogy ahelyett, hogy felöltöznék és elmennék, miért ülök le Tercsi megvetett ágya szélére, amelynek paplana alá õ már be is bujt hálóingesen, mialatt én a fürdõben a dolgomat végeztem, hogy miért hajolok fölé, hogy megcsókoljam, miért kívánom meg a testét, és miért kezdek el szeretkezni vele? Mondom, könnyûnek és szabadnak tûnt akkor minden. - Még nem tudtam elég matematikát. Így kellett megtanulnom, hogy a nulla soha nem lehet egyenlõ eggyel. ("A Tarot nullája, tudniillik a Schin: A sors. A vakság. A bolond. A kopár természet. Az õsanyag.// Kártyalap: Virágos ruhába öltözött, behunyt szemû vándor, kezében rózsaszállal, szakadék felé megy. Nyomában csaholó kutya. Látni való, hogy a valamiféle mámor extázisába elmerült személy rögtön le fog zuhanni." Victor Charon: Atlantiszi mágia. A 22. Nagy Arkánum.) Szegény Dóra hiába várt rám azon este, miután a sok halaszthatatlan és rettentõen fontos dolgát a barátnõjénél elintézte. De a tulajdonképpeni “baj” nem itt kezdõdött egészen, mert Tündike nem e kiállítás megnyitója után maradt terhes. Nem. Ez a szeretkezés váratlanul jött még számára is, azt is tudta, hogy számomra csak egy felelõtlen kaland volt az egész és egyébként sem lehet csak úgy, vaktában a világra hozni egy gyermeket apa nélkül, egyedül, egy társbérletben. Még be kellett melegítenie és el kellett foglalnia helyét szegény édesanyám szívében több rendbéli látogatásával, azzal a közös barátnõnkkel, akin keresztül valamikor õt megismertem. Emellett meg kellett kísérelnie még Dórától elválasztani engem. Ez utóbbi terve természetesen dugába dõlt, bár tényleg nagyot veszekedtünk Dórával, amiért “ - Fogamzásgátlókkal feltömve várok reád egész éjjel, mint egy hülye”. De sajnos, nekem is volt az õ szerelmes viselkedésével szemben vád a tarsolyomban bõven, amit visszakézbõl hozzá vagdoshattam kedvesem fejéhez, és amivel ki lehetett siklatni a frontális erkölcsi támadásait és el lehetett homályosítani az egész ügyet. Ráadásul a fogamzásgátlók említése csak olaj volt a tûzre, mivel én lettem volna a világ legboldogabb embere, ha nem szed fogamzásgátlót és õ, az én hatalmas nagy szerelmem gyermeket fogant volna végre tõlem és így egymásért és a közös gyermekünkért gondolkozó, boldog családot alkothattunk volna. És nem õröltünk volna két malomban és nem lettünk volna négyhetenként a havi vérzés esetleges http://kozmaszilard.hu




késése miatt, ellentétes okokból görcsölõ szerencsétlen idegbajos "hülye". Dóra tehát, a sértett önérzete miatti méltatlankodásával nem tudott meggyõzni arról, hogy milyen nagyot vétkeztem a szerelmünk ellen, nem tudott kijózanítani és nem tudott megállítani a lejtõn. Talán, ha akkor igen eltökélten megszakította volna velem mindenféle viszonyt, még felébredhettem volna. De Dóra akkor engem már nagyon szeretett, minden fölényes viselkedése és más, a szerelemmel ellenkezõ látszat ellenére. Annyira szeretett, hogy azt nem is sejtette akkor még egyikünk sem. És megbocsátott. És ez lett a vesztem. Mindkettõnknek, a szerelmünknek a veszte. Mivel az elsõ felelõtlen kalandomat követõ, engem egy év múlva a halál torkába taszító sorshelyzetek lehetetlenné tették azt, hogy valaha is végleges békét köthessünk egymással, és az öt év múlva bekövetkezõ válásunk után õ, éppen a sorssal szembeni óvatoskodásai következtében kényszerült egy, az enyémnél sokkal sötétebb alagút bejáratán habozni, mint amilyenbõl én éppen kiléptem. És végül is, bátran belépett a sors-alagútba, és ott egymás után két férfit veszített el. Egy számomra nagyon szimpatikus férjet és egy érdekes, az Óperenciás tengeren túli élettársat, akit nem ismertem. Ráadásul, az utóbbiban az egyetlen gyermekének az apját is elvesztette. És ráadásul ezek, egymás után, ugyanabban a végzetes, nyaktájéki betegségben haltak meg. A látszólag a szegény édesanyámnak szóló baráti látogatásai alatt, amelyek ellen semmi kifogásom nem emeltem, hiszen magam is ésszerûen kábult voltam, mint a környezetem és ennek utána én is zavarosan: az olcsó élvezeti lehetõségek szerint gondolkoztam, az anyám naiv eszébe és szívébe való befészkelõdését Tündike egész ügyesen végigvitte. Néhány hét múlva már nem is lehetett nagyon mást hallgatni nálunk, mint a Tercsi szorgalmáról, háziasságáról és komoly emberségérõl szóló dicséreteket. Úgy látszik, vannak olyan tulajdonságok és képességek, amelyekkel nem lehet születni, és amelyeket, ha nem szerzünk meg gyermekkorban, felnõtt korunkban már nem vagyunk képesek kifejleszteni. Családi fészke nyugalmát, felesége és gyermekei egészségét éberen õrzõ apatigrisként is, a napokban döbbentem rá, hogy a Dórával és Tercsivel egy idõs anyósom, az orrom alatt rontotta meg újból a feleségem szellemi világát. Ártatlan és csendes látogatásai alatt, odáig süllyesztette lányát, hogy az értelmes párom, titokban már panaszkodni és árulkodni is kezdett rólam a boszorkánynak, és mivel ezt a sötét szellemi élvezkedést heteken át folytatták, teljesen leépült fizikailag és minden fizikai ok nélkül (- Nem fázott és következésképpen nem hûlhetett meg, hanem hallgatta az anyja rágalmait és családrombolási tetanácsait.) mind a két füle keményen begyulladt. Amire ráeszméltem, hogy mit forgat újból a nálam fiatalabb anyósom, Júliával már alig lehetett beszélni és a hét éves Verácska is annyira felhasította a bokája fölötti bõrt, hogy másfél hónapig kellett kenegetnem és kötöznöm, a gyermeki boka gyógyulni való képtelensége jelezvén azt, hogy amennyiben Laura nem hajt végre azonnal egy spirituális pálfordulatot, nagyobb tragédia is bekövetkezhet a családban. De vegyük sorjában a dolgokat: Tündike is jól elvégezte tehát csendes aknamunkáját, de terhesen csak két és fél hónap múlva maradt, a Bagolyvári mûhely-tárlatom megnyitója után, amelyre õ átutazóként, mintegy mellékesen odavetülõ szereplõként jött el. A megnyitót házibuli követte, Branneréknél, amelyre igen szép számban gyûltek össze a mûvész-jelölt egyetemista lányok közül és többen meg akarták beszélni “érdekesen furcsa”, “bizarran szép”, “klasszikusan merész”, “formabontóan harmonikus”, “kissé naiv, de velõt rázóan szuggesztív” és egyéb ilyen csicsás szóvirágokkal ihletett képeimet. Szó se róla, nagyon örvendtem az egésznek. Tündike viszont elbátortalanította az okos egyetemista lányok szándékaik teljesítésében, idõben és térben jól elhelyezett, “hozzám értõ bennfettes” és szeretetteljes megjegyzéseivel. Hogy mi is történik tulajdonképpen, csak akkor eszméltem fel, amikor kimentem ásványvízért Brannerék konyhájába, miután egy órát beszélgettem az egyik bölcsész lánnyal, akinek úgy látszik, hogy nõi érzékenységéig Tündike finom megjegyzései nem jutottak el mégsem, mert tényleg érdekelték a képeim, majdnem mindegyikrõl kis jegyzetet készített és cikket szándékozott írni a Bagolyvári egyetemisták lapjába a kiállításról. Tercsikét nagy meglepetésemre ott találtam egyedül a konyhában, gyûlölködõ macskaként kucorodva egy konyhaszéken. Döbbenetem a kis ijedségemmel is indokolható, mert érkezésemig a sötétben kuksolt a konyhában, ezért mit sem sejtve én kapcsoltam fel a villanyt szórakozottan. Szemei egyáltalán nem úgy mosolyogtak, mint két hónappal azelõtt, hanem kétségbeesett fenyegetést tükröztek. - Mi van veled, mit csinálsz itt a sötétben? - Még kérded? Nem látod, hogy unom az egészet? Mikor lesz ennek már vége? - Még csak eszembe sem juthatott, hogy emlékeztetnem kellene nõiségét, hogy nem én ragaszkodtam az õ jelenlétéhez, hiszen Branneréknél szó sem lehetett akár csak egy veszekedésre emlékeztetõ magasabb hanglejtésrõl sem. Magamra erõltetett nyugalommal szóltam tehát: - Nem tudom pontosan megmondani. Egy óra, kettõ, három... - Akkor én lefekszem ide a földre. - A hajam égnek állt, zseniális ötletétõl, valami nagyon csúnyát akartam mondani, de elszánt tekintetét látva megijedtem: ez cirkuszt csinál, vagy tényleg lefekszik itt nekem a Brannerék konyhájában a földre! Ezt meg kell elõznöm mindenképpen, hiszen a Barnner anyja ott aludt a másik szobában és reggel munkába kellett menjen. Engesztelõen, majdnem könyörögve szóltam Tündihez: - Na ne hülyéskedj, Tündi, nem vagy már gyermek. Nem tehetsz ilyet velem. Inkább mondd el nekem, miért keseredtél így el, mivel bántottalak így meg? - Ki az a lány, akivel olyan nagyon elmélyültetek a festészeted rejtelmeinek feltárásában? - Na, így már mindjárt érthetõ a helyzet. És talán nem is olyan reménytelen: - Az a lány Kálmán- Nagy Ági, egy különösen értelmes bölcsész lány, aki nem sznobizmusból érdeklõdik a képzõmûvészetek iránt. Apja és fivére is jó képzõmûvészek. Lényegbevágóan találó megjegyzései és észrevételei vannak, egyszerre érti és érzi is annak a dolognak az igazságát, amirõl beszél, nagyon kedvemre való beszélgetni vele. Olyan jó, hogy nem kell neki magyarázkodni, nem kell a dolgokat körülírni, nem kell a dolgaimat, a nézeteimet megvédeni és ugyanakkor nem kell a részleteit szájbarágósan megmagyaráznom azoknak a dolgoknak, amelyekrõl beszélek. - Tercsinek ettõl egyáltalán nem derült fel az arca. Sõt: a tekintete még komorabb lett. Ideje volt felébrednem: - De ha téged bánt, hogy vele beszélgetek, megtehetjük azt, hogy amikor visszamegyünk a szobába, én a te helyedre ülök majd le, és megtárgyalom Krétáékkal a kiállítás lebontására és a képek elszállítására vonatkozó részleteket. Te viszont leülsz az én helyemre, megiszol egy kávét, és ki bírsz még egy-két órát, amíg vége lesz itt a társalgásnak. Kicsit próbálj feloldódni és beszélgess a házigazdákkal, vagy akárkivel, nem látod, hogy milyen rendesek? Én viszont megígérem neked, hogy nem beszélek Ágival a képekrõl többet. Ok? Na, gyere! - És így is lett. http://kozmaszilard.hu




Én nem beszéltem többet Ágnessel már csak azért sem, mert amire visszamentünk, Berda Sebi, akinek fél éve megjelent egy merész esszékötete, már elmélyülten beszélgetett a Kepler-Galilei kérdésrõl Ágnessel. Mivel az asztal fölött folytatták a társalgást, mindenki hallhatta. Az elején bele is szóltunk egy páran, de késõbb egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt magiszter Berda és az értelmes Ágnes szexuális és szenzuális egymásra találásáról van szó és nem a tudós erkölcsi alapállásának a kérdésérõl. Lényeg, hogy azzal, akivel életemben elõször oldottan és egyszerre mindent közelben érezve beszélhettem a képeimrõl -bajaimról - vágyaimról - kételyeimrõl, most Berda barátommal csevegett okosan, kedvesen és érdekes módon Tündikének jó kedve lett az est hátra levõ részében. Annyira, hogy miután a társaság nagy része eloszlott, nem akart Branneréknél maradni Kóri barátnõjével együtt, amire meghívást kaptak Branneréktõl, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy átjöjjön velem Berda Sebiékhez, a több kilométerre fekvõ Mennyostor negyedben. Branneréknél, ahol kötelezõ volt az úri viselkedés, nem akartam különös hangsúlyt fektetni ebbéli szándékáról való lebeszélésére. Inkább megkérdeztem Berdát, abban reménykedve, hogy elutasítja az ötletet, hogy van-e mindkettõnk számára helye? Van, mert édesanyja vidékre utazott idõs szüleihez. Hát akkor Isten neki, fakereszt. Utánam az özönvíz, gyere, nyomjunk egy jót, Tercsi, aludj szépen Dóra. Akkor éjjel nem bántam meg, hogy ragaszkodott Tündike a velem való lefekvéshez. Akkor nem. - Édes, édes... gyere, gyere bátran, nem kell vigyázni, gyere hatolj belém bátran, szoríts magadhoz erõsen, erõsebben szoríts... úgy mintha szeretnél engem igazán... ne félj drágám, nem kell vigyázni, most, ezekben a napokban semmiképp nem maradhatok terhes... gyere, gyere...és én jöttem: Jaj Istenem! Háromszor, négyszer, ötször, már nem emlékszem. De jó volt nagyon. Talán éppen azért, mert Tercsit nem szerettem, de ugyanakkor nem is féltem tõle, mert úgy véltem, hogy nincs, amitõl félnem. Hiszen õ annyira rendes... Dórát nagyon szerettem, de bonyolult és természetellenes teherbeesési fóbiái és irracionális gondolkozása-viselkedése miatt kicsit kezdtem félni tõle. Nem értettem, hogy miért nem maradhatott velem a mûvészek között, amikor végül is Tercsivel legelõször lefeküdtem és nem értettem, miért nem lehetett velem késõbb sem, amikor olyan emberek társaságában kellett volna lenni, akik számomra akkoriban sokat jelentettek. Ezért már nem haragudtam rá, inkább misztikusan kezdtem félni, mert nem tudtam, hogy megint mikor hagy faképnél, mikor megy máshová, mint ahová én szeretnék menni, és mikor ügyeskedi ki, vagy mikor hárítja el nyíltan, hogy ott lehessek abban a társaságban, ahová õ szívesen megy. Vagy talán másról volt szó? Valami félelmetest megéreztem? Mondom, azt, hogy akkor Bagolyváron Tercsi velem maradt és velem átjött a Mennyostor negyedbe Berdáékhoz, nem bántam meg akkor este. Akkor nem. De két hónapra, három hónapra, kilenc hónapra és húsz és negyven hónapra rá igen! Mert akaratom és kikérdezésem és beleegyezésem nélkül apává tett engem a pedagógus Tündike, az õ gyermeke apjává, miközben nagyon jól tudta, hogy én Dórába vagyok elmozdíthatatlanul szerelmes. Mert vele én nem csak közös gyermekért, de még közös együttlétért sem vállaltam a felelõsséget és szerelem híján nem is vállalhattam senki és semmi (sem ember, sem Isten) elõtt semmiféle felelõsséget. Hiába ismertem el kilenc hónap múlva gyermekemnek a hivatalos állam-intézményeket képviselõ elvtársak elõtt, az a kedves csecsemõ, az a késõbbi szép gyermek, aki ma értelmes és gyönyörû lány, aki nevemet viseli, annak ellenére, hogy olyan idõszakom is volt késõbb, amikor kimondottan szerettem volna, soha nem lehetett igazából az én gyermekem. - Nem lett hát az ily módon az életembe érkezõ Boróka soha, sem a gyermekem, sem a barátom, még évek múlva sem, amikor szerettem volna diszkréten közelebb kerülni a lelkéhez. Mint ahogy nem kerültünk Tercsivel közelebb egymás lelkéhez a Bagolyvári sexparti után egy évvel sem, amikor Tündike gyermektartást fizettetett szegény édesanyámmal, mivel a gyermek elismerését erkölcsi kényszerbõl, a botránytól való félelembõl, illetve egyfajta szégyenérzettel kevert sajnálatból, de semmiképp nem szabad választásból tettem. Nem felelõsségtudatból és nem szabad akaratból. Nem szabadságból, mert nem felelõsségbõl. A kettõ ugyanaz! Hiába kérdeztem másnap, egymás után kétszer, hogy Tercsi úgy-e nem szülsz nekem gyermeket, és Tercsi hiába rázta a fejét haragosan méltatlankodva, hogy nem! “Nem, na nem.", "Hát nem érted, hogy nem? Mit izélsz? Hiszen amikor az este azt mondtam, hogy nem kell vigyáznod, tudtam, hogy mit beszélek. Az eszemnél voltam és most is az eszemnél vagyok! Ne bánts többet, kérlek.” Akkor meghatódtam és nem bántottam többet, de valamiért szorongani kezdtem. Talán a lelkem érezte meg valahol az idõtlen világteremtés õsködével érintkezve, hogy akaratom ellenére hozzám kötõdik visszavonhatatlanul egy másik lélek? A Bagolyvári kiállítás leszedése után mindössze két és fél hónapom maradt a felvételi vizsgára való intenzív készülésre. A matematika már kezdett menni, a fizika helyett építkezési technológiát választottam végül vizsgatárgynak, mert úgy éreztem, hogy azzal inkább biztosra mehetek és különben is, ha bejutok majd, ezzel megkönnyítem a dolgomat az egyetemen. Ezt a tantárgyat tehát még legalább kétszer nagyon tüzetesen át kellett ismételnem a hátra levõ idõszakban és megtanulnom azon részletkérdéseit is, amelyekkel nem találkozhattam sem a házelem gyárban, sem a frissen romba döntött régi város új szocialista arculatát létrehozni hivatott, számos építõtelepén. Nagyon égetett a vágy, hogy bejussak már valamilyen egyetemre, hogy védettséget nyújtó diplomás státuszt szerezhessek magamnak végre. Ennek okáért veszekedni és vitatkozni nem akartam senkivel a hátralevõ idõszakban. Dórának nem szóltam a Bagolyvári kicsapongásomról, mert úgy tudtam, hogy soha nem bocsátaná meg nekem, és egy radikális szakítást most nem viseltem volna úgy el, hogy tanulni is képes legyek közben. De nem csak én akartam bejutni oly eszeveszetten. Céltudatos szegény édesanyámnak is meg kellett valósuljon a húsz éve dédelgetett álma, hogy az õ fiacskájából nem mûvészlélek (“-Ádámka tehetséges, mint az édesapja, biztosan valamiféle mûvészféle lesz belõle.”...- Inkább most ütöm agyon!”), hanem egy közkedvelt, ellenség nélküli, biztos havi fizetéssel rendelkezõ “mérnök-ember” legyen. A dolgok tisztázása helyett, mind Dórával, mind Tercsivel, akár a strucc a homokban, a felvételi vizsgához szükséges anyag tanulásába és egy másik irányban való udvarlásba fúrtam a valóság fenyegetõ felhõi elõl a fejemet és a felelõsségérzetemet. Mert mindezekre ráadásként idõközben megismertem jövendõ feleségemet, a Vízöntõ jegyében született Kingát és biztosra vettem, hogy e felszabadult, polgári és elvtársi elõítéletektõl és jövõvel, családdal kapcsolatos rögeszméktõl mentes és hozzám látható módon ragaszkodó mûvészi tehetségemet értékelõ és mûvész mivoltomat tisztelõ - lány mellett végre megnyugodhatok és e nyugalmas párkapcsolat segítségével, megnyerhetem az életemet. http://kozmaszilard.hu



VII. Fiam, látom a sötét jövõdet

Recommend Documents