Akard fiam a holnapot! akard fiam a holnapot!

„Akard fiam a holnapot! Bár sok a csaló, sok az álnok – üvölt hiéna, holló károg – ha tudod, hol, miért s mi van, ne rettenj meg! Ne fordulj hátra! A csüggedést teperd két vállra, és menj elõre, jó fiam! S harsogjon kürt! Peregjen dob! Riasszon föl ma minden lelket, mert tettet vár tõlünk a Nemzet, kire e század rárogyott! S hogy megmaradjunk itt, e földön, s kupánkba bort új ezred töltsön, akard fiam a holnapot!” Kozma László

Az ÉLETTÉR Közösség- és Településfejlesztõ Egyesület kalendáriuma Koppánmonostor 2003. november 1.

Készült Borbély Attila, Csokonai Mûvelõdési Központ, HUNGAROLEN Rt., Komárom Város Képviselõ Testülete, Sport, Idegenforgalmi és Kulturális Bizottsága, Komáromi Közgyûjteményi Közalapítvány, Koppánmonostori Részönkormányzat, MEMFO Kft., Monostori Erõd Közhasznú Társaság, Põcze József, PRINT-Kom Kft., Print Office Bt. és a Raiffeisen Bank Rt. támogatásával. Köszönet érte! Írásukkal, gyûjtõmunkájukkal a kiadvány megjelenését segítették:

2

Barassó Péter Barassó Péterné Bohunka Lászlóné Deák Györgyné Dunai Ákos Faragó István Filó Bernát Filó Györgyné Golupkov László György Károlyné Harsányi Józsefné Hegedüs Béla Hegedüs Béláné Herbszt Orsolya Horsa Istvánné Horváth Katalin Hrotkó Géza Iglódi Attiláné

Ihász Beatrix Juhász Gáborné Kántor János Kemény István Kosztolányi Lászlóné Markóné Tóth Ágnes ifj. vit. Márkos Attila vit. Márkos Attila vit. Márkos Attiláné Másik Lehel Máté László Mátyás Anna Mikolasek Zsófia Molnárné Deák Anikó Monostori Éva Monostori János Nagyné Czita Tünde Nyersné Barassó Márta

Oláh Kálmán Oplaznik Gabriella Orosz Mihály Ölveczky Gábor Pados József Pohlmüllner Tamás ifj. Simon Istvánné Számadó Emese Tasnádi László Tonomár István Tóth Judit Török Csaba Túri Józsefné Varga Józsefné Vizeli Csaba Vörös József Köszönjük munkájukat!

ISSN: 1519 – 2195 A szerkesztés lezárult: 2003. november 01. Lektorálta: György Károlyné és Hegedüs Béláné Borító: Ölveczky Gábor Felelõs szerkesztõ: Monostori Éva Felelõs Kiadó: ÉLETTÉR Közösség- és Településfejlesztõ Egyesület, Monostori János Készült: PRINT-Kom Kft., Komárom

Orosz Mihály 2000 Lehûltem a forró nyárban Napba néztem és könnyé váltam Aztán kõvé, mint a bátrak És nekem estek és kalapáltak Így faragtak, úgy faragtak, De vakok voltak és abbahagytak. Jött a tél s én faragatlan Sírni kezdtem szakadatlan S így történt, hogy karácsony este Kõmivoltam, könnyen ette. Könny, könny, tengernyi könny S benne énem Noszogatta szomjúhozó negyven évem, Hogy szomját oltsa És tenger mi voltam Mind megitta szenvedésem De nem dalolt, nem is nyögött Csak fölszállt, majd eloszlott, Mint a hajnali köd az ezerszínû õszrõl, Ébredés elõtt, ébredés után egy meghitt délelõtt Távozott a földrõl. És most, hogy belém szállt az idõ Ráborult a lelkemre, mint egy éhes csecsemõ S ama hibátlan pontból kisugárzik, Hogy ahol az út van ott minden virágzik És nincsen temetõ.

3

4

Töredék „ … Itt nálunk, csak mulatságból ünnepeljük az újévet. Iszunk, táncolunk s éjfélkor megcsókoljuk egymást és ennyi az egész. Nem tudom, hogy a régi pionírok idejében volt-e nekünk is valamilyen tradicionális újévi ünnepségünk, vagy nem, melyen elbúcsúztak a régitõl és szembenéztek az újjal. Csak azt tudom, hogy mindezek a régi szokások ma már rendre kipusztulnak mindenütt a világon, mint ahogy kipusztultak a sárkányok, tündérek és csodatevõ fák. Egy új, gyökértelen társadalmi osztály veszi rendre kezébe a világ irányítását mindenütt, egy osztály, melynek nincsenek tradíciói s ezért ellene van minden tradíciónak. Egy osztály, melynek nincs múltja és nincs hite, melynek nincsenek erkölcsi értékei sem, s ezért üldözi a múltat, kineveti a hitest, s gúnyt ûz minden erkölcsi értékbõl. Úgy érzem, hogy a magyar újévi tradíció egyike az emberi faj legrégebb rítusainak s ha eredetét ki lehetne nyomozni, bizonyára visszanyúlna egészen a kõkorszakig, amikor még démonok gyötörték az embert, s amikor kézügyesség mesterségei az ember gyõzelmét jelentették a haldokló nap sötét árnyaival szemben. Mélyen a kalendáriumi idõk mögött, történelmi idõk sötétjében, barlangjából leste az ember a gyöngülõ napot babonás félelemmel. S amikor fordult az esztendõ s a napok újra nõni kezdtek, õrjöngõ örömmel ünnepelte a nap, a tûz, az élet diadalát az éjszaka fagyott árnyai fölött. S mint élete garanciáját, fölmutatta mesterségének szerszámait, kõkését, kõbaltáját, fölmutatta õket az újszülött napistennek. Nem tudom, hogy valóban így volt-e, vagy nem. De ezeket az érzéseket váltotta ki bennem a magyar újév, valahányszor szemtanúja voltam. Szilveszter estéjén, vacsora után, mindenki, aki a házban vagy a ház körül dolgozott, összegyûlt a nagy pipázóban, a kandalló körül. Nem volt más világítás, csupán a tûz, melynek lobogó lángja titokzatos árnyékokat vetett az agancsokkal és medvebõrökkel teleaggatott falakra. Nagyapám a maga megszokott karosszékében ült. Ott volt Rebi néni, Öreg János, a két konyhalány, a két szobalány, Jankó, a félkegyelmû favágó legény és Kicsi János, a lovászgyerek. Vagyis mindenki, akinek nem volt családja a közelben s aki ezért a családhoz tartozott. Szilveszter estéje családi este, régi magyar tradíció szerint. Öreg János újabb és újabb bükkfahasábokat vetett a tûzre, míg Rebi néni régi meséket mondott. Lassan és körülményesen mondta el a meséket, ügyelve és aprólékosan. Még arra is kitért, hogy milyen ruhát viselt a királykisasszony s milyen hosszúak voltak a hétfejû sárkány tüzes nyelvei. Az én számomra persze újak és izgalmasak voltak, ezek a régi népmesék, viszont a többiek már ismerték valamennyit, valószínûleg százszor is hallották õket. Mégis úgy csüngtek Rebi néni mesemondó száján, mintha akkor hallották volna elõször. Még a lélegzetüket is visszafojtották, amikor a legkisebbik királyfi bajban volt, s megkönnyebbülten sóhajtottak föl, valahányszor gyõzött a gonosz felett. Mikor aztán Rebi néni végül kifogyott a sárkányokból, óriásokból, táltosokból, királykisasszonyokból, disznópásztorfiúkból, boszorkányokból és ördögökbõl, ak-

5

6

kor Öreg János behozott egy vödör vizet és maréknyi vágott ólmot. Valamint egy hosszúnyelû olvasztókanalat, amit a régi idõkben puskagolyók öntésére használtak. S elkezdõdött az ólomöntés. Sorra fogtuk a kanalat, beletettük egy ólomcsonkot, majd odanyújtottuk a tûz fölé amíg megolvadt. Mikor az ólom folyékony lett a kanálban, akkor gyorsan kihúztuk a tûzbõl és beleöntöttük a vizes vödörbe. A vödör fenekérõl kiszedtük a kihûlt, megkeményedett ólomdarabokat s azoknak formájából Rebi néni jövendõt mondott. … Mikor a nagy fali óra ütni kezdte az éjfélt, abbamaradt a dalolás, mindenki elhallgatott. A bongó óraütések hulltak egyenként a csöndbe s titkos babonák erejével tovább visszhagoztak a lelkünkben. Lassan mindenki felállt. S amikor az utolsó óraütés is elhangzott, nagyapám megszólalt, mély komoly hangon. »A régi elmúlt, az új megkezdõdött. Adjon az Úristen békességet ennek a világnak és töltse meg az emberek szívét is békességgel. Ami rossz volt és szomorú a múltban, feledtessék el. De ami jó volt és szép, annak maradjon emlékezete örökkön örökkétig. Legyen az Úristennek hála és köszönet a múlt esztendõért s az újat, ami most kezdõdött el, ajánljuk hát az Õ kegyelmébe. Mert Õbenne vagyon minden bizodalmunk. Ámen. Boldog Új esztendõt!« … Ahogy most, ennyi év után, mindezekre visszagondolok, úgy tûnik, mintha álmodtam volna az egészet. Nem tudom, maga hogyan van vele, de nehéz elhinni, hogy egy egész világ, a maga legapróbb részleteivel együtt, egyszerûen eltûnhetett, alásüllyedhetett valami közönyös, szürke iszapba, mely elnyelte egyik napról a másikra mindenestül. Erre a letûnt világra ma azt szokás mondani, hogy a középkor egy itt felejtett kis darabkája volt, amit végül is elsöpört a fejlõdés. Én nem tudom. De ha ilyen volt a középkor, akkor én sajnálom, hogy most születtem erre a földre és nem évszázadokkal ezelõtt. Tudom, voltak hibái annak a letûnt Magyarországnak, amit vérbe és sárba tapostak az oroszok és az emberformájú tetvek. De ezekrõl a hibákról már annyian beszéltek, már annyi mocskot köpködtek mindenfelõl az utóbbi húsz esztendõben, hogy ideje most már arról is beszélni, ami jó volt és szép és harmonikus. Mert az a Magyarország, amit én megismertem, ezer kis hibája mellett is magában hordozta a nagyság és méltóság minden jelét. Az egyéniség országa volt, az egyéniség szabadságának országa, mely szabadság tisztelete mélyen gyökerezett mind a rendszerben, mind az emberek lelkében. Ma nem népszerû errõl beszélni, tudom azt. Ma, amikor egy olyan korszakba megyünk át, ahol az egyéniség jogai teljesen alá vannak rendelve a tömegek jogainak. De én mûvész vagyok és én soha nem fogadom el ezt a törvényt. Én hiszek a kiváltságosak azon jogában, hogy elszigeteljék magukat a tömegektõl. Mûvészek mindig hinni fognak ebben, mivel a mûvészek nem csupán egyéniségek, de kiváltságosak is az emberek között. A nyáj soha sem ismeri ezt el, az természetes. Mivel a nyájemberekbõl hiányzik a bátorság ahhoz, hogy a maguk egyéniségét éljék, gyûlölnek mindenkit, akiben ez a bátorság megvan és minden erejükkel azon vannak, hogy belekényszerítsék õket a nyájba, az egyenlõség divatos szólama szerint. A világ valamennyi erdejében nincsen két egyforma fa. És nincsen két egyforma ember. Az egyenlõség természetellenes elméletét a gyöngék, a törpék és a tehetetlenek

találták ki abból a célból, hogy saját színvonalukra kényszerítsék az erõset, a nagyot és a tehetségeset. Kísérleteznek vele ezer évig, akkor sem sikerül. A nagyból csak úgy csinálhatnak alacsonyat, ha levágják a fejét.” Wass Albert Átoksori kísértetek címû regényének mélyen elgondolkodtató töredékével ajánlok kellemes idõtöltést kalendáriumunk olvasásához, és reményteljes, boldog új esztendõt kívánok minden kedves olvasónknak. Monostori Éva

7

Kedves Olvasónk, leendõ Támogatónk! Köszönettel és tisztelettel fogadjuk mindazok támogatását, akik 2004. évben adójuk 1 %-ával egyesületünk munkáját segítik, s ezzel hozzájárulnak a 2004ben kiadásra kerülõ Koppánmonostori Kalendárium 2005 címû kiadványunk megjelenéséhez. Az ÉLETTÉR Közösség- és Településfejlesztõ Egyesület adószáma: 18607190 – 1 –11

8

Egyesületünket 2001. december 26-án közhasznú szervezetként jegyezte be a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság. A közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény lehetõséget biztosít az adózó magánszemélyeknek, egyéni vállalkozóknak, valamint a gazdasági társaságoknak. E törvény alapján közhasznú egyesületünknek nyújtott anyagi támogatásuk az adóalapból levonható. Egy naptári évben magánszemélyeknek és egyéni vállalkozóknak nyújtható adócsökkentés igazolása maximálisan: 50.000 Ft, míg a gazdasági társaságoknak maximálisan: 100.000 Ft. Tisztelettel fogadjuk lehetõségeihez mérten felajánlott támogatását. Az ÉLETTÉR Közösség- és Településfejlesztõ Egyesület bankszámlaszáma: 12029004 – 00142332 - 00100000

Egyesületünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik az elmúlt évben adójuk 1 %-át szervezetünknek utalták. Az 1 %-ból befolyt teljes összeget (226.712 Ft) a Koppánmonostori Kalendárium 2004. címû kiadvány nyomdai munkálataira, valamint a településen három hirdetõtábla készítésére fordítottuk. Tisztelettel: ÉLETTÉR Egyesület

KALENDÁRIUM 9

10

Adjon Isten minden jót Ez új estendõben: Fehér kenyér dagadjon Fûzfatekenõben; Bor, búza, kolbász Legyen mindig bõven; A patikát felejtsük el Ez új esztendõben. (Orosháza, Békés megyei gyûjtés)

Fordul az esztendõ Éjfél után az idõ megenyhült. Köd ereszkedett a tájra. A Hold, mint egy távoli, letakart lámpás, átvilágította a homályt. A sejtelmes fehérségben a fák kitárt karú óriásokká változtak. A csend, akár az álom, feloldotta a valóság határait. Az Idõ megszûnt, múlt és jövendõ értelmét vesztette, mert egyetlen varázslatos pillanatban összegyûlt minden, ami volt, van és lesz. A kimeredt szemû nyúl vackában gubbasztott. Egész teste lázban égett, csonka lába lüktetett. Már a hó hûvöse sem segített. Kínja hajtotta volna tovább, de ereje már nem volt, hogy vonszolja magát. Halálát várta. (Talán a hajnal, az új nap segítene. De lehet, hogy soha nem virrad meg. A táguló pupilla, a hús vibrálása van csak. És szürkeség, feketébe hajló homály mindenfelé.) A kocsmaajtó kicsapódik, a botorkáló részeg fellép a lépcsõn, s a tiszta levegõ szinte mellbe vágja. Az utcán petárdák robbannak, papírtrombitákat fújnak, kiabálnak. Valahol távol, a város szélén egy kakas kukorékol. A férfi cigaretta után matat zsebében. Aztán újabb kakasszó. Részeg gajdolás. Valahol egy üres, sötét, kihûlt lakás, ahová majd hazamegy. Az ágy forogni fog vele, s a feltámadó szélben a fenyõfák ágai a tetõt verdesik. Így lesz. Akkor hangzik fel a harmadik kakasszó. A nyúlnak akkor már nem fáj semmi. Egy róka a vércsapára lel, s jóllakik a kihûlt tetembõl. Alig egy-két cafatot hagy, amin majd reggel összevesznek a szarkák. Tavasszal ott talán zöldebb lesz a vetés ... Egy napot kellett volna csak kibírnia. Talán ha több szerencséje van ... Persze, hogy így történt, az sem baj, s fõleg nem fölösleges; vagy csak annyira az, mint a távoli harangkondulás, vagy a ködbõl aláhulló, kósza vadlibaszó; vagy mint a reggel, amely ha vajúdva is, de újra megszületik. Mert világos van már. Kõ, fa, bokor: minden a helyén. Észre sem lehet venni, hogy közben új esztendõre fordult a világ.

11

1

1 2 3 4

Cs P Sz V

Újév Ábel Genovéva Titusz

2

5 6 7 8 9 10 11

H K Sz Cs P Sz V

Simon Boldizsár Attila Gyöngyvér Marcell Melánia Ágota

3

12 13 14 15 16 17 18

H K Sz Cs P Sz V

Ernõ Veronika Bódog Lóránt Gusztáv Antal Piroska

4

19 20 21 22 23 24 25

H K Sz Cs P Sz V

Sára Fábián Ágnes Vince Zelma Timót Pál

26 27 28 29 30 31

H K Sz Cs P Sz

Vanda Angelika Károly Adél Martina Marcella

12

5

JANUÁR

Fekete karácsonyunk volt, s az új esztendõ is locspocs idõt hozott. Kedves kis puskám leolajozva pihent, s megrovó pillantásokat vetett rám hajnalig tartó munkáim közepette. Pedig akadt egy-két meghívás körvadászatra, fácánozásra, de bizony az idény úgy telt el, hogy fegyveremnek semmi dolga nem akadt. Egy péntek este asztalomon cetlit találtam barátom szarkalábas betûivel: Holnap lesz az utolsó disznóhajtás, az erdészháznál várunk. Ezt nem lehet visszautasítani - és forgattam a papírdarabkát, és elõszedtem zöld gúnyámat, összekészítettem a lõszert,

a tarisznyába almát tettem. Az a régi, túlcsorduló boldogság lepett meg, ami gyerekkoromban, a készülõdés öröme, a várakozásé, amitõl nem tud az ember még aludni sem. Ébresztõórát nem kellett állítani, mert röpke, hunyorgó álom után a virradatot már ébren vártam. A konyha sárga fénye is olyan volt mint régen, csak most kávéillat töltötte be. Néztem a foszladozó sötétet, és akkor szállingózni kezdett a hó. Alig-alig maradt meg, de esett csendesen, puhán, mint álmokban látott, visszavágyott, igazi teleken. Úgy indultam, csak gyalog, hisz találkahelyünk a szomszéd falu szélén volt. Toporgó kis csapat várt, a szó bukfencet vetõ nyulak, és soha meg nem lõhetõ nagy kanok körül forgott. Életünk szerteágazó ösvényei összeértek újra, kietlen, szürke napjaink mögöttünk maradtak. Néztem Csaba barátom csendes, németországi munkásszállókon szerzett mosolyát, Attila fûzõtlen, töredezett bakancsát, az öreg Cseri bácsi reszketeg, kérges kezét, és úgy éreztem, otthon vagyok. Néhány száz méterrel feljebb, ahol felálltunk az elsõ hajtáshoz, már fagyott, és megmaradt a hó. Valahonnét füttyszó hangzott, szomszédom bólintott, és elindultunk. Öreg szálerdõkben ballagtunk, aztán sûrû fiatalosokban, ahol a zörgõs levelû csersuhancokról nyakunkba pergett a hó. Voltak szünetek is, hosszú, csendes várakozások, amikor újra eljöttek régi vadászatok és régi emberek. Süvöltõ vörös mellénye égett a bokrokon, jégpáncél alatt futó patak csobogása ért fülünkig. Az öreg Cseri helyben marasztott egy szép malacot, aminek jobban örültünk, mintha mi lõttük volna. Töretet adtunk, dicsértük a szép lövést. Lehet, hogy ez az utolsó - mondta az öreg, és persze megnyugtattuk, hogy túlél mindannyiunkat. Eszünkbe jutott az elsõ nyulunk, amit vele lõttünk, és az is, hogy múlik az idõ. Loboncos, fekete vaddisznók rohanása tört meg sorra a növekvõ havon, láttuk végsõ, véres túrásaikat, és szerettük õket, akár az erdõt, mely ezt a napot, mint ajándékot nekünk adta.

13

5

1 V Ignác

6

2 3 4 5 6 7 8

H K Sz Cs P Sz V

Karolina Balázs Ráhel Ágota Dorottya Tódor Aranka

7

9 10 11 12 13 14 15

H K Sz Cs P Sz V

Abigél Elvira Bertold Lívia Ella Bálint Kolos

8

16 17 18 19 20 21 22

H K Sz Cs P Sz V

Julianna Donát Bernadett Zsuzsanna Aladár Eleonóra Gerzson

23 24 25 26 27 28

H K Sz Cs P Sz

Alfréd Mátyás Géza Edina Ákos Elemér

14

9

FEBRUÁR

A völgyekbe lompos ködök költöztek, s a csepergésben sárosan ásítottak a szántások. A vigasztalan szürkeség végtelen, kopott legelõket idézett, ahol a homályból csak néha bukkan elõ egy-egy kútgém, fáradt nyárfasor; véget nem érõ barangolásokat, amikor a felázott föld elnehezíti a bakancsot. A kinnfelejtett széna kesernyés elmúlásszaga terjengett a ködben. A kunyhónál tarkómra löktem kalapomat, mert az ajtót szétverte valaki. A lakattal nem is bajlódott, a pántokat feszítette le. Benn szétdobálta a régi krumplisrekeszeket,

szétszórta a szerszámokat, de úgy látszik, kedvére való, értékes holmit nem talált. Lerogytam az öreg vaságyra, nézegettem egy darabig a pockok vályogba fúrt járatait. Átjárt a nyirkos hûvös, s én felváltva bámultam hol a kinti ködöt, hol az ujjaim közül bodoruló, alig mozduló füst finom kavargását. A sarokban a kis dobkályha hiába düllesztette pocakját duruzsoló meleget ígérve, leintettem: Minek? Tarisznyában maradt a kevéske elemózsia is, s számban a dohány keserû ízével indultam tovább. A mezsgyéken itt-ott pamatot találtam, s örültem a tépett nyúlszõrnek, mint az élet elsõ nyomának. Késõbb a szõlõben felkelt egy sáros bocskorú füles, és az öreg füzesnél rám kiáltott recsegve egy szajkó. Mikor nekiindultam a hegynek, mögöttem mintha már fény derengett volna. A bokrok között õzek tükre villant, s egy láthatatlan kéz széttolta elõttem a köd függönyét. Világos lett, hátamat melengette, arcomat fürösztötte a fény. A sárga füvek között pók mászott, s a hegytetõn belekáprázott szemem a tündöklõ napsütésbe. A cinkék egymást zavarták bele a dalba, valahol pacsirta szólt. A hegyek karéjába búvó városon tejszínes, sûrû pára ült. A kék csúcsok félkörben a köd fölé magasodtak, s úgy érezhettem magam, mintha nagyon magasan, a felhõk fölött üldögélnék. Mikorra a kertek alá értem, a homálynak már nyoma sem maradt. A csipkebokrokon egy-két feketére aszott bogyó billegett, s a kéklõ égen vadlibák kettõs éke fordult, pontosan fölöttem. Beszélgetésük foszlányai puhán hullottak alá, mintha velük üzent volna a közeledõ tavasz a melegben piruló, szétporladt rögöknek.

15

10

1 2 3 4 5 6 7

H K Sz Cs P Sz V

Albin Lujza Kornélia Kázmér Adorján Leonóra Tamás

11

8 9 10 11 12 13 14

H K Sz Cs P Sz V

Zoltán Franciska Ildikó Szilárd Gergely Krisztián Matild

12

15 16 17 18 19 20 21

H K Sz Cs P Sz V

Nemz.ü. Henrietta Gertrúd Sándor József Klaudia Benedek

13

22 23 24 25 26 27 28

H K Sz Cs P Sz V

Beáta Emõke Gábor Irén Emmánuel Hajnalka Gedeon

16

MÁRCIUS

29 H Auguszta

14 30 K Zalán

31 Sz Árpád

A somnak valami titka volt. Ott õrizte valahol duzzadó rügyeiben, és nem árulta volna el a világ minden kincséért sem, senkinek. A tavakon recsegve tört táblákra a jég, hogy aztán végleg alámerüljön a lélegzethez jutott vízben. A hegyoldalban felengedett a fagyott föld, s millió erecske indult. A patakok beszédessé váltak, partjaikon felütötte fejecskéjét a gólyahír. A piacra hóvirágot és mogyoróbarkát hozott az öreg virágárus nénike, s mikor az árokparton már barázdabillegetõ illegette magát, a som is elárulta titkát: megmutatta virága sárga szirmait. Valami igen szép mondatot fogalmaztam épp, melyben központi

helyet kaptak holmi bimbózó szerelmek és társat választó madarak, mikor egy öreg kalap huppant elém az asztalra, s fölébem tornyosuló barátom azt mondta köszönés helyett: Tavasz van. A kalap elhelyezésébõl is illett volna értenem, ám én meglehetõsen bambán tekintettem cimborámra, aki a friss levegõ elõtt szélesre tárt ajtón kopogtatás nélkül csörtetett be a hamvas tavaszi gondolataim közé. Igazított egyet a kalapon, s végre elért tudatomig, hogy egy pár ecsettoll díszeleg rajta.

- Hát gratulálok, öregem ... - Ha zavarok, el is mehetek - mondta kissé sértõdötten, - de ha érdekel, tegnapelõtt agancsot leltem, tegnap pedig egy elütött foglyot találtam a falu szélén ... Ezek után kitárgyaltuk a tavaszi történéseket, õ sokadszor lefitymálta tavalyi öreg bakom trófeáját, matatott a könyvespolcomon. Aztán szépen felvirágoztattuk hazánk fogolyállományát (kisparcellás gazdálkodás és egyebek, régi könyvekbõl ismert augusztusi foglyászatok, természetesen jó vizslákkal és kútban hûtött görögdinnyével), búcsúzóul pedig azt mondta: Szalonkát csak az lõ, aki kijár. Mindenesetre hozz aggatót... Este van, és mosolyogva próbálom elképzelni az aggatónyi szalonkát (különben is csak kettõt szabad lõni fejenként ...), és a fel-feltámadó szelet érezve, a tolakodó esõfelhõket nézve beérném azzal is, ha egyáltalán látnék egy hosszúcsõrût. Állok a fûszeres tavaszillatban, s várom, hogy felfedje rejtett titkait az erdõ. A felhõk közül kiviláglik néha a szalonkacsillag, s én erõsebben markolom a fegyvert, ha ellibben fölöttem egy-egy kósza denevér. Gondolatban zöldellõ réteken járok, ahol kankalin bólogat, s virágszedés közben a kimondhatatlan vágyak édes csókokban szoktak beteljesülni ... Valahonnét messzirõl hallom meg a pisszegést, mire visszatérek az esti erdõbe, már csak a madár ellibbenõ árnyát látom. Inkább csak gondolatformán dobom utána a lövést. Még bosszankodni sincs idõm, mert mint egy kissé megkésett visszhang, megszólal barátom fegyvere is. Aztán egy fütty, vége a húzásnak. Cimborám elém jön az úton, tenyerén nyújtja a kedves madarat. - Nem mondtad, hogy ilyen nagy állatvédõ lettél - mondja mosolyogva. Felerõsödik a szél, zúg a szálasban, s mi az esõ elõl az öreg, elhagyott erdészház tornácára állunk. - Nem kellett volna annyit vadásznom - mondja barátom, és régi, elmúlt szerelem árnya bujkál a sötétben, a lányé, akinek az együtt lõtt, elsõ szalonka is kevés volt, hogy az erdõhöz s az erdészhez kösse. - Nem érte meg - mondja cimborám, s én csak nézem az árva, virágban álló almafákat a ház elõtt, nézem, ahogy ezernyi fehér szirmuk pereg a csendesedõ tavaszi esõben.

17

14

1 2 3 4

Cs P Sz V

Hugó Áron Buda Izidor

15

5 6 7 8 9 10 11

H K Sz Cs P Sz V

Vince Vilmos Herman Dénes Erhard Zsolt Húsvét, Leó

16

12 13 14 15 16 17 18

H K Sz Cs P Sz V

Húsvét Ida Tibor Anasztázia Csongor Rudolf Andrea

17

19 20 21 22 23 24 25

H K Sz Cs P Sz V

Emma Tivadar Konrád Csilla Béla György Márk

18

26 27 28 29 30

H K Sz Cs P

Ervin Zita Valéria Péter Katalin

18

ÁPRILIS

Egy reggel a kökény felöltötte hófehér ünneplõjét. A bokrok ezernyi apró sziromból szõtt ruhában pompáztak, végig a dûlõk mellett, az árkok szélén, a szántóföldek között, s árnyékukban leterítette lila szõnyegét az ibolya. A virágokra méhek jöttek, és napfénytõl megmámorosodott millió bogár, zümmögésüktõl zsongott a mézillatú csönd. A hegyoldal megtelt a leánykökörcsin lila harangjaival, a tóparton új életre kelt a sás. Egy õz jött, daliás, szép bak, már majdnem kész vörös csuháját csak itt-ott csúfította el téli zekéje foszlott szürkesége. Jött, és nekiesett az akácsuhancoknak, dögönyözte õket, agancsát fente, tisztította a maradék barkától. Olykor megállt, dölyfösen kö-

rülnézett, szimatolt, dobbantott, kétséget sem hagyva afelõl, hogy ki itt az úr. A berkekben s a felnövõ vetéseken csillogó fácánvitézek kiáltották világgá olthatatlan szerelmüket. A szürke kis tyúkok lapulva figyelték a daliák versengését, nyugodtan vártak, értelmesen pislogó szemükben a bizonyosság, mert tudták, hogy végül úgyis õk választanak. A megindult szõlõvesszõk végén vízcseppek remegtek. Elõbb szivárványt varázsoltak a tavaszi fénybõl, aztán megadóan a földre vetették magukat. - Csipp-csöpp - de inkább csak koppantak, egyik a másik után. - Hamar munka sose jó - talán ilyesmit dünnyögött az ember, de azért egy kicsit szégyenkezett is, mert rossz gazda volt: más a metszés után rögtön kihordta, elégette a vesszõt, már csak a hamut kevergette a szél a mezsgyéken. Ám egy vesszõkupac most is a sorban maradt, mert alatta öklömnyi kisnyúl kuporgott, a tapasztalatlanság szelíd reménykedésével pislogott a világba, s a férfi inkább hagyta a vesszõt, még ha kerülgetni is kell egy darabig. Valójában ünnep volt, csendes várakozást jelentõ ünnep. Némán várakoztak a harangok, s a sötétlõ kriptákká változott templomok ajtajában összegyûltek az öregasszonyok. Kezében gyertyával be is ment egy-egy, de még várni kellett. Úgy mondják, bizonyos, de még várni kell, türelemmel, bízva; azt mondják, bizonyos, ha a Nap lemegy ... A férfi végigballagott a madárdalos ligetek között, s még napnyugta elõtt a hegytetõre ért, s ott, ahonnét a város is látszik, egy nagy szikla tövében leült. Elõtte kinyílott a völgy a méregzöld fenyvessel s a lombosodó cseressel. Lassan bezárta sárga kelyhét a hérics, megnõttek az árnyak, s szemben, a hegylánc fölött narancsszínûre változott az ég. Valószerûtlen, eltúlzott színekkel telt meg a világ. És akkor rajzani kezdtek a cserebogarak. Zümmögve, dongva bújtak elõ a földbõl a barna férgek, sûrûsödtek az ember körül, kalapján, ingjén is koppant egy-egy. A férfi meg-megborzongott, de nem az alkonyi szélben bujkáló hûvöstõl, hanem a melegségtõl. Igen, a melegségtõl, mely ott rejtõzött tollruhák és fakérgek alatt, a melegségtõl, mely fûben, virágban, madárban egy. Igen, attól reszketett, ami ugyanaz a büszke õzbakban, a rettegõ, kicsi nyúlban, a tavaszi héricsben, a gyantaillatú fenyõben, de még a cserebogárban is. Már nem gondolt semmire. Szavak, gondolatok, még talán saját maga is elmaradtak valahol. De nem is volt már szükség ilyesmire, mert mindezek helyére a teljesség költözött, egyszerre betöltve s magába fogadva mindent. Aztán már alig történt valami. A város felõl harangszó foszlányait hozta az esti szellõ, s mint egy beváltott ígéret, megerõsödött a tavasz. Az emberbe is visszatért a kétkedés s a fák kétségbeesett ég felé nyújtózkodása, de talán majd ezek is ott maradnak egyszer valahol, az idõ örök országútján.

19

1 Sz Munka ü. 2 V Zsigmond

20

19

3 4 5 6 7 8 9

H K Sz Cs P Sz V

Tímea Mónika Györgyi Ivett Gizella Mihály Gergely

20

10 11 12 13 14 15 16

H K Sz Cs P Sz V

Ármin Ferenc Pongrác Szervác Bonifác Zsófia Mózes

21

17 18 19 20 21 22 23

H K Sz Cs P Sz V

Paszkál Erik Ivó, Milán Bernát Konstantin Júlia Dezsõ

22

24 25 26 27 28 29 30

H K Sz Cs P Sz V

Eszter Orbán Fülöp Hella Emil Magdolna Pünkösd

MÁJUS

31 H Pünkösd Tavasz kisasszony felserdült, aligzöld szoknyáját, háncscipellõjét barackvirágszín báli ruhára cserélte. Kivirágzott a vadrózsa, a fácántyúkok lázasan ültek fészkeiken, és az eget telerajzolták akrobatamutatványaikkal a fecskék. Elfelejtett falvak sürgönypóznáin gólyák javították ki régi fészkeiket, s napközben doktorosan vizsgálgatták a tocsogókat. Kopp - mondta a hosszú gólyacsõr, és egy szerelmes béka örökre megszabadult gondjaitól. Estefelé riadtan szaladtak össze az asszonyok a kelepelésre, és kérdõre vonták az eladósorba került lányt. De nem - gólyáék csak saját családi örömeiket tudták elõre jelezni, másokét semmiképp sem.

A szárba szökkent vetések kalászai keményedtek, ércesedtek, s ha valaki közébük telepedett, ezernyi apró rovar sürgésforgását láthatta fölöttük. A ligeteket betöltötte a hamvas gerleburrogás, valahol fürjecske pitypalattyolt, s a vadgalambok párban rótták cikkcakkos égi köreiket. Elvetették a kukoricát is, mely nem tudhatta, hogy ára épp a csillagokig ér „májusi morzsoltban”. A réteken sûrûszemû tavaszi záporok szaladtak keresztül, megmosdatták a korai melegtõl kókadt füveket és virágokat, a csizmaszárig érõ vetéseket, melyekbõl alkonyattájt itt is, ott is õzek feje bukkant ki. Volt úgy, hogy a felhõk összetorlódtak, zápor helyett zivatar született belõlük, kövér cseppekben hulló, hideg esõ, mely sárrá áztatta az erdõtõl körülölelt kukoricaföldet. És a sárba kiballagott egy fáradt szarvastehén, átkocogott a tábla túlsó oldalára szép galoppban, és merengve legelni kezdte az erdõ szélsõ fáinak elérhetõ lombjait. Aztán egy róka jött, ázott, kopott bundájú öreg harcos, zászlós farka a földet súrolta, fejét lehorgasztva ballagott, szinte látszott ravasz pofáján az undor. Utálta ezt az egész csepergõs világot, és ahogy a családfõi kötelességtõl hajtva elindult a közeli tanya felé, mintha azt mondta volna: - Hát kellett ez nekem? Az akácok fürtös virágaitól illatos éjszaka után hamar jött a hajnal. A világosság melengetett, és gyorsan eltüntette az esti esõ nyomait. Még az óvatos vaddisznók is megfeledkeztek magukról, s a friss kukoricavetéseken sokáig idõztek. Megkéstek ezek hatan is, ügetve próbálták behozni lemaradásukat. A zöld búzában fekete ördögökként szinte úsztak. A vetéstõl jó ötven métert kellett volna megtenniük nyílt terepen nappali tanyájukig. Mikor kibukkantak a szántásra, az erdõszéli lesrõl lövés dördült. A szörnyû ütésre az egyik nagy süldõ kivált a csapatból. A többiek visszafordultak, de az elindult a biztonságot jelentõ sûrû felé. Újabb lövés dördült, mire a sebzett utolsó erejével vágtára váltott, majd mikor mármár biztos helyre ért, egy végsõ, hatalmas ütés érte, melytõl néhány lépés után eldõlt. A magaslesen pedig azt mondta az egyik ember a másiknak: - Ideje lesz téged megtanítanom lõni ... De ezt a disznó már nem tudhatta, mert a csalánszagú erdõszélen - ahová utolsó erejével bevonszolta magát - végleg elcsendesedett. Arról pedig már végképp nem tudhatott, mikor jó idõ múlva odaért hozzá a véreb, és a három ember kihúzta a dûlõútra. Az egyik arasznyi leveles ágat festett meg az elesett vad vérével, és kalapján nyújtotta a másiknak a töretet. Ám elõtte még a felékesített megölelte a csendesen álldogáló harmadikat. És ha tudtak volna a vaddisznóvadásszá avatott fiatalembert feszítõ boldogságról, talán táncra perdült volna az egész falusi kocsma, ahol áldomást ittak, s ahol talán nem is sejtették, hogy ilyen öröm egyáltalán létezhet.

21

23

1 2 3 4 5 6

K Sz Cs P Sz V

Tünde Kármen Klotild Bulcsú Fatime Norbert

24

7 8 9 10 11 12 13

H K Sz Cs P Sz V

Róbert Medárd Félix Margit Barnabás Villõ Antal

14 15 16 17 18 19 20

H K Sz Cs P Sz V

Vazul Jolán Jusztin Laura Arnold Gyárfás Rafael

21 22 23 24 25 26 27

H K Sz Cs P Sz V

Alajos Paula Zoltán Iván Vilmos János László

25

22

26

JÚNIUS

28 H Levente

27 29 K Péter 30 Sz Pál

Tegnap nekem támadt egy bátor kis fácántyúk. Fölborzolta tollait, leeresztette szárnyait, és fújva rohant nekem, csak hogy alig repülõs, verébnyi csibéi addig biztos helyre menekülhessenek - ilyesmiket mesélek, ám barátomat nem tudom kizökkenteni nyugalmából. Zsinórokkal, kapásjelzõkkel babrál, néha utasít: Itt fogd meg, azt kösd meg, hozd le a lámpát! Aztán kezembe nyom egy könnyû, úszós botot: Megfoghatod a csalihalakat! Állok a nád mellett, figyelem a finom úszót, s közben cigarettafüsttel próbálom

távol tartani a szúnyogokat. - Mi ebben az élvezet? kérdezem, de barátom csak sajnálkozón csóválja a fejét, mint aki nagyon beteges lelkû embert lát. Récék jönnek, surrogó szárnyú, fényes tõkésrucák, s én gondolatban kiduplázok közülük két gácsért. Szinte hallom, ahogy toccsannak a vízen. - Itt vadászni kellene mondom, és tekintetemmel birtokba veszem az egész, hegyek közé ékelõdött tavat. Nem, eszembe sem jut a tavalyi nyárvég, mikor egy másik tó nádasaiban betegre szórakozták rajtunk magukat a szúnyogok. Felhõkben keringtek fölöttünk, és dagadtra csípték arcunkat. Náluk talán csak a kacsák szórakoztak jobban, akik a tó közepén az égbe csavarodtak, s valahol a sztratoszférában húztak el a tarlók felé. Barátom azóta meglehetõsen szkeptikus a vadréce-vadászatot illetõen. - Ha a lõdüh így túlteng benned, menj el trambulinos kacsára - vagy pszichológushoz ... Gyorsan kiveszi kezembõl a kis vödröt a csalihalakkal, mielõtt visszaönteném. Elkezdõdik a békakoncert, s mi a tûz mellõl figyeljük a botokat. Az erdõben õz riaszt, macskabagoly jajgat. Közelebb húzódom a tûzhöz az erõs esti harmat elõl. Beszélgetünk még egy darabig, aztán már csak a csillagokat figyelem, elnyom az álom. Arra ébredek, hogy barátom térdig áll a vízben, nagyon tusakodik, s kiabál: A szákot! Hozd a merítõt! Valahogy odaügyetlenkedem, alámerítek a nagy halnak, aztán zihálva bámuljuk egymást. Hajnalig már nem alszunk, nézegetjük szótlanul a tavat, mint akik tudják, hogy kegyeibe fogadta õket egy felsõbb hatalom.

23

1 2 3 4

Cs P Sz V

Tihamér Ottó Kornél Ulrik

5 6 7 8 9 10 11

H K Sz Cs P Sz V

Emese Csaba Apollónia Ellák Lukrécia Amália Nóra

29

12 13 14 15 16 17 18

H K Sz Cs P Sz V

Izabella Jenõ Örs Henrik Valter Endre Frigyes

30

19 20 21 22 23 24 25

H K Sz Cs P Sz V

Emília Illés Dániel Magdolna Lenke Kinga Kristóf

26 27 28 29 30 31

H K Sz Cs P Sz

Anna Olga Szabolcs Márta Judit Oszkár

27

28

24

31

JÚLIUS

A hûvös, hajnali szellõ jólesõen borzongat egy szál ingem alatt. Harmat száll a kitikkadt mezõkre, hogy néhány óra múlva nyoma se maradjon a forróságban. Róka szórakoztat, ahogy vadászik a frissen aratott tarlón. Nagyokat ugrik a koma, mellsõ lábaival érkezik áldozatára. Míg figyelem, megfog öt-hat pockot is. Az öreg körtefák alatt disznók szedegetnek. Messzirõl hallani õket, biztonságban tudják magukat. Tõlem most nyugodtan lehetnek, mert õzet keresek, vörös csuhás, szerelmes õzbakot. Kijönnek a fekete csuhások a magas gazból, elindulnak lefelé az

árkon. Négy szép nagy süldõ, bár kissé furcsák szûkre szabott nyári öltönyükben. Nyargalva jönnek vissza, keresem riadalmuk okát. A másik irányba malacok rohannak, azoktól ijedhettek meg. Ismerem a kis krampuszokat, ide járnak az eperfasorhoz. Az öreg kocát néhány hete emelte ki közülük az egyik „biztos kezû” vadászkolléga. Kis rétem közepén egy süldõnyúl fogad. Nem is riad meg túlságosan, inkább bosszúsnak látszik amiért megzavartam reggelijét. A fegyvert kapanyélre cserélem. Rossz csere volt, ezt tudtam elõre. Húzódik a karom, megfájdul a derekam. Nem szokta a cigány a szántást - morgom, és rövidesen lekerül rólam az ing, így is fürdöm az izzadtságban. Vakítóan tûz a Nap, égeti a tarkóm. Ölyvek köröznek fölöttem méla nyugalommal, olykor vijjogva üzennek egymásnak valamit. Gébics és sárgarigó rebben meggyfáim közé, dézsmálják az érett gyümölcsöt. - Egyétek csak, gyerekek, nem sajnálom - igen nagylelkû lettem mióta nagyot húztam az árnyékban tartott vízbõl, s hanyatt vágtam magam a lombos diófa alatt. Nézem a kósza felhõt, próbálom kitalálni mit is formáz. Az ölyvek vijjognak rendületlenül, néha feldobja magát az égre egy-egy pacsirta is, röpte híven követi dalának ívét. Fûszálat rágcsálok, aztán leöntöm magam egy kis vízzel: ereket szánt a rám tapadt porba, szemembe mossa a homlokomon kivált csípõs sót. Az elvégzett munka örömével egyenesítgetem tovább derekam, s észre sem veszem, mikor kelek át a langyos csalánszagból az álmok birodalmába. Álmomban hangyák korzóznak rajtam, és egy szemtelen légy büntetlenül pihen az orromon. A késõ délután egy rozzant, öreg lesen talál. A magában beszélõ juhász alattam hajtja el a nyáját. Meleg, átható birkaszag marad utánuk. Aztán elõóvatoskodik néhány nyúl, s mikor megszólalnak a tücskök, jön egy óvatos suta is. A síp hangjára a leshez fut, gyanakodva keres, aztán elballag. Az erdõ felõl már párák nõnek, s én még egyszer megpróbálom. Nem tudom végigfújni a strófát, mert egy öreg, sötét agancsú bak jön rohanvást. Alig kõhajításnyira megáll, felém figyel. Tudom, hogy már gyanút fogott. A lövés durván töri szét a csöndet, s a bak futása egy csipkebokor alatt véget ér. Reszket a kezem, felerõsödik a tücsökzene, s cigarettám felparázslik az alkonyatban.

25

1 V Boglárka

26

32

2 3 4 5 6 7 8

H K Sz Cs P Sz V

Lehel Hermina Domonkos Krisztina Berta Ibolya László

33

9 10 11 12 13 14 15

H K Sz Cs P Sz V

Emõd Lõrinc Zsuzsanna Klára Ipoly Marcell Mária

16 17 18 19 20 21 22

H K Sz Cs P Sz V

Ábrahám Jácint Ilona Huba Szt. István ü. Sámuel Menyhért

23 24 25 26 27 28 29

H K Sz Cs P Sz V

Bence Bertalan Lajos Izsó Gáspár Ágoston Beatrix

34

35

AUGUSZTUS

30 H Rózsa 31 K Erika Az öreg róka, aki éltes korának megfelelõen bölcs és kopott szõrû volt, unottan üldögélt a tarló szélén. Vakarózás közben rosszalló pillantást vetett a délceg õzbakra, aki az elõbb agancscsörtét vívott, s most büszkén sétálgat a kihívóan fiatal suta körül. Õzség - gondolta a róka, és ásított. Éljünk csak a földön! - és elhatározott egy kényelmes egerészést ezen a szép nagy tarlón, mely számára a terített asztalt jelentette. Kellemes idõ, könnyû vacsora! - nyelt egyet, mert az egérkék idén különösen kövérre híztak.

A képzelgésbõl egy szenvtelen szajkó zökkentette ki: - Tráá ... a mocskos ... a gyilkos ... itt ... itt ...! Menj a fenébe! - gondolta a róka, de inkább õ surrant be a magasra nõtt gazba. - Még elrontja a vadászatot! Átvágott az árkon, s a szõlõtáblán keresztül elindult az akácos felé. Félúton sem járt, mikor orrába csapott a rémítõ szag: ember! - s a sorok között már meg is látta a zöld ruhás, lapuló férfit. A vadász is a pokolba kívánta a recsegõ szajkót, s megbújt a lombos szõlõtõkék között: azt hitte, õt szidja az erdõ nagyszájú hírmondója. Eszébe jutott a kalapja is, melyre elkelne már egy új mátyástoll... A vén róka nem volt ijedõs, de erre a szagra mindig megremegett. Csak nyugodtan biztatta magát, s nesztelenül, lassan húzódott vissza. Ám ekkor olyasvalami történt, amitõl meglepetésében majdnem leült. Megszólalt egy vágyakozva hívó õzsuta, és a hang ezt az érzékeny rókafülek pontosan bemérték - onnan jött, ahol az ember megbújt. A róka lelapult és várt, mert kíváncsisága még félelménél is nagyobb volt. Még egy perc sem telt el, és - ahogyan a róka is sejtette - már hallatszott is a közeledõ zörgés. A bak (ezt verte el elõbb a másik) minden óvatosságot feledve jött ki a szõlõtábla és az erdõ közt elterülõ rétre. Megállt, lihegett, szimatolt, billegtette a fülét: kereste a szép hangú sutát. Újra megszólalt a vágyakozó hang, s a bak megindult, át a teljesen nyílt réten, egyenesen az ember felé. Most - gondolta a róka, és minden idegszála felkészült a rettenetes dörrenésre, mely után rohanni, menekülni kell; mely után a szép bak véresen, összetörve, üvegesedõ szemmel ott marad majd a réten. De nem történt semmi. A bak talán tíz lépésre sem volt már az embertõl - és ... semmi. Végül gyanút fogott a szerencsétlen, kitért oldalra, hogy szelet kapjon, aztán riadt szökellésekkel menekült. Ijedtében még riasztani is elfelejtett. Ilyen nincs - gondolta a róka, és már semmit sem értett. Talán az éhség ... - és csendben elsurrant arra, ahonnét jött. Az ember is felcihelõdött, s míg átballagott a réten, talán gondolt valamit a szerelemrõl és az elmúló nyárról. Rágyújtott még, aztán rátért az öreg fûzfák alatt kanyargó útra. Csend maradt utána és lassan növekvõ, párás augusztusi alkony. (Megjelent: Magyar Vadászlap 1992.)

27

36

1 2 3 4 5

Sz Cs P Sz V

Egyed Rebeka Hilda Rozália Viktor

37

6 7 8 9 10 11 12

H K Sz Cs P Sz V

Zakariás Regina Mária Ádám Nikolett Teodóra Mária

38

13 14 15 16 17 18 19

H K Sz Cs P Sz V

Kornél Szeréna Enikõ Edit Zsófia Diána Vilhelmina

20 21 22 23 24 25 26

H K Sz Cs P Sz V

Friderika Máté Móric Tekla Gellért Eufrozina Jusztina

27 28 29 30

H K Sz Cs

Adalbert Vencel Mihály Jeromos

28 39

40

SZEPTEMBER

A lusta alkonyatban összesúgtak a lányok: egy fiúról suttogtak, akinek körteízû a csókja. Nevettek, csilingelõ kacagásukat felkapta a szél, s elrepítette a csendes rétek felé. A beszántott tarlók még meleg szalmaillatot leheltek, de a rögök már pihenni készültek. A szántók közé ékelt erdõcske szélén egy vadrózsabokor alatt jóllakott róka mélázott: - Még õ a legrendesebb - de nem mondta meg, kire gondol, mert a szellõ megborzongatta, s eszébe jutott: vége a vásárnak ...

Apám az utolsó kaszálás szénáját gereblyézi, s panaszkodik: Megbolondította õket - és mutatja a szarvasbika által pocsékká tett fûzfabokrokat. Hunyorgó csillagok alatt várni, hogy elbõdüljön az elsõ szerelmes szarvas gyerekkoromban azt hittem, ez a kezdete valaminek, most már inkább azt érzem, a vége ... Szétkotrom a tûzhely hamuját, s a gyülekezõ fecskéket mutatom apámnak: El kell hát menni ... - mondja, de nem látom az arcát. Öreg diófánkat évekkel ezelõtt kidöntötte a vihar, de él azóta is, egy szál gyökerével kapaszkodva a földbe. Fáradtan könyököl a vén fa zsebkendõnyi rétünk közepén, susognak levelei: - Utolsó gyümölcsöm az idei, búcsúajándék. Felneveltem a fiatalokat, nyugodtan mehetek el. Nézem az ágáról, tövérõl sarjadt, már lombos suhancokat, megsimogatom repedezett, szürke kérgét. Mondanék is valamit, de az akácos szélére kilép egy alak, s ajkára tett ujjával csendre int. Hallgatok hát, mert jól ismerem ezt a pajkos, mégis bölcs fiút, akinek pillantásától a szõlõszemek gömbölyödnek s a levelek rozsdásodni kezdenek, aki tenyerében diólevelet dörzsöl szét, amitõl máris gyerekkor-illat támad ... Igen, ismerem õt, aki valaha bölcsõmet ringatta, s szeretem is, mert lila õszi kikericset mer a rétekre csempészni a halottsárga füvek közé, fittyet hányva az egyre közeledõ, szomorú búcsúzásra. (Megjelent: Magyar Vadászlap 1993.)

29

1 P

Malvin

40 2 Sz Petra

OKTÓBER

3 V Helga

41

4 5 6 7 8 9 10

H K Sz Cs P Sz V

Ferenc Aurél Brúnó Amália Koppány Dénes Gedeon

42

11 12 13 14 15 16 17

H K Sz Cs P Sz V

Brigitta Miksa Kálmán Helén Teréz Gál Hedvig

43

18 19 20 21 22 23 24

H K Sz Cs P Sz V

Lukács Nándor Vendel Orsolya Elõd Nemz. ü. Salamon

25 26 27 28 29 30 31

H K Sz Cs P Sz V

Blanka Dömötör Szabina Simon Nárcisz Alfonz Farkas

30

44

A kertek alatt õszi avar fanyar füstje szállt, és a présházak körül erjedõ must illata részegítette meg az egy-két kései darazsat. Az aszúra hagyott szõlõtáblákat csõsz védte, s a korán kelõ ember a dûlõkön felhízott, megkésett borzokkal találkozhatott. A csalóka, bágyadt napsütésben ökörnyál úszott, és a fel-feltámadó szélben zörgött a kukoricaszár. Az erdõszélen õzlábgomba nyújtózkodott, és beérett a kökény hamvas gyümölcse is. Esõs, kedvetlen napokon vadlibák geggentése hullott az õszi vetésekre, s szalonka kelt a bokrosokból. Nézhetett utána az ember, akár a tovatûnt tavasz után, találgathatta távoli úticélját.

A ködösödõ reggeleket néha még kései szarvasbõgés verte fel, ám a pilinkézõ levelek biztosan jelezték: búcsúzkodik az õsz. A Szamos menti almásokban még javában tartott a szüret. A töltések között harmatosan mosolygott az érett gyümölcs, a ligetekben fácánok kiáltottak, nyulak mozgolódtak. Lustán hömpölygött a folyó, békalencsés holtágairól vad-récék rebbentek, s egy katonazubbonyos férfi hazagondolt. Igen, gondolatban otthon járt, szelíd lejtésû hegyei között, ahol az utolsó szüretek után birkapaprikás fõ a pincék elõtt. Nézte a vizet, mely messzirõl, ég felé nyújtózó, ismeretlenül is ismerõs hegyek közül jött, s talán üzent volna vele, hogy mikor már más nevû, nagyobb folyóként elhalad ott, ahol tiszta idõben a hazai lankákról is látszik, álljon meg egy pillanatra. Álljon meg, s mondja meg, hogy a férfi nem feledte a tanyák mellett, elhagyott erdészházak körül termõ birsalma fanyar ízét, nem feledte, mert itt õrzi ínyén, szájpadlásán, akár egy furcsa, keserédes csókot, s bármi lesz is, hazamegy oda, arra a birsalma ízû vidékre, ahonnét vétetett.

31

45

1 2 3 4 5 6 7

H K Sz Cs P Sz V

Mindenszentek Achilles Gyõzõ Károly Imre Lénárd Rezsõ

46

8 9 10 11 12 13 14

H K Sz Cs P Sz V

Zsombor Tivadar Réka Márton Jónás Szilvia Aliz

47

15 16 17 18 19 20 21

H K Sz Cs P Sz V

Albert Ödön Hortenzia Jenõ Erzsébet Jolán Olivér

48

22 23 24 25 26 27 28

H K Sz Cs P Sz V

Cecília Kelemen Emma Katalin Virág Virgil Stefánia

32

NOVEMBER

29 H Taksony 30 K András Meztelen szõlõtõkék között jár a szél, dermedt, elfelejtett fürtöket bengéz össze. Már csak távoli, kósza emlék a nyár. A tócsák hályogos szemmel nézik az ólomszín eget. Acélos, harsogó hideg van. A favágók pohárka pálinkát isznak otthon, a sárga fényû konyhában, hogy ne didergesse õket az erdõn keresztül-kasul kóborló, metszõ északi szél. A szántás kõkemény, deres buckákká fagyott. Egy nagy rög védelmében nyúl pihen: csak az élõ test melege különbözteti meg a földtõl. Még csak érzi a veszélyt, mikor már

tudja is, elrugaszkodik vackából. Kezdõdõ vágtájában megakasztja a sörétraj ... Az ember odamegy hozzá, elsimítja szõrét, nézi gyöngyházfényûre vált szemét, s azt gondolja: Az enyém vagy - ahogy én is vagyok valakié ... Elbújik minden állat: úgy érzik, mintha a Gazda megfeledkezett volna róluk. A szél átfúj a kopár akácoson, zörög az ártatlan gazzá száradt csalánszár. Csak egy csapat fenyvesrigó zajong, kavarog valahol. Hamar eltelik a nap, mintha csupán szünet lenne a hosszú éjszakák között. A falu szélén, a domboldalra kapaszkodott temetõben mécsesek gyulladnak. Pislogó lángocskák dideregnek együtt a hófehér krizantémokkal s az emlékezõ emberekkel. A férfi átöleli a törékeny, õsz asszony vállát. Csend van: télváró, mozdulatlan csönd. Közel jönnek a hegyek és a mezõk, az elszállt évek és napok, az élõ és az elmúlt emberek, hogy egyetlen kimondhatatlan szóvá sûrûsödjenek. Áll a férfi, s már vele van az öregember is, akiért gyertyát gyújtottak és a nõ is, aki várja valahol, s akiben már megfogant az, aki egyszer értük fog gyertyát gyújtani.

33

1 2 3 4 5

Sz Cs P Sz V

Elza Melinda Ferenc Borbála Vilma

6 7 8 9 10 11 12

H K Sz Cs P Sz V

Miklós Ambrus Mária Natália Judit Árpád Gabriella

51

13 14 15 16 17 18 19

H K Sz Cs P Sz V

Luca Szilárda Valér Etelka Lázár Auguszta Viola

52

20 21 22 23 24 25 26

H K Sz Cs P Sz V

Teofil Tamás Zénó Viktória Ádám Karácsony Karácsony

53

27 28 29 30 31

H K Sz Cs P

János Kamilla Tamás Dávid Szilveszter

49

50

34

DECEMBER

Nicsak - mondták az õszi vetések, mikor a szél lesöpörte róluk a korán jött hó nagyját. Nicsak - mondták, és még jobban kizöldültek, nagyot nyújtóztak, amitõl a maradék hórongyok is eltûntek róluk. Mindjárt itt a tavasz! - és meleget, nagyot sóhajtottak, ám közben gyanakvóan figyelték a szürke felhõkkel terhes eget. Mert a felhõkben fenyegetés volt, fagyok és hófúvások ígérete. Magától a hótól ugyan nem kell félni, mert meleg, védõ takarót ad a földeknek, de a tél veszélyes, s még a nagyja hátra van.

A nádas szárazon susogott, szélén pedig a róka jóllakottan ásított. Vadászat volt, nagyvadászat, százával hullottak a csillogó fácánvitézek, és a vizslák nem találták meg az összes elesettet. Egy hete tartott a lakodalom a nádas környékén, degeszre ették magukat a szarkák, a varjak, és az ingyen ebédbõl csalavér barátunk sem maradt ki. Ellenõrizte téli bundáját, kiharapott belõle néhány alkalmatlankodó bolhát, és arra gondolt, hogy ez a lakodalmas öltöny is, mert nemsokára furcsa, kikerülhetetlen vágy támad benne, és hetekig koslat a csábos szukák után, acsarkodó, dühödt csatákat vív a vetélytársakkal, hogy végül, mikor már megerõsödött a tavasz, belesüllyedjen a családfenntartás komisz gondjaiba. Ám mindez még messze volt, és a rókát nem igazán érdekelte a jövõ. Nem tudta, hogy a szûcs szerint idén rühesek a rókák, s hogy a városban veszett macskát találtak. Pedig ha tudta volna, valószínûleg fellélegzik az elmaradt zargatások miatt. És nem tudta, hogy a vadõr nem tudja, mit mond a szûcs, és különben is munkaköri kötelessége a rókalövés, és még karácsony elõtt megfújja majd csábos nyúlsíróját a kis akácosnál. Akkor pedig a nagy kanróka irigyen, meggondolatlanul rohanni fog ... Aztán a vadász két hátsó lábánál fogva egy keresztbe dõlt fára köti a komát, s miközben legombolja bundáját, azt dúdolja, hogy „ahogy lesz, úgy lesz, a jövõt nem sejtheted”. Késõbb a szûcs egy liter bort is kap, mert „sürgõs munka”, névnapra lesz. Egyszóval jobb is, hogy a róka nem tudja mindezt. Persze az ember sem tud mindent: például, hogy akinek a sürgõs munka lesz, most épp táncol egy távoli városban, s a második sherry után, mikor belecsókolnak a nyakába, legkevésbé sem a furcsa, mániás mezei emberre gondol. De egy rókáról csak egy bõrt lehet lenyúzni, ezt mindenki tudja, és róka koma

35

36

teljesíti is örömszerzõ kötelességét akkor, mikor a számára egyetlen és legfontosabb ruhadarabtól megválik. A muflonok szedegetik a szálas lucernát a bokrokról, és azon morfondíroznak, hogy most visszamenjenek-e a hegybe vagy ne, nincs már hó, az igaz, de a tavasz még messze van, és õk most fejezték be a lakodalmat, fáradtak, s a lábuk is oly rövid: ha hó jön, könnyen felfáznak. Szarvasok érkeznek, nagy, büszke gímek, alig fejbólintásra méltatják az alacsony sorstársakat. Könnyû nektek, azokkal a hosszú lábaitokkal - gondolják a kis jerkék. Ünnepek ideje - mondják az emberek, de az erdõ csak annyit érez mindebbõl, hogy többre hivatott, fiatal fenyõit rabolják, s jönnek tüzelõnek valóért is: még lehajolni is restek, derékmagasságban vágják el a fákat. Szükség törvényt bont - mondogatják, ám az erdõ ezt nem hiszi, mert a Rend mást parancsol: beosztani mindent. Tudja ezt a nyúl is, aki a szederszár alatt gubbaszt: csak akkor rohan, ha muszáj. Viszont az idõrõl nem tud, vagy legalábbis nem úgy, mint az emberek, mert ha ismerné, tudná, holnap már nem vadászhatnak rá. De ezek ma jöttek. A nyúl felkel, mert az árok alján zörög valami, és megindul, hogy aztán - az emberek szerint - parádés bukfencet vessen. Fölébe gyûlnek hárman, két férfi és egy nõ, dicsérik, simogatják. Aztán leviszik a falu szélére, a buszmegállóig. Nem látja már, hogy mikor a nõ felszáll, az egyik férfi furcsán, hosszan bámul a távolodó jármû után. Nem látja már, ahogy a két férfi gyertyát gyújt, bort tölt. Nem látja, ahogy éjfél felé kiállnak a ház elé - jobbra fenyves, balra cseres -, és gõzölög a leheletük, és egymásra köszöntik a körtepálinkát, mikor a faluból idáig hallik a harangszó. Nem tudja azt sem, hogy a két férfi az Idõre gondol, az elmúlt napokra, amit évnek neveznek, s a következõkre, melyek hoznak majd jót, és persze rosszat is, talán nõt is, aki délután nem utazik el távoli városok felé. Mindenesetre fák lesznek, erdõ lesz - jobbra a fenyves, balra a cseres- és tavasz, nyár, õsz, tél biztosan, és barátság is. Akkor pedig igazán nagy baj nem lehet. A kalendáium történeteit Faragó István írta, illusztrációit Heinz Geilfus rajzaiból válogattuk.

Az elmúlt év eseményei 37

Tonomár István ÕRANGYALOK?

38

Hol vannak az angyalok Amikor szükség lenne rájuk Halkulnak mára a dalok Most hogy a telet várjuk Szívek dohognak Könnyek apadnak Vége a nyárnak Az õsz majd elszalad S tél hidege Sarki szele Kijózanít Hiszed váltig Hogy angyalaid visszatérnek és regélnek Miért nem vigyáztak rád S a szoba melegében Felsajdul a tavasz a nyár az õsz Összes meséje Megindul újból A könnypatak S angyalok kezébe Ömlik és ömlik Ha hagyod magad Azután az angyalok Segítenek vagy elhagynak Ahogy elhagyod te is magad

Kedves Hegedüs Béluska! Most úgy szólítalak, ahogy a Marton Elza emleget. Ha beszélünk telefonon, mindig ezt mondja: „A Hegedüs Béluska.” A tárgyra térek. Magyarországon most kezdik pengetni az állatvédelmet. Van egy kis versem (számomra kedves), mellyel szeretnék szíveket hódítani az állatvilág részére. Persze, tudom ez nem könnyû. Hátha lenne, aki megértené és jobban szeretné az állatokat. Az én szívem nem bírja elviselni, ha egyet is szenvedni látok. Egyszerûen nem értem meg, hogy lehet verni, éheztetni – sõt – halálra kínozni egy élõlényt. Õk, az emberre vannak utalva. Tõlünk várnak minden jót. Megértem, nem mindenki szereti õket, de bántani azt, aki gyengébb, akinek szemében én vagyok a minden, ezt fel nem foghatom. Béluska, olvasd el a verset, és ha megfelel tedd bele valamelyik könyvbe, vagy lapba, vagy folyóiratba, amit olvasnak az emberek. A versírás szabályának megfelel, szótagszám, rím stb. Esetleg helyesírási hiba lehet benne, és hát a mondanivaló? Persze csak akkor ha nem ütközik nehézségekbe. … Nem tudom megérteni, három éjjeliõr halálra kínoz egy kutyát. Isten nélkül ide jutottunk? A szeretet és a szánalom ismeretlen fogalmak. Az ölés egyenlõvé lett a szórakozással. … Elnézést kérek a zavarásért. Jó egészséget kívánok és szeretettel köszöntök mindenkit: Annuska néni

39

Mátyási Anna Barátaim

40

Barátaim kedves állatok Nekünk adott a mindenható, Veletek gazdagabb lett a Föld Az ember pedig uralkodó.

Ütnek, rúgnak, éheztek, fáztok, De kinek sorsotok átadott Nem tudja egyszer felelni fog, Mert ajándékul az Úr adott.

Sajnos, beszédünk különbözõ Hallgatjuk sokszínû hangotok, Figyelve rátok megértenénk Bennetek is érzõ szív dobog.

Nem érzik társ vagytok, jó barát, Segítség, hûség és sok öröm. Kik nem ismernek, nem szeretnek, Azok nevében is köszönöm.

Szolgáltok hûen, önzetlenül Jóságost, kegyetlent és gonoszt. Ki emel szót védõn értetek, Ha uratok dühe háborog?

Adjon nektek Isten jóságot, Ételt, otthont, értõ világot. Munkátok bére csupán ennyi, Aki szeret is legyen áldott!

A kopjafáktól a Margitszigetig Komárom kulturális élete az elmúlt esztendõben üde színfolttal gazdagodott. Sokan még ma sem tudnak róla, mégis városunkban mûködik egy zenés színház: a MAGYAROCK DALSZÍNHÁZ. Létrejötte egyedülálló kezdeményezés, hiszen nem jellemzõ manapság, hogy tízen-, huszonéves fiatalok saját ötletüktõl vezérelve összeállnak, zenés színpadi mûveket bemutató csoportot alakítanak.

41

Balról: Másik Lehel, Sipula Zoltán, Varga Miklós, ?, ?, Farkas Péter, Molnár Árpád, ?, Gál László, ? Az együttes 2002 februárjában Vizeli Csaba kezdeményezésére, azzal a céllal alakult, hogy mûsorával ünnepélyesebbé, városunk történelmi múltjához méltóbbá teszi a kopjafák tövében tartott március 15-i megemlékezést. Csaba összeállított egy félórás mûsort a „A költõ visszatér” címû rockopera legszebb számaiból, majd ismeretségei, ajánlások révén énekeseket keresett a gyakorlati megvalósításhoz. 2002. március 15-én nagy izgalommal és várakozással tekintett a bemutatóra: a hét fiatal (Gál László, Hajnal Dóra, Farkas Péter, Másik Lehel, Bozai Ágnes, Bozai Tamás, Vizeli Csaba), Bertalanits Zoltán hangtechnikus és a Garabonciás Néptáncegyüttes. Csodálkozás, s egyben elégedettség lengte be az emlékhelyet! A komáromi ifjak kezdeményezése sikeresnek bizonyult. Ekkor vált nyilvánvalóvá minden jelenlévõ számára, hogy nem csupán egyszeri fellépésrõl, hanem valami kezdetérõl szól a tavaszi délelõtt.

42

Következõ fellépésükre – a Komáromi Napok keretében – az észak-komáromi Európa Udvarban, majd a Jókai Gimnázium öregdiák találkozóján került sor. Közben változott az együttes összetétele, hiszen a Bozai testvérek kiválását követõen egy 15 éves ifjú tehetség, Kuczmann Ágnes érkezett a tagok sorába. Útkeresés volt ez az idõszak a MAGYAROCK életében. Nevük is ekkor kapott valódi értelmet! Nem akartak a populáris szórakoztató mûfaj színvonaltalan produkciói felé indulni. Igényes rockzenén alapuló színpadi mûveket kívántak bemutatni. Fõként olyanokat, melyek nemzeti történelmünkhöz, magyarságunkhoz kapcsolódnak. Nézetük szerint a zenés történelemtanítás megadja a lehetõségét a felnövekvõ generációk – kissé elfeledett – hazaszeretetre nevelésének, magyarságtudatuk felélesztésének. Nem akarnak õk politizálni; játszani, embereket örvendeztetni szeretnének. Céljuk láttatni, hogy magyarok vagyunk! Itt, e csodálatos országban élünk, s méltán lehetünk büszkék történelmünk eseményeire. Véleményük, hogy a nemzeti büszkeségnek politikai irányzatoktól függetlenül mindannyiunk lelkében jelen kell lennie. Tavaly nyáron – egy Kormorán mû bemutatóján – Vizeli Csaba hosszan beszélgetett Jenei Szilveszterrel, az együttes örökös tagjával. Ennek hatására a MAGYAROCK DALSZÍNHÁZ lehetõséget kapott arra, hogy a szerzõ 1956-ról szóló rockoperáját õsbemutató keretében színpadra állítsa. Végül a komáromi fiatalok a rockopera legszebb dalait és Jenei ’56-os versekbõl álló albumának néhány versét formálták 73 perces emlékmûsorrá. Az elõadás próbái alatt új tag érkezett a MAGYAROCK-ba. Molnár Árpád személyében rátaláltak az együttesbõl hiányzó, régen keresett „zúzós hang” tulajdonosára. Gyarapodott a Dalszínház egy lelkes, odaadó csoporttal, a nagyigmándi Zúgó Néptáncegyüttes tagjaival is. Együtt készültek az október 22-i nagyigmándi õsbemutatóra, melynek hatása döbbenetes volt. Vastaps köszöntötte a megjelent szerzõt, a szereplõket, Túri György koreográfust és Vizeli Csaba rendezõt. Ez jellemezte a másnapi komáromi bemutatót is. Az ’56-os darab sikere után visszanyúltak „A költõ visszatér”-hez, melyet korábban csak részleteiben adtak elõ. Teljes egészében – a „Zúgjatok harangok” címû rockopera legszebb dalaival kiegészítve – komoly nagyszínpadi produkcióként, valóságos turné keretében mutatták be! Ennek elsõ állomása a budapesti MOM Mûvelõdési Központ volt, ahol megjelent a szerzõk közül Koltay Gergely és Margit József, illetve az együttessel jó kapcsolatot ápoló Jenei Szilveszter is. Bemutatták még a darabot Marcelházán, Nagyigmándon, Komáromban háromszor, majd Nagyigmándon sor került egy ráadás elõadásra is. Ez az idõszak Vörösházi Tibor, Szakács Péter, Antal Ottó személyében három új taggal bõvítette az együttes tagjainak számát. Koreográfusuk ismét Túri György volt. Nem pihenhettek túl sokáig ezután sem, hiszen megkezdték egy új rockopera: „A szeretet hídjá”-nak (zene: Kormorán) próbáit. Közben „A költõ visszatér”-rel meghívást kaptak az észak-komáromi Jókai Napokra, majd négyszáz fõs közönség elõtt felléptek a Tiszti Pavilon Amfiteátrumában. 2003. június 28-án a nagyigmándi Szabadtéri Színpadon bemutatták az új darabot (A szeretet hídját), melynek koreográfu-

sa Csapó Éva volt. Szûnni nem akaró taps jellemezte ezt az elõadást éppúgy, mint az egy héttel késõbbi komáromit. A Kormorán vezetõje Koltay Gergely is megtekintette a bemutatót. Elismerése jeléül meghívta a Dalszínház tagjait „A megfeszített” címû rockopera augusztus 19-i és 21-i elõadására a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. A MAGYAROCK DALSZÍNHÁZ így aktív szereplõje lehet az elõadásnak. Komáromi fiatalok fogják alakítani Jézus tanítványait is! Olyan szerepek ezek, melyeket az õsbemutatón – többek között – Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Forgács Péter, Jenei Szilveszter, Margit József keltettek életre. Nagy várakozással tekint az együttes a margitszigeti napok elé, ahol a Koltay Gábor által rendezett produkcióban Varga Miklóssal, Varga Klárival, Gesztesi Károllyal, Makrai Pállal fognak élõben, egy színpadon énekelni. A MAGYAROCK együttes ismertsége révén sok meghívást kap, melynek igyekeznek folyamatosan eleget tenni. Szeretnék az ’56-os darabot a komáromi Sportcsarnokban bemutatni, lehetõvé téve megtekintését városunk kisiskolásai számára is. Újdonságként tervezik egy Shakespeare mû, valamint egy karácsonyi zenés elõadás színpadra állítását. Jövõ nyári – Dózsa Györgyrõl szóló – rockopera bemutatójukra pedig már most elkezdik a felkészülést. A MAGYAROCK DALSZÍNHÁZ ezúton megköszöni az eddig kapott támogatást és mindenkit nagy szeretettel vár jövõbeni elõadásaira. Reméljük, hogy az együttes ifjú tehetségei sok szép percet szereznek még mindannyiunknak! Pohlmüllner Tamás

Tonomár István VIGILIA Mi csak várjuk Reményében élünk-halunk De Neki már sikerült

43

Az egyik tanítvány - Másik Lehel

44

Kamaszkoromban kerültem Monostorra. Szüleim Felsõhegyen építkeztek, oda költöztünk. Szeretem ezt a települést, én is ide építkeztem. A falu hétköznapjaiba azonban nem folytam be, hiszen Budapestre jártam iskolába, inkább ott idõztem. Jelenleg pedig a munka és a dalszínház köti le az idõmet. Azt mesélik, hogy már óvodás koromban is énekeltem, figyeltem a dallamokra. Késõbb zeneiskolában megtanultam zongorázni, majd elsajátítottam a zongorakészítést is. Komámban játszottam az Egyéb Veszély zenekarral. Billentyûztem és vokáloztam. Szerettem ezt a korszakot, de vége lett. Ekkor keresett meg Vizeli Csaba azzal a felkéréssel, hogy A költõ visszatér címû rockoperából vállaljak el egy szerepet, melyet a 2002. március 15-ei ünnepségre rendezne a kopjafáknál. Elõször nemet mondtam, nem tudom, hogy Molnár Árpád, Varga miért. Nem gondolkoztam ilyen jellegû dolgokMiklós, Másik Lehel, ? ban, bár a zenét soha nem hagytam abba. Csaba viszont rendíthetetlen volt, s így mégis elvállaltam. Még ma is úgy gondolok vissza erre az idõszakra, hogy a „kétségek kora”. Nem hittem, nem gondoltam, hogy olyan rövid idõ alatt képesek leszünk ezt a darabot olyan szintre hozni, mint ahogy végül is sikerült. Nem hittem, hogy lesznek ott emberek, hogy egyáltalán lesz-e az ünneplõk között bárki is, akinek ez a mûfaj tetszik, hogy a mi produkciónk betölti-e azt a szerepet, melyet elvárnak tõle. Óriási hatásként ért a sikerünk. Boldog voltam, hogy elnyertük a közönség tetszését és méltók lehettünk március 15-éhez. Jó volt együtt dolgozni a helyi táncosokkal (Garabonciás Néptáncegyüttes). Szerintem nagyon jó munkát végeztek, egy kicsit sajnálom, hogy nincs folytatása a közös munkánknak. Így kezdõdött a Magyarock Dalszínház ténykedése, s szép lassan kinõtte magát. Sorra jöttek a feldolgozandó mûvek, és a felkérések. Elkészült az 1956, amit az elmúlt évben több alkalommal is eljátszottunk Komáromban a Csokonai Mûvelõdési Központban, majd a Szeretet hídja, amit ebben az évben a ligetben és az erõdben is bemutathattunk. Nagyon sok idõnk elmegy egy-egy darab bemutatásával. Hetente két alkalommal próbálunk 2-3 órát. S mivel nincs állandó próbatermünk, így vagy valamelyikünk lakásában, vagy a mûvelõdési házban gyûlünk össze. Mindig ott, ahol éppen van hely. Az elõadások helyszínét is mi magunk rendezzük be. Felépítjük a díszletet, ha kell a lányok megvarrják a ruhát, vagy hátteret, szóval mindent önerõbõl végzünk. Az még mindig talány számomra, hogy a semmibõl, hogy is teremtõdött ez a relatívan sok minden, amink már megvan. Csaba rendíthetetlen erõfeszítése és munkájának az eredménye. Õ az, aki gyakorlatilag egyben tartja a csapatot, irányít, szervez. Sokat dolgozik. Neki, az õ ismeretségének köszönhetjük azt is, hogy idén nyáron szerepelhettünk a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadon A Megfeszített címû

rockoperában, melyet Koltay Gábor rendezett. A dalszínházból felmentünk hatan próbaéneklésre, s mind a hatunkat beválasztották tanítványnak. Van még Vácott is egy hasonló amatõr csoport, az õ tagjaik tették ki a tanítványok másik részét. A darab Jézus életének azt az utolsó szakaszát mutatja be, melyben elárulják, s a végén megfeszítik. Jézus szerepében Varga Miklós, míg Júdás szerepében Makrai Pál játszott. Egy hetet töltöttünk a Margit-szigeten. Délelõtt tíz órakor kezdõdtek a próbák és késõ éjszakáig eltartott. Szinte egy családként éltünk. Együtt csináltunk mindent. Számomra nagy élmény volt egy színpadon állni, s korrekt társként szerepelni Varga Miklóssal. Korábban csak a zenéjét ismertem, õt magát nem. Kellemes csalódás volt, hogy teljes rangú partnerként kezelt bennünket, sosem éreztem, nem éreztette velünk, hogy mi esetleg nem vagyunk képzett mûvészek. Technikailag is sokat jelentett ez a darab. Megtanultam, hogy nem szabad a színpadon „csak” állni, mozogni, játszani kell. Apró tanácsok, hasznos tudnivalók, s észrevétlenül érettebbé válhattunk. A nyilvános fõpróbát két, teltházas elõadás követett. Természetesen nagy izgalommal vártuk ezt a megmérettetést. Azt az élményt, amit a színpad, az elõadás jelentett, nem felejtem el. Elmondani ugyan el lehet, de átérezni csak az tudja, akit valamikor már megérintett ez az érzés. Véresen komoly játék. Izgalom, boldogság, s ez mind együtt. Érthetetlen a számomra, hogy milyen simán ment minden. Semmi baki, semmi váratlan esemény. Ahogy visszanézem a korábbi fellépéseinket, s látom milyen hibákat követtünk el, el sem hiszem, hogy itt, a Margit-szigeten semmi gond nem volt. Ha visszagondolok a kezdetekre s eszembe jut, hogy mindebbe nem akartam részt venni, egy kicsit furcsának érzem. Ma már el sem tudom képzelni, hogy ne legyek tagja a dalszínháznak. Szeretek köztük lenni, minden tagját olyannak szeretem, amilyenek. Fiúk vagy lányok. Erõsek vagy bizonytalanok. Vidámak vagy szomorúak. Különbözõek vagyunk, de mégis közös a célunk. S, hogy mi lesz a folytatás? Talán Csaba tudja már. Lejegyezte: Monostori Éva

Molnár Árpád, Másik Lehel, ?, Makrai Pál, ?, ?

45

vitéz Márkos Attila Katonalovak emlékezete

46

Hová lettetek katonalovak, harci paripák? Hol lobog sörényetek, fekete felhõk alatt? Hol dobog patátok, hangtalanul az éjben? Rég kiürült csatamezõk fölött nyargaltok szanaszét. Az õsi dicsõség tovatûnt, a feszülõ izmok, Veszélyt jelzõ éles nyerítések, fehérben forgó Véres szemek, mindent elsöprõ szökellések Ereje, diadala odavan. Kelet, Nyugat hadi útja csontjaitokkal van kikövezve, S patátok nyomát csapzott farkasok keresik. És hol vannak a lovasok, hol vannak a katonák? Hajdan sorsotok közös volt. Kurgánok mélyén együtt pihent Ló és lovas, évezredes nyugalomban pihenve Várva az új harci riadót. Lekopott a dísz, a veret, a sujtás és a megbecsülés is. Hiába volt azonos a halál pillanata, az utolsó hörgés, A sóhaj, a búcsú lecsorduló könnye, a fátyolos tekintet. Titeket társ helyett mulandó tárgynak tekint a hálátlan Utókor, s a könnyû feledés nem ismeri a neveteket sem. Névtelen hõsök, idõtök végleg lejárt, kiderült lóerõtök Nem elég erõ, vágtátok irama nem éri el a hangsebesség Küszöbét. Már nem kelletek a gépi világnak, mely Számítógépen vezéri az öldöklõ halált. A város határán számûzetve közönyben, magányban Kamionok, robogó vonatok csatazajában, Oldalán két lókoponyával egy emlékoszlop áll. Elöl római szám és Horatius idézet, üzenet, melyet talán

Már senki sem ért meg. Talány. A lelkiismeret emlékoszlopa a hõsöké, a hõs lovaké. Még él a remény, hogy amíg ez oszlop áll, s amíg Lesz valaki, vagy lesznek valakik, akik idõnként Egy szál virágot ide letesznek, addig ti hõsök, Hõs lovak, még lesztek és éltek, addig érvényes a kõbe Vésett klasszikus idézet: „Non omnis moriar” Nem haltok meg egészen és végleg!

47

Lovastüzér emlékmû vázlata

A komáromi huszárlovarda története

48

Komárom és környéke a történelem folyamán mindig fontos katonai település volt. Már a római birodalom idején, Brigetio (Ószõny) is ismert volt. A késõbbiek során a nyugat felé vezetõ folyamai és közlekedési utak miatt, a Duna által elválasztott városnak stratégia jelentõsége egyre nõtt. Vár és erõdrendszerek épültek a Duna bal, majd a jobb partján, a késõbb Klapka által védett Öregvár, majd a Csillag-, Monostori- és az Igmándi erõdök. A hadviselés modernizálódása és a helyõrség növekedése miatt újabb létesítményekre volt szükség, ezért laktanya építkezésbe kezdtek. A Frigyes fõhercegrõl elnevezett laktanyát 1904 és 1906 között építették, mely egy 1927. évbeli városi kimutatás szerint 46 különbözõ létesítménybõl állt. Többek között épült 3 fedett lovarda is, melybõl kettõnek a mérete 78,45 x 25,05 m, a harmadiknak pedig 68,45 x 25,05 m volt. Az 1930-1940-es években, 22-es gyalogezreden kívül a 6-os gyalog hadosztályhoz tartozó egyéb alakulatok, így lovasalakulatok is állomásoztak itt. A három lovardában a II. önálló huszárszázad, a 6-os tábori tüzérosztály és a II. fogatolt vonatosztály katonáinak a kiképzése folyt. A vesztes háború után a katonai létesítmények a szovjet hadsereg kezébe kerültek. Átmenetileg ugyan, a Frigyes laktanyában egy rövid idõszakban még magyar katonák voltak, így huszárok is, de a város õsi katonai múltja véget ért. A szovjet csapatok 1991-ben, 46 évi megszállás után hagyták el a várost, az erõdök és a laktanyák ismét magyar kézbe kerültek. A 46 éves használat alatt az épületekben súlyos károk keletkeztek, állaguk leromlott, több épületet lebontottak. Az istállók vörös márvány abrakolóit letörték, a lovardákat harckocsi színnek használták. Az oroszok kivonulása után a létesítmények az önkormányzatok kezelésébe kerültek, melyeket – mivel a helyõrség megszûnt – polgári célokra értékesítettek. Így került vásárlás útján a huszár fedeles lovarda a Wahr Kft., illetve Márkos Attila és családja tulajdonába. A családról annyit: vitéz Márkos Albert ezredes, majd tábornok (1890-1979), székely határõr család sarja, két világháborút harcolt végig. Számos, magas kitüntetés mind a III. o. kat. érdemkereszt, katonai érdemérem, I.o. német sasrend, nagy ezüst, stb. kitüntetés birtokosa. 1930-1944 között 12 családtag teljesített katonai szolgálatot, illetve készült a katonai hivatásra. Négy gyermeke szenvedélyes lovas volt.

Hat unokája, tizenhárom dédunokája közül valamennyi kapcsolatba került a lóval és a lovaglással. Unokája ifj. v. Márkos Attila nagy szakértelemmel és stílusérzékkel kezdett hozzá a harckocsi színné züllesztett lovarda korhû helyreállításához. Nagy meglepetésre az ablakokból kibontott üvegcsempék mögül elõbukkantak az osztott ablakszemes vaskeretek, melyek ismét megadták a lovarda eredeti hangulatát és megvilágítását. A homlokzat vakolatdíszítése, az újonnan készült elsõ és hátulsó hatalmas kétszárnyas fakapu a századelõ katonai középületeinek stílusát hordozza. A katonai fedeles lovardák kizárólag a katonák gyors és eredményes kiképzését szolgálták. Ezért a sportcélú használat érdekében a majdani nézõkre, látogatókra is gondolni kellett. Ezért az eredeti emeleti takarmánytárolók átépítésével öt fürdõszobás lakószobát, elõcsarnokot, az alsó szinten pedig társalgót, büfékonyhát alakított ki. A bejárat melletti helyiségben hat vendégló számára önitatós boxok állnak. A hátsó bejárat mellett kétoldalt és fölötte a karzaton 300-400 nézõ helyezkedhet el. A szobák egyedi bútorzattal vannak berendezve. A helyiségekben 100-150 lovas tárgyú grafikában és olajfestményben gyönyörködhet a látogató. A lovarda tér kivételével távvezetékes központi fûtés temperálja a belsõ teret. Az épületet 90 éves vadgesztenyesor fogja közre. A helyreállított huszár lovarda, mely stílszerûen a Lovarda téren áll, a katonai hagyományokat, a lovassportot szolgálja, egyben kellemes találkozóhelye lesz a lovastársadalomnak. Ennek záloga az a körülmény, hogy ez a jeles történelmi épület szerencsére méltó kezekbe kerülhetett! Vitéz Márkos Attila

49

Az álmok valóra válnak

50

Orbán Viktor volt miniszterelnök korábbi beszédében az álmokról szólott, melyek valóra válnak. Elgondolkodtam szavain akkor és most. Kutatni kezdtem emlékeimben és rájöttem, hogy az ember életében igen sok álom válik valósággá. Óvodás koromban az épület elõl a szemetet lovas kocsival szállították el, én pedig sóvárogva néztem ki a kerítésen és a délutáni alváskor arról álmodtam, hogy egyszer majd felülhetek a lovak hátára. Kisvártatva ez valóra vált, életemben elsõ alkalommal ülhettem lóra, mely meghatározó élmény maradt számomra a mai napig is. Áthatott bõrömön a ló izzadsága, a szívemig, majd az agyamig hatolt titkos szerként, mely elõhozta azt a több ezer éve az emberekben lapuló gént, amely ha felszínre bukkan, gyógyíthatatlan betegségként mindörökre megmarad. Ez nem más, mint a lovak szeretete. Ettõl kezdve minden lehetõséget és alkalmat megragadtam, hogy lovak közelébe kerülhessek. Gyermekkorom a Kádár-korszak közepén volt. Már fogalmam sem volt a Rákosiféle személyi kultuszról, a sokat emlegetett ellenforradalomról és az azt követõ megtorlásokról. Az iskolában azt akarták elhitetni velünk, hogy egy tökéletes világban élünk, ahol minden a dolgozó népé. Már gyermekfejjel tudtam, hogy soha nem lehet saját lovam. Szüleim azonban mindent másképp mondtak el arról, amit az iskolában hallottam. Édesapám sokat mesélt az Õ gyerekkoráról, a háború elõtti idõkrõl, a nagyapámról, aki katonatiszt volt és lovon járt. A székely lófõ õseimrõl, akik saját lovukkal védték hazájukat az ellenségtõl. Este, álmomban ezek a történetek megelevenedtek, fõszereplõjük én voltam. Éreztem a vágtató ló verejtékének illatát, orrának fujtatását, patájának ritmikus dobbanását. Hallottam a csatákban a kard csattogását, láttam a szép, díszes egyenruhákat. Reggel, ébredéskor ez mindig szertefoszlott, de mintegy, a lovak iránti szeretetem nappal is velem maradt. A világ változott, a szocializmus puhult és az álmom valóra vált. Tizennégy évesen kaptam saját lovat, egyszerre kettõt is. Az életem ettõl kezdve megváltozott, mert a lovak az ember életében változást hoznak. Formálják a jellemet, erõsítik az akaratot, a kitartást és a felelõsségtudatot. Édesapám szakmai segítségével tenyészteni, majd késõbb versenyezni kezdtem, amit a mai napig folytatok. A régi álmok még akkor is elõjöttek, amikor már saját lovam volt. Most újra lovas vitézként, díszes uniformisban láttam magam, de már az én lovamon, amely sebes vágtával vitt a gyõzelem felé. Az álmot sok nehéz, de reményteljes hétköznap váltotta fel. Mint ahogy a szocializmust is egy új, az én korosztályom számára ismeretlen rendszer, ami megint csak nem hasonlított arra a világra, amirõl a szüleim beszéltek nekem. Ennek ellenére egy álmom megint valóra vált, mert ennek a rendszernek köszönhetõen létrejött a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegysége. Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy ennek az egységnek a tagja lehetek, mégpedig saját, Szidol nevû lovammal. Büszkén viselem az egyenruhát és oldalamon a kardot, ezzel is adózva annak a számtalan lovas és nem lovas katona emlékének, akik életüket és vérüket áldozták a hazáért.

Leírhatatlan érzés volt számomra az, amikor Esztergomban a Díszegység kísérte a Magyar Szent Koronát. Itt éreztem, milyen igazi lovas katonának, Magyar Huszárnak lenni. Megérintett a szele annak, amirõl Édesapám olyan sokat mesélt. Végezetül a gyermekeimnek és az õ korosztályuknak írom okulásul, de mindenki másnak is, aki nem hisz az álmok megvalósulásában. Az álmok és az álmodozás között óriási a különbség. Az álmokat szorgalommal, kitartással, következetességgel és kis szerencsével meg lehet valósítani, de az álmodozó ember errõl lemarad, mert soha nem tud majd idõben felkelni. Mostanában újra szoktam álmodni egy olyan világról, ahol az adott szónak, a becsületnek, az egymás megbecsülésének, az erkölcsnek újra jelentõsége van. Ahol elsõ az Isten és nem a pénz, ahol a fiatalok plázák helyett az erdõket és mezõket járják, és mindenkinek lehet lova. Ifj. vitéz Márkos Attila

51

Kiállításaink Koppánmonostoron 2003 évben számos kiállításnak adott otthont a koppánmonostori Dózsa György Mûvelõdési Ház. Az év elejétõl az év végéig bemutatásra került alkotások a helyi lakosok kézügyességét, alkotó kedvét dicsérik. A bemutatók az alábbi idõpontokban kerültek ill. kerülnek megrendezésre. 1. 2003. január 25 – 26. Magyar Kultúra Napja alkalmából, mûsoros rendezvénnyel egybekötött kézimunka bemutató, melyen helyi alkotók gobelinjeit, kézimunkáit, fafaragásait, és festményeit tekinthették meg az ide látogatók. A kiállítás sorozat elsõ eseménye volt ez, ezért a látogatottság a várthoz képest lényegesen kisebb volt. Ez azonban a kiállítók aktivitását nem vetette vissza.

52

2. 2003. április 11. Költészet Napja, általános iskolások szavalóversenye és kézmûves kiállítás, melyen a fiatal elõadókon kívül érdekes kézimunkákat és üvegfestményeket, kovácsolt vas gyertya tartókat, foltvarrásos technikákat tekinthettek meg a vendégek. A rendezvény különlegessége az volt, hogy a rég várt látogatottság megvalósult. Számos nézõ érkezett, akik a tetszésüket a vendégkönyvben is kifejezték és kérték, hogy még számos ilyen bemutatón vehessenek részt, ahol megtekinthetik a helyi alkotók munkáit. Sokan köszönetet mondtak a hagyományok ápolásáért mind a szervezõknek, mind az alkotóknak. 3. 2003. szeptember Lakossági tájékoztatóval egybekötött, tájjellegû kézmûves kiállítás A tájjellegû kiállítás lényege az volt, hogy nemcsak a helyi munkákat tekinthették meg, hanem a más területekrõl összegyûjtött darabokat is. Például erdélyi, kalocsai, stb. A kiállított darabok között látható volt festmény, üvegképek, szövések, gyümölcsök, zöldségek, virágok, házi készítésû befõttek. A látogatók kecsketejet és kecskesajtot is kóstolhattak. 4. 2003. november 22. Egészséges életmód címmel étel- és termékbemutató A termék és ételbemutatón nem csak kiállított élelmiszerek és egészséges életmóddal kapcsolatos termékekkel találkozhatnak, kóstolóval egybekötött reformélelmiszer bemutatót, ingyenes vérnyomás és cukorszint mérést tartunk. Nagyné Czita Tünde

Akikért a harang … szól(na) A harangozás és a történelmi emlékezet minden keresztény nép történelmében szorosan kapcsolódott. A modern kor elõtti emberek számára a mindennapi életben a harang nagy jelentõséggel bírt. Szakralitás és népi vallásosság határán állva beosztotta a mindennapokat, védte a közösséget, tudósította az ott élõket. A harangozás, miként a harang maga is, megszentelt cselekmény, szent idõ volt, hiszen az emberek levették kalapjukat, a fegyveres testületek tagjai pedig tisztelegtek hallatán. Amilyen a harang szerteágazó múltja, olyan sokszínû a feladatköre is. Így az emlékharangozás is sokféle alkalomból alakult ki. Egyetemesen talán csak a nándorfehérvári diadal emlékére harangoznak, de pl. Esztergomban korábban a trianoni diktátum elleni tiltakozásból is szólt.* A harangnak, mint látjuk, fontos szerep jutott. Meghatározza egy település életét, mindennapjait, irányítja, jelzi eseményeit. Koppánmonostoron 1901(?) szeptember 29-én, Szent Mihály napján szentelték meg a régi temetõben azt a harangot, mely hosszú évekig hirdette a nap eseményeit, határozta meg kis falunk búcsúnapját. S, hogy mikor és hová tûnt a történelem múltjában, azt nehéz nyomon követni. Harangja, harangszava minden magára egy kicsit adó településnek van, hiszen a harang mindig volt valaki. A harang hívja az élõket, búcsúztatja, siratja a holtakat és megtöri a viharfelhõket. A harang szava jelzi a hajnalt, a delet és az estét. Imára kulcsolja az ujjakat! Köszöntötte a háborúból hazaérkezõket, vitte hírül, hogy elveszett az édesanya, a hitves, a föld, a haza! A harangnak szava van a nemzedékek minden tagjához. Elmeséli egy-egy közösség örömét és bánatát, sikerét, kudarcát, mindennapjait és híreit. A harang hallgatni is tud és fecsegni. Pletykálni és beszélgetni. A harang ezer nyelven beszél egyet és egy nyelven beszél ezret! Kér, követel és könyörög. Alázatos, kemény, tiszta és szilárd! Szoknyás, tulipános, derék és kecses! Verseket, díszeket, évszámokat, fohászokat, képmásokat és szenteket hord a köpenyén! Nem eteti, nem itatja senki! Magányosan él mindenkinek! El tudja mondani: gyõztünk, vagy vesztettünk! Csodálatos bocskora van! Ha egyet lép, meghallja az egész település, s még azon is túl! A harangnak híre van, mert a harang híres! Titokzatos, mert nem látja senki! Naponta és évszázadok óta ugyanabban a ritmusban végzi a dolgát.** S mi nem élünk ezzel az örökségünkkel sem! Monostori Éva * **

Veszprémi László: Déli harangszó (Egy könyv margórája) Ágoston István: Amikor a déli harangszó megszólal a rádióban

53

„Az élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. S kik még vagytok õrzõn, árván Õrzõk: vigyázzatok a strázsán!” (Ady Endre)

54

Grafika: Tasnádi László

A haranglábat állítatta: ÉLETTÉR EGYESÜLET 2002. Támogatásukkal hozzájárultak: Bricoll Kft., Csokonai Mûvelõdési Központ, Memfó Kft., Vértesi Erdészeti és Faipari Rt., WF Kft. Dombay Gábor, Fellner Tibor, Monostori János, id. Monostori János, Pados József, Põcze József, Téglás Kálmán Attila

2003. szeptember 12-én, kápolnánk búcsúnapján szentelte meg Pados József fõesperes, Koppánmonostor plébánosa azt a haranglábat, melyet intézményi, vállalkozói és lakossági összefogás eredményeként állíttatott az ÉLETTÉR Közösség- és Településfejlesztõ Egyesület. Az ünnep fényét emelte Puskás Csilla népdalénekes, Gál László elõadómûvész és a Garabonciás Néptáncegyüttes Põcze László vezetésével. Köszönet a támogatásukért!

55

Fotók: Horsa Istvánné

Egyesületünk sikeres pályázatot nyújtott be tavasszal városunk környezetvédelmi alapjához. A pályázaton elnyert összegbõl fedeztük településünk területén elhelyezett 3 hirdetõtábla felállítását. A táblák alapanyagát a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. támogatásával, Téglás Kálmán Attila erdész jóvoltából kaptuk. Az alapanyag kitermelését és feldolgozását Fellner Tibor asztalos végezte. Reméljük, hogy a rongáló kezektõl megmentõdnek, s településünk hasznává válnak.

56

Fotók: Monostori János

A megszállottak Minden tiszteletem azoké az embereké, akiket semmi sem tud eltántorítani attól, amit elképzeltek, amit meg akarnak valósítani. Õk azok, akik nem saját gyarapodásukért, önös céljaikért tesznek, hanem a közért, mindannyiunkért küzdenek. És küzdenek a szó legszorosabb értelmében. Minden körülmények között felállnak, ruhájukat leporolják, s teszik a dolgukat tovább. Elismerésben kevésszer van részük, pofonokban annál többször. A családjuk, barátaik hol támogatják õket, hol csak csóválják a fejüket, de elõbb vagy utóbb mögéjük sorakoznak, s részesei lesznek „megszállottságuknak”. Hogy kik is õk? Kedves olvasó, egy pillanatra tegye le a könyvet, szemét csukja be, s gondolja végig, kik élnek a környezetében, s már is tudja, kikre is gondolhattam. S mi is a mi dolgunk? A szekeret ne álljuk körbe, legrosszabb esetben húzódjunk félre, nézzük merre megy az. S ha van erõnk, akkor húzzuk mi is, vagy toljuk tovább, de ne állítsuk meg. Juhász Gáborné

57

Monostori Erõd Kht. kalendáriuma 2003. március 15. Karai Sándor: Hol vannak a katonák? Fotókiállítás A II. világháborús haditudósító képeibõl nyílt kiállítás, a legnagyobb magyar nemzeti ünnepen, mely az „ébredés” pillanata is, hiszen minden évben március 15én nyitja meg kapuit és múzeumait a nagyközönség elõtt a Monostori Erõd. Karai Sándor II. világháborús fotóinak elsõ kiállítása Kaposvárott volt 1955-ben. A fotókat nem csak a témájuk, de a fotós elõélete is az erõdhöz köti, Karai úr ugyanis péksegédként szolgálta végig a világháborút. Az erõd-béli kiállítást pedig a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje készítette elõ. Ez a rend a ma már mûködõ Pékmúzeum létrehozója és gondozója, akiknek eltökélt szándéka, hogy az Erõd egykori pékségében a felújítások eredményeként egyszer még újra sülhessen a katonák eledele, a „komiszkenyér”.

58

2003. május 1. MEDIAWAVE majális az Erõd falai közt. A gyõri székhelyû multikulturális, multifunkcionális nemzetközi össznépi hacacáré idén is eltöltött az Erõdben egy napot. Nem is akármilyet! A 2002-ben kialakult jó kapcsolat idén tovább mélyült, amit a hálás közönség is tapasztalhatott. Sok öreg „médiavéves” látogató szerint ez volt a 2003-as fesztivál egyik legkiemelkedõbb pontja. Miért is? Adott a jó idõ, egy inspiráló helyszín, rengeteg látogató és színvonalas programok. A színes forgatagban feltûntek cigányzenészek, sámánok, jazz-zenészek, a new yorki underground képviselõi, népzenészek és vásári képmutogatók. Kell ennél több? Nem. Vagyis igen! Egy ígéret a szervezõk részérõl, hogy jövõre is lesz és ha lesz még jobb lesz. (Igen, lesz 2004-ben is Mediawave Komáromban, a Komáromi Napok és az Európai Uniós csatlakozás idején.)

2003. június 7. A kikötõavatás Nyolc programcsomagból álló negyven összefüggõ fejlesztési terv szerepel az Erõd fejlesztési koncepciójában. Merész ötletnek tûnt 2002-ben, ha valaki a hosszútávú elképzelések között felsorolt kikötõépítés létrejöttét 2003-ra biztosra vette volna. Az elképzelés megvalósult, a MAHART Passnave Kft .és az Erõd együttmûködése eredményeként. A legújabb közforgalmú személyhajó-kikötõt június 7-én adta át a nagyközönségnek Kovács Ferenc, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára. A hajóval közlekedõ turisták útikönyve eztán új célponttal gyarapodott. A nyári próbaüzem alatt nagy számban látogatták meg az Erõdöt a budapesti Vígadó elõtt hajóra szállt érdeklõdõk. 2003. június 6-7-8. IV. Erõ(d)-próbák 2003 Az Erõd legnagyobb múltra visszatekintõ rendezvénye. A három napos esemény, ízig-vérig családi rendezvény, melynek napjai különbözõ témák köré csoportosulnak. Az elsõ napon az ország legnagyobb felfújható játékparkja épült meg az Erõd-udvaron. A második nap a nevében is a családoknak szólt, ekkor nézhették meg kicsik és nagyok a MH 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárjának harcijármû-bemutatóját, a tûzoltók és a polgári szolgálat bemutatóit. A harmadik nap a Környezet- és Mûemlékvédelem Napjaként lett meghirdetve. Ezen a napon mutatkozott be fogataival és világhírû ménjeivel a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft., az Igmándi Lovas Kör huszárjainak pedig meglovagoltatták a vendégsereg lovagolni vágyó gyerekeit.

2003. július 11-14. „Levelek a háborúból” Nemzetközi Színházi Minifesztivál A Zsámbéki Nyári Színházi Fesztivál segítségével, idén elõször, a színházmûvészet külön rendezvényt kapott az Erõdben. A repertoárt olyan darabok adták – lehetett az operett, musical, dráma, vagy kísérleti színház, amelyek valamiképpen beleillettek az Erõd történelmi környezetébe vagy a tágan vett militária fogalomkörébe. Így kerülhetett be a programba a vietnámi háború idején játszódó Miss Saigon, a Budapesti Színház- és Filmmûvészeti Egyetem operett-musical szakos végzõseinek elõadásában; az Európai Unió „Kultúra 2000” programjának támogatásával készült, román, olasz és magyar mûvészek által interpretált Wojczek-töredékek, Pulcinella

59

közlegény címmel vagy a Monostori Erõd Kht. és a beregszászi Illyés Gyula Színház közös produkciója: Verebes Ernõ: Kioldás – Tanulmány egy végkifejlethez címû mûve. 2003. augusztus 3. „Lehár Ferenc” Opera-, operett- és katonazenei est. A Kincstári Vagyonigazgatósággal közösen szervezett rendezvény keretében az ún. Rombarát program során szeretné az Erõd ráirányítani a figyelmet a magyar mûemlékvédelemre. A nagyszabású program Komárom híres szülötte, Lehár Ferenc munkássága elõtt tisztelgett. A nagy sikerrel zárult operett gálát az Erõd Dunai-bástyájára komponált fény- és hangjáték követte.

60

2003. szeptember 19-20-21. Európai Kulturális Örökség Napja A három nap programja több rendezvény és esemény összefonódásából állt össze. A hányatott sorsú Sütõipari Gyûjtemény a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének áldozatos munkájának eredményeként és az Erõd hathatós segítségével méltó – de egyelõre ideiglenes - helyet kapott az Erõd egykori hadipékségének alsó szintjét, ahol 19-én „Komiszkenyér” néven nyílt kiállítás. A felsõ szinten tovább folynak a munkák, hogy a Magyarországon egyedülálló gyûjtemény igazi interaktív múzeummá válhasson 2005-re, amikor elkészül az egyik erõdkemence rekonstrukciója. A gyûjtemény iránti érdeklõdés nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a három nap mindegyikén csak meghosszabbított nyitvatartással volt lehetséges a nagy számú látogató kiszolgálása. A szeptember 20-a haditörténelem jegyében telt. A tavalyi nagy sikerû „ÉLÕ TÖRTÉNELEMÓRÁK” – nemzetközi csatarekonstrukció keretében, melyet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Monostori Erõd Kht. és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományõrzõ Szövetség szervezett, egy monarchia korabeli hadgyakorlatba tekinthettek be a látogatók. Lovasroham, gyalogos szuronytámadás és tüzérségi támadás szerepeltek a „repertoárban”. A monarchia korabeli hangulatot tovább fokozta, a hadgyakorlatban résztvevõ csapattestek a monarchia utódállamainak hagyományõrzõibõl álltak fel. A magyar vezényszavak mellett osztrák és cseh vezényszavak is pattogtak a nap folyamán. Horváth Katalin

A monostori iskola építése* 4442/904. Pénzügyi és ellenõrzõ bizottság javaslata a pusztamonostori iskola és tanítói lak újjáépítése tárgyában. Felvétetett Komárom sz. kir. Város törvényhatósági bizottságának 1904. évi április hó 21. napján A közgyûlés a monostori iskolának a miniszteri mintaterv 10-ik mintája szerint a mérnöki hivatal által beterjesztett helyszínrajzban kitüntetett helyen leendõ kiépítését elhatározza, s az elõirányzott 16.800 korona kiviteli költséget a beruházási kölcsönbõl fedezendõ folyó számla terhére megszavazza, s az Elsõ Komáromi Körkemencze vállalat azon adományát, mely szerint az iskola felépítéséhez 30.000 darab elsõ rendû faltéglát ajándékoz az iskolához szükséglendõ többi téglamennyiség 1.000-ét 25 koronáért a városnak felajánlja, elfogadja, és ezen adományért Körkemencze Vállalatnak köszönetet mond és utasítja a tanácsot, hogy az iskola kiépítésére ezen ajánlat figyelembe vételével hirdessen pályázatot. Indokok: Az iskola és tanítói lak megvizsgálására kiküldött bizottság a helyszínen megállapította, hogy az iskola sem a tanügyi, sem pedig egészségügyi követelményeknek meg nem felel, mivel az iskolaszoba a jelenlegi 56 tanköteles létszámnak is szûk, mert csak 28-30 tanköteles befogadásaira alkalmas … Sötét padlás egy sor deszkázattal van fedve s úti poros földdel beszórva, a deszkázat szétszáradt, s a támadt nyílásokon az iskolai páratelt meleg levegõ rezgése következtében a padlásról hull a por, teleszórva a tanító és tanítványok fejeit, ruházatát és az iskolai bútorokat. A falai nedvesek. A tanítói lakás hibái ugyanezek azzal a különbséggel, hogy falai még nedvesebbek s telve vannak penészgombákkal. S minthogy az egész épület alapozás nélkül tömött földbõl van készítve, összerogyni készül, mi miatt életveszélyes s a hiányos padlás fedés miatt tûzveszélyes. E tényállás indokolja a közgyûlés rendelkezését. E véghatározat ellen 15 nap alatt a polgármesternél beadandó fellebbezésnek van helye a m. kir. Belügyminisztériumhoz, hova az iratok e véghatározat jóváhagyása végett hivatalból is felterjesztendõk. Tekintetes Városi Tanácshoz Helyben A p.-monostori közs. Iskola felépítéséhez megajánlott ingyen kézi napszámmunkáról szóló kötelezõ nyilatkozatot 83 aláírással ellátva, van szerencsém tisztelettel beterjeszteni azzal a kérelemmel, hogy a nyilatkozat aláírását megtagadók (körülbelül 12 család) hatóságilag köteleztessenek ingyen kézi napszámmunka végzésére. Kelt, Komárom Puszta Monostor 1904. évi június hó 23-án

Hiszek Nándor Közs.isk. tanító

61

509/904. mhsz. Tekintetes Tanács! A puszta-monostori iskola felépítéséhez megajánlott ingyen kézi napszámosokról szóló kötelezõ nyilatkozatot, a mely 7155/t904. sz. a. pályázat szövegezésénél leendõ figyelembe vétel végett nekem kiadott ezen formában nem használhatom mert pályázóknak tudniok kell, hogy az építkezés folyamán nem csak kik adnak ingyen napszámot, de ezen napszámok összege személyenként és összesen mennyi? Vajon minden aláírott hány napot hajlandó ingyen dolgozni. Javaslom ennek sürgõs megállapítását és hivatalommal való közlését, mert a pályázat kiírása sürgõs, ha egyáltalán a folyó évben építeni akarnak. Egyszersmind közlendõ lenne hivatalommal, hogy az új téglagyár hány ezer darab téglát bocsát ingyen az építés rendelkezésére és hol? Komárom, 1904. június 25. Városi mérnök Tekintetes Városi Tanácsnak Helyben

62 Hivatkozva a 7295.tan./1904. számú megkeresésre van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy az iskolaépítéshez felajánlott kézi napszámról kiállított kötelezõ nyilatkozatot 85 illetve 86 aláírással ellátva (kik közül Lukács Dávid alsóhegyi birtokos három koronát ajánl fel) azzal terjesztjük vissza, hogy a f.é. június hó 29-én megtartott hegyközségi közgyûlésen a szépszámmal megjelent lakosok egyhangúlag elfogadták illetve megajánlták egyenkint a három napi ingyen kézinapszám teljesítését, amely összesen 255 napi kézinapszámot tesz. Tekintetbe veendõ még a körülbelül 12 család, kik szintén kötelezhetõk 3 napi kézinapszám teljesítésére s akik csak azért nem írták vagy írhatták alá, mert vagy nem tudták a végzendõ munka napszámát, vagy pedig az aláíratás ideje alatt nem találtattak otthon, így ez 36 illetve együttesen 291 nap kézi napszámmennyiség. Komárom Puszta Monostor,1904. július hó 1-én Hiszek Nándor Hegyjegyzõ

Zechmista János hegybíró

7682/904. Tiszti ügyész jelentése a puszta-monostori iskola telkének átíratása tárgyában. Felvétetett Komárom sz. kir. Város törvényhatósági bizottságának 1904. évi július hó 19. napján. A közgyûlés Gróf Gyûrky Viktorné szül. Báró Solymossy Irma által a monostori iskola telkére vonatkozóan tett következõ ajándékozási szerzõdést: Mely egyrészrõl Gróf Gyûrky Viktorné szül. Báró Solymossy Irma ó-szõnyi földbirtokos, mint ajándékozó, másrészrõl Komárom sz. kir. Város közönsége, mint megajándékozott között a következõképpen köttetett: 1. Báró Solymossy Irma a néhai Vásonkeõy Imre, mint az ó-szõnyi uradalom volt tulajdonosa részérõl az Újszõny puszta-monostori lakosok javára tett szóbeli ajándékozás érvényre emelése végett ezennel ajándékul adja Komárom sz. kir. Város közönségének az ó-szõnyi 1. számú tjkv-ben (1539-1552.) hrsz felvett ingatlanból azon 1 kat hold és 353 négyszögölnyi területet, mely a jelen szerzõdéshez fûzött vázlatrajzon a hrszámmal van jelölve és melyen a Komárom sz. kir. Város tulajdonát képezõ iskola épület áll, Komárom sz. kir. Város közönsége pedig ezen ingatlant ajándékul köszönettel elfogadja. 2. Az ajándékozó ezennel megengedi, hogy Komárom sz. kir. Város közönségének tulajdonjoga az Újszõnyi 1. sz. tjk-bõl a hrsz. A bejegyzendõ 1 hold 353 négyszögöl területre bekebeleteztessék, 3. Komárom sz. kir. Város közönsége az ajándék tárgyát képezõ ingatlannak már tényleges birtokában van és kijelenti, hogy annak adói a város tényleges birtoklásától fogva õt terhelik. 4. A szerzõdés írás és átírás költségei és illetéke Komárom város közönsége által viselendõ Elfogadja és a város közönsége nevében Gróf Gyûrky Viktorné Solymossy Irma bárónõnek köszönetet mond. Ezen véghatározat ellen a kifüggesztéstõl számított 15 nap alatt a polgármesternél szóban vagy írásban beadandó fellebbezésnek van helye a m. kir. Belügyminisztériumhoz.

63

Tekintetes Városi Tanácsnak Komárom A p-monostori közs. Iskola építésénél a felajánlott 3 napi ingyenmunka napszámot végzõk jegyzékét azzal vagyok bátor beterjeszteni, hogy az íven kitüntetett Ibolya György ( 1. házszám) és Neuwirt József (102.házszám) lakosok, kik személyes felszólításom dacára sem jöttek el a 3 napi ingyenmunkát leróni, s csak húzták-halasztották eljövetelük idejét és Flekenstein Jakab 2 nappal, Eberhard György 2 és negyed nappal elmaradtak illetve a munkát ismeretlen okból abbahagyták, e nevezett lakosokra vonatkozóan kérem a tek. Tanácsot, hogy az iskolaépületnél még a jövõ tavaszon végzendõ munkához hatósági felszólítással méltóztassék õket kirendelni. Komárom Puszta Monostor,1904. október hó 19-én Hiszek Nándor Közs.isk. tanító

64

* A levéltári anyagokat korabeli helyesírással jelentettük meg.

65

66

67

68

69

70

71

72

73

74

Levéltári gyûjtés: Monostori Éva, Monostori János

Harsányi Terem 2003 szeptember 13-án reggel kis ünnepség zajlott a Dózsa György Általános Iskolában. Emléktermet avattunk. Az Oktatási Minisztérium lehetõséget adott arra, hogy minden iskola megemlékezzen egy-egy olyan személyiségrõl, kire méltán lehetnek büszkék az iskolák. Mi is éltünk ezzel a lehetõséggel. Az igazgatónõ javaslatára, a tantestület egyetértésével Harsányi Józsefnére, mindenki Erzsi nénijére gondoltunk. Itt Monostoron kevés olyan család van, kinek valamely tagját ne tanította volna, ahol ne gondolnának rá jó szívvel. Szeptembertõl iskolánk eddig hármasnak nevezett terme a HARSÁNYI TEREM, melynek falán egy emléktábla áll, rajta a következõ felirat: Harsányi Józsefné /Erzsi néni/ 1932. február 2-án született Komáromban. A Tanítóképzõt 1954-ben Gyõrben végezte el. Ugyanebben az évben elhelyezkedett intézményünkben és nyugdíjazásáig, 1987-ig itt dolgozott. 1966-ban Pécsett magyar -történelem szak os dipl omát szerzett. 2 6 magyar-történelem szakos diplomát 26 évig igazga tóhelyettes 9 82-1 9 8 7-ig igazga tóként irányít o tta az intézigazgatóhelyettes tóhelyettes,, 1 19 82-19 igazgatóként irányíto mény m unkáját. munkáját. Férje Harsányi József mérnöktanár, aki szintén a Dózsa György Általános Iskolából ment nyugdíjba a természetismeret, biológia és kémia oktatását koordinálta. Halála után emlékének áldozva felesége alapítványt tett, aki 4 éven keresztül kiemelkedõ ezekbõl a tárgyakból, jutalomban részesül. Harsányi Józsefné iskolatörténeti munkássága is jelentõs, mert 1987-ben megírta az iskola történetét, alapításától: 1897-tõl. Mindvégig hírnevünkért, korszerûsítésünket, fejlesztésünkért, a monostori emberekért dolgozott. 2002-ben hosszú, súlyos betegség után hunyt el. „Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak. A jövõnek élünk, a szépért, s jóért, amit tehetünk!” (Széchenyi István) Az emléktábla szövegét Hojka Jánosné fogalmazta meg, s Juhász Gáborné tette mindenki számára olvashatóvá.

75

Monostori Iskolák Találkozója 2001–ben Szigetmonostor kezdeményezésére találkozót szerveztek az ország Monostor nevû általános iskolái között. 2002. júniusában Pálmonostorán volt az iskolák 2. találkozója, ahol a 7. osztályos tanulóimmal vettem részt. A sikeres találkozón terveztem el, hogy az idén Koppánmonostoron jövünk össze.

76 A résztvevõ iskolák bemutatója Iskolánk és a környék sok nevezetességet kínál a távoli vidékek lakóinak is. A találkozó idõpontja: 2003. június 6–8. Meghívásunkat – Pusztamonostor – Monostorapáti – Tomajmonostora – Pálmonostora és Szigetmonostor fogadta el. Szállásunk az Fenyves Táborban volt. A monostori erdõ nagyságáról, természeti szépségérõl, növény és állatvilágáról elõadást tartott Varga György vadász. A résztvevõ iskolák tanulóinak munkáiból készített bemutatkozó kiállítást iskolánk igazgató nõje, Hojka Jánosné nyitotta meg a tábor különtermében. Szabadfoglalkozáson asztalitenisz, labdarúgás és tollaslabdázás kovácsolta össze a különbözõ településekrõl érkezõ „játékosokat”. Gyöngybõl nyakláncot, karkötõt fûzhettek, pólót batikolhattak és poharakat festhettek a tanulók. Izgalmas éjszakai túrán vettek részt a „Szent – Pál szigeten”, ahol 6 állomáspontot kellett megtalálni. Igen nagy élményt jelentett a Monostori Erõd látogatása, ahol meghívásunkra a bokodi életmentõk és a tatabányai sziklamászók érdekes programot, játékot nyújtottak.

Koszorúzással is megemlékeztünk Komárom 1848–as hõseirõl. A Fenyves Táborból lesétáltunk a Duna-parton az iskolába, ahol színvonalas mûsorral mutatkoztak be a résztvevõ iskolák. Hatalmas élményt jelentett az útlevéllel rendelkezõknek, hogy Észak-Komáromban megtekinthették az „Európa Udvar ” – t. A komáromi múzeumokban felkészült idegenvezetõk ismertették a Brigetió régészeti emlékeit és mutatták be a hajózási kiállítást. A tanulók és kísérõik szeretettel búcsúztak és köszönték ezt a három felejthetetlen napot és visszavárnak bennünket. Reméljük, hogy jó hírünket az ország távolabbi „Monostoraiba” is elvitték. A pár nap alatt jó kapcsolatok és barátságok születtek. Túri Józsefné pedagógus

77

Kirándulás a Monostori Erõdben

Filó Bernát tájfutó Filó Bernát a koppánmonostori Dózsa György Általános Iskola tanulója. Az osztályban és az iskolában is a jó tanulók közé tartozik. 2001. és 2002. évben megkapta a „Jó tanuló – jó sportoló” kitüntetõ címet. A sportágak közül a tájékozódási futásban jeleskedik. Édesapja régóta ûzi ezt a sportot. Bernát többször elkísérte õt versenyeire. Így kezdõdött ismerkedése a tájfutással. Tetszett neki a környezet, távol a lakott területektõl, közutaktól. Erdõ, rét, dombok, síkságok, hegyek, ami a tájfutó környezet egyik jellegzetessége. Tetszett a csapatszellem, a szakosztályon belüli összetartás, és a tájfutók egymás közötti barátságos viselkedése.

78

Díjkiosztás pillanata Elsõ alkalommal 9 évesen indult el szalagos pályán. Az ott levõ valamennyi tájfutó õt is buzdította a versenyen, csakúgy, mint a többi „kezdõt”. Ez volt a kezdõ éve, ami igazából megismertette a tájfutás „szakfeladataival”. Mit jelent pontot fogni, mi az a szúróbélyegzõ (amit azóta felváltott a sportident) stb. Tíz évesen önállóan, térképpel és tájolóval a kezében indult neki az erdõnek. Az erdei utak mentén elhelyezett tájfutóbólyák önálló megtalálása még nagyobb önbizalmat adott Bernátnak e sport folytatásához.

Tizenkét éves korában a terep nehezedett. Nem csak az utak mentén, hanem „toronyiránt” is meg kellett találnia a térképen bejelölt pontokat. Tizenhárom éves korában már a tizennégy éves kategóriában fut. A terepen elhelyezett pontok fogása bonyolultabb feladat elé állítja, s a táv sem „piskóta”. Legutóbb Karancs-alján ( Salgótarján környéke ) volt. A táv, amit le kellett küzdenie 4,5 km, 220 m szinttel, s közben 13 pontot kellett fogni. ( megkeresni) A tájékozódási futóverseny az ország bármely pontján megrendezésre kerülhet. Soprontól-Záhonyig, Salgótarjántól – Pécsig bejárta az országot. Elmondása szerint az átlagos értelemben vett turisztikára nem sok idõ jut, de a fontosabb nevezetességeket sosem hagyja ki. Így pl., amikor Szegeden volt verseny, eljutott az ország legalacsonyabban fekvõ településére, Tiszaszigetre. Fontos dolog, hogy a tájfutók között nem találni olyat, aki dohányzik, vagy nagy mértékben alkoholizál. A verseny helyszínén sem szemetel senki. A tájékozódási sportág ûzése nem olcsó dolog. Speciális öltözet a „bozótruha” az, amiben futnak. A cipõ speciális terepfutó cipõ, ami megállja a helyét a sziklás részeken éppúgy, mint a homokon. Az utazás, s a több napos verseny esetén az elszállásolás bizony nem kevés pénzbe kerül. Nem beszélve a külföldi versenyekrõl. A tájékozódási futóversenyek megrendezése kora tavasztól késõ õszig tart, szinte minden hétvégén. Felüdülést jelent a tanulók számára az iskolapadban eltöltött idõ, a délutáni tanulás után a szabadban aktívan eltölteni pár órát. Itt nem zavar a városi zaj, messze a közúti forgalom is. A szennyezett levegõ helyett tiszta, friss, oxigéndús levegõ. Tájfutás közben különféle erdei állattal is találkozott már. Reméljük, hogy a tájékozódási futás, illetve élményei hozzásegítik, hogy boldog, céltudatos, sikeres felnõtt váljék belõle. Filó Györgyné

79

80

Egy kis történelem, egy kis helytörténet 81

Tonomár István A JELEN Amikor a fájdalom Belül a bél körül Rád akad Akkor jönnek a Csillagok számtalan Emlékeidet A történések írják

82

Amikor a fájdalom A fejedbe fészkel Abroncsként Szorít s nem enged Szemed gödrében Fátylat lenget Emlékeidet A történések írják Hasogat összes Végtagod Járni fogni Nem vagy már képes Csak a názáreti csillag Fényes Emlékeidet A történések írják Semmi más csak e fény vezet

Városunk ünnepnapja: április 26-a 1848. decemberére, amikor a császári hadsereg betört az országba, egy felkészült komáromi várral találta szemben magát. Több mint tízezer jól kiképzett, lelkes hangulatú katona állt fegyverben. Az ellenség egyik hadteste bekerítette a várat ( a többi Buda felé vonult ) és mivel a megadásra felszólítás eredménytelen volt, elkezdõdött az ostrom. 1849. év márciusáprilisában csaknem egy hónapon keresztül bombázták a várost. Lakói a Cigánymezõre menekültek, mivel ez az osztrák ágyúk lõtávolságán kívül esett. (Lásd az illusztrációt.) Ekkor csaknem teljesen elpusztult Dél-Komárom is, amelynek házait azért gyújtotta fel az ellenség, hogy jobban lássa a túlparti célpontokat. Romhalmazzá vált a Csillagvár, de védõi nem adták fel. A császáriak ismét megadásra szólították a várost. A nemleges válasz után az északi oldalon, a Vág-Duna felõl indítottak támadást – eredménytelenül. A honvédelmi bizottmány, látva Komárom szorongatott helyzetét, felmentõ sereget küldött a Duna északi oldaláról, amely Görgey Artúr, Damjanics János és Klapka György tábornokok vezetésével április 22-én vonult be a várba. Az április 24-én tartott haditanácsban – Klapka György leírása szerint – két nézet alakult ki. Bayer alezredes, Görgey táborkarának fõnöke, hallani sem akart a Dunán való átkelésrõl, s a jobb parton elsáncolt ellenség megtámadásáról. Õ a bal parton akarta az osztrákokat a határon átszorítani és Pozsonyt felszabadítani. Klapka amellett érvelt, hogy hidat kell verni a Dunán, és a várat teljesen fel kell menteni, a jobb parti sáncokat bevenni. Ezt a nézetet el is fogadta a haditanács, és Klapkát bízta meg Görgey a szükséges intézkedések megtételével. Elõször Lenkey tábornok intézett sikeres kirohanást a Csallóköz felé. Lovadnál szétrombolta az ellenség összeköttetését a Duna jobb partjával. 25-én este az osztrákok leghevesebb tüzelése mellett – a polgári lakosság önfeláldozó segítségével – elkészült a híd. Éjfél után egy órakor már néhány dandár megkísérelhette a hídfõhöz legközelebb esõ sáncok elfoglalását. Hajnali három órakor szuronyrohammal elfoglalták az ottlévõ ágyúkat, majd Szõny felé vonultak. Ezzel a támadással egyidõben Guyon tábornok vezérlete alatt, a sziget nyugati csúcsától, néhány ezer katona kompokon, dereglyéken kelt át, hogy az ellenséget hátbatámadja, ami el is döntötte az ütközetet. Öt óra után az osztrák állások a magyarok kezén voltak… „ Az osztrákok sáncaik… elvesztése után – írja Klapka – elõbbi táborunkból egészen az ácsi erdõ elé visszavonultak, és ott foglaltak állást. Balszárnyuk a dunai szõlõkre támaszkodott, centrumuk a Herkály elõtti halmokon a Homok-heggyel szemben, jobbszárnyuk pedig a tatai országúton Mocsa és Ószõny között állott. Erejük Schlik hadseregparancsnok megérkezte után 26-30 ezer emberre rúgott, több mint 100 ágyúval… A mi jobb szárnyunk, Monostoron és az ácsi úton, centrumunk a Homok-hegyen és elõtte a mocsai országúton Ószõnyig állott.” Több összecsapás után – amelyet hely hiányában nem részletezek – mindkét fél kimerült és az est beálltával „ … az osztrákok visszavonulásukat Gyõr felé megkezdték és egész éjszakán át folytatták… „ (K.Gy. Emlékeimbõl 226.oldal)

83

84

Tudjuk a történelemben nincs „ mi lett volna, ha … E csatával kapcsolatban a történészek mégis sokszor feltették, ha Görgey Artúr tábornok Bécsig üldözi az osztrákokat – másképp alakulhatott volna az egész szabadságharc. Anélkül, hogy én próbálnám eldönteni a kérdést, Klapka véleményét ismertetem. Emlékirataiban olvasható, hogy a menekülõ ellenség Pozsony környékén a Duna jobb partján lévõ osztrák hadosztályokkal egyesült. Graz, Bécs, Brünn és Linz õrségének egy részével megerõsödve, Bécs elõtt már hatvanezer ember állhatott volna szemben a harmincezer magyarral. (Egész pontosan 26.934 honvéd, 107 löveggel 75.633 osztrák – duplájánál is több – 237 löveggel.) Pest környékén táborozott 16 ezer osztrák, akiket szintén nem lehetett magukra hagyni. Ugyanakkor azt sem lehetett tudni, mi lett Jellasics seregébõl … Visszatérve a komáromi csatára, zsákmányoltak 6 huszonnégy fontos ágyút és két tarackot, az ellenség vesztesége 1.200 halott és sebesült, 1.000 hadifogoly, míg a magyarok vesztesége 800 halott és sebesült. Végül is a csatát így értékeli Klapka: „ Az április 26-i csatával, mely kevés félbeszakítással éjjeli 1 órától délután 3 óráig tartott, fõseregünk teljesen megoldotta áprilisi hadjáratunk nagy feladatát, Komárom felmentését és Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác és Nagysallónál vívott dicsõ gyõzelmek sorát egy minden tekintetben hasonló fényû fegyverténnyel zárta be. Az I. és III. hadtest minden fegyvernembõl való csapatai – mert kizárólag csak ezeknek köszönhetõ minden siker – oly kitartó hõsi bátorságot tanúsítottak, hogy mostantól fogva csüggedetlenül, s kipróbált önbizalommal nézhetünk a jövendõ események elé …” ( K.Gy.: I. m. 229. oldal) Az utókor büszkén õrzi e nap emlékét. Ezért ünnep városunkban az április 26-a és kezdõdnek ekkor a Komáromi Napok. Hegedüs Béla

Könyvajánló Csikány Tamás: Csata Komáromnál Az 1849. július 2-i komáromi csata a szabadságharc egyik olyan eseménye, amely módot ad számunkra mélyebb elemzésekre. Egyrészt ennek az az oka, hogy a csata több önálló ütközetbõl állt, melyek különbözõ körülmények között zajlottak, másrészt rendkívül sok jelentés és vissazemlékezés õrizte meg a nap eseményeit. A forró nyári napon zajló egésznapos csata bõvelkedett a váratlan fordulatokban és felvonultatta a korabeli harcszabályzatokban foglalt majd minden harctevékenységi fajtát. Bemutathatjuk tehát a csatán keresztül azt is, hogy miként harcoltak a katonák a magyar szabadságharc csataterein, hogyan élték át az eseményeket. Ennek megfelelõen a munka kitér a kor harcászatának elveire, elõírásaira és a csata eseményein keresztül a gyakorlatára is. Mivel a hadmûvészet ezen területe elsõsorban az alacsonyabb szintû parancsnokok vezetõi tevékenységét érinti, illetve a csapatok harcát, így a magasabb katonapolitikai és hadászati kérdésekkel ezúttal csak kevesebbet foglalkozunk. Elõtérbe kívántuk állítani azonban a katonát, aki a legtöbbet szenvedett és akinek kevesebb dicsõség jutott osztályrészül, mint parancsnokainak.

Harc a Monostori-sáncokért

85

Az Ácsi-erdõben vívott ütközet elsõ idõszaka

86

Cs. kir. vadászok az Ácsi-erdõben Ölveczky Gábor grafikus színes illusztrációi

2004. 100 éve halt meg Jókai Mór* 11763/sz.kgy. 894. Alapitványi oklevél K, sz.kir.város közönségének 1894. december hó 12-én tartott rendes közgyûlésében Komárom szab.kir város közönsége a város szülöttének Jókai Mórnak 50 éves jubileuma alkalmából, nagy fia iránti tiszteletének és szeretetének maradandó jeléül 4000 koronát ajánlott fel alapítványképpen és elhatározta, hogy ezen alapítványt „Jókai Mór ösztöndíj alapítvány” kezelendi. Az alapítvány tõkéje a város közönségének külön kötelezõ nyilatkozatával van biztosítva, mely nyilatkozat szerint a tõkének 200 koronát tevõ évi kamatai a város minden évi költségvetésében – mint állandó köteles kiadás – felveendõk. Ezen alapítványi kamatok 1896. szeptember 1-én lesznek elõször fizetendõk, s ez idõtõl kezdve egy Komárom városban született szegény, kiváló szorgalmú és jó magaviseletû ifjúnak lesznek ösztöndíj gyanánt kiadandók, és pedig elsõ ízben akkor, midõn az illetõ ifjú valamely honi középiskola negyedik osztályába lép és mindaddig, míg tanulmányait teljesen be nem fejezi. Az ösztöndíj odaítélésére Komárom sz. kir. Város tanácsa jogosíttatik fel oly kikötéssel, hogy a segélyezendõ tanulók vallásfelekezetre való tekintet nélkül választandó azon bármely hazai középiskolában tanuló ifjak közül, kik a Komáromban megjelenõ hírlapok egyikében közzéteendõ pályázati hirdetmény folytán az ösztöndíj elnyeréséért folyamodnak. Az ösztöndíjat azon ifjútól kinek egyszer odaítéltetett a városi tanács csak akkor vonhatja el, ha az illetõ tanulmányait abban hagyja vagy a segélyezésre érdemtelenné válik. A tanulmányok megfelelõ folytatásának megállapíthatása végett tartozik az ösztöndíjas minden tanév elején elõzõ évi bizonyítványát bemutatni s azt, hogy a folyó évre valamely hazai tanintézetbe rendes tanulóképen beiratkozott, hitelesen kimutatni. Annak eldöntése, hogy az ösztöndíj az ösztöndíjasnak magának, vagy szüleinek, illetve gyámjának kezéhez fizetendõ-e ki, a tanács belátására bízatik. Köteles leend a városi tanács ezen alapítványt az alapítványi oklevélnek mindenben megfelelõen, igazságosan és részrehajlás nélkül kezelni és felhasználni, kezelésérõl a városi közgyûlésrõl évenként beszámolni és pedig tartozik az alapítványra vonatkozó számadást és jelentést a kir. Vallás és közoktatásügyi ministeriumhoz felterjeszteni. A mennyiben bármikor megtörténnék, hogy az ösztöndíjra érdemes ifjú nem jelentkezik, az azon évi kamatok a Komárom városi iskolában tanuló növendékek közül a kiválóbbaknak jutalmazására fordítandók s kiosztás végett a városi iskolaszéknek adandók ki.

87

187. Felvétetett Komárom sz. kir. Város törvényhatósági bizottságának 1904. évi június hó 5. napján

88

Sárközy Aurél cs. Kir. Kamarás fõispán elfoglalván az elnöki széket, a gyászközgyûlést a következõ beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mélyen tisztelt gyászoló rokonság és igen tisztelt Közönség! Komárom sz. kir. Város akkor, midõn megdicsõült nagy fia Jókai Mór elhunyta feletti gyászának külsõleg kifejezést adott azzal, hogy temetésén képviseltette magát, ravatalára koszorút helyezett és sírjánál beszéddel vett búcsút dicsõ halottjától, érezte, hogy e város többel tartozik Jókai Mór emlékének, hogy a mindnyájunk szívében érzett mélységes, nagy gyásznak maradandóbb és elvesztése felett érzett bensõ fájdalmunkat igazabban kifejezõ jelét kell adnunk irodalmunk ama fejedelmével szemben, aki mindenkor a magyar nemzeti géniusz szolgálatában állva tüneményes munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, szülõvárosát pedig a dicsõség magaslatára emelte, mivel ismerté tette annak nevét a nagyvilág széles köreiben, bearanyozva annak küzdelmes, dicsõ múltját mûveiben az õ színdús költészetének pompázó fényével. A szülõváros anyai szeretete és a honfitárs elvesztése feletti mély megilletõdésünk mellett az õ iránta érzett ezen nagy tartozásunk, kötelességünk tudata késztette e város közönségét arra, hogy májusi közgyûlésében elhatározta, hogy legnagyobb fiának és díszpolgárának: Jókai Mórnak emlékét egy külön e czélra összehívandó gyászközgyûlésen fogja megünnepelni, melyen az õ emlékének megörökítése iránt határozni fog és melynek ünnepélyesebbé tétele czéljából a komáromi evangélikus református egyházat ezen közgyûlést megelõzõ gyászistentisztelet tartására kérte fel… Ezután dr. Kiss Gyula ügyvéd tb. Tiszti ügyész, bizottsági tag a következõ emlékbeszédet mondotta el: Jókai Mór Komárom büszkesége, Téged ünneplünk! Téged a nagy Márczius fölkent ifjú vezérét, ki hangot adtál sok százados rejtett vágyaknak, mikor végigzúgott a Kárpát bérczeitõl le az Adriáig az új idõk tisztító zivatarja. Téged, ikertestvérét a halhatatlanságban annak a Másiknak, ki talpra állítá a nemzetet… Téged, ki a reménység anyatejével tápláltad a csüggedõ szíveket a szomorú napokban, a nagy reménytelenség idejében, midõn a szabadság szent háborújának véres kenyere után könnyes kenyeret adott kezünkbe a sors. Téged, ki az elnyomatás szigorú telében is törhetetlen bizalommal hirdetted mindig, hogy van szabadság a hó alatt! Jókai Mór Komárom büszkesége, Téged ünneplünk! Téged, ki hat évtizeden át csörgedeztetted ontattad a lelki gyönyörûség üdítõ forrását, szomjazó ajkainkra. Téged, ki egy irodalmi csodát, rengeteg õserdõt adtál nekünk munkáidban. Rengeteg õserdõt, mely jövendõ hosszú századok múltjával is üdülõhelye lesz nemzetednek, hol munkás hétköznapok után pihenõre térhet magyar fák árnyékába, gyönyörködhetik magyar virágok illatában és édes levegõt, magyar levegõt szívhat….

Jókai Mór Komárom büszkesége, idegen népek méltó irigységének tárgya, Téged ünneplünk a szülõföld viharvert falai között!… Téged, ki a mi törpe sorainkból nõttél óriássá, Téged, kihez hasonló nem támad többé soha … Téged, a komáromi fiút, ki megaranyoztad dicsõséged sugaraival a mi kis városunk szürke igénytelenségét. Hûséges fia a szülõföldnek, Téged ünneplünk! Gyászbeszegett lappal hívtak ide minket: Tégedet siratni, Komárom fiának, legnagyobb fiának elmúlás felett, elmúlásod felett könnyeket hullatni… Mi az oka mégis, hogy a gyászolóknak arczán szomorúság árnya nem sötétlik, gyászolók szemébõl könnypatak nem omlik? Mi az oka mégis, hogy a gyász e napján gyászoló anyát is derûs érzemények lángja melegíti, mi az oka annak? … Ott állottunk ravatala mellett, melyet a gyászoló nemzet a ragyogó május legszebb virágaival hordott tele. Az édes anyai fájdalom szomorú kiváltságából ott állottunk a gyászolók legelsõ sorában … Hallottuk, hogy a magyar szellem aristokratái haló porában is fejedelmüknek ismerték Õt, a mi édes gyermekünket, nem külsõ ragyogás fényében ékeskedõ, nem aranykoronával csillogó, de lélek szerint való fejedelemnek, ki uralkodik felettünk a szellem erejénél a szellem felsõbbségénél fogva … Elkísértük Õt utolsó útjára, frissen vetett úri ágyához, küszöbéhez a halhatatlanságnak. Behintettük koporsóját a szülõföld porával, hogy légyen pihenése, síri álma édesebb… Hallottuk egy ország zokogását a legaranyabb ember elmúlása felett s zokogtunk mi is , s áldozván néki könnyeket, édes anyai szívbõl jövõket, a fekete gyász gyémántjait… Könnyeztünk és zokogtunk, mert akkor a fájdalom elsõ kitörésében még el nem tudták hitetni velünk azt a kiváltó ellentmondást, azt a konvenczionális nagy hazugságot, hogy Jókai meghalt, hogy Jókai meghalhatott… Könnyeztünk és zokogtunk, mert akkor, sírja szélén még azt gondoltuk, hogy gazdag szegényekbõl szegény gazdagokká váltunk, elvesztvén benne legnagyobb, legdrágább kincsünket… De ma már feleszméltek a sablonos emberi fogalmak békjóiból kiszabadult lelkeink s meglátták az igazságot. Ma már hiába mondják, hogy betelt õ rajta is a mulandóság törvénye, hogy három nemzedéket elbûvölõ mesemondó ajka örökre bezárult. Hiába mondják, hogy világhódító körútja után pihenni tért a komáromi fiú, fehér akáczás temetõbe, virágos sír alá. Hiába mondják, nem hisszük, nem hihetjük el. Minden ami bennünk nemesebb a pornál, tiltakozik az ellen, hogy Jókai nevét az elmúlással együtt emlegessük, tiltakozik az ellen, hogy ott keressük õt halál országában, sír sötétségében… Mi csak egy Jókait ismertünk és ismerünk most is, az élõ Jókait, kit a halál országában, sír sötétségében nem fogunk megtalálni soha, … De ha ott keressük, ahol nemes érzés lángol a lelkekben, de ha ott keressük, ahol a hazáért hû szívek dobognak, de ha ott keressük, ahol az ideálok fényes lobogóját

89

90

emelik magasra, hol világot gyújtnak, sötétséget ûznek, hol a szeretet szól, szeretet cselekszik: akkor ne keressük, már meg is találtuk! Megtaláltuk a halhatatlanság gyermekét, aki maga volt az érzésbeli nemesség, a honfiúi hûség, az ideálokért való rajongás, aki maga volt a világosság és szeretet… Nem egyén, de fogalom… fogalma szépnek, jónak, nemesnek … ez volt Jókai és ez is maradt … Rajta a halálnak nincsen diadalma, enyészet hatalma semmi õ elõtte… Minden, ami bennünk nemesebb a pornál az tudja, azt érzi, azt hirdeti fennen, hogy ez a fényes nap, kit Jókainak neveztek, nem áldozott le, nem hunyt ki, nem lett mulandóság martaléka, de átváltozott millió és millió csillaggá, szétosztá magát a nemzet fiai és lányai között s ott ragyog minden magyar lélek bensõ világában… örökségkép száll nemzedékrõl nemzedékre… Itt él õ mibennünk. Szív a szíveinkben, lélek a lelkekben, mint a költõ mondja. S élni fog mindaddig, míg magyar szó hangzik, míg magyar dal zendül, míg magyar szív érez Tisza, Duna partján… Élni fog örökké! S ha van különbség dicsõség és dicsõség között, ha van fokozat a halhatatlanságban, akkor Jókai dicsõsége, Jókai halhatatlansága mindenek felett való, mert nem vér, nem könny jegyében fogantaték de szeretet volt szülõanyja, egy hálás nemzet soha nem szûnõ rajongó szeretete. Ezért nem sötétlik szomorúság árnya, fekete felhõje a mi arczainkon, ezért nem ragyog könny, gyász harmatozása a mi szemeinkben… Mert a gyászt, a könnyet, a szomorúságot Jókai nevébõl áradó ragyogvány, halhatatlanságának földöntúli fénye õrzi szerteszéjjel. Halhatatlanságának földön túli fénye, mely a gyász e napján gyászoló anyát is derûs érzeményre, büszkeségre gyulaszt… Halhatatlanságának földön túli fénye, nemzeti színekben, drága színeinkben tündöklõ szivárvány… egy egész világot bámulatba ejtõ, egy egész világot örömökre keltõ… Legboldogabb te, minden anyák között, õs Komárom város, Jókai városa! Gyászolni akartál s nincs kit gyászolnod, könnyezni akartál, fiadat siratni s nincs kit könnyezned, nincs kit siratnod: mert ha gyászolnál, mert ha könnyeznél: élõt, örökkön élõt gyászolnál, élõt, örökkön élõt siratnál! Vesd le hát a szomorúság fekete palástját, külsõ jelét a gyásznak, fájdalomnak és öltözködjél ünnepi ruhába, az édes anyai büszkeség bíborköntösébe! Mert az illet meg téged a dicsõségnél fogva, mely osztályrészedül jutott, mert az illet meg téged az örök dicsõségnél fogva, hogy fejedelmet adtál nemzetednek!… Az emlékbeszéd befejezte után dr. Gaál Gyula fõjegyzõ a tanács következõ határozati javaslatát terjeszti elõ: „Komárom szabad királyi város törvényhatósága legnagyobb fiának: Jókai Mórnak, az egész nemzetet gyászba borító halála alkalmából a mai napon megtartott gyászközgyûlésében a szülõváros hálás megemlékezésével elévülhetetlen kegyeletének virágait megdicsõült szülõfia homloka köré koszorúba fonva, a nemzeti a nemzeti lét újjáteremtésének kiküszöbölésének a letûnt század nagyjai közt is vezéralakként elöljárt hazafinak, az elnyomatás sötét éveiben a nemzet lelkét a múlt fénysugaraiban förösztõ s a feltámadás napját költészetének csodás erejével hirdetõ nagy mesemondónak s a magyar széplélek mélyébõl táplálkozó költészete színmagyar alkotásaival a mûvelt világ rokonérzését kis nemzet számára meghódító lánglelkû írónak áldott emlékezetét jegyzõkönyvében megörökíti s elhatározza, hogy a hat évtized fáradhatatlan munkás-

ságával nemzeti dicsõségét megváltó költõnek s a szülõváros õsi földjéhez ragaszkodó szeretete által életre keltett egy-egy mûremekében haza-hazatérõ „Aranyember”-nek halhatatlanságát érczbe öntve, emberi nagysága és hazaszeretetének a jelen és késõ utókor számára hátrahagyott dicsõségének hirdetésére a város területén szobrot állít s utasítja a tanácsot, hogy a részletek iránt javaslatot terjesszen elõ.” Ezután Tuba János bizottsági tag szólalt fel, az elismerés meleg hangján nyilatkozván az ünnepi beszéd költõi szépségérõl, az elõterjesztett tanácsi javaslat pótlásául indítványozza, hogy a beszéd az elnöki megnyitóval s a gyászistentiszteleten a templomban elmondott beszéddel együtt az egész ünnepség leírásával kinyomassék s a város lakossága közt szétosztassék. 8947/1904. A tanács beterjeszti 7573/1904. szám alatt hozott határozatát a Jókai Mór ösztöndíj alapítvány kamatai felöl való rendelkezés iránt. Felvétetett Komárom sz. kir. Város törvényhatósági bizottságának 1904. évi október hó 20. napján A közgyûlés osztja a beterjesztett tanácsi határozat azon felfogását, hogy az alapítványt tevõ város közönségének azon szegény sorsú jó tanulók segélyezése volt a czélja, akik tanulni pályájukon minden anyagi támogatás híján ezen ösztöndíj alapítvány kamataira rá vannak utalva. S tekintettel arra, hogy az említett ösztöndíj kamatait jelenleg élvezõ Hekermann Kálmán az esztergomi papnevelõ intézetbe a növendékpapok sorába felvétetett – a tanulói pályán való teljes ellátása biztosítva van és így a tanács által részére oda itélt ösztöndíj alapítvány további élvezete reá nézve feltétlen szükségletet nem képez. Ehhez képest a közgyûlés kimondja, hogy az ösztöndíj alapítvány kamatainak további élvezetét Hekermann Kálmán tanulótól megvonja, egyszersmind utasitja a tanácsot, hogy az ösztöndíjnak az 1905/ 6. iskolai évre esedékes kamatira nézve a pályázati hirdetményt bocsássa ki. Jakab István kiadó Komárno város községi képviselõtestülete a 11763/1894 közgyûlés számú Jókai Mórra vonatkozó ezen alapítványi oklevelet olyképpen módosítja, illetve kiegészíti, hogy az alapítványi oklevélben elõforduló „honi” vagy „hazai” szavak helyett mindenütt a Csehszlovák Köztársaság értendõ, illetve a honi, vagy hazai szavak Csehszlovák köztársaságot jelentik. Ezen módosítás, illetve kiegészítést a városi képviselõ testület 1933. évi szeptember hó 14-én tartott képviselõtestületi ülésén rendelte el a 6833/1933. számú határozatával. Komárno, 1934. augusztus 9-én Za starosta.

Levéltári gyûjtés: Monostori Éva, Monostori János

* A levéltári anyagokat korabeli helyesírással jelentettük meg.

91

Kúriák Monostoron on címû soroHiány-és tudáspótló könyv látott napvilágot a Magyar Kastélylexik Kastélylexikon zaton belül, Dr. Virág Zsolt szerkesztésében: a Komárom-Esztergom megye kastélyai és kúriái kúriái. A könyv részletesen taglalja a szõnyi Gyürky-kastély építéstörténetét, melyet Klujber László helytörténész kutatásaiból már ismerhettünk, valamint a monostori Szúnyogvár és az újszállás-pusztai Zichy-kúria történetét is. És valljuk be, ezzel végre helyére került e két patinás épüxlet. Érdemes azért is szólni e könyvrõl, mert a Klapka György Múzeum is hozzájárult adataival létrejöttéhez. Ezeknek az adatoknak egy részét pedig a Koppánmonostori Kalendárium szerzõi gyûjtötték a régi monostori lakosoktól. A kötet munkatársai a helyben gyûjtött adatok alapján kezdték el további, elsõsorban levéltári kutatásaikat. Az újszállás-pusztai kúria földszintes, alápincézett épület.

92

Fotó: Jókai Mór Városi Könyvtár

Régi szárnya az a népies klasszicista stílusban épült hat félköríves nyílású, pilléreken nyugvó tornácos helyiségsor, melyet 1842 körül emeltetett Szõny és e terület akkori birtokosa, Zichy János György gróf. Birtokát – törvényes örökös híján – természetes fia, Vásonkeöy Imre, annak 1887-ben bekövetkezett halála után (fõbelõtte magát) felesége, Eberling Amália örökölte, aki 1892-ben eladta loósi és egervári Solymosy Lászlónak.

A báró lányának, Irma Olga bárónõnek vásárolta a birtokot, aki férjével, losonczi Gyürky Viktor gróffal – a szõnyi kastély megépüléséig - valószínûleg az újszálláspusztai kúriát is használta. Ekkor bõvíthették az épületet azzal a historizáló stílusú szárnnyal, amely elõtt két pilléren nyugvó, oszlopos feljáró, hátsó homlokzata elõtt pedig terasz húzódott. A kúria vízszolgáltatását a padláson elhelyezett víztartály biztosította, helyiségeit egykor hajópadlóval burkolták. A kúriát késõbb Gyürky Aladár (Gyürky Viktor gróf és Solymosy Irma bárónõ fia) és annak felesége, Bárczy Judit használta, mivel a grófi család nehezen fogadta be a feleséget, aki állítólag mûlovarnõ volt. Késõbb, amikor végleg beköltöztek a szõnyi kastélyba, a jószágigazgató lakott benne.

A II. világháború idején katonákat szállásoltak el az épületben. 1945 után a Dózsa, 1949-ben a Klapka Tsz. tulajdonába került, amely szolgálati lakásokat alakított ki benne. Jelenleg is lakóházként funkcionál. A kúriát 10 hektáros park övezte, melyhez gyümölcsös is tartozott. Területén egy kis bokrokkal benõtt dombon régi sírok láthatók. Köztük van a fiatalon lovasbalesetben elhunyt Gyürky Aladár gróf egyetlen gyermekének, Nicolette grófnõnek, és Bárczy Judit rokonának, Bárczy Gusztávnak a sírja is. A Koppány vezér út végén álló ún. Szúnyogvárat a 20. század elején építtette kisfaludi és lubellei báró Lipthay Antal ny. cs. kir. huszárezredes. A báró 1937-ben feleségül vette Gyürky Viktor gróf és Solymosy Irma bárónõ lányát, Gyürky Alicet, aki egy évvel azelõtt vált el gróf Montecuccoli Alfonztól. Jelenleg állami gondozott gyerekek élnek falai között. A földszintes, téglalap alaprajzú épület eredeti kialakítására a klasszicista kúriaépítészet hatott. Homlokzatát középen a bejáratot védõ, két oszlopon nyugvó háromszög-oromzat tagolja. Egykor gondozott kert övezte.

93

Fotó: Török Csaba Számadó Emese a Klapka György Múzeum igazgatója

94

A Hazaszeretet (…) egy nemzetben az, ami a testben az egészség! Attól naggyá nõ, anélkül elsorvad. Hazaszeretet nélkül nincs Nemzet, csak horda. A nagy nemzeteket az tette naggyá. A Hazaszeretetet nem lehet magyarázni, mint nem lehet az egészséget, ami nélkül meghal a test. Mibelõlünk, magyarokból – hát nem veszitek észre ?! – hogy évtizedek óta próbálják ezt kilopni, és vele egyetlen erõnket, a lelkünk önérzetét! Egyforma nemzeti kincsünk, a vagyonunk, az eszünk, a becsületünk, és az idõnk! Ezeket a kincseinket lopjuk mi meg mindennapi, apró hazaárulással! (Jászai Mari)

Túlzások és rosszindulat nélkül Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára Kossuth Lajos emberi és politikusi pályájának értékelése manapság is sok-sok vitát gerjeszt a hazai történelemírásban. Ezen polémiák kisebb része egyfajta kisajátítási szándékból adódik: ezekkel, úgy vélem, felesleges foglalkozni. A történészi viták nagyobb része azonban sokkal érdekesebb, hiszen rámutatnak a magyar történelem felfogásának, értelmezésének nehézségére. Ez utóbbi ténybõl adódóan születtek azok a vélhetõen a nagyközönség számára leegyszerûsített kérdések, mint Kossuth és Görgey, majd a kiegyezés után Kossuth és Deák kategorikus szembeállítása. Jómagam úgy vélem, a történelembõl nem illik jó-rossz párharcú népmesét alakítani, így a csapdának vélt ítélkezéseket igyekszem elkerülni. A magyarság érdekegyesítõje

95

Kossuth Lajos

Kossuth Lajos 1848 elõtti, a reformkor fõ szakaszában betöltött szerepe sokáig afféle etalon volt történetírásunkban, hiszen Rákosi és Révai értékelése nyomán a „reakcióval folytatott harc” mítosza vette körül a fõ programpontokért zajló politikai küzdelmeket. Ugyanakkor egyértelmû, hogy Kossuth és Széchenyi elképzelései között alig volt különbség: mindketten egyetértettek a jobbágyfelszabadítás, örökváltság, közteherviselés és jogegyenlõség megteremtésének szükségességében. Vitáik elsõdleges forrása a reformok gyorsasága, illetve az örökváltság módja volt. A jogi változások területén kétségtelen Kossuth jelentõsége. A kora szépségideálját megtestesítõ középkorú férfi rendkívüli szónoki képességeivel szinte predesztinálva volt a politikai szerepre. Közéleti zsenialitása elsõként a nemzeti mozgalmak szervezésében mutatkozott meg. A Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Védegylet alapítása vezetõvé emelte õt a politikai elitben, éleslátását pedig 1848 márciusában Széchenyi is méltatta ismert levelében.

Talán ez a hirtelen jött népszerûség akadályozta õt meg abban, hogy elfogadja Széchenyi intését az örökváltság ügyében. A legnagyobb magyar ugyanis jól tudta, hogy ha a nemesség nem kap kárpótlást a jobbágyfelszabadításért, nem alakulhat ki egy nemzeti tõkés réteg, mégpedig a kapitalizmushoz nemcsak szabadság, hanem tõke is kell. Persze Kossuth bízott abban, hogy közpénzbõl sor kerülhet majd a kárpótlásra, s azzal, hogy „ingyenessé” tette a jobbágyfelszabadítást, megteremtette az áhított társadalmi egységet. A reformkor nemesi ügybõl nemzeti üggyé lett – a reformkor elsõ nemzeti megmozdulásává. A nemzet és k ormányzója kormányzója

96

Minden írás, amely XIX. század magyar történelmérõl szól, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megítélését tükrözi. Nem volna vita a történészek között, ha a szabadságharc sikeres, így azonban a hibákat nem feledteti siker. Kossuth Lajos kétségtelenül 1848 márciusában, majd az áprilisi törvények elfogadtatása idején vált államférfivá. A májusi választások idején nyolc helyen jelölték, és nyolc mandátumot szerzett. S lehet ugyan fanyalogni, hogy kik maradtak ki a szabadságjogokból, s hogy csupán a népesség 7-9%-a kapott választójogot, de ne a mából ítéljünk: Magyarország 1848-ban Európa legdemokratikusabb országa volt – néhány hónapig… Amikor 1848 júniusában az agg Radetzky tábornak Cuztozanál még tett egy szolgálatot a Habsburgoknak, és leverte a milánói felkelést, Kossuth volt az egyetlen talán – a sértett, radikális Petõfiék mellett -, akinek nem voltak illúziói a jövõt illetõen. Július 11-én, amikor az országgyûlésben holtfáradtan és betegen elmondta legnagyobb hatású beszédét, elérte 200 ezer újonc és 42 millió forint megszavazását. Ezáltal vált lehetõvé, hogy a kellõ pillanatban az ország felkészült az önvédelemre, nem hagytuk magunkat – mint késõbb – egyszerûen megszállni. 1848 szeptemberétõl, a Batthyány-kormány lemondásától az országban háború, szabadságharc folyt. Kossuthról elmondható, hogy politikusként 1849 áprilisáig nagyszerûen, katonailag csapnivalóan szerepelt. Nagy szerencsénk, hogy a kor legnagyobb hadvezére, Görgey Artúr (1848-49-ben „i”-vel írta a nevét) vezette hadainkat. Egymás ellentétei voltak, s ahogy azt Katona Tamás is megállapította: Görgey kiváló katona, de rossz politikus volt, s nézeteltéréseik ebbõl adódtak. A politikus Kossuth a népfelkelõkre akart honvédséget építeni, Görgey viszont tudta, hogy a jobbágyból lett katona semmit sem ér (ezt már a schwechati csata is bizonyította, ahol Kossuth hiába próbálta szónoklatával megállítani az elsõ puskalövésre menekülõ népfelkelõket). A katona Görgey szó nélkül feladta Budát 1848 decemberében, a politikus viszont nem hagyhatta az ország jelképét. Sajnos nem hagyhatta 1848. április 26. után sem, amikor a hadtörténet egyik legelképesztõbb akciója, a tavaszi hadjárat második szakaszának végén, Komárom visszafoglalása után a menekülõ osztrákok üldözése helyett Budát kellett visszafoglalni… S persze az orosz-osztrák támadás idején a temesvári csapatösszevonás katonailag a lehetõ legrosszabb döntés – de közel a török határ…

Kasszandra szerepében Ma már világos – Görgey számára akkor sem volt kérdés -, hogy a szabadságharc 1849. április 14-én, amikor Ferenc József kezet csókolt Miklós cárnak, katonailag eldõlt. A Függetlenségi Nyilatkozat, illetve az azt követõ próbálkozások már kétségbeesett lépések voltak. A Függetlenségi Nyilatkozat a világnak szólt. A debreceni Nagytemplomban – a fizetett üdvrivalgók megszólalásáig – döbbent csend honolt felolvasásakor. A nemzetiségekkel való egyezkedés pedig különösen a tanácstalanság jele, hiszen az egyik kérdés, amit Kossuth világosan elõre látott, hogy Liptószentmiklós, Balázsfalva, Belgrád nem elégszik meg a szabadságjogokkal. Tökéletesen érzékelte a Habsburg-birodalmat feszítõ ellentéteket, s erre építve KELLETT emigrálnia. A kortársak – köztük a Márczius Tizenötödike c. újság fiataljai – ezt szökésnek érezték, pedig kellett valaki, akiben megtestesült az újabb esély. Az államférfi nem lövetheti agyon magát, ezt talán Görgey tudta a legjobban, aki utolsó találkozásukkor egyetértett Kossuth emigrálásával, s haláláig viselte a reá igazságtalanul osztott áruló-szerepet. A kormányzó további pályájának fõ jellemzõje az illúziók elvesztése volt. Az olasz egység, majd a német egység megvalósulásának idején látnia kellett: egy-egy nép szabadságának kivívása elsõsorban nagyhatalmi döntés. Ezt példázta a Magyar Légió és a Magyar Nemzeti Igazgatóság csúnya kijátszása is. Alkotmánytervét (1851), illetve Duna-konföderációs tervét (1862) ma már keserû mosollyal minõsíthetjük utópiának. Azonban tény, hogy jól látta a kiegyezés problémáját. Deák Ferenc mellett írjuk le, hogy õ is csak átmenetinek szánta a kiegyezést, arról, hogy politikai utódai ezt elfeledték, nem tehetett. Deák ’48-ból, Kossuth ’49-bõl nem engedett. Azt mindketten tudhatták – Kossuth világosabban persze -, hogy a Monarchia szétesésének nagyhatalmi jóváhagyása csak idõ kérdése. Összességében tehát Kossuth Lajosban történelmünk egyik legnagyobb államférfiját tisztelhetjük. Olyan embert, aki természetesen hibázott is, de ettõl válik emberközelivé, lehet igazi példaképpé. Akikkel közösen cselekedett, vitázott, azokkal együtt vezette ezt a nemzetet egy olyan történelmi korban, melynek nagyszerûségét nem csökkentheti – mert még erre sem képes - egy „más” utókor. Oláh Kálmán történelemtanár Jókai Mór Gimnázium, Komárom

97

A Halotti beszéd és a Könyörgés szövegének vitás kérdései

98

Elsõ ismert és fennmaradt magyar nyelvû szövegemlékünk nemzeti és összeurópai kultúrkincs, hiszen nem csupán a magyar nyelv, hanem a finnugor nyelvcsalád (a nyelvi rokonság nem jelenti feltétlen a nép rokonságát!) elsõ szövegemléke is. Jelentõsége miatt nyelvtörténettel foglalkozók számára az egyik legfontosabb kutatási terület, így természetesen több vita alakult ki e tudományban a Halotti beszéd és a Könyörgés (továbbiakban HBK) körül. Hasonló ez a vita az irodalomtörténetben közismert „homéroszi kérdés” problémájához: a vita elmélyültebb ismeretekhez vezetett, bár az alapkérdések jó része még nem oldódott meg. A legtöbb vita a „feze” szó értelmezési lehetõségeirõl folyt, hiszen ez a szó jelenleg sem értelmezhetõ pontosan. „Haraguvék Isten és vetevé õt ez munkás világba. És lõn halálnak és pokolnak feze, és mind õ nemének. Kik azok? Mi vagyunk” - mondja a szöveg. A feze szó „fiz(etés)e”, „feje” (kútfeje, eredõje), „fészke” alakban értelmezendõ? E sorok írója a „fészke” megoldás mellett érvelt már többször, röviden hadd tehesse meg most is: Ádámba vagy a világba – a mondat alanya mindkettõ lehet – befészkelte magát a gonosz (gondoljanak a „fészkes fene” kifejezésünkre), és lett Ádám és a világ a halálnak és pokolnak (a rossznak) a fészke, de csupán fészke: a megváltás lényege éppen az, hogy Jézus által ez a gonosz az emberbõl és a világból kiûzhetõ. Ezt a lehetõséget is lehet persze vitatni. A polémia azonban oda vezetett – mindenki örömére -, hogy a beható vizsgálat alapján sok új dologra derült fény. Általánosan elfogadott, hogy a középkorban igen sok halotti beszéd létezhetett, hiszen a temetés adott részén, a koporsó sírba bocsátása után hangzottak el. Szóban elmondott leírt szövegrõl, mûfajilag sermoról van szó. A beszédek jelentõsége az volt, hogy a szertartás eme emberileg legnehezebb részében a feltámadásról, és a halál és megváltás összefüggéseirõl lehetett beszélni. Furcsa, hogy a HBK-ben nincs vigasztaló rész. Ez a tény is sokféle elképzelésre ad okot, de talán a költõ Juhász Gyula érezhetett rá a fõ indokra, a XII-XIII. század fordulójának hangulatára: „Egy méla szláv pap mondta a beszédet A vén anyókák sírtak csöndesen. Szomorú daccal álltak a legények: Harcból került meg a véres tetem…” A Halotti beszéd címû szonett érzékelteti a pogány hagyományokkal még átitatott, vele szembenálló kereszténységet már lassan megértõ magyarságot, annak hangulatát. Ezért õrizhették meg éppen ezt a beszédet, hogy a magyarságot nem értõ papságnak legyen mintája e nép térítésére? Esetleg a szerzõje miatt? Utóbbiról általában az „ismeretlen” kifejezés kering, pedig Szenczi Szabó János mind szerzõjérõl (Anonymus?), mind lehetséges rejtett dátumozásról írt már szép tanulmányt. Pais Dezsõ pedig a kiemelt betûk szimbolikáját fejtette meg, amikor rájött, a betûk latinul a pap teendõinek kezdõbetûi.

Összességében így talán érzékelhetõ volt: a termékenyítõ vita során olyan új ismeretek kerültek elõ, amelyeket értékelve elmondható: elsõ magyar szövegemlékünk nemcsak nyelvtörténeti jelentõségû, hanem komoly irodalmi értékû alkotás is. Oláh Kálmán

99

A taksonyi tájnyelv jellegzetességei az 1940-es évek táján Hrotkó Géza összeállítása és gyûjtése A taksonyi tájnyelvrõl röviden Szülõfalunk, Taksonyfalva nyelve gazdag volt, jellegzetes. Szép is, legalább nekünk szép. - A magyar nyelvben használt magánhangzók és mássalhangzók mind megvoltak benne, tiszta formában. A követekezõkben foglalnám össze röviden ezeket a jellegzetességeket: A magánhangzókról:

100

a, á: Élt a tiszta, mély “a” hang. Minden olyan szóban, amely tartalmazott “a”-t, de nem volt benne hosszú “á”, szépen mélyen kiejtettük az “a”-t: apa, kapa, karó, szërha, sopa stb. - Hosszan is ejtettük az “a”-t olyankor, ha azt követõ mássalhangzó, l vagy r olvadt bele: âra = arra, meg van hâva = halva stb. Néha még két ll is beolvadt: hallgat: hâgat stb. - Ezt a “hosszú a”-t a szövegben ezzel az “â” betûvel érzékeltetem. Ha a szóban vegyesen fordult elõ “a” és “á”, akkor a következõ szabályszerûség érvényesült: A hosszú á elõtt az “a” palócos, rövid á hang lett, ezt az “ã” betûvel jelölöm: ãpám, kãpányi, ãbálé stb. - A hosszú á után az “a” kiejtése tiszta “o” lett: be van kãpávo; e’mënt Gãlãntáro stb. e, é: Mindkettõ ugyancsak tisztán élt, s természetesen a rövid “ë” is nagyon tisztán. Számunkra teljesen egyértelmû volt, hogy mikor kell “e”-nek, mikor “ë”nek ejteni a megfelelõ betût. - Nagyjából, de nem minden esetben, akkor ejtettük az “e” betût “ë”-nek, amikor a délalföldi nyelvjárások “ö”-nek. A röviden ejtett é hangot a szövegben “ë”-vel jelöltem. - Mi ejtettünk hosszú “e”-t is a hosszú “a” analógiájára, kiesõ r, ill. l pótlására. A hosszú “e”-t jobb híján “e’ “-nek írtam: e’re: erre; e’mënt: elment stb. Idõnként az e is, az é is i-nek, ill. í-nek hangzott: kenyér: kinyér, négy: nígy, néz: níz; késik: kísik; készül: kíszõll; széltében: széltibe; kezét: kezit; elején: elejinn; vékony: víkony stb. Máskor ö-re változott ez e: kereszt: köröszt; megérdemel: megérdëmõll; bennünket: bennünköt; kell: köll, ill. kõ stb. o, ö: idõnként ú, û lesz: gondol: gondúll; töröl: törûll; hol: hun; hogyan: hugyann stb.

Mássalhangzók: Az ly minden esetben, kivétel nélkül l-nek, esetleg ll-nek ejtõdött: gólya: góla; kályha: kálho; skatulya: skatula, melyik: mëllik stb. Néha az n, sõt néha az ny is orrhang volt, olyan, mint a “harang” szóban; ejtése közben a nyelv nem záródott a szájpadláshoz, sokszor még a szó végén sem. Pl.: leányka: lánko; én meg a Jóska: én mëg a Jóska; kormány: kormán stb. A kettõzött mássalhangzók nyilvánvalóan szlovák hatásra sokszor szimplává szegényedtek: cigaretta: cigareta, cigarettázik: cigaretázik; disszidál: diszidál; forró: foró; varrás: vãrás; bosszú: boszú; orra: ora; állít: álítt, állat: álot stb. A szóvégi mássalhangzó viszont igen gyakran lekopott: mert: mer; már: má; nélkül: nékû; kell: kõ; sem: se stb. Máskor viszont éppenséggel megkettõzõdött: pl. jelöl: jelõll; gondol: gondúll; ezt a helyzetét tovább ragozva is megõrizte olykor: jelölünk: jelõllünk; növel: növell, növelünk: növellünk; gondolunk: gondúllunk; általában: átollábo stb. Ragok, képzõk: A fõnévi igenév -ni ragja többnyire -nyi lett: menni: mënnyi; állni: ányi; ülni: ûnyi stb. - Néhány i tõhangú szónál pedig -nya lett a rag: írni: írnya; inni: innya; ríni: rínya; bírni: bírnya; nyírni: nyírnya stb. A -ban -ben rag teljesen ismeretlen volt, minden esetben csak a -ba-be volt használatos: könyvben: könyvbe; kertben: kertbe; udvarban; udvarba stb. A -ban és a -ba rag egyaránt -bo lett olyan szavak végén, melyek tartalmaztak hosszú át, mint följebb említettem: fëbruárbo pl. A -h oz-hez-höz -z-je általában lek opo tt -hoz-hez-höz lekopo opott szomszédékhoz: szomszédékho; kerítéshez: keríttéshë; tûzhöz: tûzhö stb. A -ról -rõl, a -tól -tõl és a -ból -bõl rag -rú, -rû, -tú, -tû, -bú, -bû formájában élt: asztalról: asztârú; utcáról: uccárú; kertbõl: kerbû; fától: fátú, széktõl: széktû; stb.; rólam: rúlam; tõle: tûle stb. - Az “-öl”, ill. “-ül” szótag egyéb helyzetekben is szívesen lett “-û”: pl. töröljük: törûjük, kerülje: kerûje stb. A -val -vel ragot -vâ-nak, -vó-nak, -ve’-nek ejtettük: sóval: sóvâ; apjával: ãpjávó; testvérével: testvérjive’; de mássalhangzó-hasonulás esetén is: asztallal: asztallâ; lábbal: lábbó; kézzel: kézze’ stb. A -tja, -tjuk, -tjük, -tjátok, -tják rag következetesen mindíg -ssa, -ssuk, -ssük, -ssátok, -ssák formában élt: látja: lásso; láthatjuk: láthossuk; nézhetjük: nízhessük stb. - S persze a többi ragozott alakban is: láthatja: láthossa stb.

101

Az -on-en-ön ragban, meg az igék egyes szám harmadik személyû -ál -él el -ít ragjában, sõt szó végén elég gyakran más estekben is az -n, -l, ill. a -t megkettõzõdött: lábon: lábonn; széken: székënn; kalapál: kãlãpáll, cserél: cseréll; kezel: keze’ll; tanít: tanítt, - belõle pedig taníttó; után: utánn stb. A kicsinyítõképzõt gyakrabban használtuk, mint általában a magyar nyelvben szokás; kedveskedés, tisztelet kifejezésére is: Pl. “Istenke”. - Néha szlovákos képzõt is: “kicsinkó” Ugyancsak kedveskedést fejezett ki, kisgyerekekkel szemben használtuk fõleg az ilyen ragokat: “Ugyi, ideûllõ mellém?” - “Ugye, ideülsz mellém” helyett; - E’szaladó a bódba? - Elszaladsz a boltba? helyett; Énekõllõ nëkëm valamit? - Énekelsz nekem valamit helyett stb. A határozott névelõ minden esetben puszta “a” volt, talán “az embër” kivételével, ott viszont már így tagolódott a kifejezés: “a zembër”. Egyébként magánhangzó elõtt is mindíg puszta “a” volt a névelõ, még hozzá általában a megelõzõ szó végéhez tapadt: Kimegyek az utcára pl.nálunk így hangzott: kimëgyëka uccáro. - Esik az esõ: esika esõ. Becsukom az utcaajtót: becsukoma uccajtót. - Magánhangzóra végzõdõ szóhoz pedig sokszor j- kötõhanggal kapcsolódik hozzá a következõ szó névelõje: Csukd be az ajtót: csugbeja ajtót! stb.

102

A magázás, udvarias megszólítás következetesen a harmadik személyû személyes névmással történt, egyesszámban is, többesben is: Maga is ott volt: õ is ott vót; Maguknak van macskájuk? Õnnëkik van mãcskájuk? Maguk is jõjjenek: õk is gyûjenek stb.

TÁJSZAVAK A TAKSONYI NYELVBÕL: abajdos:: egyenetlen felületû abog:: kapkodva, nem szépen beszél abog acskó acskó:: zacskó ahun-a! ott ni! ajka ajka:: álla ajtólepedõ ajtólepedõ:: ajtófüggöny áklét om áklétom om:: szabálytalan tákolmány ãlãngyár ãlãngyár:: elhagyatott külsejû alló alló:: olló állószék állószék:: járni még nem vagy alíg tudó kisgyerek számára készült kisasztal, akkora lyukkal a tetején, hogy a kisgyerek hónaljig benne állhatott, de át rajta nem csúszhatott álot álot:: állat ámolog ámolog:: valamit igen lassan, esetleg ügyetlenül tesz áncsorog áncsorog:: céltalanul álldogál, ácsorog ápfog ápfog:: zápfog araszt, araszt os arasztos os:: arasz, araszos ãrázs ãrázs:: tilos legelõ, fõleg libáknak (“ãrázsbo vannaka libájid!”) ármádia ármádia:: igen nagy, fõleg jelzõként (“nagy ármádia ember”) ártány ártány:: kasztrált hím malac, ill. disznó ászló ászló:: zászló atyus:: apuka atyus azsag azsag:: hosszabb rúd, botnál vastagabb. Valami piszkálására való. Jelzõként: magas, vékony. “nagy azsag lány” bab bab:: lóbab babram unka babramunka unka:: veszõdséges, lassan végezhetõ, aprólékos munka bajucc bajucc:: bajusz bajzomba bajzomba:: látatlanban bãlgács bãlgács:: balkezes bandisták bandisták:: a fúvószenekar tagjai bandzsâ bandzsâ:: kancsal bárzsing bárzsing:: fodormenta bászli bászli:: gyámoltalan, ügyetlen baúgat baúgat:: hangutánzó szó; a kutya “dalolgat” így pl telehold idején befogó befogó:: igavonó állat, ló vagy szarvasmarha belecsibenkëdik belecsibenkëdik:: fõleg kiscsibe vagy egyéb aprójószág a csõrével valamit tartósan megragad, belerendõll belerendõll:: beleigazgat bërzebuk bërzebuk:: kócoshajú bërzedt bërzedt:: kócos, kuszált bëzëg:: bezzeg

103

104

bigyërgéll:: kezével matat, “babrál” valamit bodzafa:: orgonafát is jelentett bóházás:: játék; pilinckézés bók:: igáslóval való vontatásnál a kisefát a vontatott tárggyal összekötõ elem (“fogasbók”), illetõleg két ló vonóterhét kiegyenlítõ “kettõs kisefa” bokákóll:: öklendezik borsó:: bab botóll:: faágakat fölnyes (“botollófûrész”) bõrfa:: rakottszekéren a vendégoldalt tartó kereszt irányú erõs dorong bricska:: könnyû hintó; homokfutó búg: lendületesen repül; a koca tüzel buglándozik: (vidáman) ugrándozik bugyërászik: kiscsibe, kiskacsa stb. a csõrével keresgél bugyogó: (fõleg nõi) nadrág bugyvad: elázva megduzzad bumbumbácsi: katicabogár burgi: marharépa buri, buri! libahívogató bútyor: batyú buzëráll: piszkál, nem hagy neki békét büggyõll: kisgyerek sírásra görbíti a száját büzlöget: kelletlenül turkál az ételben calta: fonottkalács, “pusztakalács” caplat: sáros talajon, esetleg cuppogó lábbelivel, halad cigányere: akhilles-ina cigarëta (így egy t-vel!) cigaretta cikákóll: nem egészséges hangot adva kapkodja a levegõt, pl. lúd, ha gégéjébe kukorica kerül cinám, ci-ci-ci! - macskahívogató curhó: nem csinosan magasra nõtt: “nagy curhó lánko” curukk! vagy curikk! - hátrálóparancs lónak curukkóll vagy curikkóll: hátrál csãlád: valakinek a gyereke. (“Hány családod van?”) csapva: színig (edényben, kosárban valami) cseméh: darázs csëndítnek: haldoklónak vagy meghaltnak húzzák a lélekharangot csërdítt: ostorral durrant. - nyaka közé cserdítt: ostorral keményen megüti csetër, csetrës: vízcseppek esõtõl vagy harmattól, fõleg növényeken; ilyen módon nedves csibenkëdik: lásd “belecsibenkedik” csíkász: kíméletlenül letépked; pl. “lecsíkássza” a fáról a gyümölcsöt csikmák: metélttészta csíp: fõnévként: csép “csíphadaró” - csípõll csípõll:: csépel, magot a növénybõl kiver, vagy kiveret cséppel vagy géppel. - Átvittebb értelemben: ver valakit, fõleg, ha nem kézzel teszi

csipekëdik: szépíti magát csirinkölõdik: (akár fizikai értelemben is) lóg valakin, kapaszkodik valakire; fõleg gyerek felnõttre csizsma: csizma csóvány: csalán csömbõke: keményebb csomó valami pépes anyagban csömcsög: hangutánzó és hangfestõ szó. Valami nedves volta miatt cuppog. csöndér: csendõr csörmöle: kedveskedõ kifejezés, fõleg kisgyerekre: “te kis csörmöle!” csrãmblák: ügyetlenül botladozó csucsáll: gyanúsan csöndben van csunyi, ne! - malachívogató csupka: kocsánya, szára valaminek (cseresznye csupkája, tollcsupka) csuszli: (kötött) érmelegítõ csûcse: sarka valaminek csücsörög: folyékony vagy pépes anyag kinyomódik a nálánál sûrûbb anyag közül csûnt: növésben elmaradt csûvölög: él, de nem igen növekszik (fõleg növény) dëcërëg: fázósan vacog dëdëlle: derelye dërce, dërcés: apró szilárd részecske a pépszerû anyagban. Ilyen anyag disznótök: takarmánytök dolka: lencse alakú, zsemlénél kisebb, palacsintához hasonló módon sütött étel döböny: bödön dödörög: csöndesen, meghitten beszélget döhenkëdik: súlyosan támaszkodik valamire; “tehénkedik” döncölög, döndölög: imbolyogva megy dönt: önt (kidönti a vizet) dõre, dilinó: eszetlen, (majdnem) bolond dõrûll: erõsen huncutkodik dõzs: zajos beszélgetés dõzsõll: többedmagával hangosan beszél dratyva: szurkosfonal dúgicsáll: halkan énekelget, vagy egyéb hangot ad, pl. malac dzsanga: csomóba kötözött csöveskukorica csuhémaradéka, miután a csöveket már letépték róla dzsangó, dzsanyó: veréb dzsavog: (feleslegesen) beszél dzsinaj: erõs zsibongás dzsirmitöll: folyamatosan csacsog, beszélget (fõleg kisgyerek) dzsubáll: madár a csõrével keményen csipked dzsugaj: lurkó e’bãbráll: soká matat valamivel; elront valamit e’gyúr: eltapos, elgázol (ember a bogarat, autó a gyalogost) e’gyügûll: álmosságtól, italtól figyelmetlenné, nehézfejûvé válik

105

106

éhtyúk: éhes tyúk (“lesi, minda éhtyúk a taknyot”) ëhun-ë! itt ni! elemezne: igen rosszul, nyomorúságosan, rendetlenül, rosszul öltözött epër: szamóca eriggy, többesben: ertëk! - menj, eredj, menjetek! e’sója mãgát: pl. néhány lépés után már nem annyira fáj az ember lába falalla; falalatt: az udvar felõl az eresz kb. egy méternyivel kinyúlt a faltól. Alatta volt a falalla. féhaj: félszer féketõ: fõkötõ fëktóll: határozott mozdulatokkal gesztikulál fésõ: fésû fesûll: elenged a varrás, szétnyílik a ruha firhang: ablakfüggöny fodbalgatya: klottnadrág fogla: a kasza nyelébõl kiálló, közel derékszögben meghajló fogantyú fogós: nem elég száraz valami, nyirkos fosnya: palló, vastag deszka fõbugárzik: nagyobb állat jókedvûen fickándozni kezd fõdek: határ. - Mégegyszer is többesszámba lehetett tenni: “fõdekëkënn körösztû” fõháborodik a gyomra: hányingere van fõpucúll: fáról az alsóbb ágakat levagdossa föveny: homok fuccsozás: ugrálós gyermekjáték, “sántikálás” fundáll, kifundáll: ügyesen kitervel valamit fuszekli: zokni fûha! csodálkozás, meglepetés, esetleg elismerés kifejezése galiba: probléma, baj galibáz: útban van gamadzsga: kenyérgalacsin ganaj: trágya, trágyadomb ganca: régies étel; olyanféle halmazállapotú, mint a császármorzsa gebeszkëdik: nyújtózkodik, nyújtózkodva kapaszkodik gëbulás: nem egészséges, beteges gëgyéll: ajnároz, kivételezõen kedvez valakinek gëlëszta: giliszta gërény: görény gíbërëdik: gémberedik gíbërnyúz: igen sovány gibbedt; gibbedék: nem egészséges, “dögûnyivaló” girindõ: az eke “gerince”. Erre szerelték fel az ekefejet meg a csoroszlyát glocka: rosszul megsült vagy megfõtt ételdarab góliátparittya: szijból vagy erõs madzagból készült hajítóeszköz, parittya gornyadt:: beteges testtartású göcsörtös:: csomós, egyenetlen (pl. bot)

görhöny: kukoricalisztbõl sütött lepény granatírmars: krumplistészta gubics: gubacs gudzsera: göndör gundzsa: szájzuggyulladás; kis madár sárga csõretöve gyãmátóll: rendetlenül belegyömöszöl gyãrãtvány: nem igen sikerült valami, pl. sütemény gyerëk: fiú gyija! indítószó lónak gyívátalan: formátlan, aránytalan gyüge: állapotszerûen ügyetlen, enyhén gyengeelméjû gyükér: gyökér hãbány: halvány hadécóll: kezével vagy valamilyen tárggyal ismétlõdõ nagy gesztusokat tesz hajma: hagyma haluska: galuska hãmbár: gabona ömlesztett tárolására deszkából készült nagyobb méretû “szuszák”, hombár hamzsóll: gyorsan eszik; habzsol hangyalok: hangyák hankalék: gémeskútnak a vödröt tartó, hosszú vékony rúdja haralepedõ: zsákvászonból készült, batyúhordó lepedõ haraszín:: úrnapi sátor hárít, hárogat: gereblyéz harmic: harminc hárodék: összegereblyézett anyag hëgyëtt: fölötte, rajta hentërëg: holmi gazdátlanul hányódik; valaki lustán heverészik; állat a hátára fekve gurul jobbra-balra hentërgõ: mezõgazdaságban használatos henger hërdáll: valamit igen nagyjából csinál, pl. kapálást herebódázik: megszédülve lépeget hess liba! - libakergetõ hess! - tyúkkergetõ hetre: komolytalan viselkedésû. - Igei alakja: hetrékëdik híll, hínya: hív, hívni himper: málna hirgál: kézzel vagy valamilyen szerszámmal maga felé huzigál valamit hirinna: hinta hó! hóha! megállító vezényszó igavonó marhának hófrál: elcsavarog hójde, hájk! igásmarha balra, ill. jobbra kanyarodásának vezényszavai hozzád! ló balrakanyarodásának vezényszava hõ! hõha! megállító vezényszó lónak höjk! höjkmeg! hátrálási vezényszó igavonó marhának

107

108

hölle: rostáláskor az értékes anyag tetejére feljövõ értéktelen, könnyû rész hömbölödik: puhán elesik, esetleg gurul höpörtyegës: egyenetlen felületû hõrint: hangosan és mérgesen kiált hõröget: hangosan és mérgesen kiabál hötyög: felelõtlenül elkotyog valamit hujësz! kb. ennek felel meg: Nosza! hummi: holmi humpruvákodik: csavarog hun: hol hunyó: az ipi-apacs játék egyik szereplõje hurumáll: valaminek a felületét nem keményen súrolja huvad: felválik, feltáskásodik, pl. a vakolat húzentrógli: nadrágtartó hüccs (disznó)! disznó kergetése igënyës: egyenes istrihõll: késztet ízík: takarmányból, fõleg kukoricaszárból meghagyott, lerágott rész ízíkõll: sok maradékot hagyva eszik kacabajka: hosszú újjú nõi blúz kacadónia: vérehulló fecskefû kácso: kacsa kahittóll: erõsebben köhög kajmacs: görbe orr kajmó: görbe, horgas végû bot vagy rúd. Kaszanyélen a rendet terelõ kiegészítõ tartozék kalangya: boglya kãlász: termésféle, pl. a kukoricacsõ “törökbúzakãlász”, a babhüvely “borsókãlász” volt kámpicsorodik: kiül az arcára az elkeseredés kandracs: szertelenkedõ gyerek kapacska: ló vontatta talajlazító szerszám karaj: a cukorrépa levágott leveles “feje”. A kenyérkaréj is “karaj” karapóll: rövid zápor vagy a locsolókanna vize enyhén benedvesíti a földet; kis zápor esik káré: kétkerekû, többnyire ember vontatta “jármû” kárhozkodik: hangosan mérgelõdik másokkal karika: a konyhai tûzhely “platnyi”-jának leszedhetõ része karimzsáll: karmolász valamit karistóll: nem kímélve használ kászolódik: vontatottan készülõdik kecmerëg: nehézkesen feláll këkk: rátarti kelevény: bomló halottból szivárgó lé kéntelenkëdik v. kíntelenkëdik:: maga se tudja, mit csináljon

kërrëg: egyenetlen, hangos zajjal mûködik keszkenyõ: kendõ keszõce: hígra fõzött szilvaíz këtény: kötény kibãbráll: rosszindulatúan “kitól” valakivel kibli vagy kübli: vödör kicsinkó: apróság kicsipekëdik, kicsípi mãgát: kicsinosítja magát kidönt: folyadékot, szemcsés anyagot kiönt kilis: kelés kimënyûll: kificamodik kímény: kémény kinyér, kinyerke:: kenyér kinyövi: kitépi, pl. lent vagy kendert gyökerestõl kisefa: fából készült eszköz, melynek két végére a lószerszám istrángját hurkolták, közepén kisöregkés: kis méretû konyhakés kisûtthús: bécsi szelet kíszõll: készülõdik kíszöllõ: harangszó a temetés elõtt fél órával klattyog: zajt adva lötyög (pl. kerék a kopott tengelyen) kocar: kisméretû könnyû korbács kocogat: bekopog kocsikas: vesszõbõl font betét a szekérben. - Az útifüvet is nevezték kocsikasnak kódúskáso: abáléból disznóvérrel, rizzsel vagy árpakásával fõzõtt étel kohó: a takaréktûzhely sütõje kókós: kisgyereket ijesztgettek vele, fekete emberszerû lény kolobicska: roller kolontyáll: zajosan és folyamatosan kalapál kómárkodik: kisgyerek igen bennfenntesen tevékenykedik valahol kommogat: lassan eszeget komp: kukoricacsõ torzsája kóró: kukoricaszár kórótörcs: kukoricaszár földben maradó, ill. kiszántott, gyökeres része kórságos: rosszindulatóan csintalan kotyogtat: megráz (pl. kulacsot), hogy hallja: van-e benne folyadék kölönc: kolonc köröszt: kereszt körösztös: kepékbe rakott kévés gabona körösztû-kúcsú: keresztül-kasul köszörûködik: békülékenyen, kicsit hízelkedve áll vagy csatlakozik valakihez, valakikhez kõttés: csíramálé kövécs: kavics krëszál: valami zajt adva súrol valamit

109

110

krafli: leveles hájas sütemény krázli: stampedli kroszlog: lötyögõ lábbelijét a földön zajosan húzva megy kúcsoskãlács: hüvelykújjnyi vékonyra, hengeresre sodort kelt tésztából lukacsosra font, hintõ nélküli kalács kuksóll, kukorodik: guggol kullant: biceg kuncsorog: nélkülözik kúszmalék: rendezetlen, szétszórt szálas anyag kutács: piszkavas kútsújtó: gémeskút hosszú billenõ fája, róla lógott a “hankalék” kútyász: keresgél, kajtat kutyorodik: guggol kutyú, ne! kutyát hívó szöveg lábicskálás: rendezetlen szálas anyag, pl. háradék kévébe rendezése az ember lábánál, kisgereblyével. lábicskázás: háradéknak kisgereblyével az ember lábához kéveformára való rendezése lábokásájo: lábikrája laha: nem kemény, laza, pl. a rosszul befejesedett káposzta lajbi: zakó lámpi: lámpa lánko: kisleány lappog: lassan, nagyokat lépve ballag látránkodik: másokat idegesítõ, bántó módon van jelen valahol lehurumáll: lesodor valamit lekukorodik: leguggol lendëk: bükköny lenyúz: lehorzsol (“elestem és jó lenyúztama térgyëm”) levesës: sok leve van leveszekëdik: vigyázatlansága miatt leesik valahonnan lilililili! buri-buri-buri! libahívogató lóhere: lucerna lotykál: edényt mozgatva, a folyadékot mozgásban tartja benne löcsõll: ki- vagy meglocsol valamit löcsös: erõsen nedves lõtye, lötyme: híg sár lötyöget: folyadékot edénybõl vigyázatlanul kilocsol lucërna: lóhere lúdkosár: fûzfavesszõbõl font (nagyobb) kosár lükedëzik: billeg lüked, lükeszt: kb. ez: dülled, dülleszt lükücskõll: székkel együtt billeg, hintázik lüttyõ; lüttyõpali: ügyetlen, gyarló, kicsit gyüge lüttyög: kacsázva megy

mëncsës: mécses mërnyog: macska erõsen nyávog mëtër: méter; esetleg métermázsa mácsonya: szúrós gyomnövény, acat maflatajcs: igen mafla maga dögibe: külsõ behatás, erõszak nélkül (pusztul el) mákáll: összeken, összemaszatol mámo: ma mártás: fõzelék; szósz másikféle: a leves után fogyasztott második fogás masina: cséplõgép, varrógép, vetõgép masinázás: cséplés mátoha: lassú mozgású, lusta mozgású mázso: nagyobb mérleg; mint súlyegység: métermázsa meg van csikkadva: elismerésre méltóan ügyes, életrevaló megcsórésodik: csapadék válik ki a folyadékból, pl a tej összemegy megereszkëdik: a levegõ páratartalmától csekély fokban megnedvesedik meggëdózik: nagyon kíván valamit (maj’ meggëdózik érte”) meghuggyozza mãgát: erõsebb fokban lesz nedves a levegõ páratartalmától, vagy az anyag belsõ nedvességtartalmától megposvad: gyümölcs vagy egyéb termény megrothad megszëmt: észrevesz megveszekëdik: tönkremegy, elpusztul ménkû: mennykõ, villám. -Mi a ménkû! csodálkozás kifejezése mereszkëdik: nyújtózkodva próbál valamit elérni mezõ: fûszál mind: mint mónártyúk: kis ostorral hajtott forgócsiga mosdi: fejõputtony, sajtár murvalék: viszonylag apró, fõleg szerves anyag nagyobb mennyisége muska: zsizsik múszolódik: ráérõsen turkál, keresgél valami zizegõ anyagban, pl. szálastakarmányban náfrádi úr, náfrádi kisasszony: úrhatnám fiú vagy leány ne ë! (nejë!) nesze! nekigyühödik: igen határozottan nekiáll valaminek nem mísz ki?! nem mísz, kutya?! kutya kergetése nem takarodsz?!! szintén kutyakergetõ nind’a! nézz oda! nézd a! nízze meg a zembër! méltatlankodás kifejezése nohámi! hogyne, persze! nohát! elismerõ csodálkozás kifejezése nyãdzsgáll: pl. ételt összefogdos vagy nyálaz nyãlábóll: átölel nyámolog, nyammog: kibírhatatlanul lassan csinál valamit, pl. így eszik

111

112

nyarvog, vagy nyervog: gyerek indokolatlanul követelõzik, nyafog nyaszvad: megaszalódik nyavicskóll: fõleg kölyökkutya panaszos hangokat ad nyeszet: nagyon szeretne menni valahová, nagyon szeretne valamit csinálni nye’vegyükere: pl. “nye’vegyükerirû beszéll” = pl. alkoholos állapot miatt akad a szava nyíg: malac, esetleg gyerek éles, panaszos hangot ad nyihelõdik: testét, fõleg a vállait mozgatva akar megszûntetni magán pl. viszketést nyit, nyitszëg: szegecs nyív, nyíves: földigiliszta, gyümölcskukac; kukacos nyõll: növekszik nyúgodjon: meghaltat emlegetve, annak neve elé kerülõ kifejezés (pl. “nyúgodjon Géza szokta mondannyi”) olasz: kelkáposzta óma: alma ossa: újra meg újra mondja (“folyton azt ossa…”) ördögfing: egy rettenetesen rossz szagú gyomnövény öregfejsze: nagyfejsze öregkés: nagykés öregszëmû óvasó: nagyobbszemû rózsafûzér öregújj: nagyújj, hüvelykújj összefûll: pl. cérna összehurkolódik, összekuszálódik, összegubancolódik pacskó: cigarettacsikk pacsmag: kicsit elismerõ, kicsit kedveskedõ megjelelölése életrevalõ apróságnak pákulláncs: kullancs palacinka: palacsinta palacinka: palacsinta palacka: pincebogár páláll: úgy mozgat vagy rak valamit, hogy abból könnyû részecskék szállnak szanaszéjjel pamacs: ecset pampuska: kelt tésztából szárazon, platnyin sütött kis párna alakú bõjtös ételféle pamuk: pamut, fonal pãrázs: (jelzõként): laza, száraz pãrázsóll: beránt (levest pl.) parittya: gumicsúzli pëcëk: szijcsatt pëccedt: megduzzadt, némileg megdagadt pëckölõdik: hirtelen mozdulattal dobja magát, pl. sajtkukac pemet: azsag, végére erõsített megnedvesíthetõ ronggyal, a befûtött kemence kitörlésére való përcuvat: pépes anyagban, pl. malterban nagyobbacska szilárd anyagdarab piha! utálkozás kifejezése pihák: “cigányút”. “pihákjábo mënt valami, azér köhög” píka:: szilárdra száradt orrváladék

pilisz, pilisznyës: penész, penészes piliszférëg: levéltetû pimpimpáré: gyermekláncfû, pitypang pipanc: élõsködõ növény, aranka piske, pi-pi-pi! - csibe, ill. tyúkhívogató pistyog, vagy pittyog: kiscsibe “másként csipog” pitlikõll: kisgyereknek be nem áll a szája pityihákodik: szöszmötölve készülõdik, “lassan van” pizsorog: sok egyed szabálytalanul mozog (“kint pizsorognak a hangyalok, esõ lëssz”) platnyi: a konyhai tûzhely öntöttvas sík felülete pocik: egér pócik: “csikóspolhert” magasabb, sütõ fölötti része polozsnya: tyúk-lúd-kacsa tojófészkébe “kedvcsinálónak” helyezett rossz vagy hamis tojás pondrohó: pajor ponvágli: lóvasút posvadt: megromlott, megrothadt gyümölcs vagy egyéb termény prandla: gusztustalanul csúnya, nedves szennyezéssel összekent prëszling: répaszelet; a cukorgyártás mellékterméke prëzburs: disznósajt priccs: ülésre és heverésre alkalmas, nem kényelmes bútordarab pruszlik: mellény pruzgér: véraláfutás prüccsösnadrág: csizmanadrág pufáll: zajjal ver pukanci: pattogatott kukorica purhás: korhadófélben lévõ, vagy már korhadt, fõleg fa puruttya: igen csúnya rãgáncskodik: rákapaszkodik valamire vagy valakire s nem akarja elengedni. - Átvitt értelemben valamit erõsen megragadó emberre, fõleg gyerekre is mondtuk. rapancos: egyenetlen felületû, nem síma regget: õrizget valamit rékas: mosogatnivaló edény rentyûll: valakit a háta mögött rosszindulatúan szid rëtëráll: iszkol ribilió: rendetlenség, káosz rípóll: tönkretevõ módon, kíméletlenül bánik valamivel ropka: rokka röhencs: okkal-ok nélkül vihogó ruckáll: úgy visel valamit, hogy nem vigyáz rá rútság: genny sësztërëg: sistereg sicc macska! - macskakergetõ sínlõfejsze: oldalra görbe nyelû ácsszerszám, gerenda kifaragásához sintõll, sintöllõ: ekéz, tolókapáz; ekekapa, tolókapa

113

114

sipka: sapka sipog: csipog sirbakóll: álldogáll, várakozik siska: farsangi fánk slampët: rendetlen öltözetû, ápolatlan smãtlák, smãtlákapola: botladozva, ügyetlenül lépegetõ smátráll: tapogat smíróll: elken smolka: kenyérsütés végén félretett, megszárított tészta, a következõ sütés elõtt beáztatták, s vele “oltották be” a tésztát. Kovász. sopa: kazal alá beépített takarmánytároló sróf: csavar srot: dara; srotolló: daráló strózsák: szalmazsák strumpandli: harisnyagumi stukáll: döfköd (pl. a kéménylyukat “kistukájo”) stulni: lópatkóba csavarható, belõle kiálló kapaszkodó subra, subráll:: fõzfavesszõbõl többnyire nyolc ágra font korbács, aprószentek napján ezzel verték jelképesen a fiúk a lányokat, asszonyokat. (“Kilisës, bóhás në légy! Egésséggel, üdvösséggel, több jóvâ, kevesebb bûnne’ több Aprószentëk nãpját is megérhessed erõbe, egésségbe!) súkhalamarci: lassúcska súkhállódik: céltalanul, vagy úgy látszóan járkál ide-oda sukkant: gyorsan bedob vagy bedug valamit valahová, többnyire elrejtõ szándékkal sulbák: nagy (kerek) feje van; fõleg fiúgyerekre mondják suny: bújócskázáskor a hunyó teszi. Egyébként az, akinek “vaj van a fején” és ezért sumákol sunnyog: osonva megy supíll: aggódva gondol valamire (“azonn supítam…”) suplãták: enyhén elmarasztaló jelzõ; pontos értelmét nem tudom már surumpláll: csoszogva megy sústya: kukoricacsuhé suszterbugár: bodobács, “betegbogár” susztog: zizegõ zajt kelt vagy ád sûrõkóró: csalamádé svengóll: iramodik, gyorsan távozik szëcskõ: szöcske szëdër: az eperfa termése szëdõdik: indulni készül, elindul szërha: háztetõ, eresz számára szekerkó: kicsi, kézzel húzott, többnyire négykerekû kocsi színye: szine valaminek szlopáll: (nem szépen) iszik szökte’ll, szökik: ritka csöppekben esik szúláng: gyomnövény, (folyondár)

szúr: bök (pl. a tarló) szuszák: deszkából készült, ládaszerû, nyitható tetõvel ellátott tároló, gabona vagy liszt számára szürenkëdik: odaszürenkëdik: “törleszkedve” odaáll, odacsatlakozik valakihez vagy valakikhez takargat: õrizget valamit tángáll: támogat, segít tápészkodik: bámészkodva álldogál tapicskóll: tenyérrel, kanállal, lapáttal stb. ütögetve a felületet elsímítja tásko: megfõzött grízesrétesdarabok (táskaleves) téj, téfõ: tej, tejfel tejesbúza: tejeskukorica tellëget: széles mozdulatokkal integet tëmplombugár: mezei poloska térgye: térde térgye’ll; térbekõll: térdel tetõ: tetû tézsla:: jármot a vontatmánnyal összekötõ, erõs láncban végzõdõ rúd tipickõll, tircikõll: toporzékol tisztabúza: búza tisztíttás: kukoricafosztás torha: slejm totolászik: matat totyka: kis tégely, pl. borovaecseteléshez tökkápuszta: tökfõzelék törcs: valaminek a gyökeres része, tuskója, csutkája: kórótörcs; ómatörcs=lerágott almacsuttõrkõll: igen nagyjából összeöltöget tõrök: állat fogására kiakasztott hurok; tõr törökbúza: kukorica tötyöget: nem erõsen ütöget tráncporáll: indulni, menni késztet trancsíroz, trancsíróll: feldarabol trappat, trappóll: kocog, üget tretyûll: szétterül, szétfolyik trüsszent, trüsszög: tüsszent, tüsszög tu! (kutyának): itt ni tukacs: tömpe (orr pl.) tüled! - jobbratartás vezényszava lónak tüzesgép: cséplõgépet hajtó gõzgép. “Húzatós”, ha állatokkal vontatták; “mãgánjáró”, ha önjáró volt tyukfi: csibe uprekóll: inal, iszkol úriszúláng:: a szúláng nevû gyom nagyobb virágú fajtaváltozata

115

116

úritök: sütõtök ustor: ostor vadzgalódik: izeg-mozog, szinte vonaglik, helyét így keresi vájlok: agyagtégla, vályog vájóll: kenyértésztát vagy egyéb tésztát sütés elõtt gömbölyítõ mozdulatokkal megforgatja vaksibidla: vaksi válló: vályu vánkus: párna vásóll: fogat savanyú gyümölcs vagy étel “elvásítja”, “belevásik” a fog vella, vasvella: villa, vasvilla vesztit érzi: indokolatlanul és szertelenül jókedve van vicsorog: vigyorog vidravas: csapda, csapóvas vizestetõs: a láb ilyen erõsebb fázás után, mikor vörös, duzzadt, viszketõsen fáj vonyogó: hegyes, horgas szerszám vonóhorog volt; szalmát, takarmányt húztak ki vele a kazal oldalából vörhönyegës: vöröses zajgat: kerget zatyúll: folyadékot összeráz, zagyvál zobkás: rosszul megfõzött, félig nyers zubrikóll: csunyán iszik, szájából visszaengedi a folyadékot az edénybe zuháll: (kézzel) alaposan elpáhol zsëcskó: zacskó zsidóbukti: lábosban födõ alatt párolt, majd a víz elpárogása után ugyanott megsütütt kelt tésztából lekvárral készült étel zsöndör: göndör zsugorog: összegörnyedve ül vagy guggol zsügörödik: zsugorodik Kérem a Kedves Falubelit, aki elolvassa ezt a kis dolgozatot, hogy észrevételeit, kiegészítéseit, kiigazításait “në röste’je leírnya” és a jószándékú összeállítónak, Hrotkó Gézának a következõ címre eljuttatni: H-9021 Gyõr, Káptalan-domb 3. Remélem, hogy így idõvel teljesebbé válik ez a kis munka.

Történelem a szavak mögött Lépten-nyomon használunk a mindennapi életben olyan szavakat, amelyekrõl ma már alig vesszük észre, hogy eredetileg mit is jelentettek, fõként a személyes vonatkozású szavak akadnak szép számmal. Azt például mindenki tudja, hogy a régi magyar öltözék két darabja, az atilla és a Zrínyi, valamint a Ferenc József tulajdonnevekrõl kapta nevét. Azt azonban már legtöbben elfelejtették, hogy ilyen eredetû a raglán is: Raglan angol tábornok után nevezték el. Meglehetõsen tudott dolog azután, hogy a Zander-torna és a Röntgen-besugárzás a feltalálók nevét õrizte meg. Sokkal kevesebben gondolnak azonban arra, amikor a könyvesboltban baedekkert kérnek, hogy a Baedeker Károly német könyvkiadó és könyvkereskedõ volt, aki éppen ezekkel az utazási könyvekkel tette nevét világhírûvé. Gyakran beszélünk krõzusi ajándékról és lucullusi lakomáról. De vajon eszünkbe jut-e közben Krözus, a hatalmas és mérhetetlenül gazdag lydiai uralkodó, vagy Lucullus, a Krisztus elõtti században élt római hadvezér, akinek ízlését és fejedelmi életmódját a különbözõ történetek máig is emlékezetben tartották? Vagy amikor az újságokban valamilyen mûvészeti vagy irodalmi mecénás ajándékáról olvasunk, melyikünk gondol arra vissza Caius Cilnius Maecenas-ra, Horatius híres barátjára, az írók és mûvészek lelkes pártfogójára? Akadnak azonban olyan szavak is, amelyeknek ez a tulajdonnévi eredete csaknem teljesen elmosódott. Ilyen például a bajonet. Bayonne francia városkában a tizenhetedik század közepe táján élt egy tanító, aki szomorúan látta, hogy a városi lakosság teljesen tehetetlen a dárdákkal, lándzsákkal felszerelt lovasság támadásaival szemben. Mintegy harminc centiméter hosszú kést erõsített tehát a puskacsövek végére, úgy hogy ezzel a fegyverrel a gyalogosan harcolók is felvehették a lovassággal a küzdelmet. Ezt a kezdetleges eszközt azután késõbb tökéletesítették és a legtöbb hadseregbe bevezették. A politikában is találhatók effajta eredetû szavak. Itt van például a bojkott, a munkásmozgalom gyakran alkalmazott fegyvere. Ezt elsõ ízben Boycott angol jószágkormányzó ellen érvényesítették: brutalitásai miatt munkásai és szomszédai kimondták, hogy nem érintkeznek vele és ez az elsõ „bojkott” olyan hatásosnak bizonyult, hogy a jószágkormányzó kénytelen volt hamarosan kivándorolni. A guillotin, a francia forradalomban nagy szerepet játszó kivégzõeszköz neve tudvalevõen Guilletine orvos nevéhez fûzõdik, aki egy nemzetgyûlési beszédében olyan szerkezet alkalmazását ajánlotta, amely lehetõleg fájdalommentesen végez a halálraítélttel (és a kivégzettek számára valóban megteremteti az egyenlõséget – a szerk. megjegyzése). Egy mûszerész azután elkészített egy ilyen gépet és azt, minden tiltakozása ellenére, az orvosról nevezte el, aki – és ez a sors különös játéka, - csaknem maga is guillotin alá került…

117

118

Végül ide tartozik a népek kibékülését akadályozó sovinizmus szó: Napoleon katonája volt Chauvin, aki leszerelése után kocsmát nyitott és az egész környéken híressé vált a kocsmában tartott uszító, kardcsörgetõ beszédei folytán… A fizikai fogalmak nevei között is egész sor effajta példát találunk. Ampère francia fizikus volt, Watt pedig angol felfedezõ. Ugyanígy felfedezõjének nevét viseli az Auerfény és a Diesel-motor, aminthogy az elektromos áram feszültségének mértékegysége, a volt – Volta olasz fizikusról kapta nevét. De akadnak más, érdekes esetek is. Manapság az új építkezéseknél már általánossá vált a rabitzfal, ez a vékony, de erõs elválasztóréteg. Rabitz Károly építõmester alkalmazta elõször, tõle kapta a nevét. Egy másik építész is beírta ilyesformán a nevét a világnak csaknem minden nyelvébe: a párisi François Mansard újfajta tetõberendezést talált ki, hogy a szigorú francia építészeti elõírásokat kijátszhassa. Így került a házakra még egy „álemelet”: a mandzard. Jean Nicot francia diplomata honosította meg Európában a dohányzást: innen a nikotin neve. A torokfájáskor használatos hideg borogatás pedig arról a Priessnitz Vincérõl kapta elnevezését, aki Gräfenbergben a múlt század elején megalapította az elsõ hidegvíz-gyógyintézetet. A mi Vörösmartynk írta róla, aki visszaszerezte a víz régi becsületét: A vaddal közt italt meg kezdé vetni az ember, S gõgje fejében kór, agg leve és nyavalyás. Prisznitz visszaadá a víznek régi hatalmát, S õsi erõben kél ujra az emberi faj. Mai napság nagyon elterjedt bútordarab az úgynevezett rekamié, ez a nappal dívány-, éjjel ágyféle kombináció. Madame Récamier, a tizennyolcadik század végének egyik leghíresebb és legszellemesebb asszonya különös módon került kapcsolatba ezzel a modern bútorral: a reánk maradt képeken ez a híres nõ meghosszabbított széken ülve olvas és állítólag errõl a pamlagról vették ötletüket az elsõ „Schöberlágy” megteremtõi. Végül az élelemcikkek között is felbukkannak a történelmi emlékek. A szendvics feltalálója bizonyos lord Sandvich, aki híres kártyás volt és kártyacsatái között még evésre sem szakított idõt magának. Kis kenyérdarabokat csomagoltatott tehát össze, ezek közé sonkát, vagy sajtot tétetett és azokkal csillapította éhségét. A praliné Pralin francia francia marsall szakácsának találmánya, a Sacher-torta pedig a bécsi híres Sacher-szállodacsaládnak köszönheti megszületését. Az attilától a Sacher-tortáig hosszú út vezet. De az út minden állomásán a szavak mögül kissé a történelem beszél. Kemény István

Településünk felekezeti hitoktatási- és mise rendje: Római Katolikus gyermekek részére: Helyszín: Komárom, Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Bajcsy-Zsilinszky E. u. 15. Tel.: 342 – 464 Minden héten kedden: Minden héten csütörtökön: Hitoktató: Tóth Mónika

1. osztályosoknak: 2-3. osztályosoknak: 5-6. osztályosoknak:

14.30 – 15.15 15.15 – 16.00 15.00 – 15.45

Helyszín: Római Katolikus Plébánia, Kállai Tivadar u. 15. Tel.: 340 – 576 Minden héten csütörtökön: 7-8. osztályosoknak: 16.15 – 17.00 Minden héten pénteken: középiskolásoknak: 18.45-tõl Hitoktató: Pados József fõesperes-helyettes, Koppánmonostor plébánosa Koppánmonostoron: minden kedden: 12.30-13.00 Helyszín: Koppánmonostor, Dózsa György Általános Iskola, Koppány vezér út 59. Szentmise: vasárnaponként a koppánmonostori kápolnában 11.00 órától Cím: Koppánmonostor, Arany ember u. 55. Egyházfenntartási járulék: Dolgozóknak: 1.500 Ft/év Nyugdíjasoknak: 700 Ft/év Református gyermekek részére: Helyszín: Koppánmonostor, Dózsa György Mûvelõdési Ház, Koppány vezér út Minden szerdán: 14.00-17.00 Hitoktató: Máté László református lelkipásztor Istentisztelet: minden második és ötödik vasárnap 15.00 órától Cím: Koppánmonostor, Dózsa György Mûvelõdési Ház, Koppány vezér út Egyházfenntartási járulék: 3.600 Ft/év (ajánlott összeg), mely részletben is fizethetõ.

119

Evangélikus gyermekek részére: Helyszín: Komárom, Mártírok útja 10. Tel.: 343 – 664 Minden péntek:

1-2. osztályosok, óvodások 3-4. osztályosok 5. oszátytól

16.00-16.30 16.30-17.15 17.15-18.00

Hitoktató: Ihász Beatrix evangélikus lelkész Istentisztelet: minden vasárnap 9.30 órától minden hónap elsõ vasárnapján úrvacsorás. Cím: Evangélikus Imaház, Komárom, Mártírok útja 10. Egyházfenntartási járulék:

120

nyugdíjasokank: 2.400 Ft/év (ajánlott összeg) keresõknek: 6.000 Ft/év (ajánlott összeg), mely részletben is fizethetõ.

Tisztelettel várnak énekelni szeretõ fiatalokat és idõsebbeket énekkarukba. Jelentkezni lehet Ihász Beatrix lelkésznél.

Orosz Mihály Korkép 2001 A szegénységet ne szégyelld, ne hirdesd, De érezd jól magad a földön. Hiszen a lent és a fent e mozgó Gömbölyû testen Szépen szõtt börtön Nyomor és anyagi gazdaság fonala Véres és koszos, tiszta és aranyporos És mi több szövõje tévedés: A láb A fej a szív a lélek nélküli kéz. És a fogvatartott a mozgó börtönt nem észleli, Mert nem lát túl a láthatatlan falakon. Pihenni nem tud az ördögi körben, és zömmel Anyagba zúzza magát, ébren és vakon, Épen és összetörten. Se szabadság se nyugalom Könnyû kis gép lesz, csillogó látszat És õ lesz az óra a falon.

121

Vörös József Pacsirtaszó Sûrû homályban koszlott cafatos felhõrongyokat cibált a szél, s mint aszott, petyhüdt cihapárnákat dobálta elérhetetlen magasságban az opálos égen. Lassan haldoklott néma csendben a földön minden kétségbeesett élet. Haldoklottak az erdõk, a mezõk, az állatok, az emberek, haldoklott minden lelkes és lelketlen, kopár pusztává silányultak a rétek, sivataggá romlottak a puszták, a fák s a bokrok állva várták a mindent kioltó halált. Kiapadtak a folyók, kiszáradtak az õket tápláló csermelyek, patakok medrei, sziklás, köves erek futottak a poros-száraz talajon, hegyek-dombok oldalát szikkadt barázdák hálózták.

122

Égmagas hegytetõn sziklapalotája toronyszobájában feküdt nyoszolyáján Vizek Fakasztó Angyala. Beteg volt a tündér, hej, halálos kór mardosta már hosszú ideje gyenge testét. Szerelmét veszítette el, gonosz átok szakította el Szépmezõk Szárnyától. Ártó bûbáj törte össze a hidat, mely összekötötte kettõjük életét, s örök homály sûrûjébe zárta szerelmük tarka útját, a Szivárványt. Magányosan kóborolt valahol a sivár pusztában a szép dalia, kereste, kutatta mindenütt a boldogság hídját, mely epedõ szívét összekötötte tündérszép mátkájával, de az õrjöngõ Szélúrfik korbácsától felkavart sûrû por vakította, a pokoli süvítés süketté tette. Szeme nem látott, füle nem hallott, csak botorkált dülöngélve kétségbeesetten, magányosan a kopár, kietlen pusztaságban. Szelek Ura õrjöngve csapdosta ostorával tajtékosra a tengerek sovány hátát, ennyi maradt csak mára az éltetõ vízbõl, a korábban büszke óceánok bõséges habjai már a múlt ködébe vesztek. Köves, sziklás homok, sótól fehérlõ roncsok és gerincek hevertek szerteszét mindenütt, szilaj kölyökszelek görgették játszón versenyezve egykor volt óriások málló csontjait. Az ármányos bûbáj megfosztott mindenkit az áldott életet adó víztõl, magányossá és beteggé csúfította Vizek Fakasztó Angyalát, kóbor csavargóvá alázta büszke Szépmezõk Szárnyát, haldokló pusztasággá gyötörte a földet. A parányi madárka reszketve küzdött a dühödt szelek rohamával, dobálták, kövekhez verték gyenge testét, tépték s marcangolták tollait gonosz vigyorral ajkukon a szilaj, kegyetlen Szélúrfik. Régóta már, hogy úton volt, messze földet bejárva kerestekutatta a helyet, ahol néhány cseppet találhatna, hol olthatná kínzó szomját s csõrében vihetne újszülött fiókáinak az éltetõ vízbõl. Ereje végén járt a pacsirta, kétségbeesetten próbált repülni az ég felé, hátha a hegyek csúcsán lelne még harmatot. Szárnya mint feszes íj húrja repítette egyre feljebb, dacolt a süvöltõ fergeteggel, olykor hozzácsapódott a sziklák éles oldalához, ám õ csak szárnyalt, repült kitartón. Aztán lassan, sosemlátott messzeségben, útban az ég felé úgy érezte nincs tovább, ereje elfogyott, s végsõ rugaszkodással elérve egy kerekre koptatott sziklapadon zihálva megpihent. Reszketett, s szíve ugrándozott, izmai szinte szétszakadtak a hatalmas erõfeszítéstõl. Pihegve ült az

ormon, szemével kutatta reménytelenül az út hol folytatódik, ám mindenütt csak kövek, és homály. Az utazás véget ért, nincs tovább - gondolta, és mérhetetlen csalódottságában, kínzó reménytelenségében szívének minden fájdalmát belesûrítve dalra fakadt. Fájóan bús csodás trilláját felkapták a szelek, s repítették gyönyörû énekét mindenüvé. Haldoklott a tündér. Ernyedten hevert nyoszolyáján, lemondva már a reményrõl, hogy valaha is rátalál majd kedvese, a délceg dalia Szépmezõk Szárnya. Aztán lassan bekúszott hozzá az ablakon át valami édes-bús melódia, sosem hallott gyönyörû dallam, oly csodás ének, amilyet elõtte sohasem hallott még. Tétován, reszketõ testtel felült, és bûvölten hallgatta a dalt, mely úgy érezte átöleli, megcsókolja s cirógatja szívét. A sosem hallott gyönyörû ének oly megindító volt, olyannyira elvarázsolta a tündért, hogy szemébe könnyek gyûltek, s csendesen a kõpadlóra csurrantak, mint apró gyémántcseppek. A parányi kismadár pedig dalolt, trillázott, csicsergett, flótázott szívének minden fájdalmával. Hirtelen valami csoda történt, parányi vízcsepp hullott széltépázta tollaira. Ahogy körülnézett, hunyorogni kezdett, azt gondolta káprázik a szeme. Földöntúlian szép lány ült a párkány túloldalán, s szemébõl patakzottak a könnyek. A kis pacsirta berebbent a szobába, a lány vállára ült, és egy legördülõ kövér könnycseppet a csõrébe gyûjtve felnyilallt az ég felé. Repült ahogy a szárnya bírta, vitte csõrében az éltetõ vizet. Ám egy hirtelen szélroham könyörtelenül megpördítette a levegõben. A rémülettõl kinyitotta a csõrét s a vízcsepp lehullott a sziklák közé. Ahol a könnycsepp földre hullott, csoda történt. Bõvizû patak tört föl zubogva a sziklák tövénél, és csacsogva zúdult pajkosan a völgy felé. Szélsebesen vágtatott a kiszáradt mederben s amerre fröcskölõ, apró hullámaiból vízpermet hullott, a cseppekbõl újabb csermelyek indultak elõször lassan, majd egyre sebesebben szaladva a szikkadt hegyoldalakon, a folyók aszott ágyai felé. Lassan oszlani kezdett a sûrû homály, csendesült a szélroham s a vidám vízcsobogás boldog hangjai töltötték be a levegõt. Ahogy tisztult az ég, mint megannyi aranyfonál tört utat a napsugára a koszlott homály tépett rongyain. Tisztult az ég, tisztult a levegõ, megzabolázva kushadtak a szilaj Szélúrfik, és Szelek Ura megszelidülten roskadt le a fák sûrûjében egy tisztás selymes pázsitjára. Aztán büszkén, ragyogón, gyönyörûségesen karcsún tarka híd ívelt a horizonton kecses ragyogással, s a Szivárvány útján büszke léptekkel indult gyönyörû kedvese felé Szépmezõk Szárnya. Észrevétlenül ölelte körül egy boldog pacsirta trillája, ráborult a Boldogság csillogó gyöngyházkupolájának bársony szõttese.

123

Vörös József Rózsaszálak

124

Bori néne kakasa felkiabálta az égre a hajnalt. A poros jegenyesor csúcsa felett színesedett az ég, a hold vaksi hunyorgása beleveszett a pirkadat szétfutó rózsaszínébe. A kis házikó ajtaja halkan nyílott, csendes neszezéssel siklott ki rajta a fiú. Lopva körülsandított, és hangtalanul osonva surrant a harmatos fûben, mint a gyík. Álmosan bágyadt faroklengetéssel. Morgós mozdult a góré árnyékában, s azonnal csatlakozott az óvatosan sietõs léptekhez. A fiú átbújt a korhadt kerítés ismerõs, kilazult lécei között, majd a fogai közt sziszegte vissza – Itt maradsz! Morgóst azonnal megállította a hang, értetlenül huppant a fenekére, és nem értette a helyzetet. Hiszen máskor folyton együtt csalinkáztak a gazdával mindenüvé, mi lelhette most, hogy visszaparancsolta? Morgós jóféle nevelést kapott s bár nem tetszett neki a helyzet, de hát a parancs az parancs, így csak a szemével követte a fiú gyorsan eltûnõ alakját. Feri bácsiék ablakában már pislogott a gyertyaláng, így lélegzet visszafojtva, hátát kicsit meggörbítve lopódzott a farakás árnyékában, aztán néhány lépés után már az ismerõs ösvény homokján szedte a lábát. Megkönnyebbülten eresztette ki a levegõt – Phû, ez meleg volt. Talán nem vett észre senki, de jó lesz igyekezni, megvirrad hamarosan. – gondolta a fiú, s rövid idõ múlva odaért a paplak borostyánnal befuttatott mohás kõkerítéséhez. Tilosban járt a fiú, óvatosan körbekémlelt, de még levél sem rezdült. Finom, begyakorolt mozdulattal felnyúlt, és puhán átlendült a kerítés tetején. Ahogy lehuppant a földre meglapult, és várt. Fekete árny vált el a plébánia falától s halkan morogni kezdett. – Csiba Fickó, hát nincs szemed? Én vagyok az nem látod ? A halk, de szemrehányó, és valljuk be kissé rémült hangra vidám farkcsóválással szaladt hozzá a pap bizonytalan származású, ám mint látjuk felette éber kutyája. Valljuk be, a kedvesség nem volt éppen önzetlen, jóféle illatokat hozott a hajnali szellõ a kutya fekete orrába, finom szalonnabõrke csillant a fiú kinyújtott markában. Régtõl fogva ismerték már egymást, bár a kapcsolat nem indult éppen felhõtlenül. Hiába no, a plébános bácsi kertjében messze földön híres finom körte termett, s a fiú néhány cimborájával meglátogatta a papot körtekóstolás ürügyén. Úgy hiszem, azt a mellékes körülményt elhanyagolhatjuk, hogy az egyház jámbor pásztora akkor éppen nem tartózkodott odahaza, hiszen virágos jókedvében akkortájt fogta el a paprikapiros arcú körorvos úr makk ultiját, s olyan jelentéktelenséggel sem kell foglalkozni, minthogy meghívást sem kaptak a kóstolóra. Faluhelyen ugyebár kevésbé adnak az etikettre. A körte az körte, a kutya az kutya, így hát Fickó alaposan megkergette õket azon az estén, ám mindannyian jól nevelt lelkek lévén a harag nem tartott sokáig. Néhány rétes, némi csirkecsont, persze a hús csak úgy nagyjából lerágva s szent lett a béke, valamint jó pár körtével kevesebb a fán. Az ilyen érdekkapcsolatok ismertek mióta világ a világ, és persze a plébános úr is mosolyogva rótta ki a három

üdvözlégyet gyónáskor. Maga mesélte, hogy nem szereti a körtét, mindig elvásik a foga belé, csakis folyékony állapotában kedveli eme gyümölcsöt, ám Ferkó amióta kiadta magából a húsvéti ebédet egy folyékonykörte kóstoló után, inkább fáról szedve szerette ezt a mosolygós gyümölcsöt. Fickó pedig egyaránt szerette a gazdáját, és szerette Ferkót is, lenyalta a fiú tenyerébõl a szalonnazsírt, nyelt egy nagyot, jelezve igencsak hitványka volt az a bõrke, aztán farkát billegetve leült a fiú elé. – El ne árulj te kutya – lehelte a fiú és elosont a fal árnyékában. A sarkon kikukucskált, semmi nem mozdult, fényt sem látott. Reszketõ kézzel nyúlt a zsebébe, és csendesen kikattintotta a tavalyi búcsúfiát. Még egyszer alaposan körbekémlelt, leguggolt és óvatos mozdulatokkal elõrearaszolt a kiskert felé. Csodálatos ritkafajú rózsafák illegették magukat a plébánia hátsókertjében. A pap féltve õrzött, agyonbecézett virágai ontották bódító illatukat a hajnal friss, mégis aromáktól terhes levegõjében. Levelükön harmatcseppek rezdültek a fiú óvatos mozdulataitól. Sóhajtva bólogattak a hosszú szárakon a feslõ, bársonyos bimbók, szisszent a halas bicska, majd megadóan feküdtek a selymes fûre. Serényen, néha hallgatózón megállva dolgozott a fiú, ide-oda surrant a tövek között. Olykor sziszegve szopogatta az ujját, szúrt a tövis mint a fene. – No elég lesz már, haza is kell vinni ezt a kazlat – szuszogta magához ölelve a karcsú szálú virágokat. A kerítésnél azonban megtorpant. Bizony nem vette számításba a nagy tervezés alatt, hogy a visszaútnál már a zsákmány akadályozhatja az akrobatikus kerítésmászásban. Fickó ott téblábolt körülötte, megszagolgatta a rózsákat, tüsszentett néhényat és farokcsóválva vigyorgott fel a fiúra. Ferkó gondterhelten vakargatta a tarkóját. – Most légy okos, Domokos – mormogta, ám nem olyan fából faragták, aki ilyen himmi-hummi dolgoktól kétségbe esik. Néhány lépésnyire egypár fából eszkábált ládika hevert a gazos fûben. A kántor úr szuperálta ki a tél végén a méhesbõl, azóta itt feledve alaposan benõtte a folyondár. Éles szemû hõsünk már régen felfedezte a korábbi látogatások során, s most gyorsan, a maga javára fordította. Szó szerint, hiszen kettõt sebesen egymásra fordított, így pompás emelvény sikeredett, melyre felhágva kényelemesen elérte a kerítés tetejét. A kõbõl rakott peremre ráfektette óvatosan a virágszálakat, aztán szélsebesen visszadobálta a kasokat a bozótos mellé. A visszaút már gyerekjáték volt, és kisvártatva a gyalogúton csattogott a talpa. Sietett a fiú, hiszen lassan éledezett a falu. Nem szerette volna, ha kíváncsi szemek meglátják titkos mesterkedését. Szuszogva bújt vissza a lécek között, s lám, Morgós kutya ugyanott várta, szinte ugyanabban a dermedt mozdulatban, ahogy ott hagyta. Talán még a farka is ugyanabban az ütemben sodorgatta a port, s csak a szemében látszott a szemrehányás. – No mi van komám, hiányoztam tán? – csavarintott egyet a kutya fülén megkönnyebbült vidámsággal Ferkó, és szent lett a béke rögtön. Hangtalanul surrant be az ajtón, és torkában dobogó szívvel hallgatózott. Csendben szöszmötölt néhány percet s ágyreccsenés, ruhasuhogás, halk köhintés jelezte, édesanyja megébredt, öltözködik. Cseppnyi rémülettel és édes vágyakozással leste az ajtót. Tétova léptekkel, még az álomtól mámorosan édesanyja alakja mozdult a félhomályban.

125

– Jaj, hát te már ébren vagy kisfiam – lépett a konyhába, és hirtelen megtorpant. Az abrosszal letakart asztalkán mázas, itt-ott kopottas, picit csorba vázában csodálatos rózsaszálak pompáztak. Ferkó tétova mozdulattal csusszanva tett egy lépést elõre, nyelt egy nagyot. – Sokáig éltesse az Isten kedves édesanyámat neve napján – lehelte halkan a fiúcska. Az ébredõ Nap aranyos fénypászmáinak legszebbike ebben a minutában kukkantott be az ablakon. Egyszerre ragyogott fel a bársonyosan feslõ szirmokon rezgõ gyöngyharmat s az asszony tágra nyitott, meleg pillantású szemesarkában összefutott a könnycsepp.

Tonomár István AZ ÚRHOZ

126

ne a világot okold ha nehéz napokon átölel a bú s akár Laokon a kígyók szorításában szenvedsz bensõdbe nézz ott keress okot vagy a testes fájdalom mögött keresd szívedben az Istent s ha rátaláltál örvendj és vigadj segít majd s nyugalomra int és fordulj hozzá megint és megint és megint

Orosz Mihály Villanás VI. Imádkozik Csendben Dalban Tágul Meghalt Ránktör

a a az a a a

csend dal én rend zaj fény

127

Könyvajánló Dunai Ákos: Wass Albert hazatér*

128

Cegei és szentegyei Wass Albert 1908. január 9-én született a Kolozs vármegyei Válaszúton. … Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Farkas utcai gimnáziumban … végezte, ezután a Debreceni Gazdasági Akadémia, majd a párizsi Sorbonne következett. Hazatérése után kemény munkával gazdálkodni kezdett birtokain, pontosabban egy részükön, ami a földreformnak nevezett román rablás után megmaradt. A vesztes háború és az ország földarabolása következményeként, az erdélyi magyarság jóformán minden intézményét elveszítette, s több mint 200 000 magyarnak a trianoni anyaországba költözésével, emberanyagban is óriási veszteséget szenvedett. A semmibõl kellett újrakezdeni, a kezdeti döbbenetbõl fölocsúdni, a passzivitásból lábra állni, a nemzeti megalázottság görnyedésébõl kiegyenesedni. Mindebben vezetõ szerep várt az írókra, akiknek útját Isten különös rendelése és népünk balsorsa meghatározóan kijelölte. Wass Albert elsõ kötete, a Virágteremtés, 1928-ban jelent meg Kolozsvárott. Sem ez, sem következõ verseskönyve, az 1930-ban, ugyancsak Kolozsvárott kiadott Fenyõ a hegytetõn, nem keltett különösebb irodalmi szenzációt, s csupán sejteni engedte, hogy sokkal többrõl van szó, mint egy unatkozó fiatal arisztokrata próbálkozásai. A következõ lépés egy szavalókórusra írt színmû volt, A temetõ megindul (Marosvásárhely, 1932), után három évig nem jelentkezett újabb könyvvel. Azok közül, akik kezdettõl fogva rokonszenvvel figyelték Wass Albert pályakezdését, többen már arra gyanakodtak, hogy föladta írói terveit. Nem tudhattak vívódásairól, útkeresésérõl, önmarcangolásairól, arról, hogy ez a föltûnõen szép arcú, csöndes fiatalember, ott, a Mezõség sáros dombjai között, a hallgatás évei alatt komoly, érett íróvá forrotta ki magát. És akkor az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1935-ben megjelent a Farkasverem, amely máról holnapra országosan ismertté tette a nevét irodalmi körökben.

Az író életében ismét huzamosabb hallgatás következett, hosszabb, mint a Farkasverem elõtti korszak. Írásai megjelentek ugyan erdélyi magyar lapokban és folyóiratokban, de a következõ könyvére 1940-ig kellett várni. Ekkor jelent meg Budapesten a Csaba, s az ifjú szerzõ magkapta a kor legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat. 1940 õsze, Észak-Erdély hazatérése fordulópontot jelentett mind személye életében, mind írói pályájában. Elsõként a Jönnek! címû riportregény jelent meg Erdély fölszabadulásáról, ezt követte, 1940-ben a Mire a fák megnõnek. Ebben az idõszakban lelkesedése, munkakedve szinte nem ismert határokat. 1942-ben négy könyve jelent meg: A titokzatos õzbak címû novelláskötet, a Vérben és viharban és az Egyedül a világ ellen címû regények, valamint egy mesegyûjtemény, a Tavak könyve. 1943-ban adták ki a Mire a fák megnõnek folytatását, A kastély árnyékában. 1944 karácsonyára a Budapesti Nemzeti Színház mûsorra tûzte a Tavaszi szél címû színmûvét, az elõadás azonban elmaradt. Ebben az idõben magyar honvédegyenruhát viselt, s ahogy az ellenség közeledett, úgy egyre inkább – saját kifejezésével élve – „hátrafelé harcolt”. Aztán a szülõföldtõl is el kellett válnia. Egy 1982-ben adott interjúban így vall errõl: „Õsz volt újra, õsz eleje, 1944. Az orosz tankok ott dübörögtek már a feleki úton, zúdultak alá Kolozsvárra. Repülõgépek bombázták az állomást s a város északi részét. (…) Az utcák üresek voltak, halálosan üresek, mint éjfélkor a temetõk. A Mátyásszobor megett ott állt komoran, gyönyörû szépen a Szent Mihály-templom, s szembe vele, a Bánffy-palota mellett mindjárt, az apácák gondozásában lévõ Központi Szálló és Étterem, elõtte két szürke apáca térdelt a szennyes járdán, imára tett kezekkel, s néztek föl a templom tetején csillogó aranykeresztre. Némán, mozdulatlanul. Két apró kis megrettent emberi lélek a nagy üres térségen, ágyúszó és tankdübörgés közepette. (…) Jobb kéz felõl, az Astoria szállodával majdnem szemben, romokban hevert egy épület, s a romok még porzottak, mintha füstöltek volna. Alig néhány pillanattal azelõtt érhette bombatalálat. Az Urániai Filmszínház épülete volt, ahová diákkoromban, jó húsz évvel azelõtt, gyakran jártam. (…) Abban a pillanatban éreztem, hogy a világ, az én világom, amiben fölnõttem, menthetetlenül összedõlt, elpusztult és befejezõdött.” 1945 húsvétján átlépte Magyarország nyugati határait is, és ezzel emigráns író lett. Ez a jelzõ, ez a tény – hogy emigráns író – 1945-tõl 1989-ig kizárta õt a Magyarországon számon tartott írók közül (Erdélyrõl nem is beszélve), s megfosztotta a honi publikálás lehetõségétõl. 44 esztendeig megbocsáthatatlan véteknek számított, hogy õ nem várta a szovjet csapatokat, nem lelkendezett a „Krisztus-arcú szovjet katonáról” (mint Zilahi Lajos), nem csak késõbb ábrándult ki (mint Márai Sándor), hanem igenis, katonaként harcolt ellenük, s elõlük menekülve hagyta el az országot, mert nem hitt abban, hogy marxi-lenini eszmék jelentik a boldogulás útját a magyar nép számára. Ebben nem változott: ma sem hiszi. S még valamiben nem változott: ez a földönfutóvá tett gróf, ez a bûvös szavú író, ez az erdélyi magyar az emigráció elsõ pillanatától mindmáig Erdély s az ottani magyarság elsõ számú szószólója volt határon innen és túl egyaránt. Nem túlzás leírni: nálánál többet senki nem tett Erdélyért. Egyszerûen „nem tud” – s nem is akar – másról írni, mint Erdélyrõl. Minden regénye, minden novellája, minden mondata, minden sora Erdélyrõl mesél. Erdélyért

129

130

szól, Erdéllyel kapcsolatos, Erdélyben játszódik, de ha éppenséggel amerikai környezetbe helyezi a cselekményt, egy-két mondat után egyértelmû, hogy ismét „helyben vagyunk”, hiszen a téma, az örök, az egyedüli, a mindenek fölötti téma újra és megint és örökké Erdély. Nincs még egy írónk – lett légyen bármelyik magyar tájegység szülöttje –, aki erõsebben kötõdött volna szülõföldjéhez, többet írt volna róla, mint Wass Albert Erdélyrõl. Szépirodalmi alkotásain túlmenõen, a hajdani Erdélyi Szépmíves Céh révén szolgálta az erdélyi ügyet már akkor, amikor Magyarországon még a sarokba állították és kukoricára térdepeltették azt, aki meg merészelte pendíteni az erdélyi magyarüldözést. De errõl a késõbbiekben részletesebben szólunk. Menekült-életét 1945 tavaszának végén, a bajorországi Blaibach nevû falu fölötti erdõben kezdte, ahol egy parasztgazda padlásszobájában húzta meg magát. Ezekre az évekre így emlékezik: „Ebben az idõben voltam vadorzó, hogy fiaim húst ehessenek. Fát döntöttem az erdészetnek, erdõt mértem az amerikaiknak, dohányt termeltem, s árultam a cigarettát tejért, vajért, krumpliért, kenyérért. Megírtam közben öt könyvet, fatönkön ülve, s másik fatönkre téve írógépemet egy erdei tisztáson. 1948-ban átköltöztünk Hamburgba, ahol német sógorom, jómódú építkezési vállalkozó, éjjeliõr állást adott »nagylelkûen«.” Elsõ, külföldön megjelent könyve az 1946-ban kiadott Adjátok vissza a hegyeimet! volt, ami röviddel a megjelenés után, az emigrációs irodalom nagy könyvsike-rének bizonyult, s 1949-ben németül, 1953-ban spanyolul, 1972-ben angolul is napvilágot látott. Ezt követte – ugyancsak 1946-ban – az Erdõk könyve, 1947-ben a Rézkígyó és a Te és a világ, aztán, 1948-ban, két verseskötet: A láthatatlan lobogó és a ma már legnagyobb könyvészeti ritkaságnak számító, 200 számozott példányban megjelent Százéves a dal az ismeretlen bujdosóról. Ugyanebben az évben adták ki hosszabb regényét, az Elvész a nyom címût (ennek német és holland fordítása is nagy sikert aratott), majd 1949-ben a Tizenhárom almafát. 1950-ben jelent meg az Ember az országút szélén, s ez volt Európában írott utolsó könyve. Amerikába érkezve – ekkor még egyetlen szót sem tudott angolul – egy ohiói farmon lett tiszttartó és béres egy személyben: szántott, fejt, kaszált hajnaltól késõ estig. A cselédsorból úgy szabadult, hogy öt gazdája – Wass Albert szemszögébõl nézve: szerencsére – összeveszett, a birtokot elárverezték, az író pedig (ismeretség révén) a Florida Military Academy nevû katonaiskolába került mértan- és algebratanárnak. 1957-ben meghívták egyetemi tanárnak az University of Floridára, ahol nyugdíjba vonulásáig német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet adott elõ amerikai diákoknak. 1952-ben jelent meg mindmáig legnagyobb, utolérhetetlen remekmûve, A funtineli boszorkány. A hazai közönség számára – aki e könyvrõl még csak nem is hallott, mert elzárták elõle – talán meghökkentõ az állításom, de hiszem és vallom, hogy A funtineli boszorkány a legnagyobb magyar regények egyike, sõt: számomra a legnagyobb. Mint Wass Albert amerikai kiadóját, nem is érhet nagyobb öröm e könyv várható magyarországi megjelenésénél. A funtineli boszorkány a túlcsorduló hazaszeretet és a marcangoló honvágy monumentális regénye. Tájleírásainál megragadóbbat magyar író még nem alkotott, meseszövése varázslatos, nyelvezete páratlan, s mindez együttesen a magyar irodalom

élõ klasszikusává avatta az írót, A regény – mely az író bevallottan legkedvesebb mûve – az emigrációban több kiadást megért, és német fordításban is megjelent. Nucának, Funtinel boszorkányának elsöprõ sikerû története után Wass Albert 1954-ben jelentkezett újra Az Antikrisztus és a pásztorok címû regénnyel, amit 1957ben a Magukrahagyottak, 1964-ben az Átoksori kísértetek, 1965-ben pedig a Tizenhárom almafa folytatása, az Elvásik a veres csillag követett. Közben 1963-ban megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet az Erdéllyel kapcsolatos igazságok elsõsorban idegen nyelvû terjesztése érdekében. 1964-tõl kezdõdõen 19 magyar és 43 angol nyelvû könyvet adott ki, utóbbiakat ingyenes szétosztásra amerikai egyetemi és közkönyvtárak, kutatóintézetek és befolyásos politikusok számára. Mindez a tevékenysége természetesen nem maradt visszhang nélkül román oldalról. 1979 októberében hírlapi hajszát indítottak ellene; Románia kiadatását kérte, és Amerikában élõ ügynökei azt terjesztették, hogy 1940-ben, „amikor a magyar hordák rátörtek Erdély békés román lakosságára”, az író „utasításokat adott vérfürdõk rendezésére”, amiért is a háború után a román népbíróság halálra ítélte, s most szívesen átvenné, hogy az ítéletet végrehajthassák. Bizonyítékkal azonban nem tudtak szolgálni, így az ügyet az amerikai hatóságok lezárták. De nem a bukaresti császári pojáca, aki bérgyilkosokkal akarta Wass Albertet elnémítani: a román követség két „diplomatája” két lövést adott le az udvarában rózsáival foglalatoskodó íróra, aki azonban sértetlen maradt. A rendõrség a merénylõt elfogta, ám diplomataútlevelük miatt nem lehetett ellenük eljárást indítani, így meg kellett elégedni Amerikából való azonnali kiutasításukkal. 1971-ben novellakötettel örvendezte meg olvasói, Valaki tévedett címmel. Ezt követte 1975-ben a kárpát-medencei magyar históriába ágyazott kétkötetes családregény, a Kard és kasza elsõ része, egy évvel késõbb pedig ennek második kötete. 1977ben jelent meg a Halálos köd holtember partján címû, a floridai mocsarakban, õserdõkben játszódó kalandregény. Az eredeti, nagy sikert elért angol változat a könnyebb mûfajt kedvelõ amerikai olvasók tudatába csempészte be szinte észrevétlenül az igazságot – természetesen Erdélyrõl… 1985-ben került az emigrációs könyvpiacra a Hagyaték, s ez év nyarán (1989-ben) jelenik meg e sorok írójának kiadásában A költõ és a macska címû novelláskönyv. Két héttel ezelõtt ismételten felkerestem a floridai magányában élõ, 82. évében járó írót. Bár szellemileg töretlen, a nyolc évtized nem múlt el nyomtalanul. Testi bajai nem bántják különösebben, csak azt sajnálja, hogy a vadászatot abba kellett hagynia. Az írást azonban nem hagyta abba. A hite is a régi. – Végzem, amit végeznem kell, amit végeznem jó és illõ, mert a bennem lévõ nyugalomérzés igazolja, hogy helyes úton járok – mondta elgondolkodva az aligátorfarokból készült pompás vacsora után, amint kint ültünk a nagy hikorifák alatt a holdfényben. – Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék, mint egy mustármagocska, hogy hegyeket mozdíthassak vele. S jólesik arra gondolni, hogy talán azok a mustármagocskák, amiket életem során könyveimbe ültetgetve szertehullattam, egy napon valóban visszamozdítják az én hegyeimet a Balkánról Közép-Európába, ahová tartoznak…. * Megjelent a Délsziget c. helytörténeti, mûvészeti folyóirat 1989/5. számában.

131

Könyvajánló James Herriot : Apraja-nagyja megbabonázott Állatorvosi pályám kezdetén … (Magyar Könyvklub – Aqua Kiadó 1996)

132

James Herriot kitûnõ angol író nemcsak megírta kalandos, harsányan vagy szelíden humoros történeteit; õ maga volt ezek fõhõse is. Pályakezdõ állatorvosként két hasonlóan fiatal társával együtt csöppent bele a yorkshire-i farmerek világába, megismerkedik sajátos erényeikkel, hibáikkal, miközben az állataikat gyógyítja; írásaiban kalandos, nemegyszer izgalmas mûtétekrõl is beszámol. Közben nem kíméli önmagát sem, õszintén megírja tévedéseit, saját hibájából nevetségessé válását. Kitûnõ ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden egyes fejezetén. Visszaemlékezéseinek két kisebb részletével ajánlom kedves figyelmükbe e remek és szórakoztató könyvet. 37. Óhatatlanul kicsit önelégültnek éreztem magam, mikor kinyomtam a fényes piros gumilabdát a kutya hasán ejtett metszésen át. Elég kisállat-munkánk került Darrowbyban, hogy kellemes változatosságnak tekintsük a farmok körüli normális munkánk közben, de ahhoz nem elég, hogy közönyössé tegyen bennünket. A nagyvárosi praxissal rendelkezõ orvos bizonyára érdektelen rutinmunkának tekint egy gyomorfelmetszést, de engem, amikor elnéztem az asztalon végigguruló és a rendelõ padlóján felpattanó kis piros labdát, a siker melege öntött el. A nagy, vánszorgó vörös szetterkölyköt aznap délelõtt hozták be; úrnõje azt mondta, két napja szenved és idõnként hány – éppen mióta kislányuk labdája titokzatosan eltûnt. Nem volt nehéz a diagnózis. Visszatûrtem a gyomorseb széleit, s kezdtem lezárni sebvarró fonállal. Kellemes könnyedség fogott el, nem úgy, mint Tristant, aki nem gyújthatott cigarettára a mögötte üvegpalackban bugyborékoló éter miatt, amely a kutya pofája elé tartott altató-

maszkba szivárgott; kedvetlenül meredt a betegre, és szabad kezének ujjaival az asztalon dobolt. De hamarosan átszállt rám a feszültség, mert a mûtõ ajtaja kivágódott, és bevonult Siegfried. Nem tudom miért, de valahányszor Siegfried figyelt munka közben, mindig szétestem: mintha nagy hullámok gördültek volna ki belõle – türelmetlenség, kétségbeesés, kritika, ingerültség. Máris éreztem, hogy a hullámok lökdösnek, noha munkaadóm arca kifejezéstelen volt; ott állt csendben az asztal végén, de ahogy teltek a percek, egy kitörni kész vulkán érzetét keltette bennem. A kirobbanás akkor következett be, amikor kezdtem a hasizom mély rétegét összevarrni. A bélhúrt húztam ki egy üvegedénybõl, mikor heves lélegzetvételt hallottam. – Az istenért, James! – kiáltotta Siegfried. – Ne húzkodd már azt a rohadt bélhúrt! Tudod mibe kerül az félméterenként? Még szerencse, hogy nem tudod, mert elájulnál. És az a drága hintõpor, amit összevissza szórsz – van belõle vagy negyed kiló a kutyában. – Elhallgatott, s néhány pillanatig zihálva lélegzett. – Még valami: ha tamponozni akarsz, elég egy kis vatta – nem kell minden alkalomra egy fél négyzetméter, amennyit te használsz. Add ide azt a tût. Megmutatom neked. Sietõsen kezet mosott, és átvette a mûtétet. Elõször egy csipetnyi jodoformport vett, és finoman a sebbe szórta, olyanformán, ahogy egy idõs hölgy eteti az aranyhalait, aztán levágott egy kis darab bélhúrt, és folyamatosan összevarrta az izmot; alig hagyott eleget kívül, hogy csomót kössön a végére. Bizonytalan is volt, hogy sikerüle, de végül néhány pillanatig tartó feszült összpontosítás után megkötötte. A mûveletet vagy tízszer megismételte, mikor összezárta a bõr sebét selyem sebvarróval; orra csaknem hozzáért a beteghez, mikor a rövid végekre csipesszel csomót kötött. Mire befejezte, némileg kidülledt a szeme. – Helyes, állítsd le az étert, Tristan – mondta, s közben két centi vattát tépett, és finomkodva letörölte a sebet. Felém fordult, és nyájasan mosolygott. Elszorult szívvel láttam, hogy arcát elönti a türelmes kifejezés. – James, kérlek, ne érts félre. Kitûnõ munkát végeztél ezen a kutyán, de ügyelned kell a takarékossági szempontokra is. Tudom, hogy ez most neked semmit sem jelent, de egyszer majd kétségkívül neked is meglesz a saját praxisod, s akkor majd megérted azokat a gondokat, amelyek az én vállamat nyomják. – Megveregette a karomat, és én megacéloztam a lelkem, mikor oldalt hajtotta a fejét, s mosolya egy parányit csibészessé vált. – Végtére is, James, te is egyetértesz azzal, hogy valamennyi nyereségre is szert kell tenni. * Egy hét múlva éppen egy alvó csikó nyakán térdeltem a mezõ közepén, a nap forrón sütötte a hátamat, s én néztem a békésen lehunyt szemeket, a keskeny pofát, amely eltûnt a kloroformos vászon álarcban. Még néhány csepp altatót cseppentettem a szivacsra, aztán visszacsavartam az üveg tetejét. Eleget kapott. El sem tudnám mondani, hányszor végigjátszottuk Siegfrieddel ezt a jelenetet: a ló fekszik fûágyában, munkaadóm szabdalja az egyik végét, én meg a fejét figyelem. Siegfriedben egyedülállóan keveredett a született lovas ember és az ügyes sebész,

133

134

ezzel én nem vetélkedhettem, így hát óhatatlanul altatóorvossá alakultam át. Szerettünk a szabadban operálni; így tisztább volt, s ha a ló megvadult, kevesebb módja nyílott kárt tenni magában. Mindig reménykedtünk a szép idõben, s ma szerencsénk volt. A korai párában végigpillantottam a számtalan boglárkán; teli volt velük a mezõ, mintha egy fénylõ sárga tengerben ültem volna. A virágpor beborította a cipõmet s alattam a ló nyakát. Minden nagyjából úgy történt, ahogy szokott. Bementem a csikóval a bokszba, rácsatoltam az altatókosarat a fejszerszámra, aztán nyugodtan kivezettem a mezõ egy puha, vízszintes darabjára. Egy emberre rábíztam, hogy tartsa hosszú száron a fejszerszámot, és ráöntöttem az elsõ köbcenti kloroformot a szivacsra. A csikó prüszkölt és fejét rázta az idegen szagtól. Az ember lassan körbevezette, s én folyvást adtam a csikónak még egy kis kloroformot, míg végül tántorogni és imbolyogni nem kezdett; ez az állapot mindig eltartott néhány percig, s én magabiztosan vártam Siegfried kis beszédét, amely ilyenkor volt esedékes. Nem csalódtam. – Nem fog lefeküdni, James. Nem kellene egyik mellsõ lábát felkötnünk? Szokásomhoz híven süketnek tettettem magam, s néhány másodperc múlva a csikó egy utolsót kóválygott, és az oldalára zuhant. Siegfried, megszabadulva kényszerû tétlenségétõl, mûködésbe kezdett. – Ülj a fejére! – kiáltotta. – Kössenek egy kötelet a felsõ hátsó lábára, és húzzák elõre! Hozzák ide azt a vödör vizet! Gyerünk – mozgás! Vad változás volt ez. Pillanatokkal elõbb még béke és csend, most meg emberek rohannak mindenfelé, s egymásba ütköznek, Siegfried kiáltásaitól ösztökélve. Harminc év múltán még mindig lovakat altatok Siegfriednek, és õ még most is azt mondja: – Nem fog lefeküdni, James. Manapság leginkább intravénás Thiopentone injekciót alkalmazok, s a ló úgy tíz másodperc alatt elalszik tõle. Nem sok idõt hagy Siegfriednek, hogy elmondja a mondókáját, de azért rendszerint sikerül neki beszorítania a hetedik és a tizedik másodperc közé. Aznapi betegünk megsérült. Mégpedig elég súlyosan ahhoz, hogy az altató alkalmazását igazolja. A kitûnõ vadászkancától származó csikó körbevágtatott a karámjában, s hirtelen vágyat érzett, hogy meglátogassa a kinti világot. Kiválasztotta az egyetlen hegyes karámoszlopot, s afelett próbált átugrani, s karóban húzta magát a mellsõ lábai között. Igyekeztében, hogy szabaduljon, sok kárt tett a szügye körül; szinte mészárszéki látvány volt nagy területen felhasogatott bõrével, a kilógó nagy mellizmokkal, amelyeket mintha hentesbárddal vágtak volna át. – Fordítsák a hátára – mondta Siegfried. – Most jó. – Elõvett egy szondát a füvön mellette fekvõ tálcáról, és gondosan átvizsgálta a sebet. – Csont nem sérült – dörmögte még mindig a mélységbe kukucskálva. Aztán elõvett egy csipeszt, és kihalászott minden szabad diribdarabot, majd hozzám fordult. – Jó nagy sebvarró munka az egész. Folytathatod, ha akarod. Miközben helyet cseréltünk, eszembe jutott, hogy csalódott, amiért nem valami érdekesebb esetet kezelünk. Biztosan nem kérne meg, hogy vegyem át, ha valami rejtetthere-operációról vagy hasonlóról volna szó. Aztán, mikor kézbe vettem a tût,

emlékezetembe beugrott a kutyán végzett gyomoroperáció. Talán próbára tesz pocsékoló szokásaim miatt. Most azonban vigyázni fogok! Apró darab bélhúrt fûztem a tûbe, beleszúrtam az átmetszett izomba, s némi erõfeszítéssel a helyére varrtam. De veszõdséges munka volt csomót kötni a kurta végekre – háromszor annyi idõmbe került, mint kellett volna. Mindazonáltal makacsul kitartottam. Figyelmeztettek, s nem akartam újabb kioktatásban részesülni. Vagy fél tucat varratot raktam be, mikor megéreztem a hullámokat. Munkaadóm a közelemben térdelt a ló nyakán, és a helytelenítés tajtékos habjai közelrõl vágódtak nekem. Még két varraton át kitartottam, akkor Siegfried vad suttogásban robbant ki: – Mi a fenét vacakolsz, James? – Hát varrok. Mi a baj? – De miért lacafacázol azokkal a kis darab bélhúrokkal? Itt töltjük az egész kurva napot. Újabb csomókat pisztergáltam az izomba. – A takarékosság okából – suttogtam vissza öntudatosan. Siegfried úgy pattan fel a nyakról, mintha megharapta volna a ló. – Ezt nem bírom tovább! Add ide, majd én csinálom! Odalépett a tálcához, kiválasztott egy tût, s megragadta az üvegedénybõl kinyúló bélhúr szabad végét. Karjának kaszáló mozdulatával hatalmas tekercs húrt húzott ki, az orsó olyan vadul pörgött az edényben, mint egy legyezõorsó, ha nagy lazac van a horgon. Visszatért a lóhoz, kicsit megbotlott, mert a húr a bokájára tekeredett, aztán varrni kezdett. Nem ment könnyen, mert karját teljesen kinyújtva sem volt képes szorosra húzni a sebvarró fonalat, s minduntalan fel kellett állnia és leguggolnia. Mire visszarakta az izmokat eredeti helyükre, zihált, és némi verejtékharmatot láttam a homlokán. – Valahonnan vér szivárog – motyogta, s megint meglátogatta a tálcát, ahol vadul letépett egy darabot a nagy tekercs vattából. Rendetlen fehér uszályt vontatva maga után a boglárkákon, visszajött, és kitamponozta a sebet a vattatömeg egy sarkával. Megint vissza a tálcához. – Egy kis por, mielõtt bevarrnám a bõrt – mondta könnyedén, és megmarkolt egy kilós dobozt. Egy pillanatig célzott a seb felett, aztán csuklója szertelen rándulásaival szórni kezdte a port. Sok került a sebbe, de még sokkal több szállongott a ló más testrészeire, rám, a boglárkákra, s egy különlegesen szeszélyes lökés elhomályosította a lábkötelet tartó ember izzadó arcát. Mikor abbahagyta a köhögést, nagyon hasonlított Cocóra, a bohócra. Siegfried több méter fonállal összevarrta a bõrt, s amikor hátralépett és szemügyre vette a szép tiszta végeredményt, láttam, hogy nagyszerû kedve van. – No, hát ez pompás. Az ilyen fiatal ló egykettõre meggyógyul. Nem lepõdnék meg, ha nyoma sem maradna. Miközben a mûszereket mostam a vödörben, odajött hozzám, és megszólított: – Bocsáss meg, James, hogy így kilöktelek, de õszintén szólva nem tudtam, mi ütött beléd – olyan voltál, mint egy öreg tyúk. Tudod, az nem kelt jó benyomást, ha az ember hitvány kis mennyiségû anyaggal dolgozik. Az embernek bizonyos ... szó-

135

val ... nagyvonalúsággal kell operálnia, ha szabad így fogalmaznom, s az nem megy, ha fukarkodsz. Lemostam, megtörölgettem és rátettem a tálcára a mûszereket. Aztán felemeltem a tálcát, és elindultam a mezõ végében nyíló kapu felé. Siegfried mellettem jött, és vállamra tette a kezét. – Kérlek, ne gondold, hogy hibáztatlak, James. Talán a skót neveltetésed az oka. És ne felejtsd el, ez a neveltetés annyi, számomra oly rokonszenves tulajdonságot plántált beléd – becsületességet, szorgalmat, hûséget. De biztosra veszem, hogy ti skótok, a te véleményed szerint is – itt megállt és az ujját billegtette felém –, olykor túlontúl spórolósak vagytok. – Aprót nevetett. – Tehát jegyezd meg, James, hogy ne légy túl – hm – takarékos operáció közben. Végigmértem. Ha gyorsan ledobom a tálcát, akkor biztosan le tudom teríteni egy jobbhoroggal. Siegfried folytatta. – De tudom, hogy nem kell tovább szövegelnem neked, James. Te mindig odafigyelsz arra, amit mondok. Hónom alá szorítottam a tálcát, és újra elindultam. – Igen – mondtam. – Odafigyelek. Minden egyes alkalommal. 49.

136

Ha lett volna fékje a kocsimnak, biztosan gyönyörködve nézek le Worton falura a hegyekrõl. A folyó innensõ partján egyenetlenül szétszóródott öreg kõházak kellemes szürke színfoltot jelentettek a völgy zöldjében, s a nyírt gyepû kis kertek valamelyest lágyabbá tették a Völgység másik partján emelkedõ kopár domboldalakat. De az egész látványt elhomályosította az a tudat, hogy le kell jutnom azon a 25 °os lejtõn s a két komisz S kanyaron. Ülõhelyemrõl nézve olyan volt, mint egy csaknem lefelé tekeredõ kígyó. És mint mondtam, nem volt fékem. Persze a jármûvet eredetileg felszerelték a megállítására szolgáló eszközökkel, s az év nagyobb részében, mióta vezettem, a pedál vad nyomása elérte a kívánt hatást, noha valamelyest imbolygott tõle a kocsi az úton. De újabban gyengült a hatás, és most már el is tûnt. A fokozatos romlás idején olykor megemlítettem az ügyet Siegfriednek, s õ kifejezést adott együttérzésének és aggodalmának. – Ez nem lesz jó, James. Beszélek róla Hammonddal. Bízd rám. Néhány nappal késõbb, mikor újból esedeztem: – Ó, Istenem, persze. El akartam rendezni Hammonddal. Ne aggódj, James, elintézem. Végül meg kellett neki mondanom, hogy ha a lábam a fékre teszem, semmi sem történik, s egyedül úgy tudom megállítani a kocsit, ha a sebességet az elsõbe vágom. – Milyen pech, James. Biztos nagyon bosszant. De ne törõdj vele, mindent elrendezek. Kicsivel késõbb megkérdeztem Mr. Hammondot a szervizben, hogy beszélt-e Siegfrieddel, de nem beszélt. A szerelõ mégis beugrott a kocsiba, és lassan vezette az

utcán. Vagy ötven méterrel odább rángatózva, billegve megállt, és kiszállt a kocsiból. Meg sem próbált hátramenetben visszajönni, hanem elgondolkodva odaballagott hozzám. A rendes körülmények között kizökkenthetetlen ember meglehetõsen sápadtnak látszott, s csodálkozva nézett rám. – És azt akarja mondani, fiam, hogy ezzel a kocsival járja a körútjait? – Igen, ezzel. – Akkor kitüntetést kellene kapnia. Én nem mernék átmenni a piactéren ezzel a rohadt vacakkal. Nem tehettem semmit. A kocsi Siegfried tulajdona volt, s nekem várni kellett a nagyúri beleegyezésére. Persze volt már ilyen élményem korábban is a mozgékony utasülés képében, amelyet saját kocsijában tartott, mikor Darrowbyba jöttem. Mintha sosem vette volna észre, hogy valahányszor beleülök, hanyatt esem benne, s nem hiszem, hogy bármit is csinált volna, ha nem történik meg az az eset a piacnapon, amikor is észrevett egy Darrowbyba gyalogoló idõs nõt, kezében nagy kosár zöldséggel, és udvariasan felajánlotta, hogy elviszi. – A szegény öreg lány lába felemelkedett a magasba, õ maga meg eltûnt hátul. Kutya nehéz volt kiszednem – már azt hittem csigát, meg vonóhorgot kell hozni. A káposzta meg a karfiol szanaszét gurult. Megint lenéztem a meredek útra. Az ésszerû persze az volna, ha visszamennék Darrowbyba, és az alsó úton közelíteném meg Wortont. Arra nincs veszély. De ez csaknem tizenhat kilométeres kerülõt jelentene, s igen jól láttam a kis gazdaságot, amelyhez el akartam jutni, vagy háromszáz méterre alattam. A beteg ízületû borjú abban a zöld ajtós pajtában van – sõt, most jön ki az öreg Robinson a házból, és keresztülbotorkál az udvaron, kezében vödörrel. Ha kinyújtanám a kezem, szinte megérinthetném. Arra gondoltam, s nem most elõször, hogy ha az embernek fék nélkül kocsit kell vezetnie, akkor rosszabb helyet erre Angliában nem választhatna a yorkshire-i Völgységnél. Még a síkságon is bajos vezetni, de egy-két hét alatt hozzászoktam, s el is feledkeztem róla. Például akkor, amikor egy tehénnel foglalatoskodtam, s a farmer bepattant a kocsimba, hogy arrább vigye, s az embere elmehessen mellette a traktorral. Egy szót sem szóltam, mikor a gyanútlan ember gyorsan és magabiztosan hátratolatott, és hajmeresztõ reccsenéssel nekiütközött a csûr falának. Jellegzetes yorkshirei illendõséggel csak ennyit mondott: – A fékje nem túl goromba, uram. De hát döntenem kellett. Megyek vissza Darrowbyba vagy egyenest le a lejtõn? Megszokott helyzetté vált ez, s mindennap átéltem a magammal való küszködést egy dombtetõn, dobogó szívvel, mint most is. Tucatszám játszódtak le ezek a nézõközönség nélküli drámák a dombok zöld csendjében. Végül begyújtottam a motort, és azt tettem, amit mindig – a gyorsabb utat választottam lefelé. De ez a domb különleges volt, hírhedt még ezen a vidéken is, s ahogy óvatosan ráereszkedtem, mintha az egész világ alázuhant volna elõttem. Elsõ sebességben tartva a sebességváltót, száraz szájjal mentem le a betoncsíkon, amely most csaknem függõlegesnek látszott. Meglepõ, mennyire felgyorsulhat az ember még elsõ sebességben is, ha más nem fogja vissza, s amikor az elsõ kanyar felém rohant, a kis motor tiltakozásul mind

137

138

hangosabban sivított. Mikor beleértem a kanyarba, kétségbeesetten jobbra húztam a kormányt, a gumik a padka kövein és laza talajában pörögtek egy pillanatig, aztán megint az úton voltunk. Most hosszabb szakasz jött, s még meredekebb: mintha hullámvasúton lettem volna, ugyanúgy azt éreztem, hogy nem irányíthatom a magam sorsát. Amikor belezúdultam a kanyarba, képtelenségnek látszott, hogy ilyen sebességgel kanyarodjak, de vagy kanyarodom, vagy egyenest lerohanok az útról. Rémülten lehunytam a szemem, és balra feszítettem a kormányt. Ez alkalommal a kocsi egyik oldala felemelkedett, s biztosra vettem, hogy felfordulunk, de aztán átzökkent a másik oldalára, s egy-két rettenetes másodpercig így folytatta, míg végül úgy döntött, hogy nem borul fel, s megint mehettem tovább. Ismét egy tátongó meredek. De ahogy a kocsi sivító motorral rohant lefelé, különös tompultságot vettem észre magamon. Úgy látszott, elértem a félelem felsõ határát, s észre sem vettem, mikor végigvágódtunk a harmadik kanyaron. Még egy volt hátra, s végre kezdett enyhülni a lejtõ: sebességem gyorsan csökkent, s az utolsó kanyart legfeljebb harminc kilométerrel vehettem. Sikerült leérnem. A birkákat csak az utolsó egyenesben vettem észre. Több százan voltak, elborították az utat. Kõkerítéstõl kõkerítésig gyapjas hátak folyama. Csak néhány méterre voltak tõlem, s még mindig lefelé mentem. Habozás nélkül elfordítottam a kormányt, s egyenesen nekimentem a kõkerítésnek. A kár nem látszott nagynak. Néhány kõ lepattant, a motor lefulladt és elhallgatott. Lassan hátradõltem az ülésen, és kilazítottam összeharapott állkapcsomat, egyenként kiegyenesítettem ujjaimat, amelyek vadul markolták a kormányt. A birkák egyre csak özönlöttek el mellettem, s én egy oldalpillantást vetettem az emberre, aki terelgette õket. Nem ismertem, és azon imádkoztam, hogy õ se ismerjen meg engem, mert ebben a pillanatban az ismeretlen õrült szerepe látszott a legideálisabbnak. Legjobb meg sem szólalni; aligha kínál kellemes társalgási alapot az, hogy valaki kijön egy kanyarból, és szándékosan nekivezet a falnak. A birkák még mindig vonultak, s hallottam, hogy az ember szólongatja a kutyáit: – Kerítsd, Jess! Gyerünk, Nell! – de én állhatatosan meredtem magam elé a réteges kõfalra, noha az ember pár lépésre haladt el tõlem. Gondolom, némelyek megkérdezték volna, hogy mi a csudát csinálok, de nem a völgységi pásztor. Nyugodtan elment mellettem, nem háborgatott magánéletemben, de néhány pillanat múlva láttam a tükörben, hogy az út közepén állva meredten néz vissza felém, pillanatnyilag megfeledkezve a birkáiról. * Mindig könnyû felidézni „féktelen” életszakaszomat. Van valami metszõen éles az emlékezetemben, s ettõl eleven maradt a mai napig. Gondolom, csak pár hétig tartott, de vég nélkül folytatódhatott volna, ha nem keveredik bele Siegfried maga is. Akkor történt, mikor együtt mentünk ki egy esethez. Valamilyen okból úgy döntött, hogy az én kocsimmal megyünk, és beült a vezetõülésbe. Én aggódva kuporogtam mellette, mikor szokásos élénk tempójával elindult!

Hinchcliffe farmja vagy jó másfél kilométerre fekszik Darrowbytól a fõút mentén. Jókora gazdaság, széles egyenes út vezet be a házig. Nem oda készültünk, de ahogy Siegfried teljes sebességgel repesztett, láttam, hogy Mr. Hinchcliffe kényelmesen poroszkál elõttünk az út közepén a nagy Buickjában. Mikor Siegfried kihúzódott, hogy elõzzön, a farmer hirtelen kidugta a karját, és jobbra fordult a farmja felé – pontosan elõttünk. Siegfried keményen rálépett a fékpedálra, s a szemöldöke felszaladt, mikor semmi sem történt. Egyenest a Buick oldalának tartottunk, s balról nem volt elég hely, hogy kikerüljük. Siegfried nem esett pánikba. Az utolsó pillanatban jobbra fordult a Buickkal együtt, és a két kocsi egymás mellett dübörgött a házhoz vezetõ úton. Mr. Hinchcliffe közvetlen közelrõl kigúvadt szemmel meredt rám. Õ megállt az udvaron, mi azonban kénytelenek voltunk továbbmenni a ház körül. Szerencsére egészen meg lehetett kerülni a házat, s mi átcsörömpöltünk a szérûskerten s vissza a ház elé. Mr. Hinchcliffe mögé kerülve, mert õ már kiszállt a kocsijából, s a saroknál nézte, hova mentünk. Ámultan megperdült, s tátott szájjal figyelt bennünket elhaladtunkban. Siegfried végig megõrizte hidegvérét, biccentett s intett, mielõtt visszarepültünk volna a bekötõ útra. Mielõtt befordultunk volna a fõútra, visszanéztem, Mr. Hinchcliffe-re. Még mindig figyelt bennünket, s volt valami merevség a tartásában, ami a juhászéra emlékeztetett. Az úton azután Siegfried óvatosan egy parkolóba vezetett, és megállt. Néhány pillanatig szó nélkül elõremeredt, s én éreztem, hogy nehezen sikerül neki türelmes arckifejezést felöltenie; de amikor végre felém fordult, az arca átalakult csaknem angyalivá. Körmömet a tenyerembe vájtam, mikor nyájas tekintettel rám mosolygott. – Ejnye, James! – mondta. – Nem értem, miért hallgatsz el dolgokat. Isten tudja, mióta lehet a kocsid ilyen állapotban, de te nem szólsz. – Felemelte a mutatóujját, és türelmes arckifejezése bánatos komolyra váltott. – Hát nem érted, hogy most meghalhattunk volna? Miért nem szóltál?

139

Tonomár István SZÍVÁLDOZAT Parttalan viták Meg nem hallgatások Nem úgy ahogyan rég Ezek most már mások Nincsen már megértés Csak vádak és bántások Keserû szívbõl Keserû szó szakad

140

És csak sértegetnek Véredig bántanak Mintha szörny-nagy Monstrum rajtad áthalad Földbe vagy döngölve Bele vagy taposva Föl kellene állni Se erõ se készség Csak rémség dereng föl Sehol semmi szépség Szerelem ám ez is De mennyire kút-mély Szenvedély-szenvedés Lánc-csörgetõ válás Isten szeme most sír De a Sátán hálás

Miénk a természet 141

142

Néhány szó a dunai hidrológiáról A Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya 1886-ban jött létre, amelyen belül 1892. március 1-jén kezdte meg mûködését az Országos Vízjelzõ Szolgálat. Munkájának köszönhetõen 100 évre visszamenõen vissza tudjuk nézni Magyarország folyóinak vízrajzi adatait. A 2002. és 2003. év egyaránt rekordnak számít a komáromi hidrológia történetében, a Duna vízállása tekintetében: 2002. augusztus 17-én 802 cm-en tetõzött a dunai ár, a vasútállomással szembeni Duna-parti vízmérce „0” pontjához viszonyítva. A zöldár Koppánmonostoron 80-150 cm magasságban, 1200 m hosszan és 6 m szélességben öntötte el a Hajóvontató partot; Komáromban a Rákóczi rakparton átszivárgott, 300 m hosszan és 30 cm magasan állt a víz; a szõnyi vasútállomásnál pedig augusztus 17-ének hajnalán átcsapott a víz, de továbbáradását sikerült megfékezni.1 A 2002. évi magassági rekordot az 1965. június 15-én tetõzõ zöldár 782 cm-rel, az 1954 júliusi zöldár 751 cm-rel közelítette meg. Hasonlóan magas vízállásról 1876 júniusából tudunk, amikor a Duna 758 cm-en tetõzött. Az idei a negatív rekord éve volt: augusztus 29-én a Duna, a vízmérce „0” pontjához mérve +12 cm „magas” volt. Utoljára 1947. november 5-én volt ehhez hasonlóan alacsony a vízállás, akkor +22 cm-t mértek.2 A hatás Koppánmonostoron volt a legszembetûnõbb: az egy hónapja még oly gazdag élõvilágú Kis-Duna kiszáradt medrében óriáskagylók pihegtek, a Hajóvontató partnál horgonyzó Gomb Rocsó SE „Szindbád”-ja pedig mintha szárazdokkban pihenne. A természet rendje azonban már lassan helyreállt. Számadó Emese

1 Ezúton mondok köszönetet Sikrai Attila pv. Õrnagynak, a Komáromi Polgári Védelmi Kirendeltség vezetõjének szíves segítségéért. 2 Köszönetet mondok Veszely Viktornak, a Gyõri Vízügyi Igazgatóság Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztálya munkatársának a tájékoztatásért és a rendelkezésemre bocsátott, megdöbbentõ hatású légi felvételekért. A légi fotók készítési ideje: 2003. 09. 01.

143

A Kis-Duna kiszáradt medre (Fotó: Török Csaba)

144

A „Szindbád” (Fotó: Török Csaba)

A Kis-Duna nyugati szakasza, az ún. „Pipagyújtogató” – légi fotó

145

A Kis-Duna keleti szakasza – légi fotó

A Kis-Duna – 2001. szeptember 6. (Fotó: Török Csaba)

146

Tasnádi László: Kis-Duna – Koppánmonostor (tusrajz, 1996)

Barassó Péter Hajnal Ott áll már a vadõr havas, erdõ szûk nyiladékán, Sebzett vad nyomait véreb módjára követve. Arcát felsértették tüskés borbolya bokrok, Hátán nedves mind a kabát, s átázva a csizma. Hátrahagyott meleg otthon fészket, még fagyos éjben. Benne az asszonyt, s békésen szuszogó csemetéket. Vénájában a láz, mit õseitõl örökölt meg, Lüktet, s hajtja az ösztön most õt egyre elõre. Hajtja a vágya, a vad vérében gyenge faágat Hogy nemártván adjon végsõ tiszteletet majd. Templom elõtt áll már a vadõr, hol zúzmara-oltár, S zöld ravatal közepén dermedten fekszik a nagy kan.

147

Barassó Péter Búcsú a vadászattól

148

Kegyetlen fájdalom hasított a bal lábába, amikor a vaddisznót vonszolva belezuhant a mély árokba. A következõ pillanatban meg úgy érezte, hogy nincs többé lába. Gyanította, hogy elszakadt valami. Valami a lábán, talán az ín. Azt nem tudhatta elõre, legfeljebb érezhette a lelke mélyén, hogy valami más is elszakadt. Talán a csodaszép hivatásos vadászi pálya gyönyörû élményekbõl, sikerekbõl és kudarcokból, reményekbõl és csalódásokból font, erõsnek hitt fonala is elszakadt ott, az egyházai százéves tölgyes melletti árokban. Aztán a mûtét után újra elszakadt a kipótolt Achilles-ín. Pedig csak egy kissé billent meg a sarka az udvaron. Nem fogadta be a szervezet az idegen inat. A második mûtétnél a saját inát húzatták-fûzték össze. Olyan lett, mint az összehegesztett rugó. Nem volt az rugalmas többé. Amikor az utolsó gipsz is lement a lábáról, még egy kicsit reménykedett, hátha jó lesz. Használta, erõltette, szívósan és konokul, majd csak bejáratódik. Nem akart kilógni a sorból. A kínzó fájdalmak ellenére zsákolta az etetõanyagot a vontatóra, járta a területet. Úgy érezte, a májusi õzbakolást, már nem tudja végigcsinálni. Mégis meglövette minden vendégével, amit kiszemelt a számukra. Sokszor összeszorított fogakkal, szaggató fájdalommal a lábában, és újra fel-feltörõ félelemmel a szívében, hogy ez lesz az utolsó vadászat. Aztán vége lett az õzvadászatnak, és fájó szívvel be kellett látnia, kegyetlenül nehéz válaszút elé került. Vagy folytatja a vadõri pályát, azzal a kockázattal, hogy ismét elszakadhat az ina, és akkor talán már soha többé nem tudják összefoltozni még ennyire sem. Vagy abbahagyja, és akkor meg ott belül szakad el valami. Iszonyatosan nehéz volt a döntés, de végül a lába kímélését választotta, vállalva egy olyan seb hurcolását a lelkében, amely begyógyulni sohasem fog, és addig fog sajogni, amíg csak él. Az erdészetnél a fõnökei kiválóan vizsgáztak emberségbõl, amikor búcsúzóul – munkáját is elismervén – egy jó bábolnai szarvasbika elejtésének lehetõségével ajándékozták meg.

Szinte el sem akarta hinni, amikor vadõrtársa felhívta, és közölte a jó hírt. Szeptember 6-án, vasárnap délután fél hatra beszélték meg a találkozót Nyeszkenyepusztán. A délutáni mise után átöltözött vadászruhába, és pontosan érkezett a helyszínre. A kocsi maradt a dûlõúton, õk ketten belopakodtak a nádas szélén lévõ magasleshez. A les körüli répaföldön szarvasnyomok látszottak mindenütt, de nagy csend honolt a környéken. Mígnem egyszer csak Nyeszkenye irányából felhangzott egy keresõ bika öblös hangja. Már kezdett szürkülni, ezért a két vadász gyorsan lemászott a magaslesrõl, ekkor már Újtarcs felõl bõgött a bika. Ahogy szaporázták a lépéseket, elõttük jó százötven méterre a tyúkistálló mögött az aszfaltúton átügetett a nagy testû, fejedelmi vad, és beváltott a nyarasba. Óvatosan belopakodtak utána, és nemsokára megpillantották a pompás vadat, ahogy a nyárfák között ügetett. A vadõr megcélozta a lõbothoz támasztott fegyverrel, a kísérõ pedig rábõgött a szarvval. Csak egy pillanatra állt meg, de az a pillanat elég volt a halálos golyólövés leadásához. A lövéstõl a bika megtántorodott, és egy félkört rohanva még, elvágódott. A vadõr odament hozzá, és kalapját levéve meghatódva állt felette. Csodálta gyönyörû, páros tizennégyes agancsát, hatalmas, izmos testét. Ahogy a királyi vad csillogó, vibráló szemekkel búcsúzott az árnyékvilágtól, a vadász szeme elõtt is csakhamar elmosódott minden. Búcsúzott õ is lehorgasztott fejjel, könnyes szemmel, sajgó szívvel, és kiszáradt torokkal. Persze vadászszíve egyik fele ujjongott, hogyne ujjongott volna, hiszen az erdõ királya, a gyönyörû gímbika itt feküdt elõtte. Élete bikája! De lelki szemei elõtt ugyanakkor elvonultak vadászélete szereplõi, szépen, sorban. És õ már tudta, hogy talán sohasem jönnek azok a gyönyörû élmények, amelyek a vaddal való találkozások során beragyogták az életet. Hogy ezután õ talán már csak „sebzett vadászként” járhatja az erdei utakat. Jóllehet, a mellkasában örökkön-örökké vadászszív fog dobogni, azt a varázslatot, amely tizennyolc éves korában magával ragadta, nem élheti meg soha többé talán. Vajon hogyan fogja tudni azt az elemi erõvel feltörõ vágyakozást elfojtani, vagy legalább csillapítani, amelyet a vadászélet mindennapjainak, hétköznapjainak és ünnepnapjainak hiánya fog feszegetni majd a lelkében?! Számára ez kegyetlen érzés lesz, a sebzett vadászszívet még a jótékony idõ sem gyógyítja be. Ahogy idõsödik az ember, a feltörõ emlékek hol itt, hol ott tépik fel a kötést, és valami napról-napra egyre jobban sajog ott bent. Az idõ legfeljebb csak bölcsebbé tesz, de az igaz vadász szívét meg nem kérgesíti. S hogy milyen is a vadász szíve? Mondhatni, hogy összetett, de nem a kamrák és a pitvarok számát illetõen. Hanem, mert kemény is, meg lágy is tud lenni ugyanez a szív. Kemény, amikor a gazdája meghúzván a ravaszt, kioltja a vad életét. Ehhez keménységre van szükség, nem vitás. Persze a csirke, a kacsa, no meg a hízó leölésekor is ártatlan életeket veszünk el. De kénytelenek vagyunk ezt tenni, ha a Teremtõ húsevésre is „kárhoztatott” bennünket. A vadászat pedig az egyik legõsibb zsákmányszerzési mód, melyet vadbõrökbe bújt õseink örökítettek egyikünkbe-másikunkba. És ezt az õsi ösztönt vállalnunk kell, ha már egyszer ott lüktet a vénáinkban.

149

150

Kell ahhoz keménység, hogy csikorgó, hidegben, térdig érõ hóban egy holdvilágos téli éjszakán otthagyja az otthon melegét, a szeretõ kis feleségét, a békésen szuszogó kisgyermekeit. De a magaslesen csonttá fagyva máris lágy melegség önti el a szívét, ha rájuk gondol. Ugyanakkor meg tud lágyulni a vadász szíve akkor is, ha elárvult õzgidát, vadmalacot, kisrókát vagy vörösvércse fiókát talál az erdõben. Mekkora szeretettel babusgatja, nevelgeti a kis állatokat. Máskor meg a vastag hóban, úttalan-utakon bolyongva, az etetõket feltöltve micsoda jó érzés melengeti a szívét, látván, hogy a sok éhezõ immáron nem éhezik többé! A vadõr most visszatette fejére a makkos kalapot, de még sokáig nézte áhítattal az erdõk csodálatos koronás királyát. Társa, aki megértette, hogy az elejtett vad tisztelete mellett itt most egy rettentõ nehéz búcsúzás történik, most lépett csak közelebb, és átadta a töretet. A vadõr, aki nagyon nehéz szívvel vette át, most ismét elgondolkozott. Talán ez volt az utolsó töret, amit az általa ejtett vad vérében mártottak meg. Vajon, mi lesz ezután? Abban biztos volt, hogy a gyerekkora óta tartó határtalan tisztelete a Természet Temploma iránt a lelkében soha el nem múlik, soha el nem gyengül. És az is biztos, hogy a vadászat lángja egyszer valakit egy kicsit is megmelegített, a sors kegyetlensége ezt a lángot ugyan mérsékelheti, de ki nem olthatja. Az igazi vadász szívében a parázs ott izzik tovább, és csak akkor alszik majd ki végleg, ha a vadászszív már nem dobog többé. Ott búcsúzott hát a vadõr a vadászattól szomorúan Nyeszkenyepusztán a nyarasban, mélyen belélegezve, talán a lelke mélyére lélegezve a fonnyadó, hervadó õszi nyárfaerdõ fanyar illatát.

Emlékek bûvöletében Egy megkésett kakas nagyot kukorékolt a falu szélén, az Ugrancsik saroknál. Négyszer-ötször is megrezegtette érces hangját, mintha a lemaradását akarná ilyetén módon behozni. A szélsõ ház udvarán nagy, loboncos kutya rohangált, ahogy az ember elhaladt mellette. Morogva-hörögve rágta a rozzant fakerítést, bizonygatván, hogy éberen vigyázz a reá bízott portára. Késõbb, azzal próbálta levezetni nagy felindultságát, hogy a saját farkát akarta elkapni, s percekig forgott körbe-körbe, esztelenül. A vadász néhány halk, korholó szót vetett oda neki. Hajnali sétái alkalmával sokszor látta a vén házõrzõt az erdõszélen, ahogy latyakos bundájában megtérni készült az éjszakai vadûzõ csatangolásaiból. Fegyvertelen vadász lévén a szóbeli megrováson kívül más büntetést nem róhatott ki a kóborló jószágra, aki ezeket a feddéseket mégis nagyon a mellére szívhatta, ezért is akarta megbontani a kerítést. Tehetetlen dühében elszántan kaparta a földet a kiskapu alatt, de ezt a vadász már nem láthatta, mert a kiadós sétának és a hajnal varázsának köszönhetõen otthon csakhamar nyugtató, mély álomba zuhant. Nem álmodott semmit, amire emlékezni tudott volna, vagy amirõl mesélni lehetett volna. Megébredve mégis olyan különös lelkiállapotba került, hogy semmi másra nem tudott gondolni, csak a kényszerûségbõl elhagyott, de lelkében soha el nem feledett szép hivatásos vadászi pályájára. Hasonló volt ez az érzés ahhoz, amikor az ember sok-sok év után találkozik a diákszerelmével és rátörnek az ifjúkori szép emlékei. Csakhogy a diákszerelem elmúlott, a természet és – lelke mélyén – a vadõri pálya iránti határtalan rajongása viszont soha el nem gyengült. Sõt, az évek múlásával csak erõsödött benne a vágy, hogy újra vadász lehessen. Nem csak lélekben, hanem testben is, úgy, mint ifjúkorában. Kiült a kedvenc kerti asztalához, és a rigófüttyös tavaszi reggelen az erdõ felõl áramló fanyar tölgyillatú levegõ olyan finoman lebbentette fel a fátylat az emlékeirõl, mint ahogy a mennyasszony lebbenti fel az övét kecses kezével, hitvesi csókra várva. A fátylat, melyet a vadász féltõ gonddal teregetett az emlékeire, hogy a múló idõ nagy kárt ne tehessen bennük. És most itt voltak vele az emlékei és a vadászélményei, frissen és életszerûen, mintha nem is évtizedekkel ezelõtt történtek volna, hanem csak tegnap, tegnapelõtt. Válogatni se nagyon kellett közöttük, hiszen számára nem csak egy-egy vad emlékezetes elejtése volt az élmény, de szeretettel emlékezett némely hangra, illatra, melybõl hangulat lett, varázslatos, soha nem feledhetõ. Lett légyen az a sóskaborbolya virágának émelyítõ illata, vagy a vaddisznó jellegzetes, vadász szívet lázba hozó kisugárzása. A lappantyú kedves, lágy pirregése, vagy a bõgõ gímbika hördülõ orgonája. Az enyhe szellõ most az újszállási gabonaföldek felõl kezdett lengedezni, és a szárba szökkenõ búza illatát lehelte a falura. Május volt. Tapsikoló langymeleg, rügyfakasztó és méhzümmögéstõl zsongó levegõjû május. Az õzbak vadászatának csodálatos idõszaka… Barassó Péter

151

152

„…Lábujjhegyen cserkésztünk a szálason át s a tisztások mentén. Tucatnál is több õzet láttunk, barna-piros testük szinte világított a leszálló estében. Bak is volt közöttük, nem is egy. De valahányszor megmozdult kezemben a puska, hogy vállamhoz emeljem, János megrázta a fejét. »Fiatal« - suttogta. Akkor még nem értettem, hogy mit jelent a szó, de ha megértettem volna, akkor sem tudtam volna fölfogni, hogy miért nem akarta János, hogy meglõjem õket. Vacsoránál magyarázta meg nagyapám, hogy az igazi vadász nem húsra vadászik. Azok az idõk már elteltek régen. Akinek hús kell, az mészároshoz megy. Az igazi vadász gyönyörködik a vadban, élvezi az erdõ csöndjét és hangulatát, a vad megközelítését és mindazt, ami a vadászattal jár. Csak szépen kifejlett agancsú öreg bakot lövi le, vagy a gyöngét és beteget. Erdõjárás a lélek kultúrája, mondta nagyapám, egyesítve a vadászat sportjával és az öröm izgalmával, amit egy tiszta lövés és egy szép agancsos okoz az embernek. …” Wass Alber: Átoksori kísértetek

A vadászat szerepe a vad túlszaporodásának megakadályozása is Elmondta: Kántor János Kántor János 1950-ben született Ácson. Saját bevallása szerint gyerekkorában a vadászok mellett olyan csüngõ-lógó gyerek volt, bár nem volt a családjában vadász. 1965-ben kezdte meg az erdészeti szakiskolát, mint motorfûrészes végzett 1968-ban. Az iskolát követõen a Vértesi Erdõgazdaságnál fakitermelõként dolgozott, majd 3 éves németországi kitérõ után ismét az erdészetnél dolgozik. 1976-ban a vadász-vadtenyésztõ alapfokú szakvizsgát végzett, majd az Ácsi Egyetértés Vadászegyesülethez kerül, mint hivatásos vadász. 1986-tól napjainkig Monostor hivatásos vadásza. 1987. óta él falunkban, Vízimolnár utcai házukban mesélt a vadászhivatásáról: Sokan kívülállóként úgy tekintenek a vadászokra, mint valamilyen gyilkosokra, holott a vadásznak, vadtenyésztõnek a vadat gondoznia, etetnie is kell. Az erdõ nemcsak a puffogtatásról szól, bárkinek szívesen megmutathatjuk, hogy a sikeres vadgazdálkodás érdekében sokat kell tenni az állatok gondozásáért. Nekünk hivatásos vadászoknak a munkája elsõsorban a vadak tenyésztése. Ezért is hallani ritkán puskaropogást az Ácsi erdõ közelében. Területünkön jelentõsen elszaporodtak a vaddisznók, az utóbbi idõben a szarvasállomány is kezd gyarapodni. Számomra ugyanolyan élmény, ha a vendég ejt el egy vadat, mintha én magam lõttem volna. Jellemzõ példa volt, amikor a kapzsi vadászt a saját társai büntették meg. Egy illetõ egymás után 3 malacot is meglõtt, az elsõ kettõ például egy lövéssel. Kiterveltünk ellene egy tréfát: megnyúztunk egy süldõt, kitettük kitömve és meglövettük vele. A „vadászatot” videokamerával felvettük és örök tanulságul szolgált a számára is, hogy mennyire telhetetlen volt. Erdõnkben úgy 30 körüli szarvasállomány és 45-60 vaddisznó, õzbõl lehet vagy 100 is becslésem szerint. A Bakony felõl az autópálya kerítés megakadályozza, hogy átváltsanak a vadak. A Duna felõl, érthetõ módon kevés vad érkezik. A vadászat szerepe egyébként a vad túlszaporodásának megakadályozása is. Szerencsére jó a kapcsolat a környék mezõgazdasági termelõivel, így a jelentõs vadkárt sikerül megfelelõ kártérítéssel ellensúlyozni. Nekünk legtöbb problémánk a fiatalokkal van, amikor a létesítményeinket tönkreteszik, a vadászleseinket kedvtelésbõl széjjelrúgják. Ha üvöltöznek, rugdosódnak oda a vad biztosan nem jön, csak elriasztják. Játsszák az erõs fiút, volt olyan lesünk, amit hetente kétszer javítottunk. Gondot jelentenek számunkra a kóbor kutyák is. Nem vagyunk sintérek, ezért ha tehetjük a kutyatulajdonosokat szép szóval próbáljuk meggyõzni. Én a saját kutyámat is állatorvossal altattattam el. A kutyának is megvan az ösztöne a vadászatra, tehát az erdõben felügyelet nélkül nem kívánatos.

153

154

Nekem is van két saját kutyám: két és fél éves fekete labrador, Dorisz munkavizsgával és az 1 éves foxi, Dorka. Sokan rájöttek arra, hogy kutya nélkül nem lehet vadászni, mert sok vad elveszik és az csak kár. Az õzállományra szoktak jönni külföldi vadászok, fõleg német, osztrák, de megfordult már nálunk belga, francia is. Az olaszok fõleg apróvadra jönnek, õk fel is vásárolják a vadat, ami számunkra is kedvezõbb. Furcsa az olasz vadász szemlélete. A csémi erdõ közelében vártunk a kitörõ vadra, amikor felfigyeltünk a pici ökörszemre. Olaszos mutogatással gesztikulálva mutatta, hogy milyen finom étel készülni ebbõl a körömnyi kis jószágból. Egy alkalommal elutasítottuk az olasz kérést, mivel a védett fenyõrigóra szerettek volna vadászni. Elmagyarázták, hogy milyen finom pástétomot lehetne készíteni belõlük. Gondoljuk csak el, mennyit kell azokból megölni, hogy valaki jól lakjon belõle. Véleményem szerint a vadásztatók a hibásak, akik engedik a védett madarak pusztítását. A társaság megélhetéséhez nélkülözhetetlen a külföldiektõl származó bevétel, de vadföldjeinken idén is sikerült 3 vagon kukoricát megtermelni a téli etetéshez. A lucernaszénát viszont meg kell vennünk. A vadászházban 7 vadászt el tudunk szállásolni, ez is hoz valamit a konyhára. Vérfrissítési céllal már tavaly is hoztunk 60 darab nyulat, az idén további százat. A foglyok kevésbé kötõdnek meg vagy a rókák és a héják szedik össze õket. Évente 2-3 alkalommal tartunk apróvad vadászatot. Nálunk a vad fenntartása a lényeg, vadásztársasági tagjaink más területen is tudnak vadászni. Van két íjászunk is, nekik nehezebb a vadászat, jobban meg kell közelíteniük a vadat. Sajnos nálunk fellépett a hurkozás, sajnos, nem sikerült megfogni az illetõt. Lõfegyveres orvvadászokkal is meggyûlt a bajunk. Monostori illetõkrõl van szó, akiket sikerült megfogni, bár a rendõröknek azt a mesét adták elõ, hogy úgy találták a puskát. Érdekes, én 25 éve járok az erdõbe, de puskát még sosem találtam. Kispuska volt, hangtompítóval felszerelve. Pechjükre, az autóban a rendõrök találtak egy lõszert, a társánál pedig volt egy vadmalac.

Fénykép az autó melletti kismalacokról

Az erdõben járva egy kis csíkos vaddisznó csoportot találtam. Az anyjukat biztos érte valami, de a hasuknál fogva fogtam meg õket. Nagyon szelídek voltak, odajöttek az autóhoz is. Kukoricadarával kevertem be nekik kenyeret, azt etettem velük. Odajöttek a lábamhoz, megismerték az autómat. Aztán egyik napról a másikra elmaradoztak. Többször elõfordult, hogy sérült erdei állatot hoztak hozzám, mondván, hogy az erdõben találták. Sokan nem tudják, ha az anyaállat az ember szagát megérzi a kis jószágon, már nem gondozza és elhagyja, emiatt persze az elhullik. Egyre többen megértik, hogy az erdõben sétálni lehet. Elgondolásainkban szerepelt az erdõ lekerítése forgókapukkal. Így gyalogosan bárki bemehetne, mert a természet ugye mindenkié. Csak az autókkal nem mehetnének be. Tegye le az autót az erdõ szélén, sétáljon, nézelõdjön mert elõbb-utóbb lát valamit. Ha csoportos kirándulásra készülnek érdemes tájékozódni, a vadászokkal is egyeztetni mindenki jól felfogott érdekében. A legtöbb ember figyelembe veszi a figyelmeztetésünket. A beszélgetés végen a következõ vidám történetet osztja meg velünk: Szeptemberben szarvasbõgéskor ülünk a külföldi vendéggel a csemete-kerti lesnél, mögöttünk megszólal a bika. A Mária-képi út felõl hallottuk a bõgést. Elindultunk a vadásszal együtt a hang irányába. Megyünk, megyünk, a bika csak bõg. Mikor a leshez érünk, megláttam Brodák Józsi bácsit, aki fenn ül a lesen a dédunokájával és csak bõg. Jól elkáromkodtam magam, hogy vadász létére így rászedett. Annyira élethûen utánozta a bikát, hogy a német vendég is csak nevetett amikor rájöttünk, hogy megtaláltuk a kétlábú bikát. Ha találkozunk, a mai napig jót nevetünk ezen. Köztudott a vadászokról, hogy bizony nem vetik meg az italozgatást. Évekkel ezelõtt külföldi vadászaink megnézték a komáromi éjszakai életet, majd kellõen felöntve a garatra igyekeztek haza. A száguldozásra felfigyeltek rendõreink és a nyomukba eredtek. Vadászaink félve a következményektõl, mikor a vadászházhoz értek, szanaszét szaladtak, megpróbáltak elbújni a felelõsségre vonás elõl. A rejtõzködés nem sikerült a rendõrök egybõl észrevették egyiküket. Megígérték, ha elõhívja a többieket, a vérvételtõl eltekintenek, megússzák helyszíni bírsággal. Az elõbújó vadászok egyike azonban jelezte, hogy neki „hoseproblema”-ja van. Furcsa totyogása elárulta, hogy ijedtében bizony becsinált. Számára és társainak bizonyára örökre emlékezetes marad ez az este, nem is maradt el másnap a filmkészítés. Külföldön, mint a példa mutatja jóval nagyobb a tekintélyük a rendõröknek. Nekem még az is gondot jelentene, ha tetten érném az orvvadászt, mert nincs jogom az erdõ közepén kinyitni a csomagtartót… Bízunk benne, hogy a közelmúltban szívinfarktuson átesett vadászunk még sokáig pátyolgathatja erdeink vadállományát és további vadászélményekkel gazdagodhat még. Lejegyezte: Monostori János

155

Faragó István Egy nap Hajnalban

156

Aki még nem járt kinn hajnalban, annak hiába is mesélem, mennyire más ilyenkor a világ. Az idegennek talán csak a szürkeség, körvonalak nélküli furcsa massza pedig maga a csoda. A hajnali világ hideg: télen érces, nyáron jólesõen bizsergetõ. Mintha még álmodná az ember. Még velem az ébredés, a konyha fénye, illata, még velem a gyerekkori várakozás: felszáll-e a köd, lehet-e indulni? Még csillag kísér, felnagyult árnyék jár elõttem. Májusi hajnalon keletnek indulj. A patak felõl a víz hûvös illata csap orrodba, a csenderesben csattog a bohém csalogány. Menj csak keletnek, a hegy felé, ahol a virágban álló kökénysövény szinte világít. Télen délre menj, indulj. Mindegy persze, hisz ott is csak szürkeséget találsz, de mögötte meleg otthonosságot sejthetsz. Nézheted a havat, a hunyorgó csillagot, az erõs levegõ tisztára mossa tüdõd. Nyáron csak a rétek felé. Mielõbb kibukkansz majd a fák közül, belegabalyodsz a pókhálók rejtélyes szövevényébe. Õsszel csendesen, csepergõ esõben, lankás, völgyekkel szabdalt vidékre, ahol a bokrok ezerszín levele közt csodás bogyók teremnek. Még nem ment fel a függöny az élet nagy színpadán, de egy-két szereplõ korán kelt. Ne lepõdj meg, ha csak árnyukat leled, ahogy lebegnek a sejtelmes hajnali levegõben. A tarlón róka les ügyetlen pockot, az eperfasorhoz süldõ vaddisznók járnak csemegézni. A szõlõk végén óvatlan nyulak billegtetik kanálfülük, és az öreg füzeknél, ahol mindig sáros a dûlõút, elkésett borz hagyja ott karmos lábnyomát. Végét járja már a virradat. Világos van, de fény sehol. Figyeld a fácánkakast, mert õ kiált majd elõször üdvözlõ szót a kelõ Nap felé. Várd meg, míg elcsendesednek a vadrucák. Visszahúznak mind a tóra, mely fölött hirtelen pára nõ. És pára nõ a rét fölött is, homályos lesz újra minden. Most nagyon figyelj. A hajnal csókot vált a réttel, harmat marad utána, melytõl felélednek a virágok. Lásd, ügyetlen voltál, mert a pókhálón már szivárványt szór a vízcsepp, hogy belekáprázik a szemed; úgy lett reggel, hogy észre sem vetted.

Délelõtt A reggelbõl hirtelen lett fényes délelõtt. A rét elõbukkant a párából, s aki a fák közül érkezett ide, azt elvakította egy pillanatra a ragyogás. Az erdõszélen megrekedt a langyos csalánszag és a frissen kaszált lucernaföld meleg, fûszeres illatokat lehelt. A juhász az akácoshoz ért, vizet húzott az öreg kútból, teleöntötte a mohos oldalú kõvályút. A kutyák kivetették a nyelvük, néha ásítottak, a nyáj pedig jóllakottan merengett a fák hûvösén.

Meleg lett, tücsökszótól remegõ nyári forróság, melyben hamvas szavú aranymálinkó flótázott, míg meg nem unta. Nagyot nyilallt a derék, az ember felegyenesedett, mert kiért egy sorral. A kapát egy szõlõtõkének támasztotta, levetette az inget. Hátán kis erekként csorgott a veríték, melybe, mikor újra kezdte a munkát, lassan por tapadt. Poros, forró és kietlen lett a vidék, az erdõ zöldje megfakult, a búzatábla szinte zörgött, a föld repedései szélesebbre nyíltak. A kukorica kókadtan lógatta leveleit, az árnyék fogyott, s az ölyvek vijjogása szinte fájt a lüktetõ halánték mögött. A juhász elbóbiskolt, feje félrebillent, szája szélén az álom méze csordult. A kutyák néha felültek, vakaróztak, aztán lekushadtak újra. Csend lett, kalász zizegtetõ, forró leheletû nyári némaság, méla, deréknyomorító délelõtt, mely mozdulatlanságával, végtelenségével olyannyira hasonlít az örökkévalóságra.

Délidõn A hegyek felõl friss fuvallat támadt, és a melegben pihegõ erdõ megmozgatta lombját, akár a porfürdõzõ madarak szokták. Igen, az erdõ lombja összeborzolódott, a fák megbillegtették leveleiket, kiszellõztették az állott, forró levegõt közülük, hogy aztán elrendezzék õket újra, s álljon az élettõl buzgó, zöldellõ lombsátor, akár tömör, bástyás várfal. A láppá ingoványosodott kis hegyi tó fölött, a villásfarkú füstifecskék néhány percre abbahagyták a vadászatot, földobták magukat, hogy a szél a tágas, kéklõ ég felé repíthesse õket. A nád megdõlt kissé, nagyot lélegzett, aztán fölegyenesedett, kihúzta magát. A békák - akik épp mostanában ülték lakodalmukat - mintegy varázsszóra rázendítettek, hogy aztán hirtelen, ahogy kezdték, el is hallgassanak. Talán elszégyellték magukat, mint a másnapos násznép, vagy mint a megfáradt szeretõk; talán a hínáron és a vízparti füveken remegõ, kocsonyás békabölcsõkre gondoltak, melyekben a következõ nemzedék várta ebihal-létét. Ám valószínûbb, hogy a nagytorkú zenészek nem gondoltak semmire, csak nem jött még el az idõ, hisz fenn járt az áldott júniusi Nap, hétágra szórta sugarát a tengerszín égboltról, ahol a maradék, kósza felhõk úgy fodrozódtak, mint a hószín birkagyapjú, vagy mint a frissen fejt, meleg tehéntej. Valahol fácánkakas kiáltott, a bokrok fölött gébicsek hangoskodtak, akik, szárnyuk háromszögét imbolyogva feszítették a szélnek. A magasban ölyv rótta méla égi köreit, a távolból egy láthatatlan holló múltidézõ korrogása hangzott. Bibék és porzók remegtek a nyári délelõttben: tornyos virágú kosboré, vad íriszé, margarétáé. Hullámzott a szélben a virágzó árvalányhaj, a réteken margitvirág álmélkodott és szerénykedett az apró nefelejcs, az erdõben pedig szinte megcsendültek a harangvirágok kicsi csengettyûi. A vadrózsa látva s irigyelve a többieket, a rózsaszín százféle árnyalatában pironkodott, alatta, a fû közt szamóca bújt, rejtegetve korai gyümölcsét. Az erdõszélen esernyõnyi fehér kalapot növesztett a csiperke, az avart feltúrta a kékhátú galambgomba, s a fák hûvös árnyán óvatos, sárgaaljú tinóruk között kellette

157

magát a galóca. Fûszeres illatot ontott a kakukkfû, s ezernyi virág egymással versengve illatozott. Tobzódott a nyár, fényekben és színekben, virágban, illatokban, s a víz, a lég és a föld egyetlen hatalmas bölcsõvé változott, ikrák, lárvák, hernyók és fiókák, virágpor bölcsõjévé. A bokrok alá õzsuta rejtette gidáit a forróság elõl, a vágásban elkésett, öreg róka járt zsákmány után, akire rárecsegett egy csavargó szajkó. A felhõk s a Nap meglátták maguk a tavacska tükrében, s a dombon, a kápolna árnyékában a magasra nõtt csalán nagyot sóhajtott. Pillangó szállt és dongó zümmögött, kakukk szólt messzirõl és valahol vadgalamb burukkolt. A kápolna elõtt lassan elfogyott az öreg kõkereszt árnyéka, s a faluból idehallatszott a harangszó. Egy ember ekkor megbökte kalapját, s azt gondolta: Minden lélek dicséri az Urat! - aztán ment tovább az erdei úton, melynek keréknyomában még nagy tócsák õrizték a májusi esõk emlékét.

Délután

158

Délután van, de ezt inkább csak sejti az ember, mert az égen sûrû felhõk tolakodnak, a hegyek szürkés párákba bújtak, s csupán messzirõl, sejtelmesen dereng egy kis világosság. A lepkék, a dongók eltûntek, csak a szúnyogok érzik meg az élõ test kipárolgásait, s indulnak rohamra. Talán még a virágok is elbóbiskoltak egy kicsit. Másképp hajlik ilyenkor a fû, csendesebben pereg az elnyílott vadrózsa szirma. A fecskék a föld fölött cikáznak, a csattogó madárdal esõt jelez. Csendesebben esik ilyenkor a járás, a gally másképp roppan, az avar másképp zörög. Várakozó az ilyen délután, mint a sorssal megbékélt öregek, akik a nyári konyha elé tett sámlin ülve várják az esõt. A réteken fáradt szürkeség, a fák között már félhomály. Az erdõ csendes, a harangvirág sem kéklik igazán, meghajtott feje szinte zizeg, akár a száraz pergamen. A kosárban nedvesen mereng a galambgombák kék háta, kifordul a tinóruk esernyõje, és sárgán, sikamlósan mosolyog. A porladó avarból, a gallyak és fatörzsek korhadó testébõl ezernyi élet születik. Itt lenn az enyészet, a bomlás, melynek meleg illata megrészegíti, aki földig hajol: melybõl zöld lombkoronát növesztenek a fák, melybõl élnek a hangyák s a millió csúszómászó és rovar. Itt lenn az elmúlás, melybõl színes virágok táplálkoznak, melybõl terített asztalt varázsol az erdõ. Itt is, ott is gombák: barnák, sárgák és fehérek, még vörös is, e bomló, rejtélyes világ csodás lakói, az enyészet gyümölcsei. A vágásban, az avarban merednek, guggolnak, kuporognak és bújnak, láthatatlan meztelen csigák másszák és rágják meg, és olykor vaddisznók habzsolják, döntögetik õket. Õk vannak a homályból, az avarból, az elmúlásból, vagy belõlük vannak azok? Kik és mik ezek a sem állat, sem növény lények, melyek rejtélyes fonalaikkal átszõnek itt mindent? Valahol felsikolt egy rigó, aztán héja szárnya surran: az elmúlásból élet lett, közben persze az életbõl is elmúlás. A rothadásból gomba van; és igen, virág, fû, fa,

bokor és mindenbõl minden, a törvény szerint. A giliszta rág, és meleg, élõ humuszt csinál - aztán belõle is az lesz. Vagy éppen madár: talán rigó is. A kosár megtelt közben, a lógó hasú felhõkbõl õszt idézõ pára nõtt a réteken, a fennsíkon, eltûntek benne a hegyek, s aztán eleredt az esõ. Csendben csak, cseppenként, elõbb elverte az utak porát, utána betört az erdõbe is. Mikor a sûrû esõfüggöny mögött eltûnt a táj, akkor ért véget a délután.

Alkony Fészkét õrzi a vadmadár: riadt kis ösztöne foglya, lángban a rétek, a láthatár, lángban a szénaboglya. A lekaszált rétekre kékes párákat növeszt az este, életre kel a farakás, arca nõ s azután teste. Lebegve foszlik s porlad el a dolgok nappali rendje sejtelmes árnyak nõnek belõle és helyette. Így válik semmivé arcom, s ami még megmaradt: szemeim helyén parázsló két tüzes smaragd.

Éjszaka Ha teheted, ne maradj a sötétséggel egyedül, mert árnyékok mozdulnak benne, rémítõ zörrenésekkel lesz teli. Te ezt a világot már nem ismered: az öreg cseresznyefának karja nõtt, a magas fû csillámló fal lett az ösvény mellett, a kunyhó félrebillent kalapú óriás. Ami kiáltott, kuvik volt; ami sír, macskabagoly? Mi rebbent elõtted, talán lappantyú? Ami arcod majdnem érte, denevér szárny volt? Gyújts tüzet, kicsi lángú, óvatos tüzet, de ne nézz hátra, ne nézz ki mellõle, mert egyedül leszel. A tûz elhamvad, a parázs vörös pislákolása eltûnik, az üszkös fa összeroppan, s újra sötétben maradsz.

159

Ne nézd a tányérképû Holdat, mert a hideg bõröd alá bújik, megmarkolja a szívedet. Ne higgy a csillagfény varázslatainak, ne hidd az ezüstös tükrû, hullámzó tóvá változott rétet. Megbotlasz majd, ha az éjszakában fehérlõ gyalogút az erdõbe ér. Bokád kövön bicsaklik, csalán közé tévedsz, arcodba tüskés gally csap. Csak pocok mozdult, s te összerezzentél. Csak egy õz dobogott, s a szíved összeszorult. Egyedül maradtál a sötétben, mely röhögve köpi az arcodba: – Félsz! Nézd csak, reszketsz talán? Pedig közel s távol senki, senki lelkes emberi lény. Magad vagy – talán csak nem magadtól félsz? Talán a bûneid? A mindennaposak, melyek kicsik, megbocsáttatnak s vannak másnak is ... Itt az erdõben nincs semmi, senki, aki neked árthatna. Vagy, jár itt valaki mégis? Aki maga a sötétség? Aki akar valamit tõled? Szólj azzal, aki segíthet. Nem kell szavakkal, csak ... szentjánosbogarak lámpásait gyújtja majd utad mellett ... ha mered ... ha akarod ...

160 Tonomár István A

SZÖGEK én általa vagyok az ego sum via veritas et vita belénk hasít de ha sértenek is a szögek a tövisek a kereszten nem csak nekem szól a sóhaj

Templomszolgák A Gulya-kúti úton találkozott a hajnali derengéssel. Az erdõben még megült az éji homály, a ritkásabb helyeken titokzatos árnyak játszottak a képzelettel. De ahol az út kanyarodott a vaknyiladék felé, felpillantva az égre már látható volt az a sejtelmes árnyalat, amely a pirkadat eljöttét elõzi meg. Mohón szívta magába a párás, üde erdei levegõt, amely telítve volt az ébredõ természet megannyi varázslatos fûszerével, az akácvirág édes illatától valósággal megrészegült. A nyugati ostorfa harmatcseppes, puha levelei simogatták az arcát, ahogy rátért a négyesfenyõ felé vezetõ útra. A sûrûben még templomi csend honolt, mely attól volt igazán imádságos, hogy leheletnyi neszekbõl, aprócska hangokból állott össze, a feketefenyõ tobozának pattogásától, a fanyar illatú avar cickány-motozta percegésén át, a fülesbagoly halk sóhajtásáig, csodás harmóniában. A sápadt, csorba Hold éppen elbújt az óriás feketefenyõ koronája mögé, amikor a galagonyásból egy feketerigó ideges cikkanásával jelezte, hogy valami történt. A következõ pillanatban a nagy kocsányos tölgy alatt elpattant egy ág, és vaddisznó fújása volt hallható. Az ember, aki eleddig hiúzként lopakodott az úton, most szobor-mereven megállt. Hangtalanul belebillegett a hûvös levegõbe, és a leheletbõl láthatta, hogy a gyenge hajnali szellõ az õserõt sugárzó vad felõl lengedez. Néhány gally most ismét megreccsent, majd hosszan tartó, síri csend következett. A vaddisznó már csak hét-nyolc méterre volt az embertõl, akinek az érverése a fülében és a torkában lüktetett. Ugyanaz az érzés kerítette hatalmába, amely vadászvadtenyésztõ gyakornok korában, harmincnégy évvel ezelõtt, amikor az erdei úton jött szembe vele a nagy remetekan. Akkor félt is, és gondolatban elbúcsúzott a szeretteitõl. Úgy hitte, hogy a vadállat fel fogja dönteni, fel fogja koncolni. Nem volt még akkor puskája, most meg már nincsen. Balesetet szenvedett hét évvel ezelõtt, elszakadt az Achilles-ina, épp a vaddisznónak köszönhetõen. Húzta a gazosból a lõtt vadat, és belezuhant egy mély árokba. Szép vadász hivatásának ott vége is lett. De a lelke mélyén örökké vadász maradt, és töretlen hittel hitte, hogy ez még visszakerülhet a kényszerûen elhagyott pályára. A természet iránti határtalan rajongása sem szûnt meg sohasem, kora gyerekkora óta imádattal szerette és tisztelte a természet templomát, az erdõk, a mezõk, a vizek növény- és állatvilágát. Templomszolgának érezte magát, midõn a reá bízott vadállományt gondozta és védte, vagy favágóként tisztított egy-egy erdõrészt. De akkor is, amikor a szépséges monostori réteket megszabadította az emberek szemetétõl, és két keze munkájával kies ligeteket varázsolt az elhanyagolt, gazlepte területek helyére. Igaz hívõ lévén eljárt a vasárnapi misére, elõtte hajnalonként, reggelenként ebbe a másik templomba is ellátogatott. Balesete után fájó lábbal és sajgó szívvel ugyan,

161

162

de rendületlenül hitte, hogy a gyönyörûséges természet csakis a teremtés mûve lehet, hiszen ennyi csoda, ennyi titokzatos szépség nem jöhet létre másképp. Természetesen mindig úgy érezte, hogy templomban van. És úgy érezte, hogy otthon van, hiszen szinte minden fa, minden bokor, minden apró élõlény személyes ismerõse volt már. És most ott állt az úton zakatoló szívvel. Mi volt ez az érzés? Vadászláz? De hiszen õ már nem vadászik régóta. Bár a puska nélküli hét esztendõ alatt azt is megtanulta, hogy lehet fegyver nélkül vadászni. Mert hisz’ a vad elejtése hasonlít a szerelem beteljesüléséhez. De hát van beteljesületlen szerelem is, mégis milyen gyönyörû az addig elvezetõ út! Újra elindult a vaddisznó, az õ legkedvesebb vadja. Kettõt-hármat lépett csak, de a ropogásból érezni lehetett, hogy nagy állat közeleg. Amikor a Hold magára húzott egy szürke felhõdunnát, a remetekan kilépett az útra, és rögtön az ember felé fordult, aki már a vad jellegzetes szagát is érezte. A torka kiszáradt, és szorította is valami, de már nem félt, mint harmincnégy évvel ezelõtt. Tudta, hogy a vaddisznó nem fogja megtámadni, bár az lépkedett felé kimért léptekkel. A fekete tömeg most megállt egy pillanatra, majd egy nagy buffanást követõen – mely a vadász képzeletében a lövés pillanata volt – hatalmas robajjal elrobogott. Az érverés, a lüktetés, a szívdobogás – mely most hágott a tetõfokára – néhány perc múlva elcsendesült. És ekkor mint a templomi csengettyû, felhangzott egy apró kis poszáta szívet-lelket melengetõ trillázása, hírül adván az erdõ többi lakójának, hogy elérkezett a fenséges hajnal. Az ember, aki az égbolt alján még nem láthatta a Nap izzó korongját, a sokszínû tündöklésbõl már tudhatta, hol fog felbukkanni nemsokára. Elérkezett a hatalmas fához, a földtõl egy méterre négyfelé ágazó gyönyörû törzsû és koronájú agg feketefenyõhöz. Leült a fa alá, hátát a törzshöz támasztotta, és elgyönyörködött a csodálatos napkeltében. A fiatal nyarasban szarvasok csipegették a zsenge hajtásokat, tehenek, ünõk és borjak. Késõbb lassan bebandukoltak a szomszédos sûrû erdei fenyvesbe, nappali szálláshelyükre. Az erdõ már zengett a madárdaltól, száz és száz pirinyó madártorok bizonygatta, hogy itt övé a legszebb hang, a leggyönyörûbb madárének. Az ember lehunyt pillái alatt csodás álmot látott. A fácánosban serénykedett tizennyolc évesen vadtenyésztõ gyakornokként. Sokezer fácán között sétált, pompás tollazatú, délcegen dürrögõ kakasok és szerény tyúkocskák, folyton nyüzsgõ, cserregõ szürkefoglyok között. Látta Huszárt, a fácántelep paripáját, Gipsyt, a fácános kotorékebét, Pannit, a vénséges vén uhut, Öreget, az aggastyán németvizslát, Dezsõt és Rezsõt, a csíkos vadmalacokat, Csöpit és Kóbort a két vitéz patkányirtót. És látta élete elsõ õzbakját, az elsõ szarvasbikát. Látott rókát, borzot és nyusztot, szarkákat, szürkevarjakat, és látta összecsapni a fekete sast a vén uhuval. És látta eldõlni a nagy remetekant a dagonyánál… Ifjúkori vadászélete sok-sok szereplõjét látta álmában. Kinyitotta a szemét, és zsigereiben érezte, hogy most a természet templomában

van. Képzeletében arcok jelentek meg. Emberek, akik a természetért tettek és tesznek, gondolattal, szóval, cselekedettel és „nem mulasztással”. Erdészek és vadõrök, fõvadászok és vadgazdaságvezetõk, egyetemi tanár és adjunktus Sopronból… Múzeumigazgató, akivel együtt végezte a soproni tanfolyamot. Akinek az arcvonásait sajnos már csak halála után hét évvel láthatta viszont egy üvegkoporsóba cizelláltan a Mátra Múzeumban, kislánya iskolai kirándulásán. Templomszolgák voltak õk valamennyien, a természet imádságos templomának szolgái. Az emlékezéstõl elérzékenyült, könny szökött a szemébe, amikor a Csikókapui útnál megállt. A fülemüle ugyanott és ugyanolyan gyönyörûen dalolta énekét, mint azon a harmincnégy évvel ezelõtti csodás hajnalon. Kiérve az erdõszélre látta a házat, amelyben kicsi unokája aludt édesen. És lelki szemei elõtt látta a kis Dániel gyönyörûen csillogó szemecskéit. És akkor lelkébõl feltört a remény, tisztán, csillapíthatatlanul: Talán egyszer majd az a kis ember is szolga lesz, mint a nagyapja. Templomszolga, a természet varázslatos templomának igaz, hû szolgája. Barassó Péter

Tonomár István A mi utunk A felhõk között Az égen rajzolódik Egy feszület Véletlen vagy borgõzös Látomás de inkább Üzenet Az én utam az én igazságom Az én életem Az én hitem Az irgalom és A szeretet Bárhogy is uram Minden utam hozzád vezet

163

Néhány jó tanács szobanövényeinkhez Bizonyára Önnel is elõfordult már, hogy egy gyönyörû szobanövénnyel ajándékozták meg – esetleg magát lepte meg vele. Napokon-heteken át öntözte, ápolta, gyönyörködött benne, de egyszer csak szomorúan tapasztalta, hogy hullani kezdtek a levelei, vagy száradásnak indult a növény. Ilyenkor biztosan feltette magának a kérdést: mit rontottam el? Álljon itt néhány közkedvelt, ismert szobanövény „használati utasítása”: mennyi fényt és vizet igényel, milyen hõmérsékleten és páratartalomnál érzi magát legjobban.

164

Szobafenyõ (Araucaria heterophylla): Ez az araucariaféle habár lassan növekszik, tíz éven belül elérheti a 120 cm-es magasságot is. Fényigény: Közepes fény. Vízigény: Bõségesen öntözzük, a növekedési idõszak alatt kéthetenként tápoldattal kezeljük. Télen mérsékelten öntözzük. Hõmérséklet: Normál szobahõmérséklet. Téli nyugalmi idõszakban 7-10 0C. Levegõ páratartalma: A szobafenyõ szereti a magasabb páratartalmat. Kehelyvirág (Calathea makoyana): A kehelyvirág csodaszép rajzolatú levelei gyakran csaknem függõlegesen nõnek a hosszú levélnyeleken, emiatt a levelek alsó oldalán lévõ mintázat is látható. Fényigény: Közepes fény Vízigény: Bõséges öntözést igényel, a növekedési idõszakban pedig kéthetenként tápoldatos kezelést. Télen mérsékelten öntözzük. Hõmérséklet: Egész évben 15 és 21 0C közötti melegben érzi jól magát. Levegõ páratartalma: A növény számára létfontosságú a magas páratartalom, ezért helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és gyakran permetezzük vízzel, legjobb erre a tiszta esõvíz. Gyompálma (Chamaedorea elegans): A gyompálma könnyen kezelhetõ, s a mérete is ideális, mivel 120 cm-nél ritkán nõ nagyobbra. Minden méretben megvásárolható, az egészen kicsi példányoktól a 60-100 cm magas növényekig. Fényigény: Világos, szûrt fény a növekedési idõszakban, télen közvetlen napfény. Vízigény: bõségesen kell öntözni. A növekedési idõszakban havonta egyszer 50 %-osra higított szokványos tápoldattal kell kezelni. Télen mérsékelten öntözzük. Hõmérséklet: Ideális 18-24 0C, azonban elviseli a 12 0C-os hideget is. Levegõ páratartalma: A növénynek magas páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre!

Javaslat: A gyompálma jól érzi magát olyan cserépben is, amely túl kicsinek tûnik számára. Tavasszal át kell ültetni, de csak akkor, ha a növény az edényt teljesen benõtte gyökereivel. Zöldike (Chlorophytum comosum): A szép növésû zöldike nagyon dekoratív növény. Finoman ívelt, zöldcsíkos levelei és sárga, csüngõ szárai, amelyek elõbb fehér levélcsoportokat, késõbb pedig az anyanövény miniatûr kiadását hordozzák, egész éven át nagyon érdekesek. Fényigény: Kora tavasztól késõ õszig világos, szûrt fény; télen közvetlen napsütés. Vízigény: Bõségesen öntözzük és a növekedési idõszakban kéthavonként tápoldattal kezeljük. Télen mérsékeltebben locsoljuk. Hõmérséklet: Normál szobahõmérséklet. A téli minimális hõmérséklet 7 0C. Levegõ páratartalma: A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre, s ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. Javaslat: A chlorophytum fehér, megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják. Átültetéskor, hogy kivédjük ezt a jelenséget, elég helyet kell hagyni a cserép szélénél. Klívia (Clivia miniata): A klívia szíj alakú, bõrszerû levelei a tõrõl két sorban fakadnak, s hagymához hasonlóan néznek ki. A nagyon korai, tavaszi idõszakban a levélredõben – nem egészen a középrészben –, látható a kis halvány virágfej, amely lassan növekszik egy vastag virágszáron. Legfelül képzõdnek az égõ sárga vagy barackszínû virágok. Fényigény: Világos, szûrt fény. Ha nem kap elég fényt, a növény nem virágzik. Számára legmegfelelõbb hely a reggeli vagy esti napsütésben álló ablakpárkány. A klívia nyáron védett és részben árnyékos helyen tartható a szabadban, de lassan kell szoktatni a fényhez, különben megperzselõdnek a levelei. Vízigény: Bõségesen kell öntözni, s gondoskodni kell arról, hogy a cserép földje mindig nedves legyen, attól kezdve, hogy a virágfejek a levelek fölé kezdenek emelkedni. Ebben az idõszakban kéthetente kezeljük tápoldattal. Õsz végén abba kell hagyni az öntözést és a tápoldatos kezelést, ugyanis amíg tavasszal meg nem jelenik az új virágfej, a cserépben lévõ földet tökéletesen szárazon kell tartani. Ezt követõen ismét rendszeresen kell öntözni. Hõmérséklet: A növekedési idõszakban a szobahõmérséklet számára a legmegfelelõbb. Õsszel hûvösebb helyet kell találni a téli nyugalmi idõszak idejére, legjobb erre a kb. 10 0C hõmérséklet. A nyugalmi idõszak feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a növény tavasszal virágozhasson. Levegõ páratartalma: A klívia a száraz levegõt kedveli és nem igényli a páratartalom pótlását. Javaslat: A klíviák sok vastag gyökeret fejlesztenek, amelyek idõvel megjelennek

165

a virágcserép felszínén. Akkor virágoznak legjobban, ha a gyökereik jõ erõsek, ezért csak akkor ültessük át õket, ha feltétlenül szükséges. Átültetéskor a fiatal hajtásokat le lehet venni, s külön el lehet ültetni. Kroton (Codiaeum variegatum pictum): Ennél a növénynél rendkívüli módon változatos a levelek nagysága, formája és színe. Lehetnek hosszúak és keskenyek, majdnem oválisak vagy spirálisak, narancsszínûek vagy világossárgák. Fényigény: Világos, szûrt napfény. Télen legjobb világos ablakba tenni. Vízigény: Bõségesen kell öntöznünk. A növekedési idõszakban kéthetenként tápoldatot adjunk neki. Télen mérsékelten öntözzük. Hõmérséklet: Normál szobahõmérséklet, de legalább 12 0C. Levegõ páratartalma: A növény igényli a páratartalom pótlását, ezért meleg idõben vízzel permetezzük, az véd a takácsatkák ellen is.

166

Ciklámen (Cyclamen persicum): Legjobb, ha a cikláment egyéves növényként kezeljük, és a virágok elhervadása után eltávolítjuk, annak ellenére, hogy igényes ápolás mellett sikerülhet még egy évig eltartani. Ez a gumós növény virágzó állapotában tavasztól õszig egyaránt kapható. A virágok lehetnek fehérek, pirosak, rózsaszínûek vagy lilák. Fényigény: Sok világos, szûrt fényt igényel. Kerülendõ a közvetlen napsugárzás, mert megperzselheti a leveleket. Vízigény: A növekedési idõszakban a cserepet fél órára helyezzük vizet tartalmazó mély tálba, így elkerülhetõ, hogy a gumó gyökere átnedvesedjen, amely különben rothadásnak indulna. A mûveletet meg kell ismételni, ha a cserép földje száraznak tûnik. Kéthetente adjunk neki tápoldatot. Hõmérséklet: A növényt mindig hideg helyen tartsuk, így a virágai hosszabb ideig élnek. A meleg lerövidíti a ciklámen élettartamát. A 12 0C ideális számára. Levegõ páratartalma: Ez a növény kedveli a magas páratartalmat. Helyezze széles, nedves kavicsokkal kirakott alátétre! Buzogányvirág (Dieffenbachia maculata): Nagy levelein sok, krémszínû folt található. A dieffenbachia nedve mérgezõ, ezért a növény érintését követõen ajánlatos kezet mosni. Helyezze a virágot gyerekek által elérhetetlen helyre. Fényigény: Világos, szûrt fény tavasztól õszig, télen közvetlen napfény. Vízigény: Mindig mérsékelten öntözzük. A növekedési idõszakban kéthetente kezeljük tápoldattal. Hõmérséklet: Kedveli a meleget, ezért 15 0C-nál hidegebb helyen ne tartsuk! Levegõ páratartalma: Ez a növény igényli a magas páratartalmat. A cserepet állítsuk nedves kavicsra és gyakran permetezzük vízzel!

Szobafikusz (Ficus elastica “Decora”): A fikuszok eredményesen és könnyen nevelhetõk zárt térben. A szobafikusz erõs, sötétzöld, fénylõ levelei majdnem vízszintesen nõnek ki a növény szárából. Fényigény: Világos, szûrt fény. Vízigény: Mérsékelten öntözzük, s a növekedési idõszakban kéthetente kezeljük tápoldattal. Télen óvatosan öntözzük. Hõmérséklet: A fikuszok csaknem minden hõmérsékletnél képesek fejlõdni, télen azonban legalább 12 0C-ra van szükségük. Levegõ páratartalma: Meleg helyiségben a növénynek fokozott páratartalomra van szüksége, ezért rendszeresen permetezzük! Rózsamályva, Hibiszkusz (Hibiscus rosa-sinensis): Ezt a fatörzsû cserjét nagy, tölcsér formájú virágai miatt tartják, amelyek lehetnek egyszerûek vagy teltek, színük szerint pedig fehérek, sárgák, narancsszínûek vagy sötétpirosak. Fényigény: Közvetlen napfény. Vízigény: Mérsékelten öntözzük, s a növekedési idõszakban hetenként egyszer paradicsom tápoldattal segítsük a fejlõdését. A hibiszkusznak nagyon sok tápanyagra van szüksége. Télen kevés vízzel öntözzük. Hõmérséklet: Normál szobahõmérséklet, de télen 12 0Cos hõmérsékletnél biztosítsuk számára a pihenõ idõszakot. Levegõ páratartalma: A hibiszkusz kedveli a magas páratartalmat. Helyezzük nedves kavicsrétegre! Amarillisz (Hippeastrum): Az amarillisz hagymás növény, amely több éven keresztül is eltartható lakásban. Kora tavasszal kezd nõni – elõbb egy vagy két magas virágszárat növeszt több hatalmas tölcsér formájú virággal, melyek mellett kifejlõdnek a hosszú, szíj alakú levelek is. A virágok lehetnek fehérek, rózsaszínûek, narancssárgák vagy pirosak, ezenkívül vagy egyszínû vagy pedig saját színükkel csíkozottak. Fényigény: A növekedési idõszakban tartsuk a növényt közvetlen napfénynél. Nyáron kinn tarthatjuk a teljes napsütésben, ennek az lesz a következménye, hogy a növény következõ évben is virágozni fog. A téli pihenõ idõszakban az amarillisz számára nem fontos a fény. Vízigény: Az éppen növekedésnek induló hagymát óvatosan öntözzük, a vízadagot késõbb a növekedéssel párhuzamosan növelhetjük. Kevés vízzel öntözzük és nyáron kéthetente kezeljük tápoldattal. Nyár közepén a hagyma és a virágok növekedésének serkentése érdekében térjünk át a paradicsom tápoldatra. Õsszel, amikor a levelek kezdenek sárgulni, abbahagyhatjuk az öntözést és a tápoldat adását. Hõmérséklet: A meleg fontos a hagymák fejlõdése szempontjából, de amikor az amarillisz virágzik, a virágok hideg hõmérsékletnél hosszabb ideig megmaradnak.

167

A téli pihenõ idõszak hõmérséklete 12 0C. Levegõ páratartalma: Az amarillisz szereti a száraz levegõt. Filodendron, Könnyezõpálma (Monstera deliciosa): Ez a nagy levelû, hosszú levélnyelû kúszónövény dekoratív szobanövényként ismert. Egyaránt vásárolhatunk kicsi és nagyméretû filodendront, mély levélbevágások azonban csak a kifejlett növénynél láthatók. Fényigény: Világos, szûrt fény. Vízigény: Mérsékelten öntözzük, a növekedési idõszakban kéthetente kezeljük tápoldattal. Hõmérséklet: Normál szobahõmérséklet; téli hõmérsékleti minimuma 12 0C. Levegõ páratartalma: Ez a növény igényli a fokozott páratartalmat; állítsuk nedves kavicsra és idõnként permetezzük meg vízzel. Javaslat: Dugjuk a hosszú léggyökereket a cserépföldbe, ezáltal – a talajba fúródva – képesek lesznek a tápanyagok felvételére.

168

Leander (Nerium oleander): E fás szárú cserjét többnyire rózsaszínû virágaiért termesztik. Vannak olyan változatai is, amelyeknél a virágok sárgák, narancsszínûek, pirosak vagy fehérek. Fényigény: A növénynek világos, napos elhelyezésre van szüksége. Vízigény: Egész évben mérsékelten kell öntözni. Tavasszal és nyáron kéthetente locsoljuk tápoldattal. Hõmérséklet: A leander sokféle hõmérsékletet elvisel, a téli hõmérsékleti minimuma 7 0C. Levegõ páratartalma: A növény kedveli a száraz levegõt. Javaslat: A leandernek csaknem minden része mérgezõ, ezért ajánlatos inkább a gyerekektõl távol esõ helyen tartani. Kanári fõnixpálma, Datolyapálma (Phoenix canariensis): Ez a nagyon kedvelt pálma tûhegyes végû leveleket hajt. Lassú növekedése ellenére elérheti a kétméteres magasságot is. Bizonyos idõ elteltével rövid, drótszerû szálakkal behálózott, hagymához hasonló töve képzõdik. Fényigény: Egész évben közvetlen napfény. Vízigény: Bõven öntözzük, s a növekedési idõszakban kéthetente kezeljük tápoldattal. Télen kevés vizet igényel. Hõmérséklet: Bár a növény nagy hõmérséklet-terjedelmet képes elviselni, mégis minimum 12 0C-ra van szüksége a téli pihenõidõ alatt. Levegõ páratartalma: A datolyapálmának nem árt a száraz levegõ.

Fokföldi ibolya (Saintpaulia): A fokföldi ibolya joggal tartozik legkedveltebb szobanövényeink közé. Mindenütt kapható; változatos méretben, különbözõ növekedésû formában, sokféle formájú és színezésû virágokkal. Fényigény: Ez a növény tavasztól õszig a világos, szûrt fényt, télen pedig a közvetlen napfényt igényli. Vízigény: Egész éven át mérsékelten öntözzük, s a növekedési idõszakban kéthetente, külön a fokföldi ibolya számára elõállított tápoldattal kezeljük. Vannak, akik inkább minden öntözésnél 1/4-ére higított tápoldatot adnak a növénynek. Mivel az ibolyák általában kevés tápanyagot tartalmazó tõzegtartalmú földben élnek, ez egy hasznos módszer. Hõmérséklet: A növény legjobban 17 és 22 0C között fejlõdik, de nagyon jól bírja a téli pihenõ idõszakot, melynél az ideális hõmérséklet 12 0C. Levegõ páratartalma: A növény számára fontos a magas páratartalom, ezért állítsuk nedves kaviccsal teli tálkára! Javaslat: A fokföldi ibolyát kétféleképpen lehet öntözni. Vagy felülrõl, vagy úgy, hogy a cserepet egy lapos, vízzel telt tálba állítjuk és hagyjuk, hogy a cserép földje megszívja magát vízzel. Mindkét módszer jó. Kerüljük azonban a levelek benedvesítését, és ne engedjük, hogy a növény gyökere túlságosan átnedvesedjen, mert rothadásnak indulhat. Anyósnyelv (Sansevieria trifasciata): A növény sárga szélû, húsos, nagyon dekoratív levelei akár 1 m magasságúra is megnõhetnek. Fényigény: Közvetlen napfény vagy világos, szûrt fény. Vízigény: Mérsékelten öntözzük, s a növekedési idõszakban kéthetente locsoljuk tápoldattal. Hõmérséklet: Normál szobahõmérséklet; téli hõmérsékleti minimuma 12 0C. Levegõ páratartalma: A növény jól tûri a száraz levegõt; nem igényli a páratartalom pótlását. Ha egyes növények igényei nem állnak összhangban az Ön lakásának tulajdonságaival próbálkozzék más növénnyel, mert ellenkezõ esetben Önt is állandó kudarcok fogják érni, nem beszélve arról, hogy a növény is szenved. Remélem tanácsaim, segítenek, hogy minél több ember örömét lelje a gyönyörû, egészséges szobanövényeiben. Összeállította: Nyersné Barassó Márta

169

Tonomár István A

170

SZEM

A szem amely Megfogott nem Engem néz S az egykor becézõ Kéz nem simogat A száj csókja Pókasszonyé A szív sem értem Dobog s ahogy Telnek a hónapok Csak egyre-másra Nem ismerek rá A lányra Érte küzdöttem Érte jártam régen Le a lábam utaztam Messzire utána Az nem Õ volt S én sem voltam az Ki most reggelente Remegve ébredés után Azonnal cigaretta Után nyúl Nekem most már Délben alkonyul A ráncok is elõbb Jelennek meg az Õszes szakáll alatt A szem – ideje volnaHa engem látna

Portrék 171

Tonomár István BOCSÁSS MEG Bocsáss meg Uram az ostor végén a szíjnak-szögnek az én bûneim Bocsáss meg Uram a töviseknek a koronádban az én bûneim

172

Bocsáss meg Uram a sebtépõ palástnak az én bûnöm Bocsáss meg Uram a beléd hatoló lándzsahegynek az én bûnöm Bocsáss meg Uram a kereszten tartó vasaknak az én bûneim Bocsáss meg Uram a sírodat bezáró kõnek az én bûnöm Bocsáss meg Uram bocsáss meg nekem a bûneimért

Bohunka Lászlóné A tárgyak tovább élnek, emlékeket idéznek Iskolánk volt igazgatóját, Bohunka Lászlónét kerestem fel foltvarrással, rátétes technikával készített és szövött munkái miatt. Hosszú ideje ezek tartoznak legszívesebben végzett kézimunkái közé. Arról mesél, hogyan került kapcsolatba ezekkel a technikákkal, mit tud róluk, hogyan, mit és miért készít. Van-e terve? Íme: – Az apu szabó volt. Gyakran voltam a mûhelyében. Néztem, hallgattam, mit csinál. Sokan jártak hozzá. Az 50-es években a zöld lóden volt a divat. A megkopott kabátokat hozták kifordíttatni, átalakíttatni, kettõbõl egyet összehozatni. Vagyis: régibõl újat kreáltatni. – Foltvarrást filmen láttam elõször. Aztán múlt az idõ, különösebben nem foglalkoztatott a dolog. A kézimunka mindig érdekelt, varrtam, hímeztem. Egyszer Szõnyben megtekintettem egy kézimunka-kiállítást. Voltak szép munkák. Ott vettem meg Dolányi Anna könyvét. Õ debreceni foltvarró. Ezt a könyvet nézegetve, „tanulmányozva” határoztam el: megtanulom, én is készítek ilyet. A könyv bemutatja a foltvarrás történetét. Megtudtam, feltehetõen Kínából, Ázsián, Egyiptomon keresztül Görögországba jutott. Innen a keresztes lovagok hozták Európába. Amerikába az írek és az angol bevándorlók vitték. A telepeseknek a textília nagy kincs volt, ezért minden darabot felhasználtak. Melyek tartoznak ide? – a patchwork, jelentése: foltvarrás = a darabok egymás mellé varrása. Vagyis: mozaik-varrás – a rátétes technika, jelentése: egyik anyag a másikon van. A két technikának lehetnek kombinációi. Ezekkel a technikákkal a mindennapi használati tárgyaktól egészen a mûvészetig jutottak el. – létezik még a tûzés, mint díszítés. Ez lehet kézi vagy gépi. A kézi tûzés „puhább”, lágyabb, finomabb hatást ad. A gépi tûzés elegáns. Pl.: a paplanok varrásánál alkalmazzák.

173

174

Megismertem a Seminole foltmozaikot. A Floridában élõ indián törzs asszonyai varrják. Egyszínû agyagokból csíkokat, sávokat szabnak és varrnak össze a különbözõ színekbõl. Ezt felszabva újra variálják, összevarrják. Nagyon érdekes és izgalmas mintákat kapnak így. Tehát: a foltvarrás lehet papíron varrott (sablonos) és a seminole varrás. Mindkettõnél a darabok, a „foltok” kitöltik teljesen a felületet. A foltvarrásnak egy érdekes „technikája” a charm-quilt technika. Ennél minimum 999 db azonos alakú, de különbözõ színû, mintájú darabot varrnak össze, fedik le az egész felületet. Ebbõl a kézimunkából verseny van állandóan és díjazzák is. Szõnyben van egy foltvarró. Õ tartott tanfolyamot. Sajnos, ezen nem tudtam részt venni személyesen, csak a lányom közvetítésével. Amit õ ott tanult, azt nekem tovább adta. Láttam Neszmélyen Kathy Mariann kiállítását. Gyönyörû munkák voltak ott. Õ ruhákat készít a patchwork technikával. Voltam a foltvarrók világkiállításán Gödöllõn és Pápán. A pályázatokat Pápán láttam. Egyik része a Kékfestõ Múzeumban volt látható. Itt csak magyarok és csak kékfestõbõl készített munkákat állítottak ki. Nagyon érdekes és szép munkákat láthatott a közönség. Kiemelkedõ volt: a régi Magyarország térképe, benne a mostani határral és megyékkel. Mind kékfestõbõl, más kék, más minta felhasználásával. A foltvarróknak van világszövetsége. 1988-ban Salzburgban volt konferencia. 1994tõl ennek tagja a magyar foltvarró céh. A foltvarrók 12 pontjának lényege: átadni a tudást, hogy tovább éljen ez a technika. Elhatároztam, megkeresem a komáromi foltvarrókat. Eddig még nem találkoztam velük. Kézimunkáimhoz elsõsorban anyagot kell beszereznem. Ez több helyrõl történik. Legtöbbet egyik sógornõmtõl kapom. Õ varrónõ, és a szabászati hulladékot nekem adja. De felhasználom a kiselejtezett, kinõtt ruhák használható részeit is. Újabban vásárolok is új anyagot. Ötleteket a kiadványok, kiállítások, barkácslapok, képek adnak. Izgalmas egy-egy elkészült munka után az anyagdarabok által eseményekre és személyekre emlékezni. Honnan, kitõl van a blézer zsebe, a kakas farktolla, a baba kalapja. Név szerint jönnek elõ az emlékek. Készítettem gyermektakarót, falvédõt, edényfogót, paplant, kerti asztalra abroszt, ülõpárnát, hátitáskát, hátizsákot, gyermeknapozót, nadrágot, karácsonyfadíszt, faliké-

pet, szemüvegtokot, kulcstartót, piperetáskát, díszpárnát, mellényt, férfizakót, blézert. Feldolgoztam Halász Edit ötletét a rátétes technikából. Nagyon szeretem a meseképeket. Az unokákat örvendeztettem meg mesét ábrázoló faliképekkel. Másik kedvencen a szövés. A szövéshez õsi szálak fûznek. Anyai dédnagyapám és az õ testvérei takácsok voltak. Érdekelt engem a készítés módja, tanultam, gyakoroltam. Eddig csak rongyszõnyeget szõttem. Folyamatosan készítek szõnyeget és lábtörlõt. A szövést megelõzi az anyaggyûjtés, válogatás, felvágás, gombolyítás. Különbözõ minõségû anyagokat szövök, attól függõen, mire fogom felhasználni. Az eredmény: egyszínû vagy színes, puha vagy keményebb, komoly vagy vidám – de praktikus darabok. Nyilvánosság elõtt kétszer „szerepeltem”: egy kézimunka-szakkörben mutatták be az általam készített darabokat és az idén áprilisban itt a településen megrendezett kézimunka kiállításon. Örömmel vettem az érdeklõdést. Jólesett az elismerõ szó. Tervem: Sokat varrni és szépet. Lejegyezte: Iglódi Attiláné

175

Varga Józsefné szül.: Golupkov Edit Csipkébe vert álmok

176

Munkanélküli voltam. Valamivel el akartam foglalni magam. Egyik márciusban olvastam egy hirdetést, tanfolyamvezetõt kerestek egy kézimunka tanfolyamhoz, mely késõbb indul. Én már jelentkeztem egy még nem lévõ tanfolyamra. Ez októberben indult be. Volt az elején egy „próba”, van-e kézügyességünk. Bejutottam. Ez egy csipkeverõ tanfolyam volt. A tv-ben láttam régebben csipkeverést. Izgatottá tett a készítése, ezért kaptam a lehetõségen. A tanfolyam 10 hónapig tartott, Komáromban, a Móra Iskolában. Nyolc féle csipketechnikát tanultunk. A mesterasszony Mátray Magdolna volt. Õ egy nagytudású, igényes, szigorú mester, aki számomra emberileg is sokat jelent, még ma is. A tanfolyam alatt többször háborogtunk a követelményei miatt. De ez jó volt végül is, mert a végén beláttuk és megértettük, miért volt ez. E nélkül ugyanis nem tudtunk volna ilyen alapos ismeretet, tudást elsajátítani. A tanfolyamon minden technikából 1-1 vizsgamunkát kellett készíteni. A technikák: - azsúrozás, subrikálás → paraszting - vagdalásos technika (textilbe varrt csipke) → abrosz - zsinórcsipke → gallér - vertcsipke, rececsipke → függöny: vizsgaremek, nélküle nem lett volna vizsga - frivolitas (hajóscsipke) → mintadarab - horgolás - höveji pókozás Megismertük a varrott csipkét is. A divattervezõk is hozzányúltak a csipkéhez. Egy-egy ilyen darab súlyos ezrekbe kerül. Saját munkával, 2-3 heti idõben, teljesen egyedivé varázsolható a ruhánk, és sokkal kevesebb pénzzel, de nagyobb örömmel. Aki nem tudja megvenni, készítse el! Elsajátítható, megvalósítható. Vannak mûvelõi e technikának és pályázatokat is hirdetnek. Augusztusban Bábolnán az Aranycsipke pályázaton (mely 3 napos volt), 4 kategóriában osztottak díjat. Ezen nem volt pályamunkám, de a rececsipke készítésbõl bemutatót tartottam. A jelenlévõ emberektõl nagyon feltöltõdtem. A legfiatalabb résztvevõ egy négy és fél éves csipkeverõ kislány volt. Fáradhatatlanul verte a csipkéjét egész nap. Családomban nincs igény a kézimunka iránt. Azonban édesapám lelkesen gyakorolja szeptember eleje óta. A bábolnai pályázatról, kiállításról meséltem, áradoztam szüleimnél. Az édesapám ekkor „villanyozódott” fel. Kérte, tanítsam meg csipkét verni. Saját készítésû hengeren az alapveréseket már szépen készíti.

Nagyon fontos a csipkénél, hogy megfelelõ mintához megfelelõ fonalat használjunk, és harmonizáljon a ruhával, amire kerül, vagy a környezettel, ahová kerül. A csipkérõl mondják: – a csipke nem uralkodik, hanem szolgál, – a vertcsipke a csipkék királynõje és a királynõk csipkéje. A gyakorlat, a tapasztalat ezt megerõsíti. Jelenleg, egy nagy hálót csomózok. Ez a csomózott receháló. Ebbõl lesz a rececsipke. Ez olyan, úgy készül, mint a halászok hálója, csak éppen 4x4 mm-es a lyuk ezen. Sok gyakorlással eljutottam az óránkénti 500 csomó elkészítéséhez. Jövõre tervezem felülmúlni magam, rekordot csomózni, bejutni a Guinnes Rekordok könyvébe. A következõ nagy munkám egy saját tervezésû vertcsipke lesz. Agyagot gyûjtök az Aranycsipke pályázatra, mely 2005. augusztus 28-án lesz, Bábolnán. Téma: Szent László és kora. Úgy szeretek dolgozni, hogy egyszerre 2 darabot készítek. Egyik a nagyobb lélegzetû, a másik egy kisebb darab. Így feloldom a monotonságot, a feszült figyelést, könnyebbé téve a munkát. Ezt hobbi szinten végzem, rokkantsági nyugdíj mellett. Az eddigi munkáimat elajándékoztam. Csak a minták maradtak meg nekem. Ez az alkotás öröme. Szeretném továbbadni az ismereteket, hogy ne vesszen el, amit megtanultam és tudok a technikákból, fogásokból. S hogy mások is élvezhessék, örömüket leljék az alkotásban. Lejegyezte: Iglódi Attiláné

177

Golupkov László „Csak kézi munkával dolgozom”

178

Gyõrben, az Audiban dolgozom. Ott találkoztam elõször a homokszemcse szórással a munkafolyamat során. Munka közben védõitallal oltottuk szomjunkat. Gyakran megtörtént, hogy az üvegpoharainkat felcseréltük. Hogy ez ne következhessen be – gondoltam – megjelölöm a poharam. A monogramommal fogom ellátni. Felhasználtam a homokszemcse szóráshoz való készüléket: „ráírtam” a nevem a pohárra. Jól sikerült. Annyira, hogy másnak is készítettem ilyet, megjelöltem a poharát. Hát innen kezdõdött. Valami késztetett arra, hogy itthon foglalkozzak valamivel. Legyen valami plusz munkám. Gondolkodtam: fával lehetne valamit kezdeni. De fával többen dolgoznak itt a településen. Aztán meg izgatott is az üveg. Láttam benne fantáziát. Kutatni kezdtem: van-e ilyen foglalkozás a környéken, díszítik-e így az üveget, mint ahogy „írtam” a neveket a poharakra. Nem találtam a szaknévsorban. Igaz ugyan, Szõnyben van egy férfi, aki díszít, de õ számítógéppel és printerrel rajzol. Tehát, teljesen kézzel, kézi munkával nem csinálja senki. Ezért aztán hozzáláttam: készítettem magamnak szemcseszórót, amely 0 és 8 Bar nyomással, kompresszorral, szabályozószeleppel dolgozik. Elkezdtem az ötletek, a minták gyûjtését, rajzolását. Hozzájutottam egy szép és értékes könyvhöz, melybõl többet is megtudtam a munkához. De vannak saját ötleteim is. Eddig fõleg pótlásokat készítettem. Pl.: konyhaszekrénybe ajtóüveget, vitrin tolóüvegét – csíkosat is –, ajtóüveg mintázását. Készítettem ajándékba monogramos poharakat, mintáztam kalocsai mintával üveget. Egy 15 x 20 cm-es kalocsai minta kb. 6-8 órai munkával készül el. Néhány munkám egy üzemben látható kiállítva. A fúváshoz vagy szóráshoz sima homokot használok. Magam szitálom, mosom. A mû elkészítéséhez kell: ötlet – mire használom, hová kerül; kell-e minta – elõre megtervezett, megrajzolt, kivágott, üvegre helyezett. A minta kialakítása, a rajzolása olyan, mint a kézimunka: aprólékos, pontos. Végezhetõ késsel, géppel. Én csak kézi munkával dolgozom. Ezt a díszítési módot kevesen ismerik. Nincs még üzlete, nincs kereslet rá. Ha lenne kereslet, vállalkozásban végezném. Lejegyezte: Iglódi Attiláné

Gyereksarok 179

Tonomár István SZÓJÁTÉK

180

A TANI-TÓBAN MILYEN BÉKA ÜL S HA OTT ÜL MIT BREKEG A HINTA-LÓNAK TENYÉSZTÕJE MIT TESZ HOGY LOVÁNAK ZAB LEGYEN AZ ÁGYÚ HOVA CÉLOZ HOGY EL NE TALÁLJA BÁRGYÚN A BÉGYÚT S HA A KALÁCSRA DIÓT SZÓRUNK VAGYIS RÁ-DIÓT MIÉRT NEM SZÓL FÜLÜNKBE A RÁ-MÁK S HA GYU-FÁT MONDUNK MIÉRT NEM MONDUNK GYU-RÉT GYU-DÓT AZTÁN MÉG SOROLHATNÁM DE HOGY NE LEGYEK ÚRHATNÁM ITT ABBA HAGYOM MERT MÁR NAGYON NÕ AZ AGYAMON A GYOM

Mikolasek Zsófia: Könyvajánló kicsiknek és nagyoknak KICSIKNEK: Bálint Ágnes: Labdarózsa Labdarózsa – ismeritek-e ezt a nevet? Most persze bólogattok, és azt hiszitek, hogy tudjátok: a labdarózsa egy virág. Nem is akármilyen virág. Igen ám, de az a Labdarózsa, amirõl én beszélek, nagybetûvel van írva. Most biztosan rájöttetek már, hogy ez a Labdarózsa valakinek a neve. De hogy kinek, azt úgysem találjátok ki, inkább megmondom, nehogy a sok gondolkodástól megfájduljon a fejetek. Labdarózsa egy kutya. Már látjátok is magatok elõtt, ugye? Icipici, éppenhogycsak megszületett zsemleszínû szõrgombolyag. Nos, megint tévedtek. A zsemleszínben nem, de az életkorát tekintve meglehetõsen. Most már nem fárasztalak benneteket, elárulom: Labdarózsa egy jóságos, öreg kutya neve, akit Csibinek hívtak. Most megint összezavarodtatok: Akkor Csibi, vagy Labdarózsa? Elmagyarázom: ezt a jóságos, öreg kutyust kölyök korában Csibinek hívták, de miután megöregedett (mint annyi más kutya, madár és ember), keresett magának egy méltóságteljesebb nevet, így lett Labdarózsa. Lehetett volna persze az új neve Aurél, Alfréd vagy Kázmér is (bár ez utóbbi inkább macskanév), de õ a Labdarózsa nevet választotta. Hogy miért? Azt nem árulom el, olvassátok el inkább Bálint Ágnes gyönyörû mesekönyvét, melyben a mi öreg kutyánk egy mesebeli kert lakója, ahol gyerekek, cicák, csirkék, tyúkok, és mindenféle egyéb állatok és növények élnek. Mivel Labdarózsa a legidõsebb és legokosabb közülük, neki kell felügyelnie a fent említett szedte-vette-teremtette rendetlen társaságot. Ha még mindig nem jött meg a kedvetek a könyvhöz, azt is elárulom, hogy FELNÕTTEK EGYÁLTALÁN NEM SZEREPELNEK BENNE! A könyvet Bálint Ágnes, a Mazsola, Az elvarázsolt egérkisasszony, Frakk, és sok más híres és kedves mesefigura életre keltõje írta. Az illusztrációkat a szintén mindig vidám Reich Károly készítette.

181

NAGYOBBACSKÁKNAK: Balázs Béla: Az igazi égszínkék

182

Próbáltátok már megfesteni az eget? Rengeteg szín kell hozzá: világoskék a nyári, szürke az õszi éghez. Vörös a naplementéhez és a villámokhoz, fehér a felhõkhöz és a hópelyhekhez, arany a Naphoz és a csillagokhoz, ezüst a Holdhoz. Ferkónak hatalmas kincs jutott a birtokába: egy festék, amivel mindezt egyetlen ecsetvonással a papírra, a falra varázsolhatja. Nem kellett tennie mást, mint kifacsarni a csak délben nyíló varázslatos virág szirmait. Az ebbõl a virágból készült festékkel gyönyörû képeket lehet festeni: „Ferkó a kép fölé hajolt. Csodálatos dolgot pillantott meg. Nem szentjánosbogarak voltak, amik ott világítottak. Hanem az ég, amelyet az igazi égszínkékkel festett a képre, idõközben besötétedett (mert hát közben este lett), és parányi csillagocskák tündököltek rajta. Jobbra a kerítés fölött fel lehetett ismerni a Göncölszekeret. Csak éppen hogy egészen pirinyó volt. És a ház mögött, éppen a két kémény között, most jött fel a Hold. Egészen kicsiny, de igazán világító ezüstholdacska.” Ferkó szegény gyerek. Olyan szegény, hogy dolgoznia kell, ezért leckéjét sohasem tudja megírni. Gyakran ül emiatt a szamárpadban, senki nem barátkozik vele szívesen. Egyetlen dolog van, amit mindenkinél jobban tud: festeni. Igaz, csak egyféle képet: egy házat, melléje három fát meg egy kerítést és kék eget föléje. Az igazi égszínkéket is ezen a képen használja elõször. Hogy mi lesz Ferkó, az égszínkék és barátainak a sorsa? Olvasd el ezt a gyönyörû meseregényt, mely barátságról, gyerekekrõl, szegényekrõl, gazdagokról és a felnõtté válásról szól.

LEGNAGYOBBAKNAK Bogáti Péter: Az ágasvári csata Ne ijedjetek meg, kedves felsõtagozatos nebulók! Nem történelmi regényt kívánok nektek ajánlani, bár címe megtévesztõ. (Talán ezért is porosodik a könyvtár polcán ez a rendkívül mulatságos ifjúsági regény.) Ez a könyv egy igazán mulattató, izgalmas, nagyon jól megírt regény. Az alaphelyzet: adott egy nyárra készülõ, lelkes kiskamasz csapat. Hova menjenek el táborozni utolsó, együtt töltött nyarukon? Egy kisegér és egy atlasz segítségével (ezt nem magyarázom meg, de higgyétek el, van összefüggés a kettõ között) az Északnyugati-Mátra mellett döntenek. Engedjétek meg, hogy az õ szemükkel láttassam veletek a tábort és környékét: „Itt vagyunk tehát a fenséges Mátrában, egy üdén csobogó patak és egy poros országút által határolt üde (ja, ez már volt), szóval… zöld réten. A patakot Kövicses pataknak nevezi a néphagyomány és a Kartográfiai Vállalat térképe. Az országút Pásztó felöl jön á Hasznos községen, és beérve a hegyek közé, elkezd kanyarogni, amitõl szerpentinnek is nevezik egészen Galyatetõig. Onnan már nem nevezik semminek, mert ott vége van, és egy másik országút jön, helyesebben megy, másfelé. Galyatetõ messze van tõlünk, és ezer méter magas, ezért nem tárgyalom tovább, amíg be nem vezetik rá a mozgólépcsõt.” Ágasvárra érkezvén a gyerekek meglepetten veszik észre, hogy nem csupán õk táboroznak a környéken. A közelben van egy másik tábor is, hasonló korú és létszámú csapat lakja. A folytatást, gondolom, már ti is kitaláltátok: hamarosan elkezdõdik a háború a pirosak és a kékek között. A harc véresen komoly, a regény természetesen nem: ha a kezedbe veszed, biztosan nem tudod letenni, ezért, ha lehet, ne leckeírás idején kezdj bele!

183

Zelk Zoltán: Anya, apa hazajöttek Anya, apa hazajöttek, Fáradtak, mert este van. Azt kérdezik: féltél, fáztál idehaza, kisfiam? Anya simogat és csókol, kérdezgeti: hogy vagyok? Én meg mondom: hogyha megint elmentek, hát meghalok …

184

De ha mégis tovább élek, és én is felnõtt leszek, hogyha én is gyárba járok keresni a kenyeret: magamhoz veszem a kulcsot, és az ajtót becsukom, akkor aztán másszanak ki, ha tudnak, a kulcslyukon!

A gyermeknevelés módja a régi faluban Számos változata él e hazában annak a történetnek, hogy a második világháború utolsó kora tavaszán az egyik Balaton-felvidéki parasztember szántani ment a határba, elõkészíteni a magok „ágyát” az újuláshoz. Földje a németek és az oroszok állásai közé esett, a frontvonalba, ahol lõttek egész napon. Õ mitsem törõdött az életveszéllyel, szántott, mert e munkának ideje érkezett. A régi embernek dolga volt a világban, s azt mostoha körülmények között is végezte, végeznie kellett. S valahány munkáját mindig hozzáértéssel tette, mívesen, és az ember lelkét, testét rendezõ rítus a legkisebb munkájánál se maradhatott el. A hajdani falu népének kemény, nehéz élete adódott, s a testet, lelket nyomorító betegség is gyakran hívatlanul látogatta, de a Mindenség törvényének (amelynek rendszere õsképként minden gyermekkel veleszületik) tiszteletben tartása okán „rokkanás” nélkül viselte sorsát. E törvény alappillérét a teremtõ Isten adta, az Õ ajándékának tekintette életét, az emberre bízott mindeneket csakúgy, és Istenre mindenben, s mindenkor kételkedés nélkül bízta rá magát. Ez a falusi gyermek nevelésének nemcsak keretét, környezetét adta – tartalmát határozta meg. A régi ember arra törekedett, hogy gyermekébõl jó gazda, gazdasszony váljék. Legyen szorgalmas, meg tudjon állni a maga lábán. Legyen „ember” különb, mint szülei: edzett, kitartó, dologra sohase rest, olyan, aki mindenkinek megadja a kijáró tiszteletet, aki a máséhoz ínséges idõben sem nyúl, nem hazudik, mindig egyenes úton jár, nem keveredik pletykába, se „törvényes” ügybe. Legyen egyszerû és vallásos, aki mindenben, minden körülmények között elfogadja Isten rendelését. Ahogy nõtt a gyermek, úgy került nagyobb és nagyobb „regula” alá. Ha a rábízott feladatot nem végezte szorgalmasan és megelégedésre, ha „eljátszotta az idõt” – büntették, szófogadatlanságért és feleselésért is kikapott. Kisebb vétekért „kupánverés” járt. A régiek nem pofozkodtak, kupától bokáig vesszõvel, szíjjal végignáspángolták a „jogosultat”, az arcra nem csaptak. Hitük szerint az ember arca a Teremtõ képmását idézte meg. A szülõnek mindig tudnia kellett, hogy merre jár, kószál, játszik gyermekük: „Mikor a Nap ölnyire van az égaljától, itthon légy!” – engedték útra, s otthon kellett lennie. Általános fegyelmezési módszernek számított a verés, de egyik-másik szülõ csak „szájjal vert”, vagy szúrós tekintettel fegyelmezett. Engedjenek meg itt egy aprócska személyes gondolatot hozzáfûzni mint „tapasztalt anyának”. Ne álljunk itt meg, s ne háborogjunk a régiek kemény eszközhasználatait firtatva. Nézzünk a mába: – sok példa van elõttem – a gyermeke elõtt tiszteletlenül álló szülõé, a túl engedékeny szülõé, a televízió iszonyú meséit nézni engedõ szülõé, (bizonyított pszichológiai tény, a gyermeke agresszióját növeli vele), a szülõé, kinek nincs ideje a gyermekére, aki nem tudja, akarja megérteni a „mesés csodavilágot” hibát követ el, nem úgy, mint a szeretõ, de dorgáló szülõ.

185

186

Erre a gondolatra idézném az intést a bibliából: „Mert akit szeret az Úr megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival, mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket, avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek: õ pedig javunkra, hogy szentségben részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” /A Zsidókhoz írt levél 12:6-11/ A dicsérettel fukarkodtak, ne bízza el magát a gyermek. Akképpen vélekedtek, hogy „megdicséri az ember maga magamagát”. Jutalomból új ruhával lepték meg, s féken tartó nagy szigorúságban a kedvébe is jártak pl.: a férfigyermek farigcsálhatott. A dicséretek közül a legnagyobbnak számított, ha összetettebb munkát bíztak rá, ha önállóan végezhette azt, amivel szívesen el is dicsekedett: „Én már voltam szántani egyedül!” A hajdan volt faluban nemcsak azért dolgoztatták a gyermeket, hogy fölmentsék a szüleiket, hanem hogy maguk is dologra szokjanak, hiszen „az után kell hogy megéljenek”. A túlontúl sokat dolgoztató szülõket, akik „agyonhajtották” a gyermeküket, a közvélemény megrótta: „Megöli a gyermeket.” A legmódosabb gazdák is elküldték egy-két télire szolgálni a gyermeket: „Szokja a más kenyerét, hogy jobban megbecsülje az itthonit”, s nem lehet mások jó ura, aki maga idegent nem szolgált. A szülõk otthoni munkára beosztották a kisebbeket is, csak a gyengébb, beteg gyermeket kímélték. Ha eszesek voltak, ezeket tanulni küldték, segített ebben a falu papja s bírója is. A legtöbb munkát látásból és gyakorlásból sajátította el a gyermek. Kiskorától „fogalma” volt róla, szórakozásból is nekifogott. Akinek hajlama adódott, rendszerint szerette is a dolgot, „sebesen”, jól elvégezte, „égett a keze alatt a munka”. A két nem a nevelés során fokozatosan elkülönült egymástól. A férfigyermek leginkább apjának, öregapjának segített: állatgondozás, szántás, vetés, kaszálás, betakarítás, kazlazás, cséplés, erdölés volt a dolga: a lány anyjával, öreganyjával együtt kapált, terített kötelet, forgatta a rendet, áztatta, nyûtte a kendert, font, szõtt, sütött és fõzött, s jó szóval is várta este az elfáradtakat. A nemek elkülönítése már a születésnél elkezdõdött. Ha férfigyermek látott napvilágot, apja, miután kalapjával „beáldotta” a családba, vitte ki a meztelenkét az istállóba, s egy villanásra a ló hátára tette. A lovat a Nap állatának tartották, s a Nap a férfi ember életének igazítója, az asszonyt a Hold rendezi. A férfigyermek kezéhez kasza- s ostornyelet érintettek, a lányéhoz sarlót, guzsalybotot… A régi ember a gyermeket Isten áldásának tekintette, s hitében a kisgyermek Isten tenyerén él.

Azt tartották, hogy a kicsi gyermek ha álmában gügyörészik és mosolyog, az õrangyalával beszélget, ha ébren van és az ujjait nézi, a Kis Jézus aranyalmájával játszik. Az aranyalmát Boldogasszony adja a kezébe. Az álmában mosolygó kisgyermek arcát földöntúli (fényen túli) magyarázhatatlan, misztikus fény hamvazza. E fény látványában ki-ki a Teremtõ jóságát tapasztalhatja meg. Hat-hét esztendeig e fényesség, e jóság, az õrangyal adta biztonság a gyermek lelkének közepében fészkel. Hat-hét esztendõs kora küszöbén, hirtelen, alig-átmenettel úgy érzi, hogy az õt ölelõ világban, amellyel egy volt, különvaló lett. „Táncos”, énekes kedve fakul, jóval kevesebbet rajzol, s szegényesek, szürkék lesznek alakjai, képei. A hajdani falu gyermeke rendszerint hatesztendõs korában kapta elsõ öltözetét, s vele együtt a feladatokat: a munkát és a tanulást, de nem tûntek el játékai sem, sõt szaporodtak, gazdagodtak azok. Ahogyan azonban testiekben és szellemiekben gyarapodtak, nagyobb és nagyobb részt kellett vállalniuk a gazdasági és házi munkákból. A munkafogásokban jártas nagyobbacska gyermeket már kalákába hívták. A kalákában szokta meg a munka ritmusát, s tapasztalta a közösség erejét, erkölcsiségét. Ekképpen a faluközösségnek is fontos szerepe adódott a munkára nevelésben. A munkát segítõ kultikus cselekvéseket rendszerint az öregszülõtõl tanulta, leste el a felnövõ. (A kicsi gyermek nevelése szinte teljesen rájuk hárult. Aki még közel volt a Teremtõ világához, s frissen élt benne az ajándékba kapott „tudás”, s aki már közel került ahhoz, s megtapasztalta az eredendõ tudás érvényét, értékét, ekképpen összekapcsolódott. A nevelés optimuma valósulhatott meg ezáltal!). A mindennapi rítusokat is mind tõlük tanulta meg a gyermek: a reggeli és esti imádságokat, az étkezés elõttit és utánit is, az étkezés áldozás voltát, harangszóhoz kötöttségét: az öregektõl látták, hogy a megdagasztott kenyértésztára, a megvetett ágyra, az ásító szájra keresztet vetnek, hogy fohász nélkül munkába nem kezdenek, s a Teremtõnek köszönik meg, hogy erõt adott elvégzésükhöz, neki a jó termést, a jószágszaporulatot és az egészséget. Az iskoláskorú gyermek életének javát a szabadban töltötte el: játékának és munkájának a természet adott helyet, keretet. Hozzánõtt a tájhoz, „lelkében merítette meg” a szülõföldet, egy lett vele. Számon tartotta az egyes helyekhez, helynevekhez kötõdõ „hétköznapi” s misztikus eseményeket, az egykor ott tanyázó óriások lábnyomát, Rákóczi fáját, Szent László forrását, táltos lovának patanyomát, törököt elnyelõ mocsarat, sárkányokat…. A régi falu gyermeke ismerte az idõjárás változásának szinte minden elõjelét: esõ lesz, ha a hangyák elõbújnak és tojásaikat költöztetik. Az õsz hosszúnak ígérkezik, ha a csipkerózsa ilyenkor kivirágzik, s a gesztenyék. Havazás jön, ha károg a varjú, fagy „üzen”, ha „fészkét” rakja az ólban a disznó, enyhülés, ha télen kukorékol a kakas… A pásztorok mellett legelõn õrzõ gyermek ismerte a csillagórát, napórát tudott készíteni, s tudta a csillag, a csillagkép, a Hold mit üzen. Az öreg pásztortól azt is hallotta, hogy a Göncölszekér rúdján ülõ alig-hunyorú csillag a „Kisbéres”, s ha leszáll onnan, akkor jön el ennek a világnak a vége… A vadon élõ állatok is játszótársul szegõdtek hozzá: a csigabiga, a szarvasbogár, a vadméh, a katicabogár csakúgy, mint a cserebogár, de az erdei vadaknak legtöbbször csak a hírével vagy a nyomával találkozott.

187

188

Az ásványi anyagok és a vadon termõ növények egy részét a gyermek mint kész játékszert vagy annak anyagát, más részét mint hasznos élettelen anyagot vagy élõlényt ismert meg és tartott számon. A régi falu gyermekei szüleik minden igyekezete ellenére se nevelõdhettek volna szívós, edzett, dolgos és kiegyensúlyozott felnõttekké, ha kettõs kötelezettségük, a tanulás és a munka mellett nem jut idejük, alkalmuk a játékra is. Játékaikban minden elõkerült, ami a felnõttek gondja, dolga, de amit a nagy, a felnõtt csendben végzett, a gyermek annak szót, szöveget adott a játékban. Sütöttek, fõztek, szomszédoltak, kaszáltak, csépeltek, kazlat raktak, ragadozót ûztek, tolvajt, katonát és papot alakítottak. Átvették a felnõttek dalait, táncait. A gyermekmunkák mellett is rendszeresen játszottak: a „házpásztornak” otthonhagyott lánykák az istállópadláson mókáztak, az õrzéssel megbízott gyermeknek pedig számtalan játékot kínált a rét és az erdõ (kéregszánkózás, iszalagozás, mókusozás, rablópandúr…). Amikor estefelé a szülõk kiültek a kapu elé, látótávolságra ott játszottak a gyermekek is, de „szórakozás”-ra leginkább az ünnepek elõestéjén és délutánján került sor, adódott több idõ. A játékszereket mindig maguk készítették el, rendszerint néhány ügyes gyermek gyártotta õket. E tevékenység, a fabrikálás igazi mesterei mindig a férfigyermekek voltak. Szõrlabdát disznóhólyag-zörgõt, cérnaguriga-kocsit (traktort), íjat, nyilat, sárkányt, csepû- és pityókapuskát, parittyát, csúzlit, surrogtatót, diópergettyût, kelepelõt, gólyalábat, fakardot, szekérkét, csúszkát, famadarat, keréken forgó, szárnyát nyitogató pillangót, álljfeljancsit, kicsi tutajt, szánkót, kunyhót készítettek, de föld alatti vermet, alagutat is vájtak. A lányok legfeljebb lágyszárú növényekbõl: cikorjavirágból, hagyma- és bózaszárból formáltak sípot, „kocsánymuzsiká”-t, gombból, cérnából surrogtatót készítettek, gyufásskatulyából vonatot. A babakészítésben viszont fölülmúlhatatlanok voltak. A játékok szabályokhoz, artikulált mozgáshoz, tánchoz, dal- és szövegmondáshoz, párbeszédhez, erõpróbához, eszközök használatához szoktatták a régi falu gyermekét. Esõs idõben is „el tudtak lenni” értelemfejlesztõ és tréfálkozó játékokkal, igen-igen kedvelték a zálogosdit, a fejtörõs mókát és a beugratókat. Õszön, amikor a látványosan teret, idõt „szervezõ” növények javának töve szakad, amikor magba, gumóba sûrûsödik, alig moccanóvá változik az élet, amikor a „bent” ideje érkezik, a gyermekek dióból, krumpliból pörgettyût készítettek, amelyek madzaga a dióházba húzta, „csábította” a játszó kezét, s lelke-kedvét egyaránt. A kukoricafosztáskor a csuhébabák garmada, s a csutaszárból fabrikált hegedû hangja is a bábot, a „begubózást” ösztönözte, hozzáigazította a gyermek életét is a Mindenség idõszerû állapotához. A felnõttek ünnepi szokásai, látványos szertartásai mindenkor hatással voltak a gyermeki lelkekre: eljátszották a párválasztást, a lakodalmat, a keresztelõt, de játszották a temetést is néha, mindezt teljes átéléssel, pompával. Az öregektõl, különösen a hosszú téli estéken sokat hallottak boszorkányról, tündérekrõl, szépasszonyról, de Boldogasszony áldott erejérõl is. Amit hallottak, láttak, mindazt rendre tovább is adták, különösen tették ezt a csodás mesékkel. A nagyobb testvér, a szülõk, de mindenekelõtt az öregszülõ szinte minden

napon mesélt a gyermekeknek. Meséltek õk is egymásnak õrzés közben, árokparton napszentületkor, de különösen az esõs napokon. Ha ismerjük a természetes mûveltség (népi mûveltségünk) „virágnyelvét”, megérthetjük a gyermek meséjének lényegét, de az is elég, ha e képletes beszédet beengedjük lelkünk kapuján, s magyarázkodás, okoskodás vagy elhárítás („hagyd már abba ezt a zagyvaságot”) helyett hagyjuk, hogy ott, bennünk legbelül munkálkodjék, teremje a sejtés, a megértés gyümölcsét. A rajz és a hozzá tartozó mese fogadása gazdagít, kapcsolatot erõsít felnõtt és gyermek között. A gyermek megkönnyebbül, ha rajzolhatja, elmesélheti mindazt, ami legbelül bántja, pusztítja, mindazt, ami örömét, épülését adja, biztonsága támad ekképpen, a felnõtt tájékozottabb, „okosabb” lehet. A régi gyermek mindezek okán a Mindenségben otthonosan mozgott. Isten világa: az Ég és Föld „fészek” volt számukra, s nem leigázásra ítélt idegenség. „Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben. Másodszor azt jelenti, hogy nyitottan kell élnünk. Nincs kitõl és nincs mitõl félnünk. Rettenetes, hogy ezt gyermekkorunkban mindannyian tudjuk, s késõbb szinte kivétel nélkül elfelejtjük. Pedig milyen árat fizetünk a lakatért, amellyel örök rabságra ítéljük magunkat! Felnõttségnek nevezzük a zárat, amellyel elzárjuk magunkat a világ, s a többi ember elõl- s talán Isten elõl is? Milyen leszûkülést jelent e felnõttség a gyermekkor tárva-nyitva álló világával szemben, mit átjár a mindenség huzata. Az „evangéliumi gyermekség” a pillanat megszentelése, örökös jelen, mely földi elõképe a mennyei örökkévalóságnak. A „felnõttek” általában lehetetlenül gazdálkodnak az idõvel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövõ szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik a haláluk órája. Nem így a gyerekek. Õk egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. Az „evangéliumi gyermekség” önzetlenséget jelent. Egy gyermek „csupa fül és csupa szem”. Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnõtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnõttség nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése… A gyermekség természetes, állapotbeli jó, felnõttként gyermeknek lenni viszont már természetfölötti erény… Akinek ezt felnõttként sikerül elérnie, kétszeresen sokszorosan gyermek ez! Nyitott, bizakodó és tiszta. S míg a gyermekkort kinõjük, e lelki gyermekséget halálig megõrizhetjük. A gyermekkor állapotunk, a lelki gyermekség tulajdonunk, örökre szóló birtokunk.” /Pilinszky János: A Szentírás margójára (III.) részletek./ Összeállította: Molnárné Deák Anikó Felhasznált irodalom: Molnár V. József: Ég és föld ölelésében, Tanulmányok a gyermekvilágról

189

KÖNYV AJÁNLÓ KÖNYVAJÁNLÓ Elsõ ajánlásom a 2000.év könyve- Nagy Bandó András: Családi Szókincstár, verses gyermeklexikon. Tizennyolc témakört ölel fel.(pl.: család, építészet, kultúra). A témakörökön belül címszavak, s alattuk humoros kétsoros versikék. A gyermekek számára kihagyott két vonal várja, hogy tedd oda gondolatodat. Több mint könyv ez, nem „csak” elolvasásra, szellemi alkotásra, családi „társasjátékra”, s a megfejtendõ versikék címszavainak illusztrálására ad alkalmat. „Ha ez a kettõ: az olvasás és a játék találkozik egy könyvben, akkor az igen nagy ajándék” – Csukás István.

190

Rákosi Sándor: Kertkapun ha bekukkantasz címû könyve verses ABC kicsiknek, nagyobbaknak. Igényes szerkesztésû lapok, Gyulai Líviusz rajzaival.

191

A. A. Milne: Amikor még kicsik voltunk. A. A. Milne több mint hat évtizeddel ezelõtt írta ezeket a verseket kisfiának, Christopher Robinnak (Róbert Gidának). Az 1924-ben megjelent gyermekversek azóta is alapmûnek számítanak a gyermekirodalomban és számtalanszor újranyomtatták õket. Shepard rajzai elõször jelennek meg színesben, Mark Burgess képzõmûvész és író jóvoltából, kinek remekül eltalált színezései új életre keltették a Milne versek ismerõs figuráit. Ennek eredményeként a könyv a legszebb módon tiszteleg A. A. Milne bájos verseinek és Ernest Shepard örökké kedves rajzainak.

Az Óvodai székek „Az egyik szék most Dél-Amerika, A másik: hajó a tengeren, Oroszlánketrec a harmadik, a Negyedik pedig marad nekem. Az elsõ szék Ha az Amazonnál vagyok, Este jelzõlövést adok, Így hívom hû csapatom. Fák közt kettes-hármas rajban Indiánok jönnek halkan, Lesik az akaratom. És hogyha nincs kedvem sokat Játszani indiánosat, Meglendítem a karom. S már látom, az utolsókat Hogy nyeli el a vadon.

192

A második szék Nagy oroszlán vagyok ketrecemben, S gyakran ráijesztek Dadámra. Aztán gyorsan megölelem, Nincsen semmi veszedelem – S máskor nem is rémül halálra. A harmadik szék Hajómon állok a tengeren, Kémlelem a vitorlásokat. Egy kapitány odaszól nekem Ahogy bárkám mellett elhalad. A hajókorlátra könyököl, Széllel szemben is hallom szavát: „Ez az út vezet a Föld körül?” Kérdezi, és már suhan tovább.

A negyedik szék Amikor a magas széken ülök, Ha reggelit vagy uzsonnát kapok, Eljátszom, hogy ez itt az én székem, És még csak kis hároméves vagyok. Siklok-e hullámok meredekén? Vagy oroszlánként élek bezárva? Vagy egyszerûen csak: maradok Én?) Részlet: A. A. Milne: Amikor még kicsik voltunk címû könyvébõl.

Kéki Csilla – Kiss Mária: Kis esti mesék 2-5 éves gyermekeknek rövid, jól követhetõ kis mesék, lefekvés elõtt. S ha kérlel a pöttye, lehet mondani többet, „sok kicsi sokra megy”.

193

Kozsár Zsuzsanna: Tökfilkó és Picinke Illusztrálta: Szkukálek Lajos Kiadta: Lilium Aurum – Dunaszer-dahely 2000. Egy butácska, jószívû ördög, aki „még az ördögnek sem kellett a pokolban”,– Tökfilkó – és egy tündér, aki olyan kicsi volt, hogy kicsúfolták társai – Picinke – barátságáról és kalandjaikról szól e könyv. Egy piros iskolatáskán kívül és belül, utazva és lakva, tanulják egymás megértését a természet szépségeit, a vágyak valóraváltásának akarását (Picinke vágya), a felfedezés örömét. A képzõmûvészet és a gyermekirodalom szép találkozása e könyv.

194

Együtt jóban-rosszban Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisördög, de olyan butácska és olyan jószívû, hogy még az ördögöknek sem kellett a pokolban. Elõször csúfolták, lökdösték, végül kiûzték a pokolból. Menjen csak isten hírével, amerre lát. Tökfilkó – ez volt ördögünk neve – nem keseredett el, fogta a tarisznyáját, és fütyörészve világgá indult. Gondolta, valahogy majd csak lesz. Elsõ este egy erdõ szélén pihent meg. Épp álomra hajtotta a fejét, mikor pityergést hallott. Körülnézett Tökfilkó, hát látja, hogy egy icike-picike tündér sírdogál. Olyan kicsi volt, hogy alig látszott ki a fûbõl. – Hát te miért nyafogsz itt? – kérdezte Tökfilkó szívélyesen. – Kicsúfoltak a társaim, hogy olyan kicsi vagyok – panaszkodott a tündér. – Azt mondták, menjek máshová, mert mindig szégyenkezniük kell miattam.

– No, akkor jó barátok lehetünk – örvendezett Tökfilkó. – Mert bizony engem is elzavartak otthonról. Picinkének, a tündérnek megtetszett Tökfilkó beszéde. Meg is fogadták, egymást jóban-rosszban el nem hagyják. Együtt vándoroltak tovább. Egyik nap egy síró kisfiúval találkoztak. A fiúcskán csak egy szakadt ing volt. Sírt, mert fázott. Tökfilkó levetette a kabátját, ráadta a gyerekre. Mikor már mentek egy ideje, Picinke megkérdezte: – Miért adtad neki a kabátodat? Még megfázol. Éjszaka hûvös lesz. – Eszembe se jutott az éjszaka – mondta Tökfilkó elgondolkozva. – Most, hogy mondod…igazad van. De ha egyszer nem bírtam nézni, hogy olyan szomorú. Picinke erre nem szólt többet. Egy kicsit szégyellte magát. Másnap zuhogott az esõ. Az úton egy öreganyókával találkoztak. Tökfilkónak nem volt kabátja, de a kalapját odaajándékozta az öreganyónak. – Most már biztos, hogy megfázol – zsörtölõdött Picinke. – Én nem adnám oda a sapkámat ilyen zivatarban. Tökfilkó nem szólt, de azt mondta magában, ez a Picinke túl sokat gondol a saját személyére. Neki, Tökfilkónak megint csak eszébe sem jutott, mikor az anyókát meglátta, hogy a megfázástól féljen. Hanem Picinkének igaza lett: Tökfilkó estére belázasodott. Reszketett, mint a nyárfalevél, és lázálmában félrebeszélt. Picinke a kezét tördelte, és teljesen tanácstalan volt. Tökfilkónak meg kell gyógyulnia, õ annyira szereti, az egész világot vele akarja bejárni. Akkor eszébe jutott, az ilyen tündéreknek, mint õ, Picinke, varázshajuk van. Ha levágják a hozzá való kisollóval, bármilyen kívánságuk teljesülhet. Picinke a kisollót mindig magánál hordta, de eddig esze ágában sem volt használni. Nagyra szeretett volna nõni, hogy többé ne csúfolhassák, arra tartogatta a varázserõt. Most nem gondolkozott sokat, hiszen Tökfilkó állapota válságosnak látszott. Levágta csillogó aranyhaját, maga köré szórta, azt suttogván: – Gyógyuljon meg Tökfilkó! Tökfilkó egyszeriben csodálkozva nézett körül: – Mi történt, Picinke? És hová lett a csillogó aranyhajad? Picinke szégyenlõsen elmondta a varázslatot. – Nekem így is tetszel ám – mondta Tökfilkó. – Nem baj, hogy rövid a hajad. És azt sem bánom, hogy kicsi vagy. – Én sem bánom, hogy nem vagy elég okos, Tökfilkó – mondta Picinke megkönnyebbülten. Megölelték egymást. Azóta is a világot járják, teljes egyetértésben. Picinke vágya A piros iskolatáska lakói általában reggeli közben szokták megbeszélni a napi teendõket. De ezen a reggelen Picinke feltûnõen szótlan volt. Tökfilkó csak várta, várta türelmesen, hogy majd csak megszólal egyszer, de Picinke néma maradt. „Vajon mit forgathat a fejében?” – gondolta Tökfilkó. A tündér reggeli után a kuckójába vonult. Ez is teljesen szokatlan volt. Mi van

195

196

Picinkével? Csak nem betegedett meg? Tökfilkó bement hozzá. – Picinke, légy szíves, mondd meg, mi bajod van. – Semmi, semmi, Tökfilkó – hárította el az érdeklõdést Picinke –, csak gondolkozom. – Máskor is szoktál gondolkozni,mégsem viselkedsz így – vágott vissza Tökfilkó. – Jó, jó, elmondom – adta meg magát Picinke. – Azért vagyok ilyen kedvetlen, mert eszembe jutott egy régi vágyam. Mindig szerettem volna megtanulni lovagolni. – Lovagolni? Igazi lovon? – csodálkozott Tökfilkó. –Hát az nem fog sikerülni, itt az erdõben nincsenek lovak. Sajnos. – Hát épp ezért vagyok kedvetlen – vallotta be Picinke. Ekkor Tökfilkónak eszébe jutott valami: –De õzek vannak az erdõben! – Õzek? Szerinted felülhetnék egy õz hátára? – a kistündér nagyon izgatott lett. – Megpróbálhatjuk! Összepakolták a legszükségesebbet, kiszaladtak az erdõbe, egyenesen a bozótosba, az õzek rejtekhelyéhez. Azoknak korántsem tetszett az ötlet, sokáig húzódoztak. Végül az egyik mégis kötélnek állt. – Nem bánom, ülj fel a hátamra. De ha leesel, ne engem okolj. Bizony Picinke leesett. De újra felmászott, és újra próbálkozott. Többször is. Az õz unta meg hamarabb. – Bocsáss meg, de most mennem kell – mondta kimérten. – Talán legközelebb. Nem úgy hangzott, mintha igazán akarná, hogy legyen legközelebb. És ezt Picinke nagyon jól tudta. – A vágyak nem mindig válnak valóra – mondta kedvetlenül. –Dehogynem, Picinke, csak nagyon kell akarni – biztatta Tökfilkó. – Ne add fel rögtön. De Picinke egész este szótlan maradt. „Egy igazi ló kellene neki. Vagy legalább egy szamár – gondolkozott Tökfilkó. – Az õzek nem szeretik a lovaglást. De Picinkének nem szabad lemondania a nagy vágyáról. A vágyak igenis arra valók, hogy teljesüljenek!” Tökfilkó kiment a rigókhoz és cinegékhez. – Nincs véletlenül egy ló ismerõsötök? – kérdezte mindegyiktõl. – Lóó? – csodálkoztak. – Minek az neked? Tökfilkó elmagyarázta Picinke vágyát. – Ne félj, kerítünk egyet valahonnan – ígérték. Mert igencsak megszerették Picinkét és Tökfilkót. Másnap valaki kopogtatott a piros iskolatáskán. – Jó helyen járok? Itt keresnek lovat? „Hát mégis vannak csodák” – gondolta Tökfilkó. Nem tessékelhette be a jövevényt, nem fért volna a táskába. Ezért kiment hozzá. – Sajnos csak tíz nap szabadságom van – mondta a ló. – És azután minden negyedik hétvége. Eddig mindig unatkoztam ilyenkor. Örülnék valami elfoglaltságnak. – A barátnõm szeretne lovagolni tanulni – magyarázta Tökfilkó. – Persze nem tudom, ez tíz nap alatt lehetséges-e.

– Minden lehetséges – mondta a ló. – Csak akarat kell hozzá. Picinke kidugta a fejét az ablakon a hangos szóra, és nem akart hinni a szemének. Egy valódi ló! Ez nem lehet igaz! Már aznap megkezdték a lovaglóleckét. Picinke potyogott, akár az érett vadkörte. De nem ment el a kedve, sõt! – Meglátod, Tökfilkó, néhány nap múlva lovagolok, akár a szélvész! – kiáltotta. Estére elfáradt. – Picinke – kezdte töprengve Tökfilkó –, miért nem használod fel a varázshajadat, hogy megtanulj lovagolni? Hamarabb sikerülne. – Könnyû siker lenne, Tökfilkó. Nem hozná meg a jól végzett munka örömét. Meg aztán jobb, ha a varázslat másokon segít. „Igaz, Picinke sokat változott – mondta magában Tökfilkó. – Azelõtt mindig azon kesergett, hogy kicsi, és fogadkozott, hogy a varázshaja segítségével majd megnõ. Most már eszébe sem jut, hogy magára gondoljon. És talán nem is bánja, hogy ilyen aprócska.” De nem mondta ezt el Picinkének. Nem is mondhatta, mert a tündér már az igazak álmát aludta. És egy hét múlva Picinke úgy lovagolt, de úgy lovagolt – akár a szélvész.

197

Játsszunk együtt! Gyerekeknek, szülõknek Süni és társai

198

Az õszi kert és udvartakarítás alkalmával, mikor vesszõsöprûvel tisztogattuk az utat a lehullott levelektõl, letörött néhány darabka a söprûbõl. Ahogy az esti szürkületben arra jött egy sündisznó, eszünkbe jutott: mi lenne, ha tüskebundát formálnánk a letöredezett ágacskákból? 1. Neki is álltunk, bár nem volt könnyû, kellett hozzá a felnõttek segítsége. Vastagabb ágakból megfaragtuk az orrát, majd nyalábonként összekötöztük az ágacskákat és rászögeltük a testre. Ezután megfestettük a süni szemét és orrát. 2. A papírsüni bundájához két alaplapot és háromszögeket vagdostunk, fölsõ szélüknél sorban felragasztottuk a tüskéket, majd összeborzoltuk. Fogaskereket is szabtunk kemény kartonból, amelyet jancsiszöggel szereltünk a két lap közé. Ettõl süni koma olyan jól haladt a szõnyegen, akár egy lendkerekes kisautó. 3. Találtunk az utcán meg a kertben néhány termést is, amelyekbõl minden õsszel készítünk valami érdekes figurát, állatot. A gömbölyû, rücskös gubókból a testét képeztük, a juhar termésébõl pedig a szárnyát. Két gyöngyöt szemnek, fullánknak a juhartermés szárát ragasztottuk. 4. A kisebbek másféle sündisznóval rukkoltak elõ: megcsinálták egyszerûbben, méghozzá segítség nélkül, a ciroksöprû szálaiból, fogpiszkálóból, papírból is. A sündisznóformát papírból vágták ki, és ráragasztották a szálakat. 5. A nyáron gyûjtögettem és a kertben lehullott rózsaszirmokból füzért készítettünk. Rézdrótra fûzögettük a szirmokat, mert ez könnyen és sokféleképpen formázható. Készülhet belõle betû, mint ez a „mama-betû” vagy masni, alma, körte és sok más alakzat. Nagyon szépen mutat majd alkotásunk a falra vagy az ajtóra függesztve.

199

Középkori történet A gyerekek szerepjátszási kedve kiolthatatlan. Ehhez pedig a mesék és a történelmi korok világa mindig készen kínálja a játszanivalót. Most a középkor kínálja a színteret, amelyben máris indulhat a megelevenedõ történet: „Mondjuk én leszek a hõs lovag, te a vár úrhölgye, és megvívok érted a királlyal is. Jó?” Még nagyobb az élvezet, ha a történethez a díszletet és kellékeket is formáljuk. Hullámpapírból készül a középkori vár, amely illúzió keltõ díszletet ad. A várkapu kivágásával pedig kialakíthatunk egy kuckós-bebújós teret is a játékhoz. Máskor is jó szolgálatot tehet paravánként, ha a gyerekszobában gyakran elõforduló nemkívánatos látványt szeretnénk eltüntetni.

200

1. A lovagi jelmez elmaradhatatlan kellékei a sisak és a címeres pajzs foto-, illetve dipakartonból készülnek. 2. Pénzérméket, övcsatokat és ékszereket fémdomborítással csinálhatunk. Egyszerû konzervdobozt is felszabhatunk, de a Nesquick kakaó teteje is jó alapanyag. Kivágjuk lemezollóval a megfelelõ formát, ceruzával elõrajzoljuk a mintát, és puha felületen egy hegyes de nem kemény eszközzel, például egy kiszáradt golyóstollbetéttel belevéssük a rajzolatot. 3. A király koronájának alapanyaga, hasonlóan az érmékhez, rézlemez. Ezt is lemezvágó ollóval szabjuk, majd kontúrvonalat vagy mívesebb mintát is domboríthatunk rá. 4. A várkisasszony süvege színes dekorációs kartonból készül. Egy nagy átmérõjû körbõl körcikket vágunk, majd kúppá hajlítjuk, és próba után, méret szerint rögzítjük a széleket ragasztóval vagy tûzõgéppel. Csipkeszalaggal, aranybortnival, csipkefátyollal erõsítjük. 5 A sisakrészhez fekete kartonra, ceruzára, ollóra, jancsiszögre, tûzõgépre és ragasztóra lesz szükségünk. A süveghez színes kartont, csipkeszalagot, ragasztót használunk. Az összeszerelést tûzõgéppel a „modellen” végezzük, a fejméret alapján.

201

Virágszirmok és pillangók

202

Összeállította: Molnárné Deák Anikó

Felhasznált irodalom: – Nõk Lapja, Praktika – Kis Természetbúvár

Madársíp

203

Tonomár István S T Á C I Ó K I. Pilátussal szólva Ártatlan Mint mindannyian S az isteni Bárány Hal értünk mégis a Farkasok között II. Könnyel-vérrel áztatott Fagerendák keresztbe téve Cipelõdnek napjaink Szeretet-Golgota-hegyére

204

III. Földre estem Uram Ahogy születtem Én a Te nehéz Kereszted lettem IV. Szívfájdalom anyám Ha látod amint halok Születésükkel koronázzák Nektek anyák ezt a magzatok V. Szívemben égve kis kereszt Simon ugye megérte ezt ? VI. Veronika elment Vedd mégis itt e kendõ Tövisekbõl fakadó rügy Uram te a szenvedõ Enyhet adó eljövendõ VII. Ha megbántam egyszer-ezerszer Miért esem vissza Miért nem segít a kétszer elesõ Az örökké tiszta tiszta tiszta

VIII. Esik esõ sir az ég Nem fájt ez így soha még Lányok anyák gyermekek Nálam vigaszt leljetek IX. Szakad a gyolcs Szakad a lélek Irgalmat már nem remélek Pihegve szégyenembe Takarózom igy talál A hûség így lel a halál X. Szégyellem põre-keserûségem Italom több mint kellene Sohasem volt éhezés XI. Uram ölelj át uraljuk ketten A lándzsát A gyötrõ szegek melyek A sok sebet okozták Nem hibásak övék legyen A bûnbocsánat XII. Íme a hallhatatlan Az örök Most megmutatta Mire képes érted Akár halni is És te? XIII. Fájdalom Anya a neved Ha öledben tartod halott gyermeked XIV. Az Úr VILÁG A VILÁGUNK AZ Úr S e világba rejtezve A sziklasír Szívemre hull

Ez is, az is 205

Tonomár István FÉL

206

ELEM

A halál fél elem A másik fele Talán életem S amire ideér A feltámadás Nem lesz érdemes Feltámadni sem Csak marad Örökké A halálfélelem

Az Osteoporózis (csontritkulás) gyógytornája: Mi a csontritkulás? Az emberi test szilárd vázát alkotó csontszövet olyan mennyiségû csökkenése amely a folyamat elõrehaladtával fokozott csonttörési hajlamot eredményez. A csont szilárdságát kalciumtartalmú szervetlen állományának köszönheti, mely a csonttömeg 70 %-át alkotja. A csonttömeg csökkenése 35 éves kor körül kezdõdik és 45 éves korra felgyorsul a folyamat. A csontritkulás okai: – nõknél a változókori hormonális csökkenés, – a csontszövet fokozott lebontása, – a csontbeépítõ hormonok csökkent mûködése, – örökletes tényezõk, – életmódbeli tulajdonságok pl: túlzott alkoholbevitel, dohányzás, mozgásszegény életmód. Osztályozása: Primér: az elõzõekben felsorolt. Secunder: valamilyen belsõ-szervi betegséghez csatlakozik vagy gyógyszer mellékhatásaként alakul ki. A csontritkulás az idõsebb emberek többségénél elõfordul, a nõknél gyakoribb (kb. 2/3). A lakosság körülbelül 10 %-át, közel 1 millió embert érint valamelyik stádiuma. A csontritkulásra különösen érvényes az a megállapítás, hogy könnyebb megelõzni a kialakult változást, mint gyógykezelni. Már fiatal korban megkezdõdhet: – helyes táplálkozással, – fehérje és kalciumdús étrend, – megfelelõ D vitamin ellátottság, – rendszeres testmozgás. Az aktív, rendszeres mozgás a csontvesztést lassítani képes, esetlegesen csonttömeg növekedést eredményezhet. A csontritkulás kezdetben tünetmentes majd hát és derékfájdalom alakul ki, a késõbbi szakaszban hajlott hát, testmagasság csökkenés és törések is kialakulhatnak. A folyamat elõrehaladtával a betegség típusos elváltozásokat hoz létre. A gerincoszlopon fokozódik a háti görbület (púp), a derékszakasz kiegyenesedik, a vállak elõreesnek, a has elõredomborokik, melynek oka az izmokban kialakult változás. Egyes izomcsoportoknál zsugorodás, míg másoknál lazulás, megnyúlás jelentkezik. pl.: – fejbiccentõ izomnál zsugorodás, az áll a mellkashoz közelít, – mellizom zsugorodik, vállak elõreesnek, a lapocka oldalra csúszik, következésképpen a lapocka közelítõk megnyúlnak, – a trapéz felsõrésze zsugorodik, a trapéz alsórésze megnyúlik. A gerinc stabilitásánál nagyon fontos szerepe van a gerincoszlop két oldalán elhelyezkedõ hosszú hátizomnak, ami szintén megnyúlik.

207

208

A gyógytorna célja: – A fájdalomcsökkentés, a légzés javítása, az izomerõsítés a megnyúlt izomcsoportoknál, illetve a zsugorodott izmok nyújtásával egy izomfûzõ kialakítása, amely segíti a gerincoszlopot a test stabilitásának a kialakításában. – Az egyensúly koordináció megtartásával a törések megelõzése, a mozgékonyság megtartásával az életminõség szinten tartása illetve javítása. Az izommunka hatására javul a keringés, fokozódik az anyagcsere. Ez serkenti a csontképzõdést (természetesen a csontképzõ gyógyszerekkel kölcsönhatásban). A gyógytorna mindig a betegség stádiumának megfelelõ mennyiségû és nehézségû legyen, a fokozatosság elvét betartva lehetõleg az egyénre szabva. Nagyon lényeges, hogy a beteg ne erõltesse túl magát! Különösen nagy szerepe van a célirányos osteoporózis tornának az egyensúly javításában, az ügyesség fejlesztésében egyrészt azért, mert segítségével fájdalommentesen végezhetõk a nehéznek tûnõ gyakorlatok (ágyból való felülés, ülésbõl felállás, oldalra gördülés stb...), másrészt azért mert a koordinációs képesség javításával lehetõvé válik a biztonságával lehetõvé válik a biztonságos közlekedés az otthonában, az utcán és a jármûveken. Milyen esetekben ellenjavalt a gyógytorna? – szívelégtelenségnél, – szívritmuszavarnál, – nem kezelt magas vérnyomásnál, – pajzsmirigybetegségnél, – lázas, fertõzõ betegségnél. Néhány gyakorlati jótanács csontritkulásos betegek számára a teljesség igénye nélkül: – A fekvõhely megfelelõ keménységû, de rugalmas legyen. A túl puha nem ad megfelelõ alátámasztást a gerincnek és nehezen tud felkelni a beteg. Ne használjon sok párnát. – Az ágyból úgy kel fel, hogy talpra húzza a lábait, oldalra fordul és felkönyökölve kéztámasszal felnyomja a törzset, a lábakat lecsúsztatja az ágyról, felül. – Ülésnél helytelen a süppedõs fotel, inkább háttámlás szék. A láb leérjen, a hát mögé párnát tegyünk, egyenesen üljön, de ne feszesen. – Felállásnál a lábak elõre néznek, egyik lábat elõbbre tegyük, a két kéz a térden, és a beteg feltolja magát. – A munkaasztal olyan magas legyen, hogy ne kelljen hajolni, vasalásnál szintén. – Elöltöltõs mosógépnél, gázsütõbe helyezéskor guggolással helyettesítsük a hajolást. – Porszívózást, felmosást hosszú nyéllel végezzünk. – Ne cipeljen nehéz súlyt. Ha ez nem elkerülhetõ, akkor kétoldalra egyenletesen osszuk el a terhet. – Ha valamit emel, akkor erõsen hajlított térdekkel és laposan elõrehajlott térddel tegyük

– Ha jármûvön nincs ülõhely, két kézzel kapaszkodjunk. Hirtelen rándulás, csavarodás, ütés, elesés ugyanis csonttörés veszélyével jár. – Fürdõkádba, kád elé csúszásgátló gumit tegyünk. – A lakásban a kisméretû szõnyeg nem célszerû, csúszás, megbotlás miatt. – Autóba, ajtó fölött kapaszkodva egyenes gerinccel szálljon be illetve ki. Végezetül néhány tornagyakorlat a betegség kezdeti szakaszában:

l. A beteg hátán fekszik, két térde felhúzva. Két tenyerét oldalt a mellkasához teszi, majd enyhe nyomást adva kilélegez száján keresztül. A sziszegõ kifújás a lazítás szempontjából hatásosabb. (A gyakorlat fontos a mellkas lazításához és a légzés normalizálásához. Ezenkívül, nem utolsó szempont, nagyon jó érzés!)

209 2. Kiindulóhelyzet ugyanaz. A beteg két karja a törzs mellett. Két vállát szorítsa a fekhelyhez, lapockáit húzza lefelé és zárja, majd lazítson el és fújja ki a levegõt. 3. Kiindulóhelyzet ugyanaz. Az elõbbi gyakorlatot tovább fejleszthetjük. Válltól az ujjhegyekig a két kart a fekhelyhez szorítani, közben a lapocka is intenzíven lesimul és a mellkas megemelkedik. Lazításnál kilégzés.

4. Kiindulóhelyzet ugyanaz. (Vállak, karok, lapocka leszorítva.) A kézhátat megemelve tenyereket -mintha valamit el akarna nyomni- a sarok irányába tolni, miközben kilélegzik, majd lazítva engedi beáramolni alevegõt.

5. Jobb karral a fül mellett nyújtózni anélkül, hogy a gerinc elhajolna, csak a bordák távolodnak egymástól. Minden nyújtózás után lazítani és váltakozva végezni a két karral.

6. Két kar oldalt vállmagasságban, tenyerek lefelé néznek. Váltakozva nyújtózni jobbra és balra, minden visszaengedésnél kifújva a levegõt. Végül mindkét karral ismétel vigyázva arra, hogy csak a mellkas tágul, a gerinc nem mozdul.

210

7. Két kar a törzs mellett. Farizmokat megfeszítve kicsit megemelni a medencét, majd lazítva visszaengedni.

8. Két kar oldalt vállmagasságban, tenyerek felfelé néznek, térdek felhúzva, lábak talpon. Kar, fej, csípõ, térd egyidejû lendületével oldalra gördülni, majd vissza hátra és ismételni a másik oldalra is. Oldalra gördülés közben kilélegezni, visszaengedéskor be. (Kezdetben adhatunk egy kis segítséget a gördüléshez, hogy a beteg érezze, ha nem görcsösen végzi a gyakorlatot, akkor fájdalommentes.)

9. Oldaltfekvõ helyzet. Egyik kar hajlítva a fej alatt, másik hajlítva lazán a törzsön. Vállat, lapockát lazán hátraengedni és visszahúzni. Hátraengedésnél belélegezni, visszahúzásnál kilélegezni.

10. Oldalfekvõ helyzet. Egyik karral nyújtózni, miközben a bordák eltávolodnak egymástól és a levegõ beáramlik a mellkasba. Visszaengedésnél kifújni a levegõt. A fekhelyen lévõ mellkasfél nem emelkedhet fel! Mindkét oldalra ismételjük.

211 11. Oldaltfekvõ helyzetbõl kicsúszni az ágy szélére úgy, hogy az alul lévõ könyökkel vagy alkarral és a másik tenyérrel támaszkodva ülésbe billenni. A gerinc mozdulatlan és lábak lendülete segít a billenésben.

12. Az ágy szélén ülve két talp a földön. A két térd 60-70°-os szögben hajlítva 20-30 cm-rel kijjebb van az ágy szélénél. Két könyök hajlítva, test mellett, a gerinc mozdulatlan. Kissé hátrabillenni, majd ezzel a lendülettel – a súlyt a talpra helyezve – felállni. Majd a konszolidációs idõszakban:

Háton fekve:

1. Egyik lábát hajlított térddel húzza talpra, másik térdét húzza be a mellkasához. Behúzott térdét fogja át két kézzel és közelítse a mellkas felé mégjobban és közben fújja ki a levegõt. Végezze el a gyakorlatot mindkét alsó végtaggal külön-külön, majd egyszerre mindkettõvel.

212 2. Egyik térdét húzza be hashoz, majd két kézzel átfogva közelítse a mellkashoz, másik lábát nyújtsa föl nyolcvan fokos szögben. Végezze el a gyakorlatot jobb és bal lábbal, majd mindkét térdét húzza hashoz, tegye két kezét a tarkó alá, két könyökét szorítsa le és mindkét lábát nyújtsa fel terpeszbe, kilencven fokos szögben.

3. Két kar oldalt vállmagasságban, könyök kilencven fokban hajlítva, alkar a földön. Két láb behúzva, talpon. Karokat, talpat, hátat szorítsa erõteljesen a földhöz, ebben a helyzetben maradva számoljon tízig, majd lazítson és fújja ki a levegõt.

Oldalt fekve:

4. Gördüljön az oldalára, térdek hajlítva egymáson, az alul lévõ kéz fej alatt, felül lévõ kar könyökízülete kilencven fokban hajlítva, tenyér felfelé, hüvelykujj hátrafelé mutat. Ebben a helyzetben zárja erõsen a lapockáját, számoljon tízig és tartsa meg, majd lazítson és fújja ki a levegõt.

5. Az elõzõ pozícióban, felkar törzshöz szorítva, könyök hajlítva, tenyér lefelé, hüvelykujj elõre mutat. Ebben a helyzetben zárja erõsen a lapockáját, számoljon tízig és tartsa meg, majd lazítson és fújja ki a levegõt. 6. Az elõzõ pozícióban a felül lévõ karral felfelé, a felül lévõ lábbal lefelé nyújtózzon, jól húzza ki a törzsét is. Majd térdet és könyököt összeérintve fújja ki a levegõt. A gyakorlatot mindkét oldalra elvégezzük. Hason fekve:

7. Két kéz a homlok alatt, két láb terpeszben. Lábakat megfeszítve, farizmokat szorítsa össze, számoljon tízig, lazítson, fújja ki a levegõt.

213

8. Zárja a két lábat, két könyökét húzza ki oldalra, két vállát húzza hátra, zárja a két lapockát, egyidõben két lábát is feszítse meg, majd lazítson és fújja ki a levegõt. Négykézláb helyzetben:

214

9. Négykézláb helyzet, ujjak elõrenéznek, végtagok függõlegesen támaszkodnak. Vigyen testsúlyt a kezekre, két vállát húzza le és a két lapocka közötti gerincszakaszon homorítson, majd domborítson. Vigyázat, nem derékból!

10. Maradjon négykézláb, fenékkel húzódjon a sarkak irányába. Ebbõl a helyzetbõl mindkét karját csúsztassa messze elõre, feneke emelkedjen el a saroktól, két lapocka közötti gerincszakasszal homorítson erõsen, rugózzon bele aprókat, majd két tenyerét erõsen leszorítva, ellenállással szemben húzódjon vissza a sarkára.

Álló helyzetben:

11. Két tenyerével támaszkodjon elöl a medencecsonton, két vállát húzza le, zárja lapockáit, közben fejtetõvel erõteljesen nyújtózzon felfelé. Testsúly az elõlábon, farizmok összeszorítva. Az egész test megfeszül, megtartani, majd kilélegezve lazítani.

12. Két kéz tarkón, fejtetõvel nyújtózni, két váll lehúzva, lapockákat zárni, miközben testsúly az elõlábon van. Megtartani, majd kilélegezve lazítani.

13. Terpeszállás, diagonálisan tartott karokkal nyújtózni, majd két térdet kissé roggyantva, karokat, vállat elõreejtve, lazítani. A felsorolt gyakorlatokat minden irányba, legalább ötször tanácsos ismételni. A torna váljék egészségükre!

Barassó Péterné gyógytornász

215

GYÓGYÍTÓ KRISTÁLYOK A kristályok nemcsak szépek, hanem gyógyító erejûek is – legalábbis ezt támasztja alá az a bizalom, amellyel az emberek évszázadok óta alkalmazzák õket testi-lelki nyavalyáik ellen. Mi a titok? A hozzáértõk szerint elsõsorban hinni kell a kristályok erejében. Ez nem is nehéz, hiszen olyan szépek, hogy mindenki szeretné kézbe fogni, magánál tartani, valamilyen foglalatban akár ékszerként viselni õket. Ha valóban létezik az a gyógyító hatás, amelyben évszázadokon át hittek elõdeink, akkor titka valószínûleg a minden egyes kõre jellemzõ energia, azok a rezgések, melyeket kibocsátanak. Bár jó néhányat ajánlanak konkrét panaszokra, bizonyos szervekre is, feltehetõleg elsõsorban közérzetünkre és ennek révén viselkedésünkre hatnak. Így lehet, hogy jó irányban befolyásolják testi-lelki egészségünket. Viseljék hát a kiválasztott követ, vagy tegyék a párnájuk alá, és a hatásról gyõzõdjenek meg személyesen! Achát Az achát mindenre jó, mondják, ez az „általános gyógyító kõ”. Hiszik, hogy segít enyhíteni különbözõ fájdalmas sérüléseket, mint a horzsolások, zúzódások, ficamok, rándulások, húzódások.

216

Akvamarin E nyugtató kõrõl úgy tartják, hogy csillapítja az idegfeszültséget, eltünteti a fóbiákat, közben nyugalmunkról, valamint békességünkrõl is gondoskodik. Ametiszt Hatékonyan segít a kreatív gondolkodásban, támogatja a tudatosságot, és minden gyógyítást felerõsít. Hasznos lehet az álmatlanság leküzdésében is. Ametrin Az ametiszt és a citrin egyesített ereje teszi kivételessé ezt a követ. Kimagasló tisztító és energizáló képességéért tartják számon. Aventurin Segít helyreállítani határozottságunkat, döntésképességünket, és megerõsíti vezetõkészségünket is. Hasznos lehet aggodalmaink és félelmeink legyõzésében. Citrin Magabiztosságunk növelésével csökkenti az önpusztító hajlamot. Emellett az általános érzelmi jóllét kövének is tartják. Fluorit A fluoritról azt tartják, hogy rendet teremt a káoszban, harmóniafokozó, segít abban, hogy ellazuljunk, pihenni tudjunk. Fontos tulajdonsága, hogy képes távol tartani a náthát is.

Gránit Kitûnõ gyógyhatású testi-lelki sérülések, traumák esetén. Legyünk személyes kapcsolatban a gránittal, és tartsuk közel a bõrhöz, hogy kifejthesse jótékony tevékenységét! Hematit Fokozza a személyes vonzerõt, az akaraterõt és a bátorságot. Kedvezõen befolyásolja a vérkeringést, a stresszt, és erõsíti az idegeket. Holdkõ Ez a „nõnemû” kõ ösztönzi viselõjét a rugalmasságra, bölcsességre és a helyes gyereknevelésre. Várandós anyák viseljék! Howlit Csillapítja a haragot, enyhíti az erõszakos, irányíthatatlan dühkitöréseket. A fogakra és a csontokra is kedvezõ hatású. Jáspis Segít kordában tartani érzelmeinket, nyugtatja az idegeket. Karneol Az egyensúlyteremtõ kõ. Segít, hogy jobban érzékeljük és értsük belsõ énünket, ezzel elõsegíti a koncentrációs készséget is. Jótékony hatással van a vesékre, a tüdõre és a májra. Kvarc Terápiás célokra használják, de kiváló közvetítõje a gyógyító energiáknak is. Emellett serkenti az agyat, aktiválja az érzelmeket, segít eltávolítani a negatív energiákat. Labradorit Ez a lobogó-ragyogó, tûzszerû kõ megvédi és óvja tulajdonosa auráját, bölcsességgel, megértéssel telít. Malachit Az átváltozás köve. Átsegíti az embert a változásokon, a félénkségben szenvedõknek önbizalmat ad. Rodonit A rodonit hasznos a szorongás elûzésében, serkenti az adakozókedvet, és biztosítja a jóllét érzését. Rózsakvarc A szerelem köve. Békességet és nyugalmat teremt a kapcsolatokban. Oldja a stresszt meg az idegességet és nyugodt alvást biztosít.

217

Szodalit Segít megnyugtatni és kitisztítani az elmét, vidámságot hoz, és könnyít, ha nehéz a szívünk. Az anyagcsere-problémákra és a nyirokmirigy-betegségekre is gyógymódot kínálhat. Tigrisszem Nem véletlenül tartják a magabiztosság kövének. Felszínre hozza bátor, ám érzékeny énünket. Emellett jótékony hatással van az emésztõrendszerre, minden életkorban. Turmalin A kiegyensúlyozottság köve. Tompítja a negatív energiákat, és elõsegíti a megértést. Összeállította: Nyersné Barassó Péterné

Tonomár István ÉS ELHAGYNAK

218

nem ezt akartad nem ezt kerested az emberben akiért a legemberebb lettél magadra vetted a világ bûneit de jönnek új világok új bûnök és elhagynak Téged Uram a teremtményeid minden más megállta helyét ahova tetted csak az ember nem aki elfajzott hiába teremtetted képmásodra nem hasonlít és nem hallgat Rád aki magadra vetted a világ bûneit de jönnek új világok új bûnök és elhagynak Téged Uram a teremtményeid

Idézetek Márai Sándor füveskönyvébõl 1. Az élet értékérõl Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned. Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek: Ha megkísérled – feltûnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerû igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hõsiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerû és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke. 2. Arról, hogy minden nap tovább kell menned S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyû ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törõdjél! Szép nõ áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fûszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idõ, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb

219

erõit az isteni megismerésétõl? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra bíztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: „Miért lopod itt az idõt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van:” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban – megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e idõd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy. 3. Arról, hogy mikor van jogunk erõszakosan változtatni az élet helyzetein

220

Munkaköröd fáraszt, úgy érzed, máshol, más emberek között, másféle életfeltételek mellett igazibb erõvel és megelégedéssel tudnál dolgozni. Az emberi együttélés kimerített, családok, kedvesed, barátaid terhedre vannak, s ösztökél a vágy, hogy új kapcsolatokat szerezzél. Lakásod minden zegét-zugát vakon ismered már, s reménykedsz, hogy az új, korszerûbb, kényelmesebb lakásban megtalálod tested kényelmét és lelked nyugalmát. Igen, a várost is untig ismered már, ahol születtél, nevelkedtél, férfivá serdültél. Igen, az országot is, mely hazád, megismerted, mint a bányász a tárnákat, ahol negyven, ötven éven át dolgozott; nemcsak vízszintesen, hanem függõlegesen ismered, minden veszélyével és mélységével. És hallottál idegen országokról, távoli világokról, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei. Kínoz a kétely, sürget és ösztökél a vágy, hogy elhagyjad munkahelyed, családod, kedveseid, városod, hazád, s erõszakos mozdulattal kiszakítsd magad mindabból, ami eddig életed környezete volt. A kísértés órájában vizsgáld meg tapasztalataid, értelmed, jellemed és a világi dolgok igaz természetének ismeretében vizsgáld e vágyakat. Új emberek nem adhatnak neked semmit, ami alapjában megváltoztatná a világhoz való viszonyodat; mert csak te adhatsz magadnak valami elhatározót és lényegeset. Hasonlóképpen az új munkahelyen is munkás maradsz, és rajtad múlik, milyen erõvel teremtesz magadnak az új helyzetben megfelelõ munkalehetõségeket. Minden rajtad múlik. Éppen így az új városban, az idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei, megtalálod idõvel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot, és rosszakaratot, ami hazádban gyûlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelzõ sorompók mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni mindig annyi is, mint nyomoréknak lenni. És az emberi törvények egyike parancsolja, hogy mindig, feltétlenül maradj hûséges hazádhoz, még akkor is, ha ez a haza zsarnoki módon, méltánytalanul bánik el gyermekeivel. Mikor van hát jogod erõszakosan változtatni életed körülményein, keretein és helyzetein? Semmi esetre sem akkor, ha unalmad szûntét, vágyaid kielégülését, bosszúd betelését reméled az ilyen elhatározástól. Maradj, ahová az élet állított, végezd kötelességed és töltsd meg lelked az igazsággal; többet az új világban sem kaphatsz, a déli szigeteken sem. De ha úgy tapasztalod egy napon, hogy munkád,

életed környezete és feltételei nem egyeznek jellemeddel – akkor és csak akkor szánd el magad a változásra. És tudjad, hogy te minden változáson belül ugyanaz maradsz. 4. Arról, hogy semmitõl nem kell félni Ha jó ügyet védesz, mitõl is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az is, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegõdtél. Ilyenkor ne törõdj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem gyõzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amirõl egész lelkeddel tudod, hogy igaz. 5. A lelkiismeretrõl Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tõled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tõled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelõ megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: Vétkeztél.” Vagy: “Jól van.” A többi köd, füst, semmiség. “ 6. Arról, hogy a dolgokat meg kell várni Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nõk. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erõvel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel. 7. A boldogságról Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nõ számára egy férfi, vagy egy férfi

221

számára egy nõ, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. Boldognak is kell lenni, közben. S errõl megfeledkeztek. 8. Arról, hogy idõnként lazítani kell az életen

222

Mint a hajós, kinek hajója nagy viharba jutott, s egyszerre látja, hogy a vitorlák kötelei megfeszülnek, a nagy vitorlaszárnyak vészesen megdagadnak az orkán tébolyodott leheletétõl, a huzalok recsegnek és ropognak, s a düledezõ és táncoló hajófedélzeten, a bõgõ és átcsapó hullámok között, imbolyogva, utolsó erejével is a vitorlákhoz és kötelekhez siet, hogy lazítson mindezen: úgy tudjad te is, életed veszélyes és viharos pillanataiban, hogy a nagy feszültségeket nem tudod elviselni, az emberi kapcsokon és kapcsolatokon lazítani kell, máskülönben törik és szakad minden. Ilyenkor dobjál félre mindent: munkát, emberi vonatkozásokat, életrendet, s bízzad magad a sorsra és a viharra. Minden életben és minden életszakban kerekednek ilyen viharok, mikor mindaz, ami addig kötés volt, nem bírja ki a szenvedélyes indulatok viharának feszítését. Lazíts és várjál. Reggelre eláll a vihar. 9. A szeretetrõl Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek. Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tûri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitõl ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén. 10. Arról, hogy mi volt dolgod a Földön Végül is, tudnod kell, mi volt dolgod a Földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegû, állagú és minõségû csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangokat gyûjts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákban sétálj és rázzad a csengõt. Az sem – s ez már jobban fáj –, hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltorzul, s inkább nyûg már, mint öröm. Ilyen az ember.

Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a Földön, hogy megismerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és világi tünemények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek. Ez volt dolgod a Földön; nem több. 11. A világról És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllõknek és Leonardo da Vincinek, a Golf-áramnak és a maláj nõknek, a földrengésnek és Laocénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.

223 Tonomár István Egyek vagyunk Egyek vagyunk Uram mások botlanak és mi esünk el keresztjeink súlya alatt

Margarethe Noack után Bodrog Miklós Szeressétek az öregeket! Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszketõ kezû õsz apákat. A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket!

224

Ne tegyétek õket szûk odúkba. Ne rakjátok õket otthonokba. Hallgassátok meg a panaszukat Enyhítsétek meg a bánatukat. Legyen hozzájuk szép szavatok. Legyen számukra mosolyotok. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket! Õk is sokat küzdöttek értetek, Amíg fölnevelkedtetek, Fáradtak õk is eleget, Hogy ti módosabbak legyetek. Õk is elfogadtak titeket, Mikor Isten közéjük ültetett. Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet Elhívja õket közületek, Ti foglaljátok el helyüket, Mert ti lesztek majd az öregek. S mindazt, amit nekik tettetek Azt adják nektek a gyerekek. Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket! Simogassátok meg a deres fejüket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket. Adjatok nekik szeretetet. Szenvedtek õk már eleget A vigasztalóik ti legyetek. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket!

225

Lelki diétajavallat idõsebbeknek

226

Nem egészen kiegyensúlyozott az utóbbi idõben, bár semmi különösebb nem hiányzik Önnek? Még nem írta meg a levelet, mellyel volt kolléganõjének tartozik? Nem képes igazán elmerülni egy könyv olvasásában? És nem talál örömet korábbi kedvteléseiben? Majd minden emberen idõnként erõt vesz egy olyan hangulat, amikor minden rossznak tûnik, s kétségei támadnak saját magával és legjobb barátaival szemben is. Különösen gyakran fordul ez elõ egyedülálló, idõsebb embereknél, akik nyugalomba vonulásuk következtében kizökkentek megszokott életvitelükbõl vagy olyan asszonyoknál, akiknek felnõtt gyermekei végleg elhagyták a szülõi házat … Amerikai pszichológusok kidolgoztak egy tíznapos programot, amelynek segítségével állítólag túl lehet jutni az ilyen lelki mélypontokon. A programot szerintük épp olyan szigorúan kell betartani, mint egy diétát. 1. nap nap:: vegyen két belépõjegyet jövõ vasárnapra valamelyik mozi-, vagy színi elõadásra, illetõleg hangversenyre, és hívja meg erre valamelyik távoli ismerõsét. 2. nap nap:: írjon egy levelet, vagy hívja föl telefonon egy olyan ismerõsét, akivel legalább hat hónapja nem beszélt, vagy akinek nem írt. Ha az illetõ Önnek tartozik levéllel, vagy hívással – annál jobb. 3. nap nap:: vegyen ki egy könyvet a könyvtárból, de naponta csak egy – nem többet – fejezetet olvasson el. 4. nap nap:: holnaputánra beszéljen meg randevút egy baráttal vagy barátnõvel, akivel együtt elmennek majd valami olyasmit vásárolni, amit régóta készül megvenni. Ez lehet valami csekélység is. 5. nap nap:: látogasson meg két ismerõst. Az egyik legyen régi barát vagy barátnõ, a másik olyan valaki, akivel régóta nem találkozott. Hívja meg az egyiket az elsõ hétvége utáni vasárnapra, uzsonnára, vagy kávéra. 6. nap nap:: bizonyára készült már régóta meghívni egy baráti házaspárt ebédre vagy vacsorára? Hívja föl, vagy még ma látogassa meg õket és beszéljen meg velük egy ilyen találkozót a következõ hét utáni napokra. 7. nap nap:: tegye magát valamiképp hasznossá. Segítsen valakinek: szomszédnõnek, több gyermekes kolléganõnek, egyedülálló idõs embernek, akirõl tudja, hogy segítségre szorul. 8. nap nap:: ha van rá mód, a következõ három hónap során legalább egy hétvégére utazzék el valahová és már most gondoskodjék szállásról. Ha ez nem lehetséges, legalább hathetenként egyszer szervezzen vasárnapi kirándulást, egy vagy több ismerõsével közösen. 9. nap nap:: töltse ezt a napot egészen másképpen, mint egyébként szokta. Ha rendszerint reggel megy vásárolni, most halassza délutánra. Menjen el egy új és ismeretlen kávéházba, vagy sétáljon más útvonalon, mint rendszerint szokott. Próbáljon meg lehetõleg mindent másként csinálni, mint eddig tette.

10. nap nap:: ki a legmagányosabb ember ismeretségi körébõl? Még ma látogassa meg õt, és állapodjanak meg, hogy a legközelebbi hétfõn, vagy kedden elmennek sétálni, majd beülnek egy cukrászdába, vagy más szórakozóhelyre. Gondoskodjanak arról, hogy ezen a napon valamelyik másik ismerõse is szabad legyen, hogy legalább hármasban ruccanjanak ki. És sok szerencsét a lelki diétához! (Die Frau Osztrák nõi hetilap alapján)

Besze Imre Amíg Amíg szalad fény elõttem, amíg lépked velem az árnyék, amíg azt érzem, felelõtlen és hamis fecsegés a tájkép; amíg a vízben partra gondol, s a partról vízbe ér a lábam, amíg a vérem úgy dorombol, hogy szívverésem megtaláljam, amíg naponta küzdenem kell a levegõért is, hogy éljek, amíg tegnapi szerelmemmel élnek holnapi szemfények; amíg halottakat kísérek sírok közé, mint síró élõ, amíg esténként attól félek: ez az álmom lesz boldog-végsõ, amíg pofont torol az öklöm, amíg ököltõl indul vérem, amíg anyámtól azt öröklöm: nem kell sírni a semmiségen, amíg a szépet szépnek látom, s eredményét a szép szavaknak – addig hiszem: nem kényszerálom, hogy ember vagyok és az maradjak!

227

Ünnepi elõkészületek Karácsonytól – Farsangig Sûrûn követik egymást az ünnepek: A Mikulás december elején keresi fel a gyermekeket, azután már gyorsan itt a karácsony. Még véget sem ért ez a szép, háromnapos ünnep és köszöntjük az új esztendõt. Végül a farsangi összejövetelekre, bálokra készülõdnek az emberek. A pihenés, a szórakozás mellett sok munkát is adnak az ünnepek, különösen a háziasszonyoknak és segítõiknek. A karácsony a családé, szilveszterkor viszont számíthatunk arra, hogy a barátaink, ismerõsök, rokonok kopognak be hozzánk. Természetesen az ünnepi alkalmakkor a hétköznapoktól eltérõt, jobbat és szebbet akarunk nyújtani. Azonban az ünnepeket ne a mértéktelen evés és ivás jellemezze. A jó hangulatot, a kellemes légkört nem a drága ételek-italok biztosítják. A háziasszony pedig ilyenkor se legyen a konyha rabja. Az elõkészítõ munkákat lehetõleg az ünnepek elõtt végezzük el, az ünnepekre csak a befejezés és a tálalás maradjon. Így nem fogunk a fáradtságtól kimerülten azon fohászkodni, hogy bárcsak vége lenne már az ünnepeknek.

228

Már október-november hónapban megkezdhetjük a bevásárlásokat és elõkészítve, hûtõszekrényben vagy mélyhûtõládába eltehetjük a különféle élelmiszereket. A diót, mákot, mogyorót megpucolva illetve megdarálva a hûtõben tárolhatjuk a felhasználásig. Sokak-sokunk számára a karácsony a legfontosabb ünnep az esztendõben, ezért megkülönböztetett figyelemmel készülõdünk rá. Tapasztalatom szerint az édes-fûszeres illatok – feledtetve a családi élet nagy vetélytársait, a számítógépet és televíziót – perceken belül a konyhába csalogatják a család apraját-nagyját. A „pepecselõs” sütés jó alkalom a meghitt együttlétre, és különösen a gyerekek miatt fontos. Ezeknek az élményeknek hosszú évek múlva is megmarad a lenyomatuk, illatuk és a feledhetetlen családi karácsonyokat idézve segítenek majd továbbörökíteni azt. A minél kevesebb sietség, idegeskedés kedvéért már az adventi idõszakban, 2-3 héttel karácsony elõtt elkezdhetjük sütni a mézeseket és az úgynevezett adventi aprósüteményeket – némelyikbõl többet, hogy jusson az ünnepi asztalra, talán ajándékba, vagy kóstolóba is.

Kipróbált sütemények, összegyûjtött receptjeim alapján, a süteményes füzetembõl. Tiramisu (ahogyan én szoktam) Tudom, hogy ennek a receptnek sokféle variációja van, de családomnak „ez jött be”. Hozzávalók: 2,5 dl tej, 15 dkg porcukor, egy doboz mascarbone sajt, 3 dl tejszín, 1 csomag fõzés nélküli, vanília ízû pudingpor, babapiskóta, 2 dl lefõzött feketekávé. A pudingport a tejjel sûrûre kikeverjük, hozzáadjuk a cukrot, a sajtot és a felvert tejszínt. Egy mélyebb tálat kirakunk kávéba mártott babapiskótával,(pici rumot lehet tenni a kávéba), öntünk rá a masszából, megint piskóta jön, massza, és végül por kakaóval bõven megszórjuk és a hûtõben 2-3 órát állni hagyjuk. (Vigyázat, másnapra nem marad!) Gesztenye parfé (Katitól) 6 tojás sárgáját 10 dkg porcukorral habosra kikeverünk, hozzáadunk 50 dkg gesztenyemasszát és 6 dl habbá vert tejszínt. Õzgerincformát folpakkal kibélelünk és beleöntjük a masszát és 8-10 órára a mélyhûtõbe tesszük. Vaníliaöntettel tálaljuk: 5 tojás sárgáját 15 dkg porcukorral kikeverünk, 5 dl tejet hozzáöntünk és gõz fölött állandóan kevergetve sûrûre fõzzük. Vaníliáscukorral vagy rummal ízesítjük. (Igazi karácsonyi desszert!) Bounty szelet (Katitól) Hozzávalók: 1,5 dl tej, 1 evõkanál zselatin, 1 Rama, 20 dkg porcukor, 10 dkg tejpor, 20 dkg kókuszreszelék, tortabevonó. A tejet a rámával, cukorral és a zselatinnal folytonos keveréssel felfõzzük, majd langyosra hûtjük. Hozzáadjuk a tejport és a kókuszt, majd alufóliával bélelt õzgerincformába öntjük és a hûtõben megdermesztjük. Tálra kiöntve, csokimázzal bevonva tálaljuk. (Igazi csemege azoknak, akik szeretik a kókuszt). Mandulás kekszes (Zsuzsától) Barna és zöld színû rétegbõl áll, tetején csokimáz. Barna réteg: ã kg darált keksz, 10 dkg porcukor, 1 evõkanál kakaó,1 rum aroma, annyi lekvár hogy összeálljon, ezt belenyomkodjuk egy közepes nagyságú tepsibe. Zöld réteg: ã kg darált keksz, 10 dkg kókuszreszelék, 25 dkg porcukor, 1 Rama, 3 kisüveg mandula aroma (amely zöld színû!), 2 dl felforralt és lehûtött tej. Ezt a masszát is kézzel rányomkodjuk a barna rétegre. Csokoládémázzal bevonjuk és apró kockákra vágjuk fel, mindig annyit, amennyi elfogy. (Sokáig elálló és mutatós!) Gesztenyés golyók (Kati-féle) 25 dkg porcukrot kicsi tejjel felforralunk, majd hidegre hûtjük. Beleteszünk 25 dkg gesztenyemasszát, 5 dkg darált diót, 5 dkg darált kekszet, 5 dkg Ramat, ízlés szerinti rumot. Golyókká formázzuk, majd csokidarába hempergetjük. Érdemesebb, ha ebbõl az adagból duplát készítünk. (Nagyon finom és egyszerû az elkészítése.)

229

Papagáj szelet (Manci nénitõl) (Danika, Tomika nevû unokáim kedvence) Hozzávalók: 1 Rama, 30 dkg cukor, 4 egész tojás, ezt jól kikeverjük, hozzáadunk 30 dkg lisztet, amelybe 1 csomag sütõport kevertünk. 1 ã pohár tejfölt bele, pici só, majd a masszát három felé osztjuk. I.masszába: 2 csomag vaníliás cukor II.masszába: 1 csomag puncs puding III.masszába: 1 púpos evõkanál kakaó. Tepsit, vagy 2 õzgerincsütõt (én az utóbbit szoktam) sütõpapírral kibélelünk és kávéskanállal váltakozva „belepotyogtatjuk” a háromféle színû masszát, amíg el nem fogy. Kb. 20 percig 160 fokon sütjük. Amikor kész, kiborítjuk és csokimázzal bevonjuk. (Úgynevezett „hálás”süti, mindenki szereti).

230

Hamis krémes (Kati barátnõmtõl) (Bence nevû unokám kedvence) Hozzávalók: 30 dkg liszt, 1 csomag szalagálé, csipet só, 1 evõkanál kristálycukor, 1 tojás, 2 púpos evõkanál tejföl, 12 dkg Rama. A hozzávalókat összeállítjuk, három gombócra osztjuk és vajazott, lisztezett tepsi hátára nyomkodjuk (mert nyújtani nehéz lenne), villával megböködjük és három lapot sütünk, világosra. Krém: 2 csomag vanília ízû pudingport összekeverünk 2 tojás sárgájával, 8 evõkanál porcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 1 liter tejben megfõzzük. A két tojás fehérjét 1 evõkanál cukorral kemény habbá verjük és a forró pudingba keverjük, majd a még meleg krémmel megtöltjük a három lapot. Tetejét csak porcukrozzuk, kockákra vágva tálaljuk. (Nevét onnan kapta, hogy a középsõ lap a krémtõl átázva „eltûnik” a süteményben, s ezáltal krémes süti hatása lesz. Frissen is és másnap is nagyon finom!) Kati-féle püspökkenyér (saját kísérletezésem) Hozzávalók: 11 dkg Rama, 11 dkg porcukor, 3 egész tojás, 11 dkg liszt, 1 citrom reszelt héja, leve, 1 vaníliás cukor, csipet só. A hozzávalókat a tojásfehérjén kívül jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a belevalókat: összevágott dió, füge, datolya, csokoládé, aszalt gyümölcs, zselés cukor, mazsola. A belevalókat nem szoktam mérni, de gazdagon adom hozzá. A végén a habbá vert tojásfehérjét adom hozzá, s vajazott, lisztezett õzgerincformába sütöm közepes tûznél. Ha nagyon barnul a teteje, sütõpapírral letakarom. (Én dupla adagot szoktam sütni, két formában. Családom kedvenc karácsonyi süteménye. Sokáig elállna, ha el nem fogyna.)

Hókifli (Ili-féle) Hozzávalók: 60 dkg liszt, 1 Rama, 1 pohár tejföl, pici só. A hozzávalókat összeállítjuk, jó ha egy éjszaka áll a hûtõben,s aztán lehet bármivel tölteni: dió, mák, gesztenye. Apró kifliket szoktam készíteni, így kicsit munkásabb, de megéri. A még forró kifliket vaníliás cukorral elkevert porcukorba hempergetjük. (Elálló). Zongorabillentyû (a szomszéd Mária nénitõl) 21 dkg Ramat, 21 dkg porcukrot, 5 tojás fehérjét és 21 dkg diót csipet sóval habosra keverünk, hozzáadunk 12 dkg lisztet. Vajazott, lisztezett középméretû tepsibe kenjük bele, megsütjük. Az öt tojássárgáját 25 dkg porcukorral, egy vaníliáscukorral, kis citrom levével simára keverjük és a még meleg tésztára simítjuk. Száradni hagyjuk. (Kiadós és finom!) Ötlapos (Ica néni féle) Hozzávalók: 30 dkg liszt, 1 tojás, 1 kanál cukor, 7 dkg zsír, vagy 10 dkg vaj, 1 zacskó szalagálé és annyi tej, hogy gyúrható legyen. 5 lapba kisütjük, tepsi hátán. Krém: 4 tojás sárgáját, 25 dkg cukorral, fél borospohár liszttel, vaníliáscukorral, (de jobb a kikapart vanília belseje), ã liter tejjel sûrûre fõzzük. A 4 tojás fehérjét habbá felverjük, vízgõz felett kicsit megfõzzük, majd a még meleg krémbe keverjük. Megtöltjük a lapokat, majd a tetejét porcukorral behintjük. Másnapra puhul meg. (Ezt a süteményt nagyon régen, elsõk között tanultam és sütöttem meg, azóta is kiemelkedõ helyet foglal el füzetemben). Zserbó (Mariska nénitõl) Hozzávalók a tésztához: 45 dkg liszt (fele sima, fele rétes), 1 evõkanál porcukor, csipet só, 20 dkg Rama, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 1 citrom héja, 2,5 dkg élesztõ pici tejjel felfuttatva. Könnyen nyújtható tésztát készítünk, melyet 4 részre osztunk. Töltelék: lekvár, 30 dkg darált dió, 30 dkg porcukor, reszelt citrom, vagy narancshéj. A kinyújtott lapokat megkenjük sárgabarack, vagy szilvalekvárral, majd megszórjuk a cukros dióval. Villával megböködjük, egészen a tepsi aljáig. ã órát pihentetjük. 25-30 percig lassan sütjük. A tetejét csokoládémázzal bevonjuk. (A zserbónak is sokféle változata van, de állítom, ez a legfinomabb, melyet Ölveczkyné Mariska nénitõl kaptam.) Ötletek, maradékok felhasználására A családtagok étvágyát nem mindig lehet kiszámítani, így sokszor elõfordul, hogy valamelyik ételbõl marad. A legkevesebb ételmaradékot is tegyük tiszta kis edénybe és ha kihûlt, tegyük a hûtõszekrénybe. A mennyiségtõl függ, hogy mire használhatjuk fel. A maradék fõtt húst szeletekre vágva elkészíthetjük zelleres, szardellás, mustáros, kapros, löncsös mártásnak, de készíthetünk belõle ledarálva burgonyával vagy rizzsel rakott húst vagy gombócot amit sütve, vagy fõzve tálalhatunk fõzelékekkel, körettel, illetve savanyúsággal.

231

232

Ha a maradék fõtt húst vékonyra metéljük és hagymás, paprikás zsírban átsütjük, majd 3-4 tojást ráütünk, jó ízû tojásos húst kapunk. Készíthetjük bundázva is úgy, hogy a nagyon vékonyra vágott húst reszelt sajtba elkevert sûrû palacsintatésztába mártjuk és forró olajban kisütjük. Bármilyen maradék sült, vagy fõtt húsból készíthetünk húsos metéltet, rizottót, töltött burgonyát, krumplis lepényt, csirkehúsból töltött almát. A húsmaradékokat – fõtt, vagy sült húst, sonkát, felvágottat, füstölt kolbászt – felhasználhatunk hússalátához majonézzel vagy magyarosan. Készíthetünk a maradék sonkából felvágottból ledarálva pástétomot, vagy sonkás tarhonyát. Ha marad egy kevés paraj és sóskapüré, készíthetünk belõle zöld palacsintát, vagy zöld metéltet, amit sajttal, tejföllel fogyaszthatunk. A maradék burgonyapürébõl pogácsát készíthetünk, esetleg töltelékhez adagolva használhatjuk. Az újhagyma zöld szárát ne dobjuk ki, apróra vágva ételeket, kõrözöttet vagy salátát ízesíthetünk vele. Ha marad rizsköret, párolt rizs – a mennyiségtõl függõen – felhasználhatjuk levesbetétnek, töltelékhez, saláták dúsításához, rizsgombócnak, krokettnek, stb. A máj-, vagy húspástétom maradékából levesbe kis gombócokat vagy galuskát készíthetünk, kemény tojást vagy paradicsomot is tölthetünk vele úgy, hogy félbevágott tojások sárgáját összekeverjük a pástétommal és visszatöltjük a tojásba. A paradicsomot pedig apróra vágott fõtt tojással elkeverve töltjük. Mindkettõt tartárral öntjük le. Ha marad a levesben fõtt zöldségbõl, azt felhasználhatjuk rizottóhoz, kroketthez, mártások ízesítéséhez, salátákhoz (franciasaláta) ételek díszítéséhez stb. A szalonnabõrt sem szabad kidobni, mert hüvelyes fõzelékek, levesek, káposztás, burgonyás ételekhez jól fel lehet használni. Jó étvágyat! Deák Györgyné

vit. Márkos Attiláné gyûjtése és ajánlása Olcsó borleves 2 tojássárgáját keverjünk el 3 kanál cukorral. Elõzõleg felteszünk ã liter fehér bort fõni, beleadunk egy kis egész fahéjat, 5 szem szekfûszeget s annyi cukrot, amilyen édesen szeretjük. Ha elforrt, lassan rámerjük a tojásra folytonos keverés mellett, nehogy összefusson és újra feltesszük forrni. Friss kiflit kockára vágva adunk hozzá. Olasz rántotta Kifli-, vagy zsemleszeleteket tejben áztatunk. Tûzálló edény aljára vajat teszünk, ráhelyezzük az idõközben megpuhult kifliszeleteket. A megsózott tojáshabarékot öntjük rá, esetleg kevés zöldpetrezselymet tehetünk bele és pirosra sütve parmezánnal meghintjük. Húsos palacsinta Sokan nem szeretik a kifõtt marhahúst, mert nem tudják, hogy milyen jóízû ételeket lehet készíteni belõle. Fél kg marhahúsból jó levest fõzünk. Ha a hús puha, kivesszük a levesbõl. Egy fél hagymát (nyáron 5-6 zöldpaprikát szeletelve) zsírban megpirítunk, késhegynyi paprikát adunk hozzá és a hússal együtt ledaráljuk. Izlés szerint sóval kevés majorannával fûszerezzük és 2 evõkanál tejfellel jól kenhetõ masszává keverjük s az elõzõleg cukor nélkül elkészített 18-20 darab palacsintát megtöltjük vele, tûzálló edénybe rakva, tejfellel meglocsoljuk, sütõben átsütjük. Ugyanezt a tölteléket gyúrt metélthez is keverhetjük, s úgy bánunk vele, mint a sonkás tésztával. Fõtt marhahús vagdalék Fél kg marhahúsból jó húslevest fõzünk. A fõtt leveshúst ledaráljuk. 25 dkg rizst, bõ zsírban finomra vágott zöldpetrezselyemmel, 1 kis fej reszelt vöröshagymával puhára párolva, hozzáadunk tetszés szerint sót, törött borsot és egy nyers tojást ütünk bele. Jól összevegyítjük és gömbölyû szeleteket formálva, morzsában megforgatjuk és forró zsírban kisütjük. Bármilyen fõzelékhez, de különösen paradicsommártáshoz kitûnõ. Sonkás fánk 3 tojássárgáját, 6 dkg zsírt, kevés sót, 30 dkg lisztet, 1 dkg élesztõt és annyi tejet, hogy gyenge tészta legyen, összedolgozzuk. Ha a tészta megkelt, ujjnyi vastagra kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Most finomra vágott sonkát egy tojássárgájával, kevés tejfellel és sóval összekeverjük. Ebbõl a töltelékbõl keveset az egyik fánkra teszünk, a másokat pedig ráhelyezzük. A tepsiben kelni hagyjuk, tojással megkenjük és pirosra sütjük. Húsgombóc 30 dkg sertéscombot ledarálunk és 10 dkg rizzsel, 1 tojással, borssal, kevés reszelt vöröshagymával elegyítjük. A következõ mártásban fõzzük meg: 3 dkg zsírban 1 fej reszelt hagymát sárgára pirítunk, fél kávéskanál rózsapaprikát teszünk bele, vízzel föleresztjük, 10-15 percig forrni hagyjuk, majd átpasszírozzuk, 2 deci tejfelt hozzáöntünk. Ebben fõzzük ki gombócoknak formáltan a húst. Haluskát adunk hozzá.

233

Vagdalt borjú- disznómáj ã kg májat két áztatott zsemlyével ledarálunk, kis zöldpetrezselymet finomra vágva 2 dkg zsírba pillanatra beledobunk, 2 egész tojás (vagy ha van, 2 vagy 3 tojásfehérje vagy sárgája, az is elegendõ hozzá) ízlés szerint só és bors. Az egészet jól összedolgozzuk, morzsába mártjuk és gyorsan zsírban kisütjük, vagy egészben sütõben, fedõ alatt megsütjük. Burgonyapürét adunk hozzá. Csirke fogolymódra A gondosan megtisztított, megmosott, kiszikkadt csirkét törött fenyõmaggal jól bedörzsölve, 1-2 napig állni hagyjuk. Azután lemossuk, mellét, combját szalonnával megtûzdelve, sütjük, sütés közben tejfellel öntözzük. Mexikói sült Teához hideg sültet a következõképpen készíthetünk: Sertéskarajt tisztára mosunk, éles késsel hosszant átszúrva, friss kolbászt fûzünk bele, esetleg két helyen is, ha a hús széles, és a szokásos módon párolva sütjük. Hidegen felszeleteljük. Mogyorós csokoládészelet 10 dkg vajat habosra keverünk 3 rúd puhított csokoládéval. 14 dkg cukorral és 4 tojássárgájával. Hozzáadunk 7 dkg darált diót, 4 tojásfehérjének habját és 7 dkg lisztet. Lassú tûznél sütjük.

234

Szerelmeslevél 14 dkg vajat, 14 dkg lisztet, 4 tojássárgáját, pici sót és cukrot este összegyúrunk és reggelig pihentetjük a tésztát. Kinyújtva, a következõ tölteléket kenjük rá: 4 tojás felvert habjába adunk 10 dkg õrölt diót, vagy mogyorót, 10 dkg cukrot és 1 tábla reszelt csokoládét. Tekercs formájára összehajtogatva, lassú tûznél sütjük, vaníliás cukorral behintjük. Diófelfújt ã liter tejet felforralunk, ha forr, folytonos keverés mellett belefõzünk két száraz kifli morzsáját. Amíg kihûl, kikeverünk 4 tojássárgáját 25 dkg cukorral, ha jól kikevertük, teszünk belé 1 szelet olvasztott csokoládét, fél citrom reszelt héját, a 4 tojásfehérjének habját és a fõtt zsemlyemorzsát. Kikent, kilisztezett formába öntjük, gõzben fõzzük ki. Borsodóval tálaljuk. Gesztenyés szelet Piskótatésztát készítünk: 3 tojásból, 6 kanál porcukorból és 4 kanál lisztbõl. Akkora tepsiben sütjük, hogy egy ujjnyi vastag legyen. Megsütjük s ha kihûlt, a következõ tölteléket kenjük rá: ã kg gesztenyét megfõzünk, áttörünk, 5 dkg vajat, ízlés szerint cukrot, vaníliát és rumot teszünk hozzá, jól kikavarjuk és a tésztára rákenjük, majd 2 szelet csokoládéból mázt készítünk és bevonjuk vele. Kis négyszögletes darabokra szeleteljük.

TÚL SOKAT ETTEM! Gyakran elõfordul velünk, hogy többet fogyasztunk a finomságokból, mint amennyire szervezetünknek szüksége van. Legtöbbször annak ellenére is beleesünk ebbe a csapdába, hogy jól tudjuk: gyomrunk túlterhelését kellemetlen közérzet követi. Az ilyen helyzetekre kínálunk most megoldásokat: – Egészen kevéske – egy apró kupicánál semmiképp sem több – gyomorkeserû, például articsóka-, köménymag-, vagy enciánkivonat tartalmú gyógynövényital feloldja a teltségérzetet. – Térdeljünk a földre, két kezünket összekulcsolt ujjakkal emeljük a fejünk fölé, majd felsõtestünkkel és kinyújtott karjainkkal – amilyen lassan csak lehet – hajoljunk hátra! Minél erõsebb a nyújtás, annál jobb lesz a has és a gyomor vérellátása. Két hosszabb levegõvétel idejére tartsuk meg a pozíciót, azután lazítsunk! Háromszor ismételjük meg a gyakorlatot! – Gyors segítség az édeskömény, ánizs és kömény keverékébõl készült gyógytea, és a friss gyömbér (négy-öt szelet) leforrázásával nyert meleg tea. – Egy forró fürdõ is sokat segíthet a gyomor túlterhelése esetén, de elõbb adjunk magunknak egy fél óra emésztési szünetet, amely alatt elvégezhetünk néhány nagyon könnyû, lazító gyakorlatot. Ezután már ugorhatunk is a kádba, de ügyeljünk rá, hogy a víz ne legyen melegebb 37 foknál. Fájdalomcsillapító hatású a levendulafürdõtejjel vagy legfeljebb tíz csepp rozmaringolajjal illatosított fürdõvíz. A keringési problémákkal küszködõk ehelyett inkább langyos vízzel tusoljanak, és használjanak levendulás tusológélt! Nyersné Barassó Márta

235

NEM KELL MINDIG ÚTLEVÉL, avagy balatoni nyaralás kis zökkenõkkel

236

Tavaly négy napig nyaraltunk, abból két és felet esett az esõ. Az ideit öt napra terveztük, mert az arányokat figyelembe véve az már két esõ nélküli napot jelent. Nálunk a nyaralási izgalmak a csomagolással kezdõdnek. Elõszedjük az összes bõröndöt és nagy méretû utazótáskát, és sorban kirakjuk az elõszoba kövezetére. A legnagyobb bõröndbe gyerekruhák kerülnek, a legnagyobb utazótáskába játékok. (Kirakó, memori, dominó, társas rossz idõ esetére, minigolf és karikadobáló jó idõ esetére, töménytelen karúszó és úszógumi még jobb idõ esetére.) Sajnos, papírt és ceruzát nem pakoltam, ezért mind a négy gyermek, minden este rajzolni akart. Barátnõm férje igen nagy találékonyságról tett tanúbizonyságot, amikor szétszabdalta a tejes és üdítõs, valamint a sörös kartonokat, és szétosztotta az alkotó kedvû ifjúság között. Hétfõn reggel, pontban nyolckor megálltunk a barátnõmék háza elõtt. Mivel általában késni szoktunk, ezen kellõképpen meglepõdtek. Miután férjeink megegyeztek az útvonalban és a ,,ki megy elõl” kérdésben, elindultunk. Valahol Kisbér táján a férjem megkérdezte, hoztam-e térképet. Persze, hoztam, gondosan elcsomagolva a fekete sporttáska aljára, a játékok alá. Különben is a barátnõm férje tudja az utat, csak menni kell utána. Bár amikor lazán elsuhant a Pálkövét jelzõ tábla mellett, ebben már nem voltunk olyan biztosak. Konzultálási és technikai szünet után megegyeztünk, hogy talán mégis jobb lenne visszafordulni, mert hátha nincs másik bejárata a falunak. Pálköve épp olyan, mint a monostori fenyveserdõ, csak a Balaton partján van. Így aztán egész otthonosan éreztük magunkat, miután három tiszteletkört futva végre megtaláltuk a Bokor utcát. A gyerekek rögvest elfoglalták a kertet, és örömmel állapították meg, hogy itt is van kutya. Persze még aznap lementünk a Balatonhoz. Mivel elõzetes kutatásaink során megállapítottuk, hogy a Balaton alja tele van apró kagylókkal, a gyerekekre mûanyag szandit adtunk, ennek folyományaként részünk volt némi búvárkodásban, valahányszor egyikük-másikuk lábáról a szandi az iszapba ragadt. A part mellett egy méter széles homoksáv huzódott, megkímélendõ a szandál nélkül érkezõk lábait. Ám a négy gyerek eme sávnak egészen más jellegû felhasználását mutatta be, miután csuromvizesen hemperegtek benne, más strandolók megrökönyödésére. Másnap a révfülöpi strandot vettük célba, mert ott állítólag csúszda is van. Volt is, sõt vízibicikli kölcsönzõ is, de sajnos egyik sem üzemelt, tekintettel a korai órára és az elõszezonra. Viszont a víz nem volt olyan hirtelen mélyülõ, és messzebbre lehetett merészkedni a parttól. Elõször a kisfiam lábáról tûnt el nyomtalanul a fél pár szandál, aztán a lányoméról is. Próbáltuk ugyan a megadott kordináták alapján megtalálni, de nem volt szerencsénk. Ettõl fogva gyanúsan araszoló mozdulatokkal haladtam a vízben, hátha elakad benne valahol a lábam. (Tavaly a Velencei-tóban például egy igen divatos napszemüvegre bukkantam.) A szandál nem lett meg, de rengeteg nagy kagylóra tapadt kis kagylót sikerült a felszínre hoznom, gyermekeim nem kis örömére. Kisfiam bemutatta fejlõdõ

uszótudományát is, a tavalyihoz képest már nemcsak a feneke látszik ki a vízbõl, hanem a lába, idõnként a feje is. Csak az a gond, hogy az erõteljes karmunka következtében hamar elfárad. Úszás közben viszont erõteljesen emlékeztet egy horogra akadt harminc kilós, szabadulásért küzdõ halhoz. Közben barátnõm férje barátságokat kötött számára hasznosnak tûnõ személyekkel, úgymint parkolóõr, büfés fiú, és telefonon a révfülöpi kikötõ fõnöke. Megjegyzem, a büfés fiút én is barátkozásra érdemesnek ítéltem, bár tíz évvel biztosan fiatalabb, és húsz kilóval könnyebb volt nálam. Strandolás után a kikötõt vettük célba, mert a gyerekek sétahajózni szerettek volna. Épp akkor indult egy hajó, már rohantunk volna, hogy elérjük, mikor kiderült, hogy ez a hajó már nem jön vissza Boglárról, és a vonattal való hazautazás több órát vett volna igénybe. Bánatunkban nekiláttunk ajándéktárgyakat vásárolni itthon maradt szeretteinknek. Régi kisértésnek engedve nekikezdtem kalapokat próbálgatni, és találtam végre kedvemre valót, ami aztán az enyém lett. De úgy tûnt, nem sokáig fogom élvezni, mert mind a négy gyerek futott egy leggyorsabb kört a kalappal a fején a molón. Tekintve, hogy igen erõs szél fújt, nagy volt az esélye, hogy szegény kalap a Balatonban landol. Miután a kalap túlélte a futkosást, a kisfiam tûnt el. Még az a szerencse, hogy a gyermek meglehetõsen egyedi stílusban képes hisztizni, így a hang után elég gyorsan megtaláltuk. Este, mivel már elegünk volt a strandlángosból és strandpalacsintából, nekiláttunk valami tisztességes vacsora elkészítéséhez. Ennek érdekében bevonultunk a konyhába, és panírozás közben egyszercsak hallom, hogy a kislányom épp kimerítõ elõadást tart a barátnõm férjének a pónilovak étkezési szokásairól, különös tekintettel a répa és almafogyasztásra. Szegény Anti biztosan azt hitte, mi küldtük ki a gyereket, hogy elvegyük a kedvét a rántott csirkétõl. A második éjszaka már viszonylag eseménytelenül telt, csak Krisztián pottyant le az ágyról, ellentétben az elsõ éjszakával, amikor gyermekem fél éjszaka bolyongott az elfogyasztott liter kólának köszönhetõen, és Helga alatt is mocorgott az ágy. Hajnaltájt nagy puffanással sikerült is földet érnie. Szerda reggel hegymászással kezdtünk, a Fülöp-hegyi kilátóhoz indultunk, és meg is érkeztünk, ki futva, ki szédelegve, ki lihegve. Fent a kilátónál a két fiúgyermek egy erõteljesen romos autóra lelt, és már alig várták, hogy a toronyból visszafelé jövet tüzetesebben is áttanulmányozhassák. Mielõtt a strandra indultunk volna, beszereztünk ujabb két pár gumiszandit, hogy legyen mit elveszíteni. (Elõzõ este gyakoroltattuk a gyerkõcökkel, hogy amint a cipõ eltûnne, gyorsan lépjenek rá, nehogy tovaússzon.) Az elõzõ napi haverkodás meghozta gyümölcsét: délután a hangosbemondón kérték az ABC-123 rendszámú autó tulaját, hogy menjen a parkolóba. Nosza, a fiúk és a férjek kivonultak, hogy esetleges vita esetén kellõ tömeget képviseljenek, mi pedig bent azon tanácskoztunk, mi történhetett a kocsival. Az összetöréstõl a feltörésig már minden verziót kitárgyaltunk, mire a fiúk vigyorogva visszajöttek. Kiderült, hogy csak a lámpa maradt égve, és az elõzõ nap lekenyerezett parkolóõr hívta ki a tulajt, nehogy lemerüljön az aksi. Késõ délután végre sikerült a déli partra átkelni a Földvár nevû erõsen mûemlékjellegû hajóval, és kellõ mennyiségû fagylalt elfogyasztása után vissza is térni. Igaz, a

237

238

feladásra szánt képeslapokat sikerült valahol útközben elveszíteni, így ezúton kérek elnézést mindenkitõl, aki azóta is várja balatoni üdvözletünket. Csütörtök reggel átvonatoztunk Badacsonyba, hogy minden gyereknek meglegyen az öröme. (Mármint a vonatozás.) Épp rohamtempóban igyekeztünk az állomás felé, amikor elénk kanyarodott egy Mitsubishi Pajeró. Épp el akartam szidni, amiért akadályoz bennünket a vonat elérésében, amikor kiszállt belõle Cserhalmi György személyesen. (De már egy cseppet sem hasonlított ahhoz a Veszelka Imréhez, akit megcsodáltunk húsz éve a Rózsa Sándor címû filmben.) Bár ha nagyon belegondolok, már harminc is van az a húsz év. Badacsony szenzációs. Kimustrált katonai dzsippek állnak sorban, hogy a hegyre szállítsák a lusta turistákat. Kisfiam rögtön meg is ismerkedett a hármas számú kocsi sofõrjével, és felajánlotta, segít a kocsit törölgetni, ha felfelé menet õ ülhet az elsõ ülésen. (Én titokban érdeklõdtem nincs-e valahol a közelben egy jó kis bálás butik, ahol a kocsi indulásáig kedvemre tobzódhatnék, de a Balaton partján ismeretlen ez a fajta szórakozási lehetõség.) Van viszont pónilovaglás, hintós kirándulás a borospincékbe avagy csak parton, és van nosztalgiavonat is. (Tavaly már volt szerencsénk egy hasonló nosztalgikus vonatozáshoz, de ott a sínek is olyan mértékben nosztalgikusak voltak, hogy a talpfáknak csak az emléke létezett.) És akkor még nem is említettem a pénznyerõ játékgépek ifjúsági változatát, azokat a helyes kis áttetszõ hengereket, amelyekbe egy százast bedobva zsákmányolhatnak a gyerekek pattogós lasztit, ragadós-nyulós vacakot vagy éppen Turó Rudit. Ahány ilyen csak felállítva van, azt a mi gyerekeink mindig meg is rohamozták, és boldog mosollyal tértek vissza a fantasztikus kacatokkal. Még az a szerencse, hogy a part menti büfék tulajdonosai nem szívesen töltik az idejüket pénzváltással, így csak az aprópénzben bõvelkedõ fagyisbódék közelében dobáltak százasokat a gyerkõcök. Aznap estefelé mentünk csak strandolni, és a barátnõm otthon is maradt némi rendcsinálás céljából. Ebbõl kifolyólag aztán szegény Helga nem kapott jégkrémet, mondván, nincs itt az anya, hogy megegye, amit meghagysz. (Sajnos, az apukája nem díjazza az efféle nyalánkságokat.) Este az összes maradék kaját Gömbi kutyának adományoztuk, akit egy hét alatt teljesen hozzászoktattunk az egészségtelen táplálkozáshoz. (pl: pacalpörkölt) Kísérletet tettünk szanaszét heverõ strandcuccok, játékok és egyéb tárgyaink összevadászására. Másnap reggel a férjemet megbíztam, hogy pakoljon be a kocsiba, amíg mi reggelit készítünk a srácoknak. Sajnos, a második bõrönd elhelyezése után megtelt a csomagtartó, szerinte a többi négy már nem volt berakható. Csak azt nem értette, hogy idefelé jövet hogyan fértek el a csomagok. Mondtam neki, hogy azért fértek be, mert nem Õ pakolt, hanem én. Szerinte azért nem fért be, mert egyrészt a kombi autóval kellett volna jönni, másrészt én még a téli cuccokat is magunkkal hoztam, rossz idõ esetére. Nem vitatkoztam, inkább bepakoltam én. Tapolca felé vettük az irányt, mert a kislányomnak megígértük, hogy ha esik az esõ, majd megnézzük a tavasbarlangot. De Õ esõ nélkül is látni akarta. Amíg a barlangnyitásra vártunk, sétáltunk egyet a Malom-tó partján. Olyan tiszta volt a vize, hogy az összes vízinövény és aranyhal tisztán látszott. Sõt, ezek az aranyha-

lak olyan nagyok voltak, hogy nem három, de harminchárom kívánságot is teljesítettek volna. Igaz, a turisták bõven etették õket ropival és más szénhidrátokkal. A tavasbarlang nagy sikert aratott a gyermekeim körében. Én egy kicsit tartottam tõle, hogy egy élesebb kanyarban esetleg a vízbe borulunk, mivel kisfiam ragadta magához az egy szem evezõt, de olyan alacsony a barlang, hogy kézzel lehet a csónakot irányítani. Sõt, nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, és kisfiam vásárolt névnapi bögréjével merítettünk a vízbõl, és jól leitattuk magunkat. Hazafelé még meglátogattuk Kinizsi várát Nagyvázsonyban. Legutóbb jó húsz éve jártam itt, akkor valahogy nagyobbnak tûnt, igaz akkor még úgy fel tudtam menni a toronyba, hogy nem kerülgetett a légszomj és a szívem sem akart a helyérõl kiugorni. A lakótoronyban mindenféle páncélok és fegyverek voltak kiállítva, látványuktól gyermekemben felébredt a kíváncsiság a történelemkönyv Kinizsi Pál élete és munkássága címû fejezet iránt. Nem igazán voltam felkészülve Kinizsibõl, derengett valami malomkerék, meg török vitézek hónalj alatt cipelgetése, de szerencsére rövid áttekintést találtunk a témáról, képekkel illusztrálva. Sõt, kiderült, hogy néhai Kinizsiné meglehetõsen furcsa mód járt a férjeivel. Miután megözvegyült, újra férjhez ment,de az a harmadik férj igen szívós volt, sehogy sem akart elpusztulni, ezért szegény asszonynak meg kellett öletnie. (Gondolom, akkoriban még nem voltak jó válóperes ügyvédek.) Ezek után kellõen elfáradva értünk haza. Amint beléptem az ajtón, az elsõ, amit megláttam, az az üveg koviubi volt, amit anyósom küldött még múlt szombaton, hogy magunkkal vihessük, de még nem volt elég érett, és én kitettem a napra, hogy indulásig még megérjen. Épp megfelelõ lett, mire hazaértünk, gyorsan bedugtam a hûtõbe, és fejedelmi vacsorát csaptunk belõle, jó kis hazai kacsazsíros kenyérrel. Kosztolányi Lászlóné

239

Jópofák Az el nem lõtt korongok közül egy sem talál célba. Wayne Gretzky Ott áss, ahol az arany van ... hacsak nem a testmozgás kedvéért csinálod. John M. Capozzi Barátok nélkül olyan vagy, mint egy könyv, amelyet senki sem forgat. A legelégedetlenebb ügyfelektõl lehet a legtöbbet tanulni. Bill Gates Tévedni emberi dolog. A számítógépet hibáztatni még emberibb. Al Rodrigo Csak úgy segíthetsz valakinek feljutni a hegyre, ha magad is a csúcs felé törsz. H. Norman Swarzkopf

240

A tudás birtoklása két elõnnyel jár: az ember kevesebbet ítélkezik és jobban ítél. G. J. Arts

Tudod-e? 10 alvás nélküli nap már halált okozhat. 150 ember hal meg évente a kókuszpálmáról fejére esett gyümölcs miatt. 6 ezerszer csap a villám a földbe percenként. 5 ezer regisztrált földrengés van évente. 92 elvesztett atombomba fekszik a tengerek és óceánok mélyén. 66 százaléka az emberiségnek még soha nem használt telefont. 40 millió alkoholista van a Földön. 75 százaléka az embereknek a fejétõl kezdi el a fürdést. Minden reggel amikor felkelek, megnézem a világ leggazdagabb embereinek listáját. Ha nem vagyok rajta, elmegyek dolgozni. Ha tartozom egymillió dollárral, akkor végem van, ha viszont ötvenmilliárddal tartozom, akkor a bankároknak van végük. Nem arról van szó, hogy a világ sokkal rosszabb lett, hanem hogy a hírszolgáltatás lett sokkal jobb.

Ha sok ember van munka nélkül, akkor munkanélküliség keletkezik. Ennyire még soha nem álltak úgy a dolgok a történelem során, ahogy most. Lehet, hogy drága az élet a Földön, de évenként egy Nap körüli utazást is tartalmaz. Ha megéred a százat, akkor megúsztad. Nagyon kevesen halnak meg száz éves kor után. Halálunk után meg három napig nõ a hajunk és a körmünk, de a telefonhívások már elmaradoznak. Az egészséges életmód hívei elég hülyén fogják magukat érezni, amikor ott fekszenek a kórházban és belehalnak abba, hogy semmi bajuk. Vakmerõ ember volt, aki elõször nyelte le az osztrigát. Amikor megkérdezik, kérek-e vizet a whiskymbe, azt szoktam mondani: szomjas vagyok, nem koszos. Sikeres férfi az, aki többet keres, mint amennyit a felesége el tud költeni. Sikeres nõ az, aki talál ilyen férfit. Soha ne emeljünk kezet gyermekünkre – olyankor szabadon hagyjuk testünket. A nagyszülõk és az unokák azért jönnek ki olyan jól egymással, mert közös az ellenségük. Soha nem bocsátok meg. Viszont mindent elfelejtek. Az idõ az, ami megakadályozza, hogy a dolgok egyszerre történjenek. Ne felejtsük el, hogy amikor fenékbe rúgnak, egy lépéssel elõbbre jutunk. Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig.

241 A világ leghaszontalanabb tényei A vasárnappal kezdõdõ hónapokban mindig van péntek 13. Einstein szinte sose volt képes hibátlanul kitölteni az adóbevallást. A Rubik kockán 1929.126.028.800 lehetséges színvariáció van. 111.111.111 x 111.111.111 = 12.345.678.987.654.321 Egy komoly vulkánkitörésnél a forró láva akár 40 km magasra is képes feljutni. 1932 telén olyan hideg volt, hogy a Niagara vízesés befagyott. A Western Union által annak idején bevezetett „ The quick brown fox jumps over the lazy dog.” telex –szöveg felhasználja az angol ABC minden betûjét. Amerikában a legtöbb rablás a hotelekben az elsõ és a hetedik emelet között történik. Még nem volt az Egyesült Államoknak egyke elnöke. Tommy Lee Jones a színész, és Al Gore az amerikai alelnök a Harvard Egyetemen szobatársak voltak. Az orosz adóbevételek 10 %-a a vodka eladásából folyik be. A világ legrövidebb háborúját Zanzibár és Anglia vívta. Zanzibár 38 perc után kapitulált. Számítások szerint az USA-ban 19355 város található. Ha valaki le akar jutni a Föld közepébe, egy 6.437 km-es lyukat kellene ásnia. Az ausztráliai kontinens lassan észak-keleti irányba halad.

242

Angliában és Wales-ben legalább 800 ezer ember viseli a Smith nevet. Az angol SWIMS szó 180 fokkal elfordítva is ugyanúgy olvasható. Ha 8 éven 7 hónapon és 6 napon keresztül üvöltesz, elég hangenergiát termelsz egy csésze kávé felmelegítéséhez. Az emberi test elég nyomást termel ahhoz, hogy a vér akár 15 méterre is kispricceljen. Ha a falba vered a fejed, az óránként 150 kalóriát emészt fel. A jobbkezes emberek átlagosan kilenc évvel élnek tovább, mint a balkezesek. A nõk kétszer annyit pislognak, mint a férfiak. A születésnapunkat átlagosan 9 millió társunkkal együtt ünnepeljük szerte a világon. A társkeresõ hirdetéseket feladók 35 %-a már házas. Az átlagember jobban fél a pókoktól, mint a haláltól. Egy átlagos csokoládéba legalább nyolc bogár lába van beleöntve. Az átlagember élete során 8 pókot eszik meg álmában. 2 milliárd emberbõl csak 1 éri el a 116 éves kort. Az embernek nagyobb esélye van arra, hogy egy pezsgõsdugó ölje meg, mint egy kígyó. A test legerõsebb izma a nyelvben van. A krokodilok nem tudják kinyújtani a nyelvüket. A hangya a saját súlyának 50-szeresét képes felemelni, 30-szorosát képes elhúzni. A bolha a saját hosszának 350-szeresére is elugrik. Ez olyan, mintha az ember egy focipályányit ugrana. Egy csiga akár 3 évig is képes úgy aludni, hogy nem vesz élelmet magához. A jegesmedvék balkezesek. A svábbogár még kilenc napig él a feje nélkül, mielõtt elpusztulna. Némelyik oroszlán naponta 50-szer párzik. A pillangók a lábukkal ízlelnek. Az elefánt az egyetlen állat, ami nem képes ugrani. Az osztriga szeme nagyobb, mint az agya. A csillaghalnak nincs agya. A Donald kacsa képregények be voltak tiltva Finnországban, mert a kacsán nem volt nadrág. A tehenet felfelé lehet vezetni a lépcsõn, de lefelé nem. A kacsa hápogása nem visszhangzik, és senki nem tudja miért. Ha aranyhalat tartunk sötét szobában, fehérre változik. Ne feledd, ha valaki felbosszant, az arcodon 42 izom rándul össze.

Ügyfélfogadási rend hivatalok, orvosok, gyógyszertárak, állatorvosok Komáromban Önkormányzat: Szabadság tér 1. - Telefon : 340 - 011 Építészeti osztály, Anyakönyvvezetõ, Fogyasztóvédelmi osztály és a Népjóléti Szociális Osztály: Hétfõ : 8.00 - 16.00 Kedd : nincs Szerda : 13.00 - 15.30 Csütörtök : nincs Péntek : 8.00 - 12.00 Osztályokon: szerda kivételével, naponta : 8.00 - 16.00 Lakosságszolgálat: Hétfõtõl csütörtökig: 8.00 - 16.30 Pénteken : 8.00 - 12.30 (útlevél ügyintézés) Adóhivatal: Hétfõ : 8.00 - 16.30 Kedd : 8.00-16.00 Szerda : 13.00 - 16.00 Csütörtök : 8.00-16.00 Péntek : 8.00 - 12.00 Okmányirodák: Személyigazolvány és lakcímnyilvántartó iroda: Hétfõ : Kedd : Szerda : Csütörtök : Péntek : Gépjármûves okmányiroda: Hétfõ : Kedd : Szerda : Csütörtök : Péntek : Vállalkozási okmányiroda: Hétfõ : Kedd : Szerda : Csütörtök : Péntek :

8.00 - 16.00 12.30 – 15.30 8.00 - 15.30 12.30 – 15.30 8.00 - 12.00 8.00 - 15.30 nincs 13.00 - 15.30 nincs 8.00 - 11.30 8.00 - 16.00 nincs 8.00 - 16.00 nincs 8.00 - 12.00

243

Földhivatal: Szabadság tér 1.- Telefon : 340 - 273 Hétfõ : 13.00 - 16.00 Kedd : nincs Szerda : 8.00 - 12.00, 13.00 – 16.00 Csütörtök : nincs Péntek : 8.00 - 12.00 Városi Rendõrkapitányság: Igmándi út 24.- Telefon : 343 - 007 Hétfõ : 7.30 - 16.00 Kedd : nincs Szerda : 7.30 - 16.00 Csütörtök : 12.30 - 16.00 Péntek : 7.30 - 12.00 Közjegyzõ Hivatal : Szabadság tér 1 -Telefon : 340 - 011 Hétfõ : Kedd : Szerda : Csütörtök : Péntek :

244

nincs 8.00 - 15.00 nincs 8.00 - 15.00 nincs

Városi Bíróság:Beöthy Zsolt u. 26-Telefon : 342 - 153 Hétfõ : 8.00 - 10.00 Kedd : 8.00-10.00 Szerda : Panasznap : 8.00 - 12.00, 13.00 - 15.00 Csütörtök : 8.00-10.00 Péntek : 8.00 - 10.00 Városi ügyészség : Beöthy Zsolt u. 26. Szerda :

- Telefon : 342 - 089 8.00 – 12.00 és 13.00 – 15.00

Falugazda: Közösségi Ház, Jedlik Ányos u. 8. - Telefon : 347 - 111 Csütörtökönként : 8.00 - 12.00 13.00 – 16.00 Pénteken : 13.00 ÉDÁSZ

Rt.: Klapka György út 41.- Telefon : 40/ 220 - 220 Személyes ügyfélszolgálat Komáromban nincs.

ÉGÁZ Rt.: Igmándi út 45. - Telefon Hétfõ Keddtõl –péntekig Pénztár pénteken

: 344 - 604, 344 - 605 : 7.00-14.30 : 7.00-14.30 : 7.00-14.30

Vizák, Komárom - Ács Vízmû Kft.:Sport u. 35.- Telefon : 343 - 860, 340 - 188 Hétfõ : 7.00 - 16.30 Szerda : 7.00 - 14.30 Saxum Közszolgáltató és Kereskedelmi Kft. : Marek József u. 3.-Telefon : 340-664 Hétfõ - péntek : 7.00-15.00 Posta : Koppánmonostor, Radnóti Miklós u. 6. Telefon : 340 - 751 Hétfõtõl péntekig : 8.00 - 16.00 Pénztári órák : 8.00 - 15.00 Komárom, Szent István tér 2.- Telefon : 344 - 536 Hétfõtõl péntekig : 8.00 - 19.00 Fõpénztár : 8.00 - 18.00 Szombaton : 8.00 - 12.00 Orvosi rendelõ: Tamási Áron u. 3.-Telefon : 346 - 409 Dr. Takács Ágnes családorvos mobil : 30/332-1956 Helyettesít: Dr. Paksi Magdolna Hétfõtõl–péntekig : 11.30-12.30 Dr. Schler Szilvia gyermekgyógyász : mobil: 20 / 9454 - 704 Csecsemõtanácsadás:minden hónap elsõ csütörtökén : 12.00 - 13.00 Dr. Zsilka Ilona gyermekgyógyász: mobil : 30 / 9944 - 730 Csecsemõtanácsadás: minden hónap elsõ hétfõjén : 11.00 - 12.00 Dr. Boldov Tibor gyermekgyógyász : mobil : 70 / 2140 - 455 Csecsemõtanácsadás: minden hónap elsõ péntekén : 9.00 - 10.00 Piskovszki Jánosné védõnõ: telefon : 343 - 662 Kismama tanácsadás és csecsemõgondozás: kedd: 9.00 – 11.45 Felnõtt ügyelet:: Komárom, Tóth Lõrinc u. -Telefon : 344 - 770 Hétfõtõl péntekig : 17.00 - 7.00 Szombat - Vasárnap : egész nap Gyermek ügyelet: Selye János Kórház, Komárom, Széchenyi István út 4.- Telefon : 342 - 840 Komáromi Rendelõintézet szakorvosi rendelései : Cím : Komárom, Beöthy Zsolt u. 4. - Telefon : 344 - 080

245

Sebészet Hétfõtõl - péntekig : 8.00 - 14.00 Csütörtök : 8.00 – 12.00 Keddenként 12.00 órától érszûkület vizsgálat, lábambulancia. Szerdánként 14.00 órától orthopedia. Csütörtökönként 12.30 órától urológiai szakrendelés. Sorszámot reggel 7.00 órától osztanak! Ügyelet : Selye János Kórház, Komárom, Széchenyi István út 2.Telefon: 342 - 840 Nõgyógyászat Hétfõtõl - péntekig : 8.00 - 14.00 Ügyelet : Selye János Kórház, Komárom, Széchenyi István út 2. Telefon: 342-840

246

Fogászat,, telefon: 341-934 Dr. Szekeres György Hétfõ : 8.00 - 14.00 Kedd : 12.00 - 18.00 Szerda : 8.00 - 14.00 Csütörtök : 8.00 - 14.00 Péntek : Iskolafogászat Dr. Wander Zsuzsanna Hétfõ : Iskolafogászat Kedd : 8.00 - 14.00 Szerda : 12.00 - 18.00 Csütörtök : 12.00 - 18.00 Péntek : 8.00 - 14.00 Iskolafogászat : Feszty Árpád Általános Iskola, Csillag ltp. 6. Telefon : 343 - 601 Belgyógyászat Hétfõtõl - péntekig : 7.30-13.30 Ügyelet : Selye János Kórház, Komárom, Széchenyi István út 2.Telefon : 342 - 840 Szemészet Dr. Török Katalin hétfõ - péntek : 8.00 - 14.00 (sürgõs esetekben) Szemüvegíratás elõjegyzéssel történik. Minden hó második csütörtökén a rendelés szünetel! Orr-, fül-, gégészet Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Audiológia :

: 7.00 - 13.00 : 9.00 - 12.00 : 7.00 - 13.00 : 7.00 - 13.00 : 7.00 - 13.00 hétfõ - péntek : 12.00 - 14.00

Ideggyógyászat Szerda kivételével, hétfõ - péntek Pszichiátria Szerda kivételével, hátfõ – péntek Laboratórium Hétfõ - péntek Röntgen

Hétfõ - péntek

: 8.00 - 14.00 : 8.00 – 12.00

: 7.30 - 10.00 : 8.00 - 13.00

Onkológia Hétfõ, szerda, péntek : 12.00 - 13.00 Ortopédia Szerda

: 14.00-tól

Rheumatológia, Táncsics Mihály u. 34. Telefon: 344 - 696 Dr. Németh Eleonóra Hétfõ - péntek : 7.00 - 13.00 Dr. Fazekas István Hétfõ - csütörtök: 13.00 - 14.30 telefonos bejelentkezés alapján Dr. Boldov Tibor gyermekgyógyász Telefon : 345 - 915, mobil : 70 / 2140 - 455 Hétfõ : 8.00 - 12.00 Kedd : 8.00 - 12.00 Szerda : 10.00 - 12.00 14.00 - 15.00 Csütörtök : 8.00 - 12.00 Péntek : 8.00 - 12.00 Csecsemõtanácsadás szerdánként : 12.30 - 13.30 Dr. Schler Szilvia gyermekgyógyász Telefon : 345 - 924, mobil : 20 / 9454 - 704 Hétfõ : 7.30 - 11.00 Kedd : 7.30 - 10.00 14.00 - 15.00 Szerda : 7.30 - 11.00 Csütörtök : 7.30 - 11.00 Péntek : 7.30 – 11.00 Csecsemõtanácsadás keddenként : 12.30 - 13.30 Dr. Zsilka Ilona gyermekgyógyász Telefon : 346 - 368, mobil : 30 / 9944 - 730 Hétfõ : 8.00 - 12.00 Kedd : 10.00 - 12.00 Szerda : 8.00 - 12.00 Csütörtök : 8.00 - 12.00 14.00 - 15.00 Péntek : 8.00 - 12.00 Csecsemõtanácsadás csütörtökönként : 12.30 - 13.30

247

Bõr- és Nemibeteg gondozó Intézet,Telefon : 340 - 011 Hétfõ : 7.00 - 15.00 Kedd : 8.00 - 14.00 Szerda : 8.00-13.00 Csütörtök : 8.00-12.00 mûtéti nap Péntek : 7.00 - 14.00

Gyógyszertárak :

248

Aranykígyó Patika, Kalmár köz. Telefon : 343 - 940 Hétfõ - péntek : 9.00 - 18.00 Szombat : 9.00 – 12.00 Balzsam Patika, Klapka György út 3. Telefon : 340 - 063 Hétfõ - péntek : 7.30 - 17.30 Szombat : 8.00 – 12.00 Mentha Patika, Jedlik Ányos u. 12. Telefon : 345 - 925 Hétfõ - péntek : 8.00 - 17.00 Szombat : 8.00 – 12.00 Vásártér Patika, Széchenyi István út 81. Telefon : 343 - 063 Hétfõ - péntek : 8.00 - 17.30 Szombat : 8.00 - 12.00 Állatorvosok : Dr. Gyõrfi Lajos, Táncsics Mihály u. 61.

Telefon : 342 - 480

Dr. Muravölgyi László, Gábor Áron u.

Telefon : 30 / 9468 - 862

Dr. Nedeczky Árpád, Jókai Mór tér 9.

Telefon : 342 - 367

Dr. Répási Gábor, Babits Mihály u. 9.

Telefon : 342 - 907

Üzletek nyitvatartása : Pro-Food Bt. ( Nagy bolt ) Koppány vezér út 111. Hétfõ - péntek : 6.00 - 17.00 Szombat : 6.00 - 12.00 Vasárnap : 8.00 - 10.00

Best-of ABC, Koppány vezér út Hétfõ - péntek : Szombat : Vasárnap :

5.00 - 18.00 5.00 -12.00 7.30 - 10.00

Kis - Duna ABC, Koppány vezér út. Hétfõ - péntek : 6.00 – 17.00 Szombat : 6.00 – 12.00 Vasárnap : 8.00 – 10.00 Palackos gáz csere a bolt nyitvatartási idõpontjával megegyezõen. Bordács ABC, Aranyember u. Hétfõ - péntek : Szombat : Vasárnap :

7.00 – 17.00 7.00 – 13.00 7.00 – 11.00

Teríték kölcsönzõ, Koppány vezér út. 53. - Telefon : 344 - 168 Hétfõ : 14.00 - 18.00 Kedd : szünnap Szerda : 14.00 - 18.00 Csütörtök : szünnap Péntek : 14.00 - 18.00 Harmónia Virágbolt,, Csendes u. 4. Hétfõ : Kedd : Szerda : Csütörtök : Péntek : Szombaton :

- Telefon : 340 - 905 14.00 – 17.00 8.00 - 11.00 és 14.00 - 17.00 8.00 - 11.00 és 14.00 - 17.00 8.00 - 11.00 és 14.00 - 17.00 14.00 – 17.00 8.00 -12.00

Kozmetika,, Csendes u. 4. - Telefon : 340 - 905 Páros héten : Kedd : 14.00 - 20.00 Szerdától szombatig : 8.00 - 14.00 Páratlan hét : Hétfõtõl - péntekig : 13.00 - 20.00

249

Komárom - Koppánmonostor autóbusz menetrendje : A menetrend 2003.november elsejei állapotokat tükrözi. Az év során menetrendváltozásokra is lehet számítani. Biztonságos utazása érdekében ajánlott érdeklõdni az autóbusz állomáson. Komáromból indul munkanapokon : 4.50, 5.00 táborig, 5.30, 6.25, 6.40 iskolai napokon, 7.30 táborig, 8.20, 10.10 táborig, 11.40, 12.55, 13.50 iskolai napokon és a táborig, 14.30, 14.55, 15.45 táborig, 16.35, 17.25, 18.40 táborig, 19.50, 20.35, 22.35 Komáromból indul szabad-, és munkaszüneti napokon : 4.20, 5.00 táborig, 6.25, 7.25 táborig, 8.55, 10.10 táborig, 11.40, 13.50, 15.25, 16.45, 17.30, 18.40 táborig, 19.50, 20.35, 22.40. Koppánmonostorról indul munkanapokon : 4.30, 5.10, 5.30 tábortól, 5.50, 6.40, 7.10 iskolai napokon, 7.50 tábortól, 8.40, 10.35 tábortól, 12.00, 13.15, 14.10 tábortól, 14.50, 15.15, 16.05 tábortól, 17.00, 17.45, 19.05 tábortól, 20.10, 20.55.

250

Koppánmonostorról indul szabad-, és munkaszüneti napokon : 4.40, 5.30 tábortól, 6.45, 7.45 tábortól, 9.15, 10.35 tábortól, 12.00, 14.10, 15.45, 17.05, 17.50, 19.05, 20. 10, 20. 55 Komárom autóbusz állomástól indul Almásfüzitõre munkanapokon: 5.00, 5.11, 5.30, 6.00, 6.20, 6.50, 7.30, 8.05, 9.00, 10.00, 11.00, 11.30 nyári tanítási szünetben munkanapokon, 12.00, 12.30, 13.05, 13.27, 14.00, 14.30, 15.00, 15.15, 15.30, 16.10, 16.50, 17.15, 17.30, 18.45, 19.55, 21.07, 22.10 Komárom autóbusz állomástól indul Almásfüzitõre szabad napokon: 5.11, 5.30, 8.05, 9.00, 9.30, 11.00, 12.00, 13.00, 13.27, 14.30, 15.30, 16.00, 17.12, 17.45 nyári tanítási szünetben, 19.55, 21.15, 22.10 Komárom autóbusz állomástól indul Almásfüzitõre munkaszüneti napokon: 5.11, 5.30, 7.00, 8.05, 9.30, 11.00, 12.00, 13.00, 13.27, 14.30, 15.30, 16.00, 17.12, 17.45 nyári tanítási szünetben, 19.55, 21.15, 22.10

Komárom Vasútállomásról indul: A menetrend 2003.november elsejei állapotokat tükrözi. Az év során menetrendváltozásokra is lehet számítani. Biztonságos utazása érdekében ajánlott érdeklõdni a vasútállomáson. 02.40 Gyõr hétköznap 03.30 Almásfüzitõ, Esztergom hétköznap 03.58 Bp. Keleti 04.28 Bp. Keleti munkanap 04.30 Kisbér, Székesfehérvár 04.28 Gyõr munkaszüneti nap 04.58 Bp. Keleti munkanap 04.58 Bp. Keleti szabad- és munkaszüneti nap 05.30 Almásfüzitõ, Esztergom 05.4 0 Gyõr munkanap 05.4 0 Gyõr szabad- és munkaszüneti nap 05.58 Bp. Keleti 06.15 Bp. Keleti hétköznap 06.36 Gyõr hétköznap 06.4 6 Bp. Keleti munkanap 07.12 Gyõr, Sopron hétköznap 07.27 Tatabánya 07.37 Gyõr munkanap 07.28 Kisbér, Székesfehérvár 08.15 Bp. Keleti hétköznap 08.20 Észak-Komárom, Pozsony 08.40 Gyõr 09.14 Gyõr, Hegyeshalom 09.23 Gyõr, Hegyeshalom, Rajka, Prága 09.27 Gyõr 09.28 Bp. Keleti 09.35 Kisbér, Székesfehérvár 10.15 Bp. Keleti 11.23 Gyõr, Szombathely, Sopron 11.30 Bp. Keleti 11.33 Kisbér, Székesfehérvár 12.14 Bp. Keleti, Miskolc, Sátoraljaújhely 12.20 Bp. Déli 12.50 Gyõr 13.23 Gyõr, Rajka, Pozsony 13.26 Gyõr 14.14 Bp. Keleti 14.32 Gyõr 14.30 Bp. Keleti 15.23 Gyõr, Szombathely, Zalaegerszeg

251

252

15.28 15.4 0 16.08 16.26 16.14 17.07 17.29 17.46 18.11 18.12 18.20 18.26 18.30 18.25 19.05 19.18 19.23 19.30 20.05 20.14 20.17 20.24 20.51 21.18 22.05 22.05 22.4 8

Bp. Keleti Kisbér, Székesfehérvár Gyõr Gyõr, Hegyeshalom, Rajka Bp. Keleti Bp. Déli Gyõr, Szombathely, Rajka Gyõr Bp. Déli Kisbér, Székesfehérvár, Pécs Észak-Komárom, Pozsony Gyõr Gyõr Bp. Keleti Gyõr Bp. Keleti Gyõr, Sopron, Celldömölk Almásfüzitõ, Esztergom Kisbér, Székesfehérvár Bp. Keleti Gyõr Bp. Déli Gyõr Gyõr Kelenföld Tatabánya Gyõr

munkanap munkanap munkanap munkanap munkanap

A vastagon szedett gyorsvonat, dõlt betûvel szedett sebes vonatot jelöl.

Csokonai Mûvelõdési Központ, Komárom, Kelemen L. u. 7. Telefon : 342 - 208 Hétfõtõl- péntekig : 7.00 - 20.00 Szombaton : 10.00 - 18.00 Vasárnap : 13.00 - 18.00 Komáromi Kisgaléria, Komárom, Kelemen L. u. 7. Telefon : 342 - 208 Hétfõtõl- péntekig : 7.00 - 20.00 Szombaton : 10.00-18.00 Vasárnap : zárva Közösségi Ház, Komárom, Jedlik Ányos u. 8. Telefon : 340 - 140 Hétfõtõl - péntekig : 7.00 - 20.00 Szombaton : zárva Vasárnap : zárva Jókai Mór Filmszínház, Komárom, Táncsics Mihály u. 13. Telefon : 340 - 165 Téli idõszámításkor az elõadások kezdete : 17.00 és 19.00 óra Nyári idõszámításkor az elõadások kezdete : 18.00 és 20.00 óra Szünnap: csütörtök Pénztárnyitás elõadás kezdete elõtt 2 órával. Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom, Táncsics Mihály u. 10. Telefon : 345 - 003 Hétfõtõl - péntekig : 9.00 - 18.00 Szombaton : 9.00 - 17.00 Gyermekkönyvtár, Komárom, Jedlik Ányos u. 8. Hétfõ : szünnap Kedd : 9.00 – 18.00 Szerda : 9.00-18.00 Csütörtök : szünnap Péntek : 9.00-18.00 Dózsa György Általános Iskola Könyvtára, Koppány vezér út 59. Telefon: 340 – 688 Hétfõ : szünnap Kedd : 14.30 – 15.30 Szerda : 14.30 – 15.30 Csütörtök : szünnap Péntek : szünnap Szombat : szünnap A könyvtár felnõtt látogatókat is fogad!

Telefon: 340-140

253

Tengerészeti Múzeum, Komárom, Szabadság tér 1. Telefon : 340 - 011 Keddtõl - vasárnapig : 10.00 - 16.00 Helytörténeti Kiállítás, Komárom, Kelemen L. u. Telefon : 344 - 697 Keddtõl - vasárnapig : 10.00 - 16.00 Monostori Erõd Hadkultúra Kht. Telefon : 341 – 968, 540 - 582 Csoportos látogatási lehetõség, elõre bejelentkezéssel Az erõdben lévõ kiállítás naponta : 9.00 - 16.00 Tourinform Iroda, Komárom, Igmándi út 2. Telefon: 540-590 Nyári idõszámításkor: hétfõtõl-péntekig: 9.00-18.00 szombat, vasárnap: 9.00-17.00 Téli idõszámításkor: hétfõtõl-csütörtökig: 8.00-16.00 pénteken: 8.00-14.00 szombat, vasárnap: zárva

254

Támogatóink a következõ szolgáltatásokkal állnak az ÖNÖK RENDELKEZÉSÉRE:

Põcze József, autószerelõ mester, Vendéglõ u. 1. - Tel.: 340 - 720 Hétfõ : Keddtõl - péntekig : Szombat

:

szünnap 8.00 - 15.00 8.00 - 14.00

Kozmetika, Czeglédi Gabriella, Csendes u. 4. Páros héten : Kedd Szerdától szombatig Páratlan hét : Hétfõtõl - péntekig

- Telefon : 340 - 905 : :

14.00 - 20.00 8.00 - 14.00

:

13.00 - 20.00

Harmónia Virágbolt, Czeglédi Lászlóné, Csendes u. 4.- Telefon : 340 - 905 Hétfõ : 14.00 – 17.00 Kedd : 8.00 - 11.00 és 14.00 - 17.00 Szerda : 8.00 - 11.00 és 14.00 - 17.00 Csütörtök : 8.00 - 11.00 és 14.00 - 17.00 Péntek : 14.00 – 17.00 Szombaton : 8.00 -12.00

255

Tisztelt Ügyfelünk! Ezúton szeretnénk bemutatni, milyen elõnyöket jelent Önnek, ha igénybe veszi Bankunk szolgáltatásait. A lakossági szolgáltatásaink széles palettája igyekszik megfelelni az évek során tapasztalt fogyasztói elvárásoknak. A szélesebb körû igények kiszolgálása érdekében a következõ lehetõségeket teremtettük meg ügyfeleink számára: 9 Akciós Személyi Kölcsön 9 Lakás Kölcsön

256

9 Jelzáloghitel 9 Akciós Betétlekötés Amennyiben ajánlatainkkal kapcsolatban bõvebb felvilágosításra lenne szüksége, szívesen állunk rendelkezésére:

Raiffeisen Bank Rt. 2900 Komárom, Mártírok útja 14. Telefon: (34) 540-810 Telefax: (34) 540-820

Tartalomjegyzék Töredék ................................................................................................................... 5 Az elmúlt év eseményei ......................................................................................... 37 Tonomár István ...................................................................................................... 38 .............................................................................................................................. 38 Õ R A N G Y A L O K ? .......................................................................................... 38 Kedves Hegedüs Béla! ........................................................................................... 39 A kopjafáktól a Margitszigetig ................................................................................ 41 Tonomár István ...................................................................................................... 43 .............................................................................................................................. 43 V I G I L I A ............................................................................................................ 43 Az egyik tanítvány - Másik Lehel ............................................................................ 44 vitéz Márkos Attila .................................................................................................. 46 .............................................................................................................................. 46 Katonalovak emlékezete ........................................................................................ 46 A komáromi huszárlovarda története ..................................................................... 48 Az álmok valóra válnak ......................................................................................... 50 Kiállításaink Koppánmonostoron .......................................................................... 52 Akikért a harang … szól(na) .................................................................................. 53 A megszállottak ...................................................................................................... 57 Monostori Erõd Kht. kalendáriuma ........................................................................ 58 A monostori iskola építése* ................................................................................... 61 Harsányi Terem ..................................................................................................... 75 Monostori Iskolák Találkozója ............................................................................... 76 Filó Bernát tájfutó .................................................................................................. 78 Egy kis történelem, ................................................................................................ 81 egy kis helytörténet ................................................................................................ 81 Tonomár István ...................................................................................................... 82 .............................................................................................................................. 82 A J E L E N .......................................................................................................... 82 Városunk ünnepnapja: április 26-a ....................................................................... 83 Csikány Tamás: Csata Komáromnál ....................................................................... 85 2004. 100 éve halt meg Jókai Mór* ....................................................................... 87 Kúriák Monostoron ............................................................................................... 92 .............................................................................................................................. 94 Túlzások és rosszindulat nélkül ............................................................................. 95 Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára ..................................................... 95 A Halotti beszéd és a Könyörgés ............................................................................ 98 szövegének vitás kérdései ...................................................................................... 98 A taksonyi tájnyelv jellegzetességei ..................................................................... 100 az 1940-es évek táján .......................................................................................... 100

257

258

TÁJSZAVAK A TAKSONYI NYELVBÕL: ............................................................... 103 Történelem a szavak mögött ................................................................................. 117 Településünk felekezeti hitoktatási- és mise rendje: ............................................. 119 Pacsirtaszó ........................................................................................................... 122 Tonomár István .................................................................................................... 126 ............................................................................................................................ 126 A Z Ú R H O Z ................................................................................................... 126 Dunai Ákos: Wass Albert hazatér* ....................................................................... 128 James Herriot : Apraja-nagyja megbabonázott .................................................... 132 Állatorvosi pályám kezdetén … ........................................................................... 132 Tonomár István .................................................................................................... 140 ............................................................................................................................ 140 S Z Í V Á L D O Z A T .......................................................................................... 140 Miénk a természet ................................................................................................ 141 Néhány szó a dunai hidrológiáról ....................................................................... 143 Búcsú a vadászattól ............................................................................................. 148 Emlékek bûvöletében .......................................................................................... 151 A vadászat szerepe a vad ..................................................................................... 153 túlszaporodásának megakadályozása is .............................................................. 153 Egy nap ............................................................................................................... 156 Tonomár István .................................................................................................... 160 A S Z Ö G E K ................................................................................................... 160 Templomszolgák ................................................................................................. 161 Tonomár István .................................................................................................... 163 ............................................................................................................................ 163 A mi utunk ........................................................................................................... 163 Néhány jó tanács szobanövényeinkhez ............................................................... 164 Tonomár István .................................................................................................... 170 ............................................................................................................................ 170 A S Z E M .......................................................................................................... 170 Portrék ................................................................................................................. 171 Tonomár István .................................................................................................... 172 ............................................................................................................................ 172 BOCSÁSS MEG .................................................................................................. 172 ............................................................................................................................ 172 A tárgyak tovább élnek, emlékeket idéznek ......................................................... 173 Csipkébe vert álmok ............................................................................................ 176 „Csak kézi munkával dolgozom” ......................................................................... 178 Gyereksarok ........................................................................................................ 179 Tonomár István .................................................................................................... 180 ............................................................................................................................ 180 S Z Ó J Á T É K .................................................................................................... 180 KICSIKNEK: ......................................................................................................... 181

Bálint Ágnes: Labdarózsa .................................................................................... 181 NAGYOBBACSKÁKNAK: ..................................................................................... 182 Balázs Béla: Az igazi égszínkék ............................................................................ 182 LEGNAGYOBBAKNAK ........................................................................................ 183 Bogáti Péter: Az ágasvári csata ............................................................................. 183 A gyermeknevelés módja a régi faluban .............................................................. 185 KÖNYVAJÁNLÓ .................................................................................................. 190 Játsszunk együtt! Gyerekeknek, szülõknek .......................................................... 198 Süni és társai ....................................................................................................... 198 Középkori történet ............................................................................................... 200 Virágszirmok és pillangók .................................................................................... 202 Madársíp ............................................................................................................. 203 Ez is, az is ............................................................................................................. 205 Tonomár István .................................................................................................... 206 ............................................................................................................................ 206 F É L E L E M .................................................................................................... 206 Az Osteoporózis (csontritkulás) gyógytornája: ..................................................... 207 GYÓGYÍTÓ KRISTÁLYOK ................................................................................... 216 Tonomár István .................................................................................................... 218 ............................................................................................................................ 218 É S E L H A G Y N A K ....................................................................................... 218 Idézetek Márai Sándor füveskönyvébõl ............................................................... 219 Tonomár István .................................................................................................... 223 ............................................................................................................................ 223 Egyek vagyunk .................................................................................................... 223 Lelki diétajavallat idõsebbeknek .......................................................................... 226 Ünnepi elõkészületek .......................................................................................... 228 Karácsonytól – Farsangig ..................................................................................... 228 vit. Márkos Attiláné gyûjtése és ajánlása .............................................................. 233 TÚL SOKAT ETTEM! ........................................................................................... 235 NEM KELL MINDIG ÚTLEVÉL, ........................................................................... 236 avagy balatoni nyaralás kis zökkenõkkel ............................................................. 236 Jópofák ................................................................................................................ 240 Tudod-e? ............................................................................................................. 240 A világ leghaszontalanabb tényei ........................................................................ 241 Ügyfélfogadási rend ............................................................................................. 243 hivatalok, orvosok, gyógyszertárak, állatorvosok Komáromban .......................... 243

259

260