VII. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

VII. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

8. Füzet

Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus 2008.

Szerkesztette: Guther M. Ilona

Lektorálta: Halász Péter Romhányi András

Fotó: Danter Izabella, Dukrét Lajos, Dumitriu Anna, Kopócs Tibor, László Afrodita, Lendeczki Klára, Mayla Júlia, Sajtos Mária, Széman Péter, Romhányi András

A fórumon elhangzottak szerkesztett, rövidített jegyzıkönyve ______________________________ Kiadványunkban nem szerepeltetjük azokat a hozzászólásokat, illetve egyes hozzászólások azon részeit, amelyek a konferencia tárgyához nem tartozó témákat vetnek fel.

Bevezetés Kedves Olvasó! „A hetedik te magad légy!” Igen, te magad légy a hetedik! Immár hetedszer találkoztak Budakalászon azok a magyarok, akik szétszórattatásuk ellenére is élni akarnak. Akik évrıl-évre hitet tesznek a nemzethez való tartozásukról, akik megvallják magyarságukat, akik tenni is akarnak valamit népükért. Hetedik alkalommal jöttek össze, konok kitartással, hogy eszmét cseréljenek, meghallgassák egymást, és tanácsot adjanak egymásnak. A Budakalászi Találkozó – szívdobbanás. Hetedszer dobbant együtt a külhoni magyarok szíve, hetedszer látta vendégül ıket a Budakalászi Faluház. Újra megsütötték a Kárpát-medencei kenyeret, és új erıre kapva búcsúztak el egymástól. A hetes szám kötelez! Arra, hogy nem engedik el egymás kezét, hogy összefognak. Hogy mindenki teszi a dolgát. Van, aki tanít; van, aki iskolába szállítja a gyermekeket; van, aki prédikál; van, aki újságot, könyvet ír; van, aki maga köré győjti a lelkeket és hitet ad nekik; van, aki közösséget szervez. Sokféleképpen, de magyaroknak, magyarul. Ki így, ki úgy szolgál a Kárpát-medence különbözı sarkaiban. Mindegyikük tudja, hogy nincs egyedül, mert vannak társai, de azt is, hogy ı maga egyben a „hetedik” is, aki nélkül nem megy a dolog! Ilyenek ık, a Budakalászi Találkozók magyarjai!

Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdıségnek, egy, kit ıse bıgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég, a hetedik te magad légy! József Attila: A hetedik (részlet) A hetedik te magad légy! Romhányi András

A VII. Budakalászi Találkozó résztvevıi

4

Megnyitó

A találkozó megnyitása Fohász Varga Sándor unitárius lelkész (Nyárádszentmárton) Pál Apostol a Korinthusbeliekhez így ír, hallgassuk meg alázattal, magunkra és közösségeinkre gondolva. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengı érc vagy pengı cimbalom. És (…) ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükrıl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. (…) A szeretet hosszútőrı, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (…) Végezetül megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Jó Istenünk, hallgasd a mi könyörgésünket! Egy évvel távolabb vagyunk a találkozás örömétıl, távolabb Trianontól és még távolabb az igazságtól. Te vagy az igazság, aki próbára teszed az életünket, s mi hibáztatunk embereket vagy angyalokat, de sem ember, sem angyal nem hibás a szeretet hiánya miatt. Keresünk téged a szeretet mélyében, hisz Te vagy az, akire vágyunk, és akit nem értünk. Keresünk Téged a mindennapos életben, s azt gondoljuk, hogy nagyobbak lehetünk, mint Te, mert szépek és egészségesek vagyunk, miénk a világ, miénk a mindennapos életnek zaja. De amikor egyedül maradunk, megcsonkítva, mint kórházi ágyban a beteg, s amikor érezzük, hogy jobb kezünk amott, bal kezünk tova, lábaink szanaszét elhullva a nagy csatatéren, akkor érezzük, hogy szívünk nem lehet helyén, ha elcsatolt kezünket nem tudjuk imára kulcsolni. Mi úgy érezzük, hogy a szétbomlott kéve ellenkezıje, a kéverakás emberei vagyunk. Mi úgy érezzük itt Budakalászon, hogy amiként össze lehet rakni kévébe a búzát, úgy összerakjuk a szétszórt gabonát. Adj nekünk a terméshez kitartó erıt, és ne engedd, hogy vezettetve legyünk. Egyedüli vezetınk és egyedüli reménységünk Te vagy, Jó Isten. Tápláld a közösséget, amelybıl vétettünk, és amelyet képviselünk. Támogasd ezt a helyet, amely szentté alakul, mert mi vagyunk a szent templomod, és ahol két-három jóérzéső ember együtt lehet, a te áldásod nem marad el, Jó Istenünk. Vigyázzál mireánk és azokra is, akiket elfogadunk, és szemtıl szembe látunk, sorsunk a te kezedben van. És vigyázz azokra is, akik nem félik nevedet, akik nem ismernek, mert még nem volt találkozási lehetıségük Veled. Áldd meg az otthonainkat, az otthon maradottakat, álld meg ezt az országot, amely nem kisebb, hanem pusztán a történelem által csonkává és beteggé tett ország, de amely-

5

Megnyitó

nek egészségéhez a mi szellemi munkánk hozzájárul. Óvjad együttlétünket, mert érezzük, hogyha angyaloknak vagy embereknek nyelvén is szólunk, de ha nem a szeretet indíttatta, akkor semmik vagyunk, mert te mondtad a próféta által, hogy a szeretet soha el nem fogy. Ezt az elfogyhatatlan szeretetet osztjuk ki egymás között, miként osztja ki egy falusi pap az Úrra emlékeztetı szent jegyeket, a kenyeret és a bort. Engedd, hogy eggyé kovácsolódjunk, mert nincsen egész vagy csonka Magyarország, csak csonkított lelkek vannak, amelybıl gyógyíts meg minket. A Te utad csodálatos és kiismerhetetlen, de Benned van a reménységünk, mert végezetül megmarad a hit, a remény, a szeretet és e három közül a legnagyobb, a szeretet. Áldásodat add a mi munkánkhoz, mert mi nem szórakozni, hanem dolgozni akarunk itt, és engedd Uram, hogy Horváth Imre erdélyi költıvel érezzük azt, hogy mint magunkat, úgy tudjuk a munkánkat is a Te szolgálatodra kérni, mondván: „Mint magadat úgy munkáld a világot. Tedd teljessé, mi csak tökéletes. Tetteidben túl kell élned halálod, megszületni másként nem érdemes.” Uram, hallgasd meg imádságunkat, most és mindörökké! Ámen.

6

Megnyitó

Földiák András igazgatóhelyettes Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus A Kárpát-medencei közmővelıdési civil szervezetek elsı találkozóját, amely történetesen Kecskeméten volt megrendezve, én nyitottam meg, és erre büszke vagyok. Azóta is figyelemmel kísérem a fórumot, amióta Budakalászon van megtartva, szinte minden évben el is jöttem ide önökkel találkozni. Ma délelıtt egy másik rendezvényen vettem részt, a Szakszervezetek Együttmőködési Fórumának kongresszusán. Ez az egyike a szakszervezeti tömörüléseknek Magyarországon, összesen hat van. A szünetben az egyik résztvevı mesélte, hogy ı a hetvenes években olvasta az amerikai titkosszolgálatnak azt az anyagát, amely arról szólt, miként kell az argentin egységes szakszervezetet úgy elkezdeni bomlasztani, hogy hat legyen belıle. Ezt a frissen vett példát azért hoztam elı, mert szerintem korunk egyik legnagyobb veszélye, gondja a megosztottság, a széttagoltság, ahogy erre a bevezetı fohászban is az oldott kévével és kévekötıkkel oly szép példát hallottunk. Valóban, ennek a találkozónak egyik legfontosabb feladata a kévekötés, de elég komoly erık munkálnak a világban, amelyeknek viszont az az érdeke, hogy a kévék szétessenek minél kisebb darabokra, minden közös érdek lehetıleg föl legyen szabdalva. Nem megszüntetve, mert azt nem lehet, hanem kis részekre tagolva, de úgy viszont kinyilvánítva, hogy mennyire fontosak. Nagyon sokféle gazdasági érdekbıl való megosztottság van a mai világban, politikai érdekbıl – ezt nem kell mondanom –, vagy politikai frontokból következı megosztottság. De nagyon sokszor hivatali érdekbıl is, mert ha valaki azt a tervet nem úgy gondolja, ahogy a másik, akkor rögtön két tábort kezdenek el képezni vagy aztán még többet. 7

Megnyitó

A megosztottságon túl napjaink egy másik nagy gondjának tartom a bürokráciát. Nem tudom, önöknél ez hogyan mőködik, de mi az intézetben eléggé meg vagyunk terhelve Európai Uniós pályázatok irgalmatlan követelményeitıl meg az elszámolásoktól, ellenıröktıl meg mindentıl. A pályázatokat szokták dicsérni és lehet is, de az esetek döntı többségénél az ellenırzésekkor semmiféle tartalmi célról nem esik szó, kizárólag formális jegyzıkönyveket ellenıriznek, és nemcsak a pénz vonatkozásában, hanem minden tekintetben a borzalmas adminisztrációt. Emiatt az ember arra kényszerül, hogy a napjai nagy részét adminisztrációs dolgokkal töltse, és egyre inkább háttérbe szorul az emberi tényezı e hatalmas bürokratikus gépezet mellett. Ebbıl a szempontból énnekem az Európai Uniós csatlakozás kifejezetten csalódást hozott, mert azt hittem, hogy csak a szocializmusban voltak ilyen adminisztratív kényszerek, hát kiderült, hogy az Európai Unióban bizonyos területeken ez még rosszabb. Volt pár évvel ezelıtt egy remek képzés, Romhányi András szervezésében, Erdélyben, ami úgy épült föl, hogy a nagy közös képzések és esti beszélgetések mellett kisebb csoportokban találkoztunk azokkal, akik a képzésben részt vettek, mégpedig a munkahelyükön. Nekem egy sepsiszentgyörgyiekbıl és brassóiakból álló kis csapatom volt, itt is van most a teremben olyan, aki ennek résztvevıje volt. Ily módon a szakmai dolgokat emberileg is meg tudtuk beszélni, és emlékezetesen jó volt, azt hiszem, hogy kölcsönösen is nagyon jó emberi tapasztalatokat tudtunk egymásnak adni. Ezt azért hangsúlyozom, mert sajnos, a mai képzések döntı többsége esetében a személyes kapcsolatok háttérbe szorulnak, egyre inkább elvesztik személyes jellegüket. Egy harmadik elemre is szeretnék utalni a mai gondjaink milyenségét érintve. Ez a kultúra gyengülése, háttérbe szorulása. A kultúrának arra a szerepére gondolok, ami fontos világnézeti, tartalmi, emberi kérdésekre próbál valóban jó, értelmes választ adni. Ez a jellege szorul háttérbe a médiából ömlı, gyakran kultúrának hívott, de ezt az értéket, ezt a rangot nem mindig elérı hallatlan folyamban. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy sajnos, napjainkban a kultúrának az értékadó jellege szorul nagyon háttérbe. Azért említem ezt a három problémát, mert a Budakalászi Találkozók ismeretében úgy érzem, ezek a találkozók nagyon nagy mértékben választ adnak ezekre a problémákra. A megosztottságot összefogással és jó összefogással csökkentik, a bürokrácia pedig végképp a legtávolabb áll tıle, és kimondottan emberi, személyes kapcsolatok építésére ad kiváló alkalmat mindenkinek, aki itt volt vagy itt van, és nagyon fontos közmővelıdési, kulturális képzésekre. Emberi, kultúraépítı világunk segítéséhez, fejlıdéséhez tud hozzájárulni ez a találkozó, és én nagyon örülök, hogy immár hetedik alkalommal kerül erre sor. Úgy gondolom, hogy ez a hét alkalom most már egyértelmően és világosan, félreérthetetlenül bizonyította, hogy életképes és fontos fórumról van szó, ahol most is 8

Megnyitó

ilyen sokan vesznek részt. Annak is nagyon örülök, és az Intézet nevében is mondhatom, hogy a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség tavalyi megalakulása nagyon fontos, és bízom benne, hogy kiválóan fogja tovább erısíteni azt a funkciót, amit a Budakalászi Találkozó eddig is betöltött, és sokkal tágabb, átfogóbb keretet tud adni ezeknek a törekvéseknek.

Vincze Enikı Budakalászi Faluház – megbízott igazgató A Budakalászi Faluház nevében nagy szeretettel köszöntöm a konferenciát, és büszkék vagyunk arra, hogy itt, körünkben üléseznek, gondolkodnak ezekrıl a dolgokról, amik itt elhangzottak, illetve el fognak hangzani a továbbiakban. Amit mi hozzá tudunk tenni a munkájukhoz, azt nagy szeretettel és szívesen adjuk. Minden évben várjuk ezt az eseményt, készülünk rá, és örülünk, ha olyan élményekkel mennek majd innen haza, amik hasznosak voltak. Nyolcadik alkalommal is visszavárjuk a konferenciát, és nagyon jó, kellemes ittlétet kívánok.

9

Megnyitó

Halász Péter fıtanácsos Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

Köszönjük Földiák András szavait, és szeretettel köszöntjük körünkben a Budakalászi Faluház új vezetıjét, Vincze Enikıt, akivel nem most találkozunk elıször, mert eddig is kapcsolatban voltunk vele az elıkészítések során, és az elmúlt hónapokban pedig meggyızıdhettünk róla, hogy legalább olyan jó kapcsolatot fogunk tudni kialakítani, mint amilyenek az eddigiekben voltak. Szeretettel köszöntöm körünkben C. Tóth Jánost is, aki most különösen megbecsült vendégünk, hiszen amíg létezett a Határon Túli Magyarok Hivatala, melynek ı munkatársa volt, addig a baráti kapcsolaton kívül hivatalból is itt volt, de most már valóban csak a baráti szálak hozták ıt ide, és úgy látszik, hogy ezek a szálak erısek, hiszen itt van, engedett a hívó szónak. 10

Megnyitó

Köszönteném a polgármester urat is, Budakalász új polgármesterét, de ma nem tudott eljönni, mert külföldön van, pontosabban a Vajdaságban, így ígérete szerint holnap teszi tiszteletét a tanácskozáson, így ıt is megismerhetik a résztvevık. Romhányi Andrással mi már ismerjük, és mondhatjuk, hogy ennek a soknemzetiségő Budakalásznak valóban egy olyan, minden kisebbségi és nemzetiségi téma iránt fogékony polgármestert sikerült választania, akinek a határon túli magyarokkal, elsısorban az erdélyiekkel is nagyon jó kapcsolatai vannak. Amikor ismerkedési szándékkal bejelentkeztünk nála tíz percre, akkor másfél óráig tagoltuk az erdélyi és más határon túli ismeretségeinket. Köszöntöm a hetedik Budakalászi Találkozó több mint nyolcvan résztvevıjét, akiknek csaknem egyharmada most van elıször ezen a rendezvényen. Emlékezzünk, hogy hasonló volt az arány tavaly is, ami azt mutatja, hogy ebben a közösségben egészséges a fluktuáció, hiszen kétharmad részük folytonos, egyharmad részük pedig megújul. Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy aki nem tud eljönni egyegy rendezvényre, az rendszerint tud maga helyett küldeni mást, illetve újabb szervezetek is bekapcsolódnak. Ez a több mint nyolcvan résztvevı csaknem száz szervezetet képvisel, és nem kevesebb mint tíz országból érkeztek. Ami egyrészt örvendetes, másrészt azonban elkeserítı, mert azt mutatja, hogy a magyarság tíz felé szakadt egykori hazájában, a Szent István-i Magyarország romjait jelentı Kárpát-medencében. Ez a szerteszakadás nyolcvanhét esztendeje meghatározza a feladatainkat és a küldetésünket is. Ahogy Szabó Dezsı megfogalmazta a minden magyar felelıs minden magyarért elvet, úgy kell nekünk is, akik felelısséget érzünk a magyarság sorsáért, aszerint élnünk, éreznünk és dolgoznunk, hogy bebizonyítsuk a világnak, és legfıképpen saját magunknak, hogy a magyarok országát álnoksággal, csellel és erıszakkal fel lehet darabolni, de a magyar történelmet, a magyar mővelıdéstörténetet és a magyar kultúrát nem lehet fölszabdalni, mert az egységes. Különösen ilyenkor, június elsı napjaiban indokolt erre gondolnunk, de nemcsak ilyenkor. Ahogyan a költı Juhász Gyula írta a trianoni tragédia szószátyárjai gondolva: nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljatok rá. Kedves Barátaim! A szerteszakadás óta minden erınkkel az egység megmutatására, átélésére kell összpontosítani energiánkat. Ezt a célt szolgálhatják a tegnapi és a délelıtti elıadásokban vázolt Európai Uniós pályázati lehetıségek is, amik a gazdasági és a pénzügyi törvények rideg valóságával ösztönöznek arra, sıt kényszerítenek bennünket, hogy átgondolt és pontosan megtervezett összehangolásra, erınket megsokszorozó együttmőködésre készüljünk. Ezt a célt szolgálja az egy esztendeje ezen a helyen megalapított Kárpátmedencei Kulturális Szövetség újra átgondolt és holnapután megerısítendı programja is.

11

Megnyitó

És ha közvetve is, de közös gondjaink egységes megoldását keresi majd a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztálya vezetı fıtanácsosának elıadása, és a nemzetinek nevezett, de valójában csak magyarországi Civil Alapprogram vezetıjével való találkozás, valamint az európai kisebbségek autonómiastratégiájáról szóló konzultáció, amire holnap kerül sor.

Tisztelt Tanácskozás! Egy esztendıvel ezelıtt, a hatodik Budakalászi Találkozó megnyitásakor azt az érzésemet fogalmaztam meg, hogy e találkozóknak és általában a civil szférának egyre inkább növekszik a jelentısége, párhuzamosan azzal, ahogyan a nagypolitikában egyre inkább devalválódik az elszakított területek magyarságának emberi, kulturális, gazdasági értéke. Amióta a MÁÉRT-et, a magyar-magyar találkozókat a hatalom kiiktatta a politikájából, hovatovább a Budakalászi Találkozó és a hasonló összejövetelek maradnak a Kárpát-medencei magyarság egymással való találkozójának, ha nem is egyetlen, de minden esetre egyre inkább ritkuló alkalmai, ami természetes módon megnöveli ezeknek a találkozóknak a jelentıségét. A hetedik alkalommal találkozunk itt, Budakalászon a Kárpát-medencében mőködı, vagy inkább úgy mondom, szolgáló civil kulturális szervezetek. Tudjuk jól, hogy a hetes szent és mágikus erejő szám, akár a mitológiát, akár a bibliát, akár a magyar néphagyományt tekintjük. Hét nap alatt teremtette az Isten a világot, hét napból áll az idı számbavételének egyik alapegysége, a hét, de ismeretes a hét fı bőn fogalma is. A katolikus egyház üdvtörténetének misztériuma hétpecsétes titok, a megváltás kegyelmét a hét szentség jelképezik. Nekünk, magyaroknak különösen fontos a hetes szám. Honfoglaló törzseinknek a száma, ha nem is hét volt, de a hét törzs és a hét vezér fogalom mutatja, hogy eleink milyen fontosnak tartották a hetes szám misztikus erejét. Meséink hétfejő sárkányát a természetfölötti erıvel rendelkezı hetedik gyermek gyızi le, s ennek örömére hetedhét országra szóló ünnepséget tartanak. Erdély címerében a hét bástya jelképezi legendáik hét székely törzsét. De nemcsak nálunk, a törökök híres Jedikulájába, a Héttoronyba zárták azokat, akiktıl különösen féltek, s a tenger melletti népek szerint mindig a hetedik hullám fut a legmesszebbre a parton. Legyünk hát méltók meséink, mondáink, hiedelmeink mágikus hetes számára a hetedik Budakalászi Találkozón. Adjon erıt ıseink hite, eleink vallása, hogy betöltse ez a találkozó, ez a hetedik találkozó a küldetését: a Trianonban, Párizsban és azóta többször újra és újra szerteszakított vagy becsapva, elámítva, szinte magától szerteszakadt magyarság egységének erısítését. Úgy legyen!

12

Megnyitó

Romhányi András MMIKL – tanácsos, Magyar Kollégium – elnök

Kedves Barátaim! Isten hozott benneteket Budakalászon. Kiemelnék néhány gondolatot az elmúlt években itt elhangzottakból. Megfogalmazódott, a Budakalászi Találkozó olyan akkumulátor, amelyet mi töltünk fel, de ugyanakkor a fogyasztói is mi vagyunk. A másik az Okawangó folyóhoz kapcsolódott, arról szólva, hogy ez a folyó nem ömlik a tengerbe, hanem úgy enyész el azon a vidéken, ahonnan ered, hogy a saját talaját termékenyíti meg. Tavaly Halász Péter mondott egy újabb, gyönyörő hasonlatot. A riporter megkérdezte tıle, mi is ez a Budakalászi Találkozó, mi ennek a jelentısege. Péter visszakérdezett: mi az, hogy szívdobbanás, annak mi a jelentısége? Csodálatos a dolog, mert tényleg errıl szól. Volt olyan idıszak, a 2002. év, amikor a találkozó anyagi okokból elmaradt. Persze fájt, de azért megvoltunk nélküle. Egy nélkül igen, de minden szívdobbanás nélkül nem lehetünk meg, azok azért kellenek! A Budakalászi Találkozók azok a szívdobbanások, amelyek tovább éltetik a rendszert. Ha egy kimarad, az még elviselhetı, de kettı már nem. Ezek a szívdobbanások adnak erıt ahhoz, hogy a következıig dolgozzunk, építsük a hazánkat, építsük nemzetünket. Ma egy riporternek azt mondtam el, hogy a Találkozó neve eredetileg Kárpátmedencei Kisebbségi Magyar Közmővelıdési Civil Szervezetek Fóruma, aztán ebbıl a hosszú névbıl Budakalászi Találkozó lett, és ma már csak így emlegetjük, ennyire fogalommá vált körünkben. Köszönjük Budakalásznak, köszönjük mindenkori polgármesterének, a Faluház mindenkori vezetıjének, hogy fogadnak bennünket szeretetettel, és amikor ide jövünk, akkor tényleg haza jöhetünk.

13

Beszélgetés Kulcsárné Szabó Enikıvel (MeH)

Beszélgetés Kulcsárné Szabó Enikıvel a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztályának vezetı fıtanácsosával

Halász Péter Köszöntöm körünkben Kulcsárné Szabó Enikıt, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztályának vezetı fıtanácsosát, akit arra kértünk meg, hogy ennek a nehezen kimondható hivatalnak a lényegérıl beszéljen nekünk. Arról, hogy a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának milyen funkcióit vette át, esetleg melyeket nem, vagy milyen újakkal bıvült. Úgy beszéltük meg, hogy ı ezt röviden elmondja, utána lehet kérdezni, tehát átmegyünk konzultációba, kihasználjuk azt a lehetıséget, hogy itt közvetlenül kérdezhetünk tıle.

Kulcsárné Szabó Enikı ______________________________________________________

Miniszterelnöki Hivatal Üdvözlöm a konferencia résztvevıit, és elızetesen elmondanám, hogy kicsit kakukktojásnak érzem itt magam, mert bár 1993 óta foglalkozom valamilyen formában a határon túli magyarokkal, de igazából inkább az oktatással. A közmővelıdés C. Tóth Jánosnak volt az érdekeltségi területe, aki valószínőleg sokkal többet is tud róla, mint én, de hát úgy hozta a sors, hogy a megszőnt HTMH-ból azon kevesek közé tartozom, akik ebben az új Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztályában is megmaradtam. Itt nincsenek ilyen kifejezett szakterületek, hogy valaki csak a kultúráért, közmővelıdésért vagy csak az oktatásért felel, így Törzsök Erika fıigazgató távollétében nekem jutott az a feladat, hogy ezen a fórumon röviden elmondjam, mivel is foglalkozik a mi fıosztályunk. Az eredeti felkérés szerint beszélgetésrıl volt szó, úgyhogy én tényleg röviden fogom elmondani a helyzetet, utána majd nyilván fölteszik a kérdéseket, és amire tudok, arra válaszolok, amire pedig nem, annak majd igyekszem utána nézni. Anynyit még magamról elmondanék, hogy eredetileg az akkor még egységes Mővelı14


dési és Közoktatási Minisztériumban dolgoztam, a kettéválás után az Oktatási Minisztériumban, majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában, most pedig a Miniszterelnöki Hivatalban. A Miniszterelnöki Hivatal keretében mőködı Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztálya három egységre tagolódik. A Koordinációs Osztály felel meg lényegében a HTMH-ban létezett területi fıosztályoknak, azzal a különbséggel, hogy itt most már minden egyes területet csak egy-egy referens képvisel. Ha gondolják, elmondom a neveket is, hiszen lehet, hogy a kapcsolattartás szempontjából fontosak. A romániai magyar relációt Gál Mária képviseli, a szlovákiait Haraszti Attila, a délvidéket egy új kolléga, dr. Szebenyi-Brindza Zoltán, aki egyúttal vezeti is a Koordinációs Osztályt, a horvátországit és a szlovéniait Siteri Sándor, a kárpátaljai relációt pedig Szabó László. A Támogatáspolitikai Osztály nagyjából tovább viszi a HTMH-nak is hagyományos feladatát, azoknak a támogatási összegeknek a kezelését, amelyek fölött ez a fıosztály, illetve a nemzetpolitikáért felelıs szakállamtitkár vállal kötelezettséget. Az újdonság, ami korábban nem volt, illetve létezett hasonló a HTMH-ban is, egy úgynevezett európai ügyekkel foglalkozó terület, ez a Stratégiai és Fejlesztéspolitikai Osztály, aminek a tevékenysége a hagyományostól teljesen különbözik. Bizonyára hallották már, hogy a magyar nemzetpolitika jelenleg két pilléren alapul. Van a hagyományos támogatáspolitika, aminek a rendeltetése az azonosságtudat, nyelv, kultúra megırzésének támogatása. És van a fejlesztéspolitika, amelyik pedig arra irányulna, hogy a támogatások mellé be lehessen vonni az Európai Uniós forrásokból származó pénzeket. Ez különbözıképpen lehetséges az egyes országokban. Az Európai Uniós tagállamok mindenféle támogatáshoz hozzájuthatnak elvileg, de hát gondolom, hogy miután sokan részt vettek a Találkozót megelızı másfél napos tréningen, nyilván tudják, hogy ez nem olyan egyszerő. Mondhatjuk, ez milyen nagyon megnöveli a lehetıségeket, de azért ahhoz, hogy valaki egy ilyen Európai Uniós pályázatot elnyerjen, nem olyan nagyok az esélyek, 15


és rengeteg munkára van szükség. Ezért jelen pillanatban ennek az osztálynak a tevékenysége azt a célt szolgálja, hogy a határon túli magyar szervezetekkel, mint potenciális pályázókkal megismertesse ezeket a lehetıségeket. Ennek kapcsán roadshow-ot szerveznek. Volt már Erdélyben, a Partiumban és Kolozsváron is, Romániában eddig három ilyen rendezvény. Ezeket a magyar külképviseletek szervezik, és dr. Törzsök Erika fıigazgató asszony, rajta kívül Rajnai Gábor, aki a Stratégiai és Fejlesztéspolitikai Osztályt vezeti, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselıje tart elıadást, ahol ismertetik ezeket a lehetıségeket, és lehet kérdéseket feltenni, meg egyéb tájékoztatást kérni tılük. Ezen a héten Szlovákiában voltak, Kassán, jövı héten mennek Pozsonyba. Utána mennek Vajdaságba, Horvátországba és a zárás Lendva lesz. Úgy tudom, Burgenlandba is el fognak menni. Ezeknek a kézzel fogható haszna most még nyilván kevés, mert elıször ismerkedni kell az új fogalmakkal és lehetıségekkel, mert tényleg nem egyszerő dolgokról van szó. Ami a Kárpát-medencei magyarság szempontjából fontos, hogy vannak az úgynevezett európai területi együttmőködési operatív programok, amik nemcsak az Európai Uniós országok számára hozzáférhetık, hanem a szomszédos államok számára is. Két része van: a határmenti vagy határon átnyúló együttmőködések és a transznacionális együttmőködések. A határmentiben – Erdély kivételével – valamennyi Kárpát-medencei magyarlakta terület részt vehet. A transznacionális, ami kisebb lehetıségeket rejt magában, az Erdély számára is elérhetı. Azt megjegyezném, hogy ezek a pályázati lehetıségek még egyáltalán nem hozzáférhetık, mert ezeket az operatív programokat elıször Brüsszelben el kell fogadni, és az valamikor a nyáron fog megtörténni. Utána lesznek csak a pályázati kiírások., beadások, elbírálás, úgyhogy nagy valószínőséggel ebben az évben ilyen forrásokból pénzhez jutni még nem lehet, majd talán késıbb. A hagyományos tevékenység viszont folytatódik. Mindenki arról beszél, hogy egységesíteni kell, átláthatóvá kellene tenni. Ez nem azt jelenti, hogy az egyes minisztériumok a jövıben nem foglalkoznak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekkel, ugyanis a feladatok megmaradnak, sıt szakfeladatokkal talán több tárca is fog foglalkozni, mint amennyi eddig foglalkozott. Önöket bizonyára az Oktatási és Kulturális Minisztérium tevékenysége érdekli leginkább. Ott létezik egy Határon Túli Magyarok Titkársága, amit Bazsa Tamás vezet, de ez igazából az eddigi Oktatási Minisztérium volt Határon Túli Magyarok Fıosztályának a jogutódja. A kultúrával, közmővelıdéssel ugyanazok foglalkoznak, többek között Lakatos Mihály is, akik eddig, és ık a Közmővelıdési Fıosztályhoz tartoznak, amelyet Varga Melinda vezet, és aki egyúttal elnöke a Szülıföld Alap kulturális és egyházi kollégiumának. A Határon Túli Magyarok Hivatalának jogutódja elvileg ez a Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztálya, amelyrıl ha bıvebben szeretnének tudni, akkor igyekszem a 16


kérdéseikre válaszolni. Miután tavaly júliusban megtörtént az a döntés, hogy a HTMH meg fog szőnni, az új egység pedig papíron ez év január elsején áll fel, viszont fizikálisan csak márciusban valósult meg, ennél fogva egy kicsit zőrzavaros volt a tevékenység, de most már kezd kialakulni, hogy mégis milyen feladatokat kell ellátnia ennek az egységnek, és mi az, amivel nekünk is ismerkedni kell, mert újdonság számunkra is.

Azt is tudják, gondolom, hogy a hagyományos, elsı perctıl létezı támogatási forrás, az Illyés Közalapítvány megszőnt. Most már minden szempontból megszőnt, ugyanis március 19-ével jogilag sincs. Jogutódja a Szülıföld Alap, tehát a ide lehet pályázni olyan típusú támogatásokra, amiket korábban az Illyés Közalapítvány nyújtott. Az Új Kézfogás Közalapítvány is megszőnt, a jogutódja a Corvinus Zrt., ami viszont ennél bıvebb tevékenységet fog ellátni. Teljes körően még nem állt fel, ez július elsejével fog megtörténni, de addig is végzi azokat a feladatokat, amelyek a megszőnt Új Kézfogás Közalapítványnál folyamatban voltak. Az Apáczai Közalapítvány még létezik, ez külön kategóriát képvisel, ugyanis mind az Új Kézfogás Közalapítvány, mind az Illyés Közalapítvány a HTMH-t felügyelı minisztériumnak a fennhatósága alatt állt, az Apáczai pedig az oktatási tárcához tartozott, és nem a Szülıföld Alap lenne a jogutódja. Igazából még nem 17


dılt el a sorsa, így ebben az évben még nagyon sok támogatás nyerhetı az Apáczai Közalapítványtól. Jelenleg nincsen aktuális pályázati kiírás, mert május 31-én lezárultak a határidık, de gondolom, hogy ismerik ezt a lehetıséget és vannak önök között is, akik pályáztak. Most beszélnék a Szülıföld Alapról, ami az igazából megmaradt egyetlen támogatási forma, amihez pályázati úton lehet fordulni. A Szülıföld Alap is átalakult. Szám szerint most is három kollégium van, de a korábbiban ugyanahhoz a kollégiumhoz tartozott az oktatás, a kultúra, az egyház és a média, most pedig különvált. Van egy oktatási és szakképzési kollégium, egy kulturális és egyházi, a harmadik pedig az informatika, média és területi együttmőködési kollégium. A pályázati kiírások lezárultak. Azt is elmondanám, hogyan alakultak ki ezek a pályázati kiírások. A Szülıföld Alapról szóló törvény értelmében létrejött a Regionális Érdekegyeztetı Fórum, ami a korábbi Tanácsnak a megfelelıje, illetve valamilyen módon pótolni kívánja a Magyar Állandó Értekezletet is. A MÁÉRT hivatalosan ugyan nem szőnt meg, de hát nem nagyon mőködik. A prioritásokat a Regionális Érdekegyeztetı Fórum tagjai fogalmazták meg, és a pályázatokat ennek szellemében írták ki. Ez valóban így történt, a pályázatokat úgy írták ki, ahogyan írásban megkapták a javaslatokat a Fórumtól. Azt, hogy ezek valóban tükrözik-e a közösségnek az igényeit vagy nem, azt én megmondani nem tudom, de ezek az igények jöttek be. A romániai magyarság számára kiírt pályázatoknál az elsı program a mővészeti, közgyőjteményi, közmővelıdési intézmények és szervezetek mőködési és program támogatása, amire 180 pályázat érkezett, az igényelt összeg pedig 368.405.000 forint. A rendelkezésre álló összeg, azaz ami felosztható, 35 millió forint, tehát az igény több mint tízszeres. A második a magyar nyelvő kulturális folyóiratok támogatása, amire 43 pályázat érkezett, 110.800.000 forint összegben, a rendelkezésre álló keret 35 millió forint. A harmadik a magyar elektronikus média támogatása, amire 37 pályázat érkezett, 126 millió forint az igény, és 47 millió forint a felosztható összeg. A határon túli magyar kulturális szellemi örökség digitalizálásával és internetes megjelenítésével kapcsolatos program támogatására 35 pályázat érkezett, az igény 84.500.000 forint, rendelkezésre 15,5 millió forint áll. Minden egyes ország esetében volt kiírás úgynevezett kisösszegő pályázatok lebonyolítására – lebonyolító szervezetek részére –, kulturális és közmővelıdési intézmények támogatására, amire Romániából egy pályázat érkezett. Az erre rendelkezésre álló keret 28.900.000 forint, és ennyit is pályázott meg ez az egy pályázó. Hiányos pályázat is volt 12, ezeket támogatási céllal nem lehet a kollégium elé terjeszteni. A szlovákiai magyarok számára kiírt három program közül az elsı az országos vagy regionális szinten kiemelt jelentıségő mővészeti, közgyőjteményi, közmőve18


lıdési intézmények, szervezetek mőködésének és programjainak támogatása volt, amire 108 pályázat érkezett, 237.714.000 forintra, a felosztható összeg 53 millió forint. A második az egyházi jellegő épületekkel kapcsolatos építési, felújítási és beruházási költségek támogatása, erre 38 pályázat érkezett, 95.850.000 forint öszszegben, a felosztható 8 millió forint. A lebonyolító szervezetek részére 2 pályázat érkezett 13.400.000 forintra, ami rendelkezésre áll 6.700.000 forint. A szerbiai pályázatok esetében az elsı az országos vagy regionális szinten kiemelt jelentıségő, nem állami vagy önkormányzati alapítású mővészeti, közgyőjteményi, közmővelıdési intézmények mőködésének támogatása, erre 18 pályázat érkezett, 44.722.000 forintra, a rendelkezésre álló összeg 17.900.000 forint. A második országos vagy regionális jelentıségő kulturális és közmővelıdési intézmények és szervezetek tevékenységének támogatása, infrastrukturális fejlesztése, amire 32 pályázat érkezett, 106.248.000 forintra, a felosztható összeg 17.900.000 forint. Magyar mővelıdési házak, mőemlékek felújításának támogatására 10 pályázat érkezett, 52.337.000 forint az igény, rendelkezésre 22.400.000 forint áll. A magyar nyelvő könyv- és folyóirat kiadás, színházi és film produkciók támogatása esetében 32 pályázat érkezett, 55.884.000 forint igénnyel, és 17.800.000 forint van rá. Országos és regionális jelentıségő kulturális rendezvények támogatására 39 pályázat érkezett, 39.434.000 forint igénnyel, és 4.500.000 forint van rá. Közgyőjtemények szakmai programjainak, állomány gyarapításának, védelmének és ırzésének, restaurálásra és kapcsolódó szakmai képzések támogatására 2 pályázat érkezett 7.173.000 forintra, és itt egyedül több a rendelkezésre álló keret, ez 8.900.000 forint. A lebonyolító szervezetekre 1 pályázat érkezett, 9.900.000 forint az igény és a rendelkezésre álló összeg is. Hiányos pályázat 4 van. Kárpátalja esetében a mővészeti, közgyőjteményi, közmővelıdési intézmények, szervezetek és könyvtárak programjainak és mőködések támogatására 51 pályázat érkezett, 104.133.000 forint összegre, felosztani 33.500.000 forintot lehet. Ifjúsági szervezetek kulturális programjainak, tevékenységeinek támogatására 11 pályázat érkezett, 11 millió forint értékben, rendelkezésre 1.200.000 forint áll. Egyházi, kulturális, szociális, karitatív, szórvány és mőemlék programok támogatására 50 pályázat érkezett, 102 millió forint értékben, a felosztható összeg 34.500.000 forint. Magyar nyelvő könyvkiadás és kézirat elıkészítés támogatására 21 pályázat érkezett, az igény 21.849.000 forint, felosztani 8.100.000 forintot lehet. A lebonyolító szervezetek részére 2 pályázat érkezett, 13 millió forintra, a rendelkezésre álló összeg pedig 8.500.000 forint. Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Magyarország esetében nem sorolom fel, itt nem volt sok pályázati kiírás, és az igényelt összeg sem sokkal nagyobb a rendelkezésre állónál. Az elsoroltakból képet lehet kapni arról, hogy rengeteg a pályázat, ami beérkezett, tekintettel arra, hogy a kulturális, közmővelıdési és egyházi intézmények19


nek, szervezeteknek most szinte ez az egyetlen pályázati lehetısége. Lesz még egy pályázati forduló ebben az évben, arra majd oda kell figyelni. Még egy dologra hívnám fel a figyelmet, ez még nálunk is csak formálódóban van, és nem is igazán tudom, hogy mi lesz majd belıle. Azt sem tudom, hogy ismerik-e az „iWiW” rendszert, de egy ilyen típusú, a világháló nyújtotta lehetıségeket kihasználó interaktív fórum van alakulóban. Ennek keretében a Kárpátmedencei felnıttképzési intézményeket fogják megszólítani, és körülbelül egy hónap múlva a közmővelıdési, kulturális intézmények is meghívót kapnak. Nem tudom, hogyan fog ez mőködni, de elvileg van benne egy csomó lehetıség, mindenféle tájékoztatók, kapcsolatokat lehet építeni. Lesz hírlevele, amiben támogatási lehetıségekrıl, eseményekrıl, szponzorokról, egyebekrıl lehet majd tájékozódni. Rendelkezésemre áll az itt résztvevı civil szervezetek névsora, úgyhogy ha valakinek nincs ellenére, hogy meghívót kapjon erre az internetes fórumra, annak küldünk. A meghívó nem kötelez semmire, csak annak kell válaszolnia, akit érdekel, aki ebbe be szeretne kapcsolódni.

20


A továbbiakban nagyon szívesen válaszolok minden kérdésre, ha tudok, és köszönöm, hogy meghallgattak.

Halász Péter Az itt jelen lévıknek az adatbázisunkban megvan elektronikus formában is az e-mail címe, és ha mindenki egyetért, akkor ezt egy az egyben átadjuk a Miniszterelnöki Hivatalnak, és aki be szeretne majd kapcsolódni az említett rendszerbe, az majd válaszol a meghívóra. És mindjárt lenne néhány kérdésem. Mi az a lebonyolító szervezetek számára kiírt pályázat, ez számomra nem egészen világos. Említett magyarországi pályázókat, de nem részletezte. Pályázhatnak például határon túliakkal foglalkozó magyarországi civil szervezetek? Úgy érzékeltem, hogy minden régiónak kicsit más pályázatokat írtak ki. Mi indokolta ezt?

Kulcsárné Szabó Enikő A magyarországiak számára kiírt pályázat címe az volt, hogy „Határon túli magyar mővészeti, közmővelıdési, közgyőjteményi, örökségvédelmi vagy egyházi célokkal, könyvkiadással, terjesztéssel kapcsolatos programok, tevékenység, határmenti együttmőködésben megvalósuló kulturális programok, illetve a kisebbségben élı magyarsággal foglalkozó kutatások, publikációk támogatása”. Összesen 80 pályázat érkezett be, ezek valamennyien magyarországi szervezetek által beadott pályázatok, de határon túli témájúak. A másik kérdés a lebonyolító szervezetekre vonatkozott. A Szülıföld Alapnak az az elve, hogy nem folyósít kisösszegő támogatásokat. A legkisebb megpályázható és elnyerhetı összeg az egyes pályázati kiírások esetében 500.000 forint. Azonban a határon túli szervezetek megfogalmazták azt az igényt, hogy az úgynevezett kisösszegő támogatásokra, amelyek egy-egy helyi rendezvény megvalósulását, vagy egy-egy könyv kiadását segítik, a jövıben is szükség van. Ezekkel korábban az Illyés Közalapítvány foglalkozott, most viszont az úgynevezett „lebonyolító szervezet” fogja ıket össze, amely a Szülıföld Alaphoz beadott pályázata alapján elnyert összeget tulajdonképpen tovább pályáztatja, és az ezen belül elnyert támogatás mértéke szervezetenként kisebb mértékőek, például 100.000 forint nagyságrendőek is lehetnek. Az pedig, hogy nem egyformák a pályázati kiírások, azért van, mert az egyes határon túli régiók nem azonos igényeket fogalmaztak meg. Mi mindenhonnan megkaptuk az igényeket, illetve a prioritásokat, és a pályázati kiírásokat úgy fogalmazták meg a kollégiumok – természetesen nem pontosan szó szerint –, de annak szellemében, ahogyan beérkeztek ezek a javaslatok.

21


A Szülıföld Alapnak van egy honlapja, a www.szulofold.hu, ezen meg lehet találni az információkat. A kulturális pályázatokat a jövı héten fogják elbírálni, de rengeteg pályázat van, így mire fel fog kerülni az internetre, elıreláthatóan el fog telni a nyár. A következı pályázati kiírásra úgy gondolom, hogy augusztus végén, szeptember elején lehet számítani.

Bálintné Kovács Júlia Arménia Örménymagyar Baráti Társaság, Kolozsvár Nem tudom, szabad-e megkérdezni vagy szabad-e választ kapni arra, hogy melyik az az egyetlen szervezet, amelyik önmagában 28.900.000 forintot pályázott meg? Ha jól értettem egy pályázat érkezett erre a kiírásra, és a pályázó pont annyit kért, amennyi a rendelkezésre álló keret. /Közbeszólás a teremből: Ez nyilván meghívott pályázó volt./

Kulcsárné Szabó Enikő A nyertes pályázatok listája nyilvános lesz, így egy az egyben ki fog derülni, ki volt az az egyetlen pályázó, mert nyilvánvalóan meg fogja nyerni a 28.900.000 forintot. 22


Hangsúlyoznám, hogy ez a pályázó lebonyolító szervezet, tehát nem saját céljaira kapja ezt az összeget, hanem tovább fogja pályáztatni az adott régióban mőködı civil szervezetek felé.

Halász Péter A lebonyolító szervezeteket ki jelöli ki? Vagy önként jelentkeznek?

Kulcsárné Szabó Enikő A lebonyolító szervezetek elvileg pályáznak, és hogy ezt a határon túl miként oldják meg, az saját belügy.

Dr. Széman Péter Báthory István Alapítvány, Szilágysomlyó Kérdésem, várható-e a Szülıföld Alapnál, hogy lesznek-e olyan pályázati kiírások, amelyekre közvetlenül az Alaphoz pályázhatunk, és nem egy lebonyolító szervezeten keresztül? Hogy nem lesz elbírálásra egy közbeiktatott romániai szervezet?

Kulcsárné Szabó Enikő Most sincsen! Egyedül a kisösszegő pályázatoknál van lebonyolító szervezet, 500.000 forint felett közvetlen a pályázat.

Dr. Széman Péter Báthory István Alapítvány, Szilágysomlyó Másik kérdésem, hogy az Illyés Közalapítvány megszőnésével megkapjuk-e azokat a pályázati összegeket, amelyeket innen elnyertünk, amire kértük azt meg is valósítottuk, el is számoltunk a költségekkel, de a támogatási összeget még nem láttuk?

Kulcsárné Szabó Enikő Mindenkinek mondanám, aki az Illyés Közalapítványnál érdekelt, hogy teljes körő jogutódja a Szülıföld Alap, úgyhogy ami az Illyés Közalapítványnál elnyert összeg és semmi hiányosság nincs a dokumentációban, tehát folyósítható, arra a Szülıföld Alap Iroda fogja megkötni a támogatási szerzıdést. Ha vannak hiányosságok, akkor kérni fogják ezek pótlását. De elvileg, ha meg is szőnt az Illyés Közalapítvány, azért az itt elnyert és még nem folyósított támogatás még jár. 23


Dr. Szıke Anna Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete, Kishegyes Hogyan mőködik a lebonyolító szervezet, az általa megnyert támogatási összeg hogyan kerül leosztásra az ide pályázó szervezeteknek?

Kulcsárné Szabó Enikő Erre a kérdésre felelıs választ nem tudok adni, mert nem láttam még ezeket a pályázatokat, de feltételezem, hogy a lebonyolító szervezet a pályázáskor feltünteti, hogy mire kéri a támogatást, mert másképp értelmetlen lenne a pályázata. Én úgy gondolom, hogy szerepel a pályázatban, hogy milyen szervezeteknek akarja továbbítani a megnyert összeget.

C. Tóth János Határon Túli Magyarok Hivatalának volt munkatársa Nem vagyok illetékes hozzászólni ehhez a kérdéshez, de hadd utaljak vissza az elızı évekre. Mindig problémát jelentett a támogatások leosztásakor, hogy nem kevesen kicsi összegekre, 50-100 ezer forintra pályáznak, ami az elbírálásokkor rengeteg idıt felemésztett. A továbbiakban miért kellene a Szülıföld Alap kollégiumainak is bírálgatni azt, hogy most kell az az 50-100 ezer forint egy rendezvényhez vagy sem? És most hangosan gondolkodom, mert én sem ismerem belülrıl, csak nyomon követem a híradásokból, és a sajtószemlét naponta elolvasom, ahol ezek megjelennek. Az ilyen kisösszegő támogatásokra minden régió kapott tehát a Szülıföld Alaptól egy keretösszeget, egyetlen tételben. Ez a pénz így nem közvetlenül a kis összegre pályázókhoz kerül, hanem egy bonyolító szervezethez, és erre írtak ki pályázatot, hogy ki lesz az a szervezet, például a Vajdasági Magyar Mővelıdési Szövetség vagy 24


az EMKE, aki Vajdaságban, Erdélyben, Felvidéken tovább hirdeti majd ezt a kisösszegő pályázatok támogatására, hogy ne a Szülıföld Alapnál vitázzanak 50-100 ezer forintos tételekrıl, hanem ott a helybéliek. Én úgy vélem, errıl van szó, ez a bonyolító szervezet szerepe, csak közvetíti ezeket a kis összegeket oda, ahova kell az elnyert pályázat alapján.

Kulcsárné Szabó Enikő Igen, errıl van szó, ezt az összeget tovább kell pályáztatnia annak, aki megnyeri, nem az övé lesz. Kivéve valamennyi százalékot – pontosan nem tudom, de 3 vagy 5 százalékot –, amit mőködésre fordíthat. Azt viszont, hogy a továbbiakban kik fogják elnyerni ebbıl az 50-100 ezer, legtöbb 500 ezer forintokat, azt nem a Szülıföld Alap kollégiuma bírálja el, hanem ez a bizonyos lebonyolító szervezet. Feltételezem, hogy a lebonyolító szervezet már úgy adta be a pályázatot, hogy megjelölte a potenciális támogatandó kört is, hogy kinek akar ebbıl a továbbiakban támogatásokat folyósítani.

Jámbor Ilona In Memoriam 1956, Arad Arra szeretnénk egyértelmő választ, hogy mi indokolta a közalapítványok megszüntetését, a támogatási rendszer ilyen gyökeres átalakítását. Mire volt jó, kinek? Mik voltak az okai? Politikai vagy egyéb? Miért gondolják, hogy az új rendszer hatékonyabb lesz? Nem igazán értem és azt tapasztalom, hogy a többség ugyanígy van ezzel.

Kulcsárné Szabó Enikő Köztisztviselı vagyok, így erre válaszként csupán felolvashatom a kormány külhoni magyarsággal kapcsolatos politikájának a koncepcióját. Ez több részbıl áll össze. A Külügyminisztérium dolgozza ki a magyar külpolitikai stratégiát, a nemzetpolitikai stratégiát a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete, de a parlamentben is készül egy, amelyet a Kárpát-medencei Magyar Képviselık Fóruma dolgoz ki. Elvileg egy hivatalos van, amit a mi fıosztályunk, a Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztálya dolgozott ki. Ezt meg lehet találni a Miniszterelnöki Hivatal honlapján. Ha tılem hivatalos választ várnak, akkor ezt a koncepciót tudnám ismertetni.

25


Nyisztor Tinka Szent István Egyesület, Pusztina Ezek szerint, ha én 100.000 forintra szeretnék pályázni, mert ennyibıl meg tudom szervezni egy kis falu rendezvényét, akkor nincs értelme a Szülıföld Alaphoz fordulnom? Akkor kik és hol írják ki a mi számunkra a pályázatot? Kell egy lebonyolító szervezetet választanom, akinek ezt a szolgáltatást meg kell fizetnem?

Kulcsárné Szabó Enikő Hogy a lebonyolító szervezet, aki elnyeri ezt az összeget, hogyan fogja a pályázatot a továbbiakban kiírni, azt most nem tudom megmondani, mert még nem nyerte el senki. Jövı héten lesz a döntés, utána meg fog jelenni a Szülıföld Alap honlapján, hogy mely lebonyolító szervezet nyert, és azt kell majd megkeresni.

Kopócs Tibor PhDr. Atelier Társaság, Révkomárom Úgy tőnik, eléggé összezagyvált most a pályáztatás. Eddig az Illyés Közalapítványnak Szlovákiában volt egy alkuratóriuma, és ha jól értem, akkor most ehelyett a Szülıföld Alaphoz kapcsolódóan egy lebonyolító szervezet fog mőködni. Igen ám, de ki hozza létre? Önkényesen jelentkezünk, hogy mi leszünk a lebonyolítók? Vagy hogyan? A megtévesztı, hogy bizonyos pályázatok elnyerése érdekében eddig is kellett egy lebonyolítót választanunk, amelynek Magyarországon mőködı szervezetnek kellett lennie, és azon keresztül kaptuk a pénzt Szlovákiába, és most azt kérik, hogy Szlovákiában is jelenjen meg ilyen a platformon. Szerintem az az összekutyult és eléggé érthetetlen dolog, hogy most a lebonyolítón mást kell értenünk, mint mondjuk egy évvel ezelıtt.

Kulcsárné Szabó Enikő A lebonyolító, amelyrıl a Szülıföld Alap kapcsán beszélünk, nem egy új jogi személy, hanem egy eddig is létezı szervezet. Tehát nem új egység jött létre, hogy megpályázza ezt a bizonyos lebonyolítandó támogatást, hanem elvileg nyitott volt bárki elıtt, aki felvállalta, hogy az elnyert összeget tovább pályáztatja és gondoskodik mindenrıl, ami ezzel jár, vagyis elszámoltatja, ellenırzi és így tovább. Az adatokból az látszik, hogy nem sok szervezet pályázott erre. Ismétlem, nem új szervezet jött létre, hanem meglévık adták be a pályázatot. 26


Kopócs Tibor PhDr. Atelier Társaság, Révkomárom Akkor most duplán nem értem ezt a folyamatot. Bocsássanak meg, konkrét leszek, hátha így megértem. Az Atelier mővészeti folyóirat fıszerkesztıje vagyok. Ezt a lapot tíz éve pályázatokon nyert pénzekbıl tudom fönntartani. Tavaly megszőnt az Illyés Közalapítvány, és most nem tudom, hogy a szlovákiai magyar média részeként kihez fordulhatok támogatásért, mert a Szülıföld Alapnál ilyen lehetıséget nem találtam.

Kulcsárné Szabó Enikő Csak azt tudom mondani, amit eddig, hogy az Illyés Közalapítvány jogutódja a Szülıföld Alap, amelynek az elıbb elsorolt pályázati kiírásai voltak. És ismételten felhívnám a figyelmet arra, hogy idén lesz egy következı pályázati forduló is, valamikor az ısz folyamán, amikor ismét lehet pályázni.

Cs. Erdélyi Kornélia Kassai Polgári Klub Talán meg tudom válaszolni ezt a kérdést. Az Új Szóban olvastam, hogy a szlovákiai javaslattevık elfelejtkeztek a könyvnyomtatásról és a sajtóról, nem kérték az elsı fordulóban. A Magyar Koalíció Pártjával tárgyaltak ezekrıl a dolgokról, mint a szlovákiai magyarság hivatalos képviselıjével. Nem tudom, igaz vagy sem, de ez az információ jelent meg az Új Szóban, hogy errıl a kettırıl elfelejtkeztek.

27


Dr. Ábrám Zoltán EMKE Maros megyei Szervezete, Marosvásárhely A lebonyolító szervezet kérdése kapcsán szeretnék néhány dolgot tisztázni. Kisebb összegeket eddig az Illyés Közalapítványnál, illetve a mővelıdési minisztériumnál, az Apáczai Közalapítványnál lehetett többek között megpályázni. Az oktatási és kulturális tárca pályázatait lebonyolító szervezetként Romániában az EMKE vállalta fel. Megfogalmazódott több fórumon, hogy továbbra is szükség van a kisösszegő pályázatokra, így a Szülıföld Alapnál is bevezették. Ezekre lebonyolító szervezetek pályázhatnak, az elnyert összeg továbbpályáztatása pedig teljesen nyilvános lesz, meg lesz hirdetve, és saját tapasztalatból is mondom, hogy az információ hatalom, követni kell tehát az információkat. Nyilván, ha sokkal több lesz a kolozsvári pályázat, mint ahogy eddig szokott lenni, akkor ık több pénzt fognak kapni a rendelkezésre álló 28 milliós keretbıl, mint mondjuk a Partium, ahonnan kevesebben pályáznak. A nagyösszegő pályázatok esetében, ha a három kollégium által kiírt pályázatokat nézzük, úgy tőnik, hogy a szociális, illetve a tudományos témák nincsenek megfelelıen képviselve. A kérdésem, hogy ennek mi a magyarázata?

Kulcsárné Szabó Enikő Az észrevétel jogos, ezt a kollégiumok is megállapították. Reményeink szerint a következı pályázati kiíráskor a tudományra, kutatásra is lehet majd pályázni. Most valóban nincs ilyen jellegő pályázati kiírás.

Varga Sándor Szent Márton Egyesület, Nyárádszentmárton Kellemetlen esetrıl számolnék be. Pedagógus igazolvánnyal kopogtunk be a Corvin utcai könyvesboltba, nem sejtve, hogy jogainkkal élni szeretvén koldussá vedlünk, amikor a pár ezer forintos könyvvásárlási kedvezményt akarjuk igénybe venni. Nem az volt a megalázó, hogy nemleges választ kaptunk, hanem az, ahogyan kaptuk. Kérdem én, hogy nyolcvanéves megaláztatás után, mi azért jöjjünk fel Pestre, hogy itt is megalázzanak?

Kulcsárné Szabó Enikő Erre csak azt tudom mondani, hogy minden határon túli magyar pedagógus jogosult erre a könyvvásárlásra, ez a kedvezmény érvényben van, csak pénz nincs rá,

28


úgy tudom, ezért történhetett meg, hogy visszautasították. De ez nem a könyvesbolt hibája, az oktatási minisztérium feladata ennek a kérdésnek a kezelése, ide kellene fordulni.

B. Kis Béla Erdélyi Magyarok Egyesülete, Budapest Többen fordulnak hozzánk a határon túlról, hogy a kedvezményes könyvvásárlási lehetıségüket érvényesítsük. Többször voltam a kijelölt könyvesboltban, így tudom, hogy tavaly márciusban rövid idıre, talán két hétre volt úgynevezett keret, de aztán az égvilágon semmi. Nem értem, hogy az illetékesek miért nem hívják fel erre hivatalosan a határon túli pedagógusok figyelmét, mert egymás után mennek oda és esnek, úgymond pofára, hogy nincs keret, hiába jöttek. Legalább mondják meg nekik, hogy kérem, szüneteltetjük, ne fáradjanak hiába. Szerintem kellene valamilyen nyilvános állásfoglalás ebben az ügyben.

Dr. Ábrám Zoltán EMKE Maros megyei Szervezete, Marosvásárhely Egy mondatot szeretnék hozzátenni ehhez törvényrıl és megaláztatásról. Amikor volt rá keret, 2004 nyarán, a szegedi kijelölt könyvesboltban ki volt írva, hogy július 15-tıl augusztus 30-ig szabadságon vagyok, akkor így oldották meg, jelenleg pedig úgy, ahogy elhangzott.

Bálintné Kovács Júlia Arménia Örménymagyar Baráti Társaság, Kolozsvár A Magyarigazolvánnyal igénybe vehetı utazási kedvezménnyel is hasonló gond van. Egészen friss információim vannak errıl. A kormánynak ugye, egyre jobb kommunikációs emberei vannak, ennek következtében a Kossuth Rádió boldogan jelentette, hogy automatikusan meghosszabbítják az érvényességét a magyarigazolványoknak. Ezt a hírt a Duna Televízió is megerısítette. Erre fel tegnapelıtt megérkezünk, szeretnék venni Tatára jegyet, nézik és mondják, hogy lejárt. Ilyen nincs, mondom, megyek az állomásfınökhöz. Itt közölték, hogy a MÁV nem kapott írásbeli értesítést arról, hogy ezek érvényesek. Nézem, ki adta ki az igazolványt, a BM.

29


Felhívom a belügyminisztériumot, ahol egy nagyon kedves fiatalember, aki dolgozott a magyarigazolványokkal eligazított, hogy kit kell keresnem ebben az ügyben. Az illetékes Csordásné nevő hölgy közölte, hogy bizony, ami lejárt, az lejárt és a meghosszabbításuk határozatlan ideig még csak törvényjavaslat, még nem fogadták el. De ha elfogadják, akkor is, ami lejárt, az lejárt, de adjunk be még egyszer kérvényt Kolozsváron, a konzulátuson. Na, szóval, így néz ki, de jó az, hogy most már jól kommunikálunk.

Pávai Gyula Kölcsey Egyesület, Arad Meg fognak lepıdni, hogy most nem fogok panaszkodni, de azért elmondom a fejleményeket abban az 50 ezer forintos támogatási ügyemben, amit 2001-ben szóvá tettem az itt Budakalászon megjelenı illetékesnek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától. Tizenhét éve tevékenykedem a Kölcsey Egyesületnél, és egyszer az életben kértem támogatást. Akik régebben járnak ide Budakalászra, tudják hogyan jártam, elnyertem 50 ezer forintot, amit nem kaptam meg, de egy papírt igen, hogy számoljak el vele, mert ha nem, akkor végrehajtanak. Az oktatási tárca fıosztályvezetıje akkor megnyugtatott, hogy ne búsuljon tanár úr, elintézzük. Felhívott aztán egy hölgy azzal, hogy hallom, maga reklamált pályázati ügy30


ben, de a guta majd megütött késıbb, mert megint egy olyan papírt kaptam, hogy fizessem vissza azt a pénzt, amit soha nem kaptam meg. Ezen most már csak kacagok, a tanulság, hogy ne alázzuk meg magunkat azzal, hogy kérünk. Nyugaton az önkéntesség divat, és gondoskodnak arról, hogy látszódjék a munkájuk. Itt is kapitalizmus van, de itt az önkéntességet nem honorálják, vegyük tudomásul. És ne higgyék azt, hogy Romániában másként van, hogy megváltoztak a dolgok az Európai Uniós tagsággal. Az ügyvezetı elnököm fiatal, huszonöt éves, ı még bízott abban, hogy a pályázatokkal lehet nyerni, mert új rendszer van. Hogy nem kell kérni a városházától, mert adnak ık, csak pályázzunk. Hát pályáztunk, de nem adtak, mert nem fizettük ki a szemetet. Kérem szépen, ne nevessetek, mert ez nem vicc. Nem fizettük ki a szemétadót valóban, de nekünk nincs is mit kifizetni, mert megtőrt szervezet vagyunk egy katolikus kultúrotthon két pici szobájában, ahol minden nap megkérdi tılem a plébános úr, hogy mikor ürítjük ki, mert ı azt szeretné, hogy kivigyük onnan a tizenötezer könyvünket és megszőnjünk ott lenni. Ott sem házbért nem fizetünk, sem törvényesen nem vagyunk, csak ott a székhelyünk, és szemétadót kérnek számon tılünk. Hát ez van, hogy az elvtársak urak lettek, és alászolgálja. Szegeden én is be mertem dugni a képemet abba a könyvesboltba, és azt mondja a pasas, hogy már megint itt vannak maguk, hallja! Mondtam neki, hogy hallom, habár a jobb fülemre csökkent halló vagyok. Pedig nem vagyok csökkent halló, de ha egyszer így beszélt velem, akkor mit mondhat rá az ember. Hát ne kérjünk, minek alázzuk meg magunkat! Csináljuk a dolgunkat, és kész!

Cs. Erdélyi Kornélia Kassai Polgári Klub Én azt szeretném elmondani, hogy általánosítani azért semmiképpen sem szabad, mert minket értek itt nagyon kellemes percek is itt Magyarországon, akár az utaztatással kapcsolatban is. Utaztattam kedvezményesen tizenöt gyereket is minden probléma nélkül. A könyvvásárlással nekünk is voltak rossz élményeink, de azért semmi szín alatt ne általánosítsunk, mert vannak pozitív hozzáállású emberek is.

Halász Péter Köszönöm szépen, hogy a kollektív bőnösségnek a vétkét elhárítottad a magyarországiak feje fölül. Én úgy vagyok ezzel, hogy mindenkinek arra kell törekedni, hogy amikor szidják a magyarországiakat, akkor tegyék hozzá: na jó, ez rád nem vonatkozik. Ha ezt mindnyájan elérnénk, akkor talán nem volnának problémák. 31


Szatmári Ferenc Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, Csíkszereda Nemrégiben Szili Katalin, a magyar Országgyőlés elnöke nyitotta meg nálunk a Munkácsy kiállítást, és azt mondta, hogy talán eljött annak az ideje, hogy a kultúrának ne csak morzsákat juttassunk. Hát, most itt arról beszélünk, hogy morzsákat se. Úgy értékeljük, akik a civil szektorban önkénteskedünk, hogy nem nekünk kell a támogatás, hanem a rendezvénynek, mert mi közösségi érdekeket képviselünk, nem a magunkét. Most már ezek a rendezvények igazából nem is nekünk kellenek, hanem Magyarországnak. Szó volt róla, úgy tudom, hogy a nemzeti jövedelem talán 1%-át határon túli rendezvények finanszírozására áldozzák. Legalábbis voltak errıl sajtóhírek. Talán érdekes lenne tudni, hogyan alakult ez a szám a nemzeti jövedelemhez képest. Miközben mindenki mondja, hogy pénz nélkül nem lehet kultúrát éltetni, az elanyagiasodás oda vezetett, hogy néha még teljesen díjtalanul sem tudjuk összetoborozni a résztvevıket egy-egy rendezvényhez. Például amikor ingyen tábort hirdettem, nem akartak jönni. Tehát nem könnyő dolog, és úgy gondolom, ahogyan most pillanatnyilag ezeket a civil kezdeményezéseket ideát meg odaát is kezelik, nem igazán biztató, mert nemhogy méltányolnák, de sokszor ellenségesen kezelik, mintha a civilek konkurencia lennének az állami hivatalnak. Holott nem konkurencia, hanem alternatíva vagyunk. Olyan munkákat végzünk el díjmentesen, amit mások pénzért sem vállalnak el. A körülmények sokszor arra kényszerítenek, mondjuk ki, hogy koldulni kell. Kérdem én azt, hogyha mi a kultúra révén felemelkedni szeretnénk, emelt fıvel szeretnénk élni, akkor lehet-e emelt fıvel koldulni?

Halász Péter Ha Kulcsárné Szabó Enikıt kellıképpen sikerült elkeserítenünk, akkor most azt javasolnám, hogy zárjuk le ezt a beszélgetést, de elıtte még adjuk meg neki a lehetıséget a reagálásra, ha kíván még valamit hozzátenni ahhoz, amit eddig elmondott.

Kulcsárné Szabó Enikő A könyvvásárlási támogatással kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, jogtalan az, hogy nem kapják, mert az errıl szóló törvény érvényben van, nem vonta vissza senki, évente járna a pedagógusoknak. Most már a pedagógusigazolvány nem is szükséges hozzá, mert amióta módosították a kedvezménytörvényt és határozatlan idejővé váltak a magyarigazolványok, azóta nincs pedagógusigazolvány és diákiga32


zolvány. Én annyit tudok megígérni, hogy a problémát ismételten jelezni fogjuk az oktatási minisztériumnak, mert hozzájuk tartozik. A Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztálya akkor sem oldhatná meg, ha lenne rá forrása, mert nem hozzánk tartozik. Persze, nincs rá forrásunk, az oktatási tárcának lenne kötelessége ezt betervezni. Javasolom, hogy a fórum is hívja fel az államtitkár úr figyelmét erre, és a Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztályáról is fel fogjuk hívni az államtitkár úr figyelmét arra, hogy ez a helyzet most már több mint egy éve megoldatlan, és jogszerőtlen, mert nem vonta vissza senki a törvénynek azt a rendelkezését, ami kimondja, hogy a határon túli pedagógusok jogosultak erre a szakkönyvvásárlási támogatásra. Ezt megígérhetem, de hogy lehet-e hozzá bármiféle reményt is főzni, azt nem ígérhetem meg, mert gondolom, azt tudják, hogy a magyar költségvetés milyen helyzetben van jelen pillanatban. Most Magyarországon sem túl sok jut a kultúrára, és azt hiszem, határon túl ez még fájóbb.

33

Szervezési kérdésekrıl

SZERVEZÉSI KÉRDÉSEKRİL ROMHÁNYI ANDRÁS ________________________________ Amikor ezt a mai délutánt megszerveztük, mi úgy gondoltuk, hogy vagy Gémesi Ferenc szakállamtitkár úr, vagy Törzsök Erika fıigazgató asszony eljön, és ez egy egész délutánt kitöltı érdembeli beszélgetéssé alakul, de mint kiderült, ez hiú ábránd volt a mi részünkrıl. Így ki kell találnunk, hogy vacsoráig mivel töltsük ki a hátralévı idıt. Az elsı találmány az volt, hogy ti csak beszéljetek egymással, mert úgyis van sok megbeszélnivalótok. Én mindig le is szoktam írni a Budakalászi Találkozó kapcsán, hogy az egyik legfontosabb az, hogy egymással tudtok beszélni. Ezen van, aki nevetni szokott, hogy hát jó, úgyis beszélnek egymással a résztvevık. De mi tudjuk, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, ezért is van az, hogy az estéket mindig egy kicsit lazábbra tervezzük. Néhány közérdekő információt meg szeretnék osztani veletek. Elıször is, az idei Budakalászi Találkozó finanszírozását egy szóval tudnám jellemezni: pocsék. De egy kicsit jobb, mint a tavalyi, ami elıny. Ahova csak lehetett, benyújtottunk pályázatot, természetesen nem nyertünk. Kivéve egyetlen helyet, a Nemzeti Kulturális Alapnál, ahol nyert a Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus 1,4 millió forintot, és a Magyar Kollégium is nyert 400 ezer forintot. Tehát ezt a találkozót 1,8 millió forintból szerveztük meg. Ha végigvesszük a költségeket, kb. 3,5 millióra lenne szükség, hogy tisztességesen meg tudjunk egy ilyent szervezni. Nagyon bonyolult és áttételes módon, néha a tisztesség határát is súrolva próbáltuk ide-oda rakosgatni a pénzeket ahhoz, hogy egyáltalán létre tudjon jönni ez a találkozó. A tisztesség határa, az nem az emberi tisztesség, hanem a számszakit jelenti ebben az esetben. Megpróbáltuk úgy intézni, hogy azért jövıre ne a börtönbıl szervezzük meg nektek ezt a találkozót. 34


Valójában csak úgy sikerült valamennyire rendbe rakni a gazdasági ügyeket, hogy két korábbi, Illyés Közalapítványnál lévı pályázatunkat is sikerült berakni ebbe a rendszerbe. Talán emlékeztek rá, hogy 2003-ban nagyon sokan aláírtátok azt a nyilatkozatot, kérést, hogy ezt az EU-s pályázatírói képzést szervezzük meg. Mi ezt nagyon komolyan vettük, és elkezdtünk pályázni. Mi 1 millió forintra pályáztunk, mert kb. annyi kell egy ilyen képzésnek a megszervezéséhez, és nyertünk 200 ezer forintot 2005-ben. Akkor mondtuk, hogy ez kevés, és nem úgy van, hogy pótold valahonnan, mert nincs mibıl, nem tudjuk megcsinálni. De addig ügyeskedtünk, hogy nem veszett el ez a pénz, és újra pályáztunk, megint 1 millió forintra, és megint nyertünk, másodjára már 400 ezer forintot. És akkor azt mondtuk, ha ezt a kettıt össze tudjuk vonni, az már valami, abból neki lehet vágni ennek a dolognak. Így aztán az összesen 2,4 millió forintból – ide-oda rakosgatva, variálva ezt a rendelkezésre álló összeget – sikerült megszervezni ezt a ma délben véget ért másfél napos pályázatírói képzést és a Budakalászi Találkozót is. És örömmel jelzem, hogy idén némi útiköltség hozzájárulást is tudunk adni nektek, tavaly erre nem volt lehetıség. Ami viszont nagyon megnehezítette a dolgunkat, és minden figyelmeztetés ellenére különösen idén ez sok gondot okozott, hogy hiába mondjuk, mi a jelentkezési határidı, hiába mondjuk, hogy utána nem fogadunk el jelentkezéseket, ezt nem mindenki veszi komolyan. Ha mi ehhez szigorúan ragaszkodnánk, akkor itt most nem nyolcvan valahányan ülnénk, hanem fele ennyin. Ami még ennél is súlyosabb gondot okoz, hogy a találkozó elıtti napokban hívnak telefonon azzal, hogy mi mégis jönnénk kilencen. Akkor nagy levegıt veszünk, és azt mondjuk, persze, gyertek. És akkor kilencbıl megérkezik egy ember. Na most, ez aztán iszonyatosan nehezen kezelhetı. Példaként annyit, hogy elsı estére, mivel a képzésre 56-an jelentkeztek, megrendeltünk 50 vacsorát. Kilencen fogyasztották el, mert nem érkezett meg mindenki, mert nem mindenki vacsorázott és a többi. Ebbıl az a gond származik, hogy nekem az 50 vacsorát ki kellett fizetni, mert megrendeltem, de az elszámolásnál nem tudom föltüntetni, csak anynyit, amennyin itt voltak. Gondolkodunk a megoldáson, tudniillik azt a fegyelmezetlenséget borzasztó nehéz tolerálni, hogy nem tudjuk pontosan, hányan is jönnek végül, mindig utólag derül ki, hogy mennyien voltunk. Még ebben a pillanatban sem tudom, hogy azok az emberek, akik tutira ígérték, miért nincsenek itt, és miért nem jeleztek. Mindenkitıl azt kérem, hogy nagyobb fegyelmet tanúsítson. Persze, ezt elsısorban nem nektek kellene mondanom, mert ti itt vagytok, de mondjátok el a többieknek. És most a programról. Az elızetes programhoz képest némi változás van, magatok is tapasztalhattátok. Mi Gémesi Ferencet, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelıs szakállamtitkárát és Törzsök Erikát, a MeH Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztályának fıigazgatóját hívtuk meg, és nem az 35


utolsó pillanatban, hanem áprilisban, tehát nem lehet azt mondani, hogy nem idıben szóltunk. Hivatalos visszajelzés nem érkezett, mi számítottunk arra, hogy jönnek. A vezetı fıtanácsos asszonyt küldték, olyan szempontból korrekt ez, hogy fontos volt számukra, ha a két fınök nem tud jönni, akkor maguk helyett küldenek valakit. A holnapi napot sajnos, nem tudjuk azzal kezdeni, amivel szerettük volna. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetı fıtanácsosa, dr. Németh János tartotta volna azt az érdekes és szellemes elıadást, aminek az a címe, hogy Beszéljünk európai magyarul, aki az Unióval kapcsolatos szóhasználatról mesélt volna. Ez nagyon jó kiegészítése lett volna Riz Gábor másfél napos EU-s pályázatírói képzésének. Az elıadás arról szólt volna – és azért mondom el nektek, mert fölöttébb lényeges –, hogy azok, akik a mi pályázatainkat bírálják el Brüsszelben, azok lehet, hogy tısgyökeres magyarok, de egészen más magyar nyelvet beszélnek, mint mi. Például ık nem ellenıriznek, hanem monitoringoznak. Mi mondhatjuk azt, hogy ugyan, tanuljanak meg magyarul, és a pokolba ezzel a részben fiskális, részben sznob nyelvvel, de ez nem megy. Mert az a baj, hogy a döntést ık hozzák és nem fordítva. Tehát, tetszik, nem tetszik, ezt a nyelvet meg kell tanulni, hogyha mi sikeresen akarunk pályázni. A mi sikerünk nem az lesz, hogy nekik behódolunk – mert nem hódolunk be –, a mi sikerünk az lesz, hogy sikeres pályázataink vannak, sikeresen tudunk célt érni, nemcsak pályázattal, hanem mindenféle ügyeknek az intézésével. Ehhez képest teljesen mindegy, ık hogyan gondolják ezt az egészet, de az biztos, hogy nekünk ezt a nyelvet meg kell tanulni. Tehát errıl szólt volna ez az elıadás. Dr. Németh János tegnapelıtt mondta le részvételét, és nem tudtuk pótolni. Ellenben így talán több idınk lesz a Nemzeti Civil Alapprogramra, amivel holnap reggel kezdünk. Ez azért is érdekes, mert a Nemzeti Civil Alapprogrammal kapcsolatban nekem a legnagyobb fájdalmam az, hogy nem nemzeti, hanem csak magyarországi. Ezzel kapcsolatban voltam a tanács elnökénél és kifejtettem az álláspontomat. Tulajdonképpen ezzel az összevetéssel fogjuk kezdeni, hogy mitıl magyarországi és miért nem nemzeti ez a program. Örülnék, ha azon információk birtokában, amit részben tudtok, részben holnap fogtok kapni, ösztönöznétek ıket arra, hogy ez a jelenlegi helyzet változzék meg. Mert ha nemzetinek hívjuk, akkor az legyen valóban nemzeti, minthogy a Nemzeti Kulturális Alapot igenis lehet nemzetinek tekinteni, ellenben a Nemzeti Civil Alapprogramot nem lehet nemzetinek tekinteni. A többi program változatlan. Ma az esti programban a budakalászi Lenvirág Együttes lép fel, holnap vacsora után egy érdekes elıadás lesz a magyarok ıstörténetének egy szeletérıl, ami İsbudavárral fog foglalkozni, ugyanis Budakalász határában Lánszky Imre biológus-kutató Etelburg, illetve İsbudavár közel ezer évig fennálló nyomaira bukkant. 36


A Kárpát-medencei Kulturális Szövetséggel kapcsolatban többen jöttetek hozzám a belépéshez szükséges dokumentumokkal, errıl vasárnap délelıtt fogunk beszélni, az eredeti terv szerint. Dr. Szabó Tibor lehet, hogy már szombaton estére is ki tud jönni, vasárnap mindenképpen itt lesz. Sokan hoztatok lisztet, sót, kovászt – ne felejtsétek elhozni holnap reggel a szállodából és leadni. A fotózás a szombati ebéd elıtt lesz, mert a vasárnapit a hazautazás miatt már sokan nem várhatják meg. Erre azért hívom fel a figyelmeteket, hogy aki akar fotót készíteni a nagy csapatról, az holnap hozza magával a fényképezıgépét. A kiadványokat is, amelyeket ki szeretnétek állítani. Végül egy kezdeményezésrıl szeretnénk tájékoztatni benneteket, a Kévekötésrıl, amirıl Halász Péter fog beszélni, illetve egyéb olyan próbálkozásokról, amelyeket a határon túli civil szervezetek érdekében indítottunk el.

Ő

37


HALÁSZ PÉTER ________________________________ A múlt év végén Romhányi Andrással elkezdtünk gondolkodni azon, hogy mindenhonnan elapadnak a források, az Intézet forrásai is, nem tudunk a határon túli magyarokkal olyan közvetlen kapcsolatot kialakítani, fönntartani, rendszeressé tenni, mint szeretnénk, mert nincs pénz, nem tudunk utazni és így tovább. Hogyan lehetne valamiképpen összefogni, hogy ezt megoldhassuk, és elıre vigyük a dolgainkat? Miután mi már próbáltuk évekkel ezelıtt, de nem sikerült összeszedni azokat a magyarországi civil szervezeteket, akik valamilyen formában a határon túli magyarokkal vagy azokkal is foglalkoznak, azt mondtuk, megint megpróbáljuk. Január 25. napjára összehívtuk ezeket a szervezeteket. Nem volt túl sikeres az összehívás, a körülbelül nyolcvan meghívottból huszonhét szervezet képviselıi jelentek meg. Azóta viszont ez a kör bıvült, és a szervezetek jellegét tekintve nagyon sokfélék. Kezdve a Rákóczi Szövetségtıl, amelyik a legjobban végzi a dolgát, legtöbb pénzt tudott mozgósítani, legtöbb humán erıforrást, egészen olyan szervezetekig, amelyek éppen csak léteznek, és nem nagyon szaggatják a kötıféket. De mindenesetre összejöttünk, és azóta még kétszer, áprilisban és május végén is. A legutolsón csak heten voltunk, pedig lett volna néhány olyan téma, amit jó lett volna szélesebb körben megbeszélni. Többek között ezeken a megbeszéléseken vetıdött fel elıször, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram tulajdonképpen nem nemzeti, mert a határon túliak nem tudnak élni vele. Romhányi András vállalta azt, hogy fölkeresi azokat, akik ebben az ügyben elérhetık. Beszélt olyanokkal, akik régebben voltak ott felelıs beosztásban, és olyanokkal, akik most vannak. Annyit sikerült megállapítani, hogy nincs túl sok esélye annak, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramot kiterjesszék oly módon, hogy a határon túli magyar civil szervezetek számára közvetlenül elérhetı legyen. Egyelıre azért nincs sok remény, mert ehhez törvényt kellene módosítani. Viszont arra van esetleg esély, hogy növelni lehessen azt a kört, amivel a határon túli magyar civil szervezetek hazai civil szervezeteken keresztül, azokkal együttmőködve, összefogva közös programokkal pályázzanak. Van egy bizonytalan ígéret arra, hogy ha nem is kapnak ezek a pályázatok prioritást, de nem szorítják ıket a dézsa fenekére. Innen lehet aztán majd holnap tovább lépni, ez az egyik téma, amit megpróbáltunk elızetesen körbejárni. 38


A másik téma, amit B. Kis Béla vállalt és próbált róla tárgyalni a kulturális tárca illetékeseivel vagy azokkal, akikkel tudott, hogy azoknak a civil szervezeteknek, akik a határon túliakkal foglalkoznak, ne kelljen sorba állniuk és betagolódniuk a bolhacirkusszal foglalkozó szervezetekkel, a galambtenyésztıkkel és nyugdíjas klubokkal egy kalap alá, hanem valamilyen elkülönített keretet biztosítsanak a számukra, és erre alapozva végezhessék a tevékenységüket. Kiderült, hogy ez se különösebben járható út, mert ahogy a hivatalnokok szokták, mondják is, meg nem is, nem zárkóznak el, de nem ígérnek semmit. Arról is szó volt, a Magyar Mőveltségszolgálat képviselıje vetette fel, aki a Magyar Rádió kuratóriumának tagja is, hogy a Kossuth Rádió Magyarországon sem hallható mindenhol, a határon túli magyaroknál pedig nagyon kevés helyen fogható rendesen, élvezhetıen, fel kellene ezt konkrétan tárni, és tenni annak érdekében, hogy minél nagyobb körben elérhetıvé váljon. Körbejártuk ezt a témát is. A kérdésfelvetı vállalta, hogy megpróbál olyan mőszert szerezni, amivel ez mérhetı, és akkor a határon túli civil szervezetek közremőködésével, segítségével ezt meg tudjuk oldani. Ez olyan vajúdnak a hegyek és egereket szülnek kimenetelőnek tőnt, de kiderült, hogy még csak egereket sem szülnek, mert ehhez az illetı ország belügyi, titkosszolgálati engedélye kellene. Amolyan mezei módszerekkel lehetne csupán vizsgálódni, hogy megkérdezzük, nálatok Csíkszeredában, Kassán hogyan lehet fogni a Kossuth Rádiót. Ígérte, ad egy kérdıívet, amellyel egy amatır rádiófoghatósági vizsgáló is föl tudja mérni, hogy itt meg ott csak este tíz után vagy reggel hattól, ekkortól addig fogható. Mint a Szabad Európa Rádiót, hogy milliméterenként követtük a zavarást meg az elmászást. Hátha ily módon valami információhoz jutunk, aminek birtokában ı, mint a rádió kuratóriumának a tagja az ORTT-nél, vagyis az Országos Rádió és Televízió Testületnél, illetve az Antenna Hungáriánál protestálni tud, és számon kérheti. Az igazság az, hogy ez olyan üzleti titok, és ezen olyan sok pénzt akarnak megtakarítani, hogy Magyarországnak is egyre több az olyan területe, ahol a Kossuth Rádió érdemben nem fogható. Most nem sorolom tovább a felmerült ötleteket, elképzeléseket, a lényeg az, hogy van egy társaság, amelyiket idırıl idıre összehívunk, és amelynek a Kévekötés nevet adtuk, így próbálva összehozni a határon túli magyarokat több-kevesebb sikerrel, több-kevesebb vehemenciával szolgáló magyarországi civil szervezeteket. Ha ezzel kapcsolatban van javaslatotok, hogy kinek van kapcsolata olyan magyarországi szervezettel, akirıl úgy gondoljátok, hogy be lehet ebbe a körbe vonni, akkor jelezzétek.

39

Fórum

Fórum Romhányi András Mielıtt belevágnánk a mai nap sőrőjébe, egy kedves vendéget köszönthetünk, Parlagi Endre polgármester urat, ı az, akirıl tegnap Halász Péter beszélt nektek. Akkor elmondta, hogy bejelentkeztünk hozzá egy tisztelgı látogatásra, tíz percre, és aztán másfél órán keresztül határon túli ügyekrıl, Erdély szépségeirıl és mindenféle egyéb dolgokról beszélgettünk. Tehát olyan emberrıl van szó, aki nagyon fogékony a mi ügyeink iránt. Az eredeti terv szerint ı nyitotta volna meg a találkozót, csak tegnap éppen a Vajdaságban járt, testvértelepüléseket látogatott meg. Viszont eljött ma benneteket köszönteni.

Parlagi Endre ______________________________________________________

Budakalász polgármestere Szeretettel köszöntöm a konferencia résztvevıit! Megtiszteltetés Budakalásznak, hogy immáron ez a sokadik konferencia, amelynek a Faluház ad otthont. Köszönöm a szervezıknek ezt a bemutatást, és úgy gondolom, hogy mindannyian, akik itt vagyunk, elkötelezettjei vagyunk annak az ügynek, hogy azokat a honfitársainkat, akiket a történelem elszakított tılünk, nem szabad magukra hagyni. Én magam már a hetvenes évek elejétıl folyamatosan próbálom tenni ez ügy érdekében mindazt, ami erımbıl telik. Szerencsére, jött közben egy rendszerváltás, amely kitágította a lehetıségeinket, de hozzáteszem, nem eléggé, így aztán még nagyobb erıvel próbáljuk összekötni azt, amit 1920. június 4-én szétszakítottak. Szomorú az én esetemben, hogy pont június 4-én születtem, tehát amikor én születésnapot ünnepelek, akkor van a nemzet gyásznapja. A budakalászi rendszerváltás viszont sikertörténet, mert itt már 1988-ban megszervezıdött egy lelkes, zömmel értelmiségiekbıl álló csoport, amelyik mintegy irányt mutatott és normát szabott arra vonatkozóan, hogyan kellene ebbıl a 40

Fórum

rendszerbıl átlépni valami újba. Ha mérni akarjuk, hogy a sikeres rendszerváltás Budakalászon mibıl állt, akkor azt kell mondani, hogy egészen az elmúlt évi, októberi választásig, amikor átléptük a tízezres határt és listáról is bekerültek képviselık az önkormányzatba, csak ’90-ben újonnan alakult polgári pártok képviselıi voltak a testületben vagy függetlenek, 2006-ban történt meg elıször, hogy az MSZP képviselıi is bejutottak, listáról. A rendszerváltás egy másik mérıszáma, hogy a privatizáció, ami lezajlott a községben, hogyan sikerült. Az a nagy textilüzem, amelyik az 1920-as évek elejétıl mőködött Budakalászon, és amelyiknek 1940-tıl Sepsiszentgyörgyön is volt érdekeltsége – késıbb a párizsi békekötéskor vita is volt ennek az értékelszámolása körül –, ez a textilüzem lényegében csıdbe ment a ’80-as évek végére, és a felszámolótól az önkormányzat vásárolta meg az egész ipartelepet, a benne lévı 3040 lakással együtt, így ezek önkormányzati bérlakásokká váltak. A privatizációból ily módon a közösség gyarapodott, és nem idegenek, nem a kapcsolatrendszerüket és politikai pozíciójukat átmentett személyek. Ezért is állítom azt, hogy mindkét tekintetben sikeres volt Budakalászon a rendszerváltás. Itt nagyon élénk kulturális élet van, a faluház korábbi vezetıje magas közmővelıdési kitüntetést kapott. Szeretnénk, hogy ez az élénk közmővelıdési élet Budakalászon továbbra is fennmaradjon. Annyi változás fog történni szeptember 1tıl, hogy a faluház és a zeneiskolánk egy általános közmővelıdési szervezet kere41

Fórum

tében fog tovább mőködni, és ez részben valamennyi költségmegtakarítást jelent nekünk, pluszban pedig azt, hogy a két intézmény együttmőködésében rejlı lehetıségeket jobban ki fogjuk tudni használni. A külhoni magyarokkal folyamatosan építjük a kapcsolatot, több vonatkozásban is. Az erdélyi Lövétével nagyon élénk és kiterjedt a kapcsolatunk. Lövéte a Kishomoród völgyében van, egy a maga múltját fantasztikus módon megırzı székely falu, színmagyar, csak a négy rendır román. Északról lefelé haladva ez utolsó település, amelyik katolikus maradt, ettıl lefelé a Kishomoród völgyében már unitárius falvak vannak. A barátság nem a hivatalos szervek együttmőködésébıl áll, hanem családok, emberek, szervezetek, iskolák, alapítványok építettek ki egymás közt kapcsolatokat. Rendszeresen jönnek gyerekek Budakalászra nyaralni, tánccsoport, most nyáron zenekar érkezik. A jövı hétvégi rendezvényen szintén itt lesznek, egy nagy folklórfesztivál készül itt a Faluház udvarán. Lövétén segítettük újraéleszteni a civil életet, például létrehoztunk egy Szent Erzsébetrıl elnevezett alapítványt, karitatív célokra. Én magam alapítottam egy díjat lövétei diákok számára, amit idén augusztus 20-án már nyolcadik alkalommal fogunk kiosztani. Ezt egy nemes vetélkedı elızi meg, amelyben a magyar történelemrıl, a magyar irodalomról és Lövéte helytörténetérıl kell a gyerekeknek tudásukat bizonyítaniuk. Aki ismeri Székelyföldet, az tudja, hogy mennyivel gazdagabb ott a közösségi élet, mint itt a globalizáció által sokkal inkább sújtott mai Magyarországon. Egy másik kapcsolatot most szeretnék kiépíteni, épp az elmúlt napokban voltam Vajdaságban. Valahogy eddig az idım nem engedte, hogy a bácskai és a bánáti magyarokkal foglalkozzam, most voltam ott elıször. Elvittem magammal Budakalász szerb kisebbségi önkormányzatának a vezetıjét, hogy a kapcsolatépítés gyorsan menjen, hiszen olyan településeket keresünk, amelyek lakossági összetétele hasonló Budakalászéhoz. Itt a svábok, szerbek és többségében magyarok laknak. Vajdaságban olyan településeken jártunk – Adán, Moholon, Péterrévén -, ahol hasonló az összetétel. Sajnos, svábok ott már nincsenek, mint tudjuk, a háború után nagy részük elmenekült, aki pedig maradt és német származású, az nem mindig vallja be. Ezek a települések nagyon kemény napokat éltek át 1944 ıszén. Moholon néhány száz embert öltek bele a Tiszába, nem is tudjuk, hogy mennyit, Péterrévén úgyszintén. Péterréve akkori plébánosát, dr. Takács Ferenc urat, aki egyúttal országgyőlési képviselı is volt, a Piactéren nyilvánosan kivégezték úgy, hogy elıtte a falu népét kirendelték, hogy ennek a szemtanúja legyen. A plébános urat egy gödörben földelték el, nem lehetett róla beszélni évtizedeken keresztül. Csak most néhány éve nyílt lehetıség az exhumálására, hogy elhelyezhessék abba a sírba, ahol a település korábbi plébánosai nyugszanak.

42

Fórum

Ennek a látogatásnak nagyon sok érdekes tapasztalata van. A legfontosabb talán az, hogy Szerbiában messze nem történt meg a rendszerváltás, az ember olyan községvezetı figurákkal találkozik – remélem, nem bántok meg senkit azok közül, akik onnan érkeztek –, hogy amikor leül velük az ember beszélgetni, az az érzésem, hogy egy húsz évvel ezelıtti megyei párttitkárral tárgyalok, vagy netán egy nagyhatalmú téesz elnökkel. A privatizációban nem sok minden történt. Tudjuk, hogy mennyire gazdag vidék ez, teljesen mezıgazdasági terület, noha például Adán voltak ipari üzemek is, egy szerszámgépgyár és egy konzervgyár, ezek most éppen csak léteznek. A földeket úgy tudom, csak most kezdik visszaadni eredeti tulajdonosaiknak, ez a Kárpát-medence talán legértékesebb mezıgazdasági területe. Tudjuk, hogy itt van az a gazdag feketeföld, amely ellátta a régi Magyarországot és utána Jugoszláviát is mezıgazdasági termékekkel. A kulturális élet is erısen visszaesett, sokan visszasírják a Tito korszakot, amikor látszatvirágzása volt a nemzetiségi kultúrának. Minekünk szerintem az a dolgunk innen Budakalászról, hogy amit elértünk az elmúlt tizenvalahány évben, azt megmutassuk nekik és segítsük feléleszteni a civil életet, alakítsuk az emberi, családok közötti kapcsolatokat, az egyházközségek közötti kapcsolatokat, felekezetre való tekintet nélkül. Péterrévén egy fiatal görögkeleti pappal találkoztam, aki nagy szeretettel fogadott. Érdekes vidék, Adán például egy bizánci stílusú templom van, Moholon paroszláv és Péterrévén pedig az Európában szokásos architektúra. A péterrévei templomnak, ott most jártam elıször, fantasztikus ikonosztáza van, én még ilyen szépet nem is láttam, 1795-ben festették. Teljesen eredeti, jó állapotban lévı kompozíciójával, tökéletesen egységes mő, szeretnék segíteni Péterrévének abban, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon a jövıben ez a fantasztikus érték. Budakalászról, a munkánkról, terveinkrıl jelzésértékően most ennyit szerettem volna mondani. Kívánok ennek a tanácskozásnak sok sikert és remélem, hogy még sokszor fogunk találkozni, és beszámolni egymásnak az elért eredményekrıl. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Romhányi András Kedves Barátaim! Mi hála Istennek, nagyon jól kijöttünk az elızı két polgármesterrel, és most az új polgármester szavait hallgatva úgy gondoljuk, hogy egy kicsit még inkább hazaérkeztünk ide, Budakalászra. Köszönjük neki, és köszönjük a Faluháznak is. Varga Ferencet, a Faluház korábbi igazgatóját bizonyára többen ismeritek, ı többek között éppen a Magyar Kollégium felterjesztésére kapott Wlassics Gyula-díjat. Továbbra is itt él a faluban, és nincs kizárva, hogy meg fog látogatni bennünket.

43

Fórum

ROMHÁNYI ANDRÁS ________________________________ Akkor most elmondanám, hogy a továbbiakban mi várható a mai napon. Semmiképpen nem az, mint amit a tegnap elmondtam, és ennek megvannak az okai. Eredetileg úgy terveztük, hogy a mai napon dr. Németh János, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetı fıtanácsosának Beszéljünk európai magyarul címő elıadásával kezdünk. Mint tegnap is elmondtam volt, ez arról szólt volna, hogy meg kell tanulnunk azt a bizonyos bükkfanyelvet, amit azok az ugyancsak magyar, de fiskális szemlélető, elsısorban fiatal emberek beszélnek, akik a döntéseket hozzák a mi pályázatainkról meg a sorsunkról. Azért kell megtanulnunk, mert amit mi beszélünk, ezt a szép magyar nyelvet, azt nem értik meg. Erre mondtam azt, hogy jó lenne, ha ık tanulnák meg ezt a magyar nyelvet, de sajnos, náluk van a döntés, tehát nekünk kell megtanulni az ı nyelvüket. Ez az az elıadás, amit négy nappal ezelıtt lemondott dr. Németh János, arra hivatkozva, hogy közlekedésileg nem tudja megoldani, ı nem jár autóval, nincs saját autója és vidékrıl kellene jönnie. Felajánlottam, hogy elküldünk érte egy autót, erre azt mondta, hogy neki mégse jó, így nem jött. Tegnap beharangoztam, hogy ezzel szemben viszont a Nemzeti Civil Alapprogramtól valaki jönni fog. Erre fel, amikor én tegnap este késın hazamentem és 44

Fórum

kinyitottam a számítógépet, egy e-mail várt, amelyiket aznap délután ötkor adtak föl, és ebben az állt, hogy nagyon sajnálják, de senki nem tud jönni. A szervezés úgy történt, hogy én körülbelül három hónappal ezelıtt NCA elnökénél voltam, és akkor vetettem föl, hogy jó volna eljönnie Budakalászra, és meg is hívtam. Akkor idıpontot is egyeztettünk. Másfél hónappal ezelıtt megküldtük neki a hivatalos levelet, amelyet rajtam kívül a Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus fıigazgató asszonya is aláírt, megerısítve a meghívást. A pontos programot is megadtuk, és hogy mibe illeszkedik. Négy nappal ezelıtt fölhívtam telefonon, a titkárnıvel tudtam beszélni, aki azt mondta, nem biztos, hogy Németh úr személyesen el tud jönni, de a Tanács részérıl valaki biztosan jön. Ezek után jött ez a levél, amire én elég kemény választ adtam, rögtön elsı nagy felindulásomban. Ebben az áll, hogy egy ilyen rendezvénynek a megszervezése, mint a Budakalászi Találkozó, az körülbelül három hónapos nagyon kemény munka, és általában nem szoktuk a véletlenre bízni semmit, akárcsak az NCA esetében. És leírtam a megkereséseknek azt a sorát, amit az elıbb itt elmondtam. Azt is leírtam, hogy vannak itt közöttünk nem kevesen, akik akár huszonnégy órát is utaztak azért, hogy ide jöjjenek, és esetleg pont arra kíváncsiak, amit ı mondott volna el, és hogy ez a lemondás egyszerően tisztességtelen eljárás, minden más ember munkájának a megbecstelenítése. Kemény szavakat használtam, és azt írtam, nem arról van szó, hogy itt van egy ember, aki megbetegedett, hanem itt egy közpénzen fenntartott szervezetrıl van szó, amelyiknek egyetlen munkatársa sem ért rá, hát szégyelljék magukat. Nem kizárt, hogy írok még egy plusz levelet, ami rendes papiros formájú levél lesz, mert tényleg fölöttébb föl vagyok háborodva, azt gondolom, hogy ilyent nem szabadna csinálni. Ennyit errıl, és hogy mégse maradjatok információ nélkül, elmondanék néhány dolgot részben a Nemzeti Civil Alapprogramról, részben a Nemzeti Kulturális Alapról, csak azért, hogy lássátok, mi a különbség. Annakidején, amikor a Nemzeti Kulturális Alap elindult, akkor alapként indult, majd alapprogrammá változott és most újra alap a neve. Mi a különbség a kettı között? Az alap valóban olyan pénzalap, amit úgy hoznak létre, hogy az az országos költségvetésben nincsen benne, de meghatározzák a forrásokat. Itt tulajdonképpen a kultúra önadózásáról van szó, tehát aki kulturális tevékenységet folytat, annak be kell fizetni bizonyos százalékokat. Ebbıl képzıdik egy olyan pénzalap, ami a Nemzeti Kulturális Alapnak az anyagi forrását adja. Ennek nagyobb részét meg lehet pályázni, másik része pedig a szervezet mőködésére fordítódik. E mögött ugyanis komoly apparátus van, ez a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága, ami valójában: hivatal. Mellette van egy társadalmi szervezet, egy bizottság és az alkuratóriumok, amelyek a döntést hozzák. A bizottság az irányelveket határozza meg, a kuratóriumok pedig saját magukra nézve az irányelveket, illetve a

45

Fórum

konkrét döntéseket hozzák. Az alap tehát olyan pénzeszköz, amihez a költségvetés nem nyúlhat hozzá, mert ez önmagától képzıdik. Az alapprogram szintén úgy épül föl, hogy meg vannak határozva a forrásai. Részben azok az 1%-ok, amelyeket az adózó polgár az adójából fölajánlhat. Ezeket a százalékokat nem mindig tudják kiosztani, mert valamilyen formai hiba van a fölajánlásban. Ezeket összegyőjtik, részben ez képezi az alapprogram pénzét, amit civil szervezetek számára lehet fölajánlani. A másik forrás pedig állami, amelyet saját magának az állam elıre meghatároz, és szabályozott módon még plusz pénzeket rendel hozzá ehhez az összeghez. Ez utóbbi viszont beletartozik a költségvetésbe. Ez jelentısen látszott is akkor, amikor a Gyurcsány-csomagnak az a nagyon komoly megszorító intézkedése volt tavalyelıtt. Akkor a Nemzeti Civil Alapprogramnál a pénzek folyósítása szinte megállt, nem történt semmi, mert abba költségvetésileg bele lehetett nyúlni. Az már magyarországi sajátosság, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnak a pénzfolyósítása is megállt, amihez elvileg nem lehetett volna hozzányúlni, de hát mindig meg lehet találni azokat a trükköket, amivel ez mőködik. A lényeg tehát az, hogy az alap és az alapprogram között alapvetıen az a különbség, hogy az alap nem tartozik az országos költségvetésbe, nem szerepel önálló rovatként, nincs benne, máshonnan van a pénzforrása, az alapprogram pedig beletartozik. A Nemzeti Kulturális Alapot nemzetinek tartom, míg a Nemzeti Civil Alapprogramot nem tartom nemzetinek. Mi az oka? A Nemzeti Kulturális Alaphoz minden határon túli szervezet benyújthat pályázatot, olyan szervezet is, amelyet ott, a saját hazájában nem jegyeztek be, tehát a pályázónak nem kell bejegyzett szervezetnek lenni. Egyetlen feltétel van, kell találni egy magyarországi lebonyolítót. Olyan szervezetet, amelyik Magyarországon van bejegyezve, tehát magyarországi jogi személy. Ennek nagyon egyszerő az oka. Ti magatok is, gondolom tapasztaltátok, hogy a szokások – az, hogy hogyan intézünk el valamit –, azok mások az egyik országban és mások a másikban. És azért, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnak ne kelljen szaladgálni a pénze után egy rossz pályázati elszámolást követıen, ezért rátestálja a magyarországi lebonyolítóra, és azt mondja, ha bármiféle probléma van, akkor én veled állok jogi kapcsolatban, neked kell a problémát megoldani a határon túli kollégával. Ez nagyon jól mőködı dolog, ezt az egész ügyet tulajdonképpen a Nemzeti Kulturális Alap találta ki. Azért nagyon jól mőködı dolog, mert ez a bizonyos lebonyolító szervezet valóban ért a társának a nyelvén, és meg tudja mondani, hogy kérem szépen, ebben neked nincs igazad, csináld meg, mert különben én is rosszul járok, meg te is rosszul jársz, ugyanis nem folyósítják ezek után három évig a pénzt, nekem sem és más pályázónak sem, akinek én vagyok a lebonyolítója.

46

Fórum

Ha ezt a Nemzeti Kulturális Alap közvetlenül írná meg, akkor azt mondanák, hogy persze, ti mindig bennünket bántotok és a többi. De más, ha ezt az a partnerszervezet mondja, amelyikrıl tudjuk, hogy ı bennünket szeret, értünk dolgozik. Tehát ez jó módszer! A dolog lényege, hogy minden szervezet, amely magyar érdeket képvisel, lett légyen bárhol a világban, pályázhat ide. A Nemzeti Civil Alapprogramnál ellenben nem így van. Rögtön ott kezdıdik, hogy határon túli szervezet egyáltalán nem pályázhat. Csak úgy, ha olyan közös munkán, projekten dolgozik, amelyik egy magyarországi szervezettel közös. Közvetlenül tehát nem tud pályázni, de ha van közös programja egy magyarországi egyesülettel, akkor abból a pénzbıl ı is megfelelı arányban részesülhet. Ennél egyébként sokkal nagyobb bajok is vannak. Alapvetıen két problémám van akkor, amikor a Nemzeti Civil Alapprogramot kritizálom. Az egyik az elıbb ismertetett, hogy határon túli civil szervezet nem pályázhat. El kell mondanom, hogy egyébként az eredeti törvénytervezetben ez a lehetıség benne volt. Akkor lett volna ez nemzeti, ha ugyanúgy, ahogyan a Nemzeti Kulturális Alapnál, itt is pályázhattak volna a határon túli szervezetek. Kétféle módon lehet egyébként pályázni a Nemzeti Civil Alapprogramhoz. Lehet mőködésre pályázni, mőködési költségekre, tehát hogy a szervezetem egyáltalán mőködik. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy egy ilyen szervezet, az olyan, mint a hőtıszekrény, amit idınként kinyitunk, belerakjuk a sajtot, aztán idınként kivesszük a sajtot belıle. Persze a sajt a fontos, de ha nincs hőtıszekrény, akkor az megromlik. Tehát mőködésre is kell pénz, nemcsak arra, hogy va-

47

Fórum

lamilyen konkrét tevékenységet csináljak. Ezt az NCA elısegíti azzal, hogy lehet mőködésre is, illetve valamilyen konkrét tevékenységre is pályázni. A mőködés a területi elv alapján épül föl, ami azt jelenti, hogy az országban 56 régiót jelöltek ki, és ezen régióknak van önálló kuratóriuma, így egy-egy szervezet a saját régiójához tartozó kuratóriumhoz fordul. A régiókon kívül van egy úgynevezett országos kuratórium, kollégium is, ami azt jelenti, hogy olyan szervezet, amelynek a tevékenysége legalább hét megyére terjed ki, azt országos szervezetnek veszik. Csak a probléma az, hogy egy olyan szervezet, mint a Magyar Kollégium, aminek a tevékenysége nem hét megyére terjed ki, hanem hét országra, az nem országos, hanem a közép-magyarországi régióhoz tartozó szervezet. Miért probléma ez? Azért, mert ez két helyen is visszaüt. Az egyik az úgynevezett elektor-állítás. Az elektorok összessége maga a kuratórium, azaz ık a döntéshozó testület tagjai. Nos, hét országra való kiterjedésünkkel nem tudunk elektort bejuttatni a középmagyarországiak közé! A másik probléma pedig magánál a pályáztatásnál van. Amikor a Magyar Kollégium mőködésre pályázik, akkor a Közép-magyarországi Regionális Kuratóriumhoz nyújtja be a pályázatát. Tegyük föl – bár nem így van –, hogy azok a kurátorok, akik ott vannak, azok nagyon jól ismerik a közép-magyarországi régiót. És azt mondják, nézzük csak, ez a tevékenység mire is irányul? Igen, ott ez nagyon fontos, mert Cegléd környékén ilyen és ilyen kibontakozó tevékenységet folytat. A másik azt mondja, igen, ez is nagyon fontos, mert Szolnokon nem tudom mi jött létre, ezt támogatni kell. És a kezébe kerül a Magyar Kollégium pályázata, és azt mondja, hogy ez mit segít, melyik az a terület, amelyiket segíti? Hát ez nem is ide dolgozik! Ez határon túlra dolgozik. Tehát eleve sokkal kisebb eséllyel indul a Magyar Kollégium, hiszen az amúgy is kicsi szelet tortát egy olyan szervezet szeretné tovább szeletelni, amelyik nem arra a régióra fejti ki a tevékenységét. Ez az egyik baj. A másik baj, hogyha be tudnánk rakni elektort ide, akkor esetleg nagyobb eséllyel tudnánk pályázni. A tevékenységre már sokkal nagyobb eséllyel tudunk pályázni, ugyanis a sokfajta kuratórium között van egy olyan, hogy nemzetközi kapcsolatok. Ezen belül valamilyen konkrét projektre valóban tudunk benyújtani pályázatot, amelyiket alkalmasint éppen veletek együtt csinálunk meg. A probléma azonban továbbra is fönnáll. Amikor a Nemzeti Civil Alapprogram megalakult, akkor én az elsık között voltam, aki megpróbált elektort állítani, és az elsık között voltam, aki pályázott mőködésre. Eddig háromszor nyertünk mőködésre pályázatot, de kiderült, hogy azért, mert abban a kuratóriumban van egy ember, aki engem ismer. İ hívott föl, hogy te vagy az? Igen? Hát akkor segítek. És segített. Csókosnak szoktuk nevezni az ilyen pályázatot, szerintem ezért

48

Fórum

kaptunk támogatást. Tehát bizonyos értelemben a Magyar Kollégium nem panaszkodhat a Nemzeti Civil Alapprogramra. De szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a személyes problémámról van szó. A pályázáskor országos szervezetnek tekintettük magunkat, ami természetes, mert ha nincs olyan, hogy nemzeti, akkor országosként tudjuk csak meghatározni magunkat, tudniillik nem valamelyik régióban fejtjük ki tevékenységünket. Csakhogy a törvény nem ezt mondja ki, és itt nagyon kemény fiskális szemlélettel, kizárólagosan a törvény szigorú utasítása alapján döntenek mindenrıl. A Nemzeti Kulturális Alapnál létezik egy intézı szervezet, ahol emberek vannak, ráadásul igen kedves, kellemes ügyintézık, fıleg nık, akik tényleg nagyon elızékenyek, csak jót tudok róluk mondani. İk nem akarnak velünk kiszúrni, elmondják mi a probléma, és javasolnak ilyen vagy olyan megoldási módot. A Nemzeti Civil Alapprogramnál ezzel szemben egyszerően nincsen szervezet, közvetlenül a Magyar Államkincstárral állunk kapcsolatban, ami megfoghatatlan, ugyanis ez egy hivatal, ahol pénzügyi szakemberek ülnek, és szigorúan fiskális szempontok szerint gondolkodnak, fogalmuk nincs, hogyan mőködik a világ, fogalmuk nincs, hogyan mőködik egy civil szervezet. Mondok egy példát. Nekem vissza kellett fizetni 180.000 forint útiköltséget, mert azt határon túli útra kívántam elszámolni. A pályázatkiírásban nem volt benne, hogy nem lehet határon túli útra elszámolni, és a pályázatomat úgy nyújtottam be, hogy határon túli munkát végzek, tehát arra kell a pénz. A szerzıdésben sem volt ez kikötve, ellenben a Magyar Államkincstár arra hivatkozott, hogy a Tanácsnak van egy olyan elve, hogy határon túlra nem ad pénzt. Vissza fogom perelni ezt a pénzt, legalábbis remélem, hogy sikerül visszaperelni. Mi lehet a megoldás? Nyilvánvalóan a törvény megváltoztatása, tudniillik e pillanatban mindenki ahhoz ragaszkodik, hogy mi van a törvényben leírva. Elkezdtem érdeklıdni, hogyan lehetne megváltoztatni a törvényt, a válasz az volt, hogy ez jelentısen függ a Tanácstól. Ez a Tanács, amirıl beszélek, a Nemzeti Civil 49

Fórum

Alapprogramnak a legfontosabb elvi döntéshozó szerve. Azaz a pályázatok fölött nem dönt, de az irányelveket, a fıbb szempontokat, a prioritásokat a Tanács határozza meg. Én ennek a Tanácsnak az elnökével beszéltem, ı az a bizonyos Németh Ferenc, akinek itt kellene lennie. Elıtte pedig beszéltem egy olyan emberrel, aki ezt az egész Nemzeti Civil Alapprogramot felügyelı minisztériumnál volt fıosztályvezetı, és jól belelátott ebbe a munkába. Jagasics Béláról van szó, aki tavaly itt volt a Budakalászi Találkozó szombati fórumán a Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Fıosztályának a képviseletében. A lényeg az, hogy az NCA Tanácsa az a szerv, amelyiknek hozzá kell járulnia ahhoz, vagy kezdeményeznie kell azt, hogy a törvényt megváltoztassák. Természetesen más módon is lehet, ha például az embernek sikerülne egy jó lobbistát találni, akkor azon keresztül is lehetne, de – azt mondják –, akkor igazán húzós vagy súlyponti a dolog, ha az NCA Tanácsa maga ajánlja ennek a törvénynek a megváltoztatását. Ezt vettetem föl a Tanács elnökének, aki azt mondta, hogy ı érti ezt – nem értette, de jóindulatú ember, tehát nem direkt nem értette -, tehát hogy érti, de ı biztosan nem fogja javasolni a törvény megváltoztatását ezen a területen. Éspedig azért, mert ha megtenné, akkor jönnének majd a nyugdíjasok és jönnének az ifjúsági csoportok, hogy nekik is kell egy külön kuratórium. Mondtam neki, az a nagy különbség, hogy a nyugdíjasok és az ifjúságiak a saját régiójukba beleférnek, tehát ott nincs gond, mi viszont nem férünk bele tulajdonképpen sehova. És ha van egy országos kuratórium, amelyik az országos szervezeteknek a kollégiuma, akkor ennek a logikájára még egy nagyobb kört lehetne csinálni, egy nemzeti kollégiumot, ha már ennek a szervezetnek az a neve, hogy nemzeti. Mert ha nem, akkor legyen magyarországi civil alapprogram, mert így lenne korrekt az elnevezés. Németh Ferenc egyébként felvidéki származású, és igen jóindulatú volt, amikor én odamentem hozzá, és nemcsak ezekrıl az elvi dolgokról, hanem sok minden másról is beszélgettünk. Nagyon sőrőn jegyzetelt, és ı maga ajánlotta föl, hogy ezekben az ügyekben el fog járni. Mondtam neki, hogy én nem a saját ügyemben, mármint nem a Magyar Kollégium ügyében jöttem ide, nem ezekben kérek segítséget, majd én eljárok például a 180.000 forint ügyében, ez csak példa volt. Bár jóindulatú, értelmes ember, ezt a dolgot mégsem értette meg. Valószínőleg olyan erıs nyomás van rajta sokféle okok miatt, hogy ı nem meri felvállalni egy újabb kollégium létrehozását. Ellenben a következı ígéretet tette, hogy 2008-ban, tehát a következı évben a Tanács azt fogja javasolni a regionális kollégiumoknak, hogy prioritással, kiemelten kezeljék azokat a pályázatokat, amelyek a határon túliakkal kapcsolatosak. Mondtam neki, hogy akkor ezt az elvekbe is fel kellene venni, hogy a továbbiakban is, 2009-ben és késıbb is érvény-

50

Fórum

ben maradjon. Addig, amíg az Alapprogramnak a szerkezete megváltozik oly módon, hogy nemzeti kollégiuma is legyen. Ezt már nem tudta megígérni. Egyébként azért hívtam el, hogy a veletek való párbeszéd során ezt az álláspontot megerısítsétek okos érvekkel, hátha nagyobb lenne az esély ezt az elvet érvényesíteni a jövıben. De hát nem jött el. A megoldás végül is a törvénymódosítás lenne, amire nagy valószínőséggel rövid idın belül nem kerül sor. Általában az a gyakorlat, hogyha egy törvényt meghoznak, akkor három éven belül nem módosítják, és azt követıen is csak alig nyúlnak hozzá, legfeljebb néhány apró részletben, a lényegét illetıen nem. Rövid távon a cél az lenne, hogy legyen egy nemzeti, ha úgy tetszik határon túli ügyeket felkaroló kollégium, ahova csak azok a magyarországi civil szervezetek pályázhatnának, akik ilyen munkát végeznek. Hosszú távon pedig az lenne a cél, hogy a Nemzeti Kulturális Alaphoz hasonlóan a Nemzeti Civil Alapprogramnál is pályázhassanak a határon túli szervezetek. Én abban bízom, hogy a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség bírósági bejegyzését követıen valamivel erısebb lobbi-tevékenységet tudunk majd kifejteni, és akkor lehet, hogy valamelyest elıbbre fogunk tudni lépni. Így sem várható, hogy az elkövetkezı két évben lényeges változások lesznek ezen a területen, legfeljebb annyi, hogy érzékelni fogjuk ezt a prioritást a munkánkkal kapcsolatban.

Lánszky Imre biológus-kutató előadása Ősbudavárról

51

Fórum

Dr. Seres Zsuzsa ______________________________________________________

Magyar Kultúra Alapítvány, Budapest Az elhangzottakhoz hozzátenném, hogy jelenleg a Magyar Kultúra Alapítvány is eléggé megváltozott helyzetben mőködik, lassanként utolsó mentsvárrá válunk. Pénzt ugyan nem tudunk osztani, mert állami támogatást nem kapunk, de mivel vállalkozunk, de mivel évente ötven-hatvan pályázatnak a lebonyolítói vagyunk, ezért nagyon is benne vagyunk ebben az egész dologban. Egy kicsit fordítanék a mostani beszélgetés fonalán, méghozzá azért, mert mindig is azt gondoltam, hogy együtt kell mőködnünk. Mert mind a hazai, mind a határon túli szervezeteknek csak az lehet a kiút ebbıl a helyzetbıl, hogyha együttmőködünk. Vannak olyan lehetıségek, amikben mi például úgy tudunk segíteni, hogy közösen pályázunk. Nemcsak a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Civil Alapprogram létezik. Vannak határon átnyúló együttmőködési lehetıségek, mint például a Visegrádi Négyek által kiadott pályázatok, vagy például az Európai Uniós pályázatok. Nekünk mindannyiunknak ezt kell megtanulnunk. Egyébként fölöttébb nehéz, mert amit mondjuk egy Magyar Államkincstár felé történı elszámolás jelent, az semmi ahhoz képest, mint amit egy EU-s pályázat elszámolása jelent. De ahhoz, hogy azt a sok szépet és jót – kulturális rendezvényt, mőemlék épületeink megırzését és sok minden mást – meg tudjuk csinálni, szükség van ezeknek a lehetıségeknek a feltárására. Szerintem van annyi eszünk és van bennünk annyi kurázsi, hogyha mondjuk a Visegrádi Négyek által meghirdetett pályázathoz kell még egy lengyel résztvevı, akkor azt felkutassuk, hiszen annyi lengyel ismerısünk van. 52

Fórum

Pont egy felvidéki rendezvény kapcsán derült ki, hogy mindezt meg lehet csinálni, hiszen sehol Európában más nemzet nincs ilyen jó helyzetben – idézıjelben mondva –, hogy Közép-Európa szinte minden országában vannak partnerek, mert ott vannak a magyar közösségek. És nem feltétlenül kell mindig csak kizárólag magyar témában gondolkodni, mert ez nemzetközi együttmőködés. A lényege ennek, hogy gyakorlat, együttmőködés és bizalom kell, a ma kínálta lehetıségek feltérképezése. Az sem elvetendı, hogy olyan cégek szolgálatait vegyük igénybe, amelyek ezzel foglalkoznak, erre vannak szakosodva, hisz az a tíz százalék jutalék még mindig megéri, ha ennek révén föl tudunk újítani egy templomot. Én azt mondom, az elırelépéshez meg kell találnunk azokat a partnereket, akár üzleti partnereket is, akik ebben nekünk segíteni tudnak.

Halász Péter Kedves Barátaim! Rendkívüli pillanat következik, egy elıadó, aki megígérte, hogy eljön és el is jött. Tapsoljuk meg! Tegnap és tegnapelıtt is többször elhangzott az a varázsszó itt is, hogy autonómia. Ezt én jólesı érzéssel könyveltem el, arra gondolva, hogy a kérdéseink egy részére ma dr. Komlóssy Józseftıl választ fogunk kapni. Sıt, amire esetleg nem kapunk választ ma, lesz mód rá, hogy egy esztendı múlva az európai kisebbségek autonómia kérdésének egy másik szakemberét hívjuk meg, Zabolai Csekme Éva volt ENSZ tisztviselıt, aki most is eljött volna, ha éppen nem költözne. Dr. Komlóssy József Gyergyóból származó Svájcban élı magyar, aki nem felejtette el, hogy magyar. Én életem egyik nagy szerencséjének tartom, hogy régóta ismerem, sıt dolgozni is tudtunk együtt, közelebbrıl a moldvai csángók érdekében. Dr. Komlóssy József rendkívül sokat lobbizott – a szó lehetı legjobb értelmében, tekintve a lobbi szót – annak érdekében, hogy a moldvai magyarok az Európai Tanács látókörébe kerüljenek, az ET megvizsgálja a helyzetüket, ajánlásokat fogalmazzon meg. Az ajánlásokat természetesen, a román állam nem veszi figyelembe. De hivatkozni lehet rájuk, így nem hiábavaló volt a munka. Gondolom, közülünk itt sokan tudják, hogy dr. Komlóssy József az európai kisebbségek kérdésének kiváló szakembere. Sok hasznosat hallhatunk tıle a tekintetben is, hogy a Kárpát-medencén belül kisebbségben élı magyarok mit tudnak hasznosítani abból, amit az Európai Unió – nem azért, mert bölcsebb, nem azért, mert okosabb és nem is azért, mert tisztességesebb, hanem szerencsésebb körülmények között – a kisebbségek vonatkozásában, részben már megvalósított.

53

Fórum

Attól persze messze van Európa, amit a középkori Magyarország megvalósított a kisebbségek autonómiája tekintetében – ennek isszuk most a levét most is –, tehát Európa e tekintetben tanulhatna tılünk, most viszont rajtunk a sor, hogy tanuljunk Európától, és megtapasztaljuk azokat a lehetıségeket, amiket ott így vagy amúgy, de megoldottak.

Dr. Komlóssy József ______________________________________________________

FUEV – alelnök Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Rendkívül megtisztelıek voltak Halász Péter szavai és önkéntelenül is Nyírı Józsefnek egy könyve jutott eszembe, aminek az a címe, hogy Isten igájában. Ennek a könyvnek a címét németre úgy fordították le, hogy – visszafordítva a német címet magyarra – Senki sem viseli az élet terhét egyedül. Nos, ami a csángó kérdést illeti, én sem egyedül viseltem ennek a kérdésnek a terhét. 54

Fórum

Szerencsém volt, hisz olyan kiváló barátom segítségével tudtam a dolgot elıre vinni, mint Halász Péter, akinek rendkívül pontos ismeretanyaga szolgáltatta azokat az alapokat, amire támaszkodva Tytti Isohookana-Asunmaa asszonnyal, a korábbi finn oktatásügyi miniszterrel közösen sikerült a dolgot az Európa Tanács elé vinni. Ennek a jelentésnek az alapján tudtuk elérni azt, hogy – legalábbis fakultatív módon – a normál órarenden kívül a csángó falvakban a magyar nyelvet oktatni lehet. Egy román politikus azt mondotta ennek az egész csángó kérdésnek a kapcsán, hogy miért kellet ezt az ENSZ, az Európa Tanács elé vinni, hiszen ık megoldották volna a dolgot. Mire röviden és sommásan azt válaszoltam, hogy kérem uram, ötven esztendejük volt rá, ezek után mégiscsak nem vehetı rossz néven, hogy elfogyott a türelmünk. Errıl most röviden ennyit mondanék, és rátérnék a mai elıadásom témájára, az autonómia kérdésére, a regionális vagy helyi önkormányzatiságra. Amikor az 1980-as évek végén bekövetkeztek a politikai változások Európának ebben a térségében, akkor ezek a politikai változások lehetıségeket adtak, kihívásokat, és egyben a kötelességvállalásoknak is olyan sorát vetették fel – fogalmazták meg törvények formájában –, amikre korábban ebben a térségben nem volt példa. Szabad legyen a jelen lévıket emlékeztetni arra, hogy Magyarország volt az az ország a térségben, amelyik elsı alkalommal lehetett az Európa Tanács tagja, 1990. november 6-án. Ezzel Európának ez a legfontosabb interparlamentáris szervezete tulajdonképpen a magyar nemzet 1956-os felkelését próbálta meg valamilyen formában honorálni. Az ’56-os felkelés ötvenedik évfordulója kapcsán helyezték el az ET halljában azt a magyar zászlót, ami még egyike az eredeti példányoknak, a kivágott ruszki címerrel. Egy üvegszekrényben van. Valamilyen formában tehát mégiscsak megpróbálták az ’56-os felkelést ilyen formában értékelni. A cél az volt, hogy megteremtsük Európának ebben a térségében is a jogállamiságot. Ez a jogállamiság azt jelenti, hogy gyakorlatilag a két pólus között másmás jogfejlıdés következett be. Az alaphozzáállás az, hogy az egyik helyen mindenki mindaddig ártatlan, ameddig rá nem bizonyítják azt, hogy bőnös. A másik helyen az egyénnek kellett az érdekeit megvédeni az államhatalommal szemben. Jogi téren e két dolog ütközése történt meg ebben a térségben. Az ET fönnállásának ötvenéves évfordulója alkalmával így fogalmazta meg a célját: Célunk az, hogy teremtsük meg a választóvonal nélküli Európát. Célunk az, hogy megırizzük Európa legnagyobb értékeit, a nyelvi, a kulturális sajátosságait és a természeti sokszínőségét. Konrad Adenauer 1950-ben, egy évre az ET megalakulása után azt mondotta: Célunk megteremteni azt az európai házat, ami a szabadság háza. Célunk az, hogy lebontsuk a nemzetállamok határait egymás között. Mi történt ezen a téren az elmúlt ötven esztendı során? Megjegyezném, hogy én bizonyos fokig elkötelezettje vagyok az Európa Tanácsnak, hiszen ott vagyok 55

Fórum

immáron tizenöt esztendeje, és igyekszem ott a magam lehetıségeihez képest az egyetemes magyarság érdekeit megjeleníteni. Az akkor 23 tagországot számláló Európa Tanácsban, vagyis 1990-ben fölvetıdött a kérdés, hogyan is integráljuk ezt a Közép-Kelet Európát? Hogyan integráljuk ezt az európai térséget, ahol merıben más gondolkodás fejlıdött ki a második világháború utáni idıben. A vélemények megoszlottak. Voltak olyanok, akik azt mondták, csak azokat lehet fölvenni tagországként, amelyek a normákat, amiket itt meghatároztunk, a magukévá teszik, bebizonyítják a jogállamiságukat. Jogi normákat, emberjogi normákat, ugyanis akkor a kisebbségi normák lényegesen kevesebb mértékben jelentek meg. A másik szempont az volt, hogy vegyük föl ezeket az országokat, és legyünk mi hatással ırájuk, segítsük ıket abban, hogy a mérceként megszabott szinteket el tudják minden területen érni. Végül egy harmadik, kompromisszumos megoldás gyızött, hogy elvileg mindenkit föl kell venni, de azzal a feltétellel, hogy az Európa Tanács kiküldöttei vizsgálják meg minden országban azokat a körülményeket, amik ott uralkodnak, elsısorban a jogi kérdéseket, a jogállamiság helyzetét, és a jelentésük alapján készítsen az Európa Tanács egy véleményezést. És ez a véleményezés legyen a kritériuma a fölvételnek. Ebben a dokumentumban rögzítették azokat a kívánalmakat, amiket az Európa Tanács támasztott adott esetben Szlovákia vagy Románia felé. Azt mindnyájan tudjuk, hogy minden törvény csupán annyit ér, amennyit betartanak belıle. És minden törvény betartásához akarat kell. A törvény betartása két irányból következhet be. Az egyik azért, mert az ember meg van arról gyızıdve, hogy neki azt be kell tartani, és ı azzal egyetért. A másik, amikor kényszer hatására történik a törvény betartatása. Tehát én nem azért hajtok 60 km-es sebességgel egy helységen keresztül, mert megbüntetnek, ha gyorsabban hajtok, hanem azért, mert meggyızıdésem, hogy nem száguldozok egy lakott területen. A népek esetében sajnos, ugyancsak kétféle megoldás van. Vannak népek, vannak kormányok, amelyeknek a mentalitása úgy mőködik, hogy én aláírok egy egyezményt minden további nélkül, és ezt megteszem úgy is, ha tudom eleve, hogy azt nem fogom betartani. De aláírom, megígérem. Ez az egyik gondolkodás. A másik gondolkodás azt mondja, ami a svájci alaperkölcshöz hozzátartozik, hogy vagy csinálok valamit és jól, ahhoz tartom magam, vagy pedig nem csinálom. Tehát akkor írom alá, ha biztos vagyok abban, hogy azt be is tudom tartani. Szabad legyen elmondanom egy történetet. Annakidején, az 1877-es balkáni háborút követıen a berlini kongresszusnak a kulcsszerepet betöltı személyét úgy hívták, hogy gróf Andrássy Gyula, ı volt a monarchiának a külügyminisztere. A tárgyalások során egy balkáni diplomata meg akarta gyızni Andrássy Gyulát, hogy támogassa valamelyik elképzelését. Andrássy Gyula ezt visszautasította. A balkáni dip56

Fórum

lomata tovább próbálkozott, és indokként azt mondta, de miniszter úr, legalább ígérje meg, hogy megcsinálja. Erre a válasz így hangzott: Ígérni nehéz, megtartani könnyő. Örülnék neki, ha a mai politikusok szerte Európában ezt az alapelvet tudnák magukévá tenni. Tehát az Európa Tanácsban is ez a két álláspont van. Románia esetében például, a 176-os ajánlás szerint az akkori külügyminiszter, Melescanu úr kötelezte magát, hogy visszaszolgáltatják az egyházi javakat, amirıl tudjuk, hogy milyen mértékben következett be, és egyáltalán milyen eredménnyel. Mármint ránk, magyarokra és más, nem ortodox egyházhoz tartozó közösségekre nézve is. Az Európa Tanács létrehozta az úgynevezett ellenırzést, vagyis monitoringot. A monitoring még éveken keresztül folyt azok után, hogy Románia tagja lett az Európa Tanácsnak. Mígnem a román választások eredményeként Constantinescu alakított kormányt, és azért, hogy a polgári erıket Romániában támogassák, úgy döntettek, hogy felfüggesztik – nem megszüntetik, hanem felfüggesztik – Románia ellenırzését, mármint azt, hogy behajtsák Románián a vállalt kötelezettségeit. Amikor ennek a tárgyalása volt a parlamentben, egyetlen ember állt föl, úgy hívják, hogy dr. Kelemen András, és azt mondta, hogy kérem, fölfüggesztjük az ellenırzést, de hát Románia még nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket. Mire azt mondták, hogy igen-igen, de ezzel tudjuk segíteni Romániát. Nem is itt volt a baj, hanem ott van a baj, hogy ezt az egészet utána elhallgatták, és nem folytatták.

57

Fórum

Márpedig, ha a törvényes dolgot nézzük, van az Európa Tanácsnak egy olyan törvénye is, az 558-as dokumentum, aminek értelmében igenis lehet szankciókat alkalmazni. Szankciókat alkalmaztak annakidején Oroszországgal szemben, a csecsen háborúk elsı szakaszában, amikor felfüggesztették Oroszországnak azt a jogát, hogy részt vehessen az Európa Tanácsnak a munkájában. Hasonlóképpen szankciót alkalmaztak Törökországgal szemben, Görögországgal szemben, amikor a katonai diktatúrák voltak ezekben az országokban. Természetesen, ennél sokkal többet nem tudnak tenni, de ez mégiscsak egy lényeges dolog, hogy a felfüggesztés idején nem vehet részt az Európa Tanács munkájában. Hogy kicsit lazítsak a dolgon, önöknek nem ismeretlen az a név, hogy Zsirinovszkij. Mikor Oroszországnak az Európa Tanácsban a szereplését fölfüggesztették, Zsirinovszkij fölállt és azt mondta, hogy Európa beteg ember, Oroszország egészséges, nem Oroszországnak van szüksége Európára, hanem Európának Oroszországra, és hogy milyen nagy veszteség lesz az Európa Tanács részére, ha Oroszország nem vehet részt az ET munkájában. Azt is mondta, hogy ami a csecsen kérdést illeti, ık állították meg a csecseneket, hogy ne jöjjenek tovább Európába, miként ık állították meg az ozmánokat is. Ezt enyhe derültség követte, Sir Russel Johnson lord kihúzta a díszzsebkendıjét és azt mondta: szerencse, hogy van ez a zsebkendı, letörölhetem azokat a könnyeket, amit azért ejtek, hogy nem lesz többé szerencsém Zsirinovszkij úrnak a hangját hallani. A fontos az, hogy tudjuk, nekünk milyen jogi keretek állnak rendelkezésre. Ez az egyik legfontosabb dolog. A másik az, hogy megnézzük, ezek a jogi keretek mennyiben elégítik ki a pillanatnyi kívánalmainkat, mennyiben elégíti ki a céljaink megvalósítását. Miként tudjuk azt elérni, hogy ezeket a jogi kereteket tágítani tudjuk. Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre. Ehhez mindenekelıtt kell egy tudat, ami minket vezérel, hogy ezt meg akarjuk csinálni. Miért akarjuk megcsinálni? Azért, hogy a saját népközösségünknek a hasznára legyünk. Mert hiszen, én úgy látom legalábbis, a feladatunk elsısorban az, hogy saját népközösségünket szolgáljuk. Mi elsısorban magyarok vagyunk. Akkor, amikor csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, voltak emberek, akikben fölvetıdött a kérdés, hogy ezek után európaiként legyünk magyarok, vagy magyarokként legyünk európaiak? Kérem, ennek eldöntését mindenkire rábízom, hogy melyiket tartja önmagára nézve érvényesnek. Nekünk szolgálnunk kell azt, hogy ennek a népnek a megmaradását biztosítani tudjuk a Kárpát-medencében. Ahhoz, hogy meg tudjunk maradni a Kárpátmedencében. Nemzeti öntudat nélkül elveszünk. A kultúra ezért rendkívül fontos, mert nemzeti öntudatot ad. A nemzeti öntudatnak nem abban kell megnyilvánulnia, hogy piros-fehér-zöld zászlóval a hasunkon és hátunkon közlekedünk. Hanem abban, hogy tudjuk, miért vagyunk magyarok. Tudjuk, hogy mit tudunk adni mi, magyarok egyénileg és nemzetileg, közösségileg Európának. 58

Fórum

Tudnunk kell azt, hogy hol vannak a gyökereink, mibe tudunk kapaszkodni. Mire tudunk építeni akkor, amikor egy más nemzetiségő emberrel beszélünk. Tudnunk kell azt, hogy gróf Széchenyi Istvánnak igenis igaza volt, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alább valók. És a határon kívül rekesztett nemzetrészek gyermekeinek az ágya föle láthatatlan transzparenst kellene kötni, hogy amikor elalszik, akkor ezt olvassa, amikor fölébred, ezt lássa, ezzel induljon útnak. Tudjuk azt, hogy miért vagyunk, mit akarunk, és ehhez teremtsük meg a lehetıségeket. Nagyon sok parlamenti képviselı barátommal dolgoztam együtt, és lehet, itt egyesekben nem jó érzést keltek, de ıszinte leszek. Nem a pártállás a meghatározó. Minden oldalon vannak ıszinte, becsületes emberek, minden oldalon vannak ıszinte, becsületes magyarok, és minden oldalon vannak senkiháziak. Tehát nem lehet meghúzni a vonalat a pártállásnál, hogy ez a jó és ez a rossz. Olyan ember, mint például a szocialista képviselı Tabajdi Csaba, aki az 1201-esnek a 11. paragrafusát kidolgozta és keresztülvitte az Európa Tanácsban, az igenis az egyetemes magyarságot szolgálja. De nemcsak az egyetemes magyarságot. Szolgálta mindazokat a népcsoportokat, akiket a történelem vihara kisebbségi sorba taszított. Ezeket az embereket igenis, tisztelni és becsülni kell, mert ezek az emberek mindnyájunkért dolgoznak, és ezeknek az embereknek a munkájára lehet ma építeni. Amikor ez a változás bekövetkezett az Európa Tanácsban, hogy egymás után csatlakoztak a közép-keleteurópai országok, akkor jöttek rá a nyugatiak, hogy ebben a térségben van egy olyan probléma, amivel ık korábban nem szembesültek ezen a szinten. És ez a probléma a nemzetiségi kérdés. Elkezdtek azon gondolkozni, ezt hogyan oldják meg. Hiszen ha visszagondolunk az elmúlt ötven esztendıre, akkor mindnyájunk számára világos az, hogy a konfliktusok Európában ma már nem az országok között vannak elsısorban, hanem az országon belül. Ha egy orvos a beteggel szembesül, akkor nem feltétlenül azt kell neki csak megnézni, hogy most mi a baja, hanem azt is, honnan ered a baj. A gyökeréhez kell lemenni. Azt kell megnézni, hogy ezek a feszültségek mibıl erednek. Ez volt az a kérdés, amire az Európa Tanácsnak a figyelme hárult azok után, hogy kilencvenes éveket követıen sorba csatlakoztak az országok. Ma egyébként 47 tagja van az Európa Tanácsnak, utoljára Szerbia csatlakozott hozzá. Ez egy kulcskérdés volt. Megpróbálták elindítani azt a folyamatot, hogy megteremtsék azokat a jogi kereteket, amiket ajánlás formájában elsısorban, az új tagországok számára kidolgoztak. Az 1201-es ajánlásról minden bizonnyal sokan hallottak önök közül. Annak a 11. paragrafusa, ami számunkra lényeges. Engedjék meg, hogy ezt felolvassam. Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelıen és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel vagy különleges státussal rendelkezzenek. 59

Fórum

Ez rendkívül fontos dolog, mert tulajdonképpen ez volt az elsı ilyen természető megfogalmazás. Emellett még természetesen meg kell említeni a helsinki utókonferenciának, az úgynevezett EBESZ-nek a zárónyilatkozatát is, de ezt most nem részletezem. Ez azért is volt fontos, mert utána integráns részévé tették azoknak a követelményeknek, amiknek a betartását Szlovákia, Románia és még másik kilenc ország vállalt. Ugyanis ez az ajánlás abban a pillanatban, mihelyst beépítik egy nemzetközi szerzıdésbe, attól a perctıl megszőnik ajánlás lenni. Ezt nagyon kérem megjegyezni, mert hivatkozhatnak arra, hogy ez csak ajánlás. Igen, ez egy ajánlás, ez idáig stimmel. De attól a perctıl kezdve, ahogy ez a 176/1953-as számot viselı opinionnak Romániával szemben integráns része lett, hogy ennek a szellemében, az 1201-es szellemében folytatja nemzetiségi politikáját, attól kezdve ez nem ajánlás, attól kezdve ez vállalt kötelezettség. És mint kötelezettséget, igenis be kell hajtani. Akkor önök fölvetik a kérdést, és joggal, hogy ki hajtja be rajta? Volt olyan magyar képviselı, aki egy határozati javaslatban kezdeményezést tett arra, hogy ezt hajtsák be? Kérem, nem volt. Volt olyan magyar képviselı, vagy volt olyan csoport, aki meg tudott gyızni más nemzetiségőeket, hogy csináljanak egy úgynevezett post-monitoringot, vagyis utó-monitoringot? Kérem, nem volt. Mi a konklúzió? A konklúzió az, hogy ha valami nem úgy mőködik, mint ahogy szeretnénk, akkor elıször önmagunknál keressük meg a hibát. A délelıtt elsı felében itt elhangzott a civil szervezetekkel kapcsolatban pár dolog, én akkor nem akartam szót kérni. Az Európa Tanácsban kereken 300 bejegyzett civil szervezet van, amely valamilyen formában befolyással tud lenni az Európa Tanács munkájára. Kérem, a 300 civil szervezet között egyetlen egy magyar szervezet sincs. Az ENSZ-ben csaknem kétezer civil szervezet van, és egyetlen egy magyar civil szervezet sincs közöttük. Ez megint nem pártpolitika. Ez megint nem egyik vagy másik kormánynak a bőne. Ez mindannyiunk bőne. Itt mi nem voltunk képesek a Kárpát-medencében legalább egyetlen olyan civil szervezetet lábra állítani, amelyik képes lenne a magyar társadalomnak ezt a széles rétegét képviselni a nemzetközi fórumokon. Kérdem tisztelettel, miért van szükségünk a civil szervezetekre? Minden országnak van kormánypolitikája, amit megjelenítenek. Jól vagy roszszul, helyesen látják a kérdéseket vagy nem, opportunisták vagy nem, ez külön dolog, de van egy kormánypolitika. Ez az egyik szint. Van egy másik szint, amit megjelenítenek azok a képviselık, akár parlamenti képviselık legyenek a nemzetközi szervezetekben, akár hivatalnokként legyenek ott. Itt lényeges szempontot jelent a pártpolitika, mert természetszerően pártbeli hovatartozása befolyásolja egyik vagy másik embernek az ottani föllépését, az ottani aktivitását.

60

Fórum

De van, kérem, egy harmadik szint is, és ez a közakarat megjelenítése a civil szervezeteken keresztül. A civil szervezeteknek többek között az is a feladata, hogy úgynevezett kísérleti ballont nyomjanak föl, tehát valamilyen kívánalommal jöjjenek. Ezt a kívánalmat vagy sikerül megjeleníteni olyan formában, hogy az elfogadást nyer, vagy pedig nem sikerül. Azt szoktam mondani, hogy ha esetleg lelövik azt a léggömböt, semmi nem történik, sem a kormány nem tartozik felelısséggel, sem a parlamenti képviselı. De ha a léggömb fönn van, akkor föl lehet mögéje sorakozni, és támogatni lehet a kívánalmat. Amikor tehát arról beszélek, hogy a nemzet érdekeit kell megjeleníteni, hangsúlyoznám, hogy igenis, ebben rendkívül fontos a civil szervezetek szerepe. Az Európa Tanács fölépítésénél van a miniszteri komitét, ami elvileg a külügyminiszterek tanácsa, de a valóságban ez a nagykövetek tanácsa. Emellett van a parlamenti közgyőlés, ennek pedig a mindenkori elnöke, aki vezeti. Emellett az Európa Tanácsnál van a fıtitkár, aki az elsı számú személy. Az Európa Tanács egy másik része a kongresszus, a helyi és regionális önkormányzatok kongresszusa. Erre még ki fogok térni, mert ez számunkra nagyon fontos. És akkor jön a következı lába az Európa Tanácsnak, mégpedig a civil szervezetek. Melyik az a terület, ahol mi, magyarok az érdekeinket meg tudjuk jeleníteni? Meg tudjuk jeleníteni a parlamenti képviselıinken keresztül. A parlamenti képviselık az Európa Tanácsban minden esetben a nemzeti parlament összetételét tükrözik. Számarányukat tekintve Magyarországnak van 7+7 helye, tehát hét állandó képviselı és 7 póttag. A póttagok pontosan olyan jogokkal rendelkeznek, mint az állandó tagok, ezek a különbözı szakterületeknek a munkacsoportjaiban vannak integrálva. A magyar delegációnak természetszerően kormánypárthoz tartozó személy az elnöke, az alelnöke az ellenzékhez tartozik, és a helyek a parlamenti képviselet arányában vannak megosztva. A nagy népeknél maximum 18 képviselı lehet, és minimum 3 a kisebbek esetében. Az érdekeinket úgy tudjuk érvényesíteni, hogy 61

Fórum

aktívan részt veszünk a szakbizottságok munkájában. Tehát nemcsak beülünk egy ülésre, hanem adott esetben kezdeményezünk. Megemlítek példaként egy olyan konkrét esetet, mint a kolozsvári BabesBolyai Tudományegyetem ügye, hogy kapcsoljuk a dolgokat a jelenhez. Sikerült egy olyan kezdeményezést összehozni, ami teljes konszenzuson alapult, azaz mind a kormánypárti, mint az ellenzéki képviselık megegyeztek egy szövegben, amit utána beterjesztettünk. Ilyenkor cél az, hogy a lehetıségekhez képest egy olyan témában, ami direkt magyar érdekeket van hivatva képviselni, semmi esetre se magyar legyen a beterjesztı. Nagyon fontos, kit tudunk megnyerni arra, hogy fémjelezze az egészet, az illetı legyen tekintélyes valaki, az illetı neve „húzzon”, és emellett a továbbiakban még olyan személyeket nyerjünk meg az ügynek, akiknek a jelenléte döntı hatással van arra, hogy a dolog sikerüljön. Ilyen volt Finnország volt kultuszminisztere, Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, aki a csángó ügy mellé állt. Az ı személyisége, egyénisége, elhivatottsága, elkötelezettsége az ügy iránt, meghatározója lett annak, hogy a csángó jelentés sikerült. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem esetében egy svéd urat szemeltek ki a kezdeményezık erre a feladatra, és az ı személye is olyan szempontból meghatározó volt, hogy sikerült az aláírásokat összegyőjteni. Elindította a kezdeményezést Tabajdi Csaba, Gál Kinga és Szent-Iványi István az Európai Unióban, így az egész témára föl tudtuk hívni a figyelmet. És mindnyájunk számára – hadd mondjam itt ennyi szem között a dolgot – nem az a kérdés, hogy ki van-e írva magyarul egy helyiség ajtójára, hogy ott milyen hivatal húzódik meg, hanem ettıl sokkalta tágabb a kérdés. Itt az volt a cél, hogy elérjük egy jelentéstevı kijelölését ebben a témában, és hogy a jelentéstevı az egész magyar felsıoktatási kérdést vizsgálja ki Romániában. Ez volt a cél. Az még nem dılt el, hogy ezt sikerül-e elérni vagy sem, de a kezdeményezés megtörtént. Azért mondtam el ezt Önöknek, mert ez most egy aktuális, kézzelfogható kérdés. Annak nem sok értelmét látom, hogy csak úgy általában dokumentumokról, chartákról beszéljek, annál az egyszerő oknál fogva, mert énnekem a munkanyelven angol, most nekiállok ezt magyarra fordítani – ez hirtelenjében vagy jó vagy nem –, legfeljebb a címet tudom megmondani. Mi tartok lényegesnek? Azt tartom lényegesnek, hogy Önök lássák, Európában igenis elindult egy folyamat. Egy olyan folyamat, amelyik Európa értékeinek a megırzése érdekében megpróbál egy olyan törvényes hátteret fölépíteni, ami kapaszkodókat ad. De ez csak kapaszkodó. Ez nem azt jelenti, hogy ezzel tovább is tudunk lépni, mert csak akkor tudunk tovább lépni, ha ezt föl is használjuk. Ha nem használjuk föl, akkor annyit ér, mint naptáron a fekete pontok nyáron. A kapaszkodókat viszont ismernünk kell. Önöknek is ismerniük kell, akik nem foglalkoznak mindennapi politikával. Azért kell ismerniük, hogy lássák, mi62

Fórum

lyen keretek között gondolkozhatnak, hogy ne csináljanak légvárakat, hanem járjanak a földön, tudják azt, hogy milyen jogaik vannak, amiket igenis meg kell követelni a mindenkori államhatalomtól. Nagyon sokszor szó van arról, hogy Európai Unió, és ebben az országban is minduntalan arra hivatkoznak, hogy igen, ez egy Európai Uniós jogszabály, ezt az EU így és követeli. Kérem, az igaz, hogy vannak az Európai Uniónak elıírásai, de ez arról szól, hogy az államhatalomnak milyen kompetenciákat kell leadni Brüsszel felé. Az viszont, hogy én a saját országom számára adott esetben, például a mezıgazdaság esetében, termények esetében mit tudok kialkudni, az illetınek, aki az alkut folytatja, az egyéni adottságaitól is függ, a körülményektıl, szerencséjétıl is. De az, hogy egy államhatalom a kompetenciáiból mit ad le helyi szintre, regionális szintre, egyértelmően a demokráciának a fokmérıje. Ebbıl tudom megállapítani, hogy milyen szintő a demokrácia. Mondok egy konkrét példát. A Svájci Államszövetség úgy döntött, hogy komoly összeggel támogatja azt a tíz országot, amelyik tagja lett legutóbb az EU-nak, leszámítva Romániát és Bulgáriát. Ezt az összeget 1 milliárd svájci frankban határozták meg. Kérem, ezt nem kormányhatározat döntötte el, még csak nem is parlamenti határozat, hanem a nép döntötte el, népszavazás. Azért, mert az a pénz a népnek a pénze, az állampolgáré, ı fizette be. Ez a demokrácia. Amikor a népnek odaadom a kompetenciát és a nép tud dönteni az ıt közvetlenül érintı kérdésekben. Az autonómia nem más, mint az, hogy azokat a kérdéseket, amik egy térségre vonatkoznak, az arról való döntést átadom azoknak az embereknek, akik közvetve érintve vannak, hiszen ık tudják, hogy mire van szükség, mondjuk Zabolán, Csíkcsicsóban vagy Beregszászon. Ne tudja azt már senki jobban Bukarestben, Kijevben vagy Budapesten, hogy mire van szükség abban a térségben. Döntsék már el azok az emberek, akiket ez effektíve érint. Tehát mit jelent a kompetencia leosztása? Elsısorban nézzük meg az anyagi kérdéseket. Nem úgy van, hogy bemegy az egész egy nagy kasszába, és akkor abból valami aprópénzt, aszerint, ki hogy tetszik, visszaadok. Nem, kérem, mert az annak az adófizetı polgárnak a pénze, rendelkezzen az a közösség azzal az összeggel, amit ı kifizetett. Én Svájcban éltem az életem legnagyobb részét. Azon a településen, ahol élek, az adót a helységnek fizetjük. Ez továbbítja a pénz egy részét a kantonnak, a szövetségi államnak. Akkor például, amikor arról van szó, hogy egy uszodát fölújítsunk, akkor a vállalkozók elkészítik a különbözı tervpályázatokat, kirakják és kiírják, hogy melyik menyibe kerül. A közösség dönti el, hogy melyiket válassza, hajlandó-e nagyobb adót fizetni abban az évben vagy sem. A településen 28 ezer lakos van, van három fedett uszoda az iskolákban, van egy 50 méteres, 8 pályás versenyuszoda, van egy medence az összes ugrótornyokkal, olimpiai méretre, van két medence a különbözı magasságú gyermekeknek. 63

Fórum

Akkor, amikor ezt fölújították, és ezt a variánst választotta a közösség, énnekem abban az évben 5 kg pörkölthúsra való árral kellett több adót fizetnem. Öt kiló pörkölthús! Úgy gondolom, ebben a teremben aligha van valaki, aki ne lenne boldog akkor, ha egy ilyen uszoda lehetne a lakóhelyén. És aki ne járulna ehhez hozzá, ha ez azon múlik, hogy öt kiló pörkölthús árával több adót kellene fizetnie az adott évben. Tehát közvetve vagyok kapcsolatban a helység közügyeivel, közvetve vagyok kapcsolatban mindazzal, amit a településen meg akarnak valósítani. Az autonómiának ez az egyik alapja, hogy a közösség saját maga dönt a saját dolgai felıl. Egy közösség saját maga döntse el azt, hogy akar-e iskolát és milyen iskolát, ne a fıvárosban döntsék el azt, hogy egy vidéki településen milyen iskola legyen. El tudja tartani a közösség? Persze, hogy el tudja tartani, hiszen ha az adó ott marad nála, akkor el tudja tartani. Azt is a közösség döntse el, hogy ki tanítson abban az iskolában. Ha már a szülı odaviszi a gyermekét, legyen beleszólása abba, hogy a tanító mire oktatja a gyermekét. Ez is hozzátartozik az önkormányzatisághoz, a belsı önrendelkezéshez, hogy én magam tudok dönteni azokban a dolgokban, ami az életemet és a következı generációét közvetlenül befolyásolja. Ez nagyon szép idea, de ez kötelezettséggel is jár. Nehogy azt higgyük, hogy ez csak elınyöket hoz, mert van a mérlegnek egy másik oldala is. Ehhez hozzátartozik az, hogy én tagja vagyok annak a közösségnek, és én felelısséggel tartozom az egész közösségért. Felelısséggel tartozom azért, hogy valaki ne parkoljon le az autójával a gyepre, hanem igenis álljon be a parkolóhelyre. És ha én tagja vagyok annak a közösségnek, akkor a szabálysértınek odaszólok, hogy ember, tegye már meg azt a tizenöt lépést és legyen szíves, ne álljon a gyepre, mert azért én fizettem. Tehát felelısséggel tartozunk a közösségért, segítjük egymást, érezzük az összetartozást. Ebben a globalizációs Európában egy egészen más identitás, önazonosságtudat van kialakulóban. Egyszer, amikor távol-keleten utaztam egy nemzetközi társasággal, néhány nap után elkezdek engem Mister Europe-nak nevezni. Elıször fölkaptam a fejem, utána azt mondtam, hogy hát igen, tulajdonképpen európai vagyok. Hiszen van az embernek egy európai identitása. Emellett vagyok egy magyar ember. Emellett pedig van egy harmadik, egy helyi identitásom is, mert én eredendıen székely vagyok és gyergyói. Ezeket a dolgokat figyelembe kell vennünk a jövıben. Miért rendkívül fontos nekünk az identitás harmadik része? Azért fontos, mert hiszen fıleg a határon kívül rekesztett nemzetrészek nagyon sok helyen vegyes terülten élnek. Ebben az esetben annak a szlováknak, ruszinnak vagy románnak is éppannyira megvan az identitása ahhoz a térséghez, mint nekünk, magyaroknak. Ez az a pont, ahol meg kell nekünk próbálni ıket magunknak megnyerni, és azt mondani, hogy hiszen te is ehhez a térséghez tartozol. 64

Fórum

Mondok egy példát. Egyik alkalommal – részletekre nem akarok kitérni – egy nagyon magas rangú román diplomatával szakmai témában beszélgettünk, és a beszélgetés végén azt mondja nekem, hogy hát, ı tulajdonképpen máramarosi. Erre mondom neki, hogy hát uram, akkor ön is erdélyi. Erre magyarul válaszolt, hogy igen, én is erdélyi vagyok. Tehát ahhoz, hogy az érdekeinket érvényesíteni tudjuk, meg kellene próbálnunk eljutni oda, hogy ne kirekesztés, hanem az összefogás legyen az, amit megjelenítünk. Találjuk meg azt, hogy én most abban a térségben lakó másik emberrel hogyan tudok közös nevezıre jutni. Mert csak akkor tudjuk azt a célunkat elérni, hogy egy bizonyos térségnek regionális önkormányzatisága, autonómiája legyen. A globalizáció Európájában ez a tendencia az Európai Unión keresztül is megvan. Az Európai Unió kérem, nem Jézus Szíve Társaság, hanem egy rendkívül kemény gazdasági szövetség. És ez a gazdasági szövetség csak abban az esetben tesz emberjogi, kisebbségjogi irányba bármilyen pozitív lépést, ha abból neki gazdasági elınye származik. Mikor van neki gazdasági elınye? Akkor van gazdasági elınye, ha abban a térségben politikai, szociális béke van. Dél-Tirol minden bizonnyal önök számára fogalom. A dél-tiroli térség ugyanakkor került olasz fennhatóság alá, amikor Magyarországot elajándékozták. Dél-Tirol esetében, hogyha megvizsgáljuk, milyen változásokon ment keresztül ez a térség, akkor látjuk, hogy a második világháború elıtti idıszakban semmivel sem emberibb, hanem hasonlóan kemény olaszosítási programot vitt keresztül Mussolini, mint amilyen a Kárpát-medencei magyar városokkal szemben foganatosítva lett cseh, szlovák, szerb vagy román résztıl. Mára Bozenben, olaszul Bolzanoban egészen durván egy hasonló etnikai változás történt, mint például Kolozsváron. Ehhez tudnám talán legjobban hasonlítani. De a vidékén nem, mert a vidék megtartó erejét mindenekelıtt nemcsak a 65

Fórum

hegyek képezték, ami az oda betelepített olaszok számára idegen volt, hanem az embereknek az öntudata. Ebben a térségben az olaszok arányszáma 1910-ben, amikor az egész monarchiában népszámlálás volt, mindösszesen 2,9 százalék volt. Az arány eléggé ismerıs, mondjuk Székelyföldre kivetítve. Ez az arány 1961-ben 34,3 százalék lett. Az után, hogy a térség megkapta a területi autonómiát, a regionális önkormányzatot, a 2001-es népszámlálás idején már csak 24,6 százalék volt. Ez azt jelentette, hogy a német nyelvő lakosságnál egy 27,4 százalékos lakosságnövekedés volt, míg a térségben az általános növekedés csak 23,2 százalék volt. Ez azt jelentette, hogy a térségben a német és ladin nyelvő lakosság perspektívát látott, jövıt látott maga elıtt arra, hogy igenis megkapaszkodjon ezen a földön, dolgozzon, és ma ez a dél-tiroli térség Olaszország legjobban prosperáló területe. Amikor a területi autonómiával kapcsolatban népszavazás volt, az akkori lakosságnak alig 53 százaléka fogadta el az úgynevezett csomagot. A legutóbbi véleménykutatáskor 83-84 százalék volt, aki ezt elfogadta, és jónak tartotta. Ezt jelentette a gazdasági fejlıdés. A gazdasági fejlıdés pedig annak a politikai stabilitásnak volt az eredménye, amit az autonómia megadása jelentett. Tehát az autonómia nemcsak azt jelenti, hogy énnekem kulturális lehetıségeim vannak, hanem gazdasági lehetıségeim vannak, a prosperitásé, beleértve népszaporulatot is. A dolgok szoros összefüggésben vannak egymással. Talán vannak itt olyanok, akik emlékeznek arra, hogy milyen változás történt Magyarországon a két bécsi döntést követıen. Nekem nagyon sok ismerısöm volt, aki pont abban az idıben született, amikor visszacsatolták az elszakított területeket. Ott volt a nemzetben az élni akarás, megerısödött ez a vonal és megindult fölfelé. Mindezek összefüggésben vannak, nem lehet csak egy kérdést kiragadni. Nem lehet kiragadni ebbıl csak a kultúrát, nem lehet külön kezelni a gazdaságot, nem lehet külön kezelni a helyi önkormányzatok politikai lehetıségeit, és annak a megjelenítését. De ehhez a keretet a területi autonómia, a regionális önkormányzatiság adja. Mi abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk ugyebár, hogy vannak szórványaink. A szórványainkat is a lehetıségeinkhez képest meg kell menteni. És ekkor jön a következı lépés, a kulturális autonómia. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan kultúrkincseink, amik nemcsak a miénk, hanem európai kultúrérték. Ezek nemcsak építmények lehetnek, hanem például dokumentumok. Nem tudom, kinek mond valamit az, hogy Andreanum. Az Andreanumként ismert kiváltságlevélben volt rögzítve az elsı regionális önkormányzat, amit II. Endre király adott az erdélyi szászoknak 1224-ben. Rendszerint az Aranybulláról szokták emlegetni II. Endre királyt, az Andreanumról kevésbé. Múlt héten az Európa Tanács helyi és regionális önkormányzatok kongresszusán vettem részt, ahol többek Bajorország parlamentjének az elnöke beszélt a bajor alkotmányról. 66

Fórum

Utána megkerestem és átadtam neki az Andreanumról szóló ismertetıt. Este a vacsoránál, ahol a magasabb diplomácia vett részt, diadallal mutatta az Andreanumot, és azt mondta, ezt igaz, hogy a magyarok csinálták, de ez egy európai kultúrkincs. Vannak tehát ilyen kultúrkincseink, de ezeket meg kell ismertetnünk a világgal. De ahhoz, hogy ezeket meg tudjuk ismertetni a világgal, elsısorban a magyar nemzet azon tagjainak kell ismerniük, akinek lehetıségük van a bemutatásukra. Ma a harcot nem fegyverekkel vívjuk, ma a harcot kultúrával vívjuk. Azzal, hogy igenis, meg tudjuk mutatni a másik nemzetiséghez tartozónak, hogy mi nemcsak partnerek vagyunk, hanem igenis, tudunk valami többet adni, hozzájárulni az európai kultúrához. Miért van tehát szükség a területi autonómiára, a kulturális autonómiára, a regionális önkormányzatra? Tamási Áron szavaival élve azért, hogy valahol otthon legyünk a világon, valahol otthon legyünk Európában, valahol otthon legyünk a Kárpát-medencében és valahol otthon legyünk egy térségben. És mindaddig, amíg nem felejtjük el Mohamed próféta azon mondását, hogy népem csak akkor vész el, ha önmagát feladta. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Tibád Sándor Gábor Áron Kulturális Alapítvány, Bereck Dávid Antal leírja Erdély nagy romlásában, hogy mi is volt az egyik oka Erdély nemzeti arányai megváltozásának. Ebben nagy bőnt követtek el a korszak magyar fıurai, ez vitathatatlan. A másik, ami még nyomósabb az autonómia kérdésében, az volna, hogy 1918. december 1-én, Gyulafehérváron a parasztpárti képviselı, Vasile Goldis elmondta a nyilatkozatot, melynek 3. pontja kimondja azt, hogy minden nép saját soraiból választott egyénekkel vezesse közösségét. És ezzel mentek Párizsba, ezzel az ígérettel. A kérdésem, hogy azok a magyar képviselık, legyen az magyarországi, aki az Európa Tanácsban van vagy legyen romániai, erdélyi, az RMDSZ részérıl, vajon ezzel miért nem érvelnek? Hisz itt meg volt magyarázva, nem körülírva, hanem a szög fejére ütve, hogy igenis az erdélyi magyarság autonómiát kap. Kiindulva abból is, hogy az autonómia alapelvét annakidején Párizsban is biztosították. Vajon miért nem mennek és hangoztatják ezt gyakrabban politikusaink Erdélybıl és Magyarországról az európai fórumokon. Eddig még ilyenszerő nyilatkozatot tılük sem az írott sajtóban nem olvastam, sem az elektronikus médiában nem hallottam.

67

Fórum

Komlóssy József Amit ön elmondott a gyulafehérvári román nemzetgyőléssel kapcsolatban, ehhez még hozzátenném, hogy volt ott egy illusztris román ember, ha az emlékezetem nem csal, Novac volt a neve, aki azt mondta, hogy Gyulafehérváron nem határozat született, hanem kihirdetés. Tehát nem szavazásos alapon történt a dolog, hanem nyilatkozatot hirdettek ki. Értem a felvetését, azonban bármennyire is szomorú, de erre ma nem lehet hivatkozni, mert ez fölül van írva. Amit viszont meg kell tennünk, amire próbáltam rámutatni az elıbbiekben is, hogy megnézzük, milyen jogi lehetıségeink vannak, hova tudjuk beilleszteni, melyik résbe tudjuk betenni az emelıt, mint egykoron a rómaiak, amikor sziklát robbantottak vízzel – becsorgatták a vizet, ami aztán megfagyott. Nekünk ilyen víznek kell lennünk, ami megfagyva szétfeszíti a sziklát. Tehát meg kell keresnünk a lehetıségeket. Ezért van nagyon nagy szükség arra, hogy azok, akik ott vannak, fölkészültek legyenek. Legyen meg a hátterük, a hivatkozási alapjaik. Tudják megcsinálni azt, amikor egy határozati javaslat, egy charta születik, hogy annak a megfogalmazásában részt vegyenek, és a szempontjainkat érvényesítsék, mert arra utána tudunk hivatkozni. Korábban mondtam egy Romániával kapcsolatos példát, de akár Szlovákiával, Ukrajnával kapcsolatban is mondhattam volna, hogy ezek a kötelezettségek, amiket ezek az országok vállaltak, csak annyit érnek, amennyit behajtanak belıle. Nyilvánvaló, hogy sem a románok, sem a szlovákok, sem mások nem fognak odamenni és azt mondani, hogy minekünk még ennyi és ennyi kötelezettségünk van, mi még ezeket nem teljesítettük. Kérem, ezeket valakinek be kell hajtani. Ha önnek adósa van, akkor ön gondoskodik arról, hogy az adós fizessen. Ha nem 68

Fórum

megy szépszerivel, akkor törvényes úton. Ugyanez a helyzet ezekkel a szerzıdésekkel is, ezt valakinek be kell hajtani. Azzal a 10. ponttal, amit ön említett, a probléma, hogy ma már nem lehet rá hivatkozni. Wilson amerikai elnök ebben azt mondja, hogy országokat és népeket nem lehet, mint bábukat áttolni egyik ország területérıl a másikra, és az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek meg kell adnia lehetıséget arra, hogy maga döntsön a sorsáról. Ebben igaza van, azonban – ismétlem – erre mi nem tudunk ma hivatkozni. Ez egy tény. Svájcnak volt egy kiváló tábornoka a második világháború alatt, úgy hívták, hogy Henri Guisan. Azt mondotta, hogy csak az a nép érdemli meg a szabadságot, amelyik hajlandó áldozatot vállalni érte. Mondjuk meg ıszintén, a székely hadosztály kivételével és a nyugat-magyarországi, egykori magyaróvári gazdászok, soproni fıiskolások, kecskeméti gazdagyerekek kivételével ki harcolt ebben az országban egyetlen négyzetméterért is? Senki. Kemál Atatürk várta Szmirnánál a görögöket, és belehajtotta a tengerbe. Utána jött az 1923-as Laussani békeszerzıdés, ami lényegesen enyhébb volt. Kérem, nekem három közvetlen rokonom volt, aki harcolt a székely hadosztályban, és Csucsánál az egyik annyira megsebesült, hogy lábra se állt többé. De ez egy külön téma.

Farkas Béla Than Fivérek Értelmiségi Kör, Óbecse Tirol említése és Románia tulajdonképpen megelılegezett fölvétele az Európai Unióba adta az ötletet, hogy feltegyek egy bennem már régóta motoszkáló kérdést. Miként történhetett meg az, hogy Európa a nyolcvanas évek végén nem vette fel Magyarországot azonnal az Unióba, hanem közös kalapban kezelte a többivel? Hiszen Magyarország ’56 után azzal került a színpadra, hogy egyetlen országként jelentkezett, mint rendszerváltó társadalom, és mégsem tettek vele kivételt. A többi társadalomban Magyarország környezetében ez adódó szituáció volt, míg Magyarország ’56 óta várta a rendszerváltást. Magyarországon mozgalmak voltak, hiteles emberek voltak, és nagy elvárás az ország részérıl, hogy a csatlakozás megtörténjen. Milyen erıvonalak, milyen hibák voltak azok, hogy Európa nem tudta megengedni azt a luxust Magyarországnak, hogy elsıként fölvegye vagy egy kisebb csoportban akkor fölvegye, amikor még ez a lendület tartott? Ön említette, hogy Tirolban mit tett az, amikor megnyílt ez a perspektíva és élhettek is vele. A magyarok úgy várták ezt a perspektívát, hogy ennek a besülése tulajdonképpen az ország jelenlegi állapota. Az utódállamokból nem tudjuk röhögés nélkül nézni, hogy valaki most azt mondja, hogy az ország lendületben van. Holott tud69

Fórum

juk, hogy nem ott van. Nincsenek mozgalmak, nincsenek kibontakozási lehetıségek, mert ez az erı elveszett. A kérdésem tehát az volna, miként történt, hogy mégse sikerült akkor Magyarországnak nem megelılegezni, hanem számlaként – egy golyó kilövése nélkül, nagy pénzek nélkül – megadni, hogy ezt a kezdetben még meglévı lendületét tovább vigye, és ma ne ilyen állapota legyen a társadalomnak?

Komlóssy József Szeretném hangsúlyozni, én nem Magyarországon élı, napi politikával foglalkozó ember vagyok, hanem elsısorban nemzetközi téren igyekszem az ország és az egyetemes magyarság ügyeit megjeleníteni. Említettem korábban, hogy Magyarország volt az elsı, akit az Európa Tanácsba fölvettek 1990-ben. És Magyarország volt az az ország, az egyetlen ebbıl a térségbıl, ahol nem támasztottak követelményeket. Vagyis az összes többi országnál volt ez a bizonyos opinium, amire utaltam, Magyarország esetében viszont nem. Ez magánban véve gesztusértékő volt Magyarország felé, mert úgy ítélték meg, hogy az a teljesítmény, amit Magyarország nyújtott ’56 kapcsán, az ıneki belépıkártya. Abban önnek igaza van, hogy mire odáig jutottunk, hogy az Európai Unióba kerüljünk, addig ez az úgynevezett hitel – vagy kredit, ahogy tetszik –, ez bizony, bizony elfogyott. Hogy miért kopott ez el, és miben nyilvánul meg ennek a kreditnek az elkopása, én azt hiszem, hogy ez egy külön téma, ami szétfeszítené ennek a jelenlegi beszélgetésnek a tárgyát. Ennek dacára ez egy fontos téma, és ezt meg kell vizsgálni, mert hiszen ha valami nem sikerül az embernek az életben, akkor nézze meg azt, hogy miért nem sikerült. Szabad legyen azt hozzátennem, hogy nekem az élet 70

Fórum

alapfilozófiájához tartozik, hogyha valami nem sikerül, akkor elsısorban önmagamban keresem a hibát, és próbálom bebizonyítani, hogy én mit csináltam roszszul, és csak azután keresem máshol a hibát. Ebben az országban – remélem, hogy személyében senkit nem bántok meg vele – nemigen találkoztam olyan emberrel, hogy amikor valami nem mőködött, akkor azt mondta volna, igen, azért hogy itt folyamatos legyen az áramszolgáltatás, én vagyok a felelıs, én vagyok a hibás azért, amiért nem volt áram. Kérem, aki itt él, az tudja, hogy ilyen embert nem találunk. Az, hogy csırepedés van és három napig nem javítják meg, annak sincs gazdája. Na most, hogy egy ország mőködıképes legyen, ahhoz elsısorban felelısség kell. És az embereknek tudniuk kell, hogy ki, miért felelıs. És lelkiismeretesség kell. Akkor, amikor Caramitru úr, a román kultuszminiszter az ET egyik ülésén Románia történetérıl beszélt – és nagyon kiválóan beszélt, hisz ı színész –, föl lehetett neki tenni kérdéseket. Én is beadtam a cédulámat. Azt kérdeztem tıle, hogy miniszter úr, tulajdonképpen mennyi idı kell ahhoz, amíg ez az egész mentalitás megváltozik, amit úgy fogalmaztam meg, hogy a szocialista ember. Akkor ott, ebben a hatalmas ülésteremben az emberek fölkapták a fejüket, hogy most mit jelent ez a kifejezés. Fıleg a nyugat-európaiak. Akkor én azt mondtam, hogy kérem, én, aki a valós népi demokráciát a saját bırömön megéltem, nagyon jól emlékszem rá, amikor nekünk azt tanították, hogy mennyi idı után fogja a szovjetunió utolérni az Egyesült Államokat, már több acélt termel, mint Svédország és így tovább, és ki fog alakulni a szocialista embertípus. Ezen fıleg apám és mások is kacagtak, semmi nem vált be. És tudják mi a szocialista embertípus? Az, aki semmiért nem tartozik felelısséggel. Nem tartozik felelısséggel az Úristennek, mert Isten számára nem létezik. Nem tartozik felelısséggel a lelkiismeretének, mert lelkiismerete nincs. És nem tartozik felelısséggel a civil társadalomnak, mert a civil társadalom nem mőködik olyan formában, hogy az egyéneket arra tudná kényszeríteni, hogy a feladatának igenis feleljen meg, és vállalja érte a felelısséget. Caramitru úr akkor elnevette magát és azt mondta, Komlóssy úr, erre is vonatkozik a három generáció. Ez nem túlzottan vigasztaló, fıleg azok számára, akik kenyerük nagyobb részét már megették, de talán a fiatalabbaknak még van reményük rá, hogy legalább az átmeneti állapotot megérjék.

Bálintné Kovács Júlia Arménia Örménymagyar Baráti Társaság, Kolozsvár Komlóssy úr elıadásában azt is mondta, vigyázni kell arra, hogy a határon túl rekedt magyarokban az identitástudatot, a magyarságtudatot megırizzük. Én biz-

71

Fórum

tos vagyok abban, hogy Komlóssy úr is azért tudta ilyen gyönyörően megırizni az identitását, mert Erdélyben élt. Tudniillik a mi identitásunk megszenvedett identitás. Körülöttünk mindenki, még a politikától megfertızött kisember is azt akarja, hogy ne legyünk magyarok. Éppen ezért még jobban ragaszkodunk hozzá. A szerelemben is arra emlékszünk leginkább, amiért sírtunk. Szerintem a baj ott van, hogy alkalmazta a nagypolitika Magyarországon azt az elvet, hogy vedd el egy néptıl a történelmét és azt csinálsz vele, amit akarsz. Sajnos, a mai Magyarországon élı embereknek a nagy része még most, tizenhét év után is, amikor már alkalma van megismerni a valós történelmet, nem teszi. Ahogy Romhányi András mondta korábban, hogy mit hallgatnak, és mit néznek. Olyan agymosás folyt és folyik most is Magyarországon, hogy elsısorban itt nincs magyar identitástudat. Nem egyszer tapasztalom, hogy szinte szégyen Magyarországon magyarnak lenni.

Varga Sándor Szent Márton Egyesület, Nyárádszentmárton Elsı kérdésem az lenne, hogyan hangzik most Európa számára az, hogy a Trianont megelızı és követı idıszakban népszavazás nem volt? A másik pedig, hogy szász barátaink a románok mellett álltak ki Erdély szintjén, holott hétszáz éven keresztül a szászok autonómiája minden városban biztosítva volt. És Trianon óta egészen a nyolcvanas évekig mi történt velük? Tönkrementek a váraik, elszaladtak belıle. Nem lehetne ezt a hétszáz évet az autonómia-lobbizásnál pozitívumként felhozni?

Komlóssy József A szászok viselkedésével kapcsolatban, hogy a románok mellett álltak ki, megjegyezném, hogy a 19. század második felében olyan mértékben indult meg Erdélyben a magyar gazdasági megerısödés, a kiegyezés után a politikai megerısödés, és ugyanakkor a szellemi élet is a magyarok kezében egyre nagyobb mértékben összpontosult több helyen, hogy ez még jobban fokozta a száz és magyar rivalitást. Meglátásom szerint föltehetı tehát – ez csak az én véleményem –, hogy a szászok bizonyos fokú rivalitást láttak a magyarokban, és úgy gondolták, ha a románok mellé állnak, akkor ık a pozíciójukat meg tudják erısíteni a magyarokkal szemben, hiszen a románok nem jelentettek nekik konkurenciát. Az 1910. évi népszámláláskor nem azt kérdezték, hogy van-e felsıfokú végzettsége valakinek, hanem az írás-olvasás ismeretére kérdeztek rá. Ennek a kap72

Fórum

csán a fölmérés azt mutatta, hogy akkor, amikor a magyarok nagyjából 24 százaléka volt analfabéta, ez a szászoknál nem érte el az 1 százalékot sem. Ez oda vezethetı vissza, hogy náluk már a középkorban kötelezı oktatás volt a falusi iskolákban, ezért rendkívül nagy elınnyel indultak. Ha megnézzük azt, hogy a románoknál mi volt a helyzet, ott több mint 70 százalékot tett ki az analfabéták száma. Azt pedig, hogy ez mennyire nem a sokat szidott magyar elnyomásnak volt az eredménye, azon lehet látni, hogy a Regátban ez az arányszám 80-90 százalék között mozgott. Ha azt is megnézzük, hogy 10 ezer emberre hány oktató esett, az durván 50 százalékkal több volt az erdélyi románságnál, mint a Regátban. Az Andreanumról szóló, elıbb említett ismertetıben le van írva, hogy a második világháború alatti és azt követı diktatúrák végleg megpecsételték a szászok sorsát. A második világháborúkor, Antonescu idején elmentek SS-nek, utána egy részüket elhurcolták Málenkij-robortra Oroszországba, a többit pedig a késıbbiekben Ceausescu egész egyszerően eladta. Ennek dacára fültanúja voltam az Európai Parlamentben annak, amikor egy félszász-félromán az erdélyi kultúráról és történelemrıl beszélt képviselıtársainak, de a magyarság szerepérıl egy vak hang el nem hangzott ennek az embernek a szájából. Énnekem türtıztetni kellett magam, hogy ne szóljak közbe. Abban önnek teljesen igaza van, hogy sajnos, ık egész egyszerően átálltak a románok oldalára, mintsem a magyarokkal tartottak volna. Azt el lehet mondani, hogy mit tartalmazott az Andreanum, milyen lehetıséget adott a szászoknak nemzeti identitásuk megtartására, gazdasági fejlıdésre és a saját területükön belül a politikai szereplésre. Ezt el lehet mondani, hogy szászoknak milyen szabadságjogaik voltak, de ezzel mi olyan formában nem tudunk érvelni, hogy azt mondjuk, na! most, akkor mi azt akarjuk. Bár egy modernizált formában akár ma is aláírható, olyannyira modern volt a maga korában. A népszavazással kapcsolatos felvetés kapcsán megjegyezném, hogy az elsı világháború után népszavazás volt Schleswig-Holsteinban. Két részre volt osztva, volt egy területi és egy helységek szerinti rész. A népszavazás eredményeként húzták meg akkor Dánia és Németország között a határt. A történelmi háttérre nem óhajtok kitérni, egy viszont nagyon fontos. Mégpedig az, hogy a második világháború után a vesztes Németországgal szemben „gyıztes” oldalon álló Dániának fölajánlották, hogy megkapja azokat a területeket is, ami a népszavazás eredményeként nem jutott hozzá. Ekkor a Dánok nagyon bölcsen azt mondták: népszavazás döntött a határokról, és ennek eredményét megtartják. Ennek volt a következménye az úgynevezett Bonn-Koppenhága egyezmény az 1950-es években, ami szabályozta a dániai németeknek és a németországi dánoknak a jogállását, és biztosította a kulturális autonómiát. Ez azt jelenti, hogy Németország olyan mértékben támogatja a dániai

73

Fórum

németeket anyagilag, amilyen mértékben óhajtja és fordítva. De Dániának is kötelessége a dániai németeket kulturális, gazdasági téren támogatni. Ez a kölcsönösségen alapuló Bonn-Koppenhága egyezmény képezi azt az alapot, ami lehetıvé tette a gazdasági, kulturális, politikai közeledést és egyezséget Dánia és Németország között. A lényeg az, hogy olyan békét kell kötni, amit mind a két fél utána el tud fogadni. Arisztotelész mondta, hogy sokkal nehezebb egy igazságos békét kötni, mint egy háborút megnyerni, illetve azt is, hogy egy megnyert háború gyümölcsei elvesznek egy rossz békekötés eredményeként. Ezt éltük meg két világháború következményeként, hogy azok, akik harcoltak és becsülettel harcoltak egyik vagy másik oldalon, azok harcának a gyümölcse elveszett jórészt a rossz békekötés eredményeként.

Halász Péter Amíg elviszem a mikrofont a következı hozzászólóhoz, felvetném, hogy érdemes lenne visszatérni arra a kérdésre, hogy az Európa Tanácsban egyetlen egy magyar civil szervezet sincs. Az a háromszáz nem magyar szervezet, ami ott van benne, azok hogyan kerültek oda és mit csinálnak?

74

Fórum

Komlóssy József Ez a kérdés nekem fájó pont, bár rendkívül nehéz megfelelni azoknak a követelményeknek, amit a nemzetközi szervezetek támasztanak. Korábban alelnöke voltam több mint tíz évig az Európai Népek Föderális Uniójának, és részt vettem a szervezet a konzultatív státuszának a megszerzésében az ENSZ-be. Többéves folyamat. Bizonyos fokig diplomavédéshez hasonló dologra volt szükség New Yorkban ahhoz, hogy ezt megadják. De nem egy lehetetlen dolog, meg lehet szerezni. Az NGO szervezeteket két csoportba osztják, vannak nemzeti és nemzetközi NGO szervezetek. A nemzetközi NGO státuszt lényegesen nehezebb megszerezni. Ez azt jelenti, hogy a szervezetnek több országban kell rendelkeznie tagszervezettel, az Európa Tanácsnál 7-10 országban, a pontos számot nem tudom, mert ez változik. A Kárpátmedencében, tekintettel arra, hogy hét országban vagyunk jelen, ez már magában véve egy kiindulási alap. Hangosan gondolkodva, azt mondhatnám, hogy ilyen Kárpát-medencei szervezetet létre lehetne hozni akár oktatási, akár gazdasági vagy más téren. Azt bizonyára tudják, hogy a gyászos decemberi népszavazást követıen Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke összehívta Szabadkára a Kárpát-medencei magyar érdekképviseleti csúcsszervezetek vezetıit. Szakértıként én is részt vettem a tanácskozáson, ahol megpróbáltunk létrehozni egy informális szövetséget. Utána volt egy ülésünk Bécsben, ezt követıen egy Marosvásárhelyen. A következınek Felvidéken kellett volna lennie, az elmaradt háromszor. Most úgy van, hogy szeptember elsején meg lesz tartva Komáromban. Sajnos, a magyaroknál az a helyzet, mint ahogyan egy francia repülıs tiszt írta a románokról, hogy bámulatosan szervezetlenek vagyunk. Nem tudunk olyan szervezeteket létrehozni, mint a germánok, ahol pontos alapszabály van, és ahol azt be is tartják, ahol házszabály van, és ahhoz alkalmazkodnak. Ahol, ha meg van beszélve egy rendezvény, akkor oda el is mennek, és nem jön semmi közbe. Se az anyóst nem kell elvinni a kórházba, se a gyereket az oviba. Teljesen le voltam döbbenve! Máshol ez nem így mőködik. Tavaly például az ország különbözı területein lakó svájci kollégákkal megbeszéltük április elején, hogy szeptember 15-én találkozunk Zürichben, a fıállomáson. Nekem szeptember 21-én kellett volna visszamennem Svájcba, onnan tovább Strasbourgba, és azt gondoltam, nem repülök 15-ére Budapestrıl Zürichbe, onnan vissza és egy hét múlva megint, fölhívom ıket, hogy találkozzunk egy héttel késıbb. De mielıtt felvettem volna a telefont, azt mondtam, ácsi! – álljunk meg, hát szeptember 15-re meg voltunk állapodva, itt nincs mese, menni kell. És én nem tudom, hogy a csudába, de mind a hat ember ott volt, senkinek nem jött semmi közbe áprilistól szeptemberig. Hogy ezek ezt hogyan csinálják?! Nem tudom. 75

Fórum

Káli Király István Aranka György Alapítvány, Marosvásárhely Lehet, hogy ünneprontó leszek, elnézést kérek. Valamikor a hatvanas években, amikor még járt nekünk a Ludas Matyi, a televízió virágkorában, volt benne egy karikatúra: Az adás megszakadt, a hiba az ön készülékében van! – írta a képernyın. Nos, ez egy paradoxon. A mi esetünkben azonban igaz, a hiba a mi készülékünkben van. Egyetlen egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Wass Albert írásaiban – bár nem a legnagyobb írók közé tartozik – rengeteg olyan prófécia, eszmélésre késztetı szöveg van, amelyet szinte kötelességünk elolvasni. Az egyik ilyen írása a Csaba címő hosszabb lélegzető prózai mő. Trianon után két erdélyi magyar birtokos beszélget, valamikor a húszas évek végén, a harmincas évek elején, amikor kétszáz holdassá szőkítették a magyar birtokokat. Az egyik gyarapodott, már nyolcszáz holdas birtokos, a másiknak már csak negyvenkét holdja van, és panaszkodik. Nem tudja, mi történt vele, folyamatosan csökken a birtoka, és a birtokát a szolgája, a román szolgája veszi meg. Most függetlenítem magam az Albina Bank tevékenységétıl, nem erre akarok kitérni, hanem mond ebben az írásában valami olyat Wass Albert, amire érdemes odafigyelni. Mégpedig, hogy kezdjünk el szolgálni. Példát hozok fel. Harcoltunk a saját iskolákért. Most már szinte mindenütt megvannak a kizárólag magyar tannyelvő iskolák. Két példával élek. Az egyik, amit saját tapasztalatomból tudok, a másikat a minap hallottam Nagybányán. Marosvásárhelyen létezik egy Bolyai Farkas Líceum, egy fennállásának 450. évét ünneplı olyan oktatási intézmény, amely keresztmetszete Erdély szellemiségének. Akartuk. Meglett. Átköltöztettük ide a Papiu Líceumból a magyar osztályokat, innen pedig a Papiuba a román osztályokat. Most azzal kell szembesülnünk, hogy összehasonlíthatatlanul jobb az oktatás a román intézményben, összehasonlíthatatlanul többet tudnak a román gyerekek, összehasonlíthatatlanul nagyobb az ambíció bennük, az érvényesülés vágya. A második példám Nagybánya, a Németh László Gimnázium. Az ottani igazgatónıvel beszéltem, porig volt sújtva. Azért, mert az iskola minısége összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint a nagybányai román iskoláké. Harmadik példát is elmondok. A marosvásárhelyi orvosi egyetemen magyar oktatás is van. Jung János professzort idézem, aki tanít mind a román, mind a magyar részlegen. Román részlegen öröm hallgatni a gyerekeket, nem tud olyant kérdezni, hogy ne tudnák, magyar részlegen pedig kínlódik, hogy olyant kérdezhessen, hogy legalább egy átmenı jegyet kapjanak. Hol van a hiba, kérdezem én? Nagyon jó volt a példázat a szocialista emberrıl, ott van a fejünkben a cenzorolló, ott van a fejünkben az elvárás, de a lehetıségeinket sem használjuk ki. Az 1990-es évek elején, ugye benne voltam a politika sod-

76

Fórum

rásában, s miközben mi folyamatosan arról tárgyaltunk napok hosszát, hogy a gazdasági megerısödés az egyedüli lehetıségünk a kiugrásra, addig a román sorstársaink egyre-másra hozták létre kisvállalkozásaikat, amelyek aztán kihasználva a zavaros helyzetet nagyvállalkozásokká gyarapodtak. Mi meg szegényedtünk folyton. Hol van a hiba, kérdezem. Látja-e képviselı úr, akinek nagyon nagy tisztelettel hallgattam az elıadását és néztem a múltkor is az egy órás mősort a Magyar Televízióban, és rácsodálkoztam arra, amit véghez vitt eddig. Látja-e a lehetıséget arra, hogy felnı egy új nemzedék, aki tudja, hogy nem várhat el senkitıl semmit, hanem meg kell tennie mindent önmagáért. Tapasztalatból tudom, ha elérek arra a határra, ahol már nincs segítség, a Jóisten fenéken rúg és átbillenek minden gáton.

Dr. Ábrám Zoltán EMKE Maros megyei Szervezete, Marosvásárhely Az elhangzottakkal kapcsolatban lenne egy megjegyzésem. Hangsúlyoznám, hogy nem vagyunk alább valóak a többségi nemzetnél, hanem talán a mentalitásunk, az értékrendünk az, ami az elmúlt egy-két évtizedben megtépázódott. Oktatok a marosvásárhelyi orvosi egyetemen és tanúsíthatom, hogy az az orvostanhallgató, aki már elsı éves korában tudja, hogy úgyis el fog menni Magyarországra, az másképpen áll hozzá a dolgokhoz, mint a többségi nemzethez tartozó kollégája. Az elvándorlás jelenleg kilencven százalékos.

77

Fórum

Komlóssy József Reményik Sándort idézném, aki azt mondta, hogy ne hagyjátok az iskolát, ne hagyjátok a templomot. Ha iskoláinkat hagyjuk, akkor nincs jövı. Ha mi nem tudunk egy versenyképes fiatal generációt fölnevelni, amelyiknek nemcsak szakmai tudása van, hanem nemzeti elkötelezettsége is, akkor öszszepakolhatunk. A beszélgetés elején föltettem a kérdést, hogy mik legyünk: európaiként magyarok vagy magyarként európaiak. Azt mondtam, hogy döntse el mindenki ezt a kérdést. Tehát akkor, ha mi nem tudunk magyarként európaiak lenni, akkor nincs megmaradási lehetıségünk. Azt is elmondtam, hogy nem piros-fehér-zölddel kell hasunkon, hátunkon közlekedni, hanem olyan példákat kell tudnunk a környezetünkben statuálni, amivel meggyızhetünk befolyásos embereket, politikusokat, akik utána a mi szószólóink lehetnek. Elmondok én is egy példát, amirıl bizonyára önök közül többen hallottak. Az 1956-os eseményeket követıen a soproni fıiskola hallgatóinak tetemes része kiment nyugatra, utána pedig döntı többségük Kanadába. Kérem, az említett hallgatók közül háromszor annyian szereztek doktorátust, mint a kanadaiak. Gondoljuk végig, hogy ezek az emberek akkor kevesebbrıl, mint a nulláról indultak, hiszen a nyelvet sem beszélték, és mégis, az idegen környezetben többre vitték, mint az adott országnak a gyermekei. Miért? Mert egy olyan értékrendet vittek magukkal, amire támaszkodva föl tudták építeni az életüket. Tehát az értékrendet kell megadni, hogy legyen mire támaszkodnia, legyen mibe kapaszkodnia, és tudja azt, hogy miért csinálja ezt vagy miért nem teszi azt. Odáig eljutottak, például az egyik cégnél is az ott alkalmazásban lévık, hogy amikor a legnehezebb helyre kellett menni, akkor a magyarokat küldték, mert tudták azt, hogy a magyarok megcsinálják. Nem hátat fordítottak a munkának, hanem azt nézték, hogyan legyenek jobbak, mint másik. Ha nem vagyunk képesek azon a területen, ahol élünk, többnek lenni mint a másik, akkor egész egyszerően csukjuk be az esernyıt. Kérem, vala78

Fórum

mikor a XIX. század végén, hogyan épült Budapest? Azzal a jelszóval épült: ha valamit csinálunk, az legyen jobb, szebb és hasznosabb, mint Bécsben. Ettıl az osztrákoknak nem lett semmi bajuk, de Budapest korának legmodernebb városa lett, a leggyorsabban fejlıdı. Gondoljunk bele, hogy elıbb volt telefon Budapesten, mint Zürichben vagy Bernben, Milánóban, Rómában. Amit a földalattival csináltak, azzal a szekrényes megoldással, az jobb volt, mint az angol. Kérem, nem voltunk hülyegyerekek! És mivé lettünk?

Halász Péter Kedves Barátaim! Hallgatva az elıadást és a hozzászólásokat, az jutott eszembe, amit Shakespeare írt le egyik drámájában, hogy csak annak jussa élet és szabadság, ki azt napról napra vívja ki. Ehhez kell nekünk igazodni, ehhez kell nekünk felnıni, ebben kell nekünk élni, és ehhez adott nekünk muníciót Komlóssy József elıadása, amit mindnyájunk nevében megköszönök.

Komlóssy József Zárszóként engedjék meg, hogy Sütı Andrást idézzem, aki azt mondta, hogy szellemi zsákmánnyal hazajönni… Nagyon örülnék annak, ha a jelen lévıknek, mindenkinek tudtam volna egy morzsányi szellemi zsákmányt adni, mert akkor úgy érezném, értelme volt annak, hogy ide eljöttem önök közé. És ha ez a szellemi zsákmány még egy kicsit meg is fiadzik a környezetükben, akkor az még jobb lenne.

79

Szekcióvezetık beszámolói

SZEKCIÓVEZETİK BESZÁMOLÓI Új helyzet: a magyarság 90%-a az EU-ban – feladatok, teendık – Dr. Tasnádiné Jilling Erika A szekció résztvevıi javasolják, kerüljön napirendre a következı Budakalászi Találkozón, hogy a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség legyen a 301. civil szervezet, amelyik bekerül az Európa Tanácsba. Ehhez ajánljuk, hogy idıközben keressünk olyan civil szervezeteket a 300-as listáról, akik érdeklıdnek a magyar kultúra iránt, és el is jönnének a Találkozóra, beszélgetni velünk a fórum keretében. Azon is gondolkodtunk, Európában hogyan tudjuk megmutatni magunkat. Elsısorban úgy, hogy vállaljuk magyarságunkat és magyarként viselkedünk az EUban. Így mi azt választjuk, hogy magyarként szeretnénk európaiak lenni, és nem európaiként magyarok.

80


Fontos feladatnak tartjuk, hogy a magyarok között ne legyen megosztottság, ne legyen ellentét tömbmagyarság és szórványmagyarság, anyaországi magyarság és határon túl élı magyarok között. Arra az eredményre jutottunk, hogy magyarságunkat leginkább úgy tudjuk megmutatni, ha ápoljuk kulturális hagyományainkat és be is mutatjuk azokat. A civil szervezeteknek azt javasolnánk, ne pályázatfüggı legyen az, hogy milyen programot tervezünk a jövıben, hanem tervezzük meg a programokat, és ha tudunk, akkor pályázzunk hozzá támogatást, de elsı a program legyen, aminek a megvalósítását kitőzzük. A szekció elhatározta egy levelezılista létrehozását a kapcsolattartás érdekében. A lista nyitott, bárki kapcsolódhat hozzá. A levelezılista mőködtetésével közvetlenül és kellı idıben hírt adhatunk egymásnak a rendezvényeinkrıl, de bármi másról is, ami ezt a kört érdekli. Lehetıségeink szerint igyekszünk majd részt venni egymás programjain, de mindenképpen egymásnak legalább hírt adni róluk. Ha lehet, adott esetben közös programokat is szervezhetünk, akár közös pályázatokat is írhatunk. Javasoljuk továbbá a szervezıknek, hogy szeretnénk, ha lenne bemutatkozási lehetıség a régióknak, egy gálamősor keretében, amit a találkozó utolsó estéjére lehetne idızíteni. Ezzel nem terhelnénk a Találkozó költségvetését, sem a vezetıit ennek megszervezésével. A szekcióból hárman is jelentkeztek – Mezıpanitról, Székelyudvarhelyrıl és Pécskáról is –, hogy ık a gálamősorra hoznának fellépıket, akiknek az útiköltségét és egyéb ellátási költségeit elıteremtenék egyéb forrásokból. Természetesen, minden segítséget elfogadnának, például a szállásolás megoldását valamelyik közeli iskola kollégiumában vagy bográcsgulyásos, zsíroskenyeres vacsorát. A szekciónak kerestünk és találtunk is mottót, amelyet Ipolyi Arnoldtól választottunk: İrizzük meg emlékeinket, győjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövı.

Halász Péter Köszönjük Tasnádiné Jilling Erikának a tartalmas és összefogott beszámolót, úgy tőnik, jó munkát végzett ez a szekció. Szerencsés, hogy Erika magyarországi, mert így könnyebben tudjuk tartani a személyes kapcsolatot. Ugyanis megbeszéltem Komlóssy Józseffel, hogy ezzel a 300 civil szervezetes dologgal mélyebben fogunk foglalkozni. İ megígérte, hogy összeszedi a címeket, szerez róluk információt, és amikor Magyarországon tartózkodik – ami elég gyakori –, akkor összehozunk egy konzultációt ebben a témában. Amennyiben ez sikerül, akkor Erikát is feltétlenül meghívjuk rá, bevonjuk ebbe a munkába.

81


Milyen módszerekkel tudjuk elfogadtatni a magyar kultúrát a többségi nemzettel – együttmőködés és ennek lehetıségei – Nyisztor Tinka A kérdésfelvetések után egyöntető volt az a vélemény, hogy a kétnyelvőség elengedhetetlen feltétele az együttmőködésnek, fıleg a szórványban és ott, ahol kemény munkát jelent elfogadtatni magunkat, ahol komoly érveket, tényeket kell felsorakoztatni nemzeti létjogosultságunk érvényesítéséért oktatási, kulturális és egyéb téren is. A beszélgetések során megerısítést nyert, hogy erre nincs általánosan alkalmazható módszer, hisz más-más a helyzet nemcsak régiónként, hanem egy régión belül is, hisz másként mőködnek a dolgok egy nagyvárosban, mint egy kisebb faluközösségben. Megállapítottuk, hogy a kisebbségben élıket inkább megtőrik, mint elfogadják. A tapasztalat szerint legtöbbször a kisebbségi az, akinek alkalmazkodni kell, bár nem szép kifejezés, de elfogadtatni magunkat. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy úgymond mi pattogjunk, hanem bizony diplomatikusan és – ha képesek vagyunk rá – akkor kellı alázattal kell ezt tennünk. De azért nem gyalázattal. Székelyföldön, ahol a magyarok vannak többségben, ott könnyebb, de ott is kell tudni kezelni ezt a kérdést. A jó oldalait kell kihasználni, nem pedig azt a roszszat, hogy mi vagyunk többen és azt csinálunk, amit akarunk, mert ezt a szórványban élık másként élik meg. Arról is szó volt, hogy alkalmanként bizony a gıgöt nem tudjuk félretenni, és emiatt problémák adódnak. Legalább egymást próbáltuk meggyızni, hogy azért a közeledést, a magunk elfogadtatását baráti eszközökkel és kulturáltan kell felépíteni a többség irányába. Nagyon fontosnak tartjuk egymás kultúrájának a megismerését, ami a közeledés egyik alapvetı lépcsıfoka. Amíg nem ismerjük a másik kultúráját, beleértve a mindennapok történéseit is, addig nem vagyunk képesek megbecsülni egymást kellıképpen. Ennek érdekében több helyen közös rendezvényeket is szerveznek, például falunapokat, igyekezve, hogy ezek lehetıleg feszültségmentesek legyenek. Igen hasznos kezdeményezés például a tordaiaké, ahol magyar és román civil szervezetek adtak ki közös népszerősítı kiadványokat. Vagy a felvidéki példa, a kétnyelvő plakát, mert ha tudják, mit csinálunk, akkor elmarad a gyanakvás. Kiderült, hogy ahol a kétnyelvőséget alkalmazzák, ott igen sok korlát lebomlik. Az 82


igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a rendszerváltás óta eltelt majdnem két évtizedben még nem sikerült kialakítani – most elsısorban Romániáról beszélek –, azt a kellı toleranciát, amit az ember a nyugati országokban tapasztal. Azt persze, rögtön hozzáteszem, hogy aki kisebbségi, az a nyugati országokban is az, csak mi messze vagyunk attól, mint például Svájc, ahol tudatosan tanítják az embereknek a toleranciát. Például ha épp egy misén vagyunk és látják, hogy van közöttük egy színes bırő, akkor azt kihalásszák és megkérik, hogy ı olvassa a szentírást. Fontos szerepe van az elfogadtatásban annak, hogy odafigyelnek. Akkor is, ha nem mindig ıszintén jön, hanem tudatosan csinálják. Ez még mindig jobb, mint az én szülıhazámban, ahol ez a viselkedés ismeretlen. Persze, nálunk nem a bırünk színe, hanem a nyelvünk miatt kell megszenvednünk a másságunkat. Érdemben leggyakrabban a személyes kapcsolatok segítenek, és ebbıl adódóan olyan tevékenységeket is szerveznek a civil szervezetek, ahol valóban kötetlenül tud elég sokat beszélgetni többségi és kisebbségi. Ezt a szekcióban résztvevık közül többen is hangsúlyozták. Mint tudjuk egy bogrács, egy terített asztal körül igen sok mindent meg lehet oldani.

Budakalászi táncosok műsoros estje a Találkozó résztvevőinek

83


Magyar-magyar kapcsolatok Dr. Ábrám Zoltán A dolgok természetébıl és logikájából fakadt, meg nyilván az igénybıl is, hogy az Európai Uniós, illetve a többség-kisebbség kapcsolatának megbeszélése mellett a magyar-magyar kapcsolatok is terítékre kerüljenek. Azt meg kell jegyeznem, hogy igencsak magyarosra is sikeredett ez a szekcióülés, mert volt búsmagyar kesergés, kibeszélés, sıt, szavalat és az ülés zárásaként félórás éneklés. De ugyanakkor a rendelkezésre álló idıben jórészt elıremutató, pozitív gondolatok fogalmazódtak meg. Nyilván Trianon következménye, hogy itt most magyar-magyar kapcsolatokról kell beszélnünk, mind Magyarország, mind a határon túli nemzetrészek vonatkozásában. A megbeszélés során hangsúlyosan felmerült, hogy szükség van egy egészséges nemzettudatra, fıleg egy cselekvı, pozitív szemlélető, megfelelı értékrendet nyújtó gondolkodásra, hozzáállásra. Fontos, hogy a mentalitás is valamelyest változzon, és ehhez hozzá tudjunk járulni. Megállapítottuk, hogy ma is, az Európai Unióba lépve a magyar-magyar kapcsolatoknak, értékrendnek legalább olyan fontossága van, mint a rendszerváltás után, az 1990-es években. Szükség van az együttmőködésre és megfelelı stratégia kialakítására. Világmegváltó, vagyis nemzetmegváltó gondolatok, nemzetstratégiai elképzelések is elhangzottak, amire nyilván ez a fórum nem kompetens. De az tény, hogy kulturális téren is sokkal jobb stratégiát kellene közös erıvel létrehoznunk, kialakítanunk. A stratégiai kérdések mellett szó volt a kulturális autonómia kivívásáról, és nemcsak az elérésérıl, hanem megfelelı tartalommal való kitöltésérıl. A civil vélemény hangsúlyosabb képviseletének a szükségessége is terítékre került, ugyanakkor a civil szféra depolitizálásának az igénye is. Kiemelt fontosságúként jelent meg az intézményes keretek létrehozása, megerısítése, ami jelenleg és a jövıben is nélkülözhetetlen. Az is elhangzott, hogy adott helyzetben mindannyiunk részérıl szükség van a nagyobb áldozatkészségre. Sok szó esett a testvérkapcsolatokról, akár települések, akár szervezetek közötti kapcsolatokról. Itt fontosnak tartjuk azt, hogy a szórványt az eddigieknél jobban sikerüljön felkarolni, akár egy régión belüli erıforrásokkal, akár határokon átnyúlva. Fontosnak tartjuk a kapcsolatokat nemcsak az anyaországgal, hanem az 84


elszakadt területek között is. A jelek szerint egyre több kapcsolat van kialakulóban Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék között. Elhangzott, hogy ezek a kapcsolatok legyenek civilebbek, ugyanis sok esetben a települések közti kapcsolatokban a civil szféra nem tudja megfelelıképpen képviseltetni magát. Fontosak a közös pályázatok, most az Unióban fıleg. A sok rosszból legalább azt ki lehet használni, hogy több országban vagyunk, és ilyen téren akkor talán több esélyünk lehet. Felmerült a mi szekciónkban is, hogy lényegesen javítani kellene a kommunikáción, amire az internet világában lehetıség is van. Ebben a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség is lépést tehetne azzal, hogy létrehoz egy interaktív honlapot. Javaslat hangzott el egy szakmai kataszter létrehozására. Vannak különféle adatbázisok szervezetekrıl, vezetıikrıl, lexikonok is vannak, de igazából nem tudjuk, hogy valójában milyen humán erıforrásokkal rendelkezünk, kik azok például, akiket ilyen vagy olyan témában meg lehet hívni elıadást tartani, vagy kik azok, akik néprajzi kiállítást tudnak szervezni. Információk vannak ugyan, de egy szakmai kataszter terén is lépni kellene. Felvetıdött az igény, hogy egymást jobban megismerjük, mert sajnos, be kell vallanunk, nem ismerjük eléggé egymást. Amikor azt kritizáljuk, hogy egyes magyarországiak ránk csodálkoznak, hogy mi tudunk magyarul, akkor bizony azt a kérdést is feltehetjük magunknak, hogy mi ismerjük-e eléggé a többi határon túli magyar közösség életét, és jártunk-e ott vagy sem, például az erdélyi Felvidéken vagy a délvidéki Erdélyben.

85


Magyar-magyar párbeszédrıl lévén szó, a fórummal kapcsolatban egyfajta sajnálattal vettük tudomásul, hogy ami a magyarországi elıadókat illeti, a magyarmagyar párbeszéd oda jut, hogy már nincs is párbeszéd, mert a meghívott nem jelenik meg. Elég szomorú, amikor a párbeszéd ennyire egyoldalúvá válik, mint amit mi, az itt résztvevık tapasztalhattunk. Néhány végsı következtetés, kulcsszavakat használva: fontos a cselekvı, aktív együttmőködés, a szeretet és a bizalom kiépítése, gazdagítása, értékeink képviselete az Európai Unióban. És végül egy egyszerő következtetés, hogy a helyzet rossz, de nem reménytelen, és nagyjából ezzel mind egyetértettünk. És azzal is, hogy a kultúra egy jó befektetés, és mindannyian, akik itt vagyunk, az Európai Unióban humán erıforrásként igen csak magas értéket tudunk képviselni, hisz munkánk sokszorosan kamatozik a közösség javára. Utolsó felhívásként még elmondanám, hogy szükség van egy egészséges nemzetre, biológiai értelemben és szellemi, mentális értelemben is. Június 18. napjának közeledtével, ami az apák napja, felhívnám a figyelmet ennek megünneplésére, hogy ne csak az anyákat ünnepeljük, mert amikor egy gyermek születik, akkor kispapa is születik, és egy egészséges nemzetnek nemcsak gyerekekre, anyákra, hanem apákra is szüksége van, ez a három egybefonódik.

Halász Péter Köszönjük beszámolókat, nem fecsérelték az idıt a szekciókban. Annyit hozzátennék, hogy az EU-s pályázatírói képzésen elhangzott, az Európai Unió az együttmőködés, az összefogás, a partnerség jegyében gondolkodik, ezért minél több együttmőködési megállapodást, szerzıdést kell kötni, még akkor is, ha egyelıre kilátás sincs EU-s pályázatra. Az együttmőködési szerzıdések megkötésére pedig kitőnıek ezek a magyar-magyar kapcsolatok. Visszagondoltam arra, hogy mi a Honismereti Szövetségben több ilyent kötöttünk erdélyiekkel, délvidékiekkel, felvidékiekkel, és valahogy akkor azt gondoltuk, hogy jó, hát szegények, nekik lehet, hogy jó, hát miért ne kössük meg azt a szerzıdést. És most nekünk lett jó, hogy amikor pályázatot adunk be egy határokon átnyúló rendezvénynek a megszervezésére, akkor beírhatjuk, és emelt fıvel írhatjuk be, hogy már négy éve van együttmőködési szerzıdésünk a bácskaiakkal, a kolozsváriakkal és így tovább. Majdnem azt mondom, hogy ilyenekbıl nı aztán ki a tartalmas, értelmes és nem utolsó sorban forintra váltható együttmőködési lehetıség.

86

A konferencia zárása

A konferencia zárása Romhányi András ________________________ Kedves Kollégák! Örülök, hogy konszenzussal tudtuk befejezni ezt a mai napot a Kárpátmedencei Kulturális Szövetség ügyét illetıen. Valóban ex lex helyzetben vagyunk, egy megalakult, de a jogi procedúra elhúzódása miatt bíróságilag még be nem jegyzett szövetségrıl van szó, azonban úgy gondolom, hogy irányadó, elıremutató beszélgetést folytathattunk a szövetség céljai és jövıbeni feladatai tekintetében. Összefoglalásként hangsúlyoznám, hogy a szövetség tevékenysége és súlya a tagok munkájából fog összejönni. A zárónyilatkozatot is sikerült konszenzussal elfogadni, és ezzel eljutottunk a 7. Budakalászi Találkozó végéhez. Nagyon jó volt! Sokan jöttek oda hozzám megköszönni, hogy Péterrel együtt ennyit dolgozunk a Találkozóért, és ıszinte szívvel mondhattam nekik és mondom most mindnyájatoknak, hogy mi ugyanúgy feltöltıdünk a Budakalászi Találkozón, mint ti. Amikor mi most hazamegyünk, akkor mi ugyanúgy vagyunk, hogy megint kaptunk tıletek erıt, megint van erınk egy évig dolgozni. És mi is várjuk a következı Budakalászi Találkozót. Minden évben elmondjuk, és most is elmondom nektek azt, hogy Pétert meg engem hogyan kell használni. Nagyon sok meghívást kapunk és sajnos, a Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus az utóbbi idıben nem igazán támogatja azokat a feladatokat, amelyeket mi úgy gondolunk, hogy el kellene látnunk. Reméljük, megkapjuk azt a tervezetet, amelybıl kiderül, hogy mit is várnak el tılünk, de minden esetre, sokkal kevesebbet tudunk utazni, mint korábban. De ha minden lehetıséget meg is kapnánk, akkor is kevesebb helyre tudnánk eljutni, mint ahányra szívesen várnak bennünket. Úgy kell bennünket használni, hogy akkor hívjatok bennünket, ha nektek olyan konkrét rendezvényetek, eseményetek van, amelyen nekünk elıadást kellene tartani, vagy ha bajban vagytok, és amihez mi kellünk, hogy leülünk és elkezdünk beszélgetni, hangosan gondolkodni és közösen megoldást keresni. 87

A konferencia zárása

Újságírók feltették nekem a kérdést, hogy ez a 7. Budakalászi Találkozó különlegesebb, másabb volt-e mint a többi? Én úgy gondolom, hogy ez a Találkozó ugyanígy beleillik a sorba, mint az összes eddigi, de talán annyiban mégiscsak minıségi változást hozott, ahogyan ez mai nap lezáródott, mind a szövetség ügyét, mind a zárónyilatkozatot tekintve, hogy egy picit felnıttebbek lettünk. Úgy látom, hogy az a fajta naiv lelkesedés, amivel mi mindig eljöttünk ide és meg is ırzünk magunkban, egy picit mederbe lett terelve, mintha egy picit fegyelmezettebbek lennénk, valahogy már kötelezettségeink vannak, feladatokat vállalunk. Én azt gondolom, hogy ennyiben felnıttebbek lettünk. Nagyon-nagyon nem szeretném viszont, ha innentıl kezdve átalakulnánk valamiféle hivatallá és fegyelmezetten, kockák között kellene dolgoznunk, mert azt gondolom, hogy a Budakalászi Találkozók gyönyörősége pontosan az a szabálytalanság, amikor ti kiléptek abból a mederbıl, amit mi megpróbálunk nektek ásni. Nem vermet mondtam, hanem medret, ahol ez a folyam folyik. Szerintem ez az egyik nagy érdeme a Találkozónak. Nagy eredmény, hogy évrıl-évre újabb emberek kapcsolódnak be a Budakalászi Találkozókba, és hogy kialakult egy olyan szellemiség, mely kitermelte közületek azokat az embereket, akik motorjai lehetnek a következı idıszaknak. Ez azért nagyon fontos, mert tekintettel a Szövetség sorsának alakulására is, én nagyon bízom benne, hogy együtt, közösen érjük el majd azokat az eredményeket, amelyeket a Budakalászi Találkozó hoz számunkra. Tehát nem annyira Péterre és rám, mint szervezıkre hárul majd ennek a sikere vagy sikertelensége, hanem sokkal inkább azon fog múlni, hogy ti milyen lélekkel, munícióval jöttök legközelebb.

88

KKSZ statútum

Kárpát-medencei Kulturális Szövetség ALAPSZABÁLY I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. 2. 3.

Név: Kárpát-medencei Kulturális Szövetség Külföldi név: Rövidített elnevezés: KKSZ

4.

Székhely:

5.

Mőködési terület: országos hatáskörő társadalmi szervezet, a tagszervezetek tevékenysége kiterjed a Kárpát-medence országaira. Ezek: Ausztria, BoszniaHercegovina, Csehország, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.

6.

A Kárpát-medencei Kulturális Szövetség (a továbbiakban: Szövetség) jogi személy. A Szövetség az egyesülésrıl szóló 1989. évi II. törvény alapján egyesületi formában mőködik. A Szövetség törvényességi felügyeletét a Magyar Köztársaság Ügyészsége gyakorolja.

7.

Budapest, Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus Postacím: 1011 Budapest, Corvin tér 8., Magyarország

II. A SZÖVETSÉG ELVEI, CÉLJAI ÉS TEVÉKENYSÉGI KÖRE Célja A közmővelıdés az emberek jórészt öntevékeny, közös kulturális tevékenységének színtere és megvalósulási formája. 89

KKSZ statútum

A határon túli magyarság megmaradásában, identitásának megırzésében fokozott szerepük van a különbözı amatır mővészeteknek: a verbális és a vokális mőfajokban, ami az anyanyelv ápolásának is alkotóeleme (éneklés, színjátszás, vers- és prózamondás); valamint a többi mőfaj (zene, tánc, képzımővészet, a tárgyalkotó mővészet, a népi játék, a vizuális kultúra) különbözı területein. Ezek a mővelıdési formák elsısorban közösségiek, s így a megtartó hagyomány éltetése mellett a közösségek összetartását is szolgálják. A határainkon túl, nemzetiségi sorsban élı magyarság már régen felismerte ennek jelentıségét, ezért számos - a legkülönbözıbb formában és mőfajokban tevékenykedı - amatır mővelıdési közösséget hozott létre és igyekszik azokat életben tartani, vagy éppen virágoztatni. Ebben a munkában nagy jelentıségük van a civil szervezeteknek, hiszen azokban a régiókban, ahol a magyarság nevezett része lakik, a közmővelıdésnek többnyire nincs, vagy csak hiányosan van meg az intézményi háttere. Ezért fokozott szerep hárul a társadalom öntevékeny szervezıdéseire.

Dr. Szabó Tibor, a KKSZ elnöke * Romhányi András, a KKSZ titkára 90

KKSZ statútum

A népmővelıi (közmővelıdési, kultúraközvetítıi stb.) szakma az elmúlt évtizedekben a magyar nyelvterületen értékes eredményeket ért el, használható módszereket fejlesztett ki. A népmővelés fontos eszköz a határon túl élı magyarság önazonosság-tudatának megırzésében, nemzeti kultúrájának ápolásában. Erre való tekintettel a szervezet célja 1.

2. 3. 4. 5.

A magyar kulturális értékek ırzése, gyarapítása, bemutatása és elfogadtatása nemzetközi szinten. A Szövetség nemzeti intézmény, melynek feladata: a magyar közmővelıdési szakma eredményeinek, módszereinek kölcsönös közvetítése a térségben élı magyarság számára, valamint tagszervezetei érdekvédelmének a biztosítása. Szakmai eszközeivel segíteni kívánja a Kárpát-medencében élı magyarság közmővelıdési tevékenységéhez szükséges intézményépítést és a civil szervezıdést. Kedvezı feltételeket teremteni az értelmiség számára azzal, hogy csökkenjen a szülıföldrıl történı elvándorlás. Elısegíteni a szülıföldjükön maradottak képzettségi szintjének növekedését, kulturális és gazdasági gyarapodását. Támogatni a tehetséges fiatalokat: ösztöndíjakkal, publikációs lehetıségekkel stb. Elvei

A szövetség a szabad egyesülés elvén alapuló politikamentes szervezıdés, mely céljának tekinti a kárpát-medencében élı népek harmonikus kapcsolatainak elısegítését, egymás kultúrájának megismerését és az együttmőködést ezen népek között. A szövetség egyenjogúsági alapon együttmőködik minden olyan szervezettel, szövetséggel vagy társasággal bel- és külföldön, mely hozzá hasonló elveket és nézeteket vall. A szövetség tagjai a maguk szakterületén képviselik a szövetség céljait. Alaptevékenysége A szövetség célját az alábbi módon valósítja meg: a)

szerepet vállal a Kárpát-medencében élı magyar és magyarul értı alkotó személyek és közösségek tevékenységének koordinációjában; szakmai érdekeinek védelmében; 91

KKSZ statútum

b) elısegíti az információcserét szakmán belül és szakmák közt a Szövetség keretein belül, és azon kívül is; c) elısegíti a kapcsolatteremtést és az együttmőködést az anyaországgal és a világ bármely részén élı magyarság szakmai szervezetei között; d) szakmai cseréket, szakemberképzéseket, szakmai tanácskozásokat szervez és intézményesít; e) magyarországi kulturális szakemberek, mővészek és tudósok, illetve ezek csoportjainak határon túli közremőködését, szereplését szervezi; f) határon túli kulturális szakemberek, mővészek és tudósok, illetve ezek csoportjainak magyarországi közremőködését, szereplését szervezi; g) kiállításokat szervez; h) szakmai kiadói tevékenységet folytat; i) tájékoztatót ad ki a KKSZ munkájáról, terveirıl; j) szorgalmazza a hozzá hasonló célú szervezetek együttmőködését; k) jogszabályok alkotását kezdeményezi, véleményt nyilvánít jogszabályok tervezeteirıl; l) együttmőködik más szervezetekkel; m) szociális- és kulturális létesítményeket tart fenn és mőködtet; n) pályázatokat hirdet; o) önálló elismerési formát alapít; p) vállalkozik és maga is részt vesz vállalkozásokban; q) pénzügyi alapot hoz létre, tevékenységének és rendezvényeinek finanszírozása, valamint jótékonysági célokra. Közhasznú tevékenysége A Szövetség az 1997. évi CLVI. Törvény 26.§ c) pontja alapján az alábbi közhasznú tevékenységeket végzi: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 92

szociális tevékenység, családsegítés, idıskorúak gondozása, tudományos tevékenység, kutatás, nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, kulturális tevékenység, kulturális örökség megóvása, mőemlékvédelem, természetvédelem, állatvédelem, környezetvédelem, gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet, hátrányos helyzető csoportok társadalmi esélyegyenlıségének elısegítése, emberi és állampolgári jogok védelme,

KKSZ statútum

12. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység, 13. munkaerıpiacon hátrányos helyzető rétegek képzésének, foglalkoztatásának elısegítése és a kapcsolódó szolgáltatások, 14. az euroatlanti integráció elısegítése. Vállalkozási tevékenysége Tevékenységi körök a TEÁOR figyelembevételével.

III. A SZÖVETSÉG TAGJAI 1.

A Szövetség tagjai társadalmi szervezetek és a Ptk. 685. § c) szerinti gazdálkodó szervezetek. 93

KKSZ statútum

2. 3. 4.

A Szövetségnek vannak rendes és társult tagjai. A rendes tagok kárpátmedence felsorolt országaiban bejegyzett szervezetek, a társult tagok a világ más országaiban bejegyzett magyar szervezetek. A társadalmi szervezet-tagok név szerint megnevezik képviselıjüket, akik tisztségekre választók és választhatók. A tagok az Alapszabály rendelkezéseit magukra nézve kötelezınek fogadják el, az Alapszabályt aláírják, valamint kötelezettséget vállalnak a szövetségi célok megvalósítása érdekében történı közremőködésre és a tagdíj megfizetésére. A tagsági viszony keletkezése

1. 2. 3. 4.

A tagok felvételérıl - a belépési nyilatkozat alapján – a Közgyőlés utólagos jóváhagyásával az Elnökség dönt. A tagfelvételi kérelem elutasítása esetén az Elnökséghez intézett felszólalásnak van helye. A tagsági viszony a tagdíj befizetésének idıpontjától kezdıdik. A tagdíjak összegét - évente - az Elnökség határozza meg. A tagsági viszony megszőnése

1.

2. 3. 4.

A tagság megszőnik: - kilépéssel, - törléssel, - a gazdálkodó szervezet, illetve társadalmi szervezet jogutód nélküli tag megszőnésével, - kizárással, - a szervezet jogutód nélküli megszőnésével. Törölni kell azt a tagot, aki tagdíjfizetési kötelezettségének felszólításra sem tesz eleget. Ki lehet zárni azt a tagot, aki a Szövetség tagjához méltatlan magatartást tanúsít. A tagok kizárásáról a Közgyőlés utólagos jóváhagyásával az Elnökség dönt. A tagok jogai és kötelezettségei

1.

94

A Szövetség tagjainak jogai: a) részt vehetnek a Szövetség tevékenységében és rendezvényein,

KKSZ statútum

b) választhatnak és választhatóak a Szövetség szerveibe. A Szövetség nem természetes személy tagjai képviselıjük személyén keresztül részt vehetnek a Szövetség munkájában, c) a Szövetség Közgyőlésén szavazati joggal rendelkeznek, d) igénybe vehetik az alaptevékenységgel kapcsolatos szolgáltatásokat. 2.

A tagok kötelezettségei: a) eleget tenni a Szövetség Alapszabályában foglalt kötelezettségeiknek, illetve rendelkezéseknek, b) a tagdíjat a tárgyév június 30-ig kell befizetni. IV. A SZÖVETSÉG SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE A Szövetség szervei

1.

A Szövetség szervei: a) Közgyőlés b) Elnökség c) Ügyvezetıség

2. 3. 4.

Az Elnökség tagjait a Közgyőlés választja meg, illetve menti fel tisztségükbıl. Munkájukról a Közgyőlésnek számolnak be. A Szövetség választott tisztségviselıje csak a Szövetség Közgyőlése által javasolt természetes személy lehet. A Szövetség bizottságai, szakmai tagozatai

A Szövetség szakmai szervezeti egységként mőködı bizottságokat hozhat létre. A bizottságok elnökeit az Elnökség választja meg. A bizottságok ülésein a Fıtitkár véleményezési joggal vesz részt, akadályoztatása esetén az általa kijelölt titkársági dolgozó helyettesíti. A bizottságok állásfoglalásait a Szövetség nevében a Fıtitkár küldi meg az érintetteknek. A Szövetség társadalmi, szakmai és területi körei, tagozatai a Szövetségen belül önkéntesen létrehozott szakmai csoportosulások. A bizottságok és a szakmai tagozatok saját ügyrendjük szerint mőködnek.

95

KKSZ statútum

Közgyőlés (1) A Szövetség legfıbb szerve a Közgyőlés, amely a tagok összességének képviselete, a Szövetséget érintı minden kérdésben jogosult dönteni. a) A Közgyőlésen a tagok 1 szavazattal rendelkeznek. b) A Közgyőlés határozatképes, ha azon a szavazatok egynegyedét képviselı tagok jelen vannak. c) A Közgyőlést a Szövetség Elnöke a napirend egyidejő közlésével hívja össze úgy, hogy a meghívók elküldése és a Közgyőlés napja között legalább nyolc nap álljon rendelkezésre. d) A Közgyőlést évente legalább egyszer kötelezı összehívni, valamint akkor is, ha a tagok egyharmada a cél megjelölésével ezt kívánja, vagy ha az Elnökség az összehívást indítványozza. (2) A Közgyőlés határozatait egyszerő szavazattöbbséggel hozza. A Szövetség megszüntetéséhez a tagok legalább háromnegyedének egyetértı szavazata szükséges. (3) A Közgyőlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a Szövetség Alapszabályának megállapítása és módosítása;

96

KKSZ statútum

b) az Elnökség, az Elnök és a négy Alelnök titkos szavazással, négy éves idıtartamra való megválasztása, továbbá beszámolóik elfogadása; c) döntés mindazokban a kérdésekben, amelyeket a jogszabály a Közgyőlés hatáskörébe utal (4) Mind a Közgyőlés, mind az Elnökség, mind az Ügyvezetıség minden lényeges döntését jegyzıkönyvben rögzíti. A Közgyőlés és az Elnökség ülésérıl készült jegyzıkönyvet két tag hitelesíti.

Elnökség 1.) Két közgyőlés között a Szövetség legfıbb irányító szerve az Elnökség. Az Elnökség határozatképes, ha ülésein az elnökségi tagok fele jelen van. Az Elnökség minden tagja egy szavazattal rendelkezik. 2.) Az Elnökség tagjai: - elnök - alelnökök - elnökségi tagok - bizottsági elnökök 3.) Az Elnökség - ellenırzi a Közgyőlés határozatainak végrehajtását - jóváhagyja a tagdíjakat - bizottságokat és szakmai tagozatokat hoz létre vagy szüntethet meg, megbízza, illetve felmentheti azok elnökeit - dönt fegyelmi és kizárási ügyekben, elbírálja a tagfelvételi kérelem elutasítása miatt benyújtott felszólalásokat - meghatározza a Szövetség szakmai célkitőzéseit - megvitatja és eldönti a tagok olyan javaslatait, panaszait, amelyeket az Ügyvezetés ide utal - elfogadja az éves költségvetési beszámolót az Etv. 12. § (2) bekezdése alapján - meghatározza a tárgyévet követı évi költségvetés keretszámait az Etv. 12. § (2) bekezdése szerint 4.) Az Elnökséget az Elnök évente legalább kétszer összehívja. Az Elnökség határozatait egyszerő szótöbbséggel hozza meg. 97

KKSZ statútum

5.) Az Elnökség a Fıtitkár javaslata alapján dönt a tagkizárás kérdésében. Az Elnökség Ügyvezetıséget hozhat létre, mely a mőködtetési feladatokat látja el.

V. A SZÖVETSÉG VEZETİ TISZTSÉGVISELİINEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI Elnök (1) Az Elnök a Szövetség szakmai irányítója. Összehívja a Közgyőlést és az elnökségi üléseket. Feladatát az Alelnökökre átruházhatja. Munkáltatói jogkört gyakorol - a Szövetség közgyőlési és elnökségi határozatai által meghatározott körben - a Fıtitkárt illetıen a hatályos Munka Törvénykönyv alapján. (2) A Szövetséget az Elnök (a Fıtitkárral megosztva) képviseli hatóságok, bíróságok, kívülálló harmadik személyekkel szemben. A Fıtitkár aláírási joga önálló. Alelnökök (1) Az Elnököt akadályoztatása esetén az általa kijelölt Alelnök(ök) helyettesíti(k). (2) Az Alelnökök az Elnök helyettesítésén kívül ellátják mindazokat a feladatokat, amelyekkel az Elnökség megbízza ıket. Fıtitkár (1) A Fıtitkár feladatai: a) A Szövetséget a Fıtitkár képviseli hatóságok, bíróságok, kívülálló harmadik személyekkel szemben. A Fıtitkár aláírási joga önálló. b) Elıkészíti az Elnökség és Ügyvezetıség üléseit. c) Biztosítja a választott szervek folyamatos mőködésének feltételeit, gondoskodik határozataik végrehajtásáról. d) Irányítja a Szövetség adminisztrációs szervezetét (Titkárság), munkáltatói jogkört gyakorol a szervezet munkaviszonyban álló dolgozói felett. e) Biztosítja a Szövetség bevételeinek és kiadásainak rendeltetésszerő, a mindenkori pénzügyi elıírásoknak megfelelı felhasználását. f) Az Ügyvezetés véleményének figyelembevételével dönt költségvetési ügyekben. 98

KKSZ statútum

g) Véleményezési joggal részt vehet a Bizottságok ülésein. Akadályoztatása esetén az általa kijelölt titkársági dolgozó helyettesíti. A Bizottságok állásfoglalásait a Szövetség nevében a Fıtitkár küldi meg az érintetteknek. A Fıtitkár tevékenységérıl és a határozatok végrehajtásáról beszámol az Elnöknek, illetıleg az Ügyvezetıségnek és az Elnökségnek.

VI. FELÜGYELİ BIZOTTSÁG A szervezet munkáját a közgyőlés által választott, három fıs felügyelı bizottság ellenırzi. (1) A Közgyőlés négy évre háromtagú Felügyelı Bizottságot választ. (2) Az Felügyelı Bizottság a megválasztását követı ülésen saját tagjai sorából megválasztja elnökét és elnökhelyettesét. 99

KKSZ statútum

(3) A Felügyelı Bizottság tagja a Szövetségben más tisztséget nem tölthet be. (4) A Felügyelı Bizottság: a) figyelemmel kíséri a Szövetség alapszabályszerő mőködését; b) ellenırzi a Szövetség pénzügyi gazdálkodását, megvizsgálja a Szövetség beszámolóját. (5) A Felügyelı Bizottság megállapításai és javaslatai alapján a Szövetség Elnöksége köteles a megfelelı intézkedést megtenni, annak végrehajtását ellenırizni és minderrıl a Felügyelı Bizottságnak beszámolni. (6) A Felügyelı Bizottság tevékenységérıl jelentést tesz a Közgyőlésnek. (7) A Felügyelı Bizottság üléseit szükség szerint tartja, de azt évenként legalább egyszer össze kell hívni. Az Felügyelı Bizottságot 14 nappal az ülést megelızıen annak elnöke hívja össze, írásban a napirend közlésével. (8) A Felügyelı Bizottság hatáskörére egyebekben a közhasznú szervezetekre vonatkozó 1997. évi CLVI. törvény 11. §-ában írottak az irányadók. VII. A SZÖVETSÉG ANYAGI ESZKÖZEI ÉS GAZDÁLKODÁSA (1) A Szövetség a vagyonával éves költségvetés alapján önállóan gazdálkodik. A Szövetség nem folytathat elsıdlegesen gazdasági tevékenységet. (2) A Szövetség tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok – a tagdíj megfizetésén túl – a Szövetség tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. (3) Bevételeinek forrása: - alaptevékenységével kapcsolatos bevételek (tagdíj, juttatás, támogatás) - vállalkozási tevékenységbıl származó bevételek. VIII. MEGSZŐNÉS (1) A Szövetség megszőnik: c) feloszlással d) más társadalmi szervezettel való egyesüléssel e) feloszlatással f) megszőnésének megállapításával.

100

KKSZ statútum

(2) A Szövetség megszőnése esetén – a hitelezık kielégítése után – vagyonáról a Közgyőlés döntése szerint kell rendelkezni. Az ezzel kapcsolatos teendık ellátása a felszámolók feladata. (3) Ha a Szövetség feloszlatással szőnt meg vagy megszőnését a közgyőlés megállapította, és a vagyonról nem történt rendelkezés, vagyona a hitelezık ki-elégítése után állami tulajdonba kerül, és azt közérdekő célra kell fordítani. A vagyon felhasználásának módját nyilvánosságra kell hozni. IX. VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Jelen Alapszabályban nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény, és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezései az irányadóak. Jelen módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt Alapszabályt a 2006. június 18. napján tartott Közgyőlés elfogadta.

101

Zárónyilatkozat

A 7. Budakalászi Találkozó (Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közmővelıdési Civil Szervezetek Fórumának)

Zárónyilatkozata A 7. Budakalászi Találkozó tíz országból érkezett, száznál több civil szervezetet képviselı, nyolcvannál több küldötte a június 8-10. között megtartott fórum nyomán az alábbi nyilatkozatot teszi közzé: 1.

Az Európai Unió bıvítése folytán a Kárpát-medencei magyarság mintegy 90 százaléka uniós tagországban él. A Budakalászi Találkozó kinyilvánítja, hogy az általa képviseltek magyarként kívánnak európaiak lenni.

2.

Ilyen összefüggésben is fontosnak tartjuk magyarságunk vállalását, emberikulturális értékeink bemutatását, megismertetését és elfogadtatását Európával.

3.

A siker érdekében mindenekelıtt saját közösségeinkben kell a magyarságtudatot fejlesztetni, tartalommal megtölteni és oda hatni, hogy közösségeinkben cselekvı, pozitív életszemlélet honosodjon meg.

4.

Kívánatosnak tartjuk a magyarságon belül a bizalom és szeretet légkörének megteremtését, hogy erıinket ne a torzsalkodás és a belsı viszály eméssze fel. Hitet teszünk a párbeszéd mellett minden szinten.

5.

Ugyanilyen fontos a párbeszéd a magyar kisebbség és a többségi nemzetek között is. A kisebbségi civilszervezetek tartsák feladatuknak a magyar kultúra, szellemiség értékeinek a többségi nemzettel való megismertetését és elfogadtatását – a kölcsönösség jegyében –, együttmőködve a többségi civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, intézményekkel.

6.

Fontosnak tartjuk a civilszervezeteink közötti együttmőködés további javítását, a szórvány támogatását – az anyaország és a határon túliak vonatkozásában –, de régión belül, illetve régiók között is.

7.

Örömünkre szolgál, hogy 2007-ben a szervezıknek sikerült megvalósítaniuk az EU-s pályázatírói képzést több mint félszáz résztvevıvel. Ugyanakkor keserő szájízzel és megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a meghívott magas rangú elıadók többsége ezúttal sem méltatta figyelemre a fórumot és az általa képviselt civil szférát.

102

Zárónyilatkozat

8.

Az egymás közötti jobb megismerés és jobb kapcsolattartás érdekében vállaljuk, hogy rendezvényeinkrıl az adatbank felhasználásával folyamatosan tájékoztatjuk egymást, rendezvényeinken kölcsönösen részt veszünk, vállaljuk azok népszerősítését, ha lehet, közösen bonyolítjuk le azokat.

9.

A fórum kifejezi óhaját, hogy a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség tagként csatlakozzék az Európa Tanács civil szervezeteihez.

A fórum köszönetét fejezi ki a szervezıknek azért, hogy a Kárpát-medencei magyarság képviselıi számára 2007-ben is megteremtették a találkozás és a kapcsolatok elmélyítésének lehetıségét. Budakalász, 2007. június 10. A 7. Budakalászi Találkozó résztvevői

103

Képviselt szervezetek

Képviselt szervezetek Képviselt szervezet Apáczai Csere János Közmővelıdési Egyesület Apáti Miklós Társaság Aranka György Alapítvány Arménia Örménymagyar Baráti Társaság Atelier Társaság Basa Tamás Kulturális és Gazdasági Egyesület Báthory István Alapítvány Beszterce Mővelıdési Alapítvány Bethlen Gábor Baráti Társaság Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) Bocskai István Mővelıdési Egyesület Bukaresti Petıfi Mővelıdési Társaság Búzavirág Egyesület Carbo Gremium Humanitárius Egyesület Cimbora Egyesület Domokos Pál Péter Hagyományırzı Egylet Egry Ferenc Magyar Hagyományırzı Társaság EMKE Maros megyei Szervezete EMKE Mezıpaniti Szervezete EMKE Petrozsényi Szervezete EMKE Vulkáni Szervezete Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Szervezete Erdélyi Magyar Népmővészeti Tanács Erdélyi Magyarok Egyesülete Erdélyi Szórvány Magyarságért Egyesület Felsıbányai Mőveltségszolgálat Alapítvány Folk Dancing and Music Egyesület Gábor Áron Kulturális Alapítvány George Coşbuc Mővelıdési Központ

104

Település

Küldött

RO/Brassó

Házy Bakó Eszter

SK/Nagykapos RO/Marosvásárhely

Banykó Pál Káli Király István

RO/Kolozsvár

Bálintné Kovács Júlia

SK/Révkomárom

Kopócs Tibor PhDr.

RO/Zabola

Pásztori Tibor Endre

RO/Szilágysomlyó RO/Beszterce RO/Nagyenyed

Dr. Széman Péter Fazekas István Lırincz László

RO/Nagyvárad

Dr. Fleisz János

RO/Nyárádszereda RO/Bukarest RO/Pécska

Kádár Gyöngyi Juliánna Kováts László Engi Márta Ildikó

RO/Petrozsény

Bartosné Fodor Anna

RO/Székelyudvarhely

Both Aranka

RO/Gyergyóalfalu

Antal Zsuzsa

UA/Kisgejıc

Pankotay Erika

RO/Marosvásárhely RO/Mezıpanit RO/Petrozsény Vulkán

Dr. Ábrám Zoltán Deák Julianna

RO/Sepsiszentgyörgy

Dukrét Lajos

RO/Csíkszereda HU/Budapest

Szatmári Ferenc B. Kis Béla Dr. Tasnádiné Jilling Erika

HU/Szentendre

Wersánszky Ildikó

RO/Felsıbánya

Sajtos Mária Erzsébet

RO/Marosvásárhely RO/Bereck RO/Beszterce

Incze Tünde Tibád Sándor Herineanu Mária


Képviselt szervezet

Település

Küldött

Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület Honismereti Szövetség In Memoriam 1956 Játékkuckó Társaság Józsa Márton Könyvtári Szolgálat József Attila Magyar Kultúregyesület Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége Kassai Polgári Klub Kékiringó Alapítvány Korondi Fazekasok Szövetsége Kölcsey Egyesület Kölcsey Egyesület Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Láng Simon Fúvószenekar Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Magyar Kisebbségi Tanács Magyar Kollégium Kulturális Egyesület Magyar Közösségi Ház Magyar Kultúra Alapítvány Magyar Média és Információs Központ Maros Mővészegyüttes Martonvásári Nyári Kulturális Egyesület Mátyusföldi Muzeológiai Társaság Monográfia Alapítvány Nagykapos és Vidéke Társulás Népkör Magyar Kultúregyesület Nyugati Jelen Óradnai Magyar Közmővelıdési Egyesület Palágykomoróci Magyar Hagyományırzı Társaság Partiumi és Bánsági Mőemlékvédı és Emlékhely Társaság Petıfi Társaság

SK/Rimaszombat HU/Budapest RO/Arad RO/Szilágysomlyó RO/Zselyk SLO/Ljubljana

B. Kovács István PhDr. Halász Péter Jámbor Ilona Széman Rózsa Guther Ilona Csík Gyula

UA/Ungvár

Jani Csilla

SER/Ada

Krizsán V. Vilmos

SK/Kassa RO/Székelyudvarhely RO/Korond RO/Arad RO/Arad

Cs. Erdélyi Kornélia Both Aranka Páll Ágoston Lehoczky Attila Pávai Gyula

HU/Budapest

Halász Péter

RO/Zselyk

Guther Ilona

RO/Marosvásárhely

Incze Vanda

UA/Ungvár

Jani Csilla

HR/Eszék

Ferencz László

HU/Budapest

Romhányi András

SK/Kassa HU/Budapest

RO/Marosvásárhely

Csala András Seres Zsuzsa dr. Dr. Ráday-Pesthy Pál Frigyes Incze Tünde

HU/Martonvásár

Dr. Szabó Tibor

SK/Boldogfa RO/Mezıpanit SK/Nagykapos HR/Eszék RO/Arad

Danter Izabella Deák János Tóth Edina Giber János Jámbor Gyula

RO/Óradna

S. Osztrovszki Erzsébet

UA/Palágykomoróc

Szanyi Béla

RO/Nagyvárad

Pásztai Ottó

RO/Torda

Dumitriu Anna

A/Alsóır

105


Képviselt szervezet

Település

Küldött

Philadelphia Transilvania Alapítvány Possibilitas Egyesület – Vice Premontrei Öregdiákok Egyesülete Pro Fazekasvarsánd Egyesület

RO/Érmihályfalva RO/Beszterce RO/Nagyvárad RO/Arad

Pro Lyceum Érmihályfalva

RO/Érmihályfalva

Pro Zselyk Egyesület Pusztinai Szent István Egyesület Rákóczi Szövetség Királyhelmeci Alapszervezete Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás Romániai Magyar Könyves Céh Romániai Magyar Népmővészeti Szövetség Román-Magyar Baráti Társaság Arad-Pécs Sapientia Varadiensis Alapítvány Segítı Szőzmária Római-katolikus Nıszövetség Sipos Domokos Mővelıdési Egyesület Soli Deo Gloria Közmővelıdési Alapítvány Szent Erzsébet Kat. Nıszövetség Szent Márton Egyesület Szilágysomlyói Magyar Ház (EMKE) SZMPSZ Nagykaposi Alapszervezete TECHNÉ - Egyetemi Oktatok és Tudományos Kutatók Szervezete Téglási Magyar Hagyományırzı Társaság Than Fivérek Értelmiségi Kör Tiszamenti Nagycsaládosok Egyesülete (TINCSE) UMDSZ – Ifjúsági Szervezete Vajdasági Magyar Mővelıdési Intézet Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége Varga Károly Csíki Faragóegylet Zselyki Mővelıdési Egyesület

RO/Zselyk RO/Pusztina

László Afrodita Mayla Júlia Pásztai Ottó Bodonyi Erzsébet Gábor Jeremiás Magdolna Guther Ilona Nyisztor Tinka

SK/Nagykapos

Kis Berta Terézia

SK/Rimaszombat

B. Kovács István PhDr.

RO/Marosvásárhely

Márkó Bakó Judit

RO/Csíkszereda

Szatmári Ferenc

RO/Arad

Jámbor Ilona

RO/Nagyvárad

Dr. Fleisz János

RO/Felsıbánya

Lendeczki Klára

RO/Dicsıszentmárton

Iszlai Géza

RO/Marosszentgyörgy

Hajdó Károly

RO/Beszterce RO/Nyárádszentmárton RO/Szilágysomlyó SK/Nagykapos

Mayla Júlia Varga Sándor Széman Rózsa Kis Berta Terézia

RO/Temesvár

Dr. Jánosi Endre

UA/Téglás

Székovszky Natália

SER/Óbecse

Farkas Béla

SER/Zenta

Horváth László

UA/Nagydobrony SER/Zenta

Jani Csilla Novák Ferenc

SER/Kishegyes

Dr. Szıke Anna

SER/Ada

Krizsán V. Vilmos

RO/Csíkszereda RO/Zselyk

Császár Csilla Guther Ilona

106


EU-s pályázatírói képzés Oktató: RIZ GÁBOR Ábrám Zoltán dr. /RO Antal Zsuzsa RO B. Kovács István dr. /SK Bálint Júlia /RO Banykó Pál /SK Bartos Anna /RO Bodonyi Erzsébet /RO Both Aranka /RO Császár Csilla /RO Danter Izabella /SK Dukrét Lajos /RO Dumitriu Anna /RO Engi Márta Ildikó /RO Farkas Béla /SER Fleisz János dr. /RO

Hajdó Károly /RO Herineanu Mária /RO Horváth László /SER Incze Tünde /RO Incze Vanda /RO Iszlai Géza /RO Jámbor Gyula /RO Jámbor Ilona /RO Jánosi Endre dr. /RO Kádár Gyöngyi /RO Káli Király István /RO Kis Berta Terézia /SK Kováts László /RO Krizsán Vilmos /SER Lehoczky Attila /RO

Lendeczki Klára /RO Lırincz László /RO Márkó Bakó Judit /RO Mayla Júlia /RO Nyisztor Tinka /RO Páll Ágoston /RO Pásztori Tibor /RO S.Osztrovszki Erzsébet/RO Sajtos Mária /RO Szatmári Ferenc /RO Széman Rózsa /RO Tibád Sándor /RO Tóth Edina /SK Varga Sándor /RO Wersánszky Ildikó /RO

107

Híradások

Híradások a 7. Budakalászi Találkozóról

Romhányi András a Hírmondó szerkesztőivel beszélget a Budakalászi Faluházban 108

Híradások

109

Híradások

Tudni kik vagyunk és mit akarunk A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közmővelıdési Civil Szervezetek Fórumára és annak kísérı rendezvényeire a Budakalászi Találkozó keretein belül került sor, a Magyar Kollégium és a Magyar Mővelıdési Intézet szervezésében, június 7-10. között. Egyelıre ez az egyetlen olyan fórum, ahol az egész Kárpát-medence területérıl, sıt azon túlról is összejönnek a magyar közmővelıdési szervezetek képviselıi tapasztalatcserére és tanácskozásra. Bár a magyar kormány a demokrácia jegyében minimális támogatást nyújt a rendezvényhez, azt egyre inkább az önszervezıdés jellemzi. Az anyaországban jelenleg uralkodó gazdasági szigorítások közepette, amit a határon túli magyarok támogatása is megsínyli, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatalától a Magyar Állandó Értekezleten át az Illyés Közalapítványig egymás után szőnnek meg az eddigi, határon túli magyarságot támogatni hivatott szervezetek – a Budakalászi Találkozó felértékelıdött. Az idei találkozóra tíz országból 116 szervezet képviseletében 104 küldött jelentkezett, de a kapcsolattartó szervezetek száma 356. A jelentıs érdeklıdés folytán illene, hogy az európai fórumokon is méltóképpen képviseltessük magunkat, annál is inkább, mert ott a magyar kultúra – enyhén szólva – alulképviselt. Az Európai Tanácsban manapság kereken 300 civil tagszervezet tudja befolyásolni a döntéseket, de közülük egy sem magyar. A helyzet javítására már a tavalyi Budakalászi Találkozón közakarattal megalakult a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség, mely máris színvonalas képviselı lehetne – ha a bejegyzése a mai napig el-el nem akadozna a budapesti bíróságon. A nehézségektıl nem szabad soha megriadnunk, csak tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és mit akarunk – bátorított az elıadók egyik legprominensebbje, Komlóssy József, az Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság (Society 110

Híradások

for the Protection of Ethnic and National Minorities) Svájcban élı alelnöke. Kiemelnék néhányat a nagy tapasztalatú férfi praktikus tanácsai közül. Most nem fegyverrel, hanem kultúrával kell vívni a harcot – mondta. A hadviselés modern stratégiája (mely a kor szellemében békésen alamuszi – tenném hozzá) a népeket úgy győri le, hogy igyekszik elhomályosítani, elvenni az identitásukat, ezért a legfontosabb nemzeti öntudatunkat megtartani. A résztvevıkben szépen körvonalazódott, hogy az adott helyzetet nem lehet betörni, de intelligensen meg lehet lovagolni. Amikor a felsıbb (félre)vezetés céljai nem azonosak a nemzetével, de a demokrácia erre utat enged, önszervezıdni kell. A társaság színvonala nem hagy kétséget, hogy ezt az üzenetet minden jelenlévı megértette és hazavitte. A szervezık, a résztvevıkkel együtt önerıbıl igyekeznek naprakészre frissíteni a közmővelıdési szervezetek listáját, és a kultúra ápolásához szükséges anyagi forrásokat felkutatni. Ez utóbbi annál nehezebb, mivel az anyaország is beszőkítette a kereteket, és az egyesült Európa, globalista politikai elvei miatt nem sokat ad a nemzeti kultúrákra. Amennyit pedig a demokrácia jegyében mégis ad, ahhoz „magasszakképzett” pályázónak kell lenni. Következésképpen fölöttébb népszerő volt a pályázói „önképzıkör”, melyet Riz Gábor pályázati szakértı vezetett. A tanácskozás három szekcióban is zajlott, ezek témakörei: Új helyzet, amikor a magyarság nagyobb része immár az Európai Unióba került – ahol nem szabad elfeledkezni a kinnrekedtekrıl (vagy bennrekedtekrıl? – majd a történelem tisztázza a terminológiát); * A kisebbségi magyarok viszonya a többségi nemzethez – illetve magunk elfogadtatása, megbecsültetésének módjai; * Magyar-magyar viszony – hisz a legfontosabb, hogy legelıször is önmagunkkal békéljünk meg. Kiemelendı, hogy a magyarságnak pillanatnyilag nincs általánosan elfogadott nemzetstratégiája, mint a világ sikeresnek mondható népeinek. A Budakalászi Találkozóról is jusson el az üzenet a magyarok bölcseihez: dolgozzanak rajta! A tanácskozást további érdekes elıadások kísérték, mint Lánszky Imre ökológus beszámolója kutatásairól – Attila és Árpád fejedelem sírja, valamint İsbudavára után a Pilisben. Igazáról hamarosan ásatásokkal fognak meggyızıdni. Tudatosult bennünk, hogy a magyarság 36%-os jelenlétével ma is a Kárpátmedence többségi nemzete. Hallhattunk sok praktikus dolgot is – például arról, hogy a magyarigazolvány korlátlan érvényő lesz, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián ısztıl végre megkezdıdhet a népzenei képzés, amelyre határon túlról is várnak hallgatókat stb. – miközben alakultak az egymás közötti kapcsolatok, és a Faluház udvarán álló kemencében kisült, a résztevık által otthonról hozott lisztbıl és sóval a közös Kárpát-medencei kenyér. CSÍK GYULA, Ljubljana

111

Támogatók

TÁMOGATÓK

112

Helységek jegyzéke

A KIADVÁNYBAN ELİFORDULÓ

HELYSÉGEK JEGYZÉKE Oldal

Ország

42, 43, 105, 106 105 25, 30, 105, 106

[SER] [A] [RO]

67, 104 63 104, 106 75, 79 105 8, 104 63, 104

[RO] [UA] [RO] [A] [SK] [RO] [RO]

63 32, 39, 104, 106

[RO] [RO]

106

[RO]

105

[HR]

106

[RO]

104, 106

[RO]

104 68

[RO] [RO]

A Ada / Ada Alsóır / Unterwart Arad / Arad

B Bereck / BreŃcu Beregszász / Berehove Beszterce / BistriŃa Bécs / Wien Boldogfa / Boldog Brassó / Braşov Bukarest / Bucureşti

Cs Csíkcsicsó / Ciceu Csíkszereda / Miercurea-Ciuc

D Dicsıszentmárton / Târnăveni

E Eszék / Osijek

É Érmihályfalva / Valea lui Mihai

F Felsıbánya / Baia Sprie

Gy Gyergyóalfalu / Joseni Gyulafehérvár /Alba Iulia

K Kassa / Košice 16, 27, 31, 39, 105 [SK] Kijev / Kijev 63 [UA] Királyhelmec / Kráľovský Chlmec 106 [SK] Kisgejıc / Mali Hejevci 104 [UA] Kishegyes /Mali Iñoš 24, 106 [SER] Kolozsvár / Cluj-Napoca 16, 22, 28, 29, 30, 62, 66, 71, 86, 104 [RO] 113


Komárom v. Révkomárom / Komárno Korond / Corund

Oldal

Ország

26, 27, 75, 104 105

[SK] [RO]

105, 111 42

[SLO] [RO]

L Ljubljana / Ljubljana Lövéte / Lueta

M Marosszentgyörgy /Sângeorgiu de Mureş 106 Marosvásárhely / Târgu-Mureş 28, 29, 75, 76, 77, 104, 105, 106 Martonvásár 105 Mezıpanit / Pănet 81, 104, 105 Mohol / Mol 42, 43

[RO] [RO] [HU] [RO] [SER]

N Nagybánya / Baia Mare Nagydobrony / Velika Dobrony Nagyenyed / Aiud Nagykapos / Vel'ké Kapušany Nagyvárad / Oradea

76 106 104 104, 105, 106 104, 105, 106

[RO] [UA] [RO] [SK] [RO]

104 5, 28, 72, 106

[RO] [RO]

69, 106 105

[SER] [RO]

105 104 81, 104 42, 43 16 26, 106

[UA] [RO] [RO] [SER] [SK] [RO]

105, 106

[SK] [SK]

8, 41, 104

[RO]

75 104 81, 104, 105 23, 104, 105, 106

[SER] [HU] [RO] [RO]

Ny Nyárádszereda / Miercurea-Nirajului Nyárádszentmárton / Mitreşti-Vărgata

Ó Óbecse /Bečej Óradna / Rodna

P Palágykomoróc / Palagykomoroc Petrozsény / Petroşani Pécska / Pecica Péterréve / Bačko Petrovo Selo Pozsony / Bratislava Pusztina / Pustina

R Révkomárom / lásd Komárom Rimaszombat / Rimavská Sobota

S Sepsiszentgyörgy / Sfântu Gheorghe

Sz Szabadka / Subotica Szentendre Székelyudvarhely / Odorheiu Secuiesc Szilágysomlyó / Şimleu Silvaniei 114


Oldal

Ország

106 106 82, 105

[UA] [RO] [RO]

105

[UA]

104

[RO]

63, 104 106

[RO] [SER]

105, 106

[RO]

T Téglás / (Tijglas) Temesvár / Timişoara Torda / Turda

U Ungvár / Uzshorod

V Vulkán / Vulcan

Z Zabola / Zăbala Zenta / Senta

Zs Zselyk / Jeica

115


Budakalászi Találkozók HELYSÉGNÉV SZÓTÁRA Összeállítottuk az eddigi füzeteinkben fellelhetı helységnevek jegyzékét, mintegy TÉRKÉPÉT annak a potenciális kapcsolati hálónak, amelyet a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közmővelıdési Civil Szervezetek Fóruma jelent – a közös kapocs, a Budakalászi Találkozók révén – a résztvevık számára.

1 2

Telecska néven is elıfordul magyar szövegekben. Hagyományos magyar neve Morvaberény.

116

2004

2005

2006

2007

SER RO A RO RO SER SER RO RO RO A RO SER RO UA RO RO SER RO RO SK RO CZ HU RO RO

2003

Ada /Ada Almásmálom /Malin Alsóır /Unterwart Apáca /ApaŃa Arad /Arad Bácsgyulafalva1 /Telečka Bajmok /Bajmok Bákó /Bacău Balavásár /Bălăuşeri Barót /Baraolt Bécs /Wien Belényes /Beiuş Belgrád /Beograd Bereck /BreŃcu Beregszász /Berehove Beszterce /BistriŃa Bethlen /Beclean Bezdán /Bezdan Bocskó /Bocicău Bodvaj /Bodvaj Boldogfa /Boldog Brassó /Braşov Brünn2 /Brno Budapest Bukarest /Bucureşti Bunyaszekszárd /Buna Mică3

2001

Település

2000

Dılt betőkkel szedtük azon települések nevét, ahonnan nem volt résztvevı, de valamelyik felszólaló információt közölt róla. Pár kivételtıl eltekintve e települések az információközlı által képviselt szervezet vonzáskörzetébe tartoznak.

+ – – – + – + – – – – + – + + + – + + – – + – + + –

+ – + – + + + – – + – – – + + + + – – – – + – + + –

– – + – + – + + + – + – + – + + + – – – – + + + + –

– – – + + + – + – + – – + + + + + – – – – + – + + +

+ + – + + + – – – – + – – + + + + – – + – + + + + –

+ + – + + + – – – – – – + + + + + + – – – – + + + –

+ – + – + – – – – – + – – + + + – – – – + + – + + –

2004

2005

2006

2007

RO RO RO RO RO RO SER RO SER HR RO RO RO RO RO RO SK RO SER RO HR RO RO SK HR UA RO RO RO RO SER A A SK RO RO RO RO

2003

Buşteni /Buşteni Cegıtelke /łigău Csanád /Cenad Csíkcsicsó / Ciceu Csíksomlyó /Şumleu Csíkszereda /Miercurea-Ciuc Csóka /Čoka Csomakırös /Chiuruş Csonoplya /Čonoplja Csúza /Suza Dánfalva /Dăneşti Dés /Dej Désakna /Ocna Dejului Déva /Deva Diószeg /Diosig Ditró /Ditrău Dunaszerdahely /Dunajská Streda Dicsıszentmárton /Târnăveni Doroszló /Doroslovo Egeres /Aghireş Erdıd /Erdut Erdıszentgyörgy /Sângeorgiu de Pădure Érmihályfalva /Valea lui Mihai Érsekújvár /Nové Zámky Eszék /Osijek Eszeny /Eszeny Facsád /Făget Farkaslaka /Lupeni Fehéregyháza /Albeşti Felsıbánya /Baia Sprie Felsıhegy /Gornji Breg Felsıır /Oberwart Felsıpulya /Oberpullendorf Galánta /Galanta Gálospetri /Galoşpetreu Gelence /GhelinŃa Gyanta /Ginta Gyergyóalfalu /Joseni

2001

Település

2000


– – – – – + + + – – + + – + + – – + – – – – – + + – – – + + + – – – + + – –

– – – – – + – – – – – + – – – – – + + – – – – + + – – + + – – + + – – – + –

– – – – – + – – – – – – – + – + – – + – – + – – – – – – – – + – – – – – – –

+ – + – – + – – – + – – – + – – – + – – – + – – + – + – – – – – – – – + – –

– + + – + + – – – + – + + – – – + – – + + + – – + – – – – – – – – + – – – –

– – – – – + – – + + – + – – – – – – – – – + + – + + – – – – + – – – – – – –

– – – + – + – – – – – – – – – – – + – – – – + – + – – – – + – – – – – – – +

Ma már nem létezı, elnéptelenedése után lerombolt falu Krassó-Szörény megyében, képviselıje Facsádról jött.

3

117

118

2004

2005

2006

2007

RO RO RO RO RO RO SK RO SK RO RO RO RO UA SK RO UA SER RO RO A UA RO RO RO RO SK RO RO SK RO RO SK RO UA SLO SLO RO RO RO SER

2003

Gyergyószentmiklós /Gheorgheni Gyulafehérvár /Alba Iulia Gyulakuta /Fântânele Hegyköz /Muncel Holtmaros /Lunca Mureşului Hosszúmezı /Câmpulung la Tisa Ipolyvarbó /Vrbovka Kalotaszeg /Călata Kassa /Košice Kémer /Camăr Kerlés /Chiraleş Kézdivásárhely /Târgu Secuiesc Kibéd /Chibed Kijev /Kijev Királyhelmec /Kráľovský Chlmec Kisbacon /BăŃanii Mici Kisgejıc /Mali Hejevci Kishegyes /Mali Iñoš Kisiratos /DorobanŃi Kisjenı /Chişineu-Criş Kismarton /Eisenstadt Kisszelmenc /Szolonci Klézse /Cleja Kolozsvár /Cluj-Napoca Koltó /Coltău Komandó /Comandău Komárom v. Révkomárom /Komárno Korond /Corund Kovászna /Covasna Köbölkút /Gbelce Kökös /Chichiş Kraszna /Crasna Krasznahorka /Krásna Hôrka Kürtös /Curtici Lemberg /Lviv Lendva /Lendava Ljubljana /Ljubljana Lövéte /Lueta Lugos /Lugoj Lupény /Lupeni Magyarkanizsa /Kanjiža

2001

Település

2000


– – – + – + + – + + – – + + + – – + – – – – – + – – – + + + + + + – – – – – – – +

– – – – + – – – – – – – – – + – – + – – + – – + + + – – – – – + – – – + – – – – –

+ + + – – + – + + – – + + – + – – + – – – – + + – – + – – – – – – – – – – + + – –

+ – – – – – + + + – – + – – + + – + + + – – + + – – + – – – + – – + – – – + + + –

– – + – – – + – + – + + + – + – – – – – + – – + – – – – – – – – – – + + – – + – +

– – – – – – + – + – – – + – + – – – – – – + + + – – + – – – – – – – – – – – – – –

– + – – – – – – + – – – – + + – + + – – – – – + – – + + – – – – – – – – + + – – –

2004

2005

2006

2007

RO RO HU RO RO RO RO RO RO HU RO RO RO SER UA RO SER UA RO RO SK RO RO RO SK RO SK RO SK SER RO RO SK SER RO RO SK A UA SER SK

2003

Magyarnemegye /Nimigea de Jos Makfalva /Ghindari Makó Mákófalva /Macău Máramarossziget /Sighetu MarmaŃiei Maroshévíz /TopliŃa Marosludas /Luduş Marosszentgyörgy /Sângeorgiu de Mureş Marosvásárhely /Târgu-Mureş Martonvásár Medgyes /Mediaş Mezıpanit /Pănet Mikháza /Călugăreni Mohol /Mol Munkács /Mukacseve Nagybánya / Baia Mare Nagybecskerek /Zrenjanin Nagydobrony /Velika Dobrony Nagygalambfalva /Porumbenii Mari Nagyenyed /Aiud Nagykapos /Vel'ké Kapušany Nagykároly /Carei Nagylak /Nădlac Nagyszalonta /Salonta Nagyszelmenc / Vel'ké Slemence Nagyszentmiklós /Sânnicolau Mare Nagyszombat /Trnava Nagyvárad /Oradea Nána /Nána Nemesmilitics /Svetozar Miletić Nyárádszereda /Miercurea-Nirajului Nyárádszentmárton /Mitreşti-Vărgata Nyitra /Nitra Óbecse /Bečej Olasztelke /(?) Óradna /Rodna Óvár /Olováry İrisziget /Siget in der Wart Palágykomoróc /Palagykomoroc Pancsova /Pančevo Párkány /Štúrovo

2001

Település

2000


– + – – + – + – + – + – – – – – + – – + – – – + – – – + – – + – – + – + – – – – +

– + – – + + + – + – + + – – – – + – + + + – – – – – – + + – + – – + – + – + – – –

+ – – – + + + – + – + – – – – – + – – – – – – + – – – + – – + – – + – + – – – – –

– – – + + + + + + – – + – – – – + – – + + – + + – – – + – – + – – + + + – – – + –

– – – – + – – – + – – + – – – – – – – + – – – + – – + + – – + – + – – + + – – – –

– – + – + – + – + – + – + – + – – – – – – + – + + + – + – + + + – + – + + – + – –

– – – – – – – + + + – + – + – + – + – + + – – – – – – + – – + + – + – + – – + – –

119

120

2004

2005

2006

2007

RO HR SER RO RO SER SK CZ RO RO UA RO RO UA SK RO A RO RO RO RO RO RO SK SER RO SER SK UA RO BH RO RO RO RO RO RO SER RO HU RO

2003

Pécska / Pecica Pélmonostor /Beli Manastir Péterréve /Bačko Petrovo Selo Petrozsény /Petroşani Piatra NeamŃ /Piatra NeamŃ Piros /Rumenka Pozsony /Bratislava Prága /Praha Pusztina /Pustina Radnaborberek /Valea Vinului Rahó /Rahiv Retteg /Reteag Réty /Reci Revicke /Revicke Rimaszombat /Rimavská Sobota Rozsnyó /Rožňava Ruszt /Rust [Sănduleni] /Sănduleni Sarmaság /Şărmăşag Sáromberke /Dumbrăvioara Segesvár /Sighişoara Sepsiköröspatak /Valea Crişului Sepsiszentgyörgy /Sfântu Gheorghe Somorja /Šamorín Szabadka /Subotica Szabófalva /Săbăoani Szaján /Sajan Szalóc /Slavec Szalóka /Szolovka Szamosújvár /Gherla Szarajevó /Sarajevo Szárazajta /Aita Seacă Szárhegy /Lăzarea Szászrégen /Reghin Szatmárnémeti /Satu-Mare Szeben /Sibiu Székelyhid /Săcueni Székelykeve /Skorenovac Székelyudvarhely /Odorheiu Secuiesc Szentendre Szenterzsébet /GuşteriŃă

2001

Település

2000


– – – – – – + – – – + – – – – + – – + + + – + – + – + + – + – – – – + + – – + – +

– – – – – + – – – – – – + – – + + – – – + – + – + – + – – + – – – – + – – – + – –

– – + – – – + + + + – – – – – + – – – – – – + – + – + – – + – – + + + – + + + – –

– – – + + – + – + – – – – – – – – – – – – – + – + + – – – – + – – – + – – – + – –

– + – + – – + – + – – + – – – – – + – – + + + + + – – – + – + + – – + – – – – – –

– – – + – – – – + – – + – + – – – – – – – – + – + – – – – – + – – – – – – – + – –

+ – + + – – + – + – – – – – + – – – – – – – + – + – – – – – – – – – – – – – + + –

2004

2005

2006

2007

RO SK RO SER UA RO RO UA UA SER RO SK UA UA RO RO SER RO RO SER UA RO RO RO RO RO SER RO UA RO RO RO RO HR SER RO SER RO RO

2003

Szentlélek /Bisericani Szepsi /Moldava nad Bodvou Szilágysomlyó /Şimleu Silvaniei Szivác /Sivac Szolyva /Szvaljava Szováta /Sovata Tasnád /Tăşnad Técsı /Tyacsiv Téglás /(Tijglas) Temerin /Temerin Temesvár /Timişoara Terebes /Trebišov Tiszacsoma /Csoma Tiszapéterfalva /Petrove Torda /Turda Torockó /Rimetea Tótfalu /Totovo Selo Tömös /Groşi Újszentes /DumbrăviŃa Újvidék /Novi Sad Ungvár /Uzshorod Vajdahunyad /Hunedoara Vajdaszentivány /Voivodeni Válaszút /Răscruci Vargyas /Vârghiş Végvár /Tormac Versec /Vršac Vice /ViŃa Visk /Viskove Vista /Vişta Vulkán /Vulcan Zabola /Zăbala Zágon /Zagon Zágráb /Zagreb Zenta /Senta Zilah /Zalău Zombor /Sombor Zselyk /Jeica Zsobok /Jebucu

2001

Település

2000


+ + + + + + + + – + + – – + + – + + – + – + – – + – – + – + – – + – + – – – –

– – + – – – – – – + + – – – + – – – – + + + + + – – – – – – – – – – + – – + –

– – + – – + – – – – + – – – – + – – – + + – – – – – + – – – – – – – + + – + +

– – + – – + – – – – + – – – + – – – + – – + – – – – + – – – + + – – – – – + –

– – + – + – – – – – + + – – – – – – – + + – – – – + + – – – – + + + + – – + –

– – + – – – + – + – + – + – – – – – – – + + – – – – + – + – – – – – + – + + –

– – + – – – – – + – + – – – + – – – – – + – – – – – – – – – + + – – + – – + –

121

Az adatbázisról

Az MMIKL Kárpát-medencei magyar kulturális adatbázisának 2007. évi állapotáról

A Magyar Mővelıdési Intézet és a Magyar Kollégium a Kárpát-medencei magyar közmővelıdési civil szervezetek adatbázisának építését 2000-ben kezdte el, az elsı – Budakalászon megtartott – találkozó szervezésekor, és azóta évrıl évre bıvül, az újabb és újabb szervezetek jelentkezésének mértékében. Az adatbázisba azok a civil szervezetek kerülnek be, amelyek vezetıi felveszik a kapcsolatot a Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátussal4 (rövidített elnevezés: MMIKL) vagy a Magyar Kollégiummal, illetve kitöltik és elküldik – postán vagy e-mailen – az adatlapot. Az adatlap megtalálható a Budakalászi Találkozókról szóló kiadványainkban (füzetek, CD), illetve igényelhetı a Magyar Kollégiumtól, vagy az MMIKL-tıl. A régiókba, a nagyobb szervezetekhez 2000 tavasza óta több száz adatlapot küldtünk szét névre szólóan, azzal a kéréssel, hogy sokszorosítsák és terjesszék azokat. 2007. május 30-ig összesen 321 szervezetet rögzítettünk az adatbázisban, a tavalyi és idei Találkozó között 29 újat5 (Románia 16, Szlovákia 7, Ukrajna 4, Szerbia 1, Horvátország 1). Ez a szám 2006-ban 292, 2005-ben 243, 2004-ben 212, 2003ban 161 volt. Jelzésértékően csatoltunk az adatbázishoz egy – különbözı forrásokból összeállított, több csoportra bontott – listát, amely további 590 szervezetet tartalmaz. Ezek a szervezetek azért nem kerülhettek be az Adatbázisba, mert egyrészt kevés adat van róluk a birtokunkban, másrészt a legtöbb esetben azok nem a szervezettıl magától, hanem más forrásból származnak.

Az intézmény teljes neve azt követıen, hogy 2006-ban kormányrendelettel összevonták a Magyar Mővelıdési Intézetet és a Képzımővészeti Lektorátust. 5 Az újak közül 6 a listából került át (Románia 3, Szlovákia 2, Szerbia 1). 4

122

Az adatbázisról

Így 911 szervezetrıl6 – 14 országból – van több vagy kevesebb információ:

Adatbázis 321 Lista 590 Összesen 911

RO

SCG

SK

UA

HR

SLO

CZ

A

BH

Más*

209

38

35

21

8

4

3

2

1

–

359

11

148

5

29

28

–

4

–

6

568

49

183

26

37

32

3

6

1

6

* Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Bulgária 1-1 szervezettel +1 Kárpát-medencei civil szövetség, magyarországi székhellyel

– Kiegészítettük a Kárpát-medencei közmővelıdési civil szervezetek adatbázisát a külhoni magyarokkal (is) foglalkozó magyarországi civil szervezetek név- és címjegyzékével. Figyelem, nagyon sokan összetévesztik az adatbázist a listával! – A LISTA többnyire egy-egy szervezet nevét, elérhetıségét, vezetıjének nevét és elérhetıségét tartalmazza, felsorolásszerően.7 – Az ADATBÁZIS viszont nem egyszerő lista! – széleskörően tartalmazza a szervezetrıl a fontosabb információkat. Adatbázisunk esetében lásd az adatlapot! És, ami még fontos: adatokat, összefüggéseket lehet keresni benne. A szervezetek vezetıi által közölt adatokat nincs módunkban ellenırizni, így hitelességük az adatközlık felelıssége. Az adatok helytállósága pedig annak függvénye, hogy a szervezetek közlik-e az esetleges változásokat, akár elérhetıségük, akár a vezetıség összetételének változása esetében, illetve annak, hogy milyen idıközökben küldik a frissített adatsorukat. A CD-k révén, illetve a www.magyarkollegium.hu honlapon mindenkinek rendelkezésre áll ez az adatsor. De kérésre e-mailen is elküldjük. Közmővelıdési téren egyelıre ez az egyetlen – az egész Kárpát-medencére és némileg azon túl is kiterjedı – széleskörő tájékozódást nyújtó, közkézen forgó adatbázis a kisebbségben élı magyarok civil szervezeteirıl, ezen kívül csak különféle listák vannak. Egyesület, egylet, alapszervezet, társaság, alapítvány, alap, szövetség, közösségi ház, mővelıdési központ, céh, együttes, kórus, fúvószenekar, klub, kör, játszóház, mőhely stb. 7 Az MMI-lista esetében viszont ennél többrıl van szó! – a szervezetek zöménél a jelzett minimális információkat nyújtó adatokon kívül számos más adatot is tartalmaz, hasonlóan az MMI-adatbázishoz. 6

123

Az adatbázisról

Különbözı forrásokból begyőjtött adataink alapján a Kárpát-medencében kisebbségben mőködı magyar közmővelıdési vagy közmővelıdéssel is foglalkozó civil szervezetek száma pár ezerre tehetı. Adatbázisunkba viszont csak azok a szervezetek kerülhetnek be, amelyek felveszik a kapcsolatot az MMIKL-lel vagy a Magyar Kollégiummal, kitöltik és eljuttatják hozzánk az adatlapot. A listába pedig azok, amelyekrıl különbözı forrásokból információkhoz jutunk. A visszajelzések alapján nagyon sokan használják az Adatbázisunkat. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia határon túli magyar kulturális Adattárát, valamint kutatási Adatbázisát, amelyek a 2005. évi Budakalászi Találkozón is bemutatásra kerültek, inkább azok használják, akik ennek a területnek a kutatásával foglalkoznak, akiknek pedig a napi munkában kell helytállniuk, azok inkább a miénket. A szervezetekrıl, intézményekrıl az MTA birtokában lévı információknak csak töredékét hozták nyilvánosságra a világhalón – ez az adattár –, és az adatgyőjtéskor (2003-2004) rögzített állapotokat tükrözik. A kutatási adatbázis nem nyilvános. Az MMI adatbázisa teljes egészében nyilvános és felhasználható mindenki számára. A rögzített adatokat – a szervezetek közremőködésének függvényében – évrıl-évre frissítjük, és adatbázisunkat a jelentkezések mértékében évrıl-évre új szervezetekkel bıvítjük. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy minél bıvebb adatbázis álljon rendelkezésünkre, ezért várjuk a további jelentkezéseket! * Célunk az, hogy a felgyőjtött adatokat egységes rendszerbe foglaljuk, a szervezetek számára interaktívvá, felhasználói szinten mindenki számára elérhetıvé tegyük. Addig lesznek itt is, ott is töredékes, illetve a szélesebb felhasználói réteg számára elérhetetlen adatbázisok, lesz sok-sok listánk és még sokáig fogunk beszélni minden fórumon, találkozón az akadozó információáramoltatásról vagy ennek hiányáról és a kapcsolatteremtés nehézségeirıl. A Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Programok Koordinációs Titkársága Magyar Kollégium Kulturális Egyesület

124

Az adatbázisról

Az adatbázis /+lista/ építése, azaz 2000 óta a Magyar Kollégiummal és az MMIKL-lel 2007 májusáig 10 ország 172 településérıl 356 szervezet lépett kapcsolatba AUSZTRIA 2/2 Alsóır 1, Felsıır 1 BOSZNIA-HERCEGOVINA 1/1 Szarajevó 1 CSEHORSZÁG 3/3 Brünn (=Morvaberény) 1, Ostrava 1, Prága 1 HORVÁTORSZÁG 5/8 Zágráb 3, Eszék 2, Csúza 1, Pélmonostor 1, Vörösmart 1 LITVÁNIA 1/1 Vilnius 1 SZERBIA 24/39 Zenta 6, Szabadka 5, Óbecse 3, Újvidék 3, Kishegyes 2, Ada 2, Bácsfeketehegy 1, Bácsgyulafalva 1, Bajmok 1, Bezdán 1, Csonoplya 1, Doroszló 1, Felsıhegy 1, Horgos 1, Kevi 1, Ludas 1, Nagybecskerek 1, Nemesmilitics 1, Pancsova 1, Piros 1, Szaján 1, Temerin 1, Versec 1, Zombor 1 SZLOVÁKIA 21/37 Királyhelmec 6, Nagykapos 5, Komárom 4, Ipolyvarbó/Óvár 2, Kassa 2, Losonc 2, Rimaszombat 2, Rozsnyó 2, Abara 1, Bodrogszerdahely 1, Boldogfa 1, Dunaszerdahely 1, Muzsla 1, Nagykövesd 1, Nána 1, Párkány 1, Pozsony 1, Somorja 1, Szalóc 1, Szepsi 1 SZLOVÉNIA 3/5 Lendva 3, Ljubljana 1, Maribor 1 UKRAJNA 12/23 Beregszász 8, Ungvár 4, Kijev 2, Csap 1, Eszeny 1, Kisgejıc 1, Kisszelmenc 1, Lemberg 1, Mezıvári 1, Palágykomoróc 1, Técsı 1, Téglás 1 125

Az adatbázisról

ROMÁNIA 100/237 Hargita megye 11/40 – Csíkszereda 16, Székelyudvarhely 13, Gyergyószentmiklós 2, Korond 2, Balánbánya 1, Csíkszentdomokos 1, Etéd 1, Felsıboldogfalva 1, Gyergyóalfalu 1, Maroshévíz 1, Parajd 1 Kolozs megye 6/36 – Kolozsvár 29, Dés 2, Tordaszentlászló 2, Mákófalva 1, Szamosújvár 1, Torda 1 Maros megye 14/25 – Marosvásárhely 7, Marosszentgyörgy 3, Dicsıszentmárton 2, Erdıszentgyörgy 2, Mezıpanit 2, Fehéregyháza 1, Kibéd 1, Makfalva 1, Marosludas 1, Nyárádszentmárton 1, Nyárádszereda 1, Sáromberke 1, Segesvár 1, Szováta 1 Beszterce-Naszód megye 12/25 – Beszterce 7, Zselyk 4, Bethlen 3, Óradna 2, Szentmáté 2, Almásmálom 1, Cegıtelke 1, Magyardécse 1, Retteg 1, Sófalva 1, Teke 1, Vice 1 Kovászna megye 11/22 – Sepsiszentgyörgy 10, Barót 2, Kézdivásárhely 2, Bereck 1, Csernáton 1, Erdıfüle 1, Gelence 1, Kovászna 1, Nagybacon 1, Réty 1, Zabola 1 Temes megye 8/20 – Temesvár 9, Lugos 3, Újszentes 2, Végvár 2, Csanád 1, Facsád/Bunyaszekszárd – ma már nem létezı, elnéptelenedése után lerombolt falu Krassó-Szörény megyében/ 1, Nagyszentmiklós 1, Szapáryfalva 1 Bihar megye 6/18 – Nagyvárad 12, Érmihályfalva 2, Belényes 1, Élesd 1, Gyanta 1, Nagyszalonta 1 Hunyad megye 6/10 – Vajdahunyad 4, Petrozsény 2, Csernakeresztúr 1, Déva 1, Lupény 1, Vulkán 1 Arad megye 5/10 – Arad 6, Fazekasvarsánd 1, Kisiratos 1, Kisjenı 1, Pécska 1 Szilágy megye 4/10 – Zilah 5, Szilágysomlyó 3, Kémer 1, Kraszna 1, Szatmár megye 3/6 – Tasnád 3, Szatmárnémeti 2, Nagykároly 1 Bákó megye 4/4 – Bákó 1, Gyimesbükk 1, Klézse 1, Pusztina 1 Máramaros megye 4/5 – Felsıbánya 2, Koltó 1, Máramarossziget 1, Nagybánya 1

126

Az adatbázisról

Brassó megye 2/2 – Apáca 1, Brassó 1 Fehér megye 2/2 – Gyulafehérvár 1, Nagyenyed 1 Szeben megye 1/1 – Medgyes 1 Bukarest 1/1 A kapcsolati háló 2006 júniusa és 2007 májusa között 14 újabb településsel bıvült Horvátország Szlovénia Szlovákia Ukrajna Románia

1 1 3 5 4

Vörösmart Ljubljana Boldogfa, Óvár, Rimaszombat Csap, Eszeny, Kisgejıc, Kisszelmenc, Mezıvári Fazekasvarsánd (Arad megye), Felsıbánya (Máramaros) Gyergyóalfalu (Hargita), Nagyszentmiklós (Temes)

127

Adatlap

FIGYELEM! Bármely Kárpát-medencei kisebbségi magyar közmővelıdési vagy közmővelıdéssel is foglalkozó civil szervezet bekerülhet a Magyar Mővelıdési Intézet és Képzımővészeti Lektorátus adatbázisába, ha kitölti és visszaküldi az intézet címére az alábbi adatlapot.

ADATLAP KISEBBSÉGBEN ÉLİ MAGYAR, ILLETVE MAGYAR ÉRDEKELTSÉGŐ KULTURÁLIS SZERVEZETEK NYILVÁNTARTÁSÁRA

Kérünk lehetıleg minden rovatot kitölteni! A válaszadás önkéntes. A bejegyzés nyelvén írt elnevezéseket kérjük pontosan, az adott nyelv helyesírása szerint beírni, különös tekintettel az ékezetekre!

SZERVEZET NEVE magyarul: a bejegyzés nyelvén: Ország: Megye (kerület, járás) magyarul: a bejegyzés nyelvén: Cím magyarul: a bejegyzés nyelvén: Levelezési cím magyarul: a bejegyzés nyelvén: Telefon: Fax: E-mail (honlap): Formája (alapítvány, egyesület, szövetség, egyéb): Alapítás (újjáalapítás) ideje: Elızményei (Melyik szervezet jogi vagy szellemi utódja?): Képviselıje (vezetıje):

128

Adatlap

Mőködési területe (az a település, kistérség, közigazgatási egység, ország, földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen tevékenysége kibontakozik): Célja (küldetése): Szolgáltatásai (tényleges tevékenységi formák): Eddigi fıbb eredmények: Alszervezetei: Mely szövetség(ek)nek tagja: RÖVID BEMUTATÁS:

MŐKÖDÉSI FELTÉTELEI Székház (bérelt; saját tulajdonú; szívességbıl átengedett): Nagysága (nm): Termek száma: Termek funkciója, mérete: Befogadóképessége (fı): Iroda (bérelt; saját tulajdonú; szívességbıl átengedett): Nagysága (nm): Termek száma: Termek funkciója, mérete: Befogadóképessége (fı): Felszereltség (telefon, telefax, számítógép, fénymásoló, Internet, egyéb): Fizetett alkalmazottak száma: Önkéntes segítık száma: ANYAGI HELYZETE Vagyon Pénz: Ingatlan: Tárgyi eszközök:

129

Adatlap

A fıbb bevételi források A bevételi forrás Tagdíj Vállalkozás Szponzor Támogatás Saját országból Magyarországról Egyéb külföldrıl Összesen

2004 % % % % % % 100%

2005 % % % % % % 100%

2006 % % % % % % 100%

Kiadások (Euróban) 2004 2005 2006 Fıbb tételek Összeg Fıbb tételek Összeg Fıbb tételek Összeg

Összesen

Összesen

Összesen

TISZTSÉGVISELİK Hivatalos vezetı Név: Tisztség: Tevékenységi kör: Cím: Telefon: otthon: munkahelyen: mobil: egyéb (magyarországi stb.): Fax: E-mail: Rövid életrajz, fénykép:

Operatív munkatárs Név: Tisztség: Tevékenységi kör: Cím: Telefon: otthon: munkahelyen: mobil: egyéb (magyarországi stb.): Fax: E-mail: Rövid életrajz, fénykép:

KAPCSOLATRENDSZER A kapcsolatban álló szervezet neve: Ország/Cím/Levelezési cím: Telefon/Fax: E-mail (www): Kapcsolattartó személy: Kapcsolat tartalma: 130

Adatlap

RENDEZVÉNYEK Címe (a fontosabb, rendszeres, visszatérı rendezvény): Tartalma: Helyszín: Idıpont: KIADVÁNY Címe: Jelleg (periodika, kiadvány): Könyv esetén szerzı (1, 2, 3): Szerkesztı (3-nál több szerzı esetén): Terjedelem: Elıfizethetı-e külföldrıl? Megvásárolható-e? EGYÉB ADATOK MEGJEGYZÉSEK

A kitöltött adatlapokat el lehet küldeni levélben vagy e-mailen: Postacím: MAGYAR MŐVELİDÉSI INTÉZET és KÉPZİMŐVÉSZETI LEKTORÁTUS Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Programok Koordinációs Titkársága H-1011 Budapest, Corvin tér 8.

E-mail: [email protected]

131

132

TARTALOM Bevezetés A találkozó megnyitása Beszélgetés Kulcsárné Szabó Enikı fıtanácsossal Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Fıosztálya Szervezési kérdésekrıl Fórum Szekcióvezetık beszámolói A konferencia zárása Kárpát-medencei Kulturális Szövetség Statútum Zárónyilatkozat Képviselt szervezetek EU-s pályázatíró képzés résztvevıi Híradások a VII. Budakalászi Találkozóról Támogatók Helységek jegyzéke Budakalászi Találkozók helységnév szótára Az adatbázisról Adatlap

3 5 14 34 40 80 87 89 102 104 107 108 112 113 116 122 128

133

JEGYZETEK

134

JEGYZETEK

135

JEGYZETEK

136

VII. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

Recommend Documents