Vietnam 20. századi rövid történelme (Váraljai Márton nyugalmazott követ)
Budapest, 2013. november
- Vietnam történelme közel 5000 éves - Indokína szervesen összetartozó földrajzi-politikai kategória - A 20. század megértéséhez vissza kell kicsit tekinteni a 19. századra, amikor sziámi, kínai betörések ellen kellett védekenie Vietnamnak Franciák megjelenése -18-19. században kereskedők és misszionáriusok érkeznek - katolikus hittérítés folyik - éhínség, sorozatos felkelések a mandarinok és a császári udvaroncok ellen, amit a francia miszionáriusok is szítottak, fegyverszállításokkal támogattak - Minh Manh császár megszilárdította hatalmát és hódításokkal Vietnamot történelme során a legnagyobbá tette, Sziámot visszaszorította, Vietnamhoz csatolta a mai Kambodzsát és Laoszt is. Neve ekkor: Dai Nam, azaz Nagy Dél Országa - Betiltotta a szerzetesek tevékenységét, a katolikus vallást, mert azok támogatták az udvar és az akkori feudális rendszer elleni lázadásokat - Franciaország – erre hivatkozva – 1858-ban Közép-Vietnamban, Da Nang-nál partraszállt és megkezdte Vietnam, Laosz és Kambodzsa gyarmati megszállását A térség felosztása - Anglia: India – Sziám (ma Thaiföld) – Burma (ma Mianmar) - Franciaország: Vietnam – Laosz – Kambodzsa 1883-ban - 26 évi kemény harc árán – sikerült a franciáknak előnytelen gyarmati szerződést kényszeríteni Vietnamra - Fontos tudni, hogy az akkori értelmiség, az írástudó mandarinok (földbirtokosok, állami hivatalnokok) többsége, bele értve a császárt is, keményen ellenállt a franciáknak, de Tu Duc akkori császár utód nélkül meghallt és a trónviszály a franciáknak kedvezett
1
Vietnamot 3 részre osztják a franciák 1. Tonkin (Északon) Hanoi központtal 2. Annam (Középen) Hue központtal Ezek francia protektorátusi státuszt kaptak 3. Kokinkína (Délen) Saigon központtal közvetlen francia irányítású gyarmat lett - Az írástudók egy része komprádorrá, azaz együttműködővé vált, más részük – a többség – továbbra is ellenállt a gyarmatosítóknak - A nyomor és kizsákmányolás okán egymást követték a lázadások 1887-re a franciák konszolidálják a helyzetet és Hanoi központtal létrehozzák a Francia Indokínai Uniót, ennek része: - változatlan státusszal a fenti három vietnami országrész + Kambodzsa (1884 óta gyarmat) + Laosz (1893-tól protektorátus) Kormányzóság Hanoiban - teljhatalmú francia kormányzó Megkezdődik a gyarmatok fokozott kizsákmányolása - magas személyi adók, beszolgáltatások, importvámok - gyarmati hadseregbe sorozás - a rizs és egyéb termékek árának meredek zuhanása (francia felvásárlási monopólium) - a termékek kiszállítása következtében éhínség A lakosság írástudatlan parasztságból áll, csak a mandarinok írástudók, nincs ipar – nincs burzsoázia, nincs munkásosztály Írás: az intelligencia a kínai mandarin nyelvet használta, lassan, a vietnami nyelvet kínai írásjelekkel egyre többen használták – a 17. sz. végén, 18. sz. elején Alexandre de Rhodes francia jezsuita szerzetes írta át a nyelvet a ma is használatos latin betűkre, ez nagyon lassan terjedt el - Növekszik az elszegényedés, a nyomor, tömegek válnak „kulivá” - Általánossá válik a kényszermunka, vasútépítés (Hanoi és a dél-kínai Yunan között 80.000 munkásból 25.000 elpusztult) - Lassan beindul a helyi kisipar, kínai, indiai és nagyon kevés vietnami tulajdonos 2
- Városok növekedése, kereskedelem, bevándorlás, koldusok, kulik, szolgáltatások –munkalehetőség - Megszaporodnak az elszigetelt sztrájkok - 1908-ban adófizetési szabotázsok, sorozatos tüntetések, az első fegyveres csoportok létrejötte, fegyveres felkelések, elsősorban a hegyvidékeken, de nincs aki az élre álljon, szervezzen, nem alakul ki nemzeti mozgalom! 1905-ben Japán győzedelmeskedik az orosz cári hadsereg felett – csodálat! - Ez revelációként hat az ázsiai népekre, öntudatot, önbecsülést adott – nem alacsonyabb rendűek! - vietnami írástudók, diákok igyekeznek Japánba tanulni (1908: 200 fő, a költségeket összeadja a család, a falu, a közösség) ez 1940-ig (japán fasizálódás) tartott 1914 – az I. Világháború kitörése -
-
-
Franciaország 50.000 katonát és 49.000 hadimunkást visz el Európába 1914-17. között 336.000 t élelmiszert és 184 millió piasztert (egészen 1920-ig ezüst alapú fizetőeszköz volt, 1 piastre értéke 24,3 gramm ezüstével egyezett meg) ez 4500 t ezüst egyenérték! Ez idő alatt Kínában is belső lázadások folynak, Vietnam erkölcsi támogatást kap és hátországként, menedékként számíthat Kínára Az Európát megjárt katonák, hadimunkások találkoznak a munkásmozgalommal, a kommunista eszmékkel, találkoznak más gyarmati sorban élő népek katonáival, sok tapasztalattal felvértezve térnek vissza 1911-től Franciaországban, 1915-től Angliában és élt Nguyen Tat Thanh, a későbbi Nguyen Ai Quoc (Hazafi), vagy amely néven bevonult a történelembe: Ho Chi Minh. (Szegény, értelmiségi családban 1890-ben született, apja francia iskolában tanító, nővére a franciák alkalmazottja, de az ellenállás aktív támogatója, ő teremti elő a költségeket, hogy öccse Európába utazhasson tanulni.) Később hajóval megjárta az USA-t és 1920-ban tagja lett a Francia Kommunista Pártnak, 1924-ben a Szovjet Unióba utazott, itt csatlakozott a Kommunista Internacionáléhoz és ennek küldötteként utazott Kínába. Ezalatt Vietnamban tovább nő a kizsákmányolás - a franciák kiváltságainak növelése, ingyenes földbirtok tulajdonok, kedvezményes hitelek, a komprádor burzsoázia támogatása (csak 1930ban 910.000 ha földet kaptak ingyenesen ültetvények létrehozására) - a nyomor tovább növekszik, a lakosság 90%-a még mindég a mezőgazdaságból él 3
Pédák: Michelin kaucsukültetvények 1924: 15.000 ha, 1930: 120.000 ha 3.000 fő 80.000 fő szénbányászat: 1913: 501.000 t 1929: 1.972.000 t ón, wolfram, de nincs vasérc! Mindent exportálnak, nyomott árakon! Az ország kirablása folyik! Van néhány cserép- és téglagyár, kisüzemek, kézművesek. 1929-ben van összesen az országban
280.000 munkás, 53.000 bányász 86.000 üzemi munkás 80.000ültetvényen dolgozó
Nincs törvényes munkaidő, nincs heti szabadnap, nincs szabadság, nincs betegbiztosítás, pláne társadalombiztosítás, egészségügyi ellátás! Az összefogás helyzetét nehezítette az ország három részre osztottsága! Tiltott, engedélyhez kötött volt a belső utazás. A gyarmatosítókat támogató katolikus egyházat támogatták, másokat, a buddhizmust elnyomták! Egyre nő a nyomorban élők tömege! Az elégedetlenkedőket, a fegyveres ellenállásban résztvevőket, azok támogatóit kegyetlenül büntetik, kivégzik, bebörtönzik, száműzik, kényszermunkára hurcolják. A Kínába menekült ellenálók – Nguyen Ai Quoc vezetésével – 1924-ben létrehozzák a Thanh Nien, azaz a Forradalmi Ifjúság szervezetét, innen próbálták szervezni a vietnami ellenállást. Marxista elveket vallottak és hármas célt tűztek ki maguk elé: 1. A forradalom csak munkások és parasztok közös ügye lehet, nem pedig 1-1 hős ügye, ezért meg kell nyerni és szervezni a tömegeket, felkészíteni az embereket a harcra 2. A forradalmat Marxista-Leninista pártnak kell sikerre vinnie, tehát szükséges az új típusú párt létrehozása 3. A nemzeti forradalomnak illeszkednie kell a világforradalom keretébe, a vietnami népnek egységbe kell lépnie a világ proletariátusával, szükséges, hogy reakciói egyezzenek a III. Internacionálé politikájával Kínában Csang Kaj-sek letartóztatta, elüldözte a kommunista eszméket vallókat – a vietnamiakat is – az országból, így azok visszatértek Vietnamba és illegálisan kezdték szervezni a francia-ellenes felkelést.
4
1929-ben Hanoiban jöttek létre az első kommunista pártsejtek 1930-tól Indokínai Kommunista Párt néven működött a párt Fő célok: - Harc a francia imperializmus ellen, visszaszerezni a nemzeti függetlenséget - Harc a feudalizmus ellen, földet adni a parasztságnak - Megkezdődik a szisztematikus szervező munka, a városi munkások, szimpatizánsok és a vidéki parasztság támogatásának egységes akartba szervezése. Az 1930-as Nagy Gazdasági Világválság további csapást jelentett a vietnami népre! - csökkent az export, csökkentek az árak, de nem csökkent az adó, a beszolgáltatás - állami monopóliummá vált a dohány, alkohol, ópium 1930-31-ben kommunista szervezésben több 10 ezres május 1-jei szakszervezeti megmozdulások a nagy városokban 1931-ben a Parasztszövetség taglétszáma már 70.000 fő A növekvő elégedetlenséget, a gyarmatosítók félelmét mutatja, hogy: - 1929: 1490 letartóztatás, 3 kivégzés, 300 bebörtönzés - 1930: 2963 letartóztatás, 699 halott, 795 elítélt (összesen 3648 év), 83 kivégzés, 543 kényszermunka, 780 deportálás (Algír, Réunion, Madagaszkár) - 1931 első 4 hónapja: 1419 letartóztatás, 1023 életfogytiglan, 604 kényszermunka 1936 Berlin-Róma-Tokió tengely létrejötte – a fasizmus előretörése -
Japán betör Kínába és egyre Délebbre hatol, fenyegetve az Indokínai Unió határait (ekkor a kínai kommunisták és Csang Kaj-sek Kuomingtang erői együtt harcolnak Kínában) A japán fasizmus nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak Kínára, de egész Indokínára igényt tart - Franciaországban győz a Népfront – amnesztia Vietnamban , ez nagy lendületet adott a hazafias mozgalomnak, létrejön az „Anti-imperialista népfron” és az „Egyesült Indokínai demokratikus front”
5
Felerősödnek a követelések: 1. 1937. január 1-től legyen napi 9, 1938. január 1-től pedig napi 8 órás munkaidő 2. Legyen tilos éjszakai munkára nőket és gyerekeket alkalmazni 3. Legyen kötelező a heti egy pihenőnep 4. A bért hetente és készpénzbe fizese e munkáltató és legyen tilos pénzbeni büntetést kiszabnia 5. A nőknek járjon 8 hét szülési szabadság 6. Szabad szakszervezeteket és sztrájkjogot 7. Legyen társadalombiztosítás 8. 1939-ben Japán elfoglalja Hainan szigetét, a front Vietnam határára ért! Franciaországban megbukik a Népfont-kormány – jobboldali előretörés! A francia gyarmati hadsereg rövid úton elfojtja a demokratikus mozgalmakat Vietnamban, betiltja működésüket, letartóztatja, elüldözi vezetőit Európában kitör a II. világháború - tekintettel a háborús helyzetre, a lakosságra újabb adókat vetnek ki - 1.500.000 katonát és hadimunkást követel Franciaország, 15-ször többet, mint az I.VH során Közben a hazafias erők illegalitásban igyekeznek egyesíteni a 3 országrész hazafias erőit a japán betörés és a franciák elleni harcra. Egyre egységesebb népi támogatása van a radikális, kommunista erőknek. - 1939 végére már több tízezer vietnami tart Franciaország felé, míg a megerősített francia indokínai hadtest százezer főt tett ki és megerősítették a rendőrséget is - Fro. 3,5 millió t élelmiszert, 800.000 t teát, kávét, cukrot és 600.000 t bambuszt, 300.000 t kötelet követel Vietnamtól - A heti munkaidőt a férfiaknál 48 óráról 60 órára emelték és 54-re a nőknél - Ismét emelték az adókat és az importvámokat - Minden politikai mozgalmat és tevékenységet betiltottak Catroux, Indokína kormányzója: „Minden kommunista tevékenységet csírájában kell elfolytani Indkína nyugalma, lojalitása (értsd: Fro. támogatása) érdekében”, de már nem lehetett a palackba visszafolytani a szellemet!
6
Az Indokínai Kommunista Párt egyértelművé tette: „ez egy imperialisták közötti háború, amely a világ újrafelosztásáért folyik” A vietnami forradalmi mozgalom legfőbb célja: lerázni az imperialista gyarmatosítók igáját, bármilyen színű legyen is az! A nemzet felszabadítása élefontosságú cél. Minden más – beleértve a mezőgazdaság problematikáját is – másodlagos. Fegyverrel is harcolni kell! 1940 június – Németország lerohanja Franciaországot– a Vichy-kormány Létrejötte A gyarmati adminisztráció összeomlott, de a megalkuvó, németbarát Vichykormány lepaktált Japánnal és koncessziós szerződéssel átadta a japánoknak az indokínai kikötőket és repülőtereket Japán puskavövés nélkül léphette át az indokínai határokat és foglahatta el Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát is! - Ez a meglepetésszerű helyzet váratlanul érte a vietnami hazafiakat, így arra szervezetten nem tudtak felkészülni, csak sporadikus ellenállást tudtak kifejteni. - Ráadásul Délen Vietnamot (Kokinkínát) megtámadta a japánok támogatta Thaiföld is, amely a kambodzsai Nagy-tótól (Ton Le Sap) egészen a Mekong torkolatáig magáénak követelte a delta-vidéket. - A vietnami erők titokban 1940. november 23-ra általános felkelést terveztek, de ezt a francia-japán megszállók felfedték és kegyetlen megtorlással válaszoltak, 20.000 főt letartóztattak, sokakat kivégeztek - 1941-ben újabb próbálkozás volt Északon, de ezt is gyorsan leverték, elfojtották 1941-45. között Vietnam megismerhette a kettős elnyomást: a régi francia gyarmatosítók + a japán megszállás kegyetlenségeit! Decoux admirális, a Vichy-kormány által kinevezett új kormányzó a kemény diktatúra és a demagógia politikáját gyakorolta: - hogy elnyerje a lakosság lojalitását, növelte a francia iskolákba felvett vietnami tanulók számát (1942-ben a korábbi 450.000-ről 700.000-re emelte) - Hanoiban megnyitotta a francia egyetemet a vietnami diákok előtt - A tanított anyag lényege: francia-hű, lojális indokínai állampolgárokat nevelni!
7
Mindez csak máz volt, hiszen minden hatalom a megszálló japánok kezébe került, Indokína Japán háborús hátországává, nyersanyagbázisává, éléskamrájává vált! A francia adminisztráció Japán rendelkezésére bocsátott rizs mennyisége: - 1941: 585.000 t - 1942: 973.000 t Közben az árak 1940-44-között - 1943: 1.023.000 t 400 szorosra növekedtek! - 1944: 900.000 t - Japán ezekért formálisan „speciális Yennel” fizetett, ami semmit em érő háborús bón volt! - A francia adminisztráció hatalmas pénzeket bocsátott a megszálló japán csapatok rendelkezésre, hogy megélhetésüket ebből fedezzék, ami felborította a pénzügyi egyensúlyt, felhígult, elértéktelenedett a pénz, a gyarmati piaszter. - A japán erőknek prioritásuk volt minden nyersanyagra, országon belüli termékre, cementre, szénre, cukorra, olajra, stb. Ha még lehet, az éhínség tovább növekedett! Ho Chi Minh 1941-ben, az IKP KB 8. plénumán elemzést adott: - Hitler megtámadta a Szovjet Uniót, a háború – a németek és japánok vereségével – úgy fejeződik be Európában, hogy új szocialista országok fognak létrejönni. A délkelet-ázsiai stratégiát ehhez kell igazítani! - Fel kell szabadítani Indokínát a francia – japán iga alól Létrehozzák a Viet Minh-t (Liga Vietnam Felszabadításáért), a legszélesebb alapú népfontot, a partizánharc, a gerillák legfőbb háttértámogató, népi szervezetét. - 1943-ban jönnek létre az első komolyabb fegyveres, harci egységek - 1944-ben már mindhárom országrészben vannak összefüggő, felszabadított, gerillák által ellenőrzött területek A radikális erők országos lázadás kirobbantását szorgalmazzák, de Ho Chi Minh ezt korainak tartja, elhagyja Vietnami és Kínába távozik. 1944-ben hozzák létre a „Hadsereg a felszabadításért és a propaganda alakításáért” csoportot, ennek parancsnokává nevezik ki Vo Nguyen Giap-ot, a későbbi legendás hadvezért, tábornokot. (2013. október 5-én hunyt el 102 éves korában!) Az elnevezéssel a fegyveres csoportok politikai elkötelezettségére szerették volna helyezni a hangsúlyt. - A Viet Minh aktivisták szisztematikusan készítették fel a tömegeket a harcra, a gerillák támogatására - ültessenek bambuszt, amit később fegyverként is használhatnak 8
- tagadják meg a rizs beszolgáltatását, tartalékolják azt a gerilláknak - a városokban szervezzenek sztrájkokat, tüntetéseket a brutalitás ellen és béremelést követelve De Gaulle 1943-as felhívásának – miszerint a háború győztes befejezése után Indokína (is) szabad lesz – már nem volt hatása, hitele! 1945-ben már nyilvánvaló a Tengely-hatalmak veresége - Februárban De Gaulle tesz még egy utalást a brazzavillei (francia Kongó) beszédében a gyarmatok háború utáni státuszára, de már csak „bizonyos autonómiát” ígér Indokínának A japánok nem nézik jó szemmel „gaullistává” váló francia erőket, így 1945. március 9-én lefegyverzik őket, sokakat bebörtönöznek, mások Kínába menekülnek Ekkor a Viet Minh általános japán-ellenes felkelést hirdet, katonai kiképzőiskolákat hoznak létre, melyek vezetője Vo Nguyen Giap lesz, egyesítik a fegyveres csoportokat és így létrejön a Felszabadító Hadsereg, melyet Katonai Bizottság irányit Giap vezetésével. Több sikeres fegyveres akciót hajtanak végre, a lakosság elrejti az élemiszertartalékokat a japánok elöl, augusztusban létre hozzák a Nemzeti Felszabadítási Bizottságot, a nyomor nagy, a lakosság tetteket vár! Júniusban már az északi országrész hat tartományát felszabadítják, a forradalmi hadsereg egyre magabiztosabb, erősebb lesz. 1945. szeptember 13-án Japán kapitulál (szovjet győzelem Keleten, Hirosima, Nagaszaki, csendes-óceáni amerikai hadműveletek). Ezen a napon ül össze az IKP vietnami kongresszusa és kiadja a parancsot: 1. Vessünk véget a külföldi aggressziónak 2. Szerezzük vissza a nemzeti függetlenségünket 3. Hozzuk létre a népi hatalmat - A Viet Minh aktivizálódik, megszervezte az élelmiszertartalékok szétosztását a leg rászorultabbak körében. (a háborús nyomorra ráadásul katasztrófális mezőgazdasági év volt 1945-ben) - Augusztus 10-re a Viet Minh országos kongresszust szervez 10 pontos akciótervet dolgoz ki a hogyan továbbra Hanoiban, Hueban és Saigonban általános lázadás tör ki, amely hamarosan győzelemre juttatja a forradalmi erőket! Ez volt az 1945-ös augusztusi 9
forradalom, amely – akkor úgy gondolták – véget vetett a 80 éves szadatlan felszabadító harcnak! Ho Chi Minh 1945. szeptember 2-án, Hanoiban kikáltja az ország függetlenségét, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Beszédéből: „A franciák elmenekültek, a japánok megadták magukat, Bao Dai császár lemondott. Népünk összezúzta a hazánkat bilincsbe verő, közel egy évszázados francia iga láncait. Vietnam független ország. Vietnamnak joga van a szabad és független létre. Valósággá vált, független és szabad ország lett. A vietnami népek összességének erkölcsi és anyagi erejét latba vetve, életét és javait áldozva, sikerült megvédenie jogát a szabadsághoz és a függetlenséghez.” Vietnam tragédiája azonban, hogy a győztes hatalmak fegyverszüneti megálapodása szerint Vietnam északi területeit – a 16. szélességi körig – az USA által támogatott Csang Kaj-sek-ista kínai hadsereg (200.000 fő), a déli területeket pedig az angol csapatok fennhatósága alá helyezték a végleges békerendezésig.
Hanoiban közben a vietnami hazafias erők megalakították az ideiglenes kormányt, amely a lakosságot egymás iránti szolidaritásra szólította fel, hogy elkerülhető legyen az élelmiszerhiány okozta nemzeti katasztrófa. Ezt a Délről – óriási összefogás és erőfeszítések árán – felszállított rizstartalékokkal sikerült elérni. - Megszervezték az általános, igyenes népi oktatást, önkéntessekkel 700.000 osztályt indítottak, zömmel a pagodákban. - Általános választásokat írtak ki 1946. január 6-ra. Délen azonban az angol csapatok megnyitották a kikötőket a visszatérni szándékozó francia haderő előtt, akik megkezdték a partraszállást! - Vietnamba vezényelték a 9. gyarmati tüzérhadosztályt Massu tábornok irányítása alatt, valamint az expedíciós erők főparancsnokának Leclerc tábornokot és új indokínai főfelügyelőnek egy magas rangú katolikus papot - A beáramló francia „újgyarmatosítók” minden erővel igyekeztek meggátolni a kiírt választások lebonyolítását, de ez mégis teljes sikerrel megvalósult Délen is, és 90%-os részvétellel a Viet Minh jelöltjeit választották meg képviselőkek
10
A megválasztott 300 képviselő bizalmat szavazott Ho Chi Minh kormányának - A helyi hatalmat kivették a mandarinok kezéből és Népi Bizottságokat alakítottak. - Eltörölték a személyi adókat, az állami monopóliumot - Egy sor demokratikus intézkedést hoztak Az államkassza azonban üres volt, az Indokínai Bank nem finanszírozta az új kormányt. A Kormány 1946. január 31-el kibocsátotta az új pénzt, a dongot, amely december 31-ig volt érvényben (1 dong = 1 piaszter) Közben Északról, Kínából is visszaszivárogtak a japánok elől oda menekülő francia alakulatok és a déli alakulatokkal együtt vissza kívánták állítani a korábbi Indokínai Uniót! Kína is követelte Ho Chi Minh lemondását, Bao Dai császár visszaültetését a trónra. Ebben a helyzetben a Kormány legfőbb feladatának a forradalmi hadsereg megerősítését látta, annak érdekében, hogy a formálódó újgyarmatosítással szembe tudjon szállni. (A reguláris és a helyi önvédelmi erők megszervezésébe fogtak.) Nem volt más választás: időt kellett nyerni, elkerülni a kettős frontot! Franciaország egyezséget kötött a Csang Kaj-sek-ista Kínával, hogy az kivonja 200.000 fős haderejét Vietnam területéről, cserébe Franciaország lemondott a dél-kínai területi követeléseiről, átadja a Yunan-i vasutat és különleges jogokat biztosít a Vietnam területén élő kínaiaknak. Délen az angolok (az indiai gyarmati katonákkal megerősítve) minél előbb távozni kívántak, úgy hogy biztosak lehessenek a térség fix gyarmati felosztása felől. (India – akkor még a mai Pakisztán és Banglades is része volt – , Thaiföld és Burma angol; míg Indokína francia gyarmat). Az angolok kifejezetten támogatták, segítették a francia visszatérést, Dél- és Közép-Vietnam újragyarmatosítását.
Ho Chi Minh helyzetelemzése: - Vietnam körbezárva, egyedül van, támogatásra nem számíthat - Enyhén szólva is egyenlőtlenek az erőviszonyok - A diplomácia eszközéhez kell nyúlni, időt kell nyerni, el kell kerülni a kettős frontot - Nemzeti önfeladás nincs, a végsőkig küzdeni kell a függetlenségért, az ország egységéért.
11
A kormány tárgyalásokba bocsátkozik a franciákkal a kínaiak távozását követő státuszkót illetően. Irreális francia követelések, az Indokínai Unió tulajdonképpeni visszaállítása Vietnam korábbi hármas felosztásának visszaállítása Az éppen megszületett Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának „gyámság alá helyezése” a cél A tárgyalások Párizsban folytatódnak, Ho Chi Minh is odautazik, de számottévő eredményt nem tudnak elérni. Közben, Délen nyilvánvaló francia fegyveres provokációk történnek, elfoglalják a középületeket és helyenként kitűzik a francia zászlót. A vietnami kormány, a hadsereg, az önvédelmi erők a Viet Minh erőteljes munkájával megkezdi a hosszú ellenállásra való felkészülést. 1946. december 19-én Ho Chi Minh az alábbi felhívást teszi közzé: „ Hazafiak! Mi békét akarunk, engedményeket tettünk. De az engedményeinkken felül a francia gyarmatosítók többet akarnak, sárba tiporni jogainkat. Eldöntötték, hogy újra meghódítják országunkat. Soha többé, hogy elveszítsük függetlenségünket és rabszolgaként éljünk! Bármely állampolgár, férfi, vagy nő, fiatal, vagy öreg, bármilyen vallású, nemzetiségű, politikai beállítottságú, fel kell készülnie a francia gyarmatosítók elleni harcra és meg kell védeni a hazát… A felkelés ideje eljött. Fel kell áldoznunk az utolsó csepp vérünket is, hogy megvédjük az országot. El kell tűrnünk a legkeményebb helyzetet, a legnagyobb fájdalmakat, készek vagyunk mindent feláldozni. Népünk győzni fog”. Itt egy kitekintést kell tenni a nemzetközi helyzetre: - Kínában kegyetlen polgárháború folyik a kommunisták és a Csang Kajsek vezetette erők között (Mao „hosszú menetelése) - A Nyugat és a Szovjet Unió szembe kerül egymással, megindul a Hidegháború - Franciaország és Anglia meg van győződve, hogy visszaszerezheti gyarmatait és ezért mindent hajlandó is megtenni - Fromálódik a koreai szembenállás, a polgárháború A vietnami népnek nincs más választása, ha önállóságot akar: hosszú, kegyetlen gerillaháborúra kell készülnie, vagy újra igába hajtja nyakát és eltűri a kegyetlen gyarmati kizsákmányolást! A kilátástalan harc megindul az egész ország területén! A kétségtelen technikai fölényben lévő, nagy háborús tapasztalattal rendelkező francia tábornokok lebecsülték a képzetlen, modern fegyvereket nélkülöző 12
vietnami népet. Úgy gondolták, hogy az ellenállást hamar megtörik, felszámolják és nyugalmat teremtenek. Nem így történt! Az ellenállásnak hamarosan jelentős területeket sikerült lellenőrzése alá vonni Délen és Északon is. Két példa az ellenállás erejére: 1. A franciák – hogy morálisan megtörjék az ellenállást – 1946 szepptember végén Hanoi elfoglalását tervezték. Ehhez 6500 jól felfegyverzett és kiképzett katonát, 40 harckocsit, 30 repülőgépet vetettek be. A 24 órára tervezett akció 2 hónapig tartott. Ezalatt a francia veszteségek: 500 halott, 1500 sebesült. 2. 1946. október 7-én a Hanoitól Északra elterülő ellenállási zóna, Viet Bac terület ellen idítottak nagy arányú támadást. Ehhez – okulva a hanoi kudarcon – bevetettek öt gyalogos ezredet, fél hadosztálynyi ejtőernyőst, sok tüzérségi üteget, két műszaki zászlóaljat, 40 repülőgépet, 800 szállítójárművet, egy ágyúnaszádot a Vörös-folyón. Úgy gondolták, ezzel az erővel körbefogják a területet és egy rohammal megsemmisítik a gerillákat, elfogják az ellenállás vezetőit és nyugalom lesz. Nem ez történt: A Song La folyón előretörő egységeket a partizánok megsemmisítették. A harcok során elesett 3300 francia katona, 4000 megsebesült, 18 repülőgépet lelőttek, 38 vizijárművet és 255 gépkocsit megsemmisítettek. A franciák csúfos vereséget szenvedtek. Ez volt az első nagy győzelme a fiatal vietnami hadseregnek! 1948-tól már a franciák is hosszú háborúra készültek. Szerették volna konszolidálni a hátországukat, ezért egyre növelték az expedíciós hadseregük létszámát. Ez elérte a 150.000 főt és évente 300 milliárd frankot emésztett fel. Egyre nagyobb terhet jelentett Franciaország számára. 1949-re az ellenállásnak sikerült komolyabb fegyvergyártó egységeket is létrehozni a hegyekben. Már képesek voltak rögzített csövű ágyúkat, nagy kaliberű lövegeket is előállítani. Így akcióik egyre nagyobbszabásúak lettek. 1950-ben megalakul a Kínai Népköztársaság - a Szovjet Unió és Vietnam az első, aki elismeri az új, szocialista államot - a SZU és a szocialista országok is hivatalosan elismerik VDK-t - Vietnam nincs többé bezárva, elzárva a támogatóktól!
13
Ekkor már folyik a kegyetlen koreai háború! (Az USA júniusban kapcsolódik be) - hidegháború, az USA elköteleződése, „dominó elv” megfogalmazása - március 19-én amerikai hadihajó érkezett Saigonba, ezzel demonstrálták elkötelezettségüket a franciák mellett, megindul az amerikai pénzügyi támogatás és hadianyag-szállítás - a vietnami kormány már számíthat a SZU-ból és a szocialista országokból, Kínából érkező hadianyag- és élelmiszer-támogatásra - a kapott felszerelésekkel, eszközökkel már szövetet, papírt, néhány gyószert és kevés ipari termékeket is elő tudtak állítani a rejtett üzemekben - nem volt azonban költségvetési bevétel, így a pénznyomtatásnak nem volt fedezete - 1951-ben létrehozzák a Nemzeti Bankot, új dongot vezetnek be 1 új dong = 10 régi) - közben működtették az iskolákat, kórházakat, megszervezték az ellátást A vietnami ellenállásnak sikerül konszolidálnia a kínai határmenti területeken uralmát! (A támadó francia erők hatalmas vereséget szenvedtek a területen, 1950 szeptemberében 8000 katonájuk, bele értve a parancsnokukat is, elesett, vagy hadifogságba került. Ezt követően visszavonultak a térségből.) Franciaország hivatalosan is amerikai segítséget, támogatást kér. Amerikai instrukcióra megkezdik az un. „fehér zóna” kialakítását a gerillák uralta területek és a megőrzendőnek ítélt francia uralmú területek között. Kiépítik a még helyenként ma is látható védelmi betonbunker hálózatot. Az itt élő lakosságot elüldözték, az ültetvényeket megsemmisítették, a fellehető bivalyokat leölték, hogy ezzel is gátolják a gerillák élelmiszer-utánpótlását. 1951-re aVörös-folyó deltáját sikerült így némileg konszolidálni, de ehhez 2200 bunkerre és beton erődítményre, 112.000 katonára volt szükség. Az USA több tíz repülőgépet, több száz páncélozott gépkocsit és tüzérségi lövegeket szállított a franciáknak. 1951 februárjában a Vietnami Kommunista Párt (VKP) II. nemzeti kongresszusán hivatalosan is kimondják az Indokínai Kommunista Párt három nemzeti részre válását (vietnami, laoszi, kambodzsai) Ettől a párt neve: Vietnami Dolgozók Pártja, elnöke Ho Chi Minh lett. Márciusban egyesülési kongresszust tartanak a vietnami, laoszi és khmer hazafias erők, hogy összehangolják a gyarmatosítók elleni függetlenségi, felszabadító harcukat.
14
A VDK diplomáciai elismertsége, sikerei egyre nőnek, kongresszusokon, békekonferenciákon, ifjúsági találkozókon vesznek részt a delegációik. Egyre nő a nemzetközi szolidaritás a vietnami nép igazságos harcával! 1952-ben a franciák ismét nagy vereségeket szenvedtek két nagy, immáron szabályos ütközetben Hoa Binh-nél (75 km Hanoitól) és a Vörös-folyó deltájában. A franciáknak 22.000 halottjuk volt ezekben a harcokban), kénytelenek voltak visszavonulni. 1953 elején a gerillák ellenőrzésük alá vonták a Hanoitól Északnyugatra eső Song Da (fekete-folyó, Hoa Binh) és a Song Ma folyók völgyeit, amelyek gazdaságilag nagyon fontos területek. Egyesítették erőiket a laoszi Patet Lao-val és felszabadítottak jelentős laoszi területeket is. (Közben betegségben elhunyt De Lattre francia főparancsnok). Navarre tábornok (új francia főparancsnok) – egyeztetve az amerikaiakkal – új stratégiát dolgozott ki, 18 hónap alatt semlegesíteni akarta a gerilla erőket és győzelmes békét teremteni. Ennek érdekében 1953 végére már 250.000 francia és 300.000 vietnami katonája volt. 26 tüzérzászlóalj, 528 repülő és 390 tengerészeti egység állt rendelkezésére. Arra számított, hogy a hálózatba szervezett, kisebb egységekre bontott sereg rugalmasan tud reagálni a gerilla csoportok támadásra (amerikai tapasztalatok). Egyszerre több déli, közép- és északi területen indít támadást a gerillák ellen. Úgy tűnt, hogy övé a kezdeményezés. Számítása szerint az északi terület megtisztítása után tárgyalásra készteti a vietnami kormányt és a győzelmet követően, télire a haderőt Délre viheti, az ottani, gyengébbb gerillaerők elleni bevetésre. Miután a sík területeken a franciák erőfölénye érvényesült, a gerillák átengedték e területeket és a hegyvidékre összpontosítottak. A Ho Chi Minh vezete kormány 1953-ban mezőgazdasági reformról döntött. A felszabadított területeken földosztást hajtott végre, ami hatalmas hajtóerő jelentett a parasztság számára. Minden támogatást megadtak a gerilláknak és önkéntes fiatalok tömege csatlakozott a felszabadító erőkhöz. Kiadták a parancsot, hogy az ország minden zugában támadják az ellenséges erőket. A Patet Laoval és a khmerekkel egyeztetve Laoszban és Kambodzsában is nagyszabású támadásokat hajtottak végre. Így egész Indokínára kiterjedően lekötötték, megosztották az ellenséges erőket. Közben Északon, a hegyekben az önkéntesek tízerei építették az utánpótlás útvonalait a forradalmi erők számára. Ho Chi Minh és Giap tábornok tervei szerint 1953 novemberében megtámadták az észak-nyugati, laoszi-kínai határmenti Lai Chau francia erődítményt, amire Navarre 6 megerősítő ejtőernyős zászlóaljat irányított Dien Bien Phu-ba, a megerősített, zárt, dzsungellel, hegyekkel körülvett támaszpontjukra, a laoszi határ mellé.
15
Mindkét fél Dien Bien Phu-nál számított döntő ütközetre. Navarre itt akarta csapdába ejteni a gerilla erőket, azok pedig ott akartak meglepetésszerű, döntő támadást vezetni ellenük. A vietnami gerillák a laosziakkal együtt azonban Laoszban olyan sikeres támadásokat folytattak, hogy már Luang Prabangot veszélyeztették. Ugyanakkor a vietnamiak sorozatosan támadták a Hanoi-Hai Phong utánpótlási útvonalat, a Gia Lam-i (Hanoi) repülőteret, ami arra késztette Navarre-t, hogy megossza erőit és erősítéseket küldjön Laoszba és a Hanoi-Hai Phong útvonalra is. Navarre tábornok úgy ítélte meg, hogy a gerilláknak olyan nehéz körülmények között kell eljutniuk Dien Bien Phuba, hogy ezt csak késedelmesen és veszteségekkel tudják megszervezni (500 km 1000 m-nél is magasabb hegyi, úttalan utakon), hogy ez csak a franciák előnyét, biztos sikerét hozhatja. (1954 februárjában látogatást tett ott O’Daniel amerikai tábornok és elragadtatással nyilatkozott a francia erők kilátásairól) A vietnami katonák és önkéntesek hősiességét mutatja, hogy március 13-ra kerékpárokon, hátukon cipelve feljutatták a hegygerincre a vietnami tüzérségi erőket! A franciák totális bénultságát okozta a hegytetőről érkező nehéztüzérségi támadás! Nem tudták hatékonyan megszervezni sem a védelmet, sem az ellentámadást. Káosz keletkezett. Fogytán volt az ellátmány, amit csak légi úton tudtak volna biztosítani, de a légerő nagy része az ország más területein és Laoszban volt lekötve. A mozgósítható légierő által szállított ellátmány döntő része is a vietnamiak kezébe került. A franciák sürgős segítséget kértek az amerikaiaktól. Eisenhower elnök „Vautour” akciónak keresztelte a Dien Bien Phu megmentésére irányuló amerikai tervet, de az már elkésett volt, a francia egységek – De Castries tábornokkal az élen – május 7-én megadták magukat, az amerikai akciót lefújták. A franciák legjobb egységei pusztultak el Dien Bien Phunál: - 16.200 embert – köztük egy tábornokot, 16 ezredest, 1749 tisztet és altisztet vesztettek - a franciákat támogató vietnami bábhadsereg az 1953-54-es hadműveletekben 112.000 embert és 117 repülőgépet veszített. Genfben jelölték ki a fegyverszüneti konferencia színhelyét, amelyet már februárban el kellett volna kezdeni, de a franciák és amerikaiak folyamatosan szabotálták a megnyitását, reménykedve az átütő győzelmükben. 1954. május 8án. 24 órával a Dien Bien Phu-i fegyverletétel után összeült a konferencia. 16
A vietnami delegációt Pham Van Dong későbbi miniszterelnök vezette. Az amerikaiak minden mesterkedése ellenére június 21-én létrejött a megállapodás. A VDK, Franciao., SZU, Anglia, Kína, az USA, Kambodzsa és Laosz írta alá. Abban állapodtak meg, hogy: - A VDK-t, Laoszt és Kambodzsát független, szuverén államnak ismerik el - A csapatokat a 17. szélességi körnél választják szét, amely egyben politikai választóvonal is és 300 napon belül kell kivonni azokat - 1956 júliusáig általános, szabad és titkos választásokat kell tartani az egyesülést illetően - Vietnam tudomásul vette hogy Kína – a korábbi francia-kínai megállapodások értelmében – nem nyújt további támogatást Vietnamnak az ország teljes felszabadításához Titkos kínai-francia tárgyalásokon Kína elfogadta: - Indokína déli területei – bele értve Dél-Vietnamot és Kambodzsát – francia befolyás alatt marad - Észak-Vietnam felét és Laosz két tartományát a vietnami és a laoszi hazafias erők ellenőrzik - A dél-kínai határ Peking által ellenőrzött ütközőzóna lesz - Vietnam egyesítése esetén semmiféle katonai szövetséghez nem csatlakozhat, nem létesíthető idegen katonai bázis a területén. Végül is 9 évnyi újabb kegyetlen háború után (immáron 90 év háború!) újra felragyogott a béke és függetlenség reménye Vietnamban! De látszottak már az újabb viharfelhők is! Kínai tárgyalási pozíciók a genfi konferencián: - elkerülni a konfrontációt a vele nagyon ellenséges USA-val - Vietnamot folyamatosan az imperialisták hálójában tartani, elkerülni a teljes függetlenségét (egy gyenge Vietnam mindig teljesen Kína-függő lesz!!!) Átmeneti állapot az országegyesítésig – így tekintették a vietnami vezetők a választásokig tartó időszakot. A célul tűzött feladatok: - befejezni a nemzeti demokratikus forradalmat Délen - megvédeni Északot az agresszió, a destrukció, a szabotázs ellen - megvetni a szocializmus alapjait az északi országrészben; gyors gazdasági és kulturális fejlődést megvalósítnani, hogy biztos
17
hátországa lehessen majd Délnek, amely neokolonialzmus elleni harc első vonala lesz.
az
amerikai
Amerika nem várt sokáig! - 1954 szeptemberében az USA létrehozza a Dél-kelet ázsiai Katonai Blokkot (USA, Anglia, Franciao., Ausztrália, Pakisztán, Thaföld és Fülöp-szigetek), melynek szerződése szerint lehetősége van beavatkozni Indokínában. (A szervezet mögött ott áll a teljes amerikai gazdasági és katonai gépezet.) - Amerikai tanácsadók hada érkezik Dél-Vietnamba és átveszik minden téren a hatalmat a franciáktól és a helyi erőktől egyaránt. - 1956. április 26-án az utolsó francia egységek is elhagyják Vietnamot. (Még a kitűzött általános választások határideje előtt! „Mossák kezeiket”!) - Az USA – megsértve a Genfi Egyezményt – masszív fegyverszállításokba kezd. Ngo Dinh Diem-et, Bao Dai bábcsászár miniszterelnökét ráveszik, hogy mondassa le a császárt és hozzon létre egy déli államot, vegye át a legfőbb hatalmat. - Ezzel lehetővé vált, hogy a vietnami bábállam hadserege – amerikai segédlettel – üldözni kezdje a demokratikus erőket. - 1954-59. között minden terroreszközt bevetve ezt teszik! Létrehoznak egy totalitárius katona-rendőr államot, amely kínzásokkal, korrupcióval tartja fenn magát. - 1959-ben elfogadott törvény szerint a katonaságnak joga van rögtönítélkezni, helyben kivégezni bárkit. - 1960-ban volt egy elvetélt puccs-kisérlet Diem ellen, ami arra utalt, hogy vannak belső ellenzői is. Az ellenzék mély illegalitásba vonul és véres merényletekkel próbálja gyengíteni a rendszert. - 1960. december 20-án a hazafias ellenzéki csoportok összefognak, létrehozzák a Nemzeti Felszabadítási Frontot - 1961 elején életre hívják a Felszabadító Néphadsereget Az USA-ban Kennedy elnököt 1961. január 20-án iktatják be elnöki funkciójába. Választhat: - vagy elmozdítja a hatalomból Diem elnököt és demokratizálja DélVietnamot, - vagy háborúba lép a vietnami nép ellen! Ez utóbbit választotta!
18
A hatvanas évek világpolitikája: a hidegháború tombol a „harmadik világ”, a felszabaduló gyarmatok népei a baloldali, kapitalimus-ellenes utat választják (szovjet segítség, Jugoszlávia – „El nem kötelezettek mozgalma”) erősödik a III. nukláris Világágháború kitörésétől való félelem az USA határainál, Kubában forradalom zajlik (Castro) Az USA erőt kell, hogy mutasson! Ráadásul az országon belüli „héják” erődemonstrációt, háborút követelnek! (Egyedül a Koreát megjárt és megtapasztalt katonák óvnak a háborútól!) Kennedy az új típusú, „speciális háború” mellet dönt Ennek lényege, hogy közvetlen harcoló katonákat nem küld, felfegyverzi és tanácsadókkal a helyszínen irányítja a bábhadsereget, amely elvégzi a „piszkos és véres háborút” helyette. Megkezdődnek az előkészületek és 1962 elejére már kész a „Vietnam pacifikálása” terv, februárban megérkeznek Saigonba a „tanácsadók”, amelyeknek a száma rohamosan növekszik és 1964-re eléri a 25.000-et! (Lásd: Graham Greene: Csendes amerikai) - A dél-vietnami bábhadsereg látszáma ekkor 500.000 fő és 500 repülőgép, egy páncélozott hadtest többszáz járművel, kétéltű harckocsikkal, ultragyors géppuskákkal felszerelt folyami hajókkal, nagyerejű tüzérséggel, komoly áramfejlesztő egységekkel, amelyek nagy mobilitást tettek lehetővé, a legmodernebb felderítő technikák működtetését biztosították terepen is. - Rendelkezésre bocsátottak helikoptereket is, mint a legmodernebb, leggyorsabb operatív beavatkozást lehetővé tévő harci eszköz Az amerikai stratégia: 1. gyors hadmozdulatokkal megsemmisíteni a felszabadító hadsereget és erőket 2. a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot 16.000 „tanyaközpontba” terelve, szögesdóttal körülkerített koncentrációs táborokba zárva totális ellenőrzés alatt tartani A tervnek 1962 végére be kellett volna fejeződni! Az ellenállás városi és vidéki gerrillaharccal válaszolt, hol itt – hol ott lecsapva, csapdát állítva, merényletet elkövetve mindenütt jelen volt, nem hagyva nyugtot az ellenségnek. A megépített táborokat sorra lerombolták, a beterelt parasztokat kiszabadították. 1963 végére a táborok 80%-a romokban állt! 19
Kennedy elnök 1963. november 22.-én merénylet áldozata lett, ettől Johnson elnök irányította az USA-t! 1964-ben McNamarra amerikai tábornok Saigonba utazott és meggyőződött róla, hogy Diem és rendszere képtelen elvégezni a rábízott amerikai feladatot. Új pacifikálási terv kellett. Az USA ismét válaszút elé került: 1. vagy befejezi a Diem-rendszer támogatását és elhagyja DélVietnamot, 2. vagy folytatja a kilátástalan háborút Ismét ez utóbbit választotta! - ekkor az amerikai nép presztizsének megtépázását látta (kubai rakétaválság!) - határozott és sikeres visszavágást követelt a kommunista előretörés, „fenyegetés ellen” (ők ezt így élték meg) 1965. augusztus 5-én az USA VII. Flottájának repülőgépei bombázni kezdték Észak-Vietnam egyes tengerparti településeit Cél:
- megakadályozni, hogy Észak támogatásokat jutasson el a délieknek - megfélemlíteni, vissza juttatni az északi kommunista rendszert a kőkorszakba A bombázások naponta ismétlődtek.
Johnson ultimátuma: amennyiben nem kapitulálnak a felszabadító erők, a vietnami nép-elleni megsemmisítő csapásokat addig fogja folytatni, amíg az amerikai feltételeket el nem fogadják. A bombázások hónapokon át, egyre intenzívebben folytatódtak. Eközben Közép-Vietnamban partra szálltak az elit tengerészgyalogos egységek, dél-koreai, ausztrál, új-zelandi csapatokkal együtt. Bekapcsolódott a hadműveletekbe a VII. amerikai flotta és a Thaiföldön állomásozó légierő is. 1965 novemberében az amerikai intervenciós hadsereg létszáma elérte a 190.000 főt (több mint a francia sereg 1954-ben!) és a „szatellit országok” csapataival és a dél-vietnami hadsereg katonával együtt a létszám elérte a 800.000 főt + a legjobb repülőgépek és helikopterek. (Csak a egyetlen légiezrednek volt 450 helikoptere!) + a többezer ütegből álló modern tüzérség. 20
A vietnami lakosság – leszámítva a kollaboráns déli hadsereget és embereket – mindent feláldozva támogatta a függetlenségi harcot. Nemzetközi kitekintés: - 1963-ban Kína javaslatot tesz egy „ázsiai kommunista internacionálé” létrehozására – kínai vezetéssel – , amely esetleg támogatná vietnamot. A nyilvánvaló kínai szándék miatt Vietnam ezt visszautasította - 1965-ben Mao Ce-tung amerikai újságírónak kijelentette, hogy a kínai légierő nem fogja átlépni a határokat, csak akkor, ha Kínát támadás érné (tehát nem fog Vietnamnak segítséget nyújtani, ha az USA bombázza Észak-Vietnamot - A szovjet-kínai viszony nagyon megromlott (Mao revizionistának tartott minden más kommunista pártot a kínain, észak-koreain és albánon kívül!), ennek következtében a Vietnamba Kínán keresztül küldött szovjet és más szocialista országokból érkező mindennemű szállítmányokat elkobozták, megdézsmálták, késleltették - Ekkor zajlik Kínában a „Kulturális forradalom”, amely két területen is hat Vietnamra: 1. a Vietnamba élő kínai kisebbség szembefordult a vietnami kommunistákkal, nem fogadta el az ország politikai irányítóit 2. Pol Pot, a kambodzsai kammunista párt akkor főtitkára Pekingbe látogat és „megfelelő gyakorlati útmutatásokat” kap Maótól az új típusú kommunista társadalom megszervezésére (tudjuk hová vezetett ez az út, de itt most csak azt látjuk, hogy megbomlik a 3 indokínai ország amerika-ellenes egysége) Tehát a Vietnami Demokratikus Köztársaság ismét magárhagyatott lett, nem jut külső támogatáshoz! Egyetlen segítő eszköz lesz a média, ami ekkor teljesedik ki: a televízió közvéleményformáló ereje ekkor mutatkozik meg! - Az USA lakossága és a világ közvetlen tanújává válik a háború borzalmainak! Az amerikai hadvezetés ebben a háborúban alkalmazza először, hogy minden áldozatát hazaszállítja és hősként eltemetteti. Szembesül amerika népe a nap, mint nap százával érkező koporsókkal. - Világossá válik, hogy igazságtalan a háború, nem valósak a célok. - Nagyon erős az USA-ban a háború-ellenes hippimozgalom, „Szeretkezz, ne háborúzz!” - Az egész világon, de leginkább az európai szocialista országokban felerősödik a szolidaritás, a vietnami nép támogatása
21
Nem sikerült az elrettentés! Ellenkezőleg! Megsokszorozta a hazafias erőket! - Északon evakuálják az üzemeket a városokból a falvakba, erdőkbe, hegyekbe - Az ameriaiak által ellenőrzött és folyton bombázott utak helyett megépítik a több ezer kilométer hosszúságú, hegyeken, őserdőkön át húzódó Ho Chi Minh ösvényt, amin biztosítják a déli ellenállók utánpótlását (rizs + nuoc mam, fegyver, lőszer, önkéntesek) - Minden lakost felkészítenek a harcra, fegyverhasználatra, kiképzik légvédelemre, önvédelemre, stb. (a lelőtt repülőgépek száma 1965-72 között: 4181 volt!) 1965 telén az amerikaiak összpontosítják erőiket és 100 zászlóaljjal öt különböző irányban indítanak támadást Dél-és Közép-Vietnamban 100.000 katona, ebből 40.000 jól kiképzett amerikai, kegyetlen tüzérségi támadások, B52-es szőnyegbombázás, vegyifegyverek, napalm, golyósbombák alkalmazása – az eredmény kudarc! Következtetés: nagyobb erő kell! 1966-ban az amerikai létszám eléri a 380.000, 1967 elején a 440.000 főt + a szatellit országok zsoldosaival együtt meghaladta az egymillió főt! - 4500 helikopter és repülőgép - 3000 tüzérségi löveg - 3500 páncélos - a havonta kilőtt lőszerek száma 11.700.000 - és a ledobott bombák súlya 50.000 tonna Ennek ellenére minden amerikai offenzíva kudarccal és nagy veszteségekkel végződött. 1967-ben már akkora volt az amerikai lakosság ellenállása, a dezertálás, bevonulás-megtagadás, hogy a tervezett létszámpótlást nem tudták megvalósítani! Azonban még így is, mindent összeszámolva 1968-ban az amerikai hadvezetés redelkezésére állt több, mint 1.500.000 fő. 1968. január 29-én indították a felszabadító erők a TET-offenzívát! - a gerillák szervezetten és egyidőben megtámadták Saigonban az amerikai nagykövetséget, az elnöki palotát, az összfegyvernemi vezérkari főnökséget, a rádió épületét, a tengerészeti erők és ejtőernyősök főparancsnokságát, a rendőrség központi laktanyáját, több lőszer- és robbanóanyagraktárt, üzemanyag raktárakat, stb. 22
- az összehangolt támadást az egész déli területen egy időben, majd minden nagyvárosban is végrehajtják - Közép-Vietnamban sikerül behatolni és elfoglalni a Hué-i városházát és kitűzni a felszabadító erők zászlaját. Az amerikai válasz: brutális tüzéségi támadás, amely lerombolja Hueban a királyi palotát, az egyik legfontosabb kulturális emlékhelyet. Az offenzíva sikeres volt! Bizonyította a felszabadítók erejét, bátorságát, rettenthetetlenségét és felhívta a világ figyelmét az amerikai brutalitásra! Az offenzíva során harcképtelenné tettek 50.000 főt, közüllük 10.000 amerikait, megsemmisítettek (zömmel a földön) 1500 repülőgépet és helikoptert. Amerika statégiát és főparancsnokot vált - Védelemre rendezkedik be, nem küldi közvetlen harcba katonáit - A felperzselt föld taktikáját alkalmazza Saigon és a nagyobb városok körül, lombtalanító szerrel „tisztítja meg” a terepet, napalmot és masszív tüzérségi tüzet alkalmazva akarja távoltartani a felszabadítókat 1969-től Nixon az új amerikai elnök! Bármennyire is háborúpárti, már a Kongresszus nem ad szabad mozgásteret neki Az éves indokínai háborús költség eléri a 30 milliárd dollárt! „A fiúkat haza kell hozni!” Vietnamizálni akarja a háborút! Emberi erőt nem, de minden lehetséges technikai és pénzügyi támogatást megadni a déli erőknek, hogy tartani tudják magukat. Ekkor már csak sporadikusan bombázzák Észak-Vietnamot és Laoszt, de így is az 1969-ben ledobott bombák súlya elérte 1.389.000 tonnát. Ebbe nem számolják bele a tüzérségi lövedékeket és a lombtalanító vegyszereket! 1969-ben Délen megalakítják a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányát 1969. szeptember 2-án meghalt Ho Chi Minh. Megváltozik az amerikai – kínai viszony - titkos tárgyalások folynak, ami oda vezet, hogy Nixon 1972 februárjában Pekingbe látogat. Mao javaslata Nixonnak: tárgyaljanak a vietnami problémáról az 1954-es genfi feltételek elfogadásával! (17. szélességi foknál demilitarizáló övezet; Délen megmarad a kormány és a hadsereg; az amerikaiak kivonulnak; stb.) 23
Mao cinikus megjegyzése a vietnamiak felé: „ha söpörnöd kell és rövid a söprűd, ne söpörj túl messze”. Vietnam világos válasza: „Nincs joguk (a kínaiaknak) a vietnami – amerikai viszony rendezésére. Ismerjék el végre az 1954-es hibájukat és ne kövessék el azt újra. Vietnamot nem lehet megfenyegetni”. Az USA 1972 áprilisában – Nixon pekingi látogatása után rögtön – a B52-es légierődökkel újra kezdte Észak-Vietnam bombázását és Délen is megsokszorozta a támadásokat. Az amerikai hadvezetés úgy értékelte a helyzetet, hogy ki kell terjeszteni a bombázásokat Kambodzsa és Laosz forradalmi erők által ellenőrzött területeire is, hogy megakadáloyzzák a déli erők utánpótlását. Minden téren terrort alkalmaztak és megkezdték a dél-vietnami rendőrök, katonák tömeges kiképzését, hogy felkészítsék azokat a hatalom megtartására. A VDK 1971-től tárgyalási javslatokat tett, de a feltételeit Nixon elutasította. A vietnami szándékot és követeléseket azonban a világ demokratikus kormányai és népei széleskörűen támogatták. Nixon újraválasztására készült, mindenáron sikereket akart, ezért a kínai látogatása, amivel bitosította Kína távolmaradását, ha tovább támadja Vietnamot. Kiterjedten és kíméletlenül bombázták Északot és Délt, Laoszt és Kambodzsát. Nem tudták megfélemlíteni a felszabadító erőket, azok hol itt, hogy ott indítottak ellentámadást. 1972. május 8-án felszabadítják a közép-vietnami Quang Tri tartományt. 1972. október 22-én, az USA minden akadályozó manőverezése ellenére – Párizsban elkezdődnek a vietnami-amerikai fegyverszüneti tárgyalások Nixon sietve küldött a déli kormánynak újabb repülőgépeket, hogy megerősítse a rendszert, így Dél-Vietnamnak összesen 2000 repülőgépe volt, a 3. legnagyobb légierő a világon. Ugyanakkor tovább folytatta a bombázásokat észak- és dél-vietnami városok ellen, ami hatalmas felháborodást váltott ki a világon. Nixon visszatért a tárgyalóasztalhoz és 1973. január 27-én aláírták a békeszerződést. Nixon elismerte, közreműködésével kudarc!
hogy az 1950 óta, – majd 1970-től Peking – folytatott Vietnam-ellenes agressszió hatalmas
24
Ismét kettéválasztották az országot a 17. szélességi körnél, ahol demilitarizált övezetet hoztak létre. A fegyverszünet, a csapat-szétválasztások, fogolycserék ellenőrzésére Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság alakult, melynek Magyarország is tagja lett. (Lengyelország, Kanada – (helyette később) Irán és Indonézia) és amely Saigon elestéig 1975. április 30-ig működött. Ez volt az első nemzetközi békefenntartó akció, amelyben Magyarország részt vett. Összesen több mint 600 fő (katonák, rendőrök, civilek), több váltásban. Sajnos két áldozatot is követelt a misszió: egyik helikoptert 1973. április 9-én lelőtték, amelyben egy kanadai és nyolc más nemzetiségű személy vesztette életét, köztük két magyar, Dylski Aurél határőrszázados és Cziboly Csaba főhadnagy. A hősi halottak emlékét megőrizzük, sírjukat évente, katonai tiszteletadással megkoszorúzzuk a Farkasréti temetőben. 1973. március 29-én minden amerikai csapatot kivontak, így 1859 óta először fordult elő, hogy nem álomásoztak idegen katonák Vietnam területén! Ezzel azonban nem ért véget a harc, hiszen az amerikaiak által álig felfegyzerzett dél-vietnami hadsereg, rendőrség még talpon volt és a Theu rezsim minden erővel meg akarta akadályozni az országegyesítést. Ez volt az USA hagyatéka, kívánsága! Az amerikai hadikiadások Dél-Vietnamban: 1972 – 2.382.600.000 1973 – 2.270.500.000 dollár a fegyverszünet aláírása ellenére! Sőt! A Thieu rezsim rendőrségébek és katonáinak bérét még 1974-75-ben is az USA biztosította 700 millió dollárral! Thieu egy nappal a Párizsi Egyezmény aláírása után kijelentette: “a háború ezzel nem ért véget”. Azonnal támadásba lendültek a felszabadított déli területek ellen. Az amerikai kivonulással, a fegyverszüneti szerződéssel azonban a Thieurendszer sorsa megpecsételődött. A felszabadító erők erkölcsi fölénye, hazaszeretete, önfeláldozása állt szembe a déli rendszer korrupt, kegyetlen, embertelen képviselőivel. Biztos volt a rendszer bukása, veresége! Nixon – a Watergate-botrány miatt – 1974-ben lemondott! Innentől az amerikai támogatás is csökkent! Thieu azonban a technikailag kiválóan felszerelt hadseregében bízva minden erővel támadta a felszabadítókat.
25
Hatalmas népi elégedetlenségi mozgalom indult, ennek a katolikusok is élére álltak. 1975 tavaszán az ideiglenes forradalami kormány általános támadást indított a Thieu-rendszer ellen. A felszabadító hadsereg, az önkéntesek, a lakosság teljes támogatásával, véres harcokban, sikert-sikerre halmozva áprilisra jutottak el Saigonig. Április 9-én a nagykövetségek megkezdték az evakuálást! (Lásd: “Miss Saigon” – című musicalt. 1975. április 30-án Saigon egésze, ezzel a teljes Vietnam felszabadult! 1976. július 2-án egyesült a két országrész és azóta Vietnami Szocialista Köztársaság! 116 év folyamatos, egyre véresebb, kegyetlenebb felszabadító háborút kellett folytatnia a vietnami népnek, hogy ide eljusson! Milyen árat fizettek ezért? - Az ország egéssze a szó szoros értemében romokban állt, nincsenek utak, hidak, kikötők, vasút… - Városok, üzemek lerombolva, evakuálva… o 14 millió tonna ledobott bomba o 26 millió bombakráter o 10 millió földjéről elüldözött paraszt o Délen a falvak ¾-e, Északon a 2/3-a lerombolva o Minden északi híd lerombolva, a városok mindegyike bombázva o A vietnami emberveszteségek pontos számadatait máig nem tudni - A mezőgazdasági területek, erdők vegyszerrel szennyezettek, lepusztítottak o Felbecsülhehetlen a lombtalanító szerek hatása o A gátak lerombolva, a rizstermelés lehehetetlen - A lakosság nyomorban él, hatalmasak az emberveszteségek… o Sebesültek milliói… o A vegyszertámadások genetikai hatásai máig élnek! o A drog és prostitúció problémája
26
A legfontosabb teendők: - 1975-1976 a két országrész politikai és adminisztratív egyesítése, a több mint 100 évig elválasztott két országrész lakosságának “egymásra találása” - 1977-1978 a gazdasági újjáépítés kezdete, a háborús sebek begyógyítása - 1978-1979 Kambodzsai beavatkozás-Pol Pot – határháború Kínával (Kína fellázította a vietnamban élő kínaiakat – 1,5 millió Hoa, ebből 700 ezer Saigonban – a vietnami kormány ellen és csapatösszevonásokat hajtott végre Északon) - 1988 június - KGST-tagság, hosszú távú barátsági szerződés a SZU-val + katonai záradék is ! - 1979 február: Kína 600 ezer fővel megtámadja Vietnamot és 1500 km szélességben behatol területére (Hanoitól 160 km-re!) - 1980-1985 az első gazdasági reformkísérletek. Társadalmi-gazdasági válság, katasztrófális gazdasági helyzet – hibás, embertelen politikai intézkedések (Azt hitték, hogy lehetséges a feudalismusból azonnali ugrással a szocializmusba lépni, ezért kolhozosítást és szigorú tervgazdálkodást alkalmaztak) - 1986-1988 a VKP VI. Kongresszusa – Új gazdasági mechanizmus – “Doi moi” bevezetése. Gazdasági, politikai liberalizáció kezdete, dong devalválás 10/1, a szovjet « peresztrojka » hatása, - 1988-1990 a reformintézkedések kiszélesítése a mezőgazdaságban, azok megszilárdítása, - magánvállalatok alapításának engedélyezése, - külföldi befektetések engedélyezése - a központi tervutasításos rendszer teljes megszüntetése - a vietnami csapatok kivonása Kambodzsából – kitörés a nemzetközi elszigeteltségből Megszünt a KGST és a Varsói Szerződés ! - 1990-1992 a gazdasági reform első jelentősebb eredményei - nemzetközi politikai nyitás Problémák: o jelentős jövedelemkülönbségek a társadalomban – egyelőtlenség o a káderek korrupciója o közpénzek elsikkasztása o az importáruk inváziója o a bűnözés növekedése o a kábítószer-kereskedelem és fogyasztás növekedése 1994-ben az USA felodja a gazdasági és politikai embargót Vietnammal szemben !
27
1995-ben Vietnam tagjává válik az ASEAN-nak, a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének Új szemléletű, fiatal, a világot jobban ismerő, abban eligazodni jobban képes vezetők jutnak hatalomra. A 90-es évek során hallatlanul gyors iparosodás indult be, alapvetően a külföldi fejlesztési támogatási programok keretében történt zöldmezős beruházásokkal. Gomba módra szaporodtak – először elsősorban a nagy városok, kikötővárosok környékén, majd az egész országban – az új iparcsarnokok, cipő és ruhagyárak, fémfeldolgozók, autót- és motorkerékpárt, elektronikai eszközöket, fényképezőgépeket, számítástechnikai eszközöket, stb. összeszerelő üzemek. Ezzel munkalehetőséget biztosítottak az évente tömegével a munkaerő piacra lépő fiataloknak. Az európai szemmel nézve nagyon minimális bérek csábítják a befektetőket, ugyanakkor stabil megélhetést, életszínvonal emelkedést biztosítanak az immáron közel 90 milliósra duzzadt lakosságnak. Vietnam a ’90-es években világelsők közé került rizs-, kávé- és borstermesztésben is. Az energiaforrásokat illetően a déli tergereken felfedezett gáz- és olajlelőhelyek kiaknázásával Vietnam önellátóvá vált. Második nagy kapacitású olajlepárlója épül, harmadik tervezés alatt. A piacgazdasági viszonyok megteremtették a lehetőségét a magáncégek alapításának. Megindult a polgárosodás, a gazdagodás, a társadalom erőteljes differenciálódása. Hatalmas méreteket öltött a motorizáció. Mára eltűntek a kerékpárok, helyüket általánosan a legmodernebb japán, koreai, kínai de sok hazai márkájú városi robogó, szkuter váltotta fel. Míg a ’80-as években az állami cégek Zsigulijai, Volgái voltak itt-ott láthatók, ma a városokban több órás dugókat okoznak a tízezrével közlekedő magántulajdonú, zömmel több ezer cm3-es motorral felszerelt Bentley, Toyota, Lexus, Honda, Accura, Ford, Mercedes, Audi, Volkswagen gépkocsik, városi terepjárók. Jelentős halászati, haltenyésztési beruházásokkal, a tengeri termékek feldolgozásával Vietnam ma a világ egyik vezető tengeri termék-exportőrévé vált. Az infrastruktúra hihetetlen fejlődésnek indult. Autópályák, hidak, körgyűrűk épülnek országszerte. Javul a vasút technikai színvonala. Ma a vietnami légitársaság a világ élvonalába tartozik, a legmodernebb Boeing és Airbus gépekből áll a saját flottája. A hanoi és saigoni repteret alkalmassá tették a legnagyobb óriásgépek fogadására. Sorra újulnak meg és vállnak nemzetközi forgalom lebonyolítására alkalmassá a belföldi repülőterek. Ma Hanoi-Saigon
28
között naponta mintegy 10-15 géppár repül. Épül az első saigoni metró, elindult a hanoi kombinált metró-villamos-magasvasút építése. Mi történt nemzetközi téren? Vietnam óriási tekintélyre tett szert a békeszeretete, kompromisszumkészsége, józansága, visszafogottsága okán. - Az ASEAN aktív tagja, sőt motorja a szervezet fejlődésének. Rendkívül sikeres egy éves elnökségi periódust tudhat magamögött. Az ASEAN-EU együttműködés keretében óriási méretű nemzetközi rendezvényeket , csúcstalálkozókat bonyolított le zökkenőmentesen és eredményesen. - Az ENSZ BT nem állandó tagjaként kiválóan megállta a helyét és növelte nemzetközi tekintélyét. - Vietnami látogatásaik során az amerikai és orosz elnököktől, miniszterelnököktől kezdődően sorra adják a kilincset egymásnak a világ vezető politikusa. Magyarország – a “keleti nyitás” – politikájával kiemelt helyen foglalkozik a magyar-vietnami gazdasági, oktatási kapcsolatokkal. Vietnam komoly nemzetközi tényezővé vált, talán nem túlzás regionális középhatalomnak nevezni Kína árnyékában.
29
