VIDEOTECHNIKAI ALAPOK A videokamera működése A mai kamerák nagy része ún. kamkorder, vagyis a kamera és a rekorder (felvevőegység) egybe van építve. A kamkorder rendszerétől függ, hogy a rögzített jelek analóg, vagy digitális formában rögzítődnek-e a szalagon. A kisméretű kamerákra használják a handycam, palmcam angol kifejezéseket is. A fény egy lencserendszeren keresztül (optika) jut egy érzékelő felületre. Ez egy ún. CCD eszköz. A klasszikus filmtechnikával szemben, ahol 24 kocka/sec a vetítési sebesség, a videotechnika őskorában technikailag könnyebben megvalósítható volt a 25 kép/sec, így ez lett a videoszabvány. A kamera által előállított jelet nem csak a benne elhelyezett kazettára rögzíthetjük, hanem a kimeneti csatlakozóján megjelenve a kép kivetíthető, továbbítható, más videomagnón is rögzíthető. Napjainkban egyre inkább teret hódítanak a digitális kamerák. Ezek a videojelet digitális formában rögzítik mágnesszalagra. A legismertebb, legelterjedtebb, legolcsóbb ilyen rendszer a mini DV. Noha amatőr rendszer, igen jó képminőséggel rendelkezik. „Csak” a kezelését kell elsajátítanunk. A videokamera főbb részei 1. optika 2. kereső 3. kameratest 4. mikrofon 5. kezelőszervek 6. akkumulátor 7. kivezetések 8. felvétel start/stop Videokamera jellemző adatai Képfelbontó eszköz: CCD, kb. 0,5 - 1,5 Mpixel Optikai zoom: 10-12- szeres Digitális zoom: 40 - 120-szoros Kereső: színes LCD, 4-6 cm átlóval Minimális megvilágítás: 0,5- 5 lux Éjszakai üzemmód: fekete-fehér színben készít felvételt igen kis megvilágításnál Kézremegés kompenzáció: elektromos (steady shot) Színhőmérséklet: több fix beállítás, továbbá automatikus és kézi Élesség: automatikus vagy kézi Blende: automatikus vagy kézi Dátum és idő beállítás SP, LP, EP felvételi üzemmód Shutter üzemmód, gyorsan mozgás videózására Programozott üzemmódok Állókép felvétele szalagra Állókép felvétele memóriakártyára Mozgókép felvétele memória kártyára
Analóg kimenet csatlakozások (kép és hang) Digitális kimeneti csatlakozások (IEEE1394 és USB)
Balról jobbra haladva: DV csatlakozó, hang 1, hang2, kompozit video, S video
Segédfelszerelések Statív (állvány) Lámpák, állványok, szűrők Mikrofonok, állványok, elemek Hálózati kábelek, dobok, elosztók Video kábelek, átalakítók Hang kábelek, átalakítók
Fejhallgató Ellenőrző monitor Akkumulátorok, töltőKazetták Fehér lap Forgatókönyv
A film formanyelve Gépállások Objektív a gépállás akkor, ha a kamera szemmagasságban van elhelyezve. A szubjektív gépállás eltér attól, ahogyan normálisan látjuk a világot, valamilyen érzelmet közvetítünk a nézőnek. Képkompozíció Egyteres beállításnak nevezzük, amikor a mondanivalónk, a téma, a kamerától egy bizonyos távolságra van, mélységben egy síkon helyezkedik el. Két, három, vagy többteres kompozíció esetén mélységben több képsík van, vagyis egymás mögött több dolog, ami meghatározó, fontos a képen.
többteres kép
egyteres kép
Ha valaki, vagy valami a függőleges középtengelyre szimmetrikusan van beállítva a képen, akkor ezt szimmetrikus beállításnak nevezzük. Ha a téma főtengelye ettől jobbra, vagy balra eltér, az egy aszimmetrikus kompozíció. Előfordulhat, hogy a fő esemény a képen átlósan helyezkedik el, ebben az esetben átlós kompozícióról beszélünk. Ha olyan képszerkesztéssel találkozunk, hogy a fő téma szemből van felvéve, de egy tárgy, személy sziluettje is benne van a képben akkor ez az ansnittes beállítás.
ansnittes beállítás
átlós kompozíció
Plánok Totál képek: nagytotál, totál, kistotál Ha valamit, vagy valakit a környezetével együtt ábrázolunk, ezt nevezzük totál képnek. Ennél tágabb, még nagyobb látószögű kép a nagytotál, tehát még több van a képen a környezetből. Ha szűkítjük a totált, tehát a környezetből nem, vagy alig marad valami, ezt nevezzük kistotálnak.
Totálkép egy városrészről Félközeli képek: bőszekond, szekond, szűkszekond Félközeli képnél a témának csak egy nagyobb részletét láthatjuk a képen. Tehát pl. a templomnak a kapuját, vagy az épület egyik szárnyát. Ha személyt mutatunk úgy hogy kb. könyöktől látszódik fejtetőig ez a szekond. Ennél picit tágabb a bőszekond, ennél közelibb a szűkszekond.
Közeli képek: premierplán, szuperplán Közeli képek azt jelentik, valamilyen kisebb részlet tölti ki teljesen a képernyőt. Előbbi példánál maradva, egy szobor az épületen. Ha az emberi arc tölti ki teljesen a képet, azt premierplánnak nevezzük, a még ennél is közelibb kép a szuperplán. Kameramozgások Fix: amikor a kamera fixen áll, akkor természetesen nem mozog, tehát nincsen kameramozgás. A leggyakoribb kép, csak ezt kevesen tudják. Persze műfajoktól függ alkalmazásának gyakorisága. Az amatőr kezdő videós sohasem készít ilyet, azt hiszi a kamerát állandóan mozgatni kell. Svenkelés vagy átigazítás: a kamera tengely körüli elfordulása. Ha függőleges tengely körül forgatjuk, akkor az egy vízszintes svenk, ha vízszintes tengely körül akkor függőleges svenkről beszélünk. Panorámázás: ha a svenk elfordulási szöge nagy, akár 180 fokos, vagy még nagyobb, akkor ezzel a külön névvel illetjük. Variózások. a kamera variooptikájának változtatásával érünk el mozgást! Tehát változik a látószög. Közeledünk a témához, vagy távolodunk tőle. Gyakori kifejezésmód. A kezdők túlságosan gyakran használják. Rávarióról, ráközelítésről beszélünk, ha a látószög csökken. Elvarióról, nyitásról beszélünk, ha közeliből indulunk és tágabb a befejező kép. Kocsizás, vagy fahrt: mikor egy szereplőt mozgása közben lekövetünk, vagy mutatjuk egy autóból az előttünk elvonuló tájat. Tehát tulajdonképpen fizikailag mozgatjuk a kamerát, egy előre eltervezett pálya mentén. Ezt kézből is megtehetjük, de gyakran egy úgynevezett fahrt kocsira van a kamera téve, operatőrrel együtt. Daruzás: ehhez a mozgáshoz egy darura van szükség. Ez egy több méter (2-10) hosszú rúd, daru, mozgatószerkezettel együtt, amelynek egyik végén az operatőr kezeli a berendezést, a másik végén a kamera csücsül. Gyorsan lehet vele nagy tereket befogni, koncerteken, sporteseményeken, de stúdióban is alkalmazzák. Hangtechnika A kamera saját mikrofonja általában elég érzékeny ahhoz, hogy jó hangfelvétel szülessen. Sőt inkább az a probléma vele, hogy felveszi a kamerakezelésnél keletkező kéz zajt, vagy a motoros zoom zaját is. Erre tehát vigyázzunk. Akkor használunk külső mikrofont, ha igényesebb hangot szeretnénk produkálni, vagy például zajos környezetben készítünk felvételt. Riportok készítésére használhatunk kézi, riporter mikrofont, amely érzéketlensége miatt csak a közeltérből, 10-20 cm-ről érkező hangokat veszi. Hosszabb, fix helyszínen történő riportoknál csipeszmikrofont használunk. Ez lehet vezetékes vagy vezeték nélküli is. Előadás felvétele esetén is csipeszmikrofon szükséges, de ez mindenképpen vezeték nélküli legyen. A narrátor szöveg stúdióban történő felvételére bemondó mikrofont használunk. A kameráknak legalább két hangcsatornája van, esetenként használhatjuk külön-külön is őket. Mivel az amatőr kamerák felvételi szintszabályozása automatikus, a legjobb amit tehetünk, hogy fejhallgatóval kontrolláljuk a hangot felvétel közben, így hiba esetén beavatkozhatunk. Világítástechnika A világítás is egy külön szakma, akárcsak a hangmérnöki és sorolhatnánk a többit is. Tehát hogy hová kellenek lámpák, milyen fényerejűek, milyen színhőmérséklettel, effektekkel azt a fővilágosító szabja, meg aki irányítja a világosítók munkáját. Világítanunk kell, ha nem elegendő a felvétel elkészítéséhez a meglévő fény, vagy ha elegendő ugyan mennyiségre, de nem jó az iránya, színhőmérséklete stb. Jegyezzük meg kevés fénynél tom-
pábbak a színek. Ugyanakkor a sötétedést, éjszakát nem vehetjük fel eredeti fényében, azt is megfelelő fénnyel kell előállítanunk. Tudniillik a nézőnek sötétben is látni kell valamit. Két fő módja a lámpák elhelyezésének a direkt és indirekt mód. Az indirekt mód azt jelenti, a lámpa fénye nem közvetlenül a megvilágítandó tárgyat világítja meg, hanem valahonnan visszaverődik. Direkt módnál pedig rá van irányítva a fénycsóva közvetlenül. A gyakorlatban a kettőt kombinálhatjuk is. A fényforrások színhőmérséklete meghatározza a felvétel színét, így azok bekapcsolása után fehéregyensúlyt kell állítani. Egy gyakran használt módszer, az úgynevezett hárompontos világítás. Ennél három lámpát alkalmazunk, egy főfényt, egy derítést, és egy gegent.(ellenfényt)
Hárompontos világítás A főfény általában a legerősebb fényforrás, és valahonnan a kamera irányából világítja meg a témát. A derítőfény feladata azon részek megvilágítása amelyeket a főfény nem világít meg, továbbá a háttér kiemelése, ha szükséges, de a főfény miatt keletkezett árnyékot is tompíthatjuk vele. Ez általában gyengébb fényt ad mint a főfény. Az ellenfény egyik fontos feladata a harmadik dimenzió, a mélység érzékeltetése. Tehát a hátteret és az előteret szétválasztja. Forgatókönyv Forgatókönyvre azért van szükség, hogy ne csak rögtönözzünk a helyszínen, gondoljuk jobban át a snittek sorrendjét, képzeljük el a filmet, esetleg más is (operatőr, megrendelő stb.) tudjon hozzászólni, jóváhagyni. A stáb tagjai ennek ismeretében előkészülhetnek a következősnitthez, látjuk az egyes részek terjedelmét, milyen eszközök kellenek. Ha van forgatókönyvünk, tetszőlegesen választhatjuk meg a felvételek elkészítésének sorrendjét. Adott esetben szükségünk lehet külön irodalmi és technikai forgatókönyvre, kellék listára, forgatási jegyzékre is. Kamerakezelés Először is nagyon alaposan meg kell ismernünk a kezelőszerveket, gombokat, beállítási lehetőségeket, menürendszert, csatlakozásokat, mert ha felvétel közben mindezek kezelése, állítgatása sok időt vesz el, akkor nem tudunk a művészi kifejezésre koncentrálni. Sőt, meg kell hogy szokja kezünk és szemünk a kamerát a minőségi munkához. Ha már tisztában vagyunk minden gomb funkciójával próbáljunk felvételeket készíteni különböző körülmények között. Sőt, ugyanazon helyzetet is megpróbálhatunk feldolgozni másképpen. A felvett anyagot többször nézzük vissza, olyan-e amilyennek képzeltük? Figyeljük a keresőben a visszajelzéseket, ennek megfelelően tegyünk beállításokat. Válasszunk egy témát ami folyamatosan rendelkezésre áll és próbáljunk másnap jobb felvételt készíteni. Tűzzünk ki egy feladatot, pl. a Gellérthegy bemutatása 2 percben.
