VI. évfolyam 1. szám - 2011. március Tiszolczi Balázs Gergely
[email protected]
BIZTONSÁGOS KÓRHÁZ?
Absztrakt Napjainkban különböző platformokon egyre több szakember foglalkozik kórházaink biztonságával. Ez az oka annak, hogy a kórházbiztonság, mint fogalom is különböző kontextusokban jelenik meg. Ez a tény önmagában örömre ad okot, mert azt jelenti, a biztonságszervezésért felelős szakemberek felismerték az e téren fennálló hiányosságokat, és erőfeszítéseket tesznek azok orvoslására. Személy szerint azonban nem vagyok meggyőzve arról, hogy a kórházbiztonság fogalmát, illetve a biztonságos kórházat a legtöbben megfelelő módon értelmezik, aminek oka a kórház speciális célrendszere, és az ebből adódó működési sajátosságok összessége. Nowadays more and more experts on different platforms deal with the security of our hospitals. That is the very reason why the concept "hospital security" emerges in varied contexts. This fact itself pleases us because it means that security organizers have realized the deficiencies of this field and have been making efforts remedying them. But personally I am not convinced whether most of the experts interpret the concept of hospital security and the secure hospital appropriately. The reason for that is the complexity of those special proposes and functional specialties which a hospital means. Kulcsszavak: kórház, biztonság, komplexitás, értelmezés ~ hospital, security, complexity, interpretation
Napjaink szakmai fórumain egyre többet foglalkoznak a felelős szakemberek kórházaink biztonságával, és egyre többször hangzik el különböző szövegkörnyezetben a kórházbiztonság fogalma. Ennek egyik példája a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara együttműködése, melynek keretén belül az Egyetem biztonságtechnikai mérnökképzésében részt vevő hallgatói szakmai felügyelet mellett elkészítették az Uzsoki Utcai Kórház személy, és vagyonvédelmi tervét, melynek egyik célja volt –többek közt- a kórház aktuális biztonsági szintjének megállapítása. Szerencsém volt részt venni a fent említett munkában, amelyet annak minden résztvevője hasznosnak és előremutatónak értékelt, mert:
115
a biztonsági szakmában neves és mértékadó fórumok felkaroltak egy olyan kezdeményezést, aminek igazából ma Magyarországon nincs kellő mélységig kimunkált szakmai háttere és szakirodalma (dacára annak, hogy kis országunk remekül felkészült biztonságszervező szakemberekkel rendelkezik); a teljes munka folyamán töretlen volt a kórház vezetésének és biztonsági szakembereinek segítőkész hozzáállása. Ez kívülállóként talán természetesnek tűnhet, de aki jártas a „kórházak világában” az tudja, hogy ez nem egészen általános. A gyakorlatban a szolgáltató vagyonvédelem érdeklődésének hiánya, az orvosok kasztszelleme, (tisztelet a kivételnek) illetve sokszor érdektelensége e perifériásnak tartott feladat iránt rendkívül meg tudja nehezíteni a témával való érdemi foglalkozást. Ám a fenti pozitívumok mellett már a nyitómegbeszélésen tartott „brainstorming” tapasztalatai is azt igazolták, hogy ez nem teljesen az előzetes várakozásaimnak megfelelő munka lesz. A közreműködők részéről elhangzott sok remek ötlet és potenciális vizsgálati szempont mellett legnagyobb sajnálatomra maradtunk az eredeti elképzelésnél, amely „pusztán” a személy-, és vagyonvédelmi kérdésekkel kívánt foglalkozni, így hát a résztvevőkkel a kutatómunka végén e terület fejlesztésére tettünk javaslatot, és e terület állapotának átfogó vizsgálata után minősítettünk, és állapítottuk meg az intézmény aktuális biztonsági szintjét. Ez a tény (is) megerősített engem abban a hitemben, amit már a szakmai előéletem és a témával való foglalkozásom során is tapasztaltam, hogy a kórházbiztonság fogalmát, illetve a biztonságos kórházat sokan talán nem a legszerencsésebb módon értelmezik, aminek oka a kórház speciális célrendszere, és az ebből adódó működési sajátosságok összessége. Jelen cikk egy kísérlet arra, hogy feloldjam ezt a problémát, és ennek első lépése részletesebben megvizsgálni a kórházbiztonság fogalmát. Legegyszerűbb mindjárt az elején két részre bontani a szóösszetételt, és külön tanulmányozni azok jelentéseit. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK A kórház, mint intézmény meghatározására többféle fogalom ismert, ám én a téma szempontjából elégségesnek tartok egy viszonylag egyszerűbbet, miszerint: A kórház a beteg, vagy akut állapotban lévő emberek ellátására, gyógykezelésére, ápolására, fektetésére szolgáló intézményrendszer, amelyik gondoskodik a beteg emberek életszükségleteinek kielégítéséről is.1 A biztonság pedig a jól ismert (és rendkívül általános) fogalom szerint nem más, mint a veszélyeztetettség hiánya. Tehát ha a két fogalmat egymás mellé állítom, akkor a fentebb ismertetett funkciójú intézmény (rendszer) veszélyeztetettségének hiánya jelenti a kórházbiztonságot. Itt akár meg is állhatnék, de nem teszem, mivel a biztonságnak rengeteg dimenziója ismert, és a szakmában ma legtöbbször a kórházat csak és kizárólag, mint objektumot azonosítják a szakemberek, annak biztonságát így az objektumbiztonság fogalmával definiálják. Sokáig bújtam a rendelkezésemre álló szakkönyveket illetve internetes fórumokat, és végül az alábbi fogalmat találtam, ami talán a legpontosabban határozza meg azt, ami alatt objektumbiztonságot értünk: Objektumbiztonság: A biztonság funkcionális megjelenítése. Az objektumok létesítésének, fenntartásának, működtetésének rendszerszemléletű megvalósítása során a bevezetett biztonsági intézkedések, alkalmazott eszközök, technológiák eredményeként kialakult 1
Orvos és kórháztechnika XLV. évf. 3. szám p.4
116
zavartalan vagy az általános elvárások teljesítését nem akadályozó állapot, amely az objektum egésze, a benne elhelyezett tárgyak, dolgok, az ott tartózkodó személyek és az ott folyó tevékenység vonatkozásában a funkcionális érvényesülés folyamatosan, korlátozásoktól mentesen biztosított és a biztonsági tevékenység végzését támogató rendszerek védelme is megoldott.2 Mivel az egészségügy deklaráltan betegközpontú, ezáltal a kórházi intézményrendszer illetve ellátás is az, tehát úgy hiszem, megállapíthatjuk, hogy a funkció és a célrendszer felől vizsgálva (gyógyítás) a tevékenység biztonsága a meghatározó, és minden szempontból (így a védelem szempontjából is) mindenképpen prioritást élvez. Azonban felmerül a kérdés, ha egészségünk esetleg komoly veszélyben van, vajon elégséges –e számunkra ezen intézményrendszer, illetve azon belül a tevékenység funkcionális érvényesülése folyamatosan és korlátozásoktól menetesen, vagy esetleg többről van szó? Jól tudjuk, hogy a kórházat már eleve olyan személyek keresik fel, akiknek az élete, testi épsége valamilyen mértékben (akár súlyosan is) károsodott, és ezáltal válik a kórház maslowi értelmezésben a fiziológiai (élet, egészség, stb.) szükségletek kielégítésének helyszínévé. Azt pedig tudjuk, hogy egy felsőbb szintre való igény (itt: „klasszikus” biztonság) csak akkor kerül előtérbe, ha az alsóbb szinteken lévők maximálisan kielégítettek. Ez a tény érezhető egyébként a betegek hozzáállásában is a biztonságszervezési intézkedésekkel szemben. Egyszóval „falakon kívül” ha egy egészségében károsodott ember a biztonságos kórházra asszociál, valószínűleg az jut eszébe, hogy ott tudja a lehető legrövidebb idő alatt; legkevesebb kényelmetlenséggel; legkisebb fájdalommal visszaszerezni jó egészségi állapotát, miközben mindemellett természetesen végig megőrzi (megőrzik) emberi méltóságát. Ezeket a célokat pedig a „klasszikus” biztonságszervezés által biztosított folyamatosság és korlátozásoktól menetesség mellett többek közt a pontosan meghatározott (orvos) szakmai protokollok, az etikus és funkcionális eljárásrendszer, az infrastruktúra jó állapota, a kor technikai színvonalának megfelelő gépek, berendezések, és a jól képzett, fedhetetlen előéletű és erkölcsű, elkötelezett munkavállalók rendelkezése állása szolgálja, de itt említhetnénk például a kórházi logisztikai folyamatokat is. Nyilvánvaló, hogy funkcionális, folyamatos, és korlátozásoktól mentes lehet egy tevékenység a fentiek érvényesülése nélkül is, de kevésbé szolgálja a beteg jogos érdekeit. A KÓRHÁZ SPECIÁLIS BIZTONSÁGSZERVEZÉSI KÉRDÉSEI Mielőtt a fentiek alapján újraértékelnénk a kórházbiztonság fogalmát, szólni kell két jelentős problémáról, amivel a „klasszikus” biztonságszervezésnek meg kell küzdeni: Mint tudjuk, száz százalékos biztonság nem létezik, csak tudatos kockázatvállalás, de a szakemberek feladata, hogy ezt a biztonságot a lehető legjobban megközelítsék. Azonban a kórházak esetében előállt az a speciális eset, amikor a „klasszikus” biztonsági intézkedéseket egy adott határon túl fokozva a betegek szempontjából romlik a rendszer hatékonysága, korlátozásoktól való mentessége (pl. egy túl szigorú 2
http://biztonsagpiac.hu/tudastar Letöltés ideje: 2011.01.02
117
beléptetés szabályozással). A feladatunk, hogy a biztonság optimális szintjét az alaptevékenységhez hangoljuk, ezért van az, hogy szakmailag és társadalmilag is magasabb a kockázat még elfogadható szintje a kórházak esetében, mint pl. egy zárt ipari objektumban. Másrészről viszont szintén evidencia, hogy egy rendszer biztonsága egyenlő a leggyengébb láncszem biztonságával, tehát a „kígyó a saját farkába harapott”. Kórházi körülmények között új értelemet nyer a biztonság sokat emlegetett dinamizmusa, amely ebben az aspektusban egy olyan tudati formaváltozást jellemez, amit a védelmet szervezők csak igen nagy erőfeszítések árán, vagy sehogy sem tudnak lereagálni. A gyakorlatban a megváltozott (javult) fizikai (esetleg pszichés) állapot után a beteg már fokozott érdeklődéssel fordul a „klasszikus” biztonsági dimenziók és értékek felé (pl. védelem a bűnözéssel, bántalmazással szemben), hiszen megváltozott az a kóros testi illetve lelki állapot, ami eddig ellene hatott. Tehát az ellátás után a gyógykezelés további fázisában tudati szinten már határozottan belépnek ezek az igények, amit erő, eszköz átcsoportosításával, szervezési intézkedésekkel nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk megoldani, hiszen a megoldás egyes elemeiről éppen azért mondunk le, hogy ne gátoljuk az alapfeladat hatékony ellátását, illetve hogy tiszteletben tartsuk az emberi méltóságot. (Sok esetben a szintek együttesen jelennek meg, ami tovább bonyolítja a helyzetet!) Célunk kell legyen tehát olyan alternatív megoldásokat találni, amik alkalmasak ellensúlyozó intézkedésként funkcionálni a hiányosságok kiküszöbölésére. A KÓRHÁZBIZTONSÁG FOGALMA Az eredeti témához visszakanyarodva megállapíthatjuk tehát, hogy a kórházbiztonság fogalmát a betegcentrikus megközelítés okán többek közt ki kell egészítenünk a minőség és a hatékonyság kritériumaival. Ennek megvalósítása nyílván túlmutat a biztonságszervező szakember potenciálján, leginkább gazdasági, logisztikai, minőségirányítási, humánerőforrásszervezési szempontokat érint. Hasonló „integrációval” találkozunk egyébként a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok követelményei között, bár főleg orvosszakmai szervezési, tárgyi és személyi követelményeket fogalmaznak meg, de némi átfedéssel foglalkoznak a „klasszikus” biztonságszervezést érintő szakmai kérdésekkel is. A minőséghez nem szükséges megjegyzést hozzáfűzni, azonban a magyar egészségügyi ellátórendszer állapotát ismerve a hatékonysághoz meg kell jegyezni, hogy ezen a hatékonyságon az adott lehetőségekhez képest elérhető maximumot értjük. Nehezíti a helyzetet továbbá az a tény, hogy a kórházi ellátás szempontjából a hatékonyság és a minőség kritériumának való megfelelősség lehetősége sokszor túlnyúlik egy konkrét intézmény keretein, gondoljunk csak egy adott régió katasztrófaveszélyeztetettségére, morbiditási adataira, vagy az egészségügyben oly kritikus munkaerő-utánpótlás helyzetére, amik adott intézményi szinten nem, vagy legfeljebb alig befolyásolhatók. Ellenben a biztonság értékelésénél szigorúan figyelembe kell vennünk ezeket a makrokörnyezeti hatásokat is. A fent leírtakat összefoglalva tehát kórházbiztonság: A kórházi célrendszert megvalósítandó folyamatok, az azokkal kapcsolatos működési sajátosságok, illetve feltételek eredményeként rendszerbe állított vagy létrejött minden olyan makro és mikrokörnyezeti tényező (gazdasági, technikai, szervezési személyi, stb.) kiküszöbölése, melynek léte, hiánya, megléte, de nem funkcionális működése hátrányosan befolyásolja a gyógyítási és ellátási
118
folyamat zavartalanságát, folyamatosságát, hatékonyságát és minőségét, ezáltal közvetve, vagy közvetlenül a betegek egészségi állapotát. Ebből a meghatározásból egyenesen következik, hogy a biztonságszervezés nem sajátíthatja ki magának a kórházbiztonság fogalmát. Hogy egy picit a témába vágó hasonlattal éljek, ha pusztán az intézmény tűz-, vagy vagyonbiztonságának értékelése után állapítanánk meg a kórház (általános) biztonságát, az olyan lenne, mintha egy kardiológus a szív állapotának vizsgálata után érdemben nyilatkozott volna arról, mennyire egészséges is a páciens szervezete. A kórházbiztonság értékelésének tekintetében ezért újra kell definiálnunk a biztonságszervezés célját, helyét és legfőképpen módszereit, de ez nem jelenti azt, hogy azok jelentősége csökkenne. Sajnos rossz tapasztalat, hogy az egészségügyi szakemberek pedig saját munkájuk és feladatuk fontosságának tudatában rendkívül periférián kezelik az egészségügyi intézményekben a biztonságszervezési feladatokat, ritkán tekintik őket igazán lényeginek a betegellátás szempontjából. Pedig a fent említettek elválaszthatatlanok egymástól, hiszen számos olyan „interfész” van, ahol a szakterületek egymáshoz, és a beteg biztonságához rendkívül szorosan csatlakoznak. A biztonságszervező szakembereknek el kell érniük, hogy a biztonságszervezési kérdések megkerülhetetlenek legyenek a kórházi folyamatok tervezésénél illetve szervezésénél, továbbá meg kell értetniük az egészségügy többi szereplőjével azok fontosságát.
119
