1
3
2
1
Készült a Debreceni Egyetem Nevelés- és Mûvelõdéstudományi Doktori Program keretében. Lásd részletesen a Partium címû fejezetben. Mellette román és német tagozat mûködik.
Kozma (2005, 30.) szerint: „a Partium olyan határközi térség, amely még nincs formalizálva, de már kimutatható. A térség két magyarországi és három romániai megyét, valamint hét ukrajnai járást foglal magában. Elnevezése történeti utalásokat hordoz és a köznyelvben is használatos, bár politikai elismerést nem nyert.”
PARTIUM
A kisebbségi oktatás a kisebbségi politizálás része, eleme, sõt annak fontos meghatározója. Elsõsorban nem szakmai szempontok, inkább politikai motívumok határozzák meg ezt a kezdeményezést. A legfõbb indíttatás a magyar kisebbség önmeghatározása, identitástudatának megõrzése. Ebbõl következik, hogy a magyar nyelvû felsõoktatásnak elsõsorban szimbolikus jelentése van a magyar kisebbség számára. Azért kezdeményezték a magyar tagozat létrehozását, mert arra a magyar közösségnek van szüksége, az ott élõ magyaroknak természetes igénye az, hogy az anyanyelvükön tanulhassanak.
A Romániában lezajlott rendszerváltást (1989) követõen jelentõs változások történtek az oktatás szerkezetében, alap- és középfokon, mind a felsõoktatásban. Ezek a változások nem hagyták érintetlenül a kisebbségi oktatást sem (KOZMA–RÉBAY 2006). A Romániában élõ kisebbségek közül a magyar rendelkezik a legszélesebb és legszervezettebb oktatási rendszerrel. Külön figyelmet érdemel a magyar kisebbség felsõoktatásának helyzete a Partiumban2, mert a rendszerváltás után sorra alakultak magán alapítású intézmények, amelyekben a magyar nyelvû oktatás is széles teret kapott (TONK 2002). De a magánintézmények mellett új lehetõségként megjelentek az állami finanszírozású, magyar nyelvû tagozatokat indító intézmények is, például a magyar nyelvû tagozatot is3 mûködtetõ Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett fõiskolája (2005 õszétõl egyetem), ahol tanítóképzõ és közigazgatási kar mûködik.
Absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt, absztrakt,
A KISEBBSÉGI (MAGYAR) FELSÕOKTATÁS HELYZETE SZATMÁRNÉMETIBEN 1
Hollósi Hajnalka
A KISEBBSÉGI (MAGYAR) FELSÕOKTATÁS HELYZETE SZATMÁRNÉMETIBEN
HATÁRAINKON TÚL
A város vonzáskörzete, illetve annak egy része (Csenger, Csengersima, Tyukod, Nagyecsed, Porcsalma, Fehérgyarmat, Mátészalka) Magyarország területére esik. A természetes vonzáskörzetet figyelmen kívül hagyó államhatárral elsõsorban kulturális, oktatási és gazdasági szempontból furcsa helyzet jött létre. A romániai rendszerváltást követõen a kommunista rendszerben elrománosított vagy megszüntetett iskolák egy része újjászervezõdött, illetve újjáalakult. Ez a román tagozatok megszûnésével, illetve átköltözetésével zajlott le. Fontos tény, hogy a román osztályokból való átiratkozás következtében emelkedett a kisebbségi oktatásban tanulók száma, és az állami oktatás mellett megjelentek az egyházak által létrehozott és a magánintézmények is. Ez az oktatás vagy magyar nyelvû intézményekben, vagy
Ha megvizsgálunk egy-egy államhatárt, kiderül, hogy mi motiválja a határközi együttmûködést, és az milyen egyéni vonásokat mutat más határközi együttmûködésekhez képest. Konkrétan Szatmárnémeti igen sajátos eset, hiszen a város egy olyan régió központja, amelyet egy mesterségesen meghúzott államhatárral elválasztottak Magyarországtól, a régiót megosztották két ország között, ezáltal a régió központja (Szatmárnémeti) Romániához került.
Ezek az együttmûködések az új gazdasági és társadalmi változásokra válaszul alakulnak ki, a gazdaság térszerkezetének átalakulásával bontakoznak ki, és elsõsorban a gazdasági szükségleteket hivatottak kielégíteni. Az ilyen térségekben megfigyelt magatartásokat túlélési taktikának nevezik. Ezek a gazdasági racionalitás szerint alakulnak. E térségek együttmûködésére elsõsorban a közelebb vagy távolabb található foglalkoztatási és képzési központok gyakorolnak szívóhatást.
Modern együttmûködés
Azokat az együttmûködéseket nevezzük így, amelyek már fönnálltak a jelenlegi államhatár megvonása elõtt, de a folyamatos gyakorlatban megakadályozta õket az új államhatár. Ezekben az együttmûködésekben a részt vevõk ún. felzárkóztatási stratégiákat alakítanak ki, vagyis helyre akarják állítani az egykori helyi, regionális társadalmakat, s ehhez szimbolikus politizálásba kezdenek. Partium esetében a tradicionális határközi együttmûködés áll fenn (KOZMA 2000, 2005).
Tradicionális együttmûködés
A határközi együttmûködések jellegzetes motívuma Közép-Európában a kisebbségek azon törekvése, hogy megszervezzék önálló oktatásukat. Alapvetõen tradicionális és a modern együttmûködést különböztethetünk meg.
KISEBBSÉGI OKTATÁS
A Partium térség az államhatárokon túlnyúló, félig formalizált igazgatási körzettel esik egybe (a tiszántúli református egyházkerület). Egyfajta közös történeti tudata van, amelyet elsõsorban az itt élõ magyar nemzetiségûek hordoznak. A határközi együttmûködések gyakoribbak, mint e térségen kívül, és a térség néhány városi vonzáskörzetére összpontosulnak (Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Debrecen, Nyíregyháza). A romániai Partium területét négy megye teszi ki (Máramaros, Szatmár, Szilágy, Bihar), mintegy 1,5 millió lakossal. A lakosság 68%-a román, 28%-a magyar, nagyobb arányú a szláv és a cigány kisebbség. A térség központja Nagyvárad, alközpontjai Szatmárnémeti és Nagykároly. Területét nyugaton az államhatár, keleten az Erdélyi-hegység zárja le. A romániai Partium részét képezi a tágabban értett Partium elnevezésû határközi térségeknek (KOZMA 2005).
2
3
57,8 63,5 59,3 59,8 64,5 70,6
Iskola elõtti oktatás
Forrás: Szûcs 2005
Románia Partium Bihar Máramaros Szatmár Szilágy
Régió
Általános iskolai oktatás 90,2 88,5 87,5 90,3 89,1 87,6
66,8 64,8 73,2 62,2 57,2 66,8
Középiskolai oktatás
Iskolai popuFelsõoktatás láció/ korosztály létszáma 13,8 63,9 4,7 61,2 9,1 67,3 4,6 60,9 0,4 58,6 – 57,8
Részvétel az oktatási rendszer valamely szintjén (% a megfelelõ életkorú lakosságból)
Partium fiatal lakosainak jelentõs része nem részesül felsõfokú képzésben. Ez a tény a nem megfelelõ intézményi struktúrára vezethetõ vissza, ennek köszönhetõ az, hogy a fiatalok egy része a régión kívüli, elsõsorban a kolozsvári és temesvári intézményekben tanul tovább. A hallgatók egyharmada tanul magánegyetemekben. Ezek jelentõs része egyházi alapítású intézmény.
Szembetûnõ a megyék közötti eltérés, elsõsorban a közép- és felsõoktatás szintjén. A régió legfontosabb egyetemi városa Nagyvárad, ahol Partium legnagyobb állami egyetemén több mint 26000 hallgató tanul (Szûcs 2002). Ennél kisebb méretû és fontosságú, de azért jelentõs a nagybányai és a már említett szatmárnémeti felsõoktatási intézmények aránya.
1. táblázat
magyar tagozatokon mûködik. A magyar nyelvû iskoláknak Erdélyben több száz évre visszanyúló hagyományai vannak. A ma is mûködõ iskolák közül nem egyet még a 16–17. században alapítottak. A legismertebbek Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Református Kollégium (1560), a Székelyudvarhelyen alapított Katolikus Iskola (1593) és a 16. században alapított Nagyenyedi Iskola (SZÛCS 2005). Fontos megjegyezni, hogy a kisebbségi oktatás ma Romániában fõleg a magyar kisebbséget érinti, a magyar nyelvû közoktatás aránya azonban messze elmarad a lakossági aránytól. Sajnos az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent a magyarul tanulók száma, ez igen súlyos problémát jelent a magyar nyelv megmaradása szempontjából (PÉNTEK 2004). Ennek a folyamatnak különbözõ okai lehetnek: a politikai helyzet instabilitása, a gazdasági regresszió, a kivándorlás, a csökkenõ gyerekvállalás vagy a szórványmagyarság apadása. Sajnálatos tény az is, hogy sok magyar szülõ román osztályok, intézmények felé irányítja a gyermekét, ettõl reméli a jobb boldogulását. Partiumban az országoshoz hasonló az oktatásban való részvétel, de eltérések mutatkoznak az oktatási rendszer különbözõ szintjein. Az iskola elõtti oktatás szintjén a Partium részvételi rátája szignifikánsan magasabb az országosnál, a felsõoktatásban való részvétel terén viszont a partiumi arány sokkal alacsonyabb az országosnál. Azt mondhatjuk tehát, hogy a partiumi és az országos részvételi adatok közötti különbségek fokozatosan nõnek az oktatás egyre magasabb szintjein, és a lakossági korosztály létszámához viszonyított részvételi ráta is szignifikánsan alacsonyabb (1. táblázat) (SZÛCS 2005).
A KISEBBSÉGI (MAGYAR) FELSÕOKTATÁS HELYZETE SZATMÁRNÉMETIBEN
HATÁRAINKON TÚL
Szatmárnémeti 13 km-re terül el a magyar határtól és 27 km-re az ukrán határtól. Jelentõs a közigazgatása, Szatmár és vidéke pedig gazdag hagyományokkal és jelentõs intézményrendszerrel rendelkezõ kulturális életet mondhat magáénak: színházak, filharmóniai társa-
Ma a város a Szatmárnémeti nevet viseli, ennek helyességét sokan vitatják. Szatmár SzentIstván korabeli település, Anonymus szerint már a honfoglalás elõtt létezett, a 13. század elején Zotmar néven említik. Kiváltságokat élvezõ város volt, a sókereskedelem egyik központja, az Erdélybõl a Szamos vizén, tutajon leúsztatott só elosztóhelye. Innen a város nevének egy másik etimológiája: Saltmark (www.church.lutheran.hu). 1829-ben a megye fõjegyzõjévé kiváló költõnket, Kölcsey Ferencet nevezték ki. Azóta mondják Szatmárt „Kölcsey városának”.
Szatmár(németi) Erdély észak-nyugati részén fekvõ város. 1919-ig, illetve 1940 és 1944 között Magyarországhoz tartozott. Szatmár megye a romániai Partium négy megyéjének egyike, Szatmárnémeti központtal. A város két részbõl áll: Szatmárból és Németibõl. A két városrész 1712-ben szabad királyi város címen egyesült. A város a 18–19. században kereskedelmi, vásári, illetve kézmûipari központ volt.
SZATMÁRNÉMETI TÉRSÉGE
Partium legnagyobb és a legtöbb magyar lakost számláló városaiban (Szatmárnémeti, Zilah) egyre több román nyelvû egyetemi képzés indul, és figyelembe véve a ma Romániában zajló gazdasági és társadalmi folyamatokat, valószínûsíteni lehet, hogy folyamatosan nõni fog azoknak a magyar fiataloknak a száma, akik ezeken a kihelyezett román nyelvû képzéseken vesznek majd részt. Sajnos ennek negatív hatása lehet a magyar nyelv megõrzése és fennmaradása szempontjából, hiszen a magyar lakosság számára az anyanyelvû oktatás a nemzeti identitás megõrzésének talán legfontosabb eszköze, a magyar nyelvû felsõoktatás, a magyar egyetem pedig ennek szimbolikus kifejezõdése.
Ugyanakkor egyáltalán nem indított magyar csoportokat a Közgazdaságtudományi Kar, az Európa Tanulmányok Kar, a Business Iskola, az Ortodox Teológiai Kar és a Görög Katolikus Teológiai Kar. Magyar nyelvû képzést indítanak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett rövid idõtartamú képzései, amelyek a tanítóképzés terén mûködnek több erdélyi városban. Ilyen képzés mûködik Szatmárnémetiben, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön, és Kézdivásárhelyen. A Kolozsváron mûködõ más felsõfokú intézmények nem hirdetnek magyar nyelvû képzést. Így román nyelven kell tanulniuk azoknak a magyar hallgatóknak, akik a Mûvészeti Akadémián, a Zenei Akadémián, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, vagy a Mûszaki Egyetemen szeretnének tanulni. Igazából a magyar nyelvû egyetemi oktatás Nagyváradon jelent meg elõször, a Partiumi Keresztény Egyetemen, magánoktatás keretén belül, és már 1990 óta mûködik két karon, mintegy 14 szakon. Sajnálatos, hogy a romániai magyarság nincs kellõképpen képviselve a felsõfokú oktatásban, ugyanis minden százezer lakosra 1984 egyetemi hallgató jut, míg százezer romániai magyarra csak 1210 (SZÛCS 2005).
A legnagyobb számban a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szakjain tanulnak magyar hallgatók, ahol a 2000–2001-es tanévtõl több mint 50 szakon magyar képzési vonalak jöttek létre.
Magyar nyelvû állami egyetemi oktatás három intézményben, illetve városban zajlik Romániában: Bukarestben, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Az egyetemeken zajló képzések nem ölelnek fel minden szakterületet, elsõsorban a magyar nyelv és irodalom szakra, az orvosképzésre, színészképzésre és néhány bölcsészeti szakra terjednek ki.
4
5
6
5
4
Az 1959-ben a kommunisták által bezárt állami magyar (Bolyai) egyetemre vonatkozik. Aki korábban a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora volt. Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár.
A Tanítóképzõ Fõiskolai Kar az elsõ tanévét (1999/2000) a Kölcsey Ferenc Fõgimnázium épületében kezdte, majd átköltözött az egykori kaszárnya felújított épületébe, és 2000 õszétõl itt mûködik. Mindhárom évfolyam rendelkezik tanteremmel, van titkárság, könyvtár, egy dolgozószoba a tanároknak. A fõiskola induláskor kettõs képzésû volt: tanítóképzõangol nyelv (oktató). 2000/2001-es és a következõ tanévben felvételizettek óvónõképzõi modult is végeztek. 2003-tól az egyetemhez tartozó fõiskolákon kizárólag tanítóképzés
TANÍTÓKÉPZÕ KAR
A multikulturalizmus tehát módot adott a kisebbségi nemzeti törekvések visszaszorításának politikájára (HORVÁTH 1997). A 2000-es választásokat követõen egyezmény született a BBTE-en a magyar nyelvû oktatási vonal finanszírozásához szükséges szervezési és szakmai keret létrehozására, valamint a magyar oktatás bevezetésére több állami egyetemen. Szatmárnémetiben az 1999/2000-es tanévben kezdte meg mûködését a fõiskola tanítóképzõ kara, majd rá egy évre a közigazgatási kar, mindkettõ három nyelven (magyar, román, német).
A városban számos magán alapítású, román nyelvû felsõoktatási intézmény nyitotta meg kapuit a rendszerváltást követõ években, a magyar nyelvû felsõfokú képzés a Babes-Bólyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatán mûködik. A magyar nyelvû felsõfokú képzés helyzete a rendszerváltást követõen sem oldódott meg egy csapásra, a mintegy tizenöt éve tartó, a magyar egyetem4 visszaállítása körül kibontakozott küzdelem Romániában mindig is a különbözõ érdekek kereszttüzében állt. A felsõoktatás olyan többszereplõs játék, amelyben a szereplõk – az állam, az akadémia és az ún. piac, akik alakítják a felsõoktatást – érdekei szemben állnak, illetve ütköznek egymással (MANDEL 2005). Érzelmi elemeket állított elõtérbe az az érvelés, amely szerint a múltban elszenvedett történelmi igazságtalanságok jóvátételeként kell biztosítani az önálló állami magyar oktatási intézmények visszaállítását. A magyar nyelvû oktatási intézmények létrehozása nagyfokú többségi társadalmi ellenállásba ütközött. 1995-ben és 1996-ban a román lakosság 80%-a, míg 1997-ben 68,2%-a nem értett egyet azzal, hogy a magyar kisebbség saját önálló iskolákkal rendelkezzen (DEMÉNY 2002). Az elsõ lépés, amely lehetõvé tette a Szatmárnémetiben a fõiskola megalapítását, egyértelmûen a multikulturális egyetem fogalmának bevezetése volt, ez Andrei Marga5 román oktatási miniszter nevéhez fûzõdik. 1997-ben a BBTE6 szenátusa elfogadta az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó határozatot. Ez valójában nem más, mint a többség kulturális hatalmának megerõsítése és a magyar elkülönülés elfojtása.
SZATMÁRNÉMETI FELSÕOKTATÁS A
ság, 60 közkönyvtár több mint egymillió kötettel, 30 filmszínház, négy multifunkcionális kultúrház, 17 múzeum, két mûvészeti galéria és egy alkotók háza áll a közönség szolgálatában. A hírközlõ médiák is jól képviseltek három napilappal, egy irodalmi újsággal, több rádió- és egy televízióadóval. Minden öt lakos közül egy a nevelésben fejti ki tevékenységét, éspedig a 269 óvodában, a 26 általános iskolában, a 27 líceumban és a 8 technikumban. A felsõoktatást a magánintézmények mellett a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozata képviseli a városban. A város lakossága 131 987 fõ, összetételét tekintve a többségi románság mellett több nemzeti kisebbség él a városban, legnagyobb számban magyarok (54 013 fõ, 40,92%)
A KISEBBSÉGI (MAGYAR) FELSÕOKTATÁS HELYZETE SZATMÁRNÉMETIBEN
HATÁRAINKON TÚL
A véglegesítõ vizsga, a II., illetve az I. fokozat megszerzése részét képezi a pedagógustovábbképzésnek, hiszen az elsõ kettõ estében pedagógiai, pszichológiai, szaktudományos és tantárgy-pedagógiai elõadásokon vehetnek részt a pedagógusok a Tanítóképzõ Fõiskola szervezésében, míg az I. fokozat megszerzése esetében tudományos szakirányító segíti a pedagógust a szaktudományos, tantárgy-pedagógiai dolgozat elkészítésében. A pedagógusok
A nappali helyek száma korlátozott, az évek során változott. Államilag támogatottan, tandíjmentesen vehet részt a képzésben az elsõ évfolyamról 10 hallgató. A többi hallgató 350 eurós tandíjat fizet évenként, amelyet négy részletben is ki lehet fizetni. Lehet pályázni ösztöndíjra, amely lehet szociális, tanulmányi és érdemi ösztöndíj. A hallgatók minden félévben részt vesznek pedagógiai gyakorlaton a fõiskola gyakorló óvodáiban és iskoláiban. Az utolsó évben vizsgatanítást tartanak. A harmadik év végén záróvizsgáznak a következõ tantárgyakból: pszichopedagógia (nappali és távoktatás), angol (csak a nappali oktatásban), játékelmélet (csak a távoktatásban), valamint szakirányító segítségével diplomadolgozatot készítenek, amelyet az államvizsga-bizottság (licenciátusi vizsga) elõtt megvédenek. A fõiskolát végzett hallgatók a Tanfelügyelõség által meghirdetett helyekre versenyvizsgázhatnak. A fõiskola továbbképzési feladatokat is ellát. Ennek a következõ területei vannak: véglegesítõ vizsga, II. és I. fokozati vizsga. Véglegesítõ vizsgára jelentkezhetnek azok a szakképzett pedagógusok, akik legalább két éve dolgoznak az oktatásban; a vizsga halasztható, de legkésõbb négy év tanítás után kötelezõ. A fõiskola óvodapedagógusok és tanítók számára szervez véglegesítõ vizsgát, amely magában foglalja a felkészítést és a vizsgáztatást is (ez írásbeli és szóbeli vizsgákat jelent a kijelölt szaktudományos, illetve tantárgy-pedagógiai ismeretekbõl). Óvodapedagógusoknak: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, óvodapedagógiai és gyermeklélektan, az óvodai tevékenység módszertana. Tanítóknak: román nyelv, irodalom és módszertan, magyar nyelv, irodalom és módszertan, iskolapedagógia és gyermeklélektan, matematika és módszertana. A véglegesítõ vizsga után az óvodapedagógusok és a tanítók a fõiskola keretein belül megszervezhetik a második, illetõleg az elsõ fokozatot. A II. fokozatot a véglegesítõ vizsga után négy évvel lehet megszerezni, ha közben a pedagógus végig tanított. A fõiskola a szaktárgyból, tantárgy-pedagógiákból és pedagógiából felkészítõket tart a véglegesítõ és a II. fokozat elérésére irányuló vizsgákra. A harmadik posztgraduális vizsgaszint, az I. fokozat megszerzésére jogosult, aki kiemelkedõ gyakorlati tevékenységet végez, és akinek a II. fokozattól számítva négy év gyakorlata van. A jelentkezõnek egy tantárgy-pedagógiai jellegû tudományos szakdolgozatot kell készítenie a fõiskola által kijelölt szakirányító segítségével. A szakdolgozat megvédése a minisztérium által elõírt metodológia alapján történik.
folyik (kivétel a marosvásárhelyi fõiskola, ahol kizárólag óvónõképzés van). A 2000/2001es és a 2001/2002-es tanévben a fõiskolán csökkentett látogatottsági kötelezettséggel mûködõ, távoktató tagozat is indult a tanügyben már dolgozók számára. A fõiskola keretein belül alap- és továbbképzés valósul meg. Az alapképzés típusa a fõiskola indulása óta többször változott. Az 1999-ben induló elsõ évfolyam a három év elvégzése után tanítói és angol oktatói diplomát szerzett. A 2000-tõl induló évfolyamok óvónõi, tanítói és angol oktatói képesítést kaptak, a 2003/2004-es tanévtõl pedig tanítói képesítést nyernek. A pedagógiai líceumot végzett hallgatók pedagógiai tárgyakból kapott jegyeit elfogadják, és lehetõségük van arra, hogy két év alatt elvégezzék a fõiskolát. A felvételi vizsga két részbõl áll, egy kizáró jellegû, zene- és rajzvizsgából, ennek sikere után felvételi átlagot számítanak, amelynek 25%-a az érettségi átlaga, 75%-a pedig a középiskolai évek jegyeinek átlaga. A fõiskolán kétféle képzés: nappali és távoktatás (csökkentett látogatási kötelezettségû) közül lehet választani. Távoktatás azonban csak két évben indult: 2000-ben és 2001-ben. Az elsõ évfolyam 58 hallgatója 2003-ban államvizsgázott, a 2001-ben indult évfolyamnak 16 távoktatott hallgatója volt, õk 2005 nyarán államvizsgáznak.
6
7
7 2005-ben interjús adatfelvételt készítettem a fõiskola megalakulásának körülményeirõl, ennek során nyilatkozott a Közigazgatási Kar aligazgatója is. 8 Lásd bõvebben KOZMA – RÉBAY (2006): Felsõoktatási akkreditáció Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
BURA LÁSZLÓ (szerk., 2004): Az elsõ öt év. (Babes –Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémeti Tanítóképzõ Fõiskolai Kar). Profundis Kiadó, Szatmárnémeti.
BAJOMI LÁZÁR GUY (1996): A felnõtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In Terestyéni Tamás (szerk.): Többség-kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témakörébõl. Osiris Kiadó, Budapest, 9–115.
Irodalom
A magyar kisebbség azért hozta létre Szatmárnémetiben a fõiskolát, hogy a magyar diákok a felsõoktatásban magyar nyelven tanulhassanak. A magyar nyelvû fõiskolának elsõsorban szimbolikus jelentése van a magyar kisebbség szempontjából, és a kisebbségi politizálás szerves részét képezi. Fontos kiemelni, hogy állami fõiskoláról van szó8, amely a magyarság identitástudatának fontos kifejezõeszköze. A kisebbségi politika mindig „identitáspolitika” abban az értelemben, hogy a kisebbségi politikusnak szüksége van azonosságtudatának megõrzésére. Ezek az önmeghatározások többfélék lehetnek (történeti, nyelvi, területi, kulturális) és természetesen idetartozik az oktatás is mint a kisebbségi önmeghatározás fontos eszköze és lehetõsége. Az iskolafejlesztések, -alapítások nem mások, mint az önmeghatározás kifejezõdésének és kialakításának eszközei.
ÖSSZEGZÉS
A fõiskola a BBTE több mint 30 erdélyi fõiskolájának egyike – mondta el a Közigazgatási Kar tanulmányi aligazgatója.7 A négy – a besztercei, a kolozsvári, a szatmárnémeti és a sepsiszentgyörgyi – közigazgatási fõiskola mindegyike a BBTE Politikatudományi és Közigazgatási Karának alárendeltségében mûködik. A BBTE közigazgatási fõiskolái egy – a kar Közigazgatási Tanszéke által kialakított – közös tanterv alapján készíti fel diákjait majdani szakmájukra. Az európai elvárásoknak megfelelõen megszervezett oktatási rendszer nagyszámú magyar nemzetiségû diák felvételét teszi lehetõvé a magyar tannyelvû oktatásba. Ez nem is olyan meglepõ, hiszen a diákok nagy része a többségében magyarok által lakott Hargita és Kovászna megyébõl származik. Ugyanakkor az oktatási rendszer lehetõvé teszi a továbbtanulást is a Politikatudományi és Közigazgatási Kar közigazgatás szakának egyetemi szintû képzésén. A fõiskola mellett egy tudományos társaság – egyesület – is mûködik, amelynek kizárólagos célja az, hogy elõsegítse a fõiskola oktatási folyamatát és az ehhez kapcsolódó kutatói munkát. A Pro Scientia Administrativa Tudományos Társaság segítségével sikerült egy sor, a román helyi közigazgatásra vonatkozó, mérvadó fontosságú kutatási programot megszervezni. A fõiskola hallgatóinak képzése során az elméleti diszciplínák mellett fokozott hangsúlyt fektetnek – a helyi közigazgatásban elengedhetetlenül szükséges – gyakorlati ismeretek elsajátítására. Ezáltal a fõiskola hallgatói helyi közigazgatási intézmények jól felkészült majdani szakembereiként oldhatják az említett intézményeket jellemzõ szakemberhiányt.
Közigazgatási Kar
számára biztosított egyéb továbbképzési forma az ötévenként tartott kötelezõ szakmai továbbképzés. A fõiskolán ilyen továbbképzési formát csak 2000-ben tartottak, a kötelezõ 40 órás továbbképzésen 31 pedagógus vett részt (BURA 2004).
A KISEBBSÉGI (MAGYAR) FELSÕOKTATÁS HELYZETE SZATMÁRNÉMETIBEN
HATÁRAINKON TÚL
VERES VALÉR (2005): Az erdélyi magyar fiatalok nemzeti identitását meghatározó tényezõk. In Csata István és mtsai.(szerk.): Perifériáról a centrumba. Max Weber Társadalomkutató Alapítvány, Kolozsvár.
VERES VALÉR (2002): A romániai magyarság létszámcsökkenésének okai a 20. század utolsó negyedében. Korunk, 2. sz. 4–18.
TONK SÁNDOR (2002): A magyar nyelvû felsõfokú oktatás Romániában. Educatio, 9. sz. 406–412.
SZÛCS ISTVÁN (2005): Partium. In Kozma Tamás (szerk.): Kisebbségi oktatás Közép – Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 132–152.
SZÛCS ISTVÁN (2002): A Partiumi Keresztény Egyetem létrehozása és helye a romániai magyar felsõoktatásban. Partiumi Egyetemi Szemle, 1. sz. 379–383.
REISZ D. RÓBERT (1992): Romániai magán felsõoktatás és privatizáció. Educatio, 2. sz. 155–167.
PUSZTAI GABRIELLA (szerk., 2005): Régió és oktatás. Európai dimenziók. Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete, Debrecen.
PÉNTEK JÁNOS (2004): A romániai magyar felsõoktatás helyzete és kilátásai. Korunk, 11. sz. 63–73.
PÁSZTOR GYÖNGYI (2001): Kolozsvári multikulturalizmus. Pro Minoritate, Õsz. 80–88.
MANDEL KINGA (2005): A konszenzusos felsõoktatás-politika esélye Romániában. In Pusztai Gabriella (szerk.): Régió és oktatás európai dimenzióban. Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete, Debrecen, 52–65.
MANDEL KINGA (2004): Kisebbségek és kormánypolitika Közép-Európában (2002–2004). Gondolat Kiadó, Budapest.
KOZMA TAMÁS – RÉBAY MAGDOLNA (2006): Felsõoktatási akkreditáció Közép-Európában. Felsõoktatási Kutatóintézet, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
KOZMA TAMÁS – RÉBAY MAGDOLNA (2004): Határközi kapcsolatok és intézményalapítás: egy összehasonlító egyetemkutatás eredményei. Debreceni Szemle, 12. sz. 32–44.
KOZMA TAMÁS (2005): Kisebbségi oktatáskutatás. In uõ.: Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
KOZMA TAMÁS (2004): Kié az egyetem? Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
KOZMA TAMÁS (2002): Határokon innen, határokon túl. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
KOZMA TAMÁS (2000): Regionális együttmûködések a harmadfokú képzésben. Educatio Füzetek 227. Oktatáskutató Intézet, Budapest.
HORVÁTH ANDOR (1997): Tanulságok, menetközben. Magyar Kisebbség, III. évf. 3–4. (9–10.) sz.
Discriminations regarding the Hungarian medium and high educations in Romania. www.mtaki.hu/kisebbségihirek-magyar/kisebbségi-hirek-magyar-20051212-1.html 2006. 03. 12.
DEMÉNY GYÖNGYVÉR (2002): Kisebbségek oktatási jogai és a magyar tannyelvû felsõfokú oktatás Romániában. Magyar Kisebbség, VII. évf. 2. (24.) sz.
8
