Dékáni pályázat
Vezetői program a kar fejlesztésére vonatkozó legfontosabb tervekkel „A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.” Aristoteles Fiatal oktatóként 1982-ben érkeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékére tanársegédi pozícióba. 1979-ben a budapesti Zeneakadémián diplomáztam; a két dátum közötti években a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola zeneművészeti tagozatán tanítottam kinevezett tanárként. Nem volt könnyű döntés számomra az egyértelműen zenészképzéssel foglalkozó, a profi zenész pályára felkészítő oktatást felcserélni egy elsősorban a pedagógusi, és csak másodsorban zenészi pályára felkészítő oktatási intézményre, annál is inkább, mivel párhuzamosan, 1979 óta tanítottam már felsőfokon is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán. Abban, hogy megszerettem az intézményt, és sohasem bántam meg a döntésemet, nagy szerepe volt az akkori főiskolán – és a mai karon is – uralkodó – bár helyesebb más kifejezést használni: inkább létező – szellemnek. Amikor jóformán mindenütt merev, túlzottan „vonalas” légkör uralkodott egyáltalán nem a szakmai hozzáértésre helyezvén a hangsúlyt a vezetők kinevezésekor, addig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán demokratikus és a lehetőség szerint szabad szellemet találhatott az ide érkező. A kollégák közötti kapcsolat is emberibb, barátibb, melegebb, toleránsabb volt. A munkatársak kedvesen és szívesen végezték a munkájukat, nem kellett görcsbe ránduló gyomorral menni a különböző irodákba ügyeket intézni. Ez a szellem némileg megtörni látszott, amikor az intézmény léte először került veszélybe (2000 körül), de hogy teljesen nem halt ki, azt ma is érezhetjük-láthatjuk. Hogy ebben a vezetők szerepe mindig is nagy volt, az nem lehet számunkra kétséges. (Nem kell említenem úgy gondolom, az ide vonatkoztatható, általában rosszalló értelemben használt ismert közmondást…) 1982-ben a nagy tudású, kultúra- és fiatalságszerető Szendrei János volt a főigazgató, akivel sohasem volt konfliktusom. Az őt megelőző vezetőkről csak kollégáim elmondása alapján tudtam meg egyet-mást – beleértve egyik rokonomat is: édesapám unokatestvérének a férjét, Csukás Istvánt –, de sohasem rosszat. Amikor pályázatomat benyújtom a dékáni tisztségre, a nagy elődökkel kell első sorban szembenéznem: azokkal, akiket személyesen nem ismertem, de azokkal is, akiket személyesen jól ismerek, és mindegyikőjüket (Szendrei Jánoson kívül Békési Imrét, Szalay Istvánt és Galambos Gábort) nagyra becsülöm mind szakmai tudásukat, mind vezetői képességüket illetően. 2008-ban, amikor beadtam pályázatomat a szegedi Nemzeti Színház főigazgatói tisztségére egészen más motívumok vezettek: akkor mást, jobbat akartam, más irányba szerettem volna vinni a színház ügyeit. Jelenlegi pályázatomban a fő motívum az előző vezetők által elért eredmények megtartása, a vezérelvek továbbvitele, a kar hagyományainak ápolása, értékeinek megőrzése.
Dékáni pályázat Ennél konkrétabb célokat a jelenlegi, a felsőoktatást (is) övező káoszban nehéz kijelölni. Amikor egyik napról a másikra súlyos döntések születnek, amikor a nyilvánvaló rosszról kijelentik, hogy jó, nehéz egy pályázatban bármit is felelősséggel ígérni. 2006-ban Galambos Gábor eredményesen küzdött a kar létéért. Nem gondoltuk volna, hogy néhány év múlva ismét, ugyanezért kell küzdenünk. A dékán úr tevékenysége példaértékű mindannyiunk számára. Ennek a munkának az eredményeként van jelenleg is olyan struktúránk és oktatói bázisunk, melyek képessé teszik a kart egykori feladatainak újbóli megoldására, az új feladatok további eredményes elvégzésére. Tovább kell folytatnunk a gyógypedagógus képzés, a tanító- és óvodapedagógus-képzés, valamint azoknak a tanárszakoknak a fejlesztését, ahol nincs riválisunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi területen, ahol kiváló, minősített oktatóink vannak, nem kívánjuk visszanyerni egykori pozíciónkat. Sok kérdés még megválaszolatlan, és a válaszokat több mint valószínű, hogy az osztatlan tanárképzés bevezetése után, menetközben kell megkeresnünk a magunk számára. Ami fontos, és talán kevésbé függ az aktuális helyzettől: a kar fentebb vázolt szellemisége, kommunikációs hagyománya és demokratikus szelleme, amiket mindenképpen megőrzendőnek tartok. A kar nem elvont fogalom számomra, hanem dolgozók együttese, oktatók és nem oktató munkatársak szövetsége. Akkor működik hibátlanul, ha a szövetségesek jól érzik magukat, élet-, és munkakörülményeik lehetővé teszik, hogy munkájukra koncentráljanak. A kar vezetőjének (vezetőinek) kell ezeket a kedvező körülményeket megteremteni a számukra, hogy aztán ők együttesen kiváló munkájukkal közös jó hírnevet biztosíthassanak munkahelyüknek. Felfogásom szerint a vezetőnek – legyen az tanszékvezető, dékán, vagy ennél magasabb szintű vezető – szolgálatot kell vállalnia, nem pedig uralkodnia. Mint ahogyan ezt eddigi vezetői tevékenységem remélem bizonyította, a vezetőnek tudásával és képességeivel demokratikus szellemben segítenie, összefognia és irányítania kell munkatársait. Egy iskola minősége elsősorban az ott dolgozó, oktató tudósok-tanárok-művészek-sportolók minőségétől függ. Minden egységnek rendelkeznie kell legalább egy karizmatikus személyiséggel, aki példaként áll kollégái előtt, és tudásuk legjavának átadására, folytonos megújulásra, új és új eredmények elérésére ösztönzi őket. Az iskola a szellemi élet központja, a gondolatok tárháza, a gondolkozásfejlesztés színhelye, etikai tartalmak közvetítője. Azon túl, hogy szakmájukra felkészíti, segítséget kell adnia hallgatóinak az életben való eligazodáshoz, az életcélok, helyes életvitel megtalálásához. Kifejezésre kell juttatnia, hogy a mai Magyarországon élő embereknek legfőbb feladata, hogy megtanuljanak együttműködni: együttműködni a családban, az iskolában, munkahelyen, egyéb intézményekben, a városon és az országon belül egyaránt. Kifejezésre kell juttatnia, hogy a becsület, az igazságkeresés, a tolerancia és a szolidaritás nem avítt, értelmetlen fogalmak, hanem az emberi társadalmak követendő értékei. Ezeknek a tartalmaknak a jelenléte, az oktatói magatartásban és az oktatási tartalmakban való megnyilvánulása a kar minden egységére érvényes, általános oktatói célkitűzés, mely magas szintű szakmai tartalmakba ágyazva jelenik meg, és kell, hogy eljusson a hallgatókhoz.
Dékáni pályázat Galambos Gábor óriási munkával, fáradhatatlan lendülettel irányította a kar szakmai és gazdasági életét. Sokat tett az infrastruktúra javításáért, munkakörülményeink jobbá tételéért. Különösen értékelhetjük ezt a folyamatos, rendszeres és kitartó tevékenységet most, amikor beláthatatlan távolságba került bármiféle nagyobb fejlesztés. Mindazt, ami létrejött, meg szeretném őrizni, az épületek állagát megóvni, az infrastruktúrát a lehetséges mérték legfelsőbb fokáig fejleszteni. Azt a néhány dolgot, ami hiányzik vagy elveszett, újra kívánom teremteni. Az egyik ilyen hiány egy, a karról szóló nyomtatott kiadvány, amelyben angol nyelven ismertetjük karunkat, szakjainkat, tanszékeinket, eredményeinket, és a kari fontosabb eseményeket. Egyre több az Erasmus-programmal külföldre utazó kolléga, akik nem tudnak magukkal vinni a karról szóló kiadványt. Ez szükséges volna ahhoz, hogy egy-egy kapcsolat több intézetre, tanszékre kiterjedhessen, erre úgy látom, minden utazás alkalmával adódik lehetőség. Hasonlóan fontos a kar angol nyelvű honlapjának az elkészítése is, talán még fontosabb, mint az előző. Minden érdeklődő a honlapról szeretne tájékozódni, és ez csak részben sikerül. Sajnálatos, hogy a régi honlapunk – mégoly szűk és vázlatos – angol, német és francia változatát az új honlap megszületése óta nem sikerült újjáteremteni. Szeretném, ha a tanszéki honlapok elkészítésében és gondozásában is segítséget kaphatnának az egyes tanszékek, intézetek, amennyiben ezt igénylik. A másik régóta húzódó, megoldatlan kérdés az oktatók pályázatkészítési munkájának az elismerése. Véleményem szerint a pályázatírók munkáját el kell ismerni valamilyen módon kari juttatások tekintetében is. Annak ellenére, hogy magával az alapelvvel kapcsolatosan sokáig egyetértés volt, megoldás mégsem született. Az újonnan felállított pályázati iroda lehetséges, hogy valamelyes előrelépést jelent, de az oktatói díjazás tekintetében változást nem látok, sőt a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a források elvonását tapasztalhatjuk. Ez utóbbi okra visszavezetve nem tudom, mennyire reális ennek a célnak a megvalósítása, minden esetre nagyon szeretnék valamilyen elmozdulást e tekintetben. A képzési struktúra jelenlegi meghatározása az adott helyzetben helyénvaló. Változás a helyzet stabilizálódása után várható, és ekkor úgy vélem, ismét teret kaphat az oktatói fantázia. A munkaerő-piaci felmérések és a piac résztvevőivel való konzultálás után új szakok, még inkább szakirányú továbbképzések megfelelő tartalommal való megindítása lehet kívánatos a kar számára. Ki kell használni a kar sokoldalúságában rejlő egyedülálló lehetőséget. A képzési kínálat esetleges növelésekor is gondolni kell azonban arra, hogy – túl a kormány hallgatói létszámcsökkentési tervein – a felvehető létszám a statisztikai elemzések szerint erősen csökkenő tendenciát mutat majd. Ezért a humánpolitika tervezésekor gondosan kell megválogatni munkatársainkat, arra törekedve, hogy a kar minél több tudományos fokozattal rendelkező, szakmájában elismert oktatóval rendelkezzen, ugyanakkor az oktatók oktatási tevékenysége minél szélesebb spektrumú legyen. Nem lehet cél munkatársaink létbizonytalanságban tartása, tehát elsősorban a bejövők létszámát kell korlátozni. A pedagógusképzés minősége létfontosságú. Az oktatás-képzés színvonalának megőrzése, javítása elsődleges célunk kell, hogy legyen. Nagyban segítené munkánk eredményességét, ha végre-valahára a „nemzet napszámosai” nagyobb anyagi megbecsülésben részesülnének.
Dékáni pályázat Addig is azonban, míg ez megvalósul, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hallgatóinkat megfelelőképpen készítsük fel a pedagógusi munkára. A társadalmi fejlődést csak kiművelt tagjai képesek véghezvinni, az egyre nagyobb mértékben leszakadó rétegek gyermekeinek felzárkóztatását csak az oktatási intézmények képesek elvégezni, a jobb élet reményét, az ehhez szükséges kultúrát csak az iskola tudja megadni nekik. Ezért van kulcsfontosságú szerepe a pedagógusképző intézményeknek. S nem csak – és nem elsősorban – az egyes diszciplínák oktatásakor, hanem leginkább a mindennapi életben való eligazodásra történő neveléskor és az egyes kulturális tartalmak szintetizálásakor. Napjaink pedagógusoképzésében kiemelkedő jelentőséget kell kapnia a fenti szempontnak, valamint a mindennapok agressziójára, a konfliktuskezelésre, a döntéshozatalra és a migránsok nevelésére, beilleszkedésére vonatkozó nevelési kérdéseknek. A Nemzetiségi Intézet vészesen csökkenő hallgatói létszámának korrigálására szeretném szorgalmazni hallgatóink román nyelv tanulását. Egy ilyen határ közeli városban, mint Szeged megszokottá kellene válnia a román és szerb nyelv tanulásának, használatának. Ez nem csak a leendő pedagógusok elhelyezkedési esélyeit növelhetné, de toleranciára is nevelne. Kihasználva a Gyógypedagógus - képző Intézet működését, a leendő tanárokat jobban fel kell készítenünk a deviáns magatartások kezelésére, a nehéz élethelyzetben lévő gyermekek felismerésére és lehetőség szerinti segítésére. A pedagógiai-pszichológiai feladatnövekedést nem kell óraszám növekedésnek követnie, helyesebb tartalmi súlypontok áthelyezéséről beszélni. Itt is, mint az idegen nyelv oktatásában a gyakorlatban előforduló szükségletekre kell helyezni a súlypontot. Szorgalmaznám új általános iskolai tankönyvek írását is - amennyiben ezek használatára a közeljövőben lehetőség mutatkozna – a fenti szempontok alapján. Azaz nem elsősorban kronologikus vagy logikai elvek alapján felépülő könyveket, hanem a mindennapi élettel kapcsolódási pontokat találó, abból kiinduló, a rokon területeket szintetizáló tananyagok készítését támogatnám, amennyiben az új tankönyvek kérdése ismét időszerűvé válhatna. Nincs információm a karon kialakítandó doktori program jelenlegi állását illetően, de kívánatos volna az elindított folyamat mielőbbi eredményessé tétele. A minőségbiztosítás és a hallgatói elégedettség mérése ismét régóta húzódó problémánk. Olyan központi megoldást kell találnunk, amely nem rak plusz terhet az oktatók vállára, mégis megbízhatóan működik, és használható eredményeket produkál. Ebbe a tevékenységbe is bevonhatók a karon megfelelő óraszám nélkül maradt, de elért eredményeik alapján megtartani kívánt oktatók. Magas oktatási színvonal, rendszeres és következetes számonkérés, emberséges bánásmód. Az oktató nem csak oktat, de magatartásával, tetteivel, kimondott gondolataival példát mutat és nevel. Ezért fontosnak tartom a szakmai tudáson kívül az oktatók emberi hozzáállását, kiszámíthatóságát és szavahihetőségét. A karon belüli kommunikáció során előnyben részesítem az elektronikus levelezést, a gyors és hatékony problémakezelést. Az információk átadását szorgalmazom minél teljesebb mértékben és körben, elektronikus formában. Az értekezletek számát és időtartamát a legszükségesebbre korlátozom.
Dékáni pályázat
Az eddigi vezetői tevékenység leírása 1999 óta, 13 éve vezetem az Ének-zene Tanszéket. A kezdő évekre a nagy változások, új tantervek, reformok voltak jellemzőek. Ennek megfelelően soha nem látott mértékű adminisztrációs teher zúdult rám, amit igyekeztem a lehető legjobban elvégezni, és munkatársaimat is minél nagyobb mértékben bevonni. A feladatok megosztása nem ment könnyen, volt, hogy sikerült egyből megtalálnom az adott feladatra legmegfelelőbb oktatót, de olyan helyzetbe is gyakran kerültem, hogy 1-1 kollégának – bármilyen feladattal is próbálkoztam – nem sikerült az érdeklődését felkeltenem annak teljesítése iránt. Első feladatunk a kreditrendszer bevezetése volt, utána az új, bolognai rendszerű képzések, tantervek kidolgozása. Mindkettőt sikerrel teljesítettük. A tanári MA –szakképzetséget adó oktatási tervünket követendő példaként mutatták be a MAB illetékes bizottságában, az Énekzene alapszak párhuzamos akkreditálásakor pedig kiváló értékelést kaptunk. Az Ének-zene BA szak szakfelelőseként és az Ének-zene tanári szak szakképzettség felelőseként továbbra is én irányítom és szervezem az oktatási folyamatokat. 1999 óta az új szakok kidolgozásán és a kreditrendszer bevezetésén túl két akkreditációra és három dékáni átvilágításra kellett felkészülnünk, a dokumentumokat elkészítenünk. Mindkét akkreditáció sikeres volt: első alkalommal a régi tanárszakok vizsgálata volt soron, 2008. novemberében pedig a MAB párhuzamos akkreditációs vizsgálata folyt le. A 2009-es értékelés során az Ének - zene szakunk nagyon jó minősítést kapott, a MAB az ELTE-n kívül a mi tanszékünket terjesztette fel a „Kiválósági hely” cím elnyerésére. A MAB-vizsgálatok során örömmel tapasztaltam, mennyire hasznos ötletnek bizonyult az a javaslatom, hogy konferenciákat szervezzünk, ahol oktatóink meghívott előadókkal együtt tartanak előadásokat. Ezeket az előadásokat 2000 óta minden évben kiadjuk könyv formájában is, és ez a látogató bizottságra igen jó hatást gyakorolt. Másik ötletem, a művészi tevékenységet bemutató CD-k kiadása szintén jó fogadtatásra talált. Ezek a tények engem is megnyugtattak, hogy érdemes volt a rengeteg munkát belefektetni a szervezésbe, szerkesztésbe, felvételek készítésébe és a pénz felkutatásába. 2007-ben kaptam megbízást az újjáalakuló Művészeti Intézet vezetésére, majd 2008-tól pályázat útján nyertem el újból ezt a tisztséget. A Művészeti Intézet 2007. októberi megalakulásával egy 1996-ban létesített, 2000-ben megszüntetett intézeti forma folytatódott, a létrejött struktúra azonban jelentősen különbözött a régebbitől, legfőképpen abban, hogy közös a két tanszék költségvetése. Mivel 1982 óta dolgozom a karon, ill. elődjeiben, alkalmam volt több bizottságban is részt venni: a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főiskolai tanácsának választott tagja voltam 1987-ben, valamint 1996-2002 között.
Dékáni pályázat
a JGyTF Művészeti Intézetének választott intézeti tanácstagja voltam 1996- tól annak megszűnéséig kb. 2000-ig
a JGYPK Művészeti Intézet Tanácsának elnöke vagyok 2007 - től
a JGyTF Ének-zene Tanszékének választott tanszéki tanácstagja voltam a tanszéki tanács megszűnéséig
a JGyPK Kari Tanácsának választott tagja voltam 2005-2008 között
az SZTE Tanárképzési Tanács JGYPK-ról delegált tagja voltam 2007- től megszűnéséig kb. 2011-ig
a JGYPK Gyakorlati Képzési Bizottságának felkért tagja vagyok 2011- től
az Ének-zene Tanszéken működő Meszlényi Alapítvány Kuratóriumának felkért tagja vagyok 2003-tól Mind tanszékvezetői, mind intézetvezetői munkám során többnyire konfliktus-mentesen sikerült dolgoznom. Az adódódó problémák megoldása érzésem szerint nagyobb törések és lelki sérülések nélkül történt. Mindig szem előtt tartottam, hogy kollégáim és a hallgatók jó munkakörülményeinek a megteremtése az elsődleges feladatom. A jó munkakörülményekhez tartozik a megfelelő munkahelyi légkör is, a békés és nyugodt szellem, egymás munkájának tisztelete, kollégáink személyiségének elfogadása; hogy mindenki minden energiáját az oktatásra és szakmai munkájára fordíthassa, ne őrlődjön hiábavaló küzdelmekben. Eddigi vezetői tevékenységem során igyekeztem arra buzdítani oktatóinkat, hogy minél többen kezdjék el doktori tanulmányaikat. Az Ének-zene tanszéken öten kezdtük meg, és hárman sikeresen be is fejeztük doktori tanulmányainkat. A Rajz-művészettörténet oktatói közül is jó néhányan fogtak bele a DLA - tanulmányokba, és többen már meg is szerezték a fokozatot. Az intézetben ketten rendelkezünk habilitációval: Gerle Margit főiskolai tanár és én. Az intézet teljesítette a 2012-re elérendő célt, mely szerint az oktatók min. 1/3-nak rendelkeznie kell tudományos fokozattal. Az Ének-zene Tanszék 10 oktatója közül 5 rendelkezik PhD/DLA/CsC fokozattal, egy kollégának csak a védés van hátra, a Rajzművészettörténet Tanszéken is ugrásszerű fejlődés történt az utóbbi években: 8 oktató rendelkezik már a fokozattal, (ebből 3 honosítás alatt van), 2 oktató pedig doktori iskolába jár.Törekszem arra, hogy egyre több fokozattal rendelkező oktató tartozzon az intézethez. Bátorítjuk és motiváljuk oktatóinkat a fokozat megszerzésére, ill. igyekszünk megnyerni elismert, művészeti díjakkal és/vagy fokozattal rendelkező művészeket oktatóinknak. Az infrastukturális háttér állandó fejlesztése szintén elsődleges célom volt eddigi vezetői tevékenységem során. Szerencsére ezekhez az igényekhez és célokhoz támogató partnereket találtam mind a kar dékánjának a személyében, mind pedig a műszaki vezető és a Rajzművészettörténet Tanszék vezetőjének személyében. Az elmúlt években komoly fejlesztések történtek az intézetben. Ismerve a jelen gazdasági helyzetet és látva a jövőt, amely hasonlóan siralmasnak ígérkezik gazdasági szempontból, még jobban felértékelődnek ezek a fejlesztések.
Dékáni pályázat 2008-ban kaptuk a Boston, 2010-ben pedig a Kawai zongorát. Ezt megelőzően kb. 25 évvel ezelőtt vásároltunk utoljára zongorát (Yamahát). Az új zongora állapotának megőrzése érdekében szigetelték a hangversenyterem csöveit a hőmérséklet optimalizálása érdekében. A terem kárpitozott székeinek megvásárlásával óriási minőségi javulás történt ott, mind az akusztikát, mind a kényelmes ülést illetően. Örvendetes, hogy sikerült a tanulópadok és asztalok cseréjét kieszközölni, amely szintén óriási, több mint 6 millió forintos beruházás volt. Pályázati, tanszéki keretből és a levelezőképzésből befolyt pénzből vásároltunk laptopokat, számítógépet, nyomtatót, digitális kamerát, 3 számítógépes zenei programot, egy Edirol hangkeverőt, Orff hangszereket, 2 hordozható projektort és egyebeket. A termekbe és a folyosókra függönyöket vásároltunk, a folyosók ily módon a központi keretből elvégzett burkolatcserével együtt esztétikussá váltak. Elkészült a tanszéki arcképcsarnok is, a tanszékvezetők, Liszt-díjas egykori hallgatónk, Vajda Júlia, és az oktatói kar fényképével. Megújult a 8013-as terem audio-video rendszere is, immár másodszorra 1999 óta. A Rajz-művészettörténet Tanszék épületében teljes fűtés-korszerűsítés volt, valamint megépült a kőfaragó-szín. Jelentős fejlesztések történtek az elektronikai eszközök tekintetében is, köszönhetően kiemelkedő pályázati tevékenységüknek is. Művészi és tudományos munka: Célom az intézetben folyó művészi munka támogatása minden rendelkezésre álló módon: alkotószabadság biztosítása, bemutatkozási lehetőség megteremtése, kiadványok készítése, a külföldi kapcsolatok erősítése, fejlesztése. A tanszékek korábbi, hagyományos rendezvényeit megőriztük: minden évben konferenciát, ehhez kapcsolódó hangversenyt, ill. hasonló jellegű eseményt rendezünk az Ének-zene Tanszéken. A konferenciák anyaga könyv formában is megjelenik, ezzel publikációs lehetőséghez juttatjuk az intézet oktatóit, ill. nyilvánossághoz az intézetet. A Rajzművészettörténet Tanszék továbbra is folytatja rendszeres kiállító tevékenységét, megrendezi alkotótáborait Szegeden, az ország más városaiban és külföldön. A Fischer Galéria már nevet vívott ki magának rangos kiállításaival. Nemzetközi kapcsolatok: Nagyon fontosnak tartom a külföldi kapcsolatok kiépítését, melyek az oktatók és hallgatók cseréjét teszik lehetővé. Az Ének-zene Tanszék 20 feletti Erasmus-kapcsolattal rendelkezik, ezeket a kapcsolatokat igyekszem felhasználni arra is, hogy a Rajz-művészettörténet Tanszék is növelhesse külföldi kapcsolatainak számát. Ebben a tekintetben is óriásit lépett előre a Rajz tanszék Marosi Kata Erasmus koordinátori munkájával. Jelenleg mindkét tanszéknek Erasmus-szerződése van a norvégiai Hedmark-egyetemmel (Hamar és Elverum) és Törökországban Izmir egyetemével. Az Ének-zene tanszéknek élő szerződése van még a következő egyetemekkel: Norvégia – Volda (Tanárképző), Finnország – Turku (Tanárképző), Németország – Hildesheim, Freiburg (Tanárképzők), Románia - Kolozsvár, Nagyvárad (Tanárképzők – magyar nyelvűek), Csehország – Brno, Prága (Tanárképzők), Lengyelország
Dékáni pályázat – Rzeszów (Tanárképző), Ausztria – Wien-Krems, Innsbruck (Tanárképzők), Olaszország – Campobasso, Venezia, Latina, Vibo Valentia (Konzervatóriumok), Törökország – Bursa, Bolu, Kirikkale, Isztambul, Ankara (Tanárképzők), Nagy-Britannia - Glasgow (Konzervatórium), Szlovákia – Presov (Tanárképző), Franciaország - Montpellier (Tanárképző), Spanyolország – Alicante, Barcelona (Tanárképzők), Svájc – Lugano (Konzervatórium). A Rajz-művészettörténet Tanszéken nagyon jól működő kapcsolat van Temesvárral (Vest Egyetem, Románia), többi kapcsolatai: Velikoturnov (Bulgária), Macerata, Torino, Trapani, Venezia (Olaszország), Vilnius (Litvánia) és Quimper (Franciaország). Arra törekszem, hogy a lehető legelőnyösebben használjuk fel a másik tanszék számára az egyiknél már meglévő kapcsolatokat. További feladat a hallgatói mobilitás növelése az intézetben. Sajnálatos, hogy hallgatóink átlagosan nem egészen 10 %-a vesz részt a külföldi résztanulmányokon. Pályázati tevékenység: Szeretném elérni, hogy minden kolléga kövesse nyomon a rendelkezésre álló pályázati lehetőségeket, és minél többször adjunk be pályázatot, természetesen szeretném, ha minél többször nyernénk is. Az Ének-zene Tanszéken az elmúlt időszakban OTKA-pályázatot nyert Szabady Józsefné, a Szegedért Alapítványtól minden évben kaptunk támogatást, amit Dombi Józsefné pályázatainak és saját pályázataimnak köszönhetünk. Többször nyertünk már a várostól és a Magyar Ösztöndíjbizottságtól, ill. a Balassi Intézettől is. Asztalos Bence nevéhez is több nyertes pályázat fűződik. Három éves Erasmus Intenzív projektet szervezünk 2010 óta, 2013-ban már 8 egyetem részvételével tartottuk ez évi nagy sikerű nemzetközi programunkat Brnoban. A Rajz-művészettörténet Tanszék pályázati tevékenysége kiemelkedő, kiterjedt kapcsolataiknak köszönhetően gyakran nyernek kisebb-nagyobb összegeket különböző rendezvényeikre, egyéb céljaik megvalósítására. A legjelentősebb talán a jelenleg futó pályázataik közül a nagy összegű HURO nemzetközi program, amelynek eredményeképpen közös tantárgyfejlesztés és eszközvásárlások valósulnak meg. A sikeres pályázatok legnagyobb része Aranyi Sándor egykori tanszékvezető nevéhez köthető, de óriási jelentőségű Kovács Keve tevékenysége is e tekintetben. A hildesheimi és canakkalai egyetemmel közösen nyári zenei workshop megvalósításában vettünk részt, ahová több hallgatónk utazott. Rendszeresen veszünk részt Visegrádprojektekben is pl. 2008–ban 2 hallgatónk (Agod Aliz és Kiss Bernadett) a Visegrádiországok nemzetközi énekversenyére utazott. A továbbiakban közös képzések kidolgozásán szeretnénk dolgozni, mind zenei, mind képzőművészeti témában. (Erasmus Mundus pályázat.) A pályázati hatékonyság növelésére jó lenne, ha egyetemi, vagy kari szintről több segítséget kapnánk az igazán nagy, uniós pályázatok elkészítéséhez. (Minták közreadása mind a szöveget, mind a költségvetést illetően, nyelvi megfogalmazás, javaslatok tétele, a pályázati
Dékáni pályázat háttér ismertetése, korrekciók elvégzése.) Gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló segítségnyújtás érdekében létesült a karon a pályázati iroda. Intézeti kiadványok: Nemzetközi kapcsolataink szélesítésével és közössé válásával tervbe vettük egy közös, kétnyelvű kiadvány megjelentetését. Ebben a kiadványban angol és magyar nyelven ismertetjük szakjainkat, tanszékeinket. Továbbra is megtartjuk saját kiadványainkat: kiállítási katalógusok, meghívók, konferencia-kiadványok, tanszéki zenei CD-k. A fentiek talán bizonyítják: eddigi tevékenységem során arra törekedtem, hogy a Művészeti Intézet a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jelentős, magas színvonalú tevékenységgel bíró, elismert intézetévé váljon. Tanszéki, intézeti események szervezése A már fentebb említett konferenciákon kívül és ezeket megelőzve többször szerveztünk zenei versenyeket (nemzetközieket is). Bartók-zongoraverseny, Mozart verseny, Bárdos karvezetői verseny, stb. A Bartók zongoraverseny teljes verseny-anyagát, lebonyolításának módját és a zsűri összeállítását is én dolgoztam ki. 2005-ben az intézet szervezte az OTDK művészeti szekciójának az eseményeit, itt a zenei részleg felelőse voltam, mint a kari Művészeti Diákkör titkára. Rendszeresen szervezek mesterkurzusokat, koncerteket és workshopokat. Az eddigi vezetői tevékenység ismertetésekor csak röviden szeretném jelezni, hogy 1996-ban megalapítottam, 1997-ben megindítottam, és 2002-ig – megszűnéséig – vezettem a szegedi Mozart Zeneiskolát. Ebben az intézményben egy személyben voltam felelős az iskola szakmai és gazdasági tevékenységéért. Az iskola alapításával, gazdasági és szellemi irányításával összefüggésben megszerzett tapasztalataimat jól tudtam hasznosítani tanszékvezetővé választásomkor. Financiális és ezzel összefüggésben minőségi okokból kényszerültem arra, hogy az iskolát megszüntessem. Szeged, 2013. március 24.
Dr. Maczelka Noémi
Dékáni pályázat
A vezetői elképzelések részletes tervei 1. Oktatás A kar képzési struktúráján nem kívánok változtatni. Az a szerkezeti felépítés, ami az előző években a kényszerű küzdelmek eredményeképp kialakult, a következő 4 évre úgy gondolom, megfelelő lesz az új feladatok elvégzéséhez is. Nem vagyok híve a túl gyakori átszervezésnek, mert – hacsak nem valóban nagyon indokolt – túl sok munkával és kevés látható eredménnyel jár. Az intézeti rendszer megfelelő keret a tanári – pedagógusi képzés számára is. A későbbiekben, amikor már a régi-új képzési rendszer „bejáratódott”, tisztázódott karunk szerepe, a feladatok jellege és mennyisége, lehetséges, hogy felül kell vizsgálni a kialakított rendszert, de az esetleges új szisztéma kialakítása valószínűleg nem a következő négy év feladata lesz. A viszonylagos állandóság időt és nyugalmat biztosít a tartalmi munkához. Karunkon az idei felvételi periódusban 255 szakot hirdettünk meg, ebből nappali képzés 100, államilag támogatott képzés 50. Az 50 különböző szak tartalmazza a korábban megalapított alapszakokat is. Ezek egy része csak a ráépülő MA tanári szakkal volt piacképes. Kérdés, hogy a megszűnő 2+1-es tanári mesterszak helyett az ezeken az alapszakokon diplomázó hallgatók hogyan fognak mesterszakot végezni. Valószínűleg meg kell találnunk a módot arra, hogy be tudjanak csatlakozni az osztatlan tanárképzésbe. A „Tanárképző központ” - amely egyelőre papíron létezik - meghirdette az osztatlan tanári szakokat. Nagy kár, hogy az egyetemi vezetés nem tudta ezt a központot eddig működőképessé tenni. Az ország más egyetemein többnyire már dolgoznak ezek az intézmények, amire szükség is lenne, hiszen megoldást kell találni arra, hogy a hallgatók egyszerre tudják teljesíteni a két szak követelményeit. Koordinálás nélkül ez nagyon nehezen fog menni, a koordinálás pedig sok megbeszélést, tárgyalást igénylő időigényes és nagy empátiát követelő tevékenység. Amennyiben egyetemi megoldás nem születik e kérdés megoldására, legalább kari hatáskörben meg kell próbálni az egyeztetéseket lefolytatni. Amint ismertté válnak a felvett hallgatók szakpárjai, egy kari megbízottnak meg kell kezdeni az egyeztetéseket a képzést folytató tanszékek, ill. az érintett oktatók között. Erre a munkára olyan oktatót rendelnék az illetékes tanulmányi referens mellé, aki év közben alacsony óraszámban oktatott. Ők egyeztetnének a tanszékek képviselőivel. Várhatóan a legjobb szándék és a legtöbb egyeztetés mellett sem lesz problémamentes az eljövendő tanév ebben a tekintetben. A csökkenő állami finanszírozású keretszámok mellett meg kell küzdenünk saját, kari létszámunkért a saját egyetemünkkel is. Nehezen értelmezem az egyetem honlapján látható „javított” felvételi maximális létszámokat, amelyek lényegesen kevesebb hallgató felvételét tennék (teszik?) lehetővé a felvi.hu-n láthatóknál. A szaknevek megnevezését mellőzve ilyen támogatott létszámok olvashatók egy-egy leendő első évfolyamnál: 4, 3. Bízom abban, hogy a felvételi vizsgák lezárulta után ezek a számok módosulnak. Drámai a létszámcsökkenés a felvett első éves hallgatók esetében karunkon is: 2011-ben 1294 államilag finanszírozott hallgatót vettünk fel, 2012-ben már csak 743-at. Az összes (finanszírozott, költségtérítéses, nappali és levelező) hallgatói létszám 2011-ben 4133, 2012-
Dékáni pályázat ben 3849 fő volt. Az összes hallgatói létszám 2009-ben még 4522 fő volt. Nincs okunk bízni abban, hogy ezt a csökkenő tendenciát a jövőben bármiféle, akár csekély mértékű növekedés váltaná fel, ezért annak ellenére, hogy vannak nagyon népszerű és nagy hallgatói létszámot vonzó képzéseink, az állandóan csökkenő hallgatói létszámra kell felkészülnünk, és tudomásul kell vennünk ennek következményeit. Annak ellenére, hogy elegendő szakunk van, nincs „akkreditációs kényszer”, meg kell vizsgálnunk új szakok indításának a lehetőségét is. Az oktatási kapacitás teljes körű kihasználása lehet a kiindulópontja olyan képzések indításának, ami találkozik a munkaerő-piaci igényekkel is. Mivel az egyetem többi karára tekintettel túl sok mozgásterünk nincs, elsősorban a pedagógusképzés további lehetséges területeit kell felkutatnunk, ill. a kar sokszínűségében rejlő interdiszciplináris, multikulturális területeket lehet célba vennünk. Az utóbbi tíz évben újonnan indított szakok (tanító, óvodapedagógus, gyógypedagógus) segítették a kar életben maradását, az ezeken a területeken dolgozó kollégák óriási munkát végeztek. A párhuzamos akkreditáció során 2017. december 31-ig hatályos engedélyt kaptak, vélhetően ezt követően is sikeresen fognak működni, amennyiben teljesítik az akkreditáció során megfogalmazott ajánlásokat. A tanítóképzésben át kell alakítani a záróvizsga folyamatát a vizsgálat kívánalmainak és javaslatainak megfelelően, ezt elő kívánom segíteni, amennyiben még nem történt meg. Az óvodapedagógus szak értékelésénél felmerült tantárgyi szétaprózottságot is orvosolni kell, tudomásom szerint erre vonatkozóan még nem történtek lépések. A bizottság által itt felvetett „kutatásmódszertan” tartalmú kurzus beépítését a tantervbe nem csak itt, hanem minden szakon javaslom. Erre példaként hozom saját tanszékünket, ahol néhány éve – felismerve ennek hiányát – szabadon választható tárgyként bevezettük a „szakdolgozatírás módszertana” c. kurzust, amelynek hatására ugrásszerűen javult a szakdolgozatok színvonala. Ez a tárgy elősegítheti a TDK-ra íródó munkák számának növekedését és minőségének javulását is. A Gyógypedagógus-képző Intézet alapszakjának sikeres akkreditációja után a mesterképzés elindítása lehet az újabb óvatos cél. A 2008-ban alapítási engedélyt kapott csecsemő- és kisgyermeknevelő alapszak indítása is növelhetné hallgatói létszámunkat. Legjobb tudomásom szerint az akkreditációs anyag elkészült, megfelelő szakfelelős esetén kérhetnénk az indítási engedélyt. 2013 őszén az ország több karán indítják már ezt a szakot. A csökkenő létszám okozta válság enyhítésére szeretném felvenni a kapcsolatot az egyetemen belül létesített Konfucius Intézettel, és – megvalósítva a néhány évvel ezelőtti újévi fogadás filmjében látottakat – szorgalmaznám kínai hallgatók felvételét azokra a szakokra, amelyeket otthonukba visszatérve, vagy magyarországi kínai iskolákban hasznosítani tudnának. Gondolok itt elsősorban az ének-zene tanár képzésre (Kodály módszer), a vizuális – és környezetkultúra, valamint a testnevelő tanári képzésre, de természetesen adott esetben az összes tanári képzésre (esetleg részképzésre). A karon eddig is jelenlévő Erasmus hallgatók oktatása mellett csak kis mértékben jelentene más jellegű feladatot és plusz munkát ezeknek a hallgatóknak a képzése.
Dékáni pályázat Tudomásom szerint az Erasmus hallgatók után nem jár normatíva. Javasolni fogom illetékes helyen e gyakorlat felülvizsgálatát – amennyiben a normatív finanszírozás lehetősége egyáltalán szóba jöhet még. Továbbra is kiemelten kell fejlesztenünk a Rajz-művészettörténet Tanszéket, kiváló oktatói gárdája, elért eredményei, a pályázati tevékenysége eredményeképp megvalósított modernizációja, korszerű oktatási tartalma és a nagy hallgatói érdeklődés miatt. A régióban egyedüliként folytat olyan képzést, amely nem csak a pedagógusképzésben, hanem a munkaerőpiac más területén is elhelyezkedési lehetőséget nyújt a fiataloknak. Remélhetőleg erre módot ad majd a meghatározott keretszám, ill. a hozzákapcsolt finanszírozás. Ugyanezek mondhatók el a Testnevelési és Sporttudományi Intézetről is, intenzív minőségi munkájuk, a diszciplína iránt megnövekedett kereslet valamint régiós egyedisége indokolttá teszi a fejlesztést. Az előző fejezetben vázolt, oktatást érintő gondolatokon túl nagyon fontosnak tartom az oktatási órák minőségi megtartását. Óra nem maradhat el anélkül, hogy az érintett hallgatók arról ne tudnának, és a pótlásáról intézkedés ne történjen. Jónak tartom az órapótlás bejelentésére vonatkozó jelenleg fennálló kötelezettséget, és megválasztásom esetén továbbra is fenn tartanám. Nem elsősorban az ellenőrzés miatt, hanem mindkét fél – hallgatók és oktatók – védelme miatt. Ha van egy központi adatbázis, amelyben az adott év végét követő egy hónapig megőrzik ezeket az adatokat, vitás helyzetben egyszerűen lehet megállapítani, kinek van igaza. A tanszékünkön nagyon jól működik az a gyakorlat, hogy – bár az oktatók szóban is tájékoztatnak engem – e-mailben elküldik az illetékes központi oktatásszervezőnek és nekem az órapótlás időpontját és helyét. De természetesen lehet ez a felület a coospace is, amennyiben ott kellő ideig megőrződnek az ilyen jellegű üzenetek. A HÖK - kel eddigi munkám során (oktatóként és középvezetőként) kiegyensúlyozott volt a kapcsolatom. Az elmúlt években általában olyan vezetőket sikerült választania a fiataloknak, akik kellő súllyal képviselték őket a tanulmányi ügyekben. Habár jellemzően a gyengébb és kényelmesebb hallgatók kérték a szervezet segítségét, általában sikerült a problémákat megnyugtatóan rendezni. Értelmezésemben a hallgatóság érdekeit nem csak tanulmányi ügyekben, az oktatókkal fennálló vitás kérdésekben kell jól képviselniük, hanem körültekintően kell eljárniuk a juttatások megítélésében, a rászoruló hallgatók segítésében is. Pozitív példaként említem segítőkészségüket hallgatóink versenyszereplésének támogatásában, vagy oktatóink tájékoztatását egyes kérdésekben. A két klub működéséről szólva örömmel említem meg, hogy a Hattyas utcai új létesítmény megtalálta szerepét: napközben sokan töltik a lyukasórákat olvasva, tanulva az asztalok mellett. A büfé működése és kínálata is elfogadható, és remélhetőleg megszűntek azok a bulik, melyek nyomait másnap az épületek mellett nekünk kellett elviselnünk és eltüntetnünk. Elismerve a szórakozásra, bulizásra való igény jogosságát, nem vagyok abban biztos, hogy annak egy iskola falai között kell megtörténnie. Amint azt már jeleztem, egy oktatási intézménynek minden tekintetben példát kell mutatnia. A kar következetes elgondolások révén kialakított szervezeti struktúráján – mint azt már korábban megjegyeztem – nem kívánok változtatni.
Dékáni pályázat A kari bizottságok száma és funkciója egyelőre megfelelőnek tűnik, a tanárképzés koordinálására valószínűleg dékáni megbízottat kell kinevezni, esetleg egy már meglévő bizottság tartalmi munkáját kell ezzel bővíteni. Nem minden bizottság működéséről van megfelelő információm; a Tudományos Diákköri Bizottság új vezetője kiváló munkát végez, továbbra is számítok rá, csakúgy, mint a Tanárok Tanácsa tanácsadó szerepére . Az „Intézetek I.” csoportba tartozó Szakképzési, Távoktatási és Továbbképzési Központ működéséről további tájékozódásra van szükségem. A központ megtartása nem lehet kétséges, hiszen a képzési kínálatunkban változatlan szerepet kell kapnia a szakképzéseknek és nagyobb szerepet a táv-, és továbbképzéseknek. A szakképzési hozzájárulásból befolyt pénz – a központ munkatársának aktivitása révén – jelentős többletbevételt eredményezett karunknak, de ennek a forrásnak törvényi megszüntetése után meg kell vizsgálni, milyen feltételek mellett működhet gazdaságosan, eredményesen és színvonalasan. Az oktatásban részt vevő fiatalok nevelését és felügyeletét az intézménynek az eddigieknél jobban kell ellátnia, hogy az oktatásban részt vevő ne okozzanak kárt a karnak. Szerencsés gondolat volt helyet adnia a TiszaPart TV-nek a felújított Hattyas utcai épületben. A segítségükkel létrejött JGYTV fontos szerepet kap a kar reklámozásában, a fontosabb események rögzítésében és a kar történet – írásában. Együttműködésünk intézetvezetőként gyümölcsöző, hasznos, sőt mi több kellemes volt, mert az ott dolgozó munkatársak mindegyike készséges, udvarias, a problémák gyors és jó megoldására mindig kész kolléga. Ez a szellem kell, hogy átjárja más szolgáltató egységeinket is.
2. Kutatás A kutatás, tudományos munka értékelése és egyenértékűségének a megállapítása éppen karunk sokszínűsége miatt még mindig elég problematikus. Sok lépés történt már ez ügyben, de még mindig vannak tennivalók. Törekszem arra, hogy a legrövidebb idő alatt elkészüljön az a megfeleltetési sablon, amellyel a különböző területeken végzett tevékenységek összehasonlíthatók. Sajnálatos módon ezen a területen az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) sem ad útbaigazítást, mivel ott is várat még magára a művészeti területen született eredmények kategorizálása. A fentebb említett párhuzamos akkreditáció értékelési anyaga is szól arról, hogy igen nehéz teljesíteni azt az elvárást, hogy a pedagógus-képzés legfontosabb sajátosságát jelentő gyakorlati felkészítés mellett – ami jellemzően magas óraszámban történő oktatást jelent –, igényes, az oktatott szakhoz kapcsolódó tudományos munkát is végezzen az oktató. Ugyanez a speciális nehézség jellemzi a módszertant tanító kollégákat is: magas óraszám, sok kontaktórán kívüli munka, nagy hallgatói létszám mellett nyelvvizsgázni és találni egy olyan doktori iskolát, ahol belátható időn belül fokozatot is szerezhet, a szakhoz kapcsolódó tudományos munkát végezhet. Az ő helyzetük megkönnyítésére is szerencsés volna, ha karunkon is működhetne doktori iskola. Az oktatók fokozatszerzését megkönnyítendő, a már státuszban lévő oktatók részére továbbra is fenn tartanám a karon eddig kiválóan működő – és remélhetőleg a válság ellenére továbbra is működtethető – támogatási rendszert; míg az újonnan belépőktől a fokozat, vagy az
Dékáni pályázat abszolutórium meglétét, kivételes és nagyon indokolt esetben a doktori iskola megkezdésének igazolását várnám el. Örvendetes az az aktivitás, amellyel az egyes intézetek, kutatócsoportok konferenciákat, könyvbemutatókat, egyéb eseményeket rendeznek. Ezekkel a tevékenységekkel nem csak megteremtik maguknak a tudományos megjelenés lehetőségét, de a kar hírnevét is öregbítik; ezért e tevékenységeket minden erőmmel támogatom. Hozzáteszem, hogy a kar kiadójának első számú feladata kell, hogy legyen az ezekhez kapcsolódó kiadványok megjelentetése, és remélhetőleg megtaláljuk a módját annak, hogy minden fél megelégedésére szolgálva az ilyen típusú könyvek megjelenését lehetővé tegyük. A tudományos kutatás tervezésekor arra kell törekednünk, hogy minden szak rendelkezzen elegendő, elismert tudományos - művészeti ill. sportoktatói tevékenységet végző, fokozattal rendelkező és a szakon valóban órát tartó oktatóval. A művészeti tevékenység bemutatásához szükség van egy hangversenyteremre. A felújításig előbb ingyenesen, majd kisebb térítés ellenében használhattuk az egyetem központi épületében lévő dísztermet. Ez a felújítás után elérhetetlenné vált számunkra az érte kért magas terembérlet miatt. A kar hozzájárul az egyetemi költségekhez, tehát amikor egy tanévben néhány alkalommal igényt tart erre a teremre, joggal kérhetné azt díjtalanul. Javasoltam egy bizonyos kvótarendszer bevezetését, amely meghatározott alkalomra díjtalanul, később egyre növekvő díjazás ellenében adná bérbe a termet az egyes karoknak, sajnos ez az ötlet visszhangtalan maradt; megválasztásom esetén a rektor úrhoz fordulnék e javaslatommal.
3. Egyéb feladatellátás A kar legfontosabb, a felsőoktatás körén kívül eső feladatellátó helye a hosszú nevű, és a kar nevét már csak részlegesen őrző Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Napközi otthonos Óvoda. (Reményeim szerint ez kiegészülhet majd a nem túl távoli jövőben egy bölcsődével is…) Az iskola nagy önállósággal és megfelelően működik, népszerűsége töretlen a város lakóinak körében. A jelenleg uralkodó bizonytalanság nem tesz jót azoknak a területeknek, amelyek szoros kapcsolatban állnak a felsőoktatással. Az oktatásszervezés, a gyakorlati képzés olyan tömegű munkával jár, amit az iskola egy-egy erre szakosodott tanára az állandó változások miatt nehezen győz. Talán javul a helyzet a reformok lecsengésével, egy állandósult protokollal. A szakvezetés kérdése is időről időre felmerül: előre nehezen jósolható a gyakorlati tanításra érkező hallgatók száma, a gyakorlat időtartama. Ezzel bizonytalanná válik az óraszámok kérdése, a tanárok munkája. Égető probléma a szakvezetés díjazása is, de ez nem új keletű (1982 óta legalábbis él), és megnyugtató megoldása jelenleg sem várható. Megválasztásom esetén szeretném, ha az illetékes tanszékek tárgyalási, tanácsadási joggal rendelkezhetnének az egyes szakvezetők, új tanárok alkalmazásakor. A kormányzati szándék miatt elsődlegesen a testnevelés tanáraira gondolok, mivel – amennyiben továbbra is növelni szándékoznak ezen órák számát – több új tanárra lesz szükség. Ezt a kormányzati szándékot kihasználva, úgy gondolom itt az ideje, hogy az általános iskola lobbizzon egy uszoda felépítéséért, vízi-, és téli sport eszközök, egyéb sportágak (tenisz, vívás) gyakorlásához
Dékáni pályázat szükséges szerek beszerzéséért, a higiénés lehetőségek megteremtéséhez szükséges anyagi forrásokért. Ezt a tevékenységét messzemenően támogatnám. A Teleki Blanka Kollégium az utóbbi években jelentős felújítás részese volt. Ennek eredményeképpen a vendégszobák megújultak, akadálymentesítés történt. További felújítások szükségesek azonban ahhoz, hogy a kollégium minden része megfelelő színvonalú lehessen. A hallgatók sok esetben nem óvják a kollégium tárgyait, nem viselkednek megfelelően. Javasolni fogom, hogy csak azok részesülhessenek e kedvezményes szálláslehetőségben, akik megfelelőképpen értékelni is tudják azt. A JGYF Kiadó működése érezhető a karon, habár a kommunikáció a tanszékek és a kiadó között nem kifogástalan. A kiadó feladata a kari oktatók tudományos és oktatói munkájának, publikációs tevékenységének a segítése. Ezen felül a jegyzetboltok üzemeltetésével megkönnyíti a hallgatók jegyzeteinek a beszerzését, kereskedői haszonra téve szert. Ehhez a tevékenységéhez azonban szüksége van az oktatók segítségére, hogy megfelelő időben és mennyiségben álljanak rendelkezésre az igényelt jegyzetek, könyvek. Ennek a kölcsönösségnek a jegyében meg kell keresni annak a módját, hogy a kiadó nyereséges lehessen. Hatékonyabb kapcsolatot kell kiépíteni a tanszékek azon oktatóival, akik nagy mennyiségben igényelnek jegyzeteket, és ezt a közvetlen kapcsolatot permanensen fenn kell tartani ahhoz, hogy a jegyzetek, könyvek elegendő számban legyenek készleten, de ne is halmozódjanak fel eladhatatlanul. Ezt az egyeztetést a kiadó munkatársainak kell elvégezni, szükség esetén egy kis óraszámban oktató kolléga segítségével, irányításával. Hasonló a helyzet a Módszertani közleményekkel is. Az 50 éves múltra visszatekintő lap finanszírozása sok nehézséget okozott, 2012-től a kar vállalta a lap gondozását. Szándékomban áll továbbra is vállalni a megjelentetését, de ennek mikéntjéről egy pontos helyzetfelmérés (előfizetők száma, érdeklődés nagysága, a lap elismertsége, kari oktatók publikálási lehetősége) tudok nyilatkozni. A Tudáskapu működtetése hasonlóan mélyebb megismerést igényel. A pályázati pénzből, kisebb-nagyobb problémák megoldásával felépített objektum elsődleges értéke a Szegóra megnyitásával a kari történet, a kari felhalmozott értékek megőrzése lett. Bízom benne azonban, hogy a kollégák által befektetett hatalmas munka továbbra is vonzza majd a fizető érdeklődőket, akiknek a száma lehetővé teszi a gazdaságos működést. A karon működő szakszervezet (FDSZ) tevékenységét a korábbi költségvetésekben meghatározottak szerint támogatnám továbbra is, annak függvényében, hogy az állami támogatás milyen mértékű lesz. Átfogó tájékozódás után felülvizsgálnám a szakszervezeti üdülések kérdését, ugyanis nem tartom helyénvalónak, hogy a kar segítségével felújított és karbantartott épületekben csak a szakszervezeti tagok üdülhessenek.
2013. március 24.
Dr. Maczelka Noémi
Dékáni pályázat
A vezetői elképzelések részletes tervei a gazdálkodásról és a személyi fejlesztésekről A pályázati kiírás megfogalmazza a pályázóval szembeni igényét a gazdálkodásról szóló részletes terveinek megfogalmazásának tekintetében. Hozzáteszi, „mely a finanszírozási helyzet ismeretében tartalmazza a szervezeti egység fenntarthatóságára és gazdasági egyensúlyára vonatkozó rövid és hosszú távú elképzeléseit, valamint a szervezeti egység személyi fejlesztésére vonatkozó közép- és hosszú távú elképzeléseit.” A gazdálkodásra vonatkozó részletes tervek meghatározása a jelenlegi bizonytalan helyzetben teljesen irreális. Az életbe lépő bázisfinanszírozás alapelvei számomra még ismeretlenek, ezért konkrét számadatokkal kísérletezni sem tudok. Amit ebben a tekintetben ígérni lehet, az a takarékosság olyan mértékű bevezetése és folyamatos fenntartása, ami a kar működésének színvonalát, az oktatás eredményességét, a művészeti-tudományos, szakmai munka lendületét és a munkatársak jelenlegi életkörülményeinek megtartását nem veszélyezteti. Konkrét cselekvési terv megrajzolása nehezen várható el ebben a helyzetben. A takarékos, ésszerű gazdálkodás az utolsó 10 évben mindig is jellemezte a kart, ennek az elvnek a mentén kell meghatároznunk a továbbiakban is gazdasági stratégiánkat. Számtalan kimutatás, jelentés készült eddig a vezetés számára, melyek ismeretében történtek intézkedések. A legutóbbi racionalizálási terv sok kényes pontot érintett, a végrehajtáskor sok különböző szempontot kell(ett) érvényre juttatni. Ennek a tervnek még megvalósítatlan szegmensei továbbra is napirenden kell, hogy legyenek azzal, hogy körültekintően kell javasolnunk és végrehajtanunk az abban foglaltakat. A kar jelenleg mintegy 100 milliós plusszal rendelkezik; ez jó, ha az előttünk álló nehéz hónapokra gondolunk, de szomorú, ha azt vesszük, hogy nem régen még 400 millió pluszról kaphattunk tájékoztatást. Annak fényében, hogy az egyetemen több kar is folyamatosan veszteséget termel, felmerül a kérdés, érdemes-e takarékoskodni? A kérdésre persze ma már nincs más válasz, mint hogy muszáj takarékoskodni. Az állami normatív (bázis?) finanszírozásról annyit minden esetre tudunk, hogy nem elegendő a rendszeres kiadások fedezésére. Mindannyian abban bízunk, hogy az utolsó pillanatban a felsőoktatás megkapja azt a mentőövet, amibe kapaszkodva kievickélhet a legnagyobb bajból. A kar megélénkülő pályázati tevékenysége mentőcsónak, amibe mindenki, aki nem sajnálja a fáradságot a pályázatírásra, beszállhat, és a legszükségesebb fejlesztéseket elvégezheti. A pályázati iroda kulcs-szerepét nem győzőm hangsúlyozni: jelenleg is futó kari pályázatainkban vállalt szerepét ,tevékenységét, aktivitását sokszorozottan kell kiterjesztenie az intézetek felé. A kari gazdálkodásnak azt az alapelvét, amely az intézeteknek a maximális önállóságot nyújtja a gazdálkodásban, meg kívánom tartani, ha erősen megnyirbált költségvetéssel is. A levelezős bevételek egy része is megilleti, ahogyan eddig is, az oktató tanszékeket, intézeteket. De hogy ez a rész mekkora lesz, az a majdani, elfogadott költségvetéstől függ.
Dékáni pályázat Meg kell hogy említsem a karbantartás megoldatlanságának a problémáját, bár nem hiszem, hogy ez kimondottan gazdasági kérdés. Tekintve a felújításokra költött rengeteg pénzt, sajnáljuk, és igen sok bosszúságot okoz nekünk ez a megoldatlanság. Igyekezni fogok ezen a területen mielőbbi eredményeket elérni. A számítógépek működésének zavartalansága szintén kívánnivalót hagy maga után, ezen a területen is eredményeket szeretnék elérni. A visszafogott létszámgazdálkodás, a meglévő erőforrások maximális kihasználása fontos alapelvünk. Törekednünk kell arra, hogy a főállású oktatók lássanak el minden oktatási órát, még ha ez új kurzusok megtartását is jelenti némelyeknek - , és az óraadók számát a 0-hoz kell közelíteni. Nem fogadható el olyan igény, amely választható tárgyat óradíjas oktatóra bízna, és olyan sem, amely a törvényben előírt tartalmakon kívüli anyagot akar közvetíteni külső oktatók segítségével. Ezek kizárólag a kar alkalmazásában álló oktatók segítségével valósíthatók meg. Sajnos azonban gondoskodni kell néhány nagy tapasztalattal rendelkező, nyugdíjba vonuló kolléga pótlásáról: Szolgáné dr. Rózsa Zsuzsanna dékáni hivatalvezető helyére jogi végzettségű, a felsőoktatásban tapasztalatot szerzett fiatal kolléga alkalmazása válik szükségessé, a szintén pótolhatatlan tapasztalatokkal rendelkező Tőke Jenő műszaki vezető helyére is meg kell találnunk a megfelelő és alkalmas utódot. Elsősorban a kar jelenlegi alkalmazottai közül szeretnék kiválasztani a helyükre megfelelő szakembert. Amennyiben ez nem vezet eredményre, pályázat kiírásával próbálok alkalmas jelöltet találni. Tekintettel arra, hogy a hallgatói létszám állandó csökkenése várható, a tanárképzésben kapott feladatokat is alapvetően a jelenlegi létszámmal kell megoldanunk. Az, hogy az oktatói leépítések ellenére a munkavállalói létszám 2011 végén 306 fő, 2012 december 31-én pedig 355 fő, azzal magyarázható talán, hogy a kar visszavette a korábban kiszervezett takarítási feladatokat. A létszámnövekedés összetevőit meg fogom vizsgálni, és amennyiben a növekedés oka nem ez, a szükséges és lehetséges döntéseket meg fogom hozni. Közép- és hosszú távú tervek Tudomásom szerint jelenleg karunk a Gém utcai telket bérbeadással hasznosítja. Nem felejtem el Aranyi Sándor tervét a telekre történő építkezéssel kapcsolatban. Ha ehhez a Rajz tanszék – úgy mint a Tudástárra pályázók – valamiféle hatalmas összegű pályázatot tudna nyerni, a gazdasági helyzet javulásával (?) feleleveníthetnénk a tanszék fejlesztési tervét, egy igazi művészeti intézet létrehozására Pécs, Sopron, vagy Eger mintájára. A másik bérbe adott terület a Teleki kollégium földszintje egy gyógyszertár számára. A bérbeadás szerződésbeli feltételeinek áttanulmányozása után talán lehetőség nyílna arra, hogy - a fentebb említett kormányzati szándékot a testnevelés órák számának növelésére – kihasználva, uszodát építhessünk arra a területre. A fedett uszoda megépítése egyébként is égető probléma. Ha sem Szeged városa, sem az egyetem nem tudja megvalósítani, meg kell próbálnunk kari keretek között. (Ám nagyon bízom benne, hogy erre nem lesz szükség, és az egyetem a Hattyas utcai sportközpontban hamarosan megvalósítja.) Egy további lehetőség az egykori Bartók Béla művelődési központ megvásárlása. Remélhetőleg eddig az időpontig nem amortizálódik le visszavonhatatlanul ez az egyébként szépen felújított épület. Az Ének-zene tanszék számára hangversenyterem, a művészeti iskola számára színházterem, a képzőművészek számára kiállítási tér a belvárosban, a kar számára
Dékáni pályázat díszterem a diplomaosztóra és más ünnepségekre, valamint mindenki számára konferenciaterem, egyéb előadások számára előadóterem. Egy kiváló minőségű Steinway zongora vásárlásával a nagytermet könnyen bérbe adhatnánk filharmónia hangversenyek számára is. Karunk felelős gazdálkodását ismerve, ezek nem megvalósíthatatlan tervek. Az ország több intézménye kiváló adottságokkal rendelkezik; ahhoz, hogy versenyben maradhassunk előbb-utóbb szükségünk lesz ezekre a fejlesztésekre. A hallgatók azokat az intézményeket fogják választani, ahol jobb körülményeket találnak.
Szeged, 2013. március 24.
Dr. Maczelka Noémi
