VEZÉRCIKK GIZELLA, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNÉJA A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA, AVAGY A KOZMOSZ.. A FELNőTTKOR KÜSZÖBÉN

Dobog

augusztusmØgjobb:Februar.qxd

2007.08.15.

20:11

Page 3

3

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

TARTALOMBÓL

Csak a tények mentén! A Dobogó idei 2-3. számában a sokak által csak „Fehérvár-ügynek” nevezett kérdésben két kutató is megszólalt. Az egyik Bradák Károly (aki kétségtelenül ennek a témának avatott szakembere), a másik Kiss Erika Mária (aki ebben a témában írt egy könyvet). A Kiss Erika Mária által írt könyv volt az, amelyre Bradák Károly cikkében reagált, majd ezt a reakciót Kiss Erika Mária is megtette Bradák Károly írására válaszolva. Talán minden olvasónknak egyértelmű, hogy ez az újság Bradák Károly véleményével ért egyet. Ám ez soha sem akadályozott meg bennünket abban, hogy részrehajlás nélkül tájékoztassuk olvasóinkat egy-egy vitában. (Talán még emlékeznek arra, hogy a Yotengrit-ügyben épp úgy megszólalt hasábjainkon az „ellenző”, mint a „pártoló” oldal.) Ez vezetett oda, hogy Kiss Erika Mária írását is közöltük. Most mégis tollat kellett ragadnunk, mert úgy látszott (2007/3. számunk megjelenése után), hogy egyetértünk Kiss Erika Máriának avval a mondatával, hogy: „Korábban Pap Gábor azt állította, hogy csak a török kivonulása után, az 1700-as évektől nevezték városunkat Székesfehérvárnak...”. A szerkesztő, ha megjelentet egy-egy írást — és nem tesz utána megjegyzést — úgy tűnhet, hogy egyezik véleményével a cikk szerzőjének véleménye... Az egész Fehérvár-kérdést megpróbálják beködösíteni, érdektelenné, „túl bonyolulttá“ tenni azok, akik ilyen megjegyzéseket tesznek. Pap Gábor soha nem állított olyat, amelyet Kiss Erika Mária neki tulajdonít. A fenti idézet állítólag Pap Gábor egyik előadásán hangzott el. Vita-módszertani hiba, ha valaki előadásból idéz, a szövegkörnyezet nélkül. Ráadásul úgy idéz, hogy a forrást sem adja meg, tehát ellenőrizni sem lehet állítása valódiságát vagy valótlanságát. Mindezek után Kiss Erika Mária könyvében úgy próbálja meg beállítani a Bradák Károly által képviselt álláspontot, hogy az egy klikk véleménye, amelynek vezetője Pap Gábor lenne. Ez már tényleg súlyos probléma! Őstörténet-hagyomány kutatásban ugyanis a legnagyobb hiba lenne, ha volnának klikkek. A mindenkori igazság fellelése, kimondása nem lehet, és nem is kiscsoprotok érdeke. Viszont úgy beállítani a té-nyeket, hogy ezek pár ember érdekeit szolgálják — éppen azok érdekei, akik lefedni akarják a Fehérvár-kérdést. Aki járt már Pap Gábor előadásain, olvasta írásait, vagy személyesen beszélt vele tudja, hogy a kiscsoport-érdek szóba sem jöhet nála. Épp úgy, ahogy az igazság és a nemzet felemelkedése érdekében soha semmilyen kompromisszumot nem hajlandó kötni... Kiss Erika Mária írásából, de épp úgy könyvéből is kiérződik, hogy „valaki”, vagy „valakik“ állnak a háttérben és adják az utasításokat, hogy minél kevesebb igazságot tudjunk meg Fehérvárról. De hála Istennek van egy Bradák Károlyunk... Sárosi Zoltán (főszerkesztő)

VEZÉRCIKK......................................................

3

4-5 ..................GIZELLA, MAGYARORSZÁG

KIRÁLYNÉJA

6-10

A KÉKSZAKÁLLÚ

HERCEG VÁRA, AVAGY A KOZMOSZ..

11 ..................................KÁLMÁN

KIRÁLY GYűRűJE

12-13 A

FELNőTTKOR KÜSZÖBÉN...................................

14 ...................................SZENT IX. LAJOS

KIRÁLY

15-22 NÉZZÜK

MEG EGYÜTT A VELEMÉRI TEMPLOM FALKÉPEIT

23 ..........................................................VERSEK 24-26 ATILLA,

A BÖLCS KIRÁLY.....................................

26-27 ..........A VÍZÖNTő

SZÁZ

PARADOXON ÉS A MODERN FIZIKA

ÉV, AVAGY HOVÁ TűNT A HONFOGLALÓ.............

32-33

28-31

...................................ELőADÁSOK-PROGRAMOK

Dobogó Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány

Megjelenik minden páros hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. telefon: 06 (27) 361-036 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 4000 Ft. világháló: www.dobogommt.hu villámlevél: [email protected] HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

Dobog


2007.08.15.

4

20:11

Page 4

Dobogó

Újabb rejtély a magyar történelemben

Gizella, Magyarország királynéja MARTON VERONIKA Bajorországban, a Duna, az Inn és az Ilz összefolyásánál fekszik Passau, a magyar történelemben elhíresült, évezredek óta lakott település. A Duna és az Inn ölelte sziklás földnyelv csúcsát az Óváros uralja. Még ma is áll a Kr. u. 740-ben Tassilo, bajor herceg alapította niedernburgi bencés kolostor épületegyüttese. A X. század végén Pilgrim, passaui püspök innen küldte a német hittérítőket hazánkba. A második „alapító”, II. (szent) Henrik német-római császár idején már női kolostor volt. A hagyomány szerint Gizella királyné, I. István magyar király felesége férje halála után néhány évvel már az itteni zárda, vagyis a testvére, II. Henrik német-római császár által támogatott apácakolostor fejedelemasszonya volt.

A niedernburgi kolostortemplom bejárata

Meg kell jegyezni, hogy Gizella bátyja Henrik bajor hercegként a III. volt, német-római császárként pedig a II. (Mayers Lexikon, IX. 91-97.) A magyar királynékról nem sokat szólnak a magyar krónikák. Úgy tűnik, mintha szorgos kezek gondosan

eltüntettek volna minden adatot. Sokuknak csak a nevét és a nemzeti hovatartozását tudjuk. Egyebet nem. Gizelláról, I. István feleségéről is keveset jegyeztek fel a magyar források. Német évkönyvekből, történelmi feljegyzésekből kellett a kutatóknak kibogarászni a Gizellára vonatkozó, egymásnak nemegyszer ellentmondó adatokat. Gizella Civakodó Henrik, bajor herceg és burgundi Gizella gyermeke volt. A XIX-XX. századi magyar történetírók egyáltalán nem hangsúlyozzák ki, nem tudatosítják, hogy a nagyapja, a német történetírók által is vadnak és kegyetlennek nevezett I. Henrik bajor herceg volt, aki 955-ben Regensburgban a Lech-mezei csatában elfogott Bulcsu, Lél és Sur vezért „a magyar nemzet gyalázatára” felakasztatta (Szabó, 293). Gizellát testvéreivel, Henrikkel (később német-római császár), Brunóval (később püspök), Brigittával (később apátnő) együtt Wolfgang, regensburgi püspök a „szülei örömére és az emberiség hasznára” felügyelte és irányította. (Ranolder, 22) Tudatosan készí-tette fel Gizellát magyarországi ténykedésére, aki ennek eredményeképpen olyan buzgón szorgalmazta hazánkban a térítéseket, mintha küldetést teljesített volna. Ez a Wolfgang einsiedelni szerzetes korában volt az első nevesített személy, aki Géza magyar vezért, illetve fejedelmet titokban megkörnyékezte, és a kereszténység szolgálatába állította. (A Wolfgang beszélő név. Jelentése „farkasjáró”. Illett is rá ez a név, hiszen a gyepűket megkerülve, a magyarok tudta nélkül jutott el Gézához.) Gyermekkorában Gizella a családi környezetben és Wolfgangtól, a nevelőjétől eleget hallhatott a magyarok kegyetlenségéről, ezért nem lehet csodálkozni a magyarok iránti ellenszenvén, mely későbbi életvitelében is megmutatkozott. A tisztánlátás végett meg kell jegyezni, hogy a magyarok egyáltalán nem öncélúan torolták meg a Lech mezei csatavesztést (955). A krónikáink bevallása szerint Bulcsu és Lél serege a német trónkövetelő hercegek szövetségében bocsátkoztak harcba I. Ottó német-római császár seregei ellen. Nem vették észre, hogy a saját szövetségeseik gyalázatosan félrevezették, becsapták őket, midőn a mesterségesen felduzzasztott Lech folyó vizét rájuk eresztvén, meggátolták a visszavonulást és a menekülést, hogy a magyarok a németek szabad prédájává váljanak. A németek kivétel nélkül minden elfogott magyart lekaszaboltak, meggyilkoltak, csak hetet hagytak életben, hét orrán, fülén megcsonkított gyászmagyart, hogy vigyék haza a hírt a magyar seregek vereségéről. A német krónikák e tettet világraszóló győzelemnek állították be, holott nem az volt. Két hadtest ugyan elpusztult, de a mintegy 10 km távolságban táborozó Botond és sértetlen serege értesülvén az öldöklésről,

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 5

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM a magyarok legyilkolásáról, iszonyú bosszút állt. Megtámadta a németeket, és senkit, még a lakosságot sem kímélve Bajorország-szerte üldözte, gyilkolta őket. Ennek eredményeképpen, hiába volt a csalással kicsikart győzelem, Géza fejedelem koráig a németek az Ennsnél húzódó magyar határ közelébe sem mertek jönni. Géza volt az, aki a quedlinburgi egyezmény értelmében a nyugati végeket a Lajtáig átengedte a németeknek. (Marton, 21-24) Mind a korabeli, mind a későbbi történetírók megegyeznek abban, hogy Vajk, Géza magyar fejedelem fia és Gizella bajor hercegnő egybekelésének gondolata, Adalbert, prágai püspök és magyarországi térítő fejében születhetett meg. „Ő volt az, aki a magyar udvar figyelmét legelőször a bajor herceglányra fordítá.” (Wertner, 39) Nemcsak Géza, hanem III. Ottó, a korabeli német-római császár is törekedett a magyar és a német jó viszony kiépítésére. Géza fiának, Vajknak a Gizella bajor hercegnővel való tervezett házasságában a keresztyén Európával való szövetkezés törekvése nyilvánult meg. „E házasság mintegy kezesség volt a német birodalom és a magyar állam közötti barátságos viszony fön[n]tartására…, [a]mi… Németország világi és egyházi fejedelmeinek oly annyira érdekökben állott…” (Szabó, 391-392) Reichenaui Hermann, István király ifjabb kortársa nyíltabban fogalmaz: Henrik [a későbbi császár], húga Gizella a Krisztus iránti hűségről visszafordíttatott, s mintegy kezesként Istvánnal, Magyarország uralkodójával frigyre lépett. (Pertz, III. 117.) Figyelembe véve, hogy a Gisela név a Geisel (kezes, túsz) szóból származik, joggal hihető, hogy e házasságot politikai számítás hozta létre. A tét Vajk (= István, a későbbi magyar király) megkeresztelkedése és a magyarok keresztény hitre való térítése volt. II. (civakodó) Henrik, bajor herceg leányának, az első magyar királynénak a valódi neve nem Gizella. A házasságkötéséig a korabeli bajor források a keresztségben kapott nevén Eliasabethnek nevezik, s csak Magyarországra kerülése utána Gizellának. A Gizella elfeledett jelentésű beszélő név, jelentése [die] Geisel von Treue, vagyis a Hűség Záloga. F.X. Schwäbl Wolfgangról, a regensburgi püspökről szóló, rendkívül találó prédikációjában ekképp említi Gizellát: „Seine (Heinrichs III. von Bayern) ältere Schwester Elisabeth, wel[c]he gleichfalls in die Zahl der Seiligen verfest worden ist, wurde an den ungarischen Herzog Waik erehelicht u.s.w.” (= III. Henrik bajor herceg idősebb nővére Elisabeth, aki egyidejűleg a lelkek számába foglaltatott, Vajk, magyar herceggel lépett házasságra). (Ranolder, 96.) Ki tudja, miért Magyarországon Gizella királyné leánykori keresztnevével csak német nyelvű dolgozatokban lehet találkozni. A magyar források nem jegyezték I. István feleségének eredeti nevét az Elisabethet, hanem kezdettől fogva Gizellának vagy Keslának hívták. A magyar régiségben az efféle névváltoztatásra több példa is van. Korabeli szokás

5

szerint az idegen országba került középkori királynék neve a házasságkötésük után többnyire megváltozott. Gizellának hívták Elisabeth/Gizella magyar királyné édesanyját, Civakodó Henrik feleségét burgundi Gizellát. Házasságuk a bajorok és a burgundiak szövetségét volt hivatott megerősíteni. Orseoló Péter anyjának neve Ilona vagy Mária, a régebbi írók Gizellának is nevezik (a velencei dogeval való házassága is szövetségkötés eredménye volt). Salamon király feleségének neve Judit, illetve Zsófia. I. Béla király ifjabb leányát Lepát, Horvátországban Ilonának hívták. Eufémiát, I. Béla király ifjabbik leánya morva férje hazájában Ofka vagy Ludmilla volt. Szent László király Piroska nevű leánya Ireneként bizánci császárné lett. A korabeli német és a magyar források Elisabeth bajor hercegnőt I. István magyar király feleségeként már Gisellaként említik. Magyarországon is e név honosodott meg. A források általában megegyeznek abban, hogy Gizella (973) néhány évvel volt fiatalabb a férjénél (969). I. Istvánnal való egybekelésének időpontja 995 után lehetett. (Wertner, 39) Életrajzírói szerint férjének, I. Istvánnak a halála (938) után néhány évvel Péter király Passauba száműzte. A kolostor templomában több emléktábla emlékezik meg róla. Felhasznált irodalom: Mayers grosses Konversations-Lexikon, I-XX., Bibliographisches Institut, 1907-1909.; Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006.; Pertz, Georg Heinrich et al.: Monumenta Germaniae Historica, I-XC, Leipzig, 1884.; Ranolder, Johann: Elisabeth (Gisela) Herzogin in Baiern, erste Königin von Ungarn, K.u.K. Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1854.; Szabó Károly: A magyar vezérek kora, Ráth Mór, Pest, 1869.; Wertner Mór: Az Árpádok családi története, Nagy-Becskerek, 1892.

István és Gizella a Képes Krónikában

Dobog


2007.08.15.

6

20:11

Page 6

Dobogó

Balázs Béla és Bartók Béla összhangjai:

A Kékszakállú herceg vára, avagy a Kozmosz és a halandóság ajtói (3. rész) SZABÓ ANTÓNIA Másik képünk a Bika havának középső dekanátusát mutatja, s mivel ez a Szűz dekád, a lágy vonalakkal rendelkező, kecses ifjú, Vénusz SzeLe által dagasztott SáLjával, vagy kígyózó SzaLagjával, Merkúrt festi elénk.

A Bika dekádjainak középső egysége, melyen kellemetes külsejű ifjú, kecsesen tartott kezében a „megoldások” kulcsa látható. (Warren Kenton: Astrology c. könyv nyomán.)

A következő — harmadik — ajtón aranyfény ömlik be, csilingelő hangocskáktól kísérve, s feltárul a kincsesház. Mérhetetlen gazdagság, ékességek tárháza: arany, gyémánt, bélagyöngy, koronák és dús palástok. A Nap aranya, a csillagok szikrázó gyémántja, a Hold gyöngye, az ég palástja és a mindenség koronája Jupiter „udvarában”. Ő nem egy a bolygók sorában, hanem mint Atyaisten uralkodik. De Jupiter kincseskamrája Kékszakállú kincseskamrája, s Kékszakállú adakozik: egész gazdagságát, kincsesházát Juditnak ajánlja. Itt már hosszabban időzünk. Kékszakállúnak minden egyes ajtóval, minden egyes bolygóval van kapcsolata, hiszen minden egyes ajtó mögött az ő „titka” rejtőzik. Nem lehet leválasztani róla csak azért egy bolygót, mert az túl rossz, vagy túl jó neki, vagy, mert úgymond nőies jellegű (például a Vénusz vagy a Hold). A véres kard

éppúgy sajátja, mint a könnyek. És éppúgy sajátja az, amit egy Mars, egy Szaturnusz, vagy egy Jupiter képvisel. A történet során — miután benyitogat mindenhová — Juditra is vonatkozik mindez, hiszen „tudójává”, tehát részesévé válik mindennek. Nem „mazsolázhatja” ki, hogy ehhez az ajtó mögötti világhoz van közöm, a másikhoz meg nincs. Minden tettéért vállalnia kell a következményeket. A negyedik ajtó kinyitására már Kékszakállú szólítja fel Juditot, s úgy sürgeti — „Legyen napfény, nyissad, nyissad” —, mintha itt szerepet cserélnének. A vár rejtett kertje bomlik ki. Lágy dallamok, dúsuló, zizegő, trillázó hangok követik egymást, az eddigiekhez viszonyítva hosszabban. Van időnk a szemünket is „legeltetni” a zene keltette és képzeletszülte látványon — csak a végén vált élesen csapkodóra. Vénusz kertje ez, kékeszöld fénnyel átitatva. Liliomok, fehér rózsák, piros szegfűk „szórják a fényt”. Ez a fényt-szóró virágoskert a Bika időszakát idézi meg. Érdemes felfigyelni, hogy a liliomok emberméretűek, ami nyomatékosan kiemeli őket a többi közül. A LiLioM itt Vénusz kertjében, azon kívül, hogy áLoMhozó iLLatú, a Szűz tulajdonságokat emeli ki, s vele együtt az iLLékonyságot (lásd például a Tündér Ilonákat). A fehér liliom nem csak a Bika idejét, de terét is kijelöli a Tejút tövében, mert az ég e ragyogó szalagjának egyik története azt mondja, hogy miközben az alvó Héra kebelére tették a csecsemő Heraklészt, az istennő felébredvén eltaszította a gyermeket, s teje kiömölvén jött létre a Tejút. Ám egy pár csepp a földre hullott, s ebből lettek a fehér liliomok. A fehér rózsa Vénusz kertjében szintén a tisztaság, a szüzesség (Bika Szűz dekádja), a máriaság megidézője:

„Fehér rózsa Mária Gyönggyel gyökeredzik, Virággal virágzik…” „Fehér rózsa Mária, Hold tetűled született, Nap tetűled nyugodott…” Itt a lehetőség a tisztulásra, tisztításra, a fényesítésre, a külső-belső sötétség legyőzésére. Judit itt van otthon. „Te fakasztod, te hervasztod, szebben újra te sarjasztod.” — mondja Kékszakállú, s hozzáteszi: „Szemed nyitja kelyheiket.” Ez utóbbiban utalást kaphatunk úgy a jegy (mármint a Bika), mint az égi „képmás” irányába a látószervet illetően. A sarjasztásos szaporodás pedig, figyelmeztet a Szűz tulajdonságokra. Igazán itt kezd derülni a vár. Kékszakállún elhatalmasodik a lelkesedés, sürgetően kezdeményezi az ötödik ajtó kinyitását. Minden ajtó mögött volt vér, a kínzókamrából vérpatak ömlött ki, vér száradt a fegyvereken, véres volt a legszebbik korona, ezek okát Judit eddig nem firtatta, hogy most vért lát a virágok tövén, megkérdezi: „Ki öntözte kerted földjét?” A tiltás után ez volt az első kérdés, és félreérthetetlenül kicseng belőle: a növény óhatatlanul magával hozza a nő mögöttes tartalmát. Nem is a vér látta aggódás, inkább a feltoluló féltékenység fogalmaztatja meg kérdését (ez az érzés is vénuszi tulajdonság). A válasz egy új figyelmeztetés a kérdezés tilalmára, s egyben a szeretet érdeknélküli mivoltára: „Judit, szeress, sohse kérdezz.” Kékszakáll hangja kimondatlanul is érezteti a határ átlépésének súlyos következményét. Balázs Béla dramaturgiájában Judit az ötödik ajtóhoz futva közeledik és felrántja azt. Fortissimók sorozata közben „tündöklő

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 7

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM özönben ömlik be a fény”, s meszszi távlat tárulkozik ki. A vakító fényre Judit feljajdul. A zenei elemek felfokozott állapotba sodornak, tágul a határ, dagad a kebel, mint a vitorla, majd megnyugvóan szétterülnek a hangok, mint a víz a csituló, végeláthatatlan tengeren. Az operaszövegből kimaradt a birodalom metafizikus tulajdonsága: „Merre nézel, arra tágul” — de Bartók pont ezt idézte meg ezzel a zenei résszel. A „messze néző szép könyöklő” mögött selyemrétek, bársonyerdők, hosszú ezüstfolyók, kék hegyek, fölöttük lakik a hajnal, alkony, nap, hold és a csillagok — ez Kékszakállú birodalma. És ezzel együtt a Nap birodalma. Ő járja útját hajnal és alkony között, az ő éltető ereje terjed a földi mindeneken, az ő fényét tükrözi a Hold és a csillagok. A megújulás lehetőségének utolsó pillanata. Fényvitéz végső győzelmének helyszínétől — Szent György havától — emelkedett diadalúján felfelé a Nap, az Oroszlánban lévő házáig. A hideg köveket itt már átmelegíthetné a hő. Az „özönfényt”, mint legmagasabb pontot, az Oroszlán világhónapjának tudhatjuk be — ez

Az időkör „kitágulása”. (Pap Gábor: Nefelejts c. könyve nyomán.)

a csúcs, szó szerint erre tágul az időkör. (9. kép) Az Oroszlán oszt minden földi királyságot – Kékszakállú Juditot királynővé avatja. De az Oroszlán lelkiségében ott lapul a Skorpió, ami tudjuk a Sas és Kígyó kettőse. Itt a lehetőség: Bartók zenéje nagy lendülettel emelkedik, húz fölfelé — talán Judit beleka-

paszkodik, talán Kékszakállú ledobhatja a kígyóbőrt, és sasként szelhetné a levegőeget. Együtt sikerülhetne — nem ez vagyon kimérve. Kékszakállún a gyengeség hullámai ismét megrezdülnek: Judit közönyössége, újabb kérdései, rögeszméssé fajult türelmetlen követelőzése ellenére áldottnak ítéli. Egyre inkább kitűnik: Balázs-Bartók Kékszakállúja nem az a mumus, kivel ijesztgetni lehet. Itt hosszan, újra és újra a szerelemvágyás szakadozik ki belőle, odáig megy, hogy országa mellé szívét is felkínálja. Tehát van neki szíve! És ezt itt kell megtudnunk, hiszen a szív az Oroszlán felügyelete alá tartozik. A helyzet kulcsa Judit kezében van, most megtörténhetne a csoda, ha a szerelem „lélektől lélekig” hatolna. Talán mindent meg lehetne tisztítani, jóra fordítani, megváltani. De nem, Judit beleragad a sötét anyagba. Az odaadó szeretet helyett a Bika- és a Szűztulajdonságok rossz fokozatai rángatják zsinórját. Nem akar már szelet vetni s fényt aratni, csak a szeme kerekedik a titok-látásra. Kékszakállú ezzel szemben mintegy reciprokává válik, szentimentálissá, szeretet-koldussá lesz. Ez a jelenség, ez a fordulat részint a fény hanyatlásának tudható be, mely a csúcsról megkezdi alászálló útját. De az Oroszlánnal szemben ott van annak testiségét adó Vízöntő, mely éppen „oldó” hatásával idézheti ezt elő. De lehet, hogy Kékszakáll éppen azonosító jegye, a Szakáll (Bak Hold-ház) okán — mely eddig éppen erejét biztosította — kerül egyre inkább abba a szaturnikus állapotba, mely a végső „lecsengést” adja. Az „özönfény” mellé beúsznak az alkony „véres árnyat vető” felhői. Kékszakállú tudja, s figyelmeztet, Bartók éles ritmusokat ad alá:

„Vigyázz, vigyázz a váramra, Vigyázz, nem lesz fényesebb már.” Judit süket minden szóra, minden áron látni akar, nem érdekli semmi, nem tűr ellentmondást, fel-

7

fokozódó türelmetlen elvakultságában életét s halálát teszi kockára:

„Életemet, halálomat, Kékszakállú, Nyissad ki még a két ajtót, Kékszakállú, Kékszakállú!” Kékszakállú nem adja egykönynyen, a zene ütemei huzakodásigdulakodásig fokozódnak, végzet felé sodornak. A dobok hangja, mint hatalmas szívdobbanások döngetnek a nehéz mellkasban — Kékszakállú átadja a következő kulcsot. Következik a hatodik ajtó, mögötte a Hold birodalma. Fájdalmas árnysóhajjal fordul el a kulcs — sötétebb lesz. A sejtelem lélegzet-viszszafojtott csöndességébe kemény csapásként üt be az ajtó kinyílása, tükrözve Judit másíthatatlan akaratát. Hárfa futamok lágy borzongatása közben, szomorú, melankolikus hullámzás kíséretében tárul fel a néma, mozdulatlan, „sima fehér” tó, a könnyek tava. A könnyek lecsendesítik Juditot, a dallamok, mint egy-egy szürke felhőfoszlány úsznak el a Hold sápadt fénye előtt. A lehangoló helyzetben Kékszakállú szerelmi várakozásánakvágyakozásának már nincs semmi értelme, fénytelen, reménytelen, erőtlen, idejétmúlt. Utolsó erőpróba: még mielőtt Judit megszólalhatna, Kékszakállú lassan, kimérten, de tömören megtagadja az utolsó ajtó kinyitását: „Az utolsót nem nyitom ki.” Kis szünet után nyomatékkal: „Nem nyitom ki.” Kékszakállú hangjának súlya van, magában hordja az utolsó akadály átlépésének várható tragédiáját. A megtagadás nemcsak az utolsó kulcs átadásáról szól, inkább Juditot óvja meggondolatlan lépésétől, a következményektől. Ő tudja, mi fog bekövetkezni. Juditnak itt az utolsó esélye, hogy megálljt parancsoljon magának — sorsa viszi előre. Újra latba veti kétarcúságát, érzelmi húrokat penget, simul, és egy hosszú csókkal már a lelkét is eladja, csak nyíljon már meg a titkok titka. Kék-

Dobog


2007.08.15.

8

20:11

Page 8

Dobogó

szakállú részéről a csók itt már inkább pecsét az ajkon: „Csókolj, csókolj, sohse kérdezz.” Judit megteszi végzete felé a döntő lépést — kérdez. Növekvő hangerővel, fokozódó tempóval, baljóslatú dallamtól kísérve Juditból gáttalanul ömleni kezd a kérdések sora. Kékszakállú lelkének legmélyében, szívének közepében vájkál, VaRratokat szaggat. Bele akar látni Kékszakállúba, s Kékszakállún keresztül az ajtó mögé: egyszóval a legmélyebb titokba. Bevet minden női praktikát: Kékszakállú vállára hajtja fejét, hangjának dallamai simulékonyak. Régi szerelem, régi asszony után kutakodik, összevetést provokál: „Szebb volt, mint én? Más volt, mint én?” Kékszakállú többször is gyengédséggel igyekszik elterelni: „Judit szeress, sohse kérdezz.” — aztán elhallgat. Az ilyen kérdések konok feszegetése képes a legerősebb szerelem szálait is elszaggatni, a legtüzesebb szerelmet is lehűteni, végképp kioltani, sőt viszszájára fordítani. Judit a tűzzel játszik, csak hajtogatja:

„Mond el nekem… Mond el nekem…” Be is következik a végső kettészakadás: „Farkasszemet néznek” — szól Balázs Béla instrukciója. Judit az utolsó lépés előtt kiteljesíti Szűz tulajdonságát, elkezd sorolni, analizálni, s mondogatja: „Tudom, tudom…” És szerbeszámba veszi a véres holmikat, csak a vért látja mindenütt. Végkövetkeztetésként rémséges látomásokat fest legyilkolt és vérbefagyott régi asszonyokról. Végül beveti az elején meglebbentett „suttogó hírt”, s azt hiszi meglelte az igazságot. A hír, megidézi a hírvivőt, azaz Merkúrt. Ő viszont megidézi önnön alakváltozatát, Hermészt. Ennek jelentőségét az adja, hogy az alkímia a vért Hermész pecsétjének mondja, annak a pecsétnek, mely őrzi a titkot, a hermetikus tudást! Judit szinte hisztériás monológját a zene „egy szuszra”, fokozott

ütemben, megszakítások nélkül követi. Először mintha tenger fenekén kezdenének morajlani a hangok, aztán különféle hangszerekből úgy szakadnak ki, mint a felkavarodott, felkorbácsolt víz. Siettükben vakon ütköznek egymásba, míg az egész beletorkollik, ellentmondást nem tűrő követelésbe: „Nyisd ki a hetedik ajtót!” A hetedik kulcs átadását egekig szökő, éles hangok előzik meg. A zenemű legelementárisabb része ez, mintha az ég szakadna a földre. Hallatán, minden élőlény menekülne odújának legmélyére, az ember tán még az egérlyukba is bebújna. A hetedik ajtó, mint minden ismert történetben, mesében a „hétpecsétes titkot” őrzi, a titkok titkát, a hermetikusan zárt tudást, melynek megnyitása visszavonhatatlan, végzetes következményekhez vezet. János jelenések könyve így mondja: „A bárány aki «halott» méltó arra, hogy a hétpecsétes könyv pecsétjeit megnyissa”. De Judit nem a Bárány. Nem kétséges, hogy szárnyalás helyett még mélyebb alászállás következik, mert nem lehet megúszni büntetlenül. Aki feltöri a hetedik ajtó pecsétjét, arra és a világra is baj zúdul. És biztos: ami addig volt, azután már nem az lesz. Kékszakállú herceg várában bekövetkezik a jövendölés: „Idő többé nem lészen”. A Halak világkorszaka lezárul, jön a Vízöntő időszakadéka, a vár „mély örvénye”. Mikor a hetedik kulcs átadásra kerül, a kísérő zene nagyon lelassul, egy-egy fájdalmas szívdobbanástól tagoltan, szomorú végzet felé nyílik az ajtó:

„Nyisd ki, Judit, lássad őket. Lásd, akiket én szerettem.” Judit látása beteljesül, de ezzel egyszerre, fokozatosan, „halk sóhajtással” becsukódnak az ajtók. Tulajdonképpen Juditra záródnak fokról fokra, s fokról fokra sötétebb lesz. Legelsőnek a hatodik, majd az ötödik, vagyis a Hold és a Nap — a könnyek tavát rejtő és a tágas birodalom — ajtaja csukódik.

A hetedik ajtóból holdezüst fény vetül kettőjük arcára, s elkezdődik a „beavatás”. A zene szívszorító, lassan hullámzó, szomorú, sötét, megfoghatatlan, mint egy álom. Kékszakállú térdre ereszkedik „kitárt karokkal, mintha álmodna” — szól az utasítás is. A mély, lágy, lassú hangok hullámain egy másik dimenzió távlatai nyílnak ki. Bartók ide besűríti azt, ami e rész szövegéből kimaradt, s ami egyben zárja is a kört:

„S nyitva a hetedik ajtó, Nyitva váram mély örvénye.” Balázs Béla Kékszakállúval kimondatja, megnevezteti, mi rejtőzik a titkok titkát elzáró ajtó mögött:

„S nyitva váram legesmélye: Örökőrző álomkamra.” Igen, ezt nyitja a hetedik kulcs: az örökőrző álomkamrát. Figyelmeztető jel: Bartók mindegyik ajtó megnevezését hűen követi, kivéve az utolsót. A kimondott szó erejét a zenébe oltja, teljes mértékben a zene veszi át a súlyos terhet. Olyan mélyen, olyan nagyon fáj valami, ami szavakkal már meg nem fogható, kozmikus ős-fájdalom, mely az „Isteni színjáték” első moccanatában született. Bartók tudván tudja, ismeri az ajtó titkát – rejti. A térdre ereszkedett Kékszakállúval szemben lassan előjönnek a „százszorszép”, a „mindig volt”, és a „mindig élő” régi asszonyok. Judit részéről a döbbenet, nem ezt várta: élők, szépek, dúsak. Szó sincs kínoktól meggyötört, megtört, vérbefagyott, felnégyelt asszonyokról, de szó van büszke tartású, glóriás, misztikus királynőkről. Sápadt arcuk, azaz vértelenségük inkább adódik hideg, kimért, érzékektől, szenvedélyektől mentes „nem e világi”, vagyis álombéli lényükből. Kékszakállú elárulja kik ők:

„Hajnalban az elsőt leltem…”; „Másodikat délben leltem…”; „Harmadikat este leltem…”.

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 9

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM És büszkén tálalja fel tevékenységüket is, melyet a három „jó” bolygó házában vittek véghez: „Sok kincsemet ők gyűjtötték,” (Jupiter); „Virágaim ők öntözték,” (Vénusz); „Birodalmam növesztették.” (Nap). Csak emlékeztetőül: ezt a három kulcsot adta önként át. Mit gondoljon az ember, ezekben a házakban szorgoskodó régi asszonyokról? Szorgoskodásuk: kincsek halmozása, virágok öntözgetése, hatalmas birodalom további növesztése, ez mind, mind sokszorozása, gyarapítása a dolgoknak. Ezek leginkább a Szűz tevékenységét jellemzik. Ehhez sorakozik önmagukért való, büszkeséggel párosuló hűvös szépségük: meddő nők, azaz Medve nők (Szűz rossz fokozata). Mik voltak, s mivé lettek? Ők voltak a reggel-dél-este. Gondoljuk végig a Nap ezen időszakainak fény-járását, színpompáját. Gondoljunk a kiskertek úgynevezett virág-óráira: minden napszakban más-más virág bontotta — bontaná — illatos színkelyheit. A régi asszonyok bizton ehhez voltak hasonlatosak — régen. De most szó szerint kihűltek, ettől váltak holttá. Szívükben a „roppant jeges űr lakik” — távoli hűvös galaxisok. Ha nem működik a jó, az „ingyen kegyelem”, helyette megsokszorozódik az önmagáért való, meddő hajlam, kihűl „hétpántos szép palotánk”, kihűl minden vár, és minden várakozás értelmét veszti. Kékszakállú még hisz a várakozás értelmében, mikor hűlt várába megérkezik a negyedik asszony, az éjszaka „szülötte”. Az utolsó reménysugár a „roppant jeges űrben”. De sem Kékszakállú, sem Judit várakozása nem váltja be a reményeket. Judit önhibájából osztozik a másik hárommal: „Melléjük a negyedik állt”. Bár ő mégis más. Mitől? Ő az éjszaka, övé a csillagok örökkévaló birodalma, s mivel ő a legszebb, a „százszorszép”, ő az éj királynője, így benne az este kelő Vénuszt sejthetjük. Ez az esti Vénusz nem akart Szerelemcsillag lenni, nem akart Vacsoracsillag lenni a családi tűzhely egén, így lett „ékes álomasszony”.

Álomasszony. Vele a Mindenség is visszazuhant mély álmába:

„Melléjük a negyedik állt, S nyitva a hetedik ajtó”. Megnyílt a hetedik ajtó, de titkát csak álomban „fedi fel”. Kékszakállú várában egyszerre vagyunk kint és bent, lent és fent. A felsorakozó „régi asszonyok” hangsúlyozottan éKességektől dúsak, és Judit is felruháztatik három éKességgel: „csodacsillagos palásttal”, „bűvös gyémánt koronával”, „legesdrágább kinccsel”. Az éKességek jelzik, hogy éGi tartományba avatottak lettek, égi tartomány részei. Továbbá, hogy Judit, „felruházása” folytán egyrészt „láthatatlanná” válik — mint adják népmeséink csodatévő ruházatai —, illetve „beleolvad” a várba és az égi tartományba egyszerre, mint már utaltunk rá Kőmíves Kelemenné párhuzamával. Másrészt, ahogy rakódnak rá az egyes rétegek, úgy nyomja őt egyre lentebb egy ólmosság, s lesz belőle „ékes álomasszony.” Ez az álom-ólom létállapot, mely által beépül a várba, kijelöli Szaturnuszt, s a küszöb őrének felségterületét, a lét határmezsgyéjét. Paradox helyzet: miközben Judit — áttételesen ugyan, de — meg lett fogva, azonközben oldódik fel álommá. Bak és Vízöntő kettőssége a vár „legesmélye”, a vár töve, Szaturnuszi felügyelet alatt. Ez a megfogtam, még sem fogtam nemcsak Judit tragédiája, hanem Kékszakállé is. Itt van alkalma, hogy foglalkoztunk Kékszakáll nevével. Ő nevében hordozza az éG KéK színét (mely egyben a három alapszín egyike). Az ékesség szintén két-értelemmel bír, így a fentebbieken kívül jelenti azt az éket is, mely megtámasztásra, megszilárdításra szolgál (úja csak Szaturnusz lép előtérbe). Képes a forgás megakasztására, mindennemű mozgás rögzítésére, mely bizonyos esetekben jó, más esetekben kedvezőtlen cselekedet, attól függően, hogy szabályoz, korlátoz „túlpörgő” folyamatokat, vagy éppen kerékkö-

9

tőként lép fel. Szó szerint kikötő, mindennemű értelmével egyetemben, melybe belefér a leláncolt szabadság, vagy az a bizonyos vastuskó, melyhez a forgó ég van kikötve, de lehet maga az Ararát hegye, az egyetlen menedék, vagy az élet végső kikötője túl a nagy vízen. Ezeken a fogalmakon lépegetve Judit VáRba érkezése felfogható egyben RéVbe érkezésének is. S hogy éppen szakálla adja a várúr attribútumát, az az előbbiekkel összhangban a megkötő, megfogó, kövesítő Bak tulajdonságokat magyarázza (a Szakáll a Bak középső Hold-háza). Az ajtók drámai nehézségek árán nyíltak meg, de talán annál még drámaibb, hogy a végén lassan, maguktól csukódnak — mondhatjuk „nem emberkéz által” — éreztetve, hogy végérvényesen. A három „régi asszony” eltűnésével becsukódik a negyedik, vagyis a növényeket rejtő ajtó. Az összefüggés nyilvánvaló: ők hárman és Judit a női szépség fokozatait képviselik, így természetes, hogy Vénusz kertjéből származó „virágok”, még ha oly meddő is szépségük. És ugye itt nőnek az ember méretű, álomba ringató liliomok is, melyek segédkezet nyújtanak az örök álomnak, vagyis kezére játszanak a végek vízimolnárjának. Az emberben felsejlik a gyanú, ha tényleg jelez valamit a negyedik ajtó hozzájuk rendelődő becsukódása, akkor talán... Talán meg sem nyílt a hetedik. Vagy megnyílt, de nem nekünk, hanem csak Juditnak. Hiszen Judit példája mutatja: csak az ismerheti meg a titkot, aki annak részévé válik. Nekünk — még — marad a csalóka képzelet, szó szerint a virtuális-valóság, azaz a látszat. A három „régi asszony” olyan, mint három kendező, mely elfedi a titkot, nem engedi látását. Őket látni, de ők, mintegy álomkép úsznak elébe a mögöttes tartománynak. Miért vagyon ez így megalkotva? Bizonyára azért, mert a hetedik ajtó mögött a hermetikusan elzárt tudás van, ennek okán ezen „örökőrző álomkamra” felügyelője Merkúr, ki Hermészként a lélek túlvi-

Dobog


2007.08.15.

10

érzékelteti, hogy Kékszakállú „ráénekel” Judit szövegére, mintha azt már meg sem hallaná, mintha az már ott sem lenne, s „monológja” most először férfias és kiteljesedő, mintha most, az utolsó pillanatokban talált volna önmagára. Ezt viszi tovább a zene: harsogva csap az égig, majd elcsendesül, vissza-viszszavibrál, mint egy nagyon-nagyon távoli csillag fénye, majd kihuny… és becsukódik a hetedik ajtó, a halandóság, vagy éppen a halhatatlanság ajtaja: „És mindig is éjjel lesz már.” A kezdeti hangulat — a földnehéz barna összekeveredve a sötétszürke árnyakkal, a lila vissz-

fényekkel — csendesebben, de nagyobb súllyal terhelten tér viszsza, hogy egyesüljön a teljes sötétséggel. Süket csend és vaksötét lesz. Nincs folytatás. Kékszakállú is beleolvad a teljes sötétségbe, várával együtt. Nincs többé ébredés.

„Haj regő, rejtem Hová, hová rejtsem?” Íródott Debrecenben, az Úr 2006. évének Rák havában, a képi megformálás megközelítésének és Bartók Béla, születésének 125-dik évfordulója okán. (VÉGE)

Czóbel Marianna: A Kékszakállú — 2006

(a felvétel a Bács-Kiskun Megyei Nemzetközi Zománc Művészeti Alkotóműhely tárlatán készült

— találjuk Balázs Béla szövegrészében. Judit úgy töretik meg, mint a szőlő gyümölcse. Ez az ára, hogy a titok birtokosa lehessen: a test megtöretik, átváltozik, más-világi, szellemi szintre „vált”. A titkot emberfia nem birtokolhatja, csak részévé válhat, úgy hogy legutolsó ruhadarabját, PoRhüvelyét is le kell adnia az utolsó ajtónál. Szó szerint BőR-telenné, VéR-telenné és VéRTtelenné kell lennie. Judit minél éK(éG)esebb lesz, annál inkább veszíti el anyagi-testi mivoltát. Bartók, Judit távolodásának, „elenyészésének” drámáját, úgy

Dobogó

Kecskeméten. Az itt kiállított művek témája Bartók Béla: A Kékszakállú herceg vára, illetve a

„Voltam szegény élő asszony, Vagyok ékes álomasszony.”

Page 10

Boldogasszony volt. A kiállítást PAP GÁBOR rendezte)

lági kalauza. Szóval ide nem lehet csak úgy bekukucskálni. Csalfaság és megtévesztés mögött lehet „eltérítő” szándékot is vélni, hiszen Merkúr-Hermész kelléktárából ezek nem hiányozhatnak. Feltétlenül ide tartozik, hogy Hermész nevéhez fűződik az első zeneszerszám feltalálása, megalkotása. Teknőséből készült hangszerének hét húrján a szférák zenéje szólt. Talán nem véletlen, hogy Bartók pont itt bízza a legrejtettebb titkokat a zene tolmácsolására, ha úgy tetszik a szférák hangjára. Neki ez a „kendezője”. Visszatérve cselekményünkhöz, ahogy Kékszakállú öltözteti éjkirálynői ékességeibe Juditot, úgy csukódnak be sorra a még nyitva maradt ajtók — minden ékes öltözetdarabnál egy ajtó. Újra mítoszok idéződnek fel, melyekben úgy az alászállásnál, mint a felfelé való emelkedésnél hét kapun kell átjutni, s ott attól függően merre halad, vagy elveszíti, vagy megkapja ruhadarabjait az áthaladó. Judit történetében, mint érintettük, ezek a ruhadarabok az ólom-álom kötelékét jelentik. Az ajtók fokról fokra bezáródnak, Juditra is, így — a titok része lesz. Judit, vagy maga a juditság, a megismerni, a megérteni akarás ebben a dimenzióban tehát úgy teljesülhet be, hogy egyazon mozzanat a „beépülés” és a feloldódás:

20:11

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 11


11

KÁLMÁN KIRÁLY PECSÉTGYŰRŰJE SZABÓ ÁRPÁD Az Élet és Tudomány 2005/26. számának olvasása közben egy nagyon érdekes cikk tartalmára figyeltem fel, melyet Kádár Márta: Látogatóban megnevezéssel „Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban címmel írt. Több tárgy ismertetése és a hagyományozók felsorolása után megemlíti, hogy „Igen különleges és rejtélyes tárgy a XI-XII. század fordulójáról egy gyűrű, latin felirata Kálmán király gyűrűje. E szerint az uralkodó pecsétgyűrűje lehetett, de a karika belsejében lévő felirat még nincs megfejtve, csak sejteni lehet, hogy mágikus, oltalmazó jellegű személyes tárgyról van szó.“

A gyűrű utólagos történetéhez tartozik, hogy az 1800-as évek végén találták az Esterházy család szarvaskői birtokán. A lelet Sedlmayer intézőhöz került. A gyűrűt a családi hagyomány szerint mindig a família legidősebb tagja vigyázta, birtokolta. A gyűrűt a Nemzeti Múzeumnak Sedlmayer János építész és testvére Sedlmayer Tamás növénynemesítő adta ajándékba. Ennyi előzmény után az itt közölt fénykép alapján az elektron gyűrűvel kapcsolatban az alábbiakat szeretném hozzáfűzni és megkísérelni a rejtélyes paláston lévő rovásírást megfejteni. A gyűrű belső részén látható a kereszténység jelképe a kereszt, melyet a Kálmán király idejében élt ékszerész, vésnök a külső latin felirattal egyidőben készített. Ez a

a rovásírás D betűjével egyezik, de el kellett különíteni, mert a megfejtést nagyon zavarta. A rovásírás feliratot avar-magyar nyelvű ékszerész készítette, az olvasat szemben jobbról balfelé haladó. A sorban három helyen ligatúra (betűhalmaz) található, mely a szöveg szerves részéhez tartozik. A rovásírásos szövegben mágikus, oltalmazó szó, vagy utalás még véletlenül sincs. Könyves Kálmán király több mint valószínű, hogy maga is gyakorolta ezt az ősi írást és támogathatta is. Az ősi eredetű avar írás egyes betűi nem azonosak a hun, etruszk, kabar, szkíta, székely ABC betűivel. Adott esetben a feliratban szereplő pontok betűket jelentenek. Mivel ismerem az ABC-jüket, így el tudom olvasni azokat... A hét ismert rovásírás ABC-ből hat megtalálható a Kárpát-medencében. Kivételt képez az etruszk ABC, amely csak a mai Olaszország területén található meg. Ennyi kitérő után visszatérek a gyűrű belsejében lévő szövegre, hogy elmondjam milyen rejtélyt hordoz magában, ez a 900 éves ékszer. A történelmi érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy Kálmán király tiltotta be a boszorkány pereket. A feljegyzések szerint kétszer nősült. 1112-ben vette el az orosz származású Eufémiát, akit aztán alig két év múlva el is űz Magyarországról. Könyves Kálmán 1116-ban hal meg szörnyű fejfájástól kínoztatva.

Az elmondottakból következik, hogy a királynak két eljegyzése volt. Hogy konkrétan ezt a gyűrűt, melyik felesége ujjára húzta, azt ma már nehezen lehet megállapítani. Mindenesetre ez a gyűrű ismételten bizonyítékát adja annak, hogy az ősvallás üldöztetése még ebben az időben sem kezdődött meg hazánkban.

Kálmán király életének fontosabb eseményei 1095: Kálmán trónra lépése. 1098: Álmos herceg fellázad Kálmán ellen, seregeik Várkonynál találkoznak. A főurak azonban megtagadják a harcot, így a testvérek kibékülnek. 1100: Kálmán király kiadja I. törvénykönyvét. 1102: Kálmánt horvát királlyá koronázzák. 1105: II. (Komnénosz) János bizánci császár a magyar-bizánci szövetségkötés jegyében feleségül veszi Piroskát, Szent László leányát. Kálmán elfoglalja Dalmáciát. 1106: Kálmán lemond az invesztitúra jogáról, elfogadja a papi nőtlenség elvét. Elzárkózik azonban attól, hogy a papok a pápának tegyék le a hűségesküt. 1107: Álmos dukátusának felszámolása. 1111: Kálmán megszervezi a nyitrai püspökséget, mely a tizenkettedik a sorban. 1112: Kálmán feleségül veszi Vlagyimir Monomakhosz szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát, majd mikor házasságtörésen éri, hazaküldi. 1115: A Velencei Köztársaság elfoglalja Dalmácia egy részét és a szigeteket. Kálmán megvakíttatja Álmost és kisfiát, Bélát 1116: Kálmán kiadja a zsidókról szóló, ún. II. törvénykönyvét. Február 3-án meghal.

Dobog


2007.08.15.

20:11

12

Page 12

Dobogó

A FELNŐTTKOR KÜSZÖBÉN (1. rész) Molnár V. József: Az emberélet szentsége című könyve nyomán MOLNÁR V. JÓZSEF (folytatás ez évi 2. számunkból) Ünnepi szokások A felnőttek ünnepi szokásai, látványos szokásjátékai mindenkor nagy hatással voltak a gyermeki lelkekre: eljátszani-végigélni azok fő- vagy mellékszerepeit, valamennyiük vágyának netovábbja volt. Tették a párválasztást, a lakodalmat, a keresztelőt, de játszották a temetést is — mindezt lehetőleg „teljes pompával”. (A temetésre csak akkor mentek el, ha rokon halt meg — a többit természetesen, ha tehették végig is élték az „igaziban”.) A jeles napokat testükre szabott, nemzedékrőlnemzedékre öröklődő szokásokkal ünnepelték. A munka „szertartásaiba” is beavatták őket a szülők (aratás kezdés, jézuskéve készítés, vetés előkészület, stb.). A legtöbb „játék” karácsony ünnepéhez kötődött: családot, rokonságot köszöntöttek, ostyát hordtak, néhol a tíz-tizenkét esztendősök betlehemeztek is. Aprószentek napján a nagyobb legényekkel, vagy azokat utánozva, a kisebbek is jártak aprószentekelni; újévkor köszöntöttek, vízkeresztkor háromkirályokat jártak, és ministráns gyermekként a házszentelő papot kísérték; a farsangi maszkázásban, s egy-egy napon a táncban, mulatsági mókákban is részt vehettek; húsvét előtt tojást festettek, húsvéton „tojáskomáz“-tak, húsvéthétfőn locsolkodtak; a májusi faállításnak inkább csak nézői voltak; de pünkösdölni a legtöbb helyen eljártak már; s néhol a szentiváni tűznél is jelen voltak; a szüreti vigadalmon pedig szívesen mókáztak, s „leskelődtek“ az esti mulatságon.

Ismerkedés a felnőttek szellemi világával Fokozatosan megismerték az előző nemzedékek fölhalmozódott tudását, hétköznapokhoz és ünnepekhez kötődő szokásait, hitét, s népköltészet jelesebb alkotásait. Különösen az advent-karácsony-vízkereszt varázsos napjai, szokásai hatottak rájuk; de a többi varázsos alkalom is formálta tudatukat: farsang, nagyböjt, húsvéti és áprilisi határjárások, aratóünnepségek, zarándoklatok. Az öregektől téli estéken, kalákában sokat hallgattak: boszorkányokról, a szépaszszonyról; de Boldogasszony hatalmas erejéről is; tudtak garaboncokról, táltoslovakról, lidércekről; Szent György napján éjfélkor lánggal kicsapó kincsről; csu-

dakocsisról, tündérekről, határban megforduló óriásokról, „beszédes“ kígyókról, jártak gyógyító vagy halottlátó „tudós“-nál; Kisasszonykor szorongva és hittel nézték a felkelő „bölcsőt“ hozó Napot stb. Amit hallottak, láttak azt tovább is adták - különösen tették ezt a csodás mesékkel. A nagyobb testvér, szülők, de különösen a nagyszülő mesélt a gyermekeknek. Meséltek ők is egymásnak őrzés közben, játék közben, de különösen esős vasárnapokon; a dal is hűséges társuk volt, különösen a leánygyerekeknek. (A régi gyermeknek volt honnan népdalt tanulni: az öregszülők és a szülők foglalkoztak velük, alig volt olyan dal, amit meg ne tanítottak volna. Ha rosszul fújták, kiigazították: „Nem így van, hej!“) Megtanulták a „templomi imádságok“ mellett az „otthoniakat“ is; a biblia történeteit is úgy, ahogy a falusi nép emlékezetében őrizte. A Mindenségben otthonosan mozogtak — közlekedésük módja a dolgokat „megidéző“ képiség volt — az Ég és a Föld „fészek“ volt számukra, s nem legyőzésre ítélt idegenség.

Legényavatás Protestáns vidékeken a konfirmáció már bizonyos legényjogokat ad a sihedernek: bort ihat, dohányozhat, virágot hordhat a kalapja mellett, részt vehet a felnőttek társaságában, az utcán is szóba állhat a lányokkal, eljárhat a leányos házakhoz; de teljes jogaiba csak az avatással lép a legény, sőt a leány is. Amint a fiú 16., némely vidéken 18. évét betöltötte, elérkezett a legényavatás ideje. Ez a „bekáfolás“ a Balaton-felvidéken egyszerűen áldomásfizetéssel jár. Szakmóron és több Pest megyei községben „sittyó-áldomásnak“ nevezik az avatási ivást, amely nyolc katonaviselt legény koccintásával kezdődik (Aporka). Lakon és Nórápon az új legény a régiek közül keresztapát is választ magának, s akkor „megfoggyák a kezit, leöntik borral, valamit mondanak“ és a két legény ettől kezdve „keresztapám"-nak és „keresztfiam“-nak szólítja egymást. (A borral leöntött egymást szorító kezek a vérszerződés maradványa lehet.) Vas megyében a regősidő befejezése után tartják az avatást a kocsmában. Előbb elfogyasztják a regöléssel keresett ennivalót, aztán a 18 éves legények bort hoznak, mindenik megtölt egy poharat, s ezt kiki közülük annak a legénynek adja, akit keresztapául választ; ez kezét a fiú vállára teszi, a bort megissza, aztán kezet fog a legénnyel: „szerbuc keresztfiam, legény vagy!“ Nógrád megyében az avatás farsangkor

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 13

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM történik. Somorján két legény elmegy a fiú szüleihez, s megkéri őket, hogy engedjék meg fiuknak a legények sorába lépését. A fiú keresztapát választ, s ezzel és a többi felavatandó társával, meg ezek keresztapjával a legénybíró udvarán sorakoznak (farsang hétfőjén 9 óra előtt). Innen indul a menet a táncházba: elöl a legénybíró a két hadnaggyal, aztán a legények, majd a keresztapák párban, végül a cigányok. Az alap itt is a koccintás majd a lakoma, a „batyusmulatság“, amelyen a legény keresztanyát is választ magának; az ételeket tálaló versekkel szolgálják fel. Vannak erőpróbás legényavatások is. Hidas- és Tornyosnémetin a felavatandó két-három legény a keresztapát lábánál fogva megragadja, és a házhéj alatta gerendázatig feltolja: „feltusolja“. Kéthelyen minden felavatásra más-más erőpróbás módot alkalmaznak, ezeket azonban a felavatandónak előre nem szabad megtudnia. Pardón meg kell birkóznia a legénybírótól kijelölt legénnyel; ha veszít, két hónap múlva újra birkózik — a győzelemig. Ekkor minden legény ráüt egyet: „engedelmes légy, béketűrő légy!“. Kisdisznódon a templom kerítése körül 510 db mázsás fövenykövek vannak — régen minden legényjelöltnek egy ilyen követ kellett a hegyre felvinnie. A kőemelésbe beleszakadhatott a legény; ez a próbaforma, a halálba való beavatásra utal. Az erőpróbákat boráldomás „ördögváltság“ követte. A legényavatás és a legénység irányítása lassanként az egyház kezébe került, és írásba foglalt rendtartások szerint folyt (bérmálás, legényegyleti avató ünnep). A felavatott legénynek, az érett férfinak joga van dohányozni, kocsmába, fonóba, leányos házhoz jární, a táncba leányt hívni; verekedésben a többi legény védelmére kelhet, kalákába hívják, egyedül végezhet és irányíthat „rangos“ munkákat, otthon a felnőttek asztalánál, az ember „oldalán“ ülhet, miképpen a templomban is, bár sok helyen a templomban a legény helye a kóruson volt. Legénybíró jelvénye bojtos pálca, segédei pedig két hadnagy, a kulcsár és a botos. Emezeket a legénybíró jelöli ki; őt pedig a legények választják (újévkor, farsangkor, karácsony előtt). Rendesen a fonóban avatják fel úgy, hogy beléptekor a vállukra emelik. Katonaviselt legényt választanak meg bíróul, módos, értelmes „legényes“, jó erkölcsű ifjút; régen a választás érvénye a földesúrtól és az elöljáróságtól függött. Több helyen lóversennyel, futással, bikafékezéssel vagy birkózással lehetett pünkösdkor e rangot elnyerni. A győztes, a „pünkösdi király“ egy esztendeig „uralkodott“ a legények fölött: deres, kaloda nem fenyegette, borát a földesúr vagy az elöljáróság fizette, lovát és marháit a legények őrizték, hivatalos volt minden lakodalomba, házi és kocsmai összejövetelekre; a rendtartás ellen vétő legényekre bírságot vagy „lapickaütést“ rótt ki — neki minden legény engedelmeskedni tartozott. Ő kezdeményezte a mulatságokat, szokás játékokat, s rendezte vasárnap délelőtt a legénybírói „igazlátó“ gyűlést.

13

Pünkösdi királyné A pünkösdi király mellett valamikor királynét is választottak. Ez a szokás azonban fokozatosan a gyermekek közé került: szerepe a pünkösdi köszöntés, a „gyermek királynénak“ hatalma csupán egyetlen napra terjed — növekedést varázsol.

Leányavatás, leánykifőzés A leányok nem tartoztak olyan „kötött“ társaságba, mint a legények. Inkább „klasszis“-okat, „kórus“-okat alkottak, utcában lakás, szomszédság és rokonság szerint. Fonók, fosztók, lakomás családi összejövetelek, lakodalmak táncai tartották össze ezeket a szövetkezeteket, de azért a klasszisokba és a kórusokba való bejutásnak is meg volt a formája. Pardón a leány 14. születésnapján vacsorára hívja a klasszis leánytagjait — ezek legidősebbje pár szóval maguk közé fogadja, s ezt a befogadást mindenik leány kézfogással és csókkal erősíti meg. A nyilvános táncokat azonban, sőt néhol még a „játszó“-kat is csak a legények elismerése nyitja meg a leány előtt. Ennek elkövetkezésére elég a „leánycégér“ kitűzése is. Őriszentpéteren, amikor a leány eladósorba lép, az apa ölnyi magas oszlopot ás a ház elé. A hegye vasból van, a hegy alá kis deszkácskára cifra korsót helyeznek azzal a forrás- vagy kútvízzel, amelyen a leány felnevelődött; a korsót piros, fehér, zöld szalagokkal körülpántlikázzák, a deszkát pedig piros kukoricacsővel körülaggatják. A vizet a korsóval együtt elteszik, mert a násznagy ezzel hinti meg majd az asszony új tűzhelyét. Ilyen előzmények után következik el a leányavatás, néhol aprószentek napján a címer alatt történt leánykorbácsolással, másutt meg a farsangvasárnapi táncba való ünnepélyes meghívással. Ez a tánc Kiskapus vidékén, a felavatott leányokra nézve, három napig tart és „kifőzés“-nek nevezik. Igen ritkán az is előfordult, hogy halálra táncoltatták a zsengének számító leányt. Baracskán a ház elé ásott pózna tetejébe szalmacsóvát és egy csokor virágot tűznek.

Legény- és leányélet Az avatással a legény és a leány megkülönböztetett helyet nyert a családban is: önálló munkakört töltött be, s a testi fenyíték ritka alkalom volt, sőt egészen el is maradt. Búcsújáró helyen, annak fő ünnepén „búcsúkeresztapát“ és „búcsúkeresztanyát“ választhatott mindkét nemű beavatott; akikkel régebben közösen merültek meg a szent forrás vizében. (következő számunkban folytatjuk)

Dobog


2007.08.15.

14

20:11

Page 14

Dobogó

Szentek legendái - legendák szentjei

Szent IX. Lajos FELLEGI BÉLA Árpád-házi királyainkon kívül több más uralkodót is szent ként tart számon a világ. Az egyik közülük, a francia Szent Lajos király, aki a Párizstól néhány kilométerre lévő Poissyben született 1214-ben.

El Greco: Szent Lajos

Édesapja, VIII. Lajos király halálakor, mindössze tizenkét éves volt. Édesanyja, a mélyen vallásos Szent Blanka, fiából igazi Krisztus-követőt akart nevelni. Anyai szívének szeretetével ültette el fia lelkében a keresztény kötelességtudatot, lelkiismeretességet, a bűntől való irtózást. 1226. november 29-én királlyá koronázták. 1234. május 27-én pedig feleségül vette a tizenhárom éves Provance-i Margitot, de az esküvőt követően még hat évig egymástól távol éltek, mert az anyakirályné így akarta. Házasságukban tizenegy gyermek született. Az ország kormányzását 1236ban vette át. Nemsokára leverte a III. Henrik angol király által szított francia lázadást. 1244-ben súlyos beteg lett, és ekkor fogadalmat tett, hogy ha felgyógyul, keresztes hadjáratot vezet a Szentföldre. Nyílt csatában legyőzte az ellen-

séget, de mégis a szaracénok fogságába került, s csak nagy váltságdíj ellenében térhetett viszsza országába. Magánélete inkább hasonlított egy szerzeteséhez, mint egy királyéhoz. Naponta szentmisén vett részt és elimádkozta a teljes papi zsolozsmát. Lemondott kedvenc sportjáról, a vadászatról is Istenért. Egyszerűen öltözött, ami akkoriban nem volt divat. Sokat böjtölt, vezeklőövet viselt, ostorozta magát. Messze földön híres volt türelméről és alázatosságáról, ami általában nem mondható el az uralkodók többségéről. Rajongásig szerette feleségét. Nem ismert fáradtságot, ha a szegényekről volt szó. Még a leprásokat is saját kezével ápolta. Az országban betiltotta a párbajozást. Az eretnekekre és a káromkodókra igen szigorú büntetéseket szabott ki. Pártfogásába vette mind a két koldulórendet, és támogatta Robert de Sorbonne-t, egy katolikus egyetem alapításában, melyet később róla neveztek el. Politikai nagyságát az is bizonyítja, hogy visszaadta Angliának a nagyapja által erőszakkal elvett angol területeket. Ez olyan nagy meg-

IX. Lajos toulous-i garasa

becsülést váltott ki Európában, hogy más uralkodók nézeteltéréseik rendezésénél őt kérték fel a békebíró szerepére. Uralkodása alatt Franciaország egyik legnyugodtabb korszakát élte. Amikor az egyiptomi szultán 1261-ben elfoglalta Palesztina legnagyobb részét, Lajos király keresztes hadjáratot szervezett és hatvanezer fős sereggel indult a Szentföldön szenvedő keresztények segítségére. Tunisz kapui előtt kolera járvány ütötte fel a fejét, és ezrével haltak meg katonái, majd a fia és legvégül jómaga is. Utolsó kívánsága az volt, hogy magához vegye a szent útravalót és a szentségeket, majd fektessék hamuval hintett zsákra. 1270. augusztus 25-én hunyt el. Lajos a keresztény királyok eszményképe. Sok közös vonást találunk Lajos és Szent László király között. VIII. Bonifác pápa avatta szentté 1297. augusztus 11-én.

Kerecsenfészek

- hagyományóvó, értéktisztelő, múltvigyázó magyar műhely (Bp. III. Csobánka tér)

szept. 9. Grandpierre Attila: Atilla és a hunok szept. 23. Bakay Kornél: Honszerző Árpád apánk okt. 7. Gönczi Tamás: Turáni ornamentika okt. 21. Marton Veronika: I. András-kori imák nov. 4. Rekettyés Mária: Magyar ősvallás és a Pálosok nov. 18. Aradi Éva: Kusánok és indoszkíták dec. 2. Simon Péter: Magyar jelek a végtelenben Az előadások délután 3 órakor kezdődnek. (Belépő: 800 ft.)

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 15


15

NÉZZÜK MEG EGYÜTT A VELEMÉRI TEMPLOM FALKÉPEIT! Az alábbi írás kivonat a szerző terjedelmesebb kéziratos művéből. Kivonatolta maga a szerző. (Kovács József plébános úr 206-ban elhunyt)

Velemér község az állami közigazgatásban a Magyarszombatfa Közös Községi Tanács hatáskörébe tartozik. Szentháromság-temploma, amely 217 méter magasan emelkedik a tengerszint felett, a kercaszomori római katolikus plébánia fíliális temploma. A községről a XII1. század végétől kezdve vannak adataink (1275: Velemér patakja). A helység neve valószínűleg „fehér fényt“ vagy „napsütést“ jelent, és talán kapcsolatba hozható Valamár herceg nevével, aki az V. század derekán Pannóniában letelepedett keleti gótok egyik vezére volt. A templom a fellelhető adatok szerint mindig „Szentháromság-templom“ címet viselt. Emiatt néha a községet is „Szent Trinitás“-nak nevezik. Noha oklevelek csak 1360-tól említik meg a templomot, építészeti stílusa alapján a szakértők úgy ítélik meg, hogy a Xlll. század utolsó éveiben, évtizedeiben épülhetett.

A templomot kívülről és belülről egyaránt freskók díszítették. A külső falképeknek ma már csak a nyomaik láthatók, éspedig a torony déli oldalfalán és a

hozzá csatlakozó, nyugatra tekintő falfelületen, ahol egykor Szent Kristóf jelenete buzdított a keresztény életre és a templomlátogatásra. A Krisztust hordozó Kristóf (=Christophoros) képét régente úgy szokták megfesteni, hogy arccal a település felé tekintsen és így az emberek tekintete szembe találkozzék vele a faluból. Óriás alakjával tehát a templom látogatására hívta az embereket. Innen a középkori mondás: „Nem hal meg senki sem gonosz halállal azon a napon, amelyiken látta Szent Kristófot“, vagyis amikor ténylegesen, vagy legalább gondolatban meglátogatta a templomot. Veleméren is az ősi település felé tekint Szent Kristóf. A torony alatt a „kapuszín“-ben — amint egy XVIII. század közepéről származó leírásból tudjuk — „Ádám-Éva“ jelenetet (bűnbeesést? kiűzetést?) láthatak a templomba érkezők. Mára semmi sem maradt belőle. Az ajtó felett a timpanonban Krisztus-kép volt; Krisztusnak a Bibliában található szavaira emlékeztetett: „Én vagyok az ajtó!“

Dobog


16

2007.08.15.

20:11

Page 16

Dobogó

Belépve a templomba, a misztikus félhomályból színek, képek, kompozíciók bontakoznak ki egy középkori mesternek — és talán iskolájának — megmaradt alkotásaiból. A képek összessége, vagyis a kivitelezett ikonográfiai program, a skolasztika korára sajátosan jellemző prédikációs-elméletnek, az ún. „ars praedicandi“-nak a szabályai szerint valósul meg. Az egész tehát nem más, mint egy hatalmas „sermo“ (beszéd), amit a piktor egy nem verbális (de vele szorosan összefüggő) mesterséges nyelvrendszerben ad elő: ikonokban (képekben és ábrákban) és szimbólumokban (jelképekben). Az egyes képek tehát nem a szavak illusztrációi, nem is egy-egy fogalom szemléltetései, hanem „az igazság hordozói". Haladjunk sorban a képek, illetve az őket hordozó építészeti egységek szemrevételezésével.

A szentély A templom kelet-nyugati hosszanti irányban helyezkedik el. Ősi templomépítészeti szabály, hogy a szentély keleten legyen. A szentély ablakát — ugyancsak régi szokásnak megfelelően — úgy helyezték el, hogy a felkelő nap első sugara a templom címének vagy védőszentjének a képét világítsa meg a „névadó“ ünnepén. Így van ez Veleméren is. A nap első sugara a „kitüntetett“ nap hajnalán a diadalív belső oldalára esik, ahol a templom címének — a Szentháromságnak — a jelképét, a hármas kört („tányért“) láthatjuk. A szentély további képei mintegy képírásos értekezést adnak a Szentháromság egyes személyeiről. A képek vizsgálatában nem a hittudományi rendszerezés sorrendjét követjük, hanem a legszembetűnőbb képtől indulunk el. FlÚ — A Szentháromság jelképpel szemben a kendőbe ivódott Krisztus-arcot láthatjuk. A hagyomány szerint egy Veronika nevű leány kendőt nyújtott a keresztjét hordozó Krisztusnak, hogy az arcát letörölje vele. Veronika neve ún. beszélő név, veron ikon. ui. görögül azt jelenti, hogy „igaz kép“. A középkor művészei Veronika kendőjének megfestésével akarták kifejezni, hogy a „hiteles“, másként: „nem emberkéz festette“ Krisztus-arcot óhajtják bemutatni. Krisztus a keresztény vallásban a második isteni személy, vagyis a Fiú, aki emberré lett; így Isten és ember egy személyben. Az istenség jelképe az ablak fényessége; bibliai szöveg: „Isten, a világosság“. Az emberség jelképe az ablak bélletében található virágdíszítés: kiindul egy „O“-betűből, az inda felfut, majd lefut a másik oldalon és közben egy stilizált „M“-et alkot, azután egy másik „O“-ban végződik: OMO (=homo) latinul embert jelent. — A középkor felfogása szerint a szem gödreivel és az orr vonalával mindenkire rá van írva ember mivolta: omo. — Az „M“-en kilenc virág van, az emberré levés kilenc hónapjának a jelzésére. — Az ablak körüli latin nyelvű felirat tartalma: a kép iránt tanúsított tisztelet mindig arra vonat-

kozik, akit a kép ábrázol és nem magára a képre. A Krisztus istenségét és emberségét jelölő ablak beleiktatódik a Fiúisten megtestesülése meghirdetésének jelenetébe. Az egyik oldalon Gábor főangyal a közlés mozdulatával, „V“-re (=verbum=szó) nyitott ujjakkal. Köszöntő szavai a feliratszalagon olvashatók: „Ave, gratia plena. Dominus tecum“, „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled“. A másik oldalon Mária látható. A mellette levő nyitott könyvben az ő ajkán keletkezett imádság kezdőszavait olvashatjuk: „Magnificat anima mea Dominum...“, „Magasztalja lelkem az Urat...“. Felül a szárnyas oroszlán = Szent Márk evangélistának a jelképe, a sas pedig Szent János evangélistát jelképezi. Itt jegyezzük meg, hogy az evangélisták ábrázolási sorrendje nem mindig követi a bibliai sorrendet. A Bibliában a kánoni sorrend: Máté—Márk—Lukács—János. Egyes egyházi írók azonban az általuk felállított szempont szerint más-más sorrendet is állítanak fel, mint például Hugo de Saint-Victoir vagy Autuni Honorius, akiknél a rendező elv a „Nap“, amely Krisztust jelképezi, valamint a Napnak az „égtájakhoz“ való viszonya; így alakul ki a következő sorrend: a) Az eIső Szent Máté, „a quo divinitas Christi sub carne latuisse describitur“ éspedig azért az ábrázolási helye az északi oldal. „ubi sol sub terra latet“. b) A sorrendben a második hely Szent Lukácsot illeti „a quo sol cetemus Christus occubuisse moriendo describitur“; Krisztus életalkonyáról ír, a „meghalás“ égtája pedig a Nyugat, amerre a nap kialszik.

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 17

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM c) A harmadik Szent János, „a quo solaeternus in maiestate clarescereexponitur“; az örök Napot dicsőségének ragyogásában mutatja be, tehát Szent Jánoshoz a déli égtáj illik legjobban, ahol a nap dicsőségének pompájában ragyog. d) A sorrendet Szent Márk zárja be, „a quo sol lustitiae resurrexisse traditur.“ Mivel tehát a sírjából felkelő Krisztusról ír, a neki legjobban megfelelő égtáj a Kelet, ahol sírjából reggelente a nap felkel. A veleméri templom festője, ha nem is tudta az adott körülmények miatt tökéletesen kivitelezni azt a szabályt. hogy pontosan az égtájak szerint helyezze el az evangélisták jelképes ábrázolásait (a nyugati oldalt ugyanis a Szentháromság jelképe foglalja el), az abból adódó ikonográfiai sorrendet azonban betartotta. A kör északon kezdődik Szent Mátéval, és nyugat, illetőleg dél, majd kelet a kör iránya, és így alakul ki nála is a Máté—Lukács—János—Márk sorrend. (Érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy ugyanez a sorrend található a naptárban is, ha kezdetnek az ősi vallási évkezdetet, a mai szeptembert vesszük: Szept. 21=Szent Máté; okt. 18=Szent Lukács; dec. 27=Szent János; ápr. 25=Szent Márk. A jobbról balra haladás pedig az ősi írásmódoknak — így a magyar rovásírásnak is — a haladási iránya.)

ATYA — A Fiú személye visszautal arra, akinek fia, vagyis az Atyára. A művész ezt a Fiú megtestesülését hirdető Gábor angyal szárnyával fejezi ki: átnyúlik az északi falfelületre is, ahol pedig a freskók az Atyát — minthogy róla kép nem festhető — a neki tulajdonított sajátságain és kifelé való tevékenységén keresztül (ún. „appropriációs eljárás“-sal) mutatják be, éspedig úgy mint Mindenhatót és Teremtőt. Nincs azonban itt semmiféle teremtésjelenet, hanem csak képjel-szerkezet, amelynek egyen jegyeit a bibliamagyarázat és az ágazatos hittan dolgozta ki e két bibliai mondatból: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet“, illetve: „A bölcsesség házat épít magának“. A „kezdetben“ szót többféleképpen értik: — az idő kezdetén — a Fiúban — mindenek előtt. Művészünk a „mindenek előtt“ jelentést dolgozza ki. Ebben kap szerepet többek között az angyali természet jele, a Kerub (=emberarcú angyal, szárnyas ifjú is). Ma már csak a zöld szárnyáiból látszik valami. A kerub-ábrázolás egyúttal Szent Máté evangélistának is a jelképe, éppen az emberarc miatt. Az ő evangéliuma ugyanis Krisztus emberi származásával kezdődik. A másik rendező bibliai mondat: a „mindenség művésze“, a „bölcsesség házat épít magának“, éspedig amint az előzőkből láttuk, a teremtéssel, azután pedig a művészet által és az Isten fia megtestesülése által. A művészet által — jele: a frigyszekrény előtt egy férfiú térdel és átszellemülten imádkozik. A férfiú alapjelentésben a bibliai bölcs Salamon király, aki templomot épített és annak felszentelésén „mindkét térdével a földön térdelve“ és „karjait fölemelve“ mondott imát. Itt is kezében van imádsága a feliratszalagon. A művészettörténet megállapítása szerint e Salamon-kép egyúttal a veleméri templom mesterének arcképe is. Bizonyság e mellett a feliraton szereplő imádság szövege, valamint a térdek előtt a földön

17

fekvő háromszögű művészcímer. Az ima teljes szövege ez volt: „Omnes Sancti Orate Pro Hoc loanni Aquila + pictore“. Kettős tartalma van. A titkos tartalmát a kezdőbetűk adják: O SOPHIA = Ó, Bölcsesség! (Vö. Hagia Sophia, a szent Bölcsesség mint templomépítő!) A titkos tartalmat nyílt tartalma egészíti ki: „Minden Szentek, könyörögjetek érettem, Aquila János festőért“. Az ima kettőssége a kép kettősségére is utal. Az „Aquila János“ név azonban valószínűleg még nem árulta el a művész igazi nevét, minthogy a középkorban „Aquila János“ névvel a miniaturistákat, a kódexmásolókat és általában az egyházi művészetek mestereit szokták jelölni. (Sarkítva ugyanis magukra alkalmazták ezt a bibliai verset: „Assument pennas, sicut aquilae, curent et non laborabunt“ — „Tollat ragadnak, mint a sas, fürgék és fáradhatatlanok“. Másrészt a művészek az evangéliumíró, levélíró és látnok Szent János apostolt tartották védőszentjüknek, akinek pedig a bibliaiikonográfiai jelképe a sas, latinul: aquila.) Az ismeretlenségbe burkolódzó „Aquila János“-unk pályafutásának ismert adatai: freskókat készít Veleméren (13771378), Bántornyán (ma: Turniste, Jugoszlávia, 1382) és Martonhelyen (ma: Martjanci, Jugoszlávia, 1392). Az utóbbi helyen a templom építészének vallja magát és Radkersburg (= Regede, Radgona) helységet jelöli meg származási helyéül. Neki tulajdonítják a nagytótlaki (ma: Selo, Jugoszlávia) kerektemplom többrétegű freskóinak egyik rétegét és a kupola freskóját. Stílus kritikailag őt tartják a Muraszombati (ma: Murska Svobota, Jugoszlávia) freskók mesterének is. Egyesek szerint festett Erdélyben is, mások szerint dolgozott Bécsben, Firenzében, Radkersburgban. Ezek azonban csak sejtések, nem bizonyíthatók. Az sem dőnthető el egyértelműen, vajon egyházi vagy polgári személy volt „Aquila János“, bár a művészettörténet jelenleg polgári festőként tartja nyilván, éppen a veleméri „Önarckép" miatt. A metélt sávos blúzról (amilyenben a Képes Krónika Nagy Lajos királyt mutatja be) arra is gondolhatunk, hogy a veleméri festőnek valamilyen kapcsolata lehetett a királyi udvarral. A művészcímerről viszont azt jegyezhetjük meg, hogy ugyanilyen található a kígyóspusztai csaton és Ábel festő budai sírkövén is.

A Gábor főangyal szárnya alatt levő dicsfényes szent Hölgy, aki egyik karján templomot tart, a Szent Bölcsesség allegóriája, amelyben a templom az a ház, amelyet a Szent Bölcsesség épít, illetőleg Krisztus Teste (Krisztus szava: „Rontsátok le ezt a templo-

„A bölcsesség házat épít magának...“

Dobog


2007.08.15.

18

20:11

Page 18

Dobogó

Gábriel képe a szentélyben

mot...“ és ezt saját testének templomáról mondotta); ezért van Gábor angyalnak, a Fiúisten megtestesülését hirdető angyalnak a szárnya alatt. SZENTLÉLEK — A szentély déli — kerekablakos — oldala képírásos értekezés a harmadik isteni személyről, a Szentlélekről. A kerek ablak a delelő Napot és továbbmenőleg a Szentlelket jelöli. E bibliai mondatot: „Délről jön az Isten“, az egyházi irodalomban a Szentlélekre szokták vonatkoztatni. — A déli oldal további képei is mind Szentlélek-vonatkozásúak. A kerek ablak alatt a Szentmise jelképei (könyv, kehely, kancsók) láthatók. Az „epiklézis“ miatt kerültek ide. Az „epiklézis“ a szentmise liturgiájának egyik imádsága a kenyér és a bor átváltoztatása után, amely a Szentlelket hívja le az áldozati adományokra. Az ablak felett Szent Lukács evangélista jelképe, a tulokarcú férfiú képe látható (tulokarc, mert Zakariás áldozatával kezdi az evangéliumot, a tulok pedig áldozati állat volt). A Lukács név kapcsolatban áll a latin „lux“ = fényesség szóval (dél!). Az íróállványon két könyv — az Evangélium és az Apostolok Cselekedetei — amiket Lukács írt. Szent Lukács papucsban van; mezítláb az ikonográfia csak azokat ábrázolja, akik közvetlenül Krisztus tanítványai voltak. Akiket már az apostolok választottak, azok papucsban vannak. — A Lukács-evangéliumban „Ez az én vérem“ helyett „Ez az én vérem kelyhe“ fordul elő, a tartalom helyett a tartalmazó. A Szent Lukács-oldalra került szentmisejelképezésben ezért szembeszökőbb kidolgozású a kehely. Az ablaktól keletre Szent Apollónia képe volt egykor látható, amint a kép feletti betűkből kiolvashatjuk. Kár, hogy sérült, mert az eddigi kutatások szerint ez a legkorábbi magyarországi Szent Apollónia-kép. Életrajzából csak azt tudjuk, hogy „amikor megfenyegették, hogy elevenen égetik el, ha nem ejt ki istenkáromló formulát, kissé elgondolkozott, majd maga rohant a csapkodó lángokba, mert a Szentlélek tüze, amely lelkében izzott hatalmasabb volt a lobogó máglyánál“.

Az ablaktól a hajó felé eső részen találjuk a „Lélekmérlegelés“, vagy más szóval: „Életkiértékelés“ jelenetet, ami szintén a Szentlélek-jelképhez kapcsolódik. Violaszínű felsőruhában (tunicella = hercegi öltözet) és szárnyakkal egy angyal áll, felemelt jobb kezében, vízszintesen a homloka előtt és lesújtásra készen, kétélű kardot tart, amelynek markolata a festés korára jellemzően gömbben végződik: baljában pedig mérleget tart, amelyen éppen egy befejezett földi életet mérlegel. Az angyalalak: Szent Mihály a mennyország „személyzetise“, főtisztje és őre. A mérleg egyik serpenyőjén a lélek (=huszártornyos templommal jelölve, miként a középkorban szokás volt), a másikban a test (mezítelen test); az előbbit az angyal húzza le, az utóbbit pedig apró ördögök akarják lerántani (=a lélek és a test cselekedeteinek mérlegelése). Az ördögöknek denevéralakjuk van (mert a denevér a sötétség madara, szárnya azonban magasba szállásra alkalmatlan). Az ördögök neve ma is olvasható: Sathanas, Beelsebul. NAPTÁR — Tekintsünk vissza a szentély északi oldalára, a Szent Máté evangélistát jelkékező kerubra (zöld szárny). Adjunk a képnek naptári értéket: szeptember 21 = Szent Máté-nap. Egy esztendő megtoldva nyolc nappal (a diadalív növényének nyolc virágával) — éppen eléri a kővetkező év Szent Mihály napját, szeptember 29-et (Szent Mihály-kép). E megtoldott esztendő csillagászati felezésénél van március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszonynak, másképpen az Angyali Üdvözletnek (az „Annunciáció“-nak) az ünnepe. Tehát a Szent Máté-Szent Mihály-Angyali Üdvözlet képek között naptári vonatkozású összefüggés is van. HOL KEL A NAP? — Mielőtt a szentélyből kilépnénk, nézzünk fel újra a háromkörű „Nap“-ra, a Szentháromság-jelképre. Középpontjából gondolatban húzzunk egy-egy egyenest a szentély csúcsíves, illetőleg a kerek ablakának középpontján át: e két szögszár a nyári és téli napfelkelte helyét mutatja. Ez azért is érdekes, mert a középkorban vitatkoztak azon, hogy a templomtervezés szempontjából a kelet melyik pontját kell figyelembe venni. Az általánosan elfogadott gyakorlat a tavaszi napéjegyenlőség idejének napfelkeltét veszi mérvadónak.

Most nézzük meg még a szentély déli oldalfalát: Szent Apollónia nap (február 9.) és Szent Mihály nap között a csillagászati felezés június 6-án van. Mivel a két kép között levő kerek ablak Szentlélek-jelkép, egyúttal a Szentlélek ünnepét, a pünkösdöt is jelöli. Márpedig 1378-ban volt a pünkösd június 6-án. A pünkösdöt megelőző vasárnapon, pontosabban fogalmazva, a Mennybemenetel (áldozócsütörtök) ünnepét követő vasárnapon volt a középkorban a „Krisztusarc“ ünnepe (különösen Rómában, a Pantheonból lett keresztény templomban); tehát 1378. május 30-án. A pünkösdöt követő vasárnap viszont az ún. Szentháromság-vasárnapja, 1378-ban e vasárnap június 13-ra esett. Ezzel is magyarázható tehát (a teológiai érvek mellett), hogy a képek sorozatában miért tekint egy-

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 19

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM másra egymással szemben a Szentháromság-jelkép és a Krisztus-arc. Ám ha június 6-án van a pünkösd, akkor a húsvét dátuma: április 18. (1378. április 18-a egyháztörténelmileg is nevezetes húsvétvasárnap volt, Avignon után az első pápakoronázás Rómában). Számoljuk meg innen a napokat február 2-ig visszamenőleg. Innen azután még ugyanennyi napot számoljunk visszafelé. Így eljutunk 1377. november 19-ig, az „okos asszony“ ünnepéig, vagyis az ősi Szent Anna ünnepig. Ez a nap 1378 húsvétjának a gyökere. Most menjünk ki a hajóba. Nézzük a diadalív homlokzatát. A diadalív egyik Iába a Húsvét, amelynek a jele a Keresztre feszített Krisztus e bibliai mondat címén: „Pascha nostrum immolatus est Christus“, „A mi Húsvétunk — Krisztus feláldoztatott“. — A diadalív másik Iába a Húsvét gyökere, amelynek a jele itt a Mettercia-kép, az Anna—Mária—Jézus csoportozat, amely mellett tényleg az 1377-es évszám volt olvasható, amint ezt Rómer Flóris a múlt században feljegyezte. A felezőpont a bejárati ajtó felett látható Pelikán, amely egyúttal a február 2-i ünnepet jelöli, amelynek egyházilag a hivatalos neve ez: Purificatio Mariae, „Mária tisztulása“. A pelikán azért jele a Purifikáció ünnepének, mert a pelikánról azt tartják, hogy vérével mossa le (=purifikálja) a már-már holtravált kicsinyeit avégett, hogy életre keljenek. Íme tehát a képekből megállapítható az évszám: 1377-1378. A naptári adatok végső konklúziója a templom címének az ünnepe, azaz 1378. június 13., Szentháromság-vasárnap.

A három csúcsíves keskeny ablak a falmezőt négy részre osztja, egy-egy szent jelzi a nappalnak istentiszteleti imaóráit, illetőleg a sarkalatos erények egyikét. PRlMA — első óra = a munkás nappal első órája, reggel 6 óra. Az Okosság erénye jelentkezik itt, az „okos asszony“-nak, Árpádházi Szent Erzsébetnek képében. TERTlA — harmadik óra = a nappal második imaórája, délelőtt 9 óra. Az Igazságosság erényének bemutatója: Szent István magyar király. „Sztephanosz“ ugyanis koszorút, koronát jelent, bibliai értelemben az „igazságosság koronáját“ (corona iustitiae). Hogy ez a nagyon megrongálódott kép valóban Szent István királyt ábrázolta, ezt egy XVIII. század közepéről származó hivatalos feljegyzésből tudjuk. A következő képről is csak ez az irat nyújt adatot. SEXTA — hatodik óra = harmadik imaóra, déli 12 óra. Erősség erénye, jelzi: Szent Jámbor Henrik Szent István király sógora (+1026). Hartwick püspök Szent István-életrajza is megemlékezik róla és Szent Istvánnak „a boldog királynak barátja“-ként mutatja be. Jelleme, uralkodói határozottsága és vitézsége miatt választhatta a művész a „déli időpont“ szentjének. A régiek felfogása szerint délben kísért leghevesebben a gonosz lélek („diabolus meridianus!“), tehát ekkor van legnagyobb szükség az erősség erényére.

A hajó A veleméri templom hajójában található képek mondanivalója az, hogy a templom az imádság háza. Krisztus szavát: „Szüntelenül imádkozzatok!“, a középkorban így magyarázták: „Arról mondható, hogy szüntelenül imádkozik, aki a kánoni órákat megtartja". A kánoni órák az istentisztelet időpontjai. A képíró ezen imaórák jelölésével írja le, hogy a templom az imádság háza.

A hajó déli oldalfala A „dél“ a Nap diadala, a legnagyobb fényesség égtája, a hőség időpontja. Jelképezi pedig a középkor embere előtt az Istennel való találkozást a kegyelemben, a hitben való bátorságot, a vallásosság és a mindennapi élet érintkezését (=ablak=barátság a forrósággal) és így az irgalmasság és önzetlenség erényét, a tevékeny felebaráti szeretetet, a „Charitas“-t A templom déli fala tehát legalkalmasabb arra, hogy róla szentek „szóljanak“, vagyis hogy oly szenteket mutasson be, akik gyakorlói voltak a hitnek és a felebaráti szeretetnek, és ezért elmondhatjuk róluk, hogy a „nap hevét viselték“.

19

A déli falon lévő Szent Erzsébet ábrázolás

Dobog


2007.08.15.

20

20:11

Page 20

Dobogó

NONÁ — kilencedik óra = a negyedik nappali imaóra, délután 3 óra (tehát amikor Jézus „lehajtotta fejét és kiadta lelkét“). A sérült képről ma csak annyi állapítható meg, hogy női szentet ábrázolt. Írásbeli feljegyzés sem tájékoztat a szentnek a kilétéről. A „Nona“ imádkozási időpontnak a középkorban szokásos jellemzéséből (= Krisztus a kereszten lehajtja fejét és meghal) és e szemléletnek a szentek életében megnyilvánuló hatásából, ahonnan az ikonográfia nemegyszer a jeleit veszi, azt következtethetjük, hogy Szent Ágnes szűz és vértanú nőnek a képe, vagy pedig Árpádházi Boldog (most már Szent) Margitnak a képe volt itt látható. Mindkét szent nő alkalmas arra, hogy velük a képíró a Mértékletesség (temperantia) erényét jelölhesse.

A nyugati oldalfal freskói A napnyugta és vele együtt a nyugati égtáj a középkor embere előtt a sötétség hatalmát, a Kísértőt jelképezte, aki elől oltalmat keresett. Ilyen oltalom Mária palástja, amely mint egy fal, feltartóztatja a gonosznak az előretörését, valamint a Fallal körülvett és jól bezárt város, amely békés nyugalmat ad polgárainak. Mária oldalán a palást a közös nevező: Mária palástjával oltalmazólag befödi a hozzá menekülőket. Fölötte Szent Márton, a katonaember, a megfelezett köpenyével befödi a ruhátlan koldust. — Felül, vízszintes irányban, a ló az összekötő gondolati kapocs: Szent Márton a megfelezett köpenyt lováról nyújtja oda a szegénynek, a másik oldalon pedig Szent György vitéz lóhátról küzd a sárkánnyal. A vitéz lovag alatt a békés polgárokat védő város jó megfelelője Mária oltalmazó palástjának, amely szintén „fal“-ként védi a kereszténységet ellenségeitől. Érdekes, hogy Clairveaux-i Szent Bernát egyik beszédében Szent Mártont úgy mutatja be, mint „lucerna lucens et ardens“t, azaz égő-világítóként. A Szent Márton-kép egyúttal az alkonyati ima idejének („Lucernaríum") a jele, míg a Szent Györgykép a teljes besötétedés idejét, a befejezést (completorium) jelzi. A Márton (Martinus) névből egyébként a „Mars“ név cseng ki, amellyel a pogány világ a hadak és harcok istenségét jelölte, valamint azt a csillagot „amely vörösen tüzelt“ (Dante: Paradiso, 14, 86) és amelynek „szent erője“ harcra késztet (vö. Paradiso, 17, 77), — „a felsőbb üdvnek csillagát“ (Paradiso, 14, 84). Beda Venerabilis szerint a Mars bolygónak a héber neve: Madai. A mad szó pedig ruhadarabot is jelent. A köpenyét megosztó Szent Márton így alkalmas jel a Mars jelölésére is. A köpenyhasítás Dantenál is Mars-tulajdonság: Felszíja Mars, mit Magra völgye gőzöl, s zavaros felhők köpenyét borítván magára, zord viharja zúgva dőzsöl vad szenvedéllyel át Picéno síkján s egyszerre majd a felhőt meghasítja s minden Fehéret megcsap ez a villám. (Pokol, 24, 145-150) Utalnunk kell arra is, hogy a céh-műhelyekben csak Szent Márton napjától dolgoztak lámpánál. A szentmárton-napi lámpagyújtás ünnepélyesen történt meg.

Figyelemre méltó még az ajtó felett látható pelikán madár, amely — mint már említettük — vérében mossa — purifikálja — kicsinyeit. Így jele a Purgatóriumnak is, ahová „a lelkek mosódni mennek“ (Dante) és a Purificatio (= Gyertyaszentelő, február 2.) ünnepének is. A pelikános képszerkezet a bejárat felett van, tehát a nyugati fal szélességének a felezésénél, minthogy február 2. a felezőpontja a „Húsvét gyökere“ és a Húsvét közötti időtartamnak.

Az északi fal Az észak hidege ellen a megbontatlan — ablaktalan — fal ad védelmet. A hatalmas méretű falfelület lehetőséget adott a képírónak nagyobb méretű kompozíció elhelyezésére, ami szintén az északi égtáj értelmezésével kapcsolatos: az éjszaka imaóráinak időpontjait érzékíti meg az „Epiphania“ (a Teleky-kódex szavaival „az úr ki jelenése“) kompozícióban. A kompozíciót nagy vonásokban így írhatjuk le: A lovon érkező Három Királyt a baldachin alatt Anyja ölén űlő Gyermek Jézus fogadja. A trón mellett álló királyban Szent Lászlót ismerjük fel, akinek fejére angyal tesz koronát, majd a jótékonykodó Szent Miklós püspök képe zárja az alsó képsort. Felül kettesével az Apostolok sora húzódott végig. Sajnos, ez a rész nagyon megsérült. A két képsor közötti fehér sávon pedig az Apostoli hitvallás 12 mondatának latin kezdőszavai voltak egykor olvashatók. Az egész kompozíciónak a „forgatókönyve“ az Epiphánia (= Vízkereszt) ünnepének istentiszteleti szöveganyaga, mindenekelőtt a 71. zsoltár, amely arról szól, hogy Tarziszból királyok jöttek Jeruzsálembe; Tarziszból, ahonnan Salamon király egykor majmot, pávát és aranyat vásárolt és az aranyból dárdát és ivóedényt öntetett. Ezért van a ló nyergében majom és ezért van az „áldomás“-jelenet, amelyben a szereplők az ivó szerecsen és a dárdás szolga. A trónus előtt levő királynak a neve is olvasható: Casparus (Gáspár). Nem lehetetlen, hogy ez a szereplő Nagy Lajos királyunkat ábrázolja. A második király középkorú, a harmadik fiatal. Érdemes megnézni a lovakat: a prüszkölő — a kapálódzó — és a trombitaszóra harcba induló ló a Bibliában, Jób könyvében található felsorolás. Figyelemre méltó, hogy a királyok solymászkesztyűben vannak. Újabban ugyanis a sámánhit sólyomünnepe és a keresztény karácsony időbeli egybeesésével kapcsolatos adatok is kerültek elő, A középső ló lábánál látható szarvasagancs viszont egyrészt a „Lucesca“ fogalomnak egyik jegye: Lepur (nyúl) — Uliva (olajfa) — Canis (kutya) — Equus (ló) — Stella (Csillag) — Cervus (szarvas) — Axa (szekerce); a kezdőbetűket összeolvasva kapjuk a LUCESCA szót, ami hajnalodást, derengést jelent. A szarvas másrészt a karácsonyi regölés népszokásának is motívuma: „Noha kimennél, Szent István királyunk, vadászni-madarászni. De ha nem találnál sem vadat, sem madarat. Hanem csak

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 21


találnál Csodafiúszarvast...” (Dozmati regősének). Szent László király jobb kezében alabárdot tart, bal keze a kard markolatán nyugszik, fejére angyal tesz koronát: „Bár akarata ellenére őt királlyá választották, de mégsem tette fel fejére a koronát, mert a földi koronánál jobban vágyódott a mennyei után és az élő király koronája után“ (Képes Krónika). Személyéről: „Úgy ragyogott, mint hajnalcsillag a köd közepette“. A veleméri képszerkezetben is László „Csillagok közt fényességes csillag“ (himnusz, XV. sz.), vagyis a „stella mafutina“-nak, a hajnalcsillagnak a jele és mint ilyen, jelzi az Egyház hajnalváró imáját, amit „diluculum“-

21

nak vagy „laudes“-nak (szürkület, dicséretnek) szoktak nevezni, és ami a „nocturni“, az éjszakai virrasztási imaórák után (= jelezve a három királlyal) következik. Szent Miklós, akinek a neve győzelmet jelent (vö. Niké=győzelem), az éjszaka feletti — átvitt értelemben: a bűn sötétsége feletti — győzelmet jelöli. Minthogy a vízkeresztnapi zsoltárban nemcsak az áll, hogy Tarzisból királyok jönnek, hanem az is, hogy minden király az újszülött királyt szolgálja, aki az imádkozó szegényt meghallgatja, ezért került a kompozícióba a királyok nevében Szent László király, a szegények nevében pedig Szent Miklós püspök a jelenetével. Volt ugyanis három leány, akiket özvegy édesapjuk a szegénységük miatt nem tudott férjhez adni, és mármár paráznaságra adta volna őket, amikor titkos segítséggel, az ablakon bedobott pénzzel, Szent Miklós megmentette őket a szegénységtől és a bűntől. A felső ablaknál látható a három leány, két szinttel lejjebb az édesapa az ablakon kinyúlva megfogja titkos jótevőjük köpenyét. Legalul egykor még kutya is látszott, itt a legyőzött paráznaság jeleként; ma már ez a rész lekopott. Az Apostolok is a vízkeresztnapi szövegek gondolatai alapján kerültek bele a kompozícióba. A zsolozsmában az egyik olvasmány, amely Szent Ágostontól származik, azt mondja, hogy amint a bölcseknek csillag hirdette Jézus születését, ugyanúgy nekünk, mintegy második ég (= ezért van a felső sávban) ugyanezt hirdetik az apostolok. Az apostolokat az ikonográfia mezítláb ábrázolja.

Dobog


22

2007.08.15.

20:11

Page 22

Dobogó

A diadalív homlokzata Három Krisztus-kép látható rajta: a „kedves Krisztus“ Annával és Máriával (szemben nézve jobb oldal) — a szenvedő Krisztus (bal oldal) — és a fönséges Krisztus (Maiestas Domini, fönt középen). A Keresztrefeszítettnek a képe régen mindig keletről nézett nyugatra, minthogy a régi felfogás szerint Krisztust Jeruzsálemnek hátat fordítva feszítették fel a keresztre; tehát úgy, hogy Róma és Itália felé nézett. (Ezért a szemközti fal városképe így jelképileg „Róma“, átvitt értelemben a bűn előtt bezárkózott lélek — így CI. Szent Bernát —, mint amelyekre szívesen tekint Krisztus). Érdemes megfigyelni Mária kezeinek összekulcsolását. A ruhák redőzete kidolgozottabb, mint a többi képen. A felső képsor: középen Krisztus, egész alakját mandorla (= mandula alakú dicsfény) veszi körül Arca

félelmetesen komoly. Az égboltozaton ül, lábai a földön nyugosznak. A háttér a Világ-Óceán kéksége. Sebhelyes kezeit fölemelve tartja. Szájából sugárként jön a szó, ami feliratszalagokon olvasható a szivárványkeret körül. Jobbja felől: „Jöjjetek Atyám országába!“ Balja felől: „Távozzatok az örök tűzre!“ Így visszaérkeztünk a szentélybe, amelynek képei most újra kezdik a sermo-t, a képi beszédet a háromszemélyű egy Istenről, és az emberről, aki az idővel dacoló — azt rabul ejtő, megkötöző — emlékművet emelt az ő tiszteletére. Meg a sajátmaga és az utódai épülésére, mindmáiglan. KOVÁCS JÓZSEF Forrás: MŰVÉSZET — A Magyar Képzőművészek Szövetségének Lapja, 1977/3. szám. Kiadta: a Lapkia-dó Vállalat.

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 23

23

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Szőke István Atilla:

Földed illata, földed szaga Akkor érted meg nagyapád igazát, ha érzed a föld szagát, illatát, a földnek melybe búzamagot ő vetett s ha szárba szökkent nevetett, ha táncolt, hajladozott nézte azt, mert ember volt Ő, magyar paraszt, ’ki értette a fájón búgó szeleket, a fába vésett, karcolt igaz jeleket, ’ki az állatokhoz is szeretettel beszélt, kerülte okosan a „szembeszélt” s megbecsülte a szent rögöt, az anyait, a zsírosat, az örököt s mikor otthon kenyér sült, kezet mosott s az asztalhoz ült és érezte a sülő kenyér illatát s Ő is megértette nagyapja szavát,

mert a vér nem válik vízzé, csak cselekedjél, bízzál s higgyél, mert vannak még nagyapák, ’kiknek nem roppanthatták derekát, ’kik a múltat őrzik, ott legbelül, csak hallgasd őket, csöndben-emberül s mikor lelked a beszédben elmerül s a múlt szava halkan rád terül, akkor vidd tovább a hírt, a tudást s ne csak nézzed, de lásd, érezd és tedd és akard, mert lehet a kezedben kantár, kasza, kard, ekevas, pálca vagy a sercegő toll s lehetsz bárhol és bármikor, jussodat ’mit kaptál, ne feledd, óvd, mint lelkedet, létedet, lélegzetedet, mert nélküle élni szánalom, sajgó keresés, torzult vágy, kudarchalom

Együd László:

József Attila Ahogy sínre tett kavicsot, porrá zúz a vonat acélkereke, úgy ásít le üstökünkre, a Göncölök csillagfedele.

A végtelen csak kormos ábránd, kitépi a tolladat, könyörtelen reláció porba nyomja sorsodat.

Nem mérheted mindenséggel könnycsepp ember létedet, megőrítve börtönbe zár, földre ontja a véredet.

Látomás (Most is ekkép’ vagyunk Sanyi bácsit….) Napnyugati égen alkony pírja lángol. Fejünk fölött zúgva ég a szekértábor.

s csak fénye-vesztett utakat látsz s lassan mindegy már, hogy kivel hálsz, múltad, jelened, jövőd elveszett, vakon botorkálsz… élvezed? ezért vigyázz mindig az ősi szóra, a mindent-óvó tanítóra és legyen benned méltóság, büszkeség, tartás, jóság, mint őseidben egykoron, mely átívelt korokon s határokon és te is veted majd a magot és nézed a messze-szemű csillagot, az égen ragyogó csodát, amely millió érzést fon át s ha fentről meghallod nagyapád szavát te is örökre érezni fogod földed illatát, földed szagát. És EMBER maradsz… (2005)

Keleti Temető Havas mezőn lassú lábnyom Jajszó függ a fagyos tájon. Háta mögött hurrá szól, Szülőföldjén átkot szór Nem messzire kurgán dombja Belézuhan ott a hóba. Alul apa, fölül gyermek, Bezártuk a történelmet.

Rozsda Málló öreg templomok homályhűvösébe menekült, félholtra vert Istenigazság motyogó jajszavával múlt ki a tegnap. Pénzben, vérben, jelszavakban, tapsba meredt végtagokban, bólogató kalpagokban, született és virágzik a jelen. Puszta földön sóvirágot, műanyagból tejes jászolt, gyökér nélkül másvilágot vajúdik a holnap.

Dobog


24

2007.08.15.

20:11

Page 24

Dobogó

Attila, a bölcs király BÍRÓ JÓZSEF Atilla, a hunok királya, a magyar múlt legkiemelkedőbb történelmi alakja. Tőle származik Árpád, honvisszafoglaló nagyfejedelmünk is. A hunok is őseink, rokonaink. De mintegy 150 esztendő óta valótlan finnugor eredet-elméletet erőltetnek népünkre az elnyomóink, meghamisítva, elhallgatva a történelmi igazságot. Ezért adózunk tisztelettel azoknak a tudósoknak, akik a valós történelmünket kutatják, bizonyítják és tanítják. Bátran hangoztatják, hogy újra kell értékelnünk a magyar őstörténelmet. Például Dr. Bakay Kornél és Dr. Kiszely István magyar egyetemeken is tanítják és hirdetik a hun-magyar rokonságot. A hivatalos magyar történetírás a hunokat nem tekintette a magyar múlt részének az elmúlt másfél évszázadban, sem az osztrák elnyomatás alatt, sem az 1867-es kiegyezés után, de a szovjet megszállás idején sem. Atillát és hunjait megbélyegezték - főleg a görög-római és a későbbi nyugati történetírók munkái alapján - barbár, vérengző, kegyetlen nomád, rabló hordának nevezték, és a magyarországi finnugorista történészek is azt hangoztatták, hogy nem jó nekünk a hun rokonsággal dicsekedni. Pedig a hun-magyar rokonság fogalma a nép hitében, regéinkben és mondáinkban is máig él. A hun-magyar rokonság mellett tett hitet Körösi Csoma Sándor, a legnagyobb magyar kutató és nyelvész, kortársai és követői: Katona István, Fejér György, Kállay Ferenc, Jerney János, Horváth István stb., még a XIX. századi íróink, költőink: Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Gárdonyi Géza stb. is tudták, hogy közös őstől származunk. Tisztázzuk végre a kérdést, hogy jó-e hát nekünk magyaroknak Atilla és a hunok rokonságával dicsekednünk, és valóban rokona-e a hunnak a magyar? Számtalan példát hozhatnék fel igazolásul, de helyszűke miatt csak egy példát mutatok be: Jean Lamaire Kr. u. 1512-ben Gaul (Gallia) és a trójai különlegességek című munkájában írja: „A hunok vagy magyarok szintén a trójaiak leszármazottjai, testvérei a frankoknak éppúgy, mint a törökök. Azonban — míg a törökök pogányok — a hun-magyarok keresztények. A hun-magyar azonosítás onnan jön és azért van, mert Atilla annak a török clannak (törzsnek) a leszármazottja, melyik a Turkus-tól ered és a trójai Troillus fia.“ Ezt az idézetet meg kell magyaráznom. A hunokat vagy magyarokat Trójából származtatja a nagy munka szerzője. A Szabir-magyarok őstörténete című könyvemben részletesen foglalkoztam Anatólia (ma Törökország] őstörténetével, beleértve Tróját és a szabir-magyarokon keresztül a török rokonságot. (A

törökök magukat As, Asina ős-szabir őseiktől származtatják, mint ahogyan kutatásaim szerint a hunok és magyarok is e népetnikumtól származtak. Ebben a munkámban bemutatom, hogy a tizenegyezer év távlatából igazolható őseink hogyan terjeszkedtek a szabir-magyar őshazából — Mezopotámiából — a szélrózsa minden irányába, Trójába is. A hun név- és népmegjelölés már nagyon korán megjelenik az őstörténelemben. Az ős-egyiptomi feliratokon, vagy Dáriusz Hystapszesz sziklafeliratán is látható Unnu, Unut formában. A sumir asztrológiai térképeken LU-HLTN-GA formában, ami sumirul földművest jelent (René Labat sumirológus 356. sz. ékjele). Kun és Hun értékkel is kifejezhető, értelme hatalom, fegyver, a GA pedig települést jelent (Labat 235. sz. jele.). Tehát sumir észjárás szerint úgy is mondhatnánk, hogy a LU-HUN-GA egy hatalmas földművelő nép neve. A Szabir-magyarok őstörténete című könyvem első kötetében részletesen bemutatom, hogy ős-szabir őseink nevéhez fűződik a növénynemesítés, az állatok háziasítása, melyet a tudomány agrárforradalomnak nevez. A Kis és Nagy Zab folyók mentéről (Mezopotámiából) származó szabir őseinket már az időszámítás előtti 10. évezred végétől azonosítom a tudósok, kutatók munkái, és régészeti leletek alapján. Könyveimben bizonyítom a hun nép ős-szabír eredetét. A hunok az ősi földművelő, mesterségeket kifejlesztő, írásbeli és művészeti kultúrákat megalkotó nép leszármazottjai. A nagy orosz régész Sz. P. Tolsztov tízéves türkménfai régészeti ásatásainak eredményeit felhasználva, Az ősi Chorezm című könyvében megerősíti mindezeket. Könyvének 213. oldalán írja: „Az eftaliták, fehér hunok kialakulásának színhelye kezdetben valószínűleg Chorezm észak-keleti határvidéke volt, az a vidék melyet e korban még az Amu Darja és Szir Darja régi közös deltája alkotott. 1946-ban végzett ásatásaim folyamán ezen a területen néhány rendkívül sajátos telepet tártunk fel. Ezeket minden valószínűség szerint az eftalíta kultúra abból az időből eredő emlékeinek tekintjük, mely déli, hódító vándorlásukat megelőzte.“ Ezután Tolsztov leírja a legnagyobb telepet, Keszken-Kujuk-kalát, mely 500x700 méter méretű, a közepén egy 210x210 méter nagyságú fellegvárral. Tolsztov ezután részletesen leírja a régészeti leleteket (kerámiát stb.) majd így fejezi be: „Ez a nép, mely jellegzetes komplex állattenyésztő, halász, földművelő gazdálkodást folytatott, még sem volt nomád jellegű, hanem letelepült életmódot folytatott, s megerősített közösségi telepeken, „városokban“ lakott. Az eftaliták „városi“ életéről állandóan olvashatunk a bizánci íróknál, a kaiszarei Prokopiosznál és Menandrosznál is.“

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 25

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM A kínai feljegyzések szerint a hun népetnikum a Kr. u. 3. évszázadban eltűnik a kínai évkönyvek írói szeme elől, egy részük Délnyugat-Ázsiába megy, ők a fehér hunok (eftaliták), míg másik részük Európa látóhatárán tűnik fel és őket fekete vagy európai hunoknak nevezik. (A kínaiak az égtájakat színekkel jelölték.) A fehér hunok vezetője Atilla, a hunok legnagyobb királya. Mindenekelőtt Atilla nevét kell megmagyaráznom. Aki nem ismeri nevének ősi vallási jelentését, helytelenül két t-vel és egy 1-lel írja. Bizonyítékul térjünk vissza a múltba, az ős szabir-sumir népek hitvilágához: szabir-magyar őseink kultikus szobrai gyakorta kis tálacskákat tartanak a kezükben, mely kissé megbillen és „az életvize lassan folyik ki belőle“. Jelképesen, amint kiürül az edény, akként ér véget az élet is. Ez a kultikus ábrázolás az őskori Mezopotámiából ered, és általánosan elterjedt az „ős-turáninak“ nevezett szabir-magyar népek körében. Az ősi nép folyókkal, tavakkal, vizekkel kapcsolatos elképzelését, hitvilágát tükrözi, a Duna ősi neve Ister azaz „az élet vize“, A 895-96-os honvisszafoglalásunk előtti szállásterület, Dentumagyaria folyói is hasonlóan az élet fogalmát kifejező nevet viselnek: a Don szabir neve Ten, a Donecé Teniz, a Dnyeperé Tenúr. (A történelmi források megerősítik, hogy Dentumagyariában őseink még szabiroknak nevezték magukat.) A sumir nyelvben a TEN=ÉLET, IS-TEN=ÖRÖK ELET, a TEN jelentése még: alap, csend, nyugalom (Labat 736. jele). TIN =ÉLET, ÉLNI (Labat 465. jele). Az akkádok a TIN sumir szót BALATU-ra változtatták, melyből levezetve a BALATON az ÉLET TAVA-ként élt az ősi magyar néphitben. És most egy Atillát jó színben bemutató nemrégiben megjelent könyvről számolok be. Ez az írás Wess Robert, amerikai író: Leadership secrets of Atilla the hun (A hun Atilla vezetési titkai) című könyve, mely Atillát nagy hadvezérként és nagyon bölcs, humánus uralkodóként mutatja be, eredeti görög forrásokra támaszkodva. Az író Görögországban évekig kutatta munkatársaival együtt Atilla életét. Wess Roberts könyve az 500 legnagyobb amerikai vállalat vezetőinek is magas színtű továbbképzésére szolgál. Még az üzleti életben is példaképüknek tekintik Atillát Amerikában úgyannyira, hogy stratégiai módszereit, tanításait, útmutatásait követendő példának, a siker zálogának tartják. Wess Roberts könyvének előszavában írja, hogy Atillát ma úgy jellemezhetnénk, mint kitűnő vállalkozót, diplomatát, szociális újítót, államférfit, kiváló hadvezért, szervezőt és kitűnő házigazdát. De nem ezekért a tulajdonságokért választotta Atillát könyve követendő főhősévé, hanem határozottságáért, bölcsességéért, szilárd és megalkuvást nem tűrő, példamutató egyéniségéért, aki nem riad vissza a legnehezebb feladatoktól sem, aki dicsőséges tetteket visz véghez, a megoldhatatlannak látszó problémákat is megoldja. A mai vezetőknek is példát mutatva osztja meg a sikeres vezetés titkait az olvasóval. W. R. minden fejezetet az Atilla életéből

25

vett útmutatásokkal szemléltet, amint a tábortűz mellett a különböző vezetési módszerekre tanítja a törzsfőket és a hun harcosokat. Bár a helyszín, a körülmények meglehetősen különböznek a maiaktól, annak ellenére időállók, ma is alkalmazhatók Atilla tanításai, velős mondásai, bármelyik vezetői ülésen, tanfolyamon, továbbképzésen. Bemutatok néhány gondolatot a könyvből. A fejezeteket Wess Roberts vezeti be, ezután Atilla tanításai következnek.

A római udvarban W. R.: „A római udvar ügyes szokása volt, hogy gyermek túszokat cserélt, hogy így más országok befolyásolására, és a saját szolgálatára csábítsa őket. (Mundzuk halála után Atilla nagybátyja, Ruglia lett a király, aki busás jutalom fejében hamarosan felajánlotta a szolgálatait a római császári udvarnak.) Miután Rugila, a hunok királya megelégelte Atilla örökös bírálatait a római birodalmat segítő politikája miatt, a 12 éves Atillát a római udvarba küldte. Azt remélte, hogy ott majd megváltozik Atilla jelleme és hazatérte után könnyebben elbánhat vele. Atilla megvetette a római udvar pompáját, a cifra ruhákat, a lakomákat, a dőzsölést, amit a társai oly nagyra becsültek. Sikertelen szökési kísérlete után elhatározta, hogy ideiglenesen belenyugszik a sorsába és tanulmányozza a római udvart. Megismerte az udvar bel- és külpolitikáját, a római hadsereg felépítését, fegyvereit, a csatavezetési módszereit — észrevette egy erős tengeri flotta hiányát. Megfigyelte a látogató minisztereket, a birodalom cselszövéseit, a politikai módszereket és a diplomáciát...“ (Megjegyzem, Atilla négy nyelven beszélt és a világtörténelem egyik legjobban felkészült, legműveltebb, bölcs uralkodója és hadvezére volt, aki tudását és tapasztalatait a nemzete javára fordította.)

Atilla: A vezetés minőségi követelményei „Azért gyűltünk össze a tábortűznél, hogy én, Atilla megosszam veletek a legbensőbb gondolataimat a vezetés iránt támasztott követelményekről. Minden szinten olyan vezetők álljanak a hun nép szolgálatában, akiket rátermettségük, ügyességük, képességük és odaadásuk alkalmassá tesz hivatásuk sikeres gyakorlására. De a vezetői tulajdonságok kifejlesztése nem könynyű feladat. Életre szóló elkötelezettség, a hunok sohasem hagyhatják abba a tanulást, arra kell törekedniük, hogy az új helyzetekbe bepillantást nyerjenek, gondolják át, értékeljék ki a helyzeteket, keressék a megoldás új módszereit. A vezetőinknek korán el kell sajátítaniuk az alapkövetelményeket a szolgálatuk ellátása érdekében, és lehetőséget kell kapniuk az önfejlesztésre. A fiatal harcosokat tanítani kell arra, hogy jó törzsfőkké fej-

Dobog


26

2007.08.15.

20:11

Page 26

Dobogó

lődhessenek. A lovaglás, lasszódobás, íjazás és dárdavetés elégséges alapismeret a harcosoknak, de nem a vezetőknek. A nemzetnek ügyes, gyakorlott vezetőkre van szüksége, akik mesteri módon bánnak az adottságaikkal. HŰSÉG: A legfontosabb alapkövetelmény. De a véleménykülönbség nem biztos, hogy hűtlenség. Mindig meg kell hallgatni azt a hunt, aki a törzs érdekében véleményt nyilvánít. BÁTORSÁG: A törzsfőnek bátorságból példát kell mutatnia, a vezetett hunok előtt kell járnia, a feladatát következetesen végre kell hajtania... BECSVÁGY: Becsvágy nélkül nem sokáig marad a posztján a törzsfő. LELKIERŐ: Az egyre magasabb vezetési szintek egyre nagyobb érzelmi megterhelést jelentenek. A vezető minden szinten legyen képes felülemelkedni a nehéz helyzeteken, lelkiválságon, csalódásokon... FIZIKAI ÁLLÓKÉPESSÉG: A hunoknak olyan törzsfőkre van szükségük, akik bírják a vezetés fizikai megterheléseit. Egészségesen kell táplálkozniuk. Aki sokat eszik és iszik, annak nincs elég energiája. Ép testben ép lélek. Agyból nem lehet csatát irányítani, edzettnek kell lenniük. EGYÜTTÉRZÉS KÉPESSÉGE: A törzsfőnek meg kell értenie másokat, képesnek kell lennie beleélni magát mások helyzetébe, tiszteletet, megbecsülést kell tanúsítania mások kultúrája, hite és hagyományai iránt. DÖNTÉSKÉPESSÉG: A fiatal törzsfőnek ki kell fejlesztenie magában a döntésképességét, tudnia kell mérlegelni, mikor kell cselekedni és mikor nem, az adott helyzetre vonatkozó lehető összes jelzés figyelembevételével kell elhatároznia a döntést, és azt következetesen kell végrehajtania. A habozás és a halogatás megzavarja és elbátortalanítja az alattvalókat, a társait és a feletteseit, és az ellenség javát szolgálja. ELŐRELÁTÁS: A megfigyelés által összegyűjtött tapasztalatokból kell következtetni. Bár ez bizonyos kockázattal jár, aminek a veszélyét vállalnia kell, és nem tarthatja a legfontosabbnak mindenekfelett a saját kényelmét és biztonságát. IDŐZÍTÉS KÉPESSÉGE: A vezetés minden mozzanatában szükséges az időzítés, úgy a tervezés, mint a cselekvés idején. Nincsenek bevett szabályok ennek a képességnek a kifejlesztésére, általában csak a saját károdon tanulhatod meg. VERSENYKÉPESSÉG: A mindenkori győzni akarás belső késztetése elengedhetetlen, de csak a fontos versenyt kell megnyerni... ÖNBIZALOM: Megfelelő képzéssel és önfejlesztéssel kialakítható egy olyan személyes biztonságérzet, amellyel le tudja győzni a vezetés nehézségeit... FELELŐSSÉG: Se király, se törzsfő, se alattvaló nem alkalmas vezetőnek, ha nem vállalja a felelősséget, ha nem képes elvégeztetni a munkát, és betarttatni az utasításokat. HITELESSÉG: A vezetőnek hiteles személynek kell lennie, aki méltón képviseli a hunokat — szavaival, cselekedeteivel és egész magatartásával — barát és ellenség előtt egyaránt. Azonnal le kell váltani az olyan vezetőt, aki elvesztette a hitelét, mert nem lehet többé megbízni benne. ÁLHATATOSSÁG: A vezető alapvető tulajdonsága a megalkuvást nem tűrő igyekezet, akarat a rábízott feladatok végrehajtására. A gyenge csak akkor kitartó, ha a dolgok úgy mennek, mint a karikacsapás. MEGBÍZHATÓSÁG: Ha a vezetőben nem lehet megbízni, hogy minden helyzetben teljesítse a feladatát és vállalja a saját felelősségét, váltsd le.. . GONDOSSÁG: A vezető alapvető tulajdonságai közé tartozik a gondosság képessége. Úgy kell szolgálnia a népét és társait, hogy bizalmat, hűséget érezzenek iránta.

„Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.” A tér és az idő természete évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A modern fizikának is kínzó problémája, hogy értelmezni tudja ezek mibenlétét. Az általános relativitáselmélet rámutatott arra, hogy a klasszikus fizika tér- és időszemlélete mennyire felületes volt. Az azóta elvégzett kutatások azonban felfedték, hogy a tér és az idő ügyében még Einstein sem mondta ki az utolsó szót. A fizika nagy fejezetei, mint például a kvantumfizika vagy a relativitáselmélet mélyen megértettnek tűnnek, de nem illeszthetők össze egyetlen egységes elméletté. Nyilvánvaló, hogy a kirakós játéknak még nagy darabjai hiányoznak. Itzhak Bars, a Dél-Karolinai Egyetem professzora a fizikai törvények matematikai szimmetriáit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy világunk sokkal egyszerűbben leírható matematikailag, ha azt hatdimenziósnak tételezzük fel. A hiányzó dimenziók egyike térszerű, a másik azonban időszerű! Azért nem tapasztaljuk meg őket, mert „össze vannak csavarodva“ kis gömbökké. Úgy átkerülhetünk a rejtett dimenziók egyikén, hogy azt észre sem vesszük. Az elemi részecskék azonban „érzékenyebbek“, ők sokkal inkább képesek a rejtett dimenziók létét megtapasztalni, így vizsgálatuk megerősítheti a dél-karolinai elméleti fizikus hipotézisét. Közismert fizikai mennyiségek, mint például az elektromos töltés eredetét sem ismerjük, bár „tüneti szinten“ kiválóan tudjuk az elektromosságot használni. Bars szerint az elektromos töltés eredete egy rejtett térdimenzióhoz kapcsolódik. Bars korántsem az egyetlen fizikus, aki szerint további dimenziók várnak még felfedezésre, de kollégái döntő többsége csupán hiányzó térdimenziókkal számol, s csak kevesen vetik fel, hogy további idődimenziók is létezhetnek. Ezek

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 27

27


A Vízöntő-paradoxon és a modern fizika egyike George Sparling, a Pittsburghi Egyetem matematikusa. Ő is hatdimenziós világot tételez fel, azonban szerinte mindkét hiányzó dimenzió időjellegű. Mind Bars, mind Sparling elmélete rendkívül bonyolult matematikai apparátust használ, így nincs lehetőség azok részleteibe belemenni. Számunkra az a lényeg, hogy a modern fizika is kezd eljutni oda, hogy polgárjogot adjon újabb dimenzióknak, köztük időjellegű dimenzióknak is, és hat dimenzióban próbálja meg értelmezni a világot. Hallatlanul izgalmas és szinte felfoghatatlan lehetőség, hogy további idődimenziók léteznek, még ha „felcsavarodott“ állapotban is. Egydimenziós időhöz vagyunk szokva, mely egy irányba telik. Ha létezik egy további idődimenzió, akkor az az általunk megszokottal kétdimenziós idősíkot alkothat, melyen az idő változása sokkal öszszetettebb lehet, s nem csupán telni tud. Mi, hétköznapi emberek természetesen csak négy dimenziót tapasztalunk — egy időszerűt és három térszerűt —, de vannak olyan tények, amelyek arra mutatnak, hogy a világ a maga teljességében valóban hatdimenziós. „Az Ó- és Újszövetség nem egy nevezetes helyén, azonkívül a népköltészet és a népművészet számos szép emlékében is figyelemre méltó hangsúllyal fogalmazódik meg az ún. Vízöntő-paradoxon. A dolog lényegét a következőkben foglalhatjuk össze. Ami a létezésünk keretéül adott négy dimenzióval való gazdálkodást illeti, e tekintetben a Vízöntő téridő-egysége rendellenesen viselkedik a tizenkét elemű Állatöv többi egységéhez képest. Rendellenessége abból áll, hogy míg a többi téridő-egységben rendre három-három tér-dimenzió tár-

sul egy idő-dimenzióhoz, addig itt mind a négy dimenzió lehetőség téri „etalonra“ váltódik be. Az íly módon létrejött négy téri irányulás automatikusan „lökődik szét“ két, egyenként két-két dimenziót magával ragadó (azaz sík-természetű) létezés-formációra, amelyek — saját idő-dimenzióval nem rendelkezvén — a szomszédos két téridő-egységre, a Bakra és a Halakra „terülnek rá“, ezek idő-készletéből gazdálkodják ki a maguk lét-lehetőségeit. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Vízöntő-tulajdonságok „széthullámzása“ folytán a Bak téridőegységében és a Halakéban is öszszesen hat-hat dimenziót „használunk fel“, amelyből négy jut a saját (Halak, Bak) korszakra, a maradék két dimenziót viszont mintegy „más világban“, mégpedig egy két-dimenziós, azaz sík-természetű „másodlétben“ éljük le.“ (Pap, 50. o.) Látható, hogy a Vízöntő-paradoxon hatdimenziós világot jelez számunkra. Bizonyára számosan olvasták Pap Gábor idézett sorait, illetve hallották előadásait, melyekben a Vízöntő-paradoxonról beszélt. Nyilván sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon miért váltódik át a Vízöntőben az idődimenzió térdimenzióvá, a négy térdimenzió miért „lökődik szét“ és két-két dimenzió miért „terül rá“ a Bakra, illetve a Halakra? Négy dimenzióból tekintve ezek mondvacsinált dolgoknak tűnnek, s csak a „tárgyi bizonyítékok“ sora győz meg minket arról, hogy a Vízöntőparadoxon valóság. Hat dimenzióból nézve azonban kevésbé fantasztikus mindez, sőt lépni tudunk egyet a kiváltó okok irányába is. Ebben a világban a Vízöntő-paradoxon olvasata a fizika nyelvén az lehet, hogy rejtett dimenziók aktiválódni tudnak, látható-tapasztalható dimen-

ziók „felcsavarodhatnak“, illetve különböző dimenziószámú téridők (pl. egy négydimenziós és egy kétdimenziós) kapcsolatba léphetnek egymással a téridő bizonyos pontjain — a fizikai modellek ezt teljes mértékben megengedik! —, ezzel teljesen felborítva megszokott 3+1 dimenziós világrendet. A rejtőző dimenziók aktiválódásának oka természetesen még ismeretlen, de feltételezhető, hogy ha valaha megnyilvánulóak voltak, akkor máskor is azzá tudnak válni. Kérdés, hogy a „Vízöntő térideje“ hogyan tudja átrendezni a világ dimenzióinak rendjét. Sok még a kérdőjel, de látható, hogy a sokezer éves ősi tudásnak ezt a darabját is előbb-utóbb „felfedezi“ a modern tudományos kutatás. Eleink nagyon sokat tudtak a világról, és ez a tudás minőségi volt. Az analitikus gondolkodású, mindent egyre kisebb részekre bontással megérteni remélő modern tudomány a mennyiségekre összpontosít, és elvész bennük. Gyakori úttévesztése rendkívül lelassítják a haladását — robbanásszerű fejlődése csak látszat, valójában csak burjánzik. Bízzunk őseink tudásában, akik sokkal jobban ismerték a világot minőségi szinten, mint mi ma! Hivatkozások www.physorg.com/news98468776 www.physorg.com/news96027669 Pap Gábor: Csak tiszta forrásból. Magányos Kiadó, Debrecen, 1999.

NÉMETH ZSOLT előadásai a KÉT HOLLÓSBAN: szeptember 18. kedd: A Halak világkorszakának kezdete és vége október 2. kedd: A Szent Korona eredeti uralkodó képei november 13. kedd: Energiaáramlás a Szent Koronában Az előadások 18 órakor kezdődnek.

Dobog


2007.08.15.

28

20:11

Page 28

Dobogó

Száz év, avagy hová tűnt a honfoglaló magyarság törökül beszélő része? (2. rész) CSÁTI GÁBOR

…ÉS AZUTÁN „KALANDOZIK”

Vagy legalábbis általában igy nevezik azt a történelmi epizódot, amelynek révén Álmos fia Árpád népe a Kárpát-medencében letelepedett. Azt hiszem, hamar túl lehetünk azon, hogy a honfoglalás aktusa 895vagy 896-ban megtörtént, annak összes velejáró, járulékos mitoszával együtt. Az igazság az, hogy a Kárpát-medencében a magyarok már 830-ban is bizonyíthatóan jelen voltak, legalábbis időlegesen, katonai expediciók formájában. És ki tudja mióta már azelőtt is, magyarul beszélő, de magukat nem feltétlenül magyarnak nevező etnikumként. A klasszikus felfogás szerint a magyar honfoglalók a Vereckei hágón át, (Oroszkapu) több héten át vonultak, amig beérkeztek a mostani ország területére. Vonultak pedig állataikkal, szekereikkel stb. együtt. Az már csak hab a tortán, hogy újabban bebizonyították, — tán Bakay Kornél — hogy azon a helyen nem hetekig, de két napig sem lehetett volna annyi állattal, szekérrel átvonulni, mert a harmadik napon az állatoknak már nem lett volna mit enniük. Az ivást már nem is említem. Egyesek ezt úgy kerülik meg, pl. Vékony Gábor, hogy a honfoglaló magyarságot egészen kis számúnak képzelik el, olyan 5-6000 lélekszámra gondolva. Nos, hát a magyaroknak a Kárpát-medencén belüli élete rögtön harccal kezdődött, és ez a harc nagyjából száz éven keresztül (épp ez az a száz év, amelyikről szó van) kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódott is. Nos hát, egy ilyen kis lélekszámú csoport semmiképpen nem tudta volna a harcot száz évig igy folytatni. Ha tehát feltételezzük, hogy a honfoglaló magyarság tulajdonképpen nem állt másból, mint egy katonai csapatból, akkor is sokkal több embert kell elképzelnünk. Emellett a katonának, mert ő is ember, meglehetősen nagyszámú kiszolgáló személyzetre is szüksége volt abban az időben. Meg állatra, asszonyra stb.1 Nem megy tehát ez az elképzelés sem. Én azt feltételezem, hogy Árpád honfoglalóinak lélekszáma ennél jóval nagyobb lehetett, úgy körülbelül 250–500 ezerre tehető, vagyis valahol a két határérték között.

Legalábbis a honfoglalást követő nagyjából száz év a „kalandozások kora” néven van nyilvántartva a nemzetközi tudományos berkekben. No, most nem kezdem el csatánként leirni a kalandozó hadjáratokat, hogy ekkor és ekkor ez és ez a vezér ide, vagy oda vitt el egy kisebb, vagy nagyobb csapatot, rabszolgákat szerzett, asszonyokat rabolt, a határokat puhatolta ki, vagy a hont akarta egy kissé nyugatra tágitani, esetleg új, jobb legelőket az állatainak stb. Ezeket egyrészt mind megírták már a történészek, és könyvtárnyi irodalma van. Minket különben sem a száraz adatok érdekelnek, hanem az, ami az adatokból következik. És az a, nyugodtan mondhatom, életbevágó változás, ami végül is a kárpát-medencei magyar népet, és részben a magyar királyságot eredményezte, az éppen ebben az időszakban folyt le, amelyet a „kalandozások kora” néven szeretnek nevezni. A közelmúltban Myrfatih Zakiev, a kazáni egyetem tanára könyvet irt a tatár nép, vagyis saját népének eredetéről. Mivel pedig az ő története, legalábbis annak egy része éppen ott játszódik, ahol egyes történészek állitása szerint a magyarság (egyik) őshazája is volt, vagy mások szerint a magyarság vándorlásai során egyik állomása, nem tehette meg, hogy a történetnek erre a részére is, legalább egy kissé ki ne térjen. Voltaképpen egy fejezetet szánt erre a témára, igen érdekes fejezetet, aminek az idő és a hely rövidsége miatt most csak egy kis részét idézem, azt ami a következtetéseit tartalmazza. Meggyőző adatokon alapuló következtetések, erről, legalábbis a nyelvtani részéről engem meggyőzött2. Íme az idézet: „A Duna völgyében hosszú idön át éltek együtt a magyar nyelvűek a madzsgarokkal. Az utóbbiak, az idők folyamán átvették a magyar nyelvet a magyarul beszélőktől, megőrizve azonban a kettő eredőjének számító nép számára a magyar népnevet. Időközben más népek is jöttek arrafelé, akiket hunugoroknak, vagy onoguroknak hívtak, s ezek adták az exoetnonímát a közben keletkezett nép számára. A hunugor név maga is türk eredetű, (sőt az ugor szó is török népet jelöl). Amikor a keletkezett, finnugor nyelvet beszélő nép Pannóniában megtelepedett, ott megint türk népekkel éltek együtt, ászokkal, alánokkal, kunokkal, hunokkal, madzsgarokkal, akik az idők folyamán szépen maguk is asszimilálódtak a magyarságba.

1 Szíves elnézését kérem hölgyeinknek, hogy egy sorba vettem a kettőt, de bizony akkoriban valahogy így számoltak, nem mintha a nőket nem becsülték volna, de igenis, mert az állatokat becsülték jóval többre, mint manapság

2 Mindenki maga tudja a legjobban, hogy az ő népének saját nyelve hogyan fejlődött. Ha nem tudja, mások éppen sehogysem tudhatják.

(folytatás az előző számból) ÁRPÁD NÉPE HONT FOGLAL

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 29

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Bár azért még hosszú ideig a magyar népet a külső szerzők türköknek nevezték. (Sesztakov P. D. 1877). Mindkét etnoníma a régi türk nevekhez vezet bennünket vissza. Az arab-perzsa szerzők a madzsgarokat, mint törökül beszélő népet írták le, akiknek a magyar nyelvvel semmi kapcsolatuk nem lehetett. Az Ural-Itil régióban és az Észak-Kaukázusban tehát nem létezhetett Magna Hungaria, hanem éltek ott a türk madzsgarok, a modern misharok ősei, akik az akacírok leszármazottai voltak.“ 3 Azt, hogy Árpád honfoglalóinak legalábbis egy része török nyelven beszélt, azt nem tagadja senki. Végül is, a hét honfoglaló törzs nevei közül összesen kettő, a „NYÉK” és a „MEGYER” az, amelyet nem biztos, hogy török nyelven lehet értelmezni. A többi, „KÉR”, „KESZI”., „KÜRTGYARMAT”, „JENŐ” és „TARJÁN”, mind török nyelven értelmezhetők. Ehhez jönnek még a csatlakozott kabarok a három törzsükkel. Hát még akkor is, ha nem minden török nevű törzs tagjai beszéltek törökül, akkor is jókora török kontingens lehetett abban a honfoglaló csapatban. És mit találtak itt? Bizony alighanem törökül beszélő avar és bolgár törzsmaradékokat. Egyebek között. Mert voltak természetesen szép számmal szlávok, germánok és bizonyos számban akár újlatinok is. E két utóbbi azért minden valószinűség szerint nem meghatározó számban és kisebb helyre összeszorulva volt jelen. De azért –— miért is ne — létezhettek volna.

RÖVID, DE FONTOS KITÉRŐ A törökökről van ugyanis szó. A mai ember, ha törököt hall, akkor általában a mai Törökország területén élő népre gondol, vagy — jobb esetben — a százötven éves hódoltság idején létező, azt előidéző törökségre, amelyet a történészek általában oszmán törökök néven szoktak emliteni. Pedig török népek ma is sokkal többen vannak, mint a mai Törökország területén élő nép. Körölbelül 150 milliónyian, ha azóta, amióta én tudok róluk, nem lettek többen. Ez a százötven milliónyi törökség pedig az Észak-Kaukázustól egyészen Pakisztán keleti határáig terjedő területen él (leszámitva most a mai Törökországot), vagyis együttesen a két (keleti és nyugati) Türk Birodalom, a Kazár Birodalom, és a történelmi Bolgár Birodalmak által elfoglalt területen. Persze, általában nem többségi népként. Ami pedig a török nyelvet illeti? Vámbéry Árminnak az akkor már világhírű professzornak az egyik tanítvá3

Ez tehát a véleménye Mirfaith Zakievnek, a kazani egyetem professzorának. Bár elmulaszt egy s más jelenségeket (például azt, hogy a 13. századi tatárjárás annyira megkeverte Kelet-Európa etnikumait, hogy azóta nem lehetséges pontos felmérést végezni az ott élő népekre vonatkozóan), de előnye, hogy kevesebbet hazudozik össze-vissza az alátámasztás teljes hiányával, mint mások. Több ponton én magam is egyetértek a véleményével.

29

nya, két-három, az egyetemen eltöltött hét után indignálódva rohant fel a professzorhoz (ma próbálná meg), hogy micsoda dolog is az, ön azt ígérte nekünk, hogy török nyelvet fog tanítani, és most már igen kezdjük látni, hogy ennek a nyelvnek, amit tanulunk, a legnagyobb része nem is török, hanem arab meg perzsa. Mire a professzor nyugodtan válaszolta: — „Nyugodjon meg kollega úr, mert lesz ez még cifrább is. Mert a mai török nyelvnek mindössze 3-4%-a áll eredeti török szavakból, a többi, mint mondta is, arab meg perzsa. De hát mit tegyünk, így beszélnek ma a törökök, tehát ezt fogjuk megtanulni.“ No tehát, az avar, illetve a honfoglalás és a kalandozások korában említett török nyelv még jócskán más lehetett mint a mai, bár az arab, és főleg a perzsa hatás már akkor is érvényesült valamennyire. Mégis, azért még közelebb állt ahhoz a nyelvhez, amelyet ma például ótöröknek nevezünk. És mindenképpen közelebb állt ahhoz a nyelvhez, amit ómagyar nyelvnek szokás nevezni. Szóval, amennyiben ez írás keretében törököt emlegetek, erre a régi törökségre kell gondolni, nem a mostanira, és főleg nem csak a mai Törökország területén élő törökökre. Ennyi kitérő után pedig folytassuk! A SZTYEPPE NYUGATI VÉGE Hanem hát, azért mi itt mégis csak magyarul beszélünk, nem pedig szlávul, vagy újlatin nyelven. („De jó is volna pedig! Mondhatnánk mi is Mikszáthtal. Az egész világ nekünk udvarolna!”). Hanem, ha már igy van, akkor miért van igy? Vásári István, A RÉGI BELSŐ-ÁZSIA című könyvében a Kárpát-Medencét az ázsiai sztyeppe legnyugatibb nyúlványának nevezte. És tette ezt teljes joggal. Mert minden történés, ami a népvándorlásokkal volt kapcsolatos a történelem folyamán, leképeződött valamilyen formában a Kárpát-medencében. Legalábbis, a nagyja. Értve itt ez alatt a nagy népmozgásokat, főleg — ami most minket érdekel — a keletről nyugatra irányulókat. Parkinson C. Nortcote, a KELET ÉS NYUGAT című könyvében azt az elméletet állította fel, és bizonyította, hogy a nagy népmozgások úgy viselkednek, mint valami óriási árapály jelenség, a fizikából ismert csillapított lengések. Vagyis, hogy minden nyugatról keletre irányuló népmozgásnak néhány évszázad távlatában előbb utóbb megvan a keletről nyugatra irányuló ellenpárja is. Magyarázza is ezt, meg a történelemmel bizonyítja is, de ennek tárgyalása most alig érinti a mi témánkat. Számunkra mindebből annyi a fontos, hogy alighanem a Kárpát-medence volt az az utolsó terület, ahova a nagy kelet-nyugat irányú népmozgások még biztosan eljutottak a történelem folyamán. Attól nyugatra inkább csak töredékesen. Természetesen ez leginkább a középkorra és az ókorra nézve igazolódott be, de az újkor annyira rövid, és an-

Dobog


30

2007.08.15.

20:11

Page 30

Dobogó

nak is legnagyobb részét lefoglalja egy nyugat-kelet irányú mozgás, hogy nincs semmi okunk arra, hogy azt higgyük, itt az egész motor leállt, és mostantól kezdve megszűnik a történelem. Mivel pedig a kelet nyugati irányú nagy népmozgásoknak a Kárpát-medence nyugati pereméig eleddig tényleg nem volt olyan kemény gátja, ami ezt a mozgást ellensúlyozta volna, nyugodtan kimondhatjuk, hogy társadalom- és gazdaságföldrajzi értelemben a Kárpát-medence tényleg az ázsiai sztyeppe legnyugatibb meghosszabbítása. Mint Vásári István írta volt. Ha ma megpróbáljuk gondolatban reprodukálni például a kora-középkorban történteket, sokszor abba a hibába esünk, hogy a mai országhatárokat visszavetítjük a kora-középkori viszonyokra vonatkoztatólag. Márpedig a népmozgások motorja az országhatárok védelménél sok nagyságrenddel erősebb. Még ma is, és a jövőben is. Nemhogy a kora-középkorban. Mivel minket most főképpen az a száz év érdekel, amely 895 (6) és 1000 között eltelt. (Nagyjából száz év). Ezért mindössze annyit kell lássunk, hogy a koraközépkorban az a nép (csoport, etnikum) amely az ázsiai szteppe nyugati részén létezett4, nagyjából ellenállás nélkül el tudott jutni a Kárpát-medencébe is. Nem a katonai expediciókra gondolok, azoknak, főleg a tárgyalt korban igen korlátozott eredményük is lehetett. Ha nem támogatta azokat az éppen folyamatban levő nagy népmozgás. Olyan esetben még az is megtörténhetett, hogy a sikeres katonai expedició ellenére, a népmozgás általános iránya ellentétes irányt vett. Amikor viszont a valódi népmozgási irányokat figyeljük, akár a katonai expedíciók kiiktatásával is, akkor nem láthatunk mást, mint éppen azt, amit az előbb felvázoltam. A nép, az etnikum egységét a Kárpát-medencében, és attól keletre is. Ilyen egység ugyanis volt (vagy éppenséggel van, ahogy vesszük), csak meg kell látni. Például az akkor már részben itt lakó, meg a szomszédos népek tudatában, akik egyként irták le azt a népet, amely itt hont foglalt. Még a tudós császár, VII. Biborbanszületett Konstantin volt a legbecsületesebb közülük, mert ő azt is leírta, amit mások nem: „ismerték a turkok másik nyelvét is”. De eddig mindhiába, mert erről a mondatáról vagy nem vesznek tudomást, vagy tévedésnek minősítik a mai népek, de olyan is van, 4 Mert nem vagyok annyira bátor, hogy az egész ázsiai sztyeppét közvetlen kapcsolatba hozzam a későbbi kárpát-medencei magyarsággal. Amint, hogy ez a kapcsolat minden bizonnyal létezett is, éppúgy mint például a sokat kritizált sumér kapcsolat is, csak éppen nem valószinű, hogy az a kapcsolat közvetlen leszármazást jelentene. Ez azonban nem a kutatók baja, akik vagy elmondják a közbülső láncszemeket is, vagy kihagyják azokat különböző okokból, hanem inkább a hallgatóságé, amelynek nincsen akkora tudása, sem fantáziája, hogy a keletkező kommunikációs vákuumot ki tudja tölteni.

aki mindössze nyelvjárások közötti különbségre degradálja le a tudós császár nagy pontossággal megfogalmazott mondatának jelentését. És jelentőségét. Pedig azóta újabb bizonyítékok jelentek meg a tudományos porondon, amelyek a császár igazát bizonyítják. Mindezek előtt azonban az egységről szóló részt fejezzük be, majd azután szólunk bővebben a különbségekről. Egység volt tehát a környező népek tudatában létezőn kívűl még abban is, hogy ez a nép különböző hadi akcióiban egységesként lépett fel. Egy területet laktak, és nem is szándékoztak különválni, kisebb területekre, mint azt ma sokan, akárhányszor megtennék. Hadd ne mondjam, mi ennek az oka… Egy volt a fejedelmük, még akkor is, sőt főleg akkor, ha az a fejedelem, olyan időkben, amikor az egész népet nem fenyegette közvetlen veszedelem, jókora szabadságot engedélyezett a helyi kisebb vezetőknek. Most látom ám, hogy én itt most voltaképpen nem teszek egyebet, mint a pusztai lovasnomád népeknek a legjellemzőbb tulajdonságait sorolom fel. Nem is érdemes folytatnom. Ennyiből is látni lehet, hogy volt-e egység a népben, és ha igen, milyen egység volt az. Az, amelyik az ázsiai sztyeppe legnyugatibb nyúlványán ez idő szerint élő népet jellemezte. Mindez az egység azonban az eddig említettek értelme szerint nem hinném, hogy elég lenne ahhoz, hogy ezt a csoportot a késő-középkori értelemben vett „nép”-nek merjük nevezni. Hiányzott ahhoz valami, az időben való stabilitás. A ragaszkodás azokhoz a közösségi értékekhez, amelyeket együtt, az évszázadok folyamán hoztak létre, és sajátjuknak ismertek el. Ez az egy nem is lehetett még meg. Egyébként, a térben való stabilitás sem lehetett meg, éppen a csoportok lovas-nomád jellegének okán.

MINDENKINEK IGAZA VAN(?) Vagyis mindkét félnek, annak is, amely a törökség felől vezeti le a honfoglaló magyarságot, és annak is, amelyik a nyelv felől. Nevezze azt, ha éppen nagyon akarja, akár finnugornak is. Hogyan lehet ez? Lehet-e egyáltalán? Természetesen lehet. Sőt, nem is annyira csak lehet, de éppenséggel főleg ilyen természetű történésekről van tudomásunk ebből a korból, és a tárgyalt területről. Nézzünk egy pár analógiát: 826-ban a (későbbi) Novgorod vidékén nomadizáló szlávokat megtámadták a varég vikingek. A támadást tavasszal a szlávok visszaverték, de nyáron, úgy augusztus táján lehetett, már ők maguk hivták be a varégokat, hogy telepedjenek be közéjük, uralkodjanak fölöttük, és szervezzék meg őket. Ez meg is történt, és száz év múlva az ebből a szimbiózisból ki-

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 31

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM alakult nép már egységesen, szláv nyelven beszélt, és viking hódító életmódot folytatott. Ma, és azóta is, oroszoknak nevezzük őket. Vagy más példa: az avarokat a történészek köztudomásúlag úgy ismerik, mint a szlávok megszervezőit. (Természetesen nem a novgorodi szlávokét, hanem a saját területükön élő szlávokét). És eltelik két-három évszázad, és az avarok megfelelő része már szlávul beszél. De ugyanez vonatkozik Krum kán bolgárjaira is, és még sok más népre, akiknek a neve most nem is jut eszembe. Igazán gyenge észre vallana ilyesmit nem feltételezni azokról a lovas-nomád nagyállattartókról, akik letelepedésük helyén magyarul beszélő csoportokat (az előbbiek értelmében népnek nem merném nevezni őket) találtak. Különösen, ismerve a lovas-nomád népek jellegzetes nyelvi és vallási toleranciáját. Az elmúlt (2005-ös évben) érdekes ismertető jelent meg a National Geographic magyar nyelvű folyamában. A tudósítás Fóthi Erzsébet, az akadémia természettudományos intézete munkatársának kutatásáról jelent meg. Idézek a cikkből: „Vagyis a honfoglaláskor vezető rétege keleties típusba tartozott, — ez eddig is közismert volt —, s a honfoglaló magyarok esetében úgy tartották, hogy ez a keleties vezető réteg együtt élt egy másik eredetű réteggel, a hosszú, keskeny koponyájú, a köznép nagyobbik részét alkotó populációval. A köznépi temetők tanúsága szerint ugyanis a hosszú, keskeny koponyájú népesség nagy számban élt a X. századi Kárpát-medencében. A X. századi köznépi temetőknél még inkább ez a népesség van többségben. Márpedig a hosszú keskeny „fejűek” legkeletebbre csak a Fekete-tengernél fordulnak elő más régészeti leletekben, ezek tehát nem annyira keleti eredetű népesség maradványai. A kutatók ennek alapján azt feltételezték eddig, hogy a magyar honfoglalás idején egy embertani szempontból kevert nép érkezett a Kárpát-medencébe, amelynek vezető rétege keleties (sokak szerint törökös jellegű) volt, míg a köznép többsége valamilyen más származású populációból került ki. Ezt a teóriát vizsgálta meg most embertani statisztikai módszerekkel a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, Fóthi Erzsébet. A múzeumi szakember a koponyaméretek statisztikai eloszlásának tanulmányozása közben jött rá arra, hogy a X. századi kárpát-medencei sírokban a méretek eloszlása nem tökéletes. Vagyis a két csoport, a hosszú, keskeny „fejűek” és a rövid, széles koponyájúak leleteiből arra lehet következtetni, hogy a két csoport a X. században még nem olvadt össze egységes népként, a koponyaméretek szórása ugyanis nem közelíti meg a tökéletes Gauss-görbét.” Mindebből az a lényeg, hogy a X. században a Kárpát-medencében voltaképpen antropológiai szempontból két különböző népesség élt, amelyek közül egyik — a vezető réteg, csoport stb. — körülbelül

31

Árpád honfoglalóival azonos. De kik tartoztak a másikhoz, a „hosszúfejűek népéhez”? Szlávok? Ez is elképzelhető. Vagy germánok, újlatinok? Török nyelvet beszélők? Mindez, és még sokkal több vélemény talán túl sokszor is elhangzott már eddig is, méghozzá nem is kérdés, hanem igen vehemens állítás formájában. Mindenesetre, és ezt, ha másra nem is gondolhatunk, legalábbis Dr. Olajos Teréz dolgozatainak eredményei bizonyitják, az avarok, igaz nem a vezetőik, nem a szervezett avar hatalomgépezet, de az avar nép, túlélte a rablások és mindenféle benyomulások évszázadait, és megérte a honfoglalást. Csakhogy ez még mindig nem old meg semmit. Mert ennyiből még semmit se lehet tudni arról, hogy ez a túlélő avar etnikum milyen nyelven is beszélt. No, egy része minden bizonnyal elszlávosodott. Főleg az a rész, amely a Kárpát-medence peremvidékein szlávokkal állt állandó érintkezésben. De a többi? A zöm? Az általunk igen tisztelt VII. Konstantinos Porphyrogenetos császár sokat idézett művében az avarokról többek között ezt írta: „ám máig vannak Horvátországban az avarok közül valók s ezek avar mivolta felismerhető.” Ebből tehát tudjuk azt, hogy a mai Nyugat-Magyarországon, s attól délebbre az avarok mindenképpen túléltek. Mi történt azonban a keleti végeken? Szintén Olajos Teréz szerint: „Akár 795/796-ot tekintjük az avar kaganátus bukása döntő esztendejének, amikor Nagy Károly (768.814) seregei az avar fejedelmi szállás elfoglalása után a Tiszántúlra üldözték a meg nem hódolt avarokat, akár 803 tájékát, amikor Krum bolgár kán (kb. 802 814) megsemmisítő vereséget mért az addig a frankok ellen mindig újra meg újra fellázadó avarság hátországára, ezt követően még mintegy két évtizedig az avarok minden kétséget kizáróan a régió történelmi szereplői maradtak.” Volt tehát avar túlélés a keleti végeken is, sőt úgy tartják többen — én is — hogy a megismételt támadások, pl. Krum kán, elől éppen a még keletebbre eső Erdélybe húzódtak vissza. Hanem ebből még mindig nem tudjuk azt, hogy ezek az emberek milyen nyelven is beszéltek. Pedig ez igen fontos lenne éppen e dolgozat ezen szakaszán. Mert, ha ezek a túlélő avarok ekkor már szlávul beszéltek volna, vagy éppenséggel Krum kán támadásai következményeként valamely ótörök nyelven, akkor mindez lehetne igaz, de éppenséggel nem sok köze lehetne a később magyar nyelvet beszélő néphez. Hogy kétféle törökből, vagy egy törökből és egy szlávból nem lesz száz év lefolyása alatt egy magyar, azt bárki beláthatja. Hiszen még a legviharosabb gyorsaságú nyelvcseréhez is szükség van egy olyan nyelvre, amelyet az „acceptor” átvesz. Bevallom, erre nincs semmi írásos bizonyítékom, hacsak közvetett nem, viszont annál nagyobb és erősebb a logikai bizonyíték. (folytatjuk)

Dobog


32

2007.08.15.

20:11

Page 32

Dobogó

ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a KÉT HOLLÓS Könyvesboltban Bp., 1081 Kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032, http://www.dobogommt.hu

szeptember-október A műsorváltozás jogát fenntartjuk! TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: szeptember 4. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) TÓTH TIBOR kétnapos előadássorozata szeptember 7-8., szombat-vasárnap reggel 9 órától 16 óráig: Földsugárzásmérés — energetika (Belépőjegy: 7000 Ft/nap) W. BARNA ERIKA előadása: szeptember 13. csütörtök, 18 óra: Utazás belső galaxisunkban (a párkapcsolatok) Belépőjegy: 1000 Ft BORN GERGELY előadása: szeptember 14-én, péntek, 18 óra: „Én vagyok a kezdet és a vég...“ 2. rész. (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. KISZELY ISTVÁN előadása: szeptember 15. szombat, 18 óra: A magyarság őstörténete (Belépő: 1000 Ft) Dr. SÁRI ERZSÉBET kétnapos előadása: szeptember 15-16., szombat-vasárnap: Homeopátia III-IV. (Belépőjegy: 5000 Ft/nap) NÉMETH ZSOLT előadása: szeptember 18. kedd, 18 óra: A Halak világkorszakának eleje és vége (Belépőjegy: 1000 Ft) PAP GÁBOR előadása: szeptember 19. szerda, 18 óra: MŰVÉSZETTÖRTÉNET — A mezopotámiai művészet 1. rész (Belépőjegy: 1000 FT) TÓTH FERENC előadása: szeptember 21. péntek, 18 óra: Hétköznapi hazafiasság (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. VARGA TIBOR előadása: szeptember 22. szombat, 18 óra: Ima ellenségeinkért — a Magyar Szent Korona misztériuma (Belépőjegy: 1000 Ft) BÍRÓ JÓZSEF előadása: szeptember 26. szerda, 18 óra: Szabír-magyar őstörténet 1. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) NAP-FÉNY-ERŐ KLINIKA Klub: vezeti: DR. SÁRI ERZSÉBET: szeptember 27. csütörtök, 18 óra (Belépőjegy nincs!) HINTALAN LÁSZLÓ előadása: szeptember 28. péntek, 18 óra: A Termető zenei arca 1. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) NÉMETH ZSOLT előadása: október 2. kedd, 18 óra: A Szent Korona eredeti uralkodó képei (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: október 3. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége — A fiatal felnőtt kor (Belépőjegy: 1000 Ft) TÓTH FERENC előadása: október 4. csütörtök, 18 óra: Korlátaink — akadály, vagy biztonság? (Belépőjegy: 1000 Ft) BORN GERGELY előadása: október 5. péntek, 18 óra: „Én vagyok a kezdet és a vég...“ 3. rész. (Belépőj: 1000 Ft) TÓTH TIBOR kétnapos előadássorozata: október 6-7., szombat-vasárnap reggel 9 órától 16 óráig: Tudatos álom (Belépőjegy 7000 Ft/nap)

Dobog


2007.08.15.

20:11

Page 33


33

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: október 9. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA előadása: október 12. péntek 18 óra: Utazás belső galaxisunkban (Belépőjegy: 1000 Ft) PAP GÁBOR előadása: október 17. szerda, 18 óra: MŰVÉSZETTÖRTÉNET — A mezopotámiai művészet 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) NAP-FÉNY-ERŐ KLINIKA Klub: vezeti: DR. SÁRI ERZSÉBET: október 18. csütörtök, 18 óra (Belépőjegy nincs!) KERCSELICS IMRE előadása: október 19. péntek, 18 óra: A lélekben egészséges nemzet (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. VARGA TIBOR előadása: október 20. szombat, 18 óra: Ima ellenségeinkért — a Magyar Szent Korona misztériuma (Belépőjegy: 1000 Ft) SZÁNTAI LAJOS előadása: október 22. hétfő, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: október 24. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége — A felnőtt kor (Belépőjegy: 1000 Ft) BÍRÓ JÓZSEF előadása: október 25. csütörtök, 18 óra: A szabír-magyar kapcsolatok hatása a magyar őstörténetre (Belépőjegy: 1000 Ft) HINTALAN LÁSZLÓ előadása: október 26. péntek, 18 óra: A Teremtő zenei arca 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. SÁRI ERZSÉBET kétnapos előadássorozata: október 27-28., szombat-vasárnap: A testi betegségek lelki okai (Belépőjegy: 5000 Ft/nap) Dr. KISZELY ISTVÁN előadása: október 27. szombat, 18 óra: A magyarság eredete (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: október 31. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége — Az öreg kor (Belépőjegy: 1000 Ft) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: november 6. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!)

A KÉT HOLLÓS JÁTSZÓHÁZ bemutatja: Benedek Elek: Angyalbárányok című bábjátékát Játsszák: ÉCSI GYÖNGYI és zenész társai Az előadás végeztével SZÁNTAI LAJOS elemzi a mesét, miközben a gyerekek kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Az előadás kezdési időpontja: 2007. szeptember 29. szombat, délelőtt 10 óra Belépőjegy: felnőtteknek 1000 Ft, gyermekeknek 500 Ft

„...mert magyar népmesét hallani — felnőttnek, gyereknek egyaránt — olyan, mintha Isten igéjét hallanák...“

Dobog


2007.08.15.

20:11

34

Page 34

Dobogó

Összeállította: Aranyos Andrea

HOLDNAPTÁR OKTÓBER

SZEPTEMBER 1

Bika

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

1

Ikrek

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

2

Bika

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

2

Ikrek

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés Szellõztetés

3

Ikrek

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

3

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát

Nagymosás, növényápolás

4

Ikrek

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

4

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát


5

Ikrek

Fogyó

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

5

Oroszlán

Fogyó

Tűz

Fehérje

Hajvágás, dauer

6

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát


6

Oroszlán

Fogyó

Tűz

Fehérje

Hajvágás, dauer

7

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát


7

Szűz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

8

Oroszlán

Fogyó

Tûz

Fehérje

Hajvágás, dauer

8

Szűz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

9

Oroszlán

Fogyó

Tûz

Fehérje

Hajvágás, dauer

9

Szűz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

10

Szűz

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

10

Mérleg

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Virág- és növényültetés

11

Szűz

Újhold

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

11

Mérleg

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj


12

Szűz

Növõ

Hideg-Föld

Só

Hajfestés

12

Skorpió

Növõ

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

13

Skorpió

Növõ

Víz

Szénhidrát

Növényápolás Növényápolás

13

Mérleg

Növõ

Levegõ-Fény

Zsír-olaj


14

Mérleg

Növõ

Levegõ-Fény

Zsír-olaj


14

Skorpió

Növõ

Víz

Szénhidrát

Nyilas

Növõ

Tűz

Fehérje

Nyilas

Növõ

Tűz

Fehérje

15

Skorpió

Növõ

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

15

16

Skorpió

Növõ

Víz

Szénhidrát

Növényápolás

16

Növényápolás

17

Skorpió

Növõ

Víz

Szénhidrát

17

Bak

Növõ

Hideg-Föld

Só

18

Nyilas

Növõ

Tûz

Fehérje

18

Bak

Növõ

Hideg-Föld

Só

Bőr- és körömápolás Bőr- és körömápolás

19

Nyilas

Növõ

Tûz

Fehérje

19

Bak

Növõ

Hideg-Föld

Só

Bőr- és körömápolás

20

Bak

Növõ

Hideg-Föld

Só

Bőr- és körömápolás

20

Vízöntő

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

21

Bak

Növõ

Hideg-Föld

Só

Bőr-és körömápolás

21

Vízöntő

Növõ

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

22

Vítöntő

Növõ

Hideg-Föld

Zsír-olaj

Szellõztetés

22

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

23

Vízöntő

Növõ

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

23

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

24

Vízöntő

Növõ

Levegõ-Fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

24

Kos

Növõ

Tűz

Fehérje

Fogászati tilalom

25

Halak

Növõ

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

25

Kos

Növõ

Tűz

Fehérje

Fogászati tilalom

26

Halak

Telihold

Víz

Szénhidrát

Talpmasszírozás

26

Bika

Telihold

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

27

Kos

Fogyó

Tûz

Fehérje

Fogászati tilalom

27

Bika

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

28

Kos

Fogyó

Tûz

Fehérje

Fogászati tilalom

28

Ikrek

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

29

Bika

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

29

Ikrek

Fogyó

Levegõ-fény

Zsír-olaj

Szellõztetés

30

Bika

Fogyó

Hideg-Föld

Só

Gyantázás

30

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát


31

Rák

Fogyó

Víz

Szénhidrát


SZELLEMGYÓGYÁSZAT TANFOLYAMOK Kercselics Imre vezetésével Anatómiai ismeretek, láthatatlan testeink, meditáció – csakrák tisztítása – agyprogramozás, egészség megőrzése, a táplálék és a gondolatok szelektálása, a „böjt csodája”, a négy Szent elem megismerése, érzékelése, szétválasztása, lehívása, alkalmazása, a betegség okai és gyökerei, az eredményes gyógyítás alkalmazott módszere, szellemsebészet, távgyógyítás, gyógyítás fényképen keresztül, fantomgyógyászat, a vér, mint betegséghordozó tisztítása, fókuszban az anyaság stb. AZ ELőADÁSOK HELYE: Hotel Platánus Budapest, VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 44. IDőPONTJA: 2007. szeptember 1–2. I–II. rész 2007. október 6–7. III–IV. rész 2007. november 3–4. V–VI.. rész 2007. december 1–2. VII–VIII. rész TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: Fóris Mária 06 30/685-7900 INTERNET: www.szellemgyogyaszat.hu

VEZÉRCIKK GIZELLA, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNÉJA A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA, AVAGY A KOZMOSZ.. A FELNőTTKOR KÜSZÖBÉN

Recommend Documents