MAGYARSZEMLE 1938 NOVEMBER
XXXIV. KÖTET 3. (135.) SZÁM
A FELVIDEK LELKE a veronai kongresszus idejében azt mondotta, hogy Itália puszta földrajzi fogalom. A nagy kancellár nem látta előre azt, hogy félévszázad alatt Itália egyesült, nagyhatalommá vált és a következő félszázad alatt — különböző zökkenők és kitérések után — olyan erőkifejtésre lett képes, amely a császári Róma méltó utódjává teszi. A Felvidék is ma földrajzi fogalom. Jelenti a szlovákok, magyarok, rutének és németek lakta óriási területet, amelyet a Kárpátok félköre zár be, és alulról a Duna, valamint a Budapesttől Sátoraljaújhelyig és ezen túl Kőrösmezőig húzott vonal határol. A Felvidéknek egyes kis részei Csonka-Magyarországhoz tartoznak; túlnyomó nagy része 1918-ban a csehszlovák köztársaság része lett; kis területeket igénybe vett belőle a lengyel köztársaság és Románia. A Felvidék nagyjából egybeesik a régi Felsőmagyarországgal, de azon túl is terjed : nemcsak a XVII. században Alsó-Magyarországnak nevezett bányavárosokra és a Kis-Alföld rónájának északi részére, hanem a máramarosi bércekre és a Szamos alsó folyására is. Nem tudjuk, hogy a Felvidékből, a földrajzi fogalomból mikor és milyen élő valóság lesz, a rajta élő népek milyen szervezetben és szerkezetben találják meg a jövőben életlehetőségeiket. Bízunk benne, hogy a szentistváni gondolat, a sok száz éves közös mult és a közös érdekek olyan megoldást hoznak létre, amely — ha nem is látjuk előre a közjogi formákat, de mindenesetre állami közösségben — lehetővé teszi a Felvidék minden népe számára azt, hogy saját módján — mai szólásmóddal: az önrendelkezési jog alapján — találja meg boldogulását. Nem látunk a jövőbe és eltérhetünk egymástól abban is, hogy a Felvidék egyes részeit egymással és a trianoni Magyarországgal összekötő anyagi kapcsolatokat hogyan értékeljük. Egyet tudunk biztosan és ez ad nekünk bizalmat, a jövő számára útmutatást: a Felvidéknek olyan külön lelkisége van, amely nemcsak a magyar nemzet számára jelent értéket, a magyar géniusznak külön megnyilvánulást, hanem egész Európa számára is becses, Közép-Európa számára nélkülözhetetlen elemet. Ennek a külön felvidéki léleknek háttérbeszorítása okozza a csehszlovák köztársaság belső válságát és ennek bármilyen közjogi megoldásában érvényesülése biztosithat egyedül nyugalmat, rendet és fejlődést a Kárpátok völgyeiben és a Kárpátok övezte síkságon. A XVIII. század racionalizmusában felnőtt nemzedékek a nép-
M
ETTERNICH HERCEG
201
14
202
MAGYAR SZEMLE
1938
lélek rejtelmeit nem igen kutatták. A német romantikusok csak irodalmi és művészeti megnyilvánulásaival törődtek; a tudósok a néplélektanból elvont tudományágat formáltak, amely materialista elkorcsosodásában többet törődött a polinéziai bennszülöttek lelkivilágával, mint Európa nagy népeivel. A háború utáni évtizedek hozták meg annak felismerését, hogy a népek lelke határozza meg az események irányát és egyszerre az élre kerültek azok a nemzetek, amelyek ennek a felismerésnek gyakorlati következtetéseit először vonták le. Bármennyire elismerjük azt, hogy az anyag és szellem egyaránt szükséges tényező, most mégis azt kell látnunk, hogy a szellem legyűri, formába hajtja és sok esetben pótolja is az anyagot. A Felvidék lelkének megérzésénél, a felvidéki lelkiség hatásainak vizsgálásánál nem indulhatunk ki egyszerűen Taine környezetelméletéből. Most már a nagy franciával szemben is kicsit bizalmatlanok vagyunk: az ókori görög és az újkor eleji németalföldi élet nem volt annyira egyrétű, mint ahogyan ő ezt feltüntette és az ottani életformák is nagyon sok tényezőnek csiszoló kezét tükröztetik vissza. Az egységes lelkű Felvidékben ott látjuk a Tátra örök-hó-koszorúzta gránitbérceit, a Vágvölgyet a magyar történelmet visszatükröztető 72 várával és várromával, a Beszkidek fenyveseit, a nagyurak kastélyait, a Tarcavölgy békés lankáit, Kassa és Pozsony gótikáját, Eperjes magyar-lengyel reneszánszát, kitűnő bortermő szőlőhegyeket, Csallóköz aranykertjét, a Kiskárpátok ridegségét. Annyira eltérők ezek a vidékek egymástól termékekben, éghajlatban, a táj külső képében, hogy egységes emléket alig hagynak az emberben. A Türingiai Erdő nevéről az ember mindjárt bükkerdőkre, kis patakokra, a Wartburgra emlékezik ; a Felvidéknek ilyen képzetkiváltó hatása nincs és nem is lehet. Mindezeknek a tájékoknak van bizonyos meghatározó jellege a felvidéki lélek változataira: a sárosi kedélyesebb, a tiszaháti szélesebb látókörű, a városi polgár mélyebben gondolkozó, a kisalföldi színpompásabb ; az egyetemes jellegen azonban ez mitsem változtat. HA A FELVIDÉKI LÉLEK kialakító tényezőit keressük, vizsgálatainkat más vonatkozásokra kell kiterjesztenünk. Az egyik kialakító tényező kétségkívül az, hogy a Felvidéket kezdettől több nép lakta. Amennyire a legendák körébe tartozik az, hogy a nyugati részeket kivéve, a Felvidéken rendezett szláv közélet lett volna a magyarok bejövetelekor, annyira tagadhatatlan, hogy már a magyarok bejövetele előtt a Felvidék rendkívül gyér népessége többnyire szláv volt. A magyar szállásbirtokok eleinte csak a Felvidék déli peremén voltak, de csakhamar az északi részek is benépesültek magyarokkal és ez a folyamat az Alföldnek török uralom alá jutása után folytatódott. A XVI. században Sárosban a Tarcavölgye még magyar volt, a középkor óta magyar jellege volt Zólyomban a Garam völgyének is. A magyarokkal egyidejűleg, sok helyen őket megelőzően telepedtek le a Felvidéken a XII. század óta a németek, a keleti részeken a XIV. század óta a ruszinok. Ez a néprajzi tarkaság nem hátrányt, hanem előnyt jelentett; a különböző népek megtanulták egymás jótulajdonságainak becsülését, átvettek egymástól szokásokat. 1848 előtt a nemes-
Nov.
WEIS: A FELVIDÉK LELKE
203
ség szerencsésen egyenlítette ki a különböző népek vezetőrétegei között felvetődő ellentéteket és a természetes kiválasztódás útján gondoskodott az elit kialakításáról és utánpótlásáról. A népek nem állottak egymással szemben zárt egységekként: a társas érintkezés ezer kapcsolata, az összeházasodás, az együtt végzett iskolai tanulmányok vagy ipari munka kiegyenlítődést teremtett. A Felvidék társaséletéhez odaadta a magyar közvetlenségét és az előkelő keretet, a szlovák a kedélyességét, a német a komolyságot, a rutén az alkalmazkodást. Alig van felvidéki úri család, amelynek családfáján nagy keveredések nyomát nem látnók: elég arra utalnunk, hogy a nagy Görgey Artúr anyja lőcsei német lány volt és sok szlovák vezető nagyanyja, dédanyja magyar nemeskisasszony. Sárosban még a század elején idősebb urak ugyanabban a mondatban használták mindhárom nyelvüket, ami a hallgató számára kicsit nevetséges, az ő fülüknek azonban igen kedves volt. A vérkeveredés következtében a fajta megszépült: sehol annyi szép nőt és délceg férfit nem lehetett látni, mint ennek a századnak az elején a pozsonyi és kassai utcákon. A szlovák és német vér tompította és szelídítette a magyar vonásokat, s a magyar vér megacélozta és megkeményítette a másik két népet. Ezen az élettani tényen felül van még másik fontos kialakító tényezője a felvidéki léleknek. Ez a közös küzdelmek századokon át gyakorolt hatása. A Felvidék lakóinak küzdelmes volt az életük. A szlovák telepesnek elsősorban a természettel kellett küzdenie, amelynek mostohaságát le kellett győznie. A gyönyörű Felső-Magyarország szántóföldjei a legtöbb helyen gyenge termést adnak ; inkább a rét és legelőgazdaság, az erdők adják a létalapot. A keleti részeken ugyanilyen küzdelem várt a magyarra is: az Ecsedi-láp, a Szernye-mocsár, a Tisza- és Tóhát, a Bodrogköz hajdan ezernyi tava, a folytonos áradások nehezítették az életet. A ruténnak még az erdő vadjaival is kellett küzdenie: e sorok írójának ma is szomorú gyermekkori emléke az, hogy augusztusi estéken hogyan hallgatta a kis tengeri vagy burgonyatermésüket a szarvasok és vaddisznók ellen kiabálással és pásztortüzekkel védő ruszin földmívesek panaszos énekét. A német városainak szabadságáért, függetlenségéért küzdött; a magyar felsőosztály, majd utána az egész magyar népesség, végül vele együtt a nem magyar népek is az alkotmányos és a lelkiismereti szabadságért. Ez a föld volt a magyar függetlenségi mozgalmak, a magyar öncélúság fellegvára; innen került ki a bujdosók zöme, és egymásután az a két fejedelem, aki a lehetetlenre is vállalkozott: Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc. Ezt a földet tartotta mindig megbízhatatlannak a bécsi kormány és ez horkant fel minden alkotmánytiprásra, akkor is, amikor a nyugodtabb Dunántúl és a másfélszázados álmából nehezen ébredező Alföld ebben a vonatkozásban nehezen, vagy egyáltalában nem mozdult meg. Ezek a véres küzdelmek — amelyeknek során egész völgyek magyarságát egyszerűen kiirtották a császári hadak — kalapálták össze azt a felvidéki lelket, amelynek elemeit mindegyik népnél fellelhetjük ég amelynek gyökereit 20 esztendős idegen és ellenséges uralom még komolyan veszélyeztetni sem tudta.
14*
204
MAGYAR SZEMLE
1938
Nagyon hosszú tanulmány lenne, ha a valamennyi felvidéki népnél és azok vezetőinél fellelhető összes közös lelki elemeket felkutatnék. Arra kell szorítkoznunk, hogy néhány jellemző mozzanatot ragadjunk meg. Az első ilyen mozzanat az előzmények alapján érthető szabadságvágy és szabadságérzék. A beregmegyei ruszinok első tudományos leírója kiemeli azt, hogy a magyar földön sohasem mondja a rutén azt, ami köszönési módja a Beszkiden túl északra: padam bonog (lábaihoz borulok); A tarpaiakat visszasülyesztette a szatmári béke a jobbágyi sorba, de azért mindvégig szabad hajduvárosnak tartották magukat, mint Esze Tamás községe. Sehol olyan élénk önkormányzati életet nem tapasztalhattunk Nagy-Magyarországon, mint a felvidéki vármegyékben és városokban, amelyekben a nem-magyar ajkúak is személyes ügyüknek tekintették a közéletben részvételt, a közügyekkel foglalkozást. A Felvidéken óriási uradalmak terültek el még a közelmúltban is, majd nagy iparvállalatok is keletkeztek. A gazdatiszt, a gazdasági cseléd, a napszámos, az ipari alkalmazott sokkal önállóbban lépett fel, sokkal inkább úrnak érezte magát, mint az ország bármely részében. Más vidékeken például az urasági cseléd arisztokráciát alkot a többi földművessel szemben, de felfelé alázatos ; a felvidéki urasági cseléd mindig tisztelettudó volt, de önérzetét mindig megtartotta. A felvidéki lélek másik alkotó eleme a kultúréhség és a kultúra befogadására alkalmasság. Mindnyájunkat, akik felvidékiek vagyunk, meglepett az a különbség, amely ebben a tekintetben szűkebb hazánk és az ország többi részei, nemcsak az Alföld, hanem még a régi Pannónia között is fennáll. Az ország többi részeiben a művelődés inkább egy vékony társadalmi réteget hat át és az sugározza lefelé a művelődési hatásokat. A Felvidéken — nyelvi különbségekre tekintet nélkül — alulról jön a művelődés és a felső réteg csak beteljesedése, szebb megjelenési formája a tájműveltségnek. Ennek a műveltségnek rengeteg különböző eleme van: a népmesék és a népköltészet, a népzene, a kitűnő és régi iskolák működése, a feltűnő nagy számban lévő ú. n. magántudósok tevékenysége összhangzó egységbe forrott össze. Kimutathatjuk a magyar hatást a szlovák és a ruszin népdalokra és népköltészetre és az ő hatásukat a magyarra. A Szepességben és más német-ajkú vidékeken szinte szabály volt az, hogy a kisgazda: az ökonom középiskolát végeztetettfiávalés az a középiskola elvégzése után fogta meg az eke szarvát. Vasárnapi ünneplőben a Felvidéken épp olyan kevéssé lehet megállapítani az embereknek a foglalkozását, mint Észak-Amerikában: valamennyi művelten viselkedik és minden kérdés iránt érdeklődik. Egészen kis fészkekben talál az ember háromnégyszáz éves múltra visszatekintő középiskolát, nyomdát. A magántudósok sokszor felesleges munkát végeznek, felvidéki mondás szerint másodszor fedezik fel Amerikát; kétségtelen azonban, hogy sehol magyar hatás alatt álló földön annyi kiművelt emberfő nem volt, annyi komoly könyvet nem olvastak, mint a Felvidéken és ezek a helyi történészek, geneológusok komolyan súlyhoz jutottak volna, ha valamelyik világnyelvet használják. Ez a kultúréhség valamennyi felvidéki népnél megvan és megnyilvánul abban is, hogy az otthon csinosságát, a
Nov.
WEIS; A FELVIDÉK LELKE
205
szerény viszonyok ellenére az életmód színvonalát mindig szem előtt tartották. Felsővágvölgyi szlovák parasztházban is gyönyörű szőttes asztalneműn és mázas cserépen tálalták fel a vendégnek a jóízűen elkészített egyszerű étket; a tiszaháti magyar házatája ragyogott a tisztaságtól. Szepességi polgárházakban olyan bútorokat és háztartási cikkeket talált az ember, amelyek a barokk-kor németországi patríciuscsaládjaira emlékeztettek és még a szerény ruszin faházában is rend, sőt bizonyos fokú kényelem volt, különösen azóta újból, mióta a magyar kormány felvidéki akciója kiszabadította őket a galíciai uzsorások karmaiból. Nemcsak a nagyurak, hanem a polgárság, sőt az egyszerű nép szépérzékét tanúsítja az a sok szép épület és kert, amely a Felvidéket ma is díszíti: a fricsi várkastélynak ma már csaknem világhírű oromdíszei mellett és azok méltó kereteként állnak ott a tarkára festett, rózsaszínű éá kékszínű, előkertes szlovák házak. A felvidéki ember megértésénél számításba kell venni továbbá egy olyan tulajdonságot, amely a felvidékieket mindig átsegítette az élet nehézségein. Ez a kedélyesség. Nem a bécsiek sokszor az ízléstelenségig fajuló Gemütüchkeitja, hanem a szívből, a lélek mélyéből fakadó jóság és humorérzék. Ebben a kedélyességben benne van az élet nehézségeinek felismerése és fensőséges lenézése is: ezért tipikusan felvidéki író a mindent megértő és mindent megbocsátó Mikszáth. Benne van egy adag könnyelműség is: a Felvidék bizonyos nézőpontból hasonlít Gascogne-hoz, különösen Sáros-vármegyét tartották ilyennek. Bizonyos azonban, hogy Mikszáthnak volt igaza, aki a sárosiakról állapította meg azt, hogy ha tíz lánc földjük van, akkor is urak, míg lent a délvidéken dúsgazdag emberekről sem mondható ez el mindig szerinte. Ez a kedély tette lehetővé azt, hogy az emberek egymás gyengeségeit megismerjék és megbocsássák ; ez tette oly végtelen kedves hangulatúvá a felvidéki társaséletet. Az idegen úgy érezte, hogy családi összejövetel közepébe jut és ennek a családnak szívesen látott, fogadott gyermekévé vált. Ebben a tekintetben alig volt különbség a főúri társaság és az egyszerű földművesek között. Az utóbbiak éppen olyan urasan és előkelően tudlak viselkedni, mint a régi urak és nagyon jó fül hallhatta csak ki a tónusbeli különbözőséget. A felvidéki emberben sok van abból, ami az egyesek szerint kiveszőben lévő, nézetünk szerint csupán demokratizálódó angol gentlemannek sajátossága: saját bajairól nem szeretett beszélni, azzal másokat nem untatott, hanem törekedett arra, hogy utolsó percig, utolsó erőfeszítésig titkolja bajait, igyekezzék azokat saját erejéből legyőzni. Végzetes helyzetben lévő családok és emberek is megtalálták helyzetük humoros oldalait és azokból merítettek vigaszt, olykor támaszt. Ez a humorérzék, a viszonyokon felülemelkedni tudás kétségkívül káros hatásokat is váltott ki. Minden társadalmi osztály és majdnem minden egyén hajlamos volt arra, hogy erején felül költekezzék, közérdekből vagy magánkedvtelésekre aránytalan áldozatokat hozzon. Ez a kedély adta azonban meg a felvidéki léleknek negyedik alapvonását is: a balsorsban kitartást, a csapások elviselésére képességet, a porbasujtottnak az újból felemelkedésre az erőt. A sokat gúnyolt sárosi svihákság mögött igen józan ítélőképesség húzódott meg: a
206
MAGYAR SZEMLE
1938
viszonyokhoz alkalmazkodás készsége és az a képesség, hogy a külszín és valóság közötti ellentét áthidalásával reális alapra helyezkedjék. Éppen Sárosról lehetett pl. elmondani azt, hogy a háború kitörésekor az egész nagy országban talán ott volt a legrendezettebb viszonyok között élő, legjobban kiegyensúlyozott középbirtokos osztály. A Felvidéknek szörnyű vérvesztesége volt a nyolcvanas és kilencvenes években a kivándorlás, amelynek csapásait valamennyi nép érezte. A kivándorlás ténye az egyes kisemberekre egyszerűen leszámolás volt a valósággal : az akkori társadalmi és gazdasági viszonyok közepette az illető nem remélhette felemelkedését, sőt emberhez méltó életfolytonosságát sem. Reálpolitikai érzékével megragadta az egyedüli lehetőséget, de azért, hogy családján segítsen és anyagiakban meggyarapodva térjen vissza. A mai napig nem kellően méltatott mozzanat az, hogy az amerikások pénzküldeményei és a visszavándoroltak földvásárlásai a század elejétől kezdve mily hatalmas lendítő erői voltak a Felvidék közgazdaságának. Hasonló volt a ki nem vándorolt, tönkrement közép- és alsóosztálybeliek sorsa: aránylag igen kevesen morzsolódtak fel az élet küzdelmeiben, váltak osztályokon kívüliekké, a túlnyomó többség változott viszonyok közepett, változott környezetben talpra állott és továbbra is hasznos tagja maradt a társadalomnak. Ebben azután segítette őket a felvidéki lélek ötödik lényeges eleme: a lokálpatriotizmus. Lehet élcelődni azon, hogy a felvidéki ember ismerkedéskor mindjárt a másiknak rokonsága iránt érdeklődik és szinte betegesen ragaszkodik ahhoz a megyéhez vagy faluhoz, amelyből elszármazott. Budapesten ezt alig értik meg és az alföldi vagy dunántúli embernek is meglehetősen idegen ez az érzés, mert a budapesti gyökértelenséggel szemben ott inkább családi hagyományok ereje él a magasabb osztályoknál és személyes élmények emléke az alsóbb osztálybelieknél. A Felvidéken ellenben ez az uralkodó érzés, amelynek voltak rossz következményei is. Lőcse és Igló, Léva és Aranyosmarót, Beregszász és Munkács testvérharcát idegennek alig lehetett megértenie, pedig a tömeglélekből fakadt. Ugyanez az érzés megnemesedve tette és teszi a mai napig lehetővé azt, hogy a megszokottsági mozzanaton felül a tájékhoz és helységhez kapcsolódás reális viszonylatban és ideális emlékként egyaránt tettre serkentsen, magatartást meghatározzon. A BONYOLULT FELVIDÉKI LELKISÉGNEK csupán néhány mozzanatára mutattunk reá. Befejezésül annak szentelünk néhány szót, hogy mit jelent a magyarság és Közép-Európa számára ez a lélek, amelynek elemei különböző adagolásban a Felvidék valamennyi népénél feltalálhatók. Ez az oka annak, hogy ha egyes tárgyalások nem is vezettek vagy vezetnek azonnal eredményre, a felvidéki népek vezetői és tömegei ma is közelebb érzik egymáshoz magukat, mint a régi határokon túl lévő népekhez. Az alapjellegében ismerteti felvidéki léleknek ugyanis közös felemelő és az általános emberi nézőpontjából értékes eleme a viszonyokon felülemelkedésre irányuló vágy. Ez az, ami a Rákóczi- és Kossuth-komplexumban megragadó és a magyarságnak, de a magyar-
Nov.
WEIS; A FELVIDÉK LELKE
207
ságon túlmenő és más népi elemeket is felölelő felvidékiségnek nemzetközi súlyt, külföldi megértőket és bámulókat hozott. Rákóczi és Kossuth az örök felvidékiség megtestesítői, akikben igen sok közös vonás van nemcsak egymással, de a Felvidék mai magyar, szlovák, német és ruszin vezetőivel is. Az eredetnek és helybeliségnek szinte babonás tisztelete: Rákóczi Nagysárosban érzi otthon magát és a zborói száz hárs alá vágyódik vissza, a Zemplénből kiszakadt Kossuth állandóan zempléninek tartja magát. Közös a magas erkölcsi színvonal: Rákóczinál szublimált, szinte emberfeletti formában, Kossuthnál emberibb vonásokkal tarkított alakjában. Közös az erős szociális érzék: a barokk Európában Rákóczi látja meg először a kisemberek szenvedését és a kisemberek, különösen ruszinok között emléke a mai napig él; Kossuth ismeri fel a legjobban, hogy a társadalmi igazságot a magyar nemzeti érzéssel össze kell kapcsolni, mert ha ezek egymástól eltávolodnak, nincs magyar feltámadás. Mindkettőben megvan a személyi tekintetek háttérbe szorulása a közérdek előtt: a halálveszedelemnek és a száműzetésnek állandó vállalása. Ugyanezeket a mozzanatokat látjuk a különböző felvidéki népek mai vezetőinél is. Származásuk, neveltetésük, társadalmi helyzetük, politikai irányuk különböző és olykor ellentétes ; alap jellegük azonos. Ez az a felvidéki szellem, amely a felvidéki kedélyesség mellett olyan véresen komoly egyéniségeket hívott életre, mint aminő a korát messze megelőző Berzeviczy Gergely, vagy a tragikus végű Grünwald Béla. Végzetes, hogy a trianoni szerződés utáni Magyarországon ennek a felvidéki szellemnek megtermékenyítő és irányító hatása a háttérbe szorult és ezzel Hungária képéről egy jelentős színfolt tűnt el, a kialakító tényezők egyik legfontosabbika gyengült meg. A Felvidéknek a mai Magyarországgal újból kapcsolatba hozatala — bármilyen legyen is mérve és megvalósulási módja — ezt a hiányt pótolhatja és a magyar közéletet helyesebb vágányokra terelheti. WEIS ISTVÁN
