Vettem egy könyvet, eladnék egy könyvet 1. Vettem egy könyvet 2010 tavaszén megnyílt az első komolyabb e-könyvesbolt. Az első dolgom volt, hogy megvettem Závada Pál a Fényképész utókora című művét, hogy lássam, milyen formát készül ölteni a magyar ekönyv piac. Hétszer átkoztam el akkor a magyar e-könyv kiadást, és sajnos nem nagyon látom, hogy a helyzet sokat változott volna azóta. Először szórtam átkokat, amikor a kínálatot megláttam. Senki nem fog legális könyváruházba járni ekönyvért addig, amíg a feketepiacokon nagyságrendekkel több cím érhető el. Senki nem fog addig legális könyváruházakba járni, amíg ott csak a Magyar Elektronikus Könyvtáron keresztül ingyen is elérhető könyveket lát 6-700 forintokért. Senki nem fog addig legális könyváruházakba járni, amíg nem lehet abban biztos, hogy amit keres, e-könyv formátumban is megvásárolhatja. Másodszor akkor átkozódtam, amikor azt láttam, hogy egy korábban kiadott szöveg e-könyv verziója nem a használtkönyv árakhoz igazodik, hanem a nyomtatott verzióéhoz. Ebben a helyzetben az a választás állt előttem, hogy sok ezer forintért megveszem a könyv elektronikus verzióját, vagy párszáz forintért megrendelem a használt példányt a bookline-on. Akkor még a kíváncsiság erősebb volt bennem, és az e-könyv mellett döntöttem. Ha tudtam volna azt, ami rám várt, nem így döntök. A használt könyv piacot a kiadók az e-könyvekkel meg tudnák szerezni, de ehhez jobb feltételeket kell kínálniuk mint az antikváriumok. Harmadszor akkor átkoztam el az e-könyvet, amikor a másolásvédelem kötöttségeivel találkoztam. Nem tudtam megnyitni a kedvenc e-pub olvasómban a DRM miatt, ezért le kellett töltenem egy másikat. Amikor azzal végre meg tudtam nyitni a könyvet, hirtelen azzal szembesültem, hogy nincs lehetőségem a copy-paste-re, és annyit nem tudok megtenni, hogy egy mondatnyi, egy bekezdésnyi idézetet belemásolok egy másik szövegbe, kirakok a Facebookra, elküldök a szerelmemnek emailben. Nem tudtam belőle részletet sem nyomtatni, hogy oktatási célból szétosszam a diákjaim között. Valószínűleg nem kell azoknak magyarázni, akik ezt a szöveget olvassák: a szöveg diskurzus. Él, lélegzik, jön-megy, átalakul, mutálódik, elbújik más szövegekben, idézik és rosszul emlékeznek rá, fordítják és félreértik. Az a technológia, amelyik ezt lehetetlenné teszi, a szöveget öli meg. Megöli teoretikusan és megöli praktikusan is, mert elérhetetlenné teszi azon diskurzusok számúra, amik ma az interneten zajlanak, és amik semmi másból nem állnak, mint rövidebb-hosszabb szövegdarabkák egymással történő megosztásából. Minden vágyam az, hogy a magyar kiadói ipar a jövő évtizedben is virágozzék, de nem érdemli meg az életet, ha megöli közben a szöveget. Márpedig az, hogy a teljes szöveg terjedésétől való félelmükben a kiadók lehetetlenné teszik a szöveg részeinek terjedését, használatát, ezzel a következménnyel jár.
Az alkalmazott technikai védelem ráadásul útjában áll a szerzői jog által a felhasználónak, olvasónak biztosított szabad felhasználás lehetőségeivel is. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 3435§-a kimondja: A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti, iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás a cél által indokolt terjedelemben átvehető, iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható, magáncélra a műről másolatot készíthető, könyvtárakban archiválható. Ezeket a jogokat veszi el a másolásvédelem, nem csak az olvasótól, nem csak az írótól, nem csak a tanártól, de a könyvtárostól is. Negyedszer akkor mondtam ki átkot az e-könyvpiaci szereplőkre, amikor megtudtam, hogy ennek a kitolásnak az árát is velem fizettették meg. A könyvért kifizetett összegből ugyanis egy százas ahelyett, hogy elosztoztunk volna rajta a kiadóval/szerzővel - arra ment el, hogy a másolásvédelmi technológiát fejlesztő Adobe cég profitja nőjön, a szabadságom pedig elvetessék. Egy évtizede követem figyelemmel az elektronikus piacok fejlődését. Ez alatt a tíz év alatt egyetlen olyan másolásvédelmi technológiával nem találkoztam, ami képes lett volna megakadályozni a védett tartalmak terjedését. Egyetlen olyan megoldással nem találkoztam, ami ne a tisztességes és alapvetően jó szándékú vásárlókat büntette volna azzal, hogy indokolatlan és kellemetlen akadályokat állított a tisztességes és törvényes felhasználások útjába. Az e-könyves másolásvédelem sem különb az eddigieknél. Ötödször akkor mormoltam rontó szavakat, amikor kiderült, a szabadságom eme korlátozásának feloldásában az e-könyv kiadójára nem számíthatok. A jelenlegi szerzői jogi törvény lehetővé teszi a jogosultaknak, hogy a műveiket másolásvédelmi eszközökkel lássák el. Azt is lehetővé teszi, hogy e másolásvédelmi eszközök olyan felhasználásokat is megakadályozzanak, melyek egyébként a szabad felhasználás hatálya alá esnének, így a kiadók jogosultak technikai eszközökkel megakadályozni a szöveg nyomtatását és a copy-paste-et is, hiába, hogy ezek a felhasználások oktatási célt, vagy idézést szolgálnának. A másolásvédelem megkerülését a törvény ugyanolyan súllyal bünteti, mint minden más szerzői jogi szabály megsértését. (SZJT 95. §) A szabályozás a szabad felhasználás és a technikai védelem közötti konfliktust egy egyeztetési eljárás kodifikálásával kezeli, ahol először az olvasó és az e-könyv kiadója között ír elő egyeztetési kötelezettséget, majd ha ott nem sikerül megállapodni a szabad felhasználás lehetőségeinek biztosításáról, akkor a Szerzői Jogi Szakértő Testületen belül működő Egyeztető Testülethez utalja a döntést. (SZJT 96/A §) 2010 tavaszán megpróbáltam ezt az utat végigjárni. Az e-könyv kiadójával nem sikerült egyezségre jutni, nem kaptam tőle olyan verziót, ami lehetővé tette volna azt, hogy például oktatási célból az e-könyv részeit kinyomtathassam. Őszintén megvallotta, nem is gondolta, hogy erre neki bármilyen szinten fel kellene készülnie. A hatodik átkot akkor mondtam ki, amikor sikertelenül hívtam segítségül az Egyeztető Testületet, és kiderült, hogy ilyen esetekben sajnos nincs jogi segítség. AZ ET 2010. szeptember 7.-én kelt határozatában megállapította, hogy Egyeztető Testületi eljárás nem kérhető, „ha a művet szerződés alapján teszik úgy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. Az Ön által leírt esetben pedig erről van szó. Ez a rendelkezés nem szól az ilyen szerződés tartalmáról, hanem csak arról, hogy szerződés alapján váljon a mű hozzáférhetővé ilyen interaktív módon. S ez így történt; a szerződés szerint ön a megjelölt díj ellenében letölthette a művet.” Más szóval a DRM okozta korlátozások feloldását nem teszi a törvény
lehetővé olyan esetekben, ha a vásárló egy web-boltból tölti le a kívánt tartalmat. Ha egy kiadó úgy dönt, hogy márpedig a másolásvédelmet úgy is, akkor is alkalmazza, ha az egyébként nem teszi lehetővé a szabad felhasználás lehetőségét, akkor ez ellen jogi orvoslatnak lehetősége nincs. Ezzel a történettel a magyar e-könyvpiaci nem csak elvesztett egy olvasót, de megszült egy potenciális kalózt is. Lemértem: rövidebb ideig tart feltörni a semmire sem jó, de drága és ostoba másolásvédelmet, mint amennyi idő alatt begépelnék egy oldalt a szövegből. A Google a barátom. Nem kell hackernek lenni, nem kell titkos, nehezen hozzáférhető szoftverekkel bajlódni. Elég a Google-be beütni az „adobe drm” kereső kifejezést, és a kereső maga segít kiegészíteni a keresést a removal szóval.
A találati lista első oldala pedig egy könnyen érhető, naprakész weboldal, mely kézen fogva vezet végig a másolásvédelem feltörésének pár perces menetén. DRM feltöltés, úgy, hogy az az idiótáknak se okozzon problémát. Csak az nem töri fel a másolásvédelmet, aki nem akarja. Az, hogy a másolásvédelmi technológiák képesek lesznek megakadályozni az illegális másolatok létrejöttét és terjedését, ostoba hazugság, ami csak a DRM fejlesztő cégek érdekeit szolgálja, ami egyrészt hamis illúziókba ringatja a kiadókat, másrészt elidegeníti a vásárlókat. Mert ugyan mi áll majd az egyszeri olvasó útjába, aki - ha azt látja, hogy épp most fizetett ki a sok ezer forintos e-könyv árában a 100 forintot azért, hogy ne tudjon az alapvető jogaival élni -, úgy dönt, hogy az utána jövőket megkíméli az ilyen kellemetlenségtől, és maga készíti el a feltört verziót? Az előbbiekben láttuk, hogy a másolásvédelmi technológia nem. Az olvasói, vásárlói lojalitást, ami megakadályozhatná a technikai lehetőség kihasználását meg épp most játszotta el a kiadó azzal, hogy a tisztességes és törvényes felhasználás útjába állított akadályt, és ennek költségeit épp a tisztességes felhasználóval fizettette meg. A zene-, film- és a számítógépes játékipar ilyen irányú erőfeszítései potenciális vásárlók tíz és százezreit idegenítették el, és tették ezen iparágak esküdt ellenségeivé. Ezek a felhasználók aztán nem csak keresletként jelentek meg a feketepiacokon, hanem tőlük származik a feketepiaci kínálat jelentős része is, és belőlük áll az a terjesztői hálózat, mely a feltört, illegális javakat mindig, mindenki számára elérhetővé teszi. A lojális olvasó az egyetlen olyan bevételi forrás, melyre a kiadó és az alkotó minden körülmények között, minden technológiai platformon számíthat, és a
másolásvédelmi eszközök, ha rosszul használják őket, épp ezt a közönséget idegenítik el egyszer és mindenkorra.
2. Eladnék egy könyvet Az elmúlt három évben egy könyvön dolgoztam, ami a szerzői jogi kalózok történetét dolgozza fel a könyvnyomtatástól a fájlcserélő hálózatokig. A könyv a nemzetközi könyvfesztiválra fog megjelenni a Typotex kiadónál „A szerzői jog kalózai” címmel. Nem csak vásárlóként, de szerzőként is szembesültem azzal a kérdéssel, hogy akkor mi a helyes döntés, ha az ember nem csak nyomtatott, de elektronikus formátumban is szeretné a szövegét a piacra dobni. Maga a szöveg fél évezred kulturális, szerzői jogi, kalózainak történetét dolgozza fel. E sokféle, a 16. századi angliai könyvkalózaitól a 20. század távol keleti kalózain át a magyar fájlcserélőkig érő történetben van néhány közös pont. Minden egyes esetben ugyanazok az okok vezetnek el a kalózkodás kialakulásához, fennmaradásához és végül hanyatlásához: 1. Ha rés támad a piaci kereslet és a legális kiadói kínálat között, akkor ezt a rést, ezt a hiányt, jobb híján a kalózok fogják betölteni. 2. A kereslet és a kínálat közötti távolságnak sokféle oka lehet: ár, az elérhető címek köre, a formátum, vagy éppen a cenzúra is teremthet olyan helyzetet, hogy a vásárlók azt érzik, nincsenek az igényeik kiszolgálva a piacon. 3. Törvényszerűnek látszik, hogy a kalózok felbukkanására a legális piac szereplői az állam bevonásával, illetve a kalózkodás erőszakos elfojtásával próbálnak reagálni: a jogi szabályozás szigorításával, a jogérvényesítés eszköztárának erősítésével, razziákkal, privát kopók bevonásával Az is törvényszerűnek tekinthető, hogy ezek az erőfeszítések rendre hatástalanok maradnak és a kalózok eltűnését végül azzal lehet elérni, hogy a legális szereplők alkalmazkodnak a megváltozott piaci körülményekhez, és részben vagy egészében átveszik a kalózok stratégiáit, elkezdik betömni azt a piaci rést, amire a kalózok rátaláltak. 4. A kalózok a hatalom perifériáján aktívak. Ott, ahol a leggyengébb az inkumbensek és az állami szabályozás ereje. Ma az internet és a magánszféra ez a periféria, korábban a távolkeleten (Kína, Tajvan), még korábban a határ másik oldalán találtak a kalózok menedékre. 5. A kalózoknak központi, megkerülhetetlen szerepe van e perifériák és végeredményben a központok modernizációjában. A masszív kalóz periódusok gyakran korszakhatárok is, alapvető technológiai, társadalmi, gazdasági, politikai átalakulások legjobb indikátora az intenzív kalózkodás. A kalózok tevékenysége komoly szerepet kap az átalakulás felgyorsításában, beteljesítésében.
A kalózok – még az internetes kalózok is – a piaci kereslet létező legpontosabb indikátorai, és felbukkanásuk olyan területeken törvényszerű, ahol a kínálat és a kereslet közötti rés túlságosan tágra nyílik. A kínálatot és a keresletet ebben a kontextusban a lehető legtágabban érdemes érteni: a kereslet és a kínálat közötti diszkrepancia nem csak az el nem érhető címek köré miatt jöhet létre, de köszönhető
a rosszul megválasztott árnak, illetve azoknak a technikai kötöttségeknek, melyek akadályát jelentik a o hordozhatóságnak, azaz szabad, tetszőleges eszközre, tetszőleges emberek számára, tetszőleges alkalommal történő másolásnak o remixelhetőségnek, a mű új alkotásokban történő szerepeltetésének.
Más szóval nem csak a mi a kérdés, de a mikor, a hol, a mennyiért, a milyen formátumban kérdései is legalább ilyen fontosak. A másolásvédelem okozta problémáról az előbbiekben már részletesen esett szó, így most első sorban a kínálattal és az árral szeretnék behatóbban foglalkozni.
Mit és hol? A kalóz forgalom nagyobbik része olyan művekkel kapcsolatos, melyek semmilyen formában nem elérhetők a piacon. (Bodó 2006; Bodó and Lakatos 2010) A kiadók komoly korlátok között működő gazdasági szereplők, akiknek folytonosan mérlegelniük kell, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokat mely birtokukban lévő szellemi alkotásokra fókuszálják, és ebben a mérlegelésben a kevesebb bevétellel, hosszabb megtérüléssel, alacsonyabb nyereségrátával, nagyobb kockázattal értékesíthető művek rendre hátrányba szorulnak. Bár a szerzői jogi szabályozás célja az, hogy az anyagi ösztönző biztosításával gondoskodjon a szellemi javak piacira kerüléséről, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló művek meglehetősen alacsony hányada, alig 3040%-a (Bodó 2006) az, ami egy adott pillanatban a piacon elérhető, épp a fenti okok miatt. A Google becslései szerint (Waters 2009) az amerikai könyvtárak 40 millió címből álló állományából 23-25 millió cím élvez úgy szerzői jogi védelmet, hogy a piacon már nem kapható, és ebből 2,5-5 millió cím szerzői jogi jogosultja egyáltalán nem is ismert. Arra pedig, hogy e művekre kereslet mutatkozik a legjobb jelzés a kalózok tevékenységén túl az, ha megnézzük, hogyan változik e művek piaci elérhetősége abban a pillanatban, amint lejár a szerzői jogi védelem, és bárki megpróbálkozhat a mű piacra vitelével. Heald (2007) az amerikai piacon még védelem alatt álló és a közkincsbe tartozó művek összehasonlításával azt találta, hogy a szerzői jogi védelem lejártával a vizsgálatában szereplő, addig csak töredékesen, felében-harmadában elérhető címlista mindegyik műve pár éven belül elérhetővé vált az azokat olvasni vágyók számára. Ez a jelenség több okból is figyelemre méltó. Az első, és talán a legfontosabb, hogy a szerzői jogi védelem jelenlegi rendszerébe a hasonló problémák rendszerszinten vannak kódolva. Több mű áll védelem alatt, mint amennyinek a tényleges hasznosítását a piac el tudja végezni. A megoldási javaslatok ez ügyben számosak. Vannak, akik a védelmi idő radikális csökkentését javasolják (Pollock 2009), mások (Landes and Posner 2003) az Amerikában a 1976-ig érvényben volt gyakorlatot szeretnék (viszont) látni, mely rendszeres, díjhoz kötött újra-regisztráció feltételévé tette a védelem meghosszabbítását. Mindkét javaslat logikája átlátható: az előbbi a művek tényleges piaci
életciklusának hosszához kötné a védelmi időt, a másik pedig az mű aktív „műveléséhez”. A gyakorlatban azonban egyik szcenárió megvalósulásának sincs reális esélye. Rendszeren belül is történtek, történnek kísérletek a piacról hiányzó művek piacra vitelének megsegítésére, itt a Magyarországon nemrégiben elfogadott árva művekre vonatkozó szabályozás érdemel figyelmet, mely azoknak a műveket teszi felhasználhatóvá, melyek szerzői jogi jogosultjai nem ismertek – ez, a British Library becslései szerint a szerzői joggal védett állomány 40%-át érinti. Más elképzelések a művek felhasználásának díjigényre korlátozásával, és közös jogkezelés útján történő engedélyezésével nyitnák meg az utat a elektronikus piaci hasznosítás előtt. Ez utóbbi rendszer működik például a rádiók esetében, és biztosítja azt, hogy a rádiók számára hasonló feltételekkel a teljes világrepertoár mindenkor elérhető legyen. Ez utóbbi megoldás azért is figyelemre méltó, mert képes biztosítani a versenyt a kiskereskedelmi szinten, mely versenyben jelenleg sem a jogosultak, sem a kereskedők nem látszanak igazán érdekeltnek. Piacról-piacra változik, hogy a kereskedők és a jogosultak közül melyik képes az akaratát a másikra rákényszeríteni. A hazai online zene- és filmpiac egyik legnagyobb rákfenéje, hogy nincs olyan online zeneáruház, melyről tudható lenne, hogy a felhasználó minden zenét és filmet meg fog találni, amire csak vágyhat. Ennek az az oka, hogy a hazai kiskereskedők tehetetlenek azokkal a nagy, globális jogosultakkal szemben, akik megszabják a műveik elérhetőségének feltételeit a piacon. Az online világ leképezése a szerzői jog rendszerében oly módon történt, hogy a jogosultnak kizárólagos jogai keletkeztek olyan területeken is, melyekre korábban nem vonatkozott a szerzői jog. A legfontosabb terület ezek közül a kereskedelem, a disztribúció területe. A print világban a jogosult engedélyezési joga megállt a kiadó által legyártott példányoknál, s nem terjedt ki arra, hogy a kis- és nagykereskedő hogyan, mikor, milyen formában, milyen eszközökkel, milyen kontextusban értékesíti az olvasónak a könyvet.1 Az elektronikus média világában is megmaradt a fogyasztóval, nézővel kapcsolatban álló utolsó láncszem szabadsága atekintetben, hogy a megszerzett alkotásokért kifizetett díjakat milyen üzleti modell segítségével reméli kitermelni a piacról. Ez a szabadság az online világban egyszer s mindenkorra véget ért. Hisz épp az volt az oka a zeneipari összeomlásnak, hogy a jogosultak megszabhatták, és vesztükre meg is szabták, hogy a zenéket értékesíteni kívánó közvetítők milyen áron és milyen feltételekkel értékesíthetik a végfelhasználó számára a jogosultak szellemi alkotásait. Mindenekelőtt az ily módon létrejött kínálati hiányosságok magyarázzák a hazai zenei és filmes feketepiacok kialakulását. A digitális másolásvédelmi eljárásokkal ez a kontroll a közvetítőkön túl a végfelhasználókra, fogyasztókra is kiterjed, és áll útjába olyan felhasználásoknak is, melyek korábban például a szabad felhasználások körébe tartoztak. A magyar e-könyv piacnak is ez a kontroll okozhatja a vesztét. Míg a fájlcserélő hálózatokon hónapok óta kering egy fájl, ami 7000 magyar nyelvű e-könyvet tartalmaz, addig a piacvezetői szerepre aspiráló magyar e-könyv forgalmazó párszázas kínálata még ma is javarészt a MEK-ről egyébként ingyenesen is letölthető, közkincsbe tartozó szövegekből áll. Ha az amerikai kormány nem tudja az internetről leszedetni a háborús és diplomáciai titkait, akkor a könyvkiadók hiába reménykednek abban, hogy majd a magyar rendőrség ezt a 7000 feketén forgalmazott e-könyvet képes lesz elérhetetlenné tenni. Ez azt is jelenti, hogy a kalózokkal muszáj lesz versenyezni a belátható jövőben 1
Időről-időre komoly vitákat generál, hogy egységesíthető-e például a könyvek kiskereskedelmi ára. Épp e válasz írásának időpontjában jelent meg a hír, hogy Franciaországban nem csak a fizikai példányok (egyébként a független könyvesboltokat védő) árrögzítésével próbálkoznak, hanem az e-könyvek árának hatósági rögzítésével is, aminek viszont semmiféle racionalitását nem látom azon túl, hogy így tovább redukálható a közvetítői hálózat mozgástere a fogyasztókért folytatott versenyben.
és csak úgy lehet rajtuk felülkerekedni, hogy a legális piaci opciók jobbak, mint amit ők tudnak ajánlani. A kalózokkal versenyképes legális piac csak a kiadók és az e-terjesztők összefogásával jöhet létre. Az előbbieknek a jogokkal és a szövegekkel kell invesztálniuk a legális piacba - lehetőleg az összessel és lehetőleg azonnal -, az utóbbiaknak pedig egy olyan terjesztői platform létrehozásával, mely minden technikai, üzleti, jogi, nyelvi, pénzügyi akadályt eltakarít az olvasó vásárlási szándéka, és a kiadó eterjesztési szándéka elől. Az Amazonnak ez sikerült, ami azt jelenti, hogy a hazai szereplőknek nem csak a kalózokkal, de a külföldi tőkeerős szereplőkkel is fel kell venniük a versenyt.
Az Amazon által támasztott verseny
Amikor kiderült, hogy a magyar forgalmazókon keresztül nem lesz elérhető e-könyv verziója a „Szerzői jog kalózainak”, kíváncsiságból megnéztem, hogy a nagy, amerikai e-könyv kereskedőknél, az Amazonnál, a Barns and Noble-nél, a Google-nél mennyire nehéz e-könyvet értékesíteni. Az eredmény egyszerre bíztató és, ami a magyar piaci jövőjét illeti, vérfagyasztó. Az Amazonnál magyar természetes személyként egy angol nyelvű e-könyv tétel létrehozása kerek negyed órába telt, és ebben benne volt a feltöltött pdf epub konverziója, a bibliográfiai metaadatok feltöltése, az ár meghatározása és a számlázási adatok megadása is. Két napba telt, mire az áruház jóvá hagyta a tételt, és attól a pillanattól kezdve a tesztelés céljából feltöltött e-könyv nem egészen 14 dollárért minden Amazon vásárló számára egyetlen kattintással megvásárolható. Ha rajtam múlik, így lesz elérhető a teljes könyv is a tavasszal. Ami jó hír a szerző és a kiadó számára, az rossz hír a magyar ekönyv kereskedelemnek. A vásárlók által kifizetett 14 dollár nagyjából fele érkezik az Amazonon keresztül meg a jogosulthoz2 , azaz, ha a magyar szereplők nem képesek villámgyorsan versenyképes magyar alternatívát felállítani a külföldi szereplőkkel szemben, akkor az e-könyvpiacon megtermelhető jövedelem nagyjából fele egyszer és mindenkorra elhagyja az országot, és hiányozni fog a magyar könyvkereskedelemből.
Mennyiért?
Az e-könyvpiaci árakkal kapcsolatban több problémát is látok. Ezek közül az első, és talán a legfontosabb, hogy a terület újszerűsége miatt még nem alakultak ki azok az e-könyv árak, amit a különböző vásárlói csoportok elfogadtak volna. Talán túlságosan is sok ár van, amihez az e-könyv árát méri a kereslet: az ingyenes letöltés, a fénymásolás költsége, egy antikváriumból beszerzett használt példány ára, a diszkont lerakatok árai és az új kiadású, keményfedeles nyomtatott példányok ára közül bármelyik, és sokszor egyszerre mindegyik igazodási pontul szolgál. Ebben a fluid helyzetben kevés dolog tűnik biztosnak, azon túl, hogy az e-könyv vásárlók aligha tartják majd tisztességesnek az új kiadású e-könyvek és a nyomtatott verziók árának azonos szinten 2
Az Amazon komplex árazási lehetőségeket kínál a kiadóknak. Az itt sorolt példánál több is, kevesebb is juthat a jogosultnak a választott konstrukciótól függően.
tartását. Komolyan sérti nem kevés vásárló igazságérzetét, és ezen keresztül a kiadó hitelességét, reputációját, ha az a vásárlói percepció, hogy a kiadó az e-könyv és a fizikai példány árának azonos szinten tartásával maga akarja zsebre rakni a korábban a papírral, nyomtatásra, raktárra, logisztikára kifizetett összeget.3 Erre a dilemmára a megoldás az lehet, ha a piacon ugyanaz a könyv többféle verzióban többféle áron érhető el. A print logika keménykötésű/puhafedeles distinkciója minden további nélkül, és ráadásul a nyomtatott világnál jóval olcsóbban transzponálható az e-könyvek világára, és ezért érdemes a különböző fizetési hajlandóságú vásárlóknak eltérő áron kínálni ugyanazt a címet. Már csak azért is, mert ha van bármi értelme a másolásvédelemnek, akkor az nem az, hogy az egyetlen, minden szempontból megnyomorított, drága verziót kiszolgálja, hanem hogy a különböző árú és szolgáltatásokat kínáló e-könyv verziókat fel lehessen kínálni. Nem akarsz nyomtatni és másolni? Akkor 20% engedményt kapsz az e-könyvből. Elég egy napra a szöveg, mert csak bele szeretnél olvasni? Itt van ingyen. Elolvasod, és nem is kell többet? Itt az olcsó, egy hónapig érvényes verzió. A másolásvédelem számára a fenti kondíciók csak beállítás kérdései. A különböző beállításokhoz különböző árakat rendelve elkerülhetők az elégedetlen vásárlók, mert mindenkinek lehetősége van arra, hogy a pénztárcájának és az igényeinek megfelelő verzióhoz juthasson a piacról. Pont úgy, ahogy az a nyomtatott könyvek világában az antikváriumokon, a könyvtárakon a barátoktól kölcsönbe kapott könyveken keresztül eddig is működött.
„A szerzői jog kalózai” e-kiadása A fenti dilemmákra válaszul a kiadó Typotex-el úgy döntöttünk, hogy a könyvet több, különböző árú és különböző szolgáltatásokat nyújtó verzióban tesszük elérhetővé a piacon. Aki csak bele szeretne olvasni, de nem szeretne érte fizetni, annak ott lesz egy csak weben, és csak fejezetenként elérhető ingyenes verzió. A diákjaimnak, akik csak egy félév időtartamára és csak egy fejezetnyit olvasnak a könyvből, ott lesz a Typotex Interkönyv áruháza, hogy oldalanként 4 forintért tudjanak venni egy-egy fejezetet. Aki Kindle-ön olvasná, annak ott lesz egy olcsóbb, másolásvédett, és egy drágább, de megengedőbb verzió, aki pedig a nyomtatott példányt szeretné, az megkapja papíron. Nincs különösebb költsége a különböző elektronikus verziók előállításának: egy kattintás az Amazonon a DRM beállítása, még kettő egy olcsóbb és egy drágább verzió elérhetővé tétele. Ugyanazt a fájlt csomagolom, hol így, hol úgy, mégpedig azért, hogy az ingyenességtől a 4500 forintig terjedő skálán minden potenciális olvasó a kispénzű egyetemi hallgatótól a könyvtárig megtalálhassa azt a verziót, amit képes és hajlandó megfizetni. Azt tanultam a kalózokról, hogy akkor válnak okafogyottá a feketepiacok, ha nem marad olyan vásárló, akit kielégítetlenül maradt a legális piacokon. A kalózokra érdemes erőforrásként és nem fenyegetésként tekinteni. Végeredményben előbb teremtették meg az e-könyv piacot Magyarországon, mint bárki. Tudásuk, tapasztalatuk a feketepiaci kereslet és kínálat alakulásáról 3
Tisztában vagyok vele, hogy az e-könyvet más ÁFA kulcs terheli mint a nyomtatott verziót. EZ a tény azonban a piacot nem fogja érdekelni, és nem is kell, hogy érdekelje. Ezt a problémát az iparági szereplőknek maguknak kell megoldaniuk, mert ha nem teszik, csak a feketepiac jár majd jól.
jelenleg egyetlen legális piaci szereplőnek sem áll rendelkezésére. Ezeknek az embereknek a többsége ráadásul minden bizonnyal nem a hétköznapi fájlcserélő kamasz, hanem a könyvkultúra iránt végtelenül elkötelezett, írástudó, olvasó ember, aki eddig is komoly mennyiségű időt, energiát, figyelmet ölt bele abba, hogy olyan könyveket digitalizáljon, amiket a jogosultak nem tudtak/voltak hajlandók a piacra vinni. Szemben a zömében külföldi dominanciájú zene és filmpiacokkal, a könyvpiac nagyobbik része hazai szereplők kezében van, ezért ha okoz kárt a könyv-feketepiac, azt nem távoli, amerikai nagyvállalatoknak okozza Hollywoodban, hanem itthoni, szeretett és fontos szereplőknek, Budapesten és vidéken. Ezzel azok is tisztában vannak, akik ma könyveket digitalizálnak és terjesztenek feketén az interneten. Ezt a helyzetet azonban csak akkor lehet kihasználni, ha a kiadók képesek úrrá lenni az első reflexeiken, és a mai és jövőbeni potenciális könyvkalózokat nem ellenségüknek, hanem szövetségesüknek tekintik. Hatalmukban áll, és így meg is valósítják azt a modellt, amilyennek az ideális elektronikus könyvpiacot elképzelik. Annak, aki a legális szférában sikeres szeretne lenni, érdemes ezeket a modelleket megfigyelni, és hallgatni azokra az igényekre, amik a feketepiacon formát, testet öltöttek. Ha van a magyar könyvkiadás modernizációjához felhasználható tudás és erőforrás az nem a külföldi, nagy nyelvi piacok szolgai másolásából nyerhető, hanem az itthoni elkötelezett szereplők, akik most jobb híján kalózok, segítségül hívásában. A masszív kalóz periódusok gyakran korszakhatárok is. Alapvető technológiai, társadalmi, gazdasági, politikai átalakulások legjobb indikátora az intenzív kalózkodás. Ma a magyarországi könyvkiadás előtt az a fenyegetés áll, hogy ez az átalakulás egyet jelent a könyvszakmai megtizedelődésével. A kalózok így is úgy is kulcsszerepet fognak ebben az átalakulásban játszani. Nem mindegy, hogy ellenségként tekintünk-e rájuk, vagy odafigyelünk árjuk és hajlandók vagyunk tanulni tőlük.
Bodó, B. (2006). "50bri Jó5k4 |)!9!t41." Café Bábel. Bodó, B. and Z. Lakatos (2010). "A filmek online feketepiaca és a moziforgalmazás." Szociológiai Szemle. Heald, P. J. (2007). Property Rights and the Efficient Exploitation of Copyrighted Works: An Empirical Analysis of Public Domain and Copyrighted Fiction Best Sellers, SSRN. Landes, W. and R. Posner (2003). "Indefinitely renewable copyright." The University of Chicago Law Review 70(2): 471-518. Pollock, R. (2009). "Forever minus a day? Some theory and empirics of optimal copyright." Review of Economic Research on Copyright Issues 6(1): 35-60. Waters, R. (2009). "Books: A plan to scan." Financial Times. Retrieved January 10, 2011, from http://www.ft.com/cms/s/0/d9c722a6-877e-11de-9280-00144feabdc0.html#axzz1C3W3ugRi.
