Vetési Zoltán MAGYAR KINCSEK, EGYETEMES ÉRTÉKEK

Vetési Zoltán

I.1. Tesvérhagyomány válaszúton

MAGYAR KINCSEK, EGYETEMES ÉRTÉKEK

tudás

nyelv

erkölcsiség

küldetés

KOHÉZIÓ EGYESÜLET Temesvár 2012

1

2

I. Bevezetés múltról és hagyományról

Kiadja a Kohézió Egyesület Felelõs kiadó: Sipos Ilona Szerkesztette: M-Kiss András Szakmai véleményezõ: Kocsis István történész, író A borító a szerzõ ötlete alapján készült. A körkereszt a Magyar Szent Koronát ábrázolja, középpontjában a Teremtõ Atyával. A felvétel készítõje Szelényi Károly fotómûvész. Korrektúra: Lázár Ildikó ISBN 978-973-0-13476-6 © Vetési Zoltán Készült az East West Print temesvári nyomdájában, 2012-ben, 1000 példányszámban, amelybõl 200 példány számozott, a szerzõ aláírásával.

Minden közösséget hosszú távon csak a belsõ bizalom tart meg. Ennek alapja a helyes, igaz önismereten alapuló közös értékrend és erkölcs lehet.

I.1. Testvérhagyomány válaszúton

3

Vetési Zoltán

MAGYAR KINCSEK, EGYETEMES ÉRTÉKEK

TUDÁS NYELV ERKÖLCSISÉG KÜLDETÉS

KOHÉZIÓ EGYESÜLET Temesvár 2012

4


E könyv kiadója a temesvári Kohézió Egyesület, mely 2009-ben alakult a magyar közösségépítés fõ céljával. Igazi közösség belsõ bizalom nélkül nincs. A bizalom alapja viszont csak a helyes, igaz önismereten alapuló közös értékrend és erkölcs lehet. Lehet-e helyes, igaz, de ugyanakkor közös értékrendje is egy egész népnek? Hát egy egész világnak? A kezdetekben bizonyosan volt! A magyarság az emberiség kezdeteinek hagyományait nagy mértékben magában hordozza. Ne lepjen meg ezért, ha benne rálelünk azon értékeire is az emberiségnek, melyek segítenek az eligazodásban. Ezért szól a könyv, a címe által is, olyan magyar értékekrõl, melyek egyben az egész emberiségnek egyetemes értékei is. Egyesületünk, a közösségépítés segédkönyvének szánja e könyvet. Évekkel ezelõtt elõadás-sorozattal indult, és a hallgatóság igénylésére határoztuk el az anyag könyvformájú változatának elkészítését. Azzal a szándékkal bocsátjuk útjára, hogy a benne kifejtett eligazító gondolatok segítségül szolgálhassanak szétforgácsolódott társadalmunk közösségeinek szellemi-lelki megújulásához és általa anyagi újjáépüléséhez is. A Kohézió Egyesület védjegyének készítõje Dobolyi-Szekeres Tamás grafikus. Az egyesület elérhetõségei megtalálhatók a hátsó borító belsõ oldalán.

A könyv lapjain többször találkozunk majd a mellékelt könyvajánló jelzéssel. Sok jó magyar nyelvû igazságkeresõ könyv jelenik meg manapság. Gondolkodtunk, melyik lehetne az a tíz, amit kiemelten ajánlhatnánk bárki számára a Családi Könyvtárba, segítve ezzel a gyors eligazodást múltról, jelenrõl és jövõrõl. A válogatás saját egyéni és pillanatnyi döntésünk szüleménye, az ajánlatot százával lehetne bármikor kiegészíteni. A könyvek sorrendje nem feltétlenül fontossági, mint inkább ismeretszerzési szempontokat kívánt figyelembe venni. Könyvajánlatunk összesítése, együtt a filmtár-ajánlatunkkal a könyv végén található.


5

TARTALOMJEGYZÉK AJÁNLÁS……………………………………………………………....…..….... 13 GONDOLATOK A MEGMARADÁSRÓL…………………………….……... 14

I. BEVEZETÉS MÚLTRÓL ÉS HAGYOMÁNYRÓL……….…….. 15 I.1.TESTVÉRHAGYOMÁNY VÁLASZÚTON………………….……….….. Megtartó testvérhagyomány……………………………………………….……... Benedek Elek: A csodaszarvas (Olvasmány) …………………………..……… A magyarság származástudata………………………………………….……… Pusztító testvérhagyomány……………………………………………….……… Romulus és Remus várost alapít (Monda)……………………………….…….. Testvérkeresõben………………………………………………………….……... Madjarok……………………………………………………………….………. Egy kis szófejtõ: kurultaj………………………………………………………. Magyar íjászok csúcsteljesítményei (Hír)……………………………………... Ujgurok………………………………………………………………………… Õsmagyarok a Kaukázusban…………………………………………….……... Turáni népek találkozója, ma…………………………………………….………. Újkori magyar szövetség………………………………………………….……… A szkíta-magyar erkölcsrõl (Gondolatok)……………………………….……….. Lovas népek hordozható háza: a jurta…………………………………….……… Lovas népek épített lakóháza………………………………………….….………

17 19 19 24 25 25 28 33 33 34 35 37 39 40 41 43 44

I.2. ÚTJELZÕK A MAGYAR TÖRTÉNELMI KUTATÁSHOZ…………… A magyar õstörténetrõl…………………………………………………...….…… Az emberiség története…………………………………………………....……… Jelek a múltból…………………………………………………………….……… A szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották………………………….……… Ókori írók a szkítákról…………………………………………………….……… Kárpát-medencei azonosságunk…………………………………………….……. Európai õstelepes népek…………………………………………………….……. Magyar folytonosság……………………………………………………….…….. Honfoglalás, a magyarok hazatérése………………………………………...…… Magyar õstörténet a hazatérésrõl………………………………………………… Az európai civilizáció elsõ leletei a Kárpát-medencében………………….…….. Korai kereszténység jegyei a Kárpát-medencébõl………………………….……. Már a kövek is kiáltanak, külhoni tudósok a magyarságról……………………... Sumér-magyar rokonság…………………………………………………………. Suméroktól a magyarokig………………………………………………………... Magyar-etruszk nyelvrokonság…………………………………………….…….. Egy titokzatos nép, az etruszk……………………………………………..……… Elfelejtetett magyar népcsoport, a pártusok……………………………….……… Magyarságismereti tanulmánykötetek…………………………………….……… Társasjátékos kalandozás a múltba (Játék)……………………………….……….

45 47 50 52 52 53 59 60 62 63 63 64 65 66 67 68 70 71 72 74 80

I.3. ÁTÖKÍTETT HAGYOMÁNYAINK KINCSESTÁRA………….…….... 81 Kiadványok jegyzéke…...……………………………………….……………...… 83

6


Mesék…………………………………………………………………...……….... Mondák………………………………………………………………...………….. Mondókák, versek, dalok………………………………………..…….…………... Mese, mint a valóság lényege……………………………..………….…………… A népmesék fontossága…………………………………..……………………….. A mese szerkezete………………………………………..…………………..…… Mesék és mesepótlékok………………………………..………………………….. A mese idõszerûsége…………………………………..………………………….. A mese szerepe………………………………………..…………………...……… A mesék gyógyító ereje………………………………..…………………..……… Magyar népmesék társasjátéka (Játék)………………..…………………...……… Népmese Múzeum és Park (Figyelemfelkeltõ)………..……………………...……

83 85 86 88 88 89 89 91 92 93 94 95

I.4. REJTETT, DE FELISMERHETÕ ÉRTÉKEINK…..……………….….… 97

II. TUDÁS ÉS NYELV…………………………………..……………...…… 99 II.1. TUDÁS A MAGYAR NYELVBEN……………………..………………... Magyar nyelv, emberi szellem…………………………………..………………... Õsszógyökök magyarul………………………………………..………….……..... Õsszó-e a lábas szó?. …………………………………………..……………..….. Õskori találmányok kövülete a nyelvben……………………………………….... Õskõkori szó…………………………………………………………………….... A magyar nyelvrõl…………………………………………………………..……. Magyarul érthetõ idegen szavak……………………………………………..…… Nyelvi és képi teremtõ gyökök……………………………………………….….. Szavaink teste-lelke…………………………………………………….………… Szógyökérbõl szóbokor, szerves magyar nyelv…………………………….……. Feladatmegoldó magyar nyelv…………………………………………………… Szerves magyar nyelv a világ nyelvtengerében………………………………….. Szóbokor kutatás……………………………………………………………….… Teremtõ gyökök más nyelvekben……………………………………...………… Látszólag különbözõ, azonos tartalmú szavak……………………………...…… Gyökérkeresés elõítélet nélkül……………………………………………..…...… Magyarul is érthetõ karácsony…………………………………………….....…… Õshit a nyelvben………………………………………………………….…….… Játék a szavakkal………………………………………………………….……… A mag szógyök fontossága a magyarság számára…………………………..….… Tömörkény István: A mag története (Olvasmány) ……………………..……… A magtól a gombig……………………………………………………….…….… A hungár és mag(y)ar szó elemzése…………………………………...….……… A magyar nyelv magyaráz…………………………………………….………..… Õsszavak és újszavak különbözõ nyelvekben………………………….………… Csángó nyelv, mint ónyelvi kövület………………………………….………...… A magyar nyelv õsisége…………………………………………….………..…… Gondolkodók a magyar nyelvrõl…………………………………….…………… Mit mondanak nyelvünk eredetérõl a kutatók? …………………….…….……… Ismétlõdõ nevek szerte a világban………………………………….……….….… A magyar nyelvészet eltitkolt kincse……………………………….……….….… Magyarság története a nyelvben (Olvasmány) …………………….………..……

101 103 103 104 104 104 105 106 106 106 107 108 110 111 112 113 113 115 117 119 120 121 124 124 125 126 127 127 128 129 135 136 137


7

Varga Csaba: A magyar ész (Olvasmány) ………………………………….….… Természeti jelenségek a nyelvben………………………...………………..…..… Emberismeret a nyelvben…………………………………………………....…… Észjárás a nyelvben………………………………………………………..……... Élõvilág a nyelvben……………………………………………………….……… Gazdag szókincsünk………………………………………………………....…… Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke…………………………………………....……… Humoros-nyelvtörõ magyar nyelv……………………………………….……..… Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk………………………………….….……

139 142 142 143 143 144 144 145 145

II.2. TUDÁS A JELBEN. A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÕSI BETÛSORA…... Õsi ABC………………………………………………………………………..… ABC-jelek képi értelmezése………………………………………………...….… Magyar rovásjelek táblázata…………………………………………………...… A rovásírás oktatása……………………………………………………………… Rovásírás (Játék)……………………………………………………………….… Õseink írása (Társasjáték)…………………………………………………...…… Rovásírás a mindennapi életben - helységnévtáblák……………………..….…… A magyar rovásírás fõbb lelõhelyei……………………………………………… A H jel leginkább magyarul érthetõ……………………………………………… Szellem és Ige õsi jelei…………………………………………………………… Hit kifejezése a jelben………………………………………………………….… A rovásírás jelenléte a világban……………………………………………..…… Etruszkok és magyarok rovásírása…………………………………………..…… Az etruszk írások megfejtésének kérdéseirõl………………………………..…… Néhány etruszk írásemlék magyar nyelvû megfejtése…………………………… Bolognai rovásemlék………………………………………………………..…… Az ugariti ábécé, egy rovás ábécé……………………………………………...… Õsi magyar betûk a tatárlakai leleten……………………………………..……… Isten jele a magyar címerben……………………………………………..……… Sumérok és magyarok õsi írása………………………………………...………… Rovásbetûk európai piramisban……………………………………………..……

147 149 149 164 165 166 167 167 168 169 169 170 171 172 173 177 202 203 203 204 205 205

II.3. TUDÁS A HAGYOMÁNYBAN…………………………………..……… Világmodell……………………………………………………………………… Világ világossága………………………………………………………………… Magyar õsmesék……………………………………………………………….… Õsmesék nyoma a világban……………………………………………………… Népmese és õsi tudás……………………………………………………..……… Világ és valóság mai szemmel…………………………………………………… Érzékelhetõ világ……………………………………………………….…….… Anyag és fény……………………………………………………………...……

207 209 211 213 214 216 218 221 222

II.4. TUDÁS A CSILLAGOKBAN………………………………………..…… Asztrozófia és asztrológia……………………………………………………....… Égi utak csillagüzenetei………………………………………………………...… Ajánlott csillagtérkép…………………………………………………….….…… A csillagok világából érkezett ember küldetése……………………….……….… Égi bölcsesség keresése………………………………………………………...… Égi tájékozódás……………………………………………………………….…..

223 225 225 226 227 227 228

8


Felsõ égbolt, szellemvilág…………………………………………….……..…… Alsó égbolt, lélekvilág………………………………………………………..….. Tejút, a felemelkedés és égi táplálkozás lehetõségei………………………..…… A beavatás két csillagképe…………………………………………………..…… Nimród, a szellemi beavatás csillagképe……………………………..….….…… Kígyótartó, a lelki beavatás csillagképe……………………………….…….…… Nyilas, a törvény hordozója………………………………………………..…...… Beszélõ csillagnevek……………………………………………………..…….… A magyar hagyomány csillag-, csillagkép- és bolygónevei……………...….…… A magyar csillagos ég térképe……………………………………………........… Az õsmagyarok csillagos ege……………………………………………….….… A magyar népi csillagnevek gyûjtés- és kutatás-történetébõl ………….……… Az õsmagyar csillagos égbolt felosztása………………………………….….… Az égbolt kitüntetett irányai, csillagképei és csillagai………………….……… Várhegyi Péter: Tejút (Olvasmány) ……………………………………….....… A földi és emberi környezet vetülete az égbolton………………………….…… Évszakok csillagképei………………………………………………….………… Vinczéné Tarr Judit: Csillagösvény (Olvasmány) ………………….…….………

229 229 230 231 231 234 234 235 235 244 245 245 246 248 252 255 262 263

III. ERKÖLCSISÉG ÉS KÜLDETÉS…………………….…………...… 267 III.1. EGYETEMES ÉRTÉKREND, TEREMTÕ ISTENI REND…….…… 269 Az ember életútja a Földön……………………...……………………………...… 271 A jelen idejû én és az Idõtlen Én (Olvasmány I., 1. részlet)………………..….… 271 A küzdelem rejtélye (1. részlet folytatása)…………………………………….… 275 Általánosan értékrendrõl és erkölcsrõl…………………………………………… 276 A Teremtõ Isteni Rend szerinti minõség és viszonyulás…………………...…..… 277 A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatója: igazság, kegyelem és törvény….…. 277 Szellem-lélek-test egysége és egyensúlya………………………………....…… 279 A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatója: hierarchia és testvériség……...… 279 A szent uralom rendje, hierarchia………………………………………..…...… 281 Isteni ERõ az égi-földi hierarchiában…………………………………….…..… 282 Emberi harmónia: hierarchia és testvériség……………………...…………...… 283 Szellemi hierarchia…………………………………………………………...… 284 Egyetemes és magyar erkölcsi útkeresés………………………………..….…..… 285 A Teremtõ Isteni Rend szerinti minõség a magyar hagyományban…………...… 289 A magyar népmese erkölcsi eszmeisége………………………………...…...… 289 A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói a Magyar Szent Koronán………...… 290 A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói a pártus hagyományban…………..… 292 A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói az egyiptomi hagyományban……..… 294 Kegyelem és önvédelem kifejezése a magyar hagyományban…………….…… 294 A Teremtõ Isteni Rend minõség egyetemessége………………………..……...… 294 A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatóinak oktatása…………………..….…..… 297 Az önként vállalt áldozat sajátos kegyelme……………………………….…....… 298 Az igazságos önvédelem sajátos törvénye…………………………………..….… 299 A Teremtõ Isteni Rend szerinti viszonyulás a magyar hagyományban………...… 300 A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a Szent Koronán……………….… 300 A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a Szent Korona-tanban………...… 301 A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a magyar kiscímerben…………… 301


III.2. AZ EMBER ERKÖLCSI MINÕSÉGE………………………..…..….… Mérce három szinten………………………………………………………..….… A négyféle alapvetõ emberi magatartásforma és jelölésük………………..…..…. Erények és vétkek…………………………………………………………..….… A három szintû JÓ és ROSSZ…………………………………………….…....… Jelölések: hatásra, változásra és minõségre………………………………...….… Lehetõségek és szükségek, valósak és hamisak………………………….…….… Szükségbõl lehetõségbe fejlõdni………………………………………....…….… Hatások és változások: adakozás-megvonás, hatalmaskodás-kifosztás….……… A két alapvetõ emberi magatartásforma………………………………….....….… Küzdelem egymásért, a Hunor-Magyar életvitel…………………………...….… Testvéri önfeláldozás…………………………………………………….…..… Testvér csak magyarul van……………………………………………….….… Magyar testvérhagyomány……………………………………………..…….… Barátság és szövetség szkíta módra……………………………………....……. A hát-társ…………………………………………………………………......… A szkíta erkölcs…………………………………………………………..…..… Magyar vérszerzõdés……………………………………………………..…..… Hunyadi János és Kemény Simon testvérisége…………………….……..….… Névjegyzék a Kemény család Családi Lexikonából…………….……..…….… Lázár Ervin: Kemény Simon (Olvasmány)……………………………..…….… Hunor-Magyar életvitel élõ közösségi hagyománya…………………...…….… Hunor-Magyar útján (Játék)………………………………………….……...… Móra Ferenc: A három pillangó (Mese az összetartozásról)………………..… Küzdelem egymás ellen, a Káin-Ábel életvitel………………………………..… Káin és Ábel (Példa)………………………………………………….……...… Romulus és Remus (Példa)………………………………………………….… Testvérközösség elleni erõszak (Példa)…………………………….……….… Ember, ne mérgelõdj (Játék)…………………………………………..………. Kétféle emberi viszonyulás (Olvasmány II., 1. rész)……………………….….… Az Isten-Ember-Környezet viszony…………………………………………...… Born Gergely: Istenismeret (Olvasmány)………………………………...….… Gyarmathy István: A természetvédelem szellemérõl (Tanulmány)………….… A minõség felismerhetõsége…………………………………………………..… Önvizsgálat és önjavítás……………………………………………………….… Vétkek elkövetésének folyamatai…………………………………………..….… A vétek elfojtása, leplezett hazugság………………………………………...… A vétek áthárítása, a kibillentett igazság…………………………………….… A vétek leleplezése, a helyreállított igazság…………………………...…….… A vétek vállalása és jóvátétele, megtisztulás…………………………..…….… Móra Ferenc: A páprádi rab (Olvasmány)…………………………………….… A világtörténelem talán legszebb oklevele…………………………………….… Szakrális királyság, szakrális király (Olvasmány I., 2. részlet)……….……….… A szükséghelyzet megigazuláshoz vezet……………………………………….… Jó és rossz, igazság és hamisság…………………………………………....….… A jó és rossz hatása és visszahatása…………………………………………....… Igazság látszatával álcázott hamisság……………………………………....….… Minõségelemzés beszéd és tett alapján…………………………………….…..… Jog és kötelesség egyensúlyának kényszere…………………………….….….…

9

303 307 307 308 309 309 309 312 312 313 313 314 314 314 315 316 316 317 317 318 319 321 321 322 323 324 324 325 325 326 328 330 331 333 334 334 335 335 336 336 338 339 341 343 344 345 347 348 348

10


Minõségelemzés a jog és kötelesség mutatóival…………………………….…… Jog-kötelesség, történelmi példák……………………………………………...… Nemes és nemtelen………………………………………………………….….… Ember által választható életutak…………………………………………….….… A kisebbik rossz választása………………………………………………….…… Emberek az embertelenségben (Történet)…………………...…………….…… Értékteremtés és értékrombolás……………………………………………..…… Makkai Sándor: Nem lehet (Olvasmány)……………………………...…….…… A rombolás formái: tönkretevés, megsemmisítés és megrontás………………… Van-e megállás az erkölcsi lejtõn?………………………………………….…… Kinél van az igazság?……………………………………………………….…… A szeretet próbája az igazság……………………………………………….…… Fogjunk össze, de kivel?……………………………………………………....… Értékrendek keveredése…………………………………………………….…… A gonosz felismerhetõsége……………………………………………….……… A magyar erkölcs iskolai oktatásának fontossága……………….…….………… Az erkölcs iskolai oktatásának ajánlott magyar módszere…………….………… Az erkölcsi oktatás gyakorlati tapasztalatai……………………………...….……

349 350 352 353 354 355 356 358 362 366 368 369 369 371 371 371 372 376

III.3. A CSALÁD ERKÖLCSI MINÕSÉGE……………………………….… A család………………………………………………………………………..… Kötelességek a családban…………………………………………...…………… A szülõi gondolkodás és gondoskodás………………………………...………… A jó nevelés: a képesség, kötelesség és jog összhangja………………….……… A jó mintájának átörökítése……………………………………………………… Szülõk a családi hierarchia csúcsán……………………………………………… A rossz nevelés: jog és kötelesség összhangjának megbomlása………….……… Jó és rossz sokszorozódása a családban……………………………………..…… Külsõ tényezõk hatása a családra………………………………………………… A megmaradás alapértékei……………………………………………………..…

377 379 379 380 380 381 382 384 385 386 387

III.4. KÖZÖSSÉGEK ERKÖLCSI MINÕSÉGE………………………..…… Közösségrõl és önszervezõdésrõl………………………………………………... Egyénrõl és közösségrõl…………………………………………………….…… A közösség választás elõtt: szerves társadalom vagy zsarnokság………..……… Kétféle társadalom szervezõdés: Zsarnokság (Olvasmány II., 2. rész)..….……… Zsarnoki uralom (megbomlott rend)………………………..………………….… A zsarnok………………………………………………………………….…… A nemtelen szolga……………………………………………………………… A nemes…………………………………………………………………...…… A zsarnokság térfoglalása……………………………………………………… A zsarnokság megoszt és uralkodik…………………………………….……… A Gresham-törvény……………………………………………………….….… A korlátozatlan rossz mozgástere…………………………………..………… Közösségek erkölcsi önfelszámolódása…………………………...…………… A közönyösek tábora a rosszat erõsíti……………………………………..…… A rossznak közösségi áthagyományozása………………...…………………… A közösségi rossz kezelése…………………………………………………..… Népuralom…………………………………………………………………...……

389 391 392 393 394 397 398 398 399 399 400 401 401 401 402 403 403 404


11

Kinek az uralma a népuralom? ………………………………...……….……… Anyagiak fentrõl történõ elosztása………………………………...…...……… Tömegesített általános választások……………………………………….…..… A demokratikus rendszer hibáinak következménye……………………….…… Demokrácia és számonkérhetõség……………………………………...….…… Levél a köztársasági elnökhöz………………………………………….….…… Kétféle társadalom szervezõdés: Hierarchia (Olvasmány II., 3. rész)…………… Szerves társadalom (egészséges rend)……………………………………..…….. A szakrális hierarchia (Olvasmány I., 3. részlet)………………………….…… A hûségrõl (3. részlet folytatása)…………………………………………..…… Hûség a hierarchiában……………………………………………………..…… A hierarchiát fenyegetõ veszély………………………………………...………

405 407 407 408 409 409 411 412 414 414 416 416

III.5. A MAGYAR SZENT KORONA ÉS ÉRTÉKRENDJE………...……… A Magyar Szent Koronáról…………………………………………………..…… A Szent Korona misztériuma (Olvasmány I., 4.részlet)………………..………… A nemzetmegtartó Szent Korona (Olvasmány)…………………………...……… A Szent Koronáról felvetõdõ kérdések…………………………………………… Révay Péter Szent Korona leírása 1613-ból (Olvasmány)……..………………… A Szent Korona képi rendszere………………………………………………...… A Szent Korona és hatalomgyakorlás (Olvasmány II., 4.rész)…………………… A Magyar Szent Korona érték- és jogrendje…………………………………...… A rend általános és szerves volta…………………………………………….…… A Szent Korona tana (Olvasmány I., 5. részlet)………………………..…….…… A Szent Korona misztériumának és tanának jelentõsége (5. részlet folytatása)…………………………………………………………… A rend mûködtetését biztosító jogok……………………………………...……… A magyar történelmi alkotmány alaptételei………………………………………

417 419 420 422 424 427 428 429 434 437 439 441 443 444

III.6. MAGYAR SORS ÉS KÜLDETÉS A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN: MÚLT ÉS JELEN…………………………………………………...…… 445 Az emberi és közösségi sorsot meghatározó igazság………………..…………… 447 Az Igazság, mint isteni erõ (Olvasmány I., 6. részlet)……………….…………… 447 Küldetés az igazság szolgálatára, eszközök……………………………………… 448 A küldetéssel vállalt sors és történelem………………………………………...… 449 Az Atilla-kép átváltozásának ideje…………………………………………..…… 449 Igazság, küldetéstudat és Atilla (Olvasmány I., 7. részlet)………………..……… 451 Az Isteni Rendet felvállaló Atilla király……………………………………..…… 453 Sors és küldetés Árpádtól Mátyás királyig…………………………………..…… 454 Mátyás király és Európa (Olvasmány I., 8. részlet)……………………….…...… 455 Szembefordulás a magyar szakrális értékekkel (8. részlet folytatása)…….…… 458 Mátyás király szerepének méltatása (8. részlet folytatása)……………......…… 460 Mátyás királytól Trianonig, közjogi küzdelmek kora………………………….… 461 Küzdelem a törvényhozó és végrehajtó hatalom megosztásáért (Olvasmány I., 9. részlet)……………………………………………….…..… 462 A Szent Korona-tannal megerõsített közjog (9. részlet folytatása)…….…….… 463 A Szent Korona-tan, a közjogtörténet csodája (9. részlet folytatása)……...…… 464 A közjogi tanná válás útja (9. részlet folytatása)…………………………..…… 465 A Szent Korona-tan tövénycikkekbe foglalása (9. részlet folytatása)……...…… 468

12


Trianon…………………………………………………………………………… Trianon titkainak keresése (Olvasmány I., 10. részlet)………………………… A trianoni pszichózisok rejtélye (10. részlet folytatása)…………..…………… Magyar- és világ-sors 1920-tól napjainkig…………………………………….… A Kárpát-medence jelene………………………………………………………… Magyarország, a nagyhatalom……………………………………………….……

470 471 475 478 481 483

III.7. A VILÁG JÖVÕJE, A MAGYARSÁG KÜLDETÉSE………………… A világ jelene, visszaélés a kegyelmi idõkkel…………………………….……… Drámai helyzetek szereplõi (Olvasmány I., 11. részlet)…………………..……… A magyarság hagyományos önvédelmi mûködésrendje…………………..……… A népek önvédelmi lehetõsége…………………………………………………… Reménykeltõ magyar jövendõ (Olvasmány I., 12. részlet)……………..………… Atilla újraértékelésének ideje (12. részlet folytatása)………………………..…… A világ, Európa és a magyar Szent Korona (Olvasmány II., 5.rész)……………... Két érdekes festmény (Olvasmány)……………………………………...……..… A magyarság felelõssége……………………………………………………….…

485 487 488 491 493 495 497 498 503 505

Hívogató……………………………………………………………………..…… 509 Reményik Sándor: Kegyelem…………………………………………..………… 510 FÜGGELÉK…………………………..……………………………………….... Gondolatok a pártdemokráciákról………………………………………….…..… A pártosodásról……………………………………………………………….… Az önérdekû pártok célja a közösség megosztása……………………………… A közérdekû párt célja a közösség összetartása……………………………...… A pártok felismerésének fontossága………………………………………….… A pártdemokrácia választási rendszerének hibái…………………………….… Háttérhatalom a párturalom fölött……………………………………………… A közérdekû párt végcélja……………………………………………………… Gondolatok a közösségi önszervezõdésrõl……………………………….….…… Közösségi önszervezõdés az önkény ellen……………………………………… A hierarchikus rendszer gyógyítható, a demokratikus nem…………….……… Az alulról fölépülõ önigazgatás, szomszédsági közösségek…………………… Hogyan szervezzük meg a mai szomszédsági köröket? ………………..……… Közösségszervezõ kezdeményezés…………………………………………...… Gondolatok a gazdasági rendrõl………………………………………………..… A természetes és jóléti gazdasági rend felé……………………………..……… Az anyagiak elosztásáról……………………………………………………..… Adózás és az emberi kapcsolatok megromlása…………………………………

511 513 513 514 514 515 516 518 519 519 519 521 521 522 523 524 524 526 526

HIVATKOZÁSOK…………………………………………………….……….… 527 AJÁNLOTT KÖNYVEK, AJÁNLOTT ELÕADÁSOK………………………… 537 IRODALOM…………………………………………………………………...… 539 KÉPMELLÉKLETEK………………………………………...……………….… 541


13

Mottó: Gyerekeinknek tanulságul, mert rájuk marad a világ gyógyításának feladata: a rosszat jóvá változtatni!

AJÁNLÁS Milyen értékekkel rendelkezik a magyarság? Mit adott a múltban, és van-e mondanivalója a jövõ számára? Magyar kultúra iránt érdeklõdõ idegen fordulhat ilyen kérdésekkel magyar ismerõsei felé, lényegretörõ válaszra várva. De válasz legtöbbször nem érkezik. És még hányszor nem érkezik, vagy ha érkezik, az is dadogó! ‫٭٭٭‬ Válaszkeresõ igénybõl született e könyv. Kezdetben összefoglalóként indult, kutatók, történészek, gondolkodók tanulmányaiból, elõadásaiból összeállított gyûjtemény formájában. Böngészésük közben döbbentem rá, hogy jóformán semmit nem tudunk azon értékeinkrõl, melyekrõl hivatalos oktatásunk is csak hallgat. Szabadidõnk viszont kevés van a hiányok pótlására. Éppen ezért igyekeztem tömören, érthetõen bemutatni azon rejtett, de mégis könnyen felismerhetõ magyar értékeinket, melyeknek kereséséhez sok-sok órát kellene eltöltenie az érdeklõdõnek. Felgyorsult korunk, amennyi idõt hagy még számunkra, azt érdemes rászánni, hogy mi magunk fedezhessünk fel régi-új csodás dolgokat. A természettudományok ismétlõdõ folyamatok összefüggéseinek leírásával igazolják egy-egy jelenség törvényszerûségét. Hasonló törvényszerûségeket fedezhetünk fel a magyar kultúra elemeiben is. Az olvasó gazdag kincsestárra talál. Ráébred olyan kapcsolódásokra, melyek további gondolkodásra serkenthetik, miközben önbecsülését, önjavulását is szolgálják. E kincsek a magyarság múltjából jönnek, de nem ósdiak. Ellenkezõleg: annyira örökérvényûek, hogy még a jövõre is megoldást adnak, és nem csak a magyarság jövõjére, de az emberiségére is. Nagy szavak ezek és kételkedni is lehet benne. A kételkedés a tovább gondolkodó erénye. Számára annyi tanácsolható, amennyit népmeséink is ajánlanak: „aki nem hiszi, járjon utána”, mert ez így van rendjén. Hálát érezvén a gondolatokat elindító forrásanyagok alkotói és közlõi iránt, tisztelettel ajánljom e szerény anyagot önkeresõ embertársaim számára, hogy közösen járulhassunk hozzá magunk és világunk sajgó kérdéseinek megfejtéséhez, bajainak orvoslásához. Ez küldetés mindannyiunk számára, még akkor is, ha a földi anyagiak homálya idõlegesen hálót vet szemünkre. Szeretettel és õszinte megbecsüléssel üdvözölve az Olvasót, Vetési Zoltán

14


GONDOLATOK A MEGMARADÁSRÓL Korunk értékveszejtõ világában élesen tevõdik fel a következõ kérdés: Miként lehet önmagunkat felvértezni emberként, magyarként úgy, hogy erkölcsileg megmaradhassunk és megerõsödhessünk bármely néptengerben akár egyszál magunkban is, sõt küldetésként erõnk legyen ellátni akár romlott közösségek lelki gyógyító feladatát is? A kérdésre akkor van megoldásunk, ha elméletben és gyakorlatban is kivitelezhetõ választ tudunk rá adni! Szellem Értelem Az ember szellemi, lelki és testi lény, csak magyarul érthetõen: a teremtett ÉRTELEM, ÉRZELEM és ERÕ lénye. Következik mindebbõl, hogy megmaradni és gyógyítani is csak ésszel, szeretettel Ember és emberi tartással lehet: ésszel, vagyis szellemmel Lélek Test, Anyagi keresni az IGAZSÁGOT, de csakis szeretettel, Érzelem Erõ (tartás) vagyis lelkileg egészségesen. A megrontó gyûlöAz ember szellemi, lelki, testi lény, letet, a lélek betegségét az igazság keresése közben az értelem, érzelem, erõ lénye. le kell vetkõznünk. De ész és szeretet tartás nélkül semmivé lehet, a tartás adja az önvédelmet, ami külsõ megrontásunktól véd. Szellem, szeretet és emberi tartás, csak magyarul érthetõen, a MAGATARTÁS az, ami megtart és az ebben való fejlõdés. Minden a helyes önismerettel, vagyis a szellemmel keresett igazsággal kezdõdik. Amíg nem tárjuk fel a magyarság számára mindazt, ami a kincse: a rejtõzõ tudást múltjában-nyelvében, az erkölcsiséget, a hitet és az ezekbõl adódó felelõsségét küldetése felismerésében, addig öngyógyulására nem is számíthatunk. És addig nincs felfelé vezetõ út. Csak az összefüggéseket felismerve kezdõdhet el a mára már önmagának is szórványává vált, megosztott, hitét, hûségét és tartását vesztõ magyarságunknak gyógyulása. A folyamatban kialakítható egy egészséges, felelõsséget vállaló szerves közösségi építmény, ami egyedüli záloga lehet jövõnknek. De az emberiség jövõjének is, mert a gond, az egyetemes. És itt lép színre a magyar küldetés szerepe: mindezt a tudást megismertetni a világgal is. E tudás által a ma és a jövõ embere már nem egy tántorgó, félrevezethetõ alakja, hanem öntudatos alakítója és alkotója lehet rábízott világának. ‫٭٭٭‬ Más szóval: az EGYSÉGNEK az IGAZSÁGÁT boncolgatjuk. Érezzük: kell lennie egy õstitoknak, mely az emberiség közös nevezõje lehet. Feladatunk keresni ezt a szilárd pontot, mely a ma még önmagát pusztító magyarságnak, de az emberiségnek is jövõbeni megtartója lehet.


15

I. BEVEZETÉS MÚLTRÓL ÉS HAGYOMÁNYRÓL

16


Honfoglaló magyarok viselete [1.]


TESTVÉRHAGYOMÁNY VÁLASZÚTON

17

18


I.1.TESTVÉRHAGYOMÁNY VÁLASZÚTON Megtartó testvérhagyomány……………………..…………………………... Benedek Elek: A csodaszarvas (Olvasmány) ……………..……….……… A magyarság származástudata…………………………...………………… Pusztító testvérhagyomány…………………………………...……………… Romulus és Remus várost alapít (Monda)………………...……………….. Testvérkeresõben……………………………………………...……………... Madjarok……………………………………………...……………………. Egy kis szófejtõ: kurultaj…………………………………..………………. Magyar íjászok csúcsteljesítményei (Hír)…………………..……………... Ujgurok…………………………………………………..………………… Õsmagyarok a Kaukázusban………………………………..……………... Turáni népek találkozója, ma……………………………..…………………. Újkori magyar szövetség……………………………………..……………… A szkíta-magyar erkölcsrõl (Gondolatok)…………………..……………….. Lovas népek hordozható háza: a jurta………………..……………………… Lovas népek épített lakóháza…………………………...………….…………

19 19 24 25 25 28 33 33 34 35 37 39 40 41 43 44


19

Megtartó testvérhagyomány Egy-egy nép testvérhagyománya mutat rá arra, hogy erkölcsiségében milyen mértékben áll az isteni rend szerinti szilárd alapokon. Mindez néphagyományából - meséibõl, legendáiból, mondáiból, dalaiból - nagymértékben megfejthetõ. A magyarság Hunor-Magyar legenda hagyománya, az egymást keresõ és segítõ, egymásért felelõs testvérpár példája által felbecsülhetetlen értékû erkölcsi eszmeiséget örökített az utókorra. Ez a testvérhagyomány, története során számtalanszor lehetett a magyarság megújulásának forrása. A segítõ testvéri hagyomány által, a nemzetségek anyagi, lelki, szellemi értékeiket még az idõszakos törések, romlások ellenére is sikerült átadniuk a jövõnek, mely a Teremtõ átörökítõ rendje szerint lehetõséget adhatott ezáltal mindenkor a magyar nemzet újjászületésére.

Benedek Elek: A csodaszarvas (Olvasmány) Hol volt, hol nem volt, messze keleten volt, volt egy híres, hatalmas fejedelem. Tudom, hallottátok hírét, nevét: Nimród volt a neve. Ennek elõtte sok ezer esztendõvel élt ez a Nimród, de híre fennmaradt. Mert Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali szép vitéznek, akiknek maradvái a hunok és magyarok. Tudjátok-e, mirõl volt híres Nimród A csodaszarvas (Szalai András rajza) fejedelem? Arról, hogy abban az idõben, de még azelõtt is, de még azután is, nem volt emberfia, aki úgy értse s úgy szeresse a vadászatot, mint õ. Így hallottam én a nagyapámtól, a nagyapám is a nagyapjától. Reggel, ha fölkelt, s eligazgatta országának mindenféle dolgát, nyakába vetette a nyilát, fölkapott a paripájára, vágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben, hegyeken-völgyeken, árkon-bokron keresztül, s lóhátról lõtte le a repülõ madarat. Amely madárra õ ráfogta a nyilát, nem énekelt, nem röpült az többé. Nimród egymagában szeretett vadászni, de amint a fiai egy kicsit fölcseperedtek, vitte ezeket is magával. Különösen a két idõsebb: Hunor és Magyar mindég ott nyargaltak az oldalán, s próbálgatták õk is röptében lelõni a madarakat. Hej, volt nagy örömben Nimród, mikor látta, hogy apja fia mind a kettõ: Hunor is, Magyar is. Nagy ritkán ha elhibáztak egy-egy madarat, s mondta is Nimród magában nemegyszer: még különb vadászok lesznek ezek a fiúk, ha embernyi emberré nevelkedtek.

20


Örült ezen az öreg Nimród: hadd legyenek különbek a fiai, mint õ. Hadd menjen hírük hetedhét országon is túl. Telt-múlt az idõ, Hunor és Magyar nagy, erõs legényekké, deli szép vitézekké cseperedtek, hogy Nimródnak, ha rájuk tekintett, nevetett mind a két szeme a nagy szívbéli örömtõl. Gondolta magában Nimród: „na, ezeket a fiúkat már a maguk szárnyára is ereszthetem”. Hadd lakjanak külön sátorban, akkor menjenek vadászni, amikor kedvük tartja, s ott járjanak, ahová a szívük húzza. Mondta is a fiainak: - Édes gyermekeim, én már öreg ember vagyok, nem vihetlek mindig vadászatra, Õsmagyarok ruházata sírleletek alapján amikor nektek tetszenék, lakjatok ezentúl (László Gyula rajza) külön sátorban. Adok annyi földet, annyi erdõt, annyi lovat, ökröt s mindenféle jószágot, hogy élhettek gond nélkül, s ha majd behunyom a szememet, tiétek lesz az ország: osszátok meg a földjét, gondját egymás közt becsületesen. Megköszönték a fiúk édesapjuk nagy jóakaratját, másnap kiköltözködének a szülõi sátorból, s egy szép lankás dombnak a tetején, egymástól nem messze, két sátrat üttetének fel, s ottan megtelepedének cselédjeikkel. Eleinte csak a sátraktól nem messze jártak vadászni, de késõbb mind messzibb, messzibb elkalandozának. Hanem azért estére mindig hazakerekedtek, aztán beszóltak az édesapjukhoz, elmesélték: hol, merre jártak, hány vadat lõttek, hányat hibáztak el. De egy este, mikor éppen a lobogó tûz körül ültek, s falatoztak, megszólalt Hunor, és azt mondá az öccsének: - Te, Magyar, egyet mondok, kettõ lesz belõle. - Mondjad, Hunor bátyám, én örömest hallgatom, mert tõled még mindig csak jót hallottam. - Az a mondandóm, Magyar öcsém, Magyar jurta hogy holnap reggel induljunk hosszabb útra. Nézzük meg, mi van az országunk határán túl! Hátha ott még több a vad? Nagyobbak a folyók, s több a hal? Nézzük meg! - Már régen forgatom én is ezt a fejemben - mondá Magyar -, csak ajangottam elémondani. Itt már ismerünk minden bokrot, erdõnek, mezõnek minden zegét-


21

zugát, talán azt is tudjuk, hány bölény, medve, szarvas, hány sas, sólyom s egyéb madár van az erdeinkben. - No, azt könnyen számon tarthatjuk, mert erõsen fogyatkoznak a vadak. Ami igaz, igaz: az édesapánk sok vadat lelõtt, de még mink is. Megegyeztek, hogy pitymallatkor indulnak, mégpedig nyugat felé. Magukkal visznek ötven-ötven legényt, a legerõsebbeket, a legbátrabbakat, s vissza sem jõnek, míg a hó le nem szakad. Pitymallatkor csakugyan fölkerekedtek, s útközben vadászgatván, mentek, mendegéltek elébb, elébb. Ahol az éjszaka meglepte õket, ott szállást vertek, megháltak, s reggel ismét továbbmentek. Már rég túl voltak az országuk határán, s minél tovább mentek, annál jobban tetszett erdõ-mezõ. Szemmel be nem lephetõ, végetlen nagy rónaságon vitt keresztül útjuk, s közbe-közbe rengeteg erdõségekbe jutottak, melyek tele voltak Hátrafelé nyilazó magyar lovas íjász vadakkal. Hej, ez kellett nekik! Itt aztán volt mire vadászni. Szerették volna, ha most itt volna az édesapjuk is, hadd látná, mi tenger vad van itt. Bizonyosan kedvet kapna megint a vadászatra. Meg is sokallották már, annyi volt a vad. Bölénybikák, szarvasok, õzek ott legelésztek a tisztásokon, nem bántották. Jobban esett, ha egyegy vadat külön vehettek üldözõbe. Az után elcsatangoltak reggeltõl estélig. Hanem egyszer láttak aztán egy olyan vadat, amilyet még soha. Egy szarvas volt, amilyen csodaszépet még emberi szem nem látott. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva, s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengõ nádszál, a lába vékony, s szaladván nem látszott érinteni a földet. - Nézd, öcsém, Magyar, csodaszép egy szarvas! - kiáltott Hunor. - Csodaszép, csodaszép! - kiáltott Magyar is -, még nem láttam ehhez hasonlatost. - Utána! Szaladott a csodaszép szarvas, mint a sebes szélvész, utána Hunor és Magyar s velük száz deli legény. Tisztásról sûrûbe, sûrûbõl tisztásra, hegyeken föl, vizeken keresztül. Hol eltûnt, hol felbukkant a csodaszép szarvas: csalta, csalogatta Hunort és Magyart. Habba keveredtek a vitézek paripái, mind lassúbb, lassúbb lett a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyták félbe az üldözést. Biztatták a lovukat: szaladj, szaladj, édes lovam! Reggeltõl alkonyatig ûzték a csodaszép szarvast. El akarták fogni elevenen, hogy hazavigyék édesapjuknak. Mert az idegen földön sem feledték az édes jó

22


apát... De hiába. Leszállt a nap, alkonyodott, s a csodaszép szarvas eltûnt az ingoványos helyen, a sûrû nádas rejtekében. Ide már nem követhették: ott vesznének mindannyian. Bizonyosan ott veszett a csodaszép szarvas is. De ha a csodaszép szarvast meg sem is foghatták, elvezette õket ez olyan szép földre, amilyet még nem láttak. Egy szépséges szép sziget volt ez, körös-körül, ameddig a szemük elért, erdõk és folyóvizek. Övig gázoltak a fûben, virágban. Nagy terebélyes fák adtak pompás gyümölcsöt és enyhe árnyékot. A vizeknek színén kicsiny és nagy halaknak ezrei úszkáltak, s játszadoztak a nap verõfényében. - Be szeretnék itt maradni örökre! - mondá Hunor áradozó szívvel. - Hát te, öcsém, Magyar? - Én is, bátyám, én is! - De vajon mit szól majd az édesapánk? - Az igaz. Holnap visszamegyünk, s tanácsát kérjük. Másnap csakugyan felszedelõzködtek, s indultak vissza az édesapjuk országába. Visszatérõben csak annyi vadat ejtettek el, amennyire szükségük volt ebédre, vacsorára. Hét nap s hét éjjel tartott az útjok. Csak most látták, hogy milyen messze elkalandoztak hazulról. Az öreg Nimród sátrában feküdt, mikor beléptek. Szomorú volt, nagyon szomorú. Gyönge hangon kérdezte: - Hol voltatok? Kétszer hét napja s éje, hogy nem láttalak. Pedig érzem, hogy nem sokáig élek. Mondá Hunor: - Bocsáss meg, édes jó apám, vadászkedvünk messze vitt. De lásd, visszajöttünk elmondani, hogy találtunk egy szép, nagyon szép országot, ahol megtelepedni nagy kedvünk volna mindkettõnknek. - S az én országom nem kell tinéktek? - kérdé Nimród bánatosan. - Apám - szólt most Magyar -, van neked rajtunk kívül még több fiad is, hadd legyen ez az ország az övék. Add ránk áldásodat, s ereszd szabadjára két idõsebb fiadat. Nimród szeme könnyel telék meg, s remegõ hangon szólt: - Jertek hát, térdeljetek elém, hadd teszem fejetekre reszketõ kezemet. Letérdeltek a fiúk, s az öreg megáldá. - Eredjetek, az Isten vezéreljen! Áldás, szerencse kísérjen, amerre jártok! Ezt mondá Nimród, s homlokon csókolá Hunort és Magyart. Még egyszer megpihent rajtuk tekintete, aztán behunyta szemét, s Hunor és Magyar karjai közt nemes lelkét kilehelé. Meghalt Nimród, fiai eltemették nagy pompával. Hunor és Magyar a temetés után útra keltek, s testvéreiknek hagyván az országot, mentek, mendegéltek ama csodaszép sziget felé. Hét nap s hét éjjel tartott az út most is, s mikor megérkeztek, leborultak a földre, s hálát rebegtek az Istennek, áldották a csodaszarvast, mely e gyönyörû vidékre csalta, csalogatta õket.


23

Már több napja voltak a szép szigeten, s csodálkoztak, hogy a maguk emberein kívül más embert nem látnak. Azt mondta Hunor: - Öcsém, nézzünk széjjel, hátha találunk valami lelkes állatra is! - Jól van, bátyám, menjünk. Fölkerekedtek a száz vitézzel, s sokáig kalandoztak, csatangoltak a nagy rónaságon. Hát egyszer mit látnak! Szemük-szájuk elállott a nagy csodálkozástól. Egy nagy csapat leány, egyik szebb a másnál, ott táncolt karikába-körbe egy csörgedezõ forrásnak a tövén. Szépen összefogództak, lehettek százan, ha nem többen, s úgy keringtek körbe, közepén pedig két leány lejtett, de olyan szép mind a kettõ, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem. Hunor és Magyar összenéztek, a többi vitézek sem különben; nem szóltak semmit, de azért tudták, hogy egyet gondolnak mind. Egyszeribe közrefogták a táncoló leányokat, ki-ki egy leányt fölkapott a nyergébe, s azzal - uzsgyi neki, vesd el magad! - elvágtattak sebes szélnél sebesebben. Hunor és Magyar azt a két leányt kapták föl a nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak. Mikor a sátrukhoz értek, ott szép gyöngén leemelték a leányokat a nyeregbõl, és bevitték a sátrukba. Aközben magukhoz tértek a leányok is. Reszkettek a félelemtõl, de Hunor és Magyar olyan szép szavakkal engesztelték, vigasztalták, hogy lassankint nekibátorodtak, s nem is bánták, hogy elrabolta õket ez a két deli szép fiú. De a többi leány sem bánta. Hunor és Magyar csak most tudták meg, hogy az a két leány, akit õk elraboltak: az alánok fejedelmének, Dulnak a leánya. Annál jobb! Fejedelmi vérbõl való feleségük lesz hát. De a leányok is örültek, mikor megtudták, hogy a világhíres Nimród fiai veszik õket feleségül. Mondta Hunor az õ párjának: - Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el minket! Mondta Magyar is az õ választottjának: - Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el minket! Visszamondták a lányok is ezt szóról szóra. Ez volt az õ esküjök. Még aznap nagy lakodalmat laktak. Egyszerre volt a lakodalma Hunornak és Magyarnak s száz vitézüknek. Az Isten megáldotta frigyüket, s szaporodtak ivadékról ivadékra. Idõk múltán már nem volt elég a szép sziget Hunor és Magyar nemzetségének. Tovább kellett vándorolniok. Új hazát, nagyobbat kellett keresniök, annyira elszaporodtak hunok és magyarok. Merre mentek, hová jutottak, elmondom nektek késõbb. [1.]

24


A magyarság származástudata A sumér, szkíta (szittya) és hun származástudatunkat a Csodaszarvas monda õrizte meg napjainkig. A mondák valóságos történetek mesés elbeszélõi, melyekbõl rendszerint ki lehet bontani a történet magvát. A Csodaszarvas mondának három változata van. A legismertebb szerint Hunort és Magyart a csodaszarvas Meótisz mocsaras vidékére vezette, ahol Dul király lányait vették feleségül. Miután megszaporodtak, onnan jutottak el a hunok is, magyarok is Pannóniába, mely a Dunántúl neve volt a római korban. A monda második változatában Hunor és Magyar egy „csodálatos színekben pompázó vadra” talált, melyet nem tudtak elejteni, és e vad Perzsia vidékére vezette a testvérpárt. Onnan indultak Pannónia elfoglalására, ahol az „õ nyelvüket beszélték.” A harmadik változatban csak Hunor szerepel, akinek a „csodálatos színekben pompázó vad jelzi”, hogy el kell foglalnia Pannóniát. Hunor ugyan meghal, de az õt követõ Kattar (Kádár), teljesíti az „égi parancsot”. A szarvas ugyanis az Égi Fény, azaz a Nap földi jelképe, a Nap pedig az Istené. E szerint a „csodálatos színekben pompázó vad”, az Isten jelképe, a Nap volt, vagyis Hunort és Magyart az isteni gondviselés vezérelte vissza õseik földjére. [2.] A legendák kapcsán gondolkozzunk el egy kicsit: vajon milyen mélységig mehet vissza egy-egy történés közösségi emlékezete? Hány nemzedéken át öröklõdhet felejtés nélkül? Mai ésszel nehezen tudjuk felfogni õsi legendák és mondák esetleges valóságtartalmát, csak meséknek tekintjük õket.

Nimród vára és környéke a Golánon

Barabási László Az emberiség története címû könyve hivatkozik olyan ma is élõ tibeti népmondára, mely egykori természeti katasztrófára emlékezett, és amit


25

korunk geológiai kutatásai is igazoltak. Igen ám, de ez az esemény körülbelül 400.000 évvel ezelõtt történt. Hogy ez a tudás ma is élõ maradjon, ahhoz hozzávetõlegesen 13.000 nemzedék áthagyományozására volt szükség. Ez mai ésszel elképzelhetelen. [3.] A fenti igazság viszont arra figyelmeztet, hogy eddigi elõítéleteinket sok tekintetben el kell kezdjük tudatosan leépíteni. Máskülönben megbocsáthatatlan vétket követhetünk el saját hagyományainkban, ebben az óriási magyar kincsestárban fellelhetõ igazságok ellen is, amit ma elég könnyelmûen kezelünk. Nem szabad lebecsülni a magyar nemzet emlékezetét. A nemzedékrõl-nemzedékre átadott történelmi forrás bizonyító értékû hagyományait nem szabad csak a mesék világába számûzni. Mert hallottunk már arról, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon, hogy összegyûjtött magyar népmesénk több van, mint a világ összes többi népmeséje együttvéve, és ez nem állt meg, mert napjainkban is születnek újak, hogy Európában nem ismernek olyan, számunkra szokványos „mesefogalmakat”, mint tündér, hetedhét ország, fanyûvõ, hétfejû sárkány, még nyelvtani szinten sem, mert nincs szavuk rá, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet jegyzékébe vette a 200.000. magyar népdalt, amelybõl 100.000 már megjelent nyomtatásban is, ugyanakkor van olyan 80 milliós európai nemzet, amelyik összesen 6000 népdalt tudott összegyûjteni. De az esetleges hallomástól az igazságkeresõ felelõs magatartásig még sok van. Váci Mihály szavaival élve: még sok a „nem elég”! Vegyük hát komolyan átörökített hagyományainkat, és keressük a benne rejlõ igazságokat! Ne legyintsünk, mikor a magyarság mondai eredettörténetét idézi valaki. Legalább kiinduló feltételezés szintjén fogadjuk el ennek valóságtartalmát. Hisz õsnépi emlékezetbõl ránkmaradt hagyományokról lehet szó!

Pusztító testvérhagyomány A Hunor-Magyar igazi testvéri magatartással ellentétes magatartásformára Káin és Romulus példája mutat rá, kiket az irigységbõl fakadó gyûlölet gerjesztett testvérgyilkosságra. Az erõszakos megsemmisítés rombol és pusztít környezetenemberen, de terhe ugyanakkor visszaszáll a tettesre is. E teher számára is romlást hoz, és feloldozás hiányában, javulásra-megújulásra lehetõséget nem ad.

Romulus és Remus várost alapít (Monda) Alba Longa lakossága egyre szaporodott, s lassanként már el sem fért a város falai között. Ez adta a gondolatot az ikertestvéreknek, hogy új várost alapítsanak. Elmentek tehát Numitorhoz. - Királyunk, nagyatyánk, a mi fegyverünk szerezte neked vissza jogos, õseidtõl örökölt királyságodat. Most, miután uralmadat veszedelem többé nem fenyegeti, és anyánk is visszanyerte szabadságát, nem szorulsz már tovább a mi

26


támogatásunkra. Ezért az a szándékunk, hogy hû pásztortársainkkal együtt elhagyjuk ezt a várost, és azon a helyen, ahol mint tehetetlen kisdedeket a Tiberis sodra partra vetett bennünket, és ahol atyánk, Mars isten állatai, a farkas és a harkály tápláltak, új várost építsünk, új királyságot alapítsunk. Numitor megáldotta unokáit, és õk, miután anyjuktól is elbúcsúztak, társaikkal együtt elhagyták Alba Longát. A Tiberis partjára érve, megtelepedtek azon a helyen, ahol egykor teknõjük megrekedt, ahol a folyó kanyarulatánál hét enyhe hajlású domb emelkedik. A Palatium nevû dombon szándékoztak új várost alapítani. Mint az ikreknél mindig, most is egyszerre vetõdött fel bennük a gondolat: melyikük legyen az alapító, melyikük legyen a király? Ifjak voltak mindketten, bátrak és dicsõségre szomjasak, nem csoda, hogy egyformán kívánták az uralmat. De Romulus, akiben több volt az értelem, és a makacsság sem uralkodott úgy rajta, mint Remuson, így szólt: - Nincs ok a civakodásra, testvér. Mi magunk nem tudunk dönteni, bízzuk a döntést az istenekre. Menjünk ki holnap két különbözõ dombra, és amelyikünknek az istenek több madarat küldenek, annak legyen joga várost alapítani. Remus beleegyezett. Kora reggel elindultak a megbeszélt helyekre, ahonnan a madarak repülését jól megfigyelhették. Romulus a Palatium oldalát megmászva, a domb sziklás tetején foglalt helyet, míg Remus az Aventinust választotta. Itt várták, jönnek-e, honnan és hányan az isteni jósküldöttek. Remusnak meg is jelentek hamarosan. Kedvezõ irányból jöttek: hat szép, hatalmas, kiterjesztett szárnyú, vijjogó keselyû. Örült Remus, s hálát adván az isteneknek, ment Romulushoz, megvinni a hírt, hogy a halhatatlanok õt szemelték ki a város alapítására és a királyságra. - Halld, testvérem: az istenek engem szemeltek ki népünk urául. Ezt adták tudtomra azzal a hat szép saskeselyûvel, amit balom felõl láttam repülni. Nem kell már versengenünk. - De nem ám! - vágott vissza Romulus. - Az istenek valóban világosan beszéltek, mert nekem meg tizenkét sas jelent meg a kedvezõ irányból, s vijjogva húztak el fölöttem jobbra. A király tehát kétségtelenül én leszek!... Mit volt mit tenni? Remus belátta, hogy az istenek bátyjának kedveznek, és jobban teszi, ha legalábbis színleg megnyugszik ebben a döntésben. A pásztorok istennõjének, Palesnak ünnepére tûzte ki Romulus a város alapítását. A kötelezõ szertartások elvégzése után hófehér bikát és hófehér tehenet fogtak ekébe, hogy barázdát húzva, Romulus ezzel jelölje meg a városfal helyét. Romulus, mielõtt megindult volna, ekképp fohászkodott: - Jupiter, Mars atya és Vesta anya, segítsetek a város alapítójának! Legyen ez a város örökéletû, és uralkodjék a föld kerekén! Határairól soha ne bukjon éjszakába a nap! Így fohászkodott. Jupiter pedig jó szívvel hallgatta könyörgését: megdördült bal felõl az égbolt, és az istenek meg az emberek királya villámló nyilával adta beleegyezését.


27

Ezután megindult az ekefogat hatalmas körben, mögötte mentek a pásztorok, s a kiszántott földet nyomban visszafordították a barázda körén belülre, hogy egy szemernyi se maradjon a barázdán kívül. Szent volt ez a barázda, a leendõ városfal helye. Ahová a kapukat szánta, ott kivette a földbõl Romulus az ekevasat, nem húzott barázdát. Így haladt tovább a középen felállított oltár körül, míg végül megvonta a hatalmas kört. Az új város leendõ polgárai örömmel és frissen fogtak a fal építéséhez. Romulus a munka vezetését, az építés irányítását egyik hû társára, Celerre bízta. - Legyen gondod arra, hogy ezt a falat senki át ne merészelje lépni vagy ugrani. Aki ezt megteszi, haljon meg! De Remus, aki nem tudta legyõzni irigységét, és nem tudott Romulus tilalmáról sem, oda állt, ahol legjobban égett a munka az emberek kezében, és fitymálva kiáltotta: - Gondoljátok, hogy ezekkel a falakkal véditek meg a mi népünket? - és feleletet nem is várva, nevetve átugrotta a földbõl még alig-alig kiemelkedõ falat. Celer nyomban ott termett, és ásójával halálos ütést mért rá. Remus holtan terült el az új város épülõ falánál. Mikor Romulus tudomást szerzett testvére haláláról, nem mutatta fájdalmát. Csak bensõjében könnyezett, sebe rejtve maradt az emberek elõtt, sõt még meg is dicsérte a bátor példát: - Így ugorja át minden ellenség az én falaimat! De mikor már állt a máglya, és rajta feküdt a szeretett halott, Romulus nem tudta tovább visszatartani sírását. Újra meg újra megcsókolta testvére tetemét, és könnyeivel öntözte. - Menj, szándékom ellenére elköltözött testvérem, menj! Isten veled! Vele siratta Faustulus és Acca Larentia is. Az épülõ város polgárai együtt gyászoltak velük. Végül meggyújtották a máglya tüzet. Magasra csapott a láng, körülölelte Remus tetemét, és lassan elhamvasztotta. Elhamvadt a szeretett fivér teste, Romulus könnyezve rejtette sírba a hamvakat, s Remus árnyának - jaj, miért is kellett oly elhamarkodottnak lennie! - szépen, illõen adta meg a végtisztességet. Ott állt mellette a szerencsétlen Faustulus meg Acca, a gyásztól megoldott, szétzilált hajával, s bõven ömlõ könnyük árjával öntözték az égett csontokat. Már alkonyodott, mikor szomorú, nehéz szívvel hajlékukba tértek, és álomra hajtották fejüket a vetetlen, kemény ágyon; mit törõdtek õk most kényelmükkel! De íme, alig szenderedtek el, mindketten egyazon álmot látták: Remus árnya jelent meg ágyuknál, vértõl szennyezett árnya, és suttogva megszólította az alvókat: - Ím, aki nemrég féltõ gondotok részese voltam, testvéremmel megosztott szeretetetek boldog birtokosa, nézzétek, mi lett belõlem! Pedig micsoda dalia voltam, és ha a madarak nekem ítélték volna az uralmat, most népem legelsõje lehetnék! És most csak tûz égette árny, üres képmás vagyok. Hát ez maradt a szép Remusból! Hol van Mars atyám?... Ha ugyan igazat szóltatok róla, s valóban õ

28


rendelte táplálásunkra a farkas emlõit... Akit féltõn õrzött az anyafarkas, most vakmerõ polgár kezétõl veszett el. Ó, mennyivel szelídebb volt farkas anyám! Gonosz Celer, sebtõl pusztulj el te is, mint én, te kegyetlen, vértõl borítva juss a föld alá! Nem, bátyám nem akarta ezt: szeretett engem, kegyes és méltányos volt irántam. Meg is tett mindent, mi tõle tellett, könnyeivel áldozott lelkemnek. De én még kérek tõle valamit: menjetek, sírjatok elõtte, úgy kérjétek, hogy ünnepet állítson emlékezetemre. Megteszi nektek, hisz õt is úgy tápláltátok, akárcsak édes gyermeketeket. Menjetek, kérjétek! Faustulus és Acca még jól látták az árnyat, ölelték volna, karjukat nyújtották feléje, de kapkodó kezükbõl elillant a semmi-árny. Elillant, s magával vitte álmukat. Fölserkentek hát, azonnal a királyhoz indultak, s vitték, futva vitték testvére kérését. Romulus meghallgatta az üzenetet. A virradó napot testvére szellemének szentelte, és elnevezte Remuria ünnepének. (De milyen különös is az emberi nyelv: a szó elején álló kemény „r” hang az idõk folyamán a lágyabb „l” hanggá változott, és a rómaiak az ünnepet késõbb Lemuriának hívták, elköltözött szeretteik lelkeit pedig lemuroknak.) Így alapította meg Romulus Lemuria ünnepét, melynek napjain a római családfõk éjjelente engesztelõ áldozatot mutattak be elhunyt családtagjaik, õseik szellemének, a lemuroknak. [4.]

Testvérkeresõben Honnan származik a magyarság állandó testvérkeresõ igénye? A magyar hagyományban elevenen él évszázadokon át az a származástudat, hogy a magyarok a szkíták utódai, és hogy elõzõ hazájuk Szkítia földje volt. Anonymus írja a Gesta Hungarorumban: „Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevû folyam nagy mocsaraival… A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, A tápiószentmártoni aranyszarvas közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik (kb. Kr. e. 6–5. század) a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának elsõ királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király… (Pais Dezsõ fordítása)” [5.] Bizonyos, hogy szkíták és magyarok egyaránt a szarvas õsanya (szarvasünõ) népének tartották magukat és az is, hogy egyes Kárpát-medencei és dél-


29

oroszországi sírleletek azonos mûvészeti nyomokat mutatnak. Ezen közös jeleket mutató kultúrák nyomai õsidõk óta kimutathatók. A Kárpát-medence õsnépe a több hullámban is bejövõ-visszatérõ, különbözõ névvel illetett testvérnépek, szarmaták, hunok, avarok, magyarok által erõsödött meg. Ezért a gyûjtõnévvel is számtalanszor szkítának nevezett Kárpát-medencei magyarság még évszázadok múltán is az egykori Szkítia hatalmas területén véli meglelni egykori tesvéreinek maradékait. Innen származik a minduntalan feléledõ testvérkeresés igénye. A legismertebb magyar testvérkeresõ, Julianus domokosrendi magyar szerzetes, aki 1235 tavaszán a keleti hazában maradt magyarok felkutatására indult, és az elszakadt néptöredéket meg is találta. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak. Olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek Európát. Kodolányi János híres regénye, a Julianus barát örökíti meg történetét.

Julianus barát

A keleti testvérek létezésének tudata folyamatosan jelen volt a magyar néplélekben. Csak így történhetett meg, hogy közel hat évszázad után is Kõrösi Csoma Sándor, fiatalkori elhatározásától vezérelve, elindul a magyarság õshazáját megkeresni. Az erdélyi Kõrös községben született Csoma tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd 1814-ben Göttingenbe küldték, ahol keleti nyelveket tanult. 1819 novemberében indult útnak Teheránt érintve, Afganisztánon át Indiába. Kelet-Turkesztánba, a feltételezett õshazába, a veszélyes út miatt nem jutott el. Közben a tibeti nyelvet tanulmányozva, három év alatt készítette el és jelentette meg 1834-ben a tibeti nyelvtant és a 40.000 szavas tibeti-angol szótárt. E felbecsülhetetlen szolgálatot ismerte el Japán, amikor Kõrösi Csoma Sándor az erdélyi székely-magyart 1933. február 22-én szentté (1784 – 1842) avatta. Mindmáig õ az elsõ és egyetlen európai, akit a buddhista világ szentnek, boddhiszatvának tart és tisztel. 1842-ben Kõrösi Csoma ismét útnak indult. Tibeten átkelve, észak felé akarta megkeresni a magyarok õshazáját. Azt vallotta, hogy Tatárország Kína felé esõ belsõ zugai azok a helyek kétségkívül, ahol a magyar törzs bölcsõjét keresni kell: „… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa mûvekben említés tétetik egy közép-ázsiai néprõl, amely sok tekintetben hasonló a kelet felõl Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytõl a mai Hungária veszi eredetét,

30


hungarnak vagy jugarnak nevezték. E mûvekbõl kikövetkeztethetõ, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el.” Nem jutott azonban messzire, mert rövid idõ alatt a Himalájához közeli Darjeelingben meghalt. Kõrösi élete, munkássága elõlünk, a magyarok elõl rejtegetett titkok közé tartozik. Életrajzírói nem beszélnek arról, hogy az õshazát keresve, Kõrösi az õshaza nyelvi maradékaira is rátalált. Ezzel magyarázható kitartó nyelvi érdeklõdése is. Mikor Kõrösi elindult Indiába, Európában általánosan elfogadtatott tényként kezelték, hogy minden indoeurópai nyelv szanszkrit eredetû, csak a magyar és a finn nem. Kõrösi már 1825-ben arról értesíti levelében az angol szanszkritológusokat, hogy „a szanszkrit alkotásaiban párhuzamos a magyarral, de eltér a többi indoeurópai nyelvtõl.” Megállapította, hogy „a szanszkrit semmiféle nyelvvel nem mutat olyan rokon vonásokat, mint a magyarral…, amennyire különbözik minden más kelet-európai Csomakõrösi emlékmû nyelvtõl, olyannyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága.” Mai magyar tudósok meg sem próbálják megszívlelni Kõrösinek a Tibeti szótár elõszavában írt üzenetét, sõt el is titkolják elõlünk: „Saját nemzetének pedig a szerzõ büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem elõtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval.” Újabb kutatások rámutatnak, hogy valószínûleg ezen megállapításai okozhatták tragédiáját, a malária jeleit mutató megbetegedés okozta, de mégsem természetes halálát. [6.] „A legújabb kutatások oda mutatnak, hogy Kõrösi Csoma Sándor éppen a legjobb helyen kereste - nem a magyar õshazát - annak a folyamatosságnak az egyik gócát, amelyiknek másik góca a Kárpát-medence. Ma egyértelmûen állíthatjuk, hogy ez két központú rendszer volt, amelyik hol az egyik, hol a másik gócban telítõdött. Õ nagyon jól látta, hogy Ujguria volt az egyik góc, a másik pedig a Kárpát-medence. A kettõ között folyt az a vándorlás, amely egy-egy pontján fogja meg õstörténetünket.” [8.]


31

Kárpát-medence ↔ Tarim -medence, és a két MAGot tápláló lüktetõ mozgás vonala [7.]

Kõrösi, halála elõtti üzenetében is hagyatkozott: „Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az õsindiai kultúra tárházában!". Igazán felelõs ember, halálát érezvén, a legfontosabbra hívja fel az utókor figyelmét. Így tekintsünk erre az üzenetre. A nagy tudós valamire rálelt, de munkáját nem tudván befejezni, hagyatkozik, talán éppen reánk. „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve - Kõrösi Csoma Sándor - bölcsõjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” - ezt az emlékeztetõt állította dolgozószobájának falára gróf Széchenyi István.

32


Kõrösi nyomában jártak más nagy magyar Kelet-kutatók, mint Vámbéry Ármin, Szentkatolnai Bálint Gábor és Stein Aurél.

Vámbéry Ármin (1832 – 1913)

Szentkatolnai Bálint Gábor (1844 – 1913)

Stein Aurél (1862 – 1943)

Bálint Gábor egy kis székely faluban, Szentkatolnán született. Nyelvész, Keletkutató, Ázsia-utazó. Érdeklõdése már diák korában a keleti nyelvek tanulmányozása felé irányult, melyben szerepet játszott a székelység eredetének megtalálására irányuló igyekezete, és példaképének, Kõrösi Csoma Sándornak a hatása. Megismerkedett a kor híres magyar turkológusával, Vámbéry Árminnal, aki támogatta a tehetséges ifjút, s nagy hatással volt rá. Életében 30 nyelvet tanult meg. Jelentõs népmese- és népdalgyûjtést végzett. Részt vett Széchenyi Béla belsõ-ázsiai expedíciójában. Mongóliai utazását Czuczor Gergely, A magyar nyelv szótárának egyik írója támogatta. Elsõként állított össze mongol-tatármandzsu-kalmük szótárt a világon. Kezdetben az Akadémia reménysége volt, akit a finnugor elméletet támogató anyaggyûjtéssel bíztak meg. Õ azonban rovásírás emlékeket, valamint az oroszországi szkíta-hun rovásírásos sziklafeliratok rajzait küldte vissza. Ezek után az Akadémia eszelõsnek bélyegezte; Hunfalvy Pál (Hunsdorfer Pál) pedig elégettette rovásírásos anyagát. Újabb keleti kutatóútja során felfedezte a dél-indiai nép, a tamilok nyelvének (dravida) és a magyarnak a rokonságát, ezzel végleg kizárta magát az akkori tudományos életbõl. Bálint Gábor részletes etimológiai elemzéssel 3500 szóegyezést mutatott ki a tamil és magyar között. E munka bemutatója a mellékelt könyv, melynek utolsó fejezete a magyar-tamil szavak és gyökök összevetése. A finnugorista nyelvészek támadásai egészen Kis-Ázsiáig ûzték, majd Athénben az arab és török nyelv tanításából tartotta el magát. Bár 1897-ben Kolozsváron egyetemi tanárnak nevezték ki, tudományos munkát többé már nem írt. A Tudományos Akadémia az ázsiai nyelvek tudósának, kutatójának munkásságát semmire nem értékelte, a 100 évvel ezelõtt meghalt tudóst azóta is agyonhallgatja. [9.]


33

Az egykori tudományos kutatás és megismerés mellé mára társult az élõ kapcsolat igénye is. Két testvérnép megtalálásával indult el az élõ kapcsolat: egyik a kazakisztáni madjar, másik a kelet-turkesztáni ujgur. Azóta évrõl évre sor kerül testvér-találkozókra, és egyre bõvül a találkozókon résztvevõ népeknek a köre.

Madjarok Kazakisztán Kosztanaj megyéjében (Zsangeldi járás) a Szarikopa-tó vidékén él egy madjar (ejtsd: magyar) nevû törzs. A törzs tagjai magukat madjarként határozzák meg (a kazakságon belül). Emlékhelyeik feliratain, temetõi sírköveiken mindenhol jelzik a madjar törzshöz való tartozást. Genetikai felmérés eredményei alapján úgy tûnik, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az õsei és a kazaMadjar család a jurta ajtajában kisztáni madjar populáció õsei között valamikor, a múltban, genetikai kapcsolat állt fent. A mai történelmi és régészeti kutatások szerint legalább 1300-1500 évvel ezelõtti a kapcsolat. A magyarországi tudományos élet elõször az 1960-as évek derekán szerzett tudomást a madjarokról. 1966-ban Tóth Tibor magyar antropológus néhány napra ellátogathatott a területre, és antropológiai vizsgálatokat is végzett. A késõbbiekben azonban már nem engedték vissza a területre. 2001-ben Benkõ Mihály Kelet-kutató látogatott el a madjar törzs néhány településére, fotókat készített és legendákat gyûjtött. Tudományos vizsgálatokat is végzõ részletes kutatóútra elõször 2006 szeptemberében került sor Bíró András Zsolt magyar antropológus vezetésével. A helyiek különleges szimpátiával és meleg vendégszeretettel fogadták az expedíció tagjait. Azóta rendszeressé váltak a találkozók. A mintegy négyezer fõt számláló kazakisztáni madjar törzs 2007 júliusának elején megtartotta elsõ modern kori nagy törzsi gyûlését (kurultaj), ahova a helyi madjarok magyarországi testvéreiket is meghívták. 2008. augusztus 8-10-ig került parádés megrendezésre a kazakisztáni madjar törzs és a magyarországi magyarság második találkozója (nagygyûlése) Bösztörpusztán, Kunszentmiklós határában. [10.]

Egy kis szófejtõ: kurultaj Ízlelgessük rokon népünk kurultaj szavát. Jelent-e számunkra valamit? A könyvünk második felében sorra kerülõ érdekes és megdöbbentõ nyelvi fejtegetéseket elõzzük meg most e szónak rövid értelmezésével. Mert a „kurultaj” szó a közép- és belsõ-ázsiai, fõképp török (pl: kazak, türkmén, baskír, anatóliai török) és egyéb altáji nyelvekben, törzsi gyûlést jelent. Az õsi

34


magyarok is tartottak törzsi gyûléseket, amelyekre a korabeli történeti (fõleg arab és bizánci) források is utalnak. E szónak jelentése magyarul számunkra is érthetõ: kurultaj (törzsi gyûlés) = körültáj, körültájékozódás, körszemle.

Kurultaj (törzsi gyûlés), 2007. július 7-8. között, Sagan, a Madjar törzsi terület központjában

Kurultaj (törzsi gyûlés), 2008. augusztus 8-10. között, Kunszentmiklóson S

Magyar íjászok csúcsteljesítményei (Hír)

a g a -

Új távlövõ rekordot állított fel Mónus József magyar íjász a Kína belsõ-mongóa liai tartományának Ergun városában rendezett nyílt, nemzetközi hagyományos íjászversenyen. 2010-ben ugyanezen a versenyen Mónus döntötte meg az 1226 óta M érvényes íjászrekordot is. a Mónus József saját készítésû íjával és vesszõjével elért 653dméteres lövése minj den korábbi rekordot megdöntött, és csaknem 145 méterrela haladta meg saját r korábbi rekordját. Az eredményt mongol, kínai és török bírák hitelesítették. At bajnokság szervezõi az új csúcs tiszteletére emlékoszlopot emelnek, hasonlóan ahhoz, amikor a Monö r gol Birodalomban 1226-ban Eshunkei mongol íjász rekordtávolságra lõtt. Ezt az z emléket Dzsingisz kán köve néven a szentpétervári Ermitázs Múzeumban õrzik. s A verseny második legjobb eredményét is magyar íjász értei el, a 15 éves Posta Csongor 11 ország és 12 tartomány több mint száz versenyzõjét elõzte meg. t Budapesten 2010 márciusában rendeztek Nyílegyenes Távlövõ Bajnokságot, e r rekordot. A Mónus amelyen Mónus József megdöntötte az akkor 784 éve felállított ü méterrel haladva József - Grózer Csaba páros nyila 508,74 méterre szállt, hat l meg a középkorból ismert rekordot, amely 502,5 méter volt. e t 2012. augusztus 11-én, a Kurultájon Mónus József ugyancsak világrekordot állított fel. Atilla nagyfejedelem 453-ban bekövetkezett halálára emlékezve, a k Kurultáj küzdõ arénájából több tízezer ember elõtt 453 méter távolságra lévõ ö z céltáblát talált el. A céllövészet lejegyzett történelmében nem jegyeztek fel ilyen p távolságba leadott sikeres találatot. o n Mónus korábban úgy nyilatkozott, távlati célja, hogy a 907-es pozsonyi csata t emlékére 907 méter fölé lõjön el egy nyílvesszõt. [11.] j á b a n


35

Ujgurok Kiszely István írja: „Kínai Turkesztán - az ujgurok területének - ismereUjgur Autonóm Terület te nélkül, nem teljes a magyar õstörténet, hiszen e terület egy része már a hsziungnu, majd az avar, a türk és végül az ujgur törzsszövetségek, illetve államok része volt. Ezek az államok - törzsszövetségek - számos olyan néptöredéket is laza kötelékükbe fogadtak, amelyek egy része utóbb a Kárpát-medencébe érkezett. Tudjuk, hogy a magyarság sok etnikumból ötvözõdött - õstörténetünk nagyon sok szálú -, ezért minden összetevõ történetét, szervezõdését térben és idõben meg kell ismernünk ahhoz, hogy egykor majd megírhassuk népünk valódi õstörténetét. Stein Aurél volt az a magyar kutató, aki 1913–1915 között elkezdte a volt ujgur fõváros Ilihot (vagy Astana, kínai nevén: Gaucsong) feltárását.” Tanulmányában röviden áttekinti a hun és ujgur népek történetét. Harmatta János figyelemreméltó megállapítását idézi, mely szerint „az újabb régészeti ásatások forrásanyaga nyomán fel kellett adni a hsiungnukról, mint tisztán nomád állattartást folytatott néprõl kialakított korábbi elképzelést. A hsiungnuk, a nomád állattartás mellett erõdített településeket építettek állandó lakóépületekkel, melyek a földmûvelés, kézmûvesség, kereskedelem és

Ujgur díszítõmûvészet

Lóábrázolás

Szarvasábrázolás u r u l t a

u r u l t a

36


állattartás központjai voltak.” E megállapításokat nagymértékben igazolták azon régészeti expedíciók, amelyeket Erdélyi István az utóbbi években Mongólia területén folytatott. [12.] Kõrösi Csoma Sándor útjának végcélja Kelet-Turkesztán volt. Feltételezését a japán tudósok mai tudományos eszközökkel, vérvizsgálat alapján igazolták. Így bizonyosodott be, hogy az ujgurok rokonaink. Kõrösi Csoma Sándor nyomdokain indult el Dr. Máthé Lajos 2006-ban, saját költségen szervezett önfeláldozó kutató útjára. Ennek összegzi kutatási tapasztalatait: „Bár az MTA három kutatóintézete (zenetudományi, néprajzi, humángenetikai) is komoly ajánló levelet adott, a pekingi magyar nagykövetség kínai nyelvû támogató levele volt az egyetlen hivatalos papírom, amellyel tovább repülhettem Észak-Nyugat-Kínába, Ürümcsibe. Onnan kiindulva kb. 9000 km-t tettem meg hátizsákkal, buszon, vonaton, teherautón, öszvérfogaton és tevén Hsincsiang, majd Kanszu tartományokban az ujgur illetve jugur területeken. A Hotán-oázis mellett 20 km hosszú (!) és átlagosan 2 km széles szkíta temetõ található, amirõl például az európai tudósoknak fogalmuk sincs. Az oázisban lévõ múzeumi tárgyakat ugyan szigorúan tilos fényképezni, de azért a bizonyító erejû képeket sikerült elkészítenem, illetve a tartomány legfontosabb saját tárgyait, illetve az azok lelõhelyeit bemutató jegyzéket is sikerült hazahoznom... Sikerült 35 kg feljegyzést, könyvet, hang- és képanyagot hazahoznom. Ebben 350 ujgur népmese, 250 rege és monda, 4400 népdalszöveg, valamint számos közmondás, mondóka, feljegyzés és szakcikkek fénymásolata található. Mindezt kiegészíti kb. 35 óra hanganyag, 30 óra mozgókép és kb. 1200 fényképfelvétel. Az ujgur-kínai-angol szótár tízezer szót tartalmaz digitális formában. 40 db DNSmintát vettem, amely már feldolgozás alatt van. Jelenleg az anyag rendezésének elsõdleges feldolgozása folyik. 2008 nyarán szándékomban áll visszatérni, hogy a helyszínen folytassam a kutatómunkát.“ [13.] Az Ujgur Autonóm Terület déli részén a Tarim-medence található, melynek nagyobb része ma sivatagos, és Takla Makán néven ismert. A Takla Makán Földünk legnagyobb futóhomok sivatagja. Területének nagyjából 85%-át a mozgó homok uralja. A futóhomok dûnék többnyire 100-150 m magasak, de a legmagasabbak közülük elérik a 200300 m-t is. [14.]


37

Ujgur piramisok, Kína titka filmen kevés ennél különösebb film kering a Hidden Uyghur Pyramids világhálón. Kína közepén az egyiptomiakhoz hasonló, teljes épségben álló piramisok tömegét a kínai kormányok éveken át titkolták. A Google Earth és utazók azonban láthatóvá tették a titkot. A film végén bemutatott bronzszobor állítólag 18.000 éves. Lehet, hogy újra kell írni az egész történelmet? A Kínában található piramisokról régóta lehet képeket találni a világhálón. Ez a film viszont egyértelmûen az ujgurok mûvének nevezi ezeket az építményeket. Az Ázsia szívében, a Tarimimedencében élõ ujgurok meggyõzõdéssel tartják magukat a mi testvéreinknek. [15.]

Az ujgurok meghívott vendégekként vettek részt a 2006-os csíksomlyói búcsún. A testvérek együttlétében a máshitûség nem volt akadály. [16.]

Manapság egyre több könyv foglalkozik az õsmagyar népek hiteles kutatásával. Ezek közül az alábbi két kiadvány olyan néprõl szól, mely még nem is olyan régen ugyancsak magyarnak nevezte magát.

Õsmagyarok a Kaukázusban Bendefy László A magyarság kaukázusi õshazája címû, 1942-ben megjelent könyve forradalminak számító mû volt a maga korában. Nemrég megjelent hasonmás kiadása a mai olvasót is meglepi lebilincselõ stílusával. „A kaukázusi magyarok létezését a mai hivatalos álláspont megkérdõjelezi, Magyar (Madzsar) városhoz fûzõdõ kapcsolataink lehetõségét úgyszintén, holott a régészeti kuta-

38


tások alapján bizonyos, hogy egykor álltak itt keresztény templomok, valamint elõkerültek a magyarokra oly nagyon jellemzõ részleges lovas sírok is. Ámde a város határában álló 426 kurgánt soha nem tárták fel. Ugyancsak nyitott kérdésként kezelik a kaukázusi szabírok (szavárdok) problematikáját, valamint a kaukázusi Matzaron-erõd nevét és a Gorda-Muager (Ogurd-Magyar) testvérpár velünk való rokonságát. A Kaukázus pedig igenis kiemelkedõen fontos terület a magyar õstörténet szempontjából. Az alánok emlékanyagában egyre jelentõsebb számú a legközelebbi párhuzamok száma, arról nem is szólva, hogy alánok az „õsanyáink”, hiszen - õsi mondánk szerint - Hunor és Magor a Méótisz mellett Dula alán fejedelem leányait vette feleségül. A Méótisz helyére vonatkozó halvány utalás is szép példája Bendefy László rendkívüli intuíciós képességének. A meótiszi ingoványokat ugyanis ma is minden kisiskolás a Fekete-tenger Azovi öblével azonosítja, ahová a Don folyó ömlik. Ámde, a Meótiszi-tenger nem azonos az Azovi tengeröböllel, s a Tanaisz nem a Don, hanem a Volga. Az ókori térképek és a régészeti megfigyelések ezt egyértelmûvé teszik! A Kászpi-tenger egykor összefüggött az Azovi-tengerrel, a mai Aral-tó nem létezett ekkoriban még, a Kaukázustól északkeletre terült el a hatalmas kiterjedésû Palus Meotisz, amely késõbb kiszáradt, és a környéke elsivatagosodott.” [17.] Mübariz Helilov azerbajdzsáni akadémikus és magyar munkatársa, a több mint három évet Azerbajdzsánban kutató történész, Nyitray Szabolcs közös munkájának eredménye ez, a kaukázusi rokon nép történetét és kultúráját bemutató könyv. A magyar történészek elõtt is ismert és elfogadott, hogy a 950-es években Bíborbanszületett Konsztantinosz által leírt Perzsia vidékére szakadt szavárdmagyarok azonosak a 750-es években a mai Azerbajdzsán területén hirtelen felbukkanó „szevordi” népcsoporttal. Ezt a szevordi népcsoportot gyakorlatilag az összes szaktörténész a Levédiából (!?) Perzsiába (DélKaukázusba) költözött szavárd magyarokkal azonosítja, ezt minden akadémiai térképen így jelölik. Létezik egy teljesen hiteles, õsi derbenti forrás, a Derbendnáme, ami leírja, hogy a VI. században Hoszrau Anósírván szaszanida nagykirály Dagesztán területén felépítteti „Kicsi (!!!) Madzsar” és „Ulu Madzsar” városokat, amik önálló uralkodókkal rendelkeztek, és a Perzsa Birodalom vazallusai voltak.


39

Ugyanebben az idõben, pontosan ugyanitt, az Északkelet-Kaukázusban létezett egy hun királyság. Mindenki meg van róla gyõzõdve, hogy az ottani magyarok a 13. esetleg a 14. században nyomtalanul beolvadtak az azerbajdzsáni népességbe. Pedig nem így van, mert létük még a 20. században is fellelhetõ. Ismert tény, hogy a „madzsar” (magyar) megkülönböztetõ elõtagot egészen a század közepéig használták - ennek csak a magyarellenes szovjet politika tudott véget vetni. [18.] Tudja-e az olvasó, hogy a Kaukázus alatt, a Kaszpi-tenger és az Ararát között lévõ országban élõk, ott, ahol két Zab nevû folyó is van, s nem messze erednek a Vajk- és a Tündérek-hegytõl (ma is ez a nevük, ahogy van ott még Kangavár, Almás is), az 1200-as években magyar nyelvû papokat kértek a pápától, mert úgy gondolták, mégiscsak jobb, ha a nép érti papjainak beszédét. Továbbá a Kaukázus északi oldalán is volt egy ország, királyság, mely 1200 körül még állt. Legnevesebb királya szlávosan írva: Jeretyán, magyarul Gyertyán, s ezen ország fõvárosának neve: Magyar. Az 1700-as évek közepén még láthatók voltak e város palotáinak romjai. [19.]

Turáni népek találkozója, ma A 2007-ben és 2008-ban kazakisztáni madjarokkal közösen megszervezett kurultajok sikere folytán a kezdeményezõk a rendezvény kibõvítése céljából létrehozták a MagyarTurán Alapítvány közhasznú szervezetet. Ez volt fõszervezõje, és Bugac település önkormányzata a társszervezõje, annak a most már NagyKurultajnak nevezett rendezvénynek, melyet 2010. augusztus 6. és 8. között tartottak Bugacon. Ennek célja az összetartozás érzésének erõsítése a nemzetrészekkel és a rokoni kapcsolatok erõsítése a közép- és belsõ-ázsiai, anatóliai, Kaukázus-vidéki rokon népekkel. Számos Kárpát-medencei díszvendég mellett az ünnepségre további 11 országból - Kazakisztán, Üzbegisztán, Törökország, Azerbajdzsán, Kirgízia, Türkmenisztán, Ujgurisztán, Baskíria, Jakutföld, Mongólia, Bulgária - érkezett küldöttség. A Kurultaj nemcsak egy néhány napos ünnep, hanem egy hosszú út elsõ lépése. Egy nagy közös építõ munka, amelyben az azonos értékeket valló közösségek együtt dolgoznak, küzdenek és összekovácsolódnak. A hosszú munka és szervezés bevégeztével pedig örömteli szívvel ünnepelhetnek a magyarok és a távoli

40


vidékekrõl érkezett rokonok, példát mutatva országnak-világnak és a jövõ nemzedékeknek! - vélik a szervezõk. [20.]

Újkori magyar szövetség A régi testvérhagyományokra alapozva, a Kurultaj 2008-as törzsi gyûlés iránti rendkívüli érdeklõdés láttán, 2008 õszén a törzsi gyûlés szervezõinek kezdeményezésével, százhetven nemzeti érzelmû civil szervezet és munkacsoport képviselõi Börzsönyben megfogalmazták azt a 21 pontot, mely késõbb alapjául szolgálhatott egy, a határokon is átnyúló pártok fölötti új szövetség, a Magyarok Szövetsége létrehozásának. E szövetség kitûzött célja lett az alulról építkezõ szerves magyar társadalom újbóli létrehozása. A Magyarok Szövetsége zászlóbontó nagygyûlését 2009. március 21-én, a tavasz elsõ napján tartotta a Hõsök terén. A Szövetség települési csoportjai azóta is folyamatosan szerveznek különbözõ rendezvényeket Magyarország egész területén: ez másfél év alatt kb. 3200 rendezvényt jelentett. De mindennek betetõzése a Szövetség által Bösztörpusztán évente megszervezett Országos Gyûlés és Vásár (2009. augusztus 21-23., 2010. augusztus 13-15., 2011. augusztus 12-14.). Minden alkalommal közel negyedmillió ember látogatott el a rendezvényre, és több ezer fellépõvel, programmal, az ország legnagyobb szabadtéri rendezvényévé vált ez az alföldi esemény. És mindez erõs társadalmi összefogás által, mivel például több mint hétezer ember tevékeny munkájának köszönhetõen épülhetett fel három napra egy teljes város a kiskunsági puszta közepén. A Szövetség e rendezvényeinek mindenkori célja, hogy egybegyûjtse a pártoskodás nélkül nemzetben gondolkodó magyar közösségeket és elegendõ erõt és hitet adjon a résztvevõknek a további tervek megvalósításához. A jószándékú magyar emberek találkozásával hozzá szeretne járulni ahhoz, hogy az egyének megérezzék a közösségalkotás és a mindennapi kapcsolati tõke fontosságát. [21.] Új és példanélküli kezdeményezések, amikrõl fennebb szóltunk, melyekkel nehézségek és buktatók járnak együtt. Jövõbe nem láthatunk, de mindannyiunk közösségi felelõssége õrzõként vigyázni a strázsán, hogy minden magyar szövetség megmaradhasson mindig is igaz magyar emberek igaz szövetségének.


41

A szkíta-magyar erkölcsrõl (Gondolatok egy testvértalálkozó kapcsán) „Az a gyõztes, aki a másikat maga fölé tudja emelni.” „Nos, ez a Hunor-Magyar-féle kapcsolat. S amikor mi találkozunk ezekkel a testvéreinkkel, itt nem arról van szó, hogy lelkizünk és akkor azzal mindennek vége van. Ez is kell, nagyon kell, mert most a lelkünk ér össze, egyelõre még ez a legfontosabb. Na, de utána egy kemény próbatétel-sorozat van, hogy bátyám, hát akkor most mit tudsz ... meg volt próbálva ám a vendég, ... itt nem kímélgetjük a másikat, hanem fölmutatjuk a legjobb értéket, - tessék fölnõni hozzá...” „Ha Hunor Magyarral küzd, márpedig van ilyen, ahol birkóznak, sõt! Hát a mai napig az egyik legnemesebb megnyilvánulása ennek a Hunor-Magyar kapcsolatnak, az a rituális birkózás. Mai napig érvényben van a szkíta utód népeknél. Na, most itt mi a tétje a birkózásnak? Mert ugye a másik, a Káin-Ábel félének egyértelmû, hogy mi a tétje. Hát nekem meg kell ölnöm aki nálam jobb, azért, hogy én sikeres legyek. Tehát egyértelmû, hogy ki a gyõztes és ki a vesztes. Na, igen ám, de ennek a közdelemnek, ami Hunor és Magyar közt van, nincs vesztese. Mind a ketten jobbak vagyunk a küzdelem után, mint a küzdelem elõtt voltunk. Akkor miért kell küzdeni? Hát nagyon fontos a kérdés. Nagyon sokan itt buknak el. Hát azért kell küzdeni, hogy az eddig benne szunnyadott érték most megvalósult értékké váljon. Ha nem szorítom meg keményen, akkor befullad ez az érték, nem fog kibontakozni. Idegen szóval látens érték marad ahelyett, hogy manifesztálódna. Tehát teljesen tiszta a tétje. Nyilvánvaló, hogy itt kemény küzdelemrõl van szó. Amikor két ilyen birkózó elõször látja egymást, akkor üdvözlik egymást, és ez õszinte üdvözlet. Akkor abban az van benne, hogy én érted harcolok, te meg értem harcolsz. És a gyõztes pedig az, aki a másikat kétségtelenül maga fölé tudja emelni. Ez a tétje. Ami azt jelenti, hogy én többet tudok kihozni belõle, magasabbra tudom õt emelni, mint ahogy õ engem emelne. Ez az igazi gyõzelem. Ez az egyetlen olyan gyõzelem típus, ami emberhez méltó. A többi, az az állati szinthez tartozik.” „Amikor a két medence még mûködött, tehát a Kárpát-medence és a Tarimmedence, pont az volt a lényege, kirajzik, de nem ám mindenki, itt nincs népvándorlás, a fiatalság kirajzik, végig megy-vonul az összes rokonon, mindenütt Hunor-Magyar-féle megpróbáltatásban van része, kemény küzdelemben eljut a másik végletéig, s ott megint megnyugszik, tehát ott a Tarim-medencében. Miért, mert ott megint a legközelebbi rokonok, az ujgurok fogadják. És ott kipiheni magát, összegyûjti az értékeket, értékeli õket, majd elindul visszafelé. Tehát ennek pontosan az a lényege, hogy egy folyamatos oda-vissza áramlás van, ami az önszabályozó rendszere az emberi minõségnek. Tehát magasabb szintre csak így tud jutni, hogy mindig elhagyja, ami már elavult, ami már bebizonyította, hogy hosszú távon nem alkalmas az emberi minõség javítására, és fölveszi útközben azt, ami ott közben kialakult. Hogy veszi föl: folyamatos küzdelem révén. De testvérküzdelem révén. Miért? Nem kell védeni a hátát. Hát, jelenleg az energiáink túlnyomó része arra megy el, hogy a hátamat védeni kell. Miért? Mert valaki úgy tesz, mintha magyar lenne, és közben pedig beépített... Tehát, nekem

42


ma azzal megy el energiám nagy része, hogy hátamat védeni kell, nem a saját érdekemben, hanem, hogy még azt a pár mondatot ki tudjam mondani… Erre, ebben a mûködõ Hunor-Magyar-rendszerben semmi szükség nincs. Minden érték fölfelé tud hasznosulni, emelni tudja az emberiséget. Most ebbõl ki is lehet esni. Tehát ezt nem mindenki bírja, mert ez egy nagyon kemény megpróbáltatás ám, hanem ebbõl le lehet szorulni és föl lehet szorulni. Ha északra szorulok föl, akkor jutok a mai obi ugorok szintjére, vagy a szamoideknek, vagy hasonló ún. finnugor népeknek a szintjére. Tehát leépül a mûveltségem. Abból csak néhány olyan foglalkozási ág maradhat meg, aminek ott terepe van, miként a rénszarvas tenyésztés vagy a halászat. Tehát ott már a szókincsre nincs szükség. Amíg a saját szertartásaikat gyakorolhatják, addig a szertartások körében még egy darabig él a nyelv. Utána, amikor már betiltják a szertartásaikat, akkor elkezd ez a nyelvi anyag is összeomlani. Marad az, hogy egy rénszarvasról mondjuk csak százas nagyságrendben tud szavakat mondani, ezeknek egy része régi szó, csak már más fogalomrendszerben alkalmazza, de egy egész sereg dologra, pld. kulturális vagy önkrományzati szintû szavakra, egyszerûen nincs szüksége, tehát kikopnak a nyelvébõl. Ilyen lepusztult állapotú nyelvbõl, mint õsnyelvbõl levezetni nyelvet nem hiszem, hogy ezt értelmes ember valaha is komolyan gondolta, tehát azt is csak rossz szándékkal lehet így beállítani, ...magától ez ki nem alakulhatott. Aki viszont délre húzódik le, az jobb földrajzi körülmények közé kerül ugyan, több lesz a fénybõl, melegbõl, abból ami a testi kényelmet szolgálja, de el is lustít. Tehát azt jelenti, hogy leülepedik ez a mûveltség, statikussá válik. És igazán teremtõ jellegû csak ebben az oda-vissza áramlásban maradhat, mert itt tud mindig magasabb fokra kerülni. Tehát ez az emberi minõség emelkedésének a terepe a Föld felszínén, és miért mondom, hogy az egész emberiségé. Azért, mert nincs még egy ilyen vidék a Föld felületén, ahol kelet-nyugat irányban ezer kilométereket lehet megtenni, anélkül, hogy alapvetõen meg kellene változtatnom az életformámat. Mert, ha én észak-dél irányba megyek - mert Afrikában vagy Amerikában csak ezt tudom megtenni nagy távon -, átlag száz kilométerenként életformát kell változtatni. Itt nem kell, megmaradhat alapvetõen a kultúra önmagával azonosnak, ugyanakkor pedig mindent, ami hasznos és fölfelé emel, azt meg mind rá tudja rakni erre a gerincre, tehát önmagán belül tud megújulni. Ezt végleg nem értik meg azok, akik csak rétegenként ülepítve kapják meg a mûveltséget. Ott aztán csiszolják, csomagolják, raktározzák, de nem tudják megújítani. Ezek az indoeurópaiak… Tehát ezek egy tökéletesen érthetõ rendszert képeznek. Na, ebben van helye a szkítáktól kezdve a magyarokig, a mai élõ kazah, türkmén, üzbég, ujgur, jakut népeknek. A jakutoknak a saját maguk által használt neve mind a mai napig a szaka. Ilyen a mansi a voguloknál, vagy a hanti az osztjákoknál. Szakának viszont a szkítákat nevezték a perzsák. Tehát akkor mi mitõl vagyunk kirekesztve ebbõl a folyamatosságból. Teljesen ott vagyunk, benne vagyunk. Õk számon is tartanak bennünket, hát tartsuk már számon mi is õket.” [22.]


43

Lovas népek hordozható háza: a jurta Magyar testvérnépek egyik hagyományos lakóépülete a jurta. Szerte a Kárpát-medence tömegrendezvényein mára már mindenütt jelen vannak ezek az otthonos építmények. Használatuk rendkívül elõnyös, mivel egyszerû szerkezetük révén gyorsan felépíthetõk-elbonthatók és könnyen szállíthatók.

A jurta a vándorló nomádok, így a honfoglalás elõtti magyarok fontos lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthetõ életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejû, nemezzel borított, sátorszerû építmény. A jurta jelentõsége abban állt, hogy könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód, a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt. A jurta kör alakban felállított rácsos fala A jurta hagyományos belsõ beosztása a (kerege) tartotta a tetõlécekkel középre (László Gyula rajza) igazított kerek kör alakú füstnyílást, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze. Megfelelõ szigeteléssel télen is lakható. A jurta, mint egykor, úgy ma is, rendkívül hasznos azok számára, akik nem szeretik a „röghöz kötöttséget”, szeretik csak úgy felütni valahol a sátorfájukat. Persze azért legbiztonságosabb ezt egy saját birtokon tenni. Manapság egyre többen fedezik fel, hogy a jurta nem primitív lakóeszköz, hanem egy kényelmes, szellõs, sajátságos hangulatú otthon, felszerelve korunk modern háztartási gépeivel, berendezéseivel. Szóval a jurta egy igazi hordozható ház. [23.]

44


Lovas népek épített lakóháza A lovas népeknek hordozható háza volt a jurta. Ez könnyû mozgási lehetõséget adott számukra. Viszont állandó lakóhelyük is volt. (A mozgás és állandóság mindig is a természetes életmód része volt.) Utódaik mai hagyományos gerendás boronaháza mutatja, hogy régen az elõdök is ilyen házakat építhettek. Tárgyi bizonyíték erre a sokszáz épen maradt sírhalom (kurgán), melynek falait ugyancsak gerendából ácsolták, hogy lakóház lehessen holtaik számára.

András Pál 1678-ban épült háza (ún. Hamar ház) (Impér, v. Csík m.) 1. fal és tetõváz a ház bütüje felõl 2. szarufa rögzítése a szélkoszorún 3. oldalkamra ablaknyílása 4. parádésház külsõ falának ajtó felõli végzõdése és a ház alaprajza [24.] Élõk háza: a gerendás boronaház

A szkíták a halott házát az élõk háza szerint gerendákból ácsolták. A kövekbõl rakott sírhalom (kurgán) alatt készítették el a sírkamrát. [25.] Holtak háza: a gerendából ácsolt sírkamrás sírhalom (kurgán)

III.1. Egyetemes értékrend, Teremtõ Isteni Rend

267

„Aki megért, s megértet, egy népet megéltet” (Kányádi Sándor)

III. ERKÖLCSISÉG ÉS KÜLDETÉS

268

III. Erkölcsiség és küldetés

Igazság

Kegyelem

Törvény

Az egyetemes értékrend krisztusi üzenete a magyar Szent Koronán: Igazság-Kegyelem-Törvény


EGYETEMES ÉRTÉKREND, TEREMTÕ ISTENI REND

269

270


III.1. EGYETEMES ÉRTÉKREND, TEREMTÕ ISTENI REND Az ember életútja a Földön………………………………….....………..…… A jelen idejû én és az Idõtlen Én (Olvasmány I., 1. részlet)………...…..…… A küzdelem rejtélye (1. részlet folytatása)………………………...………… Általánosan értékrendrõl és erkölcsrõl………………………………...…..… A Teremtõ Isteni Rend szerinti minõség és viszonyulás…………….....…… A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatója: igazság, kegyelem és törvény... Szellem-lélek-test egysége és egyensúlya………………………..…...…… A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatója: hierarchia és testvériség...… A szent uralom rendje, hierarchia……………………………...……..….… Isteni ERõ az égi-földi hierarchiában………………………………...….… Emberi harmónia: hierarchia és testvériség……………………......…….… Szellemi hierarchia…………………………………………………...…..… Egyetemes és magyar erkölcsi útkeresés…………………………….…….… A Teremtõ Isteni Rend szerinti minõség a magyar hagyományban…...…..… A magyar népmese erkölcsi eszmeisége……………………………...….… A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói a Magyar Szent Koronán...…..… A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói a pártus hagyományban…..….… A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói az egyiptomi hagyományban...… Kegyelem és önvédelem kifejezése a magyar hagyományban………..…… A Teremtõ Isteni Rend minõség egyetemessége……………………….….… A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatóinak oktatása…………..…..…….… Az önként vállalt áldozat sajátos kegyelme…………..……………...…….… Az igazságos önvédelem sajátos törvénye……………………………...….… A Teremtõ Isteni Rend szerinti viszonyulás a magyar hagyományban..….… A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a Szent Koronán…….……… A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a Szent Korona-tanban..….… A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a magyar kiscímerben….……

271 271 275 276 277 277 279 279 281 282 283 284 285 289 289 290 292 294 294 294 297 298 299 300 300 301 301


271

Az ember életútja a Földön A beavató tanítások (ezotéria) szerint a világ, eredeti állapotában szellemi EGYségben volt. Ez tört meg, mikor az egységbõl létrejött a kettõsség (polaritás), melynek egyféle kifejezõje a jó és rossz. A Földre született ember is e kettõs világba érkezik. Útjának legfõbb célja visszajutni a szellemi egység tökéletes létállapotába. Földi fejlõdése során viszont nem kerülheti el e világ kettõsségébõl származó akadályokat. Ezeken áttörve, nehézségek árán fejlõdve van lehetõsége eljutni újból az egységbe. Legtöbb embernek az útja a kettõsségben fejlõdéssel kezdõdik. Számukra szólnak a közérthetõ tanítások (exotéria). Ezek olyan elõírásokat tartalmaznak (pl. a tízparancsolat), melyeket viszonylag könnyû betartani és lassú, veszélytelen szellemi fejlõdést biztosítanak az ember számára. Lefektetik egyrészt az emberi együttélés alapszabályait, másrészt megvédik követõiket attól, hogy még távolabb kerüljenek az isteni középponttól, és még mélyebbre süllyedjenek az anyagba. Ezért ezek a szellemileg még fel nem ébredtek számára rendkívül értékes tanítások. Vannak viszont a kettõsségbõl kilépõ kivételek: azok a megvilágosodott mesterei a tudásnak, akik olyan szellemi szinten állnak, hogy földi tartózkodásuk során soha nem lépnek be e kettõsség világába. Fölé emelkednek és fönn maradnak az egységben. A beavató tanítások (ezoteria) azoknak a felébredt lelkeknek szólnak, akiknek Isteni Énjük már megindította a Tiszta Forráshoz való visszatérést. A szellemi ébredés általában a lélek érett korában történik, amikor nagyon sok lélek minden erejét az anyagból való kijutásra összpontosítja. Nekik szólnak a beavató tanítások, amelyek már bõvelkednek a szigorúnak tûnõ lemondásokban és a nélkülözhetetlen gyakorlatokban. Minden lélek arra teremtetett, hogy visszajusson az egységbe. Ezért a megtestesülések sorozatában bõven lesznek olyan életek, ahol az ember a közérthetõ tanítások szerint él, és majd lesznek olyan életek is, amikor már a beavató tanításokat követi. Mivel a Föld olyan lelkeknek ad megtestesülési lehetõséget, akik az anyagi életet akarják megtapasztalni, az itt élõ lelkek többsége nem felébredt tudatú, és erõsen az anyagban él. Ezért egy adott idõszakaszban mindig is csekély volt azoknak a száma, akik életüket a megváltásra, a Szellemi Forráshoz való visszatérésre tették fel. Ezért a beavató tanítások mindig csak kevés embernek szólnak. [1.]

A jelen idejû én és az Idõtlen Én (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 1. részlet) Önmagunk legyõzésérõl beszélvén, helyes megkülönböztetnünk a jelen idejû ént és az Idõtlen Ént. A jelenben az én idõben és térben létezik, látását, érzékelését az idõ és a tér meghatározza, az Idõtlen Én világából semmit sem lát, ha a valódi látás képessé-

272


gének megszerzése érdekében nem tesz rendkívüli erõfeszítéseket. A jelen idejû én világa a földi világ és a látható kozmosz. Aki Idõtlen Énjét megtapasztalja (valamilyen valódi beavatás útján), az tulajdonképpen legyõzi megszokott, eleinte legyõzhetetlennek hitt terünket és idõnket. Megrázó erejû élménye mind a szakirodalom, mind a vallomások szerint a beavatást vállalónak, a beavatás útján járónak éppen az, hogy az Én nemcsak hogy nem a kozmosz, hanem az, ami a földi lét korlátai között élõ számára láthatatlan. A másik megrázó élménye, hogy Idõtlen Énje éppen ott van, ott is van, az Égben. Onnan figyeli a jelen idejû ént. Itt jegyezzük meg, hogy a régi hindu, kínai stb. szakirodalomra hivatkozó mai tradicionális gondolkodók hitelesen írnak a metafizika ezen talán legbonyolultabb kérdésérõl (az én és az Én sokféleképpen kifejezett viszonyáról), méltóképpen õrizkednek a leegyszerûsítéstõl, de nem veszik, tekintetbe a kérdés talán legjelentõsebb összefüggését: nem számolnak az Idõtlen Én kezdeményezõ, aktív szerepével. Holott igen sok ember megsejti Idõtlen Énje létezését. Azt persze kevesen fogják fel, mi a meghatározó az Idõtlen Én s a jelen idejû én viszonyában. Tulajdonképpen a földi lét értelmét fogja fel, aki felismeri, hogy a cselekvõ jelen idejû én földi létének gyõzelmeivel, illetve vereségeivel az Idõtlen Ént gazdagítja vagy szegényíti. Megrázó élménye lehetne az embernek az is, hogy amit az Evangélium Útnak nevez, az nem a „rendkívüli” út (bár mára azzá vált), hanem (bár eléggé felfoghatatlanul) a leghétköznapibb út. Semmi sem döbbenetesebb, mint az, hogy e leghétköznapibb utat az emberek nagy többsége már nemcsak hogy nem látja, de sejtelme sincs létezésérõl, és ha az Evangéliumban olvas róla, akkor nem érti, mit olvas. Milyen érthetõen, de a mai ember számára mégis érthetetlenül beszél errõl az Úr Jézus a Hegyi Beszédben! Alapkérdéssé válik, hogy tulajdonképpen mit jelent önmagunkat legyõzni. És mert nem akarjuk e legfontosabb kérdést leegyszerûsíteni, azt sugalmaztuk fentebb, hogy önmagunk legyõzése az idõ és tér legyõzését is jelenti, de azt is, hogy létezésünk középpontját földi létünkben is áthelyezhetjük Idõtlen Énünk középpontjába. (Kabay Lizett ezt másképpen mondja, de ugyanazt mondja: „A középpont mindig az istenség székhelye. Amikor a fénykultusz híve a Napra néz, napisten fényét tudja a világ közepének. Akinek sikerül megvilágosulnia, õt fogadja magába, vele egyesül, és általa most õ is középponttá válik. Egyre megy, hogy a középpontot hol életfa, hol kacsalábon forgó vár, sarkcsillag vagy kis halom képviseli.”) És bármilyen irányból közelítjük meg a kérdést, olyan egyszerû megfogalmazása is van önmagunk legyõzésének, mint az, hogy elfogadjuk-e egy garasunkért a milliárdszor milliárd aranyat. Ámbár - tegyük hozzá - mintha mi sem lenne ennél bonyolultabb és felfoghatatlanabb, hisz megszokottá az vált a mai világban, hogy a milliárdszor milliárd aranyat adják oda az egy garasért. És éppen ezért kell méltóképpen tekintetbe


273

vennünk a következõket: aki önmagát legyõzi, csak az a gyõztes, és mint gyõztesnek éppen a látás a jutalma, s mindabból, amit lát, jelen idejû énjére az van hatással, ami pontosan ellenkezõje annak, amit „vakságában” látott: látja az idõtlenség mellett a jelen idõ szánalmasan zsugorodó éveit, az örökkévalóság mellett a percet, és látja azt az önmagát is, aki - akármennyire hihetetlen most már számára - évtizedeken át a percet választotta, illetve az egy garast választotta, és természetesen nemcsak az Utat látja az út mellett, hanem az Életet is az élet mellett, és semmin sem csodálkozik nagyobb csodálkozással, mint azon, hogy oly hosszú ideig nem fogta fel, mit értett azon az Úr Jézus, hogy aki ragaszkodik az élethez, az elveszíti az Életet. Aki a percnek él, az persze hogy megtagadja az Örökkévalóságot! Azaz megtagadja Idõtlen Énjét, aki nem cselekvõ, csak sugalmazó, de sugalmazása bizony nem gyakran talál meghallgatásra. Az én és az Én viszonya kifejezi az emberi lét értelmét. Mert az Idõtlen Én bizonnyal csak a testet öltött jelen idejû én által mérettethetik meg, azaz általa állhat ki próbát. Magasabb szintre emelkedvén így? Lehetne-e másképp hiszen az Idõtlen Én a maga környezetében semmit nem gyõzhet le: mert környezetében, az Égben nincs ellenállás. A jelen idejû én létének értelme viszont nem lehet más, mint a földi életben állandóan újjászületõ ellenállás folyamatos legyõzése. Eddig mindez spekuláció is lehet. Jobb esetben intuíció. De mindezt meg lehet tapasztalni: a) Látva és érzékelve. A régi korok beavatásainak tulajdonképpeni célja e látó illetve érzékelõ képesség megszerzése. b) Az Idõtlen Ént felfogva. Miképpen lehetnénk képesek Idõtlen Énünket felfogni? Nincs ennél nehezebben megválaszolható kérdés. Próbáljuk meg megválaszolni Platón segítségével. Tegyük fel mi is a kérdést, hogy mit jelent megszabadulni a tekintetünket rögzítõ kötelékektõl, azaz hamis elõítéleteinktõl? És mit jelent kijutni a barlangból, elõször napfényben állani? Éppen azt jelenti elsõsorban, amire fentebb már felhívtuk a figyelmet: aki megszabadult kötelékeitõl, az képessé válik arra, hogy létezésének középpontját földi létében is áthelyezze Idõtlen Énje középpontjába. Azt is mondottuk fentebb, hogy önmagunk legyõzése tulajdonképpen ezt jelenti. De az új kérdésünk ez: felfogható-e, elviselhetõ-e az ember számára az új helyzet, amelyben földi létezésének középpontja is Idõtlen Énje középpontjában van? Amennyire felfogható a napfény és a napfény megvilágította világ a barlangból életében elõször kilépõ barlanglakó tompa érzékeivel? E kérdésnek legalább a súlyosságát képesek leszünk felfogni, ha megértjük Platón barlanghasonlatát. „Képzeld el - mondja Platón -, hogy az emberek egy barlangszerû föld alatti lakóhelyen - melynek a világosság felé nyíló s a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van - gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell maradniuk, s csak elõrenézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják; hátuk mögött felülrõl és messzirõl egy tûz fénye világít, a tûz és a lekötözött emberek között pedig fent egy út húzódik, melynek mentén alacsony fal van építve, mint ahogy a bábjátékosok elõtt a közönség felé emelvény szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják.”

274


Aztán felteszi a kérdést: „Hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tûz a barlangnak velük szembe esõ falára vetített?" Válasza: „Képzeld el most, milyen volna a bilincsekbõl való felszabadulásuk s az értelmetlenségbõl való meggyógyulásuk! Ugye természetszerûleg valahogy így történne a dolog: ha valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon, és nézzen fel a tûz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne, s a ragyogó fény miatt nem volna képes ránézni azokra a tárgyakra, amelyeknek árnyékát azelõtt látta: mit gondolsz, mit felelne az ilyen ember, ha valaki azt mondaná neki, hogy elõbb csak üres semmiségeket látott, most azonban, mivel a létezõhöz közelebb van, s a nagyobb mértékben létezõ dolgok felé van fordulva, sokkal helyesebben lát; s ha az úton elhaladó tárgyakra mutatva rákényszerítené, hogy feleljen a kérdésre: mi az? Nem gondolod-e, hogy zavarban lenne, és azt hinné, hogy az elõbb látott dolgok sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?” De végtére is megtanulna látni, mondja Platón, s ez a mi szempontunkból a legfontosabb, hiszen Platón hasonlatának megértése után ki kell mondanunk azt is, hogy Idõtlen Énünk teljes mértékben való felfogása körülbelül annyira lehetséges, mint a kötelékeitõl szabadult barlanglakónak a napfény megvilágította világot a maga teljességében felfogni és megszokni. Fentieket így is összegezhetjük: A barlanglakó látása, tapasztalata korlátozott - és jelen idejû énjét látja; ha látása, tapasztalása nem lenne korlátozott, akkor Idõtlen Énjét látná. De vajon miképpen magyarázná meg családjának és baráti körének, hogy pontosan mit látott? Milyen szavakat használna, hogy megértsék és ne félreértsék? Bizonnyal új fogalmakat kellene kitalálnia és elfogadtatnia. Vagy körül kellene írnia azokat az új fogalmakat, amelyek megnevezésére nem talál megfelelõ szavakat. Huxley másképpen közelíti meg a Platón felvetette kérdést, és azt mondja, szükségszerû, sõt mi sem természetesebb, mint az, hogy korlátozott a látásunk. Õ tulajdonképpen azt magyarázza meg, miért van az, hogy az ember csak úgy képes létezni, ha keveset lát, ha nem látja a valóságot a maga teljességében, ha nem ismeri fel, illetve nem fogja fel saját Szellemét. Saját Szellemét, azaz Idõtlen Énjét? Huxley magyarázata megdöbbentõ, de ugyanakkor egyike a leghitelesebbeknek is. Tapasztalatai alapján kijelenti, hogy egyetért C. D. Broaddal abban, „hogy »jobban tennénk, ha az eddiginél sokkal komolyabban vennénk azt a típusú elméletet, amelyet Bergson terjesztett elõ az emlékezettel és az észlelésseI kapcsolatban.«” Ez elmélet szerint „mindegyikünk potenciálisan Szabadjára Engedett Szellem. Mindaddig azonban, amíg állatok vagyunk, feladatunk az, hogy mindenáron életben maradjunk. Ahhoz, hogy a biológiai túlélés lehetõvé váljék, a Szabadjára Engedett Szellemnek át kell verekednie magát az agy és az idegrendszer szûrõjén. A végeredmény egyfajta vékony tudaterecske, amely segít


275

bennünket abban, hogy életben maradjunk e különös bolygó felszínén.” Huxley levonja a következtetést, hogy azok „a különbözõ »más világok«, melyekkel az emberek rendszertelenül kapcsolatot teremtenek, mind a Szabadjára Engedett Szellemhez tartozó tudatosság alkotóelemei.” Visszatérve a tér és idõ legyõzésének általánosabb kérdéseihez, az Idõtlen Én és a jelen idejû én viszonyára gondolván, jegyezzük még meg, hogy a jelentõsnek elismert filozófusok közül Arthur Schopenhauer létezõnek tekinti az Idõtlen Ént, de Akaratnak nevezi. Megpróbáltuk a maga bonyolultságában kifejteni a szakrális fejedelem kérdéskörei legfelfoghatatlanabbnak látszó kérdéseinek egy részét. Most ennyit fûzzünk még hozzá: ha téren és idõn túl nincs semmi, akkor semminek sincs értelme. Akkor tiszavirágok vagyunk. Akkor a tiszavirág-lét és az ember-lét között lényeges különbség nincs. [2.]

A küzdelem rejtélye (az elõzõ részlet folytatása) Minden hiteles hittudományi összefoglaló munkának a szerzõje elismeri, hogy a legnehezebben megválaszolható kérdés az, hogy a Mindenható Isten miért nem teszi lehetetlenné, hogy a Rossz megjelenhessen. A régi magyar hitvilágban van erre hiteles válasz. Ennek lényege: a küzdelemre szükség van. A küzdelem a Fény világát valamiképpen gazdagítja. A küzdelemben derül ki, hogy mi a valódi, a valódibb, az értékes, a legértékesebb. A küzdelem nélkül az Égi Hierarchiában nem lenne változás. A küzdelem természetesen - mint minden küzdelem - kockázatos is. A küzdelem játéktere a Föld. Aki a küzdelemben részt vesz, megtestesül. Az Égi Én, Idõtlen Én megtestesülése után az égi hierarchiában feljebb emelkedik vagy lejjebb kerül. De ki is eshet az Égi Hierarchiából. Aki a hierarchiából kiesik, az a bukott angyal. Fény-lényként többé nem létezhet. Ha nem is semmisül meg, öntudata kialszik. Nem érzékelheti többé a Teret, az Élõ Égi Teret. Az õ tere holt tér. A harmónia-források az õ számára megközelíthetetlenek. Szeretet, öröm, boldogság számára többé nem jelentenek semmit. Érzéketlen tagjává válik a sötétség ura seregének. A sötétségbe mintegy beleolvad. A sátán örömtelen szolgájává válik. A régi magyar hit szerint amikor valaki kiesik az Égi Hierarchiából, akkor „kialszik egy csillag”. De megsemmisülése nem teljes: elsötétült „égitestként” a sötétség világát gazdagítja. A küzdelemnek a jelentõsége természetesen túlmutat a személyes, egyéni célon. A Világosság és a Sötétség harcában mutatkozik meg a valódibb jelentõsége. Hisz a Fény, a Világosság gyõzelmét segítik elõ mindazok, aki a próbát kiállják. Mi lenne, ha a megtestesültek közül senki sem állná ki a próbát? Visszaállna a teremtés elõtti állapot. Isten ezt nem akarja. Ezért védekezik. Az Élõ Égi Igazság által védekezik. Ki az Élõ Égi Igazság? Isten önvédõ megnyilvánulása: az Isten akaratát érvényesítõ legnagyobb Erõ, legszilárdabb

276


Hatalom. Büntetõ vagy védelmezõ hatalom: igazságérvényesítõ, illetve szeretetoltalmazó. (...)a régi magyar hitvilág szerint az Élõ Égi Igazság népet választ magának, aki által védekezik. A magyarságot. A régi magyar küldetéstudatban a magyarság azért az Ég népe, mert az Élõ Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója. Hatalmas feladata: nyitva kell tartania az Ég Kapuját. Az Ég Kapujáról szólván, a magyar szakrális királyság hitvilágának egyik központi kérdését közelítettük meg: Minden tudatosan élõ lakója a magyar szakrális királyságnak tudta, hogy ha királyságuk valóban szakrális királyság, és nemcsak látszatra az, akkor az országuk fölött az Ég Kapuja nyitott. De azt is tudták, hogy ha egy közösség nem tudja megakadályozni, hogy benne a világosság és a sötétség aránya a sötétség javára változzon, a közösség felett az Ég Kapuja bezárul. A nagy küzdelemnek ki a negatív fõszereplõje? (...) Legismertebb neve: sátán. Õ hogyan lett? Hogy lett õ a sötétség világának az uralkodója? Õ az, akire szükség van a küzdelem elkezdéséhez, illetve folytatásához. Õt hívja az archaikus hagyomány Isten majmának. Hamis tudata van. Azt hiszi, ha a világ elsötétül, akkor teljhatalmú urává válik annak a világnak is, amelyben addig a Világosság Ura uralkodott, s olyanná alakíthatja, amilyenné akarja. Azt hiszi, hogy ha a Hierarchiából kihullottak száma nagyobb lenne, mint a benne maradottaké (azoké, akik a próbát kiállták), akkor az Élõ Tér belezuhanna az Élettelen Térbe. A magyar szakrális királyság hitvilága szerint a sátán az egyetlen bukott angyal, akinek akarata van, aki uralkodik, de tudata hamis tudat. Létezését meg lehet tapasztalni. Õ a legyõzendõ. A kísértései valóságosak. De gyõzelmei idõlegesek. [3.] (folytatás a 341. oldalon)

Általánosan értékrendrõl és erkölcsrõl A továbbiakban tárgyalt erkölcsi kérdések fejtegetései a kettõs, jó-rossz jelleget hordozó földi világot megélõ sokunknak szólhatnak útmutatóként a már említett közérthetõ tanítások (exotéria) formájában. Az eligazítás több szeretne lenni a puszta tiltás megfogalmazásánál (hogy mit ne tegyünk,- akár a tízparancsolatban), fõképp arról szólna, hogy mit tegyünk a JÓ térnyerésének érdekében. Az általánosan értelmezett erkölcs fogalmán, mai köznyelvi szóhasználatban, az emberi magatartást befolyásoló, az egyén és társadalom által helyesnek tartott olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Más megfogalmazásban, az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. Az erkölcsi szabályok kialakítója viszont az az értékrend, melyet egyén vagy közösség magatartásában követ, viselkedésében és döntésében meghatározónak tart. Egyén és közösség értékrend mentén dönti el, hogy adott helyzetben mit tekint jónak és mit rossznak.


277

Igen ám, de Földünkön az emberi lét kezdete óta, a különbözõ közösségek kultúrájában számtalan értékrend fejlõdött ki, melyek meghatározóvá tették a számukra kialakuló erkölcsi szabályokat. Következésképpen, a közösségek erkölcse értékrendtõl függõen vált különbözõvé. Ha különbözõ értékrend szerint kell mérnünk, felvetõdik a kérdés: akkor erkölcsileg mi a jó és mi a rossz? Egyetemes értelmezése lehet-e a jónak és rossznak? Van-e egy közös, felismerhetõ értékrendje a világnak, mely az emberiség számára már a kezdetek óta érvényes, és amely az erkölcsi jó és rossz fogalmát tisztázza? Erre keressük a választ! Valószínû, hogy ez csak a kezdetekbõl fejthetõ meg. Szinte biztos, hogy emberi szellem szintjén a kérdésre kielégítõ válasz nincs, mert az egyetemes erkölcs és értékrend vonatkozásában, ha helyes úton akarunk járni, csak a kezdetekbõl indulhatunk ki, ami elképzelhetetlen istenhit és a teremtõ rend elfogadása nélkül. A Tudás és nyelv fejezet fejtegetéseibõl érezzük, hogy igaznak tekinthetõ az a feltételezés, miszerint a kezdetekben az emberiségnek volt egy õsnyelve, - mert kinyilatkoztatott Ige és teremtés összefügg. De ugyanúgy valószínûsíthetõ, hogy összefügg a teremtés és értékrend is. Mert valamikor az emberiségnek kellett legyen egy egyetemes, Istentõl rendelt értékrendje, amely az õsnépnek a tudásában benne volt. Azóta az emberiség elfelejtette ezt a közös nevezõt, és értékrendje elment a szélrózsa minden irányába, akár a nyelve. Következésképpen az emberiség egyetemes értékrendje valahol fellelhetõ kell legyen a kezdetekben: a Teremtõ és ember õsszövetségében. De ugyanúgy fellelhetõ kell legyen - csak keresni kell, és az ember rátalálhat - például nyelvi és más hagyományi kutatásokban.

A Teremtõ Isteni Rend szerinti minõség és viszonyulás A teremtés tettével a kezdetektõl elrendeltetett isteni rend született. Ez a Mindenség értékrendje: a Teremtõ Isteni Rend. Az isteni feladatot a Földön ellátó embernek is - a maga szintjén - csak ez lehet az értékrendje. Ezt kutatjuk. Valljuk be, ezennel a lehetetlent próbáljuk megoldani: több évezred értékrendi kérdéseinek tisztázását... Érezzük, hogy az értékrend és erkölcs vonatkozásában, két kérdésben kell tisztán látnunk: 1. Egyrészt: mi a Teremtõ Isteni Rend minõségének lényege, ami az ember számára is érvényes kell legyen? - itt feladatunk a minõség mutatóinak keresése! 2. Másrészt: az ember, ezt a számára is elõírt isteni minõséget kivel szemben és milyen módon kell gyakorolja? - itt keressük a viszonyulás mutatóit!

A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatója: igazság, kegyelem és törvény (minõség-háromszög) Kocsis István, Magyarország Szent Koronája címû könyvében írja, hogy a régi magyarok hittek az egy Istenben, a Világ és az Ember Teremtõjében, abban, aki

278


Teljességében felfoghatatlan, de megnyilvánulási, megjelenési formáiban mégis megismerhetõ, abban, aki egyetlenként Igazi, - de megnyilvánulási, megjelenési formái végtelenek. Legmagasabb rendû, Önvédõ megnyilvánulása Istennek az Élõ Égi Igazság, a legnagyobb Erõ, a legszilárdabb Hatalom. Büntetõ vagy védelmezõ hatalom: igazságérvényesítõ, illetve szeretetoltalmazó. [4.] Az õsi hagyományt magában hordozó magyar Igazság nyelvünk tudjuk, hogy magyaráz. Keressünk tehát Szellem a magunk nyelvén magyarázatot! Az ige testté lett (János 1,14). Kezdetben vala a teremtõ IG-e, az ÉG-i ige, az IGAZ-ság hordozója, JÓ ami TEST-té lett. Így válik az égi ige igazsága Lélek Anyag, Test (szellem, tudás), a teremtõ kegyelme (lélek, szereKegyelem Törvény tet) által anyagi törvénnyé, testté (szabály, erõ). Fizikai életünk-létünk is azáltal lett anyagi törvényA Teremtõ Isteni Rend nyé, hogy az Egy kegyelemmel megteremtett. minõség-mutatója az: igazság-kegyelem-törvény A káldeusok írásában is így kezdõdik a teremtés: „Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erõ”. A hármas szám a tökéletesség, a szilárdság, a hármas egység igazságának száma: három a magyar igazság, három a szent szám, a szenthármasság. Látjuk tehát, hogy már a kezdetekben felismerhetõ a világmindenséget átfogó, örök Teremtõ Isteni Rend - a Szellem, Lélek és Anyag - minõségének lényege: az igazság, kegyelem és törvény. Az igazság-kegyelem-törvény, a Teremtõ Isteni Rend hármas minõség-mutatója tömören egy szóval fejezhetõ ki: ez a Teremtõtõl Igazság származó JÓ. A Teremtõ rend hármasságának lényege: 1. az EGY, ami az IGAZSÁG, - a mindenséggel mérés mércéje, JÓ 2. a KEGYELEM, mely figyelmeztet az elfogadandó igazságra, Törvény Kegyelem 3. az igazság figyelmen kívül hagyásának következménye a TÖRVÉNY (szabály) érvénybe lépése, A Teremtõtõl származó JÓ mely az igazságnak helyreállítója. önszabályozó, mert a Az isteni JÓ: IGAZSÁG, - de a kegyelem és törKegyelem, de a Törvény is csak az Igazságot szolgálja. vény erejével. A fentiekbõl látható, hogy a Teremtõtõl származó JÓ önszabályozó! Fontos felismernünk, hogy a kegyelem, de a törvény is csak az igazságot szolgálja, az Egynek, az EGYségnek igazságára mutat rá, és annak helyreállítója. Az õsi emberi értékrend is csak a Teremtõ Isteni Rend földi leképezése lehet. (az emberi lényben is ez ugyanúgy felismerhetõ a szellem, lélek és test - csak magyarul érthetõen: ÉR-telem, ÉR-zelem, ER-õ egységének formájában)


279

Az ember, földi életében akkor jár JÓ úton, ha a Teremtõ Isteni Rend értékrendjét keresi, és ennek kitöltetését vállalja tetteiben is. Ez, a földi anyagi kísértések közepette az ember számára igazi, nagy kihívás. Érthetõ mindezek után, hogy az ember erkölcsisége egyetemesen helyes is csak úgy lehet, ha értékrendjének alapjául ez a Teremtõ Isteni Rend szolgál.

Szellem-lélek-test egysége és egyensúlya Kell beszélnünk a fent említett hármasság, szellem, lélek, test egységének és egyensúlyának lényegérõl. A továbbiakban Szabó Judit gondolataiból szemelvényezünk. Fontos tanítás a test-lélek-szellem egysége, kölcsönhatása és egyensúlya. Ez az analógia törvényére vezethetõ vissza: a durva anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképezõdése. A beavató tanítások az embert anyagba zárt szellemnek tekintik, és lényét három nagy síkra osztják fel: testre, lélekre és szellemre. Alaptörvénye: a szellemi minõség határozza meg a lelki és testi minõségeket (lásd szellemi hierarchia!), de a szintek között létrejönnek kölcsönhatások. Azaz, alapvetõen a tudat határozza meg a fizikai létet, de a testi lét is visszahathat a tudatra. A szellem és a test megfelel a szellem és az anyag poláris ellentétpárjának, a lélek pedig a közvetítõ, összekötõ elem (ez lenne a kegy-elem vagy szer-elem, szeretet - megjegyzés tõlem, VZ) a két véglet között. E hármasság kezelésében figyelembe kell venni a beavató tanítások másik nagy tanítását: az egyensúlyt. A tanítások szerint az a legjobb, ha az ember nagyjából egyszerre fejleszti magát mindhárom szinten. Ezzel meg tudja õrizni az egyensúlyát, viszonylag közel marad saját középpontjához, és így veszít a legkevesebb energiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki elsajátít egy szellemi törvényt, akkor azt át kell ültetnie a hétköznapokba is. [5.]

A Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatója: hierarchia és testvériség (viszonyulás-háromszög) Az egyén, mint a Földre küldetéssel érkezett közösségi lény a Teremtõ Isteni Rend minõségét - az igazság, kegyelem és törvény rendjét - nem élheti meg önmagában. A rend teljessé csak önmaga (az egyén), a felette álló Teremtõ és a melléje rendelt környezete viszonylatában válhat. Az embernek feladata felismerni és elfogadni a Teremtõtõl származó közvetlen JÓ-t - az igazság-kegyelem-törvényt és továbbítani környezete irányába: a társadalom és természet felé.

Igazság Teremtõ Kegyelem

Törvény

Igazság

Igazság

Egyén

Környezet

Kegyelem Törvény Kegyelem Törvény A Teremtõ Isteni Rend minõsége, az igazság-kegyelem-törvény, úgy az Egyénre, mint a Környezetre egyformán érvényes.

280

III. Erkölcsiség és küldetés Teremtõ

A Teremtõtõl származó JÓ a környezeten keresztül közvetetten is sugároz az ember felé. A természet részérõl mindenképpen JÓ-t, (igazságot, kegyelmet, szabályt) érzékel és kap. A társadalomban élõ ember ezzel szemben különbözhet, mert ha rá az egonak - a rossznak nagyobb hatása van, mint a jónak, akkor a rosszat sugározza tovább. A Teremtõ Isteni Rend mércéje minõségben és viszonyulásban a kereszténységnek is alapját képezi. A krisztusi nagy parancsolat tömören fogalmazza ezt meg: Szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat, mint magadat. Az ember nagyot téved, ha nem ismeri fel e parancsolat egyetemességét, hisz felebarátja, testvére nem csak a másik ember, hanem tágabb értelemben a rábizatott egész teremtett világ - a környezete -, természet és társadalom. A viszonyulás kérdését fejtegetve érzékeljük valójában, hogy mennyire fontos a Teremtõ Isteni Rend szerinti egység teljesülése minden irányból. Elemei kölcsönösen feltételezik egymást, mivel az Egyén Környezet viszonyulásában: - igazság nem lehet a szeretet (kegyelem) szabály (törvény) nélkül, - mint ahogy - szeretet (kegyelem) sem lehet igazság szabály (törvény) nélkül, - és ahogy - nem lehet szabály (törvény) sem, igazság szeretet (kegyelem) nélkül.

JÓ

JÓ

JÓ

természet

Környezet társadalom

Egyén

ego

ego

A Teremtõtõl származó JÓ-t kell Egyénnek és Környezetnek egyaránt tovább sugározni és nem az ego rossz hatását.

Isten

kereszténység Magad

természet társadalom Felebarát

A Teremtõ Isteni Rend mércéje a kereszténység alapját képezi: Szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat, mint magadat. igazság-kegyelem-törvény Igazság

és és és és

JÓ Szeretet

Szabály

Igazság-szeretet és szabály kölcsönösen feltételezi egymást: egyik sem lehet meg a másik kettõ nélkül.

Az Égi Rendnek földi vetülete az a szakrális földi hierarchia, hierarchia mely a mellérendelést is a rend részévé teszi. Az ember (egyén) számára kötelezõ az említett isteni minõséget (igazság, kegyelem, törvény), földi léptékben a szent uralom-hierarchia függõleges és a testvériség-mellérendelés vízszintes viszonyrendszerében gyatestvériség korolja. Az ember (egyén), a kegyelem (szeretet) és törvény gyakorlatát a mindennapi életben láthatóan elsõsorban a környezetével kapcsolatosan éli meg. Ez csak az igazságon alapulhat. A hármas minõség így teljes.


281 Isteni Igazság

A kegyelem és törvény lehetõségével lehet élni, de lehet visszaélni is. A vele élés az Isteni Igazság szolgálatát mutatja, a visszaélés felismerhetõen az ego sugallta hatalom és pénz, a mammoni hamisságának hatását jelzi. Attól függ, az egyén mit követ: felfele néz a Szellemibe, vagy csupán lefelé, az Anyagiba.

viszonyulás

mammoni hamisság

A szent uralom rendje, hierarchia A hierarchia, általános meghatározás szerint: rangsor. Egyszerû, „földi” megfogalmazás szerint jelentése: egy olyan fölé- és alárendeltségnek rendszere, amiben az emberek vagy dolgok valamilyen szempont (pl. fontosság, képesség, tisztség) alapján vannak elrendezve, besorolva. (A hagyomány görög eredetû összetett szónak tartja: a hiero = szent, és az archia = uralom. Hódolók az Úr hatalma Meglepõnek tûnik, hogy számunkra is, õsszavak- Q iniciálé: elõtt - társadalmi hierarchia ban keresgélve és a szavak gerincét, a mássalhangpápától koldusig (Soltész Zoltánné: A Mátyás zókat kiemelve, ez az összetett szó érthetõvé válhat. Graduálé, 1980) A könyv elsõ felében említettük már, hogy a számunkra érthetõ Hitnek (mely a H_ gazdag szóbokrához tartozik) jelentése: óv és véd. Miképpen a Hier = har(om) = hal-om (rokon az orom) = magasultságszentség is oltalmaz és sérthetetlenné tesz. Tehát a Hier magyarul érthetõen is szentséghez kapcsolódik. Az ARchia (uralom), a lágyító képzõt elhagyva, az _R õsszógyök részének is tekinthetõ, melynek szóbokra is nagyon gazdag: ér, erõ, erély, erény, érint, érték, érdek, érez, érzelem, értelem, érem, érdem, stb. Magánhangzócserével a szóbokor kibõvül: ár, áram, stb. De keresésünket telitalálatnak akkor tekinthetjük, ha magánhangzócserével u-t teszünk: UR (uralom). Helységnevünk is van ERKed névvel, aminek jelentése kapcsolódhat ugyanehhez az õsszóhoz, mert aRCH = eRK.) A hierarchia ismertebb értelmezésben az egyházi uralom egymás alá rendelt papi fokozatainak rendszere. Ezt a szót használták késõbb a feudalizmus hûbéri rendszerében is, ma pedig nagy szervezetek alá- és fölérendeltségi viszonyaira, de átvitt értelemben más rendszerekre is használatos. Régi értelmezésében égi származtatású a szent uralom. Eszerint a hierarchia azokban a társadalmakban uralkodott, ahol a társadalmi rend égi, szellemi õsindíttatáson alapult. A társadalmi hierarchia alapja, hogy minden emberi teremtmény saját természete szerint önmaga, és az ezen öntermészethez kapcsolódó szellemi tulajdonságok „jelölik ki” az egyén társadalomban elfoglalt helyét. A hierarchia tökéletes megtestesülése a szakrális, archaikus hierarchia. A hierarchiát elvetõk hamis egyenlõséget hirdetve tagadják az egyének között létezõ bármiféle minõségi különbséget.

282


Isteni ERõ az égi-földi hierarchiában A világmindenség hierarchiájának csúcsán nem az Teremtõ ember áll. Az emberi hierarchia képtelen létezni a rá Erõ ható teremtõ ERõ, - csak magyarul érthetõen - az ÚR nélkül. az isteni fény JÓ A lehetõség-szükség viszony elsõsorban a Teremtõ befogadása -SZÜKSÉGés teremtett világ kapcsolatában jelentkezik. A világnak és benne az embernek van szüksége a Teremtõ Erõ feltöltõ energiáinak, az isteni fénynek, a JÓ-nak a belsõ fény kisugárzása befogadására. Isteni kegyelem által részesül belõle, JÓ -LEHETÕSÉGenélkül képtelen létezni, de adni is. Ezeket az energiákat - a belsõvé váló fényt - viszont az embernek küldetése magából továbbsugározni. Ez az õ lehetõségeiben rejlõ kötelessége, JÓ-sága. Az ember akkor EGÉSZ-séges, ha befogadása és kisugárzása egyensúlyban van. Õsi jelöléssel, csúcsával lefele, illetve felfele mutató két különbözõ háromszöggel ábrázoljuk a szükség és lehetõség állapotát. E két állapothoz kapcsolódó, kétféle JÓ - a befogadó és kisugárzó áramlásának egyensúlya biztosítja az ember belsõ harmóniáját. A harmóniát egy õsi szimbólum, a hatágú csillag jelképezi. Teremtõ A beáramló és kisugárzó energiák az ember tudatától függetlenül is léteznek és hatnak. De, aki beavatottsága révén képes az isteni erõk közvetítõi feladatának ellátására - legyen az a hierarchia bármely szintjén, mint család, közösség, nemzet -, az a személy szakrális küldetést is teljesít.

Emberi harmónia: hierarchia és testvériség Az emberi szintû hierarchia, ha szentnek tekintjük, akkor ez a Teremtõ Isteni Rend emberre szabott származéka kell legyen. Említettük már, hogy a Teremtõ Isteni Rend, az igazság, kegyelem és törvény rendje az emberi társadalom kapcsolatai szintjén egyszerre kell a szent uralomhierarchia függõleges és a testvériség-mellérendelés vízszintes viszonyrendszerében mûködjön. E kettõsségre könnyû a magyarázat: a hierarchia, mint minden a teremtett világban, nem rögzített. Emberi szinten a lehetõség és szükség pillanatnyi, vagy hosszabb távú helyzete e rendezõ elv alapja. Hogy ez valóban így van, arra a legelemibb emberi és közösségi

Erõ az isteni fényt befogadó és kisugárzó szakrális személy

A szakrális személy közvetítõi szerepet lát el.

A hierarchia - természetes módon - mikor alá-, mikor pedig fölérendelõ. Ezért kell legyen mellérendelõ.


283

kapcsolatok példája világíthat rá: mert, amint hierarchia egy helyzetben valakinek több a lehetõsége szükség lehetõség (adottsága) szellemi, lelki, anyagi (erõ) vonatkozásban, máris természetes és a környezete mellérendelés változás változás által is elfogadott, hogy hierarchikus vezetõvé, a helyzet felelõs irányítójává váljon. Küldetéslehetõség szükség tudattal élõ ember ezt úgy is tekinti, hogy bárhierarchia mely adott lehetõség, számára a szolgálatot kötelezõvé is teszi. De, a természet rendjébõl származóan nem lehet mindenkor ugyanaz a személy minden lehetõségek birtoklója. A körülmények változnak: közérthetõen szólva harmónia = hierarchia + mellérendelés egyszer fenn, egyszer lenn. Ezért fontos az emA hierarchia és mellérendelés - a beri alázat gyakorlása, hogy más helyzetben, harmónia - kétféle ábrázolása. másnak a lehetõsége (és az önnön szükség) (kifejtett és sûrített) elõtt, az egykor hierarchikus vezetõ befogadó vezetetté is tudjon válni, ekként vállalva az alsóbb hierarchia szintet. E minduntalan változó hierarchiában csak a mellérendelõ, kölcsönös testvériség gyakorlásával kerülhetõ el az emberek belsõ harmóniájának - a szellem-lélek-test kiegyensúlyozottságának - megbomlása. Láthatjuk tehát, hogy hierarchia és testvériség szerves kapcsolatban áll. Annyira összetartoznak, hogy egyik a másik nélkül sokáig nem létezhet. Fontos összegzése a fentieknek, hogy a hierarchia - természetes módon - mikor alá-, mikor pedig fölérendelõ. Ezért kell legyen testvérien mellérendelõ. segítõ hierarchia

testvériség

hierarchia és testvériség

hierarchia

segítõ

A hierarchia (alá-, fölérendelés) és testvériség (mellérendelés) egymást kölcsönösen feltételezi és kiegészíti.

Attól függõen, hogy a lehetõség-szükség adotta helyzettel valaki él, vagy visszaél, származhat belõle a szent uralmi rend, vagy ennek ellenkezõje, az emberi-zsarnoki uralom. Az egészséges társadalom nem ad helyet a zsarnokságnak, mert a hierarchia rendje megadja számára a felelõsségek szintjeit, és a szereplõk felelõsségét. A hierarchiában az emberi szereplõk helyüket a magukkal hozott, vagy a közben szerzett tálentumaik szerint foglalják el. Az elfoglalt nagyobb hierarchikus szint a hatalom - nagyobb felelõsségre és szolgálatra kötelez. A hatalommal rendelkezõ szereplõ csak igazi miniszterként - közössége szolgájaként (minister = szolga) uralkodhat. A szolgálat és felelõsség tudatában kell vállalnia a vezetést, és erre

284


fogadalmat is tegyen. Nem így történik a zsarnokságban, ahol a vezetõ visszaél hatalmával, s amit tesz, azért felelõsséget sem vállal. A hierarchia rendje a társadalomban akkor mûködik jól, ha magába foglalja a mellérendelést is. Ez lehetõvé teszi minden szinten a szereplõk közötti felelõsség megosztását hozzáértés, képesség szerint, a felelõsség átvállalását akadályoztatás esetén, de az ellenõrzés lehetõségét is, miáltal nem alakulhat ki az önkényes (zsarnoki) és hibákat elkövetõ magatartás. Következik ebbõl, hogy a vezetéshez egyetlen személy nem elég. Több szereplõbõl álló vezetõ magra van szükség. Egy rendszer mûködése vezetõ magjának minõségétõl függ, mert ez irányítja a rendszerben végbemenõ folyamatokat. A jó mûködéshez jó minõségû vezetõ magra van szükség, melynek résztvevõi ellátják a felelõsség megosztás, átvállalás de ellenõrzés feladatát is. Ez a szent rend egyaránt érvényes és elrendeltetett a társadalom minden közösségében: családban, kisközösségekben, nagyközösségekben és nemzetben. A hierarchia és mellérendelés rendjének egyaránt mûködnie kell az egyének között, a közösségeken belül az egyén (vezetõ) és közösség között, de közösségek egymás közötti viszonyában is.

Szellemi hierarchia A hierarchiával kapcsolatosan a továbbiakban újból Szabó Juditnak a szellemi hierachiáról szóló gondolataiból idézünk. A beavató gondolkodásához a hierarchia kapcsolható. A hierarchia szó jelentése: szentek uralma. Ez, a beavató szemléletben azt jelenti, hogy a világ (mikrokozmosz és makrokozmosz) felépítése piramisszerû, ahol a piramis csúcsán a legnagyobb szellemi érték áll, az, ami a legközelebb van a tökéletességhez, a halhatatlansághoz, az egységhez, és ami áthatja az egész rendszert - a piramis alján pedig az, ami ettõl a legtávolabb áll. A szellemi hierarchiát ehhez hasonlóan kell elképzelni: a csúcson a Teremtõ, az Egy, a tiszta szellem áll, alatta a teremtett szellemi világok, legalul pedig ezek leképezõdése az anyagba, azaz a fizikai lét. Ehhez tudnunk kell, hogy a beavató tanítások az anyagot összesûrûsödött szellemként (fényként) értelmezik, azaz nem szakítják ketté a felül álló Szellemi szellemet és az anyagot, csupán formára különböztetik meg. A szellemi hierarchia további jellemzõje, hogy aki/ami „felül áll”, az látja (érzékeli) azokat, akik/amik alatta vannak, és bármikor hatással lehet rájuk, fordítva Anyagi alul álló ez azonban nem igaz. A hierarchia alsóbb szintjén lévõk nem látják a felettük levõket, és nem tudnak hatni rájuk. Megjegyzendõ, hogy az elõbb említett hierarchia elv a földi szellemi rosszra is érvényes. A felül álló szellemi rossznak - és különösen a minõsített rossznak, a gonosznak - rálátása van minden alatta álló jóra és rosszra,

A szellemi hierarchiában a felül álló látja azt, ami alatta van és hatása lehet rá. Fordítva ez nem igaz.


285

miközben ezek többnyire képtelenek észrevenni annak romboló célú játszmáit. Nem kell viszont végzetesnek tekintenünk a felsõ szellemi rossz hatását, mivel egy társadalomban a hivatalos szellemi rossz vezetéssel egy idõben rendszerint jelen van a rejtett szellemi érték, a jó is. Ezt kell felismerni, ebben bízni, - és ezt támogatni. De ezt kell tudatosan védeni is, hisz a szellemi rossz elsõsorban a szellemi jó megsemmisítésére törekszik. A szellemi és az emberi hierarchia egyik legnagyobb és legdöntõbb különbsége a szeretet. A szellemi hierarchiában minél feljebb helyezkedik el valaki, annál több és tökéletesebb benne a szeretet - szellemi képességei mellett. Ez érvényes a valódi, szellemi szabadságra is. Minél magasabb szinten áll valaki a szellemi hierarchiában, annál nagyobb a szabadsága. A szellemi hierarchia további jellemzõje, hogy minél magasabb szintre jut el benne valaki, annál nagyobb és több ereje is lesz, de ezzel párhuzamosan növekszik felelõssége, és az alatta lévõk javára végzett szolgálat mértéke is. Ebbõl következõen a beavató tanítások nem beszélnek sem egyenlõségrõl, sem demokráciáról. A szellemi hierarchia az ember szellemi útjára is vonatkozik. Valahol legalulról indulunk el, bejárjuk és megtapasztaljuk a szinteket, és egyik szintrõl csak úgy jutunk a következõre, ha megérettünk rá, ha eljött az ideje, ha átestünk a beavatáson. Minden egyes szint nagyobb tudatosságot és több szellemi-lelki-testi energiát hoz, amihez belülrõl fel kell nõni. Az emberek szellemi útjukon mindig azokkal értik meg legjobban magukat, akik hozzájuk hasonló szinten vannak. [6.]

Egyetemes és magyar erkölcsi útkeresés Ha már korábban a magyar nyelv magyarázataival szolgáltunk (többek között azzal, hogy a szellem, lélek, test egységét magyarul érthetõen az értelem, érzelem, erõ közös gyökere mutatja meg), feltevõdik a kérdés: a magyarságnak van-e mondanivalója az egyetemes értékrend és erkölcs vonatkozásában? Pontosabban fogalmazva: beszélhetünk-e hagyományosan a Teremtõ Isteni Rend értékrendjén alapuló egyetemes és egyben magyar erkölcsrõl? Állíthatjuk, hogy igen! Mindezt a kérdést a késõbbiekben alaposabban kifejtjük. A világ válsága valójában a szent uralom rendjének, a valódi hierarchiának hiányából vagy mellõzésébõl származik. Mert a minden szintû vezetésnek különösen a legfelsõbb szintû vezetéseknek - megszakadt a kapcsolata a Teremtõ Isten minõségi értékrendjével, elsõsorban az isteni igazsággal, de a kegyelemmel és a törvénnyel is, de a viszonyulás értékrendjével is Isten és környezete irányába. Röviden fogalmazva: a világ válságának oka valójában a vezetések értékrendierkölcsi válsága. Az emberiség újkori társadalma is ezért jutott válságba, idegenedett el és bomlott részeire. Szerves újjáépítése - emberi szövetségek, újkori közösségek létrehozása révén - az egyetemes értékrend és erkölcsiség tisztázása nélkül elképzelhetetlen.

286


Korunkban a társadalom számos területérõl (gazdaTeremtõ ság, környezetvédelem, kultúra, oktatás, stb.) érkeznek Isteni Rend JÓ jelzések arról, hogy az adott területek válságának okozója az erkölcs jelenkorban tapasztalható egyetemes válsága. Gyakran hallunk arról is, hogy az elmúlt évezfelül álló Vezetõ redekben letûnt civilizációk bukását is az erkölcs romlása okozta, hiszen természetben és társadalomban minden, ami embertõl érintett, az emberi minõség - az erkölcs - függvénye. Ezáltal az emberi erkölcsiség és értékrend az élet minden területét átfogja. Az élet alul álló minden területén az értékrendnek meghatározó befolyása van, ezért a minõség, az erkölcs milyensége minden esetben kivetül magára az egész társadalomra. Az emberi erkölcsiség és értékrend alapvetõen A világ válságának oka a vezetések erkölcsi válsága, kétféle magatartás formában nyilvánul meg. Ez hatámert megszakad kapcsolatuk rozza meg az embernek úgy a természeti, mint a a Renddel: az igazsággal, társadalmi környezethez való viszonyulását. kegyelemmel és törvénnyel. Létezik egy Isteni Rend szerinti küldetéstudatból származó, felelõsen szolgáló magatartás, valamint egy, a nyereségvágyat és birtoklást kiszolgáló, felelõtlen, zsarnokló magatartás. Az elsõ: szolgálat. Az így élõ gondosan bánik a rábízott természeti és társadalmi környezettel. A másik gátlástalanul kihasználja mindkettõt. Ma olyan világban élünk, amelyben érték- és erkölcsi válság van. Államforma Földmûvelés Hadviselés Állattartás Jog Táplálkozás Pénzgazdálkodás Településszerkezet Kereskedelem Építészet „Isten ismeret” Közlekedés Mesterség, ipar vallás Hírközlés Munkahely Rítus-mûvészet Nemiség Emberi kapcsolatok Magyarságismeret

Viselet, öltözködés Szülés, születés Gyógyászat Nyelv Történelem

Nevelés, oktatás

[7.] A Teremtõ Isteni Rend egyetemes értékrendje minden területet átfog. Az embertõl függ, hogy ezt mennyire ismeri fel és vállalja. Az embernek ez a vállalása, egyben Isten ismerete és vallása is.

A természet Isteni Rendjétõl elrugaszkodott emberi társadalom haszonhajszolóvá vált és a haszon érdekében, minden cselekedetével az esztelen fogyasztást


287

ösztönzi. A cél szentesíti az eszközt elvet alkalmazva, az állatvilágra jellemzõ kifosztó-megsemmisítõ életvitel lett uralkodóvá az ember társadalmi kapcsolataiban is. Az emberi magatartásban a rossz három szinten mutatkozik meg: szellem, lélek és test. A szellem legnagyobb vétke a tudáshiány (ami nem az ismeretek hiánya) és gõg, a léleké a gyûlölet és önzés, a testiségé az anyagiasság és birtoklás. Elsõsorban ezek az emberi tulajdonságok indítják el az erkölcsi romlást, ami nyilvánvalóvá majd a cselekedetek által válik. A régi magyar erkölcs vonatkozásában anélkül, hogy különösebb történelmi távlati elemzésekbe fognánk, meg kell állapítanunk, hogy a hagyományos magyar erkölcs és értékrend közösségi szinten nagy mértékben a jó értelmében rögzített volt. (Ezt különösen a magyar mese- és mondavilág igazolja.) Bármennyi romlás és törés volt történelmében, a magyarság emlékezetében mindig megmaradt a visszatérési szándék a hagyományos, Hunor-Magyar eszmeiségen alapuló testvériség erkölcs és értékrendjéhez, aminek krisztusi megfogalmazása a Teremtõ Isteni Rend igazságán alapuló szeretet parancsa. Sok történelmi helyzetben, különösen az utóbbi 500 évben, a magyarság romlását a magyar testvérhagyománytól, az egyetemes magyar erkölcsösségtõl történõ eltávolodása is okozta. A romlásból történõ kiemelkedést, a magyar újjászületést pedig éppen ehhez az erkölcsiséghez, a testvérhagyományhoz való visszatérés indíthatja el újra. Ma is csak a Teremtõ Isteni Rend adta minõségen és viszonyuláson alapuló újkori szövetségek életre keltése hozhatja magával a megújulást. A magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, de a világban is, értékrendjének-erkölcsiségének megtartásától függ. Ahogy feladja megtartó, hagyományos, a Teremtõ Isten Rendjén alapuló értékrendjét és vesz át idegen, megrontó értékrendeket (mert erre számtalan példa van úgy a Kárpát-medencében, mint a világban), úgy semmisül meg. Mert a magyarság, értékrendjének elvesztésével LÉnyegét, s vele önnön LÉtét-ÉLtét veszti el. A erkölcsiségnek, vagyis az igazságon alapuló szeretetnek és a tartásnak együtt kell lennie, mert a három egymás nélkül nem mûködik. Az igazság eligazít, a szeretet gyógyít (a gyûlölet beteggé tesz), a tartás viszont törvény, szabály és védelem (önvédelem), mely a külsõ megrontásunktól véd meg. A Teremtõ Isteni Rend szintjén ez: az isteni Igazság, Kegyelem és Törvény megnyilvánulásaiban ismerhetõ fel. Az emberi minõség viszont nyilvánvalóvá csak az emberi viszonyulásban válik: hogy milyen a kapcsolata Teremtõjével, önmagával és környezetével. Az ember szolgája kell legyen a rábízott világának, nem pedig zsarnoka, hiszen Isten adta feladattal szolgálatra született. Ebben a szolgálatban az erõforrásokat, az Isteni Rendet szolgálni, és nem kihasználni kell. Ez a szolgálat pedig elképzelhetetlen a közösségi szinten mûködõ erkölcsös magatartásforma nélkül. Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következõ megnövekedett felelõsségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és

288


erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, a közös akaratot, a közös távlati célt, valamint a hatékony együttmûködést jelenti. A közös erkölcs olyan értékrend, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, a káros és a hasznos cselekedetek megítéléséhez. Feladatok A fentiek alapján adottak az elõttünk álló feladatok is: - megfogalmazni és világossá kell tenni mindenki számára, hogy az egyetemes értékrendbõl származó erkölcs szerint mi a jó, és mi a rossz; - az erkölcsiséget, a jó és a rossz kérdését tisztán és világosan elválaszthatóvá és értelmezhetõvé kell tenni, azért, hogy senkit se lehessen félrevezetni, se szóval, se tettel; - a magyar köztudatba és életvitelbe újból be kell vinni a Hunor-Magyar erkölcsiség hagyományát; - az erkölcsös gondolkodást és cselekedetet a mindennapok tudatos gyakorlatává kell tenni; - a Szent Korona lényegének megértése érdekében a magyarságnak fontos felismernie, hogy a Hunor-Magyar tesvériség elve, a krisztusi igazságszeretet parancsa és a Szent Korona üzenete egy és ugyanarról szól: az elrendeltetett isteni Igazság szerinti méltó emberi viszonyulásról. Ezek mindegyike: a Teremtõ Isteni Rend megerõsítése; - tudatosítani kell, hogy a magyar és egyben egyetemes értékrendet és erkölcsiséget a világon a legmagasabb szinten a Magyar Szent Korona testesíti meg (Szent Korona értékrend); - ha a Korona legfelsõ szintjén a Teremtõ Isteni Rend szerinti erkölcs irányít, akkor ez természetes módon általánossá kell váljon az egész társadalomban. A minta kötelezõvé kell váljon a hierarchia minden alsóbb szintjén is. Ami fent van, az lent is van. Ehhez viszont elsõsorban a legfõbb vezetõ kell méltó legyen a Isteni Rend közvetítésére és a Szent Korona szolgálatára; - tudatosítani kell a társadalomban a jóban fejlõdés lehetõségét. Világossá kell tenni a jóvá válás útját, ami a beismerés, jóvátétel, megjavulás, majd a feloldozás fokozata. A jóban fejlõdés a vétkek folyamatos felszámolásával és az erények tudatos gyakorlásával valósítható csak meg. Ezt a földi utat kell járnia folyamatosan mindenkinek; - már gyerekkortól felismerhetõvé kell tenni és oktatni a Teremtõ Isteni Rend lényegét, az ebbõl származó küldetés és felelõsség kérdését és azt, hogy ezeknek viszonylatában milyen emberi magatartásformák mutatkoznak meg. Az ezirányú oktatással szüntethetõ meg a fiatalság tudáshiánya, tájékozatlansága és életcél nélkülisége. Biztos alapokra helyezve csak így tudatosítható számukra az Isteni Rendbõl származó feladatuk és életcéljuk. Ezáltal már nem tántorgó alakjaivá, hanem tudatos alakítóivá válhatnak földi világuknak. [8.]


289

A Teremtõ Isteni Rend szerinti minõség a magyar hagyományban Ha alapos kutatásokba fognánk, úgy a szkíta gyûjtõnévvel illetett népek mindenikénél rátalálhatnánk az életüket és létüket meghatározó értékrendjük lényegére, melynek alapja a Teremtõ Isteni Rend minõsége - az igazság, a kegyelem és a törvény - szerinti életvitel. Az alábbiakban a magyar, pártus és egyiptomi hagyományban fellelhetõ példákkal mutatunk rá olyan jelzésekre, melyek igazolhatják fenti megállapításunkat.

A magyar népmese erkölcsi eszmeisége A mese ideális forrásanyagként szolgál az õsi világkép fölidézéséhez, de nem kevésbé fontos az erkölcsi háttér, az erkölcsi tanítás, a bennük megfogalmazott „viselkedésminták” vizsgálatához. A magyar népmesék nem gyerekek számára Igazság születtek, mondanivalójuk magasabb eszmeiséget hordoz. Õsi közösségek tagjai - a tudásanyag és világlátás mellett - erkölcsi erényeket is elsajátítottak a mesékbõl. Példaadó viselkedésmódokkal, JÓ a mesebeli erkölcsjobbító történetekkel ismerkedtek meg áltaJÓ luk. A mese igazi célja az, hogy az emberi életet Kegyelem Törvény értelmezze. A magyar népmese tartalmazza a magyarság A magyar mese hõse a Teremtõ erkölcsi tanításait. A mese szájról szájra terjedt, Rendet vállalja fel: az igazságot, a nemzedékrõl nemzedékre. kegyelmet (az áldozathozatalt), és a törvényt (a helyreállító rendet). A mesékben visszatérõ jellegzetességeket ismerünk fel. A népmese hõse tudja, hogy az igazi érték rejtve van. A megtévesztõ külsõ alatt ezért keresi a belsõ értéket: a kopott ládikóban a kincset, a csúnya külsõ alatt a szépet és jót. Azért ismeri fel a leromlott gebe testében rejtõzõ, és õt segítõ táltos lovat is, mert tudja, hogy az igazi ló, a JÓ rejtve van. (LÓ és JÓ rokonszavunk, mert L=J. A mindentudó-segítõ rejtett táltos ló, a sugalmazó-segítõ jót jelenti.) Igazság A magyar hagyományban nagyon erõs az igazság védelmének megfogalmazása és annak következetes szolgálata. Így érthetõ, hogy a mesék hõse is igazságos, és a történet mindig az igazság gyõzelmével végzõdik. A hõs felvállalja az igazság védelmét maga, de más javára is. Ez különösen akkor értékelhetõ, mikor az erõtlenek védelmében is szembeszáll a hatalmaskodó igazságtalanságával. Elkövetett hibáját felismerve és jóvá téve, a népmese hõse a történet során folyamatosan fejlõdik, míg végül alkalmassá válik a vezetésre. Mondhatjuk úgy is, hogy beavatottá válik. Így válik a szegény legény, vagy legkisebb fiú, próbákat kiállva, koronás királlyá.

290


A cselekmény folyamán nem törekszik mindenáron ellenfele megsemmisítésére, sõt cselekedeteivel annak fejlõdését is elõsegíti. Ludas Matyi megleckézteti Döbrögit, de nem célja életét venni. Kegyelem A fõhõs élete útján áldozatokat hoz, szükség esetén lemond társainak épülésérejavára, még saját kárán is. Utolsó kenyerét adja oda a kisegérnek, vagy ha kell, utolsó húsdarabként saját húsából is szel az õt szállító-segítõ griffmadárnak. Összes cselekedete a jó irányába mutat. Tudja, hogy az áldozatok árán tett jóért, jó jár. Ez az õ üdvözülésének útja. Törvény Emberi közösségeink született „tudói” közösségük szolgái voltak, a legnagyobb tisztelet mellett is, kiválasztottságuk terhe alatt. Népmeséink hõseiben ez a kiválasztottság testesül meg. A hõs erejét mindig jóra fordítja, rendet tesz, visszaállítja a világ egyensúlyát. Mindezt kötelességének érzi, mintegy „világügyelõ” szerepet vállal. A hõs a többiekért, a társadalomért, sõt a világ egészének rendjéért lép fel. A szimbolikus jelentõségû mitikus lények leküzdése a mese hõsét erkölcsi gyõzelemhez segítik. Azt sugallják, hogy az ember reménykedhet a boldogság elérésében, ha hallgat saját szellemére és az istenek megnyilatkozásaira. A hõs, hogy feladatát maradéktalanul teljesíthesse, ahhoz kapcsolattartásra van szüksége küldetésének megbízójával, - vagyis beavatásra. Erre a beavatási lehetõségre világít rá a magyar mitológia- és népmesevilág tündérhagyománya. [9.]

A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói a Magyar Szent Koronán A magyarság hittel vallja, hogy a Magyar Szent Koronát Isten küldte a magyar nemzetnek, meghatározott céllal és üzenettel. Úgy él a nemzet tudatában, mint angyal hozta Korona, szent csillag. Az angyal jelentése hírhozó, üzenetének „tárgya” a Szent Korona. A korona jelentése keret, határ, törvény. Ilyen értelmezésben a Magyar Szent Korona: Isten szent törvényének Földre küldött üzenete. A Szent Korona ábrázolása megjelenik Révay Péter (1568-1622) koronaõr De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae címû mûvében (Frankfurt, 1659). A képet egy Wolfgang Kilian nevû rézmetszõ készítette 1613-ban, Augsburgban Révay Péter korona-leírása alapján. A képen a fénybõl alászálló Szent Koronát az angyalok ráhelyezik a címerpajzson megjelenített uralkodóházra és országra. (A képet nagyobb méretben lásd a XIII. mellékletben.) A kép fölötti latin felirat ugyanígy értelmezi a Koronát, - olvasata magyarul:


291

SZENT ANGYALI és apostoli királyi magyar KORONA Az alatta levõ versike magyarul így hangzik: Isteni fénnyel ránk letekintõ mennyei csillag, Égre vagy érdemesebb? Földre vagy érdemesebb? Fényeskedj a hazámnak - a sors irdatlan erõvel El ne ragadjon az ég szellemnépe közé! (Kulcsár Péter fordítása)

Keressük az isteni törvény üzenetének jegyeit a Szent Koronán. Azt, hogy a koronának van-e kapcsolata a Teremtõ Isteni Rend lényegével: az „igazságkegyelem-törvény”-nyel? A Korona tetején a kereszt a rovott D (Damasek-Õsatya) betûnk, mely egyben az I (Ige) betûnk is: a kinyilatkoztatott és fentrõl alászálló Isteni Igazság kifejezõje. Minden, a Koronát fejére helyezõ uralIgazság kodónak tudnia kellett, hogy bármely cselekedetében a Teremtõ Igazságának figyelmeztetõ kegyelme és helyreállító ítélete - törvénye - alatt áll. A magyarság szakrális uralkodói eszerint éltek, a gyarló uralkodók gyakran emiatt féltek az Igazság ellen cselekedni. A magyarság nagy mértékben - különösen a Habsburg-korban - e Korona hordozta Teremtõ Isteni Rend védelmében maradhatott meg évszázadokon át. Kegyelem Törvény Milyen szerepe van a Korona abroncsán ábrázolt Damján és Kozma orvos-, György és Demeter harcos szenteknek? Azáltal, hogy gyógyítóként a kegyelem, harcosként a törvény horA Magyar Szent Korona, a Teremtõ Rend: az Igazság-Kegyelem-Törvény dozói, feladatuk éppen az egészség és igazság, üzenete. vagyis az egység helyreállítása és szolgálata. Gyógyító szentek

Szt. Kozma

Szt. Damján

Védõ szentek

Szt. György

Szt. Demeter

S A gyógyító (orvos) és védõ (harcos) szentek a kegyelem és törvény üzenetét hozzák. a g E három jelzés - a kereszt igazsága, a gyógyító szentek kegyelme és a harcos a szentek törvénye - az uralkodót a Teremtõ Isteni Rend szolgálatára figyelmezteti,

hogy az igazságosság erényével gyógyítója és védõje legyen nemzetének. a M a d j

292


Igazság

Bármely kételkedõ véletlennek tarthatja a fenti összefüggéseket. Ezért lássuk a Teremtõ Isteni Rend üzenetének további megerõsítését egyéb jelzések által is. Nézzük meg, hogy a Magyar Szent Korona fõalakjának, Krisztusnak milyen üzenete van a magyarság és egyben az emberiség számára? Fejét szellemi fénykorona övezi, kegyelemmel áldó jobb kezében igazgyöngyöt, bal kezében a törvény könyvét tartja. A fej körüli szellemi fénykoszorú és a körkereszt ige az igazság jele ,a Kegyelem Törvény Teremtõ Szellem egységéhez-igazságához tartozáA Magyar Szent Koronán Krisztus sát mutatja. A jobb, áldó kezében felmutatott üzen: a Teremtõ Rend „IgazságKegyelem-Törvény”-e érvényes! igazgyönggyel, kegyelemmel mutat rá az igazságra, - arra, hogy az igazság kereséséhez kegyelem társul és áldással jár. Bal kezében tartja a törvény igazsághelyreállító rendjét kifejezõ törvénykönyvet. Lám, a Teremtõ Isteni Rend teljességének ugyanaz az üzenete jelenik meg itt is, mint elõbb. (A képet nagyobb méretben lásd a könyv végi VIII. és X. mellékletben.)

A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói a pártus hagyományban Hasonló jelzésre találunk a pártus hagyományban is. Ennek igazolására, az elõbbi képeket hasonlítsuk össze a pártus rokon nép egy alább bemutatott szoborcsoport-ábrázolásával. Ezen látható, hogy a két sugárkoszorús isten között álló, jellegzetes pártus férfialak átveszi az istenektõl a Teremtõ Rend égi üzenetét: az igazság, kegyelem és törvény rendjét. Jelzi ezt, hogy mindhárom alak szelleme égi kapcsolódású, jobb keze áldást osztó, bal karja pedig a törvény gyakorlására int. (A képet nagyobb méretben lásd a X. mellékletben.)

A pártus szoborcsoport háromszorosan is megerõsíti a Teremtõ Rend égi üzenetet.

Igazságos szellem-ész, jobb áldó kéz, bal védekezõ kar és kard egy pártus szobron


293

igazság

béke áldás

kard önvédelem

A Teremtõ Rend minõséghármasságának üzenete

A hagyományos pártus kézfogás a tiszta szándékú közeledés, - a béke és szövetség jele.

Hangsúlyosan mutatkozik meg szellemiség, áldás és tartás egyetlen szoborcsoporton. A pártus istenek sugárzó feje az igazság szellemét hordozza, arckifejezésük békés, jobb kéztartásuk a békével közeledést jeleníti meg. A kard a tartásra mutat rá, az önvédelmre. Összességében azt fejezi ki, hogy az embert az igazságon alapuló szeretet és önvédelem tartja meg. Így maradhat meg, szellemileg, lelkileg és testileg. Az elõbbi szoborábrázolás a pártus erkölcs lényegére mutat rá. Hasonlósága a magyar erkölccsel szemmel látható és felismerhetõ, - ezért is fontos foglalkoznunk vele. A Párthus Birodalom igazságosságon alapuló, kegyelmet és törvényt gyakorló, a rómaiak által legyõzhetetlen hatalom volt ötszáz éven át (kb. Kr.e.250 - Kr.u.250). Lovas és nyilas nemzet. Öncélúan nem támadott, békét hirdetett, de ha az összecsapás elkerülhetetlen volt, fegyvert rántott és könyörtelenül védekezett. Mégis, minden megtartó jel ellenére elbukott. Megmaradásunk érdekében tanulságos megismernünk a pártusok történelmét, hisz erényeikbõl, hibáikból, tévedéseikbõl okulhatunk ma is.

Párthus Birodalom [10.]

Megmaradásunk érdekében tanulságos megismernünk a pártus rokon népünk történelmét, hisz erényeibõl, hibáiból, tévedéseibõl okulhatunk ma is.

294


A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói egyiptomi hagyományban A Teremtõ Isteni Rendnek ilymódú üzenete a Magyar Szent Koronán nem elõzmények nélküli. Vörös Gyõzõ egyiptológus 1997-ben az egyiptomi Toth-hegy gyomrában egy öt termes fáraósziklasírra talált. A sír melletti bemetszett szentélyben a Pantokrátor Krisztus életnagyságú alakjára bukkant. A sziklasírt a thébai remeték használták fel másodlagosan a Kr. u. 4. sz. idején. A sziklasír Pantokrátor Krisztusa hasonlatos a Magyar Szent Korona pantokrátor-ábrázolásához. A feje körül fénykoszorúval megjelenített Krisztus egy díszes trónuson ül, a jobb kezét áldást adóan emeli, bal kezében a törvény könyvét tartja. (A képet nagyobb méretben lásd a könyv végi XI. mellékletben.)

Kegyelem és önvédelem kifejezése a magyar hagyományban Szerves közösségekben természetes volt a kegyelmi és önvédelmi magatartás kifejezése feliratokban is - például a székelykapuk szemöldökfáján. Lássunk alább néhányat: Békesség a bemenõnek, Áldás a kijövõnek. --Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonosz embert furkósbottal várja. --Ha jó szíved, neved, e kapun bejöhetsz, Ha pedig álnokul élsz, fel s alá mehetsz. Szellem Egység Igazság

A Teremtõ Isteni Rend minõség egyetemessége JÓ

A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatói az élet minden területén fellelhetõk és felismerhetõk: fölöttünk, mellettünk, nyilvánvalóan, de rejtetten is. A minõség alapjául a Szellem-Egység-Igazság szolgál. Hozzá kapcsolódik a könnyû- és a súlyos minõség. Az amint fent, úgy lent és amint itt, úgy ott elve szerint a Teremtõ Isteni Rend hármasságának vonatkozásában különbözõ szinten és helyen hasonlóságokra lelünk. Ennek szemléltetésére álljon itt a következõ táblázat:

Könnyû

Súlyos

amint fenn,

amint itt,

úgy ott

úgy lenn


Szellem-egység-igazság

295

Könnyû

Súlyos

Teremtõ szint (metafizikai szint) 1.

ISTEN

-

Szent SZEL-LEM -

TEREMTETT VILÁG

(Spiritus Sanctus)

(Teremtõ) 2.

SZER-ELEM (összekötõ)

(anyagi világ)

ISTEN SZENTLÉLEK(szellem) KRISZTUS (Atyai minõség) (anyai minõség) (fiúi minõség) A Szent Koronán is egykor Atya-Szûzanya-Krisztus fõhármasság volt jelen.

3.

SZELLEM

-

LÉLEK

-

TEST

4.

IGAZSÁG

-

KEGYELEM

-

TÖRVÉNY

5.

TUDÁS

-

SZERETET

-

ERÕ

-

KÍGYÓTARTÓ (lelki beavatás)

-

NYILAS (törvény hordozója)

-

TEST (lény)

Csillagvilág szint 6.

NIMRÓD (szellemi beavatás)

Megtartás szint 7.

SZELLEM (ész)

-

LÉLEK (lét)

8.

HIT

-

HÛSÉG

-

ruHA, HÁZ, HAZA, HON

Társadalom szint 9.

IGAZSÁG

-

JOG

-

KÖTELESSÉG

10.

IGAZSÁG

-

FELELÕTLENSÉG -

FELELÕSSÉG

11.

IGAZSÁG

-

LIBERÁLIS

-

KONZERVATÍV

12.

IGAZSÁG

-

SZOLGÁLTSÁG

-

SZOLGÁLAT

13.

IGAZSÁG

-

SZÜKSÉG

-

LEHETÕSÉG

14.

IGAZSÁG

-

KAP, VESZ

-

AD, TESZ

15.

IGAZSÁG

-

BÉKE

-

KARD

16.

IGAZSÁG

-

17.

EGÉSZSÉG

-

GYÓGYÍTÁS

-

VÉDELEM

-

ANYA

-

APA

ÖNKÉNT VÁLLALT ÁLDOZAT

-

ERÕSZAK ELLENI ÖNVÉDELEM

Család szint 18.

EGYSÉG

296


Emberi szint 19.

ÉRTELEM

-

ÉRZELEM

- ERÕ (csak magyarul)

20.

IGAZSÁG

-

SZERETET

- TARTÁS, SZABÁLY

21.

EGYSÉG (beszéd) -

MAGÁNHANGZÓK

- MÁSSALHANGZÓK

Anyag szint 22.

EGYSÉG (anyag állapot)

-

LÁGY RÉSZ (folyékony)

- KEMÉNY RÉSZ (szilárd)

23.

EGYSÉG

-

HOLD

-

24.

EGYSÉG (élõ)

- NÖVÉNY (NÕ)

25.

EGYSÉG

-

NÕ

-

FÉRFI

26.

EGYSÉG (test)

-

HÚS, VÉR

-

CSONT

NAP

- ÁLLAT (ÁLLAPOT)

Létforma szint 27.

EGYSÉG - TÁPLÁLKOZÁS, SZÓRAKOZÁS ( tevékenység) PIHENÉS, ALVÁS

28.

IGAZSÁG GONDOLKODÁS (szellemi)

- MUNKA (szellemi, fizikai)

- ÉRZELEM (lelki)

-

CSELEKVÉS (fizikai)

- KIBOCSÁTÁS (férfias minõség)

29.

EGYSÉG

- BEFOGADÁS (nõies minõség)

30.

EGYSÉG (állapot)

- VÁLTOZÁS (mozgás) -

ÁLLANDÓSÁG

31.

EGYSÉG (állapot)

- RENDETLENSÉG (entrópia)

REND

Az összhang - harmónia - feltétele a három minõség egyensúlya. A szellem-egység-igazságnak rálátása van, ezáltal befolyása is a könnyû és a súlyos minõségekre. Feladata ez utóbbi kettõ minõségének és egyensúlyának biztosítása, ami önszabályozólag visszahat rá is. Láttuk, hogy a fenti minõségjegyek közül néhány megtalálható üzenetként a Magyar Szent Koronán is:

-

Szellem Egység Igazság

JÓ

Könnyû

Súlyos

A Szelleminek feladata befolyásolni a könnyû és súlyos minõséget, ami önszabályozólag visszahat rá.


297

1). A korona fõalakja, Krisztus a teremtõ rendre (igazság, kegyelem és törvény) figyelmeztet (4. sor) 2). A gyógyító és harcos szentek az uralkodó gyógyító és védõ feladatára mutatnak rá (17. sor) 3). Nap és Hold, a két minõség a felsõ Pantokrátor-képen jelenik meg (23. sor) 4). Az élõvilággal kifejezett kétféle minõség: növények (életfa), mint a változás és állatok, mint az állandóság mutatói (24. sor) A Teremtõ Isteni Rend keresése eligazodást adhat az élet számtalan területén. Érdemes a fenti táblázat különbözõ sorainak minõségeit egybevetni, és belõle gondolkodásra serkentõ következtetéseket levonni: 1. Az anya a család lelke, a szeretetet sugárzója. A család egysége sérül, ha ezt a szeretetet nem ellensúlyozza az apa tartása és szabályozó ereje, a rend. A szeretet önmagában - szabály, kötelesség, felelõsség nélkül - csak rendetlenséget okozhat. (18., 20., 31. sorok összehasonlítása alapján) Ezért nem fogadható el az a genderszemlélet, amely az anya-apa minõséget egybemosva, megtagadja a Teremtõ Isteni Rend létét. A gender-eszmerendszer társadalomra erõltetése azáltal, hogy a társadalom alapja, a család egysége és egészsége ellen is irányul, észrevétlenül is a Teremtõ Isteni Rend ellen irányul. Az Isteni Rendbe beavatkozásával ez az eszmerendszer, ha elterjed, a társadalmi zûrzavar egyik okozójává válhat. 2. Szükséges az igazság, jog és kötelesség egyensúlya. Bármely szélsõliberális, csak jogokat hangoztató rendszer, mely a konzervatív értékeket - a kötelességeket - jelentékteleníti vagy mellõzi, rendetlenséget, zûrzavart és az igazság-egység felborulását okozza. (9., 11., 31. sorok összehasonlítása alapján). Az igazság helyreállítása csak a rend, a kötelesség, a konzervatív értékek visszaszabályozó erejének alkalmazásával érhetõ el. 3. Az igazság, jog és kötelesség egyensúlya veszély esetén is érvényes. Jogunk van az önként vállalt áldozatra, de kötelességünk az erõszak elleni önvédelem. A megsemmisítõ erõszakos cselekedettel szemben kötelességünk magunkat és közösségeinket (család, kisközösség, nemzet, haza) megvédeni. Tehát az erõszak elleni önvédelem nemcsak jog, de kötelesség is, - és kiváltképpen nem tekinthetõ terrorizmusnak. (9., 10., 15., 16. sorok összehasonlítása alapján) Tovább elemezve, a fenti gondolatsor folytatható más életpéldákkal is, melyek igazolják a Teremtõ Isteni Rend mindent átható erejét.

A Teremtõ Isteni Rend minõség-mutatóinak oktatása A Teremtõ Isteni Rend minõségének hármasságát és önszabályozó voltát nagyon egyszerû közérthetõvé tenni a gyerekek számára is, mivel a szülõ ennek eszközeit folyamatosan alkalmazza a nevelésben. Kohézió Egyesületünk zsombolyai nyári táborának gyakorlati foglalkoztatásán meglepetéssel vettük észre, hogy találó példák által még a 8-10 éves gyerekek is tökéletesen megértik e rend lényegét.

298


Lássuk alább a Zsombolyán alkalmazott gyakorlati példát. A három elem jelen esetben: a tûz (igazság), a szülõi szeretet (kegyelem) és a fizikai fájdalom (törvény), a fõszereplõ pedig a gyerek. A mese röviden a következõ: a gondos szülõ a fizikai világot még nem ismerõ gyermekét figyelmezteti arra, hogy vigyázzon, mert a tûz megégeti. E felhívás lényegét a gyerek a megismerés folyamatában - jelen példában - figyelmen kívül hagyja és hozzányúl a tûzhöz. Jelen esetben az Igazság az, hogy a tûz éget. (Ha a gyerek hozzányúl, akkor õt is megégeti.) A gyerek számára adott a Kegyelem, a szülõi szeretet, mellyel figyelmezteti õt

a megégés elkerülésére. Ha a gyerek nem hallgat rá

és

kezével a tûzbe nyúl, akkor az égés sérülést és fájdalmat okoz, mert ez a természet rendje és visszaszabályozó Törvénye. Igazság A tûz éget. A törvény a gyerek gondolkodásában helyreállítja az igazságot: a tûz valóban éget! Gyakran szoktuk mondani: Fáj az igazság! Különösen akkor, ha a megelõzõ kegyelmi felhívást figyelmen kívül hagyjuk. JÓ Összegzésképpen: a fenti szemléltetõ példa mutat rá arra, hogy ha a Kegyelemnek nem Kegyelem Törvény sikerül helyreállítania az Igazságot, akkor a Ne nyúlj hozzá, mert fáj. Törvény lesz, ami ezt megteszi helyette. Ez a Teremtõ önszabályozó rendje. A tûz éget. Ne nyúlj hozzá, mert fáj. A korábbi táblázat 16. sorát elemezve, beszéltünk az önként vállalt áldozat jogáról és az erõszak elleni önvédelem kötelességérõl. Az alábbiakban fejtsük ki ezt bõvebben.

Az önként vállalt áldozat sajátos kegyelme elmúlik A világmindenség Isteni Törvénye szerint az régi újnak születése a réginek áldozatából származik. Az elmúló élet nyomán így sarjad ki az új élet. áldozata Ilyen értelemben az önfeláldozás: élet átadás! Az születik élet fejlõdésének alaptételeként a Isteni Kegyeúj lem így vezet a múltból a jelenen át a jövõbe, és a látszólag elmúló kegyelem alakul át a jövõ Az életnek alaptörvénye, hogy a réginek kegyelmévé. Ez, a kegyelem földi halhatatlanáldozatából a minõségi új megszülessen. ságának megvalósulás útja. Az önként vállalt áldozatot ezért lehet elfogadni természetes cselekedetnek, - de csakis az Isteni Igazság érdekében. Egyénnek és közösségnek egyaránt Isten adta joga van az élethez és az élet folyamatosságához. Mivel a földi élet véges, ebbõl természetesen következik,


299

hogy a folyamatosságához szükséges az áldozat: a réginek áldozata, az újnak megszületése érdekében. Így válhat az önfeláldozás joga egyben küldetéssé is. A magyar mesék az önként vállalt áldozat megértéséhez rengeteg példát adnak. A mese hõse, mint már láttuk, tudatában van annak, hogy az áldozatok árán tett jóért jó jár, áldozatos cselekedetei pedig segítik emelkedését a Felsõ világba, ami jelképesen üdvözülésének útját is mutatja. Az önként vállalt áldozat számtalan példájával szolgál a magyar történelem is. Ezekre, a késõbbiekben még visszatérünk.

Az igazságos önvédelem sajátos törvénye Az erõszakos cselekedet, általánosan tekintve a Teremtõ Isteni Rend ellen irányul, az Igazság megsemmisítésére, a Kegyelem és Törvény ellenében. A TERemtõ által TERemtett TERmészetes élet is Kegyelem. Az élet egymásból él és egymásért. Az ember, Isten kegyelmébõl áldozhat és feláldozhat, de a Rend ellenében nem pusztíthatja el sem magát, sem mást. A magyar nyelv egyetlen õsszóval (_LD) magyarázza meg az összefüggéseket -, mert az igazi ÁLDozáson van ÁLDás és lehet szertartó ÁLDomás, mert csak erre van felOLDozás. Az igazságnak, kegyelemnek és törvénynek védelme nemcsak jog, hanem kötelesség. A Teremtõ Isteni Rend ellenében az ártatlant elpusztítani minõségileg gonosz cselekedet. A pusztító erõszak elleni igazságos önvédelem pedig kötelezõ. Álcázott zsarnoki hatalmak felismerhetõ célja egyén és közösség figyelmét elterelni az igazságos önvédelem jogának és kötelességének tudatosulásáról. Uralmuk fenntartása érdekében, megtévesztés célzattal, az Igazság ellenében túlhangoztatott „kegyelem” álcájával korlátozzák a visszaszabályozó igazságos önvédelem jogát. Ezért címkézik terrorizmus fogalmával azt is, ami kötelezõ önvédelem lenne - amit ilyen váddal igyekeznek megbénítani. Lássuk, hogyan ír az önvédelemrõl a Magyar Katolikus Lexikon. Félrevezetõ világunkban meglepõ értelmezésre bukkanunk: A jogos önvédelem keresztény értelmezése: „Saját vagy rábízott élet megvédése a jogtalan támadó sérelme, esetleg halála árán is. - Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvetõ elve. Jogos tehát, hogy az ember saját életéhez való jogát tiszteletben tartassa. Aki az életét védi, nem az emberölés vétkét követi el, még ha halálos csapást kénytelen is mérni támadójára. Ha valaki védekezésbõl nagyobb erõszakot alkalmaz, mint kellene, a tette nem megengedett, ha viszont mértékkel reagál, a védekezés megengedett. És nem szükséges a lélek üdvösségéhez, hogy az ember lemondjon az önvédelemrõl azért, hogy meg ne ölje a másikat, mert a saját életére jobban kell vigyáznia, mint a másikéra (STh II-II. 64,7). - A jogos önvédelem nemcsak jog lehet, hanem szigorú kötelessége is azoknak, akik mások életéért, illetve a család vagy a közösség közjaváért felelõsek. (kiemelés tõlem, VZ) A társadalom közjavának megõrzése ugyanis megköveteli, hogy ártalmatlanná tegyék a támadót. E téren az Egyház hagyományos tanítása megalapozottnak ismerte el a törvényes közhatalom jogát

300


és kötelességét arra, hogy a bûntény súlyosságával arányos büntetést szabjon ki, nem zárva ki rendkívül súlyos esetekben a halálbüntetést sem. Hasonló okokból a hatalom birtokosainak joga van fegyverrel visszaverni azokat, akik a gondjaikra bízott polgári közösséget megtámadták. - Ha a vérontás nélküli eszközök elegendõek ahhoz, hogy az emberi életeket a támadók ellen megvédjék, oltalmazzák a közrendet és az emberek biztonságát, akkor a hatóságok ezekre korlátozzák magukat, mert jobban megfelelnek a közjó konkrét feltételeinek, és jobban alkalmazkodnak az emberi személy méltóságához.” [11.]

A Teremtõ Isteni Rend szerinti viszonyulás a magyar hagyományban A továbbiakban vizsgáljuk a Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatóit, - a hierarchia és mellérendelés jeleit - a magyar Korona-hagyományban: a Magyar Szent Koronán, a Szent Korona-tanban és a magyar koronás címeren.

ATeremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a Szent Koronán Hierarchia és testvériség, a Teremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói felismerhetõk a Magyar Szent Koronán. Az uralkodó, a beavatáshoz szükséges szakrális kapcsolódását Teremtõjéhez a Korona szerkezeti felépítése is biztosítja. A Korona keresztpántján a Teremtõ Isten ölébõl, a köldök-csakrából emelkedik ki az a kereszt, mely az uralkodó fejének korona-csakrájába csatornaként tölti be a teremtõ égi energiákat. A régi ember uralkodó, ha méltó arra - beavatottá - új emberré válhat az „aranyhídon” (köldökzsinóron) át feltöltõ energiák által. Ezzel, számára a szakrális hierarchia is érzékelhetõ valósággá lesz. Beavatásakor, a földi uralkodó az Égi Úrral (Erõvel) a Szent Korona által lép kapcsolatba. Az égi energiák nem állnak meg az uralkodó szintjén, lekötésük a koronatesten át a csüngõkön keresztül a föld, az ország, a nemzet felé valósul meg. A Teremtõ-kereszt, uralkodó-koronatest, országcsüngõk kapcsolódások a fentiek magyarázatában már értketõvé válnak. A függõk Föld-Ország jelentésének értelmét találjuk, ha elemezzük a rájuk rögzített sok körbe zárt kereszt alakú kõfoglalatot. A körbe zárt kereszt

Teremtõ és kereszt a Szent Koronán

Teremtõ kereszt

Uralkodó koronatest

Ország (nemzet) csüngõk

Szakrális Rend: a Teremtõ alárendeltjei az egymás mellé rendelt Uralkodó és Nemzet.


jelentése Föld (F betû) - de mit jelképezhet ez a sok Föld-jel a koronánkon? E téren is segítségünkre van Révay Péter munkája. Azt állítja ugyanis, hogy a Szent Korona csüngõi a korona alá tartozó tartományok szimbólumai. [12.] A Koronában a szent rend nyilvánvalóvá válik, lévén, hogy uralkodó és nemzet, mindkettõ a Teremtõ Rend alárendeltje, és a hierarchiában csakis egymás mellé rendeltek. (A Szent Korona képeinek ábrázolását nagyobb méretben lásd a könyv végi VI.,VII.,VIII., IX. és X. mellékletben.)

301

Jobb oldali függõk, hátoldalukon a Föld-Ország jelével

ATeremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a Szent Korona-tanban Mindhárom jel a Szent Korona-tanban is benne van. Szent István király Imre herceghez intézett Intelmei szerint a Korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a Teremtõ Rendbe közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény vetett Hit hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, a jogi JÓ intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együttélõ népeket. Sorba rendezve a fentieket, a Korona jelképezi: - az apostoli keresztény HIT-et, az apostolságot JÓ JÓ (a Teremtõ Isteni Rend hierarchiájának üzenetét) Uralkodó Ország - az URALKODÓ személyét, az uralkodói tulaj(nemzet) donságokat és képességeket (az igazságosságot, a kegyelem gyakorlását és a törvény alkalmazását) - az ORSZÁG-ot, mint területet, mint népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az országban lakó együttélõ népeket - az ORSZÁG-ban, igazságos ítélkezést, jogi intézményrendszert és társadalmi türelmet, hogy a társadalmi jó (igazság, kegyelem, törvény) és a testvériség törvénnyé legyen uralkodó és nemzet, nemzettag és nemzettag között - az ORSZÁG védelmét (a nemzet önvédelmét és megtartását a honban)

ATeremtõ Isteni Rend viszonyulás-mutatói a magyar kiscímerben A magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek. A pajzs részei: a hétszer vágott bal mezõ, az Árpád-sávok, a 13. században jelent meg elõször az uralkodói pecséteken, ettõl kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként; a jobb mezõben, hármas halmon fekvõ koronából kiálló kettõskereszt.

302

A jobb mezõben ábrázolt kettõs kereszt III. Béla korában, a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe. A hármas halom a 15. században került a kereszt alá, akár a korona is, mely szintén az uralkodói hatalom jelképe. Ha függõlegesen leolvassuk a jobb mezõ képét: Atya korona (királyság) - Föld, akkor úgy is értelmezhetjük, mint Isten földi királysága. (A címerképet nagyobb méretben lásd a XIII. mellékletben.) Elemezve a címer összetételét, az elõbbi példákhoz hasonlóan felismerhetjük a hierarchia és mellérendelés üzenetét: a Szent Korona hatalma alá van helyezve uralkodó és ország (nemzet) egyaránt. Alárendelve a Szent Koronának, mindkettõn az átsugárzó Teremtõ Isteni Rend (igazság, kegyelem, törvény) uralkodik. De azt is látjuk, hogy uralkodó és ország kötelezõen egymás mellé rendeltettek.


Teremtõ Isteni Rend Korona

Uralkodó Ország A Teremtõ Rend és Korona alá, egymás mellé rendelt uralkodó és ország

III.2. Az ember erkölcsi minõsége

AZ EMBER ERKÖLCSI MINÕSÉGE

303

304


A szkíták sohasem igyekeztek megszerezni olyan dolgokat, amelyeknek elvesztését fájlalták volna. Tehát csak olyasmit szereztek meg, amit utána bátran tovább is adhattak, vagy, ha tõlük valaki elrabolta, nem sajnálták. Miért? Mert újra tudták alkotni. Ezért van az, hogy egy magyar -, ha tényleg az - sohasem fog irigykedni egy másik népre, még akkor sem, ha az igyekszik kisajátítani az értékeit. Miért? Mert tudja, hogy képes újra alkotni. Ehhez viszont a tudást kell megõrizni. Pap Gábor


305

III.2. AZ EMBER ERKÖLCSI MINÕSÉGE Mérce három szinten……………...……………………………………….… A négyféle alapvetõ emberi magatartásforma és jelölésük…………..…..…. Erények és vétkek………………………………………………...…….….… A három szintû JÓ és ROSSZ……………………………………..……....… Jelölések: hatásra, változásra és minõségre…………………………....….… Lehetõségek és szükségek, valósak és hamisak……………………..…….… Szükségbõl lehetõségbe fejlõdni………………………………….....…….… Hatások és változások: adakozás-megvonás, hatalmaskodás-kifosztás..…… A két alapvetõ emberi magatartásforma…………………………...…...….… Küzdelem egymásért, a Hunor-Magyar életvitel…………………..…..….… Testvéri önfeláldozás………………………………………………...…..… Testvér csak magyarul van……………………………………………….… Magyar testvérhagyomány……………………………………………….… Barátság és szövetség szkíta módra…………………………………..……. A hát-társ………………………………………………………………....… A szkíta erkölcs…………………………………………………………..… Magyar vérszerzõdés……………………………………………………..… Hunyadi János és Kemény Simon testvérisége………………….……….… Névjegyzék a Kemény család Családi Lexikonából…………….……….… Lázár Ervin: Kemény Simon (Olvasmány)……………………………….… Hunor-Magyar életvitel élõ közösségi hagyománya…………………….… Hunor-Magyar útján (Játék)……………………………………………...… Móra Ferenc: A három pillangó (Mese az összetartozásról)………...…..… Küzdelem egymás ellen, a Káin-Ábel életvitel………………...…………..… Káin és Ábel (Példa)…………………………………………...………...… Romulus és Remus (Példa)……………………………...……………….… Testvérközösség elleni erõszak (Példa)……………………...….……….… Ember, ne mérgelõdj (Játék)……………………………...………..………. Kétféle emberi viszonyulás (Olvasmány II., 1. rész)………..………….….… Az Isten-Ember-Környezet viszony…………………………..…………...… Born Gergely: Istenismeret (Olvasmány)………………………….....….… Gyarmathy István: A természetvédelem szellemérõl (Tanulmány)…...….… A minõség felismerhetõsége………………………………………...……..… Önvizsgálat és önjavítás…………………………………...……………….… Vétkek elkövetésének folyamatai……………………..………………..….… A vétek elfojtása, leplezett hazugság………………..…………………...… A vétek áthárítása, a kibillentett igazság………………………..……….… A vétek leleplezése, a helyreállított igazság…………………..…...…….… A vétek vállalása és jóvátétele, megtisztulás…………..…………..…….…

307 307 308 309 309 309 312 312 313 313 314 314 314 315 316 316 317 317 318 319 321 321 322 323 324 324 325 325 326 328 330 331 333 334 334 335 335 336 336

306


Móra Ferenc: A páprádi rab (Olvasmány)…………..…………………….… A világtörténelem talán legszebb oklevele…………………..…………….… Szakrális királyság, szakrális király (Olvasmány I., 2. részlet)……...…….… A szükséghelyzet megigazuláshoz vezet…………………………...…..….… Jó és rossz, igazság és hamisság………………………………...……...….… A jó és rossz hatása és visszahatása……………………………...………...… Igazság látszatával álcázott hamisság…………………………...……...….… Minõségelemzés beszéd és tett alapján…………………………...………..… Jog és kötelesség egyensúlyának kényszere…………………...…….…….… Minõségelemzés a jog és kötelesség mutatóival………………..…………… Jog-kötelesség, történelmi példák………………………………..………..… Nemes és nemtelen……………………………………………..………….… Ember által választható életutak………………………………..………….… A kisebbik rossz választása ………………………………………………… Emberek az embertelenségben (Történet)…………………..……………… Értékteremtés és értékrombolás………………………………...……….…… Makkai Sándor: Nem lehet (Olvasmány)……………………...…...………… A rombolás formái: tönkretevés, megsemmisítés és megrontás……..……… Van-e megállás az erkölcsi lejtõn?…………………………...……………… Kinél van az igazság?…………………………………………...…………… A szeretet próbája az igazság…………………………………....…………… Fogjunk össze, de kivel?……………………………………...…………....… Értékrendek keveredése ……………………………………………….…… A gonosz felismerhetõsége……………………………………...…………… A magyar erkölcs iskolai oktatásának fontossága……………….…………… Az erkölcs iskolai oktatásának ajánlott magyar módszere…………....……… Az erkölcsi oktatás gyakorlati tapasztalatai……………………...…....………

338 339 341 343 344 345 347 348 348 349 350 352 353 354 355 356 358 362 366 368 369 369 371 371 371 372 376


307

Mérce három szinten „A mindenséggel mérd magad” - jelzi az örök mércét József Attila Ars poetica címû versében. Az ember érzi-e a Teremtõ Isteni Rend mércéjének súlyát? A Teremtõ Isteni Rend mércéje - Igazság, Kegyelem és Törvény - az emberi lét három szintjén mér: szellemi, lelki és testi szinten, mivel az emberi tulajdonságok is - jók és rosszak, erények és vétkek - ezen szinteken jelentkeznek. (Egy kis kitérõ engedtessék meg a lélek értelmezésére. Jelen munkában a lelket, az ember érzelmi testének fogalmaként használjuk. Ekképpen értelmezve a lélek poláris: lehet jó, vagy rossz. A beavató tanítások másként értelmezik a lélek fogalmát: úgy mint az ember istenazonos része, mely összekötõ kapocs az istenivel. Abban az értelmében a lélek tökéletes - nem poláris, csak jó.) a Szellemiség szintje (ész) a Lelkiség szintje (szív) a Testiség szintje (emésztõrendszer, ivarszervek)

Az erények az Isteni Én megmutatkozásai, a vétkek az Ego megnyilvánulásai. A JÓ-t jelöljük fehér háromszöggel ERÉNYEK az ISTENI ÉN megnyilvánulásai (JÓ tulajdonságok)

Testiség

.

VÉTKEK az EGO megnyilvánulásai (ROSSZ tulajdonságok) Szellemiség

Szellemiség Lelkiség (érzelem)

, a ROSSZ-at szürkével

JÓ (fény)

Lelkiség (érzelem)

ROSSZ (sötétség)

Testiség

A négyféle emberi magatartásforma és jelölésük Az ember környezetben él, - miáltal létének mozgásai két irányúak: ad és befogad. Ugyanúgy minõsége is mindkét irányba mutatkozik meg: jót ad, jót fogad be, rosszat ad és rosszat fogad be. A JÓ-ra vonatkozó háromszöges jelölést már használtuk korábban, ahol ezt õsi jelekkel értelmeztük is. Kiterjesztjük a jelöléseket a ROSSZ-ra is.

308


Így a magatartásforma szerint az emberi minõség az alábbi négy típusba összegezhetõ: adakozó- és befogadó JÓ, erõszakos- (zsarnok-) és kisajátító ROSSZ.

JÓ

valós lehetõség

adakozó

valós szükség

befogadó

ROSSZ

hamis lehetõség

erõszakos zsarnok hatalmaskodó

hamis szükség

kisajátító kifosztó

A poláris JÓ-ROSSZ egyik szélén, a befogadóan adakozó minõségû JÓ, a másik szélén ennek ellentéte, a hatalmaskodva kifosztó minõségû ROSSZ áll. A világ nagy csatái e két szélsõ minõség között folynak. Az elsõt az isteni-, a másodikat a sátáni erõk táplálják. Itt megjegyezzük, hogy a kétféle minõségre a továbbiakban is a jó és rossz elnevezést használjuk, de a Teremtõ Isteni Rend Igazsága ellenében az ártatlant pusztító tett mindig több mint rossz, az mindenkor minõsített gonosz cselekedet.

Erények és vétkek A korábban említett erényeket és vétkeket az alábbi táblázatban fejtjük ki: Erények (JÓ tulajdonságok) Hit, az Isteni Rend vállalása Tudás-Bölcsesség Szellem Igazság Szerénység (alázat) Szintek

Tisztelet (megbecsülés) Kegyelem, szeretet, önfeláldozás Lélek Szívélyesség (érzelem) (elõzékenység, jóindulat, udvariasság) Megbocsátás (higgadtság) Erõ (és önvédelem), jótékonyság (könyörületesség, irgalmasság) Adakozás, segítség Test

Mértékletesség (önmegtartóztatás) Szorgalom (munkaszeretet) Tisztesség, tisztaság

Vétkek (ROSSZ tulajdonságok) Hitetlen, az Isteni Rend elvetése Tudatlanság (tudáshiány) Igazságtalanság, (hamisság, hazugság) Gõg (kevélység, dölyf, fennhéjázás) Tiszteletlenség (megvetés, lenézés) Félelem, önzés, bosszú Irigység (féltékenység) Harag (gyûlölet, düh) Erõszak, kapzsiság (mohóság, pénzsóvárság) Birtoklás, lopás, csalás, nyerészkedés Falánkság (torkosság, élvhajhászás) Lustaság (restség, tunyaság, munkakerülés) Paráznaság (túlzott nemiség, bujaság)


309

A három szintû JÓ és ROSSZ Az ember alapvetõ erénye, a JÓ (a fény - amit a beavatottak a felsõ én fényének neveznek az emberi szívben) hármas tõrõl sarjad:  szellemi szinten az ész tudása, bölcsessége. Ez egyben hit és a Teremtõ Isteni Rend vállalása - vallása. E kapcsolódás a felsõ forráshoz igazságra, szerénységre, alázatra és tiszteletre vezet.  lelki szinten a szív szeretete, ami az önfeláldozást, szívélyességet és megbocsátást hordozza,  testiségben a tartás ereje, ami adakozó jótékonysággal, mértékletességgel, szorgalommal, tisztességgel és tisztasággal párosul. Az ember alapvetõ gyarlósága, a ROSSZ (a sötétség - amit a beavatottak az egonak tulajdonítanak) ugyancsak hármas tõrõl fakad. Ezek:  szellemi szinten a tudatlanság (nem az ismerethiány), ami hitetlenség is egyben  lelki szinten a szív betegsége, a szeretet hiányát mutató félelem  testiségben az erõszak, ami erõs anyagi kötõdést jelez A vétek általában nem jár egymagában. Az ember többi rossz tulajdonsága nagymértékben ennek a háromnak származéka. A tudatlan ember gõgös, mindenhatónak, mindentudónak tekinti magát, mással tiszteletlen, hamis, megveti és lenézi. A félelemmel élõ ember önzõ, irigy, haragos és gyûlölködõ. Az anyagias és erõszakos ember kapzsi, mohó, csaló, birtokló és élvhajhászó. A legrosszabb az, ha mindez együtt van egy személyben.

Jelölések: hatásra, változásra és minõségre A fenti jelölések mellett még az alábbi kétféle nyíl-jelölést is alkalmazzuk: - vastagabbat az egymásra hatásra JÓ hatás AD - BEFOGAD

ROSSZ hatás ERÕSZAKOL-KISAJÁTÍT

- vékonyabbat a minõségi változásra: Még két féle minõség jelölést használunk: - megsemmisített minõség: - semleges (ismeretlen) minõség:

Lehetõségek és szükségek, valósak és hamisak (A megnevezés egyszerûsítése végett a lehetõség-állapotot az alábbiakban röviden lehetõségnek nevezzük, a szükség-állapotot szükségnek.) A valós lehetõségben többlet van, a valós szükségben hiány. Az adakozás által a többlettel rendelkezõ a szükségben szenvedõnek hiányát pótolja. Ilyen esetben a többletnek átadása és annak elfogadása, mindkettõ JÓ és erényes cselekedetnek tekinthetõ.

310


JÓ

JÓ

A valóságban azonban, tisztán lehetõség- vagy szükségállapot ritkán van, az állapotok általában vegyesek és az átadás-elfogadás mértéke is különbözõ. Lehetõség és szükség lehet valós, de lehet hamis is. A hamis lehetõségû úgy ad, hogy inkább szüksége a valós, a hamis szükségû úgy vesz el, hogy valójában adni lenne lehetõsége: hamis lehetõség = valós szükség

=

hamis szükség = valós lehetõség

=

Köznapi nyelvezetben bemutatva a fenti két hamis állapotot: - ha valakinek valós lehetõsége van adni, akkor természetszerûen szükséglete hamis, ezért ne elvegyen, ne kisajátítson, hanem adjon; - ha valakinek valós a szükséglete, akkor ne erõltesse hamis lehetõségét, hanem ismerje be szükségét, és fogadja el a segítséget. Elsõ olvasatra semmitmondónak tûnik a fenti fejtegetés, de életszerû példák révén rájövünk, hogy rendkívül fontos - egyén és közösség életét is meghatározó kérdésekrõl van szó. Bármely lehetõség - vagy szükség - valós vagy hamis minõségének felismeréséhez bölcsen, az igazságkeresés igényével kell közelítenünk. Megfejtéséhez az állapot kialakulásának okát kell keresnünk. Példákkal lehet leginkább érthetõvé tenni a fenti fejtegetéseket. Igaz ember valós lehetõsége: Kalkuttai Teréz anya legyen a lehetõséggel segítés nagy példája. Egész életében a valós szükségben élõkért, a nyomorultakért tevékenykedett. Megalapította a Szeretet Misszionáriusainak rendjét. A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból, és mindenki elkerüli õket”. Élete végén a rend a világ 123 országában 610 missziót mûködtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Teréz anya, áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta. [1.]

Minden lehetõségét segítségre használta


311

Valós szükség: A képen bemutatott kisgyerek önmagát gondozni képtelen. Ezért természetes a környezete számára is, hogy valós szükségét - éhség, betegség esetén - ösztönösen, szinte zsarnokian, sírással fejezze ki. Szüksége valós! Magatartásának oka: tehetetlenségébõl fakadó életösztön. Szüksége valós, mert tehetetlen

Hasonló módon az erõtlen, idõs ember is segítségre szorul. Az õ szükséghelyzetének oka az öregség okozta magatehetetlenség. Szüksége valós! Magatartásának oka: az erõtlenség és tehetetlenség. Szüksége valós, mert tehetetlen

Hamis lehetõség: Kirívó példát hozunk fel a hamis lehetõségû szereplõk bemutatására. A történelem számtalan vezetõrõl szól zsarnokról -, aki tudatában volt lehetõségének, csak épp a tudata volt beteg, - mert õrült volt. Beteg tudatú vezetõ lehetõsége hamis, ezért alkalmatlan vezetésre. Szüksége viszont valós, mert orvosi kezelésre szorul. Itt csak két nevet említünk az ismertebbekbõl: az õrült Nérót és Caligulát. Hamis lehetõségû zsarnok vezetõ, Caligula

Szüksége hamis, mert munkaképes

Hamis szükség: A képen bemutatott fiatalember láthatóan életerõs, munkaképes és segítségre sem szorulna - mégis kéregetésbõl él. Szüksége feltételezhetõen hamis! Magatartásának oka, célja: pénzszerzés, vélhetõen az emberek félrevezetése, átverése révén.

312


Szükségbõl lehetõségbe fejlõdni A cél a fejlõdés: a szükségbõl a lehetõségbe. Nyilván ez a folyamat átmenetes. A képen látható gyerekekrõl még szüleik gondoskodnak, de már õk is képesek segíteni a családban. Ilyen formában a helyzetük vegyes: több a szükségük, de már van lehetõségük. Magatartásformájuk eredõje még szükségben is a tudatos cselekvés-segítés lehetõségének öröme.

Szükségben is lehetõség. A cselekvés öröme

Hatások és változások: adakozás-megvonás, hatalmaskodás-kifosztás Adakozás és megvonás Az adakozás segíti a fejlõdést a szükség állapotából a lehetõségébe. A megvonás ennek ellentéte, általa az addigi lehetõség változhat a szükség irányába.

adakozás

megvonás erõsödés

Adakozás által a szükség lehetõséggé alakulhat.

gyengülés

Megvonás révén a lehetõség szükséggé válhat.

Adakozás és megvonás, mindkettõ lehet JÓ cselekedet: az elsõ a kegyelem gyakorlásaként a JÓ-nak fejlesztése érdekében, a második a szabályozás eszközeként a ROSSZ-nak visszatartása céljából. A kettõ együttes alkalmazása segítheti elõ a kiegyensúlyozott fejlõdést a JÓ-ban. Hatalmaskodás és kifosztás Mindkettõ ROSSZ cselekedet. Ezek megnyilvánulhatnak egymagukban, mikor a hatalmaskodás „csak” szellemi gõgbõl, lelki haragból ered, - a kifosztás (lopás) pedig „csupán” az anyagiak szerzésének kicsinyes céljából.

hatalmaskodás zsarnokság gyengülés

kifosztás

gyengülés

Hatalmaskodás és kifosztás egyaránt meggyengíti az áldozatot: az elsõ lelkileg, a második anyagilag.


313

Viszont rendkívül súlyossá válhat a hatalmaskodás és kifosztás együttes hatása, mivel ezek rendszerint egymást erõsítik: a hatalom lehetõséget ad a kifosztásra, a kifosztás pedig tovább erõsíti a hatalmat. A ROSSZ-at öngerjesztõen erõsítõ folyamat ez, melybõl kiutat találni békés úton aligha lehet: erõsödés hatalmaskodó kifosztás

erõsödés

hatalmaskodó kifosztás

hatalmaskodó kifosztás

gyengülés

gyengülés

A hatalmaskodó kifosztás a ROSSZ-at öngerjesztõen erõsíti, áldozatát pedig folyamatosan gyengíti.

A két alapvetõ emberi magatartásforma Az egyszerûsítés végett, foglalkozzunk elsõsorban a két alapvetõ emberi magatartásformával, ami egyrészt az adakozásban (segítésben, építésben), másrészt ennek ellenkezõjében, a kifosztásban (akadályozásban, rombolásban, megsemmisítésban) nyilvánul meg. Ezeknek jelölésére használjuk a már ismert adakozó

és kifosz-

tó jeleket. Lényegét tekintve „kétféle embertípus és ennek megfelelõen kétféle társadalom-modell mûködik emberlétünk kezdetétõl a világban. Mint egyének másokért vagy másokból (mások rovására) élhetünk.” - vallja Pap Gábor mûvészettörténész. [2.]

Küzdelem egymásért, a Hunor-Magyar életvitel Pap Gábor gondolatait folytatva: „Az elsõ esetben két-két ember vagy embercsoport között minden fajta küzdelem csakis egymásért folyhat. A tétje pedig az, hogy a másik félben szunnyadó értékeket felszínre hozza, kibontakoztassa. Az Hunor bajban

Hunor

egymást segítve megerõsödnek

vissza segíti

segíti

Magyar

Hunor

Magyar bajban

testvérek szövetsége

Magyar

A lehetõségnek mértékében, kölcsönösen segítve, a társak egymást erõsebbé teszik.

314


ilyen küzdelemnek nincs vesztese, gyõztesnek pedig az a fél mondhatja magát, aki a másikat maga fölé tudja emelni. A mi mondai õstörténetünkben ezt a küzdelemtípust Hunor és Magyar életvitele példázza.” [3.] A kölcsönös segítõ magatartás a közös megerõsödést eredményezi.

Testvéri önfeláldozás Korábban szóltunk már az önként vállalt áldozat sajátos kegyelemérõl, mely az életet a jövõbe vezeti és a látszólag elmúló kegyelmet a jövõ kegyelmévé teszi. A kegyelem - emberi szóval szeretet - így soha nem múlik el. Jézus mondja: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (János 15,13) Az önfeláldozó szeretet a testvéri szeretet felsõ foka, az önmagából kilépõ, küldetést vállaló ember szeretete, mely a teljesség megértését és elfogadását jelzi. A testvéri önfeláldozás: élet átadás a testvérnek! önfeláldozás egyik testvér

látszólag megsemmisül

újjászületés másik testvér

A testvéri önfeláldozás, az életátadás példája: újjászületés a másiknak léte által.

Testvér csak magyarul van Vegyük észre mi, magyarok, hogy a magyar testvér szó magyarázza meg leginkább Jézus utolsó vacsorai cselekedetét. A bemutatott úrvacsorai szentség üzenete csak magyarul érthetõ: testvéreivé fogadta nem csak tanítványait, hanem az egész emberi nemzetet. Önmagát, testét és vérét adta érettünk, újjászületésünkért. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én õbenne. Nincs más nyelv, mely képes lenne (János 6, 56) egyetlen szóban megmagyarázni ennek lényegét: a test és vér összeolvasva, csak magyarul testvér. (A képet nagyobb méretben lásd a könyv végi I. mellékletben.)

Magyar testvérhagyomány Hunor és Magor (vagy Magyar) a magyar eredetmonda szerint a hunok és a magyarok õsei voltak. A mondának többféle változata ismeretes, a Gesta Hungarorumban leírt változat a testvéreket Nimród fiaiként említi. A Képes


315

Krónika változata szerint azonban a testvérpár Magor nevû tagja valójában Magóg, s mindketten Jáfet fiai voltak, nem pedig Nimródé. Az eredetmonda szerint, Hunor leszármazottai lettek a hunok, míg Magor leszármazottai a magyarok népe - egymást segítõ testvérektõl származnak a testvér nemzetségek. Igazi testvérnek tekinthetõ Hunor és Magyar. Viszont nem testvér - jézusi értelemben - a gyilkos Káin, sem pedig Romulus.

Barátság és szövetség szkíta módra

Hunor és Magyar Arany János: Rege a csodaszarvasról (László Gyula rajza)

Luciánus (Kr. e. 120) görög bölcselõ idézi Toxaris szkíta bölcsnek szavait a szkíta barátság és szövetség egyediségérõl, mely a görög gondolkodót is ámulatba ejtette: „... a szkíta barátok sokkal hívebbek, mint a görög barátok... ...Ti, (görögök) képesek vagytok jobb beszédet tartani a barátságról mint mások, de tetteit nemcsak nem gyakoroljátok a szavak méltósága szerint, hanem megelégszetek azt dicsérni s kimutatni, mily nagy jó az; a szükségben pedig elárulván beszédeiteket, elszöktök a tettek közepébõl. Mi ellenben, amennyire fogyatékosak vagyunk a beszédekben a barátságról, Testvéri szövetséget kötõ pár annyira felülmúlunk titeket annak tetteiegy szkíta aranytárgyon ben... ... (a háborúban) leginkább szükségesek a jó barátok, s ezért mi minél szilárdabban kötünk barátságokat, ezt tartván egyedüli legyõzhetetlen s felülmúlhatatlan fegyvernek... ...Elmondom, miként szerzünk barátokat... ...ha valaki jó férfiút látunk, aki képes nagy tetteket véghezvinni, ahhoz sietünk mindnyájan... ...Sokat utánajárva mindent elkövetünk, hogy nehogy eltévesszük a barátságot, s ne tûnjünk fel megvetendõknek. Ha pedig barátul választunk már valakit, következik a szövetség s a legnagyobb eskü, hogy bizonyára egymással fogunk élni s ha kell, egymásért meghalni... ...bemetszvén ujjainkat, serlegbe csöpögtetjük a vért, s karjaink hegyét bemártván, egyszerre iszunk mindketten belõle, semmi nincs, ami ezután minket szétválaszthatna...” Ezután Toxaris elmeséli két barát, Dandamis és Amizok történetét.

316


Ellenség tört a szkíták vidékére, mikor Amizok a fogságukba esett. Amizok kiáltotta Dandamis nevét, emlékeztetvén õt a serlegre és a vérre tett esküjére. Dandamis gondolkodás nélkül az ellenség táborába ment barátjáért - váltságul a szeme világát kérték, és õ odaadta. Miután szemét kiszúrták, fogta barátját, és visszavitte övéihez. Az ellenség azonban megrémült, mert rájött, minõ jellemû férfiak ellen kell majd a jövõben harcolnia... [4.] (A képet nagyobb méretben lásd a könyv végi I. mellékletben.)

A hát-társ A szkíta örökség egy mára elhomályosulni látszó emléke a hát-társ, ami a közeli múltig a magyar komaságban hagyományozódott tovább. A koma nem egyszerû barát, fõleg nem cimbora. A hát-társ olyan ember, akinek nem csak hogy hátat lehet fordítani, de feltétel nélküli bizalommal rá lehet bízni akár az életünket is, mert tudja, fordítva is így van. Hátukat egymásnak támasztva, visszavernek minden támadást. Egyedül gyengék, de együtt a legveszedelmesebb Hátat vetõ és egymást védõ íjász megpróbáltatásokat is kiállják. hát-társak egy Kr. e. 4. századból A hát-társ nem addig társ, amíg egyik származó szkíta aranytárgyon vagy másik meg nem gondolja, hanem élethosszig kitartó kapcsolat. Vérségi kötelék nélküli testvér(i)ség. Rokoni kapcsolat nélküli legerõsebb kötés két ember, férfi, harcos között. Csatában és az élet viszontagságaiban is bizton lehet számítani a hát-társra. (A képet nagyobb méretben lásd a könyv végi I. mellékletben.)

A szkíta erkölcs A szkítákat az ókorban az erkölcs mintaképeinek tekintették. Az hogy szkíta erkölcs, egyaránt fogalom volt a rómaiaknál is, a görögöknél is. „Az igazságot a nép veleszületett jelleme, nem pedig a törvények biztosítják. A lopásnál náluk nincsen súlyosabb bûn: természetes ez, hiszen barmaikat és nyájaikat fedél és védelem nélkül tartják, s az erdõs vidéken mi maradna nekik belõlük, ha lopni lehetne. Az aranyat és az ezüstöt annyira megvetik, amennyire a többi halandók vágyódnak utána. Tejjel és mézzel táplálkoznak. A gyapjúruhák használata számukra ismeretlen, bár állandó hideg gyötri õket, ehelyett vadállatok bõrét és menyétbõröket használnak. Ez a mértékletes életmód adja meg nekik az erkölcsi igazságérzetet, mert nem kívánják el a másét: hiszen csak ott van meg a gazdagság utáni vágyakozás, ahol a gazdagsággal élnek is. Bárcsak a többi halandóban is ehhez hasonló önmérséklet és a másétól való tartózkodás volna! Akkor bizony nem folynék annyi háború az egész Földön nemzedékeken keresztül, és akkor a kard meg a fegyver nem pusztítana el több embert, mint amennyit a végzet megszabta természeti szükségszerûség. Valóban csodálatosnak


317

tûnhet, hogy nekik a természet megadta azt, amit a görögök a bölcsek hosszú oktatása, és a filozófusok tanítása alapján sem tudtak elérni, és a kimûvelt erkölcsök alul maradnak a mûveletlen barbárokkal való összehasonlításban. Ennyivel többet ért amazoknál a vétkek nem ismerése, mint emezeknél az erény ismerete. …A nép fáradalmakban és háborúkban edzõdött meg, testi erejük óriási. Semmi olyasmit nem gyûjtenek, amit félnének elveszíteni. Ha gyõznek, a dicsõségen kívül semmit sem kívánnak. …” [5.] A szkíták soha nem igyekeztek megszerezni olyasmit, melynek elvesztését fájlalták volna. Könnyen tovább is adták. Miért? Mert újra tudták alkotni. Ez - az erkölcsiségük mellett - azt is igazolja, hogy képesek voltak az igazi és fontos értékeiket bármikor újra megalkotni. Ezért nem ragaszkodtak mértéktelenül hozzájuk. Ez, a biztonságot mutató magatartásuk igazolja, hogy folyamatosan rendelkezhettek azzal az õsöktõl megõrzött kellõ tudással, mely mindig lehetõséget adott számukra az értékeik újrateremtéséhez.

Magyar vérszerzõdés A vérszerzõdés a magyar hagyomány szerint a magyarság elsõ alapszerzõdése. A szerzõdést a hagyomány szerint a hét vezér kötötte Etelközben egymással. A hét törzs: Tarján, Jenõ, Kér, Keszi, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, - vezetõje a hagyomány szerint Álmos, Elõd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm - oly módon szerzõdtek, hogy a vállalt kötelezettségeik megerõsítéseképpen vérüket egy edénybe csorgatták, és ott összekeverték. A szerzõdés errõl a jellegzetes mozzanatról kapta elnevezését, amely feltehetõleg a korabeli magyar szokásjog szerint különlegesen erõs fogadalomtételek egyik formai kelléke volt, mint például az eskü. Tehát számtalan egyéb megegyezést, mai értelemben vett szerzõdést erõsíthettek meg ebben a formában a kor magyarjai, ám Vérszerzõdés - a hét magyar vezér szerzõdése, az csupán ez a fent taglalt, a bejöveesküvel megerõsített elkötelezettségnek jegye. telt megelõzõ szerzõdés híresült el „a vérszerzõdés” néven. [6.]

Hunyadi János és Kemény Simon testvérisége A magyarság sok egyedülálló példát szolgáltat a világnak. Ismerjük-e a magyar történelembõl Kemény Simon önfeláldozásának történetét? 1442-ben Marosszentimrén, a török elleni vesztesnek mutatkozó ütközet elõtt Kemény Simon önként vállalta, hogy Hunyadi Jánossal öltözetet cserélve, életét

318


áldozza. Így lett, önként vállalt áldozata Hunyadi János életéért, az õ küldetése, hogy Hunyadi saját küldetését teljesíthesse a haza érdekében. Jézusi értelemben õk ketten, test és vér, test-vérek voltak! Hunyadi János ennek a gyõzelemnek az emlékére és a magyar vitézek önfeláldozó hõsiességének a tiszteletére emeltette a marosszentimrei templomot, amelynek második utódja a mai csíksomlyói búcsújáróhely temploma lett. Kemény Simon önfeláldozása - krisztusi cselekedete - az élet átadás példája:

Kemény Simon

önfeláldozás, mint átváltozás

Hunyadi János

Kemény Simon, test-véri önfeláldozásával megmentette az imádott vezér életét.

A magyarság méltán lehetne büszke Kemény Simon krisztusi cselededetére, mert kevés hasonlóra találunk az emberiség történetében - annál többre viszont a magyar népmesékben. Rendkívül fontos lenne kettõjük példáját áthagyományozni, azáltal is, hogy az utódok felvállalják közös emlékük folyamatos ápolását. A Hunyadi név, természetes módon sehol sem jelenhetne meg testvérpárja, Kemény Simon neve nélkül. Szerte a Kárpát-medence településein testvér-utcákat, iker-utcákat illene elnevezni róluk. A magyarság, saját igazi szerepét - küldetését addig nem is ismerheti föl, míg méltatlanul kezeli az ilyen és ehhez hasonló történelmi-, mondai- és népmesei példáit.

A marosszentimrei, ma református templom

Névjegyzék a Kemény család Családi Lexikonából A családi lexikonban a Kemény család büszkén jegyzi õsük hõs nevét: Kemény Simon, a szentimrei hõs, ki 1440-ben Hunyadi János jelmezébe öltözve, ennek ruháit magára véve, hazájáért s vezéréért, kinek életétõl a haza sorsa függött, hõsi halált halt. Thuróczy Krónikájában a hõs neve hibásan Kamonyának van írva. A török ellenség ugyanis Hunyadi Jánosban látván a magyar haza legfõbb oszlopát, elhatározta, hogy mindenekelõtt ennek életére tör az ütközetben; ezt megtudván Kemény Simon, arra szánta magát, hogy annak zászlaját s öltözetét elsajátítsa, s ezúton önmagát feláldozva, megmentse az imádott vezér életét. [7.]


319

Lázár Ervin: Kemény Simon (Olvasmány) Mezet bég apró, okos szeme katonáira villant. Serege színe-virága állt elõtte, vitéz janicsárok és rettenthetetlen szpáhik. - Az oroszlánt csak az pusztíthatja el - mondta aki a szívét eltalálja. A magyar hadsereg szíve Hunyadi János. Csak úgy gyõzhetünk, ha Hunyadit elfogjuk vagy megöljük. - Úgy legyen! - kiáltották a katonák. - Jól figyeljetek! Hunyadi mindig a harc sûrûjében jár. Fehér paripán ül, ezüstsisakot visel. Pajzsán egy csõrében gyûrût tartó holló. Errõl megismeritek. - Megismerjük és meghal! - kiáltották a katonák. Hunyadi János kormányzó Hunyadi ingujjban ült a nehéz, vaskos tölgy(Somogyi Gyõzõ festménye) faasztal mellett, gondterhelten nézte az elõtte álló embert. - Mezet bég úgy prédál itt a Maros mentén, mintha semmitõl sem kéne tartania - mondta az ember. - Földúlja házainkat, jószágainkat elrabolja, gyermekeinket rabszíjra fûzi. - Elég! - mondta Hunyadi. - Készüljön a sereg! Fölállt, az apródok sietve hozták fegyvereit, páncéljait, ezüstsisakját és a gyûrût tartó hollóval ékesített pajzsot. Kemény Simon az ajtófélfának támaszkodva állt. Valaki megérintette a könyökét. Egyik jövõ-menõ embere volt, aki hûségét és ügyességét már Kemény Simon számtalanszor bizonyította. (Somogyi Gyõzõ festménye) - Mezet bég táborából jövök - mondta -, a török mindenáron Hunyadit akarja megölni. Minthogy az oroszlánt csak az tudja elpusztítani, aki a szívét eltalálja. S õk most a szívet akarják. Kemény Simon fölkapta a fejét. - Igazat beszélsz? - Szentigazat uram. Mi lesz a magyarokkal Hunyadi János nélkül? Mit lehetne tenni? Rábeszélni, hogy ne vegyen részt a csatában? Hiszen az lehetetlen. Vagy térjenek ki az ütközet elõl? S Mezet bég akadálytalanul fosztogassa végig a Maros mentét? Lehetetlen. Az apródok ekkor segítették Hunyadi karjára a hollós pajzsot. Kemény Simon a maga pajzsára nézett, majd visszakapta tekintetét Hunyadiéra. Ez az! Megvan! Elmosolyodott, és arcán nagy elszántsággal Hunyadihoz lépett.

320


- Uram - mondta -, cseréljünk fegyvert, páncélt és lovat! Hunyadi furcsállkodva nézett rá. - Már minek cserélnénk? - Hadicsel, Uram. Én egy kisebb csapattal szembõl fogadom õket, s amíg velem lesznek elfoglalva, te a fõsereggel oldalba kapod õket, és biztos a gyõzelem. Hunyadi hosszan elgondolkozott. - Lehet, hogy igazad van, fiam. Levette ezüstsisakját, páncélja csörrenve hullt le róla. Fegyvereit is átadta Kemény Simonnak. Páncélt és fegyvert cseréltek. Odakinn a harcosok harsány kiáltással üdvözölték az ezüstsisakos férfit, aki Hunyadi fehér lovára pattanva a sereg élére vágtatott. Nem nagyon értették, hogy a fõsereg vezetését miért bízta Kemény Simonra. Az Ompoly vize mellett zajlott le a csata. A törökök, mint a darázsraj, neki a vezérnek. Akkor sem hagytak fel vele, amikor oldalba kapta õket a fõsereg, szemmel láthatóan csakis a vezér kellett nekik. Hõsiesen harcolt Kemény Simon, hullottak körülötte a törökök legjobbjai, de az elesettek helyére kettõ más ugrott, szorult a kör Kemény Simon körül. - Ne hagyjuk Hunyadit! - kiáltozták a magyarok, és vezérük segítségére sietve vitézül küzdöttek, de a törökök áradata egyre nõtt, mind csak az ezüstsisakos, hollós címeres vezért akarta megölni. Maga Hunyadi is látta a veszedelmet, arrafelé fordította a lovát, és bõven osztogatta a kardcsapásokat a hangyaboly-sûrû török tömegben. De akkor már egy dárda fúródott a fehér ló szügyébe, Kemény Simon megingott, egyszer-kétszer még megvillant ezüstsisakja az összegabalyodott kardok és dárdák között, imbolygott, mint egy süllyedõ hajó vitorlája, majd lovával együtt alázuhant, nem tudta többé védeni a záporozó csapásokat. A magyarok megrémültek vezérük pusztulásán, a török vad diadalordításba fogott. - Hunyadi meghalt! - üvöltözték, a magyarok már-már hátrálni kezdtek, amikor mennydörgõ hang hallatszott: - Itt van Hunyadi! - kiáltotta sisakrostélyát felemelve Hunyadi János, s a magyarok örömteli huj-huj-hajrája felelt a kiáltásra. A törökök dermedten látták, hogy az imént megölt vezér ott vágtat elevenen és igencsak forgatja súlyos szablyáját. Soraik fölbomlottak, menekülõre fogták a szpáhik és a janicsárok. Ûztehajtotta õket a magyar sereg. Estére kelve híre-pora sem volt a töröknek, a magyarok teljes diadalt arattak. Hunyadi János fáradtan, csapzottan kereste meg a halottak között Kemény Simont. Leszállt a fekete ménrõl és a halott mellé térdelt. - Ember voltál, fiam. [8.]


321

Hunor-Magyar életvitel élõ közösségi hagyománya Székelymuzsnáról felidézünk egy olyan történetet, mely rávilágít arra, hogy két vallási csoport érdekvitája, a bölcs és igazságos vezetõi döntés nyomán miként válhatott évszázadokon is átnyúló testvéri viszonyulássá. Ne feledjük, ez olyan idõben történik, mikor Európa nyugati részén embermilliókat megnyomorító, éhhalállal is pusztító vallásháborúk dúlnak. (Erdély már korábban megvédi magát e veszedelemtõl, mikor 1568-ban a tordai országgyûlésen, a világon elsõként meghirdeti a vallási türelmet.) A 17. század közepén a falu régi (ma református) temploma egyházi viták tárgya volt. 1642-ben a református fejedelem úgy dönt - a többségi elvet szem elõtt tartva -, hogy öt évre az unitáriusoknak adja. Mindezt azzal a feltétellel, hogy õk viszont újat építenek a kisebbségi református közösség számára. 1647-ig a két vallási közösség a templomot közösen használja. A határidõre az új templom nem épül fel, ezért a meglévõ templom a reformátusoké lesz. A fejedelem ezután az unitáriusokra bízza saját templomuk felépítését, mely 1701-re fel is épül. De láss csodát, nem egymaguk építik, hanem közös erõvel a reformátusokkal. Az egykori jó példának meglett a gyümölcse, kihatott évszázadokra, hiszen 1936-ban az utódok hasonlóan járnak el, mert amikor az unitáriusok új templomot kényszerülnek építeni, az ismét közös erõvel készül el. [9.]

A székelymuzsnai református templom

A székelymuzsnai unitárius templom

Hunor-Magyar útján (Játék) A fent bemutatott hagyományosan magyar magatartásformát a gyerekek számára a Hunor és Magyar útján nevû iker-szabályrendszerû társasjáték szándékszik újratanítani. Készítette Hintalan László tanár és Pap Gábor mûvészettörténész. „Mit jelent egy társasjáték esetében, hogy „iker-szabályrendszerû”? A hagyományos társasjáték résztvevõi egymás ellenében érik el sikereiket. Mi módot adunk a játékosoknak arra, hogy egymást segítve érjenek célhoz. Eközben pedig megismerkedhetnek legfontosabb történeti, földrajzi,

322


illetve mûvelõdéstörténeti értékeinkkel. A játék nem akkor fejezõdik be, mikor az élen haladó bábu besétál a célkörbe, hanem akkor, amikor mindannyian közös erõfeszítéssel beérkeznek. Egymásból vagy egymásért jobb élni? A gyermek korán megtanulhatja, hogy emberré csak a másokért vállalt áldozat avathat bennünket, és az igazi örömet nem akkor érezzük, amikor megszégyenítünk valakit, hanem akkor, ha boldoggá tudjuk tenni. Erre kínál lehetõséget az „iker-szabályrendszerû” játék.” [10.]

Móra Ferenc: A három pillangó (Mese az összetartozásról) Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verõfényes mezõn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. - Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. - Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az esõ mind jobban s jobban szakadt. - Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. S a szakadó esõben elvergõdtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: - Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az esõ elõl. De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: - Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk! A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az esõ pedig mind sûrûbben szakadt. - Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó. Ázva-fázva elvergõdtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték: - Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az esõ elõl. De a liliom így felelt: - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. Erre a fehér pillangó így felelt: - Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást. A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Továbbvergõdtek hárman csuromvizesen a szakadó esõben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettekbotlottak fûszálról fûszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s be-becsapott az esõ.


323

Süss fel, nap, süss fel, nap, szárogasd meg szárnyamat, nyisd ki a virágokat! - könyörgött a három didergõ pillangó. A nap meghallotta a sûrû felhõk mögül a pillangók esdeklõ kérését, s annyira megilletõdött, hogy a felhõket elûzte, meleg fényt árasztott a mezõre, s a pillangók szárnyát egykettõre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak. [11.]

Küzdelem egymás ellen, a Káin-Ábel életvitel Az elõbbiek ellenpéldája az egymás megsemmisítésére törekvõ viselkedésmód. Ebben, az esetben „a küzdelem az egyéni, illetve csoportérdek kíméletlen érvényesítésére irányul. Az erkölcs ebben semmiféle szerepet nem játszik. Az érdek pedig a következõ stratégiát diktálja: tudd meg, ki lehet jobb nálad, és idejében semmisítsd meg! Az ilyen típusú küzdelembõl szükségszerûen a rosszabbik fél kerül ki gyõztesen, az áldozat pedig az ártatlan testvér lesz. Példa rá a bibliai Káin, illetve az indoeurópai hagyomány ugyancsak testvérgyilkos Romulusa. Ha az emberiség ezt a viselkedésmodellt érvényesíti mindennapi gyakorlatában - ma, sajnos, ezt tapasztaljuk mind a gazdasági, mind a politikai életben! - a leépülése feltartóztathatatlanul bekövetkezik. A mások rovására történõ érdekérvényesítés ugyanis az állatvilág jellemzõ viselkedés-modellje, nem az emberé.” [12.] Az alábbi példában az egyik fél jó cselekedetére a másik rosszat tesz:

Jó

Jó

segíti

Rossz

akadályozza gyengíti

a rossz rátelepszik a JÓra

Rossz

A Rossz cselekedetei változatosak: rátelepszik, akadályozza, gyöngíti, kifosztja vagy megsemmisíti a Jót

Végsõ esetben a rossz teljesen megsemmisíti a jót - ahogy ezt Káin tette Ábellel. (Jellemzõ, hogy a terhelt lelkiismeretû gyilkos, áldozatát még holtában is gyûlöli. Gyûlöletének igazolására gyalázza emlékét, mellyel további vétket követ el.)

324


segíti

akadályozza gyengíti

majd megsemmisíti

még holtában is gyûlöli és gyalázza

A gonosz megsemmisíti a Jót. Áldozatát még holtában is gyûlöli. Önmaga igazolására gyalázza emlékét is.

Káin és Ábel (Példa) Miért ölte meg Káin Ábelt? Mi az, ami az õ számára is igazolhatott egy ilyen súlyos tettet? A Biblia válasza leleplezi a vétkezés irracionális, értelmetlen és méltánytalan voltát: „Mivel az õ cselekedetei gonoszok voltak, a testvérééi pedig igazak.” (1Ján 3,12) Azaz nincs válasz, nincs logikus magyarázat. A rossz egyszerûen nem tudja elviselni a jó jelenlétét (vö. 2Tim 3,12). [13.]

Káin megöli Ábelt Bertram von Minden oltárképe, 1375-1383

Terhelõ az európai hagyományokon a Romulus-Remus tisztelet - hisz Romulus, Remus vérét vette. Mégis szobrok sokasága ápolja a Róma-alapítók emlékét.

Romulus és Remus (Példa) Romulus és Remus az egyik mitikus történet szerint Róma városának alapítói, Rhea Silvia hercegnõ és Mars, a háború istenének ikerfiai. A legenda, valamint Plutarkhosz és Livius szerint is Romulus volt Róma elsõ királya. (Ismert egy másik legenda is, mely szerint Aeneas alapította Rómát.) Romulus egy vita során - amely arról folyt, hogy melyiküket támogatják az A Romulust és Remust szoptató istenek abban, hogy megalapítsa a várost nõstényfarkas és a nevét adja neki - megölte Remust. Egy másik változat szerint egy katona ölte meg a város építése felett gúnyolódó


325

Remust. A harmadik monda szerint Romulus azt mondta a katonáinak, hogy aki lebecsüli a falukat azt akasszák fel. Remus egyszer csak azt mondta, hogy ez a kicsinyke fal védene meg minket az ellenségtõl? Így Remust, Romulus testvérét kivégezték. Romulus lett így Róma elsõ királya. [14.]

Testvérközösség elleni erõszak (Példa) A Maros megyei Nyárádtõn nagyon hiányzott a bölcs és igazságos vezetõi döntés, mikor a nagyobbik vallási közösség elhatározza, hogy bekebelezi és felszámolja a kisebbik közösség templomát. Az erõszakos szellemi-lelki-fizikai megsemmisítés a külsõ szemlélõ számára is elszomorító, még inkább fájdalmas azoknak, akik ezt közvetlenül megszenvedik. De, a látszólag gyõztes is veszít, mivel hosszú távú, gyógyíthatatlan lelki terhet vesz magára Isten elõtt. [15.]

Egy istenháza - templom - segélykiáltása

Játékok révén észrevétlenül lopakodhat be a Káin-Ábel magatartásforma a gyermekek gondolatvilágába.

Ember, ne mérgelõdj (Játék) Hiába hívják száz éve „ember, ne mérgelõdj”-nek a játékot, azóta is sok játékos mérgét okozta. Nem is lehet másképp, mikor a játék szabálya szerint „természetes” úgy jutni elõre és nyerni, hogy irgalmatlanul kiütöd társaid bármely útban álló bábját. Jóérzésû embernek a megsemmisítés eszközével nyerni nem lehet öröm. Még akkor sem, ha azzal vigasztalódik, hogy ez „csak” egy játék. A legszomorúbb az, hogy a játék végén a gyõzelmi rangsor is aszerint áll össze, hogy szerencsével és a társaknak legtöbb kárt okozva ki jut hamarabb a célba. Mosolyogva, jókedvûen aligha lehet ezt játszani, és a végén nehéz barátsággal elválni, mert tüskék maradnak a szívekben. Az ilyen típusú játék a farkastörvényhez szoktat hozzá, amit nem lehet emberhez méltónak tekinteni.

326


Kétféle emberi viszonyulás (Olvasmány II., Pap Gábor elõadásából, 1. rész) A magyar közjog a maga nemében egyedi a világon, ezért nem értik meg azok, akik elõtt ez ismeretlen. A római jog tanítása széleskörûen elterjedt, de a magyar jogot nem tanítják - mintha egyáltalán nem is létezne. Említik ugyan, de önálló méltatása elmarad, s fõképpen az erényeit nem ismertetik. A magyarság körében jelenleg komoly mozgalom indult a Magyar Szent Korona jogainak visszaállítására. Egyre többen érzik, hogy ez lehetne az egyedüli erõ, mely a magyarságot összefoghatná, és a világ minden magyarját egyetlen testben egyesíthetné. De a magyarság széles köre alig tud errõl, különösen ennek lényegét nem képes egyszerûen és érthetõen megfogalmazni magának. A magyar jog megértéséhez elõbb az emberi viszonyulásokat kell tisztáznunk. Azt, hogy alapvetõen kétféle emberi magatartás van a világban. Ennek a kétféle emberi magatartásnak pedig kétféle társadalom szervezõdési modell felel meg. Ha nem innen indulunk ki, soha nem értjük meg a Szent Koronát, sem az eszmeiségét, sem pedig a tant, ami ezt mondatokba foglalja, és kerek egészként tárgyalja. Mi ez a két emberi magatartás? Tudnunk kell, hogy ember emberhez való viszonyában alapvetõen kétféle lehetõségünk van: az egyik, hogy másokért élünk, a másik lehetõség, hogy másokból élünk. És nincs több. A kettõt nem lehet keverni. Mert a kettõ között lényegi a különbség. Hisz a másokból élés, az a mások rovására élést jelenti. Káin Ennek alapmodellje az elsõ ember kettõsségével jelenik meg, ahol amint az érdekek egy testvérpáron belül nem egyeztethetõek, akkor az, aki sikeresebb akar lenni, s aki a Káini viselkedés Teremtõtõl kimutatottan a rosszabbik, az megöli a jobbikat. Ez a Káin-Ábel modell. A másokból való élés alapmodelljét pedig káini modellnek nevezzük. Hozzátesszük, hogy a magyar hagyomány ilyen modellt nem ismer, a magyar hagyományba csak be lehet oltani ezt. A magyar hagyomány az egymásért való élés alapmodellMagyar hagyomány jébõl indul ki, és ezt Hunorral és Magyarral indítja el. szerinti viselkedés Tehát itt két össze nem egyeztethetõ modellrõl van szó. Tudomásul vesszük, hogy létezik a másik is, de nem szabad hozzá igazodni, mert beleragadunk. Ne légy Káin, mert úgy maradsz - ezt nagyon fontos tudni. Ugyanis könnyebb elkáinosodni, mint egy káini modellbõl hunorosodni, vagy magyarosodni. Ezért félnek azok, akik Káin szellemében igazgatják a világot. Hisz egy hatalmas igény van jelenleg az emberiség jobbik felében a Hunor-Magyar kettõsének értelmében vett magyarosodásra, az egymásért való élés modelljének elfogadására, de nem találnak rá mintát. Ezt a kétféle viselkedési modellt kell igyekeznünk beépíteni a leghétköznapibb gondolkodásunkba is.


327

Tulajdonképpen már óvodás szinten a gyerekeknek meg kellene ezzel ismerkedni. Tudja meg a gyerek azt, hogy létezik egy egymásért való élés. Ha ezt nem ismeri meg és nem érzékeltetik vele azt, hogy mennyivel boldogabb lehet azáltal, hogy önként ad valamit és semmit sem vár vissza, és hogy egy felvillanó örömteli mosolynál nagyobb boldogság nincsen emberi szinten, ha ezt nem éreztetik meg vele már az óvodás korban, akkor õ azt a sunyi és szorongásos arckifejezést tekinti majd mintának, mint amikor valakit megfosztanak valamitõl. A kétféle viselkedés teljesen más-más modellt követ és összeegyeztethetetlen, ezt kellene már végre megszoknunk. Vagy az egyik utat választjuk, vagy a másikat. A magyar népmesék minden esetben azt tanúsítják, hogy segíteni kell a másikat, vagyis áldozatot hozni. Ez a mi erkölcsünk: a másokért való élés erkölcse. Ha választási lehetõség van, a három fiú közül kettõ a rossz utat választja, és egyikük sem ér célba. Csak a harmadik ér a célhoz, aki e szerint az erkölcs szerint dönt, és ha vízrõl van szó, az utolsó korty vizét, ha hamuba sült pogácsáról van szó, az utolsó falatot adja oda és mindig egy nála gyengébbnek. Ez lehet adott esetben egy roggyant koldus, aki már nem tudná azt saját erõbõl megszerezni, de ez lehet egy egérke is, akit a másik két testvér megvet, sõt éppen hogy el nem tapos. Tehát mindenképpen egy nála gyengébb valakit segít. Ez egy olyan alaptörvény, amit hála Istennek már óvodás korban megismerhetnek a gyerekeink és unokáink. Ezzel az erkölccsel indul el minden magyar gyerek az életben, s ez óriási elõnyünk, mert az ilyen erkölcsöt már nagyon nehéz késõbb törölni. Ezek után szégyentelenül a másik rovására élni már aligha lehet. A hagyományos magyar erkölcsbõl károsodás nélkül váltani nem lehet. Miért van annyi idegbeteg és keringési zavarral küzdõ sikeres ember? Mert már kapott egy mintát, de nem aszerint él, és ez állandó belsõ feszültséget okoz, amit megpróbál elnyomni. Ezt viszont csak egészségkárosodás árán lehet, mivel a test természetes keringése nem tûri el ezt a váltást. Ezeket nagyon meg kellene gondolni, mert nem az a döntõ kérdés, hogy mennyi a jövedelmem, hanem hogy vállalom-e azt a modellt, amelyet õseim hagytak rám. Ha nem vállalom, akkor bele fogok pusztulni. E kérdések nagyon élesen tevõdnek fel, és döntés elé is állítanak. A magyar hagyományban nincs utasítás, nincs parancsolat, hogy neked ezt vagy azt kell tenned, hanem dönthetsz. A meséink tanulsága is az: választási lehetõséged van, hogy melyik testvér példáját Vegyes kapcsolatban is döntés elõtt állsz, követed. De tudnod kell, ha kilépsz ebbõl a hogy elkáinosodsz, vagy elmagyarosodsz. hagyományos erkölcsi modellbõl, akármilyen nyelvterületet, akármilyen vallási utat is választasz, el fogsz káinosodni, és ráadásul még elismeréssel is fogadják ezt. Valóban létkérdés, hogy helyesen döntesz-e. [16.] (folytatás a 394. oldalon)

328


Az Isten-Ember-Környezet viszony istenhit - fény Eddig beszéltünk emberi minõségrõl JÓ jóról, rosszról - és viszonyulásról. Teremtõ A jónak a forrása a Teremtõ, de a rossz Hit honnan származik? Az ember istenhite Környezet Minden emberi jó és rossz az ember Hitétõl Ember függ -, attól, hogy milyen irányból töltekezik: a Teremtõ Erõ fényébõl, vagy az ego anyagi sötétségébõl. Hite a Teremtõhöz, vagy az Hit egohoz köti. Ez nagy mértékben meghatározza kapcsolatának minõségét, egészséges ego (önhit)- sötétség viszonyulását Teremtõjéhez, Önmagához és Környezetéhez. Az ember hite hasonlatos a forráshoz, Az ember kapcsolódása a Teremtõjéhez amelybõl merít: fényes a Teremtõ Erõ istenhite révén valósul meg. Az istenhit: a fényétõl, vagy sötét az ego anyagi sötétségétõl felsõ, Teremtõ Isteni Rend felismerése, elfogadása és szolgálata. Az istenhit: tudás, bizalom és cselekedet hármasa, miáltal szellemi, lelki és anyagi vetülete van. Emberi szinten ez egyrészt eligazodás, - de szellemi-lelki-testi erejének és táplálkozásának éltetõ forrása is. A hittel élõ ember tudja, hogy isteni küldetéssel és hozzá erõvel is ellátva születik a Földre. Ezzel ellentétben az egoba zárt önhitû és önzõ ember képtelen észrevenni küldetését az anyagiak mértéktelen vonzása okán. A jó cselekvésének nem kizárólagos feltétele az istenhit, de nélküle a jó cselekedet ingadozó - nem lehet szilárd megalapozottságú. Az ember önmaga Az ember saját nemesedéséért (erényeiért) illetve gyarlósodásáért (vétkeiért) önmaga felelõs. Szellem, lélek és test egyaránt ápolásra szorul. De vegyük észre melyik, milyen irányba fejlõdik? Tapasztalatunk szerint bármit teszünk, a test idõvel csak leromlik, és visszatér az Anyagba. Csupán a szellemnek és a léleknek (az érzelmi létnek) adatik meg a fejlõdés lehetõsége és folyamatosan ápolva válhat egyre igazabbá, szebbé, jobbá - kisugárzása akár a halál beálltának pillanatáig ragyoghat a szem tükrén át. És mégis, legkevésbé ezek ápolásával foglalkozunk. Az embernek nagyon el kellene gondolkodnia, milyen titok rejtõzik a szellemlélek és a test ekkora különbsége között: a szellem-lélek határtalan szépülési lehetõsége mellett mindenképpen leromlik a test. Hitbõl fakadóan a test, a szellemnek és léleknek (az ember istenazonos részének) csak porhüvelye. Századunk nyelvezetén, érthetõen szólva: csupán csomagolóanyag. Testi szépségszalonokban ma tömeges a jelentkezés. Fontos is, hogy emberi értékünket teljessé tegyük a test természetes gondozásával. Viszont a testiség önimádatának bûvköré-


329

ben könnyen szellem- és lélek nélküli majommá silányulhat az ember. A szellemi-lelki „szépségszalonok” ideje is eljöhet, mikor az ember újból igényli önmaga belsõ jobbítását, de már saját erõbõl képtelen lesz rá. Az ember környezete Az emberre bízott Környezetet egyrészt a Természet alkotja az élettel és annak feltételeivel, másrészt a Társadalom a maga közösségeivel (család, emberi közösségek, nemzet). Természeti környezet Földi életére az ember feladatot és felelõsséget kapott. A Teremtõ Rend szerint egyedül csak számára adatott meg, hogy tudatos cselekedeteivel a természetet használja és szolgálja. Ez emberi feladat. A többi élõlény teljesen a természet törvényei szerint, természet-esen él. Egyedül az ember az, aki természet-ellen-esen is élhet, mikor önhittségétõl telve, a pénz-hatalom felsõ tudat mámorában, pazarlásból pusztítva, visszafordíthatatlan károkat okozhat. Még ezek után is kegyelemben van része, mikor a Teremtõ visszaszabályozó rendje számtalanszor hozza helyre az általa okozott sebeket. Ezért történhet meg, hogy a világ mégsem pusztul olyan mértékben, amiképp a tudósok elõrejelzik. Társadalmi környezet A társadalmat közösségek építik fel. Ezek közül a legfontosabb közösség a társadalom alapja, magja: a család. A társadalom önszervezõdésében szükségszerûen jöttek létre és vannak jelen a különbözõ emberi közösségek, amelyek egymástól hol függetlenül, hol pedig mellé- vagy alá-fölérendelt viszonyban mûködnek. A nemzet olyan emberek közössége, akiket közös nyelv, azonos erkölcsök és szokások - hagyományok - kapcsolnak össze. Az emberi élet csak akkor teljes, ha a létet egyaránt éli meg úgy egyéni, mint családi, közösségi és nemzeti szinten. Egyén és közösség kölcsönösen feltételezi egymást: egymásért és egymásból élnek. Az ember tudatában kell legyen felelõsségének, hogy létének folytonossága fontos közösségei számára. Mert sok egyéni - emberöltõs - kis létkör füzére az, mely hosszú távon biztosíthatja közösség és nemzet több ezer éves, nagy létkörû megmaradását. Az emberi belsõ béke titka Az ember belsõ békéjének titka: kiegyensúlyozott kapcsolata Teremtõjével, önmagával és környezetével. Így egész és teljes az ember, magyarul érthetõen: egész-séges. Az énnek szellemi fáradtságára orvosság az, ha kikapcsolva a szellemit, a testet fárasztja fizikai munkával. A szellemi énünk ez alatt felfrissül, megújul. Másfelõl, ha környezetünk társadalmi feszültségeivel telítõdünk, akkor erre megoldás: a természetben kiüríteni a társadalmi terhelést, és feltöltõdni az élõ világ energiáival. Az ember, része a természetnek, így az lenne a természetes, hogy együtt éljen vele.

330


Nagy kérdés, hogyan lehet megtartani a kiegyensúlyozottságot késõ idõs korig, mikor leépül a test és leépülnek a társadalmi kapcsolatok? Marad az ember szelleme és lelke, mely örökké fejleszthetõ, és a kiesõ társadalmi kapcsolatok, melyek pótolhatók a természeti kötõdésekkel: növényekkel és állatokkal. De marad számára, ami mindennél fontosabb, az örök Teremtõ Erõ: az Úr.

Born Gergely: Istenismeret (Olvasmány) Az ember a világban létezik, a világban való helyét a maga számára értelmezni kell. Ezért léte szükségképpen vallásos. De az ember ennél több is, mert közösségben létezik. A közösség a benne élõ ember világának vetülete. A közösségen belüli létét és helyét a maga számára értelmezni kell. Ezért a közösség alapja is vallásos. Az ember azonban még ennél is több: személy. A személy pedig Isten önmagára ismerése a legmagasabb fokon. Ezért az ember nemcsak rész, hanem egész. A világ teljességének hordozója. Kapocs ég és föld között. Ezért saját személyes léte is vallásos. Isten arca a világban, a közösségben és MaGában. A három csak együtt létezhet, mert csak együtt értelmes. A modern pszichológia talán legnagyobb tévedése abban áll, hogy összekeverte a személyességet a személyiséggel. A következmények ismertek: a közösség elszervetlenedett. Ez az úgynevezett individualizálódás. Elmagányosodás - elidegenedés - széthullás. Tudomány - mûvészet - vallás hasadtsága. Világ - közösség - személy hasadtsága. Ha Isten a személy, a személytelenség a Sátán, a jelenkor ura és kormányzója, a tömegtársadalom létalapja. A közösség széthullott, a társadalom szervetlenné vált. Mivel létének gyökere a vallás, a vallás szervetlenedett el elõbb, s jelentek meg benne a sátáni tevékenység egyre agglasztóbb jelei. Ezt sokan látták. „A nememberi és emberi világ fölött uralmi helyzetre törekvõ világuralmi eszmének következménye, amit ma tapasztalunk: az élõ világnak ez az elhalása, elélettelenedése, mechanizálódása és racionalizálódása, ez az ókori és az ázsiai népeknél hiányzik. Ez eredményezte, hogy a tudomány és a vallás - mivel két uralmi ösztön - állandóan rivalizált egymással. Az a hatalmi lendület, amelynek alapja az Ótestamentumban van megvetve, forrása a tudományosságnak is.” (Max Scheler) Ha tehát a közösséget akarjuk megújítani, a vallással kell kezdeni! A szerves közösség létének alapja a szerves vallás. Mitõl lesz szerves a vallás? Mindenekelõtt attól, hogy Istenhez vissza kell találnunk, de minden embernek egyedi az útja. Ez olyan út, mely egyszerre személyes, közösségi és egyetemes. Az egyetemes emberiség szép jelszó lehet, de csak közösségen keresztül lehetséges. A közösség legnagyobb és legteljesebb egysége a nemzet. Az a láncolat pedig, mely egyszerre személyes és ugyanakkor közösségi - nemzeti, sõt egyetemes: az õsök hierarchikus láncolata. Az õsök láncolatának egyik végpontján MaGam állok, másik végpontján, beleoldódva a végtelenbe MaGa a legelsõ õs: ÕSTeN - ÕSTéNY ÕSTaN, azaz IS-TeN. E láncolat összetartó kovásza pedig mindig is a SzeReTeT - Sze-ReLeM valóban elemeket egyesítõ ereje, melynek végpontjában a létet kiteljesítõ és hitelesítõ


331

menyegzõ áll. A szerelem útja a nemek (a poláris lét megtapasztalása), a NeMeSedés útján vezet végig. Összeszeretni és MaGamhoz ölelni a világot, mert minden részecskéjében ott van minden Õs! Azaz magának az embernek az õsképe: a szenvedõ emberarcú fény, a világ Világossága. A vallást kell megújítani. Új vallást kell teremteni? Erre már számtalan rossz kísérlet történt, és az eredmény ismert. Ilyenre nincs szükség, mert ez a vallás ott létezik az emberi szív legmélyében. Csak ki kell végre nyitni a kapukat... ...és a füleket, mert „akinek füle van, az hallja...” Mert amirõl eddig szóltunk, az saját õsvallásunk. Vagy akinek így jobban tetszik: „scythico gentili et ethnico ritu”, azaz szkíta népi-nemzeti szertartásrend. Szerves vallás - szerves közösség. Csak egyetlen igazi történet van: az üdvtörténet. [17.]

Gyarmathy István: A természetvédelem szellemérõl (Tanulmány) "Ez a világ valóban egy élõlény, mely lélekkel és értelemmel rendelkezik" /Platón: Timaiosz/

Teremté Isten az eget és a földet. A világot átjárta szelleme és létrejöttek a növények meg az állatok. Aztán megalkotta a félig állat félig angyal teremtményt, az embert, akit a teremtett világ sáfárául állított, hogy „ápolja és õrizze azt”. Az isteni szellem fényét magában hordozó (majd egyre inkább magába temetõ) ember rejtélyes módon rendelkezett - egyedül teremtett társai közül - azzal a képességgel, hogy Istennek nemet mondjon, s a Törvénnyel szembeszegüljön. Sokáig többnyire nem mert arra vállalkozni, hogy dacoljon a Teremtõvel. Mítoszai figyelmeztették a lázadás veszélyeire. Önkéntelenül, vagy tudatosan, de igazodott a mindenség rendjéhez. Érezte, hogy a Természet több, mint egymástól függetlenül létezõ milliónyi élõlény kavalkádja. Sejtette, hogy valójában szervezett, s mindig újrateremtõdõ egész, s hogy mindenben az Egy nyilvánul meg. Hitte, hogy a külvilág arca csak az e színfalak mögött elevenen lüktetõ igazi valóság szimbóluma. Megtanulta olvasni ezeket a jeleket, követni üzenetüket, és megannyi alkotásában visszatükrözõdött a mennyei harmónia. Idõvel mégis egyre inkább megtanult nemet mondani. Fellázadt alkotója ellen. Kicsinységében óriásnak képzelte magát, aki elegendõ tudást ellesett már mesterétõl ahhoz, hogy maga szabja meg létének kereteit, s önállóan uralja a teremtett világot, legalábbis azt a részét, amit látni, befogadni képes. Késõbb már csak errõl hitte el azt, hogy létezik. Furamód újjászületésnek, majd felvilágosodásnak /ki is hozza a fényt?/ nevezte azokat a korszakokat, amelyek igazi fényének halálához, vagy legalábbis elsötétedéséhez vezetõ utat szegélyezték. Uralkodása részleges eredményeket hozott: a teremtett világ az isteni harmónia helyett, egyre inkább a középponját vesztett ember zûrzavarát kezdte tükrözni. Eljött egy olyan kor, amikor a szépség, a harmónia rohamosan kezdett eltûnni onnan, ahol az ember megjelent, márpedig nincs olyan szeglete bolygónknak, ahová be nem tette volna lábát. Mint Tarkovszij Stalkerében Zordon, oly sok virágot eltaposott már, és a Sivatag egyre nagyobb teret hódított.

332


A mánál tartunk. Az ember, (legalábbis némelyek jobbjai közül) úgy gondolta, hogy ideje tenni valamit a sivatag terjedése ellen. Õröket állított elébe: törvényeket hozott, intézményeket létesített. A sivatag azonban láthatóan terjed tovább. Miért? Talán az az oka, hogy az ember nem veszi észre: énje rosszabbik részét felhasználva belõle kúszik elõ, és fojtja meg a szerves életet, bomlasztja azt a bolygószintû élõ testet, amit egyesek a görög mitológia földanyanevét kölcsönvéve Gaiának neveznek. Az Isten helyére állított ész egyoldalú uralma halott kristályrendet erõltet arra a világra, amit valójában képtelen megérteni. De talán ennek így is kell történnie: az embernek a végsõkig el kell menni az anyagba történõ alászállás kockázatos útján, hogy ráébredjen: vagy a sötétségben való végleges elmerülés vár rá, vagy ha kínkeservesen is, de vissza kell térnie valódi szellemi lényegéhez. Az Út kétezer éve készen áll hozzá. A természet védelme, ha a dolgok gyökeréig ásunk, alapvetõen szellemi lényegû tevékenység: a bennünk mélyen élõ õsképekbõl, emlékeinkbõl, a szépség és harmónia, a szeretet iránti sóvárgásunkból fakad, abból a tudatalattinkban ott lappangó õstudásból, ami arról szól, hogy a Föld nem a miénk, csak sáfárkodásra kaptuk, hogy a teremtõ szellem áthatja a világot, és benne lakik minden létezõben, amit ezért sincs jogunk megszentségteleníteni. Ha ezt vállalni mernénk, talán bolygónk élõ testét és benne magunkat is át tudnánk menteni az elkövetkezõ világkorszakra, ahol már - hiszem -, a fentiek magától értetõdõek lesznek. Természetesen materialista civilizációnk, ha már kénytelen megtûrni a természetvédõt, szeretné a maga képére alakítani, belõle aktatologató bürokratát, az élõlényeket cédulázgató szakembert, a turizmust és rekreációt kiszolgáló parkõrt gyúrni. Sokszor bizony sikerrel. Ezek a többnyire jószándékú tûzoltók, akik oltják az egyre jobban harapódzó tûzvészt (ezzel terjedését ideig-óráig ugyan, de mégiscsak lassítva), miközben fogalmuk sincs arról, miért terjed, és hogyan is lehetne megfékezni. A Pap Gábor által közvetített szemlélet segített abban, hogy rájöjjek: a mindenségre másként is tekinthetünk, mint azt a jelenleg még mindig uralkodó világkép tanítja. A természet a mai világkép alapján nem megóvható, hiszen rövidtávú, egyoldalúan materialista és korlátoltan haszonelvû szemléletével éppen ez okozza oly látványosan pusztulását. Csak a bennünk mélyen eltemetett isteni fény felszabadítása, az önzetlen és tudatos áldozatvállalás, a szeretet-elvnek minden létezõre való kiterjesztése, a világban és bennünk élõ szellem valódi természetének megismerése, megõrzése és törvényeinek követése vezet el oda, hogy tudjuk, mit kell tennünk, ha a természetet, azaz a szépséget, a harmóniát, magunkat és teremtett társainkat, Gaiát, a bennünket az igazi életelvvel összekötõ életfát-világfát meg akarjuk védeni a minden életet tagadó és jelenleg még mindig általunk fokozódó hideg kígyószorítástól, a sivatagtól.


333

Ha gondolkodásunk és szemléletünk, ezáltal életmódunk, a világhoz, és teremtett társainkhoz való viszonyulásunk megváltozik, a teremtett világ az emberrel együtt megmenthetõ. Nem valamiféle új dologról van szó. Ha visszaásunk gyökereinkhez, hagyományainkat, õsmûveltségünket újra megtaláljuk, üzeneteiket megértjük és megéljük, eljutunk a szükséges változás szellemi alapjaihoz. Mik ennek a paradigmaváltásnak az alapfelismerései? Íme néhány közülük: - Minden létezõ értéke önmagában rejlik, s ez független az általunk neki tulajdonított hasznosságtól. - A természet több, mint aminek idáig hittük. Hatalmas, önmagát mindig újjáteremtõ élõlény, az eleven világfolyamat külsõ megjelenése, ami mögött titkos, szellemi természetû szervezõerõ munkál. - Minden földi cselekmény, munka vagy rítus szent kell hogy legyen, égi alapozottságú. A mindenség nem óramûszerû gépezet, hanem szentély. - Ha békét akarunk a Földdel, át kell alakítani jelenlegi önzõ, parazita, materialista tudatunkat, egy gondviselõ, együttérzõ, részvétteli tudatossággá, olyan létezõvé kell válnunk, aki minden teremtménnyel együttmûködõ és együttérzõ viszonyban van. Végsõ soron a természetvédelem szellemének summája: a mindenre és mindenkire kiterjedõ szeretet igazi lényegének megértése és megélése. [18.]

A minõség felismerhetõsége Valaki jó vagy rossz? Nem tudhatom, míg meg nem keresem minõségének felismerhetõ jeleit. Tiszta minõségû ember nincs: jó és rossz (erények és vétkek) vegyesen vannak jelen. Kérdés viszont, hogy melyik az uralkodó? - és élete során, a letisztulás folyamatában, emberi minõsége milyen irányba fejlõdik? Egy ismeretlen valaki

Jó?

ha alapvetõen jó, akkor idõvel ilyennek ismerjük meg

adakozó

vagy

Rossz?

ha alapvetõen rossz, akkor idõvel ilyennek ismerjük meg

kifosztó

Az emberi minõség alapvetõ jegyei hitének milyenségébõl, énjének szellemilelki-testi tulajdonságaiból és környezethez fûzõdõ viszonyából fejthetõk meg. Az ismeretlenségbõl kell megfejtenünk alapvetõ jellegét, mely így vázolható: Jó és rossz tulajdonságok általában nem egymagukban jelentkeznek, hanem felhalmozottan. Ezért könnyebben is felismerhetõek. Az ember minõsítésekor azt is figyelembe kell venni, hogy fejlõdésének velejárója a tetteiben megmutatkozó következetlensége. Megnyilvánulásai helyzet-, körülmény-, és hangulatfüggõek. Ezeket fontos tisztáznia, mert különben ellentmondásossá válhat magával, de a külvilággal szemben is. A tisztázás, az ellentmondás feloldásával történhet, ami eredményes csak feloldozással lehet. Ellenkezõ esetben a jellem hosszú távon torzul (jellem-torzulás).

334


Önvizsgálat és önjavítás Habár legnehezebb a tükörbe nézni, mégis ajánlatos magunkkal kezdeni a vizsgálódást! Mi a jó és mi a rossz bennem? A bennem levõ rosszat miként alakíthatom át jóvá - miként a magyar mese hõse -, hogy a jó növekedhessen? Az önjavítás ritkán jön magától, legtöbbször külsõ kényszerítõ körülmény - a helyreállító emberi vagy Isteni Rend - vezet rá, figyelmeztetés, bírálat, büntetés, csapás formájában. A hatás külsõ, de a változás belsõ és mélyrehatóan öntisztító kell legyen, máskülönben visszaesés következik be. jó hatás

önjavítás öntisztulás megtérés jó növekedése

bennem jó és rossz Az önjavítás rendszerint a helyreállító emberi vagy Isteni Rend hatására következik be.

Rosszat csak jó javíthat meg, rossz hatására javulás nem következhet be. Az már emberi tévedés, ha a Teremtõ Isteni Rend visszaszabályozó Törvényét az ember rosszként érzékeli - hisz az Igazság nevében, a Kegyelmet és hozzá Törvényt is az ember egyszerre kapta. Gyarlóságának része, hogy az egyiket elfogadná, a másikra pedig nem tartana igényt. A Teremtõ Rend az egységes Jót testesíti meg, minek része a visszaszabályozás is - ami törvény, és nem büntetés. Mint, ahogy a fizikai gyógyulás fájdalommal jár, úgy a szellemi-érzelmi javulás is hasonlóan megviseli az embert. Éppen ezért becsülendõ az a személy, aki elszánja magát a gyógyulásra. Gúnyolódni, visszaélni az ilyen ember bizalmával gonoszságra vall. Rosszindulatú bizalom-tolvaj, aki ezt teszi. A rossztól megedzõdött jó értékesebbé válhat az érintetlen jónál azáltal, hogy õ már ismeri az önjavítás útját - és másokat is ösztönözhet erre.

Vétkek elkövetésének folyamatai Rendkívüli fontosságú és tanulságos megismernünk, mi a folyamata és milyen következményei vannak a vétkek elkövetésének. Az egyik, mikor az elkövetõ vétkét jelentékteleníti és elfojtva magába zárja. A másikban, hazugsággal is súlyosbítja tettét, mert vétkét áthárítja másra. Mindkét esetben az elkövetõben megmarad a terheltség, minek következménye, hogy sorozatelkövetõvé válhat. Egyedüli üdvös megoldás a harmadik lehet, mikor vállalja a tettét és jóváteszi. Ezáltal megszûnhet terheltsége és megindulhat a javulása.


335

A vétkezés súlyossága, annak kivitelezési módjától függ. Történhet a kiszemelt áldozat tönkretevésével (kifosztás, gyöngítés, kivéreztetés), megsemmisítésével (gyilkosság) vagy a megrontásával, mikor vétkezõtárssá teszi.

A vétek elfojtása, leplezett hazugság (terheltség, ami sorozatvétkezést okozhat) Ez esetben a tettes tudatában van elkövetett vétkének, de tagadja. Ha tette nem kerül nyilvánosságra, lelkiismeretében leplezi vétkét, és máris jónak tekinti magát (ez a veszélyes kétszínûség állapota). De, hajlama tovább megmarad, mert új körülmények között - pld. tette nyilvánosságra kerülése okán, a nyomok eltüntetésének érdekében - újabb vétket hajlamos elkövetni. Az ilyen ember igyekszik arctalanságát megtartani, mindig új környezetben keres újabb áldozatokat. Ez a sorozatelkövetés mintapéldája, mely a bûnügyi filmek állandó témája. tönkreteszi

leleplezõ igazság hatására

jót

jót megsemmisíti új rosszat tesz

rosszat tesz titkolja tettét a rossz

kétszínû

kiújult rossz

kétszínû

A tettes elfojtott vétke terheltséget okoz, terheltségének leleplezõdése pedig sorozatelkövetésre ösztönzi.

A vétek áthárítása, a kibillentett igazság A tettes nemcsak hogy nem vállalja elkövetett vétkét, de tettét át is hárítja más személyre. Ez, a hamis váddal terhelõ áthárítás a másikat neurotikussá teheti. A tettes sorozatelkövetõ lesz így is, mert egyiket anyagilag, másikat lelkileg teszi tönkre. Látható, milyen súlyos következményei lehetnek, ha az igazság kibillen. tönkreteszi jó

jót

rosszat tesz

leplezett rossz kétszínû

neurotikus lesz

rosszat áthárítja másra jellemhibás lesz

A kibillentett igazság rombol, melynek eredményeként a tettes jellemhibás, az áldozat neurotikus lesz.

336


A vétek leleplezése, a helyreállított igazság A megbetegített személynek egyetlen esélye van a gyógyulásra: ha gyûlölet nélkül leleplezi a tettest, és helyreállítja az igazságot. Ez számára kockázattal, veszéllyel jár, mivel a tettes önvédelembõl ellene fordulhat. neurotikus

meggyógyul jó

leleplezi

ellene fordulhat megnõ a rossz

rossz

jellemhibás

A neurotikus csak akkor gyógyul meg, ha a veszélyeztetettsége ellenére is helyreállítja az igazságot.

A fenti példák a vétek elfojtásáról, újbóli elkövetésérõl és áthárításáról mindmind arra figyelmeztetnek, hogy a tettes mindaddig képtelen emberi magatartásában szabad lenni, míg béklyóban van a lelkiismerete. Jézus mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek”. A tettes vétkének csak akkor nem marad szolgája, ha vállalja a megtisztulási folyamatot, miképpen az alábbi eset mutatja.

A vétek vállalása és jóvátétele, megtisztulás A tettes tudatában van elkövetett vétkének. Lelkiismerete ráviszi a beismerésre és a jóvátételre. Megtisztult lelkiismerettel lesz jóvá és feloldozást nyer, miáltal már több vétkes cselekedet elkövetésére nincs indoka. A feloldozáshoz a tettesnek a következõ utat lenne kötelezõ bejárnia: beismerés, õszinte megbánás, jóvátétel és fogadalom a további vétkezés elkerülésére. És csak ezután lehetne feloldozás! jó

jót

rosszat tesz

beismerés megbánás jóvátétel fogadalom

hatása

a rossz megtisztulás titkolja tettét

jóvá lesz

megtisztult lelkiismeret

vállalja tettét

A vétkezõ feloldozásának feltétele csak az lehet, ha bejárja a megtisztulás útját: beismeri, õszintén megbánja, jóváteszi, és fogadalmat tesz a további vétkek elkerülésére.


337

Minden jó szándék mellett, magányosan elindulni a megtisztulás útján lélekõrlõ vállalkozás, mely kudarcba fulladhat a kezdeti, terheltség okozta tehetetlenségtõl. Ennek mentesítésére ajánlatos közbenjárót keresni, ki részlegesen átvállalhatja a megtisztulást vállalónak a terhét. A tiszta lélekkel beismerés lépése, már fél megbánás. A megbánás személyes kell legyen, vagyis egyes szám elsõ személyben elmondottnak; tárgyszerûnek, vagyis az elkövetett vétket megnevezõnek; és nyilvánosnak, vagyis minden érintett és a közösség minden tagja számára megismerhetõnek. A jóvátétel a Magyar Katolikus Lexikon szerint „jelenti a jogtalanul okozott kár helyreállítását, mely az igazságosság követelménye. A jóvátétel kötelezettségének súlya a megkárosított kilététõl, a kár természetétõl és mértékétõl függ. A lelki károk jóvátétele sokkal fontosabb, mint az apró anyagi károké; az életfontosságú javak jóvátétele súlyosabb kötelezettség, mint a jóhírnévben okozottaké. Az igazságszolgáltatás a vétkest, büntetése mellett rendszerint jóvátételre is kötelezi (kártérítés). A jóvátétel kötelezettsége a közhatalmat is terheli (kártalanítás).” Jóvátétel nélkül nem lehet feloldozás. Alkalmazása fontos, mivel ezzel a tettes nyilvánvalóvá teszi, hogy felelõsséget is vállal tettéért és elsõsorban azzal szemben, akinek kárt okozott. A fogadalom értelme jelen esetben: ígéret a rossz cselekedet elkerülésére, a megjavulásra. Célja: a helyes magatartás tudatosítása. Emberi törvények közismerten akkor is feloldozást adnak, mikor a vétkezõ tudvalevõen nem járta be a beismerés, megbánás, jóvátétel és fogadalom útját. Legtöbb elítélt, de akár vádlott is úgy szabadul (kap emberi törvény szerinti „feloldozást”), hogy közismert visszaesõ bûnözési hajlama, - számára megbánás, jóvátétel, fogadalom nem létezik, sokszor még beismerés sem. Az emberi társadalmat nagyon terheli a feloldozásnak ez a kettõs mércéje, mikor isteni mércével (az Igazság, Kegyelem, Törvény mércéjével) nem lehetne feloldozni, de ember alkotta mércével, törvénnyel és kétes jogalkalmazással, mégis megteszik. A magyarság sok egyedülálló példát szolgáltat a világnak. Itt egy újabb példa, ami a megtisztulás folyamatát mutatja be, a vezetés legfelsõbb szintjén, a Magyar Szent Koronával megkoronázott Zsigmond király életében. Zsigmond király, a fõúri figyelmeztetés és kényszer után beismeri törvényszegését, és õszintén vállalja tévedésének jóvátételét, az igazság helyreállítását. Az õ királyi megtisztulása által helyreáll a Szent Korona Igazsága és Értékrendje. Ennek állít emléket meseszerûen Móra Ferenc A páprádi rab címû novellájában. Felismerhetõek benne: igazság, kegyelem és törvény - minden a maga helyén és idejében. A novellában a fõurak elõbb kegyelmet gyakorolva figyelmeztetik a királyt hibáira, majd eredmény hiányában, törvényt alkalmazva, bezárják a páprádi várba. Mindezek után, a király emberi minõségének megváltozásával helyreáll az egységes igazság.

338


Móra Ferenc: A páprádi rab (Olvasmány) Zsigmond magyar királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal különb volt, mint királynak. Nemhiába idegen származású volt, sokkal jobban is szeretett külsõ országokban élni, mint itthon. Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig eszébe se jutott a tulajdon országa. Akkor is csak azért jutott eszébe, mert elfogyott az aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal, mert bizony csúfra marad idegen országban. Zsigmond német-római császár és magyar király A magyaroknak már akkor fogytán volt a türelmük, úgy (1368-1437) eresztették vissza a követet, ahogy jött. Azt mondták neki, ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert olyan rég nem látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek. No, erre Zsigmond király se tehetett egyebet, mint hogy a kardjára ütött nagy mérgesen. - Hát hiszen, ha egyéb bajuk nincs, errõl majd teszünk! Majd megemlegettetem velük, mikor látták Zsigmond király képét. Kiválasztott a mulató cimborái közül valami cseh herceget meg egy német grófot. Meg se állt velük az ország határáig, ott is csak azért, mert víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel álltak elejébe a magyar urak, fehér szakállú országtanácsosok, tüzes szemû harcos daliák. - Hozott Isten, urunk királyunk! - hajlongtak nagy tisztességtudással. - De bizony magam igyekeztem - csapta félre Zsigmond mogorván a kócsagtollas süvegét -, mert számolnivalóm van veletek. - Nekünk is fölségeddel - emelte fel méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek nádor. - Ítéletet akarok mondani fölöttetek, amiért megsértettétek királyi személyem! villogott a szeme Zsigmondnak. Most Gara Imre állt elõ, a zászlós bajuszú országbíró. - Az ország már meg is hozta az ítéletét, királyom-uram - húzta elõ bíborbársony köntöse alól az ítéletet, mely kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka betûkkel. - Sok hanyagságért, idegenben való csavargásaiért, saját országának elhagyásáért bezárja Zsigmond királyt tulajdon népe harminc napra a páprádi várba. Kapott volna szegény király a kardjához, de már ekkorra nem volt az oldalán. Elvették tõle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának az ajtaját. Az elõtte való szobába a cseh herceget rekesztették, azon innen meg a német grófnak adtak szállást. Ha egyek voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban is.


339

Hogy aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszéledtek a magyar urak, Zsigmondnak az volt az elsõ gondolata, hogy lehetne ebbõl a kalickából kiszabadulni. - Hiszen csak még egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta a fogát, s tehetetlen dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére. Abban a percben felpattant az ajtó, s a rab király szemben találta magát a rab herceggel. - Nini, hát te is itt vagy? - bámult rája. - Ej, de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak a másikat is! Hát a másik ajtó is kinyílt. A szoba sarkában ott törte az ijedség a német grófot, se holt, se eleven nem volt, csak akkor tért magához, mikor Zsigmond megbiztatta: - Ne félj, szolgám, úgy nézem, nem is vagyunk mi itt foglyok! A nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban egy lelket se találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett a sütõdeszkán. Nem sok ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte tõle, hogy ki õrzi õket ebben a záratlan tömlöcben. - Hát kit-kit a saját becsülete. Engem ez a nagy bolond torta, ni, mert már ki se férek tõle az ajtón. No, a Zsigmond rabtársainak se kellett egyéb! Szaladtak a várkapura: hát nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy, hogy csak futtukban kiabáltak vissza Zsigmondnak: tartson velük õ is! - Nekem nem lehet - csóválta a fejét a rab király. - Engem õriz a becsületem. Tisztelnem kell azt a népet, amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá teszi. S amit mondott, állta is Zsigmond király. Harminc napig nem lépte át a páprádi vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon vitték ki a magyar urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a királyt, aki nemzete ítéletét még akkor is tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt. [19.]

A világtörténelem talán legszebb oklevele Az elõbbi meseszerû történetnél többet mond el az igazság, - az az oklevél, amit Zsigmond király bocsátott ki, miután felismerte, hogy hol is az õ helye a Teremtõ Isteni Rendet is megtestesítõ Magyar Szent Korona viszonylatában. Ebben elismerte, hogy a Szent Korona az a fõhatalom, mely a királynak is felettese. Itt egyelõre adósak maradunk az utolsó kijelentés tisztázásával. Ennek érdekében késõbb még beszélünk szakrális uralkodóról és uralomról, valamint a szakrális uralom megszüntérõl. Az oklevél történetének megértéséhez viszont fontos tudnunk annyit, hogy a magyar szakrális királyság megszüntével a Magyar Szent Korona vált a szakrális uralkodó egyedüli méltó jogutódjává. Azóta a Szent Korona személye a magyar alkotmányos monarchiában a mindenkori méltó vagy

340


méltatlan, de már szakrálisnak nem tekinthetõ uralkodó felettesévé vált, vagyis fõhatalommá. Kocsis István a világtörténelem talán legszebb oklevelének nevezi Zsigmond király 1390. évben kelt oklevelét. Ebben „Zsigmond magyar király megjutalmazza Péter comest, mert az a Szent Korona iránt tanúsított állhatatos hûsége által vezéreltetve, akkor kelt fel õellene, Zsigmond magyar király ellen, amikor õ magyar király létére szembefordult a Szent Koronával. Zsigmond ez oklevelében nem kevesebbet tesz, mint azt, hogy szembeállítja a Szent Korona iránti hûséget a törvénysértõ királyhoz való hûséggel, s ezzel nemcsak elválasztja a Szent Koronát önmagától mint királytól, de hitet tesz amellett, hogy a Szent Korona az a fõhatalom, amelynek a király csak azzal a feltétellel részese, ha nem fordul szembe „Magyarország javával és méltóságával”. Zsigmond adománylevelében elismeri, hogy a Szent Korona a közjogban a király fölöttese. Mi a titka a Szent Korona és Zsigmond király viszonyának? Miért viselkedett így Zsigmond? Zsigmond már tudta, mi a Szent Korona misztériuma és tana.” Az adományozást így indokolja: „Abban az idõben, mikor felségünk méltóságának gyarapítása végett gyõzelmes seregeivel Magyarország területére jött, Péter comes az említett Magyarország java és méltósága érdekében a seregnek híven és hatalmasan ellenállva, birtokainak és javainak felgyújtásával és elpusztításával õszinte és állhatatos hûsége miatt, amelyet Magyarország Szent Koronája iránt tanúsított, félelem nélkül, kevéssé igazságosan igen nagy károkat szenvedett a mi követõinktõl és akkori híveinktõl.” [20.] 10. könyvajánlat a Családi Könyvtárba: Kocsis István: Magyarország Szent Koronája

A Szent Korona rejtélyes ereje teremtette kényszerhelyzet elõsegíti Zsigmond király tudatosulását a Szent Korona titkának megértéséhez. Rövid magyarázatot fûzünk a következõ ábrához: - a tudatlan király szembefordul a Szent Korona fõhatalmával és az alkotmányos renddel - a nemzet figyelmezteti a felségsértésre, de eredmény nélkül - a nemzet a kegyelem után most már törvényt (jó értelemben vett büntetést) alkalmaz, bezárja a királyt - szükséghelyzetbe hozza, ami a tudatosulását és javulását segíti elõ - a király kapcsolata ezután helyreáll úgy a Szent Korona fõhatalmával, mint a nemzettel


341

Teremtõ Isteni Rend

Szent Korona

szembefordul

Király

hûséget fogad

bezárják

tudatlan

figyelmezteti

kegyelmes

együttmûködik

bünteti

Nemzet nemzet kegyelme

nemzet törvénye

kegyelem

A nemzet az uralkodótól megköveteli a Teremtõ Isteni Rend teljességét hordozó Szent Korona iránti hûséget: elõbb figyelmezteti erre, majd törvénnyel sújtva helyreállítja az Igazság és Egység Rendjét.

Szakrális királyság, szakrális király (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 2. részlet) (folytatás a 276. oldalról) Ki a szakrális fejedelem, ki a szakrális király? A szakrális fejedelem (szakrális király) Híd a földi és az Égi Világ között. Õ az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal. Méltóságát megalapozhatja a származás, de nem feltétlenül, mert ami nélkülözhetetlen, az beavatásának sikeressége. A beavatás az, ami ,,megteremti a szakrális fejedelmet”. Pál apostol írja az egyik legismertebb szakrális fejedelemrõl, Melkizedek világkirályról: „nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejébõl”. (Zsid 7,16) A szakrális fejedelmet nem véletlenül nevezik kétszer vagy másodszor születettnek, vagy olyannak, aki legyõzte a halált. A szakrális király az a szakrális fejedelem, aki hivatalosan, megkoronázottan uralkodik egy királyságban. A világkirály pedig elsõ a szakrális királyok között, s önként fogadják el a népek (királyok) az uralkodását. Vitatott kérdés, hogy a szakrális király, illetve világkirály mellett minden idõkben volt-e társuralkodó, vagy pedig az elsõ idõkben mind a világkirály, mind a szakrális király uralkodó és pap volt egyszemélyben. Mi azt hisszük, hogy igen. A világkirály az osztják hagyomány szerint lelket megtoldó uralkodó. Neve: Világügyelõ Férfi. „Az ember eltöpreng - írja Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend, a mítoszkutató szerzõpáros -, vajon ez a »Világügyelõ« nem nyúlike vissza még távolabbi idõkbe, a Gilgamesig...” René Guénon szerint a világkirály (Isten jobb keze, az Igazság keze, Õrzõ, Úr, hírhozó, közvetítõ, jövõbe látó, jövõirányító, Istent szemtõl szembe látó, isteni fényt árasztó) ma is létezik, csak láthatatlanul.

342


A Hamvas Béla bemutatta archaikus hagyomány a világkirályt kocsihajtónak nevezi. Hamvas tulajdonképpen himnuszt ír hozzá, ezért róla szóló sorait himnuszként kell olvasnunk. Túlzásairól tudomásul kell vennünk, hogy túlzások, de hiteles és szép túlzások. Így ír: „A király a kocsihajtó. A vezetõ az Úton, amelyen az emberiség közösen az eredethez, az isteni létbe visszatér. (...) A király nem tesz egyebet, mint mûvel. Szakrálisan mûveli önmagát, hogy fénye fényesebb, értelme értelmesebb legyen, hogy ez a fény és értelem szabadon és lenyûgözõen sugározzon a nép egészére, hogy példa legyen és világosság.” A szakrális királynak jelmondata lehetne (többek között Mátyás király élt e jelmondat szerint): királynak lenni azt jelenti, mint szüntelenül Isten-ítélet alatt állani. Az igazság és a szeretet a szakrális király érzelemvilágában, gondolkozásában és magatartásában természetesen szétválaszthatatlanok, azaz harmonikus egységben vannak jelen. A gyûlöletet és az önzést nem ismeri, hisz már beavatása során legyõzte a gyûlölködés és az önzés minden fajtájának a kísértését. A szakrális királyt nem véletlenül nevezik igen gyakran igazságosnak, igazságosztónak vagy az igazság védelmezõjének. Nem véletlen, hogy megjelenése környezetébõl nem a félelem, hanem a nyugalom és a biztonság érzését váltja ki. Felfoghatóbbá válik ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy beavatása éveiben (évtizedeiben?) képessé vált szétválasztani a fényt az anyagtól önmagában, önmaga egyéni létében, azaz képessé vált létezésének középpontját földi létében áthelyezni Idõtlen Énje középpontjába. ... a szakrális fejedelem bevatásának titkát õrzi a magyar mitológia, archaikus népmeséink valamint szerves, természetes mûveltségünk. De a kérdés tanulmányozásának módszertanához hozzatartozik, hogy azt se tartsa a történész sem elfogadhatatlannak, sem elképzelhetetlennek, sem szégyellnivalónak, hogy helyes megtapasztalni a régi korok életformáját - mondjuk a kapálástól vagy kardforgatástól a szakrális király beavatásáig. Ha úgy tetszik, nevezzük ezt a régi korok tanulmányozása szubjektív megközelítésének. A szakrális király nem azonos az ún. istenkirállyal vagy az égi eredetû királlyal, hanem ezeknél több. Az istenkirály vagy az égi eredetû király a hanyatlás korszakában jelenik meg, amikor régi, de halványuló emlékek alapján (tulajdonképpen a valódi szakrális királyra emlékezvén) tekintik a királyt - a be nem avatott királyt emberfölötti lénynek. A szakrális királyság korában, amikor a szakrális hierarchia a meghatározó, ez elképzelhetetlen, mert a király is, a szakrális hierarchiában lejjebb elhelyezkedõ többi beavatott is tapasztalatok alapján minõsít. Égi eredetû vagy isteni létezésû az õ tudatukban egészen más. Õk pontosan tudják, hogy ki az Idõtlen Égi Én, és azt is tudják, hogy a beavatás meditációiban nemcsak a király, de minden valódi beavatott találkozhatott - Fénybe öltözvén saját Idõtlen Énjével, de ettõl mindig megkülönböztették jelen idejû énjüket. A szakrális király kétségbe esne, ha istenkirálynak tekintenék, mert ez többek között azt is jelentené, hogy királysága már nem szakrális királyság. [21.] (folytatás a 414. oldalon)


343

A szükséghelyzet megigazuláshoz vezet Szükséghelyzetben - a bajban - az ember visszatér az igazi értékekhez. Az embernek élete során folyamatosan vannak apró szükségletei. Mindeközben hajlamos elfeledkezni a szellemi-lelki-anyagi alapértékek fontosságáról, melyekre igazán csak akkor figyel fel, mikor nagyon megszenvedi hiányát. Ilyenkor kerül értékválasztás elé, mellyel az igazi fontossági sorrend áll helyre. Ha léte forog kockán, azt az értéket válaszja, ami szellemileg-lelkileg-testileg megtartja õt. Ez vezetheti a megjavulás és a megigazulás felé. Van, mikor véletlennek vélt élet események vezetik rá a helyes útra. Máskor külsõ kényszerítõ eszköz alkalmazandó a megigazuláshoz. De az eljárás hiteltelenné válhat, ha azt igazságtalan kifosztás követi. Mert az önérdekû anyagi kifosztás - a rossz - nem eredményezhet javulást. Zsigmond király története kapcsán király láttuk a mellékelt ábrát. Említettük, hogy bezárják a figyelmeztetés (kegyelem) és büntetésbezárás szükséghelyzete után a király büntet figyelmeztet megváltozott, megjavult. Ott nehezen volt kegyelem törvény érthetõ, hogy a jó szándékú büntetéstõl, megvonástól miért javulhat meg az nemzet ember. Most már érthetõvé válik: azért, mert valós szükséghelyzete csak a megAz eredménytelen figyelmeztetés (kegyelem) igazulás útjára vezetheti; az értéktelen után a büntetés (törvény) helyreállítja a rendet. helyett az értéket választja, az ego sötétségét elhagyva megvilágosodik. Lássunk egy könnyen érthetõ, életszerû víz példát! Képzeljünk el egy, a sivatagban vizet elveszett embert, aki ugyanakkora járóérték válaszja földre egyik irányban kincset találhat, életben másik irányban az életet megtartó vizet. szükségben marad Kérdésünk: - Ebben a szükséghelyzetben melyiket fogja választani? Mi az igazi csábítás érték számára? - Nyilván azt, ami megmenti az életét, tehát a vizet! A kincsre, kincs az anyagi csábítására, nem is gondolhat, mert az a biztos halált jelenti számára. Aki ilyen próbán átesik, az általában Szükségben az életet választja az ember. nem csak fizikailag épül fel, de szellemiekben, lelkiekben is átalakul, jobbá lesz. A fenti, sivatagi példában a szükséghelyzet kialakulása véletlenszerû volt. De voltak és vannak alkalmazott büntetõeszközök, melyek ugyancsak szükséghelyzet kialakítását szolgálják, több-kevesebb javulási eredménnyel.

344


Lássunk példát a székely múltból. A 17. század elejéig még okiratok említik az egyik legõsibb, sajátosan székely büntetési formát, a megdúlást. Bizonyos esetekben ezzel utasították rendre a falutörvény megszegõit. Gazdaságának feldúlásával életterét tették tönkre, szükséghelyzetet teremtve számára kényszerítették jobb útra. Ma a rombolási eljárást, szabálytalan, engedély nélküli építkezések felszámolási eszközeként alkalmazMegdúlt élettér zák, ugyancsak rendreutasítás céljával. A 20-21. század büntetési eljárásai kis mértékben járulnak hozzá az elkövetõk megigazulásához. A törvény által megteremtett szükséghelyzetük alkalmatlan arra, hogy javulást hozzon. Nem járják be a beismerés, jóvátétel, megjavulás útját sem, de fogadalmat sem tesznek, ami megérdemeltté tenné számukra a feloldozást. Addig pedig szabadságjogaikba visszahelyezni õket nem szabadna. A börtönök, mai feltételek között alkalmatlanok a 1 2 3 szükséghelyzet megteremtésére. eszköz eszköz eszköz Sõt, sok elkövetõ számára a börtön büntetés helyett jólétet és „kiképzési” lehetõséget biztosít a követeredményes kezõ bûntény elõkészítéséig. Olyan szükséghelyzet teremtési eredménytelen eredménytelen eszközökben kell gondolkodni, amelyek nem embertelenek, de Megfelelõ eszközt kell alkalmazni a biztos javuláshoz. biztos javulást hoznak.

Jó és rossz, igazság és hamisság Az elõzõ oldalakon gyakran találkoztunk a jónak jelével: Ezután is fontosnak tartjuk, a könyv következõ oldalain is megerõsíteni az általunk értelmezett jó fogalmának lényegét, miként azt a fejezet elején már megtettük. Ez pedig továbbra is a következõ: - a jónak alapja csak az igazság lehet - a szeretet és törvény is csak az igazságot szolgálhatja Ehhez hozzátesszük azt a fontos feltételt is, hogy sem a szeretetre sem a törvényre hivatkozva az igazság ellen tenni nem szabad. A jónak értelme mára nagyon torzult, mivel legtöbbször épp ennek az alapja, az IGAZSÁG csorbul. Világunk hajlamos a jót félrevezetõen hol csak a szeretettel (kegyelemmel), hol csak a törvénnyel azonosítani. Azonban az igazság hiánya - a hamisság - egyaránt hiteltelenít szeretetet is és törvényt is.


345

Az igazság terén elkövetett kezdeti botladozó, következetlen megalkuvások késõbb helyrehozatlan jellemhibákba, majd tartós jellemtorzulásba torkollhatnak. Jellemhibásról és neurotikusról ír Scott Peck: A járatlan út címû könyvében. „...mindkét jelenség a felelõsségérzet zavara, ellentétes pólusokként. A neurotikus túlságosan nagy felelõsséget vállal, a jellemhibás nem eleget.” - írja. A jellemhibás, nem vállalva a felelõsséget, mást hibáztat, ezért környezetét mindig megnyomorítja. A neurotikus hajlamos átvállalni azt a felelõsséget is, ami nem az övé, és ezt használja ki rendszerint a jellemhibás. A jellemtorzult végsõ soron a számára kellemetlen igazságot és a vele járó felelõsséget nem vállalja. Ezt áthárítva teszi neurotikussá a rá hajlamos áldozatot. „- Mit jelent az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás? - Elsõsorban állandó önvizsgálatot. A bölcs élet a tettrekészség és a szemlélõdés elegye. A külsõ világ vizsgálata sohasem jár olyan fájdalommal, mint a belsõ világé, s ezért az emberek többsége az elõbbit választja.” - írja Peck. Az igazság hiánya - a hazugság - idõvel beteggé teszi az emberközi és társadalmi kapcsolatokat. Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem címû dolgozatában írja: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez elõbb vagy utóbb elkerülhetetlenül elvezet a közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.” Jézus mondja: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14, 1-12). Az Út és Igazság vezet az Életbe. Az Igazság az emberi ÉLET - a LÉT - feltétele, hiánya a létet veszélyezteti. Ezért fontos jóról-rosszról, igazságról-hamisságról bõvebben beszélnünk.

A jó és rossz hatása és visszahatása Láttuk, hogy a Teremtõ Isteni Rend minõsége egy szóba tömörítve a Teremtõtõl származó jóval fejezhetõ ki. Egyén és közösség választhat a Teremtõ jó és az ego rossza között. De magatartásának minõsége a viszonyulásban válik nyilvánvalóvá: viszonyulása Teremtõjéhez, önmagához és környezetéhez. A jó és rossz magatartásnak kihatása van: terjed, szóródik, hat, de vissza is hat a kibocsátóra. Ez ritkán tudatosul benne. Ismételten kihangsúlyozzuk, hogy a jónak eredendõje Isten, aki magyarul érthetõen az Igazság-Egység. Az õsi rovásjelek is ezt az egybeesést igazolják, mert Igazság).

=

(Isten =

Teremtõ JÓ Egyén Közösség

Környezet

ROSSZ ego

Ember és közösség választhat a Teremtõ jó és az ego rossza között.

346


Az ISTEN a Kezdet, az ERedet, az ÚR: az IGAZSÁG. A Kegyelem (szeretet) és a Törvény (szabály) az Igazságnak „csak” a származéka. Emberi szinten is, hol igazság nincs, ott igaz szeretet sem lehet. Hisz csak az igazságnak van szeretet-hordozója, - a hamisságnak csak gyûlölet hozadéka-hordaléka lehet. Ezért természetes, ha a jót alapvetõen úgy értelmezzük, mint IGAZSÁG, a rosszat pedig mint HAMISSÁG.

Jótétemények hatása-visszhatása jótétemények kapcsolatsora Jótett helyébe jót várj - vallja közjó valahol mindig bezárul mondásunk. Legtöbbször a jótett jót tesz visszatér a tett színhelyére, a jótevõhöz is. Az életben gyakran történik meg, hogy olyantól kapunk jót, akinek sosem lesz alkalmunk viszonozni, és olyan is igényelheti tõlünk, aki már nem viszonozhatja. Egészséges társadalomban a segítséget a megelõlegezett bizalom jellemzi, tudván hogy a jótétemények kapcsolatsora folytatódik, valahol mindig bezárul, és általában visszatér hozzánk is. Rossztétemények hatása-visszhatása Aki másnak vermet ás, maga esik bele - figyelmeztet másik közmondásunk. A rossztétemények következményei elõbbutóbb visszahatnak az elkövetõre is, mások révén, de akár bumerángként is. A rosszat lehetetlen olyan pontossággal irányítani, hogy annak bekövetkezett szórása ne hasson vissza a forrására is.

rossz bumeráng hatás

rosszat tesz

megvonó büntetés átváltozás megvonóvá

A rossz legtöbbször észrevétlenül is visszahat, akár megvonó büntetés, akár bumeráng formájában.

A bumeráng-hatás példájaként álljon itt egy, a magyarságon esett vétség közel 100 év utáni visszahatásának esete az elkövetõk késõi utódaira. Az egykori, 1921-ben Kolozsvárról elûzött Ferenc József Tudományegyetem sorsa példázza e visszahatást. „Az elsõ világháború végén, 1918 karácsonyán Kolozsvár román uralom alá kerül. 1919 májusában a román hatóságok felszólítják az egyetem tanári karát, hogy tegyen hûségesküt a román királynak. Minthogy Erdély sorsáról ekkor még nem szólt nemzetközi döntés, e törvénytelen követelésnek a tantestület nem tehetett eleget. A tanárokat katonai segédlettel eltávolították, s a románok „átvették” az egyetemet teljes felszerelésével együtt. 1919. november 3-án nyitották meg a kolozsvári román egyetemet. A magyar tanárok egy része Kolozsvárt próbált felekezetközi magánegyetemet, tanárképzõ intézetet létesíteni, de ezek a kísérletek a román hatóságok tilalmát váltották ki. A tanszemélyzet és a diákság jelentõsebb része Budapestre menekült, s ott újra indították az egyetemi munkát.


347

A magyar országgyûlés 1921. június 17-i határozatával a kolozsvári egyetem ideiglenes székhelyéül Szeged városát jelölte ki. Ott 1921. október 10-én 1977 diákkal meg is kezdõdött az oktatás. A kolozsvári professzorok nagy része is áttelepült Szegedre.” [22.] Szeged város évszázados törekvése valósult meg azáltal, hogy odaköltözött az egykori Magyarország egyik legrangosabb egyeteme. Ezzel a város Dél-Magyarország tudományos-kulturális központjává válhatott. A nagy múltú kolozsvári egyetem méltó otthonra lelt Szegeden. A „Tisza-parti Göttinga” hamarosan a tudományos élet jelentõs képviselõjévé válik, olyannyira hogy 1937ben az egyetem Orvosi Vegytani Intézetének professzora, Szent-Györgyi Albert szegedi kutatásaiért átvehette a nemzetközi tudományos élet máig legnagyobb elismerését, a Nobel-díjat. [23.] Lássuk, hogyan alakult a Kolozsváron 1921-ben létrehozott új román intézmény sorsa. Méltó utódja lett-e az egykori magyar egyetemnek? A kolozsvári, egykori Ferenc József Ennek minõsítését bízzuk a ma gyógyuláTudományegyetem orvosi klinikái, átköltözve Szegedre, ma ott gyógyítják az sukat keresõ betegek magatartásbeli ítéleegykor õt elûzõ közösség késõi utódait is. tére. 2009 óta új jelenség Romániában, hogy a többségi közösség betegeinek tízezrei keresnek végsõ menedéket a gyógyuláshoz, és kezeltetik magukat éppen abban a szegedi intézetben, melyet elõdeik ûztek el egykor Kolozsvárról, csupán csak magyar volta miatt. A méltatlan utódláson a bumeráng csaknem 100 év után is visszaütött. Ez is igazolja, hogy a rombolás rövid távon hozhat elõnyt, de hosszú távon mindenképpen pusztulásba visz. Tanulság legyen!

Igazság látszatával álcázott hamisság Legveszélyesebb az igazság látszatával álcázott hamisság. Jelöljük így: Ezt a legnehezebb felismerni. A zsarnok- és kifosztó jellemûek az emberközi kapcsolatokban ezzel az álcával vezetnek félre embereket, vezetõi szinten közösségeket, nemzeteket, de a globalizáció nyomán egész világot is. Korunkban a tömegtájékoztatás (a hírközlés) lett az igazság látszatával álcázott hamisság terjesztésének leghatásosabb eszköze. Mértéktelen hatalmával fegyverré vált.

348


Minõségelemzés beszéd és tett alapján A beszéd általában megelõlegezi a cselekedetet, ezért könnyû visszaélni véle. A természetes az lenne, hogy amint a szó hamis és nem igazolódik tettekben, akkor ennek azonnali következménye legyen a felelõsségrevonás. Magyarul érthetõen az ígéret (a szó), az egyben igazság is. Ez viszont kötelezõen számonkérendõ kellene legyen. A baj csak az, hogy mai társadalmunk túlzott híráradata igen erõssé tette az emlékezetvesztést, miáltal a késõi cselekedet és egykori ígéret összhangja idõvel érzékelhetetlenné és jelentéktelenné válik. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a beszéddel álcázott hazugság-hamisság folyamatos elfogadásával az emberi társadalom lezüllése megállíthatatlan. Vizsgáljuk meg beszéd és tett összhangjának négy esetét: 1. Az egyenes ember igazat mond Õ az erényes

és aszerint cselekszik

.

.

2. A másik tévesen szól

, de helyesbítés utána igazat cselekszik

Õ az önjavító ember 3. A harmadik hamisan szól

.

. és hamisan is cselekszik

.

Ez, a könnyen felismerhetõ, következetesen hamis ember 4. A negyedik lenne, aki igazat szól

, de hamisat cselekszik

. .

Õ a legveszélyesebb, mert a leginkább félrevezetõ. Látszatra igaznak mutatkozik, de valójában hamis. Az ilyet nevezzük kétszínûnek

.

Jog és kötelesség egyensúlyának kényszere A jog, értelmezésünk szerint nem kellene több legyen, jog mint a feltételek biztosítása a kötelességek teljesítéséhez. Mivel az emberek földi küldetésükre különbözõ adottkötelesség ságokkal-képességekkel születnek és ezáltal különbözõ mértékû feladatot is kapnak, természetes módon adódik a A valódi hiererchiában hierarchia - a szent uralmi rend - úgy jogokban, mint a a jogok-kötelességek hozzá szorosan kapcsolódó kötelességekben. A valódi egyensúlya érvényesül hierarchiában általánosan érvényes testvériség van, és a jogok-kötelességek egyensúlyának érvényesülése minden szinten. Ma, a jogtalan meggazdagodások világában, a jog és kötelesség egyensúlyának kényszerét az ebben ellenérdekeltek annyira jelentéktelenítették, hogy mai ésszel fel sem fogjuk, hogy ez, a Teremtõ Rendbõl származó törvény tartotta meg a magyar igazságosságot évezredeken át.


349

Minõségelemzés a jog és kötelesség mutatóival Láttuk, hogy a jog arra kell szolgáljon, hogy feltételeket biztosítson a kötelezettségek teljesítéséhez. A Teremtõ Isteni Rend mércéjével a jog-kötelesség egyensúlyának teljesülnie kell. Emberi gyarlóság okán az egyensúly rendszerint nem valósul meg. Lássuk, mire világítanak rá az egyensúly-egyensúlytalanság állapotai, és az emberi minõségnek milyen jelei mutatkoznak meg általa. 1. Az egyik személynek a tisztességgel szerzett joga

és kötelessége

egyensúlyban van . Képességeihez mérten az ilyen emberre nyugodtan lehet bízni kisebb vagy nagyobb felelõsséget. (a minõsége: kiegyensúlyozott jó) 2. Egy másiknak több tisztességgel szerzett joga

van, mint teljesített

kötelessége (többet kap, mint ad ). Tisztességes ember ilyenkor elgondolkodik, hogy milyen többletkötelezettségeket kell vállaljon. (a minõsége: jó, de kiegyensúlyozatlan) 3. Egy harmadik kevesebb joggal

rendelkezik, mint amennyi kötelességet

teljesít (többet ad, mint kap: ). A tisztességes és felelõs környezete ilyen esetben többletjogokat kellene biztosítson az illetõ személynek, hogy többletvállalásait teljesíthesse. (a minõsége: jó, de kiegyensúlyozatlan) 4. A negyediknek több tisztességtelenül szerzett joga kötelességet teljesít

van, mint amennyi

(kisajátít és abból egy keveset ad, vagy egyáltalán

nem ad ). Ilyenkor helyre kell állítani az igazságot: az elkövetõt meg kell fosztani hamisan szerzett jogaitól. (a minõsége: rossz) 5. Az ötödik több, tisztességtelenül szerzett hatalmat és zsarnokságot gyakorol , mint amennyi befogadást és meghallgatást elfogad

(több az erõszak

benne, mint együttérzés ). Ilyen esetben a zsarnokot meg kell fosztani hatalmától, szerzett hamis kötelezettségeitõl. (a minõsége: rossz) 6. A hatodik tisztességtelenül szerzett jogokkal gyakorol (kisajátít és zsarnokian uralkodik

hamis hatalmat (lehetõséget) ).

(ennek a minõsége: a legrosszabb) Az ilyen zsarnokot meg kell fosztani elõbb hatalmától, majd tulajdonától is.

350


Az elsõ eset tisztességes és felelõs szereplõje a nemes ember. A második esetben szereplõnek többletjoga van, csak bizonyítania kell, hogy méltó többletjogaira, és hozzá többletkötelezettséget is vállal. Ha ezt teljesíti, akkor õ is igaz nemes ember. A harmadik esetben a többletkötelezettséget vállaló már tettével bizonyította, hogy nemes jellemû. Segíteni azért kell, hogy többletlehetõsége is legyen hozzá. Mindhárom eset a nemes jellemûre ad példát. Jog-kötelesség biztosítására számukra azért van szükség, mert rendszerint nem csak magukért, családjukért vállalnak felelõsséget, hanem közösségeikért, nemzetükért is. (Mai példával élve: A tisztességes vállalkozó is nemes jellemû, hisz többletébõltartalékából kockázatot vállal és felelõsséget alkalmazottaiért, azok családjáért. De különösen nemes jellemû, ha felelõsséget vállal közösségéért, nemzetéért is.) Az elõbb felsorolt beszéd-tett, jog-kötelesség minõség mutatói rendkívüli fontosságúak a tisztánlátás érdekében, hisz életünk függhet az emberek valós erkölcsi minõségének korai felismerésétõl.

Jog-kötelesség, történelmi példák Lássunk olyan történelmi példát, amikor az emberi érdemeket többletjogokkal jutalmazták: (ez lenne a 3. eset az elõbbiek közül) A magyar történelemben a király gyakorta királyi adományokkal jutalmazta az arra érdemeseket. Ezzel többletjogokat adott a különleges érdemek mellé. A királyi adomány nemesítõ is volt egyben, mert a nemessé válásnak ez volt az eredeti módja (az adománylevélbe be sem kellett foglalni a nemesítést, mert az magától értetõdõ volt). Mindaddig, amíg a király bõségesen rendelkezett saját tulajdonú földdel, a királyi adományozás ebbõl történt. Késõbb már inkább csak azon jószágok voltak eladományozhatók, melyek magszakadás vagy hûtlenség révén szálltak vissza a koronára. (Ez is rávilágít arra, hogy a tulajdonos nem a személy, a család, hanem a Korona volt.) [24.] Hunyadi Jánosnak, a török elleni harc egész Európában legendás hírû vezérének élettörténete is igazolja, hogy a felelõs magyar király mennyire megbecsülte a jó képességû és nemes erényû vezetõit. Hisz, a király Hunyadinak, érdemeiért óriási birtokokat adományozott, melyek jövedelmébõl tartotta fenn erõs hadseregét, melynek magvát az erdélyi magyar és székely hadak alkották. A fenti mondatban kiemelt három szó nagyon fontos kapcsolódásra figyelmeztet: érdem, adomány, kötelesség. A sorrend is csak így helyes! Mert Hunyadi elõbb tetteivel bizonyított, csak utána kapott adományt, de azért, hogy megnövekedett kötelességeit teljesíthesse. A helyes sorrend tehát a következõ: az elsõ a kötelesség, a feladat. A kötelesség teljesítéséhez kell társuljon a jog, az anyagi feltétel. Még akkor is ez a helyes


351

sorrend, ha úgy tûnne, hogy az anyagi adatik meg elõbb. Ilyen helyzetben tudnia király kell a birtokosnak, hogy ehhez az Isteni adomány Rend szerint többletkötelezettségei vannak. Összevetve mai korunk ügyeskedéssel jog kötelesség kötelesség vagyont gyarapító általános magatartásával, elképesztõ különbséget látunk az egykori és a mai ember értékrendi-erkölcsi felfogásában. Akkor Hunyadi János vagyont feladat feladat kapott, hogy hadsereget állítson, és mellette Elsõ mindig a kötelesség, a feladat és azután életét is kockáztassa - ha kell, adja - hazája társulhat hozzá a jog, az anyagi feltétel. védelmében. (Akkori magyar királyok, fõvezérek és fõpapok, mint elöljárók nem is féltették életüket a hazáért szentelni. Példaként, Lépes György püspök, karddal a kezében esett el a marosszentimrei csatában. Miként a mohácsi csatában is hét püspökkel együtt a nemzet színe-java áldozta életét.) Mai korunk embere, ha a vagyonhoz csak ilyen feltétellel jutna, gyarló életét mentve szaladna el az ajánlat elõl. Mi változott azóta? - Az, hogy az ember, „felvilágosultságában” eldobta isteni énjét, és azt az önzõ anyagi „önjével” helyettesítette. Így istenhitével együtt igazi közösségi felelõsség- és küldetéstudatát is elvesztette. Ebben a vonatkozásban az anyagiba süllyedt mai ember, még csak árnyéka sem lehetne egykori õsének. Említettük, hogy a hierarchiában általánosan érvényes testvériség van, de oly módon, hogy a felelõs szereplõk jogainak-kötelességeinek egyensúlya érvényesül minden szinten. A hangsúly a felelõs jelzõn van, az elv csak rájuk szabható, hisz a felelõtlenül vállalók valós kötelességet nem teljesítvén, jogokban sem részesülhetnek. E természetes rendezõ elvre gyönyörû példát ad az alábbi történet, melynek fõszereplõje Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója: „Amikor egyszer Kunhegyes környékén utat építettek, a fõméltóságú úr odautazott Kenderesrõl és elbeszélgetett a munkásokkal. Egy kunfejû, lengõ bajuszú magyart megkérdezett: - Hogy vagyunk? vezetõ - Köszönöm alázattal - felelt a magyar -, csak megvagyunk. Nehezen, szegényesen. - No, most lesz itt munka jó ideig, és lesz jó kereset biztatta a kormányzó úr. - Hiszen lesz, de a szegény embernek még sincs elég munkás pénze sohse - vonogatta a vállát az öreg, s mert úgy látta, hogy barátsággal hallgatják a szavait, jobban megeredt a nyelve: Felelõs vezetõnek a több - Hej! Könnyû a fõméltóságú úrnak, nincs olyan kötelesség vállalásához több jog is kell társuljon. nehéz sora, mint a szegény embernek. Van sok pénze, amennyit csak szeme-szája kíván.

352


- No-no - nevetett a kormányzó úr -, hát maga úgy képzeli, hogy én csak szólok a pénzügyminiszter úrnak, hogy küldjön azonnal vagy három vagon bankót? Nem úgy van az! - Nem? - csodálkozott a magyar. - Ammán baj! Ammán nagy baj, hogy még a fõméltóságú úr sem dúskál a jóban! - Nem baj - rázta a fejét a kormányzó úr -, mert az a helyes, hogy mindenki annyit keressen, amennyi a munkájának az értéke. Gondja, baja mindenkinek van. A nagyobb állással nagyobb munka, meg súlyosabb gond, nehezebb felelõsség jár. Nekem is van gondom, elhiheti. Csak nem mindenki tudja.” [25.] Ábrázolva a fenti történet példáját: felelõs vezetõ nagyobb kötelességvállalásához több jog szükséges, a felelõs beosztott kisebb vállalásához kevesebb . A 4., 5. és 6. eset is mutatja, hogy jog és hatalom (hamis kötelesség) érvényesítését nem szabad lehetõvé tenni olyan személy számára, aki hamisan szerezte akármelyiket, mivel hatalma és vagyona által az igazságtalan állapotot továbbra is lehetõsége lesz fenntartani. A kommunizmus hierarchiaellenes „egyenlõsdije” után gombamódra jelentek meg a tisztességtelen jog- és hatalomszerzõk. Méltatlan emberek sokasága szerzett óriási vagyont és hozzá hatalmat is. Hogy ezek méltatlanok Elhanyagolt épület - illusztráció arról, mindkettõre, az is mutatja, hogy mindenütt a hogy az érdemtelenül jogot szerzett társadalmak általános elszegényedését okozták tulajdonos nem teljesíti kötelességét ámokfutásukkal.

Nemes és nemtelen A korábban említett nemesítéssel, egy történelmi folyamat eredményeként jött létre a nemesi rend. A nemesség megszerzéséhez különleges érdem volt szükséges, de a nemesi ranghoz kötelezõen tartoztak továbbra is az erények. A nemes magyar szó többet jelent, mint társadalmi rang: elsõsorban magatartást. Az igaz nemes attól nemes, hogy nemet mond a nemre, a rosszra, a hamisra, és igent az igenre, a jóra, az igazra. A nemes ember jellemzõje, hogy szabad. Rá nem hat a rossz, Görbe hamisság sokféle lehet, mert õt kizárólag csak a szabad és felelõs lelkiismerete, a de egyenes igazság felsõ isteni énje irányítja. Ettõl, kapcsolata szakrális is, amicsak egy van. tõl tartása van és megbízható. A nemesnek ellentét-párja a nemtelen. Rá jellemzõ, hogy nemet nem tud mondani a nemre, a rosszra, a hamisra. Ego- és anyagi-függõ, a sötétség birtokába


353

esõ perc-ember õ. Örökkévalóság számára nincs, mert kapcsolata a Teremtõ Isteni Renddel, annak Igazságával megszakadt. A nemtelen: függõ szolgaember, mert igene és neme attól függ, hogy kit szolgál (kinek a hamisságát szolgálja). Mivel hamisság végtelen sok lehet - igazság csak egy -, ezért a nemtelen megbízhatatlan. „A te szavad legyen igen, igen, nem, nem, ami azon túl van, az a sátántól való.” - mondja az Írás. (Máté 5,37) Régi lexikoni értelmezés így magyarázza e két ellentétes értelmû szó lényegét: Nemes: - nemes: Emberrõl mint polgári társaság tagjáról szólva, oly személy, ki a társadalom többi tagjai fölött különös elõnyökkel és szabadalmakkal bír, s több hasonlókkal együtt az illetõ társadalomnak fensõbb osztályát képezi, s nemességére, kivált a múlt idõkben, sokat tartott. „A nemes vér, amit fogad, megtartja.” (Mikes Kelemen törökországi levelei). Magyar értelemben nemesnek mondják, ki vagy királyi adomány, vagy nemeslevél által emeltetett ezen osztályba, valamint ennek törvényes utódai, és örökösei, különbözvén tõle mint alantabb állók, a szabadosok, városi polgárok, és régen úgynevezett jobbágyok. Ezek neve másképp: országos nemes, különböztetésül az úgynevezett egyházi nemesektõl, kik valamely fõpapnak hûbérnökei. Jelen értelemben vett nemes szónak alapját is valamely jeles polgári erény, úgymint, vitézség, fejedelem iránti hûség, stb. teszi. - nemes: Átvitt értelemben, erkölcsi jeles tulajdonságú, mind gondolkozásra, mind cselekvésre nézve, továbbá ily tulajdonságok jeleit magán viselõ. Nemes szívû, nemes lelkû, nemes gondolkozású ember. Nemes tett. Nemes büszkeség. Nemes magaviselet, nemes indulat, nemes érzés. „Gondolataink jutalma érzésünkben fekszik. Minden valóban nagy gondolat nemes érzésekhez vezet.” (B. Eötvös József). Nemes írásmód, ellentéte: aljas, pórias. Nemes arc. Nemes vonások, nemes idomú képek, képszobrok. Nemtelen - nemtelen (lat. ignobilis): közrendû. - Az Árpád-korban, a 11. századtól kialakult társadalmi osztály, melyet megkülönböztettek a nemes (nobiles) címet kapott, fegyvert viselõ vitézektõl - nemtelen: Átvitt értelemben, erkölcseire nézve elfajzott, alávaló, azon tökélyeket nem bíró, melyekért valakit a nemesek sorába szoktak iktatni. Nemtelen, korcs ember. Nemtelen tettek. Nemtelen életmód.

Ember által választható életutak Sokszor nehéz az életben helyesen dönteni igen, vagy nem mellett. A gyermek a tiszta Fény erejével érkezik a Földre. Isten tenyerén a tisztaságot évekig hordozza magában. Bölcsõbe születik, de felnõttként az élet vargabetûit, buktatóit

354


is megjárva, csak a világosságot választva térhet vissza a tisztaságba. Bölcsõtõl, a bölcsességbe visszatérés gyakran sok kitérõ árán valósul meg. Fény

Istenhit megtisztulás

tisztaság bölcsõ születés

bölcsesség tisztaság küldetés

romolhatóság ego (sötétség)

Az ember, élete során folyamatosan dönt arról, hogy az isteni fényt vagy az ego sötétségét választja. Tévedések és buktatók árán is ez a folyamat a bölcsesség és megtisztulás irányába kellene vezesse.

Sokszor elbukunk, ha az ego gyõzedelmeskedik a belsõ fényünk felett: Fény megromlás tisztaság bölcsõ születés

romlottság céltalanság

romolhatóság

ego (sötétség)

ego (sötétség)

A romlottság és céltalanság állapotába zuhan az ember, ha élete során az ego anyagi sötétségének hatása gyõzedelmeskedik az isteni-szellemi énje-fénye fölött.

Fény és sötétség nem csak emberi sorsra hat, de emberi korokat is jellemez. A szakrális hierarchia idõszaka is fénykor. E korszak Európában, több mint ötszáz éve, az utolsó magyar szakrális király, Mátyás halálával szakadt meg. Egyedül Magyarországon lett méltó jogutódja a szakrális uralkodónak: Õ lett a Magyar Szent Korona. Európában következett az újjászületés, majd az úgynevezett felvilágosodás kora, mely az embert „jellemzõen” az egoja - a belsõ sötétsége - felé irányította. Milyen felvilágosodás az, amelyik sötétségbe vezet. Megnevezése csakis félrevezetõ lehet!

A kisebbik rossz választása Az embernek, élete során néha olyan lehetõségek közül kell választania, melyekbõl egyik sem jó. Mikor az egyik helyen megtett jóért (vagy meg nem tett rosszért) másik helyen kénytelen, akár tétlenséggel is a rosszat választani. Ez nem rossz szándékú cselekedet, de tisztességes embernek mégis lelki sérülést okoz a jótétemény alkalmának kihagyása. Lelke mindaddig béklyóban


355

marad, míg akinek tétlenségével rosszat tett, feloldozást nem ad számára. Csak ezután következhet be számára a lelki gyógyulás és megtisztulás.

Emberek az embertelenségben (Történet) Tanulságos, igaz történetet mesélünk el az alábbiakban, melyben apa és fia egyaránt szenvedi meg az adott kornak embertelenségét. Nemes jellemük segíti meg õket, hogy a nehéz körülmények ellenére is kiállhassák az emberség próbáját. A kommunizmus idején, az egyházi méltóságot betöltõ édesapát, a püspöki szék biztos várományosát, a rendszer nyomorgató biztonsági szolgálata aljas zsarolással kísérelte meg rávenni, hogy új hivatala legfõbb besúgója legyen. Cserébe ajánlotta támogatását a püspöki szék elfoglalásához, és a már évek óta, koholt vádakkal elítélt fiának szabadon bocsátását. Az apának választania kellett: vagy fiának tesz jót és közösségét elárulja, vagy közösségét menti meg a rossztól, de akkor döntése miatt fia szenved még hosszú börtönéveket. Nehéz tusakodás után az utóbbit választotta. Évekig hordozta magában „tettének” terhét. Ettõl fia szabadította meg, mikor kérdésére, hogy helyesen cselekedett-e, az megnyugtatta: - Úgy volt helyes, ahogyan tette édesapám!

rabság

rab, de lelkileg szabad

szabadulás

fiú

fiú

rossz jótétemény elmarad

megtisztulás

megromlás apa rontás

gyógyult kapcsolat

feloldozás

apa szabad, de lelkileg rab

Apa és fiú nemességükrõl tettek tanúbizonyságot: az apa, mikor nem árulta el közösségét még a fiának szabadsága árán sem; és a fiú, mikor feloldozta apját az elmaradt jótétemény okozta lelki teher alól.

356


Fontos megfigyelni a különbséget az apa és fia helyzete között: miközben a körülmények az apát fizikailag ugyan szabadon hagyják, de lelkileg rabságba vetik - betegítik -, addig a fiú még fizikai rabságának körülményei között is lelkileg szabad és egészséges maradhat. Feltûnõ, hogy mennyire fontosabb, értékesebb és éltetõbb a lelki szabadság-egészség a fizikainál!

Értékteremtés és értékrombolás (a jó cselekedet erõsít, a rossz leront) Közhelynek tûnhet a cím kijelentõ megállapítása, de az emberközi kapcsolatok és az össztársadalmiak is - ettõl fejlõdnek, vagy ettõl romlanak le. Az élet ettõl válhat emberien élhetõvé vagy embertelenül-állatiasan élhetetlenné. Értékteremtés, a jó cselekedet erõsít Kölcsönös segítséggel folyamatos a fejlõdés! Lássuk ennek folyamatábráját.

segít

segít

segít

erõsítõ kapcsolat

A kölcsönös jó cselekedetek által folyamatos a fejlõdés, és erõsödik a kapcsolat. Ez az egyedüli és a valóban értékesnek tekinthetõ „fenntartható fejlõdés”.

Mi a magyarázata a folyamatos fejlõdésnek? - Az, hogy a jó cselekedettel mindig értéknövelés történik: az értéktelenebb értékesebbé válik, az érték pedig méltóbb helyre kerül. Ez értékteremtés! Könnyû ezt érthetõvé tenni hétköznapi példák által. Lássunk kettõt is: - Az elsõ: Ha hozzá nem értõ személy, a számára haszontalan szerszámot átadja, odaajándékozza egy hozzáértõ mesterembernek - akinél hasznos szerszámmá válik -, akkor cselekedete által a szerszám, de vele a végzett munka is értéknövekedésen megy át. - A másodikra, legjobb példa a kalákamunka, mikor a segítõkész személy a kevésbbé értékes szabad idejét, értékes idõre és munkára váltja: valódi és méltó értéket teremt. Az értéknövekedés sosem csak anyagi, mert az igazi és méltó cselekedet belsõ gazdagodást Anyagi-lelki-szellemi lelki-szellemi értéknövekedést - is nyújt segítõnek értékteremtõ kalákamunka és segítettnek egyaránt.


357

Értékrombolás, a rossz cselekedet leront Kölcsönösen rosszat cselekedve folyamatos a leromlás! Lássuk ennek is a folyamatábráját és találjunk magyarázatot arra is, hogy mi okozza a leromlást?

rontja

rontja

rontja

leromlott kapcsolat

A kölcsönös rossz tettek révén folyamatos az elszegényedés, leromlik a kapcsolat is.

A leromlás oka, hogy minden rossztéteménnyel értékrombolás történik, az értékes értéktelenebbé válik, és az érték méltó helyrõl méltatlanabb helyre kerül. Lássunk itt példákat az egyoldalú értékrombolásra, ahol tettes van és áldozat: - Az elsõ, anyagi vonatkozású: Tolvajlással az ellopott tárgy mindig értékét veszti, mert a rendeltetésének megfelelõ szerepét már nem tudja betölteni. A birtoklásra méltatlan tolvaj általában igyekszik meg is szabadulni a számára haszontalan tárgytól, annak csökkentett értékén. Ha önmaga számára tulajdonítja el, jellemzõen akkor is elértéktelenedik, mivel méltatlan kézben a tárgy állaga és értéke mindenképpen leromlik. A tulajdonláshoz is fel kell nõni, méltóvá kell válni. Erre a tolvaj képtelen. - A második, emberi vonatkozású: Felmérhetetlen értékrombolásnak tekinthetõ, mikor zsarnoki hatalmak a számukra veszélyes, értékes embereket bebörtönzik. Közösségi embernek, önzést és félelmet félretéve kell ráébredni, hogy értékeit - anyagit és emberit egyaránt - kötelessége és felelõssége megvédeni. Máskülönben az egész emberi társadalom szenvedi meg az ilyen értékek eltulajdonítását, elzárását a Az értékes ember bebörtönvilágtól. zése is értékrombolás Miként az értéknövekedést, úgy az értékrombolást sem lehet csak anyagi vetületûnek tekinteni, mert általa lelki-szellemi rombolás is történik: leromlanak emberi kapcsolatok, bizalomvesztés jelentkezik, és elterjed az önzés. Különösen veszélyes, ha az efféle anyagi-lelki-szellemi rombolás társadalmi méreteket ölt, ahol az emberek kölcsönösen rontják, lopják-fosztják egymást. Ez élhetetlenné teszi az életet, és leépíti a közösségi jövõt.

358


Makkai Sándor: Nem lehet (Olvasmány) (1937) Ahogy az évek telnek, mind világosabban látjuk, hogy a világháborút bevégzõ békeszerzõdésekben az európai emberiség csakugyan a saját halálos ítéletét írta meg, s egyetlen reménységünk, hogy ezt talán mégsem írta alá. Szándékosan mondtam, hogy az európai emberiség, és nem az európai államok. Hogy az államok mit követtek el önmaguk és egymás ellen: az politikai kérdés, és én ez alkalommal nem politikai szempontból nézem azt a kérdést, amellyel foglalkozni kívánok, hanem legmélyebb gyökerében: a humánum sorsát illetõen. Kétségtelen, hogy ezeknek a békeszerzõdéseknek minden következménye közül a kisebbségi kérdés az, amelyben legvilágosabban szemlélhetjük az egyetemes emberiség tragikus öngyilkossági kísérletét. Ezt a kérdést politikai oldalról, éspedig mind a két ellentétes oldalról eddig is eléggé vizsgálták, fejtegették, vitatták anélkül, hogy egyetlen lépéssel is közelebb jutottak volna valamilyen gyakorlati megoldás lehetõségéhez. Meg vagyok gyõzõdve afelõl, hogy minél inkább telik az idõ, a politikai megoldás útjába annál több új és új akadály fog gördülni, mivel szakadatlanul bonyolódnak azok a társadalmi, gazdasági, jogi és kulturális viszonylatok, melyek közé a kisebbségek kerültek. Fájdalom, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kérdés megoldásának igazi emberi lehetõségei: a belátás és a méltányosság is mindinkább háttérbe szorulnak az elõbb említett tényezõk szörnyû fizikai kényszere alatt. Ezért kell minden igaz embernek napról napra jobban remegnie attól, hogy a békeszerzõdések csakugyan halálos ítéleteknek bizonyulnak, s a másképp megoldhatatlan kérdés egy világkatasztrófában robbanva ki, szétfeszíti és romba dönti a köréje és föléje épített elviselhetetlen világbörtönt. Még a legtávolabbról sem célom ezúttal az, hogy ebben a tekintetben akár jóslatokba bocsátkozzam, akár fenyegetéseket, akár reménységeket fûzzek egy ilyen kétségbeesett kimenetelhez. Mindezzel csak azt a nagyon is indokolt és jogosult aggodalmat akarom kifejezni, mely „a semmit nem tanuló és semmit nem felejtõ” európai emberiség jövendõjét illeti. Van azonban a kisebbségi kérdésnek egy minden politikai vonatkozásnál sokkal mélyebb vonása is, amelynek komoly mérlegelése, legalább az én tudomásom szerint, még mindeddig sehol sem jutott kellõ kifejezésre, pedig ha a gyökérre pillantunk, azonnal láthatjuk, hogy minden politikai és minden egyéb megoldási kísérletnek egyedüli alapját képezheti, viszont mellõzése és letagadása önmagában hordozza azt a végzetet, amelyet semmiféle politikai bölcsesség el nem háríthat. Lehet, hogy mikor a kisebbségi kérdésnek errõl az oldaláról fogok beszélni, úgynevezett „légüres térben” mozgok, melytõl látszólag egészen elkülönítve örvénylik és háborog a valóságos élet, a maga mindennapi problémáival. Tudjuk azonban, hogy vannak természeti törvények, melyek szintén csak légüres térben érvényesek a maguk teljességében, azaz az anyag világában nem látjuk õket


359

maradéktalanul érvényesülni, és az igazság mégis az, hogy csak a mi megfigyelésünk tökéletlen, maguk a törvények pedig abszolúte érvényesek. Így vagyunk a kisebbségi kérdéssel is. Sokan azt hiszik, hogy meg lehet oldani elnyomással, erõszakkal, vagy megalkuvással, lefokozással, egyes részletekre vonatkozó ideiglenes rendezésekkel. Ezek, akár jószándékúak, akár ellenségesek, nem veszik észre magát a dolog lényegében rejlõ élettörvényt, amely végérvényesen és megdönthetetlenül azt jelenti, hogy a kisebbségi kérdés megoldhatatlan. Egészen eltekintve attól, hogy vajon megoldaná-é az ezzel összefüggõ összes problémákat egy olyan csodaszerû tény, amelynek következtében minden egyszerre visszaállana a maga régi státusába - tehát kikapcsolva a politikai revízió szokásos elképzeléseit -, ki kell jelentenem, hogy nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi „kategóriát” tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek. Volt ugyan egy ábránd, melyet a liberalizmus szelleme táplált, s amely azzal kecsegtette a világháború kisebbségi sorsba taszított áldozatait, hogy az emberiség most már csakhamar elnövi szomorú gyermekbetegségét: a faji és nemzeti elfogultságot, s helyükbe lép az emberiség egységének öntudata, az általános emberszeretet és a szellem tisztelete, melyek a népeket elválasztó politikai határokat nyomtalanul elmossák, s ebben a földre szállt mennyországban semmivé fognak törpülni azok a keserves ellentétek, melyek most annyi millió ember életét gyötrik halálra. Egy cseppet se sajnáljuk ennek az ábrándnak a szétfoszlását, mivel önmagában véve a lehetõ legnagyobb hazugság volt. Egészen az ellenkezõ történt: a nemzeti öntudat soha nem ismert új értelmû kivirágzása és megteljesedése, mely hadat üzen minden elszíntelenítõ és képmutató hazugságnak. A nemzetek megérezték azt, hogy emberi mivoltuk faji és történelmi sajátosságaik öntudatos kimûvelésében, nem pedig azoknak feláldozásában áll egy olyan általánosság kedvéért, melynek minden eddigi kísérlete csak azt bizonyítja, hogy fényes ígéretei a legsötétebb zsarnokságot takarják. Mihelyt az emberi lélek a kommunizmusban meglátta minden általános humánum igazi és végsõ következményeit, mint egyedüli mentsvárhoz menekült saját nemzeti géniuszának szárnyai alá, s kétségtelen, hogy a nacionalizmusnak ez a fellángolása most már a jövendõt alakító leghatalmasabb tényezõvé vált. Ezzel együtt azonban, noha ezt még mindig nem akarják belátni és elismerni azok, akiket nem érint közvetlenül, teljesen megvilágosodott annak az igazsága is, hogy az emberiséget nemzeti öntudatában újra feltalált Európában a kisebbségi sors nemcsak gyakorlatilag, hanem elvileg és lényegileg is lehetetlenné és tarthatatlanná vált. Natorp, egy kiváló pedagógus, alaptételéül vallotta, hogy az ember emberré csak a közösség, a társadalom által lesz. Ennek az igazságnak ma egyetlen konkrét formája az, hogy az ember csak a saját nemzeti közösségében érezheti és teheti magát emberré. Bár el kell ismernünk, hogy egy nemzeti közösség keretei

360


nem feltétlenül azonosak egy nemzeti állam politikai határaival, éppen az új öntudat ereje és hevessége létesíti azt a helyzetet, hogy a nemzethez tartozó tömbök és egyének csak saját nemzetük szuverenitásának kötelékében találhatják meg az emberhez méltó élet lehetõségeit. Természetesen régebben is, most is elõfordul, hogy egy nemzet egyedei életkörülményeik kényszere folytán idegenbe vetõdtek, ott gyökeret vernek, egzisztenciát teremtenek maguknak, és megtalálják emberhez méltó életformájukat. De akárhány ilyen egyéne legyen egy nemzetnek, mit se bizonyít az elõbb körvonalazott igazság ellen. Teljesen más dolog az, hogyha egyes emberek, bár kényszerû okokból is, de saját elhatározásukból kivetõdnek a nemzeti közösségbõl, s elmennek szerencsét próbálni, mintha egy nemzet nagy tömbjei, saját akaratuk ellenére kerülnek, felettük álló vaskényszer súlya alatt, idegen impériumok alá. A magyar nemzettel pedig ez történt. Ez a sorsa egyetlen más európai nemzetével sem mérhetõ össze. Nemcsak azért, mert élõ testet alkotó tagjainak több mai egyharmad részét kénytelen nélkülözni, hanem azért is, mert nemzeti tradícióinak, mûvelõdésének, géniuszának lényeges erõforrásait és csomópontjait veszítette el. A magyar nemzet abban a jelenlegi állapotában, amelyben állami szuverenitást gyakorolhat, soha és semmi körülmények között nem lehet önmaga, nem lehet egészséges és életképes, mert társadalmi szerkezetében és szellemi organizmusában történtek a rettenetes operáció által olyan végzetes eltolódások, melyek ezt lehetetlenné teszik. A másik oldalról: a kisebbségi testrészek szempontjából pedig még sokal inkább áll ez az igazság, hogy a magyar kisebbségi nemzetdarabok teljesen képtelenek az életre, még akkor is, hogyha az életösztön parancsára ezzel biztatják vagy hitegetik önmagukat. Nem azt jelenti ez, hogy a kisebbségi magyarság máról holnapra eltüntethetõ vagy beolvasztható lenne, hiszen szolgasorsban, lefokozott életformák között hosszú idõkig el lehet tengõdni, de nem lehet fejlõdésképes nemzeti életet élni, ez pedig az új Európában annyit jelent, hogy nem lehet embernek lenni. Eltekintve tehát attól, hogy a kisebbségi sors politikai, gazdasági, szociális, vagy kulturális szempontból elhordozható-e vagy nem, mindezek mögött, legmélyebb gyökerében elviselhetetlen, mert merõben ellenkezik az emberi méltósággal, és ez az, amit Európa lelkiismeretének - ha ugyan van lelkiismerete - nem szabadna eltûrnie és nem lehetne elhordoznia. A kisebbségi magyarság az elmúlt évek alatt nagyon sok tiszteletre és csodálatra méltó erõfeszítést tett arra nézve, hogy megkísérelje helyzetét önmagában elviselhetõvé tenni, sõt viszonylagos önállóságot építeni ki magának elsõsorban kultúrájában, azután társadalmi életében, és amennyire ez lehetséges volt, gazdasági önellátásában is. Ki ne örvendene és dicsekedne közülünk azzal, ami ebbõl a mi testvéreinknek sikerült? De ezt a csöndes hõsiességet, sokszor talán csak a tudat alatt, egyedül az a mély meggyõzõdés tehette lehetõvé, hogy a magyar nemzet minden külsõ látszat dacára belül, lelkileg és szellemileg eltéphetetlenül egy maradt. Ebbõl kellett fakadnia annak a reménységnek, hogy ez az egység valamilyen formában fenn is fog maradni, és el kell jönnie az idõnek,


361

amikor külsõleg is, így vagy úgy, érvényesülni fog. Ez a meggyõzõdés és reménység nem öltött szükségképpen valamely politikai elképzelési formákat, mert a kisebbségi magyarságot elsõsorban sokkal elemibb és emberibb hiányok és vágyak ösztönözték az önvédelemre, mint egy külsõ politikai egységé. De éppen ebben a mély lelki válságban kellett évrõl évre gyötrelmesebben tapasztalniok, hogy az adott keretek között számukra nincs végleges és kibékítõ megoldás, mert el lehet viselni a szegénységet, még sokkal könnyebben a külsõ benyomást és sérelmet, de lehetetlen a változás reménye nélkül mind fokozottabb mértékben érezni és hordozni az idegenséget, a szellemi értelemben vett hontalanságot, egy olyan lelki ellenségesség atmoszféra-nyomását, mely kiközösíti a kisebbséget az emberi élet tevékeny és gyümölcsözõ közösségébõl, a magát megvalósító nemzet elõretörõ sodrából. Mondhatná valaki, hogy a magyar kisebbségnek sokkal jobb, ha õt idegen test gyanánt tekinti az uralkodó többség. Helyesebb, ha minél kevesebb érdekközössége a célazonossága van azzal. Mert így teljesebben fordulhat önmaga felé, s találhat kárpótlást saját múltjában és géniuszában mindazért, amit külsõleg elveszít. Megvallom, nehéz bizonyítani ennek az álláspontnak csodálatos kegyetlenségét. Nehéz egyrészt azért, mert azok, akik a nemzeti élet teljességét élhetik, nem tudják átérezni annak hiányát. De nehéz másrészt azért is, mert akik nem élhetik azt, azok sokszor maguk sem tudnak számot adni maguknak arról, hogy mi az, aminek hiányában szenvednek és sorvadnak. De az tény, hogy semmiféle kisebbségi közösségben a nemzeti élet igazi teljessége nem élhetõ. Ennek nemcsak külsõ akadályai vannak, hanem belsõk is: a kisebbség lelkületében lassanként elõálló kényszerû torzulások és elszûkülések. Az a tény, hogy az illetõ országok közügyeibõl a kisebbség kiszoríttatik, önmagában véve talán nem jelentene veszteséget, de ennek szükségszerû következménye lesz az, hogy a maga életének közügye elszûkül, saját belsõ társadalmában keletkeznek, önhibáján kívül, lekicsinyített szempontok és kicsinyes érdekellentétek. Az összeszorított élet fülledtségében az ítélkezési és értékelési szempontok lassan eltörpülnek. A törpeség átkai: személyi, családi és csoportharcok, mindennapi kínzó életgondok, az élet kiélhetésének egyre reménytelenebbé váló útjai a természeti törvény erejével hozzák létre szellemi analógiáját valamely fontos testi szervünk elsorvadásának. Ezzel jár együtt saját gondjaiknak, érdekeiknek túlbecsülése is. Ez ellen a halálos betegség ellen küzdeni, valljuk meg, csak olyan etikai elszántsággal lehet, melynek nagyszerû példáit szolgáltatják ugyan a magyar kisebbségek egyes egyéniségei, sokszor a nép egésze is, [de] az emberi világ szomorú valóságában ennek az állandóságáról beszélni naiv optimizmus lenne. Mivel a kisebbségeknek nincsen politikai impériumuk, ennélfogva csak etikai, tágabb értelemben kulturális impériumot gyakorolhatnak önmagukon. A kisebbség létjogát tehát sajátos kultúrája igazolja. De azt megint reálisan kell

362


látnunk, hogy egyetlen kultúra sem fejlõdhetik és gyarapodhatik, ha elvágják azoktól a feltételektõl, amelyek éltetik. Amelyik kultúra pedig megszûnik fejlõdni, az már csak visszafejlõdhetik. A kisebbségek kultúrélete, dacára annak, hogy mély saját forrásokkal rendelkezik, feltétlenül visszafejlõdésre van ítélve, mert elvágatott az egységes magyar nemzeti kultúra anyagi és szellemi erõforrásaitól. Egy olyan kicsi nemzet, mint a magyar, nem bírja meg azt a fényûzést, hogy öt nemzeti kultúrával dicsekedhessék, miután még egyet is csak akkor tarthat fenn és fejleszthet, ha összes legjobb erõit teljes elszántsággal feszíti meg erre a célra. Minden gyönyörû illúzió dacára a tény az, hogy például a tudományos kultúra elszigetelten képtelen egzisztálni. Az irodalom és a mûvészet, jóllehet elsõrendû forrásai mindig az alkotó személyiségében rejlenek, szintén elmarad a versenyben, ha hiányzanak egyrészt az összehasonlító és kiegészítõ, másrészt a technikai eszközei. Végre az erkölcsi kultúra, akármennyire felette áll is az idõi és térbeli korlátoknak, mindenesetre azoknak erõs hatása és fõleg lehúzó ereje folytán ki van szolgáltatva a folytonos leszállás veszedelmének. Sohase felejtsük el, hogy van a kisebbségi magyarságnak a külsõ nyomásnál egy sokkal veszedelmesebb ellensége is: a saját élõsdi férgei, amelyek vakmerõen és szemérmetlenül használják ki azt a helyzetét, hogy a külsõ impérium nem akadályozza meg, nem töri le, sõt sokszor a maga céljai érdekében elnézi, csöndes asszisztenciával támogatja azt a nemzetgyilkos mérgezést, mellyel ezek a paraziták szétrágalmazzák a kisebbségi társadalmat, a gyanúsítások, bizalmatlanságok, kalózkodások állandó termelésével. Mindezek és az el nem mondottak pedig egyáltalán nem magát a kisebbséget vádolják, hanem ma még meg nem érett vádat emelnek annak a világnak a lelkiismerete ellen, amely elég könnyelmû vagy elég gonosz volt ahhoz, hogy egy nagy történelmi hivatást betöltött és Európa egyensúlyát biztosító nemzetet úgy dobáljon szét, hogy annak tagjai lassan, de biztosan elvérezzenek és szétmálljanak. A kisebbségi sors nem politikai lehetetlenség, vagy legalábbis nemcsak az, hanem erkölcsi lehetetlenség. A mi kisebbségi sorsba jutott véreink, idegen nacionalizmusok testében, legnemesebb életcéljuk szerint tétlenségre kárhoztatva, mellõzve, teljesen ártatlanul és méltatlanul lenézve, emberi méltóságukban szenvednek olyan kibeszélhetetlen sérelmet, amely a világtörténelem e legsötétebb korszakának valamikor rettenetes ítéletévé fog válni. [26.]

A rombolás formái: tönkretevés, megsemmisítés és megrontás A vétkek rombolnak. Röviden már szóltunk a vétkek elkövetésének módozatairól. Ezeket nevesítettük is akkor: tönkretevés, megsemmisítés és megrontás. Gondolkodjunk mindenikrõl!


363

Tönkretevés Ezen szóba tömörítettük mindazt, ami: kifosztás, legyöngítés, kivéreztetés. A cselekedet itt egyoldalú (nem úgy, mint elõbb, ahol kétirányú-kölcsönös volt), mert világosan elkülöníthetõ-felismerhetõ a tettes és áldozat. A könnyû érthetõség céljából vázoljuk e cselekedetnek is a folyamatábráját:

áldozat

kifoszt

kifoszt

kifoszt

kifoszt

kétszínû tettes A jóként tetszelgõ kétszínûrõl a végén kiderül, hogy valójában kifosztotta áldozatát.

A tönkretevésnek rendkívül ravasz módja, mikor a tettes közben ad is áldozatának, de mindig többet vesz el, mint amennyit ad. Az efféle idõszakosan és viszonylagosan jónak mutatkozó cselekedetsor gyakran vezethet el az elnyomó megkedveléséhez, mely jelenséget a szakma Stockholm-szindróma névvel illet. (A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévõ ember idõvel szeretetet kezd érezni kínzója iránt. Ez furcsa, hisz józan ésszel gyûlölnie kellene. E tünet olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a kiszolgáltatott ember idõnként figyelmet, felületes

áldozat ad

kifoszt

ad

kifoszt

kétszínû tettes A kétszínû tettes mindig többet vesz el, mint amennyit ad. A végeredmény ugyancsak kifosztottság.

kedvességet is tapasztal a kínzója részérõl. Az elnevezést egy valós történet adta. 1973-ban Stockholmban két rabló támadott meg egy bankot, túszul ejtve négy alkalmazottat. A hosszú idejû összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyûjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire. [27.])

364


Hosszú távon, a csalókán jónak érzékelt rossznak a folyamata, a végsõ kifosztottság állapotába vezethet. Megsemmisítés Az erõszakos megsemmisítés célja az áldozat teljes eltüntetése, életének kioltása. A kétszínûség itt is eszköz a cselekedet könnyebb véghezviteléhez. Cselekedetének igazolására a tettes, miután megsemmisítette áldozatát, rendszerint emlékét is gyalázza. Vétkét ezzel csak súlyosbítja.

áldozat gyalázza

megöli

gyalázza

gyalázza

kétszínû A jóként tetszelgõ kétszínû tettes megöli, majd még holtában is folyamatosan gyalázza áldozatát.

Fontos feltenni a kérdést: - A tettesnek milyen oka van áldozata teljes megsemmisítésére? - Az indok érthetõ. Mivel a vétek az igazság mércéjével mindig leleplezõdik, ezért a tettes számára elsõsorban az igazság és tisztaság életben maradása, megvesztegethetetlensége a legveszélyesebb. Bármely hozzá hasonló személy veszélytelen, mert megvehetõ, egyedül a tiszta nem. A tettes számára nem létezik a mindenséggel mérés abszolút mércéje, csak a viszonylagos földi, ezért tévesen úgy véli, ha ezt a mércét megsemmisíti, akkor cselekedete örökre leplezve marad. Ezért gyilkol. A gonosz ember miért feszítette keresztre Krisztust? - Az elõbbiek alapján már ez is érthetõ. - Mert nem tudta elviselni „zavaró” tisztaságát. Vele együtt az Isteni Igazságot akarta elpusztítani. Csak eggyel nem Jézus, az Igazság megöli

halál

feltámadás

mérce hiányzik

Jézus, az Igazság és Élet

az Égi Mérce él

gonosz ember vétkét takarja A gonosz megöli a Mércét. Viszonylagos vétkét takarja, de a számára láthatatlan Égi Mérce örök életû.


365

számolt: a feltámadással. Mert Krisztus, önként vállalt áldozatával igazolta a feltámadás bizonyosságát, és azt is, hogy az Isteni Igazság, az Égi Mérce örök és elpusztíthatatlan. Megrontás vagy társtettessé rontás A tettes, ilyen esetben egykori áldozatát teszi vétkezõtársává. Ez rendkívül rossz irányba vezet. A tönkretevés és megsemmisítés által „csak” kevesebb lesz a jó, de legalább nem szaporodik el a rossz. A megrontással viszont éppen ez történik meg: a rossz sokszorozódik. A folyamat veszélyesen önszaporító. Az ilyen átváltozásra egyetlen szót is szoktak alkalmazni, amit a történelem adott az efféle emberi átalakulásokra: ez a janicsárosodás. Janicsár - a megrontott és szolga ember a (A janicsár, az oszmán-török seregben szolgáló zsoldos legkegyetlenebb. gyalogságnak a katonája. Az elsõ janicsárcsapatokat 1362ben I. Murád szultán hozta létre. A janicsárokat a közhiedelemmel ellentétben csak kisrészt képezték ki keresztényekbõl. Az I. Murád által létrehozott janicsárság egy olyan gyalogos csapat volt, melynek tettes tettes tettes tagjait a janicsár-iskolákban egékifosztás szen fiatal, 10-15 éves koruktól megrontás kezdve arra nevelték, hogy a mindenkori szultánt feltétlen odatettes áldozat tettes adással szolgálják. Õk alkották a szultán testõrségét, és Szulejmán kifosztás megrontás koráig csak a szultán személyes tettes vezérlete alatt tartoztak háborúba áldozat menni. E hadtest egy része kekifosztás resztény szülõk gyermekeibõl megrontás állt, akiket vagy tized alakjában szedtek össze a birodalomban áldozat levõ keresztény lakosoktól, vagy háború alkalmával rabolták el A megrontással az áldozatból tettes lehet, így sokszorozódik a rossz. A folyamat veszélyesen önszaporító. õket, amely zsákmány ötöde a szultánt illette. A közhiedelemmel ellentétben a janicsárságnak alig negyedrésze volt keresztény. Az viszont való igaz, hogy a keresztény származásúak voltak a legodaadóbb, legkegyetlenebb és legfanatikusabb katonái a janicsár regimenteknek. [28.]) A megrontott áldozat annyira átalakulhat, hogy kíméletlenebbé válhat bárkinél. Érthetõvé válik ezen magatartásváltása, ha figyelembe vesszük, hogy átalakulásával az õt befolyásoló tettesnek a terheltségét is magára veszi. Ezért gyûlöli meg egykori önmagát, de akár egykori övéit és sorstársait is.

366


A törökök kiûzése után, a lepusztult Magyarországon Kollonics Lipót fõpap, mint a népe legnagyobb ellensége fogalmazta meg a magyarság kipusztításának ördögi tervét: rabbá tenni, majd koldussá, végül pedig lelkét is venni. A rabság korlátozást jelent és a szabadságelvonást: gondolatokban és tettekben, szellemben és anyagiakban. A koldussá tétel már túlmegy az elõbbi korlátozáson, mert kifoszt úgy szellemileg, mint anyagilag. Végsõ rátétel: a kegyelemdöfés, amikor választás elé kerül az áldozat, hogy fizikailag pusztul el, vagy lelkileg lélekváltással. A lélekrontással elõidézett lélekváltás az egyéniségbõl és az emberi arculatból forgat ki teljes mértékben. lelkét venni elpusztítás Felismerhetõen sátáni vagy rabbá tenni kifosztani terv ez. Minden leszáelpusztítani moló ördögi hatalom gyakorolja ezt a rabságmegromlás ban fosztogató, lélekben nyomorító sanyargatást - majd az ezt követõ A pusztítás ördögi terve: testi vagy lelki megrabbá tenni, kifosztani, majd lelkét venni - vagy elpusztítani semmisítést.

Van-e megállás az erkölcsi lejtõn? A vétkek elkövetésének folyamatában rendszerint felismerhetõ a fokozatos súlyosbodás. Azért, hogy elejét lehessen venni az elkövetõ erkölcsi zuhanásának, majd a végsõ bukásának, rendkívüli fontosságú idõben megállítani a folyamatot. Mindez azért fontos, mert az erkölcsi romlás többnyire öngerjesztõvé válhat. A folyamatra jellemzõ, hogy a vétkezõ bármely tettének leleplezõdés-veszélye okán, a következõ elkövetett tette súlyosabb vétségû lesz az elõbbinél. Így lehet a könnyûnek számító hazugság vétségébõl a lopáséba esni, a lopástól eljutni a megsemmisítésig, a gyilkosságig, majd sorozatgyilkosságra vetemedni. Lássuk e három fogalom értelmezését: Hazugság: mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelõ közlése, meggyõzõdésünk ellen való beszéd, bûn a nyolcadik parancsolat ellen. A hazugság elsõsorban a beszéd adományával való visszaélés, de megnyilvánulhat cselekvésekben és magatartásban is (képmutatás, színlelés). Lehet kényszer szülte és tréfálkozó is. Az egyház tanítása szerint a hazugság önmagában véve rossz, tehát minden fajtája bûn: a kényszerhazugság is bûn, csak kisebb súlyú. Az egy-egy alkalommal, kisebb jelentõségû dologban elkövetett hazugság bocsánatos bûn, de gyakori ismétlõdése állapotszerû hamissághoz vezet. A hazugság súlyos esete a rágalmazás, kapcsolatokat tönkretevõ formája a hízelgés. Az ártó hazugság jóvátételt követel.


367

Az illetéktelen, tolakodó kérdésekre adott kitérõ vagy (nagyon indokolt esetben és ritkán) kétértelmû válasz megengedett. Lopás: más tulajdonának elvétele a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül, bûn a hetedik parancsolat és az igazságosság erénye ellen. Elkövetõje a tolvaj. Ha nyíltan és súlyos erõszakkal (fegyver) történik: rablás. Erkölcsi súlya az eltulajdonított érték nagyságától függ, általában a napi megélhetést biztosító összeg fölött halálos bûn. Súlyosbító körülmény lehet a lopást elkövetõ, ill. a meglopott személye. Nagyobb bûn a lopás, ha elkövetõje: gazdag ember; közvagyonnal rendelkezõ felelõs személy (politikus, köztisztviselõ); oktató, nevelõ stb.; másokkal is szövetkezik a lopásban (szervezett bûnözés). Nagyobb bûn a lopás, ha kiszolgáltatott embert (szegény, magatehetetlen, magányos, koldus stb.) lopnak meg. Gyilkosság: szándékos és közvetlen emberölés, bûn az ötödik parancsolat ellen. Elkövetõje halált okoz, gyilkos. Az ókori népek számára a vér az élet székhelye, sõt „a vér az élet”, s az élet, fõként az emberi élet egyedül Istené: ezért, aki ember életére tör, bizonyos értelemben magára Istenre támad. Fõként az apa- és anyagyilkosságot büntették. Az egyház állandó erkölcsi tanítása szerint a gyilkosság belsõleg rossz cselekedet, sõt II. János Pál pápa hangsúlyozza, hogy a meggyilkolt vére a földbõl, melyre kiomlott, követeli, hogy Isten igazságot szolgáltasson. E szövegbõl merítette az Egyház az égbekiáltó bûn kifejezést azoknak a bûnöknek a megnevezésére, melyek Istenhez kiáltanak megtorlásért, és az elsõk között közéjük tartozik a gyilkos.” [29.] Az elõbbi értelmezés szerint, más tulajdonának kisajátítása, beleegyezés nélkül: lopás. De egy közösségnek természetes, Istentõl rendelt tulajdona a közösségi lét feltételeihez való joga is. Megkérdezése nélkül ettõl megfosztani: az is lopás. E tettnek általában folyamata is van, mert a lopást rendszerint hazugság elõzi meg és követheti, késõbb, súlyos esetben, a fizikai megsemmisítés. A tettek elkövetésének rendszerint az anyagiba ragadt ego önzése az elindítója, de a továbbiakban a folyamat öngerjesztõjévé, a vétkezõ - tette miatti - lelki terheltsége okán válhat. A tettes vétségeinek súlyosbodásával együtt nõ lelki terheltsége, ami súlyosabb tettre sarkallja. Ettõl válik idõvel veszélyesen öngerjesztõvé a folyamat. megsemmisíti hazudik

lop

szükséghelyzet teremtés

gyilkol eredménytelen

kétszínû tettes

kétszínû tettes

kétszínû tettes

kétszínû tettes

teljes erkölcsi bukás

A tettes elfojtott vétke terheltséget okoz, a leleplezõdés veszélye pedig sorozatelkövetésre ösztönzi.

368


Az elején a zuhanás még megállítható és belõle teljes lehet a gyógyulás is. Késõbb már nehezebb megszabadulni az egyre súlyosbodó tehertõl. A tettes csak úgy képes megválni tõle, ha idõben bejárja a megtisztulás útját, ami: beismerés, jóvátétel és javulás. A teher alóli feloldozás csak ez után következhet be. Az eredményesség tekintetében viszont döntõ kérdés az, hogy mitõl következhet be a tettes magatartásában egy ilyen - beismeréssel kezdõdõ - teljes fordulatú változás? Mert ez ritkán történik meg a maga jószántából! Ennek titka - végsõ esetben - a kialakult vagy mesterségesen kialakított szükséghelyzetek kényszerítõ hatásával kapcsolatos. Láttuk azt már korábban is, hogy szükséghelyzetben az ember jól csak az igazi értéket választva dönthet, azt ami megtartja és élteti. Így a tettes is, valós szükséghelyzetbe kerülve az erkölcstelen helyett csak az erkölcsi értéket választhatja. Szükséghelyzet teremtõdhet a Teremtõ Isteni Rend Törvényének közvetlen beavatkozásával, vagy emberi kényszerrel, törvénnyel, szabállyal - a Teremtõ Isteni Rend nevében -, mindkettõ, amint láttuk, épp az Igazság helyreállítója olyankor, mikor a Kegyelem nem hoz kellõ eredményt. Ha a tettes erkölcsi magatartásában kellõ idõben nem áll be a fordulat, akkor annak - a legfõbb vétek elkövetése okán - teljes erkölcsi bukás lehet a vége, ahonnan a Teremtõ Rend Törvényei szerint már nincs visszaút.

Kinél van az igazság?

igazság

Örök kétség, hogy vitázó felek közül kinél van az igazság? A szavak elemzésekor - magyarul érthetõen - számunkra igazolódott, hogy a H_ õs szógyök jelentése: taigazság látszatával kar, leplez, óv, véd, fed. Ezenképpen rejtett hamisság szóbokrának tagja is, a hamisságAki a szembesülést vállalja, többnyire annál van az igazhazugság hasonló jelentéstartalomság, aki nem, annak hamissággal terhelt a lelkiismerete. mal bír. Számunkra érthetõen, a hamis embernek leplezni valója, az igaznak pedig - a rend helyreállítása érdekében - leleplezni valója van. Lévén, hogy görbe hamisság-hazugság végtelen sok lehet, de egyenes igazság csak egy van, úgy a hamisság könnyen kiderül. A hamis ember ezért kerüli a nyílt szembesülést az igazzal és az igazsággal. (Az igazság keresése, annak helyreállítása kötelezõ feladata kell legyen minden embernek, - lévén, hogy a hazugság átadása közösségi szinten terhelheti a következõ nemzedékeket is. Igazsággal élni, az élet - Istentõl elrendeltetett - kötelezõ „közlekedési szabálya”. Felnõtt ember számára - de nemzedékek sora számára is - az ismeret- és tudáshiányra hivatkozás nem adhat felmentést a felelõsség alól. Az efféle mentség keresése többnyire az igazság elõli menekülés szándékát is takarja. Hisz akinek az igazsággal van baja, az rendszerint kerüli annak megismerését is. Ez a jelenség gyakori velejárója a közösségek között sokszor felmerülõ történelmi kérdések vitájának is.)


369

Aki az igazság érdekében tiszta szívvel vállalja a szembesülést, általában annál van az igazság. Aki ezt nem vállalja, cselekedetének többnyire épp a hamissággal terhelt lelkiismerete az oka, és ezzel le is leplezi önmagát. E magatartása és megnyilvánulása annyira leleplezõ lehet, akár egy hazugságvizsgáló. Összegzésképpen következik az is, hogy aki hatalmi erõvel akadályozza vagy tiltja az igazságkeresõ törekvéseket, az is csak hamis lehet.

A szeretet próbája az igazság A szeretettel-kegyelemmel kimondott igazságra az igaz ember szeretettel válaszol. Ha valakiben az igazság mégis gyûlöletet kelt, akkor az nem csak az igazság, de a szeretet próbáján is elbukik. jó

jó

igazság

jó

jó

igazság

gyûlölet

jó

Az igazság kimondása próbára teszi a szeretetet. A gyûlölettel az igazság és a szeretet is elbukik.

Fogjunk össze, de kivel? Szétforgácsolódott társadalmunkban, lelkiismeretünkre hatva, számtalanszor hangzik el ez a felhívás az összefogásra. Nézzük meg, kivel is szabad összefogni? De elõbb tisztáznunk kell, hogy értékrendi szempontból mi alakítja ki a természetes vonzódásokat. Ezek tisztázására szólásaink-mondásaink is vannak: Madarat tolláról, embert barátjáról. Összenõ, ami összetartozik. Hasonló a hasonlót vonzza. Ezek úgy a jóra, mint a rosszra érvényesek. Jelekkel fel is rajzolhatjuk ezeket a természetes vonzódásokat. vagy vonzódás

vagy vonzódás

Mindkettõ, a jó is és a rossz is a hozzá hasonlót vonzza.

Mindjárt adódik a következõ kérdés: - Mi is a vonzódásuknak, összenövésüknek az elindítója? - Nyilvánvalóan csak a közös értékrend és közös érdek lehet. A jók rendszerint a Teremtõ Isteni Rend szolgálatára fognak össze, az igazság érdekében, de a kegyelem és számonkérés eszközével, a rosszak pedig csakis a maguk érdekében, a Rend és igazság ellenében, - többnyire a jó felszámolására. „Eszik egymást!” Viták alkalmával számtalanszor hangzik el ez az ítélkezés.

370


Aki ilyet szól, annak elõbb ajánlatos önmaga számára tisztáznia a két vitatott fél mindegyikének erkölcsi minõségét. Az eddigiek alapján láttuk, hogy ezek különbözõ erkölcsûek lehetnek. Igaza pedig annak a jónak lehet, amelyik a kegyelmi figyelmeztetés után a számonkérés eszközével igyekszik helyreállítani az igazságot. A jó és rossz vitája értékrendi vita. A rosszak közti vita sosem értékrendi, hanem a közös tett utáni koncon marakodás kiváltotta érdekvita. jók jók kegyelem

számonkérés

rosszak felszámolás A Tolsztaja Mogila nevû kurgánban talált szkíta arany nyakéken a védekezésre képtelen LOVAT (LÓ=JÓ) két oldalról szaggatják az egymással összefogó rosszak. (Lásd nagyobb méretben a könyv végi II. mellékletben.)

A jók együtt az igazságot szolgálják, a rosszak rendszerint az igazság és a jó ellenében fognak össze.

Az emberi viszonyulások jelzései felfedik a valódi erkölcsi minõségeket: A hasonlóak vonzásának törvényébõl az is következik, hogy ha két ismeretlen szereplõ láthatóan szinte folyamatosan megegyezik egymással, akkor e kettõnek a hasonlósága - jó vagy rossz jelleggel - idõvel igazoltnak tekinthetõ:

A folyamatosan megegyezõ ismeretlenekrõl idõvel igazolódik, hogy hasonlóak: jók, vagy rosszak.

Ha viszont két ismeretlen szereplõ bármennyire is hangsúlyozza a megegyezést, de ez gyakorlatban mégsem valósul meg, akkor igazolódik ezeknek a különbözõsége. Amelyik fél kerüli a szembesülést - többnyire rejtetten -, az a hamis. A meg nem egyezõkrõl idõvel kiderül, hogy különbözõek és az egyikük többnyire az igazság álcájával rejti hamisságát. Ezek a felismerések az egyéni kapcsolatokon túl, csoportokra is érvényesnek tekinthetõk. Nyilván, ott az értékek és az érdekek - a csoport hierarchia jellegét is figyelembe véve - többrétegûek, emiatt a jelenség értelmezése is összetettebbé válik. Kivel is fogjunk tehát össze? - Miután a rosszat felismertük, a kérdésre egyszerû lehet a válasz. Csak az igazolódott jóval. A rejtett és hamisan, többnyire igaznak mutatkozó, de mégiscsak kifosztó rosszal semmi esetre sem.


371

Értékrendek keveredése A jó és rossz értékrendek keveredése nyomán, a belsõ feszültségek feloldására, törvényszerû egy értékrendi „közös nevezõ” kialakulása, mely élesen körülhatárolhatóan vagy a jó, vagy a rossz irányába történik. Ez egy folyamatnak az eredménye, amit kiismerhetetlenség elõz meg. Az efféle keveredett és ismeretlen minõséget a jó, érthetõ módon, elõítélettel és bizalmatlanul kezeli mindaddig, míg nem igazolódik e keveredett minõségnek a jó irányába történõ változása.

bizalom

bizalmatlanság

értékrend keveredés

külsõ hatás

kiismerhetetlen minõség

A kevert értékrend, a kiismerhetetlensége miatt bizalmatlanságot szül.

A gonosz felismerhetõsége Ha bármilyen szinten egy számunkra ismeretlen, vagy kétes minõségûnek tartott szereplõ a felismerhetõen jónak a felszámolására törekszik, akkor alaposabb elemzés kimutatja e szereplõ gonoszságát. Gyakori példa, hogy a jószolgálatot is az anyagi érdek számolja fel, mely még az emberek szellemi-lelki kapcsolatából is anyagi hasznot szándékszik húzni.

felszámolja jó Ha ismeretlen vagy kétes minõségû szereplõ felszámolja a jót, arról idõvel kiderül gonoszsága.

A magyar erkölcs iskolai oktatásának fontossága A magyar erkölcsöt - hagyományosan - az igazságosság, a szeretet, az önfeláldozás, a megbocsátás, a jótékonyság jellemzi és a rend - az igazság - helyreállításának küldetéstudata. Ezeket minden felnövekvõ új nemzedékbe kötelességünk átörökíteni. Leginkább erkölcsi példák révén lehetséges, melyek jelen vannak a magyar hagyományban, különösen a népmesékben és a mondákban. Ezek hõse a megtévesztõ külsõ alatt is, a belsõ rejtett értéket keresi. Miközben fejlõdik, áldozatokat hoz, mert tudja, a jótettért a végén mindenképpen jó jár. Korunk társadalma pusztulásának legfõbb okaként mindenki az erkölcs válságát emlegeti. Ezért lenne fontos az erkölcs oktatását a humán tárgyak, a magyar nyelv és irodalom-, történelem-, de fõképpen a hitoktatás keretében, nemcsak az általános iskolákban, de a felsõbb intézményekben, például a középiskolákban is bevezetni. E célból szükséges lenne mielõbb elkészíteni egy átfogó tervet. A magyarságnak létkérdése, hogy ebben az elkáinosodott világban sikerül-e még idõben egy, a nemzeti hagyományokra építõ, Hunor-Magyar eszmeiségû erkölcstant beépíteni az iskolai oktatásba.

372


Az erkölcs iskolai oktatásának ajánlott magyar módszere (Az emberi magatartások helyzet- és folyamatábrázolása) 1. Események elemzése A gyerekekkel a mellékelt ábrák - és hasonlóak - segítségével csoportos feladatként játszható olyan játék, melyben kitalálunk történeteket az adott ábrákhoz, és közösen megfejtjük, hogy a különbözõ helyzetekben az ismert négy magatartásforma közül melyeket tanúsítják a történet szereplõi.

2. Mesék elemzése Bármely mese elemzésével a feladat a következõ lehet: 1. Felrajzoljuk a mese magatartás-tanúsítási folyamatábráját! 2. Elemezzük a szereplõk magatartását és a magatartásuk változását! Mikor segítették, mikor gátolták egymást? 3. Megállapítjuk, hogy melyik történet végzõdik a szereplõk barátságával, és melyikben semmisíti meg az egyik szereplõ a másikat? Tolsztoj: A gõgös kakas (mese) Két kakas a szemétdombon verekedett. Egyik erõsebb volt, megverte a másikat, és elûzte a szemétdombról. Összegyûlt a tyúksereg a kakas körül, s magasztalni kezdte. De a kakas azt akarta, hogy a szomszéd udvaron is hírt halljanak erejérõl és dicsõségérõl. Felrepült a csûrre, csattogtatta szárnyát, s hangos kukorékolásba kezdett: - Ide nézzetek mind reám, legyõztem a másik kakast! Nincsen nálamnál erõsebb kakas a világon!


373

Végére sem ér a kukorékolásnak, lecsap egy sas, karma közé kapja, s elviszi a sasfészekbe. visszavonul

életben marad

gõgös lesz

elpusztul

Kelemen legyõzi Tóbiás

sas

A legyõzött Kelemen visszavonulva életben marad, a figyelmetlen és gõgös Tóbiást a sas pusztítja el.

Tolsztoj: A hangya és a galamb A hangya lement a patakhoz, hogy a szomjúságát csillapítsa. Jött egy hullám, elsodorta, s majdnem el is merítette. A galamb ágat vitt csõrében, meglátta, hogy merül a hangya, s ledobta az ágat neki a patakba. A hangya ráült az ágra, s megmenekült. Nemsokára jött egy vadász, és madárfogó hálót vetett a galambra. Már készült is a hálóját összecsapni, de a hangya felmászott a lábára, s megcsípte: nyögött egy nagyot a vadász, és a hálót elejtette. A galamb meg kirepült és messze szállott. megmenekül hangya megsegíti

megsegíti

barátság

galamb rabságba veti árvíz

bajban

vadász

Elõbb a galamb menti meg a hullám elsodorta hangyát, késõbb a hangya segít a bajba jutott galambon.

Arany László: A kis kakas gyémánt fél krajcárja Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:

374


- Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat. - Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak. De a török császár erõvel is elvette tõle, hazavitte, betette a kincses kamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta: - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megharagudott erre a török császár. - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba. A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: - Szidd fel begyem a sok vizet, szidd fel begyem a sok vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból. A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába. - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának: - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égõ kemencébe. A szolgáló megint megfogta a kis kakast, az égõ kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki begyem a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tüzet. Akkor megint csak felszállott az ablakba. - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Még nagyobb méregbe jött erre a török császár. - Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé a méhes kasba, hadd csípjék agyon a darazsak. A szolgáló belévetette a kis kakast a méhes kasba. Ott megint elkezdi a kis kakas: - Szidd fel begyem a sok darázst; szidd fel begyem a sok darázst! Arra a begye mind felszítta a sok darázst. Akkor megint felszállott a török császár ablakába. - Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele. - Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a bõ bugyogóm fenekébe. Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a bõ bugyogója fenekébe. Akkor a kis kakas megint csak elkezdi: - Ereszd ki begyem a darazsakat, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem a darazsakat, hadd csípje meg a farát!


375

A begye mind kieresztette a darazsakat, azok jól megcsipkedték a török császár farát. Felugrik erre a török császár. - Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek hamar a kincses kamrába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját. Bevitték a kis kakast a kincses kamarába, ott megint elkezdi a maga mondókáját: - Szidd fel begyem a sok pénzt, szidd fel begyem a sok pénzt! - Erre a begye mind felszítta a török császár három kád pénzét. A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belõle, még máig is él, ha meg nem halt. okos kiskakas kiskakas kér

támadja

elveszi

víz tûz darázs

büntet darázs fáj

török császár

megjavul

A kifosztott és támadott kiskakas az ellene bevetett „fegyvert” (darázs) a császár ellen fordítja.

3. Történelmi esemény ábrázolása Kemény Simon önfeláldozása Kemény Simon, a marosszentimrei hõs, aki az 1442. évben Hunyadi János jelmezébe öltözve, ennek ruháit magára véve, hazájáért s vezéréért, kinek életétõl a haza sorsa függött, hõsi halált halt. A török ellenség ugyanis Hunyadi Jánosban látván a magyar haza legfõbb oszlopát, elhatározta, hogy mindenekelõtt ennek életére tör az ütközetben; ezt megtudván Kemény Simon, arra szánta magát, hogy annak zászlaját s öltözetét elsajátítsa, s ezúton önmagát feláldozva, megmentse az imádott vezér életét. megmenekül Hunyadi

Hunyadi

átadja életét

büntet veszélyben meghal

Kemény Simon megöli

legyõzi a törököt török

török

Kemény Simon arra szánta magát, hogy önmagát feláldozva, megmentse az imádott vezér életét.

376


Kemény Simon, önfeláldozásával Hunyadi Jánosban él tovább. Röviden összefoglalva: önfeláldozás Kemény Simon

mint átváltozás Hunyadi

Hunyadi

Kemény Simon, önfeláldozásával és életádadásával átváltozik Hunyadi Jánossá.

Az erkölcsi oktatás gyakorlati tapasztalatai Kohézió Egyesületünk évente rendezett zsombolyai nyári kézmûves gyerektáborai alkalmával, a gyakorlatban is beigazolódott a fent bemutatott módszer oktathatósága. Meglepetésünkre már a 8-10 éves gyerekek is rendkívül fogékonyak a módszer elsajátítására.

A zsombolyai Kaláka kézmûvestábor résztvevõi

Mindössze néhány óra alatt, példák által tökéletesen felismerték a négy alapvetõ emberi magatartástípust, és az ábrázolt élethelyzetekben könnyedén értelmezték a különbözõ emberi magatartás-minõségeket - a jót és a rosszat - és azoknak a változását. Az elemzésekhez használt helyzet- és folyamatábrákat is rövid idõ alatt megértették.

III.3. A család erkölcsi minõsége

A CSALÁD ERKÖLCSI MINÕSÉGE

377

378


III.3. A CSALÁD ERKÖLCSI MINÕSÉGE A család……………………………………………...……………………..… Kötelességek a családban…………………………………………..………… A szülõi gondolkodás és gondoskodás……………………………….……… A jó nevelés: a képesség, kötelesség és jog összhangja……………...……… A jó mintájának átörökítése…………………………………………..……… Szülõk a családi hierarchia csúcsán…………………………………..……… A rossz nevelés: jog és kötelesség összhangjának megbomlása………..…… Jó és rossz sokszorozódása a családban………………………………...…… Külsõ tényezõk hatása a családra………………………………………..…… A megmaradás alapértékei……………………………………………..…..…

379 379 380 380 381 382 384 385 386 387


379

A család Közösségnek és nemzetnek is alapegysége a család. Ezért rendkívüli fontosságú a család minõségének kérdéseivel foglalkozni. Mit értsünk családon? - Legszûkebben a szülõk és gyermekek egységét jelenti. Tágabb értelemben egyik oldalon az apa szülei és testvérei, másik oldalon az anya szülei és testvérei is beletartoznak a család fogalmába. Még tágabban értve az oldalági rokonok, az apa és anya testvéreinek a legszûkebben értett családja is benne van „a mi családunk” fogalmában; ha pedig a család történetérõl, származásáról van szó, akkor az elõdök hosszú sora is ide tartozik. Ezek a tágabb értelmezések valójában attól fosztják meg a család szót, még inkább a családi életet, ami a lényege: nevezetesen zártságától, határozottságától. A férj és a feleség magában még nem család. A családot, az emberi társadalom legkisebb önálló egységét csak szülõk és gyermekek együtt alkotják; a nagyszülõk rendesen nincsenek benne a család legszûkebb körében. A család fája tehát két gyökérbõl nõ ki, s a társadalomnak olyan alkotó része, melynek Családfa minta ágai is két irányban kapcsolódnak a szomszédos fákba, a két oldali rokonságon át a nemzetbe, az egész emberi közösségbe. A mag mindig a szorosan értett család: a szülõk és gyermekek. [1.]

Kötelességek a családban Az együttélõknek az emberi közösségben, ennek mindenik alakulatában kölcsönösen kötelességeik vannak egymás iránt. Minél szûkebb a közösségben levõk köre, annál szorosabbak a kapcsolatok, annál jobban egymásra vannak utalva, annál nagyobb mértékben megérzi a közösség mindenik tagja, hogy a többiek õiránta jól vagy rosszul teljesítik-e a kötelességüket. A kölcsönös kötelességek jelentõsége a családban érzik meg legközvetlenebbül. Egészséges a családi élet csak ott lehet, ahol a családnak minden, már gondolkodni tudó tagja érti, hogy mindkét félnek vannak kötelességei, azaz vannak szülõi kötelességek és gyermeki kötelességek. A kötelességeknek ez a két csoportja külön-külön is kettéválik.

380

Két ága van a szülõi kötelességeknek: egyik ág a szülõk, apa és anya egyéni kötelességei egymás iránt; másik ág a két ember közös kötelességei gyermekeik iránt. A gyermeki kötelességek egyik ága: minden egyes gyermek kötelessége a szülõk iránt; a másik ág: a testvérek kötelességei egymás iránt. [2.]


Apa

gyerek

gyerek Anya

Kötelességek a családban: a szülõk egymás iránt, együtt a gyerekeik iránt, minden gyerek a szülõk iránt és a testvérek egymás iránt.

A szülõi gondolkodás és gondoskodás A szülõi gondolkodásnak az az alapvetõ tulajdonszellem sága, hogy a gyermek benne a középpont, azaz mindig (tudás) a gyermek állapota, magaviselete, jövõje foglalkoztatja, mindent a gyermekre vonatkoztat; a szülõi gondolkodású ember érzelmi világában a gyermeke JÓ iránti szeretet az uralkodó érzelem, innen származik öröm és fájdalom, aggodalom és megnyugvás; akarálélek test sát, cselekvését is ez irányítja: mindent megtesz a (jellem) (tett) gyermek javáért, és nem tesz semmit, ami annak káros lehetne. A szülõi gondoskodás a gyereket a JÓ mindhárom A másik jellemzõ tulajdonsága pedig a szülõi gonirányába fejleszti dolkodásnak az a szándéka, hogy gyermekünket valami eszményünk szerint alakítsuk. Háromféle cél áll mindnyájunk elõtt, s jó ezeket külön meggondolnunk. Egyik a gyermek testére vonatkozik: a testi nevelés célja az egészség. A másik az értelemmel, a gondolkodással kapcsolatos: az értelmi nevelés célja a szellemi önállóság. A harmadik azt mondja meg, milyennek óhajtjuk a gyermek érzelmi világát: az erkölcsi nevelés célja a nemeslelkûség, a tiszta jellem. [3.]

A jó nevelés: a képesség, kötelesség és jog összhangja A gyerek, születése pillanatától rászorul környezetének gondozására, azaz szükségállapotban van. A szülõi nevelés célja épp az, hogy gyerekei testi, értelmi, érzelmi képességeinek, készségeinek fejlesztésével és cselekvési lehetõségeinek növelésével együtt növekedjen felelõs kötelességvállalása.


381

Szülõk

jó nevelés

jó nevelés

jó nevelés

gyerek

szükségben

kevés képesség kevés kötelesség kevés jog

növekvõ képesség növekvõ kötelesség növekvõ jog

több képesség több kötelesség több jog

A jó nevelés a gyerek képességeinek fejlõdésével együtt növeli jogait, de kötelességvállalásának tudatát is.

A képességek megléte egymagában nem elég a kötelességek teljesítéséhez. Feladat és kötelesség teljesítéséhez a képességek mellé ugyanolyan mértékû jog is kell. Összhangban kell legyen képesség, kötelesség és jog. A hierarchiának is ez az alapja: több képességhez és kötelességhez több jog, kevesebbhez kevesebb jár. A helyesen nevelt gyerek szüleitõl fokozatosan veszi át a cselekvési a család belsõ mintákat és ismeri meg a másokért Szülõk szövetsége cselekvés örömét is. A cselekedet igénye korán benne van a gyerekben, kölcsönös a szülõ hibája, ha idõhiány, türelsegítés család metlenség okán megfosztja ettõl. Egyszerûsítve a fenti ábrát a szülõi jó nevelés révén, a gyerek fokozatos Gyerekek felelõsségvállalásával alakul ki a család igazi belsõ szövetsége. Kölcsönös segítés a család szövetségét erõsíti

A jó mintájának átörökítése A jó, röviden kifejezve: tudás, jellem és tett, ami ugyancsak a szellem, lélek és test (tett-cselekedet) összhangja. A szülõi magatartás jó-rossz minõsége döntõ jelentõségû a család minõségének jövõbeni kimenetelében, mert a még ki nem alakult gyerekek elsõsorban szüleiktõl veszik át ember-minõségi mintájukat. Fontos tehát, hogy mindkét szülõben meglegyen a szellemi, lelki, testi jóra törekvés igénye. Az embernek, hitbõl fakadóan, arra is kell irányuljon tudatos gondolkodása (szellem-tudás), hogy életének mindennapjaiban, az anyagiakon kívüli küldetésétmegbizatását is megtalálja. Ez, a nevelésben külön feladatot ró a szülõre azáltal, hogy neki gyerekeiben is tudatosítani kell ezt az anyagiakon túli feladatot.

382


küldetés

küldetés küldetés Anya

Apa erények

cselekedet

erények

cselekedet

gyerekek erények

cselekedet

Az élet elsõ szakaszában a szülõi mintának van elsõdleges szerepe a gyerekek alakulásában

Az emberi jó, teljességében csak akkor bizonyosodik be, ha a küldetésre (megbizatásra) kapott szellemi tudást egyaránt igazolja a lélek jelleme (erények) és a fizikai test tette (cselekedete, szolgálata). Ezt a jót nemzedékrõl nemzedékre kell átörökíteni, amit elsõsorban a család képes teljesíteni. Ezért fontos, hogy a jó átadásában a szülõk mintaként szolgáljanak gyerekeik számára. A küldetésrõl szólva, - ha valaki túlzásnak érzi a fenti fejtegetéseket -, akkor feltehetõ számára a következõ kérdés: Elképzelhetõ-e az, hogy az ember, kinek megadatott szellemi-lelki-testi képesség, csak arra a legalacsonyabb állapotra érdemesült volna, hogy küldetés nélkül, kizárólag a „méltatlan” földi anyagiakat gyarapítsa, amit mindenképpen elhagy? Ennyire semminek nem tekintheti magát az ember és azt a tervet sem, amelynek õ a legfõbb földi szereplõje! Tehát kell lennie küldetésnek - kinek több, kinek kevesebb -, csak alázattal kell keresni. Az erények és cselekedetek is csak a küldetést szolgálhatják, miként azt láttuk korábban az igazság-kegyelem-törvény vonatkozásában is.

Szülõk a családi hierarchia csúcsán A család tagjainak - a szülõknek és a kisebb-nagyobb gyerekeknek - az egyéni képességeiktõl függõen, különbözõ mértékûek kötelességeik és jogaik. Ebbõl adódik, hogy már a család sem mûködhet belsõ hierarcia nélkül. A családi hierarchia csúcsán az apa-anya páros áll, akik a család összetartói is. Õk a felelõs mag. Már korábban láttuk, hogy a Teremtõ Rend szerint õk kétféle minõséget adnak, mindenik a maga szerepével születik. Elfajzott és Isteni Rendtagadó gondolkodásnak tekinthetõ az, amelyik ezt a különbséget tagadja. Az alábbi ábrán a férfi és nõi minõséget jelenítettük meg. E házastársi magban egyaránt felismerhetõ a Teremtõ Isteni Rendnek úgy a minõség (igazság, kegyelem, törvény), mint a viszonyulás (Isten, házastársak, környezet) mutatója. - a Hit: a felsõ-alsó csúcs (adakozás és befogadás). A férfi minõség a hitért felelõs, õ a család szellemi papja, a nõi minõség engedelmeskedik, hozzá igazodik. - a Házastársak: férj és feleség. Mindkét fél belsõ harmóniára kell törekedjen a jóban (igazságban, szeretetben, szabályban), egyiknek a bölcs döntését, a másik mértékkel, de mércével is kell elfogadja.


383

hitért felelõs megbizatás

mértékletesség

Adakozó (Apa-férfi) bölcsesség, értelem

családját védõ

otthon melege

Befogadó (Anya-nõ)

engedelmesség

A házastársak életmintájának fontos szerepe van a gyerekek alakulásában

- a Környezet: az otthon. Itt a férfi hangsúlyosan kell a család védelmét gyakorolja. Képviselje a szabályt családon belül, de a törvényt is kifele. Míg a nõ kifejezettebben az otthon melegét, az odaadó szeretetet kell biztosítsa. Ketten, egymást kiegészítõ férfias-nõies szerepû párost alkotnak, melyben a leosztott feladatok cserélõdhetnek élethelyzettõl, egyéni rátermettségtõl függõen. A házastársak összeszokása idõvel kialakíthatja azt a gyakorlatot, hogy egy adott családi kérdésben általában egyikük dönt (ad

), és a másik hozzá igazo-

dik (elfogadja ). Más esetben fordítva. Azonban, az új, megoldandó feladatok szükségessé teszik az egyeztetést is. Ez a viszonyulás - adok, elfogadok, egyeztetek - mintaként szolgálhat a gyerekek számára is. A házastársi viszonyban is viszonyulás felismerhetõ ugyanaz, a már korábban bemutatott „hierarchia és testvériség” viszonyulás, melyben kölcsönösen és felelõsséggel a család érdekében, lehetõségeihez mérten mindenik fél Harmonikus a házastársi viszonyulás, ha kölcsönösen adnak és elfogadnak teljesíti a másiknak igényét, ami a lehetõségszükség-testvériség harmóniaállapota. Válságba kerül a család, ha a viszonyulásnak ez a kölcsönös döntés-elfogadásegyeztetés formája megszûnik. Ilyenkor önkényes, hibás döntések születhetnek, aminek a család szenvedi kárát. Ez rossz mintát mutat a gyerekek számára is. A gyerekeit egyedül nevelõ szülõ helyzete oly módon is nehéz, hogy egymagában ezt a kölcsönös segítés-viszonyulás mintáját nem tudja felmutatni. Már a család, a társadalom alapegységének szerkezete mutatja, hogy a két szereplõs - apa-anya - vezetõ magnak léte az életnek egy rendkívüli fontosságú, eleve elrendeltetett feltételének kell lennie. Kettõjük segítõ-mellérendelõ kapcsolata, a család szintjén lehetõvé teszi a képességek szerinti felelõsségek megosztását, egyikük akadályoztatása esetén a másiknak a felelõsség átvállalását, de a kölcsönös ellenõrzés lehetõségét is. Hosszú távon csak ez a feltétel biztosíthatja a család megmaradását és nemzedékeken át az élet természetes folytonosságát. [4.]

384


A rossz nevelés: jog

és kötelesség

összhangjának megbomlása

A gyerekek felelõs magatartásának kialakítási folyamatába akkor csúszik hiba, mikor a szülõ a képesség és kötelesség figyelembe vétele nélkül többletjogokat kezd adni gyerekének a családi hierarchiában. Ez, a gyerekben hamis önképet alakít ki. Elkezdõdik az önmaga túlértékelésével együtt környezete lebecsülése.

Szülõk

rossz nevelés

rossz nevelés

rossz nevelés

rossz nevelés

gyerek

képesség kötelesség jog

több képesség kevés kötelesség többletjog

több képesség kevés kötelesség még több jog

Rossz az a nevelés, mely a gyerek fejlõdése során csak jogokat növel, de kötelességeket nem.

Habár valós lehetõségei

lennének már feladatai teljesítésére, mégis hamis

szükségletei kielégítését követeli zására, elkezd uralkodni környezetén. Ez a nevelési hiba a gyerek zsarnoki kulásához vezethet:

. Többletjogával, önmaga kiegyensúlyoés kisajátító

magatartásának kiala-

Szülõk

ad

zsarnok, kisajátító

ad

zsarnok, kisajátító

gyerek

uralkodik jogot követelve

uralkodik többletjogával

zsarnok, még több joggal

Rossz a nevelés, mely többletjogokkal a gyereknek lehetõséget ad zsarnokian uralkodni környezetén.


A fenti ábrát leegyszerûsítve látható, hogy a szülõ, bármennyire is jót akar, de ha csak kiszolgálója a gyerekének, idõvel õt könnyen a család önzõ zsarnokává teheti, ami magával hozhatja a család belsõ általános leromlását is. Ígéretes indulás után, de nevelési hiba folytán, a gyerek magatartása a családban állandó belsõ torzsalkodások okozója lehet. Ez késõbb nem marad meg csak a család keretében, mert a gyerek felnõttként a külvilágba is ugyanezt a magatartást viszi tovább.

385

a család belsõ romlása

Szülõk

ad

követel

család

Gyerek

A rossz nevelés a gyereket önzõvé teszi.

Jó és rossz sokszorozódása a családban Ha a család vezetõ magjának minõsége jó, és nevelési módszere is jó, akkor a család minõsége a jó irányba fejlõdhet és megsokszorozódhat. Ha a szülõk emberi minõség mintája rossz, gyerekeik révén általában a rossz minta sokszorozódik. Szülõk

Jó minõségû család

Gyerekek

Jó szülõkkel a jó minta sokszorozódhat.

Szülõk

Rossz minõségû család

Gyerekek

Rossz szülõk a rossz mintát sokszorozzák

A jövõért is felelõs közösségek a fenti jelenséget nagyon komolyan kell vegyék. Lévén a család a közösségek alapja, a belõle sokszorozódó rossz idõvel kihat az egész társadalomra, azt rontja le. A család minõségének helyreállításához a család vezetõ magjának, a szülõknek a minõségén kell változtatni, átnevelni õket. Ebben az idõszakban szülõi minõségükbõl lefokozottan, akár csak kiskorú gyerekeik, a felelõs magatartás elsajátításáig, õk is nevelésre szorulnak. Ha ez az erõfeszítés teljes mértékben eredménytelen, akkor nem marad más, mint a szülõknek, mint alkalmatlanoknak a nevelési joga megvonása.

386

III. Erkölcsiség és küldetés Szülõt és gyereket külön nevelni

leválasztani

Szülõt és gyereket külön nevelni

Szülõt és gyereket együtt nevelni

A rossz megsokszorozódásának elkerüléséhez a szülõk minõségét kell helyreállítani.

Külsõ tényezõk hatása a családra A gyerekek növekedésével erõsebbek lesznek a külsõ hatások. A nevelés alapozását a családból kapja, de mindezt kiegészíti, és egyre határozottabban felülírhatja a külsõ hatás. Ez lehet jó. De, mivel az embert uraló láthatatlan és kétszínû hatalmaknak anyagi érdekében áll az igazi, alapértékek leplezése és a hamisak fogyasztásának ösztönzése, ennek hatása a még fejlõdõ gyerekekre kifejezetten rossz lehet. Ennek eszköze a mindent behálózó tömegtájékoztatás. A család társadalmi környezetben él, így elkerülhetetlenek a külsõ hatások, melyek érintik mint egységet, de a család tagjait is külön-külön. A mai szülõk, idejük nagy részét munkahelyükön töltik. Nagy mértékben munkakörülményeiktõl függ, hogy milyen idõbeosztást engedhetnek meg a munkahely, a család (gyerekek) és a szabadidõ között. Ebben a környezetben vázoljunk fel két lehetséges folyamatot: Ember- és családbarát környezet. Az a jó környezet, mely építõleg hat egyénre és családra egyaránt. A szülõnek ideje kell legyen munkára, családra (gyerekekre) és pihenõidõre, de pénze is a családra, és a szabadidõ tartalmas eltöltésére. jó munkahely

értékesen töltött szabadidõ

idõ

külsõ jó hatás

idõ szülõk

fejlõdik

pénz

pénz idõ

gyerekek Ha jók a körülmények és a környezet, akkor a család jó irányba fejlõdhet.


387

A szülõ munkahelyének körülményeitõl függ ezen feltételek teljesítése: hogy az biztosítja-e a család létéhez szükséges elegendõ anyagit, de ugyanakkor hagy-e elég idõt számára kötelességei teljesítésére és igényei kielégítésére. Ha ezek teljesülnek, akkor jó körülmények között a család is jó irányba fejlõdhet. Ember- és családellenes környezet. Rossz az a munkahely, mely a szülõ idejének nagy részét elveszi. A nevelés korai szakaszában a szülõ még követheti gyerekének fejlõdését, de ideje csökkenésével egyre inkább „távirányításos” nevelésre kénytelen rátérni. Irányítás nélküli gyerekének egyre több szabad ideje lesz. A szülõ, ilyen helyzetben, idõ helyett rendszerint pénzzel tölti ki az ûrt, így oldja meg gyermekével szembeni kudarcélményét. Ezzel el is rontott mindent, mivel gyerekének kötelesség nélküli többletjogot juttatott, aminek láttuk már, hogy hatása megrontó. rossz munkahely

értéktelen szabadidõ külsõ rossz hatás idõ

Rossz minõségû család

idõ

szülõk pénz

pénz

romlik

idõ gyerekek A rossz körülmények a család erkölcsi fejlõdését rossz irányba viszik.

A szülõ-gyerek kapcsolata a rászánható idõ hiányában elidegenedik. A gyerek számára idõvel ismeretlenné válik saját szülõje, kinek erényei õt már nem is érdeklik, csak az anyagi, amit biztosít számára. Szülõi ellenõrzés hiányában erõsödnek a külsõ hatások, melyek rendszerint tévútra vezetik: egy látszólagos világgal csapják be, melynek hamis értékeit sugallják mindenáron megszerezni. Ezzel erkölcsileg már el is bukott a gyerek, de a család is.

A megmaradás alapértékei Lévén a család célja a gyerekek jövõjének biztosítása, ezért szükséges tudatosítani a gyerekekben a megmaradás mindenkori alapértékeit. Sok minden más nélkül lehet élni, de ezek nélkül az emberi minõség és lét rövid idõn belül megsemmisülhet. A társadalom Istentõl elrendeltetett alapegysége és õsidõk óta mindmáig a legbiztosabb alapokon álló közössége a család. Ily módon válhatott a család a folyamatos áthagyományozás legfontosabb keretévé. A hagyomány átadása elsõsorban az egyén és közösség megmaradásának célját szolgálja. A természettel együttélõ ember számára a megmaradás alapértékei mindig ismertek voltak, hisz napi léte függött tõle. Csak az anyagi- és mûszaki tökéletességben való mértéktelen hit kábítása felejteti el ezt a mai emberrel.

388


A család ma is az a keret, ahol kötelezõ a megmaradás alapértékeit tudatosítani. Elevenítsük fel a már korábban magyar nyelviekben elemzetteket, hogy melyek is ezen alapértékek: - Mindaz, ami az ember anyagi-lelki-szellemi megtartását és épülését biztosítja, ami védi és fejleszti, amit magyarul úgy fejezhetünk ki, hogy: életének eleme és feltétele. Ezek egyben az emberiség õsértékei is, melyek mindenkor megtartották és éltették: az élelem, a védelem szellemiekben, lelkiekben és anyagiakban. Ezek, röviden: - a hite és hûsége (szellemi-lelki tápláléka és védelme), - anyagi élelme és - anyagi-testi védelme (ruhája, hajléka, háza, hazája-hona)

szellem, tudás HIt

ÉRTÉK

A mindenkori megmaradás csak ott biztosított, ahol ezen lélek anyagi HÛség ÉLelem alapértékeket a közösség ömaga, önellátóan képes áthagyoruHA mányozni és bármikor újrateremteni. HAjlék Ezen feltételeket leginkább a család és a faluközösség HÁz HAza-HOn teljesítheti, a városlakó ember életmódja erre már csak részben ad lehetõséget. Az alapértékek fontosságát bármely, elõreláthatatlan szükséghelyzet mutatná meg igazán. Ha valamilyen ok folytán pillanatok alatt minden megsemmisülne, akkor még marad-e hit, emberség, lesz-e tudás, hogy élelmet, ruházatot, hajlékotházat, hazát rövid idõ alatt újjáteremtsek? Egyénileg és közösségileg képes vagyok-e rá? Ez a megmaradás nagy kérdése, mely feltehetõ általánosan, de személyesen felteheti ki-ki magának. (Egyedileg fogalmazva: tudok-e saját hajlékot építeni, ruházatot készíteni, élelmet elõállítani? Mert, ha nem, annak pusztulás lehet a vége!) Ezeket megértve, mindaz a látszat értékhalmaz, amit a környezet ma sugall, hamar semmivé lesz. Mára a világon ezen alapértékek önálló megteremtésének lehetõsége, de igénye is a globalizációra törekvõ hatalmak erõszakos hódításával annyira lecsökkent, hogy az vészhelyzetben már az ember és közösségeinek létét veszélyezteti. Valamikor a falut tekintették a nemzet megtartójának, mivel folyamatosan az biztosította a közösségek számára az életképes népességet. A falusi ember, az önellátás érdekében mindent megtanult, amit egy családi gazdaság vezetéséhez tudni kellett. Saját alaplétéhez mindent elõállított, és a várost is ellátta élelemmel. Háborúk idején, az éhezõ és zaklatott városlakók is falura menekültek a túlélés érdekében. Ennek ellentéte a város, mely mivel képtelen saját alapellátását biztosítani, úgy léte fokozottan sérülékeny. Az alapvetõ szolgáltatások - élelem, víz, üzemanyag, fûtés, takarítás - túlzott központosítása révén a város olyanná válik, akár egy mesteséges éltetõre kapcsolt szervezet, melynek mûködése vészhelyzetben leállhat. A civilizáció természet- és emberellenes állapotokat eredményezhet. A globális törekvések sajnos mára a falut is ilyen irányba fejlesztik.

III.4. Közösségek erkölcsi minõsége

KÖZÖSSÉGEK ERKÖLCSI MINÕSÉGE

389

390


III.4. KÖZÖSSÉGEK ERKÖLCSI MINÕSÉGE Közösségrõl és önszervezõdésrõl……………..……………………………... Egyénrõl és közösségrõl………………………………..……………….…… A közösség választás elõtt: szerves társadalom vagy zsarnokság…………… Kétféle társadalom szervezõdés: Zsarnokság (Olvasmány II., 2. rész)……… Zsarnoki uralom (megbomlott rend)………………………..……...………… A zsarnok………………………………………………………..…….…… A nemtelen szolga……………………………………………..…………… A nemes……………………………………………………...………...…… A zsarnokság térfoglalása…………………………………..……………… A zsarnokság megoszt és uralkodik………………………..……….……… A Gresham-törvény………………………………………………...….…… A korlátozatlan rossz mozgástere…………………………….....………… Közösségek erkölcsi önfelszámolódása………………………….………… A közönyösek tábora a rosszat erõsíti…………………………..……..…… A rossznak közösségi áthagyományozása………………...……...………… A közösségi rossz kezelése………………………………...……………..… Népuralom……………………………………………………..………...…… Kinek az uralma a népuralom? ………………………………..…………… Anyagiak fentrõl történõ elosztása…………………………........………… Tömegesített általános választások……………………………..………..… A demokratikus rendszer hibáinak következménye……………...………… Demokrácia és számonkérhetõség……………………………….....……… Levél a köztársasági elnökhöz……………………………………....……… Kétféle társadalom szervezõdés: Hierarchia (Olvasmány II., 3. rész)…...…… Szerves társadalom (egészséges rend) ……………………….………..…….. A szakrális hierarchia (Olvasmány I., 3. részlet)……………...…………… A hûségrõl (3. részlet folytatása)…………………………………..….…… Hûség a hierarchiában……………………………………………...….…… A hierarchiát fenyegetõ veszély………………………………….....………

391 392 393 394 397 398 398 399 399 400 401 401 401 402 403 403 404 405 407 407 408 409 409 411 412 414 414 416 416


391

Közösségrõl és önszervezõdésrõl A szerves társadalom jellegzetessége az önhasonnemzet lóság, ami az egész teremtett világnak sajátja: a részét képezõ kisebb és nagyobb elemek egyformán épülnek fel, szerves együttesük pedig szintén. Az egész tartalnagyközösségek mazza a részt, és a rész is magában hordozza az egészet. Egyik sem létezik a másik nélkül. Jellemzõ rá, kisközösségek hogy a legkisebb mûködési egységében is valamennyi családok tevékenység, illetve formai képlet örökítõdik. Egy szerves felépítésû társadalomnak a legkisebb A szerves társadalom jellegléptéke nem az egyén (mert, ha az egyén önmaga rendzetessége az önhasonlóság. szerében sokszorozódik, abból csak tömeg lesz, de A formai képlet öröklõdik. szerves rendszer nem), de még csak a társas ember sem, hanem a szerves lét folytonosságát biztosító család. Mára a szerves társadalom õsi szerkezetének csak az alapegysége hagyományozódott át, a család. Valamikor több család alkotta a nagycsaládot, a nagycsaládok nemzetséget, a nemzetségek törzset, a törzsek szövetsége az ország népét. Az önhasonlóság bizonyítható, mivel minden szint hasonló felépítésû alkotóelemekbõl állt össze.

Területi szervezõdések Népek közösségi területi szervezõdése alakította ki a köztes területi egységeket. ország Az ezredforduló után a magyar területi szervezõdés királyi vármegyék formájában mûködött. A megye szómegye nak a középkorban csak határjelentése volt, a vár szóval járás való összetételben jelentett körülhatárolt területet. Kialakulásukban Györffy György szerint a nemzetségek, település Kristó Gyula szerint a törzsek játszottak szerepet. A 13. század folyamán a várbirtokok eladományozása következtében a királyi vármegye rendszer meggyengült Közösségi önszervezõdés és felbomlott. Helyét fokozatosan a rendi önkormányzati jellegû nemesi vármegyék veszik át. A kialakuló köznemesség szervezetten, királyi támogatással próbált ellenállni a nagybirtokosoknak, igyekezett biztosítani befolyását az intézkedésben és a helyi közigazgatásban. A nemesi vármegye élén az ispán (fõispán) állt, akit a király nevezett ki. Az ügyek intézése egyre inkább az alispánok kezébe került, akiket viszont a vármegye nemessége választott meg. A vármegyéket általában 4 járásra osztották, melyek vezetõje egy-egy szolgabíró. A nemesi vármegyék szervei: a közgyûlés és a törvényszék. A 15. századtól alakult ki a jegyzõ tisztsége. 1520 után a vármegye jelentõsége egyre nagyobb, s a Habsburg uralom idején a rendiség országos szerveinek háttérbe szorítása után a vármegye az a rendkívül szívós intézmény, mely korlátozni tudta az abszolutisztikus törekvéseket, bizonyos fokig biztosítani tudta a nemesség rendi jogait,

392

mely törekvései igen fontosak voltak a nemzeti függetlenség megõrzése szempontjából. A nemesi vármegyét népképviseleti vármegyére elõször 1848-ban, azután az 1870. évi közigazgatási törvénnyel alakították át. Utódja a polgári vármegye, a polgári kori középszintû közigazgatás szerve. Fejlõdését két ellentétesen ható erõ befolyásolja: a központosító törekvés a kormányszervek részérõl, míg a megyei birtokosok irányából az önkormányzatiság. [1.]

Egyénrõl és közösségrõl


központosító törekvés országvezetés megye

önkormányzati törekvés A központi és helyi, ellentétesen ható törekvések

Egyén és közösségei kölcsönösen feltételezik nemzet egymást: egymásért élnek és egymásból, de úgy, hogy mindenik élhessen és élni hagyja a másikat. kisnagyAz egyén tesz a családért, a közösségeiért és a közösség közösség nemzetért, a család élteti az egyént, a közösségeket és a nemzetet, a közösségek és a nemzet is felelõs az egyénért és a családért. Az egyénnek, saját szintjén, érthetõen egyéni egyén család felelõssége van. De kié a közösségi felelõsség? Lévén, hogy a közösségek belsõ szerkezetére a Egyén és közösségek - család, kishierarchia jellemzõ, úgy itt a csúcsokon álló közösség, nagyközösség, nemzet vezetõké a közösségi felelõsség: a családban a egymásért élnek és egymásból. szülõké, a közösségekben és a nemzet szintjén a felelõsséget vállaló vezetõké. De hogyan oszlik meg a közösségi felelõsség? vezetõ nagyobb A családban nyilvánvaló a helyzet, mivel a szülõk rálátás között már eleve elrendeltetett a megosztott felelõsség. A nagyobb közösségekben a közösségi hagyomány alakíthatta ki, hogy a közösségi felelõsséget vállaló vezetõk a hibák elkerülése céljából hasonló súlyú kisebb közösségi ellenõrzésre lehessenek kötelezve. rálátás Az egyénnek, közösségi lényként a felelõssége annál nagyobb, minél magasabban helyezkedik el a közösségi Minden közösségben a hierarchiában. Életútja során a jó és rossz között vezetõnek nagyobb rálátása választhat. Társas lényként, erényeivel és vétkeivel van a belsõ folyamatokra, befolyásolja közösségét jó vagy rossz irányba. ezért nagyobb a felelõssége is. Mivel az emberöltõs létek minõsége kihatással van a hosszabb távú közösségi lét minõségére, fontos, hogy egy közösség kövesse, felügyelje és jó irányba befolyásolja saját belsõ rendjét, különös tekintettel a vezetõire, kiknek legnagyobb rálátása és hatása van a közösségen belüli folyamatokra. (Korábban említettük már, hogy a fenti szelleminek mindig


393

nagyobb a rálátása a lenti lelkire és anyagira.) Ezzel magyarázható, hogy elsõsorban a vezetõk erkölcsi minõségétõl függ, hogy egy közösség milyen irányba fejlõdik. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a befolyás kölcsönös, lévén hogy mindig a közösség az, amely valójában „kitermeli” magából a vezetõt. Egyén és közösség kölcsönös felelõsségvállalásból született meg az a közteherviselés, melybõl származó jövedelemnek a visszaosztását a közösség saját vezetõ rétegére bízza. A vezetõk ellenõrzött hatalma biztosíthatja csak, hogy elkerülhetõ legyen a közösségen belüli anyagi és hatalmi visszaélés.

A közösség választás elõtt: szerves társadalom vagy zsarnokság igazság

A közösség útja vezethet a szerves társadalom egészséges harmóniája irányába, vagy sodródhat a zsarnokság felé, mely sokszor mutatkozik a szabadság látszatát adó népuralom álcájával. A szerves társadalom kiegyensúlyozottságot, egységet kegyelem törvény és egészséget biztosít, mivel belsõ hierarchikus felépítéjog kötelesség sében a szereplõk, a Teremtõ Isteni Rend igazság-jogkötelesség teljesítésének mértékében foglalva helyet, a A szerves társadalom hartermészetes kapcsolódások révén kölcsönösen egészítik móniát biztosít, a népuralom jogot hazudik, a zsarki egymást. nokság kötelességet követel. A második rendszerben - a nyílt zsarnokságban - a zsarnokok sötét egoja csak kötelezettségeket ír elõ, - hierarchiáját a fentrõl jövõ erõszak alakítja ki. A népuralom egyenlõséget hirdet, látszólag jogot, szabadságot ad, ami valójában szabadosság, de ami végsõ soron egy hatalom elõbb szellemet, majd lelket és anyagit romboló diktatúrájába torkollik. A társadalomban egyenlõség nem lehet, mert a különbözõ szintû feladatok és felelõsségek megoszlása csak hierarchikusan történhet. Mind az egyenlõséget hirdetõ liberális, mind pedig a zsarnoki uralmú „rend” a társadalmat megbetegíti. Ezek egymásnak édestestvérei. Ezért van, hogy a félrevezetõen egyenlõsdinek indított és népuralomnak nevezett rendszerek hazug eszméikkel valójában céltudatosan megtervezett rendetlenséggel - anarchiával - vezetnek át a másik végletbe, az anarchiát kirobbantóknak diktatúrájába, mely azután önkényesen állítja fel saját rangsorát. Ez is egyfajta „rend”, de ez egy Rendellenes rend. A választás végsõ soron csak két lehetõség között van: szerves társadalom (egészséges rend) vagy zsarnokság (megbomlott rend). Márton Áron, a késõbbi erdélyi katolikus püspök az Erdélyi Iskola 1933-34. évi 5-6. számában hívja fel olvasói figyelmét az emberi társadalom két egyformán romboló rendszerére: a liberalizmusra és az akkor még alig ismert bolsevizmusra. Mindkettõ pusztításának célpontja elsõsorban a szent rend, melynek alapjai: az istenhit, az erkölcs és a társadalom õsi alapegysége, a család. „A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképû, fitogtatott tudálékossággal ránevelõdött arra, hogy az élet

394


legnagyobb és mindig égetõ kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törõdik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtõl függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságot az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák. Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, kettõs normájával, nyers erotikába fulladt irodalmával, mûvészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot; gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabadversenyével meghízlalta az élelmesek kis csoportját, és a technikai fejlõdés szédítõ fokán megszégyenítõ nyomorba nyomta a túlnyomó többséget; jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bõbeszédû, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette, világra hozta a bõrünk egész felületén és lelkünk legbensõ mélyén is égetõ fájdalommal szenvedett átkos, kilátástalan mai életet. A bolsevizmus édesgyermeke a liberalizmusnak. Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok. Nem álltak meg félúton, a liberális tételekbõl lehozták a legvégsõ következtetéseket. Kant még annyit mondott, hogy az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs.” [2.]

Kétféle társadalom szervezõdés: Zsarnokság (Olvasmány II., Pap Gábor elõadásából, 2. rész) (folytatás a 327. oldalról) A kérdés az, hogy a kétféle emberi viselkedési modell tud-e közösségi, tehát társadalmi viselkedésmodelleket létrehozni? Természetesen igen! A kétféle viselkedési modell kétféle társadalom szervezõdéshez vezet el, ami nélkül a Szent Korona fontossága megközelíthetetlen.

Káini modellû társadalom Az egyikben, a káini modellû társadalomban létkérdése Káinnak, hogy zárt egységeket képezzen, hogy azok, akik lényegük szerint összetartoznának, ne kerülhessenek egyetlen csoportba. Létkérdése! Ha ezt nem tudja elérni, akkor óhatatlanul a magasabbrendû eszmeiség, az egymásért való élés fog általánossá válni, s õ A káini típusú társadalomnak létérdeke, hogy zárt továbbállhat. egységeket képezzen. Ez a zárt egység lehet egy iroda, lehet egy osztályterem, lehet egy tanári testület, lehet egy parlament, de lehet akár egy áramszolgáltató rendszer is egy országon belül. Elég egyetlen rókát betenni egy tyúkudvarba és egyenlõ jogokat biztosítani a rókáknak és a tyúkoknak, belátható idõn belül elnéptelenedik a tyúkudvar. Az is igaz, hogy utána a róka is éhen pusztul, de ez a rókát nem érdekli. Ezt nevezzük demokráciának.


395

Tehát a káini modellû társadalomnak érdeke a zárt rendszerek létrehozása. Miért fontos ez? Azért, mert vele együtt jön a Gresham-törvény, ami a káini modellben kiköszöbölhetetlen. Lord Gresham fogalmazta meg ezt a törvényt Erzsébet királynõ idején és azt mondja ki, hogy: ha egy országban (ez a zárt egység) egyidejûleg kétféle pénznem van forgalomban, akkor törvényszerû, hogy a rosszabbik szorítja ki a jobbikat. Ezt a törvényt Egyetlen róka képes elnépteleníteni egy tyúkudvart. tanítják, de nem került be a közgazdászok gondolkodásának derékvonalába. Miért? Azért nem, mert rájönnének arra, hogy a törvény hatóköre nem áll meg a pénzvilág határán, sõt nem is ott bizonyítható legegyértelmûbben, hanem ez egy általános törvény és úgy is mondhatnánk, hogy nem Gresham-törvény: ez a Káin-törvény. A káini jellegû hatalomnak miért érdeke a zárt rendszer fenntartása? Azért, mert a rendszer föloldásával és a jóknak az összefogásával egy olyan megtisztulási folyamat indulhatna el, mely elsõsorban a káini hatalom létét veszélyeztetné. Ezzel az ember fokozatosan az emberhez méltó életet választaná. Ugyanis az a viselkedési modell, ahol én csak egyéni vagy kiscsoport érdek mentén tudok gondolkodni, ez nem az ember viselkedési és tájékozódási modellje, ez a fajta modell az állatvilágra jellemzõ. A rendszer föloldásával és a jóknak Az állatnál jobban önérdeket és csoportérdeket az összefogásával elindulhatna egy megtisztulási folyamat. elvileg sem lehet képviselni. Tehát, ha én erre biztatom az alattvalóimat, saját magam is ezt gyakorolom a politika szintjén, akkor én az emberiséget az állati szintre kényszerítem le. Ha káini módon fogalmazom meg a jövõjét, akkor állatcsordát nevelek és nem pedig embertársadalmat. Ha a múltat káini észjárással mutatom be, akkor az állati gondolkodást teszem természetessé még a történelmi távlatokban is. Jelenleg ez nagyüzemileg folyik. Ezért hallgatnak mélyen minden elõremutató történelmi eseményrõl, és emelik ki mindenkor a magyarság vereségeit, bizonyítandó ezzel, hogy a saját erkölcsével mire jutott. A folyamatos veszteség természetesen nem igaz. De az is biztos, hogy közel félezer év óta csak nagyon komoly erkölcsi veszteségek árán lehet háborúkat nyerni. Ez legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a magyar számára nem mindegy, hogy milyen áron gyõz. És ha ez csak erkölcsi veszteség árán történhet meg, akkor a magyarnak nem kell a gyõzelem. A legnagyobb erkölcsi tõkéje a magyarnak - ami a legfontosabb tõke a jövõre nézve is az, hogy az elmúlt ötszáz évben egyetlen háborút sem a gyõztes mellett fejezett be. Miért erkölcsi tõke ez? Mert a gyõztesek felismerhetõen erkölcstelenek voltak. Ezek minden létezõ összekülönbözésben a rosszabbat, a káini elvet képviselték.

396


Hogy ilyen áron nem kellett gyõzelem, az egy óriási erkölcsi tõke. Az állati szintre lesüllyedés volt elkerülhetõ vele. A Gresham-törvénynek rendkívüli a jelentõsége. Nem véletlen a gyakori emlegetése, ugyanis az ennek megfelelõ társadalom-modellnek, a káini alapú társadalomnak, a zárt körök létrehozása a lényege, és ennek a további sorsa azon múlik, hogy egy ilyen zárt közegbe akár csak egyetlenegy rókát be tudok-e vinni. Abban a pillaönpusztítás natban, ahogy egyetlen rókát bevittem, az egész zárt körben mûködõ rendszer totális csõdnek néz elébe. Ez csak idõ kérdése, hogy mennyi idõ alatt tudják teljesen kiírtani, leépíteni és ezt A zárt rendszerben a rossz, akár a rák azért kellene hangsúlyozni, mert nem köztudott, pusztít, de idõvel önpusztítóvá is válik hogy ez törvényszerû és nem emberi nézõpont kérdése. Törvények mûködnek a világban, vagy tudunk róluk és akkor ennek megfelelõen készülünk föl bizonyos találkozásokra, vagy kiszolgáltatjuk magunkat és csak akkor panaszkodunk, amikor már késõ. Ezeknek a törvényeknek a mûködésével tisztában kell lenni. És ha egyáltalán van értelme iskolákat mûködtetni, akkor éppen azért van, hogy az ilyen alaptörvényekkel megismertessük az embereket. Tehát ebben a káini modellben a demokrácia a megjogok hirdetett elv. Ez a típusú demokrácia azt jelenti, hogy közösségi Káinnak és Ábelnek - a rókának és a tyúkoknak - a jogok javak közösség életének irányításában ugyanazok a beleszólási jogai. Ez mit jelent? jogok Azt, hogy jelenleg ugyanolyan beleszólási joga van A káini típusú társadalom a demokratikus államok életébe annak is, aki egész egyenlõ jogokat hirdet életében mások rovására él - érthetõen szólva: lop, csal, hazudik -, mint annak, aki egész életében a közösségért élt, ezért áldozott, családja rovására, saját maga rovására. Ez egy képtelenség! A demokrácia úgy van meghirdetve, mint az elérhetõ legideálisabb jelenség. Honnan tudjuk mindezt? Onnan, hogy minden egyes agresszív beavatkozást egy másik ország életébe jelenleg ezzel indokolnak. Egy ország elõnyösebb helyzetbe juttatásához olyan felA demokráciában még külsõ rókaõr is ellenõrzi a róka tételeket szabnak, hogy a demokráciát hajlandó-e jogainak betartását. bevezetni ellenõrizhetõ módon. Tehát még ráadásul a róka ellenõrt is be kell engednie ellenõrizni, hogy a róka társa kellõképpen gyakorolhatja-e a maga jogait, a saját törvényei szerint. Érthetõvé válik ezzel az is, hogy miért általános az Európai Unió - de a világ országainak is a folyamatos lepusztulása. Hová megy a pénz? A gondok gyökeré-


397

re a magyarázatot a Gresham-törvény érvényesülése adja, melynek alapja pedig a káini modell. A demokrácia szót azért kell taglalnunk, mert a Szent Korona-elv szintén népre hivatkozik, pontosabban nemzetre. Amikor egy káini elven mûködõ társadalom a demokráciát meghirdeti, látnunk kell, hogy mi az, amit meghirdet és helyette mit valósít meg. A demokráciában elvileg népuralom lenne. De éppen a nép az, akinek a legkisebb a beleszólása, és aki biztosan nem gyakorolja a hatalmat. Tehát a káini modellben a hatalom gyakorlóinak szükségszerûen hazudniuk kell, bárki kerül oda, bármilyen lehetett azelõtt, hazuggá kell válnia. Lényegi velejárója, hatalom hogy hazudnia kell. Ígérni kell valamit és utána nem hazudik teljesíteni. Miért? Azért mert ebben a modellben nem egyenértékûek az ígérõk s azok akiknek ígérnek. Tehát a káini modellben van egy kiválasztott rész, aki én vagyok, nép Káin, s van az összes többi, aki nem azonos szintû, akit én adott esetben akár meg is semmisíthetek. Ezen a kettõsségen alapul. És ha sikeres akarok lenni, akkor A káini modellben a igenis kötelességem megsemmisíteni a másikat. Ezt a hatalom gyakorlóinak célt viszont hazugsággal kell takarni. Ezt tanítja a káini hazudniuk kell. viselkedés. [3.] (folytatás a 411. oldalon)

Zsarnoki uralom (megbomlott rend) A zsarnok a rossz kiválasztódás eredményeképpen jut hatalomra. Mindenekfölöttinek tekinti magát, hatalmat és jogot követel, de ehhez ugyanolyan mértékû kötelességet és felelõsséget nem vállal. Tömören kifejezve: erõszakosan uralkodik és kifoszt. Egy közönséges tolvaj „csak” lop, de egy zsarnok tolvaj hatalmaskodva foszt ki. Úgy tekinti, hogy alattvalójának vele szemben csak kötelezettségei vannak. Ez egy olyan megosztott rendszer, mely magában hordozza a folyamatos belsõ feszültséget. ego zsarnok zsarnok erõszak

kifosztás

alattvaló alattvaló elviseli (elfogadja)

tûri (odaadja)

A zsarnokság kialakítja saját függõleges zsarnoki-alattvalói hatalmi rendszerét, melyben az alattvaló kénytelen a zsarnoki erõszakot elviselni és kifosztását eltûrni.

398


A zsarnokság ereje abban rejlik, hogy vezetõje a hatalmat és az anyagiakat központosítva magához ragadja a legfelsõbb szintre, és önmaga védelmére létrehozza saját uralmának belsõ függõleges rétegzettségét, melyben a kiválasztódás a szereplõk szolgai magatartás hajlama szerint történik. A zsarnoki uralmak rétegei fentrõl lefele a következõk: - legfelül a kénye-kedve és egoja szerint uralkodó zsarnok (önkényúr); zsarnok - a zsarnokot szolgálja az, kinek szerepe a szolgák uralása, nevezzük õt zsarnok-szolgának; - a zsarnoki uralom ellentmondásos rétegét alkotják a kiismerhetetlen nemtelen szolgák, kik habár alattzsarnok szolga valói a zsarnoknak és a zsarnokság elszenvedõi is, de jellemben leginkább hozzá hasonlóak; - a zsarnoki uralom egyetlen értékes rétegét alkotják a nemesek: a független nemesek, a szolga nemesek és a nemes szolgák. Jellemzõjük, hogy mindenik nemességre törekszik, de míg az egyik viszonylag nemtelen szolga önálló, addig a másik a zsarnoki hatalom függõsénemesek gében próbál embernek maradni, a harmadik pedig a nemesi magatartású szolgaember. A zsarnoki uralom egyedüli Tekintsük át ezen rétegeket! értékes rétege a nemes

A zsarnok Jellemzõit fennebb már kifejtettük. Hozzá még annyit fûzünk, hogy õ mindenkivel szemben csak a feltétel nélküli szolgai magatartást tûri meg. A zsarnoki uralmaknak egy veszélyes és kétszínû magatartást tanúsító köztes, a zsarnokságot kiszolgáló rétege a zsarnok-szolga, aki egyszemélyben szolga is és zsarnok is: felfele szolga, lefele zsarnok. E kettõs játszmát általában addig viszi, míg alkalma nem adódik - akár árulással is - teljesen a zsarnok helyébe lépni. Hatalomváltásnál gyakran õ a következõ zsarnok.

A nemtelen szolga Ez egy kiismerhetetlen szolga típus, ki a zsarnok alatt meghunyászkodik, de ha szabadjára engedik, akkor szabadságával visszaélve hatalomra tör. Õ elnyomva: szolga, felszabadítva: öntörvényû zsarnok. A szabad emberi életet nem érdemli meg, mivel csak kordában tartva fogható vissza. Ez a típus szereti az anarchikus állapotokat, mivel leginkább az ilyen helyzetek juttatják hatalomra. Ámokfutásával rövid idõ alatt is óriási károkat képes okozni. Az elõbbi felsorolt három típus - a zsarnok, a zsarnok-szolga és a nemtelen szolga - jellemben legközelebb egymáshoz áll. Ezért van az, hogy a zsarnoki uralomváltások idején mindhárom réteg mozgolódik, elõnyös helyet keresve magának az újrarendezõdésben.


399

zsarnok rosszat ad

jót ad

hatalomra tör

átváltozik nemtelen Zsarnoki uralomban a nemtelen szolga meghunyászkodik.

nemtelen Korlátok nélküli szabad rendszerben a nemtelen szolga visszaél a jóval és hatalomra tör.

A nemes Általánosan tekintve a nemesi és szolgai állapot közötti különbséget mi adja? Milyen feltételei vannak a nemessé válásnak? A nemes: közösségének felelõs tagja, aki nagyobb kötelezettséget vállal, miáltal több jog is illeti. Egykor a nemes az érdemeiért kapott nemesi adományt, ami számára anyagi függetlenséget is biztosított. Ettõl lett önálló, szabad ember, a hatalom által megvesztegethetetlen, és maradhatott meg az anyagi csábítások közepette is nemesnek, vagyis nemet mondónak. A magyar hagyományban ezért volt rendkívüli jelentõsége az õsiség törvényének, amely biztosította a nemes Nemesi uradalom számára az anyagi függetlenségébõl származó befolyásolhatatlanságot. Ennek folytán lehetõsége adatott a rend és a felelõs lelkiismerete szerint dönteni. Az országgyûlésben csak ily módon képviselhette sikeresen a vármegye érdekeit a királlyal szemben. rossz lesz nemes csábítás

Az igazi nemest az anyagi csábítás nem befolyásolja magatartásában.

jót tehet

nemtelen rossz hatás

jó hatás

Nemtelen magatartása ingadozó, mert amilyen hatás éri, aszerint változik.

A zsarnokság térfoglalása A társadalmi hierarchiában zajló folyamatokra elsõdlegesen a hierarchia csúcsán álló szereplõknek van rálátása és befolyása. Ezért a zsarnoki rossz is elsõsorban a szellemi központokat célozza meg. Ezeket igyekszik átváltoztatni a

400

maga javára, eltávolítva a közösségek nemes vezetését, és elfoglalva a települések szellemi szívét. Ezután közösséget és települést már teljes mértékben bofolyása alá tud vonni. Az emberi élet szellemi lényegét is anyagivá züllesztõ mai világunkban jelzés értékû az anyagiassággal hivalkodó pénzintézetek látványos térhódítása a települések szellemi központjaiban. Ezzel egy idõben a valódi szellemi értékeket hordozó kulturális intézmények, tudásközpontok fokozatosan veszítenek teret, színházak, könyvtárak, könyvüzletek jelentéktelenednek el, és válnak áldozataivá a hódító anyaginak.

A zsarnokság megoszt és uralkodik A zsarnokságnak, az „oszd meg és uralkodj” elv szerinti legfõbb érdeke a társadalom mesterséges vízszintes megosztása, hol a közösség megrontásával és tagjainak egymás elleni kijátszásával tereli el a figyelmet saját erõszakos és kifosztó hatalmáról, a valóságos függõleges megosztottságról. A megosztás eszköze a zsarnok kezében olyan, akár egy fegyver, és hatása is olyannyira romboló, hogy a közösséget ezzel atomjaira bontja. Ez is a célja, mivel felszámolva a közösség szervességét, azzal annak ellenállási- és számonkérõ erejét is elveszi. A közösségek megrontásával és megosztásával a zsarnok fenntarthat egy olyan, búvópatakként áthagyományozható terheltséget is, mely bármikor felhasználható eszköz lehet számára újabb összetûzések kirobbantására. A társadalom egyedüli értékes rétege a jellemzõen szellemi adottságokkal megáldott nemesi réteg, mely még zsarnoki körülmények között is igyekszik gyakorolni közösségi felelõsségét. Ha már nincs lehetõsége feladatát teljesíteni, sem pedig átmenteni magát romlatlanul, akkor tartását védendõ rendszerint elmenekül. Ezzel egy közösség szellemileg lefejezetté válik, mely hosszú távon megpecsételheti a romlás szakadéka felé tartó közösség sorsát is.


A zsarnok elsõdleges célja: eltávolítani a hatalomból a nemes vezetést és elfoglalni a szellemi központokat.

ego

zsarnok

közösség

A hatalom erõszakos és kifoszt. Elterelésképpen megosztja a közösséget.

zsarnok

megromlás

közösség A zsarnok, belsõ terheltséget okozva ront meg közösségeket


401

A Gresham-törvény Zsarnoki társadalomban törvényszerû, hogy a rossz gyõz. De minden zárt rendszerre érvényes a rossznak a gyõzelme. A Gresham-törvénynek a társadalomra vonatkoztatott lényege így szól: ha egy igazságos szabályozás nélkül mûködõ zárt rendszerben egyenlõ esélyt kap a jó és a rossz, akkor idõvel mindig a rossz (az erõszakos-kifosztó) minõség válik uralkodóvá és hatalmasodik el a jón (az adakozó-befogadón). Más szóval kifejtve: ha igazságos törvény és ellenIgazságos szabályozás nélkül õrzés nélkül szabadjára engedünk egy társadalmat, mûködõ zárt rendszerben idõvel mindig a rossz válik uralkodóvá. A magyarázat egymindig az erõszakos és kifosztó rossz válik uralkodóvá. szerû: a rossznak mindig nagyobb az eszköztára! Miközben a jó, eredendõen csak az erkölcsös és törvényes eszközöket használja, addig a rossz ezeket is kihasználva, elsõsorban a szélesebb körû erkölcstelen és törvénytelen eszközöket veti be.

A korlátozatlan rossz mozgástere Ha egy társadalomban a törvény nem látja el a jó védelmének feladatát, vagy éppen a rosszat szolgálja, az menthetetlenül a romlás felé halad. Ilyenkor a jó és nemes elpusztul, megromlik, vagy elmenekül a zárt rendszerbõl, ezáltal a rendszer már képtelen magát belülrõl feljavítani. A továbbiakban a zárt rendszerben a rossz, magára maradva folyamatosan elszaporodik, végül - mivel törvénye a pusztítás - az önpusztítás útjára léphet. De gyakoribb az, hogy kimenekül a maga alakította, már lerombolt zárt rendszerbõl, megkeresi az õt éltetõ gazdaalanyt, hogy élõsködhessen rajta.

Ha törvény nincs

a jó elpusztul, megromlik vagy elmenekül,

a rossz elszaporodik,

majd vagy önmagát pusztítja, vagy a jó után menekül élõsködni.

Közösségek erkölcsi önfelszámolódása Egy közösséget hosszú távon éltetni és fejleszteni csak a nemes jellemû tagjai képesek. Bármely közösségben, a nemes jellemûség általános hiánya idõvel az erkölcs leromlásához vezethet, és hosszú távon akár a közösség felszámolódását is okozhatja. Ebben a folyamatban a vezetõ és a közösség felelõssége kölcsönös. Az általános erkölcs-hiányosság elindíthat egy lepusztulási-megromlási-elván-

402


dorlási folyamatot, ami idõvel a közösséget méltatlanná teheti akár a közösségi létre is. A történelem folyamán kimutatható, hogy számtalan népvándorlásnak lehetett okozója a közösségen belül jelentkezõ erkölcsi romlás. Ezért elsõsorban a közösség vezetõ rétege felelõs - ha zsarnoki módon uralkodik -, de a szolgai magatartású közösség is felelõssé válik, ha a vezetõjével szemben nem állítja helyre a teremtõ rendbõl származó ellenõrzés jogán az igazságon alapuló erkölcsi rendet. Ha egy közösség nem ismeri fel, vagy nem vállalja e teremtõ rendbõl származó kötelességét, akkor a felelõsségrevonás helyett többnyire a vándorbotot választja. Kivándorol az elviselhetetlen állapotokat megteremtõ vezetõsége alól, és a más közösségek által kialakított, erkölcsileg rendeleromlás zettebb, élhetõ körülményeket keresi. Viszont csak a vándorlás nem oldja meg egyetlen közösség hosszú távú gondjait sem. Ha azt kirajzás nem követi a közösségnek, a teremtõ rend lényeleromlás gét is megértõ erkölcsi megújulása - a belsõ nemesedése -, akkor a kirajzás után a leromlás megismétlõdhet. Mindez azért, mert a közösség kirajzás bárhová is menjen, mindenhová magával viheti a rendezetlen állapotot megteremtõ zsarnoki-szolleromlás gai magatartásának csíráját. Ez idõvel újabb leromlást okozhat, és okot adhat a népesség továbbvándorlására. És hosszú távon akár az örök A közösség kirajzását, ha nem követi vándorlásra. erkölcsi megújulás, akkor bárhová menjen, a romlás mindenhol utoléri.

A közönyösek tábora a rosszat erõsíti Említettük korábban, hogy a szabadjára hagyott társadalomban a Greshamtörvény érvényesül. Hatására elõbb a rossz burjánzik el, majd a jó-rossz ellentét kiélezetté válik. De minden társadalomnak van egy olyan számottevõ rétege, mely ebbõl a polarizáltságból kivonul, és közönyös szemlélõként tekint a végbemenõ folyamatokra. Erre indoka többnyire a semlegesség, de lehet mögötte félelem is. A közönyösség viszont rendszerint érdektelenséget takar. Érdektelenségre pedig az értékvesztett ember hajlamos, aki e magatartásával éppen az igazi értékek megvalósí? tásának törekvésérõl mond le. A közönyös ember érdektelensége egyben a felelõsségvállalás hiányát is jelzi, ? mely emberhez méltatlan. E magatartásával, a rossz elfogadásával is döntést hoz, mellyel éppen a rossz megerõsödését seA közönyös ember magatartásával is döntést hoz. gíti elõ. Ily módon a közönyös ember önA rossz létjogosultságát elfogadva, azt erõsíti. tudatlanul is erkölcstelenné válik.


403

A rossznak közösségi áthagyományozása A hagyomány egy közösség értékrendjét, világszemléletét tükrözi, melyet tudatosan vagy tudattalanul örökít át a közösség egyénrõl egyénre, nemzedékrõl nemzedékre. A hagyomány: felhalmozott tudás, benne igazzal, értékkel, de hamissal és elvetendõvel is. Nemzedékrõl nemzedékre, a rossztól - hogy hagyománnyá ne váljon - meg kell szabadulni, meg kell tisztulni. Másként a tudatalattiban olyan terheltségek halmozódhatnak fel, melyek sorozatelkövetõvé tehetnek nemzedékeket, anélkül, hogy tudatosítanák magukban tettüknek mélyen rejlõ okait. Közösségi bûnösség nincs, de a rossznak közösségi áthagyományozása, az van.

1. nemzedék

2. nemzedék

3. nemzedék

A közösségi hagyomány kosarának kitisztításában minden egyénnek felelõssége van!

3. nemzedék megront 2. nemzedék pusztít megront 1. nemzedék pusztít Megtisztulás hiányában a rossz áthagyományozódik nemzedékrõl nemzedékre

A közösségi rossz kezelése A rossz mindig a jónak gyöngítésére, megsemmisítésére vagy megrontására törekszik, ezért sürgõs idejekorán felismerni és korlátozni lehetõségeit. Igazságos társadalom mindenképpen a jónak a védelmében kell alkalmazza a szabályt. A jót, sérülékenysége miatt, a törvénynek védenie kell. Ugyanúgy a törvény hivatott arra is, hogy beazonosítva a rosszat - a jóról leválasztva, a közösségibõl egyéni szintre lefokozva - segítse õt rávinni a önjavulásra és jóvátételre, majd korlátait megszüntetve, a közösségbe újból beilleszteni.

felismerni a rosszat

leválasztani

önjavítás, jóvátétel

beilleszteni

Ha a rossz önjavulása és jóvátétele sikertelen, egyedüli megoldás a jó védelmére, ha a társadalom, törvényes keretek között, a rosszat továbbra is korlátok között tartja. Más szóval, a meg nem javult rosszat nem lehet egyenlõ jogúvá tenni a jóval, azt továbbra is lefokozott állapotban kell tartani. Másik fontos szempont, hogy a rossz cselekedetnek a jóvátétele elsõsorban a sértettel szemben kell megtörténjen, ugyanis önjavítását ez ösztönzi leginkább. Csak így tudatosul benne, hogy ha törvényt is sért, de elsõsorban embertársat sért.

404


Népuralom A népuralom fogalmát elõbb az értelmezése szerint tekintsük át, majd nézzük meg annak gyakorlatát. A Magyar Katolikus Lexikon szerint: A demokrácia szó, a görög démosz, „nép” és krateia, „uralom” szavakból áll. Jelentése: népuralom. Olyan államforma, amelyben a jogrendet az össz[4.] lakosság teremti meg, vagy közvetve, képviselõk A szólás- és az egyéni cselekvés választásával, vagy közvetlenül, népszavazás útján. szabadsága még nem demokrácia Arisztotelész szerint a demokrácia elfajulása a zûrzavar, az ellentéte pedig a zsarnokság. Az utolsó évszázad történetében, a magukat demokratikusnak nevezõ államok a következõk voltak: - a piacgazdaságú liberális demokráciák; - a tervgazdaságú szocialista (népi) demokráciák; - a vegyesgazdaságú „második világ” államai túlnyomórészt pártállamok voltak, ahol a kommunista pártszerveké volt az irányító szerep az állami és társadalmi életet irányító területeken; - a „harmadik világban” is sokszor csak álarc, valójában technokrata vagy katonai uralmakról van szó. A piacgazdaságú demokrácia igyekszik magába ölelni a jogállamiság és a polgári liberalizmus eredményeit. Ennek jellemzõi: - a pártok sokfélesége, melynek intézményes megnyilvánulása a többpártrendszerû országgyûlési választás; - az egyén védelme, melyet a személy alapjogai biztosítanak (a magántulajdon, az önállóság és a magángazdálkodás is). Az ókorban a demokrácia a görög városállamokban valósult meg. Valójában csak egy szûk réteg jogegyenlõsége volt, a demokrácia arisztokratikus elemekkel keveredett, amit aztán a római birodalom is átvett. A középkorra ugyan az egyeduralom (monarchia) a jellemzõ, de a skolasztika a hatalom gyakorlásához megköveteli a consensus populit, a nép „egyetértésé”-t, s hangoztatja, hogy a mindenkit érintõ ügyekben választásra van szükség. Késõbb ez az elv lett az abszolutizmus elleni küzdelem gyökere. Az újkor a feudális képviseleti rendszert választásra épülõ parlamenti rendszerré alakította át. A demokrácia - paradox módon - elõször monarchikus államformával párosult, ahol vallották ugyan, hogy a népszuverenitás értelmében „minden hatalom a népé”, viszont ezt a hatalmat a vezetõk (esetleg épp az uralkodók) testesítették meg. A polgári forradalmak nyomán a képviseleti demokrácia helyét a demokratikus parlament célkitûzése veszi át; századunkban megjelent a pártdemokrácia gondolata is. Az egyeduralmi rendszerek többpárt- és parlamentellenességét a második világháború utáni demokráciák az ember


405

személyi jogainak hangsúlyozásával kívánták ellensúlyozni. A modern demokrácia a szabadság és egyenlõség állama. A legutóbbi 200 év történetét úgy tekinthetjük, mint a szabadság és egyenlõség keveredési arányának történetét. Az 1945 utáni piacgazdaságú demokráciákban az emberi személyiség szabadságjoga állt elõtérben, a közelmúltban viszont a polgári, jogi és szociális egyenlõség a politikai célkitûzés. Napjainkban a demokrácia fajtái: - a parlamenti demokrácia a nemzet képviselet elvére épül; a polgárok által választott országgyûlés a nemzetet képviseli. Jellemzõje a vita, a nyilvánosság, a többségi elv, a nemzeti egység hangsúlyozása az egyén és a kisebb csoportok (pártok, szövetségek) rovására; - a pártdemokráciában nem a képviselõ, hanem a párt a mandátum birtokosa és ennek az úgynevezett népképviseleti rendszernek a haszonélvezõje. Ez a demokrácia nem az eszményesített nemzetet, hanem a cselekvõ állampolgárokból álló népet állítja középpontba, ugyanakkor nemcsak a közjót, hanem az egyes emberek és csoportok érdekeit is igyekszik szolgálni a pártok és szervezetek tevékenysége révén; - a tanácsi demokráciában vagy tanácsrendszerben a „választott” tanácsi testületek „népképviselet”-éhez a legutóbbi idõkig egypártrendszerû irányítás társult a tervgazdálkodású országokban; - az elnöki demokráciában a kormány független a parlamenttõl, a kormányfõ az államfõvel azonos, akinek nincs szüksége parlamenti többségre; - a direktoriális demokráciában a direktórium mint társas szervezet alkotja a kormányt, mintegy közös államfõt testesít meg, az elnök személye idõszakonként változik, a kormány a parlament függvénye. E formák mindegyikében napirenden van a többség és kisebbség viszonya. Sokak szerint a demokrácia a kölcsönös engedmények fõiskolája, éppen ezért a demokratikus kultúra mindig helyet hagy az ellenzéknek, az ellenvéleménynek, a politikát a megegyezés tudományának tekinti. A demokrácia középpontja a cselekvõ állampolgár, ezért a politikai képzésnek helyet kell kapnia az oktatás minden szintjén. [5.]

Kinek az uralma a népuralom? Keressünk választ a fenti kérdésre! Az ember, kezdetek óta egoval született a Földre, ami az anyagi felé húzza. Így élete során folyamatosan az isteni és anyagi között ingadozik. Ellentmondásos az élete, hisz az anyagi világban szüksége van az anyagira, de mértékkel, hiszen természetes joga az lenne, ha az anyagi jogokból csak a kötelessége teljesítéséhez szükséges mértékben részesülne. Mércét vesztve, azonban mind többet akar, és többlet kielégülését a hatalom és az anyagiak erõszakos megszerzésével igyekszik elérni. Ez okozza az emberi társadalom megromlását.

406


A demokrácia rendszerének is a baja ott kezdõdik, hogy a vezetõje számára legtöbbször az isteni mérce nem meghatározó szerepû. Ha helyette nincs hatásos emberi ellenõrzés (mérce), vezetõ akkor a demokráciák kivétel nélkül mindig kisiklanak, és elkerülhetetlenül a zsarnokságba torkollanak. (Nevezheti magát demokráciának továbbra is, de attól még mûködésében zsarnokság lesz.) Nézzük meg, miként mûködik a ma magát demokközösség ratikusnak nevezõ rendszerek nagy többsége! Minden társadalomra, legyen az szerves rendszerû, zsarnoki vagy népuralmi, jellemzõ a jogok és kötelesA demokrácia rendszere is ségek függõleges megosztottsága. Bármennyire nevezfüggõleges megosztottságú zük népuralomnak (tömeguralomnak), attól még a demokrácia rendszere is ilyen. A demokrácia gyarló embere is csak a jogokat szereti - azokat kiköveteli magának -, de a kötelezettségeket lehetõleg elkerülné, amit ezért másnak kell számon kérnie rajta. A fentiek tükrében feltevõdik két kérdés: - Ki az, aki egy mai demokratikus rendszernek vezetõjét ellenõrzi? - A mai formában mûködõ demokratikus rendszer alkalmas-e a belsõ ellenõrzõ feladat ellátására? Fontos felismernünk, hogy ma, a világnak legtöbb, magát demokratikusnak tekintõ rendszere is egyre vezetõk nyilvánvalóbban törekszik hatalmának és anyagi javainak központosítására. Ez egy közhatalmi és pénzleosztja hatalmi összpontosítás, aminek már önkényuralmi (zsarnoki) jellege van. adózik Erre a folyamatra két nagy hiba adott lehetõséget: közösség - Az egyik: hogy a közösségek kizárólag a csúcsvezetésre hagyták a saját közteher hozzájárulásukból származó anyagiak elosztását. Ezzel lemondtak saját alsóbb szintû anyagi függetlenA közösség adózik, az anyagiakat a vezetõ réteg ségükrõl, kiszolgáltatottak lettek, vagyis szolgák. osztja le. Eredménye: egy Ettõl kezdve nincs gazdasági erejük a vezetés zsarnoki-szolgai rendszer. ellenõrzésére és megszorítására. - A második: a választási rendszer, mely lehetetlenné teszi a hierarchia bármely szintjén az alkalmatlan és igazságtalan vezetõ azonnali menesztését. (Igazságról, és nem jogról beszélünk, mert a jog viszonylagos és az emberi érdek szerint alkotott. Itt jegyezzük meg, hogy az egyetemes igazságot is csak úgy értelmezhetjük, mint az Istentõl származó természetes jogot - a jót -, amit tömören természetjognak hívunk.) A fentieket kifejtve igazolható, hogy a mai demokratikusnak nevezett rendszerek valójában zsarnokiak. Lássuk ennek magyarázatát!


407

Anyagiak fentrõl történõ elosztása A demokratikus rendszerek elzsarnokiasodásának elsõ elõidézõje az anyagiak egyoldalú, fentrõl történõ elosztási módja, lévén hogy a központosított elosztás a vezetõk önkényeskedésére ad lehetõséget. A fentrõl elosztott anyagi a közösségen belül nem hozhat létre mást, mint csak egy függõleges és egyéni érdekeken alapuló hûbéres zsarnoki-szolgai szerkezetet, melyben minden hûbéres a hatalom adta bérért hûséges.

leosztás

vezetõ

nemes

szolga

Természetesen tevõdik fel a kérdés: ki tud egy adó ilyen rendszerben nemesnek megmaradni? Csak az, aki kívül esik e függõleges hûbéres visszaosztásból, A hatalom-függõ szolga fentrõl, a független nemes lentrõl jut a aki független a központilag elosztott anyagiaktól, és létéhez szükséges anyagihoz. ezáltal megvesztegethetetlen is. Ezek ma, csak az önálló vállalkozók lehetnek, akik elsõsorban saját alsó körû vásárlóikhoz maradnak hûségesek, ezek éltetik és teszik függetlenné a felsõ hatalomtól. Világosan látszik tehát: ha egy „demokratikus” rendszerben valaki fentrõl kapja a létéhez szükséges anyagit, az elõbb-utóbb függõ szolgájává válik a hatalomnak, míg aki tisztességes munkáért lentrõl - embereket szolgálva - részesül belõle, csak az maradhat meg a hatalomtól független - az emberektõl függõ - nemesnek. Aki saját léte érdekében a hatalmat szolgálja az: hûbéres hatalom-szolga. Aki közösség-szolgaként biztosítja létét csak az: a hatalomtól független nemes. Egy demokratikus rendszert minél központosítottabbá tesznek hatalmi és anyagi szempontból, annál inkább válik zsarnoki-szolgaivá és lesz kevésbé nemesi.

Tömegesített általános választások A demokratikus rendszerek zsarnokiasodásának második elõidézõje a demokratikusnak nevezett tömegesített általános választások, melyek átláthatatlan zûrzavarukkal leginkább az ellenkiválasztódást - az ismeretlen alkalmatlan törtetõk kiválasztódását - segítik elõ. vezetõ Ezzel az eljárással - figyelembe véve a már kifejtett Gresham-törvényt - mindig a zsarnoki-szolgai hajlamúak kerülnek hatalomra és nem a nemes jeltömeges választás lemûek. Ámítóan lehet ezeket az általános választásokat demokratikusnak nevezni, de igazságosnak és tisztességesnek semmiképp sem. Talán inkább nevezhetõk általános átveréses választásoknak. Nézzük meg A mai tömeges választásokon a miért van ez így! választó felelõtlenül dönt Már Rousseau is világosan látta, - sokat idézett a ismeretlen személyekrõl. megállapítása, mely szerint: „Az angol nép szabad-

408


nak gondolja magát, de erõsen téved; csak a parlamenti képviselõk megválasztásának idején szabad: mihelyt megválasztotta õket, ismét szolganép és semmit sem számít.” A mai, félrevezetõen demokratikusnak nevezett, a világban általánossá tett választási mód is olyan állapotú „rendszereket” eredményez, amit egyetlen hosszú kifejezéssel csak így címkézhetünk: kiskorúaknak tekintett felnõttek számára, négyévenkénti egynapos és demokratikusnak megjátszott választásokkal fenntartott és „törvényesített”, négyéves ciklusú, váltópártos zsarnokságok (diktatúrák) sorozata. A fenti megnevezés magyarázatra szorul. - Miért tekinthetõk kiskorúaknak a felnõttek? - Mert úgy a pártra-, mint a névreszóló választásokon, számukra erkölcsi és alkalmassági szempontból többnyire teljesen ismeretlen személyekrõl döntenek. (A tömegtájékoztatást a megismerési források közül, a befolyásoltsága miatt már eleve kizárhatjuk.) Ha a választók felelõsségük teljes tudatában lennének, ezt a döntést - hogy ismeretlen személyekrõl döntsenek - meg kellene tagadják, mivel e méltatlan helyzetben, mint nagykorúak semmiben sem különböznek a kiskorúaktól, kik ugyancsak a felelõsségvállalás tudatának hiánya miatt nem választhatnak. - Miért nevezzük demokratikusnak megjátszott választásoknak? - Mert az úgynevezett „általános és demokratikus” választás az elõzõ szempont, a teljes felelõsségtudatú vállalás hiánya miatt érvénytelen (és komolytalan is)! - Miért nevezzük négyéves ciklusú zsarnokságnak? - A kérdés jogos! Valóban miért nem lehet visszahívni senkit négy év alatt, akkor mikor már, akár a választások másnapján a meghirdetett programjának ellenkezõjét gyakorolhatja, vagyis tette és ígérete között megszûnik az összhang. Ez választási csalásnak is tekinthetõ, lévén hogy félrevezeti a választót, mert a választó a hamis ígéret és nem a valós tett szerint döntött. Ez erkölcsileg teljességgel elfogadhatatlan! A választott személy büntetése azonnali kell legyen (miként az bármely nevelési gyakorlatban is ajánlott), mert a feledés okán négy év múlva a döntés nem lehet már tárgyilagos. A fenti szempontok miatt, a felnõtt választó számára teremtett helyzet megalázó és elfogadhatatlan! Igazolja ezt az a tény is, hogy választásról-választásra ezen okok miatt is egyre csökken a választók részvételi kedve. A választásokon egyre inkább az érdekelt zsarnoki és szolgai helyzetben lévõk vesznek részt, és a félrevezetettek. Az igazi nemesek többnyire visszavonulnak (ami helytelen), mert ezzel csak a zsarnokságnak adnak teret.

A demokratikus rendszer hibáinak következménye A demokratikus rendszerekben, a szolgai magatartás kialakulása, valamint a közszereplõk ellenkiválasztódása azt eredményezheti, hogy a „demokratikusan megválasztott” szereplõk a hierarchia minden szintjén erkölcsileg megalkusznak a hatalommal. A megalkuvás mértéke lenn, a hatalomtól távol kisebb, és felfele, a


hatalom csúcsához közeledve egyre nagyobb. Ezek, összeadódással természetesen csak egy zsarnoki rendszert eredményezhetnek. Ezt a rendszert ellentmondásosan éppen a többnyire tisztességes, de félrevezetett választók engedményei éltetik, kik a választott vezetésben helyet adnak az erkölcsi megalkuvóknak. Az ilyen rendszer szinte kivétel nélkül folyamatosan fenntartja önmagát. A késõbbiekben meglátjuk, hogy a szerves társadalom mûködési rendje az ilyen kicsúszásokra miért nem ad lehetõséget.

409

zsarnok nagyobb megalkuvás megalkuvás tisztességes választók

A tisztességes választók által engedményezett erkölcsi megalkuvások hierarchiája élteti a zsarnoki rendszert.

Demokrácia és számonkérhetõség A szabad mandátum rendszerében a választók a képviselõt, személye iránti bizalomból helyezik a vezetõ testületekbe. A kötött mandátum rendszerében a választók szerzõdést kötnek a választottakkal, és ha a képviselõk a szerzõdés ellenében cselekszenek, visszahívhatják. Magyarországon a kötött mandátum rendszerének van régebbi hagyománya. Már a vármegyerendszer kialakulása óta a nemesi vármegyék meghatározott utasításokkal küldték követeiket az országgyûlésbe. A szabad mandátum rendszerét a feudalizmus után elõször az észak-atlanti országokban vezették be. Lássuk, miként mutatkozik a mai magyar gyakorlat? Egykori magyar államfõ válaszlevelébõl ismerjük fel a mai szabad mandátumú rendszer fonákságait. Az alábbi levél megerõsíti a demokratikus választásokkal fenntartott politikai önkény kockázatának valóságát. A választások eredménye jórészt az ígéretek tükörképe. Megszokottá vált a mai rendszerben, hogy az ígéreteknek nem kell feltétlenül összhangban lenniük a késõbbi valóságos tettekkel. Bebizonyosodott az is, hogy az összhang hiányának számonkérése gyakorlatilag eredménytelen. Az ilyen rendszerekben a vezetõk a választások között ellenõrizetlenül gyakorolhatják a demokratikus álcába öltöztetett önkényt. Az egynapos választás „demokratikus”, csak az ezt követõ négyéves uralkodás válik zsarnokivá.

Levél a köztársasági elnökhöz T. Köztársasági Elnöki Hivatal! Egyetlen igen fontos kérdésem volna. Azt az információt kaptam, mely szerint a demokratikus úton megválasztott Országgyûlési és Önkormányzati képviselõket ugyanazon a demokratikus módon nem lehet visszahívni! Amennyiben igaz ez az állítás, szeretném tudni a pontos okát! Köszönettel ... --------------------------------------------------------------------------------------------------

410


VÁLASZ Tisztelt Hölgyem! (...) a köztársasági elnökhöz elektronikus úton intézett levelére válaszolva, türelmét megköszönve, a következõkrõl tájékoztathatom: Kérdésével kapcsolatosan engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét az Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) sz. határozatára (ABH 1993., 33. és köv. old.), amelyben az Alkotmánybíróság megállapította: „A képviseletnek - a képviselõ és a választó egymáshoz való viszonya, a mandátum jellege szempontjából - történetileg két alapformája alakult ki: a kötött mandátum és a szabad mandátum. A kötött mandátum azt jelenti, hogy a képviselõ és a választó között jogi függõség marad a választást követõen is. Ez elsõsorban az utasítási jogban, a képviselõ véleménykérési kötelezettségében ölt testet. Általában ilyen képviselet jellemzi a rendi képviseletet. A szabad mandátum lényege, hogy a képviselõ és a választók közötti jogi függõség a választás után megszûnik. A képviselõ tehát nem utasítható és a képviselõ egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselõ a parlamentben szabadon, meggyõzõdése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelõsségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthetõ. A képviselõ és a választók kapcsolata politikai természetû, azaz a felelõsség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztõ képviselõt nem választják meg újból, illetõleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal. (...) Az Alkotmányban rögzített szabad mandátum elvébõl következik, hogy megbízatásának idõtartama alatt sem az egyes képviselõvel, sem a képviselõk testületével, a parlamenttel szemben nem érvényesíthetõ a választók elõtti felelõsség.” A Magyar Köztársaságban az országgyûlési képviselõk politikai felelõsségre vonása négyévente, az országgyûlési választások során valósul meg. Kérem tájékoztatásom megértõ tudomásulvételét. országos Üdvözlettel:… fõosztályvezetõ [6.] vezetõ

(A válasz szerint a képviselõ saját meggyõzõdése és lelkiismerete szerint dönt. De a zsarnoki „demokratikus” rendszerekben ilyen nincs, mivel a zsarnok-szolga képviselõ csak a zsarnok érdekei szerint dönthet, általában a közösség kárára.) A fent említett tények igazolják, hogy a mai demokráciáknak nevezett rendszerekben nincs hatásos számonkérés. Következésképpen, a zsarnokság irányába szabad az út. Csak vezetõje válogatja, hogy ki milyen mértékig használja ki és él vissza a számára adott helyzettel.

megyék

A mai vezetõ felelõssége eltörpül jogaihoz képest (megbomlott a függõleges kiegyensúlyozottság)


411

A tapasztalat azt mutatja, hogy majd minden vezetõ, többé vagy kevésbé visszaél a lehetõségével. A címben szereplõ kérdésre tehát, hogy: - Kinek az uralma a népuralom? - most már világos választ is adhatunk. - Semmiképp nem a népé, vagy a közösségé. Mert amit ma népuralomnak neveznek, az is csak a vezetõinek az ellenõrizhetelen uralma, ami többnyire zsarnokság. A késõbbiekben még visszatérünk erre a kérdésre, de akkor arra is választ keresünk, miként kerülhetõ el egy rendszer zsarnokságba fordulásának veszélye.

Kétféle társadalom szervezõdés: Hierarchia (Olvasmány II., Pap Gábor elõadásából, 3. rész) (folytatás a 397. oldalról) A kétféle viselkedési modell kétféle társadalom szervezõdéshez vezet el, ami nélkül a Szent Korona fontossága megközelíthetetlen.

Hierarchikus rendû társadalom A kérdés az, hogy a második, a Hunor-Magyar viselkedési modell, mint egyéni viselkedésmodell tud-e közösségi, tehát társadalmi viselkedésmodellt létrehozni? A válasz: igen! Csak ennek a viselkedésmodellnek a lényege az, hogy minden a maga helyén mûködjön, ezt idegen szóval szoktuk jellemezni, mint ahogy a demokráciát is. Tehát a hierarchia az ennek megfelelõ rend. A hierarchia szó két részbõl áll: az archia, magyarra fordítva hatalmat jelent, a hiero pedig szentet. Ez tehát a szent uralomnak a formája. Ez azt jelenti, hogy a vezérlése nem a saját szintjérõl, hanem egy magasabb szintrõl történik. Mert érthetõen még a legszûkebb értelemben vett gazdasági kérdések sem oldhatók meg csak a gazdaság szintjén. Miért? Mert, ha én egy szûk körben próbálok bármit intézni, az csak energiát fogyaszt, viszont ezt az energiát ugyanarról a szintrõl pótolni lehetetlen. Ez alapvetõ energetikai tétel. Ez azt jelenti hogy, ha én zárt körben maradnék, akkor óhatatlanul is a káini modellt kell követnem. Miért? Mert a zárt körben fogyasztott energia egyre kevesebb lesz - a rendszer energiakészlete lecseng -, ami egyenesen vezet a káini út felé. Ezt semmiképp nem lehet emberi viselkedés-modellnek tekinteni. Mi a megoldás? Egyetlen mód van a káini út elkerülésére, ha megnyitjuk a zárt rendszert. De oldal irányba már nyitni nem lehet, hisz zárt rendszer lett a világ - nyitni csak fölfelé lehet. Minden kor, minden társadalom, mely hosszabb távra rendezkedett be, meghirdette ezt a nyitást. Amelyik nem ennek megfelelõen élt, lepusztult. Ha képtelen fölfelé nyitni, akkor ezzel a halálos ítéletét írja alá. De azt is észlelnünk kell, hogy akinek tervében áll a pusztításunk, annak a legfõbb célja, hogy éppen a fölfelé nyitás lehetõségétõl fosszon meg, tehát, hogy fölfelé zárjon. Ezzel lefedi azt a fajta közeledést a Teremtõhöz, ami természetes, ami nekünk eredetileg is megvolt. Helyette célja viszont adagolva adni azt, ami a káini erkölcsök alapján mûködik. Tudni kell azonban, hogy lepusztulás nélkül a káini és a jézusi elveket együtt mûködtetni sokáig nem lehet. Aki pedig szándéko-

412


san összezárja a káini tanítást a jézusi tanokkal, annak csakis a tudatos pusztítás lehet a célja. Igenis, vissza kell találni az egykori erkölcshöz, ez nem csak a magyarság alapkérdése, hanem az emberiségé is. Ha ezzel a modellel nem ismertetjük meg az emberiséget, akkor semmi sem gátolja meg a pusztuZárt és vegyes tanrendszerben lását. a káini hatás érvényesül Tehát a Hunor-Magyar viselkedési modellnek megfelelõ társadalmi modell a hierarchia. Mit jelent ez? Azt, hogy minden és mindenki (tárgyi és személyi feltételek egy társadalom mûködésében) ott és addig mûködik, ahol és ameddig a legjobb hatásfokkal, a legeredményesebben tudja szolgálni nem önmagát, hanem a közösséget. Ennek kicsiben megvan a modellje, és rendkívül jól mûködik. Ez az úgynevezett kalákarendszer, amely leginkább a székelységnél ismert. Ez azt jelenti, hogy egy közösség alkalomról-alkalomra, helyzetrõl-helyzetre dönti el egy-egy személy alkalmasságát valamely közösségi munka irányításában, vagy az abban való részvételben. A világban elvileg ez mindenütt mûködhetne. Az ily módon értelmezett hierarchia szerint mérlegelve a jelenlegi irányítások helyzetét állíthatjuk, hogy az alkalmassági szempontokat figyelembe véve szinte senki sem maradhatna meg a helyén. De azt is állíthatjuk, hogy ha csupán egyetlen alkalmatlan is megmaradna a hierarchiában, abban a pillanatban a róka elkezdene már dolgozni és onnan kezdve már a Gresham-törvény mûködik. Tehát ez a hierarchiának a lényege. [7.] (folytatás a 429. oldalon)

Szerves társadalom (egészséges rend) Az emberi társadalom hierarchiájának természetes rendje égi õsindíttatáson alapul. Egészséges mûködése csak úgy lehetséges, ha vezérlése nem önmaga szintjérõl, hanem magasabb szintrõl történik, lévén, mert egy, csak a maga szintjén mûködtetett zárt rendszer idõvel óhatatlanul is önpusztítóvá válik. Éltetõ energiákért felfelé nyitni kell, feltöltõdni eredményesen csak onnan lehet. Az ilyen típusú rendszerben élõ közösség szervesen fejlõdik. A hierarchia és mellérendelés tárgyalásakor említetIsteni Rend tük, hogy a Teremtõ Isteni Rend, az igazság, kegyelem és törvény rendje, a társadalom emberi kapcsolatai szintjén egyszerre kell a szent uralom, a hierarchia, függõleges és a testvériség-mellérendelés vízszintes viszonyrendszerében mûködjön. Csak ez a kétirányú kapcsolatok által megerõsített szerkezet biztosíthatja, hogy bármely társadalom egységei szervesen megmaradva egészségesen mûködhessenek egymagukban, de együttesen is. Ez a szerves társadalom feltétele! A hierarchia „határozza meg az egyedek, illetve a A szerves társadalom rendje: a hierarchia és testvériség kisebb-nagyobb közösségek egymáshoz való viszonyát. Az ilyen mûködésrendû társadalomban minden és min-


413

denki ott és addig jut szerephez, ahol és ameddig a képességeit a legszerencsésebben, illetve legeredményesebben tudja kamatoztatni a köz javára.” [8.] Isteni Rend vezetõ

vezetõ

elfogadja

uralkodik és ad

közösség tagja

elfogadja közösség tag

ellenõrzi és ad

A hierarchiában a vezetõnek nagyobb, a közösség tagjának kisebb a joga és kötelessége. A kölcsönös kötelezõ szolgálat (adakozás) mellett a közösség tagjának kötelessége a vezetõ ellenõrzése is.

E képességi különbségek hozzák létre a szerves társadalom minden egységének rétegzettségét, hol az egyénnek olyan mértékû joga van, mint amekkora felelõssége a kötelességeinek teljesítésében. A vezetõnek és a közösség tagjának a képessége szerinti joga összhangban kell legyen a felelõsségével és kötelességével, mely alacsonyabb szinten kisebb, magasabb szinten nagyobb. Ebbõl származik a hierarchikus rendszerû társadalom függõleges megosztása. Miáltal a közösség választja a vezetõt, ezért a vezetõ, mint a szerves társadalom feje, és a közösség, mint a szerves társadalom teste, erejének kiegyensúlyozottsága kötelezõ kell legyen oly módon, hogy vezetõ és közösség ugyanolyan mértékû jogot és kötelezettséget kell gyakoroljon, de felelõsséget is viseljen. A hierarchia vezetõje tudatában van annak, hogy felette a Teremtõ Isteni Rend (igazság, kegyelem, törvény) ítélete áll és, hogy képességeinek mértékében felelõsséggel tartozik Isten elõtt a rá bizatott közösségért. Közismert kifejezéssel élve: féli Istent. De hasonlóan felelõs magatartású kell legyen a közösség is, a saját tagjai és a vezetõje irányában. Mert a hierarchia tagjai nemesi magatartásúak úgy fenn (vezetõ), mint lenn (közösség tagja). Õket csak az isteni énjük irányítja: a felelõs és szabad lelkiismeretük. A mindenség mércéje szerint élnek, ami egy és örök. Ezért

Isteni Rend

vezetõ

közösség

A hierarchiában a vezetõ és a közösség felelõssége ugyanolyan mértékû.

A hierarchiában a nemes is, és a szolga is nemes.

414


nemesek és megbízhatóak. Rájuk nem hat az ego sötétsége. Az igenre igent, de különösen a nemre mondanak nemet, ami a magyar nyelv értelmezése szerint is nemessé teszi õket. A hierarchia tökéletes megtestesülése az archaikus, a szakrális hierarchia.

A szakrális hierarchia (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 3. részlet) (folytatás a 342. oldalról) A szakrális király a legfelsõ helyen áll a rejtélyes (a késõbbi korok hivatalos hierarchiájánál sokkal rejtélyesebb, de áttekinthetõ és ezért megbízható) szakrális hierarchiában (nevezhetjük archaikus hierarchiának is), de nem másért, mint azért, mert beavatása magasabb színvonalú, mint országa többi beavatottjáé. A szakrális hierarchiában mindenki beavatásának minõsége által meghatározottan foglalja el helyét. Ha e legfontosabb követelmény nem teljesül, akkor „zökken ki” az idõ. (...) Mit tart a hagyomány a szakrális királyság hierarchiájáról? Többek között azt, hogy a nemes ott azonos volt a szakrális személlyel, azzal, aki a beavatás révén újjászületett... ...az ún. nagycsalád fejének is szakrális személynek, beavatottnak kellett lennie abban a korban, amelyben még nem „zökkent ki” az idõ. A magyar kutatók közül legmeggyõzõbben László Gyula foglalja össze, milyen társadalmi szervezetet kell értenünk a nagycsaládon. „A magyar nagycsalád feje - írja - családján belül olyan korlátlan úr volt, mint a király az országban. Nemcsak az övé minden, de „tõle függ az embert és állatot tápláló föld s növényzet termékenysége is. ...A nagycsalád feje mint a család papja végzi e termékenységi szertartásokat mind a mai napig. Egy szó, mint száz, a nagycsalád fejében egyesül mindannak jóléte, ami uralma alá tartozik. Tegyük hozzá, hogy ennél mi sem tûnhet természetesebbnek, ha méltóképpen figyelembe vesszük, hogy a nagycsalád feje is szakrális személy a régi korok magyar világában. Szakrális személy, azaz nemes. És itt felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a rendi (feudális) társadalom kialakulása elõtt a szakrális személyt nevezik, illetve tartják nemesnek, a rendi társadalomban pedig a kiváltságost. Ami még nyilvánvaló volt, az a következõ: a valódi szakrális király helyzetével nem próbál visszaélni, és mindenki tudta, hogy nem próbál vele visszaélni. [9]

A hûségrõl (az elõzõ részlet folytatása) Valódi hûség csak szakrális királyságban képzelhetõ el. Ki a hûséges? Az, aki felismeri az utasításokban, törvényekben, parancsokban Isten akaratát, aki így engedelmeskedni csak Istennek engedelmeskedik. E felismerés alapja engedelmességének. A lényeges kérdés a következõ: valóban csak Istent illeti meg a hûség, vagy a királyt is? A királyt is, ha a király Isten akaratát közvetíti, azaz valódi szakrális király. (A hûséget, tehát a szakrális királyságban még nem a félelem határozta


415

meg hanem annak megtapasztalása, hogy a szakrális király valóban Isten akaratát képviseli.) Fontosnak tartjuk feltenni a kérdést: Az a korai - szakrálisnak nevezhetõ? - társadalom, amelynek alapja a hûség, és amelyben a föld tulajdonképpen Isten tulajdona, és a hatalommal (sem a politikusi, sem a birtokosi hatalommal) gyakorlatilag nem is lehetett visszaélni, meddig tartott? Nem azonos idõpontban ért véget a különbözõ földrészeken és egyazon földrész különbözõ országaiban sem. Azt mondhatjuk, hogy a hûség (a csak Istent megilletõ hûség) a szakrális királyságnak az alapja. Magyarországon a késõ középkor elejéig tartott volna, ha a Szent Korona tana nem menti át a következõ évszázadokra. A tulajdonhoz való viszony a középkori társadalomban változik meg, mégpedig akkor, amikor a valódi hûség (az Istent megilletõ) a hûbérúrnak (mint királynak, mint arisztokratának, stb.) járó hûséggé silányul. A hûségesek egy része megmarad ugyan szabadnak, de szabadságát oklevél, illetve szerzõdés biztosítja, s a nemes ettõl kezdve szinonímája ugyan a szabadnak, de már nem szinonímája a hûségesnek. Mi fog történni a késõ középkorban? Milyen félelmetes átalakulással kell majd számolni? Az átalakulás egyik szembetûnõ velejárója, hogy a királyi udvarokba költözik be a „legkártékonyabb” félelem. Ebben persze semmi meglepõ nincs, hiszen az uralkodók e korszakban már rendszerint visszaélnek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözi a hûséget, és maga köré vonzza a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, fõpapjai, fõhivatalnokai) meddig jutnak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az õ fejedelme már nem törõdik Isten akaratával, s legfõbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az újkor királyai már farizeus királyok, hazudják még hogy Isten kegyelmébõl uralkodnak, Isten kegyelmébõl birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de õk tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. Felhívjuk itt is a figyelmet arra, hogy már Dante megírta az Isteni színjátékban - mégpedig hitelesen és hatásosan -, hogy mi vár az európai keresztény világra. A Dante vészkiáltására minden öntudatos európai nemzet megpróbál válaszolni. Megkezdõdik a küzdelem a legveszedelmesebb uralkodói törekvéseket ellensúlyozni képes alkotmányért. De a nagy kihívásra a magyar válasz a legméltóbb. A magyar válasz a Szent Korona tana. A korabeli magyarság hivatott képviselõi képesek voltak méltóképpen válaszolni a nagy kihívásra: a szakrális király felségjogait (teljhatalmát) a Szent Koronára ruházták át. Azt vegyük itt tekintetbe, hogy éppen azáltal, hogy a Szent Korona a szakrális fejedelem jogutódja, a Szent Korona tana tulajdonképpen átmenti a késõbbi korszakokba a szakrális királyság korának legfontosabb hagyományait. A Szent Korona tanának talán ez a legnagyobb érdeme.

416


A Dante rémálma megvalósult: a beköszöntõ új korban a földbirtokok közepére egyre díszesebb kastélyok épültek, de az új kor nemesétõl a machiavellista uralkodó már el sem várta, hogy hûseges legyen, megelégedett azzal, hogy jó szolga. (S a szolgává vált nemes tündöklõ címekkel is leplezhette, hogy hûsége már nem valódi.) A rendi társadalom pedig látszatra megszilárdult. De mint megszilárdult és egyre fényûzõbb rendi társadalom, más feladatot nem látván, hozzáfogott saját sírját megásni. Nem tudatosan, persze. Könnyen elbizonytalanodhat az új kor tanulmányozója. Hisz olyan korokban, amikor az uralkodó nem valódi szakrális király, a hierarchia hamissá válik, és semmi sem nehezebb, mint megkülönböztetni a hamisat és az igazit, következésképp, ha a szakrális személy felismerése lehetséges is, szinte lehetetlen megállapítani, hogy egy valódi, azaz szakrális hierarchiában hol ennek a helye. [10] (folytatás a 420. oldalon)

Hûség a hierarchiában A hierarchia alapja a Teremtõ Isteni Rend - az igazságkegyelem-törvény és testvériség - iránti hûség. De hûséges magatartású az is, aki a vezetõ utasításaiban, felismerve az Isteni Rendet, aszerint cselekszik. Ellenben, ha a vezetõ megsérti a Rendet, akkor a közösség és annak tagjai felmentettnek tekinthetik magukat a vezetõvel szembeni hûség alól, lévén hogy a Teremtõ Rend örök mércéje mindig felülírja az ember által alkotott rendbõl származó viszonylagos mércét. A helyes döntés érdekében viszont fontos, hogy a közösség s benne tagjai rendelkezzenek a helyes Rend felismerésének képességével és aszerint cselekedjenek. Ehhez a közösségnek éretté kell válnia.

Teremtõ

vezetõ

utasítás

Teremtõ rend

hûség

közösség

Csak az Isteni Rendet követõ méltó vezetõt illeti meg a közösség hûsége.

A hierarchiát fenyegetõ veszély A hierarchiának egyetlen nagy veszélye van, és ez valóban komoly veszély akik ellenzik, erre hivatkoznak. Ez által lehetett eredményes a társadalmakat általánosan a hierarchia ellen hangolni, mintha ez kifejezetten népellenes dolog lenne. A veszély valóban nagy, mert a feltörekvõk révén a hierarchia hierarchiába torkollhat - zsarnokságba -, amit idegen szóval tiránniának is szoktak nevezni. Ez akkor következik be, ha a „szent uralom” kulcsfontosságú helyeit kakukkfiókákként - hatalmi tébolyban szenvedõ önjelöltek vagy mindenre elszánt maffiavezérek kaparintják meg. [11.]

III.5. A magyar Szent Korona és értékrendje

A MAGYAR SZENT KORONA ÉS ÉRTÉKRENDJE

417

418


III.5. A MAGYAR SZENT KORONA ÉS ÉRTÉKRENDJE A Magyar Szent Koronáról………………………..…………………….…… A Szent Korona misztériuma (Olvasmány I., 4.részlet)…………...………… A nemzetmegtartó Szent Korona (Olvasmány)…………….………...……… A Szent Koronáról felvetõdõ kérdések………………………….…………… Révay Péter Szent Korona leírása 1613-ból (Olvasmány)……..….………… A Szent Korona képi rendszere……………………………………..……...… A Szent Korona és hatalomgyakorlás (Olvasmány II., 4.rész)…….………… A Magyar Szent Korona érték- és jogrendje……………………….……...… A rend általános és szerves volta………………………………….…….…… A Szent Korona tana (Olvasmány I., 5. részlet)…………….……..………… A Szent Korona misztériumának és tanának jelentõsége (5. részlet folytatása)…………………………………………..…………… A rend mûködtetését biztosító jogok…………………………….…...……… A magyar történelmi alkotmány alaptételei………………………..…………

419 420 422 424 427 428 429 434 437 439 441 443 444


419

A Magyar Szent Koronáról Mitõl szent a Magyar Szent Korona? - föl kell figyelnünk a szent jelzõre! Ahhoz, hogy a kérdésre válaszoljunk, tudni kell, hogy három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az elsõ a házi korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. A házi koronát családi körben is hordhatja a király. Az országló koronát országos ügyek intézésekor viseli; vagy a két legfontosabb hivatala, a fõbírói és a fõhadúri feladat gyakorlása közben, vagy pedig ha idegen országok követeit fogadja, tehát ország-ország közötti kapcsolatban. Végül van a beavató korona, amirõl a legkevesebbet tudjuk, mert: Európában az utolsó másfél ezer évben - legjobb tudomásunk szerint - a miénk volt az egyetlen olyan korona, amelyik a szó legszorosabb értelmében beavató koronának tekinthetõ. Ennek az a sajátossága, hogy sem családi körben, sem országos ügyek intézésekor nem lehet viselni. A beavató koronát egyetlen alkalommal lehet viselni, a koronázáskor. Kifejezetten egyfajta közvetlen ráhatás kifejtése a feladata, és így a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A Magyar Szent Koronának a felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az egyetlen használható analógiát a sámán-koronák szolgáltatják. Sámán agancsos vaskorona és a Milyen sajátosságokkal rendelkezik egy beavató magyar Szent Korona hasonlósága korona? Az elsõ, hogy csak a koronázáskor lehetett viselni. A másik is szorosan összefügg ezzel: ez pedig az, hogy lecserélhetetlen. Jellemzõen, történelmi tények igazolják, hogy csak az lehetett törvényes magyar uralkodó, akit a Szent Koronával koronáztak. A harmadik megint csak a koronázással függ össze, és úgy szól, hogy a mi koronánk nem tárgynak, hanem személynek tételezõdik. Élõ minõségnek. Végül a negyedik, megint csak az elõbbiekkel összefüggõ sajátossága az ilyen beavató koronáknak az, hogy ábrázolhatatlanok. Tehát egyfajta tabu veszi körül õket. Ez magyarázza meg, hogy a Országló koronával ábrázolt Mátyás magyar krónikák korona ábrázolásai között jellegkirály a Túróczy-féle krónikában zetes formájával miért nem jelenik meg. [1.]

420


A Szent Korona misztériuma (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 4. részlet) (folytatás a 416. oldalról) A Szent Koronát Istentõl kapta - meghatározott céllal, meghatározott üzenettel a magyar nemzet. A Szent Korona ezért szent. (…) ez az üzenet az Igazsággal van összefüggésben. Az Élõ Égi Igazságról, a legyõzhetetlenrõl van szó, arról, aki Isten Önvédõ megnyilvánulása: az Isten akaratát érvényesítõ legnagyobb Erõ, legszilárdabb Hatalom. Büntetõ vagy védelmezõ hatalom: igazságérvényesítõ, illetve szeretetoltalmazó. A régi magyarság hite szerint az Élõ Égi Igazság népet választ magának, aki által érvényesíti akaratát. A magyarságot. A régi magyar küldetéstudatban a magyarság azért az Ég népe, mert az Élõ Egi Igazság akaratának méltó végrehajtója. Az Égbõl alászállt Szent Korona megerõsíti a magyarságot annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek. A Szent Korona küldésével Isten így tulajdonképpen küldetésének fontossága és idõszerûsége hitében erõsíti meg a magyarságot. (De hangsúlyozzuk: a magyar küldetéstudatban nyoma sincs annak, hogy a magyar egyetlen kiválasztott népe Istennek. Egyetlen nagy feladatra kiválasztott - errõl szól a magyar küldetéstudat története.) A középkor öntudatos magyarja mindezt ily röviden mondta el: a Szent Koronát angyal hozta. Vegyük itt méltóképpen tekintetbe, hogy a Szent Korona tiszteletében milyen változás következett be a Szent Korona tanának a kialakulása után. Egyre fontosabbá vált annak tudata, hogy a Szent Korona a hajdanvolt szakrális király jogutódja. Annak tudata, hogy a Szent Korona maga a magyar szakrális király. Az újkor magyarja számára tehát a Szent Korona azért is szent, mert a szakrális király jogutódja. Mi járult hozzá a Szent Korona misztériumának erõsödéséhez az abban való mélységes hiten kívül, hogy a Szent Koronát Istentõl kapta a magyar nemzet? A tény, hogy hatalmat átruházni csak a Szent Koronával történõ koronázással lehetett. Annak bizonyossága, hogy Magyarországot Szent István a Szûz Mária, illetve a Nagyboldogasszony (a kettõ együtt: a Magyarok Nagyasszonya) oltalmába ajánlotta. Mindezeken kívül az is erõsítette a Szent Korona misztériumát, hogy a Szent Koronával megkoronázott királyok közül Szent István és Szent László Istennek tetszõ életükkel, uralkodásukkal kiérdemelték a szentté avatást, s hogy rendkívüli tiszteletük egyre mélyült az idõ múlásával. A Szent Korona beavató korona. Pap Gábor hívja fel a figyelmet arra, hogy éppen a beavató korona az, amirõl a legkevesebbet tudjuk... A misztériumával hozhatók összefüggésbe természetesen a Szent Koronáról szóló történetek csodás elemei. A Képes Krónika szerint például nem veszhet el, s ha fennáll a veszélye elvesztésének, akkor láthatatlanná is tud válni. Éjjel „az országúton, ahol nagyon sok utas járt”, a csobolyó amelybe a Szent Koronát rejtették, eloldódott a nyereg szíjairól, „és leesett úgy, hogy senki sem vette észre.


421

Amikor azután kivilágosodott, és észrevették, hogy nincs meg az értékes kincs, a rémülettõl ûzve olyan gyorsan rohantak visszafelé, amennyire csak tõlük tellett. A koronát pedig, mivel a sok járókelõ között az országút közepén nem fedezte föl senki, megtalálták. (...) És mit jelent az, hogy senki sem találta meg, csak azok, akik vitték, ha csak nem azt, hogy Pannónia nem fosztódhatik meg angyal adta koronájától?” A Szent Korona misztériumát nem kis mértékben gazdagította az a hit is, hogy a Szent Korona mint személyiség nemcsak jóságos cselekedetekre képes, hanem a szigorú büntetéstõl sem riad vissza. A király is szeretve jóságos büntetõ vagy félve tiszteli - uralkodói magatartásától, koncepciójától, terveitõl függõen. Be fogjuk mutatni I. Lipót és A Szent Korona a magyara Szent Korona viszonyát. És elsõsorban arra hívjuk fel ság hite szerint jóságos cselekedetre, de szigorú a figyelmet, hogy a Bethlen Miklós és az erdélyi rendek büntetésre is képes. álláspontját kifejezõ Diploma Leopoldinum kérdésében I. Lipót nem a saját hanem ellenfelei álláspontját fogadja el, mégpedig félelmében. Kitõl fél? A Szent Koronától. Bizony a Szent Korona mindenekfelettiségében, sérthetetlenségében való hit az I. Lipót magatartását is meghatározza. Bethlen Miklós gyõzelmét tehát elsõsorban azzal magyarázhatjuk, hogy a király fél szembefordulni a Szent Koronával. Miképpen változott át I. Lipót a magyar alkotmány, valamint a Szent Korona hívévé? Sehogyan. Õ nem változik át a Szent Korona hívévé, de rettenetesen fél Tõle. Tudván tudja, hogy a Szent Korona õt bármikor megsemmisítheti. (És aláírja a Bethlen Miklós megszövegezte, de alapDiploma Leopoldinum néven híressé vált alaptörvényt, amely Erdély magyar közjogi státusát biztosítja, s amelynek köszönhetõen Erdély önálló államisággal ugyan, de a Szent Korona országa marad.) Legfontosabbnak tehát mindenképpen azt tarthatjuk, hogy Lipótot és Bethlen Miklóst szembefordítanák érdekeik, de akaratuk azonossá válik a Szent Korona misztériumában.(…) Érdekes, hogy a Szent Koronáról szóló egyik elsõ önálló írásmû, a Révay Péter koronaõr (az 1608. és 1618. évi koronázások egyik szertartásmestere) vallomásos Szent Korona-értékelése nem a Szent Korona közjogi fogalmával foglalkozik elsõsorban, hanem a misztériumával. „Tanúnak hívom azokat - írja -, akár hazaiak, akár idegenek, akik messzirõl meglátták e felségjelvényt, mondják meg õszintén, nem fogta-e el õket valami páratlan tisztelet iránta. Elsõsorban pedig a mieink érzik ezt... (...) Ezért sajátos tisztelettel övezik, szentségként imádják, és nem tudom, erõsebben vonzza-e a mágnes a vasat, mint ahogy a Korona titokzatos erejével, magnetikus tulajdonságával kiváltja, vonzza a szeretetet és engedelmességet. (...) Bizony, úgy vélik, hogy Magyarország királyai méltóságuk teljét, dicsõségüket a Szent Koronától kérik és kapják, neki tulajdonítják az üdvös és hasznos törvények kibocsátását, a fölöslegesek eltörlését. A Koronát mintegy a törvények törvényének tekintik, a magyarok neki szoktak fizetni büntetést és váltságdíjat, neki tesznek ünnepélyes esküt, neki hagynak és ígérnek egyházi és világi örökségeket, neki adják vissza minden vagyonukat, mint valami forrásnak, melybõl minden

422


ered... (...) Végül is akkora ereje van, hogy aki megsérteni szándékozik, nemcsak felségsértésben bûnös, hanem a vallás és az istenség ellen is vétkezik. (...) A királyság és a csatolt részek határai között nem maradhat meg más korona, mint ahogy az ég vagy a föld sem tûr meg más Napot.” Történeti összefoglalójának igen érdekes része az, amelyben arról ír, hogy Salamon király a Szent Korona megsértésével miképpen hívta ki maga ellen a sorsot. Azt is elmeséli Révay Péter, hogy I. Ulászló király „a távollevõ Koronát engesztelõ áldozatként” esett el a várnai csatában. Fentiek a Szent Korona misztériumának a legkönnyebben felfogható kérdései. Mi az, ami nehezebben érthetõ a mai ember számára? A Szent Korona nem csak annyi, hogy a hajdanvolt szakrális király jogutódja, s így legmagasabb rangú alanya a magyar államhatalomnak... Minden magyar erõfeszítés benne találja meg az értelmét: Õt erõsíti, Õbenne marad meg. Benne van Szent István és Bethlen Gábor és Széchenyi István minden próbájának az értéke, de minden mai magyar próbájának az értéke is: minden magyar vállalás értéke benne összegezõdik. A Szent Korona az Ég egy darabja... Mivel érdemelte ki a magyarság Istentõl? Mit vár Isten cserében a magyaroktól továbbra is? A Szent Koronára függesztvén szemüket tekinthetnek a magyar nemzet tagjai az örökkévalóságba. Azt hisszük, szentségében, misztériumában mindaz benne van, amit szentnek, misztikusnak, titoknak tekintett a magyar nemzet eszmélése óta. Tehát azt az egész titokzatos világot látnunk kell, ha meg akarjuk érteni a Szent Korona titkát, ami a magyar hitvilágban, a magyar mitológiában benne van - a kezdetektõl napjainkig. Igen, a kezdetektõl napjainkig. És a Szent Korona misztériuma, szentsége a magyar keresztény életnek mindenképpen (és felekezettõl függetlenül) központi sajátos kérdése. Ha a misztériuma felõl közelítjük meg, akkor bizony a Szent Korona a magyar nemzet szent titka. A magyar nemzet fennmaradásának, létének szent titka. E titkot próbáljuk megfejteni, amikor a Szent Korona misztériumával foglalkozunk. A Szent Korona misztériuma tanulmányozásának mélységes értelme van. Hiszen mi a Szent Korona e misztériumban? A Szent Korona Isten gondolata a magyar létrõl... A magyar küldetésrõl. A Szent Korona misztériumának a tartalma koronként más. De mindig az önvédelmi ösztönnel függött össze. Sugalmazta, mit kell tennie a magyar nemzetnek a legnehezebb helyzetekben. [2.] (folytatás a 439. oldalon)

A nemzetmegtartó Szent Korona (Olvasmány Drábik János Uzsoracivilizáció címû könyvébõl) A Szent Korona államok, népek feletti nemes, azaz JOG-okkal rendelkezõ absztrakt hatalmi képzõdmény, és bonyolult jogi személyisége van. A Szent Korona azért szent, amiért szent a Frigyláda a benne lévõ kõtáblákkal, vagyis Istentõl kapta meghatározott céllal, üzenettel a magyar nemzet, ugyanúgy, ahogyan a kõtáblákat is Istentõl kapta Mózes útján Izrael népe. Ahogyan Mózes közvetítette Izrael népe felé Jahve Élõ Igazságát, az egyetlent, a legyõzhetetlent,


423

ehhez hasonlóan a Szent Korona közvetíti a magyar nép és nemzet felé az Isten szándékait érvényesítõ legnagyobb Erõt, legszilárdabb Hatalmat. Az Égi Élõ Igazság, vagyis az Isten szándékait érvényesítõ legnagyobb Erõ, ez nem más, mint a magyarok istene. Ahogy a zsidó népnek is megvolt a maga törzsi istene, ugyanúgy a magyar népnek is megvolt a saját maga istene, a magyarok istene. A régi magyar küldetéstudatban, amely hasonlít Izrael népének a küldetéstudatához, a magyarság különleges hivatása ennek az Égi Élõ Igazságnak a méltó szolgálata. A Szent Koronát az angyal hozta. A mózesi kõtáblák parancsait Isten adta át Mózesnek a sina-i hegyen. Mindkettõ a néphit kérdése. De ez a hit nemzetfenntartó, közösségépítõ erõ, amely a benne hívõt képessé teszi arra, hogy önmagát felülmúló, nemes tetteket hajtson végre és különleges elhivatottságú életvitelre serkenti. Ezért nem lehet babonaként elvetni, és nevetségessé tenni a hitet, a Szent Korona mindenekfelettiségében, sérthetetlenségében, Istentõl való származásában és eredetében. A Szent Korona tulajdona volt Magyarország. Ha nincs Szent Korona, akkor Magyarország bárkinek elidegeníthetõ, és bárki a tulajdonosa lehet. A Szent Korona a JOG objektivációjaként a király és a politikai nemzet felett álló absztrakt jogi személyben fejezõdik ki. Benne objektivizálódik tartalomként a magyar nemzet egészét megilletõ, képviselõ, kifejezõ, megtestesítõ legfõbb hatalom: a magyar nép szuverenitása! Az Európai Unióba való belépéssel ez a szuverenitás kerül örökre veszendõbe. A Szent Korona tehát a magyar nemzet egészének a legmagasabb szintû megtestesülése. Isten, azaz az ember kozmikussá tágult dimenziója, és az evilági magyar nép egyesül benne, mint szakrális tárgyban. A Szent Korona tehát a magyar nemzet transzcendens dimenziója, az ég egy darabja. Ez köti össze a véges magyar létet az örökké való kozmikus léttel. Miért ne lehetne a magyar népnek is saját, nemzetfenntartó misztériuma, saját mitológiája. Ha el is késtünk ennek a tudatosításával, mégis jobb késõn, mint soha ezt a mitológiát feltárni, tanulmányozni és megõrizni. A Szent Korona ilyen értelmezésben a magyar nemzet fennmaradásának, létének szent titka. Isten gondolata a magyar létrõl, a magyar küldetésrõl ezen a világon. Ha tanulmányozzuk, akkor apránként felfedezhetjük, hogy miért hozta Isten létre a magyar nemzetet, és mi ennek a magyar nemzetnek a differentia specificaja, vagyis azok a csak rá jellemzõ különleges tulajdonságok, amelyek minden más néptõl és nemzettõl megkülönböztetik. A létében fenyegetett magyarság a Szent Koronával, mint közösségfenntartó és megõrzõ erõvel, ebbe belekapaszkodva eredményesen tudna védekezni, mert az a nemzeti önvédelem szakrális, absztrakt letéteményese, szellemileg létezõ hatóerõ. A magyar Szent Korona révén lesz a magyar isten népévé, válik ugyanúgy beavatott néppé, ahogyan Isten választott népe lett Izrael lakossága. Ez a magyar nép isteni titka. Aki ebbe a titokba bele tud pillantani, aki annak legalább egy részét megérti, az beavatást nyer, és részesül a magyarrá válás misztériumában. [3.]

424


A Szent Koronáról felvetõdõ kérdések Lecserélhetetõ-e? A Magyar Szent Korona lecserélhetetlensége a magyar történelemben annyira egyedi, hogy amikor az elsõ, még hazai talajból sarjadt dinasztiánk, az Árpád-ház kihal, akkor egy kisebb kavarodás támad korona-ügyben. Az akkori pápa jelöltje, Károly Róbert, 1308-ra olyan helyzetbe kerül, hogy katonailag sikerül uralma alá hajtani az országot. Egyetlen nagy gond van csupán: a magyar Szent Korona nincs a birtokában. Az erdélyi vajdánál van, és ebben a kényszerhelyzetben a pápai legátus, egy Gentilis nevezetû bíboros, közvetlenül a pápa leiratát hozván, kihirdeti, hogy a magyar Szent Koronától ebben a szükséghelyzetben elveszik a szentségét, és átruházzák egy új koronára, amelyet éppen most készítettek Károly Róbert részére. Valóban el is készült a korona, valóban meg is koronázták vele, de a nemzet ezt az aktust nem fogadta el hitelesnek. Sõt megvan rá a konkrét adatunk, nagyon szép szöveg, hogy már a szertartás elõtt figyelmeztették a bíborost, nem lesz ennek jó vége, mert ez a nemzet ragaszkodik hozzá, hogy a magyar Szent Koronával koronázzanak, minthogyha a királyság maga is ebben a koronában rejtõznék. Mintha egyenesen ebben lenne lekötve. Ez annyira hihetetlenül hangzott a judeo-krisztián emlõkön nevelkedett Gentilis bíboros fülének, hogy egészen egyszerûen eltekintett tõle. Megrendezte a koronázást, amelyik egyébként még többrendbélileg szabálytalan volt, és utána... hát a fiaskót el kellett viselniük, hogy a magyar nemzet nem fogadta el ezt a koronázást. Végül is tárgyalások kezdõdtek az erdélyi vajdával, és vissza kellett szerezni tõle a magyar Szent Koronát. A római pápa küldte-e? Európa ekkor tudta meg elõször hivatalosan, hogy mit jelent, illetve hogyan „mûködik” a magyar Szent Korona. És azért kell ezen csodálkoznunk, mert még ma is él a közvéleményben - sõt idõnként tudós berkekben is fölmerül - egy olyan elképzelés a Korona idekerülésével kapcsolatban, hogy a pápa küldte. Nos, az egyetlen dolog ami biztos, az az, hogy háromszáz év alatt nem lehet elfelejteni, mire való a magyar Szent Korona. Ha tényleg pápa készíttette és küldte volna 1000 körül, akkor pontosan tudta volna 300 év múlva is az akkori pápa, hogy mire jó, és mire nem jó. Ez el kell, hogy gondolkodtasson bennünket, mert nagyon durván fogalmazva ez annyit jelent, hogy 1308 és 1310 között rá kellett döbbennie a pápaságnak arra, hogy nem diszponál a magyar Szent Korona fölött. Ez nagyon kemény tétel. Becsületére legyen mondva az akkori pápának, V. Kelemennek, ezt a békát, hogy úgy mondjam, lenyelte. Tehát végül is visszakerült a magyar Szent Korona, meg is koronázták vele Károly Róbertet, és ettõl kezdve tekintette a nemzet érvényesnek az uralkodását. [4.] Annak a feltételezésnek (és nem ténynek!) az alátámasztására - hogy a magyar Szent Korona bármely részét vagy egészét Kr.u. 1000-ben II. Szilveszter pápa


425

küldte volna Szent István királyunknak - mindössze két írásos megnyilatkozását lehet idézni, ezek közül azonban egyik sem perdöntõ hitelû. A Hartvik püspök által 1110 és 1116 között összeállított Szent István legendaváltozatban a koronaküldés mozzanata, amint azt Karácsonyi János kimutatta utólagos betoldás. A benne szereplõ személyek közül a pápa nincs megnevezve, a lengyel király azonban, akit itt Mieszkonak hívnak, nem volt kortársa sem Szent Istvánnak, sem II. Szilveszter pápának. (Elõttük uralkodott.) Van viszont két közelkorú, hiteles legendaváltozat, az ún. Kis és Nagy Legenda, amelyeknek azonban egyike sem szól koronaküldésrõl. A másik, akire hivatkozni szoktak, az III. Ottó német-római császár udvari történetírója, Thietmar (Theotmar) von Merseburg, aki Szent Istvánról - õ még Vajk néven említi - azt írja, hogy II. Szilveszter pápától „coronam et benedictionem coepit”, azaz, szó szerinti fordításban: „koronát és áldást kapott”. Ez a kifejezés azonban, amint Váczy Péter kimutatta, nem azt jelenti, hogy tárgyi mivoltában küldött volna koronát a pápa, hanem azt, hogy a római egyház képviseletében hivatalosan is érvényesnek ismerte el Szent István (Vajk) királyságát. [5.] Honnan adódhat a szentsége? Hiába készíttette és áldotta meg a pápa az elõzõ koronát, ez az ország nem úgy mûködik, hogy egy ilyen önkényes döntést elfogadhasson. No, most itt természetesen föl lehet tenni a kérdést, hogy ha nem a pápától származik a Korona szentsége, s ha õ nem is tudja, mitõl és miképpen szent a magyar Szent Korona, akkor honnan adódik ez a szentség? És akkor azt kell mondani - és ez tényleg kényszerítõ következtetés! -, hogy ezek szerint nem a római egyházon belül fogantatott ez a szentség, tehát minden valószínûség szerint elõbbi keletû, mint ahogy ez az egyház kiterjesztette a hatáskörét a magyarságra. És ezt nagyon komoly formában kell fölvetni. [6.] Csak jelképesen mûködik a Szent Korona? Tudnunk kell, hogy a Magyar Szent Korona, a beavató koronák típusába tartozván, nemcsak jelképes, de valóságos mûködésûnek is tételezõdik. A magyar közjog, amióta csak adatokkal rendelkezünk felõle, mindig ilyenként kezelte. Ezért nem lehetett helyettesíteni semmilyen más uralkodói fejdísszel, s ezért nem lehetett jogérvényesen magyar királynak tekinteni, akit nem vele koronáztak. A magyar Szent Korona valóságos mûködésével kapcsolatban ma már konkrét kutatási - mérési, illetve folyamat-rekonstruálási - eredményekrõl is beszélhetünk. Ezek további pontosítása összehangolt (bár hivatalosan nem támogatott) kutatási program keretében folyik. Különálló részekbõl állították-e össze a Szent Koronát? Azzal a feltevéssel kapcsolatban, hogy a Magyar Szent Korona alsó és felsõ része független lenne egymástól, és hogy, az elõbbi „corona greca” (görög korona), az utóbbi „corona latina” (latin korona) néven önálló egységet képezvén,

426


eredetileg külön-külön szerepeltek volna, mint koronák (vagy mint egyéb tárgyféleségek) tudnunk kell: a felsõ rész önállóan nem szerepelhet koronaként, alul valamiféle abroncsnak, mindenképpen össze kell fognia. Semmilyen bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, hogy ez az abroncs bármikor is más lett volna, mint a jelenlegi. [7.] Milyen témájú a Szent Korona képi programja? Itt érdemes elõvenni a német-római császári koronát, összevetésül. Hiszen egy pártatlan, nemzetek fölötti megítélésben ez a két korona eléggé közel áll egymáshoz értékét tekintve, és a régiségét tekintve is. Elég azonban egyetlen pillantás a két tárgyra, hogy észrevegyük a döntõ különbséget is. A német-római császári korona a maga hatásának döntõ hányadát az arany és a drágakõ révén fejti ki, olyannyira, hogy a velünk szembeforduló és a pontos oldalnézetbõl látható részein nincs is zománckép. Összesen négy zománckép van rajta, az átvezetõ tagozatokon. A magyar Szent Koronán, mint ismeretes, összesen 19 figurális zománckép van, s ezen túl még négynégy úgynevezett azsúr vagy „plicque a jour”, tehát áttetszõ, színes üvegablak hatású zománc, a pártázat Krisztus-képének két oldalán. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyságrendi a különbség, ezt így kell nevezni, hiszen az egyik, a német-római képrend az 1-es nagyságrendben, a másik, a miénk a 10-es nagyságrendben fogalmazódik. Ugyanakkor, ha a magyar Szent Koronára ránézünk, az elsõ lenyûgözõ - mert ez valóban lenyûgözõ - hatás, ez nem kétséges, a zománcképekbõl árad. Mármost ha egy koronán 19 figurális zománckép van, akkor ezt nem lehet másként fogalmazni, mint úgy, hogy van egy képi programja. Ehhez képest ezt a képi programot nem nagyon vallatják. Van képi programja a német-római császári koronának is, annak mind a négy képe kifejezetten ószövetségi témájú. Ezt nem árt tudni. Ha sorba rendezzük õket, az ószövetségbeli föllépéseik szerint, akkor elõször Dávidot kell megemlítenünk, utána Salamont, azután a Kerubok között trónolót. Ez utóbbi nem tévesztendõ össze a Pantokrátor Krisztussal, tehát ez nem újszövetségi, hanem kifejezetten ószövetségi téma, és arra utal a felirata is: „általam uralkodnak a királyok”. Ez egy ószövetségi idézet… Ezzel szemben a mi Szent Koronánkon egyetlenegy ószövetségi témájú kép sincs. Ez megint eléggé föltûnõ, hiszen ha összevetjük ezt a két koronát, akkor 19 képmás között talán lehetett volna helyet szorítani Izrael egyik-másik prófétájának vagy királyának is. Mindenesetre a kifejezett, tehát a feliratokban közvetlenül kifejezõdõ névazonosítás azt mutatja, hogy nálunk nem szerepel ószövetségi személy a koronán. Ezeken a kemény tényeken el lehet gondolkozni, nyilvánvalóan érdemes is elgondolkozni... (A koronaképek nagyobb méretben megtekinthetõk a XVII. mellékletben) [8.]


427

Révay Péter Szent Korona leírása 1613-ból (Olvasmány) A Szent Korona színaranyból van, az ötvösségnek inkább égi, mint emberi mesterségével kör alakba öntve, oldalsó kerületén egyenlõ közökben, háromszög alakú virágos csúcsok emelkednek ki körben, a négy szemben fekvõ sarokban egymást kölcsönösen metszõ bolthajtásokkal, melyek egy keresztben futnak össze, magán a kerületen pedig a homlokzati részen almát tartó Üdvözítõnk képmása, az ellenkezõ oldalon a Szent Szûz Máriáé, aztán az apostolok, a keresztyén királyok, császárok, vértanúk szentséges sora, mint látszik, görög betûkkel, az arany alakokat és a hozzájuk tartozó jelvényeket ábrázoló képek az egészen keresztül a legfelül álló keresztig váltakozva követik egymást, az egyes szent ábrák között drágakövek és gyöngyök, ami egyáltalán nem közönséges szokást és módot követ, úgyhogy feltûnõ is. A fül természet szerinti helyérõl kétoldalt drágalátos, fehéren csillogó ékkövek lógnak a fülre mintegy függelékként, melyek a szent fõ könnyû mozdulatára is köcsönös összhangban ütõdnek egymáshoz, hogy a két fület figyelmeztessék az isteni és emberi igazság meghallgatására, ennek révén pedig arra, hogy mindent Isten nevének dicsõségéért, a jó hírért és névért kell cselekedni; e kilenc láncocska és kilenc csúcsa, mely a Korona homlokzati és nyakszirt részén meghatározott közökkel nagyobb gyöngyökkel ragyog, a Magyarországba bekebelezett kilenc ország és tartomány úgymint Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Szerbia, Bosznia, Holics, Lodoméria, Bulgária, Kunország hatalmát és fényét jelképezi. Azt hiszem, nem hiába rendezték el ezt így, ugyanis a csúcsok, drágakövek, ábrák, aranyozott függelékek számában nagyon pontosan és következetesen a kilences figyelhetõ meg. A kettõs köb van ugyanis benne, vagyis kétszer négy- és háromszög, tudniillik a háromszögek között vannak még két-két pontból álló sorokkal határolt négyszögek is, és így a párosnak és páratlannak, vagyis az egész számsornak a teljessége és tökéletessége fejezõdik ki benne. Akinek már most szívügye és dolga a számok és arányok misztikájának vagy a Szent Koronát díszítõ gyöngyök és drágakövek jelentésének nyomozása, áldozza rá tehetségét a mi beleavatkozásunk nélkül. Az isteninek, amilyen ez a Korona tökéletesnek kell lennie, s ez tökéletes királyokat is kíván, ezek tökéletessé teszik a népet, és így aztán végül az ország is boldog és tökéletes, a tökéletesek pedig Isten rendelésébõl sokáig fennmaradnak. Azt hiszem azonban, a Korona egész ékessége a szent ábrákkal együtt sajátságos jelentésével mást sem akar, mint hogy a megkoronázott király maga és vezérlete alatt hasonlóképpen a magyarok egész nemzetére, mely a boldogságos apostoli vallást elnyerte, annak teljes megismerésére, ápolására, szeretetére, sõt fegyverrel való védelmezésére minél állhatatosabban törekedjék. [9.]

428


A Szent Korona képi rendszere A Korona képi rendszere - eltekintve az utólag rászerelt képektõl - teljesen egységes rendszert alkot, melynek feladata az uralkodó beavatása során az Istentõl kapott energia, a fény levezetése az uralkodó fizikai világába. A Koronán felül az Atya képe van. A nap és a hold szimbólumai ezt egyértelmûen a tudtunkra adják, mivel az Atya a napnak és a holdnak, így minden létezõnek a teremtõje. Elöl viszont a Fiú látható, ezt félreérthetetlenül jelzi az IC-XC monogram, alakja a végítéletkor ítélkezõ Krisztusé. Egyik kezében a könyv, a bizonyság könyve, másikban a gyöngy, az igazság gyöngye. A koronafelsõn latin, míg az -alsón görög betûkkel írták a szövegeket. Ennek az a magyarázata, hogy a korai kereszténységben a latin a hatalom, a görög pedig a bölcsesség nyelvének számított, és egy uralkodónak mindkét erénnyel rendelkeznie kellett. Felül van tehát, mindenekfelett az Atya, ölében, az ú.n. köldök-csakra felett az „antennaként” mûködõ kereszt. Alatta vannak a keresztpántokon azok az apostolok - négyen, a pántok felsõ végén -, akik láthatták Jézust fény alakXII.21 jában. Hárman: Péter, János és Jakab ? ? TAMÁS HALAK IKREK Jézus „színeváltozásakor”; a negyedik: Saul-Pál pedig látomásban. (ennek lett a IX.27. VII.25. IX.27. KOZMA JAKAB DAMJÁN következménye a „pálfordulás”.) A keresztpántokon alattuk a szkíta, XI.30. VI.29 I.25. V.1. ANDRÁS PÉTER PÁL FÜLÖP ATYA pártus területeken térítõ apostolok vanRÁK nak: András, Fülöp, Tamás és Bertalan. IV.24. XII.27. X.26. GYÖRGY JÁNOS DEMETER Legalul, a körpánton pedig - a Pantokrátor alatt jobbra és balra - Mihály és IX.29. VIII.24. III.24. BERTALAN MIHÁLY GÁBOR Gábriel arkangyalok, a kezdet és a vég feladatainak végrehajtói, továbbá Szent TAMÁS FÜLÖP György és Szent Demeter katona-, valaJAKAB JÁNOS mint Kozma és Damján orvos-szentek, PÁL ANDRÁS PÉTER BERTALAN akiknek az a feladatuk, hogy az uralkodót segítsék a haza megvédésében és DEMETER GYÖRGY ? az emberek gyógyításában. MIHÁLY GÁBOR ? BAK/1

MÉRLEG/1

OROSZLÁN

NYILAS

VÍZÖNTÕ

BIKA

BAK/2

MÉRLEG

A kutatások azt mutatják, hogy Dukász Mihály, Geobicász és a Konstantin képei utólagos elhelyezésûek a Szent Koronán. Dukász Mihály képe helyén Révay Péter 1613-as koronaleírása szerint a Szûzanya

MÉRLEG/1-2

SZÛZ

KOZMA DAMJÁN

SZÛZ/BIKA

SKORPIÓ

KOS

[10.]

A Magyar Szent Korona “naptári rendje”, a rajta megjelenõ apostolok és szentek névünnepei alapján


429

képe állt. A Geobicász- és a Konstantinképek helyén nem tudjuk, hogy eredetileg kik voltak. A Korona képeinek elhelyezése programszerûséget mutat. Bizonyíthatóan egy olyan sorozatot alkotnak, amely teljes egészében megfelel az õsi Napútnak, a képek spirális körökben - kettõs spirálban - haladó egymásutánisága megegyezik a nekik megfelelõ égövi jegyek - Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szûz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntõ, Halak idõbeni egymásutániságával. Nyilvánvalóan a Korona megtervezése és megépítése egy nagyon magas szintû õskeresztény szellemiséget jelez. (A Korona képeit nagyobb méretben lásd a könyv végi VI., VII., VIII., IX. mellékletben.) [12.]

[11.] A Szent Korona energetikai mûködési ábrája a kisévkörös menetben.

A Szent Korona és hatalomgyakorlás ( Olvasmány II., Pap Gábor elõadásából, 4. rész) (folytatás a 412. oldalról) A hierarchikus rendszerû társadalommûködést egyetlen igazi veszély fenyegetheti, és az ellenzõi minden esetben erre hivatkozva is támadják. A zsarnoksággá fajulás veszélyérõl van szó. És itt jön a Szent Korona-eszme, illetve a rá épülõ Szent Korona-tan lényege. Ugyanis egyetlen esélye lehet egy hierarchikus társadalomban a zsarnokságnak: ha a legfõbb jogokat személyhez kötöm. Ugyanis minden alkalmasság mellett is esendõ emberek vagyunk. Tehát, ha személyhez kapcsoljuk a jogokat és ráadásul az összes jogokat sûrítetten egy ország területén, akkor ezzel bizony vissza lehet élni.

A legfõbb jogok nem személyhez kötöttek A legjobb tudomásunk szerint egyetlen olyan megoldás volt a történelem folyamán, ami példaszerû, és ami egészen egyszerûen lehetetlenné teszi a visszaélést. Mi lehet ez? Ha most úgy mondanám, hogy ez a Szent Korona-tan, akkor sokan magyarkodással vádolnának. Lényeg az, hogy ez egy olyan lehetõség, ami érdekes módon nem merül föl máshol, hogy nem a személyhez kapcsolja a jogot, hanem egy

430


személy fölötti élõlénynek minõsített tárgyhoz. Tehát élõ és egyben személy fölött is álló minõséghez. Most ezek után jó lenne tudni, hogy ez a gyakorlatban tényleg megvalósul-e és ha nem, akkor milyen körülmények közt tud mégis átcsúszni zsarnokságba és hogyan védekezik ellene maga a szervezet, tehát az ilyen alapon fölépült nemzet hierarchikus államrend? Van rá példa, miként mindenre van példa a magyar történelemben. Ez azért gyönyörû, mert bár ez az a része a történelMinden hatalom münknek, amelyik még saját szellemi irányításunk alatt folyik, a Szent Koronáé de egy viszonylag mégis szûkebb kör az, ami belõle dokumentálható. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi példák sem mennek vissza a szkíta kor elé, onnan még nagyon-nagyon ritka a példa, és elsõsorban más népek szöveges tolmácsolásából tudjuk - görög forrásból és elsõsorban Herodotoszból. A hunok körébõl megint csak másoknak a tollából tudunk, általában irányunkban ellenséges tollakból, de azért ott már kicsit tágabban kirajzolódik. A honfoglaló magyarságtól kezdve tudunk egy mindenki által elfogadott önazonosságot kimutatni. Ezért van az, hogy általában innentõl kezdjük el a mintákat gyûjteni és ez nem mehet tovább 1490-nél. Miért? Mert azzal megszakad az önálló államiság kora. Tehát Mátyás király halálával az, hogy magyart magyar irányít megszûnik. Ez egy állapot azóta is. Azóta azt próbáljuk ki egy üdvtörténeti rendszerben, hogy mennyire tudunk megmaradni magyarnak idegen uralom, sõt kifejezetten elnyomó, sõt kifejezetten magyartalanító uralom alatt. Aki nem tud ilyen uralom alatt megmaradni magyarnak, az utána nem léphet a történelem színpadára. Mert, aki elnyomatásban nem tud embernek maradni, az utána nem lehet uralkodó, mert az azt jelenti, hogy vissza fogja torolni, abban a helyzetben az éppen akkor alávetetteken. Tehát igenis meg kell tudni maradni, de persze hogy ez selejtezõdéssel jár. Ezzel kapcsolatban mondta valaki teljes döbbenettel, hogy itt ne azt nézzük, hogy fogy a magyarság, hanem azt, hogy tisztul a magyarság. Tehát, a hierarchia keretében létrejöhetõ zsarnokság az említett módszerrel tökéletesen kiszûrhetõ. A példa amelyik arra mutat, hogy azért a veszélye fönnáll, az Zsigmond királynak a példája. Aki ismeri Zsigmond király történetét, az érteni fogja, ha röviden mondom el, akinek nincs ilyen irányú bõvebb ismerete, annak ajánlhatom Kocsis István könyvét, aki több könyvében is foglalkozott a Szent Korona tanával, eszméjével és történetével. Ezt a példát mindenikben említi. Nagyon szépen ír róla. Maga már a dokumentum is, amire hivatkozik, nagyon szép. Mirõl van szó? Megérkezik Zsigmond Magyarországra - õ a Luxemburg család tagja. Ne felejtsük el, hogy ezek a királyi dinasztiák már meglehetõsen összefonódtak az 1300-as évekre, tehát az Árpád-ház kihalása idejére, illetve az azt követõ dinasztia-alapítás idejére. És ha én ide egy Luxemburg családból származót


431

hívok, ez azt jelenti, hogy õ annak a Nagy Károlynak a leszármazottja, aki Nagy Lajossal összeütközésben volt. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen beengedtem a rókát a ketrecbe, - errõl van szó. Zsigmond király tulajdonképpen nagyon jól képzett személyiség, igen ám de a nyugat-európai, tehát a káini rendszerben. És mint võlegénye Nagy Lajos királyunk lányának - Máriának -, elég hosszan itt tartózkodva belekóstol ebbe a jogba. Na de mit lát ebbõl egy nyugat-európai? Azt, hogy a magyar királynak mindenki engedelmeskedik. Hogy ennek olyan hatalma van, amilyen Nyugat-Európában egyáltalán nincs, mert aki nem ért vele egyet, az is elsõ szavára mozdul. Ezeket korabeli dokumentumokból ismerjük és nem utólagos belemagyarázás. Hát nyilvánvalóan megszédíti. Miért? király Mert nem állandóan napirenden tartott kérdés, hogy vigyázz király, ez a tisztelet nem neked szól, ez a Szent hûség Koronának szól. Számára a csalóka látszat azt mutatja, hogy ez a tisztelet a király személyének szól. És ez megszédíti. Ezért történhetett meg, hogy rövid idõvel nemzet magyar királlyá választása után, tudatlansága folytán zsarnokká válik. Amikor Zsigmond király önkénye ellen Hédervári Kont A nemzet csak addig kell vezetésével (Kont-féle lázadás) a felkelés elindul, az hû legyen királyához, amíg az is hû a Szent Koronához egyértelmûen jelezte, hogy beindult a nemzetnek a védekezési mechanizmusa. Valami elcsúszott, mert a hierarchiából zsarnokuralom lett. Nem errõl volt szó a Szent Korona-tanban. Egy zsarnok ilyenkor, természetesen meghívja a felkelõket egy tárgyalásra (mint Tökölre Maléter Pált, vagy mint a török táborba Török Bálintot), ez egy ismert módszer. Ezekbõl kellene már tanulnunk. Ugyanígy eskü alatt természetesen majd utána esküszegés, mert ugye idegen, más vallásúnak nem érvényes az eskü. Tipikus káini ideológia. Tehát, amit én az enyémnek esküszöm érvényes, amit másoknak, az nem érvényes. Ezt azért ismerjük már föl. Tehát meghívja Kontékat, és utána mint lázadókat, lefejezteti õket. Ez valóban országos lázadást bontakoztat ki, és végül is leteszik a trónjáról. Na, most mit csinálna egy káini erkölcs alapján berendezkedett ország? Hát egyszerûen fölkoncolná, olyan mértékû a zsarnokság ténye, hogy nem látna más módot a védekezésre. Nálunk mi történik? Elfogják, bezárják Siklósra házi õrizetbe, hozzá sem nyúlnak egy ujjal sem, és hagyják, hogy nyugodjon le, hisz szemmel láthatóan nem tud dolgokat, nem tudja, hogy nálunk nem így viselkedik az uralom. És ez alatt leállna az élet az országban? Egy pillanatra sem. Ez már a következõ lépésünkhöz fog elvezetni.

432


A jogok gyakorlása emberi szinten megosztott Az élet az országban azért nem áll le, mert a Magyar Szent Korona jogait nem kizárólag a király mûködteti - foganatosítja -, hanem egyenlõ arányban a nemzet és a király. Na most itt van a magyar Szent Korona-tannak a második óriási elõnye és erénye. Az elsõt ismerjük: személy fölötti a hatalom. De még a foganatosítását sem csupán a király személyére bízza, hanem egyenlõ arányban a nemzetre és a királyra, és ebben a sorrendben. Tehát a nemzet választ magának királyt, s nem a király hódít magának nemzetet. A király nem tehet le nemzetet, csak nemzet tehet le királyt. De mi történik akkor, ha nincs király? Azonnal ezt szokták kérdezni. Akkor természetesen az összes jog gyakorlása ideiglenesen a nemzetre hárul. Tehát akkor egy nemzetnek kell királyként viselkednie. Mi történik akkor, ha a nemzet akadályoztatik? Gondoljunk a tatárjárás idejére, mikor a nemzet van király - nemzet lebénítva, a király viszont szabad és a korona megvan. Ilyenkor a királynak kell átvállalnia a nemzet feladatkörét. De ezek mind csak ideiglenes feladat átcsoporMinden jog a Szent Koronáé, ugyanakkor a jogok gyakorlása tosítások. emberi szinten megosztott Amíg Zsigmond király fogságban volt, addig a Szent Korona nevében egy fõnemesi testület gyakorolta a jogokat, természetes módon vette át a vezetést a nemzet nevében. Ez teljesen jogszerûen történt, semmiféle fönnakadás a joggyakorlásban nem volt. Az akkor kiadott okleveleket nem kellett megújítani, azok teljesen jogérvényesek voltak. Mikor Zsigmond király megtanulta a rendet, akkor jött a csoda, mikor õ, akinek addig fogalma sem volt arról, hogy a Szent Korona rendje hogyan mûködik, a korábbi zsarnokuralma idején számûzött és birtokelkobzásban részesítettnek visszaadja a birtokát, és egy okmányban gyönyörûen megfogalmazza, hogy azért kapja vissza és még jutalmat is hozzá, mert királyával szemben a Szent Korona jogait védelmezte. Tehát, mint király tüntette ki azért, mert önnön tudatlansága idején a fõnemes, aki tudta hogyan mûködik az ország, személyével szemben a Szent Korona jogait védelmébe vette. Gyönyörû példa ez. Zsigmond király azóta tekinthetõ teljes értékû magyar királynak. Ezek nagyon fontos példák. Zsigmond király példája igazolja, hogy a Magyar Szent Korona mûködési elve és annak a gyakorlata tökéletesen alkalmas arra, hogy kiküszöbölje egy hierarchikus rend zsarnokságba torkollását. A valóság az, hogy elvileg sem lehet jobb modellt kitalálni. Nyugodtan megpróbálhatjuk, de nem fog sikerülni. Az más kérdés, hogy valóban élõ személy-e a Magyar Szent Korona? Ez már egy tapasztalati tény, hogy valóban az. Tehát van egy olyan létezési síkja, ami


433

nem a hétköznapi síkja az életnek. Hogy ez miként mûködik, ezt egyelõre mûszakiak próbálják vizsgáztatni. De egy biztos, a magyar közjog fél évezreden keresztül - egészen Mátyás király haláláig - makacsul ragaszkodik a Magyar Szent Korona-eszméhez és késõbb is nem hivatalosan - a Habsburg-korban -, amikor már a királyság mûködésébe nem tud beleszólni ez az elv. Mert a Habsburgok soha nem voltak tekintettel erre. Õk mindig személyüknek és családjuknak tulajdonították a hatalmat, és minden ez ellen irányuló kísérletet a legvéresebben megtoroltak. Tehát, semmit nem értettek meg a Szent Korona-eszme mûködésébõl és még a tant sem engedték érvényesülni. Nem történhetett meg írott formában való közlése sem, ezért vagyunk olyan bizonytalanok a fogalmazásban. Ezek egészen késõi korban fogamazódtak valóban tantételekké. Tehát a Szent Korona-tannak a mûködtetése egyrészt a hierarchiát biztosítja egy személyfölötti tényezõben, másrészt a demokráciának a valódi értelmét is meg-valósítja. (Ugyanis jelenleg, amit mi demokráciának - népuralomnak értünk, abban a nép nem nép, hanem egy strukturálatlan tömeg, melyben a selejt ugyanannyit ér mint a kész, jó termék. Ennek a nép fogalmához semmi köze nincs, mert a nép alapvetõen szakrális fogalom, melynek belsõ felépítménye van, és melynek alapegysége a család. A nép valójában kicsiben adja a világ mûködésének modelljét is. A tömegnek viszont nincs családalapja, sem semmiféle tovább szervezõdése, csupán egyénei vannak, akik korlátlanul manipulálható, arcnélküli alattvalók. Ezekbõl is alkalomszerûen és mindig rövid távú célra összerántva alakul ki egy tömeg. És erre hivatkozik minden olyan hatalom, amelyik a káini modellt akarja megvalósítani.) Ezeket azért kell végigjárni, mert általánosan véve nem értjük, hogy miért olyan fontos nekünk ma a Szent Korona. Ha csak lelkendezve beszélünk róla, nem tudunk meggyõzni senkit sem. Ennek a nemzetnek rá kellene már végre ébrednie, hogy miért volt jó õseinknek a Szent Korona. Hogy a mûködésrendje mit jelent? És ezt fõképp egy mára már hitevesztett népnek kell elmagyarázni. Tudatosítani kell, hogy a Szent Korona egy mûködõ rendszer, melynek érvénye nemcsak tegnap, nemcsak ötszáz évvel ezelõtt, hanem ma is ugyanolyan fontosságú, sõt még fontosabb, és a jövõben még fontosabb lesz, mert a világ folyamatosan süllyed. Vegyük már észre! Nincs másfajta elv, melyben érvényesülni tudjanak egyrészt az egyéni sajátosságok, másrészt az, hogy egyetlen egyéni sajátosság se lehessen öncélú a kifejtõdés terén, ennek már közösségû célúnak kell lenni, különben nem emberek vagyunk, hanem állati szintre lesüllyedt alakok. Mert sajnos a mai társadalmak egyéni mûködési rendje általánosan káini rendszerû. Gyakran hangzanak el kifogások az eddig kifejtett gondolatokkal szemben. Az elhangzó demagóg kijelentésekkel szemben meg kell tanulnunk, hogy nem szabad visszavonulni, hanem meg kell találnunk a helyretevõ választ. Ha a Szent Korona mûködésrendjének fontosságával kapcsolatosan azt a kifogást hallod, hogy: Jó-jó, de már idõszerûtlen ez, mert az idõ kerekét nem lehet

434


visszaforgatni! - ezzel szemben három visszakérdezési lehetõséggel készít fel minket Hintalan László. Ezek a következõk: 1. Ha egy gyermek eltéved és én hazavezetem, azzal én visszaforgattam az idõ kerekét? 2. Ha egy folyót beszennyeznek és én kitisztítom, azzal visszaforgattam az idõ kerekét? 3. Ha én összevesztem a barátommal, és utána kibékülünk, azzal visszaforgattam az idõ kerekét? A válasz lényege, hogy bármely örökérvényû rendhez - a jóhoz - visszatérés sosem jelenti az idõ kerekének visszafordítását, hanem igazolja azt a felismerést, hogy a Földön az embernek - isteni feladatot teljesítve - rend helyreállító küldetése van. [13.] (folytatás a 498. oldalon)

A Magyar Szent Korona érték- és jogrendje Az emberiség ma, szerte a világban, a demokrácia látszatát mutató, nagyhatalmi és háttérhatalmi, láthatatlan erõk által is irányított zsarnokságokat szenvedi meg. Ekként a megmaradási és önvédelmi törekvésében hamarosan idõszerûvé kell váljon egy olyan érték- és jogrendi átalakítás, mely hosszú távon megvédheti õt a mindenkori és mindenféle zsarnokságtól. Az emberiségnek erre csupán egyetlen esélye van: ha visszatér a Teremtõ Isteni Rend védõ boltozata alá, mely az egységben megjelenített, Istentõl származó örök minõség rendje - az Igazság, Kegyelem és TörIgazság vény rendje -, mely az ugyancsak isteni származtatású viszonyulás rendje - a „hierarchia és testvériség” (alá-, fölé- és mellérendelés) - által válik teljessé.

A Magyar Szent Korona értékrendje A Magyar Szent Korona, felismerhetõen ennek az Isteni Értékrendnek üzenetét közvetíti, melynek hármassága: az igazság, a kegyelem és a törvény. Ez a Szent Koronának is az értékrendje. Ezt közli velünk a korona fõalakja, a trónoló Krisztus.

A Magyar Szent Korona jogrendje Kegyelem Törvény A Szent Korona értékrendjére alapozva jött létre az a jogrend, mely tudomásunk szerint egyedül a A Korona fõalakja, Krisztus üzen, hogy a Teremtõ Rend - az Igazság, magyar hagyományban lelhetõ fel. Ezt, a magyarKegyelem, Törvény - örök érvényû! ságnak az önvédelmi reflexe hívta életre. Azáltal, hogy a király felségjogait a Szent Koronára ruházzák át, a magyarság elhivatott képviselõi a legméltóbb választ adják meg a zsarnokság elleni önvédelemre. A jogrend oly módon alakul át, hogy királyt és nemzetet egyaránt a Szent Korona személye alá helyezik. Ilyenképpen a király és a nemzet közjogilag egyenrangú lesz, de mindkettõ a Szent Korona személyéhez viszonyítva a második helyre kerül.



435


szakrális korona király

Szent Korona mint az Isteni Rend közvetítõje

lefokozott király

nemzet

Király mint a Szent Korona alárendeltje

nemzet mint a Szent Korona alárendeltje

Egymagában a király méltatlan lett a teljhatalomra, helyébe ezért lépett a Szent Korona. Ezért kellett a királyt lefokozni, és a nemzettel együtt az egyedülien méltó Szent Korona személye alá helyezni.

Sem a lefokozott király, sem pedig a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát, hisz az fölötte áll. Éppen ezért meg sem tagadhatja. Ez érthetõ, hisz amiként a Teremtõ Isteni Rend az ember fölött álló, akként a Szent Korona is - mely e rendnek közvetítõje - ember fölötti. Az emberiség tudatában kell legyen annak, hogy függetlenül tõle és akaratától, a Teremtõ Isteni Rend - az Igazság-Kegyelem-Törvény - fölötte áll és mindenen uralkodva, rajta is uralkodik. Ekképpen az ember következmények nélkül soha nem hozhat törvényt és ítéletet a Teremtõ Isteni Rend fölött, miként nem is cselekedhet következmények nélkül a rend ellenében. A fenti kijelentés megértéséhez - példaként - tegyük fel a következõ közönséges kérdést, és válaszoljunk rá. Hozhat-e az ember hatályos törvényt arra vonatkozóan, hogy például a Nap mikor süssön vagy mikor ne süssön? Soha! Ez érthetõ, hisz a Nap, mint a Teremtõ Isteni Rend része, mindig is az ember fölött álló, viszonyát vele az emberiség nem határozhatja meg, nem kerülhet föléje, nem parancsolhat neki. A Teremtõ Isteni Rend, akár Ugyanígy a Szent Korona fölött sem hozhat döntést, a Nap, az ember fölött áll. mert a Teremtõ Isteni Rend, a Szent Korona és annak rendje a magyarság - és az emberiség - fölött uralkodik és fog uralkodni, függetlenül attól, hogy akarja vagy éppen nem akarja. És ezt tudták a régiek. A Szent Korona jogrend, tehát megmutatja, hogy a hierarchiában kinek-kinek hol a helye és milyen mértékûek a jogai. Gyakorlati mûködési rendszere a Szent Korona-tan néven vált ismertté, melynek lényege, hogy csak a Szent Koronát illeti meg a hatalom teljessége - a jogok gyakorlása pedig a nemzet és a vezetõ között kötelezõen megosztott.

436


1. A Szent Korona-tan az alkotmányos magyar államélet alapja, ahol az Teremtõ Isteni Rend Igazság, Kegyelem, Törvény államhatalom a nemzettõl ered, mely azt a Szent Koronával való megkoronázás útján osztja meg a királlyal. 2. A magyar Szent Koronáé a fõhataSzent Korona mint az Isteni Rend lom, vagyis a mindenkori király és a Igazság, Kegyelem és Törvény tagok (nemzet) felett áll (caput Sac- közvetítõje rae Regni Coronae) 3. A Szent Korona maga az egész állam nemzet és vezetõ mint a Teremtõ Rend és a és a társadalom is. A társadalom Szent Korona alárendeltjei tagjai a magyar Szent Korona tagjai. Ide tartozik az államalkotó nemzetek minden tagja, bárhol él a világon. Sajátos magyar minta: Szent Korona értékrendû (Igazság, Kegyelem, Törvény) és Szent Korona (membra Sacrae Regni Coronae) jogrendû (hol a teljhatalom a Szent Koronáé, és a 4. Az állam feje és a nemzet együttesen jogok gyakorlása megosztott) társadalomszervezés. képezik a Szent Korona - a Pátria -, az ország egész testét (totum corpus Sacrae Regni Coronae) 5. A magyar Szent Korona a legfõbb tulajdonos, beleértve az ország egész területét, az uralkodót és az ország egész vagyonát. 6. Az ország egész területe a Szent Korona tagja. A magyar Szent Korona hatalma közakaratból ruháztatott át, ezért minden jog forrása a Szent Korona. 7. Ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A Szent Korona-eszme társadalmi szerzõdés, melyben erkölcs és jog nem válhat el. A Szent Korona-tan hatálytalaníthatatlan, jogaiban nem csorbítható, mert a törvénysértés jogot nem alapít. [14.] Összegezve tehát, az örök értékrend szerint mûködõ társadalomszervezésnek létezik ez a sajátosan magyar mintája: a Szent KoroIsten na érték- és jogrendû társadalom. E szervezésnek az értékrendi alapja az isteni igazság, kegyelem és törvény hármassága - jogrendi alapjául pedig az szolgál, hogy egyrészt a jogok legfõbb birtokosa a személyek fölötti, élõ minõségû Szent Korona, másrészt, hogy a jogok emberi szintû gyakorlása kötelezõen megosztott. Nemzet Uralkodó Isten elõtt, a Magyar Szent Koronában nemzet és A Magyar Szent Koronában uralkodó egyenlõek, testvérek. Ebbõl származik a nemzet és uralkodó egyenlõek. nemzet és uralkodó jogának, de felelõsségének is egyenlõsége. Minden ember, születésétõl fogva egyszerre kétféle idõnagyságrendben él. Mint egyén, egy 365-66 napból álló ún. „kis évben”, és mint valamely nemzet fia, egy


437

kereken huszonhatezer kis évbõl álló precessziós vagy „nagy Nap-évben”. (Ezek nem asztrológiai, hanem asztronómiai, azaz szigorúan tudományos megalapozottságú adatok!) A magyar Szent Korona is ebben a kétféle nagyságrendben fejti ki a maga közjogi tevékenységét, amikor egyrészt a precessziós nagyságrendben élõ nemzetre, másrészt a „kis éves” idõkerethez kötött egyénre, a királyra - hangsúlyozottan így, együtt - bízza a benne megtestesülõ jogok gyakorlását. A Szent Korona jogainak érvényesítése nem egyetlen személyre, a királyra hárul, hanem egyenlõ arányban foganatosítja azokat a nemzet és a király. Így mind a tömeguralomba, mind a parancsuralomba csúszás lehetõsége kiküszöbölõdik. Ha az egyik fél hibázik, a másik jogszerûen és egyszersmind kötelességszerûen javítja, illetve javíttatja a hibát. Igazság Igazság

Igazság kölcsönösen segítik és ellenõrzik egymást

Nemzet Kegyelem

Uralkodó Törvény

Kegyelem

Törvény

Nemzet és Uralkodó szövetsége a Szent Koronában Kegyelem

Törvény

A Teremtõ Isteni Rendet hordozó Szent Korona érték- és jogrendjében - az Igazság-Kegyelem-Törvény és a hierarchia-mellérendelés rendjében - a nemzet és uralkodó kölcsönösen felelõsek egymásért, kölcsönösen segítik és ellenõrzik egymást, teszi ezt mindkettõ az egész nemzet érdekében.

A két tényezõ - uralkodó és nemzet - közötti összhang a hierarchia, azaz a „szent uralom” zökkenõmentes érvényesülésének záloga. Ez az összhang jellemezte a magyar királyság mûködését az Árpád-ház (eredetibb nevén a Turul-dinasztia) uralma alatt, majd kisebb megszakításokkal egészen Mátyás király haláláig. [15.] Az uralkodóval egyenrangú nemzetet nyilvánvalóan csak annak felelõs tagjai képviselhetik, jó esetben nemesek. Ezek együtt, az egész nemzetért, annak minden tagjáért felelõsséget kell vállaljanak.

A rend általános és szerves volta Látható, hogy a Szent Korona érték- és jogrendje magában hordozza azt a legmagasabb szintû mintát, mely egyedüliként lehet modellje egy társadalom természetes jellegû felépítésének és mûködtetésének. Ez a minta: a Teremtõ Isteni Rend alapú, az „Igazság-Kegyelem-Törvény” mûködtette, „hierarchia és mellérendelés” jellegû szerves társadalmi rend. Ez a rend a természetes (szerves) társadalom minden önhasonló egységében hasonlóan mûködik.

438


Rend a családban A társadalom alapja, a család keretén belül erre Teremtõ Isteni Rend a rendre már korábban rávilágítottunk. Igazság, Kegyelem, Törvény Az elrendeltetett szerepek és felelõsségek a családban, mint a legkisebb közösségi egységben mutatkoznak meg a legnyilvánvalóbban. A férj és feleség kapcsolatát természetszerûen ugyanez a kölcsönös hierachia és mellérendelés jellemzi, felelõsek egymásért és együtt az egész családért, férj és feleség benne a család jövõjét és a folytonosságát biztosító utódokért. A kettõjük kapcsolata teszi lehetõvé együtt a családért a család szintjén a felelõsségek megosztását, bármelyikük akadályoztatása esetén a másik részérõl A családban is a Rend alapú a felelõsség átvállalását, de a kölcsönös ellenõrzés hierarchia és mellérendelés kell jellemezze a házastársak kapcsolatát lehetõségét is. Csak ez a feltétel biztosítja hosszú távon a család megmaradását és nemzedékeken át az élet természetes folyamatosságát. E kapcsolatnak a tápláló forrása a Teremtõ Isteni Rend kell legyen.

Rend a közösségben A nagyobb közösségekben, falvakon, városokon, megyékben a szereplõk megválasztását és felelõsségük kiosztását egykor a közösségi hagyomány biztosította. Nemzeti keretben ezt, a szokásjogon alapuló íratlan alkotmány alakította ki. Teremtõ Isteni Rend Igazság, Kegyelem, Törvény A természetes jellegû, szerves társadalmi rendszer szerkezetének önhasonlósága folytán nyilvánvaló, hogy a belsõ, köztes egységeinek - a településeknek, megyéknek - rendje is hasonlóan kell mûködjön. hierarchia és A hierarchia és mellérendelés - a megosztott hatamellérendelés lom (törvényhozó, végrehajtó, bíráskodó) - vízszinország tesen, minden szinten kell mûködjön. De mindez a hierarchia és társadalom zsarnokság elleni önvédelme szempontmellérendelés jából semmit sem érne, ha ugyanez a hierarchia és hierarchia és mellérendelés mellérendelés - a megosztott hatalom (szabályozó, megyék végrehajtó, ellenõrzõ) - nem mûködne függõlegesen is hierarchia és (uralkodó és nemzet, országhatalom és megyék, mellérendelés megye és települések között). Csak így hozható létre hierarchia és mellérendelés egy természetes szerkezetû, zsarnokságtól mentesítõ társadalmi rend. települések Igazi függõleges hatalommegosztás - szabályozásA Teremtõ Rend irányította ban, végrehajtásban, ellenõrzésben - viszont csak a hierarchia és mellérendelés törvény biztosította hatalmi- és anyagi erõkiegyenvízszintesen és függõlegesen is kell mûködjön. súlyozottság feltételei között valósítható meg.


A magyar hagyományban ezért volt nagy jelentõsége egykor az õsiség törvényének, mely meggátolta a nemesség elszegényedését és a hatalom szolgájává válását. De ezért voltak fontosak Mátyás király, életének utolsó éveiben hozott bölcs törvényei is, melyekkel az õt követõ zsarnok királyok megfékezésére a vármegyék hatalmát erõsítette meg.

439

ország király

vármegyék

(fõispán)

(alispán)

Mátyás király, bölcs törvényeivel a hatalommegosztást kiegyensúlyozottá tette.

A fenti összehasonlítások nyilvánvalóvá teszik, hogy az az érték- és jogrend, amit a magyar Szent Korona is megtestesít - az igazság-kegyelem-törvény rendjén alapuló, „hierarchia és mellérendelés” jellegû jogrend - egy elrendeltetett és örök érvényû rend, mely mindenkor képes megvédeni az emberi társadalmakat a zsarnokságoktól. Ezért hárul óriási felelõsség a magyarságra, lévén hogy e rend ismeretének birtokában kötelessége, hogy ezt érvényre juttassa elsõsorban a maga életében, majd ennek tudását át is adja a védelemre szoruló világnak. Tudnunk kell: a Szent Korona által képviselt jogrend nem idõleges érvényû! Ahogy tegnap érvényes volt, úgy érvényes ma is, holnap is, amíg emberi közösségek emberhez méltó életet akarnak élni a Földön. Ne felejtsük el: a világ egyetlen szent jelzõvel megtisztelt koronájáról van szó! Viselõje, a magyar király pedig az egyetlen uralkodó a világtörténelemben, aki az apostol minõsítést jogosan viselheti. Ilyenformán a rend, amely a Szent Korona felségterületén érvényesül, a világmindenség - magasztosabban szólva a Teremtõ rendje. Nem a magyarságnak, hanem az emberiségnek a létérdekei diktálják a Szent Korona felségjogainak helyreállítását! [16.]

A Szent Korona tana (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 5. részlet) (folytatás a 422. oldalról) Kocsis István egy interjúkötetben válaszol Ónody Éva kérdéseire. A Szent Korona tanát itt ekképpen fejti ki: - Jó, megpróbálhatom nagyon röviden összefoglalni. A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Õ a legfõbb személyiség a magyar közjog bonyolult világában. A Szent Koronában mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozó és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet. A Szent Koronát a hatalom teljessége illeti, tagjainak - a király és a politikai nemzet - egyike sem törhet a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. Ezért legfõbb garanciája a Szent Korona a hatalommegosztás véglegességének. Az alkotmányosság megtartásának. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király a maga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg, amíg nem fordul szembe a fõhatalom alanyával, a Szent Koronával. Más, talán még érthetõbb megközelítésben: a Szent Korona egyesíti magában a nemzetet és a királyt, így a kettõ együtt, szerves egységbe foglalva a Szent Korona

440


egész teste. Az államhatalom egésze a Szent Korona egész testét illeti meg, vagyis együttesen a királyt és az egész politikai nemzetet. A Szent Korona tagjainak: a királynak és a politikai magyar nemzetnek a lehetõségeit következésképpen az határozza meg - és nemcsak akkor, ha a hatalom akarásáról, hanem akkor is, ha például alkotmányozásról van szó! -, hogy a Szent Korona-tanban az is benne van, hogy miképpen a király sem, a nemzet sem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Azt jelenti-e ez, hogy a Szent Korona tana nemcsak a király, hanem a nemzet hatalmát is korlátozza? Azt jelenti, hogy a Szent Korona tana mind a király, mind a nemzet cselekvési lehetõségeit szûkíti? Igen, azt jelenti. És a gyakorlatban tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetnie, amelyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni. Nem áll jogában szerves jogfejlõdés eredményeképpen létrejött történelmi alkotmányát idegenbõl kölcsönzött alaptörvény-gyûjteménnyel felcserélni... De a Szent Korona nemcsak közjogi absztrakció - mint az államhatalom alanya -, hanem élõ organizmus. Test, melynek részei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a történelmi magyar államban: a király és a politikai magyar nemzet: 1848-ig a nemesség - nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül -, 1848, illetve 1867 után származásra, felekezeti hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül - az ország minden szavazópolgára. És természetesen mindegyiknek családtagjai, nemre való tekintet nélkül. Így is fogalmazhatunk: 1848-ban, illetve 1867-ben - az 1849-ben megszakadt jogfolytonosság helyreállítása után - mindazon országlakosok a Szent Korona tagjaivá váltak, akik megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyek feltételei voltak a választójog gyakorlásának. A Szent Korona-tagságnak egyébként az a legfontosabb kérdése, hogy a Szent Korona-tagság miképpen határozza meg a magyar nép lelki életét, magatartását? Beszélhetünk arról - a gyermekkorom öreg bölcseire gondolván -, hogy a Szent Korona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szent Korona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelõsségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erõsítette: mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elõ. - Amit még el szoktál mondani, hogy a magyar nemzetet azért semmizhették ki a privatizáció során, mert semmibe vette a magyar politika a Szent Korona tulajdonjogát. - Hát errõl beszéljünk még! Központi kérdése a Szent Korona tulajdonjogának: minden birtokjog gyökere a Szent Koronában van, következésképp a birtok a Szent Koronára száll vissza. A Szent Korona tulajdonjogának köszönhetõ, hogy Magyarország területén csak a Szent Korona tagjai (mai szóhasználattal: csak magyar állampolgárok) birtokolhattak földet. Látszólag ellentmond ennek az a tény, hogy a király külhonosnak is adományozhatott földbirtokot. Sok példát fel tudunk hozni erre. Az ellentmondást annak ismeretében oldhatjuk fel, hogy a külhonos megadományozása csak akkor vált érvényessé, ha õt a magyar országgyûlés honfiúsította: a megadományozott tehát csak mint a Szent Korona tagja


441

(mint magyar állampolgár) válhatott Magyarországon földbirtokossá. Hozzá kell tennem - ha már felvetettem ezt a fontos kérdést -, hogy a rendi társadalom megszûnése után a Magyarország területén lakó idegen állampolgárok is birtokolhattak földet, ha birtok joguk nem sértette a Szent Korona tulajdonjogát... Annyian kérdezik tõlem mostanában, hogy a magyar termõföld a Szent Korona tulajdona-e, hogy még elmondom, miképpen védték meg a Szent Korona tulajdonjogát a magyar nemzetgyûlésnek a földbirtoklás kérdésével foglalkozó tagjai 1920-ban. Az 1920. évi XXXVI. tc.-re utalok, amely a földbirtok megoszlását szabályozó rendelkezéseket tartalmazza, s amelynek ha ma is lehetne megfelelõje, akkor úgy nevezhetnék el, hogy „törvénycikk annak megakadályozására, hogy a magyar termõföld - és a magyar gazdatársadalom - a tõke szabad áramlásának áldozatává váljon”. A leglényegesebb: külföldi spekuláns vagy - akármilyen befolyással és akármilyen vagyonnal bíró - pénzarisztokrata nem juthatott Magyarországon földbirtokhoz. Azért hangsúlyozom ezt ismételten, mert ma valóban ennek a veszélye fenyegeti a magyar jövendõt! - Mindeddig tulajdonképpen csak a földtulajdonjogról beszéltél, s nem lesz idõ a többire. - Arról csak annyit mondok most, hogy nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (régen például a bányaipar, ma például az élelmiszeripar vagy az energiagazdálkodás és a honvédelem megfelelõ színvonalát biztosító iparágak) vagyona is. És miképpen régen a bányák, kamarák jövedelmei is a Szent Korona tulajdonának elidegeníthetetlen részei voltak, ma a mai stratégiai fontosságú iparágak vagyonával kapcsolatos jogok összessége illeti a Szent Koronát. És most sóhajthatunk egy nagyot! Mert nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy mennyivel gazdagabb lenne a mai magyar nemzet is, ha a rendszerváltoztatás utáni úgynevezett privatizáció során az illetékesek tekintetbe vették volna, hogy a Szent Korona tulajdonjoga szent és sérthetetlen. Nem került volna idegen kézbe az élelmiszeripar, az energiagazdálkodás... [17.]

A Szent Korona misztériumának és tanának jelentõsége (az elõzõ részlet folytatása) - Összefoglalom a Szent Korona misztériumának és tanának a jelentõségét. Mivel is kezdhetném? Történelme legnehezebb helyzetein a Szent Korona segítségével lett úrrá a magyar nemzet. Megteremtõje volt a nemzeti egységnek a magyar történelem legnehezebb, legdrámaibb helyzeteiben. - A Szent Korona oldotta fel tehát mind a katolikus-protestáns ellentétet, mind a politikai meggyõzõdésbõl, pártállásból fakadó ellentéteket? - Igen, és ezt könnyû bizonyítani: hivatott protestáns államférfiaink éppolyan odaadó hívei a Szent Koronának, mint hivatott katolikus államférfiaink. A nagy protestáns erdélyi fejedelmek küzdelmük elsõrendû céljának tekintették, hogy a Habsburg-házi magyar király törekvéseivel szemben a Szent Koronának a tortenelmi magyar alkotmányban, a Szent Korona-tanban kifejezett akaratát gyõze-

442


lemhez segítsék. Mi a titka például a katolikus és Habsburg-párti Pázmány Péter és a protestáns és Habsburg-ellenes Bethlen Gábor közeledésének, egymásra találásának? A magyar nemzet jövõje számára találjuk meg a megoldást, ha ezt a titkot megfejtjük. Miért bízik Pázmány Bethlenben, Bethlen Pázmányban? Mert tudván tudják: lehet más a vallásuk, lehetnek másfélék politikai elképzeléseik, de eggyé kell válniuk a Szent Korona misztériumában és a Szent Korona tanában. És itt van a magyar nemzet megmaradásának a titka! Addig Magyarország mindig talpra állt, amíg a magyar nemzet képviselõi - akármilyen pártiak, akármelyik felekezethez tartozók - tiszteletben tartották a Szent Korona tanát, eggyé tudtak válni a Szent Korona misztériumában... Arról kellene bizony sok könyvet írni, hogyan teremtett nemzeti egységet a Szent Korona. Eszembe jut, mily nehéz volt a bécsi titkosszolgálatnak elültetni a magyar nemzet lelkében a turáni átkot... Látom a magyar Habsburg-pártiakat, hogyan változnak át kuruccá abban a pillanatban, amikor felfogják, hogy a király és köre szembefordult a Szent Koronával! Az a nagy baj, hogy a mai kor embere a Szent Korona eszméjét misztériumát és tanát - már nemigen képes felfogni. A Trianon elõtti magyar állampolgár, mondhatni, az anyatejjel szívta magába. Beszélnie sem kellett róla, minden öntudatos magyar - és magyarországi nem magyar - számára olyan volt, mint a levegõ. Bûvös védõburoknak tekintették, amelybõl kitörni lehet, de nem érdemes. S aminek a hatása talán a legjótékonyabb volt: kívülrõl áttörhetetlennek hitték. A régi idõkben elképzelhetetlen volt, hogy felelõs magyar politikus szembeforduljon a Szent Koron-tannal, megtagadja. Sokszor tûnt úgy nagy politikusainknak, hogy apolitikus beszélni róla. De valamirevaló magyar politikus soha nem tagadta meg, soha nem fordult szembe vele - egészen 1918-ig, amikor Károlyi Mihályék tudatlanságukban, érzéketlenségükben semmibe merték venni. Azzal, hogy megtagadták a Szent Korona-tant és az egész történelmi magyar közjogot, védekezésképtelenné tették az országot. - Nagy kérdés az is, miért örvendett oly nagy tiszteletnek a Szent Korona a nemzetiségek körében is? - Nincs ebben semmi rendkívüli. Hiszen a Kárpát-medencében utoljára a Szent Korona tana volt képes megteremteni a feltételeit a nemzetek, nemzetiségek békés egymás mellett élésének. A Szent Korona-tan a történelmi Magyarország nemzetiségei számára elsõsorban a megmaradásuk, nemzetiségi kibontakozásuk feltételeit biztosító jogok tiszteletben tartását garantálta. Másképpen volt ez a rendi társadalomban és másképpen a polgári társadalomban, De joggal mondhatjuk: a Szent Korona-tan a Kárpát-medencében harmóniát teremtett, az ellene forduló nacionalizmusok diszharmóniát - Trianon után. Másképpen is kérdezhetünk: a Szent Korona védõboltozata alatt miért érezték biztonságban magukat a nem magyarok is? Mert érvényesült az egyenlõ esélyek elve. Mi az egyenlõ esélyek elve a nemzetiségi kérdésben? Ez az, amelyre manapság is oly elõszeretettel hivatkoznak a belgiumi vallonok és flamandok, amikor védelmükbe veszik a nemzetiségi kérdésnek azt a megoldását, amelyben egyik nemzetiségnek a másik által való elnyomása akkor is lehetetlenné válik, ha egymás megbecsü-


443

lésének nincs meg az érzelmi alapfeltétele. Õk azt állítják - és bizonyítják is tapasztalataikkal -, hogy az egyenlõ esélyek elve, ha hagyják érvényesülni, csodákra is képes: a gyûlöletet szeretetté tudja változtatni, miképpen az egyenlõtlen esélyek elve, ha érvényesül, gyûlöletté változtatja a szeretetet… [18.] ( folytatás a 447. oldalon)

A rend mûködtetését biztosító jogok Az egyetemes értékrend szerinti lét biztosítékának alapjait az Isten-adta Rend természetjogaiból következõ alap-meghatározó parancsok képezik. Ezek, a méltóságos - az emelkedett - élethez való jognak is alapelemei.

vezetõi zsarnokság és kifosztás

rabság Mert bármely közösség, a Teremtõ Isteni Rend adta és korlátozta: 1. közösségi szabadság nélkül, 2. közösségi értékeinek birtoklása nélkül, 3. jog-kötelesség belsõ harmóniája nélkül, közösségi 4. közösségi érdekvédelme nélkül, felelõtlenség 5. a zsarnokság elleni fellépés joga nélkül, A Teremtõ Isteni Rendet a egyszóval: rabságban, kifosztva, közösségi felelõtlenméltatlan körülmények között ségben, önvédelem nélküli jogtalanságban, méltatlanélõ közösség képtelen szolgálni. ná válik a Teremtõ Isteni Rend - az igazság, kegyelem és törvény - szolgálatára. A feladat teljesítéséhez biztosítékok, feltételek kellenek, melyek nélkül sem egyénileg, sem pedig közösségileg emberhez méltó életet élni nem lehet.

„Megvizsgálva a magyarság együttélési normáiról fennmaradt hagyatékot, azt tapasztalhatjuk, hogy öt olyan - logikai rendszert is alkotó - alap-meghatározó parancsot találunk, amely mindvégig uralta a magyar értékrendet: 1. 2. 3. 4. 5.

Magyarország szabadsága A magyar értékek elidegeníthetetlensége Minden magyar ember egy és ugyanazon szabadságjoga Az egyetemes magyarság érdekének védelme A hatalmi visszaélések elleni fellépés joga

Ezek a parancsok évtízezredek alatt bizonyították azt, hogy eszmeként örök értékrendet jelentenek, hiszen a teljes történelmünk során ezeknek meghatározó jellegét fellelhetjük, és mondhatjuk, hogy ez az értékrend az, ami erkölcsi tartást adott nemzetünknek, amivel kivédhetett minden megsemmisítésünkre irányuló kísérletet. Ugyancsak a történelem során bizonyított, hogy a magyarság (és más nemzetnevet viselõ elõdei) mindig a természetes, isteni utat mutatta az emberiségnek. Ez alapján lehet kimondani, Molnárfy Tibor szavaival:

444


„… Miért tartja a hagyományos keresztény felfogás misztériumnak a Szent Koronát? Mert ez az egyedülálló tanítás Magyarországot, mint közösséget szerzõdésszerûen részelteti abból a feladatból, amely az Isten-szülõ feladata a természetes és a természetfeletti életben az emberiség kezdetétõl a világ végéig. Népünknek ez lett a rendeltetése, sorsunk ezzel kapcsolódik össze, ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem.” [19.]

A magyar történelmi alkotmány alaptételei: 1. A történelmi alkotmány a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek több mint ezer éves államalkotó akaratát fejezi ki. 2. Ha az alkotmányos rend megszakad, átmeneti helyzet áll elõ. A jogfolytonosság akkor szakad meg, ha tartalmi és eljárási szempontból nem arra illetékes szervek hoznak törvényt, ha nem szabad törvénykezés folyik. 3. Magyarország örökké szabad. (Hungaria semper libera) A történelmi alkotmány biztosítja a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek és közösségek örök szabadságát. Senki sem korlátozhatja az önrendelkezési jogát. 4. Minden tulajdon forrása a Szent Korona. (Sacra Corona radix omnium possessionum) Minden tulajdon forrása a Szent Korona, mely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendõ nemzedékeit testesíti meg. Ennek értelmében a természet adta létfeltételek nem vehetõk magántulajdonba. 5. Egy és ugyanazon szabadság. (Una et eadem libertas) A kötelezettségek és jogok egységében a Szent Korona minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg. 6. Ellenállás és ellentmondás joga. (Jus resistendi et contradicendi) Ha megsérül a Szent Korona-eszme, az alkotmányosság, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, de kötelessége is ellentmondani és ellenállni. 7. A Szent Korona eszméje szerint. (Sub specie Sacrae Coronae) Mindennek a Szent Korona-eszme szerint kell történnie. Az alkotmányos alaptörvény, a sarkalatos törvények, minden jogszabály, végrehajtó, bírói és ellenõrzõ hatalom minden intézkedése meg kell feleljen a Szent Korona eszmének, a történelmi alkotmány alapelveinek. Ez az alaptétel feltételezi a hatalom megosztását. 8. Sem választott, sem kinevezett hatalom nem határozhatja meg sem a hatalomnak, sem a népnek a Szent Koronához való viszonyát. Vagyis, senki sem lépheti túl a Szent Korona-eszme megszabta korlátokat. Ez az alaptétel a jövõ nemzedékeit védi meg a mindenkori létkárosító tettektõl. 9. Alkotmánysértéssel jog nem létesíthetõ. [20.]

III.6. Magyar sors és küldetés a történelem tükrében: múlt és jelen

MAGYAR SORS ÉS KÜLDETÉS A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN: MÚLT ÉS JELEN

445

446


III.6. MAGYAR SORS ÉS KÜLDETÉS A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN: MÚLT ÉS JELEN Az emberi és közösségi sorsot meghatározó igazság…….……..…………… 447 Az Igazság, mint isteni erõ (Olvasmány I., 6. részlet)……………..………… 447 Küldetés az igazság szolgálatára, eszközök………………………..………… 448 A küldetéssel vállalt sors és történelem…………………………..………..… 449 Az Atilla-kép átváltozásának ideje……………………………………...…… 449 Igazság, küldetéstudat és Atilla (Olvasmány I., 7. részlet)…………...……… 451 Az Isteni Rendet felvállaló Atilla király…………………………….…..…… 453 Sors és küldetés Árpádtól Mátyás királyig………………………….…..…… 454 Mátyás király és Európa (Olvasmány I., 8. részlet)…………………..…...… 455 Szembefordulás a magyar szakrális értékekkel (8. részlet folytatása)..…… 458 Mátyás király szerepének méltatása (8. részlet folytatása)….……......…… 460 Mátyás királytól Trianonig, közjogi küzdelmek kora……………..……….… 461 Küzdelem a törvényhozó és végrehajtó hatalom megosztásáért (Olvasmány I., 9. részlet)………………………………………...……..… 462 A Szent Korona-tannal megerõsített közjog (9. részlet folytatása)…...…… 463 A Szent Korona-tan, a közjogtörténet csodája (9. részlet folytatása)....…… 464 A közjogi tanná válás útja (9. részlet folytatása)……………………...…… 465 A Szent Korona-tan tövénycikkekbe foglalása (9. részlet folytatása).....…… 468 Trianon………………………………………………………...……………… 470 Trianon titkainak keresése (Olvasmány I., 10. részlet)…………...………… 471 A trianoni pszichózisok rejtélye (10. részlet folytatása)……....…………… 475 Magyar- és világ-sors 1920-tól napjainkig…………………...….………….… 478 A Kárpát-medence jelene………………………………………...…………… 481 Magyarország, a nagyhatalom……………………………………..…….…… 483


447

Az emberi és közösségi sorsot meghatározó igazság Az ember, születésével - az anyagi világ körülméIgazság nyei között - lehetõséget kap arra, hogy Isten méltó földi „munkatársává” váljon a Teremtõ Isteni Rend az Isteni Igazság, az Egység - szolgálatában. Ez, a földi küldetésének és létének értelme. De ezáltal lesz JÓ létezésének központi kérdése is az Igazsághoz való viszonya. Kegyelem Törvény Az ember tettének hatása többnyire nem marad meg a maga szintjén, közösségi kihatása van. A kis létAz örökkévalóság elõtt a sorsot az Isteni Igazságához való körök egyéni füzérén át, a közösségi-nemzeti nagy viszony határozza meg. létkörben, jó-rossz tettének következményei áthagyományozódhatnak. Ezért a felelõssége óriási. Egyénnek és közösségnek az Isteni Igazságához való viszonya az örökkévalóság szintjén döntheti el az üdvözülés-bukás kérdését. Ezért nagy a tét. Az anyagba szorult ember számára - az igazságának viszonylagos volta miatt az Isteni Igazság alig érzékelhetõ. Ezt számára érzékelhetõvé Isten, az Igazságát közvetítõ Kegyelme és az Igazságát megvédelmezõ Törvénye által tette. Az Isteni Igazság földi szolgálatára minden, arra méltó ember, a maga szintjén a kegyelem és a törvény eszközét is kapta. E három elem csak együtt mûködtethetõ. A hierarchia felelõs vezetõinek és közösségeinek cselekedetei is ezen elemek mûködtetése által érthetõ meg, és értékelhetõ igazán.

Az Igazság, mint isteni erõ (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 6. részlet) (folytatás a 443. oldalról) Az Égi Igazságnak (mint Isten önvédõ megnyilvánulásának) formát öltése nagyon változatos lehet, de jelen lehet testet öltés nélkül is mint legfelfoghatatlanabb, de nagyon is érzékelhetõ isteni erõ - nagyon nagy jelentõségû sorsdöntõ eseményeken is. E legfelfoghatatlanabb, de a történelemben mégis leggyakrabban érzékelt isteni erõt a szakirodalom legtöbbször latin szóval numennek nevezi. Szótárban numen, numinis (kis kezdõbetûvel) = isteni erõ, istenség. Numen tehát az, ami megnevezhetetlen, de létezésénél semmi sem nyilvánvalóbb, felfoghatatlan, de megtapasztalható, és megtapasztalása az ember legcsodálatosabb és legfélelmetesebb élménye. A numen érzékelhetõ, de nem látható, az Élõ Égi Igazság más megjelenési formái láthatók. (Nem minden helyzetben mindenki számára.) Mindig a kor hitvilága képzetei, illetve fogalmai segítségével írták le az Élõ Égi Igazságot, a kereszténység elõtti történetekben természetesen másképpen, mint a

448


keresztény történetekben. A keresztény történetekben általában tüzes karddal lesújtani készülõ angyal. Az Élõ Égi Igazság (akármilyen formában van jelen, akkor is, ha numenként) megmutatkozása lehet védelmezõ, bátorító vagy figyelmeztetõ, de lehet fenyegetõ is. A magyar mitológiában és népmesében az Élõ Égi Igazság gyakran hadnemtõként („hadvégzetet” beteljesítõ tündérként) jelenik meg. Leghíresebb közülük Tündér Ilona. Emlékeztetünk arra, hogy Tündér Ilona mint Élõ Igazság gyakran azonos Nagyboldogasszonnyal (aki viszont mint az Égi Világ Leghatalmasabb Úrnõje az õsi magyar hitvilágban volt azonos az Égi Igazsággal), de nem minden történetben. A magyar irodalomban az Élõ Égi Igazság legtöbbször a Magyarok Istene. [1.] (folytatás a 451. oldalon)

Küldetés az igazság szolgálatára, eszközök Bármely hierarchia küldetést vállaló vezetõje a feladatát Isten elõtti felelõsséggel tartozik teljesíteni. A Teremtõ Rend Igazságát kell közvetítenie a rábízottai felé, s ehhez a kegyelem és a törvény eszközeit is kapja. E feladathoz rendelkeznie kell az Igazság felismerésének képességével - tudással. Felelõssége tudatában, kétségei között égi választ is vár a földi igazság mibenlétére, de az igazság helyreállításának módjára is. Vívódásaiban a legfontosabb kérdésre keresi a választ: hogy emberi szinten, az Igazság érdekében, mikor alkalmazzon igazságra figyelmeztetõ kegyelmet és mikor a szükségállapotot megteremtõ, de vele az igazságot is helyreállító törvényt. Ez minden felelõs vezetõ számára a legéletbevágóbb kérdés, hisz tévedései okán elbukhat. Teremtõ Isteni Rend

Igazság

felelõs vezetõ kegyelem

kegyelem

törvény

kegyelem

testvériség

közösség szükségállapot A felelõs vezetõ égi választ keres a földi igazság mibenlétére, és arra is, hogy az igazság helyreállítása érdekében mikor alkalmazzon kegyelmet és mikor megszorító törvényt.

A magyarság, az Igazság szolgálatának közösségi küldetését vállalta magára. Hagyományaiból felismerhetõ, hogy ezt tudatosan vállalta. A Szent Korona is erre figyelmezteti.


449

A küldetéssel vállalt sors és történelem Aki az Igazságot szolgálja, annak tudvalevõleg - emberileg - nehéz sors adatik. Érzékelhetõen egy kemény csatának lesz részese, mely a két szélsõ minõség, a szélsõ jó és annak ellentéte, a szélsõ minõsített rossz, a gonosz között folyik. Ez, az isteni- és a sátáni erõk összecsapásának szintje. Ebbe a csatába kapcsolódik be az, aki magára veszi az Isteni Igazság szolgálatát.

Az Atilla-kép átváltozásának ideje Atilla sorsa és életének történései egy tudatos küldetés felvállalását igazolják. Az anyagi világ észjárásán felnövõ történészek nemzedéke számára felfoghatatlan és értelmezhetetlen lehet Atilla számtalan cselekedete, de egész élete is. Lehet ez tudáshiány, de lehet ennél rosszabb: az igazság szándékos elferdítése. Annak az Atilla-képnek, melyet a „nyugati világ” a nagy uralkodó kiemelkedõ személyisége köré font, vajmi kevés köze van a valósághoz. A Krisztus utáni elsõ évezred Eurázsiájának egyik, ha nem a legnagyobb uralkodóját az európai történetírók igyekeztek lekicsinyelni, eltorzítani. A középkori szemléletben Atillát Isten ostora (flagellum Dei) néven emlegették, akivel Isten a bûnös világot sújtotta. Különösen gazdagok Atillával kapcsolatban a germán és olasz torzító hagyományok. A magyar dogmatikus történészek is ezt a képet vették át, még a mai tankönyvekben is, melyekben vagy meg sem említik a nagy uralkodót, vagy teljesen negatív képet festenek róla ifjúságunknak.

Hun Birodalom Nyugat-Római Birodalom

Kelet-Római Birodalom

[2.]

450


Milyen a helyes, korhû Atilla-kép? Priszkosz részletesen leírja a nagy uralkodót, a „szkíták királyát” és palotáját. Priszkosz tudósításai alapján pedig Jordanes írta le Atilla alakját: „Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes volt azokhoz, kiket egyszer hívei közé számított.” Onegesius pedig úgy nyilatkozott, hogy „inkább lenne szolga Atillánál, mint úr és gazdag a rómaiaknál.” A késõbbi korok magyar Atilla-megítélését olvashatjuk Kézai Simonnál (Magyarok Krónikája, 1285?), Kálti Márknál (Képes Krónika, 1358), Thuróczy Jánosnál (A Magyarok Krónikája, 1488), és a Tárih-i Üngürüsz-ben. Nemeskürty István vallja róla: „Attila joggal tekinthetõ az egységes kultúrájú Európa egyik megalapozójának. Azok a regények és filmek, amelyek õt és hunjait vérszomjas vadembereknek ábrázolják, távol vannak a történelmi igazságtól.” A magyar történészek és kutatók irányítottan negatív Atilla-megítélését szégyen, de nem magyarok, hanem külföldi történészek törték meg. A világ Atilla-képe az utóbbi idõben gyökeresen megváltozni látszik. A washingtoni U. S. News 2006. január 3-án különszámot jelentetett meg a világ 11 legnagyobb uralkodójáról; ebben Linda L. Creighton történész hat oldalt szentelt a Krisztus utáni elsõ évezred Julius Caesar és Nagy Károly melletti legnagyobb egyéniségének, „a hun Attilának”, aki „azért született, hogy felrázza a világot”. E jelentõs munkában Atilla nem mint „Isten ostora”, hanem, mint a „hõsiesség, a vezetõképesség és a bátorság” eszményképe jelenik meg, aki „a magyarok nagy õse, a világ békítõje és Gandhi egy személyben”, aki nem arra vágyott, hogy szeressék, hanem hogy szándékait megértsék még a tõle való rettegés árán is. „Õ a mítoszok embere, akit a világ félreértett, birodalma soknemzetiségû volt, amelyben nem az számított, hogy ki honnan származik, hanem az, hogy milyenek a képességei.” A szerzõ szerint Atilla az egységes Európa elsõ megálmodója. Franciaországban 2006-ban jelent meg Eric Deschodt-nak Atilláról szóló életrajzi könyve, amiért a szerzõ megkapta az évi Le Point hetilap fõdíját. A díj indoklása szerint a könyv a hagyományos történelmi leírásokkal szemben világos, mindennapi stílusban részletes és igaz portrét ad a hunok nagy királyáról, és eloszlatja a róla tévesen elterjedt rossz megítélést. Atilla igazi nagyságának diadalát az 1990-ben, majd utána kilenc kiadásban, több mint félmillió példányban a New York-i Hachette kiadó gondozásában megjelent „New York Times bestseller” sorozatban Wess Roberts (Ph.D.) kötete jelentette A hun Attila uralmának titkai (Leadership secrets of Attila the hun) címmel. A terjedelmes könyv alcíme: Attila meghódítja Amerikát. A kötet Atilla király uralkodói titkát kutatja, és minden mai katonai és polgári vezetõ kézikönyvének ajánlja. A kötet alapos kutatáson alapszik, és a legnevesebb katonai és állami vezetõk ajánlását bírja. Általában „a nyerés pszichológiájának” és a „nagyság zálogának” (Denis Wait ley), „a vezetés legeredetibb és legteljesebb kézikönyvének” (Robert Schuller) nevezi, „Atillát a világ legnagyobb vezéregyéniségének” (James B. Patterson) mondja, „akinek elvei alapján a legfelsõbb vezetés ma is megvalósítható” (Andrew P. Calhoun). Paul H. Zalecki,


451

a General Motors vezérigazgató-helyettese Atilla vezetõi elvei alapján vezeti vállalatát, az amerikai katonai vezetõk pedig „nélkülözhetetlennek tartják a katonatisztek kiképzésénél” (John C. Bahnsen). „Olyan könyv ez, amelyet minden amerikai embernek el kell olvasnia, aki bármilyen vezetõi babérokra tör” (Albert Lee). A kötet részletesen tárgyalja a vezetésre való alkalmasságot, a „hun vezetési elveket”, a katonai erkölcsöt és fegyelmet, az ellenség felszámolásának módját, a vezetõ felelõsségét, stb. [3.] Géczy Jánosnak A Királyok Királya címû regénye is a hiteles képet keresi. Ennek ismertetõje a lényeget foglalja össze: Magyarnak nem elég megszületni, akként méltósággal élni is kell! De hogy ez mit jelentett régen, és mit jelenthet ma, arra keresi a választ a regény. A kereszténnyé vált Római Birodalom a végnapjait éli. A Kárpát-medencébe visszatérnek a szkíta-utód hunok. Mágikus tárgyak, tiltott evangéliumok, forrongó zsinatok tartják izgalomban az embereket. A regény fõszereplõje a magyar lélek, amely a történetben egy testvérpár sorsából bontakozik ki. Buda és Atilla a kora-középkor két magyar királya. Atilla a Nagykirály, a szarvas, Buda a Kisebbik király a sólyom. Velük kezdõdõen indul nyílegyenes útjára a Turul-ház (Árpád-ház). Céljuk, egy Kárpát-medence-központú, sajátosan magyar, keresztény elveken alapuló, gazdasági szempontból virágzó, katonai erejét tekintve legyõzhetetlen birodalom, és egy új, egységes Európa megteremtése. Az akkori történéseknek a mai napig ható következményei vannak. De hogy mik is ezek, és hogyan mûködtetik a világot, azt próbálja feltárni ez a regény. [4.]

Igazság, küldetéstudat és Atilla (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 7. részlet) (folytatás a 448. oldalról) Mutassuk be Atilla és az Igazság viszonyát. Atilla nevéhez az elsõ évezred legnagyobb tette fûzõdik: gyõzelmét ki nem használva visszavonul Róma falaitól... ...Raffaellónak, a Vatikán Heliodórosztermében látható freskója (Atilla Róma falai elõtt vagy más címén: Leó pápa és Atilla találkozása) elmesél egy történetet, melynek központi hõse Atilla. (A képet nagyobb méretben lásd a könyv végi XII. mellékletben.)

Atilla, gyõzelmét ki nem használva visszavonul, mert meghallja az Ég Szavát.

452


A freskón látható történet ennyi: az Élõ Égi Igazság felszólítja Atillát, hogy Rómát ne támadja meg. Atilla engedelmeskedik. A képen csak Atilla és kísérete fogja fel az Élõ Égi Igazság jelenlétét, Leó pápa és környezete nem. És ez azt jelenti, hogy a kép nem Atillának és Leó pápának a küzdelmérõl szól, hanem Atilla és az Élõ Igazság viszonyáról. És arról szól, hogy Atilla valódi szakrális király. A freskó Atillája ugyanis visszariad és engedelmeskedik. És ez esetben a döntõ próba éppen az engedelmesség próbája. Ha Atilla nem lett volna valódi szakrális király, akkor nem ismervén fel az Élõ Égi Igazságot, szembe is fordult volna vele - teljesen reménytelen küzdelemben. És akkor bizony Róma megmenekülésének nagy napja nem Atilla felmagasztalásának, hanem csúfos bukásának: önmaga és hadai megsemmisülésének a napja lett volna. De Atilla engedelmeskedik, így Róma felszabadul, Atilla pedig felmagasztosul... ...Hasonló magasztos tettet azóta senki nem követett el, s ennek az az egyik következménye, hogy napjainkra Atilla magatartása felfoghatatlanná vált. Próbáljuk meg azért felfogni. Mivel magyarázható Atilla magatartása? Történetírók, krónikások, festõk legtöbbször félelmetes Égi Lénynek látják az Élõ Igazságot, Isten önvédõ megnyilvánulását, akivel Atilla hadjáratai során rendszeresen találkozott. Mint szakrális király, mint Isten ostora. De akárhányféleképpen írják le, festik le, milyen volt az Élõ Égi Igazság, segítõbátorító vagy fenyegetõ, üdvtörténeti szempontból tulajdonképpen egy és ugyanaz, amit írnak, illetve festenek. Azt írják meg, azt festik meg, hogy az Élõ Égi Igazság megjelent idõnként Atilla táborában, tudomására hozta Atillának akatatát, Atilla pedig mindannyiszor engedelmeskedett. Ha Atilla szakrális király volt, akkor így volt ez rendjén: hadjáratait az Élõ Égi Igazság jelenlétében kellett megvívnia. De felfoghatatlan rejtély ma már, bizony, Atilla és az Élõ Égi Igazság viszonya. E rejtély csak mint a régi magyar küldetéstudat központi kérdése tanulmányozható érdemben, ezért ismételten fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mi volt a legfontosabb e küldetéstudatban. A régi magyar küldetéstudat központi kérdése Isten és a magyar nemzet viszonya. E küldetéstudatban a magyarság azért az Ég népe, mert az Élõ Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója. Az Élõ Égi Igazságról, a legyõzhetetlenrõl van szó, arról, aki Isten Önvédõ megnyilatkozása, a legnagyobb Erõ, a legszilárdabb Hatalom. Büntetõ vagy védelmezõ hatalom: igazságérvényesítõ, illetve szeretetoltalmazó. A magyarság különleges szerepe tehát az Élõ Égi Igazságnak a méltó szolgálata. A régi magyar hitvilág szerint az Élõ Égi Igazság népet választ magának, aki által védekezik. A magyarságot. (...) Ha méltóképpen tekintetbe vesszük, hogy Atilla nem más, mint korának legnagyobb szakrális királya, akkor az is nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy Atilla számára nem lehetett még csak rendkívüli sem, hogy Isten neki üzen, hogy


453

közli vele akaratát, bár az Élõ Égi Igazság megjelenési formáival (akár testet öltõkkel, akár testet nem öltõ numenekkel) való találkozást megszokni bizonnyal nem lehet. Szakrális király esetében - aki beavatottságának köszönhetõen a félelmetes angyalok megjelenésének az értelmét képes azonnal felfogni, vagyis az Élõ Égi Igazságot felismerni - nem lehetett szó sem riadtságról, sem félelemrõl, annál inkább elragadtatottságról vagy eksztázisról... (...) Atilla arcán tehát csak a csodával ismételten találkozó ember megrendülését láthatták a szemtanúk. [5.] (folytatás a 455. oldalon)

Az Isteni Rendet felvállaló Atilla király

igazságos

Atilláról, a hunok királyáról nagyon ellentmondásos Isteni Rend kép alakult ki. A róla szóló források bemutatják õt bölcsnek, nemesnek, becsületesnek, lovagiasnak, venbékés ostor dégszeretõnek, kinek környezetében minden feleke(kegyelem) (törvény) zetû nép békében élt, és akinek udvarába az európai Atillát a források igazságosnak, nemes ifjak tülekedtek, hogy hûbéres fejedelem atyjuk békésnek, de ugyanakkor biztosítékaként túszok lehessenek. ostornak is nevezték. De emlegetik õt, az egész világon, Isten ostorának is, kinek nevét rettegve ejtik ki (mely kifejezést egyedül Atillára használták). E tény azt az európai felfogást takarja, mely szerint Atillának feladata az isteni akarat beteljesítése, a népek megbüntetése. Megítélésének ellentmondásosságára szakralitása adhat magyarázatot. Hisz a szakrális vezetõ feladata (akárcsak magyar népmeséink fõhõsének) a felborult Rend - a kizökkent idõ - helyreállítása. (Kizökkent idõ = éltetõ hagyományok eltûnése, a szakrális hagyományok semmibevétele.) Atilla korának Európája is érzékeli az idõ kifordulását, de nem tudja elfogadni a helyreállítás égetõ Teremtõ Rend Égi Igazság

Atilla megsemmisítése Atilla törvény

kegyelem

gyilkosság

Róma Atilla élete, szakralitását igazolja. Az Ég szavára hallgatva az Igazságot szolgálva felvállalja az emberi kizökkent idõ helyreállításának feladatát a kegyelem és törvény eszközével.

454


fontosságát és azt a személyt sem, akirõl érzi, hogy erre elhivatott. Innen származhat az Atilla-kép ellentmondásossága. A kizökkent idõ helyreállításának két eszköze ismerhetõ fel Atilla tetteiben is. Az egyik: az igazságra figyelmezetõ kegyelem, a másik az igazság helyreállítása céljával alkalmazott törvény beteljesítése. Atilla szakrális voltát leginkább azon cselekedetei igazolják, mellyel a törvény adta lehetõség helyett - emberi ésszel felfoghatatlanul - a kegyelmet gyakorolja. Róma alatt minden lehetõsége megadatott, hogy megbüntesse a várost - törvényt gyakoroljon -, és mégsem teszi. Mai emberi ész számára felfoghatatlanul - égi válaszra - kegyelmet gyakorol. Talán már akkor sejthette, hogy ez az õ végzetét is jelenti. Mindennek ellenére mégis kegyelmet gyakorol, akár saját veszte árán is. Atillát, a szakrális királyt, az európai hatalmaknak érdekükben állt elpusztítani. A kizökkent idõ helyreállítása elmarad, és az európai hatalmak is meghasonlanak. Emléke ezért is válhatott a gyalázat tárgyává.

Sors és küldetés Árpádtól Mátyás királyig Bármely történelmi idõ leegyszerûsítõ tárgyalása hamis kép kialakítására adhat lehetõséget. Mindezek ellenére, fontosnak tartjuk, egy korokon átívelõ általános jelenségre felhívni a figyelmet és feltenni néhány kérdést. A magyar krónikákból tudjuk, hogy Atilla után öt nemzedékkel, Árpád vezetésével a magyarság újból bejön a Kárpát-medencébe. Érthetetlen számunkra, hogy mi lehetett az oka a magyarság általánosan ellenséges európai fogadtatásának. Kr.u. 907-ben, az egyesült európai haderõ miért fogott össze azzal a céllal, hogy megsemmisítõ csapást mérjen és kiûzze a magyarságot a Kárpát-medencébõl? Talán, mert tartottak egy olyan hatalom megerõsödésétõl, mely az addigi megszokott európai „rend”-hez képest egy másfajta rend eljövetelét hozta volna? Vagy, mert Atilla után tartottak a késõi helyreállító törvény csapásától? A magyarság hajlamos önvádlóan csak magában keresni az okokat. Hogy a magyarság saját önlétének lényegét megértse és megmaradására a gyógyírt meglelje, ezekre és a hasonló lényeges történelmi kérdésekre meg kell keresnie a választ. Különösen annak tudatában, hogy az európai népek szembenállása épp egy olyan magyar nemzettel történik, melynek uralkodóháza késõbb tudvalevõleg a legtöbb szentet adta Európának. pusztítás

Egy dolog biztos: az ember egyéni és közösségi magatartásából levonható több évezredes tapasztalat mutatja azt, hogy mindig attól jön a legkíméletlenebb pusztító gyûlölet, akinek az igazsággal, vagyis az isteni mércével van a legnagyobb baja. De annak tudvalevõleg Istennel van baja.

Ahonnan a pusztító gyûlölet jön, ott mindig az igazsággal van a baj.


455

Az Árpád-ház királyai után, a különbözõ uralkobölcs, igazságos dóházak uralkodói nyomán jutunk el Mátyás királyig, aki egyben az utolsó európai szakrális uralkodó is. Isteni Rend Mátyás király nevével már életében összefonódik két legfõbb erénye: bölcsessége és igazságossága. rendtartó kegyelmes Meghalt Mátyás király, oda az igazság - tartja népi mondásunk azóta is. Mátyás király, erényeivel az Isteni Rendet követte. Galeotto Marzio, aki Ferrarában tanulótársa volt Janus Pannoniusnak (1434-1472), könyvet ír Corvin Jánosnak, Mátyás király fiának, Mátyás találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteirõl címmel. [6.] Mátyás, a bölcs, az igazságos nagy feladatra hivatott, hisz Európa bajban van. Ebben a helyzetben sokan remélik tõle Európa megsegítését a megigazuláshoz. A latinul író olasz Ludovico Carbone - aki Csezmicei Jánosnak, költõi nevén Janus Pannoniusnak másik tanulótársa - nagy reménységgel írja 1475-ben: „Bárcsak gyorsan elérkezne a nap, melyen Mátyást római királynak és császárnak látjuk! Ugyanis így kívánják ezt apja, valamint saját érdemei. És ahogyan tudjuk, hogy Mátyás apostoli sorsra jutott, úgy a másik Mátyásról is szabad nekünk remélni, hogy egyszer majd császári sorsra jut. Ha ez megvalósul úgy, ahogy reméljük, ó, micsoda beszédet mondok majd akkor Mátyás császárnak, mikor Itáliába fog utazni a koronázás miatt! Akkor majd minden ember megérti az én magyarok iránti szereteteMátyás, az igazságos met!” (kép a könyv végi XII. mellékletben) De Európában elkezdõdik az a hanyatlás, mely a szakrális hagyományok általános elsorvadásához vezetett. Ezt látván, Mátyás király számára bizonyossá válhatott, hogy elsõsorban a magyar nemzetet kell felkészítenie az elõreláthatóan nehéz jövendõre. Élete utolsó éveiben lázas igyekezettel fog hozzá elõkészíteni a magyarság számára az eljövendõ idõk gyarló vezetõivel szembeni védelmet. Sietnie kell, hisz élete mindvégig veszélyben forog. 1490-ben, halálával eltávozik Európa utolsó szakrális királya. [7.]

Mátyás király és Európa (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 8. részlet) (folytatás a 453. oldalról) Mátyás királyt a nyugati keresztény világ Alighieri Dante korától várja. Hogy is volt ez a maga bonyolultságában? Dante az Isteni Színjátékban mondja el leghatásosabban, hogy jaj a keresztény világnak, ha szembefordul a szakrális királyság éltetõ hagyományaival. Milyen félelmetes változás következett be a szembefordulás következményeképpen? A királyi udvarokba a „legkártékonyabb” félelem költözött be. Szükségképpen, hiszen az uralkodók ez új korszakban már rendszerint visszaéltek a hatalmukkal.

456


A félelem aztán természetesen elüldözte a hûséget, és maga köré vonzotta a szolgaságot. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, fõpapjai, fõhivatalnokai) meddig jutottak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. Az õ fejedelme már nem törõdik Isten akaratával, s legfõbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. Az újkor királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelmébõl uralkodnak, Isten kegyelmébõl birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de õk tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. És a keresztény világnak egyre nagyobb szüksége van valakire, aki „a kizökkent idõt” helyre képes tolni. (Kizökkent idõ = éltetõ hagyományok eltûnése, a szakrális hagyományok semmibevétele.) A Dante segélykiáltására nem érkezik méltó válasz - egészen Hunyadi Mátyás fellépeséig. Mátyás király az, akiben a keresztény világ legjobbjai bizakodhatnak: a legszentebb küldetést, „a kizökkent idõ helyretolását” õ vállalhatja. Volt-e Mátyásnak a nagy küldetéshez önbizalma? Olvassunk csak bele a IV. Sixtus pápának Veglia ügyében megfogalmazott, 1480. május 30-án kelt levelébe: „Nem gyõzök csodálkozni Szentséged hiszékenységén; a másik fél véleményét meg sem hallgatva lépre megy az elsõ rábeszélõ szóra, ahelyett, hogy mindkét fél érveinek mérlegelése után döntené el, mi hát az igazság. (...) Ha nem nekik volna teljesen lekötelezve, sohasem írt volna Szentséged ilyesmit, nem is hitte volna el ilyen könnyedén, hogy a sziget joga, amelyet számos meggyõzõ okirat csatol láthatta Szentséged! - országunk Szent Koronájához, a velenceieket illetheti; még dicséri is józanságomat, amiért a sziget jogát nekik, akik csak bitorlók, átengedem. (...) Bizony fájdalom, Szentséges Atyám, hogy cserbenhagyva bennünket idáig sodródott; bár elsõként tapasztalta a törökkel szövetkezõ velenceiek hûtlenségét, mégis a szövetségüket keresi. (...) A törökök csatlósaival, a velenceiekkel kötött szövetség megmutatja egyébként azt is, mennyit remélhet a kereszténység az Apostoli Szentszéktõl.” Aki így ír IV. Sixtus pápának, annak bizony nemcsak önbizalma lehetett, hanem hatalmas tekintélye is. De a nagy király küldetéstudatáról szólva, szólnunk kell rejtélyes elbizonytalanodásairól is. Miért bizonytalanodott el sokszor? Elbizonytalanodott, mert rádöbbent: a nyugati keresztény világot talán már nem lehet megmenteni. Figyelte a bécsieket Bécs elfoglalása után. Félnek tõle, és nem szeretik. Õ egy szerencsésebb és tehetségesebb, rátermettebb Habsburg Frigyes a szemükben. Pedig minden szabadságában megerõsítette a várost. De egy Frigyesnek látják. Egy sikeresebb, egy gyõztes Frigyesnek, de csak egy Frigyesnek. És Bécs népe olyan, mint Nyugat-Európa népe. Az a nagy baj, hogy már belenyugodtak abba, hogy frigyesek, farizeus királyok uralkodnak felettük. Belenyugodtak? Beleszoktak, már el sem tudnak képzelni mást. Igen, az emberek már berendezkedtek a farizeus királyok uralta új rendszerbe... Mindenki


457

farizeussá válik, a királyok környezete is, a kisebb nemesek is, a nép is. Itália hívei viszont méltóképpen erõsítik Mátyás önbizalmát biztatásukkal: nincs más megoldás, új Atillaként kell gyõzedelmesen végigvonulnia Mátyás királynak Európán, megváltó katarzis átélésére kényszerítvén az európai népeket... Igen, a legsürgõsebb most, hogy a keresztény világ megigazuljon. Mind a királyi udvarokban, mind a püspöki udvarokban megigazuljon, de minden keresztény hajlékban, a legszerényebb hajlékban is megigazuljon! Mert az iszlám világgal csak a megtisztult keresztény világ küzdhet meg méltóképpen... Igen, Mátyás figyelembe vette, hogy a keresztény hadak akkor lesznek képesek megsemmisíteni a Mohamed-hitûek hadait, ha a keresztény világ nemcsak egységesen harcol, de meg is tisztul. És vállalta a legszentebb küldetést, „a kizökkent idõ helyretolását”. Miért hitte, hogy Nyugat-Európa õt szeretettel fogadja? Így gondolkozott: ha minden templom minden papja bejelenti, hogy a forma üressé vált, és meg kell tölteni tartalommal, visszafordulván a szakrális hagyományokhoz, akkor a keresztény ember még magához térhet. És ha magához tért, ha ismét fogékonnyá vált, akkor várja, hogy a valódi király megjelenjen. És felismeri a királyt, mert visszanyerte valódi király és az álkirály megkülönböztetésének a képességét... És hagyja, hogy a valódi király visszavezesse õt Istenhez. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy a magyarság történetében a nagy változást nem a kereszténnyé válás jelenti, nem Szent István hitújító reformja, hanem a szakrális királyság megszûnése. Igen, mert a magyar szakrális királyság Mátyás király haláláig tart. De tegyük ehhez most még hozzá azt is, hogy nemcsak az tûnik számunkra természetesnek, hogy Mátyás király története részévé válik a régi magyar történelemnek, hanem az is, hogy részévé válik a mának és a jövendõnek is. Mert az õ története a kizökkent idõ helyretolójának a története. És a kizökkent idõ a mának is legidõszerûbb kérdése. (De a magyar szakrális királyság története azért nem fejezõdik be a magyar szakrális királyság hivatalos megszûnésével, mert a Szent Korona átmenti a Mohács utáni évszázadokba a szakrális királyság szent hagyományait.) Annak a titkával is foglalkoznunk kell, hogy miért lázadtak föl Mátyás ellen a legközelebbi barátai, a legmegbecsültebbek, a legérdemesebbek, Vitéz János esztergomi érsek és Csezmicei János pécsi püspök (költõi nevén: Janus Pannonius)? Hogy ne teljesülhessen be Janus Pannonius rejtélyes sorainak jóslata? ("Pusztuljunk, ha a többiek is, belenyugszik a fajtánk / abba, amit közösen oszt ki az égi parancs. / Sõt, ha magunk, hunnok vezekelhetnénk a világért, / lennénk megváltód, bûn fia, emberiség!") Vagy éppen ellenkezõleg: azért lázadhattak fel, hogy beteljesüljön a jóslat? A magyar küldetés változásáról szólnak bizony Az árvíz címû költeménybe eléggé erõszakoltan beillesztett sorok... De miképpen juthatott egyáltalán eszébe a magyarság megváltói küldetésérõl írni a pécsi püspöknek oly idõpontban, amikor Magyarország éppen legerõsebb a keresztény világ országai közül?

458


Eszébe jutott, hogy Mátyást nagypénteken koronázták, s felfogta, hogy ez nem lehetett véletlen? Figyelmeztetni akarta Mátyást valamire? Hogy ne akarjon új Atillává válni, mert Isten azt nem nézné jó szemmel? Azért lázadtak Vitéz János érsek és Csezmicei János püspök, hogy a Mátyás sorsát és a magyarság sorsát összekötõ szál elszakadjon? Talán Vitéz János és Csezmicei János egyházfõk megmagyarázhatták Mátyásnak, hogy mi a megváltói küldetés, és felhívhatták a figyelmét arra is, hogy a megváltói küldetés elképzelhetetlen a Nagy Misztériumjáték vállalása nélkül... Amely Misztériumjátékban a keresztre feszíttetést valakinek vállalnia kell, mert csak a keresztre feszíttetést követheti a Feltámadás? Vagy a „csillagokból olvasó” Mátyást nem is kellett ilyen súlyos kérdésekre figyelmeztetni? Olvasta õ maga is az Ég Akaratát... Annyi bizonyos, hogy méltóképpen számolt Mátyás király azzal a lehetõséggel is, hogy a régi küldetés helyett a magyarságnak vállalnia kell a megváltói áldozatot. Ha az õ királyságát, az utolsó valódi királyságot Isten keresztre szánja, akkor nem egyesül a keresztény világ a török ellen, hanem martaléka lesz a széthúzásnak, hitetlenségnek, keresztény farizeusságnak. És más súlyosabbnál súlyosabb következményei lesznek... És a kedvezõtlen változásokra meg kell adnia a méltó választ. Ezért lát ekkor Mátyás munkához a törvényhozó hatalom részeseként is, mégpedig lázas igyekezettel. És döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Mátyás ekkor az országgyûlést, milyen törvények megalkotására! Tegyük fel ismét a kérdést: tulajdonképpen azoknak a törvényeknek a megalkotását kényszeríti ki Mátyás, amelyek segítségével a nemzet túlélheti a keresztre feszítést? Ami bizonyos: Mátyás mint király felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért, s ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz jövendõre. Igen, Isten akaratát teljesítvén - azaz szakrális királyként. Szakrális királyként, aki nem gyõzhet? Akivel közli az Ég, hogy országa keresztre feszíttetik? Miféle összefüggés lehet ily drámai helyzetben küldetéstudat és közjog között? - kérdezzük ismételten. - Megváltói áldozatvállalássá, megváltói kiválasztottság-tudattá átváltozó küldetéstudat és közjogi változások között... Mátyás, ha valóban belenyugodott abba, hogy a régi magyar küldetést a megváltói áldozat vállalása váltja fel, akkor megnyugvásához bizonnyal nagy mértékben hozzájárult az abban való hite, hogy mindig lesz méltó utódja: a Szent Korona. [8.]

Szembefordulás a magyar szakrális értékekkel (az elõzõ részlet folytatása) Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete: - A Mátyásról szóló drámádat, ha jól tudom, felkérésre írtad még 2000-ben, de azóta se mutatták be...


459

- A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (dr. Hámori József volt akkor a miniszter) felkérésére írtam, mégpedig Szent István államjogi és egyházügyi reformjának ezredik évfordulója alkalmából... Rám bízták természetesen, hogy kirõl írjak, hát én Európa utolsó szakrális királyát választottam... A minisztérium tisztségviselõi közvetíttek akkor köztem és a budapesti színigazgatók között. Úgy gondolták, elõbb csak a dráma szinopszisát küldik szét a direktoroknak... És a szinopszist a direktorok el is olvasták - és hangot is adtak megdöbbenésüknek. „Ez a színmû Mátyás király valódi drámáját mutatja be, ahelyett, hogy kicsúfolná, nevetségessé tenné a királyt és környezetét! Mit akarnak?! A valódi magyar történelmet becsempészni a magyar színpadra?! Az angol vagy a német vagy a francia történelemmel egyenrangúnak képzeljük ezután a magyart?! Nagy államférfiakkal, valódi drámai helyzetekkel?! Büszkék legyünk történelmünkre, miután már megtanultuk szégyellni?! Magyar királydráma-sorozatot akarnak elindítani?! Az operaház számára nem íratják meg a magyar »ringet«?! A vége az lesz, hogy a magyar történelem mellett még a magyar mitológiát is a színpadra csempészik!” No, volt olyan direktor is, aki nem elégedett meg a deheroizálás divatja ily akármennyire harcos - védelmezésével, hanem õszintén megmondta, hogy õ nem akarja ünnepelni a magyar államalapítás ezredik évfordulóját... Egy másik kijelentette, hogy azért nem érdekli a dráma, mert õ bizony tudja, hogy a drámaíró Kocsis István azonos azzal a történésszel, aki négy könyvet írt a Szent Koronáról... A döbbenetes az, hogy ez a direktor nem tudta, hogy miért is gyûlöli a Szent Koronát és mindazokat, akik tisztelettel írnak a Szent Korona közjogi tanáról. Divatból vagy a liberálisoktól való félelmében gyûlölte ez a színigazgató a Szent Koronát? Azt sem tudta szegény, hogy a magyar történelemben mindig a Szent Korona tana volt az alkotmányosság legfõbb biztosítéka... Persze Mátyás királyt is ugyanazért gyûlölte, amiért a Szent Koronát... Mint mindent, ami újjáteremthetné az egészséges magyarságtudatot.. . Az is eszembe jut most, hogy két éve, 2008-ban Hunyadi Mátyás királlyá koronázásának 550. évfordulóján azt ünnepelték „hivatalosaink”, hogy Mátyás sikerrel alkalmazkodott a nyugat-európai politikai divatokhoz... Miképpen állíthatták e képtelenséget?! Mátyás alkalmazkodott volna ahhoz a nyugat-európai divatos irányzathoz, amely elõkészítette a mai liberális ideológia gyõzelmének az elõfeltételeit, az a Mátyás, aki helyre akarta tolni a „kizökkent idõt”? Az a Mátyás, aki Európai Uniót akart teremteni, de szakrális Európai Uniót? [9.]

460


Mátyás király szerepének méltatása (az elõzõ részlet folytatása) A magyarság jövõbeni sorsának alakulásában Mátyás királynak meghatározó szerep jut. Mátyás királynak nagy érdeme, hogy elindította azt a folyamatot, melynek során kiteljesedik a sokak számára rejtélyes és felfoghatalan vármegyei önkormányzat. Ennek sajátossága, hogy végrehajtó hatalmat a király a vármegyével kell megossza. Miként valósulthatott meg a végrehajtó hatalom megosztása, egy olyan különös helyzetben - lévén, hogy a magyar király késõbb már nem Magyarországon lakik -, mikor az országot kívülrõl kormányozzák? A vármegyei önkormányzatiság által. Kialakul az a sajátos vármegyei önkormányzat, melynek élén már nem a király által kinevezett fõispán, hanem a vármegye által elfogadott, késõbb pedig választott alispán áll.

király

fõispán

alispán

vármegyék Mátyás király bölcs törvényei nyomán elkezdõdik a király és a vármegyék közti hatalommegosztás folyamata.

A magyar közjogfejlõdés legfontosabb kérdését kell felvetnünk: mikor és hogyan harcolta ki a magyarországi nemesség a törvényhozó hatalom (és ezzel párhuzamosan a végrehajtó hatalom) - visszavonhatatlan és megkérdõjelezhetetlen megosztását? Mi tette szükségszerûvé és elkerülhetetlenné, hogy a király elismerje a törvényhozó hatalom részesének a rendeket? És a fõrendek miképpen kényszerültek arra, hogy a köznemességet is befogadják maguk közé a törvényhozó hatalomba? Kemény és hosszú közjogi küzdelem meghatározó szakaszait kell megismernünk, hogy e kérdésekre válaszolni tudjunk. E küzdelem a (nemesi) vármegyék közgyûlésein és az országgyûlésben folyik. Ámde lehetséges, hogy a fõnemességnek sikerült volna az ekkor még elsõsorban a köznemességnek kedvezõ közjogfejlõdést megállítani, ha egy nagy király nem méri fel, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy a folyamat visszafordíthatatlanná váljék... Mátyás királyról van szó. Mátyás király - láthatjuk abból is, milyen közjogtörténeti változások voltak az õ korában - nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy erõsödjön a köznemesség öntudata: elõkészítve a Szent Korona-tagság fogalmának meggyökeresedését. (...) az 1486. évi országgyûlésen Mátyás király kezdeményezésére olyan törvényeket fogadnak el, amelyeket méltán nevezhetünk rejtélyeseknek. Hisz e törvényekbõl azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Mátyás mint király felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért, s ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz jövendõre. Ilyen kérdésekre


461

keressük a választ: Mátyás utolsó szakrális királyként végrendelkezik - törvényalkotásával? Igen, döbbenetes, már-már felfoghatatlan, hogy mire készteti Mátyás ekkor az országgyûlést, milyen törvények megalkotására! Nagy jelentõsége volt bizony már annak is, hogy Mátyás hagyta, hogy elvegyék tõle a nádor kinevezésének jogát: hogy sugalmazta a törvénycikket, mely szerint a nádor többé nem kinevezendõ, hanem választandó, mégpedig az országgyûlés által. De „eltûrte” azt is, hogy a rendek által választott nádor kezében rendkívül nagy hatalom összpontosuljon. Nem marad el jelentõségben mindezek mögött az országgyûlés és a vármegyei közgyûlés hatáskörének a bõvítése. Az 1486. évi dekrétum 60. törvénycikkének pedig felmérhetetlen a jelentõsége. E törvénycikkben a vármegyei ispánok, illetve alispánok kinevezésérõl és beiktatásáról van szó, azazhogy sokkal többrõl. Törvényerõre emelkedett, hogy a fõispán többé nem választhat ki akárkit alispánnak, hanem csak az illetõ vármegyébõl valamely jeles férfiút, de aki nem a király elõtt tesz esküt, mint a fõispán, hanem a vármegye közgyûlése elõtt. És ezzel megszületik a vármegyei önkormányzat! A Mátyás király korában visszafordíthatatlanná vált az a folyamat is, amely során a Szent Korona-eszme kötelezõ erejû közjogi tanná alakult át. Mintha Mátyás számára nagyon fontos lett volna, hogy méltatlan utódai vagy bárki a jövendõ méltatlan tisztségviselõi közül ne tudjanak visszaélni a hatalmukkal: ezért a Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom teljessége illesse, tagjainak egyike sem - se a király, se nemzet, és senki sem a nemzet képviseletében -, bizony egyikük sem törhessen a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. (...) Meghatározhatta volna a Szent Korona a magyar politikai életet a vármegyei önkormányzat nélkül a Mátyás utáni nehéz évszázadokban? Bizonnyal nem. Mátyás király szerepe a törvényhozásban éppen azért példátlan, mert felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért. Azaz a Szent Korona hatalmának az erõsítéséért. A legfontosabb és legnyilvánvalóbb: Mátyás kezdeményezésére az országgyûlés olyan törvényeket fogad el, amelyek a súlyos drámai helyzetbe jutó magyar nemzet fennmaradásának közjogi garanciái. És ami Mátyás uralkodása után történt a közjogtörténetben, azt pedig semmi másnak, mint méltó folytatásnak tekinthetjük.... [10.] (folytatás a 462. oldalon)

Mátyás királytól Trianonig, közjogi küzdelmek kora Mátyás király halála után, II. Ulászló király rövid idõre azoknak a fõuraknak a befolyása alá kerül, akik Mátyás közjogi reformjai kárvallottjainak hiszik magukat. Ám a fõúri restauráció nem sikerül. Az 1495. évi országgyûlésen már fölénybe kerül a köznemesség és újraindul az a folyamat, amely Mátyás 1490. évi halálával szakadt meg. [11.]

462


Küzdelem a törvényhozó és végrehajtó hatalom megosztásáért (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 9. részlet) (folytatás a 461. oldalról) Az 1504. évi országgyûlésen hozott törvényekkel a sajátos rendi társadalom kialakulásának, azaz a magyar királyság alkotmányossá válásának folyamata visszafordíthatatlanná válik. Az 1504:2. törvénycikk a legfontosabb változtatást írja elõ a vármegye vezetésében. ,,3.§. És hogy a vármegyei ispán bármely alispánt ama megye igazi nemeseinek számából és gyülekezetébõl válasszon, amelynek tisztségét viseli. 4.§. Akit azonban semmi alkalommal sem lehet vagy szabad az illetõ megye nemeseinek a beleegyezése vagy akarata nélkül kiválasztania.” Azt jelenti-e ez valóban, hogy az alispánt a vármegyei nemesség választja? Nem: egyelõre a fõispán választhatja ki, de a megyei nemesség beleegyezésével, akarata figyelembevételével. Az alispán kérdésében tehát nem az utolsó, hanem az utolsó elõtti lépést teszik meg - a valódi vármegyei autonómia felé. Az alispánnak már úgy kell viselkednie, mintha a vármegyei nemesség választott tisztségviselõje volna. Más is történik ez országgyûlésen: törvénybe foglalják az adómegajánlás jogát. Az 1504:1. tc. kimondja nemcsak azt, hogy a hadi adót az ország rendjeinek kell megajánlani, de azt is, hogy ha ezt valamelyik vármegye nem tartaná be, és önként a szokott kamaranyereségen felül adót ajánlana és szolgáltatna be a királynak, akkor azon vármegye nemesei a nemesi rendbõl kizáratnak. Nyilvánvalónak tûnik e törvénycikket olvasván, hogy az alkotmányosság megõrzésének egyik legfõbb biztosítéka? E törvénycikk látszatra csak az adómegajánlási jogról szól. De csak látszatra. Olvassunk bele a törvénycikk szövegébe: ,,4.§. Azért ennek a veszélynek a megszüntetése és kiirtása végett mindenekfölött azt határozták: hogy ha az idõk folytán az országot oly nehéz szükség és veszedelem fenyegetné, hogy másképpen nem lehetne segíteni, hanem ha a királyi felség a Rákosmezõre, tudniillik a szokásos helyre közönséges országgyûlést hirdetne, akkor, ha azt a királyi felségnek az ország ilyen veszedelmének elhárítására és eltávoztatására valami segélyt vagy adót ajánlanának vagy szolgáltatnának, azt a fõpap és báró uraknak, meg az ország többi nemeseinek közös egyetértésével kell megajánlani és szolgáltatni és ennek a segélynek vagy adónak a fizetése alól senkinek sem szabad magát kivonni vagy azt magától elhárítani.” És ezután következik a lényeg: ,,5.§. Ha pedig valamely vármegye valami adót vagy bármi segélyt (a szokott kamaranyereségen kívül) önszántából és nem az egész ország megegyezésével és akaratából, tudniillik az országlakosok közönséges gyûlésein kívül és így az ország régi szabadsága ellenére ajánlana vagy szolgáltatna bármi módon és


463

akármely keresett szín alatt a királyi felségnek: akkor az ilyen vármegye nemeseinek a közönségét egyetemben legott a hitszegés vagy hamis eskü büntetésében, és becsületének s emberségének elvesztésében marasztalnak s elítélnek és az ország többi nemeseinek a testületébõl kizártnak és kirekesztettnek kell tekinteni.” Ezzel kezdõdött meg a rendi társadalom kialakulása hosszú folyamatának leglényegesebb, befejezõ szakasza. Miért éppen az adómegajánlási jog megszerzésével? Mert az a törvény, hogy az ún. rendkívüli adót, a hadi adót csak országgyûlésen ajánlhatják meg a vármegyék képviselõi, tulajdonképpen megfosztja a királyt annak a lehetõségétõl, hogy „elfelejtsen” országgyûlést összehívni. A rendeknek természetesen gondjuk volt rá, hogy az adómegajánlás céljából összehívott országgyûlés csak azután határozzon az adómegajánlás kérdésében, miután elfogadta a rendek szerint legfontosabb törvénycikkeket. Igen, így vált elsorvaszthatatlanná az országgyûlés intézménye. [12.]

A Szent Korona-tannal megerõsített közjog (az elõzõ részlet folytatása) 1526-tól 1918-ig a Magyar Királyság perszonálunióban él együtt elõbb a Német-római Birodalommal, majd az Osztrák Császársággal. Ez az ún. Habsburgkor. A közös uralkodó gyakran fordul szembe a magyar nemzet érdekeivel. E korban a Habsburg-házi magyar király, aki egyben a Német-római Birodalom császára is, császárként korlátlan hatalommal rendelkezik (abszolút monarcha, aki rendeletileg kormányoz), magyar királyként viszont gyakran megpróbálja kijátszani a Szent Korona országának törvényei által számára kiszabott korlátokat. Ez azonban közjogi küzdelmeket eredményez, melyekben rejtélyes módon rendszerint a magyar érdekeket képviselõ magyar országgyûlés kerekedik felül. „Nem tudhatjuk, mi történt volna, ha a mohácsi katasztrófa nem következik be, s ha Mohács után a magyar rendek nem választják meg Habsburg Ferdinándot (is) királynak. Lehet, hogy akkor valamelyik Budán székelõ magyar király az ország határait biztonságban tudván, elszánta volna magát a fentebb bemutatott közjogi küzdelmek eredményeinek eltörlésére, s abszolút monarchiájá alakította volna át az országot? I. Ferdinánd az ország fõvárosát képtelen megtartani, s késõbb (bár sikerül az ellenkirállyal, Szapolyai Jánossal kedvezõ feltételekkel kiegyeznie) mint a Német-római Birodalom császára nem is akar magyar királyi székhelyén lakni: fontosabb számára a Német-római Birodalom, mint a magyar királyság; annak érdekeit nem is rendeli alá a magyar királyság felszabadítása nagy feladatának, a magyar rendi alkotmányt viszont szívesen felszámolná... Nem véletlen, hogy a magyar rendeknek a Szent Korona-tan védelmében, annak misztériumában megvalósuló egységét a Habsburg-korszak évszázadaiban az a rémálom szilárdítja meg, hogy a magyar király ellenségévé válhat a magyar államnak.

464


Ekkor a 16. század harmadik évtizedében különös dolog történik: mind a fõ-, mind a köznemesség abbahagyja a vezetõ szerepért folyó harcot, s egy igen erõs hatalomnak adja át a vezetést. Ez az erõs hatalom a magyar közjog. A közjogi tanná vált Szent Korona-eszmével, a Szent Korona-tannal legyõzhetetlenné erõsített közjog. Történelmünkben ezután is meghatározóak a gazdasági és katonai erõviszonyok, de legmeghatározóbb a közjog. A magyar történelem ettõl kezdve tulajdonképpen 1918-ig a közjog története, illetve a Szent Korona-tan története. A közjogi küzdelmek története. S ha nem így lett volna, a magyar állam valószínûleg már a 16. században megszûnik létezni.” [13.] Kialakul a Szent Korona tana, mely szerint a király a Korona feje - és a nemzet - a Korona teste - közkirály nemzet jogilag egyenrangú lesz, és mindkettõ a Szent Korona Király és nemzet, mindkettõ a személyének alárendeltje. Szent Korona alárendeltje.

A Szent Korona-tan, a közjogtörténet csodája (az elõzõ részlet folytatása) Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének újabb részlete: - Most foglald össze nagyon röviden a Szent Korona tanát is, ha egyáltalán össze lehet foglalnl így. - Össze lehet foglalni, ha elõbb beszélgetünk egy kicsit az európai közjogtörténet legnagyobb csodájáról, a Szent Korona tana kialakulásáról... Nagyon érdekes kérdés, hogy miképpen tudták felfogni a nagy magyar politikusok a késõ középkorban - ekkor válik kötelezõ erejûvé a Szent Korona tana, az alkotmányért folytatott hosszú közjogi küzdelem eredményeképpen -, hogy a magyarság számára semmi sem fontosabb, mint annak elfogadtatása, hogy a magyar közjogban a király rangban és hatáskörben ne elsõ, hanem második személy legyen, azaz annak elfogadtatása, hogy a királynak felettese legyen, a Szent Korona - jogi személyként, a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanyaként. Könnyû megérteni eleinket, ha azt is tudjuk, hogy az õ tudatukban e kérdés miképpen jelentkezett. Leglényegesebbnek azt tarthatjuk, hogy õk azért ragaszkodtak ahhoz, hogy a régi idõk szakrális királyának a jogutódja a Szent Korona legyen, mert még értették, érezték, hogy mekkora a különbség a szakrális király és a minden szakrálistól mentes király között, s hogy minden bizonnyal semmi sem volt számukra elrettentõbb, mint az, hogy a késõ középkorban beköszöntõ új kor királyai már nem elégszenek meg az országlakos Isten iránti hûségével, hisz nem tekintik, nem is tekinthetik magukat már Isten akarata közvetítõjének, Hídnak országuk és az Ég között, és ezért jobban ragaszkodnak a hatalomhoz, mint bármelyik szakrális király, s hatalmuk erõsítése érdekében a hûségeseket szolgákkal helyettesítik be. Ámde a változásokkal együtt megjelenõ


465

nagy veszélyek felismerése csak erõsítette a magyar nemzet méltó képviselõi elhatározását, hogy „az elrejtõzött, sehol már fel nem található” szakrális király felségjogait (teljhatalmát) az „el nem rejtõzött, jelen levõ” és tisztelve tisztelt szakrális személyre, a Szent Koronára ruházzák át. A késõ középkori átalakulás egyik szembetûnõ velejárója, hogy a királyi udvarokba költözik be a „legkártékonyabb” félelem. Ebben persze semmi meglepõ nincs, hiszen az uralkodók e korszakban már rendszerint visszaélnek a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözi a hûséget, és maga köré vonzza a szolgaságot. És „kizökken az idõ”. Hogy az európai keresztény világ uralkodói (királyai, fejedelmei, fõpapjai, fõhivatalnokai) meddig jutnak a züllés útján, megtudhatjuk Machiavellit olvasva. - Kár most beszélnünk arról, hogy kizökkent az idõ, ha nem lehet röviden megmagyarazni, mi az... - A „kizökkent idõ” itt annyit jelent, hogy az éltetõ hagyományok eltûnnek, a szakrális hagyományokat semmibe veszik. A megbízható szakrális hierarchiát melyben a beavatás minõsége számított - felváltja a megbízhatatlan, ellenõrizhetetlen hivatalos hierarchia... Felhívom most a figyelmet arra is, hogy már Dante megírta az Isteni színjátékban - mégpedig hitelesen és hatásosan -, hogy mi vár az európai keresztény világra a „kizökkent idõben”. Dante vészkiáltására persze minden öntudatos európai nemzet megpróbál válaszolni. Megkezdõdik a küzdelem a legveszedelmesebb uralkodói törekvéseket ellensúlyozni képes alkotmányért. De a nagy kihívásra a magyar válasz a legméltóbb. A magyar válasz a Szent Korona tana. Még valamit nagyon fontosnak tartok: amikor a késõ középkori magyar politikai nemzet hivatott képviselõi a szakrális királyt megilletõ teljhatalmat a legméltóbb szakrális személyre, a Szent Koronára ruházzák át, megnyílik annak a rejtélyes útnak a kapuja, amelyen a szakrális királyság legfontosabb hagyományai át tudnak jutni a következõ évszázadokba... Például a rejtélyes szakrális hierarchia. S a legnagyobb csodáról még nem is beszéltem: a királyi hatalmat korlátozó Szent Korona tanának a kialakításáért a legnagyobb magyar királyok küzdöttek legeredményesebben. Miért tették? Hogy történhetett ez meg? A magyarázat: szakrális királyok voltak, beavatott királyok. Különleges képességeik voltak beavatásuknak köszönhetõen. Például látták a jövendõt. [14.]

A közjogi tanná válás útja (az elõzõ részlet folytatása) A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeképpen alakul ki. E küzdelem legnyilvánvalóbb célja az alkotmányos királyság kialakulása feltételeinek a megteremtése. 1222-ben megszületik a magyar közjogfejlõdés kezdeti szakaszának legfontosabb oklevele, az Aranybulla.

466


Az Aranybulla kérdéskörébõl mi most annak a hangsúlyozását tartjuk legfontosabbnak, hogy a XXXI. cikkely nemcsak az ellenállási jogot mondja ki, hanem kifejez valami mást is, mégpedig azt, hogy a király és az állam, a király személye és az állam személyisége, azaz a király és a korona már nem azonosak: már elválasztandók egymástól. Megkérdõjelezhetetlen már e korban, hogy a Szent Korona iránti hûség arra is kötelezi a nemességet, hogy foglaljon állást akár a törvénysértõ király ellen is. A királyi felségjogoknak és a Szent Korona jogainak az elválasztása tehát abban is kifejezésre jut, hogy ellenállni és ellentmondani a királynak akkor lehet, ha az méltatlanná válik a Szent Koronához - megszegvén fogadalmait. (Ez az Aranybulla XXXI. cikkelye 2. §-ából is értelemszerûen következik.) A II. Endre századában ugyan nem alakul még ki a Szent Korona-tan, de az Aranybulla évétõl kezdve mintha már éppen az lett volna a közjogi küzdelmek elsõdleges célja, hogy kialakulhasson. Az Aranybullától - a közjogfejlõdés korszakait bemutatván - el kell jutnunk ahhoz az idõszakhoz, amelyben a Szent Korona válik a szakrális király jogutódjává. Mikor válik azzá? Az Anjou-korszak utáni királyválasztáskor (1387) az országgyûlés tagjai feltételeket szabnak a királynak, s ezt mintha már a Szent Korona közjogi tanának azon tétele alapján tennék, hogy a király személye és a közhatalom egymástól elválaszthatók. De mivel a közhatalomban már a rendek is részesülnek, kezdik felfogni, érteni, hogy a Szent Koronához nekik, a rendeknek éppen azért van közük, mert a Szent Korona jogalany, tulajdonképpen Õ a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Rövidesen pedig olyan különleges helyzet alakul ki, amelyben Magyarország fõemberei a hatalmat a király nélkül, de a Szent Korona nevében gyakorolják. A királyt, Luxemburgi Zsigmondot mint esküszegõt a magyar rendek letartóztatják - és a Szent Korona már ekkor alanyává válik egy idõre az államhatalomnak. S ha a Szent Korona az államhatalom egyedüli alanya, az országos tanács jogszerûnek tartja, hogy a kiállítandó okleveleken a Szent Korona pecsétje szerepeljen. Ugyanekkor az esztergomi érsek felveszi a Szent Korona kancellárjának címét. Az ország rendjeinek képviselõi tehát a Szent Korona nevében kormányoznak. Amikor néhány hónap múlva Zsigmond király kiszabadul, akkor tennészetesen újra gyakorolhatja a királyi hatalmat. Láthattuk, hogy Zsigmond egyébként már egy korábbi adománylevelében elismeri, hogy a Szent Korona a közjogban a király fölöttese. A Szent Korona-eszme hatékonysága, közjogfejlõdést meghatározó ereje 1440ben megerõsödik. Annak ellenére erõsödik meg, hogy a Szent Koronát ekkor csempészik külföldre. Mi is történt ekkor, 1440-ben? A magyar rendek királyt választanak, I. Ulászlót, és nem áll rendelkezésükre a Szent Korona, aki által a királyi jogokat átruház-


467

hatnák a királyra, „az alkalmas királyra”, ahogyan Ulászlót az 1440. évi országgyûlés határozatai alapján megfogalmazott ünnepélyes okiratban nevezik. Ez az oklevél, melyben a rendek megmagyarázzák, miért kénytelenek Ulászlót a Szent István fejereklyetartójáról levett pótkoronával megkoronázni, árnyaltan, hitelesen fejezi ki azt a Szent Korona-eszmét, amely már közjogi tanná való válása utolsó elõtti pillanatában van. Mit is fejtenek ki ebben a rendek? Amikor azt kell megmagyarázniuk, hogy a Szent Korona-eszme szellemében a Szent Koronával való koronázásról le kell mondaniuk, akkor a Szent Koronát mint legszeretettebb, legféltettebb, legerõsebb, sõt misztériumának tulajdoníthatóan legféltebb felfoghatatlan és megnevezhetetlen valamit vagy valakit: mint Legnagyobbat és Mindenekfelettit a legmélyebb alázattal és tisztelettel meg is tagadják, mondván, hogy „ha azt visszaszerezni nem lehet, minden hatás híján legyen és minden jelképisége, misztériuma és ereje erre az új koronára értessék...” És ezek után kifejtik azt a királyi jogkört is, amely már összhangban van a korabeli magyar korona-eszmével, azaz úgy fejtik ki, mintha az már egy érvényben lévõ Szent Korona-tan része volna. A Szent Korona-tagságot pedig már szintén úgy írják körül, mintha már közjogi fogalommá vált volna, egyik tartóoszlopa lenne már az alkotmányos monarchiának. A Mátyás király korában visszafordíthatatlanná vált a folyamat, amely során a Szent Korona-eszme kötelezõ erejû közjogi tanná alakult át. Mintha Mátyás számára nagyon fontos lett volna, hogy méltatlan utódai vagy bárki a jövendõ méltatlan tisztségviselõi közül ne tudjanak visszaélni a hatalmukkal: ezért a Szent Koronát, mint jogi személyt a hatalom teljessége illesse, tagjainak egyike sem - se a király, se nemzet, és senki se a nemzet képviseletében -, bizony egyikük se törhessen a Szent Korona egész hatalmára, azaz teljhatalomra. (Nem véletlen, hogy a hatalomnak a király és a nemzet között való megosztására hivatkoztak legtöbbször a Mátyás utáni évszázadok országgyûlésein. Azt vegyük itt figyelembe, hogy nyilván nem a hatalommegosztás modern elvérõl van szó, hanem arról, hogy a hatalomból miképpen részesedik a király és a nemzet; arról a hatalommegosztásról, amely nélkül a Szent Korona közjogi tana nem válhatott volna kötelezõ erejûvé.) A hatalommegosztás véglegessé válásáért mit tesz Mátyás? Mire készteti - nemcsak eréllyel, de ügyes diplomáciával is -, mire veszi rá az országgyûlést? Elsõsorban olyan törvények megalkotására, amelyek mindennél fontosabbá, nélkülözhetetlenné teszik az országgyûlés és a vármegyei közgyûlés intézményét. Az 1486. évi dekrétum 60. törvénycikke a legjelentõsebb e vonatkozásban. E törvénycikk mondja ki, hogy a vármegye fõispánja többé nem választhat ki bárkit alispánnak, hanem csak az illetõ vármegyébõl valamely jeles férfiút, de aki - s ennek lesz beláthatatlan következménye - nem a király elõtt tesz esküt, mint a fõispán, hanem a vármegye közgyûlése elõtt.

468


Ezzel kezdõdik el az a folyamat, melynek során kiteljesedik a vármegyei önkormányzat. Meghatározhatta volna a Szent Korona a magyar politikai életet a vármegyei önkormányzat nélkül a Mátyás utáni nehéz évszázadokban? Bizonnyal nem. Vegyük itt tekintetbe a következõket is: a törvényhozó hatalmat az országgyûléssel, de a végrehajtó hatalmat hosszú ideig az autonóm vármegyével osztotta meg a király, a vármegyével, amelynek intézményeit csak a megyei közgyûlés felügyelhette. (A régi korokban - egészen 1848-ig - a végrehajtó hatalmat csak a vármegyék ellenõrizhették, de hatékonyan ellenõrizték. A végrehajtó hatalom megosztottsága legérdekesebb kérdésének éppen azt tartjuk, hogy a vármegye legnagyobb hatáskörrel bíró tisztségviselõje, a választott alispán „alkotmánybírói” hatáskört is ellátott, azaz eldönthette a királyi rendeletrõl, hogy összhangban áll-e az országgyûlésen hozott törvénnyel.) Elõbbiek miatt tartja nagyon fontosnak Mátyás, hogy a vármegye életében a köznemességnek meghatározó szerepe legyen. De nemcsak a vármegye életében, hanem az országgyûlés munkájában is. Mátyás király szerepe a törvényhozásban éppen azért példátlan, mert felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért. Azaz a Szent Korona hatalmának az erõsítéséért. [15.]

király

alispán

A választott alispán eldönthette a királyi rendeletrõl, hogy összhangban áll-e az országgyûlésen hozott törvénnyel.

király

országggyûlés

Az országgyûlés számonkérhette a királytól a törvénytelenséget.

A Szent Korona-tan tövénycikkekbe foglalása (az elõzõ részlet folytatása) Hogy a Szent Korona-tant Werbõczy István törvénycikkekbe foglalja (Tripartitum-Hármaskönyv), annak a jelentõségét természetesen nem óhajtjuk kisebbíteni. Csakhogy mi Werbõczyt szeretnénk annak tekinteni, ami volt: zseniális jogásznak, közjogásznak, jogtörténésznek, politikusnak - de nem jogalkotónak. Ha a hiteles Werbõczyt óhajtjuk megismerni, akkor abból kell kiindulnunk, hogy Werbõczy Hármaskönyvét nem nehéz kikövetkeztetni korának, illetve az elõzõ korok közjogi küzdelmeibõl. Ami azt is jelenti, hogy e közjogi küzdelmek Werbõczyt mint közjogtörténészt, mint közjogászt igazolják, s nem mint jogalkotót. Ami persze még azt is jelenti, hogy Werbõczy mint politikus méltó képviselõje volt a korabeli köznemességnek, a korabeli közjognak leghivatottabb magyarázója volt, és mint közjogtörténész is felülmúlhatatlan volt (...)


469

(...) Werbõczyt szakirodalmunk egy része szívesen ruházza fel emberfölötti hatalommal, feltételezvén, hogy nem jogot magyarázott, nem törvényeket gyûjtött egybe, hanem jogot alkotott. (...) Bemutattuk fentebb azokat a dekrétumokat, amelyek igazolják: a Werbõczy elõtti korszakokban erõsödik megtörethetetlenné a magyar közjog. Ami azt is jelenti, hogy a Werbõczynek tulajdonított „eszméknek, tanításoknak” s az általa teremtettnek hitt Szent Korona-tannak már meghatározó szerepe volt jóval az õ fellépése elõtt is. Mielõtt tovább mennénk, hívjuk fel azért még egyszer a figyelmet arra, hogy amikor azt mondjuk, hogy a Habsburg-korban a magyar közjog menti meg a magyar államot, nem a Tripartitumra gondolunk elsõsorban, hanem az 1526 elõtti és utáni évszázadok dekrétumaira. Vegyük itt tekintetbe azokat a Habsburgkori dekrétumokat, amelyekbõl kikövetkeztethetjük, miképpen gyõzedelmeskedtek a Habsburg-korban a magyar rendek a magyar alkotmány, az önálló magyar államiság, az ország területi integritása, a törvényhozó hatalom megosztottsága, a vármegyei önkormányzat megõrzéséért vívott harcukban. Kezdjük az 1527. évivel, amely olyan eskü letételére kötelezte a Habsburg-házi magyar királyt, amelyben benne van a leglényegesebb: az alkotmányt, a törvényeket (a törvényhozó hatalom megosztottságát, a vármegyei önkormányzat intézményei fennmaradását, életképességét biztosítókat stb.) a királynak meg kell tartania, azokat nem módosíthatja a magyar rendek beleegyezése nélkül, az ország területi épségét biztosítania kell, területébõl semmit hozzá nem csatolhat birodalma más országai területéhez, a magyar államiság megtartó intézményeit nem sorvaszthatja, hanem csak erõsítheti. S az I. Ferdinánd kora országgyûléseinek határozatai már bizonyítják, hogy ami az esküben benne van, azt komolyan is veszik. Kiderül a közjogi küzdelmek egész forrásanyagából, hogy abban, ami az elsõ Habsburg-királyok idején történik, nincs semmi rögtönzésszerû. A vármegyei önkormányzat tovább erõsödik a Habsburg-korban. Az 1542: 17. törvénycikk általános önadóztatási jogot biztosít a vármegyének. Az 1543: 10. tc. továbbfejleszti az adóztatási jogot, rendkívüli lehetõségeket biztosítva a vármegyének: saját csapatokat tarthat fenn és házi pénztárat létesíthet. Fentebb már utaltunk rá, hogy a vármegyei önkormányzatok különösen azóta képesek hatékony ellenállásra a központosító törekvésekkel szemben, amióta nem a király által kinevezett fõispán áll a megyei önkormányzat élén, hanem a megyei közgyûlés választotta alispán. Láthattuk, hogy az 1504:2. tc. már elrendeli, hogy a fõispánnak a vármegyei nemesek közül, mégpedig a megyei közgyûlés akaratával és hozzájárulásával kell kineveznie. Az 1548:70. törvénycikkely a megyei önkormányzat teljessé válik, mert ez kimondja, hogy az alispánt a vármegyei nemesség szabadon választja, a fõispánnak pedig csak a megerõsítési jog marad meg: „Az alispánokat ne az ispán egyedül

470


nevezze ki, hanem az ország decretumai értelmében az egész vármegye megegyezésével kell megválasztani.” A vármegyei önkormányzatot sérthetetlenné erõsítõ Habsburg-kor eleji törvénycikkek mellett idézhetjük a törvényhozó hatalom megosztott voltát megerõsítõket is, azokat, amelyek a II. Ulászló dekrétumai törvénycikkeinél határozottabban és pontosabban mondják ki, hogy a törvényhozó hatalom a királyt és a rendeket (a politikai nemzetet) illeti. Ilyen az 1635: 18. törvénycikk, mely külön megerõsíti a Werbõczy Hármaskönyvének a törvényhozó hatalomról szóló részét. Ez utóbbi törvénycikk megalkotása körülményeihez fûzzünk hozzá még annyit, hogy a magyar rendi társadalom kialakulása kérdéskörébõl a legfontosabbnak éppen azt tarthatjuk, hogy amikor a magyar rendek Mohács után megválasztják az elsõ olyan Habsburg-házi királyt, akit nem lehet rávenni, hogy a magyar királyság területén lakjék, mert egy személyben a Német-római Birodalom császára is, a magyar királyságban törvényt a király már csak az országgyûléssel együtt alkothat. A magyar államiság fennmaradásának - a vármegyei önkormányzat intézményei mellett - az idõponttól kezdve ez a legfõbb biztosítéka. Mindezen, az alkotmányt tovább erõsítõ törvényeket a magyar országgyûlésnek aligha sikerült volna meghoznia, illetve a királlyal szentesíttetnie, ha a magyar közjog nem hosszan tartó, kemény közjogi küzdelmekben alakult volna ki, illetve szilárdult volna meg, hanem éppen legfontosabb részeit, mint amilyen a Szent Koronatan vagy a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak a király és a rendek között való megosztottsága, Werbõczy találta volna ki. [16.] (folytatás a 471. oldalon)

Trianon Magyarország, akaratán és érdekein kívül keveredik bele az elsõ világháborúba úgy, hogy abból Európa legnagyobb veszteseként kerül ki. Elszakítják Kárpát-medencei területének kétharmadát. Mi lehetett ennek a pusztító törekvésnek a magyarázata? Csupán a területszerzés lett volna? A világon a 20. század elején erõteljessé válik a világhatalmi erõk összpontosítása. Magyarország trianoni területvesztése Bármely hatalomnak - ha zsarnoki tervei vannak - minden szerves társadalmi rend ellenfele, de a legnagyobb ellenfele az, mely akadályozhatná az önkényének gyakorlását. Ez utóbbi rendnek jellemzõje mint már korábban bemutattuk - a Teremtõ Isteni Rendre alapozott hierarchia. Láttuk azt is korábban, hogy a zsarnokság elleni önvédelmet biztosító legjobb hagyományokat a civilizált világban felismerhetõen a magyarság örökítette át a Szent Korona érték- és jogrendje által.


Ezek után feltehetõ a kérdés: a világhatalmi erõk - ha zsarnoki terveik voltak -, a trianoni tettükkel vajon nem épp a létüket leginkább veszélyeztetõ ellenpólusra, a szakrális hagyományokra igyekeztek a legnagyobb mértékig lesújtani? Ezt mérlegelni kell a trianoni kérdés megértéséhez. Trianonban, felismerhetõen azokat az éltetõ hagyományokat támadták meg, melyek elvesztésével minden nép vesztessé vált. De, ma már a következményeivel is számolni kell, hisz azok súlyosabbak, mint amit egykor feltételezhettek volna.

471

Isteni Rend

zsarnok

A zsarnok legnagyobb ellenfele a Teremtõ Isteni Rendet hordozó hagyomány.

Trianon titkainak keresése (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 10. részlet) (folytatás a 470. oldalról) Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete: - Trianonról sem tudjuk a valót, az igazi okokat, hogy miért kellett szétszabdalni a történelmi Magyarországot. - Nem könnyû errõl röviden beszélni… Nem is beszélek róla, mert fennáll a leegyszerûsítés veszélye! Néhány kérdést azért felvethetek! Kik döntöttek Trianonban? Nem nehéz felismernünk, hogy Trianonban nem azok döntöttek, akik a nyilvánosság elõtt szerepeltek. Nem a legaktívabbnak látszók, nem Georges Benjamin Clemenceau, a korabeli francia miniszterelnök és nem David Lloyd George, az angol miniszterelnök, voltak ott jelentõsebb személyiségek - igaz, ezek a kulisszák mögül diktáltak. De rejtélyek halmozódnak rejtélyekre! Mert nemcsak Trianon rejtélyes, megmagyarázhatatlan, hiszen az elsõ világháború kitörésének okait a történelem-tudomány máig képtelen volt érdemben tárgyalni, elfogadottá vált magyarázatai mind hiteltelenek, kivéve azt az egyet, hogy a világháború kitörése minden idõk legügyesebb manipulációjának az eredménye. Miért felülmúlhatatlan a kulisszák mögött álló, hivatalosan máig le nem leplezett manipulátorok ügyessége? Ráveszik a háború kirobbantására azokat, akiknek semmi érdekük nem fûzõdik a háború kitöréséhez. Oroszországnak tulajdonképpen nincs valódi háborús célja, az Osztrák-Magyar Monarchiának tulajdonképpen nincs valódi háborús célja. De a legnagyobb rejtély mégsem a háború kitörése, hanem az, hogy miért nem volt szabad elfogadniuk 1917-ben az antant vezetõ politikusainak az Osztrák-Magyar Monarchia új uralkodójának, Károly császár-királynak a különbéke-ajánlatát! Ha nem az volt a békeajánlat elutasításának az oka, hogy csak azért is meg akarták hosszabbítani a háborút, akkor csak az lehetett, hogy a háború egyik titkos célja éppen az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolása lehetett. Hogy lehetett volna Károly császár-királlyal békét kötni, ha éppen õ volt az egyik áldozatra kiszemelt?

472


- Nehogy elmeséld most az elsõ világháború meg Trianon történetét, s a trianoni pszichózis történetét se. Személyes élményeidrõl beszélj! - Sérelmeink, életünk drámai helyzetei világhatalmi mind Trianon következményei! És nem romboló erõk beszélnék róla, ha a történelemkönyvek hitelesen megírnák, mi történt! Legalább beteggé azt, hogy a kulisszák mögül éppen azok diktálták a béke feltételeit, akik elõkéáldozat szítették a háborút! Sokat írtam Trianonról, s bizony a trianoni kulisszák mögött titokban irányító hatalmasságok tevékenységének a gyõztes megismerése, leleplezése a legnehezebb. Közülük néhánynak már ismerjük terheltté a kilétét. A legfelfoghatatlanabb terméAz igazságtalanság folytán, az áldozat beteggé, a szetesen azoknak a hatalma, akiknek gyõztes terheltté és mindkettõ védtelenné válik. hivatalosan semmiféle hatalmuk nem volt. Tomaš Garrigue Masaryknak hívták az egyiket; korabeli minõsítése: egyetemi tanár. Lehet, hogy az elõretolt bábuk - Clemenceau és a többiek - nem mindig az õ akaratát teljesítették. S még az is elképzelhetõ, hogy nem voltak tudatában annak, hogy az õ akaratát teljesítik. De uraik közül Masarykon kívül csak néhányat ismerünk név szerint. Nevezzünk is meg egyet, mégpedig azt, aki Masaryknál is titokzatosabb személyiség. Az amerikai Edward Mandell House-ra hívom fel a figyelmet, minden korabeli politikus „House ezredesére”, aki hivatalt sem viselt, de még ezredes sem volt, mindazonáltal sokan a korszak leghatalmasabb férfiújának tekintik! A korabeli tanulmányozható források alapján sem nehéz megállapítanunk, hogy Thomas Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke igen gyakran rendelte alá a saját akaratát az övének. Bizony, az Amerikai Egyesült Államok elnökének a magatartása a leghihetetlenebb a „béketárgyalások” idején. Hogy komolyan vehessük a rejtély felfoghatatlanságát, vegyük tekintetbe a következõ tényeket: az elsõ világháború úgy ér véget, hogy az Amerikai Egyesült Államok belép a háborúba. Az amerikai hadseregnek nem kell hatalmas csatákban gyõzedelmeskednie, hogy ellenfeleit, a központi hatalmakat térdre kényszerítse. Azzal gyõz, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Wilson meghirdeti azt az örök békét, amely azáltal válik örök békévé, hogy nem diktátumok, hanem népszavazás fogja eldönteni a határvitákat. Nem gyõztesek és legyõzöttek fognak tárgyalni egymással a béketeremtés asztalainál, hanem egyenrangú nemzetek, akiket egyképpen megillet a legszentebb jog: a népek önrendelkezési joga. Tulajdonképpen mindegy tehát, hogy kiket neveznek meg gyõzteseknek és kiket legyõzötteknek. Igen, Wilson elnök gyönyörû eszméinek, megnyugtató nyilatkozatainak és tervezeteinek köszönhetõ, hogy elmaradnak a mindent eldöntõ, legelkeseredettebb, legnagyobb emberáldozatokat követelõ végsõ ütközetek.


473

A hadseregek nem kapitulálnak, hanem fegyverszüneti egyezmények alapján hazaindulnak. Németország hadserege is ellenséges földrõl vonul haza, AusztriaMagyarországé is... De Európa további sorsát nem az határozza meg, ami a fegyverszüneti egyezmények megkötése elõtt történik, hanem ami utána! Az határozza meg, hogy Wilson Versaillesban és Trianonban szembefordul eszméivel, megtagadja nyilatkozatait, tervezeteit, szembefordul az önrendelkezési joggal, a népszavazás intézményével, még az 1918 elején közzétett híres 14 pontjával is. Meggyõzõdésbõl tette vajon? Aligha. Ki parancsolt tehát Trianonban? - Nagyon érdekes kérdés, és nagyon érdekes mindaz, amit elmondtál, de én azt hiszem, tanulmányban vagy drámában kellene kifejtened... Amire ebben az interjúban válaszolnod kellene, az az, hogy állításaidat mire alapozod, mivel bizonyítod... Mit kell elolvasnunk, hogy meggyõzõdhessünk igazadról? - Mindenekelõtt Fejtõ Ferenc Rekviem egy hajdanvolt birodalomért címû könyvét. Ebbõl megtudhatjuk, hogy miért sikerült Masaryknak oly könnyen kapcsolatot teremtenie a legelfoglaltabb államférfiakkal is... Nagyon magas rangú szabadkõmûves volt. És ennek ismeretében kérdezhetjük: Wilson vereségében és Masaryk gyõzelmében eszerint nincs semmi titokzatos? És a másik titokzatos személyiség? House az amerikai szabadkõmûvesség nagyon hatalmas képviselõje... Érdemes keresni a hiteles választ Charles Seymournak a rejtélyes House ezredes - Edward Mandell House, akirõl már beszéltem - tevékenységét bemutató könyvébõl! A Seymour könyvében közölt levelek, visszaemlékezések, feljegyzések olvasása közben mintha nyilvánvalóvá válna számunkra, hogy House valóban fontosabb személyiség volt Wilsonnál! Mintha valóban az õ állásfoglalása lett volna a meghatározó Wilson elnökségének három nagy döntésében: a központi bank magánosításában, az Amerikai Egyesült Államoknak a világháborúba való belépésében és a Nemzetek Szövetsége létrehozásában. És bár nem lépett a kulisszák elé Versaillesban és Trianonban, a béketárgyalásoknak is õ a meghatározó személyisége. Wilson az õ hatására fordul szembe eszméivel, tagadja meg nyilatkozatait, tervezeteit, a híres 14 pontját is, az õ hatására mond le az önrendelkezési jog érvényesítésérõl, a népszavazás intézménye támogatásáról. Megválaszolatlan kérdések azért maradnak: House kinek az akaratából „uralkodott” Wilson helyett? Mi késztette Wilsont arra, hogy elviselje a House felügyeletét? Kinek, kiknek az állásfoglalását képviselte House? A magáét? A szabadkõmûvességét mint a korabeli szabadkõmûvesség egyik vezéregyénisége? (House ezredes mintha szigorú felügyelõként ellenõrizte volna, miképpen felel meg Wilson a szabadkõmûvesség elvárásainak.) A fináncoligarchiáét? Ha méltóképpen válaszolunk e kérdésekre, igen félelmetes következtetéseket vonhatunk le. Többek között azt is, hogy valóban a háború tulajdonképpeni felelõsei diktálták a béke feltételeit. Nem folytatom Trianon további rejtélyeinek és képtelenségeinek felsorolásával, mindössze a következõkre hívom fel a figyelmet: amikor a Nagy Kulissza mögött ülõk eldöntik, hogy az eredeti célokkal szembefordulva legfõbb áldozattá választ-

474


ják ki a Kárpát-medencét (tulajdonképpen a Szent Korona országait és népeit), akkor tulajdonképpen arra szólítják fel államférfi-szolgáikat, hogy sértsenek meg minden elvet és eszményt, amelyre hivatkoznak, és forduljanak szembe magával az ésszerûséggel is. A cinizmus diadalának egyik legjobb példája: Románia nem azért kap 2 900 000 románra hivatkozva nagyobb területet Magyarországból, mint amekkora Csonka-Magyarországnak a 11 millió magyarra hivatkozva megmarad, mert Romániát meg akarják jutalmazni! Románia e hatalmas területet azért kapja meg, mert a nagy játék nyilvános szereplõi (Wilson, Clemenceau, Lloyd George stb.) végrehajtják azt az utasítást, hogy Magyarországtól pontosan annyi területet vegyenek el, amennyit akármire (hamisra, igazra, ésszerûre, ésszerûtlenre) hivatkozva el lehet venni tõle. Ezt nevezték stratégiai elvnek. E példa azért nem biztos, hogy felülmúlja cinizmusban a másikat: az OsztrákMagyar Monarchia egyik része, a történelmi Ausztria számára is területeket szakítanak ki Magyarországból, s hogy ezt megtehessék, az Ausztriával szomszédos megyéket kettévágják, és akik ezt eldöntik, azok tudván tudják még azt is, hogy e megyéiben a Magyar Királyságnak nem laknak osztrákok (néhány vasutas vagy orvos vagy kereskedõ stb. kivételével), de azt is tudják, a világgal könnyû elhitetni, hogy az Ausztriának szánt országrész osztrák többségû, hisz azt lehet hazudni, hogy a török világ után odatelepített svábok (egy részük még németnek vallja magát, de nem osztráknak) osztrákok. És most kimondom a legfontosabbat: a magyarságot Trianonban nem mint bûnöst, hanem mint legártatlanabbat büntették, mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt. Felvethetjük egyébként úgy is a kérdést az észérvekkel és érzelmekkel - például gyûlölettel - megindokolhatatlan döntéseket felfogni akarván, hogy a magyarázat bizonnyal nem földi, persze nem is égi, hanem... Akkor van Trianonnak metafizikai magyarázata. Hogy megértsük, fel kell tennünk a kérdéseket: ki a misztérium játék rendezõje? Ki választja ki a misztériumjátékban az áldozatot, a keresztre szántat? Az is megtörténik Versailles-ban, illetve Trianonban, ami senkinek sem érdeke. Nem az ész és nem az érzelem határozza meg hát azoknak a magatartását sem, akikrõl feltételezi a szakirodalom, hogy a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem, miképpen senkinek sem a világ épeszû emberei közül. Mégis tönkreteszik, és akik tönkreteszik, azok - akármennyire hihetetlen - pontosan úgy viselkednek, mintha nem valódi politikusok, nem valódi pénzemberek, hanem a Nagy Misztériumjáték elvarázsolt résztvevõi lennének. Pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel elõbb az Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak a keresztre feszítését elõkészítõk. Igen, mintha semmi sem lett volna fontosabb Trianonban, mint a legártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása. Hogy ismét a legártatlanabb keresztre feszítésérõl van szó, azt nemcsak mi magyarok vagyunk képesek felfogni, megérezni, átélni. Egy belgiumi történész pontosan, hitelesen, határozottan fogalmazza meg azt a következtetést, amelyrõl azt hihettük, hogy nyugat-európai


475

történész felfogni sem képes, nemhogy megfogalmazni: Magyarországot keresztre feszítették az I. világháború után - és nem bûnei miatt, hanem hite, hûsége, mégpedig Istenhez való hûsége megtorlásaképpen. [17.]

A trianoni pszichózisok rejtélye (az elõzõ részlet folytatása) Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete: - Te mindezekre mikor jöttél rá? Biztosan nem az iskolában tanultad... Miképpen a trianoni pszichózist sem. - Amit megtapasztaltunk, az érthetetlen volt! Felfogtuk, hogy egyre veszélyesebbé válik az életünk, egyre félelmetesebbé, de hogy a mindennél rejtélyesebb trianoni pszichózisban kell keresnünk a magyarázatot, arra elég késõn döbbentem rá. Félelmetes kérdés ez, de megértése nélkül semmi sem érthetõ! Félelmetes bizony, felfoghatatlanságának pedig az a magyarázata, hogy a nemzetek viszonyában az agresszió nem feltétlenül agresszióra válasz, s hogy engesztelhetetlen gyûlölet lelkiismeretfurdalásból is nõhet ki. Hogyan alakultak ki a trianoni pszichózisok? A román, szlovák, szerb trianoni pszichózisok kialakulása azzal kezdõdik, hogy a román, szerb, szlovák (akkor még csehszlovák) politika egyszeriben megtagadja azt az elvet, amelyre legalább annyit hivatkozik a háború elõtt, alatt és a béketárgyalások idején, mint a történeti elvre: az etnikai elvet. Miért tagadják meg? Nézzük román vonatkozásban: eddig a román nemzeti mozgalmak célja a román nemzeti egység megteremtése. E cél 1920-ban megvalósult. Ám nemcsak e cél valósult meg, Románia több mint kétszer akkora területet kap 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottak a világháború elõtt. Õk nagyjából az 1940. évi határrevízió, az ún. második bécsi döntés alkalmával meghúzott, etnikainak tekinthetõ magyar-román határt tartották elfogadhatónak és kiharcolhatónak... A 137 000 km²-es Románia váratlanul és mindenki, a román politikusok számára is érthetetlenül 295 000 km²-es országgá válik. És az új ország nem nemzeti állam, hanem soknemzetiségû. A románság az összlakosságnak kb. 65%-át teszi ki. Megismétlem: kétszer akkora területet kap Románia 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottak a világháború elõtt. Hát ez az oka a trianoni pszichózisuknak! A szlovákokénak is ez az oka: õk is kétszer akkora területet kaptak, mint amekkorára a pánszláv irredenta számított... A világháború elõtti titkos terveiket kell ehhez tanulmányozni és nem a hordószónoklatokat! Azt a félelmetes tényt kell figyelembe venni, hogy az igazságtalanság kedvezményezettjei szükségképpen gyûlölik az igazságtalanság kárvallottjait! Gyûlöletükben és félelmükben az igazságos rendezéstõl, meg is akarják õket semmisíteni! Hogy az igazságtalanság kedvezményezettjei lelkiismerfurdalásából nõ ki a gyûlölet kivághatatlan erdeje! A trianoni pszichózist nagyon kevesen ismerik a maga rettenetességében. Az a legfelfoghatatlanabb, hogy a Trianon igazságtalanságában való hit erõsebben befészkelte magát a románok, szlovákok, szerbek

476


lelkébe, mint a magyarokéba. Nem mintha beszélnének róla! Mélységes hallgatásba burkolják, sõt tiltakoznak, ha valaki a trianoni „rendezés” igazságtalan voltáról beszél. Nem, nem beszélnek róla, de ez a hit - és e hitbõl kinõtt trianoni pszichózis - határozza meg magatartásukat. Megismétlem: Románia kétszer akkora területet kap 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottak a világháború elõtt. Hát ez az oka a trianoni pszichózisuknak! És elkezdõdik mindaz, amire a trianoni pszichózis ösztönzi a román politikát! Népirtás végrehajtását tervezik be. Mert mikor válik a trianoni igazságtalanság igazsággá? Ha eltûnt a föld színérõl az igazságtalanság utolsó kárvallottja. Igen, a román állam sürgõsen óvintézkedéseket tesz bármiféle igazságos rendezés óhaja ellen. Például mielõbb színromán falvakat telepít az új magyar-román határ közelébe, aztán csökkenti mindenáron, akár földreformra, akár másra hivatkozva a magyar földtulajdont. A városok románosítását is elkezdi. A legabszurdabb ötlet is eszükbe jut: építtetni kell a színmagyar Székelyföld minden nagyobb és kisebb városába egy-egy hatalmas román templomot, és minél gyorsabban, hisz gyorsan el kell jönnie az idõnek, amikor az új templomok környékén már nem magyarok, hanem románok fognak lakni. E templomok a trianoni pszichózis legfelfoghatatlanabb emlékmûvei. Azok a román görögkeleti templomok, amelyeket azért építettek a székely városok fõterére, mert e városoknak nem volt román görögkeleti lakosságuk. Ha egészséges lett volna a román nemzeti öntudat - nem fertõzi meg a trianoni pszichózis -, akkor a román állam szép nyugodtan hozzálát román kulturális intézmények, egyetemek, iskolák építéséhez, mégpedig azért, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek román mûvelõdési élete állhassa a versenyt a magyar és a szász nemzetiség mûvelõdési életével. Ám Nagy-Románia politikusai nem békés építkezéssel és állami támogatással látják megoldhatónak az erdélyi román kultúra felvirágoztatását. Erre jobb megoldást is tudnak. E „jobb” megoldás az, hogy nem építenek intézményeket a románság számára, hanem a magyar intézményeket szépen elveszik, és a románoknak átadják. Nem építenek például román egyetemet Kolozsvárott, csak elveszik a magyar egyetemet, román egyetemmé nyilvánítják. S ha már az egyetemet el lehetett venni, miért ne vennék el a kolozsvári magyar színházat is? Most kezdjenek színházat építeni? Építsenek a magyarok, ha akarnak, még egyet, egyetemet azt ne építsenek, azt minek, hisz fokozatosan kiszorítják a magyar nyelvet a középfokú oktatásból is, a közigazgatásból pedig azonnal. - Álljunk itt meg. Te a két világháború közötti korszakról beszélsz, de a második világháború után tapasztalhattad meg a trianoni pszichózist... - Erõsíti a trianoni pszichózisokat, hogy a trianoni békediktátum 1947. évi „megismétlésekor” a békekötés diktálói sok tekintetben felülmúlták elsõ világháború utáni elõdeiket. Mi is az 1947-es párizsi békediktátum legnagyobb rejtélye?! Annak a Romániának a Magyarországtól elvett területekkel (43 591 km²-rel) való megjutalmazása, amely Németország oldalán (tehát a békefeltételeket diktá-


477

ló, ún. „Szövetséges és Társult Hatalmak” ellenségeként) sokkal nagyobb haderõvel vett részt a világháborúban, mint Magyarország. Romániát a magyar többségû Észak-Erdéllyel ajándékozzák meg. - Téged mi ébresztett fel?... Mikor döbbentél rá, hogy olyan országban élsz, ahol magyarnak lenni eléggé veszedelmes dolog? - Amikor megszüntették a kolozsvári magyar egyetemet, 1959-ben... Addig jóhiszemûek voltunk, gyanútlanok. - A jóhiszemûségeteket és a gyanútlanságotokat még megindokolhatnád. - Azt kell figyelembe venni, ami azelõtt történt Észak-Erdélyben, hogy az oroszok Romániát a magyar többségû Észak-Erdéllyel ajándékozzák meg. Mi is történt? Észak-Erdély 1944. november 8-tól 1945. március 13-ig tulajdonképpen sehova sem tartozott, se Romániához, se Magyarországhoz. Valóban, ÉszakErdélyben 1944. november 8-a után olyan helyzet alakult ki, hogy lakói magyarok, románok, németek stb. - már-már elhitték, hogy a közel 50 000 km²-es területnek önálló államisága van. Az „önálló” Észak-Erdély létrehozását pedig nem más, hanem iszonyatos vérengzés tette szükségessé. (Legalábbis annak idején így hitték az erdélyiek.) Az elõzmények: miután a Szovjetunió ellen harcoló Romániának sikerült átállnia a már biztos gyõztesnek számító Szovjetunió és szövetségesei oldalára, a román hadsereg a szovjet hadsereg mellett harcolva vonulhatott nyugat, illetve észak-nyugat felé, a román kormány pedig úgy gondolta, ez feljogosítja arra, hogy hivatalnokhadakat is küldjön az észak-erdélyi közigazgatás átvételére. A hivatalnokok talán teljesíthették is volna a parancsot, ha nem vonulnak be Észak-Erdélybe ugyanakkor a Maniu-gárda néven hírhedtté vált román fasiszta szabadcsapatok is. A Maniu-gárda nyomban hozzáfogott az észak-erdélyi magyarság „megbüntetéséhez”, azaz a válogatás nélkül összefogdosott magyar lakosság lemészárolásához. A szakirodalomban legtöbbet a szárazajtai, a csíkszentdomokosi, az egeresi és a gyantai vérengzésrõl olvashatunk. Szárazajtán favágótõkén favágófejszével vágták le teljesen ártatlan helybeli magyar férfiak fejét. A különösen kegyetlen, véres atrocitások nem maradhattak titokban, s a világ közvéleményét a román „honfoglalók” ellen fordították. A Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság pedig válaszul az atrocitásokra visszaparancsolta Észak-Erdélybõl a román közigazgatást. És elkezdõdött az az önkormányzat, amely csak 126 napig tartott. Miképpen születik meg aztán a másik nagyhatalmi döntés, hogy 1945. március 13-án a román kormány átveheti Észak-Erdély igazgatását? Semmi rendkívüli nincs ebben. Semmi más nem történik, csak az, hogy a moszkvai vezetés (azaz Sztálin) és a bukaresti vezetés kiegyeznek: ha Sztálin jóváhagyja, hogy a román közitgazgatást mindjárt bevezessék Észak-Erdélybe, akkor a román vezetõ politikusok úgy tesznek, mintha nem létezett volna sikeres román kiugrás, azaz mintha semmi más nem történt volna, mint az, hogy Romániát a szovjet hadsereg felszabadította... A magyarok éberségét pedig az altatja el, hogy az ekkor alakuló új román kormány elnöke az a Petru Groza, aki az erdélyi magyarságot ügyes színleléssel képes volt becsapni.

478


Az ötvenes évek elsõ felében az erdélyi magyarság többsége még nem tekinti reménytelennek a helyzetét. S akik már e korszakban áldozatokká válnak, azok közül sokan nem képesek felfogni, hogy tulajdonképpen miért kell oly sok csapást elszenvedniük. A romániai magyarság többsége a teljes jogfosztottság és legnagyobb kiszolgáltatottság állapotát csak késõbb éli át (…) [18.] (folytatás a 488. oldalon)

Magyar- és világ-sors 1920-tól napjainkig Magyarországon a Szent Korona alkotmányának jogfolytonossága Károlyi Mihály törvénytelen hatalomátvételével 1918 õszétõl megszakad. Ennek következménye, hogy a fegyverszüneti egyezmények megkötése után a magyarság képtelen megakadályozni az ország nagy részének megszállását. 1919. november 16-án Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fõvezére, serege élén bevonul a fõvárosba. 1920. március 1-jén, elõzetes tárgyalások után, a nemzetgyûlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választja. 1920. évi I. tc. kimondja, hogy ami az 1918. õszi törvénytelen hatalomátvétel és 1919. augusztus 6-a között törvényhozásnak nevezve történt, az alkotmányjogilag érvénytelen és megsemmisül. A megszakadt jogfolytonosság helyreállítása az 1920. évi nemzetgyûlésen kezdõdik el és 1926-ban fejezõdik be. A jogfolytonosság helyreállításának köszönhetõ, hogy Magyarországon nem juthat uralomra a fasizmus az ország megszállásáig. 1944 márciusában a német megszállás erõszakkal vonta ki Magyarországot a Szent Korona védõboltozata alól, de az 1945. évi nemzetgyûlés bizonyára minden megtett volna, hogy ugyanúgy határozhassa meg a jövendõ Magyarország politikai életét, mint az 1920. évi nemzetgyûlés. De 1945-tõl 1990-ig a Szovjetunió hadseregének fenyegetõ jelenléte tette lehetetlenné Magyarországon a törvényes jogalkotást. Teremtõ Rend Az 1944-ben megszakadt jogfolytonosságot ezért 1990-ben lehetett volna helyreállítani. Ez azonban nem történt meg. A második világháború után, 1947 és 1991 kösorvadás zött a világpolitikai folyamatok irányítása két megerõsödött szuperhatalom: az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kezébe került. rombolás Kialakult a kétpólusú világ. Kettejük ideológiai, világhatalmi politikai, gazdasági, kulturális, fegyverkezési romboló erõk versengése jellemezte ezt a hidegháború korának elnevezett idõszakot. Az éltetõ hagyományt elhagyva, a romboló erõk szorításában a Mindezen változások mozgatórugói ugyanazon világ nemzetei sorvadnak. világhatalmi érdekcsoportok, melyek a globali-


479

záció jelszavával már korábban elindították maguk számára a teljes hatalmi és anyagi összpontosítást. A pénzuralmi világrend kérdéskörét mélységében a következõképpen világítja meg a jogász, újságíró és publicista Drábik János: „A pénz, mint a termelõgazdaság közvetívilághatalmi tõközege, szükséges jel, de semmilyen értéromboló erõk ke nincs. Csak annak van értéke, amit a jel jelez. A pénz, mint jel arra szolgál, hogy össze lehessen mérni a különbözõ értékteremtõ tevékenységeket, azokat nyilván együttmûködõ réteg együttmûködõ réteg lehessen tartani.” A világhatalom urai „az elmúlt 300 év során megszerezték maguknak e jelek A. közösség B. közösség elõállításának világmonopóliumát, eme viszály értéktelen jelek hitel formájában történõ kikölcsönzéséért rátették a kezüket az uralmuk alá került nemzetek reálgazdaA romboló erõk, az együttmûködõ réteg segédletével fosztják és a közösségek közötti ságára. A népek közcélt szolgáló vagyonáviszálykeltéssel uralják a közösségeket. ból magánvagyont csináltak, gátlástalanul eladósítva az államokat, vállalatokat és az egyes személyeket. Ily módon a pénzkartell és helyi kollaboráns kiszolgálói váltak az egyes országok felsõ osztályainak a tagjaivá.” „A legvilágosabban gondolkodó szakemberek már látják: a pénzuralmi világrend csõdbe jutott, és a kamatmechanizmussal mûködtetett pénzrendszer halálra van ítélve. A gazdasági élet olyan új közvetítõközegére van szükség, amely közszolgáltatásként - kamat nélkül - tudja segíteni az értéktermelõ reálgazdaság optimális mûködését.” „Bármennyire is nem tetszik a pénz-kartellnek, a kamatmentes pénzrendszer elõbb-utóbb legyõzi a foszpénzhatalom togatásra kitalált és idejét múlt - kamattal mûködtetett hitelpénzrendszert. A nemzetközi pénzkartell természetesen nem akarja kiengedni kezébõl az új pénzügyi világrend létrehozását, mert továbbra is igényt tart arra, hogy pénzügyi technikákkal elvonja a népektõl azok munkájának az eredményét. A robbanást el lehet kerülni emberiség globálisan is és egy-egy országon belül is, ha visszaA pénzhatalom a hitellel állítjuk a közpénzrendszert, és kiûzzük az országból a látszólag ad, de a kamatos pénzkartell csalásra, fosztogatásra kiképzett jogi kamattal valójában kifoszt. személyekbõl álló hadosztályait.” [19.]

480


Ugyanezt a kérdést Magyarország vonatkozásában a következõképpen látja: „Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban a rákényszerített háborúkkal, és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. Már 1848-1849-ben az eladósítás elutasítása miatt tört ki a háború Ausztriával. A 19. század második felében a rendszeresen ismétlõdõ magyarországi válságokat a rejtõzködõ pénzkartell, a pénzügyeket háttérbõl irányító pénzcsoport idézte elõ. Magyarország csak a külsõ kényszerek hatására lépett be az elsõ világháborúba, amelyet bizonyíthatóan a nemzetközi pénzkartell készített elõ és robbantott ki. Magyarország a két világháború között is a nemzetközi pénzkartell kamatgyarmata volt. A második világháború után a Szovjetunió és a kommunista diktatúra fosztogatta az országot. 1989 után a magyar nemzet közös vagyonát beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. Magyarország így a világhatalomra került államok feletti magánhatalom, a szupergazdag bankárokból álló pénzkartell tartományává vált. Ez olyan pénzviszonyokat kényszerített az országra, ami miatt a magyar nemzet jövedelme teljes mértékben kiáramlik az országból.” [20.] [21.] Jelen korszakban különösen érzékelhetõ a világhatalmi romboló erõk hatása. Ez a világ népeinek folyamatos és általános elszegényedéséhez vezet.

A The Economist számlálón mutatja be a világ államainak adósságát, összállamadósságát és eladósodottságának folyamatos növekedését.

A The Economist, a honlapján, számlálón mutatja a világ államainak adósságát és összállamadósságát, mely jelenleg közel 50 ezer milliárd dollár. Ez az összeg napról-napra folyamatosan nõ! Mindenki adós! Azonnal adódik a kérdés: hol lehet ez a kimondhatatlanul nagy mennyiségû pénz? Hisz a Föld gazdasági rendszere egy zárt rendszer, melyben ha a népeknek összességében ekkora hiányuk van, akkor valahol ugyanekkora többletnek is kell lennie. Hol van ez a többletpénz és a vele rendelkezõ erõk milyen eszközökkel játszanak, hogy takarják a pénzzel járó hatalmuknak a létét? Így kell feltennünk a kérdést! A pénz - az anyagi - az isteni mércével mérve nem lehet cél, legfeljebb csak eszköz. Éppen ezért a pénznek az isteni értékekkel való keverését mindig fenntartással kell kezelnünk: hogy nincs-e mögötte félrevezetés? Hisz a pénz válhat legkönnyebben a sátáni terv eszközévé. Ezt pedig takarni kell, amire mindig kiváló lehetõségnek bizonyult az értékek keverése. Lássunk itt egy elgondolkodtató példát:


481

Istenirõl szólva, a sátánit takarja (látszólag adva, valójában foszt) Az igaz és hamis értékek keverése eszköz a hamisnak a hitelessé tételéhez. Értékek keverése: IN GOD WE TRUST - HISZÜNK ISTENBEN, hirdeti a kifosztó hatalom a pénzjegyen.

„In God we trust” (hiszünk Istenben), hirdeti a pénzhatalom az amerikai pénzjegyen. Egy kifosztó pénzeszköz milyen hitet takarhat? Csakis sátánit és mammonit, semmiképp sem istenit. Ezért kellett rajta hivalkodóan az isteni értéket hansúlyozni és fedni a sátánit, homályossá téve ezzel az emberi ítélõképességet, és elfogadhatóvá a kifosztó „értéket”. A világhatalmi erõk - uralmuk megtartása érdekében - bevetett eszközeinek egyike a média, mely modern kábítószer a közösségek szellemi leépítésére. A szellemi leépülés egyben lehetõséget ad a háttérhatalom számára a fizikai síkú viszály elindítására. A másik eszköz a háború, mely a szellem nélküli fizikai erõszak kirobbantása, amely lesüllyeszti és legyöngíti a számonkérõ közösségeket. Ugyanakkor a háborúban rejlõ üzlet egyben gazdagodást is hoz. Ezek együtt a legagyafúrtabb eszközei a hatalom megtartásának, a társadalom szellemi uralásának és a folyamatos anyagi kifosztás lehetõségének biztosítására. (A magyar nyelv és gondolkodásmód számunkra újra felvilágosítást ad az alapkérdésben. Mert a jó erõk (hatalmak) csatornáit, isteni ERõt vesznek fel

, URalkodásukkal megnyitják a JÓ-nak , és abból táplálkozva azt is továbbítanak

, - közérthetõen szólva: az ÚR-tól ERõt adnak. Ellenben, a megrontó erõk (hatalmak)

célja ezzel ellentétes: elzárni az isteni forrásokat, és a sátáni

rossznak az erõibõl merítve

ROntani

, és elvenni a jónak ERejét.)

A Kárpát-medence jelene A Kárpát-medence õsidõk óta szerves természeti egység. Adottságait tekintve minden megtalálható benne, ami az élet szerves fejlõdését hivatott biztosítani. Van olyan vélemény, mely szerint adottságait tekintve a Kárpát-medence a világ tíz (mások szerint a világ három) leggazdagabb tájegységeinek egyike. (képek nagyobb méretben a könyv végi XVIII. mellékletben) Mégis, mi okozza ma e gazdag térségnek a folyamatos pusztulását?

[22.] Össztûz alatt a Kárpát-medencei magyarság.

482


Csak az okozhatja, hogy mára megbomlott úgy a természeti-, mint társadalmi egysége. Természeti egysége akkor bomlott meg, mikor megszûnt a részek közötti szerves és éltetõ kapcsolat. Társadalmi egysége azáltal, hogy a közösségeinek értékrend megosztásával a belsõ rendje bomlott meg és vált feszültségekkel telítetté. A trianoni döntéssel a Kárpát-medence szerves egységére sújtottak le, kivonva e térséget a Teremtõ Isteni Rend (Igazság-Kegyelem-Törvény és hierarchia-testvériség) örök mércéjének, és égi üzenetének, a Szent Trianon Korona érték- és jogrendjének védõboltozata alól. Trianonnal, az isteni mérce végeztetett ki a Kárpát-medencében. Sem a Rend adta igazság, sem kegyelem, sem pedig törvény nem volt jelen a döntéshozók cselekedeteiben. De a viszonyulásuk is a Rend ellen való volt: testvériség helyett a testvérTrianon igazságot és viszonyulást re sújtást gyakorolták. súlytott - hamisságot és kifosztást eredményezett. A helyzet azóta sem változott. Az elmúlt közel száz év alatt, az utódállamok részérõl, állandó volt a törekvés az ott rekedt magyarság megnyomorítása, életének megkeserítése. Azóta is folyamatos a magyarság még megmaradt szellemi és anyagi értékeinek rombolása, kisajátítása. Megszámlálhatatlan a Kárpát-medencei magyarság ellenében elkövetett sérelmek száma. Az elcsatolt területeken rendeletek és törvények sokasága született a magyarság megtörésének és felszámolásának nyilvánvaló szándékával. [23.], [24.] Mindezek mellett mégis, mivel magyarázható a nyertes utódállamok legtöbbjének elnyomorodása? - Az Isteni Rend elvetése lehet ennek az oka? Mindenesetre, a Kárpát-medence közösségeinek körében a védelmezõ Szent Korona érték-, jogrendje és alkotmánya ma ismeretlen. A magyarság elfeledte, a többi nemzet számára többnyire idegen is volt ez az örök értékrendû és védelmezõ alkotmány. Az általános pusztulás okát ebben kell keresnünk. A Kárpátokon kívüli románság történetébõl hiányzik ennek az értékrendnek a hagyománya, ezzel magyarázható közösségeiknek ismétlõdõ menekülése is. Nicolae Iorga román történész írja, hogy a 17. században tömegesen menekülnek a „nemzeti” uralom alatt szenvedõ ország jobbágyai a szabadabb, idegen vidékekre, így Erdélybe is „A románok költözéseinek legfontosabb oka a moldvai és havaselvi vajdák és bojárok embertelen, kegyetlen uralma volt, akik alól a szegény román jobbágy még a törökhöz is menekült, ha tudott... Ezen „nemzeti” uralom alól menekült a Dunán túlra, török földre, de biztosan sokkal szívesebben Erdélybe, ami akkor tartós és békés viszonyaival és magasabbrendû kultúrájával, az európai civilizációnak valódi végsõ erõdítménye volt, a román, török és orosz elnyomás határán”. [25.]


483

A 20. század végének Romániájában hasonló jelenség mutatkozik. Az egykor gazdaggá tett országból óriási kivándorlási hullám indult el a rendszerváltás után. Húsz év alatt folyamatosan növekszik a kivándorlási szándék, különösen a fiatal korosztály körében. A Világbank mérései a 18-35 éves korosztályban már 2006ban 90%-os kivándorlási hajlandóságot jeleztek. Az utóbbi 20 év népszámlálási adatai mutatják, hogy a lakosságnak több mint 13%-a már elhagyta az országot. Többnyire fiatalok ezek, akiknek a menekülésével a közösség jövõje pecsételõdhetik meg. Önpusztító kivándorlás ez, egy gazdag országból. Miért? (Hasonló - ha nem is ilyen nagy mértékû - kivándorlási hullám indult el már Magyarországról is.) Ilyen leromlás csak akkor történhet, ha felborul az isteni mércéjû rend, melynek ugyanolyan felelõsei a megbízott vezetõk, mint a számonkérõ közösség. Ez alaptétel. A menekülés a felelõsségvállalás hiányára is mutat. Arra, hogy sem a vezetés, sem pedig a közösség nem áll a feladata magaslatán, nem teljesíti az Isteni Rend feltételeit. Méltóvá csak úgy válhat egy közösség, ha megküzd a rendnek a helyreállításáért. A sors fintora (a Teremtõ Rend törvénye?), hogy a magyarság közel száz éves tragédiája után is, még mindig az egykor gyõztes népek szorulnak a legnagyobb segítségre. Megoldást ki adhat? Erre keressük a választ.

Magyarország, a nagyhatalom Ma Magyarország, Kárpát-medencei területének egyharmadára zsugorítva, meghamisított történelmével, az anyagi és szellemi kifosztottság állapotában, a minden irányból pusztíttatott népességével, még mindig - a világ minden tájáról érkezõ - folyamatos és állandóan erõsödõ támadásTeremtõ Isteni nak van kitéve. Ennek értetlen szemlélõi vagyunk az Rend utolsó idõszakban is, - és mint sokszor, most is magunkban keressük a hibát. támadás Mi a magyarázata ennek a támadásnak? Még lepusztítottsága állapotában is, mitõl ennyire világhatalmi „veszélyes” a magyarság? A válasz meghökkentõ romboló erõk lehet. Azért, mert Magyarország még mindig nagyhatalom! együttmûködõk Egykor szellemében és erejében volt nagyhatalom a Kárpát-medence központú birodalom Atilla idején, az Árpád-ház uralkodóinak idején, Mátyás király koráig. De ma miben lenne az? Na, nem az közösség közösség anyagiakban, nem is a lerontott szellemiben, hanem abban a még mindig létezõ, búvópatakként rejtõzõ A romboló erõk és együttmûködõi hatalmas tudásban, ami a múltjából még felfakaszttámadják az õket veszélyeztetõ éltetõ hagyományokat és viszályt ható, és ami az emberiség jövõjére és megmaradákeltenek a közösségekben. sára is a választ megadja.

484


Mert, aki birtokában van a megtartó tudásnak, az nagyhatalom - csak aki elhagyja azt, az válik gyengévé és veszélyeztetetté. Kinek érdeke az éltetõ tudás megsemmisítése? Érdeke csak a romboló erõknek lehet. Ezek ellenfele nem más, mint Isten és az Õ Rendje, a Teremtõ Isteni Rend - a maga Igazságával, figyelmeztetõ Kegyelmével, de az igazságot helyreállító Törvényével is - és az ezt, küldetéssel megjelenítõ hagyomány. Mindezt a hagyományt zsigereiben még mindig mélyen magában hordozza a magyarság. Ezt a tényt igazolja a magyarság népi hagyománya, de valós történelme is Atillától, az Árpád-ház uralkodóin át Mátyás királyig, és utána e hagyományokat átmentõ Szent Koronáig. Maga a Szent Korona is számtalan jelzésében erre mutat. Mindezeket a könyv korábbi oldalain már bemutattuk. Ha áttekintjük újból a Szent Korona-eszme alaptételeit és azokat az emberiség számára általános érvényûnek tekintjük, akkor ráébredünk arra, hogy a sokat emlegetett világszabadságot is csak az jelenítheti meg, ha ennek az eszmének az Isteni Rend (Igazság-Kegyelem-Törvény és a hierarchia-testvériség) szerinti tételeit a világ minden népe és közössége kötelezõen érvényesítteti a maga számára. Ennek megakadályozására a Renddel szembeforduló romboló erõk még maradványaiban is támadnak minden hagyományt, ami a Teremtõ Isteni Rendet megjeleníti: így a közvetítõ Szent Koronát és a Rend érvényesítését egykor küldetésként is felvállaló Korona-népét, a magyarságot is. .

Az Európai Unió jelenkori rendszerét nagy mértékben minõsíti a Szent Korona eszméjéhez való viszonyulása. Mi sem beszédesebb ennek igazolására, mint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökének 2008. október 4-én Halász Józsefhez eljuttatott ezzel kapcsolatos üzenete: „A középkori, vallásos Szent Koronára épülõ Európai Konföderáció tervezete a legveszélyesebb szélsõség az európai civilizációra”. [26.] Igen! Valóban veszélyeztetõ lehet, - de csakis a zsarnoki „civilizációra”.

III.7. A világ jövõje, a magyarság küldetése

485

Mottó: Bármilyen nehéz idõk legyenek, mindig születnek apostolok is. Vastag (szül. Zjanyik) Eti néni, temesrékasi parasztasszony hátrahagyott bölcsessége

A VILÁG JÖVÕJE, A MAGYARSÁG KÜLDETÉSE

486


III.7. A VILÁG JÖVÕJE, A MAGYARSÁG KÜLDETÉSE A világ jelene, visszaélés a kegyelmi idõkkel….…………………….……… Drámai helyzetek szereplõi (Olvasmány I., 11. részlet)……….……..……… A magyarság hagyományos önvédelmi mûködésrendje ……………..……… A népek önvédelmi lehetõsége ……………………………...……………… Reménykeltõ magyar jövendõ (Olvasmány I., 12. részlet)………...………… Atilla újraértékelésének ideje (12. részlet folytatása)……………….…..…… A világ, Európa és a magyar Szent Korona (Olvasmány II., 5.rész)….……... Két érdekes festmény (Olvasmány)…………………………….…...……..… A magyarság felelõssége………………………………………..………….…

487 488 491 493 495 497 498 503 505

Hívogató……………………………………………..…………………..…… 509 Reményik Sándor: Kegyelem…………………………………..…..………… 510


487

A világ jelene, visszaélés a kegyelmi idõkkel Az emberiség ma nem észleli, hogy tulajdonképpen Teremtõ kegyelmi idõket él. Ez a kegyelem: isteni kegyelem. Erõ Ha ezt nem érzi, annak csakis emberi okai lehetnek. A kegyelmi idõszakokra jellemzõ, hogy minden földi áldás lehetõség megadatik. Ez egyben próbaidõ, de próba? tétel is az ember számára, hogy mit kezd a fölös kegyeember lemmel, és hogy mennyire él vissza vele. Az emberiségnek, története során számtalanszor adatott meg kegyelmi idõszak. Ma is ilyen kort élünk. Kegyelmi idõkben bõséggel Az elõbbieket igazoltnak találjuk, ha újból áttekintjön az áldás. Ezt csak az jük a korábban már bemutatott táblázatot, a Teremtõ emberi gyarlóság ronthatja el. Isteni Rend minõségének egyetemességérõl. A kegyelmi idõszakok eredendõen könnyû létet teremtenek. Szeretet, szabadság, béke, jog kellene jellemezze e kort. Mégis miért nem észleljük ezt? Azért nem, mert a kegyelmi idõ lehetõségeinek túlcsordulása a társadalomban a megrontó tényezõket is kiváltja. Ilyen a túlzott jogból származó felelõtlenség, vagy a szabadosság, melyek mind a rendbontáshoz vezetnek. A kegyelmi jó így csaphat át saját másik végletébe, a kegyelmi lehetõségekkel visszaélésbõl származó rosszba, ami felborítja az egységet. Ezt csak a rendezõ kemény minõség, a törvény állíthatja helyre. Korunk kegyelmi idõi is elszabadultak. Az ember érzi ezt, miként hasonló idõket megélve mindenkor érezte a történelem folyamán. Érezhették ezt Európa népei Atilla idején, de Mátyás korában is. De azt is tudja a mai ember, miként a régi is tudta, hogy ilyenkor el kell jönnie a rendezõ szabály idejének is. Az ember, földi létének idejére rendezõ feladatot is kapott: az igazság és egység kiteljesítését, a kegyelem és a törvény eszközével. Errõl szól a magyar küldetés is. De mi történik akkor, ha emberileg már annyira megfékezhetetlen az idõ, hogy az már a teremtett élet megmaradását is veszélyezteti? Elpusztul az élet? Vagy nem pusztulhat el, mert védettséget élvez? A Mindenség léte a Teremtõ Isten tervének része. Élete során még a hitetlen ember is észlelheti, hogy a földi létben célszerûség fedezhetõ fel, valahonnan jön ez a lét és valahová megy - embertõl függetlenül. Ez rámutat arra is, hogy az ember nem határozhatja meg önmagát a Mindenséggel szemben. És, hogy a vele való szembenállása az ember vereségével végzõdik, hisz annak örök Rendje az õ véges léte fölött is áll, miként a Rend egyik közvetítõjeként a Szent Korona is. Így érthetõen, a gyarló emberrel szemben, a Mindenség s annak földi vetülete, a földi élet is védettséget élvez. Az ember el nem pusztíthatja. De, ha mégis pusztító szándékkal lenne, akkor a Rend, saját önvédõ törvénye által fordítja az ember ellen az általa okozott pusztítást. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy kinek érdeke a világ pusztítása, hisz vele együtt õ maga is megsemmisül? Csak a gonosz által érintett lehet e pusztítás okozója, az örökkévalóság elõtt elbukott, kinek vesztenivalója már nincs, és aki a mértéktelen

488


pillanatnyi anyagi létben véli meglelni az örökkévalóságot. Kocsis István, könyvében ezt „hasonmás”-nak nevezi. Ki az, aki megvédheti a világot a megsemmisüléstõl? Amíg van bölcs és kellõ mértékû emberi erõ, addig annak kell beteljesítenie a védelmet biztosító isteni törvényt. Élete során erre törekedett Atilla, majd Mátyás király is. Ha a feladat már meghaladja az emberi erõt, akkor az élet elrendeltetett élni akarása okán az emberiség számíthat a legfelsõbb önvédõ megnyilvánulásra, az isteni beavatkozásra. Ilyenkor jön el az az idõ, mikor nem a mennyiség, hanem a minõség számít. Az emberi õsemlékezet tud az ilyen eseményekrõl. „A Földünkön idõrõl-idõre pusztító kataklizmák következménye egy-egy mûveltség, világkorszak vége, pusztulása, ám a túlélõk élniakarása egy új világ kibontakozását eredményezi. Feltehetõen jelenleg is ily történések részesei vagyunk, hisz a világot sújtó természeti csapások igencsak megszaporodtak.... Volt már tûzözön, volt szélözön és vízözön. A Biblia jóvoltából ez utóbbiról vannak a legkiadósabb ismereteink. A másik kettõrõl a világ népeinek hagyományai és az ókori írók tudósítanak. Ám nem feledik hozzátenni, hogy egy, a Föld okozta katasztrófa még várat magára. Akkor a Föld megrázza önmagát, megszabadul a vérét szívó, élõsködõ, romlott emberiségtõl. S a megmaradtak, a túlélõk minden bizonnyal megteremtik majd a gonoszság nélküli, szeretetteljes aranykort. Akkor veszi kezdetét talán immár az utolsó világkor, és a Teremtõ akaratából: a királyság és a Korona újra leszáll az égbõl.” [1.]

Drámai helyzetek szereplõi (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 11. részlet) (folytatás a 478. oldalról)

Drámai helyzetek gyõztesei Drámai helyzetekben megtapasztalhatjuk a „szédítõ biztonság” érzését. Azt az Erõt ismerjük fel, ami az elkárhozástól visszatart. Amirõl most beszélünk, lehetséges, hogy felfoghatatlan. De a Kárpát-medencében is legalább millió ember átélte a második világháború utáni évtizedekben. Milliók élményérõl van tehát szó. Ámbár nem tudhatjuk, hányan kerülhettek ki abból a legiszonyatosabb drámai helyzetbõl gyõztesként. Olyan drámai helyzetrõl beszélünk mindazonáltal, amelyben „könnyû” dönteni. „Könnyû” dönteni, mert világos a drámai helyzet: választani kell az én, a jelen idejû én és az Én, az Idõtlen Égi Én között. Kik kerültek ki ebbõl a drámai helyzetbõl gyõztesen? Természetesen csak azok, akik világosan látták, hogy milyen választás nagy drámai helyzetét élik át. E drámai helyzet legtöbb esetben kétszereplõs. Jelen van a törvénytelen, tehát agresszív hatalom képviselõje, aki közli a vele szemben ülõ szerencsétlennel talán szánva azt, talán gyûlölve, talán közömbösen -, hogy eljött az idõ, be kell


489

állnia a sátán katonái közé, ha nem áll be, akkor lesújt: életét tönkreteszi, családja életét is tönkreteszi. Azaz mit mond? Közli a kiszolgáltatottal, hogy választhat: nyomorult szolga lesz, vagy áldozat. De nem lehet tudni, felfogja-e, mi történik... Ha mindketten felfognák, mi történik, és mindent képesek lennének lefordítani a metafizika nyelvére, a legvilágosabb nyelvre, akkor minden idõk legegyszerûbb párbeszéde hangzana el. Ily felfoghatatlan, de eléggé õsrégi, ismert: - Szolgálj minket, mi cserében nemcsak megkíméljük földi énedet, de jobban tápláljuk, mint eddig, kedvezõ feltételeket biztosítunk kibontakozására. Ha nem szolgálsz minket, földi énedet tönkretesszük, lehet, hogy meg is semmisítjük, családod tagjai földi énjét is. A válasz nem lehet köntörfalazó, mert nem azonosak az erõviszonyok: a hatalom képviselõje rendelkezik a megfélemlítés számtalan eszközével, fegyvere is van, a szembenülõ (a mindkettõjük szemével nézve legaljasabb életformára kiszemelt) szerencsétlent viszont semmi sem védi, törvény se, ily helyzetben bizony a köntörfalazásánál semmi sem szánalmasabb, semmi sem nevetségesebb. A válasz tehát lehet igenlõ vagy tagadó, de köntörfalazó nem lehet. A tagadó válasz legvilágosabb módja: - Nem. Nem, mert az ajánlat elfogadása minden idõk legrosszabb üzlete. Tíz-húszharminc nyomorult évért adjam cserébe az Örökkévalóságot?.. És a szavak itt nem számítanak. Ebben a helyzetben a válasz a szemben van! Semmi sem nyilvánvalóbb itt, mint az, hogy a kiszolgáltatott - mindegy, hogy le van-e tartóztatva, vagy egy hivatali szobában szorongatják, vagy otthonában, minden esetben a legkiszolgáltatottabb helyzetben van; ha nincs letartóztatva, akkor tíz perc múlva letartóztathatják, ha meg akarják ölni, megölhetik, mint egy kutyát, ez az, ami nem kétséges -, igen, a lényeges az, hogy a kiszolgáltatott felfogta, olyan helyzetbe került, amikor választania kell az élet, a földi, a pillanatnyi élet és az égi, az örök Élet között... Ha felfogta, hogy választásának mekkora a tétje, akkor nem valószínû, hogy megköti minden idõk legrosszabb üzletét. Mert ha felfogta, mindent lefordít a metafizika nyelvére, azaz mindent valódi nevén nevez: - Te, akinek a látszat szerint teljes mértékben ki vagyok szolgáltatva, azzal fenyegetõzöl, hogy tönkreteszed életemet, elveszed életemet, ha nem engedelmeskedem. De én nem engedelmeskedhetem, mert ha megteszem, lemondok az Életemrõl... Az életem nem választható az Életem helyett, mint ahogy a perc nem választható a milliárd év helyett, a garas nem választható a tonna arany helyett. Vagy mondhatja: - Nem tagadom meg Istent, nem leszek a sátán szolgája. Mindegyik válasz azonos értékû, ha a szemébõl az olvasható ki, hogy a válasz hiteles. És ha a válasz hiteles, fölénybe csak a „kiszolgáltatott” kerülhet, mert õ tapasztalja meg az Eget, õ éli át a szédítõ biztonság érzését! Annyit elmondhatunk a szédítõ biztonság érzését még jobban megértetni akarván, hogy a véresre vert vagy csak szavakkal megalázott ember érzi, hogy

490


soha nagyobb biztonságban nem volt, mert már választott: az Istent választotta, az Életet választotta, az Ént választotta, és ez a legrövidebb mondattal kifejezhetõ. E legrövidebb mondat ennyi: Nem. És e nemen kívül semmi sem bizonyos, mert e nem jelenti az Életet, az Örökkévalóságot, Istent... És minden olyan jelentéktelen a nem mellett, ha mindezt jelenti. [2.]

Drámai helyzetek elbukottjai De a következõ kérdést is fel kell tennünk: Mi történik azzal, aki hasonló drámai helyzeten nem tud úrrá lenni? Mi történik azzal, aki hasonló drámai helyzetben engedelmeskedik? Az életet választja az Élet helyett. A lelke tetszhalott állapotba kerül. Õ az: aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, amely a „romlásba visz”. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést Idõtlen Énjével. Kialudt benne az összeköttetést fenntartó titokzatos fény, a lélek. Nem könnyû kioltani a lelket, de az ember megteheti. De mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg. Azaz a felfoghatatlanul nagy bûnökkel. Igen, bukott ember az is, aki az elõbbi példa drámai helyzetében alulmarad, azaz engedelmeskedik. „hasonmás” Más példák arra, hogy ki a hasonmás: Aki szándékosan és aljas indokból embertársát megA „hasonmás” csak hasonlít öli vagy megöleti, az is Istenre emelt fegyverrel oltja ki az emberre, de nem ember. saját lelkét. Aki államférfiként elárulja saját népét és idegen hatalom érdekeit szolgálja, szintén Istenre emel fegyvert -, és így szegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami legértékesebb. A bíró is, aki ártatlant ítél el - parancsra vagy ellenszolgáltatásért -, természetesen szintén Istenre emel fegyvert. Több példát most ne hozzunk fel, hanem állapítsuk meg, hogy aki Istenre fegyvert emel, az emberként nem is él tovább, csak másvalakiként, illetve másvalamiként. Igen, arról van szó, nem többrõl és nem kevesebbrõl, mint arról, hogy az ember valami mássá válhat, valami mássá, ami minõségileg alacsonyabb rendû. Mi ezt nevezzük jobb híján „hasonmásnak”, az ember „hasonmásának”. Az idézõjelet azért tettük ki, mert más értelemben használjuk a hasonmás szót, mint az értelmezõ szótárak - „olyan személy, aki feltûnõen, a megtévesztésig hasonlít valakire”-, a mi értelmezésünkben a „hasonmás” az, akinek a lelke tetszhalott állapotban van. És csak azért nem mondjuk, hogy „akinek a lelke megsemmisült”, mert nagyon ritkán a „hasonmás” lelke tetszhalott állapotából feléledhet. E feléledésrõl ennyit mondunk itt el: csak egészen rendkívüli körülmények között következhet be. Heroikus tett vállalásával egy újabb drámai helyzetben. De ez az új lehetõség rendszerint nem jön el. Eljövetele aligha következik be Isten különleges kegyelme nélkül.


491

Azt is jegyezzük itt meg, hogy a „hasonmás” létét, a létezésével összefüggõ kérdéskört a mi korunk embere nem létezõnek tekinti, és talán azért riadnak vissza filozófusaink és teológusaink a tárgyalásától, mert a „hasonmás” létezésének beismerése összeegyeztethetetlen azzal a leghamisabb, de megdönthetetlen premisszával, hogy minden ember egyenlõ. E hamis premisszával szembefordulni nem lehet, hisz erre épül többek között az általános választójog. (...) A „hasonmásoktól” retteg minden jövõjét féltõ ember. És okkal: a „hasonmás” hazudik politikusként, szerelmesként, õ képes árulásra, õ csapja be üzletemberként az ügyfelét, kereskedõként vevõjét, õ építi az idõnap elõtt összeomló házakat, õ gyilkol megfontoltan és nem utolsósorban õ tekinti jó üzletnek a háborút stb. De nem elég ennyit mondani róla. Folytassuk azzal, ami a legdöbbenetesebb: a hasonmás fel is fogja, hogy hasonmás lett. Abban a pillanatban még nem fogja fel, amikor rájön, hogy Isten által megbocsáthatatlan bûnt követett el, de abban a pillanatban már igen, amikor képessé válik elhitetni önmagával, hogy Istennel szembefordulva is lehet élni. (Lehet élni Istennel szembefordulva, de nem az embernek, hanem a „hasonmásnak”.) ... Különös a szakrális királyság legnagyobb ellenségének, a sátánnak és a „hasonmásnak” a viszonya. Vagy talán nem is különös ez a viszony? Hisz csak arról van szó, hogy kiüresített földi énjét a „hasonmás” szinte felkínálja a sátánnak. Másképpen kifejezve: a „hasonmás” nem rendelkezik a 1egfontosabb emberi képességgel: nem tud szembefordulni a sátánnal, és talán nem is akar, mert õ a sátánnal együttmûködve válik igazán erõssé, hatalmassá. A sátán tehát õt könnyedén megszállhatja. Ha a sátán él a lehetõséggel, és beleköltözik, a „hasonmás” sátán megszállta lénnyé válik, és ez esetben - megint jobb kifejezés híján - „megszállt hasonmásnak” nevezhetjük. A „megszállt hasonmások” aztán nagy úrrá válhatnak itt a Földön. Könnyûszerrel, hisz hatalmuk a sátán hatalma, ügyességük a sátán ügyessége, céljaik a sátán céljai. És legszívesebben misztériumjátékot rendeznek. Misztériumjátékot, mert csak a legigazabb, a legártatlanabb keresztre feszítése elégíti ki õket. Misztériumjátékuk szenvedõ alanya lehetett, tudjuk, maga a megtestesült Isten, de lehet Isten által szeretett ember, lehet Isten által szeretett nép. (...) De van itt még egy kérdés, amellyel szembe kell néznünk: az emberiség történelme nem érthetõ meg, ha nem számolunk a „hasonmások” létezésével. Például Trianont sem érthetnénk meg. Az elmúlt évszázad legsötétebb titkát... [3.] (folytatás a 495. oldalon)

A magyarság hagyományos önvédelmi mûködésrendje A magyarságnak, megmaradása érdekében tudatosítania kell õsi lehetõségeit. Ezt megmutatják hagyományai. Az ellene folyó sorozatos támadásnak ellenállni ezidáig is csak az Iker- és Nyilas-jegybéli tulajdonságaiból fakadóan tudhatott. A csengersimai református templom Nyilas-jegy mennyezetkazettája több mint két

492


évszázad távlatából is üzen. Pap Gábor mûvészettörténész - elõadásában - ennek értelmére világít rá. (A kép és magyarázata megtalálható a XIX. mellékletben.) Az „íjfeszítõ népek” - köztük a magyarság - mûködésrendjének közös mintáját mutatja e kazetta, a kibontakozott és visszahúzódó életszakaszok ütemes váltakozását, hol az utóbbi esetben csakis két-két egyén vagy embercsoport egymás iránt tanúsított szeretetteljes viselkedése biztosíthatja a kellõ idõben történõ újjáéledést - vallja az elõadó. [4.]

Hunor

A magyarság hagyományai igazolják az Iker- és Nyilasjegybéli tulajdonságait.

kitörés a burokból

fejlõdés


Magyar burok külsõ támadás A Nyilas Ikertestvérek: szövetségesek és egyben hát-társak is. A nehéz idõkben csak úgy maradhatnak meg, ha egymást segítve-védve visszahúzódnak, az alkalmas idõ eljöveteléig.

A kazetta mondanivalója ábrázolható a már ismertetett jelekkel. A Nyilas Ikertestvérek szövetségesek és egyben hát-társak is. Egymást segítik, amitõl fejlõdnek és nõnek, de a támadás elõl csak a növénykehelybe (magburokba) burkolózva és egymást védve-óvva maradhatnak meg úgy, hogy majd alkalmas idõben többszörös erõvel kelhessenek életre. Mert a lét és az élet hosszú távon csak így menthetõ át. Ezt igazolja a természet rendje is, hisz télen a mag sem csírázik. Megmaradása érdekében, épségét védve, visszahúzódva várja a tavaszi zsendülésre alkalmas idõt. vezetõ A megmaradáshoz viszont nyugalmi idõben is tartás, romolhatatlanság kell. A hatalmaskodó, kifosztó, megrontó rosszal összefogni nem szabad, sem hierarchikus vezetõként, társ sem mellérendelt társként. A küldetés romlatlanul csak így teljesíthetõ. Hisz bármilyen rossz társ megválasztásának tévedése pusztulásba viheti a jót is. A magyarság felelõssége, hogy hû maradjon önvédelmi A rosszal összefogni nem szabad. hagyományához, majd felmutassa ennek megtartó szerepét a világnak is.


493

A népek önvédelmi lehetõsége Európa bajban van, hisz folyamatosan pusztulnak nemzetei. Mi lehet ennek a magyarázata? Korábban rámutattunk arra, hogy a jónak az eredõje az Isteni Rend, mely Igazság-Kegyelem-Törvény. Azt is igazoltuk, hogy a jó cselekedet értékteremtõ, a rossz pedig értékromboló. De arra is rámutattunk, hogy mi módon megy végbe a rombolás folyamata és melyek ennek lehetséges formái. Minden jel arra mutat, hogy pusztulás ott történik - és ott van hatása -, ahol megszakad az élõ kapcsolat az Isteni Forrással és az Isteni Renddel, - a JÓ-val. Helyében rendszerint nem marad ûr, - azt a romboló erõk foglalják el. Talán ebben kellene keresnünk a pusztulás okát.

Isteni Rend

romboló erõk Ha megszakad a kapcsolat az Isteni Forrással, helyét a romboló erõk foglalhatják el.

De, ami a legmegdöbbentõbb, hogy a Teremtõ Isteni Renddel szembefordulók még az általános pusztulásukban is a még megmaradt éltetõ hagyományokat támadják és a tudás magvát még õrzõ magyarságot. Teremtõ Rend

világhatalmi romboló erõk

együttmûködõk rontás

szellemi lefejezés

támadás öntudatlan, közösségek

támadás

Teremtõ Rend

rontás támadás

szellemi lefejezés

nyomorított magyarság

A romboló erõk rontása szellemileg lefejezi és pusztítja a Rendtõl elforduló népeket, melyek öntudatlanul még a pusztulásukban is az éltetõ hagyományokat támadják.

De nincs ez másként a Kárpát-medencében sem, kicsiben ugyanez folyik. Miközben pusztulnak népei, a magyarság fölött ma még hatalmaskodóknak, érthetetlen módon a legfõbb törekvése éppen az azzal való leszámolás, aki õket is megmenthetné. (Lásd a korábban bemutatott szegedi orvosi egyetem esetét, mely intézmény azoknak az utódait gyógyítja ma, akik egykor a kolozsvári elõdjének a teljes megsemmisítésére törtek.) Ez felfoghatatlan tett, hisz a gyógyítót nemcsak hogy nem ildomos, de egyenesen ostobaság elpusztítani.

494


Ezek ugyanannyira érthetetlen cselekedetek, mint az egykori leszámolás a gyógyító és megváltó Krisztussal. Ilyesmi csak a sátáni sugallatára történhet. De a romlásban a magyarságnak is megvan a maga felelõssége, elfeledte feladatát. Nagymértékben hûtlen lett saját hagyományaihoz, az Igazsághoz és Szent Koronájához. Megromlása Nyilvánvaló megmutatkozása a káini törekvésnek: a romániai magyar többségû megyéknek szétazért olyan gyors lefolyású, mert a szaggatási terve különbözõ fejlesztési régiókba Rend és önmaga ellenében, a hamisságot elfogadva folyamatosan adja föl az egyetemes igazság õreá esõ részét: saját igazságát. A magyarság elsõsorban ezen okok miatt pusztul. Európa és a világ népei mára a veszélyeztetettség állapotába kerültek. Elfogadták cserébe a szabadság helyett a szabadság látszatát mutató szabadosságot, aminek eredménye lett a népek küldetéstudatának általános elvesztése és az éltetõ hagyományok feladása. A megmaradás érdekében e folyamatnak hamarosan véget kell vetniük. A megoldás adott, csak látni kell, a magyarságnál meglelhetõ. Ez a Szent Korona érték- és jogrendje. Teremtõ Rend

világhatalmi romboló erõk

Teremtõ Rend Szent Korona üzenete

együttmûködõk szellemi felépülés

szembeszállás

lelki gyógyulás együttélõ közösségek

szellemi felépülés

szembeszállás

lelki gyógyulás összefogás

magyarság

A megmaradás érdekében a jók együttesen kell szembeszálljanak az önkénnyel. Ezt csak összefogással lehet, aminek feltétele a szellemi felépülés és a lelki gyógyulás.

A magyarság küldetése és Isten elõtti felelõssége, hogy a rábízott Szent Korona értékrendet újból felvállalva, azt elsõsorban saját életében léptesse érvénybe, majd gyógyító felelõsségének tudatában azt ki is tárja-terjessze a világ népei felé. Újból hangsúlyozzuk! Bármennyire elrugaszkodott gondolatnak is tûnik ma, a zsarnokságok béklyói alatt pusztuló emberiségnek az egyetlen megmaradási esélye, ha visszatér a Teremtõ Isteni Rend védõboltozata alá, mely az egységben megjelenített, Istentõl származó örök minõség rendje: az Igazság, Kegyelem és


495

Törvény rendje, mely az ugyancsak isteni származású viszonyulás rendje: a „hierarchia és testvériség” által válik teljessé. És ennek az egyetemes Isteni Rendnek a közvetítõje a magyar Szent Korona. Ezt az értékrendet az emberiségnek kötelezõen érvényre kell juttatnia. Erre csak egyetlen lehetõsége van: ha a mindenkori hatalommal szemben megteremti az értékrend biztosítékának alapjait. Ezek a saját létezésének jogi alapelemei is, melynek tiszta üzenetét a magyar Szent Korona hozza. Ennek lényegét korábban már összefoglaltuk, de fontosnak tartjuk újból megismételni. A Szent Korona értékrendjének biztosítékai: a közösségi szabadság; a közösségi értékek elidegeníthetetlensége; a jog-kötelesség belsõ harmóniája; a közösségi érdek védelme és a hatalmi visszaélések elleni fellépés joga és kötelessége. Ezt az egész-séges Isteni Értékrendet kell a világnak megtanulnia a magyarság hagyományaiból. Ha nem, menthetetlenül elpusztul.

Reménykeltõ magyar jövendõ (Olvasmány I., Kocsis István könyveibõl, 12. részlet) (folytatás a 491. oldalról) Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete: - Meglehetõsen derûlátóan szoktál nyilatkozni a magyarság jövõjérõl. Ez bizony ránkfér! Mi ad Neked okot a derûre és a bizakodásra? Beszéltél egyszer arról is, hogy hamarosan Európa-szerte miért is változik a magyarokhoz való viszony. Kifejtenéd ezt? Már azért is, mert táplálni kell bennünk a reményt, mert igenis mernünk kell nagynak lenni. - Levontam a következtetést abból, hogy a magyar történelem misztériumjáték. Lássuk csak: Trianonban a magyar nemzetet keresztre feszítették, de ha Magyarországot hitének valódisága, Istenhez való hûsége megtorlásaképpen darabolták fel, büntették mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt, akkor ellenségeink gyõzelme látszat-gyõzelem. Legyünk derûlátók, mert nem is lehetnének végzetesek ellenségeink rombolásai, hiszen Isten az Önmaga helyett keresztre feszítettet, keresztre feszítetteket mindig feltámasztja. Más szavakkal: amit (akit) a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel próbál megsemmisíteni, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik. Mindig errõl szólt és mindig errõl fog szólni a Misztériumjáték utolsó felvonása. Ehhez még a következõket tehetjük hozzá: a kereszténység történetének a mélypontja Trianon... Trianon mint tudatos szembefordulás Istennel. Nyugat-Európa népei nem fogták fel Trianon évében, hogy mi történt a kulisszák mögött, nyilván a politikusok többsége sem. Nyugat-Európa államférfiai szolgaként engedelmeskedtek vagy néma cinkosként. Tisztelet a kivételnek... Legtöbben nem tudták mit cselekszenek... Nyugat-Európa népei bizony nem fogták fel, mi történik: hogy amire a végsõnek szánt csapást mérik a cinkosságukkal,

496


azok az éltetõ hagyományok... A sajátjaik is... Nem volt még tudomásuk a közelgõ veszedelemrõl: a nemzethalál fenyegetésérõl. Ma már nemcsak magyarok beszélnek a magyar nemzethalál rémképérõl, és nemcsak németek beszélnek a német nemzethalál elkerülhetetlenségérõl, hanem franciák is a francia nemzethalál, angolok is az angol nemzethalál fenyegetõ rémérõl. És a franciák és az angolok is tudják ma már, hogy a nemzetüket fenyegetõ halálos veszedelem Trianonban született... Ma már tudják, akik merik tudni... És tudják, hogy ha az idõ „nem tolatik vissza a helyére”, a nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni. És már sejtik, hogy Trianon rejtélyes urai miért éppen Magyarországot akarták megsemmisíteni… Tudták azok, hogy itt vetheti meg a lábát az, aki a kizökkent idõt helyretolja: aki visszavezetheti a kereszténységet a szakrális hagyományokhoz. Az éltetõ hagyományokhoz... Aki ma felelõsen küzd a nemzethalál réme ellen, aki nemzete számára a biztonságos jövendõ feltételeit szeretné megteremteni, az ma már Trianon ellensége... És akkor is, ha látszatra nemzetének nincs köze Trianonhoz, akkor is, ha látszatra nemzete Trianon kedvezményezettje. - Mi erõsíthetné még a derûlátásunkat? - A magyarság történetében a nagy változást nem a kereszténnyé válás jelenti, nem Szent István hitújító reformja jelenti, hanem a szakrális királyság megszûnése. És a magyar szakrális királyság Mátyás király haláláig tart. De a magyar szakrális királyság története nem fejezõdik be a magyar szakrális királyság hivatalos megszûnésével. És éppen azért nem fejezõdik be, mert a Szent Korona átmenti a Mohács utáni évszázadokba a szakrális királyság szent hagyományait. Ezt világosítják meg a Szent Korona tanának bizonyos vonatkozásai, így az a központi kérdése, hogy a Szent Korona a magyar közjogban a szakrális király jogutódja. És éppen a magyar közjogfejlõdés sajátosságait tanulmányozva erõsödik meggyõzõdésünk, hogy egyáltalán nem véletlenül állítják sokan mai kutatóink közül - Bibó István nyomán, de õt is félreértve -, hogy a magyar társadalom fejlõdése, elsõsorban a közjogfejlõdés megkésett. Nem véletlenül és nem jogtalanul, de félreértik és félremagyarázzák, mert nem tudják felfogni a magyar mûveltség évezredeket átvészelõ archaikus, szakrális hagyományainak a nagy rejtélyeit. A legfontosabb: ha e megkésettség azt jelenti, hogy a magyar társadalom évszázadokon át „korszerûtlenül” ragaszkodott a szakrális királyság szent hagyományaihoz, akkor áldott megkésettségrõl beszélhetünk. Összefügg a „korszerûtlenség” kérdésével, hogy megváltozhat a világ nemzeteinek a viszonya a magyar nemzethez. A keresztény nemzetek legjobbjai, a valódi hagyományõrzõk méltó választ szeretnének adni a nagy fenyegetésre, amelyrõl beszéltem. A nemzethalál rémérõl szóltam... Nem volt még ennél nagyobb veszedelem. Fogynak, öregszenek az európai nemzetek, és lelkiismeretes gondolkozóik már sejtik, hogy csak akkor menekülhetnek meg, ha visszafordulnak a régi éltetõ hagyományokhoz, a szent hagyományokhoz.


497

De nem tudnak visszafordulni e hagyományokhoz, nem találják a feléjük vezetõ utat... És ha ezt felismerik, eszükbe juthatnak mindazok az éltetõ, szent hagyományok, amelyekhez a magyar nemzet segítségével térhetnek vissza. És tanulmányozhatják mindazt, amit a magyar mitológia, a magyar szerves mûveltség, az archaikus népmese, az archaikus imádságaink, legendáink, regösénekeink, régi templomaink freskói, a keresztény magyar misztika, a magyar múlt magasztos emlékeit tudatosan, kevésbé tudatosan vagy önkéntelenül magába szívó magyar irodalom, elsõsorban a magyar költészet és nem utolsósorban a Szent Korona eszméje a ma és a jövendõ számára is átmentett. [5.] - Mégis az a meggyõzõdésed, hogya trianoni pszichózis legyõzhetõ? - Igen! A trianoni pszichózis legyõzhetõ. E gyõzelemhez mindössze két feltétel teljesítése szükséges: a) Tiszteletben kell tartani az egyenlõ esélyek elvét. Megismétlem, amire már felhívtam a figyelmet. Az egyenlõ esélyek elve, ha hagyják érvényesülni, csodákra is képes: a gyûlöletet szeretetté tudja változtatni;miképpen az egyenlõtlen esélyek elve, ha érvényesül: gyûlöletté változtatja a szeretetet. b) Vállalni kell minden igazság, a teljes igazság kimondását. Mert a gyûlöletnek nincs jobb ellenszere, mint az igazság. (Az egyenlõ esélyek elve - melybõl kinõhet a szeretet virága - miképpen érvényesülhetne az igazmondás vállalása nélkül?) A gyûlölködés szelleme a Kárpát-medencében csak addig uralkodhat, amíg az itt élõ nemzetek - magyarok, románok, szerbek, szlovákok és a többiek - nem ismerik meg, illetve nem fogadják el múltjuk és jelenük minden igazságát. [6.]

Atilla újraértékelésének ideje (az elõzõ részlet folytatása) Az Atilla-tisztelet rövidesen az egész keresztény világban el fog terjedni. Így értsük: ha megmarad a keresztény világ, akkor rövidesen vállalni fogja az Atillakultusz újjáélesztését. Ebbõl indulhatnak ki: nem azoknak a királyoknak kell szobrot emelni, akik kifosztották Rómát, hanem azoknak, akik kifoszthatták volna, de megkímélték. Egy király foszthatta volna ki, de megkímélte: Atilla. És Atilla magatartásának az eszménnyé emelése által válhatna járhatóvá az út, amelyen elérhetõ a biztonságos keresztény jövendõ. Atilla tettének megítélésekor természetesen azt fogják hangsúlyozni, aminek a jövõ szempontjából alapvetõ jelentõsége van: azért kímélte meg Rómát Atilla, mert Isten megparancsolta neki, hogy kímélje meg. És itt nincs jelentõsége annak, hogy Atilla örömmel vagy kedvetlenül, kényszerûségbõl hajtotta végre Isten parancsát, itt jelentõsége csak annak van, hogy Isten érdemesnek tartotta Atillát arra, hogy közölje vele akaratát. Gondoljuk, államférfiak fogják eldönteni, hogy Róma közelében állítsák fel a méreteiben az amerikai Szabadság-szoborral vetekedõ Atilla-szobrot, de bizonynyal a katolikus egyház sem fog ragaszkodni ahhoz a képtelenséghez, hogy Róma

498


megmentése Leó pápának - a kérelmezõnek - köszönhetõ, hisz annak idején Rómánál nem Leó pápának állt módjában dönteni, illetve cselekedni, hanem Atillának - õ volt a kérelmezés meghallgatója, jóváhagyója. Az pedig, hogy Atilla Isten akaratát teljesítette és nem önszántából cselekedett, az - fõképpen, ha üdvtörténeti kérdésnék tekintjük Róma megmentését - csak arra késztetheti a kora középkori drámai helyzet elfogulatlan tanulmányozóját, hogy Atilla szerepét még nagyobbra értékelje, mégpedig Atilla kiválasztottságát hangsúlyozván. Az Atilla-kultusz egyéb kérdéseivel részletesen foglalkoztunk (…) Megismétlünk viszont néhány gondolatot abból, amit Atilla hallatlan tettének (gyõzelmét ki nem használva visszavonul) mai megítélése kérdéséhez összefoglalásképpen elmondhatunk: Aki Atilla e tettének a jelentõségét megérti, az Atilla tettét a Krisztus utáni idõk legnagyobb tettének tekinti, s gondoljunk most elõször is arra, hogy Atilla elõtt is fordított már vissza gyõztes hadvezér hadsereget égi parancsra, minden földi kényszer nélkül, de utána már nem. Aki Atillának a parancsot kiadta, az az Élõ Égi Igazság, aki Isten Önvédõ megnyilatkozása... Igen, Isten Atilla jelenlétében ismét megnyilatkozott, látható formát öltött - és ez a legnagyobb bizonyossága annak, hogy a legsorsdöntõbb helyzetekben ismét látható alakot vesz föl, testet ölt, megnyilatkozik, érvényesíti akaratát. Mondottuk: ez a mai magyarság és a mai emberiség legnagyobb reménye. Kifejezzük meggyõzõdésünket, hogy Európa minden jelentõs színházában be kellene most mutatni egy igazi Atilla-drámát. Most, az új ezredfordulón. Mirõl szólhatnának ezek a drámák? Arról, hogy az emberiség, ha visszafordul a régi, éltetõ hagyományokhoz, a szakrálishoz, akkor reménykedhet. Akkor nem kell tovább félnie. [7.]

A világ, Európa és a magyar Szent Korona (Olvasmány II., Pap Gábor elõadásából, 5. rész) (folytatás 434. oldalról) „Aki a Korona ügyében tisztán lát, az a Kárpát-medence összes többi kérdésében is tisztán lát. Aki a Kárpát-medence kérdéseiben tisztán lát, az Európa összes további kérdésében is tisztán lát. Aki Európa összes kérdésében tisztán lát, annak nem sok nyitott kérdése lehet a világról.” - vallja Pap Gábor mûvészettörténész. Úgy tûnik, hogy voltak Európában nem magyarok, akik a magyar Szent Korona szerepét illetõen egykor meglehetõsen tisztán láttak. Ennek kifejezését vállalták, és a világ tudomására is hozták. Itt két kép fogja jelezni, hogy a bennünket körülvevõ népek, a szûkebben vett európai környezetünk - német nyelvterületen illetve az itáliai tágabb környezetünk - miképpen értékelték a magyar Szent Koronát, annak az uralmát az egész világhoz, illetve Európához viszonyítva.


499

Az elsõ képen bemutatott alkotás Mária Terézia uralkodásának idején, tehát 1740-80 között készült, a készítõje német. Egy metszetrõl van szó. Andreas Nunzer nürnbergi rézmetszõ mester készítette, és a Földet ábrázolja a Szent Koronával. E mûvén félreérthetetlenül is Magyarország és fõvárosa, Buda-Pest áll a világ középpontjában, és a földgolyót a magyar Szent Korona koronázza. (A kép nagyobb méretben megtekinthetõ a XIV. mellékletben.) A magyar történelemnek ebben a legsanyarúbb korszakában, a magyarság szerepét és a Szent Korona mûködésrendjét illetõen, mit tudhatott az egykori rézmetszõ? (Amit ma már a magyarság sem tud!) Az 1740-es években a magyarságnak már nem a fegyveres lepusztítása folyik, sokkal kifinomultabb eszközökben, de ez az egyik legsötétebb korszaka a magyar történelemnek. Itt indul el a szellemi érteA Földet és világot megóvó Szent Korona. lemben vett lepusztítása az országnak. Andreas Nunzer rézmetszõ alkotása (18. század). Ennek az idõszaknak a terméke ez az alkotás, és még ráadásul nem is magyar ember készítette. Ezért kell különös hangsúllyal emlegetni. Adva van a világ, tehát szabályszerûen a földgömb, de nem mint földgömb, hanem a világnak a kicsi modellje. Honnan tudjuk? Onnan, mert egy olyan sáv van körülötte, amelyik az állatövnek a megjelenítõje. Tehát azt jelenti, hogy a világ tágabb értelemben is értendõ, nemcsak mint a földkerekség. Ennek a földkerekségnek a magyar Szent Koronát helyezi a tetejére. Erre kell mondanunk, hogy de hiszen nem volt kinek kedvében járni, mert itt a magyarság oly mértékben volt már lezüllesztve és széttagolva, hogy egyszerûen nem volt értelme hízelegni nekünk. Tehát ez csak azt fejezheti ki, hogy valamit ekkor még azok is tudtak, akik nem magyarok voltak, s nem volt érdekük, hogy a mi pártunkra álljanak. Tehát tudták azt, hogy a földkerekségnek csak egyetlen szent koronája van és habár a német-római császári trónszéken akkor is Habsburg ült, mégis nem a Habsburg, tehát a német-római császári koronát tették rá. Ilyen ábránk egyáltalán nincs is, hogy a földkerekségre - amelyik kozmikus értelemben is értelmezi a földkerekséget - a német-római császári koronát tették volna föl. Miért? Mert nem való oda. Tehát itt a magyarságnak nem valamiféle magamutogatásáról van szó, hanem arról, hogy ezek tények, melyeket láthatóan az 1700-as évek második felében még tudtak.

500


Visszalépve még egy évszázadot, az 1600-as évek közepén egy nagyon érdekes tárgycsoportra bukkanunk. Ezzel is érdekes módon nem a hazai Szent Korona kutatás dokumentumai között találkoztam, hanem ki kellett menni Moszkváig. Ott a Puskin múzeumban találtam rá, melynek nagyon gazdag a gyûjteménye. Ott egy elég bõ csoportja található a Faenzaban készített csodálatos alkotásoknak. Ezek az itáliai mûveltségnek a dokumentumai és az 1600-as évekbõl, körülbelül száz évvel az elõzõ kép elõtt készültek. (A kép nagyobb méretben megtekinthetõ a XV. mellékletben.) Most, ha az 1600-as évek második felérõl beszélünk, mit tudunk, Magyarország milyen állapotban van ekkor? Hát, az egész történelmének, eddigi történelmének mélypontján. Bármilyen furcsán hangzik, ekkor mélyebb ponton voltunk, mint Trianon után. Mert Trianon is óriási megrázkódtatás volt a magyarságnak, de össze sem vethetõ azzal, mint amikor az addig folyamatos függetlenségi nagyhatalmi státusz szinte egyik napról a másikra széthull. S ez 1541 volt, Buda elfoglalása, és az ország Az Európát kifejezõ nõalakot a Szent Korona három részre tagolása. Most az olyan megkoronázza. (faenzai tál a 17. sz. közepérõl) rázkódtatás volt, ami után még magára találhatott volna a nemzet. De nem ezek az igazán veszélyes idõszakok, hanem amikor az úgynevezett Kádár-rendszerek jönnek be, amikor hozzászoktatnak bennünket, hogy ez a végleges állapot, amikor egyszerûen nincs jövõképünk. Mindenesetre ebben az idõszakban Magyarország a teljes reménytelenség idejét élte. És akkor megjelenik egy olyan tárgysorozat, melynek minden tagja - négy, akkor még csak négy kontinens volt - egy-egy szimbolikus nõalakkal a négy földrészt jeleníti meg. (De van olyan tál is, ahol mind a négy egyszerre jelenik meg.) Mindenik szimbolikus nõalaknak a fején egy-egy jellegzetes fejdísz van. A négy földrész - Európa, Ázsia, Afrika, Amerika - közül az Ázsiát megjelenítõ nõalaknak egy kucsmaszerû koronája van, amilyen az orosz cároknak a koronája is volt késõbb. Az amerikai korona az tollkorona volt, díszes, mint az indián törzsfõnököké. Az afrikai korona gyümölcsökbõl össszeillesztett volt, ami nyilvánvalóan egy képzeletbeli fejdísz volt. Az európai korona a tárgyak minden egyes változatán - akár mind a négy volt egyen, akár külön Európa - mindig a magyar Szent Korona volt. Erre mondhatja az ember, hogy most már az itáliaiak is magyarkodnak? Vagy esetleg tudnak valamit, amit ki is mernek mondani, s amit mi a jelenlegi megfélemlített és megszégyenített, agyontiport állapotunkban nem merünk kimondani: azt, hogy a világnak valóban egy koronája van - szent koronája. De Európának is egy


501

koronája van, s az a magyar Szent Korona. Tehát, ha én Európát, a maga teljes jelentõségében - oly módon, hogy az össszevethetõ legyen Amerikával, Ázsiával vagy Afrikával - mint uralmi formát megjeleníteni akarom, akkor azt nem a német-római császári koronával teszem, hanem a Szent Koronával. (Holott akkor, az 1600-as években Európában a vezetõ hatalom a német-római császári koronáé volt.) Tehát ezekre a példákra föl kell figyelni, különösen azért, mert akkor még Itália Habsburg fennhatóság alatt is volt. Tehát itt, mi magyarok, valamit teljesen eltévesztünk. Ha mi Európába mondjuk bemegyünk, akkor vagy ezen az alapon tudunk tárgyalni Európával, vagy nem érdemes. Mert ezt nem mi fogalmaztuk meg magunkról, ezt õk fogalmazták meg rólunk. Tehát vagy a Szent Korona alapján tárgyalunk Európával, vagy semmi értelme nincs. Ezek tények, melyeknek utána lehet nézni. (Bizonyos összevetési lehetõségünk van az 1600-as évek magyar helyzete és a jelenlegi helyzet között, csak annyi a különbség, hogy akkor három részre voltunk szakítva, most egy kicsit több részre. De a megmaradás esélyei most sokkal jobbak, mint voltak akkor. Csak tudni kell, hogy esélyeink mihez képest romlanak napról napra, s ehhez képest melyek a történelmi tapasztalataink, mert ha megvonják tõlünk a történelmi tapasztalatot, könnyen kétségbe esünk. De ha tudjuk, hogy volt ennél lényegesen rosszabb helyzetben is a magyarság, akkor semmiféle kétségbeesésre nincs okunk. Azt kell megkeresni, ki okozza ezt.) Mindenesetre egy ilyen helyzetben a magyar Szent Koronát látjuk Európa fején. Nem hiszem, hogy ezt tovább kell értelmezgetni. Azért kellett ezt bemutatni, hogy érzékeljük: a magyar Szent Koronának a magasrendûsége és a hozzákapcsolódó uralmi formának az elképzelhetõ legmagasabb szintû elismertsége, az nem magyar belügy. Voltak idõk, amikor nagyon rossz helyzetben volt a nemzet, és mégis köztudottá vált, sõt hirdetett tény volt a magyar Szent Korona legmagasabbrendûsége. Hisz ezt a faenzai edények is - melyek valóban bejárták a világot -, nagy példányszámban hirdették. Európának már korábban rá kellett döbbennie, hogy a magyar Szent Korona másként mûködik, mint bármely más európai ország koronája. Hiszen az Anjou-korszak azzal kezdõdik, hogy A Magyar Szent Korona szentsége felõl semmiféle emberi valaki nem akarja komolyan venni, hogy Magyarhatalom nem rendelkezhet. országon királyt avatni egyedül csak a Szent Koronával lehet. Ezt sem az elsõ Anjou-házbeli Károly Róbert nem veszi komolyan, sem az õt küldõ és biztató pápa, V. Kelemen.

502


Készíttetnek egy újabb koronát, és V. Kelemen pápa ezzel rendeli megkoronázni Károly Róbertet, mert akkor a Szent Korona éppen az erdélyi vajdánál, Kán Lászlónál van. És ezzel elárulja mind a pápa, mind pedig az új dinasztia-alapító, hogy fogalma sincs arról, hogy a magyar Szent Korona miképpen mûködik. „A korona kilenc évszázada” címû kötet (szerkesztõje Katona Tamás történész) többek között közli azt a pápai leiratot is - ez egy legmagasabb szintû egyházjogi döntvény -, amelyben V. Kelemen pápa elveszi a Szent Korona szentségét, és az általa frissen készíttetett koronára ruházza át. Ezzel rendeli megkoronázni Károly Róbertet. És meg is koronázzák. Mit csinál erre a nemzet? Nem veszi figyelembe. Nem csinál belõle nagy ügyet, csupán tájékozatlannak tekinti azt, aki megtette a szentség elvételét. Valószínûleg csodálkozhatnak egy kicsit, mert hisz szentségek ügyében azért mégis csak illene a pápának tévedhetetlennek lenni. Próbáljuk már ezeket a kérdéseket a helyükön értékelni, ezek ugyanis tények. És amikor végül kiderül, hogy ennek a nemzetnek - melyet már hitbeli állapotát illetõen 300 éve gyakorlatilag Rómából kormányoznak - a koronájától a pápa nem tud egy szentséget elvenni, akkor az nagyon elgondolkoztató kell legyen. Akkor a pápának tudomásul kell vennie, hogy a magyar Szent Korona szentsége fölött õ mint pápa nem rendelkezhet. Ennyit errõl. Tudomásul veszi, vagy nem csak ebben az egy kérdésben dönthet. Itt arról van szó, hogy olyan magas szintû a magyar Szent Korona szentsége, hogy ezt a pápai utasítási jogkör egyszerûen nem éri el - ennek alatta van. A pápának ezt akkor be kell látnia, tárgyalásokat kell kezdenie, s két évi tárgyalás után - 1308-ban kezdõdik el a konfliktus - 1310-ben tudja csak visszaszerezni a koronát, hosszú-hosszú tárgyalássorozat révén. És utána valahogy semmi szó nem esik arról, hogy mintha elvették volna ennek a szentségét. Ugyanolyan szent marad természetesen, s ezzel koronázzák meg immár harmadszor Károly Róbertet (mert elõtte volt még egy koronázás - az is pápai kezdeményezésre). Tehát egészen egyszerûen nem értik Rómában, hogyan mûködik a magyar Szent Korona. Miért nem? Mert messze afölött a szint fölött mûködik, mint amit õk meg tudnak közelíteni. S nem tudom észrevettük-e: jelen idõt használtam. Ez egy nagyon lényeges tétel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet tisztelni a pápát, itt tényekrõl beszélünk, melyeket tisztességes dolog figyelembe venni. A megrettenés attól szokott lenni: miért, van annál is magasabb utasítási jogkör, mint a pápai? Igen, van magasabb. A történelem ebben a kérdésben egyértelmûen hagyta ránk a tanulságot. Minden erre vonatkozó tanúsítvány eredeti megfogalmazásban, hiteles fordításban, jó minõségû közlésekben rendelkezésünkre áll - csak el kell olvasni.


503

Tehát ezek valóban nagyon kemény tények. Ha ezen nem vagyunk képesek túljutni, akkor a magyar Szent Koronával akár egy mondatnyival sem érdemes többet foglalkozni. Semmi értelme nincs, mert akkor nem érzékeljük ennek a hihetetlen hatalmas erejét. Tehát amit politikai vonalról megközelítettünk az elsõ metszettel s az azt követõ faenzai tállal, azt most tudomásul kell vegyük, hogy bizony vallási oldalról közelítve is ugyanarról van szó. Arról, hogy a magyar Szent Korona egyedi, egyszeri és semmiféle világi képviselete, semmiféle hatalomnak, ehhez nem nyúlhat hozzá. Tehát a magyar Szent Korona a maga mûködésrendjében az a sûrítménye a szakralitásnak, hogy bizony nagyon-nagyon meg kell tisztítsa a lelkét az, aki a közelébe akar kerülni. Azt is elmondhatjuk, hogy ha már foglalkozunk a Szent Koronával, az már bizonyos értelemben koronázottságot jelent. De, ha ezt a koronához való közelítést nem elõre megtisztított lélekkel ûzzük, akkor iszonyatos kicsapódásokat tud bennünk létrehozni. [8.]

Két érdekes festmény (Olvasmány) Nagy Károly megkoronázása Van két érdekes festmény Európában, amelyek nem csak kiegészítik egymást, hanem történetük is igen érdekes. Bajorországi Lajost 1859-ben koronázták bajor

Friedrich Kaulbach Nagy Károly megkoronázása címû festményén a magyar Szent Korona ismerhetõ fel (bajor parlament alsóháza, a Landtag elõcsarnokában - München)

504


királlyá. Õ megbízta Friedrich Kaulbach német festõt, hogy készítsen egy festményt Nagy Károly megkoronázásáról. Ezt a festményt a saját megkoronázását ábrázoló festménnyel szemben szándékozott elhelyezni. Nagy Károly volt a Szent Német-római Birodalom elsõ császára, Európa atyja. A megbízás lényege az volt, hogy kidomborítsa Nagy Károly megkoronázásának jelentõségét és nagyszerûségét. A mûvésznek meg kellett találnia azt a koronát, amely alkalmas egy ilyen korszakos esemény bemutatására. Bár létezik egy X. századbeli korona, amely Nagy Károly koronája, avagy császári korona néven vált ismertté, Kaulbach mégsem ezt használta, hanem inkább Szent István Szent Koronáját választotta! A kép ma is látható a bajor parlament alsóháza, a Landtag elõcsarnokában.

Részlet a festménybõl

Artúr király végsõ elalvása Ugyancsak a XIX. század közepén egy angol festõ, Edward Burne-Jones (1833-1898) mély kiábrándulást érzett a nemesi mûveltség, a keresztény erkölcs és mindazon értékek hanyatlása miatt, amelyek a középkori Angliát jellemezték, amelyek helyébe megjelentek a modern izmusok. Hiányérzetét egy festménybe foglalta, amelynek témája Artúr király szellemének halála. Természetesen Artúr király egy kitalált Edward Burne-Jones: Artúr király személy, aki az angol lovagok és végsõ elalvása (részlet a festménybõl) Camelot jóságát és nemességét jelképezi, abban a királyi udvarban, ahol az erény virágzott. A festmény Artúr király utolsó éjszakáját ábrázolja. Halálos ágyán a fejénél egy angyal ül, koronája pedig az ágy elõtt, a földön van. De Artúr királynak nem volt valóságos koronája, amelyet meg lehetett volna festeni, ezért Burne-Jones ugyanúgy, mint Kaulbach, meg kellett találja a megfelelõ koronát. Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy a véletlen mûve volt-e, vagy valami más, hogy Burne-Jones ahelyett, hogy valamelyik brit birodalmi vagy más koronát használt volna, Artúr király mellé ugyanazt a koronát ábrázolta, amelyet Kaulbach Nagy Károly megkoronázásához. Igen, Szent István Szent Koronája hever Artúr király ágya elõtt. Ekképp a Szent Korona és a két királyt ábrázoló kép a középkori európai keresztény civilizáció kezdetét és végét jelképezi.


505

Érdemes megjegyezni, hogy mindkét festmény olyan részletesen mutatja be a Koronát, hogy lehetetlen nem felismerni. Burne-Jones még a csüngõket is odafesti, pedig ebben a korban nem valószínû, hogy fénykép állt volna rendelkezésére, a Szent Korona pedig lakat alatt volt elzárva. A korabeli magyar ábrázolások is mind egyszerûsített formában ábrázolják a Szent Koronát. (A festmények és koronák nagyobb méretben megtekinthetõk a XVI. és XVII. mellékletben) [9.] Artúr király halálos ágya elõtt a Szent Korona hever. (részlet a festménybõl)

A magyarság felelõssége „Ez a lélekcsoport, amely most magyarként él, egy feladatot kell végrehajtson: az Isten szolgálatát az isteni akarat megvalósításában, a más népek segítése, tanítása, a testi-lelki-szellemi gyógyítás, az akár önfeláldozó példamutatás révén.” [10.] Meséink is errõl szólnak. Elindul otthonról a három királyfi. A két nagyobb kap mindent, a legkisebbnek semmi sem jut. De eljön a feladat, amelyhez nem fizikai erõ kell… Meg kell etetni az egeret! A két idõsebb testvér elbukik a feladaton, és kõvé válik. Mára ez történt az emberiség nagy részével… Az utolsó pillanatban érkezik a legkisebb királyfi, akinek semmije sincs. Kisemmizték, privatizálták, megcsonkították, bemocskolták… De a lelke Istentõl származik, és nem mocskolódott be! Jólelkûen megeteti az egeret, ezért felkínálják neki a fõnyereményt: a királylányt és a fele királyságot. Õ azonban nem a királyi utat válassza: nem megy haza addig, amíg a kõvé vált testvéreit haza nem viszi! Ez a magyarság vállalása, vallása. [11.] Mit jelent magyarnak lenni, miért érdemes magyarnak lenni? Vissza-visszatérõ kérdés ez mindazok számára, akik fel akarják fogni, mi a Szent Korona misztériuma, mit jelentett a Szent Korona misztériumában élni. A legkönnyebben megválaszolható kérdés: mi is volt az értelme a magyar lét vállalásának a magyar történelem magasztos drámai helyzeteiben? Gyarló, kicsinyes, kényelmes, rablelkû önmagunk legyõzése egy nemesebb énünk által, ennyit jelentett? Vagy többet? Ki a magyarságát vállalta, az tudatosan áldozatot vállalt. Megvilágosító áldozatot? Beavató áldozatot?

506


Így fogták fel a régi magyarok: A magyarság vállalása földi nemtelen vágyaink, érzelmeink legyõzését is jelenti, a milliárd éves égi léthez képest, percnyi földi lét magasztos meghaladását, az örökkévalóság kiérdemlését... Aki a magyar létet választja, Isten felé közeledik. Isten közelségében erõssé, legyõzhetetlenné válik. Isten tekintetében változik át szénminõségûbõl gyémántminõségûvé. [12.] Nyelvében él a nemzet - vált szállóigévé gróf Széchenyi István kijelentése. Mindezek ellenére - a megtartó hagyományaiból felismerhetõen - a magyarság léte és megmaradása elsõsorban értékrendi és erkölcsi kérdés. Magyarnak lenni: emberi minõséget jelent. A magyar, ha elveszíti vagy eldobja értékrendjét, azzal elveszíti magyarságát - éltetõ mag-erejét -, az emberi tartását. Láttuk már a korábbiakban - sokszorosan igazolva -, hogy az egyetemes értékrend, nagy mértékben gyökerezik a magyar nyelvû kultúrában. Így érthetõ módon leginkább magyar nyelven adható át. De, ha a magyar ember elveszti vagy eldobja a nyelvét, akkor mi marad helyette, amivel még ez az értékrend átadható? És más nyelvi közeg megválasztásával, a magyarnak van-e lehetõsége még ennek az egyetemes értékrendnek az ilyen mélységû átvételére-átadására? A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs. Mert nyelvi közegének és hagyományának eldobásával együtt a magyar elveszíti azt a tudását is, mely biztosíthatná számára az egyetemes értékrend megismerésének lehetõségét. Ez egy általános és több évszázadon át igazolódott tapasztalat - úgy a Kárpát-medencében, mint a világban -, melyet feltétlenül szem elõtt kell tartanunk, és ennek tudatában cselekednünk. Meg kell védenünk magunkat és hagyományainkat, hisz felelõsségünk nagy. Nem csupán puszta létünkért, hanem a világ egyetemes értékrendjének átmentéséért is. Nagy Lászlót átfogalmazva: ki viszi majd át az egyetemes értékrend hagyományát a túlsó partra? Ki adja át az igazság-kegyelem-törvény és a hierarchia-testvériség rendjének hagyományát a következõ nemzedéknek, hisz a világ ma egyetemesen káini életet él, - ennek ránehezedõ súlyát és következményeit a magyarság igencsak megtapasztalta. Láthatóan - minden lepusztultságunk ellenére - a miénk ez az elsõrendû feladat, mert a minta a magyarságnál valóban adott. Ezért a magyarságé a felelõsség is, hogy felkutassa értékrendi hagyományait, mivel csak ezzel a tarsolyában képes eleget tenni hivatásának. Ezt példásan kell felmutatnia, ellenkezõ esetben elsüllyed és együtt pusztul mindenkivel. A világ válsága végsõ soron vezetéseinek válsága, - az emberiségre rátelepedett zsarnokságok okozzák.

Isteni Rend

Isteni viszonyulás

A Magyar Szent Korona a Rend teljességének üzenetét hozza: Isteni Rend és Isteni viszonyulás


507

Helyes megoldására egykor a magyarság adta meg a legméltóbb választ, a Szent Korona eszméjének maga fölé emelésével. Eszme volt a magasban, mely minden jóravaló népet összefoghatott a Kárpát-medencében. S ez a világ jövõjének vonatkozásában sem lehet másképp. A világ válságának eszmei megoldása a magyarságnál van, és a Szent Korona titkában van elrejtve. Lévén, hogy tudomásunk szerint más nemzet hasonló mintával nem rendelkezik, úgy feltehetõ a kérdés: Mekkora a magyarság felelõssége? Ha a világ megmaradásáról van szó, akkor a válasz rá az, hogy: hatalmas! Mert, ha Szent Koronáját és annak rendjét a magyarság eldobja, azzal elvész a minta is. Ezzel felelõsségét is eldobná, melynek súlyos következményeit elsõsorban a hûtlenné lett magyarság látná: a pusztulást. Mert következmények nélkül a küldetés elõl elmenekülni nem lehet. De azt is tudnia kell minden magyarnak hogy, ha lemond a hagyományáról, akkor az értékrendjérõl mond le, ha pedig a magyar nyelvérõl mond le, akkor lemond az egyetemes értékrend megismerésének legnagyobb lehetõségérõl is. A magyarságnak a Szent Koronához fûzõdõ mai viszonyáról fontos még az alábbiakat megjegyeznünk. Láthatóan a magyarság ma, általánosan tekintve nincs tudatában annak, hogy mekkora kincs van a birtokában. Hogy nála van a világ - ismereteink szerint egyedüli Szent Koronája, melynek fõalakja Krisztus. Az emberiség történetében még egy, hozzá hasonlóról nincs tudomásunk. Az „angyali korona” krisztusi üzenetét - a Teremtõ Isteni Rend megerõsítését - a magyarságnak kell átvennie, a magyarságnak kell tudással felnõnie ennek megértéséhez, és vállalnia a vele járó feladatot. Csak ekként válhat méltóvá Krisztusához és a Szent Koronájához. Az idõ sürget, - a veszély nagy. A régi magyarok hite szerint a Korona és a magyarság léte összefügg. Kölcsönösen óvó kapcsolat ez. A magyarság rejtélyes módon mindig is ragaszkodott Szent Koronájához. (Történelmi tény, hogy Mátyás király, hajdanában óriási váltságdíjat fizetett az ellopott korona kiszabadításáért.) A magyarságnak e ragaszkodására Koronájához - és a kizárólagosan vele koronázáshoz - csak egy magyarázata lehet: az, hogy számára ismert volt Szent Koronájának rejtélyesen szakrális ereje. A Korona, a magyarság körében egykor általános megbecsülésnek örvendett, ma viszont ez - a tudatlanság okán - hiányzik. De vigyázat, - ez a hiányosság könnyen teremthet olyan helyzetet, mely veszélyeztetõ lehet úgy a Szent Koronára, mint a magyarságra nézve. Kányádi Sándor sorát idéztük korábban: „Aki megért, s megértet, egy népet megéltet.” [13.] Gondolkozzunk el ezen, igaz-e? Majd bõvítsük ki az idézetet: Igen, egy népet megéltethet, de a magyarságnak ennél többet kell tennie, mert többre hivatott: egy világot kell megéltessen!

508


De a mondás fordítottja is igaz lehet: Aki nem ért meg, és nem értet meg, az elpusztul, de ezzel mást is magával ránthat a pusztulásba. A magyarság vagy felismeri és felelõsséggel teljesíti küldetését, vagy együtt pusztul a világgal. Ebbõl egyenesen következik is a magyar emberek, családok és közösségek óriási felelõssége a magyar nyelv, kultúra és értékemberiség rend áthagyományozásában. Becsüljük meg és vállaljuk tudatosan értékeinket. Felelõsségteljesen õrizzük meg nyelvünk és közösség nemzet hagyományaink épségét, tisztaságát. Beszéljünk magyarul, tanuljunk magyarul, játszszunk magyarul, - és éljünk a magyar értékrend szerint - otthon a családban és a közösségeinkben egyén család egyaránt. Keressük tudatosan az egyéni és közösségi kapEgyén és közösség kapcsolódások csolódásokat, kölcsönös adakozással és befoganélkül elvész: adnia és kapnia kell. dással. Mindannyian termelõi is és fogyasztói is kell legyünk saját szellemi-, lelki- és anyagi értékeinknek, másként a közösségi létünk hal el. Mert, hogy egyén és közösség megmaradhasson, ahhoz kölcsönösen kell adjon és befogadjon. A teljesség igényével és a kötelességvállalás tudatában kell megélnünk úgy az egyéni-, mint a családi- és közösségi életünket. Hisz nyelvünk, kultúránk és magyar értékrendünk által kincs van a kezünkben. Ez a mi kincsünk. De ugyanakkor az emberiségnek egyetemes átmentett õsi kincse is, - csak miáltalunk. Nem lesz nagyobb vétke a magyarnak mint, ha eldobja az közösség egyén emberiségnek ezt a pótolhatatlan kincsét, mert helyette nem lesz más, ki megõrizze, - örökre elvész az általa adható tudás, értékrend és erkölcsiség. A felismerés nem elég. Ésszel-lélekkel dönteni kell és cselekedni. Mert csak az az ember igazán nemes, ki mindent megtesz úgy magáért, mint közösségéért, mint a nemzetéért és mint az egész világért.

Egyén és közösség, hogy megmaradjon, kölcsönösen kell adjon és befogadjon

509

Hívogató

Évekkel ezelõtt szerény kis könyv-ajándékban részesültem, Hívogató a címe. Mindössze huszonegynéhány oldalas és zsebre vághatóan piciny. Mégis számomra kedves ajándék lett. Miért? - Mert szembesített, elhívott és tudatos feladat elé állított. Mert nélküle, talán e könyv meg sem születhetett volna. Mert benne a magyarság és az emberiség emberiességének alapkérdései vetõdtek fel, rendkívül tömören. Kegyelmi ajándékként adatott meg, hogy gondolatainak sora, több éves kísértések nyomán végül is egy ilyen könyvvé terebélyesedhessen. A kegyelem nem járt egyedül, hisz megerõsítõ ajándékként egy másik, vaskos kötet társult hozzá, benne biztató ajánlással és bõ eligazítással. Hogy a megkezdett úton ne lehessen eltévedni. Címe: Magyarország Szent Koronája. Az igazán értékes könyvek eligazítanak. Hogy miért is születtünk e világra, és mi a feladatunk az örökkévalósághoz pillanatnyinak számító földi életünk idején. Mi a feladatunk: magunkkal szemben, mennyit vállalunk családunknak szellemi-lelki-anyagi jövõjéért, nemzeti közösségünk jövõjéért, és tágabb értelemben az egész emberiségért. És vállaljuk-e értékeink nemzedékrõl-nemzedékre áthagyományozásának kötelezettségét, hogy ne tehessen majd senki minket felelõssé az értékátadás fonalának elszakításáért? A kérdést minden embernek föl kell tennie elsõsorban maga magának, majd cselekednie is az isteni sugallatra figyelve. Az emberiség javulása innen kezdõdik. Szeretettel adom tovább a feladatra felhívást!

510

E könyv, hét év munkájával, kegyelembõl született 2012-ben.

Kegyelem Reményik Sándor Elõször sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erõd. Akarsz, egetostromló akarattal S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bûn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyû szürkeség Tömlöcébõl nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erõ, akarat, kétségbeesés, Bûnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szûnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.

Függelék

511

FÜGGELÉK

512

Függelék

FÜGGELÉK Gondolatok a pártdemokráciákról……………….…………………….…..… A pártosodásról……………………………………………….………….… Az önérdekû pártok célja a közösség megosztása…………….…………… A közérdekû párt célja a közösség összetartása…………………….…...… A pártok felismerésének fontossága…………………………….……….… A pártdemokrácia választási rendszerének hibái………………..……….… Háttérhatalom a párturalom fölött…………………………….…………… A közérdekû párt végcélja……………………………………..…………… Gondolatok a közösségi önszervezõdésrõl……………………..…….……… Közösségi önszervezõdés az önkény ellen…………………………....…… A hierarchikus rendszer gyógyítható, a demokratikus nem………...……… Az alulról fölépülõ önigazgatás, szomszédsági közösségek……..………… Hogyan szervezzük meg a mai szomszédsági köröket? ………..…..……… Közösségszervezõ kezdeményezés………………………..……………..… Gondolatok a gazdasági rendrõl……………………………..……………..… A természetes és jóléti gazdasági rend felé…………………..……..……… Az anyagiak elosztásáról……………………………..…………………..… Adózás és az emberi kapcsolatok megromlása ……………………………

513 513 514 514 515 516 518 519 519 519 521 521 522 523 524 524 526 526

Függelék

513

Gondolatok a pártdemokráciákról A pártosodásról A társadalomban, a közösség céljainak teljesítése kérdésében elképzelhetetlen a véleményazonosság. Ebbõl természetes módon adódik a résztvevõknek a vélemények szerinti csoportosulása, tömörülése. A résztvevõk, az egyik-, a másik-, a harmadik- vagy a sokadik cél elképzelés és megoldás mellé állhatnak, azt támogatják, - más szóval és magyarul érthetõen - pártolják. Ez a természetes emberi melléállás, pártolás lehetett valamikor a pártosodás elindítója. A párt-fogalom értelmezése mára már teljesen átalakult. Ma a párt-csoportosulásokról alkotott kép, az eredeti szerepük elvesztése miatt rendkívüli módon megromlott. A pártok népszerûsége a világon mindenhol csak csökken, a pártokat a közösségek nem becsülik, számtalanszor illetik becsmérlõ szóval. Ez csak azért lehet, mert a pártok már nem teljesítik azt, amit az emberek elvárnak tõle: a közösség céljainak teljesítését. Amit fennebb leírtunk, az bizonyítható. Idézzük elõbb az 1893-1897 között megjelentetett Pallas Nagy Lexikon szerinti párt értelmezést: „A párt politikai értelemben a célazonosság alapján szövetkezetteknek összessége. A párt élén érdemileg a pártvezérek állanak, akik személyi jelentõségüknél fogva a többi párttagok fölött túlsúllyal bírnak; alakilag a pártelnökök, akiknek nem szükségképpen vezéreknek kell lenniük; a párt céljainak képviseletére és terjesztésére a pártközlönyök szolgálnak, a párt vezérelveit a pártprogram tartalmazza. A párt sikeres mûködésének feltétele a pártszellem, vagyis a hajlam a párthoz csatlakozni s annak törekvéseit érvényesíteni; másrészt a pártfegyelem, vagyis a szoros összetartás, elvhûség, s a pártkérdésnek nyilvánított kérdésben a párthatározat kötelezõ voltának elfogadása, míg egyéb kérdésben mindenki saját meggyõzõdését szabadon követheti. Pártkérdésnek nyilvánított kérdésben a párthatározat el nem fogadásának a pártból való kilépés, illetõleg kizárás a következménye. Azoknak az elveknek az összességét, melyek a párt eljárását irányítják, pártpolitikának nevezik. Azt az irányt, mely mindent, amit egy másik párt ajánl, csak azért ellenez, mert a javaslat nem tõle indult ki, a pártpolitika elfajulásának kell tekinteni, mint amely a pártérdeket a haza érdeke fölé helyezi, holott a dolognak megfordítva kell állania, mert a pártérdek soha sem öncél, hanem eszköz a legfõbb cél, a végcél: a haza érdeke szolgálatában. A parlamenti pártokat frakcióknak is nevezik. Annak a pártnak, mely nem általános, hanem személyes érdekeket követ, koteria, klikk a neve.” [1.] A Pallas Nagy Lexikonban a párt címszó alatti értelmezés lényege, hogy: - a párt politikai értelemben a célazonosság alapján szövetkezetteknek összessége - a pártérdek soha sem öncél, hanem eszköz a legfõbb cél, a végcél: a haza érdeke szolgálatában - a pártnak, mely nem általános, hanem személyes érdekeket követ, koteria, klikk a neve Hasonlítsuk ezt össze, a mai értelmezõ szótárok párt-fogalom értelmezéseivel: - A párt: önkéntes tagsággal rendelkezõ, saját szabályai szerint mûködõ politikai szervezet, amely meghatározott rétegek, és csoportok érdekeit fejezi ki. A mai értelemben vett politikai pártok a XVIII.-XIX. századi polgárosodás termékei. [2.] - A párt: valamely társadalmi osztály, csoport céljaiért küzdõ politikai szervezet. [3.] Világosan látszik a fogalmi átalakulás. Ezek után a közösségek kiábrándultsága is érthetõ: míg a pártok száz évvel ezelõtt, értelmezés szerint a közösségi érdeket kellett szolgálják, addig ma elsõsorban csoportérdeket érvényesítenek. A száz évvel ezelõtti

514

Függelék

értelmezés szerint a mai pártok klikknek tekinthetõk, és politikájuk a pártpolitika elfajulásának, mivel a pártérdeket a közösség érdeke fölé helyezik. Az önérdekû pártok célja a közösség megosztása Azon pártokat, melyek felismerhetõen saját csoportönérdekû érdekük érvényesítésére jöttek létre, a következõkben önpártok érdekû pártoknak nevezzük. Mivel csoportérdek több van, így érthetõen több önérdekû párt versenyez az uravalós megosztottság lom megszerzéséért. Kimutatható, hogy az önérdekû pártok uralmának rendszere csakis zsarnoki uralom lehet. közösség Minden önérdekû párt célja a tagjainak és az érdekeltségi körébe tartozóknak a meggazdagodása. Ezt leginkább nemtelen eszközökkel valósítják meg. Felismergerjesztett megosztás hetõen ez a közös céljuk is, aminek megvalósításához a váltópártos központosított uralmi rendszerek adnak Az önérdekû pártok önérdekeik számukra lehetõséget. Nyilvánvalóan, saját meggazdagoleplezésére gerjesztik a közösség dásukat csak a közösség rovására tehetik. Ez egy függõvízszintes megosztását. leges és valóságos megosztottságot eredményez az önérdekû pártok és a közösség között, amit azonban a pártoknak érdekük titkolni. Lévén, hogy ez a megosztottság a meggazdagodásuk által idõvel láthatóvá válik, eltérítéses mûvelettel egy vízszintes megosztást gerjesztenek, amivel a közösség tagjait egyik-, másik-, harmadik-, vagy sokadik (jobb, bal, demokrata, liberális, republikánus, szocialista, zöld, stb.) pártállásúvá teszik. A közösség különbözõ pártállású tagjai között, az eredményes megosztás révén, idõvel a kapcsolat teljesen leromolhat, akár még a beszélõ viszony is megszûnhet. Az önérdekû pártok számára ez egy eszményi állapot, mivel a társadalmi összefogás hiányában megszûnik a közösségi ellenõrzés igénye és lehetõsége. Ezzel számukra máris szabad az út az általuk demokráciának nevezett zsarnokság felé, a maga zsarnoki-szolgai rendszerével, ami csak a vezetõ rétegnek kedvez. A szegényedõ és megosztott közösség idõvel esztelen helyzetbe kerülhet, mikor már a saját sorstársait és nem a valóban felelõs vezetõit okolja a kialakult helyzetért. Jellemzõ, hogy az önérdekû pártok országlása alatt a politikai felsõ réteg mindig meggazdagszik, a közösség pedig elszegényedik. Ma a világon általánossá lett a közösségek elszegényedése, mutatja az is, hogy a mai uralkodó pártok szinte kizárólag csak önérdekû pártok. közérdekû Az önérdekû pártokat a közösségeknek kötelessége lenpárt ne idejében felismerni, és a választásokon a támogatásukat teljességgel megtagadni. A közérdekû párt célja a közösség összetartása Szokatlannak tûnhet a pártokra használt önérdekû-közérközösségi dekû megnevezés, mivel ilyen meghatározásokkal semmiösszetartás lyen irodalomban nem találkozunk. Erre indokot a pártfogalom idõrendben született kétféle értelmezése és a mindennapi élet gyakorlati tapasztalata adhatott. A közérdekû párt tagjai nemes A száz évvel ezelõtti értelmezés szerint a pártok, céljaijellemûek, elkötelezettek és a kat a köz érdekében kellett megfogalmazzák és teljesítsék. közösségi összetartást erõsítik. Ma is közcélt fogalmaznak meg, de a megvalósulás eredménye legtöbbjükrõl azt igazolja, hogy közérdekûnek nevezni õket már nem lehet.

Függelék

515

Mégis, sikerülhet-e ma egy pártnak közérdekûnek megmaradni? Igen, de csak akkor, ha úgy a vezetõsége, mint tagjai nemes jellemûek maradnak (nem az öncélú hatalom és anyagi birtoklás hajtja õket), és felelõs elkötelezettséget vállalnak a teljes közösségért, törekedve a közösségi összetartás erõsítésére. Emellett hitelesnek egy párt csak úgy maradhat meg, ha szavai és tettei összhangban is vannak: ha ígéretei igazolódnak a cselekedeteiben. A közösség nemes értékei kell adják a közösség közértékeit, ami a közösséget összetartja és megtartja. Ez a köz érdeke is, amit egy közérdekû pártnak képviselnie kell. A pártok felismerésének fontossága Mirõl lehet felismerni egy párt közérdekû vagy önérdekû voltát? A két pártra vonatkozó alapjellemzõket már fennebb leírtuk. Ezt kiegészíthetjük néhány összehasonlító észrevétellel. A közérdekû párt, a közösség érdekében - de csakis egy önérdekû? közérdekû? helyes értékrend mentén - rendszerint megegyezésre törekszik, világos közléseket tesz, és felismerhetõen tiszta és nyílt lapokkal játszik. Az önérdekû párt látszólag megegyezési szándékot mutat a közösség „érdekében”, ami hosszú távon valójában sosem igazolódik. Nem is lehet ez másképp, hisz a párt létének biztosítéka épp a közösségben gerjesztett megosztás. Bármilyen „õszinte” megegyezés veszélyes lenne számára, mert akkor az ellenõrzéssel és elszámolA pártok neve nem jelzésértékû. tatással is szembesülnie kellene. Ezért, félrevezetés céljáValóságos választóvonaluk a ból a nyílt párbeszéd és szembesülés helyett inkább a közérdekûség és önérdekûség tömegtájékoztatási eszközökön keresztüli üzengetés módközött húzódik. szerét alkalmazza. Közlései idõvel feltûnõen zavarosakká válnak, de egyre inkább nyilvánvalóvá válik a szavai és tettei közötti összhang hiánya. A pártok valóságos választóvonala a közérdekûség és az önérdekûség között húzódik, a nevük - ilyen-olyan, jobb-bal párt - nem lehet jelzésértékû. A közösség bármely tagjának hûsége nem egy párthoz, nem egy szûk csoport tagjaihoz, hanem - az egyetemes értékrend (igazság-szeretet-törvény) feltételei mentén - a közösségi értékhez és érdekhez kell kötött legyen. A pártok tagjai is ekképpen kellene viszonyuljanak. Ha egy párt e feltételeket megsérti, akkor az a párt méltatlanná válik a hûségre. Az önérdekû párt ilyen. Ezért kell színlelnie a közérdekûséget. Természetébõl fakadóan hazudnia kell. Takarnia kell az igazságot önérdek azt, hogy általában véve kiszolgálója egy önérdekek nálanál nagyobb hatalomnak, mellyel összehierarchiája önérdek + egy kevés közérdek fonódva kifosztója is lesz a közösségének. Az önérdekû párt visszaél a közösség hûközérdek + egy kevés önérdek ségével. Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet egy közérdek rendkívül ellentmondásos tényre. Arra, hogy az önérdekû párt szerkezete többnyire heterogén, ezáltal nagyon megtévesztõ is. Az önérdekû párt szerkezetében az alsó rétegek Hierarchiájában lenn a többnyire tisztessétöbbnyire közérdekû szolgálatot is teljesítenek. ges közérdekû támogatók fenntartanak egy Ezzel sikerül megtéveszteni a támogatókat. olyan szerkezetet, mely fennebb egyre nagyobb mértékben önérdekûvé válik. Ez az értékkeveredés megtéveszti a párt támogatóit.

516

Függelék

Az alsó, többnyire tisztességes cselekvõk olyan képet alakíthatnak ki a pártról, mintha az teljes mértékben közérdekû lenne, miközben felfelé haladva egyre inkább eltolódik az önérdekûség irányába. Itt is felismerjük azt a jelenséget, amire korábban már számtalanszor felhívtuk a figyelmet, hogy az ellentétes jó-rossz értékek keverésével a hamisat is tisztára lehet mosni - takarni és leplezni lehet. Ezzel a lehetõséggel él vissza az olyan párt, amelyik a felsõ rétegeiben teljesen önérdekû. Tehát, ne tévesszen meg minket egy pártnak az alsó rétegeiben mûködõ közérdekûsége, attól még a hierarchiájának legfelsõbb rétege lehet teljes mértékben önérdekû és a köz számára romboló. Amiként láttuk, hogy a zsarnoki rendszereket többnyire a önérdekû megalkuvások hierarchiája tartja életben, akképpen az önérdekû pártokat is ez élteti. Fontos megállapítanunk következtetésképpen, hogy csak közérdekû az olyan pártot tekinthetjük közérdekûnek, amelyik teljes struktúrájában, az alapjától a csúcsáig igazolhatóan közérdekû párt. Az is lényeges szempont, hogy a pártok megnevezése ne vezesse félre a támogatót, a nevétõl függetlenül mindig igyekezzen felismerni a pártok közérdekû vagy önérdekû közösség voltát. Ezután már nem kérdés, hogy a kétféle minõségû közül melyiket választja. A fenti néhány jelzés segítheti a választókat a pártok A közösség hûsége csak a általános megítélésében, a minõsítésüket is leegyszerûsítheti: közérdekû pártot illeti meg. jó és rossz pártra. Mert jó csak közérdekû párt lehet, minden más önérdekû párt a közösséget idõvel tönkreteszi. A pártdemokrácia választási rendszerének hibái Korábban kifejtettük, hogy a demokratikus rendszerek zsarnokiasodásának egyik elõsegítõje a demokratikusnak nevezett tömegesített, általános választások. Az önérdekû pártok megjelenése és a társadalmat megosztó pártlistás szavazás bevezetése még inkább eszementté tette az amúgy is romlott, tömegesített általános választás rendszerét. E feltételek együttesen adnak lehetõséget arra, hogy „demokratikusnak” nevezett választásokkal - ellenkiválasztódással - zsarnoki uralmak jussanak hatalomra. Közhelyszámba megy Churchill véleménye, mely szerint: „A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél.” Churchill nyomán ma is sokan így hiszik. De, aki a természetes társadalmak hagyományait, vagy akár az igazi magyar hagyományokat ismeri, az tudja, hogy ez nem így van. Churchill szavait cáfolja az egész mai emberi élet a Föld kerekén. A „még mindig jobb” demokráciák viszik azóta is folyamatos pusztulásba az emberiséget. Nézzük, mi az a három pont, ahol a demokrácia választási rendszere megbukik: 1. Az elsõ, hogy a választásokat tömegesítették. A döntés, mely szerint a választók tömegesen választanak vezetõt, számukra ismeretlen személyek közül, a demokrácia látszatát kelti, de ez inkább nevezhetõ zûrzavarnak. Az ismeret- és tudás hiányában történõ választás felelõtlen Ismeretlen személyekrõl cselekedetnek tekinthetõ. Csak a felelõsség teljes tudatában választói döntést hozni hozott döntést szabad elfogadni. Eszerint pedig tömeges felelõtlenség. választásokat csak olyan közösségekben szabadna tartani,

Függelék

517

ahol a választópolgároknak lehetõségük van a választottakat személyesen megismerni (pld. falvakon). 2. A második hiba a feltételek nélküli általános választójog elfogadása, mely ugyancsak anarchiát okozó. Több, mint száz évvel ezelõtt terjesztették ki a választójogot minden felnõttre, fajra, nemre, vallásra, képzettségre és gazdasági helyzetre való tekintet nélkül. Választójoggal a kiskorúakon kívül csak az elítélt bûnözõk és az értelmi fogyatékos személyek nem élhetnek. A kinyilatkoztatás szépnek tûnik, de félrevezetõ, mivel figyelmen kívül hagyja a kötelességek teljesítésének mértékében érvényesíthetõ jogok szempontját, mely a választási jogra is érvényes kellene legyen. Az általános és feltétel nélküli választójog bevezetése, a jog és kötelesség arányosságán alapuló hierarchia rendjét bontja meg. Az egyénnek közösségi kötelezettségei vannak, többek között a kötelezõ közteherviselés. Aki ebbõl kivonja magát, annak közösségi jogait is korlátozni kellene. jog A legismertebb példa erre a társadalom szándékosan munkakerülõ segélyezetteinek köre. Hozzájárulásuk nincs a közösségi anyagi alaphoz, de választói jogaikon keresztül közvetetten dönthetnek még a mások által elõállított közkötelesség javaknak a számukra történõ visszaosztásáról is. Ez egy teljesen esztelen helyzet, és a becsületes közteherviselõkKözösségi jogát korlátozni nek az alapvetõ emberi jogait is sérti. Alapelv kellene lekell a kötelességét nem gyen, hogy ki, amilyen mértékben vállal részt a kötelessételjesítõ személynek. gekben, ugyanolyan mértékû részesedése legyen a jogokból is. Nyilván, kivételt jelentenének az önhibájukon kívül munkaképtelenné vált, de mégis felelõs magatartású személyek. Rengeteg visszaélésre és választási csalásra ad lehetõséget a teljes függõségben leledzõk köre, lévén hogy választási részvételükkel, rendszerint nemtelen függõ szolgákra „bíznak” kizárólag nemesekre ruházható döntési jogokat. Bármely természetes társadalmi rendnek törekednie kellene megvonni a nemtelenektõl a döntési jogok gyakorlásának lehetõségét. 3. A harmadik pont, melyen a demokrácia választási rendszere megbukik, az a pártos választási rendszer. A pártosodás a globalizált hatalmaknak is az érdeke. A világmérvû hatalmak, zsarnoki uralmukat csak megosztás révén tudják biztosítani. Kiélezvén a társadalmi és politikai ellentéteket, a pénz- és médiahatalom eszközével az ilyen pártos rendszer célja, hogy egyre inkább elhomályosítsa az emberi ítélõképességet. Célját akkor éri el, ha sikerül a közösségeket kellõen közömbössé tenni a társadalmi mellérendeltségbõl fakadó tudatos közügyi ellenõrzés és számonkérés jogában. A pártdemokráciáknak nevezett rendszerek nagy hibája, hogy a párttagoknak lehetõséget adnak az egyéni felelõsség alóli kibúvóra. Az efféle rendszer politikusának szükségszerûen alakul ki a párt-álarca. Ennek takarásában jelleme álcázott, ez védi. A párt-álarc védelmében az egyén mentesítve érezheti magát az egyénre szabott mércézés és felelõsségre vonás alól, ami elõl igazi hierarchikus rendszerben nem menekülhetne. A választás elé állított felelõs embernek ezekkel szemben egyetlen lehetõsége van, ami egyben kötelessége is: lefejteni mindenikrõl a párt-álarcot (a mázt és a mezt),

A párt-álarc lehetõséget ad az egyéni felelõsség alóli kibúvóra.

518

Függelék

és megfogalmazni, ki is õ valójában: közérdekû, szabad nemes vagy hatalom- és önérdekû nemtelen szolga. Legtöbb pártban vegyesen vannak ilyenek és olyanok. A pártlistás választás azért elfogadhatatlan, mert ellenõrizetlenül egyszerre juttathat jót és rosszat is a hatalomra. Épeszû ember - választás elõtt állva - képtelen helyesen dönteni az így kialakított lehetetlen helyzetben. (Megjegyezzük, hogy a mindenkori hatalomnak érdeke éppen az értékek efféle keverése, mellyel számára a jó „hitelesítheti” a rosszat is.) Egy lovagias és nemes hagyományokhoz ragaszkodó közéleti ember nyilatkozta pártos kötõdésérõl: „A (párttal) ugyanaz és ugyanolyan jellegû a kapcsolatom, mint az egyéb nemzeti szervezetekkel. Azon tagjaival, akik számára a szervezet egy eszköz, hogy a hazájukért szervezetten és hatékonyan is tenni tudjanak, hogy küzdjenek a hazájukat és nemzetüket megrontó erõkkel, nagyon jó a kapcsolatom, sõt, szívbéli barátság köt össze bennünket. Azon tagokkal viszont, akiknél a szervezet arra való eszköz, hogy egy nemzeti retorika maszkszerû magukra öltése után a mindenek elé helyezett „párthûség” nevében elsõsorban a saját piti önzõ érdekeiket, a saját tolakodó karrierjüket építgessék, nincs még baráti viszony sem, mert általában ezen „párthû” karrierista személyek mindig sandán tudálékos kritikát igyekeznek megfogalmazni mindenféle szívbõl jövõ kezdeményezéssel szemben, és fenntartásaikról igyekeznek meggyõzni másokat a számukra veszélyt jelentõ motor jellegû, tettrekész, nemzeti egységet építõ emberekkel kapcsolatban.” A fenti nyilatkozat rámutat arra, hogy minden nagyméretû és nyitott pártban a közérdekû egyének mellett idõvel megjelennek az önérdekûek is, kik a pártot az önérdekûség irányába kisíklathatják. Emiatt az ilyen pártos rendszerû demokráciák, ha ma még egyelõre általánosan elfogadottak is (mert párttal szemben hatásosan csak párt léptethetõ fel), de hosszú távon mindenképpen felszámolandók. Háttérhatalom a párturalom fölött Országvezetõk és pártok uralma ma már felismerhetõen nem a legfelsõbb hatalom uralma, õk is egy felsõbb hatalom zsarnok-szolgái. Teszik ezt nyilván önérdeküket is követve. A globalizált világ jelei igazolják e pártok fölötti központi háttérhatalom létét. A világpolitikai események legfontosabb szereplõi ma már nem a nemzetállamok. „Megjelent ugyanis a történelem színpadán - Drábik János kifejezésével élve - a háttérhatalom, az óriási magánvagyonok fölött rendelkezõk maroknyi csoportja, amely szervezetten és tervszerûen nagymértékben befolyásolja a világtörténelmet.” - véli Síklaky István A civilizációk összecsapása,magyar szemmel címû, Huntington könyvét elemzõ írásában.

háttérhatalom

pártok uralom

közösség

A globalizált világban a

„A háttérhatalomnak két fõ eszköze van érdekei érvépártok uralmát fölülrõl nyesítésére. Az egyik a rendelkezése alatt álló tömegtájéháttérhatalom irányítja. koztatás és a vele egybefonódó tömegszórakoztatás (televízió, mozi, újság, rádió) révén nagymértékben meghatározza, hogy a választók kikre szavaznak. A másik: A pártoknak sok pénzre van szükségük mûködési költségeikre,

Függelék

519

reklámra, a „megélhetési politikusoknak” való juttatásokra; e költségek fedezetét különbözõ úton-módon - a háttérhatalomtól kapják. Ennek fejében gondoskodnak róla, hogy a „közhatalmi döntések” lényegében egybeessenek a háttérhatalom döntéseivel. Ha „homok kerül a fogaskerekek közé”, akkor jön a puccs, a katonai diktatúra, a politikai gyilkosság, aminek révén a „rend” helyreáll, és vissza lehet térni a szokásos „demokratikus” technikákhoz.” - írja Síklaky István. [4.] A közérdekû párt végcélja Lévén, hogy a mai formában mûködõ pártos rendszerek, a pártdemokráciák - melyek elsõsorban a háttérhatalmaknak és az azokat kiszolgáló önérdekû pártoknak kedveznek rosszak, úgy egy valóban közérdekû párt végsõ célja csak egy lehet: kezdeményezni és felépíteni egy mûködésében szerves társadalmi rendet, és vele egy idõben leépíteni az önérdekû pártok zsarnoki-, szolgai rendszerét. Feladata teljesítését követõen már a közérdekû párt is létének értelmét veszti, miáltal természetes kellene legyen saját önfelszámolása.

Gondolatok a közösségi önszervezõdésrõl Közösségi önszervezõdés az önkény ellen A társadalomban a különféle gondokat természetes módon a keletkezési szinten kell megoldani. A felsõbb hatalmi szint csak akkor kellene közbelépjen, ha azt az alsóbb szinten nem tudják megoldani. A magasabb szervezeti szintek feladata a kisegítés, az önszervezõdés támogatása, és döntés a helyi szinten bizonyíthatóan nem kezelhetõ kérdésekben. A hatalmi szintek közötti munkamegosztást szubszidiaritás, a „kisegítés elve” névvel illetik. A szubszidiaritás elvébõl következik: 1. a társadalom (egyén, család, egyházközségek, lakóhelyi és munkahelyi közösségek, települések, régiók, nemzeti szervezetek, állam, nemzetközi közösségek) életének hierarchikus rendezõelv szerinti szemlélete; állam 2. országos és nemzetközi területi szinten a föderalista berendezkedés; 3. állami szinten széleskörû önkormányzati rendszer; régió 4. pluralizmus a szellemi életben és az oktatásban; 5. demokratikus módszerek alkalmazása a legalacsonyabb település közösségektõl a legmagasabbakig; egyén6. az egyének joga és kötelezettsége a társadalom életében család való cselekvõ részvételre és a hatalom ellenõrzésére. A szubszidiaritás a személyi szabadsággal és a közösségi életMunkamegosztás a bõl szükségképpen folyó kötöttséggel kapcsolatos feszültségek kisegítés elve szerint feloldására is szolgál. Szabályozza az egyes emberek, a kisebbnagyobb közösségek, a társadalom és az államhatalom kölcsönös viszonyát. A szubszidiaritás azt kívánja, hogy mindazt, amit az egyes ember vagy egy kisebb közösség céljának megfelelõen meg tud valósítani, azt a nagyobb közösség vagy az államhatalom ne sajátítsa ki önmagának. Ha ezt tenné, megsértené az ember személyi szabadságát, felelõsségtudatát, és lehetetlenné tenné az öntevékenységet. Az államhatalom támogassa az embert és a kisebb közösségeket, amennyiben rászorulnak és tevékenységük megfelel a közjó érdekeinek. Egészséges társadalomban a közösségek és társadalmi

520

Függelék

mozgalmak száma döntõ jelentõségû. Ezekben fogalmazódik meg a közjó gyakorlati tartalma. [5.] Értelmezés szerint a szubszidiaritás, a hatalmi szintek közötti munkamegosztást jelenti. Viszont minden szinten a munka (a kötelesség) teljesítéséhez feltételek (jogok) is szükségesek, mely feltételek csak úgy biztosíthatóak, ha mûködik a szintek közötti hatalmi- és anyagi erõkiegyensúlyozottság. Itt ellentmondás adódik azáltal, hogy az anyagi javakat mindig az egyének közössége hozza létre - õ adózik -, viszont elosztását rábízza egy hierarchikusan felsõbb szintû vezetésre, mely az anyagiak által hatalmat is nyer magának. Ekképpen, visszaéléssel, az anyagi- és hatalmi erõ összpontosításával, a vezetés önkényesen magához ragadhatja a hatalmat és zsarnokivá teheti a rendszert. Miként kerülhetõ el az önkény kialakulása? Erre keressük a választ! Mint már mondottuk: egy természetes társadalmi rendszer alulról épül és felülrõl táplálkozik. Ebbõl következik, hogy a vezetõ rendszer belsõ folyamatainak ellenõrzése is hasonló módon, csak alulról végezhetõ el eredményesen. Az anyagi javakat elõállítók részérõl ez a feladat kötelezõ is egyben. Azt már korábban bemutattuk, hogy az általános és tömegesített választások mai gyakorlata, az azonnali számonkérés kizáráA vezetõ választott, hiteles, sával, erre az ellenõrzési módra nem ad lehetõséget. Ez a számonkérhetõ kell legyen. körülmény alakíthatta ki a ma demokratikusnak nevezett, de valójában mégiscsak zsarnoki társadalmi rendszereket. A rendszer mûködésében, a zsarnokság elleni önvédelem eredményessége érdekében, három fõ elvi szempontot kell figyelembe venni: 1. az alulról építkezés elvét 2. a hiteles - tudás és erkölcs alapú - kiválasztódás elvét, mely kizár bárminemû erkölcstelenséget (az ún. „zéró tolerancia” alkalmazása az erkölcstelenséggel szemben) 3. a hierarchia és mellérendelés elvét, a hatalmi- és anyagi erõ kiegyensúlyozottságának feltételei között Mindhárom fõ elv jelenlétét megtaláljuk a magyar hagyományban. Erre példát szolgáltatnak falvaink egykori törvényei, különösképpen a sajátos székely falutörvények, melyek évszázadokon át eredményesen rendezték a közösségek életét. Ha valamikor égetõen szükségessé válik a szétzilált társadalmak alulról történõ újjáépítése, akkor bizony Imreh István jogtudó történész könyvei (Székely falutörvények, Kolozsvár 1947.; A rendtartó székely falu, Kriterion 1973.; Erdélyi hétköznapok, Kriterion 1979.; A törvényhozó székely falu, Kriterion 1983.) sorsdöntõ jelentõségûek lesznek ez emberfeletti munka elvégzéséhez. Az alulról építkezés elve lehetõvé teszi, hogy a közösség egyezséget megkötõ szabad emberei csak olyan vezetõket válasszanak, akiket ismernek, akik hitelesek tudásban és erkölcsben, s akikkel szemben a közösség szükség esetén, erõegyensúllyal rendelkezve, hatásosan fel is tud lépni. Figyelemre méltó, hogy a székely falvak megválasztott intézõit, döntéshozóit hütösöknek nevezték. A hütös-hites ember jellemzõje, hogy tudásban és erkölcsben hiteles. (Ma félve használnánk ezt a jelzõt közéleti emberre.) Ozsdolafalva rendtartásában írják: „…a hütösségre való embereket pedig az falu kiválassza az értelmeseibõl és a jó lelkiismeretûibõl. Kik is ha magokot jól viselik, holtig azon hütösségben maradjanak...” [6.] Egykor, akinek a hitelessége igazolódott, abban megbíztak az emberek, ha viszont hitelét vesztette, akkor azonnal menesztették. Rendtartásukban elfogadott volt ez az

Függelék

521

egyszerû szabály. Így értelmetlen lett volna a ma demokratikusnak nevezett rendszerek gyakorlatából ismert idõszakos választások megtartása. E választások azt a hamis látszatot keltik, mintha mindenki alkalmas lenne a (felelõs?) vezetésre, csak lehetõséget kell adni erre, ha pedig ez nem igazolódna, akkor négyéves idõszakonként cserélhetõ. E zûrzavart keltõ játszma idõvel a választók általános kiábrándultságához vezet. Ez is lehet a cél, hisz az efféle közönyös magatartás, mint már korábban igazoltuk, mindig az önkényt segíti elõ. A hierarchikus rendszer gyógyítható, a demokratikus nem A küldetés jelentése tágabb értelemben: megbízaRend tás, feladat teljesítése. A küldetésnek van tárgya és címzett három szereplõje: a küldõ, a küldött és a címzett. [7.] küldetés küldetés A hierarchiában a küldött a címzett felé a küldetés tárgya tárgya vonatkozásában a küldõk által képviselt küldött közösség érdeke szerint köteles cselekedni. Ha a küldött annak ellenében tesz, akkor a küldõknek kötelességük felelõsségre vonni õt. Ha ez nem törküldõk ténne meg, akkor - a rend helyreállítása érdekében a közösségnek kötelessége menesztenie úgy a küldõközösségi közösség érdek ket mint a küldöttet. Láthatjuk tehát, hogy a hierarchikus szerves rendA hierarchia szerves rendjébõl a ben a társadalom beteg része - a „romlasztó szelet” „beteg rész” könnyen eltávolítható. könnyen beazonosítható, elkülöníthetõ és eltávolítható. (Egyedül csak a közösség nem „váltható le”.) Ezzel szemben a demokrácia egy szervetlen rend, hol a felelõsségek és felelõsök nehezen beazonosíthatók és teljességében nincs is lehetõség eltávolítani a „romlott részt”. A demokráciáról szólva korábban idéztünk már egy elnöki válaszlevelet: „A szabad mandátum lényege, hogy a képviselõ és a választók közötti jogi függõség a választás után megszûnik. A A demokrácia szervetlen rendjébõl a képviselõ tehát nem utasítható és a képviselõ egyet„beteg rész” nehezen távolítható el. len kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselõ a parlamentben szabadon, meggyõzõdése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelõsségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthetõ.” A demokráciával beköszöntött a következmények nélküli „rend”, - hol nincs felelõs és nincs felelõsségrevonás. Vele, láthatóan visszafejlõdött az emberi társadalom. (Visszafejlõdött például a 16. század magyar társadalmához képest, ahol - ahogy azt a már korábban láttuk - az 1504. évi törvények vagyonvesztéssel büntették a visszaélést. A mai ember számára elképzelhetetlen, hogy egykor a megvesztegetést - a királynak kedvezést - mekkora súllyal büntette a magyar törvény: teljes vagyonvesztéssel. Akkor, a renddel szembeni nem-telen magatartásnak a következménye a nemesi jog elvesztése volt.) Az alulról fölépülõ önigazgatás, szomszédsági közösségek A szomszédsági közösségekkel jól bevált magyar hagyomány kelthetõ új életre. Pillantsunk bele Kemény Bertalan idevágó tanulmányába. (A területi autonómia elemi egységeinek történeti modellje: a tizedesi intézmény in A helyi cselekvés, szerkesztette Köles Sándor és Varga Csaba. Magvetõ Kiadó, 1988.)

522

Függelék

Ez az írás a népi közigazgatásnak, a területi önigazgatás elemi egységének igen õsi intézményét, a tizedesi intézményt mutatja be. „Úgy vélem - írja Kemény - a tizedesi intézmény a társadalmi viszonyait strukturálni kezdõ ember belsõ természetébõl fakadó, szinte ösztönös formáció. A vérségi kötelékek lazulása idején keletkezhetett, tehát annak sok mozzanatát magába foglalhatta... A társadalom szervezésének egyik legelterjedtebb módja, a tízes és százas egységekbe való beosztás Árpád-kori társadalmunkat is jellemezte.” A székelyföldi falvak tizedekre oszló települési rendszere arra mutat, hogy - a hadak tizes-százas tagolása mellett - már az Árpád-korban megjelent a tizedes szervezés térbeli formája is. „Középkori városainkban a társadalom szervezése kettõs síkú, egyrészt a hivatás, a mesterség vonalán (céhek), másrészt pedig topográfiai elv (lakhely) alapján történt (tizedek, utcák, városnegyedek). Miben állt a tizedes tevékenysége, tiszte? Csizmadia Andor debreceni, szegedi, váradi, szatmári, szombathelyi, gyõri, pesti, egri, kolozsvári stb. adatokkal mutatja be az intézmény mûködését a XVI-XVIII. században. A tizedes számon tartja a területén élõket. Vigyáz „az idegenekre s az erkölcsökre”. Felügyel a tûzrendészetre. Háborús idõkben a tizedalja férfinépét õ állítja ki a falakra õrzésre. Szervezi a közmunkát. Békebíró a lakosok közötti kisebb-nagyobb vitás ügyekben. Ha szükséges, bírságol is. A városi tanács büntette is azt, aki panaszos ügyét a tizedes, az utcakapitány megkerülésével a városházán kezdte intézni. Az utcák tisztasága, hidak, pallók stb. karbantartása is a tizedes gondja volt. Kisebb kiadásaira önadóztatás révén pénzalapja volt. Ezt utcaszernek hívták, amit mindenki fizetett. A városi adó kivetése és beszedése is negyedenként, utcánként, a tizedesek segítségével történt. Õk ismerték legjobban a polgárok anyagi helyzetét... Ahány város, annyi megoldás a részletekben. A lényeg azonban többé-kevésbé azonos, éspedig az, hogy utcánként, tízházanként tömörült a lakosság, és több utca, tized alkotott egy negyedet, vagy kapitányságot. A tizedesek képviselték a város teljes közösségét, szemben a polgárok által választott, hatósági jogokat gyakorló tanáccsal... Egykor a városi igazgatás nem ismerte azt a fogalmat, hogy szociálpolitika. Volt kórházügy; esetleg kolduskérdés, ami megjelent a városi tanács szintjén. De a tizedekben minden megoldódott, ami a kölcsönös segítség révén lehetséges volt, a tizedes összehozta a szükséget a segítõ szándékkal.” A tizedesi intézmény itt-ott még a XIX. század közepén is mûködött. A két világháború között újabb kísérletek történtek a tizedesi intézmény modernizált felélesztésére. Kemény Bertalan három ilyen kísérletrõl számol be, amelyeket csak a második világháború, vagy annak elõszele sodort el. Itt az ideje, hogy ezt az õsi társadalomszervezési módot mai városainkban, falvainkban újraélesszük. [8.] Hogyan szervezzük meg a mai szomszédsági köröket? Egy szomszédsági kör legalább 10 és legföljebb 100 háztartást fogjon össze. Földrajzi határait úgy kell meghúzni, hogy minden szomszédsági kör természetes közösséget alkosson, vagy ilyen közösség kialakulása számára jó feltételeket képezzen. Egy szomszédsági kör alakuló gyûlésen jön létre, ahol szomszédsági megbízottat is választanak. Kívánatos, hogy az alakuló gyûléseket a terület szerint illetékes önkormányzati képviselõ szervezze. Az alakuló gyûlésen a háztartások minden tagjának egy szavazata van. (A gyerekek szavazati jogát a háztartás felnõtt tagjai között osztják fel.) A szomszédsági körök alapsejtjei a község közigazgatási-politikai szervezetének, és ha a községben megalakul egy a lakosság zömét magába foglaló általános szövetkezet, egyben ennek is alapsejtjei lehetnek ugyanezek a szomszédsági körök. (A hálózat-szervezés eredményeképpen falvanként, kisvárosonként alakulhat egy-egy általános /értékesítési, beszerzõ, fogyasztási, és hitel-/ szövetkezet, amely fokozatosan a

Függelék

523

lakosság túlnyomó részét - mint termelõt, értékesítõt, vagy mint fogyasztót - tagként magába foglalja, és amely szerzõdéses kapcsolatban van a település önkormányzatával is.) A szomszédsági körök közösséggé fejlõdésére akkor lehet számítani, ha részint a települési önkormányzattól, részint a szövetkezettõl olyan közösen ellátandó feladatokat kapnak, amelyek számukra fontosak. És akkor fognak gondos mérlegeléssel hiteles szomszédsági megbízottat választani, ha fontos számukra, hogy a megbízott jól szervezze együttmûködésüket, és jól képviselje érdekeiket. A szomszédsági megbízott mind a települési önkormányzat, mind az általános szövetkezet feladatkörében föl-le-irányú közvetítõként mûködik, és egyben a szomszédság érdekvédelmi képviselõje. Számára mindkét szervezet külön-külön a mindenkori minimálbérnek megfelelõ havi díjazást ad. A megbízott ebbõl fedezi adminisztrációs költségeit is. A szomszédsági megbízottnak a helyi szövetkezet olyan kiképzést és folyamatos tájékoztatást nyújt, hogy a szövetkezeti pénzügyek, a tagok jogai és kötelezettségei, a szövetkezet területén megnyíló munkalehetõségek, igénybe vehetõ szolgáltatások stb. tekintetében tanácsadója, és az ügyintézésben segítõje lehessen a szomszédságban lakóknak. Értelemszerûen hasonló kiképzést és tájékoztatást kap a megbízott a területileg illetékes önkormányzati képviselõtõl is, így önkormányzati ügyekben is tanácsadója és segítõje a szomszédságnak. A megbízott a szomszédságot érintõ közös akcióknak (csatornázás, játszótér, stb.) is kezdeményezõje és szervezõje. [9.] Közösségszervezõ kezdeményezés (Tanulmány) Új közösségszervezõ kezdeményezés indult Magyarország egyik övezetében, mely régi hagyományokon alapulva a helyes kiválasztódást segíti elõ és kiküszöbölhetõvé teszi az önérdekûséggé fajulás lehetõségeit is. A tapasztalat azt mutatja, hogy jól alkalmazva a Szent Korona alapú értékrendet, annak nyomán gomba-módra szaporodva jöhetnek létre életképes, egészséges közösségek. Az alkalmazott természetes választást olyanképpen alakították ki, hogy ne mondjon ellent a kiválasztódás elvének, az alulról építkezés elvének, de lehetõséget adjon ugyanakkor a hatékony mûködésre is.

országos vezetés

országos

elfogadottság-szövetség

küldöttek és jelöltek ezred és vezetés

ezredek

ezred és vezetés

küldöttek és jelöltek századok

század és vezetés

küldöttek és jelöltek

ezred és vezetés

‫٭‬

‫٭‬




‫٭‬

‫٭‬


1. A tizes közösségi alapszintek - a tized és tized és tized és ‫٭ ٭ ٭‬ tizedek tizedek - az alapcélok teljesítése érdevezetés vezetés vezetés kében jönnek létre. Aki az alapcélokat elfogadja, csak az lehet a tized tagja. Közösségi alépítménytõl a felépítményekig: tizedek és azok A tizedeknél nagyobb közösségek (a szövetsége, majd század, ezred, stb. és az országos vezetés század nagyságrendjének irányába) csak úgy jöhetnek létre hogy, ha az együttmûködés érdekében megvalósul a tizedek kölcsönös elfogadottsága. Ennek eredményeként születhet meg a tizedek szövetsége.

524

Függelék

A tizedek jelölteket küldenek a középszintû szövetségi választásokra. Itt csak azok maradhatnak jelöltek, akiket a többi küldött is ellenszavazat nélkül elfogad. Az ellenszavazat csak úgy érvényes, ha annak megalapozott erkölcsi indoka van, vagy ha a jelölés alapcél- és/vagy szabályellenes. 2. A tizedek szövetkezése - a szövetség - adhatja a szervezet legsúlyosabb magját, mindaddig, míg tíz tizedbõl létre nem hozható a század. 3. A további fokozat: tíz századból az ezred építése. 4. A legfelsõ szint az országos vezetés.

Gondolatok a gazdasági rendrõl A természetes és jóléti gazdasági rend felé Síklaky István korszakváltást szolgáló tevékenysége a társadalom-politika területén készíti elõ azt a fordulatot, amely a jelenlegi szociális és környezeti-természeti katasztrófa felé menetelõ emberiségnek a választás lehetõségét kínálja. Az általa kidolgozott gazdasági-társadalmi program az összeomlóban lévõ pénzuralmi rendszer egy lehetséges, fenntartható alternatívája. Létbiztonság és harmónia címû könyve a legteljesebb összefoglalása az eddigi kutató tevékenységének, amellyel a pénz- és párturalomtól mentes önigazgató, ember-központú, és a természeti környezettel harmóniában élõ természetes társadalmi rend kialakításához kíván hozzájárulni. [10.] Könyvének lényegét fejti ki tömören az általa szerkesztett Fennmaradás Füzetek második kiadványában. Ebben írja az alábbiakat. A természetes társadalom gazdasági programjának jogrendje a természetjognak van alárendelve, mely hasonlóan a Szent Korona isteni értékrendjéhez, semmilyen önkéntes vagy erõszakos döntéssel nem érvényteleníthetõ. Erkölcse az isteni igazság alapú szeretet-erkölcs. A természetes gazdasági rend érvényesíti: 1. a társadalmi igazságosságot, azaz mindenkinél a társadalmilag hasznos teljesítményhez köti a javakból való részesedést (kötelesség-jog egyensúlya), megszüntetve ezáltal az erkölcstelen elõnyszerzést és kizsákmányolást; 2. mindenki számára létbiztonságot teremt; 3. kiegyensúlyozza a közösségi és az egyéni érdekeket; 4. megvalósítja és fenntartja az anyagi fogyasztás tisztes szintjét, összhangban a Földanya eltartó-képességével; 5. megvalósítja és fenntartja az egyéni és közösségi önrendelkezés - a szabadság alapjait. Társadalomszervezési alapelvek: 1. Az emberi személy méltóságának elve. Az ember értéke nem képességeibõl vagy teljesítményébõl, hanem kizárólag létébõl származik, és jogai is ezen az alapon illetik meg. Minden emberi személy egyedi és pótolhatatlan, és mint ilyen, képességeitõl és

Függelék

525

teljesítményétõl függetlenül azonos méltósággal és jogokkal rendelkezik, ezért egyetlen embert sem áldozhat fel senki akár egy másik ember, akár a közösség javára hivatkozva, és mindenki, aki bármilyen okból rászorul a közgondoskodásra, társadalmi helyzetétõl és ismertségétõl függetlenül jogosult rá. 2. A szolidaritás elve. Az egyén közösségben, a közösség által és a közösségért él. Az egyén feladata, hogy tevékenységével a közösség, vagyis embertársai hasznára legyen, az emberi közösséget az azt alkotó egyének javára folyamatosan építse és fejlessze, a közösség célja és feladata pedig az, hogy az õt alkotó egyének boldogulását segítse. 3. A szubszidiaritás elve. Minden egyént és közösséget teljesítõképessége arányában kell és szabad terhelni, és nem szabad megvonni tõle a döntés és a megvalósítás jogát olyan ügyekben, amelyek véghezvitelére önállóan képes. 4. A kötelesség és szabadság elve. Minden ember alapvetõ kötelessége azon munkálkodni, hogy minden embertársa számára érvényesüljenek az e szakaszban ismertetett társadalomszervezési elvek (1-4. bekezdések) és emberi alapjogok (6-11. bekezdések), továbbá minden ember tiszteletben kell, hogy tartsa embertársainak cselekvési és magatartási szabadságát, amelyet a társadalom részérõl csak az alapvetõ kötelesség korlátozhat, és kell is, hogy ez a kötelesség korlátozza a szabadságot. 5. A nemzeti lét elve. Az ember eredendõen, lényegénél fogva szabadságra született, amit teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. Az egyes nemzeti közösségek viszonyában a Föld nemzeteinek a közösségén belül - meghatározó tendenciaként - ugyanazon itt felsorolt értékrendnek, elveknek és jogoknak kell érvényesülniük, mint amelyek a társadalom tagjainak a viszonyát szabályozzák. Az emberi személy alapjogai 6. Az élethez való jog. Minden embernek joga van ahhoz, hogy a társadalom biztosítsa számára az élet elemi feltételeit (az élelmet, a lakhatást, az egészségügyi ellátást). 7. A természetadta életfeltételekhez és a szellemi termékek használatához való jog (a közkincsek kisajátíthatatlanságának elve). Az élet természetadta elemi feltételeit (a természeti kincseket, a földet, a levegõt, a vizet, az energiaforrásokat) valamint az emberi szellem alkotásait - amelyek lényegében több ezer éves közös szellemi fejlõdés gyümölcsei az egész emberiség, az emberiség minden nemzedéke és nemzete adományként kapta. Ezek elérésére és igénybevételére minden ember, a jelenlegi és minden jövendõ nemzedék minden tagja azonos jogokkal rendelkezik. Más szóval: nem kerülhetnek magántulajdonba, nem sajátíthatók ki a megújuló természeti kincsek, fenntartásukról a társadalomnak folyamatosan gondoskodnia kell, a nem megújítható természeti kincsek felhasználásakor pedig tekintettel kell lenni a jövõ nemzedékek érdekeire. 8. A szülõföldön való megélhetés (boldogulás) joga. 9. A társadalom javaiból való részesülés joga (a teljesítmény elv). A munkaképes emberek csak a társadalom számára végzett hasznos teljesítményük jogán és mértékében igényelhetnek részt a társadalmi össztermékbõl. Más szavakkal: a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva rászorulókon kívül senki nem jogosult a társadalom számára nyújtott hasznos teljesítmény nélkül részesülni a társadalmi össztermékbõl. 10. Az esélyegyenlõségre való jog. Minden egészséges gyermeknek, ifjúnak és munkaképes embernek joga van arra, hogy fizetõképességétõl függetlenül, csak képességei által befolyásoltan, egyébként a társadalom többi tagjával azonosan, egyenlõ eséllyel juthasson hozzá a hivatása elsajátításához és hatékony gyakorlásához szükséges természeti, gazdasági és kulturális erõforrásokhoz.

526

Függelék

11. A hátrányos helyzetûek különleges joga. A társadalom azon tagjainak, akik akár szellemi, akár fizikai adottságaikból adódóan hátrányos helyzetben vannak (csökkent munkaképességûek, fogyatékosok, rokkantak), joguk van arra, hogy számukra a társadalom esélyeik fokozását a mindenkori adottságaiknak megfelelõ szinten, a mindenkori természetes (tudományos, anyagi) korlátokon belül, méltányos feltételekkel, különleges megoldásokkal is biztosítsa. [11.] Az anyagiak elosztásáról Dr. Kárpáti Zsuzsanna, jogász, az anyagiak elosztásának kérdéskörében gyökeres álláspontot képvisel. Õ ennek módját a következõképpen látja: Meg kell hagyni az egyénnek érintetlenül azt, ami joggal az egyéné, és meg kell adni a köznek, ami joggal a közé. A fent említett két örök érvényû szabadságról a gazdasági liberalizmus hívei hallani sem akarnak kétszáz éve. Miért? Mert ezeknek megvalósítása egy új természetes világrendet hozna el a liberalizmus hatalmával szemben. A fenti szabadság-elvek egyénre és közösségre a következõképpen fejthetõk ki: 1. Egyrészt: minden embernek kizárólagos joga van az általa termelt vagy szabad cserében szerzett javaihoz, és munkája teljes jövedelméhez. A kormányoknak nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a személyi jövedelemadót kivessék és beszedjék. Arra sincs erkölcsi alapjuk, hogy a fogyasztást és termelést sújtó, gátló adókat kivessék és beszedjék. Továbbá az erkölcstelenséget és a hibákat elkendõzõ támogatási rendszerek sem fizethetõk közpénzbõl. 2. Másrészt: a közösség, az állam tartsa el magát az általa teremtett jövedelembõl, a föld-érték adójából. Kizárólag csak e jövedelem keretéig költekezhet. Lévén a föld a közösség értéke, amit nem az ember teremtett, a kormányoknak csupán e föld értékének adóztatására van erkölcsi alapja! Közügyeinek intézését fedezni kizárólag csak a földérték utáni jövedelmekbõl szabadna. Ez az új adórendszer megszüntetné azt a bevalláson alapuló régi rendszert, melyben a kormányok a hazugságot és az adócsalást jutalmazzák. Az új rend feltételei között a kormányok, a kötségvetés útján, saját kiadásaik fedezésére nem szabadna felvegyenek hitelt oly módon, hogy azáltal megterheljék az államadósság szolgálatával az „e bûnben” vétlen nemzedékeket hetedíziglen. Ez megakadályozná a néptömegek feletti modern rabszolgaság kialakulását. [12.] Adózás és az emberi kapcsolatok megromlása Régen természetes cselekedet volt az emberek kölcsönös segítése, mely a termékek és szolgálatok cseréjében is megnyilvánult (lásd kaláka). Az emberiség kezdeteinek szakralitása fedezhetõ fel ebben, mikor az Úrnak Rendje - és nem a haszon, a pénz - volt az úr. Késõbb feltalálták a pénzt, hogy az tegye mérhetõvé a segítés mennyiségét. adó adó A világ azóta megváltozott. Az államok - saját bevételeik növelésére - a segítõ emberek közé ékelõdtek adóikkal, és megvonással sújtanak minden segítõ cselekedetet. Ezt a megvonást nevezik ma áruforgalmi adónak. adó adó (A helyzet képtelenségét mutatja, hogy ezzel az adónemmel még a családon belüli segítséget is - pl. a gyeMinden segítség csak adót szül. rekellátást és -nevelést - adóval terhelik.) Azóta meg is romlottak az emberi kapcsolatok.

Hivatkozások

527

HIVATKOZÁSOK

528

Hivatkozások

Imókõ-i karsztforrás. Felsõtárkány, Heves megye (Hegyek Vándorai Turista Egyesület - www.hvte.click.hu)

Hivatkozások

529

HIVATKOZÁSOK I. BEVEZETÉS MÚLTRÓL ÉS HAGYOMÁNYRÓL 1. László Gyula rajza, A Magyarok Története (szerkesztette Karádi Ilona) Budapest, 2006. I.1.TESTVÉRHAGYOMÁNY VÁLASZÚTON 1. Magyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár, http://mek.oszk.hu/ 2. Radics Géza: Eredetünk és õshazánk. Budapest, 2010. 3. Barabási László: Az emberiség története. Pilisszentiván, 2008. II. kötet, 15. old. 4. Római regék és mondák. Budapest, 2008. 5. Magyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár, http://mek.oszk.hu/ 6. Marton Veronika: Kõrösi Csoma Sándor megkövetése. Kincsesláda, www.kincseslada.hu 7. Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1893. 8. Beszélgetés Pap Gábor nyelvész-mûvészettörténésszel, Pannon Rádió 2000. december 9. Szentkatolnai Bálint Gábor: A magyar nyelv Dél-Indiában. Pilisszentiván, 2008. Könyvismertetõ, Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 10. Kurultaj, www.kurultaj.hu 11. Kurultaj - MTI - Origo 12. Kiszely István: Kínai Turkesztán és a magyar õstörténet. História, 1994. 13. Kincsesláda, www.kincseslada.hu 14. Földünk legrettenetesebb sivatagja in Makra László: Barangolások Kínában, www.valtozovilag.hu 15. Szent Korona Rádió, www.szentkoronaradio.com 16. Ujguria, www.ujgur.hu; Szent Korona Rádió, www.szentkoronaradio.com 17. Bendefy László: A magyarság kaukázusi õshazája. Hasonmás kiadás. Budapest, 1999. Bakay Kornél ismertetõje a könyvrõl, www.szabir.com 18. Mübariz Helilov-Nyitray Szabolcs: Õsmagyarok Azerbajdzsánban. Budapest, 2008. Könyvismertetõ, Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 19. Magyarságtudományi Intézet, http://www.magtudin.org/ 20. Kurultaj, www.kurultaj.com 21. Magyarok Szövetsége, www.magyarokszovetsege.hu 22. Pap Gábor mûvészettörténész gondolatai, Hungária TV 23. Adorján-jurta, www.adorjan-jurta.hu 24. Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.niif.hu 25. Történelem, 5. osztály. Alternatív tankönyv. Fõszerkesztõ: Bakay Kornél. Budapest, 2004. I.2. ÚTJELZÕK A MAGYAR TÖRTÉNELMI KUTATÁSHOZ 1. Mesterházy Zsolt: Útjelzõk a magyar ókor történetének kutatásához. Szabir.com, www.szabir.com 2. Mesterházy Zsolt: A magyar õstörténet kincsestára. Szabir.com, www.szabir.com 3. Barabási László: Az emberiség története. Pilisszentiván, 2007. I. kötet 4. Barabási László: Az emberiség története. Pilisszentiván, 2008. II. kötet 5. Barabási László: Az emberiség története. Pilisszentiván, 2010. III. kötet 6. Marcus Junianus Justinus: Világkrónika, Kincsesláda, www.kincseslada.hu 7. Bárczy Zoltán: Õstörténetünkrõl korszerûen, avagy töprengések a hazáról. Budapest, 1995. 8. Cser Ferenc-Darai Lajos: Kárpát-medence, vagy Szkítia? Pilisszentiván, 2009. Könyvismertetõ, Frig Kiadó, www.varga.hu 9. Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Budapest, 2003. 235. oldal 10. Czeke András: A Magyarok génállománya és az „õstörténetek”, Nemzeti Hírháló, www.nemzetihirhalo.hu 11. Cser Ferenc-Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében. Pilisszentiván, 2005. 12. A magyar Európa legõsibb népe? - interjú Michelangelo Naddeo-val, Demokrata, 2008. és www.osservatorioletterario.net 13. Bárczy Zoltán: Õstörténetünkrõl korszerûen, avagy töprengések a hazáról, Budapest, 1995. 14. Terebess Online, www.terebess.com/keletkult/tarihi.rtf 15. Történelmünkhöz magyarul. Szerkesztõ: Szondi Miklós. Solt, 2009. 16. Tudós Virtus, http://tudos.virtus.hu/

530

Hivatkozások

17. Mária Országa, www.mariaorszaga.hu 18. Magyarságtudományi Intézet, www.magtudin.org 19. A magyar Európa legõsibb népe? - interjú Michelangelo Naddeo-val, Demokrata, 2008. 20. www.biblioteca-tercer-milenio.com 21. Dr. Bobula Ida: Summa summarum. Nap fiai, 1973. XI. 11.-12.sz 22. Mesterházy Zsolt: A magyar õstörténet kincsestára, www.szabir.com 23. Marton Veronika: A sumír kultúra története. Gyõr, 2000. 24. Marton Veronika elõadása a Magyarok VI. Világkongresszusán, Magyarságtudományi Intézet, www.magtudin.org 25. Marton Veronika: A sumír kultúra története. Gyõr, 2000. 26. Mario Alinei: Õsi kapocs, a magyar-etruszk nyelvrokonság. Budapest, 2005. Könyvismertetõ, Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 27. Benedekffy Ágnes: Egy titokzatos nép holt(?) nyelve: Az etruszk, Eger, 2007. Könyvismertetõ, www.osservatorioletterario.net 28. Marton Veronika: A pártusok. A sivatag lovagjai. Gyõr, 2010. Könyvismertetõ, Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 29. Magyarságtudományi Intézet, könyvismertetõ, www.magtudin.org 30. Magyarok Világszövetsége, www.mvsz.hu 31. Történelmünkhöz magyarul. Szerkesztõ: Szondi Miklós. Solt, 2009. 32. Magyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár, http://mek.oszk.hu/ 33. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com I.3. ÁTÖKÍTETT HAGYOMÁNYAINK KINCSESTÁRA 1. Duzmathné Tancz Tünde: A népmese mint neveléstörténeti forrás, www.mese.lap.hu; Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.niif.hu 2. A mesékrõl kicsit másképpen, http://antalvali.com/ 3. ua. 4. ua. 5. ua. 6. ua. 7. ua. 8. www.nepmesemuzeum.com 9. ua. I.4. REJTETT, DE FELISMERHETÕ ÉRTÉKEINK

II. TUDÁS ÉS NYELV 1. Hajfonatkorong a 10. századból. Lelõhely: Biharkeresztes, 1994-ben találták. II.1. TUDÁS A MAGYAR NYELVBEN 1. Marácz László: Nyelvi és képi gyökök - a magyar kultúra megtartói, Ökötáj, www.okotaj.hu 2. Történelmünkhöz magyarul. Szerkesztõ: Szondi Miklós. Solt, 2009. 3. Kiss Dénes: Bábel után. Esszék, tanulmányok a magyar nyelvrõl. Budapest, 2004. 4. Bárczy Zoltán: Õstörténetünkrõl korszerûen, avagy töprengések a hazáról. Budapest, 1995. 5. Kiss Dénes: Bábel után. Esszék, tanulmányok a magyar nyelvrõl. Budapest, 2004. Könyvismertetõ, Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 6. http://indianmagyar.blogspot.com/ 7. Marácz László: Nyelvi és képi gyökök - a magyar kultúra megtartói. Ökötáj, www.okotaj.hu 8. Varga Csaba: A kõkor élõ nyelve. Pilisszentiván, 2003. 9. Marácz László honlapja, http://maraczlaszlo.atw.hu/ 10. Pap Gábor: Mag hó alatt. Budapest, 2003. 11. Forrai Sándor: Isten szavunk eredete, jelentése és történelmi háttere. Magyar Fórum, 1996. aug., Magyarságtudományi Intézet, www.magtudin.org 12. Fénylánc Magyarországért, www.fenylanc.uw.hu 13. Világbiztonság, www.vilagbiztonsag.hu 14. Forrai Sándor: Isten szavunk eredete, jelentése és történelmi háttere. Magyar Fórum, 1996. aug., Magyarságtudományi Intézet, www.magtudin.org 15. Varga Géza: Marsigli gróf rovásnaptára, www.virtus.hu

Hivatkozások

16. Péterfai János István: Isten, www.osnyelv.hu 17. Varga Géza: Isten szavunk eredete, www.tar.hu/vargageza 18. Péterfai János István: Isten, www.osnyelv.hu 19. Wikipedia, http://hu.wikisource.org 20. Forray Zoltán Tamás: Árpád a papkirály és a mágusok titkai. Magyar Megmaradásért, www.magyarmegmaradas.eoldal.hu 21. Kalmár János: A magyar nyelvrõl. Kincsesláda, www.kincseslada.hu 22. ua. 23. Napút, www.naput.hu 24. ua. 25. Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1893. 26. Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára. Miskolc, 1999. 27. Arcanum, www.arcanum.hu 28. www.osnyelv.hu 29. Kincsesláda, www.kincseslada.hu 30. Varga Csaba: A magyar ész, in Demokrata 41/2010, www.varga.hu 31. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás, 1996. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 32. Transylvania, 40. évf. 2. szám., Magyarságtudományi Intézet, http://www.magtudin.org/ 33. Eredeti írott forrás ismeretlen. II.2. TUDÁS A JELBEN, A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÕSI BETÛSORA 1. www.rovasirasforrai.hu 2. Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás. Magánkiadás, 2004. 3. Friedrich Klára: A rovásírás feltételezett jelképrendszere, Forrai Sándor Rovásíró Kör, www.rovasirasforrai.hu 4. ua. 5. Szentesné Frigyesi Piroska kéziratos tanulmánya 6. Szondi Miklós: Magyar betûkkel róva. In: Történelmünkhöz magyarul. Szerkesztõ: Szondi Miklós. Solt, 2009. 7. Forrai Sándor Rovásíró Kör, www.rovasirasforrai.hu 8. Dittler Ferenc: Az õsi magyar rovásírás és mai alkalmazásai. Budapest, 2006. Magyarok Forrása, www.magyarokforrasa.hu 9. Rovásírás játék - nem csak gyermekeknek - Friedrich Klára, Szakács Gábor, Forrai Sándor Rovásíró Kör, www.rovasirasforrai.hu 10. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 11. Kincsesláda, www.kincseslada.hu, htpp://erdelyhaza.uw.hu 12. Varga Géza. Isten szavunk eredete, http://www.istenszavunk.extra.hu/ 13. Szentesné Frigyesi Piroska közlése nyomán 14. Forrai Sándor. Küskarácsontól sülvester estig. Budapest, 1995. 15. Radics Géza: Eredetünk és õshazánk. Budapest, 2010. 16. www.osservatorioletterario.net 17. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 18. Bodnár Erika: Az etruszk-magyar aranylemezek titka. Magánkiadás, 2005. 19. Szentesné Frigyesi Piroska kéziratos tanulmánya, Pécs, 2011. 20. Bodnár Erika: Az etruszk-magyar aranylemezek titka. Magánkiadás, 2005. 21. Szentesné Frigyesi Piroska kéziratos tanulmánya, Pécs, 2011 22. ua. 23. Sándor Klára: A bolognai rovásemlék. Szeged, 1991. Balassi Kiadó, www.balassikiado.hu 24. Michelangelo Naddeo honlapja, www.michelangelo.cn 25. Bárczy Zoltán: Õstörténetünkrõl korszerûen, avagy töprengések a hazáról, Budapest 1995 26. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 27. Duna TV, Magyar Hírlap 28. www.semirosmanagic.com

531

532

Hivatkozások

II.3. TUDÁS A HAGYOMÁNYBAN 1. www.femrestauratormuvesz.hu 2. Gondos Béla: Centrális templomok a Kárpát-medencében. Dobogó 2003/6. 3. Szántai Lajos: A Nap hét feje. USZÓ 4., 1988. 4. Bíró Lajos: Magyar õsmesék. Kincsesláda, www.kincseslada.hu 5. ua. 6. Duzmathné Tancz Tünde: A népmese mint neveléstörténeti forrás, www.mese.lap.hu, www.nepmese.hu 7. Balogh Béla honlapja, www.baloghbela.hu 8. Balogh Béla: A végsõ valóság. Budapest, 2009. 9. ua. 10. ua. II.4. TUDÁS A CSILLAGOKBAN 1. www.asztrozofia.hu 2. Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei. Budapest, 2006. Könyv bevezetõje. 3. Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei. Budapest, 2006. Könyvismeretõ. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 4. ELTE Planetológia, http://planetologia.elte.hu/ 5. Paksi Zoltán: A Magyarság Csillagai. Szent Korona Õrzõinek Szövetsége, www.szkosz.com 6. u.a 7. ELTE Planetológia, http://planetologia.elte.hu/ 8. Paksi Zoltán: A Magyarság Csillagai. Szent Korona Õrzõinek Szövetsége, www.szkosz.com 9. ua. 10. ua. 11. ua. 12. ua. 13. Prof. Dr. Badiny Jós Ferenc sumerológussal beszélget Bunyevác Zsuzsa, www.hunhir.hu 14. Paksi Zoltán: A Magyarság Csillagai. Szent Korona Õrzõinek Szövetsége, www.szkosz.com 15. ua. 16. ua. 17. Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok. Pécs, 1988. 18. Magyar Csillagászati Egyesület csillagászattörténeti portálja, http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu 19. Budapesti Távcsõ Centrum, www.tavcso.hu 20. Schalk Gyula: Az õsmagyarok csillagos ege. Magyar Csillagászati Egyesület csillagászattörténeti portálja, http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu 21. Magyar Csillagászati Egyesület csillagászattörténeti portálja, http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu 22. Schalk Gyula: Az õsmagyarok csillagos ege. Magyar Csillagászati Egyesület csillagászattörténeti portálja, http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu 23. Magyar Csillagászati Egyesület csillagászattörténeti portálja, http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu 24. Baranyai Civil Korzó. 2007. augusztus-szeptember 25. Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok. Pécs, 1988.

III. ERKÖLCSISÉG ÉS KÜLDETÉS III.1. EGYETEMES ÉRTÉKREND -TEREMTÕ ISTENI REND 1. Szabó Judit. Spirituális tanítások, www.spiritualis-tanitasok.hu 2. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 90-91. old. 3. ua., 191-192. old. 4. ua., 51., 75. old. 5. Szabó Judit. Spirituális tanítások, www.spiritualis-tanitasok.hu

Hivatkozások

6. ua. 7. A szerves társadalom felé. Szerkesztette: Hintalan László János, 2006. 8. Erkölcs és Értékrend Tagozat sajtótájékoztató. Budapest, 2010. szeptember 29., Magyarok Szövetsége, www.magyarokszovetsege.hu 9. Duzmathné Tancz Tünde: A népmese mint neveléstörténeti forrás. www.mese.lap.hu 10. http://americanhistory.si.edu/ 11. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu 12. Révay Péter: A Szent Korona eredete. Budapest, 2010. III.2. AZ EMBER ERKÖLCSI MINÕSÉGE 1. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 2. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 3. ua. 4. Letagadott eleink, a szkíták, Magyarságtudományi Füzetek 3. 5. Marcus Junianus Justinus: Világkrónika. Kincsesláda, www.kincseslada.hu 6. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 7. A Kemény család honlapja, www.kemenyinfo.hu 8. Magyarok Forrása, http://magyarokforrasa.hu/elfeledett-magyarok/ 9. Vofkori László, Székelyföld útikönyve. I. kötet, 488. old. 10. Dobogó - mitikus magyar történelem, www.dobogommt.hu 11. Móra Ferenc: A három pillangó. Budapest, 1986. 12. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 13. http://biblia.biblia.hu/ 14. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 15. Libertate Religioasa, www.libertatereligioasa.ro, www.greco-catolica.org 16. Elõadás. Pap Gábor: A Szent Korona jogrendje (szerkesztett változat) 17. A szerves társadalom felé. Szerkesztette: Hintalan László János, 2006. 18. Kis Göncöl Csillagda, www.kisgoncol.csillagpark.hu 19. Magyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár, http://mek.oszk.hu/ 20. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 29. old. 21. ua., 84-86. old. 22. Bolyai Egyetem, www.bolyai.eu 23. Szegedi Tudományegyetem, www.u-szeged.hu 24. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu 25. Hunhír.info, www.hunhir.hu 26. Nem lehet. Szerkesztette: Molnár Gusztáv. Budapest, 1989. 27. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 28. ua. 29. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu III.3. A CSALÁD ERKÖLCSI MINÕSÉGE 1. Imre Sándor: A családi nevelés fõkérdései. Budapest, 1925. 2. ua. 3. ua. 4. Fodorné Nagy Sarolta: Ház-házasság-haza, 1990 III.4. KÖZÖSSÉGEK ERKÖLCSI MINÕSÉGE 1. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu 2. Hunhír.info, www.hunhir.hu 3. Elõadás. Pap Gábor: A Szent Korona jogrendje (szerkesztett változat) 4. kép, Erdély Ma, www.erdely.ma 5. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu 6. Fejér Szövetség, http://fejerszovetseg.blogspot.com/ 7. Elõadás. Pap Gábor: A Szent Korona jogrendje (szerkesztett változat)

533

534

Hivatkozások

8. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 9. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 210-211. old. 10. ua., 212-213. old. 11. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com III.5. A MAGYAR SZENT KORONA ÉS ÉRTÉKRENDJE 1. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 2. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest. 2010. 75-77. old. 3. Drábik János: Uzsoracivilizáció II., 10. fejezet, Budapest, 2002. 4. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 5. Pap Gábor: Tíz idõszerû óvás a Szent Koronával kapcsolatban. Magyarságtudományi Intézet, www.magtudin.org 6. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 7. Pap Gábor: Tíz idõszerû óvás a Szent Koronával kapcsolatban. Magyarságtudományi Intézet, www.magtudin.org 8. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 9. Révay Péter: A Szent Korona eredete. Budapest, 2010. 44. old. 10. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 11. ua., Hervay Tamás rajza 12. Tóth Imre: A Magyar Szent Koronáról. Dobogó - mitikus magyar történelem, www.dobogommt.hu 13. Elõadás, Pap Gábor: A Szent Korona jogrendje (szerkesztett változat) 14. Szent Korona Õrzõinek Szövetsége, www.szkosz.com 15. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 16. ua. 17. Nyitva van az aranykapu. Kocsis Istvánnal beszélget Ónody Éva. Budapest, 2010. 81-86. old. 18. ua., 86-89. old. 19. Dr. Halász József, Szent Koronát Szolgálók Szövetsége, http://szkszhu.szksz.com/ 20. A Szent Korona népe kelet és nyugat között. Szerkesztette: Síklaky István. Budapest, 2009. III.6. MAGYAR SORS ÉS KÜLDETÉS A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN: MÚLT ÉS JELEN 1. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 222. old. 2. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 3. Kiszely István: Európa megálmodója - Attila a harmadik évezred vezetõinek elõképe, Kincsesláda, www.kincseslada.hu 4. Géczy János: A Királyok Királya. Budapest, 2009. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 5. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 228., 287-288. old. 6. Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.niif.hu/ 7. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 297. old. 8. ua., 464-467. old. 9. Nyitva van az aranykapu, Kocsis Istvánnal beszélget Ónody Éva. Budapest, 2010. 91-93. old.

Hivatkozások

535

10. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 371-372. old. 11. ua., 373. old. 12. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 376-377. old. 13. ua., 378-379. old. 14. Nyitva van az aranykapu, Kocsis Istvánnal beszélget Ónody Éva. Budapest, 2010. 77-80. old. 15. Kocsis István: A Szent Korona üzenete. Keszthely, 2009. 45-49. old. 16. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 379-382. old. 17. Nyitva van az aranykapu. Kocsis Istvánnal beszélget Ónody Éva. Budapest, 2010. 41-49. old. 18. ua., 49-56. old. 19. Drábik János: A pénzkartell lova döglött meg. 2011. http://drabikjanos.com/ 20. Drábik János Kossuth téren elhangzott beszéde, 2011. szeptember 17., http://drabikjanos.com/ 21. The Economist, http://www.economist.com/ 22. ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, http://lazarus.elte.hu/, ©Zentai László 23. Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Csíkszereda, 2002. 24. Mikó Imre: Huszonkét év. Budapest, 1941. 25. Nicolae Iorga: Geschichte des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildungen, 1905 26. Szent Koronát Szolgálók Szövetsége, http://szkszhu.szksz.com III.7. A VILÁG JÖVÕJE, A MAGYARSÁG KÜLDETÉSE 1. Marton Veronika:Világkatasztrófák. Gyõr, 2011. 2. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 97-99. old. 3. ua., 99-101. old. 4. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com 5. Nyitva van az aranykapu. Kocsis Istvánnal beszélget Ónody Éva. Budapest, 2010. 126-129. old. 6. ua., 105-106. old. 7. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. 462-463. old. 8. Elõadás. Pap Gábor: A Szent Korona jogrendje (szerkesztett változat) 9. Balogh Sándor: Magyarország páratlan Szent Koronája, Magyarok Világszövetsége, www.mvsz.hu, Fejér Szövetség, http://fejerszovetseg.blogspot.com/ 10. Madari Tibor: Magyarság, küldetés és felelõsség. Napút, www.naput.hu 11. Elõadás-részlet, Géczy Gábor: A magyarság küldetésérõl és a Kárpát-medence szerepérõl. MAG, www.magtar.hu 12. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010., 78. old. 13. Játszva magyarul, in Kányádi Sándor: Szürkület (versek), Bukarest, 1978. FÜGGELÉK 1. Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1893. 2. www.wikiszotar.hu 3. Magyar Értelmezõ Szótár, 1992 4. A Szent Korona népe kelet és nyugat között. Szerkesztette Síklaky István. Budapest, 2009. 5. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu 6. Domokos Jenõ: A székely falu törvényalkotása. In: A székely mûvelõdés évszázadai. Budapest, 1988. 7. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu 8. Jóléti gazdaság a Szent Korona országában. Szerkesztette Síklaky István. Budapest, 2009. 9. ua. 10. Síklaky István: Létbiztonság és harmónia. Budapest, 2003. Könyvismertetõ. Magyar Menedék Könyvesház, www.magyarmenedek.com

536

Hivatkozások

11. Jóléti gazdaság a Szent Korona országában. Szerkesztette Síklaky István. Budapest, 2009. 12. Dr.Kárpáti Zsuzsanna: Az új világrend, 2005. KÉPMELLÉKLETEK 1. ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, http://lazarus.elte.hu/, ©Zentai László 2. Ázsia hegy- és vízrajzi térképe, Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1893., http://keptar.oszk.hu/ 3. forrás: Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. 4. forrás: Dobogó. Mitikus magyar történelem. 2009/4., az újság melléklete 5. Utolsó vacsora, Juan de Juanes (1560) 6. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2009., www.museum.hu 7. Fotó: Hapák József. A honfoglaló magyarság, 1996. Magyar Nemzeti Múzeum 8. ua. 9. Zalavári Krisztus. Magyar Nemzeti Múzeum. 10. Bottyán Katalin: Világmodell. Megjelent: Bíró Lajos Magyar Éden címû könyvének belsõ borítóján. www.bottyankatalina.blogspot.com 11. László Gyula: Árpád népe. Helikon. Budapest, 1988. 120. Kép. Gyarmathy László felvétele. Jósa András Múzeum, Nyíregyháza. Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.niif.hu 12. Turul-szobor Tatabányán. A felvétel készítõje Prell Márta, www.panoramio.com 13. A szerzõ felvételei, Magyarok Országos Gyûlése és Vására. Bösztörpuszta, 2009. 14. A felvétel készítõje Szelényi Károly fotómûvész. 15. A felvétel készítõje Szelényi Károly fotómûvész. 16. A felvétel készítõje Szelényi Károly fotómûvész. 17. Magyar Szent Korona. Képeslap. 18. A felvételek készítõje Szelényi Károly fotómûvész, www.minden-ami-magyar.hu 19. Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. 20. A felvételek készítõje Szelényi Károly fotómûvész, www.minden-ami-magyar.hu 21. Internet és Marton Veronika: Pártusok, a sivatag lovagjai. Gyõr, 2010. 22. Magyar Pálos Rend, www.palosrend.hu 23. Virtus.hu, www.virtus.hu 24. Atilla Róma falai elõtt. Rafael falfestménye a Vatikánban. 25. Hunyadi Mátyás a Thuróczy János-féle Chronica Hungarorum-ban. 26. A Szent Korona ábrázolása Révai Péter (1568-1622) koronaõr De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae címû mûvében (Frankfurt, 1659) 27. Világbiztonság, www.vilagbiztonsag.hu 28. Magyar címer, Wikipedia, http://hu.wikisource.org 29. Andreas Nunzer metszete, mely Révai Péter (egykori koronaõr) Emlékiratának 1746-os kiadását díszítette. 30. Faenzai tál. Puskin Múzeum, Moszkva 31. www.bayern.landtag.de 32. Wikipedia, http://en.wikipedia.org/ 33. A felvétel készítõje Szelényi Károly fotómûvész. 34. Wikipédia, www.hu.wikipedia.org 35. ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, http://lazarus.elte.hu/, ©Tóth G.Tibor 36. forrás: http://mindenkilapja.hu/ 37. Látványtérképek, www.latvany-terkep.hu 38. Magyarságtudományi Intézet, http://www.magtudin.org/ 39. Magyar Vagyok honlapismertetõ, www.magyarvagyok.com Díszítõ jelek: forrás: Péntek János: A kalotaszegi népi hímzés és szókincse. Bukarest, 1979. Összevont-betû sziklarajz, Tusnád

Hivatkozások

537

AJÁNLOTT KÖNYVEK, AJÁNLOTT ELÕADÁSOK

A családi könyvtárba ajánlott könyvek

Barabási László: Az emberiség története (I., II., III.) (I.) - Õsi titkok, avagy a mi történelmünk? (II.) - Ádám õsei (III.) - Változó világ Marton Veronika: A pártusok, A sivatag lovagjai Magyarságtudományi tanulmányok Történelmünkhöz magyarul Kiss Dénes: Bábel elõtt, Bábel után Varga Csaba: A kõkor élõ nyelve Bíró Lajos: Magyar õsmesék Balogh Béla: A végsõ valóság Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei Kocsis István: Magyarország Szent Koronája

A családi filmtárba ajánlott elõadások Több mint 1000 elõadás: http://www.magyarvagyok.com/videok/listak/eloadasok/ (a honlap ismertetõje megtalálható a XX. mellékletben.)

538

Hivatkozások

Irodalom

539

IRODALOM A helyi cselekvés. Szerkesztõ: Köles Sándor és Varga Csaba. Budapest, 1988. A magyarok története. Tarih-i Üngürüsz. Fordította: Dr. Blaskovics József. Budapest, 1988. A székely mûvelõdés évszázadai. Szerkesztõ: Balás Gábor. Budapest, 1988. A Szent Korona népe kelet és nyugat között. Szerkesztette Síklaky István. Budapest, 2009. Anonymus: Gesta Hungarorum. Budapest, 1975. Balla Ede-Zsolt: Szent földünk rajza. Székelyudvarhely, 2010. Balogh Béla: A végsõ valóság. Budapest, 2009. Barabási László: Az emberiség története (I-III.). Pilisszentiván, 2007-2010. Bárczy Zoltán: Õstörténetünkrõl korszerûen, avagy töprengések a hazáról. Budapest, 1995. Benedek Elek: Székelyföldi mondák és mesék. Bukarest, 1993. Benedekffy Ágnes. Egy titokzatos nép holt(?) nyelve: Az etruszk. Eger, 2007. Bíró Lajos: Magyar õsmesék. Debrecen, 1999. Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok 1867-1940. Csíkszereda, 2002. Bodnár Erika: Az etruszk-magyar aranylemezek titka. Magánkiadás, 2005. Cser Ferenc-Darai Lajos: Kárpát-medence, vagy Szkítia? Pilisszentiván, 2009. Cser Ferenc-Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében. Pilisszentiván, 2005. Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára. Miskolc, 1999. Dittler Ferenc: Az õsi magyar rovásírás és mai alkalmazásai. Budapest, 2006. Drábik János: Uzsoracivilizáció (I-III.). Budapest, 2002-2003. Dr. Bobula Ida: Sumír-magyar rokonság. Buenos-Aires, 1982. Dr. Kárpáti Zsuzsanna: Az új világrend. Budapest, 2005. Fodorné Nagy Sarolta: Ház-házasság-haza. Budapest, 1990. Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása. Magánkiadás. 1996. Forrai Sándor: Küskarácsontól sülvester estig. Budapest, 1995. Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás. Magánkiadás, 2004. Friedrich Klára: Rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár. Magánkiadás. 2003. Friedrich Klára: Új rovásírás tankönyv és szakköri ötletár. Magánkiadás. 2006. Géczy János: A királyok királya. Budapest, 2009. Imre Sándor: A családi nevelés fõkérdései. Budapest, 1925. Jóléti gazdaság a Szent Korona országában. Szerkesztette Síklaky István. Budapest, 2009. Kalevi Wiik: Az európai népek eredete. Budapest, 2008. Kiss Dénes: Bábel elõtt - Isten nyelve, avagy képességünk a magyar nyelv. Budapest, 1999. Kiss Dénes: Bábel után. Esszék, tanulmányok a magyar nyelvrõl. Budapest, 2004. Kocsis István: Az áldozat (drámák). Miskolc, Szolnok, 2006. Kocsis István: A meztelen igazságért. A magyar-román viszony megromlásának története. Budapest, 1994.

540

Irodalom

Kocsis István: A Szent Korona üzenete. Keszthely, 2009. Kocsis István: Magyarország Szent Koronája, Ötödik átdolgozott és bõvített kiadás. Budapest, 2010. Kocsis István: Széchenyi - A magyarságtudat regénye, Második átdolgozott kiadás. Budapest, 2003. Kodolányi János: Julianus barát. Budapest, 2001. Magyarságtudományi füzetek (1-16.). Budapest, 2010-2012. Magyarságtudományi tanulmányok. Fõszerkesztõ: Botos László. Budapest, 2008. Mátyás Szabolcs: Tudnom kell, mert magyar vagyok. Debrecen, 2007. Mario Alinei: Õsi kapocs, a magyar-etruszk nyelvrokonság. Budapest, 2005 Marton Veronika: A sumir kultúra története. Gyõr, 2000. Marton Veronika: Pártusok, a sivatag lovagjai. Gyõr, 2010. Marton Veronika: Világkatasztrófák. Gyõr, 2011. Mesterházy Zsolt: A magyar ókor. Budapest, 2002. Mikó Imre: Huszonkét év. Budapest, 1941. Hasonmás kiadás. Molnos Angéla: Magyarító könyvecske. Debrecen, 2005. Mübariz Helilov: Õsmagyarok Azerbajdzsánban. Budapest, 2008. M. Scott Peck: A járatlan út. Budapest, 2009. Nem lehet. Szerkesztette: Molnár Gusztáv. Budapest, 1989. Nyitva van az aranykapu. Kocsis Istvánnal beszélget Ónody Éva, Budapest, 2010. Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei. Budapest, 2006. Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1893 Pap Gábor: Angyali korona szent csillag. Magánkiadás. 1996. Pap Gábor: Hívogató. Magánkiadás. Pap Gábor: Mag hó alatt. Budapest, 2003. Radics Géza: Eredetünk és õshazánk. Budapest, 2010. Révay Péter: A Szent Korona eredete. Budapest, 2010. Római regék és mondák. Budapest, 2008. Sándor József László: Hadak útján (I-II.). Székelyudvarhely, 2005. Síklaky István: Létbiztonság és harmónia. Budapest, 2003. Szentkatolnai Bálint Gábor: A magyar nyelv Dél-Indiában. Pilisszentiván, 2008. Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok. Pécs, 1988. A Szent Korona-eszme idõszerûsége. Budapest, 2004. Történelem 5. osztály. Fõszerkesztõ: Bakay Kornél. Budapest, 2004. Történelem 6. osztály. Fõszerkesztõ: Bakay Kornél. Pere, 2005. Történelmünkhöz magyarul. Szerkesztõ: Szondi Miklós. Solt, 2009. Varga Csaba: A kõkor élõ nyelve. Pilisszentiván, 2003. Varga Csaba: A magyar szókincs titka. Pilisszentiván, 2005. Varga Csaba: Ógörög, régies csángó nyelv. Pilisszentiván, 2006. Vofkori László: Székelyföld útikönyve (I-II.). Budapest, 1998. Zétényi Zsolt: Magyar alkotmányossági kiskáté. Budapest, 2011. Zétényi Zsolt: A történeti Alkotmány - Magyarország õsi Alkotmánya. Budapest, 2010.

Képmellékletek

541

KÉPMELLÉKLETEK

Kárpát-medence [1.]

542

Képmellékletek

Ázsia [2.]

Képmellékletek

543

Egymást mindhalálig védõ szkíta harcosok, a Hunor - Magyar-féle életviteli modell megtestesítõi. (aranylemez, Kr. e. 400 körül) [3.]

Szellemben-lélekben, test és vér által megerõsített, halálig tartó szkíta szövetséget jelképezõ aranytárgy. [4.]

[5.] „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én õbenne.” Az emberiséggel kötött új szövetség csak magyarul érthetõ. Test és vér, csak magyarul testvér. Jézus, testvéreivé emeli tanítványait: mesterekké, hogy méltókká lehessenek az apostoli küldetésre.

I. melléklet (hivatkozás a 314., 316. old.)

544

Képmellékletek

[6.]

Az olaszországi Vulci városból származó etruszk kõszarkofág egy életképet ábrázol, melyen egy szelíd, védekezésre képtelen teremtményt két oldalról támadnak, szaggatnak a gonoszok. Feliratát magyarul fejtette meg Szentesné Frigyesi Piroska rováskutató. Ugyanaz az életkép-jelenet látható sorozatban egy csodálatos szkíta arany nyakéken, melyet Olaszországtól messze, az ukrajnai Tolsztaja Mogila nevû kurgánban találtak.

II. melléklet (hivatkozás a 182., 190., 191. és 370. old.)

Képmellékletek

545

Korai kereszténység jegyei a Kárpát-medencébõl

Tiszabezdédi tarsolylemez [7.]

Kereszt a tiszabezdédi tarsolylemezen [8.]

Zalavári Krisztus [9.]

III. melléklet (hivatkozás a 65. old.)

546

Képmellékletek

[10.]

Bottyán Katalin: Világmodell

Állatok jelképezik a különbözõ elképzelésekben a világ szintjeit. Az alvilágot rendszerint sárkány vagy kígyó, az égi világot valamilyen madár, általában sas vagy sólyom képviseli, a kettõt összeköti a világfa, mely a földbõl az égig ér, a mesebeli égigérõ fa.

Anarcs településen talált ezer éves aranyozott ezüstlemezes hajfonatkorong az életfa ábrázolással [11.]

IV. melléklet (hivatkozás a 211. old.)

Képmellékletek

547

Európa legnagyobb madárszobra: a tatabányai Turul [12.]

A magyarság szent madara a bösztörpusztai Magyarok Országos Gyûlésén - 2009 [13.]

V. melléklet (hivatkozás a 116. old.)

548

Képmellékletek

[14.]

[15.]

A magyar Szent Korona elölrõl és felülnézetbõl

VI. melléklet (hivatkozás a 109., 210., 301., 429. old.)

Képmellékletek

549

Koronázási jelvények: a Magyar Szent Korona, a királyi jogar, az országalma és a koronázási kard. (A képrõl hiányzik a koronázási palást.) [16.]

Hamisító képeslap a kommunizmus idejébõl, hátoldalán a négy nyelven írt szöveggel: „A magyar korona. Korábbi bizánci és nyugati ötvösmûvekbõl a XII. sz.-ban állították össze (hátulnézet).” [17.]

VII. melléklet (hivatkozás a 301., 429. old.)

550

Képmellékletek

A magyar Szent Korona zománcképei. [18.]

VIII. melléklet (hivatkozás a 292., 301., 429. old.)

Képmellékletek

551

XII.21 TAMÁS

? HALAK

? IKREK

BAK/1

IX.27. KOZMA

VII.25. JAKAB

IX.27. DAMJÁN

MÉRLEG/1

OROSZLÁN

MÉRLEG/1-2

XI.30. ANDRÁS

VI.29 PÉTER RÁK

NYILAS

ATYA

I.25. PÁL

V.1. FÜLÖP

VÍZÖNTŐ

SZŰZ/BIKA

IV.24. GYÖRGY

XII.27. JÁNOS

X.26. DEMETER

BIKA

BAK/2

SKORPIÓ

IX.29. MIHÁLY

BERTALAN

VIII.24.

III.24. GÁBOR

MÉRLEG

SZŰZ

KOS

FÜLÖP

TAMÁS

JAKAB PÉTER

GYÖRGY GÁBOR

?

JÁNOS PÁL ANDRÁS

BERTALAN

DEMETER MIHÁLY

?

KOZMA DAMJÁN

A magyar Szent Korona Koronán az apostolok és szentek képei a rajta A Magyar Szent “naptári rendje”, kettõs spirálon követik a naptári rend szerinti névünnepeiket. [19.] megjelenő apostolok és szentek névünnepei alapján

(kép forrása: Pap Gábor,Angyali korona szent csillag) IX. melléklet (hivatkozás a 301., 429. old.)

552

Képmellékletek

[20.] Igazságot sugárzó szellemi fénykoszorúval, jobb áldó- és balján törvénykönyvet tartó kezével Krisztus a Szent Koronáról üzen: az Isteni Rend „Igazság-Kegyelem-Törvény”-e ma is érvényes!

[21.] Igazságos szellem-ész, jobb áldó kéz, bal védekezõ kar és kard. A pártus szoborcsoport háromszorosan is megerõsíti a Teremtõ Isteni Rend üzenetét.

X. melléklet (hivatkozás a 292., 301. old.)

Képmellékletek

553

Az egyiptomi Toth-hegy gyomrában talált fáraó-sziklasír melletti bemetszett szentélyben a Pantokrátor Krisztus életnagyságú alakját találták meg. A sziklasírt a thébai remeték használták a Kr. u. 4. sz. idején. [22.]

A sziklasír Pantokrátor Krisztusa hasonlatos a magyar Szent Korona pantokrátor-ábrázolásához. A feje körül fénykoszorúval megjelenített Krisztus egy díszes trónuson ül, a jobb kezét áldóan emeli, bal kezében a törvény könyvét tartja. [23.]

XI. melléklet (hivatkozás a 294. old.)

554

Képmellékletek

[24.] Atilla a Teremtõ Isteni Rend beteljesítõje: igazságot helyreállítani indul Róma ellen, a törvény eszközével, de az Ég Szavára hallgatva kegyelmet gyakorol.

[25.] Mátyás király, erényeivel az Isteni Rendet követte. Élete végén bizonyossá vált számára, hogy a magyar nemzetet kell felkészítenie a nehéz jövendõre.

XII. melléklet (hivatkozás a 451., 455. old.)

Képmellékletek

555

Az uralkodóházat és országot óvó magyar Szent Korona ábrázolása Wolfgang Kilian augsburgi mester rézmetszetén (1613) [26.]

Óvó Szent Korona - középcímer a várfalon. Budapest, Clark Ádám tér. [27.]

Magyarország címere [28.] (kiscímer),1867-1918, 1990-

XIII. melléklet (hivatkozás a 290., 302. old.)

556

Képmellékletek

A Földet és világot megóvó magyar Szent Korona ábrázolása. Andreas Nunzer nürnbergi rézmetszõ mester munkája (18. század). [29.]

XIV. melléklet (hivatkozás a 499. old.)

Képmellékletek

557

[16.]

Az itáliai Faenza-ban sorozatra készített tálon a mester, az Európát jelképezõ nõalakot, a magyar Szent Koronával koronázza. (17. század) [30.]

XV. melléklet (hivatkozás az 500. old.)

558

Képmellékletek

Friedrich Kaulbach Nagy Károly megkoronázása címû festményén (Landtag elõcsarnoka, München) a magyar Szent Korona ismerhetõ fel. [31.]

Edward Burne-Jones Artúr király végsõ elalvása címû festményén Artúr király halálos ágya elõtt a magyar Szent Korona hever. [32.]

XVI. melleklet (hivatkozás az 505. old.)

Képmellékletek

559

[33.]

[34.]

Fenn a Magyar Szent Korona - lenn a Német-római Birodalom koronája

XVII. melléklet (hivatkozás a 426., 505. old.)

560

Képmellékletek

[35.]

[36.] A Kárpát-medence a MAG háza, ami védi - a Kárpátok - a MAG bõre, vagyis burka. A Kárpát-medence egészének, felismerhetõen minden isteni adottsága megvan ahhoz, hogy a szerves lét egyik kiapadhatalan forrása lehessen. Olyan, akár egy életet átmentõ bárka.

XVIII. melléklet (hivatkozás a 120., 155., 481. old.)

Képmellékletek

561

kehely

Csengersima, református templom Ferenc Tamás grafikus [37.]

A mennyezet Nyilas-jegy kazettája [38.]

Csengersima (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1761. Az összes állatövi jegy közül a Nyilas az egyetlen, amelynek a jele a négyzetes képmezõ átlójára szervezõdik. Errõl a sajátosságáról bármilyen konkrét fogalmazású Zodiákuskínálatban azonnal fel lehet ismerni. Képtáblánk esetében is a négyszög alakú képmezõ egyik sarkából indul el a jelíró növény szára egyenesen az átellenben lévõ sarok felé. Hamarosan azonban megszakad ez a nagy lendülettel nekiiramodott életfolyam. A növény törzse oldalirányba egy-egy vékonyka virágos ágat növeszt, ezek képezik a Nyilas-jel keresztvonalát, majd se szó, se beszéd, eltûnik. Helyette két húsos sziromlevél bontakozik ki az immár láthatatlanná vált átló két oldalán, amelyek befelé egy-egy sor kis virágot növesztenek. Ez utóbbiak közén - nem az egyik virágból vagy a másikból, nem is a virágok sorából, hanem a közöttük lévõ szünetbõl - szépen kirajzolódik az átló. És ez egyenes folytatása a sarokból kiindult, majd látszólag megszakadt törzsnek. Aztán amikor fölül már-már összeért a két húsos levél, egyszerre robbanásszerûen megújul - mégpedig ebbõl a "negatív" vonulatból - az élet. Íme, a magyarság sorsvonala a szkítáktól a hunokon és avarokon át Árpád népéig. A külvilág csak annyit lát mindebbõl, hogy népek tûnnek fel és tûnnek el a történelem nagy színpadán. Csak mi, az „íjfeszítõk népe”, tudjuk, hogy változó nevek alatt ugyanaz a szellemiség él tovább. (forrás:Pap Gábor mûvészettörténész elõadása)

Hunor

kitörés a burokból

fejlõdés Magyar burok


külsõ támadás A fenti kazetta mondanivalója ábrázolható. A Nyilas Ikertestvérek szövetségesek és egyben hát-társak. Egymást segítik (fejlõdés-növés) és védik-óvják (részleges megállapodás a növénykehelyben-magburokban), majd alkalmas idõben többszörös erõvel kelnek életre.

XIX. melléklet (hivatkozás a 492. old.)

562

Képmellékletek

Minden ami magyar, egy helyen.

Magyarságismereti elõadások legbõvebb tára http://www.magyarvagyok. com/videok/listak/eloadasok/

Ajánlott honlap minden magyarnak és a magyar kultúra iránt érdeklõdõknek. [39.]

XX. melléklet (hivatkozás az 537. old.)

Képmellékletek

563

Asociaţia KOHÉZIÓ Egyesület 300593 Timişoara-Temesvár, Románia Str. Putna utca, nr.7 szám Telefon: 0040-726-903360 Honlap: www.kohezioo.ro Villámposta cím: [email protected] Kapcsolat, könyvek iránt érdeklõdõknek: [email protected]

564

Képmellékletek

Mottó:

Menni kellene házról házra… …kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! Dsida Jenõ

‫٭٭٭‬ Évekkel ezelõtt szerény kis könyv-ajándékban részesültem, Hívogató a címe. Mindössze huszonegynéhány oldalas és zsebre vághatóan piciny. Mégis számomra kedves ajándék lett. Miért? - Mert szembesített, elhívott és tudatos feladat elé állított. Mert nélküle, talán e könyv meg sem születhetett volna. Mert benne a magyarság és az emberiség emberiességének alapkérdései vetõdtek fel, rendkívül tömören. Kegyelmi ajándékként adatott meg, hogy gondolatainak sora, több éves kísértések nyomán végül is egy ilyen könyvvé terebélyesedhessen. A kegyelem nem járt egyedül, hisz megerõsítõ ajándékként egy másik, vaskos kötet társult hozzá, benne biztató ajánlással és bõ eligazítással. Hogy a megkezdett úton ne lehessen eltévedni. Címe: Magyarország Szent Koronája. Az igazán értékes könyvek eligazítanak. Hogy miért is születtünk e világra, és mi a feladatunk az örökkévalósághoz pillanatnyinak számító földi életünk idején. Mi a feladatunk: magunkkal szemben, mennyit vállalunk családunknak szellemi-lelki-anyagi jövõjéért, nemzeti közösségünk jövõjéért, és tágabb értelemben az egész emberiségért. És vállaljuk-e értékeink nemzedékrõl-nemzedékre áthagyományozásának kötelezettségét, hogy ne tehessen majd senki minket felelõssé az értékátadás fonalának elszakításáért? A kérdést minden embernek föl kell tennie elsõsorban maga magának, majd cselekednie is az isteni sugallatra figyelve. Az emberiség javulása innen kezdõdik. Vetési Zoltán

Vetési Zoltán MAGYAR KINCSEK, EGYETEMES ÉRTÉKEK

Recommend Documents